Pettyes csatornaharcsa gazdálkodás és tenyésztés

Szent István University, Agricultural and Environmental Faculty

Department of Aquaculture

Pettyes csatornaharcsa gazdálkodás és tenyésztés Dr. Béla URBÁNYI Associate professor Head of Department

Szent István University-Gödöllő Department of Aquaculture

Pettyes csatornaharcsa (Ictalurus punctatus, Rafinesque, 1818)


Főbb termelők (FAO 2006)


Statisztika


Általános információk • Egészen a közelmúltig a csatornaharcsa termelés nem volt jelentős az USA-ban: • 2000-ben már a tenyésztett fajok 50%-át adta a csatornaharcsa •A termelés 95%-a 4 államban történik: Mississippi (70%), Alabama, Arkansas, Louisiana • A csatornaharcsa, mint horgász sporthal csak másodikként követi a pisztrángsügért


Biológia •Rend: Siluriformes, család: Ictaluridae (39 faj – Kanadától Közép-Amerikáig) • A csatornaharcsa Észak-Amerikában őshonos • Teste megnyúlt és pikkelytelen; az átlagosan pigmentált egyedek hasa ezüstös fehér színű, az oldala szürkéskékbe hajló színezetű, vagy a háta lehet teljesen fekete. Albínó egyedek a természetben ritkán fordulnak elő, de a tenyésztett vonalaknál fellelhetőek • 8 bajuszszál, 4 alsó és 4 a felső ajkakon • Lágy úszósugarakkal rendelkezik, de a has- és mellúszók tüskések • A farok alatti úszó 24-30 úszósugarat tartalmaz. Utóbbi határozóbélyeg más fajoktól való elkülönítéshez; a fiatal egyedek mélyen bevágott farokúszóval rendelkeznek. Ez a jelleg az idősebb egyedeknél nem jellemző. • Az őshonos élőhelyeit tiszta és lassan áramló vizű folyók, állóvizek, tavak alkotják. Előnyben részesíti a homokos, kavicsos medret, jobbára fenéklakó. • Vegyes táplálkozású • Ellenálló, tág tűrésű faj (hőm.: fagyponttól egészen 34-35 ºC; sótartalom: 0-11 ppt) • Ivarérettségét 2-12 év alatt éri el; akár 20 évig is elél, testtömege elérheti a 20 kg-ot is; a természetben 2-4 év alatt éri el a 0.5 kg-ot. • Az ivási időszaka késő tavasszal van a hőmérséklet függvényében. A hímek kiválasztják az ivóhelyet és odacsalogatják a nőstényeket. Az ívás végeztével azonban elűzik őket. A hímek őrzik az a ikrákat egészen a kelésig (5-8 nap).


Történelmi áttekintés • A csatornaharcsa iránti érkeklődés az Egyesült Államokban a Halászati Egyesület hatására élénkült fel, amikor az első törzsállományokat begyűjötték a természetből az 1870 es években. Elsősorban a Mississippi folyó völgyében őshonos, noha számos helyre is betelepítették már. Mesterséges szaporítása először 1890-ben történt akváriumi körülmények között. Ezidő tájt fedezték fel a hímek ikraőrzési és ivadékgondozó viselkedését. A halastavi ívatásra először 1914-ben került sor egy állami keltetőben. Ívatófészkeket először 1916-ban alkalmaztak. Ez az ikrásonkénti ivadékszám növekedését eredményezte. Keltetőházi körülmények között először 1929-ben sikerült a hím viselkedését utánzó vízáralmoltató rendszert létrehozni, tehát az ikrainkubációt mesterségesen megoldani. • A piaci haltermelés először az 1950-es évek végén került be a gyakorlatba, A harcsatermelés gyorsan fejlődött az 1960-as és 70-es évek között. Ezt a fejlődést a halgazdasági körülmények javulása, a betegségek felismerése és leküzdése és ezek gyakorlati alkalmazása tette lehetővé. Ehhez járult még hozzá az USA déli államaiban bekövetkező ipari fejlődés. A termelő gazdaságok legalább 90%-a a Mississippi folyó völgyében létesült.


Élőhely és biológia • A csatornaharcsa folyóvizekben és temperált vizekben őshonos Észak-Amerikában, elterjedési területe magába foglalja Kanada déli ill. Mexikó északi részét is. A kifejlett egyedek első ívása 2-3 éves korban következik be. Az ívás a természetben tavasszal, a déli területeken általában márciusban kezdődik. • Az ikrákat leggyakrabban vízbe került farönkök alá helyezik, vagy valamilyen természetes mélyedésbe. Az ikrákat ragadós burokban, csomóban helyezik el. A 0.5-1.8 kg-os nőstények átlagosan 8 800 ikrát raknak testtömegkg-onként, a nagyobb ikrások akár 6 600 ikrát is rakhatnak ttkg-onként. Mikor megtörtént az ikrák lerakása és megtermékenyülése, a hím elűzi a nőstényt a fészektől, és úszójának folyamatos legyezésével állandóan friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra. • A hőmérséklet függvényében az ikrák 5-10 nap alatt kelnek ki, és a hím még néhány napig a szikzacskó felszívódásáig gondoskodik a fejlődő, még nem táplálkozó ivadékokról. A csatornaharcsa alkalmi vegyes táplálkozású: gyakorlatikag minden rendelkezésre álló növényi és állati eredetű táplálékot elfogyaszt.


Termelési ciklus

A keltetés gyakorlata Szent István University-Gödöllő Department of Aquaculture

• keltetők és ivadéknevelők, egyszerű átfolyó vizes tartályok •Nélkülözhetetlen a jó vízminőség, a legfontosabb külső tényező a hőmérséklet. • Az ikrák és lárvák számára sekély, négyszögletes tartályok alkalmasak. • Az ikrákat ikratartó hálóban helyezik el a tartály oldalán, és állandó vízáramlást biztosítanak a fejlődő ikrák számára recirkulációval. • A kelési idő a hőmérséklet függvénye(5-8 nap, 25-28 °C). Lásd az ábrán • A kikelt, még szikzacskós ivadékok kiúsznak a hálóból, majd összegyűlnek a tartály sarkainál. • MacDonald-üvegeket (Zuger) is használnak néhány keltetőben az ikrák nátrium-szulfittal történő szétválasztása érdekében (lásd ábra) • A lárvákat hasonló, de vízáramoltatás nélküli tartályokba helyezik át. A táplálkozásukat az elúszást követően kezdik meg (6-12 alkalommal naponta) • Ezt követően a tartályokból előnevelő tavakba helyezik ki a táplálkozást követő 2-10 nap elteltével.


Előnevelési gyakorlat • Az ivadékok telepítési sűrűsége határozza meg a kishalak átlagos méretalakulását egy szezon végéig. (150-180 napos szezon). Egy 20 g-os kishal eléréséhez kívánatos telepítési sűrűség 200000-300000 lárva/Ha. • A lárvanevelő telepeket 3-4 hétig trágyázni kell (szervetlen N és P) a telepítés előtt. • A telepítés után a lárvák táplálékát állati plankton adja néhány hétig. • Ezután a kishalakat napi 1-2 alkalommal etetett előkevert takarmányon tartják nagyjából egy hónapig. • 5-9 hónap elteltével a kishalak lehalászhatók és áttelepíthetők az előnevelő tavakba. • A méret szerinti osztályozás általában szükségszerű az egységes állományméret eléréshez. • Az ivadéknevelő tavakat leeresztik és szárazra állítják a lehalászást követően.

Elővenelés Szent István University-Gödöllő Department of Aquaculture

• Tiszta lehalászási rendszer: Célja az egyöntetű, egynyaras halállomány

elérése. Növendék lárva állományokat hoznak létre, és a kívánt méretre nevelik (0.4-0.5 kg), majd teljesen lehalásszák vagy egyszerre, vagy 2-4 körben néhány hónap alatt. Előnye: A halak egységes méretűek. Könnyebb fenntartani az eszközparkot. A táplálékhasznosítás jobb. Elméletileg a betegségek kezelése könnyebb. •Egy tenyészedényes rendszer: Egész éven át biztosítja az étkezési méretű halat. Legelőször, egy kezdeti állományt különítenek el, majd a gyorsabban növő egyedeket elkülönítik egy nagyobb lyukméretű elkülönítő háló segítségével, melyek helyére új halak kerülnek. Ez a folyamat évekig folytatódik anélkül, hogy a tavat szárazra állítanák. Eddig ez a leginkább elterjedt rendszer. • Előnye: Egész évben elérhető a piaci méret; kiküszöbölhetők a szélsőségek (több nevelőből is lehet választani). Utóbbi a legfontosabb indoka a rendszer nagyobb elterjedtségének.

Termelési rendszerek Szent István University-Gödöllő Department of Aquaculture

•A

csatornaharcsa nevelés mesterséges tavakban, ketrecekben, kör alakú tartályokban, csatornarendszerekben történhet mind az Egyesült Államokban ill. Kínában. Az Egyesült Államokban inkább a monokultúra jellemző, míg Kínában elterjedt mind a monokultúrás, mind a polikultúrás nevelés, utóbbi olyan hagyományos fajokkal kiegészítve, mint pl. a ponty. A halak etetése mesterséges táppal történik mindkét államban.


Nevelés A csatornaharcsa nevelése többnyire tavi környezetben folyik. Az ívatás tavasszal, nyiltvízi tavakban, 60-325/ha telepítési sűrűségben, 1:01-01:04 ivararányban (tejes:ikrás) történik, így lehetővé válhat a párbaállás. Alternatívaként, az anyahalak külön is párba állíthatók az ívató tavakban. Mindkét esetben fészkeket helyeznek ki, ezek lehetnek fém vagy fa dobozok, vagy egyéb burkolatú, megfelelő méretű elemek. Az ikra a tóban hagyva kikeltethető, ebben az esetben az ívási szezont követően az anyahalakat át kell helyezni másik tavakba. Másik esetben a fészkeket 3-4 napos időközönként vagy még gyakrabban ellenőrzik, majd azok összegyűjthetők és keltetőkbe szállíthatók, ahol az ikrainkubáció megvalósul. A kikelt és elúszó, már táplálkozó kishalak a víz felszínén táplálkoznak. Az ivadékokat leginkább finomra őrölt kész takarmánnyal etetik néhány napig. Az ivadéknevelő tavakban több hónapig tart a nevelés (sokszor a teljes első évben).


Etetés •A takarmány különböző növényi fehérjék kombinációiból áll; úgymint szójaliszt, gyapotmagliszt, kukoricaliszt, mogyoró (földimogyoró) és búza, kiegészítve növényi olajokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Nagyon kevés állati fehérjét tartalmaz (pl. halliszt) (ha egyáltalán van benne) a jelenleg alkalmazott csatornaharcsa táp. Számos USA-beli és nemzetközi cég forgalmaz csatornaharcsa tápot, valamint számos helyi takarmányüzem létesült harcsafarmok közelében. • A felhasznált takarmány sokszor a szükségesnél magasabb dózisban tartalmaz vitaminokat, mivel a természetes táplálék, mely ezt hivatott biztosítani, nem mindig hozzáférhető, különösen a beltéri rendszereknél.


Feldolgozás • A lehalászott halakat halszállító tartályokban teherautókon élve szállítják a feldolgozó üzemekbe a termelési ciklusnak megfelelően. A kisebb termelők saját maguk dolgozzák fel a halat. A halak méretétől és a piaci kereslettől függően szeletben vagy filé formájában dolgozzák fel, vagy lefejezve, belezve és nyúzva értékesítik. • A halfeldolgozó üzemek fejlesztése szükséges és időszerű, a HACCP rendszer (Hazard Analysis Critical Control Point) előírásainak meg kell felelnie, miként azt a szövetségi kormányok előírják. Az üzemi látogatás és ellenőrzés rendszeres. A kiskereskedelmi egységeket, élelmiszerboltokat és éttermeket szintén rendszeresen ellenőrzik, hogy megfelelnek-e a közegészségügyi előírásoknak.


Termelési költség •A földvásárlás és a nagy tógazdaságok fejlesztése jelenti a legnagyobb költséget a gazdák számára. A legnagyobb változó költség a takarmány, ami jellemzően 40-45%-át adja a működési költségeknek. 1960-ban a csatornaharcsa piaci ára 1.1 USD/kg volt. Ez az ár azóta keveset változott; azóta sem tudott 1.75 USD/kg fölé kerülni (1990-es évek). •Az eladási ár tulajdonképpen csökkent az import hallal szembeni verseny következtében. 2003 nyári hónapjainak átlagára 1.26 USD/kg volt. Vámkorlátozást vezettek be a Vietnamból importált harcsával szemben 2003 nyarán, de ennek nem volt hatása a termelői árra. Mindazonáltal a vietnami csatornaharcsa az Egyesült Államok belföldi piacán a legfőbb vetélytárs maradt.


Betegségek és megelőző intézkedések Betegség

Kórokozó

Csatornaha rcsa vírusos bet.

–

Típus

Tünet

Beavatkozás

Csökkentett táplálkozási aktivitás, kiszámíthatatlan úszás, néha spirál alakban, váltakozó hiperaktivitás és levertség, duzzadt has, kidülledő szemek, vérzések.

Nincs kezelés; megfelelő gazdálkodás

Enteric Edwardsiella Baktérium septicaemi ictaluri a

Vérzések a külső száj alsó környékén; fehér fokális elváltozások a hal hátán és oldalán, esetenként szürke elváltozás a fejtetőn, amely nyílt sebben fakad ki.

Oxytetracycline; sulfamethoxine; ormetoprin

Flavobacteri Columnaris um Baktérium betegség columnare

Fehér foltok a szájban, éles pikkelyek és uszonyok, vattaszerű növekedés a száj körül, uszonyok széle szakadozó; "nyerges" elváltozás a hátúszó közelében, gomba terjedése a kopoltyúkon és a bőrön.


Aeromonas Aeromonas septicaemi hydrophila; a A. sobria

Baktérium

Úszók szakadozása és kivörösödése depigmentáció, fekélyek.


Gomba

Vattaszerű szürke / fehér foltok a bőrön vagy a kopoltyúkon, később barnává vagy zölddé válnak; általában kicsi, fokális Formalin fertőzések gyorsan terjednek a testen vagy a kopoltyún.

Vízipenész

Kopoltyú és külső paraziták

Saprolegnia spp.

Vírus

Trichodina sp.; Ichthyophthi Protozoa rius multifiliis

Small white spots on skin or gills; irritation, flashing, weakness, loss of appetite, and decreased activity; gills pale and very swollen Formalin Kis fehér foltok a bőrön vagy a kopoltyún; irritáció, gyengeség, étvágytalanság, csökkent aktivitás, kopoltyúk sápadtak és nagyon duzzadtak.

Proliferatív Aurantiactin (burjánzó) omyxon sp.; Myxozoa kopoltyú Dero digitata betegség

Duzzanat és piros és fehér foltok a kopoltyúkon darált hússzerű megjelenést adnak.

Formalin

Copepoda Ergasilus paraziták sp.; etc

Látható paraziták a kopoltyún

Formalin

Más paraziták

–

Copepoda Helminths; cestodes; trematodes

–

Formalin


Szaporítás

Harcsaivadék

Fából készült ívató tartály


Termelés


Termelés


Köszönöm a figyelmet!!!!

Pettyes csatornaharcsa gazdálkodás és tenyésztés

Recommend Documents