1. Tétel Mik a beszéd elsajátításának feltételei? Beszéljen a beszédfejlődés zavarairól (megkésett, akadályozott beszédfejlődés)! Hogyan segítheti az óvónő a terápiát? Melyek a kommunikáció alapelvei, csatornái? A beszédelsajátítás feltétele a tökéletes hallás. A beszéd megfelelő elsajátításához alapvetően 4 alapvető dolog szükséges: • ép beszédszervek • ép hallás • ép idegrendszer • beszélő emberi környezet. 1. Beszédszervek • Tüdő 5000-6000 cm3 levegő felvételére képes, nyugodt (élettani) légzéskor 500 cm3, beszédlégzéskor 2000-2500 cm3 áramlik a tüdőbe. Fiziológiás légzéskor a be- és kilégzés ideje azonos, beszédlégzésnél 5-8-szor hosszabb a kilégzés. Fontos megtanulni a helyes légzéstechnikát (hasi vagy rekeszlégzés, a váll nem emelkedik), a levegővel való gazdálkodást. Hibás a beszédlégzés a dadogóknál, hasadékosoknál. • Gége Rezgésbe hozza a kiáramló levegőt. A gégefőben helyezkednek el a hangszalagok, melyek hossza nőknél 12-20mm, férfiaknál 18-28mm. A hangszalagok állása lehet: lélegző, fúvó, h állás, zárállás (magyarban nem jellemző), zönge és suttogó állás. A hangszalagok rendellenessége lehet a csomó, vastagodás, bénulás, mely diszfóniában (rekedtség) nyilvánul meg. Foniáter, logopédus kezelheti. • Toldalékcső Részei: a garat-, orr- és szájüreg. A garat térfogata változó, ezért tudjuk a hangokat szótagokká kapcsolni. Sérülése dadogásban mutatkozhat meg. Az orrüregen át történik az élettani légzés, elzárhatja az orrmandula (tünetek: nyitott száj, horkolás, zárt orrhangzós beszéd). Részt vesz az m, n, ny hangok képzésében, egyébként rezonátorként működik. A szájüreg módosítja a hangszalagokon keletkező zöngét (mgh-k, zöngés msh-k), a kiáramló levegő előtt akadályt képez (zöngétlen msh-k), rezonátorként is működik. Részei, melyek szinte minden hang képzésében rész vesznek: -ajkak (rendellenessége az ajakhasadék), -fogak (harapási, fognövési rendellenességek fordulhatnak elő, melyek pöszeséget okozhatnak), -nyelv (a lenőtt nyelvfék, a túl nagy vagy kicsi nyelv, a renyhe izomzat pöszeséget okozhat), -szájpadlás (kemény és lágy szájpad), szájpadhasadék esetén az orr-és szájüreg közt rés van, ez nyelési rendellenességet, nyitott orrhangzós beszédet eredményez (csecsemőkorban műtik), -az alsó állkapocs segítségével változtathatjuk a szájüreg méretét. 2. Hallás Kanizsai Dezső szerint (ő egy nagy őslogopédus) az ember nem a szájával, hanem a fülével tanul beszélni. A 16-20000 Hz közti hangokat halljuk, a beszéd átlagos frekvenciája 125-250 Hz. A siket gyermekek beszédterápia nélkül a gagyogásig jutnak el, de az anyanyelvre jellemző hangok már nem szorítják ki a véletlenszerűen képzett hangokat (nincs utánzás). A hallássérülés lehet átmeneti (megfázás, középfül-gyulladás), ha gyakori, beszédhibát okozhat. 3. Idegrendszer A beszéd összerendezését, a beszédszervek beidegzését végzi, a beszédmotórium és –értés központja a bal féltekében van, de más területek is részt vesznek (pl. a dallam létrehozásában). Az agyi területek sérülése afáziát okozhat. 4. Beszélő környezet Gondoljunk a farkasgyerekekre, az állami gondozottakra, a hospitalizáltakra, a hallássérült szülők gyermekeire. A jó beszédpéldán kívül az érzelmi kapcsolat is fontos! A beszéd kialakulásának feltételei: Biológiai, fiziológiás feltételek • a gége által a hangszín és a toldalékcső alakjának változtathatósága. Az artikuláció az állkapocs sajátos morfológiájával függ össze • a nagyagy dominanciája • az agykérgi topográfia specializálódása, ugyanis az emberi agy mérete elsősorban a beszéd intellektuális alapját biztosító asszociációs területeken növekedett meg nagyon nagy mértékben • sajátos légzésszabályozás Társadalmi feltételek • közösségi életmód: a beszéd egyik legfontosabb funkciója, hogy segítségével a csoport tagjai összehangolják viselkedésüket • eszközhasználat és eszközkészítés • munkamegosztás A kialakuló beszéd képessé tette az embert a fogalmi gondolkodásra, arra, hogy elvonatkoztasson és általánosítson • szimbolikus viselkedés fejlődése: a szimbolikus viselkedés a nyelvi jelek használatában mutatkozik meg, a nyelvi jeleket úgy használhatja az ember, hogy azok, mint az emlékek fejlődése következtében utalhattak a pillanatnyilag nem látható és nem tapasztalható, a jelen nem lévő dolgokra. Megkésett beszédfejlődés Megnevezés (meghatározás) Ha egy gyermek 18 hónapos korától kezdett el beszélni sok hibával, de a beszéd a kommunikáció eszközévé vált, megkésett beszédfejlődésről beszélünk. Jellemzője, hogy ép értelem és ép érzékszervek megléte mellett a gyermek beszédfejlődése lemarad a megfelelő beszédszinttől.
Ok, etimológia • Halláskárosodás • Értelmi fogyatékosság • Genetikai ok • Agyi sérülések, szülési rendellenességek • Perinatális ártalmak Tünetek • A beszédfejlődés elhúzódása • Makacs, több hangra kiterjedő (univerzális) pöszeség • Hibás vagy hiányzó raghasználat (agrammatizmus) • Hadarás, amelyhez dadogás társulhat • Átlagosnál rosszabb zenei képesség • Veszélyeztetettség a későbbi írás/olvasás elsajátításában Kompetencia Logopédus kompetens a kezelésben, de elengedhetetlen a teammunka más szakemberekkel. Terápia Cél • A beszédkedv felkeltése, szinten tartása • A beszéd kifejező, közlő funkciójának fejlesztése • A szemantikai és szintaktikai szabályrendszer kiépítése és megerősítése • Az ún. alsóbb nyelvi szintek (a beszéd hangzási arculata, a mondatfonetikai jellemzők) az életkori sajátosságoknak megfelelő megalapozása Feladatok Tanácsadás szülőknek ( a gyermek két és fél, hároméves korában) Három és fél, négyéves korban (előkészítő szakasz): • A beszédfejlesztés szakaszainak didaktikai megtervezése, lépcsőzetes kiépítése • A beszédre irányuló figyelem fejlesztése • A mozgások speciális fejlesztése • Az aktív és a passzív szókincs fejlesztése A logopédiai foglalkozás szakaszai: • A beszédészlelés és megértés fejlesztése • Az előkészítés után is tapasztalható beszédhibák kijavítása • A gondolkodás és a figyelem fejlesztése • A beszéd tartalmi részének továbbfejlesztése • A mondatformák kialakítása, bővítése • A prognosztizálható olvasás-/írászavar megelőzése Eljárások, gyakorlatok A percepció fejlesztésére irányuló gyakorlatok (beszéd, látás, hallás, mozgás) • A figyelem fejlesztését szolgáló gyakorlatok • Az emlékezet fejlesztésének gyakorlatai • Hangutánzó gyakorlatok • Zenés ritmus- és mozgásgyakorlatok • A pszichomotoros fejlesztés gyakorlatai • A beszédszervek ügyesítésének gyakorlatai • A szó és a mondat megértésének fejlesztő gyakorlatai • Az aktív és passzív szókincs fejlesztésére irányuló gyakorlatok Értékelés, minősítés Tünetmentes: szókincse, verbális kommunikációja életkorának és intelligenciaszintjének megfelel. Közlése nyelvtanilag megfelelő. Verbális kommunikációja korának megfelelő. Közlése nyelvtanilag megfelelő. Beszédére részleges pöszeség jellemző. További adekvát logopédiai terápia szükséges. Lényegesen javult: beszédére az általános pöszeség vagy dadogás jellemző. Szókincse korának megfelelő. Önálló mondatokat alkot grammatikai hibákkal. Nagymozgásai kielégítők, az artikulációs mozgások akaratlagos szabályozásában lehetnek még nehézségei. Részben javult:logopédiai előkészítésre és a logopédiai foglalkozásra alkalmas. Általános pösze vagy dadogó. Beszéde alig érthető, zöngés mássalhangzókat nem képez. Mondatalkotása nélkülözi a ragokat. Beszédmegértése hiányos. Beszédfeladatokkal kapcsolatban gyakran elutasító, figyelme labilis. Nagymozgásait fejleszteni kell, finommotorikája teljesen indkoordinált. Keveset javult: továbbra is csak a logopédiai előkészítő csoportban foglalkoztatható. A beszédre irányuló figyelme már kialakulóban van. Beszédszintje jóval alatta van az életkori szintjének. Beszédmegértésében a fogalmak differenciálása megkezdődött. A nagy- és finommozgások egyaránt bizonytalanok, nélkülözik a koordináltságot. Nem javult: további logopédiai előkészítésre van szüksége. Beszéde nem indult meg. Figyelme a foglalkozásokon alig köthető le. Mozgása, magatartása lényegesen elmarad az életkori átlagtól. Intenzitás Intenzív logopédiai foglalkozás és a szülő bevonása a terápiába szükséges. Eszközök • Tárgyak, játékok, tárgydoboz • A mozgás fejlesztését elősegítő eszközök • Hangszerek és hangzó anyagok • Érzékelőjátékok • Építőjátékok
• • • • • • •
Bánfigurák, bábparaván Képsorozatok Képes beszédlottó Színes mesekönyvek, képes füzetek Magnetofon kazettákkal Műsoros kazetták Halláserősítő készülék
Akadályozott beszédfejlődés: Meghatározás: A beszédfolyamat különböző típusú zavarai között sajátos probléma a beszéd elsajátításának nehézsége, az ún. akadályozott beszédfejlődés, vagy más elnevezéssel beszédfejlődési zavar, vagy fejlődési diszfázia. Ez a beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb, emellett egyes gyermekeknél elsősorban a beszéd feldolgozása, megértése nehezített (ép hallás mellett) - ilyenkor a kiejtés viszonylag helyes, tiszta is lehet (szenzoros diszfázia), más esetben viszont a beszéd kivitelezése okoz nagyobb gondot (motoros diszfázia), azonban az is előfordul, hogy mindkét oldal érintett: a megértés és a beszéd kivitelezése is. Okok: lassúbb agyi érés születés előtti, szülés közbeni, utáni sérülés öröklött beszédgyengeség környezeti tényezők (ingerszegény környezet). Tünetek: Mi jellemző ezeknek a gyermekeknek a beszédére? A nyelv minden szintjén (hangok, szavak, ragok, mondatalkotás) jelentkezik eltérés, és nem egyszerűen késik a fejlődés, hanem más utat is jár be (nem megkésett, hanem akadályozott a beszédfejlődés): · később indul a beszéd: a gagyogás kimaradhat, később csak magánhangzókat mond a gyermek, vagy mutogatással fejezi ki magát, szótöredékeket mond , vagy nem beszél még 3-4 éves korban sem · lassan gyarapodik a szókincs, a szavak valódi jelentésének megértése nehéz · nem használja helyesen a ragokat, a nyelvi szerkezeteket · a beszédében megfigyelhető hangképzési hibák nem következetesek (pl. a “csiga” szó hol “csida”, hol “ciga”stb.) · előfordulnak hang-és szótagcserék, kihagyások a szavakon belül (pl. bogár=gobár, kefe=feke stb.), nehéz a hangok sorrendjét megjegyezni · néha a szavak torzítása miatt érthetetlen a beszéd · beszédfejlődésük sokáig úgy tűnik, hogy a megkezdett fejlesztés ellenére is megtorpan, stagnál, és 6-8 éves korukban is az eltérő beszédfejlődés miatt életkori társaiktól a nyelv használatában nagymértékű lemaradást mutathatnak · iskoláskorban az olvasás és írás elsajátításának nehézsége jellemző, ebből adódóan tanulási problémák jelentkezhetnek. Egyéb tünetek: • általában fáradékonyak, szétszórtak, nem köti le őket sokáig semmi (gondok a figyelemmel) • túl mozgékonyak • mozgásfejlődésük lassabb, mozgásuk ügyetlen • gyenge az emlékezetük mind a hallás, mind a látás területén • rosszul tájékozódnak saját testükön és a térben • az észlelés minden területén nehézségeik lehetnek (tapintás, látás, hallás) • biztonságigényük fokozottabb, nehezen alkalmazkodnak új dolgokhoz, kis korban sokszor indokolatlan félelmeik vannak • játékuk eltérhet társaiktól, pl. később jelenik meg a szimbolikus és a szerepjáték • mivel kisebb korban a gyermeknek a kapcsolatteremtésben, később a tanulás során nehézségei vannak, másodlagosan magatartási problémák is jelentkezhetnek (visszahúzódó lesz, vagy éppen túl játékos, esetleg agresszív) – gyakran ez tűnik fel leginkább a felnőtteknek. Mit tegyen az óvónő, ha ezeket a tüneteket veszi észre a gyermek fejlődése során? • minél előbb kérjen segítséget logopédustól (szükség lehet más szakemberek bevonására is: pszichológus, orvos) • nyújtson jó beszédpéldát a gyermekeknek • a gyermek mindenféle hang-és beszéd-megnyilvánulását utánozva próbálja a gyermek beszédkedvét fokozni a beszédfejlődés megindulásakor • minden közös játékot, tevékenységet kísérjen beszéddel is • meséljen sokat a gyermek életkorának, fejlettségének megfelelő szinten, mondogassanak egyszerű ritmusú versikéket, mondókákat, • minden apró eredménynek örüljön, dicsérje a haladást gyermekénél, sok-sok türelemmel foglalkozzon vele • a diszfáziás gyermekeknél különösen fontos a rendszeresség, a napirend következetes betartása, amely segíti eligazodását a környezetében • iskolaválasztásnál a szakemberek véleményét vegye figyelembe Prognózis, a terápia időtartama, előrelátható eredményei: Nagyon fontos a minél korábban megkezdett logopédiai fejlesztés, amire ezeknél a gyermekeknél sokszor egészen az általános iskola végéig, esetleg még később is szükség van, mivel a maradványtünetek egészen felnőttkorig megmaradhatnak (pl. írásban vétett ragozási hibák, fogalmazási nehézség stb.) A logopédiai terápiát kiegészíthetik különböző mozgásfejlesztésre épülő, illetve pszichológiai terápiák is. A kommunikáció alapelvei: A kommunikáció alapelvei azokat a legfontosabb jegyeket fogalmazzák meg, amelyeket szinte minden üzenetváltás tartalmaz. Ezek a következők: 1. A jelentések szakadatlan fejlődésének elve azt rögzíti, hogy az üzenetcsere következtében a fogalmak jegyei mindinkább gazdagodnak a résztvevők tudatában, bővül és finomodik a jelentéstartomány. Amikor a kisgyermek elkezdi használni az új szót, a szó jelentésének ismerete nem zárul be, hanem csupán elkezdődik. 2. A kommunikáció dinamizmusaazt jelenti, hogy amikor kommunikálunk, nem pusztán arról van szó, hogy a régi ismeretekhez pluszként egy új információt csatolunk, hanem az betagolódik a régi ismeretanyagba, eközben számos funkció fejlődik, így az
akaratlagos fegyelem, az összehasonlítás, a rendszerezés stb. képessége. A kommunikáció pszichikai organizálódása aktív belső tevékenységre épül. 3. A bipolaritás elve arra vonatkozik, hogy az üzenetváltáshoz legalább két egyén szükséges: a jeladó (a feladó, ill. küldő) és a jelvevő (címzett). Ahhoz, hogy az információcsere sikeres legyen, szükséges, hogy a két fél - a témát tekintve - rendelkezzék némi közös ismeretanyaggal, de a közöttük lévő tudásbeli viszonynak aszimmetrikusnak kell lennie. A körkörösség - amely a jeladónál kezdődik, majd a jelvevőnél folytatódik, ezt követően az információ visszaáramlik a jeladóhoz, hogy újabb kör kezdődjék - a hatás-ellenhatás, akció-reakció, jelzés-visszajelzés egységében valósul meg. A már említett aszimmetriát a társadalmi helyzet, a kognitív képesség károsodása, a szociális deviancia stb. egyaránt előidézheti. 4. Fontos elvként tarjuk számon, hogy minden kommunikációs művelet egyszeri és megismételhetetlen. A hérakleitoszi mondás "kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba" - arra hívja fel a figyelmet, hogy gondosan és megfontoltan gazdálkodjunk a szavakkal. Egy-egy rosszul alkalmazott elmarasztalás, dicséret, jelző olyan nem kívánt hatást válthat ki, amelyet megismételt kommunikációval sem tudunk helyrehozni: az egyszer kibocsátott szó visszavonhatatlanul elröppen (Horatius nyomán). Az egyszeri hatásmagyarázata, hogy a személyiség szinte elsődleges jellemzője nem annyira az ismétlődés, inkább a folytonos módosulás és változás. 5. Nem kisebb a fontossága annak sem, hogy a kommunikáció összetett folyamat. Az egyének közötti verbális kapcsolatok a személyiségszerkezet több szintjén alakulnak ki. Kevés az olyan híranyag, amely nem tartalmaz nyílt (manifeszt tartalmak) mondanivalót és rejtettebb, lappangó (latens) hírmozzanatokat. Az utóbbiak utalhatnak az egyének belső állapotára, külső körülményekre. Az emocionális expressziók elsősorban emberek között lezajló interaktív folyamatokban hírértékűek. A személyek közötti kommunikáció legalább két szinten megy végbe, bontakozik ki. Az egyik a nagyfokú tudatossággal párosult direkt szint, amelyen a tudatosan átadni szándékozott híranyag áramlik. A másik szint a felek viszonyára, a közölt tartalmak valódiságára, a helyzetre, a szöveg mögötti szándékra vonatkozik. Az egyének minden olyan megnyilvánulását, amely a szövegbe foglalt közlés tartalmát kíséri, metakommunikatívjelzésnek nevezzük. A legtöbb kommunikációs műveletben felismerhető egy tartalmi részés egy érzelmi, hangulati elem, amely a kommunikáló felek viszonyával függ össze. Az utóbbi minősíti az előbbit; másképp megfogalmazva, a metakommunikáció kommunikáció a kommunikációról. A két szint a legtöbb esetben erősíti egymást; a metakommunikatív mozzanatok hangsúlyosabbá teszik a mondanivalót. Ha ellentétes jelentésűek, többnyire a metakommunikatív információhoz igazodunk, ehhez igazítjuk magatartásunkat. A metakommunikációs hírtartalmak kétféleképpen jutnak el a kommunikációs partnerekhez: 1. A hangzó beszédhez köthető elemek segítségével, mint pl. a hangszín, a hanglejtés, az artikulációs mód, a beszéd folyamatossága, a beszédszünetek stb., amelyeket szupraszegmentális,illetve aszegmentáliselemeknek neveznek. 2. A nem verbális elemek, mint pl. a taglejtések, a mimikai változások, a testtartás, távolsági elhelyezkedés stb. segítségével. Ma már a kommunikációelmélet vizsgálódási területéhez tartozik a kinezika és a proxemika. A kinezikus viselkedéshez sorolják a fiziognómiai jeleket(arckifejezés és különböző változatai: mimika, homlokráncolás, ajakbiggyesztés stb.; a gesztusok és taglejtések, a szemek mozgatása, a tekintet, a járás és az ülés különböző formái), melyek reflexszerűek. A proxemika azt vizsgálja, hogy milyen térbeli távolság jellemző az emberekre direkt kommunikációjuk során. A távolság mértéke - többek között - tükrözheti a kommunikációs partnerek társadalmi és személyes viszonyát. A metakommunikatív jelzések a legtöbb esetben pontosan tükrözik a személyiségállapotot, beleértve a személyiségzavarokat, a szociális devianciát is, az erre vonatkozó kutatások eredményeit jól hasznosítják az emberek pszichikumával, lelki tevékenységük fejlesztésével foglakozó tudományok. Ami a kommunikációban résztvevő személyek helyzetét, létszámát illeti, a pedagógiai szituációban a következő formák ismeretesek: személyközi (interperszonális) és csoportos (ún. osztálymunka) kommunikáció. A tömegkommunikáció olyan információmozgás, amely társadalmi struktúrák keretei között megy végbe az írott sajtó, rádió, televízió stb. segítségével. Jellemzője, hogy a közlemény adója tartósan a közlő szerepét tölti be az időben és térben távoli befogadók halmazához képest. A partnerek között kicserélődő üzeneteket a megszerkesztettség szempontjából a következőképpen jellemezhetjük: A verbális kommunikáció alapvető ismérve, hogy az adó az üzenetet nyelvi formába foglalja, azaz az adott nyelv szintaktikai szabályai alapján alkotott mondatok érkeznek a vevőhöz, tehát a közlésfolyamat nyelvileg megszerkesztett és tagolt. A nem verbális (non-verbális) közlés azokra a formákra vonatkozik, amelyek nélkülözik a nyelvi megszerkesztettséget, azt, amely a beszélt és írott közlés lényegi velejárója. A verbális és nem verbális jellegű közlés pontosítását segíti elő, ha megfogalmazzuk a verbális és vokális közötti különbséget és összefüggést. Az előbbi a nyelvileg megszerkesztett üzenetre, az utóbbi a hanghatással kifejezett üzenetre utal. A verbális kommunikáció megjelenhet vokális formában is (élő, elhangzó beszéd), de írott formában, írott szövegként is érzékelhetővé válhat. Olyan eset is előfordulhat, hogy a nem verbális üzenet vokális formát ölt pl. sírás, nevetés, köhögés stb. Az üzenet feladóját csatornák kötik össze a címzettel. Ezek csoportosítása aszerint történik, hogy melyek azok a biológiai, testi, szervrendszeri mechanizmusok, amelyek alkalmasak a mások által is érzékelhető formában közvetíteni az üzeneteket. Az adó által küldött jelek emissziója és a vevő révén felfogott, percipiált üzenetek az érzékszervek működését feltételezik. A kommunikációs csatornák: A verbálisan megfogalmazott üzenetek hordozására a következő csatornákat vehetjük igénybe: a. A vokális-auditívcsatornára jellemző, hogy a jeladó a hangképző apparátusával (vokálmotoros tevékenység) beszélni képes. A jelvevő a hallás érzékszervének segítségével a hanghullámokat felfogja, majd dekódolja. Ez a csatorna voltaképpen a beszéd hangzó formáját továbbítja, s ez egyúttal a mentálisan képződött nyelvi szöveg anyagi kifejezője is. A tevékenységre - némi jelentésbeli eltéréssel használják a beszédesemény, beszédaktus, beszédmód, beszédlánc kifejezéseket is. A hangzó formában érzékelhető beszéd természeténél fogva öt szempontból vizsgálható: 1. a hangképzés fiziológiája (képzésmechanika), 2. fizikai-akusztikai természete, 3. pszichikai jellemzői, 4. a hallási percepció milyensége, 5. a felhasznált beszédhangok nyelvi értéke, funkciója. b. Manuális-vizuáliscsatorna. Jellemzi, hogy a közlő fél a kezét használja fel a csatornán továbbítandó jelek megalkotására, a címzett pedig a látás érzékszervének segítségével fogja fel az ingereket. A csatorna jellegénél fogva kétféleképpen kódolt információt szállít: 1. az információt adó a nyelvi betűkészletét (grafémáit) használja fel a közlésre, a vevő pedig elolvassa. Az írási és olvasási tevékenység a hírtovábbító lánc eme formájához kapcsolódik. 2. a siketek által használt ujj-abc szintén a manuális-vizuális csatornán folyó közlés eszközének tekinthető. c. Az artikulációs-vizuális csatorna segítségével a hangképző szerv által létrehozott beszéd vizuális elemei (szájmozgás) jutnak el a közlőtől a vevőig. A beszélő artikulál, a beszédpartner pedig annak ajak- és szájmozgásából, a beszédhangok optikai képéből (kinémák) értesül a közlés tartalmáról. Mivel vannak beszédhangok, amelyeknek azonos leolvasási képük van, ezért a szavak értelmezéséhez elkerülhetetlenül szükséges a beszédhelyzet és a szövegösszefüggés nagyobb mértékű konstatálása. Másképp
megfogalmazva: ahhoz, hogy a vevő a közlés tartalmát megértse, fokozottabb előre jelzettségi (anticipációs) képességgel kell rendelkeznie. d. A manuális-taktilis csatornát jellemzi, hogy az adó fél kézmozgások segítségével hozza létre a jeleket, a vevő pedig tapintás révén fogja fel azokat. A gyógypedagógusok gyakorlatából ismert módszer lényege, hogy a siket-vak gyermekeknek úgy tanítják meg egyegy tárgy nevét, hogy azok tenyerük segítségével érzékelik annak alakját, nagyságát stb., majd a tanár az ujjával leírja a tárgy nevét a gyermek tenyerébe, kézfejére. e. A vokális-taktilis csatorna bemeneti nyílásánál a vokálisan létrehozott beszéd, a kimenetin a tapintási percepció ingerhatása helyezkedik el. Használata elsősorban a beszédfejlesztő és korrekciós eljárásokban igazolt. A csatornát igénybe vesszük a zönge érzékeltetésére, az orrüregi rezonancia megállapításához, a feszesebb és lazább izomműködés megfigyelésére, a helyes légvétel kialakításához stb. A nem verbális csatornáka tagolatlan, a grammatikailag megformálatlan, a globális jellegű tudattartalmak közlésére alkalmasak, főleg az érzelmi jellegű állapotokról tudósító információkat szállítanak. a. A kinezikus-vizuális csatornán a másik ember gesztusáról, mimikájáról, mozdulatairól kapunk híranyagot. A korábban tárgyalt metakommunikációban van jelentős szerepe. b. Az ideográfikus csatorna a képekben kifejezett információk átadásának nélkülözhetetlen eszköze, a híranyag szemléletes átszármaztatását teszi lehetővé. c. A melodikuscsatornán a zenei közlés jut el a hallgatóhoz; manifeszt jelentése túlnyomórészt az érzelmek tartományából kerül ki, s hangulati hatást vált ki. Máskülönben a homo loquens információs csomópont, akitől vagy akihez számos információ indul ki, illetve érkezik. Ezek legnagyobb részt nem is tudatosulnak. Érzékszerveink, ahogy az érzékelést kutató szakemberek állítják, nem egyforma mértékben vesznek részt az információk feldolgozásában. A számítások szerint ismereteink 83%-át látás, 11%-át hallás útján szerezzük, s mindössze 3,5% származik a szaglás révén, illetve 1,5% a tapintás, 1% pedig az ízlelés ingertartományából kerül ki. A kommunikáció csatornái: Verbális kommunikáció: a nyelvvel, mint digitális kóddal kifejezhető emberi beszéd és írás Nem verbális kommunikáció: magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki 2. Tétel Mutassa be a beszédfejlődés szakaszait! Mutasson be néhány artikulációs (ajak, nyelv) gyakorlatot! Hogyan építhetjük be ezeket az óvodai munkába? Ismertesse a hatékony pedagógiai kommunikáció jellemzőit, területeit! A beszédfejlődés menete: A beszédnek alapvetően két nagyon fontos mozzanata van a beszédészlelés-megértés és a kivitelezés. A gyermek beszédelsajátítása folyamán szoros kapcsolatban fejlődik mind a percepciós, mind az artikulációs bázis. Elsődleges azonban mindig a beszédészlelés-megértés, majd ehhez kapcsolódóan a beszédhasználat fejlődése. A beszéd megfelelő elsajátításához alapvetően 4 alapvető dolog szükséges: • ép beszédszervek • ép hallás • ép idegrendszer • beszélő emberi környezet. Amennyiben ezek közül bármelyik sérül, vagy hiányzik, a beszéd nem, vagy nem megfelelően alakul ki. Ezt láthatjuk az egyes beszédhibáknál, nyelvi zavaroknál. De most nézzük, hogyan történik a normál beszédfejlődés: Egyes kutatók már az anyaméhen belüli intrauterin életben megfigyeltek elemi kommunikációt. Truby vizsgálatai azt mutatták, hogy a magzat az anya beszédének ritmusát, prozódiáját, intonációját érzékeli. A kutatók szerint a terhesség idején egy meghatározott percepciós feltételrendszer alakul ki, amire a gyermek a születés után építeni fog. Születés után az első kommunikációs kapocs az újszülött és a környezete között a sírás, amely már közvetlenül a születést követően hallható. Az első időszakban elsődlegesen a beszédészlelés-megértés fejlődik. Két hetes korban az újszülött már képes az emberi hangot más hangoktól, pl. dobpergés, csengő hangja megkülönböztetni. A sírás, mint kommunikációs forma hamar differneciálódik. Gósy Mária 6 hetes kor körül már 4 fajta megkülönböztethető sírásnemről beszél: a. Fájdalomsírás magas, erős hang, ami egy idő múlva halkul b. Éhségsírás magas erős sír hangon végig c. Kisebb kellemetlenségek miatti sírás nem túl hangos sírás d. Unalomsírás kis intenzitású sírás. 2 hónapos kortól 6 hónapig tart a gagyogás 1. szakasza. Ekkor kezd el az újszülött a sírástól eltérő hangokat használni. Ezek többnyire kisebb energia kifejtését követelő hangok, és jellemzően a különféle nyelvi környezetben felnövő csecsemőknél hasonlóak. Emellett mindenfajta más hangprodukciót is találunk; pl. cuppogás, gurgulázás, amik mind funkciógyakorlások, izomtréningek. Mindez még akaratlan, funkcióörömet nyújtó játék a hanggal, mely leginkább akkor figyelhető meg, mikor a csecsemő jól érzi magát, pl. fürdés után. A beszédészlelés fejlődését jellemzi, hogy a csecsemők 2 hónapos kortól az emberi hang emocionális megnyilvánulásait is érzékelik. 6-8 hónapos kor a gagyogás 2. szakasza. Ekkor már eltűnnek azok a hangok, amiket a környezet nem erősít meg, csak az adott anyanyelvre jellemző hangokkal találkozhatunk. A magyar nyelvben a magánhangzók közül kezdetben az a-t, á-t hallhatjuk, míg a mássalhangzók közül a két ajakkal képzett p, b, m, a leggyakoribb. A későbbiekben természetesen fokozatosan a többi beszédhang képzése is kialakul. Megjelenik az ún. cirkuláris reakció, vagyis a csecsemő kiejt valamit, ezt az anya megerősítve utánozza, majd a csecsemő megismétli. Ez az akusztikus visszacsatolás hiányzik a súlyosan hallássérült gyermekeknél. Addig náluk is találkozunk gagyogással, de innen kezdve elsivárosodnak a hangmegnyilvánulásaik. 8-10 hónap az ún. echolálás , vagyis az értelem nélküli utánmondás időszaka. Ekkor már kizárólag az anyanyelv hangjai szerepelnek és itt már nem reflexről, hanem akaratlagosságról beszélhetünk. 1 éves kor körül jelennek meg az egyszavas mondatok, holofrázisok, amiknek szituációtól függ az aktuális jelentése. Ezek a szavak többnyire szótöredékek, hangutánzó szavak, vagy a felnőtt által használt szavak torzításai. Ekkor globális beszédmegértésről beszélünk, vagyis a hallási információt egészben érzékeli a gyermek és a hallottak, a mimika, a gesztus, a zenei elemek alapján értelmezi azt. Pl. Ne nyúlj a késhez!
1,5 éves korban a gyermekek már összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas mondatok. A mondatszerkesztést alapvetően ebben az időszakban kétféle forma jellemzi: alany+cselekvés (baba sír) és a cselekvés+cselekvés tárgya, helye (adjál kifli). A globális beszédértés is tovább finomodik. 2 évesen már jól elkülönítik az idegen nyelveket, és azok megértésével nem is próbálkoznak. A gyermek ebben az időszakban fokozottan érdeklődik környezete iránt. Az ún. Mi ez? korszakot lassan a Miért?- korszak vált fel. 3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az élettani pöszeség megfelelő akusztikus és motoros fejlődésnél autokorrekcióval javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját mégs nem pl. nem szapka, hanem szapka, következő fok, amikor már a sajátját is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka. Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában részesíteni. Az élettani pöszeség mellett 3 éves kor körül jelenhet meg az ún. nem folyamatos beszéd korszaka, amit régebben élettani dadogásnak neveztek, de miután az élettani pöszeséggel szemben ez nem minden gyermeknél figyelhető meg, megváltozott az elnevezése. Ez még nem igazi dadogás. A gyermek leginkább szavakat, szótagokat ismételget. Ebben az életkorban még nem szükséges logopédiai terápia, viszont a szülőknek mindenképp tanácsot kell adni, mert így elkerülhetik a dadogás esetleges rögződését, súlyosbodását. Mik ezek a tanácsok: 1. Ne mondják a gyermeknek, hogy dadog. 2. Ne ismételtessék meg, ne javítsák a beszédét. 3. Ne szakítsák félbe a gyermek beszédét, mindig legyen idő őt meghallgatni. 4. Ne produkáltassák mások előtt, ha ő nem szeretné. 5. Ne fárasszák túl a gyermeket sem szellemileg, sem fizikailag. 6. Amikor fáradt a gyermek, keveset beszéltessék. 7. Ajánlott a közös bábozás, mesekönyv-nézegetés, éneklés. 8. Nyújtsanak nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát. A tényleges dadogás fellépésének leggyakoribb időpontja az iskolába lépés, illetve a pubertáskor ideje. Ekkor már nem szóismétlésekkel találkozunk, hanem görcsös megakadásokkal, amik a légzésre, a beszéd folyamatosságára és az egész vázizomzatra is kiterjednek. A beszédben a hang- és szótagismétlések, megakadások, sajátos tempóváltások és szabálytalan szünetek bontják meg az anyanyelv természetes harmóniáját. A beszédben jelentkező görcsös akadozások többfélék is lehetnek. Az ún. klónusos görcsöt a hang-, szótag, vagy szó gyakori ismétlése jellemzi, míg a tónusos görcsnél a dadogó nem tudja a beszédet elkezdeni, hanem görcsösen elnyújtja a kezdőhangot. A kétfajta görcs kevert formáival is találkozhatunk. A dadogás hatása a viselkedésben, szorongásban, befeléfordulásban, érzelmi bizonytalanságban, önértékelési zavarban, önbizalomhiányban is megjelenik. Dadogás esetén a logopédiai terápia abban az esetben a legeredményesebb, ha pszichológus segítségével is kiegészül. Hátterében örökletes tényezők, koragyermekkori idegrendszeri sérülések, pszichés tényezők egyaránt állhatnak. 3 éves korban a gyermek átlagos szókincse kb. 1000 szó, ami iskolába lépéskor átlag 2000-2500 szóra bővül. A szókincs folyamatosan gazdagodik, a nyelvtani elem fokozatosan beépülnek. 4 éves kortól gyakorlatilag már minden szófaj előfordul. A mondatszerkesztés is árnyaltabbá válik, alárendelő mondatokkal is találkozhatunk már. 4,5-5 éves kor körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van gond, részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség tünete lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), felcserélés (pl. s hang helyett sz hang ejtése), torz ejtés (pl. sz hang ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat emellett a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara. A motoros problémák, valamint renyhe nyelv esetében gyakori ok, hogy nem szoptatta az anya a gyermeket csecsemőkorában, hanem kivágott cumisüvegből etette, így elmaradt a kellő izomtréning. Gyakran lenőtt nyelvfékkel is találkozhatunk. Ezek felvágására abban az esetben van szükség, ha a gyermeke E-hang állásban a nyelvét nem tudja felemelni a felső foga mögötti íny területére. A pösze gyermekek logopédiai szűrése minden évben megtörténik az óvodákban: szeptemberben a nagycsoportosok, januárban pedig a középső csoportosok körében végzünk artikulációvizsgálatot. Amennyiben problémát találunk, a gyermeket előjegyzésbe vesszük, és amint lehet, a beszédhibák súlyosságának figyelembe vételével terápiában részesítjük. Természetesen a felvételkor előnyben részesülnek azok, akiknél több hangra terjed ki a pöszeség. Általában a kizárólag R hangot nem megfelelően ejtő óvodás gyermeket csak második félévben vesszük fel. Náluk, miután az R a legnehezebben kivitelezhető, legkésőbb kialakuló beszédhang, gyakori a spontán javulás is. Szeptemberben az iskolában is elvégezzük az artikulációvizsgálatot, és akinél szükséges, folytatjuk a terápiát. Fontos, hogy a tájnyelvi ejtés nem tartozik a pöszeség körébe. Óvodáskorban ún. mutizmussal is találkozhatunk. Ennek a tünete, hogy a gyermek nem, vagy bizonyos helyzetekben nem beszél. A leggyakoribb, hogy otthon mindenkivel rendesen beszél, de mihelyt bekerül az óvodába, vagy találkozik egy idegennel, nem szólal meg. Jobb eset, ha megszólal, de csak suttogva. Ez a jellegű probléma mindenképp terápiát igényel, hiszen az iskolába lépve fontos a beszédprodukció, de ilyenkor nem logopédiai, hanem pszichológus által vezetett pszichoterápia szükséges. A beszédértés-beszédészlelés finomodását mutatja, hogy 6 éves korban már képesek szegmentálni a szavakat pl. szótagolás, b-vel szómondás, értelmetlen szavak utánmondása. A beszédfejlődés 6 éves korban nem áll meg, hanem az iskolába lépést követően tovább alakul. A 6 éves gyermek beszéde leginkább abban tér el a felnőttekétől, hogy kizárólag a tárgyi tartalom jelentését fogja fel, a mögöttest pl. közmondásoknál nem, beszédét nem tudatosan szerkeszti, kifejezéseit nem válogatja. Az iskolában 6-10 év között a fogalmazás tovább csiszolja a stílust, serdülőkorban pedig a személyiség változása hat a beszédre: ebben az életkorban gyakori a beszédsebesség növekedése és nő a beszéd emotív tartalma is. A beszédészlelés-megértés fejlődése is tovább halad. 14 éves korban a hallásérzékenység eléri a felnőtt hallásérzékenységét jellemző szintet, de az egyes kutatások szerint a beszédpercepcióban még 17 éves kor körül is van egy minőségi ugrás. A beszédfejlődés menete az előbbiekben elmondottaktól kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A kisebb mértékű eltérést okozhatják többek között az idegrendszeri-, környezeti tényezők, vagy a nemiség. Gyakori az, hogy a fiúk általában valamivel később tanulnak meg beszélni. Ezt a tényt a kutatók a myelenizáció folyamatával magyarázzák. Abban az esetben viszont, ha már nagymértékű eltéréseket tapasztalunk, akkor beszéd-nyelvi fejlődési zavarokról van szó. Artikulációs gyakorlatok: Ajakgyakorlatok Az ajkak izommunkájának erősítését és szabályos voltát kívánják elősegíteni. Gyakori a ferde beidegzésű vagy renyhe ajakműködés. Az izomerősítő gyakorlatok kitartó, rendszeres gyakorlást igényelnek. 1. Ajak széthúzása – csücsörítés (így, úgy, szavak kiejtésével.)
2.
Nagy állejtéssel á –a hangzóállásnak megfelelő mozgást, majd á-a-á-o hangsor artikulációjának megfelelő ajakmunkát végzünk. A gyakorlatokhoz nem szükséges a hangadás, a mozgás legyen nagy, túlartikulált, de görcsmentes. Egy – egy hangsort ötször, majd tízszer ismételjünk meg. Utána tanácsos pihenni, hogy elkerüljük a görcsös, merev mozgást. 3. Az ajakgyakorlatokat nehezíthetjük zárkezdésű mássalhangzókkal. Itt már hangadásra is sor kerül. Ügyeljünk a laza állejtésre, a lehető legnagyobb nyitást próbáljuk meg úgy, hogy a magánhangzók ne torzuljanak. A túlnyitás is hiba! A hangsorokat egyetlen levegővétellel hangoztassuk, ami jó lehetőség az övtáji légzés ellenőrzésére.- máma – máma – máma …- bába – bába – bába …- pápa – pápa – pápa …- áaáó – áaáó – áaáó …- mámamámó – mámamámó – mámamámó …- bábabábó – bábabábó – bábabábó …pápapápó – pápapápó – pápapápó …A hangsorokat ötször – tízszer, folyamatosan, erőteljes zárbontással gyakoroljuk.1. Végezetül ajkunkat csücsörítve erőteljesen Nyelvgyakorlatok Céljuk a nyelv koordinált izommozgásának fejlesztésén kívül, az hogy a nyelv automatikus munkáját tudatosítsuk úgy, hogy a szájüregben a legkülönbözőbb képzési területekre tudjuk irányítani.Fontos, hogy nyelvmozgásunkat függetleníteni tudjuk az áll mozgásától. Különös jelentősége a logopédiai munkában van. Az általános nyelvügyesítő gyakorlatok, valamint a nyelv izomzatának fejlesztése így a leghatékonyabb. Gyakorlatok: 1. Nagy szájnyitásnál a nyelvet fölle mozgatjuk az alsó és felső fogsor érintésével, majd ezt a gyakorlatot megismételjük úgy, hogy a két fogsor alsó és felső fogmedri részét érinti. 2. Kétujjnyi ajakrés mellett a nyelvet a két szájzug között mozgatjuk. Fokozatosan gyorsítjuk a mozgást. Az ajakrés az e hangképzésének feleljen meg. 3. Az ajaknyitás nagysága az á hang képzésének megfelelő. A nyelvet hátraemeljük úgy, hogy a nyelvhegy először az ajkat, a felső fogsort, a fogmedret, majd a szájpad közepét, végül a kemény- és a lágyszájpad határát érintse. A nyelv hátraemelését úgy végezzük, hogy a száj nyitása változatlan legyen. Ellenőrizzük, hogy a nyelvhegy a szájüreg előbb leírt felső területeinek lehetőleg a középpontját érintse. A mozgást ötször -hatszor ismételjük meg. 4. Az ajakállás szintén az á hangnak megfelelő nagyságú. A nyelvhegyet az első fogsor fogmedri területének legmélyebb pontján középen megtámasztjuk. A nyelvgyök széles izomzatával a nyelvközepet előre, majd hátra mozgatjuk úgy, hogy a nyelvhegy végig elől támaszkodik.A nyelvhát külső szélei úgy domborodjanak, hogy a felső fogsor kétoldali őrlőfogait érintsék. A nyelvközepet addig toljuk előre, hogy az az ajakon kívülre domborodjék. A gyakorlat a sziszegő és susogó hangok fejlesztésének előkészítését szolgálja, azonban hasznos izommunka, mert igen gyakori, hogy a nyelv jobb vagy bal oldalának izommunkája renyhébb. A sziszegők képzésénél különösen fontos, hogy a nyelv mindkét oldalának izomzata megközelítően szimmetrikus legyen. 5. A nyelv mindkét oldali izomzatának erőteljes fejlesztését szolgálja az úgynevezett nyelvfordítás. Nyelvhegyünket megtámasztjuk az alsó fogmeder közepén, majd a nyelvgyöktől kiindulva jobbra- balra a két nyelvszélt az alsó őrlőfogak legmélyebb részére csúsztatjuk. A gyakorlat nehéz, addig kell csinálni, míg a nyelv középső részérefolyamatos félfordulatot tesz úgy, hogy közben a nyelvhegytámasz megmarad. 6. A csettintő gyakorlat egész nyelvünk izomzatát megmozgatja. A nyelv a lágyszájpad területéig a kemény szájpadra tapad teljes hosszában. A gyakorlatot lassan végezzük erőteljes szájpadszívással. A gyakorlat nehezebb változata az, a nyelvet néhány másodpercig szorosan a kemény szájpadhoz simulva megtartjuk, és közben az állunkat erőteljesen lefele ejtjük.Elsősorban az r hang képzésénél van erre szükségünk, de ez az erőteljes mozgás az egész nyelvizomzatot erősíti. Ügyeljünk arra, hogy munka közben nyelvünk középen maradjon, kezdetben ez legtöbb esetben nehéz, gyakran jobbra-balra csúszkálhat. A gyakorlatot addig csináljuk, míg a nyelvgyöknél fájdalmat nem érzünk. Figyeljük meg, ennél a gyakorlatnál a lágyszájpad is fokozott emelkedő, záró munkát végez.1. A nyelvgyakorlatok második nagy csoportja az, amikor hangsorok segítségével végzünk fokozott izomfejlesztő gyakorlatokat. Általános szabály: a nyelvmozgással párhuzamosan az áll lehetőleg ne mozduljon. Kezdetben gyakorlás közben tanácsos ujjunkkal az állunkat megtartani. ügyeljünk arra, hogy a nyitás nagysága olyan mértékű legyen, hogy a kapcsolt magánhangzók kiejtése ne torzuljon. A hangsorokat egyenként hétszer – nyolcszor ismételjük meg. Tapasztalatom az, hogy ha tovább erőltetjük a hangsor kiejtésének hosszát, a munka görcsössé válik. Célunk pedig az, hogy lazán, kezdetben lassú, majd fokozatosan gyorsuló tempójú izommunkát végezzünk, úgy, hogy elérjük az igen gyors pergő mozgást, amelyet könnyedség jellemez. Gyakorlandó hangsorok:- kili, kele, kélé, tili, tele, télé, nálá, nala, nele;- lájá, laja, leje, lájá, jala, jele;- nálájá, nalaja, neleje;- táká, taka, teke, pátáká, pataka, peteke;- mábálá, mabala, mebele, mobolo, möbölö, mébélé, mubulu, mübülü, mibili;- mábálárá, mabalara, mebelere, moboloro, möbölörö, mébéléré, mubuluru, mibiliri. 2. A lágyszájpadgyakorlatokra kifejezetten akkor van szükség, ha beszédünk nazális színezetű. Leghatásosabb a különböző arcfelfúvó gyakorlatok mellett a hátul képzett k zárhanggal kapcsolt magánhangzók erőteljes, hangos képzése.Pl.: ká, ka, ke, ko, kö, ké, ku, kü, ki;ákk, akk, ekk, aáká,akka, ekke;okk, ökk,ékk, okko, ökkö ékké;ükk, ukk, ikk, ukku, ükkü, ikki. 3.Fontos, hogy tanuljunk meg fütyülni. Az erőteljes lágyszájpadzár megtartása mellett a nyelvmunkánknak is jelentős szerepe van a fütty létrehozásában. Figyeljük meg fütyülés közben a lágyszájpad munkája mellett a nyelv beállítódását különböző hangmagasságoknál. A nyelv nyelv két oldala szorosan támaszkodik a felső fogsor kétoldali hátsó őrlőfogaihoz. A hangmagasságnak megfelelően a nyelvhát középső vályúzatának helyzete is megváltozik, emelkedik vagy süllyed. Ennek a mozgásnak a begyakorlottsága elősegítheti a tiszta sziszegőképzést, Hasznos erőteljesen, nagy hangerővel kimondani néhány olyan szót, amely a lágyszájpad munkáját elősegíti. Ilyenek: bukta, buta, kuka, kukta, Buda, stb. Az óvodában játékosan ezen gyakorlatok segítségével ügyesíthetjük a beszédszerveket (készségfejlesztés). Készség- és képességfejlesztést célzó elmélet lényege: az olvasástanulásban a nyelvi folyamatoknak meghatározó szerepük van” (Gósy). A nagyjából hároméves korra kialakuló alapfokú anyanyelvi tudás mellett további három-négy évre van szükség ahhoz, hogy a megfelelő szintre fejlődjenek azok a készségek, amelyek az írott nyelv elsajátításához szinte nélkülözhetetlenek. Az olvasáshoz szükséges anyanyelvi tudás mindenekelőtt a hangtani, morfológiai, szintaktikai és szemantikai szabályok ismeretét és alkalmazni tudását, valamint a nyelvi tudatosságot jelenti. A hatékony pedagógiai kommunikáció jellemzői, területei: A pedagógiai kommunikáció: 1. a pedagógiai céloknak alávetett ( a tanuló tanuljon, s egyre bonyolultabb formák szerint viselkedjen) 2. pedagógiailag szabályozott, intézményesült (jutalmak, büntetések) 3. tervszerűen előkészített és lefolytatott kommunikáció, mely nevelők és növendékek közvetlen személyes kapcsolataiban megy végbe A pedagógiai kommunikáció sajátosságai: célzatosság, intéményesültség, tervezettség, interperszonalitás Nagyon fontos az empátia is (pl. a gyerekek közötti kommunikációs kölcsönhatások megértéséhez is).
-
Osztályokban csoporteffektust képes előidézni az empátia A ped. Kommunikációs folyamat elemei: adó, enkódolás, átvitel, üzenet, csatornák, kommunikációs klíma, vétel, dekódolás, vevő, visszajelzés A pedagógus - diák kommunikáció során egyenlőtlen viszonyforma érvényesül. Óvodában a kommunikáció nyílt és közvetlen, szándékaikat és feszültségeiket azonban nem szavakban fejezik ki, hanem nem verbális viselkedésben. Jellemző erre a korra az egocentrizmus, ami az empátia számára okozhat némi nehézséget. A kisgyermekkorban fontos a nevelő, mint identifikációs minta (különösen a nemi szerepek vonatkozásában). Osztálytermi kommunikáció szintjei: intraperszonális komm., interperszonális komm., csoportkommunikáció. A hatékony és nem hatékony pedagógus kommunikáció: megjelenés, oktatási kommunikáció, emocionális kommunikáció (Pedagógiai vezetési stílusok: Autokratikus, demokratikus, laissezfaire (lásd. Pszichológiai tanulmányaink során bővebben)) Nevelési helyzetek és megoldásaik: agresszív megoldás, korlátozó megoldás, együttműködő megoldás, tehetetlenség, érzelem nélküli megoldás.
-
Pedagógusi kommunikációs eszközök: Vokális kommunikáció: Hangerő A hangfekvés A beszéd tempója Nonverbális kommunikációs eszközök: (A pedagógus sokat tehet azért, hogy a nyelvi és nem verbális kommunikáció a gyerekekben árnyaltabb, fejlettebb legyen. A gyerekek általában jól reagálnak a ritmusra, zenére, rímre, ábrára, modellre, megmozgathatók a fantázián át és figyelmük lekötése szempontjából fontos az élén nem verbális kommunikáció és a metakommunikáció.) Mimika Tekintet Gesztusok, kézmozdulatok Tesmozgás, testtartás Térszabályozás A tanár beszédstílusa: intim, vagy rideg stílusú Beszédstílust befolyásoló tényezők: a tanuló életkora, a pedagógus kommunikációs képességei, elvárások, hagyományok, a feladathelyzet. A pedagógusnak meg kell értenie a tanulói viselkedés rejtett értelmét és célmomentumait. A gyerekek szabályszegő viselkedése nagyon gyakran nem más, mint énfejlődési epizód, felkutatja a szituáció és a felnőttes kapcsolat határait. A viselkedés a visszajelentések megszerzése érdekében történik ilyenkor. A növekvő gyermek számára egyre fontosabb lesz a másik gyerekkel való viszony, ill. az osztály viszonylatrendszerében elfoglalt szociometrikus pozíció. A csoporton belüli pozíció általában a fejlődéslélektanilag éppen aktuális feladatok körül szerveződnek. Kapcsolatok alakulása a komplementer kapcsolatformából az egyenrangú felé megy. Legfontosabb tengelye a szülőről való leválás. Ilyenkor támasz a kortárscsoport. Serdülőkorra megnövekedett verbalizációs képességük miatt válnak alkalmassá (továbbá a felnöttes szerepkövetelmények jelentkezése miatt.) E korszakban hatékonyak a paradigmatikus nevelési akciók (pl. humor)). Tanítás –tanulás folyamatában alkalmazott kommunikációs módok: Előadás (verbális előadó, információt nyújtó, amorf módon előadó, kételkedő, kiváló) Kérdések (konvergens, divergens, értékelő kérdések) Vita (ötletroham, méhkasmódszer, kerekasztal) Segítségnyújtó kommunikáció: Passzív meghallgatás Hatékony tudomásul vételt jelző reakció „Jégtörők” közbeiktatása Aktív meghallgatás Konflikus kezelési stratégiák: Versengő stratégia Alkalmazkodó stratégia Kompromisszumkereső stratégia Problémamegoldó stratégia Elkerülő stratégia
3. Tétel Beszéljen a beszédészlelés, - megértés fejlődéséről, zavarairól! Soroljon fel hallási figyelmet, auditív diszkriminációt fejlesztő játékos gyakorlatokat! Hogyan beszélünk a testünkkel? A beszédészlelés- és megértés zavarai: Meghatározás A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi az egyén számára, hogy beszédhangokat, a beszédhangok egymáshoz kapcsolódását, hosszabb hangsorokat felismerjen, és képes legyen arra, hogy az elhangzásnak megfelelően megismételje ezeket. Ennek a készségnek köszönhető, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását és egyre több új szó (hangsor) felismerésére lesz képes. Ha ebben a folyamatban zavar jelentkezik, akkor hatással lesz a gyermek artikulációjára, a szókincs alakulására, a grammatikai struktúrák felismerésére. Ez szegényes beszédprodukcióhoz, az írott nyelv elsajátításának nehézségéhez, az idegen nyelv elsajátításának problémájához vezet. Beszédmegértésen az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok jelentésének, tartalmának megértését értjük. A beszédmegértési zavarok tanulási zavarokhoz, csökkent iskolai teljesítményhez vezethetnek, s végigvonulhatnak a gyermekkoron, sok esetben még fiatal felnőttkorban is fennállhatnak. Gyermekkorban inkább viselkedési zavarokkal, idősebbeknél deviáns magatartással járhatnak együtt, közvetlenül érinthetik az egyén kognitív szintéjnek fejlődését és a személyiség alakulását, a szükséges korrekciót tehát minél korábban érdemes elkezdeni. Okai lehetnek • Biológiai tényezők o szervi eltérés o működésbeli tényezők beszédszervek zavara (szerzett vagy örökletes)
halláscsökkenés az idegrendszer zavarai pszichés zavarok alkati elétérések egyéb testi eltérések • Környezeti tényezők o beszédben ingerszegény környezet o rizikótényezők: koraszülöttség nem normál lefolyású szülés szülési sérülés szülési rendellenesség o 2 éves kor után induló beszéd o feltűnően lassú beszédfejlődés o a beszédprodukció hibája o hallássérülés o hosszan tartó hurutos állapot o családban előforduló problémák a beszéd és nyelv területén o tartós elszakadás a családtól Tünetei - figyelemfelhívó jelek Óvodáskorban: • érthetetlen, "halandzsa" beszéd • makacs, elhúzódó pöszeség • kérdésekre nem megfelelő válaszok adása • nem veszi észre, ha a nevét mondják, szólítják (auditív alak-háttér megkülönböztetés) • zavarja mások hangos beszéde (auditív inger felvételének zavara) • szereti, ha a TV hangosabban szól illetve a környezete hangosabb • figyelmetlennek, feledékenynek tűnik Óvodás- és iskoláskorban: • gyakran megkérdezi: "mi van?"; "mit mondtál?" • a másik gyereket figyeli, ha szóban közölték, mit kell csinálni • nem köti le a figyelmét a mesélés • nem tudja megismételni a hallottakat • nem képes megtanulni a verseket, dalokat • rosszul énekel, "botfülű" • hamar kifárad (a zajos környezetben) • diszgrammatikus mondatok jellemzik beszédét • beszédmegértése vizuális és mozgásos kíséret (segítség) mellett megfelelő • hosszabb szavakban felcseréli a hangokat, szótagokat Iskoláskorban: • rendszeresen elfelejti, mi a házi feladat • nagyon lassan dolgozik, a másikat figyeli • sokat kérdez, visszakérdez • tollbamondásnál lassú, sokat hibázik, szavakat, hangokat felcserél, helyettesít • helyesírása gyenge, nem teszi ki az ékezeteket • nyugtalan, figyelmetlen, feledékeny • hallás után nehezen jegyez meg dolgokat • fejszámolásban gyengébb, mint az írásbeliben A nyelv az emberi képességek egyik legfontosabb építőköve. Része az emberi kommunikációnak, a tanulás, az ismeretszerzés folyamatának, a gondolatok kifejezésének. A nyelv elsajátítása tanulási folyamat eredménye, amely már a méhen belüli életben a magzatnyelv kialakulásával megkezdődik, s tizennégy éves korra - magában hordva a folyamatos, dinamikus változás további lehetőségét - nagyjából eléri a felnőttre jellemző nyelvi teljesítmények színvonalát. Vannak azonban olyan gyermekek, fiatalok, akik a nyelvelsajátítás szempontjából kedvező környezeti feltételek mellett sem tanulnak meg beszélni, megérteni és önmagukat kifejezni, illetve kevésbé képesek erre, mint hasonló korú társaik. A fejlődési diszfázia Ez az elnevezés a beszéd elsajátításának nehézségére utal. Azon képességek eltérő fejlődését, hiányosságait jelzi, amellyel a nyelvi információkat felfogja, feldolgozza és nyelvi szándékait kifejezi. Megjelenési formái A nyelvelsajátítás egyik legfontosabb építőköve a beszéd észlelése. Természetesen a gyermekek gyakorlatilag soha nem fogják azt mondani, hogy "Nem értem", még kevésbé: "Nem tudtam felismerni". Felnőttként azonban nemegyszer felfigyelünk a gyermekek olyan reakcióira, amelyek a beszéd észlelésének nehézségéről árulkodnak: nem adekvát válaszok, hibás feladatmegoldás vagy teljesítési bizonytalanság. Az alábbiakban azokat a legfontosabb megjelenési formákat sorakoztattam, amelyek a feldolgozó rendszer zavarára utalhatnak. 1.) Előfordul, hogy a gyermek azt mondja: "Nem hallom." Ez a kijelentés egyértelműen az ép hallás kérdését veti fel. Ha azonban hallásvizsgálat elvégzése eredményeként - azt tapasztaljuk, hogy a klinikailag mért hallásküszöb az ép tartományba esik, felmerül a beszédészlelési zavar diagnózisa. Az ép hallás ugyanis nem jelenti egyszersmind az észlelési folyamatok épségét is. 2.) Gyakoribb tünet, hogy a gyermeknek többször szólnak, s látszólag "nem figyel", az adott feladatot hibásan hajtja végre. Ilyenkor rendszerint fel sem merül annak a gondolata, hogy a hibás eredmény a gyermek észlelésének zavarából, hibás működéséből adódott. Pedig - tapasztalataim szerint - gyakran ez áll a "nem figyelés" hátterében.
3.) 4.)
• • • • • • • •
Jellegzetes tünet, amikor a gyermek gyakran "visszakérdez". A beszédfeldolgozó mechanizmusok zavarai sok esetben viselkedési problémákban öltenek testet. Az óvodás gyermek "rosszalkodik", az iskolás "mást csinál, mint amit kell", de jellegzetes tünet lehet az is, ha a gyermek feltűnően visszahúzódó. 5.) Nemegyszer előfordul az a jelenség, hogy a gyermek "túl játékosnak" tűnik. 6.) Ritkábban tűnik fel a szülőknek, hogy a gyermek beszédfejlődése lassabb, szókincse szűkebb, mint az, az adott életkorban elvárható lenne. 7.) A gyermek nehezen sajátít el "új" szavakat, s az átlagosnál jobban torzítja őket. 8.) A beszédészlelés leggyakoribb megnyilvánulási formája az iskoláskorúaknál az olvasászavar. Az olvasás elsajátításában jelentkező zavarok több, mint 70%-ában a beszédfeldolgozó rendszer különféle mértékű zavarára vezethetők vissza. A beszédészlelés zavara hatással van: az artikulációra a szókincs alakulására a nyelvtani szabályszerűségek felismerésére. Mindezek miatt az alábbi következményekkel jár: a szegényes szókincs az írott nyelv elsajátításának nehézsége (olvasás- és írászavar) helyesírási nehézségek idegennyelv-tanulási problémák memoriter (kívülről tanulás) nehézsége A beszédészlelés fejlesztése a Varázsbetű segítségével A hangok azonosításának képességét a Betűkereső játékkal lehet tréningezni: a táblán látható képek nevében kell megkeresni az adott hangot. A beszédészlelés fejlődésén túl a szókincs is bővül a játék által, hiszen oldalankét 8 szó vár a felismerésre. A beállítások segítségével tovább lehet nehezíteni a játékot: a megoldásra adott idő csökkentésével. A rövid-hosszú magánhangzók megkülönböztetésének nehézségével gyakran találkozom mindennapi munkám során. Ebben is nagy segítségemre van a Varázsbetű program "Rövid-hosszú" elnevezésű játéka. A feladatban egy szót kell kiegészíteni a megfelelő - rövid vagy hosszú - magánhangzóval. A beállításokban ki lehet választani a gyakorlásra váró betűcsoportot, így hatékony része lehet a fejlesztő foglalkozásnak. Amelyik betűt tanultuk azon a foglalkozáson, azt tudjuk gyakorolni a játék segítségével. De a családban is nagy segítség lehet: a monoton gyakorlást rendkívül megszínesíti, ezáltal megnő a gyermek tanulási vágya. A szavakat szótagolva is meg lehet jeleníteni, így az olvasni még nem olyan jól tudó gyermekek is élvezettel használhatják ezt a programot is. A beszédészlelési zavar egyik leggyakoribb megnyilvánulási formája az, amikor a gyermek nem érzékeli a hangoknak a szóban előforduló sorrendjét. Így lesz például a lakatból latak. A hangok sorrendjének meghatározását remekül fejleszti a Helykereső játék, amelyben az adott betű helyét kell megkeresni a képen látható szóban. Természetesen ez a játék is - a többihez hasonlóan - a gyermekek szegényes szókincsét észrevétlenül gyarapítja, ezáltal járulva hozzá a mielőbbi fejlődéshez. A beszédészlelés fejlesztése - játékötletek Célja, hogy a gyermek beszédészlelésnek szintje megfeleljen az életkorában elvártnak. Ennek a leghatásosabb módja a mindennapi életbe iktatható rövidebb-hosszabb, "játékos" beszélgetések. Szóismétlés súgás alapján: Álljunk vagy üljünk szemtől szemben a gyermekkel. Ismert szavakat súgjunk neki, jól látható szájmozgással és kérjük meg, hogy "találja ki", mit súgtunk. Egyszerre 4-5 szót súgjunk, majd megkérhetjük a gyermeket, hogy ő súgjon, s a mi feladatunk, hogy "kitaláljuk", mi volt a súgott szó. (Ha a súgás már jól megy, akkor csak imitáljuk a súgást, s kérjük meg a gyermeket, hogy a szájmozgásunk alapján próbálja meg kitalálni az adott szót. Határozzuk azonban meg, hogy milyen jelentéskörből fogunk "súgni", például: színeket, ételeket.) Rétesnyújtás: Ejtsük hosszan bármelyik magánhangzót. A gyermeket kérjük meg, hogy közben egy dobozba helyezett fonalgombolyagból húzzon fonalat addig, amíg a hangot hallja. Amikor a hangoztatás véget ér, vágjuk el a fonalat. A fonalból a gyermek újra formázhat hangot, amit - miközben ujjával követi a fonalat - újra hangoztat. Morog - nem morog? A hangerdőben különböző hangokat hallunk. A gyerekek gégefőre helyezett kézfejükkel érzékelik, hogy a hang "morgós" vagy nem. Amennyiben a hallott hang morog, piros, ha nem, zöld formát helyezzen maga elé a gyermek. A beszédészlelés az a készség, amelyik lehetővé teszi a gyermek számára, hogy beszédhangokat, hangkapcsolatokat, hosszabb hangsorokat felismerjen, és képes legyen az elhangzásnak megfelelően megismételni. Ehhez szükséges, de nem elégséges az ép hallás! A jó beszédészlelés eredménye az, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását, és egyre több új szó (új hangsor) felismerésére lesz képes. Ez is biztosítja, hogy nehézség nélkül tudjon majd betűket azonosítani, összeolvasni, jó technikával olvasni, és segít majd idegen nyelveket tanulni. A beszédmegértés az elhangzó (a mások által kiejtett) szavak, szókapcsolatok, mondatok, és legmagasabb szinten a szövegek jelentésének, tartalmának megértése. Jó működése az összefüggések felismerését is segíti. A jó beszédértés eredménye például, hogy a gyermek tudja, mit jelentenek a szavak, megérti, amire kérik, amit mesélnek neki, később azt is, hogy mit olvas. A beszédészlelés és beszédmegértés zavarainak felismerése óvodáskorban különösen nehéz, mert sokszor nem csak a gyermek beszédével, illetve nem azzal kapcsolatosan jelentkeznek a tünetek. Mindkét terület a beszéd befogadásának, feldolgozásának oldalához tartozik, tehát “kevésbé látványos, vagy hallható” az eltérés, gyakran rejtve is marad- akár második, harmadik osztályos korig. Ekkor derülhet ki pl., hogy egy olvasási problémáért az életkori szinttől elmaradt beszédészlelés vagy, -megértés a felelős. Óvodás korban a megkésett beszédfejlődésű, és az ún. diszlexia-veszélyeztetett gyermekek szinte mindegyikénél biztosan, de az egyéb beszédhibás (pl.pösze) gyermekek egy részénél is jelentkezik a probléma, így megsegítésük elengedhetetlen része ezen területek fejlesztése. Okok: Sokfélék lehetnek. A korai felismerés, és az időben megkezdett fejlesztés szempontjából az alábbi rizikó tényezők fennállása esetén a gyermeket mindenképp veszélyeztetettnek tekinthetjük a beszédészlelés és beszédmegértés szempontjából: · koraszülöttség · nem normál lefolyású szülés, szülési sérülés · gőgicsélés, gagyogás hiánya, késői indulása · 2 éves kor után induló beszéd és lassú beszédfejlődés · beszédhiba
· hallássérülés · hosszantartó hurutos állapot, gyakori fülgyulladások · a családban van valamilyen beszéddel, nyelvvel kapcsolatos probléma · a beszédfejlődést nem megfelelően befolyásoló (családi) környezet Tünetek: A beszédészlelés zavara, elmaradása esetén a következőkre figyelhetünk fel: · megkésve indul és lassúbb a beszédfejlődés · a felnőtt szerint a gyermek nem figyel, mindig “rosszalkodik”, mást csinál, mint amit kellene, túl játékos, éretlen, vagy éppen visszahúzódó · sokszor nem, vagy rosszul reagál, ha szólunk hozzá, gyakran visszakérdez, kérdésekre nem jól válaszol · sokszor mondja, hogy “nem hallottam”, vagy “félrehall” szavakat (pl. baba helyett papát hall) · feladatok teljesítésekor bizonytalan · valamilyen beszédhibája van · szegényes a szókincse, nem jutnak eszébe szavak, új szavakat nehezen tanul · rosszul ragoz · hangsorokat, szavakat nehezen ismétel meg · beszédhangokat hallás alapján nem tud megkülönböztetni · nem tud szótagolni · nehezen tanul verseket, mondókákat · ha kialakulatlan a kéz-dominanciája és rossz a téri tájékozódása, mert ezek fejlődése hat a beszédre is! A beszédmegértés zavarára figyelmeztető jelek: Mondatértés zavaránál · nehezen érti meg az elhangzó feladatot · nyelvtani viszonyszavak (pl. névutók), toldalékok jelentésének megértése nehéz például ha képről beszélgetünk, két hasonló történést ábrázoló kép közül nem, vagy nehezen tudja a jót kiválasztani · nem érti a mesét, hiszen a mondatok megértése kihat egy szöveg egészének megértésére · A szövegértés zavaránál vagy nem érti a részleteket, vagy az összefüggéseket (ez utóbbi súlyosabb következményekkel jár): · nem szeret mesét hallgatni, a hallott mesét nem tudja elmondani, a lényeget kiemelni, a vele kapcsolatos kérdésekre helyesen válaszolni · új kommunikációs helyzetben zavartan viselkedik Mindezek leggyakoribb későbbi következményei: olvasás –és írászavar, helyesírási nehézségek, általános tanulási, idegennyelv-tanulási, magatartási problémák stb. Fejlesztő játékok: Hallást fejlesztő játékok: Érdekes figyelemfelkeltő zörejek és hangok felismerése, megnevezése, differenciálása, a hallás és beszédhallás fejlesztése. 3 éveseknek: Ha hallod a csengő hangját, emeld fel a kezed! Ha a furulyát akkor lépj előre! Hol ketyeg (auditív lokalizáció) 4 – 5 éveseknek: Mi pottyant le? Lopakodás ( A kör közepén áll bekötött szemmel egy gyerek, aki közben belopakodott a körbe az merről jött) 6 – 7 éveseknek: Környezetük zajai (auditív emlékezet) Testbeszéd: mimka gesztusok testtartás tekintet vokális kommunikáció 4. Tétel Mi a logopédia célja, feladata? Melyek a fejlesztés alapelvei? Beszéljen a nyelvlökés jeleiről! Beszéljen a pöszeségről! Hogyan segítheti az óvónő a terápiát? Beszéljen a mimika, a gesztusok szerepéről a pedagógusok kommunikációjában! Logopédia: a beszédzavarok kutatásával, megelőzésével, diagnosztikájával és korrekciójával foglalkozó komplex tudomány. Logopédia célja: A beszédhibák megelőzése, továbbá a már kialakult beszédhibák és azok következményeként fellépett másodlagos elváltozások korrekciója, az ép beszéd létrehozása. Logopédiához tartozó területek: • megkésett beszédfejlődés, • akadályozott beszédfejlődés, • pöszeség, • dadogás, • hadarás, • orrhangzós beszéd, • diszfónia,
• olvasás, írás, számolás zavarai /diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia/. A logopédiai fejlesztés alapelvei: A beszédhibák javításában, illetve a beszéd rendellenességeinek korrekciójában alkalmazott módszereknek, eljárásoknak minden esetben összhangban kell lenniük a beszédjavítás alapelveivel. • A beszédhibás/beszédfogyatékos gyermek/tanuló fejlesztésében törekedni kell a pszichológiai és fiziológiai tényezők összhangjára, a személyiség és a beszédműködés kölcsönhatására, funkcionális összefüggésrendszerére. • A fejlesztés tudatos és tervszerű legyen. A beszéd állapotának felmérésétől, a diagnózis és prognózis felállításától a terápiás terv megválasztásán át a módszerek/eljárások kiválasztásáig, majd a folyamatba épített mérési, értékelési metódusok alkalmazásában is a tudatosság és a tervszerűség domináljon. • A módszerek célszerű megválasztásának elve megköveteli a logopédiai gyakorlatban az életkor, a pszichikai sajátosságok, az értelmi képesség, a beszédhiba típusának és súlyosságának, a terápia adott szakaszának figyelembevételét. • A terápia során figyelembe kell venni a beszédfejlődés szakaszait. Tudni kell, hogy az adott gyermeknél/tanulónál hogyan érvényesülnek és miben jelentkeznek a beszédfejlődési szakaszokon belül az egyéni sajátosságok, amelyek messzemenően befolyásolhatják a módszerek megválasztását. • A logopédiai fejlesztő munkában meghatározó a sokoldalú percepciós fejlesztés. A kinesztéziás, a hallási, a látási és a beszédmozgási benyomások egymást erősítve fejlődnek. • A beszédjavító munka fontos elve a transzferhatások tudatos kihasználása. A különböző beszédműveletek számos azonos elemből épülnek fel, ezért az átviteli megoldások alkalmazása eredményesebbé teszi a fejlesztést. • A beszédhibás/beszédfogyatékos gyermekek/tanulók hatékony fejlesztése során a csoportra irányuló munka folyamatában kell kialakítani az egyénre szabott terápiás programok megvalósításának a módját. • A beszédhibás tanuló fejlesztése legyen folyamatos, intenzitása pedig a beszédhiba típusának és súlyosságának függvénye. • A logopédusnak motiválnia kell a gyermeket/tanulót beszédhibája leküzdésére, ugyanakkor fel kell készítenie az esetleges visszaesésekre, azok kezelésére,valamint arra, hogy a maradandó tünetekkel később együtt tudjon élni. A beszédjavításban alkalmazott módszerek és eljárások hatékonyságát befolyásolhatja a gyermek/tanuló szűkebb és tágabb környezete (család, óvoda, iskola). A logopédus szakszerű irányítása alapján szükséges a szülők és a gyermekkel/tanulóval kapcsolatba lévő pedagógusok (óvónő, tanító) aktív részvétele. Nyelvlökéses nyelés: Meghatározás A nyelvlökéses nyelésre, vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak. Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak. Okai • Hátterében leggyakrabban az ujjszopás, illetve a szoptatás elmaradása állhat. Az anyamellből való táplálásnak fontos szerepe van, hiszen ez nagy izomtréninget igényel a csecsemőktől. Sok esetben találkozunk azzal, hogy szoptatás helyett nagylyukú cumisüvegből etetik a kisbabát, miáltal nem megfelelően fejlődnek a gyermek ajak- és nyelvizmai. • Az ujjszopás miatt is kialakulhat, mivel az egy rendellenes nyugalmi helyzetet rögzít, nem tud a fogsor záródni, a nyelv kicsúszik, laposan fekszik a szájtérben. Négy éves kor után, ha már a gyermek nem szopja az ujját, helyreállhat. • Az öröklésnek is lehet meghatározó szerepe a nyelvlökéses nyelés kialakulásában, mely hajlam formájában jelentkezhet, a fogazat eltéréseiben, harapási, állcsont, beszédkészség, koordinációs készség jellegzetességeiben. • Oka lehet továbbá még a túl nagy orrgarat vagy torokmandula, mely esetében másodlagos tényezők hatására válik renyhévé a szájkörüli izmok és nyelv izomtónusa. Kik a veszélyeztetettek? Figyelemfelhívó jelek Normál nyelés esetén a nyelés közben a nyelvhegy fent helyezkedik el, oldalt zárt képez az oldalsó fogakhoz és a nyelvhát is záródik a szájpadláshoz. A nyelv fokozatosan hátra csúszik perisztaltikus mozgással. A nyelvlökéses nyelést renyhe izomműködés jellemzi, közben az arc izomzatában (ajkak izomzatában) kompenzatív mozgás figyelhető meg. Az infantilis nyelés különböző fogrendellenességekkel és jellegzetes beszédhibával társul (általában a t, d, l, n, sz, z , c, s, zs, cs, hangok ejtésekor kicsúszik a nyelv hegye a fogak közé). Pöszeség: Megnevezés (meghatározás) A pöszeség (továbbiakban diszlália) a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara (ép hallás és ép beszédszervi beidegződés esetén), amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Ok, etimológia • A gyermek általános fizikai állapotának leromlása a különböző betegségek következtében, különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában • A lassúbb ütemű pszichikai fejlődés • A retardált, megkésett beszédfejlődés • A fonematikus hallási differenciálás gyengesége, valamint a hallási emlékezet fejletlensége • A motoros koordináció, különösen a finom motorika zavara • A gyermek általános fejlődését akadályozó kedvezőtlen szociális miliő • A szociális-kommunikációs kapcsolatok beszűkülése korlátozott nyelvi kódra • A hibás beszéd utánzása • Nevelési hibák, például a gyermek helytelen kiejtésének preferálása, utánzása a környezet részéről • Organikus okok között szerepel a perifériás beszédszervek (a szájüreg, a nyelv, a fogállomány, az állkapocs és az ajkak) anatómiai rendellenessége Rendszerezése (fajtái) Amennyiben a kóroktanból indulunk ki, funkcionális és organikus változatok különíthetők el. Ez utóbbi tovább bontható impresszív és expresszív csoportra. Az expresszív diszlália lehet perifériás és centrális.
A logopédia számára a diszlália kiterjedtsége lesz a meghatározó: így általános (amikor az artikulációs csoportok nagy része sérül) és részleges (ezen belül a monomorph: egy artikulációs csoport vagy egy-egy ebbe tartozó hang hibája észlelhető, valamint a polimorph változat: amikor több artikulációs hangcsoport sérül) diszlália különböztethető meg. Az artikulációs hibák jellege kihagyás, torzítás és hanghelyettesítés. Az általános, teljes diszlália esetében mindhárom előfordulhat, részleges diszláliánál azonban (az r hang kivételével) általában a hanghelyettesítés és a torzítás dominál. Az organikus eredetű diszláliát többnyire a torzítás különböző változatai jellemzik. A terápia szempontjábólrendszerezve a beszédpercepció, a finom hallási differenciálást és a motoros összerendezettség együttesét jelző hármas felosztás: a szenzoros, kondicionáltés a motorostípusú pöszeség ma is értékelhető differenciál-diagnosztikai, a terápiát meghatározó jegy. A terápia számára tehát jól elkülöníthető lehetőségek adódnak. Kompetencia A diszlália javítása logopédiai kompetencia, ami alatt az értendő, hogy kialakult tüneteinek megszüntetése speciális szakképzettséget igényel. Terápia Cél A diszlália javításának célja, hogy a logopédus tiszta, a köznyelvi ejtésnormáknak megfelelő artikulációt alakítson ki, amely zavartalanul épül be a gyermek folyamatos, spontán hangos beszédébe. Feladatok • Általános és részletes logopédiai vizsgálat, szükség esetén szakorvosi, illetve pszichológiai vizsgálatokra utalás • A vizsgálati eredmények elemzése, az összefüggések értelmezése, ezek alapján az egyéni terápiás terv meghatározása • Az egyes beszédhangok előkészítése, fejlesztése/kialakítása, rögzítése és automatizálása, a spontán folyamatos beszédszintig bezárólag A beszédhibával együtt járó esetleges nyelvi-grammatikai zavarok korrigálása, a beszéd általános fejlesztése, a diszlexia szempontjából veszélyeztetett gyermekeknél prevenciós munka. Eljárások, gyakorlatok: • A mozgáskészség komplex fejlesztését szolgáló gyakorlatok • A beszédhallás fejlesztése, az auditív emlékezet gyakorlatai (hangminőségek differenciálása, a felsoroltak utánzása) • A hallási megkülönböztető képesség fejlesztése. A hang jel funkciójának tudatosítása • Fonémadifferenciálási gyakorlatok • Vizuális, taktilis és kinesztéziás érzékelési gyakorlatok (háttérképességek fejlesztése) • A beszédhangok fejlesztése, kialakítása (utánzás - indirekt - direkt módszer) • A kialakított hangok rögzítése (mozgáskoordinációt is bevonva) o izoláltan, o ciklikus sorokban, o aciklikus sorokban, o "tiszta" hangkapcsolatokat tartalmazó szavakban, o szavakban: elején, végén, belül, és mássalhangzó-kapcsolatokban külön is gyakoroltatva. • A kialakított hang automatizálása (játékos vagy tanulási szituációban) o mondatokban, o szövegben (mondóka, ének, vers, prózai szöveg), o spontán beszédben (kérdés-felelet, elbeszélés - jelen, múlt, jövő idősíkokban, társalgás különböző kommunikációs funkciókban, szituációs játékok), o aciklikus sorokban, o "tiszta" hangkapcsolatokat tartalmazó szavakban. Értékelés, minősítés A diszlália javítására irányuló logopédiai munka eredményét a gyermek beszédének önmagához viszonyított javulásával értékeljük a következőképpen: Tünetmentes: a gyermek beszédhibája megszűnt, beszéde tiszta, érthető, nyelvtanilag is helyes a spontán beszédben is. Lényegesen javult: a kijavítandó hangok 80-90%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag helyes. Spontán beszédben még fejlődnie kell. Részben javult: a kijavítandó hangok 40-50%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag még javítandó. Spontán beszédben még nem használja a kialakított és rögzített hangokat. Keveset javult:a kijavítandó hangok 20-30%-a kialakított, rögzített és automatizált. Beszéde nyelvtanilag még javítandó. Spontán beszédben még nem használja a kialakított és rögzített hangokat. Nem javult: a gyermek beszédében a felvételi szinthez képest nincs számottevő, értékelhető pozitív változás. Intenzitás A logopédiai terápia általában heti két órában tekinthető ideálisnak. Az ún. szinten tartáshoz otthoni, óvodai vagy iskolai odafigyelés esetén általában elegendő a heti egy alkalom. Súlyos beszédzavar esetén ugyanakkor intenzív foglalkoztatás szükséges. Ilyenkor ún. intenzív csoportok szervezésével, napi rendszeres logopédiai ráhatás szükséges. Mivel ambuláns keretek között ez nehezen megszervezhető, ahol erre lehetőség van, átmenetileg megfontolandó a beszédjavító osztályokba történő felvétel. Eszközök A logopédiai terápia eszközigényes tevékenység. A felszerelés alapja a megfelelő műszerezettség, amely a speciális beszédfejlesztő munkát segíti. Mivel ezek a technikai fejlődéssel párhuzamosan korszerűsödnek, külön felsorolás nélkül utalunk a tájékozódó hallásmérő készülékekre, a beszédvisszajelző készülékekre, az orrhangzós színezetet megszüntető-csökkentő visszajelző készülékekre, minden olyan audiovizuális lehetőségre, amely az általános technikai felszereltségből alkalmazható. Kiemeljük a számítógép jelentőségét és a hozzá kapcsolható audiovizuális technikát: a hangrögzítő lehetőségét, a webkamerák adta lehetőségeket, amelyekkel a bonyolult technikai berendezések (magnetofon, videokamera) helyettesíthetők, a kezelés egyszerűsíthető, kevesebb a hibalehetőség, gyorsabb és motiválóbb az alkalmazásuk. Nagy előnyük, hogy helyes beállítás esetén torzításmentesen, rádió-, illetve CD-minőségben adják vissza a hangot, ami a forgalomban lévő magnetofonokról még nem mondható el. A mimika, a gesztusok szerepe a pedagógus kommunikációjában: Viszonyszintnek felel meg a metakommunikáció. Két ember kapcsolatának kifejezésére szolgál. Nem tudatosan irányítható. Fő csatornái:
-
mimika (arcmozgás, tekintet) pantomimika (végtagok, test mozgása) vokális mimika (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó) protemika (fizikai távolság)
A pedagógus mimikáján keresztül tükröződhetnek érzelmei. Pl: öröm, meglepetés, bánat, harag stb. A gyermek ezáltal érzékelheti, hogy a pedagógus hogyan viszonyul a többi emberhez illetve a többi szituációhoz. A mimika egy része tudatos kommunikációs jel. A mimikai kommunikációban a jelzéseket szem és szájkörüli izmok finom és összerendezett mozgásai végzik. A gesztusok közé a fej, karok és a kezek mozgását soroljuk. Egyik része tudatos jelzés, mellyel közléseket adunk a gyerekek felé. Másik részünk öntudatlan, de a partner mégis reagál rájuk. A fej mozgásaiból (igenlés, nem) a gyerek ebből már szó nélkül is eldönti, hogy helyes vagy helytelen. Legyünk óvatosak, mert zavart is kelthetnek. A kezek elárulják a feszültséget. Egyesek szerint a gesztusok egy fajtája az érintés is. 5. Tétel Ismertesse a beszédritmus zavarait (dadogás, hadarás)! Hogyan segítheti az óvónő a terápiát? Mutasson be néhány játékos légzőgyakorlatot! Mi a nevelői szerepvállalás, státusz, státuszringatás? A beszédritmus zavarai: A beszédritmus zavara a beszéd egészére kiterjed. Itt a beszéd egész folyamatának, összhangjának, szerkezetének felbomlásával állunk szemben. Két jellegzetes beszédfogyatékosság tartozik ebbe a csoportba: a hadarás és a dadogás. A hadarás főtünete a fokozott beszédkészség. A hadarás azonban nemcsak a normálisnál gyorsabb beszéd (tachilalia), ahogyan azt köznapi értelemben jellemzik. Valójában gyors beszéd, de alapvető kritériuma a változó, hullámzó ritmus is. A hadarás a központi idegrendszer sérülésére, rendellenes működésére vezethető vissza, amelyhez több kiváltó tényező, pl. rosszul beszélő környezet, nevelési hibák stb. járulnak. A hadarás súlyosabb változatában – a beszédritmus erőteljes felgyorsulása következtében- a hangok eltorzulnak, a szavak egymásba folynak, a mondatok felismerhetetlenné válnak, azaz szinte érthetetlen beszéd jön létre. Ismert tünet ezekben az esetekben az agrammatizmus (nyelvtanilag szabálytalan beszéd). A hadarás következményeként jellegzetes másodlagos sérülések jelentkeznek attól függően, hogy milyen életkorban, milyen mértékben és milyen okok következtében lép fel. Így pl. írási, olvasási, tanulási nehézségek, különféle neurotikus tünetek, beilleszkedési problémák. Mindezek sajátos személyiségszerkezetben összegződnek. A hadarás prognózisa változó, súlyosabb formái, elhanyagolt esetei nehezen korrigálhatók. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hadaró nem érzi beszédfogyatékosságának hátrányát, ha figyelmeztetik, nem hiszi el, hogy beszéde követhetetlen. Ez a körülmény nagyon kedvezőtlen a korrekciós munka folyamatában, ti. a hadaró maga nem segít a logopédusnak beszédfogyatékossága leküzdésében. A terápiát a pedagógus is tudja segíteni azzal, ha a gyermeket türelemre, higgadtságra ösztönzi, mivel a dadogás oka kisgyermekkorban lehet az is, hogy a gyermek többet és gyorsabban szeretne valamit mondai, mint azt az értelmi és beszédtechnikai fejletsége megengedi. Nagyon jó a szókincs gyarapítás, a türelem, gondolkodást fejlesztő játékok. A dadogás súlyos beszédfogyatékosság. Szintén a beszédritmus zavara a fő tünet, amelyhez a folyamatos beszéd közben fellépő görcsös megakadások járulnak. A görcs időtartama változó, átlagosan 0,2 mp-től 12,6 mp-ig ingadozhat. A görcs annyira jellemző a dadogásra, hogy csupán ezt alapul véve két csoportra oszthatjuk: a klónusos és a tónusos dadogásra. Dadogás fajtái: élettani dadogás klónusos dadogás: a szavak első hangját vagy szótagját ismétli tónusos dadogás: a szavak utolsó hangját vagy szótagját ismétli klonotónusos dadogás: az előbbi két típus keveredése hadarásos dadogás dysarthriás dadogás hisztériás dadogás A gyermekekben a dadogás négy fázisban jelenik meg: 1 fázis: a gyermeket nem zavarja a dadogás. 2 fázis: a már a gyermek tudja, hogy ő másképpen beszél, de nem zavarja. 3 fázis: a gyermek már távol tartja magát a beszédtől. 4 fázis: a zavartságtól a gyermek már teljesen távol tartja magát a beszédtől. A klónusos dadogó beszédére a szavak kezdő hangjának vagy szótagjának ismételgetése, a tónusos dadogó beszédéra a görcs fellépésekor beálló hangképzési képtelenség jellemző. A görcsös tüneteken kívül a dadogásnak számos más tünete lehet, így különböző együttmozgások, s a pszichés tünetek igen széles skálája. Mindezek az egyéni helyzettől függően szintén sajátos személyiségszerkezetben összegződnek. A dadogás oka még ma sem teljesen tisztázott. A legújabb kutatások szerint a dadogás bonyolult ok-okozati összefüggésekre vezethető vissza. Alapvető ok a gyenge idegrendszeri típus. Ez azonban önmagában még természetesen nem jelenti azt, hogy feltétlenül, szükségszerűen fellép a dadogás. Számos kiváltó ok közrejátszása szükséges ahhoz, hogy valaki dadogóvá váljék. Ezt azért fontos tudni, mert a szülő gyakran egy-egy, minden ember életében többször előforduló esemény lezajlásának tulajdonítja gyermeke dadogását. Pl. megijedt egy kutyától, vagy más állattól, vihartól, rossz embertől stb. Ezek és a káros környezeti tényezők természetesen nem becsülhetők le, de hangsúlyozzuk, hogy önmagukban még nem okai a dadogásnak. A kiváltó okok között szerepelhetnek tehát a környezeti tényezők: félelem, rossz bánásmód, helytelen beszédpélda (pl. hadaró szülők), túlterhelés stb. Ezek a gyenge idegrendszeri típushoz kapcsolódva többnyire még más kiváltó okokkal (pl. a szervezetet erősen megviselő betegségekkel stb.)
együttesen váltják ki a dadogást. A dadogás prognózisa nagyon változó. Minden beszédfogyatékosság sikeres korrekciójának feltétele a logopédus és a környezet jó együttműködése. A dadogás sikeres korrekciója elképzelhetetlen, lehetetlen enélkül. Az enyhébb és időben kezelt dadogás kedvező környezeti körülmények között gyógyítható. A tapasztalatok szerint a sikeres kezelés egyik nem elhanyagolható tényezője magának a dadogónak a közreműködése is. (Ellentétben a hadaróval, a dadogó már az iskoláskorban, még inkább felnőttkorban a környezetétől elszenvedett sérelmek élményei miatt maga is minden elkövet gyógyulásáért.) Az elhanyagolt és ún. makacs esetekben azonban kedvező környezeti feltételek mellett is számolni kell a visszaeséssel vagy sikertelenséggel. Mutasson be néhány játékos légző gyakorlatot! Kisgyermekeknél a helyes rekeszlégzést csak indirekt módon, játékosan szabad kialakítani. Az instrukciókat mindig bemutatással szemléltetjük. Fiziológiai légzés megfigyelése Beszédlégzés megfigyelése. Gyors belégzés, lassú kilégzés, törekvés a hasi légzésre, ennek ellenőrzése. A levegő megtartása, beosztása. Minél hosszabban tartó kilégzés és ennek ellenőrzése gyertyával vagy vattacsomóval. Kilégzés hangadással; pl.: h, s, z, v, r Szöveges koncentrációs légző gyakorlat: egy levegővel számlálás, hét napjaival mondókák elmondása Pihenős játék: relaxációs zenére, hanyatt fekve, hasra tett kézzel csukott szemmel egyenletes légzés zenére. Séta az erdőben: hanyatt fekve, hasra tett kézzel csukott szemmel hallgatják a mesekertet, majd a szélfújásra kifújják a levegőt f-f-f, ha vonat megy el akkor a levegőt kifújják s-s-s, méhecske repül el, akkor z-z-z, ha siklós csúszik, akkor sz-sz-sz. Lufi-fújás: orron át történik a belégzés, majd a két tenyér között szájon át történik a kilégzés a képzeletbeli, vagy valóságos lufiba vagy szélforgóra. Papírzacskó felfújás, majd szétdurrantása. Gyertya elfújása: először csak finoman, hogy „táncoljon” a láng, majd erőteljes kilégzéssel elfújjuk. Szappanbuborék fújás: ha lassan fújja akkor nagy buborékot kap. Vattapamacs foci: az asztalon egymással szemben a másik térfelére próbálják meg átjuttatni a vattapamacsot a gyerekek. Ping-pong labda foci: az előző feladathoz hasonló, csak ping-pong labdával játsszák. A nevelői szerepvállalás, státusz, státuszringatás: A szociálpszichológia szerint a státusz minden olyan társadalmi helyzet, funkció, amelyet az egyén elfoglal, betölt. A státuszba beletartoznak a társadalmi ranglistán elfoglalt hely, a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás és az egyéb társadalmi funkciók is. A szociális szerep nem más, mint a státuszhoz kapcsolódó társadalmi elvárások, követelmények. A szerep az a helyzet, ami az egyén számára lehetővé teszi a, sérelem nélküli bekapcsolódást a rendezett együttélési rendszerekbe. A szerepeknek általában csak akkor van létjogosultsága, ha a vele ellentétes szerep is létezik pl.: tanár-diák. Az egyén szerepmagatartással valósítja meg a szerepét. Egy egyén több szerepet is birtokolhat és ezek összességét szerepkészletnek nevezzük. A szerepek három típusúak lehetnek: adott vagy veleszületett szerep, pl.: nemi szerep tanult vagy kivívott szerep, pl.: foglalkozási szerep spontán vagy szituációs szerep, pl.: boltban vevő. Az életben minden helyzetben szerepeket „játszunk”, amik lehetnek kapott, született vagy választott szerep. A szerepek közben mindig felveszünk egy státusz, amit mindig lehet kicsit „feljebb vagy lejjebb” vinni, azaz státuszt ringatunk. Az óvónő például a gyermek játékába le tud süllyedni, de konfliktushelyzet megoldásánál fel tud emelkedni az óvónői státuszába. 6. Tétel Melyek a tanulási képességeket meghatározó tényezők? Beszéljen a tanulási zavarokról! Milyen kulturális szignálok vannak jelen az óvodában? Tanulási képességeket meghatározó tényezők: Az iskolai alkalmasság kritériumaként a szociális érettséget és az értelmi-mentális fejlettséget tartjuk számon. A szociális érettség összetevői: szociabilitás vagy szociális érzékenység énérvenyítés, önállóság feladattudat, feladattartás. Az iskolai tanulás nem jósolható be csupán a értelmi fejlettség, intelligencia szint alapján. A tanulási alkalmasság megítéléséhez mindenekelőtt az kell megismernünk, hogy a 3-6 év közötti gyermek értelmi fejlődésében melyek azok a pszichikus funkciók, amelyek közvetlenül megalapozzák az iskolai tanuláshoz szükséges képességeket. Az iskolai érettség tekintetében sokkal megbízhatóbb előrejelzést kaphatunk az észlelési (látás, hallás, tapintás) és mozgásos struktúrák fejlettsége ismeretében. Az íráshoz, számoláshoz, olvasáshoz szükséges pszichikus működés: 1. Pontos és differenciált vizuális észlelés: a. Alak, forma, méret, szín pontos elfogadása b. Összetartozó részek értelmes egészként való észlelése
c. Megadott színek, formák megtalálása, kiemelése egy képi háttérből d. Adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerése, megítélése e. Vizuális információk téri elrendezése 2. A hallott információk a. Pontos észlelés, megkülönböztetés b. Adott hangok kiemelése c. Adott hangok helyes egymásutániságának felismerése, hangcsoportok egységbe foglalása 3. Összerendezett, koordinált mozgás, szem-kéz, összerendezett, célszerű együttes mozgása. 4. A látott-hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása. 5. Rövid idejű vizuális-verbális memória 6. Szándékos figyelem, kb.: 10 perces figyelemkoncentráció. A fenti funkciók intenzív fejlődése óvodás korra tehető, ezek fejlesztése ebben a korban a legeredményesebb. Normál fejlődés esetén 6 éves korig alakul ki az említett funkciók egyensúlya, működésük összerendezettsége és integrációja. Az iskolai problémák jelentős része óvodás korban megelőzhető, de ehhez felkészült speciális nevelőmunka szükséges, ami nem egyenlő egy mechanikus felgyorsítással, vagy erőszakos rátanítással. A fejlesztésnek a gyermek érési folyamatához kell igazodnia és az életkornak megfelelő eszközöket kell támaszt nyújtani a gyermek számára. Az óvodai fejlesztés: Prevenciós fejlesztés: alapvető célja a lehetséges problémák megelőzése. Az óvodába kerülés pillanatától kezdődik, folyamatosan tart az óvodáskor végéig és minden gyermekre kiterjed. Korrekciós fejlesztés: különböző problémák miatt felmentett és még az óvodában 1 évig visszatartott gyermekek fejlesztésénél alkalmazzuk. A fejlesztést megelőzően egy pszichológiai vizsgálat alkalmával térképezzük fel a gyermek lemaradását. Az óvodás gyermek észlelése torz, mivel nem a látottak, hanem a tudat alapján ismeri és képezi le a dolgokat. A fejlesztés lényege lenne az, hogy az észlelést minél pontosabbá, differenciáltabbá és reálisabbá tegyük, minimálisra csökkentsük a torzításokat. A tanulási zavar kifejezés olyan tünet együttes, melyre többféle meghatározást használnak. A tanulási zavarok általános, összefoglaló kifejezés a különböző – figyelmi funkciókban, a beszédkészségben, az olvasási, írási és számolási készségek elsajátításában és használatában akadályozott, de nem a képességhiányok hagyományos kategóriáiba (vakság, süketség és értelmi fogyatékosság) tartozó – képességdeficitekkel küzdő heterogén csoport megjelölésére. Bár a tanulási zavar más deficitekkel (pl. érzékszervi gyengeség, érzelmi zavarok) vagy negatív környezeti hatásokkal (pl. hátrányos szociokulturális háttér, nem megfelelő oktatás) együtt is jelentkezhet, azoknak nem egyenes következménye. Tanulási zavarnak, röviden összefoglalva, azt a jelenséget nevezzük, amikor átlagos oktatási körülmények között egy gyerek nem tud megtanulni írni, olvasni vagy számolni, amikor ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől.Nem a gyerek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézséget. A tanulási zavar diagnosztika első lépcsője a különböző típusú tanulási zavar osztályozása kell hogy legyen. A kutatók elsősorban tüneti szinten csoportosítják a tanulási zavarokat. Egy a gyakorlatban hasznosnak bizonyult csoportosítás a diszklexia három csoportját különíti el: diszfonetikus csoport: globális olvasási technikát használnak, sok hibával: kihagynak, beletesznek betűket, szótagokat, könnyen tévesztik a szavakat, mást behelyettesítve, diszeidetikus csoport fonetikus stratégiát alkalmaz, kevert csoport Olvasási sebességre és pontosságra figyelő osztályozás: lingvisztikus: gyorsan olvas, de sok hibával perceptuális: kielégítően pontos az olvasásuk, de nagyon lassú kevert. A tanulási zavarok azonosításában sokféle tesztet, felmérést használnak: Gósy Mária féle GMP-teszt a nyelvi képességeket vizsgálja, az MSSST az észlelés, a motórium, és a nyelvi készségek szintjét méri. Porkolábné Balogh Katalin több funkciót vizsgáló, a tanulási zavarok csoportos szűrésére alkalmas feladatsort dolgozott ki. A pedagógus ítéletére épülő eljárások, a gyermek teljesítményeinek és viselkedésének megfigyelésén alapuló kérdőívek szélesebb, a valóságot jobban tükröző, bár szubjektív mérőeszközök, ilyenek a Porkolábné féle szempontsorok is. Egyre szélesebb körben ismert, hogy a tanulási zavarok által okozott probléma megfelelő eszközökkel jól korrigálható. Szakmai szempontból hibás lépés tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkúliát megállapítani addig, míg a gyermek megfelelő szintű általános iskolai oktatásban nem vett részt. Fontos, hogy a környezet minél korábban felfigyeljen a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, de ezeket a deficiteket fejlődési sajátosságként és a fejlesztés irányának megjelöléseként azonosíthatjuk csupán. Óvodás korban rohamosan fejlődnek a szenzomotoros képességek, de igen egyenlőtlen is lehet a színvonaluk. A lemaradó funkciók egyik napról a másikra beérhetnek, különösen ha a gyermeknek megfelelően stimuláló környezetet biztosítunk. Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre. 1. Rendezetlen, bizonytalan mozgás, egyensúly-, térorientációs és testséma-problémák. 2. Kialakulatlan lateralitás, testséma- és térorientációs zavar. 3. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki, testséma-, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében. 4. Figyelmetlenség, belső rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetőség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével. 5. Rossz ceruzafogás, testsémazavar, finommozgási nehézségek. 6. Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása, térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége. 7. Artikulációs problémák, beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorba rendezési problémák. A vizsgálatok megfigyelésjellegűek, a gyerekek teljesítményét korosztályukhoz, illetve társaikhoz viszonyíthatjuk. A legtöbb eljárás csoportos játék, torna közben is alkalmazható, nem kíván elkülönítést, de ha csak így van módunk a gyerek megfigyelésére, számolnunk kell ennek torzító hatásával. Egyrészt a gyerek jobban teljesíthet, mert a társak utánzása, követése segíti. Másrészt viszont sok kisgyerek csoportos feladatok esetén
nem eléggé motivált, a személyes kontaktusban sokkal jobban tud teljesíteni. Ezért a legszerencsésebb, ha többször, különböző helyzetekben figyeljük meg a gyermekeket. A tanulási zavarok megelőzése: A kisgyermeknek biztosítani kell az észlelési, mozgási, úgynevezett sznzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettek, a sokféle apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézségek kialakulását vagy csökkenthetjük annak súlyosságát. 1. A tanulási zavarok megelőzésének egyik legfontosabb eleme a felolvasás. Már kiscsecsemőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A verseket, énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés előtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, hanem kellemesebbé teszi az elalvás előtti időszakot. Az óvodában is jól kihasználható mesélésre a délutáni alvás előtti időszak. A mindennapra legalább egy mese mind a családban, mind az oktatási intézményben szabály kellene hogy legyen. A gyereknek nemcsak a szókincse gyarapszik, hanem az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. A felolvasások másik fejlesztő hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes eleméről. Ezzel a sorbarendezéssel és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek. A rendszeres felolvasások harmadik hatása, hogy a gyerekkel megszerettetik az irodalmat, igényt alakítanak ki az írott világ iránt. Az olvasás iránti igény kialakításával nő a gyermek motivációja az olvasás elsajátítására és folyamatos használására. 2. A tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében kulcsfontosságú a széles körű mozgásfejlesztés. A gyereknek minél több lehetősége legyen teste megismerésére, mozdulatai próbálgatására, téri tapasztalatok megszerzésére. Másszon minél többet a földön, széken, padon, mászókára és fára. Lehetőség szerint verbálisan is ismerje meg testét, tanulja meg a téri viszonyokat. Erre az együttes tevékenységek – akár sport, játék (pl. a játékos birkózás is ide tartozik), akár konyhai segítség vagy barkácsolás, kerti munka – igen alkalmasak, s mind a családban, mind az oktatási intézményben a mindennapok részét képezhetik. 3. A társas- és kártyajátékok nemcsak a gyerek társas készségét, logikáját növelik, hanem kezeinek finommozgása, az irányok megismerése, megtapasztalása által szenzomotoros képességeire is fejlesztően hatnak, és így áttételesen az írás, olvasás és számolás elsajátításában segítenek. Mindenféle játék, amely célzást kíván, fejleszti az észlelés és mozgás összehangolásának képességét. Célba dobás, labdajátékok, gombfoci, de egy csúzli is fejlesztő hatású. A koncentrációs képességet növeli minden egyensúlygyakorlat. Az egyensúlyrendszer ingerlése segít a rendezettség kialakításában. Azok a tevékenységek, amelyek erre a területre hatnak, fejlesztik a koncentrációs képességet. A gyerekeket rengeteg inger éri, harmonikus fejlődésükhöz azonban a különböző ingerhatások egyensúlya, azok minőségének tudatos ellenőrzése szükséges. Egészséges gyermekeknél általában nem jelent problémát, ha egy-egy területen valamivel kevesebb tapasztalatra tesznek szert, de ha akárcsak egy kis idegrendszeri hajlam mutatkozik már könnyen tanulási nehézségek kialakulásához vezethet a hiányos környezeti ingerlés. A mindennapi fejlesztés megfelelő ismeretek birtokában szinte észrevétlenül beépíthető a gyerek életébe. A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek terápiája: Az óvónőnek, tanítónőnek tapasztalata és felkészültsége szerint mérlegelnie kell, hogy a fejlesztést el tudja-e maga végezni, vagy specialistához küldi a gyereket. Előfordulhat, hogy igen nagy megerőltetést jelentene a családnak a gyerek megfelelő szakemberhez juttatása, esetleg egyáltalán nincs mód rá (pl. kisebb településeken), vagy a hiányosságok olyan kismértékűek, hogy korrekciójuk nem haladja meg a pedagógus kompetenciáját. Ilyenkor jó, ha a fejlesztést helyben, az óvónő vagy tanítónő el tudja végezni. Ha szakemberek állnak rendelkezésre, mindenképpen érdemes konzultálni velük. Súlyosnak tűnő esetekkel feltétlenül specialistához kell fordulni. Akár felvállalja a terápiát a pedagógus, akár nem, mindenképpen biztosítania kell, hogy a gyerek megfelelő fejlesztéshez jusson. A tanulási zavar előjelei már óvodáskorban mutatkozhatnak, és jó, ha már akkor felfigyel rá a környezet, mert 3–6 éves korra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlődnek a legnagyobb mértékben, és ekkor fejleszthetőek a leghatékonyabban. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig az életkornak legmegfelelőbb tevékenység, a játék felhasználása. Óvodáskorban különböző fejlesztő játékokkal korrigálható a részképességekben történt lemaradás. Egyéni, illetve kiscsoportos foglalkozásokra van szükség, vagy személyre szóló fejlesztési tervet kell készíteni a gyerek képességeinek ismeretében. A fő területek: térirány-észlelés, egyensúlyérzék, látási, hallási, tapintási észlelés, téri és idői rendezettség. A tervszerűen kialakított terápia kiegészítéseként általánosan fejlesztő játékokat és tevékenységeket kell a gyerek mindennapjaiba beépíteni mind az óvodában, mind az iskolában. Általánosan fejlesztő hatású az origami, tangram és mindenféle kirakós játék, mozaik, labirintusok, számösszekötős játékok, memorik, társasjátékok, kártyajátékok, szókitalálós és találós kérdések, mese, vers, ének, rajz, agyagozás, bábozás, népi játékok stb. Sajnos legtöbbször csak az iskolában derül ki, hogy a gyerek nem tud teljesíteni. A tanulási zavarokkal küzdő gyereknél az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapvető készségek nem alakultak ki, de még ebben az időszakban sem késő, hogy minél játékosabban, tehát a gyerek belső késztetését felhasználva segítsünk. Az iskola első két osztályában már sokkal célzottabbnak kell lennie a fejlesztésnek, és a feladatlapok kifejezetten az írás, olvasás és számolás előkészítését segítik, de ugyanúgy, mint korábban, a terápia célja mindenképpen az alapfunkciók megfelelő szintre emelése. Amennyiben csak harmadik-negyedik osztályban derül ki a tanulási nehézség, vagy a fejlesztés ellenére sem ért el megfelelő szintet a gyerek, mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Az iskolában ekkor is sokat lehet még segíteni, de az életkor növekedésével egyre nehezebb a teljes siker elérése. Diszlexia A diszlexia az átlagos vagy átlagon felüli intelligenciájú gyermeknek jelentős, idegrendszer működésében keresendő okokkal magyarázható olvasási elmaradása. Az olvasás zavarát okozhatják fonológiai, vizuális és auditív feldolgozásbeli deficitek. A szótalálás és a feldolgozás sebességében is zavarok mutatkozhatnak. A sérülés bekövetkezhet a születés előtt, a szülés alatt vagy után is, de genetikus okai is lehetnek. Fajtái szerint beszélhetünk felszíni diszlexiáról, fonológiai diszlexiáról és mély diszlexiáról. Ilyenkor a gyermeknek speciális olvasástanítási módszerre van szüksége. Fontos megjegyezni, hogy nem minden olvasástanulási zavart tekintünk diszlexiának. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer vagy éppen a gyors tempó. Ebben az esetben csak olvasási nehézségről beszélünk, melynek korrekciója jóval eredményesebb, mint a diszlexiásoké. Csakis teljes körű vizsgálattal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek. Magyarországon Ranschburg Pál nevéhez fűződik az olvasási zavarok felismerése. S munkássága nyomán Meixner Ildikó dolgozta ki a máig is használatos diszlexia-vizsgálatot, illetve korrekciós eljárásként a reedukációs módszert.
Diszkalkulia A diszkalkulia olyan tanulási zavar, melynek esetében az egyénnek a matematika megtanulását szolgáló képességei egyéb képességeihez mérten kórosan alulmaradnak. Magyarországon már 1905-ben felismerte e jelenséget Ranschburg Pál, de csak az 1970-es évek elején kezdtek vele foglalkozni. A diszkalkulia oka az érzékelés-észlelési folyamat sérülése. Ez lehet mozgásos, taktilis (tapintásos), akusztikus (hallási), vizuális (látási) észlelés, s érintheti a szerialitást (sorrendiség) is. A diszkalkulia-veszélyeztetettség tünetei csakúgy, mint a diszlexiáé/diszgráfiáé, már nagycsoportos korban felismerhetők. Többnyire azok a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, akik megkésett/akadályozott beszédfejlődésűek, általános pöszék, valamint diszlexia-veszélyeztetettek. Sok esetben azonban a diszkalkulia ténye csak iskolában derül ki, itt szembesül a tanító, a szülő, a gyermek azzal, hogy rendkívül nehéz a matematikai műveletek elvégzése, az eszközhasználattól való elszakadás, a szöveges feladatok megértése. Ilyenkor a korrepetálás és az otthoni rendszeres gyakorlás sem segít, a gyermekkel szakembernek kell foglalkozni egyénre szabott terápiával. Diszgráfia Diszgráfiáról beszélünk akkor, ha megfelelő tanítás és normál intelligencia mellett a helyesírás vagy az írás technikájának területén jelentkeznek zavarok, amelyek a leírtak olvashatóságát nagymértékben megnehezítik. Ahogy csak arról a gyermekről mondhatjuk el, hogy tud olvasni, aki biztos az olvasás technikájában, és érti is, amit olvas, ugyanígy igaz az is, hogy az a gyermek tud írni, aki nemcsak másolni tudja az írott vagy olvasott szöveget, hanem a hallottakat, illetve a saját gondolatait is le tudja írni. A diszgráfiának is két fajtája lehet: az egyik esetben a külalak rendetlensége a feltűnő (rendezetlen íráskép, kusza írás, egyenetlen betűnagyság, bizonytalan vonalvezetés, a sorok és margók figyelmen kívül hagyása…), a másik esetben a külalak viszonylag rendezett, de a szöveg sok helyesírási hibát tartalmaz, esetleg az értelem sérül (hiányos betűformák, az ékezetek elhagyása; betűk, szótagok esetleg szavak kihagyása; betűk felcserélése (d-b, d-p); betűk, számok fordítva írása; szóköz, sorköz be nem tartása; egybeírás-különírás szabályainak be nem tartása...) Kulturális szignálok jelenléte az óvodában: A nem verbális kommunikáció irodalmában gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy kommunikációnak veszik az ember személyes környezetének jellegzetes tárgyait vagy külsőségeit is, amelynek rá nézve valamilyen lényeges információt hordoznak. A kulturális szignálok: a különböző tárgyak és testi állapotok vagy díszítések kulturális jelentőséget kapnak, a kulturális konszenzus elfogadja, hogy ezeket ki lehet nyilvánítani, meg lehet mutatni és ezeknek valamilyen kifejező értékük van. Általában ezek azokat a főbb közösségeket reprezentálják a személyiségben és annak interakciójában, amelyekben az illető személyiség él vagy amelyekben felnőtt. Ezek nagyobb része tudatosan vállalt és gondozott jelzés. A kulturális szignálok „útjelzők” a mindennapos kommunikatív viszonyok területén. A kulturális szignálok kérdése szociológiailag jobban érthető, ha arra gondolunk, hogy a társadalmi együttélés egész rendszerét vizuális jelekkel szabályozzák és a civilizáció fejlődésével párhuzamosan ezek mind nagyobb jelentőségre tesznek szert. Óvodai kulturális szignálok: gyermekek óvodai jele, naposi kötény, a hét napjait jelző színes vonat, az óvónők munkaruhája, stb. 7. Tétel Beszéljen a szupraszegmentális, ill. a szegmentális nyelvi elemekről! Mi az afázia és az autizmus? Mit értünk epidermális (érintéses) kommunikáción, mit jelent a térközszabályozás (proxemika)? Szupraszegmentális (folytonos) nyelvi jelek: A szupraszegmentális -- 'szegmentumok fölötti' -- nyelvi jelek az egyes hangok és szavak prozódiai sajátosságai: erősségi vagy zenei hangsúly, hanglejtés stb. (A nyelv szupraszegmentális eszköztárának áttekintése során a továbbiakban Kassai Ilona Fonetika című könyvére támaszkodunk.) A nyelv prozódiai elemeit elsődlegesen a zöngés beszédhangok -- a magánhangzók és a zöngés mássalhangzók -- hordozzák. A diszkrét beszédhangokhoz képest a prozódiai elemek analóg jel természetűek, szignifikáns jelkülönbségeiket fokozatokkal képezik, a fokozatok pedig rendezett hierarchia elemei. Ebből az is következik, hogy észlelésük állandó viszonyítás igényel, és értelmezésük egymáshoz képest következik be. Létüket mindenekelőtt az indokolja, hogy az elvont nyelvi jeleknek dimenziót adnak az aktualizáció során, kifejező hasonlattal: a csontvázból hús-vér embert alkotnak. A szupraszegmentális elemek több eszközzel, illetve ezek kombinálásával hozhatók létre. Három ilyen eszköz van: I. Hangterjedelem (a beszélő legalacsonyabb és legmagasabb alapfrekvencia-értékének a különbsége). Ezen belül szignifikáns: 1. A hangfekvés (másképpen: beszéddallam); 3+2 fokozatot szokás megkülönböztetni -- nagyon alacsony (érzelem kifejezésére használjuk) -- alacsony -- közepes (a beszélő leggyakoribb hangmagassága) -- magas -- nagyon magas (érzelem kifejezésére használjuk) 2. A hangfekvés változásai -- ereszkedés (ha gyors: esés) -- szinttartás -- emelkedés (ha gyors: szökés) II. Hangerő (intenzitás) 1. A hangerő fokozatai -- erős -- közepes -- gyenge 2. A hangerő változásai -- gyengülő -- szinttartó -- erősödő (És ezek kombinációi: gyengülő-erősödő; szinttartó-gyengülő; erősödő-gyengülő stb.) III. Az időtartam Az egyes hangok artikulálására fordított időn kívül igen releváns még a szünetek és az artikulációs idő egymáshoz viszonyított aránya. Ez normál tempójú beszéd esetében 1:2,4-hez (tehát a beszéd majd harmada szünet). Sportközvetítésben ez az arány 1:8-ra is változhat (tehát a
beszédnek csak a kilenced része szünet). A szünetet az oxigénfelvétel igénye generálja, de a nyelvhasználatban autonómmá vált és jelentést hordoz. A mélyebb, egyszerűbb, halkabb és gyér hangsúlyozású beszéd tempója lassúbbnak tűnik. (Tehát az általában hangos, színes hangsúlyozású olasz beszéd nem is olyan gyors, mint amilyennek halljuk; másfelől a női beszéd sem feltétlenül gyorsabb a férfiak beszédénél.) A fenti három alapvető prozódiai eszköznek a szavak szintjén történő használatában a ma ismert nyelvek meglehetősen nagy változatosságot mutatnak. Ha a dallamminták -- a hangfekvés változásai -- egy szón belül jellemzőek, tehát minden szónak megvan a maga önálló dallamképlete, amelyhez önálló jelentés társul, akkor tonális vagy politon nyelvvel állunk szemben. Ha viszont a szó hanglejtése valamely magasabb rendű nyelvi egységnek (szószerkezetnek vagy mondatnak) van alárendelve, akkor monoton nyelvről beszélünk. A politon nyelvekben a tonémák -- zenei ejtésszintek -- száma kettő és hat között lehet. A legtöbb politon nyelvet Kelet-Ázsiában és Afrikában találjuk, de Európában is van néhány olyan nyelv, amelyben a hanglejtésnek -- bár csupán a szavak egy kisebb része tekintetében -jelentésmegkülönböztető szerep jut. Ezek a szerb és horvát, a litván, a svéd és a norvég. Az ismert nyelveknek szinte mindegyike él a szóhangsúly eszközével. Ez eshet a szó egy meghatározott szótagjára (mint pl. a magyarban az első szótagra, a franciában az utolsóra, a lengyelben az utolsó előttire), lehet enyhén változó (mint pl. az olaszban és a spanyolban), s lehet igen szeszélyes mozgású (mint pl. az oroszban). A szóhangsúly szerepének súlya függ ezen kívül a hangsúly által realizált kiemelés mértékétől, valamint attól, redukálódnak-e a hangsúlytalan szótagok. Ebből a szempontból a magyar nyelvben a szóhangsúly nem játszik kiemelkedő szerepet: a hangsúlyos szótag kiemelkedése mintegy 20-25%-os a hangsúlytalanokhoz képest, s a hangsúlytalan szótagok ejtése nem redukálódik. Az oroszban más a helyzet: a szóhangsúly helye alapvető módon meghatározza a szó teljes fonetikai képét, s változó szóhangsúlyú nyelvről lévén szó, a szavak nem elhanyagolható hányada esetében a jelentését is. Egyébként a kötött hangsúlyú nyelvekben is függhet időnként a jelentés a hangsúly lététől vagy hiányától: a magyar, de szóhangsúlytalanul kötőszó, hangsúlyosan módosítószó (De jót pihentem!). Szegmentális (diszkrét) nyelvi jelek Bár a nyelv keletkezéséről szóló számtalan elmélet többsége egyetért abban, hogy a megszülető nyelv jelszempontból inkább analóg természetű volt, a nyelvi akusztikum bemutatását mégis a digitális természetű akusztikus jelekkel kezdjük azon egyszerű oknál fogva, hogy az írásbeliségen nevelkedett gondolkodásunk számára ezek a jelek viszonylag könnyen megragadhatók. Mint fentebb már volt szó róla, a nyelv szegmentális (digitális) elemei a beszédhangok, pontosabban az ezekből -- mindenekelőtt a gazdaságosságra törekvő írásgyakorlat által -- létrehozott "funkcionális fikciók", a fonémák, illetve az ezekből felépülő szavak. Bár a magyar nyelvészeti terminológia a szegmentális nyelvi elemeket 'testes' elemeknek nevezi, a lényeg itt nem a testesség, hanem a szegmentáltság, tagoltság, artikuláltság. A kommunikáló embert egyre bővülő jeligénye rászorította arra, hogy folytonos hangjeleit szegmentálja, tagolja, artikulálja, a hosszabb folytonos jelekből rövidebb, egymástól elkülönülő diszkrét jeleket hozzon létre, amelyek kombinálásával könnyebben tudott megkülönböztethető jeleket rendelni egyre szaporodó közledőihez. (Az artikulált [tagolt] szegmentális jelekkel szemben a nyelv szupraszegmentális jelei [intonáció stb.] artikulálatlanok, folytonosak; a digitális természetű betűírás ezért nem képes megfelelően rögzíteni őket.) Fontos ismételten leszögeznünk, hogy az artikulált beszédhangok diszkrét jellege nem teljes: ezt csak a beszédhangokból funkcionális alapon absztrahált fonémákról mondhatjuk el. A beszédhangok konkrét realizálódásában gyakorta felfedezhetők a folytonos jelekre jellemző viszonyítások és hierarchia vonásai. (Pl. egy veszprémi tájszólásban ejtett e hangot elszigetelten könnyen á-nak hallhatunk -- lévén hogy fonetikailag tényleg közel áll a köznyelvi á-hoz --, ha vele együtt halljuk a tájszólási á-t is, az egymáshoz való viszonyuk alapján mindkét hangot könnyen fogjuk azonosítani.) A fonémák mindazonáltal tisztán diszkrét jelek, s a digitális betűírással jól rögzíthetők, annál is inkább, mivel számuk viszonylag szűk körben mozog: egyetlen emberi nyelvben sem kisebb tíznél vagy nagyobb száznál. Egy tényleges beszédfolyamat valós és minden részletre kiterjedő írásbeli hangtérképének megalkotása azonban még a szegmentális nyelvi elemek vonatkozásában sem egyszerű feladat. Az afázia összefoglaló elnevezése mindazon beszédzavarnak, amelyek organikus agyi sérülés következtében jönnek létre. A szó görög eredetű: aphasia. Az afáziának több formáját lehet megkülönböztetni: 1. szenzomotoros 2. motoros 3. szemantikus 4. szintaktikai A szenzomotoros afáziánál ép hallás mellett a beszédmegértés, a motoros afáziánál a beszédszervi működések mellett a beszédkészségek, a szemantikusnál az egyes szavak jelentésének felfogása zavart. A szintaktikai afáziánál a mondat alkotás nem megfelelő (agrammatizmus). A felsoroltakon kívül az afáziának másféle és kombinált változatai is lehetségesek, itt megemlíthető például az akalkulia és az alexia. Az afázia létrejöttének okai • Agyvérzések (agy érrendszeri megbetegedései). • Balesetek miatt fellépő agyi sérülések. • Tumorok. • Agyhártyagyulladások. Afáziát kisérő tünetek lehetnek Az elsődleges nyelvi sérülés bármely afázia formánál társulhat egyéb zavarokkal, amelyeket tisztázni kell a terápia megkezdése előtt, mivel ezek a kezelést többé-kevésbé befolyásolhatják. Motoros zavarok: Leggyakrabban a Brica és globális afáziához társulnak. • Jobb testfél plégiája vagy parézise faciális parézissel. • A faciális parézist dysarthria: a beszédnek a beszédizomzat bénultsága vagy koordinációs zavarai miatt fellépő akadályozottsága. • Faciális parézishez igen kellemetlen nyálfolyási zavarok is társulhatnak(leggyakrabban a Broca és globális afáziához társulnak) Szenzoros zavarok: • Hemidysesthesia (érzészavar). "Jakson (1866) közölt először egy afáziás beteget, aki nem tudta a nyelvét felszólításra kiölteni, de spontán automatikus mozgásként lenyalta a morzsát az ajkáról." 78.old. • Leggyakrabban Wernicke és globális afáziához társul. Vizuális érzékelési zavarok: • Látótérkiesés. • Látótér beszűkülése.
Intellektuális és pszichés zavarok: • Rendszerint birtokában maradnak teljes intellektuális kapacitásuknak. • Értelmi, szenzoros és motoros funkciók dezintegrációja. • A beszéd és gondolkodás kapcsolatának zavara. • Megismerő funkciók romlása (a beszéd a megismerési folyamatok többségének ösztönzője). • Koncentráló képesség zavara. • Memória zavarok (megjegyző képesség zavara). • Apraxiák • Testséma zavarok o autopagnózia o ujjagnózia o jobb-bal tévesztés. • Konstruktív (vizuomotoros) zavarok (nehézségek rajzoláskor valamint a betűk írásakor). • Átváltás zavara (az egyik feladatról vagy témáról egy másik feladatra ill. témára). • Különböző érzelmi reakciók: o érzelmi és indulati élet kóros beszűkülése. o erős teljesítmény és hangulatingadozás o akaratlagos viselkedés szabályozásának zavara (frontális szindróma valamely változata) o az akaratlagos magatartás, viselkedés kóros változásai (a beszéd e funkciók szabályozásának eszköze.) o skizoid élményfeldolgozás. o központi idegrendszer károsodását jelző jegyek: bizonytalanság, tehetetlenség, aggályoskodás, szorongás, feszültség. o depresszió (amely adódhat abból: -hogy a beteg tudatában van állapota súlyosságának, helyzetét reménytelennek érzi. -a bal agyfélteke hátsó területeinek károsodását gyakran kíséri indokolatlanul is negatív emocionális állapotot. (A depresszió miatt fellépő magatartási változások: irritabilitás, külső megjelenés elhanyagolása, hozzátartozók iránti érdeklődés csökkenése stb.). o kényszeresnek tűnő és kényszersírások, o anasogosia o túlzott érzékenység, • Gyors fáradékonyság, • Egyes esetekben erős lelassulás, • A koponya- és agytrauma után kialakuló epilepsziás rohamok. Az agykérgi károsodások következtében kialakuló mentális zavarok soha nem korlátozódnak csak a beszédre, mint elszigetelt viselkedésformára, hanem a beteg személyiségét, mint egységet érintik! Így jelenthet az afázia kommunikációzavart annak minden pszichés és interperszonális következményével. Afázia fajtái Globális afázia Globális afáziás betegeknél a spontán beszéd, a beszédmegértés, az utánamondás, a megnevezés, az írás és az olvasás egyaránt súlyosan károsodott. Beszédképzés: minimális beszédképzésre képesek. Csak egy-egy hangot, szótagot vagy szót tudnak kimondani és mindenre ezek ismételgetésével válaszolnak. Beszédértés: erősen szituációfüggő, ezért sokszor úgy tűnik, hogy beszédértésük jobb, mint beszédprodukciójuk. Feltételezéseink szerint azért, mert a beszéd metakommunikációs kísérőinek és a közvetlen szituáció információjának segítségével "fejtik meg" a hozzájuk intézett beszédet. Ezért válik lehetségessé, hogy számos alkalommal verbális dekódolás nélkül is megértsék, amiről szó van, és ez, azt a látszatot kelti, hogy beszédértésük csak kismértékben károsodott. Egyszerű kérdések közül legfeljebb a személyükre vonatkozókra adnak helyes választ, de főleg igen-nem válaszokra képesek csak, vagy perszeverálnak. Hallás utáni szómegértési feladatokban is sokat hibáznak, a hibák minden egyes szókategóriában előfordulnak. A szekvenciális utasítások közül csak a legegyszerűbbeket teljesítik. Beszédutánmondás: teljesítményük nagyon alacsony többnyire egy-egy szó megismétlésére képesek. Megnevezés: rendkívül alacsonyan teljesítenek. Sem a fonémikus "súgás" sem a kontexus nem segíti náluk a megfelelő szó előhívását. Neurológiai háttér: a globális afáziát az esetek túlnyomó részében az artéria cerebri media elzáródásai következtében a Sylvius árok körüli "centrális beszédzónák" területén keletkező kiterjedt roncsolódások okozzák. Amnesztikus afázia / anómia Beszédképzés: spontán beszédük általában folyékony, de erősen eltérő jellegű és kevés benne a szubsztanciális szó. Mondataik struktúrája ép, beszédükre elsősorban a hezitálás, a kifejezett szókeresések jellemzőek. A tartalmas szavak olyan mértékű hiánya is előfordulhat, hogy beszédük szinte üresnek, értelmetlennek tűnhet, sőt nonfluensnek is a hezitációk okozta töredezettség miatt. Jellemző, hogy beszédük tele van szótalálási zavarral, a hiányzó névszókat-, igéket, általános, tág kifejezésekkel (dolog, csinálni) próbálják behelyettesíteni. Beszédükben nagyszámú a szemantikus parafázia. A folytonos szókeresés, behelyettesítés, körülírás eredményezi beszédük nehézkességét, így beszédük első hallásra nonfluens- nek tűnhet. Beszédmegértés: jó, de rejtett beszédmegértési problémáik vannak. Általában a testrészek neveinél jelentkeznek zavarok. A szekvencionális utasítások megértése azonban már igen problémás. A betegek egy hányada az eszköz-tárgy konstrukciót tartalmazó mondatokat megérti ugyan, de fordítva teljesíti. Még a betegek másik részénél a hibák főként a memória csökkenés következményének tűnnek és ezáltal csak a hosszú mondatoknál jelentkeznek. Megnevezés: a szindróma vezető tünetének a megnevezési zavarokat tekinthetjük, melynek leküzdéséhez a keresett szó első hangjának "megsúgása" sem sok segítséget nyújt. Másik jellegzetessége, hogy az e kategóriába sorolt betegek megnevezési próbák eredményeiben különböznek leginkább. Hibáik elsősorban szemantikus eredetűek. Olvasás, írás: lehet akár teljesen ép, de ugyanakkor járhat agráfiával és alexiával illetve Gerstmann-szindrómával is. Utánmondás: igen jó. Hibázás elsősorban a hosszú mondatok ismétlésénél fordul elő, ami esetleg memóriacsökkenés következményének tudható be. Neurológiai háttér: Az anómia ritkán elsődlegesen kialakult, inkább valamelyik súlyosabb afázia típus maradványtünete. A beszéd rendeződése során a globális és az izolációs afázia kivételével minden afázia- kategóriából átkerülhetnek a betegek ebbe a csoportba, ha a
WAB szerint egy beszédparaméterük megváltozik, vagy azoknál a paramétereknél, amelyek részleges átfedésben vannak a betegek teljesítménye a másik kategóriáénak megfelelő értéket veszi fel. Beszédükben kevésbé kifejezett formában ugyan, de ilyenkor is észrevehetőek a spontán beszéd jellegzetességei. Ha eredetileg Broca-afáziások voltak a beszédük lehet közel agrammatikus, rövid tőmondatokból áll, majdnem távirati stílusú, ha a spontán beszéd eredetileg zsargon jellegű volt, akkor a beszédráta magas marad és sűrűn jelennek meg a fonémikus és szemantikus parafáziák. Az is előfordulhat, hogy amikor az ilyen beteg kifárad, akkor csökken beszédkontrollja és elő- előbukkan a zsargon. Ezért lehetséges az, hogy az anómiát kísérő neurológiai tünetek és léziók helye igen változatos skálán mozoghat. Amnesztikus afázia esetében a lézió leggyakrabban a parietotemporális régió területét roncsolja. Transzkortikális motoros afázia Beszéd: nonfluens, a spontán beszéd jelentős mértékben károsodott. Míg a Broca-afáziásokhoz viszonyítva is több a beteg spontán beszédében az akadozás. Kommunikálni rosszul artikulált vagy értelmetlen szótagok, esetleg izolált szavak és időnként tőmondatok ismételgetésével próbálkoznak. Beszédük mindig egyszerű szerkezetű, az esetek többségében agrammatikus és igen nagy erőfeszítéssel mondott. A betegek maguk is tesznek erőfeszítéseket (próbálkozásokat) beszédiniciációjuk nehézségének leküzdésére.(pl. kézmozgással szinte "beintenek" maguknak, mintegy vezénylik beszédüket). Az automatikus soroknak csak a megkezdése igényel segítséget, de folytatásuk már igen jó. Beszédértés: viszonylag jó, de variábilis. Általában egy hétköznapi, egyszerű szituáció megértéséhez elegendő. Gondot okoz azonban a több tagból álló sorok és az úgynevezett viszony-kommunikációt kifejező szerkezetek megértése, dekódolása. Beszédértésük mérésénél problémát okoz, hogy a betegek gyakran apraxiások ill. motorosan perszeverálnak. Beszédutánmondás: a legfeltűnőbb tünete ennek az afázia típusnak a jó beszédutánmondás, mely során a betegek helyesbítik a grammatikailag hibás mondatokat, kiegészítik, ill. befejezik a jól ismert közmondásokat, vagy versek kihagyott részeit. Megnevezés: a megnevezési feladatokban azonban az általános beszédindítási zavar miatt teljesítményük alacsony, csakúgy, mint a spontán beszédben. A szavak megkezdése jelentős segítséget nyújthat, nem is annyira a fonémikus szókezdetek, mint inkább a keresett szó kontextusában tartozó "súgások". Ez a tény bizonyítja azt, hogy a transzkortikális motoros afázia esetében a megnevezési zavar nem tekinthető pusztán artikulációs problémának. Olvasás, írás: a betegek hangosan nem tudnak olvasni, de a magukban olvasott szöveget viszonylag jól megértik. Írásuk alakilag sem ép, betűik torzak, írásukban sok helyesírási hiba és agrammatizmus fordul elő. Neurológiai háttér: A transzkortikális motoros afáziának két fő változata van: • A Broca-afázia részleges regressziójának eredménye, melynek jellemzője, hogy a beszédutánmon- dás javulása nagyobb mértékű, mint a spontán beszédé. • Leginkább az artikulációs folyamat megkezdése, a beszédiniciáció defektusa jellemző. Ennél az afázia típusnál leggyakoribbak a perszeverációk. A transzkortikális motoros afáziával járó neurológiai tünetek ugyanazok, mint a Broca-afáziánál. A lézió a Brocamezőhöz csatlakozó frontális légiókban vagy pedig az artéria cerebri anterior által ellátott "kiegészítő beszédzónában" a frontomediális területen helyezkedik el. Vezetéses afázia A vezetéses afázia létét sokan megkérdőjelezik, a szakirodalom legvitatottabb kategóriája. A Broca- és Wernicke-afázia létét azonban szinte minden szakember elismeri, bár lehetséges, hogy más elnevezéssel és magyarázattal. Beszéd: a betegek spontán beszéde fluens, bár lassúbb és kevesebb benne a parafázia mint egy Wernicke-afáziás beszédében. Gyakran előforduló szünetek, hezitálások, szókeresések és a szavak artikulálásának zavara lassítják a beszédet. A beszéd ezáltal nehézkes és diszprozódiás. A vizsgált betegek spontán beszéde erősen variábilis. Némelyik beszéde igen szegényes, épp hogy fluens, míg másoknál kifejezetten fonémikus zsargonból áll / betegségbelátással/. A betegek egy másik részének spontán beszéde teljesen fluens, de tele van paragrammatizmussal. Gyakori ebben a csoportban a verbális apraxiában szenvedő beteg. Megkülönböztető jegyei a Broca-afáziától: • A beteg beszédében gyakran előfordulnak 4-5 szavas nem sztereotípia jellegű frázisok. • A literális parafáziák igen nagy száma, sokkal gyakoribbak mint a Broca-afáziában, az artikuláció zavara nélkül tisztán ejtik ki. A literális parafázia nem jár együtt dysarthriával. Beszédmegértés: igen jó lehet, akár ép is, de többnyire mindenképpen elegendő egy szimpla hétköznapi beszélgetéshez. Néhányuknál csak a bonyolult grammatikai szerkezetek megértése nehéz, főleg a szekvenciális utasításoknál válik gyakoribbá a hibázás, ha a mondatok eszköztárgy relációt tartalmazhatnak illetve utasításokból állnak. Beszédismétlés: alapvető kórjelző tünet a jó beszédmegértés mellett súlyos mértékben károsodott beszédismétlés. Az utánmondás hibásabb mint a beteg spontán beszéde. Sok benne a verbális parafázia, melynek a beteg gyakran tudatában van, sőt kompenzálni próbálja- gyakran szemantikus parafáziával. Megnevezés: konfrontációs megnevezési tesztben is hibák jelentkeznek. A beteg teljesítményét a szókeresés nehézségei, a parafáziák jellemzik. Ha a megnevezési feladatok eredményét: • A verbális rövididejű emlékezet zavara rontja, akkor az egyes szavak, összetett szavak, valamint számokat tartalmazó frázisok megismétlésére képes a beteg, csak az ezeknél több szóból álló mondatnál jelentkezik a zavar. • Az "afferens motoros" alcsoportnál már az egyes szavak megismétlése is zavart okoz. Ebből következik, hogy a megnevezési feladatokban a segítségadás módja is heterogén. Olvasás, írás: bár az írott szöveg megértése nem károsodott, hangosan mégsem képesek olvasni. Írásuk formailag ép, de igen sok hibát,(betűcserét, kihagyást, betűtoldást) tartalmaz. A folyamatos írásnál nem tartják meg a szavak sorrendjét, gyakori a kihagyás. Neurológiai háttér: A vezetéses afázia sok esetben az afázia spontán rendeződésének folyamatában jelenik meg. Kezdetben a beteg beszéde zsargonszerű, beszédmegértése rossz. Később amikor a beszédmegértésük normalizálódik és a zsargont felváltják a verbális és literális parafáziák -az már a vezetése afázia szakasza-. Ha a javulás folytatódik a betegnél a vezetéses afázia átmehet anómiába, vagyis a maradványtünet a megnevezés zavara lesz. A vezetéses afáziával együttjáró neurológiai tünetek szegényesek. Előfordul azonban, hogy súlyos hemiparézissel társul. A látótér lehet ép, de előfordulhatnak a betegnél látótér kiesések is. Gyakori az ideomotoros apraxia. A vezetéses afázia előfordulásának anatómiai korrelátumai nem egy gócra utalnak: • Leggyakrabban a Wernicke- és a Broca-mezőt összekötő fusciculus arcuatus roncsolódása okozza. • Leírják a supramargionális régió és a Wernicke-zóna egyidejű károsodásainál is. Ilyenkor valószínűleg a verbális memória zavara okozza az alapvető tünetet, az utánmondás nehézségét.
Így lehetséges, hogy a beszédzavar elsősorban a rövididejű verbális emlékezet károsodásának következménye, vagy "diszkonnekciós" tünet azaz ép beszédmegértés és jó spontán beszéd mellett kifejezetten a beszédismétlés károsodik a fasciculus arcuatus valamely sérülése következtében. Ez utóbbi esetben gyakoriak a szemantikus parafáziák, mivel a beteg beazonosítja ugyan a hallott szó értelmének megfelelő szemantikus kategóriát, de közben elveszíti a szó pontos auditoros alakját, így fordulhat elő, hogy az adott szemantikus mező egy másik tagját nevezi meg. Leggyakoribb a "kimeneti lexikához" való hozzáférés zavara, amely esetben a beteg nem képes a mondanivalója alapján már kialakított belső mondatsémába "betölteni" az egyes szavak fonológiai realizációjának programját (afferens motoros afázia). A belső mondatséma épségét igazolja, hogy megőrzött a mondat grammatikája. A beteg tudja, hogy nem a megfelelő szót mondta, és gyakran azt tudatosan keresi, sorozatosan közelítve a célszóhoz. Wernicke afázia Beszéd: beszédük gyors és folyékony (fluens). Időnként szinte leállíthatatlan (logorrea). Beszédartikulációjuk és prozódiájuk tiszta, grammatikailag ép. A mondatok hossza normális , tartalmilag azonban többnyire üres, kevés benne az értelmes szubsztanciális szó. Gyakori a szófelcserélés leginkább szemantikus parafáziák jellemzőek. Előfordulnak beszédükben a verbális parafáziák is, - sőt teljesen értelmetlen szavak ,(neologizmusok) is. Ennek a 3 hibatípusnak az együttes megjelenése teljesen értelmetlenné teheti a beszédet (jargon). A Wernicke-afázia nem azonos a jargon afáziával, mivel a jargon típusú beszéd más afázia formáknál is előfordulhat- pl. vezetéses afáziánál, de ekkor nem társul hozzá belátáshiány. Beszédmegértés: ennek a típusnak alapvető tünete a megértés zavara, de nem feltétlenül teljes mértékű. Gyakran megértenek egyes szavakat, kifejezéseket, mondatokat-különösen ha a helyzet, amelyben ezek elhangoznak nyújt támpontokat, de segíti ezt a beszédprozódia megőrzött észlelése is. A beszédmegértés teljesítménye igen változó lehet.-pl. egy és ugyanazon szót különböző szövegkörnyezetben a beteg hol felismeri, hol nem, vagy ha megváltozik a feladat, amelyet már megértett és teljesített, ismét problémák merülnek fel. Igen jellemző még a szavak elidegenedése (szatiálódása). Ez akkor fordul elő, ha egy adott szó egymásután túl sűrűn ismétlődik meg. Ilyenkor a beteg egyszer csak kezd bizonytalanná válni, bár lehet, hogy fennhangon helyesen ismétli meg az utasítást, de már nem annak megfelelően cselekszik. (Vigyázni kell arra, hogy ne a motoros perszeverációt véljük szatiálódásnak, ha motoros perszeveráció a a beteg reakciója , akkor valószínűleg, ha más neveket mondva folytatjuk a feladatot, a beteg továbbra is ugyanazt a cselekvést fogja végezni.) A szatiáció jelenségének patagnomikus jelentősége van a Wernicke-afázia diagnosztizálásában -azaz csak erre, és csak is erre a szindrómára jellemző. A betegek egy részénél: • A beszédhangok feldolgozása deficites (ez azonban nem patagnomikus tünete a Wernicke-afáziának) nem képesek megkülönböztetni a közeli fonémákat, és már a szószint is igen súlyosan károsodott, ilyenkor legfeljebb a legegyszerűbb utasításokat teljesítik. Gyakori, hogy a szószint károsodása nem jelenik meg közvetlenül, ha a feladatban a szót a szónak megfelelő képpel kell összevetni. • Ha azonban az összevetés késleltetett- mint a kettős utasítások esetében, mikor az első utasítás teljesítését késlelteti a második meghallgatása, a beteg ugyan meg is ismétli a szót, de nem fogja megérteni a jelentését. E jelenség a "telítődés" során is bekövetkezhet, ha ugyanaz a szó rövid időn belül többször fordul elő. • Károsodik a mondatok megértése akkor is, ha a mondatok megértéséhez szükséges tárolásban súlyos zavar mutatkozik. Súlyos esetben a beteg nincs tudatában beszédmegértési zavarának -anasognosia-. Viselkedése inadekvát, nem a körülményeknek megfelelő. Előfordul, hogy paranoiddá válik, környezetét hibáztatva beszédmegértési problémáiért és agresszívan viselkedik. Olvasás, írás: az olvasászavar nem mindíg velejárója ennek az afázia típusnak. Mikor az olvasás megőrzött, és a megértési zavar csak a hallott beszédre terjed ki, "tiszta szósüketségnek" nevezik a szindrómát. Írásuk formailag ép, de igen gyakoriak a spontán beszédre jellemző hibák előfordulása (parafáziák, neologizmusok). Neurológiai háttér: általában nem jár együtt plégiával vagy parézissel. Gyakoriak viszont a részleges látótér kiesések. A neurológiai tünetek szegényesek, ezért gyakran fordulnak elő tévedések a diagnosztizálásban: az idősebb betegeknél demenciának vélik, míg a fiatalabb betegeknél pszichózisnak. Előfordulása idősebb korban gyakoribb. Prognózisa nem túl jó, különösen ha anasagnósia súlyosbítja. Broca-afázia Az egyik leggyakrabban előforduló afázia típus. Beszéd: centrális tünete a hangos, artikulált beszéd zavara. Ez a zavar igen változatos mértékű: -a beszédindítás súlyos károsodásától a "távirati stílusú" beszédig-.A betegek beszéde elveszti folyékonyságát (nonfluens). Az egyas beszédhangok artikulációja lehet ép, de gyakrabban már e folyamat is károsodott. A szavak hangalakja pedig általában szinte a felismerhetetlenségig torz, ezért nevezik ezt a típust fomémikus dezintegrációnak, kortikális dysarthriának. A betegek beszéde egy-egy szóból, esetleg rövid frázisból áll. Előfordulhat, hogy csak egy-egy értelmetlen szótag kimondására képesek és ezek segítségével próbálnak kommunikálni. Elsősorban az emocionális beszéd és az automatikus beszédsorok könnyen előhívhatók, épek.Ha az afázia nem nagyon súlyos, és a beteg aktív szókincse viszonylag ép, akkor is érezhetően nehezen, nagy erőfeszítéssel beszél. Különösen a beszéd indítása akadályozott. A betegekből minden egyes szó kihúzása komoly feladat. Igen nehéz összefüggő spontán beszédre bírni. A beteggel folytatott beszélgetés olyan jellegű párbeszéddé válik, amelyben a beteg a feltett kérdésben elhangzó valamelyik szóval válaszol, gyakran ugyanazon alakban, amelyben a kérdező használta. A beszéd prozódiája elveszti jellegzetes tulajdonságait, úgy tűnik, mintha idegen akcentusa lenne a betegnek. A Broca-afázia nem feltétlen velejárója a beszéd artikuláció szembeötlő zavara, ahogy erre Broca is felhívta a figyelmet. Enyhébb formáiban az úgynevezett "távirati stílus" jellemző, amely csak a megértéshez nélkülözhetetlen szubsztancionális szavakat tartalmazza. Általában rendkívül szegényes, izolált szavakból, vagy igen egyszerű, rövid tőmondatokból áll. Főleg főneveket, kevés igét tartalmaz és szegényes a grammatikai morfológiája. Azok a nyelvek, amelyek nem ragozók, hanem a grammatikai viszonyok jellemzésére önálló szavakat használnak, a Broca- afáziások beszédéből hiányoznak ezek a szavak, és beszédük emiatt agrammatikus. Magyar nyelven érezhetően agrammatikus a betegek beszéde, de ezek szakszerű leírása még megfelelő kutatás hiányában várat magára. Beszédismétlés: általában jellemző, hogy a betegek nem képesek a hallott beszéd pontos megismétlésére. Nemcsak a fonológiai nehézségek, a beszédindítás zavarai okozzák a zavart, mivel az enyhébb "távirati stílusú" agrammatikus betegek beszéd utánmondása sem ép. A betegek akár csak spontán beszédükben, lehagyják a ragokat, illetve a beszéd kontinuitását biztosító szavakat. Néhány beteg képes több szótagos szavak, sőt gyakran két szóból álló sorok elismétlésére is, azonban a megismétlendők szótagszámának növekedésével jelennek meg a fonológiai tévesztések. A hosszabb szósoroknál a verbális emlékezet zavara dominál, gyakran az utolsó egységek megjegyzése formájában. A csupa funktorból álló sor megismétlése szinte egytől egyig képtelenek. Megnevezés: a látott tárgyak és képek megnevezése nehézségekbe ütközik, mivel a szó elvesztette pontos artikulációs mintáját, illetve a beszédiniciáció problémái miatt, a beszédartikuláció apraxiás vagy dysarthrias jellegű motoros károsodásai miatt. A "súgás" a szó első hangjának kimondása kiváltja a beteg helyes válaszát. A Broca-afázia enyhébb eseteiben viszont, ha csak az agrammatizmusok jellemzőek a beszédre a tárgymegnevezés akár ép is lehet. Olvasás, írás: általában károsodott, tükrözve az artikuláció zavarát.
Beszédmegértés: a beszédprodukcióhoz képest lényegesen jobb, de erősen változó, szinte a teljesen éptől, a jelentősen károsodottig. A beszédmegértés lényeges vonása, hogy a külön-külön, egyesével hallott szavakat megértik, de már a két, három szóból álló szósorok megértésében nehézségeik vannak. Legérzékenyebben a szekvencionális utasítások jelzik a megértés károsodását. Hogy ez valódi percepciós zavar-e, vagy pedig a rövididejű emlékezet csökkenése okozza, még eldöntetlen kérdés. Neurológiai háttér: a Broca-afáziát leggyakrabban az artéria carotis interna, vagy pedig az artéria cerebri média elzáródásai okozzák, amikor a hátsó frontális kéreg károsodásával együtt jár a szubkortikális állomány léziója is. Ennek következtében igen gyakori a domináns kéz és láb plégiája vagy parézise az afázia mellett illetve apraxia súlyosbítja a beteg állapotát. Gyakori a részleges látótér kiesés. Transzkortikális szenzoros afázia Beszéd: fluens, de tele van parafáziákkal.(állhat fonémikus zsargonból is ) gyakran szinte üres verbalizmus. Legfeltűnőbb jellemzője az echolália. A beteg beleszövi beszédébe a vele beszélő személy által mondott egyes szavakat vagy a környezetében elhangzott bármely szót anélkül, hogy annak a legkevesebb köze , is lenne az ő mondanivalójához. Automatikus szósorai megőrzőttek. Beszédértés: súlyosan károsodott (bár a Wernicke csoporténál) jobb. Utánmondás: a súlyosan károsodott beszéd mellett akár teljesen ép utánmondás is lehetséges.Így az általa tökéletesen megismételt szavakat sem mindíg érti meg. Megnevezés: alacsony teljesítmény, egyszerű tárgyak, képek megnevezésére is képtelen, ezt a hiányt nem próbálja körülírással kompenzálni, hanem gyakran inkább a tárgyra vonatkozó hosszú, üres mondattal válaszol. Olvasás, írás: előfordul, hogy a beteg képes hangosan olvasni, anélkül, hogy megértené az olvasott szöveget. Írása lehet formailag ép, de általában inkább a spontán beszédben is megjelenő hibák előfordulása jellemző írásukban is. Neurológiai háttér: neurológiai tünetek kis számúak és enyhén kifejezettek, ezért ezek a betegek gyakran pszichotikusnak tűnnek. Felmerülhet az a kérdés, hogy néhány beteg afáziája esetleg egy demencia folyamat tünete, mivel a demenciánál jelentkező afázia leggyakrabban transzkortikális szenzoros típusú. A kérdés megválaszolása egyelőre még várat magára. A transzkortikális szenzoros afáziához vezető lézió általában a temporoparietális zónák határán helyezkedik el. Izolációs afázia Beszédképzés: beszédük folyékonysága és információ-tartalma igen sekélyes. Spontán beszédük főként echoláliákat tartalmaz. Beszédmegértés: csekély, erősen szituáció függő. Beszédutánmondás: a globális afáziához viszonyítva itt érnek el viszonylag magasabb pontértékeket. Megnevezés: alacsony teljesítményt nyújtanak, Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség etiológiája (eredete) ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Típusai Két típusát különböztetik meg: az erős Kanner-szindrómát és a gyengébb Asperger-szindrómát. Nincs éles határ: az átmenetek folytonosak a különböző kategóriák között. Az autizmus ritkán fordul elő magában; jellemzően együtt jár más rendellenességekkel, például értelmi fogyatékossággal. Asperger-szindróma esetén a páciens kiválóan képes szavakkal kommunikálni például írásban, de a kommunikáció kísérőjelenségeinek (arckifejezés, testbeszéd, hanghordozás) értelmezése nehezen megy neki, a szemkontaktust nehezen viseli stb. Definíció szerint (DSM-IV) az autizmusban „késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a kommunikációs nyelvben, a szimbolikus és imaginatív játékban”, és a tünetek 3 éves kor előtt megjelennek. Az autizmus egyre gyakrabban lép fel gyerekeknél – ennek okait vitatják; lehetséges, hogy csak arról van szó, hogy gyakrabban ismerik fel, mivel egyre részletesebben fejtik ki a diagnózis kritériumait, aminek következtében egyre több autistát találnak. Tünetei A főbb tünetek a következők: • autisztikus magány: ez egyfajta szellemi egyedüllét • feltűnően korlátozott tevékenység és érdeklődés • a kommunikáció speciális károsodása: o általában o a szociális interakcióban o a képzelőerőt igénylő tevékenységekben Jellemzők még az állandósághoz való ragaszkodás, az egyszerű, ismétlődő mozgások, az állandóan visszatérő gondolatok, a látszólag céltalan körülményes foglalatosságok és a végletesen beszűkült érdeklődési kör. Mindezek abból erednek, hogy az autisták számára a központi koherecia megbomlott, így a világ számukra nem áll össze egy egésszé, ezért csak részleteiben értelmezhető. Fejlesztési lehetőségek Az autista emberek számos esetben fejlődhetnek a memória terén, így képesek lesznek számolási és memóriafeladatokat megoldani, olykor az egészséges emberek között is kiemelkedő eredménnyel. Minden autista gyerek nagyban különbözik a többitől, ezért nincsenek minden esetre alkalmazható szabályok, de néhány általános javaslat hasznosnak bizonyult. Sokat segít a jól strukturált környezet, és a tanítás nyugodt, szilárd és bátorító stílusa. Vannak esetek, ahol az autista gyerekek olyannyira javították a szociális és más képességeiket, hogy képesek részt venni az oktatásban és a társadalmi eseményekben, de egyesek úgy vélik, hogy az autizmust nem vagyunk képesek teljes mértékben gyógyítani jelenlegi tudásunk szerint, mert olyan agyi és idegi struktúrák okozzák, amelyek a fejlődés korai szakaszában már kialakultak. Egyes megfigyelések szerint glutein- és tejfehérjementes diétával javítani lehet az állapotukon. Ezt szakértői vélemények is alátámasztják. A mai Magyarországon nincs megfelelő szervezett segítség, túl kicsi a szakembergárda, nincs megoldva az autista felnőttek foglalkoztatása, intézeti elhelyezése. Iskoláik elvégzése után otthon maradnak, vagy nem megfelelő helyekre kerülnek. Keveseknek adatik csak meg, hogy méltó körülmények között, autistamajorságokban dolgozhassanak. Mit értünk epidermális (érintéses) kommunikáción, mit jelent a térközszabályozás (proxemika)?
Epidermális (érintéses) kommunikáció: Érintés vagy fizikai érintkezés az élet korai szakaszában az egyik legfontosabb nem verbális jelzés. A legtöbb nyugati kultúrában a felnőttek közötti érintéseket bonyolult kulturális konvenciók szabályozzák, méghozzá igen mereven. A mi kultúránkban a puha érintés általában intimitást és érdeklődést jelez. A gesztusokkal rokon, de sokak szerint szinte önálló kommunikációs mód az érintés. Különösen a másik ember megérintése, megfogása bír kommunikatív jelentéssel, számos társadalmi szabály is előírja az érintés interakciós lehetőségeit. Az érintés általában fontos jelzés a kapcsolatok szorosabbra fűzésében. A nemek közötti érintés különösképpen szabályozott, más a két nem számára kulturálisan megengedett érintés lehetősége is, például a nők gyakrabban érinthették meg egymást, a férfiak között ez kevésbé szokásos stb. A vizsgálatok nagyon sok szabályszerűséget írtak le ilyen például az, hogy a státuszkülönbség kifejeződik az érintés differenciális jogában. A magasabb rangú fél megérintheti a másik karját, vállon veregetheti azt stb. Az érintéses viselkedésnek elsősorban az élet korai szakaszában és a felnőttek szexuális életében van nagy jelentősége. A felnövekvő gyermek a szigorú korlátokat tapasztalván előbb fokozatosan rátanul arra, hogy a kommunikációnak ez a fajtája csak kevés helyzetben megengedett, később pedig azt is megérti, hogy a tilalom a társadalmi együttélési szabályok miatt szükségszerű. Az érintés iránti igény kisgyermekeknél, illetve elsőmásodik osztályba járó gyermekeknél, intézetben nevelkedő állami gondozott gyermekeknél, vagy olyanoknál szokott jelentkezni, akik hirtelen árvaságra jutottak. A kisebbek még a tanító nénit gyakran azonosítják a szülővel, ezért egy-egy megnyugtatásképpen alkalmazott hajsimogatás – ebben a korban – semmiképp sem árthat, inkább használ Proxemika vagy térközszabályozás: A személyközi fizikai távolság kezelését értjük alatta. A proxemika azt vizsgálja, hogy milyen térbeli távolság jellemző az emberekre direkt kommunikációjuk során. A távolság mértéke – többek között – tükrözheti a kommunikációs partnerek társadalmi és személyes viszonyát. A tér rejtett dimenziója: a tér és a felségterület a második legegyetemesebb nem verbális jelzés, ami a rendelkezésünkre áll. Hall szerint a társas környezetünket egymástól jól elkülöníthető régiókra osztjuk föl, amelyek úgy veszik körül testünket, mintha láthatatlan buborékok volnának, melyeket mindig magunkkal hordunk: intim zóna (kb. 0-60 cm), személyes zóna (kb. 0,6-1,2 m), társas konzultatív zóna (kb. 1,2-3,3 m), és a nyilvános zóna (kb. 3,3.). A fizikai területek iránt tartósabb igényeink is vannak. Felségterülethez való ragaszkodás = territorialitás. Kommunikációs jelentősége van annak a távolságnak, amelyet az emberek az interakciók során egymástól felvesznek. E jelentőség szinte természetesen következik abból, hogy a távolság befolyásolja a hallást és a látást, a kommunikációban szerepet játszó legfontosabb érzékszerveket. A térközszabályozó viselkedés vizsgálata egyetlen ember nevéhez fűződik, Hall amerikai kutatóéhoz, aki évtizedeken át tanulmányozta a jelenségkört Hall nyolcféle távolságtípust különböztet meg: 1. nagyon közeli - ilyenkor hallható a halk suttogás is, 2. közeli (0,5 m-en belül) - ilyenkor a suttogást még lehet hallani, 3. viszonylag közeli (1 m-nél nem távolabbi) - helyiségben lehet halkan beszélni, a szabadban normál hangon; Az első három távolságtípus a bizalmas személyes kapcsolatokra jellemző, 4. közeli semleges - a beszéd még elég halk, bizalmas vagy személyes témák megbeszéléséhez való helyzet, a viszonytól függetlenül, 5. távoli semleges (0,5-2 m) - normális hangvételre van szükség, 6. nyilvános (2-3 m) - hangos normál beszéd, általában nyilvános helyzetben, 7. termen át - szónok vagy kihirdető közönség előtt, 8. a távolság nyújtása - elmenetben levő közlés, integetések a távozáskor stb. Különböző kultúrákban mások a proxemikus normák. A latin-amerikai normák általában kisebb távolságot írnak elő. A viszonynak nem megfelelő távolság esetén a másik fél előre- vagy hátralép. A proxemikus normák helyes betartása fontos, általában a személyiség zavarának jele, ha valaki a távolságtartási szabályokat nem tudja tartósan betartani. A zavar legtöbbször pszichopatológiai jellegű. 8. Tétel Csoportosítsa és jellemezze a magyar beszédhangokat! Beszéljen a diszfóniáról és az orrhangzós beszédről! Hogyan segítheti az óvónő a terápiát? Melyek a szókincs gyarapításának lehetőségei az óvodában? A beszédhangok csoportosítása: Magánhangzók 1. szótagalkotók 2. tiszta zöngehangok 3. nyíláshangok A magánhangzó: olyan beszédhang, melynek képzésekor a távozik a szájüregből. A nyelv vízszintes mozgása szerint Mély (hátul képzett) felső nyelvállású u ú középső nyelvállású o ó alsó nyelvállású a
Mássalhangzók a szótagban magánhangzókhoz társulnak zörejhangok, v. a zörejhez zönge is társul akadályhangok tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat, majd akadály nélkül Magas (elöl képzett) ü ö á
ű ő
i ë e
í é
Az ajakműködés szerint
ajakkerekítéses
ajakréses
rövid
rövid
ajakkerekítéses
ajakréses
A kiejtés időtartama szerint hosszú
hosszú
rövid
hosszú
rövid
hosszú
A mássalhangzó: olyan beszédhang, melynek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben akadályba ütközik. (A h akadálya a gégefőben van.) Ajakhangok Foghangok Ínyhangok Gégehang Zöngés Zöngétlen Zöngés Zöngétlen Zöngés Zöngétlen Zöngés Zöngétlen Zárhangok b p d t g k Orrhangok m n ny Réshangok v f z,zs,l sz,s j=ly h Zár-rés hangok dz,dzs c,cs gy ty Pergőhang r Időtartam szerint valamennyi lehet rövid is, hosszú is. A nyelvtanításban jelentőséggel bíró oppozíciók a mássalhangzók körében: 1. zöngés – zöngétlen bor – por 2. ejtés helye szerint bár – vár – kár – jár 3. szájhang – orrhang már – bár 4. a képzés módja szerint vár – váll A diszfónia: gyermek rekedtsége, a hang- és hangképzés zavara, melyet a hangszín kóros megváltozása, rekedtsége és a hangteljesítmény lényeges csökkenése jellemez. A diszfónia olyan gyermekkorban kialakuló beszédhiba, mely kezelése foniáter orvos és logopédus szoros együttműködésében történik. Okai lehetnek • a gége és a hangszalagok elváltozása, gyulladása • helytelen hangszervi működés, mely oka lehet hangtúlterhelés. Következménye lehet a hangszalagok szélének fellazulása, az ún. hangszalagcsomók kifejlődése, mely fokozza a rekedtséget. Ez a működési zavar a túl sok beszédből eredő hangtúlterhelés, a helytelen hanghasználat következménye lehet. Megfigyelhető olyan személyeken is, akik foglalkozásukkal kapcsolatban hangjukat az átlagosnál fokozottabb mértékben veszik igénybe. Gyakran észlelni ilyen rekedtséget pedagógusokon, óvónőkön, sőt, hangtúlterhelés következtében sokat kiabáló, túl hangosan beszélő gyerekeken is. • a kórkép kifejlődése bizonyos fokú alkati hajlammal is összefügg - pl. enyhe hangszervi fejlődési rendellenesség, túlzott temperamentum, pszichés feszültség. • a hibás szervi működést később a megszokás is fenntartja. Tünetek A hiperfunkcionális diszfónia legjellegzetesebb tünete, hogy hangadáskor az izomtónus túlságosan feszes, túlerőltett, görcsös. Az izomtónus általánosan is megnövekedett, és jellemző a mellkasi légzés. A hipofunkcionális diszfónia jellemző tünete, hogy a hang levegős, erőtlen. A légzésnyomás és a hangszálak összjátékát zavarja a túl sok levegő, így nem zárnak jól a hangszalagok. A mutációs hangadás tünetei változatosak. A pszichogén hangadási probléma tüneteire jellemző az afónia, azaz teljes hangtalanság, vagy bármely más, eddig felsorolt hangfunkciózavar. Organikus ok nem áll fenn, mégis sérült vagy teljesen blokkolt a hangfunkció. Az organikus hangproblémák tünetei azonosak a hiper-, illetve hipofunkciós hangadási zavarokkal, általában súlyosabb formában jelentkeznek és a prognózis kedvezőtlenebb. Kompetencia A diszfónia javítása, korrigálása foniátriai, logopédusi kompetencia. Foniátriai közreműködés nélkül ritkán sikeres. Logopédiai terápia esetén elengedhetetlen az előzetes részletes foniátriai vizsgálat, a terápia során pedig a megfelelő folyamatos foniátriai-gégészeti kontroll. Terápia A diszfónia javításának célja, hogy a logopédus a kellemes, belső harmóniát közvetítő, esztétikai és kedvező pszichés hatást keltő tiszta, egyéni beszédhangot alakítson ki, amely zavartalanul épül be a folyamatos, spontán hangos beszédbe. Orrhangzós beszéd: A magyar nyelvben a hangok többségénél a levegő a szájon keresztül áramlik, kivéve az m,n,ny hangokat, ahol a levegő az orron át távozik. Ha a gyermek beszédében a hangok többsége orrhangzós színezetű, beszédhibával állunk szemben, s ilyen esetben nemcsak az artikuláció zavaráról, hanem a hangszín változásáról is szó van. Okai lehetnek • Szervi elváltozások: o Fejlődési rendellenességek: ajak- és szájpadhasadék, rejtett hasadék, lágyszájpad rövidülése o Orrpolip, orrsövény-ferdülés, orr-garat mandulák túlburjánzása o Bénulás, sérülés, hegesedés • Működésbeli okok: o Renyhe lágyszájpad működés o Rossz beszédpélda o Mandulaműtét után a lágyszájpad beidegződési zavara
Tünetei - figyelemfelhívó jelek Formái: • Zárt orrhangzós beszéd Jellemzője: Esetében az orr vagy az orr-garatüreg átjárhatósága valamilyen anatómiai vagy működéses ok miatt akadályozott, s az orrüregbe az orrhangok képzéséhez szükséges levegő nem tud bejutni és így elmarad az orr módosító funkciója. Az m,n,ny hangok dünnyögő: b,d,gy színezetűek lesznek. A beszéd többi hangja is többé-kevésbé változik. Ez a zavar befolyásolja a magánhangzók képzését is, hangzásuk üres, természetellenessé válik. • Nyílt orrhangzós beszéd Jellemzője: Esetében hiányzik vagy hiányos a lágyszájpad által alkotott zár (az orrüreg elválasztása a szájüregtől), és a levegő az orrüregbe is bejut, holott erre nincs szükség, s a levegő szabadon áramlik. Ennek következtében többé-kevésbé megváltoznak magánhangzók és a mássalhangzók csengése és hangszíne. A magánhangzók közül hangzásban leginkább az i és ú hangoknál feltűnő az eltérés, mivel ezek képzésénél a nyelvhát emelkedik és így a garatból kiáramló levegőt majdnem teljes egészében az orrüregbe irányítja. Legkevésbé az á hang zavart, mert ezt nagy száj- és előrehelyezett nyelvállással képezzük és így a sok levegő a szájüregen keresztül távozhat. Módosulnak a mássalhangzók is, főként a p-b, t-d, k-g hangok esetében, mert ezeknek a hangoknak a képzéséhez (a zár felbontásához) szükséges levegő sűrítésére képtelen a gyermek. A sziszegő hangok és az f,v képzésekor zavaró, fúvó zörejt hallani az orrban. Nyílt orrhangzós beszéd leggyakrabban az ajak- és szájpadhasadék esetében fordul elő. Ez a fejlődési rendellenesség kiterjedhet a lágyszájpadra, súlyosabb esetben a keményszájpadra és az ajkakra is, és deformálódhat a fogazat is. A hasadék lehet egy- vagy kétoldalú. Létrejöttében az öröklésnek is szerepe van. Rendbehozatala műtétsorozatok elvégzését teszi szükségessé. Ez a fejlődési rendellenesség születéstől fogva sok problémát okoz. Nehezített lesz a szopás, ezért mesterségesen kell táplálni a csecsemőt. Zavarok jelentkezhetnek a nyelésnél is, mert a folyadék a gyermek orrán visszafolyik. Gyakori náluk a hurutos megbetegedés, a fertőzés veszélye nagyobb, könnyen kapnak középfülgyulladást. Gyakran halláskárosodás társul hozzá. Ha fogaik szabálytalanul nőnek, gyakran ezeknek a gyermekeknek hosszú ideig fogszabályzót is kell viselniük. A beszédterápiát minél korábban meg kell kezdeni, de a hangzók teljes rendbehozatala, a beszéd orrhangzós színezetének csökkentése, megszüntetése csak a műtétek befejeztével, esetleg a szükséges garatszűkítő műtét után válik lehetővé és lehet eredményes. • Kevert típusú orrhangzós beszéd Jellemzője: Az orr átjárhatatlansága mellett a garatzár tökéletlensége is megfigyelhető. Ebben az esetben nagyon fontos a foniáter szakorvos szakvéleményét is kikérni az esetleg szükséges műtétek elvégzésével kapcsolatban. Segítség a terápiában: Egyes esetekben – az esetleges kudarcok, valamint a társak és a környezet gúnyolódásának vagy éppen tartózkodó magatartásának következtében kialakuló depresszió megelőzése, vagy feldolgozásának elősegítése, a gyermekkel történő beszélgetések és a szülőknek adott tanácsok segítségével. Az archasadékosok szellemi fejlődése a legtöbb esetben normális. Melyek a szókincs gyarapításának lehetőségei az óvodában? A szókincs 3 évesen kb. 900-1000 szó . 4-6 éves korban ugrásszerűen gyarapodik (2000 szó). A szókincs fejlődését lényegesen befolyásolja a környezet, a család. Ahol kevesebb tárggyal manipulálnak, nincs mese, ott kevés a dialógus, szegényes a szókincskészlet. Szegényes a szókincs, ha: Kevés az aktívan használt szó, Szótalásási nehézség Absztrakt szókincs alacsony szintje, Sokszor visszakérdez, ismétel. Az iskola komplett nyelvi kifejezőkészséget vár el. A képeskönyv, a mese kiváló arra, hogy egy bemutatott folyamatot a gyermek megfigyeljen, a részleteket megismertje, összehasonlításokat végezzen, különbségeket fedezzen fel. Nyelvi megnyilvánulást követel a gyermektől, hiszen megtanulja a szó helyes formájának és a mondaton belüli szórendnek a megfelelő használatát. Az óvónők megfelelő modellnyújtással, mesével, bábozással, mondókákkal, dallal, mozgásos játékokkal gazdagítják a szókincset. Célzott nyelvi fejlesztést azonban csak szakemberrel (logopédus, fejlesztő pedagógus) történt előzetes megállapodás szerint végezzenek! Játékok a szókincs gyarapítására: 4-5 évesek: Szópárok (Körbe ülve, óvónő kimond egy szót, odagurítja a labdát az egyik gyereknek, a kinek a szó ellentétét kell mondania) 6-7 évesek: Mit visz a kis hajó…? – i betűvel, a betűvel? Stb. Mondd egy szóval! (Tárgyképek: tulipán, liliom, stb, aa gyűjtőfogalmat kell mondania)
