ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG

ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Tel: 443-5573/33104 Fax: 443-5733/33133 E-mail: [email protected]

Szám: 105/332/9/2014.RP.

Tárgy: panasz elbírálása Ea: dr. Zsólyomi Emese r. alezr.

HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva, a panaszos törvényes képviselője, által előterjesztett panasz miatt folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 101/2014. (V. 15.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a hozzátartozó értesítése kapcsán előadott panasznak h e l y t a d o k, minden egyéb tekintetben a panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint a 109. § (1) bekezdés a) pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni (1903 Budapest, Pf.: 314/15.), (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 326. § (7) bekezdése, 330. § (2) bekezdése; Ket. 109. § (1) bekezdés a) pontja). A határozatot kapják: 1) panaszos törvényes képviselője 2) Független Rendészeti Panasztestület 3) Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 4) Irattár

2

INDOKOLÁS

I. A panaszos törvényes képviselője útján, 2014. március 25-én, elektronikus úton terjesztette elő panaszbeadványát a Független Rendészeti Panasztestület felé a 2014. március 21-én vele szemben foganatosított rendőri intézkedés miatt. A beadványában előadta, hogy 2014. március 21-én 12 óra körül rendőrök érkeztek a Gimnáziumba, füves cigi fogyasztásának gyanúja miatt. A rendőrök eredménytelen motozás és átkutatás után a 16 éves panaszost már a helyszínen, törvényes vagy jogi képviselő nélkül hallgatták ki, és meg is ütötték (arcon). Ezt követően hátrabilincselt kézzel a rendőrkapitányságra vitték vizeletadás és kihallgatás céljából. A rendőrök a nevelőknek azt mondták, hogy nem kell értesíteniük a szülőket, majd ők eljárnak hivatalból. Kb. 13 és 13 óra 30 perc körül vitték be a panaszost a Rendőrkapitányságra, de a szüleit, mint törvényes képviselőket csak 20 óra 44 perckor értesítették és közölték velük, hogy ha szeretnék részt vehetnek a kihallgatásán. Kb. éjfélig (ekkor távoztak a rendőrség épületéből) sem enni, sem inni nem adtak a panaszosnak annak ellenére, hogy azt kérte. A kihallgatáson közölték vele, hogy tanúként hallgatják ki, és ha a vizeletvizsgálat eredménye is azt igazolja, amit a fiú mondott, hogy „herbá”-t fogyasztott, akkor a továbbiakban semmilyen jogi következménye nem lesz az ügynek. A panaszos fentieket 2014. március 28-án annyiban egészítette ki, hogy sérelmezte a bilincs használatot is, valamint azt, hogy a panaszos édesanyja három illetékes személyt kérdezett meg az est folyamán, hogy miért nem értesítették őket hamarabb, amely kérdésre mindhárom esetben azt a választ kapták, hogy nem tudja az illető személy, hiszen csak éjszakára jött és most kezdi a műszakot. A panasz kiegészítésében azt is előadta a panaszos, hogy mielőtt bezárták kérte, hogy telefonálhasson, de a rendőrök nem engedték neki. Az előterjesztett panasz összegezve az alábbi kifogásokat tartalmazza: 1./ A panaszos sérelmezte hogy hozzátartozóját (törvényes képviselőjét) az előállítás foganatosításáról nem értesítették. 2./ A panaszos sérelmezte, hogy már a helyszínen, törvényes vagy jogi képviselő nélkül hallgatták ki, és meg is ütötték (arcon). 3./ A panaszos sérelmezte, hogy sem enni, sem inni nem kapott, annak ellenére, hogy ezt kérte. 4./ A panaszos sérelmezte, hogy megbilincselték. 5./ A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök nem engedték neki, hogy telefonáljon.

3

A Panasztestület a sérelmezett rendőri intézkedéssel kapcsolatban kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőrök kellő jogalap birtokában kezdeményeztek a panaszossal szemben intézkedést, illetve foganatosítottak vele szemben előállítást, így a panaszos személyes szabadsághoz való joga nem sérült. A Panasztestület a panaszos személyes szabadsághoz való jogának a sérelmét (az előállítás időtartama miatt), az emberi méltósághoz, és az abból levezethető testi integritáshoz való jogának a sérelmét (a bilincselés jogalapja és módja tekintetében), valamint a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét (szülők értesítésének elmaradása, valamint a telefonálás megtiltása miatt) állapította meg. Az élelmezés és a panaszos megütése kapcsán előadott panaszok tekintetében nem állapított meg alapjogsérelmet.

II. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettség keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközök tartalmát vette figyelembe: - 2014. március 25-én előterjesztett és 2014. március 28-án kelt panaszbeadványok; - 2014. április 14-én kelt, az intézkedésről készült rendőrkapitányi átirat; - jegyzőkönyv tanúkihallgatásról; - a Szolgálati Szabályzat 31. § (7) bekezdése alapján kiállított nyilatkozat; - a letéti tárgyakról készült jegyzőkönyv; - az előállításról kiállított igazolás; - 2014. március 21-én, az intézkedésről készített rendőri jelentés; - 2014. április 10-én, az intézkedésről készített rendőri jelentés; - jelentés az előállítás végrehajtásáról/ kényszerítő eszköz alkalmazásáról; - parancsnoki vélemény és kivizsgálás az előállítás végrehajtásáról/ kényszerítő eszköz alkalmazásáról.

III. A lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás során a panaszos az általa előterjesztett beadványban megfogalmazott állításokat alátámasztó bizonyítási indítványt, nyilatkozatot, illetőleg egyéb bizonyítékot a hatóság részére nem szolgáltatott. Az eljárás során – az intézkedő rendőrök által tett jelentésekben foglaltakon túl – egyéb bizonyíték nem merült fel, ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján eleget lehetett tenni a Ket. 50. § (1) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségnek. A rendőri intézkedés ellen a panaszos által megfogalmazott kifogások kapcsán álláspontom a következő.

4

III. 1. A panaszos sérelmezte, hogy hozzátartozóját (törvényes képviselőjét) az előállítás foganatosításáról nem értesítették. Az Rtv. 18. § (1) bekezdése alapján a fogvatartott részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy hozzátartozóját vagy más személyt értesítsen, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az intézkedés célját. Ha a fogvatartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élhessen, az értesítési kötelezettség a rendőrséget terheli. Ha a fogvatartott fiatalkorú, vagy gondnokság alá helyezett, haladéktalanul értesíteni kell törvényes képviselőjét, vagy gondnokát. A panaszbeadvány kitért arra, hogy a panaszos szüleit csak 20 óra 44 perckor értesítették és közölték velük, hogy ha szeretnének, akkor részt vehetnek a kihallgatáson. A rendőrségi dokumentumok szerint a rendőri intézkedés megkezdésekor közölték a panaszossal és társaival, hogy a későbbiekben az eljárás során hivatalos meghallgatásukra hozzátartozóikat vagy jogi képviselőiket a meghallgatást végző személy (nyomozó) kiértesíti. A törvényes képviselő értesítése eredményes volt tekintettel arra, hogy a panaszos tanúkénti kihallgatásán jelen volt. A rendőrség továbbá becsatolta azt az igazolást, amelyen a panaszos aláírásával megerősítve nem kérte hozzátartozó kiértesítését. Megállapítható, hogy az intézkedő rendőrök az Rtv. 18. § (1) bekezdésben írt kötelezettségüknek nem tettek eleget, a panaszos törvényes képviselőjét az előállításról nem értesítették. Tekintettel arra, hogy a rendőrség nem tett eleget törvényi kötelezettségének, ezért az ezzel kapcsolatban előadott panasz megalapozott. III. 2. A panaszos sérelmezte, hogy már a helyszínen, törvényes vagy jogi képviselő nélkül hallgatták ki, és meg is ütötték (arcon). A törvényes képviselő értesítésére és jelenlétére vonatkozó panasszal kapcsolatban a határozat III. 1. pontjában kifejtettek irányadók, azzal, hogy a kihallgatáson a részvétellel kapcsolatos panasz a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezései szerint bírálandók el. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése szerint akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása alapvető jogát sértette, kérheti, hogy amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá - panaszát a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően az országos rendőrfőkapitány bírálja el. A panaszos beadványában előadta, hogy még az iskola területén a rendőrök bántalmazták, hiszen arcon ütötték. Az első beadványban a panaszos szerint csak egyszer, majd a második beadványban már azt mondta, hogy kétszer ütötték meg az arcán. A rendőri jelentésben e körülménnyel kapcsolatban nem szerepel adat, a kapitányságvezetői átirat kifejezetten cáfolta ezen panaszosi állítást.

5

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 301. §-ában foglalt bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény nyomozására a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29. § a) pontja alapján kizárólag az illetékes ügyészség rendelkezik hatáskörrel, ezért nem tehető vizsgálat tárgyává a panaszeljárás során a rendőrök büntetőjogi felelőssége. A bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekmény elkövetésének gyanúját felvető panasszal kapcsolatban megállapítom hatásköröm hiányát. III. 3. A panaszos sérelmezte, hogy sem enni, sem inni nem kapott, annak ellenére, hogy ezt kérte. Az Rtv. 2. §-a szerint a rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait. Az Rtv. 18. § (2) bekezdése szerint a rendőrség gondoskodik a fogvatartott elhelyezéséről, a fogvatartás miatt bekövetkezhető egészségkárosodás megelőzéséhez szükséges ellátásáról. A panaszbeadványban az szerepel, hogy a panaszosnak a Rendőrkapitányság épületébe történő befogadását követően nem adtak sem enni, sem inni annak ellenére, hogy ő kifejezetten kérte, hogy adjanak neki élelmet. A kapitányságvezető átiratában közölte, hogy a Szolgálati Szabályzat 31. § (7) bekezdése alapján kiállított nyilatkozat alapján a panaszos hideg élelemre nem tartott igényt, amelyet az aláírásával igazolt. Ezt a tényt a becsatolt nyilatkozat alátámasztja, hiszen a panaszos aláírta azt a pontot is, amely alapján így kijelentette, hogy amennyiben az előállításának időtartama meghaladja az öt órát, hideg élelemre nem tart igényt. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok tanúsága szerint a panaszos nem kért élelmet, az emiatt előadott panasz alaptalan. III. 4. A panaszos sérelmezte, hogy megbilincselték. Az Rtv. 16. §-ának (1) bekezdése szerint a rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható. Az Rtv. 47. §-a értelmében a rendőr – intézkedése során – az ellenszegülés megtörésére testi erővel cselekvésre vagy cselekvés abbahagyására kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat. Az Rtv. 48. §-a úgy rendelkezik, hogy a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására, b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására, d) ellenszegülésének megtörésére.

6

A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 41. §-ában foglalt rendelkezés szerint „Bilincs alkalmazása, az Rtv. 48. §-ában meghatározott esetekben különösen azzal szemben indokolt, a) aki erőszakos, garázda magatartást tanúsít, és ennek abbahagyására testi kényszerrel nem késztethető, b) aki az intézkedő rendőrt, annak segítőjét, valamint az intézkedésben közreműködőt megtámadja, c) akinek az elfogására bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt került sor, és szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg, d) akinek a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülése testi kényszerrel nem törhető meg, e) aki önkárosító magatartást tanúsít vagy ilyen magatartás tanúsításával fenyeget, f) akinek fogvatartása során kísérését rendelték el, és a kísért személy veszélyessége azt indokolja, vagy g) akit egyedül intézkedő rendőr állít elő.” A Szolgálati Szabályzat 39. § (2) bekezdése szerint az intézkedés alá vont személy magatartása szempontjából a rendőr az alábbiak szerint tesz különbséget: a) passzív ellenszegülést tanúsító személy, aki a rendőri intézkedés során a számára jogszerűen adott rendőri utasításokat nem hajtja végre, de tevőleges ellenszegülést nem mutat, b) aktív ellenszegülést tanúsító személy, aki nem veti magát alá a jogszerű rendőri intézkedésnek, magatartásával fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni, c) támadó magatartást tanúsító személy, aki az intézkedő rendőrre, valamint a támogatására vagy védelmére kelt személyre rátámad. A (3) bekezdés szerint pedig a kényszerítő eszköz alkalmazását jól hallható, közérthető és határozott módon a következő sorrendben meg kell előznie: a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólításnak, „a törvény nevében” szavak előrebocsátásával, valamint b) a figyelmeztetésnek, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik. Az Rtv. indokolása szerint a bilincs a szökés és a támadás megakadályozására szolgáló megelőző, védelmi jellegű kényszerítő eszköz, amelynek „(…) alkalmazása előzetes ellenállás tanúsítása nélkül vagy fizikai kényszer folyományaként is szóba jöhet. Az alkalmazás törvényi feltétele azonban, hogy kizárólag személyi szabadság korlátozásával járó rendőri intézkedés keretében (elfogás, előállítás, elővezetés, őrizetbevétel) alkalmazható.” A panaszos előadása szerint, amikor eredménytelen volt a megmotozása és az átkutatása ezt követően kezeit hátrabilincselték és a rendőrkapitányságra vitték vizeletadás és kihallgatás céljából. A rendőrség tájékoztatása szerint a panaszossal szemben az Rtv. 48. § c) pontja alapján, az esetleges szökés megakadályozása érdekében bilincset alkalmaztak. A kényszerítő eszköz alkalmazására figyelmeztetés történt. A bilincset 2014. március 21-én 13 óra 45 perctől 14 óráig (azaz 15 percen keresztül) alkalmazták, a Szolgálati Szabályzat 41. § (4) bekezdés b) pontja szerint a panaszos kezeinek hátra bilincselésével. Megállapítható, hogy a bilincselésre a panaszos esetleges szökésének a megakadályozása érdekében került sor. Tényként rögzíthető, hogy a panaszos és társai kábítószeres befolyás alatt álltak, amelyről az intézkedő rendőröket mind a tanárok, mind pedig az iskolaorvos

7

tájékoztatta. Bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy előállítása történt meg, aki tudatmódosító szert fogyasztott. A kábítószerek emberi szervezetre gyakorolt hatása kiszámíthatatlan emberi reakciókat (például agresszív viselkedés, fájdalomérzet hiánya, a fizikai erő sokszorosra növekedései, környezeti hatások iránti érzéketlenség) válthat ki. Ilyen esetekben különös jelentőséggel bír a bilincs használata, mivel ezzel a veszélyhelyzetek megelőzhetők. A rendőrök indokoltan döntöttek a bilincselés mellett, hiszen az előállított személy magatartása nem volt kiszámítható. Mindezen körülmények megalapozták a bilincs, mint megelőző, védelmi eszköz alkalmazását. Fentiek alapján a bilincselés miatt előadott panasz alaptalan. III. 5. A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrök nem engedték neki, hogy telefonáljon. Az Rtv. 17. § (1) bekezdése szerint a rendőrség a feladatának ellátása során a testi épséghez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatokhoz, valamint a tulajdonhoz fűződő jogokat a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja. A rendőrségi dokumentumok ezzel kapcsolatban azt tartalmazzák, hogy amikor a panaszos telefonálni szeretett volna, akkor a vele szemben intézkedő rendőr közölte vele, hogy az előírásoknak megfelelően az intézkedés során nem telefonálhatnak, amennyiben a későbbi meghallgatásuk során ki kell értesíteni bárkit is, azt a meghallgatást végző személy fogja megtenni. A panaszbeadvány szerint egyrészt nem engedték a panaszosnak, hogy telefonáljon, másrészt nem értesítették a szülőket a rendőri intézkedésről. Ez utóbbi körülmény vizsgálatát a határozat III. 1. pontja tartalmazza. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy az Rtv. 13. § (3) bekezdése kellő jogalapot biztosított a rendőrnek a telefon (mint az intézkedés eredményes végrehajtását akadályozó tárgy) elvételére, illetve a telefonálás korlátozására (hiszen ha az intézkedés alá vont személy mobiltelefonon ellenőrizetlenül lép kapcsolatba valakivel nem kizárható, hogy bűntársát értesíti, ezzel veszélyeztetve a rendőri intézkedés célját). Fentiek alapján a telefonálás korlátozása miatt előadott panasz alaptalan. IV. A Panasztestület a panaszos által előterjesztett panaszt megvizsgálta és a fent hivatkozott állásfoglalásában a bilincselés jogalapja és módja, az értesítési kötelezettség nem teljesítése, valamint a telefonálás megtiltása tekintetében azt megalapozottnak találta. A Panasztestület álláspontjától való eltérés jogszabállyal alátámasztott indokait a határozat III. része tartalmazza.

8

Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdésén alapul, miszerint akinek az e törvény IV., V. és VI. fejezetében meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette - választása szerint - panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez, vagy kérheti, hogy panaszát az országos rendőrfőkapitány a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően bírálja el. A döntés az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az állásfoglalás kézhezvételét követő harminc napon belül közigazgatási hatósági eljárás keretében történt meg. A határozat az alábbi jogszabályokon alapul: -

-

-

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 1. §, 3. §, 326. § (7) és 330. § (2) bekezdése; a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 100. § (1) bekezdés e) pont, 109. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdése; a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (3) bekezdése, 16. § (1) bekezdése, 17. § (1) bekezdése, 18. § (1)-(2) bekezdései, 47. §, 48. §, 92. § (1) bekezdése, 93/A. § (7) és (9) bekezdései; A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 39. § (2) bekezdése, 41. §-a.

Budapest, 2014. szeptember 18.

Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány