6. Aldozócsiitörtökrc 137.
136. T6I"Ök J ,
Aicr}uil CrI l e""clII nl. Prtlt 1. J ézu", lelkii nk n flgy királ yn . l\kgd ic..;öült Onll.l1llrt : :: I l.
r. jdalom.
l. Feny-li k
na p
ti
Zeng 820 ég nagy
i\l ind c
\li~
ö - röm - mct.
I
J
•• Lel- künk Ici - jes UJ
~. ls tenünkncl~
- ge l.
dl - csé - rel - IcI.
vi - lóg
J
re - nvcs- ség
re -meny- nyel
Slcat. I\l tii nkn ek szi kJ m;zlHn. F eny ",u
szent hajmllon. Im n eved ben ünn epel minden h:'tIat.clt kebel. 2. H ogy kell tü r ni, 1l'lcgmu t{l ttn d, ~1·t ü n k e lfo ly t S zeretet. K ctsegin kc t c la..::z.bt L1d. Ni n cs huli\1 . nincs l'Ct tenet : EnI l'le k . ne Íl.'lj ck·k . }'; \ ~1Z ~ I' fejiink fe\ct!t. 3. Elc tcdl'l'l ncrll a lkud ozLil. Eld, elt cd sOl":ooda t, Földi n.:tgy hn tll lmasok nül N0ITI ktin yö l' öti ajakad. Tudt , h o~n H vindai Végen \'dl ' II diad,ll. 4. Aldott legy, uh. $7..i~zol· li ldo lt. \" ..\g h d c tl ~n S zel'etet. Csii ggcd é--I ől hogy· meg\,tilt o lt Btítol'fl ö :szellemed: BiZ7.:1tok. ne fNje tck. Űl nz UI' fejün k f~let t.
nldott fia .
1.\ 1'
13S.
Felelmed. s ir, elrontotta.
A sirh, 1too gyözcdelmct. A hahHon dindnlt \-ett. Sze nl
3. Oh. kegyelm es ül dat t. l ~tc n . Hnlfh ge:I'jc::.Sz s7.ivcinkbc11, V ig " ..ömben vig:Idozz\lnk S n e ked Urtun. luilnt mo ndj\,Ulk.
fi ' a d .. nak.
ts .. Ic .. nünk.
Meny-nvel hogy nyi .. toU
ne .. künk.
4. E húsvéti örömünkben
.\rr.. k~ri.ink . uldott b ten ,
Olt:llmnzz meg minKet min en Testi-lelki gyÖll'dminkben.
On ..
ne . Del .. jük
f Rcgi It k .. 56J
_
102
103 -
un .. ne .. pél.
AId - juk
aJ - doll
szenl
ne· vét.
2. Megnyitotta szíveink, Hozzád vonta lelkei nk Mennyországot ott nyitott, Mikor hozzád . szólitott. . 3. Ember'Szlvben ott rakod, SzenJt Atyánk föl t" d "" " ~- . Ud vosseg csak ott tel'em, llitt e földi tereken. Megdicsőül,
égbe száll, Itt, Uram, ki rád talál Már e földön üdvözül, Jobb kezed felé'n3 ül. ' 5. Szent f~adna~ ünnepén E~ az áldott szent remény Boldogttson, JÓ Atyám, úJ egemnek hajnalán.
4.
2. Győzhetetlen vár, mi erős kőszálunk, Búsult lelkeknek bi zodalmas bástya, Cs üggedt vándornak csobogó forrásvíz, Egy örök Isten! 3. El nem alvó fény , lobogó szövétnek, Jóban járóknak ki nem alvó lámpás, Egyetlen biztos menedék fent és lent, Egy örök Isten ! "
4. Hallgass meg m in ket.. mi Atyánk, oh, add. hogy Útjain járjunk a mi Mesterünknek, Küldd el szent lelked, szabadító 'Szent úr, . Egy örök lsten!
(Rég i Ek.-ból átírta P. M .)
(P. M .)
140.
7. Pünkösdre 139.
Regeni A.
BaTtó~ M. énekgyüjlend. nyéből
1. Reng-jen Egy, csak egy kút - fő,
ö - rök é ~ gi
a
föld be .. Ie.
úgy e· ne-kel·
föl-seg.
je -lek. Men-töl na-gyobb szi-vet
ÁI.dall szent lel- ked. ki re- ánk bo· csó-:od.
Ur - na k ie -lent - se -tek. Meri ez . zel lar-
loz .. tök Egy
ö-rök
az Ur-nak. ti hi-vek. Mert meg-lel·
ls' -;- 104 -
-
105 -
2. Keresztén yek buzgó serge. Úrist en nek á ldott népe, Ú r Jézusnak ör öksege. Orvendezzél végre!
•
je - sed-le k
mmd az
•
I
.
gé - re - lek.
3. Arvaul im nem maradtál, Lá m mega jándé koztattál, Lángja minden nagynak, szépnek Szá ll reád: a lélek.
2. Eleinknek az Űr valamit ígéli volt A mi jó idönk~en im mindent meg~ddtt. Csak ohenne blzzl.mk, törvenyében éljünk Véletlen veszélytöl soha nu ne féljünk.
'
3. Rengjen a föld belé, úgy éneke ljetek,
Hálatelt szívedet öntsd ki, kicsiny sereg, Im megteljesedtek mind az ígéretek, Rengjen a fö ld be lé, ügy énekelj etek. (XVI. szózad.)
(Bogati F. M .)
141.
=
A pün-köst-nek
Regi eg yházi é nek
je-les nap - jan.
4. Megmutatja üdvösségünk, Lelket önt belénk, ha félünk, Sötéts égben világosít, S int e!ól'elépnünk.
5. Ajándékát az Istennek, Drága jeIét kegyelmének Háláljuk meg, köszönjük meg, Keresztények, jertek. 6. Szent Atyánk, légy áldott, áldott, Lelkedet, hogy ránk bocsátod, Tarts m eg minket kegyelmedben Mjndörökké. Amen. (Ati rta P. M .)
142. Dallama: 47. Szeret, imád
Tü - zes
nycl.vek
Tü - zes lé - lek
zú - gó szár - nván
1. Csudálandók, údsten, számtalan műveid, Mel yeket a mindenben alkottak kezeid, Erödet prédikálják minden teremtmények, Müveidet csodálják elmélkedő lelkek.
szál- la
2. lsten kisded dolgokat magosakká tészen,
ra - ja
FJlbont akadályokat s győzedelmet vészen, Apostolok nyelvével, nem érc-fegyverekben, Hinte a vallást széjjel s őrzé veszélyekben.
Az
a -pos-Io - lok - ra. -
•
-
106-
107-
J. S zent !elk~nek hatahná,t küldé tüznyelvekben e s a hIt vladalmát keves hirdetőkben • Megs zentelé s terjeszté ezer népek között S diadalmassá tevé azt koronák fölött.
4.
144. A szó:z' u nit árius G rad ual ból, 162 2
Di cső
légy, örök fe.l1ség, ily lelki napfényért, Mely ben a kereszte nység, boldog, derült kort ért l\ünden r észét földünknek deritsd fel e nappal ' Győzedelmét a hitnek terjeszd hatalmaddal. '
Is· Ien szen ll el·ke. é· gi láng, lob-banj rel.
(Sz. S.)
szállj te. szállj le ránk. Vi ·lá'gol gyúj·ló sze·re·
143. Dallama: 263. Uram, t ehozzád szálLt imánk
fel,
1. Bölcs teremtő, Szent Úri sten, Szentelj minket meg lelkünkben , Tölts bé s zent aj "indékodda l, Bölcsességed sugarával, Jövel, szívek vizsgálója, Légy lelJtünk bölcs oktatója.
2. Kettös ti..'lzes nyelv harsonád A lelkeinken hasson át! A bú szívünket elteló, Szólj h ozzá, verj lelket belé. 3. A csU ggedőt , a lankadót Tüzel je tettre szózatod, Ny ugtá t ne lelje ember itt, Míg meg nem lelte Istenit,
2. Mennyei s zent ajándékod Mihelyt nyel'te m egbátródot t Jézus kisded tá rsas ága S felgerjed ett buzgósága Hirdetni szen t ol'szágodat, Magasztalni dolgaidat. 3. Gyújts világot é rtelmünkben, Szeretetet szíveinkben, Balsorsunkban, oh , ne h agy j el, Gyám olíts segedelmeddel, Hozd el hitünk dicsöségét, Hiveid szép békességét. _
108-
szi·vünk·be szent lü · zed.
4. Kemé ny igába míg elöbb Be nem fog minden csepp erót, Pihenni addi g, oh , ne hagyd. Us d, vágd, a mig munkába kap. 5. Lé~:>:. lá ngootOI', legy fergeteg, S ZIvunkbe il-t szent végezet. Is ten s z~nt lelke, égi láng, Lobban) fel bennünk, szállj le rá nk! (Sz.
S.,
( P . M .J
-
109 -
-
146.
É-des A-tyánk, ö-rök
Oh ·Iob·banj fel azenlpün kösl é-gi láng. ja.
Lel-ket a
J
I
I.
Oh szenl le . hel - leli 2. Keblét a tikkadt föld az égre táJ:ja, Enyhültét bágyadt lelkünk jaj de várja. Oh, szállj le, hullj le, eg harmatja, könnye Enyhületünkre!
eny - hü -le - tet
S bá - to - rí-tást ba - ja - ink
Szo m-jú - ho - zók
kö - ze - pett.
kút - fe - je
vagy,
Eny-lli.i-le - tet se-ge-ink-re te
3. Vigaszt, Uram , mi csak tetőled várunk, Te vagy nekünk mi el nem omló várunk. Te vagy szívünknek egyetten reménye. Oh, nézi feléje!
I
, f:-des A-tyállk.
4. Kebtós tüzes nyelv, szállj, oh, szállj közinkbe. tgesd ki, ami bűn szorult szívünkbe, .' Szólj hozzánk, s zólj , hadd tudjunk újra hilllU, Tebenned bízni.
halld meg i - mánk.
Lel·ke·det öntsd ki ma, töltsd ki miránk.
(P. M .J
j 110 -
önt,
sze- rel-me~
JIJ'Jíll
_
o-da fönt.
szív-he le - hel -le - ted
Szom-j Ú-IlO - zó-nak ad
Le·helj lel·künk·be lán.go-Ió
Úr
-
III -
2. Edes Atyánk, örök Ur odafönt, Látod a szívben a bánatözönt. Látod a ránk sza'kadó zivatart, Lá tod, a felleg, a vész hova tart. Oh, köny örülj, édes Atyánk. Vond el a vés2Jt, ne bocsásd mi reánk. Esdekelünk, légy mivelünk, K ü ldj, UI'am, enyhületet minekünk_
UJ
8. Oszi hálaadásra 147.
f&
~~
:r f3
)
v
IJ
J
J
Száll Jon buz· gó. szá ll· jon for
Há . la hoz" zad.
ro
A " Iyánk.
jO
I~e
Jó . vo l· lod· ból.
,
- gyel· med . böl
~
•
Ál . das
r
.
a
J J
I
-
me ránk
me " ze .
I jó . "
•
I
r
Min· den
.
radi
•
•
r
A. • Iyánk.
J szlai Marton
Je r
_ I:.
va l 112-
d
iJ
ln •
kel ~
J. J' jobb ke
d •
zed.
-
UJ
i - ge - re ~
Tá - Olasz-tot - tad
(P. M.)
•
ke· nyer - re .
ls • le • nünk.
2. Faradalmink s zép gyümölcsét H á latelten s zedve le, Hőn imádjuk azt, ki adta, Aldva légyen szent neve! Mert ha voltunk néha jók is, Százszor annyi t vétkezénk, Mégis tőled büntetésnél Százszor több áldást nyerénk, Atyánk, Is ten ünk! 3. Telve csüd.i nk, telve kamránk, Am szívünk is telve van! Bizalomra, hitre ébredt Hálás d obbanásiban. Tél fagyára, s h- ölére Bízva nézünk, jó Atyánk, Hisszük , ]tt lenn új tavasz vár, Ott fenn öröklét mi ránk, Atyánk, Is tenünk! (Sze7l1kirólyi A. ótirta P. M .)
l. .148, Dallilma: 192. A Sionnak
1. A Sionnak hegyén, ú.-is ten,
Tiéd a dicséret, Ha örömünk, ha bánatunk van , Neked gyújtunk tüzet. -
113 -
Szent ünnepén a hál'adásnak Mi t hozzun k te eléd, Az Úrnak tetsző cildozásnak Hogy gyújisuk meg tüzét? 2. Lelkébe látsz az áldozónak, Ki itt hozzád siet, Tudod, mit rejt a titkos kamra, Ki mért és h ogy fi zet. Mcgl<:i.tod tc a töredelmet, Lehajtott bús fejet, A titkos kamaran kisírt Gyöngyharmatos szemet. 3. Oh, Sionnak örök Istene, Add, hozzuk ezt nelred : Tis zta szivet teremts mibennünk Es erős le lkeket. A háLadásnak ünnepnapján .. Azzal rakjunk tüzet, Lobbanjana:k szent Jágl'a b enn unk A szerető szívek.
4. lsten, aki szót adtál prófétáid ajhkára 'h .. Téged áldva néz szemünk Bette em atánra , Várva várjuk öt, aki jön minket meg váltani. (Sza bolcska M .}
150. Dallama: 99. Ne küldd le még
1. lsten országa
eljő,
útba van, Es alkotmánya lesz a szeretet, A szív parancsa s nem a hiszekegy. E szent reménnyel lépj be boldogan.
2. Itt nem szegeznek vallatást fel éd, Mit is hiszel, csak ezt: szeretsz-e még S bent rá szivedben bátran, boldogan Fölzúg a kórus: Szeretlek, Uram. j
3. Szeretlek, édes álddtt jó Atyám ... Hitem megtart s erőssé tesz talán, De üdVÖSSégem egy, csak egy lehet: A mindent pótló áldott szel'etet.
(P. M .)
9. Adventre 149. Dallama: 195. DicsérÜnic t éged, l sten
1. Isten, aki népedet búban, gyászban nem thagyod,
Rád tekintve várjuk a betlehemi csillago ... Feltünése lesz nekünk új világunk. reggelu.nk. 2. Ez a fény. ha felragyog napkelettől nyu~atig, Hervadó mezők felett angyalének t:allat~k, Sziveket vigasztaló, könnyeket szár1tgat~. 3. Vágyva vágyunk, nagy király, ünnepeIm jöttödet, Könn yünk lesz a drága gyöngy, tömjénün~:retet.
(H. B, Carpenter utan P. M.)
151.
I
Dallama: Il O, Mindenhat 6 Oristen
1. Oh, te keresztény ember, Almodból serkenj fel,
Mert a nap föltámadott, Elmúlt már az éjjel. A szent evangelium Napja süt az égen, A lelki sötétséget Eloltotta régen. 2. Mi urunk Jézus K'risztus, Istennek szent fia, Hogy te el ne kál'hozzál, Tenéked azt mondja : Ha akars z az Istennek Menni országába, A parancsolatokat Megtaltsd igazságban.
Es hideg jászol helyett szivünkben adunk helyet, _
U4-
-
115 -
3. Azokat te igénként, Hogyha megtanu ltad, Ha nem akarsz vét kezni, Szivedben hordozzad . Hogy pediglen azokat Mindenko r tudhassad, Könyörögj az Istennek, O vezérli utad.
ro Ben-ned a-
(Régi tk., 292'
152. Dallama: J62. A szerelee
1. Almotokból ébredjetek, Kel jetek föl , emberek, Csüggedőknek,
,•
bünösöknek Nagy örömöt
hirdetek. Ránk tekint a megváltásnak Irgalmas egy Istene, UdvÖSSégünk szent országát Küldi m ár a föl d re le. 2. Udvösségü nk szent országát Hozza áldott m esterünk , BUs homályban bujdosóknak Virrad már, lesz reggel ünk, Itt a törvény, itt az íras, út, igazság , na pkelet, Mindent értö, megbocsátó, Mindent pótló Szeretet. 3. Térjetek meg , szálljatok ki bGnötökból, emberek , Törjetek a magvetéshez ú j gyepet, jobb fö ldeket, Hozzatok a Magvetőnek . .. Hozzátok el szívetek: Vesse belé üdvösségünk Magvát a szent Szeretet.
ki
bí -zik, an· nak mcg-ma -radsz,
13n buj·do· só· nak me· ne· dé- ket ads L. 2. UUan bujdosóra felhozad napod, J ó embert a jóra jóval biztatod : Ember, ébredezzel, im szólítanak, Oj eget, ú j földet rejt a virradat. 3. Vágjátok az ösvényt, utat irtsatok, Föl det feltöretlen úgy ne hagyjatok, J ön , jön, aki hozza üdvösségteket, Tárjatok eléje tiszta szíveket. 4. Igéret-beváltó édes jó Atyánk,
Váltságu nknak na pját támaszd föl reánk Túzkeresztelóre küldd el követed ' Küldd el , aki minket hozzád el\'e~et. (P. M .,
154.
(P. M .)
153.
Dallama: JOJ_ Oh , ~nnllei ke911U Atydnk 1. ~tentöl megáldott hívek, Buzgóságra gerjedjetek.
Kozma Mikl6,
, 1_ gé- rel bc - vál- tó, é· des jó
A · Iyán k,
TISzta szívból örüljetek, Me rt kegyelem van veletek.. 2. Sokszor a próféták által Királyt igért szen t szózattal, Az Or. Isten közbenjárót Es haláltól szabadítót. J. Nem Siet, nem késik lsten , Amit eli ntézett M.gl
S ··a . • · llhoz· zád i-mánk. Há . Ia· teIt k e· bellel
_
11 G-
·· k I bölcsen, eszen to é etesen, Meri országol fe lségesen. (R~gf Ek.. JS)
(XV I . uózad) -
117
-
•
10. Karácsonykor 155. Da llama: 156. Od slennek szent fia (K ezdó)
J er, mindnyájan öl'üljünk, F.5 ünnepet szenteljünk, Mert sziHetett úr Jézus nekünk.
Születék e világra, Eljött lelkünk boldogságára.
(Régi
156.
~b
="
J
~J
Úr
ls
r •
ek., 48 )
J
J
JI •
len ·
nek sze nl li
tck
e
•
re
a
J V1
,•
- lág - ra.
Szenvedőknek lelki balzsama.
4. Hajnal támadt, n apkelet, Arnynak. éjn ek vége tett, Eltévedn ünk már sosem lehet.
vár· va
,
Bujdosánk s nem volt hazank, Istenem, de árvák is valánk!
3. Fényes csillag támada, Hit-reményünk csillaga,
r
J
Fönt a I
-
csil • lag.
118 -
vá r. la .. lok.
fönt
2. f:g i bé ke, egi láng Ö nti s ugarat le ránk. A vak éj, a vak sötét Bomlik, oszlik szerteszét. 3. CsilJago ltó éj je len Csillagunk 1ön BetJe-hem, ÚtJan bujdosók felett Betlehem derít eget. -
-
néz .. ze .. lek.
em .. be .. rek.
Té - peU lel - ko
A .. kil
EI - jÖlI lel·kunk bo i-dog - sa . ga - ra. 2. Céltalanul bUjdosánk, .
(Alirta P. M .)
157.
Régi egyházi ének
r r
Szö - te
5. Bujdosásunk véget er t, Csüggedés m a r nem kisért, M<Ír hajónk a b iztos révbe ért . 6. Vert út vár, ha ú tra kelsz, Sebzett szív, gyógyírra lelsz, T é pett lelkem, higgy, amíg lehelsz! 7. ú ri stennek szent fia
119-
ra· gyog.
---------------q .~i~-4. Arcod, ámyad, bus halál, Nincs kit rettegtetne már, Egy lehellet, fuvalom . . . S tovatünt a borzalom. 5. Nincs ma" többé re11tegés. Nincs hitetlen csüggedés. Ember, eltört rabigád: Egy testvér lett a vi lág. 6. A szel-etet ünnepén, Eletosztó melegén Bontsd ki, lelkem, szárnyadat. Messze nincs a virradat.
I
159. Hass ler, 1601
jer ~ lek. ön - ne •. pel ~ jü nk, meg~
seb·zelt bús szí - vek. Negy Gn • ne - pen
'"
(P. M.J
L
158.
-
120-
::
Ná. - zé - re - ti - n-tk. A
Dallama: 48. Miatyánk, kit
1. Magasra lendűlj, hálaszülte ének: Dicsöség az 1!:g á ldott Istenének, Megértés lent az emberek szívébe' S közöttünk béke. 2. Mag.asra lendűlj, hálaszótte ének, Beteljesült a várva várt ígéret. A szeretetnek áldott nagy királya Népét megváltja. 3. Mi eltakarta fönt az égi boltot, A vak sötétség ime szertefoszlott, Ragyogva re'Lg a hajnalcsillag fén ye Sorsunk egére. 4. Magasra lendülj, hálaszőtte ének, . Szívünkben áldott szent szerelmek egnek. Van mért dobogni, van miért a szívnek: Lángok hevítnek. 5. Kitűzve már az életcél, az eszmény, Ott reszket-villog mesterünk keresztjén: Szeresd az embert s élted bár az ára, Tedd bátran rája. (F. M.)
fl
~
r
, A
na • zá - re - li
I )
I
csil - Is g fel - jö tt s biz - la l - va
.rezg.
2. Azt mondja mos t is: bOldog, kinek fájdalma van, Orülni nem tanul meg, ki mindig gondtalan. A könny a boldogságnak elbűvölt köntöse, Orömvirág, nem élsz meg, ha könny nem öntöze. 3. Azt mondja mos t is: boldog, ki másé,·t élni tud. A boldogsaghoz nem vi sz, nincs is más fö ldi ut. Ember ha tudsz szeretni, meglelted üdvödet, A mennyország tebenned, az üdv: a szeretet. (P. M.)
r
-
12 1 -
•
160.
2.
Dallama: 47. S zeret, imád
1. Karácsonyra virradtunk, keresztények, jertek, Harangszava hirdeti, eljött mar a gyermek, Zengedezve szálljon föl szívünkböl az ének Trónjához a szeretet áldott Is tenének.
3
2. Betlehemnek csillaga, ránk ragyog ma fényed,
4.
.
Betlehemnek jászola, lettél szent igéret, Elüzöd az éjszakát, árnyat, éjet, remet,
Te lettél az üdvösség, üt, igazság, élet. 5.
3. Karácsonyra virrad tunk, keresztények, jertek.
Harangszav3I hirdeti, eljött mar a gyermek. Zengedezve szálljon föl szívünkből az ének Trónjához a szeretet á ldott Istenének.
(P. 1'.1.)
(Atírta P. Af.)
'r
161.
Di • csó ·j· lün k
és tiSI - te
162,
- tünk,
A sze - re • lel
~
•
Ö - rök
ls
- len,
I
Szi ...... e .. in .. ket
Vi-gasl. .. ta .. 165t
j te
be
ki .. csiny -
122-
.szen l ün - ne - pen
I,
- ge - det.
SZállj.szóllj da-Iunk,az
eg - be.
A hol Iro·nol
J
kl" tár .. ni. lÓ - led vár .. n i
in
Ö - rök su -gar- ba ' feny- be I
I Oyült
Mi Urunknak, Jézusunkn~k Sz~17té'se ünnepét M "ltólag hogy megűlliessuk, Halaval h?gy .. e htrdethessuk Szent nevét, szent életét. . .. . Kel'esztfával, kín halállal Szel'Zett nekunk eletet, Embervoltunk méltóságá.ft, Magasabbra hivatását Példáva.l mutatta meg. Szent életre, szeretetre Szólitott fel szebnt fiad : Onts szívünkbe töredelmet, Igazságért uzgó leLket S meg nem s zűnö szomjakat. Szomjúhozzuk, áhítozzuk Szent igédnek szózatát, A halálon gyözelmet vett jézusi szent szeretetnek Eletosztó i talál.
Szill lJ. szállj. da -tunk. s tör - jö n
se .. re .. günk. 10 -
UnItA. III, éneke.könyv
_
123 _
ve - tcd
~} -)I t,
~
r
J
Ma -gas ·ra reJ o
há -la. Meri o sze - rc-
r lel ls - le - ne ,
, I
il .'
II
Az cg d i - csó kl - rá olya
2. A s~ül~ tes , éle~ . halá l ~ezén ek egy vonása, Es Jósagos teki ntete vIlág megújhodása _.. Elhint bölcsen néhány magot lélekbe, szívbe Abb·l ·· k-e t o.. lgy: a szeretet törvénye. m élyen. o f ej·l·k I a b usz 3. Nyomán bomlik a régi rend, kél mindenütt tenyészet, K özös és szent célok elé állit ja mind a n ép et, Ismerni öt , az ég urált egyetlenegy Istennek S szerelni embertár'saink is te nfélelme melle tt. 4. K arácsonynak szent ünnepe n szállj, szállj, dalunk. az égbe S vidd el szívünk hódolatát Isten trónja elébe. A hitben mind hive k vagyunk és Jézus által egyek, Jegyében a szeretetnek és is tenfélelemnek. (T. A .J
163. Dallama: H . Szeret, imád
1. P ásztoroknak hirde ték: Eljöbt m ár a gyermek, új nap, újabb virradat Ú nap emberének. Vak világok, bal hitek Látó s zemre lelnek, Má r e földön örökös Mennyországot nyernek. 2. J öjjetek, nem kell nekem, Drágán vett ajándék, Minden kincsnél többet ér Egy kis tiszta szándék,
Mást nekem ne hozzatok, T ömj én , mi r rha nem kell, J őjjetek , nem kell egyéb, Tiszta szivetekkel. 3. Hol kerestek? Ott vagyok Minden dobbanásban. Megrolaltok könn yetek omló záporában. Mit keres lek'! Nem vagyok, Hogyha nem a szívben, A1ci ott meg nem talál, Annak Islen nincsen . 4. Jertek, jertek, im izent Néktek szent
karácsony,
Szívet őrló bánatot Senki m ar ne lásson. Vak világok, bal hitek Látó s zemre lelnek, Már e föld ön örökös Mennyországot n yernek. (P.
11.
Eszlendő
ulolsó napjára 164.
Dallama: 199. T ebenned bíztunk
1. Az es ztendők eljönek s elenyésznek, Bús mart
-
124-
M.J
4. Re pü lj . ~·e pü .lj hát, h unyó év! De mégse, N ~ m_enJ le ugy, megá llj, a feled és be, Vegso na p un k .az év n e~ alkony atjá n , O h. Ie ne m enje n se nkmek haa'agjá n ' Megé l·tést. bé két , boldog álm okat Hozzon reá n k a h un yó a lk onyat! (P.
•
VII. Ur v a cso rm én ekek 166. Dallama : 189. Mint a ~·zép
M.J
165. Dallama : 1I 2. En I st enem, h all d meg
1. Az ~zt endök elj önnek, hogy elen yesszenek, Az Id ő nek tenger ébe elvegy ül jenek , Igy áramli~, foszlik s zé jjel ez az élet is, S ami elmu lt. vissza nem jön, bárhogy kéred is. 2. Ura m , ki ben kezdet es vég összeolvadott, Emberész ki t meg ne m é rt és föl n em fogh atot t, l dök m ú ló vá ltozása , akihez n em ér. ú t.ja földi va ndol'od na k vajon m e rre té r ? 3, Csak te tudod . mene té rünk. mire vi rradunk, Meddig tart e földi p ály a. lesz-e h a jnalunk, Mi va n a nagy fo rdulón tú l, m i var ott miránk, At lép ünk-e rajta, vagy a s emm iség be ránt. 4. A ven id ő vá ltó sa rká n akárme rre n éz, S zem ünk csak a J...iterjesztett végtelenbe vés z. Egy le h ellet, annyi sincs, az ember élete, Mire szru.nit m égis , h og y oly n agyra van vele? 5. Uram , a te lehelleted , te tudod, mit é r, T e tudod , mit s mine k dobol szivünkben a vér, Add, amig ver, ver jen oly an istenigazán, Dobbanása verjen át a s ír hid eg falán .
(P. M .'
-
126-
•
1. Jer az ú rna k asztalához, J ézus áldott sle rege. Rád eröt m egújulást h oz Eletosztó me ege. Asztalá h~z ime vár, Megter ítve készen áll ú r J ézusnak vacsor á ja; Lelkünk boldog . m egn yu gtara. 2. J ertek , jertek mind, akik nek Bús~lás a p~hara , Kiknek arcá n á r kot ejtett könnyeIknek zapora, Asztalá h oz ime vár, Megteritve készen áll úr J ézu snak vacsor ája, Búsuhisnak áldott á ra. 3. J er tek, je rtek, elfáradtak, Jertek késön .érke~ók, Itt az éle t vándorá nak Is ten ád szent pIhenot. Asztalához ime vá r, Megteritve készen áll . ú r J ézusnak vacsorája, Vándorlelkek szen t végva ra. 4. J öjjetek , kik szomjúhoztok, J öjjön, aki elepedt, Orök élet ita lával T öltsétek bé le lketek. Asztalához ime vár, Megteritve készen áll ú r J ézusnak vacsorája, Sebzett lelkek gyógyírjára. 5. Vesd le, dob d le, büszke ember, Gögös önteltségedet., J e r az ú rnak asztalá hoz, Egytestvér vagyunk veLed. Asztalához ime vár. :M egterítve készen á ll ú r J ézusna k vacsorája, T estvel'ek ta lálkozása. 6. Oh, de boldog, oh , de áldott K útforrás lett e kehely, Mennyi bút öröm re váltott Aldás t osztó cseppjivel! Asztalá hoz ime vá r, Megtel'Ítve készen áll _
127 -
;-
O" J ézusnak vacsoníja, Boldog lelkek
7 S · boldogsága . zent Atyank, oh, legyen áldott, Aldott az a . Aml"k 0: k oz, "" é n kbe .sza"IIott Prófétának szentpillanat fiad. • Asztala hoz Ime var, Megterítve készen áll Ur Jézusnak vacsol'ája, Udvösségűnk oltalmára 8. Im kinyílt a titkok titka. Ogy hívják, hogy . ' . szeretet, Már ezen tul ebbe blzva ELtevednünk nem lehet Asztalához ime vár, Megterítve készen áll . Or J ézust.tak vacsorája, Szeretetünk jutalmára. 9. Tárva-nYItva ált az utunk, Lépjetek rá, emberek Rajta jó Atyánkhoz jutunk, Vezetőnk a szeretet.' Asztalához ime vár, Megterítve készen áll
Ur J ézusnak vacsorcija, Kü zdelmink diadalára. (P. M .)
167. Zsasskovszki I!:nekeskőnYIJ
"
Jer. jer. ki· cSlny:se - res.
em -Ic · kel
Er
lunk sze n·ve-dc ll. á l· dolt sze'
A Iya nk . cm • Ie
•
Jal
I
ke • wn\...
J Add. h CJgy pél
I C - Ici
fi
'"
ve . gyunk I
2. En édes htenem, vendégségben vagyunk, Ogy illenék, elébb megvizsgálnók magunk. Oh, szállj mibelénk stb.
3. Szívünkbe néz szemünk s aggódva látja, hogy Testvértelen közöny tanyát ott mint rakott. Oh, szállj mibelénk stb. 4. Szívünkbe néz szemünk s aggódva kérdezi, Testvér bajat vajon testvér minek lesi. Oh, szállj mibelénk stb. 5. Mert méreg a kenyér, ha vérre szomjazol S ha bent a baj, bizony nem bort: halált iszol.
ul ' nr ma I
Im . meg· Ie - ,il· ve vér
Oh, szállj mibelénk stb. 6. Jel', jer, kicsiny sereg, vetkózd le búnödet, Meglásd, oh, megszeresd tenne n testvé redet. Oh , szállj mibelénk stb.
l1l
UI ' na k
osz - la
.
la
Oh szállj
7. Uram, vallást teszünk, ez emlékünnep int,
Egymást szeretni hogy megpróbáljuk megint. Oh, szállj mibelénk stb. (P. M .)
d-c · pedt -
-
128 -
129-
168. Dallama: 126. Bús harangszó hirdeti
1. Or J ézusunk ké rdezi, Megtudtad-e érteni, A Golgota mit jelent.
Tudsz-e holtig hű maradni, S véred árán odaadni A jövőé"t a jelent? 2. A Golgota kérdezi, Meg tudtad-e érteni Az új törvény velejét: Tudsz-e százszor megbocsátni. A bántalmat meg se látni, Úgy venni el erejét? 3. Az új törvény kérdezi, Kész vagy-e megérteni A megváltó ihletést: Eszményekért élni, égni, Szenvedéssel szembenézni S nem ismerni csüggedést.
6. A keresrt fa kérdezi, Konokságod mert teszi Sivarrá az éltedet, Megtanulsz, ne félj, örülni, Próbáld csak meg letörü lni Egyszer bár a könnyeket.
7. Kél'dezd meg hát szívedet, Terítettek-é neked Itt az emlékünnepen,
S hogyha szíved igent dobbant, Köszöntsd borral abetoppant Új vendéget szívesen.
8. Szi ved ha megengedi, Boldogan állj ide ki, Testvér, s vedd a kenyeret, Amit kérsz, az Isten azt hoz,
Csak ne szólj, csak ne fogadkozz, Hadd beszélni szivedet.
•
(P. M.)
169. Dall a ma: 126. Bus harangsz6 hirdeti
4. A megváltó kérdezi, Szived mért nem vértezi Egy kis élö szeretet. G őgös ember, büszke ember, Gőgöd engem, h ogy nem esmer, Véredet, testvéredet?!
1. Szived szól, hát higgy n.eki, Lépj csak bátran ide ki, Testvér, s fogd a poharat . S m ondd, hogy légyen 5zázszor aldott, Holt híredtól hogy megvá ltott Ez a boldog pillanat.
5. A kifolyt vél' kérdezi, Megtudnád-e érteni, A szeretet mit jelent: Másért égni, másél't fájni S nyugtot aztán sem találni Sem ott fent, sem ide lent.
2. Szíved szólt, hát higgy neki, Lépj csak bátran ide ki, Bánatutak vándora, Sorsod akit búval vert meg, Arcodon ha árkot ejtett Könnyeidnek zápora.
_
130 -
-131 -
3. J e l'tek mind, m egnyíl t az ut, A ldást ont a csoda-kut, A jézusi szeretet, Fölpattant a titkok titka, J öjjetek, mert ebbe bízva Nem rem élni nem lehet.
171. Dallama: 189. Mint a sz ep hi ves patakrG
1. Gon d vi s elő szent Istenünk, tekints bűnös fejűnkre.
w-
I\'! .)
170. Regi egyházi enek
ol = J
~
Szen t vagy · Is V én, - he - I (' I
ol
;
Tc· f.(ed
•
ten,
. len
!_J-f
m ln ·
den
$l
szenl vagy. szenl s nagy ~
J S ZI V
I
J
' .'
J
J J ,. - mad.
I
~
J J
dl
•
tc - gcd áld Min· den I~ . lek 2. J ézus által leltünk Rád, Uram, mert lelkünk ' Boldogságra vezérl éd, Tenmagadnak szenteléd. 3. Ez az asztal mostan, Hol s zentt keny ér s bol' van , Arra int bennünket, Aldjuk id vezítónkeL 4. Aldjuk és tiszteljük, Altala rem éljük A szent cél elérését, Lelkünk üdvösséget. 5. Erezzük. oh , Atyánk, Mily jó áradt reánk Szent fiadnak általa , hogy miértünk m eghala. 6. Oh, Atyánk, irgalmazz, Bűnünkért ne halmazz Méltó büntetést reánk, Légy kegyelmes k mihozzán . (sz. S.)
I
Nincs m ás, kiben reménylenünk, Te VJgyázsz életünkre. A mennyből letekintél s magadhoz azzal intél, Hogy szent fiadat kövessük és halálát emlegessük. 2. J övel, Úri sten, szivünkbe önts teljes buzgóságot, Erős i ts meg szent hitünkben, hogy nyerj ünk boldogság ot. Midőn ily nagy jót tettél , Úrvacsorát szereztél, A'dunk örökké tégedet, magasztalj uk szent nevedet. 3. Lelkünkn ek egy reménysége, Atyánk, mi fejedelmünk, Szent lelkednek segítsége légyen erős védelmünk. Kegyes szemme l tekintsed, vigasztalással hintsed Szíveinknek töredeim ét s ta"tsd meg szent neved félelmét. 4. Oh, ne ontsd ránk bűneink ért bús ulásod poharát, Ne forditsd el vétkeinkért áldott orcád sugarát! Segélj , utad kövessük, hogy egyko r elnyerhessük Megtérésünknek jutalmát, LlZ életnek koronáját. (ld. Gyergllai László)
172. Da llama: 136. Fenylik a nap
Utat vágtál , az vagy, út vagy, Eletvize áldott kútnak, EleHinkre tett pecsét vagy. Vérrel Írt szent szövetség vagy. -
-
132 -
l JJ-
(P. M .}
173.
VIII. Zsol tárok
Da llnma: 167. J er, jer, ki cs iny sereg
1. Zengö n yelvem, szavam, mondj hangos éneket, J ó Atyán kert, szívem, szálljon fel éneked. Al dott mes terünk emlékünnepén Szálljon mibelénk új hit, új rem ény. Atyánk, magasztalunk, tenéked áldozunk.
2. Zengö nye lvünk, szavunk, hasson fel t rónod ig. Nyisd fel, Uram, nekünk, mutasd meg u taid. Aldotlt mesterünk stb.
176. (l . Z SOL TAR )
GOlldimel A" l24. zs. dallama
Bol·dog, ki nem jár vét-ke·zök
sza~ván
és bií·nök út-ján meg nem áll so-ha.
3. Ige l'eted szerint elküldted szent fiad, ú jítsd meg újra ma vélünk irgalmadat. Aldott m estedink stb. A gú·nyo · ló - dók szé· két
megve ~ t i,
4. Légy i tt ma mivelünk, A tyánk jövel, jövel, I tasd meg lelkeink igédnek cseppjivel. Aldott mesterünk stb. (P. M.)
Dall a ma :
174. 96. t n
Ist enem
Jó
Menjetek el Békével, Ég áldott jai, Nem fogja senki E szent kötést feloldani.
Szemeim láttak, M"gtaláltak, Aldott Atyám.
(P. M.)
134-
- ne - ki :
ván-ko - sa.
••
mint folyóvizek Megáldott partján ültetett babér, Term és időben düs gyümölcsöt ont És nem kap rajta hel'vadást a lomb, Nyomában áldás, j ó szeren cse kél.
Dallama: 96. En Istenem
-
ked-ve nap· pal, éj - jel
2. Olyan lesz
175. Uram , bocsásd Szolgádat el Mar békével:
mert szent tör· vény az Úré
Ó,
3. Felkél az ú r, mint támadó vihar S elsöpri polyvaként az álnokat, ítéletet tart, mert igaz bíró, Napként ragyog, látja öt a jó, A rossz pedig sötétben tánt01'og. (B. D.)
-
135-
2. Tekin tsd meg én esedezesem ]!:s halld meg kiáltásomat, M idő n hívlak én uramat, Meghallgatod én könyörgésem, Bizonnyal hiszem.
177. (X L II. ZSOLTAR) Da llama: 314. Az Or bir az egesz földdel
1. Az en lelkem s zep csendesen Nyugszik csak az Úristenben, Mert csak ö az én idvességem; O n ekem erős kőváram, Megtartóm és én oltalmam, Minden gonosztól megment engem.
3. J ó ]'eggel meghallgatsz engemet, Uram, még virradat előtt, Idejébb, mint a nap feljött, Elődbe számlá lom ügyemet, Várván kegyelmed.
,
2. Az Isten én idvességem, Erőssége m, dicsőségem,
Bízzatok azér.t csak őbenne; E}lőtte ti szíveteket, Töltsétek ki lelketeket,
O legyen lelkünk
El lenségim nek láttokra, Kik igyekeznek károml'a, Oktass, hogya te utaidban Járhassak jobban.
erőssége.
178. _
(V. ZSOLTAR)
4. Vezess, Uram, igazságodban,
-
D. Bourgois
(Sze nczi M. A.J
IJ- I Ur
I s~ l en.
179.
i-mad-sa - gom,
az -én
-I Kér· lelt. ve· gyed
;; Es
It!
fa - le - id - be
L@í§l
;
h;;;;ld
( Vl. z SO L'r AR )
J - J" -J =-=;j sulsz bu- fl(' - fm
U-rum . ·ki b u
hall - gBSS meg
ké . ré - sem - ben.
ol ,
E'n l.5
-
te - nem
és én
J mon · dá - som
ki - rá . Iyom.
-
~
gcr-Jt:'dsl.
'0
136 -
I
mi- aU
~
,
w. CI
le - nem . ~
LI
J Ki!! Ick ne fedd I. ne -
-
Mar!o ~
os - 10 rozZ
137 -
10 - ....iJbb.
4. TávO~WJ-9J5t·?,~gj~H~!,._M-Q.9J1Fo.\t_)O~rlii m b9S9:i1 ,[: Sirromam ,.~~~~gf9~.hro~Sb Jt<31h"\1. ;Iniji"", Kél'tem ,)m~Y m;og;~r'lfll's.[1 i1JS 1 9~ f' II i ,bO-J Meghallg~tqttlJ.g~Il, Y.1l'g~;rMga\O.li\rt boJöT
, Oh kö·n yö·· rü lj.legy ir - ga-lom-mal • • Nem ·bi-rok mé r 8 fáj - da· lom· maii
PiJ'ulj3tOk m egs zégyenü lve ... Es búnötöktól űldöztetve . LegyeW~inif.ldánn'Yi'tóH:. im ;I'J ;. ~~;,. 1:1 ,~O ,f>
Kikért . ~át1@tt trá:tfi nszé I1JVed~ ,;lR:eál\.o1i llmegv~tes. . ~)'I~') Xl. J60 191 fy...g·j;--o ')ib 'l ~6 VI (R. G .,
..., ,blül
, im.
Oh nezd e
sé - gc - mel, C yó·gy ilS meg
en . ge
_
.
X';)R9
bni rn
b'3tl9J
w)Jb'Jl'!'JT
180 .
.tr i ....... l
D. Bourgois
(V Jll . ZSO L'fAR)
- me I.
I\
."
'-'~If .• ~
I"" _.
Oh fel- se -g:es ur. ml ke -gyes •ls . te-nünk. 2. Ne késs, n e k éss, oh, té rj hozzám. Uram!
Lelkem, hitem m áI' ingadoz Es csüggedezve búsan kérdezi, Meddig k ésik még rég várt vigaszod . Mentsd meg lelkem, m ert elragadja A csüggedésnek ál'adatja. Oh, s zánj meg, jó Uram, . S bár n in cs elótted érdemem, Irgal mazz en nekem . 3. Miért boritná l szemíed ót reá m ? ! A sírba nincs emlékezet, S ha dalnok od a sfrb a száll alá, Ki zeng neked, Uram, dicséretet?! Fohás zom lankadt, minden éjjel Agyam fe res ztem könnyeimmel S n yoszolyám ön tözöm. ..' Arcom megvenült, hervatag A bubánat rmatt.
!lo b - IB
~~
. Jel - ~5M II -
-
138-
Unlt6du i
énckc,k őnyv
_-
jl }Jí.l_ -
3. Kezed művének n ézvén n agy-jóvoltát, Felénk tedtett egeidnek b olt já t, Csodá lva kérd em, mi héit az ember, Tő l ed h ogy ennyi dicsöséget n yer.
Lel·kem gyö l rel· mel. sziv· ke-se r.vern . p
4. Oh, felséges Or, mi kegyes Is tenünk, Mil y csodá latos a te neved nekü nk. Nagy di csőséged. felha t az égre, Terjedten terjed mind egés z föl dre .
G Hál nap - ról
nap· ra
f'
hor. do·zom .
I
(Sz enczi I\f. 11. , átírva)
En el - le n · se . gim
r
181. (Xlll . ZSOLTAR)
Jszl ai I\fárt on
M ed - d i~
re - lej -lesz min-de · nes - lö t.
Med - dig fe - lej · tesz
u - ram.
en - ge - me l ?
á l - dou a r • cod su -
518 -
rét
•
mér nem en - ge • ded?
Meg . Iél - nom -
140-
di - a - dal- má i
Ma - ga sz
- la - lod
bu
-
ká
-
so· mon 7
2. N ézz r ám, Uram, halgass meg engem, Világosítsd meg s zemeim , Ne hagyd lehunyni meg halálra, Ne hagy d örülni ellenim. Hábor gatói m , oh, ne engedd, Hogy diadalmat üljenek , Ne mondhassá k el bi z.akodva: G yőzt ünk , legyöztünk tégedet.
3. Jóvoltodbar. van bizodalmam, Szívem tebenned vigadoz. Ul'am, elcs üggedt gyelmekednek Te megmutatod vigaszod . Megpendítem a hárfa húrját, Ajkam ihletve felnyitom S ae Ur jóvoltát és kegyel mét Uj énekkel magasztalom. (R. G.) -
141 -
183. Regi egyhó z i ének
(XXlJ. Z SOLTAIl}
( XXI . ZSOLT.4 R)
t::n
ls - le · nem,
en
(s - te - nem.
Te benned . szent Atyam minden bi· zo·dal·m am E·rös hU - IcI va l. lo m. Ho qy le vagv ol·la l·m a m.
• gyal. EI -tor·löd sze·mem-röl. Ke ·se r-ves
;
51·
De
mi - re
hagV
ra l-m am .
•
;
il
ló - lern mesz· sze
la . "" • zOI11
•
T ':lr ts m eg c n·gem es le gy Ked ·v(" s nyu go · da!ma~ ,
2. Az én lelkem téged erós uran1ak tart, Reményemnek te vagy kívant kikötöpart, Nékem, hogy megörizz, nyújtasz kegyesen kal·t, Mely, hogy el ne essem, kegyel mesen megtart. 3. Nincs nekem. mit adjak a jóté teleké rt. Me lyeket jóságod életemben ram mert Te kimondhatatlan nagy szeretetedel't, Melyet te tudsz és az én lelkem megismé l't.
Csa k ki - á l . lok hoz - zad. meg sc
J hatl - ga - lál,
Eny - nyi
szom • ra nem sza
~.
4. Aldlak, Atyám, téged, ki engem alkottál Magadból énbelém okos lelket .adtal, E:lrem szélvészi közt híven oltalmazta! :ts a kegyességre bölcsen tanitottál.
-
14.2 -
D. Bourgois
pasz·lo-rom.
(Torda i J .J
(XVII. s:W.zadJ
pa - na-
-
143 -
J <J
I
L
185.
(X XV. Z SOLTA R
l
'1/ .
D. Bour!'}ots
S zi _ ve - met hoz. - zád e - me - le m. Es meg nem szé - gye - nil - te - te m. ~
Gyo-nyö- rü szép me· zön cn -ge -me t el . lel. ~
F&-" J J J 1:l3=lJi"
bi - zam . u . ram . raj - tam. ki Nem ne - vet sen És
Es szép ki - es
10 ·Iyó - viz - nel le - gel. lel,
.
~
ben· ned
-
val • la • nak. -
I -
gaz
A _ kik hoz . 'zöd
2. Ha a ha lá lnak ál'nyékában járnék, M&g az ö sötét vö lgyében sem félnék, Mert minden i.H.l le je len vagy én velem t s szent lelked megbátorítj a szívem, l!:s nékem av. én e llenségim ell en Asztalt készitesz s eledelt adsz böven. 3. A')ztal t teri tsz s nem hagysz halálra váln om, Te megtanítasz harcoma t megá llnom, Te megfogsz, hogy ha tá ntorogna lábam, Ha la nkadoznám perdöntö lusámban. S ha megpihenni v.igyam Cára:dottan, Megengeded, hogy há7.adban lakozzam.
A - zok
e· se-dez • nek;
ron . kod - Ja - nak.
PI -
A· kik h, _ lel - le - nül
2, Oh, mutasd meg, Uram, n ékem , Oh, mutasd, cl t meg uaa . Es t an its. hogy ös vényedben In tézhessem , , JH1'tamat. úgy vezérelj engemet, Hogy szent igéd , ' . 1.elJ e5ltse m,
(Szenczi M. A.J -
-
144 -
él - nek.
H5-
Oltal mazd meg éltemet, Ben ned bízom , Uram Isten.
2. Neki vígan énekeljetek, Gyönyö ,'ű szép uj éne ket!
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedl'C, Eml ékezzél irgalmadról, Mely megma l'lld ö.'ö k!-e, Oh, ne tudd fel, Is tenem, lljfjúságom számos vétkét, Es tekin tsd meg kegyesen A bűnös nek h oz;r.ád té ,·tet.
Zendü ljön fe l a t i szívetek! S m ondj értok szép dicséretet! Me,·t igaz mond ása, á llhatlatos dolga ; Amit· az Or s zól, Meg{tlligazsagba n, minden dolgai ban C~eleksz ik jó l.
(Szenczi Mohuir A l bert , állrv a)
186.
(XXXIJI . ZSOLT AR )
No . sza is -Icn _ fe • lő sze nl hí· vek • Merr ;I . lik. hogy ö • lel dl.cse r. je k.
Ör . ven·dez - ze .. lek az Úr - nak. Kik
ö · rül. nek
I •
gaz - ság . nak.
!
3. Ne bi7.zatok földi e "óben, Ne csaljon meg hatalmatok, S7.abad itás t n ehez idóben Em berektól n e v.üjatok, Mert csa k 'az l sten az, ·a ki hű és igaz Es meg nem rendül. Szabadítás, eró nala van, tőle jó A m agas m.ennybóL 4, Gondot vi se l az igaz Is ten Az ó kegyes híveil'ól, Megérzi a nehéz idókben, Aki benne vigad s örü l. Azért, Uram, kérünk, légy mi segítségünk el'ós vá l·unk.. Ne h agyj sz ükségü nkben, gyámolíts éltünkben, Mel-t téged várunk.
es
Áld -já . tok a · zer-Ian. han·gos CI-Ie _ rak-ban,
(S: enczi Molnár Albert. á tirva)
187. Az Út á l ·das-se k. Lanl-ban , he.ge.dü-ben.
,sz·· tal ·tas ·sek -
r 146 -
(XXXIV, Z SOl.TA Il)
l1or/ók 1\1 . ének gyúj l eményébúl
Ál. dom az én szenl U .. ra ... mal. -
147 -
r Az
en
e" rös
r I r J I J, l I
Fel- in-dul- va , U· ram. ne fed dj ~eg en-gem I
gyá .. mo .. Jo • mal.
Sü . s ult ge r · Je . d e • zé . sed . be • • ma l
ro
I
r
J -
I
Rám - Ie-ki nt-ve Ne bün -tess meg. ls · te - nem.
S csak ar - ra a· dom ma· ga • ma l,
'4
J J U
- ra - m al,
I
-vi · se • li I
gon - do
-
I .", ma t.
-
!
2. Kedvet keresem az Urnak, Az úr is sok jóvoltának • Adja jelet áldásának, f:n n ékem, hiv s zolgájának, :r.Iert \'eget vet n yaval yámnak, Hosszas nvomonisagomnak. 3. En szegeny, h ozzá kiálték, Hitemben szegyem nem vallék; Hogy elöUe lebomlék, Új viga<5ztalást talál ék, Meghallgatá, amit kérék S haláltól megszabadulék.
3. Gyászruhába járok sírva, mert gyóg)irja Sebeimnek nem akad ; Bünöm átka száll utánam nyavalyáIDban, S minden sebem fölszakad. 4. En istenem, szánalommal, irgalommal
Tekints in kább engemet, S akit megtört már a bánat a bocsánat Váltsa meg már lelkemet. ' (S:!en c:!i :Volnor Albert, atin' ll)
189. (X LII, ZSOLTAR)
(Torcla i J.J
(X \'ll. s.:a : ad)
b űneim é rt
ugyis elért S megsebze már szi\-emet , Kezeidnek s úlyos volta porba s újta Es sanyargat engemet.
J
Le l· kem hogy áld - ja
A - ki
2. A te n)ilad
D . Bourgols
188. D . Bou rgoh
(XXX\'IIl. ZSOLTAR)
Mint
8
Lel- keru Ha. re . god .. ,. <3k
negy vol-Iá· ba -
lÜ-
hi • ves pa • lak ó • hajl
•
l -
szép úgy -
1-19 -
~
ra, U ·ram· ra.
190.
,•
A szar · vas ' kl - ván • ko . zik. ~'J hoz · za
Te·hoz·zá d. en
D. DOllrgois
(XLVII . ZSO LTAR)
fo . hasz · ko - dik.
No min-den né-pek,
ls • le-nem. Szom- iu ho · zik
- il-sé ·Iek
- I Az ls- tent vi·ga n
• en
di·cső
z e n·gő
da ·lok· ban 1
I
lel-kem , VaHon szí·ned e - le . i - be •
JI
r Mi - kOI
jU
lok
i:. lő
ls· ler.?
,
2. tjjel-nappal hulló könnyem
J{j · nek ha · :lal-ma es hi - ro-da l - ma
Ennekem a kenyerem, Amidőn azt kérdik tőlem, Vl
•
Au
föl-dön Meg-áll ö-lök-kön •
)
. ,
l 150-
nagy1en-ség·hen A min-den-ség·ben
iti a
(Szenczi Molnár Albert, áUr\a)
-
Áld - já · tok itt lent Az ö· rök ls - tent.
2. Ime az Isten E dicsöségben Minket is felvett, Orökéve tett f:s tiszta fé ny ben előttünk mégyen, Hogy ö utána, Fényes nyomába Haloadjon minden S öt á ld ja híven, Unnepi dallal, Nagy diadallal. -
151 -
3. Fel há t, fel., népek, Nevét zengjétek, Gyüljetek egybe, Mind egy seregbe. Mel-t igy akarja A népek atyja, Hogy m inden nemzet, Kiket teremtett, Es az egész [öld, Melyet ö betölt, Az Istent áldja. Csak öt imádj a .
192. D . Bourgoh
(LXV. ZSOLTAR)
. (Szenczi Molnór . Ub er! , átírv:!.)
A Si - on - r:ak . i l'~ - gy é n. Ur Is - ten . Fo - ga·dásl tesz - nek né - ked il · ten,
191. Dalla ma: 195. D icsérü n k Téged
(C XXXV . ZSOLTAR)
Ti-éd a di . cse - ret : Meri ké - re· Ti sz - tel-vé n Ié - ge · de l:
1. Aldjátok az Úr nevét , Aki k néki szolgáltok, Magasztaljá tok ötet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotta k házában, Es jártok tornáciban.
• 2. Megáll örökké neved Es szent emlékezeted, Népedet hatalm adban ítéled igazságban. Szolgáinak az Ist en Megkegyelmez kegyesen.
IN J 16/ J - I J gye·sen ,
, •
hi - vek- ne k
a
sö· kel
rek
I
! _
152-
az em - be-
A - zerl le - hoz - z'á d p
I
J J
j ön - nek min - de • nün - nen . 2. Rajtam a
)
Meg . hal · lod ke·
b űn
elhatalmazék. Terhelvén engemet, De nagy volta kegyességednek Eltö r'li vétkemet. Oh, bol dog a te választottad, Kinek helyet te adsz. Ajtód kinek te megnyitottad S akit te befogadsz. -
153•
•
3. Mert mindeKBll tebenned bízna k E földi iéreken, ''. c: e s mind, aki k s zéjjel lakoznak Túl messzi ten világot
r
2. :Mindazok is , ú lis ten, kik t égedet s zeretnek. Hogy engem megl:.arta6z, annak örvendjenek. S hálával tisztelj enek, 3, Gyarló vagyok, Ú risten, mint ethagyatott árva,
Minden jó segítség tölem el van zárva, S óhajtok, téged várva.
4. Siess hozzám, úlis ten, mert csak te vagy vizének
• .;1 - ;,n
~
szívnek 1ji'3!;,e~.\'!Í"zteted .
az áldas már szakad , gyógy ulást h oz sugarad.
-,ll boi· Idn - ~
I
Szabad íts meg engem, és tartsd meg életem. Oh, én éd es teremtőm. (T ordai J.J
{ Xl' 1l. szaz.ad }
194.
Csak sZWsz az égi vándorokhoz
~~g~~S
I
segítőm ,
(Szenczi Molnór .:tlbert, :itin'a)
j
•
193.
-q~ - m. "r (Lxx. ZSOLTAR)
Regi egyhciz i ének (16 07}
(XC. ZSOLT AH) Dallama: 199. Tebenned biz/unk
l . Tölts be minket reggel nagy irgalmad da~ Hogy jó kedvvel vigyük végh ez. éltünket, Ne terheltessünk szorgalmatossaggal. Vigasztal j minket és ad j könnyebbséget, És hat'agodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostol'oztatunk. 2, Szolgái don láttassad dolgaidat, Di csős égedet
Úr ls· len I IOs legy gyá· mol
ezeknek fiain , Add é l,tenünk felséges hatalmadat. Mi kegyes urunk: oh, irgalmas Is ten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezei nk munkáit igazgassad .
.... 195. ..... . meg s ö·rö ·met
Goudimel Cl.
(LXX\'. ZSOLTAR}
r r
•
I
Di·cse-rünk lé · ged. ls -len I Di-cse-rel Ie-. -
154 -
155 -
- -
/
gye n ne-ked ; Meri
CI
le
di . •
cső
ne· ved
Hoz-unk kö· zel jött hi-ven; Mi
dá . i . dal
csa-
Hogy fel- ki - ál - t ék
Be - szé - dem
zá,
hoz
meg - hall - ga - tá .
Hir·dél·jük jó· vol· 10' da l. Min-de n - ne - mű szük-sé-ge m -ben, Re-meny-sé - gem cs'a k az Is - tcn :
2. Tudd meg, ember, mindenha :en igazán ítélek, Ha két sarka a földnek Egyszel'smind leomiana: En mégis ö oszlopát, J ól állatnam gyv.molát.
Éj • jel
3. A bolondokat intem, Ne bolondoskodjatok, Akik pedig gonoszok , Tekjetek meg, úgy kérem, Szarvat ne emeljetek, Ily fent ne beszcHjetek.
S a7. eg
D. B Ollrgoi s
az én szó - mat, E - me-lern ki - áltá • 50- mat; -
156-
re
hol. - za
,
'
nyUJ - tom.
•
196.
Az Is-ten - hez
fel - tar - tom
I
(Szenezt Molnár .-tlbeTI, útirvn)
(LXXVII . Z SOLTA I?)
ke-zem
2. Lelkem nagy bána tba esett. Minden v i gas ztalá ~ t megvet, Az Isten rettent engem. Ha I'ó la e m lékezem" Noh a Is tennek s zívemben Panaszlok nagy inségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben nyugodalmat. - "157 -
3. Szemeimet nyitva tartod, Al~dni ej j~l sem hagyod, Eromben ugyelfogyék, Hogy egy szót sem szólhatek. Gondolám a regi id őt Forgatám szemeim elŐtt Az elmúlt eszten d őket. Hán yám és vetem ő ket.
•
4. Oh, erős es kegyes Is-ten. Szent vagy cselekedetid ben Hirdet téged minden itt, ' Zengő szóval istenit. Cso?álatos a te dolgod , Ammt gyakran megmutatod. Minden népek jól látják Hatalmadnak nagy voltát. •
(Sun czi M olnar Albert)
197. Dallama: 196. Az I st en hez az cn
.~zÓmat
(LXXXVI. ZSOL'fAR)
Hajtsd hozzám, Ur.am, füledet, ts hallgasd meg kérésemet. Mert igen szegény vargyok, Az én szükségim nagyok. Tartsd meg testemet, lelkemet, Ne nézd bünös életem et, Szolgádhoz térjen kedved Ki bizik csak tebenned.
198. Dallama: 83. Oh, egyetlen (L XXXlV . ZSOLTAR)
1. Oh, se regek nagy Istene!
Mily kedves gyönyörű sége A te szerelmes hajlékidnak; Az én lel!k.em foh ászkodik, T,ornácodba kívánkozik, Oh, Istene a magasságnak! Ahitozik testem lelkem Tehozzád élő Istenem !
2. Oh, boldog az embe'· nyilván, Hogyha az úr útján kiván Járni- kelni szívvel-lél ekkel. Siralomnak járván völgyén, Hol kiszárad t minden ösvény Ott is ö nagy hiedelemmel Kutat készít, ás csatornát, S beJe esővízet bocsát . 3. Mert minekünk fén yes napunk Atz. Isten es mi paizsunk, Kezén hordoz, úgy szeret minket. Azokkal ö csodát tészen, Kik járnak a jó ösvényen, Minden jóval megáldja öket. Ki bízik 'a z úristenben, Boklog teljes életében. (Szenczi lI'f olnár Albert, átin':I) -
-
158-
IS!) -
•
