1.melléklet
ORSZÁGOS KOMPETENCIAMÉRÉS 2014
ÉRTÉKELÉS
Készítette: Juhász Dalma
Budapest 2015
Általános értékelés Az Oktatási Hivatal által meghatározott definíció szerint az országos kompetenciamérés a sikeres problémamegoldó cselekvést vizsgálja. A tesztfüzetek tehát felmérik a tanulók kreativitását, kognitív képességeit (logikus gondolkodás) és motiváltságát. A felmérés a 8. és 10. évfolyamon kötelező, s eredménye nagyjából megbízható. Azért nem teljesen, mert a diákok nem mindig motiváltak, gyakori a nemtörődömség, ugyanakkor az iskolák is elkezdték tréningezni a tanulókat a jobb eredmények elérése érdekében, így az ő teljesítményük torzítja a valóságot. Az érintett osztályok nyelvi előkészítő évfolyammal indultak, így számukra a vizsgálat éve a 9. évfolyamra esett. A vizsgált tanévben a 9/A és 9/B osztályokban trenírozás nem történt, az adatok a valóságot tükrözik. A 2014-es országos kompetenciamérés eredménye alapján a „Budapest” Baptista Külkereskedelemi Szakközépiskola, Gimnázium és Sportiskola 9. évfolyama jócskán alatta marad az országos középiskolai átlagnak.
Sem matematikából, sem szövegértésből a diákok nem érték el az országos szintet. Ez azt jelenti, hogy az iskola diákjai a korábbi évfolyamokhoz képest rosszabbul tud szöveges feladatokat megoldani, és a kognitív képességeik, a logikai készségük alatta marad az országos középiskolai átlagnak. Ezzel az eredménnyel folytatjuk a korábban megkezdett sort, így az eredmény az intézményben átlagosnak mondható, a romlás folyamatos.
A 9/A osztály szakközépiskolai, a 9/B osztály pedig gimnáziumi képzésben vesz részt, de a tavalyi adminisztrációs tévedés következtében, amikor is az iskola minden eredményét a szakközépiskolákkal hasonlították össze, ez a tanév adja az első gimnáziumi eredményt.
A kapott eredményeket évfolyamszinten megvizsgálva kiderül, hogy matematikából és szövegértésből is kb. a szakközépiskolai átlagot tudtuk elérni, a gimnazisták átlagát meg sem közelítjük (még akkor sem, ha a már nem nálunk tanuló diákok eredményeit kivesszük a táblázatból). Ez a tény pedig komoly aggodalomra adhat okot, hiszen a sportosztályban a jobb képességű gyerekek elviekben tartalmasabb tanagyagot vesznek át, amelynek a feldolgozási hatékonysága így végső soron megkérdőjeleződik.
M A T E M A T I K A
S Z Ö V E G É R T É S
Matematikából az országban 277 (tavaly 557) hasonló eredményt produkáló telephely van, míg 614 intézmény jobb eredményt ért el (tavaly 710). A szakközépiskolák körében csak 4 intézmény ért el rosszabb eredményt (tavaly 62), 194 viszont jobbat (tavaly 173), így összességében elmondható, hogy az alsó középmezőnyhöz tartozunk (294 szakközépiskola ért el hasonló eredményt). A gimnáziumi osztályunk 55 másik iskolával ért el azonos eredményt, 3 nála rosszabb és 396 nála jobb intézmény van országosan. Az átlagpontszám 1488 pont lett az évfolyamon (tavaly 1580), az országos átlag 1631 pont, a szakközépiskolákban 1615 pont, a gimnáziumokban 1723 pont.
Ahogy az az alábbi ábrából is jól kiolvasható, a 9/B osztály matematika átlageredménye rosszabb a 9/A osztály eredményénél. A 9/A osztályba jár a legjobb és a legrosszabb eredményt elérő tanuló is, így nagy a szakadék a tanulók képességszintje között, a csoport nem homogén. Az alapszintet csak 5 fő tudta elérni, mindenki más alatta maradt a 4. szintnek. A 9/B ezzel szemben homogénebb képet mutat: ott 14 fő nem érte el az alapszintet, így az osztály egységesen fejleszthető, hiszen a csoport tagjai közel azonos eredménnyel rendelkeznek, nincs kiugró teljesítmény. Az azonban aggodalomra adhat okot, hogy az alapszintet mindösszesen 4 tanulónak sikerült elérnie, bár mindannyian a mai napig az iskolába járnak, ami jó hír.
Szövegértésből országosan 553 (tavaly 507) jobb teljesítményt nyújtó iskola volt, ebből 98 a szakközépiskola (tavaly 146) és 408 a gimnázium. Az eredményeket megfigyelve egyértelmű, hogy az intézmények inkább értek el nálunk erősebb eredményeket, hiszen országosan 301 hozzánk hasonló telephely létezik (tavaly 507), ebből 385 a szakközépiskola (tavaly 349) és 408 a gimnázium. Ezek alapján a szakközépiskolai osztály a középmezőnyhöz tartozik, míg a gimnázium kifejezetten gyengén teljesített. Nálunk rosszabb mutatóval csak 82 intézmény rendelkezik, ebből 9 a szakközépiskola és mindösszesen 1 a gimnázium (tavaly 444 iskolából 83 szakközépiskola). Az átlagpontszám 1480 pont lett a 9. évfolyamon (tavaly 1581), szemben az országos 1597-es, a szakközépiskolák által elért 1581-es és a gimnáziumok által elért 1705-ös pontszámmal.
Ennél a részképességnél is inkább a 9/B mutat homogenitást, a 9/A osztály kapcsán megint elmondható, hogy ijesztően nagy a választóvonal a tanulók között: 3 fő nagyon le van maradva a többiekhez képest, 2 tanuló közel azonos mértékben ért el egy kicsivel az átlag alatti eredményeket, míg a többség gyorsabb haladásra is képes volna.
Egyik kompetencia esetében sem ért el egyik tanuló sem 5-ösnél jobb szintet, így nem beszélhetünk tehetségekről, ahogy az 1. szint alatt sem található senki. Ugyanakkor matematikából 3 fő teljesítménye csak az 1. szinthez volt elég, s mindhárom tanuló a mai napig az iskolánk padjait koptatja. A 2014-es felmérésen is a 4. szint az alapszint. Ez azt jelenti, hogy az ezen a szinten teljesítő tanulókról állíthatjuk, hogy képesek a mindennapokban tájékozódni, illetve logikai tudást igénylő problémákat megoldani. A vizsgált 21 szakközépiskolásból 64,2%, az ugyancsak 21 fő gimnazistából pedig 77,8% nem érte el a 4. szintet matematikából, míg szövegértésből 35,7% és 77,8%, így a szakközépiskolások eredménye inkább mutat stabilitást. Az országos átlag matematikából 40,4%, szövegértésből pedig 30,5%. A tesztet ki nem töltők közül a 9/A osztály esetében érdemes azt megjegyezni, hogy a tanulók korábbi eredménye alapján úgy tűnik, hogy az osztály legjobb képességű tanulói távoztak, méghozzá 2 fő. A 9/B osztály kapcsán viszont pont az ellenkezője igaz: a gyengébb képességű tanulók kerestek maguknak másik iskolát vagy buktak meg. Ennek oka lehet véletlen vagy indirekt intézményi szelekció is.
Ettől a tanévtől a minimum szintnek a 3. szintet tartjuk, szemben a korábbi 2. szinttel. Az ezen a szinten teljesítők bár nem minden esetben boldogulnak az életben, tudják, kitől vagy honnan lehet segítséget kérni, hogyan lehet a problémát megoldani. A való életben ez azt jelenti, hogy például tudják, hogy a csekket a postán kell feladni, de nem tudják, melyik sorba kell állni, hogyan kell a csekket helyesen kitölteni stb. Matematikából a szakközépiskolában a
tanulóink többsége ebbe a rétegbe tartozik (csak 72,9% nem), a gimnázium tanulói közül viszont sokan ezt a szintet sem érték el (50%). A szövegértésből azonban jobb az arány (csak 21,4% és 27,8%). Az országos átlag matematikából 19,1%, míg szövegértésből 12,5% van.
A 3. szintet 16 tanuló nem érte el: ebből 7 fő egyik kompetencia esetében sem, míg a többiek csak az egyik kompetenciából. Ezen tanulók nagyobb része még mindig az iskolánkba jár. Mindkét kompetenciát figyelembe véve láthatóan van néhány jó képességű gyermek a tanulók között, a többiek pedig inkább átlagos vagy rossz képességűek. A legjobb szintet elérő fiúk még mindig az intézménybe járnak. A 9/A osztállyal kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy a diákok között van is, aki eddig nem Magyarországon járt iskolába, így neki feltehetően gondot okoz az írott magyar nyelv. A 9/B osztályban pedig egy fő BTMN-es. A mérés alapján nagyon valószínű, hogy a mindkét kompetenciából a 4. szintet elérő 9 tanulót leszámítva az évfolyamon többeknek kell majd kihívásokkal szembenéznie a mindennapok során. Tőlük azt várhatjuk el, hogy közepes érettségi bizonyítványt szerezzenek, illetve hogy a későbbiekben szakmát tanuljanak. A jó tanulók közül páran sajnos hajlamosak beleszürkülni az osztályba, így nem húzzák fel a többiek átlagát, teljesítményét. A tanulás nem feltétlenül divat az érintett osztályokban, de a rosszabb tanulók legalább tisztelik a jókat, s elismerik az eredményeiket. Vannak az évfolyamon olyan tanulók is, akik alulteljesítettek az elvárásokhoz képest. Az iskolai teljesítményüket a felmérés eredményével összehasonlítva elmondhatjuk, hogy szignifikáns különbséget tapasztalhatunk az értékekben. Az ő iskolai eredményüket tehát nagymértékben befolyásolja a belső motiváció, önszorgalom és a tanuláshoz való pozitív hozzáállás a mindennapok során. Van azonban olyan tanuló is, aki az elvárásokhoz képest jobban teljesített. Az ő esetükben alulmotiváltságról beszélhetünk, hiszen az energiájukat inkább fekteti a tanulástól eltérő tevékenységek folytatásába a tanév során, pedig többre lennének képesek a képességeiket figyelembe véve. A jelenléti íven összesen 42 tanuló szerepelt, ebből 34 fő jelent meg az OKÉV mérésén. A 9/A osztályból 21 fő szerepelt a rendszerben, de a vizsgálaton mindösszesen 15 fő vett részt. A 9/B osztályban a 21 főből 19 fő jelent meg. Az összlétszám és a megjelent tanulók száma közötti különbséget az okozza, hogy a mérés idején a tanulói jogviszonnyal már nem rendelkező diákok is szerepeltek a jelenléti íven. A 9/A-ba a 15 főből már csak 13 fő, míg a 9/B-be a 19 főből már csak 15 fő jár a mai napon; így összesen 16 fő morzsolódott le vagy
ment át másik intézménybe. A megjelent tanulók közül egy fő késett el, így neki csak matematika feladatlapot kellett kitöltenie. A tanulók közül a mérés időpontjában hivatalosan csak egy fő volt BTMN-es.
A 9/A nincs, a 9/B osztálynak viszont van családi háttérindexe, hiszen abból az osztályból a tanulói kérdőívet összesen 16 fő töltötte ki. Az egyéni elemzéseknél megfigyelhető a kikövetkeztetett elvárható fejlődés és a valós fejlődés közötti hatalmas különbség.
Matematika
Szövegértés
A tanulók közül csak 26 fő (15 fő a gimnáziumban és 11 fő a szakközépiskolában) rendelkezik a korábbi évek mérési eredményeivel, így az elvárható fejlődési mutató cak a gimnáziumi szinten lett megállapítva. Az egyéni elemzéseknél található a 26 fő adata; a mérésen meg nem jelent tanulók esetében pedig a korábbi eredményt (ha volt ilyen) tartalmazza a statisztika.
Matematika
Szövegértés
A beérkezett adatokat egyéni szinten is kielemezték, a jelentés tartalmazza őket. Ezekből az látható, hogy sokan nem érték el az elvárt szintet, vagy éppen csak elérték azt. Volt azonban 22 olyan tanuló, aki több mint 100 ponttal, egy fő pedig több mint 300 ponttal (2 szint) maradt el az előzetesen elvárt szinttől. Kérdéses, hogy az ő esetükben mi váltotta ki az eredmények ilyen nagyfokú eltérését. A telephely intézményvezetői által kitöltött kérdőívek alapján is készült intézményi jelentés a tanulói környezetről, s ez idén sem volt másként. A jelentés alapján a „Budapest” Baptista Külkereskedelmi Szakközépiskola, Gimnázium és Sportiskola épülete közepes állagú, hiszen az elmúlt tíz évben csak részleges felújítási munkálatok folytak. Ez az eredmény jól reprezentálja az országos állapotokat, hiszen Magyarország iskoláinak a döntő többsége közepes állagú.
A telephelyen több speciális tanterem is megtalálható (szaktanterem, számítógépterem, könyvtárterem, tornaterem), amely szintén megegyezik az országos átlaggal, azonban hiányoznak olyan tantermek, mint például a nyelvi labor vagy a fejlesztő tanterem, amely utóbbi például az országos iskolák több mint a felében jelen van.
Az intézményi jelentésből kiolvasható, hogy a diákok között sok a tanulási nehézséggel küszködő tanuló: az ő arányuk a tanulói összlétszámmal összevetve magas értéket mutat. Ez az iskolai arány azonban csak korlátozottan vetíthető ki a vizsgált osztályokra, hiszen a mérés idején csak egy fő küzdött tanulási nehézséggel.
G I M N Á Z I U M
S Z A K K Ö Z É P
Intézményi szinten vizsgálták a fegyelem és a motiváció kérdését is. Az adatokból az látszik, hogy a mi telephelyünkön a tanulók jól fegyelmezettek (-6 és +6 közötti skálán 3), viszont alig motiváltak (-5 és +5 közötti skálán 1). Ilyen fegyelmezettségi mutatókkal a magyarországi iskolák kb. 12%-a rendelkezik. A motivációs kérdőíven hasonló értéket ért el az országos iskolák 5%-a, míg a budapesti iskolák 15%-a.
A továbbtanulási eredmények azt mutatják, hogy az intézmény szakközépiskolás diákjai inkább preferálják a felsőoktatásban való továbbhaladást (egyetem: 20%, főiskola: 30%), mint az OKJ-s képesítés megszerzését (28%). Még így is sokan vannak olyanok, akik nem tanulnak tovább (5%). A gimnáziumi osztályok közül még egy évfolyam sem futott ki, így rájuk vonatkozóan ilyen felmérést készíteni még nem lehetett. Az országos átlag azt mutatja, hogy a szakközépiskolás tanulók több mint 42%-a OKJ-s szakképesítést kíván szerezni, s csak 11% gondolkodik a felsőoktatásba való bekerülésen. A budapesti iskolák arányainak ugyanezek az adatok megfelelnek meg. Az ország gimnazistái közül minden második a felsőoktatásba vágyik (50%), de a budapesti gimnazisták 52%-a fontolgatja a felsőfokú továbbtanulást. Számukra egy szakma megszerzése kevésbé vonzó (12%)
Javaslatok A szakirodalom számtalanszor bebizonyította már, hogy a tanuló a frontális munkaforma alatt hallottakat körülbelül 10%-ban tudja megtanulni a tanórán. Ez azt jelenti, hogy ha nincs otthoni munka vagy önszorgalom, a diák a tananyag 1/10-ét sajátítja el. Szükségszerű lenne bevezetni a frontális munkaformák mellett a cselekvésre ösztönző tanulási formákat. Érdemes egy gondolat erejéig visszakanyarodni a kompetencia a minisztérium által meghatározott definíciójához: a tanuló sikeres problémamegoldó képességét vizsgálja a teszt, így célszerű volna a jobb eredmények elérése végett problémamegoldásra és önálló gondolkodásra sarkallni a gyerekeket, még akkor is, ha ez nem mindenkinek meg könnyen. Talán megfelelő gyakorlással és több idő adásával az egyszerű feladatoktól a bonyolultabbak felé haladva elérhető lenne a fejlesztés. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a kompetenciák tantárgy-specifikusak: a matematika kompetenciát nem csak a matematikaórán lehet fejleszteni, ahogy szövegértéssel sem kizárólag a magyar órán találkozik a tanuló. A szaktanároknak alkalmazkodniuk kell a modern követelményekhez, s a feladatokat esetleg felül kell bírálni abból a szempontból, mennyire képesek a cselekvő gondolkodást fejleszteni. Be lehetne iktatni például rövidebb, vagy logikai gondolkodást igénylő feladatokat a tanításba, míg a gyengébb képességű diákok esetében gyakoribb és erősebb megerősítésre van szükség.
A gyerekek tréningezését sem a szakirodalom, sem a minisztérium nem tartja jónak, hiszen a torz eredmények hamis képzetet kelthetnek a tanárokban, a szülőkben vagy a gyerekekben. Az iskola helyesen járt el, amikor nem próbálta meg kozmetikázni az eredményeket. A szülőket motiválni kellene a háttérkérdőívek kitöltésére, hogy az adatok a jövőben sokoldalúan legyenek elemezhetők. Évek óta működött az a gyakorlat, hogy a mérés előtti napon adták ki az osztályfőnökök a tanulói kérdőíveket, így a diákok nagy százaléka visszahozta azokat; ennél az évfolyamnál azonban nem érkezett vissza elég számú kérdőív. Az alapvető motiválatlanságot nehéz kezelni: ha a gyermekben nincs benne a versenyszellem vagy a vágy, hogy a legjobbat hozza ki magából, a tanárok nem sokat tehetnek. Azonban mindenképpen jó példával kell elől járniuk, mert nem szabad hagyni, hogy a jobbképességű diákok hátradőljenek, s megelégedjenek a közepes teljesítménnyel. Célszerű volna pályaválasztási tanácsadásra elvinni az osztályokat, hogy kijelöljék az indifferens tanulók a saját számukra az utat, amelyet aztán az osztályfőnökök, szaktanárok számon tudnak rajtuk kérni. A gimnáziumi sportosztályok tekintetében pedig ez különösen fontos lenne, hiszen nem minden sportoló lesz sikeres a saját sportágában, s ha szerényebb képességű, muszáj lesz szakmát tanulnia. A diákokat mindenképpen érdekeltté kellene tenni: ha úgy érzik, ők alakíthatják az eseményeket, s nem csak „elszenvedik” a mindennapokat, talán jobb eredményt érnének el. Sokszor a tanárok „túltanítják” vagy „túlsegítik” a tanulókat, akiknek így nem kell gondolkodniuk, csak a tanár által elmondottakat kell visszaadniuk. A több, irányított szempontokra építő kiselőadás, vitafórum vagy kreatív feladat segíthetne az osztályoknak visszatalálni a kognitív képességek használatához. Az is kiderült a felmérésből, hogy muszáj differenciálni. Látszólag a csoportok homogének, mégis mindkét osztályban a tanulók több mint a fele segítségre szorul a tanulás terén. A jó tanulókat lehetne plusz feladattal motiválni, de a többletmunkát extra dicséretnek kell követnie, amely talán segítheti a tanulókat a helyes útra való lépésben. A lemaradókat továbbra is korrepetálni, támogatni kell, hiszen az ő esetükben a középszintű érettségi megszerzése is nagy kihívást okozhat.
