OROSZORSZÁG ÉS KÖZÉP-ÁZSIA 2014 óta az ukrán válság és a Krím-félsziget Oroszország általi jogszerűtlen annektálása jelentős mértékben átalakította az EU és Oroszország közötti kétoldalú kapcsolatokat. Az elmúlt években az Oroszországon belüli aggasztó fejlemények, valamint az Unióval közös szomszédsággal kapcsolatban Moszkva által alkalmazott politika komoly kihívások elé állította az EU–Oroszország kapcsolatokat. Ezzel egyidejűleg az EU továbbra is az együttműködés fokozására irányuló politikát folytat Közép-Ázsiában. A közép-ázsiai államok többsége esetében az Unióval fenntartott kapcsolatok kereteit partnerségi és együttműködési megállapodások határozzák meg. Az EU – és különösen az Európai Parlament – a térségben az emberi jogokra, a helyes kormányzásra és a társadalmi fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Míg egyes kérdések – például az energia és a biztonság – KözépÁzsia valamennyi országát egyformán érintik, ezen országok fejlettségi és demokratizálódási szintje igen eltérő, ami arra indította az Uniót, hogy megközelítését ennek megfelelően az egyes országokra szabja.
JOGALAP —
Az Európai Unióról szóló szerződés V. címe: „Külső fellépések”;
—
az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 206–207. cikke (kereskedelem) és 216–219. cikke (nemzetközi megállapodások);
—
partnerségi és együttműködési megállapodások (kétoldalú kapcsolatok), Türkmenisztán kivételével, amely ország esetében ideiglenes kereskedelmi megállapodás van érvényben.
OROSZORSZÁG A.
Az ország helyzete
Az ukrán válság kitöréséig Oroszország az EU „stratégiai partnerének” minősült, és a viszony sokrétűsége az együttműködés számos területén – többek között a kereskedelemben, az energetikában és a nemzetközi kérdésekben, így a terrorizmus elleni küzdelemben, a nonproliferációban és a közel-keleti békefolyamatban – megnyilvánult. Az utóbbi néhány évben a közös szomszédság kérdése jelentős feszültségforrássá vált az EU és Oroszország között. A Krím-félsziget 2014. márciusi, Oroszország általi annektálása, valamint az Ukrajna keleti részén a szeparatista harcosoknak azóta nyújtott orosz támogatást alátámasztó bizonyítékok nemzetközi válságot robbantottak ki. Az EU felülvizsgálta kétoldalú kapcsolatát, lemondva az EU–Oroszország csúcstalálkozókat, és felfüggesztette a vízumliberalizációs folyamatot és az EU és Oroszország közötti korszerűsített keretmegállapodásról folytatott tárgyalásokat. Oroszországgal kapcsolatban az EU jelenleg olyan kettős megközelítést követ, amely a fokozatos szankciók politikáját ötvözi a kelet-ukrajnai konfliktus diplomáciai megoldásának megtalálására irányuló kísérletekkel. Az Európai Unió ismertetése - 2016
1
A 2011. évi parlamenti választások és a 2012. évi elnökválasztások – amelyeket a Parlament nem tekintett „szabadnak és tisztességesnek” – megújították Vlagyimir Putyin orosz elnök és pártja, az Egységes Oroszország Párt mandátumát. A választásokat követő oroszországi tiltakozások rávilágítottak az általános elégedetlenségre, és azt jelezték, hogy az orosz társadalom politikailag aktív rétegeiben a rendszer elvesztette legitimitását. E tiltakozásokra válaszul az orosz törvényhozás 2012-től az ellenzéket és a civil társadalmat célzó új törvényeket fogadott el a nem kormányzati szervezetek bejegyzéséről, a tüntetésekről, az internet használatáról, a becsületsértésről és a rágalmazásról, valamint a hazaárulási kérdésekről. E jogszabályok újfent megkérdőjelezték Oroszország demokratikus értékek iránti elkötelezettségét. Az EU emellett aggódik az oroszországi jogállamiság és különösen a korrupció helyzete miatt, valamint azért, mert az ország egyre kevésbé tartja tiszteletben az emberi jogokat. Oroszország 18 évnyi tárgyalás után 2012 augusztusában csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). Az országban ugyanakkor bizonytalan a befektetői légkör, a gazdasági teljesítmény pedig továbbra is az olajárak függvénye. Noha az EU Oroszország első számú, Oroszország pedig az Unió harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat számos zavaró tényező befolyásolja. Az EU Oroszország WTOhoz való csatlakozását pozitív lehetőségnek tekinti, mivel a kereskedelmi kapcsolatok és a vitarendezés számára többoldalú, szabályozásalapú keretet biztosít. Az újabb uniós szankciókra reagálva 2014 augusztusában Oroszország az uniós mezőgazdasági és élelmiszertermékekre vonatkozó embargó bevezetésével vágott vissza. Oroszország Ukrajna mellett a többi volt szovjet tagköztársaságra is nyomást gyakorol, hogy a Belarusz, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán alkotta, orosz vezetésű Eurázsiai Gazdasági Unióhoz való csatlakozásra ösztönözze azokat. Az Iránnal megkötött E3+3 (más néven P5+1) nukleáris megállapodás tető alá hozására irányuló 2015. júliusi orosz együttműködési erőfeszítések felkeltették a globális színtéren folytatott fokozottabb együttműködés reményét. A szíriai konfliktusban Bassár el-Aszad elnököt támogató, 2015 szeptemberében kezdődött, hirtelen, határozott és közvetlen orosz beavatkozás azonban további ellentéteket okozott a Nyugattal: az orosz légierő az Egyesült Államok vezette koalíciótól eltérően nem csak az Iszlám Államot és szövetségeseit, hanem a lázadó erők széles körét támadta. A 2016. február 27-től Szíria egyes részein érvényben lévő tűzszünetet gyakran megsértik. 2016. március 15-én Oroszország kivonta Szíriából csapatai és felszerelései egy részét. B.
A hatályos és a tárgyalási szakaszban lévő megállapodások
A jelenlegi EU–Oroszország viszony jogalapját az 1997. évi partnerségi és együttműködési megállapodás (PEM) képezi. A PEM eredetileg 10 évre szólt, de azóta évente automatikusan meghosszabbodik. Meghatározza a főbb közös célkitűzéseket, megállapítja a kétoldalú kapcsolattartás intézményes keretét (többek között az emberi jogokkal kapcsolatos rendszeres konzultációkat és a félévente megrendezett – jelenleg befagyasztott – elnöki csúcstalálkozókat), valamint számos területen cselekvésre és párbeszédre szólít fel. A 2003. májusi szentpétervári csúcstalálkozón az EU és Oroszország megerősítette együttműködését azáltal, hogy a közös értékek és érdekek alapján négy „közös térséget” hozott létre: egy gazdasági térséget; egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget; egy külbiztonsági térséget; valamint egy kutatási, oktatási és kulturális térséget. 2010ben „modernizációs partnerség” elindítására került sor. 2008-ban tárgyalások kezdődtek egy olyan új megállapodás létrehozására, amely a tervek szerint „jelentős, jogilag kötelező erejű kötelezettségeket” foglalt volna magában többek között a politikai párbeszéd, az igazságügy, a szabadság, a biztonság, a gazdasági együttműködés, Az Európai Unió ismertetése - 2016 2
a kutatás, az oktatás, a kultúra, a kereskedelem, a beruházás és az energiaügyek területén. Oroszország krími beavatkozása következtében azonban e tárgyalások felfüggesztésre kerültek. Oroszország ukrajnai beavatkozása az aktualizált vízumkönnyítési megállapodás aláírására vonatkozó erőfeszítéseket is megakasztotta, e megállapodás esetében a tárgyalások 2011-es lezárását követően politikai megállapodásra volt szükség. A vízumliberalizáció további előrelépést igényel az okiratok biztonságossága, a határigazgatás, a visszafogadási megállapodás hatékony végrehajtása tekintetében, továbbá oroszországi reformokra lenne szükség az emberi jogok és a jogállamiság területén. 2014-ben az Európai Tanács úgy határozott, hogy a kizárólag határokon átnyúló együttműködést célzó fellépések kivételével befagyasztja az Oroszországgal való együttműködést, valamint az ország javára a nemzetközi pénzügyi intézményeken keresztül folyósított uniós finanszírozást. C.
Az Európai Parlament szerepe
A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentnek „egyetértését” kell adnia az új megállapodáshoz, amint az az előző PEM esetében is történt. A specifikusabb (pl. vízumkönnyítési) megállapodásokhoz szintén a Parlament egyetértése szükséges. Noha a Parlament közvetlenül nem határoz meg stratégiai célokat vagy cselekvési programokat, a Tanáccsal együttesen dönt az uniós pénzügyi segítségnyújtás célkitűzéseiről és prioritásairól, ideértve az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt (ENI) is, amelyen keresztül az EU Oroszországgal folytatott regionális együttműködését finanszírozzák. Emellett a Parlamentnek joga van arra, hogy a „demokratikus ellenőrzés” néven ismert eljárás keretében elfogadásuk előtt ellenőrizze az ENI végrehajtását szabályozó dokumentumokat. Elfogadott álláspontok (állásfoglalások) A Parlament több állásfoglalást fogadott el Ukrajnával kapcsolatban, amelyek egyértelműen elítélték a Krím-félsziget Oroszország általi jogszerűtlen annektálását, és Oroszország KeletUkrajna destabilizálásában játszott szerepét. A Parlament 2015 júniusában jelentést fogadott el az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről. A jelenlegi válságot megelőzően a Parlament síkra szállt egy közös értékeken és érdekeken alapuló új, átfogó megállapodás Oroszországgal való megkötése mellett. A Parlament ugyanakkor több saját kezdeményezésű jelentésében komoly aggodalmának adott hangot az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia oroszországi helyzetével kapcsolatban, mely aggodalmakat a legutóbbi választások is alátámasztották. 2016. május 13-án a Parlament határozottan elítélte a krími lakosok, különösen a krími tatárok emberi jogainak példátlan mértékű megsértését. Az Európai Parlament következetesen hangsúlyozta, hogy különösen aggasztónak tartja az emberi jogok helyzetének romlását Oroszországban. Ennek legjobb példái az LMBT „propaganda” elleni és a nem kormányzati szervezetek Oroszországon kívüli forrásokból történő finanszírozása elleni jogszabályok. Egyre fokozódik az ellenzéki személyiségekkel szembeni elnyomás, a nyilvános fenyegetéseket és a vezetőkkel szembeni megoldatlan gyilkossági ügyeket is beleértve. Erőteljes dezinformációs kampány is zajlik Oroszországon belül és kívül egyaránt. Együttműködés az orosz parlamenttel Az Európai Parlament és az orosz parlament képviselői a múltban az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságban (PEB) évente találkoztak – többek között munkacsoportok keretében – aktuális kérdésekkel kapcsolatos eszmecsere céljából. A PEB legutóbbi ülésére 2014 januárjában került sor. Azóta az orosz parlament részvételével folyó hasonló tevékenységek szünetelnek. Az Európai Unió ismertetése - 2016
3
Az Európai Parlament EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált küldöttsége továbbra is rendszeresen ülésezik, hogy az aktuális kérdéseket megvitassa más intézmények (például az EKSZ) és a civil társadalom képviselőivel. Választási megfigyelés és a demokrácia előmozdítása A Parlamentet 1999 óta nem hívták meg Oroszországba a választások megfigyelése céljából, és az országban más ehhez kapcsolódó tevékenységet sem folytat.
KÖZÉP-ÁZSIA A.
A térség helyzete
Közép-Ázsia sem politikai, sem gazdasági szempontból nem egységes térség. Ráadásul, noha a Parlament Mongóliát a térség részének tekinti, ez az ország történelmi, földrajzi és politikai értelemben több tekintetben is kívülálló. Kazahsztán és Mongólia érte el a legmagasabb – világviszonylatban is a legmagasabbak között lévő – gazdasági növekedést, és szorosabb kapcsolatokra törekszik az EU-val. Kirgizisztán és Mongólia politikai értelemben kiemelkedik a többi ország közül, mivel e két ország demokráciája a legfejlettebb. Valamennyi közép-ázsiai ország többirányú külpolitikát folytat, az Oroszországgal, Kínával és a Nyugattal való kapcsolatok kiegyensúlyozására törekedve. Türkmenisztán állandó semlegességét még az ENSZ is elismeri. Kazahsztán és Türkmenisztán kivételével valamennyien csak igen korlátozott kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeznek az EU-val. Kazahsztán az Oroszországgal és Belarusszal kialakított vámunió egyik alapító tagja. 2014 májusában ezek az országok (Örményországgal együtt) aláírták az Eurázsiai Unió létrehozásáról szóló megállapodást, amely 2015. január 1-jén lépett hatályba. Kirgizisztán 2015 májusában csatlakozott. Mongólia kivételével valamennyi közép-ázsiai volt szovjet köztársaság – különösen Türkmenisztán és Üzbegisztán – súlyos emberi jogi hiányosságokban szenved, és számos alapvető szabadságjog hiánya jellemzi őket. Valamennyien szembesülnek továbbá a szélsőséges iszlám mozgalmak terjeszkedésének veszélyével, és a határ- és erőforrásviták miatt egymással való kapcsolataik is rendszerint korlátozottak. B.
A hatályos és a tárgyalási szakaszban lévő megállapodások
Az EU Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007. évi stratégiáját 2012-ben és 2015 júniusában felülvizsgálták. A stratégia, amely alapvető iránymutatásokkal szolgál a térséggel való jövőbeli együttműködésre vonatkozóan, a korábbi uniós megállapodásokon, segítségnyújtási programokon és kezdeményezéseken alapul. Célja a stabilitás és jólét megteremtése, egyszersmind előmozdítva a nyitott társadalmakat, a jogállamiságot, a demokratizálódást, valamint az energiabiztonság és -diverzifikáció tekintetében együttműködőbb kapcsolatokat. Kazahsztán és Türkmenisztán szénhidrogén-készletei a jövőben fontosak lehetnek az EU számára. Több állam számára jelentős kérdés volt a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők Afganisztánból való, 2014 decemberében befejeződött kivonása – noha 13 000 egyesült államokbeli és NATO-katona az országban marad. A kivonás lehetséges következményeinek felmérése érdekében 2013-ban új, magas szintű biztonsági ágazati párbeszédet indítottak. Mongólia 2013 májusában partnerségi és együttműködési megállapodást írt alá az Unióval, de ennek uniós ratifikálása még zajlik a tagállami parlamentekben. 2015. december 21-én új megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást írtak alá Kazahsztánnal; amely még megerősítésre vár, de 2016. május 1-jétől ideiglenesen alkalmazzák. A Türkmenisztánnal kötött Az Európai Unió ismertetése - 2016 4
1998-as PEM 2016 végén vagy 2017 elején megkaphatja az EP jóváhagyását, feltéve hogy ezzel egy időben létrejön az emberi jogok terén elért eredmények ellenőrzésére szolgáló rendszer. A közép-ázsiai országok támogatásban részesülnek a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) forrásaiból: e célra a 2014–2020 közötti időszakban 1028 millió eurót különítettek el (szemben a 2007–2013 közötti 750 millió euróval), amely kétoldalú segítségnyújtást és regionális programokat (360 millió euró) egyaránt magában foglal. A segítségnyújtás középpontjában az oktatás, a regionális biztonság, a természeti erőforrásokkal folytatott fenntartható gazdálkodás és a társadalmi-gazdasági fejlődés áll. Kazahsztán nemrégiben „túllépett” a Fejlesztési Együttműködési Eszköz kétoldalú részein, miközben a regionális programokhoz továbbra is hozzáférhet. Türkmenisztán valószínűleg a következő néhány évben szintén eljut erre a szintre. A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszköze Üzbegisztán és Türkmenisztán kivételével valamennyi olyan államban működik, ahol a civil társadalmi szervezetek túl csekély számban vannak jelen, kevéssé szervezettek és szigorú ellenőrzés alatt állnak. C.
Az Európai Parlament szerepe
Elfogadott álláspontok (állásfoglalások) A Parlament támogatta a Közép-Ázsiára vonatkozó, 2007. évi uniós stratégiát és annak felülvizsgálatait, de kifejezte azon óhaját, hogy azt célzottabbá tegyék. —
A Parlament Kazahsztánnal kapcsolatban hangsúlyozta a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló megegyezés – ennélfogva üdvözölte az ország 2015. júniusi WTO-csatlakozását –, valamint az emberi jogi visszaélések kezelésének fontosságát. A Parlament annak is hangot adott, hogy a politikai és társadalmi-gazdasági reformok esetében a „többért többet” elvet fogja alkalmazni.
—
A Parlament 2010-ben állásfoglalást fogadott el, amelyben kinyilvánította Kirgizisztán iránti szolidaritását az ország déli régiójában bekövetkezett erőszakos zavargások nyomán. 2015 januárjában az EP aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Kirgizisztán az LMBTI „propaganda” elleni jogszabályokat állít össze.
—
Ami Tádzsikisztánt illeti, a Parlament 2009-ben hozzájárult a PEM megkötéséhez, de kérte, hogy az ország érjen el előrelépéseket az emberi jogok, a korrupció, az egészségügy és az oktatás területén.
—
A Parlament következetesen aggodalmának ad hangot Türkmenisztán emberi jogi helyzetének hiányosságai miatt.
—
A Parlament elítélte a kényszermunka alkalmazását Üzbegisztánban, és emberi jogi megfigyelő mechanizmus létrehozását szorgalmazta.
—
Elbegdorj úr, Mongólia elnöke 2015 júniusában az EP plenáris üléséhez fordult. A Parlament Mongóliával kapcsolatos megnyilvánulásai jórészt gazdasági kérdéseket érintettek, de az ország rendkívüli időjárási körülmények miatti fejlesztési és humanitárius szükségleteivel is foglalkoztak. 2016 áprilisában Mongólia látta el a 9. Ázsia-Európa parlamenti partnerségi ülés vendéglátó szerepét.
Parlamentközi együttműködés Az egyes közép-ázsiai országokkal létrehozott parlamenti együttműködési bizottságok (PEB) évente üléseznek. A képviselők figyelemmel kísérik a PEM-ek végrehajtását, továbbá az emberi jogi kérdésekre, a politikai erőszakra, a gazdasági és fejlesztési együttműködésre, valamint a választási folyamatokra helyezik a hangsúlyt. Noha a mongol és a türkmén parlamenttel Az Európai Unió ismertetése - 2016
5
még nem jött létre Parlamenti Együttműködési Bizottság – mivel nincs hatályos PEM –, parlamentközi találkozókra sor kerül. Választási megfigyelés és a demokrácia előmozdítása A közép-ázsiai országok politikai fejlettségének eltérősége és a demokratikus folyamat rendkívüli különbözősége folytán a Parlament nem egységes, megegyező módon figyelte meg a térségben zajló választásokat. —
Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban az EBESZ/ODIHR az Európai Parlament küldöttségével együtt figyelte meg a 2015. évi parlamenti választásokat, és az előbbi ország esetében negatív, utóbbi tekintetében bátorító következtetéseket vont le.
—
Kazahsztán időnként meghívta a Parlamentet a választások megfigyelésére. Az EBESZ/ ODIHR rendre jelentős szabálytalanságokat állapított meg.
—
Mongólia meghívta a Parlamentet 2016. júniusi választásainak megfigyelésére. Az ország stabil demokráciává fejlődik.
—
A Parlamentet sem Üzbegisztánba, sem Türkmenisztánba nem hívták még meg választásokra.
Fernando Garcés de los Fayos 06/2016
Az Európai Unió ismertetése - 2016
6
