Pap Nárcisz1 – Pap János2 A termésbecslés és terméselemzés jelentősége a precíziós kukoricatermesztésben The importance of yield estimation and yield analysis in precision corn production
[email protected] 1Nyugat-Magyarországi 2Nyugat-Magyarországi
Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, PhD hallgató
Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, egyetemi adjunktus
A XXI. század növénytermesztője komoly kihívások elé néz. Egyrészt a társadalmi elvárásoknak kell megfelelni, másrészt a termelési feltételek változékonysága mellett – talaj, környezet, éghajlat – kell elérni jó eredményeket, megőrizve a termés minőségét. Ezen igények kielégítése közben egyre nagyobb szerephez jut a termesztéstechnológia. Bizonyított tény, hogy eredményt csak a technológiai elemek együttes alkalmazásával, elemzésével, értékelésével érhetünk el a növénytermesztésben. Hatványozottan érvényes ez azon technológiai elemekre, amelyeket érdemtelenül mellőztünk. Ezek közé tartozik az állapotminősítés és termésbecslés az egész évi “nyomon követés”-, az egyes terméselemek termésre gyakorolt hatásának elemzése és az egésznek az alapját adó vetésidő. A növénytermesztéstől elvárt feladatok teljesítése közben indokolt, hogy a termesztő ne csak a végső produkcióra figyeljen, hanem az azokat befolyásoló tényezőkre, technológiai elemekre is gondot fordítson, amelyek meghatározzák a termés alakulását és a különböző évjáratokban ezek jelentős ingadozását okozzák. Ezt akkor éri el a gazda, ha a tenyészidő folyamán megfigyeléseket végez, elemzi a kapott adatokat, nyomon követi a növények növekedését és fejlődését. A betakarítás előtt elvégzett termésbecsléssel és terméselemzéssel kiegészítve pontos képet kap a termést befolyásoló tényezők szerepéről. A tenyészidőben való nyomon követés és termésbecslés alapja a megfelelő számú és véletlenszerű mintavétel. Kísérletünkben a mintavételezés tavasszal és a betakarítás előtt ugyanarról a helyről történt, GPS koordináták segítségével. Több éves tapasztalatunk, hogy a termőhelyi adottság és a jól meg választott agrotechnikai eljárások mellett jelentős hatása van a termésre a vetésidőnek és olyan elemeknek, amelyek eddig kevésbé kerültek a figyelem központjába – mint a vetőmag származása, annak kezelése, a laboratóriumi minőségi értékek mellett a szántóföldi megjelenése, megvalósulása. Az utóbbit a szántóföldi kelés jeleníti meg, amely adott helyen és évben értelmezhető egy konkrét agrotechnika mellett és döntő hatása van a terméstömeg alakulására. A szántóföldi kelés és a kezdeti fejlődés egyedül az állapotminősítés és
381
termésbecslések során értékelhető. A tenyészidő alatt vizsgáltuk és elemeztük azokat a mutatókat, amelyek döntően befolyásolják a terméstömeg alakulását, mint pl. szántóföldi kelés százaléka, fejlettség, vetésmélység. A kukorica termesztésében is alapvető tényező a szántóföldi kelés. Ez az érték nagyban eltérhet és a gyakorlatban el is tér a laboratóriumi csírázás százalékától, mint ahogy ez 2012 tavaszán is így volt. Az ekkor bekövetkező tőszám csökkenést a nagyobb tenyészterületen lévő növény nem tudja nagyobb terméssel kompenzálni. Kísérleteink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagyobb tenyészterület nem ad nagyobb növényenkénti hozamot, a tenyészterület és a termés között a kapcsolat nem szignifikáns. A kísérleti adatok is bizonyítják, hogy a kukorica szemtermését a növényszám, csőszám, a cső hossza- és átmérője, valamint az ezermagtömeg határozza meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy bármelyik terméselem jelentős csökkenését és eltérését az optimálistól a többi terméselem csak nagyon minimálisan vagy egyáltalán nem képes kompenzálni. Az optimális termés – mennyiségi és minőségi értelemben – feltétele, a terméselemek harmonikus együttléte. A vizsgálati eredmények szerint a szemtömeg és a cső hossza között nagyon laza az összefüggés, míg a cső tömeg és a szemtömeg között szoros és szignifikáns összefüggés van. A termesztő egyes külső tényezőket kedvező irányba megtud változtatni, úgy mint a vetés ideje, kivetett mag mennyisége, az egységnyi területre jutó növényszám, az agrotechnikai eljárások, tápanyag-ellátás, a kór- és a kártétel visszaszorítása. Ezen tényezők összhangja mellett sem nélkülözhető az egész évi nyomon követés és elemzés, amelynek segítségével, ráfordítás nélkül tudja a technológiát oly módon változtatni a termesztő, hogy az a legnagyobb termést eredményezze a legkisebb költség mellett. A becslési gyakorlatunk és az eredmények azt mutatják, hogy a 10-40 hektár között a tábla méretével azonos számú mintából kapott eredmények és a ténylegesen betakarított termés hibahatáron belül van.
382
Bevezetés, irodalmi áttekintés A termésbecslés, terméselemzés – amikor gazda egész évben nyomon követi az állomány fejlődését – a növénytermesztő számára az egyéb termelési elemek mellett nagy jelentőséggel bír, Pap (2007). A termésbecslés időszerűségét és fontosságát jelzi az FVM 109/2007. (IX.28) számú rendelete az állapotminősítésről, valamint a várható termés előzetes és végleges termésbecsléséről. Simon (1985) is azon állásponton van, hogy a várható termés ismerete már jóval a betakarítás előtt szükséges. Ez nagyban segít a betakarításra való felkészülésben, az értékesítésben valamint a tárolás tervezésében. Korábban azt is megállapította a szerző, hogy a szubjektív termésbecslés megbízhatóságát elsősorban a becslést végző személy gyakorlata, tapasztalata befolyásolja, de e mellett nem elhanyagolhatóak a termésre ható ökológiai tényezők sem, Simon (1974). Úgy tapasztalta, hogy a termést több, úgynevezett vegetációs elem befolyásolja a növény fejlődésén keresztül és ezen tényezőket a tenyészidőben nyomon tudjuk követni. Ilyen alapvető fontosságú vegetációs elem a vetés ideje, kalászosoknál a bokrosodás és a kalászolás, valamint az érés és betakarítás időpontja, a talaj és éghajlati viszonyok, a fajta az ápolás és a károsítók. Pap et.al. (2009. c.) kísérletei alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a vegetációs elemeket minden évben meg kell állapítani, mivel csak így juthatunk használható és pontos alapadatokhoz. Az évenkénti felvételezést és elemzést támasztja alá a fajták, termőhely, évjárat és a technológia nagyfokú változatossága. A szántóföldi kelés döntő szerepét hangsúlyozza Pap et.al (2011), melynek értékét egzakt módon (Pap et.al 2009. c) az évenkénti állapotminősítés és termésbecslés során állapíthatja meg. A termésbecslés gyakorlati megvalósításában – szerzőktől függően – többféle megoldással, javaslattal találkozunk. Simon (1974) szubjektív és objektív termésbecslésről szól. A szubjektíven belül az állapotminősítést és a számszerű termésbecslést különíti el. Az objektív becslés során mind a termésszámot, mind a terméstömeget megállapítjuk számolással, illetve méréssel. Más munkájában közvetlen és közvetett termésbecslési eljárásokat nevez meg Simon (1985). A közvetlenhez a szubjektív vagy tapasztalati, szemmel való termésbecslést és az objektív (mintavételi) termésbecslést sorolja. Az objektív termésbecslésnél a terméstömeg megállapítására többféle módszert ajánl. Nátr (1985) a termés-előrejelzés pontosságát hangsúlyozza és azt, hogy időben álljon rendelkezésre. Megkülönböztet szubjektív, vagy vizuális értékelést, a termésszám és terméstömeg megállapításán alapuló objektív becslést, és végül a terméshozamot döntően befolyásoló tényezők – pl. időjárás – menetének elemzését. Mint lehetőségről beszél a légi és műholdas elemzés módszeréről is. Több szerző, más és más növénynél az egyes termésképletek mérete vagy tömege alapján állapítja meg a várható termést, amely a kukorica esetében is lehetséges. Kováts és Ragasits (1981) a búzánál az objektív termésbecslést a betakarítás előtt végzi el, amikor is megszámolják a mintatéren található kalászok számát és az első 10 kalász hosszát mérik le. Ezután – minden fajtára külön – táblázatból leolvassák az egy hektár várható termését. Pap et.al. (2010) azt találta, hogy a kalász hossza és a szemtömeg között az összefüggés sokkal lazább, mint a kalász tömege és a szemtermés között, így ez utóbbi pontosabb eredményt ad a végleges termésbecslés során. Kismányoky (1981) a sörárpánál a kalászszámból, az átlagos kalászonkénti szemszámból és a tapasztalati ezermagtömegből számolja ki a várható termést. Pásztor (1981) a kukoricánál mind az előzetes mind a végleges számszerű termésbecslésnél alkalmazza a cső száma és a mérete szerinti becslést. Feltétele a módszernek, hogy a csövek
383
elérjék végleges hosszúságukat és megfelelő táblázat álljon rendelkezésre az egyes fajtákhoz, hibridekhez. A termésbecslés sarokpontja a megfelelő reprezentáció, vagyis a mintaterek hű képet adjanak az egész tábláról. Megfelelő reprezentációt akkor kapunk, ha véletlenszerűen jelöljük ki a mintatereket és azok száma is elegendő ahhoz, hogy az egész táblára vonatkoztathassuk a kapott eredményt. Simon, (1974) szerint a minták száma egy gazdaságban, egy növényre vonatkoztatva 200 db. A mintázott tábla területe alapján megállapíthatjuk, hogy adott táblán minimum hány db mintát kell vennünk. Menyhért (1979) szerint a nem túl nagy tőszám esetén a kukorica még 20%-os tőszám kiesést is pótolni tud az ezerszemtömeg növekedésével. A termésbecslés során legyen alapelvünk, hogy minél több adatot vételezzünk fel – még akkor is, ha rendelkezésre állnak táblázatok – mivel az egyes évjáratok, de még az adott termőhely és termesztéstechnológia is jelentősen módosíthatja az átlagnak számító táblázati értékeket, Pap (2009. b).
384
Anyag és módszer A termésbecslést a Tangazdaság 15 ha-s tábláján végeztük el. A kukorica fajtája NK Octet a vetőmagnorma 76 000 db/ha. A vetőmag tisztasága 97 % és a laboratóriumi csírázás 92%, az ezermagtömege 325 g. 6 nyomvonalon, nyomvonalanként 5, összesen 30 mintatérről vettük a mintát. A tavaszi – első – mintavételezés során megállapítottuk a GPS koordinátákat és így a későbbi mintavételezések is ugyanazon a helyen történtek. A tavaszi – első – állapotminősítés és a számszerű felvételezés során megállapítottuk 5 folyóméteren a növények számát, illetve 5 – 5 növényen részletes elemzést is végeztünk úgy, mint a vetés mélysége, a növény hossza és a levelek száma. A mintatér környékén elvégeztük az átfogó állapotminősítést, melynek során néztük a növények színét, fejlettségét, kórokozókat-kártevőket, a talaj ápoltságát és a gyomviszonyokat. A betakarítás előtt 4 nappal – szeptember. 4. – az 5 folyóméterről betakarítottuk a növényeket. Lemértük a csöves termést és a vegetatív részek tömegét is. A minta teljes feldolgozása növényenként és csövenként történt. Megállapítottuk a csövek hosszát és átmérőjét a cső tömegét és szem tömegét. 5 – 5 kiválasztott csövön szemszámlálást és tömegmérést végeztünk az ezerszemtömeg megállapítása érdekében. Egy mintatérről származó a szemtermés nedvességtartalmát is meghatároztuk. A kapott adatokat Sváb (1981) szerint regresszióanalízissel értékeltük.
385
Az eredmények értékelése A tavaszi – kelést követő – állapotminősítés során – 2012. május. 31. – megállapítottuk, hogy a növények fejlettsége közepes, a színük halványzöld, a kór- és kártevők nem voltak, a talaj kultúrállapota rossz, jelentős a gyomborítás, elsősorban mezei acat által (Cirsium Arvense). Az eredményeket jól szemlélteti az 1. sz. táblázat A tőtávolság az átlagához képest, 22,5 cm - rendkívül nagy eltérések találhatók a 1,0 - 93 cm - s tőtávolságig, a CV értéke magas. A leggyakoribb tőtávolság 19 és 21 között volt, 1. ábra. Az átlagos hektáronkénti növényszám 59 140, melynek szélső értékei 39 621 és 68 013, a CV érték szerint jelentős a heterogenitás. Az átlagos vetésmélység, 5,4 cm. A legkisebb vetésmélység 3,0 cm, míg a legnagyobb a 7,0 cm, nagy CV érték mellett. A leggyakoribb vetésmélységet 5 és 6 cm között mértük. A növények fejlettségét szemlélteti a levelek száma és a növények hossza. Az átlagos levélszám 8,2 a legkisebb levélszám 3, a legtöbb 10, a CV érték nagy szóródást mutat. 22,2 cm az átlagos növénymagasság, melynek szélső értékei 8,0 és 39,0 cm között alakultak, nagy CV értékkel. A leggyakoribb növénymagasság 24 és 26 cm között volt. 1. táblázat n = Tőtávolság 724 (cm)
Kukorica tavaszi állapotminősítése Növény
Vetésmélység
(ezer db/ha)
(cm)
Levelek száma
Magasság (cm)
db/növény
386
Szántóföldi kelés %
min.
1,0
39,621
3,0
3,0
8,0
52,1
max.
93,0
68,013
7,0
10,0
39,0
89,5
átlag
22,5
59,140
5,4
8,19
22,2
77,5
CV %
43,6
10,22
13,2
22,3
34,0
10,3
1. ábra A kukorica tavaszi tőtávolságának alakulása a felvételezéskor 16 14 12
tőtáv cm
10 8 6 4 2
28 29 30 31-35 36-40 41-45 45 fölött
26 27
22 23 24 25
15 16 17 18 19 20 21
13 14
10 alatt 10 11 12
0
tőtávolság kategóriák
A tavaszi – első – termésbecslés illetve állapotminősítés legfontosabb mutatója a szántóföldi kelés. Átlagosan 77,5 % a szántóföldi kelés, amely jelentősen elmarad a laboratóriumi csírázás adataitól és nagy szóródást mutat a legalacsonyabb – 52,1 % - és a legnagyobb 89,5 % érték között. A betakarítás előtt végzett termésbecslés adatait a 2. táblázat tartalmazza. A hektáronkénti növényszám – az elvetett 76 000 db/ha magból - csak 56 880 db/ha lett. Ez azt jelenti, hogy a tervezett kb. 70 000 db betakarításkori növényszámhoz képest 18,7 %-al kevesebb növény van egy hektáron. A szántóföldi kelés és a kipusztulás a vetett magmennyiséghez képest pedig 25,2 %. Ez rendkívül nagy szám, amihez párosul a növényszám nagymértékű heterogenitása is Ez az érték már előre vetíti a terméscsökkenést is, ha figyelembe vesszük az 2. ábrán az összefüggést, mely szerint a nagyobb tenyészterület nem jár együtt nagyobb növényenkénti terméssel. A tenyészterület mérete és a növényenkénti termés között nincs matematikailag igazolt összefüggés.
387
2. táblázat Vizsgált mutató Növény db/ha
Kukorica betakarítási adatai Mintaszám = Min. n
Max.
Átlag
CV%
30
39 621
68 013
56 880
12,3
Tenyészterület cm2
670
906
4650
1734
30,3
Tőtávolság cm
700
1
93
23,3
47,5
Szemtermés g 1 cső (14% víz)
763
1,6
236,5
83,4
58,3
Csutkatermés g 1 cső (14% víz)
763
1,5
40,6
16,3
47,9
Cső hossza cm
763
4,5
24
13,1
25,3
Cső átmérő cm
763
1,6
5,0
3,9
13,6
Harvest index
30
0,41
0,79
0,62
14,4
Termés t/ha
30
1,8
10,4
5,49
30,7
Szemtermés víztartalma %
30
16,1
31,2
21,0
18,9
Csutka víztartalma %
30
19,3
63,1
36,8
25,7
Növény víztartalma %
30
30,7
62,4
44,3
18,4
Ezermagtömeg
150
125,3
422,3
288,9
20,6
Kipusztulás %
30
0,0
23,8
3,31
184
A betakarításkori tőtávolság azonos a tavaszi felvételezés adataival. A különbség a minimálisnak vehető, 3,3 százalékos kipusztulásnak köszönhető, amely nagyon egyenetlenül oszlott meg a mintavételi helyek között. Egy - egy növény szemtermése – 14 % nedvességtartalomnál – nagyon széles skálán mozgott. Mértünk 1,6 g illetve 236,5 g szemtermést is egy növényen. Az átlag 83,4 g volt, kimagaslóan nagy CV százalék mellett, amely az állomány heterogenitását mutatta és azt, hogy a tenyészterület megnövekedésével nem nő igazolhatóan a növény hozama. A 14% nedvességtartalomra számított csutkatermés 1,5 és 40,6 g között volt, az átlag 16,3 g, a CV százalék hasonlóan a szemterméshez nagy, 47,9 %. A Harvest index – szemben a búzával – nagy szórást mutat és – véleményünk szerint – nem alkalmazható a várható termés megállapítására. Az átlagos 0,62 értékkel szemben a legkisebb érték 0,41, a legnagyobb pedig 0,79 volt. A nagy szórást a magas 14,4 CV százalék
388
mutatja. A Harvest index használata azért is megfontolandó, mert betakarításkor magas és nagyon ingadozó az egész növény nedvességtartalma, ami tovább rontja a pontosságot. 2. ábra A tenyészterület és a növényenkénti termés összefüggése 2012. év 350
n ö vén yen kén ti term és g
300 250 200 150 100 50 0 0
1000
2000
3000
tenyészterület cm
4000
5000
2
A mintaterek termése – hasonlóan a többi termés elemhez – nagy szóródást mutat a mintaterek között, 1. és 2. kép, a CV százalék 30,7. A számított átlagtermés 5,49 t/ha, a betakarításkor 5,2 t/ha terméstömeget regisztráltak, a sikeres becslés megfelelő mintaszámnak és a jó mintatér kijelölésnek köszönhető. Legkisebb termés a mintatéren 1,8 t/ha, míg a legnagyobb 10,4 t/ha. Ez azt jelenti, hogy nem állapítható meg a termés 1-2 mintából és fontos a megfelelő mintaszám és a véletlen kijelölés. A mintaterek termésmegoszlását a 3. ábra szemlélteti. A várható termés 80 százaléka a 4 – 7 t/ha kategóriába esik. 1. kép 11. mintatér termése
2. kép 12. mintatér termése
A kukorica csőtermés elemzése rámutat arra, hogy a csőhossz jelentős szórása, következtében nem alkalmas a várható termés megállapítására, 4. ábra. A nagy mintaszám miatt szignifikáns az R érték, amely nem valóságos összefüggés, mert véletlen kiválasztáskor
389
nagy különbségek adódhatnak a tényleges termésben. 4,5 cm és 24 cm csőhosszúságáig mértünk csöveket, az átlag 13,1 cm, 25,3 CV százaléknál. A csövek átmérője kisebb szóródást mutat, 13,6 CV%, 1,6 cm és 5 cm átmérő, az átlag pedig 3,9 cm. 3. ábra Várható termés megoszlása az egyes mintatereken.
35
Százalékos megoszlás
30 25 20 15 10 5 0 1-2
2-3
3-4
4-5
5-6
6-7
7-8
8-9
9-10
10 fölött
Term éskategóriák
A csövek tömege szignifikáns és nagyon szoros összefüggést mutat a tényleges szemterméssel,- 5. ábra-, ezért a pontos terméstömeg megállapításához jól használható. Az összefüggés igaz az eredeti nedvességű cső és szem összefüggésére és a 14 % nedvességtartalmú cső szem összefüggésére is. Az összes csőtömeg ismeretében, ha lemérünk 5-10 csövet, és azt elemezzük akkor nagy pontossággal megállapítható a mintatér várható termése. Ezzel a munka jelentősen meggyorsítható és a becslés pontossága nem szenved csorbát.
390
4. ábra A cső hosszúsága és a szemtermés összefüggése, 14 % nedvességtartalom
5. ábra A cső tömege és a szemtermés összefüggése, 14 % nedvességtartalom 250
250 y = 11,142x - 65,559 R2 = 0,6487 n = 763
200 szemtömeg 14 % víz
szemtermés 14 % víz
200
150
100
y = 0,8762x - 3,9244 R2 = 0,9942 n = 763
150
100
50
50
0
0 0
5
10
15 cső hossz cm
20
25
30
0
50
100
150
200
250
300
cső tömeg 14 % víz
A kukorica víztartalma a betakarításkor 16,1 és 31,2 % között ingadozott, az átlag 21,0 %. A nagy CV százalék miatt azonban egy – két mintából nem becsülhető ez az érték. Hasonló szóródást mutatott a csutka és az egész növénynek a víztartalma is. A csutka víztartalma – átlagosan majdnem kétszer nagyobb (1,75) mint a szem nedvességtartalma, ami az egész növény esetében kétszeres (2,1) érték. Betakarításkor a növények átlagos nedvességtartalma viszonylag magas – 44,3 % - volt. A szemtermés ezermagtömegét a mintaterenként kiválasztott 5-5 darab cső – összesen 150 db – elemzésével állapítottuk meg. Nagy szóródás mellett – 20,6 CV % - kaptuk az átlagos 288,9 g ezermagtömeget, 125,3 g és 422,3 g közötti minimum maximum értékekkel.
391
Következtetések Az első állapotminősítéskor tapasztalt gyenge szántóföldi kelés – 77,5 % - előre jelezte a várható alacsony termésátlagot, amit még a rendkívül száraz évjárat is befolyásolt. A szántóföldi kelés jelentősen eltért a laboratóriumi értéktől. A növények fejlettsége gyenge, színük halványzöld, kiegyenlítetlen, jelentős a gyomfertőzöttség. A tőtávolság a várható növényszám adta 19 cm-hez képest 3,5 cm-el nagyobb, átlagosan 22,5 cm, rendkívül nagy szórással. Az elméletileg számolt – 92 % csírázási értékkel – 70 000 db/ha növényszám helyett átlagosan csak 59 140 db növény volt egy hektáron. Az átlagos 5,4 cm vetésmélységhez képest 3 cm és 7 cm között található az elvetett mag. A vetés mélysége egyenetlen, ami kedvezőtlenül hat a növényfejlődésére. Ezt támasztja alá a növényenkénti 3 illetve 10 db levél és a növényhosszban megmutatkozó nagy eltérés, 8 és 39 cm. Betakarításkor a hektáronkénti növényszám már csak 56 880, ami átlagosan 3,31 %-os kipusztulásnak felel meg. Több parcellán nem volt kipusztulás, míg néhány esetében 20% fölött volt ez az érték. Az alacsony növényszám magával hozta a terméscsökkenést és annak jelentős ingadozását a mintaterek között, a tenyészterület – kipusztulás miatt – megnövekedése nem eredményezett nagyobb növényenkénti termést. Ez jól mutatja, hogy a tenyészterület és a növényenkénti hozam között nincs matematikailag igazolható összefüggés. A betakarításkori tőszám és annak megoszlása azonos a tavaszi felvételezéskor kapott adatokkal. Az egy növényen mért termés nagy ingadozást mutat, 1,6 g és 236,5 g A Harvest index – annak ellenére, hogy erős matematikai és szignifikáns összefüggést mutat a terméssel – nem használható olyan biztonsággal, mint a búza esetében, mivel a megengedettnél nagyobb a szórása. A mintatereken mért termés között nagy a szórás, az átlag 5,49 t/ha, amely jól becsülte a ténylegesen betakarított 5,2 t/ha termést. A sikeres becslés alapja a megfelelő mintaszám és a véletlen kijelölés, amely támpontot nyújtott a várható termés megállapítására. A csövek hossza és azok átmérője nagy szórást mutat, nem alkalmas a várható termés megállapítására. A nagy mintaszám miatt ugyan szignifikáns összefüggést mutat a várható szemterméssel, de a nagy szórás miatt nem megbízható. A cső tömege és a várható szemtermés között az összefüggés 90 % fölötti, ez a paraméter jól és pontosan alkalmazható a termés megállapítására. Ezen érték segítségével az összes mintából kiemelt néhány cső feldolgozásával megállapítható a várható termés, amely meggyorsítja a feldolgozást és a pontosságon sem esik csorba.
392
A kukorica szemtermésének víztartalma 16 és 31 % között ingadozott a mintatereken. A csutka nedvességtartalma 1,75-ször nagyobb mint a szemé, míg a növények víztartalma több mint kétszerese a szemnek. A szemtermés ezermagtömege jelentős ingadozás mellett átlagosan 288,9 g. A 2012. év is alátámasztja, hogy évente érdemes elvégezni az állapotminősítést és a termésbecslést, mert az évjárat miatt jelentős eltérések adódhatnak. A termésbecslés – állapotminősítés – és a terméselemzés a gazda számára egy lehetőség, amellyel választ kaphat a termés alakulását befolyásoló tényezők, technológiai elemek alakulásáról és szerepéről. A termésbecslés, terméselemzés minimális költségek mellett olyan információkhoz juttatja a gazdát, amely könyvből vagy tapasztalatból nem szerezhető meg, ugyanakkor a későbbi évek gazdaságosabb és jobb terméseredményeihez járulhat hozzá. Irodalom 109/2007.(IX. 28.) FVM rendelet Kismányoky, T. (1981) Sörárpa. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Kováts, A. – Ragasits, I. (1981) Búza. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Menyhért, Z. (1979) Kukoricáról a termelőknek. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Nátr, L. (1985) A növénytermesztés elméleti és gyakorlati fejlesztésének új irányai. In. Jiri, P. – Vladimir, C. – Ladislav, H. (szerk) A főbb szántóföldi növények termésképződése. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Pap,J.: 2007. A termésbecslés szerepe és jelentősége. IKR Magazin 2007 Nyár Pap, J – Pap, V. – Pap, N. – Tuller, P.: (2009. a.) A szántóföldi kelés jelentősége. Mezőgazdaság és a vidék jövőképe. Mosonmagyaróvár. Konferencia kiadvány I. kötet. 196-203. Pap, J – Pap, V. – Pap, N. – Tuller, P.: (2009. b.) A termésbecslés értékelése. Mezőgazdaság és a vidék jövőképe. Mosonmagyaróvár. Konferencia kiadvány II. kötet. 255-264. Pap, J – Petróczki, F. – Pap, V. – Gergely, I. (2009. c.) A termésbecslés jelentősége. V. Növénytermesztési Tudományos Nap. Akadémiai Kiadó. 173-176. Pap, J. – Földesi-Pap, V. (2010) A technológiafejlesztés kiindulópontja az állapotminősítés és a termésbecslés. Agrofórum. 21. évfolyam, 6. 14-18. Pap, J. – Pap, N. – Földesi-Pap, V. (2011) A szántóföldi kelés szerepe a borsótermesztésben. Erdei Ferenc VI. Tudományos Konferencia. Kecskemét. I. kötet. 462-466. Pásztor, K. (1981) Kukorica. In Kováts, A Növénytermesztési praktikum. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Simon, B. (1974) Termésbecslés módszerei Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.
393
Simon, B. (1985) Termésbecslés, - biztosítás, kárbecslés. In Menyhért (szerk.) A kukoricatermesztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Sváb, J. (1981) Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó.
394
