Okosan befektetni 1. rész Örömmel küldöm Önnek az „Okosan befektetni” című tanulmány első részét. A tanulmány célja, hogy megismerése után úgy tudja összeállítani befektetéseit, ahogyan - sajnos - csak az emberek töredékének sikerül. Jó tudni, hogy ez a szűk réteg nemcsak teljesen elégedett a befektetéseivel, de könnyűszívvel nevet még a válság arcába is. Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele, lássuk a probléma magját, miért van keveseknek összeállítva jól a befektetése. Átláthatatlan piac és óriási dömping! Kedves Ica! Mit tesz Ön, ha szeretne befektetni? Feltételezem, hogy ahogyan a legtöbben Ön is igyekszik minél jobban tájékozódni a lehetőségekről. Ezt nagyon helyesen is teszi, azonban ha már egyszer neki indult a keresgélésnek, akkor egy komoly problémába ütközhetett. Hogyan is kéne választania a több száz, több ezer ajánlat közül? Érdekességként megszámoltam, a befektetes.lap.hu oldalon több mint 150 link van olyan oldalakra, melyek befektetést kínálnak az Ön számára. Egy közös pontot lehet találni köztük: mindenki az Ön számára legjobb befektetést ajánlja. Természetesen azonban nem ugyanazt. Nézzünk egy-két példát a teljesség igénye nélkül: „kiemelkedően magas hozam” (egy banki oldalról) „a legmodernebb befektetési forma a Unit-linked megoldás” (egy pénzügyi tanácsadó oldaláról) „a közép- és hosszú távú vagyongyarapítás leghatásosabb eszköze a vagyonkezelő meghatalmazása” (egy külföldi vagyonkezelést kínáló oldalról) Azt kell mondani, hogy a hatalmas piaci kínálat nemhogy segítené az átlagembereket, inkább a bőség zavarában még nehezebbé teszi a választást. Ráadásul ha a kínálat hatalmas szélessége és megosztottsága nem lenne elég zavaró, ott vannak még a különböző, homályos figyelmeztetések: „Ne bízzon a kirívóan csábító ajánlatokban!” (PSZÁF) Jó kérdés persze, hogy kinek mi a „kirívóan csábító”?! Nem tudom hogy Ön hogyan választana - vagy választott - a lehetőségek közül, de az általános gyakorlatot ismerem, ami sajnos rossz. Leggyakrabban kétféleképp választ magának az ember befektetést. Az egyik megoldás a puszta szimpátia szerinti választás (pl.: „amit elmondott nekem a bankos kisasszony az nekem meggyőző volt”), míg a másik a külső tapasztalatokra építő választás (pl.: valaki olyat kérdez meg akiben megbízik, és tudja róla hogy neki vannak jól működő befektetései). Ezek a típusú gyakorlatok több ponton is hibásak ami a tanulmány végére az Ön számára is egyértelműen látható lesz, de addig is két gondolkodtató példa:
1. Gondolkozzunk el egy rendezvényszervező vállalkozás tulajdonosának szemével, aki szeretne a cégének autót vásárolni. Betéved egy szalonba, ahol van limuzin és kombi kivitelű autó. Van egy nagyon szimpatikus értékesítő, aki azonnal el is magyarázza, egyértelműen a legjobb választás ha vesz 3 darab kombit. Természetesen meg is érveli teljesen helyesen „hogy hiszen:” o A kombival lehet árut is szállítani ha lehajtják az üléseket (habár érdemes valamivel ilyenkor letakarni a kárpitot, nehogy megsérüljön). o Az autó megfelelő presztízsértékű egy cégvezetőnek (ugyan a limuzin kivitel még jobb lenne, de ez se rossz). o Külső helyszínekre a három kombi már elegendő ahhoz, hogy az összes holmi és az alkalmazottak is elférjenek benne. Azt kell mondani, hogy az értékesítőnek nagy részben igaza is van, mivel az általa nyújtott kínálatból ez a legjobb lehetőség. Azonban vajon mit fog tenni a vállalkozó? Legvalószínűbb, hogy ebben a kereskedésben maximum egy limuzint vesz magának (ami a legmegfelelőbb presztízs autónak), azon felül pedig elmegy máshova venni magának egy kisáruszállítót (amivel a lehető legkényelmesebben tud szállítani) és egy kisbuszt (amivel lényegesen egyszerűbben és olcsóbban jutnak el külső helyszínekre mindannyian, mint a kombikkal). 2. Tételezzük fel, hogy rendkívül jó viszonyban van a szomszédjával aki sokat utazik, ezért őt kérdezi meg hova utazzon el a családjával nyaralni. ő nyilvánvalóan ajánlani fogja azt a helyet ahol a legjobban érezte magát. Mivel Ön megbízik benne, természetesen oda is fognak menni. Biztos azonban hogy Önök is ugyanolyan jól fogják ott magukat érezni? Ha például szomszédjának nincs gyereke, Önnek viszont két kis gyermeke is van és a legközelebbi gyerekmedence 25 km-re van melyet pocsék utakon kell megtenni, már nem lesz közel se olyan jó a nyaralás. Persze a szomszédja nem akart rosszat Önnek, de mivel neki nincs gyereke és a környéket is csak biciklivel járta be, eszébe se jutott hogy ezek fontos szempontok lehetnek. A példák két dolgot kívánnak érzékeltetni. Egyrészt hogy nincsen egy legjobb, mindenre alkalmas típus a piacon (a 3 kombi csak egy kompromisszumos megoldás lenne, de messze nem a legjobb), másrészt hogy ugyanarra a kérdésre se ugyanaz a legjobb megoldás mindenkinek (más a jó nyaralás egy agglegénynek és más egy gyermekes családnak). Hogy kinek milyen befektetési típusokra van szüksége?? És melyikből „mennyire”?? Hamarosan eljutunk ehhez a kérdéshez is azonban előtte, a tanulmány következő részében egy általánosan hibásan megválaszolt kérdést igyekszem helyre tenni. Mégpedig: Mi a célja a befektetésnek? Legtöbben erre rutinból vágnák rá: a hozam!!! Azonban ez hibás, de legalábbis nagyban leegyszerűsített válasz. A befektetésnek ugyanis van még egy ugyanennyire fontos célja, de erről majd legközelebb.
2. rész Ön hogy gondolja, mi lehet egy befektetés célja? Csak és kizárólag a hozam? Legtöbben így gondolkodnak, ami nem is véletlen, hiszen ezt sulykolják a reklámok, a média, a tanácsadók és még sorolhatnám. Természetesen fontos hogy minél jobb hozamokat érjen el, de a befektetések összeállításánál észre kell venni, hogy létezik még egy, legalább ennyire lényeges cél. Érdemes elolvasni a befektetés egyik, talán legpontosabb definícióját: „Anyagi javakban és pénzügyi eszközökben történő felhalmozás, Jelenbeli fogyasztásról való lemondás, jövőbeni többletfogyasztás reményében.” Ha egyszerűen akarjuk ezt értelmezni, akkor röviden ez a következőt jelenti: „ma lemondok valamennyi pénzről azért, hogy a későbbiekben több pénzem legyen”. Ebben még semmi újdonság nincs. Ahhoz hogy megkaphassuk a befektetések második lényegét, egy apró változtatást kell még végrehajtani. Egészítsük ki a mondat végét úgy, hogy: „... pénzem legyen, mint amennyi lenne”. Rögtön adódik is a kérdés: „Honnan tudjam hogy mennyi lenne???”. És pont itt van a lényeg, hogy nem tudhatja! Se Ön, se én, se senki más. Nem tudhatja senki sem biztosan előre hogy egy év múlva jobban megy-e majd a vállalkozása, vagy rosszabbul esetleg jobb állása lesz-e, vagy nem is lesz, stb., stb.. Ezek a bizonytalanságok negatív kimenetel esetén komoly kockázatot jelentenek, melyeket csak egyféleképp lehet kontrollálni; a megfelelő anyagi védelem kiépítésével. Ez tehát a befektetések második célja, a kockázatkezelés. Ahhoz hogy helyesen legyen a befektetési portfoliója összeállítva, ezt a kérdést kéne elsőként megoldania. Furcsa jelenség azonban, hogy ez a gondolat a legtöbbször fel sem merül. Biztosan Ön is ment már be a bankjába, hogy meglevő pénzét befektesse. Emlékezzen vissza kicsit hogyan is zajlik, milyen kérdések merülnek fel. Leginkább csak három kérdés kerül elő: 1. Mekkora összeget szeretne befektetni? 2. Mennyi időre? 3. Milyen kockázatú legyen a befektetés? Hogy ez mennyire nem elegendő az könnyen belátható, főleg az elmúlt időszak tükrében. A könnyebb érthetőség kedvéért vegyünk egy konkrét példát: A fiatal családok körében elég tipikus családmodellnek tekinthető, hogy adott egy vállalkozó apuka aki az egyedüli kereső a családban, anyuka háztartásbeli (gyesen, gyeden van) és még van két-három gyerkőc. Tételezzük fel, hogy egy ilyen apuka, miután összegyűlt a „perselyben” ~2 millió forint, bebandukol a bankba hogy ezt befektesse. Az összeg már adott, futamidőnek kiválaszt egy kellemes három évet (nem túl rövid, de még belátható), magának a befektetésnek pedig egy mostanság oly divatos tőkevédett magas részvénytartalmú befektetési alapot. Mondván azon bukni nem lehet, de viszont akár nagyon magas hasznot is húzhat. A dolog ezzel le is lenne tudva DE, az élet, mint ahogy azt oly gyakran szokta, közbeszól. A vállalkozásnak a bevételeit szinte egyedüli megrendelője, egy mamutcég megrendelései adják, akire teljesen ráspecializálódott. Ez a cég három hónappal később bejelenti hogy a továbbiakban nem tart igényt a szolgáltatásaira. Emberünk sokat nem tud tenni, a hiteleket fizetni kell (aminek még a törlesztő részlete is megnőtt, hiszen devizahitel), a gyerekeknek
enni kell adni, és még a vállalkozásnak is vannak költségei. Ismét visszatér a bankba, kéri a 2 millióját. Igen ám, csakhogy menetközben a részvény-árfolyamok estek és a futamidő lejárta előtti megbontásért is fizetnie kell. Visszakap 1 milliót, alig a felét a befektetett összegnek. Ebből jó esetben, ha nagyon összehúzzák magukat, három hónapig bírják, ennyi ideje van az apukának hogy új megrendelőt találjon. Ha nem sikerül akkor pedig jó eséllyel jönnek az újabb és újabb hitelek, aminek a végét nem is szeretném feszegetni. (fent leírtak sajnos az elmúlt időszakban gyakran előfordultak) Mi volt a hiba? A három feltett kérdés alapján semmi. Jó volt a befektetés futamideje, apukának a kockázatvállalási hajlandóságába bőven belefért, hogy a magas hozam reményében legrosszabb esetben csak a tőkét kapja vissza lejáratkor, és talán még a befektetés is kiváló volt, végeredményben lehet hogy busás hasznot hozna. Egyetlen dolog nem lett végig gondolva, hogy mi a család saját (és nem a befektetés!) kockázata! Talán emlékszik még rá, mikor feliratkozott a tanulmányra ott azt írtam: „Mindenkinek aki rendelkezik már egy komolyabb megtakarítással (legalább 5-6 millió forint)...”. Ezt pont azért írtam, mert ekkora összeg alatt - természetesen ez nagyban függ az életviteltől és még kis millió dologtól - a befektetést nem igazán lehet felépíteni, valójában az ilyenkor nagy részt csak kockázatkezelési célokat szolgál, helyesebben kéne hogy szolgáljon. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akinek nincs ekkora összeg a zsebében az soha be sem fektethet. Ilyenkor azonban a befektetőnek először kockázatot kell kezelnie, közben tőkét felépítenie, és aztán lehet indulni a magas hozamokért. Biológiai tanulmányaim szerint legalábbis pár évet el lehet éldegélni magas hozamok nélkül, étel nélkül viszont nem nagyon.
3. rész „Kockázat nélkül nincs nyereség”, állítja a mondás. Pedig mint mindenki, gondolom Ön is örülne egy kockázattól mentes, fixen kiemelkedő hozamú befektetésnek. Sajnos azonban az állítás helyes, ilyen nincs, nem is lehet. Mindazonáltal nem kell lemondani sem a biztonságról, sem a magas hozamokról csak tisztában kell lenni a minden befektetésre jellemző hármas jelleggel, illetve a benne lévő fogalmak jelentésével. Amivel leginkább érdemes megismerkedni, az a közgazdaságtanban a „befektetési háromszög” nevet viselő modell. A modell szabálya egyszerű: minden befektetés jellemezhető három paraméterrel, a hozamával, a biztonságával és a likviditásával (ez utóbbi meglehetősen csalóka, megtévesztő kifejezés, később még visszatérek rá). Ez a három tulajdonság adja a háromszög oldalait. A köztük lévő összefüggés legegyszerűbben úgy érzékelhető, ha a háromszöget egy körben ábrázoljuk, ahol mind a három csúcs a körvonalon helyezkedik el.
Az ábrán jól látható, a befektetéssel szembeni bármelyik elvárás (hozam, biztonság, likviditás) növelése egy másik (vagy másik kettő) tulajdonság rovására történhet csak. Kis sarkítással még az alábbi képletek is jól mutatják a hármas összefüggést: A.
nagy biztonság
+
magas likviditás
=
kevés nyereség
B.
nagy biztonság
+
nagy nyereség
=
alacsony likviditás
C.
magas likviditás
+
nagy nyereség
=
kis biztonság.
A fenti összefüggések képezik a befektetések alapját, mivel mindig (!) igazak! Ha olyan befektetési ajánlattal találkozik, ami a befektetési háromszög elveinek nem felel meg, ajánlatos bekapcsolni a vészcsengőt és továbbállni. Mindenképpen szükséges a három „paramétert” részletesebben kifejteni. Első ránézésre ugyan egyszerűen érthetőek a fogalmak, de azért nézzünk kicsit mélyebben bele. Likviditás: Mint említettem a likviditás egy meglehetősen megtévesztő szóhasználat. A valóságban nem annyira a befektetés hozzáférhetőségére, rugalmasságára utal, sokkal inkább az időtávra ami a befektetési háromszög igazságának fennállásához szükséges. Jó példa erre a részvény (a részvényekkel részletesebben a következő részben találkozhat, most csak érintőlegesen említem). A fenti ábrákból a 2-es és a 3-as ábra is helytálló lehet egyazon részvénybefektetésre. Hiszen: •
•
a 2-es ábra szerint magas hozam érhető el kevés kockázattal alacsony likviditás (hosszú időtáv) alatt. Ez a részvényekre általánosan igaznak mondható, hosszú idő alatt igen nagy valószínűséggel termelnek magas hozamot. A 3-as ábra magas hozamlehetőséget mutat már rövidtávon is (magas likviditás), cserébe azonban elég csekély biztonságot. Ez is teljesen helytálló, mivel a részvények értéke rövidtávon is nagyon jelentőset tud változni, ezáltal elérhetőek vele magas nyereségek, de nagy veszteségek is.
Biztonság (kockázat): A legproblémásabb és legbonyolultabb kérdés ez egy
befektetésnél: „Mikor (és mitől) biztonságos egy befektetés???”. A dolog megértéséhez érdemes fordítottan közelíteni a kérdéshez: „Mit jelent egy befektetés kockázata?”. A kérdést mindenképp kettő felé kell bontani. Egyrészről vannak a befektetéseknek technikai kockázatai (ezt alább részletezem), másrészről - sokkal kevésbé felismerten - minden befektetésnek van egy egyéb befektetési lehetőségekhez viszonyított kockázata is. Nevezzük ezt „relatív kockázatnak”. A relatív kockázat a következő példán keresztül könnyen érthető lesz: Adott két befektetési lehetőség: 1. Ötéves futamidejű tőkevédett banki befektetési alap, jó hozamkilátásokkal, ami akár 90%-os nyereség elérését is lehetővé teszi a lejáratkor. 2. Ötéves állampapír, mely a lejáratkor fix, 30%-os kamatot fizet. Ha Ön állna a döntés előtt hogy melyik lehetőséget válassza, és a befektetési alappal kapcsolatban megkérdezné a banki ügyintézőt, mekkora annak a kockázata, a válasz borítékolhatóan cirka így hangzana: „Kockázatmentes, hiszen a tőkevédelem miatt lejáratkor a befizetett összeget mindenképp visszakapja”. Talán még az is elképzelhető, hogy értetlenül nézne Önre, egyáltalán hogy lehet ilyen marhaságot kérdezni. Pedig nem lenne igaza, hiszen ha ezt a befektetést választja, azáltal lemond a garantált 30%-ról. Ha ezt a hozamot nem éri el a befektetési alap lejáratig, akkor Ön ezt elveszítette. Így tehát a példában a relatív kockázat 30%. A technikai kockázatok - elméletileg - mindazon kockázatok, melyek a befektetés alakulását negatívan befolyásolhatják. Sajnos egyre elterjedtebb, hogy a megadott kockázat ezeknek csak egy kis részét foglalja magában sőt, sokszor a kockázatot egyszerűen azonosítják a mögötte álló termékkel (így például az állampapírt tartalmazó eszközök alacsonykockázatúak, a részvények magasak, stb., stb.). Az ilyen típusú hiányosságokból akár nagy veszteségek is lehetnek. Példa: Ha valaki 2001 vége felé vásárolt magának a világ egyik ((akkor még)) legbiztonságosabb eszközéből, az amerikai állampapírból, az egy 2008-ban történő lejárat esetén igencsak meglepődött volna. Akkor ugyanis ha forintosítja az eredményt, közel 40%-os mínuszra tett volna szert egy „tökéletesen biztonságos befektetés” eredményeként. És mindennek nem az amerikai papír az oka, az teljesítette amit kellett, hanem az, hogy nem számolt egy technikai kockázattal, a devizák közötti árfolyamkockázattal. A devizakockázat pedig az egyik legmagasabb kockázati tényező. Egy-két további technikai kockázat: 1. 2. 3. 4.
árfolyam ingadozás földrajzi politikai árfolyam (deviza)
Hozam/Nyereség: Erre a pontra igazán részletesen most nem térek ki, még lesz szó róla bőven. Mindenképp visszautalnék azonban „kockázat” pontra, azon belül is a
„relatív kockázatra”. Ahhoz hasonlóan ugyanis létezik egy „relatív nyereség” is melyet hasonlóan kell számolni. Így például a fenti példával számolva. 1. befektetés: minimum 0, maximum 90% hozam 2. befektetés: garantált 30% hozam 1.000.000 Forint esetén az 1-es befektetésnek a 2-es befektetésre a relatív kockázata: 1.000.000 * 1,3 - 1.000.000 * 1,0 = 300.000 Forint a relatív nyeresége: 1.000.000 * 1,9 - 1.000.000 * 1,3 = 600.000 Forint
4. rész Az előző részben megismerhette a befektetések elhagyhatatlan tulajdonságait. Ezeknek jelentős szerep jut ebben az anyagban, mivel ezek nyomán lehet és kell vizsgálni a befektetési instrumentumok (befektetési eszközök) tulajdonságait. Legyen szó bármilyen komoly döntésről, igazán csak az tud jól dönteni, aki nemcsak felszínesen, hanem belsőleg is ismeri a választható lehetőségeket. Ezért fontos, hogy a befektetésekben szerepet játszó leggyakoribb eszközöket legalább némileg megismerje. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra, a befektetési háromszög által adott szempontok szerint. Bankbetét, banki lekötés: Gondolom ismertetni nem nagyon kell ezt a típust, mindenki jól ismeri. •
•
•
Likviditás: gyorsan készpénzé tehető, legrosszabb esetben is minimális veszteséggel (például adott időszakra nem fizetik ki a kamatot az idő előtti megbontásért), ezért a likviditása kifejezetten jónak tekinthető. Biztonság: Az eszköz önmagában minimális kockázatot tartalmaz, még a bankcsőd is csak kivételes esetekben érintheti. Igazi kockázatot csak egy államcsőd jelenthet. Hozam: Általánosan reálhozam elérésére alkalmatlan, csak az infláció hatásait tudja ellensúlyozni (néha még azt se). Valós hozamról csak kivételes körülmények között beszélhetünk, például amilyet a gazdasági válság hozott.
Állampapírok: Az állampapírokat az állam az államadósság finanszírozásának céljából bocsájtja ki. Ez annyit tesz, hogy aki
állampapírt vásárol, az hitelt nyújt a kibocsájtó országnak, melyért cserébe kamatot kap. Az állampapírokat sok szempont szerint lehet csoportosítani. Így például kamatozás szerint (pl.: fix vagy változó), időtáv szerint (pl.: kincstárjegy /rövidtávú/ vagy államkötvény /hosszú távú/), kifizetés szerint (egyösszegű vagy lépcsőzetes), stb.. Az állampapírok vizsgálatánál hasonló megállapítások tehetőek mint a banki lekötéseknél. Lényegi különbség csak annyi, hogy likviditása valamivel gyengébb, azonban cserébe a banki kamatoknál valamivel magasabb nyereség elérése alkalmasak. Ezáltal ha minimálisan is, de reálhozamot is el lehet érni velük. Vállalati kötvények: Működésük lényegében megegyezik az állampapírokéval. A jelentős különbség, hogy a vállalati kötvények megvásárlói nem az államnak, hanem a kötvényt kiadó vállalatnak nyújtanak hitelt. Ez kockázatnövekedést jelent, hiszen így a vállalat fizetésképtelensége lesz a kockázat nem pedig az államé. Természetesen a vállalatok a kockázatnövekedés árát megfizetik, ezért a vállalati kötvényekkel már magasabb hozamokat lehet elérni, mint az állampapírokkal. Likviditásuk egy kevéssel gyengébb azoknál - mivel nehezebben értékesíthetőek. Futamidejük jellemzően legalább 2 év. Részvény: Egy részvény megvásárlásával - az előző két eszközzel szemben - nem hitelt nyújtok a kibocsátónak, hanem részesedést vásárolok az adott cégből. Ezért érthető módon a részvényt nem lehet visszaváltani, csak továbbértékesíteni. Természetesen azáltal hogy tulajdonossá válik valaki az adott vállalatban, jogai is keletkeznek. Így tulajdonjogának arányában szavazhat, valamint részesedés jár neki a vállalat eredményéből. A vállalat teljesítményéből származó jövedelmet hívják osztaléknak, és ez az egyik összetevője a részvénybefektetések hozamának. A másik rész az úgynevezett árfolyamnyereség. Ennek képlete egyszerű: ha a megvásárolt részvény értéke növekszik, akkor később drágábban lehet értékesíteni, a kettő közötti árrés pedig megmarad nyereségként. A részvénybefektetésekről általánosságban elmondható, hogy az eddig tárgyaltaknál lényegesen jobb hozamkilátásokkal rendelkeznek. Ennek természetesen megvan az ára is, nemcsak rövid, de sokszor még középtávon is magas kockázatot tartalmaznak (jelentősek az árfolyamkilengések). Ezért részvénybefektetésben mindig hosszútávon érdemes gondolkodni. Árupiac: a részvényekhez hasonlóan lehet kereskedni árupiaci termékekkel is (pl.: gabona, olaj, arany, stb.). Itt osztalékra nincs lehetőség, csak az árfolyamnyereségből lehet haszonra szert tenni. Ez a
szektor a részvények piacánál is volatilisebb, kockázata nagyon magas. Egy rossz beszállási pont esetén még hosszútávon is komoly veszteségekkel lehet számolni. Ugyanakkor egy épp kialakuló trendet meglovagolva az árupiaci termékekkel akár extra magas profit is elérhető. Deviza: deviza befektetéseknél a devizaárfolyamok elmozdulásából lehet profitra számítani. Egy egyszerű példán könnyen érzékelhető: 2008 nyarán akár 230-as árfolyamon is lehetett eurót vásárolni. Utána az euró árfolyama 2009 márciusára a gazdasági válság miatt a 315 forintos szintnél is magasabbra kúszott. Így aki 2008 nyarán vásárolt mondjuk 1000 eurót, amit 2009 márciusában visszaváltott forintra, az az árfolyam elmozdulás miatt eurónként 85 forintot keresett, azaz összesen 85.000 forintot egy mindössze 230.000 forintos befektetésen (37% 8 hónap alatt). A deviza befektetésekről tudni érdemes, hogy a legmagasabb hozam várható tőlük, azonban cserébe a leginkább kockázatosak is az összes említett befektetési eszköz közül. Az alábbi ábra a leírt eszközök tulajdonságait szemlélteti:
A leírt alapeszközökön kívül, muszáj még két befektetési instrumentumra kitérni. Ezek ugyan nem önmagukban megálló eszközök, mindkettő a fent leírtaktól függ, azonban egyre gyakrabban lehet a nevükkel
találkozni, így fontos velük tisztában lenni. ETF: az ETF (Exchange Traded Fund) egy indexkövető befektetési forma. Az ETF megvásárlásával lényegében belevásárolhat az általa követett indexbe. Az ETF tökéletesen leköveti az indexet (ez lehet például a BUX, ez esetben BUX ETF-ről beszélünk), így az index emelkedésével növekszik, esésével pedig csökken az ETF értéke. Kockázata, hozama és likviditása attól függ milyen indexet követ (például az említett BUX ETF mögött a magyar részvények teljesítménye áll, így azt a részvények tulajdonságai jellemzi). Certifikátok: hivatalos megnevezésük körülbelül így hangzik: „értékpapírosított származékos termékek”. Megértem ha ez nem igazán érthető, azonban egyszerű egzakt megfogalmazást nem lehet adni rájuk. Legegyszerűbben úgy lehet a certifikátot elképzelni, mint egy csomagot. Ebbe a csomagba bele dobálhatnak bármit az eddig leírtakból, majd az egész csomagot egy termékként tálalják, egy értékpapírként. A tulajdonságai, hasonlóan az ETF-hez nem meghatározhatóak, attól függnek mi kerül a „csomagba”. Mielőtt tovább lépnék, szeretném emlékeztetni egy fontos dologra. Elhangzott minden eszköznél annak kockázata. Azonban a leírt kockázatok csak az eszköz típusából eredő kockázatok, amivel ahogyan a legutóbbi részben említettem, nem szabad azonosítani a befektetés kockázatát. Egy éppen polgárháború küszöbén álló állam állampapírjai például aligha nevezhetőek alacsonykockázatúnak, hiába számít az állampapír annak. Ugyanis a hivatalosan alacsonykockázatú állampapír mellé társul egy óriási politikai kockázat, aminek eredményeként a befektetés magas kockázatúvá válik.
5. rész Ebben a részben némileg visszakanyarodunk az elsőként küldött anyagban tárgyalt problémához: „a hatalmas piaci kínálatból mégis mit kéne választani?!” (talán helyesebben: „mikor-mit??”) Az előzőekben megismerhette a különböző befektetési eszközök tulajdonságait, és hogy milyen kérdések mentén kell őket vizsgálni. Ezek sokat segítenek a döntésben, azonban a helyes termékválasztáshoz nem elegendőek. Ennek fő oka, hogy bank is, biztosító is, vagyonkezelő is, stb. kínál ugyanúgy részvény, vagy akár állampapír hátterű
befektetéseket. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mire mit választ. Annyi a különbség mint egy azonos alapanyagú saláta és egy főétel között. Az első kiváló előétel, de ha többet szeretne éhen marad, a második pedig elég lenne ugyan előételnek, de ugyanakkor értelmetlen pénzkidobás. A következőkben egyenként végigmegyünk a leggyakrabban kínált termékeken, különös tekintettel arra, hogy melyiket mikor (és nem utolsósorban miért) érdemes választani. Kezdjük a legismertebb szolgáltatóval, a bankkal. Mit kínál a bank? Betét, lekötés: Sokkal többet nem érdemes róla beszélni, mint amit már említettem. Kifejezetten rövidtávra érdemes választani (max. 1 év), optimális esetben leginkább kockázatkezelési célokat szolgál. Állampapírok: Az állampapírokat érdemes két fele bontani. A kincstárjegyek rövidtávú, maximum 1 év futamidejű papírok. A lejáratkori eredményük előre rögzített, azonban lejárat előtt csak továbbértékesíteni lehet őket, visszaváltani nem. Ez ugyan a másodlagos piacuknak köszönhetően gyorsan megtörténik, azonban a köztes időszakban történő értékesítés árfolyama kétséges, így némileg magasabb kockázatot képviselnek mint a banki lekötések. Kockázatkezelésre javasolt. Az egy évnél hosszabb állampapírokat államkötvényeknek nevezik. Ezek a papírok meghatározott periódusonként (félév vagy egy év) fizetnek kamatot. A kamatozásuk lehet fix (előre meghatározott), illetve lehet változó (ebben az esetben mindig csak az aktuális periódus kamatmértéke ismert, és természetesen a kamatszámítás módja). Befektetésként nem használható jól, mivel a folytonos kifizetések miatt a kamatos kamat elve nem tud érvényesülni. Így inkább alkalmasak egyfajta járadékfizetés képzésére. Kötvény: A vállalati kötvényeknél elsősorban (természetesen amellett hogy milyen kamatot fizet) a kibocsátót érdemes megvizsgálni. Minél stabilabb egy vállalat, annál biztosabbnak tekinthető az általa kiadott kötvény. Az államkötvényekhez hasonlóan most is beszélhetünk fix és változó kamatozású papírokról. Ezeket a kötvényeket jellemzően 2-3 éves futamidőre érdemes választani, mivel annál hosszabb futamidőre már nem igazán jósolható a későbbi kamatkörnyezet. Amennyiben pedig a későbbi kamatok nőnek (pl.: a banki kamatok magasabbak lesznek mint a megvásárolt kötvény kamata), úgy a meglévő kötvény adott esetben csak veszteséggel értékesíthető. Befektetési alapok: A befektetési alap lényege, hogy több kisebbnagyobb befektető pénzét gyűjtik össze egy nagy vagyontömeggé. Ezáltal a befektetést irányító alapkezelő a nagybefektetők előnyeit élvezi a piacon. Így költséghatékonyan, és széles kockázatporlasztással tud
dolgozni, amit a befektetők önmagukban nem tudnának végrehajtani. Befektetési alapokkal biztosítóknál is találkozunk majd, a működési elvük ugyanaz, palettájuk (ezáltal hozamkilátásuk és kockázatuk is) rendkívül széles, ezt részletesen itt, a PSZÁF oldalán nézheti át. Jelentős különbség a biztosítók által kínáltakkal szemben, hogy a banki befektetési alapok költsége sokszor alacsonyabb. Gyakorlatban a banki alapoknak a kockázata minél alacsonyabb, annál alacsonyabb költségeket is állapítanak meg. Ezzel szemben a biztosítók fix díjakat állapítanak meg minden alapjukra. A magasabb kockázatú alapoknál ez a különbség eltűnik, ekkor már nagyságrendileg azonosak az költségek. A banki befektetési alapokat középtávra (3-5 év) érdemes leginkább választani, ennek megfelelő kockázati szinttel. Ekkora időtáv alatt ugyanis már jó eséllyel jobban teljesítenek mint az eddig leírtak, hosszabb idő alatt azonban már nem költséghatékonyak. Mit kínál a biztosító? Unit-linked befektetés: (erről a konstrukcióról most nem mint megtakarítás, hanem kizárólag mint egyösszegű befektetés beszélek) A Unit-linked konstrukció egy életbiztosításnak álcázott befektetés. A legtöbb konstrukciónál a benne lévő „biztosítási védelem” kereken nullára csökkenthető, így fizetni se kell érte, ezáltal egy tiszta befektetésről beszélhetünk. Az álcára azért van szükség, mert hosszútávon a jogszabályi környezet inkább kedvez a biztosítási, mint a banki vagy egyéb jogviszonynak. A Unit-linked befektetésekben ugyanolyan lehetőségek vannak, mintha bemenne a bankba hogy befektetési alapokba fektesse a pénzét. A biztosító által kínált befektetési alapokból lehet ugyanúgy válogatni, mint ahogy azt meg lehetne tenni egy bankfiókban. Ezeket a befektetéseket nagyon ritka kivételektől eltekintve kizárólag hosszútávra szabad indítani (5 év +). Ekkortól válik ugyanis ez a befektetési forma költséghatékonyabbá a többinél. Ennek oka két dologból tevődik össze. Egyrészt a unit-linked-en belül alacsony tranzakciós költségek vannak, olcsóbban (sokszor ingyen) lehet váltani az egyes befektetési alapok között. Ez azért fontos, mert hosszútávon az aktuális piaci trendek és kilátások változásaira reagálva egészen biztosan érdemes módosítani a befektetés összetételét, egyik befektetési alapból áttenni egy másikba a pénzt. Ekkor pedig sokat számít, hogy egy ilyen tranzakció belekerül-e 3-6%-ba, vagy teljesen ingyen van (gondolja végig, ha egy 10 éves futamidő esetén csak négyszer kerül sor alapváltásra, az egy 5%-os banki tranzakciós költség esetén közel 20% mínusz (18,55%) a befektetés értékéből, szemben a biztosítóval, ahol ez semmibe se kerül). Másrészt amennyiben a befektetéshez csak tíz év után nyúl hozzá, úgy az a kamatadó
megfizetése alól is mentesül, ami egyébként a nyereség 20%-a lenne. Egy példa: mi lenne az eredménye ugyanannak az 1 millió forintos összesen 10 éves befektetésnek egy bankban illetve biztosítóban, ha a teljes futamidő alatt összesen 5 alapváltás történik (banki költség 5%, feltételezett éves hozam/kamat: 10%) Bank (kamatadó előtt): 1.000.000 * 1,110 * 0,955 = 2.006.988 Ft Bank (kamatadó után): 1.000.000 + (2.006.988 - 1.000.000) * 0,8 = 1.805.590 Ft. Biztosító: 1.000.000 * 1,110 = 2.593.742 Ft A különbség majdnem 800.000 Forint, mindössze 1.000.000 Forinton. Visszautalnék rá, hogy említettem a banki befektetési alapoknál, hogy jellemzően olcsóbbak a kezelési költségei mint a biztosítónál. Azonban ahhoz, hogy a fenti különbséget a bank ledolgozza, több mint 3, közel 4%-nak kéne ennek a költségkülönbözetnek lennie (márpedig ez a különbség általában max. ~0,75%, magasabb kockázatú alapoknál pedig ~0). Hosszútávon tehát a biztosítási forma jobban megéri mint a banki, azonban érdemes figyelni. A most leírtak csak akkor igazak, ha nem kerül biztosítási védelem a szerződésbe (ezt mellesleg nem is javaslom, érdemes teljesen különválasztani a befektetést és a biztosítást. A kettő keverése legtöbbször átláthatatlansághoz és bonyodalmakhoz vezet.). Mi van még a piacon? Egyedi vagyonkezelés és Private Banking: egyre többen kínálják ezeket a „hangzatos” szolgáltatásokat, sokan azonban a valóságban nem ezt nyújtják. Azok a cégek azonban akik „jól” végzik ezt a tevékenységet, nagyon jó és stabil eredményeket tudnak elérni a befektetőik számára. Fontos ezért megjegyezni mi alapján lehet jó eséllyel megmondani egy egyedi pénzkezelést ígérő szolgáltatóról, hogy érdemes-e szóba állni vele vagy sem. A legfontosabb szempontok, melyeket érdemes figyelembe venni: •
Az egyedi vagyonkezelésnél (tulajdonképp a private banking is az) az ezzel megbízott cég feladata, hogy a befektető igényeinek megfelelően kereskedjen a piacon. Így tehát az ügyfél igényei szerinti teljesen egyedi portfoliót kell kiépítenie, és ezt egyedileg is kezelnie. Ezek alapján nem tekinthető ilyen típusú szolgáltatónak az, aki csak különböző stratégiák közül kínál választási
•
•
•
lehetőséget. Az sokkal közelebb áll a befektetési alapokhoz, csak más néven próbálja eladni. Ezeknél a szolgáltatóknál két típusú költség lehet. Az egyik a tranzakciók után járó jutalék, a másik az úgynevezett sikerdíj. A jutalékot minden egyes adás, vagy vétel, vagy bármilyen más ügylet után meg kell fizetni. Ez az, amit akkor is megfizetne ha saját maga kereskedne. A sikerdíj pedig a vagyonkezelő igazi díjazása, melyet az elért nyereség mértékében határoznak meg. Érdemes olyan szolgáltatót választani, ahol a sikerdíjat csak akkor kell megfizetni, ha egy minimálisan meghatározott hozamot elértek (például az éves infláció). Úgy gondolom ez érthető, minek fizetne Ön egy olyan vagyonkezelésért, ahol még azt se tudták elérni amit a banki lekötésekkel megkapna?! Az előzőekhez hasonlóan ugyancsak inkább befektetési alapot kínálnak (de semmiképp se egyedi vagyonkezelést) azok, akik fix kezelési költségeket állapítanak meg (pl.: évi 1,5%). Ismeretlenül előre sajnos nem állapítható meg hogy mennyire foglalkozik a befektetést kezelő cég a pénzével, ezért érdemes egy két kritérium alapján nyomon követni. Egyrészt fontos, hogy a befektetését kezelő cég folyamatos tájékoztatást nyújtson annak alakulásáról. Ez pedig jelen esetben nem csak azt jelenti, hogy minden hónapban elküld egy szép grafikont, hanem részletes jelentést kell adnia minden egyes üzletről amit végrehajtott. Mikor mit vett, adott el, melyik üzletnek milyen költségei és milyen eredményei voltak. Másodsorban pedig ezek alapján meg lehet figyelni, hogy milyen aktívan kezelik a számláját. Ebben egyik véglet se jó. Ha folyamatosan napi több tíz tranzakciót (eladást és vételt) hajtanak végre, azzal minden hozam eltűnhet, lemorzsolódhat a tranzakciós jutalékokon. Érthető módon a másik véglet se jó, amikor is alig csinálnak valamit, ekkor vélhetően nem igazán foglalkoznak vele. Különösen érdemes vigyázni a bankok private banking szolgáltatásával. Nem egyszer fordult már elő, hogy amikor a bank valamelyik befektetési alapjába pénzt akarnak pumpálni, akkor a privát bankárjaiknak adják ki az utasítást, hogy vásároljanak bele az alapba. Ez a banknak egész biztosan jó, azonban nem feltétlen egyezik az ügyfél (adott esetben az Ön) igényeivel. Utolsó, különösebb magyarázat nélküli jó tanácsként ajánlanám, ha 5 millió forint alatt kínál Önnek valaki egyedi vagyonkezelést, akkor nevessen egy nagyot és álljon tovább...
Összességébe el kell mondjam hogy egy jó vagyonkezelő cég kiválasztásával nagyon sokat lehet nyerni. Jó hozamokra képesek
amellett, hogy az ügyfelük szája íze szerint állítják össze a befektetést. Vigyázni azért kell, mert a pénzzel kapcsolatban a többi jogi forma (bank vagy biztosító) közül őket terheli a legkisebb felelősség, így egy rossz választás akár sokba is kerülhet.
6. rész Egy kis munkára invitálnám Önt, tervezzünk együtt egy házat. Nem is egy akármilyen házat, hanem olyat, ami a későbbiekben képes önmagától tovább épülni, tovább szépülni. Nagy mérnöki tudás nem kell hozzá, ugyanis ennek a háznak a tervezése és építése ugyan sokban hasonlítható egy valódiéhoz, de azért mégis nagyon más. Célja hasonló mint minden házé, kényelmet és biztonságot nyújtani, azonban ez a ház pénzből áll. Még mielőtt túlságosan belebonyolódnék ebbe a hasonlatba és elmenne vele két oldal, térjünk át a lényegre. Egy befektetésnek a felépítése valóban nagyon sok párhuzamot mutat egy építkezéssel. Így itt is az első lépés a tervezés, aminél mindent meg kell tervezni, az alapoktól a tetőig. (előre is szeretnék elnézést kérni, amennyiben a párhuzam mégse olyan teljes mint azt én gondolom, az építészmérnöki tudásom nagy jóindulattal is eléggé hiányosnak nevezhető) Alapozás - mint kockázatkezelés: a kockázatkezelésre nem véletlenül már rászántam egy teljes részt, ezért itt csak röviden. Egy épületnél is a legfontosabb az alapozás. Ha ezt elrontják, a legszebb kastély is összeomolhat akár egy gyenge szellőtől is, mint egy kártyavár. Ahogy a talajtól függően minden háznak más és más alapozásra van szüksége, úgy természetesen a kockázatkezelés mértéke sem ugyanolyan mindenhol. A kockázatkezelésre szánt összegnek minimálisan 6, de extrém esetekben 36 havi megélhetési költséggel (a megélhetési költség nem azonos azzal, amiből mindennapjaikat élik, hanem az, amiből rossz helyzetbe élni tudnának) kell megegyezniük. Falak és ablakok - rövid- és középtávú befektetések: A falak célja hogy megvédjenek minket a külvilág viszontagságaitól, bent tartsák például a kellemesen meleg levegőt még extrém hideg viharos időben is. Ugyanakkor az ablakok nyújtanak kitekintést a világba, rajtuk keresztül lehet beengedni a friss tavaszi levegőt. Hasonló a szerepük az ide tartozó befektetéseknek. Nekik kell a család/háztartás anyagi fejlődésének alapjait megadniuk. Biztonságot kell adniuk nagyon nehéz körülmények között (például nem várt nagy kiadások, vagy egy hosszú
távú munkanélküliség esetén is) is, de jó körülmények között minél nagyobb reálhozamot is biztosítaniuk kell. Ide általánosan 2-3 éves kötvényeket, valamint alacsony(abb) kockázatú banki befektetési alapokat érdemes választani. Összegszerűen általános portfoliókban - az „alapozással” legalább egyenlő, de annak maximum a négyszeresét érdemes ráfordítani. Tető - közép és hosszabb távú befektetések: Itt egy kicsit megtörik a hasonlat, de azért igyekszem helyretenni. Képzelje el úgy, hogy a házat a későbbiekben csak felfelé lehet bővíteni, oldalra nem. Úgy kell tehát megépíteni a tetőt, hogy a későbbiekben egyszerűen lehessen feljebb és feljebb emelni, de azért megadja a kellő védelmet az esővel és társaival szemben. A tetővel szemben bizonyos elvárások érthető módon gyengébbek mint a falakkal szemben, példának okáért ha egy erős vihar levisz pár cserepet, az leginkább csak kellemetlen, azonban gondolja végig mi lenne ha ez a vihar öt-hat téglát vinne ki a falból... A tetőhöz sorolható befektetéseknek már sokkal kevésbé lényeges a likviditásuk (rövidtávú árfolyam-biztonságuk; egy-két cserép néha leeshet), mint a hozamuk. Céljuk egy „kellemes” reálhozam elérése korlátozott árfolyam-ingadozás mellett (azért az összes cserép sose hulljon le). A befektetések között ezen időtávon (3-5 év) jelennek meg a rövidtávon már magasabb kockázatokat tartalmazó lehetőségek. Így az igazán jó megoldásokká a magas(abb) kockázatú banki befektetési alapok, és az esetlegesen megnyúló időtáv miatt a unit-linked termékek lépnek elő. Napkollektor, méregdrága hőszigetelés, geotermikus energia és hasonlók - hosszú távú befektetések: Ezek a berendezések azok, amiket a későbbi megtérülés érdekében építenek a házhoz. Céljuk, hogy egy mai egyösszegű befektetés a későbbiekben megtérüljön, és költségeket vegyen le a tulajdonos válláról. Ilyesmi célt szolgálnak a hosszú távú befektetések is. Ezek alapoznak meg egy későbbi magasabb életszínvonalat (pl.: egy magas privát nyugdíjat), ezek adnak lehetőséget az igazán magas hozamok elérésére. Ennek ára, hogy akár középtávon is magas árfolyamkilengésekkel lehet számolni, azonban itt a fontos úgyis a jó átlagteljesítmény (a napkollektor esetében is lehetnek jobb (napsütésben bővelkedő) és rosszabb évek (a napot is alig látni), de a lényeg hogy az átlag jól alakuljon. Költséghatékonysága miatt az ilyen időtávú (5 év +) befektetéseknél már egyértelműen a unit-linked befektetések felé hajlik a mérleg nyelve, érdemes itt ezeket előnyben részesíteni. Medence, szökőkút a kertbe és minden egyéb luxus - egyedi
vagyonkezelés: Az - általam - „luxus” kategóriába sorolt dolgokat leginkább két ok miatt lehet egy házba/házhoz építeni. Leginkább azért, mert a tulajdonosnak ezek extra kényelmet, vagy épp esztétikai élményt nyújtanak, de nem elhanyagolható módon, jó eséllyel jelentős értéknövekedést is nyújtanak. Persze mindehhez arra van szükség, hogy ezek valóban úgy készüljenek el ahogy azt a tulajdonos elképzelte, és a minőségükre se legyen panasz. Itt egy baki eredménye csak gondot okozhat. Folyamatos pótlás-toldás, nyűg és pénz. Ilyesmi a vagyonkezelő kiválasztása is. Jelentős hozamokat lehet általa elérni sőt, a jó vagyonkezelő megtalálása egy igen kellemes komfortérzetet is ad, azonban a rossz döntés sokba kerülhet (úgy anyagiakban, mint az ember idegeiben egyaránt). Azért tárgyaltam a vagyonkezelőt külön, mert nem lehet pontosan időtávot hozzárendelni, hiszen akár részvényeket, de akár kincstárjegyeket is vásároltathat vele. Az azért elmondható, hogy a vagyonkezelőt is inkább hosszútávra, magasabb kockázatú befektetések kezelésével érdemes megbízni. A tervezés folyamán a felsorolás sorrendjében kell haladni. Figyelni kell továbbá arra, hogy a ház egyes részei arányosak legyenek (egy 100 m2es alapú házra értelmetlen 1000 m2-es tetőt tervezni). Ehhez a következőképp célszerű gondolkodni: az alapozástól kiindulva minden egyes befektetési lépcsőnek addig (vagy megközelítőleg addig) kell kitartania nehéz helyzetben, amíg a következő szint befektetése eléri azt az időtávot, mely után már biztonságosnak és kellően likvidnek tekinthető. Példa: A befektetés „alapozásaként” 2 hónap élhetési költségnek elegendő számlapénz, és 6 hónap lekötött betét áll rendelkezésre. Ebben az esetben a „falaknak” olyanoknak kell lenniük, hogy 8 (6+2) hónap után az árfolyam-ingadozások mellett is biztonságosnak számítsanak, mindenképp nyereségesek legyenek. Így például ebben az esetben jó választás lehet, egy rövid kötvényeket tartalmazó befektetési alap. Az így felépített befektetés mentálisan is élhetőbb, élvezhetőbb mintha össze-vissza lenne elkészítve. Ki kell térni még a tervezés korlátaira, ami megegyezik azzal ami egy ház építésénél is határokat szabhat, ezek a piszkos anyagiak. Itt azonban már nem kell teljesen hasonlóan gondolkodni; a befektetések akár évekig is „elállnak tető nélkül, de gyenge falak vagy rossz alapozás esetén mindenestül romba dőlnek”.
7. rész Az ezt megelőző 5 részben elég sok szakmai részt kellett átolvasnia, átgondolnia. Így a befektetésének összeállításához - az előző építkezős példát alapul véve - már csak a konkrét alapanyagok kiválasztására van szükség (Milyen kötvény legyen a fal? Indiai vagy amerikai részvényből legyenek a cserepek a tetőn? Stb.). Erre a feladatra egyértelmű útirányt, tanácsot adni azonban nemcsak hogy problematikus lenne, egész egyszerűen lehetetlen. Két okból. A kisebbik gond az, hogy a világ és a gazdaság változásával párhuzamosan változnak a befektetési lehetőségek is, ami ma még jó befektetésnek számít, pár hónap múlva már lehet hogy nem az. Ha ezt konkretizálni szeretném, az megkövetelné azt, hogy ezt a tanulmányt is megállás nélkül változtassam, havonta legalább egyszer a felét a kukába dobjam és újra írjam. Ez még ugyan nem lenne lehetetlen, de értelmetlen lenne az időm és energiám jelentős részét erre szánni - ahogy Önnek is. Ugyanis a nagyobbik probléma az egyediség. Ön is - ahogy mindenki más is - egy egyedi személyiség egyedi jellemzőkkel, egyedi igényekkel. Maradjunk a házépítésnél és gondolja át a következőket: Reggel leül a számítógépe elé, és ír egy e-mail-t egy építészmérnök irodának a következő üzenettel: „Tervezzék meg nekem álmaim házát.” Várható-e Ön szerint, hogy válaszként egy Önnek minden szempontból megfelelő ház terveit kapja? Nagy valószínűséggel nem. Lényegében két féle válasz várható. Az első esetben elküldik Önnek az iroda típusterveit, hogy válasszon belőle. Vélhetőleg egyik sem az lesz, amit megálmodott magának, még akkor sem ha apróbb változtatásokkal megpróbálják az Ön ízlése szerint módosítani. A második lehetőség, hogy valamilyen módon megpróbálják kideríteni, egyáltalán mi az Ön igénye. Lehet, hogy csak kérdőívet küldenek (és esetleg utána jönnek a típustervek), ideális esetben azonban személyesen veszik föl Önnel a kapcsolatot és egy hosszabb munkafolyamat végén fog kikerekedni az eredmény: álmai háza. Remélem a párhuzam világos. Én is tudnék néhány adat birtokában „nagy valószínűséggel” jó tanácsot adni, de azok alapján nem épülhetne fel „álmai háza”, sőt még az sem kizárt, hogy kifejezetten rossz tanács lenne. Úgy gondolom, hogy egy konkrét befektetési ajánlat megtételéhez mindig szükséges a személyesség.
Saját „szolgáltatási rendszeremet” úgy igyekeztem kialakítani, hogy a személyes kapcsolatot ugyanakkor ne terhelhessék egyéb kötöttségek, legyen szó függőségről, vagy akár látszólagos evidenciákról. Ellenkező esetben az alábbi problémák nagyon könnyen felmerülnének: 1. Gondolja át hogy mi történne, ha bemenne egy bankba és elmondaná az ügyintézőnek hogy szeretne befektetni X millió forintot. Mekkora esélyt lát arra, hogy a banki ügyintéző azt mondja Önnek: „Rendben Kedves Ica, ennek az összegnek ezt a részét helyezze el „így meg úgy” nálunk, ezzel a résszel sétáljon át a szomszéd biztosítóhoz és fektesse be náluk „amúgy”, a maradékot pedig bízza rá a három utcával arrább lévő vagyonkezelőre. A kérdés érezhetően költői, az ügyintézőnek nyilván az a dolga hogy elérje, hogy minden pénz az általa képviselt bankba vándoroljon. 2. Másik lehetőségként vegyük számba azt, mi történne ha Ön az eddig megismerteket alapul véve már alapvetően úgy menne el például egy unit-linked konstrukciókat kínáló pénzügyi tanácsadóhoz, hogy csak arról az összegről számol be neki - mint befektethető összeg -, amit alapvetően ebbe a termékbe szánt. Az ügy különös fintoraként pont azzal járna a legrosszabbul, ha egy rendkívül korrekt tanácsadót fogna ki, ő ugyanis a teljes „befektetési házát” beleépítené a unit-linked-be, holott Önnek már csak a tetőre van szüksége. A magam részéről ezeket a lehetséges problémákat igyekeztem a lehető legteljesebben kiküszöbölni a szolgáltatási rendszerem kialakításakor. Ahhoz, hogy megtudhassa érdemes-e Önnek találkoznia velem, és átbeszélnie a befektetései kialakítását, esetleges átdolgozását, három kérdést kell mindenek előtt megválaszolnia: 1. Kényelmesebb lenne-e Önnek ha minden befektetésével kapcsolatban egy személyhez fordulhatna, ha a különböző típusú befektetéseit összehangolnák? Ennek érdekében - ma még Magyarországon nem jellemző módon - nem csak bankokkal vagy biztosítókkal, stb. dolgozom együtt, hanem mindenféle szolgáltatóval. Így az egyszerű bankszámlanyitásban éppúgy tudok már segédkezni, a megfelelőt kiválasztani, mint az egyedi vagyonkezelő cég megtalálásában. 2. Lehet-e Önnek olyan pénze, befektetése aminek elhelyezésében még a tanácsadójának sincs beleszólása? Magamban ezt úgy szoktam hívni, hogy „tabupénz”. Szinte minden ügyfelemnek van (vagy volt, amíg nem bizonyosodott meg a
felkészültségemről) olyan pénze, amit tőlem függetlenül irányít, tartalékol. Ezt nem csakhogy elfogadhatónak, hanem teljesen támogathatónak is tartom, az egyetlen fontos pont hogy tájékoztasson róla, hogy mekkora összeg és épp hol van elhelyezve, mivel ez jelentősen befolyásolja a teljes portfolió kialakítását. 3. Amennyire a tanulmány alapján megismerhette a személyemet és gondolkodásmódomat, szimpatikusnak talált-e? Ez ugyan nem szakmai kérdés, de bármilyen tanácsadója legyen is, mindig nagyon fontos hogy jó viszony legyen közte és Ön között. Senki nem szeret attól tanácsot elfogadni (legyen akármilyen profi az illető a területén), aki nem szimpatikus neki. Ha a fenti három kérdésre igennel válaszolt, akkor biztos vagyok benne, hogy érdemes lenne személyesen is elbeszélgetnünk. Ehhez ezen a linken keresztül máris kérhet visszahívást, és ne feledje, az első találkozás mindig ingyenes, nem veszíthet rajta semmit (amennyiben azt szeretné hogy én keressem fel, úgy Budapestet és közvetlen környezetét kivéve kiszállási díj kerül felszámolásra. Ennek összegéről ide kattintva tájékozódhat). Amennyiben csak az első két kérdésre adott egyetértő választ, úgy nagyon sok sikert kívánok Önnek egy megfelelő tanácsadó megtalálásához, ha pedig az első kettőre se, remélem akkor is hasznosnak találta a tanulmány elolvasását, és új tudással gazdagodott.
Varga Dániel
