PEDAGOGIE DRAMATICĂ DISCIPLINĂ OPŢIONALĂ 4.3. ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

UNIVERSITATEA „BABEŞ-BOLYAI”, CLUJ-NAPOCA FACULTATEA DE PSIHOLOGIE ŞI ŞTIINŢE ALE EDUCAŢIEI DEPARTAMENTUL DE PEDAGOGIE ŞI DIDACTICĂ APLICATĂ SPECIALIZAREA: PEDAGOGIA ÎNVŢĂMÂNTULUI PRIMAR ŞI PREŞCOLAR (ÎN LIMBA MAGHIARĂ, LA SATU MARE) EXTENSIA UNIVERSITARĂ: SATU MARE ANUL UNIVERSITAR: 2015/2016 SEMESTRUL: IV.

PEDAGOGIE DRAMATICĂ DISCIPLINĂ OPŢIONALĂ 4.3. ÎNDRUMĂTOR DE STUDIU

Titularul disciplinei: Lect. univ. Dr. Szabó-Thalmeiner Noémi

1

Babeş-Bolyai Tudományegyetem Távoktatási Központ Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet Óvodai és elemi iskolai oktatás pedagógiája szak Szatmárnémeti kihelyezett tagozat

Drámapedagógia Tanulmányi útmutató az óvó-tanítóképző szak II. évfolyama számára

2. félév Választható tantárgy

Szabó-Thalmeiner Noémi phD egyetemi adjunktus

2015-2016

2

Bevezetés A drámapedagógiával való megismerkedés során a hallgatóknak lehetőségük van szakmai kompetenciájuk fejlesztésére. Ha a hallgató megfelelő érdeklődést tanúsít a tantárgy iránt, megfelelő alapot kap ahhoz, hogy az alábbiakban feltüntetett ismeretekkel, attitűdökkel, képességekkel rendelkezzen.

!

Olvassa el figyelmesen az alábbiakban felsorolt ismeretek, attitűdök, képességek listáját, melynek tudatosításával, Ön is részese lehet saját pedagógiai kompetenciája fejlesztésének. A feltüntetett ismeretek egy részét a tanulmányi útmutató alapján megszerezheti, másokat feleleveníthet eddigi tanulmányaiból. Viszonyulása a neveléshez, illetve a felsorolt képességek alakítása csakis gyakorlatban valósítható meg. Próbálja meg alkalmazni a foglalkozások során megtapasztalt játékokat, illetve a tanulmányi útmutató végén felsorolt játékokat. Természetesen választhat más szakirodalomban szereplő játékokat is az oktatás-nevelés során, a lényeg, hogy tapasztalja meg a valóságban a drámajáték alkalmazásának pozitívumait az oktatás és a gyermekek személyiségfejlesztése terén. Jó munkát kívánok!

Elsajátítandó ismeretek:  Ismeri a drámajáték szerepét a gyermek személyiségfejlődésében, a játék alkalmazási lehetőségeit az óvodában és az elemi oktatásban  Ismeri a dramatikus játék szerepét az irodalmi művek megértésében, a nyelvi kifejezésmód fejlesztésében.  Ismeri a dráma technikáit és alkalmazásának lehetőségeit.  Ismeri a drámajátékra építő oktatási és nevelési módszerek és módszerkombinációk alkalmazásának előnyeit, hátrányait, nehézségeit, s az eredményes megvalósításuk szakmai feltételeit, technikáit.  Tudja, hogy az óvodás és kisiskolás korú gyermek konkrét tapasztalatok alapján építi fel tudását, egyszerű fogalmakban gondolkodik, és épít fel elméleteket a világ megértésére.  Ismeri azokat a tudományos tapasztalatokat, melyek a csoportos, kooperatív tanulásszervezés hatékonysága mellett szólnak, ismeri a csoportszervezés sajátos feladat- és feltételrendszerét.

3

Milyen magatartást tanúsítson a nevelés során?  Ismerje el a játék felszabadító és fejlesztő jellegét az óvodás és a kisiskolás életében, és maga is szívesen vegyen részt a játékban.  Elismeri a különböző népek kultúráját, a gyerekeket saját nemzetük hagyományainak megőrzésére neveli.  A pedagógus vallja, hogy a tanulás aktív folyamat, amelyben a gyermek/tanuló maga konstruálja tudását.  Elfogadja, hogy a tanítási-tanulási folyamat alapja az önálló tapasztalatszerzés, s a pedagógus szerepe az ehhez segítő, támogató, facilitáló környezet biztosítása, a fejlesztő értékelés megfogalmazása.  Tisztában van azzal, hogy a különböző tanulócsoportok fejlesztése még azonos célok esetében is különböző oktatási stratégiát igényel.  Elfogadja, hogy egy adott pedagógiai helyzet megoldására többféle stratégia is létezik.  Törekszik a gyermekek / tanulók megismerésére annak érdekében, hogy minden tanulójának a megfelelő tanulási környezetet és az ennek megfelelő oktatási stratégiát biztosítsa.  Elfogadja, hogy az óvodás és kisiskoláskorú gyermek életében fontos szerepet játszik a képzelet, és törekszik a képzelet adta lehetőségek kiaknázására.  Törekszik arra, hogy a gyerekek megtapasztalás és felfedezés útján szerezzék meg ismereteiket a világról.  Elfogadja, hogy az óvodáskorú gyermek fő tevékenysége a játék és ezért felhasználja a foglalkozások megszervezésekor.

Milyen képességek kialakítására törekedjen?  Képes irányítani és kreatívan megszervezni a gyerekek játékát.  Képes bekapcsolódni a gyerekek játékába.  Fel tudja használni a játékot, mint személyiségfejlesztő tényezőt az óvodai és iskolai munkában.  Különböző helyzetekben alkalmazza a drámajátékot.  A drámajátékot felhasználja a gyermekek életről szóló tapasztalatainak megszerzésében: helyzetgyakorlatok, szerepvállalások által fejleszti a gyerekek kommunikációs képességét, bővíti szociális ismereteiket.  A megismerési folyamat pszichológiai jellemzőit és az ezeket befolyásoló tényezőket ismerve, képes az aktivitást, interaktivitást, motivációt és differenciálást elősegítő, az életkori sajátosságoknak megfelelő tanítási stratégiákat, módszerek és eszközök gazdag választékát alkalmazni.  Képes felismerni az egyes gyermekek / tanulók és csoportok aktuális állapotát és szükségleteit és ezekhez a lehetőség szerint az oktatás folyamatában is alkalmazkodni.  Képes a tanulási folyamatot oly módon szervezni és irányítani, hogy a tanulók önálló tapasztalatokhoz juthassanak, ezeket önállóan dolgozhassák fel, illetve, hogy az összefüggéseket maguk fedezhessék fel.  Képes figyelembe venni és felhasználni a gyerekek személyes érdeklődését, teret biztosítani az önálló vélemények megfogalmazásának, közös megbeszélésének, a gyerekek szóbeli, írásbeli kifejezésmódját fejlesztve a tanulás eredményének változatos, kreatív bemutatását szorgalmazza.  Képes a cselekvő tanulást életszerű helyzetekben, a diákok hétköznapi tapasztalataira építve megszervezni. 4

 Képes tudatosan és differenciáltan alkalmazni a társas tanulás különböző formáit, kereteit.  Megfelelő jártassággal rendelkezik a kommunikálás terén (tud kérdezni, problémákat felvetni, előadni).  Képes értő figyelmet tanúsítani partnereivel folytatott kommunikáció során.  Kreatív és gyermekközpontú módszereket (játék, dramatizálás, szabad feltárás, irányított felfedezés, stb.) alkalmaz a gyermeki képzelet fejlesztése érdekében.  Képes részt venni a játékban, illetve moderálni a játék menetét, ha a helyzet úgy kívánja.  Aktivizáló módszereket alkalmaz, lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekek közvetlenül tapasztalják meg a tanultakat, kerüljenek kapcsolatba az anyagokkal és társaikkal.  Felhasználja a játékot az új ismeretek elsajátításában, a tudás gyarapításában. 8. A tantárgy tartalma Didaktikai módszerek Előadás, megbeszélés, magyarázat.

1. A drámapedagógia tárgya, szerepe a személyiségfejlesztésben. A drámapedagógia interdiszciplináris jellege. 2. Drámajátékok: ön- és társismereti játékok.

Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés.

3. Érzékszervi finomítás játékai.

4. Emlékezet és fantázia fejlesztő gyakorlatok.

5. Ritmusjátékok és ügyességi játékok.

6. Térhasználat és tájékozódás.

7. Figyelem gyakorlatok, koncentrációs játékok.

5

Megjegyzések A szemináriumokat 2-3 órás foglalkozások formájában szervezzük meg. Ajánlott a tapasztalati tanulás alkalmazása, a drámapedagógia akkor kell életre, ha minden tanult játékot, konvenciót, feldolgozást kipróbálunk, átéltetünk a hallgatókkal. A foglalkozások megtartása során az oktató modell a hallgatók előtt, magatartásával példázza a drámapedagógiát alkalmazó tanár hozzáállását a nevelés folyamatához, a csoportba járó diákokhoz.

8. Bizalomjátékok és nonverbális kommunikációt fejlesztő gyakorlatok.

Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés. Drámapedagógiai játék, tapasztalati tanulás, csoportmunka, egyéni munka, magyarázat, megbeszélés.

9. Kommunikációt fejlesztő gyakorlatok.

10. Konvenciók a drámapedagógiában (Jonothan Neelands nyomán).

11. -12. Mesefeldolgozás a konvenciók segítségével.

13. -14. Óratervezés a drámapedagógia módszereinek felhasználásával.

6

Házi dolgozat és követelmény Tervezzen meg egy órát, melynek során alkalmazzon minél több drámajátékot. Válassza ki a tantárgyat, az osztályt, a témát, döntse el a tanóra típusát, majd lecketerv formájában mutassa be az óra menetét. A jegyzet alapján készítsen tanulástérképet! A tanulástérkép elkészítésekor vegye figyelembe a tanulástérkép elkészítésének szabályait (l. Tanulásmódszertan, I. félév), illetve azt, hogy a tanulástérkép elkészítése azt a célt szolgálja, hogy Ön minél jobban megértse a tananyagot! Vegyen részt a drámapedagógiai foglalkozásokon! A házi dolgozat leadásának határideje: vizsga előtt egy héttel. Megjegyzés: Ahhoz, hogy eredményesen használhassa a drámajátékot a nevelés során, vegyen részt minél több drámapedagógiai foglalkozáson, melyeket a pedagógustovábbképzések biztosítanak az érdeklődő tanítóknak, óvónőknek. Vizsgára készítsen elő egy drámajátékot, melyet le fog vezetni csoporttársai körében!

7

A drámapedagógia fogalma Móka János szerint: "A drámapedagógia a pedagógia művészete". drámapedagógia

Mit is jelent, mit takar ez a fogalom?  A "drama" szó görög eredetű, jelentése tenni, cselekedni.  A pedagógia szó görög eredetű jelentése kettős értelemben használt komplex fogalom. Egyrészt a nevelés elmélete, neveléstudomány, másrészt a nevelés gyakorlati megvalósulása jelölésére szolgál.

A fenti etimológiai értelmezés figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy a drámapedagógia egy olyan pedagógiai irányzat, mely a pedagógiai gyakorlatban a cselekvésre, a cselekedtetésre fekteti a hangsúlyt.

drámapedagógia

A Pedagógiai Lexikonban Gabnai Katalin az alábbiakban határozza meg a drámapedagógia fogalmát:  Művészetpedagógia irányzat, amely a dráma és a színház eszközeit sajátos módon használja a nevelésben.  Gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül a csoport és az egyén fejlődését.  Mindig csoportban történő, de személyre szóló készségfejlesztő munkát valósít meg, mely különböző korosztályoknál is alkalmazható.

Hogyan alkalmazhatja a tanító vagy az óvodapedagógus a drámajátékot?  Módszerként, minden tantárgy tanításánál felhasználható (l. a alkalmazási mellékletben közölt versfeldolgozások). lehetőségei  Önálló formában drámaórákon, illetve drámajáték foglalkozásokon találkozhatunk vele.  Bizonyítottan segíti a tanításra készülőket: gyakorlataival a leendő nevelők megtanulhatnak a térrel, az idővel és személyes hatóerejükkel gazdálkodni, fejlesztheti kommunikációs, empatikus, együttműködési, problémamegoldó képességüket.  A hagyományos gyermek-színjátszással szemben a nevelőmunkára fekteti a hangsúlyt, amelynek nem feltétlen velejárója a színjátszók által közönség előtt bemutatott előadás.

Magyarországon az 1970-es évek végén jelent meg Mezei Éva vezetésével az ilyen jellegű foglalkozás. Számtalan ötletéből, gyakorlati megoldásából viszont mindenki szabadon választhatta és választhatja ma is a neki leginkább megfelelőt. Ezek a foglalkozások dramatikus improvizációra, drámajátékokra épültek. Amelyek természetesen nem lehetnek teljesen ismeretlenek a tanítók számára, mert a tanítási gyakorlatba régóta beépült a dramatizálás pl.: mesék, történetek megjelenítése bábokkal, stb. 8

Mivel több mégis a drámapedagógia? Eljárásaival, megoldási módjaival élményszerűbbé, átélhetőbbé, "tapinthatóvá" válhat a tananyag. A gyerekek részeseivé válhatnak az ismeretek befogadásának, nemcsak passzív szereplői a tanóráknak, hanem alkotói, szerzői is, hiszen az ő meglévő tudásuk, tapasztalatuk, ismereteik, átélt élményeik garancia erre. Merjünk ezzel a lehetőséggel élni, hagyjuk, hogy ők vigyék, lendítsék az óra menetét. Bár ez a fajta óravezetés tőlünk sokkal több felkészülést igényel, mert sokféle megoldási móddal kell számolnunk. Ugyanis az így vezetett órákon a gyerek is közvetlenül érintett a tudásanyag megszerzésének módjában. Hogyan? Engedjük megszólalni, kibontakozni a gyerekeket akkor is, amikor úgy gondoljuk, hogy kizárólag a mi feladatunk az ismeretek közlése. A drámapedagógia legfontosabb értéke a foglalkozások légkörében, hangulatában rejlik. Ha feltétel nélküli elfogadást, támogatást érez a gyerek akkor már elnyertük bizalmát. E módszer alapfeltétele tehát a bizalom. Itt szabad tévedni, nincs elmarasztalás. A gyerekek oldottan, bátrabban kérdeznek. Lehet hibásat mondani, mert az indoklás során mindenki magától jön rá a helyes megoldásra. A pedagógus célirányosan vet fel problémát, teremt konfliktushelyzeteket, olyan "mesterséges" körülményeket hoz létre, amelyek elősegítik a könnyebb megértést. Gyakran egyszerűnek tartjuk a gyerekek gondolatmenetét, hiányoljuk a frappáns válaszokat. Ezért fontos, hogy ne hagyjuk parlagon fantáziájukat, kreativitásukat, amelyért annyi dicséretet kaptak óvodás korukban. A kreativitás, a fantázia fejlesztése komplex tevékenységet igényel. Ennek keretén belül nemcsak a verbális, hanem a nonverbális készségeket is fejlesztenünk kell. Legfőbb eszközünk ehhez a testbeszéd, a gesztikulálás, a mimika. A gyerekekben benne rejlik a tudás, a mi dolgunk, hogy előcsalogassuk. A drámapedagógia lényegnek megértésekor interdiszciplináris jellegéből kell kiindulnunk. A drámapedagógia kapcsolatban áll a színjátszással, a pedagógiával (főleg a reformpedagógiai irányzatokkal) és a pszichológiával. Lássuk, miben áll ez a kapcsolat! Színjáték

Színházi dráma drámajáték

A dráma, a színjáték az ember alapvető sajátosságából, játékösztönéből fakad. Tulajdonképpen minden játék dramatikus természetű, mert élethelyzetek és viselkedésminták utánzásán alapul (PINCZÉSNÉ DR. PALÁSTHY 2003: 6). A dráma jellemzői: - itt és most játszódik: felidézés és megjelenítés. - Mozgatórugói a jellemek, melyek az egyedin keresztül mutatják be az általános tartalmat (a színész jeleníti meg pl. a Fösvényt). - Van története, meséje (mi történik a szereplőkkel). - A drámában a cselekmény cselekvések kötődéseiből áll össze. A cselekmény mindig konfliktusok sorozata. A cselekmény akkor fejeződik be, amikor az összeütközés keltette feszültség feloldódik. - A konfliktus állapotváltozásait a szituációk, helyzetek közvetítik, melyek kétfélék lehetnek: alapszituáció (a ténylegesen lejátszódó tevékenység) és a reálszituáció (a mögöttes tartalmat mutatja be, de csak színészi játékkal hozható a felszínre). A színházi dráma és a drámajáték kapcsolata a fenti felsorolás alapján nyilvánvaló: mindkettő felhasználja az illúziót (a mintha állapotot), közös vonásuk a konfliktus, a feszültség, az értelmi-fizikai-érzelmi odaadást igénylő átlényegülés, a kiélés lehetősége, a feszültség terhétől

9

való megszabadulás, az emberi test, cselekvés esztétikai minőséggé emelése (PINCZÉSNÉ DR. PALÁSTHY 2003: 8). A kettő közötti eltérés abban mutatkozik meg, hogy a drámajáték spontánabb természetű, kevésbé kötött formájú (nincs színpad, nézőtér, a produkció létrehozása nem feltétlenül eleme a drámapedagógiának), és rendezőre sincs szükség, legfeljebb egy játékmesterre, aki irányítja a játék folyamatát (ezt a szerepet szokta betölteni a drámatanár, vagy a drámát alkalmazó pedagógus). A drámapedagógiában tehát nem az előadás a fontos, hanem az esetleges előadást megelőző nevelési folyamat! Pedagógiai gyökerek

A drámában rejlő nevelési lehetőségeket már a régebbi időkben felfedezték: - A XVI - XVII. században a protestáns és a jezsuita iskolákban, később a szülők kérésére a piarista iskolákban, már nevelési szándékkal alkalmazzák az iskolai színjátszást. - Comenius 1656-ban így fogalmazott: „…Minden, ami a nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint a színház. Éppen ezért, akiket rövid időn belül a közéletbe küldenek, úgy neveljék, hogy ott megfelelően állják meg a helyüket, s a rájuk bízott feladatokat kellően végezzék el.” (Schola Ludus, Sárospatak, 1656) A nevelés fő feladata a szocializáció, vagyis az ember közéletbe küldése. Így a dramatikus játék tulajdonképpen szocializáló tevékenység (Gabnai 1999: 9). - A XX. századi reformpedagógiák a herbartiánus pedagógiai gyakorlattal szemben jelentek meg, és nagy hangsúlyt fektettek a gyermek egyéniségének kifejlődésére, a gyermeki önkifejezésre, illetve a közösségi életforma pedagógiai gyakorlatára. Ezért, több reformpedagógiai irányzatban találhatunk olyan elemeket, melyek a drámapedagógia eszköztárából merítenek. Például Claparede azt vallja, hogy a gyermek csak játékos légkörben tud igazán tevékenykedni és élni. A Waldorf pedagógiában a képzőművészet, a zene, az euritmia mellett a színjátszás is az iskolai élet szerve része. Freinet pedagógiájában a gyermeki önmegvalósítás, a szabad kifejezés kerül előtérbe stb. A drámapedagógia nem reformpedagógiai irányzat, nem alapoztak rá iskolát sem, viszont napjainkban megfigyelhető, hogy eszköz- és formatára szemléletté nőtte ki magát.

Pszichológiai gyökerek

A drámapedagógia a fejlődéslélektan és a szociálpszichológia ismereteire, elméleteire épít. A fejlődéslélektan által közvetített ismeretek közül a játéknak a gyermeki fejlődésben betöltött szerepét használja fel, a szociálpszichológiának pedig a csoport működésére, az Én és a Másik kapcsolatára vonatkozó elméleteire épít. Fontosnak tartjuk elkülöníteni a drámapedagógia és a pszichodráma fogalmát. Találunk bennük közös vonásokat:

10

-

A dráma megjelenítési eszközeivel élnek; Céljuk a személyiség fejlesztése, a résztvevők attitűdjének, viselkedésének megváltoztatása; - Közösek a gyakorlatok, a technikák. A pedagógus azonban nem vállalhatja fel és nem is szabad felvállalnia a pszichodrámás szintet, mivel ez a szint terápiás célzatú, irányítása komoly terapeutaképzést igényel. A pszichodráma lényegesen tudatosabb a drámapedagógiánál: a csoportfolyamatokat, a csoportdinamikát, a hatásmechanizmusokat vizsgálja és a személyiség mélyebb rétegeit is érinti. A drámajátékok esetében, főleg kisiskolásoknál, a pedagógusnak kezdetben irányító szerepet kell betöltenie, mivel a gyermekek ezt igénylik. Ezért a pedagógus számos gyakorlatot alkalmaz a foglalkozások során, és ezáltal, sokat foglalkoztatja a gyermekeket. A drámajátékokat úgy kell összeválogatnia, hogy azok segítsék a gyermekek szocializációját (különböző képességeik fejlődését), az ismeretanyag megértését, attitűdjeik alakulását, de soha ne érintsék a gyermeki személyiség mély rétegeit, nehogy túlzott érintettség miatt egy-egy gyermek személyisége megsérüljön, és a pedagógus ne tudja kezelni az illető helyzetet.

„A drámapedagógia angolszász eredetű. Nagyasszonya Dorothy Heathcote, aki a 60-as években kezdett dolgozni gyerekcsoportokkal. Az elmélet kidolgozása elsősorban Gavin Boltonhoz, Jonothan Neelandshez, David Davishez köthető.1 Magyarországon már a 70-es évektől kezdve a színjátszók felkészítésekor, a próbafolyamat részeként használtak dramatikus elemeket. Mezei Éva, Gabnai Katalin, Debreczeni József az első hőskorszak legfontosabb alakjai.2 A magyar gyermekszínjátszás fénykorában Gabnai Katalin nyomdokain haladva Szakall Judit kidolgozta az ún. életút-játékot, amely a gyermekek élettapasztalatából vett improvizációkra épít, és csiszolófázisok révén hoz létre színházi előadást. Új korszak kezdődött 1991 nyarán, amikor egy angol drámapedagógus – David Davis – tartott Magyarországon egy kurzust, amely elindította egyrészt az angol drámapedagógia magyarországi elterjedését, másrészt a magyar drámapedagógia kialakulását. Szauder Erik az angol művek lefordításával megteremtette a magyar terminológiát, Kaposi László pedig szervezői és oktatói munkájával tett sokat a magyar drámapedagógiáért. 1988-ban megalakult a Magyar Drámapedagógiai Társaság, amelynek 1991-tól szaklapja: a DPM – Drámapedagógiai Magazin - is segíti a gyakorló drámapedagógusok munkáját. 1992-től, szerencsére napjainkban is, léteznek akkreditált drámapedagógiai tanfolyamok, ill. képzések, táborok, drámapedagógiai hétvégék.3 A drámapedagógiának két jól elkülöníthető ága van: DIE – Drama in Education, TIE – Theatre in Education. DIE az a forma, amikor az iskolában dolgozik egy drámatanár, aki 1

Bővebben: Szauder Erik: A drámajáték oktatásának legnevesebb angolszász képviselői, in: Trencsényi László (szerk.): Reformpedagógiai olvasókönyv, Magyar Drámapedagógiai Társaság, 1993. 197-205. o. 2 A magyar drámapedagógia történetét még nem dolgozták föl, de egy interjú –kötettel a szintéziskészítéshez jelentősen hozzájárult a Magyar Drámapedagógiai Társaság DPM-jának (Drámapedagógiai Magazin) különszáma, 2005. 3 A legjelentősebb országos drámapedagógiai rendezvény mindig november utolsó hétvégéjén a Marczibányi Téri Művelődési Központban kerül megrendezésre.

11

rendszeresen tart drámaórát az általa fokozatosan megismert osztálynak. Különböző csoportokra osztja az osztályt, amelyek képesekké tesz az önálló munkára, így neki az a dolga, hogy az előre általa megtervezett sémához (ezt a sémát a gyerekek konkretizálják) kapcsolódó feladatmegoldásokat ellenőrizze, esetlegesen a gyenge csoportokhoz vagy a nehéz feladatot kapott csoporthoz beállhat. Neki kell az időkeretekre ügyelni, majd lezárni az órát. A magyar drámapedagógusok túlnyomó többsége ilyen keretek között dolgozik. TIE szóösszetétel egyrészt jelölheti a módszert, másrészt a módszert alkalmazó társulatot is. Ebben az esetben egy TIE-csapat látogat el egy iskolába, ahol egy ismeretlen osztályban dolgoznak a TIE-tagok, akik egy személyben színészek és drámatanárok is. Ezek az órák a TIE-tagok által előadott színházi előadással kezdődnek, majd a folytatást az osztály kiscsoportban dolgozza ki, minden csoportra jut egy drámatanár, aki egyrészt segíti a gyerekek munkáját, másrészt szem előtt tartja az egész óra fókuszát, vagyis a játék középpontjába állított témát. Az óra legtöbbször egy közös improvizációra épülő játékkal zárul. „A TIE olyan , mely az alkotási folyamatba szervesen beépíti a résztvevők meglévő attitűdjeit, és ezeket egy újfajta megértés irányába tereli. Ez a módszer a kritikai nevelés eszköze, mely az elemzést és a felfedezést a gyakorlatban alkalmazza. Elsődleges célja – az esztétikai, művészi igényességen túl – a problémakezelés módjainak vizsgálata a közösségi alkotás folyamatával a középpontjában. A TIE fontosnak tartja folyamatosan rombolni a megkérdőjelezhetetlen igazságok rendszerét, eszközrendszerével nyitottságot sugároz.”4Magyarországon két folyamatosan működő TIE-társulat van: 1992-től a gödöllői székhelyű Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Kaposi László vezetésével, és 1997-től a Takács Gábor által irányított Káva Kulturális Műhely, amelynek az otthona a budapesti Marczibányi Téri Művelődési Központ”. (TÖLGYESSY )

Dramatikus tevékenységformák „Gavin Bolton osztotta fel a dramatikus tevékenységeket „A”, „B” és „C” típusra, és az általa képviselt „D” típusra, de hangsúlyozza, hogy létjogosultsága van bármilyen „E”, „F”, „G” és „Z” típusnak is, sőt a „D” típuson belül is számos változat lehetséges. A magyar drámapedagógusok átvették Bolton felosztását, de a „D” típus helyett a tanítási dráma kifejezés vált uralkodóvá. 1. Az „A” típusúak a gyakorlatok, céljuk általában a dramatikus készségfejlesztés. Rövid távú, lezárt, szabályok által meghatározott játékok ezek. A tevékenység folyhat csoportban, párokban vagy egyénileg. Pl. játsszuk el, milyen, ha beleragadunk a sárba vagy idézzük fel az utcai hangokat vagy labdázzunk képzeletbeli labdával. 2. „B” típus: Dramatikus játék, amely egy meghatározott kontextusban létezik: hely, idő, szereplők, adott téma alapján. A szabályok közös megegyezéssel születnek, be lehet ültetni az egyes egyéni elemeket is, de előtte a csoportnak konszenzusra kell jutnia a történet alakításában. A tevékenység nem ismételhető meg, az akció többnyire intenzív átélés nyomán jelenik meg, nagyon gyakran valóságközeli módon. Pl. katasztrófahelyzetet tételez fel: hajótörés, a Mount Everest hegymászói; vagy egy irodalmi műhöz kapcsolódik: milyen lesz az a szobor, amelyet a Montague és Capulet család állíttat a fiatalok életébe kerülő tragédia után, milyen vitákat szül a szoborállítás? 3. „C” típus: színházi előadás. A munkafolyamat célja egy a nézők számára készített előadás elkészítése, minden munka a végső produktum irányába mutat, ami a teljesítmény iránti 4

Takács Gábor: Színház a határon. A TIE 10 éve Magyarországon, DPM különszám, 2002. 5. o.

12

elvárást fokozza. A szöveg és az akció lehet kötött, lehet a csoport által alkotott, de a próbák során a megkötések, rögzítések válnak dominánssá, a személyes megoldásokat felváltja az egységes koncepció. A résztvevők számára fontos, hogy bizonyos szakmai, színházi tudással rendelkezzenek. A „C” típushoz tartozik: a megírt drámák adaptálása, irodalmi színpadok szerkesztett játékai, a gyerekek történeteiből készített életút-játékok, egy epikus mű közös dramatizálása. 4. Valamennyi típusnak megvan a maga helye, ill. szerepe, de a drámapedagógiában a legnagyobb szabadsággal bíró tanítási drámának van leginkább kitüntetett szerepe. A tanítási drámában az érzelmi és intellektuális tanulás az együttes cél, az átélés-megértéstudatosítás fázisai egymást követik, a döntési helyzeteket a tanár dolgozza ki, de a gyerekek döntenek. Ehhez képest a színházi előadásban túl sok a megkötés, a dramatikus játékban pedig túl kevés. (TÖLGYESSY )”

ÖNELLENŐRZŐ FELADAT Jellemezze a különböző dramatikus tevékenységformákat, és adjon példát az A, B és D típusúakra, hogyan tudná alkalmazni őket az oktatónevelő folyamatban!

13

A drámajáték A drámapedagógia legfőbb eszköze a drámajáték. A Pedagógiai Lexikon drámajáték szócikkében Gabnai Katalin az alábbi jellemzőit emeli ki:

drámajáték

 Játékos megnyilvánulás, amelyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők fel: o Kifejezési formája:  Megjelenítés  Utánzás; o Megjelenési módja:  a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció; o Eszköze:  Emberi és zenei hang,  Az adott nyelv,  A test,  A tér,  Az idő, o Tartószerkezete:  A szervezett emberi cselekvés.  Célja: o Személyiségformálás o Kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, közlés megkönnyítése. o Valamilyen emberi probléma, helyzet megoldása, ill. vizsgálata.  Segíti a szocializációt.  Feltételezi a kreativitás és az empátia meglétét.  Tágabb értelemben a drámapedagógia készségfejlesztő gyakorlataitól a tanítási drámáig mindent magába foglal.  Szűkebb értelemben csak azokat az egyszerűbb tevékenységeket foglalja magába, melyekben az utánzás és a játékbeli szerep fölvételének segítségével megjelenik a mintha élménye.

„Gabnai Katalin Drámajátékok 5című munkájában a drámajátékokat és gyakorlatokat azok készségfejlesztő hatása alapján csoportosítja. Nagy teret szentel azoknak a gyakorlatoknak, amelyek a dramatikus improvizáció előkészítői, s melyeknek készségfejlesztő hatása éppen a dramatikus rögtönzésen mérhető le, de felbecsülhetetlen értékűek a testi és szellemi gazdagodás szempontjából is. A dramatikus rögtönzés képessége minden egészséges embernek sajátja, ezért is alkalmazható ez az eljárás módszerként. A szerző rámutat ezeknek a játékoknak a kreativitásfejlesztő szerepére. Az a gyerek, akit megtanítunk kreatív módon improvizálni, aki képes arra, hogy újfajta módon építsen fel egy dialógust, s arra is, hogy mindenféle lehetetlen nyelveket, formákat és mozdulatokat találjon ki – hiszen a dráma eszközeit kapja gyakorlóanyagként - , az saját veleszületett 5

Gabnai Katalin: Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába, 2001

14

alkotóképességét készségszintre tudja emelni, annak saját veleszületett képességei kreativitássá fejlődnek. S a kreativitás átvihető egyik területről a másikra. Erika Landau A kreativitás pszichológiája című művében erről így ír: „Ha egy gyermekben érzékenység alakul ki az anyagokkal és ezek sajátosságaival szemben, ha a gyermek nyitott a külvilág felfogására, és a felfogott dolgokat egymással kapcsolatba hozza, akkor idővel ezeket a képességeket más területeken is megtanulja alkalmazni.”6 Az említett játékok a következők: 1. Az érzékszervi finomítás játékai: A kreativitás az érzékeléssel kezdődik. „Ne védekezz a benyomások ellen, engedd hatni magadra a világot, s figyelj!”7 Minden tudatos emberi tevékenység nélkülözhetetlen eleme az irányított és megtartott figyelem. Ezek a játékok a megfigyelés erősítését, érzékeink felébresztését szolgálják. 2. Memória- és fantáziajátékok a benyomások megőrzésére és újrateremtésére irányulnak. 3. Ritmusjátékok, melyek alkalmasak a megfigyelő és összpontosító tevékenység fejlesztésére csakúgy, mint a csoportmunka összehangolására. 4. Térhasználat és tájékozódás játékai, melyek saját mozgásterünknek, testünk határainak a tudatosítására szolgálnak. 5. Utánzójátékok, melyek a megfigyelés pontosságára támaszkodva eljuttatnak az egyszerű másolástól az alkotó újjáteremtésig. 6. Testgyakorlatok, melyek a testi biztonság növelését szolgálják. 7. Koncentrációs játékok, melyek a szellemi biztonság növelését szolgálják. 8. Kommunikációs játékok, melyek a külső és belső világ állandó kapcsolatát teszik lehetővé. „Hogy el tudjunk fogadni másokat, hogy kapcsolatba tudjunk lépni másokkal, ahhoz önmagunkról s a másik személyiségéről nyert benyomásainkat is pontosítanunk kell. Ehhez önismeret, kiváncsiság, a beleélés és az együttérzés képessége szükséges, s az a kölcsönös megbecsülés és bizalom, amely a kapcsolattartás nélkülözhetetlen eszköze.”8 Tehát a kommunikációs játékok fontosságát hangsúlyozza a szerző, mert szerinte a kreativitás elsősorban kommunikációt jelent, azaz az egyén állandó és intenzív kapcsolatát a világgal. A játékgyakorlatok sorát az improvizatív játékok zárják A dramatikus improvizáció összegyűjti, munkába állítja, s, miközben szinte vizsgáztatja, tovább is fejleszti mindazokat a készségeket, amelyek az előkészítő gyakorlatok során kialakultak. „A rögtönzés megköveteli, hogy megtaláljuk saját énünket és ezt az ’ént’ szembeállítsuk a külvilággal.”9 A könyv szerzője pontosítja a drámajáték fogalmát is. Noha az egyszerűség kedvéért a „drámajáték” összefoglaló néven emlegeti a különböző gyakorlatokat és játékokat, a szorosabb értelemben vett drámajáték a „mintha” elemet magába foglaló szerepjátékra vonatkozik. Hangsúlyozza azt a fontos sajátosságát, hogy nem elsősorban a kifejezés, hanem a megélés élménye a meghatározó.” (SÁROSI 2004) A kreatív játékokat Debreczeni Tibor a következőképpen csoportosítja: 1. Kapcsolatteremtő játékok: Ezek ismerkedő, valamint csoportalakító játékok. Segítenek a kiscsoportok természetes kialakításában, s egymás megismerésében. 2. Lazító gyakorlatok: Kétfélék: pihentető-élénkítő gyakorlatok, valamint azonosulásra épülő lazító gyakorlatok. Az effajta gyakorlatok elmaradhatatlan nyitójátékai a foglalkozásoknak, ezenkívül feszültséget oldanak és segítenek a figyelem összpontosításában is. 6

Erika Landau: A kreativitás pszihológiája. Tankönyvkiadó, 1973, hivatkozik rá Gabnai Katalin 20.o. Gabnai K. 2001, 21.o. 8 Gabnai K. , 2001, 99.o. 9 Gabnai K. , 2001, 120.o. 7

15

3. Koncentrációs gyakorlatok: Ide sorolhatók a mozgáskoncentráló, látáskoncentráló, valamint halláskoncentráló ritmus- és dinamikai gyakorlatokat. A ritmus biztonságot ad és jó érzést. A zene megmozdítja a fantáziát, segíti az asszociációs készség kibontakozását. 4. Érzékelő gyakorlatok: A térérzékelő, tapintó, szag- és ízérzékelő gyakorlatok tartoznak ide. „Az ingerszegénység a világ befogadásában korlátoz. Ennek csökkentése fontos pedagógiai feladat, mert az érzékelés tudatosításával, finomításával az élettel kerülnek intenzívebb kapcsolatba. A befogadás képességét fejlesztve, az élet alakítására is fogékonyabbá tesszük a gyerekeket.”10 5. Verses, énekes, szöveges ritmusjátékok, népi gyermekjátékok: A játszót egyszerre lazítják, késztetik figyelemre, s ugyanakkor improvizációs lehetőséget is adnak. 6. Mímes improvizatív helyzetgyakorlatok: Ide tartoznak a kis- és nagycsoportos helyzetgyakorlatok, a kiscsoportos társasjátékok. 7. Mímes-szöveges improvizatív gyakorlatok: Ezek a fantáziafejlesztő és élethelyzetgyakorlatok. E két utóbbi gyakorlattípus alkalmazásakor a fokozatosság betartására figyelmeztet a szerző. Tanácsos, ha a nagycsoportos improvizációs játéktól haladunk a mind kisebb csoportos játékok felé, valamint a mímes, beszéd nélküli gyakorlatoktól a szöveges improvizáción át a kötött szövegű színjátékokig. Ezeknek a játékoknak a megfelelő életkorban történő alkalmazásához segítséget nyújt a gyermeklélektan. A 8-9 éves korú gyermek szereti a ritmusos kiszámolókat, verseket, melyek hang-, hallás- és mozgásélményt adnak egyszerre. Ezért tanácsos ritmusgyakorlatok, lazító és koncentráló játékok beiktatása. Öröm az utánzás is mozgással, gesztussal, mimikával. Kilencedik életévüktől a gyermekekben a reproduktív képzelet kezd uralkodni. A beleélő képesség csökkenése, a fantázia szárnyaszegettsége magában hordozza a személyiség elszürkülésének veszélyét is. Ezért nő meg ebben a korban a képzeletet fejlesztő mímesszöveges játékok szerepe. A dramatikus improvizatív játékokkal segítjük a gyermek feszültségeinek a levezetését. A helyzetgyakorlatokban konkrét formában is megjelenhetnek a gyermeket foglalkoztató élmények. Újra lejátszásuk során a gyermek megszabadulhat szorongásaitól, gyötrelmeitől, de arra is módja nyílik, hogy helyesen értékelje, érzékelje az élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat. (SÁROSI 2004) Hogyan csoportosítható tanítói szemmel a drámajáték? Legkönnyebben a fejlesztési területeit tekintve csoportosíthatjuk a játékokat. A szakirodalom is többféle csoportosítást használ. Egy játéktípus nemcsak egy fejlesztéshez alkalmazható, mert a drámajátékok komplex jellegűek. Természetesen vannak domináns szektorok, amelyek közvetlenül meghatározzák a játék hatékonyságát. Variációs lehetőségük számtalan, mert miért ne lehetne pl.: a fantáziát fejlesztő játékot memória fejlesztésre is használni, hiszen úgyis a pedagógiai cél a meghatározó. Lehet így is csoportosítani: -verbális emlékezetet fejlesztő játékok; -figyelemfejlesztő játékok; -improvizációs játékok; -kreativitást fejlesztő gyakorlatok De így is lehet: -ismerkedő, kezdőjátékok 10

Debreczeni T. 1980. , 30.o.

16

-kapcsolatteremtő gyakorlatok -utánzógyakorlatok -bizalomjátékok A következőkben olyan játékokat mutatunk be, amelyek leginkább tanév elején, új közösségnél játszhatók. Lehet ez elsős osztály, de alkalmas a játék új harmadikos vagy negyedikes osztály esetében is. Mivel első feladatunk az ismerkedés, a nevek megtanulása, a kapcsolatteremtés, valamennyi esetben igen célravezetőek ezek az úgynevezett a kezdőjátékok. Ismerkedőjáték: A csoport körben helyezkedik el. Az első játékos megmondja a nevét, s azt is elmondhatja, hogyan szólítsák a többiek. / pl. Kiss Katalin, de szeretném, ha Katának szólítanátok/ Ezek után a mellette lévő következik. Elmondja az előtte hallott nevet és utána ő is bemutatkozik az előbb említett módon. Ha már mindenki bemutatkozik, újra indul a játék úgy, hogy az egyik gyerek rámutat valakire és elmondja a nevét, majd megismétli a sajátját. Pl. „ Te Moncsi vagy”- rámutat,- engem Varga Annának hívnak és a becenevem Panna. Mindenki kerüljön sorra , csak akkor hagyjuk abba a játékot, ha már mindenki bemutatkozott. Ha a gyerekek élvezik a játékot, többször is megismételhetjük. Miután már ismerik egymás becenevét, szólítsák egymást és cseréljenek helyet! Például: Én Julcsi vagyok – rámutatva – szeretnék veled – rámutat egyik társára – Moncsi, helyet cserélni veled. Ha pontosan megnevezte a társát, akkor helyet cserélnek és folytatódik a játék. Ha eltéveszti a társa nevét, akkor másik társat kell szólítani. Lehetőség szerint mindenki változtasson helyet egy játékban. Többször ismételhető, szabadidőben is népszerű. variáció: A gyerekek csak nevük magánhangzóit hangoztatják, pl. Izabella: iaea. Első osztályban segítsünk nekik, ha nehezen megy, ne vegyük el a sikerélményüket. Példákat drámajátékokra az útmutató végén található drámajátéktárban talál, de letölthet újabbakat is a www.drama.hu honlapról, vagy használhat más, nyomtatásban megjelent játéktárakat. Erre utalást a szakirodalomban talál.

17

Drámapedagógia a gyakorlatban A továbbiakban a drámajáték alkalmazási lehetőségeiről lesz szó, főleg az iskolában, de kreatív, rugalmas óvónők is leszűrhetik a megfelelő tanulságokat. Szó lesz arról, hogyan építhető be a drámajáték az órák menetébe, milyen legyen a pedagógus viszonyulása a gyerekekhez a drámajátékok alkalmazásakor, milyen szabályokat kell betartania a drámajátékok vezetése során.

Mikor használható a drámajáték? Bármikor felhasználható az óra menetében ráhangolás, előkészítés, rendszerezés, összegzés során, de mindig a pedagógiai célok és feladatok figyelembe vételével történjen. Ne a játékhoz keressünk ismeretet, hanem a tananyaghoz rendeljük a megfelelő drámajátékot. Tehát a drámajáték épüljön be a tanórába, legyen része a 45 percnek. A játékok személyiségfejlesztő hatása domináns, de ne feledkezzünk meg, hogy a megtanítandó ismeretet nem helyettesíthetjük vele. Mégis mire jó? Fejleszti a szóbeli kommunikációt, a kreativitást, gazdagítja az érzelmeket, a nonverbális kifejezést, az önismeretet, a képzeletet, átélhetővé, élvezetesebbé teszi a tanórákat.

Gyakorlati tanácsok a drámajátékok vezetéséhez tanácsok

- az első alkalommal azt is sikernek könyvelhetjük el, ha sok kisgyerek szívesen vesz részt a játékban; természetesen törekedjünk arra, hogy mindenki részt vegyen; - a játékban való részvételre senkit sem szabad kényszeríteni; csak akkor vegyenek részt a játékban, ha ezt szívesen és könnyedén teszik; - a pedagógusnak el kell fogadnia, hogyha a gyerek nem akar játszani, vagy a témához nem tud hozzászólni, adjunk viszont lehetőséget a szemlélődésre, a passzív részvételre; - a pedagógusnak is lehetősége van bekapcsolódni a játékba, persze a helyzettől függően játékos és irányító is; de ne felejtsük el, hogy nem a tanár a főszereplő; - igyekezzünk olyan játékokat alkalmazni, amelyek a gyerekek saját élményeire, tapasztalataira épülnek; - mindenekelőtt a legfontosabb az oldott, vidám légkör, amelyben a beszédbátorság, a jókedvű hangulat kell, hogy előtérbe kerüljön; - a játékhelyzetekben ne utasítson el se a gyerek, se a pedagógus próbálkozásokat, hiszen annyiféle megoldás lehetséges, ahány gyerek van; - a játéktérként használhatjuk az osztálytermet, de ne a megszokott elrendezésben játsszunk;

18

- törekedjünk arra, hogy mindenki látó és látható legyen; - ne sajnáljuk az időt padok, asztalok tologatására, mert a tér mássága, újszerűsége is motiváló lehet. Hogyan irányítsa a pedagógus a játékot? A pedagógus irányító szerepe

- célunk, hogy a gyerekek aktívan vegyenek részt a játékban, és nyitottak legyenek az együttműködésre; - a pedagógus mindenkit hallgasson végig; ne sajnálja rá az időt; - segítse a vitát, a véleménycserét, - bármilyen megnyilvánulás a szerepnek szóljon; - a pedagógus a háttérből irányítson;

Mi jellemzi a jó játékvezető pedagógust? A pedagógus személyisége

- jó kommunikációs képesség (jól fejezi ki magát és meghallgatja a másikat); - rugalmasság a játékokban (ehhez sok játékot kell ismernie); - következetesség (következetesen alkalmazza a csoport játékát szabályozó normákat); - kreatív leleményesség; - tudatos szerepvállalás; - jó empátia.

ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. Vizsgálja meg saját személyiségét! Mit gondol, rendelkezik a fentiekben felsorolt képességekkel? 2. Alakítsa ki, illetve fejlessze pedagógusi képességeit. Ehhez megfelelő segítséget nyújthatnak a képességfejlesztő tréningek. 3. Vegyen részt drámapedagógiai foglalkozásokon, tapasztalja meg, játssza el azokat a játékokat, melyeket osztályában ki szeretne próbálni!

19

Milyen attitűddel rendelkezzen a pedagógus a dráma alkalmazásakor? A pedagógus attitűdje

- Saját tapasztalatait akarja bővíteni. Alapvető kíváncsisággal áll a helyzethez, kíváncsi a gyerekek szintjére: - Mi van bennük? - Mit tudnak a témáról? - Mi mozgósul bennük a téma hatására? - Mi a véleményük? Nem várja el a gyerekektől, hogy mindent tudjanak. El kell fogadnia a szintjüket. - Lehetőséget kell adnia a gyerekeknek, hogy maguk válasszák ki és értelmezzék a tananyag egyes részeit. (Mi az, ami ebből érdekli őket?) A tanár megajánl egy lehetőséget. Nem tudhatja, hogy a gyerekeket mi érdekli, hogyan gondolkodnak. - Kapcsolatot teremt a gyerek meglévő és megszerezhető ismeretei között. (A gyerekek ismeretei lehetnek nagyon szélesek, de ezeket a tanár nem tudhatja, csak azt, hogy mivel szeretné bővíteni.) Mozgósítja az ismereteket, tapasztalási lehetőséget biztosít, hogy a meglévő ismeretek módosuljanak, vagy elmélyüljenek. - Segíti a tanulókat, hogy megtalálják saját kifejezési módjukat. (A tankönyvi szöveg és a saját kifejezési mód együtt jelenjen meg!) - A tanár a gyerekek számára lényeges érzelmeket szituációkhoz köti. (Nem csak az érzelmeket, hanem az információkat is. Ha cselekményhez, hangulathoz, attitűdhöz kötődnek az ismeretek, jobban megjegyzi őket a gyerek. Ilyenkor a hosszútávú emlékezetben raktározódik el a tudás. A szétterülő ingerzónák egyszerre kapják a hatást.)

Kérdések és válaszok kezelése A pedagógus kérdésének több célja lehet: - A csoport érdeklődésének felkeltése. - A dráma helyzetének, atmoszférájának megteremtése. (Megajánlja a témát.) - A résztvevők szerepének, státusának meghatározása. - A gyerekek bekapcsolása a munkába. A foglalkozások során alkalmazott kérdések változatosak lehetnek. Általában egy konvenció - egy kérdés. - Lehet a tényszerű információszerzés eszköze. - Többször megismételt kérdéssel az állapotváltozások követése. - Elősegítheti az értékelést. - Lehet nyitott, sugalmazó, szűkítő, pontosító jellegű. o nyitott kérdés: amire nem tudom a választ. Úgy kell kérdezni, hogy ne legyen benne semmilyen elvárás. (Mi ez?) o sugalmazó: a játék irányítását szolgálja. (Ugye ez itt…?)

20

o szűkítő - pontosító: ha a gyerekek megakadtak, vagy a többiek még dolgoznak. (Gondolkoztatok azon, hogy…?) A mélyebb gondolkodás felé irányít. o zárt kérdés: a válasz csak igen, vagy nem lehet. A zárt kérdéseket kerülni kell! A gyerekek is tesznek fel kérdéseket, de nem mindegy, hogy a pedagógus hogyan válaszol rájuk. A pedagógus válasza lehet blokkoló, vagy továbbsegítő. Legjobb visszakérdezni valamilyen formában. (Azon tűnődöm, hogy...) Ne legyen ítélet a kérdésben. Ha a gyerek konkrét dologra, tényre, adatra kíváncsi, az meg kell/lehet mondani. Fontos az elfogadó és bátorító attitűd! Minden kérdést komolyan kell venni, és vissza kell jelezni. A kérdéseket össze lehet gyűjteni és kommentár nélkül felhasználni. (Pl.: A következő kérdéseket kaptam tőletek…) A gyerek sokszor egy másik kérdésben megtalálja a saját válaszát. Fontos az idő! A gyerekeknek időt kell adni, hogy megtalálják a saját válaszukat. A legnehezebb dolog kérdezni. Erre kellene a gyerekeket megtanítani!

21

A tanítási dráma kerete A dramatikus foglalkozás megtervezésekor meg kell állapítanunk a dráma keretét11. A dráma kerete magába foglalja azt az akciót, mely az eseményeket valamilyen végső megoldás felé vezeti, illetve a nézőpontot, amelyből az emberek az adott esemény felé közelítenek. Ez a keret fogja biztosítani a résztvevők számára a feszültséget és a jelentést. „A drámapedagógiai munkát nagyban segítik az ún. konvenciók, amelyek valójában eljárás szintig kidolgozott munkaformák. Fontos, hogy a drámatanár mindig fejben tartsa őket, hogy bármikor megfelelő, de előre nem látható helyzetben tudja őket alkalmazni.” (TÖLGYESSY) A keretet mindig a tanár adja meg. Munkaforma, amiben a dráma zajlik. Jonothan Neelands (1990) a konvenciókat négy csoportba osztotta: 1. Kontextusépítő konvenciók – átvezetnek az osztálytermi munkából a megjelenítő játékba. Kontextusépítő konvenció pl. a térmeghatározás: kijelöljük a szükséges tér határait, valóságosan is, ez az ajtó, ott az utca stb. Kellékhasználat: bemutatjuk a főszereplő három fontos tárgyát; naplóbejegyzés/levél/: a főszereplő naplójába/levelébe vagy egy róla készült újságcikkbe olvashatunk bele. Szerep a falon: egy nagy lapra a csoport összegyűjti és rögzíti a központi szereplő legfontosabb külső és belső tulajdonságát, így a kialakuló figura közös alkotás, amelyhez mindenki kötődhet, és amin nem változtathatnak önkényesen(TÖLGYESSY). 2. Narratív konvenciók – a bonyodalmat, a problémát viszik be a drámába, életből vett, valóságközeli, a gyerekek számára ismerős helyzeteket idéznek fel. Pl. gyűlés: a csoport a tanári kar szerepét veszi magára, így szerepben beszélik meg, hogyan kellene eljárni a bajkeverőkkel szemben. Interjú: gyűjtsenek információkat A Pál utcai fiúkból, majd készítsenek egy interjút Boka Jánossal. Forró szék: egy bajkeverőt ültet a csoport a „forró székbe”, a bajkeverő szerepből válaszol, és a csoport tagjai pedig faggatják őt (TÖLGYESSY). 3. „Költői jellegű” konvenciók – nagy hangsúlyt helyeznek a drámában rejlő szimbolikus lehetőségek megteremtésére. Szerepük a mélyítés, formai szempontból nehezebbek, nem kezdő csoportoknak valók. Igényesen megválasztott nyelvezet és gesztusok a drámában rejlő szimbolikus lehetőségeket is feltárhatják. Költői jellegű konvenció a fórum-színház: egy kisebb csoport eljátszik egy szituációt, miközben a többiek mint nézők figyelik azt. A megfigyelőknek jogukban áll megállítani a jelenetet, nem minősítés céljából hanem, mert könnyebb mutatni, mint elmagyarázni az ötletüket, majd belépnek szereplőként a jelenetbe, így a cserélődő szereplőkkel újabb és újabb fordulatokat vehet a játék. Képaláírás: az élmény összegzésére alkalmas, a csoportok a vizuálisan bemutatott tartalmakhoz jelmondatokat, címeket találnak ki, vagyis szöveggel látják el a másik csoport munkáját. Stílusváltás: felerősíthet, élessé, színesebbé tehet egy témát, ha különböző stílusban adjuk elő – pl. cirkuszi előadás, opera, tévésorozat, balett, birkózóverseny stb. stílusában szólnak a férfi-nő örök párviadaláról (TÖLGYESSY). 4. Reflektív jellegű konvenciók – gondolkodásra ösztönöznek, az érzelmi átélést kissé háttérbe szorítják, helyük elsősorban az óra végén van. Pl. gondolatkövetés: hasonló, mint a színpadi „félre”. A cselekmény egy megállított pillanatában a szereplők kimondhatják azt, amit egyébként nem mondhatnak ki, gondolataikat, véleményüket. Tanúskodás: egy eseményt több szemtanú mesél el: „ott voltam, láttam, elmondom, hogy mi történt”. A csoport megvitathatja minden egyes beszámoló szubjektív elemeit, felismerheti benne a részrehajlást, előítéletet. Belső hangok: bonyolult, nehéz döntési szituációval szembesülő 11

A keretet a helyzetek, konvenciók alkotják.

22

szereplő helyzetének vizsgálatára használható konvenció. Az óra résztvevői a központi szereplőnek a gondolatait szólaltatják meg egy bizonyos konkrét helyzetben – pl. a fogyókúrázó elindul a finomságokkal teli hűtőszekrény felé. Fontos, hogy egyszerre csak egy gondolat hangozhat el, vagyis a résztvevők ne egymás szavába/gondolatába vágjanak (TÖLGYESSY). Kontextusépítő konvenciók Hangaláfestés Szerep a falon Jelmezöltés Tér-meghatározás Közös rajzolás

Narratív konvenciók Telefon és rádióbeszélgetések A szakértő köntösében Gyűlések, megbeszélések Interjúk

A teljes csoportot megmozgató szerepjáték Játékok Az élet egy napja Befejezetlen anyagok A forró szék Naplók, levelek, Véletlenül újságok, üzenetek meghallott beszélgetések Térképek, ábrák Riportkészítés készítése Állókép Szorító körülmény Szimuláció A tanár szerepben

„Költői jellegű” konvenciók Montázs

Reflektív jellegű konvenciók Pillanat megjelölése

Szerepcsere

Az igazság pillanata

Fórumszínház

Narráció

Kiscsoportos improvizációk Analógia

Gondolatkövetés

Váltsunk stílust Maszkok Képszöveg-teremtés

Hogyan történt?

Előkészített szerepek Mímes játék Ünnepség Népi formák Revü

23

Gestalt

Kontextusépítő konvenciók

A kontextus világossá válik az idő, a hely és a résztvevők pontos meghatározásán keresztül. Ezek a konvenciók utalásokat tartalmaznak a szituációra, a figurákra és a szerepekre vonatkozóan. Kontextusépítő konvenciók: 1. Hangaláfestés – hangokat, hangszereket használunk fel egy hangulat, egy kép megteremtésében. Pl. zavaró zajok, popzenei videofelvételek, hangeffektusok, stb. 2. Szerep a falon – a játék szempontjából fontos, annak középpontjában lévő szereplőt jelképezünk egy falra erősített rajz, vagy kép formájában, a csoporttagok együttesen rajzolják meg az illető szereplő jellemét, felírva a rajzra a szereplőt jellemző tulajdonságokat. Pl. portrék, poszterek, karikatúrák, stb. 3. Jelmezöltés – jelmezeket, tárgyakat használhatunk egy-egy szereplő bemutatásakor, vagy a szereppel való azonosulás érdekében a csoporttagok jelmezt öltenek. Pl. munkaruhák, mulatságos jelmezek, elegáns öltözködés, stb. 4. Tér-meghatározás – a dráma helyszínének ábrázolása rendelkezésre álló bútorok, anyagok felhasználásával. Pl. egy börtönben játszódó cselekményhez cellákat kell építeniük a résztvevőknek. 5. Közös rajzolás – az osztály közösen készít egy képet a drámában szereplő helyszín vagy személyek ábrázolása végett. 6. Játékok – hagyományos játékok felhasználása az önbizalom, a bizalom vagy a szabálytudat megteremtése érdekében. A felhasznált játékok illeszkednek a dráma kontextusához. 7. Befejezetlen anyagok – egy tárgy, egy ruhadarab, egy levél vagy történet eleje szolgál kiindulási pontként a dráma számára. A résztvevők a rendelkezésre áll információtöredékekre építenek a dráma megszerkesztésekor. 8. Naplók, levelek, újságok, üzenetek – A résztvevők szerepben, avyg szerepen kívül írják meg ezeket. Pl. újsághirdetés: Csongor keresi Tündét. 9. Térképek, ábrák készítése – segítségül szolgálhatnak a problémák megoldásában. Pl. hogyan lehet bejutni a bankba? 10. Állókép – a résztvevők saját testükből hoznak létre egy képet egy adott pillanat bemutatása érdekében. Pl. családi kép. 11. Szimuláció – az élet különböző eseményeit oly módon szimulálják, hogy abban előtérbe kerül a döntéshozatal. Pl. Szívátültetés.

Narratív konvenciók

A narratív konvenciókat döntő fontosságú események, esetek, találkozások középpontba állítására, vagy a bonyodalom bevezetésére és kidolgozására alkalmazzák. A narratív konvenciók segítségével az egyének és a csoportok végighaladnak a történeten a kontextusnak megfelelő viselkedés és nyelvezet alkalmazásával. 1. Telefon és rádióbeszélgetések – a csoporttagok rádiótudósításokat hallgatnak, telefonbeszélgetést folytatnak, mely előrelendíti az eseményeket. 2. A szakértő köntösében – a csoport tagjai a szituációnak megfelelő speciális szaktudással rendelkező szereplőként vesznek részt a játékban, és egy feladatot kell megoldaniuk.

24

Pl. építészmérnökök kell megtervezzék egy iskola épületét az iskola tagjai szükségleteinek figyelembevételével. 3. Gyűlések, megbeszélések – a csoporttagok (szerepben) összegyűlnek, hogy új információkat szerezzenek, megtervezzék teendőiket, közös döntéseket hozzanak, stratégiákat javasoljanak a felmerülő problémák megoldására. 4. Interjúk – azt a célt szolgálják, hogy információt nyújtsanak egyes emberekről, rávilágítsanak állásfoglalásukra, indítékaikra, céljaikra, képességeikre, adottságaikra. Az interjúkészítő célja, hogy az őt érdeklő dolgokra feleletet kapjon megfelelő kérdések alkalmazásával. Pl. egy falu hagyományait, szokásrendszerét akarja feltárni egy csoport. 5. A teljes csoportot megmozgató szerepjáték – az egész csoport, beleértve a tanárt is, úgy viselkedik, mintha egy képzeletbeli csoport tagjai lennének. 6. Az élet egy napja – a csoport tagjai jelenetekben mutatják be az elmúlt 24 óra eseményeit, melyek fontosak voltak a főszereplő kritikus helyzetbe való jutásáért. 7. A „forró szék” – a csoport tagjai szerepen kívül faggathatják a játékszerepben lévő résztvevőket. 8. Véletlenül meghallott beszélgetések – feszültséget teremtenek azok a beszélgetések melyeket „nem kellett volna meghallani”, viszont sok új információt hordozhatnak a helyzet megértésében. Pl. kémek kiküldése, pletykák meghallgatása. 9. Riportkészítés – újságírói eljárásokon és szókincsen keresztül mutat be és értelmez eseményeket (címlap sztorik, tévéhírek, stb. stílusában). Pl. egy vízierőművet akarna építeni egy faluba, de a lakosok ellenzik. Az „újságírók” mindkét felet meghallgatva tudósítanak a helyzetről. 10. „Szorító körülmény” – a dráma feszültsége és motivációja a veszély érzetében gyökerezik (a fenyegetés közeledik, de még nincs jelen). Pl. a csoporttagok elbújnak az elképzelt ellenség elől, vagy egy fontos ember fogadására készülődnek. 11. A tanár szerepben – a tanár úgy kezeli a kontextus által nyújtott színházi és tanulási lehetőségeket, hogy – a kontextuson belül – egy megfelelő szerepbe lép az érdeklődés felkeltése, a tevékenység irányítása, a részvétel ösztönzése, a feszültségteremtés, a mélyebb átgondolás, alternatívák, választási lehetőségek nyújtása, a történet felépítésének érdekében. Pl. Erdei állatok tanácskozását vezeti le az Erdei Manó szerepébe bújt tanár. „Költői jellegű” konvenciók

Ezek a konvenciók a történet mélyebb rétegeibe való betekintést segítik elő. Míg a narratív konvenciók a realitást ábrázolják, a „költői jellegű” konvenciók a formára helyezik a hangsúlyt, és lehetővé teszik különböző szimbólumok alkalmazását, illetve a résztvevők érzelmi bevonását. 1. Montázs – egymás mellé rendeli a formát és a tartalmat annak érdekében, hogy megkérdőjelezze, megváltoztassa a sztereotip vagy konvencionális nézeteket.

25

2. Szerepcsere – a dráma cselekményének részeként – mint egy „játék a játékon belül” – a szerepek megcserélődnek. Pl. bankrablók bemutatják, szerintük, hogyan cselekednének az őrök. 3. Fórum-színház – a csoport kiválaszt egy szituációt a dráma témájának vagy legfontosabb tapasztalatainak megvilágítása végett. Ezt egy kisebb csoport eljátssza, miközben a többiek mint nézők figyelik azt. Mind a játszóknak, mind a megfigyelőknek jogukban áll megállítani a cselekményt, amikor úgy érzik, hogy az irányt tévesztett, a szereplőknek szükségük van segítségre, a dráma elveszti hitelességét. A megfigyelők beléphetnek és átvehetik a szerepeket, vagy „hozzáadhatnak” valamit a játékhoz. 4. Kiscsoportos improvizációk – Kisebb csoport egy-egy ötletet rögtönzéses formában mutat be. 5. Analógia – egy problémát egy analóg történeten keresztül mutatnak be, beszélnek meg, ha az eredeti téma túlságosan is ismerősnek tűnik, tele van előítéletekkel, vagy a résztvevők számára kockázatosnak tűnik. 6. Váltsunk stílust! – egy tevékenységet populárisabb formába teszünk át, mivel a cselekmény már megkopott vagy érzelgőssé vált. Pl. nemek harcának bemutatás birkózás segítségével. 7. Maszkok – maszkok segítségével a résztvevők jobban át tudják élni szerepeiket. A maszkokat a gyerekek is elkészíthetik, s használatuk nemcsak az előadás, hanem a készülődés időszakában is fontos. 8. Képszöveg-teremtés – egy-egy vizuálisan bemutatott tartalomhoz a résztvevők egy címet, jelmondatot, stb. rendelnek. 9. Előkészített szerepek – egy tanárkolléga, idősebb diák bevonása a drámába azért, hogy pontosan és hitelesen játsszon el egy szerepet. 10. Mímes játék – a tevékenység a mozdulatokat, a cselekvéseket, a fizikai reakciókat helyezi előtérbe. Pl. egy bányász életének bemutatása „filmbevágások” segítségével, a háttérben zene szól. 11. Ünnepség – a csoportok speciális cselekvéseket gondolnak ki kulturális vagy történelmi jelentősséggel bíró dolgok megünneplésére. Pl. esküvő, temetés, születésnap, stb. 12. Népi formák – a csoport hagyományos művészeti formákat gondolhat ki képzeletbeli kultúrák számára. 13. Revü – jelenetekből vagy előadás-elemek sorából áll össze. Ezek szorosan vagy lazán kapcsolódnak egymáshoz, lehetőséget nyújtanak a társadalmi körülmények és az emberi magatartásformák áttekintésére. Reflektív jellegű konvenciók

Akkor alkalmazzuk őket, amikor szükségesnek látjuk bizonyos témák újraértelmezését, a cselekvések utólagos értékelését, újragondolását. Ennek érdekében el kell távolodnunk az aktuális tevékenységtől. 1. A pillanat megjelölése – a drámára visszatekintve olyan helyzetek vagy pillanatok megjelölésére alkalmazható, ahol egy-egy érzés megszületett, vagy a téma bizonyos vonatkozásait megértették a résztvevők. 2. Az igazság pillanata – a döntő fontosságú végső jelenet eseményeinek értékelése, megvitatása.

26

Önkéntes jelentkezők játsszák újra a legfeszültebb pillanatokat, s közben a valóság minél jobb bemutatására törekszenek. 3. Narráció – az események között, vagy a dráma bevezetéseként a tanár, vagy egy narrátor beszéli el a történéseket. 4. Gondolatkövetés – a szerepben dolgozó résztvevők egyéni gondolatait, reakciót teszi hozzáférhetővé. A gondolatok állóképben is megszólaltathatók. 5. Gestalt – egy figura elemzésének kezdeti lépései után, de még a központi szituációra adott reakciójának feltárása előtt a csoport tagjai párokba állnak, és olyan párbeszédeket gondolnak ki, amelyekben a főhős és egy másik szereplő vesz részt, mégpedig a főhős életének egy döntő fontosságú pillanatában. A dialógusok lehetnek valósak vagy képzeletbeliek, lejátszódhatnak a múltban vagy a jelenben. 6. Hogyan történt? – ez a konvenció nagyfontosságú események értelmezésében fellépő különbségekre világít rá, szemléltetve azt, hogy a különböző nézőpontok mögött a szereplők eltérő érdekei állhatnak. A csoport minden egyes szereplő szemszögéből eljátssza a cselekményt.

A konvenciók alkalmazásának szabályai -

-

A tanítási dráma egy folyamat. Nem gyakorlatok, hanem helyzetek (konvenciók) sorozata. A helyzetek nem önmagukért vannak, nem lezártak, hanem egy sorozat részei valamilyen tartalmi cél elérése érdekében. A helyzet (konvenció) a tanár által megadott keret a munkához. Tartalommal a résztvevők töltik ki. Előre nem lehet tudni, hogy mit fognak csinálni a gyerekek. Mindig kintről haladunk befelé; a tárgyaktól, környezettől a lélek felé. A feladatokat inkább csoportnak (3-4 gyerek) adjuk ki. Tilos gyereknek kiszolgáltatott szerepet adni. Nem lehet bántalmazott. Nem lehet olyan hatalmi szereplő, akit megsemmisíthetnek. Olyan állatszerepbe sem lehet tenni, ahol bántják! Általában csoportmunka, a felvezető gyakorlatokat mindenki közösen végezheti. A megbeszéléseket is az egész csoporttal, egyszerre érdemes tartani.

ÖNELLENŐRZŐ FELADAT Válasszon ki néhány konvenciót az előző feladatnál kijelölt fókuszok egyikének tárgyalásához. Mutassa be a konkrét helyzeteket, melyeket a feldolgozás során teremtene!

27

A tanítási dráma megtervezése 1. A téma kiválasztása - tanítási terület. (Választhatja a tanár, de kaphatja a diákoktól is.) 2. –A pedagógusnak ki kell választania egy szűkebb területet (fókuszt) amelyet meg akar világítani. A drámapedagógia alkalmazása során dramatikus elemeket használunk fel, bizonyos kérdések megválaszolására, egyes ismeretek, érzelmek, attitűdök alakítására. A dráma alkalmazásának megértéséhez tisztáznunk kell először is a fókusz fogalmát. Fókusz

Az a kérdés, amire a gyerekekkel együtt keressük a választ. A drámatanárnak nincs válasza, csak kérdései vannak. A válasz minden gyerekben a munka során fogalmazódik meg. Hagyni kell, hogy a gyerekben a válasz megfogalmazódjon, és hogy tovább dolgozzon. A leggyakrabban előforduló hiba, hogy egy viszonylag rövid időegységbe túlságosan sok elemet próbálunk belesűríteni. Amikor a feldolgozásra kerülő témát kiválasztottuk, a gyerekekkel közösen kell kijelölnünk annak egy meghatározott aspektusát, azt, amelyik a gyerekek számára is jelentősséggel bír.

Lehetséges fókuszok

Lehetséges fókuszok: - Elvont fogalmak (felelősség, szeretet, barátság, agresszió) - Pozitív vagy negatív emberi tulajdonságok (fösvény, hősies, bátor szerény) - Ember - ember közötti viszony - Ember - társadalom közötti viszony - Ember - környezet közötti viszony - Társadalmak közötti viszony - Egyéni sors - közösségi sors ellentéte - Magánérdekek ütközése A fókusz megadásával a valóság egy szeletére irányítjuk a tanulók figyelmét. A tanulási terület kiválasztása után egy szűkebb területet (fókuszt) is ki kell választani, amelyet jobban meg akarok világítani. A fókusz tulajdonképpen az a nézőpont, amiből a feladatot vizsgálom. Nem a mesével, hanem a mögöttes tartalommal kell dolgozni. A mese csak paraván, szövet. A fókuszt sokoldalúan kell körüljárni, hogy a gyerekeknek minél nagyobb rálátása legyen az adott problémára, minél több ismeretet, élményt, új tapasztalatot szerezhessenek.

A fókusz megválasztásának kritériumai

Mit kell figyelembe vennünk a fókuszok megállapításánál? - A gyerekek igényeit. - A gyerekek életkorát. - Az adott oktatási, vagy nevelési feladatot, célt.

28

ÖNELLENŐRZŐ FELADAT Válasszon ki egy mesét az I-IV. osztályos tananyagból! Fogalmazzon meg különböző fókuszokat, melyek elindíthatják a gyermekek gondolkodását, beindíthatják véleményeik megfogalmazását egy bizonyos téma keretén belül.

3. Milyen formában, hogyan ajánlja meg a gyerekeknek? - Milyen kontextusba helyezi? - hely, helyszín - idő (melyik kor) - szereplők (kik?) - drámai probléma A gyereket el kell távolítani a saját problémájától térben, időben, szerepben! 4. A kihagyott, de ki nem hagyható szereplő hogy van jelen? (Pl. drogos.) - Valamilyen tárgy testesíti meg. (Szék, ami mögé bárki beállhat és megszólalhat a szerepben.) - Írjatok egy levelet az ő nevében. (A szék mögé állva lehet felolvasni, majd a levelet a székre tenni.) - A feladatot csoportszinten kell adni. (Pl.: Naplórészlet, életének egy állomása, amely fontos volt abban, hogy ide jutott.) - Gyerekkori játék, a játék megszólal és a gyerek gondolatait, érzéseit közvetíti. Akinek a kezében van, az beszél. 5. Mennyire kell a kontextust felépíteni? (Érdemes több időt fordítani rá, hogy a gyerek jobban benne legyen.) 6. Hogyan fogom elindítani? Miből indulok ki? - környezet - tárgy - naplórészlet - jegyzőkönyv - irányított beszélgetés - szimbólum - szerep a falon - tanári szerepbe lépés 7. Milyen konvenciókat kell használnom, hogy a gyerek szerepbe lépjen és elmélyüljön a szerep? Egyre többet tudjon meg a szerepéről, vagy akiről szó van. 8. A lebonyolítás menete: - Mennyi idő? - Mekkora tér? (Kell-e változtatni, vagy nem?) - Vizuálisan hogyan oldom meg? - Szükséges-e plusz fény, vagy nem? - Kellenek-e megszakítási pontok?

29

- Milyen szimbólumokat, jelzéseket fogok használni? - Milyen tárgyakat és eszközöket használok? 9. Milyen feszültséget és hol viszek be? (Tétnek kell lennie!) - Hiány - Fenyegetettség - Megoldandó dolog 10. A drámaóra felépítése - A téma megajánlása (Kontextus építés.) - Felvezetés szakasza - Szerepbe léptetés (Szerep megajánlása) - Szerep mélyítése - Feszültség bevitele - Szimbolikus, katarktikus szakasz - a megértés megváltoztatásának szakasza. - Kivezetés a drámából Ha az óra elejére bevezető gyakorlatsort tervezünk, akkor az elemei jelenjenek meg a drámán belül!

A drámát szabályozó elemek:

A tanulási szerződés Az esetleg felmerülő fegyelmezési problémák megoldására szolgál. Amennyiben szükséges, állítsuk meg a munkát. A szerződés a drámában ugyanazt a szerepet tölti be, mint a szabály a játékban. A tanár többször megállíthatja a munka folyamatát mindaddig, amíg nem sikerül magasabb szintre emelni a játékot. A tér Számos szabályozási probléma a tér meghatározatlanságából ered. Minden alkalommal el kell dönteni, hogy milyen típusú teret kívánunk kialakítani. A tér lehet szerkesztett és szerkesztetlen, szűkös, vagy túlságosan tág, de lehet elszigetelésre is alkalmazni. A tér meghatározása mindig az adott feladattól vagy helyzettől függ. A szerep Szerepbe lépéskor a valóságból átváltunk a képzeletbeli világra. Eltereljük figyelmünket a valóságos szerepről, illetve azt más nézőpontból is megvizsgálhatjuk. A szerep megajánlásánál érdemes a következőket figyelembe venni: -Csak felnőtt szerepeket ajánljunk meg -Felelősséget hordozó szerepek legyenek -Ragaszkodjunk a hiteles attitűdhöz és viselkedéshez -Egyénített szerepeket javasoljunk -Tegyük próbára a gyerekek egységre való törekvését -Gondosan válasszuk meg saját szerepünket

30

-A negatív energiákat igyekezzünk a tanári szerep felé terelni A munkaformák lehetőséget teremtenek a közvetlen szabályozásra -tanári irányítás mellett végzett gyakorlatok -páros munka -játékok -gyűlés (ahol a tanár elnököl) -élőképek -szimuláció -mozgássorok tanári irányítással -írásos munka -rajzolás -mímes játékok Az anyag megválasztásánál vegyük figyelembe: - Soha ne hozzunk létre olyan helyzetet, ahol két csoport áll egymással szemben. - A drámai szituáción belül feszültségnek kell megjelennie. - A tartalomnak kapcsolódnia kell a gyerekek élményanyagához. - Mindenkinek részesülnie kell a feladatból. (Senki sem unatkozhat!) - Ha egy gondolat nem ragadja meg a tanulók figyelmét, vessük el, vagy helyezzük azt másik kontextusba.

ÖNELLENŐRZŐ FELADAT Ön mit foglalna bele egy tanulási szerződésbe? Állítson össze osztályával egy tanulási szerződést és próbálják meg alkalmazni a gyakorlatban. Mit tapasztalt?

31

Felhasznált szakirodalom http://human.kando.hu/pedlex/ www.drama.hu www.dramapedagogia.hu

BALOGH TIBOR 2001: Lélek és játék. Akadémiai Kiadó, Budapest GABNAI KATALIN 1999: Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába. Helikon Kiadó. NEELANDS, JONOTHAN 1990: Structuring Drama Work (A handbook of available forms in theatre and drama). Cambridge University Press, Cambridge, 9-58. PINCZÉSNÉ

PALÁSTHY ILDIKÓ 2003: Dráma – Pedagógia – Pszichológia. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen. DR.

SÁROSI MELINDA 2004: A drámapedagógia szerepe és alkalmazásának lehetőségei a II-IV. osztályos verstanításban. In. Magiszter 2004 DR. TÖLGYESSY ZSUZSANNA: A hatékony kommunikáció elmélete és gyakorlata V. Kommunikáció a drámapedagógiában. Kézirat Ajánlott szakirodalom: BAJI-GÁL FERENCNÉ 2006: Drámapedagógia alkalmazása – foglalkozásleírások alsó tagozatosok számára. Pedellus Tankönyvkiadó Kft, Debrecen. BAJI-GÁL FERENCNÉ – ELEK ÉVA – NAGYNÉ TÓTH TÜNDE 2006: Drámapedagógiai Alkalmazása – Foglalkozásleírások felső tagozatosoknak. Pedellus Tankönyvkiadó Kft, Debrecen. GAVIN BOLTON 1993: A tanítási dráma elmélete. Színházi Füzetek V, Marczibányi Téri Művelődési központ, Budapest. ELŐD NÓRA 1997: Multikultúra. . Drámajátékok. Másképp Alapítvány, Budapest. DEBRECZENI TIBOR 1998: Drámapedagógiai órák alsóban, felsőben és a főiskolán. Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, Kecskemét KAPOSI LÁSZLÓ (szerk.) 1995: Színház és dráma a tanításban. Színházi Füzetek / VIII., Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Magyar Drámapedagógiai Társaság – Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest. KAPOSI LÁSZLÓ (szerk.) 1997: A dráma tanítása. Segédlet 5-6. Osztályban tanítók számára. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Gödöllő Dráampedagógiai Magazin

32

Játékgyűjtemény Forrás: Játékkönyv. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ . Marczibányi Téri Művelődési Központ, 2002. Szerk.: Kaposi László Szabadon letölthető a www.drama.hu honlapról.

A bíró (koncentráció) Életkor:12-13 év alatt Leírás: A bíró (a játék alapváltozatában) a következő rendelkezést hozza: Akit kérdezek, nem válaszolhat. Helyette a baloldali szomszédjának kell felelni. A kérdezett semmiféle módon nem jelezhet vissza, nem bólinthat, nem mosolyoghat stb. Érted? A bíró kérdésére majdnem mindig válaszolnak. Aki válaszol, az kiesik. Megjegyzés: A játék a bíró újabb rendelkezéseivel tetszés szerint variálható, nehezíthető, például az igen-nem válaszok kizárása, minden válaszban benne kell lenni egy kijelölt szónak, csak hazug válasz adható stb.

Zsák búza (lazítás) Életkor: Formanyelvi változtatással még a felső tagozatban is alkalmazható. Kisebbek (7-8. évig) számára találjunk ki kerettörténetet, például mondjunk mesét az egérről, aki kirágta zsákot. Körülmények: Szőnyeg vagy szőnyegpadlós terem szükséges. Leírás: Azonosulásra épülő lazító játék. Karnyújtásnyi távolságra, körben állnak a résztvevők. A játékvezető által adott instrukció: nyújtsuk-feszítsük a testünket, játsszuk azt, hogy tömött (búzás-) zsák vagyunk. A zsák valamilyen oknál fogva kilyukadt, és most folyik belőle a búza. Ahogy ürül a zsák (lassan, nagyon lassan peregnek ki a magok, felül már alig van benne, most már a derekánál is fogy belőle stb.), úgy lazulunk el mi is. Végül a zsák, csaknem üresen, ott marad a földön. Megjegyzés: Fontos a lassúság, a folyamat koncentrált követése. A vezető (ha ez neki éppen fontos) ellenőrizheti a végtagok lazaságát (mesei keretben: maradt-e még búza a zsákban).

Zsipp-zsupp (névtanulás, koncentráció) Életkor: Formanyelvi változtatással bármilyen korosztállyal játszható. Nehézségi fokozat: Névtanulásra használva nehéz, könnyebb, ha csak az új ismeretek rögzítését várjuk a játéktól. Leírás: Körben állunk. Mindenki megkérdezi két szomszédja nevét. Ha a játékmester a kör közepéről rámutat valakire, s azt mondja, hogy zsipp, akkor annak azonnal meg kell mondania a jobb oldali szomszédja nevét. Ha azt mondja, hogy zsupp, akkor a bal oldali szomszéd nevét kell mondani. Ha zsipp-zsupp-ot mond, akkor mindenki helyet cserél, senki nem maradhat addigi szomszédja mellett, majd folytatódik a játék, csak a szomszédok

33

változtak. Aki téveszt vagy nem tudja szomszédja nevét, esetleg sokat gondolkozik rajta, maga áll be a körbe, játékmesternek. Megjegyzés: A (szervezési) forma maradhat, miközben a tartalom változik. A névtanulást szolgáló játékok többségéhez hasonlóan a Zsipp-zsupp is alkalmas más információk rögzítésére: nem csak utó-, hanem a vezetéknevet vagy akár azt is megtanulhatjuk, ahogy ki hol lakik, amelyik iskolába-osztályba jár, sőt a továbbiak során még inkább tágíthatjuk az ismeret körét, például milyen a szomszéd kedvenc színe, miféle ételeket szeret stb.

Add tovább a hangot! (együttműködés egész csoportban) Leírás: a) Körben állunk, kezünket egymás vállára tesszük, szemünk csukva. A játékvezető ad egy hangot (például csettint, zümmög stb.) szomszédja átveszi, megpróbálja pontosan ugyanazt a hangot adni ő is. Ezután a soron következő, és így megy a hang körbe. (Ha jól begyakoroltuk, akkor változtatható a hang átadásának-átvételének gyorsasága, ugyanígy változtatható a hangmagasság is.) A játék újabb meneteinél más-más játékos adja meg a kezdő hangot. b) A többi memóriajátékhoz hasonló szervezéssel (lásd például a Név-lánc című játékot): meg kell ismételni a már hallott hangokat, majd hozzátesszük a sajátunkat. c) A sorban előttünk lévő által adott hangot vesszük át, majd abból kiindulva alkotjuk meg a sajátunkat. Mindenkinek meg kell jegyeznie a saját maga által adott hangot, ezek a játék végén együtt is megszólaltathatók, létrehozhatunk egy közös zeneművet.

Add tovább! (koncentráció, csendreflex) Életkor: 11-12 év alatt. Leírás: A résztvevők körben állnak és egy kisebb labdát (vagy más tárgyat) nagyobb létszámú csoportnál akár többet is adnak kézről kézre. Teszik ezt addig, amíg a zene szól. Akinek éppen a zene leállásakor van a kezében a labda, az kiesik. .Utolsó menekülési lehetőség.: mikor a zene elhallgatott, még megpróbálhatja átadni a labdát a szomszédjának, és ha átveszi, akkor ő esik ki. (Az utolsó résztvevőig, a győztesig játszunk.)

Adj hozzá egy mozdulatot! (koncentráció, memóriafejlesztés) Leírás: Körben állunk. A játék vezetője kezd egy egyszerű mozdulattal, például, megérinti az orrát. A mellette álló játékos megismétli ezt a mozdulatot, majd hozzátesz egy másikat. Tehát ő is megérinti az orrát, majd mondjuk, megvakarja a fejét. A harmadik megismétli az első két mozdulatot, ő is hozzátesz egyet és így tovább az összes játékosnál.

34

Adok kapok (koncentráció) Leírás: ( Montágh Imre játékismertetése nyomán.) Körben áll a társaság. Megegyezünk egy rövid szövegben (például: Fekete. Fehér. Igen. Nem.), majd memorizáljuk, begyakoroljuk azt. A játék menete: a kezdő játékos mondja az első mondatot valamelyik társának. Ő nyugtázza az üzenetet, majd a második mondatot mondja egy általa kiválasztott résztvevőnek (egyedül visszaadni tilos az üzenetet), aki a harmadik mondattal adja tovább a stafétát. A negyedik mondat után újra az első következik, s így tovább. Hiba esetén újra indul a játék (de játszhatunk kiesésre is). A játék alapváltozata kétirányú figyelemosztást igényel: az üzenet vételére-adására és a soron következő mondatra kell figyelni. Változatok: - hosszabb mondatokkal játszunk, - kérdés-felelet váltakozással (például: Te voltál? Nem én voltam. Akkor ki tette? Nem tudom.), - négynél több mondattal játszunk, - sorokra bontott verssel, - harmadik irányú figyelemosztást igénylő bővítéssel, például fokozatosan emelkedő hangerővel, vagy egyre dühösebben, vagy egyre kedvesebben stb. stb. mondjuk a szöveget. Megjegyzés: Az utóbbi változat nem csak vezetői utasításra játszható, haladók megpróbálkozhatnak a különböző érzelmi vagy technikai jellegű fokozások önszabályozásával, válthatnak visszavételre, más fokozásra, ha úgy érzik, elérték azt a pontot, ahonnan már nincs tovább. (Az Adok-kapok ismétlődő, visszatérő eleme lehet foglalkozásainknak, ha mindig másmás szöveggel játsszuk.)

A gyilkos (koncentráció, megfigyelőképesség fejlesztése, testnyelv értelmezése) Életkor: 13-14 év alatt. Leírás: a) A gyilkos kacsint, semmiféle brutális nincs a játékban. Körben ül a társaság. A játék vezetője jelöli ki a gyilkost. (mindenki becsukja a szemét, s az lesz a gyilkos, akinek a vállára ráteszi a kezét a vezető.) A gyilkos köztünk van, de rajta (és a nem játszó vezetőn) kívül senki nem tudja, ki az (ha a vezető is játszani akar, akkor sorsolással dönthetünk . például kártyával). A gyilkos kacsintással végzi dolgát. Akire rákacsintott, az magában ötig számol, majd bejelenti, hogy végem, meghaltam.. Nem kell jámboran várni a végre. Mindenkinek van egy gyanúsítási lehetősége. A gyanúsítás szabályai: kézfelemeléssel kell jelezni a gyanúsítási szándékot. Meg kell várni, amíg legalább két gyanúsító jelentkezik. Ekkor (vezetői beszámolásra: egy, kettő, három) egyszerre rámutatnak az általuk gyanúsított játékosra. Ha mindketten eltalálták a gyilkos személyét, akkor vége a játéknak. Ha két különböző személyre mutattak, akkor, függetlenül attól, hogy a gyilkos közöttük volt-e vagy nem tovább folytatódik a játék (a változás: a két gyanúsító elvesztette további védekezési, gyanúsítási lehetőségét). Amennyiben nem leplezik le a gyilkost, addig tart a játék, amíg van potenciális áldozat. A játék alatt végig szemkontaktust kell tartaniuk a játszóknak. 35

b) Szervezési variáció: a csoport kis, zárt (például székekkel határolt) területen sétál. A gyilkos kopog áldozatainak hátán. Az előző változat többi szabálya érvényes. Megjegyzés: A sétálós. b) változat játszható kacsintással is.

A helyzet kulcsa (szituációs játék indítása, testnyelv értelmezése) Leírás: Egy játékost kiküldünk a teremből. A bent maradók feladata az, hogy rövid tanácskozás után beálljanak egy olyan állóképbe (tablóba), amelyben egy fontos szereplőnek a helyét üresen hagyták (például az iskolai osztály állóképéből a tanár, az egyházi szertartáséból a pap hiányzik). A kiküldött játékos feladata: megtalálni a helyét. .Nála van a helyzet kulcsa., amint elfoglalta a helyét, megmozdulhat az állókép szöveges, mozgásos játékkal folytathatjuk.

A herceg úrfi vizsgája (fantázia, kreativitás, spontán beszéd fejlesztése) Leírás: (Gabnai Katalin ismertetése nyomán.) Ketten játsszák, egyikük az udvari tanító, másikuk a herceg úrfi szerepét. Az udvari tanító (fejét veszik, ha kiderül, hogy meglehetősen gyenge elmével rendelkező tanítványa semmit nem tud) csak rendkívül egyszerű kérdéseket mer feltenni, de a hercegecske ezekre is roppant nagy ostobaságokat válaszol (nem véletlenül, hiszen a herceg úrfi szerepét alakító játékos feladata az, hogy minél jobban próbára tegye tanárát). A tanár mit tehetne? Igyekszik logikusan megmagyarázni, hogy tanítványa válasza nem rossz, sőt jó, voltaképpen kitűnő, teljesen újszerű, mondhatni forradalmi stb.

Állj! (mozgáskoncentráció, utánzóképesség fejlesztése, csendreflex) Leírás: a) A csoport minden tagja szabadon mozog, majd az .állj jelre (például a szó maga, szó és taps, a szó és dobütés) a pillanatnyi pózba .merevedik.. A következő jel után ebből a pózból kell az előzőtől teljesen eltérő mozdulatot (mozgássort) indítani. b) A játék a megállításig az előző variáció mintájára folyik. A megállítás után a vezető kijelöli a csoport valamelyik tagját, mindenki felveszi az o pózát, majd (újabb jelre) abból kiindulva mozog tovább. c) A csoport tagjai egymás mögött helyezkednek el. Az utolsó ember valamilyen mozgássort végez (a többiek, mivel mögöttük áll, nem látják!). Az állj utasítás elhangzása után megtartja a pillanatnyi pózt. Ezzel egy időben visszafordul az utolsó előtti ember, aki megfigyeli és átveszi az előző játékos pózát, majd abból kiindulva mozog tovább. A játék így megy végig az egész oszlopon. Megjegyzés: Játékok közötti összekötő-átvezető elemként (is) használható az a) és a b) változat.

36

A szöveg marad (szituációs játék, kommunikációs játék) Körülmények: Tárgyi igény: papírlap, íróeszköz minden játékos számára. Leírás: Párokban játszunk. Minden páros ír egy négy-hatmondatos dialógust. A későbbiekben ezt mint szövegkönyvet használják: a szituációk változnak, de a szöveg nem. A szöveg elsődleges jelentése a cselekmény függvényében módosul vagy elveszik a kommunikáció további fenntartása érdekében azt a szövegmondás módjával valamint a gesztusokkal, és a mimikával pótolhatjuk.

Beszélgetés számokkal (szituációs játék, kommunikációs játék) Leírás: A halandzsa nyelvet számok helyettesítik. A szöveghelyettesítő eljárások közül általában a legkevesebb ellenállást ez a változat váltja ki. A szituáció lejátszásának időtartama nem, de a szöveg. hossza megadható azzal, ha például a következő módon jelöljük ki a feladatot: .Két horgász beszélget a vízparton arról, hogy mekkora halat fogtak. Beszélgessetek számokkal 1-től 60-ig úgy, hogy közben ne ismételjetek egyetlen számot sem!.

Bumm (koncentráció) Körülmények: Annyi szék szükséges, mint a játszók száma. Leírás: a) Körben ülünk, és sorban elkezdünk számolni. Az első játékos egyet, a második kettőt mond és így tovább. Akire a hetes vagy annak többszöröse jut (vagy olyan szám, amelynek második számjegye hetes), annak a szám helyett, bumm-ot kell mondania. Például: 12, 13, bumm, 15, 16, bumm stb. Aki téved, az kiesik. Tévesztésnek számít az is, ha nem rögtön vágja rá a számot a játékos. b) Nehezített változat: az előző variáció gyakorlása után játszhatunk úgy is, hogy a számsor haladási iránya minden bumm után megváltozik. Például 13, bumm, 15 számok esetében ugyanaz a résztvevő mondja a 13-t és a 15-t. c)A játék harmadik nehézségi fokozata: az irányváltásos variációban a hét többszörösei esetében bumm-ot mondunk, míg azoknál a számoknál, ahol hetes a második számjegy, bamm-ot kell mondani. Megjegyzés: Mindhárom változatra vonatkozik: tévesztés után elölről kell kezdeni. A játék más szorzótáblákkal is játszható.

37

Család (társválasztás kiscsoportos játékokhoz, kapcsolatteremtés) Körülmények: Nagyobb térigény, egész csoport mozog együtt. Nehézségi fokozat: A Kapcsolódás című játék után könnyebb. Leírás: Családokat, vagyis kis létszámú csoportokat alakítunk, ez a játék célja. A társaság létszámától függően 3-5 családfőt jelölünk ki. A családfők elindulnak, s a teremben zenére mozgó, sétáló, táncoló társaik közül szemkontaktus vagy érintés alapján választják ki párjukat. A már egymásra talált résztvevők kézen fogva mennek tovább, keresnek tovább. Kiválasztják a család többi tagját, amíg csak el nem fogynak a még választhatók. Megjegyzés: A játék érettebb változatában a családfő csak a kapcsolatteremtés kezdeményezésének jogát kapja meg, a kiválasztásét nem. Tehát nem kötelező elfogadni a kezdeményezett partnerkapcsolatot, az csak a kezdeményezés nyelvén adott visszajelzéssel válik érvényessé.

Csomagolás (bizalomérzet kialakítása, együttműködés párokban és kiscsoportokban, felelősségtudat kialakítása) Körülmények: Szőnyeg vagy szőnyegpadló szükséges. Nehézségi fokozat: A sérülésveszély miatt sorolhatjuk a nehezebb játékok közé. Leírás: A csoport fele hanyatt fekszik a padlón, lazán, behunyt szemmel. A másik fele, a látók, adott jelre, ellazult, fekvő partnereikkel azt csinálnak , amit akarnak., felültetik, hasra fektetik, asztalra teszik, kupacba hordják stb. őket. Megjegyzés: Csak megfelelő fizikai lazítás után játszható. A játék előtt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy emberekkel, s nem tárgyakkal van dolgunk, bánjunk kíméletesen társainkkal.

Csoportos interjú (önkép, önismeret, információk fogadása, társismeret) Leírás: Körben ülünk a csoport egyik tagját kérdezik a többiek. A játékosok sorban egymás után kérdéseket tesznek fel neki, amelyekre rögtön válaszolnia kell. (A rögtön a tempó miatt fontos, ha lassan jönnek a válaszok, a játék unalmassá válhat. Egyébként nyilván nem kötelező a válaszadás.) Ügyeljünk arra, hogy a feltett kérdések személyes közlésekre teremtsenek lehetőséget. (A Mi az élet célja?.- típusú kérdések nem tartoznak a legjobbak közé.) Megjegyzés: Csak a kérdezőt valóban érdeklő kérdést szabad feltenni. Ne azért kérdezzünk, mert éppen sorra kerültünk! Vigyázzunk, kérdésekkel is sérthetjük, bánthatjuk társainkat; kerüljük ezt (a játék során)!

38

Diszkó (lazítás) Nehézségi fokozat: Idősebbek számára (középiskolásoknál is, de a felnőtt tanfolyamok résztvevőinél még gyakrabban) a tánchoz hasonló, hasonlítható mozgás a gátlások miatt . problémát jelenthet. Leírás: Zene szól, gyors ritmusú, amire táncolni is lehet (s miért ne lehetne az aktuális slágerek valamelyike...). Tanári narrációra. mozog a csoport: a vezető időről időre újabb információkkal szolgál arra vonatkozóan, hogy most éppen kik és hol vagyunk. Ha mozgásbeli gátlásai vannak a társaságnak, akkor táncos jellegű utánzó játékokat játszhatunk (valamelyik résztvevő mozgását kell másolni!) az aerobic mintájára. Ha mernek táncolni, akkor hagyhatjuk őket szabadon mozogni a zenére, úgy improvizálva, ahogy a résztvevőknek tetszik. Megjegyzés: Olyan helyszíneket-szereplőket érdemes narrálni, amelyek felszabadító hatással lehetnek a résztvevőkre (például majomtánc, bolond-diszkó stb.)

Dülöngélős bizalomjátékok (bizalomérzet kialakítása, egész csoport együttműködése) Életkor: Az a) és b) változat 10 év felett (!) már megpróbálható. A c) változatot 11-12 év felettieknek ajánljuk. Körülmények: Kis helyigény, csend, a csoport összeszedett, koncentrált állapota szükséges. Nehézségi fokozat: Nehéz játék! És ez az összes bizalomgyakorlatra érvényes: nem szabad hibázni, sőt, ha végrehajtásuk során a tévedés lehetősége felmerül, már az is céljaink elleni. Leírás: A változatok nehézségi sorrendje megegyezik az ismertetés sorrendjével. a) A klasszikus forma a következő: szorosan egymás mellé állva kört alkotunk. Mindenki támaszban áll, a kezek mellmagasságban. A csoport egyik tagja a kör közepén áll. Behunyt szemmel, merev testtel kell dőlnie valamelyik irányba. A körben állók megfogják és visszahelyezik középre (a félreértések elkerülése végett: visszahelyezik, nem lökik!), s továbbdől másfelé. A játékhoz nagy adag bizalom, hasonló mértékű felelősségtudat szükséges. Végig kell játszani, mindenki kerüljön a kör közepére. Kényszeríteni nyilván nem szabad. b) Fababa vagy Harangnyelv néven ismert változat. Hárman játsszák. Közülük ketten egymás felé fordulva, támaszban állva várják a közöttük álló, majd csukott szemmel, merev testtel valamelyikük felé dőlő társukat. A két fogó egymás közt adogatja. a harmadikat. A három fős csoporton belüli szerepcserével folytatódik a játék. c) Páros változat. A pár egyik tagja (aki dőlni fog) kezeit oldalsó középtartásban tartva, csukott szemmel, míg társa mögötte, támaszban (harántterpeszben) áll. Adott jelre (például: a hátul álló megfogja társa vállát) hanyatt dől merev testtel. Társa a hóna alatt alkarjával felfogva kapja el, majd visszaállítja függőleges helyzetbe. Az előzőknél is nagyobb fegyelmet, bizalmat kívánó feladat. Páron belüli szerepcserével folytathatjuk. Az alkaros fogással a saját testsúlynál jóval többet is meg lehet tartani, nem kell erőművésznek lenni ahhoz, hogy sikeresen és biztonsággal hajthassuk végre a gyakorlat. (A játékok formai variálása foglalkozássorozatok tervezésekor lehetőséget ad az észrevétlen tartalmi ismétlésre. A játékra éppúgy érvényes, mint a tanulásra: az egyes elemekből akkor áll össze folyamat, ha a már megszerzett ismeretekre építve magasabb szintű feladatokat adunk.)

39

Egyedül (bizalomérzet kialakítása, térérzékelés, tapintási érzékelés fejlesztése) Életkor: 9-10 év felett. Leírás: Csukott szemmel sétál mindenki a teremben. A játék alatt nem szabad beszélni! A tér és a térben lévő személyek, tárgyak érzékelésére kell figyelni. A mellettünk elhaladókkal megpróbálhatunk kapcsolatot teremteni ez csak érintéssel, tapintással lehetséges. Megjegyzés: A játék után, már nyitott szemmel próbáljuk meg rekonstruálni a történteket: merre járhattunk, kikkel találkozhattunk a játék során.

Egyszerre indulni (együttműködés párban, koncentráció) Körülmények: A játéknak nagy térigénye van átlagos terem méretek és csoportlétszámok mellett csak a társaság fele dolgozhat egyidejűleg. Leírás: Egyszerű feladat mégis nagy öröm lehet a játszóknak a sikeres végrehajtás. A párok egymás mellett állnak, de nem érhetnek egymáshoz, s nem nézhetnek egymásra. Koncentrálás után mindenféle jelzés nélkül egyszerre kell elindulniuk, meghatározott számú lépést megtenniük, majd megállniuk. Ha párosával már jól megy, játszhatják hárman vagy négyen is. Megjegyzés: Nehezebb a feladat akkor, ha az egymás mellett állók közötti távolságot növeljük (egészen addig, amíg kívül kerülnek egymás perifériális látómezején).

Együtt könnyebb... (testnyelv értelmezése, egymásra figyelés, egész csoport együttműködése) Életkor: 11-12 év felett. Leírás: A kör közepén áll a csoport egyik tagja, aki elindít egy lassított mozdulatot. A többiek feladata: segíteni a mozdulat befejezésében, kivitelezésében. Példaként: ha le akar ülni, valaki azonnal alábújik, hogy ő ezt megtehesse. A főszereplő azt tesz, amit akar a többiek segítik, hogy leülhessen, felállhasson, nyújtózhasson, foroghasson, mászhasson stb. Megjegyzés: A főszereplő minden mozdulatot nagyon lassan végezzen, hogy a többieknek maradjon idejük szándékai kitalálására és a cselekvésre.

Élet-játék. (társismeret, szituációs játék indítása) Életkor: 11-12 év felett. Leírás: Kiscsoportokban játszunk. A csoport minden tagja elmond egy (igaz) történetet az életéből. Utána a társaság a hallott történetek közül kiválaszt egyet, s azt a tulajdonos irányításával (rendezésében.) eljátssza. A játékot megbeszélés, majd új mesélő-rendező választása követheti. Megjegyzés: A játékot célszerű megbeszéléssel zárni.

40

Életút-térkép (önbemutatás, önkép, társismeret) Körülmények: Tárgyi igény: papírlap minden játékos számára valamint tollak, filcek, egyéb író- és rajzeszközök. Leírás: A csoporttagok feladata: térképet kell készíteniük eddigi életükről. Minden térképnek tartalmaznia kell valamilyen formában a jó helyeket. (a csúcsokat, a látványos pontokat, a nyílt utakat stb.), a rossz helyeket. (betegség, kórház, nagy kudarcok, bukások stb.), az akadályokat, a kerülőutakat, a sorompókat valamint a jelenlegi haladás fő irányát is. Tartalmazhatja a térkép a jövő tervezett útjait is. Megjegyzés: A térképeink elkészülte után bemutathatjuk azokat párokban vagy kiscsoportokban (10-15 fős csoportlétszám esetén az egész társaságnak). Használhatjuk úgy is a térképeket, hogy összegyűjtjük, (teljes) csoportunk számára miféle események jelentették a legnagyobb akadályokat, milyen sorompókkal állták utunkat stb.

Érzelmek (kommunikáció testnyelven) Nehézségi fokozat: Nem könnyű feladat a pillanatnyi állapotunktól eltérő érzelmek felidézése, eljátszása. Leírás: A játékvezető felsorol néhány érzelmet, állapotot (például: megvetés, félelem, gyűlölet, türelmetlenség, jókedv, meglepetés, közöny, izgalom, rettegés, aggodalom, düh stb.), amelyek közül a résztvevők választhatnak. Ezeket kell bemutatniuk szoborként, vagy mozgás közben (gesztusokkal, taglejtésekkel). A játékosok szabadon választhatnak, hogy ki mit akar bemutatni, míg a többiek feladata kitalálni, hogy mi lehet a bemutatott érzelmi állapot.

Foglalkozások (kommunikáció testnyelven, utánzóképesség fejlesztése) Leírás: Az egyik csapat tagjai foglalkozásokat jelenítenek meg, azok jellemző mozdulatai, helyzetei alapján. Akkor válthatnak a játszók a következő foglalkozás bemutatására, ha az előzőt már felismerte a másik csapat. Törekedni kell a jellemző jegyek sűrítésére. Három-öt foglalkozás bemutatása után cserél a két csapat. (A játék ősváltozata az Amerikából jöttem. elnevezésű ismert gyermekjáték.)

Földrengés (feszültség oldása) Életkor: 12-13 év alatt. Körülmények: Eggyel kevesebb szék, mint a játszók száma. Leírás: A kimaradásra épülő játékok egyike. A játékosok szemben ülnek egymással, két sorban. A két széksor között kb. három méter távolság legyen. Középen fel s alá sétál egy játékos, majd hirtelen elkiáltja magát, hogy földrengés! Ekkor az egymással szemben ülőknek

41

helyet kell cserélniük. Egyvalaki azonban kimarad, mivel a középső játékos is igyekszik elfoglalni egy helyet.A kimaradó kerül középre.

Folytasd az akciót! (koncentráció, testnyelv értelmezése, a b) változat szituációs játék) Leírás: a) A csoport egyik tagja bemutat egy rövid .jelenetet. (ami lehet egy hétköznapi műveletet is), például felhúzza a cipőjét. Ha az előre megállapított sorrend alapján következő játékos megértette miről van szó, akkor a helyére áll, és ott folytatja, ahol társa az imént abbahagyta, például a cipőjére csatol egy sílécet. A harmadik játékos megértve az eddigieket folytathatja például azzal, hogy elkezd síelni. b) Játszhatunk úgy is, hogy nem egy elemi cselekvéssorozat folytatására, hanem egy szituációba való belépésre kérjük a játszókat. Amint a soron következő játékos megértette (vagy érteni véli) az előző (előzők) akcióját, csatlakozhat társához (társaihoz), beléphet a játékba. E változatban marad az össze addigi résztvevő. Szerencsés esetben a végén a csoport minden tagja játszik. Megjegyzés: A b) változat Lavina néven is ismert.

Gumiember (lazítás, együttműködés párokban) Életkor: A közölt változat a kisebbek játéka, de formanyelvi változtatással még a felső tagozatban is alkalmazható. Körülmények: Szőnyeg vagy szőnyegpadlós terem szükséges. Leírás: Párokban játszunk. A pár egyik tagja a gumiember (számára feszítő-lazító gyakorlat lesz ez a játék). Társa először felpumpálja a gumiembert (hangos be- és kilégzésekkel tehát számára játékunk légző gyakorlat), amíg az tele nem lesz levegővel, vagyis meg nem feszül minden porcikája, majd kihúzza a dugót. A dugó nagyon kicsi, lassan áramlik kifelé a levegő. Ahogy fogy a levegő, a gumiemberek fokozatosan elernyednek, s végül elterülnek a földön. Megjegyzés: Az előző játékhoz hasonlóan itt is fontos a lassúság, a folyamat koncentrált követése. 31. Halandzsa (szituációs játék, testnyelv és vokális eszközök segítségével folytatott kommunikáció) Nehézségi fokozat: A szöveges szituációs játékoknál (a játszóktól, egyéntől, csoporttól függően) időnként gondot jelenthet egyszerre játszani és beszélni. Ilyen esetekben célszerű előbb szöveghelyettesítő módszerekkel feldolgoztatni szituációkat. Leírás: A halandzsa nyelv: értelmetlen szótagok egymásutánja, vagy értelmes szótagok, szavak értelmetlen egymás után fűzése. Mivel a szövegnek nincs értelme, ezért a másodlagos jelentéshordozókkal lehet információkat közölni, a hanglejtéssel, a hangsúllyal, a kísérő gesztusokkal stb. Halandzsa nyelv például a következő: heklá bentyu pirlen páty... Könnyű halandzsázni .olaszul., .japánul., kínaiul.. A vezető által kijelölt szituációkat (például tanár-diák, főnök-beosztott jelenete stb.) mozgással és halandzsa nyelven dolgozzák fel a csoportok.

42

Hangcsere (koncentráció, együttműködés) Leírás: A csoport megegyezik két hangjelzésben, majd begyakoroljuk, memorizáljuk azokat. A játék kezdését vállaló résztvevő az egyik meghatározott hanggal az általa kiszemelt társa felé fordul, aki föláll, s a másik egyeztetett hangot hallatva elindul. Félúton találkoznak, itt hangot cserélnek, majd mindkettő továbbmegy egy-egy másik játékos felé, míg végül mindenkit bevonnak.

Hangsúly (koncentráció) Leírás: Egyszerű, mindössze kétirányú figyelemmegosztást kívánó koncentrációs gyakorlat. Körben állunk, s az első négy számot mondjuk egymás után úgy, hogy közülük mindig csak az egyik legyen hangsúlyos. A hangsúly minden ismétlődés alkalmával eggyel továbbkerül: 1 2 3 4 /1 2 3 4 / 1 2 3 4 / 1 2 3 4 /1 2 3 4 stb. Megjegyzés: A hangsúlyt alátámaszthatjuk egy mozdulattal, például a kéz felemelésével (esetleg tapssal) kezdőknek így könnyebb a játék. A játék nehezíthető azzal, hogy vezetői jelzésre magunkban számolunk tovább, majd újabb jelre az éppen következő játékos hangosan.

Hármas szójáték (kifejezőképesség, fantázia; nyelvórák játékaként is alkalmazható) Életkor: 12-13 év alatt. Leírás: a) A kezdő játékos megnevez három tárgyat . azonos kezdőbetűvel. A következő játékos feladata, hogy olyan mondatot alkosson, amelyben ez a három szó megtalálható, majd o adja meg az újabb szavakat. b) Tetszőleges kezdőbetűkkel három össze nem illő tárgyat nevezünk meg. c) Lehet úgy is játszani, hogy azonos kezdőbetűvel nem három tárgy, hanem egy-egy tárgy, fogalom és személy nevét kell megadni.

Hirdetés (önkép, önjellemzés, társismeret) Körülmények: Tárgyi igény: papírlap, íróeszköz minden játékos számára. Leírás: a) Üres papírlapokat osztunk ki. A résztvevők feladata, hogy rövid, néhány mondatos hirdetést írjanak, amelyben társat keresnek, ki-ki olyan társat (például barátot, útitársat, férjet, feleséget, szülőt stb.), amilyent akar. A játék előtti instrukcióban történjen utalás arra, hogy a vágy megfogalmazása nem elég, magukról is írjanak a játszók. Ezután felolvassuk valamennyi hirdetést, és megpróbáljuk kitalálni, melyiket ki írhatta. b) Maximum 25 szavas hirdetéseket lehet feladni, amelyekben magunkat ajánljuk, mint barátot, szülőt, tanárt, testvért, szerelmest stb.

43

Megjegyzés: A b) változatnál hívjuk fel a játszók figyelmét, gondolják meg, miért választaná őket valaki barátként, testvérként stb., s hogy ezt fogalmazzák meg a hirdetésükben.

Hogy került hozzá? (önbemutatás, társismeret) Körülmények: A játék előkészületet igényel: kérjük meg a csoport tagjait, hogy hozzanak magukkal apró, de számukra kedves vagy fontos tárgyaik közül néhányat (4-6 darabot) a következő foglalkozásra. Leírás: a) Párt választunk . a partner tárgyairól kell kitalálnunk, hogyan kerültek azok hozzá. Néhány perces gondolkodás után összeül a csoport, mindenki elmondhatja következtetéseit., miből és miért gondolt arra, amire. Ezek után a tárgyak igazi történetét megtudhatjuk a tulajdonostól. b) Játszhatunk a következő módon is: a foglalkozás előtt mindenki átad egy-egy tárgyat a vezetőnek, aki azokat kirakja egy asztalra. Azt kell kitalálni, hogy melyik tárgy kié (mondjuk meg azt is, miből, miért következtettünk arra, hogy az övé).

Hogy tetszik a szomszédod? (koncentráció) Életkor: 11-12 év alatt érdemes kipróbálni. Körülmények: Eggyel kevesebb szék, mint a résztvevők száma , körben elhelyezve. Leírás: A csoport ül, a kérdező a kör közepén áll, és a következő kérdést intézi valamelyik társához: Hogy tetszik a szomszédod? Kétféle válasz közül lehet választani: a) Tetszik. Ebben az esetben mindenki feláll, és másik székre ül (közben a kérdező is megpróbál széket szerezni). Akinek nem jut szék, az lesz az új kérdező. b) Nem tetszik. Ennél a válasznál újabb kérdés következik: Kit akarsz helyette? A kérdezettnek ismét két választási lehetősége van: Megnevezi két nem egymás mellett ülő társát. A hívottaknak, valamint jelenlegi szomszédainak (tehát négy embernek) helyet kell cserélniük. Mivel a kérdező is igyekszik székhez jutni, valakinek újfent nem marad hely, ő lesz a következő kérdező. Ha a Kit akarsz helyette? kérdésre a Senkit feleletet adja, akkor mindenkinek (a válaszadó kivételével) körbe kell futnia a székeken kívül, amíg ő azt nem mondja, hogy Állj!.. Ekkor a társaság minden tagja megpróbál széket szerezni, de valakinek nem jut...

Hogy volt az elején? (megfigyelőképesség és utánzóképesség fejlesztése; szórakoztatás) Leírás: a) A társaságot két csapatba osztjuk, majd az egyik csapat tagjai kimennek a teremből. A bent maradók megegyeznek egy mozdulatsorban (gyakori választás hétköznapi tevékenységek bemutatása, például valaki bever egy szöget a falba, véletlenül az ujjára üt, majd bekötözi a kezét.) Ezután behívnak egy játékost, és a bentiek közül valaki eljátssza neki ezt a jelenetet. Újabb játékost hívnak be, most az első behívott játssza el a másodiknak azt, amit látott. A második behívott a harmadiknak játszik és így tovább. Az utolsó behívott már nem ismétli meg a mozdulat sort, helyette elmondja, hogy mit értett meg a játékból. Végül ismét

44

megmutatjuk az eredeti mozdulatsort. (Ezek után ha szükséges felgöngyölíthetjük a történteket,megnézhetjük, hol és mikért torzult az eredeti jelenet. Vigyázva tegyük ezt: nem célunk bárkit is hibáztatni.) A csapatok cseréjével folytatódik a játék. b) A játék szervezésbeli variációja: párokban játszunk, az első pár rövid megbeszélés során kitalál egy rövid (lehetőleg csattanós végű) történetet. Az egymás után behívott párok feladata (a fentiek hasonlóan) a cselekvéssorozat pontos megfigyelése és visszajátszása.

Hotelportás (kommunikáció testnyelven) Nehézségi fokozat: Csak a szituációs játékokban nagy gyakorlattal rendelkező csoportok számára ajánlott. Leírás: Külföldön vagyunk egy szállodában. Valamilyen oknál fogva (például rekedtség miatt) képtelenek vagyunk megszólalni, pedig nagyon fontos dolgot kellene közölnünk a portással. Ezt csak mímes eszközökkel tolmácsolhatjuk., beszéd nélkül kell a portás tudtára adni közlendőnket. A portás (o beszélhet) kérdéseit értjük, megjegyzéseire is tudunk reagálni, például gesztusokkal , mimikával helyben hagyhatjuk a jó válaszrészeket. Megjegyzés: A megoldandó feladatokat amit el kell magyarázni a portásnak . kijelölheti a játékvezető (például előzetesen megírt cédulák közül húz a vendég), de akár a többiek, az éppen nemű játszók is adhatják. Figyelem! Ezt a játékot tanácsos úgy játszani, hogy első alkalommal a vezető vállalja a hotelportás szerepét . pozitív mintát adva saját játékával. (Gabnai Katalin ismertetése nyomán.)

Ide figyelj! (koncentráció, társismeret) Leírás: Hárman játsszák. Ketten beszélgetnek, akármiről folyhat a szó. A harmadik játékos feladata, hogy megpróbálja a beszélgetők figyelmét magára vonni. Nem érhet hozzájuk, egyébként a jó ízlés határán belül . bármilyen eszközt használhat. Ha sikerült magára terelnie a beszélgetők figyelmét, akkor o nyert, s maradhat a következő párosnál is. Ha nem sikerült, akkor újabb páros következik, újabb harmadik emberrel.

Időgép (önkép, vágykép, önismeret, szituációs játék indítása) Leírás: Idézzük fel, majd próbáljuk megjeleníteni öt vagy tíz évvel ezelőtti önmagunkat. Igyekezzünk úgy járni, beszélni, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. A játék második részében előre hajtjuk az időgépet., s megpróbáljuk elképzelni öt-tíz évvel későbbi önmagunkat. Játsszuk is el! Egyenként is játszhatunk, de még jobb, ha kapcsolatot teremtenek egymással az öt-tíz évvel megfiatalodott-öregedett résztvevők. Megjegyzés: A játék jó felvezetés a honnan jöttünk?, kik vagyunk?., .hová megyünk?. kérdéseket boncolgató beszélgetésekhez.

45

Így hallottam... (koncentráció, megfigyelőképesség és hallásérzékelés fejlesztése) Leírás: Körben ül a csoport. Az első játékot a vezető kezdi. A mellette ülő játékos fülébe súg egy összetett mondatot, vagy néhány egyszerű mondatból álló rövid szöveget. Olyan hangosan kell súgni, hogy a többiek ne hallhassák, de érthető legyen a szöveg. A vezető mellett ülő játékos a másik szomszédjának adja tovább az információt és így tovább, egészen addig, míg körbe nem ért a hír.. Az utolsó játékos hangosan mondja a kapott információt, amit összehasonlítunk az eredetivel. Házi változatok: a játékvezető feladata eldönteni, hogy a résztvevők visszakérdezhetnek játék közben, vagy gyakorlott csoportoknál, könnyebb, rövidebb szövegnél nem. Megjegyzés: Érdemes felgöngyölíteni az utolsóktól kezdve, hogy hol és milyen formában torzult a szöveg.

Így használják... (kreativitás, kommunikáció testnyelven; a c) változatban memóriafejlesztés) Leírás: Mímes játékok több változatban. a) Két azonos létszámú csoportban játszunk. Mindkét csapat kap egy-egy tárgyat (ezek eltérő alakúak legyenek, például seprű illetve tányér). A feladat: más tárgyak használatát kell eljátszani az adott tárggyal (ami tilos: saját funkciójában használni az adott tárgyat!). Csapatverseny: az a csapat győz, amelyik kötött idő (5-10 fős csapatok esetén két perc) alatt több tárgyat tud eljátszani. Választhatunk alkalmi zsűrit is, ennek hiányában a vezető látja el a bíró feladatát. Az számít érvényes találatnak, amit a zsűri vagy a bíró felismer és elfogad. (Például egy tányérral eljátszható a gépkocsi kormánykereke, kalap, tükör, lavór, paletta, jegyzettömb, könyv, szendvics stb., csak tányér nem.) b) Körben ül a csoport. A vezető bemutatja egy tárgy használatát, majd átadja a képzeletbeli tárgyat a következő játékosnak, aki előbb használja azt, majd (a váltást valamilyen egyezmény cselekvéssel jelezhetjük) egy másik tárgy használatát mutatja be, amit átad a következő játékosnak... és így tovább, egészen addig, amíg körbe nem értünk. c) A b) változat memóriajátékként is játszható: mindenkinek meg kell jegyeznie az előzőtárgyakat.

Így járok én? (társismeret, önkép, milyennek látnak mások) Leírás: A körben álló résztvevők figyelik és hangosan kommentálják önként jelentkező (és a többiek által kijelölt területen belül sétáló) társuk mozgását, tartását. Vagyis: a csoport egyik tagja a körön belül sétál, a többiek pedig elmondják, hogy mit látnak. Megjegyzés: Említettük, és fontosnak véljük az önkéntességet. A játék előtt megbeszélhetjük a csoport tagjaival, hogy talán úgy lenne .igazságos a játék, ha előbb-utóbb mindenki bekerülne középre! (Ennél a játéknál is mint az előzőnél gondot jelenthet a leíráshoz szükséges szókincs hiánya...)

46

Így történt... (társismeret) Életkor: 10-11 év felett. Leírás: Párokban játszunk. A pár egyik tagja elmond a saját életéből egy történetet. A másik megismétli azt olyan módon, hogy megpróbálja pontosan utánozni társa hanghordozását, hangsúlyait. Többféleképpen folytathatjuk a játékot: - Az eredeti mesélő saját történetét valamilyen felvett karakterként meséli el ismét (például iszákos házmesterként, szórakozott professzorként stb.). - A második játékos eljátssza partnere történetét. A mesélő szerepének cseréjével folytatódik a játék. Megjegyzés: Érdemes megbeszélni a tapasztalatokat, például azt, hogy milyen hatása volt a visszahallott eltávolított . történetnek.

Ilyen vagyok? (társismeret, önkép, milyennek látnak mások) Leírás: A kitaláló a többieknek háttal helyezkedik el. Kiválasztunk valakit a csoportból, s megpróbáljuk közösen leírni arcának jellemző vonásait. A kitalálónak azt kell megmondania, kiről beszélnek a többiek. A megfejtésig tart a játék egy menete. Ha nem járt sikerrel a kitaláló, akkor visszafordulhat, s megpróbálhatja így kiválasztani, kinek az arcáról beszéltünk (nem célja a játéknak, hogy kudarcélményhez juttassuk csoportunk tagjait). Megjegyzés: Csoportja válogatja, lehet, hogy érdemes a játék előtt bemutatót tartani, mennyi apró vonás fedezhető fel egy ember arcán, milyen sok szavunk, kifejezésünk van felfedezéseink leírására... A kitaláló számára gyanús lehet, ha valaki nem szólalt meg az a játékos is mondhat egy-két mondatot, akinek az arcáról beszélünk éppen. A játék megkezdése előtt adjunk időt arra, hogy mindenki megszemlélhesse (rögzíthesse) a többiek arcát.

Ilyennek látlak! (társismeret, önkép, milyennek látnak mások) Leírás: A választott pár megszemélyesítése a feladat. Két egyenlő létszámú csapatot alakítunk. Az I-es csapat tagjai felosztják maguk között, hogy ki kit fog megszemélyesíteni a II-es csapat tagjai közül, és fordítva. Ezután megpróbálnak valamennyien valami személyeset eljátszani a másikról. A játék során lehet utalni a másik termetére, járására, gesztusaira (ha nem némajátékot játszunk, akkor beszédstílusára, hangjára is). Ha az I-es csapat valamelyik tagja játszik, akkor a II-es csapatnak kell kitalálni, kit választottak közülük. Fordítva ugyanígy. Megjegyzés: A karikatúra és a gúnyrajz nem azonos fogalmak. A társak jellemző vonásait eltúlozhatjuk, de nem olyan mértékben, amely már sértés számba megy.

47

Ismerem? Felismerem? (a társak jellemző vonásainak megfigyelése, memorizálása; csoportismeret, tapintási érzékelés, hallásérzékelés fejlesztése) Leírás: Társainkról szerzett információink jelentős része vizuális. Ismerjük egymást, de ez a biztonságunk szemünket becsukva rögtön meginog. Felismerem-e a legjobb barátomat csukott szemmel, csak az arcát tapintva? ez a játék témája. a) Kört alkotunk. A kör közepén csukott szemmel áll az egyik játékos. A körben állók menetirányban elindulnak, majd a középen álló játékos jelzésére megállnak. A kitaláló (o áll a kör közepén) rámutat valamelyik társára, aki odamegy hozzá, és a kitaláló kezét a saját arcára helyezi. A kitaláló feladata: csak az arc érintése, tapintása alapján tájékozódva kell felismernie társát. Ha sikerült, akkor cserével (a felismert játékos marad középen) folytatódik a játék. Amennyiben nem sikerült, úgy a kitaláló továbbra is középen marad, s egy másik társának felismerésével próbálkozhat. b) A játék szervezése megegyezik az a) variációéval. A kitaláló által csukott szemmel kijelölt játékos nem megy középre, hanem helyén maradva elváltoztatott hangon szólal meg. A kitalálónak most hangjáról kell felismernie társát. c) Még nehezebb változat a következő: a szervezés az a) variációnál írtakkal teljes mértékben megegyezik, csak a felismerés alapja más. Nem arcról, hanem a társ kezéről kell megállapítani, ki ő. d) 5-8 játékos egymás mellé áll, kb. fél-fél méter térközt hagyva. A kitaláló jól megjegyzi ezt a felállást, majd becsukja szemét. Ezután a vonalban állók helyet cserélnek (összekeverednek), csak a közöttük lévő távolságot tartják meg. A (csukott szemű) kitaláló dolga az eredeti sorrend visszaállítása. A játék nehézsége változtatható azzal, hogy mit használhat a kitaláló az azonosításra (például hajról sokkal könnyebb felismerni, hogy ki áll előttünk, mint kézről...). e) A játékosok hang nélkül szétszélednek a teremben. A csukott szemű kitaláló tapsol, erre mindenki megmerevedik a helyén. A kitaláló elindul valamelyik irányba nem szabad kitérni előle! -, s az első játékosnak, akivel találkozik, feltesz egy kérdést. A kérdezett elváltoztatott hangon válaszol. Ha a kitaláló felismerte, akkor szerepcserével, újabb helyváltoztatással folytatódik a játék. Ellenkező esetben a kitaláló marad még egy fordulóra.. f) Az előzővel megegyező szervezésű játék, csak a kitaláló most nem hangról, hanem a játékos arcát tapintva próbálja felismerni társát. Megjegyzés: Az a-c-d-f variációra vonatkozik: az árulkodó tárgyakat tegyük le a játék megkezdése előtt (például karórát, gyűrűt, szemüveget stb.).

A játszma szabálya (koncentráció, szórakoztatás, logikai játék, megfigyelőképesség fejlesztése) Nehézségi fokozat: A csoport által adott feladattól függ a játék nehézsége. Leírás: Egyvalaki kimegy a teremből. A bent maradók megegyeznek valamilyen szabályban a kérdező feladata ennek kitalálása. Például a csoport úgy válaszol a feltett kérdésekre, hogy a fiúk mindig igazat mondanak, míg a lányok hamis válaszokat adnak. Vagy: a válaszokat az ábécé soron következő betűjével kezdik (az elsőt a-val, a másodikat b-vel stb.). A kérdező

48

mindenkinek feltesz egy kérdést, s a kapott válaszok alapján próbálja megfejteni az adott játék szabályát. Megjegyzés: A szabályok nem csak nyelviek, nyelvtaniak lehetnek a csoport által hozott szabály gesztusokra, a tekintet irányára stb. is vonatkozhat. (Mániás Család néven is ismert a játék.)

Jegyezd meg! (megfigyelőképesség fejlesztése, memóriafejlesztés) Nehézségi fokozat: A tárgyak számától és a megfigyelésre szánt időtől függ. Leírás: Tucatnyi különböző tárgyat helyezünk egymás mellé. A kötött megfigyelési idő 2030másodperc . lejárta után letakarjuk a tárgyakat, s különféle követelményeket állítva a játszók memóriája elé, feladatokat adhatunk: - meg kell nevezni a tárgyakat, - pontos leírást kell adni azokról, - meg kell adni elhelyezkedésüket, csoportosításukat, - meg kell adni az azonos színűek (vagy formájúak) számát stb. A feladat nehezíthető a letakart tárgyak számának növelésével illetve a megfigyelési idő csökkentésével. Játszhatunk úgy is, hogy a megfigyelt tárgyak közül egyet elveszünk, s az kap pontot, aki meg tudja mondani, melyik hiányzik. Megjegyzés: Kiváló lehetőség megfigyelő, memorizáló képességünk ellenőrzésére. (Nem mai találmány: a század első felében KIM-játék néven a II. számú cserkészpróba része volt.)

Jelbeszéd (koncentráció, kommunikáció testnyelven, memóriafejlesztés) Életkor: 12 év alatt. Leírás: Körben ülünk a földön. Minden csoporttag választ magának egy beszélő nevet. (lásd az indián történetekben szereplő neveket). Sorban közöljük azokat és bemutatjuk nonverbális jelzésüket is. Innen beszéd nélkül folytatjuk. A kezdő játékos először a saját jelét mutatja, majd valaki másét. A hívott fél megismétli a sajátját, majd hív egy másik játékost és így tovább. Aki téveszt , az kiesik. Megjegyzés: A játék szervezése az Adok-kapok és a Király-bíró cím alatt találhatókhoz hasonló.

Jut eszembe (asszociációs játék, koncentráció) Leírás: a) A játék résztvevői körben ülnek. A kezdő ember mond egy mondatot, például: A madárfüttyről nekem az erdő jut eszembe.. A mellette ülő kapcsolódik hozzá: .Az erdőről nekem a vadállatok jutnak eszembe.. Majd a következő: .A vadállatokról nekem az állatkert jut eszembe.. Mindegyik játékosnak meg kell jegyeznie saját mondatát, ugyanis a játék második menetében fordított sorrendben hangzik el az összes mondat.

49

b) Ha a csoport asszociációi érdekesek a játék vezetője számára, akkor semmi szükség az előző változatnál említett második menetre. Ebben az esetben a vezető indít általa fontosnak vélt szavakkal újabb köröket.

Kacsintós párkereső (koncentráció, reflex) Körülmények: Páratlan számú társaság játszhatja (ezt minden esetben el lehet érni: ha páros számú a csoport, akkor a vezető is játszik, ellentétes esetben kimarad a játékból). Leírás: A párok egymás mögé, kettős körben állnak fel. Az egyedül maradt játékos a belső körbe (vagy a kör közepére) áll. Feladata: párt kell szereznie kacsintással. A belsők (ha éppen rákacsintott a szólista) felé szaladnának, a külsőknek viszont az a feladatuk, hogy megakadályozzák a szökést, átkarolják induló párjukat. (Akit időben elkaptak, az érintés is elég, az visszalép a helyére.) Ha viszont valaki megszökött, a hoppon maradt játékos belép a belső körbe és a továbbiakban o próbál kacsintással párt szerezni. Az elcsábított játékosnak az előző kacsingató mögé kell állnia (a külső körbe). A szerepek így állandóan cserélődnek.

A kalóz kincse (mozgáskoncentráció, hallásérzékelés fejlesztése) Körülmények: Mint a többi hallásérzékelést (is) fejlesztő játéknál, zavaróak lehetnek a külső zajok, csendre van szükség. Leírás: A játékosok körben ülnek, középen a kalóz (csukott szemmel). A kalóz előtt néhány aprópénz van, ezek a kincsei. Valaki odalopakodik nesztelenül, csendben, és megpróbálja megszerezni észrevétlenül a kalóz kincsét. Ha sikerül neki (vagyis nem fogja meg a csukott szemű kalóz), akkor o lesz az új kalóz ellenkező esetben másvalaki próbálkozhat.

Karmesterjáték (koncentráció, utánzóképesség fejlesztése, egész csoport együttműködése) Leírás: Ki irányítja a mozgást? Egy résztvevőt kiküldünk a teremből, a többiek körbe állnak. Ezután a bent maradók választanak egy mozgásirányítót az ő mozdulatait fogják a későbbiekben minél pontosabban . utánozni. Az irányító mindenféle mozdulatot tehet (például megsimítja a haját, összekulcsolja a kezét, keresztbe teszi a lábát, de akár konkrét jelentés nélküli mozdulatokat is). Arra kell ügyelnie, hogy a mozdulatokat követhető sebességgel hajtsa végre. A kitaláló feladata az, hogy a csoport együttes mozgását figyelve megnevezze az irányítót. Ha sikerül neki, akkor az irányítóból kitaláló lesz, és a társaság új irányítót választ. (Ellenkező esetben a kitaláló marad még egy játékra új irányítóval.) Megjegyzés: A játék előtt mondjuk el, hogy a tekintetek is elárulhatják azt, amit a játékban titkolni igyekszünk. Amennyiben mindenki egyidejűleg az irányítót figyeli, nagyon könnyű lesz a kitaláló dolga. Nagyobb létszámú csoportnál két tippje is lehet a kitalálónak. Ha a csoport nem pontosan dolgozik, akkor nagyon nehéz rájönni, ki irányítja a mozgást...

50

Képzeletbeli ajándék (társismeret) Körülmények: Tárgyi igény: papírlap, íróeszköz minden játékos számára. Leírás: a) Mindenki kap egy cédulát, amelyre egy képzeletbeli ajándék nevét írja. Az ajándékok kapcsolatokra, helyzetekre, állapotokra utalhatnak: például tudom, hogy X. elvesztette a karóráját, akkor küldhetek. neki egy órát; Y. többször kölcsönkérte már a kerékpáromat, tehát a cédulámra kerékpárt írok. Ezután a cédulák egy kalapba (sapkába, dobozba) kerülnek, ahonnan egyenként húzva mindenki megpróbálja kitalálni a hozzá került cédula címzettjét. Ha egyedül nem megy, a csoport segíthet. (Ha így sem sikerült, további könnyítés a címzett kitalálásához: jelentkezhet az ajándékozó.) b) Lehet úgy is játszani, hogy egyvalaki kap ajándékot az összes társától, és megpróbálja kitalálni, melyik ajándékot ki küldhette. Ezután sorban következnek a többiek.

Keresd a közmondást (koncentráció, szórakoztatás, logikai játék) Nehézségi fokozat: A csoport által adott feladattól függ a játék nehézsége. Leírás: A társaság megállapodik egy közmondásban, majd annak szavait a jelenlevők között .kiosztják.. A kitaláló kérdéseket tesz fel társainak, s nekik úgy kell válaszolniuk, hogy a rájuk kiosztott szó a lehető legkevesebb feltűnéssel benne legyen a mondatban. Meghatározhatjuk, hogy hány kérdése lehet a kitalálónak. Megjegyzés: A közmondások mellett szólásokkal, szállóigékkel, ismert versek részleteivel stb. is játszhatunk, hogy éppen melyikkel, azt a játék előtt közöljük a kitalálóval. (A játék tempója a kitalálótól függ, ha lassan jönnek a kérdések, hosszúvá és unalmassá válhat a játék...)

Keresd a helyed! (önkép, önismeret) Életkor: 11-12 év alatt. Nehézségi fokozat: A játék direkt., átlátszó volta miatt ütközhetünk ellenállásba. Leírás: A csoport tagjai ellentétpárokat állítanak össze. Például: fösvénység-pazarlás, zárkózott mindenkivel barátkozik stb. stb. (számtalan ilyen ellentétpárt felsorolhatunk.) Ezek után kinevezzük a terem egyik sarkát például a fösvénység sarkának, a másikat (átlósan) a pazarlás sarkának. A játékosoknak ezen az átlón kell elhelyezkedniük, mérlegelve a fösvénység és a pazarlás közötti helyüket. (Ha ketten is ugyanarra a pontra akarnak állni, akkor egymás mellett helyezkedjenek el.) Megjegyzés: A játék az értékekről illetve a társadalmunkra oly jellemző értékvesztésről szóló beszélgetésekhez felvezetésül szolgálhat.

51

Kétperces önéletrajz (önkép, önismeret, társismeret, memóriafejlesztés) Körülmények: Páros számú társaság játszhatja. Leírás: a) Párokban játszunk. Mindegyik játékosnak két perce van arra, hogy elmondja magáról a legfontosabbakat. A hallgató játékos feladata: igyekeznie kell a lehető legtöbb információt megjegyezni, mivel a játék következő fordulójában o mutatja be előző partnerét. Miután a párok mindkét tagja beszélt magáról, többféle módon folytathatjuk: Csatlakozhatunk egy másik pároshoz, ahol mindenki az előző partnerét mutatja be, a tőle hallottak alapján. (Folytathatjuk beszélgetéssel, kérdéseket tehetünk fel, vagy akár úgy is, hogy az egész csoportnak mutatjuk be egymást az önéletrajzok alapján.). Mindenki új párt keres magának, s viszi tovább az előző fordulóban hallott információkat. A következő, vagyis a harmadik körben arról beszélünk majd, akiről a másodikban hallottunk. Három-négy forduló után egész csoportos bemutatás következhet (itt arról beszélünk, akiről az utolsó fordulóban hallottunk). Az játék újabb fordulóihoz egyre kevesebb idő szükséges. Ha egész csoportban téves információk hangzanak el, adjunk lehetőséget a javításra. b) Nemcsak a múltról és a jelenről lehet beszélni, mint általában az önéletrajzokban -, hanem tervekről, szándékokról, reményekről is! (A fenti szervezési forma feltölthető más tartalommal.)

Kezek (társválasztás párjátékokhoz, tapintási érzékelés fejlesztése) Körülmények: Mivel a résztvevők vakon mozognak, nem lehetnek a teremben olyan helyek, amelyek veszélyt jelentenek számukra. Nehézségi fokozat: Kezdőknél és főként kicsiknél (alsó tagozatban) a vakon (ráadásul csendben, hang és beszéd nélkül) végzett mozgás problémát jelenthet. Leírás: A játék résztvevői csukott szemmel mozognak a teremben. A kezek ismerkednek, keresnek kapcsolatot. A kezek mondhatnak igent és nemet is. Lehet válogatni, megkeresni az érintés alapján rokonszenves kezet. A játék előtt tudatosítani kell a választást befolyásoló tényezőket: például a kéz érdessége, hőmérséklete, nedvessége, mérete stb. Megjegyzés: Az érintés alapján történő társválasztás kiszűri a személyes előítéletek egy részét. Ügyelni kell arra, hogy a játék során ne adjunk magunkról az érintésen kívül más információt (hangot nevetés formájában sem; gyűrűt, órát le kell venni).

Kézfogó (névtanulás, egész csoport együttműködése, ritmusjáték, koncentráció) Életkor: Felnőttekkel is érdemes megpróbálni, de e játékkal több eredményt érhetünk el a 1018 év közöttiekkel. Körülmények: Páros számú kell, hogy legyen a csoport (amit könnyű elérni: ha páratlan a létszám, a játék bemutatása után a vezető kiáll). Nehézségi fokozat: Nem könnyű játék! Csak akkor érdemes a bonyolultabb változatokkal foglalkozni, ha az alapjáték már nagyon jól megy.

52

Leírás: A játszók a kör kerületén, a körvonal irányában párosával egymással szemben állnak. A játékvezető utasítására egyszerre indul a csoport. A párok tagjai kezet fognak, nevüket mondják (elég az utónév, másként lelassul a játék), majd egymással ellentétes irányban haladnak tovább a kör kerületén. Sorban kezet fognak a velük ellentétes irányban haladókkal. Figyelem: mivel kerülgetik egymást, minden második kézfogás balkézzel történik (a társaság fele a körvonalon ellentétes irányban szlalomozik.)! Fontos a közös ritmus. Ha egyetlen résztvevő téveszt, az egész csoport munkája megakad. Minden kézfogásnál történjen meg a bemutatkozás. (A játék kapcsán, ha ez a csoport számára fontos beszélgetést kezdeményezhetünk a bemutatkozás szabályairól.) Megjegyzés: A bemutatkozás elhagyásával több módon lehet variálni a játékot (a változatok az alapjátékhoz viszonyítva sokkal nehezebbek): elmarad a kezdeti vezetői beszámolás, rá kell érezni a közös ritmusra meghatározott számú (például minden harmadik vagy negyedik) kézfogás után mindenki 180 fokos fordulatot tesz, saját addigi haladási irányával ellentétesen mozog tovább a kör kerületén . váltakozó ritmusú forgások (a harmadik, majd a negyedik után . folyamatosan)

Ki mondhatta? (önismeret, társismeret) Leírás: Egyvalaki kimegy a teremből. A bent maradók közül hárman mondanak róla egy-egy mondatot, lehetőleg olyasmit, amit csak az illető tudhat a kitalálóról. Igyekezzünk minél személyesebb, de nem indiszkrét, nem sértő mondatokat gyűjteni. (A másik véglet: ha olyanokat mondunk, amit mindenki tud a kitalálóról, akkor nincs értelme a játéknak.) A kitaláló visszajön, a játékvezető ismerteti a három megjegyzést (Képzeld, azt hallottam rólad....). Ki kell találnia, ki állíthatta róla azokat. Megjegyzés: A játék elején lehetőleg pozitívumokat mondjanak a játékosok, később talán lehet kritikus megjegyzéseket is tenni. (A játékvezetőnek itt is ügyelnie kell arra, hogy senki ne sérüljön!)

Király . bíró (koncentráció) Életkor: Tapasztalatom szerint még a középiskolások is szívesen játsszák. Körülmények: Annyi szék szükséges, mint a játszók száma. Leírás: A játszók körben ülnek. Két kiemelt hely van a körben: a királyé és a bíróé (a bíró a király balján foglal helyet). A többi játékos rangját (pozícióját) számokkal jelöljük. A ranglétra tehát így néz ki: király, bíró, egyes, kettes, hármas stb. A rangok a székeket jelölik, ráadásul azokat nem szabad játék közben ismételten közölni. A játszók célja: minél előrébb kerülni a ranglétrán (vagyis közelebb a királyi székhez). A játékot a király kezdi: megnevezi saját magát, és mond mellé egy másik rangot. Például: király hívja a kettest. Ekkor a kettes számú (rangú) játékos következik. Megnevezi saját magát, majd hozzátesz egy másik rangot (például: kettes hívja az ötöst.). A játékot értelemszerűen a kettes játékos által megnevezett folytatja, és így tovább. Aki téveszt (a játék alapváltozatában hibának számít: olyan rangot-számot hívni, amilyen nincs a körben; a visszahívás; ha valaki nem szólal meg időben), az az utolsó helyre kerül, míg a többiek . az alatta lévők eggyel előre ugranak a ranglétrán (mindenkire, királyra, bíróra is érvényes a szabály). 53

Néhány változat - mindegyik nehezebb, mint az alapjáték: - megadhatjuk a játék ritmusát, akár tapsolhatjuk is azt (hibának számít, ha valaki kiesik a ritmusból), - nem mondjuk a teljes szöveget, csak a saját és a hívott fél rangját-számát (a fenti példa alapján: kettes hívja az ötöst helyett kettes-ötös.), ezzel gyorsabbá válik a játék, - újabb rangokat vezetünk be, amelyek nehezebben jegyezhetők meg, mint a számok (például: - király, herceg, gróf, báró, bíró stb.).

Ki vagyok én? (szórakoztatás, logikai játék, a c) változat szituációs játék, a d) változat a társismeretről is szól) Életkor: 10-14 év közöttieknek. Nehézségi fokozat: Az a-b-c változatoknál játékvezető által választott nevektől függ. Leírás: a) A cím ellenére nem önismereti játék: barkochba csoportos változatban. A játékosok kimennek a teremből, majd egyenként jönnek vissza. Az ajtóban a vezető mindenkinek feltűz a hátára egy cédulát, amin egy híres ember neve áll (természetesen minden cédulán más-más név található). A játékosok szabadon mozoghatnak a teremben. Feladatuk: társaikhoz intézett, igen nem is feleletekkel megválaszolható kérdésekkel kideríteni, hogy milyen név áll a saját cédulájukon. Amint valaki azonosította magát, leveheti a céduláját, majd tovább segít társainak, válaszadóként. (Példa: Szerinted én élek még?, .Amíg éltem, tudós voltam? stb.) b) Úgy beszélünk a másikkal, mint a név valamikori gazdájával. Ebben a változatban nem a saját kérdéseinkre kapott válaszokból, hanem a beszélgetésből, a hozzánk intézett mondatokból kell rájönnünk, kinek a nevét viseljük. (Például, ha maga Kossuth Lajos jön velem szembe, megkérdezhetem tőle, hogy áll a honvédek toborzásával, vagy megjegyezhetem, mennyire tetszett a legutóbbi országgyűlési beszéde stb.) c) KÉT HÍRES EMBER BESZÉLGET: az utóbbi játék páros változatban. Két játékos kimegy a teremből. Míg kint vannak, a társaság eldönti, hogy kit személyesítenek meg. A választott szereplők lehetnek művészek, tudósok, politikusok stb. A két játékosnak külön-külön mondjuk meg, hogy milyen szerepet osztottunk a másikra. Tehát egyik sem ismeri a saját személyazonosságát, csak a társáét. És most úgy kell beszélgetést kezdeniük, mintha a másik neves személyiséggel találkoztak volna: cselekedeteiről, szokásairól, életének fontos eseményeiről stb. ejtenek szót. Csak éppen a nevét nem mondhatják ki. d) Az előző változat szervezési rendje szerint játszunk. Az eltérés: nem híres emberek beszélgetnek majd egymással, hanem a csoport jelen lévő tagjai közül választunk kettőt. Nem híres emberek életrajzának ismeretéről szól így a játék, hanem arról, hogy mennyire vagyunk tájékozottak társaink szokásaiban, viselkedésében, helyzetmegoldásaiban stb.

Kötött mondatkezdések (önismeret, csoportismeret) Leírás: A befejezetlen mondatok. (az előző játék változatai is erre épültek) nemcsak másokkal kapcsolatos véleményünk közlésekor használhatók. A lehetőségeket korántsem kimerítve két példával szolgálunk:

54

a) .A legjobb dolog, ami ezen a héten történt velem.... Foglalkozásaink visszatérő eleme lehet a fenti mondatkezdéssel futtatott kör. A játék előtt talán érdemes elmondani a csoport tagjainak, hogy a fenti mondat befejezése nem csak nagy, izgalmas esemény lehet... Ugyanígy beszélhetünk a hét legrosszabb eseményeiről is. S miért ne bízhatnánk a résztvevőkre a választást a legjobb és/vagy a legrosszabb heti élmények ismertetésében... b) Egy kalapba (sapkába, dobozba stb.) bedobunk annyi papírlapot, ahányan játszunk. Előtte mindenki ráír a saját lapjára egy kevéssé körvonalazott, befejezetlen, és lehetőleg érzésekre utaló mondatot. Például Attól tartok, hogy.... .Az aggaszt , hogy.... .Annak örülnék....Attól félnék.... .Azt szeretném.... Ezután azt az instrukciót adjuk a játszóknak, hogy húzzanak ki egy-egy cédulát és fejezzék be a rajta található mondatot. Hívjuk fel a figyelmet: nem nyelvi játékról van szó, próbálják azokat az érzéseiket beírni, amelyek itt és most, vagy általában gyakran foglalkoztatják őket. Megjegyzés: A b) változathoz: a felolvasás után játékról beszélgetésre válthatunk. A játékból adódó témák lehetnek például a félelmek, a vágyak, célok stb.

Közös mondandó (együttműködés párokban és/vagy egész csoportban, memóriafejlesztés a c) változatnál) Leírás: a) Párokban játszunk. A párok egymás kezét fogva egy embernek számítanak, s úgy beszélgetnek egy másik emberrel (vagyis egy másik párral), hogy az egyik szót a pár egyik tagja mondja, a másikat a társa egészen addig, amíg be nem fejezik a mondatot. A választ hasonló módon adja a másik pár. b) Szavankénti váltással az egész csoport játszhat egyszerre. Körben ülve egy-egy szót fűzünk a már elhangzottakhoz. Mindenkinek jogában áll a kedve szerinti irányba terelni a történetet, befejezni az aktuális mondatot, újat kezdeni stb. Játszható a téma meghatározása nélkül avagy annak megkötésével. Megadhatjuk a közösen írt alkotás műfaját, stílusát is. (Játszhatunk mondatonkénti váltással is.) c) Memóriajáték funkciót is adhatunk a Közös mondandónak. Körben ülve az első játékos szavát megismétli a második, majd hozzáteszi a sajátját. A harmadik az előzök ismétlésével így már három szót mond és így tovább.

Kulcsos játék (koncentráció, hallásérzékelés fejlesztése; mindezek mellett nyelvi játék is lehet) Életkor: 9-12 év közöttieknek. Leírás: A játékosok körben ülnek, egyvalaki középen áll csukott szemmel. A többiek nesztelenül egy kulcscsomót adogatnak körbe. Ha a kör közepén álló játékos meghallja a kulcsok zörgését, akkor odamutat (abba az irányba, ahonnan a zajt hallotta). Ha az irányt eltalálta, akkor megadhat egy betűt, s a rajtakapott játékosnak annyi idő alatt, míg a kulcs egyszer körbeér öt tárgyat kell mondania a megadott kezdőbetűvel. Ha a rendelkezésre álló idő alatt nem tud öt tárgyat megnevezni, akkor ő kerül a kör közepére. Megjegyzés: Nyelvi játékként játszva a rajtakapott. feladata különböző szófajokhoz köthető; nagyobb csoportlétszám esetén 5-10 szó lehet a feladat.

55

Versek tanítása a drámapedagógia eszközeivel Forrás: SÁROSI MELINDA 2004: A drámapedagógia szerepe és alkalmazásának lehetőségei a II-IV. osztályos verstanításban. In. Magiszter 2004 Weöres Sándor: Buba éneke12 Előkészítés: -Játsszuk el: Leendő madárkák vagyunk. Kopogtatjuk a tojás falát. Kibújik a csőrünk, majd a fejünk, hosszú nyakunk, szárnyunkkal elkezdünk verdesni, megszületünk. Madáranya ennivalót hoz, mi gyarapodunk testben, egyre nagyobbak vagyunk, s eljön a repülés ideje. A próbálkozást kezdetben nem követi siker. Lehuppanunk a földre, de újból felszállunk, s most élvezzük a repülést. -Képzeld el, hogy madár vagy, s madártávlatból látod a világot. Rajzolj le tárgyakat, állatokat ebből a nézetből! Társaid kitalálják-e, mit rajzoltál? -Szeretnétek-e madarak lenni? Miért lenne jó madárnak lenni? Miért nem? -Szeretnétek-e mások lenni, mint emberek? Mik lennétek? Miért? A vers megismerése után: -Értelmezzük a címet! Ki mondja a verset? Kinek az érzelmeiről szól? Sorolj fel olyan szavakat, amelyek a vers keltette érzelmeket fejezik ki! Például: anyai szeretet, ragaszkodás, félelem stb. -Mutasd be a kezeddel, majd egész testeddel: hömpölygő sugár, földre csorgó sárga fény; felkél a szél, fúj, megmozgatja a fák lombjait, „belebújik” a kabátokba, majd lassan elcsitul. -Három csoportban rajzoljátok le a vers három képét! (Közös rajzolás!) Fontos a színhasználat! Milyen színeket használtatok? Mit jelentenek? Milyen érzelmeket fejeztetek ki egyik vagy másik színnel? -Szintén három csoportban eljátsszuk a vers három képét: 1.kép: A cinke elindul, röpköd a játéktérben, ahol a társai állnak. Van köztük macska, rossz fiú, csapda. Mind a cinkét akarják megfogni, de annak mindig sikerül elmenekülnie, s végül visszarepül az édesanyához. 2.kép: A szellő elindul, belebújik a játékosok kabátjába, megmozgatja a fák (szintén gyerekek) lombjait, s végül elcsitul az édesanya ölében. 3.kép: A csillag a lehető legtávolabb áll az édesanyától. A csillagból a csoport többi tagja vékony cérnaszálakat (a csillag sugarai) vezet az édesanyáig. Ezek a vékony szálak jelentik az egyetlen kapcsolatot a csillaggá vált gyermek és az édesanya között, akik kétségbeesetten integetnek egymásnak, de a közeledés nem lehetséges. Megjegyzések: Minden csoport rövid megbeszélés után mutatja be a jelenetét saját elképzelése szerint. Mivel II.osztályról van szó, a tanító adhat néhány ötletet, de fontos, hogy a gyerekek maguk találják ki a megvalósítás módját. Ha zenei aláfestést is alkalmazunk, könnyebben megteremtjük a hangulatot.

12

Gál Ilona, Vajda Zoltán: Titkok könyve, tankönyv a II.osztály számára, 47.o.

56

Weöres Sándor: Vásár13 Előkészítő játékok: -Brainstorming: Milyen szavak jutnak eszedbe a „vásár” szóról? -Helyszínek bemutatása: A gyerekek két csoportra oszlanak. Az egyik csoport a piacot, a másik a cirkuszt mutatja be vagy szoborcsoportban vagy némajátékkal. Egymásnak mutatják be a jelenetet, s ki kell találják egymás helyszíneit. A vers bemutatása után: -A vásárban sokféle ember megfordul: vásárosok és vásárlók. Mutassuk be őket stilizált mozgásokkal: Így járnak a hölgyek, a pocakosok, az öregasszonyok, így mutogatnak a vásárosok, a bűvészek, a bohócok, így esznek a fogyókúrások, a gyerekek, a nagyevők. -A tanító elhelyezi a tér különböző pontján a következő feliratokat: gyümölcs, trombita, mézesbáb, csizma, ködmön, vándorcirkusz. A gyerekek az általuk választott „helyszínhez” állnak. Az ott található eszközök (színesceruzák, filctollak, papír) segítségével elkészítik saját cégérüket, áruikat, megegyeznek a szerepekben. Ha mindenki elkészült kezdődhet a vásári komédia. Minden vásáros a saját portékáját dicséri, idézve a vers megfelelő részeit vagy saját ötlete alapján. Vigyázzunk a hangszín- és hangerőváltásra! Visky András: Festőiskola 14 Előkészítő gyakorlatok: -Készítse el mindenki saját színskáláját, s próbálja megmagyarázni, miért éppen ezeket a színeket választotta. -Forduljon társa felé és próbálja meghatározni az ő színeit! -Szokatlan szóösszetételeket alkotunk a színekkel: piros öröm, fekete fény stb. -Milyen érzéshez kapcsolhatók a következő színek: sárga, kék, piros, zöld, fekete, fehér, szürke? -Soroljuk fel az évszakok, napszakok színeit! A vers bemutatása után: Festőiskolát nyitunk a négy évszaknak. A gyerekek abba a festőiskolába mennek, amelyik évszakot kedvelik: tavasz, nyár, ősz vagy tél. Közös festés következik. Minden csoport kap egy nagy fehér lapot és elkészíti az adott évszak képét. Ne annyira az ábrázolás, mint inkább a színhasználat legyen a fontos. -Ritmusjáték: Hónapok neveit soroljuk, januártól decemberig erősítünk, decembertől januárig halkítunk. -Koncentrációs játék: Gyorsuló tempóban mondjuk: Az első hónap az január, a második hónap az február, a harmadik hónap az március…és így tovább. Majd visszafelé is egyre lassuló tempóban. -Szerepjáték: A gyerekek papírszeleteket húznak ki, amelyekre a hónapok nevei vannak ráírva. Ugyanazt a hónapot több gyerek is kihúzhatja. A „hónapok” bemutatkoznak, a többiek ki kell találják a hónap nevét. Nehezíthető a játék azzal, hogy csak szavakat sorolhatnak az illető hónappal kapcsolatban.

13 14

Lovász Andrea, Rauscher Erzsébet, Tunyogi Katalin: Magyar nyelv, tankönyv a III.osztály számára, 27.o. Sántha Jenő, Sántha Rozália: Útravaló, tankönyv a IV.osztály számára, 10.o.

57

Hajnal Gábor: Este15 A vers alkalmas különböző ritmusjátékok eljátszására: -Körben ülünk. A vers ritmusát verjük a kezünkkel, s közben mondjuk a verset. Minden versszak után megszakítjuk a játékot, majd a következő versszak ritmusát doboljuk a combunkon, a harmadikét a karunkon, a negyedikét a lábunkon, az utolsóét a fejünkön. A gyerekek rájönnek, hogy milyen más hangzást kapnak ugyanarra a ritmusra. -A vers adott sorát: - „Megindul a kacsasereg csalogató szóra.”- kezdetben suttogják, majd egyre növekvő hangerővel ismétlik. A gyerekek két csapata elindul a terem két végétől, vízszintes sorban, a terem túlsó vége felé, a terem közepén elhaladnak egymás mellett. Az egyre erőteljesebb dinamika és hangerő hatására középtájt már a kezüket is felemelik, s mire a terem végére érnek, ökölbe szorított kézzel ismétlik a verssort. Majd visszafordulnak, s fokozottan halkul a hang. Mire a terem közepén a két csapat ismét találkozik, leengedett karokkal már csak suttognak. -Egyre gyorsuló tempóban mondjuk a verset. Változata: A gyerekek egyik része mondja a verset, a másik „kacsaseregként” hápogással kiséri a versmondást. -Mondjuk a verset. Minden sor után tapsolunk egy ütemet. A tapssal megszakított vers érdekesebbé teszi a versmondást, fejleszti a ritmusérzéket, s odafigyelésre késztet. Majd bonyolítjuk a feladatot. Szabálytalanul állítjuk le a versmondást és az első, harmadik, hatodik stb. sornál tapsolunk. A ritmusképletet is módosíthatjuk, nehezíthetjük. Hárs László: Levél az erdőből16 Azonosulásra építő lazító gyakorlatok: -Valamennyien vadászok vagytok, óvatosan haladtok az erdőben, mentek a vad után. Most ti magatok vagytok az erdő, fák, bokrok. Az erdőben feltűnnek az állatok. (mindenki maga választja meg, hogy milyen állat szeretne lenni.) Az erdőben favágók vannak, gombanagyságú kis törpék, hatalmas óriások. ( A történet kanyaroghat, arra kell ügyelnünk, hogy e képzeletszerű játékban minél több tárgyat, minél több figurát éljenek meg a gyerekek.) Mímes-szöveges játék: A versben szereplő növényeket, állatokat jelenítjük meg. Minden gyerek keres magának egy helyet a játéktérben és bemutat egy általa választott szereplőt. Adott jelre elmond egyetlen olyan mondatot, amelyből kiderül, hogy milyen növényt, illetve állatot jelenít meg és az hogyan készül a télre. Nem mondhatja ki a nevet és mondatát egyes szám első személyben kell megfogalmaznia. A verset képeire osztjuk, s a gyerekek csoportokat alakítanak. A csoportok feladata az, hogy bemutassák a számukra kijelölt versrészletet, ki is bővíthetik, a szabály az, hogy a versrészlet el kell hangozzon a bemutatás folyamán. Arany János: Családi kör17 Térérzékelő gyakorlatok: -Kertben vagyunk. Körülnézek. Észreveszem körülöttem a fákat. Amott egy virágzó bokor. Fölnézek az égre, örülök, hogy süt a nap. Nem messze tőlem, egy virágzó eperfa. Magamhoz akarom húzni az egyik ágát, hogy megszagoljam. Sikerül. Majd elengedem az ágat. Egy bogár zümmög a fejem körül, megpróbálom elhesegetni. Nem sikerül. Újra próbálom. Végre elrepült.Távolabb egy pad, indulok felé. De mintha a lábam odaragadt volna erőset rántok rajta, majdnem elvesztem az egyensúlyomat. Aztán mégiscsak sikerül, egy lépés, kettő, három. Örülök, hogy tudok járni.

15

Kénosi Dénes Ida: Mese-beszéd, mese-szó, tankönyv a II.osztály számára, 76.o. Kénosi Dénes I. , Mese-beszéd, mese-szó, 28.o. 17 Lovász-Rauscher-Tunyogi: Magyar nyelv a III.osztály számára, 122.o. 16

58

-Behunyt szemmel egyenként, egymás után a fal felé indulunk. Érzékelni kell a falat. Ki milyen közel tud megállni hozzá, anélkül, hogy érintette volna. Csoportalakító játék: Családneveket osztunk ki a gyerekek között. A családtagok megkeresik egymást. Mozgáskoncentráló gyakorlat: Tárgyépítés testekből. A csoportok berendeznek egy-egy szobát. A szobában asztal, szék, mosdókagyló, ágy, szekrény, tűzhely. A tárgyakat gyerekek alkotják. Egy gyerek bemegy a szobába. Kapcsolatba kerül a tárgyakkal: ráül, kinyitja stb. A többieknek kell kitalálni, hogy milyen tárgyak vannak a szobában és, hogy velük kapcsolatban mit játszott el. Kiscsoportos helyzetgyakorlat: Az előzőekben kialakított csoportok mindegyike a vers egyik szakaszát kapja meg. Feladatuk az, hogy eljátsszák azt a többieknek úgy, hogy azok kitalálják, melyik versszakról van szó. Lászlóffy Aladár: Népmesék18 Fantáziajátékok: -A tanító mesét mond. A mese folyamán néhány szót nem mond ki, hanem bemutat, s hagyja, hogy a gyerekek bekiabálják a hiányzó szót. -Az asztalon különböző tárgyak vannak. A gyerekek csoportokra oszlanak. A csoport kiválaszt egy tárgyat és kitalál egy rövid mesét, amelyben a tárgy varázseszközként szerepel. -Gulliver-játék: A tanító tárgyakat mutat be. A gyerekek ki kell találják, hogy mi minden lehetne a tárgy, ha nagyobb, illetve kisebb lenne. Pl. labda: ha kicsi: alma, borsószem, ha nagy: óriás feje, léghajó, a Nap stb. Más példák: kocka, vonalzó. -A gyerekek körben állnak. A játék lényege, hogy bemutassák, mi mindenre lehet használni egy seprűt. Pl. ráülni és lovagolni, gitározni stb. Mindenki bemutat egy mozdulatot, majd továbbadja a seprűt. -Összekevert mesék: Mi történik, ha Hófehérke találkozik a gonosz farkassal, Ludas Matyi a gonosz boszorkánnyal vagy János vitéz Jancsival és Juliskával.

18

Kénosi Dénes I.: Szóról szóra, tankönyv a IV.osztály számára, 27.o.

59