Oktatási segédlet
Biztosítás üzemgazdaságtan és pénzügyi tervezés tárgyhoz
Készítette: Gál Erzsébet
Miskolc, 2008.
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ........................................................................................................ 2 1 A biztosítás kialakulása .................................................................................... 5 1.1 A biztosítás története ..................................................................................... 5 1.2 A magyar biztosítástörténet ........................................................................... 6 1.2.1 A Magyarországon kialakult modern biztosítás korszaka.................................... 7 1.2.2 Államosítás versus intézményi reform ................................................................. 7 1.3 XXI. századi vívmányok a biztosítási piacon ................................................. 8 1.3.1 Integrált pénzügyi szolgáltatások - Bankbiztosítás .............................................. 8 1.3.2 Az e-biztosítás .................................................................................................... 10 1.3.3 Alternatív kockázattranszfer - ART ................................................................... 11 2 A biztosítás fogalma, értelmezési lehetőségei .............................................. 12 2.1 A biztosítási termék elemei .......................................................................... 14 2.2 A biztosítástudomány részterületei .............................................................. 14 3 A biztosítás gazdaságban betöltött szerepe ................................................. 16 3.1 A magyar biztosítási piac helyzete 2007-ben............................................... 18 4 A biztosítás szolgáltatás jellege ..................................................................... 19 4.1 A biztosító pénzügyi szolgáltató................................................................... 19 4.2 A biztosítás idődimenziója. .......................................................................... 20 4.3 Az életciklus modell - Life cycle modell. ....................................................... 20 5 A biztosítási jog ............................................................................................... 22 5.1 Jogforrások .................................................................................................. 22 5.2 A biztosítás jogi definiálása.......................................................................... 23 5.3 Jogalanyok................................................................................................... 23 5.3.1 A biztosítási szerződés alanyai........................................................................... 25 5.3.2 Biztosítási szerződésjog. .................................................................................... 26 5.4 A biztosítási jogviszony lehetséges típusai .................................................. 27 5.5 Biztosítási ágak és ágazatok ....................................................................... 27 5.6 Az EU Biztosítási Irányelvei ......................................................................... 28 6 Biztosítás üzemgazdaságtan .......................................................................... 29 6.1 A biztosító, mint piaci szereplő .................................................................... 29 6.2 A biztosító vállalat működése ...................................................................... 29 6.2.1 A biztosítási termék............................................................................................ 31 7 Kockázat és kockázatkezelés ......................................................................... 31 7.1 Biztonság és kockázat ................................................................................. 31 7.1.1 A biztonság optimális foka................................................................................. 32 7.2 Kockázatok tipologizálása............................................................................ 33 7.2.1 A modern biztosítás területei.............................................................................. 35 7.3 Kockázatkezelés (Risk management) .......................................................... 35 7.3.1 Kockázatkezelés definiálása ............................................................................... 36 7.3.2 A kockázatkezelés folyamata ............................................................................. 36 7.3.3 A lehetséges kockázatkezelési stratégiák ........................................................... 37 7.4 A biztosíthatóság kérdése............................................................................ 39 7.5 A biztosítót körülvevő sajátos kockázatok.................................................... 40 7.5.1 Belső és külső kockázatok.................................................................................. 40 7.5.2 Biztosítástechnikai kockázat és forrásai ............................................................. 41 7.5.3 Pénzügyi kockázatok .......................................................................................... 42 2
8
A biztosító kockázatkezelése.......................................................................... 43 8.1 A viszontbiztosítás fogalma, célja, fajtái ...................................................... 43 8.2 A viszontbiztosítási fedezet fő típusai .......................................................... 44 9 A biztosítási díj ................................................................................................ 46 9.1 A díjkalkuláció működésének elvei .............................................................. 47 9.2 Díjfizetés ...................................................................................................... 48 9.2.1 A díjfizetési gyakorisága és módozatai .............................................................. 48 9.2.2 A díj idődimenziója ............................................................................................ 49 9.3 Életbiztosítási díjkalkuláció .......................................................................... 49 9.3.1 A technikai kamat és egyéb jellemzők ............................................................... 50 9.3.2 A biztosítási díj értelmezési lehetőségei ............................................................ 50 9.4 Vagyonbiztosítások díjkalkulációja .............................................................. 51 9.5 Nyereségrészesedések fajái ........................................................................ 51 9.6 A biztosítási díj adó tartalma ........................................................................ 52 10 Biztosításüzemgazdaságtani alapok .............................................................. 52 10.1 Szervezeti felépítés ..................................................................................... 52 10.1.1 Konszern és tagvállalatok................................................................................... 53 10.1.2 Biztosítók értékesítési szervezete ....................................................................... 54 10.1.3 Igazgatás ............................................................................................................. 55 10.1.4 Biztosítás-specifikus funkciók és folyamatok .................................................... 56 10.2 A biztosítók pénzügyei és befektetései ........................................................ 59 10.2.1 A biztosítási díj................................................................................................... 59 10.2.2 A biztosítástechnikai tartalékok ......................................................................... 59 10.2.3 A biztosítók szolvencia követelménye ............................................................... 60 10.2.4 A biztosító befektetéseinek alapelvei és azok kezelése ..................................... 61 10.3 A biztosító éves beszámolója ...................................................................... 62 10.3.1 A biztosító mérlege ............................................................................................ 63 10.3.2 A biztosító eredménykimutatása ........................................................................ 65 10.4 A biztosító költségei és jutalék rendszere .................................................... 66 11 Biztosítások csoportosítása ........................................................................... 68 11.1 Ágazati felosztás .......................................................................................... 68 11.2 Biztosítási formák ........................................................................................ 69 11.2.1 Egyéb felosztások............................................................................................... 70 12 Személybiztosítások ........................................................................................ 70 12.1 Életbiztosítás ............................................................................................... 70 12.1.1 Az életbiztosítás módozatai ................................................................................ 71 12.1.2 Az életbiztosítások jogi sajátosságai .................................................................. 74 12.2 Balesetbiztosítás .......................................................................................... 75 12.3 Betegségbiztosítás ...................................................................................... 76 12.4 Csoportos személybiztosítások ................................................................... 77 12.4.1 A csoportos biztosítás és előnyei ....................................................................... 77 13 Vagyonbiztosítások ......................................................................................... 78 13.1 Veszélynemek biztosításai (named perlis) ................................................... 79 13.1.1 Tűzbiztosítás....................................................................................................... 79 13.1.2 Elemikár-biztosítások ......................................................................................... 79 13.1.3 Állatbiztosítások ................................................................................................. 80 13.2 Szállítmánybiztosítások ............................................................................... 81 13.3 Gépjárműbiztosítások .................................................................................. 82 13.3.1 Kötelező felelősségbiztosítás ............................................................................. 82 13.3.2 Casco .................................................................................................................. 83 3
13.4 Felelősségbiztosítások ................................................................................ 84 13.5 Egyéb biztosítások ....................................................................................... 85 13.6 Összetett kockázatú módozatok .................................................................. 86 13.6.1 Lakásbiztosítás ................................................................................................... 86 13.6.2 Utasbiztosítás ..................................................................................................... 87 13.6.3 Vállalkozások vagyonbiztosítása ....................................................................... 87 13.7 Nemzetközi biztosítási programok ............................................................... 88 14 A biztosító-pénztár dilemma ........................................................................... 89 Felhasznált irodalom .............................................................................................. 91
4
1 A biztosítás kialakulása
1.1 A biztosítás története A
biztosítás
története
tulajdonképpen
veszélyközösségek
története.
A
veszélyközösségek jellemzői alapján többféle fejlődési vonal rajzolható meg, de minden esetben a legfontosabb szempont az, hogy kire terjed ki a kockázatközösség. Ennek a történelmi folyamatnak a követésével jutunk el az ősembertől az ókori városállamokon át a középkor nagycsaládjain keresztül a modern kor munkahelyi balesetbiztosításához, illetve a katasztrófa-poolokhoz. A biztosítás kialakulását két szempontból is csoportosíthatjuk. Az első szempont a biztosításban részvevő személyek és a biztosítás kötés szabadsága alapján rendezi három csoportba a biztosítás kialakulásának szakaszait: a.) Az első csoportba azok a biztosítások tartoznak, amelyet meghatározott személyek, szabad akaratukból köthetnek meg. Ekkor tehát a belépés korlátozott volt, például egy meghatározott szakma képviselői számára. b.) A második csoportba azok a biztosítások sorolhatóak, amelyhez bármely személy szabadon csatlakozhat. Ide vezethetők a napjainkban is működő önkéntes biztosítási rendszer kialakulásának előzményei. (Ide tartozik tehát minden, ami nem kötelező!) c.) A harmadik csoportba azok a biztosítások tartoznak, amelyhez minden személy kötelezően kell, hogy csatlakozzon. Ez tulajdonképpen a kötelező biztosítás és a társadalombiztosítás kialakulása. A biztosítás kialakulásának története csoportosítható történeti szempontból is, alapvetően két nagy szakaszra: a.) A biztosítás előtörténete mely az ősember hordáitól kezdődik, amikor a közösség egyes tagjai, csoportjai munkájukkal járultak hozzá az egész közösségre érvényes „hordabiztosítási” szolgáltatásokhoz. Ebbe a történeti szakaszba
tartoznak
szállítmánybiztosítások,
a
karavánbiztosítások
amikor
a
karavánok
illetve /
hajók
a
tengeri
tulajdonosai 5
szövetkeztek a szállított árukat ért károk csökkentésére. A veszteségeket a veszélyközösségek tagjai egyenlő arányban osztották szét egymás között. Szintén ide tartoznak a temetkezési egyesületek, amikor egy adott szakma képviselői hoztak létre veszélyközösséget azáltal, hogy az általuk gyűjtött pénzből a hátramaradott családtagoknak nyújtottak segítséget. A fenti veszélyközösségek általános jellemzője, hogy azok mindegyike az adott veszélyközösséget meghatározott szakma tagjai közül önkéntes alapon toborozta. b.) A fenti előtörténet a XIV. száddal zárult le, és innen indult a modernkori biztosítás kialakulásának története. A XVII. században már megjelentek a tűzkár elleni biztosítások és Franciaországban az első életjáradék típusú biztosítások.
A
tengeri
szállítmányozás
élénkülésével
párhuzamosan
kialakultak azok a biztosítások, melyek már nem csak a rakományt, hanem a hajótestet is biztosították. A tengeri szállítmány biztosításának központja ekkor Londonban alakult ki, és maradt napjainkig is ez a központ. Országonként az adott területre jellemző károk elleni biztosítások alakultak ki. Svájcban és Franciaországban az állattenyésztés biztosítása, Angliában a balesetbiztosítás, Franciaországban a felelősség biztosítás, illetve Európa szerte a jégkár elleni biztosítás.
1.2 A magyar biztosítástörténet Az első biztosítóhoz hasonló intézmény Magyarországon a XIV. században jött lére, melyet a céhek hoztak létre, úgynevezett „társládák”1 formájában. A XVIII. században a dunai gabonafuvarozás megindulásával Magyarországon is fellendült a szállítmánybiztosítások korszaka és létrejött a Rév-Komáromi Hajózást Biztosító Társaság. A hazai biztosítási piacot kezdettől fogva a külföldi tőke erőteljes jelenléte jellemezte, és jellemzi napjainkban is, melynek oka hazánk gazdaságának elmaradásával magyarázható. Az első magyarországi biztosítási társaságot 1831-ben alapították, a Triest Általános Biztosító Társulat első pesti képviseleteként. A társláda a nevét arról a pénzesládáról kapta, melyben a tagdíjakat gyűjtötték össze. A felhalmozott összeget a betegségi, öregségi, temetkezési özvegyi, árvasági segélyek formájában juttatták a tagok rendelkezésére. 1
6
1.2.1 A Magyarországon kialakult modern biztosítás korszaka Az első magyar tulajdonú társaság 1857-ben alapult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven. Egy évvel később létrejött a gyári viszontbiztosítási egyezmény a Generali vezetésével. A gazdaság élénkülése a biztosító társaságok számának növekedésében is érzékelhető, melyet a következő ábra szemléltet:
1. ábra: A biztosítók darabszámának változása Magyarországon 1860 és 1938 között 120 114 100 80 60 54 40
49
37
20 8 0 1860
1895
1900
1913
1938
Évek
Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) Saját szerkesztés Amint a fenti ábra is jól tükrözi, a világháború gátat vetett a fejlődésnek, a gazdasági világválság következtében a magasba szökő infláció a biztosítók komoly veszteségeket szenvedtek, mellyel párhuzamosan az ügyfelek bizalma is megrendült. 1.2.2 Államosítás versus intézményi reform A biztosítótársaságok és pénztárak újjászervezésére 1946-ban került sor. Az államosítás 1948-ban indult el, amikor a teljes biztosítási piacot állami irányítás alá vonták. 1949. június 20-án jött létre az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata, majd elkezdődött az állami monopólium 40 éves időszaka. Ezek alatt az évtizedek alatt a biztosítási piac rendkívül lassan fejlődött, figyelembe véve azt, hogy a gazdaság 7
állapot, az életszínvonal alakulása jóval nagyobb léptékű állománygyarapodást tett indokolttá. A monopólium intézménye végül 1986-ban szűnt meg, amikor az Állami Biztosító helyett a korábbi állomány megosztásával két új biztosító társaság jött létre, az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító. Ezt követően aztán egymás után jelentek meg a hazai piacon a külföldi biztosító társaságok fióktelep útján. Az első alapítási hullámra 1988-ban került sor. Ekkor jött létre az Atlasz és a Generali Biztosító. A második hullám 1990 és ’91-ben zajlott le, amikor megalakultak az első külföldi tulajdonú biztosító társaságok.
1.3 XXI. századi vívmányok a biztosítási piacon A biztosítási piacon kialakult fejlődési irányokat a leginkább meghatározó tényezők, melyek a tercier szektor fejlődésére alapvető hatást gyakoroltak a liberalizáció, dereguláció, globalizáció, privatizáció, integráció és az univerzálódás. A biztosítási piacon részt vevő szereplőknek választ kell adniuk az egyre kiélezettebb versenyhelyzetre, a kockázatok fokozódására (terrorizmus, felmelegedés, stb.). Ezek a válaszlépések gyakran összeolvadás, felvásárlás képében öltenek testet, ugyanakkor egyre inkább elterjednek azok a komplex szolgáltatások, melyek segíthetnek a versenyelőnyök kihasználásában. A következő pontokban ezeket a modern kori szolgáltatás fajtákat tekintjük át röviden. 1.3.1 Integrált pénzügyi szolgáltatások - Bankbiztosítás A bankbiztosítást pénzügyi és biztosítási tevékenységek átfedéseként lehet értelmezni, és lényegében a bankok és a biztosítók együttműködésén alapul, ami létrejöhet kereszttulajdonlás, értékesítési szinten illetve termékszinten is. Magának a bankbiztosításnak különböző formái létezhetnek, amit meghatároz természetesen az együttműködő felek alkupozíciója és tőkeereje is. Ennek megfelelően alapvetően három típusú együttműködést különböztethetünk meg, az alábbiak szerint:
8
a.) Klasszikus banki és biztosító együttműködés. Ekkor vagy egy domináns bank és egy biztosító társaság együttműködésének keretében jön létre az integráció, amit Bankassurance-nek hívunk (pl: AegonRaiffeisen). A másik változat, amikor a biztosító lesz a domináns az együttműködésben. Ekkor Assurfinance szolgáltatásról beszélünk. (pl. N-N és ING); b.) Bankbiztosító holding Ekkor nem csak egy bank és egy biztosító együttműködéséről van szó, hanem további
pénzintézetek
(például
nyugdíjpénztárak,
lakástakarékpénztár,
egészségpénztár, lízingtársaság, stb.) szoros integrálódása valósul meg, a bank köré szerveződve (pl. OTP csoport); c.) Teljes integráció Ekkor nem csak a pénzügyi, hanem a nem pénzügyi intézmények is beintegrálódnak. (pl. Mercedes gyár) 2. ábra: Bankbiztosítás
Pénzforgalom, Fizetési rendszerek
Tanácsadás, hitelezés szinergiák
Pénzügyek
Biztosítási kockázatok kezelése
Biztosítás Bankbiztosítás
Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény 149. oldal A bankbiztosítás egyre szélesebb körben történő elterjedésének oka kettős: egyrészt kínálati oldalról a vagyonkezelésben egyre élesebb verseny alakul ki, másrészt pedig olyan „szinergiahatások” keletkeznek a pénzintézetek és a biztosító társaságok együttműködése során, melyek a hozamnövelés és a költségcsökkentés terén érhetőek főként tetten. A korábban önállóan működő rendszerek és folyamatok 9
üzletviteli újjászervezése után (ezt BPR-nak, Business Process Reengineering-nek nevezi a szakirodalom) kialakuló új struktúrában nagyobb hangsúllyal és hatékonyabban lehet kihasználni az elsődleges célt, ami a profitnövelésre irányul mindkét szervezet esetében. Mindezek mellett a keresleti oldalon egyre inkább a komplex szolgáltatások irányába fordul a figyelem, melyet kínálati szempontból csak az univerzális szolgáltatásokat nyújtó intézményes tudtak kiszolgálni. 1.3.2 Az e-biztosítás Az internet és az e-business térnyerése a biztosítási piacot sem hagyta érintetlenül, itt is megjelentek új technológiák és technikák, már az 1990-es években, melyeket az elektronikus biztosítás (e-biztosítás) kezdetleges formáinak nevezhetünk. Ide sorolhatjuk a call centerek elterjedését, a mobil és WAP szolgáltatásokat, az internetes biztosításokat. Ennek a szolgáltatásnak a megjelenése egyben a biztosítási piac átalakulását is jelenti. Olyan új szereplők lépnek be erre a piacra, mint az internet szolgáltatók, akik segítenek az ügyfeleknek a tájékozódásban (biztosítók, termékek között), illetve elektronikus
értékesítők
az
egyszerűbb
módozatok,
sztandardizált
termékek
tekintetében (pl. gépjármű felelősség biztosítás). Ezzel az újabb értékesítési csatornával (internet) természetesen a verseny is fokozódik a piaci szereplők között. A biztosítók internetes értékesítésben elért fejlődési fokozatait az alábbi szakaszokkal jellemezhetjük: a.) Információ: Ebben az esetben az ügyfelek a biztosítók honlapjáról tájékozódhatnak a biztosítóval és termékeivel kapcsolatos információkról. b.) Interakció: Ebben az esetben az egy irányú információ-szolgáltatáson túl kétirányú kommunikáció is létre jöhet a biztosító és ügyfele között. Az ügyfelek interneten kérdéseikkel, véleményükkel kereshetik meg az adott biztosítót, melyre mailben vagy telefonon reagálnak. Ez a fajta kapcsolattartás lefedi az ügyfélszolgálatot, tanácsadási tevékenységet. 10
c.) Tranzakció: Ebben az esetben a biztosító képes lehet a szerződéskötéstől a kárrendezésig terjedő tevékenységek közül egyet, többet vagy mindegyiket interneten is végrehajtani. d.) Integráció: A biztosító ebben az esetben integrálja a hagyományos és az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásait biztosító informatikai rendszereit. e.) Innováció: Azokat az újszerű üzleti megoldásokat takarja, melyek a biztosítási piacon kialakultak, mint amilyenek az USA-ban jöttek létre az 1990-es években. (virtuális biztosító, brókerportál). 1.3.3 Alternatív kockázattranszfer - ART Az alternatív kockázattranszfer alatt olyan biztosítási formákat értelmezünk, melyek esetében a szerződő (biztosított) vagy a kockázatvállaló vagy a biztosítási forma (adott ügylet) esetében eltéréseket találhatunk a hagyományos biztosítási, kockázatkezelési gyakorlattól. Az ART egy kezdeti formája a pénzügyi viszontbiztosítás. Ez figyelembe veszi a biztosítási szerződésben tervezett pénzáramok időbeliségét, ami lehetővé teszi a különböző előfinanszírozási megoldások alkalmazását a viszontbiztosító részéről. Ezek mellett léteznek speciális viszontbiztosítások is, amikor fedezetet nyújt a viszontbiztosító egyszerre több kockázatra is (Multiyear – Multiline) illetve speciális kockázatokra (devizakockázat, árváltozás kockázata), vagy a biztosítási esemény több feltételhez is kacsolódhat. Az ART tőkepiaci formája az értékpapírosított kockázatfinanszírozás, ami már a tőzsdei kereskedelmet is lehetővé teszi. Ezekben az esetekben gyakran egy adott indexhez kötik az ügyletet és meghatározzák azokat a küszöbértékeket melyek átlépése esetén fizet a biztosító. (pl. meteorológiai érték, kárindex, stb.)
11
2 A biztosítás fogalma, értelmezési lehetőségei A biztosítás értelmezési lehetőségeit és vizsgálatát különböző modellek segítik, melyek a biztosítást, mint gazdasági tevékenységet értelmezik, illetve a biztosítási piacot, a biztosító működését és a biztosítási termékeket magyarázzák, az alábbiak szerint: a) A legáltalánosabb értelemben a biztosítás a kockázatkezelés egyik lehetséges (választható) eszköze. b) Az értelmezési lehetőségek közül a leginkább elterjed megközelítés szerint a biztosítás kockázatközösségek (veszélyközösségek) szervezése és kármegosztás a biztosítottak között. c) A
biztosítás
az
előtakarékosság
szempontjából
értelmezve
a
kollektív
pénztakarékosság egyik formája. d) A marketing szemlélet szerint: A biztosítás az ügyfelek (biztosítottak) biztonsági és pénzügyi igényeinek felkeltésére és kielégítésére irányuló tevékenység. e) A biztosítás értelmezhető a kár esetére szóló opciónak is. Ebben az esetben a kötési árfolyam a biztosítási összeg, az opciós díj a biztosítási díj. f) Termeléselméleti megközelítés (Farny nyomán): A biztosító inputok (erőforrások) megfelelő kombinálásával és transzformációjával outputokat (biztosítási termékek, szolgáltatások) állít elő. Ennek a megközelítésnek a sajátossága, hogy a pénzt eredeti termelési tényezőként hasznosítja. g) Egy következő megközelítés szerint a biztosító pénzügyi- és kockázatközvetítő intézmény, egyfajta kockázattranszfer. h) Tőkepiac-elméleti megközelítés: Ebben a megközelítésben a biztosítás a tőkepiaci szereplők, a biztosító (kockázatvállaló) és a biztosítottak (szerződők) közötti determinisztikus és valószínűségi pénzek cseréjét teszi lehetővé. A biztosító működését a mindenkori kockázat-hozam pozíciójával írhatjuk le. 12
3. ábra: A biztosító és a biztosított közötti körforgás Tőke
Biztosító
Befektető
Tőkehozam
Díj Biztosított
Tartalék
Biztosítási szolgáltatás
Forrás: Saját szerkesztés
A biztosító a befektetőktől és a biztosítási díjakból tőkét kap, melyből tartalékokat képez és azokat a tőkepiacon befekteti. A befektetőnek biztosítási szolgáltatásokat és a tőkehozamokat fizet. i) Menedzsment megközelítés: A különféle menedzsment megközelítések közül aktualitása és jelentősége miatt az alábbiakat kell mindenképpen kiemelni 1. A folyamatszervezési megközelítést, mivel ez a biztosító informatikájának és minőségbiztosításának egyik meghatározó tényezője illetve területe (BPE/BPR) 2. A (szociál)pszichológiai szempontokat, melyek a kockázati társadalom szereplőinek viselkedését és kommunikációját írják le (pl. a biztosítási intézmények PR-ja). j) A biztosítási termék elemei szerinti megközelítés (lásd később részletesen) A biztosítás definiálásának imént felsorolásából leginkább a veszélyközösségek emelhető ki. A veszélyközösségek létrehozása nem jelent más, mint hasonló kockázatoknak kitett természetes és jogi személyekkel megkötött biztosítási megállapodások összessége. Az így létrejött kockázatközösségek teszik lehetővé az egyenként bizonytalan bekövetkezésű és összegű károk felosztását a biztosítottak összességére, valamint az időben is ingadozó károk kisimítását. Ezt a kettős kiegyenlítő hatást szakmai szóval kockázatkiegyenlítésnek nevezzük.
13
2.1 A biztosítási termék elemei A biztosítás definiálásai közé tartozik az a megközelítés is, mely a biztosítási terméket egészben vizsgálja, és különböző elemekre osztja. Ezt két szemléletmódban vizsgálhatjuk. Az egyik megközelítésben a biztosítási termék három része megfeleltethető a biztosító három üzletágának illetve tevékenységi területének. Ez alapján
megkülönböztetjük
a
kockázati,
a
megtakarítási
és
a
szolgáltatási
termékelemeket, melyek alapján a biztosító üzletágai: a.) kockázatkezelés (biztosítás) (kockázati termék), b.) befektetés (megtakarítási termék) és a c.) szolgáltatás (szolgáltatási termék). Egy másik megközelítésben (Haller szerint) a biztosítási termék három szintje az alábbiak szerint csoportosítható: a.) biztosítási fedezet (védelem), b.) biztosítási szolgáltatások (tanácsadás, kárrendezés, ügyfélszolgálat stb.), c.) egyéb kiegészítő szolgáltatások (pénzügyi, szolgáltató, kárhelyreállító partnerek stb.)
2.2 A biztosítástudomány részterületei Ahogyan az a korábbiakból is jól látható a biztosítástudomány interdiszciplináris jellegű tudomány. A biztosítás gyakorlatában is tükröződik az interdiszciplinaritás: az orvostudomány a személybiztosítás kockázat elbírálásában, a mérnöki tudományok a vagyon- és technikai biztosításokban, a jogtudomány a felelősség- és jogvédelmi biztosításokban játszik fontos szerepet, de számos más tudományágakat is említhetünk a biztosítás „segítői” között. A biztosítástudomány részterületeinek bemutatása segíthet a szakirodalomban való tájékozódásban is. Ezek alapján alapvetően három részterületet különböztethetünk meg az alábbiak szerint:
14
a) Biztosítás gazdaságtan Ezen belül két szintre bontható a vizsgálódás: ·
Mikroökonómiai szintre:
Ide tartozik a biztosítás-üzem(gazdaság)tan és Risk Management. ·
Makrogazdasági szintre:
Ide soroljuk a piacelméleteket, továbbá a biztosítás nemzetgazdasági szintű vizsgálatát, valamint a biztosítás tág értelmezésében (az üzleti biztosításon túl) a társadalombiztosítást is. b) Biztosítási jog Ez a tudományterület foglalkozik a szerződésjoggal, a felügyeleti joggal, a társasági és konszernjoggal, és egyéb, a biztosítást is érintő jogi területekkel, mint versenyjog, munkajog stb. c) Biztosításmatematika Biztosításhoz kapcsolódó matematikai számítások. (Az aktuárius szakma tudomány területe.) Az irodalom az „Általános biztosítástan” alatt gyakran ún. biztosítástechnikai kérdéseket tárgyal, úgy min a biztosítás általános fogalmait, a kockázattant, a biztosítási formákat és a díjtant. Az ágazati biztosítástan a biztosítók egyes üzletágait tárgyalja az. A biztosítás-üzem (gazdaság) tan pedig a biztosító vállalat gazdaságtanával foglalkozik. Az üzleti biztosítástól sok szempontból elkülönült területet képez a társadalombiztosítás.
15
3 A biztosítás gazdaságban betöltött szerepe A biztosítás gazdasági jelentősége az alábbiakkal jellemezhető: a.) Védelmi funkciójával: Ez a biztonsági egyensúly létrehozásában játszik fontos szerepet, hiszen az emberfiziológiai szükségleteinek (élelem, ruházkodás, lakhatás, stb.) közvetlenül követi a biztonságra való igény, ami a megszerzett javak megtartására, veszélyekkel szembeni védelmére irányul. Másként megfogalmazva a fizikai (külső) és a lelki (belső) biztonságra való törekvést jelenti. b.) Befektetői funkció: A biztosítók a díjakat tartalékolva jelentős vagyonkezelői-befektetői funkciót is betöltenek. A biztosításnak adott országban játszott nemzetgazdasági szerepét, fejlettségét mérjük az egy főre jutó díjbevétellel, a biztosítók össz-díjbevételének a GDP százalékában történő kifejezésével, valamint adott biztosítás típus esetében a szerződések / kockázatok száma aránnyal (pl. casco szerződések száma / gépjárműállomány). A biztosítás gazdasági szerepe mikorökonómiai és makroökonómiai szinten is jelentős. A biztosító működése során stabilizálja a gazdaságot azáltal, hogy a biztosított károk nem gyűrűznek tovább, mivel a biztosító részlegesen vagy tejesen átvállalja a rendezést. A gazdasági szereplők felhalmozását, tartalékolását valósítja meg, így pótlólagos beruházási forrás képződik, amely növeli a gazdasági szereplők hitelképességét. Mindezek mellett a gazdasági szereplők biztonságban érezhetik magukat, a kiszámíthatóság pedig fokozza termelőképességüket, vállalkozó kedvüket. A biztosító célja vállalati szinten a nyereségesség elérése, a biztosítási szükséglet kielégítése, a növekedés (állománygyarapodás), a biztonságos működés (a vállalat túlélése) és a szociális-társadalmi elégedettség.
16
1.
táblázat: A biztosító társaságok díjbevételei és piaci részesedései
Forrás: www.mabisz.hu A biztosítás kiszámíthatóvá teszi az egyes gazdasági alanyok gazdálkodását, tervezhetővé teszi a kockázatvállalást. Másrészt a biztosítók díjengedmények és kutatási eredmények, szakmai támogatás, kármegelőző programok (beruházások) formájában is ösztönzik ügyfeleiket a kármegelőzésre. A biztosítók kárrendezési tevékenysége fontos a károk gazdasági és jogi terheinek szétosztásában is.
17
3.1 A magyar biztosítási piac helyzete 2007-ben Jelenleg a hazai piacon 31 magyarországi székhellyel rendelkező zártkörű biztosító részvénytársaság működik, a biztosító egyesületek száma továbbra is 35. Az EU csatlakozást követően 13 tagállami biztosító létesített hazánkban fióktelepet. Az újonnan felvett tagországokhoz hasonlóan hazánkban is sok tagállambéli biztosító regisztráltatta magát a PSZÁF-nél határon átnyúló szolgáltatás formájában végzendő biztosítási tevékenységre. Eddig 9 tagállami biztosításközvetítő nyitott hazánkban fióktelepet, a határon átnyúló szolgáltatásra regisztrált biztosításközvetítők száma azonban már megközelíti az 1300-at. A szerződésállomány 2007-ben összességében az előző évihez képest alig változott, 0,1 %-kal lett több, a biztosítási szerződések száma 13 millió 851 ezer darab volt. Az
életbiztosítási
szerződések
száma
1,7
%-kal
csökkent.
A
többi
személybiztosítás körében a balesetbiztosítások száma 0,9 %-kal csökkent, a betegségbiztosítások száma 8,2 %-kal emelkedett, az utasbiztosítások száma 2,1 %-kal csökkent. A nem életbiztosítási szerződések száma összességében 1,4%-kal emelkedett. A non-life ágon belül egyetlen ágazatban sem volt kiugró növekedés, a legnagyobb mértékben a vállalkozói vagyonbiztosítások száma emelkedett közel 8%kal. A lakossági vagyonbiztosítások száma 2,6%-kal emelkedett. A gépjárműbiztosítások száma összességében 2%-kal emelkedett, ezen belül a gépjárműfelelősségbiztosítások száma 2,1%-kal, a casco biztosítások száma 1,4%-kal nőtt. A mezőgazdasági biztosítások száma közel 7%-kal emelkedett olyan módon, hogy ezen belül az állatbiztosítások száma 3,7%-kal csökkent, viszont a növénybiztosítások száma 5,5%-kal emelkedett. Az általános felelősségbiztosítások száma közel 40%-kal esett vissza az előző évihez képest. A szállítmánybiztosítások száma 0,7%-kal csökkent, a hitelbiztosítások száma 6,5%-kal nőtt. 2007-ben a biztosítók díjbevétele 930 341 millió forint volt, ami 12,1%- kal magasabb az előző évinél. A növekedés üteme a 2007. évi inflációt (8%) 4,1 százalékponttal, a GDP növekedési ütemét (6,6%) 5,5 százalékponttal haladta meg, közel egy százalékponttal elmaradt viszont a lakosság rendelkezésére álló összes jövedelem növekedési ütemétől (13,2%). 18
A
piacvezető
Allianz
Hungária
Biztosító
Zrt.
pozíciója
mintegy
1,9
százalékponttal csökkent az előző évhez képest, piaci részesedése 2007-ben 19,7% volt. A második helyen az előző évekhez hasonlóan a Generali- Providencia Zrt. áll, részesedése 14,9%, ami pontosan megegyezik a társaság előző évi piaci részesedésével. A harmadik helyen továbbra is a kizárólag személybiztosításokkal foglalkozó ING Biztosító Zrt. áll, piaci részesedése kereken 13%, ami az előző évihez képest 1 százalékpontos csökkenést jelent. A negyedik helyen továbbra is az OTP Garancia Biztosító Zrt. maradt, piaci részesedése gyakorlatilag nem változott, továbbra is 9,7%. Az ötödik helyen sem történt változás az előző évhez képest, továbbra is az AEGON Magyarország Általános Biztosító Zrt. áll az ötödik helyen, piaci részesedése 8,4%, ami 0,7 százalékpontos csökkenést jelent a biztosító előző évi részesedéséhez képest. Az öt társaság együttes részesedése a tavalyi 69,3%-ról 65,6%-ra tovább mérséklődött, azaz a piaci koncentráció 2007-ben is tovább csökkent. A biztosítók vagyona 2007-ben is nagyon jelentős mértékben, közel 10%- kal gyarapodott, a vagyon 157 milliárd Ft-tal nőtt az előző évihez képest, a biztosítók intézményi befektetőként a tőkepiacon képviselt súlya töretlenül tovább növekedett.
4 A biztosítás szolgáltatás jellege
4.1 A biztosító pénzügyi szolgáltató A biztosítókat gyakran tekintik pénzügyi szolgáltatónak, a biztosítást pedig pénzügyi szolgáltatásnak (Financial Services). Ebben a megközelítésben a biztosító három szolgáltatáselemet nyújt az ügyfelei számára a pénzügyi szolgáltatásban: (Haller szerint):
1) Biztosítási fedezet (Cover) Ez nem más, mint a biztosító kötelezettségvállalása a kár kifizetésre.
19
2) Alapszolgáltatások (Core services) Ide soroljuk a biztosítási tanácsadást, a kockázatfelmérést, szerződésadminisztrációt és a kárrendezést.
3) Kiegészítő szolgáltatások (Additional services) A biztosítók több kiegészítő szolgáltatást tudnak ügyfeleik számára nyújtani, úgy, mint telefonos/internetes információs szolgálat, kockázatkezelési szolgáltatások, tanácsadás stb. Ezek a szolgáltatások nem feltétlenül öltik jogi kötöttség formáját a biztosító részéről és nem feltétlenül minden ügyfelének ajánlják, illetve nyújtja a biztosító (pl. exkluzív szolgáltatások).
4.2 A biztosítás idődimenziója. A biztosítás a károk időbeni kiegyenlítésen túl annak szolgáltatás jellegéhez kapcsolódóan is rendelkezik idődimenzióval. A biztosító termékei és szolgáltatásai tervezésekor, (optimális esetben) ügyfelei igényeiből, biztonsági és pénzügyi szükségleteiből indul ki. A biztosítás megkötésével (eladásával) nem záródik le az értékesítési folyamat, hanem tulajdonképpen elkezdődik az akár évtizedeken keresztül tartó ügyfélkapcsolat. Így a biztosító feladata az ügyfél megszerzését követően az ügyfélkapcsolat és a szerződés folyamatos ápolása a biztosított idő(köz)ben is változó szükségleteivel, igényeivel kapcsolatban. Az ügyfél-orientáció szemléletében tehát az ügyfél is részt vesz a szolgáltatás folyamatában („prosumer” = production + consumption).
4.3 Az életciklus modell - Life cycle modell. Az ember korának előrehaladtával, öregedésével folyamatosan változó pénzügyi, biztosítási igényekkel rendelkezik. Jövedelmének, vagyonának és családjának gyarapodásával párhuzamosan pénzügyi és biztosítási „fogyasztásának” mértéke és szerkezete is folyamatosan változik: a.) egyrészt növekszik a biztosítandó személyek és vagyontárgyak, (felelősségi) kockázatok száma, 20
b.) másrészt egzisztenciateremtésével nettó hitelfelvevőből idővel megtakarítóvá, befektetővé válik. Ezek a pénzügyi és biztosítási szükségletek indukálják az egyén keresletét a pénzintézetek (bank, biztosító, nyugdíjpénztár, lakástakarék-pénztár stb.) termékei, szolgáltatásai iránt. Az egyén mindenkori életszituációjának (leginkább) megfelelő pénzügyi és biztosítási termékeket számos szempont (jövedelemáramlás, kiadások, örökség, adók, egészségi állapot, kockázatvállalási hajlandóság stb.) egyidejű figyelembevételével választja ki. A következő táblázat a biztosítók által kialakított életciklus modell egyes szakaszait mutatja be.
2. táblázat: Az életciklus modell fázisai Életszakasz
Az életszituációhoz kapcsolódó szükségletek
Gyerek
F Pénz megismerése
Fiatal diákok
F Közlekedés megtanulása F Szabadidő, sport
F Önálló vásárlóerő (motor, hifi stb.), szülők ajándékai Fiatal nem házasok
F Önálló egzisztencia megteremtésének elkezdése
F Növekvő pénzügyi önállóság Fiatal házasok F Önálló háztartás kiépítése, lakásépítés, -csere
F Gyerekek nevelése, családos nyaralás F Növekvő jövedelem
Az életszituációban jellemzően igényelt termék(csomag), szolgáltatás Takarékbélyeg, pénzajándékok, hozománybiztosítás Tanulóbiztosítás Folyószámlanyitás Ifjúsági bankbetét, bankkártya Balesetbiztosítások Vásárlási hitelek és takarékszámlák Első vagyonbiztosítások Takarékszámlák Lakáshitel, vásárlási hitelek Tartós átutalási megbízások folyószámláról Kedvezményes vagyonbiztosítási start-csomagok Hitelkártyák Lakáscsomag: lakás-előtakarékosság, lakáshitel, ingatlanközvetítés, hitelfedezeti életbiztosítás, vásárlási hitelek Autócsomag (hitel/lízing, felelősségbiztosítás, casco) Társkártya, devizaszámla Rövid lejáratú értékpapírok Nemesfém-ajándékok Kockázati életbiztosítás, baleset- és betegségbiztosítások Vagyonbiztosítások Előtakarékossági konstrukciók a gyerekek nagykorára, Hozománybiztosítás, Adókedvezményes befektetési formák Nyugdíjpénztári tagság
21
F Önálló vállalkozási tevékenység Középkorú családok
megkezdése F Magasabb jövedelem, megtakarításaik nőnek
F Nyaraló, kocsi(k), új lakás
F Szakmai karrier Seniorok
F Nyugdíjkiegészítő források (újra)befektetése
F Öröklés, ajándékok gyerekeknek, unokáknak
Vállalkozói hitelek, forgóeszközhitelek, vállalkozói vagyonbiztosítások Befektetések szélesebb köre hosszabb lekötéssel, befektetési tanácsadás. A lejáró termékekből kapott pénz újrabefektetése. Vegyes életbiztosítás. Járadék- és nyugdíjbiztosítás. Nyugdíjpénztár Nagyösszegű vagyonbiztosítások Autó- és lakáscsomag Ékszer-, festményvásárlás. Kockázati élet- és balesetbiztosítás, szakmai felelősségbiztosítás Egyszeri díjas járadékbiztosítások Értékpapírok, ingatlan, nemesfém, befektetési tanácsadás Lakáscsomag, lakás- és ingatlanközvetítés Vagyonbiztosítások
F Kisebb lakás, vagy kertes ház vásárlása F Előgondoskodás új területe
Betegség-, baleset- és (kórházi) ápolási biztosítás
Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény (115. oldal)
A fenti modell vállalatokra is értelmezhető, azok életgörbéjének és pénzügyibiztosítási igényeik változásából kiindulva.
5 A biztosítási jog 5.1 Jogforrások Az üzleti- vagy magánbiztosítás biztosítás specifikus jogforrásai az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. 1994/XCVI. törvény (Bit) és a kapcsolódó rendeletek. A biztosítók alapítását, működését és állami felügyeletét szabályozza. 2. A PTK XLV. fejezete A biztosítási szerződésjogot, vagyis a biztosított és a szerződő, illetve biztosító viszonyát szabályozza. 22
3. Konkrét biztosítási szerződés esetében az előbbieken túl a kötvényben, az általános, különleges és egyedi szerződési feltételekben foglaltak mérvadók. 4. A PTK általános részei, az Adótörvények és az adatvédelmi törvények A biztosításra is vonatkozó, általános érvényű jogszabályok Magyarország EU tagságával párhuzamosan történik a biztosítási jogalkotás harmonizációja is az EU Biztosítási Irányelveihez (Directives).
5.2 A biztosítás jogi definiálása A PTK 536.§ (1) értelmében a biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összeg megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A Bit 4. § alapján a biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat. A PTK. alapján a biztosítási szerződésnek formai érvényességi feltétele a magyar jogban az írásbeliség (PTK 537.§).
5.3 Jogalanyok 1. A biztosító Rt-k és egyesületek A biztosító Rt.-k szerepe hazánkban domináns. Az Rt-en túl a Bit ismeri a biztosító egyesületet is. Utóbbi esetében a biztosított egyúttal a biztosító résztulajdonosa is. Az egyesületek szerepe elsősorban kisebb (munka)helyi kockázatközösségek esetében
23
jelentős (mezőgazdaság, önsegélyezés). A jogszabály az egyesületek által vállalható kockázatok
körét
az
Rt-khez
képest
szűkebben,
(szolvencia)tőkeigényüket
alacsonyabban határozza meg.
2. A biztosítási alkuszok, brókerek Az alkuszok, vagy másként brókerek független biztosításközvetítő szervezetek. Szerepük a (nemzetközi) vállalati/ közületi vagyonbiztosítás és az életbiztosítási tömegtermékek területén egyre jelentősebb. A lakossági brókerhálózatok jellemzően piramis/ multi level marketing (MLM) rendszerben dolgoznak és kínálatuk (életbiztosítás, nyugdíj- és lakástakarékpénztár továbbá befektetési alapok) alapján független pénzügyi tanácsadóként működnek. Ügynökként csak olyan személyek tevékenykedhetnek, akik felsőfokú képesítéssel (diplomával) rendelkeznek, vagy megszerzik a PSZÁF regisztrációt a biztosításközvetítői tevékenység végzéséhez. (Egy jogszabály módosítást.) A (vezér)ügynökök kizárólag egy biztosítót képviselik. Az alkuszok és ügynökök munkadíja a biztosító által fizetett jutalék. Az alkusz, mint a biztosított megbízottja, maga felel az elkövetett műhibáért az ügyféllel szemben és az ügyfél nem hivatkozhat az alkusz hibájára a biztosítóval szemben. A vezérügynök tévedéséért (téves tájékoztatás, díjmegállapítás stb.) viszont a biztosító felel.
3. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete A biztosításfelügyeleti feladatokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el: engedélyezi az új biztosítók alapítását, új ágazatok művelését, valamint ellátja a biztosítók
szolvencia
tőkéjének,
tartalékainak
és
befektetéseinek,
valamint
működésük jogszerűségének, személyi és tárgyi feltételeinek folyamatos felügyeletét. A versenyfelügyelet és ügyfélvédelem elsődlegesen a társhatóságok hatáskörébe tartozik. Az EU jogharmonizáció folyamán a pénzügyi (szolvencia-) felügyelet került előtérbe a korábbi kontinentális-materiális felügyelettel szemben, mely az előzetes termékengedélyezést (is) gyakorolja.
24
4. MABISZ, FBAMSZ A biztosítók és alkuszok szövetségei szakmai fórumok és érdekképviseleti szervek (Magyar Biztosítók Szövetsége - MABISZ, Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége - FBAMSZ). 5.3.1 A biztosítási szerződés alanyai. A következő ábra a klasszikus biztosítási szerződések jogalanyainak viszonyát mutatja be:
4. ábra: A biztosítási szerződés jogalanyai Díjfizetés Szerződő
Biztosító
Biztosítási szerződés
Kifizetés
Kedvezményezett
Biztosított
Forrás: Saját szerkesztés
Ahogyan a fenti ábra is szemlélteti a biztosított az a személy, akire vagy akinek tulajdonára, vagyoni érdekére a biztosítási szerződés vonatkozik. A szerződő fél a biztosítási szerződést megkötő és a díjfizetést vállaló illetve teljesítő személy. Családon belül általában azt szokták szerződő félnek megjelölni, aki igénybe tudja venni a biztosításokhoz kapcsolódó adókedvezményeket. Mind a szerződő, mind a biztosított lehet természetes vagy jogi személy. A biztosított és szerződő gyakran ugyanaz a személy. Lényeges, hogy mindkettőnek érdekeltnek kell lennie a biztosított kockázat elhárításában. A kedvezményezett(ek) a szerződésben megnevezett, a biztosítási összeg felvételére jogosult személy(ek).
25
A fent felsoroltak, vagyis a kedvezményezett a biztosított és a szerződő fél lehet ugyanazon személy is. A biztosító szerepe természetesen a biztosítási védelem nyújtása / szolgáltatása. 5.3.2 Biztosítási szerződésjog. A magánbiztosítás a szerződőnek a biztosító számára tett írásos ajánlatának a biztosító által történő (hallgatólagos) elfogadásával jön létre az ajánlattételtől számított 15 napon belül, az ajánlattétel időpontjára visszamenőleges hatállyal. Az ajánlat tartalmazza a szerződő felekre, a kockázatviselés tárgyára, helyére, összegére, kezdetére és lényegi körülményeire, továbbá a díjfizetésre és a biztosító szolgáltatására (kárrendezésre, kárkifizetésre) vonatkozó adatokat. Az ajánlati nyomtatványt jellemzően az üzletkötő tölti ki. Az üzletkötő köteles tájékoztatni az ajánlattevőt (ügyfelet) a biztosítás minden lényegi pontjáról (Bit 6. sz. melléklet: tartam, kezdet, biztosítási esemény, díjfizetés, megszűnés, felmondás, mentesülés, értékkövetés, hozam, visszatérítések, panasztételi szerv) és egyidejűleg át kell adnia a szerződési feltételeket. A kockázat elbírálás eredményének függvényében a biztosító kiállítja a biztosítási kötvényt vagy az ajánlatot elutasítja illetve módosítására tesz javaslatot. Biztosítási fedezet tehát csak az ajánlat biztosító általi elfogadásával illetve a 15 napos határidő visszajelzés nélküli lejárata esetén jön létre. Természetesen a biztosítottnak (szerződő fél) is vannak kötelezettségei, melyeket az alábbi felsorolás mutat be: ·
közlési (a biztosítással kapcsolatos minden lényeges körülmény bejelentése),
·
díjfizetési (A díj nemfizetés esetén az esedékességtől számított 30 nap leteltével megszűnik a biztosítási szerződés.),
·
kármegelőzési és (elmulasztása a PTK szerinti esetekben a biztosítót (részlegesen) mentesítheti a kárkifizetés alól)
·
kárenyhítési kötelezettség. (elmulasztása a PTK szerinti esetekben a biztosítót (részlegesen) mentesítheti a kárkifizetés alól).
26
5.4 A biztosítási jogviszony lehetséges típusai A biztosítási jogviszonynak alapvetően két típusát különböztetjük meg: a.) Társadalombiztosítás: A társadalombiztosítás a szolidaritási és gondoskodási (rászorultsági) elv prioritásával működő, szociális célú, a társadalom többségére nézve törvényileg kötelező ellátórendszer, saját jogi (eljárás)renddel. b.) Magánbiztosítás A magánbiztosítás a biztosító és ügyfele (szerződő, biztosított) között szerződés, jogszabály vagy tagság által létrejött magánjogi jogviszony. Biztosítási kötelezettséget csak törvény határozhat meg (társadalombiztosítás, gépjármű- és szakmai felelősségbiztosítások stb.)!
5.5 Biztosítási ágak és ágazatok A jogszabály két biztosítási ágat ismer, az életbiztosítást és a nem életbiztosítást. a.) Életbiztosítás (Life Insurance) természetes személy halála (kockázati, vegyes) vagy meghatározott időpont elérése, esemény bekövetkezése esetére (elérési) szóló biztosítás. b.) Nem életbiztosítás (Non Life Insurance) a vagyontárgyak és vagyoni érdekek biztosításai. A biztosítási ágakon belül biztosítási ágazatokat különböztetünk meg. A biztosítók vagy élet- vagy nem életbiztosítóként alapíthatók, ill. működtethetők. Kivételt képeznek az 1997 előtt már működő kompozit (általános) biztosítók, de ezek esetében is kötelező a két biztosítási ág tevékenységének ügy- és számviteli elkülönítése. A szabályozás célja alapvetően az életbiztosítási ügyfelek (tartalékok, befektetések) védelme a nagyobb káringadozásnak kitett vagyonbiztosításokkal szemben, valamint a vagyon- és személybiztosítások közötti keresztfinanszírozás megakadályozása. Életbiztosítók művelhetnek baleset- és betegbiztosítást is, amennyiben azok életbiztosításhoz kapcsolódnak.
27
5.6 Az EU Biztosítási Irányelvei Az EU biztosítási irányelveit az alábbi alfejezet ismerteti: a.) Liberalizáció: A liberalizáció a biztosítási piacon azt jelenti, hogy nem tartoznak az irányelvek szabályozási-
illetve
a
tagországok
biztosításfelügyeletének
körébe
a
viszontbiztosítás, a nagy összegű nem-életbiztosítások, valamint a kisméretű és korlátozott tevékenységet végző biztosítási egyesületek. További kivételt jelentenek a nem (tipikus) magánbiztosítások, mint a társadalombiztosítás, állami biztosítási formák és néhány egyedi kivétel. b.) Letelepedési szabadság elve Az EU valamelyik tagországában engedélyezett biztosító jogosult egy másik tagország területén letelepedni (fiókot, leánybiztosítót alapítani). c.) Egyszeri/egységes engedély elve A biztosító székhelyének tagországa által kiadott alapítási és működési engedély a Közösség egész területére érvényes (leánybiztosító ill. fiók létrehozására és működtetésére, valamint a következő bekezdésben foglaltakra). d.) Szolgáltatási szabadság elve Bármely EU tagország területén engedélyezett székhelyű biztosító a Közösség egész területén jogosult szolgáltatást nyújtani (biztosításokat kötni és azokat kezelni) anélkül, hogy a célországban leánybiztosítóval vagy fiókkal rendelkezne. e.) Központi felügyelet (Home country controll) elve Az EU-ban tevékenykedő biztosító teljes tevékenységének (fiókok, más tagországban kötött biztosítások) pénzügyi (likviditási, technikai tartalékokra vonatkozó és szolvencia-) felügyeletét a biztosító székhelye szerint illetékes tagország hatósága látja el. f.) A biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályozás (irányelv + ajánlás) Ez az irányelv megköveteli a tagországoktól, hogy a biztosítási ügynökök és alkuszok megfelelő vagyoni/felelősségbiztosítási háttérrel rendelkezzenek, szakmai tudásuk megfelelő legyen és hatósági nyilvántartást vezessenek róluk (PSZÁF regisztráció). 28
6 Biztosítás üzemgazdaságtan A biztosítás-üzemgazdaságtan a „biztosítóvállalat” működését, gazdálkodását írja le, amely sok területen hasonló más iparágak vagy a pénzügyi szolgáltatók (pénzintézetek) működéséhez, de természetesen vannak speciális sajátosságai is. A biztosítás üzemgazdaságtan tehát nem más, mint a biztosító vállalat gazdaságtana, mely a biztosító működését vizsgálja.
6.1 A biztosító, mint piaci szereplő A biztosító bevételeit a biztosítási piac kereslet-kínálati viszonyai határozzák meg. Keresleti oldalon első sorban az ügyfelek biztosításkötési szándékai dominálnak, illetve elvárásai a szolgáltatás minőségére és az árra vonatkozóan. Kínálati oldalon a biztosítók által kínált termékek és szolgáltatások vannak jelen. A kettő vizsgálatát főként mikroökonómiai szempontból célszerű vizsgálni. A fogyasztó szintjén kereslet / kínálat találkozása azt jelenti, hogy a lehetséges termékek közül kiválasztja a saját preferenciájának legmegfelelőbbet. A kínálati oldalon ugyan akkor jelen van biztosítók versenye, a konkurencia harc. A biztosítási piac átfedésben van más pénzügyi szolgáltatók piacaival, elsősorban a lakossági / előgondoskodási megtakarítások, befektetések és hitelek területén. Mindezek mellett a biztosító működését befolyásolja még a biztosításközvetítők piaca, mely a biztosítási piac részpiaca, illetve a viszontbiztosítás, mely a beszerzési piacnak feleltethető meg.
6.2 A biztosító vállalat működése A biztosító, hasonlóan más vállalatokhoz, a felhasznált erőforrásokból (kockázat, munkaerő, tőke, munka, tudás, információ, pénz) eladható, főleg nem anyagi javakat (biztosítási fedezet) és szolgáltatásokat (ügyfélgondozás, szerződés adminisztráció, kárkifizetés, kárrendezés) állít elő. Ezt leírhatjuk a termelő-, illetve szolgáltató tevékenység általános vállalati modelljével, kiegészítve ezt néhány biztosítás 29
specifikus inputtal, outputtal és tevékenységgel. A következő ábra ezt a modellt szemlélteti, melyből ki kell emelni a kockázat és a pénz szerepét!
5. ábra: A biztosító (egyszerűsített) termelési modellje Farny nyomán
Inputok
Pénz
Beszerzés
Biztosító
Ügyfelek
Erőforrások
Inputok kombinálása, átalakítása; Belső, köztes szolgáltatások; Biztosítási védelem, fedezet; Vagyonkezelés.
Termékek, szolgáltatások, Kifizetések, Információk
Díjak, Információk
Értékesítés
Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) 61. oldal A biztosítás egyik speciális inputja a biztosítási kockázat, amit a szerződő felektől, vagyis a biztosítottaktól átvállal. Ezt a kockázatot kockázatközösségben, időben kiegyenlítve átalakítja és kezeli, amit kockázattranszfernek nevezünk. Ez tehát azt jelenti, hogy a biztosító „kockázat-átalakító” vállalat. A kockázatátvállalás áraként a biztosító biztosítási díjat szed, ezért a biztosító másik inputja a pénz! Míg az „áru-pénz-áru” (termékeladás – bevétel - beszerzés) modellben pénz és áru cserél gazdát, addig a biztosító pénzt cserél pénzre, ezért a biztosító elsődleges termelési erőforrása maga a pénz. A biztosító működését leírhatjuk az egyes vállalati funkció mentén. Ilyenek a beszerzés, a logisztika, az adminisztráció, az informatika, a pénzügy-számvitel, a munkaügy, stb. A biztosító működésében is folyamatosan, különböző szakterületeken és szervezeti szinteken kell üzleti döntéseket hozni, melyek befolyásolják a biztosító működését.
30
6.2.1 A biztosítási termék A biztosító áruja a biztosítási fedezet, illetve az azt kiegészítő biztosítási, pénzügyi és egyéb szolgáltatások. Mivel a biztosító ezt állítja elő, vagyis „termeli” és kereskedik vele, a vállalat szempontjából is meghatározó a biztosítási termék piaci (értékesítési) és előállítási költséghatékonysága. A biztosítási termék meghatározó szolgáltatáselemeket tartalmaz, és létrejöttében az
ügyfél
aktív
részvétele
szolgáltatásmenedzsment
fontos
szabályai.
tényező. Fontos
a
A
biztosításra
termék
érvényesek
különböző
a
szintjeinek
figyelembe vétele, úgy mint a fedezet, a szerződéses szolgáltatások és a kiegészítő szolgáltatások. Az életbiztosítási termékek csoportja az előgondoskodás egyik legfontosabb eszköze. Kiválasztása és a kiválasztást megelőző igényfelmérés a pénzügyi tervezés keretei
között
valósul
meg.
Szorosan
ehhez
kapcsolódik
a
megtakarítási
életbiztosítások befektetési jellege is.
7 Kockázat és kockázatkezelés
7.1 Biztonság és kockázat Fiziológiai
(élelem,
ruha,
lakás)
szükségletünket
közvetlenül
követi
biztonságigényünk, vagyis a megszerzett javak megtartására, veszélyekkel szembeni védettségre, a fizikai (külső) és lelki (belső) biztonságra való törekvés. Ezt fejezi ki Maslow szükséglethierarchiája, melyet a következő ábra szemlélte:
31
6. ábra: Maslow szükséglethierarchiája
Ön megvalósítás
Elismerés Közösséghez tartozás Biztonság Fiziológiai szükségelt
Forrás:Horinka-Luttenberg (2005.) 23. oldal 7.1.1 A biztonság optimális foka Pszihológiai és gazdasági értelemben is beszélhetünk a biztonság optimális fokáról, mértékéről.
Míg
a
túlzott
biztonságérzet,
változatlanság,
gondatlansághoz,
„eltunyuláshoz” vezethet, addig a nagyfokú veszélyeztetettség, a gyors változások, a félelmek és a túlzott stressz teljesítménycsökkenést, „lebénulást” okoznak. A biztonsági mérleg egyensúlya tehát a biztosan tudott és a bizonytalan ismeretek, a kockázatok optimális jelenlétét jelenti az egyén, a társadalom és a gazdasági életben. A biztosítás egyik nemzetgazdasági feladata ennek az optimális egyensúlynak, biztonsági szintnek a megteremtése, anyagi téren.
7. ábra: Haller biztonsági mérlege Bizonytalanság Veszélyeztetettség Motiváció Stressz Cselekvésképtelenség
Biztonság Védettség Figyelmetlenség Eltunyulás
Kockázat
Forrás: Horinka-Luttenberg 2005. (24. oldal)
32
A kockázat tehát az a lehetőség, hogy a bizonytalanság kedvezőtlen, negatív következményekkel, vagyis kárral jár. A kár tehát egy esemény kedvezőtlen kimenetele pénzben
kifejezve,
vagyis
anyagi
veszteség.
A
bizonytalanságnak
pozitív
következményei is lehetnek, amire a legjobb példa a szerencsejáték. Éppen ezért a biztosítás csak a negatív hatású, kárral fenyegető kockázatokat vállalja át.
7.2 Kockázatok tipologizálása A szakirodalom a kockázatokat többféle szempontból csoportosítja, melyek közül a leggyakrabban előfordulóak az alábbiak: a.) Tiszta kockázat: Ez tulajdonképpen nem más, mint a biztosítható kockázat, amikor a kár bekövetkezése kétesélyes. Vagy bekövetkezik a kár, vagy fennmarad a kiinduló állapot. · Relatív kockázat: A tiszta kockázaton belül helyezkedik el. Ebben az esetben a biztosítási esemény nem biztos, hogy bekövetkezik (pl. a tűzvész); · Abszolút kockázat: A tiszta kockázaton belül az a kockázat fajta, amikor az esemény biztosan bekövetkezik. (pl. kockázati életbiztosítás). b.) Spekulációs kockázat: Ebben az esetben a bizonytalanság pozitív eredményeket is hozhat. Ilyen típusú kockázatokat összetett kockázatnak is nevezzük. Annak érdekében, hogy a biztosítás kellő módon elhatárolódjon a szerencsejátékoktól és az összetett kockázatoktól, a biztosítás csak a tiszta kockázatokra terjed ki. c.) Aktív és passzív kockázat A döntés meghozatal szempontjából aktív kockázatnak nevezzük a tudatosan vállalt kockázatokat, míg a passzív kockázat csak a döntés egy közvetlen velejárójaként értelmezhető.
33
d.) Kiváltó okok alapján A kockázatot kiváltó okok alapján beszélhetünk természeti, technikai, társadalmi és gazdasági kockázatokról. e.) Gazdasági egységek alapján A kockázatok kapcsolódhatnak különböző gazdasági egységekhez, így magánszemélyekhez (családokhoz), vállalatokhoz, államhoz. De ugyan ilyen logika alapján beszélhetünk a termelői és a fogyasztói szféra kockázatáról. f.) A közvetlenül érintett személy alapján A kockázattal közvetlenül érintett személy alapján vonatkozhat saját érdekeinkre, vagy harmadik személy hasonló érdekeire is. g.) Az időhorizont alapján A kockázat időhorizontja alapján megkülönböztetjük a rövid, hosszú és közép távú kockázatokat. h.) A kockázat nagysága alapján A kockázatnak nagysága (kár nagysága) szerinti felosztása alapján beszélhetünk katasztrófa kockázatról, amikor a teljes rendszer megsemmisülésével kell számolni. Nagy kockázatról akkor beszélhetünk, ha a rendszer nem semmisül meg teljesen, de működésképtelenné válik. Közepes a kockázat akkor, ha a rendszer egyes funkciói válnak használhatatlanná. Végül a kicsi a kockázat (bagatell),
zavarja a rendszer normális működését, de megfelelő
korrekcióval annak funkcionalitását és célelérését nem akadályozza meg. i.) A kockázat előfordulási gyakorisága alapján Itt két típust tudunk megkülönböztetni, a tömeges és az egyedi kockázatokat!
A kockázat mérésekor a kár lehetséges nagyságát (várható értékét), bekövetkezési valószínűségét, valamint előbbiek pontosságát (szórását) kell meghatározni, ill. becsülni matematikai-statisztikai-valószínűségszámítási módszerekkel.
34
7.2.1 A modern biztosítás területei A mai modern biztosítás csak a tiszta kockázatokat értelmezi és ezekkel is foglalkozik. Ennek a kockázati csoportnak a legfontosabb területei a személyes kockázatok és a vagyoni kockázatok. a.
Személyes kockázatok A tiszta kockázatoknak ez a csoportja azokat a kockázat típusokat foglalja magába,
melyek az egyén, a család jövedelmi, vagyoni helyzetét érintik. Ide tartozik különösen ·
a haláleset bekövetkezése után a családra nehezedő az anyagi terhek és jövedelmi problémák kezelése;
·
a betegség, vagy a kor előrehaladásával kialakuló jövedelem csökkenés, illetve a növekvő egészségügyi kiadások miatti anyagi problémák;
·
a munkanélküliség esetén fellépő anyagi problémák;
·
a gyermekneveléssel járó kiadások, az iskolázás, ruházkodás költségei.
b. Vagyoni kockázatok A vagyoni típusú kockázatok elsősorban a biztosított ingó és ingatlan vagyonára terjednek ki, különösen az alábbiakra: ·
közvetlen kockázatok, melyek a vagyontárgyak teljes vagy annak egy részében bekövetkező meghibásodások, megsemmisülések;
·
közvetett kockázatok, melyeket más néven következményes kockázatoknak is nevezhetünk. Ezek a kockázatok a vagyon megsemmisüléséből következhetnek. (pl. egy eszterga gépsor meghibásodása miatt leáll a gyár, ami később a bevétel kiesés miatt a cég csődjéhez vezethet.)
7.3 Kockázatkezelés (Risk management) A kockázatok kezelése az emberi társadalom kialakulása óta jelen van, és áthatja a mindennapokat. Magával a kockázatkezeléssel külön tudomány terület foglalkozik, ami tükrözi a terület kiemelt fontosságát. Ez a terület a biztosítók esetében ugyan úgy jelen van, és kiemelt fontosságú, mint a bankok életében. A kockázatkezelés közösségi
35
formája a biztosítások területén a társadalombiztosítás, míg az egyént tekintve a magán, (üzleti) biztosítás. 7.3.1 Kockázatkezelés definiálása
A minden napi életünk során mindannyian ki vagyunk téve különböző kockázatoknak, melyeket kezelnünk kell, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Ez is egyfajta kockázatkezelés, melynek külön tudományterülete van. „A kockázatok kezelésének tudományos, összehangolt, egységes és gazdasági optimumát kereső módszerét nevezi a szakirodalom „risk managementnek”, melynek a legjobb magyar megfelelője talán a kockázatkezelés.”2 Kockázatkezelés annak a magatartásformának, és intézményi háttérnek az összessége, melyet a kockázatviselők tanúsíthatnak, illetve melyre egyúttal támaszkodni is tudnak. Maga a fogalom magában foglalja a kockázati helyzet elemzését, értékelését, a döntések előkészítését és azok meghozatalát.
7.3.2 A kockázatkezelés folyamata A szakirodalom a kockázatkezelés alábbi fő szakaszait különbözteti meg:
8. ábra: A kockázatkezelés folyamata Veszélyforrások felismerése
Végrehajtás
Kockázatkezelési lehetőségek felmérése
Kockázatkezelési módszerek kiválasztása
Monitoring, továbbfejlesztés
Forrás: Saját szerkesztés
2 Horinka-Luttenberg (2005.) 27. oldal
36
Ahogyan a fenti ábra is szemlélteti a kockázatkezelést egy folyamatként írhatjuk le, mely több elemből áll: 1. Kockázatok, veszélyforrások felismerése, melynek lehetséges módszerei a szemle, a dokumentumelemzés, a szervezet- és folyamatelemzés, az interjúk, az ellenőrző listák. 2. Kockázatértékelési (biztonsági) intézkedések lehetőségeinek vizsgálata, mely elsősorban a kár lehetséges mértékére és bekövetkezésének valószínűségére vonatkozik. (Mennyibe kerülne, ha az új lakásomat kirabolnák?) 3. A legmegfelelőbb kockázatkezelési módszerek kiválasztása, melyek gyakorlatilag a biztonsági
intézkedések
kiválasztását
jelenti.
Ebben
a
szakaszban
a
kockázatkezelési módszerek közül kell választani lehetőleg úgy, hogy a kár nagysága arányban álljon a biztonsági intézkedések miatt keletkező anyagi következményekkel. Ez a kockázat-ráfordítás optimum függ a kockázatviselő kockázatvállalási hajlandóságától és (kockázat)finanszírozási preferenciáitól. 4. A következő lépés a fentebb körülírt módon kiválasztott módszer (módszerek) végrehajtását jelenti. 5. Végül az utolsó lépés, ami nem jelenti a folyamat lezárását a monitoring. Ez egyrészt feltételezi az időszakos ellenőrzést és azt is, hogy a szükséges továbbfejlesztések a kellő időben és módon megtörténnek.
7.3.3 A lehetséges kockázatkezelési stratégiák A kockázatkezelés során az alábbi biztonsági intézkedéseket lehet megtenni, mint lehetséges kockázatkezelési stratégiákat: a. Kockázatelkerülés, amikor távol tartjuk magunkat a vélhetően kockázatos eseményektől. b. Kockázatcsökkentés, mely két területre bontható: b.1. a prevencióra, vagyis a kármegelőzésre; Ez a stratégia a kockázat megszüntetésére, annak mérséklésére irányuló magatartás. Egyben a káresemény bekövetkezését megelőző beavatkozás is egyben. 37
b.2. a kárcsökkentésre. Ez a magatartás lehet kompenzáló jellegű, ami a kár pénzbeli kiegyenlítését jelenti (pl. társadalombiztosítás, vagyon- és személybiztosítás), illetve lehet kárenyhítő jellegű, mely elsősorban a már megindult károsodási folyamat lassítására, illetve a lehetséges veszteségek kompenzálására irányul. (pl. mentés, oltás, rehabilitáció) c.
Kockázatáthárítás, melynek során a személy, a szervezet a családra, más intézményekre, az államra vagy magára a biztosítóra hárítja a kockázatot, vagyis biztosítás esetén a biztosító válik a kockázatviselővé.
d.
A kockázat megtartása, önbiztosítás (bevállalás) esetén az esetlegesen bekövetkező veszteség teljes anyagi következményeinek vállalása, saját forrásból történő finanszírozása. Ekkor fennáll a fel nem ismert vagy a félre ismert kockázat veszélye, amit a szakirodalom „maradék kockázatként”3 definiál. A fenti stratégiákat a következő példákkal lehet szemléltetni:4
Kockázatelkerülésre példa a veszélyes tevékenység abbahagyása, a veszélyeztetett helyről való elköltözés. Kockázatcsökkentés, azon belül kármegelőzés lehet füstérzékelő vagy sprinkler beszerelése az épületbe, kárcsökkentésre példa a cellás tankhajók építése vagy a vállalatnál business recovery plan kidolgozása komolyabb üzemszünet esetére. Kockázatáthárítás lehet az anyavállalati garancia, a kezesség, illetve biztosításkötés. A kockázat tudatos bevállalása -vagy fel nem ismerése!- esetén a károkat a vállalkozás ráfordításként számolja el, vagy azokra pénzügyi tartalékot képez (ha tud). Az egyes kockázattípusokra célszerű biztonsági intézkedéseket mutatja a következő táblázat (Asztalos nyomán):
3 Horinka-Luttenberg (2005.) 28. oldal 4 Pénzügytan II. szöveggyűjtemény (2005.) 112. oldal
38
3. táblázat: Kockázatkezelési lehetőségek
Kárnagyság
Kárgyakoriság Magas
Alacsony
Magas
elkerülni
biztosítás
Alacsony
kockázatcsökkentés,
megtartás
megtartás Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény (2005.) 112. oldal
7.4 A biztosíthatóság kérdése Nem biztosíthatók az üzleti kockázatok (spekulatív, összetett kockázatok), vagyis ahol a veszteség lehetősége mellett egyidejűleg nyereségre is esély van. Azok a tiszta kockázatok (pure risks) biztosíthatóak melyekre az alábbi feltételek teljesülése fenn áll:
1. Véletlenszerűség: Vagyis a kár bekövetkezése bizonytalan, a károkot és a kárnagyságot sem a biztosított, sem a biztosító nem tudja befolyásolni.
2. Egyértelműség: Amikor a kár bekövetkezése, ténye és mértéke a biztosított és a biztosító számára egyaránt egyértelműen megállapítható.
3. Becsülhetőség: Vagyis a lehetséges kár nagysága előre becsülhető, ami a díjszámítás elengedhetetlen feltétele.
4. Függetlenség: Ez azt jelenti, hogy a káreset nem növelheti további károk bekövetkezésének
valószínűségét.
Ellenkező
esetben
halmozott
káreseteket
okoznának a kumulált kockázatok.
5. Nagyság vagy más megközelítésben a gazdaságosság: Mivel egy kiugróan magas kárösszeg vagy kárgyakoriság esetén a veszélyközösség, illetve biztosítás célszerűségét veszti. Vagyis a várható kárösszeg, kárgyakoriság ne haladjon meg egy ésszerű (finanszírozható) értéket.
39
7.5
A biztosítót körülvevő sajátos kockázatok
7.5.1 Belső és külső kockázatok Azok a kockázatok, melyek a biztosítókat körülveszik alapvetően két nagy csoportra bonthatóak az alapján, hogy belső vagy külső tényezőként jelennek meg. A kettő között a különbség úgy húzható meg, hogy míg a belső tényezők a biztosító által befolyásolhatóak, irányíthatóak és kezelhetőek, a külső tényezőkre ilyen befolyással nem rendelkezik. A fenti elhatárolás ellenére a két (belső és külső) kockázat között nehéz éles határt szabni, mert a kockázat hovatartozása függ a biztosító tőkeerejétől, méretétől, politikai és gazdasági erejétől. A biztosítót érő belső és külső kockázatok között az alábbiakat szerepeltethetjük: a.)
Természeti: Elsősorban az olyan szélsőséges hatásokból eredő károk tartoznak ide, mint a szélvihar, tűzkárok. Illetve ide tartoznak a normális működésből eredő károk is, mint az elázás, hótorlasz.
b.)
Politikai: Ehhez a kockázat típushoz elsősorban a gazdaságpolitikai intézkedések biztosítóra gyakorolt hatásai tartoznak, illetve az olyan külső tényezők, mint a háború.
c.)
Gazdasági: Ide sorolhatók a makrogazdasági mutatók hatásai (infláció, beruházások, GDP, államadósság, stb.). Ezt a típusú kockázatot porlasztja az ART is, amikor speciális, gyakran értékpapírosított biztosítási termékeket hoznak létre.
d.)
Piaci: A versenytársak stratégiái, és termékei sorolhatóak ide, melyek ellen a versenytársak elemzése, termék életgörbe vizsgálat sorolható ide.
e.)
Technikai, termelési: A termelési eszközök, technológiák miatt felmerülő kockázatok sorolhatók ide, melyek ellen ezen eszközök és technikák fejlesztésével lehet védekezni.
40
f.)
Emberi: Ide a téves, elmaradt vagy hibás döntések, illetve csalások által okozott kockázatok sorolhatóak.
9. ábra: Belső és külső kockázatok Külső kockázatok
Belső kockázatok
Ø természeti
Ø technikai
Ø politikai
Ø emberi
Ø gazdasági Ø piaci Forrás: Saját szerkesztés
7.5.2 Biztosítástechnikai kockázat és forrásai „A biztosítástechnikai kockázat az a lehetőség, hogy a károk előzetesen becsült (várható) értéke, melyet a díj fejez ki, eltér (kisebb), mint a károk tényleges (utólagos, bekövetkezett) összege.”5 A biztosítónak ez a sajátos kockázata különböző forrásokból származhat, az alábbiak szerint:
1. A véletlen kockázata, mely esetben a véletlenszerűen bekövetkezett károk meghaladják a becsült károk mértéket. Ez a kockázat több módon is csökkenhet: a) a veszélyközösség tagjai számának növekedésével, b) a biztosítási összegek növelésével, c) a kárnagyság szórásának (ingadozásának) csökkenésével illetve d) az érintett (megfigyelési) időszak hosszának növelésével.
5 Horinka-Luttenberg (2005.) 30-31. oldal
41
2. Tévedési kockázatnak nevezzük azt a kockázat fajtát, ami a meglévő és az újonnan fellépő kockázatok fel nem- vagy félreismeréséből, valamint a kockázati viszonyok változásából adódik, mely szintén nem kívánt kockázatok vállalását vagy a biztosítási díj alulbecslését, illetve veszteségek keletkezését okozhatja.
3. Antiszelekció esetén olyan kockázatokra kötnek biztosítást, melynek kockázata az átlagnál rosszabb (pl. a biztosítás megkötése esetén a biztosított már diagnosztizált halálos beteg) és így egy egyébként nem biztosítható kockázatra adnak fedezetet, vagy a biztosító lényegesen olcsóbban vállalja fel a kockázatot (az átlagos kockázatra számított díjon). Mindkét esetben a biztosító, illetve a veszélyközösség többi tagját is kár éri!
4. A morale hazard vagyis az érdektelenségi kockázat az a tényező, hogy a biztosított közömbös a kár bekövetkeztével kapcsolatban (pl. szórakozott, gondatlan) vagy a biztosítás hatására szándékosan nem tesz semmit a kár ellen mondván a biztosító úgyis kifizeti az okozott kárt.
5. A fenti kockázatfajtával szemben a moral hazard, olyan erkölcsi kockázat, ami a biztosított szándékos károkozása miatt következhet be.
7.5.3 Pénzügyi kockázatok A biztosító a kockázatokat és szolgáltatásait pénzben méri. Az így keletkezett díj bevételeket és tartalékokat a tőkepiacon fekteti be, melyhez pénzügyi kockázatok kapcsolódhatnak: a.) Likviditási kockázat: Mely abban mérhető, hogy a biztosító fizetőképességének folyamatosan fenn kell állnia. b.) Befektetési kockázat: A biztosítónak ez a sajátos kockázata egyszerre több elemet is tartalmaz, úgy mint árfolyamkockázat, kamatkockázat, devizakockázat, hitelezési kockázat. Ezeket a kockázatokat a biztosító szolvencia tőkéjét, illetve a tartalékok fedezetét befolyásolják, éppen ezért a biztosítók befektetéseit minden esetben a jogszabályoknak megfelelően kell végezniük.
42
8 A biztosító kockázatkezelése A biztosító az előzőekben felsorolt kockázatok elkerülése, csökkentése és a kockázatnak megfelelő díj megállapítása érdekében feltételeket szab a biztosított számára az egyes szerződések megkötésével és azok díjával kapcsolatban, melynek különböző, a biztosító által bevált módszerei vannak, az alábbiak szerint: a) Kizárás: Ez vonatkozhat meghatározott tárgyak körére (pl. bizonyos típusú gépjárművek), meghatározott személyekre (pl. diagnosztizált halálos betegség) és adott kockázatokra is (pl. betöréses lopást nem biztosít) b) Időbeni korlátozások: Amikor a biztosító csak meghatározott várakozási idő elteltével fizet, vagy amikor bizonyos idő elteltével már elévülnek a kárigények, ha a megadott határidőig nem jelentik a biztosítónál a felmerült kárt. c) Kármegelőzési és kárcsökkentési előírások: Előírja a biztosító például, hogy csak akkor vállalja a biztosítást, ha tűz és füst jelzőt szerelnek fel az épület meghatározott területein d) Díjpótlékok és -engedmények, a biztosított önrészesedése. (Magasabb önrész mindig kisebb biztosítási díjat feltételez.) A biztosítók rendszerint kockázatelbírálói szakértők (mérnökök, orvosok) segítségével felmérik a biztosított (tárgyi, személyi) kockázatait, részben annak nyilatkozatai, részben vizsgálatok, helyszíni szemle alapján. A biztosítók ezen felül jellemzően írásban szabályozzák is az egyes üzletágakra, módozatokra vonatkozó kockázat elbírálási szabályaikat, illetve a követendő előírásokat.
8.1 A viszontbiztosítás fogalma, célja, fajtái A már bevállalt kockázatok esetében azok „felaprózására” (kockázatporlasztás) vagy a lehetséges veszteség korlátozása céljából a biztosító kockázatai és díjai egy részét viszontbiztosításba is adhatja. A viszontbiztosítás során a biztosított a közvetlen (direkt) biztosítóval áll közvetlen kapcsolatban. A direkt biztosító (a cedens) saját biztosítási kockázatának 43
csökkentése érdekében tovább adja az általa vállalt díjak és kockázatok egy részét egy másik, ún. viszont biztosítónak. Ezt a cselekményt „cedálásnak” nevezzük. A gyakorlati életben a viszontbiztosítás első sorban a nemzetközi kockázatporlasztás eszköze. A viszontbiztosításnak két fő típusát különböztetjük meg az alábbiak szerint: a.) Keretszerződés (treaty, obligatory): A viszontbiztosításnak ez a formája a direkt és a viszont biztosító között megállapodás jön lére, mely megállapodásban rögzítik, hogy a direkt biztosító egyes ágazatok tekintetében, az adott ágazat teljes, vagy egy meghatározott részállományát kötelező jelleggel viszontbiztosításba adja. b.) Fakultatív szerződés: Ebben az esetben a direkt biztosító egyedi szerződésenként dönti el, hogy viszontbiztosításba adja-e vagy sem az adott szerződést, vagy annak valamely részét.
8.2 A viszontbiztosítási fedezet fő típusai A viszontbiztosítások fajtáit a fedezetük alapján is csoportosíthatjuk. Ennek megfelelően alapvetően két fő típust tudunk megkülönböztetni, az arányos és a nem arányos viszontbiztosítási fedezetet, melyeket még több alcsoportra bonthatunk az alábbiak szerint: A) Arányos viszontbiztosítási fedezet: A viszontbiztosításoknak ebben a csoportjában a viszontbiztosító mindig a kockázatoknak egy előre meghatározott hányadát (arányát) fedezi, melyet két módon tehet meg: 1.) A quota share olyan keret megállapodás, melyben a szerződés feltételei szerint a direktbiztosító minden szerződés esetében a díj és a kockázat azonos arányát cedálja a viszontbiztosítóra, melyet az köteles befogadni a meghatározott arányban.
44
10. ábra: Quota share
2/3
2/3
2/3
2/3
2/3
Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) 33. oldal alapján
2.) A surplus során olyan megállapodást köt a direkt és a viszont biztosító, melynek során meghatározott értékhatár feletti kárösszegek kerülnek cedálásra.
11. ábra:surplus
Cedálandó rész Megmaradó rész
Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) 33. oldal alapján
B.) Nem arányos viszontbiztosítási fedezet A nem arányos viszontbiztosítási fedezet esetén a direktbiztosító egy meghatározott önrészt vállal, és csak az önrész feletti károkat fedezi a viszontbiztosító. Ez a típusú viszontbiztosítás a nagyméretű, katasztrófa károk kockázatának fedezésére szolgál, melynek több fajtája ismert, az alábbiak szerint: a.) Excess of loss (XL): A viszontbiztosító az előre meghatározott önrész feletti károkat téríti meg, melyet különböző módokban tehet meg. a.1.) Kockázati: A szerződés hatálya alá tartozó kockázatokra bekövetkező károknak a megtartás feletti részét vállalja át a viszontbiztosító, melynek felső határt szab. 45
a.2.) Aggregált XL: Abban az esetben alkalmazzák, ha a biztosítási esemény egyszerre több szerződést is érint (pl. országúti tömeg karambol). Ekkor az önrészt nem szerződésenként határozzák meg, hanem az adott eseményhez tartozó károkat összegzik, és az összesített kárértéknek az önrészt meghaladó része kerül cedálásra. a.3.) Katasztrófa XL: Az előzőekben (aggregált XL) leírtakhoz hasonlóan működik. Itt annyival többet írnak elő a felek, hogy a biztosítási eseménynek legalább két szerződést kell érintenie. b.) Stop loss: A direkt biztosító összes kárára fedezetet nyújt, de a viszontbiztosítás mértékét maximálja, melyet általában százalékos értékben határoznak meg. Ezeket a sávokat VB határoknak nevezik és általában 90-160% között mozognak a kárhányadok. Elsősorban a mezőgazdaságban használják.
9 A biztosítási díj A biztosítási díj a kockázatátvállalás, a biztosítási fedezet nyújtásának, tágabb értelemben a biztosító szolgáltatásainak ára. A bruttó díj az alábbi részekből épül fel:
1) a tiszta kockázati díj, mely a károkat fedezi; 2) a biztonsági pótlék, mely a káringadozások fedetésére szolgál, főként vagyonbiztosítások esetében van jelentősége;
3) a költségpótlék, mely a biztosító költségeit fedezi; 4) a nyereségpótlék, mely a biztosító nyereségelvárását hivatott megfogalmazni; 5) a megtakarítási díjrész, vagy másként megfogalmazva a takarékdíj, Unit Linked biztosítások esetében;
6) és az adó. Vállalkozói díjrésznek nevezzük a költségpótlék és a nyereségpótlék összegét, a tiszta kockázati díj és a biztonsági pótlék pedig a nettó díjat határozzák meg. 46
Az egyes díjelemek hozzárendelhetőek a megfelelő költségrészekhez, melyet a követező táblázat szemléltet. 4. táblázat: Díjrészek és költségrészek Költségek
Díjak
Károk várható értéke
Nettó kockázati díj
Kártöbblet Tartalékkárok tőkeköltsége
Biztonsági pótlék
Vállalati költségek
Költségpótlék
Nyereség
Nyereségpótlék
Jövőbeni lejárati kifizetések
Megtakarítási díjrész
Adó
Adó Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) 52. oldal
9.1 A díjkalkuláció működésének elvei A nettó díjat kárstatisztikák alapján számítják (becslik) a biztosításmatematikusok (aktuáriusok). A díjszámítás során két alapelvet követnek: a.) A nagy számok törvénye alapján a homogén kockázatú és nagyszámú taggal rendelkező veszélyközösségben a véletlenszerűen bekövetkező károk összege és a kárstatisztikák alapján számított várható értéke jól közelíti egymást, eltérésük kicsi illetve szintén nagy megbízhatósággal becsülhető. b.) A centrális határérték-eloszlás tétele szerint a veszélyközösség tagjai számának növekedésével a károk várható értékének relatív szórása (kockázata) csökken. A biztosító díjszabása (tarifa), melyet az üzletkötők adott szerződés díjának kiszámításához használnak, az egyes biztosítások díjait tartalmazza táblázatos formában. A táblázatok dimenziói életbiztosítás esetén a biztosított kora és a biztosítás időtartama, míg vagyonbiztosítás esetén a veszély-nemek és a kockázati körülmények. A tarifatáblázat egyes értékei az egységnyi biztosítási összeg éves díjtétele. A tarifakönyv a táblázatokon kívül tartalmazza az egyes módozatok főbb jellemzőit, 47
valamint a kizárásokat és pótdíjakat, engedményeket. A biztosítók esetében egyre nagyobb teret kap a számítógépes díjmegállapító programok alkalmazása. A biztosítók esetében a minimális díj vagy másként az ekvivalencia elve szerint a biztosító sikeres működésének feltétele, hogy a biztosítási díj a veszélyközösség szintjén fedezze a bekövetkező károkat és a biztosító költségeit (Egyes szakirodalmakban túlélési szabályként, kár- és költségfedezet elveként is olvashatunk róla.). Másként megfogalmazva NPV(díjbevételek) = NPV (károk+költségek). A biztosító az átlagtól (jelentősen) eltérő kockázati viszonyok esetén, továbbá marketingszempontból is érdekelt lehet az egyén szintjén is a kockázat pontos árának megállapításában
díjengedmények,
-pótlékok
–
díjszegmentáció/
differenciált
díjmegállapítás formájában.
9.2 Díjfizetés A díjfizetés szempontjából meg kell különböztetni három díjfizetési kategóriát, az alábbiak szerint: a.) A biztosító adott időpontbeli szerződésállományához tartozó éves állománydíj, mely a megkötött szerződések egyéves díja b.) A kiszámlázott díjat az a díjelőírás, melyet az ügyfélnek be kell fizetnie c.) Az adott időszakra eső megszolgált és a befolyt díj, mely az ügyfelek által ténylegesen befizetett és a biztosító által pénzügyileg realizált díj.
9.2.1 A díjfizetési gyakorisága és módozatai A biztosítás lehet egyszeri és rendszeres díjas. A rendszeres díjfizetés tekintetében további megkülönböztetéseket tehetünk az alapján, hogy az ügyfél éves, féléves, negyedéves vagy havi gyakoriságú díjfizetést választ. A biztosítás első díjának befizetése általában a szerződés hatálybalépésének feltétele.
48
A díjfizetést szintén többféle módon lehet teljesíteni:
a.)banki átutalással, b.)csoportos beszedési megbízással, c.)inkasszóval, d.)postautalvánnyal ("csekk"), e.)készpénzzel és f.) bankkártyával. A biztosító a ritkábban és egyszerűbb módon fizető ügyfeleknek kedvezményt nyújthat, illetve fordított esetben pótlékot alkalmazhat. A biztosítási díjat annak esedékességekor kell megfizetni a szerződésben rögzített módon és összegben. Késedelem bizonyos idővel a biztosítási fedezet megszűnésével jár. Bizonyos esetekben meg lehet állapodni a díjfizetés halasztásáról. 9.2.2 A díj idődimenziója A biztosítási díj általában a díjfizetési időszakok kezdetén fizetendő meg. Mivel a károk, ill. a kifizetések ezt követően következnek be, a befizetett díj hozama egyfajta további "díjbevételt" generál a biztosítónál. Ez lehetőséget ad alacsonyabb díjak megállapítására illetve a biztosító nyereségének növelésére. Ezzel is kapcsolatos a technikai
és
pénzügyi
eredmény
megkülönböztetése
a
biztosító
eredménykimutatásában. A biztosítási összegek értékállóságát az inflációval szemben a biztosítási összeg és a díjak értékkövetésével, indexálásával oldják meg. Az éves díjemelés jellemzően opcionálisan választható ill. elutasítható, az ügyfelek részéről nem kötelező.
9.3 Életbiztosítási díjkalkuláció Az életbiztosítási díjak számításában halandósági táblákat (Mortality table) alkalmaznak. A tábla fontos oszlopai a továbbélési rend, ami adott induló populációból az egyes koréveket megérők arányát mutatja (lx), valamint az adott korévben elhunytak száma, amit pedig dx=lx- lx-1.-el fejezünk ki. A fentiek alapján az
49
adott korévben a halálozási valószínűség qx = dx / lx , a túlélési valószínűség pedig px= 1- qx. A halandósági táblák készülhetnek a népesség egészére, ekkor néphalandósági tábláról beszélünk, illetve egy, a biztosító kockázatai szerint szűkített részpopulációra, amikor szelekciós tábláról beszélünk.
9.3.1 A technikai kamat és egyéb jellemzők A biztosítók által kalkulált technikai kamat nem más, mint a hagyományos életbiztosítások díjkalkulációjában az NPV számítására alkalmazott ill. a biztosító által minimálisként garantált kamatláb. A biztosítási díj lehet azonos összegű a teljes időtartamra (level premium) vagy változó az évente megújított (renewable), elsősorban csoportos szerződések esetében, valamint bizonyos módozatok esetében rugalmasan választható összegű. Az életbiztosítási díjak költségtartalma jellemzően 5-25% (egyszeri-rendszeres díjfizetés) közötti, ezért a megtakarítási részt is tartalmazó típusai sok esetben viszonylag "drága" befektetési formának számítanak. 9.3.2 A biztosítási díj értelmezési lehetőségei A biztosítási díj értelmezésére életbiztosítások esetén kétféle elképzelés létezik: a.) A biztosításmatematikai szemlélet szerint az adott módozat összes biztosítottja által befizetett díjakból a veszélyközösség egészére számítják és képzik a díjtartalékot, és a "közös" tartalékból fedezik az esedékes szolgáltatásokat. A díjat és a díjtartalékot az egyén, a biztosított szintjén nem osztják fel a „b” pontban bemutatott részekre. b.) Az életbiztosítás közgazdasági felfogása szerint az egyén szintjén a biztosítási díjban és összegben egyaránt kockázati és megtakarítási részt különböztetünk meg. A megtakarítási díjrész, amely egyéni díjtartalék formájában a szerződés visszavásárlási (tőke-) értékét növeli folyamatosan, a lejáratkori szolgáltatás díja. A kockázati díjrész a biztosítási összeg és az addig felhalmozott tőke közötti mindenkori "rés" haláleseti biztosításának folyamatosan változó díja. Ez utóbbi
50
megközelítés létjogosultsága és piaci szerepe a Unit Linked biztosítások térnyerésével vált nyilvánvalóvá.
9.4 Vagyonbiztosítások díjkalkulációja A vagyonbiztosítási díj összetevőit a tűzbiztosítás példáján mutatjuk be. A statisztikák alapján meghatározzák a szokásos károkhoz tartozó kockázati díjat. Ezt növeli a nagykárokra számított díjtétel, valamint a kockázatok várt időbeni alakulását tükröző trendpótlék. Előbbiekhez egy általános biztonsági pótlékot is hozzáadva kapjuk a biztosítás nettó díját. A nettó díjat a költség- és nyereségpótlékkal, valamint esetleges adókkal növelve kapjuk a (bruttó biztosítási) díjat, amely alapdíj a választott önrész és a kockázati viszonyok függvényében pótlékokkal vagy engedményekkel módosul. A vagyonbiztosítási díjak költségtartalma jellemzően 20-35% közötti, de a költséghányad erősen függ az adott ágazat vagy üzletág működési sajátosságaitól.
9.5 Nyereségrészesedések fajái A nem Rt. formájában működő biztosítók nyereségrészesedést kínálhatnak a szerződő feleknek a hozamok és ráfordítások kalkulált és tényleges értékének különbözetéből, melynek különböző típusait ismerjük: 1) A többlethozam-visszajuttatás a technikai kamat (garantált hozam) feletti többlethozam nagyobb részének (80%+) jóváírása. 2) A halálozási nyereség akkor keletkezik, ha a tényleges halandóság a díjban kalkulálthoz képest kedvezőbben alakul. 3) Költségnyeresége egy biztosítónak akkor keletkezik, ha a tényleges költségszint a kalkuláltnál alacsonyabb. A 2 és 3 esetében a nyereséget díjvisszatérítés vagy (időleges) fedezetnövelés formájában érvényesítik.
51
9.6 A biztosítási díj adó tartalma A biztosítási díjnak lehet forgalmi adó-tartalma, mely ha van, akkor alacsony, melynek a célja a biztosítás nemzetgazdasági szerepének növelése. A biztosításokhoz, különösen az életbiztosításokhoz kapcsolódó adókedvezmény a hosszú távú megtakarítások gazdaságfejlesztő hatása, a biztosítással kapcsolatos negatív attitűd leküzdése, és a nyugdíjcélú előgondoskodás ösztönzése érdekében (személyi jövedelem)
adókedvezményeket
élveznek
a
legtöbb
fejlett
országban,
így
Magyarországon is. Ide sorolhatjuk a nyugdíjpénztári adókedvezményeket is.
10 Biztosításüzemgazdaságtani alapok 10.1 Szervezeti felépítés A biztosító szervezeti struktúrája szempontjából négy alaptípust különböztethetünk meg: a) funkcionális,
Pénzügy számvitel
Értékesítés
Adminisztráció
Kárrendezés
Állománykezelés
b) ágazati (üzletági),
Biztosítási ágazatok
Beteg-
Élet-
Vagyon-
Adminisztráció Kárrendezés
Értékesítés
Gépjármű-
…..-
Pénzügy
Állománykezelés
52
c) ügyfélszegmensek szerinti,
Ügyfél-szegmensek
Vállalati
Lakossági
Logisztika
Pénzügy Funkciók*, Biztosítási ágazatok, Régiók
Igazgatás
Funkciók*, Biztosítási ágazatok, Régiók
*:Adminisztráció, értékesítés d) regionális.
Az egyes alaptípusok már önmagukban is keveredhetnek, mivel a „b”, „c” és „d” esetében is szükségszerű bizonyos vállalati funkciók párhuzamos megléte a szervezetben. Leggyakrabban a nagyvállalatok esetében a négy szervezeti típus keveredésével találkozhatunk, melyeket mátrix szervezetnek nevezünk. 10.1.1 A
Konszern és tagvállalatok nemzetközi
biztosítókonszernek
jellemzően
divizionális-funkcionális
mátrixszervezetek. A nemzetközi szintű divíziók regionális és/ vagy üzletági elven, ritkábban ügyfélszegmens (pl. nemzetközi nagyvállalatok biztosítási programjai) szerint szerveződnek. A funkcionális területek egy része jellemzően általános (IT, logisztika, számvitel-pénzügy, likviditás- és portfólió-management, viszontbiztosítás) és minden divíziót kiszolgál, más funkciókat feloszthatnak és üzletágakhoz rendelhetnek (élet- és nem-életbiztosítási
matematika,
kockázatelbírálás,
szerződésadminisztráció).
A
marketing, mint általános konszernfunkció tartalmazhat konszernszintű értékesítési, értékesítés támogatási részfunkciót. A divíziók horizontális kapcsolatában és vertikális integrációjában fontos versenytényező a funkcionális és regionális szinergia- és méretgazdaságossági hatások kihasználása (közös vállalati funkciók, logisztikai, számítástechnikai, marketing és egyéb szolgáltató központok kialakítása stb.).
53
A tagvállalatok szervezete szempontjából a biztosítók két alapvető szervezeti egysége az értékesítés / marketing és az igazgatás. Más felosztásban irodai és ügynöki állományt különböztetnek meg. Ha az értékesítést csökkentjük a központi értékesítésben dolgozók létszámával és a fiókhálózat adminisztratív dolgozóival, megkapjuk a "terepen" dolgozó ügynöki állományt. Az igazgatás és az értékesítés adminisztratív dolgozói adják együtt az irodai állományt. A biztosításközvetítők esetében három szervezettípust különböztetünk meg: a.) a biztosítóhoz tartozó vagy kapcsolt, kizárólagos ügynökség, értékesítési csatorna, b.) (részben) független többes ügynökök, alkuszok c.) az ügyfelek beszerzési társulásai (szövetségek, kamarák, érdekképviseletek, állami szervezetek stb.). 10.1.2
Biztosítók értékesítési szervezete
A biztosítók értékesítése ún. értékesítési csatornákba szerveződve történik. Az ügynökhálózat hagyományos modelljében az ügynök a személyes környezetének (pl. lakókörnyezetének, szakmájának, stb.) bizalmi tanácsadója, biztosítási területen. Az ügynök az állománya felett maga rendelkezik, azt át- vagy eladhatja más üzletkötőnek. A modern ügynököt sokkal inkább standardizált biztosítási (pénzügyi) termékek „automatájaként” említik, ami a tömegértékesítés következményeként alakult ki így. Ettől a tömegértékesítéstől némiképpen különböznek a személyre szabott pénzügyi tanácsadást nyújtó hálózatok, jellemzően a magasabb jövedelmű ügyfelekre korlátozva. Szervezeti szempontból a hagyományos ügynökhálózat lehet lakossági alkuszcég is. Gyakran ragasztják az ilyen, méretükből fakadóan több vezetői szinttel rendelkező értékesítési hálózatra az MLM és a piramis jellemzőt. Valójában csak a belépést vásárláshoz kötő technikák tiltottak, de a szuperjutalékok a szervezeti szintek velejárói. Napjainkban
a
hagyományosnak
számító
értékesítési
csatornák
szerepe
felértékelődik. Ide tartoznak az alábbiak: a.) Banki értékesítés: Jó néhány banki termék kiegészítője vagy alternatívája lehet biztosítási termék. Ugyancsak a banki értékesítés mellett szól az univerzálódás, mely a teljes bankrendszert áthatja. 54
b.) Elektronikus értékesítés: Internet és mobil telefonok terjedésével egyre nagyobb teret kap. c.) Direktértékesítés (direktmarketing): Ebben az esetben a biztosító közvetlenül ér el potenciális ügyfeleket. Ennek eszköze lehet reklámhordozó vagy meglévő ügyfélkör aktív megkeresése. 10.1.3
Igazgatás
Az adminisztráció (állománykezelés) végzi az ajánlatok kockázat-elbírálását, a létrejött szerződések kezelését és a kárrendezést, valamint adatot szolgáltat az értékesítés / marketing és a pénzügy / számvitel / controlling területeknek. A szerződés-portfólióval kapcsolatos feladatok adatváltozások végrehajtása, indexálás, számlaértesítők küldése, átdolgozások, felmondások intézése, valamint a szerződések pénzforgalmi könyvelése szintén az adminisztráció feladata. Ugyancsak az ő feladatuk a kárrendezés, a kárigények jogosságának vizsgálata, a pontos kárösszegek, illetve kártérítések megállapítása és a teljes kárrendezési folyamat dokumentálása. A kárrendezési részleg vezetőinek feladata az ügymenet szabályozása, valamint szoros együttműködés a kockázat-elbírálással és a biztosítástechnikával a káradatok elemzése alapján. A számítástechnika (informatika) a biztosító informatikai rendszereinek üzemeltetését végzi. Ennek egyik legfontosabb területe a szerződés-nyilvántartó rendszer fejlesztése és üzemeltetése. Az informatika üzleti szempontból két kiemelten fontos területe a biztonság és a rendelkezésre állás. A biztosító folyamatstruktúrája meghatározó a biztosító informatikai rendszereivel szembeni követelményekben, mivel a gépi rendszereknek az üzleti folyamatokat kell kiszolgálniuk, illetve támogatniuk. Hasonló módon a biztosító folyamatai minőségbiztosítás tárgyát is képezik. Az igazgatási (adminisztrációs) vezető lehet az összes funkció egyszemélyes vezetője (pl. gazdasági igazgató), de az állománykezelésen kívüli vállalati funkciók mint például a pénzügy – számvitel - controlling, munkaügy, stb. működhet önálló, illetve más vezetői hatáskörbe tartozó területként is.
55
Az informatika és a telekommunikációs hálózatok teljesítményének növekedésével a legtöbb, személyes ügyfélkapcsolatot nem igénylő igazgatási / adminisztratív funkció központosítható, ami jelentős költségelőnyökkel jár. Az e-biztosítás térnyerésével együtt a fiókhálózatok folyamatos visszafejlődése figyelhető meg. 10.1.4
Biztosítás-specifikus funkciók és folyamatok
A biztosítóban zajló folyamatok standardizálása szempontjából célszerű az egyes üzletágak és termékek vizsgálata az Insurance Buying Cycle modellben. 12. ábra. A biztosítási szerződés életciklusa
Kapcsolatépítés Szükséglet/ igény felkeltése
Információgyűjtés,
Tanácsadás Cég, termék kiválasztása
Ajánlattétel Kockázatelbírálás Szerződéskötés
Ügyfél- és szerződésgondozás
Biztosítási esemény, kifizetés
Szerződés megszűnése
Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény (2005.)
56
A folyamat-standardizálás egyrészt csökkenti az adminisztrációs és informatikai költségeket, továbbá hatékonyabb minőségellenőrzést tesz lehetővé. Másrészt, a nagyfokú standardizáció nem teszi lehetővé egyedi ügyféligények kiszolgálását. Alábbiakban vázlatosan bemutatjuk a biztosító három legfontosabb ügyviteli folyamatát illetve annak lépéseit. A. Szerződéskötés
1) Pénzügyi-biztosítási tanácsadás, különös tekintettel a risk managementre: az ügyfél céljainak, kockázati helyzetének, pénzügyi erejének felmérése és a lehetséges/ szükséges/ optimális fedezetű és díjú biztosítási módozat(ok) kiválasztása.
2) Ajánlattétel (általában a biztosító formanyomtatványán) 3) Első díj megfizetése, mely a szerződés hatálybalépésének feltétele és (már) jellemzően nem készpénzben történik
4) Kockázat-elbírálás: a biztosító ellenőrzi az ajánlat formai-tartalmi helyességét és mérlegeli a kockázatot. Elutasítás esetén a folyamat az ajánlattevő írásos tájékoztatásával (és a befizetett első díj visszatérítésével) lezárul.
5) Elfogadás esetén a biztosító rögzíti a szerződésadatokat nyilvántartó rendszerében (adatbankjában), kiállítja és megküldi a kötvényt.
6) Belső dokumentáció előállítása: első díj könyvelése, jutalék-elszámolás, a szerződés felvétele a statisztikai, számviteli , pénzügyi és vezetői információs rendszerekbe illetve azok adatbankjába. B. Állománykezelés
1) Ügyfélkapcsolat: folyamatos tájékoztatás és kapcsolatápolás. 2) Adatváltozások feldolgozása és szerződésmódosítások a kockázati viszonyok és az ügyfél igényei változásának függvényében (biztosítási összeg, fedezet, díjfizetés stb.). Bizonyos változások (pl. értékkövetés, megújítás) történhetnek a szerződés szerint automatikusan, a szerződő hallgatása beleegyezésnek számít.
57
3) Pénzügyi elszámolások, mint díjbeszedés (inkasszó), jutalékelszámolás, szükség esetén fizetési felszólítások megküldése, üzletkötői intervenció, fedezet lejáratának megállapítása.
4) Folyamatos
belső
adminisztráció:
aktakezelés,
díjkorrekciók,
levelezés,
együttbiztosítás, viszontbiztosítás bonyolítása, nyereségrészesedések és bonus-malus elszámolások.
5) Kiegészítő szolgáltatások, mint tájékoztatás új termékekről, lehetőségekről, reklamációk kezelése, szerződésfelmondások és - megszűnések lebonyolítása. C. Kárrendezés A biztosítási szaknyelv személybiztosítás esetén szolgáltatásról, vagyonbiztosítás esetén inkább kárrendezésről ill. kárkifizetésről beszél.
0) Kárenyhítés és kár színhelyének biztosítása; 1) Káreset (mihamarabbi) szóbeli és/ vagy írásbeli bejelentése; szolgáltatás kívánt formájának vagy időpontjának megjelölése (életbiztosítás);
2) Fedezet meglétének ellenőrzése az alábbi séma alapján: a) szerződés érvényben van? b) a kárt okozó veszély-nemére szól a fedezet? c) a biztosítási díj be van-e fizetve? d) kárinformációk feldolgozása (kárbejelentő lap, rendőrségi jegyzőkönyv); e) felelősségi viszonyok megállapítása; f) szolgáltatási/ kárkifizetési igény elfogadása/ elutasítása.
3) Kárrendezés melynek folyamata a következő: a) menetrend és tartalékképzés b) káreset okának tisztázása: kárszemle és rendőrségi jegyzőkönyvek, szakértők; c) közlési kötelezettség betartásának vizsgálata; d) kárösszeg megállapítása: korábbi károk kiszűrése, alul/ felülbiztosítás vizsgálata, szakértői vélemény;
58
e) kárkifizetés (és tartalékfeloldás), (természetbeni) szolgáltatás(ok), mint bizonyos helyreállítási munkák, csereautó stb. teljesítése.
4) Visszkereset lehetőségének vizsgálata; 5) Káreset adatainak feldolgozása a biztosító adatbankjaiban illetve rendszereiben (szerződésadatok, pénzügy-számvitel-controlling);
6) Kármegelőzési intézkedések illetve visszacsatolás a risk management folyamatához.
10.2 A biztosítók pénzügyei és befektetései
10.2.1
A biztosítási díj
A biztosítási díj a kockázat, illetve a biztosító szolgáltatásainak ára. A díj fő részei a kockázati, a megtakarítási és a költségrész. A díj fontos tulajdonsága pénzügyi szempontból az idő dimenzió, melyről a korábbi részekben már olvashatott.
10.2.2
A biztosítástechnikai tartalékok
A biztosító az időbeni kockázatkiegyenlítés és a folyamatos likviditás érdekében a díjak egy részét félreteszi, tartalékolja és befekteti. Ha a károk adott időszakban (pl. adott évben) meghaladják a díjakban becsült összeget, a tartalék szükséges részét feloldják (és kifizeti) a biztosító. Ha adott időszakban a kár alakulása kedvezőbb a becsült értéknél, akkor tartalékot képez a biztosító vagy a korábbi tartalékok feloldásával a nyereséget növeli. A tartalékolásnak a veszélyközösség szintjén mindig igazodnia kel a (várható) káralakuláshoz. Az egyes ágazatok közötti kereszt szubvenciót a törvény tiltja. A biztosítástechnikai tartalékokat alapvető jellemzőik szerint csoportosíthatjuk, az alábbiak szerint:
59
a.) Meg nem szolgált díjak tartaléka, vagy másként díjátviteli tartalék. Ez a típusú tartalék év végén csökken az előző éviből idő közben esedékessé vált díjakkal, és növekszik az adott befizetett, de a következő évet illető díjakkal, díjrészekkel. Ez a tartalékfajta időbeli elhatárolásként működik. b.) Matematikai tartalékok csoportjába több fajta tartalék sorolható: -
életbiztosítási díjtartalék;
-
betegségbiztosítási díjtartalék;
-
balesetbiztosítási járadéktartalék;
-
felelősségbiztosítási járadéktartalék;
c.) Függő károk tartaléka Ez a típusú tartalék további két elemre bontható: -
tételes függőkár tartalékra: Ez a bekövetkezett és bejelentett károkra képzett tartalékokat csoportosítja;
-
IBNR tartalék, mely a bekövetkezett, de még be nem jelentett károk tartaléka.
d.) Eredménytől függő díj-visszatérítési tartalék; e.) Eredménytől független díj-visszatérítési tartalék; f.) Káringadozási tartalék; g.) Nagy károk tartaléka; h.) Törési tartalék; i.) Befektetési egységhez kötött életbiztosítások tartaléka; j.) Az egyéb biztosítástechnikai tartalékok.
10.2.3
A biztosítók szolvencia követelménye
Az ügyfelek pénzügyi biztonsága érdekében arra az esetre, ha a biztosító a díjakból és a tartalékokból nem tudja a szolgáltatásokat teljesíteni, illetve a biztosító vagyonvesztése esetére (befektetési veszteség esetén) a biztosítónak meghatározott összegű és meghatározott szinten előírt befektetési formákban tartott tőkerésszel kell rendelkeznie. A részvénytőke (valamint hasonló egyéb tőkeelemek) ezen részéből pótolják ki kedvezőtlen káralakulás vagy a befektetési veszteségek esetén a tartalékok 60
/ teljesítendő szolgáltatások hiányzó részét. A szavatolótőke-elemek ügyfélvédelmi célt szolgálnak. Célszerű a szavatoló tőkét két szempontból vizsgálni: a.) Rendelkezésre áll-e a minimális szavatoló tőke? A minimális szavatoló tőke biztonsági áganként összeadódik. Értéke arányosan nő a díjbevétellel, tartalékokkal, a kárhányaddal és a vállalt kötelezettségekkel (pl. hozamgarancia), illetve csökken a viszontbiztosítás összegével. b.) Rendelkezésre áll-e a biztonsági tőke? A biztonsági tőke a minimális szavatoló tőke egyharmada, illetve legalább az egyes
biztosítási
áganként,
ágazatonként
és
biztosító
típusonként
meghatározott abszolút összeg. Ez a szükséges összeg, ami a biztosítók alapításához rendelkezésre kell, hogy álljon.
10.2.4
A biztosító befektetéseinek alapelvei és azok kezelése
A biztosító a díjakat, illetve az azokból képzett tartalékokat és az egyéb tőkeelemeket befekteti. A biztosító befektetéseire alapvető szabályok érvényesek, melyeket a biztonság, a likviditás, a hozam, és az értékesítés ösztönzés szavakkal fogalmazhatunk meg. A biztosítási törvény részletesen szabályozza, hogy milyen eszközökbe milyen mértékű befektetései lehetnek egy biztosítónak. Az egyes eszközök, eszközcsoportok a hordozott befektetési kockázatok alapján kerülnek kialakításra. A befektetések esetében két úgynevezett megfeleltetési szabályról beszélhetünk: a.)
Elégséges tartalékolás elve: Biztosítástechnikai szempontból a tartalékoknak meg kell felelniük az egyes biztosítási szerződésekben vállalt szolgáltatások összességének teljesítéséhez szükséges összeggel.
b.)
Tartalékfedezeti egyezőség elve: A számított tartalékokat úgy kell befektetni, hogy azok a szükséges időben és összegben rendelkezésre álljanak a kifizetésekhez.
61
A megfeleltetési szabályokkal módszertanilag a bankszektorból átvett EszközForrás Menedzsment foglalkozik. Minden esetben teljesülnie kell a szerződések, illetve a tartalékuk és a befektetések futamidejének, árfolyam-érzékenységének, devizanemének, stb. egyezősége, melyet kongruenciának nevezünk. Ellenkező esetben a tartalékok és az azokat fedező befektetések értéke eltérően alakulhat, ami a biztosító alultartalékoltságához, vagyonvesztéshez vezethet. A biztosító folyamatos likviditását fenntartó, a bevételeket és kiadásokat tervező időbeni összhangjukat biztosító tevékenység a cash management. Az angolszász befektetési kultúra a részesedéseket, míg a német a fix kamatozású eszközöket preferálja tradicionálisan. Speciális Unit Linked konstrukció, ahol a befektetési döntések egy része a választási lehetőségeken belül az ügyfélhez kerül és ő határozza meg tartalék portfólióját. A befektetési hozamok számításánál a díjban foglalt költségeket és az igénybe vett adókedvezményt egyaránt figyelembe kell venni, míg a biztosítási fedezetért fizetett díjrészt nem. Az időszaki és befektetési típusonkénti hozamrátákat a vonatkozó hozammércékkel, az un. benchmarkkal vetjük össze. Ezeket a vezető pénzügyi információszolgáltatók földrajzilag és befektetés típusok szerint csoportosítva folyamatosan közlik. Ilyenek Magyarországon az RMAX, a BUX, és a nemzetközi pénzügyi piacok számos indexe, valamint az iparági idexek.
10.3 A biztosító éves beszámolója A biztosító éves beszámolójának három fő alapelvnek kell megfelelnie. Első alapelv: A biztosító az általa szervezett veszélyközösségek tagjainak díjaiból folyamatosan tartalékokat képez (és old fel) a biztosítottak kárainak egymás közötti és a káringadozások időben történő kiegyenlítésére, felosztására illetve a (jövőbeni) károk és szolgáltatások fedezetére. Ezért alapvető követelmény a biztosítóval szemben az általa vállalt kockázatoknak megfelelő szintű (mértékű) biztosítástechnikai tartalékok megléte. Természetesen a megfelelő mértékű tartalékolás nem mentesíti a biztosítót
62
szerződésállományának
kockázatminőségi
követelményei
alól:
a
helyes
kockázatvállalási politika a biztonságos tartalékolás előfeltétele. Második alapelv: A tartalékokra vonatkozó másik szabály a számított tartalékszint (forrásoldal) és az annak
megfeleltetett
portfólió
(befektetések,
eszközoldal)
értékegyezése
és
értékmegőrzése, a tartalék-fedezet. Ellenkező esetben alultartalékoltság miatt megrendülhet a biztosító pénzügyi helyzete. Harmadik alapelv: Harmadik, de már nem biztosítástechnikai sajátosság a szolvenciatőke-követelmény. Ha a biztosító szerződéses kötelezettségeinek biztosítástechnikai tartalékaiból nem tudna eleget tenni (pl. kedvezőtlen káralakulás vagy befektetési veszteségek miatt), a hiányt a szolvencia tőkéjéből kell pótolnia. A szolvencia tőke mértéke a díjbevétellel (díjtartalékkal),
a
biztosítási
összegekkel,
a
kárhányaddal
és
a
vállalt
hozamgaranciákkal egyenesen, a viszontbiztosítási hányadossal fordítottan arányos. A biztosító által művelt egyes ágazatok szavatoló tőke szükséglete összeadódik. A biztosító részvényesei kötelesek a biztosító saját tőkéjét legalább a szolvencia tőke számított értékére feltölteni.
10.3.1
A biztosító mérlege
A biztosító sematikus mérlegét az alábbi ábra szemlélteti: 13. ábra: A biztosító mérlege Eszköz
Források
Működést szolgáló eszközök
Tőke
Befektetések
Biztosítástechnikai tartalék
Követelések
Kötelezettségek
Forrás: Saját szerkesztés 63
A biztosító eszközeit alapvetően három csoportba sorolhatjuk:
1) Működési célú eszközök (épületek, gépek, berendezések, készletek stb.), 2) Befektetések. A biztosító pénzügyi eszközein belül hagyományosan az alacsony kockázatú és fix kamatozású befektetések (bankbetét, kötvény) magas aránya jellemző. Az angolszász országok befektetési gyakorlata illetve a nemzetközi trend a részvények/ részesedések, befektetési alapok és derivativumok nagyobb illetve növekvő arányát mutatja szemben a korábbi konzervatív befektetési politikával szemben. Sok biztosító jelentős nem üzemi célú ingatlanokkal (is) rendelkezik illetve bérházakat üzemeltet. Az ingatlanok gyakran a biztosító rejtett tartalékait is jelentik (tartósan alulértékeltek). Szintén jelentős egyes országokban a biztosítók jelzáloghitelállománya.
A
biztosító
befektetései
között
találjuk
továbbá
a
nyújtott
kötvénykölcsönöket is.
3) A biztosító esedékes követelései Ide soroljuk a biztosító ügyfeleivel, más biztosítókkal, viszontbiztosítókkal, alkuszokkal és ügynökökkel kapcsolatos aktuális követeléseit. Ezek lehetnek díjhátralékok, jutalékok, költségtérítések stb.
A biztosító főbb forrásai az alábbiak:
1) Biztosítástechnikai tartalékok. A korábban már tárgyalt biztosítástechnikai tartalékokon kívül a biztosító a befolyt (pénzügyileg realizált) és a megszolgált (az adott évi eredményben figyelembe vehető) díjkategóriák időbeni eltérése miatt a mérlegben évente díjátviteli tartalékot képez, illetve old fel (időbeli elhatárolás).
2) A biztosító saját tőkéje, legalább a szolvencia követelmény összegében. 3) Kötelezettségek: A biztosító kötelezettségei fenn állhatnak az ügyfelekkel, más biztosítókkal, viszontbiztosítókkal, alkuszokkal és ügynökökkel kapcsolatosan. Kapcsolódhatnak folyamatban lévő kár- és jutalék elszámolásokhoz, illetve kifizetésekhez, függő 64
tételekhez (függőszámla), vagyis előleg jelleggel befizetett, de még nem kötvényesített vagy azonosított díjakhoz, stb.
10.3.2
A biztosító eredménykimutatása
A biztosító eredménykimutatását az alábbi sematikus módon írhatjuk le: 5. táblázat: A biztosító eredménykimutatása Bruttó díjbevétel -Viszontbiztosítási díj; ±Díjátviteli tartalék változása -Biztosítási szolgáltatások ±Kártartalékok változása -Költségek Technikai eredmény ±Pénzügyi eredmény Adózás előtti eredmény -Adó -Osztalék Mérleg szerinti eredmény Forrás: Horinka-Luttenberg (2005.) 91. oldal A biztosító eredménykimutatásának főbb szintjeire az alábbi jellemzőket mondhatjuk el:
1) Technikai eredmény: Mely a biztosító díjbevételeinek és ráfordításainak (károk, tartalékok változása, költségek, viszontbiztosításba adott díjak) egyenlege
2) Pénzügyi eredmény Mely a tartalékokon, saját tőkén és egyéb befektetéseken elért hozamok és pénzügyi ráfordítások eredménye
3) Adózott/ mérleg szerinti eredmény Mely a technikai és pénzügyi (valamint a nem biztosítási) tevékenység eredményének összege a fizetendő nyereségadó, osztalék és tőketartalék-képzés figyelembevételével.
65
A biztosítási díj idődimenziójánál kifejtetteknek megfelelően a biztosító technikai nyereségessége inkább elméleti követelmény, a gyakorlatban fontosabb a helyes tartalékolás és jó kockázati minőségű szerződésállomány mellett elért mérleg szerinti nyereség.
10.4 A biztosító költségei és jutalék rendszere A
biztosító
költségszámításának
fő
sajátossága
az
ún.
szerzési-
és
állományköltségek megkülönböztetése. a.) A szerzési költség a biztosítási szerződések létrejöttével kapcsolatos jutalék- és egyéb költségeket foglalja magába. Ilyen költségek a nyomtatványok költségei, a kockázatelbírálás, a kötvényesítés vagy a reklám költségek. b.) A szerződésállománnyal kapcsolatos költségek közé tartoznak az olyan állományköltségek, mint a back office legtöbb költségneme és a kárrendezési költségek (de nem maga a kárkifizetések összege). A fenti két költségnem megkülönböztetésének elsődleges célja az eredményen belül az éves díj arányában jóval magasabb szerzési költségek eredményre gyakorolt hatásának elkülöníthetősége a meglévő szerződésállomány költségeitől. A költségeknek költségviselőkre történő (helyes) felosztása a jogszabály által előírt biztosítási ágankénti, ágazatonkénti eredménykimutatás és a biztosító üzletágai (cost/ profit centerek) miatt fontos. A ráfordításoknak az egyes ágazatok közötti (szándékosan) aránytalan elosztását keresztfinanszírozásnak nevezzük, melyet a jogszabály bizonyos esetekben tilt (élet-nem élet, stb.) A biztosításban alkalmazott számos mutatószám közül kiemelhetjük a kár- és költséghányadokat, és a kettő összegét, a combined ratet, továbbá a biztosító tartalékait, annak éves díjához viszonyított tartalékintenzitási mutatót. Az értékesítésben játszott nagy gyakorlati jelentősége miatt külön kitérünk a jutalékra. A jutalék nem más, mint az üzletkötés díja! Piramis (MLM) hálózatban az egyes szintek között eloszlik az adott szerződésre fizetett összjutalék. A megkötött szerződés után az egyes feljebb levő szinteken fizetett jutalékot szuperjutaléknak
66
nevezzük és a piramisban felfelé haladva összegük csökken. A jutalék jellemzően az éves (állomány)díj bizonyos százalékában van meghatározva. A jutalékok szempontjából további megkülönböztetést kell tenni a kifizetett és a megszolgált jutalékok között. A kifizetett jutalék a szerződéskötéstől számított bizonyos idő elteltével, illetve bizonyos időszakra szóló díjak befizetésével válik megszolgálttá. A szerződés ezen idő előtti felmondása vagy a díj nemfizetése miatt történő törlése esetén a jutalékot vagy annak egy részét visszaírják, az üzletkötőnek azt vissza
kell
fizetnie!
A
gyakorlatban
használt
alapvető
jutalékrendszereket
(jutalékfizetés alapja, szerződéskötések üteme és visszaírási biztonság) a következő táblázat mutatja. 6. táblázat: Jutalékrendszerek Jutalékfizetés Befolyt díjra Állománydíjra alapja Gyors termelés, de nagy a Csak szerzési Praktikus, elsősorban vagyonbiztosításban alkalmazzák. visszaírási (csalási) kockázata. Alacsony termelés, visszaírási Praktikus, elsősorban Szerzési és probléma a jutalék helyes életbiztosításban, csalási kockázat fenntartási mértékével elkerülhető. van, de mértéke kisebb. Forrás: Pénzügytan II. szöveggyűjtemény (2005.)
A szerzési jutalék nagyságrendje az éves vagyonbiztosítások esetében az éves díj 10-20%-a, a hosszú távú, megtakarítási elemet is tartalmazó hagyományos életbiztosítások esetében tartamtól függően 30-130% szerzési jutalék, míg a fenntartási és megújítási jutalék nagyságrendileg kisebb (néhány %). Speciális (alternatív) értékesítési csatornák kaphatnak egyszeri fix jutalékot is.
67
11 Biztosítások csoportosítása A biztosításokat négy lényegi pontjuk,
1) a biztosítás tárgya, 2) a biztosított kockázat (veszélynem), 3) a biztosítási összeg és 4) a biztosítási szerződés egyéb tulajdonságai alapján csoportosítjuk. 11.1 Ágazati felosztás Elsődlegesen
a
biztosítás
tárgya,
másodlagosan
azok
kockázatainak
figyelembevételével két biztosítási ágat és számos biztosítási különböztetünk meg. A (magyar és EU) jog két biztosítási ágat, élet- és nem-életbiztosításokat különböztet meg. A másik gyakorlatban alkalmazott felosztás az életbiztosítási ágat a baleset- és betegségbiztosítási ágazatokkal kiegészítve személybiztosításokat és vagyonbiztosításokat különböztet meg. A két felosztás átfedését a gyakorlatban az életbiztosítók szabályozásában figyelhetjük meg, miszerint az életbiztosító az életbiztosításokhoz kapcsolódóan, azok részeként művelhet baleset- és betegbiztosítást is (de nem önálló termék, tevékenység formájában). Az egyes biztosítási ágakat biztosítási ágazatokra oszthatjuk fel. Ezen túl megkülönböztetünk módozatokat (standardszerződéseket) és egyedi szerződéseket, melyek egy vagy több ágazat kockázataira szólnak, ezért gyakran nem sorolhatók be kizárólag egy biztosítási ágazatba, esetenként ágba se. A biztosítások felosztását megvizsgálhatjuk a Ptk. és a Bit. szempontjából is. A Ptk. alapvetőn két biztosítási fajtát különböztet meg, a kötelező és az önkéntes biztosításokat, míg a Bit. a biztosítási ágakat definiálja élet és nem élet biztosítások formájában. A Ptk. a biztosítás tárgya alapján is tesz egy csoportosítást, amikor is megkülönbözteti a vagyonbiztosítást, a felelősségbiztosítást, az életbiztosítást és a balesetbiztosítást.
68
11.2 Biztosítási formák A (lehetséges) kárérték és a szerződésben rögzített biztosítási összeg kapcsolata alapján az alábbi biztosítási formákat ill. technikákat ismerjük. a.) Összegbiztosítás: Ebben az esetben a kár (veszteség) pénzben nem fejezhető ki (pontosan), ezért előre rögzítik a biztosítási esemény bekövetkeztekor fizetendő összeget. (Például élet- és balesetbiztosítás esetén, ahol a "kár" lehet baleset és halál is.) b.) Kárbiztosítás: Ekkor a kár összege egyértelműen megállapítható. A kárkifizetés felső határát a biztosító általában a biztosítási összegben korlátozza. Amennyiben a biztosítási összeg alacsonyabb a biztosított tárgy értékénél, a biztosító kár esetén csak a kárösszegnek az alulbiztosítás arányának megfelelő részét téríti meg. A biztosító nem térít a kár, illetve a biztosítási összeg felett akkor sem, ha a biztosítási összeg magasabb a biztosított tárgy értékénél (Lásd: felülbiztosítás, gazdagodási tilalom). A kárbiztosítás speciális formái az első kockázatra, törtrészre stb. szóló biztosítások.
A biztosítással kapcsolatban fontos definiálni az önrészesedés fogalmát és szerepét. Az önrészesedés értelmében a biztosított a kármegelőzési és kárcsökkentési érdekeltségének, valamint a kárhoz képest magas kárrendezési költségekkel járó bagatellkárok kizárása érdekében a károk illetve azok összegének egy részét maga viseli. Ennek három formája ismert: 1) fix összeg, mely alatt a biztosító nem fizet, illetve amit az annál nagyobb károkból levon 2) a kár bizonyos százaléka, melyet a biztosító a kárösszegből levon 3) az előző kettő kombinációjából a mindenkor magasabb érvényesítése. A biztosítás szempontjából fontos definiálni tovább a fedezet fogalmát és annak alapvető típusait: 1) A biztosítás – hagyományosan - kiterjedhet bizonyos, listaszerűen felsorolt alapkockázatokra vagy azon túl további, kiegészítő veszélynemekre. 69
2) Fedezhet a biztosítás minden veszélynemet - amikor összkockázatú fedezetről beszélünk -, listaszerűen felsorolt kivételekkel. A fentiekből is látható, hogy a "biztosítás nem egyenlő a biztonsággal" amennyiben bizonyos kockázatokra a biztosítási fedezet nem terjed ki és/ vagy arról nem is tud a biztosított! 11.2.1
Egyéb felosztások
Megkülönböztetünk továbbá a jogszabály által előírt kötelező- és önkéntes biztosításokat. Az ügyfél és a biztosító kapcsolata szerint ismerünk elsődleges biztosítást (ügyfél-biztosító közötti szerződés), együttbiztosítást (ügyfél és több biztosító között egy szerződés és viszontbiztosítást (biztosító és viszontbiztosító között).
12 Személybiztosítások Személybiztosításnak
nevezzük
összefoglalóan
az
élet-,
baleset-
és
egészségbiztosításokat, vagyis biztosított személyek életben maradásához és testi épségéhez (baleset, egészség) kapcsolódó biztosításokat. Az angolszász terminológia egészségbiztosítás (Health insurance) alatt érti a betegség- és balesetbiztosításokat egyaránt.
12.1 Életbiztosítás Az életbiztosítás szolgáltatásai növelik az egyén életének és családjának, vállalkozásának biztonságát, stabilitását és (pénzügyi) kiszámíthatóságát. Az életbiztosításnak az egyén életéhez kapcsolódó kockázatra (halál) nyújtott fedezete pénzügyi védelmet jelent (védelmi funkció), az életbiztosítás lejáratkor fizetett összege pedig megtakarítási, előgondoskodási szerepet tölt be az egyén életében (megtakarítási forma). Az életbiztosítók hosszú távú (5-30 év és a felett) megtakarítások gyűjtése révén a nemzetgazdaság jelentős intézményi befektetői!
70
A kockázati (haláleseti) biztosítási összeg függvényében a biztosítottnak az ajánlattétellel párhuzamosan nyilatkoznia kell egészségi állapotáról illetve mindezek mellett különböző szintű orvosi vizsgálatot követelhet meg a biztosító. Ennek függvényében az ajánlatot elutasíthatja vagy módosítására tehet javaslatot díjemelés vagy bizonyos kockázatok (pl. infarktus) kizárása formájában. 12.1.1
Az életbiztosítás módozatai
A konkrét biztosítási szerződéstípusokat módozatoknak (termékeknek) hívjuk. Vegyük sorra a legfontosabb módozat típusokat Banyár József rendszerezésében, a történeti és konstrukciós szempontok egyidejű figyelembevételével. A konstrukciós szempont fontosságát az általánosan elterjedt, moduláris termékcsomagok adják fokozatosan kiszorítva a korábbi, korlátozott célú, illetve felhasználhatóságú egyedi módozatokat. 1) A hagyományos (conventional) életbiztosítások: A hagyományos életbiztosítások díjkalkulációs szempontból két elemi biztosításra vezethetők vissza (építőkövek). 1.a.) A kockázati (haláleseti) életbiztosítás kizárólag a biztosított halála esetén fizet, tehát a biztosítás lejáratakor (a biztosítási tartam végén) a biztosított életben maradása esetén kifizetés nélkül szűnik meg a biztosítás. A kockázati biztosítás éves díja jellemzően a biztosítási összeg néhány százaléka. Fő alkalmazási területe jövedelemkiesés pótlása és/vagy hitel visszafizetése a családfenntartó ill. a hitelfelvevő halála esetén. Jellemző kiegészítő személybiztosítási kockázatai a baleset, rokkantság, munkaképtelenség. 1.b.) Az elérési biztosítás lejáratkor fizet, amennyiben a biztosított életben van, tehát a biztosított tartam alatti halála esetén nem fizet. E típus önmagában inkább elméleti jelentőségű módozat. A gyakorlatban alkalmazott hagyományos életbiztosítások mindegyike e két elemi biztosításból
épül
fel
egyéb,
a
következőkben
bemutatott
feltételek
figyelembevételével.
71
1.c.) A vegyes életbiztosítás alaptípusa lejáratkor vagy a biztosított tartam alatti halála esetén ugyanazt a biztosítási összeget fizeti, vagyis az előzőleg bemutatott két módozat kombinációja.
14. ábra: Vegyes életbiztosítás modellje (folyamatos fizetés esetén) BÖ
KR
VV
TARTAM (ÉVEK)
Forrás: Pénzügytan II. Szöveggyűjtemény (BÖ: biztosítási összeg, VV: visszavásárlási érték (cash value; ~díjtartalék), KR: kockázati rés)
A vegyes életbiztosítás "élethossziglani" változata a whole life insurance. A whole life insurance -nak nincs meghatározott lejárata, a biztosított haláláig tart és természetesen a biztosítottól eltérő kedvezményezettnek fizet. A term fix életbiztosítás egy (meghatározott időpontra szóló) speciális, növekvő haláleseti összegű vegyes életbiztosításnak tekinthető. A term fix szolgáltatása, hogy a biztosított halála esetén is változatlan lejárati összeggel érvényben marad (további díjfizetés nélkül). A fentieken túl számos további módozattípus is ismert: - a díjfizetés tartama, módja, változtathatósága, - biztosítási összegek (lejárati, haláleseti), - kiegészítő kockázatok (baleseti halál, rokkantság) aránya és változása (lépcsős hitelfedezeti), - változtathatósága, 72
- értékkövetése, - egyösszegű/lépcsős kifizetése, - a biztosítás meghosszabbíthatósága, megújíthatósága, - hozamgaranciák, - biztosítottak száma (két életre szóló), - nevesített lejáratok (hozománybiztosítás) stb. alapján. A járadék(biztosítás)ok szerepe "negatív felhalmozás" vagyis egy meglévő tőke folyamatos jövedelemmé konvertálása. Két fő típusa a pénzügyi (határozott időre szóló, banktechnikai) járadékok és a biztosított élete végéig fizetett életjáradékok. Főbb altípusokat különböztetünk meg a járadékfizetés kezdete (közvetlen/halasztott), garantált ideje, a járadékos halálát követő visszatérítés és a járadékos haláláig, de legfeljebb x évig fizetendő feltételek szerint. Az ún. nyugdíjbiztosításokat Banyár rendszerében sem tekintjük elméletileg önálló ágazatnak, mivel a nyugdíjbiztosítások is "összerakhatók" az előzőleg ismertetett-, illetve a két elemi biztosításból. A gyakorlatban a nyugdíjbiztosítások speciális célú életbiztosítási termékcsoportot jelentenek. 2) Befektetési számla jellegű és alaphoz kötött, modern életbiztosítások (Unit Linked) Itt a díjak a biztosított "számlájára" kerülnek, ahonnan folyamatosan kerülnek levonásra a kockázati díjak és költségek. Az amerikai fejlődés a hagyományos életbiztosításhoz képest a biztosítási összegek változtathatóságával és új összetételű, de még minden biztosítottra egységes befektetési portfóliókkal újított (Variable Life). Az angol eredetű Unit Linked eredetileg lehetővé tette az egyéni díjtartalék felosztását, illetve a választott arány változtatását többféle befektetési alap között (részvény, index, kötvény stb.). A lejárati összeg (vagy annak egy része) nem garantált, csak a haláleseti biztosítási összeg. Napjainkban a két típus összeolvad(t), és a már említett termékcsomag elvnek is jobban megfelelő módozatokat leginkább Universal Life biztosításnak nevezik. Magyarországon a Unit Linked megnevezés terjedt el. A Unit Linked tiszta (bankbiztosítási) esetében a biztosítási díj százalékosan és a teljes tartamra rögzített arányban felosztásra kerül a díj egyes részei között 73
(kockázati díjak, költségek és befektetési díjrész). Ezen túl a befektetésnek és a választható alapok közötti áthelyezésnek vannak kiegészítő költségei. Ez a két technika maximálisan transzparens terméket eredményez. Ezzel szemben a jelenlegi piaci gyakorlat mindenféle egyéb költségtényezőket „lop be” a termékbe: „kezdeti” egységek, fix adminisztrációs díjak, biztosítási összeg-függő díjak stb. Ennek okai a magas költségek elrejtése vagy a költségstruktúra – marketingszempontból hátrányos - közvetítése az ügyfél felé. 7. Speciális módozatok, A speciális módozatok közé tartozik például a "Rettegett Kór" (Dread Disease) biztosítás, mely halálos betegség (rák stb.) megállapításával fizet. Kettős célja a költséges gyógykezelés és a biztosított hátralevő idejében a pénzügyi zavartalanság biztosítása. A Dread Disease az élet- és a betegségbiztosítás közti átmenetnek tekinthető.
12.1.2
Az életbiztosítások jogi sajátosságai
Az életbiztosítások esetében a maradékjog azt jelenti, hogy az életbiztosítási szerződés idő előtti megszűnése (felmondás, díjnemfizetés stb.) esetén a biztosító elszámol az addig felhalmozott díjtartalékkal. A szerződő felmondása esetén a biztosító a visszavásárlási értéket fizeti ki. A biztosító a szerződésben annak megkötésétől számított bizonyos időre a visszavásárlási jogot kizárhatja (illetve értékét nullában állapíthatja meg). Fontos információ tehát szerződéskötéskor maga a visszavásárlási érték (időbeni alakulása), mivel a biztosítók magas költségeket vonhatnak le az addig befizetett díjakból. Amennyiben a szerződő nem tudja fizetni a biztosítási díjat, de nincs szüksége a visszavásárlásból nyerhető összegre, kérheti a szerződés díjmentes leszállítását is. Ebben az esetben a biztosítási összeget az addig befizetett díjak figyelembevételével csökkentik és megszűnik a további díjfizetési kötelezettség.
Amennyiben
a
szerződő
csak
átmeneti
pénzzavarba
kerül,
kötvénykölcsönt vehet fel a biztosítótól vagy azt egy banknál elzálogosíthatja (legfeljebb a visszavásárlási érték erejéig).
74
Az életbiztosítást korábban ismertetett pozitív nemzetgazdasági hatásai miatt gyakran
adókedvezményekkel
ösztönzik.
Magyarországon
a
törvény
SZJA
kedvezményt nyújt a legalább 10 évre kötött és fenntartott életbiztosítások díjára. A társasági adótörvény szerint a munkavállaló javára kötött kockázati élet- (és baleset) biztosítás díja költségként elszámolható és nem számít jövedelemnek. Öröklés szempontjából az életbiztosítási szerződésből származó összeg nem tartozik a hagyatéki eljárásba, amennyiben a szerződő kedvezményezett(ek)et jelölt meg. Az életbiztosítók esetében érvényes a csődvédelem, ami azt jelenti, hogy az életbiztosításból származó összeg nem tartozik bele a végrehajtható csődtömegbe (vagyonba).
12.2 Balesetbiztosítás Baleset a hirtelen, a biztosított akaratától függetlenül fellépő külső erőbehatásra bekövetkező testi sérülés. Az egyéni balesetbiztosítást jellemzően kiegészítőként kötik (életbiztosításhoz, betegbiztosításhoz, utazási biztosításhoz, casco-hoz). A csoportos balesetbiztosítások fő alkalmazási területe a munkavállalók (munkahelyi) balesetbiztosítása illetve a munkáltatói felelősségbiztosítási fedezet (része). A lehetséges baleseti szolgáltatások a következők lehetnek: a.) Haláleseti, rokkantsági kifizetés (járadék). A rokkantsági biztosítási összeg a haláleseti összegnek a rokkantság fokával (progresszíven) arányos része. b.) Baleseti munkaképtelenség és/vagy kórházi ápolás esetére napidíj, kezelési térítés és mentési költségek térítése. Fontos szerződési feltétel a tevékenység, amihez a balesetbiztosítás kapcsolódik (munkavégzés, szabadidő, gépjárműhasználat stb.). Versenysportokat és bizonyos csúcskockázatokat (pl. sziklamászás) a biztosító kizárhat a kockázatok köréből.
75
12.3 Betegségbiztosítás A Bit által használt fogalom a betegségbiztosítás, míg a társadalombiztosításban az egészségbiztosítás fogalmat használják. A betegségbiztosítás sajátossága a biztosítás szempontjából a természetbeni szolgáltatások (gyógykezelés) léte, árképzése, finanszírozása és a biztosító kapcsolata az egészségügyi intézményekkel. A betegbiztosítás főbb területei az alábbiak lehetnek: 1) A betegség költségeinek fedezete (megelőzés, kezelés, gyógyszer, ápolás stb.) 2) A betegség következményeként fellépő a) átmeneti jövedelem kiesés pótlása napidíj, kórházi napidíj formájában, b) tartós munkaképtelenség vagy halál esetén fizetendő járadék vagy egyösszegű szolgáltatás. Állami (a társadalombiztosítás részét képező) egészségbiztosítás megléte esetén azt helyettesítő (kiváltó) és kiegészítő betegségbiztosításokat különböztethetünk meg. Magyarországon egyelőre a társadalombiztosítási szolgáltatásokat kiegészítő, pénzbeli szolgáltatásokat nyújtó egészségbiztosítások terjedtek el. Az egészségpénztárak szerepe – egyelőre - jelentéktelen. A német (svájci) rendszerben a törvény szabályozza a betegbiztosítók kötelező és szabadon választható szolgáltatásait. A betegbiztosítási rendszer fő biztosítói a betegpénztárak (Krankenkasse). Az Egyesült Államokban többféle intézménytípust, illetve finanszírozási rendszert találunk (Blue Cross, HMO, PPO stb.). A fejlődés a Managed Care irányába mutat az ellátás racionalizása révén. (Költségmegtakarítás nagyobb veszélyközösségek szervezése, kijelölt ellátók, (magasabb) önrészek útján, eseti térítések átalányfinanszírozás helyett, a minimálisan szükséges illetve optimális kezelések, ráfordítások meghatározása stb.) A betegbiztosítás díját a törvényileg szabályozott rendszerben a szolgáltatások, a belépési kor és a biztosított neme határozza meg, az amerikai rendszerben ezen túl a biztosított egyéni egészségi állapota, mely kizárásokkal, koremeléssel stb. vagy akár az ügyfél elutasításával járhat.
76
12.4 Csoportos személybiztosítások A csoportos biztosítások az ismertetett személybiztosítási kockázatok közül a választottakra nyújtanak fedezetet. Legfontosabb területe az adott munkáltatónál dolgozók biztosítása, nyugdíjelőtakarékosság, haláleseti-, baleseti- és betegség kockázatokra adott biztosítás. A Magyarországon adott intézményi-jogszabályi feltételek mellett az önkéntes nyugdíjpénztárak és az azokat kiegészítő kockázati személybiztosítások terjednek, önkéntes jelleggel, mivel törvény egyiket sem teszi kötelezővé. A munkáltató által fizetett betegség- és megtakarítási elemet tartalmazó életbiztosítások terjedését az adó- és tb járulékkedvezmények hiánya akadályozza. A csoportos munkáltatói biztosításokat a munkáltató saját alapképzésével vagy önkéntes szolgáltatásaival kiválthatja (önbiztosítás). További fontos csoportos biztosítás a pénzintézet ügyfeleinek hitelfolyósítási feltételként kötött hitelfedezeti biztosítás, amit a bank a biztosítóval kötött csoportos keretszerződésen belül nyújt, szedi be a díját és a bank lesz a kockázati biztosítás kedvezményezettje. 12.4.1
A csoportos biztosítás és előnyei
Az antiszelekció és az egyéni kockázatelbírálás költségeinek elkerülése érdekében szükséges feltétel, hogy a csoport eredetileg nem biztosítási célra jött létre, mint egy munkáltató, szakszervezet, ágazat, egyesület, egyház esetében. A csoport minimális taglétszámát
50-100
főben
szokás
meghatározni,
e
létszám
alatt
további
biztosíthatósági feltételek megléte ill. vizsgálata is szükséges. A csoportos biztosítás előnyei az alábbiak lehetnek: 1) Human Relations javulása a vállalatnál. 2) Költségelőnyök az egyéni biztosításokhoz képest alacsonyabb kockázatelbírálási, adminisztrációs és jutalékköltségek miatt. 3) Bizonyos esetekben adó- és tb járulékfizetési kedvezmények.
77
13 Vagyonbiztosítások Vagyonbiztosításokkal olyan előre nem látható, de a jövőben valószínűsíthetően előforduló események hatásai ellen lehet védekezni, amelyek bekövetkezésük esetén pénzben pontosan kifejezhető vagyoni hátrányt okoznak. A szerződésben a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy a kárt megelőző állapot helyreállításának költségeit megtéríti. A bekövetkezett kár esetén így a biztosító teljesítési kötelezettsége a tényleges kár és / vagy a kárból adódó konkrét pénzügyi szükséglet megtérítése, a kártérítés pedig minden esetben pénzbeli. A biztosító által nyújtott szolgáltatások nem vezethetnek a biztosított gazdagodásához. A vagyonbiztosítások célja három csoportba sorolható: 1) vagyontárgyak és immateriális javak részleges vagy teljes megsemmisüléséből eredő anyagi károk fedezete 2) nem várt kiadások fedezete 3) kieső jövedelem, hozam pótlására szóló védelem. A vagyonbiztosításokat a fenti célok alapján csoportosítani is tudjuk. Az 1.) és 3.) célnak megfelelő biztosítások a kárbiztosítások. Használatos a kárbiztosításokon belül a (vagyon)tárgyak biztosítása is, mint önálló terület, ami nem tartalmazza pl. az üzemszünet-, hitel- stb. kárbiztosításokat. A 2.) célra kötött biztosítások a felelősségbiztosítások és a jogvédelmi biztosítások. A vagyonbiztosítások - az életbiztosításokkal szemben - jellemzően éves vagy évente megújítandó (hallgatólagosan/ automatikusan meghosszabbodó) szerződések. A vagyonbiztosításokat a továbbiakban az általuk fedezett veszélynemek, majd egyes konkrét
módozattípusok
bemutatásával
tárgyaljuk
és
végül
a
nemzetközi
programokkal zárjuk.
78
13.1 Veszélynemek biztosításai (named perlis) A veszélynemenkénti biztosítások esetén a szerződés tételesen, gyakran pontos definíciókkal kiegészítve tartalmaz minden olyan kockázatot, amelyre a biztosító fedezetet nyújt. Ez nem jelenti azt, hogy ezen belül – vagy más körülményekkel való összefüggésben – a szerződés ezt a kockázatvállalást ne szűkíthetné le. A kár megtérítésének alapfeltétele, hogy a szerződésben megnevezett valamely biztosítási esemény bizonyíthatóan bekövetkezzen. 13.1.1
Tűzbiztosítás
A tűzbiztosítás történetileg a legelső biztosítási formák közé tartozik. Az "ellenséges", eredeti helyéről tovaterjedt tűz okozta károkra nyújt fedezetet, de nem feltétele maga az égés (pl. villámcsapás, robbanás esetén). Nem fedezi a tűz rendeltetésszerű
helyén
("barátságos"
tűz:
kályhában,
pipában,
elektromos
készülékben) fellépő és a nem valódi tűzből (oxidációs folyamatok) eredő károkat. Kiegészítő fedezet szólhat a kárcsökkentés költségeire, mint pl. romeltakarítás, oltási károk. Fontos kiegészítő biztosítás a vállalatok számára a tűz következtében kieső bevételek, nyereség és opcionálisan a termeléskiesésből az üzleti partnerek számára okozott kár biztosítása, az (ipari) tűzüzemszünet-biztosítás. A magas kárpotenciál miatt a(z ipari) tűzkárok megelőzése és kárcsökkentésének tervezése a risk manager fontos feladata. A biztosító a tűzkárok objektív kockázatát (kárgyakoriság, kárterjedelem) jól tudja becsülni, szemben a biztosított ill. harmadik személyek szubjektív kockázatával (gyújtogatás, tűzvédelmi előírások be nem tartása). Egyes országokban (pl. Svájcban) a tűzbiztosítás - történelmi okokból - törvényileg kötelező. 13.1.2
Elemikár-biztosítások
Az elemikár-biztosítások viharkár, jégkár, fagykár, vízkár (árvíz, belvíz) és földrengés esetére nyújtanak védelmet. Jelentőségük az épületbiztosításban és a mezőgazdaságban nagy. Fontos, hogy a biztosított a kockázatkizárásokat (talajvíz, befejezetlen építmények, kis erősségű vihar, földrengés stb.) ismerje. A kockázatok természeti jellegéből következően jellemző e biztosításokra a földrajzi területtől függő 79
kockázatkizárás és / vagy díjmegállapítás. További sajátossága az elemikárbiztosításoknak a (mezőgazdasági) biztosítási egyesületek (speciális és térben erősen korlátozott kockázatvállalása) és a biztosítási poolok szerepe (földrajzi- és kumulkárkiegyenlítés). 13.1.2.1 Tűz- és elemi kár- biztosítások mellékkockázatai A tűz- és elemikár-biztosításokhoz kiegészítő kockázatok is biztosíthatók. A.) Betöréses lopás és rablás A betöréses lopás a zárt helyiségbe, jogellenesen történő behatolást (vagy 2-3 méternél magasabb nyílászárón való bemászást) és az ott lévő tárgyakban egyidejűleg keletkező rongálást (vandalizmus) jelenti. A rablás feltétele erőszak vagy életveszélyes fenyegetés alkalmazása. Az érvényes biztosítási fedezet összege (vagy a kapható díjkedvezmény) jellemzően függ az alkalmazott biztonságtechnikától (mechanikai, elektromos védelem). Bizonyos tárgyakat (ékszerek, készpénz, harmadik személyek tárgyai) a biztosító kizár vagy összegben korlátoz. B.) Üvegtörés A biztosítás ebben az esetben az üvegből készült épületelemekben keletkező károkra nyújt védelmet. Speciális esete az üvegházak biztosítása. C.) A vezetékes víz (csőtörés) Csőtörés biztosítása önálló vagy kiegészítő fedezetként is köthető a vezetékekből nem rendeltetésszerűen távozó víz, gőz által okozott károkra. 13.1.3
Állatbiztosítások
Az állatbiztosítások haszonállatok elhullására, kényszervágására vagy tartós hasznosíthatatlanságára nyújtanak fedezetet. A biztosító egyaránt felméri az állat (tárgyi-) és tartója, tulajdonosa (alanyi-) kockázatát. Az élő állatbiztosítás vonatkozhat egy vagy több speciális állatra (versenyló, méhek) vagy csak bizonyos időszakra vagy eseményekre (oltás, szállítás stb.). A vágó állatbiztosítás a tömegtermelés figyelembevételével általában keretszerződés-jellegű, tartalmazza a szállítási fedezetet és kiterjed a vágóhídi értéktelenségre is (pl. hatósági szemlén a hús nem felel meg).
80
13.2 Szállítmánybiztosítások A szállítmánybiztosítások a vagyonbiztosítás második nagy csoportjába, az „all risk” biztosítások közé tartozik. Ezen biztosítások esetében a biztosító a biztosított vagyontárgyának bármilyen okból történő károsodását vagy megsemmisülését megtéríti, az ebben a formában alkalmazott és tételesen felsorolt kizárások kivételével. A szállítmánybiztosítás mellett az „all risk” biztosítások közé tartozik még az építési és szerelési biztosítás, de ide sorolható a lakásbiztosítások esetében az üvegbiztosítás is. A kockázatviselés helye szerint megkülönböztetünk tengeri és belvízi / szárazföldi, valamint egyes speciális szállítmánybiztosításokat. A szállítmánybiztosítás az alábbi területekre terjedhet ki: 1) a szállítóeszköz biztosítása (pl. Casco) 2) a rakomány biztosítása (pl. Cargo), 3) a szállítmányozói felelősségbiztosítás és a 4) a szállítóeszköz tulajdonosának a szállítóeszköz vagy a rakomány károsodásából származó jövedelem kiesésére szóló fedezet. Köthető egy útra és keretszerződésként az útvonal illetve a hajópark vonatkozásában. A szállítóeszközök biztosítása általában összkockázatú biztosítás, bizonyos rendkívüli
helyzetekre
(pl.
háború)
vonatkozó
kizárásokkal.
A
kizárásokat
nemzetközileg szabályozott "egyezményes pótzáradékokkal" lehet fedezetbe vonni. A hajótulajdonosnak nyilatkoznia kell, hogy a hajó tengerképes, a meghatározott útvonalon fog haladni és legális célra használja. A szállítmányozó felelősségbiztosítása szólhat kizárólag másik hajóban és szállítmányában okozott kárra vagy minden harmadik személynek okozott kárra (pl. hajózási műtárgyak, utasok stb.). A rakományt lehet tételes kockázatok ellen, a károkozat bizonyítási terhével vagy anélkül, valamint all risks feltétellel biztosítani. A rakományra további pótzáradékok köthetők ki a(z önrész feletti) részkárok és az eltulajdonítás fedezetbe vonására. A rakománybiztosítás összkockázatú fedezetéből is kizárt a szállítási késedelem, a rakomány anyagában kártevők által okozott károk, vagy belső hibája (szivárgás, besűrűsödés) stb.
81
A
nemzetközi
kereskedelemben
egyezményes
jelzésekkel
jelölik
a
szállítmánybiztosítás díjának megfizetésére szóló megegyezéseket (CIF, FOB stb.). Közös kárról beszélünk, ha a hajó kapitánya a hajó vagy rakománya megmentése érdekében olyan kényszerintézkedéseket tesz, amelyek a rakomány vagy a hajó egy részében kárt okoznak (pl. rakomány tengerbe dobása). A közös kárt a hajó és a rakomány tulajdonosai között értékarányosan osztják fel. A közös kár feltételét képezik a kapitány önkéntes döntése, az intézkedés elkerülhetetlensége és sikeressége, továbbá a vészhelyzetbe kerülés felróhatósága. A speciális szállítmánybiztosítások közé tartoznak a pénz- és értékszállítmányok, kiállítások,
rendszeresen
szállított
munkaeszközök,
felszerelések,
készletek
biztosításai. A szintén ide tartozó utas- (poggyász-) biztosítást később önálló módozatként tárgyaljuk.
13.3 Gépjárműbiztosítások
13.3.1
Kötelező felelősségbiztosítás
Tekintettel a gépjármű veszélyes üzem jellegére, vezetőjének, üzemeltetőjének harmadik személyekkel szembeni felelősségének nem feltétele a károkozás felróhatósága (veszélyes üzemi vagy objektív felelősség). Ezért rendkívül fontos, hogy minden gépjármű rendelkezzen felelősségbiztosítással, amely helytáll a másoknak okozott károk anyagi következményeiért. A hatályos jogszabályok szerint minden gépjármű-üzemeltetőnek érvényes gépjármű-felelősségbiztosítással kell rendelkeznie, vagyis kötelező biztosításról van szó. Ha egy biztosító erre a módozatra engedélyt kap, szerződési kötelezettség alá esik (nem utasíthat vissza ajánlatot). A biztosítással mégsem rendelkező vagy ismeretlen károkozók által okozott károk kifizetése a kártalanítási alapból történik, mely biztosítatlan gépjármű esetén a teljes kárt, ismeretlen esetén csak a személyi károkat téríti meg. Az alapot a biztosítók díjbevételarányosan finanszírozzák. A korábban rendeletileg szabályozott biztosítási díjakat a 90-es évek végén fokozatosan liberalizálták.
82
A gépjármű-felelősségbiztosításban alkalmazott bonus-malus rendszer a balesetet okozó vezetők díjemelésével ill. a balesetmentesek díjának csökkentésével kármegelőző és az ekvivalencia elv egyéni szintű érvényesítését szolgáló rendszer. Kisebb összegű károkozás (koccanás) esetén érdemes a kár saját zsebből történő kifizetését összevetni a díjemelés (jelenértékének) összegével. A biztosítás díjának további lényeges meghatározói az üzemeltető lakhelye, a jármű típusa, teljesítménye és úrvezetői ill. haszonjárműként történő üzemeltetése. A biztosítás nem mentesíti az üzemeltetőt ill. a vezetőt a felelősség alól szándékosság ill. súlyos gondatlanság jogszabályban felsorolt eseteiben (pl. alkohol, rossz műszaki állapot) esetén, ekkor a biztosító korlátozott mértékű visszkeresettel élhet a károkozóval szemben. Nemzetközi
viszonylatban
a
Zöld
Kártya
egyezmény
szabályozza
a
gépjárműfelelősségi károkat.
13.3.2
Casco
A casco - szemben a gépjármű-felelősségbiztosítással - a saját gépjárműben keletkezett károkra nyújt fedezetet. A casco fő kockázatai: lopás, törés, elemi károk. A díjat a gépjármű típusa, teljesítménye, felszereltsége, az üzemeltető lakhelye és kártörténete, ill. kármentessége, valamint a választott önrész nagysága határozza meg. Casco csak a jármű bizonyos koráig köthető (6-8 év). A casco a kárt káridőponti értéken (helyreállítási értéken) téríti. A kizárások között szerepel a jármű meghibásodásából eredő kár, úthiba stb. A "luxus"cascok csereautót, assistance szolgálatot stb. biztosítanak megfelelő felár fejében. Az ellopott autó kifizetésének feltétele a rendőrségi nyomozás sikertelen lezárása (1 hó). Törés javíttatása előtt érdemes tájékozódni a biztosítóval szerződött műhelyekről illetve a javítás várható költségéről az önrésszel kapcsolatosan is. Nem térít a biztosító szándékos és a hozzátartozó károkozása, valamint súlyos gondatlanság esetén. A casco kiegészítőjeként lehet kötni üvegtörés-, baleset-, illetve utasbiztosítást, utóbbiakat az utasok ill. a vezető baleseti, ápolási kockázatára és kieső jövedelmére (napidíj).
83
A gépjármű biztosítások területi hatálya lehet korlátozott (Európára, ill. a FÁK országait stb. a biztosító kizárhatja). Említést érdemel még a (külföldi) bérautó kölcsönzésekor kötendő biztosítás, melynél minél átfogóbb, és korlátlan összegű fedezetre érdemes törekedni, akár (nagyobb) önrész megtartása mellett is.
13.4 Felelősségbiztosítások A felelősségbiztosítás a biztosított által harmadik személy(ek)nek okozott károkkal kapcsolatos jogszabály által előírt kártérítési kötelezettségére és a megalapozatlan, jogtalan igények elhárítására nyújt fedezetet. A lehetséges kártérítési összeget általában korlátozza a biztosító. A biztosítás jellemzően nem fedezi a létrejöttekor már bekövetkezett, vagy már fennálló okból a tartam alatt bekövetkező kárt, de bizonyos ideig érvényes lehet a tartam alatt bekövetkezett azon károkra, mellyel kapcsolatban csak később lép fel kártérítési igény. A biztosított károkozói minősége alapján különböztethetjük meg az egyes felelősségbiztosítási típusokat ill. módozatokat. A magán-felelősségbiztosítás a biztosított és közvetlen hozzátartozói napi életvitelével kapcsolatos (pl. gyalogos, gázkészülék üzemeltető, állattartó minőségében okozott) károkra nyújt fedezetet. A szakmai felelősségbiztosítások a foglalkozás körében okozott károkra nyújtanak fedezetet. Bizonyos szakmákban a jogszabály a foglalkozás vagy a vállalkozás gyakorlásának feltételéül kötheti ki (orvos, ügyvéd, utazási iroda, biztosítási bróker). A termékfelelősség-biztosítás a gyártónak a termék hibájából, meghibásodásából eredő, a mindenkori fogyasztónak okozott károkra szól és bizonyos országokba irányuló exportnak feltétele (EU, USA). További felelősségbiztosítások a környezeti felelősségbiztosítás (környezetszennyezési károk ellen), és a már tárgyalt gépjárműfelelősségbiztosítás is.
84
13.5 Egyéb biztosítások Az egyéb biztosításokat is különböző módon lehet csoportosítani, most az alábbi felbontással és típusokkal ismerkedhet meg az olvasó: a.) Jogvédelmi biztosítás: A jogvédelmi biztosítás esetében a biztosított jogi érdekeinek védelmét illetve érvényesítését szolgálja mind az ellene, mind az általa indított eljárásokban. A biztosító elláthatja a jogi képviseletet közvetlenül, vagy átvállalhatja annak költségeit is, ekkor közvetett védelemről beszélünk. Felléphet érdekütközés, amennyiben a perben álló felek ugyanazon biztosítónál biztosítottak. Ezért a biztosító jogvédelmi részlegét legalább szervezetileg el kell különítenie. Másik megoldás az egyik fél közvetett képviselete (ügyvéd). Ne keverjük össze a jogvédelmit a felelősségbiztosítással, mely megalapozatlan kártérítési igényeket jogi úton elhárít, de ezen túl - szemben a jogvédelmi fedezettel - a jogos kárigények megfizetésére is kiterjed. b.) A technikai biztosítások: A jogvédelmi biztosítások körébe a gépek, elektronikai berendezések (IT, orvosi műszerek) biztosítása és az építés-szerelés biztosítások tartoznak. Utóbbi üzembe helyezés, építés alatt álló létesítmények biztosítása, melyhez elkészültükkel általában
közvetlenül
csatlakozik
egy
másik
vagyonbiztosítás
(épület-,
gépbiztosítás stb.) A felsorolt módozatok üzemszünet fedezettel is kiegészíthetők. Technikai biztosítás a számítógép-biztosítás is, amely kiterjedhet a hardware-re, továbbá
adatvesztési-
és
rendszer
helyreállítási költségekre
valamint a
munkavállalók számítógépes visszaéléseire. A biztosító természetesen szigorú adatvédelmi előírásokat követel meg. c.) A hitelbiztosítások: A hitelbiztosítások az áru-, beruházási-, export- és fogyasztói hitelekre terjednek ki. Lényegi pontjaik a szerződéstípus (keret, egyedi), és a hitelbírálat végzője (a pénzintézet vagy a biztosító). Az exportbiztosítás esetében meg kell különböztetni a kereskedelmi (nemfizetés, árfolyamváltozás) és a politikai (ország-) kockázatot. A hitelbiztosításokhoz sorolják még az óvadék- (kezes-), és a hűtlen kezelés
85
biztosításokat (kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatók alkalmazottjaira) valamint a már említett számítógépes visszaélés biztosítást. d.) Segélynyújtási (assistance) biztosítások: Ebben az esetben a biztosító a (külföldön tartózkodó) bajba jutott biztosítotton segít gépjárműje elvontatása / hazaszállítása, óvadék kifizetés és egyéb természetbeni és pénzügyi (költségek átvállalása) szolgáltatásokkal. Ilyen típusú szolgáltatásokat „nem-biztosítók” is nyújthatnak (pl. autóklub).
13.6 Összetett kockázatú módozatok
13.6.1
Lakásbiztosítás
A lakásbiztosítás választható modulrendszerben foglalja magában 1) épület(részek), 2) a lakásban található ingóságok, 3) a biztosított és közvetlen hozzátartozóinak felelősség- és 4) balesetbiztosítását. Az alapbiztosításban foglalt veszélynemek tűz, elemi károk és betöréses lopás. Az elemi károk mellékkockázatai (vezetékes víz, üvegtörés) opcionálisan választhatóak. Regionálisan és biztosítónként bizonyos kockázatok kizárhatóak, mint pl. földrengés, árvíz. Nem tartozik a fedezetbe vagy opcionális a biztosított otthonbán végzett jövedelemszerző, üzleti tevékenység ill. annak eszközei. Ha legalább a biztosító által négyzetméter-átalányban ajánlott biztosítási összegeket választjuk, kár esetére lemondhat a biztosító a szerződésben az alulbiztosítás vizsgálatáról. A kárgyakoriság és kárrendezési gyakorlat alapján legvitatottabb pontja ennek a biztosításnak a vagyonvédelmi előírások és limitek, amiről az üzletkötők rendre nem vagy nem megfelelő tájékoztatást adnak. Ennek következménye, hogy betörés esetén a biztosító az előírások be nem tartása miatt nem, vagy a kár összegénél jóval kevesebbet fizet. A vagyonvédelmi előírások a falak, a helyiségek és a nyílászárók mechanikai (rács, zár) és elektronikai (riasztók) védettségének függvényében korlátozzák a betöréses lopás
86
esetén fizethető kártérítést az ajánlatban ill. kötvényben megjelölt ingóságbiztosítási összeget e kockázat vonatkozásában "alulbírálva". 13.6.2
Utasbiztosítás
Ez a biztosítási forma a külföldi utazás, vagy külföldi tartózkodás esetére szóló utasbiztosítást tartalmazza, az alábbiak szerint: 1) Betegbiztosítást azonnali ellátást igénylő akut megbetegedések esetére; Tekintettel a fejlett országok sürgősségi betegellátásának költségeire, érdemes a magasabb biztosítási összeget választani. 2) Balesetbiztosítást; 3) Segélynyújtást elsősorban az előző két ponthoz kapcsolódóan, valamint jogvédelmet. 4) Poggyászbiztosítást a csomagok ellopása (rablása) és megsemmisülése esetére. A gyakori csalás miatt fontosak a poggyászbiztosítás kizárásai (tárolás helye, módja stb.) és kár esetén rendőrségi jegyzőkönyv felvétele és a kár időben történő bejelentése. Nem köthető utasbiztosítás tartós / állandó külföldi tartózkodás esetére. Hasonló, de a gépjárműkockázatokkal kiegészített biztosítás a külföldi nyaralás idejére kötött speciális casco (Ferienkasko) illetve assistance (Autóklub-) levél. 13.6.3
Vállalkozások vagyonbiztosítása
A gazdálkodó szervezetek biztosításain belül megkülönböztetünk üzletkötőkkel kisvállalkozások részére értékesített standard tömegmódozatokat és a közép- és nagyvállalkozásoknak key account manageri illetve brókeri rendszerben kötött egyedi (ipari) biztosításait, beleértve a következő pontban tárgyalt nemzetközi módozatokat is. Az egyes vállalkozások, intézmények árbevételük, állományi létszámuk stb. alapján kerülnek besorolásra. A vállalkozások tevékenységének és kockázatainak sokfélesége miatt a kockázatfelmérésnek kiemelt szerep jut. A standard módozat ezt előre megadott kockázat nemek listás felsorolásával oldja meg: épületek, eszközök, járművek, készletek, ügyfelek, alkalmazottak, szállítás, felelősség stb. Ez esetben a helyes biztosítási összegek meghatározása a feladat, valamint az esetlegesen nem fedezett
87
kockázatok vizsgálata. A kisvállalkozásoknak értékesített vállalkozói biztosítás tehát nem nyújt eseti szakértői kockázatfelmérést és kockázatkezelési tanácsadást. Közép-
és
nagyvállalkozások,
valamint
speciális
kockázatok
(veszélyes
tevékenységek) esetén, a biztosító szakértője (mérnöke) a risk engineering service keretében felméri a vállalkozás kockázatait vagyis meghatározza annak kockázati profilját, rámutat a lehetséges kockázatkezelési eljárásokra, valamint a biztosító által a szerződéskötéshez
(pótlólagosan)
megkövetelt
kármegelőzési/
kárcsökkentési
intézkedésekre. Jellemzően ingyenes szolgáltatás és különösen fontos a vállalati risk managerrel nem rendelkező vállalkozások esetén. A szerződésben fedezett veszélynemekről és a hozzájuk tartozó biztosítási összegekről a biztosító üzletkötője a kockázatelbírálási rend szerint dönt, mely tartalmazza a kizárásokat és összeglimiteket az egyes kockázatok vonatkozásában. Természetesen itt is érvényesül az egyes kockázatokról és limitekről való döntési hierarchia a biztosítón belül. A vállalkozói biztosítások (moduláris rendszerben) a korábban felsorolt veszélynemeket tartalmazzák. A személybiztosítások köréből a csoportos biztosítások és bizonyos speciális fedezetek (pl. manager/ tulajdonos életbiztosítása) tartozhatnak a gazdálkodó szervezet (vállalkozás vagy intézmény) biztosítási "csomagjába".
13.7 Nemzetközi biztosítási programok A több országban tevékenykedő ill. telephellyel rendelkező vállalatok, vállalatcsoportok, ill. risk managerük számára fontos feladatot jelent az egyes tevékenységek kockázatainak és az egyes országok jogának megfelelő biztosítási fedezet kialakítása. Az EU területén nem tartoznak a biztosítási szabályozás ill. felügyelet hatálya alá a nem-életbiztosításban az ún. nagykockázatok, ahol a biztosított tárgyalási pozíciója és (kockázatkezelési) szaktudása is feltételezhetően jó. A biztosító - a vállalattal együttműködve - nemzetközileg felméri a vállalatcsoport kockázati viszonyait, meghatározza kockázati profilját. A javasolt illetve választott kockázatkezelési intézkedések függvényében kidolgoz egy nemzetközi biztosítási programot (tervet). Ennek részeit képezik a vállalat és a biztosító leányvállalatai (ill. partnerbiztosítói) között az egyes országokban kötött helyi szerződések, továbbá az 88
ország kötvényeknek konszernszinten kiküszöbölendő eltéréseire a biztosító és a vállalatcsoport székhelyei között kötött (keret)szerződés. Az ország kötvények előnye a helyi sajátosságok figyelembevétele és a helyben történő kárrendezés lehetősége. A master policy a nemzetközileg egységes fedezetet (kockázatok, biztosítási összegek és kizárások) és ügyintézést (díj, károk stb.) biztosítja elsősorban. A nemzetközi programok kialakításában és országonkénti gondozásában fontos a világhálózattal rendelkező biztosítási brókerek szerepe. Megfelelő kockázati portfólióval (homogenitás, csúcskockázatok hiánya stb.) rendelkező nagyvállalatok saját biztosítót is létrehoznak illetve működtetnek vagy "kihelyezik" annak működtetését egy biztosítóhoz.
14 A biztosító-pénztár dilemma A biztosító-pénztár dilemma a nyugdíjpénztárak hatályos jogi szabályozása és lényegi működési elveik továbbá a pénztárpiac gyakorlata közötti ellentmondást tartalmazza. A három pillér rendszer második pillérét képező magán- és a harmadik oszlop egyik intézménytípusát
illetve
lehetséges
befektetési
formáját
jelentő
önkéntes
nyugdíjpénztárak taglétszámukat és díjbevételüket illetve vagyonukat tekintve is meghatározó pénzintézetek, nyugdíj-előgondoskodási intézményi befektetők. A nyugdíjpénztárak hatályos magyar jogi szabályozása a kezdetektől fogva mély ellentmondásban áll a pénztárak valós ágazati jellemzőivel és a pénztárpiac szerkezetével. Az 1997. évi LXXXII. tv. (Mpt) a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztárakat a kötelező munkavállalói nyugdíjelőtakarékosság kizárólagos formájává,
az
1993.
évi
XCVI
tv.
(Öpt)
által
szabályozott
önkéntes
nyugdíjpénztárakhoz kapcsolódó adó- és tb járulékkedvezmények pedig azokat a harmadik pillér, azon belül is a munkáltatói nyugdíjtámogatás kiemelten preferált nyugdíjelőtakarékossági formájává tette. Más pénzintézetek, beleértve a biztosítókat is, a kedvezményekkel illetve a tb járulék magánpénztárakba történő átirányításából következően dinamikusan fejlődő új piacon közvetlen szerepet nem vállalhattak 89
(nyugdíjalap, előtakarékossági bankszámla stb. formájában), illetve hasonló (mértékű) kedvezményekben nem részesültek. A jogalkotó mindkét pénztártípust az újonnan létrehozott közös állami felügyelet (Pénztárfelügyelet) alá rendelte, majd a PSZÁF-nek a biztosítóktól szakmailag elkülönült területeként felügyelik. A rendszeres befizetések tőkésítéséből a nyugdíjpénztár járadék- és/vagy egyösszegű szolgáltatást fizet kockázati (halál, rokkantság) fedezet nyújtása nélkül. Ez valójában egy díj-visszatérítéses elérési élet-, majd a nyugdíjazással járadékbiztosítás (a választott kifizetési formától függően). Más megközelítésben a pénztártag egyéni számlája a felhalmozási idő alatt egy egyszerű tőke- (vagy bank-) számlának felel meg. A nyugdíjpénztár és az életbiztosító, valamint a hitelintézet működésében egyetlen alapvető, lényegi eltérés az utóbbiakkal szemben támasztott szolvenciatőke- illetve tőkemegfelelési követelmény, mely mindkét esetben a befektetések biztonságát növeli. Vagyonarányos garanciális elemet és alapítási tőkekövetelményt a jogalkotó a nyugdíjpénztárak esetében nem ismer és annak hiányát rendkívül költséges adminisztrációs szabályokkal próbálta pótolni. A pénztárpiacot a (bank)biztosítók leányvállalatai, pénztárszolgáltatóik illetve az általuk működtetett nyugdíjpénztárak oligopoliuma uralja. Tekintve a magánnyugdíjpénztárak egyéni és hosszú távú megtakarítási célját, semmi nem indokolja a folyó finanszírozású társadalombiztosítás járulékaihoz hasonló havi tagdíjbevallást- és befizetést. Ezzel szemben a pénztári elszámolások technikailag pl. a forgalomfüggő rendszerességű adóbevallásokkal állíthatók párhuzamba. Hasonlóan indokolatlan az alapvetően azonos üzemgazdasági működésű pénztárakra és (élet)biztosítókra önálló (jog)szabályok alkalmazása. Egyelőre áthidaló megoldásokat sem találunk, mint pl. Svájcban bizonyos kritériumoknak megfelelő életbiztosítások kiváltják a pénztári előgondoskodást illetve ugyanazokat az adókedvezményeket biztosítják. A nyugdíjpénztárak tehát a jogszabályi előírásokon túl valójában nem rendelkeznek sem önálló működési (pénzügyi, üzemgazdasági) sajátosságokkal, sem intézményileg ténylegesen elkülönült részpiaccal a pénzintézeteken/ biztosítókon belül.
90
Felhasznált irodalom
1. Banyár József (2003.): Életbiztosítás. Aula 2. Banyár József (2001.): Életpálya pénzügyi tervezése. Biztosítási Oktatási Intézet. 3. Horinka
Melinda-Luttenberg
Zoltán
(2005.):
Biztosításelmélet
és
üzemgazdaságtan; Zavodnyik József: Biztosítási jog; Adorján Zsolt-Serfőző Györgyi-Péteri János-Zavodnyik József: Ágazati biztosítástan. Perfekt, Budapest 4. Pénzügytan II. Szöveggyűjtemény (2005.): 6. fejezet. Miskolc. 5. www.mabisz.hu 6. www.pszaf.hu
91
