piaristák LACZKÓ, a geológus JUBILEUMOK HIVATÁS Zsódi Viktor A magyar piaristák lapja IV. évfolyam II. szám ősz a nevelés által evangelizálunk

piaristáK

A magyar piaristák lapja | IV. évfolyam II. szám | 2014. ősz

 JUBILEUMOK országszerte

HIVATÁS Zsódi Viktor

a nevelés által evangelizálunk

LACZKÓ, a geológus

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

az élet ünneplése Az élet ünneplése

A Piarista Rend legutóbbi, öt évvel ezelőtt tartott nagygyűlése, egyetemes káptalanja egy fontos szóval és hívással ajándékozott meg minket: revitalizáció, „élettel való újra megtöltés”, „élettel való újratöltekezés”. Olyan hívás ez, amely mindnyájunkat mélyen megmozgat: eltelni újra élettel, igazán élni és életet ajándékozni – vonzó hívás ez. A mostani tanév évfordulós ünneplések és a káptalani folyamat gazdag, sűrű éve lesz. Egyfelől tartományunk jubileumi évtizedet tart a 2011–2021-es időszakban: 1711-ben érkeztek meg az első piaristák a mai Magyarországra, Veszprém városába, s 2021ben ünnepeljük majd az önálló magyar tartomány háromszáz éves születésnapját. E jubileumi évtized a jelenlegi tanévében két iskolánk is ünnepli alapításának háromszázas évfordulóját: Kecskemét és Vác. Másfelől az egész rendben káptalani folyamat zajlik a következő évben: gyűlést tartanak az egyes helyi szerzetesközösségek, amelyet követ majd a tartományi káptalan, végül az egész folyamat az egyetemes káptalanba torkollik, amelyet a rend történetében először rendeznek meg Közép-Európában, hazánkban. A visszatekintés, az ünneplés, a reflexió és a tervezés időszaka lesz ez az év, amelyben szeretnénk úgy részt venni, hogy az az élet, a bőségesebb élet fakadását segítse.

Az igazi ünneplés

Hosszú évek sorát, tágas múltat ünneplünk a 300 éves évfordulók kapcsán. Könnyen hajlunk a nosztalgiázásra: hogy a jelen mindig adódó nehézségei és változásai elől révedezve a múlthoz fussunk enyhülésért. A múltat ünnepelni csak úgy érdemes, ha felfedezzük azokat a mozzanatokat, amelyek régen életet adtak, ha rátalálunk azokra a forrásokra, amelyekből eleink merítettek. Régi formákhoz, megoldásokhoz ragaszkodni – egyenlő lenne a hagyomány elárulásával. Felfedezni, hogy a korábbi korok piaristáit mi vezette egy-egy

döntésben, hogy milyen lelkesedés, szenvedély, milyen meggyőződések éltek bennük – ez lendít minket a mában a jövő felé.

Növekedés hivatásunkban

A következő év minden eseménye végső soron akkor lesz értékes és gyümölcshozó, ha segít minket a magyar provinciát és egész rendünket is – abban, hogy nagyobb hűséggel és elköteleződéssel éljük – akár szerzetesként, akár világiként – piarista hivatásunkat és küldetésünket. Ha újra elevenen rátalálunk a kalazanciusi hivatásra: a rászoruló gyerekek és fiatalok segítésére a nevelés és oktatás által, hogy egész életük kibontakozzék.

A döntéshozás közösségi gyakorlata

Kiskortól hozzászoktunk ahhoz, hogy egyénileg lelkiismeretvizsgálatot tartsunk. Jó esetben közösségileg-intézményileg is szoktuk értékelni tevékenységünket olykor-olykor. Tanulnunk kell azonban még a közösségi megkülönböztetés és döntéshozás gyakorlatát. Ekkor közösen – megteremtve először az egymás közti bizalom légkörét és valóságát – érzékenyen és nyitottan figyelünk a minket körülvevő valóságra, őszintén feltárjuk a különböző szempontokat, majd pedig egymásra és a köztünk működő Lélekre is figyelve igyekszünk megtalálni, hogy az adott helyzetben–időben–környezetben merre hív minket Jézus Krisztus személye és Kalazanci Szent József élete. Szívből kívánok életet adó új tanévet és ünneplést Mindnyájunknak:

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág A pasztoráció felelőseinek európai találkozója

2014. május 14-16. között a lelkipásztori munkáról folytattak megbeszélést a piaristák Madridban. A találkozón az összes európai piarista tartomány képviseltette magát, magyar részről Szakál Ádám, Urbán József, Zsódi Viktor atyák és Keszeli Sándor szegedi világi munkatársunk volt jelen. A Betánia Provincia felelősei a következő témákat vezették fel: A pasztoráció mint folyamat jelentése; A szerzetesek, világiak és a fiatalok szerepe a pasztorációban; Hogyan működik egy pasztorációért felelős csoport?; Hogyan tud működni a pasztoráció hálózatban? Milyen konkrét megvalósulási formái vannak?; A folyamatos imádság (oratio continua) új formája. Végezetül a 2016-os krakkói világifjúsági találkozón való részvétel lehetőségeiről esett szó.

Piarista ifjúsági találkozó Privigyében

2014. június 30. és július 6. között tartották meg Szlovákiában az idei piarista ifjúsági találkozót (Piarist’s Youth Meeting – PYM 2014). A szlovák házigazdákon kívül Fehéroroszországból, Lengyelországból, Magyarországról és Ukrajnából érkeztek résztvevők. Tőlünk Kecskemétről, Mosonmagyaróvárról, Szegedről és Vácról mentek csoportok a találkozóra. A nap középpontjában, a szentmiséken túl az esti karizmatikus dicsőítés állt, tanúságtételekkel, kötetlen, vidám hangulatban. A résztvevők Bajmócon (Bojnice) megtekintették a várat és az állatkertet, Körmöcbányán (Kremnica) a pénzverdét és a bányát látogatták meg. A programot sok-sok játék és ünneplés, koncert színesítette. Az együttlét alatt, a Ferenc pápa által javasolt téma szerint, a 2016-os krakkói ifjúsági világtalálkozóra is készültek. A PYM közös nyelve az angol volt.

A piarista testvériségek egyetemes közgyűlése

2014. július 27. és augusztus 2. között kettős összejövetel helye volt rendalapítónk szülőfaluja, Peralta de la Sal: ekkor tartották a piarista testvériségek első egyetemes közgyűlését, valamint a karizmatikus integráció és megosztott küldetés rendi felelőseinek találkozóját. Mintegy nyolcvanan voltak tevékeny tanúi annak, hogy a piarista rend világán belül nagy változás ment végbe: megjelent a piaristaság megélésének új alanya, új formája: a testvériség, a Piarista Rend Testvérisége, amely mind identitásában, mind működésében egyre jobban megszilárdul. A magyar tartomány képviseletében Labancz Zsolt provinciális, Urbán József világiakért felelős asszisztens, a gödi és szegedi formálódó testvériség képviseletében pedig Dekiszkyné Fejér Rita igazgató és Jusztinné Nedelkovics Aliz igazgatóhelyettes volt jelen. Összesen 11 testvériség, több mint 700 testvér létezik, 78 kisközösségben, 40 helységben, 10 különböző országban. A tagok átlagéletkora 46 év, majdnem azonos számban férfiak és a nők. 47%-uk hivatalosan piarista iskolában vagy más piarista intézményben dolgozik. Szinte kivétel nélkül mindnyájan önkéntesként részt vesznek a piarista szolgálatban: katekétaként, oktatóként, egyéb munkatársként. Vannak tartományok, amelyek meglehetősen előrehaladott szakaszban vannak a testvériség megalapításához vezető úton: Názáret Provincia (Kolumbia, Ecuador), Magyarországi Provincia, Közép-Afrikai Provincia (Kamerun, Gabon és Guinea). A többi országban még a kezdeti lépéseknél tart ez a folyamat. Tőzsér Endre sp

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: [email protected] ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Avramucz Attila, Borbás Péter, Kalász Ákos, Nagy Attila, Szakál Ádám, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Szalézi Művek Kft. ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Cserkészeink jubileumi nagytábora

A tábort idén nyáron a kecskeméti, a váci és a pesti csapatok szervezték meg a Börzsönyben, közel 300 fia­tal részvételével. Vezetője Szabó István piarista atya volt, akinek ez már a 25. cserkésztábor volt az életében. „A cserkészet az életre nevel mindazon programokon keresztül, amelyeket év közben is művelünk (foglalkozások, játékok, kirándulások, főzések, kihívások, tanítások, közös együttlétek), s mindezt az év végi nyári tábor koronázza meg. A cserkészet kis közösség – nagy élmény!” – nyilatkozta az egyik résztvevő tanárnő, kinek részletes beszámolóját a táborról a piarista.hu oldalon lehet olvasni.

„300 éve hitre, tudásra – Piaristák Vác városában”

Jubileumi kiállítás nyílt Vácott a Piarista Gimnázium alapításának 300. évfordulója tiszteletére, amely 2014. szeptember 3 - 2014. november 16. között tekinthető meg a váci Görög Templom Kiállítóteremben. A kiállítás a Tragor Ignác Múzeum, a Piarista Központi Levéltár és Múzeum, valamint a váci Piarista Gimnázium közös munkája. Az emléktárgyakat és dokumentumokat több gyűjteményből, a Piarista Gimnáziumból és az egykori diákok emlékanyagából válogatták a kiállítás rendezői.

A nagykanizsai piarista iskola energetikai korszerűsítése

2014. június 17-én megkezdődtek a nagykanizsai piarista iskola épületének energetikai korszerűsítését célzó kivitelezési munkák. Az EU-s KEOP pályázat keretében megvalósuló 149,02 millió forint értékű beruházásnak köszönhetően egy energetikailag korszerű épületben folyhat az oktatás. Az projekt során megtörténik az épület utólagos külső oldali szigetelése, külső nyílászáróinak cseréje valamint a fűtési/használati melegvíz rendszer korszerűsítése kétkazános kazánrendszer, szabályozható hőleadók kialakításával és egy 10 m²-es napkollektoros rendszer elhelyezésével. Ezen kívül egy 50 kW-os napelemes rendszert telepítenek a szomszédos gimnázium épületének tetejére. szathmáry Melinda

Sík Sándor Emléknap a Bazilikában

2014. szeptember 20-án, Sík Sándor piarista tartományfőnök, cserkészvezető, költő és irodalmár születésének 125. évfordulója alkalmából a Piarista Rend Magyar Tartománya és a SZIN-DO ART Társulat Sík Sándor Emléknapot rendezett a Szent István Bazilikában. A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál keretében tartott eseményen ünnepi szentmisét celebrált Labancz Zsolt tartományfőnök, majd irodalmi konferenciát tartottak a Bazilika Mária termében Jelenits István piarista teológus,tanár, irodalmár elnökletével. A rendezvény további előadói voltak többek közt Koltai András levéltárvezető és Miklós Péter történész is. Az emléknap záró programja egy különleges összművészeti est volt Dóczy Péter színművész rendezésében A SZÁZGYÖKERŰ SZÍV címmel. A darab főbb szerepeiben Dóczy Péter, Jónás Gabriella és Szemerédi Bernadett volt látható, zenéjét Krulik Zoltán, Szathmáry Melinda és Szemerédi Bernadett szerezte.

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

1910

Számtanóra 1910-ben A temesvári piarista gimnázium új épületét, amelyet Székely László, a város főépítésze tervezett, 1909 szeptemberében foglalhatták el a tanárok és a diákok. Az 1910-ben kinevezett új igazgató, Both Ferenc fontosnak találta, hogy az új épület belsejét és külsejét is megörökítsék. A fényképsorozat ezen tagján középen Viezner Gyula látható, tehát számtanórán vagyunk, valószínűleg a VI. (mai számozás szerint 10.) osztályban. Jobb oldalon Both Ferenc vizsgálja a tankönyvet. A reverendába öltözött diákok a csanádi egyházmegye papnövendékei, akik a közeli kisszemináriumból jártak a piarista gimnáziumba. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XVII/22.)

Piarista lovon

1915

A száz éve kezdődött I. Világháborúban összesen 17 piarista tanár szolgált tábori lelkészként. A leghosszabb szolgálati idővel a történelem-latin szakos Szabó Mihály rendelkezett, aki 1915 februárjában, 32 éves korában Kisszebenről vonult be, és egészen az összeomlásig, 1918 novemberéig hordta az egyenruhát. Három éves szolgálata alatt megkapta a Károly-csapatkeresztet (ehhez legalább 12 heti frontszolgálat kellett), a fehér-vörös szalagos II. osztályú lelkészi érdemkeresztet és a katonai érdemérmet (signum laudis) is. A hosszú és gyötrelmes háború azonban neki is kikezdte hitét és hivatását. Amikor 1919 novemberében rendfőnöke Nagykanizsára küldte, ott a Tanácsköztársaság híve lett, szocialista szellemű előadásokat tartott, és természetesen aláírta a papi pálya elhagyásáról szóló nyilatkozatot is. Ezért elöljárói 1919 augusztusában nem vették vissza a piarista rendbe, sőt a megyei hatóság egészen 1920 áprilisáig internálva tartotta. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XVI/9.) 6

piaristák

0 0 3 vác

kban o m á évsz e t e n törté m u i z ná a gim koltai andrás összeállítása

1714. október 3.

 ollonich Zsigmond váci püspök alapítványt hozott létre a piK aristák számára, hogy Vácott gimnáziumot nyissanak, és ellássák a városi plébániát. 1714. október 28. Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) vezetésével megérkeztek Vácra az első piaristák, és néhány nap múlva megkezdték a tanítást. 1719. november 21. Althan Mihály Frigyes püspök elvette a piaristáktól a plébániát, amely fő jövedelmi forrásuk volt. 1720. január 21. Berkes András püspöki helynök saját váci házát és telkét adományozta a rendnek. 1733/1734 Megnyílt a gimnázium két legfelső, poétikai és retorikai osztálya. 1745. november 4. Kaló Ferenc helynök fölszentelte a piarista templomot. 1762. november 15. A piaristák beköltöztek a Migazzi Kristóf püspök által a szegény nemes ifjak számára alapított kollégium épületébe. 1764. augusztus 29. Mária Terézia királynő meglátogatta Vácot, alapítványából a piarista iskola filozófiai osztályokkal egészült ki. 1767. november 2. Megkezdődött a tanítás a Theresianumban, amelyet a királynő a Migazzi-féle kollégium beolvasztásával alapított. 1777 A Theresianum a főtéri püspöki palotából saját új épületébe (a később börtön) költözött. 1782 Migazzi püspök fölépíttette a gimnázium székesegyház felé eső sarokszárnyát. 1784. szeptember 20. II. József császár megszüntette a váci Theresianumot. 1785 II. József rendeletére a váci piaristákat a domonkosok kolostorába telepítették, rendházukat, iskolájukat és templomukat pedig a katonaság foglalta el. 1796 A piaristák visszakapták régi rendházukat, amelyhez új szárny épült, és ott kapott helyet a piarista szerzetesnövendékek filozófiai tanfolyama. 1848. június 11. A szabadságharc miatt a gimnáziumban megszakadt a tanítás, és a szerzetesnövendékek is katonának álltak. 1850  Ismét megindult a gimnáziumi tanítás, de csupán négy osztállyal. 1852. október 7. Négy év szünet után a váci rendházban nyílt meg ismét a magyar piarista rendtartomány noviciátusa. 1871/1872 Peitler Antal váci püspök támogatásával az iskola hatosztályossá bővült. 1880/1881 Megnyílt a gimnázium 7. és 8. osztálya, és a tanév végén megtartották az első érettségi vizsgát. 1893 Schuszter Konstantin püspök új szárnnyal bővíttette a gimnázium épületét. 1919. május 9. A kommunista hatóságok kilakoltattak a rendházból öt piarista tanárt, akik nem írták alá a Tanácsköztársaság által megkövetelt nyilatkozatot. 1923. június 10. Megalakult a Váci Piarista Diákszövetség, az ország első ilyen típusú egyesülete. 1940. szeptember 7. Fölavatták a gimnázium új épületét, amely Hültl Dezső tervei szerint készült. 1944/1945 A háború miatt a gimnáziumban október 29. és február 1. között szünetelt a tanítás, így a novíciusok novemberben Léh István magiszter vezetésével Tatára mentek, és csak augusztusban tértek vissza Vácra. 1947 A noviciátus Vácról a budapesti Svábhegyre, a Cassiciacumba költözött. 1948. június A kommunista kormányzat államosította a váci piarista gimnáziumot. 1950. június 19. A váci piarista rendház tagjait (a korábban odaszállított nagykanizsai és magyaróvári rendtársaikkal együtt) a Püspöki Palotába deportálták. 1990. szeptember A noviciátusi rendház Pázmándy György házfőnök vezetésével, 12 novíciussal ismét Vácra költözött. 1991. szeptember A váci Piarista Gimnázium ismét megnyitotta kapuit. 1998 Fölavatták a Piarista Gimnázium új tornacsarnokát. 2001 A gimnázium új osztályaiba lányokat is fölvettek, így az iskola koedukálttá vált. piaristák

7

hivatás

Zsódi viktor: a pedagógiai munka hosszútávú befektetés Egy örökfogadalmas története -altatástól a naposcsibe a piarista vitorlásokig

zsódi viktor 2014. szeptember 13-án tett örökfogadalmat ünnepi szentmise keretében a kegyes iskolák rendjében. a szegedi születésű, sokoldalú szerzetes-tanár idén június 13-án lépett a krisztusi korba. karakteres stílusa, szerteágazó érdeklődési köre és a művészetek iránti érzékenysége mind segítségére vannak pályáján, amely elmondása szerint nem „sétagalopp-terep”.

– Mi a legelső emléked életedből? Egy gyermekcsíny, vagy inkább tévedés. Körülbelül négy éves lehettem… egy nyáron, nagymamám ebéd utáni alvásra próbált rávenni. Be is mutatta, hogy miben áll ez, de nekem kevésbé tetszett az ötlet, mint neki. Kiszöktem az udvarra, és arra gondoltam, hogy ha én nem is alszom, de majd másokat ráveszek. A kutya nagyon ellenállt a feladatnak, viszont vagy egy tucat naposcsibét rá tudtam venni az alvásra. A módszer egyszerű: a csibét elfektetjük és kézzel „alvó testhelyzetben” tartjuk, kicsit nyomjuk is, így már nem ellenkezik, „elalszik”. Jellemzően nem keltek fel időben ezek a csibék…Volt egy kis tisztázó megbeszélés a történtek után, az alvás céljáról valamint az állatok és emberek életmódja közötti különbségekről. – Mit hozol „családi örökségként” magaddal? Nagy szabadságot és önállóságot kaptam a családomtól. Ez nagy érték. Ezen kívül természetesen jelen volt az életünkben egyfajta egyházias hangulat is, hisz a rokonaink között volt pap is, akiről sok anekdota szólt a családi legendáriumban. – Mi volt az Istennel kapcsolatos első meghatározó élményed? Első kapcsolatom Vele inkább racionális és ésszerű természetű volt, persze ha a gyermekkori szokásosnak mondható élményeken (a vasárnap hangulata: a közeli templom harangjának nyelve majdnem belelógott a levesestálba; a szegedi alsóvárosi ferences búcsú tömege dédanyámmal a közepében; a felsővárosi templom sekrestyéjének szaga) átlépünk. Az igazság, az abszulutum, a legelső ok rabul ejtett. Ennyi.

8

piaristák

– Miképp léptél be a piarista rendbe? A Szeged-csanádi Egyházmegye diakónusaként érkeztem ide. Lelkipásztori munkám elengedhetetlen színterének gondoltam az iskolát és valójában ez vonzott a piaristákhoz. – Mit tartasz a legszebbnek és a legnehezebbnek hivatásodban? A legnehezebb az, hogy a pedagógiai munka hosszú távú befektetés; amit ma elvetsz, azt csak évek múltán látod csírázni és évtizedek múltán termést hozni. Türelmesnek kell lenni. A legszebb – ami valójában csoda –, ha láthatod munkád eredményét szinte rögtön. Mivel a Jóisten tudja, hogy én nagyon türelmetlen vagyok, és nem lennék elég kitartó, ezért gyakran szokott megajándékozni ilyen élményekkel, általában az osztályomon keresztül, de az egész pesti Piar alapvetően ilyen hely számomra. – Tagadhatatlanul van egy „művészi vénád”…Mesélj kérlek kicsit a diákszínpados éveidről! A diákszínpad vezetésével Vízhányó Zsolt igazgató úr bízott meg. Nagyon élveztem az egész munkát. Az előadások előtti napok, hetek teljes eksztázisban teltek már. Próbáltunk minden délután éjszakába nyúlóan. Öröm volt látni a diákok lelkes részvételét, belefeledkezését az alkotó munkába. A csúcsra Molnár Ferenc: Játék a kastélyban c. darabjával jutottunk el. A siker óriási volt, a diákok feledhetetlen alakítást nyújtottak. – Mivel töltöd – ha van – legszívesebben a szabadidődet? Pesten és talán az egész tartományban tudják, hogy az én igazi nyári programom a vitorlázás. Őrzöm a rendi hajókat, táborokat és túrákat vezetek, és az évközben elfáradt elmémet nyugtatom a hullámokon. A vitorlázás persze életforma, sajátos szimbiózist feltételez a Bala-

tonnal, az időjárással, a széllel, az egész teremtett természettel és a marinák rejtői figuráival. Csodálatos! – Kik a lelkedhez közel álló zeneszerzők, melyek legszívesebben hallgatott muzsikáid? Claudio Monteverdi (1567–1643): Pur ti miro (L'incoronazione di Poppea) Giovanni Felice Sances (+1679): Lagrimosa beltà Johann Sebastian Bach (1685–1750): Csellószvitek Miriam Makeba(1932–2008): Pata Pata LGT: Neked írom a dalt (1978) Cseh Tamás - Bereményi Géza: Tíz év múlva (1979) Pink Floyd: Another Brick In The Wall (1982)

– Mely országokban jártál? Hová mennél vissza szívesen? Az egyik kedvenc országom Bosznia, és nagyon szívesen járok vissza Szarajevóba. Most nyáron is voltam az osztályom tagjaival. Nagyon jó hangulata van egy európai moszlim kultúrában elmerülni, izgalmas a péntek déli imán részt venni Gazi Huszref bég mecsetjében. – …és végezetül: mik a fontos rövid és hosszú távú céljaid a hivatásod kapcsán? A rövid távú céljaim között van, hogy az osztályom érettségizik, és ez izgalmakat rejteget mindannyiunk számára. A távlati céljaim között pedig a hittan tantárgy didaktikai fejlesztése szerepel. Szathmáry Melinda

Diakónus lett Valaczka János Pál Szeptember 12-én, pénteken az alsógödi templomban Dr. Beer Miklós diakónussá szentelte a gödi szakképző iskola igazgatóhelyettesét, Valaczka János Pál piarista szerzetest.

Két piarista öregdiák kezdte meg a noviciátusi évet Két piarista öregdiák, Szabó Dániel (Kecskemét, 2013B) és Márkus Roland (Budapest, 2013A) öltötte magára a piarista szerzetesi ruhát, megkezdve ezzel a noviciátusi évet. A szerzetesi utat választó két ifjú az érettségi utáni tanévét Szegeden, a rend prenoviciátusi házában töltötte. Az idei tanévben kezdik meg Vácott újoncévüket. A beöltözésre a kecskeméti Piarista Templomban került sor. A szertartást Labancz Zsolt tartományfőnök, Lobmayer Imre novícius-magiszter és Nádudvari Miklós promagiszter vezette. Jelen volt a magyar rendtartomány piarista szerzeteseinek jelentős része is, akik a szokásos nyár végi 3 napos tartományi találkozón vettek részt a kecskeméti rendházban. Isten áldása kísérje a két fiatalt megkezdett piarista szerzetesi útján!

piaristák

9

Piarista

visszatekintő – sikeres tanévet zárt a pipa

Guba András a Piarista Pedagógiai Alapképzésről mi is a mi sajátos pedagógiánk? kérdezzük magunktól mi, piaristák.

elméleti összegzést nehezen találunk. született néhány rövid

összefoglaló írás, melyek egy sajátos gyakorlatot rögzítettek.

úgy látszik, pedagógiánk inkább gyakorlati, mint elméleti. egyrészt az adott helyzethez igazodik, másrészt onnét olvasható ki.

Három évvel ezelőtt közös munkába fogtunk, hogy olyan képzést hozzunk létre, amelyben átadhatóvá válik a piarista pedagógia néhány alapeleme. Természetesen a gyakorlathoz kellett fordulnunk. Úgy láttuk, hogy az osztályfőnöki munkában sűrűsödik jelenleg mindaz, ami fontos számunkra. Első lépésként összegyűjtöttük, mit is végez és tart fontosnak egy osztályfőnök pedagógiai munkájában. Második lépéseként megfogalmaztuk, hogy milyen kompetenciákra van szüksége ahhoz, hogy összegyűjtött feladatait jól végezhesse. Az így összegyűjtött kompetenciák erősítésére és átadására született meg a PIPA. Már nem csak az osztályfőnököknek, hanem mindnyájunknak. A képzés során öt területre figyelünk, melyekre egyegy hétvégét szánunk. Először pedagógusi hivatásunkat mélyítjük el, megerősítve ezzel, hogy legfőbb eszközünk munkánk során a saját személyiségünk. Hiszünk abban, hogy hivatásunk nem csak nekünk, hanem minden ránk bízottnak van. Így a következő alkalom a személyes kísérésről szól. Ezzel támogatni tudjuk diákjainkat sajátos útjukon, hivatásuk keresésében. Iskoláinkban adott, hogy tanárként, nevelőként a diákok egy csoportjával állunk kapcsolatban. A csoportok vezetése, folyamataik irányítása alapvető feladatunk. Ezért a harmadik alkalommal ezzel foglalkozunk. De nem csak ezért, hanem azért is, mert kereszténységünk közösségi, hívásunk a közösség megteremtésére szól. Ezt a közösséget nem csak a diákjaink között, hanem együttműködésünk erősítésével nevelői közösségeinkben is meg szeretnénk élni. Ez a témája a negyedik összejövetelnek. Hivatásunk és közösségre való meghívásunk eredete és végső célja Jézus Krisztus. Ezt tesszük kifejezetté, amikor az ötödik alkalommal az evangelizációval foglalkozunk. Minden képzési alkalmat sajátosan Kalazanciushoz és a piarista karizmához kapcsolunk. Ez azért is fontos mozzanat, mert úgy tapasztaljuk, hogy más karizmához is kapcsolhatók ezek a témák. Ezt bizonyítja, hogy kidolgozott képzésünket más tanítórend is alkalmazni akarja saját intézményeiben. 10

piaristák

A képzés során egyensúlyban tartjuk az elméleti tájékozódást, a készségfejlesztést és az adott területen megélt nehézségek feldolgozását. Az alkalmak között eltelt idő igen hosszú, s hogy a képzési folyamat ne szakadjon meg, közben kollégáink az adott témához kapcsolódó feladatra figyelnek és arról írásos feljegyzést készítenek, majd a képzést vezető személyekkel feldolgozzák azokat. Egy éves tanulási folyamatba kapcsolódnak bele a résztvevők. A képzés akkreditált, vagyis munkatársaink ezzel állami képzési kötelezettségüket teljesíthetik. A tavalyi tanévben indítottuk ezt a közös tanulást először. Két okból is mondom ezt, hogy közös tanulás. Egyrészt, mert résztvevője majdnem minden iskolánkból volt ennek a kurzusnak. Egymás munkájának, módszereinek, kérdéseinek, de főleg személyének megismerése már eleve bővítette tudásunkat és szorosabbá tette a piarista iskolák kapcsolatát, elindította a hálózatos működést. Másrészt, ahogyan az elején említettem, a piarista pedagógia gyakorlati. Itt sem gondoltuk azt, hogy egy elméletileg tökéletesen összerakott képzést alkotunk. Már eleve úgy kezdtük, hogy a képzés megalkotása is egy tanulási folyamat. Az első év nagyon sok hasznos tapasztalatot hozott, melyeket a felelősök beépítenek a következő képzésbe. A tanulás ezzel természetesen nem ért véget. Itt kell megköszönnöm a kezdő év résztvevőinek együttműködésüket, személyes tapasztalataikat, azok őszinte megosztását, ezzel valóban hozzájárultak a képzés fejlesztéséhez. A PIPA idén is elindul, s reméljük, hogy az elkövetkező időben a legtöbb piarista iskolában tanító munkatársunk részt fog venni rajta. Arra számítunk, hogy a képzés fejlesztő közeggé válik, ahol egymástól tanulva közösségi működésünk megerősödik, a pedagógusi hivatásunk elmélyül, ezáltal diákjaink is közelebb kerülnek saját hivatásukhoz. GUBA ANDRÁS SP

Értékes nyeremények várnak RÁD!

Mit tudok tenni a környezeteMért?

Jelentkezz

az ökovetélkedőre!

Kedves Fiatalok!

I. díj 2 db Gepida Alboin 200 trekking kerékpár II. díj 100.000 Ft-os Decathlon utalvány III. díj 2 fő részére ingyenes egyhetes vitorlás tábor részvételi lehetőség

A nagykanizsai Piarista Ökollégium „Játsszunk zöld lapokkal!” projektje keretében nagyszabású ökológiai vetélkedőre hívunk benneteket! Korosztály: 7-8. osztályos és középiskolás 2 fős csapatok, baráti párok jelentkezését várjuk. A vetélkedő témája: a fenntarthatóság, a környezettudatos gondolkodás. A vetélkedő menete: Látogass el 2014. október 15-éig a www.okollegium.hu/vetelkedo oldalra, ahol jelentkezz a vetélkedőre az I. forduló kérdésinek kitöltésével! Amennyiben nincs lehetőséged a weboldalt elérni, írj email-t az [email protected] oldalra és válaszként megkapod a jelentkezéshez szükséges I. forduló kérdéseit! A helyesen válaszolók továbbjutnak a következő, II. fordulóba, akik e-mailben megkapják a döntőbejutáshoz szükséges kérdéseket. Ezt követően a szerencsés, legjobb 12 páros kap meghívást a november 27-én megrendezendő döntőre, ahol értékes nyeremények várják a legjobbakat (ennek helyszíne a a Piarista Ökollégium lesz: 8800 Nagykanizsa, Sugár út 11-13.). További információk a www.okollegium.hu és a www.facebook.com/piaristaokollegium oldalakon! Jelentkezni a www.okollegium.hu/vetelkedo oldalon történő űrlap kitöltésével lehet október 15-éig. Várjuk jelentkezéseteket!

Felavatták a kecskeméti piarista óvodát 2014. szeptember 19-én, pénteken bensőséges, szép ünnepség keretében felavatták a kecskeméti Piarista Óvodát. A háromcsoportos, 75 kisgyermeket befogadó intézményben két vegyes csoport és egy tiszta kiscsoport működik. Az óvoda a Czollner téren, a Congregatio Jesu (régi keletű nevükön Angolkisasszonyok) volt rendházának falain belül kapott otthont.  Az ünnepélyes avatón Horváth Andrea óvodavezető köszöntötte először a vendégeket. Beszédében kiemelte, hogy az óvodai nevelőtestület kiemelkedő feladatának tartja az érzelmi biztonság megteremtését és a keresztény értékekre alapozott erkölcsi nevelést, szorosan együttműködve a szülőkkel. Ezután a népes számban megjelent közönség számára a piarista óvodás kisgyermekek kedveskedtek ünnepi műsorukkal. Ezt követte Labancz Zsolt piarista tartományfőnök ünnepi beszéde, melyben kiemelte: „Óvodát avatunk a mai napon. Ezt adjuk át a kisgyermekeknek, és reméljük, hogy azután sok-sok nemzedéknek. Rendalapítónkat, Kalazanci Szent Józsefet nagy öröm tölti el a mai napon, ebben biztos vagyok, hiszen ő különös figyelemmel és szeretettel fordult a legkisebbek felé”.  Az ünnepségen felszólalt még Mák Kornél alpolgármester,  Kaszap Viktória, a Congregatio Jesu Magyar Tartományának asszisztense is.  Az óvodát és a három óvodás csoportot jelképező díszgyertyát  Nagy Attila piarista, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója áldotta meg. A kecskeméti Piarista Óvoda építése az Új Széchenyi Terv Dél-Alföldi Operatív Program keretén belül, a Nevelési intézmények fejlesztése tárgyú pályázati kiíráson elnyert támogatásból valósult meg. A támogatást 2012 szeptemberében nyerte a rend, összesen közel 200 millió forintot, mely részben Európai Uniós, részben hazai központi költségvetésből származó, vissza nem térítendő támogatás. A piarista rendnek a támogatáson felül 5 százalék önerőt kellett hozzátennie a projekt megvalósításához.A munkálatok tavaly augusztusban kezdődtek, idén szeptember 1-jén már el is indulhatott az új óvoda.

piaristák

11

A Vatikánból jelentjük

Szeretem az iskolát ferenc pápa beszéde az olasz iskolák találkozóján a vatikáni szent péter téren, 2014. május 10-én

Kedves Barátaim! Jó estét kívánok! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani, mert kimondottan szép dolgot valósítottatok meg: pompás ez a találkozó! Az olasz iskolák és az iskolához kapcsolódó személyek találkoznak itt: kicsinyek és nagyok, tanítók, nem oktató munkatársak, diákok és szülők; állami és nem állami intézmények… Köszönetet mondok Bagnasco bíborosnak, Giannini miniszternek és minden közreműködőnek; köszönöm ezeket az igen szép és fontos tanúságtételeket is! Nagyon sok szépet hallottam, s ezek nagyon jót tettek nekem.

Szemlátomást ez a rendezvény nem valami ellen, hanem valami érdekében valósult meg. Nem panaszkodás, hanem ünnep! Az iskola ünneplése. Jól tudjuk, léteznek nehézségek és bizonyos dolgok nem működnek. De ti mégis itt vagytok, mi mégis itt vagyunk, mert szeretjük az iskolát. Azért mondom, hogy „mi”, mert én is szeretem az iskolát, szerettem általános iskolás diákként, középiskolás tanulóként, tanárként, és később püspökként is. A Buenos Aires-i egyházmegyében gyakran találkoztam az iskola világával, ma pedig köszönöm nektek, hogy megszerveztétek ezt a találkozót, amely nemcsak Rómáé, hanem egész Olaszországé. Szívből köszönöm! Miért szeretem az iskolát? Megpróbálom kifejteni. Szemeim előtt lebeg egy kép. Hallottam itt, hogy az ember nem tud felnőni egyedül, szüksége van egy tekintetre, amely segíti felnőni. Szemeim előtt lebeg első tanító nénim képe, látom magam előtt annak az asszonynak, annak a tanítónőnek az arcát, aki első osztályos 12

piaristák

koromban, hatévesen fogadott. Soha nem felejtettem el. Ő megszerettette velem az iskolát. Később pedig rendszeresen látogattam őt, egészen haláláig, kilencvennyolc éves koráig. Ez a kép jó hatással van rám. Szeretem az iskolát, mert az az asszony megtanított arra, hogy szeressem. Ez tehát az első oka annak, amiért szeretem az iskolát. Szeretem az iskolát, mert a valóságra való nyitottság szinonimája. Legalábbis ilyennek kellene lennie. Viszont ez nem mindig sikerül, és ez azt jelenti, hogy változtatni kell egy kicsit az iskola beállítottságán. Iskolába járni azt jelenti, hogy megnyitjuk értelmünket és szívünket a valóság előtt, a valóság aspektusai és dimenziói előtt, azok egész gazdagságában. Nincs jogunk ahhoz, hogy féljünk a valóságtól! Az iskola megtanít érteni a valóságot. Ez csodálatos! Az első években teljes körűen, mindent tanul az ember, azután szép lassan elindul egy irányba, kialakul a beállítottsága, az érdeklődési köre, végül egy egész szűk területre specializálódik. Ha azonban valaki megtanult tanulni – ebben rejlik a titok: megtanulni tanulni! –, ezt örökre megőrzi, valóságra nyitott személy marad! Ezt egy nagy olasz nevelő is tanította, aki pap volt: Lorenzo Milani. A tanárok az elsők, akiknek nyitottnak kell maradniuk a valóságra – hallottam tanáraitok tanúságtételét, és nagy örömmel töltött el, hogy ennyire nyitottnak láttam őket a valóságra –, szüntelenül nyitott elmével a tanulásra! Ha ugyanis egy tanár nem nyitott a tanulásra, akkor nem jó tanár, s még csak nem is érdekes; a diákok ezt rögtön megérzik, „kiszimatolják”; azokhoz a tanárokhoz vonzódnak, akik nyitott gondolkodásúak, nem „megállapodottak”, akik mindig valami „többet” keresnek, és e magatartásukkal megfertőzik a diákokat. Ez az egyik oka, amiért szeretem az iskolát. Egy másik ok az, hogy az iskola a találkozás helye. Mindannyian úton vagyunk, folyamatosan alakulunk. Azt is hallottam – és ezt ma mindnyájan hallottuk –, hogy az iskola nem parkolóhely. Úton lévő emberek

találkozási helye. Találkoznak az osztálytársak, találkoznak a tanárok, találkoznak az iskola egyéb dolgozói. A szülők találkoznak a tanárokkal, az igazgató találkozik a szülőkkel, és így tovább. Találkozási hely tehát. Ma szükségünk van a találkozásnak erre a kultúrájára, hogy megismerjük és szeressük egymást, hogy együtt haladjunk előre. Ez főként a növekedés éveiben alapvetően fontos, kiegészíti a családot. A család az emberi kapcsolatok első közege: az apánkkal, anyánkkal, testvéreinkkel való kapcsolat adja az alapot, és ez egész életünk folyamán elkísér. Viszont az iskolában „szocializálódunk”, tehát itt válunk társas lénnyé: olyan személyekkel találkozunk, akik különböznek tőlünk korban, kultúrában, származásban, tehetségben. Az iskola az az első társas intézmény, amely magába építi a családot. A családot és az iskolát sosem szabad szembeállítani egymással! Kiegészítik egymást, s ezért fontos, hogy egymás kölcsönös tiszteletben tartásával együttműködjenek. Az egyazon osztályba járó diákok családjai sokat tehetnek, ha együttműködnek egymással és a tanárokkal. Ez eszembe juttat egy nagyon szép afrikai közmondást: „Felnevelned egy gyermeket, egy falura van szükséged!” Egy gyermek neveléséhez bizony sok ember kell: család, tanítók, egyéb iskolai dolgozók, tanárok, oly sok mindenki! Tetszik nektek ez az afrikai közmondás? Tetszik? Akkor mondjuk együtt: „Felnevelned egy gyermeket, egy falura van szükséged!” Ne felejtsétek el! Továbbá azért szeretem az iskolát, mert az igazra, a jóra és a szépre nevel minket. Ez a három egybetartozik. A nevelés nem lehet semleges. Vagy pozitív, vagy negatív; vagy gazdagít, vagy elszegényít; vagy kibontakoztatja a személyt, vagy elnyomja, sőt még el is ronthatja. A nevelésben elengedhetetlenül fontos, amit ma is hallottunk: „Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem.” Emlékezzetek rá! Hasznunkra lesz egész életünkben! Mondjuk együtt: „Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem.” Mindnyájan együtt: „Mindig szebb egy tisztességes vereség, mint egy becstelen győzelem.” Az iskola feladata az, hogy kifejlessze az igaz iránti érzéket, a jó iránti érzéket és a szép iránti érzéket. Ehhez pedig egy hosszú, gazdag, sok „összetevőből” álló úton kell végigmenni. Ez a magyarázata, miért van olyan sok tantárgy! Mert a kibontakozás olyan különféle tényezők együtthatásának gyümölcse, amelyek megdolgoztatják az ember értelmét, lelkiismeretét, érzelmi világát, testét, és így tovább.

Ha például erről a térről, a Szent Péter térről tanulok, akkor építészeti, történelmi, vallási, sőt csillagászati ismereteket is elsajátítok – az obeliszk ugyanis a Nappal áll kapcsolatban, de kevesen tudják, hogy ez a tér voltaképpen egy nagy napóra is egyben. Ekképpen műveljük ki magunkban az igazat, a jót és a szépet; és megtanuljuk, hogy ez a három dimenzió sosem különül el egymástól, hanem mindig egymásba fonódik. Ha valami igaz, akkor jó is és szép is; ha valami szép, akkor jó is és igaz is, ha valami jó, akkor igaz is és szép is. Ezek együttesen segítik a kibontakozásunkat, segítik, hogy szeressük az életet, még akkor is, amikor rosszul érezzük magunkat vagy nehézségekkel küzdünk. Az igazi nevelés megszeretteti velünk az életet és megnyit minket az élet teljességére! Végezetül azt szeretném még hozzátenni, hogy az iskolában nemcsak ismeretekre teszünk szert, hanem szokásokat és értékeket is elsajátítunk. Azért nevelnek minket, hogy tömérdek dolgot megismerjünk, vagyis sok fontos ismeret birtokába kerüljünk, hogy bizonyos szokásokat kialakítsunk és az értékeket is magunkévá tegyük. Ez nagyon fontos! Kívánom mindnyájatoknak, kedves szülők, tanárok, munkatársak, diákok, hogy szép legyen az utatok az iskolában, és ezen az úton mindnyájan növekedjetek annak a három nyelvnek az ismeretében, amelyen egy érett embernek tudnia kell beszélni: ez a három nyelv pedig az értelem nyelve, a szív nyelve, valamint a kéz nyelve. E nyelveknek pedig összhangban kell szólniuk, vagyis azt gondold, amit érzel és teszel; azt érezd, amit gondolsz és teszel; azt tedd jól, amit gondolsz és érzel. Ezt a három nyelvet pedig együtt és egymással összhangban kell beszélni! Még egyszer köszönetet mondok e nap szervezőinek, és mindnyájatoknak, akik eljöttetek. Kérem, nagyon kérem, ne engedjük, hogy ellopják tőlünk az iskola iránti szeretetet! Köszönöm, hogy meghallgattatok! Fordította: Tőzsér Endre SP

piaristák

13

idegenvezetői szerepkörben

BUDAPEST

diákok „porondon”

Idén tavasszal a Miénk a Ház elnevezésű szervezet több tematikus városnéző sétát is szervezett a Ferenciek tere környékén, aminek keretében iskolánkba is el-ellátogattak. Most a Belváros egyházi épületei adták a séták témáját. De mennyivel érdekesebb, ha a „tourist guide” hálás, avagy hálátlan szerepét diákok látják el, így egyszerre a szereplés fortélyait is gyakorolhatják, de rögtön a házigazda szerepébe is kerülnek. Leglelkesebb diák-idegenvezetőinket, Oberfrank Balázst és Jáki Tamást kérdeztük élményeikről. Hogyan lettetek diák-idegenvezetők, és mi volt a dolgotok ebben a szerepben? Jáki Tamás: A Kulturális Örökség Napjai alkalmából a Piarista Gimnáziumba is lehetőség nyílt betekinteni az érdeklődőknek. Ilyenkor sokan kíváncsiak az épületre, az iskolára, több öregdiák is szívesen eljön, ezért Szakál Ádám tanár úr kihirdette, hogy aki szeretné őket körbevezetni, az jelentkezhet idegenvezetőnek. Sokan érdeklődtünk, szívesen vállalkoztunk erre. Az elmúlt évben sok csoportot vezettem már, hiszen év közben is jöttek érdeklődők, akiket az iskola és a hozzá kapcsolódó egyházi vonatkozások vonzottak ide. Oberfrank Balázs: Hát igen, felmerülhet a kérdés, hogy vajon miket tud egy mezei diák arról az épületről mesélni, amit nap mint nap látogat és már a legkisebb újdonságot sem látja benne – miközben az egyszeri látogató csak ámul-bámul a belső terek láttán. De nekik új és érdekes. Mennyire sikerült felkészülni a feladatra? Volt-e olyan dolog, ami aztán váratlan meglepetést jelentett? J.T.: Szakál tanár úr készített nekünk egy segédletet az idegenvezetéshez, megnevezte a helyszíneket, és segített abban, hogy mit érdemes elmondani. Arra számítottam, hogy ismeretlen embereknek kell olyan dolgokról beszélni, ami senkit sem érdekel, de meglepett, hogy találkoztam ismerősökkel, és szinte mindenki végig odafigyelt arra, amit elmondtam. 14

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu O.B.: Meglepően sokat kellett készülni tanulóként erre az eseményre. A gond abban áll, hogy ami a piarista diákoknak egyértelmű, azzal valószínűleg a jószándékú érdeklődők nem igazán vannak tisztában. Az ember nem tud rögtön olyan kifejezéseket használni, mint pl. „Kalazancius szellemisége szerint”, mert a hallgatóság ilyenkor jobbára csak nagy „bociszemeket” meresztene rá. Persze a felkészülés korántsem volt ilyen drámai, mert ha az ember egyszer jól begyakorolta a körbevezetés menetét, akkor utána már nem okozott nehézséget többször ezt előadni. Mi lehet érdekes egy ilyen típusú idegenvezetésben egy diáknak, mit lehet belőle tanulni? J.T.: Az mindenképpen jó, hogy mivel még nem vagyunk „komoly felnőttek”, gondolhatunk a fontos dolgokra idegenvezetés közben. (vö. Kisherceg Szerk.) Érdekes volt látni, ahogy a felnőttek értetlenkednek, hogy csak fiúk járnak ide, meg gyönyörködnek a fizikatermi panorámában. És persze élvezetes volt nekik beszélni, a kérdéseikre válaszolni. O.B.: A legtöbbet talán az előadásmódon lehetett csiszolni. Pedig fő parancsból csak egy van: mindig tűnj magabiztosnak! Az érdeklődők itt is csak érdeklődők és te vagy számukra a vezető. Benned bíznak és figyelnek rád (igen, tizenéves diákként meglehetősen szokatlan figyelmes felnőttek gyűrűjében beszélni). Hallgattak rátok a felnőttek, amikor körbevezettétek őket? J.T.: Tapasztalataim alapján igen, sőt érdeklődnek is. Persze mindig lemaradnak, és akkor be kell várni a végét… Hosszú perceken át nézik a régi tablókat, és persze az

PIARISTA ISKOLA Budapest

összeset alaposan végigböngészik, akkor is amikor éppen ütemesebben kellene haladni, hogy ne csússzunk ki az időből. De hát a felnőttek már csak ilyenek. (mosoly) Volt-e olyan helyzet, kérdés, amire nem voltatok felkészülve? Hogyan vágtátok ki magatokat? O.B.: Van olyan helyzet, amikor egyszerűen nehéz magabiztosnak maradni. Tipikusan ilyenek voltak a látogatóktól érkező kérdések. Valamiért rengeteg ember fejében az a képzet él, hogy a Piarista Gimnáziumban csak papi, illetve szerzetesi életpályára készítik fel a tanulókat. Ezt a városi legendát alkalomról alkalomra kellett megcáfolnom különböző embereknek. Persze olyan kérdések is voltak, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Egyszer például az egyik idős látogató egy sötét reverendába öltözött szerzetes láttán megkérdezte tőlem, hogy miért visel az az úr olyan fekete „egyberuhát”… J.T.: Volt egy hölgy, aki a kápolna műmárvány borításával kapcsolatban érdeklődött, hogy mű-e, vagy sem. Fogalmam nem volt róla, de azt hittem, nem mű, ezért azt mondtam. Szakál tanár úr épp arra járt, így elárulta

a hölgynek, hogy valójában mégiscsak mű. Erre viszont a hölgy már a készítője nevét is tudni akarta, merthogy a férje is műmárványos volt. Kaptatok-e pozitív, vagy negatív visszajelzéseket? J.T.: Sokan megköszönték a vezetést és azt mondták, sokkal jobb volt, mint a többi Kulturális Örökségi helyen, ahol egy megfázott hölgy olvasott fel egy minimum ötoldalas, unalmas szöveget monoton előadásmódban a bejáratnál, aztán viszontlátásra… Nálunk ennek az ellenkezője volt, és ez valószínűleg a diákok lelkesedésének köszönhető. O.B.: Gyakori megjegyzés az új iskolaépületet először bejáró érdeklődők részéről, hogy az egésznek tisztára olyan a hangulata, mint egy múzeumnak. És ha az ember elsőre nem is tudja eldönteni, hogy az illető ezt bóknak avagy kritikának szánta-e, az tény, hogy kevés középfokú intézmény büszkélkedhet ilyen különleges látványú és történetű épülettel. Kinek ajánlanátok, hogy idegenvezetésre vállalkozzanak? J.T.: Csoportot vezetni azért lehet jó, mert az ember kipróbálhatja, mennyire alkalmas az ilyesmire. Nem ajánlanám bárkinek. Azt hiszem, nem lehet bárkiből jó idegenvezető, de a jó idegenvezető bárhonnan érkezhet. Egy próbát viszont megér. O.B.: Összességében azt mondhatom, hogy tökéletesen megérte ebben a kis „kísérletben” részt venni. Izgalmas dolog egy teljesen új élethelyzetben kipróbálni magadat. Olyan embernek tudnám ajánlani, aki érdeklődik a történelem iránt, viszonylag könnyen tud memorizálni 1-2 adatot – de ezeken felül igazából elég annyi, hogy élvezze a szereplést, a vezetői szerep gyakorlását. Szakál Ádám sp

piaristák

15

szakképzési tapasztalatok és diákcserék

GÖD

határokon innen és túl

Nem új gondolat Gödön, hogy fontos a külföldi tapasztalatszerzés a szakképzés ideje alatt. Évekkel és igazgatókkal ezelőtt kötöttünk szorosabb barátságot a koblenz-i „Carl Benz Schule” diákjaival és tanáraival, amelyet a legutóbbi tanévben újabb csereprogrammal erősítettünk meg. Azóta, köszönhetően elnyert pályázatainknak is, több új kapcsolatot építettünk ki, így a gödi piarosok szerte Európában szerezhetnek már szakmai gyakorlatot. Ennek van némi hagyománya is. Részt vettünk Leonardo da Vinci kísérleti projektekben: Régi épületek felújítása, Multimédia a szakoktatásban, Az autó múltja, jelene es jövője címmel egy-egy, több éven át tartó közös munkát vállaltunk nemzetközi szinten. Számos csereprogramot önerőből oldottunk meg a koblenz-i iskolával. Tanáraink es mestereink csoportjai is jártak a német testvériskolában tanulmányi úton. Amikor tavaly külön hangsúlyt kapott az iskolában az arculat és finanszírozás terület, nem titkolt célunk volt az is, hogy olyan anyagi forrásokat találjunk, melyek biztosítják a nemzetközi kapcsolataink, testvériskolai találkozásaink további építését is. Elfogultság nélkül lehet állítani, hogy ez sikerült… Ballagó Kornél, aki korábban maga is részt vett a koblenzi cserék kialakításában, a nemzetközi kapcsolatok felelőseként vezeti azóta ezt a régi-új területet, mely egyre több munkát igényel – szerencsére. 2013 októberében nemzetközi iskolatalálkozót tartottunk, amely sok szempontból fontos mérföldkövet jelent: több, azóta működő projektünk indult ekkor, és van olyan iskola, aminek a képviselői ekkor jártak először nálunk (sőt, Magyarországon is). A német-szlovák-finnmagyar találkozás eredménye a személyes ismeretségeken és a környék bejárásán túl (partnereinket lenyűgözte az éjjeli Budapest, és a Vaskapu Esztergomban) az egyik legnagyobb ívű programunk. Az Európai Unió Erasmus+ programjának keretén belül két diákunk, Pavlics Ignác szerszámkészítő és Rácz László ács tanulók két 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu hónapra a finnországi Äänekoskiba utazhat idén ősszel. A “Pohjoisen Keski-Suomen ammattiopisto” iskolájával két tanévre kötöttünk szerződést, ennek keretén belül tőlük is érkeznek hozzánk cserediákok. A tavasszal beadott, sikeres Erasmus+ pályázatunknak köszönhetően arra is lehetőséget kaptunk az EU finanszírozásával, hogy a koblenzi programot kiszélesítsük. A finn szakmai gyakorlat támogatásával együtt összesen 51.200 eurot nyertünk, ami a beadott pályázatokat tekintve a megítélt összegek között viszonylag magasnak számít, nekünk pedig a következő két tanévben meghatározza a nemzetközi kapcsolatainkat. Így idén és jövőre is tizennégy tanulónk utazhat két hétre Németországba, ami már csak az onnan adaptált duális szakképzési rendszer miatt is kiemelkedő jelentőségű. Külön öröm, hogy a pályázatot, „gödiesen”, igazi csapatmunka előzte meg, amiben részt vettek az iskola vezetősége mellett szakoktatók, mesterek, nyelvtanárok is. Persze, diákjaink is megküzdöttek a részvételért, mivel pályázatot kellett beadniuk, melyet utána osztályfőnökeik, mestereik bíráltak el. A szakmai és tanulmányi eredmények alapján a következő diákok utazhatnak: Horvát Dávid, Mamalik Máté, Ottmájer Balázs, Vona Csaba 11. karos�szérialakatos, Fábián Dávid, Kollár Péter 11. asztalos, Erdei Máté 11. kőfaragó, Kovács Gábor József, Vér Tamás, Zalka Balázs 12. asztalos, Fehér Zsolt, Horváth Tamás 12. szerszámkészítő, Czibula Bátor, Farkas Tibor 11. karosszérialakatos tanulónk.

PIARISTA ISKOLA GÖD

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet pályázatainak köszönhetően, reményeink szerint újabb testvériskolánk lesz, ezúttal a szlovákiai Érsekújvárban a Stredná odborná skolában, ahol a szakképzésben minden évben van magyar tannyelvű osztály is. 2014 tavaszán a „Kétoldalú kulturális kapcsolatok” pályázat keretein belül hét asztalos és ács tanuló járt Gödön (meg persze Budapesten és a Dunakanyarban is), látogatásukat Galsa László és Valaczka János Pál vezetésével áprilisban viszonoztuk. A szlovákiai csoport asztalos műhelyünkben együtt dolgozott az akkor még csak kilencedikes tanulókkal, így tanulva egymástól az intarziakészítés alapjait. Idén a Határtalanul pályázatunk segítségével újabb csereprogramot készülünk megvalósítani. A diákcserében hasonló együttműködés után terveink szerint aláírjuk a hosszabbtávú közös munkát megcélzó testvériskolai nyilatkozatot is.

Ha a nemzetközi lehetőségeinket tekintjük, mindenképpen szólni kell az Artemisszió Alapítvánnyal utazó hátrányos helyzetű diákjainkról, akik EU-s támogatással három hónapos szakmai gyakorlatot töltenek egy-egy külföldi cégnél. A közös munkában a nemzetközi kapcsolatok terület kialakításáig, az előző tanévig Wagnerné Éry Júlia vállalt jelentős szerepet. Tavaly Zalka Balázs 12. asztalos tanulónk 3 hónapot töltött Verbaniában (Olaszország), ebben a tanévben Hegyi Péter 11. asztalos Malagába (Spanyolország), Rózsahegyi Gergely és Torbágyi Solt 11. karosszérialakatos tanulók Berlinbe (Németország) utazhat. A korábbi tapasztalataink mutatják, hogy nagy szemléletformáló hatása van egy-egy ilyen programnak, sőt, a későbbiekben a szakmai önéletrajz fontos része lehet. Ez eddig a jelen és a közeli jövő, a távoliban azonban szerepelnek még további Európai Uniós programok, persze jelenlegi és további partneriskoláinkkal közösen. Azt érzékeljük, hogy az ilyen programokon, tanulmányutakon, szakmai gyakorlatokon diákjaink rengeteg tapasztalatot szereznek a szakmájukban, megismerik egy másik ország kultúráját, bővül a szakmai nyelvismeretük, fejlődik a szociális kompetenciájuk. Barátokat szereznek, ami egész életükre kihat. Ezekhez remélhetőleg mind több pályázati forráshoz tudunk jutni… BESZE ERIKA

ELHUNYT SZENDE ÁKOS 2014. július 3-án, 71 éves korában türelemmel és alázattal viselt küzdelmes szenvedés után elhunyt Szende Ákos, a piarista rend történetének kutatója. Szende Ákos a Piarista Diákszövetség egyik lelkes és aktív tagja volt a rendszerváltozást követő években, pár évig főtitkára is. Számos előadás, rendezvény szervezője, konferenciák résztvevője. Mindig lelkes, igazi piarista diák, öregdiák tudott és akart is maradni. Nagy szeretettel emlékezett vissza a gimnáziumi négy évre (1957-61), az osztálytársakra, az ottani tanulmányokra, nagyszerű tanáraira, közülük is igazán mérvadó számára osztályfőnöke, Kovács Mihály tanár úr volt. A rend elismert és különleges tanárairól szóló visszaemlékezései, a tavaly év végén megjelent tanulmánykötete is mind töretlen, a rend iránti igazi diákos lelkesedését igazolják.

piaristák

17

Gyalogos római zarándoklat Kecskemétről

kecskemét

a 300. jubileum jegyében Avramucz Tamás kilencedikes piarista diák és édesapja, Avramucz Attila a nyáron Rómába zarándokolt, hogy átadhassák az Örök Városban lévő piarista központban a kecskeméti iskola jubileumi hálaadását és üdvözletét tartalmazó kétnyelvű leveleket. Negyvenkét nap alatt 1240 kilométert tettek meg gyalog Kecskeméttől Rómáig, Magyarországon, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül. Útjukat a rendalapító Kalazanci Szent Józsefnek ajánlották fel hálából a 300 éves kecskeméti iskoláért. Az alábbiakban Avramucz Tamás beszámolóját olvashatjuk az izgalmakat nem nélkülöző útról.

Avramucz Tamás vagyok, a kecskeméti Piarista Iskola diákja. Az elmúlt tanévben fejeztem be a nyolcadik osztályt, s jelenleg a Piarista Gimnázium kilencedik osztályába járok. Az idén nyáron megvalósult római gyalogos zarándoklat édesapám régi ötlete volt (korábban ő és édesanyám már járt az El Camino-n). Utunkat azért idén szerveztük meg, hogy össze tudjuk kapcsolni a Piarista Iskola 300. jubileumi évével. Fontos célunk volt, hogy zarándoklatunkat Kalazanci Szent József tiszteletére ajánljuk fel hálából 300 éves iskolánkért. Szerettük volna egyben Európát is (az útba eső vidékeit) mélyebben megismerni, közelebb kerülni az ottani emberekhez. Nem utolsó sorban annak is nagy jelentősége volt, hogy édesapámmal ilyen sok időt tudtam együtt tölteni a zarándoklat ideje alatt. 18

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu Készültünk a nagy útra. Már januártól kezdve hétvégenként 30 kilométereket gyalogoltunk Kecskemét környékén. Időben beszereztük a megfelelő cipőket, hátizsákokat és összeállítottuk az ideális mennyiségű és összetételű menetfelszerelést. Ezen kívül zarándoklevelet is kértünk Nagy Attila igazgató úrtól, amit lefordíttattunk 4 nyelvre (horvát, szlovén, olasz és latin). Az út összesen negyvenkét napig tartott. Ezalatt 1240 kilométert tettünk meg gyalog Kecskeméttől Rómáig, Magyarországon, Horvátországon, Szlovénián és Olaszországon keresztül. Útközben, külföldön a legtöbb ember először nem értette meg, hogy római gyalogos zarándokok vagyunk. Sokan, mikor már felfogták, őrültnek tartottak bennünket. Másoktól viszont elismerést kaptunk. Itthon, Magyarországon, plébániákon szálltunk meg. Külföldön sajnos nyelvi akadályok miatt inkább fizetőszállásaink adódtak. Az étkezésünket élelmiszerboltokból oldottuk meg. Egyik legkedvesebb emlékem az útról, hogy a Cece melletti Sáregresen, ahol a plébánia közösségi házában kaptunk szállást, egy kedves boltos néni, akivel beszédbe elegyedtünk, vacsorát készített nekünk. Mindvégig jó kondícióban voltunk. Holtpontokat nem is igazán éltünk meg. A legnehezebb napunk a Rómába érkezés előtt két nappal adódott, mikor ugyanazon a napon kétszer is elkapott minket egy jégeső. Dombok között voltunk és nem tudtunk hová menekülni. Én a végére annyira belejöttem a gyaloglásba, hogy az Örök Városba már egész könnyedén érkeztem meg. Fogadalmunkhoz híven Rómában a Szent Péter térre mentünk először, az obeliszkhez, melyet megérintettünk a kezünkkel. Ezután sms-eket írtunk haza, leveleket adtunk fel a családtagoknak. Természetesen a székesegyházat is megtekintettük és pápai audiencián is jártunk.

PIARISTA ISKOLA kecskemét A piarista rend római anyaházá‑ ba is ellátogat­ tunk, ahol Mate­ usz Pindelski piarista atya, generálisi asszisztens fogadott bennünket. Augusztus 3-án, vasárnap délután 3 órakor Kalazanci Szent Józsefnek az egykori szobájában (ami ma már múzeum), annak íróasztalára tettünk le két levelet, egy magyar és egy latin nyelvűt. Ezeket, melyek az iskola jubileumi hálaadását és üdvözletét tartalmazták, Kecskemétről, a piarista iskolából vittük magunkkal az egész úton. Édesanyám és az öcsém is kijöttek hozzánk Rómába, ahol háromnégy napot töltöttünk együtt, majd közösen hazajöttünk Kecskemétre.

Egyelőre hasonló nagy gyaloglást nem tervezek. Idén ősszel, azt hiszem nosztalgiával fog eltölteni a szokásos gimnáziumi diákzarándoklatunk Kecskemétről Pálosszentkútra. Később adódhat még hasonló zarándokút az édesapámmal, de semmiképp nem a nagy teljesítmény lesz majd a fontos, hanem egy másik vonzó zarándokcélpont. Felmerült pl., hogy Csíksomlyóra is eljuthatnánk egyszer gyalogszerrel… Avramucz Tamás 9/b

KIEMELT JUBILEUMI PROGRAMOK • A  kecskeméti Piarista Óvoda átadó és megnyitó ünnepsége: 2014.09.19. péntek 16 óra • Piarista Öregdiák Vacsora a 300. jubileum jegyében: 2014.11.08. szombat 17 óra • Piarista Jubileumi Sportjátékok piarista diákcsapatok meghívásával: 2014.11.13–14. csütörtök-péntek • Jubileumi Patrocinium (a Piarista Gimnázium iskolaünnepe): 2014.11.27. csütörtök 10 óra • Díszközgyűlés a Városházán a kecskeméti piaristák letelepedésének 300. jubileuma alkalmából: 2014.11.28. péntek 15 óra • A piarista iskolák kórusainak találkozója: 2014.12.12. péntek • „Piaristák Kecskeméten – 300 év a hit és művelődés szolgálatában” c. időszaki kiállítás megnyitója a kecskeméti Cifrapalotában: 2015. február Nagy Attila SP igazgató

piaristák

19

„Nyugatról keletre: A magyar végek őrzői” Ezzel a címmel indult az a projekt, melynek keretében a mosonmagyaróvári Piarista Iskola 10-11. osztályos gimnazistái és a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont 40 diákja felvidéki és erdélyi közös kiránduláson vettek részt. A program egy nyertes „HATÁRTALANUL” pályázat keretében valósult meg. Az első találkozásra április elején került sor, amikor az erdélyi diákokat láttuk vendégül Mosonmagyaróváron. Igyekeztünk megmutatni nekik városunk történelmi és művészeti értékeiből minél többet, és egy élményekben gazdag délutánt töltöttünk a Futurában. A Szigetközt Láng István idegenvezetésével jártuk be, részt vettünk Farkas István (Lupus) atya virágvasárnapi szentmiséjén a dunaszigeti templomban. Láttuk, hogyan készül a kenyér és egyéb finomságok a lipóti pékségben. A közös – két napos – felvidéki utunk fő célja az volt, hogy tájszavakat gyűjtsünk Zoboralja falvaiban. Így jártunk Kolonban, Nyitragesztén, Zsérén, Felsőahán és Alsóbodokon, ahol a helyi emberek szívesen beengedtek otthonaikba, és szokásokról, néphagyományokról beszélgettek velünk, mi pedig szorgalmasan jegyzeteltünk. Néhányan helyi népviseletbe is beöltöztek, vagy felpróbálták a „féketőt”. A tájszó-gyűjtés mindkét utazás központi feladata volt, mivel a pályázat eredményeként egy tájszótár készült szigetközi, felvidéki és erdélyi tájszavakból. A felvidéki út során megnéztük az oroszvári kastélyt, a dévényi várat, Pozsony és Nyitra főbb nevezetességeit is. A második utazás június elején, a csíksomlyói búcsú idején zajlott. Felsorolni is sok lenne a helyszíneket és élményeket, amelyek megérintettek bennünket. Így csak néhányat említek közülük. A tavaszi és a nyár eleji találkozás során is egymás családjainál laktunk, így vannak diákok, akiknek az volt a legmeghatározóbb élményük, hogy betekinthettek az erdélyi családok életébe, megismerhették vendégszeretetüket. Mások lelki élményekben gazdagodtak és magyarságtudatukban erősödtek a csíksomlyói szentmise által. Sokan a természeti szépségek – a Kárpátok vonulatai, az erdőségek, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Medve-tó vagy a parajdi sóbánya – iránt érdeklődtek leginkább. 20

piaristák

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu Mindannyian megőriztünk magunkban egy-egy képet a sok műemlék templomról vagy egyéb épületről, ahol jártunk: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Felsősófalva, Bögöz vagy Aranyosgerend. Sokakra egy-egy ember volt nagy hatással: a népviseletbe öltözött gyimesi lány, aki népdalt énekelt, Beáta az idegenvezető, aki irodalmi alkotásokról beszélt páratlan lelkesedéssel, Tamási Áron unokaöccse, akiről Jégtörő Mátyást mintázta, a gyimesfelsőloki néni, aki fánkkal kínálta a hozzá látogatókat, és közben a helyi babonákról mesélt… A program értékelésekor minden diák úgy nyilatkozott, hogy minél előbb szeretne visszatérni ezekre a helyekre, hogy jobban megismerhesse őket, és a kialakult barátságok is elmélyülhessenek. Bízom benne, hogy így lesz! Némethné Gyetvai Anna projektvezető

Arany oklevél a helyesírásért Tarcsai Emese, a piarista iskola hetedik osztályos tanulója képviselte Mosonmagyaróvárt a Kazinczy verseny dunántúli fordulóján. A Balatonbogláron április közepén rendezett vetélkedőn a legjobbaknak járó Kazinczyjelvényt kapta. Ugyancsak az iskola hetedikes tanulója Salamon Eszter, aki a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen megyei első helyezést ért el. Ő képviselte május 24-én, a Kárpátmedencei fordulón Győr-Moson-Sopron megyét, ahol VI. helyezést ért el. Ugyanezen a napon Borsicsné Molnár Mártát, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola magyartanárát Arany Oklevéllel tüntették ki a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyre való felkészítésben nyújtott kiemelkedő pedagógiai munkájáért. Az oklevelet Budapesten, az ELTE Gólyavár épületében nyújtotta át a tanárnőnek dr. Keszler Borbála, az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának elnöke. A díjátadóra a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjének ünnepélyes megnyitóján került sor. Vereb Zsolt SP

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

Nyári táboraink Idén nyáron számos izgalmas és kreatív erőket is mozgósító táborokban vehettek részt diákjaink. A vakáció elejére szervezett angolnémet táborba az iskola elsős és másodikos apróságait hívtuk, ahol játékos formában sajátíthatták el a nyelvi fordulatokat. A 17 fősre bővült napközis tábor célja alapvetően a természet utáni tanulmány rajzolásának fortélyaiba való beavatás volt. A gyakorlatok főként a szem-kéz koordináció fejlesztésére, a vizuális észlelés tudatosítására irányultak, továbbá új eszközöket is kipróbálhattak a résztvevők. Ezen felül pilisi bakancstúra, mozgalmas kenutúra és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban tartott erdei iskola színesítette a palettát. Erdősné Benke Éva

Négy évtized után búcsúzott Kiszelka Mariann A júniusi pedagógusnapi ünnepségén polgármesteri elismerő oklevelet kapott Kiszelka Mariann, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese az oktatás-nevelés területén negyven éven át kifejtett példamutató tevékenységéért. Mariann ismert személyisége a helyi pedagógus társadalomnak. A diákok és a tanítás szeretete a legszentebb családi örökség számára. Édesanyja és édesapja is közismert pedagógusok voltak nyugdíjazásukig, és ő maga is elhivatott nevelőként dolgozta végig az elmúlt negyven évet. Pályáját Dunakilitin kezdte, majd tanított a 2-es iskolában, majd a 11-esben, s Mecséren. 1992 óta a piarista iskola tanára (matematikapedagógia-német szakos tanár, emellett igazgatóhelyettes is). Pályája során a tanítás minden területén gyakorlatot szerzett. Dolgozott napközis nevelőként, tanított alsó tagozatos, felső tagozatos és középiskolai korosztályt is. Ezek a tapasztalatok nagymértékben segítették szakértői munkájában az ország különböző egyházi iskoláinak szakmai ellenőrzése és értékelése során. Időt, energiát nem sajnálva szolgálta és szolgálja iskoláit, iskoláját. Diákjai hálával, tisztelettel és szeretettel

emlegetik, mennyi tudást, emberséget, erkölcsi értéket kaptak tőle, különösen azok, akiknek osztályfőnöke, vagy osztályfőnök-helyettese volt. Rendszeresen visszajárnak hozzá, felkeresik örömeikkel, problémáikkal, vagy egyszerűen csak beszélgetni akarnak vele. Tanítványai megyei és országos versenyek helyezettjei voltak. Mindig büszkeséggel emlegeti „gyerekeit”, nagy öröm számára, ha egykori diákjai gyermekeit is taníthatja-nevelheti. Mind az önkormányzati iskolákban, mind a piarista iskolában azonos elkötelezettséggel végezte és végzi pedagógiai küldetését. Városunkban és a térségben is jelentős rendezvényeknek megálmodója, szervezője, konferálója, aktív szereplője. 2007-ben a Szent Gellért díj arany fokozatát kapta, s az idei tanévzárón Labancz Zsolt tartományfőnök Kalazanciuséremmel tüntette ki. Kiszelka Mariann négy évtized után búcsúzik a pályától. Örül az elismerésnek, s annak, hogy Mosonmagyaróvár vezetői függetlenül az intézmények fenntartói-tulajdonosi viszonyaitól a város oktatásának ügyét egységben látják, s figyelnek a hatáskörükbe nem tartozó intézmények munkájára is. Böröndi Lajos

piaristák

21

A piarista ökollégium 8 hónapja Tavaly november 7-én nyitotta meg kapuit a nagykanizsai Piarista Ökollégium nonprofit információs központja. A „Játsszunk zöld lapokkal!” projekt eltelt nyolc hónapjának mérlege a tanév végére a következőképpen alakult.

nagyKANizsa

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

Június 20-án immár 66. rendezvényünket bonyolítottuk. Ez annyit jelent, hogy a nagyjából harminckét hét alatt hetente minimum két csoport részesült szemléletformáló előadásainkban. A hozzánk látogatók száma meghaladja a kétezer főt. Nagykanizsai és környékbeli diákok és felnőttek ismerték meg a környezettudatos magatartás, a fenntarthatóság olyan alapvető, sokszor egészen apró lépéseit, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Földünk élhető otthon legyen az elkövetkező generációk számára is. Érkeztek vendégeink Mosonmagyaróvárról,

sőt Zadarból is. Azon kívül, hogy a megújult épületben használatos, ám mindenki számára hozzáférhető, korszerű technológiai megoldásokról tájékozódhattak, különféle tematikus előadásokat is hallhattak a résztvevők neves szakemberek jóvoltából. A projekt Zala megye szinte összes környezet- és természetvédelemmel, ökológiával foglalkozó civil szervezetét igyekezett megnyerni partnerként. Csak néhány példa: Darázsi Zsolt főmadarász, a Göcsej természetvédelmi Alapítvány elnöke főként arra irányította rá a figyelmet, hogy minden mindennel összefügg. Nem pusztíthatunk ki egyetlen fajt sem anélkül, hogy az más fajok pusztulását ne vonná maga után. 22

piaristák

Lázár Péter ökológiai drámapedagógiai foglalkozásain a fenntarthatatlan élelmiszergyártásról és fogyasztási szokásokról gondolkodtatta el a diákokat. Burján Zoltán, a Fenntartható Fejlődésért Egyesület képviselője a nem megújuló energiákkal kapcsolatos figyelmeztető jelekről beszélt, s előadásának fókuszában egy megújuló energiaforrással, a biomasszával ismertette meg a hallgatóságot. Dr. Illyés Zoltán biológus komplex előadásában a vallás és az ökológia összefüggései kapcsán az emberi, egyéni felelősségvállalásra hívta fel a figyelmet. A főként felnőttek, kertbarátok körében népszerű Kovács Gyula pórszombati gyümölcsész nagy érdeklődés mellett megtartott előadásában ősi gyümölcsfáink újrahonosításához szerzett újabb híveket. A budapesti Humusz Szövetség egész felső tagozatunkat megmozgató foglalkozásain az újrahasznosításra fókuszált, ezzel erősítve a gyerekekben a szelektív hulladékgyűjtés fontosságának felismerését. De legalább ilyen élvezetes volt a Szemmelveisz Ildikó környezetmérnök-tanár és csapata segítségével megrendezett víz világnapi vetélkedő, melyhez iskolánk először, s reméljük nem utoljára csatlakozott. Ugyancsak felejthetetlen élményben volt azoknak része, akik Dr. Klein Ákossal, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársával vehettek részt azon az interaktív foglalkozáson, amin egyszer csak előkerült egy élő bagoly is, így szívünkig hatolhatott mostoha sorsuk.

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

Emellett globális látleletet is kaphattunk a Földről, s benne az azt esztelenül felélő emberről Benedek Miklóstól, a Kaán Károly Környezetvédelmi Egyesület elnökétől. Óvári Miklós, a Zöld Zala képviselője pedig egy természetközelibb, szervesebb életvitel lehetőségét, s ennek útjait villantotta fel a tanulók számára gyönyörű képekkel illusztrált előadásában. Szeptembertől velük és újabb neves szakértőkkel folytatjuk tevékenységünket. Ennek kapcsán itt is szeretnénk felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy tervezünk egy nagyszabású vetélkedőt, melynek értékes díjaiért érdemes lesz harcba szállni. Szeptember végén és október második felében egyegy internetes fordulót követően november közepén élő fordulóval záródó ökovetélkedőre hívunk benneteket. Középiskolás baráti párok jelentkezését várjuk, tehát két fő alkot egy csapatot. A harmadik, élő fordulót követően a legjobbak kétszemélyes vitorlástáborozás lehetőségét, két személy részére kerékpárt, és két profi gördeszkát nyerhetnek. Várjuk jelentkezéseteket a megadott csatornákon! Bali Judit projekt-koordinátor

Végzős drámásaink jutalomjátéka Igazi ihletett pillanatoknak lehettek részesei azon kevesek, akik részt vehettek két végzős dráma tagozatosunk, Dernánecz Daniella és Nagy Viktória dráma érettségi gyakorlati vizsgáján. Amellett, hogy mindketten jeles érettségi vizsgát tettek, mégiscsak e gyakorlati közös produkció tette fel a koronát a megmérettetésre, méltán kaptak a vastaps mellé dicséretet is. Mihály Péter színész-rendező, a diákok mesterségtanára munkájának gyümölcse igazán most érett be. A két lánytól Füst Milán Boldogtalanok c. darabjának záró kettősét, Róza és Vilma dialógját láthattuk. Már-már profikat idéző, átélt, hiteles játékukban mindent megmutattak, amit tizennyolc évesen, négy év drámás munka után csak megmutathat valaki. Koncentrált játék, apró, de annál pontosabb gesztusok, feszes ritmus, erős jelenlét jellemezte előadásukat. Teljesen megfeledkeztünk arról, hogy egy osztályterem biztosítja az alkalmi színpadot, s minimális díszlet és néhány biztosan használt kellék segíti a kontextus teremtést. Annak ellenére, hogy csak apró részletet láthattunk a rendelkezésre álló időben, pillanatok alatt megteremtették azt a feszültséget, amit aztán a végéig fent is tudtak tartani. Pár másodperc után már nem vizsgázó diáklányokat láttunk, hanem két végletekig boldogtalan, önkéntes szimbiózisban élő nőt, akik legalább annyira kiszolgáltatottjai a fenntarthatatlan helyzetnek, mint saját ösztöneiknek. Viki látszólag érzéketlen, kemény Rózája, Deni a felszínen gyengének tűnő, de nagyon is elszánt Vilmája azért is borzongató volt, mert kamasz naivitásuktól, értékrendjüktől nagyon messze eső figurákat kellett megjeleníteniük, s ez még a közelmúltban is komoly belső vívódásokat okozott nekik. Mihály Péter, mint mindig, most is nagy gonddal, részleteiben gazdag játékot követelve rendezett, melyben minden apró mozdulatnak jelentése és súlya volt, nem történt semmi ok nélkül, vagy feleslegesen, esetleg csak a hatás kedvéért. Hihetetlen, hogy mindez csupán négyheti munkával készült. S leginkább azt sajnálhatjuk, hogy csak ilyen kevesen láthatták (szűk huszan), s hogy nem lesz egyelőre folytatása… Gyönyörű volt lányok! Kívánjuk, hogy kamatoztathassátok mindezt érett életetekben is! Bali Judit drámatanár

piaristák

23

Szegedi élmények

SZEGED

az emmauszi út

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu

Márciusban a szegedi piarista közösségből heten – három szerzetes és a vezetői csapat négy világi tagja – a tartományfőnök atya kíséretében az Emmausz provinciába látogatott. Miért indultunk Szegedről Emmauszba? Mivel találkoztunk, mit kaptunk, hogyan tértünk haza? És röviden arról is, hogy mi történik azóta városunkban… „Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.”

A szegedi piarista jelenlét huszonhárom éves gazdag valóságában mindig is érezhető volt egyfajta pezsgés szerzetesek és világiak között: egy érzés, aminek talán az a neve, hogy ez a mienk. És kisebb-nagyobb mélységekben keresődött, hogy hogyan? A tanévkezdő lelkigyakorlaton világi kollégáink felől kimondódott a kérés: szorosabban szeretnének kapcsolódni a szerzetesekhez az ő közösségi imájukban. A kérés mélyén hallható a vágy: kapcsolódni a piaristákhoz, megélten kapcsolódni Kalazanciushoz – megélni azt, hogy nem pusztán kollégák, hanem Kalazancius körül összegyűlt testvérek vagyunk. Decemberben keretet adtunk e vágy megjelenéséhez: kéthetente kedd este találkoztunk a rendházban, imádkoztunk, megosztást tartottunk: befogadva figyeltünk egymás életére és kérdéseire, közösen tanultunk valamilyen piarista irodalomból, majd pedig kötetlenül voltunk együtt a vacsoraasztalnál. Tanév végére közel húszan ültünk ezeken az estéken Kalazancius körül. Márciusban ebből a körből heten elindultunk Emmauszba: töltődni, ihletődni, érintődni attól a nagyon harapnivaló világtól, amivel ott találkoztunk. „Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.”

Mi van itt? Ragyogó tekintetű emberek közösségei nem a piarista munkában, hanem a piarista életben. Hogyan lehet ilyen hitelesen megélni azt, hogy ez nem a munkánk, hanem 24

piaristák

ez az életünk – életet adó forrás értelemben? Hogyan tud emberekről ilyen erővel sütni a tény, hogy élet- és létformánk az, hogy piaristák vagyunk? Hogyan tud ennyire valóságosan megjelenni, hogy Kalazancius karizmája mindenkié, aki kapcsolódik hozzá: iskolában, délutáni foglalkozásokon, illegális bevándorlók tanításában, az önkéntesség számtalan formájában és persze az imádságban, megosztásban, liturgiában? Nem azt a csodát láttuk, hogy itt minden jól megy és minden tökéletes, hanem azt, ahogyan közösségben megélik a mindennapok valóságát, és ebből a közösségi megélésből és abból a tényből, hogy ez Jézus és Kalazancius körül történik, tényleg élet születik – kapódik és adódik tovább. „Hát nem lángolt a szívünk? […] Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.”

A vágyat hoztuk magunkkal: hogy amit ott láttunk, ízleltünk, és ami megérintett bennünket, azt az életet növeljük magunkban és adjuk tovább. Vágyunk arra, hogy a szegedi piarista jelenlét Kalazancius közössége legyen: látható közösség az életet adó küldetés sokféle megnyilvánulásában. Annak a karizmának a tere legyen, ahol megéljük személyes hivatásunkat és szolgálunk; ahol megéljük azt, hogy ez senkinek sem a sajátja, hanem közös ajándékunk Jézustól és Kalazanciustól, amelyben egyszerre vagyunk testvérek és tanítványok. Kalazancius szekerét toljuk. Az élet és életadás vágya és derűje hajt bennünket: lehet tolni, lehet húzni, lehet hol erősen, hol elcsüggedten – és fel is lehet rá ülni, ha elfáradtál. Mert kiegészítjük egymást – együtt vagyunk. Ezt akarjuk tanulni itt Szegeden – Kalazanciustól és egymástól. Szabó László SP

piarista iskola szeged HA FOLYÓVÍZ VOLNÉK... A NÉPZENEI KAMARAMŰHELY KULTURÁLIS MISSZIÓS KÖRÚTJA MOLDVÁBAN

Ha folyóvíz volnék 2014. JÚNIUS 25. – JÚLIUS 2.

SZEGED / DÉVA / KLÉZSE-BUDA / KÜLSÔREKECSIN / TRUNK / LUJZIKALAGOR / SOMOSKA / GYIMESBÜKK

06.25. szerda

Népzenei Kamaraműhelyünk, a Dugonics András Piarista Gimnázium népi énekesekből, hegedűsökből, furulyásokból és kobzosokból álló növendékcsapata, június végén évről évre Moldvába látogat, hogy az ottani ősi népi hagyományok éltetése mentén művészi és baráti kapcsolatokat ápoljon a klézsei, külsőrekecsini, lujzikalagori, somoskai, magyarfalusi, pusztinai csángó fiatalokkal. Idén hetedik alkalommal találkoztunk csángó barátainkkal. Az út elején pihenőt tartottunk Böjte atya dévai árvaházánál, akik örömmel fogadták a Kájoni mise énekeinket és a táncházunkat. Most is vettünk az úton a kovásznai krumplis kenyérből, amelyet már – hagyományosan – a buszon megkóstoltunk (felejthetetlen ízek), s az ojtozi szorosban a kisgyermekek most is illatos szamócát árultak. Lassan már minden kanyart ismertünk, ahogy közeledtünk Klézséhez. Egész évben erre a találkozásra vártunk. Idei utunk kiemelten fontos volt, hiszen a fergeteges táncházak mellett egy teljes CD lemezanyag felvételére is készültünk közösen a klézse-budai fiatal énekesekkel. Tavaly is sokat énekeltünk együtt és már akkor megfogalmazódott bennünk a közös anyag felvételének gondolata. Merész és egyszersmind egyedülálló kezdeményezés: visszatölteni a tiszta forrásba, amely megerősödve tovább őrzi értékeit. Klézse-budai barátaink vágytak erőteljes megszólalású zenénkre. Felemelő érzés volt számukra dalaikat hangszeres kísérettel, hangszeres közjátékokkal előadni. Ezek a dallamok most úgy csendültek fel, mint a „régi, szép időkben” a guzsalyasokban. A kis próbatermünkbe – a klézse-budai magyar iskola pici osztálytermébe - úgy be voltunk zsúfolódva, hogy megfordulni sem lehetett. Amikor először eljátszottuk a dallamokat, sokunknak könny szökött a szemébe: olyan volt, mintha valahol, évszázadokkal ezelőtt, réges-régen együtt lettünk volna, s most ismét találkoztunk. Vendéglátónk, Viktori néni csöndesen megjegyezte: „Ha tudnám, hogy ilyen a Mennyország, akkor én már most indulnék...” Egész évben a közös zenei anyagon dolgoztunk, próbafelvételeket küldözgettünk egymásnak, a Kamaraműhely merész hangzású dallam-párhuzamait erősebben összecsengettük a táncdallamokkal. Aztán pedig latolgattuk a felvételezés lehetséges helyszíneit, hiszen egyetlen esőtől védelmet nyújtó pajta sem akadt számunkra. Végül Viktori néni patak partra néző hátsó udvarában állítottuk fel a „stúdiót”, ahol madárfütty és békabrekegés is akadt bőven...Izgalom, kitartó gyakorlások és a meghatódottság percei váltogatták egymást. Három napig folyamatosan gyakoroltunk és felvételeket készítettünk. A hosszú munka nem fárasztott ki bennünket. Minden este ellátogattunk egy másik faluba, hogy

KULTURÁLIS MISSZIÓS KÖRÚT

✿

✿

DÉVA (MAGYAROK NAGYASSZONYA GYERMEKOTTHON) 18.00 MISEI SZOLGÁLAT ÉS KONCERT - Templom Muzsikál: Népzenei Kamaramûhely - Szeged, A Dugonics András Piarista Gimnázium kamaraegyüttese 20.00 TÁNCOS, ÉNEKES MULATSÁG - Udvar

06.26. csütörtök

✿

KLÉZSE-BUDA (BUDAI MAGYAR ISKOLA) 20.00 ÖRÖMZENE - UDVAR Meghívott vendég: Hodorog András és Legedi László István klézsei furulyások

06.27. péntek KÜLSÔREKECSIN (MAGYAR HÁZ)

✿

20.00 TÁNCHÁZ KÜLSÔREKECSINBEN Meghívott vendég: Hodorog András - furulyás, Szarka Mária és Dobos Rózsa - énekesek. Táncot tanít: Gyurka Valentin

✿

Támogatók: Emberi Erôforrások Minisztériuma, Nemzeti Tehetség Program, Nemzeti Család - és Szociálpolitikai Intézet, Mester Tanoda Alapítvány, Dugonics András Piarista Gimnázium

06.29. vasárnap

TRUNK (MAGYAR ISKOLA) 14.30 TALÁLKOZÁS A HELYI FIATALOKKAL, TANÁROKKAL, ÖREGEKKEL TRUNKON

20.00 TÁNCMULATSÁG LUJZIKALAGORBAN (MAGYAR ISKOLA UDVARA) Meghívott vendég: Hodorog András – furulyás Botezatu Viktória és néne Máris – énekesek

06.30. hétfô

✿

SOMOSKA (MAGYAR ISKOLA) 13.30 HÁLAADÓ MUZSIKÁLÁS, TÁNC ÉS ÉNEKLÉS A FALUSIAKKAL Meghívott vendég: Hodorog András és Legedi László István – furulyások

T KÖRÚT A KONCER OGRAMJA PR MINDEN

✿ 07.01. kedd

! GYENES

IN

GYIMESBÜKK (ÚRNAPJA PLÉBÁNIA) 20.00 GYIMESI NÓTÁZÁS Meghívott vendég: Tímár Viktor - hegedûs, Tímár Jánoska - gardonos, Antal Tibor - énekes

közös táncházat tartsunk az ottani zenészekkel, énekesekkel és a táncolni vágyókkal. Így esett, hogy közösen muzsikálhattunk a klézsei Hodorog András furulyással, Külsőrekecsinben Szarka Marika „Meric” és Dobos Rózsa énekesekkel, Fehér Mihály harmonikással. Táncházat tartottunk Lujzikalagorban és Somoskán is. A kulturális missziós körút utolsó napját pedig, Gyimesbükkön töltöttük, ahol abban a csodálatos környezetben Sára Ferenc avatott be bennünket a gyimesi táncok és népi élet titkaiba. Vendéglátóink végig végtelen szeretettel vettek körül bennünket... Hirtelen egy régi festmény, Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben című képe jutott eszünkbe, amelyen a tiszta vizű kútból az emberek kannákban, korsókban viszik a vizet, egy szakállas ember kivételével, aki korsójából hozzátölt a szent forráshoz. Végtelenül boldogok vagyunk, hogy mi is így tehettünk! Igen: erre vágytunk egész évben, mindennél jobban, hogy ezt a lemezanyagot megcsináljuk. Már tudjuk, hogy a vágyak azért is vannak, hogy az ember az lehessen, aki lenni akar. A lemez kiadását karácsonyra tervezzük. Ezzel kapcsolatosan további fellépések várhatók. Még rengeteg munka van hátra, de már régóta nem feladatot teljesítünk, hanem örömünket keressük zenénkben. S ez a közös öröm sokszor egyéni sikereinknél is fontosabb. Fábry Géza

A lemezanyag előkészítésében, moldvai utunk lebonyolításában támogatónk volt a Dugonics András Piarista Gimnázium, a Mester Tanoda Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma - Nemzeti Tehetség Programja és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Köszönjük a támogatást és a hivatásunkba vetett hitet! piaristák 25

VÁC

nyáron történt...

váci beszámolók

Miért túrázunk a nyáron? Gyakran kérdezik barátaim, amikor éppen a soron következő vagy éppen a magunk mögött hagyott túrámról kérdeznek. A Hajnal Gézát szoktam idézni: a tanár – ha adottságai lehetővé teszik – túrázik, és túrázásra tanít. Gyalog, csónakkal, sível, korcsolyával, vagy kerékpárral, mindegy, a lényeg az úton lét. Vándorok és jövevények vagyunk valamennyien itt a földön, s ezt menet közben a legkönnyebb átélni. A túrázás során sokan szoknak le a nyafogásról. Megyünk és kész. Nincs olyan, hogy nem bírom (persze van, de máshová kerül a tűréshatár), s bár a gyerekek ezt még nem látják, hatalmas muníció ez számukra az életre. (Nyerítő drótszamarak, Bp, Könyvműhely, 2011.)

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu

Split – az 1500 éves olajfa alatt a csapat egy része

A hor vát Riviérán – a víz

alatt

Dalmáciában jártunk (persze hogy biciklivel) Idén nyáron a 2015C kerekezni vágyó tizennégy tagú csapata a horvátországi Split felé fordította a biciklikormányt. A 800 kilométeres túrát kevesebb, mint 9 nap alatt teljesítettük. Letenyénél léptük át a határt, majd a főváros, Zágráb megtekintése után a Dinári-hegység vonulataival kellett megküzdenünk, hogy innen nagyot gurulhassunk Fiuméig (Rijeka), a híres kikötővárosig. Sok vendégszerető emberrel találkoztunk. A bringázás sosem volt unalmas, hol egy dudáló kamion, hol egy félelmetesen hosszú alagút, hol egy véget nem érő szerpentin tette változatossá a kerékpározást. Rijekától már többé-kevésbé a dalmát tengerparton folytattuk utunkat, egyszer magasabban a kopár hegyek közt, másszor éppen karnyújtásnyira az Adriától. A kimerítő tekerésért 26

piaristák

kárpótoltak a tenger hűs hullámai és a gyönyörű tájak. A mediterrán hangulatú városkák megcsodálása mellett többször búvárkodással is színesítettük a programot. A melegtől nem kellett szenvednünk, hiszen majdnem minden nap esett valamennyit az eső, ami errefelé meglehetősen szokatlan. Az éjszakákat sátorban vagy a szabad ég alatt, templomok mellett vagy kempingekben töltöttük. Egy láncszakadás, egy defekt, három szerencsés kimenetelű esés és egy kutyaharapás után megérkeztünk Splitbe. Hála Istennek nagyobb baj nem történt a túrán. Mindenki gazdagodott valamivel az út során: egy csodálatos élménnyel, egy vicces anekdotával – de egy pár piszkos zoknival az biztos… Heiszig Benedek 2015c

PIARISTA ISKOLA VÁC

Jubileumi kerékpártúra a magyar piarista bölcsőhelyek felé Az első piaristák Nyitráról, Privigyéről, Pozsonyszent­ györgyről érkeztek Vácra. Léva, Selmecbánya, Trencsén, Nagyszombat, Pöstyén, Galánta mellett ezeknek a rendházaknak a felkeresésére került sor a Juhász tanár úr által szervezett augusztusi túrán.

(!) A szobi Duna-parton teljesen véletlenül umi túra összetalálkoztak a Nyitráról jövő jubile ahelyen részt vevői az Érsekújváron és Dunaszerd túra diák öreg ő men ára Nyitr át végül szintén e!?!? tagjaival. Ennek mekkora volt az esély

Megújulás kívül-belül A tanév végével munkások és szakemberek vették birtokba az iskolát. Egy tartományi pályázat keretében az épület valamennyi homlokzati nyílászárója megújul, így a mai kor elvárásainak megfelelő hőszigetelt üveget és felújított tokot kap valamennyi ablak. E pályázat keretében nyert pénzből fűtéskorszerűsítést és világításkorszerűsítést is meg tudtunk valósítani. Különleges beruházás keretében egy napenergiát felhasználó kis-erőmű is épül az iskolában, amely elektromos áramot termel. A DDC zöldberuházás-pályázat keretében idén nyáron megvalósul az iskola teljes területén a szelektív hulladékgyűjtés… E projekt keretében több kisebb kert és egy „zöldtetős” beruházás is megvalósul. A „rendes” éves felújítás keretében kialakítottunk egy kémia termet, valamint több kisebb termet az iskolapszichológus, a szerver szoba és új szerver, valamint kisebb létszámú csoportok befogadására. A 300 éves jubileumi évet lezáró patrocíniumi ünnepig a rendház és iskola homlokzatának felújítását is célul tűztük ki. A homlokzati rekonstrukciót jórészt közadakozásból valósítjuk meg.

Szentségimádás éjjel-nappal

az év élménye az „Történjék bármi is, idén már ez lesz k. Pont úgy, mint útna az biztos. 670 km körül lett a vége atkozott, hogy mut meg n tavaly, idén is nagyon világosa . Teljesítmény ben élet az ok mik az igazán fontos dolg . Nem mennak van im lme szempontjából vegyes érze ak egészen Volt s. kevé yon tem rosszul, de ez még nag királya már yek heg a de m, értékelhető és szép szökései tt. Még sodo nyo bizo is be t rég nem én vagyok és ez mos alá.” orra k enő élm az i talán tudok egy kis borsot törn Pént ek Oliv ér öregdiák

nek velünk. A diákok a szüleikkel és az öregdiákokkal a zsúfolásig telt sizékesegyházban közösen imádkoztak a 300 éves iskoláért. A szentmise hálaadás volt az elmúlt háromszáz évért és kérés a most következő és a még későbbi tanévekért. Az oltárnál lobogó háromszáz szál gyertya a téren felállított jubileumi tortát idézte meg, amelyet az ötödik osztályosok fújtak el. A különleges, nyolcszáz szeletes torta a jubileumi piarista évtized – egyúttal a magyar piarista rendtörténet fontos eseményeit idézte meg. A tortán a négy alapító atya neve: Leonardus, Emericanus, Adalbertus és Christianus is megjelent. Az első szeletet Beer Miklós püspök atya és Labancz Zsolt tartományfőnök atya vágta – ágyúszóra. A süteményből a téren lévő kisebb testvéreknek is jutott. A téri ünneplést sok száz égbe szökő világító LED-csúzli fénye világította be. Hogyan készült a jubileumi torta? Megtekinthető az iskola Videotárában! Kalász Ákos

Hazánkban elsőként a váci piarista templomban nyílt valódi örökimádási kápolna egy hónapja. Az év 365 napján 0–24 óráig működő szentségimádási imahelyet Beer Miklós megyéspüspök szentelte fel. A piarista templomban már több mint tíz éve folynak szentségimádások: minden szombaton a reggeli szentmise után egész nap lehetőség volt erre. Ebből az igényből született meg az ötlet, hogy máskor, hét közben is be lehessen térni a templomba imádkozni.

Veni Sancte A jubileumi tanév különleges ünnepségsorozattal vette kezdetét. A városi kiállítás megnyitója után a szentmisét Beer Miklós váci megyéspüspök, a gimnázium piarista atyái és a környék paptestvérei celebrálták. Több piarista iskolából érkezett delegáció, hogy együtt ünnepeljepiaristák

27

Tanulmányi ház Csíkszereda

Csíkszeredából jelentjük...

MEZEI CSOKOR

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu Leltárféle nyáridőben, visszatekintve. Tulajdonképpen semmi nem változott. De jól esik újból csokorba szedni... ❶ A  Piarista Tanulmányi Házban rendszeres hitoktatás folyik, valamint szabadidős programok. ❷ A Főplébánián vasárnapi misézések és a Krisztus világa családi havilap szerkesztése történik. ❸ Csíksomlyón gyóntatások a Kegytemplomban, korrepetálások a Szent István Otthonban, valamint a Mária Rádió helyi stúdiójában heti kulturális-lelkiségi műsorok szerkesztése zajlik. ❹ A Csángó Továbbtanulók Közösségében szinte napi korrepetálások, valamint rendszeres lelki programok zajlanak. S közben egybefonódnak a különféle színek, kiegészítve és megerősítve egymást: rendünk máriás világoskékje a székely piros-feketével, a magyaros piros-fehér zölddel, a csángó tarkával és egyházunk aranyló-fehér színével. S lesz belőle sok-sok gyermeknek, családnak, hívőknek és kiábrándultaknak egy-egy illatos tavaszi, lihegő nyári vagy vigasztaló őszi csokor. Újra meg újra! Sárközi Sándor SP

28

piaristák

25

Öregdiák oldalak éves a Magyar Piarista Diákszövetség

„A szövetség célja, hogy ápolja a piarista iskolák szellemiségét, törekedjék a piarista iskoláknak a magyar oktatásban és közmuvelodésben megfelelo elismertetésére, nyújtson szervezett keretet a piarista iskolák volt diákjainak az egymással és a muködo piarista iskolákkal való kapcsolattartásához, együttmuködéséhez.” (Antall József) Idén ünnepeljük a Magyar Piarista Diákszövetség 25 éves fennállását. Igen, lassan több mint negyedszázada, hogy Antall József egykori piarista öregdiák, a rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnökünk tagtoborzót tett közzé a Magyar Nemzet 1988. évi egyik számában, szervezkedésre kérve a piarista öregdiákokat. A célja, mint az idézet is mutatja: „szervezett keretet adni a piarista iskolák volt diákjainak az egymással és a működő piarista iskolákkal való kapcsolattartáshoz, együttműködéshez”. Rendkívüli történelmi helyzetben, nagyszerű emberek kezdeményezésére, erős összefogásból született meg, hogy egyesületként biztosítson lehetőséget a közösségre vágyó öregdiákságnak a Piarista Nagycsaládhoz kapcsolódásra, sajátos értékeink közvetítésére és a nemes élményekhez jutásra. Nem feledve a nehézségeket, gyönyörű ív rajzolódik ki előttünk, amikor visszatekintünk az elmúlt negyedszázad diákszövetségi életére. Az alapítók és a korán csatlakozók rendkívül gazdag belső életet alakítottak ki. Olyan közösségi létformákat, gazdag spirituális és közösségteremtő tartalmakat teremtettek, amelyek messze túlélik őket – bár Istennek hála, sokan ma is velünk vannak közülük. Az idősebbeknek, különösen azoknak, akik a Magyar Nemzetbeli tagtoborzó, Antall József személyes felkérése, vagy éppen Jelenits István akkori tartományfőnök hívó szavára érkeztek szövetséget alapítani, és kezdetektől tevékenykednek diákszövetségünkben – különösen nagy ünnep ez a jubileum. Megalakulni, felépíteni, negyed századon keresztül folyamatosan működtetni, és tovább építgetni, pénzügyileg támogatni, programokat kitalálni és megszervezni majd azokon örömmel részt venni... Antall József és Jelenits atya mellett további kiváló öregdiákok is szép számmal vállaltak szerepet, úgymint Zlinszky János, Szűcs Ervin, Blazsek Andor, Pesty László, Osváth József, Pataki Ervin, Weinzierl Tamás és az MPDSZ-ben is aktív szerepet vállaló piarista atyák, különösen Kemenes László SP, Takáts Ervin SP, Görbe László SP és Borián Tibor SP, bár

még sok név ide illene. Az újra-alapításkori tartományfőnök után támogatást kaptunk utódaitól is: Kállay Emilnek, Urbán Józsefnek és Labancz Zsoltnak is hálásak vagyunk. Az MPDSZ eizen időszak alatt képes volt bátorítani és integrálni a volt és létesülő piarista iskolák melletti diákszervezeteket tagozati formában, akkor is, ha nem ő volt a kezdeményezője a helyi önszerveződésnek. A Diákszövetségnek nagy szerepe volt abban, hogy a közéleti felelősség vállalásával, de nem túlpolitizálódva, méltóságteljesen zajlott le a politikai rendszerváltozás a magyar piarista világban. Nagyszerű piarista tanáregyéniségek aktív részvételével élő és piarista lelkiséggel áthatott lehetett a kapcsolat a Renddel. Ezt a mindenkori Provinciálisok, Igazgatók is támogatták. Segítettek, segítenek a közösségi helyiségek, rendezvényi színhelyek biztosításával is. Ezt – ha szerényen is – de következetesen igyekezett viszonozni az MPDSZ Piarista Alapítványa a piarista iskolák támogatásával. Nem lehet túlbecsülni annak a jelentőségét, amit az első nagy diákszövetségi generáció tett. Az idő múlásával azonban mind a történelmi és társadalmi környezet, mind a Rend és a piarista iskolák, mind a Tagságunk változik. Természetes a Szövetség átalakulása, változása is, de hatalmas felelősségünk az alapértékek megőrzése. A mai vezetés arra törekszik, hogy megtartsa az alapítók nemzedékét és a közvetlenül utánuk jövőket, de megnyíljon az újabb és újabb piarista generációk felé is. elkötelezetten dolgoA mai Választmány és az Elnökség ének újabb 25 éve zik azér t, hogy a Diák szövetség élet oz. méltó legyen az első negyedszázadh Oberfrank Ferenc MPDSZ elnök és Mikecz Tamás MPDSZ Hírlevél és Emlékkönyv főszerkesztő

Az MPDSZ 25 éves jubileumát emléküléssel ünnepeljük 2014. október 11-én szombaton 10 órától a Duna-parti Piarista Kápolnában. Nagy szeretettel várjuk az öregdiákokat és támogatóinkat! piaristák

29

Százhuszonöt éve alapították a piarista nővérek kongregációját Idén kettős jubileumot ünnepelnek a piarista nővérek. 1889. június 24-én, Firenzében, Boldog Celestina Donati megalapította a Piarista Családhoz tartozó Kongregációt, melynek lelkisége Kalazanci Szent József sajátos nevelői szolgálatából forrásozik. Hivatásukkal, életükkel arról a Jézusról tesznek tanúságot, aki befogadja, magához öleli és megáldja a gyermekeket. Ezért küldetésüknek érzik főleg a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kulturális, szociális és vallási értékekben való harmonikus és teljes növekedését. Tíz éve szolgálnak Nagykárolyban, ahol egy családtípusú gyermekotthont és egy napközit működtetnek. Az alábbiakban Kürti-Bokor Judit nagykárolyi piarista nővér beszél nekünk rendjük történetéről, múltjáról, jelenéről és saját ihivatásáról. Rendünk 1889. június 24-én született meg Firenzében, a város patrónusának, Keresztelő Szent János születésének az ünnepén. Tizenkét éve jöttünk haza Tünde nővérrel, két évet a gyulafehérvári egyházmegyében szolgáltunk, és 2004-ben, tíz éve telepedtünk le Nagykárolyban. Celestina anyának egy szentéletű piarista lelki vezetője volt, Celestino Zini, aki olyan nagyon szerette Kalazanci Szent Józsefet, hogy ezt a ragaszkodást, szeretetet átültette az ő szívébe is. Celestina anya tulajdonképpen miatta lett piarista. Tizenkilenc évesen határozta el, hogy nővér lesz, és negyvenegy éves korában alapította a rendet. Nem volt szándékában egy új rendet alapítani, de rá kellett jönnie, hogy egy olyan sokoldalú hivatás, mint az övé, mindenképpen piarista. Ezért alapította a kongregációt, és ezért létezünk ma mi is. Celestina anya tanítónői oklevéllel rendelkező fiatal nő volt, aki 1890 januárjában egy ingyenes népiskolát hozott létre a nővértársaival együtt fiatal lányok számára. Első művét követte még számtalan iskola, majd megszületett az első bentlakásos iskola lányok számára. Létrejöttek ezt követően az első óvodák, az első művészeti és szakmai iskolák, melyek a fiatal lányokat varrni, hímezni tanították, hogy meg tudjanak élni. 1899-ben nyitotta meg kapuit az első gyermekotthon a bebör-

tönzöttek lányai számára. Ez már olyan ház volt, ahol a gyerekek a mindennapjaikat élték. Olaszország-szerte nagyon sok ház nyílt, hisz sok volt a hivatás. Celestina anya életében már tizennégy ház működött. A külföld felé történt nyitást 1985-re tesszük: Olaszországon kívül Brazíliában, Nicaraguában és Kongóban is vannak közösségeink. KÜRTI-BOKOR JUDIT - SZATHMÁRY MELINDA

A Kalazanci Szent József Líceumban végeztem az idén, humán teológia szakon. 19 éves vagyok és piarista nővérként képzelem el az életem. Tavaly márciusban mentem el a nővérekhez, akik az iskolához közel laknak. Tünde nővér mesélt a közösségről és a hivatásukról. Akkor határoztam el, hogy szerzetesnővér leszek és piarista, mert szeretem a gyermekeket, szeretnék vigyázni rájuk, törődni velük, gondoskodni róluk, leginkább azokról, akik nincs kire számítsanak. Minden kisgyerek a legdrágább és legfontosabb kincs az életünkben. Augusztus 18-án költöztem be a gyermekotthonba és a nővérek segítségével elkezdtem járni az utamat, azzal a legfontosabb vágyammal, hogy életemet úgy éljem Isten közelében, hogy segítségével örömet és jókedvet hozzak a gyerekek szívébe. TURDEAN ENIKŐ KINGA

30

piaristák

piarista nővérek Nagykároly A piarista szerzetesnői hivatásról kicsit másképp Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szenteltem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok. Boldog Celestina Donati Sokszor és sokat beszélünk arról, hogy mi a hivatás. Elmondjuk hivatásunk történetét, beszélgetünk a sajátunkról és másokéról. Szeretek mesélni Celestina anya hivatásáról, arról a sokszínű hivatásról, amely mindenképp piarista, de nagyon sokszor érzem azt, hogy nem tudok elmondani mindent arról a csodáról, amellyel Isten maga ajándékoz meg. Igen, egyedül Isten! Minden innen indul ki és ide tér vissza. Én is, mint minden piarista nővér, Celestina anyához hasonlóan Istent akarom és csakis Neki szentelem magam. Ez a hivatásom, amit a szívemben őrzök. Egy része a sajátom, csakis az enyém, a meghívásom története pedig megismételhetetlen. A rátok bízott gyerekekben lássátok meg Jézus arcát, gondoljatok arra, hogy ezek a teremtmények azzá válnak, amivé teszitek őket! Legyetek számukra, mint igazi anyák, a Szűzanya, Jézus Anyjának példájára. Boldog Celestina Donati Elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak a gyerekek, bárhol is szolgáljunk a világban. Leginkább az árvák, elhagyottak, kiközösítettek, szegények és a többiek. Óvodák, iskolák, bentlakások, oázisok, napközik, gyermekotthonok, hittanórák. Mindenképpen gyerekek és fiatalok, s ahogy telik az idő anyákból nagymamák leszünk, talán még dédnagymamák is. Belépünk Isten megváltó tervébe, és a Szűzanya példájára minden nap őszinte, tiszta szívvel ismételjük: Magasztalja lelkem az Urat! Mondd újra meg újra fülemnek nyíljon meg, és akkor a Te boldogító szavad megérint engem, megtérít engem és befogad boldogságodba. Boldog Celestina Donati S ha már a boldogságnál tartunk, mit is jelent egy piarista nővér számára? Az elmúlt 125 évet is. És minden napot, amikor Ő befogad örök boldogságába. Persze minden nap kérnem kell, hogy nyissa meg fülemet, mert amikor az Ő suttogása megérint, akkor képes vagyok arra, hogy mások szavát is megértsem. A gyermekeimét, a barátaimért, az ismeretlenekét, s azokét is, akiket Nélküle nem tudnék szeretni. Mert ezek nem csak kedves - csendes ölelő szavak, hanem gyakran fájdalmasak. Annyira, hogy beleremeg a világ. És ott vannak a néma kiáltások is, amelyek a lelkünk mélyéig hasítanak. Lehet így boldognak lenni? Ahogy az élő víz a forrásból féktelenül száguld, hogy patakká és folyóvá duzzadjon, amíg a tengerbe szét nem terjed, úgy a mások iránti szeretet, célt és értelmet ad az életünknek. Boldog Celestina Donati Újra és újra visszatérek, ugyanúgy, mint Celestina anya, a bűvös szóhoz: SZERETET. Ha csak rá gondolok, már érzem is minden kis részecskémben. Eddigi életemet úgy éltem le, ahogy mindig is akartam, amire készültem,

még akkor is, amikor csak távolinak tűnt bármilyen hivatás. Engem Ő arra hívott, hogy piaristaként éljem meg a szeretetet, a gyerekek és fiatalok között, Magdikával, Annával, Krisztinával, Editkével, és a többiekkel, akiket rám bízott. Féktelenül száguld a szeretet, ha hagyom… Általad magamban őrzök minden embert. Csak így vagyok boldog… Boldog Celestina Donati Együtt vallom a nővértársaimmal, hogy számomra most és mindig a legfontosabb az odaadás és ráhagyatkozás a gondviselő Istenre, a gyermekek, fiatalok nevelése Kalazanci Szent József lelkiségét követve, a szenvedésében szemlélt Jézus, aki szeretetből az Eukarisztiában nekem adja önmagát, és az, hogy minden ember üdvözüljön. Csak ennyi. És számomra ennyi a Minden. A kicsik olyanokká válnak, amilyenekké mi neveljük őket. Istenem, micsoda felelősség! Boldog Celestina Donati A százhuszonöt évhez képest a tíz év nagyon kevés. Az én életemben sok. Ha erre a rövid-hosszú időre gondolok, amit Nagykárolyban töltöttem, nekem is számtalanszor eszembe jut a felelősség, amiről Celestina anya beszél. Akkor is eszembe jut, amikor a kicsi lányaimat hallgatom játszás közben egymással beszélgetni. Az én szavaim, az én arcjátékom és még a hanglejtésem is. Tőlem tanulnak nagyon sok mindent, vajon mi az, amit magukkal visznek, mi az, amit szívükbe vésnek? Sikerül-e átadnom azt, ami hitem szerint fontos az életben? Igen, micsoda felelősség! De kétségbe még soha nem estem, mert nem vagyok egyedül, soha nem voltam és nem is leszek. Furcsa dolog a nevelés, sok nevetés, sok sírás, sok öröm és sok bánat különös keveréke, és sok-sok imáé… KÜRTI-BOKOR JUDIT

piaristák

31

Piarista

A geológus: Laczkó Dezső kevés olyan szerzetes van, akinek magyarországon köztéri szobrot állítottak. a kevesek egyike laczkó dezső piarista, akinek életnagyságú, reverendás alakja a róla elnevezett veszprémi múzeum előtti teret díszíti.

Laczkó Ágoston néven 1860-ban Trencsénben született, ahol korán elhunyt édesapja szabó volt. Az ottani piarista gimnázium diákjaként választotta 17 évesen a szerzetesi hivatást. A váci noviciátus után Kecskeméten fejezte be gimnáziumot, a nyitrai rendi főiskolán tanult teológiát, majd tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be, ahol természetrajz és földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Piarista tanári pályáját 1883-ban a Nyitra megyei Privigyén kezdte (ekkor változtatta nevét Dezsőre), majd két évet Debrecenben és két évet Kecskeméten tanított. Végül 1888-ban a rend Veszprémbe küldte, ahol élete végégig, összesen negyvennégy évig működött. 1912-től 1918-ig ő volt a piarista gimnázium igazgatója és a rendház rektora is. Alakja szinte összeforrott a várossal. Laczkó Dezső növendék korában, 1880 körül

A tudós tanár Mindig szigorú, de igazságos tanár volt. „Lelket átható fekete szemének szúró tekintetével belelát a diák rejtettnek hitt lelkivilágába, és amikor a nebuló már-már eget-földet érez maga mellett süllyedni, szeme szögletében megjelenik valami utánozhatatlan huncutkás mosoly …: ülj le, te krumplicsősz!” – emlékezett rá egyik tanítványa. Sok diákjának lelki atyja és később barátja lett. Az első világháború idején százszámra kapta a leveleket volt tanítványaitól, amelyeket szerető gonddal őrzött, és ezen „haditudósítások” alapján szinte naprakészen követte a frontokon zajló eseményeket. Kiapadhatatlan tudásszomj jellemezte. Már fiatal tanárként földrajzi tanulmányokat írt az iskolai értesítőkbe. Érdeklődését azonban a veszprémi táj sokszínű adottságai fordították a geológia felé. Nyaranta gyalog és parasztszekerekre fölkéredzkedve járta be a Balaton és a

32

piaristák

Laczkó Dezső, 1895

Bakony vidékét. Szenvedélyes vadász volt, azonban a kövületek és ásványok még a vadaknál is jobban érdekelték. Ha izgalmas leletre bukkant, letette puskáját, és elővette kalapácsát, amellyel órák hosszán át vizsgálta a sziklákat. A veszprémi Laczkó Dezső veszprémi rendtársai körében, gimnázium régi lábánál vadászkutyája, 1889 fegyelmi szabályai szerint tilos volt „a Benedek-hegy és egyéb hegyek meredek szikláin való mászkálás”, ő azonban nemcsak maga művelte ezt, hanem az eközben fülön csípett diákokat is inkább bevonta munkájába: megmutatta nekik, hogy milyen kövületeket keressenek. Ő maga pedig ott volt minden olyan helyen, ahol kutat ástak, követ fejtettek, csatornát vagy vasúti bevágást építettek. Hosszú évek kutatásainak eredményeként adta ki 1909-ben Veszprém városának és tágabb környékének leírása című könyvét, amelyet az egyik legjobb magyar geológiai monográfia.

A geológus

1894-ben Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság által létrehozott Balaton-bizottság elnöke megbízta, hogy geológiai és paleontológiai anyagot gyűjtsön. 1895-ben együtt is gyűjtöttek, és eközben életre szóló barátságot kötöttek. Ennek volt köszönhető, hogy 1902-ben Laczkó Dezső is részt vehetett a Déchy Mór által vezetett kaukázusi tudományos expedícióban. Őslénytani fölfedezései közül a legnevezetesebb a triász-korban (körülbelül 200 millió évvel ezelőtt) élt, másfél méter hosszúságú kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta), amelynek két koponyáját, páncéltöredékeit és egyéb csontjait 1899-ben és 1901-ben fejtette ki a veszprémi Jeruzsálem-

A Veszprémben talált, közel másfél méteres álteknős rekonstruált rajza (magyardinoszaurusz.hu)

– mondogatta aggódó rendtársainak. Tudatosan készült a halálra. Fölvette a szentségeket, elbúcsúzott barátaitól, függőben lévő dolgairól följegyzéseket készített, mielőtt 72 éves korában, 1932. október 28-án elhunyt. Szobrát öt évvel később, 1937-ben állították föl az általa alapított múzeum előtt. Medgyessy Ferenc mészkőbe vésett alkotása piarista reverendában, kezében kalapáccsal és kődarabbal ábrázolja. Koltai András

hegy kőbányáiban. A lelet feldolgozását Otto Jaekel német paleontológus végezte el, és publikálta Berlinben 1902-ben, de Laczkó Dezső ragaszkodott hozzá, hogy a leletek (a második koponya kivételével) visszakerüljenek Magyarországra, a Magyar Állami Földtani Intézetbe. Ezek az „álteknősök” a vízi életmódhoz alkalmazkodott, páncélos hüllők voltak. Külsőleg hasonlítottak a ma élő tengeri teknősökhöz, de a két csoport nincs egymással közeli rokonságban. A Placochelys szájában öt gömbölyű „kavicsfog” ült, amely arra utal, hogy kagylókkal, pörgekarúakkal és tüskésbőrűekkel táplálkozhatott.

A múzeumalapító Amikor Laczkó Dezső tanítani kezdett Veszprémben, ott már régóta napirenden volt egy vármegyei múzeum fölállítása. A tervek azonban csak 1900-ban valósultak meg, amikor Laczkó Dezső a püspök, a főispán és mások támogatásával 1900-ban létrehozta a Veszprém Vármegyei Múzeum Egyesületet. A múzeum anyagának alapját saját földtani gyűjteménye jelentette, de azonnal megkezdte a néprajzi, iparművészeti és történeti értékek gyűjtését is, mint például az 1868-ban megszűnt céhek emlékeit és a családi okleveleket. 1906 őszén Laczkó Dezső és munkatársa, Rhé Gyula kezdték meg a Nemesvámos határában fekvő balácapusztai nagyszerű római villa föltárását, ahol remekművű mozaik padlók kerültek elő. A veszprémi múzeum huszonöt éven át a vármegyeház második emeletén működött, de Laczkó Dezső még megérte, hogy 1925-ben saját épületet kapott. Utolsó éveit teljesen a múzeumnak szentelte, az összegyűjtött anyagokat rendezte. Ekkor már sokat betegeskedett. „Ha lejár a rugó, megáll a gép. … Ez a dolgok természetes rendje. Ennyiért is hálás legyen az ember a Gondviselésnek.” Laczkó Dezső szobra a veszprémi múzeum előtt (Medgyessy Ferenc, 1937) A kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta) koponyacsontja (Magyar Földtani és Geofizikai Intézet)

piaristák

33

Piarista

Piarista Múzeum

Elérhetőségeink: [email protected]; www.facebook.com/piaristamuzeum

Rendtartományi kincsfeltárás A nyár folyamán pontot tettünk leltárazó körtúránk végére… pontosabban a rengeteg beáramlott fotó, illetve anyag még rendezésre vár. Mint már korábban említettük, a tavalyi év során sikerült felmérnünk a Budapesten, Nagykanizsán, Szegeden és Vácott őrzött kincseinket, júliusban pedig Kecskemét, Mosonmagyaróvár és Sátoraljaújhely is csatlakozott a sorhoz. Nagyon hálásak vagyunk, hogy mindenhol igen kedves, barátságos fogadtatásban volt részünk, és hogy ennyien segítették készségesen munkánkat! Nekik is köszönhető, hogy 2015-re összeáll egy alapvető – később azért még kiegészíthető – rendtartományi leltár műtárgyainkról. Ez biztosítások, értékmegőrzés szempontjából is fontos lesz, illetve kiállítások szervezéséhez is segítséget nyújthat egy ilyen katalógus, hiszen a piarista intézmények közti festmény-, illetve tárgykölcsönzés egészen könnyen megvalósítható lesz, ha látjuk, hogy az egyes helyekről milyen „kincseket” lehet kölcsönkérni. A központi katalógus jövőbeli elérhetősége még megfontolás tárgya, mindenesetre valóban rengeteg fénykép készült mindenhol, ezeket helyi felhasználásra nagyon szívesen továbbítjuk majd. Az is felmerült lehetőségként, hogy virtuális kiállításokat lehetne létrehozni az egyes piarista intézmények anyagaiból, így például interneten bárki körbesétálhatna és ámuldozhatna a csodaszép sátoraljaújhelyi pálos-piarista Nagyboldogas�szony templomban.

Aktuális kiállításaink I. világháborús emlékkiállítás

A profi ledes világítással és biztonsági üveggel ellátott „diákbiztos” vitrinek egy I. világháborús emlékkiállítással lettek felavatva, amely november közepéig tekinthető meg a Budapesti Piarista Gimnázium 3. emeleti központi folyosóján. Az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából piarista (főleg tábori lelkészi) relikviákat, korabeli fegyvereket, fényképeket, tábori képeslapokat, kitüntetéséket, illetve hadifoglyok emléktárgyait, hadifogoly táborokból származó szükségpénzeket állítottunk ki.

Váci jubileumi kiállítás A váci piarista gimnázium és rendház alapításának 300. évfordulója alkalmából a Tragor Ignác Múzeum augusztus 31-én nyitotta meg jubileumi kiállítását a Görög Templom kiállítótermében, amely a rendalapítástól kezdve a magyarországi, illetve kifejezetten a váci megtelepedésen keresztül egészen a XX. század kiemelkedő helyi piaristák alakjáig nyújt igen gazdag ízelítőt a Kegyes Iskolák történetéből. A számos, váci rendházból és iskolából kölcsönkért festményen, emléktárgyon túl központi gyűjteményeinkből is sok műtárgy, könyv, levéltári anyag is pár hónapra Vácra költözött. A kiállítás érdekessége, hogy a XIX. századi kegyesrendi atmoszféra két enteriőr – egy szerzetestanári szoba, illetve egy izgalmasabbnál izgalmasabb szertári tárgyakkal körbevett tanterem – formájában elevenedett meg.

Pályázati sikerek

A Belváros-Lipótváros Egyházi Épületekért Közalapítvány Egyházi épületek rehabilitációja c. pályázatra olyan műtárgyak (alapvetően ötvöstárgyak) restaurálásra igényeltünk, illetve nyertünk támogatást, amelyek a helyi jubileumi kiállítások (Vác, Kecskemét, Tata, Budapest) anyagába kerülhetnének majd be. A megnyert pénzből több mint harminc tárgy újul meg. Egy NKA-s pályázattal pedig két nagy régi üveges vitrinünket turbózhattuk fel professzionális ledes világítással, illetve biztonsági üveggel. Ennek köszönhetően ez a két tárló lekerülhetett a gimnázium 3. emeletének központi folyosójára, így a helyi diákok könnyebben élvezhetik majd időszaki kiállításainkat. 34

piaristák

Múzeumpedagógia Szakkörök A Piarista Múzeum a 2013/2014-es tanévben még szorosabb kapcsolatba került a gimnáziummal. Időszaki kiállításokon, múzeumi órákon, illetve egy-egy történelem- vagy hittanórára kölcsönadott szemléltető tárgyon túl 2013 szeptemberétől múzeumunk még jobban megnyitotta kapuit a diákok előtt. Az elmúlt tanévben kétféle, heti rendszerességű szakkör keretein belül volt lehetőség belépni a „történelmi kincsestárba”. A szakkörök sikerére való tekintettel idén is meg lesz hirdetve 7. osztályosoknak ún. Múzeumi szakkör, ahol Kalazancius ikonográfiájával, régészettel, liturgikus ötvöstárgyakkal, ereklyékkel-legendákkal, szentté avatási eljárással, Budapest történetével, a gimnázium és a Belvárosi templom épületével, címer-, pecsét- és oklevéltannal, könyvkötészettel, metszetekkel, posta- és bélyegtörténettel, fegyvertörténettel, a fényképezőgépek fejlődésével, fotótörténettel, a plakátok és reklámok alakulásával ismerkedünk majd. Tehát majdnem, de mégsem mindennel, ugyanis 8-9. osztályosok egy sokkal speciálisabb foglalkozásra, a Numizmatikai szakkörre jelentkezhetnek, ahol a Piarista Múzeum majd 20.000-es érme-, érem- és bankógyűjteményét tanulmányozzuk át hétről hétre, a Kr. e. 6. századtól egészen az 1946-os hiperinflációig. A tavaly „végzett” numizmatikai szakkörösök jelezték, hogy a továbbiakban sem maradnának múzeumi foglalkozás nélkül, így valószínűleg útjára indul egy harmadik típusú szakkör is, amely jobban elmélyedhet a hetedikes

Múzeumi szakkör egy-egy témakörében, foglalkozhat művészettörténettel, illetve szeretnénk közösen eljutni különböző kiállításokra.

Piarista Múzeum Challenge A facebookon terjedő, különféle challenge-játékok ihlették a Piarista Múzeum Challenge-t, amely egyfajta modern múzeumpedagógiai programként született meg, és indult útjára tavasszal. A játék alapvető célja a diákok minél nagyobb körű megszólítása volt. A challenge ugyanis arról szól, hogy aki kihívást kap, annak egy általa választott múzeumi tárgyat, vagy az iskola területén található muzeális, illetve történelmi emléktárgyat kell bemutatnia röviden kamera előtt, majd meg kell neveznie az ő meghívottjait. A videókat a Piarista Múzeum youtube-csatornájára töltjük fel, illetve facebook oldalunkon is megosztjuk azokat. Újabban a Piarista Központi Könyvtár és a Levéltár is bekapcsolódott projektünkbe, így a diákok izgalmas könyvtári, levéltári értékeket is megismertethetnek a nagyérdeművel. Illetve ők maguk is közelebbről megismerkedhetnek a múzeummal, a könyvtárral és a levéltárral, és felfedezhetik, hogy mennyi nem is sejtett, érdekes kincset rejtenek ezek a gyűjtemények. A nyári szünet némileg visszafogta a challengevideókat, az iskolakezdés után viszont újabb érdekes adások, tárgybemutatások várhatóak, sőt szeretnénk az egész rendtartomány területére ezt kiterjeszteni, hogy szegedi, kecskeméti, nagykanizsai, mosonmagyaróvári, gödi, váci és sátoraljaújhelyi „kincsekről” is láthassunk felvételeket.

Órakínálat csoportoknak A tavalyi tanév során nagy öröm volt csoportokat fogadni kecskeméti, szegedi, illetve váci intézményeinkből. Továbbra is szeretettel várunk mindenkit, éppen aktuális időszaki kiállításunkon túl íme egy rövid foglalkozás-kínálat: 1. A Piarista Múzeum gyűjteményeinek bemutatása néhány emblematikus tárgyon keresztül; 2. A piaristák, a katolikus megújulás és a barokk; 3. Numizmatikai bemutató (a pénztörténet teljes áttekintése, vagy egy-egy korszak kiemelése). Borbás Péter

piaristák

35

A piarista kishajós vitorlázás elmúlt hat éve – II. rész A 2009 őszi átköltözés, egy újabb szakasz előkészítése

A változtatás első jelentős lépését 2009 nyarán Balatonberényben a parttól 150 m-re fekvő beépített ingatlan megvásárlása jelentette. A közösségi célokra is alkalmas méretű telken egy kétszintes szállásépület és egy udvari kis konyhaépület állt. A 2008 évi gazdasági válság utáni alacsony ingatlanáraknak köszönhetően a korábban meghirdetett ár feléért, gyakorlatilag az épület áráért vásárolta meg a Tartományfőnökség a hos�szabbtávú célokra is alkalmasnak ígérkező ingatlant Balatonberényben. A 2009-es nyári vitorlásszezon végén, szeptember 5-én a már nyolc hajóból álló flottával, motorcsónakunk kíséretével a vízen és a felszerelésekkel a szárazföldön, barátok, ismerősök összefogásával költöztünk át Balatonakaliból Balatonberénybe. Az év hátralevő része a következő szezon feltételeinek megteremtésének jegyében telt. A lakóépület diákszállás számára alapvetően megfelelő volt, de a vizesblokkok a 26-34 fős létszám kiszolgálására már szűknek mutatkozott. Megoldást kellett találni a külön nemű szociális blokkok kialakítása mellett a hajók téli tárolására, a helyben végezhető javításokhoz szükséges eszközök, felszerelések elhelyezésére is. A szállásépületben található konyhának sem a mérete, sem a felszereltsége nem volt alkalmas a tábor céljaira, ezért került napirendre a kerti konyhaépület átalakítása és közösségi étkeztetésre alkalmassá tétele.

A tervek engedélyeztetése után tavasszal megkezdődhetett az építkezés. Kiépítettük az új kiszolgáló épületet, illetve korszerűsítettük az ingatlan elektromos, és vízi közműhálózatát, átalakítottuk a konyhaépületet, bebútoroztuk, felszereltük a szükséges konyhai eszközökkel, berendezésekkel. Megépítettük a két független 36

piaristák

vizesblokkból álló mosdó WC- és zuhanyzócsoportokat, napkollektorokkal oldottuk meg a konyha és a vizesblokkok melegvíz ellátását. Ezek mellett helyet kapott a kazánház és a műhely, valamint egy raktárhelyiség, továbbá a 75 m2-es, télen hajótárolásra, nyáron a közösségi célokra alkalmas „hangár” tér. Kishajós flottánk nyári elhelyezésére és vízre tételéhez azonban még hiányzott egy fontos feltétel teljesülése. A néha már-már reménytelennek tűnő nyomozás és utánajárás eredményeként találtunk rá az ideális fekvésű parti ingatlan titokzatos tulajdonosára. Hosszas egyeztetés után öt évre bérbe vettük a közvetlenül a strand mellett fekvő beépítetlen ingatlant.

Még azon az ősszel – a vízügyi hatóság hozzájárulásával – kiépítettük a kishajók és a motoros vízrebocsátására alkalmas sólyát, tavasszal pedig a hajók biztonságos elhelyezését szolgáló tárolókat építettük meg. A fejlesztésekkel megteremtettük a vitorlázás feltételei mellett a kerékpáros vándortáborok befogadására is alkalmas új táborhelyet. A szállásépület foglaltsága esetén sátorozási lehetőséget tudunk biztosítani konyha- és vizesblokkhasználattal.

Balatonberény 2010-től napjainkig Az új helyszínen megteremtett feltételek eredményeként 2010. június végétől már Berényben tartottuk a kishajós táborokat. A korábbiakhoz képest sokkal kedvezőbb feltételek új lendületet adtak a vitorlásoktatás és -táborozás folytatásához. Az induló hat Pico mellé évről évre újabb kishajókkal, egyszemélyes Laserekkel bővítettük a hajóparkunkat. A kis könnyű, sportos hajók mellett szükségesnek látszott nagyobb termetű, felsőbb éves diákjaink számára más, nagyobb méretű hajó beállítása is. A kezdeti tizenkét fő egyidejűleg hajózni tudók száma ezzel mára maximum harminc főre bővült. A hajóink közül a táborozók fizikai felkészültségéhez, tapasztalataihoz alkalmazkodva a legmegfelelőbb összetételű és felszereltségű hajókból álló flottával tudunk vízre szállni. A gyakorlatokat a hétre eltervezett tematika szerint alakítjuk ki, de a napi időjárásra is tekintettel kell lennünk. Kedvezőtlen időjárás esetén több időnk jut az elméleti oktatásra, azért az is előfordult már, hogy más jellegű elfoglaltsággal színesítettük az adott napra tervezett programot.

A részt vevő diákoktól hangsúlyos elvárásunk, hogy aktívan kapcsolódjanak be a tábor munkájába, ami természetesen nem nélkülözheti a felnőtt irányítást, de az oktatók, tanárok erőfeszítése önmagában nem tenné működőképessé a tábort. A vitorlástáborok hétről hétre változó létszámú, korosztályú és tudásszintű csoportjaihoz rugalmasan kell alkalmazkodni, ami több héten keresztül nem könnyű feladat. A barátságos, rendezett otthonos környezet alapvető meghatározója a tábor arculatának, ami a fáradságot nem ismerő gondnoki munkát dicséri. Turóczi Gábor

A jövő, terveink

A huszonkét balatonbe­rényi táborban négy év alatt több mint ötszáz diák sajátította el vagy mélyítette tovább vitorlázási ismereteit hetes váltásokban. Többen közülük évek óta visszatérő gyakorlott vitorlázók, akik szívesen segítenek a kezdők tanításában is. A táborokat a vízi élettel, vitorlázással megismerkedni vágyó, tizennégy év feletti diákok számára hirdettük, alapvetően sporttábori jelleggel. A vitorlázáson kívül úszás, vízi- és röplabda, pingpong és sok mozgás egészíti ki a tematikus napirendet. A délutáni gyakorlás után a napközbeni eseményekről, a gyakorolt feladatokról készült képeket, filmrészleteket beszéljük meg és értékeljük ki.

Az 2012-es évben meghirdetett LEADER vidékfejlesztési pályázaton szálláshelyfejlesztésre a Tartományfőnökség pályázatot nyújtott be, amelyet – fellebbezés és egy teljes év várakozás után – 2013 augusztusában támogatásra alkalmasnak ítéltek. Az építkezés ősz elején már meg is kezdődött, és a fejlesztés jövő decemberig készül el. A 2014. évi szezon a beruházásra való tekintettel rövidebb lesz. A tervek szerint az emeleten csoportos szálláshelyek korszerűbb hőszigeteléssel és komforttal újulnak meg, amihez a megnövekedett létszám kiszolgálására is megfelelő kapacitású vizesblokkok is épülnek. A földszinten közösségi étkezésre alkalmas ebédlő és teakonyha létesül. A földszinti szobákat átalakítjuk és a meglévő két vizesblokkot felújítjuk. Az üdülőépület névleges befogadóképességét ezzel negyven főre növeljük, amely ettől kezdve már nem csak a nyári szezonban, hanem gyakorlatilag évszaktól függetlenül használható lesz. Ezzel a beruházással korábbi célkitűzésünknek megfelelően a vitorlázás táborok mellett az intézményeink iskolán kívüli programjai számára korszerű új helyszínné válhat a Balatonberényi Piarista Üdülő. piaristák

37

Köszöntő

60 40 30

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.  

PERENDY LÁSZLÓ

1954. szeptember 17.

LABANCZ ZSOLT

1974. szeptember 28.

50

MOLNÁR LEHEL

1984. október 10.

DÓSAI ATTILA

1964.november 5.

EL! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉV TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4200 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

38

piaristák

könnyebb

Könyvvel élni

Peter Neuner – Paul M. Zulehner: Jöjjön el a te országod Gyakorlati egyháztan

Hogyan alakítható napjainkban az egyházi gyakorlat úgy, hogy az a jézusi tanításnak, ugyanakkor a jelenkor kihívásainak is megfeleljen? Első alkalommal fordul elő, hogy a dogmatikaprofesszor a pasztorálteológussal együtt mutatja be azt az egyházvíziót, amely ma irányadó lehet és egyben munkára is ösztönöz. Konkrétan és szemléletesen tárják az olvasó elé, hogy napjaink csakis akkor van az egyháznak jövője, ha az időtálló jézusi látásmód mentén fejlődik tovább, azaz megőrzi nyitottságát a világ felé, a nem keresztény vallások felé, ugyanakkor a konkrét élethelyzetek és kulturális kihívások kereszttüzében is nyitott marad. Értékes inspirációt adhat a könyv mindazoknak, akik szeretnék az egyházat jobban megérteni, és annak alakításában is aktívan részt kívánnak vállalni. Verbum, Kolozsvár, 2014. 2400 Ft (A Szent István Társulatnál is kapható.)

Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak – Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását?

Életveszélyes kombináció: a társait terrorizáló gyerek, a megfélemlített áldozat, aki nem mer segítséget kérni, a tétlen szemlélők, valamint a felnőttek, akik ártatlan „ugratásnak” a gyermekkor velejárójának tekintik a zaklatást. Barbara Coloroso több évtizedes szakmai tapasztalata alapján dolgozta ki módszertanát az erőszak körforgásának megszakítására. Ehhez nem elég pusztán a zaklatót felelősségre vonni és ártalmatlanná tenni, hiszen az áldozat és a szemlélő is aktív szereplője a tragikus színjátéknak. Mivel a zaklatást tanult magatartásformának tekinti, megvizsgálja, miért és hogyan válik egy gyermek zaklatóvá, illetve célponttá – netán egy személyben mindkettővé –, és miként tartja fenn ezt a körforgást az úgynevezett„szemlélők” jelenléte. Bemutatja, hogy a családi légkör, illetve a szülői minták miképpen működnek közre az egyes szerepek kialakulásában, és a három főszereplő közötti kapcsolat dinamikájának átalakítására is praktikus példákkal szolgál. A könyv mostani kiadása a közösségi hálón elkövetett bántalmazásról szóló fejezettel egészült ki. A gyermeknevelés világszerte elismert szaktekintélye remekül használható eszközt ad szülők, tanárok és mindenekelőtt a fiatalok kezébe. Harmat, Budapest, 2014. 2900 Ft

Heinz-Peter Röhr: Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a szülői háttér

Miért képtelenek oly sokan kiszabadulni destruktív kapcsolataikból, életük ördögi köreiből? Miért engedik, hogy kihasználják őket, és miért vallanak makacsul ismétlődően kudarcot magánéletükben és karrierjükben? Heinz-Peter Röhr német terapeuta évtizedek óta foglalkozik ilyen problémákkal küzdő emberek gyógyításával. Ebben a könyvében − A libapásztorlány című Grimm-mesét használva vezérfonalként − feltárja a kóros függőség mint pszichés probléma, sőt súlyosabb esetben mint betegség mögötti rejtett mozgatórugókat. Megmutatja, hogy a bajok gyökerei általában a gyerekkorba nyúlnak vissza, és abban keresendők, hogy az egyik szülő érzelmi nyomás alatt tartja és olyan szerepkörbe kényszeríti gyermekét, amely meggátolja az egészséges emberi kapcsolatokra, független életre és kiteljesedésre képes, érett psziché kifejlődését. Ez azután súlyos kapcsolati problémákat okoz a felnőttkorban, és gyakran vezet szenvedélybetegségek kialakulásához. Az elemzés mellett a kötet részletes útmutatást is ad ahhoz, hogyan lehet kiszabadulni az ilyen jellegű függőségből, és elszakítani a fogságban tartó érzelmi kötelékeket. Ursus Libris, Budapest, 2014. 2700 Ft piaristák

39

t l o b k é d n ! á t j e g A é s a s t ö s z i ö r K Pia – Vállald a

Látogass el a bolt.piarista.hu oldalra és csatlakozz a Piarista Ajándékbolt facebook oldalához! ká k p a s , k e r e óv pólók, pul borok vek y n ö k a t s i piar írószerek sználati tárgyak a és egyéb h

! m u m i t p o i n m o x E