1
Pályamű,
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszéke, a Jósa András Múzeum, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület helytörténeti pályázatának a 6. pontjára: „Településem, kistérségem híres szülöttei, neves emberei és életük, munkájuk írott dokumentumai” - témában Pályázó: Salamon Ferenc Sándor, nyugalmazott tanár, - Postacíme az ország nyelvén: 525400 Tg. Secuiesc, str. Budai Nagy Antal nr. 2. jud. Covasna, Romania, - Postacíme magyar nyelven: 525400 Kézdivásárhely, Budai Nagy Antal utca, 2. szám, Kovászna megye, Románia. Telefon: 00-40- 0723374439
2
A NEMZET NAPSZÁMOSAI Mottó: „A tanító szerepe hasonlít a harmatéhoz, melyen ember és marhasereg gázol, de amelynek nyomán virány fakad.” (Kossuth Lajos: Népnevelők Lapja, 1894.) E
cím alatt oktatástőrténetünk múltját szándékszom feltérképezni. Hírneves oktatási
inézmények múltját mutatom be, és olyan tanítói portrékat rajzolok meg, akik földi életüket régen felváltották a boldog örökkévalósággal, de örömtelen, tündérvilágukban kórusokat, énekkarokat alapítottak, közkönyvtárakat és olvasóegyleteket hoztak létre, tanítótestületeket hívtak életre, tanszerkiállítást és tanszermúzeumot szerveztek, pedagógiai lapokat szerkesztettek, szaktanulmányokat írtak, gazdaköröket és faiskolákat teremtettek… (A teljes felsorolást itt fölöslegesnek tarom, s megjegyzem azt is, hogy jelen pályamű – az előbbi felsorolásnak - csak bizonyos részeit meríti ki, a 30 oldalban megállapított terjedelem kötöttséget jelent.) Tanítóelődeim mindenkor és mindenekben, személyes példaadásukkal világítanak a ma emberének is. Megtanítottak hinni és hitemet/hitünket meggyőződéssé ötvözték, miszerint itt élnünk, dolgoznunk, halnunk kell. 1, Utólagos recenzió Berecz Gyula (1) könyve: Háromszék vármegye népoktatási intézeteinek története kilencvenkilenc évvel ezelőtt Brassóban jelent meg. (2) A könyv páratlan értékű kútfő azok számára, akik e megye oktatástörténetét vizsgálják, valamint azoknak is pótolhatatlan kézikönyv, akik többet kívánnak megtudni iskolájuk múltjáról. Berecz Gyula nevével 1880-ban találkozunk: tanító és a fehértemplomi Tanító Egylet elnöke, majd a fiumei állami, elemi és polgári iskola igazgatója. Megyénkbe 1888. szeptember 1-jén kerül Gyöngyössy István örökébe, mint állami iskolaigazgató és segédtanfelügyelő, Eötvös Károly Lajos királyi tanfelügyelő mellé. 1892. március 1-től, május 15-ig a háromszéki tankerület helyettes tanfelügyelője, Dancs Bertalan megérkezéséig. Iskolalátogatásaikor döbbent rá: milyen patinás írott anyag hever parlagon egyházak és iskolák levéltáraiban. Gondolata gyorsan érlelődött. Páratlan szorgalommal elolvas
3 minden olyan történelmi munkát (3), mely szűkebb pátriánkkal kapcsolatos (igaz: egyet sem jelöl meg forrásként!), s már az előszóban kijelenti, szívünk-lelkünk gyönyörűségére: ”...a székelység százados erényét, az önzetlen hazafiságát, minden időkben mocsoktalanul őrizte meg”. 1889 végén szétküldi körleveleit lelkészeknek és tanítóknak, melyekben kéri (nem parancsolja!): ”...küldjenek be nékem minden régi iratot másollatban…”, ami az illető helység iskolájára vonatkozik, 1890 februárjáig, mert, ” Háromszék vármegye népoktatásügyi történetét szándékszom megírni”. E kérelmét több nevelési lapnak is eljuttatja. A korabeli pedagógiai sajtóban bőven találunk erre utalást. (4) Megfeszített munkával dolgozza fel a beküldött anyagrészeket. 1890. február 25-én a Háromszék Megyei Tanító Testület Sepsi-alsó járáskörén, melyet Illyefalván tartottak László Lukács elnökletével, Eötvös Károly Lajos és 35 tanító jelenlétében bemutatta: ”Kilyén (unitárius), Bélafalva (katolikus) és Lécfalva (református) iskoláinak történetét”. (5) A rendszeresen megtartott tanítói köröken ismertetett részek serkentően hatottak a késlekedőkre is. Schneider István a Néptanoda 1892. évfolyamának decemberi számában már ezt írja (valószínű, a teljes kézirat ismeretében): ”...az ilyen természetű irodalmunk a legszegényebb”. (6) Így van: 1872-1910 között csak (!) három olyan könyv lát napvilágot, mely a történelmi Erdély vármegyei népoktatását tárgyalja. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy megyénk jeles tollforgató-tanítói jelentettek meg rövidebb/hosszabb lélegzetű írásokat oktatástörténetünkről, melynek fontossága számottevő, valószínütlennek tartom, hogy Berecz Gyula figyelmét elkerülték volna. Ízelítőül csak néhányat sorolok fel: -
M. Székely János: A kézdivásárhelyi városi államilag segélyezett községi elemi népiskola értesítője 1871-1881-ig, Kézdivásárhely, 25 oldal.
-
M. Székely János: A kézdivásárhelyi államilag segélyezett községi elemi népiskola értesítője az 1881/82 iskolai évről, Kézdivásárhely, 1883. ”Csinosan kiállított, változatos tartalmú füzet, sajnos sok helyütt nem adnak ilyesmire teret” - panaszkodik Schneider István, a Néptanoda szerkesztője.
-
A Háromszék Megyei Tanító Testület Évkönyve, Kézdivásárhely, 1883, Szabó Albert nyomdája, 62. oldal, a Tanító Testület választmányi megbízásából (1882.X.23-24. Zágon) szerkesztették: Baló László – (testületi elnök), Gyöngyössy István (tiszteletbeli titkár), Vajna Károly (jegyző). M. Székely János, Nagy Károly (bizottsági tagok). (8)
-
Gyöngyössy István: Háromszék Megye Tankerületének Népoktatásügye 1887/88-ban. (9)
4 -
Eötvös Károly Lajos: Háromszék vármegye tankerületének népoktatásügye az 1888/89-es tanévben. (10)
Neveléselméleti írásokban is bővelkedünk Balog Albert, Csulak Lajos, Ősz Salamon, Burján Albert, Barabás Mór, Földes Géza, László Lukács, Csinádi Lajos, Sipos Samu neve említhető. Berecz Gyula előfizetési felhívást tesz közzé a Néptanoda és az Iskola és Szülői Ház pedagógiai szaklapokban, majd ezek visszaküldését kéri, közben tanulmányt is közöl: Erkölcsnemesítő egyesület és a tanítók címmel. A monográfia kéziratát 1893. január idusán lezárja, s Alexi nyomdája bámulatos gyorsasággal piacra is dobja. Áprilisban már Földes Géza (Mikes Kelemen szülőfalujában született, tollforgató-szőlőmetsző) könyvismertetését olvashatják az érdeklődők a Népnevelők Lapjában: ”Községek: ismerösöm valamennyi…. Nem tudom árgus szemmel keresni a hibákat… lehetek bizonyos fokig elfogult.” Berecz Gyula előszavában óvatosabban bocsájtja útjára a könyvet: ”Sejtem, hogy munkám nem teljes, sőt tudom, hogy számtalan becses anyag heverhet még az egyes családok levelesládájában, mely nem került birtokomba. ”
Ezzel egyetértek, de a továbbiról: ”Egy
emberélet sem lenne elegendő a megszerezhető adatok összegyűjtésére…” – már más a véleményem: 1974-1993 között végigjártam a megye összes településit, s átolvastam, majd kijegyzeteltem az iskolákra vonatkozó adatokat, s páratlan értékekre bukkantam két világégés és a román hatóságok kétszeri iratanyag „begyűjtése” (1952/1954) után. Családi levéltárakban is búvárkodtam, s 11 tanító-házaspár testálta rám ősei irattárát. A könyv első része a magyar népiskolai tanítás történetének a vázlata. Háromszék vármegye tanfelügyelőinek sorát Antalfi Károllyal (1869) kezdi, holott 1779-től Mártonffy József
a főtanfelügyelője az összes normális és trivialis iskoláknak. Eötvös Károly Lajos
személye körül is ködösítést észlelek: ”A tulajdonképpeni tanfelügyelet Háromszék vármegyében Eötvös kinevezésével veszi kezdetét.” Vitathatatlan: Eötvös Károly Lajosnak múlhatatlan érdemei vannak tanügyi vonatkozásban, de nem volt szakeber, s rövid másfél év után összerúgta a patkót a Háromszék megye tanítóságának elitjével. A parázs sajtóvitában és a Tanító Testület gyűléseinek szópárbajaiban egyértelműen alulmaradt – így 1889-ben elhelyezését kérte, és 1892. január 15-én meg is kapta. Hajdú vármegye királyi tanfelügyelője lett. Távozása a: ”...tanítóságnál fájdalmas meglepetést szűlt...” – állapítja meg Berecz Gyula, de másutt ő maga is elismeri, hogy: ”...főnököm tapintatlanul járt el”. (11)
5 Háromszék vármegye népoktatási intézeteinek története – a második rész. Terjedelménél fogva a monográfia gerince. Jelen esetben pár település iskolájánál észlelhető hiányosságot pótolok: GELENCE: „...a római katholikusoknak már a XV. század elején volt szervezett egyházközségük, templomuk s így bizonyára iskolájuk is. Dacára ennek csak a múlt századtól kezdve vannak adataink, amelyek azonban azt bizonyítják, hogy e községben 1780 körül már két tanító volt alkalmazva…” – állapítja meg Berecz, a beküldött adatok alapján. 1536-ban: „...Nicolaus Hiripinus... (Herepei Miklósról van szó!), publicus notarius... et plebanus de Gelentze...”, „decanusnak” írja magát, tehát Gelence esperesi székhely a XVI. században. Később (a hártyára írott, latin nyelvű szöveg százszázalékosan rongált, következésképpen: kiolvashatatlan): „Stephanus Wasarhewli” a pap, akit 1620-ban „Petrus” pap követ. A XVII. századi tanítók sora így következik: -
1628.VI.27-től: „Rátz Mihály deac scholamester”,
-
1671-től: „Mihály deacus scholamester”,
-
1688.II.23-tól: Polyáni Dobri István „deac scholamester”,
-
1690.I.16-tól: „Berecki Péter deak scholamester”, és
-
???? ”Ferentz deak scholamester”. (12)
HATOLYKA: „Mint régi községnek, mely az 1567. évi regestrumban 17 kapuval szerepel, bizonyára már a XVI. században volt iskolája... régebbi tanítóit nem ismerjük...” – tudjuk meg Berecztől. „Mihály deák scholamester” működésének ideje számomra is ismeretlen, feltehetőleg a XVII. század legvége, vagy a XVIII.század eleje, esetleg mindkét feltételezés igaz lehet. Utódja, „István Mártom diák scholamester” 1705-től oktat... .(13) IKAFALVA: „Az ev.református felekezet már a XVIII. század elején biztosan tartott fenn iskolát. Ezen századnak második felében, 1767 körül, Szacsva György, az oskolamester de, hogy mikor kezdett tanítani és meddig volt ezen álláson azt nem lehet megállapítani. Utóda 1790-ben Szilágyi György, majd Várhegyi István, 1817-ben pedig Kiss György, kit 1824-ben fia, Márton vált fel…” – tudósít Berecz.
6 A felsorolás elejére be kell szúrnom Pethő József nevét: „A tisztelt Mesternek úgymint Pethő Joseph Úrnak által-adtuk a házat két üveg ablakkal, Anno 1754 Die 29 Marty.” A helyesség kedvéért: Kis Márton (és nem Kiss!) működésének kezdetét 1820-ra teszem: „...az Tiszteletes Uzoni Zajzon Lajos Papságában és a Tekintetes Dienes Balázs Úr Curátorsága ideje alatt, a mostani folyó 1820-ik Esztendő Pünkösd Havának 4-ik Napján... Kis Márton az Oskola mester... ”. (14) KISBOROSNYÓ: „...segédtanítót is találunk... ”, írja Berecz. -
1853.X.15. – 1855 között a segédtanító: Kocsis Ferenc, aki „Nagyenyeden nyert képesítést”.
-
1865-1872 között a segédtanító Imecs Mihály. Berecznél a kétszer is megemlített ”Böjte rector” keresztneve Mózes, tehát: „Böjte Mózes a Rector”. (15)
KIS- és NAGYNYÚJTÓD: „Az iskola történetéről alig van számbavehető feljegyezni valónk. Patriarchalis módon folyt itt a tanítás, éppen úgy mint a felekezeti iskolákban általában.” Berecz Gyula név szerint Finta Gáspárt említi, aki 1892-ben „rendes kántortanító”. Egészítsük ki a sort a következő XVII. századi mesterekkel: -
1670.VI.27 – 1676: Péczi (vagy Pécsi) János,
-
1677-1682: Lenkes Győrgy,
-
1683.IV.25. – 1692: ? ? András,
-
1693-1701: Bede András. (16)
KÉZDIPOLYÁN (új nevén: Kézdiszentkereszt): „...1843-ban oly pusztító
tűzvész
dühöngött Polyánban, mely a község legnagyobb részét, a templomot és iskolát is, a benne levő anyakönyvekkel és irományokkal együtt, tönkretette. Mint legrégibb tanítókra, Szőlősy Mihály és Veres Mihály segédtanítóra emlékeznek, mint kik e század elején tanítóskodtak.” –
vallja
Berecz. A tűz martalékát átvészelő okiratok tükrében így néz ki a tanítók sora: -
1781-1810 között bélafalvi Nagy István (Kantában végzett),
-
1798-1810 között segédtanító, polyáni Boldizsár András,
-
1811- ?? (valószínüleg 1835/40-ig) polyáni Szőlősy Mihály, iskoláit Esztelneken és „..scholas humaniores in Csiksomlyó cum laude absolvit...”.
-
1815-1822 között harangozó és segédtanító Bagoly Mihály, 1823-ban Szárazpatakon kántortanító. Kantában végzett.
7 -
? 1835/40 ?-1872 között Páll Antal „as rector”. (17)
KÉZDISZENTKATOLNA: „...iskolája maholnap... 400 év körül jár, mert már 1500-ban ismerjük Kis András iskolamester diákot, ki a szentkatolnai filiális községnek volt tanítója…” – tudjuk meg Berecztől. Szabó Lőrinc iskolamesterig a következő magisztereket ismerjük: -
1650.XI.16. – 1660 között „Ferentz Deak scholamester”,
-
1661-től Szaniszló János a mester,
-
1703-1731 között kászonszéki Felsőfalvi Tamás a deák. (18)
KÉZDISZENTLÉLEK: „Kézdi-Szentléleken van az iskolának Borcsa alapítványa, melytől az egyik iskolának neve is Borcsa iskola.”- igazít el Berecz Gyula. 1846-ban Szentlélek állítja fel megyénk legrégibb ”kisdedóvóját”. 1847-ben Bortsa Elek ozsdolai plébános 5000 forintot adományoz szülőfalujának: ”nevelési célokra...”. (19) A monografia befejező része a Tanügyi Egyesületeket tárgyalja, kevés oldalszámban. A Háromszék Megyei Tanügyi Testület múltjának aprólékos bemutatása már külön téma (lehet). Berecz Gyula 1894 végén elfoglalta új állomáshelyét: Turócz vármegye királyi tanfelügyelője lett. Jött, látott és győzött! 2, Kiss Áron székelyföldi munkatársai A kiegyezés utáni időszak a századfordulóig a magyar pedagógiai irodalom fénykora. A politikai viszonyok elősegítették a neveléstörténeti irodalom kiterebélyesedését. Megjelennek a neveléstörténeti írók: Lubrich Ágost, Franknói Vilmos és Kiss Áron, kiket Békefi Remig és Finánczy Ernő követ. Kiss Áron neveléstörténeti munkáin kívül érdeme az, hogy a magyar pedagógiai irodalom múltját felkutatta. Átfogó munkásságának egyik fő ága a magyar gyermekjáték-gyűjtemény, melynek összeszedegetésében a székelyföldi népiskolák tanítói is derekasan kivették a részüket. Kezdetben (1887) a térségünkben munkáló eleink nem kapcsolódtak be, kellő számmal a gyűjtőmunkába. Így kimondottan a székelyföldi tanítósághoz Kiss Áron felhívást intézett, melyben kérte: ”...az előttük ismeretes dalos játékokat és verses játékokat, aki teheti, hangjegyezve küldje be”. (20) Sok helységben anyag sem volt, sokan pedig így érveltek: ”...a divatból kiment, értelmetlen, illetlen tartalmú, vagy szeszélyes játékot nem
8 gyüjtenek.” (21) Nem így állott a helyzet a Székelyföldön! 1888-ban a Háromszék Megyei Tanító Testület választmánya leszögezi, – amelyet a március 28-iki gyűlésen a megyeközpontban tartottak M. Székely János elnöklete alatt: ”A járásköröknek ki kell dolgozni, mely székely gyermekjátékok, szólásmódok, dalok mozdítják elő a gyermeki test egészségét, edzését, iskolai nevelését és melyek hátráltatják?” (22) A Néptanítók Lapja vállalta a szerkesztő és az író közti közvetítés nehéz szerepét. A lap hasábjain vezércikként jelent meg dr. Kerékgyártó Elek írása, melyből megtudjuk, hogy 1802-ben a máramarosszigeti iskolában összeírták a gyerekjátékokat, amelyeket két csoportba osztottak: „Játszható és tiltott játékok”. (23) Gyergyóújfaluban Boga Bálint elnökletével önképzőköri tevékenységen vitatják meg a, többek által összegyűjtött játékokat. A Háromszék Megyei Tanító Testület 1888-ban tarott évi, rendes közgyűlésén Sipos Samu, Bibó József ás Albu Sándor számolnak be: ”...helyszíni gyüjtéseikről.” Az ország fungens tanítóinak összlátszáma húszezer körűl mozgott, de csak harmincheten küldtek be gyűjtést, ebből tizenketten a székelyföldi megyékből, amint az alább következik: a, Csík megyéből: Ferenc János: Csíkszenttamásról, Boga Bálint: Gyergyóújfaluból, Sata Mihély: Gyímesközéplokról, b, Háromszék megyéből: Bibó József: Barátosról, Albu Sándor: Étfalva-Zoltánból, Sipos Samu: Lécfalváról, Incze Emanuel (Manó): Angyalosról, c, Udvarhely megyéből: Adorján Domokos: Vargyasról. (A jelzett időszakban létezett Udvarhely megye. Az 1968-as megyésítéskor az Erdővidéket Kovászna megyéhez csatolták, következésképpen Vargyas is e megyéhez tartozik.) Darkó Lajos: Bogárfalváról,
9 Incze Lajos: Fiatfalváról, Pap József: Demeterfalváról, és Paksi István, Nagygalambfalváról. Nagyon kevesen (1-2-en) jelentkeztek Nagyküküllő és Brassó megyékből, egyetlen munka sem érkezett be Máramaros,
Temes,
a következő erdélyi (tágabb értelemben vett) megyékből: Kolozs, Hunyad,
Kisküküllő,
Szeben,
Fogaras.
(Az
erdélyi
szászok
gyermekjátékairól külön könyvet adott ki Kiss Áron.) 1891-ben jelenik meg a: Magyar gyermekjátékok gyűjtemény, melyben a játékokat alakiformai jegyek alapján rendszerezte. Hézagpótló már megjelenése pillanatában, hiszen egy: ”fészázad óhaja válik valóra.” 3, Két tanító fényképe Rétyről 1909. június 3-án a Háromszék Megyei Tanító Testület M. Székely Jánosnak, a Testület tiszteletbeli elnökének, „...áldásos tanítói munkásságának negyvenedik évfordulója alkalmából” és tiszteletük jeléül Csánki Gyula királyi tanfelügyelő jelenlétében átnyújtottak egy fényképalbumot. Az album 114 tanító portréját tartalmazta, de a két világháború és az avatatlan, barbár ”képgyűjtő” kezek munkálkodásának eredményeképpen a megmaradt képek állománya 82-re csappant. A művészi kivitelezésű fényképfelvételek zöme Gyulai Ferenc sepsiszentgyörgyi műtermében (Csíki u. 5 szám) készültek. Sokan Kézdivásárhelyen, Brassóban és Tordán készíttettek fényképet. E pedagógiai unikum értékét növeli a képek hátára írott ”ajánlás”. -
„Lelki jó komájának”: Nagy Károly.
-
„Kedves barátomnak szeretettel”: Vajna Károly (mindkettő Késdivásárhelyről), vagy
„Aranyérdemkereszttel
kitüntetett
állami
iskolai
tanító,
barátsággal:”,
Nagy
István
Sepsiszentgyörgyről. (24) A tanítói fényképalbum nem előzmény nélküli. Erdélyben Várady Károly, Kolozs megyei tanfelügyelő kérte fel kollégáit, hogy küldjék el hozzá fényképeiket. A gyűjtés jól haladt, de Várady Károly 1886-ban a Kozma Józseffel vívott párbajban szerzett sérülésébe belehalt. A megkezdett munkát Gáspár János, nagynyújtódi származású tanító, 1886-1887 között alsófehér
10 megyei királyi tanfelügyelő folyatta.
Súlyos betegségére hivatkozva 1888-ban átadta
Sepsiszentgyőrgyön Koós Ferenc tanfelügyelő kollégájának.
Ettől az időponttól semmilyen
ismereteink nincsenek erről az albumról. 4, Tanűgyi dőreség Csánki Gyula közel tíz évet volt Háromszék vármegye királyi tanfelügyelője, akit Trianon kergetett haza a Felvidékre. Nevéhez sok újítás, megvalósítás fűződik: Ő szorgalmazta az ifjúsági egyesületek megalapítását, az iskolai könyvállomány szaporítását, tanítói fényképalbum elkészítését. A kézdiszéki tanítóság is a központilag leküldött könyvajánlatokból rendelhetett, kedve s persze pénze függvényében. A kézdiszentkatolnai tanítók (Bardócz Mihály és Hamar Endre) 1911-ben több Mikszáth Kálmán művet kérelmeztek megvásárlásra, s a rendelési ív másolatát, meg az árjegyzéket megküldték láttamozásra Csánki Gyula „m. kir. tanfelügyelő” úrnak Sepsiszentgyörgyre. 1912. február 7-én az 5099. szám alatt érkezett Szentkatolnára az a dörgedelmesa válasz-átirat, mely szó szerint a következőket mondja ki: „Az ifjúsági könyvtárra vonatkozó kimutatást azzal a megjegyzéssel küldöm vissza, hogy miután A MIKSZÁTH MŰVEI SEM TANÍTÓI, SEM IFJÚSÁGI KÖNYVTÁRBA NEM VALÓK (kiemelés tőlem: S.F.S.), jövőre a felvételi díjakból ily művek be nem szerezhetők.” (25) Talán leírnom is fölösleges, hogy tanító elődeim nem jöttek zavarba (bár közel 100 év távlatából kiváncsi lennék, hogy milyen fintorral olvasták el másodszor is a ”felsőbb rendeletet”): állami segéllyel rendületlenűl rendelték a Mikszáth Kálmán regényeket, egy egész falu szellemi épülésére. 5, Iskolák és iskolák Az erdélyi magyarság vitalitásának elokvens példái az ősi alma materek névadó ceremóniái és az iskolaalapítási kerek évfordulók kapcsán megszervezett, már-már mitikus ünnepségek. E térségben az újkeletű iskolák (egyetlen példa: „Liceul Mihai Viteazul”, „Mihály Vitéz Líceum” – Sepsiszentgyörgyön, melyet a magyar állam építtetett, tanítóképzőnek!), süthetik le szemüket, amelyeknek ”fiatalságukból” kifolyólag nem igen van, amit ünnepelniük, vagy azok, amelyek a mesterkélt hazafiság keresztelt meg. Némely helyeken az ünnepségeken átesnek
11 meggyalázva hírességeink szellemét, más települések eletterében nem mutatkozik semmire igény. Van, ahol az iskola csak épület, a tanító szava már régen nem érlel(het)i a Jövőt. Az érem napos oldalán sokasodik a szobor, a dombormű, a zászló, a népművész faragása és a festett bútor, a kiadvány, a muzeális becsű gyűjtemény, az alapítvány...
6, Maksa iskolatörténete A romániai Tanügyi Reform után (1948) a tanköteles és a ténylegesen iskolába járó gyerekek száma növekvő tendenciát mutatott: 1953-tól jó pár évig a maksai iskolának bentlakása és étkezdéje is volt. Az 1964/65-ös tanévben nyolc osztályban 181 gyermek iratkozott be. 1989-től ez a létszám a felére csökkent. 1985/85-ben párhuzamos ötödik osztály indult, majd 1988 őszétől bevezették a líceumi osztályt is. A régi iskolaépületet 1949-ben 90.000 lejjel renoválták, 1965-ben megtoldják három tanteremmel. 1985-től bitumenes kézilabdapályán tartották a tornaórákat. 1810 előttről úgyszólván semmi biztos adatunk nincs a maksai iskoláról. Feltételezhetjük, hogy a XV. században már komoly iskolája volt e központi fekvésű nagyközségnek. Háromszék megye vezetői 1763-1793 között harmincegy közgyűlést tarottak itt. A falu középkori iratai 1704-ben elégtek. A XVIII. század első felében (1742-ben jegyezték fel, hogy az „...o. (értsd: oskola) mester lakására nagyobb ablakokat tettek helbeli mesterek…” (26) Ki volt a mester, hol állott az iskola, hány gyerek járt – megannyi megválaszolhatlan kérdés ma. 1878-az iskola „államilag segélyezetté” válik, de még tíz évet kell várni „...a megye egyik legszebb épületének” felavatására. A legtekintélyesebb középület 1909-ben is az iskola, ahol a helybeli EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) „... saját pénztára javára táncvigadalmat rendez. ” Múlt századi tanítók: Kelemen László (1810-1853), Albert László (1854-1878), Kiss Lajos (1873-1878), Gocsmann Mihály (1875-1878), Magyari György (1878-1892) és Kőszegi Róza (1879-1893).
12 7, Vizsga 1857. április 13-án tarották meg az azévi évzáró vizsgákat:
„A fiak az olvasásban
jelesen, a vallás és magyar történettanban hasonlólag a német nyelvben tanult hat fi kitűnően, hasonlólag az egészségi szabályok előadásában kitűnően, a számtanban közepesen, az írásban kevésbé feltűnően feleltek és mutatkoztak. A tanító szorgalmával meg lehet elégedni... ” 1895. július 6-án, a Néptanítók Lapjában a következő pályázati felhívást tették közzé: ”Az államilag segélyezett második tanítói állomás betöltésére olyan képzett tanító kerestetik (Maksára), aki a műének tanításában igazolni tudja jártasságárt, az... előnyben részesül. ” 8, Tanítók gyűlései Maksán Megyénkben 1851-ben alakult meg a Református Tanító Kar, mely 1873-tól Háromszék Megyei Tanító Testület néven vált ismertté. A Tanító Testület Központi Választmánya 1883-ban kétszer is Maksán ülésezett: június 2-án, és október 6-án. A Tanító Testület megyei, sőt országos jelentőségű határozatot is hozott Maksán: - 1885.IV.11-én: a „Tanító Könyvtár” létrehozását döntik el, melyet elöbb (1887)
Kézdivásárhelyen, végül (1888) Sepsiszentgyőrgyön helyeznek el felvilágosult tanító eleink, és - 1886.V.8-án „megyei méhészeti egyesület” megalakításáról döntenek.
Közel száz évvel ezelőtt Sárospatakról
diákkántus
érkezett Erdélybe a kézdialbisi
születésű ifj. Bathó János ének- és zenetanár vezetésével. 1913. június 19-én (szombaton) Gábor Áron sírjára koszorút helyeztek, melyet az alsócsernátoni leányok készítettek. 9, Igazgatók Maksán, a Tanügyi Reformtól napjainkig 1948-1949: Kelemen Sarolta, 1949-1950: Incze Gábor, 1950-1955: Para Sándor, 19561958: Antal Béla, 1958-1971: Antal András (Antal Béla fia), 1972-1975: Mátyás Éva, 19751984: Szőlősi Jolán, 1984-től Dálnaki Sándor.
13 10, Adatok Sepsibesenyő iskolatörténetéhez A falu temploma a XIII. századból való, az egyházközséget a XVI. században említik. Valószínű, hogy iskolát is tartott fenn a település, már a reformáció előtti időkben. Különálló iskolaépülete 1700 táján épült, melyet 1872-ben újraépítenek, de húsz év sem telik el, s a tatarozásán fáradoznak. A mostani iskola két tanerős, huszonöt gyermekkel. 11, A tanítók fizetése Besenyőn Az 1919.V.18-iki egyháztanácsi gyűlésen Benkő Ferenc református pap elnökletével kimondják, hogy „… a lelkész és kántortanító megélhetésének biztosítása érdekében
a
keperendszert visszaállítják”. E határozat értelmében a kántortanító évi jövedelme így alakult: I. Javadalmazás - tisztességes lakás (szoba, konyha, kamra) – gazdasági épület, - 40 négyszögől kerthasználat. II. Földek haszonélvezete: -
szántó: 807 négyszögől,
-
kaszáló: 430 négyszögől,
(A föld művelése a kánrtortanító teendője, ezeknek adóját az egyház fizeti.) -
készpénz (stóla címen) 14 Korona.
III.Terményjövedelem: -
45 kalangya őszgabona,
-
45 kalangya tavaszgabona,
-
15 napszám,
-
10 szekér keményfa, házhozszállítva.
Kötelessége a tanítónak: A mindenkori tőrvények szerint tanítás az iskolában és a jogerős egyházhatósági rendeletekben előírt teendők teljesítése.
14 12, Besenyői tanítók 1948-ig 1768-1786 között: Kónya István, 1786-1792: Márton László, 1793-1808: Keresztes József, 1809-ben Szabó Péter, 1810-ben Tóth Mihály, 1811-ben Ferencz Gábor, 1821-1847: ebben az időszakban a tanító/tanítók neve ismeretlen, 1848-1865: Porzsolt Béniám, 1866-ban Hajdú József, 1867-1873: Maksai József, 1874-1878: Vágó András, 1878-1881: Csíki József, 1882-1905: Mihályfalvi István, 1906-1921: Hadnagy Gyula, 1921-1924: Györgyjakab Endre, 1925-1932: Szőcs Róza, 1933-1939: ebben az időben egyetlen tanító sem esküdött fel a román állam hűségére, valószínű román anyanyelvű/anyanyelvűek oktatott/oktattak, 1940-1945: Damó Albert és 1946-1948: Antal Gerő. 13, Eresztevény iskolaügye 1809-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, így áldozatul esett minden irat, mely az iskola múltjára vonatkozott. 1825-ig Csiszér Lajos lelkész tanítja a gyerekeket, akit Orbán Elek „énekvezér-tanító” követ. Orbán Elek tíz évet tanítóskodott, s a nebulókat (iskolaépület hiányában) saját lakásán tanította. Fizetése (30 kalangya ősz- és 30 kalangya tavaszbúza, valamint tanulónként 40 krajcár), nem volt elegendő családja fenntartására, ezért fuvarozással is foglalkozott. Az eresztevényi tanítók sorában Imre György és Gocsmann János (1844-1868) következik, akik inkább tanítottak (végzettség nélkűl!) „…minthogy a terhes katonai szolgálatnak…” eleget tegyenek. 1871-ig ismeretlen, de helybeli, falusi írástudó oktatott novembertól márciusig. Puskás Lajos tiszteletes idejében az iskolát községivé nyilvánítják, melynek első tanítója Maksai Lázár, 360 Frt. évi fizetéssel. A ma is álló iskolaépület 1875-ben emelték, és kellőképpen fel is szerelték. A századfordulóig Kovács Zsigmond és Cseh Izsák tanított. 1900-tól napjainkig az iskola egytanerős, állandóan csappanó gyermeklétszámmal. 14, Bod Péter, a pedagógus Bod Péter a szó klasszikus értelmében
nem volt hivatásos „mester”, de szellemi
hagyatékának külön fejezete a pedagógiáról vallott nézete.
15 Megtiszteltetés volt számára, hogy Teleki László gróf 1753-ban hozzá küldte (kevés időre ugyan) József fiát „teológiát és történelmi tudományokat” tanulni. 1755-ben Técsi Sámuel, a marosvásárhelyi kollégium jeles teológia professzora visszaadta lelkét teremtőjének, és Megváltójának. Utódjául Bod Pétert kérték fel „… az egyházi dolgok intézői” , de a könyvekkel való bíbelődés, az aprólékos tudósi munka, és e munka feltételeinek a megteremtése mindennél jobban érdekelte – így visszautasította a meghívást. Saját gyermekeit gondosan nevelte, húsz éven keresztűl Magyarigen ifjúságát becsületes nevelőként készítette fel a konfirmálásra, Magyar Athenasában sok nevelőről és sok nevelőszándékú írásról tudósít. Apácai Csere Jánostól, az erdélyi pedagógia nagy atyjáról többek között ezeket jegyezte fel: „...ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet itélni, hogy a tudományok is jobb lábra állottak volna.” Tudósi módszerének legszembeötlőbb vonása a gyűjtő-rendszerező munka volt, melynek eredménye szintetizáló művekben realizálódott. 1756-ban Ráday Gedeonhoz írott levelében egy „magyar grammatika” mielőbbi megírását szorgalmazza.
Kimondottan nevelési problémákat
tárgyaló műve nincs, de a Szent Hilárius egy része a tanulásról és a tudományokról szól. Művének harmadik, bővített kiadása 1768-ban jelent meg: kérdés-felelet formában, tréfás és tanulságos történelmi anekdota gyűjtemény. Könyvének forrása az 1600-ban Johann Heidfeld által kiadott vaskos mű. A „szívet vidámító, elmét éllesítő” könyv olyannyira kinyitotta Bécs „vigyázó szemét”, hogy elrendelik a munka betiltását, majd 1769 decemberében Erdélyben bevezetik a cenzúrát. A kilencedik rész oktató-nevelő igénye manapság is megszívlelhető: A negyvennyolc „kegyességekre serkentő, rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt dolgok” témakörök szerint így oszlanak meg: tudomány (22), tanulás (13), könyv (5), írás (5) és tanítómese (3). Íme egy-egy példa: „478. Mit használ a tudomány?
Mindeneknek mindent ád: az
ifjaknak értelmet, a véneknek vigasztalást, a szegényeknek gazdagságot, a gazdagoknak dicsőséget, gyönyörűséget. Vénségedre utiköltséget.” „485. A jó tanítónester hol esmérszik meg? A nap az ő sugáriban fényeskedik, a tűz szikráiban láttatik, a rózsa illatjában éreztetik, a jó tanító tanítványiban esmértetik meg. ” „491. Micsoda mesterek tanítanak harag nélkül intnek félelem nélkül? A könyvek”.
16 ”499. Mi hozza közel a távolvalókat?
A levél, mely által úgy
beszélgetünk a távolvalókkal, mintha ugyan jelen volnánk. ” ”505. Hogy járt egy híres filozófus tanítványival? Két tanítványi valának, az egyik szorgalmatos, de nehézelméjű, a másik pedig elmés, de rest. Monda nékiek: Vesszetek el mind a ketten, mert te akarnál, de nem lehet, tetőled pedig lehetne, de nem akarsz.” Bod Péter neve kiszorult a köztudatból. Erdélyben Önéletírása jelent meg 1940-, illetve 1942-ben. Műveinek modern kiadása összmagyar viszonylatban is elenyészően kevés. Eredeti munkái kis példányszámban múzeumok és könyvtárak (esetleg: magánkönyvtárak) ékei, de az olvasó nagyközönség számára elérhetetlenek. (27) 15, Tanítóportrék (28) a, id. és ifj. Bathó János Idősebb Bathó János 1849-ben született Homorodszentpálon. A tanítói oklevél megszerzése után 1868-1872 között Siklódon tanít. 1872-ben Kézdialbisban megüresedik az iskolánál egy állás, amelyet Apor Lajos iskolaszéki elnök tesz közzé a Néptanítók Lapjában, azzal a megszorítással, hogy: „…kertészet, tornászat és zenében jártasak
előnyben
részesíttetnek.” Bathó János megpályázta, s „előnyben” részesült, haláláig Albisban lakott. Kezdetben felekezeti, késöbb községi, majd állami tanító 1912-ig. 1877-től feltehetőleg 1912-ig testületi jegyző is. Id. Bathó János kinmondottan muzikális beállítottságú ember, s mégis Albisban tartózkodásának első évében – zenei téren – úgyszólván hallani sem lehet róla. Családot alapít, elveszi a nála hat évvel idősebb Barabás Polixéniát (1843-1915), s e házasságból két gyermek születik: János és Eszter. Gyermekeiket nagy gonddal nevelik. Ifj. Bathó János református lelkész: Marosvásárhely, Kovászna és Sepsiszentgyörgy működésének egy-egy állomása. 1904-től Sárospatakon kollégiumi zenetanár. Bathó Eszter tanítóképzőt végez. 1905ben Felsőcsernátonban tanít, ahol a helybeli Olvasó Egylet rendezvényén cimbalomjátékával lepi meg a műpártoló közönséget. 1908-ban feleségül megy Megyaszai Mihály helybeli lelkészhez. Ifj. Bathó János Sárospatakra kerülése után sem szakad el Háromszéktől. Az 1907. július 16-án tartott alsócsernátoni táncmulatságon gyermekeivel koncertezett. Bathó Zoltán (született 1897-ben), Bathó Lenke (született 1898-ban) és Bathó János (született 1901-ben) hegedűn, míg Bathó Béla (született 1899-ben) cimbalmon játszott. Ifj. Bathó János egy férfi kvartettben
17 énekelt, melynek tagjai id. Bathó János, György János (felsőcsernátoni énekvezér: 1901-1914), és Bajka Mihály (alsócsernátoni kántor-tanító) voltak. Ez évi nyári szabadsága idején, augusztus 6-án ismét fellépett Alsócsernátonban, s a Nagymajtányi síkon letörött a zászló… kezdetű kuruc dalt énekelte, Bajka Mihály helybeli kántor hegedűkisérete mellett. A XIX. század eleji albisi művelődési és egyházi élet eseményei közül kiemelkedik az 1911. évi papbeiktatás. A matuzsálemi kort megért, kézdivásárhelyi származású Színi János református lelkész örökét Erdős Gábor, lekész foglalta el.
Az új lelkipásztort a rögtönzött
díszkapunál id. Bathó János énekvezér fogadta. Feltehetőleg ebben az időben már kórusa is volt, sajnos, írásos dokumentumokat erre vonatkozóan nem találtam. A XX. század tízes éveiben parázs műkedvelő színjátszás zajlik a faluban. Bemutatják Lukácsi Sándor: Vereshajú, három felvonásos színművét. A műkedvelők 1911-ben leteszik az Albisi Ifjúsági Egyesület alapjait, id. Bathó János és Erdős Gábor vezető irányításával. Az egyesület (pont úgy, mint az 1910-ben megalakult Gazdakör) fontos szerepet tölt be a falu művelődési életében. Az Ifjúsági Egyesület főként népszínművek bemutatásában jeleskedik. Helyszíni kutatásaim fényt derítettek arra, hogy a színjátszók zöme kórustag is volt. Az Ifjúsági Egyesület 1911-ben bemutatta a Gyimesi Vadvirágot, majd 1912-ben a Sárga csikó népszínművet, mindkettő betanítója id. Bathó János volt. Ezek a rendezvények jótékony célúak voltak, ahol fellépett a kórus is, valamint az iskola tanulói, énekszámokkal. Az első világháború előestéjén, 1912-13-ban ismét ifj.Bathó János hozza lázba a falu és a vidék zeneértő közönségét. Ifj. Bathó János 1912-ben szabadságát a szüleinél tölti. Július 27-én egész estét betöltő zenés-táncos műsort adott elő. Nagy volt az érdeklődés, ugyanis ifj. Bathó János – ekkor már országosan ismert zeneszerző - saját szerzeményű dalaiból is mutatott be. A kézdivásárhelyi polgárság megrökönyödéssel veszi tudomásul, hogy mindennemű interveniálása ellenére a hangversenyt Albisban fogják megtartani. Indoklás: a nagyszámú gyermekszereplőt (42 kisiskolásról volt szó) képtelenség a „Városba” bevinni. Az albisiak örömére jött az üröm: a hangverseny
összes
jegyeit
felvásárolták
a
kézdivásárhelyiek,
a
kovásznaiak,
a
sepsiszentgyörgyiek, a csernátoniak és a dálnokiak. A nagyszámú közönség hintón, szekéren, lóháton, és gyalog érkezett, s zsúfolásig megtelt az állami iskola nagyterme. Ezért a műsort július 28-án meg kellett ismételjék a helybelieknek. A helyárak így alakultak: I. hely 2 Korona, II. hely 1 Korona 60 fillér, állóhely 1 Korona 20 fillér.
18 A XX. század elején a Kézdivásárhelyen szünidőző tanulóifjúság minden nyáron megrendezte a maga mulatságát. A válalkozó szellemű egyetemisták olykor élclapot is szerkesztettek, 1912. augusztus 3-án ifj. Bathó János is fellépett a „vargavárosban”, s az albisi műsor négy énekszámát mutatta be, meghívottként. Jelen írásban nem áll szándékomban ifj. Bathó János erdélyi szerepléseit teljes egészében közreadni, de nem hallgathatom el, hogy 1913ban az álltala vezetett diákkántusz nem kevesebb, mint tíz székelyföldi településen lépett a közönség elé, nyilvánvalóan Kézdivésérhelyen, Alsócsernátonban és Kézdialbisban is. A műsor darabjai közt: Beschnitt-Ossion, Bathó-Novák (kuruc népdalegyveleg), valamint Csokonainóták szerepeltek. Fellépéseiknek a korabeli sajtóban komoly visszhangja volt. A Székely Újság 1913. július 22-iki számában egy tusnádi fürdővendég így ír: „...fontos volt ez a vállalkozás, mert Tusnádon nagyon sok román anyanyelvű is meghallgatta (mármint a műsort), s így közelebb jutottak a szívünkhöz.” Ifj. Bathó János 1915. nyarára is beigérkezett, eljönni a háborús viszonyok miatt már nem tudott. Az első világégés és az ezt követő első évtized valósággal megbénította a művelődési életet Kézdialbisban is. 1920-ban ugyan újraalakítják az Ifjúsági Egyesületet, s ugyanabban az évben be is mutatják az Igmándi kis papot, de az egyesület tevékenysége egyre halványul, s a húszas évek végén már nem is esik szó egyetlen rendezvényről sem. Albisban 1924-ig id. Bathó János kántorizál. Zenei tevékenységéről ez időben keveset tudunk, mindössze annyit, hogy az Igmándi kis pap bemutatója után szervezett táncestélyen zenél. A hetvenöt éves kántor jól bírja magát: 1924. január 31-én házasságot kötött özvegy Jakó Károlynéval (született Baktsi Klára), kivel haláláig együtt él (1933). 1930-1933 között Turóczy Árpád zenekarának tagja. b, Veres Sándor Neve után zágoni származású, feltehetőleg az 1810-es évben született. (valószínű, hogy idősb Veres Sándor fia, aki tanító volt Zágonban, és 1842-ben halt meg.) Ifj. Veres Sándor Tanítóképzőt végzett, az 1848/49-es forradalom előtt már taníthatott, majd hazament Zágonba. Az 1850-ben elkészűlt új iskolának igazgató-tanítója, egyszersmind mindenese. Központilag már 1865-ben utasítást adtak ki tanítótestületek létrehozására. Igaz, visszhangra alig talált. Báró Eötvös József 1868. évi XXXVIII. törvénycikkelyének a 148.
19 paragrafusában elrendeli: „..., hogy az elemi (iskolák: pontosítás tőlem, Salamon Ferenc Sándor), tanítói járásonként és megyénként tanítóegyleteket alakítsanak, abban ténylegesen részt vegyenek..., a kor kívánalma szerint önmívelődésüket fejlesszék és lehetőleg fokozzák...”. E törvény megjelenése előtt magyar nyelvterületen létezett ilyen tömörülés,de csak elenyésző számban. A legelsőként tartjuk számon az 1786. január 26-án létrejött Kishonti Tanító Egyletet, mely nyilván nyugati minták alapján alakult meg. Ez időben a Királyhágón innen kevés, a Székelyföldön pedig egyáltalán nem létezett ilyen tanítói egyesület. Bizton állíthatjuk:
a
legelső
háromszéki tanítótestületet
az orbai református
egyházmegyében Veres Sándor zágoni, és Barabás Sámuel papolci néptanítók hozták létre 1851-ben, jóval az Eötves féle törvény megjelenése elött. Az Orbai Református Egyházmegyei Tanítói Kar –, ahogyan magukat nevezték -
páratlan e vidék (talán egész Erdély)
művelődéstörténetében, nemcsak korai megalakulásának volta miatt, hanem célkitűzéseit tekintve is. Időzzünk itt el részletesebben, hiszen nem érdektelen e darab pedagógiai történelem. A Tanítói Karban való belépés az önkéntesség elve alapján történt. Érdekes, hogy kezdetben csak énekgyakorlásra gyűltek kéthetenként össze a környék valamelyik tanítójának házánál, s létrehozták az Ének Egyletet. Mint ilyen ismét a legelső Háromszéken. Pár hónap múlva összejöveteleiken már más természetű oktatási teendők is terítékre kerültek, mint a taneszközök hiánya, milyen tankönyvek haszálatát fogadtassák el a részleges zsinattal, a kölcsönös önképzés lehetőségeit dédelgették, valamint a tantárgyankénti módszertani kérdéseket is megbeszélték. A Tanítói Kar és a kebelében működő Ének Egylet 1856-ban közmegegyezés alapján, az orbai rsformátus egyházmegye össztanítóinak bevonásával, alapszabályzatot dolgozott ki, s ennek jóváhagyását várták felsőbb egyházi és világi fórumoktól. Bizony ez elég sokat késett, de 1859ben megjött a hivatalos fejbólintás azzal a kitéttel, ha: „...figyelmüket egészen a tanítás és nevelés körüli dolgokra fordítják.” Ezen kívül kikötötték, hogy a Tanítói Értekezlet mindenkori elnöke lekész legyen. A kezdeti nehézségek után - Finta István pávai református lelkész személyében, aki egyben egyházmegyei közigazgató is volt -, lelkes vezetőre, támogatóra találtak. Finta István tiszteletes úr élvezte a tanítók bizalmát , mert tisztelte őket, meleg szeretetével és buzdítóan lelkes beszédeivel gyámolította gyűléseiket. A Tanítói Értekezlet havonta egyszer tarott összejöveteleket, szintén valamelyik tanító lakásán, mely általában a következő módon zajlott le: a kitűzött helyen és időben a lelkészek és a tanítók összegyűltek,
20 felolvasták az előző gyűlés jegyzőkönyvét és hitelesítették. Ezután bementek az iskolába, ahol a helyi tanítók valamelyike mintatanítást tartott abból a tárgyból, amelyet az előző gyűlésen döntöttek el. Az óra után a gyermekeket hazaengedték, s ekkor mindenki szabadon elmondta tapasztalásait, észrevételeit a tanítás módjára, tanszerére nézve. Az elhangzottakat a jegyző szó szerint rögzítette. Ezt követően az elnök ismertette a felsőbb rendeleteket, ajánlatokat, esetleges tankönyvrecenziót terjesztett elő. Végezetül megállapítótták a következő gyűlés helyét, idejét és tárgyát. E Tanítói Kar eldöntötte, hogy a tanulókat ne az életkoruk szerint tömörítsék egy osztályba, hanem értelmi képességeik alapján. Veres Sándor egyik javaslatát elfogadták, éspedig azt, hogy a „tanonc” szót ne használják a „tanuló” helyett. Hivatkozott Balog Mór 1857-ben kiadott magyar-német szótárára. A körökre megadott témákra mindannyian dolgozatokat (fogalmazásokat) írtak. Vezérkönyveket (értsd: szakkönyveket, módszertani könyveket) szereztek be, s azokat egymásnak kölcsönözték. Íme a majdani Háromszék Megyei Általános Tanítói
Testület könyvtárának csírája! 1866. január 14-én megalakítják a Zágoni Olvasó
Egyletet, melynek tisztikara tíz éven át igazgatta az egyleti munkát. Tiszteletbeli elnöke bátó Szentkereszthy István, elnöke Demeter Sámuel református lelkész, gazdája Földes Bálint, jegyzője pedig Veres Sándor. Pénzalapjuk jelentős, hiszen járatták a: Falusi Gazda, Hon, Népbarát, Vasárnapi Újság, Politikai Újdonságok című lapokat. A község megrendelte a Pesti Naplót, Kolozsvári Közlönyt, Bolond Miskát és az Üstököst. A tiszteletbeli elnök adománya a Magyar Polgár című lap volt. A könyvállomány is igen jelentős lehetett, hiszen a könyvek összértéke meghaladta a 800 Forintot. A zágoni felekezeti iskola 1872-ben községivé alakult öt tanerővel, ez azt jelentette, hogy a Néptanítók Lapja három példányban érkezett az iskolához – ingyen -, s Veres Sándor elődünk ezután egy szál gyergyával többet fogyasztott hetente… Komolyan vette a Tanítói Értekezlet az ének tanítást, ez a pályázati felhívásokból derül ki. Íme egy pár izelítő: -
1872-ben: 1. „…énekelni múlhatatlanúl tudni kell.” (Zágon), 2. „Zene, kertészet és tornászatban jártassággal bírók előnyben részesíttetnek.” (Páké), 3. „...zene, kertészet, tornászat megkívántatik.” (Barátos), 4. „Zene és kertészetet tudni kell.” (Feldoboly).
21 -
1874-ben: „A pályázóktól megkívántatik, hogy jó énekesek és kottaismerők (!) legyenek.”
Ebben az évben két tanítót szándékozott felvenni az iskolaszék (Zágon). - 1881-ben: „... zenében, tornászatban jártasoknak előny adatik.” (Zágon). 1879-ben a zágoni iskola hét tanerős, Veres Sándor már nem szerepel a soraikban, hiszen 1878ban lelke a mennybe szállt.
c, Csulak Lajos Tanulmányai és tanítói munkája sokszor elszólították a szülőföldről, de ízig-vérig megmaradt háromszékinek. 1857. október 18-án született Gidófalván, földi maradványait örök nyugalomba Málnáson helyezték el 1921. május 8-án. Munkássága, emberi példája méltán érdemel figyelmet, s a múltszázadi nevelők legjobbjai közé tartozik, semmivel, semmiben sem marad le nagy tanítóelődjeitől. Ősi-nemesi család sarja. Apja, Csulak Anmdrás 1848-49-ben huszárkapitány volt. Csulak Lajos tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd
Nagyenyeden (gimnázium),
Kolozsváron (tanítóképző) és Budapesten (polgári képző) folytatja, és fejezi be. Tanítói tevékenységének Magyarvalkó (1877), Bodola (1878-1898), Alvinc (1899), Segesvár (19001901), majd Brassó (1902-1908, nyugdíjbavonulásáig) volt egy-egy állomása. A bodolai két évtized életének legmozgalmasabb, egyben a legtermékenyebb időszaka. Itt kötelezi el magát örök hűségesküre az uzoni Zayzon Gizellával. Tanítóelődőm
nevével
nyomtatásban
a
múlt
század
utolsó
negyedében
a
Természettudományi Közlemények hasábjain találkozunk. E kiadvány az 1841-ben alakult Természettudományi Társulat havonta megjelenő füzete. 1869-ben újraindult a füzetek sorozata, mely közli a Természettudományi Társulat tagjainak számát, helységek szerint. Erdélyben 1869ben tizenegy tagja volt. Háromszékről egy sem, a Székelyföldön is csak Csíkszentmárton 1, Gyergyószentmiklós 5, Marosvásárhely 3, Székelyudvarhely 2 taggal jeleskedik. A Természettudományi Tarsulat rendes tagjainak sorába csak ajánlással lehetett bejutni. Az évi tagdíj 3 Forint volt, a tagság gyorsan szaporodott: 1873-ban már 3319 tagja van. (1872-ben háromszékiek is vannak: ”Fodor István kincstári uradalmi erdész Torjáról és Balogh István jószágigazgató Sepsibesenyőről.”) Csulak Lajos Budapesten ismerkedett meg a Társulat szerepével, gyakorlati fontosságával, amelynek tagja lett. Ajánlatára több felvilágosult
22 háromszéki földijét
felvették.
Így Erdélyi
Károly és Gyöngyössy István tanítókat
Kézdivásárhelyről, majd Budai József pomológust Bodosról. Csulak Lajos Bodolára krülte után előfizetője, később külmunkatarsa lesz a Pécsen megjelenő nevelés-oktatásűgyi hetilapnak, a Néptanodának. E lap – többek között - a térbenrajzolás fontosságáról, a szemléltetés sokszínűségéről, a közművelődésre fordított állami alap növeléséről értekezik. 1883-ban Serester Tamás memorandumát felhasználva, Csulak Lajos bemutatja a bodolai iskolát. Az iskolaalapító felhívást már 1870. novemberében kimondták, decemberben az iskolaszék is megelakult, de az iskola ténylegesen csak 1872-ben nyílik meg két tanítóval. „Az iskola ... községi, hová minden gyermek vallási és nemzetiségi különbség nélkül feljár.” Működésének tíz éve alatt (1872-1882) 1.645 gyermek tanult: 1.258 római katolikus, 720 lutheránus, 660 görög-keleti és 7 izraelita. Az iskola Béldi Pál egykori várának helyére épült, melyet az utódok ajánlottak fel „örömmel”. Tanítóelődöm keserűséggel állapítja viszont meg: „... az iskola beléletére,a tanított tananyagok milyen- és mennyiségére nézve semmi adatot nem lehet találni.” 1882-ben egy vezércikk keretében kikel: „... azon erkölcsrontó és népbutító fércelmények ellen, amelyeket a ponyvairodalom termékeként ismer a világ.” A Háromszék Megyei Tanító Testület Sepsi-alsó járáskörében (Ilyefalva körzet) tevékenykedik: elhalálozott tanítótársa halálára (Lerczter Tamás) nekrológot ír. A Háromszék Megyei Tanító Testület 1882. november 7-8-án Uzonban tartotta őszi nagygyűlését, melyen Csulak Lajos dolgozatát egy darab arannyal jutalmazták. A pályadíjat (3 arany) Vajna Károly kézdivásárhelyi községi elemi népioskolai tanító tűzte ki a következő témára: Minő befolyása van a rossz házi nevelésnek az iskolára és társadalomra? Négy pályamunka érkezett be: M. Székely Jánosé Kézdivásárhelyről, Kovács Dénesé Uzonból, Sipos Sámuelé Lécfalváról és a Csulak Lajosé, melynek címe: Iparkodjál látni, bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen. További cikkeiben küzd a néptanítók elismeréséért: „... a néptanító nagyobb képzettségét maga az állam nem akarja, maradjon szánandó tagja a társadalomnak...”. Csulak Lajos a Háromszék Megyei Tanító Testületben nem vállal szerepet, gyűlésein viszont mindig „Jelen volt” (egyik írói álneve), annál is inkább, mert ő volt a krónikása ezeknek az összejöveteleknek. Sok tanító viszont – szűkös anyagi lehetőségei miatt – nem tudott résztvenni sem az évi (megyei), sem a köri (járási) találkozókon. Szomorúan jegyzi meg Csulak, hogy „... egyleti életünk, tantestületi működésünkben bizonyos pangás, bizonyos lágymeleg közöny kezdte felütni már évek óta a fejét...”. Nem elégszik meg ennyivel, rámutat az érdektelenség okára „... sokkal jobb lenne, annyi
23 fizetés, amennyiből mindent meg tudnának venni! Az egyleti élet a járatlan utak miatt országszerte pang” - toldja meg egy másik írásában. Noha természettudományi beállítottságú nevelőnek ismertük, nem zárja ki, sőt kardoskodik a gyermekek egyházi nevelése mellett. Több cikkének lényege a hittanórák jelentősége, s vallja, hogy ezeket az órékat minden esetben a papnak kell tartania. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság „székely táncszók” (értsd: tánckurjantás) gyűjtésére pályázatot ír ki. A pálmát Csulak Lajos nyeri el. A pénzbeli jutalmon túl a Társaság tagjai közé választja (1896), melyet örömmel fogad, pont úgy mint 1910-ben, mikor a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaság is soraiba hívja. Sok év irodalmi tevékenysége meghozta a maga gyümölcsét. Székely történeteihez (Kolozsvár 1898) két földije: Benedek Elek ír előszót (felelős szerkesztő és laptulajdonos) és Földes Géza recenzálja (helyettes szerkesztő) a Nemzeti Iskolánál (politikai-tanügyi hetilap). Az 1899-es évre megjelenő Székelyegyleti Képes Naptár és Évkönyv szerkesztője Benedek Elek, írói pedig: Földes Géza, Csulak Lajos és Tarcsafalvi Albert rövidlélegzetű írásaikkal jeleskednek. Külön kötetei: Mikor iskolába jártunk, Székelyföldön, Góbéságok.
d, Kozma Ferenc Harminmc évet töltött el a magyar tanügy szolgálatában. 1844-ben született Csekefalván (Háromszéki eredete – Kozma Mihály dédapja személyében, aki híres egyházi ember és író volt – bizonyított). Iskoláit Székelykeresztúron kezdi és Kolozsváron (1863) végzi, ahol
1867-ben papi
szigorlatot tesz. Ugyanebben az évben kiadatja első komoly írásait, a: Kolozsvári Unitárius Kollégium Ifjúsága Olvasó- és Irodalmi Körének múltját. Külhoni egyetemek sora következik: 1867-1868. Jéna, majd 1868-1869-ig Heidelberg és Zürich. 1869-ben hazatér és 1886-ig Székelykeresztúron tanít. Már a külföldi tanulmányútján előkészíthette, esetleg az elméleti részeket már ki is dolgozhatta majdani nagy művének: Székelyföld közigazgatási és közművelődési állapota 1879-ig. A Budapesten működő Székely Egyesülettől e munka ezer Forint jutalmat nyert.
24 1880-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Székfoglaló beszédének a címe: Mithológiai elemek a székely népkőltészetben és népéletben, Budapesten adták ki 1882ben. Az Akadémia megbízásábnól 1881-ben elkészítette a: Magyar mesterműszók a Székelyföldi iparműhelyekben, mely a mai napig kiadatlan. 1894-ben királyi tanácsossá is megválasztják. 1886-tól haláláig (1901) a történelmi Kolozs megye királyi tanfelügyelője. e, Bálint Benedek Belső megelégedéssel nyugtáztam Kónya Ádám (a Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatója), Bálint Benedek ébresztéséről szóló írását (Háromszék, 1073.szám) – lám, az utókor mégis hálás: a feledés mélyrétegeiből felszínre hozza nagyjait, földi életük után fényesre köszörüli az Élet okozta lelki sebeket. Bálint Benedek Kézdiszentkatolnán született, s hosszas peregrináció után hazatért Háromszékre. Kézdivásárhelyen vállalt rajztanári állást a Polgári Iskolában. 1905-ben a felsőcsernátoni templomnak úrasztalt faragott. (Ki tudja még hányat és hová?) Minden szabadidejét népe művészi értékeinek összegyűjtésére és feldolgozására fordította. 1909. márciusában Budapesten az Országos Iparművészeti Múzeumban tartott előadást a székely népművészet motívumkincsének szimbólikájáról, majd saját faragásait nézhették meg a jelenlévők. A kiállítás törzsanyagát ugyanebben az évben a Kincses Város műkedvelő közönsége is megcsodálhatta, az Edélyi Kárpát Egyesület székházában. A kiállítást Hermann Antal egyetemi magántanár, a hírneves etnográfus nyitotta meg, és felvetette azt a gondolatot, hogy számunkra egy olyan slöjdiskolát (kézügyességi fejlesztő iskolatípus) kellene létrehozni, ahol feleségével átadhatnák művészetüket az ifjúságnak. A teoretikus továbbá megjegyzi, hogy műterme a természet, modellje a nép és a fametszésnek „…legjelesebb élő művésze”. Használati és diszítőtargyakat faragott „…népies ornamentikával”. A Kolozsvári bemutatkozásukról Az Újság 289-es számából ismerjük a következő méltatást: „A hivatalos világ előtt kicsinyek, voltaképpen pedig ők az igazi nagy apostolai a nemzeti stílus továbbvitelének, s így erős oszlopai a magyarság..., fennmaradásának. Bálint Benedek kézdivásárhelyi rajztanár az egyik, kinek ősmagyar géniuszt sugárzó gyűjteménye van...” Noha itthon irigykednek rá, és lekicsinylik jelentőségét, mégsincs ”elhagyatva” (!?!), mert neje is művész. „Amit a férj alkotó lelke
25 koncipál, kombinál és komponál, azt a hitves a tű ecsetjével ráleheli a lenge anyagra, mint a magyar hangulatok látható szinfoniáját...” A küszöbsorsuak 1912. őszén diadaltáncot jártak: Bálint Benedek és Nagy Karolina áttelepedtek Békés megyébe. 1913. májusában Orosházán az I. Ferenc József Tanonc Otthon nagytermében megnyitották közös iparművészeti kiállításukat. A fafaragásokat és a kovácsoltvas dísztárgyakat, a ”székely csipke” név alatt szabadalmazott székely diszítőmotívumokat maximálisan felhasználó tüllvarrások (függöny, szinházi fátyol, zsebkendő, oltárterírő, miseing, úrasztali abrosz, stb.) egészítették ki. 16, Jegyzetek, felhasznált irodalom, források 1, Neve után akár székely eredetű is lehetne, lásd Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai, Jókai nyomda, Sepsiszentgyörgy, 1901, 23. oldal, a szerző tulajdonában, és Bethlen Gábor lustrája 1617-ből, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum irattárában, 2, Berecz Gyula: Háromszék vármegye népoktatási intézményeinek története, Alexi könyvnyomda, Brassó, 1893, a szerző tulajdonában, 3, Kőváry László: Erdélyország statistikája, Tilsch János nyomdája, Kolozsvártt, 1847, „A szellemi erők álladalma”: 287-296 oldal, és Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, III. kötet, Ráth Mór Kiadása, Pest, 1869, 1-207 oldal, mindkét könyv a szerző tulajdonában, 4, Iskola és Szülői Ház, Néptanítók Lapja és a Néptanoda 1890-es évfolyamai, melyek a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum könyvtár tulajdonában vannak, 5, Illyefalva egyházi és iskolaszéki jegyzőkönyvei, az illyefalvi református egyház tulajdonában, 6, Néptanoda, 1892-es évfolyama, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum könyvtárában, 7, A Néptanoda 1883-as évfolyama, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban, 8, A Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum könyvtárában, 9, A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum könyvtárában található meg, 10, Idem, 11, Népnevelők Lapja, 1892-es évfolyama, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum tulajdonában, 12, Gelence r. kat. egyházi levéltárának az anyagából, 13, Hatolyka iskolaszéki jegyzőkönyvei, a helybeli r. kat. egyház irattárában,
26 14, „az IKAFALVI Nemes ECCLESIA Könyve Mellyet az Ecclesia Szükségesebb dolgainak Számokra köttetett TŐRŐK MIHÁLY. p. n. A kis Ecclesiának hasznos Megye Birája ANO M DCC LIII”, a számadások jegyzőkönyve a helybeli református egyház irattárában, 15, Kisborosnyó egyházi irattára, 16, Nyújtód, Kis- és Nagynyújtód egyesített egyházi levéltára, 17, Kézdiszentkereszt r. kat. egyházi levéltára, 18, Kézdiszentkatolna r. kat. egyházi és iskolaszéki levéltára, 19, Kézdiszentlélek r. kat. egyházi irattára, 20, Néptanítók Lapja, 1887-es évfolyama, 21, Néptanítók Lapja, 1888-as évfolyama, 22, A Háromszék Megyei Tanító Testület választmányának az 1888. évi, március 28-iki jegyzőkönyve, a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában, 23, Néptanítók Lapja, 1889-es évfolyama, 24, A fényképalbum adományozás útján került az Alsócsernátoni Néprajzi Múzeum és Skanzen tulajdonába, 1992-ben, 25, Kézdiszentkatolna iskolaszéki iratai a helybeli r. kat. egyház tulajdojnában, 26, Maksa, Eresztevény és Sepsibesenyő egyházi gyűléseinek a jegyzőkönyvei, illetve az említett falvak iskolaszéki iratai a falvak református egyházainak az irattárában, 27, Bod Péter minden eredeti munkája az Alsócsernátoni Néprajzi Múzeum és Skanzen tulajdonában található meg, 28, A tanítóportrékat az alább felsorolt periodikák és újságok felhasználásával írtam meg, melyek megtalálhatóak a Kézdivásárhelyi báró Wesselényi Miklós Könyvtárban, a Céhtörténeti Múzeumban, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumbam, a Bod Péter Megyei Könyvtárban, és a Kovászna Megyei Állami Levéltárban, illetve a Kolozsvári Egyetem Dokumentációs Könyvtárában: -
Magyar Dal: 1922-1934, szerkesztette Tutsek Jenő, majd Rombauer Tivadar és dr. Fövenyessy Bertalan, Brassó,
-
A Hírnök: 1933, szerkesztette p. Tréfán Leonard, Kolozsvár,
-
Ferences Ifjúság: 1934-1936, szerkesztette p. Salamon Ferenc András (a szerző apja), Vajdahunyad,
-
Közoktatás: 1886, szerkesztette Tomor Ferenc, Budapest,
27 -
Magyar Paedagógia: 1904, szerkesztette Kovács János, Budapest,
-
Nemzeti Iskola: 1898-1899, 1905, szerkesztették Benedek Elek és Földes Géza, Budapest,
-
Néptanoda: 1882-1895, szerkesztette Schneider István, Pécs,
-
Család és Iskola: 1880-1881, szerkesztette Hegedüs István, majd 1887-ben Czirják Albert, 1888-1901 között Fazakas József, 1908-ban Sólyom József, Kolozsvár,
-
Néptanítók Lapja: 1868, szerkesztette Környei János, Buda, 1872-ben Mayer Miksa, BudaPest, 1874-1889 között: Gyertyánffy István, 1890-1906: Újvári Béla, 1907-1909:Benedek Elek, Budapest,
-
Protestáns Közlöny: 1884-1886, szerkesztette Szász Gerő, Kolozsvár,
-
Magyar Nép: 1922, szerkesztette Gyallay Domokos, Kolozsvár,
-
Székely Újság egyesülve a Székely Hirlappal (1906-tól): 1904-1942, Kézdivásárhely,
-
Az összes melléklet a szerző tulajdonában van.
Kézdivásárhely-Kantafalva, 2011. VIII. 9.
Salamon Ferenc Sándor
28
29
30
31
