VOFKORI JÓZSEF
Orvosi kifejezések Bolyai János írásaiban Bolyai János kéziratos hagyatékában — melynek anyagát Benkő Samu sok évig tartó munkával rendszerezte, részletekbe menően tanulmányozta, és a kutatók, valamint a nagyközönség számára közzétette — számos orvosi szakszó és kifejezés fordul elő. Ezeknek az orvosi kifejezéseknek és műszavaknak a számbavételére és elemzésére érdemes figyelmet fordítanunk egyrészt azért, mert ezzel Bolyai János érdeklődésének eddig kevésbé ismert területét körvonalazhatjuk, másrészt pedig azért, mert a nagy matematikus ilyen irányú érdeklődését egy általánosabb szem lélet keretében összefüggésbe hozhatjuk nyelvi és nyelvtudományi ismereteinek és idevágó elméleti tevékenységének körével. Bolyai János sokat betegeskedett. Különösen életének utolsó évtizedében. A betegség fogalma — mint följegyzéseiből és leveleiből kiviláglik — Bolyai Jánost egyetemesebb vonatkozásban állandóan foglalkoztatta. Küszködése, a betegséggel való viaskodása, sajátos idegállapota miatt, különösen nyugtalanító lehetett szá mára. Ha levelet írt apjához vagy testvéröccséhez, Bolyai Gergelyhez, ha kérvény ben esedezett fiáért, Dénesért, vagy nehéz családi helyzete miatt jobb sorsra vá gyódott, betegségének témája állandóan vissza-visszatért kézirataiban. Följegyzései ből azonban kicsendül bizakodása, reménykedése is. Hitt a gyógyulás lehetőségé ben, és állhatatosan kereste azt. Nemcsak az orvosok segítségét kérte s vette igénybe, hanem ő maga is — elsősorban az empirikus gyógyászat egyes irányzatai nak szellemében — kutatta és alkalmazni próbálta saját magán a gyógytényezők kedvező hatását, olyannyira, hogy egy idő után családtagjainak is szolgálhatott többféle empirikus gyógyászati tanáccsal. Önéletrajzi följegyzéseiből, fogalmazványainak és kérvényeinek orvosi tárgyú szókincséből arra következtethetünk, hogy Bolyai János elég sokat olvasott orvosi dolgokról, és a matematika, a filozófia, a zene, a nyelvtudomány és a természet tudományok több ága mellett figyelmét orvosi kérdések is lekötötték. 1
2
3
Miután 1833 nyarán végleg megvált a katonai pályától, és visszatért Maros vásárhelyre, életének hátralevő részében — mint említettem — sokat betegeske dett. Domáldi, majd marosvásárhelyi évei alatt rövidebb vagy hosszabb ideig tartó betegségeiről, rendkívül fejlett önmegfigyelő képességének köszönhetően, pontos kórrajzi följegyzéseket hagyott az utókorra. Önészleléseit oly tökéletesen fogalmazta meg, hogy betegségeinek kórelőzményeit és az általános tünettant ér telmező orvosainak sem sikerült jobban megragadniuk és tömörebben kifejezniük a lényeget. Ezekből a följegyzésekből a kórisme szinte azonnal adódik a mai or vos számára. A z egyik, 1850-ben kelt levelében — amelyet kéziratból először Benkő Samu közölt (Bolyai János vallomásai. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest, 1968) — a kö vetkezőket fogalmazta meg (a kiemelések itt és a következő idézetekben tőlem): „Egyébarányt betegességem, mely miatt még tovább már nem merem, vagyis tar tom tanácsosnak halasztani a kiadást, s mind csak materiale-gyűjtést, abban áll: hogy, minden egyébkényti tiszta és jó-vérűség mellett, a gyomrom nagyon gyenge, rossz — minek fatalis kísérői ismeretesek — ; főleg pedig az álom nem rendes, amennyiben, kivált ezelőtt, rengeteg álmatlan éjszakát töltöttem, a lélek-éberség, elevenség miatt nem jöhetvén álom a szememre, s gyakran úgy virradván: mint lefeküdtem, vagy mi annál semmivel sem jobb, ha elszenderedem is, bármily m e legben tartsam fejemet — mit belérögzött csúz, vagyis rheumatismusnak tulaj donítok — , a teteje azonnal meghűl, és oly elevenen és terjedelmesen álmodom össze-vissza: hogy az oly álom nem frissítvén, fölébredve néha bágyattabb vagyok a lefekvésemkori állapotnál; s annak következtében idegkimerültség és csaknem folytonos lázban vagyok." Mint az idézett levélrészletből kitűnik, Bolyai János lelkiállapota jellemzésére több rokonértelmű kifejezést használt. Hasonlóképpen jegyezte föl a kolerának több rokonértelmű változatát is önéletrajzi írásában, abban a részben, amelyben öröksége sorsáról szól. A z anyai nagyanyja, Bachmann Juliánna családjának „Volt egy 8 ezer Rhfton eladott majorjuk a Szamos mellett; s egy tán 300 vékás derék, mindjárt a város mellett[i] földjét [melyből egyedül egy kis háznép elélhet(ett)] a bőséghez szokott, könnyen költött s férje halála után (a kereset forrása bedu-
gulván) s omló jövedelem megcsökkenvén, megszűkült özvegy nagyanyám zál(l)ogba akarván az azután főbíróvá lett s cholerában (epe-mirigy, has-guttaütés, hányó-hasmenés, vagy rövidebben, helyesebben s nem kevésbé tisztességesen szól va: hányó-fosásban) meghalt hamislelkű Szentkirályi (tán?) tanácsosnak (senator) adni: ez egy hamislelkű s jóféle, de ártatlan, nem gyanakodó, együgyűségében oly gonoszságot még meg sem gondolt (föl sem tehetett) nagyanyám által (bár is a bibliát 3-szor olvasta át), észre nem vett facsaros pontot csúsztatott be a vásár levélbe, egyezménybe: mi szerént a föld maig is odamaradott (rekedett)." A z 1858 augusztusában testvéröccséhez, Bolyai Gergelyhez írt levele hason lóképpen több orvosi vonatkozású kifejezést tartalmaz: „Becses sorai az ágyban találtak, honnan még mindeddig sem kelheték föl: ugyanis még a múlt héten egy éjjel a jobb lábszárom a bokámtól elkezdve megfájulván és dagadván, én azt előbb az ablaknál hálás következtébeni hűdés eredményének tartottam (minek kételyen kívül éppen sok hatása is volt rá); mások inrándulás vagy egymásra ficamodásnak állították: de annyival inkább, hogy a másik lábszárom is vett, báris kisebb mértékben, részt belőle, aggódni kezdtem [ . . . ] gond fogott tehát, nehogy vízkór kezdete legyen: mire nézve receptjeidet mint igaz jóakaró testvéri indulatból folytakat, igen nagyon nagyon szüvösön köszönöm; a perjegyökérrel éltem is; s talám éppen még nem is vagyok benne, báris könnyen megeshetik, hogy a szélén állás fenyeget a fatális vízkórnak." A z idézett szövegrészletekből világosan kitűnik, hogy Bolyai János tisztában volt az egyes orvosi kifejezések fogalmi tartalmával. Így ismerte a fogékonyság vagy dispositio, a fertőzés vagy infitiatio fogalmát a fertőző betegségek köréből. Ez derül ki 1855-ben apjához írt egyik leveléből is, melyben Péterfi Pál doktor gyógykezelésének eredményéről számol be: „Nagyon köszönöm a meglátogatni kí vánást [ . . . ] a házom úgy ki van jól takarítva, tisztítva, s a nyavalya is nem hi szem, éppen érintkezés nélkül ragadós lenne, legalább a cselédem, ki egész idő alatt, mégpedig (az ők módja szerint) minden intésem mellett is, éppen nem valami különös vigyázattal s óvakodással minden szennyessel [ . . . ] járt, menten maradott; a Dr. is tapogatta kiütéseimet még meg sem mosdva mindenkor. — Azonban mégis azt hiszem hogy > < mértékben a fogékonyság vagy dispositio szerint, nemcsak minden nyavalya ragadó lehet, hanem olykor némely még a csupa hírére vagy gondolatjára is bajt kaphat, a szellemi hatás által. Többnyire leginkább n e m kapja az el, ki, illő tisztaság mellett, legbátrabb; én ugyan a tisz taságot annyira kerestem, hogy szinte már csak a gúnyámhoz értem is, már meg mostam a kezemet, egy nap talám 300-szor is; én hogy a többi gúnyámat sem miképp ne inficiáljam, az egész idő alatt, a fehérnemün kívöl, mind csak ugyan egy gúnyát viselek. Állapotom némileg ugyan könnyebbedett, de még mind van viszketegség, naponta néha nagyon erős és iszonyú alkalmatlan, a kénesős jódos kenőcs maga is persze égést okozván [ . . . ] " Fentebb idézett levelében Bolyai János, betegségének tárgyalása során, még a kóranyag kifejezést is használja: „ [ . . . ] a testemben nem hiszem, több kóranyag legyen, miután semmi kiütések nem mutatkoznak." A kóranyag kifejezéssel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy Sem melweis, a gyermekágyi láz kórlényegének fölismerője 1861-ben a bomlott anyag vagy fertőző anyag kifejezést használta orvosi tárgyú értekezésében, míg Bolyai János (más vonatkozásban ugyan) a nyelvi szempontból rövidebb kóranyag ki fejezéssel élt 1855-ös levelében. Hasonlóképpen említést érdemel, hogy a magyar orvosi nyelv későbbi fejlődését előlegezve a máig érvényes kiütés kifejezést hasz nálta, holott majdnem a X I X — X X . század fordulójáig bizonyos bőrelváltozások je lölésére a hivatalos tankönyvek és kézikönyvek is a föltehetően nyelvújítási küteg szakkifejezést használták. Másutt (1858. augusztus 8-án) Gergely öccsétől így tudakozódik: „ A T e köszvényi (?) jelenségedre nézve, mert némi nyilalásokért koránt se vedd mindjárt a fejedbe, vagyis ne hitesd el magaddal, hogy no! már podagrai s chyragrai Haupt-Trefferre [főnyereményre] tevéi szert: mert az csupa Apádtól öröklött vagy átszivárgott (áldott?) fekete hypochondria volna: s az efféle baj nagyon könynyen ered, főleg hűlésből, kivált, ha izzadt testet légvonat ér [ . . . ] " A z egészség, mint a szellemi s egyben mindenfajta tevékenység előfeltétele, vallomásaiban ugyancsak több ízben előfordul: „Elme dolgában vétkezném: ha panaszkodnám, megelégületlen lennék (csak egészség legyen nyomtatásra elkészítni a rengeteg készen lévő anyagot); az igazságot is tanilag és erkölcsileg határ talanul szeretem, tehát a magáét (illetőt) mindennek sietek kiadni, több tarto zást ügyekezve soha nem vállalni, mint mennyit leróni (kielégíteni) képes vagyok." Másutt: „Azonban semmi áron és árért nem kívánok érdemtelenül nyerni; és
( c h a r l a t a n k é n t ) ámitani, c s a l n i : c s u p á n m e g g y ő z ő d é s által k i v á n o m a j ó t m á s sal is k ö z ö l n i : e p e d i g , e r ő s e n r e m é n y l e m m e g l e e n d , h a é l e k s egészség etc. lesz." A Bolyai János leveleiben, följegyzéseiben előforduló orvosi szavak eredet s z e m p o n t j á b ó l á l t a l á b a n h á r o m — m a g y a r , latin (illetve g ö r ö g ) és n é m e t — c s o portba sorolhatók. L e g g y a k r a b b a n a m a g y a r o r v o s i k i f e j e z é s e k f o r d u l n a k elő. P é l d á u l : ájulás, álmatlanság, betegség, bujaság, csúz, egészség, elme, epe-mirigy, feledékenység, ficamodás, fogékonyság, főbeli csúz, franc, gyógyászat, hagymász(!), has-guttaütés, hasmenés, hányó-fosás, hányó-hasmenés, hideglelés, himlő, hólyagos himlő, hűdés, ideg, idegkimerültség, idétlen szülött, inlázas állapot, inrádulás, katonaorvos, kénesős-jódos kenőcs, kiütés, kóranyag, köszvény, láz, meghűlés, nátha, nyavalya, orbánc, (orvos)doktor, orvosi tanács, patika, perjegyökér, recept, sebész, skárlát, szellemi hatás, szem-fül-kóroda, tályog, tápszer, viszketegség, víz-gyógymód, víz kór, vörös himlő stb. A f e l s o r o l t k i f e j e z é s e k k ö z ö t t t ö b b r é g i e s o r v o s i szó is föllelhető. P é l d á u l : bujaság = v a l a k i n e k b u j a v o l t a ( v ö . : b u j a k ó r = v é r b a j ) ; csúz = reuma; epe mirigy = az e p e h ó l y a g fertőzéses g y u l l a d á s a ; franc = itt szifilisz, v é r b a j ( m o r b u s g a l l i c u s , francia b e t e g s é g ) ; hagymáz = tífusz; has-guttaütés = bélhűdés; hányóhasmenés, hányó-fosás = a kolerára oly jellemző nagy vizes hasmenés, bő, vizes h á n y á s s a l j á r ó b e v e z e t ő t ü n e t — stb. B o l y a i „saját g y á r t á s ú " t e r m é k é n e k t ű n n e k a k ö v e t k e z ő s z a v a k : elmevak, főbeli csúz, hideg lázrai hajlam, inlázas állapot, jelesen rossz gyomor, terhes be teg, tiszta és jó-vérűség, valóságos beteg stb. A főbeli csúz talán a m i g r é n r e u t a l ; az inlázas állapot inhüvelygyulladás l e h e t ; a jelesen rossz gyomor krónikus gastritisre e n g e d k ö v e t k e z t e t n i ; a tiszta és jó-vérűség szifiliszmentességre; a va lóságos beteg b i z o n y á r a a n e m k é p z e l t b e t e g á l l a p o t á t fejezi ki. A z o r v o s t u d o m á n y és p s z i c h o l ó g i a h a t á r t e r ü l e t é h e z t a r t o z ó s z a v a i : ambitio, feszült állapot, fölindulni, generosus, genialis, indignatio, lángelme, lelki háború, lélekéberség, [lélek]elevenség, lobbanni, megmérgelődni, méltatlankodás stb. B o l y a i J á n o s f ö l j e g y z é s e i b e n , l e v e l e i b e n t ö b b latin (részben g ö r ö g eredetű) o r v o s i k i f e j e z é s is s z e r e p e l . Ezeket a m a i o r v o s i t e r m i n o l ó g i a is h a s z n á l j a : c a e c a , cholera, chyragra, colica, conservatio, cura, dispositio, doctor, fatalis, fatum, fluida, hămorrh[dalis], hämorrhois, homeopathicae, hypochondria, infitiatio, malum, me lancholia, monstrum, operatio, p h a r m a c o l o g i a , phlegmaticae, podagra, preservatio, recidiva, rheumatismus, sexualis, typhus stb. M i n t e m l í t e t t e m , B o l y a i J á n o s l e v e l e i b e n , f ö l j e g y z é s e i b e n a m a g y a r és latin o r v o s i k i f e j e z é s e k m e l l e t t n é m e t o r v o s i s z a v a k a t is h a s z n á l t — b á r az e l ő z ő két c s o p o r t b e l i e k n é l g y é r e b b e n . T e s t v é r ö c c s é h e z intézett, 1857. n o v e m b e r 27-én kelt l e v e l é b e n t a l á l h a t j u k ezt a részletet: ,,A k ö l t s é g e s c u r á r ó l n e m is s z ó l o k , c s a k arról, h o g y e z e n egész, m á r m a j d 4 h ó n a p óta tartó b e t e g s é g alatt ha f ö l ö l t ö z t e m is, a z o n n a l m e g i n t k é n y t e l e n v a l é k s v a g y o k részint m o s t is l e d ő l n i , n e m b í r v á n m a g a m a t , s m i n d e n a n y a g i és s z e l l e m i m u n k á r a a l k a l m a t l a n v a g y t e h e t l e n l é v é n , mi pedig már lehetőleg folytonos szellemi tevékenységhez szokott l é n y e g e m n e k a l e g n a g y o b b kín és c s ü g g e s z t ő b b á l l a p o t : m i d ő n e g y k ü l ö n b e n é p p e n e r ő s és e r é l y e s l é l e k o l y b e t e g s é g b e (Gemütskrankheit) esik, m e l y által e z e n l e g b e c s e s b és e g y e d ü l igazi éltet a d ó k i n c s e k t ő l m e g f o s z t ó d i k , v a g y i s k e d v e t , erélyt, tüzet, r e m é n y t veszt." A z u g y a n c s a k B o l y a i G e r g e l y h e z címzett, 1859. n o v e m b e r 6-án kelt l e v é l b e n o l v a s h a t j u k : „ C s e k é l y s z e m é l y e m e t illetőleg p e d i g hosszas, l e g m a k a c s a b b n e m ű , terhes és k í n o s b e t e g s é g e m n e k s az e l l e n e szegzett v í z c u r á n a k — m á r 15 h ó n a p óta m é g m i n d r a b j a v a g y o k s m i n d k e t t ő a n n y i r a e l f o g l a l é j j e l s n a p p a l s ú g y elöl, h o g y m é g m i n d teljes tétlenségre v a g y o k k á r h o z t a t v a , részint a v í z c u r á v a l j á r ó Aufregungban tilos l é v é n a s z e l l e m i m ű k ö d é s , r é s z i n t v a l ó b a n n e m is l é v é n a n n y i h i d e g , fázás k ö z ö t t d i s p o s i t i ó j a az e m b e r n e k , v a g y i s i n k á b b b e t e g n e k — m e r t azóta szinte n e m is t a r t o m m a g a m a t e m b e r n e k s m a g a m u r á n a k — s inkább m i n d sebes mozgásra lévén ösztönöztetve." A z említett két német kifejezés j e l e n t é s e : Gemütskrankheit = k e d é l y b e t e g s é g ; Aufregung = i z g a l o m , idegesség. A f ö l s o r o l t e l é g szép s z á m ú latin m ű s z ó e l ő f o r d u l á s a B o l y a i J á n o s h a g y a t é k á b a n arra e n g e d k ö v e t k e z t e t n i , h o g y i l y e n i r á n y ú i s m e r e t e i t j ó r é s z t o r v o s i s z a k k ö n y v e k b ő l szerezhette; í g y k e r ü l t b i r t o k á b a a n é p és a l a i k u s o k által használt o r v o s i k i f e j e z é s e k m e l l e t t j ó n é h á n y t u d o m á n y o s szakkifejezés, a m e l y e k e t t u d a tosan a l k a l m a z o t t . M e g j e g y z é s r e m é l t ó , h o g y B o l y a i J á n o s a m a g y a r o r v o s i s z a k n y e l v által használt g ö r ö g , latin és n é m e t e r e d e t ű kifejezéseit e t i m o l o g i k u s í r á s m ó d szerint építette b e s z ó k i n c s é b e , a m a g y a r s z a v a k a t p e d i g — a k o r a b e l i tu d o m á n y o s s á g m e g s z o k o t t eljárását k ö v e t v e — k i e j t é s ü k szerint.
A legnagyobb magyar matematikus orvosi tárgyú szókincsének gyarapodá sához több tényező járult hozzá. Ezek között talán a családi hagyománynak is szerepe lehetett. Anyai nagyapja, Benkő József neves kolozsvári kirurgus volt. Önéletrajzi följegyzésében Bolyai János anyai nagyapját „Kolozs vagy Doboka vármegyei szentgyörgyi Benkő József, egy nagy tekintetű s mintegy orvosi rang gal bíró és elég tehetős sebész chyrurgus"-ként említi. Bár családi kapcsolatai a nagyszülőkkel laza szövésűek voltak, föltehetjük, hogy a felnőtt Bolyai Jánosban a családi emlékek is befolyásolhatták az orvosi kérdések iránt megnyilvánuló ér deklődést. Döntő tényezőnek azonban mégiscsak hosszas betegeskedését tekinthetjük. Orvosi szemléletét különösen Engel József orvosdoktor barátsága befolyásolhatta erősen, aki 1837—1851 között volt kezelőorvosa. Engel 1839-ben hívta föl magára az egész magyar tudományosság figyelmét a Magyar Tudós Társaság által dí jazott és kiadott A magyar nyelv gyökérszavai című munkájával. A nyelvtudo mány iránti közös érdeklődésük is barátsággá hevíthette rokonszenvüket. Orvos barátja pályamunkájának alapelveit Bolyai János magáévá tette, s mint isme retes, nyelvészeti fejtegetéseiben fölhasználta Bolyai Farkas, Köteles Sámuel és Szász Károly munkái mellett. 4
Bolyai, aki a magyar nyelv „tökéletesítésén" is fáradozott, kézirataiban, rö videbb-hosszabb följegyzéseiben sok rokonértelmű szót sorolt föl egymás után, föltehetően azért (vagy azért is), hogy maga, illetve olvasója majd a legmegfele lőbbet válassza ki közülük. Valószínű, hogy Engel József barátságán kívül hat hatott rá élete utolsó évtizedében másik kezelőorvosának, Péterfi Pálnak orvosi szóhasználata is. Szakkifejezéseinek egyike-másika Bolyai János följegyzéseiben, leveleiben is előbukkan (hypochondria, rossz gyomor stb.). 5
Arra vonatkozóan, hogy milyen eredetű forrásmunkák állottak az orvosi problémák és az orvosi szaknyelv iránt érdeklődő Bolyai János rendelkezésére, figyelemreméltó megjegyzést találunk ifjabb Hints Elek hagyatékában. Eszerint Bolyai Jánosnak több orvosi könyv volt birtokában. Nagyobb valószínűség sze rint kettő — Wendt János: A bujakórság vagyis a vénusi nyavalya a maga egész kiterjedésében és minden formájában (Pest, 1830), valamint Hoyer John: A hidegvíz derék munkálatjáról (Pest, 1834). Ezeket minden bizonnyal olvasta is. Arról azonban, hogy honnan kerültek Bolyai János személyi könyvtárába, és volt-e még több társuk, nincsenek megbízható adataink. Bolyai János könyvbe szerzési lehetőségeinek kiderítése információforrásainak lehetőségeire is rávilá gítana! 6
A szinte már áttekinthetetlenül gazdag Bolyai-irodalomban tudomásom sze rint Bolyai János orvosi irányú érdeklődését nem vizsgálta meg senki. A szak mabelieknek feltűnhet, hogy a nagy matematikus viszonylag milyen sok orvosi kifejezést ismert és használt. Itt bemutatott példáimat azonban nem a teljes kéz iratos hagyatékból válogattam, hanem a nyomtatásban megjelent iratokból. Szin te bizonyos, hogy a teljes kéziratos hagyaték áttanulmányozásával ezek megsok szorozhatók volnának, s a példák — olykor talán önkényes — értelmezése helyett ekkor már az anyag teljes felméréséről beszélhetnénk. (Megemlítem itt, hogy e feladat elvégzését munkatervembe vettem.) Ahhoz, hogy Bolyai Jánosnak az általa ismert gyógymódokról vallott fölfo gását részletekbe menően egybevethessük kora orvostudományi nézeteivel, a ren delkezésünkre álló — orvosi tárgykörbe vágó — szórványos följegyzései nemigen nyújtanak kellő támpontot. Viszonylag világos fogalmai voltak egyes betegségek terjedési módjáról: ebben elsősorban a közvetlen testi kontaktusnak tulajdonított nagy szerepet. Nyilvánvaló, hogy szorosabb értelemben vett orvosi pathodynamikai ismeretek hiányában nem ismerhette föl, miszerint a kórtényezők hatásának megszűnte után is tovább fejlődhet a kórtényező és a szervezet kölcsönhatásából származó kóros folyamat, aminek következtében a gyógyulás nem azonnal vagy egyáltalán nem következik be. Megsejtette a lelki tényezők — ahogyan ő mondja: „szellemi hatás" — szerepét a hypochondriás jellegű pszichés reakciók kialakulá sában, melyek gyakran kóros határokig fokozódnak. Jóllehet általános életszemléletében, valamint a kóros szomatikus és pszichés folyamatok keletkezéséről vallott orvosi vonatkozású nézeteiben megcsillannak a racionális természettudomány hatásának elemei, Bolyai János mindvégig kitartott a múlt század derekán virágzó hidroterápia mellett, pontosabban az empirikus gyógyászat Priessnitztől származó válfaja mellett. Jellemző, hogy bár Marosvá sárhelyen 1812 óta közkórház — az ún. Országos Polgári Gyógyintézet — műkö dött, nincsenek adataink arra, hogy kísérletet tett volna a kórház minden bi zonnyal a kor színvonalán álló, a hidroterápiánál változatosabb gyógyeljárási lehe-
tőségeinek igénybevételére. Ez a tartózkodás részben azzal is magyarázható, hogy akkoriban a Bolyaiak társadalmi osztályánál betegség esetén „háziorvos" igény bevétele volt az általános szokás. A z eddigiekből — a Benkő Samu által festett társadalomtudós-matematikus zseni portréjának markáns vonásait is figyelembe véve — kijelenthetjük, hogy Bolyai Jánosról alkotott összképünk kiegészítésre szorul a polihisztorság tekin tetében. A z eddigi fölfogást bátran módosíthatjuk: polihisztorsága majdnem ap jáéhoz mérhető, Bolyai Farkaséhoz, akit különben legtöbbször éppen János fia marasztalt el sokfelé ágazó érdeklődése miatt. Azonban míg az apa érdeklődése a gyakorlati élet irányába is mutatott, János fiáé inkább elméleti jellegű maradt.
JEGYZETEK 1. Benkő Samu: Bolyai János vallomásai. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1972. ( A z idézetek kiemelései tőlem!) 2. Bolyai-levelek. Válogatta, a bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította Benkő Samu. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1975. — Lásd még a Bolyai János élete és műve (Állami Tudományos Könyvkiadó. Bukarest, 1953) című gyűjteményes munka 418. lapját. 3. Különösen Vinzens Priessnitz (1799—1851), Osztrák-Sziléziában, Graefenbergben tevékenykedő empirikus gyógyító akkortájt Európa-szerte divatos gyógymódja foglalkoztatta Bolyait. (Priessnitz újra fölfedezi és általáno san bevezeti a vízzel való gyógyítást, a hidroterápiát.) 4. Engel József (1807—1870) általános orvosi gyakorlatot folytató marosvá sárhelyi orvos. Életének utolsó éveit Kolozsvárott töltötte, és ott is halt meg. 5. Péterfi Pál (1792—1861) Marosvásárhely városi fizikusa (főorvosa) volt 1835-től 1848-ig. Több kötetből álló Orvosi naplóját a református kollé gium könyvtárára (ma Teleki—Bolyai Könyvtár) hagyta. Ebben Bolyai Jánosra vonatkozó fontos kórtörténeti adatok is találhatók. 6. Ifj. Hints Elek (1893—1966), budapesti kórházi igazgató-főorvos, egyetemi magántanár több közleményben foglalkozott a két Bolyai életrajzával.
Hajdu Zoltán: Férfifej (film-metszet)
