Oltsunk vagy ne oltsunk?

ÚJ KATEDRA

Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Ügyfélszolgálat: Tel.: 52/541-442, Fax: 52/541-474 E-mail: [email protected] Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online)

A tartalomból Milyen iskolát akarunk?����������������������������������������������4 Az elkötelezett iskola mesterei��������������������������������������6 Átadták a Mentor-díjat������������������������������������������������7 Akadémikusok a közoktatás helyzetéről����������������������9 Bővült a Mozgásjavító������������������������������������������������11 Elfelejtett iskolák: Patapoklosi������������������������������������16 Ünnepi depresszió������������������������������������������������������18 A vívódó ember: Babits Mihály ��������������������������������20 Fajd Flóra, a mozgás szerelmese ��������������������������������27 Rendhagyó irodalomórák a Békés Megyei Jókai Színházban ��������������������������32

2009. december

Beköszöntő

Oltsunk vagy ne oltsunk? A kisgyerekeket a gyermekorvosi rendelőkben ingyen oltják majd be az új influenza ellen, mert rizikócsoportba tartoznak – döntött a kormány még a tanév megkezdése előtt. A pedagógusok már ekkor jelezték, akkor talán nekik is járna az ingyenes vakcina, de az volt a válasz: nem, nem kell oltani a pedagógusokat, mert ha járvány lesz, a gyerekek úgyis otthon maradnak majd. Aztán, mire érkeznie kellett volna a járványnak (és a vakcinának), kiderült, hogy alig-alig akarja magát beoltatni gyerek, felnőtt. Az orvosok között is sokan voltak, akik egyszerűen nem hittek az oltáspárti kormánynak, fütyültek a WHO ajánlásaira, annál kíváncsibbak lettek volna a vakcina gyártóira, hogy miért kerül ennyibe az oltóanyag, miért ellentmondásosak a kipróbálásról szóló információk. Mások oltatták volna gyermeküket, magukat. Kivárták a sorukat a házorvosnál, aztán patikalátogatási körútra indultak (mert a vakcina beszerzése sokszor egy hétig is eltartott), végül vissza az orvosi rendelőbe, ahol a néhány órás várakozás során jó eséllyel kaphattak el valamilyen betegséget. Akár az új influenzát is. Érkezett a mentő ötlet: az őszi szünet után az óvodásokat, az általános iskolásokat és pedagógusaikat az intézményekben beoltják. Az óvónők, tanítók, tanárok el is kezdték a szervezést, persze ugyanolyan szkeptikusan, mint ahogyan azt az élet más területein is tapasztaltuk. Volt, ahol inkább lebeszéltek az oltásról, másutt komolyan vették a kormány felhívását, megint másutt megsúgták a szülőknek, hamarabb révbe érnek, ha mégis inkább a háziorvoshoz fordulnak (és igazuk is lett). Az óvodáknak, iskoláknak levelet író minisztereknek nem tűnt fel, hogy óvodáskorú vagy kisiskolás gyermekeket nem túlságosan szerencsés szüleik távollé­ tében oltani. De a súgást azért meghallották, mert később, amikor a bölcsődék kérdeztek rá, náluk miért nem szerveznek oltást, már ezzel a válasszal érveltek. Néhány nap hezitálás után elfogadták a másik evidens felvetést is: vannak iskolák, ahol 14 évesnél fiatalabb és idősebb gyerekek is járnak. Ilyenek a hatosztályos, nyolcosztályos gimnáziumok vagy éppen a tizenkét évfolyammal működő intézmények. Annak pedig nem sok értelme van, hogy a tanulók egyharmadát vagy éppen felét beoltsák, a többieket pedig nem. Ennek kampányfogásként sincs sok értelme, járványmegelőzési szempontból vagy a tanítás rendjének biztosítása miatt pedig végképp nincs. Így aztán hamarosan érkezett a miniszteri nyilatkozat: jól halad a legveszélyeztetettebb, 14–18 éves korosztály oltása. Itt a járvány (legalábbis az előszele). A gyerekek otthon maradtak, az iskolák egy része fél házzal működik, délben hazaküldik a gyerekeket vagy időlegesen bezárnak. Azoknál, akiket szüleik („Jobb az óvatosság!” felkiáltással) otthon tartottak, a tünetek többnyire nem súlyosak, sok gyereket orvos sem lát. Így aztán azt sem lehet tudni, mi okozta a néhány napos gyengélkedést, egyszerű megfázás vagy komoly szövődményekkel is fenyegető influenza. Ha kicsit csökken a hiányzások száma, ezek a gyerekek újra iskolába mennek, továbbra is alacsony arányban beoltva, azaz továbbra is kitéve a fertőzésnek. Ha támad a vírus, a betegek és az óvatosak megint otthon maradnak majd, az iskolákban, óvodákban újra elakad a tanítás. S ez így megy, mehet akár tavaszig. Akkor aztán talán már a minisztériumban is elkezdenek majd gondolkozni, hogyan lehetne a sok mulasztást bepótoltatni a diákokkal, mert az világos, hogy fél osztályokkal nem lehet rendesen haladni. Jó megoldás aligha lesz, a pótlásra felhasználható hétvége kevés, a nyári hőségben való tanításra pedig alkalmatlanok az épületek. Felelős sem lesz. S hogy ez a malőr időben elkezdett előkészítő-, szervezőmunkával, jó tájékoztatással könnyedén elkerülhető lett volna, arról csak néhány újsághír számol majd be. A szülők kieső munkaideje, a diákok által el nem sajátított tananyag meg nem számít. Ha lesz járvány, akkor azért, mert „az a fontos, hogy megúsztuk ennyivel”, ha pedig nem, akkor azért, mert: „nem jobb, hogy megúsztuk ennyivel?!”

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Vita az érettségiről

Kötelező emelt szint? Kötelező természettudományos tárgy? Kötelező lehet az emelt szinten letett érettségi a felsőoktatási intézményekbe történő felvételhez. A kétszintű érettségi koncepciójának megfelelő, az ellenzék által évek óta követelt módosítás megosztja a kormánypárti oktatáspolitikusokat, miniszteri vezetőket és a felsőoktatási intézményeket, a javaslat valamilyen formában mégis átmehet a parlamenten. Ha a szocialista képviselők törvénymódosítási csomagja el is bukik (erre van esély, hiszen kétharmados eleme is van a javaslatnak), az ellenzék hasonló tartalmú kezdeményezése megkaphatja a többség támogatását. Az előterjesztések kapcsán ismét napirendre kerülhet a természettudományok valamelyikének a kötelező érettségi tantárgyak közötti megjelenése. A kétszintű érettségi bevezetésének két fontos indoka volt: a többszöri vizsgázás (érettségi és felvételi vizsgák) megszüntetése és a standardizálás (a teljesítmények ös�szehasonlíthatóságának biztosítása). A koncepció szerint a középszinten letett vizsga a középfokú tanulmányok lezárásának igazolására szolgált volna, míg az emelt szintű matúra a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés feltételeként került meghatározásra. Ennek megfelelően a középszintű érettségi továbbra is a helyi követelményeken alapul, tehát nem standard, míg az emelt szintű vizsgán központilag meghatározott, standard követelményeknek kell eleget tenniük a tanulóknak. A standard, magasabb követelményű vizsga a felsőoktatási intézmények számára is megbízható tudásmérő, így elfogadják a felvételit kiváltó vizsgának, a diákok szempontjából pedig azért előnyös, mert nem kell – az érettségi mellett – akár három-négy intézményi felvételi vizsgát is tenniük, a teljesítmények pedig objektív módon összevethetők. Ez volt tehát a szabály, amit azonban a 2002-es kormányváltás után Magyar Bálint miniszter kezdeményezésére hatályon kívül helyeztek. A tárca irányítója a felsőoktatási intézményekre bízta, hogy megkövetelik-e a jelentkezőktől az emelt szintű vizsgát vagy sem. A döntés következménye: a felsőoktatási intézmények – miközben állandóan a jelentkezők felkészültségét kritizálták – megelégedtek az alacsonyabb szintű vizsgával. Döntésük részben érthető, a tandíj bevezetésének folyamatos lebegtetése idején tartottak a továbbtanulni akaró fiatalok számának jelentős csökkenésétől. Másrészt azonban saját maguk számára teremtettek megoldhatatlan helyzetet, hiszen az alacsonyabb szintű vizsga elfogadásával áldásukat adták arra, hogy kevésbé felkészült diákok lépjenek be az egyetemekre, főiskolákra, ráadásul nem is feltétlenül a legjobbak, hiszen nem versenyvizsga keretében választották ki őket. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a pontszámítási rendszer sem támogatta az emelt szinten letett vizsgát, más utakon gyakran könnyebben össze lehetett gyűjteni a felvételhez szükséges pluszpontokat. E két tényező együttesen vezetett a kétszintű érettségi kiüresedéséhez, az emelt szinten letett vizsgák alacsony arányához.

2

Az érettségizők, az érettségi vizsgák alakulása 2005–2009

2005 2006 2007 2008 2009

Érettségizők száma

Érettségi vizsgák száma

114 986 119 267 124 443 124 122 136 202

480 096 510 318 517 179 480 235 533 871

Emelt szinten letett vizsgák száma 65 425 (24 000) 46 466 38 169 28 201 24 917

Forrás: Oktatási Hivatal

Időközben a tandíjvita eldőlt, a minőségi problémák pedig egyre komolyabb gondot okoznak a felsőoktatási intézményeknek. Nem csoda, ha a rektorok is egyre inkább sürgetik az emelt szintű vizsgának mint felvételi követelménynek a törvénybe iktatását. Más kérdés, hogy ezt maguk is előírhatnák, ám a hallgatókért való versenyben jobbnak látják, ha a szigorítást jelentő, népszerűtlen döntést a politika hozza meg helyettük. Kötelező emelt szint? 2012? 2013? 2014? Ilyen előzmények után született meg a szocialista képviselők által jegyzett önálló képviselői indítvány, mely szerint 2012től a felsőoktatási intézményekbe jelentkező diákoknak emelt szintű érettségi vizsgát kellene tenniük. Annak szabályozására, hogy mely intézményekben és milyen tárgyakból kell ilyen vizsgát tenni, a kormány kapna felhatalmazást. A szűkre szabott határidő azt jelenti, hogy alig néhány hónapjuk maradna a diákoknak eldönteni, mely tárgyakból jelentkeznek az emelt szintű vizsgához szükséges képzésre, s nem sokkal állna több idő a középiskolák rendelkezésére sem, hogy megszervezzék az emelt szintű vizsgára való felkészítést. Ez különösen azokban az intézményekben okozhat problémát, ahonnan sokan jelentkeznek a felsőoktatásba, de a továbbtanulni akaró diákok döntő többsége eddig megelégedett a középszinten letett érettségivel. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a jövő évi költségvetés tervezete szerint jelentős mértékben csökkennek a közoktatási támogatások, amelyek így a meglévő feladatok ellátását is veszélyeztetik, új feladatok finanszírozására aligha jut forrás. A javaslat vitája során új elképzelés körvonalazódott, mely

2009. december

ÚJ KATEDRA

szerint a bevezetést időben eltolnák, a még nem létező kutatóegyetemeken 2013-tól, a többi intézmény esetében 2014-től lenne kötelező a magasabb szintű matúra. A korábbi koalíciós partnerek között már-már konszenzus látszott kialakulni e kérdésben, amikor hirtelen kitört a háború: különböző, egymásnak ellentmondó módosító javaslatokat nyújtottak be a szocialista, szabad demokrata politikusok, a szaktárca vezetői sem értettek egyet, s a bizottság kormánypárti tagjai között is véleménykülönbség alakult ki. Volt, aki az emelt szintű érettségi kötelező bevezetése ellen foglalt állást, más a Kormány döntési lehetőségét vette volna el. Lapzártakor úgy tűnik, az előterjesztők visszavonják indítványukat, de legalábbis levetetik azt az Országgyűlés napirendjéről. Eközben fideszes képviselők is benyújtották javaslatukat, melynek lényege, hogy az emelt szintű vizsga általánosan kötelező letételére először 2013-ban kerüljön sor, így több mint egy év felkészülési idejük lehet a diákoknak döntésük meghozatalára, illetve a fenntartóknak és az intézményeknek az emelt szintű vizsga megszervezésére. Az ellenzéki párt szakpolitikusai azt is fontosnak tartják, hogy a kormány döntsön – a felsőoktatási intézmények véleményének kikérése után –, hogy a különböző képzések esetében mely tárgyakból szükséges magasabb szinten vizsgázniuk a felvételizőknek. Kötelező érettségi természettudományból is? Az emelt szintű érettségi kötelezővé tételéről szóló vita oldalvizén várhatóan ismét a szakmai közbeszéd napirendjére kerül a természettudományok és az érettségi kapcsolata. Abban régóta egyetértés van, hogy bajban van a magyarországi természettudományos oktatás. A tantárgyak nem népszerűek, óraszámuk alacsony. A tudományterület presztízsét jól érzékelteteti, hogy alig akad a felsőoktatásba jelentkezők között olyan, aki fizika- vagy kémiatanár szeretne lenni, a bejutási küszöb alacsony, elégséges, közepes érettségivel is felvételt lehet nyerni. A jelenlegi oktatási kormányzat is próbálkozott változtatni ezen a helyzeten, ám ötletszerű, pontszerű javítgatási kísérleteken túl nemigen jutott (ilyen volt az érintett terület felvételi keretszámainak emelése vagy az egységes természetismeret tantárgy bevezetésének ötlete). Önmagában a szakma és az Akadémia által támogatott javaslat, mely szerint legyen kötelező érettségi vizsgát tenni egy természettudományi tantárgyból, sem oldja meg a helyzetet, még akkor sem, ha kétségtelenül emelné e tudományterületek presztízsét. Az elmozduláshoz rendszerszerű változtatásra van szükség, amelynek – a vizsgakötelezettség előírása mellett – része az óraszámok átgondolása, a tantárgypedagógiai megújulás, a pedagógusképzés vagy éppen a tantervek és a tankönyvek korszerűsítése. Fontos kérdés az is, hogyan illeszkedne egy ilyen változtatás az érettségi mai rendszerébe. Amennyiben marad az öt kötelező vizsga, akkor ez a módosítás jelentősen korlátozza a diákok azon lehetőségét, hogy választhatnak is, mely tárgyakból szeretnének érettségizni. A magyar, a történelem és a matematika mellett jelen pillanatban egy kötelezően választandó idegen nyelv és egy szabadon választható tantárgy sze-

2009. december

Súlypont repel a vizsgatárgyak között. Amennyiben kötelezővé válna a vizsga valamely természettudományos tantárgyból, akkor ez a szabadon választható tantárgy esetében jelentene korlátozást, hiszen ez nem lehetne például második idegen nyelv, informatika, testnevelés vagy bármi más. Lehetséges megoldás természetesen az is, hogy a vizsgatárgyak száma bővül, s hatodik, kötelezően választandó tantárgyként jelenik meg a kémia, a fizika, a biológia (esetleg az egységes természettudomány tantárgy). Kérdés, hogy az eggyel több vizsgára való felkészülés megoldható lesz-e a diá­ kok számára, vagy a (középszinten letett) vizsgák egy része esetében csak a minimális eredmény elérésére törekednek majd, s így a módosítás nem éri el valódi célját. A vizsgatárgyak számának növelése ezért inkább úgy lenne elképzelhető, ha egy tárgyból előrehozott vizsgát tehetnének a maturálók. Ez éppen lehetne akár az idegen nyelv is, ahol a nyelvi előkészítő év miatt erre van reális esély (s a gyakorlat is azt mutatja, hogy sokan választják azt a lehetőséget, hogy nyelvvizsgát vagy előrehozott nyelvi érettségit tesznek), de lehet olyan természettudományos tantárgy is, amelyet az utolsó évben már nem oktatnak. Mindemellett szakmai beszélgetéseken felmerül az a javaslat is, hogy a jelenlegi kötelező vizsgatárgyak körét is érdemes átgondolni. A magyar és a történelem érettségi pozíciója megingathatatlannak látszik, de jó esélye van a matematikának is, hogy megőrizze kötelezőségét. Az idegen nyelvből leteendő érettségi vizsga kötelező voltának eltörlése is nagy felzúdulást váltana ki, sokan tekintenék ezt visszalépésnek, különös tekintettel a magyarok nyelvtudására. Más oldalról ugyanakkor tény az is, hogy a nyelvi ismeretek lemérésére nem csupán az érettségi vizsga áll rendelkezésre, mint szervezeti keret. Ez, valamint a nyelvi előkészítő év ténye akár azt a lehetőséget is felvetheti, hogy az öt érettségi tárgy mellett a nyelvtudásról nemcsak az érettségi keretében lehetne számot adni. Ebben az esetben az öt érettségi tárgy a magyar, a történelem, a matematika, egy kötelezően választandó természettudományos tantárgy és egy szabadon választható tantárgy lenne, mely utóbbi lehet idegen nyelv is. Azok a diákok, akik szabadon választható vizsgaként nem idegen nyelvet választanak, nyelvvizsgát tesznek alap-, közép- vagy felsőfokon, amelynek átszámított eredménye megjelenhet az érettségi bizonyítványban is. A gondolat mellett szólhat az is, hogy a középfokú nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi ma is megfeleltethető egymásnak, a középszintű érettségi ugyanakkor sok esetben nem biztos, hogy megfelel egy alapfokú nyelvvizsgának. A valamilyen szinten letett nyelvvizsga ösztönzése azért is indokolt lenne, mert a felsőoktatásban csak esetlegesen és igen szűk keretek között zajlik nyelvoktatás, miközben a diploma megszerzésének feltétele a megfelelő szinten abszolvált vizsga. Tömegesen vannak olyan hallgatók, akik ennek hiányában nem kapják kézhez diplomájukat, miközben a nyelvi előkészítő év általánossá válásával akár az sem lenne elképzelhetetlen, hogy a megfelelő szintű nyelvtudás, mint felvételi követelmény jelenjen meg. (célia)

3

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Milyen iskolát akarunk? Változó elvárások, változó pedagógusszerepek, új pedagóguspolitika Válságos időket él az iskolai értékközvetítés. Lehet vitát folytatni arról, hogy mi vezetett ide, hogy hagyományos értékeink válságáról van-e szó, természetes folyamatként egy értékrendváltás tanúi vagyunk vagy közös alapértékeink mit sem változtak, ám számos ok miatt mégsem ezeket tekintjük útjelzőnek, s ezért szándékosan vagy akaratlanul figyelmen kívül hagyjuk őket. A válasz nyilván más és más lehet annak fényében is, hogy az értékek milyen csoportját vizsgáljuk, az azonban biztos, hogy az iskola, az oktatás értékközvetítő szerepe esetlegessé vált mind tartalmát, mind mélységét illetően, miközben egyre nagyobb és egyre türelmetlenebbül megfogalmazódó az igény, hogy változtassunk ezen. A kihívás nagy, a szándék is megvan talán, ám az iskola ennek az elvárásnak egyre inkább csak korlátozottan tud megfelelni. A jó válasz esélyéhez hiányzik az idő, a pénz és sok esetben és sok helyen sajnos az alkalmas személy is. A kérdés és a probléma felvetése persze csak akkor helyén­való és indokolt, ha világos válaszunk van arra, hogy egyáltalán milyen iskolát akarunk Magyarországon. Olyat, amelyik felvállalja a széles értelemben vett közösségi, nevelési feladatokat is? Mert ha igen, akkor ebben az esetben biztosítani kell(ene) az ehhez szükséges politikai, társadalmi támogatottságot (együttműködést), ezen belül pedig a szakmai, finanszírozási hátteret, tárgyi és személyi feltételeket, és nem utolsósorban időt. Vagy inkább egy másfélét, amely csak a tárgyi tudás, ismeretek magas színvonalú átadására, illetve bizonyos, a tudás rendszerezéséhez, alkalmazásához szükséges készségek megszerzésére koncentrál? Természetesen itt is történik értékközvetítés, de ez messze szegényesebb, mint az előbbi esetben (ami azt is jelenti többek között, hogy a média értékközvetítő szerepe, mintaadása konkurencia nélkül marad). Mindkét döntés fájdalmas. Egyik esetben lemondunk valamiről, ami az oktatásnak évszázadok óta szerves része. A másik forgatókönyv szerint ki kell mondani bizonyos dolgokat, akár tabukat is érinteni kell. Így például nyíltan kell beszélni arról, hogy a források végessége miatt választani kell: mit, mely területeket finanszíroz az állam, de őszintén kell kezelni az iskola és a pedagógusok munkáját érintő észrevételeket is, annak minden következményével együtt. Ami most történik, a „nem döntés”, az érdemi tettek nélküli maszatolás (amit a törvények folyamatos változtatgatása is jól jelez), az ide-oda igazodás vagy jobb esetben a külső ingerekre való különböző hatékonyságú reagálás, ez is valamiféle döntés. De nem felelős döntés, és méltatlan magatartás. Ez az út ugyanis a sodródásról szól, aminek következményei: a folyamatosan erodálódó elégedettség az oktatással szemben, a csökkenő elvárások és ezzel együtt a csökkenő társadalmi támogatottság. Értékközvetítő, közösségi iskola Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert az elmúlt évek vitái látszólag nyugvópontra jutottak, azonban csak a csatazaj szűnt meg, érdemi válasz, megegyezés nem született. Az ugyanis, hogy az állami iskola ne legyen világnézetileg elkötelezett, nem jelenti azt, hogy értelmezhető az „értéksemleges oktatás”.

4

Egyetértünk abban, hogy az önkormányzati iskola ne tegye le kizárólagosan a garast sem a keresztény-konzervatív, sem a liberális, sem a szocialista értékrend mellett, ugyanakkor ezek olyan alapértékeket tartalmaznak (hagyományok őrzése, hazafiság, szabadság, egyenlőség, szolidaritás, esélyegyenlőség), amelyeket az iskolának képviselnie, közvetítenie kell. Természetesen az ideológiai máz és a „térítés” szándéka nélkül. Azonban, ha akarjuk, ha nem, saját értékrendünket, elveinket nem hagyjuk az iskola falain kívül. Törekszünk persze a mértéktartásra, de tudjuk, hogy ennek keretei és korlátai vannak. Az iskolai értékközvetítés másik nagy csapdája a közösségi és az individualista értékek szembeállítása. A közösség és önmagunk fejlesztése egyaránt fontos, kiegészítik egymást. Ugyanakkor az iskolában dominánsabban kell megjelennie a közösségi értékek közvetítésének, az ezt szolgáló tevékenységi formákat hangsúlyosabban kellene megjeleníteni. Azért kellene erre az iskolának nagyobb hangsúlyt helyeznie, mert más értékközvetítő csatornák az individualista értékrendet preferálják, s az amúgy is atomizálódó társadalomban az egyensúly az elmúlt évtizedekben felborult. Jól jelzi ezt, hogy a tisztesség, az őszinteség, a tanulás ugyan elfogadott érték, mégis az érvényesülés hatékony eszközének sokan nem ezeket tekintik, hanem az ügyeskedést, a kapcsolatok kihasználását, a korrupciót, az elvek hajlíthatóságát stb. Az erkölcsi alapértékek meghatározó, az együttélés alapszabályait rögzítő összefoglalása alighanem ma is a tízparancsolat. Ezen értékek közvetítése bizonyosan az iskola feladata. Hasonló a helyzet kulturális alapértékek tekintetében is. Az ezekről való közmegegyezés hiánya a tantervi viták során jól érzékelhető volt, s a vita megoldás nélkül került le a napirendről, ami komoly gondot jelent az oktatásban.Mégpedig azért, mert ezekre – vagyis az erkölcsi és kulturális érdekekre – épülhetnek majd azok az értékek, amelyek ma ideológiai értékrendekben tömbösödnek (s melyekről előzőleg szóltunk). Enélkül nem juthatunk el oda, hogy a diákok valamilyen kialakult értékrenddel lépjenek ki az iskolapadból. Különböző értékrendű emberek tudnak vitatkozni egymással, konszenzusra, megállapodásra is tudnak jutni, vagy értelmesen fel tudnak függeszteni egy vitát, ha nincs elfogadható megoldás. Minderre azért képesek, mert elveik vannak. Stabil értékrend

2009. december

ÚJ KATEDRA

nélküli, elvtelenül élő emberekkel ilyen viták nem folytathatók, így az értelmes együttműködés, ami az együttéléshez nélkülözhetetlen, szinte lehetetlenné válik. Nem kellene tehát attól félni, hogy az alap erkölcsi és kulturális értékekre ki-ki mit épít rá, a szolidaritást vagy a versenyt, az egyéni szabadságot vagy a közösség érdekét tartja-e fontosabbnak. Ezek az értékrendek ugyanis ütköztethetők, és létrejöhet az együttműködés valamilyen szintje. Tartani inkább attól kell, hogy az értéksemlegesség jelszava mögé bújva kialakult értékrend nélkül engedjük ki a fiatalokat az életbe. Új szerepben a pedagógusok A pedagógusszakma egyike a különleges foglalkozásoknak. Nem elég a szakmai tudás birtoklása és alkalmazása, a tanító, a tanár emellett teljes személyiségével részt vesz az oktatási, nevelési folyamatban. Nem is könnyű eldönteni, hogy a tanári szerep és a pedagógus személyisége elválasztható-e egyáltalán egymástól, avagy összesimul. Pedig ez is fontos kérdés, hiszen az alkalmasság kérdését egészen másként kell definiálnunk akkor, ha a szerep a személyiségnek csupán csak leválasztható része. Hajlok azonban arra, hogy ez nincs így. Az oktatás történetében ugyan folyamatosan változott az a szerepelvárás, ami ehhez a munkához kapcsolódott, így az eszközök is, amelyeket a tanítók, tanárok alkalmaztak, ám a pedagógus személyisége mindig is meghatározó volt. Ez így volt akkor is, amikor a tudás átadásának ez egyház volt a letéteményese, így volt a körmöst osztogató, tekintélyelvű pedagógia korában is, a „tudós tanárok” idején is, s nincs másként a különböző, a partnerséget hangsúlyozó reformpedagógiai irányzatok esetében sem. A tanár személyisége meghatározó, s a különböző oktatási helyzetek megoldásához a különböző korokban más-más személyiségek voltak alkalmasak. Ami azonban korábban általános érvényű volt, hogy erre a feladatra a legjobbak közül választottak a „munkáltatók” (a nemesi családok, az egyház, a polgárság), addig ez a helyzet – részben az oktatás tömegesedésével összefüggésben – mára megváltozott. Nehéz lenne kibogozni, előbb csökkent-e drámai mértékben a pálya megbecsültsége, s ezért kényszerültünk engedményekre a pedagóguspályát választók esetében, vagy fordítva, előbb történt visszalépés az alkalmasság tekintetében, s az erre adott társadalmi válasz a presztízs csökkenése. Az biztos, hogy a tekintélyért, a tiszteletért újra meg kell küzdeni, újra kell építeni azt a közeget, amelyben a pedagógus minta, s mint ilyen, megbecsült szereplő. Nyilvánvaló, hogy ez nem oldható meg pusztán a fizetések emelésével, ugyanakkor tény, hogy egy reális és differenciált, a karrier ívét követő, az előrelépésre moti­váló életpályarendszer kialakítása is része kell hogy legyen a pedagóguspolitikának. Az alapkérdés azonban az, hogy kik dolgoznak az óvodákban, az iskolákban. Egyszerre két területen kell lépnünk. Egyrészt kezelni kell a pályán lévők helyzetét (életpálya, képzés, minősítés, mentális és módszertani frissítés stb.), másrészt a pályára belépők esetében a mainál lényegesen szigorúbb szűrőt kell alkalmazni.

2009. december

Súlypont Ha ez utóbbival kezdjük: nem tolerálható a belépési feltételek alacsony szintje. Ez a szint természetesen a jelentkezők teljesítményéhez idomult, azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele kell törődni. A kilábalás első lépése az, hogy a pedagógusképzés többségében ne a felsőoktatásba jelentkezők alsó harmadából merítsen, hanem legalább a középső, de még inkább a felső harmadból. Ehhez nem elég – de elengedhetetlen – a belépési követelmények szigorítása. Szükséges a pálya vonzóbbá tétele már a tanulás időszakában is. Azt látjuk, hogy ahol a pályaválasztásnál előkelő helyen szerepel ez a szakma, ott már a tanulási időszakban komoly szakmai és anyagi támogatást kapnak a leendő pedagógusok, így ez a szak keresett (előfordul 8-10-szeres túljelentkezés is), elit szak a felsőoktatási intézményekben. Ezt a példát kell nekünk is követnünk: meg kell követelni az emelt szinten letett érettségi vizsgát, a felvételt nyert fiatalokat kiemelt, igen jelentős ösztöndíjakkal kell támogatni, s ezzel párhuzamosan ki kell alakítani azt a szabályrendszert, aminek eredményeként a végzés után az iskolákban s nem másutt vállalnak munkát. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a végzettség, tudás ma is kelendő, s jól konvertálható más területeken, így belátható, hogy amennyiben a pedagógusképzés egyfajta elitképzéssé válik, a végzettek még inkább keresettek lesznek a munkaerőpiacon.) Ezzel egyidejűleg megoldandó feladat a már pályán lévők helyzetének kezelése. Erre szolgál az életpályamodell bevezetése, amelynek része a differenciált, a feladathoz és a minőséghez kapcsolódó bérrendszer, a kötelező minősítés (amely egyszerre lehetőség a szakmai előrelépésre és a jövedelem növekedésére, valamint feltétele a pályán maradásnak), a továbbképzési rendszer megújítása (akkreditáció, finanszírozás, kapcsolat a minősítéssel) és a kiégés megelőzése. Egy ilyen lépés felborítja a nevelőtestületeken belüli status quót. Ugyanakkor a magasabb teljesítmény elismerése vagy éppen a hibák feltárása nem feltétlenül csak a személyes ellentétek kiéleződése irányába mutat. Sőt nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy jól működő, elfogadott értékelési rendszer s a hozzá kapcsolódó differenciált bérstruktúra éppen az együttműködést erősíti. A mai tanárral szembeni szerepelvárás zavarba ejtően sokszínű és ellentmondásos. Az alkalmasság megítélése nehéz. Nehéz azért is, mert az elvárás az elmúlt húsz évben jelentősen megváltozott. A világ változott az iskola körül, s az iskola nem feltétlenül követte ezt a változást, aminek előnyei (stabilitás, értékőrzés) és nehézségei (rugalmasság, alkalmazkodás hiánya) egyaránt vannak. A baj leginkább az, hogy a változó elvárásokhoz való szükségszerű alkalmazkodás hiánya miatt elégedetlenek vagyunk a kialakult helyzettel, a családokat, az egyre „rosszabb” gyerekeket, a tanulói jogok és kötelességek vélt aránytalanságát, a mé­ diát stb. okoljuk mindezért. Ha van is ebben igazság, az is valószínűnek tűnik, hogy az a tanár, aki nem érzi magát sikeresnek abban, amit csinál, és csak a külső körülmények megváltozásától remél elmozdulást, előbb-utóbb nagy valószínűséggel rosszul is teszi majd a dolgát. Nem kell szégyenpadra feküdnünk, és végképp nem kell hagyni, hogy ezt mások tetessék meg velünk, de ennek egyetlen módja

5

Súlypont az, ha elfogadjuk: ez az iskola már régen nem az, amelyben húsz-harminc évvel ezelőtt tanítani kezdtünk. Egy új pedagóguspolitika kialakításának célja tehát az alkalmas pedagógusjelöltekből felkészült tanárok képzése, másrészt a pályán lévők motivációjának és felkészültségének növelése. Az ehhez szükséges szakmai és finanszírozási hátteret a felső- és középszintű oktatásirányításnak kell biztosítania. Egyetlen szempont van: hogy a pedagógus sikerként, alkotó munkaként, és ne tehetetlenül, kudarcra kárhoztatva élje meg napi iskolai munkáját. Ha így lesz, akkor az, amit közvetít, az érték, amit és ahogyan csinál, azzal mintaadó. A jó és sikeres pedagógus azonban még nem elegendő. A sikerhez időre is szükség van. Több időre, mint amennyi

ÚJ KATEDRA

ma az iskolákban rendelkezésre áll. Több idő a tananyaghoz kapcsolódó tevékenységekre és a tanórán kívül. Keresni kell ennek megoldási lehetőségeit. Ilyen lehet az egész napos oktatás, választható módon, állami támogatással, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. Ilyen eszköz az iskola nevelési színtereinek bővítése és finanszírozása. Az iskola életében természetes s a mainál lényegesen nagyobb teret kell kapnia a művészetoktatásnak, a testnevelésnek, az egészségnevelésnek, a munkaszocializációnak. Végül helyet és időt kell biztosítani a közösségi nevelésnek, azoknak a tevékenységeknek, amelyek az erkölcsi alapértékek közvetítését és megélését teszik lehetővé. Sió László oktatáspolitikus

Az elkötelezett iskola mesterei A Magyar Gallup Intézet és az Európa Nova Kht. Új Reformkor programja november 6-án és 7-én, Budapesten nemzetközi konferenciát tartott neves hazai és külföldi szakemberek részvételével. A konferenciára való felkészülés során azt a Gallup-filozófiát gondoltuk tovább és adaptáltuk az oktatás-nevelés világára, amelynek alapja nem pusztán egy ideologikus megközelítés, hanem az amerikai Gallup több évtizedes kutatása, miszerint egyértelmű korreláció van az emberek teljesítménye és az erősségeikre koncent­ráló közvetlen figyelem, érdeklődés motiváló hatása között. Vagyis egy munkahelyen, az iskolapadban a teljesítmény és az eredményesség – a kiválóság – növelhető, ha az emberek erősségeire alapozunk/összpontosítunk, azokra építünk folyamatosan, és nem a hibáikon keresztül akarjuk fejleszteni őket. Nem mellékesen a foglalkoztatottak eközben még jól is érzik magukat. Az elmúlt évek nemzetikultúra- és általánosközérzet-kutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy rosszkedvűek vagyunk, hogy nálunk a humán orientáció a legalacsonyabb a mért országok közül (62 országból 58. helyen állunk. GLOBE kultúrakutatás, Bakacsi Gyula). A Magyar Gallup Intézetben egy iskolai és óvodai kultúrakutatás keretében kaptuk azt az eredményt, hogy a szervezeti kultúra 2002 és 2006 között, illetve azóta is a közoktatási intézményekben erősen eltolódott a bürokratikus szervezet jellemzői felé. A vezetőket és a pedagógusokat is egyre inkább akként értékelik, hogy milyen jól adminisztrálják végzett munkájukat, ezáltal az intézményt és önmagukat. A mérési adatok szerint ezzel párhuzamosan egyre kevésbé érvényesül az emberi kapcsolatokat középpontba állító támogató kultúra, egyre inkább háttérbe szorul a pedagógusok közérzetével való törődés, a gyerekek, a tanulók teljes személyiségében – és nem csak a tanulás eredményessége szempontjából fontos adottságok tekintetében – az erősségek felfedezése. Az elkötelezett iskola fogalma alatt a személyi és szervezeti erősségekre építő pedagógia iránt elkötelezett iskolát értjük, azt az iskolát, amelyben a vezetés a pedagógusok egyéni erősségeire támaszkodva, a pedagógusok pedig saját erősségeiket hatékonyan alkalmazva gazdagítják a tanulók fejlesztésének lehetőségeit, a tanulók erősségeire építve motiválják őket és biztosítják az egyéni fejlesztést minden tanuló számára. A konferencia meghívott előadóinak szemlélete, szellemisége ezt a kultúrát közvetítette. Csikszentmihályi Mihály, akinek Flow-elméletét ma már minden pedagógus ismeri, elhiteti mindnyájunkkal, hogy a

6

munka, a tanulás lehet élvezetes. Megtanít minket arra, hogyan tudjuk növelni életünkben azt az időt, amit jó érzésben tölthetünk el. Lehet ez gyógyír rosszkedvünkre, útmutatás a nehézségekkel szembeni erőgyűjtésre? Igen, ez is lehet az. Hankiss Elemér, akinek könyvein csüggtünk a rendszerváltozást megelőző évtizedekben, mindig egyfajta magasságból világította meg mindennapjaink problémáit és tanácsolt megoldásokat. Volt, aki megmosolyogta, többen meghatódtak, hogy még mindig profetikus hittel próbál bennünket boldogabbá nevelni, amikor a játék szerepét hangoztatja: „Játsszuk azt, hogy tudunk játszani. Játsszuk azt, hogy valamit tenni akarunk a világért. Játsszunk demokráciát. Játsszuk azt, hogy mindennap felfedezünk valami újat a világban és önmagunkban. Játsszuk azt, hogy tudunk sírni és örülni. Játsszuk azt, hogy áhítat, öröm, szabadság az élet. Játsszuk azt, hogy játék az élet… Játsszunk igazi iskolát!” Valóban olyan távol állunk ettől? Valóban nem megy ez nekünk? Miért van az, hogy tizenhat éves fiatalokkal már nem lehet játszani? Óvodásnak érzik magukat, ha egy élethelyzetet el kellene játszaniuk, kínosan nevetgélnek, hangoskodnak, nehéz már őket ráállítani egy önmagukkal szabadon „gazdálkodó”, önmagukat szívesen felfedező kalandosabb pályára. Nem tudnak az érzéseikről beszélni. Mondhatjuk erre, hogy a Toldiról sem tudnak összefüggően három mondatot elmondani. Mindkettő egyformán fontos, lehet, hogy ha önmagukat ismernék, ha büszkék lennének valamelyik adottságukra, akkor a Toldiban is felfedeznék a személyükre vonatkozó tanulságot. Amerikai, horvát és magyar példákon keresztül megismer-

2009. december

ÚJ KATEDRA

hettük azokat a modelleket, pedagógiai megközelítéseket, módszereket és jó gyakorlatokat, amelyek hitelesen közvetítették, hogy lehetséges minden gyermek számára az egyéni fejlődést követni, elérni, iskolai sikert és elégedett közérzetet teremteni, hogy hátrányos, akár halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek is lehetnek sikeresek, eredményesek a tanulásban. Egy horvát kis szigeten egy pedagógus erdei iskolát teremtett, ahová a világ minden tájáról érkeznek gyermekcsoportok, hogy átélhessék a teljes természetközeliség örömét. Egy amerikai nagyvárosban a színesbőrűek lakta gettóban új modellben dolgoznak a tanulókkal. Egy magyar kisvárosban a környezetvédelmi oktatás része, hogy műanyag palackokból bútorokat, szobrokat csinálnak a pedagógusok a gyerekekkel együtt, melyek hihetetlen kiállításban jelennek meg, ezek díszítik a folyosót, a tantermeket. Bali János zenetanár egy nap mint nap látható problémára hívta fel a figyelmünket: „Egyre inkább MP3-világban élünk: a metrón már az utasok felének a fülét fülhallgató dugaszolja be. Ezek az emberek nincsenek jelen közöttünk füllel: mesterséges teret alakítanak ki maguk körül. Egy más jelenlétbe kapcsolódnak. Nagy részük egész életében passzív zeneileg: nem énekel (sőt már a szülei sem énekeltek), csupán átadja magát a kereskedelem által közvetített, megszűrt élvezetnek.” Érdemes megismerni, ő hogyan éri el, hogy diákjai operát szereznek, majd előadják szüleiknek. Sorolhatnánk tovább a jó példákat. Meggyőződhettünk, hogy a pedagógiagyakorlat sokkal szélesebb lehetőségekkel rendelkezik, mint amennyivel él. Ha az osztályterem kereteit kitágítva a tágabb környezetet mint tanulási terepet alkalmazza, sokféle tevékenységre épít, a tanulók, erősségeit, képességeit fejlesztve ad esélyt minden tanulónak a sikerhez. Beszéltünk a vezetőkről is. Mennyiben tudják támogatni ezt a szemléletet? Az amerikai Gallup 2000-ben fejlesztette ki azt a kombinálható kritériumrendszert, amelyből kibontható az „elkötelezett”, a „nem elkötelezett” és a „cselekvően nem elkötelezett” szervezeti tag profilja. A felmérés eredménye szerint például azok a dolgozók az elkötelezettek, akik mindennap hasznosítják adottságaikat, állandóan kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, munkájuk iránt érzelmileg elkötelezettek stb. A kutatás során minden egyes típusnál összegyűjtötték, mit tegyen, mit tehet a vezető, hogy vagy megőrizze a munkatárs elkötelezettségét, vagy fejlessze, illetve a szembenálló felet megnyerje. Számunkra az a kérdés, vajon felkészültek-e erre a mi iskolavezetőink, vagy milyen felkészítésben kellene részesülniük? Bemutatkoztak olyan vezetők, akik birtokában vannak ezeknek a vezetői képességeknek. Meghívtunk oktatáspolitikával a múltban és várhatóan a jövőben foglalkozó szakembereket: a pódiumon jó volt együtt látni Dobos Krisztinát, Hoffmann Rózsát, Sió Lászlót, Stumpf Istvánt, Tatai Tóth Andrást, Kádárné Fülöp Juditot. Jó volt látni, ahogy figyeltek egymásra, amikor arra a rendhagyó kérdésre is válaszoltak, melyek az ő erősségeik. A 150 fővel megtöltött teremben a kialakult jó hangulatban, közös gondolkodásban nagy része volt Manchin Róbertnek, aki a konferencia moderátoraként nemcsak meghívta számunkra ezeket a „mestereket”, hanem összefűzte személyiségüket, legfontosabb gondolataikat kiemelte, kiegészítette a sajátjaival.

2009. december

Hírek Összefoglalóan a két nap alatt a sürgős és a fontos dolgainkat félretéve módunk volt felerősíteni magunkban, átitatódni egy emberibb gondolat- és érzésvilággal. Láttuk, hallottuk, hogyan segít ez a szemlélet megoldani az iskola falai között gyakran felmerülő mindennapi problémáinkat. Reményeink szerint a megkezdett közös gondolkodás folytatható lesz, és az Új Katedra hasábjain keresztül egy-egy előadónk bővebben kifejtett gondolataival is hamarosan találkozhatnak olvasóink. Barlai Róbertné

Első alkalommal adták át a Mentor-díjat Első alkalommal adta át a Mentor Magazin november 23-án, hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián „Az Év Mentora Díj – 2009” elismeréseit. A Mentor Magazin és együttműködő partnerei: az Osztályfőnökök Országos Egyesülete, a Független Pedagógus Fórum, valamint a Tanárképzők Országos Szövetsége által idén tavasszal meghirdetett díj átadásának szakmai fő­ támogatói között a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Innovációs Szövetség szerepelt, fővédnöke pedig Oláh György Nobel-díjas kémikus volt. A díjat azzal a céllal hívták életre, hogy az oktatás-nevelés-képzés valamennyi színteréről megtalálja azokat a tehetséges, kreatív, innovatív pedagógusokat, akik az új kor új nevelői eszményét testesítik meg. Ahogy azt Gyarmati Szabó Éva az alapítók nevében hangsúlyozta, ez az első olyan átfogó, civil alapítású elismerés, amely ledöntve az oktatási szintek közötti válaszfalakat, egységes koncepció jegyében ismeri el az óvodától az általános és középiskolán át a felsőoktatásig, felnőttképzésig az alkotó pedagógusi munkát. Elindítói a díj által a legtehetségesebb pedagógusok bemutatásával erősíteni kívánják a szakma képviselőinek önbecsülését, egyúttal növelni a társadalom oktatásba vetett bizalmát. Úgy vélik, hogy a kimagasló tehetséggel megáldott pedagógusszemélyiségek felmutatásával növelhetik a konstruktív társadalmi párbeszéd esélyeit is az oktatás aktuális, égető kérdéseiről. Hitük szerint mindez együtt jelentős módon hozzájárulhat a szakma presztízsének emeléséhez és segítheti minőségi utánpótlását is. Az ünnepségen felolvasták Oláh György levelét, aki szerint a legtöbb, amit egy ország a jövőjéért tehet, az az alapképzés, a nevelés, a tehetségek felkarolása és legjobb pedagógusainak megbecsülése, mert ez adja tudományának erejét is. Dr. Pakucs János, a bírálóbizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy nagy az adóssága a társadalomnak a pedagógusok felé. Kroó Norbert, az Akadémia alelnöke azoknak a civil kezdeményezéseknek a szerepéről szólt, amelyek a pedagógusi munka elismerését egyre szélesebb rétegekre terjesztik ki, benne a természettudományok népszerűsítőire. A Mentor-díjat három kategóriában osztották ki – I. óvoda, általános iskola; II. középiskola, szakiskola, kollégium; III. felsőoktatás, felnőttoktatás –, három nyugdíjas pedagógus munkáját életműdíjjal jutalmazták, további két különdíjat ajánlott fel a Microsoft Magyarország Kft, illetve a Szabad Tér Színház Kft., hét pedagógus pedig Elismerő Oklevelet vehetett át. A díja­ kat Kroó Norbert, az Akadémia alelnöke, az okleveleket pedig Ritoók Zsigmond ókorkutató, irodalomtörténész professzor, a bírálóbizottság Bolyai-díjas tagja adta át. (A díjazottakról a Mentor Magazin honlapján tájékozódhat, www.mentormagazin.hu.)

7

Hírek

Kutató tanárok eszmecseréje A természettudományos oktatás ezer sebből vérzik, és nem csak nálunk. Az önmagát kicsi, de hatékony civil szervezetként megnevező Kutató Tanárok Országos Szövetsége (KUTOSZ) úgy látja: változtatásra, a képletek helyett (mellett) motiváláson, problémafelvetésen, tapasztalatokon alapuló tanításra van szükség. Erre helyezte a hangsúlyt az a nemzetközi konferencia, amelyet október 28–29-én, a Novotel Budapest Centrum Hotelben tartottak Implementing Inquiry Based Science Teaching through Teacher Networks címmel. A Mind the Gap európai uniós kutatási és fejlesztési projekt, amelynek keretében tartották az összejövetelt, a KUTOSZ-on kívül nyolc nyugat-európai egyetem módszertani csoportjának munkáját hangolja össze. A projekt egyik célja, hogy áthidalja azt a szakadékot, amely a tantervek elvárásai és az iskolai órák valósága között van, továbbá hogy tanárképzési, továbbképzési ajánlásokat dolgozzon ki. A kétéves projektben részt vevő magyar középiskolai tanárok innovatív és sikeres módszerei, eredeti gondolatébresztő kísérletei felkeltették a neves külföldi szakértők érdeklődését. Az élményszerű oktatás jó gyakorlatait népszerűsítő, Budapesten tartott eszmecserén és a hozzá kapcsolódó műhelymunkában részt vettek a természettudományos oktatás módszertani kutatásainak olyan világhírű képviselői, mint Doris Jorde professzor, az Oslói Egyetem dékánja és dr. Mattias Stadler Németországból, aki egyik megalkotója az EU által is ajánlott SINUS tanár-továbbképzési programnak. A projekt keretében számos országban rendeztek hasonló eszmecserét, melynek során mindig a vendéglátók a „tanulók”, míg a vendégek azok, akik a tanácskozást tematizálják. A projekt végén, 2010 nyarán összegzik majd az élményszerű kísérleteken, problémafelvető kérdéseken, minikutatásokon alapuló természettudományos oktatással kapcsolatos tapasztalatokat, az egyes országokban folyó jó gyakorlatokat.

Tízéves a Calasantius Ösztöndíj Alapítvány Az amerikai alapítású Calasantius Training Program (CTP) tizenöt éve biztosít ösztöndíj-lehetőségeket magyar fiataloknak az Egyesült Államokba, tíz éve a budapesti Calasantius Ösztöndíj Alapítvány (CÖA) koordinálásában. Az idén tízéves alapítvány október 29-én a Szent Margit Gimnázium dísztermébe ünnepi adománygyűjtő vacsorára hívta az alapítvány célkitűzéseit magukénak valló magánembereket és cégeket. A Calasantius Training Program 1994-ben jött létre – dr. Forgách Péter amerikai-magyar retinasebész alapította Buffalóban, New York államban. Az alapító célja az volt, hogy tehetséges, keresztény értékrendű, Kárpát-medencei fiataloknak lehetőséget biztosítson arra, hogy Amerikában diplomát, tudást és világlátást szerezzenek, nem utolsósorban megismerkedjenek az amerikai társadalom erős civil szférájának működésével, majd hazatérve onnan tudásukat, tapasztalataikat itthon gyümölcsöztessék. Dr. Forgách munkája elismeréseként 2005-ben Köztársaság Elnöki Kitüntetésben részesült. A CTP jelmondata: „Make a lot – Save a lot – Give a lot”,

8

ÚJ KATEDRA

azaz „Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek”. A CTP küldetése, hogy hozzájáruljon a felelősen gondolkodó magyar fiatalok szakmai és erkölcsi neveléséhez, akik a jövő társadalmi és gazdasági vezetői lehetnek. A CTP végzett diákjai erős öregdiák-szervezetbe tömörülnek, és aktívan részt vesznek az alapítvány munkájában, célkitűzéseinek megvalósításában. Magyarországon 2000 óta a program munkáját a CÖA koordinálja. Az ösztöndíj-alapítvány jelenleg 7 amerikai egyetemmel áll kapcsolatban, amelyeken a program kezdete óta több mint 160 diáknak sikerült tanulmányi ösztöndíjat biztosítani, kb. 1 millió USD értékben. Az alapítvány 2000-ben indította Ifjúsági Üzleti Programját (IÜP), melynek célja, hogy középiskolás diákoknak biztosítson etikus vállalkozói-üzleti ismereteket nyújtó képzést. Jelenleg Budapesten, Szegeden, valamint Erdélyben Csíkszeredában, Felvidéken Dunaszerdahelyen és Kárpátalján Beregszászon működik a program, óriási sikerrel. A CTP-CÖA működését túlnyomórészt az alapítvány nagyszámú elkötelezett öregdiákjai biztosítják önkéntes munka és rendszeres anyagi támogatások formájában. A szervezet az adományokon és az 1%-os felajánlásokon kívül működési költségeit, valamint programjait az adománygyűjtő vacsora bevételéből finanszírozza.

Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj Simonyi Károly professzort a Magyar Tudományos Akadémia − 2000. évi ünnepi Közgyűlésén − Aranyéremmel tüntette ki. Fia, Charles Simonyi, a Microsoft szoftverfejlesztésének vezetője, amikor édesapja nevében átvette a kitüntetést, 25 millió forintot ajánlott fel a Simonyi család nevében a magyar tudomány támogatására. Az adományozást követően, 2000. augusztus 10-én az Oktatási Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Simonyi család és az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért (AMFK) megállapodást kötött a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj megalapítására. Az ösztöndíjat, amelynek éves összege kezdetben 2,5 millió forint volt, évente három, egyetemen vagy kutatóintézetben dolgozó, kimagasló teljesítményt nyújtó kutató kaphatta meg. A Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj folytatását Charles Simonyi további három adománya – 2002-ben 25, 2006-ban 30, 2009ben 30 millió forint – tette lehetővé. Az ösztöndíj adományozásának előkészítését a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány keretében működő héttagú Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj Bizottság végzi. A Bizottság elnöke Keszthelyi Lajos akadémikus (MTA SZBK). Az ösztöndíjakat minden évben ünnepi tudományos ülés keretében az oktatásért felelős miniszter vagy megbízottja és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adja át. 2009-ben a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjat Dr. Kollár László, a kémiai tudományok doktora (PTE TTK Kémiai Intézet), Dr. Simon István, a biológiai tudományok doktora (MTA SZBK Enzimológiai Intézet) és Dr. S. Varga Pál, az irodalomtudomány doktora (DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet) nyerte el. Charles Simonyi kezdeményezése jó példája annak, hogy a nemzetközileg elismert magyar tudományos életből fakadó tudás világraszóló gazdasági sikerre jutva segítheti saját gyökereit a további tudományos eredmények létrejöttében.

2009. december

Hírek

ÚJ KATEDRA

Veszélyben az oktatás, a nevelés, a tanárképzés Akadémikusok a közoktatás helyzetéről A természettudományos képzés színvonala egyre rosszabb, az idegen nyelvi képzésre ugyan nagyon sok energiát fordítanak, de az eredmények kétségesek. A bolognai rendszer magyarországi bevezetésének módja ártott a jövő nemzedéke oktatási színvonalának. A felvételi rendszer a kettes tanulókat is beengedi a felsőoktatásba. A kétszintű érettségi és az iskolai eredmények semmilyen nemzetközileg elfogadott mércével nem mérhetők, színvonaluk megítélésében nem használhatók objektív, európai szinten elfogadott mérési rendszerek. Veszélyben van a következő nemzedékek nevelése. Ezek voltak a legfontosabb megállapításai az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága (KEB) előadóinak a Magyar Tudományos Akadémián november 26-án megrendezett A tudomány a közoktatásért című konferencián, ahol a magyar közoktatás és felsőoktatás jelenlegi helyzetéről tettek javaslatokat a tragikusnak ítélt állapotok javítására. Sokkolóan felkészületlenül érkeznek a hallgatók a felsőoktatási intézményekbe – hangsúlyozta bevezetőjében az MTA elnöke. Még súlyosabb gondnak minősítette, hogy nagyon sokan rendkívüli mértékben motiválatlanul jönnek a főiskolákra, egyetemekre: „A legtöbben az oktatás finanszírozási problémáit okolják – mondta Pálinkás József, majd hozzátette –, bár ez is súlyos gondot jelent, és ezzel is kell foglalkozni, a problémát elsősorban nem anyagi természetűnek vélem. Az oktatás feladata ma is az, hogy a felnövekvő nemzedéket felkészítse a világban való magabiztos eligazodásra, és biztosítsa a kulturális folyamatosságot” – figyelmeztette a konferencia résztvevőit Pálinkás József, majd kijelentette: a tanításhoz inspiráció és kényszer ésszerű egyensúlya kell. A tanítás tartalma nem véleményekből, hanem szakmai közegyezés során kell hogy körvonalazódjon – hangsúlyozta Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese. Írni, olvasni, számolni című előadása az „Elszalasztott lehetőségek” alcímet kapta, ami a XXI. századi Magyarország felzárkózásának esélyeire utalt. A KEB elnöke Nemzeti Oktatási Panel létrehozását sürgette. Példaként hozta fel a hasonló amerikai, 1997-es programot, amely pszichológus szakemberek bevonásával készült. Miután ezt elfogadta az amerikai kormány, az országban 50%-kal csökkent az analfabetizmus. Csépe Valéria azt is hangsúlyozta: a hazai oktatási-nevelési rendszernek át kell vennie az európai, egzakt adatokon alapuló oktatásmérési módszereket: „Nem lehet a PISA-felmérésekről tudomást sem vennünk!” – figyelmeztetett a KEB elnöke. Úgy vélte, a tanítás tartalma meg kell hogy őrizze a konzervatív elemeket is, ugyanakkor a korszerű oktatásnak kell megvalósulnia. Tantárgyi panelekre épüljön az oktatás tartalma és alkalmazkodjon a gyermekek életkorához. Csépe Valéria reményének adott hangot: ha kiállnak az oktatás ügye mellett, talán sikerül felhívni a figyelmet az égető kérdésekre. A pedagógusszakma presztízsének visszaállítása nem a MTA feladata – vélte a főtitkárhelyettes asszony –, de fontos, hogy a tudomány erejével utat mutasson, a külföldi eredmények bemutatásával szakmailag támogassa az erőfeszítéseket. A hazai közoktatás végveszélyben van, és így a nemzet is! A hazai oktatásban tudományos alapokra, mérhető adatokon alapuló oktatásfejlesztésre van szükség – figyelmeztette a hallgatókat Csapó Benő, az MTA doktora, a KEB tagja. Milyen

2009. december

messze vagyunk a XXI. századtól? című előadásában elemezte „az elmaradt rendszerváltozás következményeit” a közoktatásban. Drámai megfogalmazásban tárta fel, hogy a közoktatás gyenge teljesítménye veszélyezteti a magyar írásbeliséget, a magyar nyelvet, a nemzeti kultúrát. Kifejezte aggodalmát a magyar tudomány jövője miatt, szerinte veszélyben lesz az ország gazdasági versenyképessége, a társadalmi kohézió és végül a demokrácia is. A felsőoktatás színvonalának a rendkívüli hanyatlását nem lehet az új, kétszintű oktatásra fogni, vélekedett a professzor. A gondok ugyanis már a felvételinél kezdődnek. A bolognai rendszer nem hatékony a tanároktatásban – vitatkozott Csapó Benővel Szabó Gábor akadémikus, a KEB tagja Utolsó szögek a természettudományos oktatás koporsójában? című előadásában. Az akadémikus javasolta a természettudományos tanárképzés egyciklusú rendszerének azonnali bevezetését. Csatlakozott viszont az előtte szólókhoz, amikor a felvételi rendszer és az érettségi gyengeségeire hívta fel a figyelmet, és annak a véleményének adott hangot, hogy ő is a tudományos kutatás alapú fejlesztés filozófiáját szorgalmazza. „Programozott kudarcként” értékelte, hogy a középiskolákban a fizika-, kémiaórák száma csökkent, a tananyag absztraktabbá vált. Javasolta, hogy a gyerekek életkorához kell a tananyagot illeszteni. Kiemelkedően magas óraszámban oktatják az idegen nyelveket hazánkban az Európa Unió országaihoz képest – emelte ki Nikolov Marianne a nyelvtudás és nyelvtanulás minőségét elemezve a közoktatásban. A KEB tagja, az MTA doktora hangsúlyozta, hogy a mennyiségi oktatás – óraszám, nyelvi előkészítő évfolyamok – nem tűnnek hatásosnak a nyelvoktatás színvonalának emelésében. Javaslata szerint a nyelvoktatásban a mennyiség helyett a minőséget kell előtérbe helyezni, a kommunikatív eljárásokat alkalmazni. Kitörési lehetőséget lát a szaknyelv oktatásában és a második nyelv tanulásának szorgalmazásában is. Csak pénzkérdés lenne a siker? – tette fel kérdését Fazekas Károly, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója, aki a XXI. századi iskola és a gazdaság összefüggéseit vizsgálta. Kérdésére választ adva azt hangsúlyozta, európai szintű szemléletváltásra van szükség a köz- és felsőoktatásban, ha nem akarunk végleg lemaradni. Forrás: www.mta.hu.

9

Interjú

ÚJ KATEDRA

Plázák ifjú népe Drogprevenciós kutatás a bevásárlóközpontokban Amit Zola még a „hölgyek öröme”-ként emlegetett, úgy tűnik, mára az ifjúság örömévé (is) vált. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet egy nemrégiben publikált kutatási jelentése szerint a nagyvárosi középiskolás diákok 5,5%-a szinte napi rendszerességgel látogat el valamelyik bevásárlóközpontba, további 12%-uk hetente jár plázába. A kutatás eredményeiről annak vezetőjével, Demetrovics Zsolttal, az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport vezetőjével, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársával beszélgettünk. – Miért volt szükség erre a kutatásra? – A kutatást megelőzően Fábián Róbert kollégám végzett egy elővizsgálatot, ami alapján úgy tűnt, hogy a plázákban sok időt eltöltő fiatalok között nagyobb valószínűséggel jelennek meg problémák, akár a legális és illegális szerhasználat, akár más egészségmutatók vonatkozásában, mint a normál populációban. Ennek szerettünk volna utánajárni. A kutatást a Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjával (Paksi Borbála) és az ELTE Pszichológiai Intézetével (dr. Dúll Andrea) együttműködésben végeztük. Egyrészt egy országos normál populációs mintán megnéztük, hogy milyen összefüggések érvényesülnek a plázával kapcsolatos viselkedés, egyes szociodemográfiai jellemzők és az egészségmagatartás között, majd mélyinterjúk segítségével igyekeztünk képet kapni a plázákban heti több órát kvázi céltalanul eltöltő, csellengő fiatalok törekvéseiről, élményvilágáról, legális és illegális szerhasználati szokásairól, prevenciós szükségleteiről. A pályázati terv része volt az is, hogy a plázákban az Ifjúsági Tanácsadó Irodákhoz hasonló szolgáltatást indítsunk be. A kutatás így arra is irányult, hogy felmérjük, van-e erre igény a fiatalok körében. Az eredmények alapján úgy tűnt, hogy van, és most már azt tudom mondani, hogy tényleg van, több plázában is működik már Alternatíva néven ilyen segítő szolgáltatás (http://www. alternativa-alapitvany.hu/). – Születtek olyan eredmények, amelyek a kutatókat is meglepték? – Mivel ez egy elég szűz terület volt, még nemzetközi viszonylatban sem nagyon végeztek ilyen kutatást, inkább a feltárás volt a cél, hipotéziseket kevésbé teszteltünk. Az viszont egyértelműen kiderült, hogy van a fiataloknak egy része, amelyik valóban plázákba jár időt tölteni különösebb célkitűzés nélkül, akár iskola helyett, akár iskola után, és az is bebizonyosodott, hogy ők ennél fogva magasabb kockázati csoportot jelentenek akár a droghasználat, akár a szerencsejátékok vonatkozásában. Erre sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy ez szörnyű nagy baj, mert vannak rosszabb helyszínek, mint a pláza, de ezt mindenképp tekintetbe kell venni. Fontos, hogy megjelenik itt az ifjúságnak egy olyan szelete, amellyel érdemes foglalkozni, mert nem sportol éppen, nincs valamilyen szakkörön, nincs szülői felügyelet alatt, hanem ott cselleng. – A kutatás alprojektjeként elkészült a plázák környezet-

10

pszichológiai elemzése is. Milyen specifikus üzeneteket hordoznak a plázák? – A kutatásnak ezt a részét dr. Dúll Andrea végezte. A plázák egy illúziót teremtenek, a gazdagság, a csillogás, a jólét illúzióját. Azt az illúziót, hogy azáltal, hogy valaki oda belép, ebből részesülhet. Akkor is, ha valójában nem tudja mindazokat a javakat megvenni magának. Azt is láttuk, hogy a csellengő viselkedést, tehát azt, hogy az ember belevész a térbe, szintén jól magyarázza és vonzza a pláza, már a terek strukturálása, az építészeti megoldások Fotó: Fábián Évi által is. A fiatalok számára nyilván vonzó ez a csillogás, és ennek is van egy beszippantó hatása. Ezt az illúziót a plázák rengeteg szabállyal garantálják az üzletek megjelenésétől a tisztasági előírásokon át egészen a nyitva tartás szabályozásáig. Azt, hogy egy helyiség – esetünkben az Alternatíva – délután két órakor nyisson ki, a plázák nem nyelik le. Nekik az kell, hogy nyitva tartási időben ne legyen ott egy zárt üzlet, mert az azt a hatást kelti, hogy lyuk van a rendszeren. A plázák másik fontos eleme a fogyasztás. A pláza – közhely – a fogyasztás temploma szinte. És ritkán gondolunk bele, hogy a fogyasztás, mint vásárlás, és a fogyasztás, mint szerfogyasztás között nem is olyan távoli a kapcsolat, mint elsőre gondolnánk. A fogyasztói társadalom fő üzenete, hogy „Vedd meg és fogyasztd ezt, mert jobb lesz Neked!”. Nos, a pszichoaktív szerek üzenete sem más. – A gyakoribb szerhasználaton kívül mi mondható még el a plázákat szinte napi gyakorisággal látogató fiatalokról, miben különböznek a többiektől? – Nem csak az illegális drogok, az egészségmagatartás más dimenzióiban is találtunk érvényes összefüggéseket. A 8.–10. évfolyamos nagyvárosi fiatalok körében elmondható, hogy azok a fiatalok, akik gyakran fordulnak meg a bevásárlóközpontokban, céltalanabb jövőképpel bírnak, kevésbé jellemző rájuk a szabálykövetést támogató gondolkodás, nagyobb arányban fordulnak elő körükben depresszióra utaló tünetek, alacsonyabb az önértékelésük. Az átlagosnál nagyobb mértékben érintettek nemcsak a droghasználat, az alkohol szempontjából is. Amíg a teljes középiskolás populáció kevesebb, mint 1/5-e használt már illegális drogokat, a szinte naponta plázába járóknak egyharmada. A fiatal felnőtt populáció esetében ez az összefüggés még erősebb. – Depressziós tünetek, rossz önértékelés. Ennek nem lehet oka maga a plázázás?

2009. december

ÚJ KATEDRA

– A kutatás egyik alapfelvetése volt, hogy a bevásárlóközpontok nemcsak az időeltöltés terepei, de egyben felerősíthetik a szubjektív elégedetlenség érzetét. A plázák csillogása és a mindennapi élet valóságának nemegyszer sivár volta közötti kontraszt kiválthat ilyen érzéseket. Személyiségpszichológiai vizsgálatokból tudható, hogy a bevásárlóközpont-jelenség akkor okoz problémát, amikor céltalanok vagyunk, amikor azzal az érzéssel küzdünk, hogy kellene valami jó a közérzetünkhöz, amit a világ amúgy képtelen megadni. A céltalanság, a csellengés, ez a „nem tudom, hogy mit kezdjek magammal” érzés pedig valószínűbben függ össze a droghasználattal is. De az oki kapcsolat semmi esetre sem egyirányú. A plázázás egyértelműen következménye is lehet a rossz hangulatnak, magányosságnak, depressziónak. Enyhíteni is akarhatom ezeket a tüneteket a csillogásban. – Lehet plázafüggőségről beszélni? – Nem mondanám, nem hiszem, hogy ez a lényeget ragadja meg. Nem arról van szó, hogy ezek a fiatalok a plázától függnek, inkább valamilyen hiányuk van, nincs értelmes elfoglaltságuk, nem lelik a helyüket, nincs társaságuk. A pláza nyújt valami pótlékot, emberek között vannak, kicsit oldódik a magányosságuk, körülveszi őket egy olyan gazdagság, ami esetleg nem elérhető számukra, de ebben ez a pótlék a lényeg, nem a függőség.

Interjú – Az Alternatíva Irodák mit tudnak nyújtani ezeknek a fiataloknak? – Beszélgetnek, filmeket néznek, társasjátékoznak, van egyéni tanácsadás, négyszemközti konzultáció. Vannak strukturált és kötetlen programok. Kiderült, hogy erre van igény, mert ezeknek a fiataloknak van kontaktusigényük, részben azért is mennek a plázába, mert egyedül vannak. És vannak problémáik, amiket megosztanának másokkal, amelyekhez szívesen kérnek segítséget. – A drogozás, mint téma, elő tud kerülni? – Igen, bár nem ilyen direkt módon jelenik meg a drog­ prevenció. Az egy sokkal komplexebb problémának a következménye, ha valaki drogot használ. Sokszor nem is ez az igazi gond, a szex vagy általában a párkapcsolati problémák például sokszor sokkal inkább előjönnek, mint olyan probléma, amiről beszélni kellene. A leghatékonyabb bevett drogprevenció, ha egy gyerek értelmes dolgokat csinál, amiben örömét leli, másokkal együtt. Olyan tevékenységeket végez, amiben meg tudja élni a saját eredményességét és szociális produktivitását. Ezek alapvetően a drogok ellen dolgoznak. Az, aki öröm- és produktumképes, lehet, hogy kipróbálja a drogokat, de drogos nem nagyon lesz belőle. A strukturálatlan időtöltés viszont nem egy jó prediktor. Gyulai Zsófia

Bővült a Mozgásjavító Néhány nappal később láttak munkához ebben a tanévben a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanulói, mert kicsit csúszott az új épületszárny átadása. Az átmeneti kellemetlenségekért bőségesen kárpótolta a szülőket és a pedagógusokat s persze nem utolsósorban a diákokat a minden igényt kielégítő, kilencezer négyzetméter területű új épület. Az intézmény, amely több mint száz éve áll a mozgáskorlátozott gyermekek szolgálatában, az idei tanévre elkészült iskolai, valamint diákotthoni épülettel újabb évszázadra nyújthat esélyt az ép értelmű mozgáskorlátozott, a tanulásban értelmileg akadályozott és a halmozottan fogyatékos gyermekek óvodai, általános és középiskolai tanulmányai­ hoz, fejlesztéséhez. A gyermekközpontban jelenleg közel háromszáz gyermek oktatása, nevelése, mozgásfejlesztése, egészségügyi ellátása és gondozása, szakképzése és utazótanárok által történő sérülésspecifikus ellátása történik. Az intézményben módszertani központ is működik, hogy a szakszerű fejlesztés érdekében az „integrációban” tanuló mozgáskorlátozott gyermekeknek, szüleiknek és tanáraiknak segítséget nyújtson. Az új iskolában tizenegy tanterem, három szaktanterem, egy huszonöt méteres, versenyek rendezésére is alkalmas uszoda (tanmedencével és egyéb hidroterápiás egységekkel), tornaterem, három tornaszoba, színházterem, ebédlő és közösségi térként is funkcionáló „zsibongó” várja a diá­ kokat. A mai általános iskola a következő, 2010/2011-es tanévtől bővül az első szakközépiskolai osztállyal (nyelvi előkészítő évfolyam), megteremtve a lehetőséget a súlyosan mozgáskorlátozott tanulók számára is a középiskolai

2009. december

tanulmányaik elvégzéséhez. Az intézmény legfontosabb céljának megfelelően, amely a tanulók lehető legnagyobb fokú önállóságának elérését állítja középpontba, az új épületben kávézó, valamint ABC kialakítására és sajátos működtetésére nyílik lehetőség a diákok aktív közreműködésével. A kollégium családias légköre máris igazi második otthonává varázsolta a vidéki tanulók számára a diákszállást. Négy, egyenként tizenkét fő ellátására alkalmas apartman épült, háromágyas szobákkal, közös nappalival, akadálymentes mellékhelyiségekkel, fürdőszobákkal. Modern, európai színvonalú környezetben tanulhatnak, pihenhetnek a gyerekek. A beruházás nettó értéke 2,5 milliárd forint, amely kilencezer négyzetméterrel növelte az intézmény területét. A rekonstrukció következő fázisában, a szomszédos Medgyes-ház (ma Uzsoki utcai kórház) átalakításával több mint háromezer négyzetméterrel növekszik majd az iskola alapterülete. Hat újabb apartmannal bővül a diákotthon-kollégium, valamint ebben az épületben kap majd helyet és megfelelő körülményeket a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ is. H. G. M.

11

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Az együttnevelés elfogadásának vizsgálata a soproni és a burgenlandi óvodapedagógusok körében A fogyatékosság megjelenése és fennállása bár egyidős az emberrel, napjainkban mégis egyre jobban előtérbe kerülő problémává vált. A téma népszerűvé válásának egyik oka az a tény, hogy az orvostudomány fejlődése ma már azok számára is biztosítja az életben maradás lehetőségét, akik az ősi körülmények között meghaltak volna, ezért elmondhatjuk, hogy a modern kor termeli a fogyatékosságot. A fogyatékossággal élő egyénekhez való hozzáállás az adott történelmi korszakhoz, kultúrához és az adott korban fennálló ideális ember eszményképéhez igazodva óriási változáson ment keresztül. Napjaink uralkodó nézetei szerint nem a másság eltüntetésére kell törekednünk, hanem az azonosságokra koncentrálva az egymáshoz való kötődés pontjait kell keresnünk az életben és a nevelésben is. A fogyatékossággal élő gyermekek többségi kortársaikkal történő együttnevelése, úgy gondoljuk, hogy fontos pedagógiai és társadalompolitikai cél. Ez egyben az óvodai integráció megvalósulásának egyik lehetősége is, amelynek pedagógiai indokoltsága vitathatatlan. Az együttnevelés azt a lehetőséget hordozza, hogy kölcsönösen megismerjék egymást, természetes körülmények között megszokják, tanulják az együttélés eddig nem vagy alig tapasztalható kereteit, megismerjék egymás sajátosságait, felismerjék azt, hogy nem a különbségek, hanem a hasonlóságok, amelyek erősítik a másik elfogadását. A fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek között semmiféle, az emberi lényeget, emberi mivoltot érintő különbség nincs, mindegyik egy törvény szerint fejlődik. A különbség csak a fejlődés módjában rejlik. Az integrált nevelés előnye még: a gyermeket nem kell kiemelni abból a közösségből, amelyben eddig élt. Segíti megszüntetni a diszkriminációt és stigmatizációt, az elő­ ítéletek lebontását. Fokozza a pedagógusok kreativitását, valamint a szakemberek közötti együttműködést. A helyes integráció biztosítja mind az akadályozott, mind a tehetséges, mind az átlagos képességekkel rendelkező gyermekek fejlődését, a teljesítmény fokozását. A gyermek együttnevelését már az intézményi nevelés legkorábbi szakaszában, az óvodában el kell kezdeni (Benczúr, 1997). Az óvodában megkezdett integrált fejlesztés felgyorsítja az akadályozott gyermek fejlődési tempóját, csökkenti majd később az iskolai tanulási problémák kialakulását, hátráltatja a kudarcok kialakulását. A társas együttlét elősegíti az alkalmazkodásukat, valamint sokkal elfogadóbbak ebben az életkorban a gyermekek. „…a kezdet a legfontosabb, általában is, de különösen a fiatal és zsenge lényeknél. Hiszen leginkább ilyenkor lehet őket formálni, Ilyenkor vésődik beléjük a forma, Melyeket bennük kialakítani akarunk” (Platón) A sérült gyermekek hatékony fejlesztése azonban nem csupán pedagógiai feladat, hanem sokdimenziós, etikai, tár-

12

sadalmi, jogi és nem utolsósorban finanszírozási is. Ez a megfelelés nem könnyű, de fel kell vállalni, mert minden gyermeknek joga van arra, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint hasonló korú többségi társai. Az integráció lehetőségét több jogi keret is megerősíti: • 1949. XX. tv. Alkotmány; •1  991. évi LXIV. tv. a gyermekjogi New York-i Egyezményről; •1  993. évi LXXIX. tv. a közoktatásról; •1  998. évi XXVI. tv. a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról; •2  003. évi CXXV. tv. az egyenlő bánásmódról; •1  1/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről; •1  4/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a pedagógiai szakszolgálatokról; •1  37/1996 (VIII. 28.) kormányrendelet az óvodai nevelés országos programjáról; •2  /2005. (III. 1.) OM rendelet az SNI-gyerekek nevelésének irányelvéről. Ennek ellenére országunkban a pedagógusok különböző csoportjaira kiterjedő vizsgálatok (Réthy, Schaffhauser 2002-ben) lehangoló képet mutattak. Azt bizonyították, hogy bár több mint húsz éve folyik Magyarországon integrált nevelés, az integrált nevelés fogalma a megkérdezett pedagógusok jelentős százaléka előtt mégis ismeretlen. Úgy gondoljuk, hogy a harmadik évezred beköszönte után az oktatással szemben támasztott megváltozott társadalmi igények és feltételek szükségessé teszik azoknak az új elméleti és gyakorlati törekvéseknek az elemzését, amelyek az integráció problémakörébe tartoznak. Hazánk 2004 májusában csatlakozott az Európai Unió­ hoz, így az integrált oktatás kérdésköre az európai uniós csatlakozás után megnyíló pályázati források felhasználása kapcsán ismét előtérbe került a pedagógiai közéletben. De természetesen a szemléletváltás nem jön a csatlakozással együtt. Az Európai Unió különböző országaiban is más-más az integrációs szándék. Sopron földrajzi helyzete jó lehetőséget nyújt ennek vizsgálatára. Sopron Nyugat-Magyarország régiós központja, amely határokon átnyúló regionális kapcsolatokat ápol. Így kiváló lehetőséget ajánl egy másik EU-s állam, Ausztria óvodai pedagógiai gyakorlata összehasonlítására, így az integrációs tevékenységek felmérésére is.

2009. december

ÚJ KATEDRA

Kutatásunk célja feltárni az SNI-gyermekek foglalkoztatására való felkészítés mértékét az óvodaképzésben, valamint az osztrák és a magyar óvodapedagógusok e témában megszerzett tudatbázisának az összehasonlítása, továbbá keressük a választ arra is, hogy az óvodapedagógusok mennyire tartják fontosnak az SNI-gyermekekkel kapcsolatos különleges bánásmód elsajátítását: hogyan ítélik meg az integrálás lehetőségeit óvodáikban, és van-e igényük az ehhez kapcsolódó módszerek megismerésére, elsajátítására. Feldolgozó módszerek: dokumentumelemzés, Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja, helyi óvodai nevelési programok, integrációval kapcsolatos jogszabályok és törvények. Írásbeli kikérdezés: zárt és nyílt végű kérdéseket tartalmazó kérdőív az óvodapedagógusok tájékozottságának vizsgálata az integrált nevelés kérdéskörében. Minta: lakhely szerinti felosztásban: 72 soproni óvodapedagógus, 72 kelet-burgenlandi óvodapedagógus. A pályán eltöltött évek szerinti megoszlás

Tanulmány lyán van, és akkor még nem volt a tanulmányuk során az együttnevelésről szó, illetve kevesen képezték tovább magukat ezen a téren, míg a burgenlandi óvodapedagógusok 74%-a már tanult az integrációról, még akkor is, ha a megkérdezettek 44%-a már itt is több mint húsz éve a pályán van. Jelenlegi tudása alapján alkalmasnak érzi-e magát az integrált nevelés megváltoztatására?

A következő kérdés alátámasztja az előző eredményeit: a megkérdezett magyar óvodapedagógusok 65%-a nem is érzi magát alkalmasnak, hogy megvalósítsa az integrált nevelést óvodájában, míg a burgenlandi óvodapedagógusok természetesen alkalmasnak érzik magukat (61%) a feladat megvalósítására. Milyen fogyatékossággal élő gyermeket tudna vállalni integrált nevelés formában?

Hipotézisek: Feltételezzük, hogy a soproni óvodák a burgenlandi óvodákkal összehasonlítva az integrációval kapcsolatos feladatokat eltérő módon oldják meg. Feltételezzük, hogy a burgenlandi óvodák a soproni óvodáknál hatékonyabban valósítják meg a gyermekek integrációját. Feltételezzük, hogy a hatékonyságmutatókban megjelenik az alapképzésben az integrációt támogató tananyagok nem kellő hangsúlya. Feltételezzük, hogy az óvodapedagógusok felkészültsége hiányos az elfogadó pedagógiai szemlélettel kapcsolatos szakmai feladatok megoldására.

A következő kérdésben azt szeretettük volna megtudni, hogy ha mégis fel kell vállalni, akkor melyik fogyatékkal élők csoportját vállalnák fel az óvodapedagógusok. Kiderült, hogy legszívesebben a mozgáskorlátozott gyermekeket fogadnák az óvodapedagógusok, annak ellenére, hogy legtöbb magyar óvodánál még mindig nem megoldott az akadálymentesítés. Hogyan készülne fel egy mozgáskorlátozott gyermek fogadására?

Tanult-e óvodapedagógus képzés alatt az integrált nevelésről?

Sajnos a magyar óvodapedagógusoknak több mint a fele nem tanult az integrációról. Ez magyarázható azzal, hogy a megkérdezett óvodapedagógusok fele már húsz éve a pá-

2009. december

Azt is megkérdeztük, hogyan készülnének fel, illetve ki vagy mi segítené a munkájukat. Kiderült, hogy mindkét ország óvodapedagógusai a szakemberek segítségét tartják a legfontosabbnak, csapatmunkában gondolkodnak, konzultációk segítségével, illetve együtt szeretnének dolgozni. Szükségesnek érzik még a

13

Tanulmány szakkönyveket, az együttneveléssel kapcsolatos továbbképzéseket, valamint nagy százalékkal jelent meg az ezzel kapcsolatos anyagi források biztosításának az igénye is. Ki/mi segítené az ön munkáját, ha integrált nevelést kellene megvalósítani?

Összegzés Röviden elmondhatjuk, hogy a magyar óvodapedagógusok nem felkészültek az SNI-gyermekek foglalkoztatására, ismereteik hiányosabbak, mint osztrák kollégáiké. Mindkét

ÚJ KATEDRA

ország óvodapedagógusai szükségesnek érzik a szakemberek segítségét. Igénylik a továbbképzést, a témával kapcsolatos módszerek megismerését, elsajátítását, valamint a szakkönyveket. Zárógondolatként egy részletet idézek dr. Katona Ferenc előadásából, amit a Magyar Rehabilitációs Társaság ankétján tartott 1990-ben. Úgy vélem, alátámasztja a legfontosabb gondolatokat e témával kapcsolatosan: „…A fogyatékosság társadalmi megbecsülésének kérdése… gyermekkorban kezdődik. Egészséges kisgyermekek szerzik az első benyomásokat fogyatékos társaikról. Ha ezek velük együtt, egymást nem zavarva nevelkedhetnek, akkor a felnőttkori egy társadalomban élés számos problémája már eleve megoldható, megelőzhető…” Baloghné Bakk Adrienn, a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Kar tanársegédje, az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója

Olvasmányélmény és ismeretanyag:

Réka meséi

Réka meséi címmel a Vox Nova Produkció egy hiánypótló, egyedülálló mesekönyvsorozatot indított útjára. A sorozat célja, hogy mind a szülők, mind a gyermekek számára közérthető formában mutassa be a gyakoribb gyermekbetegségeket, baleseteket, segítséget nyújtson a gyógyítás-gyógyulás során, felhívja a figyelmet a védekezés, a személyi higiénia fontosságára, valamint csökkentse a gyermekek hiányos ismeretekből adódó szorongását, félelmét a betegségek kezelése során. Munkájukról Igaz Dórát és Halmai Lászlót, a Réka meséi mesekönyvsorozat szerzőjét és illusztrátorát kérdeztük. – Mi ösztönözte a sorozat megírására? Igaz Dóra: Kétgyermekes anyaként sokáig kutattam a könyvesboltokban olyan könyv után, amely az óvodáskorú gyerekeknek mesélne a különböző betegségekről. Ez az az életkor, amikor a kicsik érdeklődni kezdenek saját testük működése iránt, igényük van arra, hogy pontosan értsék, mi miért történik velük. A szülők számára is fontos tudni, mi okozza az egyes gyermekbetegségeket, mik a kezelés formái. Arra pedig különös hangsúlyt érdemes fektetni, hogy ebben az életkorban már el lehet

14

magyarázni az egyre önállóbbá váló kicsiknek, hogy a betegségek megelőzhetők! Mivel ilyen könyvet nem találtam, elhatároztam, megpróbálkozom a megírásával. Minden szülő tudja, hogy a betegségekkel történő találkozás, az orvos személye, az orvosi rendelő a gyerekekből szorongást vált ki. A remélhetőleg rokonszenves figurák, a meseelemek talán ezt a szorongást is tudják oldani. – Ön nem orvos. Volt-e szakmai segítsége? – Bölcsész vagyok, a férjem viszont belgyógyász szakorvos, ő segített a sorozat szakmai részeinek megírásánál, valamint a könyveket egy gyermekgyógyász szakorvos, dr. Farkas Vera lektorálta. Komoly szakmai támogatást nyújtottak a Magyar Orvosi Kamara, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, illetve az Otthon Segítünk Alapítvány munkatársai is. – Hogyan találtak egymásra a Vox Nova kiadóval? – Több értékes és népszerű kulturális kiadványt gondoztak már, és szerencsére teljesen azonosak voltak elképzeléseink a Réka meséi sorozat kapcsán. Bízom abban, hogy a jövőben is tudunk majd együtt dolgozni, mert több szép tervünk, ha úgy tetszik, álmunk van… – Kiknek ajánlja ezt a sorozatot? – Minden kisgyermekes szülő számára hasznos olvas-

2009. december

ÚJ KATEDRA

mány lehet. Elsősorban mesekönyvet szerettem volna írni, ami a gyerekek mindennapi élményeiből merít, ugyanakkor arra is törekedtem, hogy mind a szülők, mind a gyerekek hasznos információkat kapjanak. Remélem, sikerült olyan mesekönyvet alkotni, amely a kicsiknek szórakoztató olvasmányélményt, a felnőtteknek pedig fontos ismeretanyagot jelent. Mindebben sokat segítenek az illusztrátor, Halmai László színekben gazdag, kedves képei. * – Halmai úr, jelentett-e önnek kihívást egy ilyen sorozat illusztrálása? Halmai László: Egy ilyen komoly munka természetesen nagy kihívás. Igaz Dóra meséi közel állnak hozzám, így a saját képi stílusomtól nem kellett eltérnem. Úgy gondolom, a mesék és a képek ereje sikeresen összeadódott, bízom abban, hogy a kis olvasók is így gondolják majd, és örömüket lelik benne. A képek formanyelve a kisgyerekeknek megfelelő, főleg síkokra épít, kedves formákra és szép színekre. Kíváncsian várom a könyvek visszhangját, hiszen ez az első komoly meseillusztrációs munkám. Nagyon szerencsésnek érzem magam,

Mesevilág hogy bekerültem egy ilyen profi alkotóközösségbe, öröm volt a munka velük. Remélem, még sokat dolgozhatunk együtt. * A sorozat első két meséje, a Réka oltásra megy és a Réka és az influenza fogyasztói ára 1990 forint. Megvásárolható a jelentősebb könyvesboltokban, bevásárlóközpontokban, illetve 30%-os kedvezménnyel megrendelhető közvetlenül a kiadótól a [email protected] e-mail címen vagy a www.rekamesei.hu weboldalon.

Kedves Olvasók! (részlet dr. Igaz Iván és Kollarik Tamás előszavából) A Réka meséi című könyvsorozat szakmai tervein hosszú idő óta dolgozunk. Köteteink a klasszikus gyermekbetegségeket kívánják bemutatni a gyermekek számára is megfelelő köntösbe bújtatva. Kiemelt célunk, hogy a mesék irányt mutassanak a szülőknek a betegségek ellen való védekezésben és a gyógyulás során, illetve szeretnénk átsegíteni a gyerekeket ezeken a számukra ijesztőnek tűnő időszakokon. A szerzők szülők is egyben, így saját családi tapasztalataik is megjelennek a mesékben. Reméljük, hogy meséink a hívatlan, de mindenhová bekopogtató betegségek kezelése, átélése során segítséget nyújtanak, és az együttlétek, összebújós olvasgatások alatt örömet is okoznak majd. Ajánljuk anyukáknak, apukáknak, nagymamáknak, nagypapáknak és mindenkinek, akik szerető szívvel és gondoskodó, vigyázó kézzel óvják gyermekeiket. Kérjük, fogadják olyan kedves szívvel meséinket, mint amilyen tiszta örömmel és segítő jó szándékkal állítottuk össze Önöknek!

Vélemény Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet módosításáról – A tervezet nagyon helyesen a mesét, mindennapos mesélést fontos nevelési tényezőnek tartja. A formájáról azonban nem esik szó. A napi gyakorlat a videón, DVD-n nézett, CD-ről hangzó mese. Ezt a kényelmes gyakorlatot kellene megszüntetni az óvodapedagógus által történő mesélés hangsúlyozásával. – Az óvodák napi gyakorlatában sok olyan program van, amely mélyen a szülők pénztárcájába nyúl (bábszínház, színházlátogatás, úszótanfolyam, idegen nyelvi órák, kirándulások stb.). A „közös tevékenységek élménye” fontos, de kérdés, hogy az egyes óvodák anyagi lehetőségei mit engednek meg. A tervezet egyáltalán nem foglakozik azzal, mit jelent a kötelező minimum, így az egyes óvodák programjain sem lehet számon kérni, ha valami kimarad, vagy csak külön pénz fejében nyújtják a kérdéses szolgáltatást. – A tervezet többször hangsúlyozza, hogy az óvodapedagógusnak a megfelelő esetekben segítségre van szüksége: pszicho-

2009. december

lógusra, gyógypedagógusra, logopédusra, konduktorra. Ez a segítség még a fővárosban is nehezen érhető el, vidéken pedig igen nehézkesen. A szép szándék és a valóság között nagy különbség van. A szervezett segítség hiányában a szülő gyakran kénytelen magánúton, vagyis saját költségén megszerezni a megfelelő szakember segítségét. Ez sérti az egyenlő esélyek, egyenlő bánásmód elvét. – A tervezet úgy gondolja, hogy az óvoda teljes nyitvatartási ideje alatt a gyermekek foglalkozásait óvodapedagógus irányítja. A kötelező óraszámok, az alkalmazottak köre és még sok tényező miatt a gyakorlatban a kora reggeli órákban vagy délután már csak dadusok, takarítók vannak a gyerekekkel. Vajon az ügyelet nem számít „gyerekkel történő foglalkozásnak”? Pontosabb meghatározás kellene! Ligeti Csákné (Forrás: Kamarai Hírek 75. 2009. november. A tervezett módosításról az OKM honlapján lehetett véleményt nyilvánítani.)

15

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Elfelejtett iskolák: Patapoklosi „Ne sajnáljatok, atyámfiai, az iskolától semmi áldozatot sem! Gyümölcsöző tőke az, amely gazdag kamatot hoz, gyermekeitek javára és tinéktek is! Becsüljétek meg tanítóitokat! Ne fordítsátok el tőlük gyermekei­ tek szívét, bizalmát, szeretetét és ragaszkodását! Hadd legyenek a tanítók világosító és melegítő napok az iskolában, gyermekeitek pedig hozzájuk vonzódó napraforgók.” (Szalóki Dániel református tanító „kibúcsúzó” prédikációja a Példabeszédek könyve alapján 1910-ben.) Falu a Szigetvidéken Az első okleveles említés Patáról (Pathaa néven) 1283-ból való, az 1448-as keltezésű oklevél pedig már vásártartási joggal rendelkező mezővárosként említi a települést, amely egyúttal vámhely is volt. A XVI. században vára (erődített kastélya), amely a szigeti ostromgyűrű erődítését szolgálta, gyakran cserélt gazdát. A falu a hódoltság alatt, 1715 táján népesült be ismét, református vallású magyarokkal. 1794-ben épült ma is álló, a közelmúltban felújított barokk stílusú református temploma, melyet festett kazettái tesznek becses értékűvé. Ha napjainkban ellátogatunk a „szobrok falujának” is nevezett Patapoklosiba (1950. szeptember 6-án egyesült Pata és Poklosi), a református templom és a mellette lévő egykori iskola épülete előtt Szegedi Kis István (1509–1572) bronz mellszobra fogad bennünket. (A mű Vanyur István szigetvári szobrász alkotása, 1997-ben állították fel.)

A szegedi születésű Kis István református lelkész, de mindenekelőtt neves tanítómester volt, egy időben Baranya püspöke, aki az iskolai oktatást tekintette legfőbb hivatásának. A mai patapoklosi gyerekeknek két könyv is segít eligazodni falujuk múltjában: 1992-ben jelent meg Bezerédy Győző Patapoklosi története című füzetecskéje, 2009-ben pedig Zentai Tünde Patapoklosi címmel egy gyönyörű albumot adott közre. A patai református oskola kétszáz éve A protestáns egyházaknak mindig harcolniuk kellett vallásuk önállóságáért. Hitük gyakorlásának szerves részeként tekintettek az iskolai oktatásra is, prédikációk felolvasásával, az ábécé tanításával eljuttatták a műveltség elemeit az iskolás gyerekekhez és a gyülekezet tagjaihoz egyaránt. A régebbi időben (a XVIII. század első felében) a patai református gyülekezetnek nem voltak mesterei (tanítói), a prédikátorok (lelkészek) tanították a

16

gyerekeket is. Az első történeti forrás A Patai Református Eklézsia története, históriája című könyvben található az iskolai oktatásra vonatkozóan, amelyet Tóth János prédikátor kezdett vezetni 1808-tól. E  nagy értékű munkából tudjuk, hogy az iskola és a tanítói lakás mindig a prédikátor „alsó szomszédja” volt. Fundusa (birtoka) alig volt az iskolának: egy házhely néhány lépés szélességű udvarral, 13 lépés szélességű, 18 lépés hosszúságú kerttel, ezt is a prédikátor fundusából szakították ki. A mesternek az eklézsia (protestáns gyülekezet) bérelt egy hold földet. Az első mesterház az iskola létrehozásakor (1758) épült, a második 1796-ban. A mesterek így következtek egymás után: Gálos Imre (1758–59), Kiss György (1759–74), Fányi János (1774–76), Gyimóti ? (1776–77), Gáspár ? (1777–78), Szőnyi István (1778–83), Üllei János (1783–88), Szőnyi István (1788–90), Mitskei János (1970–97), Jubol István (1797– 98), Erdélyi Ferenc (1798–1800), Kováts Gergely (1800–03), Ardai

2009. december

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

Dániel (1803–10), Kováts Gergely (1810), Budai Pál (1810–11), Kápolna István (1811–38), Komjáthy Kristóf (1838–56), Simon István (1868–81), Südi Zsigmond, Mándy Bertalan, Szentjóby Kálmán segédtanítók, helyettes tanítók (1881–82), Fekete Károly (1882–1909). Az egy tanerős református elemi népiskola tanítói egyben a kántori teendőket is ellátták, amit a javadalmazásnál is figyelembe vettek. Az iskola helyzetéről a vármegyei összeírásokból is képet alkothatunk. Az 1839ben készült táblás jegyzék szerint a patai iskolába 75 gyerek járt. A  tanító jövedelme: ¼ telek, 12 Ft készpénz, 30 pm. (pozsonyi mérő) búza tanulón­ként, 1 pm. hajdina és csirke a helységtől, továbbá tanulónként 45 kr. (krajcár). A tavaszi vetést a tanító, az őszit a falu műveli. Az egykori anyakönyvek is sok mindent elárulnak az iskola történetéből. Az 1878. február 18-án Simon István tanító által írt anyakönyv (megtalálható a Baranya Megyei Levéltár VIII. 187. sz. fondjegyzékében) tudatja, hogy az iskola létszáma ekkor összesen 56 fő, melyből fiú 31, leány 25. A félév lezárásakor a tanulók közvizsgán adtak számot tudásukról, szigorlatot tettek. A jegyzőkönyvet aláírta Sarlós György lelkész is. A presbitérium és az iskolaszék is folyamatosan foglalkozott az iskola mindennapi gondjaival. Időközönként összehívták a

2009. december

járás református iskoláinak tanítóit és értékelték munkájukat. Az Iskolai Kör értekezleti jegyzőkönyve a patai iskolára vonatkozóan elismerő mondatokat tartalmaz, különösen az eredményes számtanoktatást dicsérték (l. 1903. június 15-i jegyzőkönyv). A XX. század első felének legismertebb pedagógusa Rudolf László, aki 1909–1944 között volt a patai iskola tanítója. (Első világháborús frontszolgálata, hadifogsága alatt Besse Mária tanítónő helyettesítette.) Hosszú, kiváló szolgálata elismeréséül 1942. augusztus 1-jétől a püspök elemi iskolai igazgatóvá nevezte ki. Peti Sándor 1944-től 50-ig tanított Patán, az akkor már nyolcosztályos iskolában. Az ekkor készült tanév végi csoportképeken még együtt látható Szántó László református lelkésszel. 1948-ban az iskolát Somogyapátihoz körzetesítették. Államosítására 1950. március 21-én került sor. Ezekben az években a tanulói létszám az alábbiak szerint alakult: 1938–39: 73 fő, 1939–40: 74 fő, 1940–41: 75 fő, 1941–42: 81 fő, 1942–43: 87 fő, 1943–44: 80 fő, 1944–45: 81 fő. Az 1–8. összevont osztályokban történő tanítás megváltozott, miután a felső tagozatosok 1952 szeptemberétől Somogyapátiba jártak iskolába, az alsó tagozaton pedig kéttanítós rendszerben (1–3., 2–4. osztály) tanítottak tovább Patapoklosiban. A tanítók az alábbiak szerint váltották egymást:

Csermel Jolán (1950–51), Horváth Györgyné (1950–51), Fodor Gézáné (1951), Prenek Ádám (1951–55), Szabó Ferenc (1955–57), Otta József (1956–57), Bali István (1957–58), Hegedüs Magdolna (1957–58), Kovács Tibor (1958–1963), Periskits Miklósné (1958–59), Hortai Csabáné (1959), Szabó Antal (1960–62), Horváth József (1962–63), Karádi Mária (1963–67), Hamvas Izabella (1963–64), Aradi Károly (1964–66), Kolics Pál (1966–69), Batka Ilona (1967–68), Csokona Jánosné (1969– 70), Pesti Gézáné (1968–71). A tanulói létszámok alakulása: 1945–46: 68 fő, 1946–47: 69 fő, 1947–48: 66 fő, 1948–49: 65 fő, 1949–50: 67 fő, 1950–51: 40 fő, 1951–52: 44 fő, 1952–53: 48 fő, 1953–54: 40 fő, 1954–55: 39 fő, 1955–56: 55 fő, 1956–57: 56 fő, 1957–58: 56 fő, 1958–59: 49 fő, 1959–60: 46 fő, 1960–61: 45 fő, 1961–62: 49 fő, 1962–63: 49 fő, 1963–64: 46 fő, 1964–65: 43 fő, 1965–66: 38 fő, 1966–67: 43 fő, 1967–68: 35 fő, 1968–69: 32 fő, 1969–70: 33 fő, 1970–71: 27 fő. 1965. október 15-én felépült egy új tanterem, ezt követően mindkét osztály délelőtt járt iskolába. Folyamatosan megvalósult a jelentős számú cigány kisebbséghez tartozó gyerekek rendszeres iskolába járása. Ezt segítette elő Ferna-telep 1966. október 4-ével befejeződött felszámolása, amit a cigány családok állami támogatással történő lakásvásárlása tett lehetővé a községben. A körzetesítési hullám utolsó előtti állomásaként, 1970. szeptember 1-jétől az első osztályosok már Somogyapátiba jártak iskolába, Patapoklosiban pedig 2., 3., 4. osztályokból összevont tanulócsoport működött még egy tanévig. 1971. augusztus 31-én hivatalosan is megszűnt az iskola, a gyerekek a továbbiakban valamennyien Somogyapátiba kerültek. 1997-ben kopjafát avattak a református templomkertben az egykori lelkészek és tanítók emlékére. Képzeletben a kopjafára felvéstük az alábbi búcsúztatót is: az iskola emlékére, amely megélt 213 évet. Kolics Pálné – Kolics Pál

17

Harmónia

ÚJ KATEDRA

Ünnepi depresszió Az év végi ünnepekről a legtöbb embernek a jól megérdemelt pihenés, a családi együttlétek, meghitt pillanatok jutnak eszébe, pedig sokak számára a magány, a depresszió, a stressz és a konfliktusok időszaka ez. „Karácsonyi blues” A kevés napfény, a szabadlevegőn eltöltött minimális idő, az év végi kimerültség könnyen okozhatnak fizikai-mentális fáradtságot az esztendő utolsó heteiben, hónapjaiban. Nem véletlen, hogy a téli időszakban lesznek a legtöbben depressziósak, mint ahogyan az sem, hogy világszerte hagyományosan a januári–februári időszakban növekszik meg jelentősen az öngyilkosságok száma. A kevés fény hatására kialakuló szezonális vagy téli depresszió mellett azonban jó pár esztendeje megjelent az úgynevezett karácsonyi dep­ resszió, melynek elsősorban nem a rövid nappalok, a hos�szú éjszakák és a kellemetlen időjárás a kiváltó oka, hanem – bármily furcsán is hangzik – az év végi ünnepek. A szürke és zaklatott mindennapok sodrásában az ünnepek meghittséget és varázslatos hangulatot csempészhetnek, azonban az ellenkező hatást is elérhetik: a magány, a komoly anyagi nélkülözés, a súlyos betegségekkel való küzdelem, a családi és baráti kapcsolatok hiánya ebben az időszakban a legfájóbb. Az egyedül élők ilyenkor kénytelenek szembenézni azzal, hogy míg mások családi, baráti körben ünnepelnek, ők magányosan karácsonyoznak. Az idősek

18

leginkább az ilyen alkalmakkor szembesülnek az idő múlásával, hogy bizonyos rokonaik, barátaik már nem ünnepelhetnek együtt velük. A kis pénzből gazdálkodóknak sem könnyű karácsonykor, hiszen nincs elegendő pénzük arra, hogy olyan meglepetést vásároljanak, amilyet szeretnének, vagy egyáltalán nem tudnak ajándékra áldozni a szűk keretből. Megint másoknak az év vége az újraértékelés, a számvetés ideje, és ha nem úgy alakult az esztendő, ahogyan azt eltervezték, akkor az szintén komoly lelki válsághoz, rossz kedélyállapothoz vezethet. De az ünnep egyéb járulékos okai is előidézhetnek dep­ ressziót. A fogyasztói társadalom és a média irreális elvárásai miatt az ajándékvásárlással, készülődéssel, tolongással, sorban állással járó stressz már nem ismeretlen fogalom a pszichológiában. Ebben a felfokozott idegállapotban pedig szinte törvényszerű, hogy a családtagokkal, barátokkal eltöltött idő alatt kiéleződnek a nézeteltérések, a konfliktusok, rég elfeledett ügyek kerülnek ismét felszínre, amiket csak a legritkább esetben sikerül ilyenkor józanul megoldani. Az ebben az időszakban sugárzott reklámok, sorozatok, családi filmek idilli családjai láttán pedig sokan érzik azt, hogy ők képtelenek ezt a nyugodt, harmonikus, szeretetteljes hangulatot megteremteni saját otthonukban, ami szintén csak frusztrációt, elégedetlenséget okoz. Sajnos tipikus, hogy ebben a feszült helyzetben sokan az alkohol, a karácsonyi sütemények vagy éppen a gyógyszerek, nyugtatók felé fordulnak. Ezek ugyan pillanatok erejéig enyhítik a stressz és a depresszió tüneteit, ám gyakoribbá válnak tőlük az alvászavarok, a fejfájásos rohamok, a koncentrációs problémák, és megerősödik a bűntudat érzése is, amik óhatatlanul a testi-lelki megbetegedésünkhöz vezetnek. Csoda-e hát, hogy az öröm és szeretet ünnepe kiadós gyomorgörccsé formálódott az utóbbi évek során? A jelenségnek már külön nevet is adtak az angolszász

2009. december

ÚJ KATEDRA

Harmónia

orvosi szakirodalomban: Christmas Bluesnak („karácsonyi bluesnak”, karácsonyi zavarnak) nevezik ezt a depressziós hullámvölgyet. Természetesen nem feltétlenül kell ilyen lehangolt állapotban telnie az ünnepeknek, azonban ez csakis rajtunk múlik. Óvakodjunk a túlköltekezéstől, inkább készítsünk saját kezűleg ajándékot. Az időnket inkább töltsük a családunk és a barátaink körében, semmint a plázákban meglepetésekre vadászva. Csak annyit vállaljunk magunkra a karácsonyi előkészületekből, amit tudunk is teljesíteni, anélkül, hogy összecsapnának a hullámok a fejünk felett. Az ünnepek alatt se hanyagoljuk el egészségünket: aludjunk eleget, mozduljunk ki a szabad levegőre, és ha tehetjük, sportoljunk. Ha önerőből mégse sikerülne elkerülni a karácsonyi depressziót, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni a családunktól, a barátainktól vagy netán egy orvostól. Néha egy-egy beszélgetés is csodákat tehet, és segít kimozdulni a depresszív állapotból. Veszélyben a gyerekek is Nem csak a felnőttek szempontjából rejtegetnek veszélyeket az ünnepek, hiszen a gyermekek éppúgy megsínylik a szülők és a rokonok problémáit, frusztrációit, hangulatváltozásait, mint a felnőttek. Ezért fontos, hogy ezen alkalmak középpontjában a gyermekek álljanak, mert számukra még sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az ünnepek. Inkább kerüljön kevesebb ajándék a fa alá és szerényebb fogás az ünnepi asztalra, minthogy a nyugalomról és a szeretetteljes légkörről kelljen lemondaniuk a kicsiknek. Karácsonykor a családi együttlét mellett a legfontosabb, hogy a gyerekek megtanulják és átéljék az ajándékozás öröA depresszió A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnő lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Mint neurózis, a depresszió az a depresszív állapot, amit valami lelki megrázkódtatás (katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála stb.) okozott. Pszichózis (elmezavar) esetén a depresszió olyan hos�szan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankólia (búskomorság), aminek jellemző tünetei a lehangoltság, a szomorúság, a veszteségérzet, az elesettség, az apátia. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések. A beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez, és nem látja be, hogy beteg. A depresszió jellemző tünetei: levertség, szomorúság, az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, hirtelen súlycsökkenés vagy -gyarapodás, alvászavarok, fáradtság, a halál gondolatával való gyakori foglalkozás. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a depresszió orvosi értelemben betegség, és nem egyenlő a mindennapi élet problémái által kialakuló rossz közérzettel. (Forrás: http://hu.wikipedia.org.)

2009. december

mét. Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a kicsik ne higgyék, hogy az összes kívánságuk automatikusan teljesül ilyenkor: ha minden óhajtott játékot megkapnak, elvész a vágyódás érzése, és nem fogják értékelni igazán a kapott ajándékokat. Fontos, hogy a meglepetéseket a Télapó és a Jézuska csempéssze a kiscipőkbe és a karácsonyfa alá, mert ezektől a mágikus lényektől sokkal felszabadultabban fogadják a gyerekek az ajándékokat. Ha tudja, hogy a szülő vette neki a drága játékot, akkor előfordulhat, hogy úgy érzi, nem érdemli meg azt, vagy hogy neki ezért cserébe nyújtania kell valamit, meg kell felelnie a szülő minden elvárásának. Ne fosszuk meg a kicsiket a mesék és a csodák birodalmától: előbb-utóbb úgyis feladják ezt a mesés gondolkodásmódot, azonban addig felhőtlenül tudnak örülni, és nagyobb az esélye, hogy ezt az örömöt utána majd a saját gyermekeiknek is tovább tudják adni az ünnepek alkalmával. Az iskolai, a munkahelyi karácsonyok egymásutánja szintén káros lehet a gyerekek számára, mert a sorozatos ünneplés miatt az otthoni elveszítheti jelentőségét: a sokadik karácsonyfa látványa ugyanis már nem szolgál emelkedett hangulattal. Gondoskodjunk hát arról, hogy megadjuk a módját az otthoni karácsonyozásnak: tegyük különlegessé ezt a napot, foglalkozzunk a gyerekekkel, sőt akár vonjuk be őket a készülődésbe, ezzel is erősítve a családi egységet. Tegyünk azért, hogy az ünnep az legyen, aminek lennie kell: szeretet, nyugalom, meghitt, örömteli együttlétek sora, ne pedig a stressz, a depresszió, a frusztráció és a magány időszaka. Rajtunk múlik. Simonyi Gáspár

19

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

A vívódó ember: Babits Mihály Élete első évei – táblabíró apja munkája folytán – különféle városokhoz, így Szekszárdhoz, Pesthez, Pécshez kötötték. Gyermekkorának tája Berzsenyi világához hasonlított, és őt is élete végéig ihlették a dombok, síkok, vadregényes vidékek. A klasszikus formák iránti vonzódás is rokonságot mutat Berzsenyivel. A ciszterciek pécsi gimnáziumában érettségizett, majd Budapesten szerzett magyar–latin szakos tanári diplomát. Baján, majd Szegeden kezdett tanítani. 1908-ban Osvát Ernő fedezte fel benne a költőt és az írót, és hívta a Nyugat című folyóirathoz, melyhez haláláig hű maradt. Jelentős szerepet játszott a polgárság útkeresését bemutató irodalmi lap életében, szerkesztésében. 1911-től középiskolai tanár volt Budapesten, majd egyetemi katedrát is kapott, de a Tanácsköztársaság után elvesztette állását. Hiába nem tudott azonosulni a proletárdiktatúra eszmeiségével és gyakorlatával, a közoktatási szaktanácsban és az írói direktóriumban viselt tisztségei miatt meghurcolták, de végül felmentették a vádak alól. Miután állását elvették, nyugdíjban sem részesülhetett, nehéz anyagi helyzetbe került, ekkor főleg fordításból tartotta el magát. Végül kegydíjat kapott, és végképp az irodalomnak élhetett. Babits nem volt aktív politikus, a nyelv, a gondolat, az ízlés, az érzés területein élt, de tudta, hogy a magyarság utat tévesztett a XX. században, és bízott abban, hogy van olyan erő, amely értelmes célt ad nekünk és a széthulló emberiségnek. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát, írói nevén Török Sophie-t. Húsz évig éltek együtt, és számtalan „lélekrezdülésű” versnek lett az ihletője. Ez azután történt, hogy Ady halála után, özvegye, Boncza Berta Babitshoz közeledett, de a frigy elmaradt. Csinszkával való kapcsolata játék volt a tűzzel. Ifjúkorában tanított és a könyveket bújta, nem kártyázott, nem politizált a vendéglők teraszán, nem ivott, csak annyit, amennyi „dukált”. Világéletében a mértéktartás vezérelte. Könyvek, folyóiratok segítségével kapcsolódott a nagyvilág szellemi áramlatához, kulturális életéhez. Művei­ ben a századelő szecessziós világa jelenik meg a nagyvárosi konfliktusokkal, a nosztalgikus elvágyódással és a menekülési vágy motívumaival. Kosztolányival rokon arisztokrata és művészi világnézete. Ő mindent az egyén erejére és érdemére akart építeni. Toronyba vonulása ítéletet is jelentett a logikátlan és csúnya világgal szemben. Az elefántcsonttorony kifejezés egy magatartás kifejezője lett általa. Babitsnál a tartózkodás, a visszahúzódás és az intellektualitás egyszerre jelenik meg. Hitelességét az adja, hogy minden igazsághoz

20

ragaszkodott, amelyet a valóságból vett benyomásokkal, tapasztalatokkal együtt jelenített meg. Szerb Antal írta róla: hogy „az elvont gondolatnak ritmustestet adott”. Babitsnál a női test szobor, nem meghódítandó lány. A fiatal Babits filozófusnak készült, verseiben gyakran kerülnek elő lételméleti kérdések. Spinoza panteizmusa tetten érhető műveiben, Nietzschével együtt több motívuma is ihleti verseit, prózáját. Mellettük Bergson teremtő idő, Proust emlékezéstechnikája hatott még rá, a filozófus költőre. Egyébként külső megjelenésében is inkább tudósnak, mint költőnek hatott. Műveiben a szó szerinti jelentésen túl megjelenik a szövegekhez kapcsolódó asszociációk sora. Írói nyelvezete, esztétikai ízlése a kor neves egyetemi tanára, Négyesy professzor szemináriumán alakult ki, nála tanulta a stílusgyakorla­ tok órákon a formaművészetet. Világát maga teremtette, és írás közben számára a teremtés, nem a valóság utánzása volt a fontos. Igaztalanul vádolták, hogy művészete öncélú, pedig csak látnokian moralista volt, megérezte korában, hogy az fájdalmasan véres világba vezet és ez az egyén ellenére van. Babits írói magatartása lélektani alapokon nyugszik, az irodalmat úgy látta, mint a természetet. A formaművészet apostolának tartották, bár ő ezt elhárította, úgy tartotta, mindig a tartalom, a mondanivaló miatt szólalt meg. Az európaiság gondolata foglalkoztatta, a keresztény Isten lényegét kereste. Az európai irodalomról írt műve jól példázza, hogy összefüggéseiben, egymásra hatásában figyelte évezredek műveit. Szarkazmusa rokon Jonathan Swift kegyetlen igazságra törésével, keserűségével, aki Gulliver utazásaiban szól szatirikus hangon az emberi viselkedésről. Első regénye, A gólyakalifa 1913-ban jelent meg. Ez az első magyar regény, aminek témája a tudathasadás. Félelem a sötétségtől, az álom és az ébrenlét felcserélődésének érzete jelenik meg a műben. Egy szellemi torzulás leírásának könyve. Indázó mondatfűzései a lélektan világába futnak.

2009. december

ÚJ KATEDRA

A főhős finom úrifiú, családja szeme fénye, aztán sorsa rosszra fordul, nyomorult lesz, majd az öngyilkosságig is eljut. Babits gyerekkora rémei jelennek meg a műben a nagyváros jellegzetes figuráival együtt. Babits az ész harcában hitt a vak erők elleni küzdelemben. Katolikusként a nemzetek fölött álló, egész világnak szóló katolikus igazságban, azaz a politikán túli igazságban hitt. Ugyanakkor hitt a művészetben, amely „elénk nyitja a világot”. Lírájával párhuzamosan regényei és tanulmányai is a számvetésről szólnak. A maga és a társadalom életéből vett példákkal íródott egyik legjelentősebb regénye, a Halálfiai. Hat évig dolgozott rajta. A magyar középosztály három nemzedékét karolja át a mű ideje. Korrajz és önvizsgálat egyszerre. Stílusa bizarr elemekkel kanyargó szövegfolyam. Mint minden regényében, itt a mű titkos szereplője az ördög. Mondatai, mint a patak áradnak. Nehéz olvasmány, figyelmet, odafigyelést igényel az olvasótól. Babits a kultúrába zárkózott a barbár társadalmi környezet helyett. Esszéi­ ben is a kor embertelenségeit sorolta, szembefordult a fasizmussal, a gyilkos ideológiával, amely az emberek lelkében füstölög, mint a gyilkos gáz a laboratóriumokban. Minden író azt fogalmazza meg, ami a legfontosabb számára, ami élete nagy kérdése, ami a legjobban foglalkoztatja a világ megértésében. Így van ez Babitsnál is, ő az élet értelmét, a társadalom jellemét kutatta, történeteiben ezekről írt, ezekből vont le és vonat le következtetéseket. Költészetének egyik utolsó írása a Jónás könyve, ami lelkiismeret-vizsgálat, talán még életművének összefoglalója is lehet. Az 1938-ban írt mű jól mutatja az irodalom lényegét, hogy a különböző kultúrákból származó motívumok hogyan hatnak egymásra, miként változnak át a jelenhez módosított formájukba, és hogyan fejezik ki az általános emberi szellemet, gondolatot. Keveredik benne a pátosz és a közvetlenség. Egy modern példázat, amelyben az élet értelmét, az egyén felelősségének kérdését és a társadalom jellemét kutatja. A vívódó Jónás „hamleti dilemmákkal küzd”, hasonlít a Döblingenben élő Széchenyire. Erkölcsi kérdéseket

2009. december

Sulitéka feszeget. Azt kutatja, hogy ki az igazi próféta, mikor a kor tele van hamis és gyilkos prófétákkal. Egyszerre szenvedélyes vallomás saját gyötrődéseiről és az őt körülvevő zaklatott világról. Lelke kettőssége jelenik meg. A művet betegágyában írta, Illyés Gyula szerint gúnyolódva, szinte kárörvendően. Babits szívesen fordult a bibliai és mitológiai motívumokhoz, irodalmi műveltsége áthatja a mű egész folyamát. A fulladó Jónásban saját sorsára utal, hiszen élete alkonyán súlyos gégebajban szenvedett. Babits Jónása esendő emberként jelenik meg előttünk, nem akar próféta lenni, csak békességre és magányra vágyik, „rühellé a prófétaságot”. A műben az Isten a türelem és megértés, ő tudja, hogy mindig lesznek új Ninivék. Fordítói munkásságának egyik legszebb, legsikerültebb darabja Dante Isteni színjátékának fordítása. Nem véletlenül részesült Olaszországban a magyar nyelvre ültetéséért San Remo-díjban. Babits egyszerre írt a mindenkori ember erkölcsi dilemmáiról, lelkiállapotának változásairól, és egy pusztulással fenyegető korszakról – kultúrtörténeti keretbe foglalva. Elmélyülten és mindig bátran szólt, ahogy „rossz gégéjéből” telt, a létről, a politikáról, a társadalomról, és mindig az emberiség mellett tört lándzsát. Talán nem akad a magyar irodalomban nála nagyobb filozófiai műveltséggel, tájékozottsággal rendelkező szerző. Babits a forma és a nyelv mestere volt, gondos komponista. A valóság lényege, annak vetülete érdekelte. Babitsot a remény és a kétségbeesés egyaránt sarkallta. Szerinte a lírikusnak joga van a fájdalomhoz. Hitt az életben, az igazságban. A borzalmak fájdalmas világlátást alakítottak ki benne. Békevágya és háborúellenessége odáig terjedt, hogy már a katonaruhát is utálta. Kora szörnyű volt. A hatalom akkor is tönkretette az ország szellemi életét. Megnyomorította az egyént és az örülhetett, aki túlélte az üldöztetéseket. Életműve, mint egy szimfónia a valóság érzéki megragadásával. Művészete tarka képet mutat, mint ahogy azt a nagy íróknál megszoktuk. Ez a babitsi gondolat rá is igaz. Novák Imre

21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Egyházi fenntartású nevelési-oktatási intézmények kézikönyve A  magyar piacon hiánypótló kiadványként megjelenő kézikönyvben egy helyen találhatók meg az egyházi fenntartású nevelési-oktatási intézményekre vonatkozó állami jogi és a hazánkban három legnagyobb,  „történelmi egyház”-nak nevezett egyházak belső jogi szabályozása. A kézikönyv olyan átfogó ismereteket nyújt, amelyet haszonnal forgathatnak az egyházi intézmények vezetői és fenntartói, valamint mindazok, akiknek igazgatási tevékenységük során az egyházi fenntartású nevelési-oktatási intézmények működését, sajátosságait ismerniük kell.  A könyv három részből épül fel: • Első rész: Magyarországi egyházak, felekezeti iskolák. Az egyházak működésének kereteit mutatja be. • Második rész: Belső egyházjogi szabályok. Az egyházjogi szabályok – Római Katolikus Egyház, Magyarországi Re-

formátus Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház belső joga – specifikus metodológiával megírt, ugyanakkor gyakorlatias, átfogó bemutatását adja. • Harmadik rész: Állami egyházjog. A közoktatás szabályozásának átfogó és szakszerű, gyakorlatias leírását adja az alapítási, finanszírozási és működési kérdések témájának tárgyalásán keresztül. Ajánljuk tehát a kézikönyvet mindazoknak, akik nem állami, nem önkormányzati nevelési-oktatási intézmények vezetői, pedagógusai és fenntartói, hiszen olyan átfogó szakmai anyagról van szó, amely nélkülözhetetlen ismereteket nyújt az e területen dolgozóknak, mégpedig olyan megvilágításból, amely a hazai piacon valóban egyedülálló. A kötet ára: 4200 Ft + 5% áfa, 4410 Ft. További információk honlapunkon: www.complex.hu.

Mindennapi szöveg(nem)értés Anomália, preferál, attrakció, korrumpál, identitás, off-shore, menedzsment, finanszíroz – ugye ismerősek? Vagy éppen ismeretlenek? Pedig ez csak néhány szó abból a jóval több mint háromszázból, amelyet Szántay Judit és Gina három országos napilapunk minden sorának egy héten át tartó végigolvasása során gyűjtött ki. Kiegészítették ezt a televízióban, rádióban hallottakkal is, s úgy határoztak: e nem „ad hoc” kiválasztott, hanem tudatosan válogatott, leggyakrabban használt idegen fogalmakat, kifejezéseket megmagyarázzák, a „passzív” szavakat pedig „aktivizálják”. Így esett meg, hogy bár nem idegen a szó, például a csendőrség is bekerült a jegyzékükbe, mert a mai fiatalok számára ez is idegen fogalom. „Nincs lexikon, internet? E kis gyűjtés segíthet!” – ez a kedves szlogen immár negyedik alkalommal tűnik fel egy újabb színes – ezúttal világoszöld – füzeten, a sárga Izmusok, a kék Logosz és a lila Ráció után. A Dr. Ritoók Zsigmond ókortörténész, latin emeritus professzor, az MTA Bolyai-díjas tagja értékes útmutatóival, Görgey Gábor volt kultuszminiszter, Kossuth-díjas író javaslataival, Dr. Szunai Miklós, a Széchenyi Tudományos Társaság igazgatójának támogatásával, valamint Gyarmati Szabó Éva tanár, a Mentor Magazin főszerkesztője, Sudár Annamária tanár, előadóművész és Vaniga Zsuzsanna, a BME angol nyelvű gimnáziumi tanár észrevételeivel készült és 2009 nyarán megjelent Puska mindenkinek – a mindennapi szövegértéshez egy újabb hiánypótló összeállítás, amely készítői, válogatói, összegyűjtői és értelmezői – Szántay Judit és Gina – szerint nem törekszik a teljességre, nem helyettesíti a tanárt, nem pótolja a szakkönyvet, nem ment fel a tanulás alól, nem

22

kímél meg a kutatástól, de gyors segítséget kínál és irányt mutat a további bővebb ismeretek megszerzéséhez. „Úgy véljük nemtől, kortól, iskolázottságtól függetlenül mindnyájunk kötelessége magyar anyanyelvünk tisztaságának ápolása, szépségének védelme” – vélik az alkotók, s érzelmeik kifejezésére Kosztolányit hívják segítségül: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható.” Lapzártánk idején a hasznos kis Puskának már a második kiadása is elhagyta a kecskeméti Print 2000 nyomdát (felelős vezető: Kovács András. Nyomdai előkészítés: Mészáros Roland). Lisznyai Kálmán (1823–1863) dalköltőt bizonyosan az is idézi: „A magyar nyelv, • erős, bájos és színes, • tudományos, mint az angol, • ékesszóló, mint a francia, • lírai, mint az olasz, • büszke, mint a spanyol, • tartalmas, mint a német, • méltóságos, mint a latin, • pattogó, mint a görög, • édes, mint a szerb, • sima, mint a román, • erőteljes, mint a szláv. E nyelvek mindegyikéből van benne valami!” További információk helyett bővebb felvilágosítással szívesörömest szolgálnak a szerzők a 20/912-90-19-es telefonszámon.  Varga Gabi

2009. december

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

„Az őszinteség ideje” Székely Ambrus: Válogatott versek A kötetben olvasható hatvan vers egy költői életmű válogatott sűrítménye. A nyolcvanesztendős költő metafizikai világlátásának egy-egy részlete fogalmazódik meg a versekben, amelyekben a szimbolikus életérzés indulati hangsúlya a külvilágból származó képekre vetül. Ez a kettősség érzékelhető valamennyi versében, egyikben meg is fogalmazódik: „jóllehet alkonyatig látok, s rám hull az emberi sötét.” Ebben a határállapotban lát és érzékel mindent, eszünkbe juttatva Hérakleitosz ide illő definícióját: „A lélek határait nem találod meg, ha minden útját bejárod is – olyan mély.” Ebben a mélységben jelen van az idő misztériuma is, amely fölemelkedve a tudat szintjéig e cirkuszi világban is érzékelhetővé válik: „A tér csonk felszíne alól / felfelé tárul. Fogy

a föld. / Egy tiszta, ős orgonahang / hallik az őrjöngés előtt.” (Cirkusz) A költő ebben az „ős idegenségben” élve határolódik el a hétköznapi valóság cirkuszi világától s önmaga helyét az alkotó magányosságára utalva, meghatározóan kijelöli: „Maradok immár magammal határos.” (Kapu) Másik versében másként: „egyedül az éj kapujában.” Székely Ambrus költészetének homogén egységét ez az állandósult szellemi-érzelmi határhelyzet adja. Versvilága költészetünkben hasonlíthatatlanul egyedi. A költő számára – ahogyan egyik verscímében jelzi – ez már valóban „az őszinteség ideje”. Egyetlen téma, gazdag változatokban, az elmúlás fájdalmának gordonkahangján fölcsendülve. Formai fölkészültségét feszes szonettek igazolják, költői értékét

Gáll Ernő vallomása Az olvasónak bocsánatkéréssel tartozom. Be kell vallanom: Székely Ambrus azonos Gáll Ernővel. A szerzői név választásának érzelmi és társadalmi okait igyekszem most feltárni. Az érzelmi ok, hogy valóban székely vagyok apai és anyai részről egyaránt. Emellett volt egy számomra sokat jelentő kisöcsém (testvérem fia), aki már tizenhárom éves korában meghalt. Őt Ambrusnak hívták, és korát messze meghaladóan jó verseket írt. Súlyosabbak rejtőzködésem társadalmi okai. Szüleim már az első világháború után Magyarországra költöztek, én is itt születtem. Apám orvos volt, és az a tény, hogy egyházi iskolában érettségiztem (Gödöllőn, ahol élek, nem is volt más), az akkori hatalom előtt megbélyegzett. Rákosi idején fedezték fel, hogy írok. Arra kértek, írjak a bányászok életéről. Ezt nem volt jogom teljesíteni, mert nem ismertem a bányászéletet. No hát akkor nem is írhattam mást sem. Egyetemre se akartak felvenni. Azok a barátaim intézték el a felvételemet, akiket apám orvosként a deportálás elől mentett meg. De ők is csak a gyógyszerész karra. Így lettem gyógyszerész, bár ehhez a pályához semmi közöm sem volt. Váltottam is. Elvégeztem az irodalom–történelem szakot. Azonban beláttam, hogy az akkor kívánt irodalmat és történelmet nem szabad tanítanom. Inkább nevelőotthonba mentem állami gondozott növendékeket nevelni. Ez nemcsak a rejtőzködést segítette, de sok pozitív élményt is adott. Igyekeztem a nekik nagyon hiányzó szeretetet és védelmet nyújtani, főként a legelesettebbeknek. Erre alkalmas területnek bizonyult a sport, a nyaraltatás, ahol szabadabbnak érezték magukat. Még külföldre is eljutottam velük. Itt jött képbe az utazás s az utaztatás mint foglalkozás. Nyugdíjazásom után idegenvezető lettem. Utazásaim során végképp „beleszerettem” az európai kultúrába, a még ép európai kultúrába, amely ma pusztul ugyan, de meggyőződéssel állítom, hogy értékei alapján örökre fennmarad. Ebben a szellemben valósítottam meg, módosítottam, végül magam terveztem meg útjaimat. És közben írtam, írtam, írtam. Előbb-utóbb észre kellett vennem, hogy ez az a tevékenység, amit sosem tudok abbahagyni. Ekkor vált szükségessé Székely Ambrus neve. Mert miféle gyógyszerész, nevelőtanár, idegenvezető az, aki verseket ír? Lehet az ilyet komolyan venni? Nyilván egyikhez sem ért. 1990 után persze lehettem volna aktívabb. De egy 60 évesen pályakezdő költőt lehetett volna komolyan venni? Székely Ambrus fiatalabb kellett, hogy legyen. Az életút utolsó szakaszában az ilyen görcsök oldódnak. Kellenek hozzá fiak, barátok, néhány teszt, amely megerősíti, hogy érdemes. Meg a mulasztások beismerése. És hogy ne vesszen el, ami mindenkié. Azt hiszem, hogy a verset felfedezzük. Csak azután írjuk le, csak azután közöljük társainkkal. Ehhez persze már bizalom kell. Igen, igen, a bizalom. Gáll Ernő vagy ha úgy tetszik: Székely Ambrus

2009. december

Hatvan vers Hatvan vers. Hatvan kiáltás a Mindenség felé. Hatvan jó vers. Írójuk a rejtőzködés mestere. A mindennapokban Gáll Ernőnek szólítják, ha megszólítják. Ezen a néven vált részévé a körülöttünk fortyogó világnak. Szédelgő eszmék, valóságtöredékek, fantáziaálmok korában rendeltetett számára élni. Ő mást akart. A teremtett világ teremtményeként teremteni kezdett. Magányból, hitből életre hívta Székely Ambrus alakját, és felnevelte. Ellátta páncéllal, fegyverekkel. A pontos fogalmazás rácsokat feszegető erejével, a szavak és mondatok önmagukon túlmutató jelentéshalmazaival, a magyar nyelv bűvölő ritmusaival. Megtanította mindarra, amit ő tudott. Arra, hogy milyen sebezhető az ember, arra, hogy milyen fájdalmakkal terhes a gyülekezetekből kivetettek magánya, hogy milyen az égő falú házakban élni. Kézen fogta és bejárta vele a nyugatinak mondott világot. Megmutatta a remény kolostorait, a hitre alapozott középkori templomokat. Színeket, képeket, formákat kutattak együtt, és együtt hallgatták a korok zenéjét, ami talán a legrövidebb út a Teremtő felé. Megmutatta a világ titkait. Székely Ambrus költővé nevelkedett. Pontos és pengeéles versekben ír a teremtett világról. És a teremtményről, aki hol Szent György, hol pedig a sárkány. Gáll Ernő, mert benne él, érti és megszenvedi a világot. Székely Ambrus felette áll a mindennapoknak. Abban a térben létezik, ami a Mindenség felé vezet. A költészet terében. Nem zuhan le, megtartja a hite. Gyakran elolvasom a verseit. Gáll Ernő nyolcvanéves. Székely Ambrus minden bizonnyal kortalan. Malgot István

pedig a látható világ látképeit, jelenségeit átlényegítő képessége, amely versvilágának misztikáját tökéletesen hitelesíti. Székely Ambrus a kortárs magyar költészet alig ismert alkotója. Az osztályidegennek minősített, apai és anyai ágon is székely felmenők fia nem juthatott szóhoz a szocialista világ irodalmi életében. Sajnálatos, hogy irodalmi szaktudósaink sem figyeltek föl rá a politikai fordulatot követő években, noha a szaktudomány állandósult feladata a maradandó értékek észrevétele, föltárása. A szempont egyértelmű; Végh György költő évtizedekkel korábban megfogalmazott definíciója szerint: „Mi a vers, ha nem a tudatalatti napfényre hozása?” Székely Ambrus költészete ezt a nagy elődök után ismételten igazolja. (Kláris Kiadó, 2009) Zászlós Levente

23

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Balogh József: Fohász föloldozásért

Heintz János: Igéid együtt

Reményik Sándor nyomdokait kevesen követik kortárs költőink közül… Örvendetes, hogy egy másik végvári lantos, a vasi tájak szülötte, Balogh József fölvállalta ezt a nemes örökséget… Istenes lírája a mindenkori esendő ember, az alkotó perlekedése Teremtőjével, akit mindenek fölött tisztel, akihez kötődik. Reményik költészetében valósult meg közérthetően, más értékeink mellett, a vallásbölcseleti gondolat és a hazaszeretet eszméjének szintézise. Balogh József formailag is követi Őt, istenes versei örvendetes módon szavalhatók nem csak teátrumainkban, irodalmi esteken, hanem templomainkban, gyülekezeteinkben, imaházainkban is. Iszlai Zoltán József Attila-díjas költő

Igéid együtt – ez a címe Heintz János tenyérnyi verseskönyvének. Annak a válogatásnak, amelyet évtizedek bő terméséből rostált kötetté a Kaposváron élő Kelemen Lajos Radnótidíjas író, szerkesztő. Mélység és magasság, elkeseredés és remény, lemondás és újrakezdés, szenvedély és szeretetté nemesült szerelem, a szív belső hangja, a kor és a kór jaj-szava s a „nagypolitika” hullámverése egyaránt megjelenik Heintz János verseiben – mintegy életprogramot adva kétkedőnek és keresőnek. Mert e kötet a hit titkáról (is) szól, ami – tudjuk jól – hallomásból ered. A teológiát végzett s politikai nézeteiért 1951–56 között börtönbe zárt szerző e lapokon kiáltja világgá vargabetűktől sem mentes életét. S teszi ezt méltósággal, alázattal, de kimondva az igazat, mert Balás Béla kaposvári püspökkel vallja: a keresztény értelmiségiek kényelmes magánya, visszavonulása, langyos közéleti szerepvállalása nem más, mint néma árulás. Ehhez ő nem asszisztál; a fokozódó sötétségben inkább a szó erejével gyújt újra és újra apró mécseket. Mintha tükörből néznénk e vers-gyertyavilágot, amely megsokszorozza a fényt s vele együtt a szeretetet. De Heintz János nemcsak költeményeivel evangelizál, hanem egyházi szolgálatával is, hiszen katolikusként is fel-feltűnik a kaposvári Szent Imre-templomban. Tizenöt éve él a somogyi megyeszékhelyen, ám Bakonybél megszentelt földje, az ottani szerzetesek lélek-csendje jelenti a legnagyobb békét szívének, és ezt a harmóniát nagy családja is élvezheti. Kívánom, hogy a Szentlélek még sokáig vezesse kezét, s az Igéid együtt című kötetét mielőbb újabb kövesse, hiszen – ahogy Háladal Isten hűségéért című versében olvashatjuk –, „Szívemben testté lett a zsoltár / Igéid együtt születnek velem, / Erőssé lettem, társként vezet a Lélek, / ’dalaid’ Vele énekelem.” Lőrincz Sándor, újságíró

Ami méltó az emberhez Adtam a honnak, ami tőlem tellett: két remek fiút, „mocsoktalan nevet” (Arany), sok-sok okos tanítványt, megan�nyi dalszöveget, kötetekbe bújt gondolatokat, dacos-konok akaratot… Amíg élek, tisztelni fogom a magyar szót, a megküzdött írást. A felelősség felemelő, komoly és gyönyörűséges… Bízom a fák alázatában és erejében, az erdők halhatatlanságában, az apró füvek állhatatos egyszerűségében… Hiszem a csönd ricsajt regulázó tisztaságát, a parolás kezet, az érdek nélküli jót, a fészket óvó madarak vigyázó énekét… Csak azt, ami méltó az emberhez. Balogh József

Micsoda útjaid Interjúkötet Cseh Tamásról Cseh Tamás dalaiban fáradhatatlan krónikásként  szembesített minket a körülöttünk és a bennünk lévő valósággal. Hol szívet melengető nyíltsággal, hol dermesztő őszinteséggel. Csodálatos történeteket énekelt, néha  pedig a saját utánozhatatlan egyéniségét adta mások történeteihez, színpadon és filmekben egyaránt. A Vox Nova gondozásában a napokban napvilágot látott, R. Kiss Kornélia által jegyzett kötetben hazánk néhány művésze és közéleti szereplője próbál hiteles képet festeni a dalnokról, a színészről és a barátról. Egy olyan pillanatban, amikor a megidézésnek nem alakult még ki semmiféle rutinja, és az emlékezés talán nem a régóta létező narratívák újbóli elismétlése, hanem őszinte vallomás. – Cseh Tamás, a legendás énekes néhány hónappal ez-

24

előtt hunyt el. A Micsoda útjaid az első könyv, amely megjelenik róla a halála után. Mi indokolja ezt az időzítést? – Az ötlet jóval korábbról származott. Most, a halála után elkezdődik majd egy emlékezéshullám, és sokszor meg fogják kérdezni a barátokat és a munkatársakat Cseh Tamásról. Úgy gondoltam, az elsőnek kivételezett helyzete van ebben a sorban, mert a legtöbb visszaemlékezés ilyenkor még spontán. Nincsenek kialakult nyilatkozatok. Ha valaki először válaszol egy kérdésre, amit azelőtt még nem tettek fel neki, az talán hitelesebb válasz lehet, mint a későbbiek. – Milyen szempont alapján választotta ki a tizenkilenc interjúalanyt? – Cseh Tamás korábbi nyilatkozatai, főként Bérczes László beszélgetőkönyve nyomán választottam ki azokat a színészzenész-rendező munkatársait, akik e források tanúsága szerint közel álltak hozzá, és akik vállalták az interjút. Rajtuk kívül szerepelnek a könyvben olyanok is, akiknek rövidebb, kevésbé szoros ismeretsége volt vele, de fontos Cseh Tamással

2009. december

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

kapcsolatos témákról beszéltek, amelyeknek helye van ebben a könyvben. Ilyen például a Bakáts téri plébános, Szabon Gábor és Szőnyei Tamás történész is. – Hogy került Orbán Viktor a könyvbe? – A Cseh Tamással való személyes és kvázi munkakapcsolata okán. A vele készült interjúból minden kiderül ezzel kapcsolatban! – Milyen kép rajzolódik ki Cseh Tamásról a könyvben szereplő interjúk alapján? – Egy nagyon szeretett ember képe, azt hiszem. Persze, halála után így szoktak lenni szinte mindenkivel, de az interjúkban elmondott történetekből, emlékekből, és egyáltalán a beszélgetések hangulatából érezni lehet, hogy ők ezeket a

Szerelmesek kalauza Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője! Zseniális konferansz, műfajteremtő lángelme, a régi Budapest sztárja. Olyan korban élt, amikor a kortársak a magyar irodalom valaha volt legnagyobbjai közé tartoztak. A „Nyugat” nagy nemzedékeinek méltó tagja, aki Adyval, Bíró Lajossal, Krúdyval újságíróskodott Nagyvárad aranykorában. Mind újságíróként, mind íróként, mind színpadi szerzőként a felső kategóriába tartozott. Novelláit, regényeit a Nyugat közölte folytatásban, színpadi munkáit a legnagyobb színházak játszották. Nagy Endre nem volt kisebb valaki a pályáján, mint Ady a sajátján. A Szerelmesek kalauza, amit unokahúgának kezdett el írni, pár lapon belül máris univerzális tanítás lesz, és felfoghatatlan, miért nem fordították le a világ minden nyelvére. Szellemi torna, amely hozzáférhető és élvezetes mindenki számára, szenvedélyes és egyszerű, bölcs és mély. Alaptétele, hogy bár a

R. Kiss Kornélia 1986-ban született Budapesten. Pécsett és Kolozsváron járt egyetemre, jelenleg is a Pécsi Tudományegyetem jogász és magyar irodalom szakos hallgatója. Újságírói gyakorlatot Kolozsváron szerzett. Versei az erdélyi Helikon folyóiratban jelentek meg. Cseh Tamás iránti rajongása a gimnáziumi évek kezdetétől végigkísérte az életét.

dolgokat nem kegyeletből mondták. Tényleg szerették Cseh Tamást, és hiányzik nekik. (Vox Nova, 2009. A könyv, melynek fogyasztói ára 2990 Ft, a kiadótól 30% kedvezménnyel megrendelhető a [email protected] e-mail címen.) monogám párkapcsolat nem a természet találmánya, hanem afféle emberi huncutság, az okos és belátó ember képes arra, hogy éppen természeti lényként kitartson mellette, benne és érte. Nagy Endre tanítót játszik, és kár, hogy nem él már, hogy a személyiségével, hetente egyszer a tévéből, főműsoridőben tanítson. Hanem egy könyv lapjain, olyan korban, amikor a könyv annyit sem ér, amennyit. Mert ha színpadon lenne, vagy a tévéből szólna hozzánk: egy percbe és két szemvillanásba telne neki, hogy belénk dumálja azt az emberi gőgöt, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Így viszont itt van ez a könyv: nem értelmiségieknek szóló, zártkörű mókázás, hanem egyszerű, emberi okfejtés, amit annak is ismernie kell, aki nem akar belőle semmit hasznosítani. Megkérdőjelezhetetlen alapmű, olvassák el, megéri! (Vox Nova, 2009. A könyv fogyasztói ára 1990 Ft. A kiadótól 30% kedvezménnyel megrendelhető a [email protected] e-mail címen.) Szálinger Balázs

A kedély és a komolyság együtt ad rangot neki Villáminterjú Szálinger Balázs Prima Primissima Junior díjas költővel – Nagy Endre a magyar kabaré megteremtője. Íróként azonban nem mondható nagyon ismertnek. – A ’10–20-as években a nagy személyiségek, mint Kosztolányi, Karinthy vagy Nagy Endre, egyszerre több műfajban alkottak. Valamelyik ebben, valamelyik abban a műfajban lett klasszikus. Nagy Endre történetesen a kabaréval került a Pantheonba. De biztos vagyok abban, hogy ha ez nincs, akkor íróként is fennmarad a neve. A Nyugat állandó szerzője volt, több könyvét is a Nyugat adta ki. – Az író Nagy Endrének a Szerelmesek kalauza volna a főműve? – Anekdotafüzérei három regényben jelentek meg, és páratlan kedéllyel érzékeltetik a kor hangulatát, a kabaré megszületését, ezek fontos kordokumentumok. A Szerelmesek kalauza akár lehetne a főműve is ezek nélkül. A könyvet önmagában érdemes mérlegre tenni: a kedély és a komolyság együtt ad rangot neki. – Nem ijesztő egy mai olvasónak ez a „párkapcsolati megmondás”? Tud egy szűk száz évvel ezelőtt élt író olyat mondani, ami nem pereg le a mai fiatalokról? – Persze nyilván ijesztő az irodalom maga, nyilván azt gondolják, hogy jön valaki, aki irodalmi nyelven oktat minket a gramofon korából, míg nekünk már mp3-lejátszónk van. De aki kézbe veszi, meg fog lepődni. Nagy Endre nagyon laza figura, a mű „embernyelven” van írva, megcsillan a humor, és a nagy erkölcsi példaadástól is elegánsan tartózkodik. Abból indul ki, hogy két ember ügye ez az egész, amelyben a másik elfogadása a legfontosabb szabály, minden másról szabadon dönthetnek.

2009. december

25

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

„Kiskertembe rozmaringot ültettem” Népdalok, népies műdalok, nóták, csárdások címszó alatt háromszáztizennégy éneknek, a Függelékbe rendezett Gyermekdalokból pedig negyvenkettőnek a szövegét gyűjtötte kötetbe a Marosvásárhelyen élő, versekkel, tanulmányokkal és más publicisztikai írásokkal gyakran jelentkező, a helyi rádióból műsorszerkesztőként is ismert, többkötetes író és római katolikus lelkipásztor, Sebestyén Péter. A könyv, amelyet negyvenéves szerkesztője édesanyja és édesapja emlékének ajánlott, 2008-ban látott napvilágot a megyeszékhelyen, és Sebestyén Péter e gondolatokkal nyújtja át az olvasónak: „Ez a szöveggyűjtemény nem kimondottan gyűjtés eredménye, nem is szakszerű népdal-válogatás vagy kihalófélben levő nótafák emlékének a megörökítése. Nem kerestem a tudományosság látszatát különféle csoportosításokkal (népdal–műdal–hallgató, katonadal–szerelmes dal, csárdás–nóta stb.), tájegységek szerinti beosztásokkal, szövegváltozatokkal. Kottát nem tettem hozzuk, hiszen ezek a dallamok mind bennem vannak, tudom kívülről, ezek az énekek ma is ismerősek a székely ember előtt. Az viszont tény, hogy gyűjteményekben nagy részüket nem találni. Ezért is tartottam fontosnak, hogy legalább ezeket a változatokat, amelyeket én ismerek, egy magánkiadvány keretében közkinccsé tegyem, remélve, hogy sokakat gazdagítok velük, és sok ember lelke megszépül, ha elkezdi énekelni őket. A szövegváltozatok tisztázásában, kiegészítésében nagy segítségemre voltak az alábbi kiadványok: Millenniumi daloskönyv – Budapest, 2000, az Almási István által 1982-ben szerkesztett Tavaszi szél vizet áraszt népdalválogatás – Bukarest, Kriterion, a Jagamas János és Faragó József szerkesztette Romániai Magyar Népdalok – Kriterion, Bukarest, 1974, az országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület szerkesztette Da-

26

loskönyv – Kolozsvár, 2006, a Papp József által szerkesztett két dalszöveggyűjtemény: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Nótáskedvű volt az apám – Budapest, valamint Kallós Zoltán 2006-ban kiadott dalfüzete, a Válaszúti hegyaljába’. A nagyon ismert hallgatók, nóták, cigánydalok nem szerepelnek e füzetben, hiszen azokat nagyjából ismerjük, illetve elektronikus hanghordozókon is megjelentek. Amennyiben mégis gyűjtésnek lehet nevezni, akkor az az én szívemben-emlékezetemben történt, immár négy évtizeden keresztül, elsősorban Szépvízen és környékén, vagyis a Székelyföld szívében. A dalok legtöbbjét édesanyámtól és édesapámtól hallottam, miközben szénát csináltunk az erdőn, vagy pityókát kapáltunk a mezőn, miközben vágtuk a tűzifát, kavartuk a rántást vagy süttük a kenyeret, őriztük a juhokat vagy palltuk a rendet. Hiszem, hogy ez a világ nem múlt el, itt van bennünk. Ebben a világban megvan a helye a szentnek és a profánnak, a világi és egyházi énekeknek, hiszen egy tőről fakadnak. A magyar nép szívéből. Bánat, gyász, katonai behívó, szerelem, csalódás, rácsodálkozás a természet világára, élet-halál nagy kérdései, öröm és hazaszeretet – mind dalra fakasztják a székelyt. Egyforma arányban a szomorú és vidám hangzások, az ereszkedő pentatónia és a cirádásabb külső hatások, de a szövegek önmagukért beszélnek. A letisztult, egyszerű, falusi lélekből öröm és bánat idején egyaránt előjön az ének. A virágok színpompájában, a patakok-folyók csobogásában, kedvesének mosolyában vagy szomorúságában, a hétköznapi élet különféle helyzeteiben feltörnek érzései, ezeket meg is fogalmazza, és csodálatos egyszerűséggel önti szavakba, ad nekik dallamot. Minden szöveg egy-egy telitalálat és költői remekmű a maga nemében. Fő, hogy énekeljük őket. Találjunk nekik közösségi alkal-

makat, hiszen a családi-egyházi ünnepek, a szüreti vagy Katalin-bálok, a farsangi mulatságok, érettségi vagy egyéb bizonyítványosztás, nyári táborozások, szabad hétvégék a természetben – ma is alkalmat adnak erre. Ez a válogatás csak egyfajta kóstolója a mintegy kétszázezer dalos magyar énektárunknak, és elsősorban a Csík vármegye élő dalkincsére támaszkodik. Úgy, ahogyan ellestem, megtanultam szüleimtől, Fazakas Istvántól, Madaras Gábortól, Széllyes Sándortól, Tekeres Sándortól, Cseh Judittól, és hadd ne soroljam fel azon énekes nagyjainkat, »akikkel« a hetvenes években felnőttem. Isten után nekik köszönhetem az ének szeretetét, és a költővel én is csak annyit mondhatok: »Fiaim, csak énekeljetek!«” Tompa Mihály: A madár, fiaihoz      Száraz ágon, hallgató ajakkal    Meddig ültök, csüggedt madarak?    Nincs talán még elfeledve a dal,    Melyre egykor tanítottalak?!    Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő   A víg ének s régi kedvetek:    Legyen a dal fájdalmas, merengő,    Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken    Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:    S ti hallgattok? Elkészültök innen?    Itt hagynátok bús anyátokat?!    Más berekben másképp szól az ének,    Ott nem értik a ti nyelvetek...    Puszta bár, az otthonos vidéknek,    Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan    Lomb- s virággal gazdag tájirul;    Zengjétek meg a jövőt, ha majdan    E kopár föld újra felvirul.    Dalotokra könnyebben derül fény,    Hamarabb kihajt a holt berek;    A jelennek búját édesítvén:    Fiaim, csak énekeljetek!    A bokorban itt az ősi fészek,    Mely növelte könnyű szárnyatok;    Megpihenni most is abba tértek,    Bár a fellegek közt járjatok!    S most, hogy a szél összevissza tépte:    Úgy tennétek, mint az emberek?    Itt hagynátok, idegent cserélve...?  Fiaim, csak énekeljetek!

2009. december

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Fajd Flóra, a mozgás szerelmese „Elemi erő van a magyar zenében és a néptáncban” Fajd Flóra a betűvetéssel együtt, párhuzamosan ismerkedett meg a tánccal, igaz, nem sok táncos jövőt jósoltak neki az általános iskolában. Hosszú évek színpadi szereplései után ma már mint néptáncpedagógus a piciktől a nagyokig mindenféle korosztályt tanít, sőt hivatásszerűen foglalkozik mozgássérültek fejlesztésével is. – Nagy szerencse, hogy a veszprémi Szilágyi Erzsébet Általános Iskolában néptánccsoport működött, ahol elkezdte tanulmányait, hiszen, mint utóbb kiderült, a zene, a tánc, a mozgás az egész életét meghatározó élménnyé válhatott! – Hétéves koromban kezdtem el táncolni az általános iskolámban működő néptánccsoportban, de rövid, tüsire vágott hajamra ránézve a néptánctanár azt gondolta, hogy kurta lesz a táncos pályafutásom is, mert a néptáncban a hosszú haj elengedhetetlenül szükséges. A hajam aztán szépen megnőtt, és 13-14 évesen már három együttesben táncoltam párhuzamosan, ami azt jelentette, hogy heti hét próbám volt. Természetesen ez a kemény munka a szüleim támogatása nélkül nem ment volna, hiszen ehhez már komoly szervezés és az ő lelkesedésük is kellett nap mint nap. – Másfajta tánc nem érdekelte? – Kipróbáltam a társastáncot is, sőt az életem később a mozgások megismerésének más útján is elindított: konduktor-tanító diplomát szereztem a Nemzetközi Pető Intézetben. Hivatásszerűen foglalkozom mozgássérültek fejlesztésével is, de a néptánc maradt az örök szerelem. Gyermekként még csak a közeg vitt magával, az alapértékek, amelyek mentén egy fiatalnak eszköz van a kezében. Most már racionálisabban is meg tudom fogalmazni, hogy az az elemi erő, ami a zenénkben van, amit a tánc hordoz magában, azok a csodák, amiket az átszellemült picik és nagyok tükröznek, nagyon kevés dologgal pótolhatóak, talán semmivel sem ilyen összetetten. – Már nem is szerepel táncegyüttesben? – A heti hét próbás időszak óta húsz év telt el, amiből a felét tanítással is töltöttem. Ma már aktívan nem táncolok együttesben, egyszerűen nem egyeztethető össze az időbeosztásommal. Egyébként is megfelelő időt töltöttem színpadon. Inkább életformaszerűen szeretném tanítani a táncot és ezt a kultúrát, nem pedig színpadi produkciókban megélni magam. – Hogy keveredett éppen a legkisebbekhez? – A piciktől a nagyokig minden korosztályt tanítok, mint néptáncpedagógus. Az óvodás korosztály néhány éve érintett meg, értelmet pedig az óvodáskorú lányom által kapott, aki a X. kerületi, Mádi utca 86–94. szám alatti Kiskakas Óvodába kezdett járni. Ott éppen akkor akartak beindítani népi gyermekjáték és néptánc foglalkozást. Az én tudásom és az ő igényük így talált egymásra, és azóta egyre több óvoda érdeklődik. Megértettem, hogy ezt tényleg egész pici korban lehet és kell elkezdeni, hogy a megfelelő

2009. december

alapokat megkaphassák a gyerekek. Arról nem is beszélve, hogy olyan komplex fejlesztés történik a népi gyerekjátékok és néptánc által, amit sajnos csak mostanában kezdünk újra felismerni és értékelni. Persze mindez nem direkt módon, unalmasan, hanem indirekt módon, játékosan történik. – A húsz-harminc évvel ezelőtti generációkhoz képest mit tapasztal a mai ovisoknál? A foglalkozások során érte-e valami kellemes vagy kellemetlen meglepetés? – Az okozott meglepetést, hogy ebben a korban ennyire nyitottak a gyerekek! Rádöbbentem arra, micsoda jelentősége és felelőssége van annak, hogy mit mutatunk nekik, milyen értékeket közvetítünk. Ők még az érzelmi érés szakaszában vannak, csakis a szeretetteljes közeg megteremtésével lehet őket jó úton tartani, jó irányba terelni. – Mit szeretnek a leginkább csinálni? – Mindent szeretnek, ha az, aki tanítja, lelkes, és szereti, amit csinál. Szeretik a mondókákat, az éneklést, a kiszámolókat, a táncolást, az ügyességi, páros játékokat és még sorolhatnám. Amit talán a legjobban szeretnek, az a zenére mozgás. Itt mindenki kedvére próbálgathatja magát. – Hogyan értékelik a munkáját a szülők és az óvodapedagógusok? – Egyre többet találkozom a szülőkkel, és nagyon pozitív visszajelzéseket kapok tőlük. Az egyik szülő például lelkesen mesélte, hogy nem tudja, mit „csináltam” a kisfiával, de egy másik gyerektáncházban magától felkért egy kislányt táncolni! A legjobb az lenne, ha a foglalkozásokon a szülők is részt tudnának venni, hiszen az lenne az igazi, ha mindez a családok életformájává válna, nem csak puszta időtöltést jelentene. A játékok, mondókák, mindaz, amit „tanulunk”, remek időtöltés az egész családnak. A mi családunk például rengeteget énekel, táncol. Televíziót nem nézünk, de soha nem unatkozunk. A gyerekeknek szóló egyszerű dalocskák biztonságérzetet adnak és megnyugtatják őket. Az óvodapedagógusok is egyre jobban érzik a jelentőségét ezeknek a foglalkozásoknak, hiszen nemcsak nekik, hanem a gyermekeknek is eszközt adunk a kezébe, hogy értelmes elfoglaltságot találjanak. – Készül-e karácsonyi műsor, egyáltalán igénylik-e a kicsik a „fellépéseket”? – Meggyőződésem, hogy nem kell külön műsort készíteni, hiszen azzal az egésznek az íze veszik el. Szívesen bemutatjuk azt, amivel egész évben foglalkoztunk, de az nem egy produkció kell hogy legyen, hanem egy örömteli együttlét, játék, ének, tánc. A gyerekek is ezt igénylik jobban! H. Gábor Miklós

27

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

Énekegyüttes és műhely Kolozsváron:

Schola Gregoriana Monostorinensis Kolozsváron már tizenegyedik éve működik egy sajátos profilú, ama tájon ismeretlen hivatású énekegyüttes. Az 1998-ban alakult Schola Gregoriana Monostorinensis annak a törekvésnek kötelezte el magát, amelynek hirdetői újra funkcionális liturgikus zeneként szeretnék értelmezni és énekelni a keresztény-katolikus egyház zenei anyanyelveként máig egyetlenként számon tartott gregoriánt. Ezek az énekelt szövegek nem annyira a zeneművészet, sokkal inkább a kultusz szolgálatába szegődnek: emberi hanggal élővé tett liturgikus tevékenységet jelentenek. A gregorián karénekkel való foglalkozás voltaképpen másodrendű feladatnak tűnik ahhoz képest, hogy a musica sacra érdemi művelőjének elsősorban annak tudatosításával kell kezdenie, hogy a liturgikus éneket elválassza a vulgárisan értett „egyházzenétől”. Az egyházzene mára egy hatalmas, többé-kevésbé formátlan zsák lett, amely a liturgikus zenei állományok és a műzenetörténet remekein túl amatőr vagy dilettáns szerzemények tömegét is tartalmazza. Kiemelkedő, igazi élményszámba menő egyházzenei teljesítmények mellett provinciális nyögelmek is megférnek a mai egyházzenei gyakorlatban, sőt mintha osztódással szaporodnának! A liturgikus zene ezzel szemben nem más, mint az istentisztelet (szentmise vagy offícium/zsolozsma) hivatalos szövege az egyház által feltételek nélkül elismert énekmódban. Mint ilyen, soha semmivel nem volna szabad helyettesíteni – mint ahogy a kánoni imádság vagy Miatyánk helyén sem állhat más kegyességi szöveg a szentmisében. Ez persze az eszményi, a kell világa. A van világában azonban a templomi/plébániai elöljárók vagy a jólrosszul képzett énekvezérek ízlésének is kiszolgáltatva a liturgikus éneket jószerével a „kispadra ültették”. A gregorián ének – mint a liturgikus zene egyetlen hiteles megvalósulása a nyugati/latin egyházban – akár latin, akár nemzeti nyelvű, az egyházi istentisztelet méltóságát és valódiságát hivatott szavatolni. A kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis vállalásait és eredményeit ebben a kontextusban van értelme mérlegre tenni.

28

Mi a szkóla? Erdélyben a gregoriánról jószerével alig tudnak a katolikusok. Tudják, hogy egyházuknak valami köze van hozzá, esetleg kor- vagy művészettörténeti tárgyú ismeretterjesztő filmek aláfestő zenéjeként fogadják be, de hogy a hallatán bennük ébredező áhítat és „gyönyörködés” mellett mi és mennyi a funkciója, miért összehasonlíthatatlan és méltatlanul elfeledett értéke kultúránknak, erről igen csenevész elképzelésük van. E hiány, vagyis hézagos ismereteink pótlását, kiegészítését vallja céljának a kolozsmonostori katolikus egyházközség szkólája, amelyben a hivatásos zenészek mellett más szakmák művelői is énekelnek. Szkólánk a XX. század derekán született szemlélet és tudományos alapú gyakorlati rendszer, az úgynevezett szemiológiai rendszer alapján értelmezi az alkalmanként több mint évezredes szöveg-dallamo-

kat, az európai hagyomány mára újra „megtisztított” repertoárját. Hogy mi a gregorián szemiológia? A műszóban természetesen a szemeion („jel”) görög szó rejtőzik. A szemiológia a középkor liturgikus kéziratos szerkönyveinek sajátos jelrendszere, a neumáció (neuma = intés, gesztus, dallam-írásjel) és a szövegjelentés közötti ös�szefüggéseket vizsgálja, ekként tehát alapvetően a gregorián paleográfiára (ősírás-kutatásra) támaszkodik. A sze­ miológia eddig elért/elfogadott eredményei kétségkívül a szöveg értelmező előadásának szabályszerűségeihez engednek közelebb férkőzni. Aki a gregorián éneklésére vállalkozik, annak tehát lényegesen többet kell tudnia a kottaolvasásnál vagy a pusztán általános iskolai alapozottságú kóruséneklésnél, hiszen a zenei megformáltságot tekintve egészen más felfogást és jelentésstruktúrákat kell elsajátítani, mint az

2009. december

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

újkori zene előadásához. A gregorián énekesnek átfogó hittani, alapvető teológiai és liturgikus ismeretekkel kell rendelkeznie (nem árt egy kis latin grammatika sem), ugyanakkor az első pillanattól tudatosítania kell, hogy a gregorián előadása nem szereplés, a nyilvános éneklés pedig nem fellépés. Minthogy a gregorián karének alapvető jelentéshordozó rétege a szöveg – és csak másodlagosan az oly gazdagon hömpölygő dallamvilág –, s mivel e szövegek a bibliai Írás szavait közvetítik, a gregorián éneklés („szereplés”, „fellépés” helyett) liturgikus szolgálat. Így szkólánk alapelvei közé tartozik, hogy kizárólag liturgikus terekben, illetve az istenközelségtől pillanatig sem elvonatkoztató helyeken, alkalmakkal énekel. Nincs pódium, és csak nagyon áttételesen van „siker”. A Schola Gregoriana Monostorinensis kezdettől meghatározott célja kétlépcsős. Egyik célja, hogy (újra) funkcionális liturgikus szolgálattá tegye a gregorián éneket, a másik pedig, hogy a gregorián kultúrát megismertesse, testközelbe hozza azok számára, akik jobbára csak múzeumi tárgyat, az egyháztörténet poros relikviáját látják benne. Mit „művel” a szkóla? Ez utóbbi célt – tudniillik a liturgikus ének gregorián szellemiségének megismertetését – szem előtt tartva a szkóla megnyilvánulási formái között előkelő helyen szerepelnek a bemutató éneklések. Ezek amolyan kommentált koncertek, amelyeknek énekelt tételeit a liturgikus alkalmazásra, a szövegfor-

rásra/fordításra, műfajismeretre stb. összpontosító „konferálások” egészítik ki. Tudatosan próbáljuk ilyenszerű bemutató éneklésekkel lefedni Erdély, illetve a Partium és a Bánát egész területét. Temesvártól Csíksomlyóig és Gyergyószenmiklósig, Szatmárnémetitől Brassóig – de még Bukarestig is! – számos meghívásnak tettünk eleget és számos alkalommal ajánlkoztunk efféle „koncertekre”. A szkóla – amelynek intézményi fenntartója a kolozsvári Schola Társaság – ezenfelül nyolc alkalommal szervezett gregorián gyermektábort Kolozs és Hargita megyében. Ezeken a tíznapos nyári táborozásokon a gyermekekfiatalok intenzív tanulással és mindig konkrét liturgikus cselekményekre készülve sajátítják el a latin cantus planus gyakorlatának alapjait. De továbbképző tanfolyamokat is szerveztünk egyházzenészeknek és zenepedagógusoknak, amelyekre többnyire Béres Györgyöt, a gregorián szemiológia avatott ismerőjét hívtuk meg fő előadónak. A szkóla emellett 2001-től kezdve több hangfelvételt is készített, illetve adott ki. Énekegyüttesünk 2009-ben már a hetedik CD-nél tart, sőt ez utóbbi évben egy vallási televíziós csatorna közreműködésével video-DVD-t is kiadtunk, amely „otthonunk”, a kolozsmonostori Nagyboldogasszony templom évfordulójával függ össze. A Schola Gregoriana Monostorinensis ugyanis az egykori híres bencés apátság helyén épült kolozsmonostori templom vonzáskörében működik. 2010ben az apátság alapításának 950. for-

Diszkográfia Signum magnum (Kolozsvár, 2001) Emitte Spiritum tuum (Kolozsvár, 2003). Pünkösdi gregorián énekek Natalis invicti (Budapest, 2005). Karácsonyi gregorián énekek Passió, Kozma Mihály passionáléja, 1747 (Kolozsvár, 2006) Barangolás a középkorban (Budapest, 2007). 340 templom- és kastélykép a Börzsönytől a Zemplénig. Gregorián énekekkel. Theophania. Istenjelenések gregorián énekben (Budapest, 2008) Gregorgue. Karácsony és más egyházi ünnepek gregorián énekben és orgonazenében (Erich Türk orgonaművésszel, Budapest, 2009) Lucis Creator optime (video-DVD, Kolozsvár, 2009). A kolozsmonostori bencés apátság alapításának 950. évfordulójára

2009. december

dulóját ünnepeljük. És ez azt is megmagyarázza, miért fordult szkólánk hangsúlyosan a bencés-monasztikus gregorián hagyomány felé. „Világi természetvédelem” Akik a szkóla munkájában tevékenyen részt vesznek, illetve akik valamilyen úton-módon közel kerülnek a gregorián énekhez, azoknak nem egykönnyen sikerül tudatosítaniuk, hogy olyasvalamivel foglalkozunk, ami valaha természetes, sőt mindennapi lelki-szellemi kenyerünk volt a helyi kultúrában. Meglepő paradoxon, de épp annak árán sikerül a gregoriánum sajátos értékeihez közel kerülnünk, hogy megfosztjuk egzotikumától. Csakhogy nem a patinát kell lecsiszolni róla, hanem éppen magunkat kell türelmesen „hozzáillesztenünk” egy ezer-ezerötszáz éves tudáshoz és liturgikus-zenei műveltséghez. E tekintetben az elmúlt évszázadok gondatlansága és túlfűtött modernizációs expedíciói fölött kell revíziót tartanunk. A gregorián számára persze ma sem sokkal kedvezőbb a kor. Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetes, a kiváló egyházzenész-kutató úgy látja: „A gregorián sorsa nem kerülhette el a minden földi alkotást jellemző tragikumot sem: ma éppen az a liturgia mond le róla, amelyben született, és éppen akkor, amikor a restaurációs munkálatok közeli sikerrel biztatnak. Majd elválik, hogy a lelkes világi természetvédelem megmenti-e az utókornak.” Jakabffy Tamás

29

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Anya örökké Ezen a munkacímen írta Jókai Mór 1869-ben A kőszívű ember fiai című nagyszabású regényét, amely hos�szú idő óta, mind a mai napig kötelező anyagként szerepel az általános iskolások irodalmi ismereteinek megalapozásában. Generációk – bátran kijelenthetjük: milliók – közös olvasmányélménye tehát ez a könyv, s lehet az még újabb és újabb korosztályoké (már ha a reformdüh ki nem söpri az iskolákból, amire azért – reménykedjünk – csak nem kerül sor). Ugyanakkor jóval kevesebben lehetnek azok, akik tudják, hogy az olvasók egyre gyarapodó tábora mellett, a múlt század közepétől kezdődően már nézői is letteklehettek a Jókai-műnek, amikor az Ifjúsági Színház az ötvenes években bemutatta a darabot. És az adaptációk sora ezzel még nem zárult le, mert az előadást végigfényképezték, a fotók felhasználásával pedig diafilmet készítettek a kulturális örökség őrzésére és gyarapítására akkoriban hivatottak. Nem sokkal később pedig következett a mozi. Egyébként már maga a szerző továbbgondolta regénye sorsát, nagy valószínűség szerint azért, mert úgy ítélhette meg, hogy az 1848–49-es forradalom- és szabadságharcnak a Baradlay család életén átszűrt története nem csupán a nyomdafestéket kívánja (viseli el), hanem bizony helye lehet a világot jelentő deszkákon is. Nem csak ábrándozott ám erről, némileg elébe is ment az eseményeknek, amikor az eredeti több száz oldalból dramatikus átiratot készített, reménykedvén abban, hogy valamelyik színidirektor majd csak helyet ad a darabnak. Jókai tehát bizonyára nem tiltakozna az ellen – még ha tehetné se –, hogy A kőszívű ember fiaiból ismét színházi előadás született. Más kérdés aztán, hogy mit szólna a végeredményhez, no és hasonlóan érdekes kérdés, miként vélekedne a Tisztelt Nézőkről, akik (akiknek) azért váltottak jegyet a budapesti József Attila Színházba, hogy szem- és fültanúi legyenek a másfél évszázaddal korábbi esztendők hangulatának. Az író válaszaival természetesen adósak maradunk. *** Nehéz fába vágja a fejszéjét, aki huszonegyedik századi kamaszokat akar három órán keresztül egy színházi székhez láncolni – láncok nélkül. Ha meg még azt is szeretné, hogy a serdülőkorban lévő ifjú emberek sokasága többé-kevésbé normálisan üljön ilyen hosszú ideig – például senki ne lógassa át a lábát az előző sorba, ne taposson a székek háttámláján, ne fecsegjen, ne egyen-igyon, vagy legalább a kelleténél hangosabban ne tegye, hanem a figyelmét szentelje inkább annak, ami a színpadon történik –, szinte a lehetetlenséggel határos vállalkozásba kezd. A recenzens nem tehet mást, mint hogy kimondja: az angyalföldi teátrumnak november elején nem sikerült véghezvinnie a lehetetlent. De egyáltalán nem biztos, hogy csak a Színház tehet erről. Ők valószínűleg minden tőlük telhetőt megpróbáltak, hogy felkeltsék a publikum érdeklődését. A kőszívű ember fiai előadás Parászka Miklós rendezésében történelmi freskó helyett az emberi kapcsolatokat jeleníti meg. „Ez egy kamara-előadás, a szereplők közötti viszonyra koncentrál. Az erős kapcsolatokra és a jól megformált karakterekre szeretnénk építeni” – nyilatkozta az Erdélyben született és leginkább ott munkálkodó rendező.

30

Kamara-előadás nagyszínpadon, tehát még inkább számít a figyelemre: nincsenek látványos csatajelenetek, katonai akciók, báli forgatag. Egyszerre kevesen vannak a színen, a díszlet, amely Horesnyi Balázs munkája, szintén csak jelzésszerű. Egy-egy gyertyatartó, íróasztal, karosszék. Néha több helyszín jelenik meg egyszerre (Szentpétervár és Bécs), de mindig pontosan követhető, hol vagyunk. A szín, amely átszövi az előadást: a fekete, komor alaphangulatot kölcsönözve az egész játéknak, így szorosan illeszkedik a levert forradalom és szabadságharc keserű utóéletéhez. Parászka Miklós a kolozsvári színház szöveggyűjteményei között talált egy olyan változatot, amelyik a legteljesebben meséli végig a történetet. Ezt használva alapanyagként írták újra az előadás szövegét. A színpadi változat érinti a regény legfontosabb csomópontjait, a szereplők életútját a regényhez igazodva követi, ugyanakkor balladai tömörségű, filmszerű, képekre építő technikát alkalmaz. Nem kíván heroikus és látványos lenni, mint Várkonyi Zoltán 1964-es filmadaptációja. Dehel Gábor és Márton János átiratában megjelenik egy narrátor, aki azonban nem mesél, hanem énekel. Tisztán, zengőn. Népdalt és korabeli katonadalokat. Így köti össze,

József Attila Színház „A népszínház eszméjét szeretnénk megjeleníteni és továbbépíteni. Ennek eszméjét kell folyamatosan újragondolni és a gyakorlatban magas színvonalon megvalósítani. A népszínházi gondolkodás alapja és célja a siker. Színházunk műfaji sokszínűségre törekedett és törekszik. Repertoárunkon elsősorban emberi-polgári értékeket felmutató színművek és vígjátékok, valamint zenés művek szerepelnek. E sokszínűség mellett kiemelten fontos volt mindig a kortárs magyar művek bemutatása. A József Attila Színház önazonosságát úgy értelmezzük, hogy a budapesti színházak közül az egyedüli, amelyik nemcsak a fővárosé, hanem ezen belül egy városrészé, Angyalföldé is. Családi színházra gondolunk. Többgenerációs színházra: a nézőtéren is és a társulatban is. Ez erkölcsi tartást sugároz, humánumot és megértést.” www.jozsefattilaszinhaz.hu

2009. december

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

vezeti fel az egyes jeleneteket, időnként belebújva egy-egy epizódszerepbe. A fiatal nézőknek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak némiképp a történelem ezen korszakával, nagy segítséget nyújtanak Kelemen Kata mívesen kidolgozott jelmezei, legyen szó Richárd tiszti ruhájáról vagy éppen Plankenhorsték krinolinjáról. Figyelve a kamasz nézők reakcióit, egyértelművé válik, hogy a humort „veszik” igazán, arra kétségkívül fogékonyak, így válik főszereplővé és az előadás leginkább ünnepelt alakításává Józsa Imre Tallérossy Zebulonja. Játékával oldja a jelenetek túlzott, néhol indokolatlanul egyhangú, monoton drámaiságát, amely az egész előadáson feloldás nélkül húzódik végig. Ehhez megfelelő felütést kapunk a regényben és színpadon egyaránt kis jelenléttel, ámbár annál erősebb jelentőséggel bíró kőszívű embertől, akit Andorai Péter alakít. A repertoárt elnézve, a színház törekszik arra, hogy minél több réteghez tudjon szólni. Figyelemre és elismerésre méltó, hogy a siketek műélvezetének elősegítésére az egész

előadás alatt korabeli fekete jelmezbe öltöztetett siketnéma tolmács jeleléssel segíti a megértést, amit a közönség hatalmas tapssal honorál a végén. A József Attila Színház törekszik arra, hogy családi színház legyen. Ez a „többgenerációs” előadás kiválóan alkalmas arra, hogy valamelyik szülő, esetleg nagyszülő kézen fogja a gyerekét-unokáját, elinduljon vele Angyalföldre, s ha elég messze laknak a színháztól, útközben talán jut arra idő, hogy röviden összefoglalják a történetet a gyereknek. Mert azért ne legyenek illúzióink: a könyv eredeti, több száz oldalas változatát mostanában már csak kevesen olvassák el a diákok közül, jó néhányukon pedig még valószínűleg a „zanzásított” változat is kifogott. Ami persze nem ok a csüggedésre, hiszen a remény hal meg utoljára. Főszereplők: Andorai Péter, Vándor Éva, Zöld Csaba, Dányi Krisztián, Csórics Balázs, Fehér Anna, Mihályi Győző, Józsa Imre, Sztankay István, Sztarenki Pál, Nemes Wanda, Kovalik Ágnes. A zene a Jánosi Együttes munkája. Baracius Krisztina

Született Cyrano a Magyar Színházban Lehetne azt mondani, hogy amikor a világhírű rendezőnek, Jurij Ljubimovnak az instrukcióit figyelte Cserna Antal az akkor még Nemzeti Színháznak hívott Hevesi Sándor téri épület színpadán, mint a színház első éves stúdiósa, már látszott rajta, hogy egyszer még sokra viszi, de nem igaz. Az látszott csupán, hogy minden apró részletre figyel, és nagyon komolyan veszi azt az igen kicsiny feladatot, ami a statisztákra bízatik az ország első színházában egy olyan sokszereplős, zenés darabban, mint Brecht Háromgarasos operája. Ezzel a címmel játszotta akkor, 1981-

2009. december

től nagy sikerrel a Nemzeti a Koldusoperát. Cserna huszonnyolc év után most, mint Cyrano tért vissza tanulmányai színhelyére, s bár több darabban bizonyította kivételes tehetségét, eddig többek között a Magyar Színházban is, a „nagy áttörésnek” ezt az alakítását nevezhetjük, amellyel, s talán a korábbi nagy Cyranók, akik már az égi társulat tagjai, egyetértenek velem, az ő rangjukra emelkedett. Cserna Antalt a Jóisten is Cyranónak teremtette, s hála a színház vezetésének, ezután már nemcsak ők ketten tudnak róla. Nyomban hozzá kell tennünk, hogy szakmailag az

egyik legfélelmetesebb kihívás, amikor – színházi zsargonnal élve – a színészt „pofánvágja” a szerep, ezúttal ráadásul annyira, hogy fizimiskája hasonlóvá tételéhez még műorrot sem kell ragasztania. A rendező, Őze Áron segítségével Cserna Cyranója olyan természetességgel vívja meg csörtéit a barátsággal, a szerelemmel, a költészettel és testi adottságaival kapcsolatban, hogy nem is érezzük nehézkesnek a romantikus dráma szövegét (Ábrányi Emil fordítása), mi több, szinte észre sem vesszük, csak a végén, annyira izgalmas, poénos és akciódús, hogy a színész a híres nagymonológot mondta el. Kérdés, hogy a valamikor közmondásossá vált figura, a nemes lelkű, gyöngéd, párbajban, harcban, szócsatában verhetetlen lovag, Cyrano története mennyire képes megérinteni a mai ifjúságot. Ismerhetik-e, föl tudják-e fedezni magukban azt az érzést, hogy önzetlenül és minden tudásukat, képességüket latba vetve segítsenek másokon? Ismerős szavak vajon ma ezek: szellem, szépség, önfeláldozás? A Magyar Színház előadásából játékosan, görbe tükröt tartva a romantikának, még meg lehet tudni egyet-mást ezekről a dolgokról… H. G. M.

31

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Olvasmányok három dimenzióban RendhagyÓrák a Békés Megyei Jókai Színházban Nem kötelező, hogy a „kötelező” unalmas legyen – ezzel a szlogennel ajánlja RendhagyÓra címmel februárban induló, az irodalmat és a színházat népszerűsítő országos akcióját a Békés Megyei Jókai Színház. Kínálatukból, amelyek természetesen a NAT-ban szereplő úgynevezett kötelező olvasmányokra épülnek, bármely alap- és középfokú oktatási intézmény kalandvágyó pedagógusa válogathat, ha próbára akarja tenni a saját, és természetesen a tanítványai játékos kedvét, kreativitását. Vajon mennyi időt töltenek naponta olvasással a diákok? Tizenhárom perc –  ám ebben benne vannak a kötelező olvasmányok és a törilecke is… Szeretik-e a verseket a diákok? A 10-13 éves gyerekek olvasmányaiban egy százalék alatti a versek aránya.  Olvasnak-e verseket  a tananyagon kívül  a diákok? Az általános iskola befejezésekor már szinte csak kizárólag lányok, s ők is csupán 4-5 százalékban adnak ilyen értelmű választ – idézi szemrevaló kiadványában a lesújtó adatokat a Békés Megyei Jókai Színház RendhagyÓra programját szervező csapata. Ezért tartják fontosnak, hogy az iskolások a legfogékonyabb korban találkozzanak a színházi és irodalmi élményekkel. „Utazó irodalom óráik” 2010 februárjában indulnak országhódító útjukra a NAT kötelező olvasmányaival és verseivel. Amikor a Művészetek Palotájában pedagógusoknak és a sajtó képviselőinek tartott bemutatóórájukon részt vettünk, arra voltunk kíváncsiak, hogy a Jókai Színház kínálata miben különbözik a sok iskolában szerencsére már hagyományosnak mondható rendhagyó irodalomóráktól. Nemes cél az olvasmányok és versek megszerettetése, a diákok érdeklődésének felkeltése az olvasás iránt, de milyen módon lehetséges népszerűsíteni egyúttal a színházat, hiszen a jókaisok, amint munkaanyagukban meg is fogalmazzák, kiemelt feladatuknak tekintik a színházi befogadás fejlesztését, a néző- és utánpótlás nevelést is! Az elképzelés az, hogy a társulat színészei a „kötelezőket” izgalmas, inte-

32

raktív formában tolmácsolják az új generációnak.  Jól jellemzik a vállalkozás szellemiségét Greifenstein János rendező és Csikós Ildikó dramaturg játékos, a tanulóknak feltett, „betűéhségfokozó” kérdései: Te milyen levelet küldenél Nemecsek Ernőnek? Ha ma játszódna A Pál utcai fiúk története, milyen sms-eket küldenének a szereplők egymásnak? Mi a különbség a próza és dráma között? Mi lehet egy drámában a bonyodalom? A bemutatóóra Molnár Ferenc világhírű regényét, A Pál utcai fiúkat dolgozta fel rendkívül élvezetes formában. A színészek testtartásából, járásából, arckifejezéséből azonosítanunk kellett a regény szereplőit (Boka, Áts Feri, Nemecsek Ernő, a két Pásztor, Geréb, Csónakos). Véletlenszerűen ki­ osztott szövegeket fel­olvasva ki kellett

találnunk, hogy illik-e a szöveg az adott karakterhez. Néhány kiosztott tárgyat át kellett adnunk a „tulajdonosát” játszó színésznek (tintatartó, vörös ing, kicsi cipő, üveggolyók, tubák). A színészek kétszer is eljátszották azt a jelenetet, amikor Nemecsek kimászott a vízből, ahová bedobták szegényt, hogy minél pontosabban lehessen elemezni a szereplők (Nemecsek, Áts, Pásztor és az áruló, Geréb) közti kapcsolatokat. A hatás természetesen nem maradt el. Bartus Gyula, Tege Antal, Gulyás Attila és az időnként a színészeknek be-besegítő porondmester-rendező, Greifenstein János remekül elszórakoztatta a meghívott felnőtt vendégeket. El lehet képzelni, men�nyire el lesznek ragadtatva azok az ötödikesek, akik még aktívabban ki akarják venni részüket a játékból, a közös gondolkodásból! Mint megtudtuk, 2009 szeptemberétől a színészek Greifenstein János rendező és kommunikációs tréner vezetésével műhelymunkán vesznek részt. Improvizációs technikák, szerepjátékok segítségével gazdagítják színészi eszközeiket. A több hónapos tréning alatt születnek meg a „színjátékos irodalomórák”, ahol életre kelnek az irodalmi alkotások A Pál utcai fiúktól kezd-

2009. december

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

ve A helység kalapácsán és a Tótékon át a Hamletig. A „repertoár” olyan színházi és interaktív feldolgozásokra alkalmas művekből áll, amelyek a kerettantervben szerepelnek. „Én a színházon keresztül szerettem meg az irodalmat – vallja Tege Antal. – Negyedikes koromban a tanító néni elvitt az iskolai színjátszó körbe. A Csalóka Pétert mutattuk be. Ettől kezdve olvastam verseket, regényeket, szavaltam verseket.” Bartus Gyulának és Gulyás Attilának „személyes” élményei vannak a grundról! „Nálunk is volt a faluban grund-háború. A vesszők végére iszapot raktunk, és ezekkel próbáltuk egymást eltalálni.” Gulyás gyerekkorában „pálutcaifiúsat” játszott a barátaival. „Volt két csapat, nekünk a grund helyett gyepünk volt, a ’vörösingeseknek’ pedig földalatti bunkerük…” Csikós Ildikó és Greifenstein János hangsúlyozza, hogy a kerettan-

tervben szereplő elemzési szempontoknak megfelelően dolgozzák fel az irodalmi alkotásokat a színészi játék sajátos eszközeivel. A színészek nem veszik át a tanár szerepét, nem tanórát tartanak, hanem játékos gyakorlatokon keresztül kalauzolják végig a műveken a diákokat, akiknek fontos szerep jut a foglalkozásokon. A látott helyzetek alapján nekik kell önállóan megválaszolni a kérdéseket, azaz gyakorlatban alkalmazni az irodalmi és a színházi tudásukat, kompetenciájukat. A művek elemzéséhez a színház és a játék eszközeit hívják segítségül. A könyv lapjai mellé rendelnek egy harmadik dimenziót. A színészek segítségével a figurák életre kelnek, amelynek köszönhetően élővé és könnyebben

érthetővé válik az addig könyvekbe zárt tananyag. H. G.

Grund Közoktatási Program Ötezer gyerek „élte át” a Pál utcai fiúk történetét A Grund játszótér (Budapest VIII., Nagytemplom utca 30.) átadása óta már több mint két év telt el. A környék lakói „belakták” a grundot, egész nap jönnek kicsik és nagyok. A Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány támogatásával az elmúlt év tavaszán indult el a Grund Közoktatási Program. Az idei tanév kezdetéig mintegy ötezer fővárosi gyerek vett részt a foglalkozásokon, melyeket a NAT-hoz és a helyi tantervekhez igazodva szervezett meg a projektet megálmodó Leonardo41 Alapítvány. Barátság, becsület, játék címmel remek módszertani füzet is

2009. december

megjelent Hermanovszki Szilvia és Csörsz Katalin tollából Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének rendhagyó feldolgozása „a nem szakrendszerű oktatás keretében az általános iskola 5. osztályában”. A szerzőpár tartotta a gyerekeknek a tanórán kívüli, élményalapú foglalkozásokat a Józsefvárosban a regény helyszínein és hangulatvilágában. Az ötezer diák és tanáraik visszajelzései arra ösztönözték őket, hogy a vállalkozó kedvű pedagógusok a foglalkozások ötleteit, tapasztalatait felhasználva új, rendhagyó módon dolgozhassák fel Molnár remekművét tan-

órai keretek között is. „Gyakorló pedagógusként tapasztaltuk, hogy azok az újfajta és hatékony ismeretszerzési módszerek (drámapedagógia, kooperatív tanulásszervezés, projektmódszer, tapasztalás, tanulás), melyekre a foglalkozásaink épülnek, színesebbé, aktívabbá és tartalmasabbá teszik a »kötelező« tananyag elsajátítását” – írják a kiadvány bevezetőjében a szerzők. A füzet három olyan foglalkozás mellékletekkel kiegészített leírását tartalmazza, amelyek iskolai keretek között is megvalósíthatóak. G. M.

33

Kitekintő

ÚJ KATEDRA

Nem minden podravka – a horvát konyha Horvátország Európa egyik legfiatalabb és legkisebb állama. Ugyanakkor ezer kilométeres a tengerpartja – sőt ha a szigeteket is idesoroljuk, akkor több mint 5700 kilométer áll rendelkezésre a nyaraláshoz. Nem véletlen, hogy sokak élménye egy horvát tengerparti nyaralás, de ne gondoljuk, hogy az ország nemzetközi idegenforgalma mai keletű. Mi, magyarok már az 1800-as évek második felében felfedeztük, Abbázia már az Osztrák–Magyar Monarchia idején kedvelt főúri nyaralóhely volt, s ha hinni lehet a krónikáknak, 1880-ban itt épült az első fényűző hotel, ami aztán egész Európából vonzotta erre az üdülőhelyre a tehetős nemesi családokat. A horvát idegenforgalom hosszú kényszerpihenő után ébredt Csipkerózsika-álmából, hogy az újjáépítés, s főként az autópálya-hálózat kiépítése után mi, magyarok is újra felfedezzük magunknak az akár 4-5 óra alatt elérhető tengerpartot. De Horvátországba nemcsak a tengerért érdemes elutazni, hanem a finom falatokért is. Az ország gasztronómiája magán viseli a zajos történelemből és a fekvéséből származó sajátosságokat, ennek megfelelően egyes régióiban más-más ételek a tipikusak. A három nagyobb tájegység közül a magyar határhoz közelebb fekvő területeken elsősorban a magyar, osztrák s valamelyest a német hatás érződik, az ország szívében a török, a bosnyák és a szerb konyhával való találkozás emlékeire bukkanhatunk, míg a tengerparti részen igazi mediterrán konyhát találunk, olasz, görög és francia hatással. A fogások elkészítésének a módja többnyire könnyű ételeket eredményez: zsír helyett jellemzően olívaolajat használnak, szabad tűzön, nyárson sütnek, grilleznek, a halakat főzve is készítik, a serpenyő ritkábban kerül elő. Ez érthető is, a nagy melegben elegendő tápanyagot biztosít ez a technológia, inkább csak a tengertől távolabb, a hegyekben, illetve a hozzánk közel eső részeken fordulnak elő gyakrabban nehezebb, zsírosabb, erősebben fűszerezett ételek.

A tengerparton szinte kizárólag „hazaiból” készítik a fogásokat: hal, languszta, kagyló, rák, polip, rája, szépia vagy akár tengerisün is az asztalra kerülhet. Többnyire az előbb említett ősi technológiák valamelyikével, egyszerűen, gyorsan készülnek. Nagyon népszerű a tintahal grillezve vagy rántva, de hasonló a helyzet az apró rákokkal és a giricének nevezett, olajban ropogósra kisütött apró szardellákkal is.

34

A halat, ha főzik, a vízbe olajat, borecetet, babérlevelet, hagymát, borsot is tesznek, majd főtt burgonyával, zöldkáposztával vagy más aktuálisan időszerű zöldséggel tálalják. A tenger gyümölcseit, különböző kagylókat, rákokat, apró halakat, langusztát szívesen készítik el egytálételként is: sóval, borssal, fokhagymával, petrezselyemmel ízesítve borban nagy lángon párolják, majd puliszkával, gnocchival, friss kenyérrel tálalják. Azért akadnak kivételek is az elkészítés módját illetően. Ilyen például a helyi specialitásnak számító fekete rizottó, amelynek jellegzetes színét a tintahal festékanyaga adja, vagy a sokféleképpen készülő hal- és kagylólevesek, amelyekkel brodet, brodetta, brodel, brudet néven egyaránt találkozhatunk. Bár a horvátok nem levesesek, ez a fogás nem része úgy a főétkezésnek, mint mondjuk nálunk, ezeknek a „megáll bennük a kanál” halleveseknek a népszerűsége elvitathatatlan. Az alapanyagok miatt nem nehéz, mégis kiadós étel. Fele-fele arányban édes- és tengervízben, gyakran agyagedényben, parázson főzik, kerülhet bele angolna, tonhal, sziklahal, makréla, tőkehal, nyelvhal, és minden más: rák, kagyló, de akár béka is. Mindez jó sok paradicsommal és vöröshagymával, a szokásos fűszereken (só, bors, kevés cukor) kívül némi fokhagymával, ecettel, cukorral és mazsolával. A levesek közül népszerű még a zellerrel ízesített kagylóleves, a fahéjas – s a felvert tojásfehérjéből készülő, beleszaggatott galuska látványa miatt megjelenésében kicsit a mi madártejünkre emlékeztető – citromleves, valamint a manestra, ami pirított tésztával készülő zöldséges, babos, vörösboros, sűrű zöldségleves.

2009. december

ÚJ KATEDRA

A hideg előételek közül kiemelkedik a prsut, ami sós tengeri szélben szárított sonka, papírvékonyra szeletelve sárgadinnyével, olívabogyóval is kínálják, de meg kell kóstolni a híres pagi sajttal is. Ezt a juhsajtot – amely szerepel a védett horvát kulturális értékek listáján is – Pag szigetén készítik, receptje titkos, állítólag érlelés közben többször is megkenegetik olívaolajjal. Minősége, keresettsége s ebből adódóan az ára is vetekszik a legjobb francia sajtokéval. S ha már sajt, nem szabad kihagyni a lágy fehér sajtot, a svejzi sirt sem, amit a legtöbb piacon zacskóban árusítanak. A hideg előételek között népszerű még az ajvar (sült paradicsomból, padlizsánból és paprikából készülő püré) és a paprikával, fokhagymával mangalicából készített, igen csípős kulen szalámi-kolbász. A meleg előételek között a leginkább ismertek a már említett hirtelen kisütött kishalak (rupice, girice), a már szintén említett tintahalas fekete rizottó. Főételként és előételként megjelenik a cevapcici és a stukli (más néven stukle, strukliji). Utóbbi töltött édes vagy sós töltelékkel (ami lehet alma, tojás, túró, tejszín, sajt, illetve ezek kombinációi) készülő leveles tészta, amit használnak levesbetétként is, de pirított zsemlemorzsában meghempergetve, cukorral, tejföllel is fogyasztják. Az ország belsejében gyakrabban találkozunk komolyabb húsételekkel, de azért az alapfogásokat a tengerparti részeken is megtalálhatjuk. Disznó-, borjú-, baromfihúst egyaránt használnak, bárányból is közkedvelt ételek készülnek, és nem idegenkednek a vadaktól (nyúl, őz) sem. Népszerű a prlolica, amely olajban, fokhagymában sütött marhahús, ami tipikus dalmát húsétel, Zágrábban pedig megkóstolhatjuk a hagymán pirított disznókörmöt, amit disznóhússal és kolbásszal tálalnak, mielőtt felöntötték volna egy kis borral és vízzel, majd lassú tűzön párolták, sütötték volna. Egy másik, marhából alkotott fogás a pasticada, amely pácolt húsból, pikáns édes borral (prosek) készül és aszalt gyümölcsökkel, valamint juhsajtos njokival, vagy más néven gnocchival tálalják.

2009. december

Kitekintő Citromleves Hozzávalók: 2 citrom, 3 tojás, fahéj, 5 dkg porcukor. Elkészítés: 1 liter vizet a citromok kipréselt levével és kevés fahéjjal felfőzünk. Közben összekeverjük a porcukrot a tojások sárgájával, majd folyamatos kavargatás közben a leveshez adjuk. Végül a felvert tojásfehérjékből galuskákat szaggatunk és a levesbe tesszük, majd az egészet újra felforraljuk. Fekete rizottó Hozzávalók: 1 kg tintahal (nem filé), ¼ kg rizs, 1-2 fej vöröshagyma, 1 pohár fehérbor, olívaolaj, só, bors, pet­re­zse­lyem­ zöld, parmezán sajt. Elkészítés: Kicsontozzuk, kifogazzuk a tintahalat, festékanyagát félretesszük. Forró olívaolajban kicsit megpirítjuk a rizst, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, a petrezselymet, az egészet felöntjük a borral és a hal tintájával, fűszerezzük. Addig főzzük, míg a rizs megpuhul. Közben egy másik serpenyőben elkészítjük a halat. Apróra vágjuk a halhúst és a hagymát, kicsit fűszerezzük, puhára pároljuk. Végül a halas szószt a rizsre öntve tálaljuk, a tetejére parmezán sajtot szórunk. Sültalma krém Hozzávalók: 1 kg alma, 10 dkg cukor, 3 dkg vaj, 2 tojásfehér­ je, fahéj, kevés citromlé. Elkészítés: az apróra vágott, esetleg reszelt almát 1-2 két evőkanál cukorral elkeverjük, kevés vízben pépesre főzzük. Hozzáadjuk a ciromlevet, a fahéjat és a vajat, jól elkeverjük. Egy tepsibe szétterítjük a masszát, a maradék cukorral összekevert felvert tojásfehérjét a tetejére mázoljuk és 8-10 perc alatt sütőben megsütjük.

Az út menti fogadókban szerte az országban találkozunk a szabad tűzön, nyárson vagy roston, kemencében sütött báránnyal (janjenite), de nehéz lenne kihagyni a szintén bárányhússal (és zöldségekkel) készülő sűrű egytálételt, a likai fazéknak nevezettet vagy a Sibenik környékén készülő specialitást (viszvacka begavice), ahol a hús a készítés során a savanyú juhtejtől nyeri el pikáns ízét. Azokon a területeken, ahol a boszniai, szerb, török hatás erős, dívik a közismert csevapcsicsi, a leginkább talán a hamburgerre emlékeztető, fele-fele részben marha- és sertéshúsból hagymával, sóval, borssal fűszerezett húspogácsa, a plejszkavica, de van helyi változata a muszakának is. A magyar határ felé fekvő területeken pedig többféle gulyás- és pörköltféle, vagy éppen a különböző vadraguk is megtalálhatók az étlapokon és a családok asztalain. A vegetáriánusok ugyanakkor szűkösebb kínálatra számíthatnak mind a tengerparti részen, mind az ország más területein. A nálunk nem ismert dalmát káposzta vagy a blitva (ami egy szintén helyi répafajtából készül), vagy az itthon szintén ismeretlen mángold – a burgonya és a rizs mellett – inkább köret. Ha nem frissen fogyasztják, akkor is csak leforrázzák a zöldségeket, a nálunk ismert sűrített főzelékeket nem készítik. Ételeik elkészítéséhez ugyan használnak zöldséget, gyakran nem is keveset, de különálló zöldséges ételből kisebb a kínálat.

35

Egészség

ÚJ KATEDRA

Gyógytorna – a nyiroködéma megelőzése, kezelése A pedagógus munkaeszköze a személyisége. Ennek része a megjelenés, a testtartás, az egészségi állapot is. Sorozatunkban ezúttal a nyiroködéma megelőzéséhez, illetve kezeléséhez ad segítséget Molnár Notti gyógytornász. A nyirokrendszer az immunrendszer része, feladata a fertőzések és betegségek, köztük a daganatos megbetegedések elleni védelem. Bab alakú, kicsi nyirokcsomókból (nyirokmirigyekből), az azokat összekötő nyirokerekből, valamint a lépből és a csecsemőmirigyből áll. A nyirokcsomók a nyaki, hónalji, ágyéki területen fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A nyirokrendszer, a vérkeringéshez hasonlóan, folyadékot szállít, fehérvérsejteket, ellenanyagokat tartalmaz. Ha a nyirokcsomók vagy nyirokerek megsérülnek, begyulladnak, elzáródnak, esetleg eltávolítják őket (pl. műtét kapcsán), akkor a nyirokkeringés zavart szenved, a nyirok pangani kezd. Ez leggyakrabban az alsó vagy a felső végtagok esetében fordul elő, de az arcon is lehetséges. Ha az érintett területet megnyomjuk, azt tapasztaljuk, hogy ujjunk nyomát megtartja. Ha a kezelést elmulasztjuk, akár extrém fokú vizenyő is keletkezhet, ezt elefántiázisnak vagy elefántkórnak hívják (a beteg végtagja úgy néz ki, mint az elefánté). Az érintett végtag elnehezedik, megdagad, fáj, megkeményedik. Minél korábbi stádiumban történik a betegség felismerése, annál jobb hatékonyságú lehet a kezelése, másrészt fontos a felismerés a szövődmények megelőzése miatt is, amelyek tartós egészségkárosodáshoz vezethetnek. A nyiroködéma súlyossága szerint három fő betegségfázist különböztetünk meg. Az első stádiumban a betegség még vis�szafordítható, az ödéma éjszaka vagy a végtag felpolcolásánál még visszafejlődik. A második szakaszban a nyiroködéma spontán előrehaladó stádiumban van, a beteg terület a fehérjelerakódás miatt feszessé, keménnyé válik, s pihenés, pihentetés esetén sem fejlődik vissza. A harmadik fázis az elefántiázis, ami jelentős kötőszöveti elváltozással, vérkeringési zavarral, az ödéma extrém megnagyobbodásával jár. A betegség kezelése nélkül szövődmények alakulnak ki, mint például az orbánc, a nyirokfisztula (nyirokelfolyás a bőrfelszínen át), fertőző betegségek, lábszárfekély vagy rosszindulatú érrendszeri daganatok. A kezeléssel a szövetekben maradt nyirokfolyadék eltávolítása, tehát a végtagduzzanat csökkentése, kiürítése és az állapotromlás megelőzése a cél. Alapelemei a manuális nyirokdrenázs, a bőrápolás, a kompressziós terápia és a nyirokkeringést serkentő torna. A kezelés egyik leghatékonyabb eleme a nyirokmasszázs, vagy más néven nyirokdrenázs, amely egy dán orvos, biológus, dr. Emil Vodder tudását, valamint a kínai meridián masszázs alapvető technikáit fogja egybe. Az eljárást sokáig kétkedéssel fogadták, a nyirokcsomók masszírozása nem volt megengedett. A masszázs, amelynek lényege a víztelenítés, váladék- és folyadékelvezetés, ma már más területeken – testsúlycsökkentés, izületi problémák kezelése, méregtelenítés, immunrendszer erősítése stb. – is alkalmazott kezelési mód.

36

A nyirokdrenázs körkörös, nyomó-simító mozdulataival gyorsítja a nyirok elfolyását. Megszünteti a nyirok pangását, aktiválja az immunrendszert, beindítja a méreganyagok eltávolítását, ami a sejtek és szövetek regenerálódását segíti. A masszőr speciális fogásokkal segíti a nyirokkeringés aktivizálódását, így a felgyűlt nyirokfolyadék visszakerülhet a nyirokerekbe. Csökken a fájdalom, javul a vérkeringés és a sejtek táplálék- és oxigénellátása. A terápia hatékonyságát segíti a rugalmas pólyák vagy kompressziós harisnya alkalmazása. A lábszáron keletkező ödéma kapcsán fontos tudni, hogy az érintett végtagot nem szabad hővel, például melegítő kenőccsel kezelni, tilos injekciózni vagy akupunktúrát alkalmazni. A nyirokrendszeri megbetegedések előrehaladásának megelőzésében fontos eszköz a torna. A fő szabály: feküdni és menni hasznos, ülni és állni káros. A tornát reggel és este többször végezzük (a lábat érintő betegség esetében a torna során használjunk nyomóharisnyát). A következő gyakorlatokat fekvő helyzetben végezzük! • Nyissuk szét és zárjuk össze lábujjainkat! • Hajlítsuk előre, majd feszítsük hátra a lábujjakat! • Fogjuk meg és húzzuk magunk felé lábfejünket! • Mozgassuk lábfejünket jobbra-balra, végezzünk lábfejkörzést mindkét irányba! • Feszítsük meg a vádlit! • Végezzünk könnyed kerékpározó mozgást lábainkkal! Karon kialakuló ödémás megbetegedés esetén is tilos a hővel történő kezelés, az akupunktúra és az injekciózás, ezek mellett nem szabad a beteg karból vért venni és rajta vérnyomást mérni. Az alábbi gyakorlatokat is fekvő helyzetben végezzük! • Nyissuk szét, majd zárjuk össze ujjainkat! • Nyújtsuk ki és feszítsük meg ujjainkat, majd zárjuk ökölbe kezünket! • Fordítsuk tenyerünket magunk felé, majd vissza! • Fordítsuk kézfejünket jobbra-balra, végezzünk kézfejkörzéseket mindkét irányba! • Könnyedén emeljük fel alkarunkat, majd lassan engedjük vissza! • Emeljük fel karjainkat, majd lassan engedjük vissza! • Felemelt karral zárjuk kezünket ökölbe, majd nyissuk ki! • Végezzünk vállkörzést! • Húzzuk fel és engedjük le vállainkat! A kezeléshez hatékony kiegészítő eszközként rendelkezésre állnak légnyomásos mandzsetták, amelyek nyomást fejtenek ki a beteg végtagra. Ilyen eszköz a Lympha-mat, amellyel a nyomást egyenletesen és folyamatosan lehet szabályozni, és egyidejűleg több testrészen alkalmazható. Molnár Notti

2009. december