Parti Katalin A fiatalok és az online közösségi média. Konferenciabeszámoló
Ref.: Parti, K. (2016) A fiatalok és az online közösségi média. Konferenciabeszámoló. Ügyészek Lapja 23(1): 81-‐94
2015 őszén négy konferencián vettem részt az Egyesült Államokban, és egy konferencián a csehországi Brno-‐ban.1 A konferenciák fő témája a fiatalok és az online közösségi média volt. Beszámolómban az iskolai erőszak, a megfélemlítés (bullying), az online szabadság és a biztonság kérdéseit, valamint a fiatalok online közéleti aktivitását tárgyaló előadások főbb megállapításait emelem ki. Az internet és a közösségi média hatása a gyermekekre és a fiatalokra Dimitri Christakis (Center for Child Health, Behavior and Development at Seattle’s Children’s Research Institute, USA) gyermekorvos, kutatási területe az információfeldolgozási deficit megjelenési formái. Az internet korában egyre több gyermeket diagnosztizálnak figyelemhiányos hiperaktivitás-‐zavarral (ADHD). Retrospektív kitekintésben ez a rendellenesség ma, az Egyesült Államokban 30%-‐kal több gyereket érint, mint 20 évvel, azaz nagyjából egy generációval korábban. Az okok Christakis szerint abban keresendők, hogy 20 éve még nem volt internet, így a gyerekek információfeldolgozási folyamatai konfortzónán belül maradhattak. Ellenben az internet megjelenésével, de méginkább a személyes infokommunikációs eszközök (okostelefonok, iPhone-‐ok, tabletek stb.) elterjedésével és az online közösségek népszerűvé válásával egyre növekvő információdömping befogadására kényszerülünk. Azonban nem egyszerűen az információ passzív befogadásáról van szó, hiszen a web 2.0 felületeken a tartalmat maguk a felhasználók képezik. Az online közösségi felületek, fórumok, blogok már nem egyszerűen interaktívak, hanem azok tartalmát a felhasználók állítják elő. A gyerekek látszólag könnyebben adaptálódnak az infokommunikációs környezethez, könnyebben dolgozzák fel az online impulzusokat. Tény, hogy a gyerekek könnyebben tanulnak. Ez annak köszönhető, hogy agyuk gyorsabban adaptálódik. A gyermeki agy tömege az első két életévben megkettőződik. Az érzelmi reakciókért és az önkontrollért felelős prefrontális lebeny 19-‐20 éves korra fejlődik csak ki végleges formájára. Ezért a gyermeki agy gyorsabban reagál az impulzusokra. Ám az információfeldolgozási ütem még ezzel együtt sem követi az online impulzusok gyorsaságát. Kutatások szerint 1-‐3 éves korig minden óra televíziónézés 10%-‐kal megnöveli a fókuszproblémák előfordulási esélyét, de minden két óra kognitív fókuszálás valamire (ami nem képernyő), 10%-‐kal csökkenti az esélyét a hét éves korban jelentkező fókuszproblémáknak. A figyelem fejlesztésében az együttes figyelemfókuszálás (szülőkkel otthon, illetve közösségben, csoportfoglalkozások keretében) is segít. Így tanulunk meg 1 Digital
Media and Digital Minds konferencia, International Bullying Prevention Association konferencia, Family Online Safety Institute konferencia, American Society of Criminology konferencia, Cyberspace Brno konferencia.
1
koncentrálni, önállóan figyelni és a figyelmet fenntartani. A szakemberek tehát napi két óra másokkal közös, képernyőn kívüli irányított tevékenységet javasolnak a hiperaktivitás-‐zavar megelőzésére. A prevenció alternatív módszerei Jeremy Bailenson (Stanford University, USA) a Stanford Egyetemen virtuális világ laboratóriumot tart fenn. Nevéhez fűződik a virtuális valóság szemüveg feltalálása, amelyet 2,3 milliárd dollárért adott el a Facebook-‐alapító Mark Zuckerbergnek. Azóta elkezdték a szemüveg tömeggyártását és ma 500 dollárért bárki hozzáférhet. Bailenson kutatásaiban a szemüveget különböző célokra használja. Így például katasztrófahelyszíneket szimulál, ezzel felkészíti a helyszínre kiszálló mentőszemélyzetet a lehetséges váratlan helyzetekre; súlyos betegségben szenvedők fájdalomérzetét csökkenti azzal, hogy az agynak segít elképzelni egy fájdalommentes világot. A technológiát Bailenson azzal a kitétellel adta el az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szervezetének (NSA), hogy azt gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére használják föl, ilyen módon segítik a személy elleni erőszakos bűncselemények megelőzését. Az NSA és Bailenson legújabb közös kísérletükben a bántalmazott gyerekek rossz emlékeinek kicserélésén dolgoznak. Elképzelésük szerint az agy képes megtanulni, hogyan helyettesítse a régi, fájdalmas emlékeket új, pozitív képekkel. A virtuális valóság szemüveget jelenleg egy pilot kutatás keretében iskolák tesztelik: vizsgálják a gyerekek valóságérzékelését. A cél az, hogy a valóságérzékelés befolyásolásával (pl. az érzelmek mélyebb megélésével) önvédelmi és másokat segítő viselkedési mechanizmusokra tanítsák a fiatalokat – hasonlóan az iskolai mentor-‐ és bűnmegelőzési programokhoz. Bailenson jelmondata: „minden, amit el tudunk képzelni, meg is tudunk tenni”. Dr. Dacher Keltner (Social Interaction Laboratory, University of California Berkeley, USA) az érzelemfelismerő képesség bűnelkövetéstől való visszatartó hatását kutatja. 2 A haditudósításokból, az irodalomból és a történelemből ismerjük, hogy a szárazföldi egységekben harcoló katonáknak, akik közelharcot vívnak az ellenséggel, sokkal nehezebb kioltani az ellenség életét, csak mert látják egymás arcát. Érzelemfelismerő kutatások megvizsgálták, hogy különböző kultúrákból érkező tesztalanyok számára melyik érzelem volt egyértelműen felismerhető. Azt találták, hogy az emberek kulturális háttértől függetlenül képesek az együttérzés arckifejezéseinek felismerésére. Etológiai kutatások szerint pedig a primátusok halálesetnél egymás felé szimpátiájukat, együttérzésüket fejezik ki hangokkal, gesztusokkal. A következő kérdés az volt, mennyiben tanult gesztus az együttérzés. Erre Jane Goodall megfigyelései adták meg a választ; a csimpánzoknál az utódok nagyon hamar önállósodnak, ehhez képest viszont az embereknek hosszú évekig szükségük van a szülői gondoskodásra, mielőtt teljesen önállók lennének. Az emberi társadalom egyedei tanulnak a legtöbbet egymástól. Mindez, evolúciós kutatások szerint ahhoz szükséges, hogy növeljük túlélési, boldogulási esélyeinket. Keltner a proszociális idegrendszerről (prosocial nervous system) beszél, amikor hangsúlyozza, hogy a gesztusok, főként a kézhasználat, az arckifejezések
2 A Greater Good Kutatócsoportról bővebben: http://greatergood.berkeley.edu/
2
fontosak az alkalmazkodásban és a túlélésben. Amikor kifejezzük együttérzésünket, amikor együttérzőn megérintjük egymást, az oxitocin nevű hormon termelődik, ami elősegíti a bizalom kialakulását és erősödését. A bizalom pedig visszahat az érzelmek kifejezésének gyakorlatára. Longitudinális kutatások kimutatták, hogy minél gyakrabban fejezzük ki az egymás iránti (pozitív) érzelmeinket, annál tovább élünk. Nem véletlen, hogy azokban az országokban alacsonyabb a születéskor várható átlagos élettartam, ahol alacsony az egymásba vetett bizalom. Kutatásuk eredményeit az iskolai anti-‐bullying prevenció fejlesztésében hasznosítják: az együttérzés, a tolerancia, a segíteni akarás, az altruizmus kifejezése erősíti a közösséget, az iskolai biztonságot. Az arcmimikában kifejeződő érzelmek felismerésének képessége a devianciák elkövetésétől tart vissza. Nemek és a megfélemlítés (bullying) Cheryl Greene (Welcoming Schools, Hamline University) iskola-‐alapú anti-‐ bullying program-‐koordinátor kiemelte a programok nemek szerinti differenciálásának fontosságát. A társadalom meghatározza, melyik nemhez tartozunk és az ennek megfelelő magatartást várják el tőlünk. De lehet, hogy a magunkról alkotott kép ezzel nem egyezik. A kutató többek között erre a gender faktorra vezette vissza az iskolai ámokfutásokat. Az Egyesült Államokban elkövetett iskolai lövöldözések okai között számon tartják a gender-‐alapú bántalmazást és megfélemlítést. A Hamline University aktívan közreműködik az Olweus Bullying Prevention Program (OBPP) fejlesztésében, a Welcoming Schools program keretében. Nekik köszönhető, hogy az OBPP genderspecifikus feladatokkal, megközelítéssel egészült ki.3 A Human Rights Campaign által lefolytatott LGBT Youth Survey nem korlátozza a nemet férfira és nőre. A 2012-‐es felmérés adatai szerint a válaszolók 10%-‐a sem férfiként, sem pedig nőként nem aposztrofálta magát. Kéthatmaduk a “más” (other), egyharmaduk a transzgender kategóriát választotta. Az LGBT csoportba tartozó válaszolók 42%-‐a mondta, hogy a közösség, amelyben élnek, nem befogadó a másságuk iránt. A magukat LGBT fiatalként azonosítók 26%-‐ának életében három probléma is együttjár: családjukban nem találnak elfogadásra, az iskolában megfélemlítés áldozatai és szoronganak, ha nyilvános helyen kell megjelenniük. Az LGBT fiatalok 92%-‐a gyakran hall negatív üzenetet identitása miatt az iskolában, az interneten és a kortársaitól.4 A nemek szerinti rizikófaktorokat a cybermegfélemlítés kutatások is vizsgálják. A csoportfoglalkozásokon részvétel, az iskolai és iskolán kívüli közös tevékenységek és a jó közösségi beágyazottság megóv az áldozattá válástól. Kyung-‐shick Choi, a Bostoni Egyetem informatikai bűnözést kutató kriminológia professzora szerint azonban nem mindegy, milyen közösségi foglalkozásban vesznek részt a diákok. Míg a lányok számára védőfaktor lehet a művészeti közösségbe járás (amilyen a zenekari próba vagy a kézműves műhely-‐ látogatás), addig a fiúk számára ez nem jelent védelmet, helyette csak a 3 A
Welcoming Schools nemi identitásukban bizonytalan, illetve transzgender fiatalokat is támogat. Bővebben: http://www.welcomingschools.org/; [2016. március 26.] 4 Human Rights Campaign LGBT Youth Survey: http://www.hrc.org/youth-‐report/view-‐and-‐ share-‐statistics#.VvZmqowrI0Q; [2016. március 26.]
3
sporttevékenységek csökkenthetik a rizikót. Ezen kívül míg a felügyelőtanár folyosói jelenlétének a fiúknál nem volt hatása, a lányok esetében a tanár jelenléte megnövelte a bullying bejelentési hajlandóságot. További ellentmondásos faktor az iskolaszemélyzettel kialakított jó kapcsolat. Míg az osztályfőnökkel ápolt jó kapcsolat a cybermegfélemlítés áldozattá válási arányát a lányok esetében megnövelte, a fiúk esetében ugyanez csökkentette. 5 A megfigyelés hátterében bizalmi kérdés állhat: míg a felügyelőtanárral kialakított bizalomteljes kapcsolat a lányokat érzékenyebbé teszi az őket érő megfélemlítés iránt, addig a fiúk szemében csökken a cybertérben elszenvedett bullying jelentősége ugyanezen tényező miatt. A vizsgálatból nem derül ki azonban, hogy ténylegesen változik-‐e, illetve milyen mértékben változik az elszenvedett erőszak mértéke. Sameer Hinduja (Florida Atlantic University), a Cyberbullying Research Center vezetője ugyancsak megerősítette a nemek szerinti különbségeket. kutatásaik szerint a lányok mind áldozati, mind elkövető oldalon aktívak minden cybermegfélemlítés-‐magatartásban. itt tartok Szignifikáns különbség tapasztalható azonban az iskolai teljesítmény és a bullying áldozattá válása között a nemek szerint. Míg a jó jegyeket szerző, jól teljesítő lányok kevésbé voltak a bullying elszenvedői, addig a fiúkat a jó iskolai eredmény nem védi meg a bullyingtól. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a lányok iskolai népszerűségéhez az iskolai teljesítmény is hozzáadódik, míg a fiúkat gyakran tekintik “strébernek”, és ezáltal gyakran lesznek megbélyegzés áldozatai, egyben kiszolgáltatottabbak az iskolai erőszak különböző megnyilvánulási formáinak.6 A TABBY in Internet7 magyarországi kutatócsoportja ugyancsak kimutatott nemek szerinti különbségeket a rizikófaktorok között. A cyberbullying elkövetők magatartásait két csoportba sorolták. (1. táblázat) 1. Táblázat: Cyber-‐elkövetők “súlyos” cybermegfélemlítésbe keveredett az elkövetői oldalon (a károkozás előrelátható, kizárható a gondtalanság) Ha az elmúlt 4 hónapban legalább néhányszor... ... gonoszkodó vagy trágár online üzenetet küldött valakinek. ... megalázó helyzetbe hozott valakit azzal, hogy kegyetlen, bántó pletykát terjesztett róla vagy más rágalmazó jellegű káros tartalmat osztott meg róla. ... kamuprofil segítségével mások nevében posztolt és ezzel az illető közösségbeli helyét rombolta.
“enyhe” cybermegfélemlítésbe keveredett az elkövetői oldalon (a károkozás nem egyértelmű, lehet gondatlan magatartás) Ha az elmúlt 4 hónapban legalább néhányszor... ... megosztotta valaki személyes adatait, titkát vagy fotóját az illető engedélye nélkül. ... közreműködött valakinek az online közösségből való kiközösítésében.
5 Choi, Kyung-‐shick (2008). Computer Crime Victimization and Integrated Theory: An Empirical
Assessment. International Journal of Cyber Criminology. 2(1): 308-‐333 6 Cyberbullying Research Center: http://cyberbullying.org/about-‐us/; [2016. március 26.] 7 Threat Assessment of Bullying Behaviour in Youth in Internet: www.tabby.eu; [2016. március 26.]
4
A cyber-‐áldozatok azok lettek, akik az elmúlt négy hónapban legalább néhányszor elszenvedték az alábbiakat. (2. táblázat) 2. Táblázat: Cyber-‐áldozatok Cyber-‐áldozatok (Ha az elmúlt 4 hónapban legalább néhányszor...) ... olyan online üzenetet kapott, amely miatt nagyon elkezdett félni vagy szorongani. ... lejáratták azzal, hogy kegyetlen, bántó pletykát terjesztettek róla vagy más rágalmazó jellegű káros tartalmat osztottak meg róla. ... valaki kamuprofillal a nevében posztolt úgy, hogy ezzel lejáratta és ezzel az illető közösségbeli helyét rombolta. ... valaki engedély nélkül megosztotta a személyes adatát, titkát vagy fényképét. ... kiközösítették egy online közösségből.
Mind a cyber-‐áldozattá, mind a súlyos, mind az enyhe cybermegfélemlítés elkövetőjévé válásnak alapvetően három rizikófaktora volt kimutatható: (1) az iskolában bántalmazott valakit az elmúlt négy hónapban; (2) iskolai (offline) bullying áldozatává vált; és (3) két óránál több időt tölt a neten egy átlagos hétköznap. A súlyos cybermegfélemlítővé válásnál ezeken kívül az elkövető neme volt meghatározó: fiúnak lenni plusz kockázati tényezőt jelent, ekkor ugyanis nagyobb az esélye annak, hogy valamilyen súlyos cyberbullying cselekményt elkövet az illető. További kockázati tényező volt, ha a válaszoló népszerűnek tekintette magát barátai körében a neten. A népszerűség (legalábbis a válaszoló által bevallott, vélt népszerűség) azonban nem volt meghatározó prediktor sem a cyber-‐áldozatok, sem pedig az enyhe cybermegfélemlítővé válás esetében. Kutatások szerint is a népszerű gyerekek azok, akik leginkább belevonódnak a súlyos cybermegfélemlítési tevékenységekbe. Az igazán népszerű csoport nem fél népszerűsége elvesztésétől, a gyakorlat valójában éppen az ellenkezője, az igazán népszerű gyerekek pont úgy tesznek szert még nagyobb népszerűségre, hogyha megmutatják, hogy ki mernek közösíteni, meg mernek támadni a cybertérben valakit – ezzel a magatartásukkal tartják fenn domináns szerepüket a közösségben. Az ő visszatartásukra, alternatív közösségi vezető szerepek kínálására jelenleg egyetlen iskola-‐alapú anti-‐bullying program sincs felkészülve, sem Magyarországon, sem pedig másutt.8 Anti-‐Bullying jó gyakorlatok John Winslade és Michael Williams (University of California San Bernardino, USA) kortárs mentoráláson alapuló csoportfeladatot dolgozott ki az elhúzódó, iskolai kortárs megfélemlítési esetek kezelésére.9 A titkos anti-‐ bullying teameket eddig 38 kaliforniai iskolában alkalmazták és mindegyik intervenció sikerrel zárult, amennyiben a célszemély helyzete is javult és az iskolai bullying is csökkent. Egy ilyen titkos anti-‐bullying team hat főből áll és a tagokat a célszemély (az áldozat) segítségével választja ki a programot felügyelő tanár. A titkos csoportba kerül a két legsúlyosabb bántalmazó gyerek, két, az áldozatot kifejezetten támogató osztálytárs, és két olyan osztálytárs, akinek Az eredményeket az American Society of Criminology Washington DC-‐ben tartott kongresszusán adtam elő, a Massachusetts-‐i és a Dél-‐koreai fiatalokkal összehasonlításban. 9 Winslade, J. & Williams, M. (2012). Safe and peaceful schools. London: Sage 8
5
tudomása volt a megfélemlítésről, de legfeljebb közvetetten, szemlélőként vett részt az eseményekben. A célszemély tehát tud a folyamatról, de maga a team nem tudja, hogy ki a célszemély és hogy valójában az ő mindennapi helyzetének javításáért dolgoznak. A titkos team ezek után 4-‐6 héten át minden héten összeül és a tagok a felügyelőtanár vezetésével megbeszélik a célokat és a tapasztalatokat. A csoport tagjai nem tudják, hogy kifejezetten egy emberért, a célszemélyért dolgoznak, ehelyett azt a feladatot kapják, hogy egy osztály vagy az egész iskola hangulatát javítsák. Mivel nem tudják, ki az áldozat, így nem is képesek őt kellemetlen helyzetbe hozni. Tehát több, esetleg bosszú-‐alapú támadás semmiképpen nem éri a célszemélyt. Az elképzelésnek az az alapja, hogy nem hibáztatni akarják az áldozatot vagy rásütni a “problémás gyerek” bélyeget, hanem segíteni neki. A megfélemlítésben résztvevőket mint team-‐tagokat nem szidják meg, nem mondják nekik, hogy hagyják abba, amit egyébként is jó eséllyel letagadnának. Ehelyett új szerepbe, a segítő szerepébe kerülnek, amivel még egyfajta vezető szerep is jár: ők találhatják ki, a többi csoporttaggal egyetértésben, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak az iskolai klíma jobbá tételére. A csoport feladata kitalálni, hogyan tegyék boldogabbá az osztály napjait; öt ilyen jótettet kell kitalálniuk és felosztani egymás között a feladatokat (pl. együtt ülni a mellőzött gyerekekkel ebédnél, kedvesen üdvözölni a többieket, gratulálni az embereknek a jó jegyért, az elért eredményért stb.) Mindeközben a szupervízor tanár nemcsak a titkos teammel találkozik, hanem az áldozattal is, akit kikérdez, javult-‐e a helyzete, illetve meddig akar benne maradni a körben (az áldozat a 4-‐6 hét elteltével is kiléphet a titkos körből). A program legvégén a felügyelőtanár mégegyszer összehívja a csoportot, kikérdezi őket a tapasztalataikról és megköszöni a munkát, az igazgató pedig ad egy igazolást arról, hogy eredményes titkos csoportmunkát végeztek. A megfélemlítők a csoport tagjaiként felismerik a lehetőséget, hogy más helyzetben legyenek dominánsak, gyakorolják a vezető szerepet. Új, pozitív identitásukhoz általában a program befejeztével is ragaszkodnak. Az áldozatnak pedig nem kell félnie a bosszútól, vagy az áldozati szerep súlyosabbá válásától, a stigmatizálódástól. Jacob Flardh és Lars Arrhenius (FRIENDS International Center Against Bullying, USA és Svédország) a legnagyobb anti-‐bullying nonprofit szervezettel rendelkezik Svédországban, 50 alkalmazottal, az Egyesült Államokbeli Coloradóban pedig 2015 novemberében nyitottak irodát. Iskolákkal, iskolai előkészítőkkel, sportklubokkal működnek együtt megfélemlítés elleni tréningek fejlesztésében. A programjaikban résztvevő intézményekben adatokat gyűjtenek a résztvevő iskoláktól és rendszeresen mérik tevékenységük hatásfokát. Az intézmények a szükséglet-‐felmérést követően aktívan közreműködnek a testre szabott prevenciós és intervenciós programok kidolgozásában. 10 Programjuk része az iskolai és a cyber-‐bullying, az iskolák közti kooperáció és a network kiépítése, a tanárok képzése a helyzetek felismerésére, kezelésére és megelőzésére, a kortárs mentorok képzése, a szélsőséges (nagyon alacsony vagy kiugróan magas) közösségi státuszú tanulók problémái, a társas-‐érzelmi tanulási 10 Friends. International Center Against Bullying: http://www.friendsinternationalcenter.com/;
[2016. március 26.]
6
módszerek alkalmazása. Tapasztalatuk szerint azokban az iskolákban, amelyek nem ismerik el a megfélemlítés jelenlétét, a bullying súlyosabb formákat ölt és gyakrabban jelenik meg. Hannah Thomas (University of Queensland, Ausztrália) a bullying-‐kutatások evolúciójáról beszélt. Az első empirikus tanulmányok az 1970-‐es években készültek; Dan Olweus ekkor dolgozta ki saját iskolai erőszakprogramját, amelyet 2001-‐ben egész Norvégiában bevezettek és ma már az Egyesült Államok minden államában, Ausztráliában, Új-‐Zélandon és Európában is alkamazzák egyes moduljait. Az első, empirikus adatokra épülő intervenciók az 1990-‐es években láttak napvilágot. A 2000-‐es években terelődött a figyelem a cybermegfélemlítésre és a 2010-‐es években kezdték kutatni a gyermekkorban elszenvedett bullying mentális hatásait és hosszútávú társadalmi következményeit. Ez utóbbira példa a Global Burden of Disease Project, amelyben a világ több 100 országából összesen több mint 1000 kutató vesz részt. Az egészségügyi mutatókkal kapcsolják össze a bullying elszenvedését, illetve elkövetését. Egyik legfontosabb felvetésük, hogy vajon a bullying csupán olyan előzménye-‐e a mentális betegségeknek, amelyen könnyű fogást találni, mindeközben valójában más, fontosabb eredői vannak a fiatalkori mentális betegségeknek? 11 Legfontosabb megállapításukat azonban minden kétséget kizáróan igazolták. Eszerint mind a fizikai (iskolai) bullying és a kapcsolati erőszak, mind pedig a cybermegfélemlítés elkövetése és elszenvedése magas fokú pszichés stresszel korrelál. Tracy Vaillancourt (University of Ottawa, Kanada) pszichológus szintén a bullying hosszútávú és nemek szerint eltérő hatásaira hívta fel a figyelmet. Míg a fiúknál szignifikánsan apadt az anti-‐stresszhormon (kortizol) szintje a bullying végetértével (pl. akkor, amikor elkezdődött a szünidő vagy ha áthelyezték az áldozatot egy másik iskolába), addig az áldozattá vált lányok több hónappal az események befejeződése után is megőrizték a magas stresszhormon-‐szintet. A másik hormon, amely a 21. századi bullying-‐kutatások központi tárgyát képezi, az a szerotonin, amely szerepet játszik a stressz feldolgozásában. Megfigyelték, hogy akik szerotonin-‐átvivő génje rövidebb allélokkal rendelkezik, azaz kevésbé képesek a stresszt feldolgozni, azok számára a gyermekkorban elszenvedett bullying fájdalmasabb, és ennek hatására tinédzser-‐, illetve felnőttkorban antiszociális magatartási sémák rögződhetnek be. Mindemellett megnő a felnőttkori depresszió kockázata, és párkapcsolati, munkahelyi érvényesülési zavarok keletkezhetnek. Ez az egészségügyi zavar nagy eséllyel egész életen át tartós marad. Mi következik mindebből? Egyfelől az, hogy a bullying következményei felnőttkorban is fennmaradhatnak, és a következő generációknak a családban, illetve az iskolában tanult megküzdési és stressz-‐kezelési sémákban átadódhatnak. Ezért a bullying felnőtt áldozataival és elkövetőivel is foglalkozni kell, számukra szakmai és intézményes segítséget kell nyújtani. Az intézményes 11 Scott, J. (2015). Bullying: A modifiable risk factor for mental illness. Queensland University, https://www.ranzcp.org/Files/Conference/VIC-‐Branch-‐ 2015/Bullying-‐A-‐modifiable-‐Risk-‐Factor-‐for-‐Mental-‐Illne.aspx; [2016. március 28.]
7
lelki segítség a szociális jóléti ellátás része kell, hogy legyen, amit az állam kell, hogy támogasson. Másfelől differenciált segítségnyújtást kell biztosítani a genetikailag magas riztikószintű áldozatok számára, akik a stresszel kevésbé képesek megbirkózni és akiknél a bullyingnak hosszútávú és messzemenő következményei lehetnek. Kutatásmódszertani ismeretek Michael Rich (Center on Media and Child Health at Boston Children’s Hospital, USA) arról beszélt, hogy az új média – az internet, a digitális kommunikációs eszközök – korában a hagyományos mérési módszerek nem alkalmazhatók a médiahatások mérésére. 12 A médiahasználati szokásokat és médiahatásokat kutató tanulmányok hiányosságoktól szenvednek: még mindig elsősorban a hagyományos médiumok (főként a televízió) hatását kutatják, pedig manapság a gyerekek már a tévénézés helyett online multimédiás tevékenységet végeznek és nem elsősorban fogyasztók, hanem közreműködők (tartalmakat képeznek, osztanak meg, tetszikelnek, véleményt nyilvánítanak stb.). Tehát, sokkal kifinomultabb kutatási módszerekre van szükség. Azonban éppen a multimédiás felületek használata és a tevékenység sokfélesége (akció, reakció és interakció) miatt felmerül az a probléma, hogy nem lehetséges elkülöníteni az egyes médiumok, illetve tevékenységek hatását. Az online média hatásának mérésére szükség van standardizált kutatási módszerekre és tesztekre, meta-‐ analízisekre, vegyes módszertannal felvett adatokra, a kvalitatív és a kvantitatív adatok kollíziójára, a különböző online adatgyűjtési módszerek hasznosítására, de leginkább arra, hogy a megközelítésünk ne egyetlen médiumra, illetve egyetlen tevékenységre korlátozódjon, hanem a médiát környezetként tekintsük és tanulmányozzuk. Erre jó például szolgálnak a legújabb virtuális valóság-‐kutatások, amelyek a játékosok érzelmeire kiváncsiak: hogyan befolyásolja a virtuális valóságban töltött idő és az ott végzett tevékenység a tesztalanyok valóságérzékelését, valóságról kialakított képét. Az ifjúság médiakitettségének becslésére szolgáló komplex módszer a Measuring Youth Media Exposure (MYME).13 A gyermekek online szexuális kizsákmányolása Amanda Lenhart a Pew Research Center kutatásai alapján felállított egy rangsort arra vonatkozóan, hogy milyen veszélyek fenyegetik a gyerekeket az online térben.14 Gyerekek részvételével tartott fókuszcsoportos beszélgetésekből kiderült, hogy ha találkoznak online megismert idegennel, akkor ez nem jelenti, hogy teljesen ismeretlen az illető, hanem általában barátok barátairól van szó. Arra a kérdésre, vajon találkozás előtt milyen biztonsági lépéseket tesznek, 12 John
Tattrie: GUD Alberta study aims to learn how digital world shapes kids. CBC News. October 17, 2014. http://www.cbc.ca/news/canada/nova-‐scotia/gud-‐alberta-‐study-‐aims-‐to-‐ learn-‐how-‐digital-‐world-‐shapes-‐kids-‐1.2802524; [2016. március 27.] 13 Michael Rich, David S. Bickham, Lydia A. Shrier (2015). Measuring Youth Media Exposure. A Multimodal Method for Investigating the Influence of Media on Digital Natives. American Behavioral Scientist. Online: October 2015: 1-‐19 14 Lenhart, A. (2015). How American Teens Use Social and Mobile Technology for Friendship and Romance. FOSI, 2015. Online: http://amandalenhart.com/speaking/; [2016. március 27.]
8
elmondták, hogy utánakeresnek a neten az illetőnek, így ellenőrzik identitását, hogy igazat mond-‐e a személyi adatait illetően. Továbbá, ha tényleg találkoznak az idegennel, ezt nyilvános helyen teszik és megtesznek minden további tőlük telhető óvintézkedést. A Pew Research kutatásának két üzenete van: az egyik, hogy nem az online ismerkedés jelenti a legnagyobb veszélyt a tinédzserekre, hiszen kreatívan használják az online közösségi oldalakat az illető hátterének és kilétének ellenőrzésére. A másik, hogy a kísérleti akciókutatások, amelyek csapdát állítanak tinédzserek számára, akik önként és óvatlanul beülnek az online megismert idegen kocsijába vagy első találkozásként belemennek egy spontán randevúba egyedül, az éjszaka közepén, valószínűleg túloznak a fiatalok elővigyázatlanságát és az őket fenyegető veszélyeket illetően.15 Ethel Quayle (University of Edinburgh, Egyesült Királyság) szerint a legtöbb ártalom alapja valamilyen saját megosztott tartalom (képek, videók vagy más személyes adat). Annak ellenére, hogy a tinédzserek által terjesztett online gyermekpornográfia alkalmas eszköze az online zsarolásnak, a szexuális tartalmú képek tinédzserek közötti megosztásának büntetendővé tételével magukat a tinédzsereket kriminalizáljuk. Pszichológiai szemszögből az intim fotók készítése és megosztása a 21. században a tizenévesek érési és önállósodási folyamatának szerves része. Így a kriminalizálás helyett inkább a primér prevencióra – a felvilágosításra és tudatformálásra – kell energiát fordítani.16 Ennek szellemében a London Metropolitan Police nem indít büntetőeljárást azokban az esetekben, amikor az ismeretlen személy csupán kapcsolatba lép valamely online fórumon a szexuális beleegyezési korhatárt el nem érő személyekkel. Habár a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló európai uniós direktíva 6. cikkelye szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyermekkel való online ismerkedés legfeljebb egy éves szabadságvesztés büntetéssel fenyegetését, hogyha az ismerkedés célja a szexuális visszaélés, 17 a rendőrség már nem jár el az ilyen esetekben, hacsak az ismerkedést személyes találkozás és tényleges abúzus (kontaktbűncselekmény) nem követi. Nemcsak amiatt döntött így a londoni rendőrség, mert a szándék a kapcsolatfelvétel idején még nem bizonyítható, hanem mert céljuk a neten ismerkedő tinédzserek kriminalizálása, akik az ismerkedést követően romantikus viszonyt kezdenek egymással. Laura Higgins (SW Grid for Learning, Egyesült Királyság) ugyanakkor elmondta, hogy a tizenévesek közötti online képcserén, azaz a képek engedély nélküli megosztása eseteiben mégis eljárást kell indítani, ha a képcsere és a megosztás rendszeres. Nem akarnak minden képmegosztó tinédzsert a saját 15 “A
közösségi média veszélye a fiatalokra”: Coby Persin amerikai videoblog-‐író kísérlete, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire könnyű elhinni, amit az online megismert személyek magukról állítanak. http://www.almaimotthona.hu/kozossegi-‐media-‐ veszelye-‐fiatalokra_img-‐1.html#; [2016. március 26.] 16 David N. Jones & Anton Florek (Szerk.) (2015). Child Sexual Exploitation: A Study of International Comparisons. Virtual Staff College & Office for Public Management. July, 2015 pp. 74-‐82. Online: http://www.virtualstaffcollege.co.uk/wp-‐ content/uploads/CSE_main_final_publish_1.0.pdf; [2016. március 27.] 17 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2011/92/EU IRÁNYELVE (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, 6. Cikk, http://eur-‐ lex.europa.eu/legal-‐content/HU/TXT/?uri=CELEX:32011L0093; [2016. március 27.]
9
és a romantikus partnere képe megosztása miatt a szexuális elkövetők regiszterébe (Violent and Sexual Offenders’ Register -‐ ViSOR) tenni, mégis súlyos sérelmet okozhat az ábrázolt személynek – nem annyira az egyszeri megosztás, mint inkább a megosztásból eredő zaklatás. Megjegyezte, hogy a virtuális, tehát nem valóságos gyermeket ábrázoló szexuális tartalmú képek megosztása továbbra sem büntetendő az Egyesült Királyságban. LaMont Walker (Microsoft) elmondta, hogy az Egyesült Államokban nincs egységes szabályozás, az államok esetjogban szabályozzák a gyermekek online szexuális kizsákmányolásának eseteit. Itt főként a cselekmény súlya – azaz a sértett oldalán előálló sérelem nagysága – számít az eljárásban. Walker beszámolt arról is, hogy 2016 januárjában kezdte meg tevékenységét a New York-‐i székhelyű a Tyler Clementy Alapítvány, amely továbbképzéseket tart jogalkalmazók számára a cybermegfélemlítési ügyekben követendő eljárásról.18 Biztonság vs. szabadság, avagy a gyermek digitális szabadságjogai Sonia Livingstone (London School of Economics, Egyesült Királyság) beszámolt az EU Kids Online legújabb elemzéséről, amely a gyermek jogai felől közelíti meg a biztonságos informatikai eszközhasználatot. A felnőttek a gyermekvédelem jegyében túlszűrik a tartalmakat, ezáltal sértik a gyermekek információhoz jutási jogát. A gyermeknek joga van az információhoz való hozzáféréshez, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz az interneten. Az online biztonságra, a kockázatokra és veszélyekre fókuszáló kutatásokat az érintett korosztály megkérdezésével (pl. kvalitatív interjútechnika vagy fókuszcsoport) kell lefolytatni. Ne hozzunk döntéseket a gyerek védelmében a nélküle, még akkor sem, hogyha ezt a “gyermek legjobb érdekének szem előtt tartásával” tesszük.19 A gyerekeket bevonó fókuszcsoportok segítenek tisztábban látni a valódi veszélyeket illetően. Mivel azonban nem tudjuk előrelátni, milyen hosszú távú következményei lesznek az internet-‐használatnak, nem vagyunk képesek megjósolni, milyen személyiségtorzulásokat, ártalmakat okoz, így nehéz megmondani, mi a gyermek “legjobb érdeke”. A gyerekek digitális jogaival kapcsolatban Livingstone javasolja, hogy a piaci keresletet és a biztonsági kérdéseket harmonizáljuk a gyerekek információhoz jutási és szabad véleménynyilvánítási jogaival. Ennek érdekében minden, online platformra fejlesztett új applikációhoz gyermek-‐felhasználóbarát változatot is kell készíteni. Szem előtt kell tartani, hogy az új online alkalmazások felhasználói közül minden harmadik 18 év alatti, azaz gyermekkorú – és még azon alkalmazások esetében is így van, amelyeket nem gyermekek számára fejlesztettek. A fiatalok közéleti tevékenységei és az online közösségi média szerepe Jörg Matthes (Universitaet Wien, AdME Research Group, Ausztria) pszichológiai szempontból közelíti meg a fiatalok közösségi média-‐részvételét. Kutatásukban vizsgálták, hogy milyen tevékenységekben mutatnak aktivitást a fiatalok az online közösségi média felületein. Azt tapasztalták, hogy bár a fiatalok 18 Tyler Clementi Foundation: http://www.tylerclementi.org/; [2016. március 27.] 19 A gyermekek alapvető jogait a gyermekek alapvető jogairól szóló ENSZ egyezmény deklarálja.
L.: 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-‐án kelt Egyezmény kihirdetéséről.
10
az online közösségi média elsődleges felhasználói, ezeket a felületeket mégis csak elenyésző mértékben használják a demokratikus jogok, így a politikai, választási diskurzusokban való részvétel gyakorlására. A nyomtatott sajtófogyasztáson túl az online sajtófogyasztás mértéke is alacsony a körükben, de a spontán politikai töltetű megmozdulásokban (pl. a Facebookon szerveződő demonstrációkban) a részvételi arányuk mégis magas. Ezek ismeretében nem meglepő a kutatásnak az a megállapítása, hogy a politikai posztoknak csak 4%-‐a koncentrál a fiatalokra, és ezen belül a politikai posztoknak csak 0,4%-‐a hívja fel kifejezett aktivitásra a fiatal korosztályt. Ebben az ignoráns politikai környezetben a fiatalok nem érdekeltek a politikai üzenetek meghallgatásában. A másik oka a fiatalok politikai inaktivitásának, hogy az online felületeken megjelenő posztok csak 2,3%-‐ban tartalmaznak érvelést valamilyen állítás ésszerűsége mellett, illetve igazolják valóságtartalmát, és ez nem segít a logikus és okkereső gondolkodás elterjesztésében. Ehelyett a posztok inkább felszínes ismeretekről árulkodnak (az újságírók között is), ezt mutatja, hogy az online hírfelületeken közölt hírek 82,7%-‐a nem tartalmaz forrásmegjelölést. Amíg az online véleménynyilvánítás joggyakorlata kialakulatlan és sem a tagállami, sem pedig felettes bírói fórumok (lásd Emberi Jogok Európai Bírósága) nem képesek egyensúlyt találni a rágalmazás, becsületsértés elleni védelem és a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető joga érvényesítése között (gondoljunk csak az EJEE eseteire az online sajtó harmadik személyek által elhelyezett kommentekért való felelőssége megállapítására; 20 megjegyzés a Szerzőtől), addig nincs értelme bátorítani a fiatalokat az érdemi politikai részvételre az online fórumokon, hiszen a politika éppen az a terület, ahol könnyen belefuthatnak egy rágalmazási/becsületsértési perbe. Míg az online közösségi oldalak leginkább a magánszférát érintő tartalmak kifejezésének terepei, addig a politika a közszférát érintő téma. Emiatt nehéz lehet a magánéleti szféra területére becsatornázni a közéleti aktivitást. Az előadó arra a következtetésre jut, hogy oktatni kell a felelős közösségi médiahasználatot – a posztok impakt-‐értékét, a posztok továbbélésével járó társadalmi felelősségvállalást (pillangó-‐effektus, mikrofolyamatok) –, ennek különösen a menekültválság idején mutatkozik meg a jelentősége, amellyel kapcsolatban megjelent online posztok már eddig is jelentősen befolyásolták a migránspolitika alakulását.21
20 Delfi AS v. Észtország, no. 64569/09. EJEB 2013, Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete and
Index.hu Zrt. v. Hungary, no. 22947/13. EJEE 2016 21 A projektről bővebben l.: http://advertisingresearch.univie.ac.at/research/current-‐projects/; [2016. március 25.]
11
