Országos területi helyzetkép

Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium

Országos területi helyzetkép Összefoglaló

2008. november

Országos területi helyzetkép Összefoglaló

Készítette a VÁTI - Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Területi Tervezési és Értékelési Iroda Területi Elemzési és Értékelési Osztály az NFGM Területfejlesztési Főosztály megbízásából

Budapest, 2008. november

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................ 3 BEVEZETŐ ........................................................................................................................... 4 I. HOSSZÚ TÁVÚ ÁTFOGÓ OTK CÉLOK ................................................................... 5 I.1. Területi versenyképesség ....................................................................................... 5 Gazdasági alaptényezők ................................................................................................. 5 Gazdasági teljesítmény................................................................................................... 7 Mezőgazdaság ................................................................................................................ 8 Ipar, energetika............................................................................................................... 9 Építőipar ....................................................................................................................... 11 Szolgáltatások............................................................................................................... 11 Turizmus....................................................................................................................... 12 Képzés .......................................................................................................................... 13 Közlekedés és kommunikáció...................................................................................... 13 I.2 Területi felzárkózás..................................................................................................... 16 Demográfia................................................................................................................... 16 Életkörülmények .......................................................................................................... 16 Társadalmi szolgáltatások ............................................................................................ 19 I.3 Fenntartható térségfejlődés ......................................................................................... 20 Levegőminőség ............................................................................................................ 20 Vízminőség................................................................................................................... 20 Hulladékgazdálkodás ................................................................................................... 22 Kármentesítés ............................................................................................................... 24 Természetvédelem........................................................................................................ 24 Műemlékvédelem ......................................................................................................... 24 I.4 Területi integráció Európába....................................................................................... 25 Társadalom ................................................................................................................... 25 Gazdaság ...................................................................................................................... 25 Környezetvédelem és infrastruktúra............................................................................. 26 A magyar régiók az Európai Uniós térben ................................................................... 27 I.5 A régiók helyzete ........................................................................................................ 29 II. KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK AZ OTK-BAN .................................................. 33 II.1. Az OTK térségtípusok helyzete ........................................................................... 33 Budapesti metropolisz térség ....................................................................................... 33 Fejlesztési pólusok ....................................................................................................... 35 Külső és belső perifériák, elmaradott térségek............................................................. 36 Tisza-térség .................................................................................................................. 38 Duna mente .................................................................................................................. 39 Határmenti térségek...................................................................................................... 40 Tanyás térségek ............................................................................................................ 41 Aprófalvas térségek...................................................................................................... 43 Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek ..................................................... 45 Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek .............................................. 46 II.2. A Balaton-térség négy éves értékelése................................................................. 48 TÉRKÉPEK JEGYZÉKE ........................................................................................................ 54 ÁBRÁK JEGYZÉKE............................................................................................................... 54 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE .................................................................................................. 54

3

BEVEZETŐ Az Összefoglaló az „Országos területi helyzetkép” című szakmai dokumentum legfontosabb megállapításait ismerteti. A dokumentum egyéves időtávban tényszerű, elemző tájékoztatást nyújt a hazai térszerkezet alakulását befolyásoló társadalmi, gazdasági, környezeti, műszaki infrastrukturális helyzetről és ahol értelmezhető volt ott e tényezők rövidtávú dinamikájáról. Az „Országos területi helyzetkép” dokumentum továbbá támogatja a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben előírt, négyévente elkészítendő, a területi folyamatokról és a területfejlesztési politika alakulásáról szóló Országgyűlési Beszámoló előkészítésének munkálatait, az éves vizsgálatok eredményei hatékonyan épülnek be a négy éves átfogó országos területi értékelésbe. Az évenkénti területi helyzetkép szerkezete az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) célkitűzéseihez igazodik, annak öt hosszú távú célján alapul: Térségi versenyképesség, Területi felzárkózás, Fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem, Területi integrálódás Európába, Decentralizáció és regionalizmus. A területi helyzetkép módszertana és lehetőségei miatt a teljes OTK célrendszert befolyásoló területi tényezők mindegyike nem volt elemezhető, de az országos szinten releváns tényezőcsoportok igen, azok elhelyezhetők voltak az OTK szerinti szerkezetben. Az Összefoglalóban önálló egységként jelenik meg a Balaton-térség területi folyamatainak, fejlesztési támogatásainak és területfejlesztési intézményrendszerének négy éves (2003-2006 közötti) időtávú területi elemzése és értékelése. Ez a fejezet alapvetően eltér a többitől, mivel a 4 éves Országgyűlési Beszámolóra való felkészülés jegyében egyfajta főpróbája a hosszabb időtávú komplex területi értékelésnek egy kiemelt térségtípusban. Az elemzések az adatok aktuális rendelkezésre állása miatt a 2006-os évre vonatkoznak. Dinamikai szempontból a dokumentum az egy évvel korábbi (2005) helyzethez vonatkoztatott térszerkezeti változásokat is vizsgálja, azokban az esetekben, ahol ennek relevanciája van. Az „Országos területi helyzetkép” módszertanilag a Területfejlesztési Megfigyelő és Értékelő Rendszeren (T-MER), mint a területfejlesztési politika céljait segítő területi monitoring, elemző, értékelő modellen nyugszik. A T-MER a területfejlesztés tervezési és értékelési tevékenységének olyan eszköze, amely informatikailag az Országos Területfejlesztési és területrendezési Információs Rendszer (TeIR) részét képezi, de önálló értékelő módszerekkel bír. Az „Országos területi helyzetkép” szakmai anyaga a területi értékelések koncepcionális megalapozásaként életre hívott Területi Értékelési Rendszer (TÉR) részeként, annak egy önálló elemeként jött létre. A területi helyzetkép további feladata, hogy a különböző kormányzati területi elemzési-értékelési feladatokat támogassa, azok alapjául szolgáljon, egyben biztosítsa a területi folyamatok éves rendszerességgel történő megfigyelését, és a területfejlesztési politika területi tervezési dokumentumainak megalapozását.

4

I.HOSSZÚ TÁVÚ ÁTFOGÓ OTK CÉLOK I.1. TERÜLETI VERSENYKÉPESSÉG Gazdasági alaptényezők A nemzetgazdaság dinamikáját jól érzékeltető mutató a GDP-re jutó beruházások aránya. E tekintetben Magyarországon 2006-ban a GDP 15%-t fordították beruházásokra, jelentős területi különbségekkel. Az ágazatok közül a mezőgazdaságra jutott a legkevesebb beruházás, csupán 3%. A beruházások harmadát az iparban és az építőiparban, 64%-át pedig a tercier szektorban realizálták. (1. ábra) 1. ábra: 1 millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban, 2006

300000

1 millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban, 2006

250000

Ft

200000 150000 100000 50000

Ko

m

So

m Ha og y j ár o m d úB -E ih ar sz te rg om He ve Sz s ab To ol ln cs a J á -S z Nó sz a -N tm á grá d ag r yk -B e un re g -S zo ln ok Za la Pe Ve st sz pr ém Fe C s j ér Bo on gr rs od ád -A Bé ba ké új s -Z e Bá mp l cs é -K n isk u Ba n ra G ny yő a r- M os Va on s -S op r o Bu n da pe st

0

Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás

Ipar

Építőipar

Szolgáltatások

Az 1000 főre vetített gazdasági társaságok száma a legnagyobb a fővárosban, illetve az agglomerációjában: a legmagasabb értéket a budapesti és a budaörsi kistérségben éri el, míg az ország keleti és déli területein alacsony értékű. Az ország leghátrányosabb helyzetű, perifériális fekvésű térségeiben gyakorlatilag nulla. A magyar gazdaság szerkezete a bruttó hozzáadott érték ágazati megoszlása alapján a fejlett országokhoz hasonlóan a tercier szektor túlsúlyát mutatja. 2006-ban a primer szektor adta az értéktermelés 4,1%-t, az ipar és építőipar együttesen 30,1%-át, a szolgáltatások 65,8%-át. A fejlett szolgáltatásokban tapasztalható koncentrálódási folyamat a főváros és a vidék közti különbségek növekedésével jár, a dinamikus ágazatok egyre inkább a gazdaságilag legfejlettebb Budapesten összpontosulnak. A feldolgozóipari termelékenység területi különbségei igen nagyok, s további területi differenciálódást jeleznek: az első helyen álló Győr-Moson-Sopron megyei feldolgozóipar termelékenysége több mint háromszorosa a megyei rangsort záró Tolna megyei mutatónak. A gazdaság egészének teljesítményét, dinamikáját meghatározó húzóágazatok az értéktermelés közel egyharmadát képviselték. Ezek elsősorban a modern feldolgozóiparral rendelkező Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megyében, valamint a fejlett szolgáltatásoknak köszönhetően a fővárosban helyezkednek el. A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy a gazdasági aktivitás igen alacsony (átlag 62%), és emellett jelentősek a területi különbségek is. (1. térkép). A legmagasabb aktivitás Zala és Vas megyére jellemző (68%), de az átlagot meghaladó a Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon is. A keleti és déli régiók jelentősen elmaradtak ettől, több megyében az aktivitási ráta 55% körüli, azaz közel minden második munkaképes korú (15-64 éves) lakos tekinthető inaktívnak. A nyugat-kelet megosztottság talán semmilyen más tényezőben nem jelenik meg olyan markánsan, mint a lakosság aktivitásában. 5

1. térkép: A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006 A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006

Jelmagyarázat: % 65,1 - 68,7 61,4 - 65,1 59,1 - 61,4 55,7 - 59,1 55,0 - 55,7

A kutatás-fejlesztési ráfordítások nagyfokú területi koncentrációt mutatnak. A K+F eleve a nagyvárosi agglomerációkban, egyetemi vonzáskörzetekben jellemző. Hazánkban azonban főként a vállalati K+F-ben - Budapest súlya ehhez képest is rendkívül magas és növekvő tendenciájú: 2005-2006 között 0,5 százalékponttal emelkedett. 2. térkép: A magán és az állami K+F-ráfordítások, 2006 A magán és állami K+F ráfor dítások megoszlása, 2006

Jelmagyar ázat mi llió Ft 14000 2000 Magán Állami

Az állami K+F források meghatározóak (55%), de már növekvő tendenciát jelez a vállalati K+F ráfordítások aránya is. 2006-ban Budapesten, Veszprém és Bács-Kiskun megyében a források már több mint fele a magánszférából származott. (2. térkép) 6

Gazdasági teljesítmény Magyarországon az egy főre jutó GDP 2006-ban 2364 ezer Ft volt, ezt az átlagot Budapest értéke 220%-al múlta felül. A főváros kiemelkedő értéke mellett csupán KomáromEsztergom, valamint Győr-Moson-Sopron megye értéke haladta meg kis mértékben az átlagot, az összes többi megye alatta maradt annak. A főváros-vidék eltérések mellett a nyugat-kelet különbségek is szembetűnők: a fejlettségi rangsor első négy megyéje dunántúli, míg a fejletlenebbek mind Észak-Magyarországon és az Alföldön találhatók (3. térkép). A növekedési dinamika tekintetében is a nyugati, fejlettebb megyék emelkednek ki: Vas, GyőrMoson-Sopron, valamint Fejér megye és Budapest produkált az átlagosnál magasabb GDP/fő növekményt, nagyban hozzájárulva ezzel a további polarizálódáshoz. 3. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék, 2006 Egy főre jutó bruttó hazai termék, 2006

Jelmagyarázat: ezer Ft 2720 - 5229 2019 - 2719 1627 - 2018 1360 - 1626 1169 - 1359

A termelékenység és versenyképesség egyik legfontosabb mutatója az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték (4. térkép), ami Budapesten az országos átlag (5,3 millió Ft) kétszeresét is meghaladja. Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében azonban még az országos átlag kétharmadát sem éri el.

7

4. térkép: Termelékenység, 2006 Termelékenység, 2006 (Egy foglalkoztatottr a jutó br uttó hozzáadott érték)

Jelmagyarázat: mi llió Ft 10,3 4,3 - 5,6 3,8 - 4,2 3,3 - 3,7 3,2

Mezőgazdaság A gazdaság ágazatait vizsgálva megállapítható: a 2006-ban előállított bruttó hozzáadott értékből 4,1%-kal részesedett, ami az előző évihez képest kismértékű csökkenést jelent. 2006ban Békés, Bács-Kiskun, Tolna és Somogy megyében volt a mezőgazdaság aránya a GDP-ből több mint 10%. Az agrárvállalkozások esetében a vállalkozási aktivitás (5. térkép) kistérségi szinten jelentősen differenciált. 5. térkép: Mezőgazdasági vállalkozások aránya az összes

8

A mezőgazdaságra való ráutaltság erősebben összekapcsolódik a periférikus helyzettel és a relatív elmaradottsággal. Az országban mindössze 19 olyan kistérség volt 2006-ban, ahol a vállalkozásoknak legalább 15%-a mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Ezeknek több mint fele az Alföldön (harmaduk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében), ötöde pedig DélDunántúlon található. A foglalkoztatottaknak mindössze 4,8%-a dolgozott a mezőgazdaságban. A legtöbb mezőgazdasági kereső a hátrányos helyzetű térségekben: a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon dolgozik. Arányuk viszont már egy megyében sem éri el a 10%-ot. Az Észak-dunántúli megyékben csökkent a mezőgazdaságból élők száma. 2006-ban a földhasználat (2. ábra) alapvetően nem változott, a természeti adottságokhoz igazodva a szántóterületek domináltak. A mezőgazdaság legpiacképesebb ágazatainak (szántó, szőlő, gyümölcsös) kiterjedése gyakorlatilag változatlan, a természetvédelmi szempontból jelentős gyepek és nádasok kiterjedése azonban csökkent. Az innen kivont területek elsősorban a művelés alól kivont területeket gyarapították, ennek növekedése 2,8%os volt (44 800 ha). 2. ábra: Földhasználat, 2005-2006 Földhasználat, 2005 - 2006

Szántó Konyhakert Gyümölcsös Szőlő Gyep 2006

2005

2005

2006 Erdő Nádas Halastó Művelés alól kivett terület

Az intenzívebb növénytermesztésre használt területeken belül (szántó, konyhakert, gyümölcsös és szőlő művelési ágak összterülete) a műtrágyázott területek aránya 2006-ban 61,3%-ról 60,0%-ra csökkent. A legmagasabb értékeket a legintenzívebb növénytermesztést folytató térségekben találjuk: Baranya megyében 84%, mellette Tolna, Győr-Moson-Sopron, Fejér és Somogy megyékben 70% feletti ez az arány. Ipar, energetika Bár az ipari termelés csökkent, továbbra is a nemzetgazdaság meghatározó ágazata: a GDP 25,3%-át termeli ki. Az ipari bruttó hozzáadott érték kétharmadát a Közép-magyarországi, illetve a Nyugat- és Közép-dunántúli régiókban hozták létre 2006-ban. Az ipari foglalkoztatottak száma alig változott, mindössze ötezer fővel bővült, így 1,27 millió főt foglalkoztat az ágazat. Az iparban foglalkoztatottak az összes foglalkoztatott 32%-át tették ki 2006-ban. KomáromEsztergom megyében a foglalkoztatottak közel fele az iparban dolgozott, de Győr-MosonSopron, Fejér, Heves, Vas és Veszprém megyében is meghaladta a 40%-ot. Legalacsonyabb az arány Budapesten, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében. Az ipari 9

beruházások reálértéken 8,8%-kal csökkentek 2005–2006 között, elsősorban Közép- és Nyugat-Dunántúlon, de visszaesett az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régióban is. Egyedül Budapest iparának fejlődése volt jelentős. A hazai gazdaság energia import függősége továbbra is jelentős, amit csak növel a szénhidrogén tüzelésű erőművek terjedése. 2006-ban építés alatt állt a Nyíregyházi Kombinált Ciklusú Erőmű, mely világviszonylatban is az egyik legkorszerűbb erőműnek számít rövidesen. Ezen kívül a szélerőművek térhódítása jellemzi leginkább a szektort. 2006-ban Mezőtúron, Törökszentmiklóson, Mosonmagyaróváron, Felsőzsolcán és Csetényben helyeztek üzembe összesen 10 szél tornyot, mintegy 18 800 kW teljesítménnyel. (6. térkép) 6. térkép Magyarországi működő erőművek helye a térszerkezetben Magyar országi működő erőművek helye a térszerkezetben, 2006 S # S S# # S # # S S S # #

% U

% #U S % # U S # S# S % U

%#SU % %U U % %U U % U S # & V

S# # S

# S S # SS # #S # U S %U %#S##S#S#S#S S # S # S # % U

%U % U % U #U S %

% U

S #

% U

S #

S #

% U

S # % U

% U % U

S #

# S S S# # S# S S# #

S #

% U % U & V

% U

Jelmagyarázat

% U

vízerőmű % szél erőmű U % biomassza - faapríték erőmű U S #

T $

% U

% biomassza - növényi ol aj U % U % U & V T $ S # S #

S # % U

Forrás: Közlekedési, Hírközl ési és Energiaügyi Minisztéri um

maradványt felhasználó erőmű biogáz erőmű biomassza - távfűtésre haszn. lignit /szén erőmű atomerőmű olaj/gázolaj/tüzel őolaj erőmű föl dgáz erőmű 220 kV-os távvezeték 400 kV-os távvezeték 750 kV-os távvezeték

Az ipari tevékenység egyik fontos környezeti hatása az ipari légszennyező-anyagok kibocsátása. A kén-dioxid (SO2) és a szén-monoxid (CO) kibocsátása a technológiai fejlesztések hatására 2006-ban enyhén csökkent, míg a nitrogén-oxidok (NOx) és az illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátása a gépjárművek számának és az összes üzemanyagfogyasztás emelkedése miatt tovább nőtt. A kibocsátás továbbra is az egykori ipari tengely iparvárosaiban a legnagyobb. (7. térkép)

10

7. térkép: Főbb ipari légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 Főbb ipar i légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 Kén-di oxid

Nitr ogén-oxi dok

Beren te

#

Berente

#

Visonta

#

Lábatlan

#

Vác

#

Gödöllő Oroszlány Budapest

Oroszlány

# Százhalombatta # Ajka

#

Dunaújváros

#

Visonta

#

#

# # Dabas Százhalombatta# Dunaújváros # #

Ajka

#

# #Tiszaújváros #

Miskolc

Tiszaújváros

Orosháza

#

Beremend

#

Beren te

#

Szén-monoxid

Ózd

#

Szilárd anyag

Visont a

#

Budapest # # Gödöllő

Or oszlány

#

Várpalota

#

Dunaújváros

#

#

Dunaújváros

Jelmagyarázat

# 1000 tonnánál többet

ki bocsátó település tonna <1 1 - 10 11 - 100 101 - 1000 1001 - 10000 10001 <

Ber emend

#

Alapadat ok forr ása: KvVM, OKI R

Az üvegházhatású gázok kibocsátását jellemző hazai nettó üvegházgáz-potenciál 1 2006-ban az előző évinél 2%-kal volt alacsonyabb, 78625 kt széndioxid-egyenérték. A teljes kibocsátás több mint háromnegyede az energiaszektort terheli, míg a mezőgazdaságot 11%, az ipart 8%, a hulladék-szektort 5%. Építőipar A korábban dinamikusan bővülő ágazatnak számító építőipar 2006 évi teljesítménye elmaradt más gazdasági ágakétól és reálértéken nem érte el a 2005. évi értéket. A GDP 4,8%-át termelte ki 2006-ban. Az építőipar területi szerkezetére a koncentráltság jellemző. 2006-ban a Közép-magyarországi régió az építőipari GDP 41%-át termelte ki. Az építőipar a kevésbé fejlett térségekben nagyobb GDP részesedéssel rendelkezik, ez alól egyedül Pest megye tekinthető kivételnek. Az építőipari beruházások nagyságát jelentős mértékben befolyásolja az autópálya építés, aminek területi hatása is kimutatható. Részben ennek is köszönhető, hogy Pest, Zala és Hajdú-Bihar megye részaránya a beruházások terén számottevően nőtt, míg Heves, Veszprém és Somogy megye súlya csökkent. Szolgáltatások Az ágazat részaránya folyamatosan növekszik, s egyre fontosabb szerepet tölt be mind a foglalkoztatásban, mind az értéktermelésben. 2006-ban a foglalkoztatottak 62,9%-a dolgozott a szolgáltatásokban, ami több mint 3 százalékpontos növekedést jelent az előző évhez képest. A GDP-ből a szolgáltatások 2006-ban 65,8%-kal részesedtek. Területileg a főváros jelentősége kimagasló, de az urbanizált térségek, pl. regionális központok súlya is nőtt. A szolgáltatások kisebb területi különbségeket mutatnak, míg a fejlett üzleti szolgáltatások esetében nagyobbak a területi egyenlőtlenségek (Budapest-vidék, nyugat-kelet, nagyvárosi rurális térség esetén), mivel azok a népesebb településeken összpontosulnak. A kereskedelem ágazat 2006. évi teljesítménye a nemzetgazdasági átlagot meghaladta, 0,5 százalékponttal nőtt az ágazat GDP-részaránya, s 2006-ban a bruttó hozzáadott-érték 11,4%1 A nettó üvegházgáz-potenciál a CO2, CH4, N2O, HFC, PFC és SF6 vegyületek szén-dioxid egyenértékben - nemzetközileg egységesített módszertan alapján - számított összemissziója.

11

át adta. Jellemző folyamat a bevásárlóközpontok és hipermarketek számbeli gyarapodása. 2006-ban az ország területén összesen 177 bevásárlóközpont és hipermarket működött, számuk egy év alatt 14%-kal (22 egységgel) nőtt. Területileg szembetűnő Budapest túlsúlya, különösen a nagykereskedelem és a gépjármű-kereskedelem terén. A Közép-magyarországi régió a foglalkoztatottak száma és a bruttó hozzáadott érték alapján is kiemelkedik (44%, illetve 58%) a többi régió közül, a megyék között viszont alig van különbség. A fejlett gazdaságok a legdinamikusabban növekvő szektora a fejlett üzleti szolgáltatások köre (pénzügyi közvetítés, ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások). Ebben a szolgáltatás kategóriában a GDP 22,3%-át állították elő 2006-ban, ami 0,5%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Pest, Komárom-Esztergom, Zala és Vas megyében 1-2%-kal nőtt a fejlett üzleti szolgáltatások GDP-hozzájárulása. Területileg ezek a tevékenységek koncentráltan, elsősorban a fővárosban és a nagyvárosokban összpontosulnak. Turizmus Az ágazat területi szerkezetét specializáltsága, a vonzerő határozza meg. A 8. térképen is jól kirajzolódnak a turisztika jelentős attrakciós körzetei. A vendégforgalom területi különbségei 2006-ban alig változtak: a kistérségi rangsor élén továbbra is a nemzetközileg legismertebb és legversenyképesebb gyógyfürdők kistérségei (hévízi, csepregi /Bükfürdő/, hajdúszoboszlói, siklósi /Harkány/, gyulai, sárvári, zalakarosi), a Balatont körülvevő kistérségek illetve Sopron, Eger, Gárdony térsége állnak. 8. térkép: Az ezer főre jutó vendégéjszakák számának kistérségi különbségei Magyarországon, 2006 Az 1000 főr e jutó vendégéjszakák számának kistérségi különbségei Magyarországon 2006-ban

Jelmagyar ázat kiemelt üdülőkörzet 1000 főre jutó vendégéj (db) 500 al att 500 - 2000 2000 - 3500 3500 - 5000 5000 felet t

Az országos vendégforgalom 42%-a összpontosul a két legfontosabb célterület, Budapest; illetve a Balaton térségébe. Ugyanakkor a belső és külső perifériális fekvésű területek turisztikai szempontból továbbra is elhanyagoltak. Az átlagos tartózkodási idő a nemzetközi folyamatokkal összhangban csökken. Az 1000 főre jutó szálláshely-kapacitás hasonló területi szerkezetet mutat. A szálláshelyekkel legjobban ellátott térségek a Balaton körzete, továbbá a fontosabb idegenforgalmi célterületeket tömörítő kiemelt üdülőkörzetek, pl. a SopronKőszeghegyalja, a Mátra-Bükk, valamint a Mecsek-Villány. A kapacitások erős területi koncentráltságára, illetve az idegenforgalmi infrastruktúra fejlesztési szükségleteire világít rá az alacsony szálláshely-ellátottságú kistérségek nagy száma és az országon belüli egyenletes eloszlása. 12

Képzés A gazdasági versenyképesség alapvető tényezője a megfelelő képzettségű munkaerő. A demográfiai folyamatokkal összhangban, tovább csökkent az iskolások száma. Az általános iskolákban ez a csökkenés 3,5%-ot jelent a megelőző évhez képest. Arányaiban a legkisebb csökkenés (2,7%) Közép-Magyarországot jellemezte, de a Közép-Dunántúlon 4,7%, a Déldunántúli és a Dél-alföldi régióban 4,3-4,3%-os volt a csökkenés egy év alatt. Az általános iskolák száma országosan 23-mal csökkent 2005-höz képest, egyedül a Középmagyarországi régióban nőtt (5-tel). 2006 végére már 1104 olyan települése volt az országnak ahol nem működik helyben általános iskola, és 1766, ahol csak egy intézmény működik. Ezekben az alábbi térképen is jól azonosítható, aprófalvas térségekben további létszámcsökkenés várható, és egyre több településen merül fel a térségi összefogással történő oktatás megszervezése. A középfokú oktatásban a szakközépiskolák és gimnáziumok együttes tanulói létszáma 443 ezer főre növekedett, miközben a szakképzésben egyre kevesebben, 2006-ban már csak 129 ezren vettek részt. 9. térkép: Hallgatói létszámok változása a felsőoktatásban 2006

A felsőoktatásban 11 ezer fővel, 414 ezerre csökkent a hallgatók létszáma, ezen belül a nappali tagozaton 223 ezerről 216 ezerre. A csökkenés ellenére a felsőoktatás főváros központúsága továbbra is igen jelentős, 2006-ban a hallgatók 44%-a itt tanult. Budapest és Gödöllő esetében csökkent legnagyobb mértékben (több mint ezer fővel) a hallgatók száma, míg Pécs és Debrecen hasonló mértékű növekedést tudott felmutatni az előző évhez képest. (9. térkép) Közlekedés és kommunikáció A gyorsforgalmi úthálózat 2006-ban jelentősen fejlődött: nyolc autópálya-szakasz került átadásra, összesen 172 km hosszúságban, az M3-M35, és az M6, M7 sz. autópályákon. Bekapcsolódott a gyorsforgalmi hálózatba Nyíregyháza és Debrecen, az M5-ös autópálya pedig elérte az országhatárt. Az év végére az ország gyorsforgalmi hálózata már 914 km hosszú volt. A főútvonalhálózat-fejlesztés viszont háttérbe szorult: az első- és másodrendű főútvonal-hálózaton mindössze 51 km-nyi útépítés történt 2006-ban (ennek ¾-e a 2. sz. főút burkolatmegerősítő beruházása volt). 13

A fejlesztések a regionális elérhetőség javulásában is megmutatkoztak (10. térkép). Az M3M35 továbbépítésével jelentősen javult a keleti, észak-keleti országrész főváros felöli megközelíthetősége. Az M5-M7 továbbépítésével és a tranzitforgalom autópályára terelésével érezhetően javult az ott élők életminősége. Probléma ugyanakkor továbbra is, hogy a keresztirányú kapcsolatok nem változtak kellő mértékben, így például a dunaújvárosi és a szekszárdi híd megépítése – a hozzá csatlakozó autóutak hiánya miatt – önmagában nem fejtheti ki az elvárt hatásokat. 10. térkép: Gyorsforgalmi úthálózat elérhetősége

A rendelkezésre álló vasúthálózat hossza 2006-ban nem változott. Ugyanakkor a vasúti közlekedés esetén a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében már korábban megkezdődött a vasúti pályák, és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények, állomások, átjárók korszerűsítése, amelynek keretében a kiemelt törzsvonalakhoz tartozó pályafelújítások történtek. Több helyen 2001-től egészen 2015-ig folynak az átépítések a sebesség és a biztonság fokozása érdekében, a Budapest – Hegyeshalom, a Budapest – Cegléd – Lökösháza, valamint a Boba – Bajánsenye fővonalakon (ezeken 2006-ban is dolgoztak). Kimondottan 2006-ban átadott vasúti fejlesztés az Ács-Győrszentiván közötti beruházás volt, ahol nyílt vonali vágányépítés, vágányrostálás, villamosítás és zajvédő falak építése történt. A vízi közlekedés terén továbbra is a legfontosabb feladat a Duna 2,5 m merülésű hajókkal történő hajózhatóságának biztosítása. Jelenleg ennek a hazai Duna szakasz nem tesz eleget, a sekély meder és az alacsony vízszint miatt 2006-ban a Dunán 142 napon, a Tiszán 107 napon kellett korlátozni a hajóforgalmat. A belvízi közlekedésben 2006-ban szállított 7,3 millió tonna áru mindössze 1%-a adódott a belföldi forgalomból, 39%-a az exportból, 15%-a az importból, és 45%-a pedig az átmenő forgalomból. A légi közlekedés jelentősen fejlődik, 2006-ban már 6 nemzetközi forgalmú repülőtér működött az országban. A jelentősebb vidéki repülőtereken (Sármellék, Debrecen, Győr-Pér) összesen mintegy 100 ezer utas fordult meg. Budapest- Ferihegy forgalma 8,4 millió volt. Az internet hozzáférés aránya Budapesten és agglomerációjában, és a nagyvárosok környékén lényegesen nagyobb, mint a rurális térségekben. A 100 lakosra jutó internet 14

hozzáférések számában 10-szeres különbségek is tapasztalhatók. Míg Budapesten minden hatodik lakosra jutott internet előfizetés, addig a legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező baktalórántházai, fehérgyarmati és bodrogközi kistérségekben csak minden 100-140 lakosra jutott egy előfizetés. (11. térkép) 11. térkép: A 100 főre jutó internet előfizetések száma, 2006 100 lakosra jutó inter net előfizetések száma, 2006

Jelmagyarázat

El őfi zet ések száma 0.6 - 2 2- 4 4- 8 8 - 10 10 - 17

15

I.2 TERÜLETI FELZÁRKÓZÁS A társadalmi különbségek, leszakadás vagy felzárkózás elsősorban a lakosság demográfiai, életkörülményeiben és az ehhez szorosan kapcsolódó szociális és közmű ellátásban, elérhetőségben érhető tetten. Demográfia Magyarország lakossága 2006 végén 10 0661 58 fő volt, 10 423 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban. 12. térkép: Kistérségtípusok a 2006. évi demográfiai folyamatok alapján Kistérségtípusok a 2006.évi demogr áfiai folyamatok alapján

Jelmagyar ázat a születés/hal ál ozás, a belföl di vándorl ások egyenlege, és a tényl eges népeségvált ozás természet es szaporodás+bevándorlás=népességnövekedés természet es fogyás+bevándorl ás=népességnövekedés természet es fogyás+bevándorl ás=népességcsökkenés természet es szaporodás+elvándor lás=népességcsökkenés természet es fogyás+el vándorlás=népességcsökkenés

Az országosan 0,1%-os csökkenés leginkább Észak-Magyarországot érintette, ahol 2006-ban 0,8%-os, 10 ezer fős volt a népességcsökkenés, a régiók közül egyedül KözépMagyarországon éltek többen, mint egy évvel korábban. A népességváltozás egyik fő tényezője a természetes fogyás, amely országosan 3,2‰-es volt, csak az ország településeinek ötödében (635) volt pozitív a születések és halálozások egyenlege. A kistérségek közül a természetes szaporodás a főváros agglomerációjában volt a legmagasabb (budaörsi, érdi, veresegyházi). A természetes fogyás pedig 2006-ban három aprófalvas kistérségben (letenyei, szobi, őriszentpéteri) volt a legnagyobb. A népességszám alakulását alakító másik tényező a vándorlás. A természetes fogyásból származó 32 ezres veszteséget a nemzetközi vándorlásból származó 21 ezer fős többlet ellensúlyozta. A belföldi vándorlásban a legnagyobb nyereség a veresegyházi kistérségé (3,7%), elsősorban a fővárosból való kiköltözés eredményeként. Az elvándorlás leginkább Észak-Magyarország és Észak-Alföld kistérségeit sújtotta, a bodrogközi kistérségben 1,7%-os volt a veszteség. A vándorlások iránya szerint 2006-ban is a főváros és agglomerációja volt a fő célterület. Életkörülmények A munkanélküliségi ráta országosan 5,4% volt a 15-64 éves korosztály létszámához viszonyítva (13. térkép). 2006-ban az egymás szomszédságában elhelyezkedő abaúj-hegyközi, bodrogközi és encsi kistérségekben volt a legmagasabb a ráta, a 15-64 évesek 18,8-20,5%-a volt regisztrált álláskereső. Ezzel szemben a budaörsi kistérségben csak 1,4%-os volt a ráta. A 16

Balatontól északra és a főváros tágabb, keleten Szolnokig - Egerig nyúló agglomerációjában a vidéki átlagnál jobban csökkent, és 2006 végén az átlagnál alacsonyabb szintű is volt a munkanélküliség. 13. térkép: A munkanélküliség szintje (2006), és alakulása 2005-06 között A munkanélküliség szint je (2006) és alakulása, 2005-06

Jelmagyarázat regiszt rált álláskeresők száz 15-64 évesre jutó aránya (2006) és vált ozása (2005-06) vidéki át lag alatt i munkanélküliség, 2005-ben csökkenés vidéki át lag alatt i munkanélküliség, 2005-ben növekedés vidéki át lag felett i munkanélküliség, 2005-ben csökkenés vidéki át lag felett i munkanélküliség, 2005-ben növekedés

Országosan nominális értékben 9,4%-os volt az egy lakosra jutó jövedelmek emelkedése, ami a 3,9%-os inflációt figyelembe véve 5,5%-os reálnövekedést jelentett (14. térkép). Legkedvezőbb helyzetben azok a kistérségek vannak, ahol átlagon felüli az adófizetők aránya a népességen belül, és az egy adófizetőre jutó jövedelem nagysága is átlagon felüli. Ezek a térségek összefüggő területet alkotnak Budapesten és környékén, illetve az onnan kiinduló tengelyek mentén Győr, Veszprém, Eger, Paks irányába, valamint az osztrák határ mentén. A többi régióban csak a nagyvárosok kistérségei emelkednek ki környezetükből: Pécs, Szeged, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza, Tiszaújváros. 14. térkép: Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása (2005-06) Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása, 2005-06

Jelmagyar ázat a vidéki átlaghoz viszonyít ott pozíció és dinamika átlag felet ti növekedés és át lag felet ti jövedelemszint átlag alatt i növekedés és át lag felett i jövedelemszint átlag felet ti növekedés és át lag alatt i jövedelemszint átlag alatt i növekedés és jövedelemszint

17

A Dunántúl déli részén és Kelet-Magyarországon azok a kistérségek a dominánsak, ahol mind az adófizetők aránya, mind az általuk megszerzett átlagos jövedelem nagysága átlag alatti. Néhány megyében különösen nagy a különbség a központ és a többi térség közt, SzabolcsSzatmár-Bereg, Baranya és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a megyeszékhelyen kívül valamennyi térségre átlag alatti adófizetői arány és átlagos jövedelem volt jellemző 2006-ban. A lakásállomány mennyiségi, minőségi bővülése szoros összefüggésben van az egyes térségek népességmegtartó képességével. 2006-ban 33,8 ezer lakás épült az országban, ez 17%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban volt. A csökkenés a legfejlettebb Középmagyarországi régióban volt legnagyobb (22%). A mennyiségi változás mellett a közművekkel való ellátottság javulása is hatott a lakáskörülmények alakulására. Az ivóvíz-, gáz-, és csatornabekötöttség közül az utóbbié nőtt a legnagyobb mértékben: 2006 végén a lakások 94,9%-a rendelkezett vezetékes ivóvízzel, a gázhálózat esetében 75,9%, a csatorna esetében 67,9% volt a bekötési arány. A vezetékes ivóvízhálózat kiépítettsége települési szinten csaknem elérte a lehetséges maximumot, hiszen 2006-ban – a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pusztafalu kivételével – minden település rendelkezett ivóvízhálózattal. A földgázhálózatba bekötött lakások aránya Közép-Magyarországon 85%, KözépDunántúlon 67%, a Dél-Dunántúlon pedig csak 60%-os volt. Ugyanakkor éppen néhány délés közép-dunántúli kistérségben a legmagasabb ez az érték (fonyódi, balatonföldvári illetve gárdonyi, székesfehérvári, dunaújvárosi kistérség), ahol közel 100%-os a lakások vezetékes gázellátottsága. A legalacsonyabb ellátottságú tizenkét kistérségből hat Baranya megyében volt 2006-ban (sellyei, szigetvári, sásdi, szentlőrinci, komlói és siklósi). A csatornázottság legkedvezőbb mutatóival a korábbi észak-dunántúli ipari tengely fejlett és a Balaton környéki kistérségek, illetve néhány megyeszékhely kistérsége tűnik ki (szolnoki, szegedi, miskolci, nyíregyházai), ahol a csatornázottság kistérségi szinten meghaladja a 80%ot (15. térkép). Ugyanakkor egyedül a kadarkúti kistérségben nem volt csatornahálózat, de még további hét olyan kistérség volt az országban, ahol 10% alatt volt a rákötések aránya. A csatornahálózat hossza országosan 1446 km-rel, 3,3 százalékponttal nőtt, 78 településen történt fejlesztés, főként Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Vas megyékben. 15. térkép: Csatornázott lakások aránya, 2006 Csatornázot t lakások ar ánya, 2006

Jelmagyar ázat csat ornázot t lakások ar ánya (%) 80.1 - 98.9 60.1 - 80 40.1 - 60 20.1 - 40 1 - 20 0 csat ornázot t lakások ar ányának változása (százalékpont, 2005-06) 5.1 - 30.3

18

Az alacsonyabb rendű közúthálózat-fejlesztések alacsony száma, az elkerülő utak hiánya miatt a megyei, kistérségi központok elérhetőségében sehol sem következett be jelentősebb javulás az országban. Társadalmi szolgáltatások Az alapellátásban a házi-, és házi gyermekorvosok száma országosan 30-al csökkent, ami arányaiban elenyésző, viszont épp az elmaradott Észak-magyarországi régióban 20-al kevesebb felnőtt és 8-al kevesebb gyermekorvos működött 2006-ban, mint egy évvel korábban. Egy orvosra a legtöbb lakos Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön jutott 2006ban. Amíg országosan 1560 lakos jutott egy házi- és házi gyermekorvosra együtt, addig ez a szám 2000 felett volt a baktalórántházai, ózdi, dunakeszi, veresegyházi, gödöllői kistérségben. Az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma 158 ezerről 159 ezerre nőtt 2005 és 2006 között, így 2006-ban már a 18-59 éves korosztály 2,6%a részesült rendszeres szociális segélyben. Amíg Közép-Magyarországon 0,5%, addig ÉszakMagyarországon 6,1% volt a 18-59 évesek közül a segélyezettek aránya, tehát már a régiók szintjén is tízszeres különbség tapasztalható. Borsod-Abaúj-Zemplén megye négy kistérségében (edelényi, szikszói, encsi, abaúj-hegyközi) 28%-kal többen (7382-en) kaptak segélyt, mint az egymillió lakosú Nyugat-Dunántúlon (5731 fő). A kontraszt még nagyobb, ha a rendszeres szociális segélyben részesülők számát az adófizetőkével vetjük össze. Egyes déldunántúli és észak-borsodi kistelepüléseken többen élnek segélyből, mint adóköteles jövedelemből, miközben a Dunántúl északnyugati részén és Közép-Magyarországon 1000 adófizetőre 15-nél is kevesebb segélyezett jutott 2006-ban.

19

I.3 FENNTARTHATÓ TÉRSÉGFEJLŐDÉS A fenntartható térségfejlődés a, természeti, és épített környezeti elemekkel, rendszerekkel, a környezeti kibocsátások mértékével, ezek állapotára vonatkozó mutatókkal, és a környezeti kihívásokra adott válaszokkal jellemezhető. Levegőminőség A környezeti és társadalmi/gazdasági fenntarthatóság a környezeti állapotmutatókkal jellemezhető. A települési légszennyezettséget vizsgáló manuális mérőhálózat adatai (16. térkép) alapján a nitrogén-dioxid tekintetében a levegőminőség a települések 77%-ában jó, vagy kiváló minősítést kapott, csak Budapesten, Esztergomban, Lentiben és Gyöngyösön volt szennyezett a levegő. A települési kén-dioxid immisszió-adatok szerint Budapest kivételével mindegyik mérőhálózatba tartozó településen kiváló volt a levegőminőség. 2006 folyamán az ülepedő por mennyisége 34 településen haladta meg a határértéket, 111 településen pedig jelentősen alatta maradt. 16. térkép: Manuális mérőhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006 Manuális mér őhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006

Jelmagyarázat Kiváló Jó Megfelelő Szennyezett Erősen szennyezet t

Az összesített légszennyezettségi index alapján egy településen sem volt a levegő erősen szennyezett 2006-ban, tíz település a szennyezett kategóriába, 21 pedig a kiváló kategóriába tartozott. Az Országos Közegészségügyi Intézet adatai szerint 2006-ban az évi összes levegőben mért átlagos pollenszám Pécsett volt a legmagasabb, és Tatabányán a legalacsonyabb. Vízminőség Nagy folyóink vízminőségében alapvető változás nem volt tapasztalható 2006-ban. A fontosabb értékeket az 1. táblázat tartalmazza. A Duna vízminősége a legtöbb mutató esetében javult, de a foszfor- és nitrogénterhelés nőtt, I. és II. osztályú volt. A kommunális szennyvízterheléstől erősen függő coliform-szám a helyi adottságoktól függően változott, ebből a szempontból a legrosszabb a helyzet, Esztergomnál és Budapest alatt csak III. és IV. osztályú volt. A Tisza a biokémiai oxigénigény (BOI5) és a klorofill-A alapján II. és I. osztályú, míg a tápanyagterhelés értékei az egész folyóban többnyire II. osztályúak. A coliform-szám a Tiszán is a legrosszabb az összetevők között, III. és IV. osztályú, az alsó szakasz felé javuló. 20

1. táblázat Nagy folyóink vízminősége, 2006 Mintavétel helye

BOI5 [mg/l]

Vízminőségi osztály

Teljes foszfor [μg/l]

Víz-minőségi osztály

Klorofill-A [μg/l]


Coliformszám


[db /ml]

Duna: Rajka

2,52

I.

253,85

II.

10,09

II.

67

III.

Duna: Hercegszántó

2,24

I.

127,38

II.

19,67

II.

74,03

III.

Tisza: Tiszabecs

4,05

II.

82,08

I.

1,61

I.

30,53

III.

Tisza: Tiszasziget

1,73

I.

148

II.

20,28

II.

421

IV.

Az ivóvíz minőségének javítását a 201/2001-es kormányrendeletben meghatározottak alapján 2006 végéig azokon a településeken kellett volna megoldani, ahol az arzénkoncentráció meghaladja a 30 μg/l-t, valamint azokon a településeken, ahol a nitrittel, bórral, fluoriddal szennyezett ivóvizek minősége nem felel meg az új határértékeknek (17. térkép). A térképen jelölt települések nagy többsége esetén még nincs megoldva ez a probléma. Dombóváron teljesen befejeződött egy ivóvízminőség javító projekt, de műszakilag elkészült a Sirok, Harsány, Vatta és Csincse településeket közösen érintő fejlesztés, valamint a Gyöngyöspata, Tiszanána, Hegyköz települések ivóvízminőség-javító projektjei is előrehaladott állapotban voltak. Az EU Kohéziós Alapja által támogatott észak-alföldi ivóvízminőség-javító program keretében 2006-ban a közbeszerzési eljárások zajlottak le, a Dél-Alföld hasonló programjának pedig csak az előkészületei folytak 2006-ban. 17. térkép: 2006. december 25-ig ivóvízminőség-javításra kijelölt települések 2006. december 25-ig ivóvízminőség-javításra kijelölt települések, föbb szennyezőanyagonként

Jelmagyarázat Arzén > 0,05 mg/l Arzén 0,05-0,03 mg/l Nit rit > 0,5 mg/l Bór > 1,0 mg/l FORRÁS: AZ IVÓVÍZ MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEIRŐL ÉS AZ ELLENŐRZÉS RENDJÉRŐL SZÓLÓ 201/2001. (x.25.) KORM. RENDELET 6. MELLÉKLETE

Fluor id > 1,5 mg/l

Az érintett települések száma 873, az érintett lakosok száma 2 538 505 fő, a lakosság 25%-a. A legjelentősebb problémát továbbra is az arzén és ammónium-ion magas koncentrációja jelenti, a kifogásolható vizű 460 illetve 450 településnél. A többi komponens estében felmerülő problémák száma összesen nem éri el az arzén miattiak ötöd részét. 2006-ban jelentős szennyvízközmű beruházások zajlottak. Ebben az évben fejezték be a Kohéziós Alapból finanszírozott győri szennyvíztisztító telepet ahol komposztáló is létesült, valamint befejeződött Szegeden a városi főgyűjtők megépítése, Pécsett pedig vízminőségvédelmi monitoring kutak létesítése történt meg. Átadásra került továbbá a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program által támogatott gyulai szennyvízközmű rendszer 21

(csatornahálózat és tisztító telep). 2006-ban megtörtént a budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep alapkőletétele is. Az új létesítmény 350 ezer m3 szennyvizet fog közel száz százalékban biológiailag is megtisztítani. 18. térkép: Egy főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége, 2006 Egy főre jutó elvezetett szennyvíz, 2006

Jelmagyarázat m3 /fő 0 - 20 20 - 35 35 - 56 56 - 80 80 - 139

Az egy főre jutó szennyvíz mennyisége a vízfelhasználáshoz hasonlóan a vizsgált egy éves időszakban csökkent, így országos átlagban 56,3 m3 volt 2006-ban. Ezt a szintet a legfejlettebb ipari és városi térségek, a Dunántúl északi része, Budapest és agglomerációja, valamint a nagyobb városok kistérségeinek fajlagos mennyiségei haladják meg (18. térkép). A biológiailag is tisztított szennyvíz aránya az összes elvezetett szennyvízből elérte országosan a 43,9 %-ot, ami jelentős előrelépés a 2005-ös 32,5 %-hoz képest. A Dél-alföldi és a Közép-magyarországi régiók kistérségeiben nőtt leginkább a biológiailag is tisztított szennyvíz aránya. Hulladékgazdálkodás A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya 2006-ban nőtt, elérte a 92 %-ot. Az 1990-es évek óta tartó folyamatos fejlesztések hatására a legrosszabb arányt elérő kistérségekben (mórahalomi, kiskunmajsai, dombóvári, kisteleki) is 60% feletti a gyűjtés aránya. A legmagasabb, országos átlag feletti értékeket elsősorban a Dunántúl északi részén és a nagyvárosok körzetében találni. (19. térkép) A települési szilárd hulladék korszerű kezelésére Nagykanizsán elkészült a hulladékkezelő központ, a komposztáló és két hulladékgyűjtő udvar, Letenyén pedig hulladékudvar létesítés, Zalakaroson hulladékudvar bővítés történt. A 279 települést érintő környezetvédelmi beruházás az EU Kohéziós Alapjának támogatásával valósulhatott meg.

22

19. térkép: Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006 Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006

Jelmagyar ázat

% 60 - 76 76 - 85 85 - 92 92 - 96 96 - 100

2006-ban a legtöbb begyűjtött veszélyes hulladék a nagy vegyipari üzemeknek, az állati termék feldolgozóknak és a jelentősebb egészségügyi intézményeknek otthont adó kistérségekből került elszállításra (20. térkép). A kezelési módok közül a hasznosításra inkább az iparosodottabb térségekben, az ártalmatlanításra az égetők és lerakók térségeiben, míg az előkezelésre szinte minden kistérségben van példa. 20. térkép: A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006 A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006

Jelmagyarázat Hasznosított Előkezelt Ártalmatlanított tonna 0 - 1000 1001 - 5000 5001 - 10000 10001 - 50000 50001 <

Alapadatok forrása: KvVM - OKIR

23

Kármentesítés Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretében 2006-ban 12 helyen folyt környezeti kármentesítés, például a Szekszárd lőtéri beavatkozás, az Üröm-Csókavár csurgalékvíz tisztítása és a békéscsabai volt Patyolat-telep kármentesítse. A legjelentősebb beruházás a budafoki barlanglakások műszaki beavatkozásának II. üteme volt. Folytatódott a Metallochemia által Budatétényben okozott környezetszennyezés felszámolása. Természetvédelem Az egyedi jogszabállyal védett természeti területek kiterjedése 2006-ban 352 hektárral 874 441 hektárra nőtt, amely az ország területének 9,4%-a. 2006-ban négy új természetvédelmi terület létesült, egy került bővítésre és egy természetvédelmi terület minősült át országos jelentőségűvé. Az erdőterület nagysága, 2006-ban 1 869 300 hektárra növekedett, ezzel az ország erdősültsége átlépte a 20%-ot, 20,1%-ra nőtt. Az erdőgazdálkodási célú terület viszont már 1 998 500 hektár 2006-ban, az ország 21,5%-a. Műemlékvédelem 2006-ban a települések mintegy kétharmada, 2130 település rendelkezett műemlékkel. E településeken él a lakosság több mint 90%-a, míg a műemlékkel nem rendelkező több mint 1000 településen csak mintegy 1 millió fő. 2006-ban 44 településen összesen 101 műemlékkel, illetve műemlékegyüttessel gyarapodott a műemlékállomány, ebből 5 településen nem volt korábban jogszabállyal védett épület (21. térkép). Az országos jogi védelem alá tartozó műemlékkel nem rendelkező települések az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő a nagyvárosok elővárosi övezeteiben (elsősorban Budapest, Szeged és Miskolc körül), az Alföldön valamint Zala és Baranya megye aprófalvas térségeiben. 21. térkép: Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások 2006-ban Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások, 2006 Csobád Rakamaz

Csajág

Lovászhetény Csarnót a

Jelmagyarázat Műemlékkel nem rendelkező település 2006 előtt is műemlékkel rendelkező település 2006 előtt is műemlékkel rendelkező település 2006-ban újabb műemlékké nyilvánítással 2006 óta műemlékkel rendelkező település

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatai alapján

24

I.4 TERÜLETI INTEGRÁCIÓ EURÓPÁBA Társadalom Magyarország népessége 2006-ban az EU-27 tagállam összes: 493 millió fő népességének 2%-a. Míg az Unió népességét a természetes szaporodás mintegy félmillió fővel növelte, addig Magyarországon a természetes fogyás meghaladta a 30 ezer főt, amely arányait tekintve (-3,2‰) Bulgária és Románia mellett a legnagyobb az EU-ban. A népességszámot pozitív irányban befolyásolja a nemzetközi migráció, amely az unió 27 tagállamának népességét 2006-ban összességében mintegy 1,57 millió fővel növelte. Magyarország nemzetközi vándorlási egyenlege pozitív, 2006-ban mintegy 21300 fő volt. A bevándorlók többsége a szomszédos országokból (Románia, Ukrajna, Szerbia) érkezett, hozzájárulva ezzel az EU össznépességének növekedéséhez is. A születéskor várható élettartamban továbbra is jelentős különbségek vannak az unió fejlettebb és kevésbé fejlett országai között. Az előbbiekben a férfiaknál 75-78 év, a nőknél 81-84 év az átlagos várható élettartam, Magyarországon ez az érték 2006-ban 69 és 78 év volt. A munkanélküliségi ráta hazánkban 7,5% volt, ebben az évben 0,7 százalékponttal alacsonyabb, mint az EU-27 átlaga. Gazdaság Az uniós átlaghoz történő gazdasági felzárkózás legfontosabb tényezői az ország versenyképessége, a munka termelékenysége és a gazdaság hatékonyságának növelése. A bruttó hazai össztermékben jelentős területi különbségek találhatóak a tagországok között (21. térkép). Magyarország egy főre jutó GDP-je egyelőre a leggyengébb negyedben található (15300 €/fő PPS), 2006-ban csupán Szlovákia, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Románia és Bulgária volt hazánk mögött. (22. térkép) 22. térkép: Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 Az egy főr e jutó GDP ér téke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006

Jelmagyarázat A GDP szektor iáli s megoszlása Mezőgazdaság Ipar Épít őipar Száll ítás-közl. Üzleti, pénzü. szolg. Egyéb szolg. GDP/fő, Euro 8000 - 15000 15000 - 20000 20000 - 25000 25000 - 30000 30000 - 35000 65400 (Luxemburg)

Forrás: Eurostat, saját szerkesztés

Az EU-27-ek GDP/fő átlaga (22400 €) alapján meghatározott gazdasági fejlettségünk nem változott 2005-2006-ban, mindkét évben 65% volt a hazai érték, annak ellenére, hogy a hazai 25

GDP növekedés 2006-ban meghaladta az uniós átlagot (Mo. 3,9%, EU 27 3,1%). Mindezek ellenére az ország növekedése csak az EU átlaggal szembeni stagnáláshoz volt elegendő. A munka termelékenységét vizsgálva hasonló az ország helyzete: az egy foglalkoztatottra jutó gazdasági kibocsátás az EU-27 átlag 74,8%-a volt 2006-ban. A 15-64 évesek foglalkoztatottsági rátájában – mint az a 3. ábrán látható - még jobban elmaradt Magyarország, mindössze 57,3% volt, ez az EU-27 tagállama közül Lengyelország és Málta után a legkedvezőtlenebb érték, amely 7,2 százalékponttal elmarad az EU-27 átlagától és 1220 százalékponttal az EU legfejlettebb államaitól. 3. ábra: A foglalkoztatottsági és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 A foglalkoztatottsági- és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006 % 80

Foglalkoztatottsági ráta

Munkanélküliségi ráta

70

60

50

40

30

20

10

H ol

D án ia la nd ia Eg Své do ye . sü lt K i r A us . zt ria C ip ru s Fi nn o Íro . rs zá g És Po zto . rt ug ál i a N ém Sz eto . lo vé ni a Le tto . C se Sp ho . an yo lo . EU 27 Fr an ci a Li o. tv án Lu ia xe m bu rg B el gi um G ör ö Sz go . lo vá R kia om án ia B ul gá ria O la M sz A o G YA . R O . M Le álta ng ye lo .

0

Forrás: Eurostat, saját szerkesztés

A kutatás-fejlesztés terén lemaradásunk tendenciaszerű, és egyre jelentősebb. Az elmúlt évtizedben Magyarország ebben a szektorban a GDP-jéből rendre az EU-27 átlag (amely 2006-ban 1,84% volt) felét költötte csupán. A legmagasabb arány 2006-ban volt, amikor a hazai GDP 1%-át fordította az ország kutatás-fejlesztésre. Környezetvédelem és infrastruktúra Környezeti mutatóink közül a légszennyezettségi állapot még mindig az egyik legjobb a tagországok között. Az összes üvegházhatású gázkibocsátás még 2005-ben is mindössze 65%-a volt az 1990-es értéknek, míg az EU-27 átlaga 92,1%, miközben alig változott. Ennél kedvezőbb értékkel csak a balti államok és Románia rendelkezett 2005-ben. A települési vízellátás és csatornázottság magyarországi állapota EU-s szinten közepesnek mondható. Az ivóvízellátás megoldott, a csatornázottság és a szennyvíz kezelés azonban jelentősen elmarad a régi tagállamok nagy részétől (Magyarországon a népesség 35,8%-a él olyan településen, melyen a keletkező szennyvíz tisztított, ezzel szemben Hollandiában a népesség 98,5%-a, Németországban pedig a 92,6%-a). A keletkező egy főre jutó települési szilárd hulladék mennyisége hazánkban alacsonynak számít uniós összehasonlításban, kb. 10%-kal maradt el az EU-27 átlagától (Mo. 468 kg/fő, EU-27 átlag 516 kg/fő). A szemétlerakóba kerülő települési hulladék mennyisége viszont jó másfélszerese az EU-27 átlagnak (Mo. 376, EU-27 átlag 213 kg/fő), amelynek oka, hogy hazánkban rendkívül alacsony a hulladék újrahasznosítás- és feldolgozás mértéke. 26

A biodiverzitás-védelem területi mutatói esetében Magyarország jó helyen szerepelt 2006ban. Az élőhely védelmi direktíva (92/43/EGK) alapján számított védett területek aránya hazánkban 15%, amely meghaladta az EU-27 (12,2%), és a tagállamok többségének átlagát. A megújuló energia- felhasználás tekintetében teljesült a jogszabályokban meghatározott érték: 2005-ben a villamosenergia-termelés 4,6%-a származott megújuló erőforrásból, de ez jelentősen elmarad az EU-27 átlagától (14,0%). A hazai közlekedési ágazat főbb mutatói nem tükröznek olyan visszaesést az Európai Uniós átlagokhoz, mint a gazdaság vagy a társadalom néhány fontos mutatója, sőt, néhány esetben felzárkózás tapasztalható. Feltűnő a közösségi közlekedés magas aránya, mely a tagállamok közül hazánkban a legmagasabb, bár az utóbbi években folyamatos csökken. Míg az Európai Unióban átlagosan a megtett utaskilométerek 16,6%-a közösségi közlekedésből származik, hazánkban ez az arány 27% . A szárazföldi (közút, vasút, folyami hajózás) áruszállítás volumene egy év alatt az unió 27 tagállamában átlag 4,7%-kal növekedett 2006-ban, amelyhez a közúti és vasúti szállítás közel egyenlő arányban járult hozzá. Annak ellenére, hogy 1995 és 2005 között a hazai áruszállítás volumene kismértékben csökkent, 2005 és 2006 között jelentősen (16,1%-kal) bővült az áruszállítás nagysága. A magyar régiók az Európai Uniós térben A gazdasághoz kapcsolódó mutatók szinte mindegyikében a Közép-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régió áll legjobb helyen az összehasonlításban, bár teljesítményük még így is átlagos vagy az alatti. A többi régió az EU rangsor alsó harmadában található, a legrosszabb eredményeket elérő Észak-Alföld és Észak-Magyarország pedig a legfejlettebb európai régiók mutatóinak 10-20%-át sem érik el. Jellemző adat, hogy a legfejlettebb Közép-magyarországi régióban az egy főre jutó bruttó hazai termék mindössze ötödannyi, mint az Európai Unió legfejlettebb régiójában, Londonban. A többi magyarországi régió GDP/fő értéke pedig csupán 8-11%-a volt a legfejlettebb régió GDP/fő értékének. Hasonló a helyzet a termelékenységben is. Régióink a foglalkoztatás mértékében nagyobb rangsorbeli szóródást mutattak, mint a gazdasági teljesítmény alapján. A legjobban szereplő Nyugat-dunántúli, ill. Középmagyarországi régióban a 15-64 éves korosztály 62,7-62,8%-a volt foglalkoztatott, miközben az EU-27 átlaga 64,3% volt. Az elmaradás tehát esetükben nem volt nagy, ezzel az értékkel a régiók középmezőnyében találhatók, miközben a két legrosszabb foglalkoztatási szintű régiónk – Észak-Alföld és Észak-Magyarország – a tíz leggyengébb régió közé tartozik. Az Európai Unió munkanélküliségi rátája 2006-ban 8,2% volt. Ennél négy régiónk munkanélküliségi rátája volt alacsonyabb: Közép-Magyarország 5,1%, Nyugat-Dunántúl 5,7%, Közép-Dunántúl 6%, valamint Dél-Alföld 7,8%. A Közép-Magyarországi régió ezzel az értékkel az EU-27 NUTS 2-es rangsorának első harmadában, míg a másik három régió ugyanennek a rangsornak a középmezőnyében helyezkedett el 2006-ban. ÉszakMagyarország és Észak-Alföld 11%-os munkanélküliségi rátái viszont már jelentősen magasabbak voltak, ezzel csupán az EU-27 régiós rangsorának alsó ötödében foglaltak helyet. Az információs társadalom szempontjából alapvető internet-hozzáférés terén 2005-ben szintén jelentős lemaradásban voltak a hazai régiók. Míg az EU-27-ek esetén a háztartások 48%-a csatlakozott, ennek az értéknek a legjobban szereplő Közép-Magyarország értéke alig a kétharmada, míg a hazai régiók rangsorában utolsó Észak-Magyarország értéke kevesebb, mint egyharmada volt. De régióink zöme is csak az EU-átlag harmadát haladta meg kisebb mértékben.

27

A környezet állapotát jellemző, nemzetközi összehasonlításban legfontosabb mutatók egyike az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az EU-25 átlaga 2005-ben 10,73 tonna/fő volt, amelynél csak a Közép-magyarországi régió kibocsátása magasabb (14,28 tonna/fő). Az iparosodott Közép -és Dél-dunántúli régiók értéke néhány százalékkal az Unió átlaga alatt maradt. A legalacsonyabb két régió, a Dél-Alföld és Észak-Alföld az átlag 10%-át sem érte el. A védett területek aránya 2006-ban az Európai Unió teljes területének 12,24%-a volt. Hazánkban egyedül az Észak-magyarországi régióban haladta meg a védett területek aránya ezt az értéket, 14,39%-os aránnyal. Legrosszabb a mutató értéke a Dél-Alföldön: az átlagnak 57%-a, valamint Dél-Dunántúlon, ahol a mutató az átlag felét sem érte el 2006-ban. 2006-ban az Európai Unió 27 tagállamában átlagosan 525 kg települési szilárd hulladék került elszállításra lakosonként. Magyarországon ezt csak a Közép-dunántúli régió haladta meg 612 kg/fő értékkel. Átlagos értékű volt a Nyugat-Dunántúlon, legkevesebb a DélAlföldön, ahol az EU átlag 72%-a volt.

28

I.5 A RÉGIÓK HELYZETE Közép-Magyarország Az ország legnépesebb régiójában egyedül álló módon növekszik a népesség száma, ami elsősorban a nagymértékű bevándorlásnak köszönhető. A régió gazdasági szerepe is meghatározó: kiemelkedő a gazdaság teljesítménye, magas a vállalkozási aktivitása, ahogyan a külföldi tőkebefektetésben mutatott fejlettsége is. A jelentős természeti értékekkel rendelkező régióban ugyanakkor a népesség és a gépjárműállomány növekedése, valamint a közlekedési, turisztikai szempontból betöltött centrumszerepe miatt jelentős a környezetterhelés. A központi fekvésből adódóan az elérhetőségi mutatók kimagaslóan jók, ugyanakkor a nemzetközi szempontból is jelentős tranzitforgalom, az agglomeráción belüli napi ingázás jelentős infrastrukturális, környezeti feszültségeket okoz. A régió sajátossága, hogy a régiószinten kimagasló mutatók között jelentős belső különbségek húzódnak meg a legtöbb fejlettségi mutatóban első, de demográfiailag hanyatló Budapest, és a sok esetben csak közepesen fejlett Pest megye között, amelynek agglomerációs településein jelentős a demográfiai dinamika. Közép-Dunántúl A második (Közép-Magyarország után) legsűrűbben lakott régió népessége az átlagnál kevésbé csökkent. A Közép-magyarországi régióval szomszédos területei a főváros tágabb agglomerációját jelentik. Gazdasági fejlettségét tekintve a legtöbb mutatóban KözépMagyarország és Nyugat-Dunántúl után következik, igaz dinamikája 2006-ban az egyik legalacsonyabb volt és felsőoktatási kapacitásai is szűkösek gazdasági szerepéhez képest. A fejlődés és így az abból fakadó esetleges problémák (környezetterhelés) is a közlekedési tengelyek által kijelölt fejlődési zónákhoz (a fővárosból Győr, Dunaújváros, valamint Székesfehérvár-Veszprém irányába) volt köthető. A társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból legfejletlenebb térségek pedig az említett tengelyek közti belső perifériák, illetve a régió nyugati, aprófalvas térségei és Fejér megye déli területei voltak. A Balaton és a Velencei-tó mellett jelentős potenciált jelentenek a hegyvidékek (Bakony, Vértes) természeti értékei. Nyugat-Dunántúl A Dunántúl északi része a Közép-magyarországi régió után az ország legfejlettebb térségének számít évtizedek óta. A Nyugat-Dunántúli régió szerepe ebben annyiban különbözik, hogy az északi, Győr-Moson-Sopron megyei rész országos átlag feletti fejlettségi mutatókkal rendelkező térség, Vas megye már szerényebb, de még fejlett, míg Zala megye már tartalmaz átlagos, sőt fejletlen térségeket egyaránt. A régión belüli a megyék közötti fejlettségi különbség több mutatónál is eléri a 30-40%-ot, főként Zala megye hátrányára. A fejlettség alapjának tekinthető a kedvező földrajzi fekvés, a nyugati határmentiség, az M1-es autópályán keresztül a nyugati piacok közelsége. A legnagyobb probléma a régión belüli É-D-i közúthálózat hiányossága, a tranzitforgalom nem kielégítő kezelése. Gazdasági-társadalmi értelemben a régió az országos átlagot meghaladja, vagy néhány vonatkozásban megegyezik vele, mint a külföldi tulajdonhányad, az egy főre jutó GDP, vagy a foglalkoztatottság mértéke, amely az országos átlagnál alacsonyabb munkanélküliséggel párosul. Átlagon felüli az adófizetők aránya, átlag feletti jövedelemszint jellemző, és igen kedvező a környezeti állapot, kevés a szennyezőforrás.

29

Dél-Dunántúl A Dél-Dunántúli régió az ország társadalmi-gazdasági szempontból fejletlenebb térségei közé tartozik. Az elmaradottság mértéke fokozatosan nőtt az elmúlt két évtizedben. A jellemző mutatók tekintetében a Dél-Dunántúl többnyire megelőzi az alföldi régiókat, azonban a lemaradása a másik két dunántúli régiótól jelentős. A régió elmarad az országos átlagtól az egy főre jutó GDP, a külföldi tulajdonhányad, az ipari termelékenység, valamint a foglalkoztatottság terén is. Ugyancsak súlyos problémákat takar az alacsony népsűrűség és születési arány, és az, hogy a társadalmi jellemzők értékeinek nagy része szintén országos átlag alatti. Alacsony az adózók száma és a jövedelmi szint, mindez magas munkanélküliséggel párosul. A régió turisztikai vonzerő tekintetében rendkívül koncentrált. Akár a Balaton partot, akár az Észak-Somogyot átszelő autópálya térségfejlesztő hatása jelentéktelen az egész régióra nézve. A fejletlen ipar következtében a környezeti állapot kedvező, bár az országos szinten elmaradott közművesítettséggel jelentős a települési környezet terhelése. Észak-Magyarország A régió elmaradott pozíciójának tartósságát támasztja alá a 2006-os helyzetkép is. Gazdasági teljesítménye humán és termelő erőforrásai ellenére még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól, emellett a dinamikája is alacsony volt. Ezt még a tradicionális ipari szerkezetre és képzett szakembergárdára építő viszonylag életképesebb ipari ágazatok (gépipar, fémipar, vegyipar) sem képesek megfelelően ellensúlyozni. A problémákat a belső területi különbségek is erősítik, mivel Nógrád megye gyakorlatilag az ország sereghajtója, míg Heves megye egyes – főként az autópálya által felfűzött – területein az országos átlagot meghaladóan teljesít. A regionális szinten véve gyenge pozíciót a kiemelkedően alacsony külföldi tulajdonhányad és az alacsony vállalkozási kedv, illetve az alacsony foglalkoztatottság is alátámasztja. A régió jelentős természetföldrajzi és kulturális értékei sem jelentettek kitörési utat, mivel ezeket a turizmus nem tudja megfelelő mértékben kihasználni. Ezen tényezők a régió népesség eróziójának is fontos okai, ugyanis a 2006-ban ez a régió szenvedte el a legnagyobb népességfogyást. A munkanélküliségi ráta – az Észak-Alföld mellett – itt a legkedvezőtlenebb az országban. A gazdaság elmaradottságából következik, hogy az adófizetők aránya itt az egyik legalacsonyabb és itt nőtt 2005-höz képest legjobban a segélyezettek száma. Környezeti képére a változatos táji adottságok mellett a régió ipari arculata is rányomja bélyegét. Észak-Magyarország a legerdősültebb régiónk közel 40 %-os erdőborítottsággal, ugyanakkor természeti értékeinek védelme elmarad a szükségestől. Közlekedési szempontból megmaradt a régió kétarcúsága, ami abban mutatkozik meg, hogy a nyugat-keleti kiterjedtsége ellenére a megépült autópálya és a kétvágányú villamosított vasútvonal megfelelő elérhetőségeket biztosít a régió nyugat-kelet tengelye mentén, ugyanakkor ennek a közlekedési tengelynek az elérése észak és déli irányból sokkal kedvezőtlenebb. Észak-Alföld Az Észak-alföldi régióban több, olykor ellentétes irányú folyamat zajlott a vizsgált időszakban. Gazdasága az országos átlaghoz képest ugyan jelentősen elmaradott, több mutató szempontjából is csak az Észak-magyarországi régiót előzi meg, ugyanakkor fejlődési üteme kedvező, reális esélyt teremtve a felzárkózásra. A régión belüli különbségek nem nagyok, de növekedést mutatnak, a legrosszabb helyzetben levő települések pedig kiterjedt és összefüggő perifériákat alkotnak, mint a Közép-Tiszavidék, vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határmenti térségei. A gazdasági folyamatok területi differenciáltsága eltérő társadalmi folyamatokat is eredményez: az elmaradott területekről az alacsony foglalkoztatottság és 30

jövedelem miatt jelentős elvándorlás zajlik a régión kívülre, ugyanakkor a természetes szaporodás éppen ezekben a térségekben a legnagyobb. Emellett elszigetelten, néhány város esetében megjelenik a bevándorlás és a szuburbanizáció is. Kiemelkedően jó helyzetben van régiós összehasonlításban Debrecen és néhány népesebb város, mint Nyíregyháza, Hajdúszoboszló, jól mutatva, hogy a városokban koncentrálódik a gazdasági fejlődés, ahol mind a humán, mind a műszaki infrastruktúra lényegesen meghaladja a környező területek sokszor igen alacsony értékeit. A területi differenciákat csökkenti a vízhez kapcsolódó idegenforgalom jelentős mértéke, különösen a Tisza-tó esetében, de Hajdúszoboszló fejlődésében is meghatározó a tradicionális gyógyvíz hasznosítása. A régió széttagoltságát a közlekedési hálózat jelentős fejlődése (autópálya-építések, vasúti felújítások, debreceni repülőtér) nem csökkentette jelentősen, a tranzitforgalmat kiszolgáló (pl. 4-es út) és regionális összeköttetést nyújtó gyorsforgalmi utak hálózata nehezen látja el feladatát. Dél-Alföld A Dél-alföldi régió gazdasági szempontból az országos átlagtól mind helyzetében, mind dinamikájában elmaradó térség, azonban az Észak-magyarországi és Észak-alföldi régióknál valamelyest kedvezőbb helyzetben van. A lakosság foglalkoztatottsága és jövedelme is alacsonyabb az országos átlagnál. Sajátossága a régiónak a csekély területi differenciáltság, ami részben a hasonló gazdasági, társadalmi örökségnek, részben a különbségeket növelő folyamatok csekélyebb intenzitásának köszönhető. Jelentősen csupán Kecskemét és Szeged térsége emelkedik ki, részben hagyományos kereskedelmük, és jelentős humán-erőforrásaik következtében. Az M5-ös autópálya megépítése egyelőre lényegében nem változtatott a régió gazdasági térszerkezetén, továbbra is igen nagy a nemzetközi tranzitforgalom a Dél-Alföld főútjain. Mellettük az alsóbbrendű utak kiépítése háttérbe szorult, pedig a közúti közlekedés a régió szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A régió több szempontból kedvező környezeti állapota is elsősorban az eleve kisebb környezetterhelésnek köszönhető, legfontosabb környezeti probléma a közúti tranzitforgalom és a vízvédelem, különösen a felszín alatti vizeké. Az utóbbi idők jelentős infrastrukturális fejlesztései, elsősorban a csatornázottság terén egyelőre még az országos átlag elérését sem tették lehetővé, további fejlesztésekre van szükség a szennyvíz- és hulladékkezelés területén. A régió számára kiemelkedő természeti értéket, közlekedési lehetőségeket és gazdasági erőforrást is jelentő folyók összehangolt, fenntartható hasznosítása pedig gyakorlatilag hiányzik.

31

2. táblázat A régiók főbb mutatói, 2006 Terület (km2)

Lakó-népesség (fő)

Egy lakosra jutó GDP

ezer Ft

Regisztrált társas vállalkozások száma ezer lakosra

az országos átlag %-ában

db


Egy lakosra jutó külföldi tőke

ezer Ft


Munkanélküliségi ráta

fő/15-64 éves


6 918

2 872 678

3 909

165,4

9,5

173,0

2 323

272,6

2,0

37,1

Közép-Dunántúl

11 116

1 107 453

2 140

90,5

3,8

69,0

392

46,0

4,2

78,0

Nyugat-Dunántúl

11 328

999 361

2 371

100,3

3,7

66,8

959

112,6

3,8

70,2

Dél-Dunántúl

14 169

967 677

1 598

67,6

3,1

56,9

46

5,4

7,7

143,2

Észak-Magyarország

13 431

1 251 441

1 518

64,2

2,7

49,8

158

18,5

9,4

174,8

Észak-Alföld

17 729

1 525 317

1 494

63,2

2,8

51,3

90

10,5

8,4

155,2

Dél-Alföld

18 338

1 342 231

1 566

66,3

2,9

53,3

100

11,8

6,3

116,1

ország

93 030

10 066 158

2 364

100,0

5,5

100,0

852

100,0

5,4

100,0

Közép-Magyarország

Egy lakosra jutó belföldi jövedelem

Ft


Szélessávú internet-előfizetők száma (Ezer lakosra)

fő


Autópálya-, autóútsűrűség

km/ezer km2

Országos jelentőségű védett területek aránya


%


Közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya

%


Közép-Magyarország

863 879

131.3

138.0

168.4

25.7

261.6

11.7

129.7

85.5

125.9

Közép-Dunántúl

701 860

106.7

75.5

92.1

17.6

179.3

8.1

89.5

72.6

106.9

Nyugat-Dunántúl

682 832

103.8

75.1

91.6

9.0

91.5

10.5

116.4

73.2

107.8

Dél-Dunántúl

550 950

83.7

55.8

68.0

6.8

68.9

5.7

63.2

64.1

94.4

Észak-Magyarország

541 396

82.3

57.5

70.1

11.3

115.1

14.4

159.9

59.3

87.4

Észak-Alföld

503 576

76.5

47.8

58.3

3.8

38.4

8.3

92.4

52.6

77.4

Dél-Alföld

533 711

81.1

56.2

68.5

6.8

68.8

7.0

78.0

48.0

70.7

ország

657 852

100.0

82.0

100.0

9.8

100.0

9.0

100.0

67.9

100.0

Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezőbb mutató Az országos átlagnál legalább 20%-kal kedvezőtlenebb mutató

32

II. KÖZÉPTÁVÚ TERÜLETI CÉLOK AZ OTK-BAN II.1.AZ OTK TÉRSÉGTÍPUSOK HELYZETE Budapesti metropolisz térség A főváros és agglomerációja az ország legfejlettebb település együttesét alkotják. Az agglomeráció kiemelt térségnek számít, hasonlóan a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez. (23. térkép) Az agglomerációs gyűrűhöz 80 település tartozik mindegyike Pest megye területén található, együttes területük 2533 km2, ami az ország 2,7%-át jelenti, több mint 2 milliós népességgel. Budapest egyre kevésbé vonzó lakókörnyezet, a fővárosban átlag feletti természetes fogyás és vándorlási veszteség volt mérhető, míg a többi településen természetes szaporodás és vándorlási nyereség (20‰) növelte a népességszámot, leggyorsabban a veresegyházi kistérség gyarapodott. 23. térkép: Budapesti agglomeráció Budapest metr opolisz-tér ség

Vác

Szentendre Dunakeszi Gödöllő

Budaörs

Érd Szigetszentmiklós

Gyál

Jelmagyar ázat: agglomeráció Budapest

A térség helyzete a társadalmi mutatók alapján a legkedvezőbb az országban. A munkanélküliségi ráta a fővárosban 1,7 az agglomerációban 1,9% volt (országosan 6,6%). Az egy lakosra jutó jövedelmek 60%-kal haladják meg az országos átlagot. A városból kiköltözés miatt Budapesten 1/3-ával visszaesett a lakásépítés, az agglomerációban viszont szinten maradt az új lakásépítések száma. A felsőoktatásban résztvevők száma az egész térségben csökkent, de nőtt ezen belül a nappali tagozatosoké 4%-kal, miközben az ország többi részén 9%-os volt a csökkenés, így tovább nőtt a térség súlya és elérte a 47%-ot a nappalis hallgatók száma alapján. A kulturális életben betöltött szerepe is nagyobbá vált: a múzeumlátogatók számában a főváros részesedése 38-ról 57%-ra nőtt. A színházak esetében csökkent a főváros részaránya, de még így is 55%-os volt 2006-ban. A nemzetközi gazdasági versenyképesség kulcsindikátorai közül az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján Budapest a térség fővárosai között a középmezőny elején található 18 800 € GDP/fő értékkel. A Budapesti metropolisz-térség jelentősége az országon belül a szolgáltatási 33

szektorban a legkiemelkedőbb. A szolgáltatásokon belül a pénzügyi közvetítés, az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások, valamint a kereskedelem azok a fő ágak, amelyekben a térség dominanciája jelentős. Az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások terén 1000 lakosra 85 vállalkozás jutott, ami az országos átlag kétszerese volt, de a kereskedelem és javítás terén is az országos átlagot 52%-kal haladta meg ez az érték. Budapest és agglomerációja, mint jelentős idegenforgalmi központ évente mintegy 2,7-2,8 millió fő turistát fogad, akik átlagosan két és fél éjszakát töltenek el itt, vagyis Budapest továbbra is főleg a rövidtávú turizmus célterülete. Budapesten és az agglomerációjában a legnagyobb levegőszennyező a közúti közlekedés, amely jelentősen terheli a fő közlekedési csomópontokat, Budapest belvárosi területét és a fő közlekedési útvonalak mentén fekvő településeket. A nitrogén-oxidok és a 10 mikronnál kisebb szálló por (PM10) esetében szennyezettnek minősül a főváros levegője. A talajközeli ózon-szennyezettség viszont 2006-ban az agglomeráció valamennyi mérőállomásán túllépte az egészségügyi határértéket (120 μg/m3). A térség területének csaknem negyede (24%-a) erdő, településeinek pontosan felén volt nyilvántartva védett erdőterület. A térség legnagyobb erdőterületeivel – a területének 11%-án – Budapest rendelkezik. 2006-ban a zöldterületek aránya a térségben a belterületekhez viszonyítva 3,6% volt, ami jónak mondható a 2%-os országos átlaghoz képest. A fővárosban mintegy 22,5 km2-nyi zöldterület volt 2006-ban. A közcsatornában elvezetett összes szennyvíz mennyiségének csupán 40%-át tisztították meg biológiailag, vagy III. tisztítási fokozattal, ez jóval az országos 67%-os átlagérték alatt van. A főváros évi 650-700 ezer m3 szennyvizének, mintegy 70%-a tisztítatlanul folyik a Dunába. Ezen segít majd a csepeli szennyvíztisztító, amelynek alapkövét 2006-ban rakták le. A főváros és agglomerációjának kapcsolata a közlekedés tekintetében rendkívül szoros egységet képez. A legnagyobb problémát a gépjárműforgalom növekedése jelenti, amelynek kiszolgálására sem a fővárosban, sem az agglomerációs gyűrűben nem történtek meg eleddig a szükséges fejlesztések. 2006-ban megkezdődött ugyan az M0-s körgyűrű továbbépítése, átadtak újabb 9 km-t a délkeleti szektorban (az M5-ös gyorsforgalmi- és a 4-es főút között), a Vecsés-Üllő elkerülő úttal egyetemben. Vasút fejlesztés mindössze a Ferihegyi repülőtérnél létesítendő vasúti megállóhely kialakításának elkezdése volt. A vízi közlekedésben a csepeli kikötő logisztikai szerepkörének kibővítése, a légi közlekedésben pedig a ferihegyi repülőtér privatizációt követő forgalom-felfuttatása történt 2006-ban. Kiemelt szempont a Budapest és agglomerációja közötti közlekedési egyensúly megteremtése (csak vasúton mintegy 110 ezer fő a napi ingázó). 2006-ban még alig volt intermodális csomópont, parkoló, kerékpártároló. Ennek ellenére 2006-ra már működött és forgalomnövekedést is hozott a vasút számára a Budapest-Vác vasútvonalon 2004-ben bevezetett úgynevezett ütemes menetrend és a 2005ben létrehozott Budapesti Közlekedési Szövetség. Az infokommunikációs szolgáltatások közül a távbeszélő fővonalak száma 2005-ről 2006-ra 1,5%-kal csökkent. A kábeltévé bekötési aránya 25 százalékponttal nőtt. A térségben 174 km új csatorna épült 2006-ban, 15 településen. A csatornázott lakások aránya közel 100%-os Visegrádon, Budapesten és Százhalombattán, ezzel szemben 6 településen nem épült csatorna 2006-ig. A települési gázellátás terén 2006-ban már csak egy település – Pilisszentlászló – nem volt bekapcsolva a vezetékes gázhálózatba.

34

Fejlesztési pólusok A főváros társadalmi-gazdasági dominanciájának ellensúlyozása céljából kerültek kijelölésre az ország legjelentősebb városai alkotta fejlesztési pólusok, amelyek feladata, hogy gazdasági és tudományos potenciáljukat alkalmazva régiójuk fejlődési motorjai legyenek, és belföldre és külföldre egyaránt kisugárzó erővel bírjanak. 5 pólusváros: Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és 2 fejlesztési alközpont: Székesfehérvár, Veszprém került kijelölésre, melyek lakónépessége 2006-ban összesen 990 ezer fő volt. A legnagyobb mértékben Veszprém népessége nőtt (1,3%), de gyarapodott Székesfehérvár, Pécs és Szeged népessége is. Debrecen és Győr népessége gyakorlatilag nem változott, Miskolcé viszont 1,%-kal csökkent. Miskolc népességének csökkenéséhez a magas halálozási ráta mellett a jelentős vándorlási veszteség (6,4‰) is hozzájárult. A pólusvárosok legtöbbjére jellemző, hogy a környező kistérségük vándorlási egyenlege pozitív. Ez tapasztalgató, Győr, Pécs és Székesfehérvár kistérségében, valamint Szeged körül Mórahalom, Debrecen szomszédságában pedig a hajdúhadházi és a derecske-létavértesi kistérségben. A korszerkezet Debrecen és Szeged esetében a legkedvezőbb, míg az idősek aránya Pécsett és Miskolcon a legmagasabb. A munkanélküliség egyedül Miskolcon volt magasabb (7,0%) mint az országos átlag (5,4%). Ugyanakkor a Dél-Dunántúlon illetve Észak-Alföldön, Pécs és Debrecen országos összehasonlításban is kedvező mutatókkal bírt 2006-ban. Miskolcon az adófizetők aránya sem éri el az országos átlagot, Győr, Székesfehérvár és Veszprém viszont kiemelkedik a pólusok közül, és az adófizetők aránya elérte, illetve meghaladta a népesség 50%-át (az országos átlag 42%). A pólusokban az egy lakosra jutó jövedelmek is átlag felettiek, de jelentős a különbség a két végpontot jelentő Székesfehérvár és Miskolc között (utóbbi értéke 72%-a az előbbinek), Miskolcot Debrecen majd szinte azonos értékkel Pécs és Szeged követi növekvő sorrendben. A lakásépítés volumene Pécs és Győr esetében negyedével esett vissza, míg Veszprémben 5%, Miskolcon 2%-kal több lakás épült, mint az előző évben. A lakások közműellátottságát tekintve Debrecen mindössze 74,3%-os csatornázottsága emelhető ki (a többi pólusban ez ugyanis 90% felett van). A felsőoktatásban Debrecen, Szeged és Pécs számít kiemelkedő centrumnak, egyaránt több mint 25 ezer hallgatóval. 2005-höz képest Székesfehérváron (982 fő) és Szegeden volt a legnagyobb csökkenés (840 fő), a nappali tagozatosok száma viszont Székesfehérvár kivételével mindenütt nőtt. A kultúra területén Pécs kiemelkedett 327 ezer múzeumi látogatóval. Kelet-Magyarországon Debrecen, Miskolc és Szeged együtt tud ennyit felmutatni. A színházi életben a regionális pólusok közül Miskolc és Győr emelkedett ki 205 és 180 ezres (tehát a lakosságszámot meghaladó) éves nézőszámmal, a 6 pólusváros színházainak összlátogatottsága 42 %-a Budapestének. Az öt regionális fejlesztési pólus és a két fejlesztési társközpont gazdasági fejlettségének több kulcsindikátora közül is kiemelendő a jegyzet tőkéből a külföldi részarány, illetve annak változása. Országos szinten, 2006-ban a vállalkozások jegyzett tőkéjének 61%-a volt külföldi tőke, amelytől a fejlesztési pólusok átlagos értéke (37%) lényegesen elmaradt. Ez az elmaradás Székesfehérvár (63%) kivételével minden pólusra igaz. A pólusokban – Székesfehérvár és Szeged kivételével – még mindig a hazai tőke a domináns. 2005-höz képest a pólusok összességében a külföldi tőkearány 2%-kal növekedett, amely szintén elmarad az országos növekedés (5%) ütemétől. Az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások ágban az országos átlag 2006-ban 44 vállalkozás volt 1000 főre jutóan. Ennél az átlagnál minden fejlesztési pólus magasabb 35

értékkel rendelkezett. Leginkább a dunántúli városokban haladta meg az ilyen típusú vállalkozások aránya az országos értéket: Győrben és Székesfehérváron több mint kétharmaddal, de Pécsett és Veszprémben is több mint 50%-kal. Érdekes viszont, hogy az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások terén 2005-höz képest minden fejlesztési pólusban visszaesés volt mérhető, amely visszaesés ugyan csak 2-3%-os, de mégis ezen profilú vállalkozások térvesztésére hívja fel a figyelmet. A pénzügyi közvetítés nemzetgazdasági ágban változatosabb a kép: Debrecen, Győr és Miskolc esetében volt tapasztalható 2005-höz képest 2-3%-os vállalkozáscsökkenés, miközben Veszprém stagnálása mellett Székesfehérváron, Szegeden és Pécsett növekedett (4-9%-kal) az ilyen profilú vállalkozások 1000 főre jutó aránya. A pénzügyi közvetítés terén működő vállalkozások e nagyvárosokban való koncentrálódását jól érzékelteti, hogy valamennyi pólus értéke meghaladta a Budapesti metropolisz-térség értékét is a vizsgált évben. A pólusvárosok tekintetében kiemelt szerepe van a településen belüli és a települések körüli zöldterületek fennmaradásának. Sajnos a fejlesztési pólusokban – Debrecen és Székesfehérvár kivételével – csökkent a zöldterületek nagysága 2006-ban. A pólus szereppel bíró városaink közül már csak Pécs nem rendelkezik gyorsforgalmi út kapcsolattal. 2006-ra elérte az autópálya Miskolcot (M30), Debrecent (M35) és Szegedet (M5) is, Székesfehérvárt és Győrt pedig már jóval korábban. Ezen fejlesztések hatásaként a pólusok és a főváros közötti elérhetőség lényegesen javult, a régiókon belüli elérhetőség azonban kevésbé. Vasútfejlesztés kapcsán pályarekonstrukciós munkák történtek több vasúti fővonalon, aminek hatásaként javult Győr, illetve Debrecen vasúti elérési ideje. Pécs ezen a téren lemaradásban van, az elmúlt években az Intercity-k menetideje növekedett, a pálya felújítása későbbre várható. A nemzetközi légi közlekedés Győr-Pér, Debrecen és PécsPogány településeken kezdődött meg az elmúlt években. 2006-ban a helyi közösségi közlekedésben komoly fejlesztések nem történtek. A pólus városok autóbusz-hálózatának hossza gyakorlatilag nem változott, a járműállomány 2-3 járművel változott csupán (kivéve Miskolc, ahol komoly fejlesztés történt és 12%-kal emelkedett a járművek száma). Minden pólus városban csökkent a szállított utasok száma és az utaskilométerek száma egyaránt. Fejlesztési pólusaink, mivel az ország legnagyobb városairól van szó, kommunális infrastruktúra tekintetében jellemzően kedvező helyzetben vannak. A fő probléma a szennyvíztisztítás minősége. A szennyvizet III. tisztítási fokozattal is kezelő pólusok közül csupán Debrecenben és Pécsett 90 % fölötti az eredmény, Győrben 65%-os, Miskolc esetében 30 % alatti, Szeged viszont egyáltalán nem alkalmaz kémiai tisztítást. Külső és belső perifériák, elmaradott térségek A hivatalosan lehatárolt 2 , 94 elmaradott kistérségben (az ország területének 57%-a) 2006 végén 3,152 millióan éltek (ebből 1,495 millióan a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben). Meghatározóan a Dél-Dunántúlon, a Tiszántúlon és Észak-Magyarországon találhatóak meg, ezekben az országrészekben szinte csak a megyeszékhelyek, nagyobb városok nem tartoznak ebbe a térségtípusba (24. térkép). A vizsgált térségek demográfiai folyamatai közül a születések arányszáma ugyan átlagos volt, de a magasabb halálozási ráta következtében a természetes fogyás jóval magasabb (-4,4‰), mint az ország többi részén (-2,7‰). Jelentős a vándorlásból származó veszteség (-5,7‰). A 2

311/2007. (XI. 17.) Korm. rendelet a kedvezményezett térségek besorolásáról

36

korszerkezet kedvezőbb az átlagosnál, magasabb a gyermekek, alacsonyabb az öregkorúak aránya, mint az ország többi térségében. Ezen térségek egyik legnagyobb gondja a magas munkanélküliség, ennek a 15-64 évesekhez viszonyított rátája 9,7% volt (szemben az ország többi részén átlagos 3,5%-al), de a leghátrányosabb kistérségekben a 12,2%-ot is elérte. Az országos átlagot jelentősen meghaladja a tartós munkanélküliek aránya. A gondokat súlyosbítja, hogy az átlagosnál kevésbé csökkent a munkanélküliségi ráta 2006-ban (-0,1 %pont), sőt a leghátrányosabb területeken egyáltalán nem csökkent, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmaradott kistérségeiben pedig tovább romlott a helyzet. 24. térkép: Társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott kistérségek Társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott kistérségek

Jelmagyar ázat: Leghátrányosabb helyzetű kistérségek

Elmaradott kistérségek

A 94 elmaradott kistérség közül mindössze kettőben (kisbéri, szobi) volt az egy adófizetőre jutó jövedelem a vidéki átlag feletti. Az egy lakosra jutó jövedelem átlagosan csak 60%-a volt a nem elmaradott térségek értékének, igaz, 2006-ban az elmaradott kistérségek több mint 2/3ában az átlagnál nagyobb volt a fajlagos jövedelmek emelkedése. Az elmaradott térségekben a külföldi tőke szerepe eltörpül az ország átlagához képest. 2006ban az 1000 főre jutó külföldi működőtőke befektetések országos átlaga 844,2 millió Ft volt, míg az elmaradott térségekben ennek átlagosan csak 8%-át érte el. A regisztrált társas vállalkozások 1000 főre jutó értéke az elmaradott térségekben mindössze 40%-a volt az országos átlagnak (51db/1000 fő), de az elmaradott, perifériális térségeken belül is lényeges kistérségi különbségek tapasztalhatók. A mutató értéke az átlag többszöröse például a kapuvár-beledi, hajdúszoboszlói, bácsalmási és füzesabonyi kistérségben. A regisztrált társas vállalkozások fajlagos értéke viszont a térségi átlagnak kevesebb mint kétharmadát érte csak el például a kazincbarcikai, kiskunfélegyházai, kiskunmajsai és berettyóújfalui kistérségben. A közműveket tekintve a csatornázottság is csak 42% (a nem elmaradott kistérségekben 78%), és utóbbi növekedése sem volt magasabb, mint az ország többi részén, vagyis az elmaradott térségek hátránya ezen a téren sem csökkent. 2006-ban a térség 94 kistérségéből 39-ben folyt csatornaépítés.

37

A különösen elmaradott északkeleti és délnyugati országrészek válságát alapjaiban meghatározza ezen térségek rossz elérhetősége. Ezek a térségek messze esnek gyorsforgalmi úttól, vasúti fővonaltól egyaránt, a kistérségek egy részében még két számjegyű főút sem található, és annak ellenére, hogy a mellékút-hálózat sűrűsége szinte az ország minden részén megfelelő, a gyenge útminőség komoly problémát jelent. Tisza-térség A Tisza-térség a folyó mentén fekvő 30 kistérségből áll (25. térkép), melyek összterülete 17583 km2, lakóinak száma megközelíti a másfélmillió főt. A természetes fogyás ugyan még átlagos üteműnek tekinthető, az elvándorlás viszont magas. Területének nagy részét elmaradott, belső perifériális helyzetben lévő térségek alkotják, főként a Felső- és KözépsőTiszavidék kistérségeinek hátrányos helyzete kiemelkedő. Általánosságban igaz, hogy a folyó mentén felfelé haladva romlanak a gazdasági és társadalmi mutatók. Az alföldi jellegű területek leginkább a mezőgazdaságra alapozzák gazdaságukat, ipari térség elvétve található. 25. térkép: A Duna-mente és a Tisza-térség A Duna mente és a Tisza-térség

Jelmagyar ázat: Leghátrányosabb helyzetű kistérségek a Tisza-térségben Tisza-térség Duna mente

A munkanélküliségi ráta jóval nagyobb (7,9%) volt 2006-ban, mint az ország többi térségében (5,0%). Szolnok felett csak olyan kistérségek találhatók, ahol átlagon felüli volt a munkanélküliség. A Tisza-térség – és főleg egyes kiemelt területei, mint például a Tisza-tó Kiemelt Üdülőkörzet – gazdasági fejlődésének egyik fontos motorja a turizmus. Az ország összes szálláshelyének pontosan tíz százaléka található a Tisza-térségben. A térségben a szegedi kistérségre jellemző mind a legnagyobb fajlagos szennyvízkibocsátás, mind a legnagyobb, közcsatornán elvezetett szennyvízmennyiség. Közcsatornán tisztítatlanul a szennyvíz átlagosan 11%-át vezették el 2006-ban a Tisza menti kistérségekben, ami az országos átlag majdnem kétszerese. A folyó vízminősége a foszfortartalom, valamint a klorofill-A koncentráció tekintetében jellemzően II. osztályú. E két jellemző esetében, 2006ban nem sikerült azt a fontos környezetpolitikai célkitűzést teljesíteni, miszerint a belépő és 38

kilépő szelvények között ne legyen minőségromlás. A folyó mutatói közül a biokémiai oxigénigény (BOI 5) volt a legjobb 2006-ban. A coliform baktériumok mennyisége a Tiszánál 2006-ban II. és IV. osztály között változott. A Tisza észak-magyarországi szakaszán a dunai árvízi védekezéssel egyidejűleg kellett árvízvédelmi készültséget elrendelni. A Közép-Tiszavidéken Szelevény, Csépa és Tiszasas községekből, valamint a csongrádi Nagyrét területéről több mint kétezer lakost kellett kitelepíteni. A Tiszán és mellékfolyóin 2006-ban 793 km hosszon volt érvényben rendkívüli készültég. A Tisza-térség összterületének 11%-a erdő (ennek ötöde védett). A térségben legnagyobb arányban a sárospataki kistérség erdősült. A Tisza-térség 440 településéből 179-nek nem volt műemlékké nyilvánított épülete 2006-ig, ezek közül ebben az évben Rakamaz római katolikus temploma vált jogszabály által is a kulturális örökség részévé. Közlekedési szempontból a Tisza inkább végig kettéválasztja, és nem összeköti a településeket, természetes határként funkcionál. Egyaránt kedvezőtlen a térség külső elérhetősége, és a belső úthálózat mennyisége, minősége. A fő probléma az, hogy kevés a híd a Tiszán. Duna mente A Duna mentét a VII. transzeurópai közlekedési folyosóba tartozó folyó két oldalán lévő kistérségek alkotják, amelyek területe 11927 km2-t tesz ki (25. térkép). Míg Budapest fölött főként az ipari termelés és a turizmus dominál, a fővárosban pedig a szolgáltatás, addig az alsó szakaszon a Dunaújváros környéki ipari létesítmények kivételével inkább a mezőgazdasági termelés a jellemző. A folyó menti kistérségekben élők száma 2006 végén 3 millió 57 ezer fő volt, ami 6200-zal több, mint egy évvel korábban. A térségben az átlagnál kisebb volt a természetes fogyás (2,8‰), ugyanakkor a vándorlási egyenleg pozitív volt. A Duna menti térségen belül is megfigyelhetőek a regionális különbségek, mivel azonban az itteni térségeken belül a fejlett régiókhoz tartozók népességsúlya nagyobb, így a térség összesített mutatói is kedvezőbbek. Ennek következtében a munkanélküliek aránya (2,7%) kevesebb, mint fele az ország többi térségében mért (6,6%) értéknek, csak délen a kalocsai, bajai és mohácsi kistérségekben haladja meg az átlagot. Utóbbi kistérségekre (kiegészülve a kunszentmiklósival) jellemző még az átlag alatti fajlagos jövedelem és adófizetők aránya. A közműellátottságban is kifejeződik, hogy a térségben a fejlett kistérségek dominálnak. Így az ivóvízhálózatba kötött lakások aránya (98%) magasabb, mint az ország többi részén (93%), a csatornázottság (87%) magas. A Duna menti kistérségek közül a budapestit jellemzi a legnagyobb össz- és fajlagos szennyvízkibocsátás. A Duna mentén a biológiai tisztítás aránya csaknem háromszorosa a III. fokozatúénak. A biológiailag tisztított szennyvíz aránya a győri kistérségben a legjobb, itt kizárólag ezzel a technológiával kezelik a szennyvizet, köszönhetően a 2006-ban megépült szennyvíztisztító és komposztáló telepnek. A Duna vízminősége a klorofill-A és foszfor tartalom alapján a hazai szakasz váltakozva egyaránt I. és II. osztályba tartozott. Biokémiai oxigénigény alapján a végig I. osztályú volt, míg a coliform-szám tekintetében a leggyengébb, jellemzően III. és IV. osztályú. A legnagyobb terhelést e tekintetben a Budapesten keletkező szennyvizek nem megfelelő mértékű tisztítása okozza. 2006 elején a folyón rekordméretű tavaszi árhullám vonult le, amely a hazai folyószakaszon lelassult, így nem csak minden rendkívül magas, de hosszan tartó áradást idézett elő. 39

Leginkább Komárom-Esztergom és Pest megyét, valamint Budapestet veszélyeztette, korlátozásokat kellett bevezetni a vezetékes ivóvíz-ellátás, a közúti, vasúti és légi közlekedés területén. Sor került lakossági kitelepítésekre is Pest megyéből és a fővárosból. A térségben az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretében az egyedi beruházásokra fordított keretösszegből a legnagyobb beruházás 2006-ban a budafoki barlanglakások állapotjavító műszaki beavatkozásának II. üteme volt. Folytatódott a Metallochemia által Budatétényben okozott környezetszennyezés felszámolása. A Duna mente összterületének csupán 18%-a erdő, ennek több, mint harmada védett, ami meghaladja az országos arányt. Különösen értékesek Gemenc és a Szigetköz ártéri erdői, utóbbiak kiemelten veszélyeztetettek, a korábbi folyó elterelést követő vízszintcsökkenés miatt. Közlekedési szempontból fontos közutak futnak a folyó mentén, másrészt maga a folyam is nemzetközi közlekedési folyosó jelentős tranzit forgalommal. 2006-ban mégsem volt előrelépés a magyarországi Duna szakasz rehabilitációjában, sem az európai követelményeknek megfelelő hajózóút kialakításában. A Duna mente térségei közötti kapcsolatokat javító közlekedési és logisztikai rendszerek kialakítása folyamatban van (épül az M6-os autópálya), Győrben országos logisztikai központ, illetve nemzetközi kikötő épül, mely a Győr-Pérnél fekvő repülőtérrel egyedülálló trimodális központ lehet rövidesen. Gyorsforgalmi útfejlesztés az M6-os Érd-Dunaújváros szakaszán, és az M6-M8 közötti átkötő szakaszon (a Duna híddal együtt) történt 2006-ban. Mindezek ellenére a két országrész közötti átkelési lehetőségek száma (Budapest nélkül) elég alacsony. Határmenti térségek A határmenti térségnek a közvetlen határkapcsolattal rendelkező, illetve néhány, ilyennel nem rendelkező, de a határoktól néhány kilométerre elhelyezkedő kistérség tekinthető. Ez 57 kistérséget jelent, melynek összterülete 30277 négyzetkilométer, lakossága 2 425 000 fő. (26.térkép) 26. térkép: Határmenti térségek Határmenti térségek

40

2006. év végén a határmenti térségek népessége 0,38 %-kal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A határmenti térségek jelentős részében a természetes fogyás negatív vándorlási egyenleggel párosult. A demográfiai folyamatok azonban határszakaszonként nagyon eltérően alakultak. Az északnyugati határszakaszon, a Duna mentén 2006-ban nőtt a népesség, a bevándorlás ugyanis felülmúlta a természetes fogyást. A többi határszakaszon viszont csak néhány ilyen térség akadt, így a szegedi, hajdúhadházi, és encsi kistérségben nőtt még a népesség. Az ország 10 legnagyobb arányban fogyó népességű kistérségből 5 határmenti (bodrogközi, őriszentpéteri, letenyei, mezőkovácsházai és abaúj-hegyközi) volt. A határmenti térségekben a munkanélküliség átlagon felüli volt, 2006-ban a 15-64 évesek 7,8%-át érintette (az országos átlag 5,4% volt), igaz, legalább csökkenő volt a tendenciája. A mutató ez esetben is csak északnyugaton volt kedvező,.míg a többi térségben csak néhány kistérségben (letenyei, nagykanizsai, szegedi, kiskunhalasi, gyulai) volt kedvezőbb az átlagnál a munkanélküliség szintje. A jövedelmek valamint a vállalkozási aktivitás (1000 főre jutó regisztrált vállalkozások száma) a munkanélküliséghez hasonló területi különbségeket mutatnak. Az 1000 főre jutó külföldi működőtőke átlaga kevesebb, mint 60 %-a az országosénak, ugyanakkor a határmenti térségek között vannak kiugró értékkel bíró kistérségek is (komáromi, esztergomi, szentgotthárdi kistérségek). Másrészről, mint a határmentiséghez, mint földrajzi pozícióhoz (illetve turisztikai desztinációkhoz) pozitívan köthetően, az 1000 főre jutó külföldi vendégéjszakák száma majdnem egy nagyságrenddel haladta meg az országos átlagot (igaz ugyan, hogy nagy szórást mutatva az egyes kistérségek között). Ebben a mutatóban a határmenti térségek átlagát legjobban meghaladó kistérségek (legalább két nagyságrenddel) olyan, jelentős fürdővárossal rendelkező kistérségek voltak, mint a csepregi, siklósi, sopron-fertődi, vagy lenti. E négy kistérség a határmenti térségekben eltöltött külföldi vendégéjszakák 57%-át adta. A határok két oldalán fekvő területek együttműködését infrastrukturális szempontból leginkább a határátkelőhelyek minőségi és mennyiségi javításával, valamint e térségek elérhetőségének fejlesztésével érhetjük el. Jelenleg a határátkelőhely-sűrűség az elmúlt évek fejlesztései és az új átkelők nyitásai következtében sokat javult. Egyedül a horvát és román határszakaszokon voltak még 2006-ban is nagyobb átjárhatatlan részek, tovább rontva az amúgy is a legfejletlenebb hazai térségek közé tartozó kistérségek helyzetét. 2006-ra a közúthálózat-fejlesztés keretében az M1-M15, M5, M7-M70 gyorsforgalmi utak elérték az országhatárt, amelyek közül csak a szlovén oldalon nincs meg egyelőre az autópálya csatlakozás. Szlovákia, Ausztria, Szerbia és Horvátország kiépítette már a határig a kapcsolódó gyorsforgalmi útját. A határra és a tranzit forgalomra épülő logisztikai szolgáltatások stagnálást jelzi, hogy 2006ban az országos logisztikai szolgáltató központokon belül a határmentiek közül egyedül a soproni központ működött megfelelően. Tanyás térségek Tanyás térségeknek a legalább 200 fő és a település népességének legalább 2%-át elérő külterületi népességgel rendelkező települések nevezhetők (27. térkép). A tanyás térségek körébe 280 település tartozik, amelyekben az ország népességének egynegyede, mintegy 2,5 millió fő él. A külterületi népesség az ország egészét tekintve 2001-ben 299 ezer fő volt, akiknek 40%-a a Dél-Alföldön, további 17-17%-a az Észak-Alföldön, illetve KözépMagyarországon élt. A tanyás térségek települései több mint 22 ezer km2-t, az ország 41

területének mintegy 24%-át fedik le. Markánsan kirajzolódnak a „klasszikus” alföldi tanyás térségek (Kiskunság, Csongrád megye, Debrecen és Nyíregyháza környéke). A tanyás területekre nem jellemző az ország egészét sújtó népességfogyás, mivel az 1,4 ezrelékes természetes fogyást a hasonló mértékű bevándorlási nyereség (elsősorban a nagyvárosok agglomerációs övezeteiben) ellensúlyozta. 27. térkép: Tanyás térségek Tanyás tér ségek

Átlagosnak tekinthető a munkanélküliség szintje is, a magas és romló munkanélküliségű alföldi kistérségek (kalocsai, bajai, mezőkovácsházai, sarkadi) egyike sem jellemezhető a külterületi népesség magas arányával. Az adófizetők aránya kicsit még magasabb is (43%), mint az ország egyéb térségeinek átlaga (42,7%), míg az egy lakosra jutó jövedelem 10%-kal alacsonyabb, mint az ország többi részén. Magasabb adófizetői arány, és fajlagos jövedelem csak a nagyvárosokat (Kecskemét, Szeged, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza) és térségeiket jellemzik. A lakásépítés is ezen nagyvárosok környékén koncentrálódik. A tanyás térségek lakásainak infrastrukturális mutatói rosszabbak, mint másutt, különösen az ivóvíz (90%) és a csatorna bekötöttség aránya (60%) alacsonyabb, mint az ország többi részén (97 ill. 70%). A vállalkozási aktivitás a tanyás térségek településein (109 vállalkozás 1000 főre) alacsonyabb, mint az országos átlag (117 vállalkozás). A vállalkozássűrűség a tanyás térségeken belül jelentős differenciát jelez, köszönhetően a tanyás térségek települései eltérő funkcióinak. A tanyás térségekre jellemző az országos átlagnál magasabb mezőgazdasági aktivitás, amely a mezőgazdasági profilú vállalkozások 1000 főre jutó számában is tükröződik. A tanyás térségekben 2006-ban átlagosan 6,1 db mezőgazdasági vállalkozás volt, szemben az országos átlaggal (5,2 db vállalkozás). A tanyás térségekben a kereskedelmi és a magánszálláshelyek számának alakulása, az e térséget érintő turizmus országos átlagánál kisebb jelentőségét támasztják alá. Az 1000 főre jutó szálláshely-kapacitás országos értéke 2006-ban 54 volt; a tanyás térségekben azonban átlagosan csupán 32 db szálláshely volt mérhető. 42

A közlekedési infrastruktúra-hálózatok szempontjából az ország tanyás térségei igen eltérő helyzetben vannak: míg az e településtípusba sorolható nagyvárosok és környezetük közlekedési helyzete kedvezőbb, addig a rurális térségeknek többnyire rossz az elérhetősége, tömegközlekedésük elmaradott. Főként a nem megfelelő mellékút-hálózat, a tanyák és települések közötti összekötő, bekötő utak hiánya és/vagy nem megfelelő minősége okoz problémát. Aprófalvas térségek Az aprófalvas térségek körét az 500 főnél kisebb lélekszámú települések alkotják. 2005-ben 1046 település lakónépessége nem érte el az 500 főt, 2006-ra az aprófalvak száma eggyel bővült (28. térkép). E települések közigazgatási területe összesen mintegy 12 ezer km2, azaz az ország területének mintegy 13%-án találhatóak, népességük 2006-ban 277 ezer fő volt, ami az ország népességének mintegy 2,8%-a. 28. térkép: Aprófalvas térségek Aprófalvas tér ségek

Demográfiai folyamatait a magas halálozási arányszám (16,9‰) határozza meg, amely jóval magasabb, mint a nem aprófalvas települések átlaga (12,9‰). A népességfogyást 7,5 ezrelékes éves vándorlási veszteség is jelentősen növeli. A korszerkezetet jelző öregségi mutató az aprófalvak összességét tekintve valamivel kedvezőtlenebb, mint az országos átlag, ám e településcsoporton belül korántsem mutat Az aprófalvak egységes képet: míg NyugatMagyarország aprófalvas térségeire az idősek, addig a Cserehát, az Ormánság aprófalvaiban a fiatal korszerkezetű cigányság magas aránya a jellemző Az aprófalvak nagy részén kevés a munkahely, így a munkanélküliségi ráta (11,1%), jóval nagyobb, mint az ország többi részén (5,3%). Az álláskeresők 28%-a tartós munkanélküli, 56 százalékuk legfeljebb alapfokú iskolát végzett. Az adófizetők aránya (35%) is alacsonyabb mint az ország többi térségében (43%), az egy főre jutó jövedelemszint pedig csak 57%-a az ország többi térsége átlagának. Igaz, a 43

foglalkoztatottság és a jövedelemszint is átlag felett nőtt (az alacsony bázishoz képest) 2006ban. Összesen mindössze 33 olyan aprófalu volt az 1047-ből, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta az országos átlagot (ezek közül 23 a Nyugat-Dunántúlon). A közműellátottsági mutatók is igen rosszak az aprófalvakban. A csatornázottság 20,7 a gázellátottság 39%-os, míg az ország többi részén 69,3 és 77% ez az arány. Az aprófalvas térségekben 2006-ban 28 településen összesen 106 km csatorna épült. 744 településen 2006ban még nem volt csatorna. Az aprófalvak 88%-ában nem működik általános iskola és többségükben a népességszám miatt az alapszolgáltatások sem megoldottak. A szociális segélyezés viszont komoly terhet ró e települések önkormányzataira, 2006-ban ezer lakosra 65 rendszeres szociális segélyezett jutott, ami 2,5-szeres többlet az ország többi településéhez képest. Az aprófalvakban a vállalkozási hajlandóság az országos átlagnak csupán a felét érte el 2006ban. A Balaton környéki, illetve az idegenforgalom által érintettebb településeken lényegesen magasabb értékek voltak mérhetők (pl.: Szántód, Ábrahámhegy, Kapolcs, Balatonszepezd, Hollókő). Ezekkel ellentétben az országban területileg szétszórtan mintegy 200 aprófaluban az 1000 főre jutó vállalkozások szám az aprófalvas térségek átlagának felét sem érte el. Az aprófalvas térségekben 2006-ban 1000 vállalkozásból 13 db volt mezőgazdasági profilú. Az országos átlag ezzel ellentétben csupán 5,2 db mezőgazdasági vállalkozás, ami e térségek agrárdominanciáját jelzi. Az aprófalvas térségekben 2006-ban átlagosan 78 db szálláshely volt mérhető, szemben a kereskedelmi és magánszálláshelyek országosan összesített, 1000 főre jutó értékével (54 szálláshely). Ezen értéket döntően befolyásolja néhány turisztikai szempontból jelentős település, míg közel 700 aprófaluban nem volt szálláshely. A közösségi közlekedés az aprófalvak többségében legfeljebb minimális szinten megoldott, a napi 1-2 járatpár alig teszi lehetővé az iskolába vagy munkahelyre történő ingázást.

44

Nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek A nemzetiségiek aránya alapján lehatárolt összesen 13,5 ezer km2 területű kistérségekben 2006-ban 1,27 millióan éltek (2001-ben ezekben a kistérségekben 103 ezren vallották magukat valamelyik nemzetiséghez tartozónak – a romák kivételével). A nemzetiségek által lakott térségek összefüggő területet alkotnak Baranya, Bács-Kiskun, Békés és KomáromEsztergom megyében, valamint az osztrák határszélen Sopron környékén. (29. térkép) 29. térkép: Nemzeti kisebbségek által magas arányban lakott térségek Nemzeti kisebbségek által magas ar ányban lakott kistérségek

Jelmagyarázat

Legjelent ősebb nemzetiség horvát német román szlovák szlovén, vend

A térségek demográfiai viszonyait illetően elmondható, hogy e kistérségek népessége gyakorlatilag nem változott (0,08%-os növekedés) az előző évhez képest. A népesség döntően a fejlett régiókban nőtt (Közép- és Nyugat-Dunántúl, Közép-Magyarország), míg a Dunántúl, és az Alföld déli részén a természetes fogyás elvándorlással párosult, utóbbiakban a korszerkezet is kedvezőtlenebb. A nemzetiségek által nagy arányban lakott térségek mutatói közt a munkanélküliségben, jövedelmi viszonyokban is aszerint van különbség, hogy milyen fejlettségű régióban találhatók. Még az alapján sem tipizálhatók, hogy melyik nemzetiség dominál az adott térségben. Hiszen egész más fejlettségű kistérségben élnek például a békési vagy a Buda környéki szlovákok, vagy a Sopron környéki és ormánsági horvátok. A társadalmi szolgáltatások sajátos, ezekben a térségekben feltétlenül nyomon követendő eleme a nemzetiségi oktatás. Az összes általános iskolás száma az ország többi részéhez (3,5%) képest valamivel jobban csökkent (3,7%), de a nemzetiségi oktatásban résztvevők száma csak 0,7%-kal volt kevesebb, 140 ezerből 29 ezren vettek részt ilyen oktatásban ezekben a térségekben. A középiskolai oktatásban 5%-kal nőtt a nemzetiségi tanulók száma (míg az ország többi térségében 12%-os volt a csökkenés). Igaz ugyanakkor, hogy középszinten ezekben a térségekben a 390 ezer tanulóból csak 2,6 ezer tanul nemzetiségi oktatásban, tehát a középfokú oktatásnak kisebb a szerepe az identitás megőrzésében. Az adatok nem igazolják, hogy a nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek külföldi tőkevonzó képessége nagyobb lenne, ugyanis 2006-ban az 1000 főre jutó külföldi 45

működőtőke-befektetések országos átlaga 844 millió Ft volt, amelytől a nemzeti kisebbségek által lakott vidékies térségek átlaga mintegy 40%-al maradt el (501 millió Ft). E tekintetben is a térség földrajzi elhelyezkedése dominál. Az 1000 főre jutó külföldi vendégéjszakák száma, amely azonban szintén kedvezőtlenebb az átlagnál. A mutató értéke a vizsgált térségekben átlagosan 497 éjszaka volt 2006-ban, amely az országos átlagnak csupán 45%-a. Nehezíti a turizmus fejlődését, hogy az északnyugati határszél és a Komárom-Esztergom megyei területek kivételével a nemzetiségek által lakott térségek rossz elérhetőségűek, többnyire elmaradott térségei az országnak. Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek Az OTK azokat a kistérségeket sorolta ebbe a kategóriába, amelyekben a 2001-es népszámláláskor magukat cigánynak vallók aránya meghaladta az országos átlag kétszeresét. (30. térkép) 2006-ban az érintett kistérségekben, amelyek az ország területének negyedét jelentik, 1,405 millióan éltek, a 2001-ben közülük a magukat romának vallók száma pedig 94 ezer fő volt. 30. térkép: Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek Magas ar ányú cigány népességgel r endelkező tér ségek

Jelmagyar ázat: Magas arányú cigány népességgel rendelkező leghátrányosabb helyzetű kistérségek

A cigányok által magas arányban lakott térségek népessége 2006-ban az országosnál nagyobb arányban csökkent (-0,85%). Igaz ugyan, hogy az élveszületések aránya átlag feletti, de ez igaz a halálozási mutatóra is, így a természetes fogyás is átlag felett alakult, amit jelentős negatív vándorlási egyenleg is tetézett. A vándorlási veszteség 6,8‰ volt, míg az ország többi térségének egyenlege pozitív volt (1,1‰). Mivel a gyerekkorúak aránya az átlagnál magasabb, az öregkorúaké pedig alacsonyabb, így az öregkorúak száz gyerekkorúhoz viszonyított száma (111) kedvezőbb, mint az ország többi térségében (145). Az országban 2006-ban mindössze 4 kistérségben születtek többen, mint ahányan meghaltak, ebből 3 cigányok által nagy arányban lakott (záhonyi, baktalórántházai, ibrány-nagyhalászi). A kedvezőbb születésszámnak köszönhetően ezekben a térségekben kevésbé (2,7%) csökkent az általános iskolások száma, mint másutt (3,7%).

46

A cigányok lakta térségek munkanélküliségi mutatói jóval kedvezőtlenebbek mint az ország többi térségéé. 2006-ban a 15-64 évesekhez viszonyított ráta (11,6%) két és félszerese, ezen belül a tartós munkanélküliek aránya (34%) másfélszerese volt az ország többi térségében kimutatható értéknek. Az elhelyezkedési lehetőségeket csökkenti, hogy ezekben a térségekben az álláskeresők 58%-a legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezte el (az ország többi részén ez az arány „csak” 37% volt). Ráadásul 2006-ban a munkanélküliségi ráta csökkenésének mértéke is valamivel kisebb volt (0,1 százalékpont) mint más térségekben (0,2). Az egy lakosra jutó jövedelmeket tekintve több mint másfélszeres a különbség a cigányok által nem magas arányban lakott térségekhez viszonyítva. Igaz, a növekedés 2006ban átlag feletti volt, de az érdemi felzárkózáshoz ez sem volt elég. A cigányok által nagy arányban lakott térségekben ezer 18-59 évesből 79-en élnek rendszeres szociális segélyből (az ország többi térségében csak 17 ez az arányszám), egyes településeken többen, mint ahányan adóköteles jövedelemmel rendelkeznek. A lakások minőségében is jelentős a lemaradás a többi térséghez képet, ez igaz az ivóvízre (89 illetve 95%), és különösen a csatornára (41 ill. 71%). E két közműnél a 2006-os fejlődés üteme sem volt magasabb, mint másutt, tehát nem történhetett felzárkózás. Ezek az értékek a cigányok lakta térségek elmaradottságát mutatják, ezen belül azonban a cigányok lakta településrészeken, telepeken még ennél is rosszabb lakáskörülmények tapasztalhatók. A jelentősebb cigány népességű kistérségek helyzetét tovább nehezíti, hogy főként perifériális és félperifériális helyzetben levő térségei az országnak, ahol minden vonalas infrastruktúra erősen leromló állapotban van. Ezért mind a megyeszékhely, mind a főváros elérhetősége problémás ezekből a térségekből, több esetben még a saját kistérség központ elérhetősége is rossznak mondható (pl. hajdúhadházi, edelényi, barcsi kistérség).

47

II.2.A BALATON-TÉRSÉG NÉGY ÉVES ÉRTÉKELÉSE A Balaton-térséggel foglalkozó fejezet alapvetően eltér a többi fejezettől, mivel nem éves elemzés, hanem négyéves komplex területi mintaértékelés. A térség területfejlesztési intézményrendszerének, valamint területi folyamatainak, és támogatásszerző képességének négy éves (2003-2006 közötti) időtávú területi mintaelemzését és értékelését tartalmazza, a négy évenkénti Országgyűlési Beszámolóra való felkészülés jegyében. A Balaton-térség, mint az OTK-ban meghatározott egyik országos jelentőségű integrált fejlesztési célterület, alkalmas a régióközi vizsgálatokra, továbbá a nem kistérség határhoz köthető lehatárolása okán a belső folyamatainak feltárása speciális elemzési módszereket igényel. E vizsgálati fejezet fő eredménye egy négyéves mintaértékelés elvégzése volt egy kiemelt térségtípusban, ami hozzájárul – az Országgyűlési Beszámoló előkészületének részeként – a vizsgálati módszertan fejlesztéséhez is. A Balaton-térség törvényileg lehatárolva a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) területét jelenti (31. térkép). A Balaton-térség területe 164 településből áll, ebből partközelinek 52 számít. Területe 3624,5 km2, összlakossága 2006-ban 252 ezer fő. 31. térkép: A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, 2006 A Balaton Kiemelt Ü dülőkörzet, 2006

Jelmagyarázat

Régió hat ár Kistérség hat ár Partközeli t elepülések VÁTI alrégiók Észak-kelet Balaton Bakonyalja Balat on-felvidék Berek-vidék Kelet-Belső-Somogy Nyugat -Balaton

A Balaton és természeti területek ökológiai és kémiai állapota, környezettudatosság A Balaton-térségben kiemelten fontos feladat a megfelelő környezeti állapot biztosítása, melynek alapvető része a megfelelő vízminőség biztosítása. 2003 és 2006 között a vízminőség – a klorofill-a tartalom alapján – nem mutat jelentős változást. A Siófoki-medence vízminősége mind a négy évben I. osztályú volt, a legrosszabb vízminőséggel (2006-ban III. osztályú) pedig a Keszthelyi-medence rendelkezik. A vizsgált strandok (siófoki, balatonföldvári, fonyódi, keszthelyi) vízminősége jellemzően közel azonos annak a medencének a vízminőségével ahol találhatók. Az évenkénti változások nem mutatnak egyértelmű tendenciákat. A régió területén nem működik jelentős kibocsátással rendelkező ipari létesítmény, így a közlekedés és fűtés okozta légszennyezés a legfontosabb. A levegő szennyezettsége a 48

rendszeresen mért adatok alapján nem jelentős. A légszennyezettségi index alapján a Balatontérség levegőminősége a megfelelő és a kiváló között változik, összességében jónak mondható. Az erdősültség a part menti területeken jellemzően az országos átlag (21%) alatti, a távolabbi dombsági és hegyvidéki területeken viszont jóval magasabb. Az országos jelentőségű védett természeti területek aránya az üdülőkörzetben 17%, ami jóval magasabb az országos átlagnál (9%). A védett területek aránya főként a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Balaton alrégióban a legmagasabb. A környezettudatosság mérésének nehézségei miatt a programokon részt vettek száma és a ráfordított összegek mutatják térségi jelentőségét. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park intézményeinek látogatottsága 2004-től 2006-ig a saját szervezésű programokban és bemutatóhelyeken 78%-al nőtt, elérte a 293 ezer főt. A természetvédelem ugyanakkor továbbra is szerény mértékben támogatott terület: az összes felhasznált forrás 1,8%-át 398 millió forintot kapott, a kulturális örökség védelmére is több forrás jutott. A kulturális örökség védelme A Balaton-térség egyik megkülönböztető jegye a kulturális és épített örökségértékek gazdagsága. A műemlékek száma a Balaton-térség területén 2006-ban 998 volt, a 2003-2006os időszakban 21-el nőtt. Az új műemlékké nyilvánítások a térség minden részét érintették, az északi part településeinek valamelyes túlsúlyával. A legtöbb védett építménnyel a Balatonfelvidék és Bakonyalja alrégiók, valamint Keszthely környéke rendelkezik. A kulturális örökség védelmére, az összes megítélt támogatás 1,56%-a, 228 millió Ft jutott. A fejlesztések az adottságokhoz illeszkednek, vagyis az északi part gazdagabb a támogatott projektek tekintetében. A 2003-2006 közötti években a kulturális értékek védelme és bemutatása hullámzó eredményeket mutatott, végeredményben azonban a fejlődés egyértelmű volt, a célokkal azonos irányban mozdult el a támogatások és eredmények tekintetében egyaránt. Ugyanakkor a látogatók és intézmények számának 2006-os csökkenése, a látnivalók koncentráltsága azt is jelzi, hogy nem elegendőek az eddigi fejlesztések, különösen a háttérterületeken tűnik ingatagnak az eddigi előrelépés. A fenntartható és versenyképes turizmus fejlesztése Szemben a rendszerváltás előtti tömegturizmussal, és elszakadva a rendszerváltás utáni leromlott állapotú és szerepét vesztett Balaton-képpel, az utóbbi néhány évben pozitív változások indultak meg első számú tóparti desztinációnk térségében. E változások lényege a szolgáltatások minőségi fejlesztése, új turisztikai vonzerők megjelenése, a szezon meghosszabbítása. Ezzel együtt azonban csökkent az ifjúsági turizmus szerepe, és az arra fordított támogatások aránya. A Balaton az ország legjelentősebb üdülőkörzete. Itt található az összes szálláshelyek 42 %-a, a vendégéjszakák számában pedig csak Budapest előzi meg. A vendégéjszakák száma az országos átlagtól kissé elmaradva, 20%-al nőtt a 4 év alatt, a vendégek számának növekedése azonban 38% volt, jóval megelőzve az országos átlagot. Az átlagos tartózkodási idő is ennek megfelelően csökkent, bár még mindig 1 nappal több az országos értéknél. A vendégek és vendégéjszakák tekintetében túlzott a területi koncentráció. A legnagyobb vendégforgalmat „lebonyolító” települések a szűkebb parti sávból kerülnek ki, illetve a két gyógyfürdő, Hévíz és Zalakaros. Kelet-Belső-Somogy, Bakonyalja és a Nyugat-Balaton háttértelepülésein ugyanakkor a legalacsonyabb. Nyugat-Balaton 2 millió fő/év feletti vendégszámmal emelkedik ki a régión belül, a Bakonyalja és a Berekvidék értékei viszont 200 ezer fő/év alattiak. A külföldi vendégek száma és vendégéjszakái visszaestek, a belföldi turisták felől megnyilvánuló kereslet viszont nő. 49

Az átlagos tartózkodási idő tekintetében a közvetlen partmenti fürdőtelepülések jellemzően 3 nap feletti értékekkel rendelkeznek, míg a parttól távolabbi falvakban 0-2 napot töltenek el a turisták, ez a területi dichotómia mind a hazai, mind a külföldi vendégeknél jellemző. A Balaton-térség egésze az országos átlagérték felett van a térség kiemelt desztináció mivoltának köszönhetően. Erős területi koncentrációt mutat az egy főre eső idegenforgalmi adóbevételek megoszlása is. A közvetlen partmenti fekvésű települések a tradicionális fürdőtelepülések mutatják a legmagasabb értékeket, kiegészítve Hévízzel és Zalakarossal. A rangsor alján az alrégiók közül a háttértelepüléseket nagy arányban tartalmazó Balaton-felvidék és Bakonyalja található. Az ország összes szálláshely-kapacitásának 42%-a található a Balatonnál; a kereskedelmi szálláshelyek tekintetében ez az arány mindössze 27%, a magánszállásadásban viszont 63%. A háttértelepülések speciális, helyi-térségi vonzerővel bíró adottságainak kiaknázása, mint kitörési pont, egyelőre várat magára. A szálláshely-kapacitási rangsor élén a tradicionális fürdőhelyek találhatók: a part menti települések összesített kapacitása 14-szerese a háttértelepülésekének. Az alrégiók közül egyedül a bakonyaljai terület mutat jelentős kapacitásbővülést, a többi alrégióban a visszaesés volt a jellemző, akárcsak az ország egészében. A szálláshelyek összetétele is változik: 2003 és 2006 között folytatódott a szállodai férőhelyek és az üdülőházak kapacitásának növekedése, a kempingek és a magánszálláshelyek kapacitása ugyanakkor visszaesett. Mindez a minőségi turizmus szállásigényeinek kielégítése irányába tett lépésként értékelhetők. A szolgáltatások és vonzerők javítása összesen 3,2 Mrd forint támogatásban részesült hazai és uniós forrásból, ez azonban töredéke a ténylegesen befektetett összegnek, így irányító hatása a térség arculatának változására csekély. Mivel a piaci szereplők érdekeltsége a térség fenntartható fejlesztésében a profitérdekek előtérbe helyezése miatt alacsony, így ezt a szerepet az állami szereplőknek erőteljesebben kell felvállalni, és megfelelő anyagi hátteret biztosítani hozzá. A turisztikai kínálat bővítését és ezzel a vonzerő növekedését szolgáló projektek közé tartoznak a kulturális programok, sportrendezvények, borturizmus, lovas- és konferenciaturizmus, vitorlázás, hajózás, horgászat megerősödését szolgáló fejlesztések, melyekre összesen 1,8 Mrd Ft-ot fordítottak. Egyértelműen a kulturális programok, borturizmus és sportrendezvények vezetnek a támogatott projektek között. A jellegzetes táji adottságokra épülő gazdaság: kistermelés és a tudásintenzív gazdasági ágak alakulása A természeti környezet és a tipikus balatoni kultúrtáj megőrzésének fontos eszköze a fenntartható mezőgazdaság. A mezőgazdasági kistermelés gazdaságilag csekély jelentőségű mind országos, mind térségi szinten, az összes jövedelemhez képest a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem az országos átlagot sem éri el, 0,03% volt 2006-ban. A kistermelők száma a déli oldalon magasabb. Minden szempontból (kistermelők száma, jövedelmezőség) a parttól távoli települések értek el nagyobb fejlődést, ami a térségen belüli további differenciálódás, a területileg is elkülönülő munkamegosztás jele. Az idegenforgalom mellett szükséges a szolgáltatásra épülő vállalkozások gyarapodása is. Ezen a téren a célkitűzésekkel ellentétes folyamatok zajlottak. Az ebbe a kategóriába tartozó vállalkozások erősen kötődnek az idegenforgalomhoz, így forgalmuk is annak változásait tükrözi, miközben általános jelenség volt a működő vállalkozások számának jelentős, 19%-os csökkenése. A kereskedelemben a működő vállalkozások száma folyamatosan csökkent, 14%al. Az ingatlanforgalmazásban erőteljes visszaesés zajlott, a vállalkozások száma harmadával

50

csökkent. A piaci szereplők számának csökkenése a forgalom koncentrálódását is jelenti, egyben jelzi az ágazatok lehetőségeinek szűkülését 2003-2005 között. A térség hosszú távú társadalmi fenntarthatóságának biztosítása A Balaton-térség lakónépessége a vizsgált időszakban tapasztalt fél százaléknyi csökkenés eredményeként 2006-ban 252902 fő volt. Jellegzetes vonása a térség korszerkezetének az idősek átlagot meghaladó aránya. A 4 év összesített adatai ugyan a bevándorlás túlsúlyát mutatják, de az eleinte magas bevándorlás folyamatosan csökkent, 2006-ban pedig megindult az elvándorlás is. A munkanélküliek aránya nem mutatott lényegesen nagyobb változásokat, ingadozva 6-7% közötti volt, valamivel az országos átlag felett. Ezen a téren egyértelműen jobb helyzetben voltak a partközeli települések. Az 1 főre eső jövedelem a 4 éves időszakban folyamatosan az országos átlag alatti volt, növekedése viszont folyamatos és magasabb az átlagosnál. Az 1000 lakosra jutó teljes gépkocsiállomány viszont magasabb az országos átlag 293 darabjánál, 333 db. Az eltelt 4 év alatt épült lakások aránya a partközeli településeken duplája az országos átlagnak. Figyelemreméltó, hogy a vagyoni állapotot jelző mutatók sokkal kedvezőbb értékeket mutatnak, mint a jövedelem alapján várható lenne. Ez részben annak köszönhető, hogy még mindig jelentős jövedelmek nem jelennek meg a statisztikai adatokban. Egyértelműen kirajzolódik a háttértelepülések kedvezőtlenebb helyzete. Ezeket a településeket eleve rosszabb helyzet és a térség egészénél markánsabb lemaradás jellemzi. Infokommunikáció és közszolgáltatások kialakítása A megfelelő szennyvízkezelés a tó vízminősége szempontjából alapvető jelentőségű, ezért ezen a téren jelentős fejlesztések történtek a régióban. A csatornázatlan települések száma 2003-ban 88, 2006-ra ez a szám 59-re csökkent. A csatornázottság az országos átlagot meghaladóan nőtt, különösen a nem partközeli településeken. (32. térkép) 32. térkép: Csatornázottság a vízellátás %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006 Csatornázottság a vízellátottság %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006 S # %

% %

S #

%

%

# S S # S #

%

# S # S S # S # % % % %

%

%

% % %

%

S % % #

% %

%

# S S #

%

S ## S

%

%

S ## S

% %

%

%

% %

Jelmagyarázat

Csator nahálózat növekedése, 2003-2006, % % 100 alatt % 100 - 500 500 felett 2003-ban még S csatornázatlan # Csat or názott lakások ar ánya a vezetékes vízzel ellátott lakások ar ányához képest, % 0 10 - 33 33 - 70 70 - 100

S # S #

% %

% %

S # S #

%

%

%

%

S #

% %

%

%

%

%

%

% %

%

%

% %

S #

% %

% %

%

%

%

% %

%

%

%

%

% %% %%

S # # S

% % #S

% %

%

%

S #

%

Az összegyűjtött szennyvíz teljes mennyisége a Balaton-térség területén III. fokozatú- vagy biológiai tisztítás után kerül kibocsátásra. A biológiailag is tisztított víz aránya 2006-ban 63% volt, meghaladva az országos átlagot, a 2003-as arány másfélszeresére emelkedett. A régió átlagát meghaladó előrelépés a már megfelelő rendszerekkel ellátott part menti térség helyett 51

részben az infrastrukturálisan elmaradottabb, parttávoli településeken is jelentős volt A szennyvíz kezelésében a célkitűzéseknek megfelelő fejlődés történt, a támogatások is összhangban álltak az elért eredményekkel. A lakónépességhez viszonyított szilárd hulladék mennyisége a turistaforgalom miatt igen magas, az országos átlagot 44%-kal haladja meg. A nagyobb turistaforgalmú partmenti településeken egységesen jóval magasabb, függetlenül a település lakosságának nagyságától, városias jellegétől. Ennek a településcsoportnak az átlaga az országos átlag több mint háromszorosa. Az infokommunikációs technológiák fejlesztésének támogatása a Balaton keleti, a fejlettebb gazdasági térségekhez közeli településekre összpontosul. A szélessávú internet előfizetések lakossághoz viszonyított aránya is ebben a térségben, a veszprémi és balatonfüredi kistérségekben magasabb az országos átlagnál, az összes többi kistérségben átlagos, de többnyire alacsonyabb. A környezeti szempontoknak megfelelő közlekedési hálózat fejlesztése A Balaton-térség közúti közlekedésében a legjelentősebbek az autópálya fejlesztések voltak. Az M7-es Szárszó és Ordacsehi közötti 19,7 km-nyi szakasza 2005-ben, majd az Ordacsehi és Balatonszentgyörgy közötti 25,6 km 2006-ban került átadásra. A kimaradó szakaszokon az előkészítő munkák zajlottak, a teljes Balaton parti autópálya 2007-re készült el. A főutakon egyéb jelentősebb fejlesztések nem történtek, inkább a meglevő utak felújítására, illetve a belterületek önkormányzati útjainak burkolására, járdaépítésekre fordítottak figyelmet. A Balaton-térség területén 2003-2006 között 20,6 km kerékpárút épült, a hálózat bővülése az országos átlag másfélszerese volt. A növekedés elsősorban a turisztikailag frekventált partmenti területen jellemző. A vasúthálózatban lényegi változások nem történtek. Folyamatosan jelentkező igény a balatoni térség önálló, egységes közlekedéshálózatának létrehozása, a közlekedési szövetségek mintájára. Ennek megvalósítására azonban gyakorlati lépések a vizsgált időszakban nem történtek. Tradicionális közlekedési forma a térségben a hajózás, különösen a kompforgalom jelentős. A menetrendszerinti személyszállító hajók és kompok forgalma folyamatosan csökkent, 2003 és 2005között 20%-kal kevesebben utaztak hajón és az utaskilométer is megközelítőleg ennyivel csökkent. A polgári légi közlekedés a sármelléki repülőtéren igazán jelentőssé a 2004-es korszerűsítéssel vált. 4 év alatt az ország 3 legfontosabb reptere közé került, utasforgalma folyamatosan nőtt, 2006-ra 108%-kal haladta meg a 2003-as évét, elérve a 45 ezer főt. A Balaton és térsége nemzetközi jelentőségű kutatása A Balaton és környezete évszázados tudományos kutatása miatt Európa egyik legjobban, megkutatott tava. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete elsősorban a tó ökológiáját és vízminőségét vizsgálja. 4 év alatt a kutatók száma 17%-al, a publikációk száma 24%-al nőtt, a fejlődés folyamatos. A Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoportja elsősorban a Balaton Fejlesztési Tanács munkájának megalapozásában működik közre. Fő feladatuk a regionális tervezés, programozás és monitoring, és az ezeket megalapozó adatgyűjtő, elemző munkák. A korlátozott kapacitások (6fő) ellenére eredményes és megfelelő a csoport munkája. A balatoni intézményrendszer működése A Balaton-térség lehatárolásából adódóan nem illeszkedik a közigazgatási határokhoz, ezeken átnyúló térségtípusként mégis önálló fejlesztési intézményrendszerrel rendelkezik, a Balaton Fejlesztési Tanács és munkaszervezete, a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Kht. formájában. Emellett még 18 önkormányzati területfejlesztési társulás is működik területén. A Balaton 52

Fejlesztési Tanács (BFT) összetétele három alkalommal változott az elemzett időszakban, minden alkalommal gyarapodott. A Tanács döntési hatáskörébe tartozó támogatások összege viszont erősen ingadozott: 2003-ban 756 millió Ft, ez megduplázódott 2004-re, majd folyamatosan csökkent. Az intézményrendszer a bizonytalanságok és átfedések ellenére lehetőségeihez képest ellátja feladatát, munkája összhangban áll a kitűzött célokkal, bár nem tudja minden téren következetesen érvényesíteni a régió érdekeit. A Balaton-térség összes forrásból támogatott területfejlesztést szolgáló projektjének vizsgálatából kitűnik, hogy összességében a támogatott projektek az OTK célkitűzéseivel összhangban álló fejlesztési irányt mutatják, ám a célok közötti hangsúlyok tekintetében ez már nem mindig érvényes, különösen a térségi fenntarthatóságot szolgáló célokra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Nagyságrendjüknél fogva azonban nem a vizsgált támogatások irányítják a balatoni beruházásokat. Így a fent említett cél elérése akkor is veszélyeztetve lehet, ha az állami források azzal összhangban kerülnek felhasználásra.

53

TÉRKÉPEK JEGYZÉKE 1. térkép: A gazdasági aktivitás megyei különbségei, 2006.................................................................... 6 2. térkép: A magán és az állami K+F-ráfordítások, 2006........................................................................ 6 3. térkép: Egy főre jutó bruttó hazai termék, 2006.................................................................................. 7 4. térkép: Termelékenység, 2006 ............................................................................................................ 8 5. térkép: Mezőgazdasági vállalkozások aránya az összes...................................................................... 8 6. térkép Magyarországi működő erőművek helye a térszerkezetben................................................... 10 7. térkép: Főbb ipari légszennyező anyagok kibocsátása, 2005 ............................................................ 11 8. térkép: Az ezer főre jutó vendégéjszakák számának kistérségi különbségei Magyarországon, 2006 ............................................................................................................................................................... 12 9. térkép: Hallgatói létszámok változása a felsőoktatásban 2006 ......................................................... 13 10. térkép: Gyorsforgalmi úthálózat elérhetősége................................................................................. 14 11. térkép: A 100 főre jutó internet előfizetések száma, 2006 .............................................................. 15 12. térkép: Kistérségtípusok a 2006. évi demográfiai folyamatok alapján............................................ 16 13. térkép: A munkanélküliség szintje (2006), és alakulása 2005-06 között ........................................ 17 14. térkép: Egy lakosra jutó jövedelem szintje (2006) és változása (2005-06) ..................................... 17 15. térkép: Csatornázott lakások aránya, 2006...................................................................................... 18 16. térkép: Manuális mérőhálózatban mért települések légszennyezettsége, 2006............................... 20 17. térkép: 2006. december 25-ig ivóvízminőség-javításra kijelölt települések ................................... 21 18. térkép: Egy főre jutó elvezetett szennyvíz mennyisége, 2006......................................................... 22 19. térkép: Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya, 2006 .............................................. 23 20. térkép: A begyűjtött veszélyes hulladék mennyisége és a kezelési módok megoszlása, 2006 ....... 23 21. térkép: Magyarország műemlékkel rendelkező települései és műemlékké nyilvánítások 2006-ban ............................................................................................................................................................... 24 22. térkép: Az egy főre jutó GDP értéke, és a szektorok közötti megoszlása, 2006 ............................. 25 23. térkép: Budapesti agglomeráció ...................................................................................................... 33 24. térkép: Társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott kistérségek............................................ 37 25. térkép: A Duna-mente és a Tisza-térség.......................................................................................... 38 26. térkép: Határmenti térségek............................................................................................................. 40 27. térkép: Tanyás térségek ................................................................................................................... 42 28. térkép: Aprófalvas térségek............................................................................................................. 43 29. térkép: Nemzeti kisebbségek által magas arányban lakott térségek................................................ 45 30. térkép: Magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek...................................................... 46 31. térkép: A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, 2006................................................................................ 48 32. térkép: Csatornázottság a vízellátás %-ában, 2006, és a csatornahálózat növekedése, 2003-2006. 51

ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: 1 millió Ft GDP-re jutó beruházások megoszlása a nemzetgazdaság szektoraiban, 2006 ......... 5 2. ábra: Földhasználat, 2005-2006........................................................................................................... 9 3. ábra: A foglalkoztatottsági és munkanélküliségi ráta nagysága az EU-27 országaiban, 2006.......... 26

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat Nagy folyóink vízminősége, 2006 ....................................................................................... 21 2. táblázat A régiók főbb mutatói, 2006 ................................................................................................ 32

54

Országos területi helyzetkép

Recommend Documents