ORCHIDEA királyok, lordok, hajóskapitányok,

0

ORCHIDEA — királyok, lordok, hajóskapitányok, botanikus kertek arany értékű virága. ORCHIDEA — trópusok buja-kényes növénye, expedíciók prédája, kis vadállata: „Természetellenesnek látszom — írta Kosztolányi —, de azért a természet termett. Ajkam olyan színű, mint a nyers hús, duzzadt, mint a gyulladásos torok s nyálkás és mézes. Néha azt hiszed, hogy nem is vagyok virág, hanem kis véres sárkány.” ORCHIDEA — az ablakkertek, növényvitrinek mindennapi dísze, egyes fajai olyannyira igénytelenek, hogy nyáron az almafa ágára vagy éppen az eresz alá az árnyékba függeszthetők. Mindezek együtt — különlegességek és hétköznapi tulajdonságok — egy növényre jellemzők: az orchideára. Ő a trópusok és szubtrópusok szülötte. Látogassunk el most erre a vidékre! Az egyenlítő felé közeledve a hőmérséklet emelkedik, ami a napsugarak kedvezőbb beesési szögének köszönhető. A növények itt nem kényszerülnek téli pihenőre, az állandó magas hőmérséklet bőséges csapadékkal párosulva a növényvilág fantasztikus életképességét eredményezi. Az őserdők világa ez, ahol valóban szemlátomást fejlődik a növény, a természet ritmusa felgyorsul, pazarlóan öntve a lüktető életet, ahol a biológiai egyensúly nem zárja ki az „egymás he-

1

o r ch id e á k

2

orchideák DOMOKOS MÁRIA

MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ • BUDAPEST, 1972 3

Lektorálta: NAGY BÉLA az orchidea betegségei, kártevői c. fejezetet

FOLK GYŐZŐ

© D o mo k o s M á r i a , 1972 4

Nem csak botanikus kertek kényes virága A virágalakok és színek csodálatos változatossága miatt a világon mindenfelé sok gyűjtő érdeklődik az orchideák iránt. Nálunk az az általános vélemény, hogy az orchideagyűjtés csak kevesek számára elérhető luxus. Róluk beszélve, botanikus kertek drága, kényes növényeire gondolnak, amelyek a virágkedvelő számára elérhetetlenek. Pedig az orchideák között szép számúak azok az elpusztíthatatlan fajok, amelyeket nyáron kertben az almafa ágaira vagy az eresz alá akaszthatunk és télen a kukoricalevéllel (Aspidistra) együtt tarthatunk hűvös szobában. Ilyen fajokkal kell kezdeni a gyűjtést és tapasztalatokkal gazdagodva bárki eljuthat a kényesebb, igényesebb orchideák termesztéséig. E növények még azért számítanak különlegességnek, mert hazánkban nagyüzemben nem termesztik őket. Nem telik el sok idő azonban és az orchideák eljutnak a hazai virágkedvelők otthonába. Nem csak a postai dísztáviratokon, bélyegeken és üzletek kirakataiban (művirágként) szerepelnek majd. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik nemes élvezetet találnak abban, hogy ritka növényeket ápoljanak. Az orchideák gyönyörű virágokkal hálálják meg a gondoskodást. E virágoknak hazánkban egyébként irodalmi méltatója is volt. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ 1935-ben a Monori Mag Jubileumi Zsebnaptárában így ír az orchideákról: „Természetellenesnek látszom, de azért a természet termett. Ajkam olyan színű, mint a nyers hús, duzzadt, mint a gyulladásos torok s nyálkás és mézes. Néha azt hiszed, hogy nem is vagyok virág, hanem kis véres sárkány. A gyarmati napfény bujasága árad belőlem, melyet nem tudok soha elfelejteni. Fázékonyan üvegházakba vonulok a plebejus virágok elől. Wilde Oszkár szeretett engem. Én is őt.” Könyvemmel szeretném az orchideákat közelebb hozni a magyar növénykedvelőkhöz és megmutatni azt, hogy nem ördöngős tudomány orchideát nevelni. Amennyire munkám terjedelme engedi, ismertetem az elinduláshoz legszükségesebb tudnivalókat úgy, hogy abból további igények és örömök származzanak. Budapest, 1971. december A szerző

5

6

Hol találhatók orchideák? Orchideákat a sarkok és a sivatagok kivételével egész földünkön találunk. E család nemzetségei és fajai nagy változatosságban fordulnak elő. Az orchideafajok megközelítően 85%-a él trópusi és szubtrópusi területeken, a többi a mérsékelt övben. A mérsékelt övben előforduló fajok elterjedési területe (areája) általában nagyobb, mint a trópusi és szubtrópusi fajoké. Több mérsékelt övi faj él 2—3 földrészen is (Európa, Ázsia, Amerika), pl. egyes Cypripediumok és Platantherák. Az egyenlítőhöz közeledve a nem (genus) és fajgazdagság nő, — az elterjedési terület nagysága pedig csökken. Sok fajt ismerünk a meleg égövben, melyek elterjedése aránylag kis területre korlátozódik és ezenkívül máshol nem is fordulnak elő, — ezek a bennszülött, vagy endémikus fajok. A trópusi orchideafajok viszonylag kis areájával függ össze, hogy a föld trópusi és szubtrópusi övében az egymástól távol eső földrészek különböző nemeken és fajokon osztoznak. így pl. sajátosan ázsiai nem a Dendrobium, a Paphiopedilum, Cymbidium, míg a Cattleya, Laelia, Oncidium nemek kizárólag Amerikában fordulnak elő. A nemek bőségében természetesen vannak olyanok is, amelyek Ázsia, Afrika, és Amerika trópusain is előfordulnak, — de földrajzi elszakítottságukból következően változó (vikariáló) fajokkal (pl. a Bulbophyllum) jelentkeznek a távol eső területeken. Közeledve az egyenlítőhöz, az orchideák vertikálisan is terjeszkednek, még 3—4 ezer méter magasságban is találhatók a hegyekben. Az egyenlítő táján ebben a magasságban többnyire még szubtrópusi éghajlati viszonyok uralkodnak, melyek az orchideák környezeti feltételek iránti igényét optimálisan kielégítik.

Hol és hogyan élnek az orchideák? A mérsékelt övi orchideák talajlakó, lágy szárú, többségükben gumóval áttelelő növények, melyekből csak a Kárpát-medencében 23 nem több mint 60 faja található meg különböző növénytársulásokban. Lápos területeken, erdőkben, erdőszéleken, pusztafüves területeken sokféle kosbor nő.

7

Könyvemben csupán a melegebb éghajlatú vidékek orchideáival kívánok bővebben foglalkozni, keressük meg tehát: hol találhatók és milyen életkörülmények között élnek? Az egyenlítő felé haladva a növényvilág képe megváltozik. A földrajzi és meteorológiai viszonyok olyan vegetáció-típusok kialakulásához vezettek, melyben az orchideák is sajátos életmódot folytatnak. Ezeket a területeket nem elég csak a hő és fényviszonyokkal jellemezni. Viszont egységesen megállapítható, hogy az egyenlítő felé közeledve a hőmérséklet horizontálisan emelkedik, ami a napsugarak kedvezőbb beesési szögének köszönhető. A növényvilág nem kényszerül téli pihenőre, — az állandó magas hőmérséklet ott, ahol magas csapadékmennyiséggel is párosul, a növényvilág fantasztikus életképességét eredményezi. Az őserdők világa ez, ahol valóban szemlátomást fejlődik a növény, a természet ritmusa felgyorsul, pazarlóan öntve a lüktető életet, ahol a biológiai egyensúly a növényvilágban nem zárja ki az egymás „hegyén-hátán” való élést sem. Magasra nőtt fákon a fény felé törtetnek a kúszó növények és a faágakon a tehernövények (epifiták) tömegét találjuk, — köztük az orchideákat. Az epifita életmód jellegzetesen trópusi és szubtrópusi jelenség. Azokon a területeken lehetséges ez, ahol a légnedvesség aránylag magas. Az epifita növény a fák ágain megkapaszkodva él (nem élősködik!), megelégedve azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a légkör és a különleges ökológia biztosít számára. Az orchideákon kívül más epifitákkal is találkozunk itt: broméliákkal, páfrányokkal stb. A tengertől távolodva azután egyéb földrajzi és éghajlati viszonyok a trópusi övezetben olyan klímatájakat is kialakítanak, ahol a csapadék évi mennyisége ugyan magas, de nem egyenletes az eloszlása. Itt a növények egy része a szárazabb periódusokban részleges pihenőt tart — és itt is az epifita növények „szorulnak” legjobban a kényszernyugalomra, elsősorban ők sínylik meg a szárazságot. A kevésbé csapadékos meleg égövi területeken a növényzet képe megváltozik; az erdőket felváltják a ligetek, majd bozótos területek vezetnek át a sivatagokba. Orchideák — gyérebben ugyan, de — a félsivatagi területekig kísérik a növényzetet. Mint szenzációt említhetem: láttam képet, melyen az orchideák kaktuszokon epifitaként élnek. A meleg égövi hegységek fekvésüktől, tengertől való távolságuktól függően szintén változatos életlehetőséget biztosítanak külöböző magassági szinteken az orchideáknak. A hegyeken több helyen találunk terreszter (földben lakó) fajokat, főleg a Paphiopedilum nemből, melyek a sziklákon levő vékony

8

földrétegben, védett helyeken fejlődnek. De az alacsonyabb területen epifita életmódot folytató fajok között is vannak olyanok, melyek magasabb régiókban félig talajlakó életmódra térnek át és itt sziklákon, sziklarepedésekben élnek. A sok mikroklimatikus lehetőség közül példaképpen említem meg, hogy vannak hegyoldalak, melyek csapadékot gyakorlatilag alig kapnak, az állandó köd viszont biztosítja a növényzet vízszükségletét. Itt is sok epifita orchideával találkozunk. Más hegyvidéki területek viszont csak időnkint kapnak nagy mennyiségű csapadékot viharos esők formájában. Itt csak röviden érzékeltetem: milyen változatos viszonyokhoz alkalmazkodtak az orchideák. Ezeknek az eredeti termőhelyi viszonyoknak az ismerete számunkra nagyon fontos, mint azt a későbbiekben látni fogjuk.

Nagyfokú alkalmazkodás — csodálatos formagazdagság Az előző fejezetben láttuk: mennyire változatos körülmények között élnek az orchideák. Ha összehasonlítjuk életfeltételeiket más meleg égövi növényekével, szinte megdöbbentő az igénytelenségük. Az epifita életmód képviselői kevéssel beérik és sokat el kell viselniük. A levegőben élnek csupasz gyökérzettel, és a trópusok más növényeihez képest kevés a víz és tápanyag amit felvehetnek, s időnként a szárazságot is ki kell bírniuk. A mostoha életfeltételek, a szélsőséges viszonyok rugalmassá, a körülményekhez alkalmazkodóvá tették ezeket a növényeket. Ez fantasztikus formagazdagságukban is tükröződik. Az orchideák anatómiai (morfológiai) felépítése igen változatos. Legérdekesebb azonban maga a virág — hiszen majdnem kizárólag a virág az, ami miatt az orchideák felkeltették az érdeklődést, a csodálatot. A növény többi része legtöbb esetben esztétikai szempontból jelentéktelen, nem „mutatós”, amit viszont bőven kárpótol a virágok majdnem szemérmetlenül hivalkodó élénk, — a trópusokon a „versenyképességet” biztosító — színpompája és formagazdagsága. Kétféle növekedési típusuk van. Egyik esetben a csíranövényből fejlődő szár tengelye merőleges, a száron a levelek hónaljában rügyek képződnek, de a további hajtásfejlődést mindig a legfelső rügy biztosítja. Ehhez a csoporthoz tartoznak pl. a Phalaenopsis és Vanda nem fajai. Ezt monopodiális növekedési típusnak nevezzük.

9

A Dendrobium phalaenopsis virágzatai a hosszú szárgumó végén fejlődnek (Fővárosi Állat- és Növénykert)

A másik, a szimpodiális növekedési típusánál, a szár tengelyének helyzete általában vízszintes, és a főtengely szerepét időlegesen oldaltengelyek, — áltengelyek veszik át, melyek fejlődésük lezárásakor virágot hoznak. Ide tartoznak pl. a Cattleya, Cymbidium nem fajai. A szimpodiálisan növő epifita fajoknál a fejlődő áltengely legtöbb esetben megvastagodik és szárgumót képez. Ezt a képletet az orchidea-szakirodalomban legtöbbször „pseudobulba” (álhagyma) néven találjuk. Ez lehet egységes vagy noduszokkal több részre osztott, kerek, ovális, henger alakú stb. A szárgumó a víz és tápanyag tárolására szolgáló, a növénynek meghatározott feladat ellátására módosult szerve, az epifita életmódhoz való

10

nagyfokú alkalmazkodás jele. Az orchideák méretarányai is változatos képet adnak. Egyes Grammatophyllum fajok hajtásainak mérete eléri a 3—4 métert is, vannak viszont pl. a Bulbophyllum nemben fajok, melyeknél a növény egészének mérete sem több néhány milliméternél. Változatos az említett növekedés-típusokon belül az orchideák hajlama a kolónia (telep) képzésre. Sok faj, — különösen a kis méretűek közül — óriási mennyiségű hajtást képez aránylag kis felületen, sűrűn egymás mellett fűszerű bevonatként borítva a faágakat, más fajok viszont kis számú hajtással szolitérként fordulnak elő. A változatos növényalkat egyik formája a liánként

Epifita, de szárgumók nélkül a Diaphananthe rutila (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

11

A magyar háziasszonyok is „orchideakedvelők”, — vásárolják a vanília termését

növő Vanilla is, melynek termését a háziasszonyok vanília fűszerként jól ismerik. Az epifita fajok legtöbbjénél a sima, bőrnemű vagy kemény, húsos levélszerkezet a párolgás csökkentését szolgálja. Egyes talajlakó orchideák levele puha állományú, rajzolatos. Szép példája ennek a levelével díszítő Macodes petola, az „ékszerorchidea”, melynek bársonyzöld levéllemezét gyönyörű aranyszínű rajzolat díszíti. Az orchideák gyökerének kettős szerepe van: egyrészt a tapadást, a növény stabilizálását biztosítják, másrészt a víz- és tápanyagfelvételt bonyolítják le. A talajlakó fajoknak kevés vastag gyökere van, sok gyökérszőrrel, az epifita fajok sok, néha vékony, drótszerű gyökeret fejlesztenek, melyek a növényt a faágakon vagy törzseken rögzítik. Az epifita orchideák gyökerei szürkésfehér, bársonyos bevonatúak, csak a gyökerek hegye fényeszöld. Ez a bevonat üres sejtek által alkotott védőburok, mely védi a gyökeret a párologtatástól, másrészt úgy működik mint a szivacs, — ha vizet kap, a sejtek teleszívják magukat és a vizet lassan a gyökér belső szövetei felé továbbítják. Mérsékelt övi orchideák között sok fajnak rizomája (gyökértörzse) vagy föld alatti gumója van, melyek tavasszal kihajtanak és a vegetációs idő végén „behúzódnak”. Ilyen módon telelnek át.

12

A gyökerek speciális gombafajokkal szimbiózisban élnek együtt, a gombák a tápanyagfelvételt könnyítik meg a növény számára. Közvetítésükkel az orchideák közvetlenül értékesíthetik a szerves anyagokat. (A szimbiózis jelentőségére még visszatérünk az orchideamagvak csírázásánál.) A legnagyobb változatosságot az orchideák alak- és formagazdagságában a virágok mutatják. A virágok alak-, szerkezet- és színgazdagsága az, ami a kedvelők és gyűjtők széles táborát foglalkoztatja. A virágok egyesével vagy csoportosan, virágzatban jelennek meg, nemektől és fajoktól függően a hajtás különböző részein. Például a Cattleyáknál a hajtás végén, Cymbidiumoknál a szárgumó alsó részén, Vandáknál a hajtáson a levelek hónaljából fejlődnek a virágszárak. A virág vagy virágzat állása is változatos. Érdekes virágállása van pl. a Stanhopea fajoknak, itt a virágzat lefelé nő. Ezt fontos tudnunk akkor, amikor ezeket a növényeket ültetjük. Alul lyukacsos kosárba kell tennünk őket, hogy a virágzat zavartalanul kifejlődhessen. A virágalakok formái és arányai a virágszerkezet különbségeiből adódnak. Az orchideák virágszerkezete a többi egyszikű növényéhez hasonló: 2 lepelkört (3 csészeszerű és 3 sziromszerű), a portokokat képező következő két kört és a bibét tartalmazza. Ebben az egyszerű virágszerkezeti sémában a módosulások vezetnek majd az érdekes formákhoz.

Az Epidendrum ciliare sallangos élű virágajka (Fővárosi Állatés Növénykert)

13

Fantasztikus virágaikat jellemzi a bódító illatú Stanhopeák virágát (Sasad Mgtsz)

Az Eria javanica füzérvirágzata (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

14

Két oldalra néznek a kis virágok a Dendrochihimok sűrű virágfürtjében (Fővárosi Állat- és Növénykert)

A „vénuszpapucs” orchideáknál (Cypripedioideae alcsalád) a külső lepelkör 2 csészelevele (sepalum) egybenőtt, míg a harmadik a nagy, mutatós felálló „zászlót” képezi. A belső lepelkor két oldalsó állású levele (petalum) mellett a harmadik papucs alakú képződménnyé módosult, — erről kapták nevüket is. A többi orchideánál a 3 csészelevél után a második lepelkor egyik levele ajakká (labellum) módosult. Az ajak fajonként változó formájú és méretű, fontos funkciója van a megtermékenyítésnél. A virágokat megtermékenyítő rovarok az ajak segítségével, irányításával jutnak a portokhoz és a bibéhez. A portokok nem állnak szabadon, hanem a bibével egybenőtt oszlop (columna) tetején helyezkednek el.

15

A rovarokat bonyolult ajakszerkezet irányítja a megporzás során. A Phalaenopsis amabilis virágszerkezete (Fővárosi Állat- és Növény kert)

A portokok száma csak 1,— kivéve a Cypripedioideae alcsaládot, ahol 2 — a többi elkorcsosult vagy módosult. Ilyen lemezzé módosult portok pl. a bibét és portokokat elválasztó rész a Paphipedilum fajoknál. A portokokat egy ragacsos lemezke köti a columnához, mely nektárkeresés közben a rovarok hátára ragad, majd a következő virágban a ragacsos felületű bibén tapad meg. A portokokban a pollenszemek nem por alakúak, hanem egységes tömeggé összeállva polliniumot alkotnak. A megtermékenyítést legnagyobb részben rovarok és madarak végzik. Az állatokat a nektáron kívül a feltűnő szín- és illatanyagok csalogatják. Az orchideák illata a megtermékenyítésre alkalmas időt, érettséget jelzi. Egyes fajok illata kellemes, másoké bódító, sőt vannak kellemetlen szagúak is. Más orchideák, — mint pl. a Paphiopedilumok — nem illatosak, vagy legalábbis emberi érzékkel nem ítélhetők annak. A virágok sajátos szerkezete, a bibe és a polliniumok egymáshoz való helyzete megakadályozza az önmegtermékenyülést. Ha idegen beporzás folytán a pollinium a bibére került, a pollenek a bibe ragacsos felületén csírázni kezdenek, pollentömlőt fejlesztenek, mely a termőig nőve eredményezi a tulajdonképpeni megtermékenyítést. A megporzást követően a virágok gyorsan elhervadnak. A beporzástól a megtermékenyülésig több hét, sőt 1—2 hónap is eltelik. A megtermékenyülés után a magvak éréséig ugyancsak hosszú idő telik el. Cattleyáknál, Cymbidiumoknál,

16

Paphiopediliumoknál 10—12 hónapig is eltart ez az időszak. A termés háromrekeszű tok, melyben nagyszámú, igen apró mag érik (több százezer, esetleg 1—2 millió). A termés érésekor a tok elsárgul, megbámul, majd felnyílik. A termésben levő higroszkópos fonalak mozgása és a légáram továbbítja a magvakat a termésből.

Hogyan kerültek a trópusi orchideák Európába? A trópusi orchideákról először ALEXANDER VON HUMBOLDT és BONPLAND, majd JOHN RAY botanikusok adtak hírt. Ezek Mexikóból és Fokföldről származó növények voltak. Linné 1753ban megjelent „Species plantarum”-ában 16 trópusi orchideát írt le. E mű 1763-as, második kiadásában már 90 faj leírása szerepel. Az első trópusi orchidea, mely Európában virágzott, a Bletia verecunda volt 1732-ben. A 18—19. század fordulóján az első orchideagyűjtők főként a gyarmatokra hajózó angolok voltak. A sok Európába szállított orchideanövényből csak nagyon kevés virágzott ki, úgyhogy valóságos szenzációként tartottak nyílván egy-egy ilyen alkalmat, melyről természetesen az újságok hosszú cikkekben emlékeztek meg. Szinte mitikus pátosszal szóltak ezekről az exótákról. A különlegességek birtoklásának vágya és a szenzációéhség pedig tovább hajtotta az embereket újabb és újabb orchideák behozatalára. Az angol főurak körében valóságos versengés folyt egy-egy újabb növényért. Általában hajóskapitányaikat bízták meg a növények megszerzésével. A 19. század második felében az orchidea birtoklás már divattá fejlődött, a behozatalra pedig valóságos orchideavadász expedíciók indultak. Egy-egy új és szép növény horribilis értéket képviselt, így meggazdagodási lehetőséget is remélve többen vállalkoztak a romantikus, de nagyon kockázatos gyűjtőutakra. Az első orchideák bizony még vitorlás hajók kabinjaiban hányódtak sokszor hónapokig a tengeren. A növényeket a fontosabb délamerikai és mexikói kereskedelmi gócpontok, kikötők közvetlen környékén gyűjtötték a hajósok, s a gyűjtés eredményeként majdnem teljesen kipusztították ezekről a területekről az értékesebb orchideákat. A későbbi „vadászok”, akik egy-egy főúr vagy botanikus kert, később pedig nagyobb kertészetek küldetésében érkeztek a trópusokra, nehezebb helyzettel találták szembe magukat.

17

Be kellett hatolniuk az őserdőkbe, veszélyes terepen vágták keresztül magukat, hogy újdonságokhoz jussanak. A vállalkozó szellemű orchideavadászok közül sokan életükkel fizettek. A trópusok ezer veszélye már több, mint romantika. Különösen a múlt században, amikor még nem tudtak a malária és egyéb betegségek ellen védekezni, a ragadozók, a kígyók és az európai ember számára szokatlan (és sokak számára elviselhetetlen) klíma bizony sok áldozatot követelt. A gyűjtők gyakran egyes bennszülött törzsekben is ellenségre akadtak. Az expedíciók általában bennszülötteket alkalmaztak, akik ismerték a területet, a veszélyeket és a fákon ügyesen mászva leszedték a kívánt orchideákat. Komoly problémát jelentett a begyűjtött növények szállítása. Úttalan utakon a kikötőig eljuttatni őket talán még nehezebb feladat volt, mint a begyűjtés. A csomagolás módja — melyet a minél kisebb helyen való elhelyezés gyakorlata diktált — sokszor vezetett a növényanyag befülledéséhez, elrothadásához. Ha mindezen nehézségek és kockázatok után a növényanyag végre megérkezett rendeltetési helyére, de a gyűjtő nem ismerte kellően a trópusi orchideák biológiáját, életritmusát, és helytelenül kezelte a növényeket, sok elpusztult közülük. így már érthető, miért volt drága divat és szenzáció a múlt században orchideát tartani. 1870 és 1890 közötti időszakra tehető az „orchideománia” csúcspontja. A következő évek gazdasági nehézségei és a kertészeti orchideatermesztés fejlődése azután lelohasztotta az orchideavadászok vállalkozó kedvét. A múlt század híres orchideagyűjtői és részben tudományos feldolgozói köréből megemlítem a legnagyobbakat. LINDLEY, REICHENBACH, LINDEN, WARSCEWICZ, ROEZL, SCHLIM és WAGNER azok, akik nevéhez sok orchidea felfedezése fűződik, — de úgy is mondhatnánk — sok orchidea neve fűződik az ő személyükhöz.

Az orchideatermesztés kialakulása A trópusokról a 18—19. század fordulóján európai (főleg angliai) főúri gyűjteményekbe került orchideák általában rövid életűek voltak, ami a növények eredeti előfordulása ismeretének hiányával magyarázható. A trópusok természeti viszonyairól alkotott hiányos ismeret alapján sematikusan meleg, párás, zárt levegőjű üvegházban tartották az összes orchideákat tekintet nélkül arra, hogy a trópusok melyik részéről

18

származtak. A kertészeti termesztés — főleg a dísznövénytermesztés — fejlődésével kerülhetett sor az orchideák gazdaságos termesztésére is. Ennek a fejlődésnek az 1809. évben megalakuló „Angol Királyi Kertészeti Társaság” (a „Royal Horticultural Society”) adott alapot és megfelelő startot. Első neves orchideatermesztőként CONRAD LODDIGEST említhetjük, aki 1812-ben kezdte el orchideák árusítását. A következőkben főleg a ROYAL HORTICULTURAL SOCIETY szervezésében, de egyéni kezdeményezésre is, többen utaztak a trópusokra, hogy az orchideák előfordulási viszonyait tanulmányozzák. Főleg kertészek voltak ezek a vállalkozók, akik közt megemlítendő COOPER, a két VEITCH (Anglia), MOREN és LINDEN (Belgium), ANDRE és GODEFROY (Franciaország). Ezek később mind híres kertészeteket hoztak létre. Felismerték azt, hogy az orchideáknak több levegőt és fényt kell adni, illetve az eredeti termőhelyi viszonyok ismeretében megfelelő életfeltételeket kell biztosítani. Amikor aztán a növények életben maradtak, rendszeresen virágoztak, szaporítani is lehetett őket, és kisebb áldozatok árán megvásárolhatók lettek, a trópusi orchideavadászat kezdett elsorvadni. A trópusok orchideaállományának felkutatása, leírása természetesen azóta is folytatódik, jobb feltételek mellett, mint 100 évvel ezelőtt. A nehezen megközelíthető trópusi orchidea lelőhelyekre ma már helikopterrel jutnak el. Az így felfedezett értékes, jó tulajdonságú újdonságokat a nemesítésben keresztezés útján „vérfrissítésre” használják. A múlt század bámult, exotikus csodáit pedig a szívós kertészeti munka nyomán ma mesterséges körülmények között üzemi méretekben termesztik. Ha valaki a mérsékelt égövben akarja őket virágoztatni, ennek nincs semmi akadálya. Hogy hogyan és mit kell tenni, azt e könyvecske következő fejezeteiből meg fogják tudni. Az orchideatermesztés a legnagyobb kertészeti hagyományokkal rendelkező államokban indult először fejlődésnek: Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban. Századunk 40-es éveiben a szaporítás egyszerűsítésével és új termesztési technológia bevezetésével, hatalmas üvegfelületek alatt gyorsan fejlődésnek indult az amerikai (főleg floridai és kaliforniai) orchideatermesztés. Az európai piaci és termesztési lehetőségek tovább bővültek és a termesztés ésszerűsítésével, egyszerűsítésével az árak is csökkentek. Az orchidea más európai országokban is elterjedt. Ma már hazánkban is ismerik és szeretik az orchideákat, üzemi termesztésük is megindult.

19

Az orchideakedvelők, gyűjtők és termesztők száma nagy. Külön társaságok alakultak e növénycsoport kutatására, termesztési problémáinak megoldására és még sok egyéb célra, melyek megkönnyítik az orchideákkal foglalkozók részére a tájékozódást, a tagok speciális munkakörbe való bekapcsolódását. Európában több orchidea-társaság működik, Amerikában pedig száznál több az orchidea-társaságok száma. E helyen csak utalhatok arra, hogy az egyesületeken belül külön csoportok foglalkoznak az európai orchideákkal és azok termesztési problémáival.

A magyar orchideatermesztés története A nyugati államok főúri kedvtelései divatként Magyarországra is hamar eljutottak. Külföldön járt magyar főurakra is hatott az orchideománia, és már a múlt század első felében megérkeztek Magyarországra az első trópusi és szubtrópusi orchideák. Hogy csak néhányat említsünk: Szécsényben, FORGÁCH JÓZSEF gróf birtokán 1820 körül Vanília aromaticáról, Gyöngyösapátiban Szécheny Pál grófnál 1831-ben Cymbidium ensifoliumról tudunk. A kismartoni hercegi kastély kertjének 1862. évi inventáriumában három Bletia, két Epidendrum, egy Pinelia és egy Vanília van felsorolva. Az orchideavirágok a későbbiekben a királyi és főúri életforma kiemelkedő eseményeinek és ünnepeinek tartozékaivá váltak. Egy-egy látogatáshoz, ünnephez, bálhoz nagy mennyiségű díszítő anyag kellett. A kollekcióból természetesen az orchideák sem hiányozhattak. A monarchiában sokáig Bécsből szállították ezekre a célokra a növényeket az udvar schönbrunni kertészetéből, ahol nagy szakértelemmel termesztették a trópusi virágokat. A múlt század első felében Budán létrehozott várkertészetbe csakhamar orchideákat is telepítettek és Schönbrunnban tanult kertészeket szerződtettek. A várkert mindenkori vezetőjének legnagyobb büszkesége és legfőbb gondja az orchideák voltak. Az ünnepi és alkalmi díszítések céljára nevelt orchideák gyűjteménye az 1920-as évektől, amikor a várkertészet „költségvetési üzemmé” alakult, a kereskedelmi hajtóerő révén óriási fejlődésnek indult. Mivel a kertészet legtöbb kereskedelmi hasznot hozó növényei az orchideák voltak, orchidea vágottvirág termelő üzemrésszé fejlesztették az eredetileg alkalmi díszítő részt. Még nemesítő tevékenységet is folytattak.

20

Tudunk néhány hibridről, melyek a schönbrunni anyag keresztezéseiből származnak és ma is megtalálhatók hazánkban. WIETZL és PARG keresztezéseiből származó egyik hibridet, kiváló tulajdonságai miatt a Magyar Fajtaminősítő Intézet „Budavár” néven államilag elismert fajtának minősítette. Ez a hibrid a Laeliocattleya windobonensis × Brassavola dygbiana származéka. Orchideákkal foglalkozott a belga Sander-cégnél MAGYAR GYULA, a Kertészeti Tanintézet későbbi tanára. A „Kert” c. folyóiratban sok cikke jelent meg róluk. — A várkerti orchideatermesztés a második világháborúval egyszer s mindenkorra megszűnt, a kertészet és vele az orchideaállomány a bombázások során teljesen elpusztult. Orchideafajokból gyűjtemények elsősorban a botanikus kertekben alakultak ki. A budapesti, debreceni, szegedi, kolozsvári botanikus

Garay László gyűjtőúton a dél-amerikai Andesekben

21

Garay László venezuelai orchideákról szóló könyvének címoldala

kertek mellett az Állatkert pálmaházához is tartozott orchideaház szép gyűjteménnyel. A botanikus kertek külföldi partnerektől csere útján gazdagították állományukat. A harmincas években orchidea-magvetéssel foglalkozott GALAMBOS MÁRIA a Fővárosi Vegyészeti Intézetben és eredményeiről a Botanikai Társaságban többször is beszámolt. Nagyon szép gyűjteménye volt a Budapesti Botanikus kertnek, a harmincas években ugrásszerűen gyarapodott állománya, melyet — mint a többi botanikus kert és az Állatkert orchideaállományát is — a második világháború teljesen tönkretett.

22

A Kertészeti Főiskola és jogelődjei is szép gyűjteménnyel rendelkeztek. Azóta újból működnek botanikus kertjeink, a Pálmaház, és az orchideagyűjtés szakadatlanul folyik, az üvegházak évről évre új orchideafajokkal gazdagodnak. A második világháború után a Kertészeti Főiskola állománya gyarapodik legelőször, mennyiségileg és fajtáinak értékét tekintve is. Jelenleg is ez az egyik legértékesebb anyag az országban. A Sasad Mgtsz állománya pedig az ország egyik legjobb kereskedelmi állományává növi ki magát. Trópusi és szubtrópusi orchideákkal magyar születésű tudós is foglalkozik: GARAY LÁSZLÓ. Az Egyesült Államokban a Harward Egyetem Botanikai Múzeumában az orchideaherbárium őre. A világ több nagy múzeumában és botanikus kertjében végzett kutatásokat és a trópusi Amerika és Ázsia sok országában végzett gyűjtő terepmunkát. 6 új nemzetséget, 128 új fajt és 6 változatot írt le. 125 fajt új névvel látott el, 11 változatot pedig faji rangra emelt. Munkatársa DUNSTERVILLE illusztrációjával megírta Venezuela orchideáinak mintaszerű monográfiáját 7 kötetben. Az európai orchideák rendszertani és növényföldrajzi kérdéseivel hazánkban főleg SOÓ REZSŐ foglalkozik.

Trópusi és szubtrópusi orchideák termesztése Az eddigiekből is láttuk, hogy sikeres orchideatermesztés az eredeti termőhelyi viszonyok ismerete nélkül elképzelhetetlen. A kérdés az: honnan szerezzünk tudomást ezekről a trópusi és szubtrópusi viszonyokról a különféle orchideák esetében? E könyv fontosabb orchideafajokat taglaló részében utalunk röviden minden fajnál arra, hogy honnan származik és hogyan kell kezelnünk. Először az egyes termesztési tényezőket vegyük sorra és ezek tárgyalása során látni fogjuk, hogyan kell alkalmazkodni e tényezők módosításával az orchideák eredeti termőhelyi viszonyaihoz. Hőmérséklet A növény öröklött tulajdonsága, hogy nemre, fajra, fajtára jellemzően specifikus hőmérsékleti értékek között fejti ki élettevékenységét. A trópusi és szubtrópusi orchideák természetesen nem bírják ki mérsékelt égövünk hideg időszakait,

23

ezért eleve mesterségesen kondicionált terekben neveljük őket. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy az orchideák egyformán egyenlő meleget kívánnak. A trópusokon is vannak területek, ahol időszakonként viszonylag hűvösebb periódusok váltják a nagy meleget, más területeken viszont alig észlelhető hőmérséklet-ingadozás. Szubtrópusi területeken gyakran előfordul nagy hőingadozás az éjszaka és nappal között. A differenciált hőmérsékleti igényeknek megfelelően háromféle mesterséges klímatérben tartjuk orchideáinkat: meleg mérsékelt és hideg

+21—30 C°, +16—21 C°, +13—16 C°.

A közölt első hőfokok a minimumot jelentik. Üvegház ese tében természetesen nem tudjuk a felső értékeket pontosan megtartani, mert napos időben ennél magasabbra emelkedik a hőmérséklet, ami — ha nem túl magas — nem is hátrányos a növények fejlődésére. Fiatal növények a folyamatos, gyors növekedés érdekében valamivel magasabb hőmérsékletet kívánnak mindhárom kategóriában. A hőmérsékletet, mint termesztési tényezőt, mindig szoros összefüggésben kell látnunk a fénnyel és a nedvességgel. Kölcsönösen és együtt ható tényezők ezek. A nagyobb fényintenzitás magasabb hőmérsékletet eredményez, ami csak megfelelő nedvességgel együtt ad optimális fejlődést. Alacsony hőmérséklet nagy nedvességtartalom mellett kicsapódáshoz, harmatképződéshez vezethet, s ez rothadást okozhat.

Fény Mint a hő, úgy a növények fényigénye is öröklődő, sajátos tulajdonság. A trópusok és a mérsékelt övi fényviszonyok nem egyezőek. A trópusokon állandóan közel 12 órás az éjszaka és 12 órás a nappal is. A nap beesési szöge az egyenlítőn délben merőleges. A nagy fényintenzitás sajátossága itt viszont, hogy gyorsabb a napállás változása, a növény egy része rövidebb ideig van kitéve ugyanannak a sugárintenzitásnak. Nálunk még a tavaszi időszakban is a merőlegestől eltérő napsugarak hosszabb ideig hatnak ugyanarra a növényrészre, ami — ha nem vigyázunk, különösen zárt, meleg, száraz üvegházi levegővel párosulva — égésekhez vezet. A trópusokon a napállás változása és a párás, némileg hűsítő levegő ellensúlyozza a napsugarak ilyen negatív hatását.

24

Átéli hónapokban kevesebb fényt kapnak orchideáink,mint a trópusokon. Ebben az időszakban nálunk a fejlődés lelassul. Mesterséges fényforrásokkal pótolhatjuk a hiányzó fényt. A fénycsövek közül kiegészítő megvilágításra alkalmasak a piros, sötétpiros és a kék spektrumba tartozóak. Villanyégők is megfelelnek, de sok hátrányuk van a fénycsövekkel szemben. Az igaz, hogy a fénycsövek drágábbak, de hosszabb élet- tartamúak, áramfogyasztásuk kisebb, fénytermelésük nagyobb. Átlagos mérsékelt övi viszonyokat figyelembe véve a normális nappali világítás mellett a téli hónapokban 16 órás pótmegvilágítást alkalmazhatunk m2-enként 100 W erősségben. Ha kevéssé megvilágított szobai vitrinünk van, úgy 200 W/m2 erősségű pótmegvilágítás kívánatos. A pótmegvilágítással kapcsolatosan még sok kísérletre van szükség, melyek pontosan regisztrálják majd a különféle orchideafajok optimális fényigényét, élettani reakcióit stb. A pótmegvilágítással élettani ingereket is kiválthatunk, melyek egy vágott virágot termesztő üzem számára igen fontosak lehetnek. így pl. a rövid nappalok beálltával október elejére virágzó Cattleya labiata autumnalist, ha augusztus hónapban hosszú nappalos ingernek tesszük ki (16 órás napot biztosító pótmegvilágítással), nem októberben, hanem november végén és decemberben virágzik, ami kereskedelmi szempontból igen fontos (október elején nemigen akad névnap és ünnep). Fényszabályozó tevékenységünk fontosabb részét az árnyékolás jelenti. A leírt indokok alapján nálunk az árnyékolás sokkal nagyobb problémát jelent, mint a trópusokon. Aki foglalkozott már orchideával, az jól tudja, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie, mert már a február végi napsütés is égési foltokat okozhat még kemény lombú, érett Cattleyákon is, különösen kis légterű üvegházban. Az árnyékolás kötelező mértékére vonatkozó receptet nem adhatunk. Viszont még az orchideákkal foglalkozó kezdő is hamar érezni fogja, hogy mi az arany középút, mely az egészséges lombszínű növény fejlődéséhez kell. Ha túl sok és mély árnyékot kap a növény, megnyúlt, satnya hajtások képződnek, ha viszont túl sok fényt kap, halvány vagy pirosas, színű levelek, töpörödött, kicsi új hajtások fejlődnek.

25

Nedvesség Elsőként a levegő nedvességével, a páratartalommal foglalkozunk. Az orchideáknál rendkívül fontos szerepet játszik a légnedvesség. Eredeti termőhelyükön főleg epifita növényekként élve a szabad gyökerek a légnedvesség hasznosítására is berendezkedtek, azt igénylik is. A légnedvesség szabályozása zárt termesztőtérben permetezéssel, vízporlasztással történik. A növények környezetének nedvesen tartásával, párologtató felületek alkalmazásával is fokozhatjuk a levegő nedvességét. Nagyobb fény hatására a levegő felmelegszik és viszonylagosan csökken a légnedvesség, a meleg levegő ugyanis több vizet képes pára formájában megtartani, mint a hidegebb. Erre ügyelnünk kell és többszöri permetezéssel vagy vízporlasztással biztosítjuk növényeink számára a felmelegedett levegő megnövekedett páraigényét. Amennyire fontos tényező az epifita növényeknél a légnedvesség, ugyanolyan fontosságú az ültetési anyag nedvességtartalma is. A párás levegőhöz szokott gyökereket termesztési körülményeink között laza, levegőt, de nedvességet is tartó anyagba kényszerítjük. Ne felejtsük el: a gyökereket körülvevő ültetési közeget nyirkosán és nem vizesen kell tartanunk. Többszöri rendszeres permetezéssel tudjuk ezt az állapotot biztosítani. Itt is ügyelnünk kell arra, hogy az ültetési anyag optimális nedvessége függ a fény- és hőviszonyoktól. Bővebb, erre vonatkozó útmutatást a kezelési munkákról szóló fejezetben adunk. Víz A trópusi és szubtrópusi orchideáknál az öntözővíz kérdése sokkal fontosabb, mint más trópusi növények esetében. Az epifita, csupasz gyökerű növények közvetlenül érintkeznek a vízzel, míg a többi, földbe gyökerező növény a vízhez a talajon — mint szűrő, de egyben dúsító közegen — keresztül jut. Mesterséges körülményeink között ezért fokozottabban kell vigyáznunk arra, hogy öntözővizünk összetétele (kémiai összetétele) megközelítse a természetes esővizét. Az esővíz sem azonos tisztaságú a desztillált vízzel; a levegőben levő szennyeződéseket felveszi és oldja. Az esővízben kémiai reakciók játszódnak le, ezért kockázatos pl. ipari centrumok környékén gyűjtött esővízzel öntözni, mert olyan nagyfokú szennyeződéssel számolhatunk, mely esetleg már káros a növényekre.

26

Ioncserélő gyantákkal működő, házi készítésű vízlágyító készülék Kablay István budapesti lakásán

27

Ha csapvízzel öntözünk, két tényezőt kell a víz használhatósága szempontjából megvizsgálnunk: a víz keménységét — melyet a benne oldott Ca és Mg sók okoznak és melyet német keménységi fokban fejezünk ki (12 német keménységi fok alatt a víz használható az orchideák részére), és a víz pH-ját (5—7 pH között van az optimum). Ha vizünk kemény és magas a pH szám, legegyszerűbben durva szerkezetű savanyú tőzeggel (pl. osli tőzeg) lágyíthatjuk, melyet tüllzacskóban a víztároló medencébe lógatunk. Tökéletesebb, de bonyolultabb vízlágyítást az ioncserélő gyanták segítségével végezhetünk. Ajánlható az oxálsavas vízlágyítás is ( l m 3 víznél 24,3 g kristályos oxálsav 1 pH-val csökkenti a kémhatást). Az öntözővíz hőmérséklete lehetőleg a termesztőtér levegőjének hőmérsékletével egyező legyen. Ültetési anyag Orchideák termesztésére nagyon sokféle anyag alkalmas ültetési közegként. A kertészeti termesztésben használt talajoktól eltérő, laza, sok levegőt tartó, ugyanakkor a légnedvességet is biztosító anyagra van szükségünk, melyek emellett még a növény rögzítését is megoldják. A közegnek olyan tulajdonságúnak kell lennie, amely az epifita életmódot folytató orchidea élettevékenységét optimálisan biztosítja.

A steril táptalajról Sphagnum és hungarocell keverékébe, cseréptálba tűzdelt Cattleya magoncok (Sasad Mgtsz)

28

Kiváló alapanyag a lassan humifikálódó szerkezetet biztosító Osmunda regalis (páfrány) durva gyökérzete. Gyorsabban korhad a Polypodium vulgare (édesgyökerű páfrány) gyökere. Mindkét páfrányfaj gyökere bomlás közben tápanyagot is szolgáltat. Használják a Pinus fajok és főleg Amerikában az Abies concolor és Sequoia-félék kéregtörmelékét. A felláptőzeget alkotó Sphagnum-fajok közül a vastag szálú és sűrűn leveles fajok a megfelelőek. Másfélszeres térfogatú vízmennyiséget képesek szivacs módjára felvenni és tárolni. Bükklombot és szerkezetes tőzeget (3—4 pH-számú osli tőzeg megfelelő) főleg Cymbidiumoknál használunk. Fiatal magoncok tűzdelésére is jó alapanyag a tőzeg. A különböző műanyagok között többet is eredményesen használunk: így a hungarocellt, styromullt, biolasztont stb. A perlit (aprított és expandált vulkáni kőzet) szintén használható. Ezek kémiailag semleges hatású, nem bomló, rugalmas anyagok, melyek a levegőt tartó szerkezet biztosítására kiválóan alkalmasak. Ezen alapanyagok keverékeire nagyon sok recept született és újabb anyagok bevonásával a jövőben még nagyobb lehetőségekkel számolhatunk. A keverékek alkalmassága az ültetési körülményektől is függ: lazán vagy tömötten ültetünk-e stb. A keverékek legtöbbjében eredményesen lehet orchideát nevelni. Az ültetési közeget megválasztó termesztőnek viszont ismernie kell a közegalkotó anyagok tulajdonságait, hogy az öntözést, permetezést és egyáltalán a kezelési munkákat ezek figyelembevételével végezze. Tápanyag A trópusi és szubtrópusi orchideák tápanyagigénye viszonylag alacsony. A természetben a tápanyagokat a fatörzseken, ágakon végigfolyó, állati és növényi bomlásterméket szállító víz, valamint a légkörből az esővízbe kerülő szervetlen és szerves anyagok szolgáltatják. Mesterséges körülményeink között a tápanyagutánpótlásról óvatosan és kis mennyiségekkel kell gondoskodnunk. Tápanyagot szolgáltató szerves anyagok közül az érett, darabos marhatrágya jöhet szóba (főleg Cymbidiumoknál), a szaruliszt, szaruforgács, az állati vér és a hígított trágyalé. Az ültetési közegek alkotóelemeinek bomlásakor (Sphagnum, tőzeg, bükklomb, páfránygyökerek) is szabadul fel tápanyag, mely sokszor elegendő az orchideák normális fejlődéséhez. Ha olyan anyagot választunk, mely tápanyagszegény vagy egyáltalán nem

29

tartalmaz tápanyagot (pl. styromull), a tápanyagutánpótlásról feltétlenül rendszeresen gondoskodnunk kell. A természetes trágyaanyagokon kívül műtrágyákat is alkalmazhatunk. PENNINGSFELD WEIHENSTEPHANBAN foglalkozott az orchideák tápanyag-utánpótlásának kérdésével és a következő adagolást ajánlja műtrágyaoldatok formájában: tavasszal 3—4 hetenként 0,5‰-es Nitrogén (2), Foszfor (1), Kálium (1); nyáron 2 hetenként l‰-es Nitr. (2), Foszfor (1), Kálium (1); nyár végén, és ősszel 2 hetenként l‰-es Nitrogén (1), Foszfor (1), Kálium (1); fiatal növényeknek egyenletes időközönként 0,5‰-es Nitrogén (3), Foszfor (1), Kálium (1) arányú oldatot (a zárójeles számok a keverési arányt jelölik). Általános szabályok. Téli időszakban az orchideák jó részét pihentetjük (kivéve a fiatal növényeket), a fejlődés lelassul, ilyenkor a tápanyagok utánpótlásától eltekinthetünk. A fiatal növények kisebb műtrágyalé-koncentrációt igényelnek és tűrnek. Kifejlett, virágzóképes növények esetében tavasszal, a kihajtás időszakában kevesebb tápanyagra van szükség, mint a későbbiekben. A Paphiopedilumok legérzékenyebbek a magasabb műtrágya adagokra. Nyár végén és ősszel a nitrogénadagolás csökkenthető a foszfor javára. Külföldön forgalomba hoztak olyan műtrágyákat is, melyeket vitaminokkal és auxin hatású anyagokkal dúsítottak. Remekül bevált a 0,2—0,5‰-es Wuxaloldat akár a növények beáztatására, akár a levélzetre permetezve (Kertészeti Egyetem vizsgálatai).

Az ültetés Mikor ültessük át az orchideákat? Csak ha szükséges! Ez a legtöbb orchideatermesztő véleménye. Akkor szükséges az átültetés, ha a termesztési közeg elvesztette eredeti szerkezetét, a korhadási folyamat annyira előrehaladott, hogy a gyökerek nem kapnak már elég levegőt. Akkor is át kell ültetnünk növényeinket, ha az új hajtásnak már nincs helye a cserépben vagy kosárban, s azon túlnőne. Milyen termesztő edényekbe ültessünk orchideákat? Az epifita életmód igényeihez igazodó léckosár megfelelő, de a nagyüzemi termesztés bevezetésével ezek kezelése és elhelyezése egyre prob-

30

A léckosár jól biztosítja az epifita életmódhoz szokott növények gyökereinek életlehetőségét (Sasad Mgtsz)

lematikusabb lesz, úgyhogy onnan kiszorulnak. Ugyanolyan eredménnyel termeszthetők orchideáink átlyugatott falú cserepekben vagy műanyag cserepekben, kosarakban. Kisebb méretű orchideákat kéregdarabokra erősíthetünk kevés Sphagnummal vagy egyéb közeg keverékével és felakasztjuk őket az üvegházban vagy szobai növényvitrinekben. A merev, törékeny gyökerek sajnos minden átültetéssel kárt szenvednek, ez a növény fejlődésének kisebb-nagyobb visszaesését jelenti. Ideális lenne az orchideákat olyan közegben

31

Léckosarak egymás mellé rögzítésével egy átültetést megtakaríthatunk (Sasad Mgtsz)

termeszteni, amely nem bomlik és az új hajtások zavartalan továbbfejlődése érdekében nem kellene átültetni. Vannak ilyen próbálkozások: például kiültetés asztalra kéregtörmelékbe, vagy termesztőedények egymás mellé illesztése. így próbálják az új hajtás továbbnövekedését átültetés nélkül biztosítani. Pillanatnyilag mégis szükséges az átültetés. Hogyan végezzük pl. egy szárgumós Cattleya átültetését és mikor? Ha az említett indokok alapján valóban átültetésre szoruló növényünk van, azt akkor célszerű átültetni, amikor az új hajtás megjelenik. Ez általában a tavaszi hónapokra esik. Ebben az időszakban a friss hajtás fejlődése még csak elkezdődött, fejlesztéséhez nem kell annyi energia, mint a későbbi időszakban. Viszont a növény téli stagnálás után felfokozza élettevékenységét, az új gyökerek fejlődése még éppen csak megindult, s így sokkal gyorsabban „kiheveri” az átültetés okozta visszaesést. A cserépből vagy kosárból a növényt földlabdával együtt kiszedjük. Óvatosan és lassan történjék e művelet, mert a gyökerek általában szorosan tapadnak a termesztőedény vagy kosár falához, ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb gyökeret szakítsunk, ill. törjünk. A gyökérlabdából azt a régi ültetőanyagot szedjük ki, amely a gyökerek megbolygatása nélkül könnyen eltávolítható. Az új cserép vagy kosár alsó részére egy ujjnyi cseréptörmeléket teszünk, majd bal kezünk első és mutató ujjával megfogjuk a növényt a szárgumók alsó részénél és a cserép vagy

32

kosár egyik belső falához szorítjuk a földlabdát úgy, hogy az új hajtás a termesztőedény közepére essék és annak felső szélével egy szinten legyen. Bal kezünk szabad három ujjával a cserép vagy kosár szélére támaszkodunk. Ezután jobb kezünkkel töltjük a friss, nyirkos (nem vizes!) anyagot a termesztőedénybe, míg a kívánt tömöttséget el nem értük. Túl keményre ne tömjük, a közeg rugalmas maradjon. Mindig oldalról töltsünk az anyagból — ne alulról felfelé rétegekben —, mert így kevésbé lesz vízáteresztő a gyökérlabda. A tömést legjobb, ha ujjunkkal végezzük. A cserép szintjével majdnem egy szintig ültessünk, csak 0,5—1 cm vízteret hagyjunk. Ültetés végeztével a növényeket zárt, meleg helyen tartjuk és gyakran permetezzük (nem öntözzük!). A gyökerek regenerálódásáig, az új gyökerek fejlődéséig 1—2 hónap is eltelik, így csak ennek elteltével adjunk több levegőt és vizet frissen ültetett növényeinknek. Egyéb orchideák ültetési időpontjáról elég annyit mondanunk, hogy télen lehetőleg ne ültessünk. Paphiopedilumokat általában a virágzás után, Phalaenopsisokat nyáron, a többi szimpodiálisan növekedő orchideát az új hajtások megjelenésekor ültessük át.

Cattleya átültetés előtt. A hátsó négy szárgumót ültetéskor levágjuk és szaporításra felhasználjuk (Sasad Mgtsz)

33

Kéregdarabra erősítve fejlődik és virágzik legszebben az Eurychone rotschildiana (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

Egy termesztőedényben ötnél több szárgumót nem kell hagynunk, ha több volna az átültetés időpontjában, úgy a hátsó, ily módon felesleges szárgumókat levágjuk és szaporításra felhasználjuk.

Napi kezelési munkák Az előző fejezetekben olvastunk a hőmérséklet, fény, nedvesség szerepéről. A napi kezelési munka gyakorlatilag nem más, mint ügyelet: e három alaptényező optimumának állandó biztosítása. A hőmérsékletet fűtőberendezéseink vagy a nap sugarai szolgáltatják. A fényt a nap vagy a mesterséges fényforrások, a

34

nedvességet pedig az előbbi két tényezőtől függő szükségletként mi adjuk. Mindhárom tényezőt automatikával is biztosíthatjuk, ma még azonban a legtöbb magyar orchideatermesztőnek ez nem áll rendelkezésére, vagy csak részben (pl. a hőmérséklet automatikus kapcsolása). Tehát nézzük meg, mit kell a nap folyamán tennünk orchideáink optimális életfeltételeiért. Éjszaka a hőmérséklet (a megadott értékeken belül) valamivel alacsonyabb lehet, mint nappal. Éjjel a növény nem asszimilál, fény hiányában az élettevékenységek lassúbbak. Az éjszakai magas hőfok kiegyensúlyozatlan fejlődést eredményezhet, ami pl. etioláltságban nyilvánulhat meg. Reggel a nap felkeltével a fény hatására gyorsan emelkedik a hőmérséklet. A légnedvesség még optimális (50—60%), a növényeket egyelőre nem is permetezzük. De egy óra múlva észrevehetően csökkeni fog, ezért a növények környezetét: utakat, falakat nedvesítjük, ami már a légnedvesség tartalékát jelenti. Délelőtt, ha napos az idő, permetezzünk egyszer, esetleg kétszer. Az időjárástól függően szellőztetünk és árnyékolunk is. A permetezés a legtöbb érzéket igénylő művelet. A növények sorain végigjártatva szemünket tudnunk kell, mennyi jár egy-egy növénynek vagy növénycsoportnak. Friss ültetést sűrűbben, kis mennyiségű permettel látunk el. Olyan orchideák, melyeknek közege valamivel szárazabb a kívántnál, bővebb permetben részesüljenek, s ha netán szárazak, több vizet kapjanak. A helyes arányú permetezéssel az orchideák víz- szükségletét fedezni tudjuk, kifejezetten öntözni nem szükséges! Különösen akkor, ha vizet jól tároló anyag (pl. Sphagnum) van ültetési közegünkben. A közeget nyirkosán és ne vizesen tartsuk! Délután a permetezést újra elvégezzük a hőfoktól és fénytől függően. Késő délután a növényeket ne permetezzük már, csak újra azok környezetét nedvesítjük. Borús időben ne árnyékoljunk, és ha a hőmérsékleti és páraviszonyok szerint nem szükséges, akkor ne is szellőztessünk és ne permetezzünk.

Évi kezelési munkák Az eddig olvasottak alapján is tudjuk, hogy a meleg égövi orchideák sokaságában milyen sok a változatos életritmusú növény. Mi mégis egy helyen, vagy legalábbis három különböző hőmérsékletigényű termesztőhelyiségben (meleg, mérsékelt és hideg) próbálunk egy évi fejlődési sémát „rájuk húzni” — és meg kell mondanunk, nem éppen sikertelenül. Kevés olyan orchidea

35

van, amelyet lehetőségeink mellett az ügyes kertészkedők nem tudnak virágzásra bírni. Legtöbb termesztett orchideánknak van egy többé-kevésbé határozottan elkülönülő pihenési időszaka. Ekkor a hajtásfejlődés lezárul és az élettevékenység minimálisra csökken. Emellett termesztünk olyan orchideákat is, melyek állandó, egyenletes fejlődést mutatnak az év folyamán; ezeknél nem tartunk nyugalmi időszakot, pl. Paphiopedilumok, Phalaenopsisok. Mi a pihenési időszakot legtöbb orchideánknál a téli hónapokban tartjuk. (A kivételekre a részletes részben fogunk az egyes fajok tárgyalásakor utalni.) Nézzük meg, hogyan is bánjunk orchideáinkkal az év folyamán. Január a pihenés időszaka. Termesztőberendezéseinkben a hőmérsékleti igény alsó határait tartsuk (meleg, mérsékelt és hideg részben). A kinti erős hideg miatt a fűtőberendezések okozta meleg erősen szárító hatású. Vigyázzunk arra, hogy orchideáink termesztési közege teljesen ki ne száradjon. Ez a gyökerek pusztulásához vezetne. Napos időben permetezhetünk. A termesztőedények között az asztalt és a környezetet (utakat, falakat) tartsuk nedvesen, így megakadályozhatjuk a kiszáradást. Enyhén nyirkosán teleltessük növényeinket. Árnyékolni ebben a hónapban nem kell. Februárban a napsütéses órák száma növekedik, a hónap vége felé már erősebb inszolációval (földfelszínre érkező napsugárzás) számolhatunk, ami esetleg gyenge árnyékolást tesz szükségessé. Februárban sok orchideának új hajtása fejlődik. Ezeknek óvatosan több permetet adunk, hogy a közeg nedvességtartalmát fokozatosan emeljük. A még nem hajtó növényeket ugyanúgy tovább pihentetjük. A fűtés szárító hatását most is ellensúlyozzuk. Márciusban az árnyékolás fontossá válik. A legtöbb növényen ekkor már növekszik az új hajtás. Ezek érzékenyebbek a napégésre és a száraz levegőben sem fejlődnek jól. Párásán, zártan tartsuk őket. A túlzott felmelegedést az árnyékoláson kívül, ha szükséges, levegőzéssel csökkentsük. Május, június, július a gyors fejlődés, növekedés időszaka. Az árnyékolás erősítésével védekezzünk a túlzott napfény és hőhatás ellen, gyakrabban — naponta négyszer, ötször is — permetezzünk az időjárásnak megfelelően. Az éjszakai és esetleges nappali lehűlésekre is ügyeljünk. Szükség esetén nyáron is fűtenünk kell.

36

Augusztusban az új hajtások általában befejezték növekedésüket. Megerősödésüket „edzéssel” segítjük elő. A napok is rövidebbek lesznek ebben a hónapban, az árnyékot ritkíthatjuk, és fokozatosan több levegőhöz szoktatjuk a növényeket. Szeptemberben az edzést folytatjuk, ritkítjuk szükség szerint az árnyékot és több levegőt adunk. Októberben az időjárásnak megfelelően már kevesebb levegőt adunk, ugyanakkor vigyázzunk az árnyékolás helyes mértékére; a déli órákban még erősebb napsütéssel számolhatunk. A délutáni permetezés időpontját mind korábbra kell tennünk, hogy a növények az éjszaka beállta előtt leszáradjanak. November és december fényben legszegényebb két hónapunk. Nem árnyékolunk, a növényeket fokozatosan szoktatjuk a pihenési időszakhoz. Mind kevesebb vizet kapjanak, a növények környezetét tartsuk inkább csak nedvesen. Phalaenopsisokat és Paphiopedilumokat az év egészében párásán tartjuk, úgyszintén a fiatal növényeket is. Szaporítás Az orchideákat, hasonlóan más növényekhez, kétféle módon szaporítjuk: ivarosan (generatíve) és ivartalanul (vegetatíve). Az orchideák mindkét szaporítási módja annyira eltér más növények szaporításától, hogy részletesebben foglalkozunk velük. Ivaros szaporítás. Az ivaros szaporítás a megtermékenyítéssel kezdődik. A megtermékenyítésre alkalmas partnereket (melyek megválasztási szempontjaival majd a nemesítést tárgyaló részben foglalkozunk), mesterségesen porozzuk meg. Általában egyik egyed pollenjét visszük át a másik egyed bibéjére és ezzel megteremtettük a megtermékenyítés feltételét. A magvak beérését a tok sárgulása, majd barnulása és felrepedése jelzi. Ajánlatos az érő magtokokat még felnyílás előtt leszedni. A magvakat úgy kell kiszednünk a magtokból, hogy minél kevesebb fertőzés érhesse azokat. A zárt magtokot belemártjuk 96%-os alkoholba, majd alkoholos vattával letörölt üveglapra helyezzük. Kezünket jodoforral (Iosan vagy Wescodyn 1%-os oldatában) fertőtlenítjük. Alkohollal lemosott szikével felnyitjuk a tokot és a benne levő magvakat kirázzuk, kiütögetjük az üveglapra. Az így nyert magvakat tiszta papírzacskóba gyűjtjük össze szike segítségével és a vetésig száraz, szobahőmérsékletű helyen tároljuk. A magvak

37

A Vanilla planifolia felvágott termése magvakkal (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

csírázóképességüket legfeljebb fél évig tartják meg. Hogy csírázóképesek-e magvaink, arról egyszerű nagyító segítségével is meggyőződhetünk. A csírázóképes mag közepén az embrió jól látható, a mag színe sárgás. A nem csírázó mag horpadt, az embrió nem látható benne, színe sötétebb. Az orchideafélék családja termi a növényvilágban a legkisebb méretű magvakat (microspermae). Különös tulajdonságuk, hogy ellentétben más növények magvaival, nincs táplálószövetük. A természetben érdekes módon csíráznak. Az orchideák gyökerei együtt élnek bizonyos szimbionta gombafajokkal. Ezt a kapcsolatot mikorrhiza-kapcsolatnak nevezzük. Főleg a Rizoctonia nembe tartoznak a szimbionta gombafajok, melyeknek hifái (gombafonalai) behatolnak a gyökerek sejtfalain a sejtekbe és azokat saját testüket alkotó szénhidrátokkal táplálják. A gombák a növénytől vitaminokat, ásványi sókat és egyéb, fejlődésükhöz szükséges anyagokat kapnak. A magvak csírázása sem megy végbe a szimbionta gombák közreműködése nélkül. A francia NOEL BERNARD volt az, aki a századfordulón tisztázta az orchideamagvak csírázási folyamatát. Ugyanazok a gombák, amelyek a gyökérrel szimbiózisban élnek, a mag csírázásakor a nedvességtől felpuhult maghéjon (testa) keresztül növesztik hifáikat az embrióba. így kapja meg a csírázó mag azokat a szükséges szénhidrátokat, melyek más növények magvainál a táplálószövetben vannak. Ezért volt sikertelen a múlt században sok orchideamagvetés. Később észrevették azt, hogy a növények

38

gyökereinek közelébe hullott magvak csíráznak. Ily módon történtek az első sikeres magvetések. Bernard felismerése alapján HANS BURGEFF volt az, aki kidolgozta a szimbionta gombatenyészetben való csíráztatás módszerét. Steril táptalajon izolálta a gyökér szimbionta gombáit és az így kapott gombatenyészetre vetette a szintén sterilizált magvakat. Burgeff munkája alapján több termesztő üzem dolgozott ezzel a módszerrel. Hátrányt jelentett sok esetben az, hogy ha túl virulens volt a gombatenyészet, akkor elnyomta a csírázó magvakat, ha pedig túl gyenge volt, nem volt elégséges a magvak csírázásához. 1922-ben KNUDSON Amerikában bizonyította be először, hogy a gomba kizárásával is lehet orchideamagvakat csíráztatni. Azokat a tápanyagokat — főleg szénhidrátokat —, melyeket a gombától kapott a csíranövény, mesterségesen adva táptalajból is felveheti. Azóta is ezzel a jól bevált módszerrel, közvetlenül steril táptalajra vetjük a magvakat. A módszert részletesen ismertetem. Először táptalajt készítünk. A táptalajfőzéshez receptek állnak rendelkezésünkre, melyekből néhányat közlök. Nagyon sok recept született és születik ma is, nagyjából ezek módosításából. Knudson C táptalaj Ca(NO3)24 H2O (NH4)2SO4 KH2PO4 MgSO47 H2O FeSO47 H2O MnSO47 H2O Sacharose Agar-agar Desztillált víz

1,000 g 0,500 g 0,250 g 0,250 g 0,025 g 0,0075 g 20,000 g 17,500 g 1 liter

Eg1 táptalaj (Burgefftől) Ca(NO3)24 H2O (NH4)2SO4 MgSO47 H2O KH2PO4 FeSO47 H2O K2HPO4 Sacharose Agar-agar Desztillált víz

1,000 g 0,250 g 0,250 g 0,250 g 0,025 g 0,250 g 20,000 g 12,000 g 1 liter

39

A Paphiopedilumok igénye eltér ettől, ezeket sikeresen vethetjük a következő táptalajra. P1 (Thomale-Detert) táptalaj

KNO3 (NH4)2SO4 MgSO7 H2O CaH2PO4H2O CaSO42 H2O FeSO47 H2O Sacharose Polyvitaminkoncentrát Pepton Agar-agar Desztillált víz

0,250 g 0,050 g 0,200 g 0,180 g 0,080 g 0,005 g 20,000 g 1,000 g 3,000 g 15,000 g 1 liter

A táptalajokhoz hormonanyagot is adunk. Jó eredménnyel használható az α-Naphtylecetsavból 1 mg/l, amit alkoholban oldunk. Kókusztej, halkivonat és egyéb természetes anyagok is szóba jöhetnek, mint fejlődést serkentő tényezők. A recept szerinti mennyiségeket lemérjük és lombikban melegítjük. A forrás pillanatában levesszük a tűzről (nem hagyjuk tovább forrni) és ellenőrizzük a táptalaj pH-ját. 5,0 és 5,2 között van az optimális pH érték. Ezután melegen kémcsövekbe vagy kis lombikokba töltjük. A kémcsöveket, ill. lombikokat előzőleg vattadugóval látjuk el és hőlégsterilizátorban 130—140 C°-on sterilizáljuk. Házilag sütőben is lehet. Az így előkészített üvegeket töltés után lezárjuk, s a dugót alufóliával borítjuk. Ezután autoklávba kerülnek, ahol 1 atm nyomáson (110—120 C°-on) 40 percig sterilizáljuk őket. Házilag a sterilizálást „kuktában” is meg lehet oldani. A sterilizálás után a kémcsöveket ferdén elfektetjük, hogy a bennük megdermedő agar-agaros táptalaj minél nagyobb felületet képezzen. Majd 22—25 C°-os helyiségben állni hagyjuk. Ez alatt az idő alatt, ha a sterilizálás nem volt elégséges, az esetleges gomba- és baktériumfertőzések láthatóvá válnak. (Ezt a várakozási időt inkubációs időnek nevezzük, tartama minimum 3 nap). Ha jól sterilizáltunk, ezen idő elteltével táptalajunk tiszta marad és kész a vetésre. A magvetést a mag sterilizálásával kezdjük. 10 g háztartási (friss!) klórmeszet 140 ml desztillált vízzel felöntünk és 20 perces állás után szűrőpapíron leszűrjük. A vetendő magmennyiséget kém-

40

Táptalajon csírázó Cattleya magvak (ELTE Növényélettani Intézet)

csőbe tesszük és 2/3-ig felöntjük a szűrt klórmészoldattal, majd ujjunkkal befogva a kémcső száját 15 percig rázzuk. Ezután óvatosan leöntjük a magvakról a fertőtlenítő oldatot és következhet a vetés. Ezt a műveletet már sterilizált (a légteret ultraviola lámpákkal, a felületeket jodofor oldatos lemosással) zárt térben vagy gőzáramban (gőzölgő fazék felett) végezzük. A légmozgás és a fertőzési lehetőségek minimálisra szorítása érdekében frissen vasalt köpenyt, lemosható papucsot vegyünk magunkra és orrunkat, szájunkat tiszta vasalt kendővel kössük be. A táptalajos kémcsövekből kiszedjük a dugót, a kémcső száját többször Bunsen-láng vagy spirituszégő lángja felett elhúzzuk, majd a láng felett átforrósított csipesszel vagy nyeles — a végén karikára görbített — platinakaccsal kiszedünk a nedves magmasszából 1—2 mm3-t, melyet azután a ferde agarfelületen szétkenünk. A művelet után a kémcső száját áthúzzuk a lángon, majd a vattadugót alufólia kupakjánál fogva szintén a láng felett gyengén megpörköljük és lezárjuk a kémcsövet. Kisméretű lombikokba ugyanilyen módon történik a vetés. Vetés után a kémcsövekre címkét ragasztunk, melyen szerepel a dátum, a táptalaj nevének rövidítése és hogy milyen keresztezésből származik a mag. A keresztezés helyett számot vagy betűjelzést írhatunk, amit törzskönyvben vezethetünk. A címkézett kémcsöveket 22— 25 C°-os üvegházban, izolált térben ferdén elfektetjük. A csírázási idő nemenként változó; Cattleyák és hibridjeik általában 2—3 hét,

41

Áttűzdelés a steril labor oltószekrényében az ELTE Növényélettani Intézetében

Tejesüvegben, táptalajon nevelt Cymbidium magoncok tűzdelés előtt (ELTE Növényélettani Intézet)

Paphiopedilumok 6—8, Phalaenopsisok már 1—2 hét alatt csíráznak. A csírázó magvakból először kb. 1 mm nagyságú zöldes golyócska fejlődik, tetején kis csúcs, oldalán pedig körben hajszálvékony szőrképletek (rhizoidok) fejlődnek.

42

Ez a képlet a protokorm. Ebből fejlődik azután a hajtás, majd a gyökér. A magvetés, ha jól csírázik, hamar sűrű lesz. A növényeket ritkítani, tűzdelni kell. A tűzdelés úgy történik, hogy lehetőleg még protokorm stádiumban (de lehet később is) ugyancsak sterilen a kémcsőből kivesszük csipesszel a protokorm tömeget és ritkítva elhelyezzük a másik kémcsőbe vagy nagyobb üvegedénybe, egy kissé a táptalajba nyomva. Többszöri tűzdelés után, amikor a növények 2—3 cm nagyságot értek el, a steril kultúrából az üvegház légterébe kerülnek. Ebben az állapotban a legérzékenyeb-

Steril táptalajon, üvegekben nevelkednek a Sasad Mgtsz orchideamagoncai az ELTE Növényélettani Intézetében

43

bek a növények mindennemű fertőzésre. Ezért jodoforban (losan, Wescodyne) vagy orthocidban fertőtlenített edényekbe, műanyagtálakba vagy cseréptálkákba, perlit és sphangnum vagy tőzeg és perlit (vagy tiszta sphagnum) keverékbe tűzdeljük a steril kultúrából csipesszel kivett növényeket, melyeket tűzdelés előtt 2‰-es orthocidos oldatban fürdetünk meg. A tűzdelésre használt közeget is 2‰-es orthocid oldattal öntözzük meg. Egyéb fertőtlenítőket is használhatunk. Jó eredménnyel használják külföldön a Sulfachint és Chinosolt. Az így kitűzdelt anyagot párásán, zártan, 22 C° körüli melegen tartjuk. A fertőtlenítő oldatos permetezést kéthetenként megismételjük. Ahogy nőnek a növények, ritkítjuk őket. Önállóan a növények akkor kerülhetnek cserépbe, amikor elérték azt a nagyságot, hogy 5 cm átmérőjű cserépbe kerülhetnek. Ilyenkor már a gyökér is olyan fejlett, hogy továbbra is tálban tartva összegubancolódna a többi gyökérrel. A továbbiakban évenkénti, majd kétévenkénti átültetéssel érnek el növényeink a virágzóképes korig. A magvetéstől számítva Cattleyák 6 év, Paphiopedilumok 6—7 év, Cymbidiumok 6, Phalaenopsis és Dendrobiumok 3 év elteltével virágoznak. Vegetatív szaporítás. A vegetatív vagy ivartalan szaporítás során növényrészeket választunk le az anyanövényről, melyek a továbbiakban önálló növényegyedekké válhatnak. A legtöbb orchidea vegetatív úton is szaporítható. A leválasztandó növényrészek lehetnek szárgumók (pl. Cattleyák, Cymbidiumok) vagy sarjak (pl. Paphiopedilumok), melyeket az anyanövényről leszedve állandóan nevelünk tovább virágzó egyeddé. Dendrobiumok szárgumói feldarabolva hoznak sarjakat, a Phalaenopsis virágzatában gyakran fejlődnek kis növények, amelyeket leválasztva szaporításra felhasználunk. Vannak a meleg égövi orchideák között olyanok, melyek természetes előfordulási helyükön is könnyen szaporodnak „vegetatíve” — pl. gyorsabb tempóban, nagy mennyiségű sarjat vagy szárgumót képeznek —, kolóniát alkotnak. Ezeket körülményeink között is könnyebben szaporíthatjuk, mint a természetszerűleg is kevesebb sarjat fejlesztő fajokat. A vegetatív szaporításnál a leválasztott növényrészeket regenerálhatjuk egész növénnyé. A regeneráció folyamán gyors hajtás- és gyökérfejlesztéssel igyekszünk a szaporítóképletekből virágzóképes növényeket nevelni. Ehhez általában melegebben, párásabban, zártabban tartjuk a növényrészeket a fiatal magoncok- hoz hasonlóan.

44

Az orchideák vegetatív szaporításának új módja a meriklonozás, melyet G. MOREL a versailles-i növényélettani intézetben dolgozott ki. 15 évvel ezelőtt vírusmentes Cymbidiumokat akart előállítani táptalajon, kipreparált tenyészőcsúcsokból. Ennek során rájött a következőkben ismertetett vegetatív szaporítási lehetőségre, melyet elsőként a Párizs melletti Lecoufle orchideatermesztő üzem hasznosított. 1965-ben szerepel először katalógusukban meriklonozásból származó növény. Miben áll e szaporítási mód jelentősége? Az ivaros szaporításnál az egy magtokból származó hibridegyedek összességét populációnak nevezzük, melyben az egyes utódok nem egyforma tulajdonságúak; bennük az öröklött tulajdonságok az öröklődési (mendeli) törvényeknek megfelelően hasadnak. Sem virágszínben, sem virágzási időpontban vagy egyéb tulajdonságban nem kapunk azonos növényeket ily módon. A vegetatív (ivartalan) szaporításnál az egy egyedről szaporított növények összessége a klón (magát a folyamatot klónozásnak is nevezzük), melyben az egyes utódok minden tulajdonságukban megegyeznek az anyanövénnyel. Az orchideák keresztezésével új, értékes fajtákat állítottak és állítanak ma is elő, melyek tulajdonságaikat „fajtaazonosan” csak vegetatív úton szaporítva tartják meg. Sarjak és szárgumók leválasztásával ez a szaporítási folyamat aránylag lassú és az így nyert klón- anyag viszonylag kevés. A meriklonozással egy értékes egyedet aránylag rövid idő alatt nagy tömegben lehet ivartalanul szaporítani. Nem minden orchideát sikerült eddig meriklonozni. A monopodiális növekedésű fajok meriklonozása nehezebb, mint a szimpodiálisoké. Paphiopedilumot még nem sikerült meriklonozni. Meriklonozáshoz kiinduló anyagot fiatal hajtások adnak. Ezek levélhónaljaiban fejlődő rügyekből preparáljuk ki a merisztémát (tenyészőcsúcsot) az azt körülvevő néhány levélkezdeménnyel. A steril körülmények között kipreparált néhány milliméter nagyságú növényrészt táptalajra tesszük. A preparátum a táptalajon 2—3 hónap alatt protokormot fejleszt, mely hasonló a magvetésből származó csíranövényke protokormjához. Ha ezt a protokormot elvágjuk két- vagy háromfelé, az így kapott részek újból táptalajra helyezve, teljes protokormmá regenerálódnak két-három hét alatt. A folyamatot ismételve egy év alatt többszázezer protokormhoz jutunk, melyek — ha nem osztjuk őket tovább — gyökeret és hajtást fejlesztenek. A protokormok hajlamosak kis sarjprotokormok fejlesztésére is, ezek leválasztva ugyancsak eredeti nagyságú protokormokká nőnek.

45

Meriklonozott anyag rotorban, folyékony táptalajon (ELTE Növényélettani Intézet)

A továbbiakban a differenciálódott protokormokat úgy kezeljük, mint a magoncokat. Cymbidiumok meriklonozása a legegyszerűbb, Cattleyáké már nehezebb, mert szövetükben gyorsan oxidálódó anyagok vannak. A friss preparátumok szilárd táptalajon levegővel érintkezve oxidációs folyamatok áldozatává válnának, ezért folyékony táptalajba tesszük őket. A folyékony táptalajt (kémcsőben) rotorban mozgatjuk. így a folyadék bizonyos mértékű átszellőzése is lehetővé válik (nem fullad meg a preparátum) és gátoljuk a polarizálódás megakadályozásával a gyökér és hajtás kifejlődését. Ezzel automatikusan több sarj- protokorm kifejlődését is indukáljuk, melyek leválva az anya- protokromról minden kézi beleavatkozás nélkül gyarapítják a protokormtömeget. A Cymbidiumok és más orchideák preparátumai is nevelhetők természetesen folyékony táptalajon is. A Cymbidiumokat Knudson-C vagy Knop táptalajon, Cattleyákat és más orchideákat a differenciáltabb igényeket is kielégítő Murashige—Skoog, Fehland vagy Morei-féle táptalajokon neveljük.

46

Orchideák üzemi termesztése A vágottvirág-termesztés fejlődését kiváltó fokozott igények megteremtették az üzemi orchideatermesztést is. Nehéz volt ezeket a növényeket termesztésbe vonni más vágott virágokhoz képest. Hogy miért, azt az előző fejezetekből láttuk. Emberöltők fáradságos, leleményes alkotó munkája nyomán világviszonylatban ma ott tartunk, hogy az orchidea-termesztő üzemek ontják a választékos, vágott virágot. Hazánkban is nő a vágott orchidea iránti érdeklődés, mely már üzemi berendezést és méreteket tesz szükségessé. A dísznövénytermesztés üzemi szempontjaiból kiindulva három kérdésre — hol, mit, hogyan — próbálunk válaszolni. Viszonyaink között a termesztés helye a növényház. Számtalan szerkezettípus alkalmas orchidea termesztésre, ha a következő feltételeknek megfelel. Egy helyen többféle orchideát termesztve, az egyes házak vagy házrészek elválaszthatók legyenek. A légtér a termesztendő orchideafélék maximális magasságához igazodjék (az üvegház szélső asztalánál is). Például Phalaenopsis virágzatnál 1,20—l,50m-re is kell számítani. Az üvegházak szigetelése kifogástalan legyen. Feltétlenül a külső árnyékolási lehetőséget válasszuk. Ha az árnyékoló nem közvetlenül az üvegre fekszik, hanem valamivel fölötte helyezkedik el, az üveg és árnyékoló kö-

Léckosárban nevelt Cattleya hibridek a Sasad Mgtsz-ben

47

Virágzó Cattleya labiata autumnalisok cserépben a Sasad Mgtsz-ben

zötti légtér szigetelő hatású, ami nagyban mérsékeli a nyári sugárzás okozta túlzott felmelegedést. Alacsony légterű házaknál — melyekben pl. a fiatal növényeket neveljük — fokozottan kell vigyázni a külső lehűlésre és túlzott felmelegedésre. Érdemes dupla üveget vagy belső fóliaszigetelést alkalmazni. Legjobb az olaj- és gázfűtés; a koksz- és szénfűtés hátránya, hogy nem képes a külső hőmérséklet-változásokat gyorsan követni. A fűtőcsöveket a növényasztalok alá kell helyezni, így biztosítható a talpmeleg. Az egyes házak, sőt asztalok fűtése is szabályozható legyen. A fűtést 45 C fokos hőlépcsőre tervezzük. Melyek az üzemi termesztésre alkalmas orchideák? Ennek megállapítására a hazai virágpiac igénye a mérvadó. Hazánkban az „orchidea”-fogalom még mindig leginkább a Cattleyákhoz kötött. Ezért termesztésükben nekik kell dominálniuk. Arányosan kisebb mennyiségben következnek a Paphiopedilumok, Cymbidiumok és Phalaenopsisok. A Cattleyák a virág színe, formája, mérete és tartóssága miatt legkedveltebb orchideafélék. Szimpodiálisan növő, szárgumót képező fajok, melyek egy évben általában egy hajtást fejlesztenek és ez virággal tetőz. Télen viszonylag nyugalmi állapotban tartjuk őket, 16 C°-on. A tiszta fajok, mint pl. a Cattleya labiata autumnalis esetében a nyugalmi időszak élesebb lehet, 13—15 C°ra is csökkenthetjük a hőmérsékletet, Ezt a fajt még mindig megtaláljuk a vágottvirág-termesztésben,

48

különben főleg intergenerikus és fajhibridekkel foglalkoznak (Brassó-, Laeliocattleyák). Termeszthetők cserépben vagy kosárban. Kísérleteznek egy másik nevelési móddal is, — az asztalra kiültetéssel. A Paphiopedilumok vagy vénuszpapucsok igen tartós, kisebb méretű vágott virágot adnak. Mérsékeltházi és melegházi fajait termesztjük. A melegháziak közül a leggyakrabban termesztett, olcsó, vadon begyűjtött importáru a Paphiopedilum callosum, a mérsékeltháziak általában összetett fajhibridek. A kerek, nagy virágú és élénk színű, hosszú szárú fajták keresettek. A Paphiopedilumok egész éven át egyenletes hőmérsékletet, nedvességet kívánnak. Párásán, árnyékoltan, egyenletesen nyirkosán tartjuk őket. Nyáron kis légterű házban hátrányos lehet a túlzott felmelegedés, amit az üveg felett elhelyezett árnyékolóval, esetleg az üvegház alsó északi szellőzésével mérsékelhetünk. Termeszthetjük cserépben, de sok helyen asztalra, rácsszerkezetre kiültetve is kitűnő eredményt értek el. Ez jobban megfelel a nagyüzemi termesztés lehetőségeinek is, nem kell egyedenként kezelni a növényeket, az ültetés is egyszerűbb. A Cymbidiumok termesztése az utóbbi két évtizedben nagyot fejlődött világszerte. Az eredeti fajokat felülmúló, szép hibridek tömege áll ma a termesztők rendelkezésére tiszta színekkel zárt vi-

Kiültetve nevelt Paphiopedilum catiosumok a Sasad Mgtsz-ben

49

rágformákkal. A nemesítők egyik célkitűzése,hogy a növények korán virágozzanak. A Cymbidiumok szimpodiálisan növő, szárgumót fejlesztő fajok. Rendkívül tartós virágzatuk a szárgumó mellett fejlődik. Legtöbbjük ősztől késő tavaszig virágzik. Erős lombot fejlesztenek, aránylag nagy a térigényük. Nagy cserepekben, drótkosárban vagy műanyag kosárban termesztjük őket, valamivel kötöttebb közegben, mint a Cattleyákat. Újabban egyes üzemek asztalra vagy magasított padágyakra kiültetve nevelik a Cymbidiumokat. A Phalaenopsisok monopodiálisan növő, melegigényes, folytonos vegetációban levő epifiták. Fürtös virágzatukból készül a legszebb menyasszonyi csokor. A tartós virágzatok egész éven át fejlődnek. Termeszthetők cserépben, de több üzemben asztalon, laza közegbe kiültetve nevelik. Zártan, árnyékoltan, magas páratartalommal, melegen neveljük őket (20—22 C° a hőmérsékleti minimum). Hosszú, merev gyökereket fejlesztenek, melyek — ha az asztal rácsos szerkezetű — az asztal alá nőnek, s ha ott párás, meleg környezetet találnak, szépen fejlődnek. A nemesítés a P. amabilisból, P. schilleriana és P. stuartianaból indult ki. Főleg a tiszta fehér és a tiszta rózsaszín, nagy virágú, tömött fürtű fajták a keresettek. Nyugati országokban üzemi méretekben jelentős a Dendrobium phalaenopsis, ill. hibridjei, a Vanda hibridek, az Odontoglossum grande, O. crispum fajták és az intergenerikus Odontioda hibridek termesztése is.

Orchideák otthonunkban A növénykedvelők táborában többféle orchideakedvelőt találunk. Kevés közülük az, aki a növényekkel mint kertész, főfoglalkozása keretében foglalkozhat, a legtöbbnek hobby- jává vált a természet e csodáinak nevelése, megfigyelése, a velük való törődés. Aki orchideákat gondoz, természetbúvárrá is válik. E növények megfigyelése során felfedezésekhez jut, összefüggéseket lát meg, az élet lüktetésének törvényeit ismeri fel. A tőlünk távoli trópusok életét idéző orchideák, az őket ismerő, a „nyelvükön beszélő” embert csodálatos esztétikai élményben részesítik; gyönyörű virággal ajándékozzák meg. Nemcsak passzív csodálói, szemlélői vagyunk e birodalomnak. Az ember mint alkotó lény is érvényesülhet növényeivel tartott kapcsolatában.

50

Gördíthető növényvitrin trópusi növényekkel Kablay István budapesti lakásában

A cél az — úgy kezelni orchideáinkat, hogy azok jól érezzék magukat nálunk. De ez még nem elég az alkotó embernek. A növényeket formálni akarja és fejlődésüket saját szempontjai szerint irányítani. És mindezek után eljutottunk oda, hogy kedvenceinket tökéletesítjük; a nemesítés módszereivel céljainknak megfelelő új fajtákat állítunk elő. Megvalósítható-e mindez otthonunkban? Most azok válaszolhatnának igennel, akik mindezeket már évek vagy évtizedek óta gyakorolják — nemcsak külföldiek, hanem hazai orchideakedvelők is. Nézzük meg először: hol is tarthatunk otthonunkban orchideákat? A kezdők és kispénzűek az akváriumból átalakított terráriumot használhatják célszerűen orchideák nevelésére. Egy üres, nagyobb akvárium, ha nem is nagy, de zárt teret ad, melyben a fény, hőmérséklet és páraviszonyok bizonyos mértékig szabályozhatók.

51

Bérház folyosóján elhelyezett fűthető növényvitrin orchideákkal (Kablay István gyűjteménye)

A terrárium alsó részét úgy képezzük ki, hogy nagy vízpárologtató felülete legyen. Főleg moha jó erre a célra, esetleg kis fóliateknővel biztosított szabad vízfelületet is kialakíthatunk. Fűtésre a terrárium alsó részébe akváriumi fűtőberendezést vagy csőellenállást vezethetünk be. A szellőzést a felső fedőlappal szabályozzuk, de jobb lesz a szellőzés akkor, ha a terrárium oldalfalának alsó részén réseket vágunk az üvegbe, így az alulról beszívódó levegő felül távozhat. Sokoldalúbb igényeket elégítenek ki a növényvitrinek.

52

Ezek a lakásban az ablak közelében, vagy az ablak előtt elhelyezett üvegfalú szekrények. Az egyik üvegfal nyitható vagy tolóajtóval csúsztatható. Ilyen vitrin házilag is készíthető. Méretei a helyiség méreteihez alkalmazkodjanak. A vitrin alsó részébe helyezzük el a fűtőellenállást (lehet félig az alsó párologtató közegbe ágyazva is, vagy közvetlenül felette vagy alatta). Az alsó részt célszerű úgy kiképezni, hogy egy lapos víztároló teknőt építünk be, melynek vize párologva a vitrin légterébe kerül. Az öntözéskor felesleges víz ugyancsak ide folyhat vissza. A teknő és a vitrin légtere közé helyezzünk rácsot vagy átlyuggatott lemezt. Legjobb, ha a teknő feletti párás levegő a rácsozaton keresztül a vitrinbe felszállva annak felső oldalán távozik. Feltétlenül gondolnunk kell a pótmegvilágításra, melyet a vitrin felső terében, esetleg az oldalélekben helyezünk el. A kezelési munkákat a vitrinajtón keresztül végezzük. A vitrin — magassága szerint — esetleg lehetőséget nyújthat epifita törzs beállítására. Az orchideáknak megfelelő mikroklíma kialakításához egy-két futónövényt is ültethetünk. Tág tere nyílik minden orchideakedvelőnek arra, hogy növényvitrinjét esztétikai élményt nyújtó tenyészhellyé varázsolja. Az ablakkert főleg a nyugati országokban terjedt el. Nemrég nálunk is jelent meg könyv róluk, elrendezésükről, építésükről, növényeikről (Nagy B.—Szabadi G.—Szörényi B.: Ablakkert, Bp. 1971.) Itt az ablaknyílás dupla üvegfala közötti mélyebb térségben helyezik el a növényeket.

Erkélyre néző virágablak orchideákkal Jántai Árpád budapesti lakásában

53

Dr. Makara György gazdag orchideagyűjteményét budapesti kertjében, üvegházában neveli

A szellőzés és kezelés a szoba felé eső részen lehetséges. Orchideák nevelésére az ablakkert ugyanúgy megfelel, mint a növényvitrin. Előnye, hogy több természetes fényt kap, mint a szoba térségében elhelyezett vitrin. Fűtése, világítása a vitrinhez hasonlóan megoldható.

A Stanhopeákat nyáron félárnyékban, fák közé akasztják a Fővárosi Állat- és Növénykertben

54

Léckosár aljából lefelé nő a Stanhopeák virágzata (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

Balkonos, teraszos, udvaros vagy kertes háznál a házon kívül is kialakíthatunk orchideák nevelésére megfelelő helyet. A balkont üveggel elzárhatjuk a külvilág felé, a teraszt üvegfallal lehet körülvenni és fedni. Az udvaron a ház falához ferde tetővel kis üvegházat illeszthetünk és ugyancsak építhetünk az épülettől függetlenül is kis üvegházat. Vannak orchideák, melyek nyáron szabadban nevelhetők, fák félárnyékában, falra vagy fára akasztva. Ezek télen a szobában vagy előszobában is „áttelelnek” vitrin nélkül. Ilyenek pl. a Stanhopeák, Cymbidium aloifolium, Coelogyne massangeana stb. Sokan az egyszerűbben kezelhető orchideák szépségein felbuzdulva váltak szenvedélyes orchideagyűjtőkké.

55

Orchidea-nemesítés A növénytermesztés legizgalmasabb, legszebb területe a nemesítés. Az öröklődés törvényszerűségeinek felismerésével az ember tág lehetőségek birtokába jutott. Ami változás a természetben évszázadok, évezredek alatt játszódott le természetes kereszteződés útján, azt az ember néhány év alatt rekonstruálni tudja. Szempontjainak megfelelően a kombinációs nemesítés módszerével új nemeket, fajtákat képes előállítani. Mi ennek a lényege? A növények öröklött tulajdonságai lokalizáltak a sejtek kromoszómaállományában levő génekben. Egy növény testét alkotó összes sejt ugyanazzal a génállománnyal rendelkezik. (Ezért lehetséges pl., hogy a növényekből kipreparált szövetrész „kultúrában” tartva önálló, a kiindulási anyaggal azonos, teljes növénnyé nevelhető.) Ha két növényt keresztezünk egymással, az utódok génállományában változás jön létre. A változások a mendeli öröklődési törvényeknek megfelelően jelentkeznek; egy részük az apa, ill. anyanövény tulajdonságait viszi tovább, míg egy bizonyos hányadukban a két növény tulajdonságai keveredve jelentkeznek. Ez már újdonság, ez a nemesítés eredménye! A növényeknek vannak olyan tulajdonságaik is, melyek jobban, „átütőbben” öröklődnek — dominánsak —, míg mások a keresztezés során elsőnek nem mutatkoznak, „recesszívek”. Domináns tulajdonság pl. a Brassocattleyáknál a Brassavola partner ajkának finom csipkézettsége, mely minden Brassocattleya hibridnél feltűnik. Az orchideák nemesítésének története során, a keresztezések eredményeinek vizsgálatából rengeteg tapasztalat áll a nemesítő rendelkezésére. A keresztezésre szánt partnerek kiválasztásánál tapasztalatok alapján következtetni lehet arra, hogy bizonyos tulajdonságok milyen valószínűség szerint öröklődnek az utódokban. Vannak nemek, fajok vagy fajták, melyek nehezen vagy nem keresztezhetők egymással sikeresen. Ezt általában a kromoszómaszámbeli differencia okozza, ezért keresztezés előtt érdemes a partnerek kromoszómaszámát megvizsgálni. Nemek közötti sikeres keresztezések szorosabb rokonságra utalnak, amit sokszor a növényrendszertan késve igazol csak, pl. a nemek összevonásával. Az orchideát termesztő üzemek többsége nemesítéssel is foglalkozik. A nemesítés alapos, lelkiismeretes, céltudatos munkát kívánó feladat. A nemesítőnek tudnia kell, hogy milyen partnereket milyen céllal keresztez. Maga előtt kell látnia munkája

56

kezdetén a keresztezés eredményét is. Kárbaveszett idő és fáradság a játékképpen, céltalanul végzett keresztezés. Csak kitűnő anyagot érdemes keresztezésre felhasználni, így nagy valószínűséggel az utódoktól is kiváló minőséget várhatunk. Az orchidea-nemesítés Angliában kezdődött. 1856-ban virágzott az első orchideahibrid Veitch kertészetében. Azóta több tízezer újdonság látott napvilágot és a nemesítési kedv a mai napig sem hagyott alább, sőt fokozódik. Az orchideát termesztő kertészetek száma nőtt és ezek nagy része nemesítéssel is foglalkozik. Főleg hibrid anyaggal dolgoznak. Üzemi szempontok, a vágott virágot vásárló közönség változó igénye — no és az egyéni alkotó kedv inspirálják a nemesítőt. Sokan csak próbálkoznak, számukra a „nemesítés” lutri. Az így születő hibridek értékesebbek lennének, ha a keresztezés céltudatos, alapos tudományos munka eredménye lenne. A rengeteg hibrid áttekintése, rendszerbe foglalása majdnem lehetetlen. Kezdetben a SANDER-féle jegyzékben regisztrálták a hibrideket, de a háborúk és az újdonságok özöne lehetetlenné tették a további nyilvántartást. Az angol „Royal Horticultural Society” mint nemzetközi újdonságokat nyilvántartó szervhez a hibrideknek csak egy részét jelentik be. Ennek ellenére például az

A populáció változékonysága a nemesítő számára válogatási lehetőséget biztosít. Különböző Cattleya labiata autumnalis virágok a Sasad Mgtsz állományából

57

A modern vénuszpapucs-hibridek jellegzetes típusa a Signet (Fővárosi Állat- és Növénykert)

1969—70-es árjegyzéki évben több mint 1500 orchideaújdonságot vettek nyilvántartásba. Legtöbbjük ma nem Európában, hanem a trópusi és szubtrópusi területeken termesztő üzemekben születik, ott, ahol a nemesítési folyamatot külső tényezők is elősegítik és gyorsítják. Az orchideáknál az utóbbi években a fajta és fajhibridek mellett gyakoriak a nemek közötti ún. intergenerikus hibridek is. Az elmúlt két év alatt 21 új, nemek közötti vagy több nem közötti hibridet jelentettek be. Ezeknek az intergenerikus hibridek létrehozásának fő célja az élénkebb színek, tartósabb virág, a virágzási időpont megváltoztatása és időzített kultúrára való alkalmasság. Két vagy három nem közötti hibrid neve a szülők nevét egymás után tartalmazza (pl. a Brassavola, Laelia és Cattleya nemek közötti hibrid neve Brassolaeliocattleya), ha ennél

58

több nem keresztezéséből származik a hibrid, új nevet kap „ara” végződéssel. (Pl. a Cattleya, Laelia, Brassavola és Sophronitis genusok közötti hibrid neve Potinara). Az újdonságok kétharmada a Cattleya csoporthoz tartozik. Leggyakoribb hibridek sorrendben a Laeliocattleya (LC.), Brassolaeliocattleya (BLC.), Cattleya (C.), Sophrolaeliocatt- leya (SLC.), Potinara (Brassosophrolaeliocattleya) (Pót.), Brassocattleya (BC.), Epicattleya (EC.) és Epilaelia (EL.). A Brassavola nemtől a hibridek szeldelt ajakot és pasztell színeket kapnak, a Laeliától a virág tartóssága nő, a Sophronitis és Epidendrum nemtől pedig élénk, tiszta piros színt kapnak a hibridek, hogy csak a fő tulajdonságokat említsük. Kék Cattleya hibrideket is sikerült már előállítani, habár a virágok színe elég labilis, sokszor külső tényezőktől függő tulajdonság. Cymbidiumból 1969—70-ben közel 400 új hibridet tartottak nyilván. A keresztezések 40%-a a Minicymbidium-csoportba tartozik. A nemesítés célkitűzései: tiszta pasztell színek esetleges színkontraszttal; nagy, tartós, erős szárú virágok és a virágzási idő széthúzása. Paphiopedilumok főleg az európai és észak-amerikai nemesitők kedvencei. Az utóbbi két évben 200 új hibridet jelentettek be. A nemesítésben az élénk színek, hosszú szár mellett az eddigi divatos kerek, zárt virágformát az eredeti, bizarr Paphiopedilum virágaikat kezdi felváltani. Mind gyakrabban nyúlnak vissza eredeti fajokhoz. Mint keresztezési partnert gyakran használják a P. rothschildianumot, P. haynaldianumot és P. glaucophyllumot. Az utóbbi kettő a divatossá váló több virágos Paphiopedilumok jó partnere.

A Phalaenopsis amabilis nemesítésének egyik jelentős eredménye a Grace Palme hibrid nagy, zárt formájú virágja (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

59

Phalaenopsisok nemesítése terén is kiváló eredmények születtek. Az utóbbi két év 300 bejelentett új hibridje is mutatja, hogy a nemesítőket élénken foglalkoztatja ez a finom, kecses és a nemesítési munkában gyorsabban gyümölcsöző nem (rövidebb a felnevelési idő). A fehér és tiszta rózsaszín, nagy virágú fajták mellett újabban a Phal. lindenii bekeresztezéséből származó pirosbordó csíkos nagy virágú fajták jelentek meg a hibridkollekcióban. Dendrobiumok nemesítése főleg Hawaiban és Délkelet-Ázsiában folyik. Legnagyobb jelentőségűek a Dendrobium és Phalaenopsis hibridek. A Phalaenopsisokkal rokon Vanda-csoportban sok intergenerikus hibrid született az utóbbi időben az Arachnis, Aerangis, Aerides, Ascocentrum, Ascoglossum, Doritis, Euanthe, Neofinetia, Phalaenopsis, Renanthera, Rhynchostylis, Trichoglottis, Vanda és Vandopsis nemek keresztezéséből. A Phalaenopsis virágzási idejének meghosszabbítására pl. a Doritis genusz bekeresztezésével jó eredményt értek el. Főleg Ázsiában divatosak az Ascocentrum hibridek. Széles színskálával, a színek élénkségével érdekes hatású újdonságokat hoztak létre. Az újdonságok között ebben a csoportban a Vanda és intergenerikus hibridjei dominálnak. Az Odontoglossum, Oncidium, Miltonia és rokonaik csoportjában is számos hibrid, köztük több intergenerikus hibrid született. Csak egy párat említünk belőlük: Odontoglossum × Cochlioda = Odontioda, Odontoglossum × Oncidium = Odontocidium és egy hármas hibrid: Odontoglossum × Cochlioda × Miltonia = Vuylstekeara.

Az orchidea betegségei, kártevői Betegségek ellen az ember elsősorban egészséges életmóddal és jó kondícióval védekezik. A legyengült szervezet fogékonyabb a betegségekre. Ez a helyzet a növényvilágban és azon belül az orchideáink esetében is. Ha növényeink életfeltételeit optimálisan biztosítjuk, nem sok betegséggel és kártevővel lesz dolgunk. Fertőzésekkel azonban számolhatunk, ezért jó, ha ismerjük azokat a főbb kártevőket és kórokozókat, amelyek kártétele ellen védekeznünk kell. Minden védekezést megelőző tevékenységünk növényeink rendszeres, figyelmes felülvizsgálata legyen.

60

A védekezés célszerűen preventív (megelőző), ami azt jelenti, hogy nem várjuk meg a kártevők és kórokozók elszaporodását, hanem megakadályozzuk azok elterjedését. Természetesen előfordulhat, hogy ennek ellenére valamely kórokozó vagy kártevő meglepi állományunkat, — ekkor terápikusan (gyógyítóan) védekezünk, ami néha a fertőzött növényrészek eltávolítását és gyakoribb vegyszeres védekezést jelent. Az alábbiakban ajánlott növényvédő szerek közül több erős méreg, azért szobai növényvitrinben, terrénumokban nem szabad ezeket alkalmazni. (Pl. a Foszfotion, Diazion — Phenkapton WP). Felhívnám ezért a figyelmet egy-két, emberre ártalmatlan rovarölő növényvédő szerre, melyek nem mély- hatásúak ugyan és hatásuk sem tartós, gyakoribb alkalmazásukkal viszont „tisztán” tartható orchideaállományunk még a pajzstetvektől is. Rovarölő szerként régen jó eredménnyel használták a Pyrethrumot, „a rovarport”. A Pyrethrum-készítmények gyors rovarölő hatásúak és emberre teljesen ártalmatlanok. Sajnos hazánkban még csak ritkán kaphatók. A Quassia-forgács is hasonló hatású, ugyancsak emberre ártalmatlan növényvédő szer. Baktériumos és gombás betegségek Pitiumos feketerothadás (Pythium ultimum, P. debaryanum és más Pythium fajok) magoncokon gyakran okoznak gyors „palántadőlést”, melyet a növények fekete elszíneződése kísér. Rendkívül gyorsan terjedő betegségek a zárt, párás, meleg helyen tartott magtálakban. A spórák vízzel terjednek. Védekezés: Orthocid vagy Ortho-Phaltan 0,2%-os oldatával öntözzük be tűzdeléseinket kéthetenként. Fertőtlenített közegbe és tálakba tűzdeljünk és a környezetet is fertőtlenítsük. A glöosporiumos és kolletotrihumos levélfoltosságot több Gloesporium és Colletotrichum faj idézi elő. A leveleken, de olykor a szárgumókon is kerek vagy szabálytalan alakú besüllyedt, néhány mm nagyságú barna folt jelenik meg, ezek később a 2 cm átmérőt is elérhetik vagy összefolyva még nagyobbak lehetnek. Erős kártétel esetén az egész levéllemez fertőződik és a levél lehullik. A foltok közepén kis, kerek, koncentrikus körökben elhelyezkedő spóratelepek fejlődnek, bennük narancssárgás, nyálkás spóratömeggel. Védekezés: permetezés 0,2%-os Orthocid, 0,2%-os Dithane M-45 vagy 0,2%-os Zineb oldatával.

61

A virágokon a szürke penész (Botrytis cinerea) okozhat 1-2 mm nagyságú feketés foltokat. Védekezés: a virágzáskor vigyázzunk arra, hogy a virágok ne perzselődjenek meg. Megfelelő szellőzöttségű térben álljanak virágzó orchideáink. Állati kártevők Takácsatkák (Tetranychus fajok). A puhább levélzetű orchideák (Dendrobium, Paphiopedilum, Phalaenopsis) leveleit szívják. Szívásuk következtében a levél szürkés-sárgás színű lesz, majd elszárad. A takácsatkák gyors elszaporodását a megfelelő páratartalom hiánya okozza legtöbbször. Védekezés: Atkaölő szerek közül a Diazinon-Phenkapton WP (0,25%) és Tedion V-18 (0,2%) alkalmazhatók, kéthetes időközökben permetezzünk ezekkel. Egyéb atkák (Hemitarsonemus fajok; Tenuipalpus fajok; Brevipalpus fajok). A fiatal hajtásokon és virágkezdeményeken szívogatnak, ezért korcs, deformált hajtások, ill. virágzatok fejlődnek. Főleg Paphiopedilumokon károsítanak ezek a 0,3 mm nagyságú atkák. Védekezés: Diazinon-Phenkapton WP 0,25%-os és Kelthane 0,2%-os oldatával permetezzünk kéthetenként. Gyökératkák (Rhizoglyphus fajok) általában csak másodlagos kártevőként fordulnak elő rothadó gyökereken. Védekezés: ha fellépnek, 0,3%-os Phenkaptonos beöntözéssel kipusztít- hatók. Tripszek közül több faj szívogatja a bimbókat és rügyeket, melyek megbámulnák és zárva maradnak vagy deformálódnak. A levelek ezüstfehéres színűek vagy sötétbarnák. Védekezés: 0,2%os Foszfotionnal permetezzünk ellenük. Pajzstetvek. Több mint 20 fajuk károsítja az orchideákat. Védekezés: Malathion tartalmú szerekkel (Foszfotion 0,2%). A gyapjastetvek (Pseudococcus fajok) ugyancsak szívó kártevők. Pajzs helyett a testük lisztszerű viaszképletekkel borított — innen az elnevezés. A pajzstetvekkel ellentétben állandó mozgásra képesek. Védekezés: mint a pajzstetveknél. Levéltetvek (Neomyzus fajok, Macrosiphoniella fajok, a pajzstetűhöz hasonló Cerataphis lataniae). A leveleket szívják. A szívá-

62

si hely körül halvány gyűrű alakul ki, mely pirosas, később fekete színű lesz. Védekezés: Malathion-tartalmú szerekkel (Foszfotion 0,2%), valamint Quassia, Pyrethrum szerekkel. Orchideadarázs (Eurytoma orchidearum). A kártevő a trópusokról származik, importanyaggal került Európába. Csak üvegházakban károsít. Évenként 2—4 nemzedéke fejlődhet ki. Tojásait lágy növényrészekbe, hajtásokba vagy szárgumókba rakja. A kisebb lárvák járatokat rágnak a növény szöveteiben — azt üregessé teszik. Az imágók a felszínre rágják magukat és az így keletkezett röplyukon távoznak. A fertőzött hajtások rendellenesen vastagodottak, fejlődésük leáll, megbámulnák és elszáradnak, virágot nem fejlesztenek. A kártevő hazánkban 1935ben importnövényekkel került a Kertészeti Tanintézet orchideaházába. Védekezés: sikeresen pusztították Pyrethrumtalkum (1:1 arányú) porozással. A védekezés egyéb módjai: a fertőzött részeket levágjuk és Malathion- tartalmú szerekkel (Foszfotion) permetezhetünk vagy Lindán- tartalmú szerekkel porozzunk. A kezelést hetenként meg kell ismételni. Az orchideaimport-tételeket a többi orchideától elkülönítve tartsuk, addig, amíg meg nem győződtünk arról, hogy az kártevőtől mentes. Az import növényeket megelőző permetezésben vagy porozásban is részesítsük. Földi ászkák (Oniscidae) — helytelenül „pincebogarak” — az orchideák gyökérvégeit rágják le. Védekezés: Lindán-tartalmú szerekkel porozzunk. Ezerlábúak (Chromatoiulus unilineatus, Blaniulus guttulatus, Julus pusillus). Az ászkákhoz hasonló kártételt okoznak. Védekezés mint a földi ászkáknál. Meztelen csigák (Deroceras reticulatum, Deroceras agrestis). Éjjel károsítják a növényeket; lerágják a fiatal zsenge növényrészeket és előszeretettel károsítják a bimbókat és virágokat. Útjukat csillogó „nyálcsík” jelzi. A tőzeggel és Sphagnummal kis házas csigák is kerülnek a termesztőhelyre, ezek ugyancsak lerágják a fiatal növényrészeket. Védekezés: metaldehydes csalétkek kirakásával (jók az e célra gyártott Helarion és Lymacid nevű készítmények is).

63

Vírusos betegségek Több vírusos betegséget figyeltek meg orchideákon. Még nem terjedtek el nagyobb mértékben, de a vegetatív szaporítási lehetőségek bővülésével a vírusok gyors terjedésével is számolnunk kell. A rovarkártevők is terjesztik őket, ezért pusztításukkal egyben a vírusos betegségek ellen is védekezünk. A legtöbb ilyen betegség a sejtnedvvel átvihető egyik növényről a másikra, ezért ha vírusos növényről vágtunk virágot, a késsel a következő vírusmentes növényt is megfertőzhetjük. Ha beteg növényt észlelünk állományunkban, azt meg kell semmisíteni. Cymbidium levelek fekete vonalkázása. A fiatal leveleken először sárgászöld, majd feketedő csíkok és foltok a levél elhalásához vezetnek. A betegség tünetei a virágon nem láthatók. Mozaikfoltosságot és „virágszín-törést” a Cattleya-mozaik vírus és az Odontoglossum gyűrűs vírus idézi elő. A leveleken mozaikos sárgászöld foltok láthatók, a virág pedig „tarkává” válik, ezért csökken kereskedelmi értéke.

Orchidea mint vágott virág Az orchidea-virágokat 3—4 nappal a nyílás után vágjuk le. A vágásérett állapotot Paphiopedilumoknál a szár merevsége és a szirmok kellő keménysége mutatja, Cattleyáknál a virág merevsége mellett az érett virágnak feltűnő illata van. Phalaenopsis és Cymbidiumnál a szirmok merevségéből következtethetünk érettségükre. Ha egész fürtöt akarunk levágni, várni kell, míg a fürt összes virágja kinyílt. Ha a virágokat érettségük előtt vágjuk le, gyorsan elhervadnak. Vágás után a virágokat langyos vízben 1—2 órán át megszívatjuk. Vízzel telt kémcsőbe tesszük a virág szárát és gumigyűrűvel lezárjuk, úgy, hogy a gumi egyrészt a virágszárra, másrészt a kémcső szájára szoruljon. (A Paphiopedilumokat nem kell ilyen módon előkészíteni.) Az így előkészített virágokat dobozokba csomagolhatjuk papírvagdalékba ágyazva. Tárolásuk minimum 16—18 C°-on történjék. Ha alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk őket, a virágok nem lesznek tartósak és könnyen felléphet a Botrytis-fertőzés, foltosodnak a szirmok.

64

Menyasszonyok legszebb csokordísze a Phalaenopsis amabilis virágzata (Fővárosi Állat- és Növénykert)

Rövid életű, de nagyon mutatós vágott virágot ad a Coelogyne cristata (Vácrátót, Botanikus Kert)

65

Divatos menyasszonyi csokor Cattleya virágokból (Országos Virágkötészeti Kiállítás, 1971. Bp.)

Rendes körülmények között a Cattleya 2—3, a Cymbidium, Paphiopedilum virágok 4-5, a Phalaenopsis 3—4 hétig is megmaradnak szobahőmérsékleten. A virágok többféleképpen kerülhetnek felhasználásra: nőiruha- vagy hajdíszként, virágtálban esetleg levéldísznövényekkel kombinálva és menyasszonyi csokorban.

66

Orchideanemek és fajok A növénykedvelők minél nagyobb változatosságot szeretnének gyűjteményükben. Az üzemi orchideatermesztés és nemesítés szép eredményeket és bő választékot nyújt. Az orchideakedvelők jó része azonban a trópusokat teljes változatosságában, eredeti valóságában kívánja — ha kicsiben is — birtokolni. Ez vezeti őket gyakran az eredeti, vadon előforduló fajok megszerzésére. Vannak olyan orchideakedvelők, akiknek gyűjteménye gazdagabb egy botanikus kert anyagánál, így sok fajt, melyeket eredeti termőhelyükön már teljesen kipusztítottak az orchideavadászok — (különösen a kis területeken elterjedteket) megmentettek. Ily módon az eredeti fajok gyűjtése — mondhatjuk — a természetvédelem egyik formájává vált. Ismerkedjünk meg mi is könyvünk kereteinek megfelelően a fontosabb fajokkal, melyek vagy gyakoriak a gyűjteményekben, érdekesek és szép virágúak, vagy rendkívül igénytelenek. Termesztésük során megismerjük azokat a fogásokat, melyek az igényesebb fajok eredményes tartásához szükségesek.

Ada Kolumbiában 2 epifita faj honos, közülük az egyiket ismertetjük. Ada aurantiaca Ldl. A kolumbiaiKordillerákban2700—3000m magasságban növő epifita. Szárgumói kb. 10 cm hosszúak, vékonyak, levelei keskenyek és hegyes végűek. A laza, csüngő 15—20 cm hosszú virágfürtön 10—12 élénkpiros, 3 cm átmérőjű virág nyílik. Az összes virágzati levél hegyes, keskeny. Tél végén, tavasz elején virágzik. Hidegházban Odontoglossumok módjára nevelhető. Szép intergenerikus hibridjei születtek az Odontoglossum és Cochliodával való keresztezésből.

Aerides Főleg kelet-ázsiai, monopodiálisan növő epifiták, szárukon kemény, visszagörbült, hosszúkás levelekkel. Sok, néha elágazó, merev gyökeret fejlesztenek. Virágzatuk többnyire tömött, csüngő fürt. A virágok viasszerű, húsos állományúak, tartósak. Melegházban jól fejlődnek. Kimondott pihenési időszakuk nincs. Télen valamivel alacsonyabb (mérsékeltházi) hőmérsék-

67

leten tarthatók, kevesebb nedvességgel. A gyökereknek sok levegőre van szükségük. Ha cserépben tartjuk őket, a közeg erősen vízáteresztő legyen. A kisebb termetűeket kéregdarabra erősíthetjük. Aerides crassifolium Rchb. Burmában honos. Levelei 20 cm hosszúak, a virágzat laza, sok virágú, a virágok 2—3 cm átmérőjűek, sötétrózsaszín és piros közötti színárnyalatúak, alapjukon fehérek, keskeny szirmúak. Május—júniusban virágzik. Aerides odoratum Lour. India, Maláji-félsziget, Fülöp-szigetek és Kína a hazája. Tömött, sok virágú, csüngő virágzatában a csontfehér virágok hegye rózsaszín és rózsaszín foltos az ajak is. A rendkívül illatos 3 cm átmérőjű virágok június—júliusban nyílnak. Aerides vandarum Rchb. A Himaláján 1200—1500m magasságban nő. Csüngő hajtásain a 20 cm hosszú, keskeny levelek hónaljában rövid, 2—4 virágos virágzat fejlődik. A virágok 5 cm átmérőjűek, fehérek, áttetszőek, február—márciusban nyílnak. Az ajak háromkaréjos. Ez a faj télen hidegházban is tartható. Angraecum Afrikai és madagaszkári epifita fajok tartoznak ide. Sűrű levélállású szárakon többnyire fürtökben hozzák virágaikat. A virágok sarkantyúi egyes fajoknál aránytalanul hosszúak, bennük általában nektár halmozódik fel. Tavasztól őszig melegen, egyenletesen nyirkosán tartsuk őket, ügyelve a nagy légnedvességre. A nagyobb növésűeket cserépben, a kisebb termetűeket kéregdarabokra erősítve neveljük. A Vandákhoz hasonlóan fényigényesek. Télen mérsékeltházi, kevésbé nedves viszonyok között tartjuk őket, vigyázva azonban, nehogy kiszáradjanak. Angraecum distichum Ldl. Hazája a trópusi Nyugat-Afrika. Vékony szárú, csüngő, aránylag kis termetű faj, rendkívül sűrű levélállással. A virágok egyenként fejlődnek a levelek hónaljában, kicsik (kb. 1 cm), fehérek. Kéregdarabokra erősítve neveljük.

68

Angraecum eburneum Bory. Madagaszkárról származó, robusztus, (kb. 1 m magas) faj, bőrnemű, 40—50 cm hosszú levelekkel. Sűrű, 8—15 virágos fürtjeiben a virágok állása fordított (ajak felül). A virágok illatosak, 5—6 cm átmérőjűek, zöldesfehérek. A sarkantyú 8—10 cm hosszú. December— januárban virágzik. Angraecum eichlerianum Kranzl. A trópusi Nyugat-Afriká- ból származó erőteljes, 1 m magasra növő faj, hosszúkás, tojásdad, sűrű állású levelekkel. A virágok egyesével vagy kettesével, rövid száron állnak, 7 cm nagyok. A sarkantyú 4-5 cm hosszú. A virág fehér, zöldesfehér torokkal. A nyári hónapokban nyílik. Angraecum sesquipedale Thou. Madagaszkári, erős növésű (1 m-re is megnövő) faj. Levelei 30 cm hosszúak, bőrneműek. Virágzata laza, 2—4 virágú fürtje nagy, 15—18 cm átmérőjű, csontfehér virágokkal. Az ajak szív alakú. A csüngő sarkantyú 20—30 cm hosszúra is megnő. Decembertől február végéig virágzik.

Magányosan fejlődik a levél hónaljából az Angraecum eichlerianum sarkantyús virágja (Vácrátót, Botanikus Kert)

69

Bletia Terreszter (talajlakó), a trópusi és szubtrópusi Amerikában élő nem. Szárgumóin 2—6 lombhullató levél fejlődik. Virágzatuk felálló fürt. Bletia verecunda R. Br. Floridában és Közép-Amerikában honos. Szárgumói majdnem gömbölyűek, 4 cm átmérőjűek, felsőrészükön kevés számú keskeny levéllel. Rövid száron sokvirágú fürtben a virágok liláspirosak, 4 centiméteresek, az ajak fehéren csíkozott. Május—júniusban virágzik. A szárgumókat kihajtás előtt kell lombföld, páfránygyökér és cseréptörmelék vagy hasonló keverékbe ültetni. Mérsékeltházban nevelendő. Lombhullásig egyenletesen nyirkosán, nagy páratartalmú helyen neveljük, lombhullás után a nedvességet mérsékeljük. Kezdő orchideakedvelőknek ajánljuk.

Bifrenaria Brazíliában, Venezuelában és Guayanában kb. 25 fajuk honos. Epifiták. Egyleveles tojásdad, négybordás szárgumójukon a levelek bőrneműek, tojásdadok vagy lándzsásak, 30—40 cm hosszúak. Virágzatuk végálló. Bifrenaria harrisonae Rchb. Brazíliai faj. Szárgumója széles tojásdad, 20 cm magas. A virágzat 2—3 virágú, a virágok 8 cm átmérőjűek, csontfehérek, mutatósak. Az ajak belül sötétpiros, szőrös, sárga torokkal. Márciustól júniusig virágzik. Mérsékeltházi faj, télen kissé nyirkosán tartva pihentetjük, nyáron levegősen és nem túl árnyékosán neveljük több nedvességgel. Kezdő orchideakedvelők is nehezen tudják elpusztítani. Még szobában ablakban is sikeresen nevelhető. Virágja tartós.

Brassavola Epifita fajok, alig megvastagodott, szárszerű szárgumókkal, kemény, húsos levelekkel. A virágok illatosak, feltűnőek, egyesével vagy kevés virágú fürtökben jelennek meg. Egész Közép- és Dél-Amerikában elterjedt nem, kb. 15 fajjal. Mérsékeltházban nevelhetők. A húsos, kemény levelű fajok a fényigényesebbek. Télen mérsékelten nyirkosán tartsuk őket.

70

Brassavola digbyana Ldl. Hondurasban honos faj. Egyleveles, kissé lapított szárgumóin rövid száron, egyesével nyílnak a 10— 12 cm átmérőjű virágok júniustól augusztus végéig. A virágok zöldesfehér vagy zöldessárga színűek. Az ajak finoman szeldeli, borzas szélű. A nemesítésben a Cattleyák és hibridjeik gyakori bevált partnere. Brassavola glauca Ldl. Mexikói és guatemalai faj. Hasonló az előbbihez, csak levelei rövidebbek, virágai kisebbek, 8— 10 cm átmérőjűek, erősen illatosak, zöldesfehér színűek. Az ajak kissé hullámos, fehér. Február—márciusban nyílik. Brassavola perrinii Ldl. Brazíliai faj. A szárgumók szárszerűek, lelógó, ostorszerű levelekkel. A virágzat 3—6 virágú, a virágok 8 cm átmérőjűek, világossárga színűek fehér ajakkal. Május— júniusban virágzik.

Vékony húsos levelek közül bújik ki a Brassavola perrinii virágzata (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

71

Epifita fajok. Szárgumóik zömökek, aránylag nagyok, lapítottak. Leveleik keskeny-hosszúkásak, kemények. A virágzatok felálló vagy kissé bókoló fürtökben, a szárgumók alsó részén fejlődnek. A virágokban a külső lepelkor levelei többnyire nagyon hosszúak, nem feltűnő színűek, de illatosak és rendkívül érdekes alakúak. 38 fajuk Mexikótól és Bolíviától egészen Dél-Brazíliáig honos. A Brassiák mérsékeltházi fajok, dús, levegőigényes gyökérzettel. A közeg, amibe ültetjük, laza, levegős legyen, inkább kosárban, mint cserépben neveljük őket. Árnyékosán, párásán tartsuk. Télen mérsékeljük a nedvességet, nehogy az új hajtások tavasz előtt megjelenjenek. Brassia brachiata Ldl. Hosszúkás, tojásdad szárgumóin két, 30 cm hosszú levelet fejleszt. A virágzat 70 cm magas, 10—12 virágú, laza fürt. A virágok nagyok, 30 cm átmérőjűek, zöldessárgák, az ajak fehér, sötétzöld szemölcsökkel. Május— júliusban nyílik. Hazája Dél-Mexikó és Guatemala. Brassia maculata R. Br. Suriname-ban és Venezuelában honos faj, lapított, egyleveles, hosszúkás szárgumókkal. A virágzat kb. 50 cm magas, 10—15 virágú. A virágok 14 cm átmérőjűek, világoszöldek, alapjukon barna foltokkal. Az ajak csontfehér, ugyancsak barna foltokkal. Brassia verrucosa Ldl. Hazája Mexikó és Guatemala. Kétleveles szárgumói hosszúkásak. 60 cm hosszú virágzatában 10—12, arasznyi átmérőjű virág fejlődik. A külső lepelkör szirmai hosszúak és lefelé állók, rendkívül érdekes, különleges formát kölcsönöznek a virágnak. A virág zöldessárga alapon barna foltos, a fehér ajak sötétzöld szemölcsökkel tarkított.

Bulbophyllum Epifita orchideák, kúszó gyöktörzzsel (rhizomával), ezen találhatók az egy- vagy kétleveles szárgumók. Az egy- vagy többvirágos virágzatok a gyöktörzsből vagy a szárgumó alsó részéből fejlődnek. A virágban az ajak több fajnál mozgékony. Több mint 1000 fajuk ismert, földünk egész trópusi övezetében elterjedtek, Ausztrália, Korea, Japán, Új-Zéland, Új- Kaledónia és Dél-Afrika kivételével. A Bulbophyllumok közül nagyon sok faj

72

1. ábra. Paphiopedilum polihibrid

7

2. ábra. Dendrobium

8

× cybele

3. ábra. Dendrobium nobile

× Dendrobium wardianum 9

4. ábra. Paphiopedilum × leeanum

10

érdekes virágalkatú. Legtöbbjük kis termetű és nagy mennyiségű sarjat, ill. szárgumót fejleszt. Sok orchideakedvelőnek valódi csemege e nem, főleg azoknak, akiknek kevés hely áll rendelkezésükre. Orchideagyűjtőknek szinte kimeríthetetlen választékot nyújtanak. Legtöbbjük nagysága miatt kéregdarabokra kötve, kevés közeggel kitűnően fejlődik mérsékeltházban. Könnyen szaporíthatok tőosztással. Egyesek, pl. a B. barbigerum magas hőmérsékletet és nagy páratartalmat igényelnek. Vannak lombhullató fajok is, ezek a lombhullás után mérsékelten száraz periódust kívánnak. A többiek egyenletesen nedvesen tarthatók. Bulbophyllum. barbigerum Ldl. A trópusi Nyugat-Afrikában és Kamerunban honos. Kúszó gyöktörzsén 2—3 cm hosszú, lapos, egyleveles szárgumók fejlődnek. A virágok nagyon érdekesek. A külső lepelkor barna, hegyes szirmai érvényesülnek, a belső lepelkör elcsökevényesedett. Az ajak zöldes, lila szőrképletekkel borított, melyek a legkisebb légmozgásra reagálnak és mintegy mozgatják az ajakot. június—júliusban virágzik. Bulbophyllum lobbii Ldl. Jávából és Szumátrából származik. Szárgumói 5 cm hosszúak, felállók, A virágok egyesével fejlődnek, 10 cm szélesek, a külső szirmok sárgák piros foltokkal, a belsők sárgák. Az ajak mozgékony, sárga alapszínen piros pettyekkel. Május—júniusban virágzik. Bulbophyllum suavissimum Rolfe. Burmái faj. 2,5 cm-es szárgumói tojás alakúak, egylevelesek. A levelek virágzás előtt lehullanak. Virágzata sok virágú, 20 cm hosszú. A virágok kicsik, világos rózsaszínűek vagy fehérek, az ajak sárga. Június— júliusban virágzik. Melegigényes.

Calanthe Főleg talajlakó (terreszter) fajok a trópusi Ázsiában (különösen gazdagon fordulnak elő a Himalája alsó régióiban), ritkábban DélAfrikában, Mexikóban, és Nyugat-Indiában. Két csoportjuk különböztethető meg. A. csoport: Preptanthe. — Nagy, vastag, hosszúkás szárgumójú, lombhullató fajok tartoznak ide, melyeken a lombhullást követőéi, a szárgumók alsó részéből fejlődik a hosszú virágszár. B. csoport: Calanthe. (Eucalante) — Nem lombhullató fajok

73

együttese. Szárgumós, ill. szár nélküli (ritkán vékony szárú) fajok. A virágzatok a levelek hónaljából fejlődnek. Megközelítően 60 fajuk ismert. Virágzatuk hosszú száron, sok virágú, kecsesen rendezett fürt. A lombhullató fajok többnyire vékony humusszal borított mészkősziklákon élnek. Évente, a kihajtás kezdetén ültetjük át őket, gyepszínföld, érett marhatrágya, Polypodium és Sphagnum (vagy ehhez hasonló összeállítású közeg) keverékébe. A nedvességet a kihajtás mértékéhez szabva fokozzuk, később trágyalevezéssel egészítjük ki a nagy tápanyagigényt. Szeptembertől a levelek elhalnak, ekkor csökkentjük az öntözést, majd a virágok megjelenése után egyáltalán nem adunk vizet. Mint télen virágzó, vágott virágot szolgáltató fajok, kereskedelmi szempontból is érdekesek. Melegigényesek, melegházban neveljük és a pihenési idő alatt is ott tartjuk őket. A B. csoportba tartozók szintén melegházi fajok, ezeket egész éven át egyenletesen nedvesen tartjuk. Erősebben kell őket árnyékolni, mint az A. csoportba tartozókat. Calanthe masuca Ldl. A B. csoportba tartozó, a Himalájából (800—1000 m magasságban) származó faj. Levelei nyelesek, fonákuk szőrözött. A virágzat 60 cm magas, sok virágú, tömött fürt. Az egyes virágok 6 cm átmérőjűek, sötét liláspirosak. Júniustól augusztus végéig nyílik. Calanthe rosea Bth. Az A. csoportba tartozik. Mulmeniából származó, tojásdad, hosszúkás szárgumóin a levelek a virágzási időre, október—novemberre lehullanak. A virágszár finoman szőrözött, 7—12 virágú. A virágok 5 cm átmérőjűek, világos rózsaszínűek piros torokkal. Calanthe veratrifolia R. Br. Malájföldön és Ausztráliában honos, a B. csoportba tartozó faj. Hasonló a C. masucához, csak virágszára hosszabb, 1 m körüli. A virágzat henger alakú tömött fürt. A virágok 4—5 cm átmérőjűek, fehérek, az ajakon sárga szemölcsökkel. Április—májusban virágzik. Calanthe vestita Ldl. Hátsó-Indiában honos. Humusszal fedett mészkősziklákon él. Szárgumói 12 cm hosszúak, tojásdadok. A virágszár puhán szőrözött, 70 cm magas, 6—12 virágos. A virágok fehérek, az ajakon narancssárga folttal. Decembertől február végéig virágzik.

74

A var. reginieri Veitch. Szárgumói hosszabbak. Virágai kisebbek, az ajak sötétrózsaszín, a torokban piros folttal. Januártól márciusig nyílik. Catasetum Talajlakók vagy epifiták, kb. 75 fajuk ismert a trópusi Amerikában. Nélkülözik a trópusi orchideák nagy többségének exotikus színpompáját, — annál érdekesebb viszont virágalkatuk. Az idetartozó fajok vegetatív részeiket tekintve hasonlítanak egymáshoz; szárgumójuk húsos, orsó formájú, 10—12 cm hosszú. A vegetációs időszak után elvesztik leveleiket. A levelek elliptikusak, pergamentszerűek és hajtogatott lemezűek. Virágzatuk csüngő, több virágú fürt. Legtöbb fajuknál a hím és nőnemű virágok külön növényeken találhatók. Ugyanazon a növényen egyidejűleg vagy különböző időben fejlődhetnek a különböző nemű virágok, de kétivarú virágok is előfordulhatnak rajtuk. A virágok húsosak. A hímvirágok ajka legtöbbször lefelé álló, a nővirágoké félgömb alakú, konkáv és felfelé álló. A virágok formája különleges, — kitárt szárnyú rovarokra emlékeztetnek. A hímvirágok a portokok leggyengébb érintésére kilövik a polliniumokat, melyek a rovarok testére ragadva, a nővirágokat is felkereső rovarokról kerülnek a bibére. Melegigényes fajok. A vegetációs időben aránylag víz- és tápanyagigényesek, a nyugalmi időszakban, télen hidegházban tarthatjuk őket, csak annyi nedvességgel, hogy a szárgumók ne zsugorodjanak. A Catasetumok eredeti termőhelyükön szívesen telepednek meg elhalt faágakon. Catasetum atratum Ldl. A szárgumók alapjából növő virágzatban 12—15 virág fejlődik, csüngő, 30 cm-es fürtben. A hímvirágok 4 cm átmérőjűek, zöldesek, barnásfekete foltokkal, lefelé állók (az ajak fent helyezkedik el). Májusban virágzik. Brazíliában honos. Catasetum fímbriatum Ldl. Brazíliai faj. Hímvirágzata laza, csüngő, 12—20 virágú, 40 cm hosszú fürt. Virágai 7 cm átmérőjűek, a szirmok hegyes végűek, sárgák, barnásvörös foltokkal, Az ajak sárga, szélén szeldelt. Májustól júliusig virágzik. Catasetum integerrimum Hook. Közép-amerikai faj. A hímvirágzatok felálló, 35 cm hosszú fürtjeiben a virágok állása nem

75

fordított (az ajak lent helyezkedik el). A fürt 6—12 virágos, a virágok 4—5 cm átmérőjűek, zöldessárgák, esetleg barnáspiros színezettel. Az ajak zöld, a torokban barna folttal, sisak alakú. Szeptember—októberben virágzik.

Cattleya A trópusi Amerika többnyire nagy virágú, színpompás virágcsodái. Méreteik és színük miatt az orchideakedvelők körében a legismertebb fajok. Epifiták, erős gyöktörzzsel, melyen orsó formájú, lapított vagy hengeres szárgumók fejlődnek. A szárgumók végén egy vagy két (ritkán három) kemény, bőrnemű levél fejlődik. Ugyanitt alakul ki a virágzati kezdeményt magábafoglaló hüvely, mely aránylag rövid száron egy vagy több virágot zár magába. Körülbelül 40 fajuk ismert. A legtöbb Cattleya mérsékeltházban nevelhető. Egyesek meleg- igényesebbek, míg pl. a Cattleya citrina hidegházi faj. A mérsékeltháziaktól eltérő igényekre a fajok ismertetésénél kitérünk. Származási helyüktől függően valamennyi Cattleya faj az év egy részében nyugalmi időszakot kíván. A nyugalmi időszakot mi is betartjuk, csak az éghajlati és egyéb okok miatt a mi körülményeink között eltolódik.

Kosztolányi tollára kívánkozik a Laeliocattleya ’Arthur Miles’ jellemzése (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

76

Menyasszonyi csokrok értékes virága a tiszta fehér Laeliocattleya hibrid (Sasad Mgtsz)

A vegetációs időszakot viszont megnyújtjuk, mert nálunk lassabban fejlődnek ki a hajtások, mint a trópusokon. A Cattleyák az orchideanemesítés legtöbbet szereplő alapanyaga. Számtalan faj és nemek közötti hibridjük született. A Cattleyák szépségét és jó tulajdonságait a nemesítés még fokozta. A közeli rokon Laelia, Brassavola, Epidendrum nemzetségekkel alkotott hibridjeiről a nemesítéssel foglalkozó részben már szóltunk. Cattleya aclandiae Ldl. Brazíliában a tengerparti fákon növő vékony, csak 15 cm hosszú szárgumójú faj, kis, 5—8 cm hosszú két levéllel. A virágok leggyakrabban egyesével, rövid száron jelennek meg, 8—10 cm átmérőjűek, zöldessárgák vörös foltokkal. Az ajak barnásvörös és sárgán tarkázott. Cattleya amethystoglossa Lind. et Rchb. Brazíliában honos. Szárgumói hosszúak, hengeresek, végükön széles levéllel. A virágzat 8—10 virágos, a virágok 8—12 cm átmérőjűek, fehérek rózsaszín bemosással és liláspiros foltokkal. Az ajak közepe fehér, a többi része ametisztlila. Április—májusban virágzik. Melegházi faj. Cattleya bowringiana Veitch. Hondurasban vízesések közelében, sziklákon nő. Erős növésű, 40—50 cm hosszú szárgumója (alul megvastagodott) két 15 cm hosszú levéllel. A virágzat aránylag hosszú szárú, 5—10 virágú. A virágok 8 cm átmérőjűek, színük rózsaszín, vagy lilásrózsaszín, az ajak sötét lilás- vörös sárga torokkal. Október—novemberben virágzik.

77

A sárga virágú Cattleya dowiana „vére” nyilvánul meg ezen a jól sikerült hibriden (Sasad Mgtsz)

Cattleya citrina Ldl. Mexikóban 2—3000 m magasságban a fák ágainak alsó részén függő faj. Szárgumói tojás alakúak, 4-7 cm hosszúak, finom, fehéres pikkelybevonattal borítva. Két, esetleg három keskeny 15—20 cm hosszú levél között csüngnek az illatos virágok egyesével, hosszú száron. A virágok 3-5 cm átmérőjűek, citromsárgák, az ajak sötétebb sárga. Áprilistól augusztusig virágzik. Cattleya dowiana Batem. A Cattleya labiatahoz hasonló, 2—5 virágú. A virágok 15—20 cm átmérőjűek, sárgák, a szirmok alsó része kárminpirosan árnyékolt. Az ajak kárminpiros, sárga erezettel. Júliustól szeptember közepéig virágzik. A var. aurea T. Moore. Kolumbiából ismert, a tőalakhoz hasonló, csak a virágok teljesen sárgák és az ajak gazdagon sárgán erezett. Szeptembertől október végéig virágzik. A faj és a változat is melegigényes. Cattleya gaskelliana Rchb. Kolumbiából származó, a C. labiatához hasonló növésű, csak valamivel kisebb. Virágzata 2—3 virágos, a virágok 15—18 cm átmérőjűek változékony színűek (a halványlila árnyalataiban). Az ajak első része sötétpiros, a torok narancssárga. Július—szeptemberben virágzik.

78

A var. alba Williams virágai fehérek, az ajakon halványrózsaszín folttal. Cattleya guttata Ldl. Szárgumói keskeny hengeresek, két ovális húsos levéllel. A virágzat hosszabb szárú, 10—15 virágos, az egyes virágok 10—12 cm átmérőjűek, sárgászöldek kármin- piros pettyekkel. Az ajak vörös, fehér és liláspiros foltokkal. A virág húsos állományú. Október—novemberben nyíló, Brazíliában honos faj. Cattleya harrisonae Rchb. Brazíliából származik. Szárgumói keskeny hengeresek, két elliptikus bőrnemű levéllel. Virágzata 2—5 virágos, a virágok 10 cm átmérőjűek, rózsaszín- lilásak. Az ajak lilásvörös, sárga torokkal. Augusztus—szeptemberben nyílik. A var. alba hort. virágai fehérek, ajkukon sárga folttal. Cattleya intermedia Grah. Hosszú, vékony szárgumói kétlevelesek. A felálló virágzat 3—6 virágú, a virágok 10—12 cm átmérőjűk, keskeny szirmokkal. Halvány rózsaszínűek, az ajak aránylag rövid és összesodródik a ivarszerveket viselő oszlop (columna) körül; liláspiros színű, Brazíliában honos. Cattleya labiata Ldl. A Cattleya labiata autumnalis néven is ismert faj Brazíliában honos. Szárgumói 20—30 cm hosszúak, lapítottak, egylevelesek. A levél bőrnemű, 20—30 cm hosszú, tompa végű. A virágzat dupla hüvelyből kinőve, rövid száron 2— 5 virágú. A virágok kb. 15 cm átmérőjűek, rózsaszínek. Az ajak kifelé szélesedő, hullámos szélű, színe bordólila aranysárga torokkal. Októberben virágzik. Ezt a fajt még ma is nagyobb mennyiségben gyűjtik a trópusokon és mint importárut árusítják Európában. Az így érkező növények nyugalmi állapotban vannak, gyökér és hajtás nélkül. Párás, meleg helyen, rácson társuk őket addig, míg megjelenik az új hajtás és gyökér. Ekkor ültethetők cserépbe vagy kosárba. Érdemes további vegetatív szaporításra szelektálni az anyagot, ugyanis gyakran találhatók plusz-variánsok, amelyek értékesebbek, mint az alaptípus. Ha begyökeresedett, „kultúrába” fogott növényeket importálunk (tehát olyanokat, amelyeket a gyűjtés helyén vagy az importáló üzemben már begyökereztettek, — egy évig már kultúrában tartottak), feltehető, hogy az üzem az értékesebb, szebb virágú egyedeket már kiválogatta az állományból saját részére.

79

Tartós virágú szülők, a Cattleya intermedia alba és Laelia tenebrosa gyermeke, az ugyancsak fehér virágú, jól sikerült hibrid (Sasad Mgtsz)

Cattleya lawrenceana Rchb. Az angol—guayanai Roraima hegységben, kb. 1200 m magasságban növő faj. Egyleveles szárgumói kissé lapított-szögletesek, 20 cm hosszúak. Hosszú virágszárán 3 — 7 virág díszlik. A virágok változékony színűek a rózsaszín és liláspiros között, 15—18 cm átmérőjűek. Az ajak bordópiros, fehér foltokkal. Március—áprilisban nyílik. Cattleya loddigessi Rchb. Brazíliában és Paraguayban honos. Virágzata 2—6 virágos, a virágok 8—11 cm átmérőjűek, világos lilás rózsaszínűek. Az oldalsó lepellevelek befelé görbültek, tompák. Az ajak háromkaréjos, hullámos szélű, a torok sárga. Augusztus—szeptemberben virágzik. Cattleya mendelii Backh. Ennek a kolumbiai, május—júniusban nyíló, illatos fajnak, egyleveles szárgumókon fejlődik 2—3 virágos virágzata. A virágok 18—20 cm átmérőjűek, színük változékony a fehér és világos rózsaszín között. Az ajak sötétvörös

80

sárga torokkal. Ennek is van fehér virágú változata, a var. alba. Cattleya mossiae Hook. Venezuelában, 1000—1300m magasságban él. Gyengébb növésű a C. labiatanál. A virágzat 3—5 virágú, a virágok 18 cm átmérőjűek, lilás-rózsaszínűek. Az ajak első része hosszú, kihajló, liláspiros, bársonyos, alapja sárga. Az ajak széle halványabb. Május—júniusban virágzik. Cattleya percivaliana Rchb. A venezuelai hegyeken, 1000— 1300 m magasságban, sziklákon él. A C. mossiaenál gyengébb növésű, ahhoz hasonló habitusú. Virágzatában a két virág 12—13 cm átmérőjű, rózsaszínes-lila, az ajak kárminpiros, sárga torokkal. Januártól márciusig nyílik. Cattleya rex O’Brien. Ritka előfordulású és szépségű faj Peruban. Egyleveles, kissé lapított szárgumóin a virágzat 3—6 virágos. A virágok 15—18 cm átmérőjűek, fehérek halvány- sárga árnyalattal. Az ajak sárga, a torok barnásvörösen csíkozott. Július—augusztusban virágzik. Cattleya schroederae Sander. Nagy virágú, erős illatú, Kolumbiából származó faj. Egyleveles szárgumóin a virágok halványrózsaszínűek (az ajak is). A torok narancssárga. Március— májusban virágzik. Cattleya skinneri Batem. Guatemalában, Costa Ricában és Mexikóban honos. Szárgumói 20—30 centiméteresek, kétlevelesek, a levelek húsosak. A virágzat 10—16 virágú, a virágok 8—10 cm átmérőjűek, rózsaszínűek, az ajak liláspiros sárga torokkal. Március—júniusban virágzik. Cattleya trianae Rchb. Egyleveles, kissé lapított szárgumóin 2— 3 virágú virágzat fejlődik decembertől februárig. Hazája Kolumbia. A virágok 15—18 cm átmérőjűek, változékony színűek, általában halványrózsaszínek sötétpiros ajakkal és sárga torokkal. Az ajak hullámos szélű. A var. alba hort. változat fehér virágú, sárga torokkal. Cattleya warneri T. Moore. A C. labiatához hasonló, dél-brazíliai faj. A virág abban különbözik, hogy sötétebb rózsaszín, nagyobb, az ajak pedig elöl sötétvörös. Június—júliusban nyílik. Termesztve eléggé melegigényes.

81

Cattleya warscewiczii Rchb. C. gigas néven is ismert faj, Kolumbiában 800—1500 m magasságban él. Szárgumói nagyok, robusztusak, egylevelesek. 2—3 virágos virágzatában a Cattleya nem (genus) legnagyobb virágai fejlődnek. A virágok 25 cm átmérőjűek, halvány lilásrózsaszínűek. Az ajak sötét kárminpiros, két sárga folttal. Július—augusztusban virágzik. Melegházi faj. A var. sanderiana hort. nagyobb virágú, intenzívebb színű változat.

Chysis A nemzetség 6 közép-amerikai fajt számlál. Epifiták, orsó alakú, húsos szárgumókkal, melyek a fákról lefelé csüngenek. Nagy, bordás leveleit évente lehullatja. A virágok a lombhullás után az új hajtásokkal egyidőben jelennek meg a szárgumók alsó részén. A virágok húsos állományúak, csüngök. Mérsékeltházban neveljük őket, elegendő nedvességgel. A nyugalmi időszakban is ott tartjuk, csak a nedvességet csökkentjük minimálisra. Jól érzik magukat kéreg és fadarabokra erősítve. A szárgumók az ültetésnél lefelé álljanak. Chysis bractescens Ldl. Mexikói faj. 15—30 cm hosszú szárgumóin 3—5 nagy levél fejlődik. A virágzat csüngő, 5—8 virágú fürt. A virágok 5—7 cm átmérőjűek, illatosak, húsosak, viasz szerűek. Az ajak fehér, belül aranysárga vörös rajzolattal. Március—áprilisban virágzik. Chysis limminghei Lind. et Rchb. Szintén Mexikóból származik. Hasonlít az előbbi fajhoz, de annál vékonyabb szár- gumójú és kisebb termetű. Május—júniusban virágzik. A virágok 6 cm átmérőjűek, fehéresek, a szirmok vége piros. Az ajak fehér, piros bemosással és csíkokkal.

Cirrhopetalum A Bulbophyllummal rokon, attól rendszertanilag nehezen elválasztható nemzetség. Elterjedési területük Kelet-Afrika, Madagaszkár, a trópusi Ázsia, Új-Kaledónia, egészen Tahitiig. Kb. 50 kis termetű faj tartozik ide. Sűrűn egymás mellett fejlesztik egyleveles szárgumóikat, melyek alsó részén fejlődik a virágzat. A fajok egy részénél a virágok tömött fürtje fejecskét, harangalakot

82

Különleges virágaikat jellemzi a Cirrhopetalum amesianumot (Vácrátót, Botanikus Kert)

stb. ölt. A gyűjtemények érdekes növényei, botanikai érdekességek. A Bulbophyllumokhoz hasonlóan tartjuk őket mérsékeltházban. Az ott elmondottak vonatkoznak a Cirrhopetalumokra is. Cirrhopetalum amesianum Rolfe. A Fülöp-szigetekről származó, júniusban virágzó faj. Négysarkos szárgumói 2 cm magasak, egylevelesek, A virágok 20 cm-es száron 5—10 virágból álló álernyőt képeznek. Az oldalsó lepellevelek összenőttek 2-3 cm hosszú sárgásvörös elliptikus felületté, a virág többi része méretben jelentéktelenül kicsi.

83

Nevére rászolgál, medúzafejet példáz a Cirrhopetalum medusae virága (W. Richter kertészete, NDK, Crimmitschau)

Cirrhopetalum campanulatum Rolfe. Szárgumói négyszögletesen sarkosak, a levélfonák enyhén pirosas. A virágzat 10 virágos, harang alakú. A virágok részben sötét, részben világospirosak, 2—3 cm hosszúak. Szumátrán honos. Cirrhopetalum medusae Ldl. A Szunda-szigetek érdekessége. A virágzata medúzafejszerű képet nyújt, innen a neve. Szárgumói sűrűn állók, 15 cm hosszú levéllel. A virágszár 15—20 cm hosszú, rajta a virágfürt fejecskében álló virágai fakósárgák piros pettyekkel. A külső szirmok rendkívül hosszúak (a 16cm-t is elérik), lelógóak, ez eredményezi a különös alkatot. A többi virágrész aránytalanul kicsiny. Október— decemberben nyílik.

84

Cochlioda A nem öt ismert faja Peru, Equador és Kolumbia magas hegységeiben 2200—3600 m magasságban honos. Főleg epifiták, tojásdad, sűrűn egymás mellett ülő egy- vagy kétleveles szárgumókkal. A virágzat a szárgumók alsó részén fejlődik, egyszerű vagy elágazó fürt. Gazdagon virágzó, erőteljesen növő fajok. Előfordulási körülményeik az Odontoglossumokéhoz hasonlóak. Ezeket is hidegházban neveljük, azzal a különbséggel, hogy a Cochliodák a vegetációs idő alatt több meleget kívánnak és kevesebb árnyékot, mint az Odontoglossumok. A nemesítésben fontos szerepet játszanak, különösen a C. densiflora. Az Odontoglossum nembe a Cochliodák bekeresztezésével sikerült bevinni a piros színt. Hogy csak a fontosabb hibrideket említsük, az Odontiodát, az Odontoglossum és Cochlioda, a Vuylstekearát pedig a Cochlioda, Miltonia és Odontoglossum intergenerikus hibridjeként mesterségesen állították elő. Cochlioda densiflora Ldl. Ez a gyakran C. noetzliana néven nevezett faj Észak-Peruban honos. 3—4 cm tojásdad szárgumói egylevelesek, a levelek vékonyak, tompa végűek, 20—25 cm hosszúak. A virágzat csüngő, 35 cm hosszú fürt, a virágok 3 cm átmérőjűek, skarlátpirosak, sárga, lefelé görbülő ajakkal. Júniustól novemberig virágzik. Cochlioda rosea Bth. Szárgumói kétlevelesek, a levelek hegyesek, 20 cm hosszúak. Bókoló virágzata laza, sok virágú, 40 cm hosszúságot is elérhet. A virágok 2,5 cm átmérőjűek, sötétpirosak, az ajak fehéren mintázott. Télen virágzik. Peruban, az Andokban honos. Cochlioda sanguinea Bth. Equadorból származó faj, 4 cm hosszú szárgumókkal és két keskeny, tompa levéllel. Sok virágú virágzata elágazó, laza, csüngő, 45 cm hosszú fürt. A virágok 3,5 cm átmérőjűek, rózsaszínes pirosak, az ajak alapja fehér. Október— novemberben virágzik. Cochlioda vulcanica Bth. Az equadori és kelet-perui vulkánikus hegyeken él. Szárgumói és levelei hasonlóak az előbbi fajhoz. A virágzat kb. 35 cm magas, felálló, karcsú, 5—15 virágú fürt. A virágok 4 cm átmérőjűek, egészen rózsaszínes-pirosak. Szeptember—novemberben nyílik.

85

Coelogyne Az ázsiai monszunterületeken, Indiában, Ceylonban, egészen a Szamoa-szigetekig kb. 130 fajuk él. Epifitákat és talajlakókat egyaránt találunk köztük. A változatos alakú szárgumók sűrűn, vagy egymástól távolabb a kúszó gyöktörzsön helyezkednek el, egy- vagy kétlevelesek. A virágok többnyire virágzatban, ritkán egyesével, a szárgumó végén vagy alsó részén fejlődnek. Legtöbbjüknek nem feltűnő, rövid életű a virágja, néhány faj azonban kitűnik virágainak szépségével, tartósságával és emellett igénytelenségével is. A C. massangeana pl. egyike azoknak a sokat tűrő, ellenálló, igénytelen fajoknak, melyet a kezdő orchideakedvelő is sikeresen virágoztathat. Legtöbbjük mérsékeltházi, de vannak melegigényesebb és hidegházi fajok is köztük. Coelogyne cristata Ldl. Az orchideakedvelők nélkülözhetetlen, szép virágú faja, mely mérsékeltházi körülmények között nevelve a téli hónapokban szobában is virágzik (január— március). Ősszel és tél elején hidegházban is tartható (mérsékelve a nedvességet). A Himaláján 1600—2300 m magasságban sziklarepedésekben vagy mohos, északra néző sziklákon él. Szárgumói 4—6 cm nagyok, majdnem gömbölyűek, hamar ráncosodnak. Két levelük keskeny, hegyes. A virágzat 5—9 virágú, bókoló fürt. A virágok 8—10 cm átmérőjűek, fehérek, az ajak sárga foltos. Coelogyne dayana Rchb. Hazája Szumátra, Borneo és a Malájfélsziget. A tengerparti fákon élő, erős növésű, gazdagon virágzó faj. Szárgumói keskeny tojásdadok, 10—18 cm hosszúak, nagy levelekkel. A virágzat lelógó, 1 m hosszúra is megnő, sok virágú fürt, a virágok 6—7 cm átmérőjűek, krémfehérek. Az ajak felül barnafoltos, fehér csíkokkal. Áprilistól júniusig virágzik. Mérsékeltházban, árnyékosán tartjuk. Coelogyne huettneriana Rchb. Moulmeniából származó, 4 cm magas szárgumójú faj. Levelei 20—30 cm hosszúak és 4—5 cm szélesek. 2—5 virágos fürtjében a virágok 4—6 cm átmérőjűek, fehérek, sárgás ajakkal. Áprilistól júliusig virágzik. Mérsékeltházban neveljük. Coelogyne massangeana Rchb. A C. dayanához hasonló, erős növésű faj, a Maláji-félszigeten, Szumatra, Jáva és Borneoban honos.

86

Télen hidegházban gazdagon nyílik a Coelogye cristata tejfehér virágja (Vácrátót, Botanikus Kert)

Enyhén bókoló szárakon fejlődnek nagy számban a Coelogyne huettneriana var. lactea virágai (Fővárosi Állat- és Növénykert)

87

Kezdő orchideakedvelőknél is ilyen szép virágzatot hoz a Coelogyne massangeana (Vácrátót, Botanikus Kert)

A virágzat itt is lelógó, 1 m hosszú, laza, sok virágú fürt lehet. A virágok fakó okkersárgák, fehéren csíkozottak, barna ajakkal. A virágzási idő változó. Edzett, mérsékeltházi faj, mely hidegházban teleltethető. Nyáron, szabadban a faágakra akasztva is jól fejlődik. A fürt és virágforma nagyon szép. Coelogyne swaniana Rolfe. A Fülöp-szigeteken honos, júliusban, augusztusban virágzik. Hasonló a C. massangeanához, de annál rövidebb a virágfürt és kisebbek a barnán csíkozott ajkú, fehér virágok. Valamivel igényesebb a C. massangeanánál.

88

Cymbidium Elterjedési területük Madagaszkár, India, egészen Ausztráliáig, északra pedig Japánig. Több mint 50 fajuk főleg epifita, ritkán talajlakó. Rövid, tojásdad szárgumójukon sok, hosszú, keskeny, bőrnemű levél fejlődik, ezek levélhónaljából törnek elő a virágzatok. Egyszerű, hosszú, felálló vagy enyhén bókoló, több virágú fürtjeinek virágai tartósak. A C. lowianum, giganteum és grandiflorum hidegházban tarthatók, a többi mérsékeltházi faj. Vastag, húsos gyökérzetük és nagy termetük, viszonylag nagyobb tápanyagigényt támaszt más epifita orchideákhoz képest. Vigyázni kell azonban arra, hogy a közeg szerkezete eléggé vízáteresztő legyen, mert a gyökerek érzékenyek a levegőtlenségre. A nemesítés eredményeként ma olyan fajtaválaszték áll rendelke-

Az elpusztíthatatlan Cymbidium aloifolium barnasárga virágfürtje (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

89

zésünkre, amely messze felülmúlja az eredeti fajokat minden tulajdonságukban. Az 50 természetes fajjal szemben kb. 5000 a Cymbidium-hibridek száma. A főbb fajok, melyek a nemesítés alapanyagául is tekinthetők és a gyűjtők számára is érdekesek, a következők. Cymbidium aloifolium S. Elő-Indiában és Ceylonban honos. Levelei húsosak, tompavégűek, 30—45 cm hosszúak. Szárgumója alig észrevehető. A virágzat csüngő, sok virágú, 40— 50 cm hosszú. A virágok 4—6 cm átmérőjűek, világos sárgásbarnák. Az ajak barnáspiros, középen sárga, szélén pedig fehér. Július— augusztusban nyílik. Ezt az elpusztíthatatlan fajt kezdő orchideakedvelőknek ajánljuk. Nyáron kint tartható félárnyékban a szabadban, télen pedig a hidegházi viszonyok között is jól átteleltethető. Cymbidium eburneum Ldl. A Himaláján 300—1500m magasságban nő. Április—májusban virágzik. A virágzat 30 cm hosszú, egy vagy két virágú. A virágok fehérek, sárgafoltos ajakkal, 10 cm átmérőjűek, illatosak. Cymbidium elegáns Ldl. Eredeti termőhelye, mint a C. eburneumé. A virágzat 40 cm hosszú, sok virágú. A virágok világos okkersárgák. Novemberben virágzik. Cymbidium erythrostylum Rolfe. Hazája Annám. Virágzata felálló, laza, 4—7 virágú. A virágok 11 cm átmérőjűek, lilásfehérek. Az ajak sárgás, barnásvörös mintázattal. Október— novemberben virágzik. Cymbidium giganteum Wall. A Himaláján 1000—1500 m magasságban, korhadó fákon él. Szárgumója rövid, vastag. A virágzat 7—12 virágos, enyhén bókoló. A virágok 10 cm átmérőjűek, illatosak, sárgásbarnák, barnafoltos sárga ajakkal. Szeptember— októberben virágzik. Cymbidium grandiflorum Griff. Hasonló az előbbihez, ez is a Himaláján, 1500—2300 m magasságban tenyészik. Virágai 16 cm átmérőjűek, olajzöldek. Az ajak világossárga vörösbarna pettyekkel és foltokkal. Januárban, februárban virágzik. Cymbidium insigne Rolfe. Annám a hazája, ahol talajlakó (homokos talajon), 1200—1500m magasságban. Szárgumója vastag, sűrűn leveles.

90

A legtöbb kurrens Cymbidium hibrid szülője a Cymbidium lowianum (Dr. Makara György gyűjteménye)

Virágzata felálló, 10—15 virágú, 120 cm magas. A virágok 9 cm átmérőjűek, rózsaszínek, az ajak sötétrózsaszín, piros pettyekkel. Március—májusban virágzik. Cymbidium lowianum Rchb. Burmái, erős növésű faj. A virágzat enyhén bókoló, 10—20 virágos. A virágok 10 cm átmérőjűek, rendkívül tartósak, sárgászöldek. Az ajak sárga, rajta V alakú, barnáspiros rajzolat. Februártól májusig virágzik. A nemesítés alapfaja. Cymbidium mastersii Griff. Tenasserimben, 1700—1800 m

91

magasan, sziklákon élő faj. Szárgumói dió nagyságúak, 3—4 levelesek, a levelek csak 15 cm hosszúak. Virágzata felálló, 4—6 virágos laza fürt. A virágok 10 cm átmérőjűek, olajzöldek. Az ajak fehér, barnáspiros foltokkal. Májusban, júniusban virágzik. Cymbidium × tracyanum Rolfe. A C. grandiflorum és G. giganteum természetes hibridjeként tartják nyilván. Burmából származik. Télen virágzó faj. Virágai sárgászöldek, vörösbarna csíkokkal. Az ajak világossárga, a szélén fehér barnásvörösen csíkozott.

Dendrobium A trópusi Ázsiában, Ceylontól a Szamoa- és Tonga-szigetekig, délen Új-Zélandig, északon Japánig, kb. 1000 Dendrobium faj él. Epifiták vékony, vagy szárgumóvá vastagodott, osztott szárakkal, örökzöldek vagy lombhullatók, puha vagy bőrnemű levelekkel. A virágzatok többnyire a szár felső részének osztataiból fejlődnek, ritkábban végállóak. A virágzat egyszerű fürt vagy a virágok egyesével jelennek meg. A termesztés szempontjából két nagy csoportot különböztetünk meg. Az egyikbe tartoznak a szárazföld belsejében honos, főleg lombhullató fajok, melyek a meleg, nedves vegetációs idő után egy aránylag hűvösebb (13—16 C° körüli) nyugalmi időszakot kívánnak, amikor a nedvességet is csökkentjük. A másik csoportba tartozó fajok egész éven át meleget, egyenletes nedvességet kívánnak. A nagy változatosságot mutató fajok között természetesen élnek ebben a csoportban is olyanok, melyeknél a hajtásnövekedésük befejeztével viszonylagos nyugalmi időszakot iktathatunk be, a téli hónapokban. A Dendrobiumokat aránylag kis termesztőedényekben tartsuk, gyökereik levegőés melegigényesek. Ha száraz a levegő, a puha levelű Dendrobiumok érzékenyek az atkafertőzésre. (Lásd a „Betegségek, kártevők” című fejezetben.) Biztosítsuk számukra a megfelelő páratartalmat is. A Dendrobium phalaenopsis és más fajokkal alkotott hibridjei a vágottvirág-termesztésben fontos szerepet játszanak. Az első csoportba tartozó fajok közül főleg a D. nobilenek vannak szép hibridjei. Sok szép Dendrobium-faj díszíti az orchideakedvelők lakását, üvegházát. Vannak köztük egészen kis termetű fajok is, melyek gazdagon virágoznak és aránylag könnyen tarthatók növény vitrinekben és terráriumokban.

92

Dendrobium aggregatum Roxb. Szárgumói hosszúkás tojás alakúak, bordásak, egylevelesek, 7 cm hosszúak. A levél 6 cm hosszú. A virágzat oldalt fejlődik, 5—10 virágos, laza, bókoló fürt, a virágok 3 cm átmérőjűek, sárgák, az ajak fehéren szőrözött, narancssárga torokkal. Március—májusban virágzó mérsékeltházi faj. Burmában és Yunnanban honos. Dendrobium bigibbum Ldl. Hazája Ausztrália, Új-Guinea. Orsó alakú szárgumói 40 cm hosszúak felső végükön levelesek. Levelei hegyesek, 12 cm hosszúak. A virágzat majdnem végálló, 30 cm hosszú, felálló fürt. A virágok 4—5 cm átmérőjűek, sötétrózsaszínűek, az ajak valamivel sötétebb, fehér mintázattal. Szeptember—októberben virágzik. Melegigényes. A var. candidum fehér virágú változat. Dendrobium chrysanthum Wall. A Himaláján és Burmában honos, 1,5 m-re is megnövő faj. Szárgumója végig leveles, a levelek hónaljában rövid száron fejlődnek kettesével vagy hármasával a virágok. Virágzáskor a levelek lehullanak. A virágok 4 cm átmérőjűek, sárgák két barnásfekete torokfolttal. Az ajak széle szeldelt. Ősszel vagy télen virágzik. Dendrobium chrysotoxum Ldl. Burma hegyvidékén 800—1000 m magasságban él. Szárgumója orsó alakú 15—20 cm hosszú, végén 2—6 örökzöld, vastag bőrnemű levéllel. A szárvég alatt eredő virágzat bókoló, 15—20 cm hosszú, 8—15 virágú fürt. A virágok 6 cm átmérőjűek sárgák, narancssárga bársonyos finoman szeldelt ajakkal. Március—áprilisban virágzik. A nyugalmi időszakban hűvösen és szárazon tartsuk. Dendrobium densiflorum Wall. A Himaláján 1300 m magasságban él. Szárgumói orsó alakúak, 3—5 levelesek, nem lombhullatók. Virágzata sokvirágú, henger alakú, tömött fürt. A virágok kb. 5 cm átmérőjűek, sárgák, az ajak narancssárga. Március—májusban virágzik, esetleg nyáron még egyszer. A legszebb Dendrobiumok egyike. A vegetációs időben melegen, télen szárazon, hűvösebben tartsuk. Dendrobium thyrsiflorum Rchb. Csak abban különbözik az előbbi fajtól, hogy szárgumói vékonyabbak, inkább henger alakúak és a virág nem sárga, hanem fehér, narancsszín ajakkal. Dendrobium fimbriatum Hook. A Himaláján 1800 m magasságban élő, 1,5 m hosszú csőszerű szárgumóin a felül széles

93

Dendrobium nobile rózsaszín virágözöne (Fővárosi Állat- és Növénykert)

lándzsa alakú levelek 15 cm hosszúak. A virágzat lelógó, laza fürt, 8—15 virágos. A virágok narancsszínűek, 5—6 cm szélesek, az ajak világossárga, közepén narancsszínű, finoman szeldelt. Március—májusban virágzik. Melegigényes. A var. oculatum hort. változatát gyakrabban tartják a termesztésben, mint a tőalakot. A torokban a két barnásfekete összefolyó folttal szebb, mint a tőalak virága. Dendrobium kingianum Bidw. Kelet-Ausztráliában honos. Szárgumói keskenyek, hosszúak, végükön 3—5 elliptikus vékony bőrnemű levéllel. Virágzata a szárrészen, közel a csúcshoz fejlődik, 2—6 virágos laza fürt. A virágok 2 cm átmérőjűek, rózsaszínűek vagy fehérek, zöldessárga ajakkal. Április— májusban virágzik. Hidegházi faj, a vegetációs idő télre esik. Dendrobium loddigesci Rolfe. Yunnanban, Hainanban honos. Szárgumói 10—15 cm hosszúak, henger alakúak, a levelek 4—6 cm hosszúak. A virágok a leveles szárgumón egyenként jelennek meg, rózsaszínűek vagy fehéres-rózsaszínűek, illatosak, 4 cm átmérőjűek. Az ajak rózsaszín, sárga alappal. Februártól májusig virágzik. Mérsékeltházi, de inkább melegigényes faj. Gyűjtemények nagyon kedvelt kis orchideája.

94

Dendrobium nobile Ldl. A Himalájától Yunnanig, 1500 m magasságban él. A szárgumók hengeresek, 40—60 cm hoszszúak, lándzsa alakú, két évig vegetáló levelekkel. A virágok 7—9 cm átmérőjűek kettesével vagy hármasával fejlődnek a szárgumó felső részének nóduszaiból, változékony színűek. A rózsaszín alapszín mellett a szirmok az alap felé világosodnak. Az ajak kerek, fehér, piros folttal. Rendkívül formagazdag. Januártól áprilisig virágzik. Mérsékeltházi faj, de télen hidegházban szárazon is tarthatjuk. Dendrobium phalaenopsis Fitzg. Kelet- és Észak-Ausztráliában és Új-Guineában honos. Szárgumói henger alakúak, 70 cm hosszúak. A levelek vékony bőrneműek, hosszúkás, lándzsa alakúak. Nem lombhullató. Virágzata 4—12 virágú laza fürt, a fel-

A legtöbbet termesztett Dendrobiumok a Dendrobium phalaenopsis származékai (Fővárosi Állatés Növénykert)

95

Levéltelen szárakon nyílnak tavasszal a Dendrobium pierardii rózsaszín virágai (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

ső szárgumó-nóduszokból ered. A virág 8 cm átmérőjű, változékony színű: sötétpiros és világoslila közt változhat, az alap és a torok sötétebb színű, augusztustól decemberig virágzik. A vágottvirág-termesztésben ez a faj és gazdag hibridsorozata vált be leginkább. Magas páratartalommal melegházban neveljük, télen mérsékelt nyugalmi időszakkal. Dendrobium pierardii Roxb. A Himalája forró, nedves völgyeiben és egészen Burmáig fordul elő. Szárgumói csüngőek, vékonyak, 60—90 cm hosszúak. Lombhullató. A virágzatok oldalt fejlődő 2—3 virágosak. A virágok 5 cm átmérőjűek, áttetsző lilásrózsaszínűek, az ajak világossárga, belül pirosán erezett. Április— májusban virágzik. Melegigényes. Mérsékelt téli nyugalmi időt tartsunk.

96

Dendrobium speciosum Smith. Kelet-Ausztráliában, mohos sziklákon nő. Szárgumói 30 cm hosszúak, orsó alakúak, csúcsukon 3—4 levelesek. Levelei 20—25 cm hosszúak. A virágzat a csúcs alatt fejlődik, 40 cm hosszú, sok virágú fürt. Virágai 3—4 cm átmérőjűek, világossárgák, az ajak fehér, piros foltokkal. Februártól áprilisig nyílik. Hidegházi faj. A vegetációs időben melegebben is tartható, a nyugalmi időszakban hűvösebben. Dendrobium superbiens Rchb. Észak-Ausztráliában él, a D. phalaenopsishoz hasonló. Valamivel kisebb virágú és az ajak fehéren csíkozott. Októbertől januárig virágzik. Ugyanúgy termesztjük, mint a D. phalaenopsist.

A legnagyobb Dendrobium virágok közé tartozik a Dendrobium superbum (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

97

Dendrobium superbum Rchb. Az Indonéz-szigetvilágban honos faj. Habitusa hasonló a D. nobilééhez, annál robusztusabb. A virágok majdnem ülő, kétvirágos virágzatban 10 cm átmérőjűek, rózsaszínes-pirosak. Az ajak zacskószerű, bársonyosszőrös, széles tojásdad, két sötétvörös torokfolttal. Februártól áprilisig virágzik. Dendrobium wardianum Warner. Burmában és Assamban honos, csüngő szárgumójú faj. A szárgumó a nóduszokban megvastagodott. Lándzsa alakú leveleit lehullatja. A levéltelen szárgumón jelennek meg a virágok kettesével. Ezek 8—10 cm átmérőjűek, fehérek, sötét-rózsaszín sziromvéggel. Az ajak fehér, piros heggyel, a torok okkersárga két sötétpiros folttal. Januártól áprilisig virágzik. Mérsékeltházi faj.

Dendrochilum Fülöp-szigeteken és a Szunda-szigetek hegyvidékein honos kb. 130 fajuk. Kis termetűek, az egész növény nem haladja meg a 15—30 cm-t. Szárgumóik 3—5 cm magasak, egylevelesek, sűrűn állók. Leveleik keskenyek vagy elliptikusak, hegyes végűek. Virágzatuk a szárgumók végén fejlődő sok virágú fürt. A virágok egymással szemben, két sorban helyezkednek el, igen kicsinyek, többnyire illatosak. Gyűjtők számára különleges szépségű növények. Mérsékeltházi viszonyok között gazdagon virágzóak, igénytelenek. Ajánljuk az orchidea-különlegességek kedvelőinek. Dendrochilum cobbianum Rchb. A Fülöp-szigeteken az erdők epifitája. Szárgumói gömbölydedek, hosszúkás, elliptikus levéllel. A virágok fehérek, sárga ajakkal, 1,4 cm átmérőjűek. Szeptember—októberben nyílik. Dendrochilum glumaceum Ldl. A Fülöp-szigeti erdőkben, ugyancsak fákon él. Tojás alakú szárgumóin lándzsa alakú levéllel. Virágai fehérek, zöldessárga ajakkal. Január—februárban virágzik.

Epidendrum A szubtrópusi és trópusi Amerikában elterjedt fajok Floridától Bolíviáig és Paraguayig. Epifiták egy vagy több leveles szárgumókkal, vagy hosszúra nyúló, leveles szárakkal. A levelek bőrneműek, ritkán húsosak. Virágzatuk fürt vagy füzér. A virágok sokszor illatosak és általában igen tartósak.

98

Mivel elterjedési területük nagy részét szubtrópusi területek képezik, ahol az epifita orchideák szélsőségesebb viszonyok között élnek, mint a trópusokon, nagy számú rendkívül ellenálló, sokat tűrő faj van köztük. Jó, ha tudják ezt az orchideakedvelők, hiszen kevésbé érzékeny, többet tűrő növények a kezdők számára különösen fontosak. Ráadásul a virágok szépsége is jutalmaz. Többségük hideg- vagy mérsékeltházi faj és több-kevesebb nyugalmi időt kívánnak. Ezt télen úgy biztosítjuk, hogy a hidegházban kevés nedvességgel teleltetjük át őket. A hosszú, leveles szárakon virágzó fajokat állandó vegetációban kell tartanunk melegházban. Az Epidendrum-nemzetség fontos szerepet játszik a nemesítésben is. Intergenerikus hibridek születtek, mint az Epilaelia (Epidendrum × Laelia), Epicattleya (Epidendrum × Cattleya), Epiphronitis (Epidendrum × Sophronitis) stb. Epidendrum arachnoglossum Rchb. Kolumbiában 1800m magasságban, fákon élő faj. Leveles szára 1,7 m hosszúra is megnő. A felálló virágfürtben a virágok korallpirosak, narancsszínű ajakkal. Az ajak széle erősen szeldelt. Májustól szeptemberig nyílik. Melegházi faj.

Az Epidendrum ciliare bizarr virágai fürtökben nyílnak (Fővárosi Állat- és Növénykert)

99

Epidenderum ciliare L. Hazája Nyugat-India, Közép-Amerika és Brazília. Termetre a gyengébb növésű Cattleya képét mutatja. Szárgumói egy- vagy kétlevelesek, virágzata rövid, 4—8 virágú fürt, a virágok 5—6 cm átmérőjűek, sárgászöldek, fehér ajakkal, mely erősen szeldelt. December—januárban nyíló mérsékeltházi faj. Epidendrum cochleatum L. Közép-Amerikában és NyugatIndiában honos. Szárgumói 8—12 cm hosszúak, kétlevelesek. A levelek hosszúkásak. A virágzat felálló, 5—8 virágú, 25 cm- es fürt. A virágok állása fordított; az ajak felül helyezkedik el, 3-6 cm átmérőjűek, zöldesfehérek, az ajak feketéslila, sárga rajzolattal, vese alakú. Novembertől márciusig virágzó, mérsékeltházi faj. Epidendrum fragrans Ldl. Hazája Nyugat-India és Brazília. 5 cm magas szárgumói tojásdadok, egylevelesek. A levél nyelv alakú, 10 cm hosszú. A virágzat 2—5 virágú fürt. A virág fordított állású, (ajak fent) sárgásfehér, az ajak fehér, lila csíkokkal. Februártól májusig virágzik. Mérsékeltházi faj. Epidendrum ibaguense HBK. Kolumbia és Peru melegigényes faja. Habitusa, igényei az E. arachnoglossuméval azonosak, a virágok narancsszínűek, az ajak sárga, szeldelt. Júniusban virágzik. Mindkét faj Nyugat-Európában egyes piacokon az utóbbi években keresett vágott virág. Epidendrum prismatocarpum Rchb. Costa Ricában 1000— 1500 m magasságban növő faj, 2—3 leveles keskeny, tojásdad szárgumókkal. A virágzat 35 cm hosszú, tömött, sokvirágú. A virágok 4—5 cm átmérőjűek, illatosak, sárgászöldek, barna foltokkal. Az ajak sárga, piros középpel. Májustól augusztusig virágzó, mérsékeltházi faj. Epidendrum stamfordianum Batem. Közép-Amerikában és Kolumbiában él. Tojásdad, 6—10 cm hosszú szárgumóin 3—4 hosszúkás levél fejlődik. A virágzatok 40 cm hosszú, sokvirágú, sűrű fürtök. A virágok 4,5 cm átmérőjűek, illatosak, sárgák, vörösbarna foltokkal. Az ajak felső első része sárga. Március— áprilisban virágzik. Mérsékeltházi, edzett, jól növő faj.

100

Epidendrum vitellinum Ldl. Mexikóban 2000—2300 m magasságban él, gyakran eltörpült tölgyeken. Szárgumói tojásdadok, kétlevelesek. A levelek szürkéskék viaszbevonatúak. A virágzat felálló, 10—20 virágú laza fürt. A virágok 4 cm átmérőjűek, élénk cinóberpirosak, tartósak. Az ajak aranysárga. Októbertől januárig virágzó, hidegházi faj. Rendkívül dekoratív és a kezdő orchideagyűjtő is biztos sikerrel nevelheti.

Eria Elterjedési területük Ceylon, Elő-Ázsia, Kelet-Ázsia, egészen a Szamoa- és Viti-szigetekig. Kb. 350 fajuk ismert. Epifiták, többrekeszes henger, orsó vagy majdnem gömb alakú szárgumókkal. Virágzatuk kevés vagy sok virágú fürt vagy füzér,

Az Eria javanica sokvirágú fürtje (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

101

Sokat tűrő és érdekes virágú orchidea a Gongora armeniaca (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

a Dendrobiumhoz hasonlóan a felső nóduszokból oldalt fejlődik. Mérsékeltházi fajok, — főleg gyűjtők számára érdekesek. Eria barbarossa Rchb. Délkelet-Ázsiában honos. Levelekkel borított szára csüngő. A levelek lándzsa alakúak, fonákukon sűrűn szőrözöttek. A virágzat rövid, 6—10 virágos fűit. A virágok 1,5 cm átmérőjűek, kívül vörösbarnák, belül világos hússzínűek. Szeptemberben nyíló, mérsékeltházi faj. Eria javanica Bl. Indonéziában honos. Tojásdad szárgumói kétlevelesek, a levelek 50 cm hosszúak. A virágzat bókoló, 15— 25 virágos, az egyes virágok sárgásfehérek (az ajak is) és keskeny szirmúak. Áprilistól júniusig virágzik. Melegházi faj, télen mérsékeltházban tartható.

102

Gongora Mexikó, Peru és Brazília érdekes virágzatú epifitái, melyek könnyen nevelhetők otthonunkban is. Többnyire hidegházi, ill. télen hidegházi, a vegetációs időben mérsékeltházi fajok. Kb. 25 fajuk ismert. Szárgumóik jellegzetesen barázdáltak, tojás alakúak, többnyire két levéllel. A virágzat csüngő fürt, benne az egyes virágok ívesen visszagörbült virágszáron helyezkednek el, ezért a virágok állása fordított, az ajak fent helyezkedik el. Gongora armeniaca Rchb. Nicaraguában honos. A virágzat sok virágú, kb. 30 cm hosszúra csüngő fürt. Aranysárga virágának ajka valamivel világosabb. A virágok 2—4 cm átmérőjűek. Június— szeptemberben virágzik. Gongora galeata Rchb. Mexikóból származó, rendkívül edzett faj. Virágzata 20—30 cm hosszú, csüngő, 8—10 virágos fürt. A virágok 2—4 cm átmérőjűek, barnássárgák, illatosak. Június— augusztusban virágzik. Kezdő orchideakedvelőknek is ajánljuk. Nyáron szabadban, fák ágára is aggathatjuk.

Haemaria A nemzetségnek egyetlen faja van. Haemaria discolor Ldl. Hátsó-Indiától Dél-Kínáig a trópusi erdők talajában élő faj. Kúszó, húsos gyöktörzsén a szárak felállók, — ezeken fejlődnek a levelek és a hajtásvégeken fehér, 1-2 cm átmérőjű, jelentéktelen virágok. Az egész növény 15—20 cm magas. Főleg díszes levelei miatt érdekes gyűjtők számára. Melegházi viszonyok közt erősen fejlődik. Kezdők részére is ajánlható. A levelek sötét-barnászöld színűek, fonákukon vörösek. Van feketészöld alapon pirosán erezett, világosabb zöld alapon ezüstösen erezett és bronzoszöld alapon rézvörösen erezett változata is. Jonopsis Nyolc epifita tartozik e nembe. Florida, Mexikó, Kolumbia és Brazília az előfordulási területük. Kis termetű, szép virágú orchideák, főleg olyan gyűjtők számára érdekesek, akik lakásukban csak igen kis területet tudnak biztosítani növényeiknek.

103

A mély árnyék levéldísze az illatos virágú Haemaria discolor (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

Kis szárgumói egy vagy kevés levelitek, a levelek vékonyak, kemények. A virágzat aránylag hosszú száron sokvirágú fürt. Jonopsis paniculata H. B. et Kth. Dél-Brazíliában honos. Szárgumói egylevelesek, 1,5 cm magasak. A levél keskeny, húsos, 17 cm hosszú. A virágzat 50 cm hosszú, száron bókoló. A virágok fehéreslilák vagy fehérek, az ajak sárgafoltos és lilán vonalkázott. Mérsékeltházi faj, télen vagy tavasszal virágzik. Laelia A Cattleya-nemmel közeli rokon, ahhoz nagyon hasonló. Hogy külön nemzetségbe kerültek, annak a polliniumok száma az oka.

104

Míg a Cattleyáknál négy, a Laeliák virágában nyolc pollinium található. Epifiták, erős gyöktörzsön hosszúkás, egy- vagy kétleveles szárgumókkal. A levelek bőrneműek vagy húsosak. A virágzat a szárgumók felső részén fejlődik, aránylag hosszú száron. Az egyszerű fürtben a virágok többnyire nagyok, mutatósak. Kb. 35 fajuk ismert a trópusi Amerikában Mexikótól egészen DélBrazíliáig. Általában mérsékeltházi fajok, a Cattleyáknál adott kezelési irányelveket kövessük itt is. Vannak azonban Laelia-fajok, melyek szubtrópusi (vagy szubtrópusi jellegű trópusi) területekről származnak. Ezeknél ügyelni kell arra, hogy fény- igényesebbek és kifejezettebb nyugalmi időszakot kívánnak. Ezek a fajok orchideakedvelők körében különösen becsültek, virágaik rendkívül tartósak és sokat tűrök. A Laeliák az orchidea-nemesítésben a Cattleyákhoz hasonló fontosságúak. A Brassavola, Cattleya, Epidendrum, Sopronitis nemekkel alkotott intergenerikus hibridjein kívül jelentős a nemen belüli hibridek száma is. Olyan kiválóságokat sikerült létrehozni, mint pl. a Laelia × cinnabrosa, (L. grandis × L. purpurata) vagy a Laelia × Latona (L. cinnabarina × L. purpurata). Sok összetett polihibridben szerepel szülőpartnerként a L. purpurata, de önállóan is alkalmas vágottvirág-termesztésre. Eredeti termőhelyén nagy változékonyságot árul el. Vannak kevésbé szép, szebb és legszebb példányok, és a nemesítésben nem mindegy az, hogy milyen alapanyaggal végezzük a keresztezést ugyanazon faj esetében. Pl. a ×LC. Callistoglossa a Cattleya warscewiczii és a Laelia purpurata hibridje. A ×LC. Calistoglossa erős növésű, szép virágú, vágottvirág-termesztésre alkalmas fajta. Ha Európában szétnézünk a különböző termesztőüzemekben, a LC Callistoglossa fajtanévvel nevezett állomány nagyon változatos. Az okát kutatva hamar rájöhetünk arra, hogy a szülőpartnerek minősége nem volt ugyanaz a különböző nemesítőknél. Az egyik kevésbé szép, a másik tökéletes alapanyagból állította elő az azonos nevű hibridet. Ezért fontos ma is komoly nemesítéssel foglalkozók részére, hogy ha munkájukhoz vadon előforduló fajokat használnak, akkor a lehető legtökéletesebb típust kutassák fel. Ez nemcsak a L. purpuratara, hanem minden más nemre és fajra egyformán vonatkozik. Laelia anceps Ldl. Mexikóban a Kordillerákban 1000— 2000 m magasságban növő faj. Szárgumói lapított tojásdadok, 10—12 cm magasak, egy levelesek, a levél vastag, bőrnemű, húsos. A

105

virágzat 70 cm magas szár végén fejlődik ki, 2—5 virágos. A virágok 10—12 cm átmérőjűek, változékony színűek, többnyire világos vagy sötét lilás-rózsaszínűek. Az ajak rózsaszínes piros, a torok bordóval erezett. December—januárban virágzik. Mérsékeltházi faj. Kifejezett nyugalmi időt igényel. A var. alba Rchb. virágai fehérek, sárga torokkal. A var. sanderiana hort. fehér virágú vöröslilásan mintázott ajakkal, narancssárga folttal. E fajnak még sok más változata is ismert. A fehér virágú L. ancepsek főleg a Kordillerák nyugati oldalán fordulnak elő. Laelia autumnalis Ldl. A mexikói fennsíkon alacsony fákon és sziklákon élő faj. Szárgumói orsó alakúak, rövidek, bordázottak, kétlevelesek. Levelei kemények, bőrneműek. Virágzata 70 cm hosszú, laza 5—9 virágos, a virágok 12 cm átmérőjűek, illatosak, rózsaszínűek, az alap felé világosodok. Az ajak sötét rózsaszín, alapja fehér, két sárga folttal. Novembertől januárig virágzik. Úgy kezeljük, mint a L. anceps-t. A var. alba Williams fehér virágú, a var. atrorubens Backh. sötétebb rózsaszín és nagyobb virágú változat. Laelia cinnabarina Batem. Brazíliai faj. Szárgumói vékony hengeresek, 10 cm hosszúak, egy kb. 25 cm hosszú, hegyes, keskeny levéllel. A virágzat 3—7 virágos, 30 cm hosszú. A virágok narancspirosak, az ajkuk sötétebben erezett, 8 cm átmérőjűek. Februártól májusig virágzik. Ezt a fajt is mérsékeltházban tartjuk. Fényigényes és a nyugalmi időt szigorúan tartsuk be. Laelia crispa Rchb. Brazíliában 800—1000 m magasan, fákon, ritkábban sziklákon él. Egyleveles szárgumói kissé lapított, hosszú orsó alakúak, levele nyelv alakú, bőrnemű. A virágzat laza, 4—7 virágos, 35 cm magas. A virágok 12 cm átmérőjűek, a szirmok és ajak erősen hullámos felületűek, fehérek. Az ajak fehéressárga, piros rajzolatú torokkal, elöl liláspiros folttal. Július— augusztusban virágzik. Igényei hasonlóak az előbbi fajokéhoz. Laelia flava Ldl. Brazíliai faj. Keskeny, tojásdad, 4 cm magas szárgumói egylevelesek. A levelek hosszúkás elliptikusak, 7—8 cm hosszúak, 5—9 virágos virágzatát kb. 25 cm-es száron fejleszti. Virágai 6 cm átmérőjűek, halványsárgák, az ajak hullámos szélű. Május—júniusban virágzik. Igényei hasonlóak az előbbi fajokéhoz.

106

Laelia gouldiana Rchb. Mexikóból származik. Szárgumói hosszúkás elliptikusak, kétlevelesek. A levelek hosszúkás nyelv alakúak. Virágzata 45 cm hosszú, 3—5 virágos. A virágok 10 cm átmérőjűek, sötét rózsaszínűek, az ajak sötétvörös, alapján világossárga. December—januárban nyílik. Az előbbi fajokéval azonos igényű. Laelia grandis Ldl. et Paxt. Brazíliában honos, lapított, hosszú orsó alakú a szárgumója. A szárgumók egylevelesek, nyelv alakú, tompa levéllel. A virágzat 2—4 virágú, 10—15 cm átmérőjű virágokkal. A virág sárga, az ajak fehér, világoslila erezettel, június—júliusban virágzik. Melegigényes, télen mérsékeltházban tartható. A var. tenebrosa Gower. nagyobb virágú változat, (16 cm virágátmérő) a szirmok keskenyebbek, barnássárgák, az ajakon sötétvörös erezettel. Laelia jongheana Rchb. Dél-Brazíliából származik. Szárgumója egy leveles, hosszúkás, egy virágú. A virág 10—12 cm átmérőjű, lilásrózsaszín. Az ajak zacskószerű, belül sárga, a szélen világos rózsaszínes-fehéres, hullámos szélű. Februártól áprilisig virágzik Mérsékeltházi faj.

Harmonikus szép virágforma párosul finom színnel a Laelia flava virágjában (Dr. Makara György gyűjteménye)

107

Laelia perrinii Batem. Hazája Brazília. A Laelia crispához hasonlít. A virágzat 2—4 virágos, a virágok laposak, 12— 14 cm szélesek, élénk pirosak. Az ajak rövid, zacskószerű, fehéressárga alappal, elöl sötétpiros. Október—novemberben nyílik. Mérsékeltházi faj. Laelia pumila Rchb. Dél—Brazíliában 500—800 m magasan előforduló kis termetű faj, 7 cm magas, egyleveles szárgumókkal. A levél 10 cm hosszú, nyelv alakú. A virágok egyesével jelennek meg, lilásrózsaszínűek, 10 cm átmérőjűek. Az ajak elöl lilásvörös, a torokban két világos folttal. Szeptember— októberben virágzik. Laelia purpurata Ldl. Dél-Brazíliában honos. Szárgumói karcsú, lapított orsó alakúak, egy keskeny, nyelv alakú levéllel. Virágzatában 3—5 nagy méretű virág fejlődik, ezek 16—18 cm átmérőjűek. A virág fehér vagy liláspirosan bemosott. Az ajak zacskószerű sötét bordóslilás, első része világosabb, sárga torokkal. Május—júniusban virágzik. A Laelia nem (genus) legnagyobb virágú faja. Mérsékeltházi. Laelia superbiens Ldl. Mexikó és Guatemala magasabb régióiban fákon vagy sziklákon él. Szárgumói rövidek, zömök orsó alakúak, kétlevelesek. A levél vastag, bőrnemű, nyelv alakú. A virágzat 1,5 m hosszú, 12—18 virággal. A virágok 10—12 cm átmérőjűek, rózsaszínűek, alapjukon halványabbak. Ajkuk hosszú, sárga és piros folttal és erezettel. Decembertől februárig nyílik hidegházban. Virágzata rendkívül tartós. A vegetációs időben mérsékeltházban tartsuk. Laelia xanthina Ldl. Brazíliában honos. 15—20 cm-es szárgumói egylevelesek. A levél bőrnemű és ugyanolyan hosszú, mint a szárgumó, A nyúlánk virágzati száron 3—6 okkersárga virág fejlődik, ezek 6—9 cm átmérőjűek. Az ajak sárgásfehér, narancspiros erezettel. Május—júniusban virágzik. Mérsékeltházi faj.

Lycaste Közép-Amerika hegyvidékein, egyesek Nyugat-India és Brazília hegyein élő epifiták. Kb. 35 fajuk ismert. A szárgumók rövidek, a

108

levelek vékonyak, hajtogatottak, a vegetációs idő végén évente lehullanak. A virágok többnyire egyesével a szárgumók alsó részén fejlődnek. Előfordulásuknak megfelelően hidegházi orchideák. Az Odontoglossumokkal együtt nyáron árnyékosán, levegősen, nyirkosán, télen pedig a lombhullás után szárazon, hűvösen tartjuk őket. Annyi nedvességet adjunk csak, hogy a szárgumók ne ráncosodjanak. Az orchideakedvelők igénytelenségük és szép, tartós virágaik miatt becsülik őket. Lycaste aromatica Ldl. Mexikó 800—l000 m magas hegyein tenyészik. Tojás alakú szárgumóin egy-két 25 cm hosszú levél fejlődik. 15 cm hosszú virágzati száron magányos, 6 cm átmérőjű virág fejlődik. A virág fahéj illatú, narancssárga, az ajak narancssárga, piros foltokkal. Egyszerre több virág is fejlődik egy szárgumóból. Ezek mintegy körülveszik a szárgumót. Április— májusban virágzik. Lycaste costata Ldl. A perui Andokban honos. 12 cm magas tojás alakú szárgumóin két, 40—50 cm hosszú levelet fejleszt. A virág 10—12cm-es száron csontfehér, illatos 10— 12 cm átmérőjű, az ajak csipkés szélű. Júniusban virágzik. Lycaste gigantea Ldl. Equadorban élő faj. Tojás alakú szárgumói 15 cm magasak, két-három 80 cm hosszú nyeles levéllel. A virág 30 cm-es száron olajbarna. Az ajak barnáspiros, a szélén narancsszínű. Június—júliusban virágzik. Lycaste macrophylla Ldl. Bolíviában és Peruban 1700—2000 m magasságban él. Szárgumói 10—12 cm magasak, két-három 60 cm hosszú levéllel. A virág 20 cm-es száron 12 cm átmérőjű. A külső lepelkör szirmai kívül olajzöldek, belül barnáspirosak. A belső lepelkör szirmai fehérek, középen sötétrózsaszín bemosással. Az ajak fehér-pirosán foltozott és pettyegetett. Novembertől januárig virágzik. Lycaste skinneri Ldl. Guatemalában honos. Szárgumói 8 cm hosszúak, tojásdadok, két—három levelesek A levelek 50—60 cm hosszúak. A virágszár 25—30 cm hosszú, a virágok 15— 18 cm átmérőjűek, változékony színűek, a fehér és sötétrózsaszín között. Az ajak belül sötétpiros, kívül fehér, rózsaszínpiros foltokkal. Novembertől márciusig nyíló, rendkívül dekoratív faj, hosszantartó virágokkal. A var. alba Lind. fehér virágú változata, sárgafoltos ajakkal.

109

Macodes Epifiták vagy humuszborította sziklákon élnek Új-Guineában, Jáván és a Malakka-szigeteken. 7 fajuk ismert. Szép rajzolatos leveleik miatt termesztik őket, a virágok jelentéktelenek. Alacsony termetűek, melegigényesek. Egész éven át párásán és árnyékoltan tartsuk őket, eredeti termőhelyi viszonyaiknak megfelelően. Laza, vizet áteresztő, de vizet is tartó közeget igényelnek. Macodes petola Bl. Jáván és Malakkán árnyékos hegyi erdőkben növő faj. Levelei világos bársonyzöldek, a levélerek aranyszínűek. Igen szép levéldísznövény. A magyar orchideakedvelők körében „ékszer-orchidea” néven ismert. Ha melegházi feltételeink megvannak, könnyen termeszthetjük és tőosztással szaporíthatjuk.

Masdevallia A trópusi Közép- és Dél-Amerika magas hegységeiben, nedves hegyi erdeiben növő epifiták. Több faj sziklákon vagy humusztakarta lejtőkön talajlakóként fordul elő. Kis termetű, szárgumó nélküli, fürtszerűen növő, nagyobb kolóniát alkotók, vagy kúszó gyökértörzsekkel terjednek. A szár rövid, egyleveles. A levél bőrnemű, aránylag vékony, alsó részén keskenyebb. Többnyire egy virágúak. A virágok a levél hónaljából eredők, különös formájúak; a külső lepelkör szirmai egyetlen nagy szirommá összenőttek, többnyire hegyes nyúlvánnyal, a belső lepelkör szirmai és az ajak aránylag jelentéktelen. A virágok általában feltűnő színűek. Hidegházi fajok. Egyenletesen hűvös, árnyékos, párás, levegős körülményeket kell számukra biztosítani, ami nyáron helyenként nehéz. Ez kissé problematikussá teszi az egyébként nagyon érdekes növények termesztését. Masdevallia bella Rchb. Kolumbiában 1800—2200 m magasságban fákon élő faj. A virág elálló vagy csüngő, nagy, nyitott 9 cm hosszú nyúlvánnyal, háromszög alakú, sárga színű, barna foltokkal. Az ajak fehér, kicsi, kagyló alakú. Decembertől júniusig virágzik. Masdevallia chimaera Rchb. Ugyancsak Kolumbiában 1700— 2200 m magasan, fákon és sziklákon díszük. A M. bellához hasonló, csak a virág nagyobb, 20 cm hosszú nyúlvánnyal. A virág

110

sötét barnáspiros, világosabb foltokkal. Az ajak papucs formájú, világosbarna. Novembertől februárig virágzik. Masdevallia coccinea Linden. Kolumbiában 2300—3300 m magasan, sziklákon él. Nyúlvány nélküli virágja skarlátpiros. Rendkívül formagazdag, színében nagyon változékony. Márciustól júniusig virágzik. Masdevallia rosea Ldl. Kolumbia 2800—3200 m magas hegyein, fákon él. A virágok világospirosak, 7—8 cm hosszúak. A nyúlvány vékony, fonálszerű, Májustól júliusig virágzik. Masdevallia tovarensis Rchb. Venezuela—Tovar a hazája. Ott 2000 m magasságban fákon epifita. A virágzati szár (mely kéthárom évig is hozza a virágokat) 2—4 virágos, ezek egyszerre nyílnak ki, 9—10 cm hosszúak, fehérek, világos sárga nyúlvánnyal. Novembertől februárig nyílik. Masdevallia veitchiana Rchb. Peruban 3300—4000 m magasságban honos. A nemzetség legnagyobb virágú faja. Virágja 12 cm széles, élénkpiros színű, ráeső fényben kékes árnyalattal, nyúlványai finom hegyben végződnek. Májustól június végéig nyílik. Gyakran használják keresztezéseknél.

Maxillaria Epifiták, ritkán talajlakók, kb. 250 fajuk a trópusi Amerikában, Brazíliában és Kelet-Indiában honos. Általában kis termetű, kúszó gyöktörzsű fajok, melyeken a szárgumók sűrűn vagy ritkábban helyezkednek el, egy vagy kevés számú levéllel. A levelek változó nagyságúak, bőrneműek, kemények, több évesek. Rövid virágszáraik egy virágúak. Kis termetük és nagy alkalmazkodóképességük, igénytelenségük miatt kedvelik a gyűjtők. Legtöbbjük mérsékeltházi körülmények közt tartható, csak a meleg trópusi völgyekből származókat tartjuk melegházban. Télen mérsékelt nyugalmi időszakot biztosítsunk számukra. Vigyázzunk arra, nehogy kiszáradjanak. Kéreg és ágdarabokra kötve, a nagyobbakat cserépben vagy kosárban neveljük. Maxillaria grandiflora Ldl. Equadorban és Kolumbiában honos. Szárgumói hosszúkásak, 7 cm hosszúak, egylevelesek.

111

A levél 10 cm széles és 35 cm hosszú. A virágszár 10 cm magas, a virág 10 cm átmérőjű, illatos, tejfehér, az ajak borvörös, sárga foltos. Május—júniusban virágzik. Maxillaria luteo-alba Ldl. Venezuelában és Kolumbiában 1500—1700 m magasan, hegyi erdőkben él. Szárgumói tojásdadhosszúkásak, 5 cm magasak, egylevelesek. A levél nyeles 50 cm hosszú, A virágszár 15 cm magas. A virág kb. 15 cm átmérőjű, illatos, okkersárga, alapján fehér, barna foltokkal. Az ajak fehér, piros és sárga foltokkal. Február—márciusban virágzik. Hidegházi faj. Maxillaria picta Hook. Brazília és Guyana a hazája. Szárgumói tojás alakúak, bordázottak, 5 cm magasak, kétlevelesek. A levelek nyelv alakúak, tompák, 25 cm hosszúak. A virágszár 12 cm magas, a virág kb. 5 cm átmérőjű, halványsárga, barnásvörös keresztcsíkokkal. Az ajak fehér vagy sárgáspiros foltos. Januártól áprilisig virágzik. Maxillaria sanderiana Rchb. Equadorban 1300 m magasan él a nemzetség legnagyobb és legszebb virágú faja. Szárgumói tojás alakúak, lapítottak, 5 cm magasak, egy, 30 cm hosszú, nyeles lándzsa alakú levéllel. A virágszár csüngő, 12 cm hosszú. A virág nagy, 18 cm átmérőjű, fehér, alapján piros foltos. Az ajak belül fehér, piros rajzolattal, kívül sötétpiros. Nyáron vagy ősszel virágzik. Nyáron az Odontoglossumokkal hidegházban tartható. Maxillaria setigera Ldl. Kolumbiából származik. Szárgumói kerekdedek, lapítottak, 5 cm magasak, egylevelesek. A levél nyeles, 30 cm hosszú. A virágszár 12 cm hosszú, a virág 12 cm átmérőjű, illatos, világossárga, alapján fehér. Az ajak fehér, piros csíkokkal, elöl sárgavörös folttal. Júniustól augusztus végéig virágzik. Maxillaria striata Rolfe. Szép virágszínű, ritka perui faj. Szárgumói tojásdadok, 6—8 cm hosszúak, egylevelesek. A levél keskeny 35 cm hosszú. A virágszár kb. 30 cm hosszú, a virág 12—14 cm átmérőjű, sárga, barnásvörös csíkokkal. Az ajak fehér, piros erezettel. Júniustól szeptemberig virágzik. A vegetációs időben hidegházban Odontoglossumok módjára társuk. Maxillaria variábilis Batem. Mexikóban honos, gömbölyded, kissé lapított, 2 cm magas, egyleveles szárgumókkal. A levelek 10

112

cm hosszúak, 2 cm szélesek. A virágszár rövid, a virág 7 cm átmérőjű, sötét pirosasbarna. Egész éven át nyíló törpe faj. Maxillaria venusta Ldl. Kolumbiában 1500—1800m magasságban él. Gömbölyded, lapított, 4—6 cm hosszú, egyleveles szárgumókkal. A levelek nyelv alakúak, 30 cm hosszúak. A virágszár 20 cm hosszú, a virág 15—18 cm átmérőjű, tejfehér. Az ajak húsos, pirosán szegett sárga folttal. Szeptembertől novemberig virágzik. Hidegházi faj.

Miltonia Brazíliai és kolumbiai elterjedésű kis termetű, feltűnően nagy virágú fajok. Epifiták, zömök, lapított, egy-három leveles szárgumókkal. A virágzat a szárgumók alsó részén fejlődik, felálló, kevés virágú fürt. Virágaik laposak. Kb. 20 fajuk ismert. A termesztés során két csoportba osztjuk őket. A Brazíliából származókat Cattleyák módjára mérsékeltházban neveljük, télen mérsékelt nyugalmi időt tartva. A Cattleyáknál valamivel több árnyékot igényelnek. A kolumbiai fajokat nyáron hűvösen, párásán, levegősen, télen pedig mérsékeltházban neveljük. A Miltoniák aránylag puha levele érzékeny a takácsatka-fertőzésre. — Virágaik a növényen 4—6 hétig is nyílnak, levágva azonban nagyon rövid életűek. Tartós virágzatuk, a feltűnő nagy virágok és a kis termet az orchideakedvelők körében kedveltté tették a Miltoniákat. A nemesítőknek is kedvelt anyaga. A nemen belül, de más nemekkel is szép hibrideket állítottak elő (pl. Miltonidium = Miltonia × Oncidium, Miltonioda = Cochlioda × Miltonia). Miltonia anceps Ldl. Brazíliában honos. Szárgumói 4,5 cm magasak, két hosszúkás levéllel. A virágszár egyvirágos, 6— 7 cm átmérőjű virággal. A virág zöldessárga, az ajak fordított hegedű alakú, fehér, három liláspiros csíkkal. Április— májusban virágzik. Miltonia candida Ldl. Hazája Brazília. Szárgumói hosszúkás tojásdadok, két 30 cm hosszú levéllel. A virágzat laza, 3—5 virágos, 50 cm hosszú. A virágok 7—10 cm átmérőjűek, sárgák, a belső lepelkör szirmai barna foltosak. Az ajak széle hullámos, fehér, két világos liláspiros folttal. Augusztustól november végéig virágzik.

113

Miltonia clowesii Ldl. Az előbbihez hasonló brazíliai faj. A virágzat 7—10 virágos. A virágok 8 cm átmérőjűek, gesztenyebarnák, sárga heggyel. A hegedű alakú ajak hátsó része lila, elöl fehér, fehér vagy sárga csíkozattal. Szeptember—októberben virágzik. Miltonia phalaenopsis Nichols. Kolumbiában 1300—1600m magasságban, fákon élő faj. A szárgumók oválisak, lapítottak, kétlevelesek. A levelek fűszerűen keskenyek, 20—30 cm hosszúak. A virágzat vékony száron laza, 2—4 virágos fürt. A virágok 6 cm átmérőjűek, fehérek. Az ajak sötét liláspiros, széle fehér. Augusztustól novemberig virágzik. Miltonia roezlii Nichols. Kolumbiában 300—600 m magasan tenyészik. Termete hasonló az előbbi fajéhoz. A virágzat 2—6 virágos, a virágok 8—10 cm átmérőjűek, illatosak, tejfehérek, a belső lepelkor szirmai alapjukon vöröslila foltosak. Az ajak fordított szív alakú, fehér, három pirosas csíkkal, a torok sárga. Október-novemberben virágzik. Miltonia spectabilis Ldl. Brazíliában honos. A szárgumók lazán helyezkednek el a gyöktörzsön, 7 cm magasak, oválisak, lapítottak, kétlevelesek, a levelek keskeny nyelv alakúak, 15 cm hosszúak. A virágszár ennél rövidebb, egy virágos. A virág 8 cm átmérőjű, fehér, alapján rózsaszín bemosással. Az ajak barnásvörös, sötétebben erezett, szélén fehér vagy világos rózsaszín. Augusztusban virágzik. Miltonia vexillaria Nichols. Kolumbia és Equador 1600— 2100 m magasságú hegyeiben, erdők szélén élő faj. A M. roezlii-hez hasonló termetű, de virágja nagyobb, 9—12 cm átmérőjű, nagyon változékony színű, főleg rózsaszínes piros. Az ajak középen bemetszett, rózsaszínű, alapján világosabb, piros erezettel. Május—júniusban virágzik. Több változata és hibridje ismert. A var. rubella Bull. lilásrózsaszín, kisebb virágú változat, — ősszel nyílik. Miltonia warscewiczii Rchb. Peruban és Kolumbiában 700—l000 m magasságban, alacsony fákon, bokrokon és mohafedte sziklákon él. A szárgumók 10 cm hosszúak, lapítottak, egylevelesek. A levél 20 cm hosszú, nyelv alakú, tompa végű. A virágzat gyakran elágazó, tömött, sok virágú. A virágok 5 cm átmérőjűek, vörösbarnák, fehér széllel. Az ajak elöl kicsípett,

114

világoslila, fehér széllel, vörösbarna folttal. Március— áprilisban virágzik.

Odontoglossum A trópusi Amerika hegységeiben, 2000—3000 m magasságban élő epifiták Mexikótól Bolíviáig. Kb. 90 fajuk ismert. Viszonylag kis termetű orchideák, sűrűn álló, 3—10 cm hosszú, többnyire 1—2 leveles szárgumókkal, melyek alsó részén 4—6 levél fejlődhet. A virágzat felálló vagy ritkán csüngő fürt, vagy füzér. A kolumbiai fajok általában hidegháziak. A vegetációs időben hűvösen, félárnyékosan tartsuk őket, amit nálunk nehéz betartani. Orchideakedvelők körében a legkedveltebb fajok egyike az O. grande és az O. crispum. A közép-amerikai fajok inkább mérsékeltháziak, kevésbé igényesek. Mindkét csoportbelieknél csak mérsékelt nyugalmi időszakot tartsunk. Ahol huzamosabb nyugalmi időre van szükség, azt könyvünk jelzi. A kis termetű fajokat kéregdarabokra kötve, a nagyobbakat cserépben, kosárban tartsuk. Egyes Odontoglossumokat, köztük főleg az O. crispumot és hibridjeit Nyugat-Európában vágott virágként termesztik. Igen szép színű és formájú hibrideket állítottak elő nemen belül, de vannak más nemekkel képezett hibridek is. Keresztezési partnerként főként az O. crispum szerepel. Cochliodával, Miltonjával, Oncidiummal alkotott hibridjei gyakran láthatók a nyugat-európai piacokon. Más nemek bekeresztezésével a hibridek jó része kontinentális klímához alkalmazkodóbb, mérsékeltházivá vált és az Odontoglossumoknál hiányzó színeket is tartalmazzák. Odontoglossum bictoniense Ldl. Közép-amerikai faj tojás alakú, 12 cm magas, kétleveles szárgumókkal. A levelek keskeny lándzsásak, hegyesek, 40 cm hosszúak. A virágzat 1 m magas, felálló, laza, sokvirágú fürt. A virágok 3,5—4 cm átmérőjűek, sárgászöldek, gesztenyebarna foltokkal. Az ajak vese alakú, hullámos szélű, lila, sárga foltokkal. Szeptembertől november végéig virágzik. Mérsékeltházi faj. Odontoglossum cervantesi Lave. et Lex. Hazája Mexikó és Guatemala. Tojás alakú, egyleveles szárgumói 3—5 cm magasak, a levél lándzsás-nyelv alakú, 14—18 cm hosszú. A virágzat laza, 2—5 virágú fürt, 20 cm hosszú. A virágok 5—6 cm átmérőjűek, illatosak, fehérek, alapjukon piros keresztcsíkozással. Az ajak

115

fehér, sárga folttal. Novembertől márciusig virágzik hidegházban. Odontoglossum citrosmum Ldl. Mexikóból származik. Gömbölyű, 10 cm magas kétleveles szárgumókon hosszúkás, bőrnemű levelei 30 cm hosszúak. A virágzat csüngő, sokvirágú, 40 cm hosszú, az új hajtással együtt jelenik meg. A virágok 7 cm átmérőjűek, erős citrom illatúak, fehérek, halvány rózsaszín bemosással. Az ajak halvány rózsaszín alapon pirosán foltozott, sárga mintával. Május—júniusban virágzik. A virágzat megjelenéséig télen aránylag szárazon tartsuk. Kifejezett nyugalmi időt kívánó hidegházi faj. Odontoglossum cordatum Ldl. Mexikóban honos. Szárgumói tojás alakúak, egylevelesek, 5—6 cm magasak. A levél nyelv alakú, hegyes, 20 cm hosszú. A virágzat 40 cm hosszú, 5—8 virágú. A virágok 9 cm átmérőjűek, sárgák, barna foltokkal. Az ajak széles szív alakú, hegyes végű, fehér, világosbarna foltokkal. Ez a könnyen és gazdagon virágzó hidegházi faj július— augusztusban nyílik. Odontoglossum crispum Ldl. Kolumbiában 2500—3000 m magasan él. A tojás alakú, 2—3 leveles, 4—8 cm hosszú szárgumókon levelei hegyesek, 40 cm hosszúak. A virágzat sűrű, sok virágos. A virágok 10 cm átmérőjűek, változékony színűek, fehér és halványrózsaszín között, kevés vörösbarna folttal. A külső lepelkor szirmai hullámosak, a belsőké fogazottak. Az ajak szélén hullámos és finoman fogazott, fehér, kevés piros folttal, — közepén sárga. Februártól április végéig virágzik. Hidegházi, páraigényes faj. Odontoglossum edwardii Rchb. Equadorból származik. Szárgumói tojás alakúak, 12 cm hosszúak, kétlevelesek. A levelek alapjuk felé keskenyedők, 60 cm hosszúak. A virágzat laza, sokvirágú, 70 cm magas, rajta a virágok 3 cm átmérőjűek, hullámos szélűek, ibolya illatúak, sötétlilák, sárga torokkal. Február— márciusban virágzik. Hidegházi faj. Odontoglossum grande Ldl. Az Odontoglossum nemzetség legnagyobb virágú faja Guatemalában honos. Szárgumói 1-3 levelesek, 8 cm magasak, széles oválisak. Levelei elliptikusak. A virágzat 4—7 virágú laza fürt. A virágok 12—16 cm átmérőjűek, sárgák, nagy barnásvörös keresztcsíkokkal. Az ajak krémfehér, világosbarna folttal. Novembertől márciusig virágzik. Kifejezett

116

nyugalmi időszakot kívánó hidegházi faj. Odontoglossum harryanum Rchb. Kolumbiában élő faj, kétleveles, ovális, 7—8 cm magas szárgumókkal. Levelei bőrneműek, nyelv alakúak, 30 cm hosszúak. A virágzat laza, 4—12 virágú, 1 m hosszúra is megnövő fürt. A virágok 10 cm átmérőjűek, teljesen sohasem nyitottak, hullámos szélűek, gesztenyebarnák, aranysárga rajzolattal, alapjukon lilásak. Az ajak hullámos szélű, liláskék, sárga torokkal, elöl fehér. Július— augusztusban virágzik. Hidegházi faj. Odontoglossum nobile Rchb. Kolumbiában 2000—3000 m magasan él. Hasonlít az O. crispumhoz, de szárgumói kisebbek. Virágjai 6 cm átmérőjűek, hegedű alakú, vörös-foltos ajakkal. A virágzat alsó részén gyakran elágazó. Március— májusban virágzó, hidegházi faj. Odontoglossum pulchellum Bateni. Hazája Guatemala és CostaRica. Szárgumói tojás alakúak, 5—8 cm magasak, kétlevelesek. A levelek fűszernek, 30 cm hosszúak. A virágzat lapos, 80—100 virágú laza fürt. A virágok 3 cm átmérőjűek, fehérek, sárga-piros pettyes ajakkal, — jácint illatúak. Februártól áprilisig virágzik. Hidegházban neveljük. Odontoglossum rossii Ldl. Mexikóból származik. Tojás alakú, 4—6 cm magas szárgumóin a levél lándzsás-hegyes, 12 cm hosszú. A virágzat csüngő, 2—5 virágú, A virágok 8 cm átmérőjűek, változékony színűek, a fehér és halványrózsaszín között, barna foltokkal. Az ajak nagy, a szélén hullámos, fehér, közepén sárga. Februártól áprilisig virágzik. A termesztésben több változata közül a nagyobb virágúakat tartják. Odontoglossum triumphans Rchb. Kolumbiában 3000 m magasságban él. Termete az O. crispuméhoz hasonló. A virágzat 40 cm magas, 10—20 virágos, a virágok 8 cm átmérőjűek, sötét aranysárgák, fahéjbarna foltokkal. Az ajak hátsó részén fehér vagy halványsárga, sötétsárga, nagy barna folttal a közepén. Márciustól május végéig virágzó hidegházi faj. Odontoglossum uro-skinneri Ldl. Guatemalában magasabb régiókban sziklákon él. Széles tojásdad szárgumói kétlevelesek, 30 cm hosszúak. A merev, felálló virágzaton lazán 10—15 virág nyílik. A virágok 6—8 cm átmérőjűek, zölden márványozott

117

gesztenyebarnák. Az ajak rózsaszín, fehér márványozással. Júliustól szeptemberig virágzik. Hidegházban nevelendő.

Oncidium Dél- és Közép-Amerika trópusi és szubtrópusi területein nagy elterjedésű nemzetség. Mexikóban, Bolíviában és Paraguayban kb. 700 epifita faját ismerjük. Különböző formájú szárgumókat vagy ritkán szárgumót nem képező fajai között az egészen kis termetűektől a robusztus, az 1 m magasságot elérőkig a változatos alkatok egész sorát találjuk. Leveleik általában kemények, húsosak. Virágzatuk többnyire gazdag, sok virágú, sokszor elágazó fürt, ill. buga. A virágok aránylag nem nagyok, rendkívül tartósak. Virágszínükben a sárga és barna dominál. Legtöbb fajuk mérsékeltházi viszonyok között jól termeszthető, a hideg- vagy melegházi fajok igényét külön megemlítjük. Szárgumóik és leveleik felépítése elárulja fényigényüket is. Általánosságban fényigényesebbek, mint pl. a Cattleyák vagy Odontoglossumok. A kis termetűeket kéregdarabokra kötözve termesztjük, a nagyobbakat cserépben, legtöbb fajuk határozott nyugalmi időt kíván. Itt is vigyázni kell azonban arra, nehogy teljesen kiszárítsuk a közeget. Orchideakedvelők az Oncidium-nemzetségben bő választékú, változatos, lakásban is jól tartható fajok tömegét találhatják — érdemes ezekből többet is megismerni. A nemen belül is jól sikerült hibrid-keresztezéseket tartanak nyílván, de sikeresek voltak a más nemekkel végzett keresztezések is. Eredményül pl. a Miltonidium (Oncidium × Miltonia), az Odontocidium (Oncidium × Odontoglossum) vagy a Brassidium (Oncidium × Brassia) nagyon mutatós növényeket kapták. Oncidium bicallosum Ldl. Guatemalái faj, redukált szárgumóval, egyetlen hosszúkás, húsos levéllel. A virágzat laza, 6—15 virágos, felül elágazó, 40 cm hosszú. A virágok 6 cm átmérőjűek, sárgák, zöldes árnyalattal, a szirmok széle hullámos. Az ajak nagy, aranysárga. Augusztustól októberig virágzik. Oncidium cavendishianum Batem. Guatemala és Mexikó a hazája. Hasonló az O. bicallosumhoz, de virágzata erőteljesebb, elágazó, sűrű, sokvirágú fürt. A virágok 3,5—4 cm átmérőjűek, illatosak, sárgák, barna foltokkal, hullámosak. Az ajak aranysárga,

118

piros pöttyökkel. Április—májusban virágzik. Oncidium crispum Lődd. Brazíliában honos (900—1200 m magasságban) tojásdad, barnás szárgumókkal és 2—3 keskeny lándzsás, hegyes 20 cm hosszú levéllel. Nyúlánk, 90 cm hosszú virágzata sokvirágú, laza. A virágok 5—7 cm átmérőjűek, hullámos felületűek, világosbarnák, sárga foltokkal. Az ajak barna, közepén aranysárga. Szeptembertől decemberig virágzik. Oncidium divaricatum Ldl. Hazája Brazília. Szárgumói kereklaposak, egy hosszúkás, 20—30 cm hosszú, igen kemény bőrnemű levéllel. A virágzat nyúlánk, 1,20 m magas, többszörösen elágazó, sűrűn sokvirágos. A virágok 3 cm átmérőjűek, változékony színűek, általában gesztenyebarnák, sárga sziromszéllel. Az ajak sárga, barna foltokkal. Szeptember—októberben virágzik. Oncidium flexuosum Sims. Brazíliai, kúszó gyöktörzsű faj. Szárgumója egy- vagy kétleveles. A levél 18 cm hosszú, nyelv alakú, hegyes végű. A virágzat nyúlánk, drótszerű szárral, felül elágazó, sűrűn sokvirágos. A virágok 3 cm átmérőjűek, világossárgák, alapjukon vörösbarna folttal. Az ajak sárga, elöl kivágott. Tavasszal és nyáron virágzik. Oncidium forbesii Hook. Az O. crispumhoz hasonló termetű, Brazíliából származó faj, de a virágzat nem elágazó és a virágok nagyobbak; 8 cm átmérőjűek, gesztenyebarnák, hullámos szélük aranysárga. Az ajak nagy, sárga, vörösbarna foltokkal, a szélén sárgán márványozott. Szeptember—novemberben virágzik. Oncidium harrisonianum Ldl. Kerek, lapos szárgumója van, Brazíliában honos. A szárgumók egy levele szürkészöld, hosszúkás nyelv alakú. A virágzat nyúlánk, 20—30 cm magas, elágazó, 15—20 virágos, laza fürt. A virágok 2 cm átmérőjűek, világossárgák piros foltokkal. Az ajak sárga. Májusban virágzik. Oncidium jonesianum Rchb. Paraguayban honos, redukált szárgumójú faj. A szárgumók sűrűn egymás mellett csomókat alkotnak. A szárgumón fejlődő egy levél 30 cm hosszú, henger alakú, csatornás, csüngő. A virágzat laza, 5—9 virágos. A virágok 5 cm átmérőjűek, zöldessárgák vörösbarna foltokkal. Az ajak sárga, piros rajzolattal, elöl fehér, piros foltokkal. Szeptembertől decemberig virágzó melegházi faj.

119

Oncidium kramerianum Rchb. Equadorban és Kolumbiában 300—900 m magasságban, csak gyengén árnyékoló öreg fákon él. Szárgumója kerek, lapított, egyleveles. A levél kemény, húsos, sötétzölden márványozott. A virágzat felálló, 75 cm magas, megvastagodott nóduszokkal, egyenként, egymás után nyíló virágokkal, melyek megtévesztésig lepke alakúak („lepkeorchidea”). A virág 3 szirma felálló keskeny, 8 cm hosszú, sötétbarna, a szélén igen keskeny sávban hullámos, narancs- sárga, barna foltokkal. Az ajak széles hegedű alakú, kanárisárga, hullámos, a széle barna foltos. Augusztustól november végéig virágzó, melegházban könnyen termeszthető, rendkívül érdekes és szép virágú faj. Oncidium lanceanum Batem. Guayana és Surinam a hazája. Hasonlít az O. bicallosumhoz, de a levelek lila foltosak. A virágzat laza, 6—20 virágos, elágazó, 50 cm magas. A virágok 6—7 cm átmérőjűek, szegfű illatúak, sárgák vagy sárgászöldesek, barnásvörös foltokkal. Az ajak hegedű alakú, alapja vörös, elöl világospiros. Június—júliusban virágzik. Oncidium macranthum Ldl. Equadorban és Peruban 3700 m magasságig fordul elő. Szárgumói hosszúkásak, kétlevelesek. A virágzat 3 m magasra is megnövő fürt. A virágok 10 cm átmérőjűek, ez a nemzetség legnagyobb virágú faja. A külső lepelkor szirmai olajbarnák, a belsők sárgák. Az ajak sárga, lilás első résszel. Májustól júliusig virágzik. Hidegházi faj. Oncidium marshallianum Rchb. Brazíliai, ovális szárgumójú, kétleveles faj. A levelek lándzsásak. A virágzat 1,5 m magas, sokvirágú, elágazó. A virágok 7 cm átmérőjűek, sárgák, barna foltokkal, hullámosak. Az ajak nagy, elöl kivágott, aranysárga, alapján piros pöttyös. Május—júniusban nyílik. Oncidium ornithorhynchum H. B. K. Mexikóban, Guatemalában él. Szárgumói tojás alakúak, hosszú, vékony levelekkel. A virágzat csüngő, elágazó, laza, sokvirágú. A virágok 2 cm átmérőjűek, rózsaszínűek, sárga torokkal, vanília illatúak. Október—novemberben virágzik. Hidegházi faj. Oncidium papilio Ldl. Venezuela és Peru „lepkeorchideája”. Termete és virágja megtévesztésig hasonlít az O. kramerianuméhoz. Szárgumói valamivel nagyobbak és oválisak, a levelek

120

pedig hosszabbak, erőteljesebbek és vörösen márványozottak. A virágzat 1 m magas. A virágok három felálló szirma vörösbarna, 12 cm hosszú, gyéren sárga foltos. Az oldalsó szirmok sárgák, nagy keresztirányú foltokkal. Az ajak elöl kissé kivágott, barna, közepén nagy sárga folttal. A virágzási idő változó. Melegházi faj. Oncidium sphacelatum Ldl. Guatemala és Mexikó szülöttje. Hosszúkás szárgumói lapítottak, 2—3 hosszú, keskeny levéllel. A virágzat nyúlánk, elágazó, sokvirágú, laza fürt. A virágok 3 cm átmérőjűek, gesztenyebarnák, sárga keresztcsíkokkal, az ajak sárga, barna csíkkal. Áprilistól június végéig virágzó, rendkívül edzett, sokat tűrő faj. Oncidium splendidum A. Rich. Guatemalában honos. Szárgumói rövidek, kerekdedek, egyetlen, merev, húsos levéllel. A virágzat erőteljes, 9—20 virágú fürt. A virágok 6—7 cm átmérőjűek, ibolya illatúak, húsosak, zöldessárgák, sötétbarna foltokkal. A majdnem négyszög alakú ajak elöl kivágott, sárga, alapján két barna folttal. Októbertől decemberig virágzik. Melegházi faj. Oncidium superbiens Rchb. Kolumbiában és Venezuelában 2700—3000 m magasságban él. Szárgumói hosszúkásak, egy-két

Ragyogó sárga az Oncidium varicosum virágajka (Vácrátót, Botanikus Kert)

121

széles levéllel. A virágzat 2 m magas, elágazó. A virágok 6-7 cm szélesek, hullámosak. A külső lepelkor szirmai vörösbarnák vagy zöldesbarnák, a belsők sárgák, sötétebb csíkokkal, hegyükön fehéressárgák. Az ajak kicsi, nyelv alakú, barnásvörös, sárga folttal. Április—májusban virágzik. Hidegházi faj. Oncidium tigrinum Llave et Lex. Mexikóból származik. Szárgumói nagyok, majdnem gömbölyűek, 2—3 keskeny, hosszúkás levéllel. A virágzat merev, felálló, gyéren elágazó, sokvirágú. A virágok 6—7 cm átmérőjűek, az O. splendiduméhoz hasonlóak, illatosak, sötétsárgák, sűrű barna keresztcsíkokkal. Az ajak majdnem kerek, sárga. Októbertől decemberig virágzik. Oncidium varicosum Ldl. Brazíliában honos, — hosszúkás, barázdált szárgumóin két keskeny, hosszú, hegyes levéllel. A virágzat másfél méterre is megnő, elágazó, sokvirágú. A virágok nagysága változó, sárgászöldek, vörösbarna foltokkal. Az aránytalanul nagyobb ajak sárga, vese alakú, elöl bevágott. Októbertől januárig virágzik. A var. rogersii Rchb. változat ajakrésze nagyobb, — a 6 cm átmérőt is elérheti. A vágottvirág-termesztésben bevált, keresett faj, nagyon tartós.

Paphiopedilum A „Vénuszpapucsok” nevüket a papucsszerűen kiképzett ajakról kapták (Paphia = Venus istennő egyik neve). Ez a sziromalakulás valamennyi fajukra jellemző. Kb. 50 fajuk Ázsia trópusi és szubtrópusi területein honos Indiától egészen Új-Guineáig. Nagy részük talajlakó, csak nagyon kevés köztük az epifita. Szár nélküliek, zöld vagy márványozott levelekkel. A levelek közül fejlődik a többnyire egy virágos virágszár. A kertészeti termesztésben és orchideakedvelők körében egyik legkedveltebb nemzetség. A csak 50 fajból a nemesítők tömegesen állítják elő az újdonságokat. Hihetetlen mennyiségű hibrid áll rendelkezésükre, melyek a kor divatját követve az ember változó igényeihez igazodnak. Melegházi, mérsékeltházi és hidegházi fajok egyaránt vannak köztük. Valamennyi Paphiopedilum közös igénye a kiegyenlített magas páratartalom és az árnyék. Nyugalmi idejük nincs, — télen a közeg nedvességét kissé csökkentjük a hőmérsékletnek megfelelően, vigyázzunk azonban arra, hogy sose száradjanak ki.

122

A gyökerek száma viszonylag kisebb az epifita orchideákéhoz képest. Kevés és vastag gyökereik érzékenyek a stagnáló nedvességre, ezért a termesztőedényekben megfelelő vízelvezető rétegről gondoskodjunk (törött cserép vagy styromull is alkalmas). A természetes fajok, a sok szép hibrid ellenére azért ma is keresettek orchideakedvelők, gyűjtők és nemesítők körében. Megérdemlik tehát, hogy foglalkozzunk velük. A következőkben a nemesítés szempontjából fontosabb természetes fajokat ismertetjük. Paphiopedilum barbatum Pfitz. A Malakka-félszigeten honos. Levelei fakózöldek, sötétzöld foltokkal. A virág 25 cm-es száron 6—10 cm széles. Zászlója fehér, alapján zöld, sötét barnásvörös hosszanti csíkokkal. Az oldalsó szirmok zöldesek, alapjuk felé vörösek, szélükön kevés fekete szemölccsel. Az ajak vörösbarna. Májustól július végéig virágzik. Mérsékeltházi faj. Paphiopedilum bellatulum Pfitz. Burmában, napnak kitett sziklákon él. A levelek húsosak, sötétzöldek, világosabb foltokkal, — fonákuk vöröses. A virágszár rövid, rajta 6 cm széles húsos virág fehér, apró sötétvörös pettyekkel. Március—áprilisban virágzó melegházi növény.

Elegáns színkombináció a Paphiopedilum gán (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

× maudiae zöldfehér virá123

A Paphiopedilum hibridek sokaságában mutatós és tartós az Alfred Dimoch virága (Vácrátót, Botanikus Kert)

Paphiopedilum callosum Pfitz. Vietnamból, Thaiföldről származó melegigényes faj. Levelei világoszöldek, sötétzöld foltokkal. A virágszár 25—35 cm hosszú, 1—2 virágos. A virágok 10 cm szélesek, a zászló fehér, bordólilás hosszanti csíkokkal. Az oldalsó szirmok alapjukon zöldek, hegyük felé barnásvörösek, feketeszőrös szemölcsökkel. Az ajak barnásvörös. Február— márciusban virágzik. Ezt a fajt ma is nagyobb mennyiségben gyűjtik termőhelyein és olcsó importáruként árulják az európai piacokon. A var. sanderae hort. virágja fehéreszöld, sötétebb zöld csíkokkal. Paphiopedilum chamberlainianum Pfitz. Szumátrában 2000 m magasan, mészkősziklák humusztakarójában élő kékeszöld levelű faj. A virágzat 30—35 cm-es száron 15 vagy több virágos is lehet. A virágok 10 cm szélesek, egymás után nyílnak. A zászló zöldes, alsó része barnás, az oldalsó szirmok csavartak és hullámosak, zöldek, bordó hosszanti foltokkal. Az ajak világoszöld, sűrű lila pettyezéssel. Folyamatosan, egész éven át nyíló melegigényes faj. Paphiopedilum charlesworthii Pfitz. Hazája Bengália és Burma, Levelei zöldek. A virágszár 15 cm magas, a virág 8 cm széles, ke-

124

rek, rózsaszín, sötétebben erezett zászlóval. Az oldalsó szirmok zöldek, az ajak sárgászöld, barna erezettel. Szeptember— októberben virágzik. Mérsékeltházba való. Paphiopedilum concolor Pfitz. Sziámban, Burmában, Tonkinban honos, a mészkősziklák repedéseiben nő. A levelek sötétzöldek, fehéren márványozottak, fonákuk bordóvörös. A virágszár 10 cm magas, többnyire egyvirágos. A virág okkersárga, lila pettyekkel. Télen virágzó, melegházi faj. Paphiopedilum fairrieanum Pfitz. Assamban, a magasabb hegyeken él ez a „rokokó” hangulatú, szép papucsvirág. Levelei zöldek. A virágszár 15—20 cm hosszú, a virág 8 cm széles. A zászló fehéreszöld, sötétlila hosszanti csíkokkal. Az oldalsó szirmok vége felfelé kunkorodó, sárgásfehér, sötétlila csíkokkal. Az ajak bamászöld, bordó hálózattal. A zászló és az oldalsó szirmok is hullámos szélűek. Szeptember—októberben virágzik. Mérsékeltházba való.

A barna virágú vénuszpapucsok között régi hibrid a Paphiopedilum harrisianum (Fővárosi Állat- és Növénykert)

×

125

Paphiopedilum glaucophyllum J. J. Sm. Jávában honos. A levelek kékeszöldek. A virágszár 10 cm magas, többvirágos. A virágok 10 cm szélesek, — formájuk és színük nagyon hasonlít a P. chamberlainianumhoz. A zászló sárgásfehér, alapján zöldes. Az oldalsó szirmok zöldessárgák, piros pettyesek, csavartak. Az ajak piszkoslila. A virágzás egész éven át folyamatos. Mérsékeltházi faj. Paphiopedilum godefroyae Pfitz. Tonkinban a hegyek szikláin él. Levelei sakktáblaszerűen foltosak, világoszöldek. A rövid virágszáron egy virág fejlődik, mely hasonló a P. bellatuluméhoz; sárgásfehér, bordó pettyekkel és foltokkal. Áprilistól június végéig virágzik. Melegházi. Paphiopedilum haynaldianum Pfitz. Ez a magyar Haynald bíborosról, — aki egyébként neves botanikus is volt — nevezett faj a Fülöp-szigetekről származik. Zöld levelei bőrneműek, a virágzati szár 50 cm magas, 2—5 virágos, a virágok 15 cm szélesek. A zászló és az oldalsó szirmok alsó fele világos sárgászöld, nagy barna foltokkal, felső részük rózsaszín. Az ajak zöldesbarna bemosással. Januártól márciusig virágzik. Mérsékeltházi. Paphiopedilum hirsutissimum Pfitz. Assamból származik. A levelek zöldek, a 15—20 cm-es virágszáron magános, lilaszőrös virággal. A virág 10—12 cm széles. A zászló zöld, közepén lilásan bemosott. Az oldalsó szirmok alapja zöld, feketéslila pettyekkel, hegyük lila. Az ajak zöld, barnáslila bemosással, lila pettyekkel. Márciustól május végéig virágzik. Mérsékeltházi faj. Paphiopedilum insigne Pfitz. A Himalája mohapárnás szikláin 1800—2000 m magasságban él. Levelei zöldek, a virágszár kb. 20 cm magas, többnyire egy 8—10 cm széles virággal. A zászló zöldes alapú, a többi része fehér, barnásvörös foltokkal. Az oldalsó szirmok világos sárgászöldek, barna erezettel. Az ajak sárgásfehér, barnán bemosott. Tartós vágott virágot adó, gazdagon virágzó, ma is tömegesen termesztett hidegházi faj. A var. aureum Stein virágai világossárgák, az ajak sárgásbarna, a var. chantinii Rafarin zászlójának fehér mezőnye szélesebb, a var. sanderae Rchb. virágja sárga, a szirmok hegye fehér, a zászló finoman, zölden csíkozott, alapján kevés pettyel, a var. sanderianum Sander, a var. sanderaehez hasonló, csak pettyek nélkül.

126

Még ma is a legtöbbet termesztett, edzett vénuszpapucs a Paphiopedilum insigne (Fővárosi Állat- és Növénykert)

Paphiopedilum lawrenceanum Pfitz. Észak-Borneóban 300— 500 m magasan árnyas erdők talaján, ritkán mészkősziklákon fordul elő. Szép, gazdagon virágzó, vágottvirág-termesztésre is alkalmas melegigényes faj. A levelek sárgászöldek, sötétzölden márványozottak. A virágszár kb. 30 cm magas, a virág 10—12 cm széles. A zászló fehér, lila hosszanti csíkokkal. Az oldalsó szirmok világoszöldek, hegyük felé vörösbarnák, alsó és felső szélükön lilásfekete szőrös szemölcsökkel. Az ajak barnásvörös. Április— májusban virágzik. A var. hyeanum Rchb. zászlója fehér, világosszöld csíkokkal. A virág többi része világoszöld, sötétzöld erezettel, ill. csíkokkal. Paphiopedilum mastersianum Pfitz. Ambon szigetén honos. Levelei sötétzöldek, világoszöld mezőnyökkel. A zászló világoszöld, fehér erezettel és sötétzöld csíkokkal. Az oldalsó szirmok barnásvörösek, hegyük felé világosabbak, alapjukon bordó pettyekkel. Az ajak vörösbarna. Április—májusban nyílik. Melegigényes.

127

Sok vénuszpapucshibrid szülője a Paphiopedilum spicerianum (Dr. Makara György gyűjteménye)

Paphiopedilum niveum Pfitz. Tambilan- és Langkawi-szigeteken mészkősziklákon vagy azok omladékán, a tengerpart közelében él. Rövid levelei zöldek, szürke rajzolattal, fonákuk pirosas. A 10—12 cm hosszú virágszáron a 8 cm széles virág fehér, kicsiny piros pettyekkel. A virág húsos állományú. Áprilistól júliusig virágzik. Melegigényes. Paphiopedilum rothschildianum Pfitz. Szumátra és Borneó ennek az erős növésű fajnak a hazája. Levelei fényeszöldek. A virágzat 70 cm hosszú, 2—5 virágos. A virágok 13 cm szélesek. A zászló sárgás, bordó csíkokkal. Az oldalsó szirmok halványzöldek, bordó foltokkal. Az ajak piszkos-bordó színű, hegye sárga. Júliustól szeptember végéig virágzik, melegházban. Paphiopedilum sanderianum Pfitz. A Fülöp-szigetek szépsége. Bőrnemű levelei zöldek. A virágzat 30 cm magas, 3—5 virágos. A zászló sárga, alapján zöldes, széles bordóvörös csíkokkal. Az oldalsó szirmok enyhén csavartak, lelógók, 60 cm hosszúak, alapjukon halványsárgák, hegyük felé vörösbarnák, szélük vörös.

128

Az ajak vörösbarna, alul sárgás. Júliustól szeptemberig nyílik. Melegigényes. Paphiopedilum spicerianum Pfitz. Assamban élő szép, kis virágú faj. Levelei sötétzöldek. A 20 cm-es virágszáron a virág 8 cm széles. A zászló fehér, alapján zöldes, közepén egy bordó hosszanti csíkkal. Oldalsó szirmai alapjukon zöldek, finom barna színű. Novembertől január végéig virágzó mérsékeltházi faj. Paphiopedilum venustum Pfitz. A Himalája 1000—1500m magas régióiban él. Mérsékeltházi igényű. Levelei sötétzöldek, szürkészölden márványozottak, fonákuk vöröses. A virágszár 15 cm magas, a virág 8 cm széles. A zászló széles tojásdad hegyes végű, fehér, zöldes csíkokkal. Az oldalsó szirmok vízszintesen elállóak, hegyük felé szélesebbek, alapjukon zöldes, vagy pirosas árnyalattal, hegyük felé barnásak, fekete szemölcsökkel. Az ajak sárgászöld, vörös bemosással és sötétzöld erezettel. Novembertől januárig virágzik.

Szőrős, fekete szemölcsök díszítik a Paphiopedilum venustum virágát (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

129

Paphiopedilum villosum Pfitz. Burmában és Kelet-Ausztráliában 1300—1700 m magasan, fákon élő faj. Rendkívül tartós virágai miatt a vágottvirág-termesztésben is bevált, keresztezési partnerként gyakran használják. Levelei zöldek, 25—30 cm magas szárán virágja 12—15 cm széles. A zászló olajbarna, alapjától középig barnásvörös keskeny fehér széllel. Az oldalsó szirmok szélesek, sárgásbarnák, felső részük sötétebb, sötét vörösbarna csíkkal a közepén. Az ajak sárgásbarna, világosabb erezettel. Decembertől áprilisig virágzik. Hidegházi.

Phajus Fél-talajlakók, ritkán epifiták. Kb. 30 fajuk ismert. Felépítésükben vagy hosszabb leveles szárúak, vagy több leveles húsos szárgumójúak. Leveleik szélesek, többnyire bordázottak. NyugatAfrikától Dél-Ázsián, a Maláji-félszigeten át egészen a Szamoaszigetekig fordulnak elő. Mérsékelt és melegházi orchideák. Párásán, árnyékosán tartsuk őket. Viszonylag több talajnedvességet kívánó, könnyen kezelhető, igénytelen fajok. Phajus grandifolius Lour. Indiától a Maláji-félszigetig honos, főként magasfüves szavanna-területeken. 4—6 leveles szárgumói tojásdadok, nagyobb jácinthagymához hasonlóak. Levelei 80 cm magasak, A virágzat 10—12 virágos laza fürt. A virágok 12 cm átmérőjűek, belül sárgásbarnák, kívül ezüstfehérek. Az ajak rózsaszín, fehér széllel. Februártól áprilisig virágzik.

Phalaenopsis A Phalaenopsisok a trópusi Ázsia talán legszebb orchideái. Indiától a Maláji-félszigeten, Fülöp-szigeteken át Új-Guineáig és Észak-Ausztráliáig honos kb. 40 fajuk. Szárgumó nélküli epifita növények, rövid szárakon húsos, puha, többnyire raj- zolatos levelekkel. A levelek szárhoz ízesülése alatt fejlődik a virágzat, mely egyszerű vagy összetett fürt. Főleg trópusi erdők szélén, fákon élnek félárnyékban vagy árnyékban, kiegyenlített magas hőmérsékleti és egyenletes csapadékeloszlású területeken. Gyökereik kisszámúak, vastagok, húsosak és szorosan tapadnak a fatörzshöz, ill. ágakhoz.

130

Könnyen kezelhető orchideák, ha a 20 C° feletti hőmérsékletet tartani tudjuk. Érzékenyek az erős napsugárzásra, ezért árnyékosán neveljük őket, viszont fényigényesek olyan értelemben, hogy ha a napsütéses órák száma kicsi, télen a bimbók fejlődése leáll, a virágok „beszorulnak”. Pótmegvilágítással ezen könnyen segíthetünk. Cserépben, kosárban, fakérgen és kiültetve egyaránt nevelhetők, csak biztosítani kell a gyökerek számára a levegőt. A közeg laza, levegős legyen, soha ki ne száradjon. A műtrágyát levélen keresztül is felveszik és meghálálják. A meleg és magas pára mellett gyakran kell szellőztetni is, mert a növényekről fel nem száradó víz a levelek és virágok rothadásához vezethet. A Phalaenopsisok folyamatosan, egész éven át virítanak, nyugalmi időszakuk nincs. Virágaik tövön és vágott virágként egyaránt tartósak. A legszebb menyasszonyi csokor belőlük készül. Aránylag gyorsan nőnek, a magvetéstől számított 3 év múlva már virágzóképesek. A nemesítés a virágnagyság, forma, szín és tartósság tekintetében nagy eredményeket ért el és új fajok és más nemek bekeresztezésével (pl. a Doritis) váratlan színeket, csíkos, foltos virágokat állítottak elő. Phalaenopsis amabilis Bl. A Szunda-szigeteken főképpen partközeiben tenyészik. Levelei zöldek, 30 cm hosszúak, 12 cm széle-

A Phalaenopsis amabilis tartós virágfürtje (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

131

A rózsaszín virágú Phalaenopsis schilleriana jói sikerült, gazdagon virágzó hibridje (Ph. rosea Ph. schilleriana) (Fővárosi Állat- és Növénykert)

×

sek. A virágzat 6—15 virágos, gyakran elágazó. A virágok 8—10 cm átmérőjűek, fehérek, az ajak sárga bemosással, alapján pirosán vonalkázott. A var. rimestadiana Hort. Jáva, Észak-Borneó, Celebes és ÚjGuineából származik. A virágok tiszta fehérek, illatosak, nagyobbak, mint a tőalaké, — az ajak alapján sárga bemosással.

132

Phalaenopsis esmeralda Rchb. Északkelet-Ausztráliában, Sziámban, Vietnámban főleg napos sziklákon él. Levele olyan, mint az előbbi fajé, csak szürkészöld és valamivel kisebb. A virágzat el nem ágazó, 10—15 virágos. A virágok 3—4cm átmérőjűek, változékony színűek, a lilásrózsaszín spektrumában. Az ajak ugyanolyan színű, valamivel sötétebb tónusú. Phalaeonopsis luddemanniana Rchb. A Fülöp-szigeteken 100— 300 m magasan élő faj. Levelei zöldek, 25 cm hosszúak, 5—8 cm szélesek. Virágzata 3—8 virágos, bókoló. A virágok 4-5 cm átmérőjűek, fehérek, sűrűn álló vörösbarnás vagy lilásbarnás kereszt irányú foltokkal. Az ajak halványlila, liláspiros folttal. Phalaenopsis sanderiana Rchb. A Fülöp-szigeteken él. Levelei zöldek, világosszürke foltokkal. A virágzat egyszerű vagy elágazó, 6—12 virágos. A virágok 8 cm átmérőjűek, világos rózsaszínűek vagy lilás rózsaszínűek. Az ajak fehér, alapja vörös foltokkal, elöl sárga, vörös csíkokkal. Phalaenopsis schilleriana Rchb. A Fülöp-szigeteken honos 100—300 m magasságban. Levelei csüngök, sötétzöldek, ezüstfehér foltokkal, virágzata elágazó, sokvirágú. A virágok 9—10 cm átmérőjűek, rózsaszínűek. Az ajak sárga foltján piros pettyek, alapján piros foltok vannak. Phalaenopsis stuartiana Rchb. Ugyancsak a Fülöp-szigetekről származik. Intenzívebben ezüstfehér foltosak a levelek az előbbi fajénál. A virágok kisebbek, 5—6 cm átmérőjűek, fehérek. A belső szirmok alsó fele barnavörös foltos. Az ajak sárgásfehér, barnavörös foltokkal.

Phragmipedium Talajlakó, szár nélküli, örökzöld fajok, hosszú levelekkel és többvirágos virágzattal. Aránylag nagy termetűek. Kb. 12 fajuk honos Costa Ricában, Kolumbiában, Equadorban, Peruban és Bolíviában, — egyesek Brazíliában. Mérsékelt- és melegházi fajok, árnyékos, párás, meleg környezetben érzik jól magukat. Nem jó vágott virágok. Érdekes virágformájuk miatt inkább gyűjteményekbe valók. Phragmipedium caudatum Rolfe. Peruban és Equadorban 1500—2500 m magasságban, korhadó lombon, sziklákon vagy mo-

133

A hosszú szirmú „caudatum” vér sok hibridszármazéknak, pl. a Phragmipedium chenchiverumnak is fő díszét képezi (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

A változékony Phragmipedium longifolium egyik szép virágú típusa (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

134

Erős növésű, gazdagon virágzó a Phragmipedium longifolium és P. schlimii hibridje, a P. sedenii pirosas virágokkal (Budapesti Egyetemi Botanikus Kert)

csaras területen (több ökotípusa van) élő faj. Sok változata van. 1 m magasra is megnő, a virágzat 2—3 virágos. A virágok nagyok, sárgászöldek, az oldalsó szirmok 50 cm hosszúak, lelógnak. Az ajak sárgás, első része barnás foltos és erezett. Februártól júniusig nyílik. Phragmipedium longifolium Rolfe. Hazája Costa Rica, ahol 2000 m magasan él ez a rendkívül változékony faj. Virágszára 1 m magasra is megnő, a virágok egész éven át egymás után nyílnak, 18 cm szélesek, világoszöldek, barnásvörös csíkozással. Az ajak zöldessárga, barna bemosással. Phragmipedium schlimii Rolfe. Kolumbiában, 1000—1300 m magasan él. A 40 cm magas virágzat 5—8 virágos. A virágok 5 cm átmérőjűek, fehérek vagy rózsaszínűek, piros foltokkal vagy vonalakkal. Az ajak világos rózsaszín vagy fehéres, felső részén sötétebb rózsaszín. Egész éven át virágzik.

135

Pleurothallis Szárgumó nélküli kis termetű fajok a trópusi Amerikában Mexikótól Argentínáig és Bolíviáig. Itt a magasabb hegyeken kb. 500 fajuk él. Epifiták, rövid, esetenként hosszabb szárral és többnyire egy levéllel. A virágzat a levél hónaljából fejlődő egyvagy többvirágos fürt. A virágok kicsinyek, sokszor érdekes alkatúak. Mérsékeltházi, ritkábban hidegházi fajok. Kifejezett nyugalmi időszakuk nincs. Sok gyűjteménybe való és a növénykedvelők érdeklődésére számot tartó faj van köztük, melyekből az ismertebbeket soroljuk fel. Pleurothallis grandis Rolfe. Costa Ricában honos, 50 cm magas. Nyeleden levelei bőrneműek, hosszúkás szív alakúak. Bókoló virágzata 45 cm hosszú, többvirágos fürt. A virágok zöldek, vörösbarna bemosással és csíkokkal. Augusztus— szeptemberben virágzik a mérsékeltházban. Pleurothallis grobyi Ldl. Brazíliában él. Az egész növény 10 cm magas. A virágzat 6—10 virágos, a virágok sárgák, piros csíkokkal, az ajak nyelv alakú, piros. Júliusban virágzó mérsékeltházi faj. Pleurothallis ornata Rchb. Sűrű levélállású kis termetű növény Mexikóból. A virágok kevés virágú virágzatban sárgák, piros foltokkal. Április—májusban virágzik mérsékeltházban. Pleurothallis pectinata Ldl. Csüngő szárú, 7—9 cm hosszú, zacskószerű, elliptikus levelű faj Brazíliában. A virágzat kevés virágú fürt. A virágok zöldek, fehér és piros foltos ajakkal. Májustól júliusig virágzik. Mérsékeltházi faj. Pleurothallis roezlii Rchb. Kolumbiában mohafedte sziklákon él. 50 cm magas, a levelek arasznyi hosszúak, bőrneműek. A virágok csüngő, laza, 8—20 virágos fürtben állnak, a nemzetségben a legnagyobbak 3,5 cm átmérőjűek, bordó színűek. Az ajak nyelv alakú, húsos. Január—februárban virágzik hidegházban. Pleurothallis rubens Ldl. Brazíliából származó, gazdagon virágzó kis termetű faj. Egyoldalú sok virágú virágzatában a virágok világossárgák. (Az elnevezés már elszíneződött préselt növény alapján történt.) Mérsékeltházban termesztjük.

136

Renanthera Epifiták erős növésű leveles szárakkal. A levelek kemények, rövidek, bőrneműek, A virágok sokvirágú virágzatban többnyire piros színűek. Kb. 10 fajuk Hátsó-Indiában és az Indiaiszigetvilágban honos. Színük miatt kedveltek. A R. imschootianát vágott virágként üzemi termesztésben is tartják. A rokon Vanda nemmel való keresztezésben kiváló partnerek. Melegházban aránylag kevés árnyékkal, párásán neveljük őket, télen mérsékeltházi viszonyok között nyugalmi időt biztosítunk. Renanthera coccinea Lour. Vietnamban honos. A szár (hazájában 5 m magas is lehet) sűrűn leveles. A levelek 13—17 cm hosszúak. A virágzati szár elágazó sokvirágú, — a virágok kb. 7 cm átmérőjűek, pirosak, a belső szirmok rózsaszínűek, finom piros pettyekkel. Az ajak sárga, piros csíkokkal. Márciusban virágzik. Renanthera imschootiana Rolfe. Assamból származik. Erős, sűrűleveles szárán a virágzatok elágazó fürtjén 12—14 virág fejlődik. A virágok 6 cm átmérőjűek, sárgák, piros pettyekkel és foltokkal. A külső lepelkör két oldalsó szirma skarlátvörös. Az ajak kicsi, skarlátpiros, sárga torokkal. Júniusban, júliusban virágzik.

Sobralia A trópusi Amerikában Mexikótól Peruig honos, talajlakó fajok. Nincs szárgumójuk. Leveles száruk nádhoz hasonló, magas. Terjedőtövű növények, elbokrosodnak. Gyökereik húsosak, vastagok. A levelek durván bordásak. A virágok kevésvirágú virágzatokban a szár végén vagy oldalán jelennek meg, aránylag nagyok, de 1—3 napnál tovább nem tartanak. Kb. 60 fajuk ismert. Mérsékeltházi körülmények között neveljük őket kötöttebb közegben, de gondoskodjunk a termesztőedény alján vízelvezető rétegről. Sobralia macrantha Ldl. Mexikóban és Guatemalában nedves sziklákon él. Szára 2 m magasra is megnő. A virágok 15 cm átmérőjűek, lilásrózsaszínűek, nagy, elöl kivágott, középen sárga foltos ajakkal. A virág hasonlít a Cattleyák virágjához. Május— júniusban virágzik.

137

Sophronitis Kistermetű epifiták, Brazíliában 1000—1500m magasságban 7 fajuk él. Szárgumóik kúszó gyöktörzsön fejlődnek, zömökek, rövidek, egylevelesek. A levél bőrnemű vagy húsos, elálló. A virágzat a szárgumók végén 1—6 virágos. A virágok élénk pirosak vagy lilák. Közeli rokonságban vannak a Cattleyákkal és a Laeliákkal. A modern, piros virágú Cattleyák színüket a Sophronitis partnertől örökölték (Sophrocattleyák vagy Sophrolaeliocattleyák). Nemcsak a nemesítésben nagy jelentőségű nemzetség, hanem az orchideakedvelők körében is kedvelt, szép virágú, kis helyen elférő és könnyen nevelhető fajok együttese. Mérsékeltházban fakéregre erősítve neveljük. Télen csak mérsékelt nyugalmi időszakot biztosítsunk. Sophronitis cernua Ldl. Szárgumói rövid orsó alakúak, széles, ovális, bőrnemű levéllel. A virágzat 2—4 virágos. A virágok 3 cm átmérőjűek, élénkpirosak, az ajak alapja narancssárga. Novembertől január végéig virágzik. Sophronitis coccinea Rchb. Szárgumói 3 cm magasak, orsó alakúak, a levelek 7 cm hosszúak, vastag bőrneműek. A virágok a növény méreteihez képest nagyok, 5—8 cm átmérőjűek, egyesével állnak, élénk skarlátpiros rajzolattal. Novembertől februárig virágzik. Sophronitis violacea Ldl. A tojás alakú szárgumókon hosszúkás, bőrnemű levél fejlődik. A virágzat 1—2 virágos. A virágok lilásrózsaszínűek, alapjukon világosabbak, — 5 cm átmérőjűek. Novembertől februárig virágzik. Stanhopea Mexikóban, Peruban, Kolumbiában és Közép-Amerikában kb. 50 fajuk él. Epifiták, tojás alakú, bordázott, egyleveles szárgumókkal. A levél nyeles, ovális hajtogatott lemezű, bőrnemű. A virágzat 2— 10 virágos, lefelé csüngő. A virágok rövid életűek, 3—5 napig tartanak, rendkívül erős illatúak, érdekes formájúak és színezetűek. Mérsékeltházi körülmények között neveljük, télen 15 C° körüli hőmérsékleten pihentetjük őket, mérsékelten nyirkosán. Kosárban vagy drótkosárban neveljük, hogy virágaik a közegen keresztülnőve zavartalanul fejlődhessenek lefelé. Sokat tűrő

138

növények, a mi éghajlatunkban nyáron kint tarthatók árnyékban, eresz alatt vagy fákra akasztva, télen a lakásban is átteleltethetők. Orchideakedvelők körében nagy népszerűségnek örvendenek nemcsak igénytelenségük, hanem szép formájuk, változatos színű és illatos virágaik miatt. Aki orchideákkal akar foglalkozni, kezdje Stanhopeákkal, a kezdők is biztos sikert aratnak. Stanhopea devoniensis Ldl. Mexikóból származik. Szárgumója 2-4 cm magas és 30 cm hosszú levelet fejleszt. A virágzat 2-3 virágos. Az ajak fehéres, piros kis pettyekkel, alapján két nagy vörös folttal. Július—augusztusban virágzik. Stanhopea eburnea Ldl. Guyanái faj. A virágzat 2—3 virágos, a virágok 15 cm átmérőjűek, csontfehérek, az ajakon kevés piros folttal. Az ajak és a belső lepelkör szirmai visszagörbülnek. Augusztusban virágzik. Stanhopea grandiflora Rchb. Equador és Peru hegyein 1800 m magasságig élő faj. A virágzat 3—5 virágos. A virágok narancsszínűek, valamennyi részük vörös foltos. Augusztus—szeptemberben nyílik. Stanhopea graveolens Ldl. Peruban és Brazíliában honos. A virágzat 3—5 virágos. A virágok erősen illatosak, sárgásfehérek, a szirmok visszagörbülők. Az ajak zsákszerű. Július—augusztusban virágzik. Stanhopea hernandezii Schltr. Mexikóból származó, általában S. tigrina néven ismert faj. A virágzat aránylag rövid, 3—4 virágos. A virágok a nemzetségben a legnagyobbak, 18 cm átmérőjűek, illatosak, világossárgák összefolyó nagy bordó foltokkal. Az ajak húsos, világossárga, lilásan pettyezett, alapján lilás folttal. Augusztustól szeptemberig virágzik. Stanhopea insignis Frost. Perui faj. A virágzat 20—25 cm hosszú, 2—3 virágos. A virágok halványsárgák, ritkás lila, — az ajak sűrű halványlila foltokkal. Augusztustól októberig virágzik. Stanhopea oculata Ldl. Mexikó és Guatemala a hazája. A virágzat 5—7 virágos, 35 cm hosszú. A virágok 14 cm átmérőjűek, illatosak, halványsárgák, halványlila foltokkal. Az ajak csónak alakú, sárgás, elöl lila, alapján kívülről két nagy sötétvörös folttal. Júliustól novemberig virágzik.

139

Rövid életűek a Stanhopea oculata barna-pettyes virágai (Sasad Mgtsz)

Stanhopea wardii Lődd. Guatemalából és Venezuelából származik. Virágzata 40 cm hosszú, 6—10 virágos. Virágai illatosak, narancssárgák, vörösen pettyezettek, az ajak alapján két sötétbarna folttal. Júliustól szeptemberig virágzik.

Thunia Fél-epifita vagy talajlakó, 5 faj tartozik e nemzetségbe, himalájai és északkelet-ausztráliai elterjedéssel. Húsos szárukon leveleik lándzsa alakúak, puha állományúak, viaszréteggel bevontak. A virágzat a szár végén fejlődő kevésvirágú fürt. Mutatós virágaik nem tartósak. Gyűjteményekben viszont szép, hatásos növények. Vegetációs időben élesen elválasztandó melegházi nevelésük a téli nyugalmi időszaktól. Télen +10 C°-on víz nélkül teleltetjük őket. Márciusban kihajtáskor az elmúlt évi szárakból 3—6-ot ültetünk egy cserépbe és melegházban hajtatjuk. Gyorsan gyökeresednek és hajtanak. Kevés árnyékkal, viszonylag sok nedvességgel (a leveleket ne permetezzük, mert érzékenyek), tápanyagutánpótlással és meleggel neveljük őket a lombhullásig. Ezután kerülhetnek hidegházba téli pihenésre. Következő évben az idősebb szárrészeket eldobjuk és csak az előző évben fejlődötteket használjuk tovább.

140

Szaporítása szárfeldarabolással egyszerű, a szaporítóban gyorsan gyökeresednek és hajtanak.

szárrészek

a

Thunia bensoniae Rchb. Északkelet-Ausztráliában 500—700 m magasságban él. 40 cm magas szárán a levelek kékeszöldek, keskeny-lándzsásak. A virágzat 10 virágos fürt. A virágok 8 cm átmérőjűek, fehérek, liláspiros rajzolattal. Az ajak nagy, fehér, lilásvörös első résszel, melyet sárga csíkok díszítenek, széle csipkézett. Június—júliusban virágzik. Thunia bracteata Schltr. A Himaláján 600—1000 m magasságban, fákon él. Termete hasonló az előbbi fajéhoz, csak kissé hosszabb szárú. A virágzat csüngő, 5—10 virágos. A virágok 6 cm átmérőjűek, fehérek. Az ajak sárga rajzolatú, elöl lilás erezettel és bordó foltokkal. Július—augusztusban virágzik. Thunia marschalliana Rchb. Északkelet-Ausztráliából származik. Termete, mint a T. bensoniae-é, csak erőteljesebb. A virágok 12 cm átmérőjűek, fehérek, az ajakon visszagörbült sarkantyúval. Az ajak fehér, elöl sárga, fehér szegéllyel és sárga csíkokkal. Június—júliusban virágzik. Trichopilia Dél-amerikai epifita orchideák. Mexikótól Brazíliáig kb. 15 fajuk tenyészik. Kisméretűek, egyleveles, aránylag kis, kerek vagy hosszúkás szárgumókkal. A levelek felállók, bőrneműek. A virágzat a szárgumók alsó részén fejlődő, kevésvirágú, többnyire csüngő fürt. Mérsékeltházi fajok. Télen a nyugalmi időszak ne legyen nagyon szigorú, csak éppen kissé alacsonyabb hőmérsékleten és szárazabban tartsuk őket, — Cattleyák módjára. Kéregdarabokra erősítve jól fejlődnek és gazdagon virágoznak. Orchideakedvelők körében kedveltek a könnyű termeszthetőségen kívül azért is, mert kis helyet foglalnak el és viszonylag nagy, feltűnő, szép virágúak. Trichopilia coccinea Ldl. Costa Ricából és Guatemalából származó faj, 5—7 cm magas szárgumókkal. A levél hosszúkás, elliptikus, 20 cm hosszú. A virágzat 1—2 virágos, csüngő, a virágok 12—13 cm átmérőjűek, zöldesbarnák, szélükön világosabbak. Az ajak elöl kivágott, szélén hullámos, kívül fehér, belül rózsaszín, a torokban piros. Április—májusban vagy ősszel virágzik.

141

Trichopilia fragrans Ldl. Nyugat-Indiában és Kolumbiában él. Szárgumói hosszúkásak, keskenyek, 10—13 cm magasak. Levelei 20 cm hosszúak. A virágzat csüngő, 2—4 virágos, 20 cm hosszú fürt. A virágok 12 cm átmérőjűek, illatosak, zöldesfehérek, a szirmok az ajak felé hajlók. Az ajak elöl kivágott, fehér, aranysárga torokkal. December—januárban nyílik. Trichopilia galeottiana A. Rich. Dél-Mexikóban, 1000 m magasságban tölgyfákon él. Szárgumói és levelei, mint az előbbi fajé. A virágzat 1—2 virágos, a virágok 11 cm átmérőjűek, zöldessárgák. Az ajak elöl bevágott, szélén hullámos, fehér, a torok sárga, barna foltokkal. Június-júliusban virágzik. Trichopilia suavis Ldl. et Paxt. Costa Rica 1700—2700 m magas hegyein élő faj. Szárgumói majdnem gömbölyűek, 4— 6 cm magasak. A levél 20 cm hosszú, elliptikus, hegyes végű. A virágzat 2—5 virágos, csüngő. A virágok 10—11 cm átmérőjűek, illatosak, krémfehérek, apró, rózsaszín pettyekkel. Az ajak elöl széles, hullámos szélű, elöl lilásrózsaszín foltokkal és narancssárga torokfolttal. Március-áprilisban virágzó, nagyon szép, mutatós faj. Trichopilia tortilis Ldl. Guatemala és Dél-Mexikó a hazája. Keskeny szárgumói 4—8 cm magasak. Levelei elliptikusak, hegyesek, 12—18 cm hosszúak. Virágzatában egy virág nyílik, amely 12 cm átmérőjű. A szirmok hosszúkásak, keskenyek és dugóhúzószerűen csavartak, halványrózsaszínűek, zöldessárga széllel. Az ajak majdnem kerek, kissé hullámos szélű, elöl kivágott, fehér, a torokban világosbarna foltokkal. Decembertől márciusig virágzik.

Vanda Ázsiai monszunterületeken élő, kb. 45 fajt számláló orchideanemzetség. Elő-Indiától egészen Új-Guineáig terjedtek el. Epifiták, erős növekedésű szárral, kemény, bőrnemű vagy húsos levelekkel. A virágzatok felállók vagy csüngök, a szár oldalán, a levelek hónaljában fejlődnek. Származásuktól függően, melegházi, vagy mérsékeltházi fajok. Az utóbbiakat a vegetációs időben melegen és zártan, párásán, télen a nyugalmi időszak alatt alacsonyabb hőmérsékleten, kevés nedvességgel pihentetjük. A Vandák fényigényesek, — vannak fajok, melyek egyes európai országokban nem is virágoznak kiegészítő megvilágítás nélkül.

142

Délkelet-Ázsiában és Hawaiban intenzíven foglalkoznak a Vandák nemesítésével. A V. sanderiana-ból és V. coerulea-ból sok színes virágú, vágott virág termesztésre alkalmas értékes újdonságot nemesítettek és más nemek keresztezésével új távlatok nyílnak a Vanda nemesítés előtt. A Vandákra vágottvirág termesztési bázisként egyelőre nem számíthatunk. Orchideakedvelők viszont érdekes, szép növényekkel gazdagíthatják gyűjteményüket. Vanda amesiana Rchb. Kambodzsában, Sziámban, 1300— 1700 m magasságban, napos sziklákon él. Rövid szárán vastag léggyökerek fejlődnek. Levelei hosszúkás-hegyesek, a középvonalon barázdával két részre osztottak, 20 cm hosszúak. A virágzat felálló, 15—30 virágos. A virágok 4 cm átmérőjűek, illatosak, fehérek, halványrózsaszín bemosással. Az ajak bíborlila, szélén világosabb, széle hullámos. December—januárban virágzó, mérsékeltházi faj. Vanda coerulea Griff. Himalája és Burma 1000—1700 m magas hegyein honos. Zömök, sűrűleveles szárán a levelek 25 cm hosszúak. A virágzat felálló, laza, 7—15 virágos fürt. A virágok 7—10 cm átmérőjűek, világoskékek, sötétebb kék hálózattal. Az ajak kicsi, sötét liláskék, oldalán fehéres. Szeptembertől novemberig virágzik. Szintén mérsékeltházi faj. Vanda denisoniana Bensőn et Rchb. Burmában, 600—800 m magasságban él. Szára zömök, sűrűn álló, 30 cm hosszú levelekkel. A virágzat bókoló, 4—6 virágos, laza fürt. A virágok 5 cm átmérőjűek, csontfehérek. Az ajak fehér, alapján narancssárga folttal. Április—májusban virágzik. Mérsékeltházi faj. Vanda kimballiana Rchb. Burmában 1300—1700 m magasságban él. Hasonlít a V. amesianahoz, csak annál magasabb. Virágai 4,5 cm átmérőjűek, fehérek. Az ajak középső része kerek, hullámos, sötétrózsaszín, oldalsó részei kicsik, sárgák, piros pettyezéssel. Szeptembertől decemberig virágzik. Mérsékeltházi faj. Vanda sanderiana Rchb. A Fülöp-szigeteken honos. A szár rövid, zömök, sűrűn álló, 20—35 cm hosszú levelekkel. A virágzat 5—12 virágos felálló. A virágok 10 cm átmérőjűek, halvány lilásrózsaszínűek, fehér rajzolattal, alapjukon gyakran sárgásbarna foltokkal. Az ajak kicsi, húsos, zöldessárga, barna csí-

143

Bőven és rendszeresen virágzik a Vanda tricolor var. suavis (Vácrátót, Botanikus Kert)

kokkal. Augusztus—szeptemberben virágzik. Melegházi faj. Télen nyugalmi időt igényel. Vanda teres Ldl. A Himaláján és Burmában fordul elő. Szára 2,5 m magas, vékony, majdnem hengeres levelekkel. A 3—5 virágos felálló virágzatban a virágok 8—10 cm átmérőjűek, lilásrózsaszínűek. Az ajak középső része hosszú, kinyúló, elöl rózsaszín, az ajak többi része belül sárga piros rajzolattal, kívül rózsaszín. Melegházi faj, július—augusztusban virágzik. Vanda tricolor Ldl. Jáva szigetéről származó 2 m magas növény, 45 cm hosszú levelekkel. A virágzat felálló, laza, 8—10 virágos. A virágok 7 cm átmérőjűek, sárgásfehérek, barna foltokkal. Az ajak lilásrózsaszín, bíborvörös csíkokkal. Novembertől februárig virágzik. Mérsékeltházi faj. A var. suavis Rchb. virágzata hosszabb és többvirágú. A virágok színe fehér, kevés sötétlila folttal. Az ajak sötétlila, elöl világosabb lila. Vanília A trópusi Amerikában, Nyugat-Afrikában és Ázsiában kb. 65 fajuk honos. Liánszerű, húsos száruk több méter hosszúra megnő,

144

léggyökerekkel kapaszkodik, leveles vagy levél nélküli. A virágzatok oldalsó vagy végállók. Vanilla planifolia Andr. A trópusi Amerikában honos, gazdasági jelentőségű faj. Erősen kúszó. Levelei 10—15 cm hosszúak, elliptikusak, húsosak. A virágok egyesével állók, illatosak, fehéreszöldek, az ajak fehér. Július—augusztusban virágzik. Termései hüvelyszerűek, a közismert Vanília fűszert szolgáltatják. Mérsékelt- és melegházakban az üvegház szélén vagy gerincén vagy növényvitrinekben, azok felső és élrészein futtatva megfelelőbb mikroklímát biztosíthatunk orchideáinknak, így jól felhasználhatjuk ezt a különben nem dekoratív „futó orchideát” is.

Zygopetalon Trópusi amerikai epifiták. Kb. 20 fajuk él Brazília, Guyana, Peru és Bolívia vidékein. Szárgumóik 2—3 levelesek, a levelek többnyire hosszú-keskenyek, törékenyek. A virágzat felálló vagy csüngő, 3—10 virágos. Mérsékeltházi viszonyok között könnyen termeszthetők. Nyugalmi idő nélkül nevelhetjük őket, télen a viszonylag alacsonyabb hőmérsékletnek megfelelően csökkentett nedvességgel. Érdekes, mutatós virágaik és egyszerű termeszthetőségük miatt kedveltek orchideakedvelők körében. Zygopetalon brachypetalum Ldl. Brazíliából származik. A szárgumók kissé lapítottak, 4—6 cm magasak, 2—3 levelesek. A levelek hosszúkásak, hegyesek, 40 cm hosszúak, A virágzat 6-10 virágos, laza fürt. A virágok 6 cm szélesek, barnásak, a szirom széle felé zöldesek. Az ajak nagy, kerek, halványlila, kék erezettel és fehér, kékcsíkos torokkal. November—decemberben virágzik. Zygopetalon crinitum Lődd. Brazíliában honos. Szárgumói széles tojásdadok, 6 cm magasak, 2—3 levelesek. A levelek 35 cm hosszúak, keskenyek. A virágzat 50 cm magas, laza, 4-7 virágos. A virágok 6—7 cm átmérőjűek, illatosak, sárgászöldek, vörösbarna foltokkal. Az ajak nagy, fehér, kékeslila erezettel, közepe és a torok felé szőrözött. A torok sárga. Októbertől decemberig virágzik. Zygopetalon mackaii Hook. Brazíliában él. Hasonló habitusú a Z. crinitumhoz, csak abban különbözik tőle, hogy az ajak nem sző-

145

Bizarr virágalak és ritka színkombináció jellemzi a Zygopetalon crinitumot (Vácrátót, Botanikus Kert)

rös, elöl kivágott és liláskék foltokkal tarkított. Novembertől márciusig virágzik. Zygopetalon maxillare Lődd. Brazíliában honos. Kúszó gyöktörzsén a szárgumók 10 cm hosszúak, 2—3 levelesek, hosszúkásak. A levelek 40 cm hosszúak, keskenyek, hegyes végűek. A virágzat laza, 6—10 virágos. A virágok 6 cm átmérőjűek, brómosbarnák, zöld keresztcsíkokkal. Az ajak nagy, világos liláskék, a torok sötétlilás-kék. Június—júliusban virágzik.

146

Orchideairodalom BALÁS G.: Kertészeti növények állati kártevői. Budapest, 1966. DOMOKOS J.: Dísznövénytermesztés. Budapest. 1967. ENCKE, F.: Pareys Blumengártnerei. Berlin und Hamburg. 1961. GOMBOS Z.: Budavári Kertek. Budapest, 1969. HORVÁTH A.: Garay László orchideológus működése. Kézirat. PAPÉ, H.: Krankheiten und Schädlinge dér Zierpflanzen und ihre Bekämpfung. Berlin und Hamburg. 1964. PAUER A.: Adatok a magyar kerti kultúra történetéhez, fő tekintettel Szenczy herbáriumára. (A Csornai Premontrei Kanonokrend Szombathelyi Gimnáziumának 1925—26. évi értesítője.) RICHTER, W.: Die schönsten aber sind Orchideen. Radebeul. 1962. RICHTER, W.: Orchideen. Radebeul. 1969. SCHLECHTER, R.: Die Orchideen. Berlin. 1927. ZIMMERMANN, A.—DOUGOUD, R.: Tropische Orchideen. Bern. 1961 „Die Orchidee” Zeitschrift der Deutschen OrchideenGesellschaft. 1963—1971.

147

Tartalomjegyzék Nem csak botanikus kertek kényes virága ................................... 5 Hol találhatók orchideák? ............................................................ 7 Hol és hogyan élnek az orchideák? .............................................. 7 Nagyfokú alkalmazkodás — csodálatos formagazdagság ............ 9 Hogyan kerültek a trópusi orchideák Európába? ....................... 17 Az orchideatermesztés kialakulása ............................................. 18 A magyar orchideatermesztés története ..................................... 20 Trópusi és szubtrópusi orchideák termesztése ............................ 23 Hőmérséklet .............................................................................. 23 Fény ............................................................................................ 24 Nedvesség .................................................................................. 26 Víz ............................................................................................. 26 Ültetési anyag ............................................................................ 28 Tápanyag ................................................................................... 29 Az ültetés ................................................................................... 30 Napi kezelési munkák................................................................. 34 Évi kezelési munkák .................................................................. 35 Szaporítás .................................................................................. 37 Orchideák üzemi termesztése ..................................................... 47 Orchideák otthonunkban ............................................................ 50 Orchidea-nemesítés ................................................................... 56 Az orchidea betegségei, kártevői ............................................... 60 Baktériumos és gombás betegségek .......................................... 61 Állati kártevők ............................................................................ 62 Vírusos betegségek ..................................................................... 64 Orchidea mint vágott virág ........................................................ 64 Orchideanemek és fajok ............................................................ 67 Orchideairodalom ...................................................................... 147

148

VIRÁGOS KÖNYVEINK Incze Ferenc

A krizantén 243 oldal, ára fűzve 17,50 Ft

Nádasi Mihály

A liliom 136 oldal, ára fűzve 12,50 Ft

Sárszegi Éva

A jácint 178 oldal, ára fűzve 13,— Ft

Sipos Elek

A gladiólusz 168 oldal, ára fűzve 9,— Ft

149

150

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó dr. Sárkány Pál igazgató. Felelős szerkesztő Lelkes Lajos. Szerkesztette Seléndy Szabolcs. A tipográfia és a védőborítóterv — Mátyás Tamás felvételének felhasználásával — Osvár József munkája. A fekete-fehér és a színes felvételeket örsi Károly készítette. Nyomásra engedélyezve 1972. IX. hó 25-én. Megjelent 5300 példányban, 7,50 (A/5) ív + 4 oldal színes tábla terjedelemben, 75 ábrával. Készült az MSZ 5601 -59 és 5602 — 55 szabványok szerint MG 1670 — h —7275

72-143 — Szegedi Nyomda

151

Ára: 13,— Ft gyén-hátán” élést sem. A magasra nőtt fákon a fény felé törtetnek a kúszónövények és a fák ágain csüngve megpillanthatjuk epifita növények gyűrűjében — az orchideákat. Az epifita életmód azokon a területeken gyakori, ahol a légnedvesség aránylag magas. Az epifita növény a fák ágain megkapaszkodva él — nem élősködik — megelégedve azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a légkör és a különleges ökológiai viszonyok nyújtanak számukra. A terreszter orchideák nem a fákon, hanem a hegységek szikláin, vékony földrétegben, védett helyen fejlődnek, kihasználva az időszakos záporok csapadékát vagy az állandó köd páráját. Ma az orchideát —• elmúlt századok bámult, egzotikus csodáit — a kitartó kertészeti nemesítés és termesztéstechnikai munka nyomán, mesterséges körülmények között termesztik a nagy kertészetek. És vajon csak a nagy kertészetek privilégiuma ez? — Nem! A lakásba is eljuthatnak, ha gyűjtésükhöz és ápolásukhoz valaki kedvet érez. A velük való munka a természetvédelem nem lebecsülendő formája, hiszen ma már sok eredeti faj a termőhelyén teljesen kipusztult. A hogyan és a mit kérdéseire ez a könyv válaszol. MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ

152

Orchideákat a sarkok és a sivatagok kivételével egész Földünkön találunk. A család nemzetségei és fajai méretben, formában, színben rendkívül változatosak. Az orchideafajok megközelítően 85%-a él trópusi 153 és szubtrópusi területeken, a többi a mérsékelt övben.