PÉNZÜGYI FEJLESZTÉS ÉS MIKROHITELEZÉS
1.) MIKROHITELEZÉS Maga a kifejezés – mikrohitel – elég jól ismert Magyarországon, azonban némileg más jelentéső, mint általában a nemzetközi pénzügyi szektorban. Itthon elsısorban a mikro- és kisvállalkozásoknak nyújtott, általában támogatott kamatozású, hosszú távú (akár 5 év futamidejő) hiteleket értik ez alatt, fıként a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ilyen nevő terméke miatt. A nemzetközi pénzügyi szektorban azonban mikrohitelezésnek tekintik a bankképtelen (banki szempontból nem hitelképes) embereknek nyújtott különbözı pénzügyi szolgáltatásokat is. A mikrohitelezés ugyanis nem kizárólag hitelek kihelyezésével foglalkozik, hanem olyan szolgáltatásokkal is, mint betétgyőjtés vagy éppen biztosítás. A mikrofinanszírozás nemcsak a hitel nagyságát tekintve, hanem a hitelezés céljait és hatásait is figyelembe véve, jelentısen eltér a hagyományos banki tevékenységtıl. A célcsoportok közül különbözı szempontok szerint ezek a szervezetek kiemelt célcsoportokat választanak ki, pl. a roma, vagy bevándorló vállalkozókat. A kereskedelmi bankok általában nem kínálnak kisösszegő és rövid futamidejő kölcsönöket, míg ezek a célcsoportok a legtöbb esetben az ilyen típusú hiteltermékeket keresik. Az eltérı terméktípus mellett számukra különbséget jelent a bankok által megkövetelt fedezet, és a banki jártasság hiánya, valamint a személyes kapcsolattartásra, ügyintézésre való igény. Ezeket az igényeket tulajdonképpen mind a legkevésbé fejlett, mind pedig a magas fejlettségi szinten álló országokban igyekeznek maximálisan kielégíteni és figyelembe venni. A hatásait tekintve célszerő egyértelmővé tenni, hogy a mikrofinanszírozás célja döntıen a szegénység, az azt kiváltó külsı tényezık és adottságok elleni küzdelem. A legszegényebb rétegek pénzügyi forrásokhoz való juttatása elısegítheti bevételeik tartós növekedését, tartalékok képzését és a külsı sokkokkal szembeni ellenálló képesség növekedését. Ettıl alapjában a költségvetési bevételeinek növekedése, ugyanakkor kiadási oldalon a szociális, foglalkoztatási kiadások csökkenése várható, ez a hatás azonban csak hosszú távon jelentkezhet. A nemzetközi tapasztalat alapján a legszegényebb rétegek hitelezését (mikrofinanszírozását) a következı alapelvek alapján célszerő kiépíteni: a) A rászorulóknak sok esetben nemcsak hitelre, hanem a pénzügyi szolgáltatások teljes körére van szükségük, így pl. átutalásokkal, biztosításokkal és megtakarításokkal kapcsolatos szolgáltatások kiépítése szintén célszerőnek tőnik. 1
b) A mikrofinanszírozás intézményrendszerének kiépítése során két tényezı növelheti nagymértékben annak hatékonyságát, egyrészt a rászoruló ügyfelek lehetı legnagyobb körének elérése, másrészt a kiépített intézményrendszer helyi szinten való könnyő és állandó elérhetısége. c) A megfelelı kamatszint kialakítása az egyik legnehezebb probléma, mivel a legtöbb rászoruló nem tud a kereskedelmi banki hitelek kamatainál magasabb kamatot fizetni, ugyanakkor ha túl alacsonyan határozza meg pl. az állami szereplı a kamatszintet, akkor nem biztosítható a hitelek permanens hozzáférése. A kamatszintnek ezért relatíve alacsony szintőnek kell lennie, az ügyfelek hozzáférésének lehetıségét pedig a fedezet-követelmény elengedése javítja. d) Az ilyen hitelezésnek nem lehet a célja a kereskedelmi hitelezéssel való verseny, a mikrofinanszírozásnak azt inkább ki kell egészítenie. e) Nagyon fontos elv a lépcsızetes hitelezés. Az elıször folyósított hitelösszeg általában nagyon alacsony (az Egyesült Államokban 500 dollár, a fejlıdı országokban esetleg néhány tíz dollár), és az elsı sikeres visszafizetés után több (általában öt-hét) lépcsıben emelkedik az igénybe vehetı összeg. A maximális hitelösszeget csak a folyamat végén kapja meg a vállalkozó. Ez a módszer több elınnyel is jár. A hitelfelvételben és a külsı forrás felhasználásában kezdı vállalkozónak kis összeg és kis kockázat mellett van módja megtanulni, azt hogy mit is jelent a beruházás, az üzleti kalkuláció, a fizetési fegyelem, és mindaz, ami a hitel sikeres felhasználásának feltétele. A hitelt folyósító szervezet ugyancsak kis kockázat mellett kezdheti tanítani és egyben tesztelni ügyfelét, mivel minden lépcsıben kiderül, hogyan hasznosul az adott összeg. f) Transzparencia biztosítása az ilyen típusú rendszerek mőködtetésének alapfeltétele, sokszor a helyi képviseletek részvétele tudja csak megteremteni a elérhetıséget, és az ilyen típusú hitelezésnél szükséges bizalmat.
Európában az ilyen típusú hitelezés nem a fejlıdı országok mintáinak teljes átvételét jelentette, mivel bizonyos szempontokban ez utóbbi eltér az Európában jelenleg mőködı modellektıl. A legfıbb különbség, hogy míg Európában a mikrofinanszírozás céljánál a hangsúly inkább a szociális aspektusokon van, addig a fejlıdı országokban olyan modell alakult ki, amelyben a nyereség is szempont. Európában éppen ezért ezeknek a programoknak a legfıbb finanszírozója az állam és annak különbözı intézményei, valamint a legfontosabb célcsoportja a munkanélküliek, valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévı emberek, illetve új vállalkozást indítók. Európában, különösen annak nyugati felén a mikrofinanszírozás jelentısége a következık miatt nem azonos a fejlıdı országokéval. •
Egyrészt létezik egy igen fejlett finanszírozási piac, ami a lakosság legnagyobb részének a bankok révén finanszírozási lehetıségeket nyújt, és a 2
•
fogyasztási hitelek, hitelkártyák a legtöbb számára elérhetı, s ezek adott esetben megfelelı lehetıséget nyújtanak az üzleti tevékenység bıvítésére. Jelentıs különbség, hogy a kamatszintek is jóval alacsonyabbak, mint a fejlıdı országok legnagyobb részében. Másrészt fontos eltérés, hogy az európai országok szociális rendszere jóval lefedettséget, biztonságot kínál az embereknek, mint a fejlıdı országokban.
A fejlıdı országokban a mikro-hitelezés fellendülése az 1970-es évekre vezethetı vissza, amikor Bangladesben, Brazíliában és más fejlıdı országokban nagyon kis összegő hiteleket kezdtek el kihelyezni szegény, de gazdaságilag aktív embereknek. A gazdaságpolitikai célok között világszerte megjelenik a hátrányos helyzető rétegek, társadalmi csoportok fejlıdésének elımozdítása. Ebbe a körbe tartoznak a méretük miatt versenyhátrányban levı mikrovállalkozások is. Ezen a területen a legelterjedtebb és leghatásosabb eszközöknek a klasszikus mikrofinanszírozási módszerek alkalmazása bizonyult (mikrohitelek azok a vállalkozói hitelek, amelyek a kereskedelmi bankok mindenkori üzletpolitikája alapján elsısorban méretgazdaságossági okokból túl kicsik, amivel a bankok nem foglalkoznak).
2.) FİBB MIKROHITEL-TERMÉKEK A mikrohitelezés és a szociális alapvetıen három fı tevékenységet foglalhat magában. A klasszikus mikrohitelezés elsısorban üzleti, és másodsorban szociális szempontokat vesz figyelembe. Az ún. group-lendingnél, vagy csoportos hitelezésnél jellemzı, hogy az üzleti és a szociális szempontok azonos súllyal esnek latba, míg a társadalmi esélyegyelıség hitelezési, segélyezési programjaiban fıként a szociális szempontok dominálnak. a) Az elsı csoport a klasszikus mikrohiteleké. A legismertebb mikrohitel programok a gazdaságilag elmaradottabb, fejlıdı országokban mőködtek, mőködnek. Ezek a hitellehetıségek fıként olyan informális vállalkozói tevékenységekhez nyújtanak pénzügyi segítségeket, melyek meglepıen kisméretőek (például piaci cipıjavítók, napi egy-két karton cigarettát értékesítı kiskereskedık), s a hitelösszeg sem haladja meg a néhány száz dollárnak megfelelı helyi fizetıeszközt. Ami közös ezekben az ügyletekben, az a hagyományos fedezeti formák (ingó- és ingatlan-jelzálog, bankbetét stb.) szinte teljes hiánya, a kifejezetten alacsony hitelösszeg-igény és a gyors megtérülés, rövid futamidı. b) A mikrohitelezésnek egy megkülönböztetett és sok helyen sikeres formája a csoportos hitelezés. Ebben az esetben egy csoport tagjai egymásért vállalnak felelısséget, ezzel nyújtva garanciát a hitelezı számára. Ez a forma tipikusan Indiában, Bangladesben terjedt el, igen kis hitelösszeg nagyságig terjedıen, a csoport tagjainak egymás iránt érzett felelısségének elıtérbe helyezése mellet. A mikrohitel szervezetek ezt a piaci igényt alacsonyan tartott költségekkel és a 3
piacit elérı, olykor meg is haladó hitelkamatokkal elégítik ki. A hitelkamatok azonban soha nem közelítik meg a célcsoportok számára gyakran egyedül elérhetı és egyszersmind az adósság-csapdát is jelentı uzsora-kamatok szintjét. Fontos jellegzetesség ez esetben, hogy külön biztosíték nincs, s ahogy a projekt sikeresen halad elıre, újabb tagok vonhatóak be a hitelezésbe. c) Végezetül ebbe a körbe lehet sorolni azokat a kezdeményezéseket, amelyek az esélyegyenlıség javításának céljával kimondottan egyes lakossági csoportok hitelezését tőzik ki magul elé célul. Ilyen program pl. az etnikai alapon nyújtott finanszírozás (pl. Nyugat-Európában a bevándorlók számára biztosított mikrohitelek), a nık vállalkozóvá válását ösztönzı programok, vagy az ıslakosok helyzetének javítását, üzleti vállalkozásának elindítását elısegítı hitel és tıketermékek (pl. Kanada)
3.)
ADAPTÁLÁSI, MEGVALÓSÍTÁSI LEHETİSÉGEK
A bevezetıben leírtak miatt az Autonómia Alapítvány a csoportos hitelezést nem tartja alkalmasnak olyan egyéni fejlesztések finanszírozására, amelyek akár a munkahelyteremtést, akár a legális jövedelemteremtést vagy a (mikro)vállalkozásfejlesztést tekintik célnak. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne volna a módszernek – megfelelı változtatások mellett – létjogosultsága a hazai körülmények közt. A csoportos hitelezés módszerére épülı beavatkozások sikerre vezethetnek a következı területeken: • pénzügyi képzés, fejlesztés (amikor a cél a bevont háztartások gazdálkodásának konszolidálása, a hosszútávú pénzügyi tervezés szokásának kialakítása); • pénzügyi krízishelyzetek kezelése (uzsorahitelek és gyorskölcsönök felvételének megakadályozása); • tartós fogyasztási javak, vagyoni célok elérése (ún. asset building – ez a kifejezés az Egyesült Államokban mára legnépszerőbb szociális beavatkozási formává vált programtípus céljának megjelölése); • bankképtelen személyek bankrendszerbe történı visszavezetése (ami nem önmagában álló cél és fıként nem a hitelfelvevıvé válást jelöli). Abban az esetben, ha ezeket a célokat tőzi ki a mikro(csoportos) hitelezésen alapuló programot lebonyolítani szándékozó szervezet, a program tervezésénél a következı szempontokat és akadályokat kell figyelembe vennie: 1.1. A csoportos hitelezés önmagában nem lehet cél, hiszen a fejlıdı országokkal ellentétben egy ilyen rendszerben biztosított forrás nem képes megoldani a résztvevık egzisztenciális problémáját azzal, hogy akár a jövedelemtermelı tevékenység elindításához hiányzó tıkét biztosítja, akár azzal, hogy közvetlenül kiváltja a rossz, kedvezıtlen kamatozású hiteleket. Az sem valósítható meg egy ilyen programmal, hogy a résztvevık rögtön a programba történı belépésükkel hitelezhetıvé váljanak és a pénzügyi problémájuk megoldásához szükséges forráshoz egybıl hozzájussanak. Mindebbıl az következik, hogy a csoportos hitelezést, mint módszert csak 4
jelentıs változtatásokkal és más szociális-gazdasági célok esetében érdemes alkalmazni. 1.2. A hitelezési tevékenységet Magyarországon a Hitel és Pénzintézeti törvény (HPTv., 1996. évi CXII. törvény) szabályozza. A törvény szerint hitelezési tevékenységet csak erre jogosult pénzügyi vállalkozás végezhet Magyarországon. Ennek a jogosultságnak a megszerzése azonban akár pénzügyi, akár jogi oldalról igencsak bonyolult, így például intézmények, non-profit szervezetek eleve szóba sem jöhetnek e téren. Ez azért fontos, mert ha nyílt (azaz elvileg bárki számára elérhetı), rendszeres (azaz nem egyszeri) és kamattal dolgozó hitelezést szeretne valaki mőködtetni, az csak ilyen jogosultsággal bíró gazdasági társaság esetében lehetséges. Mielıtt azonban a mikrohitelezést, mint lehetıséget az ezt tervezı szakemberek elvetnék, érdemes megfontolni, milyen lehetıségek vannak a szők törvényi elıírásokon belül e téren: 1.2.1. Fentebb három feltételt említettünk (nyílt, rendszeres és profit-célú). Ennek a három feltételnek az együttes fennállása szükséges, hogy a hitelezési tevékenység a HPTv. hatálya alá tartozzon. Ez azt jelenti, hogy ha már valamelyik nem teljesül, akkor – elvileg – erre nem vonatkoznak a hitelezést korlátozó szigorú elıírások. Az elsı feltétel, hogy nyílt legyen könnyen megoldható lenne, ha a program indulásakor elıre meg lehetne mondani, pontosan kik juthatnak majd hozzá a hitelhez. Ez azonban csupán elvi lehetıség, hiszen – tapasztalatunk szerint – egy jó hitelprogram akkor tud mőködni, hogy ha az elıre meghatározott körülmények közt élı bármelyik igénylı hozzá tud jutni a hitelhez. A második feltétel, miszerint rendszeres legyen a hitelezési tevékenység szintén megkerülhetetlen feltétel egy hitelprogram esetében, hiszen egy ilyen program vélhetıen nem egy fı egyszeri hitelezését tőzi ki célul. Marad tehát az utolsó feltétel, ami ebbıl a szempontból a legtöbb lehetıséget kínálja: A haszonszerzés célját kétféleképpen lehet kivédeni. Ha a programban egyáltalán nem szed a lebonyolító kamatot (ezt semmiképpen nem javasoljuk, mivel a hitelezésnek legalább annyira edukációs célúnak, mint finanszírozásinak kell lennie véleményünk szerint; továbbá a kamatmentesség sem a fenntarthatóságot sem a versenysemlegességet nem szolgálja) vagy a kamat teljes mértékben vissza van forgatva a mőködésbe. Ezt a lebonyolító pontosan kimutatja a könyvelésében, a kamat mértékét ennek megfelelıen határozza meg. (Ez utóbbi nem jelent kihívást, hiszen egy kis mérető hitelprogram soha nem tud a portfólió mérete miatt még egy viszonylag magasabb kamattal sem akkor bevételre szert tenni, ami ne volna a mőködtetésre teljes mértékben elkölthetı). Mindezek figyelembe vételével érdemes el lehet dönteni, hogy a hitelezést végezni kívánó szervezet maga vág-e bele a tevékenységbe. Fontos azonban, hogy ha így dönt, mindenképp szükséges jogi állásfoglalást kérni arra vonatkozóan, hogy a tevékenységgel kapcsolatban nem merül fel jogi aggály (az Autonómia Alapítvány ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétıl kérte meg). Az állásfoglalásokkal kapcsolatban azonban azt is tudni kell, hogy többnyire még egy állami hivatal által kiadott állásfoglalás sem tekinthetı bíróság által kötelezıen elfogadandó engedélynek. 1.2.2. A másik lehetıség a hitelezési program megtervezésére, hogy ha az ezzel foglalkozni kívánó szervezet nem maga bajlódik a hitelezési 5
tevékenységgel, hanem erre szakosodott pénzügyi vállalkozást kér fel, von be partnerként. A mikrohitelezés esetében – fıleg Magyarországon – a járulékos tevékenységes költségei jóval magasabbak, mint a hitelezésé – ha ez a kettı elválasztható egymástól egyáltalán. A hitelezést, ha azzal vagy hasonló módszerrel kívánja valaki lebonyolítani, mint az Autonómia Alapítvány tette, ki kell egészítse mentorálás, személyes kapcsolattartás, pénzügy fejlesztés, képzés. Ezt egy non-profit szervezetnél semelyik más forma nem tudja jobban végezni. A hitelezést ugyanakkor pontosan rögzített feladatmegosztás mellett végezheti például egy takarékszövetkezet vagy egy rugalmas bank is. E partnerek bevonása esetében a lebonyolítónak nem jelent gondot az iménti bekezdésben tárgyalt engedélyeztetés. 1.2.3. A hitelezés önmagában nem oldja meg a célcsoport pénzügyi helyzetét, de még csak nem is tud azon számottevı módon javítani. A hitelezés csupán egy olyan eszköz, ami – hacsak nem a profitszerzés a cél – nem jelenthet önálló tevékenységet. Még egy nagyon körültekintıen, „méltányos módon” felépített hitelprogramnak is meglehet az a kockázata, hogy a hitelezettek további eladósodásához vezet. Az Autonómia Alapítványnál a fı célja a hitelezést is tartalmazó programoknak mindig a pénzügyi fejlesztés, nevelés volt. Ezt a program részét képezı (nem formális) pénzügyi képzéssel, hosszútávú pénzügyi tervezés ösztönzésével, adósságkezeléssel, megtakarítás ösztönzéssel segítettük elı. Ezeket a számunkra fontosabbnak tételezett tevékenységeket egészítette ki a hitelnyújtás. Ennek megfelelıen lehetıvé tettük, de nem ösztönöztük a hitelfelvételt. Ha van lehetıség egy háztartás konszolidálására más módon is, akkor a hitelnyújtást semmiképp nem célszerő erıltetni. A felsorolt kiegészítı tevékenységek köre természetesen bıvíthetı. Azt kell szem elıtt tartani, hogy a lebonyolító szervezetnek mihez van saját kapacitása vagy mihez tud együttmőködı partnereket bevonni. 1.2.4. Egy mikrohitel program esetében a tervezést megnehezíti, hogy a hitelek visszafizetési idıszaka idıben kitolódik sokszor a projektidıszak utánra. Sajnos sok esetben a projektfinanszírozás nem teszi lehetıvé ennek az idıszaknak a fedezését, így azt a munkatársat és a tevékenységhez szükséges egyéb költségeket más (saját) forrásból kell megoldani. Erre elvileg lehetıséget adna a hitelezésbıl származó kamatbevétel, de ez az összeg, mint említettük, még egy viszonylag magasabb (20%) kamat és nagyobb ügyfélszám esetében sem szokott erre elegendınek bizonyulni. 1.2.5. Egy hitelezéssel foglalkozó program esetében óhatatlanul felvetıdik a betétgyőjtés szükségessége. Erre több dolog miatt is szükség lehet. A legkézenfekvıbb ok a hitelek tıkeoldalának biztosítása. A másik ok a betétgyőjtés pedagógiai-nevelési funkciója. Végül a betét, fıként csoportos hitelezés esetében, garanciát is jelenthet a kihelyezett hitelekhez. Azonban a betétgyőjtésre még szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a hitelezésre. Itt még inkább igaz az, hogy ezt csak egy erre jogosult pénzintézet (takarékszövetkezet, bank) bevonásával lehet megvalósítani. 1.2.6. Végül említjük meg a hitelezési programok talán legkényesebb és legfontosabb elemét a hitelgaranciát. Az Autonómia Alapítvány 6
tapasztalata szerint a hagyományosnak tekinthetı (Grameen) modell garanciális elemei önmagukban nem elégségesek Magyarországon. A csoportnyomás, szolidaritás nem jelentett programjainkban önmagában megfelelıen erıs nyomást a hitelek visszafizetésére, ezért alkalmaztuk a letéti számla eszközét (ami a résztvevık felé egyfajta betétgyőjtés látszatát keltette – jóllehet a befizetett összeget valóban letéti számlán kezeltük és nem abból fedeztük a hitelek forrásigényét). Ez a letéti számla, illetve a csoport ezen összegyőlt pénze megfelelı eszköznek tőnik a nem fizetési szándék kordában tartására. Fontos azonban, hogy egy ilyen rendszer felépítéséhez modellszámítások és egy jól mőködı, naprakész nyilvántartási rendszer szükséges. Lehetséges, hogy a felsorolt, korántsem teljeskörő szempontok riasztónak tőnhetnek egy a hitelezéssel még tapasztalatot nem szerzett szervezet, szakember számára. Biztatásként ehhez annyit, hogy az Autonómia Alapítvány munkatársai sem bankárok, tapasztalatunkat menetközben, mások tapasztalatainak figyelembe vételével szereztük meg. Ugyanígy, az Autonómia Alapítvány is szívesen osztja meg e téren szerzett tapasztalatait másokkal, akik a mikro- vagy csoportos hitelezéssel kívánnak foglalkozni. 4.) AZ AUTONÓMIA ALAPÍTVÁNY PÉNZÜGYI
FEJLESZTİ ÉS MIKROHITELES
PROGRAMJAI
(A bemutatott programjainkról részletesebb leírást és értékeléseket találhatnak az Autonómia Alapítvány honlapján: www.autonomia.hu) 1. „Befektetés a jövıbe – IDA” program (2005-2008) Az IDA (Individual Development Account) - módszer mintegy tízéves múltra tekinthet vissza az Egyesült Államokban. Jelenleg már számos országban mőködik sikerrel, bizonyítékul szolgálva arra, hogy a még a legszegényebb rétegek körében is lehetséges - több-kevesebb - rendszeres megtakarítás, amelyhez rendelt kiegészítı támogatás (adomány), az úgynevezett matching fund, korábban el nem érhetı vagyoni célok kitőzését is lehetıvé teszi. A Program lényege a havi rendszerességő, kötött összegő megtakarítás, amelyet a program kiegészít saját forrásából, valamint olyan pénzügyi képzést is biztosít a részvevıknek, mely csökkenti gazdasági kiszolgáltatottságukat és növeli pénzügyi, jogi ismereteik szintjét. A saját megtakarítást és a támogatást csak az elıre meghatározott vagyoni célra („asset building”) használhatják fel a résztvevık. A Program elınye, hogy a résztvevık aktív részesei annak a folyamatnak, amely végén saját erıfeszítésük eredményeképpen elérik a kitőzött vagyoni céljaikat. A Program rövid távú célja, hogy segítségével a résztvevık a megtakarítások révén befektethessenek saját jövıjükbe: vagyontárgyak felhalmozásába, gyermekeik oktatásába és családtagjaik egészségének megırzésébe. A hosszú távú cél ugyanakkor egyrészt annak bizonyítása, hogy a feltételekhez kötött készpénzjuttatási programok hatékonyabbak és eredményesebbek, mint a jelenlegi szociális rendszerben nyújtott segélyek, valamint a fenti céllal összhangban annak elısegítése, hogy a rövid távú, pusztán létfenntartást biztosító szociális programokról a hangsúly inkább a 7
rászorulókat a pénzügyi függetlenség elérésében segítı programokra kerüljön. A Program lehetıséget kínál az alacsony jövedelmő résztvevık számára, hogy aktívan hozzájáruljanak vagyoni helyzetük javításához. A magyar programban a következı célokat támogattuk: • • • •
Számítógépvásárlás (egyszeres szorzóval) Jogosítványszerzés (egyszeres szorzóval) Lakásfelújítás, bıvítés (háromszoros szorzóval) Vállalkozóvá válás, vállalkozásbıvítés (kétszeres szorzóval).
A programba mintegy 130 fı lépett be és 90 teljesítette sikeresen. A program támogatója az Open Society Institute – New York volt.
2. Esélykassza program (2009) Az Autonómia Alapítvány együttmőködött a Mikrohitel ZRt. pénzügyi vállalkozással, hogy a program pénzügyi (megtakarítások kezelése és hitelkihelyezés) részét lebonyolítsa. A Mikrohitel ZRt. a győjtött megtakarításokat a hitelek fedezeteként kezelte. A program célja 10 kistelepülésen a hátrányos helyzető lakosok pénzügyi kultúrájának fejlesztése képzéssel, mentorálással, megtakarítások ösztönzésével és olyan csoportos hitel nyújtásával, amelynek célja a felhalmozás, vagyon jellegő beszerzések finanszírozása, ellentétben a fogyasztás további ösztönzésével volt. A hitelezés a programnak akár költségeit, akár a tevékenységek súlyát tekintve csak kisebb részét képezte. Mértéke a tagok által győjtött megtakításokkal volt arányos (ezt az Autonómia Alapítvány kiegészítette további hiteltıkével a program költségvetésébıl). A hitelezéshez a forrást a Mikrohitel ZRt. saját forrásából biztosította. A programban megvalósuló megtakarítás-győjtés nem betétgyőjtés, mivel a megtakarításokat csupán a kihelyezendı hitelek fedezeteként és nem forrásaként kezeltük. A hiteltıke forrása a Mikrohitel ZRt. saját pénzeszköze, illetve a program költségvetésében erre elkülönített forrás. A hitelezési tevékenységet nem üzletszerő pénzügyi tevékenységként végeztük, mivel nem valósul meg a hitelezési tevékenység nyitott körben történı lebonyolításának feltétele. A tevékenység így a Hitel és Pénzintézeti Tv. hatálya alá nem tartozott. A program fontos része volt helyi mentorok / csoportvezetık alkalmazása, akik a csoportok mőködtetésért, az egyes résztvevık személyes segítéséért voltak felelısek. A csoportok minden hónapban két alkalommal találkoztak, ezeken az alkalmakon került sor a pénzügyi képzésre (kéthetente) és az azokon kapott feladatok végigbeszélésére, illetve minden második alkalommal a program pénzügyinek (hitelvisszafizetés, új hitelek kihelyezése) intézésére. A programban alkalmazott tananyagot az Autonómia Alapítvány külföldi példák alapján dolgozta ki. 8
A program egyik legfontosabb eredménye, hogy a csoportok a program futamideje után is együtt maradtak, illetve hogy a hitelvisszafizetési arány gyakorlatilag 100%os. Talán legsokatmondóbb eredmény, hogy a csoportok befizetésébıl képzıdött letétek minden csoportban a program teljes futamideje alatt meghaladták a csoportban kihelyezett teljes hitelösszeg a 100%-át. A programot a Magyar Fejlesztési Bank, mint kutatási projektet finanszírozta. (A programról szóló részletes beszámoló megtalálható az Autonómia Alapítvány honlapján.)
3. IDA-Lakhatás program (2009-2012) A program célja: - A programban résztvevı családok és fiatal felnıttek pénzügyi ismereteinek javítása és a háztartások költségvetésének stabilizálását támogató készségek elsajátítása gyakorlat-orientált képzés és a rendszeres megtakarítások tapasztalatai révén. - Legalább 100 alacsony jövedelmő, vagyonnal nem rendelkezı család, illetve fiatal felnıtt lakhatási körülményein javítani. E cél érdekében a programban lehetıség nyílik az alacsony komfortfokozatú házak minıségének javítására, a házak felújítására illetve bıvítésére.
A program célcsoportja: - Alacsony jövedelmő családok, amelyek számára nem hozzáférhetık a kereskedelmi bankok hiteltermékei, ingatag anyagi helyzetük és az alapvetı pénzügyi ismeretek hiánya miatt pedig gyakran kárvallottjai a nyerészkedı hitelezıknek, uzsorásoknak; - Gyermekvédelmi szakellátásból nagykorúként kikerült fiatal felnıttek, akik az állam által biztosított otthonteremtési támogatás összegébıl nem tudják megfelelıen rendezni lakáshelyzetüket, és nem rendelkeznek pénzügyi ismeretekkel, háztartásvezetési gyakorlattal és támogató családi háttérrel önálló életkezdésükhöz. A programban végzett tevékenységek: A program megvalósítása minden érintett településen a megvalósító szervezetek és a helyi önkormányzat szoros együttmőködésében történik. A program a következı szakaszokból áll: - elıtakarékosság: a program résztvevıinek rendszeres havi megtakarítása - képzés: a program résztvevıinek gyakorlat-orientált képzése a háztartások pénzügyi stabilitása, és a résztvevık alapvetı pénzügyi ismereteinek bıvítése céljából - kiegészítı támogatás folyósítása: vissza nem térítendı támogatás az elıtakarékossági szakasz sikeres lezárását követıen - hitel folyósítása - lakáscélú beruházások (lakás- és házfelújítás, ill. bıvítés) megvalósítása. A program minden szakaszában folyamatos jelenléttel, tanácsadással, mentorálással segíti a résztvevıket minden helyszínen a program helyi tanácsadója.
9
A programban való részvétel egy konkrét „vagyoni cél” elérésére irányul. A megtakarítás, kiegészítı támogatás és hitelösszeg felhasználásával elérni kívánt vagyoni cél minden esetben a jelentkezı és családtagjai lakáskörülményeinek javításához kapcsolódó beruházás lehet: - Lakás- és házfelújítás, - Lakás- és házbıvítés, - Lakás- és házvásárlás. A program keretében a felújítások kivitelezése több forrásra támaszkodik: - A programban résztvevık saját megtakarítása; - A megtakarítást kiegészítı támogatás (összege megegyezik a megtakarítás összegével); - Hitel, aminek maximális kerete résztvevınként a megtakarítás és támogatás összegének kétszerese (azaz egy magtakarított forint esetében a hitellehetıség négy forint); - Az együttmőködı önkormányzat által nyújtott lakáscélú támogatás (opcionális). A források kiegészítik egymást, így – az önkormányzati támogatás kivételével– mindegyik bevonása kötelezı a kitőzött lakhatási cél eléréséhez.
A lakhatási program az Autonómia Alapítvány, a Habitat for Humanity és a Mikrohitel Zrt. együttmőködésében valósul meg az Open Society Institute, és a Levi Strauss Alapítvány támogatásával.
10
