AVEL O RASHAJ! JÖN A PAP!

AVEL O RASHAJ! – JÖN A PAP!

Összeállította: Juhász Éva

Előszó: Kocsis Fülöp

Sajtó alá rendezte: Szabó Sándor

Lektorálta: Dr. Seszták István Korrektúra: Szopkó Bernadett

Kiadó: Hajdúdorogi Egyházmegye 4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ .................................................................................................. 4 CIGÁNYPASZTORÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZBAN .................................................... 7 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ A CSEGÖLD-I GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN ....................................................................... 25 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ AZ ENCSI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN ....................................................................... 27 CIGÁNYPASZTORÁCIÓ FELSŐREGMECEN ................................. 29 VALLÁSOS-E A GADNAI CIGÁNY? ................................................... 33 AZ EVANGÉLIUM EREJE - CIGÁNYPASZTORÁCIÓ HODÁSZON ............................................................................................................... 35 HOMROGD – HÁT AZ MEG HOL VAN? .......................................... 39 KÁNTORJÁNOSI - AHOL A CIGÁNYSÁGNAK IS TEMPLOMA VAN ....................................................................................................... 45 A SZOLNOKI SZENT TAMÁS GÖRÖGKATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA ................................................................................................. 51 RAKACASZEND ................................................................................... 55 A MAGYAR CIGÁNYSÁG ÉS A MAGYAR GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ – OBBÁGY MIKLÓS GONDOLATAI ................................ 57 „ÚJ OTTHON A RÉGIBŐL - NYÚJTSUNK SEGÍTŐ KEZET EGYMÁSNAK 2010-11” ......................................................................... 61 GYPSYPASTORATIONAL INITIATIONS IN THE GREEK CATHOLIC CHURCH ......................................................................... 65

ELŐSZÓ

Avel o Rashaj! – Jön a pap! Iskolai munkám során én is hallottam hasonlót a tanterem felől, amikor a folyosón már közeledtem az osztályhoz. Persze, nem cigányul, csak magyarul. Az én esetemben – miként pedagógus társaim esetében is leggyakrabban – a diákok ezzel egymást figyelmeztették, hogy érdemes elhallgatni, nehogy nagyobb baj legyen. Az érkezésem híre – bármily szomorú – inkább fenyegető volt számukra. Nem így volt ez Hodászon. Éppen Sója Miklós bácsi fia, Dr. Sója Szabolcs, mesélte el nekem, hogy amikor kiment édesapja a „kolerásra”, akkor egymásnak adták a hírt: Avel o Rashaj! Jön a pap! No, Miklós bácsi közeledte nem azt jelentette, hogy maradjunk csendben, nehogy büntetést kapjunk. Az ő érkezése sohasem fenyegető volt az ott lakók számára. Épp ellenkezőleg. Fölbolydult a cigánysor, szaladtak a gyerekek, kijöttek az asszonyok a ház elé, odacsoportosultak a férfiak is köréje. Kinek ezt, kinek azt tudott adni. De leginkább jó szót mindegyiküknek. S ezt értékelték legtöbbre, minden más keksznél, cukorkánál, kiscipőnél, ruhácskánál is jobban.

4

Igaz, sokévi, sok évtizednyi munkája volt abban a hodászi papnak, hogy a jövetele ne riasztó legyen. Az köztudott, hogy hamar maguk közé fogadták a hodászi cigányok a jólelkű pap bácsit, de hogy egy-egy ilyen látogatás ne csak pusztán szíves beszélgetés legyen, hanem minden alkalommal egy pici emelkedés, egy-egy lépés az Úr Isten felé – ez kemény, kitartó munka eredménye. Miben tartott ki Miklós bácsi? Az odafigyelő szeretetben, a kifogyhatatlan türelemben, a rászorultak megsegítésében. Aki dolgozott már „terepen”, az tudja, hogy ez a kitartás a kulcsa a hatékony munkának. Könnyű, nagyon könnyű rövid időn belül látványos eredményt elérni. Ez sok helyütt így van, de cigány testvéreinknél különösen. Oly lelkesek, olyan odaadóak, olyan szeretetreméltóak tudnak lenni azzal, aki szereti őket. Annyira hallgatnak a szavára, hogy öröm közéjük menni. Meg is teszik, amit tanácsolnak nekik… egy darabig. De a gyarló, rosszra hajló természet, mely mindnyájunkban jelen van, bizony lassan eltéríti a leglelkesebb követőket is. No, nem csak a romáknál. Jézus is egyedül maradt élete végén, teljesen egyedül. De tudta, hogy semmi sem hiábavaló. Hogy a legapróbb tette is és minden elejtett szava Evangéliummá válik. Éppen azért nem veszett el egyetlen pont vagy egy vesszőcske sem a tanításából, mert hiteles közvetítője volt az Istennek. Ő volt az egyetlen hiteles ember, mi csak utánozhatjuk őt. Az a pap, aki rendületlenül Krisztus szeretetét sugározza, annak sem vész el egyetlen erőfeszítése sem. Egyetlen ötlete és terve sem esik kútba, még ha nem is valósul meg oly látványosan, mint szeretné. 5

Éppen ezért nem látványos eredményekre törekszünk, hanem kitartásra. Krisztus szeretetében. Krisztus tekintetében. Hogy Őrá szegezzük lelki szemeinket, és csakis az ő látásával, az Ő tekintetével akarjuk látni és szemlélni embertársainkat. Így válnak a mi szavaink is Evangéliummá, Jó hírré. Szeretetünk átalakul az Ő szeretetévé. Ezt a szeretetet, ezt a látást és tekintetet akarjuk elvinni embertársainkhoz, legyen az magyar vagy cigány. Ebben áll a cigánypasztoráció lényege: Kitartani Krisztus szeretetében mindvégig. Így bárhová megyünk, Krisztust visszük magunkkal az emberek közé. Ez a misszió, ez a lelkipásztorkodás, hogy közéjük megyünk, hogy közöttük vagyunk, s rajtunk keresztül a ránk bízottak Krisztussal találkozhatnak. Ekkor fogják egymásnak örömmel kiáltani: Jön a pap! Bárcsak mindenütt úgy fogadnának bennünket, görögkatolikus lelkipásztorokat, igehirdetőket, mint Miklós bácsit a Koleráson. Rajtunk múlik, ezen munkálkodunk. Kocsis Fülöp püspök

6

CIGÁNYPASZTORÁCIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZBAN

Elsőként Európában Sója Miklós hodászi görögkatolikus parókus ismerte fel, hogy „minden lelkipásztornak feladata, hogy a nyáj összes tagjával ugyanolyan odaadással törődjön, még ha az más is, mint a megszokott, a többieket pedig ennek hasonló szeretetére nevelje. Nincs mindenhol szükség ruhára, cipőre, élelemre, de a cigányoknak mindenhol szüksége van arra, hogy érezhessék saját emberi méltóságukat, értékes voltukat.” Az Evangélium bármilyen sajátos embercsoportot ér el, mindig a környezethez, a sajátos szituációhoz alkalmazkodva jelenik meg. Erről szól az Ige megtestesülése. A cigányság a pasztoráció területén egy érdekes, különleges színfoltot képvisel. Társadalmi helyzetük, életmódjuk, mentalitásuk, kultúrájuk eltér a társadalom más csoportjaitól, ez nem jelenti azt, hogy csökkentett, redukált Evangéliumot kell hirdetni számukra, hanem először a szociális kérdésekre kell választ találni. 7

Meg kell ismerni kultúrájukat, hogy bizonyos helyzetekben értsük reakcióikat, szokásaikat. Értékeiket be kell építeni az egyházközség értékei közé. Dúl Géza atya szavait idézve „a cigánypasztoráció nem néhány lelkes ember hobbija, hanem a katolicitás következménye”. A cigánypasztoráció elemei: az evangelizáció, a hit terjesztése, a karitatív munka – társadalmi felzárkóztatás, a hagyományápolás, valamint egymás kölcsönös megismerése. A görögkatolikus egyházban a cigánypasztoráció Sója Miklós munkájával kezdődött el az 1940-es években. A hodászi cigányegyházközség átvészelte a diktatúra éveit, amikor az egyház működésének szabadságát bizony súlyosan megnyirbálták. A diktatúra nyomásának terhe alatt születettek és növekedtek újabb kezdeményezések. Az elmúlt 10 évben 100-110 kisebb-nagyobb katolikus kezdeményezésről tudunk. Mindegyiknek közös vonása, hogy nem valamiféle felső utasításra, rendeletre születtek. Az országban folyó cigánypasztorációs tevékenységek elismeréseként 2003-ban a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezte meg az V. Cigánypasztorációs Világkongresszust. Nagy kitüntetés ez a magyar Egyház számára. A Vatikán ezáltal ismerte el a Magyar Katolikus Egyház cigánypasztoráció területén végzett tevékenységét. (Ebben a munkában sokat köszönhetünk Dr. Keresztes Szilárd nyugdíjas görögkatolikus püspöknek.) A cigányság pasztorációjához nem elég papnak lenni, hanem olyan elkötelezett embernek kell lenni, aki életét Istenre építi és ezt szeretetével meg is tudja jeleníteni a mindennapi életben. 8

Napjainkban a cigányok társadalmi felzárkózásának segítése egyrészt missziós feladat, másrészt hosszú távú társadalmi befektetés. A demográfiai mutatók ismeretében nyilvánvaló, hogy a probléma nem csupán kisebbségi és emberi jogi, hanem gazdasági, politikai és végső soron nemzetstratégiai kérdés. Az elmúlt évek egyházi kezdeményezései azt mutatják, hogy van lehetőség, remény arra nézve, hogy a cigányság helyzetén, életminőségén javítsunk. Ehhez azonban az elkötelezett papok, hitoktatók, pedagógusok, hívek mellett anyagi forrásra is szükség van. 9

A görögkatolikus egyház fő irányvonala az oktatás, a családi napközi hálózat kialakítása, szociális ellátó rendszer működtetése. Részt kívánunk venni az általános iskolák átvételében, a felsőoktatási roma szakkollégiumok kialakításában Nyíregyházán és Miskolcon, családi napközi hálózat működtetése folytán pedig kérjük az egyházi fenntartású normatívák megemelését. LEGHÁTRÁNYOSABB HELYZETŰ KISTÉRSÉGEK (FORRÁS: KSH 2007)

10

A CIGÁNY NÉPESSÉG TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE MAGYARORSZÁGON (FORRÁS: KSH, A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI)

11

GÖRÖGKATOLIKUS NÉPESSÉG TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE MAGYARORSZÁGON

(FORRÁS: KSH, A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI)

A görögkatolikus egyház kifejezetten fontosnak tartja a cigányság helyzetének javítását, hiszen a mellékelt térképek is azt bizonyítják, hogy a cigányság és munkanélküliség tömeges jelenléte megegyezik azon területekkel, ahol a görögkatolikus egyház jelen van. Számos községben sikerült a cigányságot bevonni az egyházközségbe, elvezetni őket Krisztushoz. Kántorjánosiban és Hodászon saját templomuk van. Hodászon megoldott az ellátás a bölcsődés kortól az idősekig. Rendszeresen 12

részt vesznek az országos katolikus cigány találkozón a csegöldi, gadnai, felsővadászi, rakacai és rakacaszendi, sajópetri, felsőregmeci, boldogkőváraljai, ópályi, sajószentpéteri, hodászi, kántorjánosi, garadnai egyházközségek tagjai. A 2010-es évben már regionális találkozót szerveztünk Máriapócson több mint 500 fő részvételével. Rakacaszenden, Szolnokon általános iskolát működtetünk, melyek többségét cigány gyerekek alkotják. Elindult egy új kezdeményezés – a nethittan, folyamatban van több iskola és óvoda átvétele (Homrogd, Miskolcon egy szakközépiskola, Rakaca). A mindennapi gondok, problémák megoldása mellett nagyon fontos egymás elfogadása, megismerése, tisztelete, melyben nagy szerepet kapnak a parókusok, hitoktatók. Pál apostol szavait idézve: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket.” Juhász Éva

13

14

LAKATOS PÉTER „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3, 28) Lakatos Péter vagyok, 29 éves görögkatolikus tanulmányvégzett papnövendék. Egy oláh cigány cerhari (sátoros) család első gyermekeként nevelkedtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kántorjánosiban, igen szegény körülmények között. Édesapám segédmunkás volt, édesanyám háztartásbeli. Van egy 19 éves húgom. Nős vagyok, feleségem Tréfa Henrietta, van egy öt hónapos kisfiunk, Péter Krisztofer. Falumban - mint a legtöbb helyen – elkülönülve éltek magyarok, magyar cigányok, és oláh cigányok. Mióta az eszemet tudom, soha nem volt békétlenkedés a három csoport között, ugyanakkor mindenki tudta a maga helyét, tudta hova tartozik, és hogy ez mivel jár. Nekem, oláh cigányként hamar, már óvodásként rá kellett jönnöm, hogy ez pontosan mit is jelent. Egyik ebéd alkalmával felajánlottam az ételem egy részét egy számomra kedves magyar lánynak, aki tőlem nem - viszont a mellettem ülő magyar fiútól elfogadta azt. Haza mentem, és anyukámtól ezt kérdeztem: Sostar hadi? Miért van ez? Mire ő in medias res csak ennyit mondott: Tu rom han. Te cigány vagy. Nem magyarázta meg, hogy ez pontosan mit jelent, csak annyit, hogy te cigány vagy.

15

Azóta is sokat gondolkodom ezen az egy mondaton, s ahogy az Istenszülő Szűz Mária - én is szívemben forgatom e szavakat. (Vö. Lk 2,19) Próbáltam megvizsgálni minden oldalát ennek a mondatnak. Innen is megnézni, s onnan is megnézni. S arra jöttem rá, hogy ez a mondat azt jelenthette, s talán ma is azt jelenti: Te társadalmilag alacsonyabb szinten állsz, te nehezebben jutsz munkához, rólad hamarabb mondanak negatív ítéletet. Olyan szavakkal illetnek, mint büdös, koszos, lopós, munkakerülő, segélyből élő, alkoholista, sőt, származásodnál fogva bűnözőnek is titulálnak. Ugyanakkor jelentette, s talán jelenti azt is. Ragadd meg a lehetőséget, soha ne add fel, ne adj támadási felületet, ne adj teret a sátánnak, fogadd el az építő jellegű kritikát, s próbálj jobb ember lenni. Jelenti továbbá, hogy a szegénység még nem jelenti azt, hogy hanyagul kell kinézned, nem kell tisztálkodnod, el kell innod minden pénzedet, és teljesen lecsúsznod. Azt hiszem, mindenkinek szíve-joga, hogy magyarként melyiket üzeni, vagy cigányként hogyan értelmezi ezt az üzenetet. Nehéz cigányként minden esetben pozitívan felfogni a minket érő támadásokat, de keresztényként igyekeznünk kell más emberben Istent meglátni, s ahogy Szent Pál apostol tanácsolja: a szeretetben mindent eltűrni (1Kor 13,4). Isten szava, melynek hirdetője az Egyház, sok vigaszt, s reményt tud nyújtani mindannyiunknak. Görögkatolikus Egyházunk nagyon szép, és más egyházak számára is példaértékű, követendő munkát végez, hiszen iskolákat, szociális intézményeket, életet szebbé, jobbá tevő programokat indít cigányok számára, amelyek lehetőséget biztosítanak a hiányok pótlására, s az egymás mellett való békés, krisztusibb élet megvalósítására mindkét oldalon. Egyházunk a 16

történelem során mindig is élen járt a cigánypasztoráció területén, így van múltja, s jelenben végzett munkája is arra enged következtetni, hogy a Mindenható Isten kegyelméből lesz boldog, sikeres jövője is ezen a területen. Magam is egy magyar görögkatolikus pap példája gyanánt döntöttem a papi hivatás mellett. Zolcsák István atya nagyon sokat tett a falumbeli cigányok krisztusibbá válásához. Nem kritikával, cigányozással, büdösözéssel és különböző kifejezésekkel, hanem szeretettel, szelídséggel, alázattal, türelemmel. Nem bírája volt a cigányoknak, hanem orvosa. (Vö. Lk 12, 14) Azt gondolom, hogy felismerte azt, hogy a csecsemőket tejjel kell táplálni. Nem lehet elvárni egyik napról a másikra, hogy jobbá váljanak. Ez egy élet műve, ugyanakkor, ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. (Vö. Mt 19, 26; Mk 10, 27; Lk 1, 37) Gyerekkoromban úgy éreztem, ha ő magyarként megtette ezt, akkor nekem cigányként nemde ugyanezt kellene tennem? Isten meghívott papjának, s neki hála 2007-ben nehéz, de nagyon szép és tanulságos évek után szereztem meg teológiai diplomámat. Három éves lelkipásztori gyakorlatom alatt értek jó és rossz dolgok is. Istentől kapott ajándék, amikor tömött templomban cigányként prédikál az ember, dicséretet kap, és sok-sok gyermek szeretettel veszi körül. De olyan is volt, amikor a püspök által az egyház tekintélyével egy helyen szolgáltam, reverendában voltam, s lecigányoztak, mondván lopni mentem oda, mert a másik helyemen már mindent elloptam, továbbá az áldott állapotban lévő feleségem is oda szüli majd a cigány fattyát. Ezek az emberek is napi szinten templomba járók voltak. Távol álljon tőlem 17

minden ítélet, hiszen bizonyára meg volt a megfelelő oka, amiért erre gondolt, de azt gondolom, ki kell mondani az igazat is nem csak a valót, hogy tisztábban láthassunk. De hálát adok Istennek, mert ezáltal is több lettem, mert boldognak mondhatom magam. (Vö. Mt 5, 11) A legfontosabb dolog, hogy minden embernek el kell fogadnia, hogy ugyanaz az Istentől kapott lélek van bennünk (Vö. Ter 2, 7), ugyanaz az Atyánk (Vö. Mt 23, 9), ugyanaz a Krisztus váltott meg minket (Vö. Jel 5, 9), ugyanaz a jutalom vár minket (Vö. Mt 5, 12), miként nincs cigány vagy magyar mennyország sem. Ugyanazokat a hibákat is képesek vagyunk elkövetni. Ma még talán állok, de holnap már elesek. (Vö. 1Kor 10, 12) Ki ember, és ne vétkezne? Ha a bűnöket nézed, Uram, ki az, aki megállhat előtted? (Vö. Zsolt 130, 3) S az vesse rá az első követ a másikra, aki nem bűnös. (Vö. Jn 8, 7) Sokszor vagyunk sajnos olyanok, mint a farizeusok, s ezt mondjuk: bezzeg mi, mi nem vagyunk olyanok, mint ezek a cigányok, vagy magyarok. (Vö. Lk 9, 11) S arra a kérdésre, hogy hányszor bocsássunk meg így válaszoljunk: hétszer hetvenhétszer, azaz mindig. (Vö. Mt 18, 2122) Mert ha ti nem bocsátjátok meg az ellenetek vétkezőknek, Isten sem bocsátja meg bűneiteket. (Vö. Mt 6, 15) Ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek, mi a jutalmunk? (Vö. Lk 6, 32) Igaz ez, mind magyarra, mind cigányra egyaránt. Egy jámbor magyar néni egyszer azzal illetett a cigány kérdés kapcsán, hogy a tízparancsolat ott kezdődik, hogy ne lopj. Szerintem meg ott, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Vö. Mk 12, 31). S az irgalmas szamaritánus példája is int arra, hogy nem a törvény üdvözít, hanem a szeretet. (Vö. Lk 10, 25-37) Isten akarata a szeretet, nem a betű betartása. S hogy nem az ember van a 18

szombatért, hanem a szombat az emberért. (Vö. Mk 2, 27) Nem ítélkezésre hívott az Isten, hanem szeretetre. Milyen könnyen látjuk meg egymás szemében a szálkát, miközben a sajátunkban gerenda van. (Vö. 7, 1-5). Az ítélet napján sem azt kérdezi Urunk, hogy hányszor is voltál templomban, hányszor fizettél egyház adót, loptál vagy nem loptál. Ő maga kérdezi: adtál-e ennem, adtál-e innom, felruháztál-e, meglátogattál-e? Egyszóval, szerettéle? (Vö. Mt 25, 31-46) Szerettél-e úgy, hogy a világ szemében a legutolsó alkoholista, cigány, csavargó koldusban is - a Moszkvatéren vagy bárhol - Krisztust láttad-e? Láttad-e a szemében a fájdalmat, a nyomort, a kilátástalanságot, a gyászt, az igazságtalanságot? S ha láttad, szívedben megítélted-e? S többnek érezted-e magad, mint ő? Láttad a borsodi kis faluban, hogy biciklijével fát lop a cigány? Láttad a szemében a félelmet is, hogy ha elkapják, mi történik, és a kérdést, ha nem fűt, akkor reggelre megfagynak a gyerekei. Mindezt honnan láttad? A gázfűtéses házadból, a klímás autódból, a bőr kanapéról, a vörösbársonyos székedből, a bankkártyád mögül? Szó sincs arról, hogy a bűn meg lenne engedve bárkinek is, de nem ítélkezhetünk senki fölött. Minden Isten kegyelme. Minden ajándék tőle van. (Vö. Jak 1, 17) De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ha jobb kezem megbotránkoztat, tehát lopok, inkább vágjam le, mintsem ne jussak be Isten országába. (Vö. Mk 9, 43) Jézus azt is meg fogja kérdezni majd, hogy láttad-e annak a szegény néninek a szemében a rémületet, amikor kiraboltad vagy amikor megvertél valakit, láttad-e benne az Istent? Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtó nyittatik nektek. (Vö. Mt 7, 7) 19

Ha Isten megsegít, papként szeretném hirdetni, hogy fontos egymás elfogadása, egymás befogadása, egymás tisztelete, egymás megbecsülése. Mert gazdagodhatunk egymás által. Mert mind azt mondjuk Miatyánk, tehát testvérek vagyunk, testvérek az Úrban, aki érettünk, mindannyiunkért, magyarért, cigányért, élete árán szerzett üdvösséget. Jézus Krisztus örömhíre mindenkihez szól, ugyanakkor mindenkinek meg kell tennie a tőle telhetőt. Mindenkinek saját talentumai alapján. Ki, amit kapott, azzal kell, hogy gazdálkodjon. De aki többet kapott, attól többet követelnek. Hiszek az Atyában, a Fiúban és Szentlélekben, hiszek a Katolikus Anyaszentegyházban, boldog vagyok, hogy a Görögkatolikus Egyház tagja lehetek, mert cigányságomhoz közel állnak szertartásai, dallamvilága, szent szövegei. Büszke vagyok arra, hogy otthonomnak mondhatom. Bízom benne, s imádkozok érte, hogy minél több cigány fiatal fiú és lány hallja meg Isten hívását. Üzenem nektek, hogy ne féljetek Isten hívására válaszolni. Isten már anyánk méhében kiválaszt minket akár papnak, akár szerzetesnek, akár apácának. Akármilyen nehéznek is tűnik, Ő megad mindent hozzá, hogy sikerüljön, csak el kell indulni az úton. Hívlak benneteket én is. Ha van bennetek vágy, hogy papok - vagy hitoktatók legyetek, ne késlekedjetek igennel válaszolni Istennek. Kedves cigány fiatalok! Nagyon nagy szükség van rátok. Értékesek vagytok, ne hagyjátok elhitetni a világgal, hogy selejtek vagytok, hogy nincs rátok szükség. Nagyobb szükség van rátok, mint azt gondolnátok. A Katolikus Egyház, így a Görögkatolikus Egyház mellettetek áll. 20

Azzal kezdtem, hogy cigány vagyok. Igen, valóban az vagyok. De büszke vagyok cigányságomra, kultúrámra, hagyományaimra, hogy több száz éves vándorlás után is beszélhetem a cigány nyelvet, hogy ezen a nyelven dicsérhetem Istent. Sírok, amikor egy szomorú cigány hallgatót meghallok, s táncra perdülök, ha egy ütemesebb cigány zenét hallok. Cigány vagyok, mert Isten cigánynak teremtett, és Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit Ő alkotott. (Vö. Ter 1, 31) Magyar is vagyok. Petőfin és Wass Alberten nőttem fel, Arany Jánosból érettségiztem. Március 15-e nekem is Nemzeti ünnep. Üknagyapám a magyarok oldalán harcolt a II. világháborúban. Magyar nyelvű szépolvasási és szavalóversenyt nyertem. Amikor egy magyar feláll a dobogó tetejére, és a magyar himnusz szól, büszkén húzom ki magam és elérzékenyülök. Büszke vagyok magyarságomra és cigányságomra egyaránt. Több vagyok általa, gazdagabb vagyok általa. Változzon meg mindannyiunk szívében és eszében a gondolkodás. Fogadjuk el egymást és ne ítélkezéssel, hanem szeretettel intsük egymást. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28, 19)

21

22

BALOGH GYŐZŐ „Az életemet a cigánypasztorációnak szeretném szentelni.” Balogh Győző vagyok. 1984.11.28-án születtem Tiszalökön. Az általános iskolát Timáron végeztem, majd a középiskolát Hajdúdorogon a Szent Bazil Oktatási Központban. Kántori képesítéssel és érettségivel, felvételiztem a görögkatolikus szemináriumba, ahová felvételt nyerve Vácott töltöttem egy propedeutikus évet. Ezt követően Nyíregyházán a Szent Atanáz Hittudományi Egyetemen hat évig tanultam teológiát és teológusi diplomát szereztem, valamint ezzel párhuzamosan elvégeztem a tanárképző főiskolát. Tiszavasváriba kerültem gyakorlati félévre, majd Hajdúdorogra, mint teológiatanár és kollégiumi nevelő kerültem. Fél év után az egyházunk által nemrégen átvett Szent Tamás Görögkatolikus általános iskolába kerültem teológia, angol, hittan tanárként, valamint pasztorációs feladatokat ellátó szervező elemként. A hivatásomat nagyon korán, körülbelül 7 éves koromban kaptam meg. Nagyon furcsa volt a családom számára, hogy pap szeretnék lenni, mert még előtte hasonlóról soha nem hallottak. De annyira belém égett az a karácsony este, amikor a Jó Isten meghívott, hogy azóta sehová máshová nem húzott a szívem, csak kizárólag a papi hivatáshoz. Amikor először éreztem azt, hogy pap szeretnék lenni, az mozdított meg, hogy mennyire jó lenne, ha mindig mindenki otthon tudná érezni magát a templomban, mint ahogyan én is. A jövő templomát olyannak képzelem el, ahol cigányok és nem cigányok közösen építünk 23

jövőt. Főleg a mai politikai időkben szeretném ezt különösen hangsúlyozni, az országunkat jelképezi az, hogy mennyire vagyunk képesek összefogni egy cél érdekében mi, akik ugyanannak a földnek vagyunk a szülöttei. Az életemet a cigánypasztorációnak szeretném szentelni, mert rendkívül fontosnak érzem, hogy közülünk egyre többen kerüljenek ki olyan diplomás cigány emberek, akik visszamennek sajátjaik közé élő példaként, s reményt nyújtsanak a többieknek a felemelkedésre vonatkozólag. Diplomás emberként példát szeretnék mutatni, és motiválni minél több társamat, hogy cigányságunkat vállalva álljunk ki és mutassuk meg, hogy vannak olyan tulajdonságaink, amelyek rendkívüli módon integrálhatóak a magyar kultúrába, melyekre mi is büszkék lehetünk.

24

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ A CSEGÖLD-I GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN

Községünkben a cigány kisebbség a görögkatolikus egyházzal Galamb György /1940. 1.1.-1941. 12.31/ lelkész idejében került kapcsolatba. Az eltelt évtizedekben ebbe a vallásba születnek bele, és temetik el halottaikat. Voltak és vannak alkalmak, amikor buzgóságuk nagyobb. Egy-egy ünnepi alkalommal többen részt vesznek hol egy feltámadási, hol egy karácsony esti szertartáson, vagy templombúcsún. Községünk közel 700 lakosából jelenleg a kisebbség létszáma kb. 180 fő. Én 2001 őszén kerültem az egyházközségbe, ekkor még egy közös zarándoklatot szerveztünk a falunkból Máriapócsra. Akkor még közös szervezésben mentünk cigány és nem cigány hívekkel, amiből érezhető volt egyfajta feszültség. Hazafelé jövet a Kántorjánosi Cigány Egyházközség templomát kerestük fel, ahol a kisebbségben felmerült a vágy egy saját közösség kialakítására. Azóta minden évben külön megyünk a kissebség híveivel a cigánybúcsúra, visszaúton meglátogatunk egy útba eső templomot. Így jártunk már Hodászon, Nyírbátor három templomában, Nyírgyulajon, Nyírcsászáriban. 25

Sikeres pályázatnak köszönhetően töltöttünk el egy-egy napot Budapesten és Gödöllőn, Hodászon, Szendrőládon. Két alkalommal szerveztünk falunkban cigány kulturális napot, melyen vendégül láttuk a hodásziakat, napkoriakat, szendrőládiakat és kántorjánosiakat. Néhány családdal részt vettünk Leányfalun és Egerben az országos katolikus cigány találkozókon, és lelkigyakorlaton Máriapócson. Kezdeményeztünk felnőtt elsőáldozást és volt egy házasságrendezés. Az óvodás és alsó tagozatos gyerekek rendszeres hitoktatáson vesznek részt. 2010 szeptemberében 103 fővel vettünk részt Máriapócson a Cigánybúcsún. Öt évvel ezelőtt kántorunk halála miatt, egy cigány származású fiatalembert kértem fel a kántorizálásra. Nagy ellenszegülésbe ütköztünk, de időközben egyházközségi testületi képviselőtag és jelenleg gondnoka lett a közösségünknek. Azt gondolom, ez jelentős eredménye lelkipásztori munkánknak. Nagy Tibor

26

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ AZ ENCSI GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGBEN

Kányban születtem 1946-ban, ahol gyermekként mindig szívesen fogadtuk búcsúk alkalmával a Felsőgagyból érkező cigány zenészeket, akik ebéd idején hangulatos zenével derítették jobb kedvre a vendégeiket. Általános iskolás koromban mindig szívesen fociztunk együtt a cigány fiúkkal, nem ellenük, hanem velük együtt alkotva egy csapatot. Kispapként is hívtam és jöttek is hittanra a cigánygyermekek, bár a harangozó néni rosszallását fejezte ki érte. Másodéves koromban a szeptemberi szemináriumba való bevonulásom alkalmával a vonatig kísértek a cigánygyermekek, és mint az angyalok, úgy énekelték a megtanult énekeket. A máriapócsi búcsúkon is számtalanszor találkoztunk velük. Ezek az emlékek tettek fogékonnyá a kázsmárki iskolai és kápolnai, valamint az Encs-fügödi hittanos cigánypasztorációra. A kázsmárki kápolnaalapítás (1988) után egyre jobban növekedett azoknak a cigányoknak a száma, akik keresztelőre, búcsúra jöttek, vagy egyszerűen csak misére. 1993-ban már 18 cigánygyermeket vittünk a sajópálfalai hittanos évzáróra. Pályázati forrásoknak köszönhetően számos alkalommal voltunk 27

strandolni, vagy látogattunk meg más görögkatolikus egyházközségeket. 1990-től Encsen és Fügödön folytattam tovább a cigánypasztorációs munkát. Részt vettünk a máriapócsi ifjúsági búcsún, rendszeres látogatói voltunk a sajópálfalai hittanos évzáróknak. Voltunk Hodászon, Kántorjánosiban. Folytatódnak körükben a keresztelések, elsőáldozások, temetések, rendszeres látogatói a hittanóráknak, hittanversenyeknek. Petrasevits Dénes esperes

28

CIGÁNYPASZTORÁCIÓ FELSŐREGMECEN

A cigánypasztorációs munkám Felsőregmecen (immáron tizenhatodik éve) nem más, mint hitünk megélése egy olyan nép körében, melynek szülöttei a „világ szemében” olykor botrányosak, sőt veszélyesek. Egy kis időnek el kellett telnie, míg a két fél megtalálta egymást. Köztük tanultam meg az „időmet elfecsérelni”, kapcsolatba lépni, minden számítgatás, várakozás nélkül, „Isten türelmével” nézni a cigányok életére. Persze a cigány eskü, ígéret is hozzájárult. Hála a gondviselő Istennek, hogy cigányaink járnak templomba. Minden vasárnap és ünnepnapokon. Beteg voltam és egyik idős cigány ember megfogadta, ha meggyógyulok, fog járni templomba. Meggyógyultam közel 10 éve, és járnak templomba. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert jönnek hálát adni Istennek gitárral, vonóval és hegedűvel. Felsőregmecen, sőt az egész hegyközben van már házasságra való felkészülés, megjelenik az egyházi esküvő. A keresztelő viszont más. Keresztelés alkalmával új tagot kell befogadni az életbe, a közösségbe, erre csak szent, szakrális helyen, templomban, kápolnában kerülhetett és kerülhet sor. Ezzel nyer bebocsátást az újszülött az életbe, ekkortól válhat romává. Ezért szükség van a

29

kápolnára. A betegség sem magánügy. A beteg mellett kell, hogy legyen valaki. Így hívnak a betegekhez is. A halál szintén olyan esemény, amikor szükség van a papra. Jelen voltam már jó pár temetésen, ahol gondot sem fordítanak az idő múlására, a gyász foga tartja őket, mindent megadva az elköltözőnek. Játékos foglalkozásaink alkalmával persze sok kacagás, móka van, de vidámság mellett tanulás is, és merítenek cigány hagyományaikból. Például kitartást, és állhatatosságot, és a cigány nép fennmaradásának csodáját. Nem lehet néhány sorban beszámolni munkánkról, mert minden egyes nap egy új kihívás. Csoportmunkák kiválasztása, képzések, szolgálatok megszervezése, fenntartása, nem utolsó sorban történelmi visszatekintés, és hogy a hányatott sors után büszkén vállalhatják magukról, hogy „ én cigány vagyok”. Sokat foglalkozunk a hagyományőrzés, cigány kulturális örökségek megóvásával és az öntudat erősítésével. Felmerült a nyelvet nem beszélő közösségi nyelvoktatás bevezetése. Együttműködés keretében közös programjaink voltak és vannak a határon átnyúló szlovák görögkatolikus kassai egyházmegye pasztorális irodájával. Horváth Péter Atya szervezésével többször voltunk a hagyományőrző nemzetközi zene és tánc fesztiválon a Tátrában. Lelki motivációjukban büszkék voltak, mert a cigányzene hallatára minden nemzet hozzájuk jött. Ott vagyunk a máriapócsi cigánybúcsúkon, az országos katolikus cigány találkozókon. Jómagam igyekszem kilépni a merev, hivatalos keretek közül és emberközelbe kerülni a cigányaimmal, segítséget nyújtva, 30

mert manapság ez a legkínzóbb hiány. Ezt próbálnám megtenni most is, előtárva, hogy menyire szükség van a segítségre, óvoda és napközi ügyben. Bodolóczki Emil János esperes

31

32

VALLÁSOS-E A GADNAI CIGÁNY?

Talán sokaknak összeszorul a szíve ennek a szónak hallatán. Főként azoknak, akiket gyermekkora köt ehhez a csereháti településhez, és örömteli emlékekre gondolnak vissza, de azoknak is, akik csak a sajtó felnagyított bűneseteiből ismerik ezt a falut. Egy biztos. Az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult ez a falu is, mint sok minden ezen a vidéken, és ez az átalakulás új kihívások elé helyezi mind az itt maradt magyarokat, vagy ahogy itt mondják, parasztokat, mind pedig a cigányokat. Vallásos-e a gadnai cigány? - tehetjük fel a kérdést - hiszen sok felnőtt cigánynak magyarok a keresztszülei, akik rendszeresen imádkoznak értük. Erre a kérdésre azt kell felelnem, hogy igen. Más világ az, amiben ők élnek, más törvények uralkodnak az ő életükben, de a hitüket nem veszítették el. Nagyon könnyű dolga volna az itt élő atyáknak, ha csak annyit kellene mondani, hogy „cigányok, gyertek a templomba imádkozni”, és a következő vasárnap tele lenne a templom. De ez nem működik így náluk sem, - mint ahogy (nagyon jól tudjuk), a magyaroknál sem. Igenis, egyenként lehet csak őket megnyerni annak, hogy megszokott életükbe a görögkatolikus hit értékeit is el tudjuk helyezni.

33

Talán el kell telnie még néhány évnek, hogy még többen rájöjjenek, a templomban nem kell félni, a temető nem félelmetes, az egyházzal való kapcsolatuk nem merülhet ki abban, hogy kereszteltetnek, temettetnek, és ha nagyon megszorulnak, akkor segítséget kérnek az atyáktól. De egy biztos, egyre többen kezdenek másképp gondolkodni. Saját kárukon tanultak vajon? Nem, inkább a gondviselés segíti és buzdítja őket arra, hogy változzanak. Nem a gyökereket kell feladni, nem a magyarokat kell utánozni és felhagyni hagyományaikat, szokásaikat, hanem alapvető értékeket kell újra maguk elé helyezni, és elérhető célokért igenis keményen küzdeni. Gadna nem tűnik el a térképről. Köszönhető ez talán annak is, hogy immár három éve cigány lett a faluban a polgármester. Talán jobban is hallgatnak rá, talán példaképként is tekintenek rá. De az biztos, hogy könnyebben tud közöttük rendet és fegyelmet tartani. Mi lehet a cigánypasztoráció lényege ebben a faluban? Minél többet köztük lenni, nagyon jól megismerni őket, és a legkisebb előrelépést, fejlődést is megdicsérni, nagyon megdicsérni. Segíteni, vezetni őket egy másik élet, itt a földön egy élhetőbb élet, és az örök élet felé. Bodnár Dániel parókus

34

AZ EVANGÉLIUM EREJE CIGÁNYPASZTORÁCIÓ HODÁSZON

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától 40 kmre, keletre található Hodász. Évszázadok óta élnek itt egymás mellett cigányok és magyarok. A cigány lakosságról az első anyakönyvi bejegyzést 1828. szeptember 30-án egy Michael nevezetű fiú megkereszteléséről olvashatjuk. Ez az adat arra enged következtetni, hogy a cigányok az 1820-as évek elején jelentek meg Hodászon. Többnyire a cerhari (sátorkészítők) törzshöz tartoztak. A falu határában a dögtemető mellett a Kolerásnak nevezett részen, földbevájt kunyhókban, putrikban éltek, s ki-ki a mesterségéből (vályogvetés, kosárfonás, késfenés) próbálta fenntartani családját. A község 3500 lakójából közel 2000 a cigány etnikumhoz tartozik. A község egy jól körülhatárolható, szegregált részén lakik, a több mint 1000 főt számláló cherhári – lovari nyelvet beszél oláh cigány közösség. A hodászi cigányok jelentős része görögkatolikus. Istenhitük mindig megvolt, bár templomba nem jártak és nem tartották az egyházi ünnepeket. Pappal a keresztelőn találkoztak, amivel nem járt stóla, tehát nem kellett érte fizetni; s ha megtehették, halottjaikat is pappal temettették el. A bölcső és a 35

koporsó, az életút e két végpontja volt tehát, amikor az egyházzal kapcsolatba kerültek, s ez így ment több mint egy évszázadon keresztül. Hodászra 1941-ben nevezték ki görögkatolikus lelkésznek Sója Miklóst. A fiatal lelkész a magyarok lelkipásztori ellátása mellett hamar letalál a Kolerásnak nevezett cigány részre is. Itt értő fülekre és érző szívre talált az evangélium üzenetével. Nem csak lelki atyja, de igazi gondviselője lett az itt mélyszegénységben élő cigányoknak. A putriról putrira járást hamarosan felváltotta a közösségi evangelizálás. A 40-es évek közepére a közösség saját erőből egy egyszerű, de számukra nagyon kedves vályog kápolnát épített. Miklós atya pesti ismeretsége révén régi templomi bútorokból fel is szerelték a kis kápolnát. VI. Pál pápa személyes adományából tovább bővült a kápolna. A zenekar elektromos hangszerekkel bővült. A hitélet és az egymáshoz tartozást rendkívül élénk és szoros volt. Miklós atya nemcsak pap, hanem pedagógus is volt, miközben a Bibliát magyarázta, a betűket is megtanította. A közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent. Időközben Miklós atya megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János Liturgiáját, így az istentiszteletet már saját nyelvükön végezhették. Az elsőáldozásra készülvén az atya ekképp vall: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.”

36

Se vagyoni, se hitbeli különbözőség nem osztotta meg a cigányságot. Ez az állapot jellemző volt 1981-ig, Miklós atya nyugdíjba vonulásáig. Mosolygó Béla 1981-es kinevezésekor természetesnek tartotta, hogy mindkét egyházközségnek jó papja legyen. Mindkét egyházközség lelkipásztori gondjait szívén viselte. 1991-ben az egyházközség önerőből, minimális pénzből templomépítésbe kezdett. Külső erők, megosztva az egyházközséget, szektába vitték a közösség jelentős részét. Hitbeli megosztottságuk ma is tart. A cigány egyházközség második papja 12 évi munkálkodás után Kisvárdára kapott kinevezést. 1993 őszén érkezett a közösségbe az új lelkész, Gelsei Gábor. Kinevezési okmányába püspöke két sürgős feladatot szabott: fejezze be a félbemaradt templom építését, és próbálja visszaállítani a hitben kettészakadt közösség egységét. A templomépítéshez egyházmegyei és külföldi segítséget kapott a közösség. 1995 májusában magas rangú vatikáni és állami vendégek részvételével szenteltük fel a templomot. A szentelés napján tettük le a leendő közösségi ház alapkövét, amelyet a Stichting Katolieke Noden Holland alapítvány finanszírozott. A következő évben már avattuk és használatba vettük a 600 négyzetméteres közösségi házat. Ebben szolgálati lakás, konyha, nagyterem, oktatási blokk kapott helyet. Megszerveztük az idősek napközi otthonát, amely közel 50 idős családról gondoskodott. Az oktatási blokkban egymást követték a Munkaügyi Központtal közösen szervezett tanfolyamok. Több egymást követő osztályban a helyi cigányság szinte valamennyi tagja befejezte általános iskolai tanulmányait. Ezt követően OKJ-s tanfolyamokban házigondozó – betegápoló, szociális ápoló, 37

dajkaképző, konyhalány képesítést szereztek. Az itt végzettek jelentős részét foglalkoztatni is tudjuk. 2001-re épült fel a családok átmeneti otthona és a bentlakó szociális otthon. Ezekben a létesítményekben 50 főnek biztosítunk otthont. Működik a jól felszerelt konyhánk, ahol naponta akár 200 adag étel is készülhet. 2009-ben indult a képzés az „Angyalok Kertje” óvodában, aminek egy részét bölcsődévé alakítjuk át. A hodászi cigányság integrálása ezen intézmények révén halad. Hagyományőrzését egyházközségünk fontosnak tartja és támogatja. Számunkra a legnagyobb elismerés és dicséret így fogalmazódott meg: Európába a cigányok a hodászi úton juthatnak. Imádsággal köszönjük meg mindazoknak a támogatását, akik lehetővé tették, hogy intézményrendszerünket felépítsük és használjuk. Sója Miklós öröksége, a hit és az oktatás a mai napig él. Ebben látjuk a kiutat, ebben látjuk a haladás lehetőségét. Hodász kiváló példája annak, hogy miként lehet a hagyományokat megtartva fejlődni, bízva Istenben, aki betölti minden szükségünket. http://www.romatemplom.t-online.hu

38

HOMROGD – HÁT AZ MEG HOL VAN?

Nem az Isten háta mögött, abban biztosak vagyunk. Nagyon is rajtunk tartja a szemét az Úristen, aki „…azt akarja, hogy MINDEN ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére”. Homrogdon a 2006-ban elhunyt Telenkó Miklós esperes úr gyűjtötte először össze a cigány híveket, tanította egyházi énekekre, vitte zarándoklatra, látogatta és segítette őket, ahogyan tudta. A cigányok közül többen szerettek volna az egyházközség életébe bekapcsolódni, de nem ismerték a szertartást, a hagyományokat. Ha el is látogattak a templomba, valahogy nem érezték otthon magukat. Ezért aztán az esperes úr „előképezte” őket az istentiszteleteken való részvételre: megtanította a Szent Liturgia énekeit elsőként több, mint tíz asszonynak, a szokásokat, és jó néhány gitáros éneket is, hogy ne érezzék magukat olyan elveszettnek a hívek között. A templomba járás mellett az országos találkozókon és zarándoklatokon való részvételt is fontosnak tartotta, s igen nagy türelemmel hitoktatta a cigánygyerekeket. Temetésén már hűséges cigányaiból álló összeszokott énekkar búcsúztatta énekével a lelkiatyát.

39

A cigány hívek Isten felé való törekvése nem hunyt ki lelkiatyjuk távoztával. Ezután is sokan jártak templomba, gyóntak, áldoztak, jártak hitoktatásra, zarándoklatra, búcsúkra és az országos találkozókra. Ennek bizonyítására álljon itt az egri cigánypasztorációs konferenciára összeállított beszámoló Mogyoró Rudolfné tollából: „2010 júliusában 39-en indultak útnak a három napos cigány lelkigyakorlatra a homrogdi egyházközségből cigány híveink. A csapatban nagy számmal voltak jelen fiatalok és gyermekek egyaránt. A résztvevők beszámolója alapján, a három nap nem múlt el nyomtalanul. Atya szavai mélyen megérintették a résztvevőket, melyből még sokáig töltekezhettek, hazatérve családjaik körébe. A közös elmélkedések és imádkozások mellett esténként közös éneklésre gyűltek össze a lelkigyakorlatos házban. Míg a nagyok imádkoztak, a kisebbeknek lehetőségük volt kézműves foglalkozásokon részt venni, játszóházazni és lovas szekéren kikocsikázni a meleg vizes forráshoz.... ....Augusztus 15-től Lakatos Péter tisztelendő úr került hozzánk, akinek szívből örültünk. Péter tisztelendő urat már többen ismerték közülünk idejövetelekor, mivel egy évvel ezelőtt már tartott nekünk lelkigyakorlatot, amire mi nagyon büszkék vagyunk és még ma is visszacsengnek szívhez szóló szavai füleinkben. Szeptemberben Péter tisztelendő úr Bibliaórát indított el heti rendszerességgel egyházközségünkben. Hála Istennek és Péter tisztelendő úr jó szervezőkészségének sokan elmélkedtünk közösen, magyarok és cigányok egyaránt. Minden Bibliaórán lehetőségünk nyílt megosztani egymással gondolatainkat, felmerült kérdéseinket. Jó volt közösen elmélkedni kicsiknek és nagyoknak, cigányoknak és magyaroknak egyaránt, lelkiéletünket 40

előbbre vivő témákról, mint pl. Kicsoda Jézus Krisztus? Hit és bizalom; imádság, stb. Még ebben a hónapban, szeptember 18-19-én részt vettünk idén is a katolikus cigány közösségek búcsúján Máriapócson. A búcsúra elkísért bennünket iskolánk igazgatója, Mező István igazgató úr is, Október hónapban minden este rózsafüzért imádkozunk a kápolnánkban különféle szándékokra. Az ájtatosságon nagy számban vesznek részt cigány hívek is. Nagy örömünkre szolgál, hogy sok cigánygyerek kapcsolódik bele a rózsafüzér imádságba. Többen közülük rendszeresen minden nap részt vesznek az imádságon. Az első tizedet minden alkalommal a gyermekek imádkozzák végig a Szűzanya képe előtt. Hétköznaponként a rózsafüzér előtt játszóház várja a gyerekeket, melyre boldogan és lelkesen érkeznek egymást bátorítva, hogy közösen játszhassanak hittanos társaikkal. Idén sem maradhatott el a sokak által kedvelt sport, a foci és az „Adj király katonát!" című közkedvelt játék. Meg kell említenem, hogy rózsafüzér társulatunkban hét cigányasszony is részt vesz, ami nagyon meglepte a magyar társulati tagokat. Évről-évre részt veszünk az úgynevezett Alpha-kurzuson, mely Irotán kerül megrendezésre évente egyszer (10 alkalom). Ez nagyon jó és hasznos számunkra, mert így még közelebb kerülhetünk az Istenhez. A kiscsoportos beszélgetések alkalmával mindenki megoszthatja véleményét és tapasztalatait az adott témában. Mindenki számára értékes beszélgetések szoktak kialakulni egy-egy alkalom végére. A kurzuson résztvevőknek azt hiszem tényleg könnyebb eljutni a mi Istenünkhöz, és könnyebb bekapcsolódni az egyházközségünk életébe is. 41

Idén többször is sor került a gyermekek által kedvelt és várva várt kézműves foglalkozásokra, melyre nagy számban jönnek cigánygyerekek, hogy ily módon is megmutathassák tehetségüket. A cigány családok gyermekei közül nagy számban vesznek részt a hitoktatásban. Vasárnaponként is több gyermek jön el közülük a templomba, ahol tevékenyen - ministrálással - vesznek részt a Szent Liturgián. Élelmiszerosztás is volt több alkalommal az év folyamán. Ezt a helyi Karitász-csoport szervezi, melynek a cigány hívek közül többen is tagjai vagyunk. A munkához az egyházadó befizetésével is hozzájárulnak a cigány hívek.” Hogy mik a távlati terveink? Amit eddig elértünk, abban szeretnénk kitartani. A nehezedő életkörülményekben többet segíteni, de legfőképpen mindent megtenni azért, hogy minél többen eljussanak az egyházi életben való aktív részvétel által az üdvösségre. Ennyit nagy vonalakban. Böjte Csaba atya útmutatásai és biztatása alapján jó lenne, ha tudnánk családi napközit indítani cigánygyerekeknek. Talán az általános iskola is egyházi fenntartásúvá válik Homrogdon – ezt jó lehetőség volna felhasználni. Távlati terveink között egy szalmabrikettáló beszerzése is szerepel, hiszen a tüzelő az egyik legnagyobb gondunk. Szeretnénk a fiataloknak kulturált szórakozási lehetőséget biztosítani. Lehet, hogy ezek nagy álmok, de ha Isten is akarja, megvalósulhatnak. Őbenne bízunk! Juhász Géza parókus 42

43

44

KÁNTORJÁNOSI - AHOL A CIGÁNYSÁGNAK IS TEMPLOMA VAN

Kántorjánosi lakosságának mintegy 36%-a cigány, nagyobb része oláh cigány, kisebb része pedig magyar cigány. Vallási megoszlásukat tekintve reformátusok, görögkatolikusok, illetve pünkösdisták. A telepi élet során vallási életük csak a keresztelésre és a temetésre korlátozódott. Az 1960-70-es években felszámolták a cigány putrikat, cigány telepet és áttelepíttették őket szoba-konyhás lakóházakba. A telepi élet felszámolása során jelentős változás következett be életükben, amely folyamat napjainkban is megfigyelhető a közösségben. A komfortosabb életkörülmények, munkához való pozitív hozzáállás, az egyre gyakoribbá váló miselátogatások kapcsán felhívták magukra a magyarság figyelmét. 1986-ban a Kántorjánosiba kinevezett parókus (Zolcsák István) elhatározta, hogy a szomszédos, hodászi példa nyomán ő is nyájába tereli a cigányságot. Elképzelése sikerrel járt. Eleinte a magyar templomba jártak a cigányok is, valamint a plébános ment le közéjük és tanította őket, később saját, cigány görögkatolikus templomot építettek (1991-1993. okt. 1.), amelyet napjainkban is használnak. 45

A cigány templom építésének gondolatát maguk a cigányok vetették fel a plébánosnak, aki e nemes szándékot támogatta. Az adományokból, pályázatokból összegyűlt pénzből kezdődött el a templom építése 1991-ben, amelyben a cigányság önzetlenül, idejüket, pénzüket, energiájukat nem sajnálva vett részt. Ennek köszönhetően áll nagyon is közel minden görögkatolikus cigány szívéhez a templom. Ahogy ők mondják: „ez a mi templomunk, mi építettük”. A templom nemcsak hitéletükben játszik fontos szerepet, hanem a cigány kultúra, a cigány nyelv megőrzésében is. A telepi élet felszámolása után a templom adott helyet, alkalmat a találkozásra, együttlétre. A templomhoz egy közösségi ház is tartozik, amely helyet ad a különböző szeretet-vendégségeknek, amelyekre többnyire a szomszédos Hodász község görögkatolikus cigány egyházközséget szokták meghívni. A két egyházközség között jó kapcsolat áll fenn, a használatban levő Liturgiát is Sója Miklós hodászi parókus fordította le cigány nyelvre. Hitéletük rendkívül összetett. A meglévő cigány szokásaikból, a magyarságtól átvett vallási néphagyományokból áll, valamint van rá példa, hogy a templomi szertartások mellett otthon gyakorolják az ún. varázsló, mágikus cselekedeteket is, mint pl. rostaforgatás, gyertyaégetés. Búcsújárási szokásaik megegyeznek a magyar felekezet tagjaival, azzal a különbséggel, hogy Máriapócsot a cigányság legfőképpen szeptember 13-án, a cigánybúcsú napján látogatja. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Kántorjánosi katolikus cigány közösségére egy rendkívül erős Mária kultusz jellemző, amely nemcsak a máriapócsi cigánybúcsú jelentőségében mutatkozik meg, hanem abban az eseményben és annak a cigányságra kifejtett 46

hatásában, ami 1992. március 14-én történt. Ezen a napon a cigányok – mivel a templom még nem volt kész - szokásaikhoz híven az egyik cigányasszonynál gyülekeztek imaestre. Már elkezdődött az ájtatosság, mikor egy később érkező egyén azzal rohant be a házba, hogy megjelent a Szűz Máris a kis Jézussal a Holdban. Az eseményt többen többféleképpen látták, egyesek szerint Szűz Mária volt egyedül, mások pedig a gyermek Jézussal látták a karjában, voltak személyek, akik azt állították, hogy szólt hozzájuk Szűz Mária. (Ne félj veled vagyok!) A látomás óta a cigányság ezen a napon minden évben hajnalig tartó ájtatosságot végez a templomban. Az utóbbi évtizedben a szektásodás országos szinten is egyre nagyobb méreteket öltött. A pünkösdista közösség a szabad egyházak közé tartozik, Szentlélek keresztségét valló irányzat. A ‘90-es évek elején Kántorjánosiban is feltűnt a pünkösdisták közössége. Eleinte házról házra jártak téríteni, főként a cigányság körében. Tették ezt azért, mert a cigányságot elég naivnak tartották ahhoz, hogy könnyen ki lehessen szakítani a katolikus egyházból. Számításuk bevált, és napról-napra többen csatlakoztak csoportjukhoz. Főként azok a cigányok, akik mobilisabbak voltak, nem kötődtek erős szálakkal a görögkatolikusok közösségéhez, a cigány templomhoz. Csupán az motiválta őket, hogy tartozzanak valahová, úgy gondolták, az új közösségbe nagyobb szerephez jutnak, vezető tagokká válhatnak. A legnagyobb mértékű áttérés akkor indult meg, amikor a görögkatolikus cigányközösségben megbomlott a harmónia. Egyre több gond, probléma merült fel, lelkészük hozzáállása megváltozott, s kiútnak nem a megegyezést, a béke helyreállítását 47

választották, hanem csalódásukra egy jobbnak vélt közösségben vártak orvoslást. Az elhangzottak alapján, a szektásodás ellenére megállapítható, hogy a cigányságnak az ilyen mértékű vallási megnyilvánulása, amilyennel a vizsgált közösségben is találkoztunk, meglehetősen ritka esetnek számít. Mind ez ideig a hodászi esettel foglalkoztak néhány tanulmány erejéig. A társadalom nagy része meglepődéssel veszi tudomásul, hogy létezik a cigányságnak egy ilyen szervezett hitéleti megnyilvánulása.

48

Az új életkörülményekkel, a telep felszámolásával és a vallási életükben bekövetkezett változásokkal kivívták a falu magyar lakosságától a tiszteletet. Itt nem beszélhetünk etnikai konfliktusokról, hanem magyar-cigány barátságról, jó kapcsolatról. A kutatás eddigi eredményei is azt igazolják, hogy a cigányság ilyen mélységű vallásossága nagymértékben megváltoztatta életüket, gondolkodásmódjukat. Hozzájárult ahhoz, hogy kultúrájuk, identitásuk ne vesszen el, másrészt azonban civilizált, kulturált emberekké váljanak, a társadalom hasznos tagjai legyenek, s ne csak megvetéssel, gyűlölettel nézzünk rájuk, hanem megbecsüléssel, tisztelettel. A magyarsággal való szorosabb kapcsolat során sem vesztették el cigány mivoltukat, de sikerült kivívniuk a magyarság barátságát, közeledését, elismerését is. Hodász és Kántorjánosi példája is azt bizonyítja, hogy van rá mód, hogy a cigányság helyzetén az egyház segítségével javítsunk. Bár időt és komoly erőfeszítéseket igényel. Összefoglaló Juhász Éva: Moro raj jertyiszár – egy görögkatolikus cigányközösség vallási élete c. könyvéből

49

50

A SZOLNOKI SZENT TAMÁS GÖRÖGKATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA

A Hajdúdorogi Egyházmegye 2010. szeptember 1-jén, Szolnokon megalapította a Szent Tamás Görögkatolikus Általános Iskolát. Az újonnan alakult egyházi intézmény a kapuit bezáró, önkormányzati fenntartásban működött Újvárosi Általános Iskola helyébe lépett, és nagymértékben átvállalta elődjének a város közoktatási feladat ellátásában betöltött szerepét. Az alig fél éve alakult egyházi iskola sajátos pedagógiai kihívásoknak néz elébe. Az intézmény Szolnok egyik ipari jellegű városrészében, a posztszocialista társadalmi-gazdasági átrendeződés negatív hatásai által sújtott Újvárosban található, ahol a korábban domináns szerepet játszó szocialista ipari létesítmények leépülésével és bezárásával párhuzamosan drasztikus lakosságcsere, illetve a helyben maradók megélhetési feltételeinek, életminőségének fokozatos romlása következett be. A leszakadó városrészbe a 80-as évek közepén egy cigánytelepet költöztettek, amely mára egy leromlott állapotú, közművesítés nélküli, zsúfolt lakásokból álló szegregátummá vált. A jelenleg 180 tanulót befogadó Szent Tamás Iskola tanulóinak nagyobb része éppen erről a cigánytelepről és 51

közvetlen környezetéből jár iskolánkba, kiegészülve néhány családi krízishelyzet miatt átmeneti otthonokban nevelkedő, alkalmanként állami gondozottként lakásotthonokból érkező kiskorúval. Az iskolánkba járó hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók magas aránya (85 %, ill. 56 %) a gyermekek nehéz családi körülményeiről, rossz szociális helyzetéről, illetve a szülők alacsony iskolázottságáról tanúskodik. Számos olyan gyermek jár iskolánkba, akiknél a szakértői bizottságok sajátos nevelési igényt és tanulási, magatartási nehézségek előfordulását állapították meg. Magas az ún. védelembe vett gyermekek száma is. Az iskolában 13 alsó- és felső tagozatos tanulócsoportban, kis, átlagosan 15-20 fős osztálylétszámok mellett, normál tanterv szerint folyik az oktatás. Szolnokon egy hitéletben aktív, jól szervezett görögkatolikus közösség él, amely alacsony létszámánál fogva a szórványközösség jegyeit viseli magán. A szórványban történt iskolaátvétel a magyarországi görögkatolikus egyház sajátos missziós elköteleződéséről árulkodik, hiszen ott vállalta a hátrányos helyzetű, a társadalom perifériájára sodródott cigánygyerekek oktatását, keresztény szellemben való nevelését, ahol lokálisan sem az egyház erős gyökerei, sem az egyházi oktatás működő hagyományai nem tették volna indokolttá. A cigánypasztoráció nagyobb területébe integrálódó iskolafenntartó szándék tehát a hely adta feltételeken túlmutató, átfogó hitbeli és társadalmi felelősségvállalásról árulkodik a hátrányos helyzetű cigányok, a nehéz sorsú, perifériára szorult emberek irányában.

52

Pedagógiai munkánk alapja A tanítványok keresztény szellemű nevelése. Hittanóráinkon a gyermekek megismerhetik a keresztény világképet és értékrendet, valamint a gazdag görögkatolikus hagyományokat. Iskolánk kápolnája alkalmat nyújt a csendes imádkozásra, az elmélyülésre és lelki feltöltődésre. Közösségi életünk ritmusát a fő görögkatolikus ünnepkörökbe való bekapcsolódás adja. A zarándokhelyekre, görögkatolikus egyházunk központjaiba szervezett osztálykirándulások, valamint a hittanos programokat tartalmazó nyári táborok mind a tanulók személyiségének keresztény szellemű formálásához járulnak hozzá. Pedagógiai munkánk célja A gyerekeket segíteni abban a folyamatban, hogy Istent és embertársait szerető, szépre, jóra fogékony, gazdag személyiséggé, művelt és felelős polgárrá, tisztességes és emberséges, alkotásra és boldogságra képes emberré váljanak. A rászorulókkal való törődés keresztény értékeire és hagyományaira építve fellépni a társadalom perifériájára jutás, a kirekesztődés, a hátrányok újratermelődése és halmozódása ellenében. Szolnok-Újváros hátrányos helyzetű, főként cigány gyermekeit felkészíteni a társadalomba integrált felnőtt lét feladataira, a tanulás és a munka világában való helytállásra.

53

„Megérinteni a társadalom sebeit” Az új egyházi iskola emblémája a Feltámadt Krisztus sebét megérintő Szent Tamás apostol ikonja. Tamás ebben az érintkezésben, találkozásban hitre jut. Fontos számunkra, hogy ne vonakodjunk megérinteni a társadalom sebeit, hogy gyógyító és felszabadító találkozások részesei lehessünk. Jézus példát ad a mély, őszinte megnyílás „pedagógiájára”, Ő maga a szeretet és a megújulás „iskolája”. Iskolánk nevelési és oktatási munkája erre a krisztusi alapra kell, hogy épüljön, hogy szolgáló, őszintén és nyitottan párbeszédet folytató, gondot viselő egyházi intézménnyé váljunk.

54

RAKACASZEND

Rakacaszend Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Miskolctól 56 km-re fekvő település. A Rakaca patak völgyében megbúvó festői szépségű kis település 357 fő lélekszámú, melynek 70%-a cigány. A falu görögkatolikus temploma 1877-ben épült. A Rakacaszendi Görögkatolikus Általános Iskolát és Óvodát 1999. május 14-én alapította Keresztes Szilárd püspök úr, a parókus atya közreműködésével, a helyi görögkatolikus egyházközség és a szülők kezdeményezésére. Azóta az intézmény fő célja a roma gyerekek oktatása, nevelése, társadalmi beilleszkedésük elősegítése, morális, vallási alapok átadása. Az iskolában két összevont alsó tagozatos osztály működik két nevelővel, 24 fővel. Az óvodába jelenleg 21 gyerek jár, akikre egy óvónő és 2 dajka felügyel. A gyermekek lelki gazdagodásáért pedagógusaink mellett az iskolánk lelkésze a felelős. A gyermekek halmozottan hátrányos helyzetű családokból érkeznek, ingerszegény otthoni környezetben nőnek fel, ezért is fontos az iskola részéről a megfelelő oktatói és szellemi háttér megteremtése. A rakacaszendi iskola a kiemelten hátrányos helyzetű település egyetlen oktatási és kulturális intézménye, ezért aktívan részt vállal a falu életében is. Az itt élő gyerekek életét

55

megpróbáljuk jobbá tenni, hogy mindennapjaik örömökben bővelkedjenek. Intézményünk jelmondataként is hangozhat a kijelentés: „Szeretet a Isten.” Mi a hozzánk lehajló Istenről szeretnénk tanúságot tenni pedagógiánkkal, munkánkkal, mert tudjuk, hogy felelősek vagyunk egymásért, kis iskolánkban legfőképpen a most felnövő gyermekekért. A felszólítás minden nap arra indít bennünket, hogy személyes példánkkal és munkánkkal neveljük a ránk bízott gyerekeket. Hittanórákon és templomi szertartásokon szeretnénk tanúságot tenni az emberek között nem válogató, a legkisebbet is megkereső Isten jelenlétéről. Csejoszkiné Szabó Annamária iskolaigazgató

56

Csejoszki Szabolcs iskolalelkész

A MAGYAR CIGÁNYSÁG ÉS A MAGYAR GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ – OBBÁGY MIKLÓS GONDOLATAI

A cigányság és az egyház kapcsolata nagy és fontos kérdés. Nagy a cigányság létszáma miatt, fontos, mert küldetésünk van hozzájuk is. Az első nagypénteken értük is meghalt Jézus Krisztus a kereszten, őket is megváltotta. Az első Húsvétban a cigányok lelki üdvösségére is dicsőségesen feltámadt az Úr. Együtt vagyunk hivatalosak Isten országába. Nagy és fontos, mert erkölcsi értékrendjük társadalmi életünkben egyre inkább meghatározó. Küldetésünk Jézus Krisztustól van, aki a legszegényebbekkel azonosította magát. Ezzel a küldetéssel különösen el kell számolnunk, mert végre Magyarországnak egy olyan szellemiségű kormánya van, amely nem pusztán a szavazólapjukat szereti, hanem a cigány embert is, aki amellett, hogy magyar állampolgár, velünk együtt az Atya gyermeke, a Fiú testvére és a Szentlélek vezetettje. Miért bátorkodom erről a kérdésről írni? Azért, mert egyházunk szívesen veszi és kéri. Azért is, mert olyan faluban születtem, amelyben nagyon sok a cigány és mi falusiak, papjaink lelki vezetése révén 57

megszerettük, magunkkal egyenrangúnak tartottuk őket. Történetesen a mi családi házunk a település olyan vége felé volt, amely közel áll az ún. Cigánysorhoz. Így gyermekként együtt játszottunk és az idősekkel ma is jó barátságban vagyunk. Együtt jártunk a falu egyetlen görögkatolikus általános iskolájába. Olyan vegyesen ültetett minket a tanító néni (Isky Mária), hogy addig tudtunk segíteni a cigánygyerekeknek, míg Mária néni a másik osztállyal foglalatoskodott. A cigánygyerekekkel együtt jártunk templomba is és ők szebben énekeltek, mint mi. Ebben ők segítettek nekünk. A papunk, Bobák János c. kanonok olyan atya volt, aki a pasztorációban legalább 50 évvel megelőzte korát. A község rendelkezésére bocsátott két hegyet. Az egyik rögtön „cigányhegy” elnevezést kapott. A másik neve „lisza-hora” lett. A cigány hegyben Bobák atya kőbányát nyittatott. Az értékes követ az állam megvette utak építésére. Valamennyit kerestünk ezzel a munkával, ha nem is sokat, de megtanultuk a munka tiszteletét. Papunk megtaníttatta a cigányembereket a seprű kötésére és különböző kosarak fonására. Még az idős gyengélkedő asszonyok is gatyamadzagot szőttek. Rakacán akkoriban nem volt kolduló cigány, a cigányságot vezette a pap. Ami termőföldet kapott Bobák atya a községtől, azt csekély bérleményért olyan családoknak adta, amelyekben sok gyermek volt. Így segítette a szegényeket és ő is megélt szerényen. A cigányság pasztorálásában segítséget nyújtott a sok, hitét valóban élő keresztény, úgymond paraszt család, vagyis az egyházközség. Aratáskor adnak a szegényeknek munkát. A kapálni való termékeket harmadába, mást felesbe nyújtották. 58

Apróbb munkákat tejjel, krumplival honorálták. Nálunk akkor nem éheztek a cigányok. A cigány gyerekek megkapták a paraszt gyermekek kinőtt ruháit, cipőit. Ők örültek a szerelésnek, a parasztok lélekben gazdagabbnak érezték magukat. Nálunk senki nem fagyott meg, az egyházközség nagyon szégyellte volna. A „soron” volt egy beteg, béna fiú. Édesanyám minden karácsonyra maga szőtte vászonból küldött velem, beteg cigány testvérünknek új fehérneműt, a Betlehemi Kisded nevében. Nem mondom, hogy néha nem alakult ki feszültség cigányok és parasztok között, de az csak a következő első péntekig tartott, mert akkor a falu népe ment gyónni és előtte feltétel a megbocsátás. Bobák atya után Kisfalusi János atya következett a parókusságban. Ő már előzőleg is kanonok úr mellett szolgált, hasonlóan szerette a szegényeket. Akkor azonban más világ jött. Az egyházközségtől, paptól mindent elvettek. A cigányok nevelésétől is eltiltották a papokat, nehogy rosszra tanítsák őket. Kisfalusi atya a cigányok gazdagítását főleg lelkiekben gondozta. Minden templomi szereplésbe, főleg elsőáldozás alkalmával, versek mondásánál egyformán bekapcsolta őket, s olyankor a sor bevonult a templomba. Húsvét alkalmával a szentelési kosár több kezdett lenni a cigányok részéről, mint a parasztoknál. Az egymást követő jó parókusok és az élő egyházközség nagyobb veszteség nélkül átmentette a cigányok lelki életét is. Talán még ma lehet majd rajtuk segíteni! A helyzet nehéz, mert a paraszt fiatalok elköltöztek a községből, a cigányokat pedig elnevelte a kommunizmus és az ateizmus. Hogy a vallásban való együttnevelkedésünk mennyire hatott a cigányokra, arra jellemző a következő eset: „Nyári este volt. Egy 59

cigány fiatalasszony hóna alatt egy libával beállított hozzánk. Köszönt, ahogy illik, majd kérdezte, hogy Maris néni, ez a liba a soron betévedt az udvarunkba. A lábon levő jelzésből úgy gondolom, hogy ez a maguké. Nézze meg, ha idetartozik, ám tessék. Ha nem, és Maris néni ismeri, hogy kié, mondja meg és elviszem neki. A miénk volt. Édesanyám jó vacsorát küldött a cigány családnak. A lopást nem a cigányok találták ki. Akkor kezdtük mesteri szinten megtanulni, mikor a cséplőgépekhez ellenőröket küldött a Magyar Dolgozók Pártja, és a fejadagon meg a vetőmagon kívül minden terményt be kellett szolgáltatni. A papok ma is segíthetik azt a kormányt, amely életet kíván a falvaknak. Kellő összefogással egy jó önkormányzat 2-3 éven belül önfenntartóvá tehet egy falut, a helyi termelők segítése ebben sokat nyújthat a multiktól való vásárlás helyett. Kérdésem, miként jutottunk oda, hogy most cigánykérdés folyik a csapból is, és amíg vallásosságban együtt éltünk, soha nem volt romaügy. Visszatérni a gyökerekhez és a jelenkori gödörből kimászni Jézus Krisztus nélkül, az evangélium tanítása nélkül nem lehet!

60

„ÚJ OTTHON A RÉGIBŐL - NYÚJTSUNK SEGÍTŐ KEZET EGYMÁSNAK 2010-11”

„A hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” Jak 2, 14-26. Hittel és összefogással A Sajószentpéteri Görögkatolikus Egyházközség látva és együttérezve a térség mélyszegénységben élő honfitársaival, „Új otthon a régiből - nyújtsunk segítő kezet egymásnak“ címmel otthont teremtő felújítási programot indított cigány emberek számára Sajószentpéteren. 2010-ben a tavaszi és nyár eleji áradások Sajószentpéter elszegényedett településrészét is érintették. A Fecskeszögben élnek a legnehezebb sorsú családok, akiknek a napi életvitelhez szükséges anyagi- és lelki javak előteremtése is nagy gondot okoz. Az árvíz mérhetetlen pusztítást végzett a házakban, de az emberek lelkében is. Az egyházközség ezt látva úgy érezte, hogy közösséget kell vállalniuk az itt élők elhagyatottságával, a magukra maradt emberekkel. A feladat megszervezésével és lebonyolításával Barta Józsefet, az egyházközség képviselőtestületi tagját bíztuk meg. A lelki vigasz mellett nem mindennapi összefogás született. Isten segítségével több karitatív szervezet, élén az egyházközség 61

Karitászával, összegyűjtötte a legszükségesebb építőanyagokat, munkaeszközöket. A tárolásban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat segített, az általa fenntartott szakképző iskola udvarát, helyiségeit biztosítva számunkra. A szakmunkás kezeket a megyei cigányvajda, Lakatos Attila finanszírozta. Az összefogás egyik legnagyobb erénye az, hogy az ott élő emberek aktívan vettek és vesznek részt a munkában. Minden háztulajdonos építi, felújítja saját otthonát, de a munka végeztével sem marad tétlen, hanem megy segíteni a szomszédjának, barátjának, ismerősének. Ezt látva a kezdeti pesszimizmus hitet öltött, az itt élők bíznak a változásban. A szükséges anyagokat, munkaeszközöket csak ősz végére sikerült összegyűjtenünk. A téli időjárási viszonyok miatt a munka jelenleg szünetel. Azonban nem akarjuk hagyni a nehezen megszerzett összefogás és bizalom szálait elszakadni. Ezért indítottunk egy cigánypasztorációs lelki programot, amelynek fővédnöke Balog Zoltán államtitkár úr, aki a kormányban e területért is felelős. Személyében nem csak neves támogatót kívántunk találni, hanem ismerve életútját, mint lelkész, aktív munkásként kapcsoltuk be programunkba. Államtitkár úr a kezdetektől figyelemmel kíséri tevékenységünket. Itt volt az első bejáráson a nyár végén, s azóta is rendszeresen kiveszi részét a munkából. Így volt ez 2010. december 18-án is, amikor meghívtuk cigány testvéreinket templomunkba, közös Istendicséretre, lelkigyakorlatra. A lelki útravaló átadását államtitkár úr és Pacsai János esperes, parókus úr tartották /Zakeus illetve Kopernikuszi fordulat címmel/. A lelki nap egyik fénypontja a szendrőládi cigány cursillós énekegyüttes zenés, Istent dicsérő dalainak szolgálata. A közös imádságok, szép 62

dallamok még jobban egybekovácsolták a cigány és nem cigány testvéreinket. Hisszük, hogy az Istenbe vetett hit képes átvezetni bennünket a nehézségeken és segít legyőzni kicsinyességünket. Reményt kaptunk, hogy a rossz tapasztalatainkon és tehetetlenségünkön túl lehet lépni a közös jövő felé. Barta József és Pacsai János parókus

63

64

GYPSYPASTORATIONAL INITIATIONS IN THE GREEK CATHOLIC CHURCH

First in Europe Miklós Sója, the Greek Catholic parish priest of Hodász recognized that, „it’s duty for every pastor to take care of every member of the flock with the same devotion, even if it is different from the others; and to educate the others for similar love. Clothes, shoes, foods are not necessary everywhere, but gypsies everywhere require to feel their own human, valued attribute.” The Gospel reaches whatever specific group of people, it always appears adapting to the environment, to the special situation. The incarnation of the Word is about it. The Gypsies are an interesting, particular dash of colour on the field of pastoration. Their social situation, lifestyle, mentality, culture is different from the other groups of society, it does not mean that, reduced Gospel should be preached to them, but first answers must be found for the social questions. We should get to know their culture to understand their reactions, habits in certain situations. Their values should be built in the values of congregation. Quoting the words of Father Géza 65

Dúl: „the gypsypastoration is not the hobby of some enthusiastic men, but the effect of catholicity.” The elements of gypsypastoration: the evangelisation, the spread of faith, the charity work – closing the social gap, the attendance of tradition and the mutual cognition of each other. In the Greek Catholic Church the gypsypastoration was started by the work of Miklós Sója in the forties. The gypsycongregation of Hodász rode out a storm during the years of dictatorship, when the freedom of the Church’s operation was curtailed sorely. Under the pressure of dictatorship new initations were born and grew. We know about 100-110 lesser or greater catholic initations during the last ten years. The common feature of everyone is that, they were not born because of a superior instruction or an order. As the appreciation of the country’s gypsypastorational activities the Pontifical Council for the Pastoral Care of Migrants and Itinerant People organized the V. Gypsypastorational World Congress in Piliscsaba, in Péter Pázmány Catholic University. Hereby the Vatican regarded the activity of the Hungarian Catholic Church on the field of gypsypastoration. (In this work We may say thank you for a lot to Ph.D. Szilárd Keresztes retired Greek Catholic bishop.) For the pastoration of gypsies it is not enough to be a priest, but to be such a committed man, who builds his life on God and by his love he can visualize Him in everyday life. (Refinement is necessay for the map.)

66

GIPSY PASTORATIONAL INITIATIONS IN HUNGARY

Cigánypasztorációs kezdeményezések Magyarországon

67

Nowadays the helping of the gipsies with the social closing up is on the one hand a missionary duty, on the other hand a long-term social investment. In view of the demographic index it is obvious, that the problem is not only about minority or the human rights, but also economic, political and nation-strategical issue. The initiations of the Church in the last few years go to show, that there is an opportunity, hope of making the quality of the gipsy life better. But this - besides the committed priests, pedagogues, and religious educators - needs financial resources. The main trend of the Greek Catholic Church is to educate, to form a family day-care network, and to run a social providing system. We want to take part in taking over elementary schools, in forming gipsy higher-educational special colleges in Nyíregyháza and Miskolc, and working out the family day-care network therefore we would like to ask for the rising of the Church-run norms.

68

THE MOST DISADVANTAGEOUS PLACES IN HUNGARY (SOUCRE: KSH 2007)

69

GIPSY POPULATION IN HUNGARY (SOUCRE:CENSUS 2001, KSH)

70

GREEK CATHOLIC CHURCH IN HUNGARY

(SOUCRE:CENSUS 2001, KSH)

The Greek Catholic Church considers the mending of the gipsy situation very important, because – as it seems in the attached pictures – the presence of the gipsies and unemployed people is in the same area where the Greek Catholic Church is also presented. We succeeded in involving the gipsies to the parish life, and leading them to Christ in a lot of villages. In Kántorjánosi and Hodász they have their own church. In Hodász the attendance has been solved for everybody. The members of the congregations of Csegöld, Gadna, Felsővadász, Rakaca, 71

Rakacaszend, Sajópetri, Felsőregmec, Boldogkőváralja, Ópályi, Sajószentpéter, Hodász, Kántorjánosi, Garadna regularly take part in the National Gipsy Meeting. In 2010 we organized a regional meeting in Máriapócs with more than 500 participants. In Rakacaszend and Szolnok we have elementary schools, where most of the children are gipsy. The takeover of some other schools are also in process (in Homrogd, Mikóháza, Miskolc, Rakaca). There is a new initiation: the online religious education. Besides the solving of daily problems and troubles, it is very important to accept, get to know, and respect each other, in which the role of priests and religious teachers is very huge. Let me cite Saint Paul’s words: „Therefore accept one another, just as Christ accepted you” (Rom 15:7)

72