oJ^OlCJLOM.
U.CQ.7H idLßJb.»
A2<*<
c.&as^-~
8061
'U «fr líd
jepuig
piBoqssaJo
A CHARAFÉLÉK (CHARACE^
RICHARD)
L. CL.
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL
A MAGYARORSZÁGI FAJOKRA.
DIE CHARACEEN (CHARACEíE
L.
CL. RICHARD)
MIT BESONDERER RÜCKSICHT
AUF DIE IN UNGARN BEOBACHTETEN ARTEN.
A
KIR.
MAGTAB TERMÉSZETTÜDOMÁNTI TÁRSULATTÓL A BUGÁT-ALAPBÓL JUTALMAZOTT PÁLYAM.
IRTA
D FILARSZKY NÁNDOR. £
RÖVIDÍTETT NÉMET SZÖVEGGEL,
J8.4--Í-
20
ÁBRÁVAL ÉS
5
TÁBLA RAJZZAL.
BUDAPEST. KIADJA A
K. M.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 1893.
/
m JöT r
r
A CHARAFELEK (CHARACEiE
L. CL.
RICHARD)
KULONOS TEKINTETTEL
A
MAGYARORSZÁGI FAJOKRA.
DIE CHARACEEN (CHARACEiE
L.
CL. RICHARD)
MIT BESONDERER RÜCKSICHT
AUF DIE IN UNGARN BEOBACHTETEN ARTEN.
A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATTÓL A BUGÁT-ALAPBÓL JUTALMAZOTT
PÁLYAM.
IETA
D FILARSZKY NÁNDOR, £
RÖVIDÍTETT NEMET SZÖVEGGEL,
20
ÁBRÁVAL ÉS
5
TÁBLA RAJZZAL.
BUDAPEST. KIADJA A
K. M.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 1893.
Jfíliye:
A FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA.
„Kutassuk az igazat.'
A
Természettudományi Társulat 1890.
Kir. Magjj.
alapból titkos pályázatot hirdetett a
növénytan
(1891. október 31.) egy pályamunka érkezett s
A
munkáját
fajokra''
körébl.
közgylésén a Bugái-
A
kitzött határidre
melyet az 1892. évi Közgylés a
a Választmány jelentése alapján a pályadíjra érdemesnek
birálók véleménye nyertes szerz
be,
évi
,,A
itélt.
Gharafélék különös tekintettel a magyarországi
ezimt kiadásra a Társulatnak
ajánlotta
fel,
a moly a Választmány
határozatából az országos segély költségén jelenik meg.
Budapesten, 1893. június havában.
Lengyel Béla e>
titkár.
ELOSZO,
A magyar
irodalomban
botanikai
egyetlenegy
növénycsoport sem részesült olyan mostoba bánás-
módban, mind a Tballopbyták egyik nagy
Characeák, melyek egyrészt
nem
is
nyek, mert bazánknak úgyszólván
oly ritka növé-
minden
kisebb-
nagyobb állóvizében, st még a lassabban folydogáló patakokban
mikroszkópi,
het
elfordulnak
is
;
növények,
st
nem
másrészt pedig
banem szabad szemmel
is
tisztán észlel-
társaságban élvén,
s
nem
batalmas zöld gyepeket alkotván a víz tökre
ritkán
alatt, a
búvárnak úgy mint laikusnak egyenesen szemébe ötlenek.
Es mégis mi
az,
mit a magyar botanikai
irodalom ezekrl felemlít? mindössze néhány tikai feljegyzés
kának.
Hogy mennyire
csoportja,
az Algák és ezek között különösen a Cbara-í'élék,
floris-
egy-két fajról, a lehet legrövidebb
érte
a dolgozat ilyetén ketts
el
a szakemberek szíves ítéletére
czélját,
érzem ugyan, hogy
munkám
lekre
szolgálhatna
is
legyen szabad egyrészt
okot
kidolgozásának látszó-
;
azonban
munkám
irányban még nagyon
is
egész
növényországban
talán
egyetlenegy
növénycsoport, vagy növénycsalád sincsen oly beha-
tóan átvizsgálva félék,
melyeknek
s
átkutatva, mint éppen a Chara-
nemcsak anatómiai
szerkezetét,
morphologiáját egyáltalában és élettanát kisebb részletekig ismerik már,
minden mozzanatát, a spóra léseig a
legpontosabban
is
a leg-
hanem fejldésök
csírázásától a megérle-
nem
egy,
hanem számos
idetartozó fajon egybehangzóan megállapították.
Nem
annyira a botanikai irodalmat általában,
tehát új adatokkal gazdagítani, mint inkább a
ma-
nézve
számú
és
ország. Csekély
hiányosan átkutatott egy
nem
sokszor
egészen
is
megbízható régibb adatok állottak rendelkezésemre, s
ezeket
tlég
is
mintegy
több esetben csak
kiegészí-
gyjtéseim eredmé-
lehetett használni a saját
nyezte és a rendelkezésemre bocsátott anyag mellett.
mérten elkövettem mindent, hogy
munkám nemcsak a kívánalmaknak nem kezdnek is segítségére legyen,
Az
erre
másrészt pedig felemlítenem, hogy a mi hazánk ez
Tehetségemhez
hoz.
észrevéte-
tárgyára utalnom,
való szorítkozással, behatóbb észleleteket vagy ismer-
sem
bizom. Jól
némi elitél
lagos aránytalansága talán
módon, többnyire csak a puszta nevek felemlítésére
tetéseket pedig egy adalék
mun-
leg feltüntet adatokkal kiegészíteni: czélja e
megfeleljen, ha-
t
a Characea3-k
ismeretébe, meghatározásába bevezesse, a tárgyat vele megkedveltesse, hogy
sága
is
hazánk természeti gazdag-
ezután jobban tárassék
mint eddig.
fel,
Kedves kötelességemnek tartom köszönetemet hálámat leróni mindazoknak, kik sában
módon
j(>
Els
voltak. e
helyen
mészettudományi Társulat igen és
munkám
megírá-
vagy bármily
tanáccsal útbaigazítottak
segítségemre
köszönetemet nyilvánítom
nyának
munkám
és
sorban szinte a
is
tisztelt
k.
m. Ter-
Választmá-
bíráló Bizottságának, a dolgo-
zatom irányában tanúsított jóakaratáért. Fogadja
fnököm
gyar botanikai irodalmat egyrészt az idegen iroda-
hálás köszönetemet szeretett
lomban már meglevkkel bvíteni, másrészt pedig
Dr. Jurányi Lajos egyetemi tanár, nemcsak több-
hazánk növényzeti viszonyait
szöri becses útbaigazításaiért,
ez irányban
is
némi-
hanem
és
s
tanárom
fleg azon
VI
kiváló szívességeért, mellyel növénytani intézetében
gatásért, a
melyben, a jelen
mindent rendelkezésemre bocsátott, mit vizsgálataim
pítására,
1891.
és
munka
nyarán a magyarországi Pienin-
begységbé tett kutató utazásom alkalmával részesített.
kutatásaim megkívántak.
szinte köszönetemet nyilvánítom Dr. Simonkai
!
Végre
nem
mulasztbatoni
el
köszönetet
LAJOS-nak, kinek szép és gazdag Chara-gyüjteniényé-
Klein Gyula megyetemi tanár
bl nem egybeesés magyarországi adatot sikerült mun-
Sándor
kámba felvennem. Köszönetet mondok Schilberszky
Ágost kolozsvári egyetemi tanár
gyjtéseim alkalmával
KÁROLY-nak,
ki
nem
st gyakran még
egyszer,
fáradságos
a fáradságosabb prae-
Fogadja köszönete-
parálásokban
is
met a m.
Akadémia mathematikai
tud.
segítségemre
adatainak gyara-
volt.
tudományi állandó bizottsága
is,
és természet-
amaz anyagi támo-
egyet,
még
munkám
Mágócsy-Dietz
magántanárnak, továbbá Dr. Kanitz
Gyula nemz. múzeumi kik
és Dr.
mondani
r és
egyet,
és Dr. Istvánffy
magántanárnak,
bírálatának kibirdetése után szintén
becses adatokkal szolgáltak dolgozatom syste-
matikus részének utólagos kibvítésére. Budapest, 1893. évi június havában.
Dr. Filarszhy Nándor.
TARTALOMJEGYZÉK.
Elszó
_„
Bevezetés
A
...
...
...
...
...
...
...
...
...
.-
...
-.-
...
...
...
...
—
...
III. 1
A A A
II.
Charatelep általános morfológiája
stb.
___
a) Csirázás, eltelep
...
___
...
...
A
c)
Chara ceratophylla Wallroth
...
8
Chara polyacantha ABr.
...
...
11
A
A
kéreg fejldése
Charatelep szaporodása
aj Ivartalan szaporodás Ivaros
fi)
... ...
...
...
...
....
...
fejldése
ivarszervek
szaporodás, az
...
...
....
Chara horrida Wählst. Chara rudis ABr.
23
Chara aspera (Deth.) Willd.
V.
A
...
67
68
... ...
69
69
...
71
Chara-félék állása a növényrendszerben
35
Magyarország eddig ismert Chara-féléinek áttekintése
73
Irodalom jegyzéke
74
...
...
leírása kü-
és
a magyarországi fajokra ...
...
...
L. Cl. Eichard 1815
Subf. Nitelleae Leonh. 1863
1.
Nitella
2.
Tolypella 2.
...
... ...
...
...
...
...
....
...
...
3.
Tolypellopsis
4.
Lamprothanmus
5.
Lychnothamnus.
6.
Chara
—
...
.
...
...
...
...
._.
...
...
...
észlelt ...
Kütz
...
Nitella capitata (N. ab Es.) Ag. Nitella opaca. Ag.
...
...
...
...
Nitella flexilis (L. ex parte) Ag.
mucronata ABr.
Nitella gracilis (Srnith)
...
Ag
...
...
Nitella tenuissima (Desv.) Coss. et
...
...
39
__
Tolypella intiieata (Trentep.) Leonhardi
___
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
....
...
...
...
...
70
77
I.
Allgemeine Morphologie der Characeen
IL Entwickelung des Characeenthallus
81
...
...
...
79
..
...
.
42
h)
Entwickelung der Rhizoiden
42
c)
Entwickelung der Hauptaxe (Nebenaxe) und
42
Seitenzweige
43
Zweigvorkeime
der
...
....
...
...
...
...
...
Zweige
nacktfüssigen
84 84
... ...
86
und 87
...
(Strählchen), der Nebenstrahlen (Stipulargebilde)
...
...
III.
...
...
...
...
Fortpflanzung des Characeenthallus
47
a) Ungeschlechtliche Fortpflanzung
47
h) Geschlechtliche Fortpflanzung
48
IV. Physiologie des Characeenthallus
50
52
...
und der Rinde
47
51 ___
...
...
...
...
a) Keimung, Vorkeim ...
50
...
...
...
...
...
...
...
...
41
49
...
.. .
...
...
Germ.
Tolypella prolyfera (Ziz.) Leonhardi.
...
...
....
...
...
...
...
Die Characeen
47
...
...
...
...
...
...
...
... ...
...
...
...
...
—
...
...
...
...
d) Entwickelung der Strahlen und Seitenstrahlen
.._
...
...
...
...
...
Allgemeiner Theil.
...
...
...
...
39
Chara-félék elsoro-
...
...
...
—
...
Magyarországon eddig
Nitella syncarpa (Thuill.)
...
...
...
—
Függelék
Desv.
39
39 ...
...
...
...
...
...
...
lása és leirása
Subf. Nitelleae Leonh.
... ...
...
...
...
.__
...
Subf. Chareae Leonh. 1863
...
...
...
37
fragilis
37
.__
Chara-félék rövid rendszertani áttekintése
Nitella
...
...
1.
I.
66
___
...
...
...
65
...
...
... ...
65
Chara delicatula Ag.
Fam. Charaeeae
m. A
... ...
....
...
61
...
... ...
62
32
...
...
...
Altalános megjegyzések
A
...
...
...
Chara-félék telepének és elemeinek élettana
...
lönös tekintettel II.
...
61
...
...
...
...
...
...
...
58 60
...
...
...
... ...
.__ ___
...
...
__
...
...
Chara tenuispina ABr.
...
...
...
...
Chara
...
...
Chara-félék rendszertana
I.
...
Chara connivens Salzm.
és
._.
...
...
...
...
Chara hispida L.
...
...
...
...
...
55 57
24
képzés
A A
...
15
...
...
...
23
szerkezete, a termékenyítési folyamat és oospóra-
IV.
...
...
... ...
___
...
...
...
...
Chara crassicaulis Schleich...
...
sugárkák, melléksugarak (stipu-
sugarak és
...
___
...
... _..
53 55
...
... .__
___
... __.
...
.__
... ...
...
... ___
Chara gymnophylla ABr. Chara foetida ABr.
...
...
53
...
...
...
___ _._
...
...
...
.._
...
Chara intermedia ABr.
ftengely (melléktengely) és oldalágak, a csu-
laris képletek) és
ül.
4
8
...
...
...
...
paszlábú ágak és ágeltelepek fejldése
dj
.._
...
__.
...
...
Chara crinita Wallroth
... __.
...
b) Gyökérfonalak (rhizoidák) fejldése
...
...
Chara contraria ABr. ...
...
...
...
...
Ziz.
1
telep alakja és anatómiai szerkezete
Charatelep fejldése
Subf. Chareae Leonh.
Chara coronata
Chara scoparia Baaer
Chara-félekrl általában.
Elfordulás, gyjtés, vizsgálás, meghatározás I.
II.
53
V. Stellung der Characeen
.
...
...
...
...
.__
95
...
...
103
95
96
...
... ...
88
... .
...
im Pflanzensysteme
...
107
und Besehreibung der Characeen besonders der in Ungarn beobachteten, Arten. System I.
Allgemeine Bemerkungen
110
IL Systematische Uebersicht der Characeen
Fam. Characeae L.
Cl.
Richard 1815
...
...
... ...
...
112 112
VII 1
1.
Subf. Nitelleae Leouli. 1863
—
aj Nitella
b) Tolypella t.
...
... ...
...
... ...
...
...
Lyclmotliaimms
...
Characeen
...
...
Subf. Nitelleae
Nitella capitata
Nitella opaca
...
...
Nitella flexilis
...
Nitella nracronata Nitella gracilis
...
...
—
Tolypella prolifera
...
...
Tolypella intricata
Subf. Chareae
Ohara coronata... Ohara scoparia crinita
...
...
... ...
...
...
—
.
— —
...
...
...
...
— — — ... ...
...
...
...
...
...
115
Ohara intermedia... Ohara polyacautha
116
Ohara gymnophylla
116
Ohara foetida
HC
Ohara
116
Ohara horrida
119
Ohara
119
Ohara aspera...
119
Ohara counivens
120
Ohara tenuispina
120
Ohara
120
Ohara delicatula
120
Nachtrag
...
...
—
.
121
— —
—
121 ---
121 121
... ...
...
...
...
...
crassicaulis
...
... ...
... ...
...
...
...
...
...
...
.
...
124
...
125
124
....
...
127
...
...
...
...
...
...
...
127 127
rurlis
fragilis
123
124
...
...
...
...
...
...
...
123
...
...
...
...
...
...
...
...
...
... ...
...
...
...
...
... ...
Ohara hispida
121
...
...
...
...
... ...
...
...
...
...
...
....
...
._. ...
... ...
...
...
...
...
....
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
.
...
...
...
.
...
128 129
...
...
128 128
...
...
... ....
...
...
...
127 127
...
.
129
...
-— 120
— —
-j.
...
...
...
115
...
...
...
—
...
Ohara ceratophylla
Ohara contraria
120
—
...
...
...
...
...
...
—
...
...
—
...
....
.. .
...
...
...
...
...
... ...
....
...
...
...
...
—
...
...
...
...
....
...
...
...
—
...
...
...
'
— —
...
...
...
...
...
...
...
...
...
— ...
.
...
...
...
...
...
....
....
...
...
...
Nitella tenuissima
Ohara
—113
Ungarn beobachteten
___ _..
...
113
...
...
...
...
...
... ...
.
—
in
...
...
Nitella syncarpa
....
...
...
2.
...
...
...
.... ... f) Ohara .... Aufzählung der bisher
1.
...
...
...
d) Lamprotbamuus.--
III.
...
Subf. Chareae Leonh. 1863..
c) Tolypellopsis
e)
...
— — —
...
—
122
Táblák magyarázata. I.
Tábla
...
...
...
...
IL Tábla III.
Tábla
...
...
...
...
IV. Tábla V. Tábla...
131
133 ...
... ...
...
...
...
...
....
...
... ...
..
135
...
139
137
.,.
....
...
BEVEZETÉS. A CHARA-FÉLÉKRL ÁLTALÁBAN. Chara coronata). Hasonló
tella,
Elfordulás, gyjtés, vizsgálás, meghatározás
A
stb.
pocsolyák, vagy
Chara-félék (Characeae) édesvízi, félig sósvízi
és sósvízi
növények
;
mely chlo-
testök telepet alkot,
rophyllban gazdag, tagoltsága szabályos és a ma-
A
gasabbrangú növények testéhez hasonló.
hegyek
és a
síkság
vagy lassan folydogáló vizeiben
álló,
egyaránt elfordulnak, rendszerint nagyobb mennyi-
ségben együttesen élnek, egész vízalatti
nö-
zöld
vénygyepeket alkotnak, és csak ritkán találni egyes szálanként
fajokat szint
má9
vízi
több esetben
is,
részint
más
Chara-félék, ré-
növények között. Termhely ök a
nem
állandó, mert
Algák, úgy a Chara-félék ütik fel tanyájukat
is
miként a többi
egyszer
még
az
másszor
itt,
ket
gyakran keressük
;
lenül olyan helyeken, hol
elz
bukkanunk önkéntelenül olyan
tenyésztek és rajok
termhelyek természete
víz állása és sok
sikerte-
sem
más
és
s
láttuk.
sajátságai, változásai, a
más körülmény vagy
elsegíti
A
tavak Chara-lakóinál.
a dolog a réti kis
és
nagyobb
víz tartalma
kiterje-
is
lénye-
gesen kihat a Chara-félék elfordulására; így a sós vízben elforduló fajok rendszerint mások (Ch. nita, Ch. hispida),
(Ch. foetida
cri-
mint az édes vízben elfordulók Sajátságos fajai vannak a ther-
stb).
máknak, némely ásványvíz forrásnak, a közönséges forrásoknak
stb.,
de mégis
stb.,
majdnem leggazdagabbak
Chara-fajokban
az utak, különösen a vas-
utak mentén húzódó árkok és pocsolyák. Piszkos, szerves részeket oldva tartó, tehát úgy nevezett rot-
nem
hadt vizekben a Chara-félék
tenyésznek.
Chara-féléket egész nyáron találni; mindazáltal
ott
évben szépen
vizekben, melyekben azeltt talán soha
A
leg-
dés
tzeg mocsarak
vannak
egyesek, melyek
már kora
mások, melyek csakis sszel jutnak désre.
már
Némelyek a hó
alatt,
tavasszal, teljes
és
kifejl-
vagy a hó olvadásakor
ivarérettek ( Tohjpella intricata, Nitella capi-
tata),
mások
kés sszel, st még (Nitella
a tél beálltakor
ivarzásban vannak
temvissima,
is
Chara
tenyésztésöket, vagy akadályozza terjedésöket, vagy
teauispina) és ismét mások csaknem az egész vege-
egészen mégis semmisíti ket. Némelykor egy helyen
táczió alatt folyton fejldnek.
a Chara- féléknek a nyomát évekig
után kedvez
tenyészeti
sem
látni,
körülmények
A
de az-
beálltakor
legtöbb Chara-féle növény a
jesen
elpusztul és csak
tél
beálltakor
tel-
a vizek fenekére sülyedö
eltnnek, hogy díszei legyenek az azeltt puszta, vagy más vízi növényektl elfoglalt term-
táczió beálltakor, természetesen
kedvez körülmé-
helynek. Csak olyan vizek Chara-vegetácziója állandó,
nyek között, ismét
keletkezzenek (egy
melyek változásoknak úgy szólván nincsenek
éves Chara-félék). Csak kevés
ismét
vetve.
A
szatoktól,
Chara-félék szeretik a tiszta és a
vagy
vízi
növényektl még
el
alá-
más mo-
nem
helyeket, és élénken tenyésznek mindaddig,
lepett
míg ha-
spórák maradnak vissza, hogy bellük az új vege-
új telepek
hogy telepök egyes részei télen a
melyekbl azután
faj
kitartó annyiban,
át is
épen maradnak,
ivartalan utón ismét új
meg
új
egyének (Ch. hispida) fejldnek.
nem nyom-
Az elmondottakból kitnik, hogy Chara-féléket
ják ket. Mélyebb és sekélyebb vizekben egyaránt
bárhol és az év legnagyobb részén át keresni lehet;
talmasabb vagy szaporább növények
el
elfordulnak, rendszerint azonban más fajok jelent-
Chara-gyjtések tehát mindig lehetségesek, csakhogy
keznek az elbbi
az egyes fajok
Tólypéllopsis) és
(Cli.
más
Filarszky, Chara-félék.
jubata, Ch.
ceratoplnjlla,
fajok az utóbbi helyeken (Ni-
különböz
ban keresendk.
és
meghatározott idszak-
A
Chara-félék gyjtése korántsem oly
A
egyszer, mint a más növényeké.
könny
legtöbbnek
és fe-
gyenge telepe nagy vigyázatot és óva-
lette törékeny,
tosságot kivan. Hol puszta kézzel
könnyen hozzá-
férbetk, ott nagy nehézségbe épen
nem
telepeket az iszapból kiemelni
teljes
;
kerül szép,
máskép
áll
rajtok és esetleges
késbbi
vizsgálatok czéljából az
anyag bizonyos mennyiségének eltevéséröl kellképen nem gondoskodtunk.
Gyakran a hazahozott anyag a vizsgálatra még
nem, vagy már nem alkalmas
mindkét
esetben
a növényeket olyan edénybe tesszük, hol
huzamos
maradhatnak
;
és tovább tenyészhetnek
egy
azonban a dolog olyan helyeken, hol a Chara-tele-
ideig
pek megszerzésére segít eszközöket
kell alkalmazni.
szóval kultúra alá fogjuk ket, lehetleg tekintetbe
sok hasznavehetetlen törmelék-
véve mindazokat a körülményeket, melyek között a
Ily
módon gyakran
anyagot emelünk
idbe
míg
kerül,
a vízbl és sokszor
ki
huzamos
ez utón egy-egy jóravaló példányt
is
termhelyen megfigyeltük.
szabad
veend növényeket mindenkor
megszerzünk, melyet némelykor csak nagy nehezen
ban
tudtunk megszabadítani a többi összekevert
lyeznünk
és össze-
különböz eszközöket a Chara-félék gyjtésére, azonban egy sem felel meg
tördelt anyagtól. Ajánlanak
teljesen czéljának és pedig
nem
hiányos volta,
is
és
vesszük rendszerint a haza hozott, többnyire
medd fajokat,
késbb
elhelyezésének
vagy pedig idsebb már szétes
módját
ráikból
gül egy több méterre kihúzható botot, melynek vé-
czélunknak megfelelen
gére két oldalt, kissé felfelé görbített, 2 cm. hosszú
hessünk.
meg
és
még
ritkábban hasz-
náltam pusztán magát a gereblyét igen hosszú
zsi-
módon, melyet rok
préselték
puszta kézzel szerzett
anyag mindenkor a legjobb volt
aránylag legkeve-
s
Minthogy a Chara-félék meghatározására a egyes ágai
elkészített
így
akale
is
Chara-növényeket
véve számba, tehát egészen úgy bántak velk, mint
telep
növények a késbbi vizsgálatokra némelykor még egészen
arra kell törekednie, hogy gyökérfonaszert.
Az
a helyszínén rögtön lemosandó, a
des folyású vízben legjobban
módon
ily
s
mi
is
szedett
tapad, mely
az úgy
is
csen-
leggyorsabban végez-
het. így gyjtött és
minden idegen anyagtól
szé-
anyagot legjobb guttapercsába, vagy
pergamentpapirosba
nem
gyjteményeikbe helyezték. Egyes fogásokat nem
zonyos kémszereket,
anyaghoz mindig több-kevesebb iszap
teni,
az
és
gyj-
letisztított
anyagót
szerzett
azután megszárították, esetleg gyöngén
habi-
las példánj^okra tegyen
pen
nemzedéket nevel-
helyen részletesen leírni
egész növények szükségesek, a
tnek mindig
Az
;
e
nem elegendk, hanem már küls is
új, fiatal
a virágos növényekkel szokás. Az így eltett Chara-
sebb dolgot adott.
tusuk miatt
hogy oospó-
pusztán csak papiros közzé rakták azon a szokott
helyekrl vele az anyagot a partra, vagy csónakhoz
A
megállapíthassuk, fajokat,
Régebben a Chara-gyüjtk a
nórra kötve, hogy mélyebb és hozzáférhetetlenebb
mintegy oda vonszoljam.
és
vagy esetleg a tengely maradó nódusaiból
puszta kézzel dolgoztam, ritkábban vettem segítsé-
g. súlyú)
el-
fiatal,
hogy ivarszerveik megjelenésének
tisztán a Chara-félék sajátságos természete
vasgereblyét ersítettem
kell he-
srn
edényekben nagy számban,
kis
;
Én magam,
fogakkal ellátott kis (15 cm. hosszú és 200
csak csekély szám-
növények igen hamar elpusztulnak. Kultúra alá
tett
miatt.
csak tehettem, mindig
kultúra alá
lehetleg magas, tág üvegedényekbe
hanem
a hol
A
;
kis
csomagokban begöngyölí-
ezeket hosszában egymás mellé egy nagyobb
viaszkos vászonba berakni, és az egész
nem nagyon
jól
használhatók, ha újra feláztatjuk és bip. o.
tejsavat
öntünk rajok
;
nem hanem
legtöbbnyire azonban mikroszkópi vizsgálatokra
alkalmasak. Azért újabban nemcsak szárítva,
máskép ket,
szokás tenni a gyjtött Chara-növénye-
is el
nevezetesen kis hengerüvegekben alkalmas, a
sejteket szilárdító
folyadékokban, mint abszolút
kalmiban stb.-ben
és
Elbbi módon és
a legnagyobb telepü Charák
gondosan összehajtva,
módon pedig
al-
mikroszkópi készítményekben. is
kitnen eltarthatok,
az egyes fajokat
szépen utóbbi
jellemz teleprészletek
legalább oly szépen eltehetk, hogy bármikor el-
vehetjük
s
mikroszkóppal újra
könny módon
meg
újra átvizsgál-
szorosan összekötött csomagot haza szállítani, a hol
hatjuk
azután a különböz helyeken szedett és
hatjuk ket. Kis hengerüvegekben a Chara-félékbl
jegyzett kis
csomagok
friss
vízzel töltött
jól
meg-
nagyobb
edényekbe (üvegtálakba, porczelláncsészékbe) különkülön elhelyezve, mindaddig tartatnak, míg a kell vizsgálatokat
s
meghatározásokat
el
nem
végeztük
s
gyjteményt
ket
másokkal össze
csinálni igen
szépen szárítani
;
is
hasonlít-
könny, könnyebb, mint idbe is, de annál
kevesebb
több költségbe kerül. Chara-félékbl szép és tartós
mikroszkópi készítményeket elállítani
nehezebb,
mert némi jártasságot kivan már maga a praeparáde gyakran igen nagy fáradsággal és munkával
lás,
jár az egész készítmény helyes elállítása
gyjteménynek van
az ily
;
azonban
azután akkora értéke?
is
már meghatározás közben gyítás, a
a
még nagyobb
nagyobb nagyítással
kisebb, hol
A
is
na-
behatóbb vizsgálatok alkalmával pedig hol dolgoznunk.
kell
mikroszkópi vizsgálatokban figyelem fordítandó
hogy a legszebben szárított Chara-felék gyjteménye
bizonyos kémszerek alkalmazására
meg sem
sen az inkrusztált fajok mindaddig pontosan
meg
nem
vizsgálhatók,
sav-
mészkéregtl meg nem szabadítottuk
és
közelíti.
De
ha
azt
másik
is,
azért jó
és szükséges az egyik
akarjuk, hogy a
gyjtemény
is;
így különö-
míg telepöket elbb valami
hiánytalan legyen. Az én Chara-gyüjteményem szá-
val a
ntott Chara-növénytelepekbl és részben abszolút al-
salétromsav vagy sósav meglehets gyorsan czélra
koholban, részben faeczetben (Acetum pyrolignosum)
vezet, de eczetsav,
keskeny hosszú üvegcsékben
gálatot tesz.
vényekböl
áll
;
eltett
egyes Chara-nö-
gyjteményem harmadik
legfonto-
más
több kémszer
s
nem
sabb része pedig az egyes fajoknak jellemz részle-
azonban
teibl készült mikroszkópi készítmények, melyeknek
ban elég részletesen
anyaga ugyancsak
tés,
szokásos
A
tiszta
faeczetben beágyazva,
módon légmentesen
el
a
meghatározására mindenkor mikroszkóp szükséges
;
lupa sohasem elegend, mely legfeljebb a gyjtés itt
sem mindig
biztos
eredménnyel, mert a legtöbb esetben az egyes
fajo-
kat jellemz tulajdonságok megfigyelésere
lupa
nagyítása kicsinynek bizonyul, miért
tanácsos valamennyi teni es
is
a
mindenkor
termhelyrl Charákat gyj-
haza vinni, hol azután a mikroszkóppal pon-
tosan megállapítjuk, hogy mit kell megtartanunk és
mke
nincs szükségünk.
A
200-szoros nagyítást adó
mikroszkópi lencsék a legtöbb
már
áttérni
le
alkalmazandó,
is
esetben megteszik
a kell szolgálatot, csak némelykor szükséges
szol-
jó
esetleg
még
mindezekre
akarok. Az idevágó
munkák-
vannak már írva úgy a gyj-
valamint a vizsgálás és meghatározás alkalmával
követend módozatok, a mi pedig azokban
van zárva.
Chara- félék behatóbb vizsgálására és helyes
alkalmával használható, de
itt
faeczet stb.
tejsav,
Behatóbb vizsgálatokban
diluált
;
véve, arra a serény
Chara-gyjt
sincs fel-
és kutató rövidebb-
hosszabb ideig tartó foglalkozás után maga
bukkan.
Itt is,
mint mindenütt, a gyakorlat
is
teszi
rá a
mestert.
A sára
Chara- félék tanulmányozására és meghatározá-
munkák szükségesek, hanem nem egy esetben lehetleg exsiccatumok is kellenek, mert csak már
nemcsak
jó leiró
ellenrzés szempontjából
h ábrák
és
biztosan meghatározott egyénekkel való összehasonlítás szolgáltathatja
hoz.
A
a zárókövet a meghatározások-
legnevezetesebb munkákat és idevágó segéd-
eszközöket, melyek készült,
nyomán
más helyen fogom
e
munkám
elsorolni.
is
nagyrészt
A CHARATELEP ÁLTALÁNOS MORFOLÓGIÁJA
I.
TELEP ALAKJA ÉS ANATÓMIAI SZERKEZETE.)
(A
A
Chara-telep szövettestet alkot,
nem
tagoltsággal, a mivel
kis
némely magasabbrangú növény
feltn
Tábla,
(I.
újabb
la,
II.
egymást, tle lefelé pedig mindinkább, de egyenletesen távolodnak egymástól.
testéhez.
képletek erednek, a melyek
Telepének frésze a többnyire tengely
szabályos
mértékben hasonlít
hosszúra nyúlt
Tábla,
botanikusok
melyet a
la),
nem
a talajban
is
E csomókon
oldal-
is
már nem színtelenek, növeked tömlk, hanem zöld-
szín, többé-kevésbbé mereven
álló és a
tengelyhez
röviden
hasonló szerkezet képletek, melyek, minthogy a
szárnak neveznek, de elég tévesen, mert a telepes
tengely csomóján egy magasságban köröskörül suga-
növényeknek szárképletei nincsenek, tehát a Cha-
rasan
régibb
és
sem
raceáknak
meg
kell tartani az
ha valahol,
a mely,
A
szabad
egyaránt
tulajdonítanunk
ilyeket
egyszer tengely (Axe) nevet,
itt
van legjobban a helyén.
tengely alsó részén (végén) egyes csomóknak
debb, egysejt, színtelen,
ezek
is
találunk
;
a
más
te-
elforduló gyökérfonalak (rhizoidák)
Tábla \b,
(I.
tömlt
II.
T.
melyek a
íb),
víz iszap-
jában elterülve, nemcsak az egész növénytelepet a talajhoz ersítik, lálékot
a
hanem onnét számára
fel is veszik,
Mohok
Tábla
le,
a kell táp-
tehát ugyanaz a feladatuk, mint
hasonló szerveinek és a magasabbrangú
2,
sugaraknak
helyet,
IL T.
%
1,
3).
A
szárairól és gyökereirl beszélnek,
mondják.
(nodusok) nevezett helyeken, számos hosszabb-rövi-
lepeseken
(I.
foglalnak
E gyrs
neveztetnek
kik a Characeák
azok leveleknek
sugarak többnyire na-
állású
gyobb számban jelennek meg egy-egy csomón
míg
lévk
az egy magasságban
dolgában
mind egyenlk,
egymás közt csaknem
addig a tengely csúcsa
felé
és
szerkezet és nagyság
közeledk mindinkább
kisebbednek, fejletlenebbek, a csúcson
levk
pedig,
melyek a tengely tenyész kúpjára gyöngéden
rá-
simulnak, oly aprók, hogy csak nagyítóval észlelhe-
tk, elbb óvatosan lejebb
es
eltávolítván
az
ket
elfed,
csomókból eredket. Valamint a ten-
növények valódi gyökérképleteinek. Egyes búvárok
gelyen, úgy e sugarakon
a Characeák gyökérfonalait gyökérnek mondják, a
melyek azután ezeket is a tengelyhez hasonlóan egyes
mi csak úgy
izekre osztják
téves,
mint az elbbi
is,
mert gyökere-
ket csak olyan növényeknek tulajdoníthatunk,
me-
lyeknek edénynyalábokat magában foglaló szárúk van, ilyen pedig
még
a
Mohon sem
fordul el.
Továbbá
kétféle rész
említett
sejtek,
st ha
már pedig
sejtfonalat
is
a gyökérfonalak egy-
alkotnak, mindig csak
egyetlenegy felületi fekvéssel biró sejtbl erednek, tehát miként a szrképletek, úgy
k
is
exogén szár-
mazásúak.
A
vannak, melyek hol
srbben,
hol távolabban követ-
keznek egymás után, rendszerint azonban a tengely fels vége felé igen
csúcson
—
srn
a tenyészökúpon
állanak,
—
st
a vég-
szorosan követik
csomókat lehet
vagy pedig szerkezetükön
találni,
szintén
különböztethet meg, nevezetesen a már
csomók (nodus)
A
és két-két
csomó közt lev
sugarak száma egy-egy csomón a különféle
Chara-féléken
különböz
a legritkább
rendszerint hat vagy nyolcz-tíz kép-
zdik,
;
st néhány
;
öt a legkisebb
esetben tizenöt
is
szám
csavarvonalban helyezkednek
is
állása
fölé,
el
mi annyit
nem
jelent,
hanem gyenge
a tengelyen, úgy,
mindenkor képletben
kifejezhet. Legtöbbnyire az Via
dozik,
ez
egymásután következ no-
dusok sugarai sem esnek egymás
hogy az egyes sugarak
s
elfordul egy-
egy csomón. Állásuk a tengelyen váltakozó, de soros, mivel a felváltva
tengely közép és fels részén szintén csomók
új
részek vagy a csomóközök (internodium).
gyökereken mindig többsejt, endogén származású képletek értendk,
,
is
Vis között inga-
hogy csak a tizenkettedik
1.
A. Cliara coronata. a.
6.
6.
zépsejtsorokból álló ké-
internodium-
csupasz
reggel c.
internodiumrészlet hiá(k.)
C. Ch. crinita.
nodus ersen soros
fejlett két-
melléksugár-ko-
szorúval
de csak kö-
a.
csoportosan álló tüskék.
c.
a.
b.
;
internodiumrészlet
bemélyesz-
jesen
fejlett,
tett,
csekélyebb
sebben
kifejlett
oldali
k.
közép sejtsorok
vi.
oldali sejtsorok
internodiumrészlet
c.
tel-
n. a
kiemelked
(m.)
középsejtsorok nodu-
sai.
(k.)
bemélyesztett oldali
sejtsorokból
tel-
jesen fejlett kéreggel
léksugár-koszorúval
fejlett
;
internodiumrészlet
nodus, báromsoros mel-
és
kiemelked er-
nodus kétsoros melléksugár-koszorúval
b.
középsejtsorokból
fejlett-
középsejtsorokból
(k.) és
a.
ccralopliylla.
jesen
tel-
F. Ch. fragilis.
görbített egyenként álló
E. Ch.
nodus kétsoros mellék-
ség
álló
tüskék.
sugár-koszorúval 6.
ím.)
kéreggel
;
D. Ch. foelida.
nodus kétsoros mellék-
nyos kéreggel
fejlett,
sejtsorokból
tel-
stigár -koszorúval
sugár-koszorúval
a.
melléksugarak és a kéreg különböz formái.
jesen
B. Ch. imperfecta.
6.
A
internodiumrészlet
nodus egysoros mellék-
részlet.
a.
ábra.
álló
(B.
Migula nyomán á5-ször
nagyítva. A. C. D. E. F. rész-
kéreggel
ben természet után
tüskék.
nagyítva).
gyengén
6 tizeunyolczadik csomó sugarai esnek egy és ugyan-
kon kívül meg mellélcsugarak&t
azon vonalba, vagyis míg két szigorúan egymás
ket, helytelenül pálhákat,
es a
sugarat találunk, 12
csavarvonalat
a mely
folytatnunk,
meg
es
kiinduló
a
pontul szolgáló alsó sugártól kezdve, síkba
fölé
— 18 noduson át szükséges a vele egy
fels sugárig csak egyetlenegyszer kerüli
állású sugarakon kívül ugyancsak a ten-
gely egyes csomóin keletkeznek a tengely ágai vagy
röviden oldalágai
ket
az
Tábla 2b)
I.
is
találhatni,
melyek mindig egysejtek, kisebbek, nagyobbak vagy csak igen csökevényes fejlettségek.
E
melléksuga-
három sorban övedzik körül
rak egy-két, ritkábban
a tengely csomóit a belle
ered sugarak
mint-
alatt s
egy koszorút, melléksugárkoszorút (stipularis koszo-
a tengelyt.
E gyrs
(stipularis képlete-
(I.
Tábla
IL T.
1(/,
melyek
hl),
létrebozó tengelybez, a ftengelybez hason-
rút,
corona
stipularis,
nem
helyes pálhakoszorút)
kotnak. Hol e koszorú csak egysoros a melléksugarak
mind
fölfelé
(1.
al-
ábra A), ott
irányulnak és a tengely
csomójára borulnak, ahol ellenben két soros
ábra
(1.
lóan csomókból és csomóközökbl állanak ós a cso-
B, C, D, F),
mókon
a tengely csomójára, az alsó sort alkotók pedig az
szintén gyürüs állású sugarakat hordanak,
st másodrangú
líj
ágakat
is
létesítenek
a másod-
;
ott a
fels sort alkotó melléksugarak
internodiumra simulnak
;
három
a
soros mellék-
rangú ágak továbbá harmadrendüeket, ezek negyed-
sugárkoszorún két sor
rendüeket alkotnak es így tovább, minek következtében a Characeák teste azután legtöbbnyire egy oly
nyul
gazdagon elágazó teleppé
sugarak között ezektl alakra és szerkezetre nézve
válik,
mely a szomszédos
hozzá hasonló fejldés telepek ágaival összefonódva, könnyen megmagyarázza a néha oly
delmes
terje-
gyepek keletkezését, a
zöldszínü
vizalatti
melyek
tisztán Chara-féle növényekbl állanak. Mind a ftengely, mind ágainak sugarai részint
(1.
fölfelé,
egy pedig lefelé
irá-
ábra E).
Néhol a melléksugarak helyett a gyürüs állású
meg
többé-kevésbbé eltér sugárkópletek jelennek
ezek járulékos sugaraknak tekintendk, mert meg-
jelenésk helye
és sorrendje
elre meg nem
állapít-
ható. Kivételes esetekben ilyen járulékos sugarak
a stipularis koszorút alkotó melléksugarak mellett
is
pusztán a legalsó nodusokon, részint több egymásra
fejldhetnek, úgy, hogy ilyenkor a tengely csomóján
következ csomóin ismét
sugarakat, melléksugarakat és járulékos sugarakat
n.
ú.
sugárMksA
Tábla
(I.
le,
többnyire
A
2a,
kisebb
(helytelenül II.
már nem
T.
le,
2,
tagoltak,
oldalképleteket,
levélkéket,
foliola)
viselnek,
melyek
3)
hanem
egysejtek.
sugárkák szintén gyürüs állásúak, de nagyságukra
lehet megkülönböztetni.
A
melléksugarakhoz igen hasonló képleteket né-
mely Chara-féléken a tengely internodusain
(I.
a sugarak hasi, azaz a tengely felé forduló oldalain
majd gyérebben, majd
nagyobbak, a
ban, sohasem
tengelytl elforduló olda-
lain pedig jóval kisebbek,
st
ez utóbbin
némely-
kor egészen fejlettlenek és csak mint apró kiemel-
kedések
tnnek
állása általában
Míg a tengelyen lev sugarak
fel.
gyrsen
váltakozó, addig a suga-
Tábla 2c és
1.
ábra Cc, De, Ec)
gyrs
kisebb,
állásban,
s
majd srbben,
majd nagyobb szám-
hanem mindig
szét-
különböz magasságban jelennek meg,
szórtan,
tokat alkotva.
böz
lehet,
Az egyes tüskék nagysága
is
mert vannak igen hosszúak
külön-
ós
van-
rak
különböz nodusain keletkez sugárkák mindig,
nak igen
nem
vehet emelkedések, szemölcsök (Warzen) tnnek
egész pontosan,
egymás
fölé
esnek (super-
ponáltak).
fejldik a sugár nodusán, mely akkor mindig na-
gyobb, egy vagy többsejt,
csomókból
kicsinyek,
st némelykor mint
alig észrefel
a tengely internodusának felületén.
Némely Chara-féléken csak egyentlenegy sugárka
tén
hol
egyesével, hol kettesével, ritkábban kisebb csopor-
bár
is
ta-
melyek tüskéknek (Stacheln) mondatnak
lálhatni,
nézve egymástól rendszerint eltérk, a mennyiben
háti, azaz a
is
és
st
utóbbi esetben szin-
csomóközökbl
állhat és
1
—
Gyökérfonalak és sugárkák gyakran csak egysejt képletek
tek
a mellóksugarak ós tüskék mindig egysej-
oldalágak és a ftengely mindig többsejtek.
A
csomójából újra egy vagy több sugárkát, másodrangú sugárkát bocsáthat, mely néhol harmadrangú sugár-
;
;
a sugarak, járulékos sugarak rendszerint, az
ftengely és oldalágak anatómiai szerkezete a
különböz Chara-féléken különböz.
kát hozhat létre és így tovább, úgy hogy végre úgy látszik, hogy az egész növény többszörié dichotomi-
nyúlt, hengeralakú sejtbl állanak (Cin. ecorticatae)
kusan elágazó telepet
(1.
alkot.
Némely Chara-féléken a tengely csomóin
a sugara-
Az internodiumok
vagy
egyetlenegy,
hosszúra
ábra Ab) vagy pedig egy központi és ezt egy
ré-
tegben körülvev több rövidebb, keskeny henger-
7 alakú sejtbl alkottatnak, mely utóbbiak kéregsej-
neveztetnek
íefcriek
Ck
(Ch. corticatae)
(1.
ábra Bk,
stb.).
A
hol elfordulnak, mindenkor egy-
kéregsejtek,
szer
sejtsorok,
melyek a ftengely
csavarodásuk különösen lett,
oldalágak
csavarodottan
internodusain legtöbbnyire egyik nodustól a másikig
és
futnak
jobbról balfelé irányuló
;
jól
kivehet
a teljesen kifej-
tehát a megnyúlt internodusokon, hol az egyes
kéregsejtek
is
már megnyúltak
2.
A. a nodus harántruetszete a.
központi
b.
kerületi sejtek
sejt
szete a.
hosszúságot
elértek.
sejtek.
(1.
felel
meg
mát háromszor (1.
is
sejtsor
az
meg számuk
különösen akkor van
folytatólagos
keletkezik.
egymagában
nodus
(kéreg-
a sugarak szátriplosticJtae)
a',
központi
mikor
így,
egymás közt
sejtjei
lépnek
összeköttetésbe
Vannak Chara középs
félék,
kifejlett
internodiuni
ják,
úgy, oldali
melyeken oldalt
sejtsorok
nem
léksugarak
és
anyasejtjeit
szolgáltat-
érnek össze,
mástól
6'.
az internodium
kéregsejtjei,
sejtje,
a nodus kerületi sejtjei, melyek a sugarak, mel-
vázlatos kép.)
kéregsejtsorok
meghaladja (Ch.
s ez
hogy két-két középsejtsor között csak egy-egy
;
c.
melléksugarak,
d.
a
kéreg
sugarak átmetszetni.
(C.
MiGULA után, 30-szor
nagyítva.)
hanem szabad
külön válva maradnak
,
közegekkel egy-
mi
által
a
ten-
gely bekérgezése igen hiányosnak látszik (imperfede corticatae)
(1.
ábra B); ezek a teljesen bekérgezet-
tektl (perfecte corticatae)
(1.
ábra C, D, E, F)
egyes kéregsejtsorok
mintegy átmenetet alkotnak azon alakokhoz, me-
különbség teend, nevezetesen akkor azon
lyeknek internodusai egészen kéregnélküliek (ccor-
ábrái«') és ez esetben az
között
is
sorok,
melyek közvetetten a sugarak
alatt erednek,
középsejtsoroknak, az ezektl jobbra és balra
es
sorok pedig oldali vagy melléksejtsoroknak neveztetnek.
szoros
(Mind-
(Ch. isostichae vagy haplostichae)
ábra B, C), máshol
E)
]J,
a szomszédos oldali sorok egyes
nagyított,
lebenyek) száma néhol szigorúan a sugarak számá-
nak
ábra
nodusának és internodiumának hosszmet-
A
mint a sugaraké (Ch. diplostichae)
szik annyinak, (1.
C. a tengely
szete
ú. n.
Chara hispida tengelyének belszerkezete.
kerületi
félig
;
sejt
is
A
kett gyengén
;
központi
gyakran tetemes
ábra. b.
;
harántmet-
B. internodiuni
és
közbees (csomó) sejtekbl, az utóbbiak pedig mindig egyforma nagyságú elemekbl alkotvák. Néha a kéregsejtsorok száma csak kétszer látkozó
Az elbbiek
kétféle
nagyságú sejtekbl
álla-
nak, nagyobb hengeralakú és kisebb, ezekkel válta-
ticatae), tehát
A
egysejtek
(1.
ábra A).
nodusok mindenkor többsejtek
gyobb, hengeralakú,
illetve
;
egy-két na-
félhengeralakú, rövid,
központi sejtbl és több gömbalakú vag}" polyédrikus, kerületi sejtbl állanak,
melyek az elbbieket
8 hol
két,
töbh
hol
ábra A, B,
(2.
A
övedzik
rétegben
köröskörül.
Tábla
II.
2, 3).
ivarszervek
C.)
sugarak a tengelyhez hasonló anatómiai szer-
(I.
Vannak him Tábla
2/")
(antheridiwnok) többnyire
szép pirosszínüek, gömbalakúak és egy kis szövet-
mely néhol egy
kezetek. Internodiumaik szintén kéreggel birok és
testet alkotók,
kéreg nélküliek lehetnek; ha kéreggel birnak, úgy
közvetetlenül a sugár csomóján foglal helyet.
rendesen csak az alsó 2
központi
Tábla
A ni
2c) zöldszínüek,
ritkábban pirosszínüek, tojásdadalakúak, néhol szintén kis nyélen ülnek, legtöbbnyire azonban közve-
sejtsort
alkotnak (végszelvény).
Figyelemre méltó, hogy a sugarak kéregsejtjei a tengelyéitl eltérleg
nem
csavarodottan,
hanem
egye-
nes irányban haladnak az egyik csomótól a másikig,
vagy legfeljebb fölötte
kis
mértékben árulnak
Számuk
csavarodást balról jobbfelé.
fed
kevesbbé egyezik a tengely internodiumait
el
többé-
is
ké-
tetlenül a sugár csomóin jelennek meg.
nodusok
is,
nem
számítva elemeik csekélyebb
ni-
és
ugyanazon vagy pedig különböz
az egyén egy és
csomóin fejldnek, vagy különböz növényegyéne-
ken fejlödnek,
ú.
m. külön a hím
és
külön a
ni
ivarszervek. Egylaki (monoikus) és kétlaki (dioikus) fajok.
Míg
a
hím ivarszervek
szétesve, a teleprl
térés.
Hím
ivarszervek vagy egy és ugyanazon növényegyénen,
regsejtek számával és alakjukon sincs lényeges el-
A
(I.
néhol
körül egy kéregsejtréteg, a sugarak fels
keletkez egyszer
kis
ivarszervek (oogoiiiumok)
kis nyélsejten,
pedig mindig fokozatosan rövidül sejtekbl
sejtjét veszi izei
— 4 internodium
A him
és nivarszerveik.
az ivarzás megtörténte után
eltnnek, addig a
ni
ivarszervek
tetemesen gyarapodva, zöld színöket elvesztik, bar-
számát, mindenkor olyan szerkezetek, mint a f-
nás-fekete színt öltenek és utóbb a Chara-féle nö-
tengely nodusai.
vény fentartására szolgáló nyugvó vagy oospórákká
A
teljesen
kifejlett
Chara-féle
növényen az
itt
alakulnak, melyek mint apró, keményhéjú, fekete
még
a telep idsebb suga-
általánosan ismertetett vegetativ részeken kívül meg-
kis
találjuk a szaporodásra szolgáló szerveket, azaz ivar-
rain láthatók ugyan, de utóbb onnét leválva, a víz
melyek rendszerint a sugárkák helyze-
iszapjába kerülnek, hol azután bizonyos nyugalmi
szerveket
is,
téhez kötve, mindig a telep sugarainak vagy néha
meg
sugárkáinak nodusain jelennek
(I.
Tábla 2 és
szemecskék egy ideig
id
letelte
után csírázva,
új
Chara-telepeket léte-
sítenek.
A CHARATELEP FEJLDÉSE.
II.
az egész spóra kétsejtvé válik, úgy hogy a nagyobb, a) Csírázás,
A gáló
a tartalék tápláló anyagokkal
az alsó, a kisebb,
a tiszta plasmát tartalmazó pedig a fels végében van.
nyugvó vagy oospóra keményhéjú,
A
egysejt,
tojásdad
vagy
spirális, ta-
képlet
elliptikus
ábra A); barna-feketés héja egyik
végén sima, másik
— fels — végén
—
alsó
—
ellenben spi-
rálisan futó, kisebb-nagyobb kiemelkedésektl ötél-
nek
telt sejt
Chara-félék fentartására és szaporodására szol-
réjos, (3.
eltelep.
látszó.
Az oospóra tartalma gazdag
tartalék
keményít
és olaj a
táplálékokban, a plasmán kívül föalkatrészei.
Csírázáskor a plasma a legnagyobb,
kisebbik sejt gyors növekedésnek indul, a spóra
kemény
héja ennek következtében fels végében az
említett öt emelkedés között
kap
s
ugyanannyi repedést
minthogy a repedések a spóra csúcsán
koznak,
e
helyen nagyobb nyílás támad
(3.
talál-
ábra B),
melyen az ersen növeked, plasmában gazdag
sejt,
a burkoló héjból kilépve, csakhamar az els falra
többé-kevésbbé merlegesen
E
es fal segítségével kétúj tömlöalakuak és
tehát finomszemcséj része az oospóra fels végébe
sejtre
húzódik, alsó nagyobb részében pedig csaknem
mind alakjukra, mind nagyságukra nézve meglehets egyenlk vagy legalább is hasonlók egymással
tisz-
tán a tartalék tápláló anyagok maradnak hátra.
A spó-
ratartalom elrendezése után a
finom-
tiszta, átlátszó,
(3.
szakad.
ábra
C),
sejtek kezdetben
csakhamar azonban lényegesen
eltér-
szemcséj plasmarcszt nemsokára egy keletkez vá-
nek további viselkedésökben. Míg az egyik ugyanis
laszfal egészen elkülöníti a spóra többi tartalmától es
hosszúra nyúlva, a talajnak veszi
útját,
tehát
els
§ színtelen gyökérfonallá alakul, addig a
lag
ersen növekedve, fölfelé tart, álló néhány válaszfal
merlegesen
másik hasonló-
sejt
tartja
meg
mind
osztódó képességét, a többi
és hossztengelyére
csekély nagyobbodás után állandó azaz többé
segítségével rövid
osztódó sejtté alakul.
E
nem
hosszú, legalsó sejt fels
sejtfonalat létesít azaz eltelepfonallá (protonema,
végében, tehát az állandó sejtekkel határos részében,
ábra D). Az eltelepfonal legalsó
egy haránt válaszfalat kap, mitl két új leánysejtre
Vorkeim) alakul
(3.
3.
A — D.
és
J— K. Chara gymno-
phylla
(természet
Az oospóra csírázása.
ábra.
E- -H. az eltelepfonal alaku-
után
lása vázlatosan
gyengén nagyítva).
osztódó
sejt
;
;
telep fels vagy sugárcso-
rbizoidcsomó,
a. legalsó
mó
telep
6.
sejtje
fi',
A. érett oospóra
fels állandó sejtek
B. felreped oospóra
a',
C. csírázó oospóra D. csírázó oospóra a kikel
ánysejtek;
els gyökérfonállal eltelepfonállal
sejtje
(g.) és
;
rövid
;
sejtje
d.
r.
alsó színtelen
s
e.
az el-
legvékonyabb,
—
jóval kurtább, kissé duzzadt,
eltelep (3.
legvégs
ábra E). Az el-
telep összes sejtjei közül csak a legalsó, leghosszabb
lep
szakad, (3.
s
sejtje
;
e.
b.
fi',
fi",
fels állandó
s.
kedett, a
át,
telep
d.
mint
sejtjei
alsó
és
a
jelzés
ugyanaz
<7.-nél.
egy kis fels sejtre
;
sejtté
az utóbbit azonban, mihelyt kissé növe-
csaknem egy idben keletkez két
osztja (3. ábra G), azaz
zéps
su-
az eltelep
ábra F) az elbbi ekkor szintén állandó
változik
in-
az elte-
K. valamivel fejlettebb el-
leg-
egy hosszú
az el-
e.
egyetlen
sugárcsomója,
garak,
gyökérfona-
lágak, a. az eltelep
hengeralakú és csak az
Filarszky, Chara-félék.
kérfonalak,
ku anyasejtje
;
els
vagy fgyökérfonál, m. a belle ágazó mellékgyö-
a
els
ternodiuma,
;
rhizoidcsomó korongala-
minden esetben leghosszabb
némileg kissé kúpalakú
anya-
J. eltelep, o. oospóra, g.
le-
az eltelep
c'.
els intemodiuma
(e.);
mind
és
c.
az a.-ból keletkez
a többi fels sejtje ellenben, melyek száma 2 között ingadozik,
fi",
korongalaku
három
és felsre szakítja.
fal újra-
új leánysejtre, alsó, kö-
Ezek közül az
alsó és fels, 2
10 marad s az anyasejt osztódó középs pedig ersen növe-
alacsony, korongalakú
hogy ezek
képességét
leti sejtelv
kedve, hosszúra
nodusa,
két
de
nyúlik,
Elbbiekbl
ábra H).
(3.
a
örökli,
sejt
kerületére
els
leti
sejt
eltelep els
pedig az
merlegesen állanak úgy az els kerü-
oszlik
keletkezik az eltelep
utóbbiból
az
nem
továbbra
is
ívalakú falaira, valamint az eredeti csomó;
ez által ismét egy-egy kisebb kerü-
származik a csomó jobb és bal oldalán
ezek határát azonban
már nem központi
választó
fal,
internodiuma. Mind a fels, mind az alsó nodussá
hanem
alakulandó, korongalakú sejt ugyanis tovább osz-
valamint ismét az eredeti csomósejt egy-egy részlete
Az
tódva, központi és kerületi sejtekre szakad.
noduaon a
ersen kinyúlva, mind-
kerületi sejtek
inkább hosszabbodó tömlkké változnak, I,
K), színtelenek
maradnak
kérfonalakká alakulnak
e
;
alsó
utóbb
és
(3.
hosszií.
oldalán
gyö-
az ívalakú
sejttel
(4.
ábra fal
Végre az utolsók képzésére
g, h).
egyrészt ismét a központi válaszfalra
helyezkedik merleges irányban, másrészt pedig az utoljára keletkez ívalakú falon áll függlegesen,
is
a neve;
els gyökérfonallal
van összekapcsolva, mely
az egész eltelep legalsó sejtje volt már.
is
fokozatosan, felváltva, a csomó jobb és bal
is
ábra
csak azon, többnyire igen hosszúra nyúlt, hasonlólag
tömlalakú
minek következtében ezek határnak
vannak
;
(4.
ábra
i,
de
k),
4.
;
központi és kerületi sejtekbl
is
áll,
melyek
olyformán keletkeznek, hogy az említett alacsony
korongalakú
sejtet (4.
válaszfal két részre
válaszfalra
ben
(4.
ábra a) elször egy központi
osztja (4.
c),
azután a másikban
egy olyan ívesen lefutó részt
b)
a központi
;
fal
(4.
ábra d) egy-
jelenik meg,
átellenben
is
merlegesen
válaszfal egyik,
jön
létre,
esik.
Ilykép
eredeti
az
k
ábra.
áll
;
ez
által a
majd a másik oldalán
is
központi
egy-egy új
melyek a csomó egyik oldalán foglalva
helyet, megalkotják az
els két
kerületi sejtet.
Mind-
kettt tehát egyfell a központi válaszfal közösen
Kett
csomósejt több leánysejtre oszlik. a csomó
középs
részét foglalja el
osztódnak, változatlanul
központi sejtet
alkotják
sejtjeit
gyrsen
sejtjeivé
6
—
7,
A
de több
is
módon mindegyik elállva,
A).
E
nem
csomó
és a
a többi, e két központi záró,
kisebb
sejtnek
melyek az els sugarak anyaállandó, többnyire
csakhamar kinyúlnak, hosszten-
gelyükre merleges
tól
ezek közül
ezek többé
lehet.
kerületi sejtek
fonallá alakul,
;
Számuk nem
lesznek.
;
megmaradnak
köröskörül
kerületi sejt a neve,
mely egy-
a válaszfalra, másrészt az eredeti csomósejt
kerületére
sejt
ábra
mindkét leánysejtben, elször az egyik-
ábra
átellenes állásban
sugárcsomó korongalakú anyasejtjének fokozatos osztódása (vázlatosan).
Az eltelep els internodiuma és fels nodusa már chlorophyllt tartalmaz, tehát élénk zöld szinü az utóbbi
az elskhöz hasonló
is
velk
a legutoljára keletkez sejt legtöbbnyire az
elsvel épen
^
A
falak,
mint
ilyen az oospórával, valamint az
eredetileg
másodízben keletkez ívalakú
Hasonló módon fejldnek a többi kerületi
alkotja.
sejtek
s
nodusnak a belle ered
gyökerfonalak miatt rhizoidcsomó
színtelen
az els
falakkal újra osztódnak
s
egy-egy rövid, csekélyszámú
ily
sejt-
mely sejtfonalak sugarasan a csomó-
az eltelep
sugarak, az
keletkez sugarat
els sugarait
els (legidsebb)
nem
teszik (5. ábra
kerületi sejtbl
számítva, mindvégig egysze-
rek
maradnak, csak egyszer sejtsorozatot alkot-
csomósejt választó falának egy-egy részlete és az
új,
nak
a legidsebb
a legutóbb keletkez ívalakú falak veszik körül.
Az
azonban további viselkedésében lényegesen
határolja,
másfelöl
utóbbi falakon
pedig mindegyiket az eredeti
azután
falak keletkeznek
(4.
fokozatosan ismét ívalakú
ábra
e,
f) és
pedig olyformán,
;
mennyiben
új
kerületi
csomósejteket
sejtbl
s
fejld
sugár eltér,
a
így internodiumokat
alkotva, a tulaj donképi Chara- növény tengelyévé
fej-
lödik
ábra D, C). Eitkább esetekben a második
(4.
sem fejldik egyszer
kerületi sejtbl
sugár,
hanem
az els kerületi sejthez hasonlóan, egy tovább növe-
ked
tengely jön létre, úgy, hogy ilyenkor az el-
épbl kéttengely Chara-növényke létesül. Az eltelep sugaraihoz feltnen hasonlít a már régebben tel
meglev, néhány sejt alkotta csúcsa, st minthogy ez is egyszer sejtfonalat alkot, néha a sugarakkal könnyen össze
téveszthet, legtöbbnyire azonban
is
egyes sejtjeinek megnyultságával, tehát egészben véve
tnik
hosszúságával
A
ki.
Chara-féle növény
fiatal
módon
eredetét a leírt
nem mindig els
az elötelep
sugarakat visel nodusán,
hanem néhol
els rhizoidcsomójából
fejldhetik
is
olyformán, hogy egyik kerületi
sejtje
nyúlva, az eltelephez hasonló hosszú
veszi
egyetlen
s
az elötelep
(5.
ábra D)
ersen megtömlt alkot,
melynek fels végén a harántfalak alkotta sugarakkal rendes csomó keletkezik vagyis a
sejt fiatal
Chara-
növénnyé alakul. Némelykor az elötelep legfels csomójából és els rhizoidcsomójából
is
erednek
fiatal
Chara-növénykék.
b)
A
gyökérfonalak (rhizoidok) fejldése.
Mint említve
volt,
a Chara-telep els gyökérfonala
(rhizoid) igen korán,
már
az oospóra csírázásakor a
protonemával egy idben fejldik
(3.
ábra D). Míg
ugyanis az Oospora felrepedt héjából kibúvó sejtnek egyik
fele
protonemává
addig másik
alakul,
fele
gyorsan kinyúlva, hosszú tömlt alkot, mely csak-
hamar több
válaszfal keletkezésétl
fonallá alakul át.
Jellemz
e válaszfalakra,
többé-kevésbbé ferde irányúak.
még
tehát részben
sejt-
hogy a
nem merlegesek, hanem
hossztengelyére
fonál
egyszer
A
fonalnak legalsó,
az oospóra falán belül
lév
sejtje,
többnyire másirányú falak keletkezése következté-
ben újra oszlik lólag egy kis
s így az
csomót
elötelep csomóihoz hason-
alkot,
mely szintén két vagy
több kerületi és egy, esetleg több központi sejtbl áll.
ban
A
központi
sejt a
folytatódik,
s
már
említett
els gyökérfonal-
minthogy állandóan
ez szokott
lenni a legersebb s legfejlettebb, azért fó'gyökérfonálr\&k
A
is
neveztetik
(3.
ábra
./
és 6. ábra A, g).
kerületi sejtek szintén hosszúra nyúlva,
hason5. ábra.
lókig hosszú,
alakulnak, (6.
ábra A,
de rendszerint vékonyabb
tömlkké
melyeknek mellékgyökérfonal a nevök a).
Mellékgyökérfonalak azonkívül az
A — C. Cham fragilis. — tal,
az elötelep sugárcsomójából
els nodusából
az ú. n. rhizoidcsomóból
is
(c)
fiatal
— D. Chara gymnophylla eltelepe,
Chara-növény
(
f)
jól kifejlett
fejld Chara-növényke.
vényke, melynek fels intemodiumain fokozatosan tatkoznak.
elötelep
A. elötelep a sugárcsonión
mára
sugarakkal. B.
fia-
G. fejlettebb fiatal nö-
kéregsejtek (k)
is
mu-
melynek rhizoidcsomójából (d; két fejlpik. (Valamennyi természet után, gyengén nagyíthat.
12 erednek, többnyire nagyobb számban, söt fejldhet-
nek a Chara-telep tengelyének
alsó csomóiból,
bármely csomó kerületi sejtjeibl kéj) a talajba
ha ezek valami-
is,
kerülve vagy ahhoz érve, a természet
nyújtotta viszonyokhoz alkalmazkodnak felé
vagy
nnek, hanem mint
s
tömlk
színtelen
nem
föl-
a talajba
mind a mellékrhizoidák egyes
a f,
gömbalakot öltenek
sejtjei
mint ilyenek csomócslca
s
ábra C, D).
A bul-
majd nagyobb számban
kelet-
vagy bulbilla néven ismeretesek
majd
billák
kisebb,
keznek a gyökérfonal egyes
(6.
ízein,
vékonyfaluak
s
valóságos kis tárházai a tartaléktápláló anyagoknak.
Nevezetesek
néha az
lefelé hatolnak.
Mind
kis
e
képletek élettani tekintetbl
Chara-telepek tisztán
új
is,
mert
bulbilláknak kö-
ily
szönik létüket.
meg egész terjedelmükben hengeres hanem rendszerint két sejt érintkezése
ritkán tartják alakjukat,
helyén, tehát a ferde válaszfalakon
különösen a feljebb borodik és falaktól
e
es
(idsebb)
ábra Av, Bv)
(3.
sejt
sejtre szakad,
melyek
anyasejtjük hekyzetót tekintetbe véve, csakis a gyökérfonal egyik oldalán képzdhetnek.
hosszú
tömlkké
E
sejtek
is
nyúlva, utóbb pedig ferde válasz-
falaktól több sejtre
is
elkülönülve, hasonlókig gyö-
kérfonalakká lesznek, de minthogy a f- és mellékrhizoidákból egyaránt ágazhatnak
ágakn&k neveztetnek
(6.
ki,
gyökérfonal-
ábra Ar, Bf). Ezek szerke-
zetökhen semmiben sem térnek
el
A
ftengely (melléktengely) és oldalágak, a csupaszlábú ágak és ágeltelepek fejldése.
A
ftengely mindenkor az eltelep nodusainak
ersen kidom-
részében a különböz irányban haladó
csakhamar több kisebb
c)
a f-, illetleg a
egyikébl vagy másikából veszi eredetét
összes sejtjeinek sanyasejtje
illet
E
csomó
sejt
kiálló
dudort alkot
s
csakhamar a csomóból
(7.
ábrái?).
A
kell nagy-
ság elérte után egy a hossztengelyére merlegesen álló harántfaltól
A
egy kisebbik
s
különböznek némileg, a mennyiben mindig kisebbek
végig az eltelep csomójában
ágak többé-kevésbbé átalakulva egyszer, egysejt
ábra A), mindig az
a csomó többi kerületi sejtjeitl eltérleg
gyors növekedésnek indul
ersen
(7.
szakad.
gyengébbek mint amazok. Néhol a gyökérfonal-
akár a rhi-
kerületi sejtjeinek legidsebbikje.
mellékgyökérfonalaktól, csak épen nagyságra nézve
s
;
zoidból, akár a sugárcsomóból fejldik, a ftengely
nagyobbik kot ölt
s
egy nagyobbik sejtre
kisebbik sejt állandó sejtté alakul
sejt
marad
(7.
s
mind-
ábra C), a
azonban ersen kidudorodik, kúpala-
a tengely egymetszés vezérsej tjévé alakul.
6
A — B. Chara
contraria.
A. gyökérfonálzat
(gyengén
nagyítva), g. az oospórá-
val (o.)
még
kapcsolat-
ban lev els vagy fgyökérfonál, a. mellék gyö-
kérfonalak,
d.
rhizoid-
esomó, r. rhizoidák, v. a gyökérfonál ferde válaszfalai
;
B. Gyökérfonálrészlet (er-
sebben nagyítva
:
Zeiss
11/A.) r.
v.
ferde válaszfal,
a gyökérfonál kidom-
borodó
s
oszlott
részébl fejld
kisebb sejtekre
rhizoidák.
C—D.
Chara aspera.
C. igazi bulbillák 8-szor na-
gyítva
;
D. egy ilyen bulbilla 20-szor nagyítva. (A szet vitán, után.)
— B.
termé-
C— D. Migdla
13
E
melynek határa
sejt,
válaszfal, felül pedig egy
alul
egy
sík,
korongalakú
ersen domború
a ten-
fal,
kad
(7.
ábra E); az alsóbb korongalakú
szeletsejtté,
második
gely fejldésében nevezetes, mert a teljesén kifejl-
alakú pedig ismét marad vezérsejtnek
dött tengely összes alkotó elemei e vezérsejt folyto-
tovább, a
nos
mködésének
F'.
sejtbl
kezik az
rongalaku sejtek
állandó sejt
a.
és v. vezérsejt (C.)
lása (vázlatosan)
utóbbiból fejldik
sugárcsomó
oldalt
fiatal
els
te-
tenyész
kúpjával (Migulá után)
zérsejtbl
legidsebb kerületi sejt, mint a tengely összes
második
elemeinek
ösanyasejtje
és
szeletsejt
zérsejt (D.)
t.
;
v.
az
s*.
merleges
oszlik (7. ábra D),
harántfaltól
melyek közül az
két
;
szelet-
sejtre
alsó korong-, a
fels az anyasejthez hasonló kúpalakú
;
az elbbi
szeletsejtnek neveztetik, az utóbbi vezérsejtnek rad.
Mindkett, de különösen a
növekedik tovább,
s
sejtje
ma-
G.
— K.
fel
az
nem
alakulásának
L. Chara hispida
kúpja(kipraeparálva, ter-
központi
mészet után, Zeiss II/D.)
keletkezik
;
s.
els
v.
vezérsejt,
jára cs.
sz.
legfels csomó a su-
csomók
interno-
sugarak.
(cs.) és
a mikor — — a vezérsejt
váltja,
legutol-
képezett szeletsejt,
gárdudorokkal,
hetni
tenyész
összes
(cs.)
és
(i.)
létesített
s.
mint az illet fajokon is
beszünteti
fiatal
észlel-
mködését. A
ten-
gely végén mindig a kúpalakú, egymetszésü vezérsejtet találni,
létre
mely folytonosan egy irányban hozza
a korongalakú szelejtsejtek hosszú sorozatát.
nemsokára az els harántfallal
tovább
sza-
vázlatai.
a vezérsejt folytonos
Míg a
párhuzamos harántfaltól ismét két leánysejtre
diumok
osztódásától
ersen
vezérsejt,
s így tart
illetleg a te-
él,
félko-
sugár
2.
Mihelyt a vezérsejt a kell nagyságot elérte, a hossztengelyére
kerületi
ve-
szeletsejt ós v.
els
növény
látha-
melyekbl utóbb az
alapcsomó
1.
uj ve-
ismét
és _F".-nél az
tók,
az
;
sz.
vezérsejt keletkezik (E.) F'.
keletkez
(A. és B.); belle kelet-
tengely fokozatos alaku-
kintve a
a Chara-féle
ábra.
7.
Äz elötelep sugárcsomóján keletkez Chara-
fels kúp-
idszakot a nyugalmi idszak
nyésztési
köszönik eredetket.
— F.
míg
sejt szintén
szeletsejtté lesz, a
vezérsejt tart,
ilyetén
mködése
a tle leszelt szeletsejtek
st mindnyájan
szakadatlanul is
növekednek,
öröklik az anyasejt osztódó képessé-
14 gét
is.
így a leírt
az alapfalára
merleges
alakú sejtre szakad
még
módon keletkez els (7.
faltól két
ábra F, F,
az eltelep csomójába van
,
szeletsejt
újabb félkorong-
rakká is alakulhatnak.
F
jött szeletjébl
,,)
;
mindkett
ugyan mélyesztve,
de fels részökben rendesen többé-kevésbbé
st ha mind kezésekor
kiálló,
a kett az eltelepi sugárcsomó kelet-
leírt
módon tovább
oszlik és kerületi és
központi sejtekre szakad, akkor az elbbiek gyakran
8.
Chara intermedia tengelycsomója csupaszlábú ágak-
B. Chara hispida
kal (természet után gyen-
gén nagyítva.) C.
ersebben kidudorodván,
idsebb
ten-
A
kis
egysejt
suga-
kiálló
tengelynek els izben létre-
fejldik tehát a tengely els csomója,
mely, minthogy részben
még
az eltelep csomójába
be van zárva, a tengely alapcsomójának (Basilarknoten)
neveztetik.
is
A
másod-, harmad-, negyed-
ízben keletkez szeletsejt
mind fokozatosan meg-
ha pedig a kell nagyságot
nyúlik,
stb.
elérte,
akkor
víz-
ábra.
ágeltelepek csomójából erednek (természet után gyengén nagyítva.) Minde-
geiycsomója csupaszlábú agakkal és ágelötelepekkel (Migula nyomán).
nütt
Chara gymnophylla eltelepe, melynek gyökérfonál
rak
s.'
í.
tengely
sugarak ;
a,
;
b.
;
o.
oldalág
melléksuga-
csupaszlábú
ág
ágeltelepek
l,
lep
;
d.
sugárcsomó g.
;
e.
;
o.
;
s.
oospóra
els gyökérfonál
zoidok.
elte-
rhizoidcsomó
;
r.
;
rhi-
15 ismét
Az oldalágak mindig a f- vagy melléktengely
egy nagy alsóra és egy kisebb
csomóiból veszik eredetüket. Egy-egy csomón rende-
felsöre
az alsó sejt két határfala domború, a felsé
sen csak egyetlen egy ág fejldik; igy van az a
párhuzamos
a harántfalakkal
szintes,
két sejtre oszlik, ú. ;
rn.
faltól
Chara-nemnél,
ellenben homorú. Az alsó sejt mindig gyorsan növe-
semminem
kedik és ersen megnyúlik, de
nem
több sejtre
A
marad
fels
aránylag csekély mértékben nagyob-
s
zik, ott
nagyobb központi
vagyis átalakul nodussá
Internodiumok
ldnek
csakhamar két
is,
hoz
és több kerületi sejtet
és
(7.
ábra G, H,
I,
K,
a vezérsejttl
Az
diumnak
és egy
nodusnak a közös
még
szeletsejtbl
képzdik a tengely
sodikból a tengely
aljában és bármely kerületi sejtbl.
els
alapcsoniója, a
má-
hetk, ha
els
sait
és
internodiumai
A
és
második csomó
tengely csomóinak
jukra,
elötelep csomójának kerületi sejtjeitl kifejlett
nodusokon
tett
itt is
s
s
alkotják a tengely csomóin
csupaszlábu
ágak,
pontjait,
ágak
;
;
oldal- és csupaszlábú ágak egyéb sajátságaira
keime).
mindez
visszatérünk.
azonfelül
(8.
E képletek a spórából fejld el-
ábra B.)
telepekkel teljesen megegyeznek. kerületi sejtje
is
Egy csomónak több
kinyúlhatik egy-egy elteleppé, me-
lyen azután szintén
meg
lehet különböztetni a rhi-
zoidcsomótarhizoidokkal, a sugárcsomót az egysejt
k
sugarakkal, ós a tengelyt fejleszt vezérsejtet
eltelepek gyakran erednek a spórából
és oldal-
ágeltelepek kiinduló
mely ok miatt az egyes
Chara-fajok egyes nodu-
fejldnek némely Chara-fajokon végre ugyan-
ered sugarak
és
alsó
nevel-
csak a nodusokból az u. n. ágeltelepek (Zweigvor-
így természetesen vális
is
zött
a teljesen
oly szabályos
helyzetük
csupaszok. Mesterségesen
F-
eltérnek az
mindig normális sorrendben
számuk többszörösödik
tozik eredeti alakjuk
ábra A.)
csupaszlábú ágakhoz hasonló körülmények kö-
jelentkez kerületi sejtek ujabb osztódásokon esnek át,
(8.
A
metszeteken sem helyzetök,
sem elrendezésök többé nem onnan van, mert
;
a
alak-
mind
mind számukra nézve rendszerint
is
p. o. az áttelel
még késbb
és igy tovább.
kerületi sejtjei
nem
egy ideig vizben tartjuk.
Az
csomója, a harmadik szeletsejtbl a második inter-
nodium
áttelel
hogy még a kéreggel biró fajok
jellegök az,
leszelt
els szabad internodiuma
többnyire az
;
legidsebbik sugár, hanem bármely más sugár hón-
Az
anyasejtje.
csomóján létrejöv vezérsejtrl
f-
csupaszlábú ágak lényegökben szintén
n.
u.
Chara-félék nodusain keletkeznek és pedig
fej-
pedig akként, hogy minden szeletsejt egy interno-
elötelep
;
a másik, a korára nézve a második, a sugár
csak közönséges oldalágak
L).
szeletsejtekbl,
leszelt
mindenkor
hol két ág jelentke-
tengelyével teljesen megegyezik.
létre,
nodusok tehát váltakozva
egyet-
hónaljából ered. Az ágak fejldése egyébként a
bodik, e helyett azonban gyorsan oszlik tovább s
miként az elötelep csomósejtje
azonban néha
Minden esetben az oldalág
az idsebbik sugár hónaljában
egyáltalában
sejt
Nitella-genusnál
a
keletkezik.
is
len egy kerületi sejtbl fejldik és pedig
osztják, tehát állandó sejtté, azaz
internodiummá fejldik. rövid
kett
falak
telep rhizoidcsomójából
is,
kor a rhizoidok csomóiból
kerületi sejtek ismét
st is
(8.
ábra
is.
fejld C.)
Ágelö-
némely-
fejldhetnek, ha elég
gazdagok keményít tartalomban vagy kernényít-
többé-kevésbbé változnak.
Melléktengelyeknek a ftengellyel egyrangu, vagyis
tartókkal szoros összeköttetésben állanak.
azon tengelyek nevezendk, melyek a ftengelyhez hasonlóan az elötelep sugár- vagy gyökércsomójából veszik eredetket.
Néha ugyanis
ján nemcsak a legidsebb kerületi vezérsejtjévé,
hanem mindjárt
rára nézve második kerületi sejt sejtté,
és
nem
sejt is, és ily lett
d)
az elötelep csomósejt lesz
képletek) és kéreg fejldése.
A
átalakulhat vezér-
sejtek,
esetben az els, vagy a ftengely mel-
is,
ha a ftengely
tengelynek
gyarapodnak
Legelször
lét-
nek. Fejldésök mindenkor a ftengelyével teljesen
megegyezik.
a
esetleg
rejövése után az elötelep egy másik nodusából ered-
melyek a
fejletlen
középponti sejteket egyszer
keletkez második tengely melléktengelynek
neveztetik. Hasonlólag melléktengelyek az
sugarak, melléksugarak és kéreg sanyasejtjeit
a tengely csomóinak kerületi
sugárrá, valamint a többi kerületi
késbben keletkez tengelyek
sugarak és sugárkák, melléksugarak (stipularis
a tengely
a mellette lév, kois
A
I
!
erre az
további és
oszlik
sejtjei
alkotják.
csomókon
Ezen
állandó
gyrben körülövedzik,
növekedésével
osztódás
az
útján
fokozatosan
szaporodnak
is.
a kerületi sejtek legidsebbikje,
utána következ
és így tovább.
Mindegyik
osztódása olyformán történik, hogy elször egy válaszfal két sejtre
osztja,
egy alsóbb kisebb, és egy
lö felsbb nagyobb leánysejtre
;
az alsó állandó sejtté
alakul, a felst ellenben egy vízszintes fal
csakhamar
is
van
eltérés
míg
;
u.
a tengelyen a szeletsejtek
i.
átalakulása akropetalis, addig a további alakulás
itt
Elször a sugár
újra két sejtre szakítja, melyek közül az alsóbb az
basipetalis
elbb keletkez
csúcsát alkotó, állandó sejtté változott vezérsejt
fej-
sugár alapcsomósejtjévé alakul, a másik fels pedig
ldik
fej-
a sugár vezérsejtjévé lesz, és mint ilyen rendesen
ldnek
állandó
már
a tengely csomójából (9.
sejthez csatlakozik és a
kúpalakot
kissé
ölt.
sugári alapcsomósejtet a csomó anyasejtjeihez
hasonlóan tovább osztják a különböz, a tengely
9. at.
sére
sugarak és
Vázlat a
kérgének
tengely
tovább
s
Chara-genusnál. 2
i.
3
i.
4
t.
5
nodusai koruk szerint;
a
keletkezé-
fejldésére a
;
i. i.
1
a tengely inter-
nodialis sejtjei koruk szerint n. 1
n? n?
n. 4 n. 5
irányára ferdén
a
A
kérgének anyasejtjeit
szolgáltatják.
.
s
A
válaszfalak és így
a sugarakat
déséhez hasonlít
;
a vezérsejt
is
zdése
száma
n,
szeletsejtek
(1
—több)
utolsó
új válaszfalak-
falak
sokat (cs.) és internodiumokat
az
(t.)
osztatlanok
maradnak
alkotva)
,
a
alkotnak.
B. a.—f. A kerületi sejtek fokozatos fejldése a sugarak
melyek a sugár csúcsa felé (vég-
nodusaiban (vázlatosan).
sugár
alapja felé pedig a tengely szeletsejtjeihez
hasonlóan ujabés szintén nodu-
csomó
és csomóközti sejtekre
hanem megmarad egyszer szeletsejtek
tatlan
nem
különül
rövid sejtsornak
;
el,
az osz-
a sugarak csúcstagjainak vagy
végszelvényének mondatnak. (Endglieder, Endseg-
is
itt
ják,
tói
a korongalakú
melyek hasonló-
tengely vezérsejtjében a szeletsejtek kép-
mindig állandó
ersebben kihúzott
a kiinduló
korlátlan, a sugarakban ellenben korlátolt,
vezérsejt
internodiumok alakulása. Az
ábra.
ban oszlanak
lag felváltva csomósejtekké és csomókközti sejtekké
mert bizonyos számú
ós
szeletsejtek bizonyos
sugarakon az
létesíti.
szeletsejtek egész sorozatát alkotja,
A
nodusok
szelvényt
sugarak fejldése egészben véve a tengely fejl-
lesznek.
azután fejeztetik be a foko-
tagjait alkotva, és csak
alakulandó sugarak alapcsomóit alkotják és lejebb a ten-
sugár vezérsejtje ezalatt szintén tovább
tovább oszlik
A
a vele határos szeletsejtek
ekképen a sugár egyszer végs
eredeti szeletsejteket határol-
pontja úgy a melléksugaraknak, valamint a kéregnek.
ki véglegesen,
nodusok bels kerületi sejta. a nodusok küls kejei rületi sejtjei, melyek már az
gely
n 6 a tengely
es
k.
;
a tengely
a.
egymetszésü vezérsejtje i.
ki teljesen, erre
történik.
zatosan lejebb es, idsebb szeletsejtekbl keletkez
ábra A.)
A
sorrendben
képzdése után a
sejtté alakul s
nem
oszlik
tovább. Nevezetes, hogy a sugarak többi fejldésében
ment.) (13. ábra B. D.) sejtek,
A
valamint a tengely
lejebb
es idsebb
szeletsejtjei
szelet-
egy-egy haránt-
válaszfallal két-két sejtre osztatnak, egy-egy alsó
és
egy-egy felsre. Az alsó ersebben
és
állandó
sejtté,
megnyúlik
azaz internodiummá alakul, a fels
pedig rövid korongalakot ölt és nodussá utóbbi
nem
oszlik úgy,
melyeket egy merleges (9.
ábra B.)
hanem a
lesz.
Az
mint a tengely csomósejtjei, fal
két félkorongra
tengely felé
es
oszt,
oldalán egy
17 ívalakú
ábra
(9.
szeli
fal
C.) ezt
le
belle az els kerületi
módon
hasonló
ugyancsak a tengely
sodik,
sejtet,
követi azután a
felé
es
má-
oldalán, a har-
nem
karokká ki
nyúlt kerületi sejtek, hol kettesével,
hol többesével, a melyek mindvégig aprók marad-
nak
és
mintegy elválasztásául szolgálnak az egyes
madik ismét az els mellett, a negyedik a másodszor
karoknak.
keletkez mellett és így tovább folyik a kerületi sejtek képzdése a sugár bels oldalától kezdve két
tehát a tengely csomójának központi
oldalt a
oldala
sugárnak hátsó, azaz a tengelytl elfordított hol végre a kerületi sejtek összeérve, egy-
felé,
Ily
csillagocskák
bels gyrje
leti sejtek
összes
küls
koszorúja.
maradó
Valamennyi
elemei
sejtje,
és a részben
alakuló, részben változatlanul
tek
alkotó
a kerü-
karokká
kis
kerületi sej-
tartalék tápláló
szer
gyrt
anyagokban, nevezetesen keményítben igen gazdag,
ponti
sejt
együttvéve
vonnak az egyetlenegy osztatlan közköré. (9. ábra D. E. F. G.) A sugárcsomók
száma mindig
kerületi sejtjeinek
a tengelyéi. Rendszerint 4
képzdik
ritkán
A
több. p.
sugarak ilyképen
nodusainak száma
is
azonban
mint
jóval kisebb,
— 5 közt ingadozik 6 — 7 kerületi
szintén bulbillát alkot, mely
s
csak
sejt.
o.
fejld nodusainak ós interváltozó a különböz Chara-
féléken, de azért az egyes fajokon legtöbbnyire ál-
st faji jelleggel bír egészen úgy, mint a fentebb
landó,
már
említett csúcstagok
— 5 közt
zik.
Vannak Chara-
is.
melyeken a sugarak összes tagjainak száma
félék,
2
száma
és olyanok,
még
Igen ritkák a
melyeken
7
— 12
közt válto-
többtagú sugarak.
Némely Chara-féléken a tengelynek bizonyos, a talajba folytatódó részeinek csomóin a sugarak (zöld-
szín
nem
sugarak)
fejldnek,
hanem
helyettök sa-
játságos képletek keletkeznek, melyek
sokszor az 10. ábra.
átalakult rhizoidképletekhez, az u. n. bulbilákhoz
hasonlítanak, a
mennyiben szintén
tápláló anyagokkal, azaz
nem
telvék tartalék
keményítvel,
színtelenek vagy fehérszínek.
E
A.
— D.
így csak-
képletek a
C.
egy
ugyanez
ilyen alulról,
szabálytalan
nem
egyebek, mint átalakult sugarak.
egy-egy csomón 5
ben sajátságos
— 7 között
kis
változik;
csillagokat
összességük-
melyek
annyi karból állanak, a hány átalakult sugár van
E
csilla-
gocskák fejldése a rendes sugarak fejldésével csak-
nem
azonos.
A
tengely csomója azonban
közjDonti és kerületi sejtekre különül leti
;
sejtekbl további oszlással azután
Több
tengelyreszlet tengelyi
tengelyi
—
csillagocskával
—
;
—
D. felülrl tekintve.
E.
B. tengely-
nagyítva)
(8-szor
Migula
mint tengely-gumócska
itt is kis
suga-
megkülönböztetend a
egysejtek, azaz átalakult rhizoidok, addig az elbbiek mindig többsejtek és sajátságosan átalakult
csomói a talajban szétterjed tengelynek.
Némelykor a tengelyi bulbillákon nem
szintén
bizonyos kerü-
jól
bályos, sugaras csillagszerkezetet,
látni sza-
hanem más,
a mint
sejt
sejtet visel.
Az
a csillagkar egyetlen egy internodiumá-
nak, az utóbbi sejtek pedig egyetlen egy nodusának és
hozzátartozó sugárkáinak tekintendk. Eitkán e
csomó közepébl
is
kiemelkedik egy kisebb
melynek csúcsából hasonlólag néhány apró zik ki,
sejt
sugárkákat.
A
i.
.)
alkotó elemei egyenletesebben, vagy ke-
vésbbé egyenlen gyarapodnak az egész telep fejldésekor, vagy pedig az egész képletet kisebb, beljebb álló és
nagyobb kidudorodó kerületi
sejtek alkotják.
Az
sejt,
szintén
ága-
házául szolgálnak, hogy belle a fejldésben
csillagkarok között foglalnak helyet a
Filarszky, Chara-félék.
t.
1
ábraE
még
mintegy helyettesítve a normálisan fejld
p. o.
gömbölyüded, vese-alakút, vagy többé-kevésbbé karé-
nagyobb, kissé felduzzadt sejtbl állanak, a mely a
elbbi
(Mind
rhizoid-gumócskáktól, mert míg az utóbbiak mindig
lyos külsejt, bogyóalakút, fürtösét, stb. (10.
más apró
—
rajzai után.)
rak keletkeznek, melyek azonban csak egyetlenegy
csúcsán legfeljebb 2 vagy 3
;
Cham fragifera
Számuk
alkotnak,
egy-egy noduson. (10. ábra A. B. C. D.)
A.
alakú tengelyi bulbillákkal. (8-szor nagyítva)
tengely-csomó kerületében köröskörül foglalnak helyet s
—
csillagalaku bulbillúkkal (természetes nagyságban) részlet
s
Tolypellopsis stelligera.
ilyen
telep,
különböz, határozatlan alakú bulbillák
keményítvel telvék
és
annak mintegy
vagy ép a bellük keletkez
fiatal
növény
fölépüljön. 3
tár-
lev teste
nodusain fejldnek
Valamint a tengelycsomó kerületi sejtjeibl a sugarak jöttek sejtjeibl kák. s
A
úgy a sugarak csomóinak kerületi
létre,
fejldnek oldalképletek
is
dusok kerületi
ezek a sugár-
;
nem hoznak
anyasejtjeik
rendszerint kismérték osztódások-
nak vannak alávetve.
(11.
a legidsebb kerületi
meg
A folyamat
igen
egyszer
létre,
azonban mindenkor hiányzanak
melyek már kerületi
sem
al-
Némely Chara- féléken a sugárkák olyannyira
fej-
nodusain,
Itt is
a sugárka kép-
lettek,
hogy a sugarakhoz hasonlóan nodusokra
internodiumokra különülnek,
alapcsomója, (11. ábra E.) mely egészen a sugár-
új ágakat
ós az
ebbl kiemelked
hosz-
szabb -rövidebb kúpalakú vezérsejt, mely a legtöbb esetben kotja.
már
A
és
st egy-két nodusán másodrend sugárkákat hajtanak, melyek esetleg még harmad-, negyedrangú sugár-
a sugárkának egyetlen egy, csak néhány sejtbl álló
csomóban marad hátra
sejteket
kotnak.
végeredménye
;
fejletlen
sugaraknak azon, a csúcstagokhoz közel fekv
a
nézve második, harmadik,
zését, ezt követi a korra stb. sejt.
ábra A. B. C. D.)
sejt indítja
a fels no-
;
gyakran már csak
sugárkákat alkotnak, vagy ilyeneket egyáltalában
sugárkák miudenkor csekélyebb fejlettségek is
ki a legteljesebben
sejtjei
kákat
osztatlan és az egysejt sugárkát al-
is
—
—
hozhatnak
létre,
úgy hogy ilyenkor az egész
tengely fokozatosan kisebbednek, villásan elágazó-
nak
legidsebb kerületi sejtbl kisugárzó sugárka
látszik.
A melléksugarak
a leghosszabb, legfejlettebb, utána következik a má-
(stipuláris képletek),
melyek
ösz-
11. ábra.
A.
— D. A
az els
sugár nodusanak átnietszete a második sugárka
($.) és
befelé
sodikból kisugárzó
s
kifelé és
így tovább
egy
;
az utoljára kelet-
fejld sugárkák gyakran kivehet dudorok tnnek el,
kezett kerületi sejtekbl
mint a sugáresomó küls kerületi a sugárka alapcsumójának két sejtje, melyek esetleg a sugár- interaosejt
sejtje vagyis
a. állandó marad, mint a sugárcsomó bels kerületi sejtje, w'. ujabban oszlik D. a ui'.-bl keletkez x. és y. leány-
kezett két leánysejt
rodása
annak ketté oszlása egy
w.-böl lesz
;
G. v. sugárka, w.' és a. a w).-bl kelet-
legidsebb keiületi
sejtjének (sugárka anyasejtjének) kidudo-
B.
sejtre v. és w.-ie
a sugárka, w. tovább oszlik
(s.')
fokozatos alakulásával (vázlatosan). A. a sugárcsoinó
es
;
dium kérgének
anyasejjeivé
is
alakulnak.
E. Chara fragilis sugárcsomó harántmetszete (Sachs nyomán) a jelzés ugyanaz mint D.-nél.
szességükben egy-egy noduson az
ú. n.
melléksugár-
koszorút (Stipularkranz, corona stipuláris) alkotják,
magyarázható, hogy miért hosszabbak a sugárkák
nem fordulnak el valamennyi Chara-félén, és a hol el is fordulnak, csakis a tengely csomóin jelennek meg (2. ábra C), de a sugarak csomóin mindenkor
rendszerint a sugarak bels, tehát a tengely felé
hiányzanak. Fejldésök, valamint a sugarak fejl-
már
csak mint alig
st némelykor
fejldésök egészen
forduló oldalán
s
el is
marad. Innen
miért vannak gyakran apró csöke-
vényes papillák a sugár küls, tehát a tengelytl elfordított
oldalán.
A
sugár-csomó összes kerületi
dése
is
a tengely csomók
kerületi sejtjeiben indul
meg. Mint már említettem, a melléksugár anyasejtje
mindenkor a sugári alapcsomósejtek
egyike, melyet
Ha
sejtjeibl csak egyes esetekben fejldnek a szinte
az eredeti alapcsomósejtbl egy válaszfal szel
egyenl hosszú sugárkák, de azért ezek is magukon viselik a fejldési sorrend egyéb bélyegét. Egyáltalán a sugárkák hossza felette változó még az
indul,
még
tialis,
tehát a csomó kerületével többé -kevésbbé pár-
egy és ugyanazon fajon belül
huzamos
teljesen
is
is, s
e
sajátságukat
fel
használják a rendszerben bizonyos formák elkülö-
az anyasejt a
es
nagyobb
es
kijebb
birokra
tól fölfelé
tila? s.
makroptilae
brevibracteatas).
s.
longibracteat« és
A
f.
mikrop-
sugárkák a sugarak alsó
elérte,
újabb oszlásnak
pedig vagy oly módon, hogy egy tangen-
faltól két,
nítésére, nevezetesen a hosszú és rövid sugárkákkal (f.
kell nagyságot
le.
egy beljebb
es
kisebb és kijebb
mely esetben a nagyobb s ersen kidudorodva, utóbb a csomó-
sejtre oszlik,
sejt
irányuló egysejt melléksugarrá alakul
vagy a melléksugár anyasejtjét egy radialis
fal osztja
49 elébb két, egymás mellé elhelyezked leánysejtre
s
csak ezekben található azután az említett tangentialis
Ennek következtében
fal.
anyasejtbl
az
csomósejtjei
;
mindegyiküket a tengely irányára
es válaszfalak több
dén
hogy egy többé nem osztódó középs
es
mindössze négy leánysejt keletkezett, melyek közül
lefelé
egyikébl, mint már említve
kijebb
es
kett kijebb
sejtek
dudorodnak
esik
ez esetben is a
;
ersen
és az
utóbb
szintén fölfelé álló melléksugarakat alkotják.
Meg-
történik az említett
hogy a melléksugár anyasejtjét a két
is,
mindkettre merleges, leánysejtre
ersen
még
kidudorodva,
melléksugarakká
sejtek-
alakulnak, az alsók
felfelé,
meg
(1.
Az ilykép
át.
hol a telep sugarai legtöbbnyire kett
denekeltt hosszanti irányban nyúlnak ki és míg a fels a tengelycsomó
azután csakhamar bekövetkezik az oszlás,
és 19. ábra C); az
szeresét és hatszorosát teszi
els
eset-
(1.
ábra B, C, D, E, F).
második esetben a melléksugarak egyet-
lenegy sort alkotnak, mely a csomóktól nyulva, többé-kevésbbé a sugarakra simul
a harmadik esetben
már
nyulva
ábra A)
(1.
kettsnek
állanak,
kett
fölfelé ós
egy lefelé
és a negyedik esetben
A
hármasnak mond-
melléksugarak képzdése meglehetsen
sebben növeked szomszédos sejtek többnyire
ket
irá-
a harmadikban
szabályos, mindazáltal teljes kifejldésökig az
ják
fel-
ábra B,
ábra E). Az els és második esetben a
(1.
—
(1
.
a negyedik esetben végre a melléksugarak
melléksugárkoszorút egyszernek,
ják.
felfelé irá-
két sort alkotnak, egy
egy ácsométól lefelé irányuló sort ;
s
eredeti helyzetüket változtatják
;
ereltol-
innen
A
máskor váltakozó állásban foglalnak
helyet.
kéreg fejldésének kiinduló pontja a mellék-
különíti
sejtre
addig az
alsó,
a ten-
internodiumhoz lapul
növekszik
Mindkettben
lefelé.
még
pedig
egy vízszintes válaszfal két-két leány-
olykép, hogy
ket; a tengelycsomó
el
es
felé
leánysejtek állandó sejtekké lesznek, alkotván a föl-
es
illetleg lefelé
növ
internodialis sejtjeit
kéregsejtsor (kéreglebeny) ;
a tengelycsomótól tovább
leánysejtek pedig öröklik az osztódó képességet
és k lesznek a kéreglebenyek vezérsejtjei.
biak
tengelyinternodium
a
nnek
tovább
tartva, folyton
Ez utób-
növekedésével és
azalatt
lépést
ugyancsak
vízszintes falak képzése útján egész szelet sejtsoro-
zatot létesítenek (12. ábra B, C, D),
mely késbb
felváltva kisebb, rövidebb isodiametrikus és hosszúra
nyúló elemekbl sejtjei,
áll.
A
kisebb sejtek a lebeny csomó-
a nyúlt sejtek ellenben a lebeny internodialis
Kezdetben valamennyi, tehát az utóbb
sejtjei lesznek.
szintén állandó sejtté alakuló vezérsejt leszelte szeletsejt is,
rövid, korongalakú, de a
mint a tengely
internodiuma kinyúlik, egyéb jellemz sajátságok mellett nagyságbeli különbségük
tnbbé
van, hogy némelykor a sugarakkal szigorúan átellenes,
n,
A melléksuga-
els
D, F)
internodiumhoz simul,
feletti
fölfelé irányul.
még ersebben
felé,
C,
kéreg anyasejtjei (12. ábra A) min-
és
számának is megfelel, ?z három esetben pedig annak kétszeresét, négy-
három sorban
A
mindig kett.
sejtjeinek és így a sugarak
felé és
sugarak ké-
beékeldhetik
A
a
kéreggel birnak, néha négy,
is
ott ellenben, a hol a
is
ábra
ott.
regnélküliek és csak a tengelynek van kéregé, számuk
utolsó
és
;
gelycsomó alatt fekv, az
ben a melléksugarak száma a tengelycsomó kerületi
Az els
száma
létrejött kéreganyasejtek
egy harmadik,
akkor szintén kissé
böztetni
veszi eredetét, a többi pedig részben kéreggé alakul
még
rak képzdésekor mindössze tehát négy esetet külön-
és
melléksugár
a
és így azzal gyorsan fölfelé
szintén többé-kevésbbé kiálló sejt
fel-
Ez utóbbiak
sejt keletkezik.
volt,
tle
és
Végre az utóbbi módon keletkez
melléksugárdudorok közé utólag
és
es
akkor a kijebb
pedig olyformán, hogy a felsk
lefelé irányulnak.
egy harmadik,
vízszintes fal fels és alsó
elkülöníti, és
is
még
után
keletkezése
fal
ki
több oldali
r-
leánysejtre különítik olykép,
kett beljebb
és
f<
Az
is
mindinkább
fel-
válik.
ily
módon
létrejött
kéregsejtsorok
f-
vagy
középsejtsoroknak neveztetnek és minthogy a ten-
gelycsomóból
ered mindegyik sugárnak alapcsomó-
sugárkoszorúhoz hasonlóan a sugarak alapcsomóinak
jából egy-egy lefelé irányuló ilyen sejtsor fejldik,
bizonyos sejtjeiben keresend
számuk mindenkor a sugarak számával
(9.
ábra A). Mint a
Chara-telep általános morfológiájából
már
ismeretes,
(1.
ábra C);
a fölfelé
növ
egyenl
kéreglebenyek száma
nincs kérge valamennyi Chara-féle növénynek. Né-
azonban mindig eggyel kisebb, minthogy a legid-
melyeken a tengely úgy, valamint a sugarak kéreggel be vannak vonva, másokon csakis a tengelynek van
sebb sugár alapcsoinójából, mint
kérge
és
nyoma
A
még másokon
a kéregnek egyáltalában
sincs az egész telepen
(1.
ábra A).
tengely kérgének sanyasejtjei, a sugár alap-
nem
egy fölfelé
növ
már ernlítve volt, kéregsejtsor, hanem helyette
egy oldalág keletkezik.
Minthogy lefelé
növ
a tengely
minden csomója
ilyen föl- és
kéregsejtsorokat bocsát, szükségkép kö-
20 hogy a tengely mindegyik internodiumán, az
vetkezik,
t határoló
fels csomótól
növ
fölfelé
ldik.
csomótól
lefelé és az alsó
kéregsejtsorok egymással találkozzanak
nem
még
következik,
is
dium nyúlásával
pedig rendszerint
itt
;
lehet azután látni,
valamint a sugarak
fölé
tól
esk, hanem
az interno-
folyton lépést tartva, újabb sejt-
is
eltérleg
nem
két,
f- vagy középsejtsorokhanem csak egyféle nagyságú
elem, azaz tisztán csak hosszúra nyúlt sejt alkot.
váltakozó elrendezések (12. ábra B, C, D).
A
sejt fölött
melléksejtsorok, melyeket a
hogy a kóreglebenyek,
nem egymás
is
középs
sorokat alkotnak; ezek az úgynevezett oldali- vagy
hanem valamivel
az internodium közepe táján,
lejebb
az oldali sejtek a
lev, hasonlóan keletkez szomszódsejtekkel
összeérve, és további növekedésökben
;
a találkozás a sejtek gyors növekedése következtében igen korán be
Késbb
és alatt
Minthogy
ily
módon mindegyik
középsejtsortól
fel ós
lehágó sejtsorok egyesülése egészen sza-
jobbra és balra
bálytalan,
minthogy a különböz sejtsorok külön-
tengely internodiumának kérge ugyanannyi közép-
hogy valamennyi
sejtsorból és kétszerannyi oldali sejtsorból, összesen
böz
fejlettségek ; lehetetlen
12. ábra..
A. Igen fiatal internodinm
sejt kéreglebenyekkel
(!.)
is,
Kéregfejldés a Chara
még
vezérsejtje;
egy-
m. a tengely
i.
csomójából ered melléksugarak. B.
— C.
A
ldése. Mindenütt kéreglebeny
;
v.
l.
az
kifejlett
nodusal keletkeztek
kerületi sejtjeibl pedig az oldali kéreg-
mieltt a többi internodialis
korán,
is.
még
sejtek kinyúlnának, két
a tengely felületére merlegesen álló
fal
újra osztja (12. ábra B, C, D), miáltal mindegyik
csomósejtbl három-három
rom
sejt
ban
és
némelykor
új sejt keletkezik.
teljesen
;
há-
alig változik hosszanti irány-
az eredeti sejtsorban
helyzetét
E
is
megtartja eredeti
az internodium kérgét ilyenkor egymással
egyenl középsejtsorok
alkotják és
számuk
szigorúan a sugarak számával egyenl. Legtöbbnyire
azonban a három hátra,
sejt
közül csak a
mint úgynevezett közbees
középs marad sejt,
hosszanti
irányában alig nagyobbodva a kéreg eredeti f- vagy
közép sejtsorában, a tle oldalt
ersen megnyúlik
es
két sejt ellenben
és az eredeti fsejtsorok közé éke-
;
fejldtek;
a
móinak központi
sejtjt i
képezik
;
c.
zép sejtsorok nodusainak centralis
tehát háromszor annyi sejtsorból
sugár található a tengely csomóin
azonban nincs mindig
más
középsejtsorokat
kéreglebeny internodiumai és csoa kösejtje.
a csomó
sorok
kéreglebenyek csomósejtjeit igen
radialis,
kéreg; a csomó köz-
a felhágó V a lebágó
összeérést részben módositják a szomszédos sorok
rajzai után.)
sejtsorok (k.) a
egyes kéreglebenyek
(o.)
egy-egy oldali sejtsor fejldik, a
tengelyén (Sachs
annak csomója és
ponti sejtjébl pedig az oldali kéregsejt-
fej-
egy magasságban, egy övben találkozzék, mert az
A
n.
internodiuma.
D. Fiatal
kéreg további fokozatos
fragilis
cs. -\~.
is
így,
áll,
(I.
mint a hány ábra F). Ez
mert némelykor az egy-
ered oldali sorok sejtjei nem egymás hanem egymás fölé és alá is sorakoznak, te-
mellett
mellé,
hát együttesen csak egyetlenegy sejtsort alkotnak; ez esetben az internodium kérge sejtsorból
áll,
mint a hány
ugyanannyi közép-
oldali sejtsorból, vagyis a
kéreg sejtsorainak száma mindössze kétszer akkora,
mint a sugarak száma
(1.
ábra D, E).
E
viszony
azonban az internodiumnak csak fels felében fenn szigorúan, alsó felében említettem,
itt
már nem,
áll
mert, mint
az egyik középsejtsor rovására rend-
szerint a tengelynek egy oldalága fejldik, a közép-
sejtsorok
száma
száma eggyel kevesbedik, mint a sugarak
és mivel a melléksejtsorok a középsejtsorok
csomósejtjeinek köszönik eredetöket, természetesen
számuk
kisebb az internodium alsó felén, mint a
is
felsn, vagyis
:
a hol az internodium kérgét pusztán
középsejtsorok alkotják, ott az internodium
egyféle
alsó felén a sugarak
számánál eggyel kevesebb közép
sort találni, a hol pedig
sejt-
ós oldali sejtsorok
együttesen alkotják az internodium kérgét, ott az
száma kettvel, illetleg hárommal
alsó felén a sorok
legtöbb esetben tisztán a sugárkák alapcsomójának
es
kifelé
sejtjeibl veszi eredetét. is
alapcsomóiból
ered
tán
A
sugarak legalsó
els csomón keletkez sugárkák
internodiumát
az
kéregsejtsorok
borítják
pusz-
növ
csak néhol találhatók rajta alólról fölfelé
s
kóregsejtsorok
is,
melyek a sugári alapcsomó sejtjeibl
veszik eredetket egészen úgy, mint a tengely kéreg-
A sugár kéregsejtsorainak száma mindenkor
kisebb a sugarak számánál. Ritkábban változik a su-
sejtsorai.
garak száma egy és ugyanazon tengely különböz
függ a rajta keletkez sugárkák alapcsomói kifelé
nodusain, a mi ha
száma
is
meg
történik, a kóregsejtsorok
is
ez által a tengely inter-
nodiumának hosszúra nyúlt ponton
elfedi (1.
gokat hagynak
sejtjét
a kéreg
minden
ábra C, D, E, F); a kéregsejtsorok
nem záródnak
csak ritkán
magok
sejtjeinek számától
nak alapcsomója két
a szerint módosul.
Az egyes kóregsejtsorok legtöbbnyire szorosan egy-
más mellé helyezkednek,
es
hanem
össze,
kis héza-
melyekben azután a
között,
tengely intern odialis sejtje fedetlen
marad
(1.
ábra B);
sugárcsomó
es
kifelé
folytatják további
is
többé
nem
nyúlik tovább, ennek következtében az-
után a kéreg helyenként az internodialis tétl
összeteperedik,
elválik,
csupasz falát
A
sejtje
majd
sejt felüle-
attól leválik és a
sejtje
kéreg fejldése alatt a középsejtsorok nodusai-
nak visszamaradó
többnyire szintén
kis középsejtje
kisebb-nagyobb változásoknak van alávetve
az egyik fölfelé az
elbbi a
fekv internodium kett
még több akkor
sejtje,
;
is
felfelé,
kett
gyrs
az egyik fele a fels, a
internodium bekérgezéséhez járul
állásúak,
hanem
a
dusok sugárkái szigorúan egymás
hanem
fel,
nem
különböz noazaz egy
fölé,
vonalba esnek, szükségkép a kéregsorok sem nálnak,
pe-
a sugár alapcsomójá-
hozzá. Minthogy a sugárkák a sugár csomóin
váltakozó
be-
a sugár alapcsomójának négy
van, közülök
fele az alsó
táján mindig
láttatja.
míg
internodiumra simul, az utóbbi
Ha
dig lefelé hatol; ha
nak kerületi
még akkor
s
ellenben a sugárcsomó alatt kérgezésére készül.
másik
növekedésöket, mikor a tengely internodialis
es
felett
mindkett
kerületi sejt, akkor
irányul, addig a másik lefelé növekedik
de ez csak akkor történik, mikor a melléksejtsorok kép-
záródó kéregsejtsorok
mert ha egy ilyen sugárká-
hosszanti irányban kinyúlik
zdése
hiányos. Megtörténik, hogy a teljesen össze-
;
alter-
a sugár internodiumának közepe
csúcsaikkal összeérnek, tehát
mind a lehágó
mind a
kéregsejtek egy és ugyanazon vo-
nalba esnek és így elrendezésökben lényegesen
eltér-
;
min-
nek a tengely kéregsejtsorainak elhelyezkedésétl.
denekeltt a tengely felületével párhuzamos
faltól
Nevezetes továbbá a sugarak kéregsejtjeire nézve,
két újabb, egy beljebb
néz
es
kis állandó, és
nagyobb leánysejtre
egy kifelé
hogy valamennyi hosszúra nyúlt hengeres
sejt,
hogy
Az utóbbi vagy
kisebb korongalakú sejt köztük sohasem található,
szintén állandó sejtté alakul át és többé-kevésbbé a
tehát nálok a kéreglebenyek csomói teljesen hiány-
kéregbl kiemelkedve,
zanak
zol,
kis
oszlik.
dudort (szemölcsöt) ábrá-
vagy meglehets hosszúra nyúlva, áralakú tüs-
kévé alakul, vagy pedig vízszintes és
merleges
és
minthogy a tengely kérgében azok sejtjeibl
fejldnek, azért rajtok egyrészt sem melléksejtsorok,
másrészt pedig sem papillák vagy tüskeképletek,
te-
melyeknek
hát a sugarak internodiumain sem melléksejtsorok,
mindegyike csakhamar külön-külön hosszabb-rövi-
sem tüskék nem fejldhetnek. Mindezek következté-
debb tüskévé növekszik. Elbbi esetben a tüskék
ben a sugarak kérge egészben véve csak egyféle
egyenként, ziláltan állanak a tengely internodiumá-
egyenes sejtsorokból épül, a melyek száma vagy a
nak kérgén, az utóbbi esetben pedig megjelenésk
sugárkák számának
falakkal
újra
több leánysejtre
csoportos. Jellemzi a tüskéket,
fels felén
A
fölfelé, alsó felén
oszlik,
hogy az internodium
pedig lefelé irányulnak.
hol a középsejtsor csomósejtjébl keletkez két
oldali sejt a melléksejtsorok képzéséhez ott
azok
kednek
is
a kis
középs
A
sugarak kérge
még gazdagabbá (13.
járul,
sejthez hasonlóan visel-
és szintén tüskéket alkotnak,
keztében csoportjuk
nem
minek követ-
meg, vagy azok kétszerese
vagy többszörese.
A
tengely kéregsejtsoraira jellemz, hogy a ten-
gely internodiumával együtt balfelé irányuló csava-
rodás van, a mely kisebb és nagyobb fokú lehet
F)
a
;
ritkábban a sugarak kéregsejtsorai sem egyenes futásuak,
hanem
szintén csavaros elhelyezkedésüek, a
mely ez esetben ellenkez irányú
válik.
ábra A, B, C, D, E,
felel
mérv. A
Charatelep tengelyének
e
és
csekélyebb
jellemz
saját-
22
13. ábra.
A
sugár internodiumának harántmetszete. A.
—
nak központi
a tengely fels
sejtje; x.
—
internodiumán felhágó
B C. A Chara fragilis igen fiatal sugarának hosszmetszete. D. A Chara fragilis -nak egész fiatal
reglebeny
sugara.
abból fejldött szemölcs
A
az ág
lülrl tekintve.
rületi
F. lett
A
Chara
fragilis
termsugárának
egy teljesen
és
els
alapsejtje
sejtjei
;
egy hónaljában
sejtjei
;
;
állandó s".
k".
;
i".
annak vagyis a nodus egy bels ket.
;
e.
a
lehágó
kéreg egyáltalában
;
r.
internodiális
nodusainak bels s'. sugárkák
sejtjei
¥. a
;
mok
a sugárkák helyén o. oogoniumok, melyek a sugárka alapcsomójáhól veszik ;
;
a.
miért
eredetket,
is
e helyeken felhágó
kéregtöml nem fejldik. A többi jelzés úgy mint A—E. képben /r. kéregsejtek i. internodium n. nodus s. a sugárcsomók kerületi sejtjei, mint a sugárkák :
;
;
anyasejtjei
w. és
;
kerületi sejtjei 6-)-c.
;
a sugárcsomó küls kidudorodó sugárka
z.
v.
;
a sugár végszelvénye. (A. részben
természet
után,
vázlatos
kép.
B — F.
Sachs rajzai nyomán.)
;
sugár felhágó
kéregtömli
még nem
;
nodusainak központi
sugár
kerületi
melléksugár
sugár
a
u. a sugár
sága egyébiránt tüzetesebb vizsgálattal sokszor ott is megállapítható, a hol
inter-
(sugárka)
intern odiális sejtje
sejtje
kifej-
keletkez ágának hosszanti átmetszete m. a tengely központi csomósejtje V. a tengely egy fels és alsó intern odiumá-
alsó
nodiumára simuló s lefelé tartó kéreglebeny, a. annak egyik csomósejtje, ß. az
Chara fragilis fiatal sugárrészlete elbbrehaladt fejldési stádiumában, feE.
tengely
a
y'.
;
lehágó ké-
y.
—
antheridi-
ponti) sejtbl képeztetnek, kevésbbé fejlettek a suga-
rakon, eltelepen és gyökérfonalakon, legfejletle-
fejldik, tehát a hol a tengely internodiumai csu-
nebbek pedig a sugárkákon
paszok, és a hol a balfelé irányuló csavarodás a su-
hol némelykor csak egyetlenegy kis sejttel jelezvók.
garakra
A
is
egyformán
átterjed.
telepnek nodusokra és internodiumokra való
különülése igen korán,
már
désére, önkéntelenül
mely
szembe
szerint a Charatest
részeiben
felépül.
ötlik az az egységes elv,
úgy egészben, mint egyes
Nodusokból
ból áll az egész telep
;
az
és
internodiumok-
elbbiek legfejlettebbek a
tengelyen, hol többnyire számos (kerületi és közép-
ban olyan szabályos alakot hasonlít valami
hogy
ölt,
tartozó
még
el-
kifejlett állapotá-
hogy sokszor élénken
magasabb rangú növény testéhez
Mindazáltal belszerkezetére nézve távol tl. Míg a
a
az Oospora csírázásakor
veszi kezdetét és innen van,
Visszapillantva a Charatelep összes részeinek fejl-
és kéregsejtsorokon,
áll
is.
az ilyen-
alsóbbrangú Siphonesek csoportjába
némely családon,
tagjai
hatalmas falának
részleges növekedése következtében, egyetlenegy sejt
23 híven utánozza valamely magasabb rangú növény addig a Chara-félék többsejt telepe
testalkotását,
szintén
nül
különböz
életfeladattal biró részekre külö-
a Siphoneadí egyetlen egy sejtjének
;
különböz
karélyain látjuk az egysejt, nagy telep ilyetén tagoltságát, a Cbara-féléken ellenben
már számos
sejt,
rangú növények tagoltságát, hol mindig morfológiailag ós anatómiailag
eltér szerveket, neveze-
is
tesen gyökeret, szárat és levélképleteket vagy csak a két utóbbit
meg
A
lehet különböztetni.
telepén az egyes külön életfeladattal biró tagok csak ágai egy hosszúra nyúlt többsejt tengelynek, egé-
a sejtcsoportok alkotják a telep egyes tagjait, a nél-
szen úgy mint p.
kül azonban, hogy a sejtek valami külön szövetté
csak karélyai egyetlenegy hatalmasan
st
csoportosulnának, részeiben
kevésbbé
is
ellenkezleg a telep
ket majd
feltatálhatni
fejlett
Ez
állapotban.
o.
Siphonesekon
is
az egyes tagok
fejld
sejt-
összes
nek.
Ezért a Chara-félék morfológiájában gyökér,
majd
szár,
levél stb.
fejlettebb,
pedig igen fontos kö-
rülmény, mely teljesen megokolja, hogy a Charatestet ép oly igazi telepnek tekintsük,
Chara-félék
mint akár csak
a Siphonea?k testét, szabályos tagoltságát pedig ko-
figyelembe
véve,
még
hanem a
használandók, lése és
kifejezések,
sem
eredeti jelentségeiket sajátos értelemben
sem
telep egyes tagjainak jelö-
megnevezése tisztán csak a természet nyúj-
totta sajátságok jelentségére alapítandó.
rántsem oly értelemben vegyük, mint a magasabb
A CH ARATELEP SZAPORODÁSA.
III.
tovább a)
A lák,
Ivartalan szaporodás.
nnek, fels részökben
mindinkább elmaradnak
csomók
a rendellenességek
utóbb csakis normáli-
és
internodiumok jönnek
Chara-félék ivartalan szaporodása fleg bulbil-
san
ágeltelepek és csupaszlábú ágak képzése
által
vagyis rendes ágak fejldnek, melyek újra normáli-
Ez
san elágazva, csakhamar újra szépen tenyész, több-
történik,
de végbe mehet teleposzlás utján
is.
fejlett
és
utóbbi abban nyilvánul, hogy a tengely egyes ágai
szörösen összetett telepet létesítenek.
valami küls hatás, vagy a ftengelynek hirtelen
áttelelt
el-
létre,
Idközben
az
csomó, melybl a csupasz ágak erednek, egé-
halása következtében az utóbbitól egészen elválva
szen szabaddá válik a
már
ilyenkor elkorhadt régi
mint külön egyének tovább folytatják életmködé-
tengely többi részeitl
s ily
módon
süket,
miközben a
fonalakat
is
talajt
ér
alsó
nodusokból gyökér-
bocsátanak és így az anyanövényhez
hasonlóan a talajhoz nnek.
A
csupaszlábú ágak,
már
telepek
is
egészen önállóvá lesznek. Az áttelel
Chara-féléken e szaporodási s
ábra A, B) melyekrl rö-
(8.
friss
fejld
a belle
mód nem
ritka jelenség
minthogy többnyire egy tengely több csomójából
keletkeznek az
ily
csupaszlábú
ágak,
még
pedig
mértékben átalakult kö-
rendszerint többes számban, könnyen belátható, hogy
zönséges oldalágai a ftengelynek; egy-egy noduson
egyetlen egy áttelel tengely elegend, hogy belle
viden
volt szó, csekély
rendszerint többes számban fordulnak
gök azonban vagy
az,
hogy
kéregnélküliek
részben
el
;
fjelle-
internodiumaik egészen
alsó
s
innen nevök
Némelykor a csupasz ág els csomójából ugyan
is.
az új vegetáczió beálltával az új telepek egész sora létesüljön.
Az ágeltelepek,
(8.
ábra B) melyek különböz
kelet-
eredések lehetnek, mégis legtöbbnyire csupaszlábú
nem borulnak a csomóhanem szabadon függnek le
ágak társaságában fejldnek az áttelel telepek nodu-
eredésök helyérl és különváltan folytatják hossz-
mint a spórákból fejld eltelepek. Az ivartalan
keznek kéregsejtsorok, de alatti
internodiumra,
sain, ép
azon módon létesítenek
neme sem
új Chara-telepeket,
növekedésöket egy egyszer sejtfonál módjára. Más-
szaporodás
kor a csupaszlábú ágak alsó nodusai szintén hiányos
kultúra alatt álló Chara-féléken nemcsak az
fejlettségek,
minek következtében a sugarak
kéregsejtsorok képzésében
ségek állhatnak
el
is
különböz
és
rendellenes-
és ez ágak fejldésök kezdetén a
legkülönbözbb alakúak lehetnek.
A
mint azonban
e
ritka,
olyannyira nem, hogy
hanem még fiatalabb csomókból másodrend- vagy ágeltelepek.
A bulbillák
is
áttelelt,
fejldhetnek
annyiban érdemelnek említést, az
ivar-
talan szaporodásról szólván, hogy belölök valamint
24 csüpaszlábú ágak, úgy ágelötelepek és így közvetve
nek,
keletkezhet-
is
szintén létesíti az új
tele-
tekben
az
mindkét
alapsejt
hosszúra nyúlik
oly
tisztán ki lehet venni.
sejtet
hogy
ki,
A gömbalaku
anyasejt a kell nagyság elérte után mindig újabb
peknek.
osztódásra készül, az alapsejt ellenben vagy b) Ivaros szaporodás.
Az ivarszervek fejldése
állandó sejtté alakul
és szerkezete, a termékenyítés folyamata
és az oospora
képzdése.
Az ivartalan szaporodásnál
jóval elterjedtebb, az
szaporodás, mely csaknem kizárólag mindig az ivar-
Az
ivarszervek, antheridiumok (hímivarszervek) és
fejldnek
korongalakot ölt
(nöi ivarszervek)
mindig a sugarakon
ugyanazon növényegyénen,
és pedig egy és
különböz
a növény egy és ugyanazon, vagy
cso-
nézve
alapsejt a
két
Az antheridium gömbalakú
merleges
egy
anyasejtjét
félgömbre
két
fal
osztja
(14. ábra B), erre mindkét sejtet egy-egy, ezen els
fajoknál.
Az antheridiumok gömbalakuak
(14.
K és
ábra
15.
ábra D, F, G), néhol egy kis nyélsejten, néhol köz-
vetetlenl a sugár csomóin foglalnak helyet
mindig
végállásuak,
azaz
;
elbbi
sugár vagy
a
sugárkák utolsó sejtjének (csúcssejt) helyén képzd-
akkor
medd,
antheridiumokat
azaz
visel sugárkákkal vétetnek körül 18. ábra)
E
plasmában beágyazott piros szemcséktl
elször
kétlaki (dioicus)
alsó felében.
mert míg a nyélsejt min-
is eltér,
dig chlorophyllt tartalmaz, tehát zöldszínü, addig az
különböz növényegyéneken, mint a
és
ezek
;
növeked,
nevet kap, a fels,
sejt nyélsejt
marad szabad
csak a nyélsejt sejt színre
piros szín.
nek
igen
ersebben palaczkszerüleg kinyúló sejt ellenben megmarad alapsejtnek. Az alapsejtet ilyenkor az anthe-
móin, mint az egylakiaknál (monoicus) vagy pedig
esetben
nem
a tovább
alsó,
ridium gömbalakú anyasejtje egészen elborítja és
folyamat terméke.
oogoniumok
egy haránt válaszfal két sejtre különíti
közül azután az
összes Chara-féléknél általános az oospóra utján való
zási
még
már
vagy pedig elbb szintén
át,
;
(17.
ábra A,
nem C és
az utóbbi esetben az antheridiumok mindig
falra
merlegesen
gömbnegyedre sejtet az fal
új fal
sejtre külö-
ismét két-két új
négy
sejtre,
négy pedig
es
felfelé
sejt
osztja,
melyek közül
lefelé az alapsejt felé esik.
szabad felülete gömbhárom-
egy sugárkát helyettesítenek és a sugarak hasi olda-
szöget ábrázol, a négy lefelé
szabályos
háromszög
es
vagyis összesen nyolcz
gömbnyolczadokra
felfelé,
négy
Ezután mind a négy leány-
oszlott.
lán fejlödnek (20 ábra A, C). Egy-egy csomón az
különböz
újabb két
elbbi falakra ugyancsak merlegesen
sejtre azaz
A
es
minek következtében az egész anyasejt négy
níti,
es
felülete,
sejtnek pedig nincs
mivel ezen az oldalon
vannak
az alapsejt eredetileg behorpasztotta az antheridium
Chara-félék, melyeken csak egyetlenegy antheridium
gömbalakú anyasejtjét és így mind a négy alsósejtösz-
antheridiumok száma
foglal helyet a sugár illetleg
lehet;
sugárka csomóján és
vannak Chara-félék, melyeken kett st kettnél több is
fejldik egy-egy csomón. Nagyságuk
általában
a
kétlakiakon
az
nagyobbak, mint az egylaki alakokon
mindig több spermatozoid
is
változó
is
antheridiumok s
kal (14. ábra
elbbieken
nyolcz lapos
képzdik, mint az utób-
;
e sejten
két új sejtre oszt
nagyobb egészen
fel,
es
(14.
fal
csakha-
egy kisebb alapsejtre és egy
kiálló sejtre, az
donképi anyasejtjére az utóbbi sejt
veszi
egy kis kiemelked dudora van,
melyet egy a tengelyére merlegesen
ábra
antheridium
A és
ersen legömbölyedik
15.
tulaj-
ábra E). Míg
és tetemesen
n,
addig az alapsejt hosszanti irányában ersen kinyúlik,
st fels
C
gömb
és 15.
küls
végével az antheridium gömbalakú anyasejt-
jét behorpasztva,
annak a középpontja
minek következtében
azt
mindinkább
felé irányul,
;
felületével
után újra
párhuzamos
falak-
ábra A), minek tizenhat azaz
kerületi és
nem
sejt
ugyanannyi gömbaz eredménye.
osztódnak,
hanem
A
ke-
a nyolcz
központi sejtet ugyancsak a felülettel párhuzamos falak hasonló
ábra
(14.
D
módon
egész anthoriclialis áll,
újra két-két sejtre különítik
és 15. ábra B),
gömb
minek következtében az
végre huszonnégy sejtbl
melyek közül a nyolcz legnagyobb a gömb küls,
gömb középs és a nyolcz legkigömb bels rétegét alkotja. E huszonnégy sejt létrejötte után az antheridialis gömb ersen kezd növekedni; a nyolcz küls sejt különöa nyolcz kisebb a
sebb
sejt
pedig a
sen szélességi és hosszanti irányban kezd terjedni,
st végre
vastagsági irányban pedig aránylag alig gyarapodik.
ritkább ese-
Eleintén e sejtek chlorophylltartalmuak, tehát zöld-
elfedi,
csak kis alsó részlete látszik ki belle
sejt kevéssel létrejötte
nyolczadot alkotó központi rületi sejtek ezentúl
Az antheridium mindig egyetlenegy sejtbl
mar
oszlik és pedig a
jóval
biakon.
eredetét
szeér harmadik csúcsa ép a behorpasztás következtébenletompul. A nyolcz
25 még
színek, küls faluk egészben véve sima felület;
azonban a falak küls
támadnak a
melyek a báromoldalú
sejtfal
középpontja
mindinkább elsimulnak, úgy hogy
14. ábra.
A
melyek közül az idösebbik csúcs-
sejtjébl
antheridiirmot
B. Fiatal antheridium a fejldés
els
küls
;
a
gömbnyolczadok elször
kerületi és és az
zépsejtréteg
is
bels központi sejtekre már a kö-
utóbbiakból
oogonium
optikai
átmet-
szeten.
oogonium
a
nagy mennyiség
mely az oogonium csomó-
stádiumban, a
késbb
petévé (p.) alaku-
móhoz
csúcssejtje alján egy sejtet
Fila-razky, Chara-félék.
csatlakozó kis sejtet (y.) szelt
J. Fiatal
tek
már
IC.
le.
oogonium, melyen a kéregsej-
balra csavarodnak.
31.
a spermatozoidákat
lé-
sejtekkel (550-szer nagyítva)
kifejlett anther. sejtfonálrészlet érett
spermatozoidákkal
(550-szer
nodiuma, sugárkák
nagyítva)
0. spermatozoidák (550-szer n.)
;
se.
i.
;
az anth.
alsó és fels
marad
nyélsejtnek,
palaczkalaku
anth. ;
g'.
inter-
elsrend
manubrium,
másodrend gömbsej-
a spermatozoidák anyasejtjei
kotta anth. hí/',
s ;/
pajzssejtek m.
gömbsejtek,
tek, /.
az
els
i'.
antheridium
lesz
tenyész
v.
;
fiatalabb sugár
mely késbb egy
felsbl
alapsejtje
s.'
els nodusa.
a.
;
tengely
—
alapcsomója,
n.
alapsejtje,
g.
Fiatal anther. sejtfonálrészlet osz-
lév
í.
idsebb
s.
a sugár
n'.
a
tesít egyszer sejtfonalakkal. lásban
kúpja
sejtre oszlik, az alsó
Teljesen kifejlett antheridium.
növel az
festanyag,
nyomán.
Mindenütt elrehaladottabb
még inkább
szemcsés
piros,
sejt-
sajátsá-
P. teljesen kifejlett oogonium.
jához csatlakozik.
N.
G. Fejlettebb oogon. opt. átmetszetben, az
(x.) szelt le,
helynek meg-
Ezen ránczok a sejteknek
gos külst kölcsönöznek, a mit
felé
sejtfal
L Manubrium
keletkezett.
E. Egy még fejlettebb antheridium optikai átmetszetben. F. Fiatal
illeszkednek.
landó csúcssejt alján egy második a cso-
C. és D.-nél az anther. fokozatos to-
oszlottak
helyen a
jei
H. Oogonium még
fejleFzt.
stádiumában. vábbfejldése
e
E
sima felület marad.
Nitella flexilis ivarszerveinek fejldése. Sachs rajzai
A. Fiatal tengely hosszmetszete két sugárral,
irányban,
sugaras
is
felelen a sejtek bels falához a középs réteg
csakhamar ránczok
felületén
kerületétl
sejtek
ezután
sejtfonalak
az oog. nyélsejtje
mósejtje
;
regtömlk,
v'.
;
;
es.
o.
;
az oog. cso-
az oog. csúcssejtje;
fe'.
al-
oogonium k.
koronasejtek, p. pete.
ké-
26 mely a
antheridiumban a chloro-
teljesen kifejlett
phyllt helyettesítve, az egész antkeridiumot pirosra
hogy a piros szemcsék csak a bels
Sajátságos,
festi.
mentében helyezkednek
fal
czos fal
mentén pedig
dulnak el fala
a küls, sugarasan rán-
ilyen piros szemcsék
nem
mindvégig szép
marad
tiszta
és
ersebb
for-
küls
az oka annak, hogy e sejtek
ez
;
el,
vastag-
ságánál fogva úgy tetszik, mintha színtelen, átlátszó
burok volna a teljesen (IG.
antheridiumokon
kifejlett
küls
ábra B). Minthogy az antheridium nyolcz
3
—8
számban; ábra
(14.
táján
egymástól, az egész antheridium pedig kis toknak
tekinthet, régebben fedsejtcknek(valvulae) dattak. is
A pajzssejtet gyakran
vehet
ki
nyálkás, víz,tiszta burok
zárva,
következtében különösen a alig
az
tisztán,
a mely átlátszósága
antheridiumokon
fiatal
idsebbeken azonban a
költöz más apró moszatok miatt
ságát vesztve,
A középs
már
mon-
hogy az egész antheridiumgömb
körülveszi, ügy,
nyálkás tömegbe van
beléje
is
átlátszó-
sokkal könyebben felismerhet.
réteg nyolcz
sejtje az
—
antheridium növe-
is
nem
Néha
egy,
a nyélsejtek
gömbsejt
is
nem
végén
ha
foglal helyet,
t.
i.
még
A másodrangú
kisebb
sejtet
ban
is
nak közepétl az antheridialis gömb középpontja felé
sugarasan irányuló, hengeres alakú sejteknek
látszanak (14. ábra
E és
15.
ábra C), inehyek egyik
ezek
újabban osztódván, utóbb egy-egy hosszú,
s
vékony sejtfonalat százat
is
létesít,
melynek elemei a
E
jóval meghaladják.
két-
fonalaknak nagy-
számú, rövid korongalaku, apró alapalkotó elemei,
melyek összesége nagyban egy
Oscillaria fonalához
hasonlít, a spermatozoidok anyasejtjei (14. ábra L,
M és
16.
ábra C). Ez anyasejtek mindenkor széle-
sebbek, mint hosszúak, tisztán plasmával és
maggal
teltek
;
sejt-
mindegyikbl egyetlenegy spermamely hosszú, keskeny,
finom csillószálat
rök
—
3-
ábra D) alkotnak;
(16.
hegybe
úgy hogy a sejtek közt nagyobb támadnak. Végre a pajzssejtek bels falá-
elbb
mindegyike hossztengelyére merleges falakkal újab-
mindinkább
elválik,
—
2
gömbsejtek, mihelyt létre-
tozoid fejldik,
.
hanem
a czentrális sejtek
szabad végükön sarjadzás útján újra
alakú, hátsó végén kissé vastag,
és
mindig
osztódnak, mieltt másodrangú gömbsejteket létesí-
ennek következtében úgy egymástól, valamint a nyolcz küls sejt bels falától ölt
;
tartalmaznak.
alapjukra többé-kevésbbé merleges falakkal
kedtével szintén nyúlni kezd, de csak hosszirányban,
hengeres alakot
szabadok
színtelenek és piros szemcséket
jöttek,
el
gömbsejtek
gömbsejtek, noha
van, oldalt csak lazzán kapcsolódnak össze
nek (scutae)
antheridium megérésekor a sejtek fedszerüleg válnak
A
ábra C).
IG.
egymással, vagy oldalt egészen
tenének.
neveztetik (Braun A.), vagy mivel az
ezek a másodrangú
és
keletkezésk helye az antheridialis gömb közepe
lapos sejtje többé-kevésbbé pajzsalaku, pajzssejtis
L
végzd,
spirális, ék-
mells részén pedig
ugyanitt hordozza a két hosszú (14.
ábra N,
és 16. ábra G).
szem eltt
említett számviszonyokat
Az
tartva, egy-egy
antheridium spermatozoidjainak tartalma rendkínagy, csak
vüli
14,000 (200
úgy hozzávetleg
X 3 X 3 X 8)-töl
kerekszámban
38,400 (200
X3X
8
végével a pajzssejteket, másik végével pedig a har-
X8)-ra tehet a spermatozoidok száma egy-egy an-
madik legbelsbb
theridiumban.
háromszöglet röket hagyva egymás kö-
össze, zött,
sejtréteg nyolcz sejtjét kapcsolják
mely utóbbiak természetesen legtágabbak
a
A
spermatozoidok a fonalakban basipetalis sor-
rendben jutnak
teljes
kifejldésre
;
megérésökkor
pajzssejtek határában és legkeskenyebbek a legbels
az antheridium 8 pajzssejtje egymástól elválik (16.
végzdnek.
ábra A.) és a spermatozoidokat tartalmazó fonalak
nyolcz
E
sejten,
a hol
hegyes
szögbe
hengeralakú sejteket ny eisej( éknek (manubriae)
mondjuk
és
valamint a pajzssejtek, úgy ezek
is
vörös
szemcsés tartalmuknál fogva szintén pirosszínek s
csak ritkábban színtelenek.
gömb legbels rétegének nyolcz gömbalakií vagy az
nak
és az
Az antheridialis
sejtje
többé-kevésbbé
egymásra ható
következtében sokszög helyet foglalva, a
—
;
oldalnyomás
bels végén
a nyélsejtek
gömb középpontjában
antheridium czentrális
összezáród-
sejtjeit
alkotják.
Alakjuknál fogva gömb-, vagy mások szerint teknek (capüula)
es
is
mondjuk ket. E
fejsej-
sejtek befelé
végokon újabb kisebb gömbsejteket alkotnak
az antheridium
üregébl kiszabadulnak;
nalaknak minden egyes
sejtje
erre a fo-
oldalt felhasad és a
spirálisan összegomolyított spermatozoidok a vízbe
rajzásnak indulnak, hogy tulajdonképi
érve,
élet-
feladatukat véghez vigyék. Kétségtelen, hogy a Chara-féléken az antheridiu-
mok
ilyetén
alkotása és fejldése,
nemkülönben
nagy spermatozoidtartalmuk, valamint a spermatozoidák
külalakja
is
lényegesen
hímivarszervétl, illetleg
eltér
a moszatok
spermatozoidjaitól;
de
tekintetbe véve a Chara-telep szabályosabb alkotását,
s
összetettebb
szerkezetét,
ivarszerveik
is
az
27 általános szabályt követve, csak összetettebb es
szerkezetek
lettebb
E
lehetnek.
fej-
tulajdonságok
böz
tok osztályából kirekesztve, a rendszerben a
umok
hokhoz számíttassanak, avagy a mint legújabban történik, Moszatok és Mohok között álló, mintegy átmeneti
csoportul
A
még
Chara-félék
külön tárgyaltassanak.
—
a szó szoros értelmében vett Mo-
szatok.
ded-kerülékes alakúak
(14.
;
ábra
P.
15.
ábra A) megjelenésk igen változó,
mindenkor a sugarak,
esetleg az
rend sugárkák csomóin és sohasem
ábra
F és
azonban
Az oogoniumok száma egy-egy noduson a különChara-félóken
nek meg, a mint néhol az antheridiumokon észlelhet. Gyakran fejldnek a sugárkák helyén, mely esetben a sugarak csomóin a sugárkák száma annyival kisebb, a hány oogonium jutott kifejldésre;
Elfordulhatnak
felette változó.
egyesével, kettesével és többesével
a hol az oogoni-
;
az antheridiumok alapcsomójából veszik ere-
detöket, ott
számuk természetesen azokéval egyenl
;
a hol ellenben a sugárkák hónaljában avagy azok
képzdnek,
helyett
legfeljebb két
fejldik,
vannak nagyobb
féléken;
még ha
alattuk az
jelennek meg. Nagy-
is
kölönböz
is
csak egy vagy
ott rendszerint
oogonium
ságuk és alakjuk
különböz Chara-
a
elliptikus
ós kisebb,
és
gömbded oogoniumok.
els- és másoda csúcsain jelen-
foglal
néven mondják.
(bractea)
antheridiumok többesével
Az oogoniumok többnyire elliptikusuk vagy gömb16.
murva
helyet,
mind közelebb bozzák ugyan a Cbara-féléket a magasabb rangú, határozott tagoltságú Mohokhoz, de még mindig nem elegenden arra, hogy a MoszaMo-
oogonium
kát pedig, melynek hónaljában az
Valamint az antheridiumok, úgy az oogoniumok is
E
mindenkor egy sejtbl veszik eredetöket.
mint már jelezve
vagy az antheridium alap-
volt,
csomójának legfelsbb, legidsebb
kábban annak a
sejt,
csak
sejtje,
más
legalsó vagy bármelyik
rit-
sejtje,
vagy pedig a sugár hasi oldalán keletkez sugárka
néha az oogoniumokat visel ilyen sugárcsomókon
alapcsomójának a legidsebb
sugárkák egyáltalában
sugárcsomó hasi oldalán fekv valamelyik kerületi
nem
fejldnek. Máskor
nem
a sugárkák helyett,
jönnek
létre és
hanem a sugárkák hónaljában pedig vagy sugárkák alapcsomójából
eredve, a mint a kétlaki alakokon megfigyelhetni, vagy pedig az antheridiumok alapcsomójának fels
sejtjébl erednek, mint az egylakiakon, a hol azután az oogoniumok mindig felfelé irányulnak és az
antheridiumok az
felett
foglalnak helyet. Egyáltalában
oogoniumok állásukat
s
sugarak
sugárkái mindig kisebbek, mint a
sugárka
is
medd
sugarak
st néhol nagyság dolgában feltnen eltér a többi szom-
szédos sugárkáktól, a melynek hónaljában az oogonium ered. Gyakran a normális számban fejld
sugárkákon kivl az oogonium mellett, tle jobbra és balra, egy-egy vagy két-két számon kívüli sugárka is keletkezik, melyek az antheridium alapcso-
mójából veszik eredetöket
sejtre,
oogonium
az
és jóval kisebbek a többi
Az
alsó sejt
egy kisebb,
oszlik
s
Az oogoniumokat visel sugarakra jellemz, hogy rendesen fejlettebbek, több sejtüek, mint a medd sugarak; ellenben a term
még azon
ban
né-
találhatok.
csomóinak sugárkái,
(alap- és csúcssejtre).
nem ugy mint
oldalán
ki-
nagyobb felsre
nem
nyélsejtjére,
a mely létrejötte
nem
sejtté alakul,
sokára újab-
lapos, hengeralakú
rövid,
igen
n tovább
ennek következtében az antheridium vagy sugárka
alapcsomójából,
illetleg sugárcsomójából
emelkedik és egy nagyobb
sejtre,
ki
sem
mely fokozatos
osztódás után mindig öt kerületi és egy központi
Ha
sejtre különül.
az
oogonium rövid
nyélsejtje az
oogonium els internodiumának tekintend, akkor az utóbbi sejtcsoport az
nodusát
teszi.
kal szorosan
E
nodus
oogonium els
s
egyetlen
öt kerületi sejtje oldalfalaik-
egymáshoz tapadva, gyors növekedés-
töml
nek indul, csakhamar ersen kidudorodik, alakot ölt
bl
s
mint ilyen az oogonium sanyasejtjé-
származó fels
leánysejthez
kéregszerleg körülövedzi ábra A,
B, C,
D),
kéregsejtnek nevezik. osztatlanul
miért
E
maradó fels
hosszúkás gömbalakot vesz
is
és
15.
még
eddig
leánysejt vagy oogonium-
ez utóbbi képleteit bracteoláknak nevezik, a sugár-
hosszirányban
F
kéregtmliiek vagy
folyamat alatt a
szólességében
csúcssejt
is
utóbb
simulva,
ábra E,
(14.
Azok a munkák, melyekben a sugárkák levélkéknek (foliola) mondatnak, a Chara-telep sugárkánál.
Az
ersen
dudorodik, egy vízszintes válaszfal két leánysejtre választja, egy kisebb alsóra és egy
után már állandó
csomók alatt jelennek meg, azonban az antheridiumokhoz hasonlóan mindig a sugarak, illetleg sugárkák hasi
alakul.
ez sanyasejtje kezdetben
su-
hol az antheridiumok, melyek a
vagy végre a
mely sugárka helyett oogoniummá
oogoniumnak
mindenkor a
tekintve,
garak csomói fölé emelkednek
sejtje,
sejtje,
késbb módon többé-kevésbbé
szintén
terjed és ily
fel
;
kinyúlik,
a kell nagyság 4
::
el-
28 érte után,
vagy az alapján osztja két
sejtre
tömlkkel
egy ha-
kéregtömlk mindinkább
egy igen kicsiny alsó korongalakú
rántfal,
u.
sejtre és
egy nagy, ersen
na.
gömbölyöd fels három lapos
]
kis sejtet,
15. ábra. fiatal
antheridium és oogonium;
B. fejlettebb antheridium és oogonium; C.
még fejletebb antberidinm,
nium
E. teljesen
kifejlett
fejl-
oogonium
antheridium
ják.
kéregsejteket
egész oszlatlan anthe(a'.)
F. teljesen kifejlett
(a.)
lása következtében u.
es nagy
s
itt
szintén
sejtjéhez csatlakoznak,
csúcssejt pedig legömbölyödve, I). A pete
közben a fentebb említett öt tömlsejt
eredetileg szabad csúcssejtjét, azaz petéjét felülrl
körülzárja,
s
és
/
és
(kérgét, sporostegiumot) alkot-
még
hosszanti növekedésük
minthogy a szélességében történ
növekedése miatt a hosszirányban kinyúló kéreg-
regtömlk
(7c.)
szabadon
egymástól
s
el-
váltán jutottak kifejldésre, fejldós köz-
;
oogonium
és
an-
az
i.
pete
nem
fejl-
dött és ennek folytán pusztán csak a ké-
rendkívül gyors növekedésnek indul, az oogonium
is
E
theridiumok O. abnormis oog/iiium-képzödés;
hasonlólag petévé fejldik (14. ábra G, H,
fejldése
még
ridiális anyasejt
csúcssejt alapjára kerülnek,
oogonium csomó központi
a föléjök
oogonium burkát
oogonium csúcssejtjének korai elpusztu-
és mellette egy utólag keletkezett rend-
csavarodnak
ábra E) a petét köröskörül mintegy bekérgezik
az
;
még
jobbra
Chara coronata ivarszerveinek fejldése.
kivüli nagy,
és oogo-
;
D. kifejlett antheridium de désben lév oogonium
az
A
5.
s
melyek ferdén egymás alá helyezkedvén, utóbb az
A. igen
tud, a hozzá simuló
végre mint pödördeden futó sejtek (14. ábra
sejtre,
a petesejtre, vagy pedig hátsó részében a csúcstól kezdve, szel le fokozatosan
nem
lépést tartani
közben
is,
ben még meg
is
két-két sejtre
mindegyik
a koronasejt
;
(k
oszolván hosszirányban 1
.)
-után Zeiss
2
közvetetlenl csúcsaik
hanem
alatt,
tíz
teljes
Ers
egy-egy vagy
minek követkifejldésekor
illetleg tizenöt sejtbl
lyek kettesével illetleg hármasával
nak.
betk
IA.)
keztében az oogonium kérge öt,
csúcsán (A
mindenütt ugyanazt jelezik, mint a 14. ábrában. Valamennyi kép természet
két-két haránt válaszfal tovább osztja,
nem
töml
is látható.
áll,
öt sort
me-
alkot-
hosszanti növekedése és csavarodása csak
az öt kéregsejtsor alsó öt sejtjének van, a fels
vagy felett
tíz sejt
öt,
ellenben kicsiny marad, a pete csúcsa
foglal helyet és az
egész
oogonium ot mintegy
29
A—E.
16. ábra.
oogonium
A. két ivarérett
(o.) a
termé-
kenyítési folyamat alatti stádiumban
koronasejtek alatt
válnak és (ü.)
kéregtömlk
a
a
szét-
egymás közt tág nyilasokat
alkotnak a spermatozoidák befoga-
dására
;
a.
a szélesített
tberidiumoknak néhány,
csomón visszamaradt szet
;
után Zeiss
z
!á.)
és
kiürült
még
an-
a sugár-
pajzssejtje (termé;
Chara coronata. F
küls
D. egy ilyen pajzssejt C. ugyanilyen
kintve a vele
pajzssejt
még
felüle e
:
f.
(g\) igen
spermatozoid-
fiatal,
;
sarjad zó spermatozoid-
f/J,
B — D.
természet után
oospóra,
érett, a
teleprl már lehul-
csúcsán három kis apró
tüskével (természet után Zeiss F. latban s'.
másodrangú gömbsejt
izolált
fonalakkal;
Zeiss VD.)
lott
má-
;
D. két
E. teljesen
;
te-
lév ma-
gömbsejt;
g.
sodrangú gömbsejtek
Chara gymnophylla.
belülrl
kapcsolatban
nubriummal (m.); fonalak
— G.
érett,
de a teleppel
lév oospóra
;
k.
még
levetett
2 ,A.);
kapcso-
korona
sugárkák (természet után Zeiss VAJ) G.
Zeiss
spermatozoidák 4
AD.)
(természet
;
után
30 koronázza, miért
A
szorosan záródnak ott
összeségükben koronának
is
rona) mondatnak.
;
a hol ötös számban fejldtek,
nagyobbak, csúcsosak, a hol ellenben
ban jönnek
létre,
(Co-
koronát alkotó sejtek közepén
ott igen kicsinyek,
tizes
laposak
igen kis koronát (coronula) alkotnak. Az
száms
csak
oogonium
nyaki csatornát. lete kifelé is
A kéregsejtek vékonyfalu
ersebben legömbölyödik,
mindegyik csúcsán a vastagabb
és
mi sem természetesebb, hogy mind
hordozza,
kéregsejt közvetetten a korona alatt válik egymástól, a
mitl
az
oogonium nyaki
ket
támad, mely a központi csatornát tárva
ideértve, teljes kifejldésükkor legtöbbnyire
a chlorophyllszeincsék
szép sorokban helyezkednek
a
el, s
fal felületével szi-
öt felfelé
A
az öt
mindinkább
tén
is
minthogy
koronasejtet
falu
nyélsejtje ós összes kéregsejtjei, tehát a koronasejte-
élénkzöld színek, bennök
nyaki rész-
el-
részle-
jobban szélesed, hosszanti repedés tartja a ko-
rona
alatt.
jötte
után keletkeznek és ugyanoly nyálkás anyag-
repedések csak a fogamzási
folt létre-
gorú párhuzamos irányúak. Némely Chara féléken
gal
vannak
azonban a Chlorophyll helyett az oogoniumot be-
ily
hosszanti repedések
kérgez
a pete ivarérettségekor a korona egészen elválik az
öt spirális
kéregsejt
tartalmában,
kitöltve,
mint maga a csatorna. Néhol
nem
hanem
keletkeznek,
is
úgy mint az antheridium pajzssejtjeiben piros szemcsék találhatók, melyek az oogoniumoknak is piros vagy
ilyenkor igen rövid kis csatorna szintén nyitva
pirosas színt kölcsönöznek.
Mikor az antheridiumokból kiszabaduló spermato-
Ha tl
az
oogoniumok
is
teljesen kifejldtek, s a kéreg-
körülzárt pete ivaréretté
bekövetkezik a
lett,
mékenyítés folyamata, mely a két külön ivarú
ter-
sejt-
nek, a petének és spermatozoidnak egyesülésében áll.
E
folyamatot megelzleg, az ivarérett oogonium-
oogoniumtól, minek következtében a petéhez vezet,
zoidok az oogonium repedéseihez kerülnek,
nyálkás tartalmuk fogva tartja
ket
áll.
az
azon át a csa-
és
nem
tornába bejutnak, vagy a hol repedések
kelet-
keznek, a korona lehullásakor létrejött nyíláson át
egyenesen a csatornába jutnak;
itt
lassanként
el-
nak úgy bels, mint küls részében csaknem egy idben kis változás következik be. Termékenyítés eltt
vesztik mozgási képességüket és utóbb a pete fogam-
ugyanis a pete fels csúcsán egy kis világos
hártyáján
u.
fogamzási
n.
folt
keletkezik;
e
folt
folt az
színtelen
az utóbbinak elnyálkásodott
zási foltjára kerülve,
kömben
áthatolva, lassanként a petével
egybeolvadnak, azaz a petét megtermékenyítik. Az
plasmatartalmú, igen vékony elnyálkásodó kártyával
oogoniumnak a nyaki csatornába nem kerül
van határolva, mely jód és alkohol alkalmazása után könnyen felismerhet. A pete többi része u. m. a
matozoidái a vízben igen hamar elpusztulnak
zsír és olajcseppek,
keményít
és egyéb a
srn
beágyazott szemcsékkel
telve,
plasmában
sohasem
szín-
tornába jutott, de a petével egybe
szemcse tát
oogonium
kéregsejtjei szintén
a korona alatti részökben
módosulnak, de csak
bels
;
faluk mindinkább
De BARY-nak, sem lése
zási foltjával
nemsokára a pete
tot,
felett
egy sejtközötti jára-
csatornát alkot (16. ábra A), melyet csak a ko-
ronasejtekbl származó korona zár
gyors
a többi búvároknak
nem
is;
sem
sikerült
;
a spermatozoidák egybeolvadását a pete fogam-
mai napig sem
látta senki.
A
terméke-
nyítési folyamat e része mellett tehát csakis a való-
színség alapul.
nen,
szól és jelenleg puszta következtetéseken
Az egylakiakon az egy
st sugáron
létrejött
és
ugyanazon egyé-
spermatozoidok megter-
növekedésben azonban a sejtfalaknak csak
niumát, de egy és ugyanazon fajhoz tartozó külön-
;
rétege vesz részt, a
ellenben
nem
küls
cuticularizált rétege
nyúlik tovább, minek következtében
köröskörül megreped és a kinyúló sejtek an-
nál tisztábban nával.
utána mások
mékenyíthetik ugyanazon telep, illetleg sugár oogo-
(intercalaris)
bels
e réteg
csatorna
termékenyítés folyama-
növekedésnek
hosszanti
indul
e
A
után az öt kéregsejt ugyancsak a korona
létrejötte alatt
el.
A
észlelte,
a termékenyítés összes stádiumainak teljes megfigye-
tartozó öt kéregsejt tól és
múltjukat.
jelzi
elször De Bary
legömbölyedve, az eddig közepükön szorosan egybe-
mindinkább eltávolodik egymás-
a csa-
felbomlanak és akkor csak néhány visszamaradt
megjelenésével
A fogamzási folt idben vagy már elbb is az
;
olvadó sper-
matozoidák tovább élnek ugyan, de utóbb szintén
telen ós így mindvégig átlátszatlan.
egy
nem
sper-
Az
vehetk
ki a
végükön emelked koro-
öt sejtnek intercalarisan
növeked
részei
összessógökben ilyenkor az oogonium nyaki részét alkotják és
közepén zárják körül a már említett
böz
egyének között
st különböz
is
végbemehet a termékenyítés,
fajok közötti ivarzás lehetsége vagyis
a keresztdzdés sem zárható ki egészen, noha ez
irányban
tett biztos
nak, jóllehet
egyenesen
A
a
észleletek
mindeddig hiányza-
Chara-félék rokonalakusága
erre
felhíja a búvárokat.
termékenyítés folyamata után a pete
ers
hár-
31 tyát kap,
fogamzási
erre
foltját
elveszti,
is
egész
A
héját alkotva.
meszes köpenyréteg csak az oospóra
tartalma rnég inkább átlátszatlanná válik a benne
oldalát borítja, az Oospora csúcsán, tehát a korona-
rendkívüli nagy mennyiségben felhalmozódó tartalék
sejtekben, valamint az oospóra alján
A
táplálékoktól.
kezdetben színtelen
sárgás, utóbb barnás színt vesz
köröskörül áll
övedz
kéregsejtek
a telepeseket olyannyira
vagy oospóra
(1
is
csakhamar
ezalatt a petét
fel,
átalakulnak és el-
jellemz nyugvó spóra
mely
ábra, E. F.),
6.
fal
teljes kifejldé-
sekor a teleprl lehullva, bizonyos nyugalmi
után a már
leírt
módon
Némelyek
létesíteni.
«diócská»-nak
is
Az oogonium
új Chara-féle
id
növényt bír
st
oospórát «mag»-nak,
az
rakódik
oospóra képzésekor
kéregsejtjei az
A
sajátságos magatartást tanúsítanak.
pete megter-
mékenyítéséig aránylag vékony és átlátszó falu ké-
mész sohasem
helyen a meszes héj
e két
;
meg van
Némelykor egy
kítva, ottan nyilas látható.
rái,
rendszerint azonban az elbbiek
is,
és
utóbbiak
esetekben
kedveztlen életviszonyok között az
p. o.
oospóra összes kéregsejtjei lágyak maradnak, falaik
meg nem küls
vastagodnak, és mészréteg sem rakódik
és
bels határfalak közé
oospóra krétafehér szín, az épen maradó kéregsejteken áttetsz fehér belségtl. Az ilyen rendszerint
más alakúak
nem
és
oospórák
ersen megvastagodnak, megis
nnek.
E
képzdnek
korona leválása után)
végbe megy
is
;
fele
(a
részben
félék közt
azonban
meg nem
kez
fejldhetik.
oldalfalaira
regsejtek
küls
is,
fala
nem mindig
de
;
azonban
a ké-
sohasem vastagodik meg, hanem
vékony marad, st sokszor
el is
pusztul a kéregsejtek
tartalmával együtt, minek következtében a terméke-
oogoniumból utóbb csak
falával és a
hozzántt
is
a pete saját
kéregsejtek, a
bels
ers
falrészle-
tek maradnak hátra, mely utóbbiak az oogoniumból származó oospóra
kemény küls fekete-barnás
szín burkát vagy héját alkotják. A hol a kéregsejteknek csak bels falai vastagodnak és maradnak ott az
oospóra burka sima felület, a hol ellen-
ben a kéregsejtek
oldalfalai
részben megvastagod-
nnek, ott az Oospora különböz kiemelkedések, léczek
nak, és egymással össze
burkának felületén
is
vannak, melyek mindig
is
lefutásuak.
spirális
véve figyelembe az oospóraburok
léczeit,
Nem
a burok
szabad felülete igen változatos lehet, u. m. egészen is,
különböz,
dásokkal, miért
is
kifelé
haladó részleges vastago-
felülete
alkalmasak.
fala is
megmarad
tüskés,
majd gö-
E
nei
A
ez,
Chara
melynek
szznemzés
ni (oogoniumos)
elterjedtek, ellenben
egyé-
diumos) egyénei mindeddig csak kevés helyrl ismeretesek.
Az elterjedtebb
ni
egyének, jóllehet oogoniu-
maik nem lesznek megtermékenyítve, mindenkor teljesen
megér
és csiraképes oospórákat
teremnek.
Pontos kulturális kísérletek már számos búvárt meg-
gyztek errl
és
az én öt évre terjed megfigyelé-
seim a
ni
példányok kultúráin a szznem-
tiszta
zést szintén
konstatálták.
Az els évben
ültetett
oosporás példányok érett oospóráik lehullása után teljesen tönkre mentek, de az edény, melyet víz- és
iszaptartalmával gondosan továbbra
is
megtartottam,
a következ év tavaszán újra megtelt a spórákból
ldött
ni
fej-
ivaru Chara crinita példányokkal. Csekély
nagyság elértével az üde telepek mindegyike ismét
oogoniumokat
létesített és jóllehet az
Chara
mely a kéregsejtek
el
hímivarú (antheri-
hímivarjellegti
az elnyálkásodott rétegben pedig,
is
(par-
criiiitá-n fordul
Gyakran a kéregsejtek
akkor a kéregsejtek oldalfalai mind elnyálkásodnak,
Chara-
nevezetesen
hogy csiraképes
észlelte,
folyamat, melynek
növényke
nagyon
kivétel,
termékenyített oogoniumból
thenogenesis) a neve, a kétlaki
van
az oospóra kifejldésekor ós
dörkés, hálózatos stb. stb.
küls
majd
ez alól is
egy fajon számos búvár
oospóra
sima
nem
és csírázásra
Mint az eddigiekbl kitnik, az oospóra szigorúan
legtöbbnyire átterjed a kéregsejtek egymással érint-
meg,
termékenyített oogoniumokból
a termékenyítési folyamat végeredménye.
folyamat az oogonium alsó és fels végén
nyített
nem
hanem Néme-
tojásdadok,
többé-kevésbbé gömbalakuak, felduzzadtak.
a pete falával szorosan össze
le
ilyenkor az érett
;
lyek szerint a
és
is
külön-külön fajoknak állandó tulajdonságai. Eitkább
toznak, hogy bels, a pete falával érintkez falaik szintén megbarnulnak,
ugyan-
és
regsejtek a termékenjútés után elször akként vál-
keményednek
sza-
azon fajnak vannak meszes és nem-meszes héjú oospó-
a
mondják.
le
nem
tartalmazott, az
edény sem sem másféle Charát oogoniumok rövid id múlva crinitát,
mégis csaknem kivétel nélkül mind fekete érett
küls és vastag bels falrészletei között foglal helyet, nagymennyiség mész rakódik le, az oospóia meszes
oospórákká alakultak
köpenyrétegét, mintegy második burkát, szilárdabb
madik évben a
lása után a
át,
melyek megérése
és lehul-
növénykék ismét tönkre mentek.
megelz
vegetatió
alatt
A
har-
létrejött
32 oospórák szintén
csíráztak,
vénykek keletkeztek
új
ni
termettek;
is
így ismétldött ez évrl-évre és jelenleg
könnyen
nö-
ivarjellegü
oospórákat
és
tiszta,
is
ellenrizhet kultúrám szintén
és biztosan
szznemzésnek köszöni létét. A különböz Chara-félék oospóráinak csírázó hetsége különböz, a legtöbbeké évekig is eltart a
te;
az
épen
évezredekig eltartana, miként újabban egy kivált-
kép Magyarországon botanizál
j
florisztikus követ-
keztetni vélte, ki egy érdekes Chara-faj
rendszerint egy évre, az évelké több
egyéveseké
évre terjed. Mindamellett nincs Chara-faj, melyben
az Oospora csírázó tehetsége századok, vagy
csak ezen a
módon
rázni.* Botanikai
termhelyét
tudja megvilágítani es magya-
absurdum
min-
ez és mesebeszéd,
den tudományos alap nélkül.
A CHARA-FELEK TELEPÉNEK ÉS ELEMEINEK
IV.
ÉLETTANA. A
Chara-félék mint tisztán vízi növények, élettani-
semmiben sem különböznek a hasonló körül-
lag
mények között él
és
elforduló többi zöld moszat-
Táplálkozásuk es gyarapodásuk ugyanazon
tól.
vényeken alapszik; csakhogy míg telep végzi az élet funkczióit, addig
különböz
tettebb test
tagjainak
a
itt
tör-
egyszerbb
ott
már
össze-
megvan a magok
külön életfeladata.
táplálkozási folyamata
sem más, mint a gyarapo
A
dásra szükséges táplálékok felvétele.
már
nyékezet adta
cseppfolyós, tehát
táplálék felvételére
itt
talaj és kör-
könnyen
itt-ott
A
felületi
zöld moszatok többi családjain
vannak színtelen rhizoidképletek
részt inkább a
fel-
egyrészt a rhizoidák,
másrészt az egész telepnek csaknem összes sejtjei szolgálnak.
növények
is,
de nagy-
rögzítésére, az aljzathoz
való ersítésére, mint a szükséges táplálék felvéte-
miért
lére hivatvák,
rendszerint csekélyebb
is
fej-
lettségek és gyakran csak apró tányéralakú diskust
A
alkotnak.
Chara-féléken az igen
jól kifejlett rhi-
zoidképletek helyettesítik a gyökereket épen
mint Mohoknál, mert
a
úgy,
növényt nemcsak a talajhoz
hanem abban
ersítik,
a szükséges
szétterjedvén,
táplálék jó részét felveszik
és
tovább
is
szállítják a
növény frészét, a tengelyt alkotó elemekbe.
A
rhizoidák mindig
tagodó,
telenek az
vékonyfalu, s
mennek
rhizoidák
kivétel számba,
részeiben
gyártott
szolgálnak,
st
növényeket
is
A
egyszer, egyenletesen vas-
az
úgynevezett
;
csak
bulbillák
melyek a növény felsbb
tartalék
tápláléknak tárházául
egyes esetekben közvetve
áj
Chara-
útja sejtrl sejtre halad, végre a növekedés-
;
csúcsát alkotó,
még
lév elemekbe,
oszlásban
a telep legfontosabb részeinek, az ivar-
lítve volt,
szerveknek hordozói.
E
helyeken a táplálék az
újabb szállítmányokkal helyettesíttetik,
módon a gyarapodás
helyén a beszerzés új
felvételi
De nemcsak
a rhizoidák,
sugarak egyes elemei
még
lére valók,
s
míg
itt
;
áll,
addig a táplálék
bizonyos táplálék felvéte-
is
pedig a vízben oldott állapotban elfel
a
azután az asszimiláczió ismeretes folya-
átesve, részint az
náltatik
ily
meg új ervel folyik. hanem a tengelyek és
forduló táplálék az, mely a vízzel együtt vétetik sejtekbe
meg
helyein a diffúziónak folyton
zavart egyensúlya mindig helyre
matán
új
elemek képzésére illetleg a már képzettek
új
gyarapodására folyton felhasználtatván, újabb
fel,
szállíttatik és
elemek gyarapodására hasz-
részint chemiailag átalakítva,
tovább
mint tartalék táplálék bizonyos
sejtek-
ben felhalmozódik.
A
folyamat tehát egészben véve ugyanaz, mint
valamennyi, víz alatt tenyész növényeknél, melye-
ken testöknek vízbe merül
A
is
tengely és sugarak összes
chlorophyllban, sejtek
zöld
felülete
;
hasonlólag e
szolgál. sejtjei
igen gazdagok
különösen a fiatalabb fejlettség
tartalma a chlorophylltól csaknem egészen a nagyobb, idsebb sejtekben a chlorophylltar-
talom tetemesen apad asszimiláczió foglalja el
;
s
helyét a keményít, mint az
els látható
végre az igen
s
legnevezetesebb terméke
fiatal,
még fejldósben lév
létesítenek.
rhizoidáktól felvett táplálék a tengely legköze-
külö-
nösen pedig sugarakba kerül, melyek, mint em-
czélra
hosszú tömlk, melyek szín-
nagyrészt plasmával és vízzel teltek
átalakult
tatik
ben lév részekbe, nevezetesen a telep és ágainak
meg
Mint valamennyi növénynek, úgy a Chara-féléknek
vehet
lebbi elemeibe kerülve, diffúzió utján tovább szállít-
* Szepesi
Hírnök XXVII.
évf.
1889.
33 sejtek
fkép plasmával
és vízzel telvék, chlorophyllt
nem
vagy épen
tartalmaznak
ilyenek p.
a plasma kering mozgása (rotatio), mely a Chara-
o.
telep összes sejtjeiben a legtisztábban megfigyelhet,
a tenyészkup vezér- és els szeletsejtjei, melyek az
kivévén imént említett táplált sejteket, tehát részint
ivarszervekkel egyetemben a telepnek táplált
az alakító, részint a szaporító, részint a tartalék táp-
alig
meit alkotják
ele-
a többi fleg a telepet alkotó elemek
;
tápláló elemeknek
A
;
is
táplálkozással karöltve járó növekedés, vala-
mint maga a táplálkozás folyamatok
is
és a vele
rokon egyéb
ugyanazon törvények
élet-
szerint történ-
él többi növényeknél. A Ch ara- félékre a fénynek, hnek, nehézségnek stb. ép úgy megvan a maga hatása, nek, mint a hasonló körülmények között
hogy a fény
Általánosan ismert jelenség,
cse-
mintegy megkerüli. Igen
ringésben van
tengelyök némelykor a három métert
is
meghaladja.
Hasonlólag igen könnyen megfigyelhet jelenség a Chara-félék növekedésekor a fény forrása felé való pozitív heliotropismust árulnak
a
el,
mi
e
neme
sejt élete tart.
es
részében gyorsabb, mint a
A
sejt
hol a
kor negatív geotropismusuak. Sajátságos és jellemz
teljes
életjelenség a Chara-féléken a tengely torsiója, csa-
chlorophyllszemcsék
jelensége, kivált
szó.
Ez
élettani
mereven vertikálisan
felálló tengely-
belül
és a sejt a
kering
Minthogy a plasma-
fel-
sejt
közepe
fal felé
felé
es-
másik két oldalának azon helyen pedig,
nie kellene,
volt
fekv
önként következik, hogy a mozgás a
hasonlólag mindig pozitív, addig a tengely minden-
tengelyeknek általános
falhoz
körforgás, tehát az áramlás a
teljes
növényeken. Míg a rhizoidák az igaz gyökerekhez
tekerdz
sejt-
egyik oldalán felszálló, a másik oldalán pedig
sejt
leszálló,
ben.
melyrl már
itt
rétegen
plasmának legnagyobb rétege
mozgását, míg a
mozgás
szkön, különösen pedig kultúra
lév Chara-
E
többi részeivel együttesen mindaddig végzi
igen jól látható az egyoldali megvilágításban tenyóalatt
vékonyabb plasma-rétege.
;
létrejött és
lévén ez a
is,
nyugalomban lev, szorosan a
terül el a
j
csakhamar nyugalomba
megzöldült chlorophyllszemcsék
avagy nagyobb mélységben tenyész Chara-felék szár-
úgy hogy
melyek-
sejtekben,
fiatal
azonban a plasmának egy vékony
;
rétege a fal mellett
nek
varodottsága,
vastag plasma-réteg a
ben a mozgás már megindult, az egész tartalom ke-
kisebb,
tagjai általában felette hosszúra nyúltak,
áll,
mentén folytonosan áramlik oly módon, hogy minden egyes részecskéje a sejtüreget újra és újra
kívülien elsegíti. Sötétebb p. o. árnyékos helyeken
jelenség a kuszó,
jelenség abban
sejtfal
kélyebb intenzitása a hosszanti növekedést rend-
;
lév
sejtek belsejében
sorakoznak egymás mellé az idközben
mint a többi növényekre.
törekvésök
A
tárházául szolgálókat.
lálék
hogy a
nevezhetk.
és leszálló ott a
áramlásnak egymással érintkez-
plasmának egy vékony rétege épen
nyugalomban van
és ez az a réteg,
nem
helyezkednek
melyben
mely
el és
ennélfogva úgy látszik a szemlélnek, mintha színtelen,
nak
hosszú csík volna
a plasma közömbös csíkjá-
;
(Indifferenzstreifen) nevezik.
A közömbös
csík a
képleteken azonban talán sehol sem található oly
sugarak internodiális sejtjeiben többnyire egyenes
feltnen, mint épen a Chara-féléken. A jelenség azon alapul, hogy az internodiumok kéregsejtjei
irányú, a tengely és ágainak
ersebben
lévén az egész internodium
és
ban, mint a
tartósabban növekednek hosszirány-
tlük
hosszú internodiális
sejtjeiben ellenben többé-kevésbbé spirális lefutású, is
csavarodásban. Leg-
minek
szebben látni a plasma fehéres közömbös csíkját a
következtében a kerületen és a czentrum között bizo-
kéregnélküli hosszú internodiális sejteken, kevésbbé
nyos feszültség
jól
rületi
áll
körülzárt központi
sejt,
el, mely azután valamint a ke-
sejtek spirális
úgy az egész inter-
lefutását,
nodium csavarodottságát okozza. Hogy ágak egyenltlen elosztásának ségben, igen valószín
;
is
az
oldal-
része van a jelen-
legalább e mellett látszik
vagy épen
nem tisztán
a kéregsejteken, különösen
mikor faluk csaknem átlátszatlan a mészlerakodástól
;
sohasem vehet
ki az
inkább isodiametriküs
csomósejtekben, hol a plasma nyugalomban fali
rétege
is
felette
vékony lemez
lév
és az egész chlo-
tanúskodni a kéregnélküli Chara-féléknek jobbról
rophylltartalom csaknem be van ágyazva a kering
balfelé csavarodó tengelye.
plasmába. Alacsonyabb
A
Chara-félék egyes elemein
jelenség van,
más
több oly élettani
minket vagy hozzájuk
hasonlókat
alsóbb vagy felsbbrangú növényeken csak
kábban
Filarszky, Chara-félék.
helyen
a plasma keringése
mert a
h
gyorsítja a
a
magasabbon,
plasma mozgását
;
általában
rit-
úgy a maximális valamint az optimális és minimális
említend
hfok hatása a különböz Chara-féle növényekre nem igen tér el, hanem valamennyin csaknem tel-
észlelhetni.
Mint ilyen életjelenség els
hfokon
valamennyi sejtben lassúbb, mint
34 Hogy
jesen megegyezik. íiiozgására vagy
nem,
a fény
hat-e a plasina-
is
erre vonatkozólag a kísérletek
köpenyréteggel bírnak
igen hiányosak.
A
Chara-sejtek egy másik életjelensége a mész-
lerakodás, mely úgy a tengely, valamint a sugarak
küls
kéreg- illetleg kerületi sejtjeinek
het. A jelenség fontos
falán észlel-
jellemz a Chara-félék
és
elfordulásmódjára, mert egyedül a mészlerakodás adhatja
(1—3
meg
a sugártermet, gyakran igen hosszú
méteres) tengelynek azt a merevségét, hogy
sugaraival együtt oly élénken
nem
némely magasabb rangú növényre, ha-
tenyésztésk
elfordulások módját
s
oly-
is
fiatal,
még
oszlásra alkalmas
sejtek fala
tetemes vastagságú
ha
és
csak tiszta cellulosébl
is
növekedik, nyálkás
;
a mint azonban a sejt tovább
mész
foglalja el,
kezdetben
csak felette apró szemcsékben, azonban csakhamar
bekérgez egész lemezkét
alkot,
mely idsebb kép-
letek sejtfalán tetemes vastagságot
is
elérhet.
Magá-
nem történik, legalább úgy látszik, hogy errl gyznek meg az inkrustálás els fázisai, a midn a fal még színtelen, ban a sejtfalban mészlerakodás
áttetsz, tehát tiszta cellulose foltokat
már mésszel
mészlerakodás az oogonium kéregsejtjeinek küls
Az ivarszerveket néhol inkrusztáczió helyett
falaira.
vaskos, nyálkás burok veszi körül, melynek alkata
nem
más, mint a küls sejtfalrétegek cellu-
lose-reakcziót
már nem mutató elnyálkásodásának
nincs, ós
terméke. Befelé haladó sejtfalvastagodásokat szintén ész-
némely Chara-sejteken, különösen a
lelhetni
dok
is
láttat
a
bevont kis helyek között. Némely
ers
Chara-félék, különösen a nagyobb fajták igen
szúrás helyén celluloset halmoznak
mi
a
ratik,
sikamlós
felületök,
elbbiek ellenben
az
mindig kisebb-nagyobb mértékben érdes, rideg
letek; ezek rendszerint az vizek lakói.
édes,
felü-
amazok a
sós
Ugyanis higabb vízben a hajlékony,
vékony tengelynek nagyobb szüksége van a mészkéregre, mint sóoldatokkal
telített,
ben, hol szilárdító kéreg nélkül tarthatja magát.
Az
is
szilárd
srbb
könnyen
meg-
A mi a Chara-sejtek tartalmi részeit, finomabb szerkezetét és
képzdését
illeti,
erre nézve a vizsgálatok
mindeddig még nagyon hiányosak, jóllehet a Charalegnagyobb növényi sejtekhez tartoznak.
sejtek a
Fiatal sejteknek csak egj^etlen egy sejtmagjok van,
mely a
sejt
közepét foglalja
el.
A
sejtek osztódása
a magosztódással veszi kezdetét, mely azonban ne-
hezen követhet. Idsebb, hosszúra nyúlt sejtekben
nem
egy,
hanem több
sejtmagot találni, melyek a
plasma-rétegbe be vannak ágyazva
gyakran ide
s
tova
phyll- és
a kisebb fajták, inkrusz-
nem láttatnak, s rendszerint szülkkel tnnek ki. Az utóbbiakat
vagy épen
élénk, szép zöld
p. o.
úgy, hogy a
az egész sejtet az elpusztulástól
színök is; mások, mint p.
jellemzi
fel
áll,
menti.
böz, de többnyire
o.
mely abban
s
teljesen kifejlett sejtek a megsérülés
mészkéreggel bírnak, e szerint változik azután kül-
tácziót alig
rhizoi-
Sajátságos az a jelenség, melyet némely
falain.
hogy a
külburka mindinkább eltnik
helyét a szénsavas
jelen-
nem egyszer
sérülés következtében keletkez nyilas gyorsan elzá-
áll
rétege többé-kevéshbé elnyálkásodik, innen a
sikamlós felülete
és
is,
min-
mész-
volt,
csaknem állandó
megsérült sejtfalakon tapasztalni,
denkor ment a mészlerakodástól, rugalmas
küls
ez
;
csakhogy más keletkezés és
ség,
nemcsak külalakilag emlékeztet
annyira utánozza.
A
egészen mentek az inkrusztácziótól, de az oogoniu-
mokból fejld oospórák, mint említve
kett
alig
is
s
az
áramával
ragadtatnak. Alakjuk külön-
A
nyúlt.
sejtmagvakon, Chloro-
keményít- szemcséken
kívül,
mely utóbbi
különbözik némileg a más növények Chlo-
rophyll- és keményítszemcséitl, a Chara-sejtek
idomult sejtalkatrészeket
is
más
tartalmaznak, nevezete-
sen sima felület kis hólyagocskákat és apró, tüskés
felület gömböcskéket, különböz nagyságban
mennyiségben. Ezeket
vaknak
is
még nem
tekintették, legújabban
és
régen sejtmag-
azonban kimutatták,
víz-
hogy nem sejtmagvak, hanem valószínleg cseranyag
fen-
és
ivarszervek csaknem mindenkor
fehérjencmü anyagok vegyületei, hogy mi az
élettani feladatuk, eddig teljesen ismeretlen.
35
A CHARA-FÉLÉK ÁLLÁSA A NÖVENYKENDSZEKBEN.
V. Ha
Chara-félekkel
állásának ügye
müveket átlapozgatjuk, a
a régibb botanikai
különböz
helyeken
nem
Telepök sajátságos rendes alkotása
Braun
találkozunk.
egy botani-
állanak,
kust arra csábított, hogy olyan magasabb rangü nö-
vényekhez sorozza ket, melyeknek
némi közös
val bír
teste
mondja
hogy az Algákhoz közelebb
rólok,
dolgozta
Flora von
amazoké-
sincs végleg eldöntve.
mint a Moh-félékhez, de azért mint önálló
csoportot
Schlesien
«Kryptogamen-
CoHN-nak
fel
czímü munkájában,
1876»
melynek rendszerében a Mohok
jeléggel.
így Linné eltt mint Equisetum
szerepel
egy
képben az egyik botanikusnál
Chara-fa,j írásban és
azt
még mai napig
foglalnak
Hasonlólag
helyet.
áll
és
Algák között
a
dolog Baben-
HORST-nak «Kryptogamenflora von Deutschland
ete.
most megjelen nagyobb munkájában,
(Bauhin C. 1623), mások pedig (Morisson, Sherard)
1890»
a Chara-féléket Phanerogamoknak nézték és hol a
melyben Migula a Chara-féléket szintén önállóan, a
Myriophyllum, hol a Ceratophyllum, Hippuris genu-
Mohok
sokhoz,
st még a Najas genushoz
lant volt 1719-ben az els, totta
Linné kezdetben
;
ket
osztja
E
és
e
ki a
is
csatolták. Vail-
Chara-genust
felállí-
néven már az Algákhoz
utána a botauikusok legjelesebbjei.
rendszertani állásuk azonban nemsokára megint
egyesek Mohoknak
változott,
st
mások edé-
(Lindley),
nyes Cryptogamoknak (Wahlenberg
stb.) tartották,
századunk els felében és még az ötvenes évek-
ben
is,
vették
némelyek ugyancsak Virágos növényeknek
ket
és
Linné mesterséges rendszerének hol
A
botanikai
Algáknak veszik
is
;
így a
nagyobb
munkákban csaknem mindenütt
a Chlo-
rophyceák (Zöld Moszatok) egyik családját teszik és
ENGLER-nek ép most zenfamilien»
folyó
czim jeles
«Die natürlichen Pflan-
nagy munkájában a Chara-
félék ugyancsak az Algák, még pedig a zöld mosza-
tok (Chlorophyceae) között vannak felvéve oly helyen,
mely ket kétségkívül legjobban
megilleti, nevezete-
sen a Phseophyceák (Barna moszatok) eltt, mint a
Chlorophyceák utolsó, legmagasabb családja.
Migula az
munkában sorban elveszi
idézett
azo-
a Chara-
kat a jellemz sajátságokat, melyekben úgy a többi
mint külön önálló családot Characcae név
Moszatoktól, valamint a Mohoktól eltérnek, illetleg
sorozták. Csak
Eichard
Cl. (1815.) tárgyalja
amazokban
alatt.
A
csoportjával egyrangú csoportként tárgyalja.
legtöbben most
I-s (Egyhímesek), hol XXI-dik (Egylakiak) osztályába féléket
új,
és ezekhez
is
hasonlítanak
;
így felemlíti,
Chara-félék rendszertanára vonatkozó ilyetén
«hogy az Algáktól fleg fejldéstanilag különböznek,
elér nézetek csaknem a XIX-dik század közepéig
hogy csírázásuk más, hogy elöteleppel bírnak, csúcs-
tartottak
;
ekkor
tette
gálatait Pringsheim,
els beható fejldéstani
De
vizs-
Bary, Nordstedt és mások
;
sejttel
növekednek, hogy
különösen Braun Sándor szerzett örökké tartó érde-
kiválik szabályosságával,
meket a Chara-félék rendszeres ismertetésében
szen
és
leírásában, a ki hires munkáival új alapvetje lett
Braun morphologiai-
az egész Chara-tudománynak.
lag, élettanilag és fejldéstanilag foglalkozik e
nyekkel oly módon, mint senki eltte leírását és tárgyalását
nem
;
növé-
a Chara-félék
nemcsak elmozdította, ha-
közeli befejezéséhez
is
juttatta és
De Bary
és
más alakúak
folyamata
is
gamokhoz, bár eltérnek tlük testök egyszerbb, tes szerkezetében, ivarszerveik alkotásában,
az
ivadékcserében»,
tulajdonság
már
a
mely utóbbi
Mohoknál
alapján a Chara-féléket
családot,
mely a legapróbb
át volna kutatva,
találunk
más növény-
részletekig oly pontosan
mint épen a Chara-félék.
Mindezek ellenére
a
Chara-félék
rendszertani
hogy termékenyítéseik
eltér a többi Algáétól. Mindezekben
Mohokhoz nem
is
kifejlett testök
pedig részben közelebb állnak a magasrangú Crypto-
vonatkozó munkálatait Braun munkálataihoz kiegé-
nem
továbbá szabályo-
hogy spermatozoidjaik egé-
és végre,
Pringsheim legújabb, a Chara-félék fejldéstanára
szítéséül véve, valóban
sejtjeik
san osztódnak és ennélfogva teljesen
is
ád
és a
jellemz
Ez okok
sem a Moszatokhoz, sem a
csatolhatja,
csoport rangjára emeli,
mint
feltalálható.
sej-
valamint
hanem
st mint
önálló növény-
ilyennek új nevet
növényrendszerben «Charephyta» néven
az Algák és Mohok közé
Hogy mennyire nem
állítja.
igazolt,
hanem
határozottan
36 következbl. Fejldés-
téves ez az eljárás, kitetszik a
tani eltérésök igen csekély és talán egyedül a spóra
csírázásában rejlik
igaz,
;
hogy oly értelemben, mint
a Chara-í eleken, a többi Moszatokon eltelepet találni, de
nem tekintend
nem
analog esetnek az a kö-
rülmény, hogy akárhány édesvizi Moszaton a nyugvó spórából hasonlólag
nem
szerveket létesít,
teljesen
hanem elbb
u.
n.
fejldik egyenesen az ivarkifejlett
és csak ezek léte-
tennék némely Mosza-
mihez ellenvetés
idézett különbség
csúcssejttel
akkor a fent
alig fér,
nemcsak hogy meg nem
félreismerhetlen hasonlatosság.
Hogy
áll,
hanem
a Chara-félék
növekednek, eltér tulajdonságnak épen
nem tekintend; hány barna
es
Mindezt tekintetbe véve, a Chara-félék igaz Mo-
veendk
szatoknak
;
mint ilyenek a most divó
Moszatról
piros
muk
miatt a Clúorophyceaekhez sorozandók,
pedig testök szerkezete, fejldése
Chlorophyccaek között pusztán csak
való átmenet
már némileg jelezve
gáról oly értelemben,
mint a magasabb rangú növé-
keresztülvihet, a jelen
szükséges
Hogy
misül.
tódnak
tehát ez okoskodás
;
a Chara-félék
el
nem tér
feleknek, mert különösen a is
megsem-
szabályosan osz-
ennélfogva testök jellemzen szabályos
és
alkotású, ugyancsak
ez
sejtjei
is
feltalálható,
mékenyítés
persze a
folyamata
a
sajátsága a Chara-
magasrangú Moszatokon
maga nemében. A Chara-félékcn
ter-
teljesen
ugyanaz, mint a többi zöld Moszatokon, csak a petesejtet
termékenyít elemek, a sperrnatozoidák
olyan jellemz alakúak, sehol
sem
találni.
minket más Moszatokon
test tagoltsá-
is
mellzen-
mint a gyökér,
szár, levél
nyeken, azért a Chara-félék leírásában
utalok, a legtöbb sejtfonalas zöld Moszat csúcs- vagy
is
van.
Telepeseken sehol sem lévén szó a
dk
nem
felfelé
melyeken a magasabb ranguakhoz
stb.
részletezni
ket jellemz
haladva, utolsó helyen tárgyalandók mint oly tele-
pes növények,
növekedés? Csak a Ciadostepkusrei és Nitpphyllumm
mködését
még
egyéb a többi
s
tulajdonságok révén, a rendszerben alulról
ismeretes a legapróbb részletekig a csücssejttel való
vezérsejtjónek egészen analog
és
élénk zöld színök, vagyis tiszta Chlorophyll tartal-
eltelep alkot és ha ezt csakugyan analógnak
vesszük, a
kevésbbé a Moszatokéval megegyeznek.
általánosan elfogadott osztályozást szem eltt tartva,
tokon azt a fejldési szakaszt, melyet a Chara- féléken az
keztetnének, különben összes tulajdonságaik többé-
( Pandorina,
azután az anyanövényhez hasonló egyéneket.
Ily esetekben tehát a rajzók
Mohokra emlé-
a jellemz eltérés, melynél fogva a
növényegyén,
ivartalan rajzók
Oedogonium) keletkeznek belle, sítik
is
A Chara-feléknek ez utóbbi sajátosságát már Braun kiemelte, továbbá a spóra csírázása volna még az
az olyan kifejezések, ;
hogy
kitetszik.
ez
A
minden zavart
kizáró
módon könnyen
munka elbbi
fejezeteibl
is
Chara-félek leírásában általánosan hasz-
nálatosak az említett kifejezések a telep egyes részei-
nek megkülönböztetésére, ha
nem
is
oly értelemben
mint a magasabb rangú növények leírásában. De
még
ott
féléket
sem helyeselhet
nem
is
eljárás,
ez
a hol a Chara-
mint Moszatokat, hanem mint külön
önálló növénycsoportot tárgyalják, annál kevésbbé
mondható jónak szó.
A
idbl
leírás e
ott,
a hol tisztán Telepesekrl van
módja, úgy
látszik,
abból a régi jó
maradt ránk, mikor a Chara- féléket
nerogam növényeknek, vagy legalább fajoknak tartották.
is
még Pha-
Equisetum
A CHARA-FELEK RENDSZERTANA ES LEÍRÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYARORSZÁGI FAJOKRA,
I.
ságokhoz tartozik a tengely hosszúsága és rövidsége,
Általános megjegyzések.
az
A
Chara-felek fajokban szegény család, rendszer-
tanuk tehát igen egyszer; a fajok csoportosítása
meg sem
közelíti
ama
nehézségeket, melyekkel
kezdknek meg
Algacsaládoknál különösen a
gyér és
sr állása, a sugarak hossza és külalakja,
tengely felülete, nemeze, inkrusztácziója
a
mind
stb..
más
annyi folyton változó és a viszonyokhoz képest gyak-
kell
ran alkalmazkodó tulajdonság, melynek kell
fel-
használása az egyes formák felállítására a fajon be-
küzdeniök.
hogy ezen az egész Földön
Igaz,
egyes internodiumok hossza vagyis a nodusok
elterjedt növé-
lül kétségkívül
nemcsak
alkalmas,
felette
hanem
a
nyek sem oly szegények alakváltozásokban, mint a
Cbara-félók rendkívüli alakbeli gazdagsága mellett
mondottakból következtetni lehetne, de ez csak az
igen fontos ós sokszor szükséges
egyes jól körülvonalozott fajokon bell észlelhet és azért csoportosításuk is
felette
különböz
is
feltalálhatók,
st
a
nem
fordítva
legkülönbözbb
kodnak, így keletkezett a fajoknak tekintélyes nagy
mely manapság tetemesen leolvadt (körülbelül
150— 160-ra). Braun
nem
fel,
melyek állandók,
átmenetiek és több-kevesebb számú alakokon
egyformán feltalálhatók.
goknak
Ily
jellemz fajtulajdonsá-
tekintette a tengely bekérgezésének módját,
a melléksugarak
minségét, a sugarak tagoltságát
s
elágazását valamint az ivarszervek fejldósét, megjelenését
külalakját.
és
A
többi
tulajdonságokat,
melyeknek
gazdagok. Br'.un a tle felállított és megkülönböztetett for-
mák
megjelölésére új terminológiát
is
használ a ;
nóv után ugyanis mindenütt a formát jellemz
faj-
tulaj-
donságot említi rövid latin kifejezéssel. Hol több ilyen tulajdonság jellemz,
ott
valamennyit megnevezi
rövid latin kifejezéssel a fajnóv után
volt az els, ki a fajok körülírására tisztán
csak oly tulajdonságokat vett
a szinte
sokalakusága igen nagy, azaz melyek formákban igen
egyéneken a legkülönbözbb átmenetekrl tanús-
sora,
módon
tulajdonsá-
hogy bizonyos tulajdonságok más feltünleg
eltér alakokon
ily
ugyanazon formákat feltalálhatjuk a legkülönbözbb fajokon, különösen áll ez az oly fajokról,
leírók a Chara-test
gait faji jellegeknek vették, figyelmet arra,
Mi sem természetesebb, hogy
ellenére
minden sokalakúság
egyszer.
Az els
is.
;
ily
gyakran igen hosszú nevek keletkeznek,
módon melyek
azonban páratlan rövidséggel a Chara-növény csak-
nem E
egész diagnózisát
magukban
melyeket az
kifejezések,
foglalják.
elz
fejezetekben
nagyrészt felemlítettem, a Chara-félék részletes
Braun után
írásának alapjai; lalkozók
nemcsak
le-
a Chara -félékkel fog-
változatlanul
átvették,
munkálataikban még szaporították
is
hanem
azokat és a
minthogy nem állandók, hanem a határozottan kü-
legújabban megjelen nagyobb Chara-munkában
lönböz alakokon
ugyanezt a Braun alapította rendszert követik a
jellemz
faji
a
legkülönbözbb átmenettel bírók,
tulajdonságoknak
nem
vette
fel,
hanem
formák megjelölésére
leírásban, bár az egyes
az egyes állandó jellegeket jól körülvonalozott fajo-
úgy, mint Braun
kon bell bizonyos formák
ságok rövid kifejezéseit alkalmazzák,
használta
fel.
megkülönböztetésére
Az egyes formákat jellemz tulajdon-
tette, az
egyes forma csak egy
ily
összes
is
nem
jellemz tulajdon-
hanem minden
kiváló tulajdonság megjelö-
38 lésével vagy esetleg
A formák
jelölése
más névvel
nsége, hol a sugarak az egész
növény
megvan nevezve.*
és
van
tekintve,
inkrusztacziója,
mészkéreggel egészen be van vonva és
ha a mészkéreg helyenként
leg mutatkozik a tengelyen, lígy
rétegek mintegy váltakoznak a
gyralakú
gezett
A
Az internodiumok kergén lev tüskék hiányát
hogy tiszta,
/'.
fonna ha
ta-i
nyek
mész-
sugarakat tekintve, van mindenekeltt forma
a
phylla) ; ** els esetben a sugarak igen hosszúak, in-
midn
Van továbbá
f
tengelyhez
ívesen elhajlanak vagy tle kifelé /'.
igen csekély hajlásúak el
nem
;
f.
elhajlók
ha pedig a tengelytl
állók,
hanem
összehajlanak csúcsaikkal, akkor datik; a
s lefelé
/'.
alig
a körül mintegy claasa-nedí
mon-
divergens-en a sugarak alsó részökben
csavarodnak; ha a sugarak utolsó és utolsó eltti tagjai igen
akkor
/'.
és aránylag vastagabbak
is,
macroteles-rl szólunk, ha ellenben rövi-
dek, akkor /'.
megnyúltak
/'.
brachyteles-nék mondjuk. Végre van
gymnoteles és
/.
mucronata
is; az
elbbin a suga-
rak fels vége csupasz, kéregnélküli, az utóbbin a
sugarak legutolsó ize csak, igen kis tüske, sejt,
alakú
ellenben az utolsó eltti tag többnyire rend-
(macroptüa)
minor-t, a mint
/'.
t. i.
a tengely
nagyobbak, erteljesebbek vagy kisebbek,
ers Chara-formák
Igen
crassae névvel jelöltetnek.
/'.
ünomabb
gyengébb,
alakokat
f.
yraciliores-nek
sugártermet tengely-
sugarakkal biró alakot ellenben
lyel és
Ha a
mondják.
Chara-telep alacsony
fejleszt, akkor/",
akkor van
szó,
hosszúra
kívüli
csak kevés no-
humilior a neve;
/'.
elöngata-
mikor az egész Chara-növény rendinternodiumok körül-
az
nyúlik,
belül kétszer oly hosszúak vagy
mint az igen távol
még
es csomókon ül
az internodiumok
condensata-n
s
tenuis-nék
f.
hosszabbak,
sugarak.
csak
csomókon
ül
felálló,
melyeken
e
f.
felakkorák,
mint az ennek következtében többnyire közel
reven
A
sugarak. F. strictá-nak nevezik a
es me-
csekély hajlékonysági! Chara-alakokat,
tulajdonság a tengelyt és sugarakat egy-
aránt jellemzi.
Kéregnélküli Chara-féléken gyakoriak azon esetek,
sugárkák hosszát tekintve, van fonna longi-
bracteata
és
nevezik, a rendkívül finom és
kívül hosszúra kinyúló.
A
major
f.
robustiores-uek mondatnak, ha pedig rendkívül
ról
is,
balról jobbfelé
a
esetleg csak szemölcsalakúak.
nagy teleppel bírnak, a
A
is,
a tüskék gyéren állanak és vagy nagyob-
csekélyebb fejlettségek.
görbülnek. Megkülönböztetnek
streptophyllá-t
i.
és sugarak
dust
/'.
tüskés tengelyen
Chara- növény egész külseje szerint megkülön-
befelé hajlók, fels részökben ellenben ívesen kifelé
melyen a sugarak többé-kevésbbé
t.
böztetni
/'.
a sugarak egyenesek vagy kifelé
ortophyllán
vagy épen
vékonyak.
ha a sugarak a tengelytl
Fi refracta-ról van szó,
a
A
crassi-
mint a sugarak a
képest vastagok vagy igen
magok
gyakoriak a subhispida és hispidula jelzések
bak vagy kisebbek,
tenaifólia a szerint, a
A
longispüia (macracanthan).
/'.
esetben ellenben rövidek, internodiumaik kurták, no-
dúsaik tehát igen közel esk.
tüskék
brevispina (micracantha)-ná\ és hosszúak (akko-
ternodiumaik rendkívülien megnyúltak, az utóbbi
folia és
A
rák vagy hosszabbak mint a tengely átmérje) mint
brevifoUa (brachy-
/'.
igen kicsi-
vagy rövidek (rövidebbek a tengely átmérjénél), a /'.
f.
látni ugyan, de
gyakran csak apró szemölcsök, a harmadik
és
esetben a tengelyen tüskék vannak.
kér-
helyekkel.
longifolia (makrophylla) és
/'.
;
másodikban nyomukat
zonatim
nem
be
aculeolaforma inermis, f. subinermis és els esetben a tüskék egészen hiányzanak, a
tetni
gyrszer-
gyrs
megkülönböz-
vagy jelenlétét tekintve, általában
incrustata,
/'.
elbbin a sugárkák igen hosszúak, az
az
;
utóbbin rövidek.
sugárkák hossza, hol pedig
minségét
munda, ha nincs incrustata,
croptila)
külalakja, stb. szerint módosul.
tengely
így a
is
értelemben hol a tengely mi-
ez
és
/'.
brevibracteata
(mi-
a
midn
nek, kis
Migula azután munkájában az egyes formák diagnózisait is adja, de gyakran a különböz még a tle felállított formák közti jellemz eltéréseket sem emeli ki vajmi nagy sikerrel, úgy hogy sokszor, a formák rövid kulcsának hiányában az eligazodás csaknem lehetetlenné válik. ** Az elz fejezetek értelmében helyesebb volna tulaj donkép a /. longiradiata és /. breciradiata stb., azonban *
részletesen
—
-
tekintettel az idegen régibb irodalomra és egyéb okokból
munkámban egyelre mindenhol mkifejezéseket tartottam meg.
is,
a régi latin és latin-görög
s
a sugarak internodiumai igen megrövidül-
a nodusok a rajtok
lev sugarakkal
együtt
gömbalakot öltenek vagyis úgynevezett fejecské-
ket alkotnak, miként a
pha)
észlelhetni
;
a
/'.
subcapatd-n
( heteromor-
moniliformis- on a fejecskék
f.
az internodiumokhoz képest igen aprók, a
f.
con-
globata-!} ellenben csekélyebb fejlettségek és in-
kább csak jelezve vannak.
Még számos formát
is
rülményei, a termhely
E különböz
jelölnek az elfordulás kö-
minsége
formák egy
és
stb. szerint.
ugyanazon Chara-faj
39 körén belül ugyan soha .sem észlelhetk, de azért
nek egymás
vannak egyes
öt-öt sejt esik. Telepök egészen kéregnélküli
melyek formákban rendkívül
fajok,
gazdagok és még az egyes tipikus formák között oly sok átmeneti alakkal bírnak,
bajos
hogy gyakran formát
köztük eligazodni és az igaz
is
felette
egész
Magyarországból eddig irodalmilag közölt fajok
Hazánk több helyén
több évi gyjtésem
tett
csak kevéssel szaporítja az eddig ismert számot,
már ebbl
de
és az eddig ismert hazai Chara-félék-
nek egészen a Braun rendszere szerint való részletes leírásból
is
világosan kitetszik majd, hogy ha-
zánk Chara-félékben szegénynek épen
más országokhoz
ható
képest,
st
a tekintetben
nem
A
II.
nem mondmi
a
ritkább, csekélyebb elterjedés fajokat
az egyes
illeti,
egy sokkal jobban
idegen országot felül
is
ebben
átkutatott
mul.
A
bírnak.
Zöldszín, chlorophyllban gazdag hosszúra nyúlt
vízi
ersen
ki-
sugárkák foglalnak helyet. Az utóbbiak szin-
tén többtagúak,
st
többnyire csomójuk
ezeknek
van egy-egy
is
és többnyire
;
is
van, me-
még
gyakran
csomójuk harmadrangú
kis
sugárkákkal és így tovább.
A
tíz aprósejttí,
színtelen
korán lehulló koronával biró oogonium
mindig a sugarakon, néha sugárkák csomóin jelenik
meg
és
vagy a csomókból ered a sugárkák helyén,
vagy az antheridiumok és sugarak alapsejtcsomóiból veszi
eredetét,
is
bír
mely utóbbi esetben
többnyire
;
helyet egymás
mellett.
elsrend
kocsán-
kis
számban foglalnak
többes
lag nagyok, az
Az antheridiumok aránystb.
sugárkákon, végállá-
magánosan vagy
súak, gyakran kocsánosak és vagy
zatán bell mószréteg
moszatok,
—
vagy mind egyen-
s
mások társaságában jelentkeznek. Az oospóra L. Cl. Richard. 1815.
mel-
csomókon 5
lyen a másodrangú sugárkák erednek
nal
Chara-félék rövid rendszertani áttekintése.
Fám. Characeae
nem
fejlettek és
— 3 csomóval bírnak, melyen a mindig
1
fejlett
ki.
csomók kevésbbé
lk, vagy egymás között különböz nagyságúak;
a régibb adatok vagy épen nem, vagy alig terjed-
nek
a,
lék-sugárkoszorúval
száma nem nagy, egyes formáiknak meghatározására
is
is
az in-
;
ternodiumokat hosszú, nagy, hengeralakú, vastagfalú sejt alkotja,
sugár van, melyek gyrállásúak
helyességgel megállaj^ítani.
A
úgy, hogy az alsó és fels körre
fölé,
A
Nitelleas-hez két
fala-
nem képzdik. genus
tartozik, ú.
m. Nitella
gazdagon elágazó
(Ag.) em. A. Br. ós Tolgpella (A. Br.) LeonhardL
tengely tagolt, csomókból és
Az elbbin a sugarak egy vagy több csomójából ered
a csomókon gyrs állásban sugaraknak nevezett képletek vannak, melyeken az
sugárkák mindig oly hosszúak, mint a sugarak vég-
jól
fejlett,
tengelyes teleppel.
internodiumokból
A áll
és
;
ivarszervek, antheridiumok és
keletkez-
nek.
belsejük-
oogoniumok Az antheridiumok pirosszínü gömbök,
ben számos hosszú, egyszer színtelen sejtfonállal, melyeknek egyes sejtjeiben spirális alakú és két csillóval biró spermatozoidák fejldnek.
Az oogoniumok
még annál is hosszabbak és e növési arány a másod-, harmadrend sugárkákon isiátható az els, illetleg másodrend sugárkákkal szemben az utóbbin ellenben a sugarak csomóiból ered sugárszelvénye, vagy
;
kák mindig jóval rövidebbek, mint a sugarak végszelvényei és a
másodrend sugárkák
is
rövidebbek az
tojásdadalakú képletek, spirális külburokkal és egyet-
elsrendeknél. Eszerint az elbbieken a sugarak,
lenegy központi nagy petesejttel. Ivarzás után az
illetleg
oogonium oospórává
utóbbiakon
feketésbarna
szín
s
alakul,
mely
érett állapotban
kemény burku. Az oospóra
rázásakor kis eltelepet
fejleszt,
ezen
csí-
fejldik az
anyanövényhez hasonló ivaros növény. Ivartalan
sugárkák tiszta
elágazása villásnak
monopodialis.
A
látszik,
Nitellán a suga-
rak vagy sugárkák végszelvénye rendszerint sejtti,
az
1
—
igen ritkán többsejt, a Tohjpelhm pedig min-
dig többsejt.
szaporodás ágképzés, ágeltelepek és bulbillák útján történik.
Két alcsaládra szakadnak
és Charese
:
Nitellese
Leonh. 1.
Leonh.
Nitella (Ag. L824) em. A. Br. 1867.
Az oogoniumok (oosporák) a sugárcsomó, 1.
SUBF. NITELLEAE Leonh. (Chareae epigjnae
A
1863.
Br. 1876.)
Föjellegük az oogonium koronája, mely mindig tíz
apró,
kezdetben zöldszín, késbben egészen
színtelen sejtbl áll; e sejtek két körben helyezked-
illetleg
sugárkacsomó oldalán, vagy az egylaki fajokon közvetetlenül az antheridiumok alatt,
többesével
nnek
Az antheridiumok
egyesével vagy
az egy vagy több sugárka helyén. a sugár vagy
elsrend
kák csúcsán foglalnak helvét, tehát végállók
sugárés csak-
40 nem
A
kócsántálanók, (17. ábra A. B. C.)
állanak, a
száma kettnél több
meddkön is
Term
sugárkák az
;
a csomóból
elsrend
diumát szintén fölülmúlják
A
van
;
:
a legnevezetesebbet következ(III.
és IV. tábla.)
sugarak csak egyszer ágaznak
rend
sugárkákkal bírnak
része egytagú (egysejt)
egyéneken az
tehát csak els-
el,
a sugarak fels,
;
A) Az
ered másod-
sugárkák
és így tovább a
A ni
a)
kül
harmad-
st negyedrend sugárkákig. Medd egyének rend sugárkái csaknem oly hosszúak, mint a
Bit.).
ivarszervek nyálkás burokba zártak (Gloéó-
carpae A. Br.), kétlakiak
interno-
végs
a korona lehulló (Nitellae
;
furcatae A. Br. Monavthrodactylae A.
sugárkák a sugarak hosszát túlhaladják,
rendesen egy csomósak
rend
1.
ellenben a csomók
lebet.*)
faja
kép csoportosítják
termsugarak csak egy sugárkát visel
csomóval bírnak, a
elsrend
Számos
sugarak
ket vagy több tagból
látszólag villásan osztottak,
;
sugarak
nem
el
(dioeceas).
ágazók, sugárkák nél-
az oospóra felülete sima.
A syncarpa 7
,
els-
A ni
b)
suga-
(Thuill.) Kütz.
sugarak elágazók, sugárkákkal birok
ersen
az oospóra felülete
rak végszelvénye, azaz egyenes folytatása, a másod-
A
7
kiálló léczekkel.
capitata (N. ab Es.) ka.
,
17. ábra.
A, Nitella capitata tf B. Nitella capitata 5
;
G. Nitella fle.rilis
rend rend
£
Mind t.
mot
.
a
tengelyt,
három kép többé-kevésbbé s.
sugári,
s'
B) Az
mind a sugárkák végszelvényei vagy
ivarszervek szabadok, nyálkás burokba
a) Kétlaki (dioicus)
egy,
bak,
vagy ritkábban többtaguak, de az utóbbi
vagy
két,
esetben
apró
sejt.
oogoniu-
0.
nem
zártak (Gi/mnocarpae A. Br.)
sugárkák végszelvénye és így tovább. Mind a
két
mindenütt
:
jelez.
sugárkák ismét oly hosszúak, mint az els-
sugarak,
vázlatos kép
sugárkát, a. antheridiumot és
antberidiumok nagyobmint az oogoniumok. A7 opaca Ao. ;
,
az
utolsó
tag
rendesen
csak
igen
antberidiumok kisebmint az oogoniumok. T A ßex'dis (L. ex parte) Ag.
b) Egylaki (monoicus) bek,
;
.
A *
A
munkában
els csomóján átmen egyenes folytatását fsugárnak vagy középsugárnak, a sugár els csomója alatti részét pedig levélnek mondják. Jelen munkámban mindkét elnevezést egyre redukálom, mert az úgynevezett levél és az egyenes folytatása, és az lígynevezett közép vagy fsugár együttesen csak egyetlenegy sugarat alkotnak, melynek csomójából, illetve csomóiból erednek azután az elsrend sugárkák. legtöbb leiró
a sugár
elsrend másodrend stb.
sugarak ismételten elágaznak,
kákkal bírnak, melyek ismét kákkal bírhatnak
végs, a nodus
;
kéttagú (kétsejt)
;
a korona
fölött
marad
es
sugársugár-
részök
(Nitellae flabel-
latae A. Br. Diarthrodactylae A. Br.) Egylaki fajok.
A) A
sugarak
és
sugárkák csomói egyforma nagy-
ságú sugárkákat viselnek, úgynevezett járulékos sugárkákat nem alkotnak (Homoeophylläe A. Br.)
41 a
)
nagyságn sugárkákat viselnek, hanem többnyire
Az ivarszervek szabadok, nyálkás burok nélkül (Gymnocarpae A. Bit.). a) A sugarak utolsó szelvénye igen rövid és
igen számos (rendszerint 16), úgynevezett járulókos
a szintén rövid sugárkákkal kis koronát
sugárkákat
is
alkotnak
A
7
alkot ( Coronatae.)'.
A medd
la)
(Heterophyllae
A. Bú.).
sugarak utolsó szelvénye
A
3.
hyalina
,
sugarak ismételten elágaznak
;
igen rövid, szabad szemmel alig ve-
három- ötsejt [Polyarthrodáctylae A.
het észre a term sugarak kis csomókba (fejecsekbe) tömörülnek össze.
lakiak.
;
(DG)
Ag.
utolsó szelvényök
Egy-
Be.).
N. ornithopoda A. Be.
N. translucens (Peru.) Agardh. 1
A medd
h)
sugarak utolsó szelvénye
hosszabb, szabad szemmel
het nek
;
term
a
sugarak
A
Tolypella (A. Br. 1849.) Leonhabdi 1863.
oogoniumok
.
brachyteles A. Bk.
(oospórák)
vagy
sugár
a
és
vagy az antheridiumok alapsejtcsornói-
sugárkák,
ból erednek, mindig
nagyobb számban vannak a
sugarak utolsó szelvénye hosszú, mert
utolsóeltti tagja hosszúra nyúlt, a végtagot
nem a
)
s
medd
a
lazán ííllanak, miért
cso-
a su-
is
nem gömbalakúak,
gárörvök se
sugár, illetleg sugárkacsomók oldalán
se
körülveszik
s
antheridiumokat, melyek vagy egyesevei, vagy
az
szintén többesével az egysejt
sugarak hosszúk
mókon
1
sejt
(Mucronatae).
A
a)
többnyire egy rövidke kis
itt is
alkotja 1
Az
tömörül-
össze.
Ar ß)
nem
2.
kive-
is
kis
sugárkák vagy
járulékos sugárkák végén jelennek meg, tehát kocsá-
nosak. Valamint az oogoniumok, úgy ezek
elhelyezések
;
is
oldali
az antheridiumokat hordozó sugár-
csomósak.
Az ivarszervek csak
a sugarak
csomóin jelennek meg
;
a suga-
kák vagy a sugár alapsejtcsomójából vagy a sugarak, illetleg
sugárkák els csomójából erednek
s
ez
rak többnyire kétszer ágaznak el
;
végtagjuk kissé megnyúlt.
AT
confervacea A. Be. Iß) Az ivarszervek nemcsak a sugár.
csomókon, hanem az els-
és
má-
sodrend sugárkák csomóin
is
megjelenhetnek.
Az oospóra
felülete éles lé-
czekkel bír.
A term sugarak
^.a)
kétszeresen, ritkábban
há-
romszorosan elágazók.
mucronata A. Br.
Nitella %1>)
Az oospóra felülete gyengén kiemelked léczekkel bír valamennyi sugár kétszeres, de többnyire
háromszoros
elágazású utolsó szelvény ök ;
gyakran háromsej t, az utolsó sejt csak apró kis csúcsot alkot.
AT
gracüis (Smith.) Ag. sugarak rövidek, állók, ezért .
A
\h)
srn
sugárörvök
a
kúak;
csomósak,
gömbala-
a sugarak utolsó
szelvénye
mindig kétsejt ni ivarszervek a sugárcsomókon rendszerint nem fejldnek. ;
AT
.
tenuissima (Desv.) Coss. et Germ.
b) Az ivarszervek nyálkás burokba zártak ( Gloeo-
carpae A.
Be.).
Az oospóra ersen
kiálló
léczekkel bír.
ábra.
18.
T
A
Bj A
batrachosperma (Reicherib.) A. Br. sugarak és sugárkák csomói nem egyforma
Fxlarszky, Chara-félék.
.
Tolypella s'.
£
sugáika;
.
a.
antheridium
;
t.
tengely;
s.
sugái
-
;
o.
oogouiurn.
40 utóbbi esetben,
úgy
mindig soktagaúk,
örvösen
niintha
látszik,
sugárkák közepén állanának (18.
A
ábra.).
álló
sugarak
— 3 sugárkát visel csomóval
debbek a sugaraknál oldalán jutnak
többnyire csak a sugarak hasi
;
teljes
Az ivarszervek
kifejldésre.
osztottak.
mindig a sugarak csomóinak hasi oldalán fejlödnek; az oogoniumok vagy a sugár csomójából a
Az elsrend sugárkák a sugarak hosszánál nem nagyobbak, miért is az utóbbiak mindig ersebbek,
sugárkák helyén, vagy az antheridium vagy sugárkák alapsejtcsomójából erednek egyesével, ritkábban
1
Nem
többsejt végszelvénnyel.
mint a belölök ered sugárkák viszonya az els és
villásan
és
hasonló a fejldés
;
másodrend sugárkák
között
is.
jönnek
(V. tábla.)
A
számú
csekély
fajok legnevezetesebbjeit a kö-
vetkezkép csoportosítják 1.
A) A sugarak
sugarak egyszerek.
b)
A medd
sugarak elágazók.
(Trentep.) Leonhabdi.
A
miért
pontozott felület
is
;
T.
T. nidifica
term
2.
;
melléksugárkoszorúja,
Lamprothamnuson
antheridiumok az
alatt
3.
sugárörvvel, többnyire
1
863.)
s
hispanica Nordstedt.
CHAREAE
Leonhard
1863.
Az oogoniumok
hanem
tíz,
tnnek el;
az elbbiek egyenként vagy párosan
utóbbiak mindig egyenként,
nem
;
a korona az
ered három lán.
A
kis sejttel a
sugarak
1
leg-
többnyire mégis kérges. Az internodiumok, ha kér-
kéregsejtektl tüské-
sek vagy legalább szemölcsösek.
A nodusok
melléksugárkoszorúval
sugarakat viselnek.
A
örvben állanak, szám szerint 6
bírnak
ersek, és
jól
csomóval
diumaik hasonlólag
jól
mindig csupasz.
A
intern o-
kifejldtek, kéreggel birok, 1
—3
sejt
sugarak csomóin
ntindig egysejtek, többé el
nem
végszelvényök
ered sugárkák
ágazók
öt
mind
a
kett
küls
s
sugárkák
olda-
(V. tábla.)
nek
és
is
hiányzanak.
vannak.
melléksugaraknak csaknem
teljes
A tengely A kéreghiánya
s
egyáltalában az egész növény habitusa élénken emlékeztet a Nitelleae-re.
Csak egy
faja van, a
genus jelleg
T. stelligera
(Bauer) Migüla.
soktagúak,
nodusaik és
;
s
egyesével vagy kettesevei a sugarak csomóin fordul-
sugarak szabályos
— 12-en,
többnyire számos, ritkábban csak egyetlenegy su-
vagy kéreg nélküliek,
hanem
telep kéreg-
sugarak alján
—2 csomósak,
alsó részén csillagalakú bulbillák
kiálló
A
álló.
nak el, gyakran egészen
gárkákat visel
kis nyélen,
A. B.) Az oogonium koronája apró, lekerekített
pök vagy egészen vagy részben kéregnélküli,
kifejlett
antheridiumok
rövid, kis, gyakran közös nyélsejten (sugárkán), az
oospóra megéréséig megmarad, azután lehullik. Tele-
rendszerint
890.
1
csak mintegy jelezve van a sugár alapcsomójából
csak öt nagyobb
chlorophyllt tartalmazó sejt alkotja
gyakran egyes
és
nélküli, melléksugárkoszorúja nincs,
szoros értelemben vett Chara-féléken az oogo-
gesek,
Migüla
közvetetlenül a sugár csomóján állanak. (19. ábra,
(Chareae pleurogynae et hypogynae A. Br. 1876.)
nium koronáját nem
a
mindig a sugárkák helyén a sugarak hasi oldalán
keskeny kihegyesed sejtbl
A
helyet,
is
T.
SUBF.
foglalnak
oogoniumok az antheridiumok
Tolypellopsis (Leonh.
Kétlaki növény.
(Müller. ) Leonhardi.
Kétlakiak (Dioecae.).
2.
a többi
az oogoniu-
között állanak és a Charán az antheridiumok fölött
mészkéreg nélkül
teremnek ivarszerveigen apró növényke. T. Normanniana Nordstedt.
az eltelep sugarai
ket
a
glomerata (Dcsv.) Leonhardi.
A telep sötétzöldszín,
telep csak
az
;
A. Br.,
keletkeznek.
az oospórák nagyok.
A
Lamprothamnus
az
oospórák kicsinyek.
ß)
Az elsnek nincs
háromnak van
m. Toly-
ú.
(Rupr.) A. Br. és Chara Vaillant.
Lychnothamnuson
telep kékesszürke, helyenként inkrusz-
tálva,
Characese-hez négy genus tartozik,
mok
B) A sugarak csúcssejtje tompa. a) Egy vagy több medd sugárörvvel.
mészréteg (köpeny)
le.
Lychnothamnus
( Ztz.) Leonhabdi.
T. prolifera
vagy
egyesével
is
mindig kisebbek az oogoniumoknál.
létre, és
pellopsis (Leonh.) Migüla,
A medd
T. intricata
antheridiumok
az
érett oospóra falazatán belül
A
csúcssejte hegyes.
a)
a)
Az
rakódik
:
Egylakiak (Monoecae).
b)
többesével,
többesevei jelennek meg, mindig a sugárkák helyén
s
jóval rövi-
4.
Lamprothamnus
(A. Br. 18G8.)
Nordst. 1882.
Egylaki növény. Az oogoniumok az antheridiumok alatt,
csak kivételesen az antheridiumok mellett a
sugárkák hónaljában jelentkeznek,
de
mindig az
antheridiumok alapsejtcsomójából erednek; egyenként, ritkábban kettesével fordulnak el.
Az antheri-
43 diumok valamint
oogoniumok
az
is
a sugarak hasi
oldalán jönnek létre egyenként, ritkábban párosan
mindig sugárkák helyén fejldnek.
és
Az oogonium koronáját alkotja.
A
(19. ábra,
C.)
öt ívesen kimagasló kis sejt
telep kéregnélküli, a
nodusokon egyszer
melléksugarak
melléksugárkoszorúval, a
száma a
sugarakéval megegyezik. Az utóbbiak nagyon hasonlítanak a Chara sugaraihoz
;
4
—
7,
többnyire 4
—
sugárka helyét foglalják csomójából
niumtól
(19.
;
Az antheridiumok
oogo-
az
jobbra és balra állnak, ritkábban
oldalt,
keletkezik alatt
erednek.
így egyenesen a sugár
el és
még egy harmadik középs
is
az
oogonium
valamennyi az oogoniumhoz hasonló eredet.
ábra D. E. F.) Az oogonium, mely
mindig az antheridiumok között
A
lapos koronájú.
módon
ily
foglal helyet,
kis,
telep kéregnólküli vagy hiányosan
19. ábra.
A. Tolypellopsís tf B. Tolypellopsís $. C.
D-F.
tagúak
;
t.
tengely,
,
szült
;
tábla.)
csak
a legalsón
fejldnek
A Lamprothamnus
körösköri.
szerkezetére
szintén fölötte hasonlít a Nitelleae telepéhez, de
habitusa
már élénken
Csak egy
sugár,
s'.
sugárka,
vázlatos.
—
antheridium és
a.
o.
A—E. Migula nyomán,
oogonium. (ValaBbadn után ké-
F.
termcsomójából.)
bekérgezett tengellyel
bír,
regnélküliek, többtagúak
a sugarak állandóan kéés
csomóikon körösköri
nézve
ersen
küls
danak. (V. tábla.)
A
de ersen
a mellék-sugarak száma kétszer
a Chara-éra emlékeztet.
faja van, a
s.
ez utóbbi vázlatos átmetszeti kép a sugár
a sugárkák a sugarak összes csomóin vagy
ritkábban (V.
Lamprotliamnus J Lychnothamnus A
Mindenütt
mennyi kép többé-kevésbbé
genus jelleg
csaknem egyformán
s
fejlett
;
fejlett
oly nagy, mint a sugaraké, miért
L. alopecuroides (Del.) A. Br.
alapján
mindkét
sngárkát hor-
mellóksugárkoszorú egyszer,
oldalt,
is
jobbra és
minden sugár balra
egy-egy
melléksugár van. 5.
Lychnothamnus
Egylaki
(Rupr. 1846.) Leonhaedi 1863.
növények.
Az
oogoniumok egyenként
jelentkeznek a sugarak hasi oldalán,
Európában eddig csak egy
faját észlelték, a
L. barbatiis (Meyen) Leonhardi-t
mindig egy 6*
44
6.
Egy-
Chara Vaillant.
és kétlaki
növények. Ivarszerveik a sugarak
csomóinak hasi oldalán vannak
oogoniumok az antheridiumok és
;
az egylakiakon az
fölött foglalnak helyet
mindig alapsejtcsomójuknak
erednek
még háromsoros melléksugárkoszorút is találni. A sugarak többtagúak, alsó felükön többnyire jól
1710.
sejtjébl
legfels
a kétlakiakon ellenben egy, az antheri-
;
csomókkal és rajtuk egysejt sugárkákkal, fels
fejlett
felükben pedig rendesen többsejt, keskenyed végszelvénnyel. teljesen
az
és
A
sugárkák egy-egy sugárcsomó n vagy
egyformák, egyenl nagyságúak, vagy a közönségesebb
—
eset,
a
basi
—
oldalon
diumnak megfelel sugárkának alapsejtcsomójából
ersebben
eredk, azért az egylakiakon csak
helyen gyakran csak kis papillaszer kiemelkedések
lakiakon pedig valóban
számuk egy csomón
1
—
látszólag, a két-
sugárka-hónalji állásúak
2,
ritkábban
3.
Az antheri-
diumok mindig a sugárkák helyén keletkeznek
egy-
;
lakiakon az oogoniumok alatt foglalnak helyet, de
fejlettek,
mint a
háti oldalon
;
az utóbbi
alakjában jelennek meg. (V. tábla.)
A
Chara-félék között ez a genus a leggazdagabb
fajokban és formákban
;
a legnevezetesebbeket kö-
vetkezkép szokás csoportosítani
20. ábra.
A. Chara crinita
rf
B. Chara
$.
crinita.
C. chara foetida
A
Mindenütt s. sugár, s'. sugárka, a. antheridium és niumot jelez. (Valamennyi kép többé-kevésbbé vázlatos.)
.
vel,
(20.
;
ábra A. B.
C.)
talál-
szintén egyesével, kettesé-
ritkábban hármasával
oogo-
.
mindenkor a sugarak bels középvonalában hatók
o.
ülnek egy-egy
sugár-
A
tengely nodusain a molléksugarak köröskörül egy
sorban állanak (Haplostephanae A. Br.). Egylakiak.
A) Az
egész telep, a tengely és sugarak kéregnél-
küliek (Ecorticatae A. Br.).
csomón. Az oogonium koronáját öt nagyobb
sejt
mely majd tompa, majd hegyesvég
és a
alkotja,
csúcsukkal majd
A
szétálló.
A
összehajló,
telep lehet kéregnélküli és kéreggel bíró.
tengely és a sugár
kéreggel küliek fejlett
el
majd többé-kevésbé
is
lehet kéregnélküli
lehet látva,
;
a tengelynek ós az összes sugaraknak jól
;
kórgök
is
lehet ós
ból kiágazó sngárkálmál, miért
mindkett hiányosan bekér-
nát alkot.
sugarak pedig egészen csupaszok. r
A
kérg, a
tengely csomóin
ritkábban egyszer, legtöbbnyire kétsoros, de néhol
is
velk együtt
Az oospórák mészköpeny
a
nélküliek.
Ch. coronata Ziz.
B) A
tengely kéreggel
(Gymnophyllae
bír, a
sugarak kéregnélküliek
A. Bk.).
A
sugarak utolsó tagja
hosszúságára nézve az utolsó csomóból kiágazó
sugárkákkal gezett lehet, vagy csak a tengely hiányos
sugarak utolsó
sugarak végén többnyire háromcsúcsú kis koro-
a tengely
a sugarak pedig kéregnél-
A
tagja igen rövid, alig hosszabb az utolsó csomó-
csaknem
teljesen
megegyezik
és
velk együtt háromAz oospórák mószkö-
úgy, az miként elbbi fajon,
csúcsú kis koronát alkot.
peny nélkül.
Ch. scoparia Bauer,
45 2.
A
nem
tengely nodusain a melléksugarak
nem
oldalán óh inkább csak
egy, ha-
ritkábban három sorban állanak (Diplo-
két,
sejtsorok alkotják, a
Ch. contraria A. Bk.
Iß)
álló kéreg-
nodiumait
gek
számuk
;
A
lyek
A
fejlettsé-
sorban állók. (Imper-
és szabálytalanul két
fejlett
jól
teljesen a sugarak számával
melléksugarak igen csekély
A kéreg kisebb-nagyobb, tüskéj, memajd egyenként, majd csomósán állanak.
melyek elkülönülten egy-
mástól spirálisan övedzik körül a tengely inter-
egyenl.
fectae corticatae A. Be.)
melléksugárkoszorú
ers
fejlettség.
3a)
A
;
A tongely kérgét állan-
dóan hosszúra nyúlt internodialis diametrikus
csomósejtek
corticatae A. Br.)
A
Egy-
a tüskék gyéren ál-
ket
és
hosszúk. Az oospóra
(Perfectae
és kétlakiak.
kéregsejtsorok száma az
de ersek
lók,
sejtek és iso-
alkotják.
gyakran
,
csak papillaszerek
a sugarak ritkábban kéregnólküliek vagy
hiányosan bekérgezettek.
a)
rövidek
egész telep, tengely és sugarak kéreggel bír-
nak
sugárkák a suga-
rak háti oldalán igen
Ch. imperfecta A. Bh.
B) Az
sze-
mölcsök alakjában.
stephanae A. Bk.). Egylakiak vagy kétlakiak. A) Kétlaki. A tengely hiányos kéreggel bír, a meny-
nyiben csak hosszúra nyúlt sejtekbl
vannak apró
jelezve
létesít no-
dus sugarainak számával egyenl. [Isostichae
többnyire
barna-
szín,
ritkán
igen
feketésszín, hosszú.
Ch.intermedia A.Br.
A. Bb.)
a) Kétlaki.
Ch. crinita
ß) Egylaki.
Ch. dissoluta A. Bk.
Wallroth.
3b)
A
sugárkák a suga-
kéregsejtsorok száma kétszer oly nagy,
nodusain körösköri csaknem
mint az ket létesít nodus sugarainak száma
egyenl nagyságúak.
(Diplostichae A. Bk.).
A
b)A
a)
A
középkéregsejtsorok ersebben
mint
tek, is
az
(
1
letkezk. Az oospóra fekete szín.
Tylacanthae A. Bk.)
3a) Az oospóra sebb 500
a) Kétlaki. Ch. ceratophylla
Wallk.
hosszú,
\a) Az oospóra mészköpennyel bír
növényen
is
alig
mészin-
p.
—
10,
kiemelked
Ch. strigosa A. Br.
A sugarak igen rövidek, többnyire csak egy, ritkábban két
3ß) Az oospóra nagyobb, 700 p.
kéreggel bevont és ivarszer-
hosszú, 10
veket visel taggal.
A
sugár-
— 12,
ersen kiemel-
kák a sugarak háti oldalán
ked
igen csekély fejlettségek.
lécczel.
Ch. polyacantha A. Bb.
Ch. jubata A. Bk. 26^)
8
lóczczel.
krusztáczió van.
2a)
ki-
,
b) Egylakiak.
és az egész
és
,
a tüskék tehát a ké-
ki,
egyenként
csomósán gyakran csak csomósán ke-
elbbiek mint kisebb-nagyobb bor-
reg bordáin állanak.
srn ál-
tüskék
lók,
fejlet-
az oldali kéregsejtsorok, miért
dák emelkednek
1
rak
\ß) Az oospóra mészköpeny nélkül, nagy, 700 p. hosszú, fekete szín
A sugarak hosszúak vagy leg-
;
alább
nem feltn
rövidek,
a telep szép zöld szín, inkrusz-
többnyire kettnél több ké-
táczió nélkül
reggel bevont és ivarszerve-
igen rövidek.
ket visel taggal.
különböz 2a)
A
vagy ha vannak
tüskéi,
azok igen rövi-
dek
s
A
melléksugárkoszorú
egyenként
állók.
a hátsó sugárkák
Ch. baltica Fries.
ß) Az
kéreg csaknem tüske-
nélküli, is
A sugárkák
fejlettségek.
;
ersebben fejletmint a középkéregsejtsorok, úgy hogy utóbbiakat gyakran többé-kevésbbó eloldali kéregsejtsorok
tek,
az
fedik a bordákat alkotó oldali sejtsorok
ritkább eset,
hogy mindkétféle
egyenl fejlettség
;
;
sejtsor
a tüskék soha
sem
hanem
a ba-
A
su-
foglalnak helyet a bordákon,
gárkák szintén igen
fej-
rázdákban (Aulacanthae A. Bk.). Egy-
csekély fejlettség.
lettlenek a sugarak háti
lakiak.
46 \a)
A
tengely teljesen bekérgezett, a su-
2a
A tüskék csoportosan
)
A
garak kéregnélküliek, vagy csak az
még a második tag mindkét eset gyakran ugyanazon csomó sugarain
dusain köröskörül csaknem
alsó és legfeljebb
kéreggel biró
egy és
észlelhet
az
;
Ch. horrida. Wählst.
A
2h)
tagokon jelent-
keznek. 1
a)
mintegy jelezve vannak tekkel sejtek
oldalán félszer vagy
isodia-
nem emelked
kal rövidebbek,
sej-
a közép- és oldali kéreg-
;
oldalon.
egymás közt egyenltlen
A
A
2a)
gek,
;
egymás közt ~lß)
kéreggel bírnak, csak a sugarak né-
a)
A
A
kéreg
niumok egy
és
Ch. rudis A. Be.
c)
la) Az antheridiumok
és oogo-
ritkán fordulnak
el
ugyanazon sugár no-
dusán,
hanem
sugár
különféle
rendszerint a
A
kéregsejtsorok száma háromszor oly nagy,
mint az ket létesít nodus sugarainak száma (Triplostichae A. Br.).
a) Kétlakiak. (Dioecae.). la)
nodusain,
A
telep tengelye jól fejlett tüskék-
kel bír.
egymástól elváltán keletkez-
[a)
Ch. Rabenhorstii A. Bk. és oogo-
együttesen
A
Ch. aspera (Deth.) Willd.
\ß)
A
telepen bulbillák
nek.
A
kái igen fejletlenek, csak-
sain
körösköri megjelennek, de
nem
a
isodiametrikus,
nem
a
csomóból
ki
ked
sejtek alakjá-
kis
emel-
telep középnagyságú.
A
sugárkák a sugarak nodu-
mellsk rövidebbek, mint
Ch. gallioidcs D. C. 1
1>
)
A
telep tengelye tüske nélküli.
la)
Á kéregsejtek igen vékony falúak, a tengely vékony, hajlékony, in-
sugarak hátsó sugár -
krusztáczió nélkül
s
csaknem
át-
kái ersebb fejlettségek,
látszó
kétszer-háromszor
ban elterjed részén többsejt,
oly
;
hosszúak, mint szélesek.
eperhez
Az egész
zdnek.
telep
vaskos,
a telepnek alsó, az iszap-
tüskék ersen
fejlettek, hosz-
szúak, egyenként és csoportosan
vagy csak csoportosan oospórák nagyok.
hasonló bulbillák képCh. fragifera Due.
rideg.
Ch. crassicaulis Schleich.
A
az
oldalt állók.
Ch. foetida A. Br.
]ß)
nem képzd-
sugarak hátsó sugár-
ban állnak el. Az egész
2ß)
el-
hátsók jóval rövidebbek.
kelet-
keznek.
2a)
telepnek alsó, az iszapban
hosszúak, mint az oldalt állók, a
niumok a sugár ugyanazon csomóin
A
terjed részén egysejt bulbillák képzdnek. A mells sugárkák oly
nek.
2b) Az antheridiumok
,
szen elfedik.
vagy egészen hiányzók. Az oospórák kicsinyek.
oldalsejtsorai
úgy hogy az utóbbiakat az elbbiek csaknem egé-
rövidek
vastagok,
állók,
ki.
a középsejtsorok
tüskék igen fejletlenek, egyen-
ként
utóbbiak alig
sokkal ersebbek, mint
is jól kifejlett
hány medd tagja olykor kéregnélküli. 1
fejlettsé-
Ch. hispida A. Be.
Ch. Kokeilii A. Be.
tengely és sugarak
az
emelkednek
csaknem egyenl nagyságúak.
A
csak-
oldalsejtsorai
nem egyenl
rövidebbek a mellsknél a közép
\h)
telep
kéreg középsejtsorai
és
hátsó sugárkák csak kevéssel
és oldali kéregsejtek
A
még sok-
mint a hasi mindig er-
sen inkruszált.
gymnophylla A. Br.
Ch.
A sugárkák
a sugarak nodusainak hátsó
nagyságúak.
Iß)
tüskék egyenként és cso-
portosan állanak.
A hátsó sugárkák igen fejletlenek, metrikus, ki
telepen
nincs inkrusztáczió.
kéreggel
ivarszervek
A
egyenl hosszúak.
;
biró és kéregnélküli
állók.
sugárkák a sugarak no-
állók.
Az
1
ß)
A
kéregsejtek
vastagfalúak
;
a
tengely vékony, de merev, csekély inkrusztáczióval, fényes felület bulbillák
;
nem képzdnek. Ch. connivens Saxzm.
47 ß) Egylakiak. (Monoecae.). \a) A tengely hosszú, vékony tüskékkel megrakott körül jól
;
a sugarak nodusai körös-
fejlett
sugárkákat viselnek
A
színek. Az oogoniuinok kettesével vagy hármasával,
a sugárkák csak
;
a sugarak hasi oldalán keletkeznek, a háti oldalon csak kisebb-nagyobb
szemölcsök vannak
;
az oospóra
A
a)
;
7—8.
270—320
Szélessége
a kéreg középsejt-
;
sorai az oldali sorok fölé emel-
stb.
Egynyári
Több formában
össze, nevezetesen
a) Formae dissolutae.
hanem b ) Formae
Chara
Ohara syncarpa Thuill.
:
Cham
capitata
Meyen
(in
A medd nem
növénye-
és ?
alkotnak fejecskéket,
lazán következnek egymásután és
Mind a
capituligerae.
medd
nak, csak a Nitella syncarpa (Thuill.) Kütz.
Synonymák
:
?
,
mind a
növényeken a csomók sugaraikkal fejecskéket
SÜBF. NITELLEAE. Leonh.
tavasz
melyek két csoportba
jelentkezik,
ken a csomók sugaraikkal félék elsorolása és leírása.
növény;
érésével egészen elpusztul.
vonatnak
Magyarországon eddig megfigyelt Chara-
Paris 1799);
|j..
tusban ivarzásban van és sszel az oospórák meg-
Ch. delicatula Ag.
1.
300—345
végével csírázik, nyáron, azaz júliusban és augusz-
a telepen néha bulbillák
vannak.
A
hossza
úgy, mint a hegyes vidéken, útmelletti árkokban,
ölcsökkel bír
III.
[x.,
oldali
tzegpocsolyákban
;
felü-
fejlett-
tengely kisebb-nagyobb szem-
kednek
csaknem feketeszin, sima
és
Ch. fragilis Desv.
A
vannak körülzárva. Az oospóra tojásdad-gömbded
alakií, sötétbarna,
csaknem egyenl
ségek. \ß)
is
elfordulnak, kisebbek,
is
és kisebb nyálkás burokkal
Elfordul kisebb, nagyobb tavakban, a síkságon
a kéreg közép-
sejtsorai
ritkán négyesével
let, ritkán gyengén kiemelked léczekkel, számuk
tengely tüske- és szemölcs nél-
küli
nem
mint az antheridiumok
fe-
keteszínü. 1
korban
fiatal
;
csaknem barnavörös
állapotban
téglavörös-, érett
tengely tüskenélküli vagy csak kis
szemölcsökkel biró
burokkal vétetnek körül
és nyálkás
Ch. tenuispina A. Bb.
b)
egyenként ülnek a sugarak csomóin, igen nagyok
;
az oospóra világos barnaszín.
1
Az antheridiumok többnyire
igen jellemz.
fajra
telep az,
d"
alkot-
melyen a sugárörvök
néha lazán állanak.
(Flor. d. env. d.
Linnsea
II.
1827);
syncarpa Walle. (Comp. Fl. Germ. 1833) Nitella syncarpa var. leiopyrena A. Be. (Schweiz. Cliar. 1847). fiexilis rar.
Az egyes formák rak
minemsége,
részint a tengely, részint a sugarészint
a telep
egyéb tulajdon-
;
Nitella syncarpa Kütz. (Pkycologia germ. 1845).
ságai szerint
Kétlaki, vékonytengely, világos vagy sötétzöld-
folia,
f.
is
különböznek egymástól, mint
f.
heteromorpha,
laxa,
capüuligera
conglobata,
f.
f.
longifolia,
f.
p. o.
f.
brevi-
etc.
inkrusztáczió nélkül, ritkábban he-
Magyarországon Nitella syncarpa Pozsony kör-
lyenként inkrasztálva, gyakran azonban idegen szer-
nyékérl ismeretes, hol Chara contraria (»Chara
szín növényke
ves anyagokkal többé-kevésbbé bevonva.
A
tengely
internodiumai vagy hosszúra nyúltak, vagy igen rövidek
;
az utóbbi esetben a
nodusok igen közel
vulgaris»
Wiener Tauschverein Schneller) között
el
fordult
(1.
Leonhardi
:
Die bisher bekannten
Armleuchtergewächse 1864.); talán ugyané
österr.
meg
esvén egymáshoz, sugaraikkal kis fejecskéket alkot-
termhelyrl származó növényeket
nak, a mint különösen hímpéldányok ivaros nodu-
Stapf 0. és ismertetett Schiller Zs. (Oesterr. bot.
sain
észlelni
;
medd
a ni, valamint a
növények lazábban
álló
örvekkel bírnak.
száma egy-egy noduson többnyire
hat,
tengely
A
sugarak
mely számot
gyakran két kisebb járulékos sugár nyolczra szaporítja.
A ni
szerek,
ivarjellegü
osztatlanok,
Zeitschr.
dány
csak
kivételkép
Túra között
és
1884-ben, tehát jóval
késbb
az úttól átszelt
mocsárban
auct.).
találkoznak Nitella capitata (N. ab. Es.) Ag.
medd
növényeken a sugarak
—négy sugárkát bocsátanak, tehát 2 —
A
Jg.)
továbbá Aft&o/c.s-megyébl, Bog-
növényeken a sugarak egy-
sugarak utolsó
sejtje
hosszúra nyúló,
ers, vastagfalú csúcsban (mucra) végzdik, a mi
Synonymák
Chara capitata N. ab. Es. (in Denkschrift Chara capillaris Keocker (Flor. Siles 1814). Chara botryoides Keocker (in herb. A. Braun mvében). Chara yracilis Wahlbg. (FI. Suec. 1826). Chara elastica Amici (Descriz. di alcun. Cbar. etc. 18-27
(1.
állandóan két osztatúak.
;
gyjtötte Simonkai L. 1877 (determ.
egyes kétosztatúak egyik vagy másik sugárörvben
a hímivarjelleg és
XXXIV.
mint Leonhardi
határozott
e
bair.
bot.
:
Gesellsch. 1818.).
48 Ohara
flexilis
crypt.
Germ.
wächse Wallr.
y.
acarjia
. ramentacea Wallr.
és
(Flor.
Ohara glomerata Fischoff (Crypt. GeOhara gradlis a. epicarpa et y. syncarpa crypt. Germ. 1833). Nitella syncarpa rar. ß.
1833).
1828). (Flor,
Kütz.
capitata és y. gloeocephala
Ohara syncarpa
(Phycolog.
gerrn.
1845).
Gant. (Oesterr. Charac. 1847).
var. capitata
Nitella syncarpa rar. oxygyra A. Br. (Schw. Charac. 1847). Nitella capitata Ag. (Syst. Alg. 1824).
ismeretes, nevezetesen
Charac.
vékony tengely, világos-piszkoszöldszín
táján, sós ta-
Wochenbl. VII.
Oesterr. bot.
1.
továbbá Sz. László és Pilis közötti
Borbás
tötte
Hung. 1
Kétlaki,
Erdélybl Sóvár
lajú álló vizekben (Schur Dr. Férd. Die Siebenbürg.
(Symbolee ad pteridogr.
Verhandl.
in
zool.
d.
Magam e
meghatározta Braun A.
875) és
Charac.
et
in
Wien
fajt
Buda-
Ges.
bot.
Rákoson két termhelyen
pest környékén, a
1857)
Jg.
tóban gyj-
kis
is
gyj-
növényke, mely külalakjára nézve fölötte hasonlít
töttem tiszta vízben, a vasúti töltés melletti árkok-
a Nitella syncarpához
ban
a telepen ritkán van gyér
;
ment
inkrusztáczió és többnyire teljesen szerves anyagoktól
A
is.
az idegen
tengely internodiumai rész-
és pedig
mint a
úgy a forma capituligera ABr-t, vala-
laxa ABr-t,
f.
AB-t
longifolia
f.
és
f
brevifolia ABr-t.
ben hosszúak, részben rövidek; a ? növényeken az ivaros
nodusok
száma
egy egy
nem
sugarak
A
kis fejecskéket alkotnak.
noduson
8,
járulékos
mind
a d növé-
többnyire
fejldnek. Mind a ?
1
A
fjellege.
sugarak
utolsó
nem végzd,
hegyes, vastagfalú csúcsba
mi
e faj
vagy
medd
sugarak csúcsain észlelhetni. Az
nagyok
igen
és vastag
nyálkás burokkal
körül vannak véve. Az oogoniumok 2 igen ritkán négyesével jelennek
móin
meg
— 3 számban,
a sugarak cso-
nagyságukra, valamint alakjukra nézve
és
Nitella
var.
opaca
A.
renarten
in
laeta
Br.
Flora
A. Br.
1835).
(u.
tel-
(Schweiz Charac. 1847). folia A. Br. (u.
Apró koronájuk
lehulló.
Az Oospora gömbded,
sötét
Elfordul helyeken,
más
tiszta,
úgy
;
havában
csírázik
;
telt
el
nem
árkokban,
vermekben
stb.
lepte
kisebb
Kétnyári
már augusztus vagy szeptember
az Oospora
megmarad
növények
mint útmelletti
tavakban, tiszta vízzel
növény
vízi
a
fiatal
növényke egész télen
a jég alatt és kora tavasszal tovább
ldik. Áprilisban, leginkább májusban
már
át
fej-
teljesen
ivarérettek a telepek és júniusban többnyire egészen
laxa
var.
brevi-
elbbi két fajhoz többé-kevésbbé sötétzöld-szín,
mészkéreggel bevonva.
többnyire 6
[x.
Nitella syncarpa
Sárgászöld,
360
[i.,
opaca Kütz
var.
Kétlaki növény. Telepe ers, nagy, különben kül-
nyire igen közel
feketeszín,
pseudo-
var.
nidifica Visiani
Nitella opaca Ag. (System. Alg. 1824).
nem sima felület, hanem ersen kiálló éles léczekkel. A spirális csíkok hossza 280— száma 6. Szélessége 260—340 csaknem
barna,
Ohara syncarpa
(u. o.). Nitella atrovirens Wallmann. (Försök tili en Systematik uppställning af växfamiljen Characese 1853). Nitella syncarpa var. pseudoflexüis Ganterer (Oesterr. Charac. 1864).
alakjára nézve az
ritkábban vöröses.
bekannt. Cha-
Nitella syncarpa var. pachygera A. Br.
o.).
hasonló.
zöld,
genauer
(Phycol. germ. 1845). Nitella syncarpa var. glomerata A. Be.
tömlik
többnyire
syncarpa
Oltára
(ined.). d.
Nitella flexilis ß.
o.).
jesen megegyeznek a N. syncarpáévral, csak kéregszíne
Ag.
(Uebers.
(Flora Dalmatica 1842). Nitella syncarpa
antheridiumok a sugarak csomóin egyenként jelentkeznek,
1824j.
leg-
minor flexilis Vaillant Ohara opaca Bruz. (Ob-
translucens
d. sciens 1719).
Alg.
fiexilis
feljebb egy kis hegyes celulose tüskét visel a végén,
miként a
Ohara
:
lAcad.
Gen. Char. 1824). Nitella pedunculata Ag. (System.
ket-
tompacsúcsú,
sejtje
Synonymák (Hist. de serv. in
nyek sugarai sugárkákat bocsátanak egyesevei, tesével vagy hármasával, tehát osztottak, a
Nitella opaca Ag.
sugarak
A tengely
fertilis
vagy
csomói több-
esnek egymáshoz és fejecskéket
meddkhez hasonlóan, A sugarak száma
egy-egy csomón
—
nem
alkotnak a
állanak lazábban. 7,
járulékos sugarak
Valamennyi sugár, a
medd
rendesen két sugárka, a
ni
sugár szelvénye, vagy kisebbek igen
ers
fejldnek.
term,
medd
újra
sugarakon
sugarakon egy sugárka
meg; a sugárkák vagy
mind a sugárkák
csak ritkábban
úgy, mint a
elágazik, az az sugárkát bocsát; a
jelenik
tiszta,
oly nagyok, is.
mint a
Mind a sugarak
fejlettségek.
A
sugarak
utolsó sejtje a csúcs felé hirtelen letompul és kis
hegyben végzdik,
fala
mindenütt egyenletes vas-
elpusztulnak.
tagságú. (Szárított példányokon a sugarak és sugár-
Formái kevésbbé élesen határolhatók, többnyire egymásba átmenk elnevezésket épen úgy, mint
kák
;
a N. syncarpánál veszik, folia,
mint
f.
pl.
laxa,
f.
f.
is,
feltnbb
capituligera,
elongata
Magyarországon
f.
alaki sajátságaiktól longifolia,
f.
brevi-
diumok rokkal
és
nem
különböz
kissé
megfeketednek.)
oogoniumok vétetnek
nagyságúak
jelentkeznek a sugarak
etc.
Nitella
csúcsai
capitata
több
helyrl
szabadok,
körül. és
Az
Az
antheri-
nyálkás
bu-
antheridiumok
rendszerint
egyenként
csomóin. Az oogoniumok
hosszúkásak, többnyire pirosszín kéregtömlkkel,
49 melyeknek nyaki része igen ersen juk lehulló
;
fejlett
;
koroná-
legtöbbnyire párosan keletkeznek egy-
vonják be különböz Bacittaria-i&jók.
egy csomón, ritkábban csak egy vagy három fejldik
álló,
egymás
gelynél
mellett.
Az oospóra tojásdad-gömbded,
barna szín vagy egészen fekete
ersen
tompaélti,
240—300
kiemelked
300—360
hossza
[x.,
sötét-
felületén G
;
—
Szélessége
lécczel.
még patakokban
st
a napnak kitett és árnyékos
is;
helyeken egyaránt
fejldik,
jól
ugyanazon termhelyeken
is
megjelenése egy és
sokkal állandóbb, mint
a N. capitata, vagy akár a syucarpaé. Sekélyebb
vi-
zekben kétnyári, több évig kitartó növény a mélyebb
Az oospórák csirázása augusztusban
vizekben.
mellett
még késbben
és tavasszal
is
és
st kedveztlen idjárás
szeptemberben történik, ;
a
fiatal
növényke
áttelel
tovább fejldik. Ivarérett növényeket
igen gazdag
alakilag többnyire
faj.
Az egyes formák
kül-
hogy régebben a legtöbb idetartozó
ez oka,
mát külön legtöbb
fajként írtak
esetben
ilyenek a
f.
/'.
Ag. tengelyével, bár sugarai mindig vékonyabbak,
mint emezéi.
Term
más
után.
nyire
6,
A
még
1
—
medd
a
termsugarak végszelvénye rendesen
hiányzik,
mert helyén az antheridium fejldik, a mitl a
term
sugarak
villás
külsejek
;
a
medd
sugarak
sugárkái nagyságra nézve a sugár végszelvényével
sejtjei
teljesen
megegyeznek.
A
sugarak utolsó
tompa, ersen megvastagodott csúcsban vég-
oogoniumok nyál-
és az
meg
kás burok nélküliek, együttesen jelennek
sugarak csomóin, de vannak eltérések
a
a mennyi-
is,
vonatkozik;
csak oogoniumok fejldnek. Az antheridiumok min-
brevifolia,
in
f.
elongata,
f.
el
(Bor-
Math, és term. Értefel
mint Magyarországon elfordulót az ö czímü munkája supple-
mentumában. Más helyrl eddig valószín,
egyaránt, újra
habitusára
patakocskában fordul
europ.»
term
ben némely sugáron csak antheridiumok, másikon
közlemények
flór.
és
elágazik, sugárkákat bocsát, rendszerint kettesével;
elnevezése a
sít 1883). Valószínleg ezen adat nyomán veszi is
2 járulékos sugár is csat-
lakozik hozzájok, a melyek mindig jóval kisebbek.
Valamennyi sugár, a
hogy több termhelye
ismertelen, is
noha
van Magyar-
miként
dig egyenként foglalnak helyet, végállásúak,
már
«Conspectus
term
a
sugarak száma egy-egy noduson több-
olykor
gyalt fajokéi és többnyire
Nymán
medd, mint
alkot-
egyéneken többé-kevésbbé lazán következnek egy-
Magyarország egyetlen helyérl ismerteti Borbás, még pedig var. incrassata Borbás ('?!) néven, mely a
bás, Floristikai
nem
sugarai fejecskéket
laxa, stb. stb.
P/iYí'íeai-tavaknál, a
ket visel ften-
A formák
le.
a telep
longifolia,
for-
tengely
vastagságára nézve megegyezik a N. opaca
zdnek. Az antheridiumok
élesen különböznek egymástól
átmeneti alakok az egyes formák között alig vannak s
;
csaknem
májustól augusztusig találni.
Formákban
az ágak mindig kisebbek az
nak, a nodusok tehát úgy a
|j,.
Elfordul tavakban, árkokban, pocsolyákban,
A
hosszú, hajlékony, gyéren elágazó, egyenesen fölfelé
említve
volt;
mint az eddig
kisebbek,
elbb jutnak
tár-
teljes kifej-
mint ugyanazon egyén oogoniumai. Az
ldésre,
oogoniumok
1
— 3—4 számban jelennek meg az an-
theridium alatt a sugarak hasi, oldalán
nagyobbak
;
az antheridiumnál, hosszúkásak, apró, lehulló koro-
nájukkal
lefelé állók.
Az oospóra hosszúkás tojásdad,
nagy, sötétbarnaszín, vagy csaknem fekete
tén 6
— 8 ersen kiemelked tompa léczet
lessége
országon.
280-400
li.,
hossza
380—500
felüle-
;
látni. Szé-
ja.
Elfordul tavakban, tócsákban, árkokban
;
seké-
lyebb vizekben inkább található, mint mélyebb víz-
medenczékben. Elfordul csendes folyású Nitella flexilis (L. ex parte) Ao.
kocskákban
Synonymák: Hippwis
sepis bifurcis Dellen (in Ephem. Ohara furcata Keichenb. (in Mcessl.
natúr. car. cent VT.).
Handb.
Ohara fl&vüis L. (Flor. Suec. 1745). Ohara Walle. (Flor. germ. 1831). (%%ra commutata Ruprecht (Beitr. zur Pflanzenkunde d. russ. Reich. 1845,|. Nitella Bronniartiana Coss. (Germain et Weddel Introd. á
la Flore d. Paris). Nitella flemliz
ka.
(Syst.
is.
kis pata-
Kétnyári
már sszel csírázik, a fiatal megmarad és kora tavasszal tovább Ivarérett növényeket már áprilisban és
növény. Az oospóra
növény télen
1864).
flexilü rar. dichocarpa
és réti források lefolyásában
fejldik.
át
azután egész nyáron át
nem
ritkán,
találni.
A medd
egyének
különösen a kedvez melegebb
vagy a védettebb termhelyeken éveken át
is
viz élnek
Alg. 1824).
és tovább fejldnek.
Formákban nem gazdag
Egylaki növény. Telepe ers, laza gyepeket alkot,
ersen fényl sárgászöld
világos
szín
;
Filarszky, Chara-íólék.
vagy sötétzöld-, ritkábban
ritkán inkrusztált
;
igen gyakran
is
faj
;
az eddig felállítottak
csak nagynehezen különböztethetk
tól
;
meg egymás-
csekély különbségeket csakis a sugarak fejlett-
50 sége és a telep egész habitusa nyújt, mint gifolia,
A
brevifolia,
/'.
f.
pl.
a
/'.
lon-
ivarszerveket.
ismeretes; Sóvárolt, Tordán, Szászvárosban Baum-
sziíkás,
garten és Nagy-Szeben mellett Schur
lete
Dr. Férd
:
találta.
(Schur
Die Siebenbürgischen Characeen, Oesterr.
lis
seket felveszi Leonhardi és
Nymán
is,
a
már
jelzett
A m. Nemzeti Múzeum HAYNALD-féle herbáriumában egy közelebbrl nem vizsgált Nitellá-t Chara
láttam alatt,
flexilis
L.
s.
prolifera
Wählst, név
Az oospóra
sötétbarnaszínü vagy csaknem fekete
Hossza
léczet láttat.
260— 3G0
árkokban,
nem
igen válogatós. Sekélyebb vizekben és mélyebb
termhelyeiben
stb.,
vízmedenczékben egyaránt de
kedvez viszonyok
Bals. (Crivelli in Bibi.
Char.
1847).
Chara
brevicaitiis
1840).
ital.
norvegica
Nitella
Bertol. (Flor.
exilis
Wallm. ital.
Nitella flabellata
A.
Br.
Egylaki növény. Telepe ers,
(Characeee
1854). Nitella
is.
Ivarérett
külön-
találni,
kés sszel
is
ivarzás-
s
legkevésbbé sem állan-
1853)
A
kás az
ersebb növényeket a kevésbbé ersektl
tengely egyenesen felálló,
hosszát,
a mi a telepnek sajátságos ágas-bokros külst ad.
rebustior
f.
és
szo-
név
tennior
f.
alatt.
Az
irodalomban csak Magyarország társorszáSzlavóniából
Schulzer österr.
ismeretes
eddig
Vmtrováröl,
Leonhardi: Die bisher
(/.
bekannten
Armleuchtergew.) leírásában.
Simonkai gyjteményében láttam N. mucronatá-t
is
kevésbbé hosszú, de hajlékony és gazdagon elágazó
csaknem megközelítik a ftengely
ugyanazon termhelyén. Általában
megkülönböztetni
gából,
sr gyepeket alkot,
gyakran Bacülariaceáktöl ellepve és akkor színe barnásfeketére változik.
és
mucro-
többnyire sötétzöldszínü, mészkereg nélkül, de igen
Baranya-megyébl
Sellye környékérl
(leg.
Simon-
kai 1873 determ. Braun), a var.
heteromorpha-t
(pulcherrima) pedig Karczagról
Simonkai 1873
(leg.
determ. Braun.)
a tengely alsó felében távol esnek egy-
mástól, a tengely fels részében igen közel állanak és sugaraikkal többnyire
fejecskéket alkotnak.
A
sugár kétszer,
sugarak száma egy-egy nodu-
nem fejldnek. Valamennyi term sugarak néha háromszor sugarak csomóján tehát elsrend és
;
a
st
a
másodrend sugárkák jönnek létre gyakran a sugarak nem egy, hanem két csomóval bírnak, lígy, hogy az alsó csomón az elsrend sugárkák a másodrend sugárkákkal együtt jelennek meg, a második fels csomón pedig csak elsrend ezek csomóin
;
ságárkák fejldnek.
A
Nitella gracilis (Smith.) Ag.
kisebb-nagyobb
son 6; járulékos sugarak
osztottak
Egynyári,
jól tenyészik.
között többéves
dók egy
(Schweiz.
nata A. Br. (Schweiz. Char. 1847).
is
egyáltalában
:
Kg. (Phycol. gener. 1848). Nitella
egymáshoz
isza-
pos
Formái igen változnak
Chara furcata Amici (Descriz. di alc. sp. n di Chara 18271. Nitella acuta Ag. (ined.). Chara mucronata A. Br. (in Annál. d. se. nat. II. Ser. I. 1884). Chara Bar-
A nodusok
(j..
ban van.
Nitella nvucronata A. Br.
az ágak
felü-
;
gödörkés és 7 vastag, ersen kiemelked spirá-
ben egész nyáron, st még
bierii
veszi körül az
növényeket némelykor már májusban
melyet Haynald a Bánátban gyjtött.
Synonymák
nem
tojásdad, széles vagy hosz-
Elfordul tavakban, tócsákban, forrásokban,
Wochenblatt 1857.) Ezen adatokat, mint kérdése-
munkájában.
az antheridium alatt, ritkábban pá-
számmal. Nyálkás burok
ros
arassa, stb-nél.
magyarországi flórában eddig csak Erdélybl
meg
jelennek
sugarak alsó tagja állandóan
leghosszabb, a következk, valamint a sugárkák
is
fokozatosan kisebbednek. Leghosszabbak a sugarak
A sugarak és elsrend sunem egy, hanem rendesen két-,
Synonymák: Chara exilis
Barbieri
Cham
munkájában). 1846)
gracilis
(Amici
Egylaki növény.
srk
különben
;
di
alcum.
capitata Fries.
Nüella gracilis Ag.
gyepei
Smith (Engl. Bot.)
Descriz.
(Summa
(Syst. Alg.
Chara
Char. 1827. n. veget. Scand.
1824).
Telepe gyenge,
sugártermet,
világoszöldszínü, inkrusztáczió nélkül,
tiszta felület,
tek ritkán telepednek
gazdagon elágazik
;
melyen idegen szerves
le.
tes-
Az igen vékony tengely
az ágak hosszúk, felállók.
A
no-
dusok egymástól távol esnek, a sugárörvök lazán
A mind
állanak.
egyforma nagyságú sugarak száma
egy-egy noduson 5
—
G,
ritkábban több. Valamennyi
sugár kétszer-háromszor osztott, tehát els-, másod-
harmadrend
sugárkákkal bíró, úgy mint a N.
a tengely alsó nodusain.
és
gárkák végszelvénye
mueronatá-n, csakhogy az egy nóduson jelentkez
ritkán háromsejt.
keny
és kicsiny, a
Az utolsó
mely apró,
sejt igen rövid,
kes-
kissé kinyúlt csúcsban
(mucro) végzdik. Az antheridiumok nagyok, egyen-
ként
állók.
Az oogoniumok többnyire egyenként
sugárkák száma sokkal nagyobb, így rendesen 4
elsrend, fejldik
;
sejtekbl
3
— 4 másodrend
és 2
továbbá valamennyi hosszabbra áll.
—
— 3 harmadrend
Legnagyobbak az elsrend
kinyúlt
suga-
51 rak, a többi fokozatosan kisebbedik.
A
sugarak és
sugárkák végszelvényei két vagy háromsejtek
köz-
;
Nagyvárad
auct. és
mellett a Volfl korcsmánál
gyj-
meghatározta auct.
tötte Simonkai,
tük az alsó bosszú, az utolsó csak egy igen apró kis csúcsot alkot.
Az ivarszervek a sugarak
Nitella tenuissirna (Desv.) Coss. et Germ.
sugárkák
és
nodusain jelentkeznek ós pedig egy antberidium
és
Synonymák ( 'Kara tenuissirna Desveax (Journ. bot. 809). Chara flexilis ß. Stellata (?) Walle. (Tractatus de Chara Algarum genere. Annus bot. 1815). Chara glomerata Gmel. (Flor. Badens. 1826). Chara flexilis var. tenuissirna Bauer Chara gracüis Walle. (in Beicbenb. Flora germ. 1830). 1
:
egy
oogonium egy-egy csomón; ritkábban
találni
külön csomókon egy-egy antberidiumot es ismét
másokon egy-egy oogoniumot. Gyakran nincs szerv valamennyi csomón,
ivarszervek
kon.
Mind
gyérebbek, mint a
itt
kicsinyek, nyálkás burok nélkül.
Nitella- fajo-
az
oogoniumok
Az oospóra
dad, világos barnaszínü, felületén 6
emelked
spirális lécczel.
hossza 225
— 270
ki-
— 250
seholsem
A
helyeken,
(Atlas 1845).
Egylaki növény. Telepe igen kicsiny, finom
és
laza világos-sötetzöldszín, áttetsz, ritkábban mész;
kéreggel bevont; annál gyakrabban lepik
el
más
de nagyobb
gely fölötte finom, fonalszer, sohasem egyenesen
t-
különösen gyakori
;
Regb. Bot.
lin
Gbkmain
efc
hogy termhelyein egészen piszkos a
hanem
álló,
külseje.
A
rendszerint ferde irányú.
A
ten-
csomók,
de
melyeknek száma igen csekély, a tengely rövidségé-
a termhelyek minemüségóhez ké-
nél fogva aránylag távol esnek egymástól, az inter-
N. gracüis
is
egynyári,
találni.
sugarak és sugárkák száma, valamint
lettsége szerint történik
(Migula
szerint).
Ilyenek
fej:
Formae genuinae, harmadrend sugárkákat
a)
1837). Nitella tenuissirna Coss.
fi.,
Igen gazdag formákban. Az egyes formák csoportosítása, a
germ. 1831). Nitella exigua Babh.
(Flor. er. Zeit.
szervetlen és szerves testecskék halmazai, olyannyira,
egyéneket nyáron és sszel
pest. Ivaros
tojás-
gyengén
7
[Jt.
zeges mocsarakban. lehet többeves,
—
Szélessége 200
Elfordulhat különböz
mennyiségben
az
más
mind
az antberidiumok,
ivar-
is
véve
általában
söt
nodiumok tehát mindenkor megnyúltak. Agak csak csekély számban képzdnek és különböz irányban állanak
el
a ftengelytl.
sával
fejlödnek
együtt
sr,
egy-egy
A
sugarak rendesen hato-
noduson
és
sugárkaikkal
gömbalakú fejecskéket alkotnak, minek
visel sugarakkal, fejecskeképzdés nélkül.
következtében az egész Nitellatelep többé-kevesbbé
Formae heteromorphae. Csak els vagy másodrend, ritkán harmadrend sugárkákat visel suga-
Batrachospermum telephez
b)
rakkal c)
;
fejecskék képzdésével.
Formae
A
simpliciores.
csekély, fejecskék
nem jönnek
Az egyes formák
itt is
sugárkák képzdése
f.
és
f.
longifolia,
telepök sajátságai és egyéb
brevifolia,
f.
tehát els-, másod-, harmad-,
gárkákat
sokon 3
viszonyok szerint kapják elnevezésöket, mint elonyala,
sugár kétszer-háromszor, söt néha négyszer tott,
létre.
/'.
pl.
f.
coadensala,
is
visel
—6
is
;
a sugárkák
is
osz-
st negyedrend su-
száma az egyes nodu-
lehet; természetesen legtöbb sugár
ered a sugarak csomóin (5—6), kevesebb
elsrend
(3
—
4) az
sugárkák csomóin és így tovább. Fokozatos
osztódás következtében a sugárkák fokozatosan ki-
sebbednek
borealis stb.
Valamennyi
hasonlít.
is,
de azért az egy és ugyanazon nodus-
ered sugárka mind egyforma
Az irodalomban csak Erdélybl ismeretes Sóvár
ból
Nagy-Szeben környékérl,
rendüek pedig a sugár végszelvénnyel mindenkor
ott és a Székelyföld
több helyén, álló sekély vizekben (Bmg.) fordul
Schür bot.
szerint (Die Siebenb.
Wochenbl.
Leonhardi
és
Ugyanezen adatot
1857.).
Nymann
is
mint
el
Characeen in Oesterr.
kéteset.
Magam
csaknem
teljesen
ken tisztán
látni.
hosszú, az utolsó-
egyenlk, miként a
A
medd
egyéne-
sugarak és sugárkák végszelvé-
említi
nyei állandóan kétsejtek, ritkábban háromsejtek,
a Ch.
a legutolsó sejt keskeny, kissé hosszura nyúlt
gracüis egy közelebb nehezen meghatározható
for-
csúcsos hegyben
végzd. Mind
a sugarak,
és
mind a
máját Dietz Sándor ungmegyei Charagyjtései között
sugárkák összes sejtjeinek fala ers, egyenletes vas-
továbbá
tagságú. Az antberidiumok igen kicsinyek és a su-
találtam, de csak törmelékes állapotban
;
igen szép példányokban Simonkai Lajos
gyjtemé-
nyében több magyarországi termhelyrl, nevezetesen
Szabolcs-megyébl Boydány
úttal átvágott
mocsárban
határozta auct.
;
;
ós
Tara közt
gyjtötte Simonkai, meg-
továbbá állóvizekben Pecze-Szt-
Márton közeieben, gyjtötte Simonkai, meghatározta
gárkák között
elrejtettek, rendszerint csak
magasabbrend sugárkák csomóin
oogoniumok, valamint az antberidiumok
is
jelentkeznek az antberidiumok alatt, vagy az
sugárkák csomóin
is
;
másod-
s
fejldnek. Az
egyenként
elsrend
tojásdadalakúak, aprók, vé-
konyfalu kéregtömlkkel. Mind az antheridiumokat.
52 mind
oogoniumokat igen vékony,
az
teljesen átlátszó,
nyálkás burok veszi körül. Az oosporák tojásdadok, világos barnaszínüek, felületük gödörkés, 7
— — 200 8 éle-
sen kiemelked spirális lécczel. Szélességök 155
hosszúságuk 180
;jl,
— 250
ban, kisebb tócsákban, kis réti árkokban stb.
nem
nyári és többéves
A
terem.
N. tenuissima
lehet, a
is
igen fejldnek, azért a telep rendszerint látszik.
;
is
A
es
feljebb
internodiumok
fokozatosan rövidülnek és vékonyodnak, a
term-
sugarakat visel nodusok igen közel esnek egymás-
sr
hoz és sugaraikkal
[jl
Elfordul sekélyebb vizekben, úgymint pocsolyáklyebb vizekben
nem
lyek
egytengelynek
fejecskéket alkotnak,
medd
fekv csomókból ered
lyeken a lejebb
me-
suga-
mé-
rak mindig hosszabbak. Különösen hosszúak és vas-
egy-
tagok a legalsó csomóból
mint kedveztlenebb
medd
fejld
sugarak és
mindig jóval rövidebbek a fels csomókból ered
A medd
— 12-vel jelennek
vagy kedvezbb viszonyok közt tenyészik. Ivarzásban
term
lév
meg
egy-egy örvben, többnyire egyenltlen fejlettsé-
gek
(normális és járulékos sugarak) és mindig osz-
telepeket kora tavasztól egész nyáron
kés szig
Nem
is
át,
st
találhatni.
sok formában ismeretes, akkor
térésekkel. Legnevezetesebbek a
major
/'.
Magyarországnak eddig ismert
csekély
is
es
/'.
el-
minor.
irodalomban
és az
termhelye Budapest környékének álló melyekbl Kováts I. gyjtötte (1. Leonhardi
felemlített vizei,
a
munkáját
id.
Ganterer Die bisher bekannten
és
Charac). Ez adat a
öesterr.
major-m vonatkozik.
/'.
Erdélyben N.-Szeben környékének tócsáiban
és isza-
pos vizeiben Schur (Die Siebenbürgisch. Characeen
Wochenbl. 1857.)
in Oesterr. bot.
találta,
de az utóbbi
adathoz hozzáteszi, hogy termhelyeirl éveken át
Mindkét adatot Nymán
elmarad.
felvette
is
Con-
sugarak.
sugarak
tatlanok, azaz sugárkákat
egyszer sejtsorok tetnek,
nem
alakját öltik
;
alsó sejt, az utolsó a legkisebb
legersebb az
és
rendszerint csak
s
A
egy kis hegyes csúcsot (mucro-t) alkot.
term
összetöm örült rövid
meg
sugarak 5
fejecskékké
—7
számban
egy-egy noduson és többnyire két cso-
móval bírnak, melyeken 2
— 3 sejt, a sugár végszel-
vényénél rövidebb sugárkák fejldnek
duson 2
csak
— 5 sejtbl képez-
3
melyek közül a leghosszabb
jelennek
hanem
viselnek,
— 4 sugárka, a
;
az alsó no-
másodikon rendszerint csak
Néha a sugárkák
kett
jut kifejldésre.
nak,
másodrangú sugárkákat
újra elágaz-
létesítenek,
melyek
Ó-Budán, Aquincum mellett, az ú. n. Krcmpel-malom körüli rét egy árkában gyjtötte 1886-ban Klein Gyula megyetemi tanár s egyetlen-
azután ugyanolyan viszonyban jutnak fejldésre az
egy szárított példányát meghatározás végett rendel-
Tolypella többi fajától. Valamennyi
spectusában.
magam
kezesemre bocsátotta; e csinos
is
kerestem O-Budán
növénykét az utolsó években
de sikertelenül
;
úgy
nem
egy izben,
hogy végkép kiveszett
látszik,
e
elsrend
sugárkákhoz, mint ez utóbbiak a sugarak-
hoz. Egyáltalában e tekintetben alig van eltérés a
sugár egy
apró, kevéssé kihegyzett, de szélesebb alappal biró kis csücssejtben
mok
(mucro) végzdik.
— Az antheridiu-
kicsinyek, többnyire egyenként jelennek
ós egy kis sugárka
helyrl.
term
meg
végén foglalnak helyet, a mely
többnyire jóval hosszabb, mint az antheridium Tolypella prolifera Synonyiuák de
se.
:
Ohara
nat. II. ser.
I.
(Ziz.) v.
Leonhardi.
Braun in Ami. Ohara nidifica Borser (in Engl.
prolifera 1831-).
mérje. Az oogoniumok 2
zíiz.
herb. (A.
Bot. Suppl. 1834). Nitella prolifera Kütz. (Pbycol. gerim 1845).
Ohara Borreri Babington
(Britt.
Cliar. in
of nat. Hist. V. 1850). Nitella Borreri
en
System,
nppställning
Tolypella prolifera v.
Armleuchtgw.
Characete
Lotos
1853).
18*53 és Oesterr.
ers, különböz nagy-
A
tengely vastag, ertel-
hasonló ers ágakkal, melyek nagyobb számban keletkezhetnek
az
egyes
nodusokon.
diumai hosszúk, különösen hosszú telep internodiuma,
telep ftengelye.
Interno-
és vastag az
el-
melynek egyenes folytatása a
Minthogy
át-
számban fejldnek
egy-egy antheridium körül, csaknem ülk, tojásdad-
alakuak és nagyrészt maradó kis koronával bírnak.
Az oospóra hosszúkás gömbalakú, sárgás barnásszín, felületén rendszerint még az összelapult és
egymásba türemlett kéregsejteket kor csaknem átlátszatlan, a tét csekély
Egylaki növény. Telepe
is
(in
7
tili
1864).
ságú, többnyire inkrusztált. jes,
Wallm. (Försök
af växfarniljen
Leonhardi
Ann. and Mag.
—
alsó részében csak gyér
elágazású és az eltelep két csomójából újabb tenge-
is látni,
midn
t.
i.
de némely-
küls
felüle-
mószréteggel vonja be, mely azonban a
Characeae-n berakodás útján létrejöv mészköpeny nyel
300
nem
azonosítandó. Igen kicsiny, hossza 250
p..
Mélyebb
és
sekélyebb árkokban és mocsarakban
tenyész növény szel,
;
egy éves
;
a spórák ritkábban ösz-
többnyire csak kora tavasszal csíráznak;
az
ivarzás nyáron augusztusban áll be, oospóráit mái-
szeptemberben
érleli.
53 Magyarországból csak szárított példányokat
csúcsban végzdik.
— Az
elforduló növénykét már
egyenként jelennek
meg
ki e ritkábban
meg
regebben Ovcsa szigetén, Pancsova közelében, vizekben gyjtötte
még
növénykei
;
fiatalok voltak,
ers eltelep-internodiummal
de rendkívül
álló
bírnak.
Synonyniák
L'hara
:
intricata
v.
nak
Trentepohl (apud Roth
— —
(\-
tojásdadalakúak ós maradó kis ko-
3);
ronával bírnak. Az oospora hosszúkás tojásdad, látszó burokkal bír, világosbarna
Ohara fasdculata Amici
9
polyspernia A. Br. (in Flora 1835). Nitelja polysperma Kiiiz.
nagyobi)
(3 6) veszik köri az antheridiumokat és másodrend sugárkák csomóin is fejldnek kisebb
számban
Catalecta bot. 1797). Nitella intricata Ag. (Syst. Alg. 1824). (Descriz. di alc. Char. 1827). L'hara
elsrend sugyakran nem jut-
Az oogoniumok
kifejldésre.
teljes
számban
Leonhardi.
antheridiumok többnyire
a sugarak és
gárkák csomóin, kicsinyek és igen
a Tolypella intricata (Trentep.)
tompa
véve, az utolsó mindig legrövidebb és kissé
Simonkai gyjte-
gálhattam es határozhattam
ményébl,
vizs-
— 11
szín
át-
és felületén
vékony, kevéssé kiemelked spirális lécczel.
Hossza 320—400
jjl
(Phycol. generalis 1843). Nitella faseiculata A. Br. (Schweiz. niclifica b. polysperma Rabh. (Krypirl. Deutschland 1847). Tolypella intricata v. Leonhardi (in Lotos 1863. és Oesterr. Armleuchtgw. 1864).
Charac. 1847). Nitella v.
Egylaki növény. Telepe ers, peket alkot árul
mely csak
el,
nagy, tömött gye-
legtöbbnyire csekély mészinkrustacziót
;
kis
mértékben változtatja a nö-
vény élénk, zöld színét sárgászöldre vagy barnás-
A
zöldre.
tengely aránylag vastag, felálló és gazda-
gon elágazó
els
internodiumai különböz hosszúak, az
;
legalsó a leghosszabb, s a többi
internodiumok
összegének körülbell egy harmadát teszi; a követ-
kezk
fokozatosan rövidebbek, a tengely és
ágak
csúcsa felé a nodusok hirtelen oly közel állanak egy-
máshoz, hogy
sr sugaraikkal egymásba font
fejecs-
kéket alkotnak. Az egyes nodusokon a normális su-
garak száma
6
—
7,
a mit tetemesen gyarapítanák a
köztük jelentkez kisebb, járulékos sugarak,
úgy hogy azután az összes sugarak száma egy-egy nodu-
son 12-re és ból
még
ered sugarak
többre
is
mehet. Az alsó nodusok-
rendszerint igen hosszúk, elállók
és
meddk, a felskbl eredk termk ezek alkotják a már
A
sugarak mind újra elágazók és pedig a
és
;
többnyire
1
—
2,
a
termk 2—3
melletti árkokban, réti tócsákban,
a spórák
kés
sszel csíráznak, a
Ivarórett állapotban április
fejlesztenek (5—7),
mint a felsk. Jellemz a Tohjpellára, hogy a sugárkák mindig rövidebbek, mint az ket hordozó sugár
növénykék
hóban
is
találni; június-
ban többnyire az összes telepek már pusztulófélben vannak.
Formákban meglehets gazdag
faj
;
elkülöníté-
sük nagyrészt a tengely és sugarak nagyságán ala-
pul
;
van
pl.
elongata,
f.
f.
humilior,
f.
la.ra etc.
Magyarországi adatot Borbás VraczÉ-nek «Sym-
ad pteridographiam
bols; (in
Verhandl.
d.
et
Characeas Hung. »
zool. bot. Ges.
munkájában találunk poros
gam
malom
Ó-Budán
szerinte
;
több évig jártam utána tavasszal és
e helyen, de egyszer
sem
mint
czim
a puska-
el
kés
;
sszel
is
említi e
Hungáriában
növényt
elfordulót,
Rákoson, Rákosfalva mellett, a körvasuti
tés alatti
árkokban
bven
ma-
találtam. Borbás gyjtését
Braun határozta meg. Nymán
A
1879»
melletti forrásokban fordul
etc.
«Buda-
1875.) ós
pestnek és környékének növényzete
valószínleg ezen adat nyomán.
els csomók több sugárkát
fiatal
áttelelnek és kora tavasszal folytatják fejldésöket.
említett fejecskéket.
csomósak.
ritkán más,
nagyobb mocsári növények között. Kétnyári növény;
Conspectusában
meddk A sugár-
nem
különösen tzeges pocsolyákban,
rövidek, összehajlók
kák száma egy-egy sugárnoduson változó, rendszerint az
Elfordul utak
terem a
/'.
humilior;
töl-
tele-
pei igen ersek, de rövidek, helyenként egész gye-
peket alkotnak.
2.
SUBF.
CHAREAE
A. Br.
végszelvénye, mely az összes sugárkák között mindig hosszúra kinyúlik.
újra
másodrendek fejldnek
és
ezekbl ismét har-
madrendét A magasabbrend e gy- e gy
az
sugárkák száma
noduson fokozatosan apad
és kisebbedik
ket hordozó alsóbbrend sugárka
szintén hosszúra nyúlik köztük.
gárkák végszelvénye 4
nem
oly hosszú,
Chara coronata
Az elsrend sugárkákból
—5
A
végszelvénye
sugarak és su-
Zia.
Synonyniák: Chara Braunii Gmelin (Fl. Bad. 1826). Chara fle.vüis Corti (Amici Descriz. 1827). Chara Cortiana Bertoloni (apud Amici Descriz. 1827). Chara involucrata Roxb. (in Flor. ind. 1832). Chara JaJmensis Mesén (Reise um die Erde 1835). Charopsis Braunii Kütz. (Phycol. gen. 1843). Charopsis
Stalii
Meneghini
(in
att.
Genova). Nitella Braunii Babh. (Deutschi.
sejt, az alsó sejt csak-
mint a rákövetkez mind együtt-
del.
congr.
Kryptrl,
di
1847).
Chara ( Lychnothamnus ) Stalii Visiani Fl. Palm. 1852). Chara curonata Ziz. ined. Braun szerint 1814 körül).
54 Egylaki növény. Telepe többnyire rneszkereg nélszép
kül,
zöldszín,
világos
sem
tengelye,
áttetsz
nem
kéreggel
sugarai
mivel sem
;
520
els
bírnak,
320
spirális csíkkal; szélessége körülbelül
hossza
|j..
[j..
Kitkábban elforduló növény; termhelyei a
las-
tekintetre fölötte hasonlít a Nitellák telepéhez. Kit-
san folydogáló kisebb patakok és árkok, tavak csen-
kábban alkot gyepeket, ha nem kisebb vagy bokros
des kifolyásai, a tavak partja stb. az agyagos talaj
rendesen
egyénei
egyenként
elkülönülten
jelen-
nek meg.
A
tengely igen gazdagon ágazik
fels nodusai
el,
ugyancsak egy-egy, tehát normális ágat bocsátanak, de az alsók
s
több ágat
is
egész
telep
fényl
jól fejlettek,
A
különösen az iszapban lévk,
bokros
két,
Hajlékony
külseje.
ersen
s
nodusai
rövidek,
fejlettek,
jól
számuk
nagyok,
gyrben
sugarakóval teljesen megegyezik, egy
nak elhelyezve, tehát melléksugárkoszorút ;
st
sugarakat ós melléksugarakat viselnek.
melléksugarak
nak
A
állásuk a sugarakhoz képest váltakozó.
rak száma 8
—
egy-egy noduson,
11
hegyes szög alatt elállanak, nyire ívesen feléje hajlanak
de csúcsaikkal
2— 5, rendesen
;
a sugárkákat visel nodusaik száma
1
—
a
van-
több-
A
mint apró
kis sejtek
-
sugár-
pedig
fejletlenttl
maradnak hátra a mells négy ;
egyenl hosszú,
rendszerint egymással
es
oldalán
háti
a két oldalt
mindig jóval rövidebb. Jellemz a Ch. corona-
tára,
hogy a sugarak utolsó csomója
is
1
—3
kis
melyek azután a sugaraknak kö-
sugárkát
fejleszt,
rülbelül
egyenl nagyságú
kés szig
egészen
longibractealae ós f.
brevibracteatae
/'.
vógszelvényóvel,
mert több helyrl
és
látszik,
azaz
Torda
és
mennyi sugárka hegyes, csaknem kihegyezett
csúcs-
csúcsaikon a sejtek fala ersen meg-
vastagodott. Az ivarszerveket
mells sugárkák vagy
visel nodusokon a
oly hosszúak, mint az oospóra
vagy jóval rövidebbek; ritkán emelkednek kevéssel
sugárkákkal
(in
még
Az antheridiumok
brenner
(1.
(Leonhardi
herb. Schur.) (Leonhardi
már
említett 2
—4
csúcsú kis
:
Die
:
Die bisher
Losoncz mellett
1864.).
Rabenhorst Alg. id.
«Ex aqua
Fasc.
exs.
eur.
Gyula; forma tenuior ABr. Agriye cott. Heves»
dographiam
et
III.)
m.) «In paludosis sub montis Pilis
ad Békés-
radicibus ad Szt. Kereszt, in inundatis in effluxu
thermarum
Borbás V. (Symbolye ad
Characeas Hungáriáé
Wien 1875
etc.
pteri-
in
Ver-
és
Budapest-
Budapesten a Lukácsfürd tóban igen
szép, ers,
el úgy
a tó seké-
és
környékének növényzete
nagy, bokros telepekben fordul
1879.).
lyebb partjain, valamint a tó kifolyásánál a Valisneria spirális gyepek között elrejtve.
Migula-tól csak az ersebben
A
a legutolsót, mely a
Schur
az Ipoly kiöntéseiben gyjtötte Grunow.
ban
masával fejldnek a sugarak összes csomóin, kivéve
(1.
thermali ad Tapolczam prope Miskolcz» C. Kalch-
oogoniumok
és
ismeretes
pedig hoszabb és rövidebb
bek. öesterr. Armleuchterg.
vagy egyenként jelennek, vagy pedig kettesével-hár-
az oospórák fölé.
ritka növény,
Siebenb. Char. Oesterr. bot. Wochenbl. 1857. sub Nitella Braunii Ag.)
nek
Vala-
;
nem
Kolos környékén Erdélyben
handl. d. zool. bot. Ges. in
is.
ban végzdik
maxima,
f.
különböz vidékekrl
alkotnak ós innen van
fajnak a neve
;
tenuior stb.
Magyarországon, úgy
utolsó sejtjével a sugarak csúcsain kicsiny koronát e
miném-
a telep egyes részeinek
kapják nevöket, így vannak formae
sége szerint
humilior,
ivarérett egyé-
tart.
Számos formái
f.
már
az ivarzás egész nyáron át,
s
jon gyjtötte Schur Nagy-Szeben, Talmats, Sóvár,
kák többnyire igen rövidek, csakis a sugarak hasi fejldnek,
nek fejldnek bellök
suga-
végszel
4,
év sszévei lehulló spórák kora
az irodalomban. Sekély iszapos vízben, szikes tala-
5-tagúak;
sejt.
elz
alkot-
tengelytl
a
vényök tehát mindig csak egyetlenegy
oldalán
legkedvezbb a tenyészésére. Egyéves
tavasszal csíráznak és júliusban
innen ered azután az
fejlesztenek,
internodiumai aránylag
;
úgylátszik,
növény; az
fejlett
A
f.
maxima
melléksugarak-
tér el némileg.
rendelkezésemre
gyjteményekben
álló
Ch.
coronatat láttam Ungvár környékérl, Cservoiiczán
gyjtötte Laudon
(in
herb.
Dietz.
determ.
auci)
vöröses szintiek; az oogoniumok tojásdad alakúak,
Nagyvárad környékérl, Pecze-Szlls és Szt. Márton között és Nagyvárad mellett a Volfi korcsmá-
nagyok
nál leg. Simonkai 1876. (in herb. Simonkai determ.
koronát
viseli.
Az antheridiumok
és jól fejlett, ötcsúcsú,
kicsinyek,
sárgás-
többé-kevésbbé kihe-
gyezett csúcsaikkal kissé szétálló koronával bírnak spirális
kéregtömlik rendesen chlorophyllal
;
telvék,
csak ritkábban vörösszinüek. Az oospóra hosszúkás, fekete szinü, mészköpeny nélkül, felületén 9
— 10
auct.),
Karczag vidékérl
/'.
incrustata
determ. Braun) végre Erdélyben kai
Felsó'-Arpás
környékén
küldte be Schöber E. tanár.
(!)
is
(leg.
Simonkai
gyjtötte Simon-
és
Szatmárról
is
55 sugarak csaknem összes nodusain, az utolsó kivé-
Ohara scoparia Bauer.
et
Synonyinák: Ohara Brawnii Ebiohenb. (Icon. Flor. Germ,
telével.
Helv. Tab. IX.) Charopsis scoparia Kütz Pliycol. geuer. Ohara Bauen A. Bk. (Schweiz. Char, 1847). Ohara
8
1843).
scoparia
Bauer
Még
coronatdéhez fölötte hasonló, világos-, sárgás- vagy sötétzölclszín, fényl, többnyire tiszta,
den inkrusztacziótól
;
a növények egyenként, egymás-
sr gyepeket alkotva, fordul-
elkülönülten vagy
nak el.
A
tengely jól
diumainak csak
ment min-
kéreggel bír
fejlett
részében
alsó
látni
interno-
s
gyakran
mi
bekórgezést vagy egészen csupaszságot, a
nem
fél
csak-
általtalános jellenség a legalsóbb internodiu-
mokon.
A
kéregsejtsorok
mint a sugaraké
;
csaknem egyenlen emelkednek
ki
száma háromszor akkora,
középsejtsorok és oldali sejtsorok fejlettek s
hol ezek, hol
jobban a tengely
felületén.
tömlalakú
sejtsorok hosszúra nyúló
amazok
A
közép-
sejtekbl
és
fekete szín, felületén
gyengébben vagy ersebben kiemelked
280—340
Szélessége
czel.
(herb. 1828).
Egylaki növény. Telepe egészben véve a Chara
tól
—9
Az Oospora tojásdad,
500—550
hossza
(j..
lécz;j..
ritkább növény, mint a Ch. coronata. Tavak
mocsarak az nyáron
telepei
termhelyei. Egynyári
és
;
ivarérett
sszel találhatók.
Minthogy eddig csak kevés termhelyrl ismeretes,
sok formát
össze van
f.
nem
minor
és
különböztetnek meg; mindf.
crassa.
Az irodalomban Erdélybl említi Brassó tájékáBerzen-ícAyó stagnáló öbleibl Schur (Dr. F.
ról a
Die
Siebenbürgischen
Charac.
mondja, mert
elkorhadt állapotban gyjtötte
félig
az anyagot és azért biztosan
Leonhardi említett
Wo-
bot.
maga Schur kétesnek
1857), de ez adatot
chenbl.
Oesterr.
meg nem határozhatta. már több izben
említi a kétes adatot a
is
munkájában
(p. 95.).
ós
isodiametrikus sejtekbl állanak, mely utóbbiak leg-
Chara crinita Wallr.
többnyire kisebb-nagyobb hegyes tüskékké alakulnak. Különösen jól fejlettek a tüskék a tengely fels
Synonymák
részében, ellenben alsó részében mindinkább csöke-
vényesek
s
fajon
ersen
is
egészen
el
mariidnak.
is
elágazik
;
A
tengely e
ágak minden noduson
keletkeznek és pedig a felskön egy-egy ág, az alsó-
kon pedig gyakran két ág fejldik az iszapban lév ;
nodusok kettnél több ágat bocsátanak
s
fleg
ez
oka bokros külsejének. Az internodiumok aránylag rövidek, a tengely fels részében a
nodusok köze-
lebb, alsó részében távolabb esnek egymástól.
dusokból
A
sugarak
a
és
melléksugarak ersen
e gy
gyrben
helyezkednek
el,
no-
liispida var. microphylla
1801). Cliara canescens Lois.
Siillancl.
Kétlaki növény. Telepe fleg számos hosszú tüskéje
miatt sajátságos külsej és els tekintetre könnyen
erednek.
felismerhet.
Nagysága igen változó
hegyes csúcsúak,
igen apró és
meglehets magas sugártermet
melléksugarak fejlettek,
A
Hippuris vntscosa sub aqua repens Plukenet.
:
Schuhmacher (Ennm. plant. (Notiee 1810). Chara hispida ß. crinita Wahlenbg. (Flor. snec. 1824). Chara Karelini Lessing (in Linnsea IX. 1824). Chara hispida ß. gracüis Mackay (FI. Hibern. 1836). Chara papulosa Fries. (Novit. Fl. Suec. Mont. IL 1839). Chara dioica c. convervoides Griffith (Postlmmous paperslS47). Ohara sphagnoides Griffith (u. o.). Chara condensata Wallmann (Farn. d. Char. 1854). stb. Chara crinita Wallr. (Ann. bot. 1815). Chara
tehát szintén egya megfelel nodus
melykor halványabb vagy sárgásvereses
sugarainak számával megegyezik.
A
többnyire egészen
minden
tekintetben
egyenlk; kák,
itt
számuk
sugarak mindig
számuk egy-egy noduson
kéregnélküliek,
a
Ch.
coronata
e fajon
11, s
sugaraival
—
az
is
—
minden noduson vannak a sugár els csomón legnagyobb (6 7), a
is
következkön fokozatosan csökken, az
món
8
utolsó cso-
az apró csúcssejttel együtt az any-
ritkábban gyenge mész-
tiszta,
ket
alkot,
de
néha
más
Chara-fajokkal
egyenként vagy kisebb fészkekben
is
gelye állandóan gyér elágazású, az ágak állók.
sorokból
áll,
ezért a kéregsejtsorok
oogoniumok lett
jó
nagyok, tojásdadalakúak és
jól kifej-
koronával bírnak, többé-kevésbbé kihegyezett
csúcsai
azonban nem annyira
coronatánál.
Az
oogoniumok
szétállók, és
mint a Ch.
antheridiumok
együttesen jelentkeznek, szánnak egy vagy kett a
fel-
A
száma a sugarak
számával egyenl.
az
mereven
Bekérgezóse jellemz, mert csakis középsejt-
szorosan egymás mellé helyezkednek
szintiek;
vegyest
elfordul. Ten-
diumok
sárgás-vöröses
színt játszó,
kéreggel bevont. Gyakran nagy kiterjedés gyepe-
nyira jellemz kis korona van alkotva. Az antherikicsinyek,
for-
mái. Világos vagy sötét-zóldszín, csúcsai felé né-
szer koszorút alkotnak számuk ;
ismeretesek
;
kéregsejtsorok
ersen s
fejldtek,
az interno-
diumokat tökéletesen körülzárják. A kéregsejtsorok isodiametrikus csomósejtjei tüskéket alkotnak,
tüskévé oldali
alakulnak mindjárt
kéregsejtek
is
és
ámde
megjelenésökkor az
innen magyarázható e
faj
egyszer kergezése, valamint a tüskék rendkívüli
56
A tüskék majd rövidebbek, majd hoszsrbben vagy lazábban, de legtöbbnyire
sem képzdik
nagy száma.
réteg
szabbak,
nagyságának a formák csoportosításában néha rend-
csoportosan
(3
—
6) állanak.
A
kétl származik.
A
név «crinita» a
faji
tüs-
tengely internodiumai aránylag
szertani jelege
különböztetnek
Az utóbbiakon erednek a melléksugarak
és sugarak.
lyeken
A
hosszúak
vuakat leplospermae, 5
fejlettek,
s
e
:
dusok körül, tehát ketts mellék-sugárkoszorút
al-
3:2.
kotnak; minden sugár alján négy melléksugár
fej-
ezek közül kett
irányul.
között
A
fölfelé,
Míg a Ch.
ingadozik; rendszerint rövidebbek, mint a
kák, addig a
vékonyak
internodium,
hajlók
befelé
egysejt tag kéregnélküli
—3
;
4— 7
;
csomósak
;
ritkábban találni a suga-
A
sejt végszelvényeket.
sugarak inter-
nodiumainak bekérgezése ugyanazon mint a tengelyé,
csúcsaikkal
s
csak az utolsó rövid,
összes tagjai kéreggel bírnak,
t.
módon
a
számuk
i.
egyez a sugár csomóin lev
A
—
sugarak száma egy-egy noduson 8
többé- ke vésbbé
ténik,
lefelé
teljesen
tör-
meg-
sugárkák számával..
sugárkák a sugár csomóin köröskörül képzdnek,
szám
szerint G
— 7-en, a hasi oldalon
rint valamivel hosszabbak,
jóval hosszabbak
oosporáknál
az
állók rendsze-
mint a háti oldalon sugár
a
;
állók,
vala-
— 850
hosszúmag-
melyek viszonyszáma
,
oospórák szélessége
az
hossza pedig 550
11
következ
rakon 2
kett pedig
Általában
l-hez,
:
3 viszonyszámmal és széles
magvuakat pachyspermae
s
oos-
kismagvuakat, mierospermae, me-
viszony olyan, mint 2
hegyes csúcsnak, két sorban foglalnak helyet a no-
ldik
ugyanis az
pórák hosszának a szélességének viszonya; meg-
hosszúk, a nodusok tehát távolabb esnek egymástól.
melléksugarak igen ersen
Irányadó
van.
is
Az oospórák
az oospórák körül.
— 550
3G0
crinita hímivarjelleg egyénei igen
nivarjellegek igen gyakoriak
mos termhelyrl
lehet, mindazáltal az
kifejldnek,
egyáltalában
nem
kell nyugalmi
id
rit-
és szá-
ismeretesek. Ezek szerint termé-
kenyítési folyamatról ez utóbbi helyeken szó
teljesen
jj.,
\i.
még
oospórák
is
hímivarjelleg növények
hol
st megérnek
fordulnak el, letelte
sem
oly helyeken
után
ki is csíráznak,
újra nivarjellegü növényeket
létesítsenek.
A
és a
hogy Ch.
mely szznemzésnek (par-
crinita ez életjellensége,
thenogenesis) neveztetik
melyrl már
és
említést
tettem, régóta ismeretes, kultúra kísérletekkel pedig
idben pontosan
újabb (1.
p. 31.). Sajátságos,
és határozottan igazoltatott
hogy oly termhelyeken, hol
kor hosszúak, hegyes csúcsban végzdnek ós alak-
ni egyének észlelhetk, évrl-évre mindig ismét csak ni egyének fejldnek és hímivarjellegüek sohasem mutatkoznak a hol pedig ni
jukra nézve nagyon
ivarjellegü
mennyi csomóin
teljes
kifejldésre jutnak, csak a
felskön rövidülnek fokozatosan. Aránylag mindenhasonlítanak a tengely tüskéi-
Az ivarszervek többnyire a sugarak els három
hez.
nodusának bels oldalán foglalnak
helyet. Antheri-
állandóan csak
;
növények
hímivarjellegekkel
fordulnak el, mindig mind a két és újra szokott jelentkezni.
E
nem
vegyest
növény újra
jellenséget
Budapest
diumokat visel növények mindeddig csak kevés
környékében a Chara crinita két különböz, egy-
helyrl ismeretesek. Magyarország ezek közé
mástól
zik.
Az antheridiumok
nek
tarto-
jó nagyok, élénk vörös szí-
majd egyenként, majd párosan ülnek a
s
garak csomóin.
Az oogoniumok nagyság
dolgában nagyon változnak csinyek,
másokon nagyobbak, tojásdadok vagy
szúkásak,
st
alak
és
némely formákon
;
tojásdad-hengeralakúak
többnyire széles, alacsony, egyes
is
sejtjei
;
su-
ki-
hosz-
koronájuk
pedig tompa-
csúcsúak. Legtöbbnyire egyenként jelennek
meg
a
sugarak nodusain. Az oospórák úgy mint az oogo-
niumok majd
tojásdad,
majd hosszúkás tojásdad
ala-
kúak, hol kisebbek, hol nagyobbak, mindig fekete
vagy 11
ritkábban
— 12
színek
sötétbarna
kiemelked finom,
éles,
melyek azonban az oospóra
szer nyujtványban nem
felületükön
;
spirális
alsó
léczczel,
végében tüske-
folytatódnak,
legtöbb Chara oospóráin észlelhetni.
miként a
Mészköpeny-
jól távol
es, nagyobb kiterjedés termhe-
lyén évek óta figyelemmel kísérem ós ez alapon talán
nem
egész ok nélkül való az a következtetésem, hogy
a hímivarjelleg Ch. crinita egyének csakis megter-
mékenyített oospórákból fejldnek; ellenben a ivarjellegü
egyének meg
nem
termékenyített oospó-
rákból vagy esetleg termékenyítettekbl nek. Jelenleg
teim
ni
is
keletkez-
még folyamatban lev kultúra kísérletalán már a legközelebb valami
e tekintetben
bizonyosat fognak felderíthetni.
A
Ch. crinita legfbb termhelyei sókat tartal-
mazó, dul
szikes, álló vizek és
el ásvány források
édesvízi források alkotta
egészen ismeretlen.
mocsarak
ritkábban
medenczékbl, helyrl
Egy nyári növény, kedvez
viszonyok között azonban több éves lepeket májustól
;
for-
csendes lefolyásaiban, tiszta
kés szig
találni.
is.
stb. élet-
Ivarérett te-
57 Formákban
igen gazdag
faj
régebben az oospó-
;
közel
rák viszonylagos nagyságát vették tekintetbe a
fbb
csoportosításnál, újabban a tüskék fejlettsége
sze-
rint történik az osztályozás. így
Formae
a)
vannak
sugarak
a
hossza jóval meghaladja a tengely átmérjét és b)
Formae
brevispinae, melyeken a sugarak rövi-
szabbak, a levelek örvei távolabb esnek egymástól,
mi hihetleg a szelídebb éghajlattól ered» .... «E növényt Nymán Syllogeja általánosságban ema hazából.»
Magam
a Cltara crinüá-nak több formáját gyj-
töttem Budapest környékén
Az egyes formák között számos az egymásba átmenet
való
a legújabb Chara-munkákban sem ta-
Elnevezésk hol a
lálni szigorú körülvonalozásukat.
long i fólia;
spina;
f.
spina,
f.
humilis,
f.
f.
rari-
f.
filiformes stb. stb.
ni
telepekben. Erzsébetfalva kör-
vízben található a f microsperma ABr. humilior igen szép kis hímivarjellegü és ni telepekben. Június havában
ni
nö-
van mind a
találunk feljegyezve, nevezetesen
pachysperma kevés példányban a
«f.
Fert-tó északi partjain
;
Wellwitsch
deskunde von Österreich)
nagy területeket von be»
e
szerint (Lan-
délkeleti
tó
Ganterer
(1.
:
partjain
Die bisher
bekannt, österr. Char. és Leonhardi: Die bisher bek.
Armlgw.
österr.
Fk mellett szikes pocsolyák-
1864.).
ban Waltstein & Kitaibel
Chara hispida»
A
rával.
kis forma, kis
Scepusii
tompa
Eaben-
(1.
sz.)
Migula, ki ugyané
(1889) kapott anyagot,
f.
rari-
spinának nevezi. Erdélyben Sóvár, Nagy-Szcben közelében sós vízben, Schur csak hímivarjellegü nö-
vényeket
(1847 in herb. Schur; Braun, ki e
talált.
növényeket
látta, var.
de közelebbrl
hardi
i.
m.)
A
transylvanica ad Interim ne-
meg nem
határozhatta,
gubacsi csárda alatt
1.
Leon-
Budapest
és
Soroksár között a pocsolyákban Kerner hímivarjellegü növényeket talált. (L.
1877 és Borbás
Kerner
Budapestnek
:
és
Oesterr. bot. Z.
környékének nö-
vényzete 1879.) Ujabban végre a Tápé mellett
tavakban Poratiu nyeket
;
J. is
gyjtött
ni
lev
ivarjellegü növé-
ezeket Borbás nagyobb termetök miatt var.
Himgarica-nak nevezi
(1.
Floristikai
közlemények a
math. és term. Értesítben. 1883 és Oesterr. bot. Zeitschr. 1892. Nr.
4
p.
143.); valószínleg
gida. Borbás különben
f.
laoca
Mi-
mondja: «a mi példányaink
termetben eltérnek a skandináviai
példányoktól.
zömök termetek, a
szárczikkei rö-
Ezek
sub Ch. torluosa). Mind
t. i.
videbbek,
aprók,
ennek következtében a rövid levelek
Filarszky, Ch&ra-félék.
ni
ivarjellegü növények.
Chara ceratophylla Wallr. Synonymák
:
mtinsit arenoais
Equisetum sive Hippuris lacustns foliis PIuk (alm.). Chara major mbriverea fragilis
Vaill. (Hist. de
G7.
III.
termhelyrl újabban
vezi,
Budapesten a kelenföldi Dunaágból f.per-
Dietz.) és
pusilla Nordstedt leg. Dietz (1885 in herb. Dietz.
fekete oospó-
laxa Kalchbrenner
f.
horst Exs. Char.
szeptemberben rendesen
baranyense 1799
aqua minerali ad Zsiva-
m.). In
i.
kétféle telep,
már javában ivarzásban
már mind elpusztul. Mások herbáriumában láttam Ch. crinilát Kutyavár-ról Fehér in., leg. Hermann (1884 in herb.
sugárkák alig hosszabbak az oospóráknál»
Leonhardi
Brada
(«Iter
f r ari-
félig sós
ter-
növények:
1.
f.
Magyarországból a régibb irodalomban több
mhelyet
t
nyéken
;
Ion gifólia;
leptosperma ABr. elongala, brevi fólia,
valamennyi csak
vonat-
stb.
robustior,
mo-
pachysperma ABr. brachyphylla, dasy-
f.
elfordulás módjaira, a telep nagyságára /'.
így a kelenföldi
pachysperma ABr.
acantha
minor,
;
csarakban elfordul a f leptosperma ABr. etougala
a telep egyes részeinek jellemz sajátságaira, hol az
kozik. Ilyenek pl.
a mienk
;
megnyultabbak, a levelek kétszer hosz-
czikkjei jóval
líti
debbek a tengely átmérjénél.
és
állanak
a
:
melyeken
longispinae,
sren
esnek egymáshoz,
is
1'
Acad.
d. scieus
1719).
Cltara
tomentosa
L. (FI. Suec. 1745). Ch ara tomentosa ß. ceratophylla Whlbg. Säve (Syn. Fl. Gotlil.). Chara látífolia Willd. Spec. et plant. 1805).
Chara ceratophylla Wallr. (Comp.
Fl.
gerra.
1833).
Kétlaki
növény.
Telepe
ers, nagy kiterjedés,
világos-sötétzöldszín, ritkábban barnás színezet
;
vagy többé-kevésbbó ersen inkrusztált. Gyak-
tiszta
ran nagy kiterjedés gyepeket alkot. szú, vastag, hajlékony,
tesen bekérgezett
;
A
tengely hosz-
ersen csavarodott
s
tökéle-
a kéreg-sejtsorok száma kétszer
száma a közép
oly nagy, mint a sugarak
;
kéreg-sejt-
sorok ersen kiállnak, az oldali sejtsorok bemélyesztvék, felülete tehát többé-kevésbbé barázdás.
A közép
kéreg-sejtsorok isodiametrikus csomósejtjei vastag,
csaknem
tojás dadalakú, röviden kihegyezett tüské-
ket alkotnak, melyek
majd egyenként, majd párosan
ülnek a kéreg kiemelked élein.
A
tengely
sebben, majd gyérebben ágazik
el
;
böz
irányúak és miként a ftengely
nesen
mok
felállók,
majd
erö-
az ágak különis,
majd egye-
majd felegyenesedk. Az internodiu-
többnyire hosszúak
;
a csomók vastagok, külöS
58
nsen
már nem
az alsók, melyek sugarakat
Chara contraria
viselnek,
némelykor annyira duzzadtak rendkívül sok kemé-
nyít tartalmuknál fogva, hogy kisebb bulbilláknak látszanak. A csomókon keletkez melléksugarak két, ritkábban
három sorban helyezkednek
többnyire
el,
Hynoyinák: (Introd.
a
(Linnsea (Flora
Chara foetida FI.
la
Paris)
d.
Chara
1834).
contraria
ß. <
A. Bu.
'kara
foetida
var.
Germ.
et
Gessing
moniliformis
A.
CJiara contraria A. Br.
1835) etc.
Coss
KirgMsorwn
Br.
(Schweiz. Char.
1S49).
kicsinyek és a kéreg tüskéihez hasonlók. Egy-egy
— 7 sugár keletkezik, több— 6 tagúak, els internodiumaik kéreggel bírnak, végszelvényök — 3
noduson számra nézve 6
nyire hosszúra nyúltak, 4
1
utolsó sejtje dig
sejtü,
majd hosszabb, majd rövidebb, de min-
ersen kihegyezett csúcsban végzdik. A suga-
rak nodusain a
sugárkák köröskörül kifejldnek,
számuk rendesen nagyságú
csaknem valamennyi egyenl
5,
ámbár olykor a hátsók alakjukra
és alakú,
nézve eltérnek a mellsktl az oospóránál
a
és,
mi
Telepe középnagyságú, világo-
sabb-sötétebb zöldszínü, ritkábban
tiszta,
többnyire
mészkéreggel bevont, néha nagykiterjedés gyepeket
A
alkot.
bír.
tengely vékony, hosszúra nyúlt, egyenesen
vagy többé-kevésbbé hever. Mindig kéreggel
felálló
A
kéreg-sejtsorok gyakran szinte
egyenl
fejlett-
ségek, általában a közép sejtsorok csak gyengén emelkednek
ki,
s
ez
a csaknem
egyedüli
fontos
többnyire hosszabbak
ismertetjel gyakran igen megnehezíti helyes meg-
e fajt jellemzi, rendkívül vas-
határozását és megkülönböztetését a vele hasonló
;
kihasasodtak, csúcsuk mindig kis hegyben
tagok,
Egylaki növény.
külalakú
termet
és
Ch. foeiidátöl.
Gyéren
látni
végzdik. Az ivarszervek rendszerint a sugarak há-
rajta tüskeképleteket,
rom els nodusán
Az antheridiumok
tengely fels részében mint kisebb-nagyobb szemöl-
Az
csök jelennek meg, ritkábban hosszabb talakú tüs-
keletkeznek.
igen nagyok, egyenként vagy párosan fejldnek.
oogoniumok nagyok, vastag,
elálló
koronájuk
tojásdadalakúak,
csúcsokkal
Az oospóra
bír.
barnászín mész-köpenyréteggel
bír,
felületén 15
16 gyengén kiemelked lécczel. Hossza G00
A
sárgás,
— 750
lnm-ivarjelleg növények gyakoribbak, mint
ni
telepek és utóbbiaktól külalakilag
is
— jx.
a
kissé külön-
a melyek többnyire csak a
kék, vagy épen a tengely
átmérjénél
Elég gazdagon ágazik
anélkül azonban, hogy az
sr,
egyes telepek
el,
mók
távolabbra esnek egymástól, ezért a növény
termete a legtöbb esetben sugárnak mondható. lék sugárkoszorút két sorban sejtek alkotják,
sós és édesvízi
medenczékben, különö-
mélységben
is
jól
nagyobb
;
Többéves.
tenyészik.
Ivarérett
már a tavasz végével találni. Formákban meglehets gazdag faj. Braun megkülönböztethetni
rint
rövid
(
brachyteles)
A sugarak száma 6 — egy-egy — 5 teljesen bekérgezett internodiumból,
2
— 4 csupaszsejtü,
és
nak el telepek, melyeken a sugarak internodiumai
mi általában véve
formákat.
jelenség.
Magyarországi termhelye az irodalomban nincs
Nymán conspectusában
találjuk
Hungária nevet. Erdélybl egy
tzeges mocsárból a Büdös (Österr. bot. Zeitschrift.
melll
1858.,
1.
említi
Schur
Leonhardi
:
Die
ben
rendelkezésemre (in
álló
gyjtemények
nev
egyiké-
herb. Simonkai) igen szép Ch. ceratohpylla
példányokat láttam Pomogyról, hol a majornál
1890-ben
s
a
Nitella
Fer/o-tavában
mucronata név
kéregnélküliek, vagyis az
A
a
egész sugár csupasz, a
Ch. gymiwplnjlhín
állandó
sugarak hossza a különböz formákon
különböz.
A
sugárkák csakis a sugárcsomó hasi
oldalán jutnak teljes
kifejldésre,
számuk négy,
majd hosszabbak, majd rövidebbek az oospóránál, egymásközt többnyire egyenlk
;
a
sugarak hátsó
oldalán mindenkor fejletlenek, inkább csak jelezvék
vagy legfeljebb apró szemölcsalakúak. Az antheri-
bisher bekannten österr. Armlgw. 1864.)
A
A
rö-
kéreggel bíró tagok
csomói az ivarszervek hordozói. Bitkábban fordul-
is
pusztán
majd hosszúra nyúló, majd
sze-
croptila) és hosszabb sugárkájú (macroptila) stb.
említve,
8,
és
hosszú végszelvényü (macroteles), rövidebb (mi-
rekeszjel között a
elhelyezked kisebb
igen hasonlítanak.
örvben 2
A mel-
melyek néha a kéreg szemölcseihez
videbb végszelvénybl állanak.
telepeket
Az
internodiumok többnyire hosszúra nyúltak, a cso-
és befelé hajlók.
Elfordul
hosszabbak.
bokros külst nyernének.
böznek, a mennyiben sugaraik többnyire rövidebbek
sen nagyobb tavakban és mocsarakban
is
«Mexikó»
gyjtötte
Csató
alatt küldte be.
diumok nem nagyok, egyenként, ritkábban vel fejldnek
;
a felettök
ül
oogoniumok hosszúká-
sak, hasonlólag hol egyenként, hol
nek
és
szétálló
mindig rövid,
kis,
kettesé-
párosan fejld-
tompacsúcsú,
kevéssé
koronával bírnak. Az oospóra sötét-feketés,
59 barnaszín vagy egeszén
fekete
elesén
kiemelked
lécczel.
mészköpenyeg
;
ré-
— 14 meglehets Hossza 550 — 6G0
teggel bír, hosszúkás, felületén
12
[x.
Elég gyakori növény tavakban, tócsákban, mocsa-
sajátságos alakjánál fogva bebatóbban vizsgáltam
Baenitz úrnak hozzám intézett levele szerint a nóczi növény 189.1 -ben a Herb. Europ. -ban
már
alatt
sz.
cipiens
vez
gyzdtem. A
életviszonyok között azonban többéves
is.
Ivar-
Formákban igen gazdag
faj.
Braun
kékkel
szerint
sikhoz
is
meg-
fejlett tüs-
hispidulae) és tüske nélküli vagy szemöl-
(f.
csös formákat
subinermes) ; az egyikhez
(/.
má-
és
tartoznak azután a hosszabb és rövidebb
végszelvényü
macrotele és
'/'.
(
és rövid sugárkájú
élongata)
/'.
brachyíeles), hosszú
longi- és
(f.
es
közel és egymástól távolabb deiisata és
/'.
stb.
/'.
brachyphylla),
sugárörvü,
formák.
Van
con-
(f.
egv
for-
mája, melyen a sugarak igen rövidek, és zárt orvokét alkotók, a
csomók
srn,
következnek egymásután,
A
is
némelykor lazábban ez a
/'.
nevezhet
;
/'.
gymno-
Braun mint külön
Chara Behriana A. Br. néven
is
moniliformis.
sugarakkal bíró formája
kéregnélküli
phylla-nak
s
fajt
termhelye Pozsony, Schneller
felvett egyetlen
(«vulgaris subhis-
pida» Wiener bot. Tauschverein. L. Leonhardi
Die
:
bisher bek. österr. Armlgw. 18G4.)
Magam ú.m.
/'.
subinermis ABr. brevibradeatát brachy-
más
phyllát condeusata macroteles-t ; ugyané helyen
alkalommal gyjtöttem
/'.
subinermis ABr. brevi-
brachyphylla élongata macrotelest ;
bracteata
Késmárk
másodízben a hogy
e
nem
pedig a
—
(Szepesm.) környékén egy réti árokban a
és
Gánócz mellett (Szepesm.) a fürd
álló
vízben a
alatti réten
subinermis ABr. longibradeata,
/'.
gymnophyllát gyjtöttem.
A
végeztem, röviden a következ
— telepe sötétzöldszín, a
f.
Chara-ía,j
is
Ullepitsch
J.
tenyész
Chara contraria kiváló formája.
a
a «Szepesi
Hirnök XXVII. évfolyamá-
ban (1889) igen tévesen ismertette a nagy közönséggel,
mint egészen
új fajt «Nitella
Ganocziana» név
alatt.
tól
dött volt
mára.
felvilágo-
mennyiség anyagot is ezen termhelyrl a «Herb, europ.»
kinek nagyobb
Magam
e
külszá-
növényt szintén gyjtöttem ottan és
álló
alak.
:
«/'.
Ganocziana
rajta óriási
n.
mennyiség-
a tengely hosszúra nyúlt, hajlékony, elég gazda-
;
gon ágazik
el
;
internodiumai fels részében rövidek,
alsó részében hosszúk.
A
kéregsejtsorok
mint a sugaraké
szer oly nagy,
;
száma
két-
a középkéregsejt-
sorok ersebben fejldtek és határozottan a látszó-
A
lejebb
es
oldalú sejtsorok fölé emelkednek.
internodiumok
nem
ritkán egészen csu-
paszok, kéregnélküliek vagy hiányosan bekérgezettek
;
tüskék hiányzanak
a melléksugárkoszorú igen
;
vagy hiányosan kétsorú.
A
rövid
sugarak száma nagyrészt 8 a nodusokon, sajátságos
külsejek
,
mert csaknem
hiányos kéreggel bírnak egyes
fel és lefelé
;
összes
internodiumaik
a sugarak hasi oldalán az
irányuló kéregsejtek hosszabbak,
mint a háti oldalán, de azért sem
sem
itt,
ott
nem
érnek össze az internodiumok közepén, melyet egészen szabadon hagynak. Csak igen kevés sugár van,
4
legalsó internodiuma kivételkép tökéletesen
A
sugarak 2
— 3 csomósak
— 5 sejtü végszelvényben végzdnek
egyes
sejtjei
vastagok,
;
és hosszú,
az utóbbinak
az alsóbb internodiumoknál hosszabbak,
st még
az utolsó sejt
lekentett csúccsal bír.
A
is
feltn
vastag és
sugarak ers ívben
hajlanak a tengely csomójára, csaknem be vannak
kunkorodva
Az ivarmind a három vagy mind a két csomóján elfordulnak, számuk állandóan kett az és teljesen zárt sugárövesek.
szervek a sugaraknak
;
antheridiumok a
Tévedésérl alkalmasint már Baenitz sította,
még
contraria,
ben él Bacillariaceáktól,mcnt minden inkrusztáczió-
tompa
gánóczi fürd mesterséges tavában
mert kétségtelen,
;
készítményeken ós szárított példányokon ismételten
be van kérgezve.
subinermis loagibracteatá-t
el
Meghatározásom, melyet él anyagon, mikroszkópi
melynek
/'.
de-
számítva hosszú internodiumait, talán
Tátra alján tzeges mocsaras helyeken a Bélai bar-
környékén a
v.
els ízben a genust,
hanem
foetida,
(ylH'.i.
mirl magam is megtehát már másodízben
moniliformis Leonhardi-hez közel
/'.
f.hispidulaABr. longiphyl la macroteles-t; a Magas-
langliget
hibázták
fajt
növény nem
fejletetlen, kétsoros
több helyen gyjtöttem Ch. contrariá-t,
nevezetesen a kelenföldi mocsarakban Budapest mellett,
a
gánóczi CJiara
lag keskenyebb
ismerteti.
Magyarországnak az irodalomban
alatt,
téves meghatározásokon esett át,
erett teleiteket júniustól októberig találni.
különböztethetni formákat meglehetsen
«Chara foetida
ki lett osztva
Migula» név
rakban es utak melletti árkokban. Egynyári, ked-
is.
íír-
mi
jól fejlettek, az
oogoniumok azonban,
csaknem
kivétel nélkül fejletet-
elég sajátságos,
lenek,st egyes esetekben, a pete elpusztulása után,
oogoniumok kéregsejtjei egymástól elváltán, a kis tompa csúcsú koronasejttel betetzve, mint kis rövid sejtfonalak emelkednek ki a rendkívüli vastag sugár az
8*
60 csomókból.* Érett és teljesen
oospórát egy
fejlett
magam gyjtés növényen sem
találtam.
csak a sugarak hasi oldalán fejldnek
"2
A
sugárkák
— 3—
szám-
1
már
alsók gyakran
sugárnélküliek.
7
—9
tagúak,
hosszúak vagy igen röviden, ívesen elállók vagy
száma hol
összehajlók; csomóik
— 4;
kisebb, hol nagyobb,
ban, oly hosszúk vagy kevéssel hosszabbak, mint a
többnyire
végszelvénynek egyes
rendszerint teljesen bekérgezettek, ritkábban
val
A
vastagságuk
sejtjei,
megegyezik, állandóan
teljesen
azoké-
is
tompavégüek.
fels noduson rendszerint kettesével elforduló
sugárka villaszertíleg
a sugártól, úgy hogy az
áll el
utóbbi csaknem villásan elágazónak látszik.»
A
rendelkezésemre
tlük
a
határolt internodiumok
Ch.
már
a
második csupasz. A sugarak végszelvénye majd hoszszúra nyúlt, majd rövidebb, 3
—5
A
sejt.
sugarak
csomóin a sugárkák köröskörül fejldnek, de a hátsók mindig kisebbek, mint a
gyjteményekben
álló
1
st némelykor
mells oldüon
állók,
csak mint kis kiálló szemölcsök jelen-
contraria ABr. Budapest környékérl a kelenföldi
nek meg. Az ivarszervek egyenként vagy párosan
Dunaágból
való, leg.
Dietz determ. auct. (1885 in
jelennek
herb. Dietz), továbbá
O-Budáról a löpormalomnál,
ján.
leg.
Simonkai determ.
Simonkai)
A.
Braun
Gubacsxól,
és
leg.
(1872
in
Simonkai,
herb.
determ.
auct. (in herb. Simonkai).
meg
a sugarak alsó két vagy
Az antheridiumok mindig kisebbek az oogo-
niumnál
tekbl
;
az utóbbiak koronája kis tompacsúcsú sej-
áll
egészben véve kis kúpidomot
s
— 12 kiemelked
Vastagságuk körülbell 550
Chara intermedia A. Be. Chara
Az
ölt.
oospórák nagyok, mészköpenyréteggel bírnak, sötét
barnaszínek, felületükön 10
Synonymák:
három csomó-
hispida
rar.
770 Ag.
gracilis
lécczel.
700
hosszuk
,
[j..
Mélyebb vizekben
Chara
(i.
pl.
tavakban
s
nagyobb mo-
aculeolata Kütz. (Phycol. gen. 1843).
csarakban tenyészik. Többnyári, kitartó, a mennyi-
(Phycol. germ. 1845).
ben a tengely
Chara papulosa Kíjtz.Chara hispida var. aculeolata Rbh. (Deutschl. Crypt. Flor. 1846). Chara intermedia A. Br. (Consp. Char. eur. 1867).
ersen felduzzadó csomói mindig
alsó,
áttelelnek és az új vegetáczió beálltakor új telepeket létesítenek. Ivarérett telepeket egész
Egylaki. Telepe
gyobb,
különböz nagyságú, majd
majd kisebb, klalakilag
hasonlít,
a
Ch.
készöld vagy
hispida kisebb
álló
majd
majd
vékony,
na-
formáihoz,
különböztetik
mint
és
ten-
mereven
vastag,
fel-
internodiu-
el;
mai többnyire hosszúra nyúltak, st egyes formákon rendkívül hosszúak.
A
tengely bekérgezése egészben
véve a Ch. contraria- éhoz hasonlít, regsejtsorok csak igen gyengén,
emelkednek az
vagy éppen
oldali sejtsorok fölé.
mokon keletkez
a közép ké-
itt is
nem
Az internodiu-
tüskék majd fejlettlenek, szemölcs-
f.
és
még
is találni.
Formáit nagyobbára a tüskék
szür-
ment tle. A
vagy hajlott; gyérebben ágazik
sszel
legjobban
világos, sötétzöldszíntt, a
tiszta,
inkrusztáczióval bír vagy egészen gely
még
nyáron
aculecda.
fejlettsége
szerint
meg legnevezetesebbek a f. papulosa Van azután f. Agardhiana ABr., me;
lyen a tengely igen hosszúra nyúlt, tiszta zöldszínü,
nem inkrusztáit,
szórványos tüskékkel és hosszú vég-
szelvény sugarakkal, az utóbbiakon csak kábban 3 internodiumnak
—
2, rit-
van kérge, egyes
móin köröskörül sugárkák fejldnek val hosszabbak,
1
s
cso-
mellsk
a
jó-
mint a hátsók.
Magyarországi termhelye az irodalomban mindeddig nincs felvéve.
A
Agardhiana Budapesten a Lukács- fürd
f.
és
melegvízi tavában fordul el. Ugyanott a mélyebb
akkor vagy egyenként, vagy csoportosan képzdnek.
helyek fenekén hatalmas gyepeket alkot egy szerke-
A nodusok
zetileg
alakúak,
majd hosszúak, vékonyak, tüalakúak vastagok, különösen az alsók
duzzadnak.
A
ban ersebben eontrariá-é,
elemekbl
fejlett
st némely
áll,
idetartozó
melléksugarak tetemes hosszaságot garak száma
ersen
fel-
mellék sugárkoszorú kétsoros, általá-
8—10
a
tengely
mint a Ch.
formán az egyes is
elérnek.
fels
A
csomóin,
su-
az
hozzá hasonló, de klalakilag lényegesen
azzal
tnik
ki,
részében
syncarpd-n (Bot. Qtrlbl. 1890 IV.
k.).
a
internodiumok igen hosszúak,
rövidebbek,
a
sugarak
megrövidült végszelvényeikkel ívesen hajlanak és
* E jelenséget más Chara-faj okon is észleltem pl. a Chara coronata Ziz.-en (15. ábra G). Overton is észlelte a Nitella
is,
bír, alsó részében az
fels
el-
thermalis n. f, mely fleg f. hogy igen hosszúra nyúlt tengellyel
tér másik formája
ily
módon
a
kicsinyek,
tengelyre
zárt örveket alkotnak oly
hogy csak mint nagyobb tengelycsomók tnnek fel. A melléksugárkoszorú igen ersen van
annyira,
kifejldve.
61 Simonkai gyjteményében
a
intermedia
Ch.
f.
aculeata incrustá-tát találtam FeAermegyébl. («E
mosis
oppidum Ercsi 1868
prope
«Kubik»,
li-
Egynyári. Ivarérett telepeket egész nyá-
álló vizek.
ron át
találni.
Formákban szegényebb
leg.
kintve van
Tauscher», cleterm. auct.)
f.
laxior és
faj.
A
telep nagyságát te-
humilior.
f.
Az eddigi irodalomban egyetlenegy magyarországi
termhely van Chara polyacantha Synonymák: Chara
A. Be.
hispida Thuill.
Chara pedunctdata Kütz.
Flora
(in
(FI.
Paris
cl.
Ch.
1834).
799).
í
acantha
et
1846). Ch. hispida
pseudocrinita A. Br.
olim.
rar.
dasy-
Chara polyacantha
A. Br. Char. eur. 1867).
bíró.
A
is
A
kéletesen bekérgezett.
s
egyenesen
lehet, rendszerint
ki,
felálló.
s
többé-
nodusaiból hosszabb, serte-
alakú, hegyes tüskék fejldnek, melyek rendszerint
fels részében
sen
is
sr,
felület
(innen
neve polyacantha). Némelykor igen gazdagon ágazik
az ágak legtöbbnyire csak a legalsó csomók-
el,
ból erednek és olykor az egyes telepeknek bokros
külst
is
Az internodiumok majd
kölcsönözhetnek.
hosszabbak,
majd rövidek,
A
igen hosszúra.
elhelyezked,
jól
de
sohasem nyúlnak
(se.
«nisi
forma species
prsece-
Ch. hispida). sehol
Chara gymnophylla
sem
találtam.
A. Br.
Chara foetida ß. gymnophylla A. Br (Ann. Chara gymnophylla Algeriensis Kütz. (Phycol. gen. 1843). Chara foetida a. gymnoclada Gant. (Die bisher bekannt, österr. Charac. 1847). Chara gymnophylla A. Br.
Synonymák
:
sc.
nat. 1834).
(in
Flora 1835).
Egylaki növény. Telepe középnagyságú, minden
Chara foetidd-éhoz hasonló, több-
tekintetben a
nyire világos zöldszíntí, inkrusztált, de
mészkéregnélküli növények
tiszta,
kisebb-nagyobb gyepekben szálanként
fordul
más Cbara-növények
vannak egész Leginkább
is.
el,
között
ritkábban
is.
Tengelye
vékony, hajlékony, majd hosszúra nyúló, majd igen alacsony, felálló és hever, felegyenesed. Tökéletes
a tüskékhez hasonló alakú
kéreggel bír, a kéregsejtsorok közül az oldali sejt-
sorok ersebben fejldnek, de azért csak alig vagy
sugarak száma 6
—8
egy-egy csomón, hosszúra
nem számítva, összes A végszelvényt gyak-
igen gyengén emelkednek
gyakran mindkett csaknem
tagjain teljesen bekérgezettek.
A
ran csak egy rövid, kihegyezett csúcsú
sejt alkotja.
sugárkák a sugár minden csomóján körösköri
kéreg
tüskéi
középsejtsorok
a
nyúltak és a rövid végszelvényt
A
környéké-
és
mellék sugárkoszorút két sorban fejlett,
sejtek alkotják.
A
«Budapestnek
Magam Budapest környékén
az egész telep különö-
tüskés
pteri-
Tö-
kéregsejtsorok közül a kö-
csoportosan állanak, miért
ós
meg, de kétesen hagyta:
rövidebb,
zép sejtsorok ersebben ki vannak fejldve
kevésbbé emelkednek
mocsarak-
mészkéreggel
tengely inkább vékony, hosszabb
alacsony
réti
nek növéiryzete» 1879). A növényt Braun határozta
dentis»
többnyire
Wien 1875
Ges. in
Egylaki növény. Telepe középnagyságú, világos
vagy sötétebb zöldszín,
BudapesirYÖl,
:
dogr. et Charac. Hungáriáé in Verhandl. d. zool. bot.
spondylo-
phylla Kütz. (Phycol. gen. 1813). Ch. haltica rar. fastigiata
Hartm. (Skandinaviens Flora
felvéve
ban a Rákos mezejón BoRBÁs-tól (Symbohe ad
többnyire
fölé
;
egyforma
fejldés.
kicsinyek,
egyenként
szemölcsök alakjában jelentkeznek a némelykor alig
kivehet barázdákban
hosszúra
ritkábban
;
nyúl-
fejldnek, hosszúak, vékonyak és begyes csúcsban
tak, tonipacsucsúak és visszagörbültek, a kéreghez
végzdnek, mindenkor az oospórák hosszát jóval
simulok.
meghaladják. Pdtkábban egyenl nagyságúak, ren-
midn
desen a hátsók valamivel rövidebbek, mint a hasi
hosszúra nyúltak, majd rövidebbek.
oldalon lévk.
A
sugárkákat tekintve, a
faj
nagyon
hasonlít a Ch. hispida némely alacsonyabb formájá-
hoz.
Az antheridiumok
kicsinyek, rendesen egyesé-
meg a sugarak alsóbb nodusain. Az oogoniumok nagyok, tojásdadalakúak, számuk egy-
vel jelennek
egy sugárcsomón
egy.
Az
oospórák
jásdadalakúak, ersen kiemelked, 10
nagyok,
— 12
to-
spirális
Egyaránt
jól
tenyészik
édes és félig sósvízben,
leggyakoribb termhelyei kisebb tavak, árkok
s
más
sr
igen gazdagon elágazik, különösen
gyepeket alkot. Internodiumai majd
A csomók
hol
ersen, hol gyenyébben fejlett mellék sugárkoszoruval bírnak.
Néhol a melléksugarak ketts örve he-
lyenként biányos
is,
úgy hogy csak egy
fölfelé
vagy
irányuló melleksugár jut fejldésre, a párja
lefelé
pedig egészen
elmarad
;
máskor meg rendetlenül
foglalnak helyet a sugarak alján és látszólag szintén
megszakított koszorút alkotnak. 9
lécczel.
Néha
—
1
1
tesek,
,
A
sugarak száma
többnyire hosszúra nyúltak és arról neveze-
hogy egyes internodiumaik egészen kéregnél-
küliek,
csupaszok (innen a
faj
neve gymnophylla),
62 rendesen 5
—6
tagúak, az alsó
— 3 tag
1
jól fejlett
csomóktól határolt sugárkákat és ivarszerveket
hosszura nyúló, többsejt
többi pedig gyakran
a
Néha
végszelvényt alkot. forduló
eset
még
már csupaszok
;
szintén ivarszerveket visel-
jellemz vonás
ez
esetekben
ily
gárkák, lígy mint a
mells oldalán
oly ritkán el-
is
ugyan kéregé, de a következ tag
vagy tagok, melyek
határozása
nem
s
hogy a sugarak els vagy legalsó
az,
2 tagjának van
nek,
visel,
nem
Chara
is
marad
és a faj kétes.
1
—2
f.
subi-
sugarainak
alsó
vagy három tagja egyes példányokon kéreg-
gel bír, a negyedik csupasz
hiányos
is,
a kéreg e tagokon néha
;
a legtöbbeken azonban valamennyi tag
A Chara gymnophyllá-müí
kéregnélküli.
sajátságos
formáját találtam Bákosfalván egy kert kisebb víznevezetes ez fleg azért,
medenczéjében
A
mert szép, sugártermet tengelyének internodiumain
su-
mint
fejlödnek, a hátsókban csak
ABr. major connivens;
nermis
meg-
foetidán, csak a sugarak kis
még gyakrabban
szemölcsök jelennek meg, vagy
zoldszinü, meszkcreggel nincsen bevonva a
(I.
Tábla)
;
nem
helyenként a középsejtsorok és rok emelkednek
E
az oldali so-
melyek gyengébb fejlödésüek.
ki,
forma tehát átmeneti alak a Chara contraria
csak mint apró kis gömbalakú sejtek vannak jelezve.
gymnophylla formájához. Sugarai hosszúak, egészen
Az ivarszervek egyenként vagy párosan fejldnek a
még
sugarak alsó két vagy három csomóján; az antheri-
jobbára 2 noduson foglalnak helyet; az oogonium
diumok középnagyságúak, kisebbek
nagy, csillagszerleg szétterjed,
az oogoniumok-
Az utóbbiak hosszúkás tojásdadalakúak, gyak-
nál.
ran csillagszerleg szótálló
— 11
tompacsúcsú
és
Az oospórák barnásszínek,
koronasejtekkel.
tükön 10
rövid
gyengén
kiálló
500
lécczel.
felüle-
— 600
jj,
Elfordul sekély mocsarakban, tzeges helyeken
más
álló
vizekben. Egynyári,
nyok között több éves éven át elég
is
lehet.
kedvez
életviszo-
Kultúrámban több
tartotta magát. Ivarérett telepek
jól
már a tavasz végével jelennek meg. Formákban meglehets gazdag faj. Általában szokás különböztetni igen rövid kel
(f.
subinermis) és ersebben
egyenként
álló
tüskékkel
bíró
hispidae), a sugarak szerint
a
/'.
Fontanesiana ABr.
mosa
röviden tagolt teleppel bír alsó
(
1800), s
(f.
sub-
összehajló
Egy
(sub. var.)
Desf. in Flora Atlant.
hogy a sugarak
formákat
formákat
visszagörbült sugarakkal biró
hosszabb,
fejlett,
elálló,
gens, connivens et refracta) stb.
meg-
és
hosszabbak
s
=
Chara squamely kis bokros,
fleg azzal tnik
ki,
internodiumai igen szélesek,
e for-
tompa csúcsaikkal csillagszerleg
terjednek szét.
Chara gymnophyllát gyjtöttem Budapest környékén a Bakos mezején, még pedig szórványosan fordultak
el
/'.
subinermist
egyes kisebb növénykék
a nagy kiterjedés Tohjpella -gyepek között.
fürd
(Szepesm.) környékén
A
ersen
(Szepesm.)
inkrusztált subinermis forma.
mellett
gyjtött
forma
ruzs-
nagyobb töme-
gekben fordul el egy kisebb völgy mocsaras az
retjein
A Gdnócz
szép,
tompa csúcsú ko-
másokon
oospóránál,
A
nagyobbak, mint az oospóra.
ki-
jóval kétszer
is
mellék sugárkoszorú
többnyire megszakított, hiányos kisebb sejtektl kultúra alatt
is
al-
megtartotta eredeti saját-
ságait.
A
rendelkezésemre
eddig
még nem
gyjteményekbl
álló
két,
közölt magyarországi termhelyet
említhetek ú. m. Balaton-füred környékét és
es vidékét. Els
helyrl való a
Buda-
f.
lener-
rima, condensata («in pratis turfosis pagi Aracs leg.
Simonkai» 1873); az utóbbi helyen pedig el-
fordul a
/'.
tenerior és
crassior («ad
/'.
versus Soroksár leg. Simonkai»
1873).
rom formát Braun határozta meg.
Pesthinum
Mind a há-
(Herb. Simonkai).
diver-
(f.
pedig nagy koronával bírnak; a koronasejtek
bachi
sebbek az
kiváló formája
hengeralakúak vagy kihasasodók, az oogoniumok
mán
az ivarszervek
rona sejtekkel bír; a sugárkák egyes nodusokon
pestnek délre
tüskék-
s fejletlen
;
u
kotva;
hossziiak.
s
legalsó tagjaikon is csupaszok
világos,
Chara foetida Synonymák Bauh.
(Proclr.
:
Equisetum
A. Bh.
foetidum
sub
aqua
1023). Hippwris foetida Dillen.
subcinerea fragilis Vaill. (Act. Paris
1719).
repens
C.
Charamajor
Vitara funicu-
Chara batrachósperma Thuill. (ti. o.). Chara papülata Wallr. (Tract. d. Chara Algarum gen. Ann. bot. 1815). Chara vulgaris ( L. ex. p.) Wallr. (u. o.) Chara montana Schleich (Catal. ti. 1821). Chara vollabents Ag. (Syst. Alg. 1824). Chara longibracteata Kütz. (in Reichen!). Fl. germ. excurs. 1830). Chara stricta Kütz. (in Flora 1834). Chara refracta Kütz. (u. o.) Chara atrovirens Lowe. (Novit, fl. Mader. in Transact. of the Cambrigd phil. soc. 1843). Chara capensis E. Meyee ex. p. (Prlanzengeogr. Dociun. in Flora 1843). Chara pleiospora Gant. (Die bisher bek. österr. Char. 1847). Chara polysperma Kütz. (Sp. Alg. 1849). Chara crispa Wallm. (Försök laris
tili
Thuill.
en
syst,
(FI.
cl.
Paris
uppställning
1799).
af.
växtfamiljen
Char.
1853).
Chara coarctata Wallm. (Fl. v. Halle 1856). Chara Phyc. 1857). Chara chilensis Kütz
Chara sphagnoides Wallm. (u. (u. o.) Chara gallioides Grke.
o.)
seminuda Kütz. (Tab. (u. o.) stb. Chara foetida A. Br.
(in
Flora 1835).
63 rendkívülien változó teleppel;
növény,
Egylaki
többnyire szürkés-zoldszin vagy barnás-zöld, igen ritkán
zöldszin.
világos
tiszta,
Majd ersebben,
majd gyengébben inkrusztált és a szerint nagyobb vagy kisebb mértékben törékeny. Ritkábban találni
hanem
egyes növények telepét, telep
többnyire számos
nagykiterjedés gyepeket vagy esetleg kisebb-
nagyobb
tömegeket
fészkeket,
A
alkot.
tengely
középnagyságú, inkább vékony, mint vastag, majd merev, egyenesen
felálló
vagy hever, felegyenesed
és utóbbi esetben
nem
ritkán a szomszédos tenge-
lyekkel és ágakkal összevissza kuszált. Bekérgezése
száma kétszer annyi,
kéregsejtsorok
a
tökéletes,
mint a sugarak száma
a középsejtsorok gyengéb-
;
ben vannak fejldve, mint az is
oldali sejtsorok, miért
az utóbbiak jobban kiemelkednek a tengely
lületén.
nem
Gyakran mind a
teljesen
egyenl
kor igen nehéz,
fe-
kétféle kéregsejtsor csak-
fejldési!,
st némely
ügy hogy ilyen-
esetben lehetetlen biz-
tosan megállapítani, vájjon a kérdéses növény Ch. foetida vagy Ch. coatraria-e,
egyéb tekintetben
ehhez
is
hogy a kéregsejtsorok
más, alárendeltebb (pl.
az
oospórák behatóbb vizsgálásához), ezek azután a
ha ezeket sem állapíthatjuk meg
fel
hasonlólag hosszúra
sejtekhez
eredményét kétesnek
hossza szintén
kon, vagy hosszabbak az oospóránál vagy rövideb-
bek
Az ivarszervek egyenként vagy párosan,
stb.
ritkábban hármasán
is
kell
ersebben szemölcsnodussejtjei.
tipikus foetida alakokon a tüskék
mindig a ten-
ez a fajra
Chara contrariá-n, mint említve tengelye
foglalnak
élein
volt,
helyet.
A
többnyire gazdagon ágazik
jellemz, a
a tengelynek Ch. el,
foetida
az
egyes
ágak minden tekintetben megegyeznek a ftengely-
Az internodiumok
lyel.
majd igen rövidek nagy.
A
;
majd
melléksugarak többnyire gyengén fejldtek,
nodusok körül.
garak száma egy-egy noduson G zik,
de többnyire 8
igen rövidek, alatt
hosszúra nyúltak,
erre nézve a változatosság igen
két sorban foglalnak helyet a
állanak
;
A
su-
— 10 között ingado-
különböz fejldésüek, majd
majd igen hosszúak, vagy hegyes szög el
el
a sugarak no-
Az antheridiumok közép-
dusainak hasi oldalán.
biak
hossziikásak,
tompacsúcsú
rövid,
Az Oospora legtöbbnyire
bírnak.
az utób-
;
koronával
sötét barna, igen
ked A
— 14, kevésbbé élesen Hossza 440 — 550
felületén 11
bír,
spirális lécczel.
(jl.
Chara-foetida a legközönségesebb
tebb Chara- faj
;
ban csak a
nagyobb tavakban
;
s
legelterjed-
és lassan folydogáló vizekben
álló
egyaránt elfordul
kiemel-
víz szélén
és
mocsarak-
általában a sekélyebb
találni,
tekin-
isodiametrikus
kiemelked
fordulnak
nagyságuak, kisebbek az oogoniumoknál
lyákat
stb.
a tengelytl vagy tobbé-kevésbbé
kisebb mocsara-
o.
Utóbbi helyeken gyakran vízzel sincs
hanem
a levegn szabadon tenyészik, de
ilyenkor rendesen igen
s
hasi
környez sugárkák viszonylagos nagyon változik a különböz formá-
ivarszerveket
kat, réti források lefolyását, árkokat, tzeges pocso-
Tüskék a Chara-foetida tengelyén
gely barázdáiban állanak
A
szemölcsök maradnak hátra. az
vizek fenekét vonja be, mint p.
vannak, legtöbbnyire csak jelzik a közép
szerleg kiemelked,
emelked oldalon lev és
rak háti oldalán többnyire csak mint alig
nem
kéregsejtsorok gyengén vagy
kinyúló.
a sugarak hasi oldalán fejldnek ki teljesen, a suga-
borítva,
gyéren
A
elz
sugárkák épen úgy, mint a Ch. contrariá-n csak
közötti különbségek egyikét a kérdéses növényen találjuk.
sejt
bizto-
tenünk mindaddig, a míg más alkalom adtakor a két faj
többnyire hosszúra nyúló
4,
gel
Ilyenkor rendesen
san, vizsgálatunk
—
közülök a legutolsó majd igen rövid, majd
alkotja,
ritkán feketeszin, tojásdadalaku, mószköpenyréteg-
jellemz tulajdonságok felderítéséhez látunk
és
vógszelvényét 9
és
eset,
döntk,
fokozatosan rövidülnek; a sugarak
s
az
közép sejtsorok sem emel-
ki.
jól kifej-
nodusoktól batárolt tagok mindig tökéletesen
bekéi'gezettek
A
stb.
st
legközelebb,
csaknem egyformák kednek
Nodusainak száma lett
az
— 5 között változik, a
2
mert külalakilag
áll
utóbbin sem épen ritka és a
ahhoz simulnak vagy egészen elbajlanak tle
böz termhelyek
ersen
inkrusztált.
A
külön-
természete szerint egy éves vagy
többnyári. Ivarzási ideje májustól októberig tart.
Formákban
leggazdagabb
Chara-faj
Vala-
ez.
mennyi Braun megállapította nomenklatúrája, telep
csak
Itt
lep /'.
jellemz a
minor
és
robuslior és gét
/'.
/'.
megkülönböztetve,
f.
/'.
elongata,
/'.
mundo.
tekintve van vagy
f.
;
major,
van
condensata és
f. f.
incrustata,
a kéregsejtsorok aequistriata,
kéregsejtsorokkal vagy
a te-
;
f.
az internodiumok fejlettsé-
tenella;
laxa; az inkrusztáczió szerint és
van
pumilla, vastagsága szerint
tekintve van
munda
említem
legközönségesebbeket
nagyságát
a
kapja elnevezését.
sajátosságaitól
/'.
vulgaris,
f.
/'.
sub-
minémségét
csaknem egyenl melyen az
oldali
sorok gyengén, de határozottan emelkednek a tengely
felületén és
/'.
rudis,
melyen az
sorok oly ersen emelkednek
ki,
oldali sejt-
hogy a közép
sejt-
64 majdnem
sorokat
van
szerint
eltakarják
subinermis és
f.
tüskék fejlettsége
a
;
sublrispia, a
/'.
f.
pseu-
dacanthá-n az igen ersen hosszirányban növeked
felületén
;
tekintve,
emelkednek
csoportosan
kéregsejtek
van
macrophylla
f.
brachyteles
/'.
viszonyítva van
és
brachyphylla ;
f.
/'.
macroteles
a sugarak irányát a tengelyhez
;
striata,
/'.
sugárkák szerint van
clausa,
f.
refracta
f.
longibracleata és
/'.
f.
;
brevi-
magyarországi elterjedésére vo-
natkozólag az irodalomban
más
találunk, mint akármely
számosabb
is
E
fajra.
den csak a forrásokra utalok a bennök említett
mhelyek
ad pteridogr. tetésében
elsorolásával. Borbás
rövid
ter-
«Symbol«
«Budapest környékének növényzete
1879» czimü munkájában F. Braun-íóI meghatároformát közöl
zott
ról,
és
magyarországi termhelyrl,
tíz
Fels Tarkám/
(Borsod)-xi, Losoncz tájéká-
Buda-
a CsepeZ-szigetrl, Ercsibl
Párád
ról,
és
a
Bánát-vol.
Characeen
bürgischen
7,
hat
és
Ó-Budá-
Schur «Die SiebenWochenblatt
(Oesterr. bot.
1857)»ban az Erdélyben
száma
észlelt Ch. foetida formák-
különböz termhelyrl. Leonhardi
czimü munkájában Schur Erdélyre vonat-
kozó adatait idézi és ezenkívül néhány régibb bizadatot
tos
is
közöl,
Magyarországban
Grunow»
bel; Fert-tó mellett f.
nevezetesen
álló vizekben.
3.
vulgaris
stb.
«a) aequislriala
Fiume
(Herb.
Végre ismeretes a Ch. foetida ABr.
Pozsony környékébl (Karlburg er Donauarm und
lett
bot. Zschrft.
A tlem
Staph 0. határozta meg. (Oesterr.
XXXVII.
4.
elhagyva ósMigula
nyomán
kálva, legjellemzbb el,
a mint az alábbi elsorolásból
kezk 1.
is
kitetszik, a követ-
f subinermis A. Br. macroptila, elongata subvei incrustata A. Br. (f. longibracteata),
munda
O-Budán, Aquincum környékérl; Bakoson a árokban (igen hosszú sugárkákkal)
;
réti
Magas- Tátra,
(f.
ni.)
Korona-
funicularis),
az árokban, Leschnitz mel-
subinermis A. Br. macroptila A. Br.
/'.
(f.
5.
stricta),
strictis-
Lipniken (Szepes m.) az út melletti felálló tengely-
subinermis A. Br. macroptila laxior sub-
f.
munda
incrustata, refracta A.
v.
Br.
O-Budán, a puskaporos malom
tosa),
caespi-
(f.
melletti réti
árokban. G.
subinermis A. Br. macroptila, laxior,
f.
submunda, divergens A. Br.
vei
Budapesten a Bakoson, Ó-Budán
munda
divergens)
(f.
kis réti árokban, a
kénfürd környékén, Gánóczon réti tócsáktelep teljesen ment minden incrusztácziótól)
Leibitzi
ban
(a
;
Pienineken Sublechnitz (Szepes m.), Leschnitz mellett (Szepes m.). 7.
subinermis A. Br. macroptila, condensata,
/'.
incrustata A. Br.
(f.
montana). Erzsébetfalva mo-
csaras helyén, néhol a vízbl kiemelkedve.
hegy-fürdn a Dunajecz 8.
f.
árterületén.
(f.
seminuda), Korona-
Kegy- fürdn a Dunajecz árterületén közülök
1
—2
(G
Br.
/'.
(f.
a
Budán
(f.
paragym-
a Lukács-fürdi tó szélén.
subinermis A. Br. microplila expansa A.
polysperma), Budapesten, a Kelenföldön.
11./". (f.
term, medd.)
subinermis A. Br. (longissime bracteata)
f.
condensata munda, subnuda A. Br.
10.
— 7 sugárral,
kérges internodiumokkal,
többi egészen kéregnélküli és rendesen
9
Korona-
subinermis A. Br. macroptila, condensata,
submunda, subnuda A. Br.
subinermis A. Br. microplila clausa A. Br.
squamosa), Budapesten, a Kelenföldön. 12.
Br.
:
(Szepes
árokban (inkább alacsony egyenesen
egyetlen egy névre redu-
sajátságuk szerint rendeztem
— 3 számban).
ivel és ágakkal), Ilaligóczon (Szepes m.).
gyjtött Ch. foetida-form&k, melyeket
gyjteményemben, Braun A. hosszú terminológiáját
réti tó-
(Szepes m.)
nophylla),
Jg. 1884.)
Gánóczon
subinermis A. Br. macroptila elongata in-
f.
sima
Zigeunerlache bei Engerau 1883 juli.),hol Schiller Zs. gyjtötte és
laetevirens),
(f.
hosszú sugarakon állandóan csak az alsó
(a
crustata, stricta A. Br.
Waldstein & Kitai-
subinermis, longibracleata lenera
Schultes).»
nb)
macroptila elongata
Br.
két nodus alkot ivarszerveket 2
«Die bisher bekannten öester. Armleuchtergewächse
1864»
A. Br.
csákban
Somos- Ujfalu-hó\, (Nógrád,) Felné-
nevezetesen:
meth
subinermis A.
f.
munda
Charac. Hung. 1875» czimü ismer-
et
és
2.
adatot
helyen rövi-
Korona-
;
Sublecfinitz (Sze-
pes m.)
hegy-fürdn
Charafoetida
;
pes m.), Lipnik (Szepes m.), Leschnitz mellett (Sze-
a
bracteata stb. stb.
A
hegyi fürd, a Dunajecz mellett
a sugarak minemüségét jelesül nagyságát
a sugarak végszelvónyét tekintve van és
a tengely
ki
Bélai barlangligeti szökkút medenczéje
f.
(f.
13.
fracta
sublrispida A. Br. macroptila elongata A.
collabens) Budapesten a Bakoson.
/'.
subtüspida A. Br. macroptila laxior re-
munda
A. Br.
(f.
refracta), Budapesten a
Bakoson. 14.
f.
subhispida A. Br. macroptila laxior diver-
65 gens A.
Br.
Ó-Budán Aquincum,
vulgaris),
(f.
Alg.
(S2)ec.
Rákoson Budapest környékén.
Chara longibracteata var. crasácaulis Chara crassicaulis Schleich (Cat.
1849).
Wallm. (Characese
1833).
plant. Helv. 1821).
15.
subhispida A. Br. microptila clausa A. Br.
/'.
Ó-Budán
clausa),
(f.
árokban a római fürd
réti
közelében.
A
Chara hispidához,
foetiilától a
gyjteményekben megeddig nem ismertetett termhelyekrl
rendelkezésemre
nevezett
Egylaki növény, mely mintegy átmenet a
s
következ formák
munda,
álló
találtattak
:
mennyiben
a
Ch.
telepe
ez utóbbiénál általában valamivel kisebb, az elbbi-
nél azonban
ersebb
inkrusztált
akkor többé-kevésbbé törékeny
s
és
nagyobb. Többnyire ersen zöldes-
;
f.
barnás vagy szürkészöldszínü, nagyold), kisebb gye-
subinermis longibracteata suhmunda, mind a három
peket alkot. Tengelye vastag, ersen barázdált, majd
f.
f.
subinermis longibracteata
stricta,
Villány környékérl {Baranya-megye, leg. Simonkai 1873.),
m.
subinermis longibracteata Tomaj
/'.
ad. pag.
Badacsony,
leg.
Simonkai 1873.),
nermis brevibracteata Budapest Simonkai 1873.),
leg.
(ad.
f.
mhelyeken
gazdagon ágazik
Simonkai
subinermis longibracteata elongata Somos-
f.
m
Ujfalu (Nógrád
,
leg.
Simonkai 1873.),
/'.
—a
(Zala
Békásmegyer,
leg.
majd
felálló,
subi-
subinermis longibracteata
condensata Hereszd (Veszprém m., 1873.),
f.
mereven
subiner-
bak,
— különösen
talajra
terül
s
felegyenesed. Elég
majd rövidebbek, tökéletesen bekérgezettek
oldali sejtsorok
ldve,
mindig igen ersen
meg
ebben
m.
f.
subinermis longibrac-
Váralja (Tolna m.,
Mind
1873.) környékén.
leg.
soros
magam ha-
tidáé.
meg
tároztam
a
:
subhispida macroteles elongata
(Nagyvárad m. Pecze-Szló's 1876-ban,
leg.
Simonkai),
f.
és
t
Szt.-Márton közt
subinermis longibrac-
teata elongatá-t (Kolozsvár a
«
Tekintvölgy » -ben
Túra közt Szabolcsmocsárban és Nagyvárad
s
tér el e faj
s
ersek, 3
—
5 bekérgezett tagból és 2
pasz végszelvénybl állanak
;
—3
e fajra nézve,
körül,
nem
—
9,
sejt csu-
csúcsa felé mindinkább keskenyednek; ez
is
mert a Ch. foetidától fleg
sugarak összes csomóin fejldnek,
f.
két-
az egyes tagok a sugár
sugártagok nagyobi) számával tér
mellett Pecze-Szló's
majd hosz-
és
sugarak száma a vastag nodusokon 8
megyében, úttal átvágott
1877., leg. Simonkai);
az fej-
mindig ersebb fejlettség, mint a Ch. foe-
A
1878, továbbá Bogdáni/ és
felé
;
a his-
majd rövidebbek. A melléksugárkoszorú
szabb,
in herb. Simonkai és vala-
mennyit Braun határozta meg. Ezen kívül /'.
Simonkai
vannak
a közép sejtsorok barázdái fölé emelkednek.
s
pidától, — vastagok, tompacsúcsúak
Simonkai 1873.),
ki
A tüskék, mint a közép sejtsorok csomóiból kiemelked képletek, tehát a barázdákban foglalnak helyet, egyenként jelennek
leg.
ter-
internodiumai majd hosszab-
el;
mis longibracteata divergens Balatonfüred (Zala
teata divergens
sekélyebb
el.
jellemz
ezzel, és a
Sugárkák a
még pedig
körös-
úgy, mint a Ch. foetidán, a hol a hátsó
subinermis longibracteata laxior refraclá-t (Nagy-
sugárkák mindig fejletlenek vagy legfeljebb kissé
várad m.
kiálló
1876., leg. Simonkai),
f.
subinermis, longi-
bracteata, laxior-t (Kolozsvár Szt.-János-kút felé 1878., leg. Simonkai),
f.
subinermis longibracteata
condoisatá-t (Kolozsvár a «Malomvölgy »-ben 1878. leg.
Simonkai) és
tá-t (Kolozsvár
f.
subinermis longibracteata stric-
Szamosfalva közelében 1878.
leg.
mind Simonkai gyjteményében). Szegszárd vidékén is elfordul a Chara foetida, még
Simonkai) (ezek
pedig a
Hollós
is
subhispida macroteles condensata
f.
A
1890.).
közelebbrl meg
(leg.
magy. Nemzeti Múzeumban van
nem
határozott Ch. foetida a
Ba-
szemölcsök alakjában jelennek meg.
rak hasi oldalán
lev sugárkák
A
suga-
rendszerint hosszab-
bak az oospóráknál, a sugarak háti oldalán kelet-
kezk
jóval rövidebbek.
Az antheridiumok kisebbek
az oogoniumoknál, egyesével, ritkábban párosával
láthatók
a sugarak
alsó
csomóinak hasi oldalán.
Az oogoniumok mind alakjukra, mind nagyságukra nézve a Ch. foetidáéval csaknem teljesen megegyez-
Az oospórák tojásdadalakúak, barnásszínek, felületükön 12- 13 gyengén kiemelked lécczel. nek.
—
Hosszuk 520—620
[x.
Budáról, Fels- Tárkony vidékének mocsa-
Álló és csendesen folydogáló, sekélyebb vizekben
rából (utóbbi helyen Vkabélyi gyjtötte 1868-ban) és
fordul el, mélyebb vizekben ritkán tenyészik, de ha
kosról,
Borsek
f?
Borszék) környékérl. (Kotschy gyjtése).
igen,
akkor
kitartó,
többnyári, különben egynyári
növény. Ivaros telepeket
Ann.
sc. nat.
:
Chara
1834).
Filarszky, Chara-félék.
foetida
CJiara
var. crassicaulis A.
vulgaris
is találni.
Legnevezetesebb formái a tüskék és sugárkák mi-
Chara crassicaulis Schleich. Synonymák
már májusban
Be. (in
var. crassicaulis
Kütz
nemsége
szerint kapják elnevezésket, p. o.
hispida,
macrophylla
f.
sth.
/'.
sub-
66 A
Ch. crassicaulis magyarországi
termhelyrl
az
eddigi irodalomban nincs ismertetve.
A
növény.
környékén a római fürd (azeltt puskaporos malom) «Krempel- malom» közelében tenyészik egy
réti
árokban.
A
sugarak minemüsége szerint van
brachyphylla,
f.
f.
1824).
Chara
Ohara hispida
ß.
hon
baltica var. fastigiata
Characeae
Chara hispida L.
1853).
ges Characeer 1875).
Synonymák: Chara major
caxdibus spinosis Vaill.
Egylaki, nagy telepít növény.
A
Ch. hispidához
vagy egészen ment az inkrusztácziótól, vagy
csak csekély mórtékben inkrusztált. Tengelye vastag,
megnyúlt, sugártermet, egyenesen
csaknem egyszer
Egylaki növény. Az európai Chara-félék között
gyéren
felálló,
internodiumai hosszúk,
;
a legnagyobb teleppel
bír,
egyes formái ritkábban
csavarodottak; kérgök a Ch. hispidáéhez hasonló;
középnagyságúak
a kéregsejtsorok száma kétszer akkora, mint a suga-
nyire szürkés vagy barnászöldszín, rendszerint
rak
száma
a közép
;
barázdálják
;
csaknem
oldali sejtsorok
és
egyenl fejlettségek, gén emelkednek
ezért az utóbbiak csak gyen-
ki a tengely felületén és
nem
igen
a közép sejtsorok nodusaiból hosszú,
hegyes tüskék erednek,
mindig többes számban,
csoportosan, minek következtében a tengely fels,
még kevésbbé hosszúra ják.
A
(Act.
Chara caule fragili spinosa Haller (Histor. stirp. ináig;. Helv. 1768). Chara hispida et tommtosa Willd. (Spec. plant. 1805). Chara hispida var. major Whlbg. (Flor. Suec. 1824). Chara hispida ß. corticata Hartm. (Skandináv. FI. 1846). Chara spinosa Rupr. (Symb. ad histor. et geogr. Plant Ross 1846). Chara hispida Linné (Flor. Suec. 1745). 1719).
külalakilag felette hasonló, de mindig tiszta zöld-
elágazó,
strictá-t.
Whlbg. (Flor. Suec. Wallm. (Försök tili en
Chara horrida Wahlstedt (Monogr. öfver Sveriges ocb Nor-
szinti, s
maeropfnjlla,
Az internodiumok
etc.
ida
uppställning af växt familjen
systemat.
stricta,
/'.
hosszát tekintve van f.elongata, f humilior stb. Csak egy ízben találtam Budapest környékén a
gata macrophylla :
nyáron
csak
római fürd (az eltt puskaporos malom) közelében egy kis, mélyebb vízzel egészen teli árokban a f. eloa-
Ohara horrida Wählst. Synonymák
telepeket
Ivarérett
találni.
subinermis brachyphylla A. Br. Budapest
f.
és a
egyéves
srn
nyúlt tagjait
bevon-
melléksugárkoszorút kétsoros, hosszú,
A
leirányuló sejtek alkotják.
fel-
sugarak száma 7
és
— 10
egy-egy csomón, igen hegyes szög alatt állanak
el
tengelytl, ugy hogy csaknem egyenesen felállók
— 9 tagúak, az utolsó, vagy
sen inkrusztált,
;
világos sötétzöldszin,
A
ersen csavarodó, egyenesen
nyire azonban felegyenesed
Hosszú internodiumai regsejtsorok
Az
ers
tengely igen vaslegtöbb-
felálló,
gyérebben ágazik
;
el.
teljesen bekérgezettek, a ké-
száma kétszer akkora, mint a sugaraké.
oldali sejtsorok csak
zépsejtsorok
er-
de nem merev növény. Gyakran nagy
kiterjedés laza gyepeket alkot. tag,
legtöbb-
fölé,
fejlettség.
gyengén emelkednek a kö-
mindkett egyforma
általában
Tüskék nagy számban vannak a kö-
a
zépkéregsejtsorok csomóin, rendszerint csoportosan
;
képzdnek, majd igen hosszúak, majd rövidebbek,
két utolsó sejt rövid,
de mindig keskeny talakúak és hegyes csúcsban
csupasz végszelvénnyel, a többi mind kéreggel bír
végzdnek. Az ers, vastag csomókon a melléksuga-
7
és jól kifejlett
A
csomókkal határolt.
sugárkák a
sugarak összes csomóin köröskörül csaknem egyenl
mértékben fejldnek
;
alig
lévk
a sugarak hasi oldalán
mindig hosszabbak az oospóráknál rövidebbek a mellsknél
;
és a hátsók
valamennyi
is
felette
hasonlít a tengely tüskéihez, úgy nagyságra, mint
alakra nézve. Az ivarszervek a sugarak alsó 2
nodusán
találhatók
antheridiumok
,
rendszerint
kisebbek
oogoniumok hosszúkásak kal
többé-kevésbbé
feketés barnaszínek,
kiemelked
az
egyesével
oogoniumoknál
;
összezáródnak. felületükön 11 ;
A
szintén hegyes csúcsúak.
sejt-
sugarak igen hosz-
szúak, szintén ersek, vastagok, egy-egy noduson 9
— 10 jelenik meg, majd
lanak, alsó
ívesen a tengely felé haj-
majd egészen visszahajlottak
5^-7 tagjok teljesen bekérgezett
nodusoktól határolt, a többi
az
sziíra
nyúlt,
az
alkot.
A
a koronasejtek csúcsaik-
;
spirális lécczel
;
—
rak hatalmas kétsoros koszorút alkotnak, egyes jei
1
—4
;
7
—9
tagúak,
és jól kifejlett
tag
majd hosz-
majd rövidebb, csupasz végszelvényt
sugarak valamennyi csomóin köröskörül
sugárkák fejldnek, de rendesen a hátsók valamivel
mellsk mind keskeny
Az
oospórák
— 12
gyengén
csúcsban végzdik. Az ivarszervek gyérebben fordul-
hosz-
nak el, többnyire csak a sugarak alsó csomóin fejld-
körülbelül 900
;x.
;
és
hegyes
nek egyenként, igen ritkán páros számmal. Az anthe-
szúak. Álló, sekélyebb vizekben tenyészik s
kisebbek, mint a
úgy
látszik,
ridiumok aránylag kicsinyek
;
az
oogoniumok nagyok,
67 hosszúkás, tojásdadalakúak és meglehets nagy koro-
nával bírnak, melynek egyes
sejtjei
többe-kevésbbe szétállanak
s
tompa csúcsaikkal
mintegy
kifelé fordul-
nak. Az oospórák a telepnek megfelelöleg jó nagyok,
900
— 950 hosszúak barnás feketeszínek, felüle— 14 gyengén emelked lécczel. [jl.
;
tükön 13
Édes
és felig sósvízben egyaránt
elfordul
term-
;
A. Br.-t és
f.
egysejt marad
alakját
Ó-Budán
mát,
megszntével a telepek
alsó, vastag, telt
ersen felduzzadó
ágakkal új
álltakor csupaszlábú létesítsenek.
új vegetáczió be-
meg
telepeket
új
Csak nyáron van ivarzásban
némely formából aránylag kevés
akkor
s
is
ideig találni ivaros
Formákban
elég gazdag
faj.
Braun
mennyit két nagyobb csoportba osztják,
szerint valau.
m. Macra-
az egyes formák
itt is,
úgy mint más Chara- fajokon,
hol a sugarak, hol a sugárkák, végszelvények
ersebb vagy
gyengébb
fejldése
szerint
stb.
kapják
elnevezésöket.
magyarországi
felvett
Pest mellett Kováts
bek. österr. Char. 1847),
ben ismertet
f.
tenera
Budapesten
nem
s
mundior-nak nevezte Braun
Sijionkai
(leg.
1871.)
egy Békás- Megyer környékében gyjtött Ch. hispida
formát pedig
v.
subinermisnek determinálta. Chara
riumában a Bákos-ról
(leg.
pesti városligeti tóból (leg.
árokból
Haynald
(leg.
buda-
Steinitz, 1879.) a
Haynald
Udvar-
1861), az
1861.) ós végre a kolozsvári
gyjteményben ugyancsak
egyetemi
városligeti tóból (leg.
a budapesti
Haynald. Kanitz egyet, tanár
és
Chara rudis
1864).
Borbás d.
környékének
Synonymák longifolia
:
Nolte
A. Br.
Chara hispida rar. rudis A. Br. (olim). Chara (ineä). Chara subspinosa Rupr. (Symbolse geogr. Plant. Rossicanim 1846). Chara ru-
ad históriám et dis A. Br. (Conspest. Char. europ. 1867).
-
Egylaki. Telepe a Ch. hÁspidáéhoz hasonlít, közép-
brachyphyllá-t a Bakos mocsarai-
nagyságú, többnyire sötétzöldszínü és ersen inkrusz-
és
mundior-t az valde
/'.
növényzeté»
Orczy-kert tavából
incrustatá-t
melletti rét pocsolyáiból
;
Aquin-
az
az idézett formákat
tált.
A
tengely ers, többé-kevésbbé érdes felület,
néha igen vastag, máskor vékonyabb, a mikor az egész növény
is
schen Char. (Oester. bot. Wochenbl. 1857)» -ban a
ersen kiállanak
complanata robustd-t (Chara
latifolia
W.) említi
sugarabb termetet
teljesen bekérgezettek és a
;
ölt.
Hosszú
inter-
az oldali sejtsorok
közép sejtsorok
fölé
emelked-
nek olyannyira, hogy az elbbiek olykor csaknem
tavak és tócsákból a «Büdös» -ön, Erdély-hen, to-
egészen elfedik az utóbbiakat, a mi egyik f-
vábbá Tusnád-ról, Háromszék-
lemz
és Segesd-xöl.
Magam Budapest környékén fleg mocsarakban,
dát,
a
római
még
Szt.
a
kelenföldi
Mihályon, a Bakoson
fürd közelében gyjtöttem
pedig a Kelenföldön a
f.
és
0- Bu-
Ch. hispi-
macracantha
A. Br., macrophylla A. Br. refractá-t és
f.
micra-
cantha A. Br. macrophylla A. Br. elongata A. Br-t
/•
stricta,
ily
tulajdonsága a Ch. rudisimk.
Els
s jel-
tekintetre
esetekben az egész tengely csak egyszer kéreggel
bírónak látszik. Tüskék gyéren fordulnak el, oly nagyok,
nak
tagok,
mint a Ch. hispidáéi
a tengely felületétl.
el
ersen
birnak,
fejlett
és
kevésbbé
A nodusok
nem
is
is álla-
ersek, vas-
kétsoros mellék sugárkoszoruval
melyeknek egyes
tagjai
alig
térnek
el
az
macracantha, macrophylla, long ibracteata
internodiumok barázdáiból kiemelked tüskéitl. A sugarak hosszúak, ersek, számuk egy-egy örvben
a Bakoson
többnyire 8 és gyakran jobbra csavarodottak.
a Szt. Mihályi
be a
meg
határozva; Simonkai gyjteményében egy az
nodiumai
dán
is
Orczy kertbl (Budapest) származó formát f. gracilior
Braun határozta meg. Schur: «Die Siebenbürgi-
f.
közelében
gyjteményében
kelenföldi formák egyikét Dietz
Ganterer Die bisher
(1.
Wien 1875) czím értekezésében
«Budapestnek
cum
a «Krempel- malom»
for-
term-
«Symbola? ad pter. et Char. Hung.» (Verhandl. zool. bot. Ges. in
f
Ó-Budán a f. micracantha Br egy kisebb, ki nem nyúlt
láttam ugyanonnét, de régebben gyjtve
is
Fert-tó partjain ritkának
mondja Welwitsch(1. Leonhakdi-í. m.
ból,
azért
úr szives közlése.)
Az irodalomban
és
de
hely és Lengyelfalva közötti út mellett elhúzódó
canthae A. Br. és Micracanthae A. Br. csoportokba
:
találtam,
hispida van továbbá a magy. Nemzeti Múzeum herbá-
telepeket.
helyek
A
leg-
és tartaléktáplálékkal
nodusai elve maradnak, hogy az
végre
is
elágazik,
ehhez hasonló, de mindenben nagyobb
s
gyjtöttem.
nyári, a vegetáczió
;
A. Br. macrophylla A.
sekélyebb helyeken csak kisebb formái tenyésznek.
Több
az elbbi között
;
egy igen hosszú sugarakkal bíró formát
melynek némely melléksugara
helyei a kisebb-nagyobb tavak, mocsarak, árkok stb.,
nagyobb része ugyan szintén elpusztul, de a tengelyek
micracantha A. Br. crassicaulis A. Br-t
hosszabb sugárkákkal gyjtöttem
mocsarakban nagy területeket von
f.
macracantha A. Br. elongata
9
A
ten-
68 gelyhez
különböz
jainak száma
is
lehetnek
állás- viszonyban
tag-
;
változhatik épen mint a Ch. hispidá-
Sugárkák köröskörül fejldnek a sugarak vala-
nál.
mennyi csomóin, de a hátsók mindig rövidebbek, mint a mellsk és utóbbiak rendesen alig haladják
meg
az oospórák hosszát,
st
a legtöbb esetben rövi-
debbek az oospóráknál. Az ivarszervek
külalakja,
nagysága és megjelenése teljesen megegyezik a Ch. hispidá-val, hasonlólag az oospórák
amazéival
is
tel-
jesen egyenlk.
miatt a telepek külalakja igen változatos
azon tengelyen hosszúra nyúló
és lassan
folydogáló vizekben fordul elö, de sokkal csekélyebb
st
elterjedésnek örvend, mint a Ch. hispida,
a
rit-
fleg a
diumokat észleltem
és igen rövid interno-
az utóbbiak körülbelül a tengely
;
közepe táján, az elbbiek pedig fels részében voltak láthatók, valamennyi élénk zöld
sok pedig egyaránt teljesen viseltek.
A
helyen, a
egymás
szín
volt,
a nodu-
ép sugarakat
kifejlett,
kéregsejtsorok száma e fajon háromszor
akkora, mint
Különösen magasabb fekvés tavakban
s
különböz termhelyek nyújtotta életviszonyok szerint módosul. Kultúrámban nem ritkán egy és ugyan-
a sugarak száma,
mennyiben néhol az
nem ékeldnek
alá és fölé sorakoznak, és
egymás mellé
nem minden
de
oldali sejtsorok elemei
és ferde válaszfalaikkal
sem lépnek
egy-
kább Chara-félékhez sorozandó. Többnyári növény,
mással kapcsolatba.
A közép sejtsorok csekély mérték-
mert
ben emelkednek az
oldali sejtsorok fölé és nodusai-
nodusai többnyire kitartók.
alsó
Formái csaknem ugyanazok, minta Ch.
hispidá-é.
Ez utóbbira emlékeztet nagy hasonlatossága miatt
nem
sokan
is
hanem
vették önálló fajnak,
a
Chara
kon egyenes, viselnek kisebb,
;
elálló,
nodiumok kérgén
bekérgezése lényegesen eltér amazétól.
srbben meg
felvéve,
minden
Pozsony környékén
nevezetesen
mocsárban közönségesnek mondja Schiller gyjtött növényeket Stapf B. határozta
itt
cantha,
brevibradeata
XXXIV. Jg. 1884). Magam ból még nem láttam.
(Oesterr.
bot.
e Chara-fajt
:
/'.
'As.,
az
micra-
Zeitschrift
Magyarország-
gyérebben.
ldve
Synonyim'ik
Ohara hispida L. ex
:
intertej-ta
Desv.
délicatula Desv. (u.
Chara litt,
o. ).
Chara
et herb.)
p. (Flor.
Suec. 1755).
Chara
'hara aspera Detharding (in Chara aspera Yyillü. (Magáz. d. naturf. Fr.
és kétsoros.
finom, világos vagy sötétzöldszín
idsebb
ered
s
fiatal
részeiben
A
telep legalsó
rhizoidák gyakran átalakulnak, tar-
taléktáplálékkal telt kis
ldnek,
;
tagjain többnyire inkrusztált
szürkés- vagy barnászöldszínti.
csomóiból
A
sugarak száma 6
gömbalakú bulbillákká
fej-
mint ilyenek részint a tengelynek iszapba
kal kifelé görbülnek
A
és
;
3
—
egy-egy
többnyire rit-
7 teljesen bekérgezett inter-
egy rövid
1
— 2 sejt végszelvénnyel
sugárkák a sugarak összes csomóin körös-
mindig rövidebbek, mint a mellsk az alsó, ivarszerveket visel
medd
szabbak, mint a fels
és egyáltalában
csomókon mindig hoszcsomókon.
A
hímivar-
jelleg telepek sugarai általában rövidebb sugárkákat
mok
mint a
ni
ivarjellegüek.
oogoniumok hosszúkásak,
rövid, kis, tompított koro-
nával bírnak, többnyire egyenként fejldnek egy-egy
sugárcsomón. Az oospórák mószköpenyréteggel nak, fekete színek, felületükön
álló,
gazdagon vagy gyérebben
gj'engén
—
;
termhelyei nagyobb
kint kihalnak, addig alsó, a
tengely mindig vékony, sugártermet, hajlékony,
— 14
13-
bír-
emelked spirális lécczel 440 520 [l. hosszúak. Fleg félig sós vízben fordul el, de édesvízben
A
——
Az antheridiu-
középnagyságuak, egyenként jelennek meg. Az
vizek. Többnyári,
szintén
egyenesen vagy ferdén
11
fej-
kábban ívesen hajlanak a tengely felé vagy csúcsaik-
ersen duzzadó nodusai közelében találhatók, részint az ezekbl ered hosszabb gyökér2 fonalainak izein képzdnek ki 1 3 számban.
rejtett,
—
hegyes szög alatt mereven elállók a tengelytl,
fejlesztenek;
tiszta,
vannak rakva tüskékkel, az alsók
mellék sugárkoszorú ersen ki van
galioides Ag. (Syst. Alg. 1824).
Kétlaki növény. Telepe középnagyságú, de gyenge,
és
inter-
(
1809).
egészen
majd
körül jól kifejldtek, mindazáltal a hátsó sugárkák
(iu Loiseleur bot. Not. 1815).
falla.c Ag. (u. o.) etc.
és
a fels internodiumok rendszerint
;
noduson, hosszabbak vagy rövidebbek,
bírnak.
Chara
A
nodiummal
Chara aspera (Detb) Willd.
meg
majd nagyobb számban találhatók az
hispida formáinak körébe vonták, noha tengelyének
Magyarországi termhely csak az irodalomban van
hegyes, hosszú, tüalakú tüskéket
a tüskék egyenként jelennek
tenyészik;
helyei, lassú folyású
patakok
és
tavak
is
sekélyebb
más nagyobb
álló
mert míg a telep fels részei éven-
visel részei télen át
is
már
említett bulbillákat
megmaradnak, hogy az
új
majd hosszúra nyúló internodiumokkal,
vegetáczió beálltával új ágakat hajtva, új telepeket
majd egymáshoz közelebb, st igen közel es nodusok-
alkothassanak. Ivarérett telepeket egész nyáron át
elágazó,
kal
;
a tengelynek
ilyetén
különböz magatartása
és
még sszel
is találni.
69
A
gazdag
faj.
Általában szokás hosszú és rövid tüskés
formákat megkülönböztetni
(f.
longispinaeés
Ezeken belül van azután
vispinae).
brachyphylla,
f.
formákban igen
telep változatosságánál fogva
brevibrádeata,
f.
f.
divergens,
f.
f.
leptophylla es
/'.
íongibradeata,
bre-
elongata,
f.
refrada
f.
Pozsony mellett a
:
mocsaraiban Endlicher
(1.
Wien 1875
Ges. in
nek növényzete
Magam a/',
Verhandl.
tompa
Az oospórák nagyok,
fekete-
mészköpenyréteggel
színüek,
12
hosszú, a koronasejtek
— 13 kiemelked
Braun
spirális csíkkal.
Némelyek kérdéses fajnak
módja, valamint a tüskék
teljes
beni kifejldése valamint rövidsége miatt. Mindezt
longispina leptophylla,
elongata divergens A. Bt.
;
veié
és
Buda-
helyeken a
e
Wallr. társaságában fordul el, de
korántsem oly nagy mennyiségben
hiánya, a mellék-
környéké-
és
és egész külalakját tekintve,
agyaggödreiben találtam több ízben
tartják és a Ch. asperá-
sugárkoszorú fejletlensége és a sugárkák csak rész-
1879.»). /'.
felületükön
bírnak,
d. zool. bot.
brevispina brachyphylla A. Br.-t
crinita
is
eltér, úgy az internodiumok állandóbb bekérgezési
pest környékén a kelenföldi mocsarakban és nagyobb
Chara
melyek igen nagyok, hosszúak, tonnaala-
is,
kuak, koronájuk
hoz közel állónak mondják. Ez utóbbitól lényegesen
«Budapestnek
ós
a Ch. asperát
brevibrádeata, keverve
etc.« in
mok
munda
«f.
pulveris pyri» Borbás, meghatározta
Borb. «Symbolae
Az antheridiumok középnagyságuak, egyenként
vagy párosan képzdnek, hasonlólag az oogoniu-
(O-Buda) ad
m.),
i.
gyninoteles in aquis callidis e Aquinci
molam
sziget
Ganteber Die bisher bek.
1847 és Leonhardi
oesterr. Char.
nev
«Bruckau»
(1.
zók.
nagyságra egymás között igen válto-
;
csúcsai összehajlók.
stb.
Az irodalomban eddig ismert magyarországi adatok
nyek, rövidek
és oly
gyepeket
alkotva, mint az utóbbi.
még
legjobban hasonlít
a Ch. fragilis Desv. némely formájához, de a fragilis-tói kétlakisága választja el
végkép.
Elfordulásáról kevés mondható, mert csak kevés
termhelyrl ismeretes
úgy
;
termhelyei
látszik,
olyanok, mint a Ch. aspera-é. Egyéves bulbillákat
nem
Több éven
alkot.
át szerencsésen
kultiváltam,
de telepeim mindig csak oospórákból fejldtek. Nyá-
ron és
még sszel
ivarzásban van.
is
Magyarországi termhelye Budapest környékén
Chara connivens Salzm. Chara connivens Salzm. den
(in coll.
a kelenföldi mocsarak ós nagy agyagvermek. Gyé-
venal. plant, pr. Tingi-
lect.).
rebben fordul
el
és
más Chara-féléktl ment
nem alkot. Leginkább a Ch. hispida saságában n, míg az aspera állandóan a Ch.
gyepeket
Kétlaki, szép
sugártermet növény. Telepe élénk
zöld- vagy sárgászöldszín,
ersebben
gyengén
és
inkrusztált és nagy mértékben törékeny. Tengelye
hosszú, vékony, merev, fényl, elég gazdagon
el-
Csak
kevert.
m'íá-val
Más Chara-félék
nodusok távol állanak egymástól,
rában
az internodiu-
s
sorok száma kétszer oly nagy, mint a sugaraké
vagy épen
alig,
ki
nem emelked
;
viselnek,
A
még
váltakoznak
;
csak kiálló szemölcsöket
soros.
A
sugarak száma 7
— 10
tüskéket
nem
sem alkotnak.
egy-egy noduson,
majd hegyes szög
alatt
egyenesen elállanak a tengelytl, mint a ? telepeknél,
majd gyenge ívben
egy
1
— 2 sejt,
állanak.
A
mint a d
befelé hajlanak,
telepeknél; kéreggel teljesen bevont
csomókkal határolt 6
—10
és
is
;
az
megyetem
itt észlelt
megyetemi
sikerült
növénytani szertá-
növény, melyet Klein Gyula
tanár úr szívességének
hosszú sugárkákkal
köszönhetek,
bír.
s jól
még több
kifejlett
tagból és
többnyire igen rövid végszelvénybl
sugárkák csak a sugarak hasi oldalán
ldnek, a hátsó oldalán egészen hiányzanak,
Chara tenuispina
jól
mellék sugárkoszorú fejldése igen csekély, két-
többnyire igen hosszúak,
longifoliá-t
közép sejtsorok az
internodiumok egész kerületében állandóan két fejlett, oldali sejtsorral
az
f.
cri-
között fejldött a Ch. connivens
egyizben a budapesti
igen hosszúra nyúltak. Utóbbiakon a kéregsejt-
a
tár-
találnom.
ágazó, az ágak és a ftengely egyenesen fölállók, a
mok
tiszta,
fej-
kicsi-
Synonymák teata
Kütz
per (in
:
Chara
A. Br.
strigosa var. longispina et lonyihrae-
Chara beleninophora C. SchimChara tenuispina A. Br. (in Flora 1835).
(Species Alg. 1843).
litt.
1857).
Egylaki, középnagyságú vagy igen kis növény; telepe
többnyire élénkzöldszín,
ritkábban
tiszta,
inkrusztált és akkor szürkészöldszín, kisebb gyepek-
ben fordul el.
A
tengely vékony, majd hajlékony,
majd merev, gazdagon részt csak az alsó
elágazik, de az ágak nagy-
csomókból erednek,
egész telep többé-kevésbbé bokros
alacsony
s
ekkor az
külst kap. Az
formákon az internodiumok rövidek,
a
magasabb növés alakokon a nodusok távolabbra
70 esnek egymástól.
A
tengely internodiumain a kéreg-
száma háromszor akkora, mint a sugaraké
sejtsorok
mind a közép, mind csaknem
vék,
;
az oldali sejtsorok jól kifejld-
egyenlk.
teljesen
A
tüskék szórvá-
Chara Hcduiyii Ag. (Syst. Alg. 1821). Chara pilifera (u. o.) Chara virgata Kütz (in Flora 1S34). Chara trichodes Kütz (u. o.). Chara fotiolata Hartm. (Skandináv. Flor. 1846), Chara fulcrata Ganterkr (Oesterr. Char. 1847) stb. Chara fragilis Desveaux (in Loiselour bot. Notiz. 1815).
nyosan jelentkeznek, egyenként állanak, hosszúak, hegyes csúcsuak és majd egyenesen elállanak a
élénk világos, majd sötétzöldszínü,
tengelytl, majd csekély mértékben
vagy mészkéreggel bevont
görbültek.
A
vagy
fel-
lefelé
mellék sugárkoszorú kétsoros, elemei
majd igen
alsókon,
és
egészben véve többé-kevésbbó tüskékhez
A
hasonlítanak. e gy- e gy
sugarak száma S
—
a
11
tengely
4—6,
a tenyelytl;
egy 2
—3
A
nak.
körül
teljesen bekérgezett
sejtü csupasz rövid
el
tagból és
végszelvénybl
álla-
sugárkák a sugarak összes csomóin körösfejldnek, a hátsók mindig rövidebbek, a
mellsk
jóval hosszabbak az oogoniumoknál, vala-
mennyi fokozatosan keskenyedik a csúcs felé ós hegyben végzdik. Az ivarszervek a sugarak alsó
alakuak, barnaszinüek, aljukon kis tüskével, felüle-
tükön
12—14
480
hosszúak.
fi.
Elfordul
mint a sugaraké, a közép kéregegyforma fejlettségek
teljesen
ket
nem
nélküli
;
alkotnak, miért
;
és
más
és
ivarérett telepeit
phijlla és
440—
sósviz
félig
tócsákban,
sekélyebb, álló vizekben. Egy-
nyáron
elbbiek tüské-
apró kis szemölcsök alakjában.
ki
mellék sugárkoszorú
is
igen fejletlen, két sorban
elhelyezett kis sejtekbl alkotva.
6
—9
között
A
sugarak száma többnyire
változik,
hosszúak, vékonyak, ívesen vagy mereven állanak
csaknem egész hosszában
;
kérgezettek, az utolsó
vény kivételével kák a sugarak
—2
1
alsó
teljesen be-
sejtü igen rövid végszel -
csomóiknak száma 5
;
el
csomóin fejlödnek
—
8.
A
sugár-
ki és pedig a hasi
brachyphylla,
f.
faj
;
rak hátsó oldalán gyakran csak kis gömbalakú sejtekkel
vannak
jelezve, a sugarak
fels
medd
csomóin
pedig rendszerint egészen hiányzanak. Legtöbbnyire
találni.
Formákban kevésbbé gazdag /'.
;
az
;
az egész tengely tüske
is
a közép kéregsejtsorok csomósejtjei ritkáb-
ban emelkednek
A
és az oldali sejtsorok
oldalon, hol az ivarszervek foglalnak helyet; a suga-
édesvízi
mocsarakban éves
élesen kiálló spirális lécczel
is.
a kéregsejtsorok száma mindig háromszor akkora,
a tengelytl
Az oospórák tojásdad-
vannak
hosszabb, majd rövidebb internodiumokon
valamivel nagyobbak az antheridiumoknál és rövid bírnak.
vékony merev
változó,
gazdagon elágazó, bokros formák
és
A majd
tiszta
utóbbi esetben szür-
rövid, egyenesen felálló,
egy-egy noduson
tompa koronával
egészen
majd igen hosszúra nyúló,
tengely
csomóin rendesen egyes számban vannak, általában kisebbek, mint más Chara-fajokon. Az oogoniumok kis
s ez
majd
telepü növény,
nagyon törékeny. Elágazása igen
gyéren
nodusán, majd hosszúak, majd rövidebbek
rendesen hegyes szög alatt egyenesen állanak
és
A
készöldszíntí.
a fels nodusokon rendszerint hosszabbak, mint az s
különbözen nagy
Egylaki,
van
macroteles
lepto-
/'.
rövidebbek
az
oogoniumoknál
emelkednek rajtok
stb.
s
csak ritkábban
számuk rendesen
túl;
4.
Az
Az irodalomban eddig ismertetett magyarországi egyedüli termhelye Fk mellett van, hol sósvizü
ivarszervek középnagyságúak, egyenként, ritkán pá-
pocsolyákban Chara crinita között terem,WALDSTEiN
hosszúkásak, a koronasejtek többé-kevésbbé nyúl-
&
tak,
Kitaibbl
(Iter
baranyense 1799 «Chara hispida»
név alatt teste Braun. öesterr.
Armlgw.
Leonhardi Die bisher bek.
1.
1864.).
Ezen adatot Sydow
közli
is
(Die bish. bek. europ. Char. 1882.)
Magam nem tároztam
találtam még, de láttam és megha-
Simonkai gyjteményében; az apró
bokrostelep példányok bolcs-megyébl valók úttal átvágott
f.
és
kis,
depaupertata A. Br. Sza-
Bogdámj
mocsárban tenyésztek
és
Túra közt
rosan fejldnek a sugarak csomóin. Az oogoniumok
tompa csúcsaikkal összezáródnak vagy gyengén szétállanak. Az Oospora hosszúdad, mészköpenyré-
teggel bír, fekete szín, alján kis tüskét, felületén
13—14 kiemelked 550—600
visel;
hossza
(*.
Igen gyakori növény lyeken elfordul, de
;
a
legkülönbözbb termhe-
mégsem
oly közönséges és
denütt tenyész, mint a Ch. többéves
(1877).
léczet
spirális
is,
fcetida.
min-
Egynyári és
sekélyebb vizekben egynyári, a mélyebb
vizekben kitartó. Ivarérett telepeket egész nyáron és
Chara Synonymák: Ohara f/lobularis
Thuill.
A Chara vulgaris L. (Flor. Suec. 1745).
Thuill. (Flor.
(u. o.)
Cham
még kés sszel
fragilis Dksv.
Chara
Chara capillacea pulchelld Walle. (Annus bot, 1815). cl.
Paris
1799).
is találni.
fragilis
formákban igen gazdag. Az
egyes
formák, valamint a más Chara-fajokon
telep
különböz részeinek
fejlettsége,
is
a
valamint a
71 egyéb jellemz
telep
elnevezésüket. így van bracteata,
longibracteata és
f.
longifolia és
f.
fejlett
sugárkoszorúval
valamint
brevi-
Sellye.»
strep-
lebbrl meg
f.
barbata erseb-'
/'.
stb.
—
nem
determinálta
(Herb.
Simonkai)
átvágottmocsárban»
úttal
longibracteata brachyphylla Pestini in
longibracteata longifolia A. Br.
«/".
molam
Borbás
Pascalensern»
Hung.»
pter. et Cbar.
in Verbandl.
auct.
továbbá
;
m.-bl uBogdány
brevibractealá-t Szabolcs
Túra közt
Valamennyit
határozott formát.
Simonkai determ.
«Bymbolae ad
(1.
Békás -Megy errl egy köze-
Simonkai),
:
paludosis ad
pratis
f. 1.
Braun /'.
Az irodalomban eddig ismertetett magyarországi termhelyek «In lacu Patai-tó ad oppid. Hatvan.»
brachyphylla slricláA (mind «ad. pagum
kapják
f.
brevifolia,
f.
tophylla csavarodott sugarakkal,
ben
szerint
sajátosságai
(1877.
és
leg.
Herb. Simonkai és
in
=
f.
Ch. Hedwigii
Ag.-t Nagyvárad vidékérl Körös-Tarján mellett (1877.
Simonkai, determ. auct. in herb. Simonkai).
1.
d. zool. bot. Ges. AVien 1875. és «Budapestnek és
Végre Kanitz Ag. egyet, tanár úr szíves közlése sze-
környékének növényzete» 1879.);
rint a budapesti
— Nagy-Szeben
császárfürd nagy bassinja
is
mint
Haynald érsek
körül és Sóvár-t tiszta lassú vizekben és tavakban
a Ch. fragilis termhelye említend,
Schur
gyjtötte itte növényt, melyeta kolozsvári egyetemi
(1.
Die Siebenbürg. Cbar. in Oesterr. bot.
Wochenbl.
Leonhardi szerint (Die bisher
1857.).
bekannt, österr. Armlgw. 18G4.) ez utóbbi adatokat
hamisnak
mert kitnt, hogy egy
kell tekintenünk,
késbb Leonhardi- tói meghatározott fragilis
név
alatt beküldött
nem Chara fragilis
volt.
Zs.,
Stapf 0. (Oesterr. bot. Zeitschr.
s
meghatározta
XXXIV.
1884.)
Jg.
Végre Horvátországban Scurigna mellett, Fiume közelében
gyjtöttek Ch.
is
Leonhardi
fragilis-t
Chara delicatula Ag.
(System. Algar. 1824).
A tlem
gyjtött formák és magyarországi term-
Telepe középnagyságú vagy kicsiny, alacsony
gos vagy sötétzöldszín, egészen mészkéreg nélküli
f.
és Kelenföldi
—
f.
tó;
Szt.-Mihályon több helyen
mocsarakban, innen évek óta
longifolia A. Br.,
f.
;
—
longibracteata A. Br.
f.
longibracteata A. Br. brevifolia
vegyesen a többivel együtt és tisztán
Rákosfalva
és
Kbánya
Mihályi pusztán. Nagy fragilis
kulti-
brevibracteata A. Br., tenuifolia A. Br.,
Ó-Budáról kultúra alatt
közt,
mennyiségben elfordult
brevibracteata
ez egészen
a Bakoson,
is
valamint a Szt.-
kiszáradt
;
is,
Br. a
A.
brevifolia
P.-Szt.-Lrincz kavicsbányai tóban
idben
de az utóbbi
ujabban ugyané
mát igen bségesen csak a Szt.-Mihály
for-
melletti
A
rendelkezésemre fragilis-t
álló
gyjteményekben
[/»(/-megyébl
(leg.
Dietz
herb. Dietz), továbbá /7ew.s -megyébl -
Hatvan» (1873. (1873. leg.
leg.
és
«ad
egy közelebb
f.
talál-
S. in
«ad urbem Villány»
Simonkai); Szabolcs-m.-bl var.
wigii Ag., azután és
Simonkai)
Hed-
brachyphylla stricta A. Br.-t
meg nem
;
A tengely rövid nem merev s nem
vilá-
vagy csekély inkrusztáczióval.
vagy
hosszúra nyúló, hajlékony,
töré-
többnyire
keny,
vagy
felálló
hever,
vékony
;
és
ritkábban felegyenesed
gazdagon elágazó, miért
az egész telep többé-kevésbbé bokros külsej.
is
A ten-
gely alsó nodusai rendszerint vastagok, felduzzadtak és
gyakran
jól
kivehet fehérszín,
alakú bulbillákat viselnek.
A
szabálytalan
kéregsejtsorok száma
háromszor oly nagy mint a sugaraké, többnyire egyenltlenül
fejlettek,
s
mi jellemz
e
fajra,
a
közép sejtsorok csekély mértékben rendszerint az oldali sejtsorok fölé
emelkednek.
A
tüskéket
itt is
szemölcsök helyettesítik, melyek majd kisebb, majd
mocsarakban láttam tenyészni.
tam Ch.
fragilis-hez közel álló növény.
brevibracteata A. Br., brevifolia A. Br.,
Budapesti növénykerti
Ch.
Chara
Egylaki, a
helyek:
sem
fragilis-t egy ízben
Synonymák: Chara pulchella rar. delicatula Wallr. (Comp. Flor. germ. 1833). Chara fragilis paillosa Bauer (in herb.). Chara annulata Wallm. (Försök tili en system. uppst. af växtfamilj. Charac. 1S53). Chara fragilis rar. delicatula Leonh. (Die österr. Armlgw. 1883). Chara delicatula Ag.
szerint.
válom;
termhelyen Ch.
láttam.
fostida és
Továbbá Putschen Pozsony
Schiller
gyjtötte
mellett
ez utóbbi
Magam
helyrl
e
s
növény Chara
növénytani intézet gyjteményében rzik.
határozott formát (mind
három Demecserrl 1873. 1. Simonkai), Baranya m.-bl ugyancsak var. Hedwigii Ag. és f. nigricans
nagyobb mértékben emelkednek letébl.
A mellék sugárkoszorú
ben általánosan ran hiányos. 5
— 8 között
A
jól kifejldött,
;
egy-egy noduson
középnagyságúak vagy
dek, vékonyak és nagyrészt a tengelytl elállók
lók;
felü-
alsó részében gyak-
sugarak száma
változik
ki a tengely
a növény fels részé-
vagy csekély mértékben a tengely
rövi-
mereven felé
haj-
összes internodiumaik teljesen bekérgezettek,
csupasz végszelvényöket többnyire két rövid kis
sejt
72 alkotja.
A
sugárkák rendszerint ersebben fejldnek,
mint a Chara
fragilis
körül keletkeznek és
-éi,
a sugarak nodusain körös-
míg a mellsk többnyire hosz-
szabbak, mint az oospórák, addig a hátsók mindig jóval rövidebbek.
ságuk és
Az ivarszervek külalakjuk, nagy-
megjelenésök módjára nézve teljesen meg-
szemölcsökkel
nagyságú
;
és
f.
verrucosa (Itzig) Syd. csekély
bulbillákkal
ersebb,
és
tüskeszerüleg
megnyúlt szemölcsökkel.
Az irodalomban magyarországi termhelye mindeddig ismeretlen
;
magam
a felette csinos kis nö-
Kbánya
vénykét Budapest környékén
és
Sorok-
egyeznek a Chara- fragilis ivarszerveivel; az oogó-
sár között a vasút pályateste mellett egy hosszú,
niumok meglehets
széles
árokban
antheri-
crinita
szomszédságában
amazéi-
árok középs, mélyebb részét foglalta
nagy
csúcsaikkal
koronasejtek alkotta koronával birnak
diumok kisebbek. Hasonlólag val
teljesen
egyenlk,
ersen kiemelked
alig
;
összehajló az
az oospórák
kisebbek
spirális lécz
is
és
11
— 12
van a felületükön.
Ritkább növény a tavakban és az
álló vizekben,
voltak,
f.
meg
szokás különböztetni, így van
IndbiUifera A. Br. ersebb, gyakran szlfürthöz
hasonló, krétafehér bulbillákkal ós alig kiemelked
el
szép,
nagy
E
helyen
valamennyi növényke oogóniumjai koronasejtjeik-
tenyészik. Egynyári.
lettsége szerint
(iliara
a míg a Ch. crinita az
tenyészett inkább és mintegy szegélyezte.
kel együtt
fej-
;
nivarjellegü
gyepjeivel, addig a Ch. delicatida az árok szélein
de a mélyebb és sekélyebb helyeken egyaránt jól
Formáit a bulbillák ersebb vagy csekélyebb
gyjtöttem,
ugyanolyan szembe ötl piros színek
mint az antheridiumok.
niumok között nem voltak
A
piros
szín oogó-
ritkák az egészen fehér
krétaszínü
oogóniumok sem, a mi a növénykék
csinosságát
még inkább
növelte.
Magyarország eddig ismert Ohara- féléinek áttekintése, az irodalomban valamint a
A
Sz.
neve
faj
1
Nitella syncarpa
2
Nitella capitata
3
Nitella opaca...
4
Nitella flexilis
tlem
k
i
...
...
...
...
...
1
4?
.__
Jegyzet
1
2
...
t
termhelyek
— — 2 — — — —
2
...
észlelt
(í)
A
faj
s
velem közölt adatok
Cbara crinita
k
neve
i
.__
6
2
1
1
1
3
4
1
1
Cb. dissoluta
Cbara ceratopbylla ..
13
N. translucens
14
Cbara contraria
15
Cbara intermedia
...
...
...
—
Ch. strigosa
N. confervacea
mucronata ....
5
Nitella
6
Nitella gracilis
7
Nitella tenuissima...
...
...
...
...
1
2
2
4
2
1
— —
(k>,
t
Jegyzet
2
—
Cb. jubata
N. brachyteles
Chara polyacantba
16
— —
1
Ch. baltica
Chara gyrnnophylla
17
_
...
...
...
...
...
2
5
16
35
Ch. Kokeilii
N. batrachosperma
Ch. Eabenhorstii
N. hyalina 18
Chara
19
20
Chara crassicaulis Chara horrida __
T. glomerata
21
Cbara bispida
T. nidifica
22
Chara rudis
23
Chara aspera
N. ornithopoda 8
Tolypella prolifera_ _ _
9
Tolypella intricata
T.
(í)
számának kitüntetésével.
Sz.
12
felvett
— ...
1
—
1
— 1
normaniana
Tolypellopsis stelligera
11
Cbara scoparia
4
9
...
..
...
1
—
2
...
...
Ch. fragifera
Lamprothamnus alopec Lychnothamnus barb. Cbara coronata
.
19
— — — —
2 1
7
— 1
Ch. gallioides
T. hispanica
10
foetida...
10 ...
8
1
1?
...
24
Cbara connivens
25
Cbara tenuispina
26
Chara
27
Chara delicatula
...
....
fragilis...
—
1
1
1
1
4
7
5
....
.
...
...
1
1
..
Ch. imperfecta
A tlem
gyjtött
s
az
elz
fejezetben elsorolt
alkalmas szerekkel szilárdítva és preparálva, kétség-
magyarországi Chara-féléket saját gyjteményemben
kívül leghívebben tartja
rzöm gyjteményem keményebb
alakját és szerkezetét.
;
tett,
szárított
példányokból
áll,
papirosra ersí-
ezt
kiegészítik a
hosszú, vastagabb falu üvegcsékben, nagyrészt alko-
holban
eltett egyes,
leglényegesebb
s
lehetleg egész Chara-telepek,
legbecsesebb részét azonban mi-
A
szárított
meg
az
él növények
anyag duplumából a
temi növénytani intézet számára
kir. is
eredeti
m. tud. egye-
állítottam össze
egy kis Chara-gyjteményt, és az intézet nagy her-
báriumának megfelel csoportjába be
is
osztottam.
kroszkópi készítményeim teszik, melyekben az anyag
Filarszky, Chara-félék.
10
AZ IRODALOM JEGYZEKE BETRENDBEN. Dolgozatom megírásakor fleg a a szövegben
csillaggal jelölt
különböz
1824. 1826.
Agaedh Agaedh
munkákat használtam
C. A.
1880.
Allen Allen
Similitarity
F.
between
Characese
the
of
Development of the
1882.
Allen F.
1883.
Allen F. Observations on somé American forms of Chara coronata. (American Naturalist Vol. XVI. Ref.
Cortex
1885.
1878.
1878.
1888.
Allen
Some
on Characete. Vol. XIV.)
Torr. Bot. Cl. F.
notes
Nitella
1880.
of Toly-
1882.
Allen
The
F.
(not
Tolypella)
1889.
(Bull,
of the
Macounii.
(Bull,
Characeie
Con-
1828.
Classifica-
^1875.
P.
and
I.
1827. Amici G.
Modena. T. XVIII.) alcun. Char. (Mem. d. Acad.
(Atti Soc. ital. in
Descriz.
di
Beitrag zur
Manual
1850. Babington C.
Flora Aegyptens.
(Verh.
On
of British Flora.
London.
the british Species of Chara. Edin-
C. Brit. Characese.
(Ann. and Magaz. of
Nat. Hist. Vol. V.)
Ueber Chara connivens ABr.
1887.
Bagnall
J.
E.
(Journ. of Bot.
Baey A.
1875.
d.
Nitella
de.
Bennett A.
Localities
some Characese
for
in
Eng-
Bennett A.
Nitella batrachosperma in Brittain. (Scot-
Beethold
Studien über Protoplasmatechnik.
S.
Chareen und Equiseteen Deutschlands und der Schweiz. Bischoff G. Kryp togamische Gewächse.
Boebás V. Symbolse
ad pteridographiam
et
Chara-
XXV.)
46.
Naturf. Vers.
Leipzig.
sc.
nat. Ser. IL) -
Ref. Bot.
Beaun A. Uebersicht der
schweizerisch.
Characeen.
Beaun A. Ueber Parthenogenesis. (Abhandl.
d.
Ber-
liner Akad.)
1858.
Beaun A. Ueber Guyane. Berlin.
1867.
Beaun A.
Characeen
Conspectus
Columbien und
aus
Characearum
europearum.
Dresden. 1867.
Beaun Beaun
A. Die Characeen Afrikas. Berlin. A.
Characeen Schlesiens.
menflora von Schlesien
Zur Keimungsgeschichte der Charen.
(Bot. Zeitg. 1875.)
d.
landiáé species. Halis.
'1876.
1623. Bauhin. Prodromus.
Ges. in Wien.)
—
glomerata in Warwickshire.
1872.)
Baey A.
Brittain. (Journ.
(Neue Denkschr. d. schw. Ges. d. Naturw.) 1852 53. Beaun A. Ueber die Richtungsverhältnisse der Saftströme in den Zellen d. Char. (Monatsber. d. Akad. d. Wiss. Berlin.) 1853. Beaun A. Charse Preissian* et reliquse Novae Hol-
de.
(Verhandl. Zeitg.
Bauer in
stelligera
Beaun A. Uebersicht der genauer bekannten Chara
1856.
Ueber den Befruchtungsvorgang bei den Chareen. (Monatsber. d. Akad. d. Wiss. Berlin.) 1872. Baey A. de. Aus Sporen erzogene Chara crinita. 1871.
(Journ.
1835.
(Jahrbr. d.
vaterl. Cultur.)
f.
Words ou Chara.
arten. (Flora.)
burgh.
Schi. Ges.
Last
1834.
1849.
1843. Babington C.
1880. Baenitz.
affinities of
Boswell et Beown. English Botany ed. III. Beaun A. Esquisse monographique du genre Chara.
Bot. Ver. d. Pr. Brandenburg. 21. Jg.)
Babington
Bennett A. Chara
(Ann.
1879. Ascheeson P.
A Few
Bennett A.
d. zool. bot.
1885.
di Modena.)
d.
Bennett A. W. On the structure and
ceas Hungarise prsecipue austroorientalis. (Verhandl.
1818. Amici G. Osservazioni sulla circolazione del succhio
Chara.
of
1823. Bischoff G.
New-York.
nella
(Journ.
tish Naturalist.)
1886.
of America.
taining the introduction morphology tion.
plants
of Bot.
land. (Journ. of Bot.)
of the Torr. Bot. Cl. Vol. XV.)
1888.
(Journ.
of Bot.)
Torrey Bot. Club. Vol. X.) 1887. Allen F. Dredge for Chara. (Bot. Gaz. XII.) F.
Surrey Plants.
of Bot.)
pella. (Bull, of the
Allen
New
XXIV. et XXV.) Benbow J. Notes on Middlesex
Characeie. (Journ. of Bot. VIII.)
k.)
Allen F. Notes on the American Species
1887.
in Lincolnshire. (Journ.
Bot. XXIII.)
in Chara.
(Bull. Torr. bot. Cl. Ref. Bot. Centrlbl. 14. k.)
Bot. Ctrlbl. 15.
Beeby W. Tolypella prohfera of Bot. XXI.)
Characew americanse.
F.
Arnerica and Asia. (Bullet, of the Torrey bot. Club.) 1881. Allen F. Characese of America Boston.
1883.
1883.
1886—87. Beeby W.
ceen. (Leop. Akad.) 1878.
használtam a már
bot. szaklapokból.
Systema Algarum Lundae. Anatomie und Kreislauf der Ohara-
C. A.
és ezeken kívül
Magyarország flórájára vonatkozó ismertetéseket és egyéb újabb dolgozatokat a
idézett,
is
1882.
Beaun A.
u.
I.
(Cohn
Kryptoga-
Breslau.)
Noedstedt 0. Fragmente einer Mono-
graphie der Charac. nach den hinterlassenen Manu-
75 Scripten A. Braun's, herausgegeben von Dr. 0. Nord-
(Abbandl.
stedt.
Akad.
d. k.
1859. Brébisson A. de. Flore de
Bro
Normandie
ed. III.
Beiträge zur Cryptogamen Flora von
k:iüller.
von Halle. Gmelin S. Flora Badensis. IV. *1882. Goebel K. Grundzüge der Systematik. Leipzig. 1847. Griffith. Posthumous papers, arranged by J. M. 1856. Garcke. Flora
1826.
Wiss. Berlin.)
d.
Clelland.
Meklenburg. 1879.
M. Sur
1884. Cagnieul
dans
Characées.
les
(Unters,
a.
bot. d. Fr.
(Bull. d. la soc.
t.
Cliaras.
(Journ.
of Bot.)
cellulaire
1880.
Groves H. ABeview
of the British Characese. (Journ.
of Bot.)
XXXI.) Campbell H. D.
1888.
du noyan
division
la
Groves H. Botanical Becord Club
The
Staining
d. Bot. Inst.
z.
of
Nuclei.
living
Tübingen. IL Bd.
1881.
Candolle De. Catal. bort. Monsp. 1815. Candolle De. Flore de France. V. 1878. Caeuel T. On tbe place of Characese in the natural 1813.
new
species
1881- -90. Groves H. Notes on British Characese.
to Bri-
(Journ.
of Bot.) 1884.
Groves H.
Nitella
capitata Ag. in Cambridgeshire.
(Journ. of Bot.)
System. (Journal of Botany.)
Cbaren aus Böhmen.
1876. Celakowsky. Ueber neue
Groves H. On Chara obtusa a tain. (Journ. of Bot.)
H.)
3.
(Oest.
rozoides
Ueber die morphologische Bedeutung der sogen. Sporenknöspchen der Characeen. (Flora.) 1871. Chaboisseau. Sur le Nitella syncarpa Thuill. et. Chara
Développement
1889. Guignard.
bot. Zeitschrift.)
et Constitution des anthé-
Characées. (Bevue gen.
I.
d.
Bot. és Bef. in
Bot. Ctrlbl. 1889. Nr. 40.)
1878. Celakowsky.
1889. Guignard.
Sur
connivens Salzm. Paris.
t.
formation des antherozoides des
la
(Comptes rend.
Characés.
d. sc. d.
l'Acad. d. Paris.
CVIII.)
1871. Chaboisseau. Sur quelques Characées des bassins de 1768. Haller. História stirpium
Versailles. Paris.
Ueber Chara aspera.
1874. Chaboisseau.
indigenarum Helvetise. Halsted. Classification and Description of the Ame-
(Bull. d. la soc.
rican
bot. d. Belgique.)
1875. Chaboisseau. Notiz über das
Vorkommen von Chara
Clavaud M. A. Note sur Characées. (Bull.
d. la soc. bot.
d.
1846.
Fr. X.)
Clavaud M. A. Sur la prétendue Parthenogenese du Chara crinita. (U. o.) 1885. Cohn F. Auffinden einer neuen schlesisch. Pflanze. 1863.
(Chara coronata.) (Schles. Ges.
Germ,
1842. Cosson
et
Heft
1863. Crepin. Les Characées de Belgique. (Bull.
d.
la soc.
1891.
d.
botan. Inst,
1866.
Desvaux in Loiseleur bot. jegyzék. 1885. Druce G. C. Plauts of East Gloncester and North
1815.
1827. 1889.
1828.
Duby
1860.
DüRrEU A. Nouvelles observations sur
Botanicon Gallicum.
I.
Dr.
Hawlett
Die
R.
gebräucldichsten
(Zeitschrift
On
F.
the
Schenk
Sinne.
testen
:
(sub
des
:
Die Algen
Handbuch
im
Hy
F.
et
de cortica-
la Classification.
Sur quelques Characées récoltées á
1888.
(Bull.
d.
la Session
d. la soc. bot. d. Fr.)
von Chara
foctida.
(Bot. Ztg.)
Knowlton
F.
H. Description
of a
new
fossil species
of the genus Chara. (Bot. Gazette Vol. XIII.) (Bef.
1843. Kützing F. T. Phycologia generalis. Leipzig.
Kützing F.
Phycologia germanica.
in Bot. Ctrlbl. 1890. II. Bd.)
1845.
Foucaud M.
1849. Kützing F. T. Species
J.
Note sur
soc. scienc. nat.
Chara Bot. XXIV.)
—49.
Bd. VHT.) and Circulation of
wei-
der Bot. IL Bd.
1890. Förster. Uebersicht der badischen Characeen.
1884.
Structure
peuvent fournir á
de la Rochelle. (Bull.
fluides chez
Breslau.)
1886. Fräser
Entkalkungs-
wiss. Mikrosc.
(Intellectual Observer. London.)
1881. Johow. Die Zellkerne
1846
(Hed-
la soc. bot. d. Fr.)
les bulbilles
1890.
circulation
*1882. Falkenberg. Characeen
f.
Hornemann. Flora Danica. Hy F. Sur les modes de ramification qu'ils
Paris.
Characées Paris.
Dutrochet H. Sur la le Chara fragilis. Paris.
(Ann.
Bd. H.
tion dans la famille des Characées et les charactéres
Wills. (Journ. of Bot. XXIII.) J.
Haug
Nitella translucens.
1800. Desfontatne B. Flora atlantica. II.
1884.
zu Tübingen.
Die Characeen des Küstenlandes.
F.
methoden.
bot. d. Belg.)
les
a.
wigia.)
Paris.
1842.
und
3.)
Hauck
de
Flore
la
(Proced. of the Boston
XX.)
Hartmann. Skandinaviens Flora V. Hassack C. Ueber das Verhältniss von Pflanzen zu Bicarbonaten und über die Kalkinkrustation. (Untersuchung,
Sitz. 5/XI.)
Weddel. Introduct á
Characese. Vol.
assimilirten Substanzen in der Chara. (Bot. Ztg.)
hypogés des
organes
les
of
1873. Hanstein. Ueber die Vertheilung der plastischen
France. XXII.)
stelligera. (Bull. d. la soc. bot. d.
1863.
species
soc. of nat. bist.
J.
Fries E.
le
Chara imperfecta A. Br.
Nordhausen.
Lipsise.
(Journ. of
1882.
Kuhn M. Ueber Farne und Charen
der Insel Soco-
tora. (Characese auctore O. Nordstedt.) (Ber. d. deutsch,
Summa
Fryer A. Tolypella
Algarum
*1857. Kützing F. T. Tabuhe phycologic» VII. Nordhausen.
de la Rochelle.)
fragilis var. delicatula.
T.
vegetabilium Scandinavise.
prolifera Leonh. in
bot. Ges. I. Jg.)
Cambs and
Hunts. (Journ. of Bot. XXn.)
*1863. Leonhardi. Die bisher bekannt, österr. Armleuchter-
gewächse. Prag. *1847. Ganteeer U.
Wien.
Die
bisher
bek.
oesterr.
Characeen.
1834. Lessing Chr.
Beitrag
zur Flora
d. südl.
Urals
der Steppen. (Linnsea LX.) 10*
und
76
1753.
Linné Linné
1838.
Lowe. Novit.
1745.
C. Species
brigd
— 07.
1805
C. Flora Svecica.
plantarem.
1883.
Flor. Mader. (In Transact. of the
Cam-
gers.)
soc.)
pliil.
Persoon. Synopsis plantarem.
Préaubert E. Revision des Characées de la äora de Maine et Loire. (Bull, de la Soc. d'etudes sc. dAnUeber
*1864. rRiNGSHEiM.
1886
— 87.
Magnus
P. Bericht der
Commission
von Deutschland. XXIV. Characeen. bot. Ges.
(Ber. d. deutsch.
V.— VI.)
Bd.
1846. Meneghini.
für die Flora
Nuova
specie di Ohara. (Att. del
eongr.
scienc. ital. in Genova.)
1843.
Meyer
Dokumente.
Pflanzengeographische
E.
Vorkeime der
wiss. Bot. Bd. 3.)
f.
*1887. Pringsheim.
Ueber Inanition der grünen Zelle und den Ort ihrer Sauerstoffabgabe. (Ber. d. deutsch, bot. Ges. Bd. V.) *1888. Pringsheim. Ueber die Entstehung der Kalkinkrustationen an Süsswasserpflanzen. (Pr. Jahrb.
(In
f.
wiss.
Bot. Bd. 19.)
Flora.)
W. Die Characeen
*1890. Migula
1881.
die nacktfüssigen
Charen. (Pr. Jahrb.
Dr. L. Eabenhorst's
(in
— —
Kryptogarnenflora. V. Bd.).
1844
Müller. Etüde monographique sur les Characées genévoises. (Bull. soc. bot. d. Genéve 1881 és Hed-
1830
1862.
wigia 1881.)
48. 33.
Rabenhorst. Deutschlands Krytogamenflora. Reichenbach. Flora germafiica excursoria.
Rochebrune A. A. Br. (Bull.
Note sur
de.
Chara imperfecta
le
soc. bot. d. Fr. IX.)
d. la
1845. Ruprecht. Beiträge zur Pflanzenkunde des russisch. 1818.
Nees ab Esenbeck
... in Denkschrift, der bayerisch,
Reiches. Lief. III.) 1846. Ruprecht. Symbolse ad históriám et geograph. Plant.
bot. Gesellschaft.
1877. Nicholson. Tolypella glomerata in Yorkshire. (Journ.
Rossicarum.
of Bot. XV.)
1863.
Nordstedt O. Skandinaviens Characeer. (Botaniska
1865.
Nordstedt 0.
Nagra
öf
iakttlagelser
groning. (Lunds Univ. Arsskrift 1875.
t.
Characernas
2.)
Nordstedt 0. und Wahlstedt. Ueber
die
Keimung
der Characeen. (Flora.) 1878.
Nordstedt 0. De
1880.
(U.
Nordstedt 0. d.
Om
Nya
Zelands
Skand. Naturf Vers.
12.
Characeen.
(Verh.
nuskripten A. Braun's. (Abhandl. 1883.
Akad.
d.
sok
phys. Klasse
d.
I.
(Ber. d. deutsch, bot. Ges.
1884.
Nymán
C. Acotyledones vasculares et Characese
Oerebro Suecise.
Nyman
C.
Eu-
a
Sejthártyavastagodá-
Vaucheriák
Cháráknál.
és
lect. '
Beiheft
1.)
1883. Spegazini C. Characese Platenses. (Anal. Soc. cientif.
Buenos Ayres.
T.
XV.
Ref. Bot. Ctrlbl.
Bd. XVI.) Characese Platenses Boraeriae.
1884. et 1887. Spegazini C.
ropese.
Conspectus
szem.
cellulin
1843—70. Schnizlein. Iconographia. Enumeratio plant. Sälland. I. 1790-1814. Smith J. English Botany. 1890. Sonder Chr. Die Characeen dor Provinz SchleswigHolstein und Lauenburg. Kiel. (Ref. Bot. Ctrlbl.
1827. Sprengel. System, veget. IV. 1891. Stoller J.
E. Askenasy.)
*1883.
és
Argentina.
7 u. 8.)
Preussens.
1801. Schumacher.
Jahrg.)
Nordstedt 0. Conjugatae und Charace;e. (Exped. S. M. S. Gazelle. IV. Theil. Botanik. Algen redig. von
Flora
der
o.)
1821. Schleicher. Catal. pl. Helvetiae.
Nordstedt 0. Einige Characeenbestimmungen. (Hedwigia
Zahlenverhältnisse
(Magyar Növ. Lapok. VIII.) Salzmann in coll. venal. plant, pr. Tingidem 1891. Schkuhr. Botanisches Handbuch.
Nordstedt 0. und Kuhn. Ueber Farne und Characeen der Insel Socotora.
1888.
d.
Wiss. Berlin.)
Prov. Brandenburg. 23. Jhrg.)
d.
C.
1885. Schaarschmidt (IsTVÁNFFi) Gy.
Stockholm.)
z.
1880—89. Nordstedt 0. De Algis et Characeis. IL Characese Nowse Zeelandicae. IV. Ueber die Hartschale d. Characeenfrüchte. V. Uebér einige Characeen aus Spanien. VI. Ueber einige extraeuropäische Characeen. (Acta Univ. Arsskr. Lund. Ref. in Bot. Ctrlbl. 1890.) 1882. Nordstedt 0. u. A. Braun. Fragmente einer Monographie der Characeen nach den hinterlassenen Mak.
1881. Sanio
Lundse.
tatis.
J.
Vereins
algis aquse dulcis et Characeis ex
Scandvicensibus a Sv. Berggren 1875 repor-
insulis
Lehrbuch der Botanik. Leipzig. III. ed. etc. Ueber das Vorkommen der Chara intermedia A. Br. bei Lyek in Preussen. (Hedwigia XXVI.) 1881. Sanio C. Die Gefässkryptogamen u. Characeen der Flora von Lyck in Preussen. (Verhandl. d. botan.
*1873. Sachs
1877. Sanio C.
Notiser.)
*1882.
A common
H.
water plant Chara. (Pop.
XXV.)
Scient.
News
Sydow
P.
Die
P.
Tabellen zur leichteren
Vol.
bisher
bekannt,
europ.
Characeen.
Berlin.
flór.
Europese és Suppl.
L
*1886.
Sydow
Bestimmung der
deutsch. Characeen. (Bot. Kalender 1886.)
1879
— 80. d.
Ottmer. Eine neue
fossile
Vereins für Naturwiss.
z.
Charaart. (Jahresber.
Braunschweig
és Bot.
Ctrlbl. 1880.)
1
799. Thuillier. Flore de Paris.
1851.
*1890. Overton. Beiträge zur Histologie u. Physiologie der
Thuret G. (Ann.
d.
Págue
S. J.
Additions aux recherches
les
anthéridies
des
Cryptogames.
16. Paris.)
Treviranus L. Beobachtungen über die Bewegung
Characeen. (Bot. Ctrlbl. 1890. Bd. IV.) 1887.
Sur
d. sc. nat. T.
pour servir
á la flore cryptogamique de la Belgique. (Bull. Soc. Royal de Bot. de Belg. t. XXIV. Compt. rend.)
körnig.
Wesens ia einigen Conferven und eine und Mohrs Beitrag, zur Naturk. n.)
Chara. (Weber 1877. Trimen.
Chara
fragifera as a british plant.
of Bot. N. Scr. Vol. VI.)
(Jouxn.
77 1719. Vaillant. Hist. de l'Acad.
d.
neue Characeen.
sciens.
Sydney H. The Pro-Embryo of Ohara: An Essai in Morphology. (Journ. of Bot.) 1879. Vines S. H. Note on the Morphol. of the Cliaracese. 1878. Vines
1881. Zacharias E. 1888. Zacharias E.
(Journ. of Bot.)
1887
— 88. Vines S. H. of Bot. Vol.
Apospory on the Characese. (Annais
Dorpater Naturf.
d.
Ueber die Spermatozoiden. (Bot. Ztg.; Ueber Entstehung und Wachsthum
der Zellhaut. (Ber.
London.)
I.
(Sitzungsber.
Ges. Bd. IV.)
1888. Zacharias E.
1842. Visiani. Flora Dalrnatica.
d.
deutsch, bot. Ges. Bd. VI.)
Ueber Kern und Zelltheilung.
1890. Zacharias E.
Ueber Bildung und Wachsthum der
1824.
Wahlenberg. Flora Suecica.
Zellhaut bei Ohara foetida.
1837.
Wahlenbeeg
(Ber. d. deutsch, bot. Ges. Generalvers.
et
Synopsis Florse Gothlandicae
Säve.
(Bot.
Ztg.)
I.
Abth.j
Upsalise.
1853.
Wallman. Försök
en Systematik app
tili
växtfamiljen Characese.
—
Exciccatse.
Wallroth. Flora cryptogamica Germanise. 1833. Wallroth. Compendium Flor. germ. 1864. Waht.stf.tit L. J. Om Characeernas knopper och öfVervintring Lund. 1875. Wahlstedt. Monografi öf ver Sveriges och Norges 1831
33.
Allen F. T. Characese americanse exsiccatse New-York. Areschoug J. E. Alg# Skandináviáé exsiccatse Upsalise. Billot. Flora Gallise et Germanise exsiccata. :
A. Braun, Rabenhorst
1890.
Whttwell W. Ohara
fragilis
Desmazieres
Desv. in Derbighshire.
IL
(Journ. of Bot.) 1888.
Wtxdemann E. Note sur (Compt. rend.
d.
séanc
d.
Soc. bot. Belg. T.
XXVIII.
1805. 1809.
Wtxdemann E. Les études de M. Allen
B. Plantes cryptogam. de France, editio L,
Wimmer. Schlesische Gewächse. Kryptogamen Badens. Nielsen. Exsiccatsamling of Characeer fra Danmark. Nordstedt et Wahlstedt. Characese Scandinavicse exsic-
sur les Cha-
u.
catse.
^Rabenhorst. Algae europese exsiccatse. Reichenbach. Flora Germanica exsiccata. Schultz. Herbarium Normale.
LH.)
Wille N.
Characese
(in
Wartmann
Engler: Die natürlichen
Winkler
C.
u.
Schenk. Schweizerische Kryptogamen.
Westendorp G. B. mique beige.
Pflanzenfamilien. 60. Lief. Leipzig). 1876.
J.
et III.
Günther, Grabovszky
Wildenow. Abhandlungen der Berliner Akademie. Wildenow. Species plantarum V. Wildenow. Magazin d. naturforsch. Freunde. Berlin.
*1891.
Die Characeen
Jack, Leiner u. Stitzenberger. Die
racées americaines. (Bull. soc. bot. Belg. T. XXVII.) 1803.
Stitzenberger.
Fries E. Herbarium Normale.
Nitella syncarpa A. Br.
le 1.
Bef. Bot. Ctrlbl. 1889.)
1888.
u.
Europa's.
Characeer 1875.
Ueber einige für die Ostseeprovinzen
et
Walleys
A. C.
Herbier cryptoga-
FÜGGELÉK. Dolgozatom
teljes elkészülése és sajtó alá
kat észlelni Magyarország
Chara gymnophylla
különböz A. Br.
f.
területén
foetida A. Br.
A
Charagyepek
minden inkrusztáczió
félig a vizén kívül tenyésztek,
itt
apróbb, kevésbbé elágazó telepekbl állottak és
nélkül.
subinermis, maeroptila A. Br.
f.
(f.
longibracteata
helyén ú. m. Liptó-Szt.- Miklós környékén a vasút melletti árkokban az út mellett tzeges területen
;
és
még következ Chara-íajo-
:
subinermis, humilior, refracta A. Br. Lipto'-inegyében Verbicz község
határában, egy tzegtelep lefolyásában.
Chara
rendezése közben alkalmam volt
Sztranya
Szt. Kereszt
;
)
Liptó-megyének több
továbbá Proszék község közelében
határában kisebb
réti
árokban.
brachyphylla A. Br. Budapest környékén Puszta Szt. Lrincz határában, f. árokban, Chara crinita társaságában az apró kis bokros növénykék szórványo-
Chara teauispina A. Br. a vasút mellett sekély
san
nem
viz
igen nagy mennyiségben fordultak
;
el
és sehol
sem alkottak összefügg gyepeket.
DIE CHARACEEN (CHARACE.E
L.
CL.
RICHARD
MIT BESONDERER RUCKSICHT
AUF DIE
IN
UNGARN VORKOMMENDEN ARTEN.
1815.)
ALLGEMEINER THEIL. ALLGEMEINE MORPHOLOGIE DER CHARACEEN.
I.
Der Thallus der Cbaraceen
bildet einen vielzel-
ligen Körper, der durch seine regelmässige
Gliede-
rung vielfach an den mancher höherer Gewächse
Zellenreihe,
zelneu
falls
Stengel benannt wird, eine jedenfalls
bis sie
Benennung, da doch
den Thallophyten im
bei
gemeinen so weit auch
fälschliche
die Gliederung des
All-
Körpers
gehen mag, das Vorhandensein eines Stengels in rein
morphologischem Sinne abgesprochen wird.
Auch
bei den Characeen sollte
man
daher des
sich
Ausdruckes Stengel nicht bedienen, sondern hierfür
Wort Axe gebrauchen, dessen Anwendung wenn
irgendwo, so gerade hier
am
meisten gerechtfertigt
einer ein-
Haargebilden, sind also stets exogenen Ursprunges.
Den Haupttheil des Thalluses bildet die meist langgestreckte Axe (Taf. I. u. IL Fig. 1. a.), welche von älteren und neueren Botanikern schlechtweg
zeigt eben-
Knoten, die bald dichter, bald entfernter auf
einander folgen, im Allgemeinen aber
Ende der Axe
am
immer näher zu einander
zu,
rücken,
Scheitel derselben ganz dicht übereinan-
der liegen, während
sie
nach unten zu immer mehr
und mehr, doch gleichmässig entfernen.
dem oberen
sich
von einander
Auch an diesen Knoten entstehen
gebilde, aber diese sind nicht
mehr
Seiten-
farblose in
den
Boden strebende Schläuche, sondern grün gefärbte mehr oder weniger von der Axe aufrecht abstehende Baue nach
Gebilde, welche ihrem morphologischen
der Axe fast gleichkommen
und
in
ein
und
dersel-
ben Höhe an dieser gleich Strahlen Stellung neh-
erscheint.
In ihrem unteren Theile (Ende) bildet die Axe an
gewissen Stellen,
die
man Knoten
nennt, zahl-
reiche, bald kürzere bald längere einzellige, farblose
Schläuche, (Taf.
I.
u. II. Fig.
1. b.)
andern Thallophyten unter den
bekannt
immer aus
gelegenen Zelle analog den
Der mittlere und obere Theil der Axe
erinnert.
das
entstehen aber
oberflächlich
sind,
und
die nicht
welche auch bei
Namen Bhizoiden
nur zur Befestigung des
ganzen Pflanzenkörpers im Boden geschaffen, son-
men, weshalb (Taf.
I.
Fig.
auch Strahlen genannt werden.
sie
Leu.
IL Fig.
1,
%
3.)
Forscher, die bei
den Characeen Stengel und Wurzeln unterscheiden,
nennen treten
sie
Blätter
Diese quirlständigen Strahlen
!
an ein und demselben Knoten immer in
und während sie hier unterund gleich ausgebildet
grösserer Anzahl auf
einander
fast alle gleich gross
an höheren Knoten entsprin-
dern auch zur Nahrungsaufnahme aus demselben
sind, erscheinen die
dienen, mithin also dieselben Gebilde sind, welche
genden Strahlen immer kleiner und weniger aus-
wir bei Moosen finden und welche in rein physiolo-
gebildet,
gischer Beziehung den wirklichen
der Axe aber sind sie nur
Wurzeln höherer
Pflanzen entsprechen. Die Rhizoiden der Characeen
von Vielen ebenfalls
werden benannt;
als solche
können
sie
fälschlich
Wurzeln
gleichfalls aus rein
nur
sie
an den
mittelst
Knoten
letzten
Lupe
als
mehr
also
am
so klein,
Scheitel
an den Scheitel
unter ihnen
eng
sich
anschmiegende Gebilde erkennen kann, wenn die
man
dass
man
stehenden aus unteren Knoten
da wirkliche
entspringenden und ausgebildeteren Strahlen zuvor
Wurzeln doch nur solchen Pflanzenkörpern zuzu-
achtsam entfernt. Wie an der Axe, so lassen sich
sprechen sind, die wie bekannt, einen durch Fibro-
auch an den Strahlen an bestimmten Stellen Knoten
morphologischem Grunde nicht
vasalsträngen sitzen.
Auch
gelten,
durchzogenen Stengel, sind ja unter
Stamm
be-
Wurzeln immer nur
erkennen, die wie jene, so auch diese in einzelne Glieder differenziren
;
und
hier wie dort
werden
solche mehrzellige Organe zu verstehen, die endo-
ten auch Noduse
genen Ursprunges sind
befindliches Glied, Internodium genannt.
;
die Rhizoiden
hingegen
sind zumeist einzellig, oder bilden höchstens eine Filarszky, Chara-íélék.
die
Kno-
jedes zwischen zwei Knoten
Die Zahl der Strahlen an
ein
und demselben Jl
82 Knoten den 6
verschiedenen Characeen ver-
bei den
ist
schieden
selten finden sich
;
— 8 — 10
nur
fünf,
zumeist wer-
gebildet, ja in einzelnen Fällen sogar
15. Ihre Stellung
an der Axe
aber nicht
da die abwechselnd übereinander
zeilig,
ist
dabei
alternirend,
folgenden Strahlen nicht eben gerade übereinander
Knoten der Strahlen superponirt. Bei man-
lichen
chen Characeen wird an dem Noduse der Strahlen
nur ein Seitentenstrahl
dann immer äusserst
gebildet, dieser ist jedoch
entwickelt,
kräftig
einzellig
oder mehrzellig, ja erfährt in letzterem Falle gleich-
— 2 Noduse
und Interno-
falls
eine Gliederung in
stehen, sondern sich in einer schwachen Spirale an
dien
der Axe
tenstrahlen 2-ter
und kann dann aus ersteren neuerdings SeiOrdnung und diese sogar solche
über einander ordnen, welche
zwischen Via
schwankt, was so viel bedeutet,
u. Vis
zumeist blos
dass
Strahlen
die
12
des
Knotens genau über einander stehen,
und
zumeist
— 18-ten
also in ein
3-er
Ordnung
die
ganze Pflanze einem mehrfach dichotomisch
einzelnen
Knoten der Axe Zweige
oder Seitenzweige derselben. (Taf.
I.
u. II. Fig. 1. d.).
fälschlich Nebenblätter
immer
Noduse und Internodien gegliedert und tragen an
weilen erscheinen
Knoten ebenfalls quirlständige Strahlen ja 2-ter
Ordnung, diese wieder Zweige
letz-
Ordnung
tere solche 4-ter
dann
u.
s.
3-ter
Ordnung,
w. bilden,
wodurch
schlieslich ein solch' reich verzweigter Chara-
ceen-Thallus entstehen kann, der mit andern ähn-
benachbarten
lichen
und ineinander unter
dem
Characeen-Thallusen vereint
greifend leicht die Bildung jener
Wasserspiegel sich
oft
weit hinstrecken-
den dunkel oder hellgrünen Rasen den meisten Fällen
in
fast
rein
die
erklärt,
aus
Characeen
Knoten der
in
zwei,
ein,
!)
(Taf.
Fig. 2
I.
einzellig, bald grösser sie
selten
6.)
Dieselben
bald kleiner bis-
halb verkümmert. Sie treten
auch
stehenden Beiben rings
bilden auf diese Weise einen
übereinander
drei
in
um
den Knoten auf und 1
—2
oder 3-zeiligen
Zellenkranz, der Nebenstrahlenkranz (Stipularkranz)
genannt wird.
Ist
derselbe einzeilig (Fig.
1
A.) rich-
ten sich sämmtliche Nebenstrahlen mit ihren aufwärts,
ist
hingegen zweizeilig
er
I). F.) so zeigen die
Enden B. C.
(Fig. 1.
Nebenstrahlen der oberen Keihe
eine nach aufwärts, die der unteren Beihe aber eine
nach unterwärts gekehrte Richtung
;
bei
dem
drei-
zeiligen Nebenstrahlenkranze richten sich die Zellen
der beiden oberen Beihen nach oben, die der un-
bestehen.
Sowohl
manchen
bei
Characeen unter denselben an den
sind
können hier sogar wieder neue Zweige, Zweige
sich
Axe auch sogenannte Nebenstrahlen (Stipulargebilde
Diese sind gleich der Axe oder Hauptaxe ebenfalls in
ihren
w. erzeugen, so dass schliesslich
s.
Ausser den Strahlen finden
Ausser diesen quirlständigen Strahlen entstehen
an
u.
geth eilten Thalluse ähnlich sieht.
dieselbe Linie (Orthostichon) fallen.
gleichfalls
1
die Strahlen der
tragen
der Seitenzweige
Hauptaxe
als
auch
die
an ihren Nodusen, und
teren Beihe nach unten (Fig.
An
Stelle der
1. E.).
Nebenstrahlen finden sich hie und
zwar entweder nur an dem untersten Knoten oder
da unter den quirlständigen Strahlen an den Kno-
an mehreren auf einander folgenden Knoten, neuer-
ten der
dings kleinere Strahlen, kurz Seitenstrahlen (Sträfli-
überzählig erscheinend auch in Bezug auf äussere
chen)
mehr
welche zumeist keine Gliederung
genannt, zeigen
und
einzellige Gebilde darstellen. Diese
Gestalt
Axe mitunter auch solche Strahlen,
und Entwickelung mehr oder weniger von
den übrigen Strahlen abweichen accessorische
als
ren analog,
Stelle ihres Auftretens
benannt!) (Taf. sind an ein
u.
I.
Blättchen,
IL Fig.
1
e,
Seitenblättchen
2 a. resp.
1
e,
und demselben Knoten entweder
stehenden Seitenstrahlen eine min-
dere Entwickelung, ja oft erscheinen letztere nur
ganz Ideine hervorragende Wärzchen oder aber
Axe abwechselnd
wenn auch
Während
die Strahlen der
alterniren, sind die Seitenstrahlen
nicht
unbestimmt. Aus-
auch neben den Nebenstrahlen bilden, so dass
man dann am Knoten den hat.
sind ganz verkümmert.
Folge und
sich
strahlen
als
;
rings
zeigen die an der Bauchseite der Strahlen
der Strahlen
stets
ist
werden dann
nahmsweise können solche accessorische Strahlen
befindlichen eine kräftigere, die an der Bückenseite
ist,
diese
2, 3.)
gleich entwickelt oder aber, wie dies zumeist der
Fall
;
Strahlen betrachtet
ebenfalls quirlständigen Seitenstrahlen (den frühefälschlich
die als
immer ganz genau, an sämmt-
und
der
Axe Strahlen, Neben-
accessorische Strahlen zu unterschei-
Den Nebenstrahlen die Stacheln (Taf.
I.
sehr ähnliche Gebilde sind
Fig. 2
c.
u. Fig. 1. Cc,
welche bei manchen Characeen
den Internodien zu treffen dicht, bald
rer
stets
sind.
De. Ec),
zerstreut an
Sie treten bald
weniger dicht, in grösserer oder kleine-
Anzahl über- und untereinander auf und stehen
83 bald einzeln, bald parweise, seltener erscheinen sie in kleineren
geordneten Gruppen dicht nebeneinan-
Axenkörper abwechselnd auf einander
Die
folgen.
Zwischenreihen werden immer aus gleichförmigen,
beträchtlige Länge, bei andern wieder sind sie kurz
mehr bald minder langgestreckten röhrenförmigen Zellen gebildet. Manchmal erscheint die Zahl
kaum
der Bindenzellenreihen nur doppelt so gross als die
der.
und
Bei manchen
Characeen
besitzen
und manchmal machen
klein
sie
eine
sie
sich
bald
durch geringes Hervorragen an der Oberfläche der
der Strahlen (Ch. diplodichae Fig.
Internodien bemerkbar, in welchem Falle
gewöhnlich der
dann
sie
Nebenstrahlen und Stacheln sind immer, Bbizoi-
den und Seitenstrahlen
öfters blos einzellige
Characeen-Thallus
und Hauptaxe
Strahlen fast immer, Seitenzweige
aber
immer
Der zweige
Gebilde
accessorische
Strahlen,
;
Bau
Axe
der
und
Seiten-
bei den verschiedenen Characeen ver-
ist
schieden.
entweder aus
einer
einzigen langgestreckten cylinderförmigen Zelle (Ch.
CentralzeUe
1.
und aus
b.)
oder aber aus einer solchen
einer einfachen Keihe mehre-
kürzeren röhrenförmigen
kleineren,
rer
A.
periphe-
Rindenzellen genannt werden (Ch. corticatae Fig.
1.
chen die
allein ausgebildeten Mittelreihen seitlich
nicht aneinander schliessen, sondern dauernd von
ihnen die CentralzeUe des Internodium sichtbar wird, mithin also die
unvollkommen erscheint
ticatae Fig.
men 1.
Berindung desselben mangel-
LB.);
berindeten
(Ch. imperfecta cor-
Formen
(Ch. perfecte corticatae Fig.
D. E. F.) gleichsam einen Uebergang zu jenen,
C.
deren Internodien ganz unberindet, nackt bleiben (Ch. ecorlicatae Fig.
1.
A.) also einzellig sind.
Die Knoten sind immer mehrzellig aus
— 2 weiten kurzen
1
Die Bindenzellen bilden überall,
wo
sie
zur Aus-
Zellen,
den Internodien der Haupt- Axe und Seitenzweige
in
bis
zum andern
in stärkeren oder
cylindrischen, beziehungs-
langgestreckten vollkommen ausgebildeten Interno-
können
ebenfalls berindet oder
insofern hier auch die
—4
2
bekleidet werden,
Die Zahl der Bindenzellenreihen (Bindenlappen) entspricht bei
manchen Characeen genau der der
Strahlen an den Knoten (Ch. isostichce Fig. bei andern F.
ist sie
scheiden
;
B.
C.)
;
eine
wärend
aus sich immer
die
oberen
allmälig in
mehr verkürzenden
Zellen
bestehende nackte Zellenreihe übergehen, welche airch
Endsegment genannt wird. Erwähnenswerth ist,
dass die Bindenzellen der Strahlen nicht windend die
man dann immer
Internodien umgeben, sondern in gerader Bichtung
von den Zwischenreihen zu unter-
jene entspringen unmittelbar unter den
Strahlen, diese hingegen
liegen
zu beiden Seiten,
rechts und links von denselben. Die Mittelreihen bestehen immer aus zweierlei Zellen, aus lang-
neren sogenannten Mittelzellen
;
und kurzen
serst selten zeigen sie eine
links
nach
stimmen
sie
rechts.
;
äus-
minimale Drehung von
Form und Anzahl
betreffend
mehr oder weniger mit jenen der Axe
überein.
Die Knoten der Strahlen zeigen abgesehen von
erstere sind als die
der geringeren Zahl ihrer bildenden Elemente, zu-
Internodien, letztere als die Noduse oder Knotenzel-
der Bindenzellenreihen zu betrachten, indem
beide sowie die Noduse
auf und absteigend sich an dieselben anlegen
klei-
gestreckten röhrenförmigen Zellen
len
unberindet sein
dreimal so gross (Ch. triplostichae
In letzterem Falle hat
1. F.).
die Mittelreihen
1.
ihre Internodien
unteren Internodien, die mit Bindenröhrchen
einzelnen Bindenzellen schon langgestreckt erschei-
Länge erreichen.
;
bei den berindeten Strahlen sind es gewöhnlich die
nen und
oft eine gar beträchtliche
2.
C.)
Axe und Seitenzweige
ist,
(Fig.
Die Strahlen zeigen denselben anatomischen Bau, wie die
wahrnehmbar
und mehreren
welche die früheren bald in einer, bald
welcher Verlauf insbesonders bei
dien gut
bestehen
sie
mehreren Beiben rings umschliessen.
A. B.
schwächeren von rechts nach links gekehrten Spiraaufsteigen,
;
theils kugeligen theils polyedrischen peripherischen
bildung gelangen, einfache Zellenreihen, welche an
len
von den vollkom-
diese bilden
weise halbcylindrischen Centralzellen
etc.).
von einem Nodus
ist
Zwischenreihe entsteht. Es gibt Characeen, bei wel-
rischen Zellen, welche erstere rings umschliessen und
Bk.
D. E.) dies
miteinander verbinden, dass hiedurch nur eine
sich
haft,
Die Internodien bestehen
ecorlicatae Fig.
1.
die Zellen der zwei angren-
einander getrennt bleiben, wodurch dann zwischen
mehrzellig.
anatomische
wo
zenden Zwischenreihen derart ineinandergreifen und
auch Warzen genannt werden.
des
Fall,
und Internodien an dem
meist denselben
Bau wie
die
Knoten der Axe.
Ausser diesen eben kurz und im Allgemeinen nur
behandelten vegetativen Theilen findet
man
an der
11*
84 vollkommen ausgebildeten Characeenpflanze noch die
zur Vermehrung und Erhaltung der Art be-
stimmten Organe
d.
immer an den Knoten der
Geschlechtsorgane, die Strahlen 2.
und
organe
und
Taf.
Seitenstrahlen zu treffen sind (Taf.
II. 2. 3.).
(Taf.
I.
männliche und weibliche
h.
2.
f.
I.
Die männlichen Geschlechts-
Antheridien) sind zumeist schön
besonderen Pflanzen ausschliesslich nur Antheridien
und auf anderen wieder ausschliesslich nur Oogowerden dann monöcische und diö-
nien. Hiernach
cische Arten unterschieden.
Während die Antheridien bei ihrer und nach dem Befruchtungsvorgang
Reife zerfallen
vom
gänzlich
Thallus verschwinden, schreiten die Oogonien einer
leuchtend roth gefärbt, haben eine kugelige Gestalt
weiteren Ausbildung entgegen;
und bilden einen kleinen mehrzelligen Körper, der bald am Ende einer kurzen Stielzelle, bald unmittel-
nächst ziemlich an, verlieren dann bald ihre grüne
Färbung, werden bräunlich -schwarz und bilden sich
bar an den Knoten der Strahlen seinen Sitz nimmt.
allmälig zu ruhenden Oosporen
Die weiblichen
mehrung, wie zur Erhaltung der Arten berufen
Geschlechtsorgane
(Taf.
I.
2.
e.
Oogonieri) sind grün, seltener roth gefärbt, besitzen
meist
eine
sitzen ebenfalls bald
und
lige
Stielen, bald
mit
kurzelyptische Gestalt
eiförmige,
an kleinen kurzen
unmittelbar an den Knoten der Strahlen. Antheridien
Eine Zeit lang bleiben
und Oogonien kommen entweder an ein und und demselben oder ver-
um,
schwellen
gefärbte
zu-
die so zur Ver-
letztere als kleine
bräunlich-schwarz
dem
sie
sind.
hartscha-
Körnchen
noch
Thallus in Verbindung, schliesslich aber
fallen sie
von diesem ab und gelangen so
Schlamm
des Bodens,
wo
sie
den
in
nach Verlauf einer
derselben Pflanze, an ein
gewissen Ruheperiode keimend, bald neue Chara-
schiedenen Knoten vor, oder aber es entstehen auf
ceen-Thalluse erzeugen.
IL
ENTWICKELUNG DES CHARACEENTHALLUS. Wachsthums der oberen Zelle springt bald die Spore an ihrem oberen Ende zwischen den fünf Kanten fünflappig auf und durch die so entstandene Öffnung tritt nun die plasmareiche Zelle hervor (Fig. 3. B.) und theilt sich rasch durch eine zur früheren Scheidewand mehr oder weniger senkrecht fallenden Längswand in zwei Tochterzellen, len a)
Keimung, Vorkeim.
Die zur Erhaltung und Vermehrung der Characeen dienenden Oosporen
sind
oder elliptische von einer
oft sehr
bis
Wand
schwarz gefärbten
Gebilde
(Fig.
3.
A.) die
zumeist eiförmige harten bräunlich
(Schale)
umgebene
an ihrem einen, unteren
Ende mehr oder weniger glatt, an ihrem oberen Ende aber von dem sich ringsum spiralisch windenden und hier endenden Leisten fünfkantig erscheinen. Der Inhalt der Oosporen ist ausserordentlich reich an Reservestoffen Stärkekörner und Öl bilden ;
dem Plasma seinen Keimung drängt sich
welche
nun gesondert von einander
entwickeln (Fig.
3.
C). Anfangs sind beide als ganz
kurze farblose Schläuche äusserlich
vollkommen
gleich, bald tritt
Plauptbestandtheil. Bei
Während nämlich
der grössere
streckend die Richtung in den
Ende der Oospore,
während im grösseren unteren Theile der Oospore die Reservestoffe zurückbleiben.
Bald nach dieser
Anordnung des Oosporeninhaltes grenzt obere
feinkörnige
grobkörnigen, die
Plasmatheil von Reservestoffe
sich der
dem unteren
einschliessendem
Theile durch eine Scheidewand scharf ab
und
die
ganze Oospore differenzirt sich auf diese Weise in zwei Zellen, eine kleine obere Zelle (Knoten
und
und grössere untere
Basalzelle). In Folge des schnel-
fast
jedoch in ihrer weite-
der
feinkörnigen Plasma in das obere
einander
ren Entwickelung ein wesentlicher Unterschied auf.
nächst
Theil des
weiter
sich
zum
Länge Boden nimmt und so
die eine sich stark in die
ersten Rhizoide des Keimlings wird, strebt die
nimmt
andere gleichfallss tark wachsend aufwärts,
also zur vorigen eine entgegengesetzte Richtung, theilt
sich inzwischen
Querwände
in
durch einige auf einander folgende
mehrere Zellen und bildet auf diese
Weise eine kurze einfache Zellenreihe, welche Vor-
keim (Protonema) genannt wird untere Zelle des Vorkeims
und dünnsten,
ist
(Fig.
3.
immer am
D.).
Die
längsten
die übrigen oberen Zellen hingegen,
deren Zahl zwischen
2
—4
schwankt,
sind
stets
85 bedeutend kürzer, kurz breitcylindrisch
oft
auch
etwas bauchig an den Seiten und nur die letzte oder Endzelle zeigt eine kurze oder etwas verlängerte kegelige
Form
(Fig.
Von sämmtlichen
E.).
3.
Zellen des Vorkeims behält blos die unterste wei-
Theilungsvermögen, die übrigen gehen sämmt-
teres
nachdem
lich,
sie eine gewisse Grösse erlangt haben,
zuerst in der einen
und
nachher
erst
in der andern,
Wand
eine bogenförmig verlaufende neue
nun
tritt
Scheidewand, anderseits
auf, die einerseits zur ersten
zur Peripherie der ursprunglichen Mutterzelle senkrecht
fällt,
hierdurch entsteht nun zu beiden Seiten
jener ersten Scheidewand (Fig.
und
Zelle
diese
sind
4.
c.
ältesten
die
d.) je
eine neue
peripherischen
am Vorkeime
des oberen Knotens
beide
in Dauerzellen über. Diese unterste Zelle theilt sich
Zellen
zunächst durch eine nahe zu ihrem oberen Ende
werden begrenzt durch einen Theil der medianen
Querwand
auftretende
eine obere kleinere
und
(Fig. 3. F.); letztere
in
Scheidewand, durch einen Theil der Peripherie der
eine untere sehr lange Zelle
ursprünglichen Mutterzelle und durch die zuletzt
zwei Tochterzellen,
in
wird
nun
gleichfalls zu einer
sich
geringer Streckung durch zwei fast zu gleicher Zeit
Weise
abermals
Wände,
sie stossen einerseits
in drei kleinere, eine untere,
und eine obere Tochterzelle (Fig.3. G.) und obere dieser drei Zellen bleiben
eine mittlere die
untere
',
an die
seits
niedrig scheibenförmig, erben dafür aber das Thei-
Wände e.
die mittlere hinge-
gen streckt sich rasch in die Länge, wächst zu einer oft ziemlich
langen schlauchartigen Zelle aus,
theilt
sich jedoch nicht wieder, sondern geht ebenfalls in
eine Dauerzelle über (Fig.
nun
stehen
Aus
H.)
3.
ersteren ent-
Knoten des Vorkeims,
die beiden ersten
aus letzterer das erste Internodium desselben. So-
wohl
zum
die
Knoten
oberen
als
bald in eine centrale
Knotens
untern Knoten
Richtung rasch in
und da
Schläuchen
d.
(Fig. 3.
welche jedoch nicht mehr die mediane
Scheidewand berühren, sondern ausschliesslich nur von einem Theil der Peripherie der ursprünglichen Mutterzelle
und den
zuerst
und
standenen bogenförmig verlaufenden
Wänden
sie
ein unbe-
i.
I.
sie
dem Boden K.)
;
deshalb
selnd an dessen rechten rj.
und linken
Bei der Bildung der letzten peripherischen
h.).
nunmehr schwach bogenförmig verlaufenden Wände einerseits wieder senkrecht zur Zellen fallen
die
medianen Scheidewand, andererseits aber senkrecht zu den bogenförmigen
Wänden
der vorher gebil-
deten peripherischen Zellen, in Folge dessen be-
nun
Umgrenzung, wie
sitzen
zuerst gebildeten peripherischen Zellen (Fig.
und dem
und
Vorkeims durch jene
langgestreckte, gleichfalls farblose, schlauchförmige
schon früher
als
die
unterste Zelle des Vorkeims erwähnt wurde.
Das
erste
;
diese
Internodium wie der obere Knoten des
wie erwähnt, besteht auch dieser Knoten im
eine gleiche
liegen jenen auch gegenüber.
des
oberen Knotens
zellen
;
entstandenen
alle
Knotens
wand (Fig.
(Fig. 4. a.)
sich 4.
b.)
durch eine mediane Scheide-
zunächst in zwei Tochterzellen ;
in jeder derselben,
theilt
doch abwechselnd
Dauer-
übrigen peripherisch ringsum liegenden
Mutterzelle,
denn aus ihnen gehen später
am Vorkeime
die Strah-
Axe des Characeenthallus hervor. Ihre Zahl
scheibenförmige Mutterzelle dieses
k.)
Zellen hingegen erben das Theilungsvermögen ihrer
peripherischen Zellen. Die Th eilung geht hier so vor die
die
Tochterzellen,
die beiden centralgelegenen Zellen
len des oberen Knotens
dass
i.
Von sämmtlichen
ausgebildeten Zustande aus central gelegenen und
sich,
4.
auf diese Art, aus der scheibenförmigen Mutterzelle
werden
Vorkeims zeigen in ihrem Inhalte schon Chlorophyll
be-
Seite (Fig. 4.
knoten genannt. Derselbe bleibt mit der Oospore
Zelle in Verbindung, welche
ent-
jetzt zuletzt
wird auch der untere Knoten des Vorkeims Rhizoid-
ersten Rhizoide des
4.
des
eiue neue kleinere peripherische Zelle
je
gebildet,
(Fig.
wird also wieder an beiden Seiten
übrigen peripherischen Zellen des Knotens abwech-
am
zustrebenden Rhizoiden aus
f.)
ersten peripherischen Zellen
der
es
zuletzt entstandenen bogenförmigen
unteren
grenztes Längenwachsthum beibehalten, bilden sich bald zu langen
der
nämlich
strecken sich letztere in radialer die Länge, bleiben farblos,
verlaufende
die Peripherie
zum
die
diese umschlies-
;
an
theilt sich
und mehrere
sende peripherische Zellen
bogenförmig
grenzt werden. Auf gleiche Weise entstehen auch die
auch
umbildende Zelle
sich
neue
ursprünglichen Mutterzelle des Knotens, anderer-
lungsvermögen der Mutterzelle
;
letztere
bald wieder abwechselnd in gleicher
bilden
Querwände
Auf
entstandenen bogenförmigen Wände.
bald nach
Dauerzelle, erstere hingegen theilt sich
auftretende
;
constant zumeist schwankt
sie
wie auch die
zwischen 6
ist
—
7,
nicht
kann
aber auch grösser sein. Sie strecken sich in radialer
Richtung recht bald in die Länge, und theilen sich durch, auf ihre Längsaxe senkrecht fallende
Wände
86 rasch in mehrere Zellen die nun einfache Zellenreihen ,
vom Knoten abstehenden
bildend die ersten radial
noch kurzen Strahlen des Vorkeims darstellen
(Fig.
keime zu gleicher Zeit
(Fig. 3. D.).
Während näm-
aus der Öffnung der aufgespreng-
lich die eine der
ten Oospore hervortretenden Tochterzellen
zum Vor-
entstandenen Strahlen bleiben
keime
sich heranbildet, streckt sich die andere rasch
mit Ausnahme des ersten Strahles auch späterhin
in die
Länge und
5. A.). Alle diese so
und unverändert
einfach
;
nur dieser aus der ersten
Knotens gebildete
(ältesten) peripherischen Zelle des
älteste
einer weiteren von
sieht bald
Strahl
den
bildet bald einen langen Schlauch,
der später durch mehrere schief zur Achse fallende
Querwände
in
mehrere Zellen gegliedert wird und
so einen einfachen Zellfaden darstellt. Die unterste,
noch zum Theile in der Oospore steckende Zelle
übrigen wesentlich ab weich enden Entwickelung ent-
also
gegen, insofern er durch neue Theilungen abwech-
dieses Zellfadens theilt sich inzwischen weiter durch
und Internodien
selnd neue Knotenzellen
entwick-
kelnd sich zur eigentlichen Axe des Characeenthallus heranbildet
(Fig. 5.
B. C). In seltenen Fällen
Wände
einen anfangs kleineren Knoten, der, wie jene
lich
am
verschiedener Kichtung und bildet schliess-
Vorkeime, aus mehreren peripherischen- und
entwickelt sich auch aus der Zweitältesten periphe-
einer oder mehreren Centralzellen besteht. Die Cen-
rischen Zelle des oberen Vorkeimknotens kein ein-
tralzelle dieses
facher Strahl, sondern es entsteht aus derselben auf
dem schon besprochenen
gleiche Weise wie aus
dasselbe stets
eine Axe, so dass
dann
der ersten Zelle ebenfalls
am Vorkeime
die
entsprin-
Knotens findet
am
als
und da
ersten Khizoide
und
kräftigsten
auch
wickelt, wird es
ihre Fortsetzung in
stärksten sich ent-
Hauptrhizoid des Chara-
und
gende Characeenpflanze aus einem zweiaxigen Thal-
ceenthalus bezeichnet (Fig.
luse gebildet wird.
Die peripherischen Zellen des Knotens erfahren
Eine ausserordentliche Aehnlichkeit zeigen die Strahlen des Vorkeimknotens mit
dem
zuerst gebil-
deten Endsegmente des Vorkeims der 2
Vorkeimspitze
;
ja
4-zelligen
da auch dieses immer nur eine
3. J.
Fig. 6. A.
Streckung in die Länge,
gleichfalls eine starke
g.).
sie
bilden sich ebenfalls zu langen doch viel dünneren
Schläuchen aus und werden dann rhizoiden genannt (Fig.
am
6.
A.
a.).
als solche
Neben-
Letztere entstehen
unteren Knoten (Khizoiden -
einfache Zellreihe darstellt, liegt oft eine Verwechs-
ausserdem auch
lung mit den Strahlen sehr nahe
knoten) des Vorkeims in grösserer Anzahl, ja sogar
;
zumeist erschei-
Endsegmentes
auch an den unteren Knoten der Axe oder aus wel-
bedeutend länger gestreckt und somit auch das ganze
chen peripherischen Knotenzellen immer, wenn die
Endsegment länger
betreffenden Knoten in oder auf den
nen jedoch
die einzelnen Zellen des
als die
einzelnen Strahlen des
Boden
gelan-
gen und ihre Zellen hier den von der Natur gebote-
Knotens.
Die junge Characeenpflanze ihren Ursprung aus
dem
nimmt
nicht
immer
oberen, einzigen Knoten
nen günstigen Verhältnissen zu farblosen,
den Schläuchen
5.
D.)
und zwar auf
anpassend nicht
längeren in den Boden eindringen-
des Vorkeims, welcher Strahlen entwickelt, sondern
kann auch aus dem unteren, dem Khizoiden Knoten des Vorkeims entspringen (Fig.
sich
zu aufstrebenden Strahlen heranwachsen, sondern
Weder
sich heranbilden.
die einzelnen Zellen des Hauptrhizoids,
Nebenrhizoiden behalten dauernd ihre
diese Art, dass eine (auch zwei) peripherische Zelle
noch
desselben sich gleichfalls stark hervorwölbt, rasch
ursprünglich cylindrische Form, sondern schwellen
in
die
Länge wächst und durch neue und neue
Querwandbildungen abwechselnd
und Internodien
gliedert,
jungen Characeenpflanze
sich
in
Knoten
mithin also zur Axe einer sich umbildet.
Manchmal
können Characeenpflanzen am oberen und unteren Knoten,
am
Strahlen-
und Khizoiden Knoten des
Vorkeims entstehen.
die der
an den Berührungsstellen,
d.
barzellen trennenden schiefen
und insbesondere
ist es
i.
an den zwei Nach-
Querwänden
stark an
die obere (ältere) Zelle welche
sich stark auf die untere herüberwölbt. Erstere theilt sich bald
durch kleinere
Wände
tung an ihrer überwölbenden nere Zellen (Fig.
6.
A.
v.
B.
verschiedener Kich-
Stelle in
v), die in
mehrere
klei-
Anbetracht zur
Lage der Anschwellung immer nur an einer Seite der Mutterzelle zur Ausbildung gelangen können. b)
Entwickelung der Rhizoiden.
Wie schon erwähnt wurde,
entsteht das erste Khi-
zoid gleich bei der Keimung der Oospore, mit dem Vor-
Diese Zellen wachsen
bald
ebenfalls
zu langen
Schläuchen aus und werden später auch durch schiefe
Querwände
in
mehrere Zellen
gegliedert, sie
87 bilden sich also gleichfalls in Rhizoiden
sowohl an den Haupt-
diese
entstehen können
als
um und
da
Nebenrhizoiden
und gleichsam Verzweigungen
zum
derselben darstellen, werden sie
Unterschiede
von jenen Rhizoidenzweige (Seitenrhizoiden) genannt
(Fig. 6.
A.
r.
B.
dünner und schwächer
immer bedeutend
Sie sind
r.).
als
jene gebaut, zeigeu aber
Querwand
zelle
;
neue
die
erfährt,
und
Scheitelzelle, die bald eine
und
eine obere kegelförmige Zelle zerfällt
klein-kugelige Gestalt
sie
Vorgang immer und immer von neuem solange
Metamor-
einfache,
einzellige,
periode dauert, denn
;
als solche werden
6. C. D.).
Dieselben treten
am Ende
auch das Theilungsvermögen der
Reihe von Segmentzellen diese,
besitzen
dünne Zellhaut und bilden wahre Speicher überwintern und
oft
eine
stets
für Re-
verdanken im
ist, sistirt
Scheitelzelle.
Wäh-
rend die Scheitelzelle ununterbrochen eine lange
Gelenken der Rhizoiden
auf,
derselben, wie dies
zu beobachten
bei überwinternden Arten
bald in grösserer, bald in minderer Anzahl an den
servestoffe. Sie
so wiederholt sich
;
auffallende
eine
annehmen
Bulbillen bezeichnet (Fig.
dieser
7. C.)
die Pflanze gedeiht, beziehungsweise die Vegetations-
dann mit den Namen Rhizoidenknöllchen oder
sie
erstere
;
die zweite Segmentzelle, letztere hingegen bleibt
wieder Scheitelzelle (Fig.
mehr oder minder
neue Theilung
ebenfalls in eine untere scheibenförmige
ist
zweige eine
eine
erstere
;
beide wachsen rasch heran, insbesondere aber
sonst (abgesehen von ihrer Entstehungsweise) keine
phose dadurch, dass
D.)
7.
wird Segmentzelle genannt, letztere bleibt Scheitel-
wesentlichen Unterschiede.
Bei manchen Characeen erleiden die Rhizoiden-
und
in eine untere scheibenförmige
obere wieder kegelförmige Zelle (Fig.
da
sie
bildet,
unterliegen auch
das Theilungsvermögen ihrer Mutter-
zelle erben, einer
nach unten zu immer grösser und
werdenden Veränderung. Zunächst
grösser
theilt
und noch zum Theile im
Frühjahre neue Characeenthalluse einzig und allein
sich die zuerstgebildete
solchen Knöllchen ihr Entstehen.
Knoten des Vorkeims verborgene Segmentzelle durch
Wand
eine senkrechte
len (Fig. 7. F. Fi. c)
Entwickelung der Hauptaxe (Nebenaxe) und Sei-
tenzweige,
der nacktfüssigen Zweige und Zweig-
senseite,
ganz
Fa)
so,
in zwei halbcylindrische Zeldie später
an ihrer freien Aus-
wie dies schon bei der Bildung
des Strahlenknotens
am Vorkeime beschrieben wurde,
vorkeime.
ringsherum peripherische Zellen abgliedern
nimmt immer
Die Hauptaxe
ihren Ursprung aus
einem der beiden Knoten des Vorkeims, und zwar ist es stets die älteste
tens,
welche
dort
sich sogar verlängern
und
;
letztere
hier ebenso wie
zu kleinen strahlenförmigen Gebilden aus-
peripherische Zelle des Kno-
wachsen. Es entwickelt sich somit auf diese Art aus
sämmtlicher Elemente der
der ersten Segmentzelle der erste Knoten der Axe,
als Urzelle
Axe zu betrachten
können
A). Dieselbe wächst
ist (Fig. 7.
und da dessen
Zellen noch
zum
Theile im Strahlen-
abweichend von den übrigen peripherischen Zellen
knoten des Vorkeims zurückbleiben, wird er auch
und wölbt sich bald stark 7. B.). Nachdem sie eine
der Basilarknoten der Axe genannt. Die in zweiter,
des Knotens rasch heran
aus demselben hervor (Fig.
gewisse Grösse erreicht, theilt
sie
sich
durch eine
auf ihre Längsaxe senkrecht fallende Querwand in eine kleinere
und
eine grössere Tochterzelle. Die
kleinere wird zur Dauerzelle
dem Knoten
in
und
bleibt zeitlebens
des Vorkeimes zurück (Fig.
7.
C);
dritter u. späterer Reihenfolge gebildeten
zellen sie
wachsen inzwischen
Segment-
in derselben Folge, wie
entstanden in die Länge und haben
sie
eine ge-
wisse Grösse erreicht, so th eilen sie sich ebenfalls
durch eine wagrechte mit den Querwänden nahezu parallel laufende
Wand
in
zwei Tochterzellen, in
und eine
die grössere hingegen wölbt sich stark kegelförmig
eine grössere untere
hervor und wird zur einschnittigen Scheitelzelle der
In Folge raschen Wachsthums erscheint erstere bald
Axe. Sie besitzt eine planconvexe Gestalt in der weiteren
Entwickelung der Axe
Rolle, insofern sie das terzelle erbt
die
spielt
die wichtigste
Theilungsvermögen der Mut-
und unbegrenzt
zum Aufbau
und
alle
Elemente
bildet,
des vollständig entwickelten Cha-
Sobald nämlich die Scheitelzelle ihre erforderliche Grösse erreicht, theilt
biconvex, letztere biconcav. Die untere erfährt keine weitere Theilung zelle,
sie sich gleichfalls
durch eine
mehr sondern wird zu
einer Dauer-
streckt sich dafür aber alsbald stark in die
Länge und
bildet
nun auf
diese Art ein
Internodmm
der Axe. Die obere Tochterzelle bleibt im allgemei-
nen kurz,
raceenthallus dienen.
kleinere obere Zelle.
nur wenig
dick, theilt
vergrössert sich verhältnissmässig sich jedoch bald ebenso wie die
Knotenzelle des Vorkeims in zwei grössere Central-
und mehrere peripherische Zellen, d. h. sie wird zum Knoten der Axe. (Fig. 7. G.H. J. K. L.) Internodien
und Knoten entstehen von der
Scheitelzelle
Segmentzellen
jede Segmentzelle
;
eines Internodiums
ten
abwechselnd aus den
also
nach unten zu abgeschnittenen
und
eines
ist als
nur die von der Scheitelzelle zu
;
Mutterzelle
Knotens zu betrach-
in der Achsel des ältesten Strahles
immer
Die sogenannten nacktfüssigen Zweige sind im
knoten der Axe
sie
und den ersten Knoten, die Internodium und den zweiten Kno-
dritte das zweite
ten u.
blos gewöhnliche Seitenzweige
;
entstehen zumeist an Nodusen überwinternder
doch nicht in der Achsel des ältesten
Thalluse, Strahles,
sondern aus einer peripherischen
Zelle,
welche in der Achsel jedes beliebigen Strahles liegen
w.
s.
Entwickelung der Seitenzweige
stimmt genau mit jener der Hauptaxe überein.
Ganzen genommen
das erste Internodium
der Achsel des Zweitältesten
in
Strahles. Die spätere
allererst ab-
die zweite Segmentzelle aber schon
wo zwei
;
Seitenzweige zur Ausbildung gelangen, entspringt der zweite
geschnittene Segmentzelle bildet blos den Basilar;
und zwar
einzigen peripherischen Zelle des Knotens
immer
Die peripherischen Zellen der Axenknoten unter-
kann
(Fig.
8.
A.).
Ihr Hauptcharakteristikum
ist,
scheiden sich zumeist von jenen des Vorkeimkno-
dass ihre untersten Internodien immer, selbst bei be-
auch ihre Anzahl
rindeten Arten unberindet bleiben. Sie können leicht
Form,
tens sowohl was ihre anbetrifft
;
selbst ihre
als
Lage und Anordnung, wie
es
gut gelungene Querschnitte von Axenknoten zeigen, ist
nicht
mehr
solch' eine regelmässige wie bei jenem,
aber dies alles findet seine Erklärung in
dem
fangs auch
Auf
und
die Seitenzweige
werden wir an anderer
normaler Eeihenfolge auftreten-
noch zurückkehren.
Stelle
Unter ähnlichen Verhältnissen wie die nacktfüssigen Zweige, bilden sich bei gleichfalls aus
ihnen eine spätere Aenderung in Gestalt und Anord-
sogenannten Zweigvorkeime
zudem bilden sie auch Ausgangspunkte der Strahlen und Seitenzweige,
die
;
B.
nacktfüssigen Zweige
Theilungsvorgänge vergrössert wird, erscheint bei
natürlich
z.
cultivirt.
den peripherischen Zellen durch neue und neue
nung nur sehr
man
einzelne Noduse überwinternder Arten eine Zeitlang
geerb-
ten Theilungsvermögen, denn da die Zahl der anhier in
auch künstlich gezogen werden, wenn
manchen Characeen
den Knoten der Axe endlich auch die (Fig. 8. B.).
Dieselben
stimmen im Ganzen genommen mit dem aus der Oospore sich entwickelndem Vorkeime vollkommen
können auch mehrere
der nacktfüssigen Zweige, wie der Zweigvorkeime,
überein. Nicht selten
wodurch
pherische Zellen eines Knotens zu Zweigvorkeimen'
sie
ebenfalls eine grössere oder kleinere
auswachsen und an allen diesen
Aenderung erfahren. Die Nebenaxen sind
als
Axen gleichen Banges
mit der Hauptaxe zu betrachten letztere
entweder
am
;
sie
entstehen wie
Strahlenknoten oder
zoidenknoten des Vorkeims, doch
nicht
am
Bhi-
aus der
lässt sich
peri-
immer
ein Bhizoidenknoten mit Bhizoiden, wie ein Strah-
lenknoten mit kleinen einzelligen Strahlen und der die
Axe bildenden Scheitelzelle unterscheiden. Zweig-
vorkeime können
oft
auch an dem Bhizoidenknoten
ersten oder ältesten peripherischen Zellen desselben,
des aus der Oospore hervorgehenden Vorkeims ent-
sondern aus der zweiten,
stehen (Fig.
d.
i.
Zweitältesten periphe-
wenn
8.
C), ja selbst an den Gelenken der
diese
Bhizoiden sich entwickeln, wenn diese reich an Be-
nicht als Strahl sondern als eine Scheitelzelle aus-
servestoffen sind oder aber mit andern Beservestoff-
rischen Zelle des betreffenden Knotens,
wächst, die abwechselnd Knoten
und Internodien
behältern eng in Verbindung stehen.
Auch später am Vorkeime auftretende Axen als Nebenaxen zu bezeichnen, wenn sie schon
bildet.
sind
nach Ausbildung der Hauptaxe an einem anderen
Knoten des Vorkeims ihren Ursprung nehmen. Die
d)
Entwickelung der Strahlen und Seitenstrahlen
(Strählchen)
Die Seitenzweige
nehmen
der Nebenstrahlen (Stipulargebilde)
und der Rinde.
Entwickelung der Nebenaxen stimmt immer mit jener der Hauptaxe überein.
,
Als Urzellen der Strahlen, Nebenstrahlen
ihren Ursprung sowohl
Binde sind
die peripherischen Zellen der
und der
Axenkno-
aus der Hauptaxe als auch aus der Nebenaxe. Bei
ten zu betrachten. Diese Zellen welche an den noch
Chara entspringt aus
unausgebildeten Knoten die centralen Dauerzellen
je
einem Knoten zumeist nur
ein Seitenzweig, bei Nitella nicht selten
Stets entwickelt sich ein Seitenzweig
auch zwei.
nur aus einer
in einer einschichtigen
wickeln sich
Beihe rings umgeben, ent-
immermehr
bei der Weiterbildung der
V
89 Axe und alsbald wird
auch
ihre Zahl in Folge dessen
durch Theilung noch vermehrt. Zu
allererst erfährt
die älteste der peripherischen Zellen, eine Zweithei-
lung, hierauf die nächst ältere
und
so fort. Bei jeder
geht die Theilung so vor sich, dass sich die Muttereine untere kleinere die
obere grössere Tochterzelle theilt;
eine
untere Zelle wird
hingegen
obere
Wand in
durch eine
zelle zuerst
und
nun zumeist zur zerfällt
durch
Dauerzelle, die
wagerechte
eine
Scheidewand neuerdings in zwei Zellen von welchen Dauerzelle sich
die untere, der zuerst gebildeten
anschliesst
und
zur Basalknotenzelle des Strahles
wird, die obere hingegen zur Scheitelzelle des Strahsich gestaltet
les
kegeliger
wölbt
Form
und
aus
als
solche
dem Knoten
sich
alsbald in
der Axe heraus-
Die Basalknotenzelle des Strahles theilt sich analog der Mutterzelle des Knotens durch verschiedene,
später nicht
mehr durch neue Querwände
und Internodium-Zellen wohl auch
aber in
Knoten-
sondern bildet
differenzirt,
Elemente
eine kurze Zellenreihe, deren zellen
in
Dauer-
als
die Endglieder der Strahlen oder
Gesammtheit das Endsegment der
ihrer
Strahlen genannt werden
B. D.). Die unte-
(Fig. 13.
ren, älteren Segmentzellen theilen sich wie jene der
Achse durch eine Querwand eine obere
und
eine untere Zelle. Die untere wächst
auch hier stark zelle
zum
in zwei Tochterzellen,
Länge und wird
in die
Dauer-
als
Internodium, die obere hingegen bleibt
kurz scheibenförmig und
Knotens. Sie
die Mutterzelle
ist
des
abweichend von der Knoten-
theilt sich
Axe nicht durch eine gerade Querwand
zwei halbscheibenförmige Zellen (Fig.
9. B.),
in
sondern
zunächst an ihrer, der Axe zugekehrten Seite
es tritt
Wände
eine bogenförmige Scheidewand auf, welche von der
mehrere Zellen und bildet dadurch sowohl den
Mutterzelle gleich die erste peripherische Zelle ab-
zur Richtung der Axe meist schräg fallende in
des Strahles abgegrenzten Segmentzellen wird auch
zelle der
(Fig. 9. A.).
durch die einschnittige Scheitelzelle
rere) der zuletzt
Ausgangspunkt der Nebenstrahlen,
Strahles
und
immer
bildet
als
auch den für
wächst die Scheitelzelle des
die Binde. Inzwischen
weiter, theilt sich
immer von neuem
Die Entwickelung der Strahlen
ist
im ganzen jener
die Scheitelzelle bildet
;
hier eine ganze Beihe
neben
9. C.)
ihr, ebenfalls
auf gleiche Weise entsteht
;
noch auf
der, der
fest
Axe zugekehr-
ten Seite die zweite peripherische Zelle, dieser folgt später die dritte ebenfalls noch neben der zuerst
den Strahl heran.
der Axe sehr ähnlich
schneidet (Fig.
auch
von kurz scheibenförmigen
entstandenen, noch später entwickelt sich die vierte fest
an der zweiten peripherischen Zelle und so Bildung sämmtlicher peripherischen
schreitet die
Segmentzellen, welche später gleichfalls abwechselnd
Zellen von der ineren Seite des Strahles angefangen
zu Knoten- und Internodiumzellen werden. Die Bil-
zu beiden Seiten abwechselnd so lange
dung der Segmentzellen durch
nicht an der, von der Axe abgewendeten Seite des
der Axe
die Scheitelzelle
eine unbegrenzte, hier bei den Strahlen
ist
hingegen immer eine begrenzte
;
denn nach Bildung
einer gewissen bestimmten Anzahl zellen erlischt plötzlich das
von Segment-
Theilungsvermögen der
Scheitelzelle, sie wird zur Dauerzelle
weiteres
an
Wachsthum nimmt
und auch
ihr
bald ein Ende. Erwäh-
Strahles zusammentreffen
umschliessen
(Fig. 9.
D. E. F.
ist
immer bedeutend
knoten
;
gewöhnlich schwankt
Internodien der Strahlen
zellen
ihre
weitere
Entwickelung in
akropetaler
Reihenfolge erfahren, erfolgt jene der Strahlen in
G.).
Die Zahl dieser
kleiner, als jene
abweicht, denn während bei letzteren die Segment-
dass auch die spätere, weitere Ent-
die
peripherischen Zellen an den Knoten der Strahlen
wickelung der Strahlen von jener der Axengebilde
ist,
und nun ringförmig
ungetheilte mittlere, oder Centralzelle des Knotens
und nur selten wird sie Auch die Anzahl der
nenswerth
fort, bis sie
sie
grösser
z.
an den Axen-
zwischen 4 und B. 6
—
7.
Knoten und
so entwickelten ist
5,
bei den verschiedenen
Characeen verschieden, bei ein und derselben Art aber zumeist constant, ja
sie bietet so
wie jene, der
vollkommene
Glieder des Endsegments mitunter selbst ein gutes
Ausbildung die das Ende des Strahles bildende
Unterscheidungsmerkmal. Es gibt Characeen bei
basipetaler Folge. Zuerst erlangt ihre
Scheitelzelle die sich ihr
;
hierauf entwickeln sich vollkommen
nach unten zu anschliessenden letzten
denen 5,
und
die Zahl sämmtlicher Glieder zwischen 2
solche
wo
sie
und
zwischen 7 und 12 wechselt.
Segmentzellen und nur dann erst schliesst in ge-
Sehr selten finden sich Strahlen mit noch grösserer
nauer Reihenfolge nach unten zu die Entwickelung
Gliederung.
der ältesten Segmentzellen zu Nodusen
und
nodien des Strahles. Eine gewisse Anzahl Filarazky, Chara-félék.
(1
Inter nieh-
Bei
manchen Characeen entwickeln in den Boden
Knoten gewisser schon
sich
an den
sich hinziele
90 henden Axontheile
normalen
grüngefärbten
statt
traubenartige Gestalt an (Fig. 10.
Auch deren
E.).
Strahlen, eigenthümlicbe, den schon an einer frühe-
Elemente sind äusserst reichhaltig an Eeservestof-
ren Stelle erwähnten Bnlbillen ähnliche Gebilde,
fen welche
mit
welche gleichfalls Stärkekörnern
annehmen.
gefüllt,
vorzüglich
lung der Axe oder bei der Entwickelung von, aus
eine kreideweisse Farbe
solchen Bulbillen direct hervorsprossenden jungen
Eeservestoffen, oft
entweder zur Weiterentwicke-
später
Sie entstehen gleichfalls rings
um
den
Pflänzchen in Verwendung kommen.
umgebildete,
Wie aus den peripherischen Zellen der Axenkno-
metamorphosirte Strahlen. Ihre Anzahl an einem
ten die Strahlen hervorgehen, so entwickeln sich
Knoten und sind nichts anderes Knoten schwankt zwischen Gesammtheit
erscheinen
5
als
und
in
;
kleine
als
sie
7
ihrer
zierliche
Sternchen, deren jeder einzelne Strahl einem meta-
morphosirten Strahle des Knotens entspricht 10.
A. B. C.
kommt
chen
der
jener
normalen Strahlen
Die Knotenzelle der Axe
gleich.
(Fig.
Die Entwickelung dieser Stern-
D.).
und peripherische
ebenfalls in Central-
eich
theilt
teren gleichsam als
Zellen. Ge-
sehr kleinen oberen, der un-
Krönchen aufsitzenden Zellen
dium des metamorphosirten
Strahles, letztere hin-
Knoten und dessen
sind für den einzigen
Seitenstrahlen
(Strählchen)
anzusehen
seltener
;
hebt sich auch aus der Mitte dieses Knotens noch eine kürzere Zelle hervor, die gleichfalls
dann an
ihrer Spitze
nocb einige winzige Zellen tragen kann.
11.
A. B. C. D.). Zuerst wird auch
aus der ältesten
schen Zelle, der
bald zu zwei, bald zu mehreren an,
immer
klein
und bilden gleichsam
die
man
;
trifft
bleiben
sie
Grenze der
benachbarten Strahlen. Alle diese sternförmig ge-
des
dem
folgt
fach
aus der drittältesten u.
dritte
Der ganze Vorgang
ist
tenstrahles
ist
in
w.
ein einziger nur aus wenigen Zellen
bestehender Knoten der auch nur
dem Knoten
und
s.
hier zumeist schon sehr ein-
das Endresultat in der Entwickelung des Sei-
;
als
Basalknoten
des Strahles verborgen zurückbleibt
eine aus demselben hervorragende, bald län-
gere bald kürzere kegelförmige Scheitelzelle, welche in
den meisten Fällen gar keine Theilung mehr
erfährt
und
als
Dauerzelle dann den einzelligen
Der zuerst
Seitenstrahl bildet (Fig. 11. E.).
stärksten
sie
Zelle
später der zweite aus der Zweitältesten peripheri-
wickelte Seitenstrahl
ripherischen Zellen des Knotens Platz
peripherischen
Strahlenknotens ein Seitenstrahl gebildet,
nehmen
ausgewachsenen pe-
zeigen
eine viel geringere Entwickelung, da auch
Zwischen den einzelnen Strahlen der Sternchen die zu Strahlen nicht
genannt. Dieselben
ihre Mutterzellen schon eine mindere Theilung er-
fahren (Fig.
bestehen. Erstere Zelle bildet das einzige Interno-
gegen
immer
Strählchen
hier
die aus einer unteren grösseren etwas angeschwol-
—3
oder
fast
Theilung zu kleinen Strahlen aus,
lenen Zelle und 2
wieder Seitengebilde und diese werden Seitenstrahlen
hier
wisse peripherische Zellen wachsen später nach erfolgter weiterer
auch aus den peripherischen Zellen der Srahlen
immer am längsten und ihm folgt an Grösse der
ist
ausgebildet;
Zweitälteste,
ent-
diesem der
dritte u.
s.
w. die aus
dem
zuletztgebildeten peripherischen Zellen entstehen-
den
Seitenstrahlen
erscheinen
kaum wahrnehmbare
oft
nur schon
als
Zellböcker an der Seite des
ordneten und an Stärkemehl äusserst reichhaltigen
Strahlenknotens oder aber ihre Entwickelung unter-
Zellen werden in ihrer Gesammtheit auch als Bul-
bleibt
billen, sie
Axenknöllchen, bezeichnet;
als
solche sind
jedoch wohl von den Ehizoidknöllchen zu unter-
scheiden, welchen sie in physiologischer Beziehung allerdings
nahe stehen,
sehr
in
morphologischer
auch ganz. Hieraus
ist
nun
erklärlich,
die Seitenstrahlen an der Innenseite der Strahlen, also
an der der Axe zugewendeten
länger
und
Seite,
stärker erscheinen, an der entgegenge-
rudimentär bleiben oder aber nur
zoidknöllchen
tipe Gebilde sich hervorwölben.
stets
einzellige
Gebilde,
Axenknöllchen hingegen immer mehrzellig
;
die
erstere
sind metamorphosirte Bhizoiden, letztere metamorphosirte Axenknoten
Manchmal regelmässigen
sammt dazugehörigen
Strahlen.
zeigen Axenknöllchen einen ganz un-
Bau,
bis nierenförmig,
sie
erscheinen
sie auch mehr und nehmen dann eine
mitunter können
oder weniger gelappt sein
dann kugelig
gewöhnlich
setzten, also Aussenseite der Strahlen zumeist ganz
Beziehung aber weit auseinander weichen. Die Rhisind
warum
als
Nur
papillenar-
in einzelnen
Fällen entwickeln sich aus sämmtlichen peripheri-
schen Zellen nahezu gleichgrosse
Seitenstrahlen,
doch tragen auch diese dann mehr oder weniger das Gepräge ihrer Entstehungsordnung an sich.
Allgemeinem bei ein
ist die
Länge der Seitenstrahlen
und derselben Art sehr
halb wird, auch dieser
Im
selbst
variabel und desUmstand im System zum
91 Unterscheiden der Formen von gewissen Arten fach angewendet
langen-
werden allgemein Formen mit
so
solche mit kurzen Seitenstrahlen un-
und
terschieden
;
makroptilas
(f.
manchen Characeen
und
mikroptilae). Bei
f.
erfahren
Seitenstrahlen
die
Entwickelung,
hohe
derartig
eine
viel-
dass
den
sie
Strahlen der Axe ähnlich sich gleichfalls in Inter-
nodien und Knoten differenziren, ja an ten
selbst
zweiter
Seitenstrahlen
1
— 2 Kno-
Ordnung
ent-
wickeln, welche dann wieder Seitenstrahlen dritter-
und
diese abermals solche vierter
Ordnung bilden
kommen letztere
auch
;
diesem Falle wölben sich nun
in
beiden, grössere Zellen bald stark hervor ebenfalls zu nach aufwärts sich rich-
und werden
tenden Nebenstrahlen
oder aber es theilen sich
;
zunächst auf dieselbe
beiden Tochterzellen
jene
Weise
zwei nach innen und zwei nach
gleichfalls in
aussen liegende neue Zellen, doch
letzteren
tritt in
noch eine wagerechte, auf ihre gemeinschaftliche Scheidewand senkrecht stehende Querwand
wodurch dann
und untere neueste
eine obere
auf,
diese beiden äusseren Zellen in je Zelle zerfallen, alle
können. Die ganze Axe erscheint dann in solchen
vier zuletzt entstandenen Zellen wölben sich nun
Fällen zunehmends kleiner, wie dichotomisch ver-
gleichfalls stark hervor
und
werden
schliesslich
die
welche an
beiden oberen gelegenen Zellen zu zwei an der Axe sich nach aufwärts richtenden, die beiden unteren
den Knoten der Axe in ihrer Gesammtheit den
Zellen hingegen zu zwei sich nach abwärts richten-
sogenannten
den Nebenstrahlen. Endlich kommt
ästelt.
Die Nebenstrahlen (Stipulargebilde),
Nebenstrahlenkranz
(Stipularkranz,
es seltener vor,
corona stipularis) bilden, treten nicht bei sämmtli-
dass in Folge Auftretens einer zweiten wagerechten
chen Characeen auf und wo
Querwand aus
findet
man
sie
sie
auch vorkommen,
nur an den Knoten der Axe,
stets
niemals jedoch auch an den Knoten der Strahlen (Fig.
2.
C). Sie entwickeln sich wie die Strahlen
aus peripherischen
der
Zellen
schon einmal erwähnt wurde,
immer
eines Nebenstrahles
Wie
Axenknoten.
die Mutterzelle
ist
eine Zelle des Basalkno-
zwei,
nicht
je
einer der äusseren Tochterzellen
sondern drei übereinander
bung
sich
aufwärts, die dritte aber
immer zwei nach
nach abwärts
Vorgängen
sich
bei der Vorwöl-
dann
Zellen enstehen, von welchen
stehende
Wie aus allen diesen entspricht im ersten Falle
richtet.
ersichtlich
ist,
die Zahl der Nebenstrahlen
an jedem Axenknoten
tens eines Strahles. Dieselbe wird durch eine Scheide-
genau jener der peripherischen Zellen des Knotens
wand von
und mithin auch jener der Strahlen
der eigentlichen Basalknotenzelle nach
unten zu abgetrennt und erfährt dann, wenn
sie
eine gewisse Grösse erreicht, eine weitere Theilung;
kann nun auf
Letzterer Vorgang
Weise vor sich gehen. Entweder die Mutterzelle
laufende
kleinere innere zelle,
in
zunächst
mehr oder weniger
tangentiale Scheidewand,
und
in
pa-
eine
eine grössere äussere Tochter-
welchem Falle
dann bald
theilt sich
Art und
des Nebenstrahles durch eine mit
der Peripherie des Knotens rallel
viererlei
letztere grössere Zelle sich
stark hervorwölbt
und
schliesslich
zu
19.
C);
(Fig.
hingegen
in letzteren drei Fällen
doppelt beziehungsweise vierfach und gross (Fig.
ten
1.
Falle
B. C. D. E.
bilden
Im
F.).
1.
ist
sie
sechsfach so
ersten
und
zwei-
einzige
Nebenstrahlen eine
die
A. u.
am Knoten nach
Beihe und richten sich sämmtlich
mehr oder weniger an dessen Strahlen an (Fig. 1 A.) im dritten Falle bilden sie schon zwei Beihen wovon eine vom aufwärts oder legen sich auch .
Knoten (Fig.
sich
;
aufwärts,
die andere abwärts richtet
Im
vierten Falle endlich stehen
Í.B.C.D
F.).
am
Knoten, zwei
einem vom Knoten der Axe aufwärts gerichteten
die Nebenstrahlen in drei
Nebenstrahle wird
sind nach aufwärts und eine nach abwärts gekehrt
;
oder aber es erfolgt die erste
Theilung der Mutterzelle des Nebenstrahles durch eine radiale Scheidewand, in
zwei
nebeneinander
liegende
welchem Falle dann Tochterzellen
ent-
stehen, welche sich neuerdings theilen, bei diesem
Vorgange aber wieder ein verschiedenes Verhalten
bekunden können. Entweder
tritt
nun
in be'iden
(Fig. 1. E.).
Im
Stipularkranz
ersten
Beihen
und zweiten
Falle wird der
oder einzeilig genannt im
einfach
dritten Falle zweizeilig
und im
vierten Falle drei-
zeilig.
Die Entwickelung
Allgemeinen
der
Nebenstrahlen geht im
ziemlich regelrecht vor sich,
da
sie
Tochterzellen die schon oben erwähnte tangentiale
jedoch bis zu ihrer vollkommenen Ausbildung zu-
Scheidewand
meist von
auf,
wodurch aus ihnen dann im gan-
den benachbarten
Zellen
zen vier neue Zellen entstehen, von welchen jetzt
weniger verschoben werden, ändern
zwei nach innen und zwei nach aussen zu liegen
sprüngliche Stellung
mehr oder
sie oft ihre ur-
und erscheinen dann auch dem12*
92 gemäss bald opponirt den Strahlen, bald alterniren sie
mit denselben.
Der Ausgangspunkt Einde
ist
ähnlich
gewissen
in
suchen
dem
Zellen
(Fig.
9.
für
Entwickelung der
die
abwechselnd
und
len erscheinen (Fig.
Die kleineren
zu
seren hingegen werden zu Internodialzellen dersel-
in der allgemeinen
ben. Anfangs zeigen zwar sämmtliche Segmentzellen
Wie schon
besitzen nicht alle Characeen eine Kinde. Bei
übergehenden
sowohl die Achse
einer Kinde bekleidet
C. D.).
Strahlen-Basalknoten
die
ist
12 B.
bilden die Knotenzellen der Rindenlappen, die grös-
Morphologie des Characeenthallus erwähnt wurde, chen
als kleinere, kür-
längere, gestrecktere Zel-
der Nebenstrahlen gleichfalls
der
A.).
zellen ab, die später zere, isodiametrische
als
auch
man-
die Strahlen mit
andern
von der später
gleichfalls
eine Dauerzelle
in
abgegliedert
Scheitelzelle
werden,
doch mit der
kurz-scheibenförmige Gestalt,
eine
nur die Axe
Streckiang des Axeninternodiums
auch solche
renzirung in
abwechselnd grössere und kleinere
Characeen, die an ihrem ganzen Thalluse nicht die
Zellen, nebst
andern Eigenschaften immermehr zu
geringste Spur einer Berindung zeigen (Fig.
Tage.
allein berindet
und
;
bei
ist
schliesslich gibt es
1. A.).
Die Urmutterzellen der Kinde an der Axe sind die Basalknotenzellen der Strahlen
sich
theilt
;
durch schieffallende Scheidewände in
mehrere Tochterzellen und zwar
und mehrere von
Dauerzelle
jede derselben
eine centrale
in
dieser
nach oben und
unten zu gelegene Theilungszellen. Aus einer der letzten, wie
schon erörtert wurde, nimmt ein Neben-
strahl seinen Ursprung, aus
Theil die Berindung hervor.
werden sich
dort,
wo ausser
zum
den andern gebt
Zu Rindenmutterzellen
der Axe auch die Strahlen
berinden, zumeist zwei solche Theilungszellen,
manchwo auch
vier;
wo hingegen
die
Strahlen
unberindet bleiben und nur die Axe sich berindet, ist
Vor
immer
die Zahl der Rindenmutterzellen allererst strecken
stark in die
sich dieselben (Fig.
Länge und während
die obere
zwei.
12. A.)
Rinden-
mutterzelle sich an das über den Axenknoten
gende
Internodium
anlegt
und
mit
fol-
demselben
rasch nach aufwärts sich verlängert, schmiegt sich
ihre Diffe-
tritt
Die auf diese Art gebildeten Rindenzellreihen
werden auch Haupt- oder Mittelreihen genannt und da aus dem Basilarknoten eines jeden Strahles eine
nach abwärts strebende Rindenzellenreihe
solche
hervorgeht,
Strahlen 1
C.)
.
so
Zahl immer jener der
deren
ist
am Axenknoten vollkommen die Zahl der nach
;
Rindenlappen hingegen
ist
gleich (Fig.
aufwärts wachsenden
immer
um
eins kleiner,
da wie schon an anderer Stelle erwähnt wurde, aus
dem
Basilarknoten des ältesten Strahles
statt des
nach aufwärts wachsenden Rindenlappens sich ein Seitenzweig der
stets
Axe entwickelt.
Da sämmtliche Knoten
der Axen nach aufwärts
und abwärts Rindenlappen
bilden, erfolgt
von
selbst,
dass die von zwei benachbarten Knoten ausgehen-
den Rindenlappen an dem durch Internodium sich irgendwo in Folge des raschen
tritt
zellen
abgegrenzten
sie
treffen
müssen
;
dies
Wachsthums der Rinden-
auch sehr bald ein und zwar
erfolgt
das
an das unter dem
Zusammentreffen der abwärts und aufwärts wachsen-
Axenknoten folgende Intern odium und wächst mit
den Rindenreihen zumeist etwas unter der Mitte des
demselben noch rascher
Internodiums, an welcher Stelle dann
die untere Rindenmutterzelle eng
folgt in
in die Länge.
beiden die Theilung
;
Bald hierauf
beide gliedern sich
nämlich durch eine horizontale Querwand in zwei übereinander liegende Tochterzellen
;
die
dem Axen-
stets deutlich konstatiren
man auch
kann, dass auch die Rin-
denlappen, sowie die Strahlen nicht eine opponirte
Anordnung
zeigen, sondern mit einander alterniren
B. CD.). Die Vereinigung der ab- und auf-
knoten zunächst liegenden Tochterzellen werden
(Fig. 12.
zu Dauerzellen und bilden das erste Internodium
wärts wachsenden Rindenlappen geht zumeist ganz
der nach aufwärts, beziehungsweise nach abwärts
unregelmässig vor sich
wachsenden Rindenzellenreihe oder Rindenlappen
einzelnen Rindenlappen eine äusserst verschiedene
die
;
andern vom Knoten entfernter liegenden Toch-
terzellen
hingegen erben das Theilungsvermögen
der Mutterzellen
und werden zu
Scheitelzellen der
ist,
was
ja aus ihrer
;
da die Entwickelung der
Anlage schon hervorgeht,
scheint es auch nicht recht möglich, dass sämmtliche
Rindenreihen sich in einer Zone
dem wird
ten; zu
gleichen Schritt mit der Streckung der Internodien,
schlüsse
sondern
Nachbarreihen beeinflusst.
inzwischen
durch
horizontale
Querwände auch eine ganze Reihe von Segment-
vielfach
die
treffen
könn-
Unregelmässigkeit im An-
fortwachsenden Rindenlappen. Sie halten nicht nur
gliedern
er-
auch durch das Verhalten der
Die Knotenzellen der Rindenlappen theilen sich
93 schon sehr früh, noch vor der Streckung der Inter-
Dieses Verhältniss besteht jedoch strenge nur in
nodialzellen durch zwei radiale, zur Oberfläche der
der oberen Hälfte des Internodiums, in der unteren
Axe senkrecht fallende Scheidewände in drei Toch-
nicht,
CD.). Bei manchen Characeen
terzellen (Fig. 12. B.
dieselben
erfahren
Veränderung
ihrem Entstehen
nach
in ihrer Längsrichtung
demgemäss auf
keine
und behalten
für später ihre ursprüngliche Lage.
da
wie schon erwähnt wurde, auf Kosten
hier,
der einen Mittelreihe zumeist sich entwickelt telreihen
und demzufolge schon
um
ein Seiten zweig
Zahl der Mit-
die
eins vermindert wird. Die Nebenreihen
verdanken jedoch
Ursprung den Knoten-
stets ihren
und
nun
Die Binde des Internodiums wird in solchen Fällen
zellen der Mittelreihen
dann immer von
gleich aussehenden Bindenzellen-
türliche Folge, dass
und
der Nebenreihen an der untern Hälfte des Axen-
reihen
gebildet
spricht
dann
stets
Zahl der letzteren ent-
die
genau jener der Strahlen. Zu-
so ist
es
demgemäss auch
internodiums eine geringere wird
zusammenfassend
als
wo
eine na-
Anzahl
die
an der oberen
Berindung
meist bleibt jedoch von jenen drei Tochterzellen
Hälfte. Alles
bloss die mittlere als kleine gering veränderte so-
bloss aus Hauptreihen gebildet wird, dort beträgt
genannte Zwischenzelle in der Hauptrindenzellen-
die Zahl der
reihe als Bindenknotenzelle zurück, die beiden ihr seitlich
(rechts
und
von
links) liegenden Zellen hin-
gegen strecken sich rasch in die Länge und schie-
ben
zwischen zwei benachbarte Internodial-
sich
zellen der ursprünglichen
Bindenlappen
ein.
Noch
am Knoten
und Zwischenreihen
die
;
eins weniger, als
wo hingegen
drei
wechselt die Zahl der Strahlen an verschiedenen
Knoten ein und derselben Axe, doch wo
den aus oberen und unteren Bindenlappenknoten
kommt, ändert
auf gleiche Weise gebildeten seitlichen Zellen zu-
auch
alle
Schritt halten,
bilden auch sie zwischen je zwei
Mittelreihen neue Bindenzellenreihen, welche
dann
dicht nebeneinander
nur
sondern lassen
zweierlei,
sondern nur aus
Da und
auf diese Weise von jeder Mittelreihe rechts
schliesslich
in
die
Berindung des Axeninternodiums
solchen Fällen
rindenzellenreihen rindenzellenreihen,
dreimal
so
viel
immer aus ebensoviel Hauptund doppelt so viel Nebenim Ganzen genommen also aus
Bindenlappen,
Axenknoten vorzufinden sind
(Fig. 1, F.).
jedoch nicht immer der Fall, denn die
Strahlen
als
freie
oft
Dies
am ist
reihen sich
ihrem weiteren Verlaufe nicht neben-
bleibt (Fig. sie
1
dass kein .
C.
D. E.
nicht eng einander,
Zwischenräume, an welchen
Oberfläche der Internodienzelle
die
nur dann, wenn
(Fig. 1. B.);
die
dies geschieht jedoch
Entwickelung der Zwischen-
reihen eine mangelhafte bleibt oder aber die voll-
kommen
aneinander
schliessenden
Bindenzellen-
Längenwachsthum fortwenn Längenausdehnung des Axeninternodiums nicht mehr stattfindet und demzufolge die
reihen auch dann noch ihr setzen,
Binde theilweise oder auch ganz Stellen löst
sich
an gewissen
von der Oberfläche der Internodienzelle ab-
und
diese blosslegt.
Während
nebeneinander gebildeten Zellen der Zwischen-
reihen in
dann
Stellen
frei
selten schliessen
unbedeckt bleibt
links eine Zwischenreihe gebildet wird, besteht
derart die
langgestreckte Internodienzelle der Axe,
F.);
mehr aus
und umschliessen
Punkt ihrer Oberfläche
Dieselben werden also abweichend von den Haupt-
einerlei langgestreckten Zellen gebildet.
natürlich
die Zahl der Bindenzellenreihen.
Ziuischenreihen oder Nebenreihen genannt werden.
reihen nicht
dem entsprechend
sich
dies vor-
Die einzelnen Bindenzellenreihen liegen zu meist
neuen Zellen mit
diese
der Längsstreckung des Axeninternodiums gleichen
ist
Seltener
kleiner.
später treffen diese seitlich gelegenen Zellen mit
sammen und da nun
Mittel -
Berindung bilden, dort
respektive
zwei,
um
immer
des Axeninternodiums
um
die
Bindenlappen an der unteren Hälfte
jene der Strahlen
sie
:
der Entwickelung der Binde unterliegt
zumeist auch jene
als
Knotenzelle in den Mittel-
einander, sondern unregelmässig über
und unter-
reihen zurückgebliebene kleine Zwischenzelle einer
einander und bilden so auf diese Weise
zusammen
bald grösseren, bald kleineren Veränderung. Vor-
bloss eine einzige Beihe zwischen je
reihen.
zwei Haupt-
In solchen Fällen besteht die Binde des
Axeninternodiums dann aus ebensoviel Zwischenreihen, als Hauptreihen, oder aber die
zahl der Bindenlappen als
jene der Strahlen
ist
Gesammt-
bloss doppelt so gross,
am Knoten
(Fig. 1.
D.
E.).
allererst wird sie
durch eine tangentiale, mit der
Oberfläche der Axe parallel laufenden Scheidewand in
eine innere kleine
und
eine
äussere
grössere
Tochterzelle getheilt. Die innere wird stets zu einer
Dauerzelle und bleibt weiter unverändert sere hingegen bleibt
;
die äus-
entweder gleichfalls ungetheilt,
94 wölbt sich aber bald stärker, bald schwächer
aus
zellen
als
befinden
;
noch mehr im
derer
sich
papillenartiger Zellhöcker über die Oberfläche der
Basilarknoten der Seitenstrahlen, so trägt gleichfalls
Kinde hervor, erfährt mitunter auch ein stärkeres
die eine Hälfte derselben zur
Längenwachsthum dann zu einem
oft
in
radialer Eichtung
und wird
die
ansehnlichen pfriemenförmigen
Berindung des oberen,
andere zur Berindung des unteren Internodiums
Da
bei.
Seitenstrahlen
die
an den Knoten der
Stachel, oder aber sie theilt sich zu wiederholtem
Strahlen nicht alterniren, sondern die verschiede-
male durch horizontale und senkrechte Querwände
ner Noduse genau übereinander stehen, also in ein-
in
mehrere kleinere Tochterzellen, von welchen
dann
oder doch die meisten gleichfalls rasch
alle
auswachsen.
Im
des
selbst,
dass auch die Rindenreihen nicht alterniren, son-
ersteren Falle stehen die Stacheln
mit ihren Enden zusammentreffen, daher sowohl
und
zerstreut auf der Ober-
im
Axeninternodiums,
hingegen wird ihr Auftreten nannt. Charakteristisch sie
von
ergibt sich
dern ungefähr in der Mitte des Internodiums immer
vereinzelt
(Papillen)
dieselbe Linie fallen,
Stacheln
zu gesonderten längeren oder kürzeren
fläche
und
letzteren
durch
ge-
an der oberen Hälfte des Internodiums sich
nach aufwärts, an der unteren Hälfte aber nach abwärts richten.
Wo
die beiden aus der
ferner,
dass
Von
Kno-
Röhrchen
sind
ausgebildet
gleichförmig
sich
Rindenzellen
die
darstellen
kommen
;
wo-
fallen,
Anordnung wesentlich von
sich in ihrer
sie
jenen der Axe unterscheiden.
für die Stacheln, dass
ist
auch die abwärts steigenden Rin-
denreihen in ein und dieselben Linien
Falle
büscheliges
ein
die aufwärts- als
Wichtigkeit Strahlen
der
und
ist
alle
langgestreckte
kleinere, scheibenförmige Zel-
tenzelle der Mittelreihen entstandenen seitlich ge-
len
legenen Zellen nicht zur Bildung von Zwischen-
ihnen gebildeten Rindenlappen
unter ihnen
den aus
niemals vor;
Knotenzellen und
fehlen
da, wie
also
hier
bekannt, bei
reihen schreiten, dort tragen sie ein, der mittleren,
schon die
in der Mittelreihe zurückgebliebenen kleinen Zwi-
der Rinde der Axe aus letzteren, sowohl die Zwi-
schenzelle ähnliches Verhalten zur Schau, d. h. sie
schenreihen, als auch die Papillen oder Stacheln
wachsen
hervorgehen, müssen die Internodien der Strahlen
wodurch dann
gleichfalls zu Stacheln aus,
Die Berindung der Strahlen
D. E.
F.)
nimmt
13.
(Fig.
A.B.
dem
demzufolge beider entbehren. Aus allen
erst recht reichhaltige Stachelbüschel entstehen.
C.
dass die Rinde der Strahlen
ersichtlich,
genommen nur
ihren Ausgang in den meisten Fäl-
und
ist
im Ganzen
aus einerlei geraden Zellenreihen
entweder
dass die Anzahl derselben
len rein nur aus den äusseren Zellen des Basilar-
besteht,
knotens der Seitenstrahlen. Auch das unterste Inter-
jener der Seitenstrahlen entspricht oder aber die
nodium der Strahlen wird silarknoten
der
am
nur von dem Ba-
allein
Knoten
ersten
Seitenstrahlen aus berindet
doppelte, auch mehrfache sein kann.
befindlichen
und nur manchwo
Charakteristisch
ist für
dass
sie
eine
Drehung nach
dem
Basilarknoten der
die
Rindenzellenreihen der Axe. Die Zahl der Rinden-
lauf,
zellenreihen an den Internodien der Strahlen ent-
nen, doch
ist
Richtung
und
immer der
Zahl, der nach aussen zu liegen-
den Zellen des Basilarknotens der Seitenstrahlen
;
denn wenn der Basilarknoten eines Seitenstrahles zwei
solche peripherische
sich beide in die
Zellen
Länge und zwar
aufwärts, die andere nach abwärts
dem oberen Internodium tere
trägt zur
besitzt,
;
dehnen
diese
kann bald
sondern lassen gleichfalls eine Drehung erkendiese
dann immer entgegengesetzter
bedeutend
Axe des Characeenthallus Eigenschaft
suchungen bar, die
erstere legt sich
scheint
des Seitenstrahles an, letz-
;
Rindenreihen der Strahlen keinen geraden Ver-
nach
die eine
links zeigen
stärker bald schwächer sein. Seltener zeigen auch
Strahlen ihren Ursprung nehmen, ganz so, wie die
spricht
Rindenreihen der Axe
insgesammt, mit den Internodien derselben
fin-
den sich auch von unten nach aufwärts wachsende Rindenzellenreihen, die aus
die
ist
schwächer.
Diese
die
so sehr charakterisirende
übrigens bei eingehenderen Unter-
oft selbst bei
solchen Arten auch auffind-
niemals eine Berindung zeigen und hier
dann
die
Drehung nach
links
auch auf die
Strahlen überzugehen.
Berindung des unter dem Knoten
folgenden Internodiums
bei.
Wenn
der Basilar-
knoten eines Seitenstrahles vier nach Aussen
lie-
Werfen wir einen kurzen Rückblick auf
die Ent-
wachsen zwei da-
wickelung sämmtlicher Theile des Characeenthallus,
von nach aufwärts, zwei nach abwärts zu Rinden-
so fällt uns unwillkührlich jenes gemeinschaftliche
gende peripherische Zellen
zeigt,
96 dem
Princip in die Augen, nach
jedoch, dass diese Zellen sich zu irgend einem be-
;
erstere erreichen ihre grösste Ent-
wickelung an der Axe, wo
sie
zumeist aus vielen
oder doch mehreren Zellen (centrale und peripherische Zellen) gebildet
erscheinen
sie
an
Ehizoidengebilden
;
werden
;
weniger entwickelt
sie
eine einzige Zelle gekennzeich-
ihren Anfang gleich bei der
früh, sie
Keimung
nimmt
der Oospore
dass der Characeenthallus
es,
nach vollkommener Entwickelung solch eine mässige Gestalt zur Schau
trägt,
welche
regel-
oft lebhaft
höherer Gewächse erinnert. Doch
ganz anders verhält es sich mit seinem anatomischen Baue.
mehr, bald in minder ausgebil-
in
detem Zustande,
in
und
sämmtlichen Theilen, Gliedern
Umstand schon
Während
bei einigen Arten
mancher
dieser
der Körper der Characeen Thallus zu betrachten
und
dass
die
ist,
ebenso
herer
anatomischer Beziehung wesentlich von einander
abweichende Glieder
Stamm und
—
unterschieden werden können.
An dem
Thalluse der
dem Verzweigungen und Lappen einzigen
Zelle
Aus diesem Grunde erachte die
vielzelligen Axe, ana-
Anwendung
Blätter u.
s.
der
bei
ich
einer mächtig
den Siphoneen.
den Gebrauch und
Ausdrücke. Wurzel, Stamm,
w. abgesehen
von ihrer ursprünglichen
Bedeutung, selbst in hier angepassten Sinne, in der
den Characeen ein mehr- vielzel-
Morphologie der Characeen für inkorrekt und halte
Thallus gleichfalls
ebenfalls verschiedenen ;
Wurzel,
höher organisirter Gewächse zurückbleibt,
differenzirt sich bei
obliegen
h.
gischen Aufgaben dienenden Glieder bloss Verzwei-
ausgebildeten
liger
d.
Characeen sind die einzelnen, besonderen physiolo-
log
hin-
—
Organe
Blätter oder nur die beiden letzteren
Wachsthums ihrer Membran fast täuschend die Gestalt und Gliederung einer höheren Pflanze nachahmt und dieser einzel-
kaum
Gliederung desselben
dem Sinne zu deuten ist als jene höGewächse, wo immer in morphologischer und
der Thallophyten, den Siphoneen, eine einzige Zelle
Thallus selbst was Grösse anbelangt
wirklicher
keinesfalls in
gungen einer langgestreckten
in Folge ungleichförmigen
als
erscheint
der der Siphoneen
als
regelmässige
Familien aus der noch niederer stehenden Gruppe
ter jener,
und gleichwertig"
findet gleichgebaute
bald
mir wichtig genug für die Begründung dessen, dass
wenigsten entwickelt aber
und Internodien beginnt schon sehr
die,
man
im Gegen-
am
manchmal nur durch
an
theil,
Zellen,
;
des Thallus,
net werden. Die Gliederung des Thallus in Knoten
und daher kommt
stimmten Gewebe gruppiren möchten
den Strahlen, Vorkeimen und
an den Seitenstrahlen und Rindenreihen, wo
lige
defi
Aus Knoten und Internodien besteht der
ganze Thallus
selbst
raceen hingegen werden die einzelnen Glieder
Thallus schon aus mehreren Zellen gebildet, ohne
körper sowohl aufbaut.
sich der Characeen-
im Ganzen wie in seinen Theilen
in
mehrere Glieder, die
physiologischen
Aufgaben
bei den Siphoneen stellen Verzweigungen
und Lappen
einer einzigen Zelle die verschiedenen
fürs richtigere
und passendste, wenn
die
Bezeichnung
und Benennung der einzelnen Glieder des Thallus rein auf
den ihnen von der Natur gewährten Eigen-
schaften basirt.
Glieder dieses einfachen Thalluses dar, bei den Cha-
III.
FORTPFLANZUNG DES CHARACEENTHALLUS. sich loslösend, als
a)
Ungeschlechtliche Fortpflanzung.
von einander getrennte,
selbst-
ständige Individuen nicht nur unabhängig von ein-
Die ungeschlechtliche Fortpflanzung oder vegeta-
ander weiter gedeihen, sondern an ihren unteren
Vermehrung der Characeen, geschieht vorzüglich
Nodusen recht bald auch Rhizoiden entwickeln, mit
durch Bulbillen, Zweigvorkeimen und Bildung von
denselben im Boden festhaften und auf diese Weise
tive
nacktfüssigen Zweigen, doch
kommt
nicht eben sel-
sich
bald
zu
selbstständigen,
der
Mutterpflanze
ten auch Thallustheilung vor, welch' letzterer Vor-
vollkommen gleichen neuen Characeenpflanzen
gang darin besteht, dass einzelne Zweige der Axe,
wickeln.
sei
es
schon in Folge äusserer Einflüsse oder in
Folge raschen Absterbens der Axe, von letzterer
Die
nacktfüssigen Zweige (Fig.
deren Auftreten schon früher
8.
ent-
A. B.) über
Erwähnung gethan
96 wurde, sind
anderes
nichts
Seitenzweige der Axe
;
sie
wenig veränderte
als
treten zumeist in grös-
Anzahl an den Axenknoten auf und sind vor-
serer
Der Bulbillen muss an dieser Stelle nur insofern Erwähnung gethan werden, dass auch aus ihnen sowohl nacktfüssige Zweige
züglich dadurch charakfcerisirt, dass ihre untersten
entstehen
Internodien gar keine oder eine bloss mangelhafte
gleichfalls als indirekte
Berindung vorweisen. Manchwo bilden
gelten müssen.
dem
aus
untersten
Knoten
zwar
sich
können
;
als
Bildner
des Internodiums an, sondern hängen
sondert von ihrer Ursprungstelle herab
frei
und
ge-
und wachsen
auch gesondert auf die Weise eines einfachen
Zell-
b)
Geschlechtliche Fortpflanzung.
(Entwickelung und Anatomie der Geschlechtsorgane, tungsvorgang und Oosporenbildung.)
Die geschlechtliche Fortpflanzung
fadens weiter. In andern Fällen erscheinen auch die
meinen
Knoten der nacktfüssigen Zweige mangelhaft
breitertere, als die vegetative
dann auch
wickelt; in Folge dessen treten
ent-
bei der
Entwickelung der Strahlen und Bindenlappen verschiedene Unregelmässigkeiten auf und die Zweige zeigen
dann
dann
sie
frischer Thalluse
Eindenzellenreihen,
doch legen sich dieselben nicht an die Oberfläche
selbst
auch Zweigvorkeime
welchem Falle
in
Anfangs
ihrer
Entwickelung
ist
Befruch-
im
Allge-
bei sämmtlichen Characeen eine weit ver-
Vermehrung;
sie
wird
durch den Befrucbtungsvorgang
fast ausschliesslich
bedingt.
Die Geschlechtsorgane, Antheridien (männliche)
und Oogonien
(weibliche) entwickeln sich
immer an
verschieden abweichende Form. In ihrem
den Strahlen, und zwar finden sich entweder beide
Wachsthume aber unterbleiben immer mehr und mehr diese Unregelmässigkeiten, zuletzt
an den Strahlen ein und desselben Individuums, wie bei den monoecischen Arten, oder aber Anthe-
entstehen schon ganz regelmässig ausgebildete Kno-,
ridien
eine
oft
weiteren
ten
und
Internodien, sie werden zu ganz normalen
Zweigen, welche bald neuerdings sich verzweigend schliesslich einen
neuen mehrfach zusammengesetz-
ten Thallus bilden. Inzwischen wird der überwinterte
Knoten, aus
dem
die
Zweige
nacktfüssigen
entspringen von den mittlerweile zerfallenden Thei-
und
len der Mutteraxe ganz frei
so
werden dann
und Oogonien
treten getrennt
von einander
an den Strahlen verschiedener Individuen dies bei
den dioecischen Arten der Fall
Die Antheridien
(Fig.
K. und 15. D. F. G.)
14.
sind stets von kugeliger Gestalt, mittelst einer kleinen Stielzelle,
manchwo
;
im
sitzen sie
anderswo wieder un-
mittelbar an den Knoten der Strahlen
Seitenstrahlen
auf, wie
ist.
wohlauch
ersteren Falle stehen sie
immer
an ihm entstandenen frischen jun-
terminal, d. h. sie gelangen an Stelle der letzten
gen Thalluse zu ganz selbstständigen Individuen-
Zelle (Scheitelzelle) der Strahlen oder Seitenstrahlen
Bei den überwinternden Characeenarten
zur Ausbildung
die auf diese Art
ist
diese
Fortpflanzungsweise nicht eben selten und da
sol-
che nacktfüssige Zweige zumeist an mehreren Knoten ein serer
und derselben Achse, gewöhnlich
Anzahl entstehen, kann
winternde Axe genügen,
um
in grös-
oft eine einzige über-
bei Eintritt der
neuen
rilen,
und werden dann
Antheridien nicht tragenden
ringsumgeben
(Fig. 17.
(Fig.
20.
A.
sich
ste-
Seitenstrahlen
A. C. und Fig.
teren Falle vertreten sie
und entwickeln
von den
oft
im
18.);
immer einen
letz-
Seitenstrahl
an der Bauchseite der Strahlen
C). Die Zahl der Antheridien an je
Vegetationsperiode eine ganze Beihe frischer Thal-
einem Knoten kann sehr verschieden sein
luse zu bilden.
Characeen, bei welchen
;
es gibt
an den Knoten der Strahlen
welche verschie-
oder Seitenstrahlen nur ein einziges Antheridium
denen Ursprunges sein können, zumeist aber an den
und es gibt solche, wo ein Knoten zwei und noch mehr Antheridien trägt. Auch ihre Grösse ist variabel im Allgemeinen besitzen dioecische Arten grössere und monoecische Arten kleinere Antheridien bei ersteren ist dann
Die Zweigvorkeime
(Fig.
8. B.),
Knoten überwinternder Axen, nacktfüssigen
Zweigen
in
Gesellschaft
aufzutreten
pflegen,
von ent-
wickeln auf ganz dieselbe Weise neue Characeenthalluse, wie jene
normalen Vorkeime, welche aus der
zur Entwickelung gelangt
;
;
Bildung der Spermatozoiden eine grössere,
Oospore hervorgehen. Auch diese Art der unge-
auch
schlechtlichen Fortpflanzung
ist
als bei letzteren.
kommt
z.
nicht selten, ja es
die
B. bei unter Cultur
Überall geht die Entwickelung des Antheridiums
stehenden Characeen selbst jüngere Knoten solche
aus einer einzigen Zelle hervor, dieselbe bildet an-
Zweigvorkeime entwickeln.
fangs einen nur wenig hervorragenden Zellhöcker,
sehr häufig vor, dass
97 der sich alsbald durch
senkrecht
auf seine Längsaxe
eine
Wand
fallende
in
von
Mutterzelle
sprünglich eingestülpt wurde
einer kleineren nach unten zu fallenden
gliedert,
kugelige
die
zwei Tochterzellen
vier untern
Zellen an
der
Basalzelle
ur-
und demzufolge
alle
ihren
zusammentreffenden
sogenannten Basalzelle und einer grössern sich hald
Ecken wie abgestumpft erscheinen. Die acht Kugel-
noch stärker hervorwölbenden Zelle, der lichen Mutterzelle des Antheridiums (Fig.
octanten erfahren bald nach ihrer Entstehung gleich-
und
Fig.
15.
Während nun
E.).
stark abrundet
und dabei
eigent-
A.
falls
letztere Zelle sich
nun
ein rasches
14.
Wachsthum
auch die Basalzelle stark in die
erfährt, streckt sich
und zwar
eine neue Theilung
durch Bildung von
erfolgt dieselbe
Scheidewänden, welche
mit der Oberfläche der kugeligen Mutterzelle parallel
und
laufen
diese jetzt
IG
in
in
h.
d.
acht
Länge, dringt mit ihrem vorderen Ende die kugel-
äussere
förmige Mutterzelle des Antheridiums einstülpend,
und
gegen deren Mitte vor und wird schliesslich durch
sie
gen keiner weiteren Theilung, die acht innem Zel-
auch bald mehr oder weniger verdeckt, so dass
oft
len bilden jedoch neuerdings, mit den zuletzt ent-
nur ein ganz kleiner unterer Theil derselben wahr-
nehmbar nung der
Längsdeh-
erscheint; seltener erfolgt die
dem Maasse, dass beide ZelAugen fallen. Während nun die
Basalzelle in
len deutlich in die
Antheridien-Mutterzelle sich zu neuen
und neuen
Theilungen anschickt, wird die Basalzelle entweder schon zur Dauerzelle oder aber
Querwand
durch eine
zuvor
sie theilt sich
zwei neue Zellen, von
in
welchen dann die untere kurz scheibenförmig
umwölbt und nur
Mutterzelle ganz
die
denn
Unterschied,
während
die
in drei
und
Fig.
d.
15.
i.
24 Zellen
B.); diesel-
Schichten aufeinander gelaaus den acht grössten, die
und
mittlere aus acht kleineren
die innere Schicht
aus den acht kleinsten Zellen. Alle diese Zellen be-
kunden nach ihrem Entstehen Zellen, welche in der
ein stärkeres
Wachs-
sind es die acht äussern
Längen- und Breitenrichtung
kaum
etwas zunehmen. Anfangs
und
erscheinen diese äusseren Zellen grüngefärbt
Stiel-
Stielzelle
immer durch Chlorophyllkörnchen hellgrün
ben erscheinen
gert, die äussere besteht
ihre äussere Zellwand
Basalzelle zeigen auch hinsichtlich ihrer Fär-
bung
gebildet wird (Fig. 14. D.
messer hingegen
Stielzelle
an ihrer unteren Hälfte unbedeckt.
bleibt
Antheridium nun aus dreimal acht,
beträchtlich sich ausdehnen, in ihrem Dickendurch-
wird.
wird in diesem Falle von der kugeligen
Letztere
und
genannt
oder schlechtweg Basalzelle
zelle
Wände, wodurch das ganze
standenen, parallele
;
vergrössernde Zelle ob ihrer Gestalt auch Flaschen-
(Fig. 14. C.
Fig. 15. A.); die acht äusseren Zellen unterlie-
thum insbesondere aber
blei-
mehr
Zelle Stielzelle, die obere hingegen sich
bende
und ebensoviel innere zerlegen
gefärbt
glatter Oberfläche, bald
entstehen jedoch an derselben len
vom Bande
der Zel-
nach deren Centrum hin radial verlaufende
Falten, welche gegen die Mitte der Zellenoberfläche
immer mehr schwinden,
erscheint, besitzt die Basalzelle eine rothe Färbung,
eine grössere Stelle
welche von zahlreichen kleinen rothen Körnchen
Stelle
herrührt, die in der Plasmaschicht derselben
Wand
ein-
von
so dass hier
vollkommen
auch späterhin
glatt bleibt. Dieser
entsprechend schliessen sich an die innere der
äusseren
Zellen
der
jene
mittleren
gebettet liegen. Die kugelige Mutterzelle des Anthe-
Schicht an. Die Falten verleihen den äusseren Zel-
ridiums theilt sich zuerst durch
len ein eigenartiges Aussehen, dasselbe
Wand
B);
14.
zwei
in
halbkugelige
hierauf zerfallen
diese erste
Wand
eine
senkrechte
Tochterzellen
beide
(Fig.
durch eine auf
senkrecht einfallende neue
Wand
wieder in je zwei neue Zellen, Kugelquadranten diese theilt
Wände
nun
;
eine horizontale, auf beide früheren
senkrecht stehende
Wand
abermals in
je
noch mehr gehoben durch jenen
kugel leuchtend roth gefärbt erscheinen
genthümlich
vier
vier
Form
oberen Zellen
zeigen
nach unten
kommen. Die
Oberflächen
von
der
sphserischer Dreiecke, die vier unteren hin-
gegen sind nicht genau dreieckig, da an dieser Seite Filarszky, Chara-félék.
ist es,
dass diese rothen
lä,sst.
Körnchen
Eisich
nur an der innern, dem Centrum zugekehrten
Wand
nach oben und
Farbstoff, wel-
das Chlorophyll vertretend die ganze Antheridium-
stets
vier
klei-
im vollkommen ausgebildeten Antheridium
cher
Mutterzelle in acht Kugeloctanten zerlegt erscheint,
der Basalzelle zugekehrt zu liegen
wird aber
Form von
nen rothen Körnchen auftretenden
zwei Tochterzellen, so dass jetzt die ganze kugelige
von welchen
in
der Zellen lagern, während in dem, an der
äusseren radial gefalteten
Wand
liegenden Theile
des Zellinhaltes solche rothgefärbte Körnchen nie-
mals auftreten dass die
;
äussere
immer schön
dies ist
auch dann die Ursache,
Wandung
der Antheridienkugel
rein hyalin bleibt,
und an den 13
voll-
98
kommen
durchsichtige Hülle erseheint
lose,
Da
ausgebildeten Antheridien wie eine farb(Fig.
16.
B.).
diese acht äusseren flachen Zellen des Anthe-
ridiums mehr oder weniger an die dern erinnern, werden
sie
zellen, wie jene der mittleren
oder wie dies früher
einander
Wand
lostrennen.
wird
Oft
äussere
die
der Schilder von einer schleimigen farblosen
Masse
und
begrenzt
Antheridiumku-
ganze
die
erscheint dann von
gel
der Eeife
sie bei
solch einer Schleimhülle,
Schleimmantel rings umschlossen; an jungen Antheridien
men
letzterer
ist
ob seiner homogenen vollkom-
durchsichtigen Structur
an älteren
lässt er sich
jedoch zumeist leicht durch
und
in ihn eindringende
kaum warnehmbar,
oft
ihm vegetirende
in
nere Organismen, wie Bacillariaceen
und
etc.
klei-
erkennen
zumeist auch durch anderweitige Ver-
verliert
unreinigung
von seiner Durchsichtigkeit.
viel
—
;
werden
sie
Kopfzellen oder kurz
Köpfchen (capitula) genannt
Antheridiums klappenartig sich
des kapselartigen
Form nach
äusseren
Schil-
geschehen Klappen (valvulae), weil
von
Druckes polyedrisch
der ausgeübten ihrer
kurzweg auch Schilder
Braun) genannt,
(scutae A.
Form von
oder erscheinen in Folge des gegenseitig auf einan-
sie
;
sind keine Dauer-
und äusseren
Schicht,
sondern bilden an ihren freien nach dem Centrum der Kugel zugekehrten
Enden bald neue
kugelförmige Zellen in
man
nennt
diese
chenzellen (Fig.
von
der Zahl
3
kleinere
—
und
8,
seeundäre Köpfchen oder Köpf14. L.
und
Köpfchen hängen, trotzdem
Fig. 16. C). Alle diese sie
der Mitte der
in
Antheridienkugel zur Ausbildung gelangen, seitlich
zusammen oder können seitlich sie sind immer ungefärbt und
zumeist nur lose
auch ganz
frei sein
;
enthalten keine rothen Körnchen mehr. Zuweilen bilden 2
an den Enden
sich
der Manubrien
auch
— 3 Köpfchen, wenn nämlich die centralen Mutter-
zellen
noch vor der Bildung von seeundären Köpf-
chen, sich durch radiale
Wände
in
neue Zellen
glie-
Die seeundären Köpfchen bilden bald 'nach
dern.
Die acht Zellen der mittleren Schicht beginnen bei
ihrer Entstehung durch Sprossung an ihren freien
der Vergrösserung der Antheridienkugel sich gleich-
Enden neuerdings 3 5 noch kleinere Zellen 16. D.) und diese wachsen endlich nach rasch
Länge zu strecken, ohne dabei aber
die
falls
in
auch
in der Breite wesentlich
zuzunehmen,
wer-
sie
—
(Fig.
auf-
einander folgender Theilung endlich zu längeren
den zu langeylindrischen Zellen und lösen sich bald
einfachen Zellfäden aus, deren Gliederanzahl selbst
Wachsthums sowohl von-
über 200 betragen kann. Die einzelnen winzigen
in Folge dieses einseitigen
einander,
Wand
als
auch zum Theile von
der Schilderzellen
los, so
dass
innern
der
dann zwischen
ihnen grössere Zwischenräume entstehen. Schliessgegen das Centrum der Anthe-
lich erscheinen sie als
ridienkugel
radial
gestellte
welche
Cylinder,
mit
ihrem unteren zumeist etwas breiterem Ende der Mitte von der innern Wandoberfläche der Schilderzellen
gen in
anheften, mit ihren
acht aneinderschliessenden
die
innersten
oberen Enden hinge-
Schicht
auslaufen,
und
Zellen
auf
so
der
diese
Weise dann jene dreieckigen Zwischenräume bilden,
am weitesten an der Wand der Schildem Centrum der Kugel aber immer
die natürlich der,
nach
enger werden. Diese cylindrischen Zellen (Fig. 14. E. und
Fig.
15.
C.)
nennt man
(maimbriae) der Schilder und tere
ren
Stiele
oder Griffe
diese sind wie letz-
zumeist ebenfalls roth gefärbt, seltener entbehsie
farblos.
der
rtben Körnchen und erscheinen dann
—
Die
acht
kleinsten
Zellen
entwickelnden Antheridiums, welche Schicht, das
die
des
sich
innerste
Centrum der ganzen Kugel bilden und
den später zu Griffen werdenden Zellen aufsitzen zeigen
eine
mehr oder weniger
kugelige Gestalt
mehr
bi-eiten
als langen,
migen Elemente dieser
mithin kurz scheibenför-
Oscillarien-artigen
Fäden,
sind die Mutterzellen der Spermatozoiden (Fig. 14. L. M.
und
Fig. 16. C), ihr Zellinhalt besteht rein
aus Plasma und Zellkern
aus jeder dieser Zellen
;
Spermatozoid von lang keilförmiger
entsteht ein
doch schraubig gewundener Gestalt, welches an
nem dünnen
in
derende zwei äusserst feine lange Cilién trägt 14. N. 0.
und
;
nur
beiläufig,
Augen haltend, 14,400
ist
ausserordentlich
obige Zahlenverhältnisse vor eine runde Zahl von
ergibt sich
(=200X3X3X8)
X8X8) wenn
(Fig.
Fig. 16. G.). Die Zahl der Spermato-
zoiden in einem Antheridium gross
sei-
einer Spitze abschliessenden Vor-
—
38,400
für jeden Zellenfaden
(=200X3X
nur 200 Zellen
angenommen werden. Die Spermatozoiden gelangen in
den Fäden
bildung auf,
in basipetaler Reihenfolge zur
bei ihrer Beife springt das
;
acht Schilder
die
16. A.), die
Fäden
treten
Aus-
Antheridium
weichen auseinander
sammt den übrigen
(Fig.
Zellen
heraus, bald springt an der Seite auch jede einzelne Zelle des
den
frei,
Fadens auf und
um nun
die
im Wasser
Spermatozoiden wer-
frei
herumschwärmend
99 schliesslich ihrer
Lebensaufgabe Genüge leisten zu
Oogonien immer über die Knoten der Strahlen und
können.
erscheinen niemals wie
Es unterliegt gar keinem Zweifel, dass die Antheridien der Characeen in Bezug auf ihre eben be-
unter denselben
schriebene Entwickelung
und
Beschaffenheit, wie in
Sperrnatozoideninhaltes,
Anbetracht ihres grossen
dann aber auch der Gestalt der einzelnen Sperrnatozoiden, sich wesentlich von den männlichen Geschlechtsorganen resp. Spermatozoiden anderer
Algen unterscheiden
doch
;
Anbetracht dessen,
in
im Allgemeinen der Thallus der Characeen und einen zusam-
dass
ridien,
;
manchwo
die Antheridien
den Anthe-
sie treten ferner gleich
an der Bauchseite der Strahlen resp.
stets
Seitenstrahlen auf. Charakteristisch
nien tragenden Strahlen, dass
sie
für die
ist
Oogo-
gewöhnlich
stär-
ker entwickelt erscheinen als die sterilen Strahlen
;
im Gegensatze zu den Seitenstrahlen, die an den Knoten fertiler Strahlen immer kleiner bleiben als an den Knoten
steriler Strahlen, ja
manchmal
selbst jener Seitenstrahl, in dessen Achsel ein
zeigt
Oogo-
auffallenden Unterschied von
eine regelmässigere Entwickelung
nium entstanden,
mengesetzteren Bau bekundet, erscheint es nur als
nen Nachbar-Seitenstrahlen, was Grösse anbelangt.
eine natürliche Folge, dass auch die Geschlechts-
Öfter
organe eine höhere und grössere Entwickelung
Seitenstrahlen zu beiden Seiten des
zei-
gen. Alle diese Eigenschaften bringen allerdings die
ausser
entstehen
ein oder
auch
den
normal entwickelten
je zwei überzählige
dann immer
sei-
dem
Oogoniums
je
neue Seitenstrah-
Characeen den höher entwickelten und schon eine
len,
bestimmte Differenzirang ihres Körpers in Organe,
Antheridiums ihren Ursprung nehmen und
zur Schau tragenden Moosen näher, doch genügen
bedeutend kleiner bleiben als die übrigen normalen
noch lange nicht, die Characeen aus der Reihe
diese
der Algen zu streichen
und
sie
im System den Moo-
die
aus
Basilarknoten des
Seitenstrahlen. In jenen Arbeiten,
strahlen Blättchen
(foliola)
wo
stets
Seiten-
die
genannt werden, wird
sen beizufügen oder wie dies neuerdings geschieht»
für letztere Gebilde des Characeenthallus Bracteolen
Uebergangsgruppe zwischen
gebraucht und für jene Seitenstrahlen, in deren
sie
selbstständige
als
Algen und Moose zu
Die Characeen sind
stellen.
Algen im strengsten Sinne des Wortes.
Achsel
Bracteen angewendet.
Die Zahl der Oogonien an einem Knoten
Die Oogonien zeigen zumeist eine elliptische oder kugelig- elliptische Gestalt (Fig.
und
14. P. Fig.
15. F.
Fig. 16. A.); ihr Auftreten ist verschieden, im-
mer jedoch erscheinen
an den Knoten der Strah-
sie
len oder jener der Seitenstrahlen ersten
ten Banges, niemals aber an den
manchwo
Name
Oogonien sich entwickeln, der
die
Enden
und
den verschiedenen Characeen verschieden
wo
sie
aus
zwei-
entspringen,
letzterer,
ridien gleich
ist ;
dem
tre-
mehreren
ten bald einzeln, bald zu zweien, bald zu
auf;
;
bei
ist
sie
Basilarknoten der Antheridien
ihre Zahl natürlich der der Anthe-
wo
hingegen aus der Achsel der
sie
bei der Entwickelung der Anthe-
Seitenstrahlen ihren Ursprung nehmen, findet sich
Oft entwickeln sie sich an Stelle
an einem Knoten zumeist nur ein Oogonium oder
von Seitenstrahlen, wobei dann an den Knoten der
höchstens zwei, wenngleich auch unter ihnen mehr
Strahlen die Zahl der Seitenstrahlen umsoviel klei-
Antheridien zur Entwickelung gelangten. Wie ihre
wie dies
ridien der Fall
ner
ist
ist.
Oogonien an demselben entstanden
als
manchmal gelangen an Knoten,
den
;
solchen, Oogonien tragen-
Seitenstrahlen überhaupt nicht zur
Entwickelung.
andern
In
Oogonien nicht an
Stelle
Fällen
entstehen
die
der
nehmen sie dann Ursprung entweder aus dem Basilarknoten
Seitenstrahlen, wie
Arten zu beobachten aus
der
oberen
ist,
Zelle
den verschiedenen Arten, so gibt kleine, ellyptisch-
dies
bei
oder aber des
den dioecischen sie
entspringen
Basilarknotens
eines
und mehr
bei
und
Den Antheridien analog nehmen auch
die
Oogo-
nien ihren Ursprung stets aus einer einzigen Zelle.
Wie schon
in
Kürze berührt wurde,
entweder die oberste,
ist
diese Zelle
älteste Zelle des Basilarkno-
tens eines Antheridiums, seltener die unterste oder es
kann welche andere
Zelle
immer desselben
zu einen Oogonium entwickeln
wo dann die Oogonien immer nach aufwärts sich richten und ober den Antheridien zu stehen kommen. Im Allgemeinen erheben sich die
ist
ist,
Form
grosse
kugeliggestaltete Oogo-
Antheridiums, wie dies bei den monoecischen Arten der Fall
es
nien.
von Seitenstrahlen, son-
dern in deren Achsel und zwar ihren
Anzahl, so variirt auch ihre Grösse und
;
in
sich
andern Fällen
es die älteste Zelle des Basilarknotens eines
der Bauchseite des
an
Strahles auftretenden Seiten-
Strahles oder aber irgend eine peripherische Zelle 13*
100 Knotens
des
welche
Strahles,
sich
Scheidewand
Urmutterzelle
zunächst
zerfällt
durch
in eine kleinere
Tochterzelle
zu
theilt
Oogo-
eines
eine
horizontale
und eine grösund Endzeile); die
untere
sere obere Tochterzelle (Basal-
untere
Seitenstrahl
entwickelt. Die anfangs sich
hervorwölbende
niums
einem
zu
statt
einem Oogonium stark
an der Bauchseite eines
gleichfalls
sich
bald
abermals in
eine kleinere untere flache kurzcylindrische Zelle
und
eine grössere obere Zelle
;
erstere erfährt keine
Theilung mehr, sondern wird
als
Dauerzelle zur
auch die ursprünglich
sie
Oogoniums, durch tere
sie
nahme
nun auch von oben her
umschlosssen wird
Folge
in
in der
Endzelle, Eizelle des
freie
so dass dieselbe
;
schliesslich
da
letz-
Volumenzu-
beträchtlichen
ihrer
Bichtung des Durchmessers mit dem
lebhaft fortdauernden
Längenwachsthume der Bin-
denschläuche nicht mehr Schritt halten kann und
noch immer der
letztere
Eizelle fest angeschmiegt
bleiben, wird's zur natürlichen Folge, dass die Bin-
denschläuche immer mehr nach rechts sich win-
dend bald schraubig
die Eizelle rings umschliessen
äusserst kurzen Stielzelle des
und
da
che eine dauernde Rinde (sporostegiam) des Oogo-
Oogoniums, welche auch später sich kaum vergrössert, immer in
sie
dem
Basilarknoten des Antheridiums oder Seiten-
dem Knoten
strahles, beziehungsweise in les
zuletzt als solche schraubig verlaufende Schläu-
niums bilden
(Fig.
14.
/.
und
Fig. 15. E.). Diese
des Strah-
Bindenschläuche gliedern noch während ihres Län-
verborgen zurückbleibt; letztere hingegen theilt
genwachsthums durch eine oder zwei unmittelbar
sich
zu wiederholtem Male und differenzirt sich
bald in fünf peripherische
wird
also
zum
und eine centrale Zelle, und einzigen Knoten des
ersten
Oogoniums, während erstere
unter ihren
Enden auftretenden Querwänden
eine
oder zwei kleinere Zellen ab, so dass nach vollkom-
mener Ausbildung
Binde des Oogoniums nicht
die
Internodium
aus fünf, sondern aus 10 respective 15 Zellen gebil-
Die fünf peripherischen
det wird, die zu zwei oder drei in fünf Beihen sich
Zellen des Oogoniumknotens wölben sich bald stark
anordnen. Starkes Längen wachsth um und dadurch
nach aufwärts, bleiben dabei aber mit ihren Seitenwänden in engem Verbände und wachsen rasch,
hervorgerufene Schraubenwindung
doch gleichförmig zu langen Schläuchen aus, die sich an jene aus der Urmutterzelle des Oogoniums
bleiben dauernd klein, erheben sich ober den Schei-
entstandene obere oder Endzelle eng anlegend, die-
das sogenannte Krönchen (corona) des Oogoniums.
umgeben und deshalb auch Bin-
Die Krönchenzellen schliessen in ihrer Mitte eng
desselben zu betrachten
selbe rindenartig
ist.
als erstes
denschläuche oder Hüllzellen genannt werden
und des Oogoniums 14.
E. F.
Fig.
15. A. B. C. D.).
streckt sich
stark in die Länge, später
Breite beträchtlich
mehr oder weniger
zu
(Fig.
Die Endzelle
inzwischen gleichfalls
nimmt
sie
und gewinnt
auch
in der
alsbald
eine
länglich-eiförmige Gestalt; nach
Erreichung einer gewissen Grösse
theilt
sie
sich
entweder an ihrer Basis durch eine Querwand in eine kleine scheibenförmige untere Zelle grosse sich später stark abrundende
und
eine
obere Zelle,
welch' letztere zur Eizelle wird, oder aber sie glie-
ihrem Scheitel beginnend
dert an
in
aufeinander
folgender Beihe drei kleine flache Zellen ab, welche schief sich
übereinander ordnend zuletzt bis zur
Basis der Endzelle reichen
und
hier gleichfalls sich
der Centralzelle des Oogoniumknotens anschliessen,
während
die ober ihnen liegende grosse Zelle sich
ebenfalls
abrundend zur Eizelle
H.
Während
sich entwickelt (Fig.
ist
nur den fünf
untersten Zellen eigen; die oberen 5 oder 10 Zellen
tel
der Eizelle
und bilden
hier in ihrer
Gesammtheit
an einander; wo fünf Krönchenzellen
sich bilden,
erreichen sie oft eine ziemliche Grösse,
zehn entstehen, bleiben
sie stets
wo deren
winzig klein, flach
und sitzen nur als ganz kleines Krönchen (coronula) dem Scheitel des Oogoniums auf. Stielzelle, Bindenschläuche und Krönchenzellen sind bei vollkommener Entwickelung des Oogoniums zumeist lebin
ihrem Zellinhalte erscheinen
die Chlorophyllkörner
gewöhnlich in regelmässigen
haft grün gefärbt
Beihen
j)arallel
der geordnet
;
;
mit der Zellwand dicht neben einan-
doch
kommen
in
chen bei manchen Characeen an phylls,
den BindenschläuStelle des Chloro-
ganz sowie in den Schildern des Anthe-
ridiums auch rothe Körnchen vor, die dann natürlich
auch
die
Oogonien roth gefärbt
erscheinen
lassen.
Haben dung
die
erreicht,
Oogonien ihre vollkommene Ausbil-
und
ist
mithin die von den Binden-
Vorganges dehnen
schläuchen umhüllte Eizelle schon geschlechtsreif
schon früher erwähnten fünf Bindenschläu-
geworden, erfolgt recht bald der Befruchtungsvor-
che noch stärker in die Länge, bald überwachsen
gang, der in nichts anderem als der Verschmelzung
14.
G.
sich die
/.).
dieses
101
dem Krönchen
doch
zweier verschieden geschlechtlicher Zellen, der Ver-
kanal unmittelbar unter
einigung der Eizelle und des Spermatozoids besteht.
rings unterbrochen erschliessen. Diese Spalten ent-
Noch vor dem Befruchtungsacte wird jedoch sowohl
stehen nur nach Auftreten des Keimfieckes an der
im innern
Eizelle
reifen bar.
auch äusseren Theile des gesehleehts-
als
Oogoniums
Veränderung bemerk-
eine kleine
Zunächst entsteht an dem oberen Ende der
Eizelle ein kleiner hellerer Fleck, der sogenannte
Keimfleck;
derselbe
besteht
aus
ganz
farblosen
Plasma und wird nach aussen von einer äusserst feinen verschleimenden
Membran
begrenzt, die nach
Anwendung von Jod und Alkohol bar erscheint
;
sind
migen Substanz
gleich mit derselben schlei-
auch der Halskanal auf-
erfüllt, die
Manchwo werden
weist.
am
dann
dergleichen Längsspalten
Halse des Oogoniums nicht gebildet, sondern der Empfängnissfähig-
trennt sich bei Eintritt
es
keit der Eizelle das
Weg zum
der
Krönchen vom Oogonium und
Form
Ei in
eines kürzeren Kanals
wird auf diese Art gleichsam
frei.
immer
Die aus den Antheridien tretenden Sperrnatozoi-
und Oeltröpfchen, Stärkekörnern
den gelangen an die Spalten des Oogoniumhalses, werden hier von dem dieselben ausfüllenden Schleim
der übrige Theil der Eizelle
reichlich mit Fett-
und andern
leicht nachweis-
und
weit,
Plasmabestandtheilen
ist
dabei
erfüllt,
farblos und umsoweniger durchWährend dem Auftreten des Keimfieckes
zum
dann niemals ganz
festgehalten
in
sichtig.
Kanal
nicht bilden, sondern das
oder auch noch früher erleiden auch die Kinden-
schläuche eine Veränderung
die innere
;
Wand
der-
selben beginnt sich nämlich an ihren oberen En-
wo
und dringen wo Spalten sich
;
Krönchen abgeworfen den Kanal
;
demselben weiter
wird, gelangen sie direct in
Bewe-
hier verlieren sie allmälig ihre
und treffen nachdem
gungsfähigkeit
schliesslich
den Keim-
waren, allmälig nach innen zu abzurunden, in Folge
nun die sich allmälig verschleimende dünne Membran desselben durch-
dessen treten an dieser Stelle die 5 Kindenschläuche
brochen, beginnt die langsame Verschmelzung mit
den, dort
sie
bisher eng miteinander verbunden
immer mehr auseinander, und
nun
bald entsteht
fleck
dem
der Eizelle
Ei
d.
i.
;
sie
die Eizelle wird befruchtet. Die in
den
hier ober der Eizelle ein freier Zwischenraum-Ka-
Halskanal des Oogoniums nicht gelangenden Sper-
nach oben blos durch das noch aufsitzende
matozoiden gehen im Wasser sehr schnell zu Grunde,
nal, der
Krönchen verschlossen wird Entstehung
A.).
Nach
dieses Kanals beginnen die 5 Kinden-
schläuche durch intercalares
Krönchen
16.
(Fig.
Wachsthum unter dem
sich rasch zu verlängern,
da hierbei
je-
am Leben
etwas länger bleiben
eingedrungenen, doch
die in
den Kanal
dem Ei schon
mit
unver-
schmolzen gebliebenen Spermatozoiden, schliesslich zerfallen jedoch
auch diese und
am Ende
verrathen
doch nur die innere Schicht der Zellmembran Theil
höchstens nur noch einige zurückgebliebene Körn-
nimmt,
chen deren Vergangenheit. Den Befruchtungsvor-
die äussere cuticularisirte Schicht hingegen
kein weiteres
Längenwachsthum
erfährt, reisst letz-
gang hat zuerst De Bary beobachtet, nach ihm auch
an jeder Zelle ringsherum entzwei und die
andere
intercalar verlängerten Theile der Kindenschläuche
schern
tere
treten
nun noch
deutlicher mit den an ihren
Enden
;
aber weder
ist es
De Bary noch andern
For-
gelungen, sämmtliche Stadien der Be-
fruchtung bis zu Ende genau zu verfolgen. Nament-
noch Niemand
Verschmelzung
aufsitzenden Krönchenzellen hervor. In ihrer Ge-
lich hat bisher
sammtheit
des Spermatozoids mit der Eizelle gesehen. Für die
bilden
diese
intercalar
entstandenen
Theile der Kindenschläuche den sogenannten Hals des
Oogoniums, und durch
findet
man
in dessen Mitte
sie
ringsumschlossen
den schon erwähnten
Kanal oder Halskanal. Nun beginnen sich auch die Halstheile stark
der Kindenschläuche
nach
aussen zu
abzurunden, und da eine jede derselben an
ihrem Ende die trägt, erfolgt
von
viel
dickwandigere Krönchenzelle
selbst, dass
bald alle fünf Kinden-
schläuche gerade unter den Krönchenzellen ausein-
ander
weichen,
und
demzufolge
hier
bald sich
Richtigkeit dieses Stadiums spricht einzig
nur
die Wahrscheinlichkeit, auf
noch
jetzt die
die
Erklärung des eigentlichen Befruch-
können
Spermatozoiden das an demselben Pflanzenindi-
—
;
derselben Art gehörenden Individuen stattfinden, ja er dürfte selbst unter verschiedenen
geschlossen d. h. eine
Hals-
allein
viduum ja an demselben fertilen Strahle befindliche Oogonium befruchten doch kann dieser Vorgang auch unter verschiedenen aber zu ein und
immer mehr
den
und
Folgerungen basirt
tungsvorganges. Bei monoecischen Arten
fünf Längsspalten bilden, die nach oben zu sich verbreiternd, schliesslich
die
sein,
Arten nicht aus-
doch sind bisher diesbezüglich
Kreuzun" der Arten betreffend noch keine
102 Untersuchungen und bestimmte Beobachtungen anworden, trotzdem der gleichartige so sehr
gestellt
Bau
verwandtschaftliche
Characeen
der
gerade
hierzu auffordert.
gibt
sich
zunächst mit einer starken
Eizelle
die
eigenen Membran, állmaiig verliert sich auch der
Keimfleck und ihr ganzer Inhalt wird von in
ihm
in grosser
Menge ansammelnden
dem
sich
Reservestof-
fen stark getrübt, bis undurchsichtig. Die anfangs
Membran nimmt
farblose letzt
bald einen gelblichen, zu-
bräunlichen Ton an, inzwischen ändern auch
die Hüllzellen, welche die Eizelle rings umschliessen,
immer mehr und mehr
ihre Gestalt
Oogonium
das ganze
bis schliesslich
und
Structur,
sich zu einer,
die Thallophyten so sehr charakterisirenden
spore
:
Oospore umändert
bei ihrer
(Fig.
16.
Dauer-
E. F.), welche
vollkommenen Entwickelung vom Thallus
sich lostrennt
und nach
einer gewissen Ruheperiode,
nur
die Innenseiten der
Rindenschläuche sich verdicken und zurückbleiben,
Oospore zumeist eine ganz
dort zeigt die
Oberfläche
Nach Vollendung des Befruchtungsvorganges um-
Wo
genen Oospore bilden.
wo hingegen auch
;
zum
der Rindenschläuche
Tbeile
verdicken
sich
und miteinander auch verwachsen,
glatte
Seitenwände
die
dort zeigt die
Oberfläche der Oosporenhülle verschiedene leisten-
Erhebungen, die immer in spiraliger Anordnung an der Oberfläche der Oospore anzutreffen artige
sind.
Abgesehen von den Leisten der Oosporenhülle
kann
derselben selbst wieder sehr
die Oberfläche
verschieden sein eine
zeigt
sie
;
fein
ist
entweder ganz
stachelige,
punktirte
oder selbst netzförmige Structur
u.
s.
glatt,
w. Oft finden
Oosporen auch die äusseren
sich bei der Reife der
Membrantheile der Rindenschläuche noch sind
dann
in
oder
feingrubige
vor,
doch
diesem Falle die einander berührenden
Seitenwände derselben zumeist verschleimt und in Folge dessen bildet sich dann ringsum die Oospore,
auf schon an anderer Stelle beschriebenen Weise,
zwischen den äusseren und stark verdickten inne-
Von
ren Membrantheilen der Rindenschläuche eine zu-
einen neuen Characeenthallus ins Leben
manchen Forschern wird
die
ruft.
Oospore der Chara-
ceen «Samen, Kern» ja selbst «Nüsschen» genannt!
Ein eigenthümliches Verhalten zeigen bei der Entwickelung des
Oospore
der
Oogoniums.
die
werden
Dieselben
fruchtung der Eizelle
stets
Rindenschläuche zur Be-
bis
mit einer verhältniss-
Mem-
mässig dünnern und durchsichtig-farblosen
bran umgeben
;
nach dem Befruchtungsacte bekun-
gleichfalls eine
sich
verdickt
mit der
stark
Membran
wohl an dem unteren (hier
braune Fär-
und
härtet
und
der befruchteten Ei-
eng verwächst. Dieser Vorgang
selbst
ist so-
und solche ohne Kalkmantel, finden bei ein
sich
und derselben Art; zumeist
manchmal
sind jedoch
erstere wie letztere characteristisch für verschiedene
Arten.
— In
selteneren Fällen
z.
B. bei ungünsti-
gen Vegetationsverhältnissen, bleiben sämmtliche
nach Abfall der Krönchenzellen) des Oogo-
Rindenschläuche der Oospore mehr oder weniger
;
erstreckt er sich zur Hälfte
auch auf
die einander
berührenden Seitenwände, niemals jedoch verdickt sich der äussere
Membrantheil der Rindenschläuche,
welcher dünn bleibt, ja in den meisten Fällen Inhalte der Rindenschläuche ganz zu
geht, so dass
nur mehr
sammt
Grunde
dann an dem befruchteten Oogonium
die
Membran und theile
vielmehr erscheint an diesen Stellen der Kalk-
statt,
auch an dem oberen Ende
als
niums zu beobachten gewöhnlich, doch nicht immer
dem
also am Grunde des Ende der Oospore finden Kalkablagerungen weniger
eine Oeffnung. Mit Kalkmantel versehene Oosporen
Membran
zelle
dem oberen Ende, Krönchens, wie an dem unteren
Seitenoberfläche der Oospore, an
Zellwand der Eizelle anstossende
die
Theil ihrer
erhält,
zweite Hülle, den sogenanten Kalkmantel der Oos-
pore bildet. Der Kalkmantel umgibt stets nur die
mantel unterbrochen und zeigt an diesen Stellen
darin,
innere, an
schliesslich
sich
eine
dass der
Veränderung
det sich ihre erste
bung
sammenhängende Schleimschicht, in welche eine Menge Kalk ablagert und diese zuletzt
Eizelle
mit ihrer eigenen starken
jene mit ihr verwachsenen
zurückbleiben,
welch'
letztere
dem Oogonium
weder ihre Membranen zeigen eine
stärkere Verdickung,
noch
lagert sich zwischen letz-
teren eine Kalkschichte ab reifen
Oosporen
welches von
dem
oft
ein
und dann gewinnen
gebliebenen Hüllzellen herrührt. Solche Oosporen zeigen zumeist auch eine andere Gestalt
;
sie
sind
weniger eiförmig,
sondern mehr aufgedunsen bis
kugelförmig.
Nach manchen Beobachtungen
fast
sollen sie aus unbefruchteten
hervorgegan-
Aussehen,
kreideweisses
Membraneine
die
reichen Inhalte der unversehrt
dann
schwarze bis bräunlich gefärbte Hülle oder Schale (Hartschale) der aus
unverändert,
und unkeimfähig sein. Wie aus all' diesem
Oogonien entstehen
hervorgeht,
ist
die Oospore
103 immer, streng genommen ein Endproduct des Befruchtungsvorganges. Bei den Characeen gibt
es
weder männliche Pflanzen dieser Art noch andere Characeen arten zu entdecken waren. Nach erfolgter
und
jedoch auch hiervon eine Ausnahme, bei einer Art
Beife
wurde nämlich von mehreren Forschern gefunden,
rial
dass keimfähige Oosporen auch aus unbefruchteten
herbste jenes Jahres war wieder von
Oogonien sich entwickeln können. Dieser unter dem
crinita-Material
Namen
Cham
Parthenogenesis bekannte Vorgang crinita beobachtet worden.
eine dicecische Art,
weibliche
ist
Ch. crinita
Pflanzen
bei ist
derselben
Abfall der Oosporen begann
darauffolgendem
dritten
ebenfalls
gegen sind bisher nur von wenigen Standorten be-
Pflänzchen in
kannt.
lich
weiblichen
die
ohne befruchtet zu werden
Pflanzen
immer vollkommen
verbreiteteren
vielfach
ausgebildete
keimfähige Oos-
und
meinem
So wiederholte
sich das
controlirbare Cultur
kann
sämmt-
reine, leicht
einzig
Keimfähigkeit
und
und
allein
sicher
nur den
Wege entstandenen Oos-
poren ihr Dasein verdanken. Die
die
von Jahr zu Jahr und auch
meine gegenwärtige, ganz
der
Characeen
verschiedenen
crinita-
Oosporen zur Beife brachten.
später wieder
durchgeführte Culturversuche schon mehrere For-
Jahre hindurch ununterbrochen fortgesetzten Cultur-
im
die
Ch.
Culturgefässe,
auf parthenogenetischem
und meine eigenen durch fünf
Irn
entstanden bald
es
weibliche
entwickelte
poren zur Beife. Hiervon haben sich durch streng
scher überzeugt,
meinem Ch.
nichts zu sehen.
Jahre gelangten
zur Keimung,
schön
wieder
bringen
im Gefässe
vorangegangenen Sommer entstandenen Oosporen
sind allgemein verbreitet, männliche Pflanzen hin-
Trotzdem
mein Mate-
abermals langsam zu schwinden und im Spät-
Oosporen sehr
ist
bei
verschieden
den bei
;
beobachtungen an rein weiblichem Material, haben
den meisten kann
gleichfalls Parthenogenesis bei dieser Art constatirt.
Bei den
Mein im ersten Jahre ausgehobenes Material ging
doch zumeist nur auf ein Jahr, bei den ausdauern-
auch Jahre lang dauern.
Arten erstreckt
sie
sich je-
Abfall der Oosporen vollkom-
den Arten hingegen auch auf mehrere Jahre. Bei
zu Grunde. Ich Hess jedoch das betreffende
keiner einzigen Characeenart währt aber die Keim-
bald nach Beife
men
und
sie
einjährigen
Culturgefäss weiter stehen die Ersetzung der
und
sorgte pünktlich für
verdunstenden Wassermenge.
Im
Frühjahre des nächstfolgenden Jahres füllte sich rasch das Gefäss mit neuen jungen aus
dem Schlamme
hervordringenden Pflänzchen, die
alle
nahme
ohne Aus-
sich bald als weibliche Pflanzen erwiesen,
denn schon nach Erlangung geringer Grösse kamen an jeder Pflanze die später fast
reichlich
Oogonien zur Ausbildung,
sämmtlich zu reifen schwarzen Oos-
poren sich entwickelten,
IV.
obwohl
in
dem
Gefässe
fähigkeit der
Osporen Jahrhunderte oder gar Jahr-
tausende hindurch, wie dies vor einigen Jahren vorzüglich in
Ungarn botanisirender
dem Umstände
ein,
Floristiker aus
zu folgern glaubte,
dass er eine
interessante Characea an einem solchen Standorte fand, an welchen er ihr Entstehen,
und Vorkommen
nur auf diese Weise erläutern konnte.* Eine Behauptung, die nur
als botanisches
Absurdum
gelten
kann, eine Märchenerzählung, die jeder wissenschaftlichen Grundlage entbehrt!
PHYSIOLOGIE DES CHARACEENTHALLUS.
Die Characeen unterscheiden sich
bewohnende Pflanzen
als rein
in physiologischer
Wasser
Beziehung
gar nicht von den unter ähnlichen Verhältnissen
lebenden übrigen grünen Algen. Ihre Ernährung
und Wachsthum beruht auf denselben Gesetzen nur verübt dort ein einfacherer Thallus
;
die einzel-
nen Lebensfun ctionen, während hier dieselben schon
Wie
bei allen Pflanzen, so beruht
auch bei den
Characeen die Ernährung auf nichts anderem,
der Aufnahme von Nährstoffen, welche zur Bildung und Vergrösserung des Thallus dienen. Zur Aufnahme der theils durch den Boden, theils durch das sie umgebende Medium schon in gelöstem, also leicht
aufnehmbaren Zustande gebotenen Nahrungs-
von verschiedenen Theilen eines complicirter gebauten Thallus verrichtet werden.
als
'•
Szepesi Hirnök (Zipser Boten)
XXVII.
Jhrg. 1889.
104 stoffe,
fast
dienen hier sowohl die Ehizoiden,
als
nahme von Nahrungsstoffen
auch
Nahrungsstoffe
Algen finden sich hier und dort zwar auch schon
lösten Stoffe auch
grossen Theile
zum
der Axen
mehr zur Befestigung des betreffenden Aufnahme der nöthigen Nahrungs-
stoffe berufen,
wesshalb
winzige
werden
auch zumeist eine ge-
sie
und
oft
nur
als
in
dann weiter
leiten sie
in die
Membran fast überall gleiches und deren Inhalt zum grossten Theile aus Plasma und Wasser besteht. Eine Ausnahme hiervon machen nur jene zu Bulbillen zur Aixfspei-
Fast sämmtliche Zellen der Axe
Wege auch neue Characeen-
dere erscheint der Inhalt jüngerer, doch schon voll-
kommen
sie
nach dem
bekannten Diffusionsgesetze wieder weiter
Weg
von Zelle zu Zelle
in jene Theile gelangen, welche
wichtigsten
Geschlechtsorgane bilden.
Theile
An
und deren
des
Thallus,
der
diesen Orten werden
Bildung neuer und neuer Elemente
verbrauchten Nahrungsstoffe Stoffe,
durch unausgesetzte
fortwährend
ersetzt,
und
an den Wacbsthums- und Bildungs-
stellen das fortgestörte
immer wieder
tritt
sichtbares
um
ein bedeutendes, an Stelle
Amylum
aber dann
und bedeutendste
auf,
Product
als
erstes
des
Assi-
lich sind hauptsächlich
Gleichgewicht der Diffusion
hergestellt wird, erfolgt mit
nur mit Plasma und Wasser
enthalten entweder noch sehr wenig oder
noch gar kein Chlorophyll die
und
Scheitelzellen
Vegetationsspitzen,
;
solche Zellen sind
ersten
welche
z.
Segmentzellen
B.
der
im Vereine mit den Elemente des
Thallus bilden, werden die übrigen, hauptsächlich
sie
wie schon an anderer Stelle erwähnt wurde, die
also
der Chlorophyllgehalt desselben
vermindert sich
bis
begriffen sind, namentlich in die sich
Zufuhr frischer
ausgebildeter Zellen durch dasselbe ganz
in älteren grösseren Zellen
;
Geschlechtsorganen
Zweige, insbesondere aber in die Strahlen, welche,
während
grün
geleitet
eben in raschem
rasch theilenden Scheitelzellen der Axe
die schon zur
-
erfüllt,
gelegenen Zellen, von hier werden
Träger der
und Strahlen
wickelung und Wachsthum begriffenen Zellen end-
in
rungsstoffe gelangen zuerst in die ihnen zunächst
Wachsthume
die ganze Oberfläche des
gleichfalls
manchen
und
Die durch die Ehizoiden aufgenommenen Nah-
so führt ihr
wo
hier
Wasser vegetirenden
milationsprocesses. Die ganz jungen noch in Ent-
pflänzchen entwickeln können.
und
im Ganzen genommen
also
oberen Theilen der Pflanze
gebildeten Eeservestoffe dienen,
Fällen auf indirectem
ist
sind äusserst reichhaltig an Chlorophyll, insbeson-
zeigt
den
später in gewissen Zellen als Eeserve-
dient.
auf,
fache Schläuche, deren
in
ver-
unter Wasser getauchten Körpers denselben Zwecken
Die Ehizoiden bilden immer langgestreckte ein-
cherung der
um
Pflanzen,
den Haupttbeil des
metamorphosirten Ehizoiden, welche
Zellen, unterlie-
zum Aufbaue neuer Elemente
Der Process
Thallus, die Achse bildenden Elemente.
Dickenwachsthum
dieselben gelangen
in die
derselbe, wie bei allen unter
demselben
auch einen grossen Theil der Nahrungsstoffe
und
;
aufzuspeichern.
stoffe
;
und Verzweigung
dem Wasser
theils
geführt,
kommen. Bei den Characeen vertreten die stark und kräftig ausgebildeten Ehizoiden die Wurzeln ganz so wie bei den Moosen sie befestigen nicht nur die Pflanze im Boden, sondern nehmen bei ihrer Verbreitung
besorgt
braucht, theils chemisch umgewandelt wieder weiter
ganz
ausgebreite Discuse vor-
scheibenförmig
durch die einzelnen Elemente
und Strahlen
zugleich mit
gewisser
der im Wasser ge-
insbesondere
gen hier dem bekannten Assimilationsprocesse und
Thallus, als zur
ringere Entwicklung erfahren
Aufnahme
Ehizoiden, sondern es wird die
sämmtliche, oberflächlich gelegenen Zellen des
ganzen Thallus. Bei vielen Familien der giünen ähnliche farblose Ehizoiden, doch sind diese
nicht nur allein die
immer
die
die
genährten
den Thallus bildenden Zellen auch
elemente des Thallus bezeichnet
als
Nähr-
werden können.
Auch das mit der Ernährung eng verknüpfte Wachsthum, wie alle andern ihr verwandten physiologischen Processe, nehmen nach denselben Gesetzen ihren Verlauf,
wie dies bei andern unter
ähnlichen Verhältnissen vegetirenden Pflanzen geschieht. Licht,
flussen bei
Wärme, Schwerkraft
u.
s.
w. beein-
den Characeen sämmtliche Lebenspro-
cesse auf dieselbe Weise, wie bei jenen.
Es
ist
eine allgemein bekannte Erscheinung, dass
geringere Intensivität des Lichtes das Längenwachs-
thum
ausserordentlich beschleunigt.
An
dunkleren,
erneuter Energie auch die Zufuhr von neuen Nah-
schattigen Orten
rungsstoffen an den Aufnahmsstellen des Thallus.
rende Characeen zeigen im Allgemeinen ausserge-
Doch wie schon erwähnt wurde, dienen zur Auf-
oder in grösseren Tiefen vegeti-
wöhnlich langgestreckte Internodien, so dass
öfters
105 dann von
Gesammtlänge der Axe
die
drei
Metern
übertrifft.
selbst die
Das Streben nach der
Lichtquelle während der Dauer des gleichfalls
eine
scheinung;
Zweigen
die
sehr
Wachsthums
ist
zu beobachtende Er-
leicht
Axe der Characeen sammt ihren
immer
zeigt
besonders kann
Länge
man
positiven Heliotropismus, ins-
an
dies gut
einseitig beleuch-
und gar sehr
teten Thallusen beobachten
deutlich
immer und immer von neuem diu XHlraum umkreist.
In sehr jungen Zellen, deren Plasma jedoch
schon Bewegung in rotirender
eine
zeigt, ist
Bewegung
zumeist der ganze Inhalt
begriffen
die inzwischen entstandenen
Rhizoiden, ähnlich den echten Wurzeln stets posi-
dünnen kleineren Plasmaschicht
erkennen lassen,
zeigen
die
Axengebilde immer einen negativen Geotropismus.
Eine eigenthümliche und characterische Erschei-
nung
ist fast
Characeen die Torsion der
bei allen
Axe, von der schon auch an anderer Stelle die Kede
und
war. Bei Stengeln von Schling-
Drehung derselben
die
ist
Kletterpflanzen
eine ganz gewöhnliche
Erscheinung, bei steif aufrechtstehenden Axengebil-
den
ist sie
jedoch ausser den Characeen vielleicht
nirgends so ausgeprägt zu finden
;
sie
beruht hier
;
die-
und nimmt nun und ergrünten
Chlorophyllkörnchen auf, die sich in ihr bald lockerer bald enger
Geotropismus
bald jedoch kehrt
selbe legt sich eng der Zellwand an
auch
an unter Cultur stehendem Material. Während die
tiven
;
dünne äusserste Plasmaschicht zur Ruhe
an einander reihen
;
innerhalb dieser
bleibt die ihr sich
anschliessende oft recht dicke innere Plasmaschicht
sammt den übrigen
Zellinhaltstheilen
weiter in Rotation, ja ihre
Absterben der Zelle
auch noch
Bewegung dauert
Da
fort.
zum
bis
diese Art der Plasma-
bewegung eine vollkommene Rundströmung stellt,
lauf äussert, erfolgt in
dar-
der Strom sich also in einem deutlichen Kreis-
dem
Wand
der
und
raschere
von
Strömung
selbst, dass die
näher liegenden Theile eine
stärkere
ist,
als in
Zelle näher liegenden Theile
dem
viel
der Mitte der
da ferner der Strom
;
darauf, dass die Rindenzellen der Internodien ein
auf der einen Seite der Zelle die Richtung nach auf-
dauerndes und stärkeres Längenwachsthum bekun-
wärts, auf der anderen, entgegengesetzten Seite aber
von ihnen umgrenzte Centralzelle des
nach abwärts nimmt, wird aber auch wieder zur
den, als die
Axeninternodiums, in Folge dessen schen
dem
peripherischen
selben eine gewisse
aber zwi-
tritt
und centralen Theile auf, und diese
Spannung
natürlichen Folge, dass an den andern beiden Seiten
des-
der Zelle, d. h. an der Grenze der entgegengesetzten
ver-
Strömungen, mithin also
in der
Ebene, wo der nach
dem nach
ursacht darin sowohl den schraubigen Verlauf der
aufwärts gellende Strom mit
Rindenzellenreihen, als auch die Drehung des gan-
richteten sich berühren sollten, eine
zen Internodiums und somit die Torsion der ganzen
schicht
Axe. Dass bei dieser Erscheinung wohl auch die
Schicht, welche niemals Chlorophyllkörnchen in sich
ungleichartige
Vertheilung
Rolle spielen mag,
ist
der Seitenzweige eine
sehr wahrscheinlich, wenig-
stens scheint hierfür die
von rechts nach
links ge-
vollkommen im Ruhezustande
und gerade deshalb
schliesst,
als
abwärts ge-
dünne Plasmableibt.
ein
Diese
weisser bis
farbloser Streifen durch die Zelle sich hinzieht, wird
genannt. In den
Indifferenzstreifen
internodialen
drehte Axe der vollkommen unberindeten Chara-
Zellen der Strahlen zeigt derselbe eine zumeist ge-
ceenarten zu sprechen.
rade Richtung
Auch
die einzelnen Zellen
der Characeen lassen
mehrere solcher physiologischen Erscheinungen kennen, die
man
bei andern niederer oder
organisirten Pflanzen nur in
seltenen
erster Stelle die Rotation des
Ausser den schon früher
als
nodien hier eine stärkere oder schwächere Drehung
wohl an
Plasma zu erwähnen.
ist
dieselbe fast in
allen Zellen des Characeenthallus deutlich
zeigen.
Am
zu be-
berindeten
man
schönsten sieht
den weisslichen
durchsichtig" wird
Bewegung
oder
die
;
und gar
nicht
Zellwand fast
un-
wahrnehmbar
ist
den mehr isodiametrischen Zellen der Knoten,
wo auch
Theilchen derselben
wenn
derselben in Folge von Kalkablagerung
er in
jedes
,
den langen un-
weniger gut
gar nicht deutlich in den Rinden-
zellen der Axe, insbesondere
Zelle sich befindliche dicke Plasmaschicht entlang
ein
Internodienzellen
manchwo auch
obachten. Sie besteht darin, dass die im Innern der
der Zellwand eine fortwährende rotirende
mehr oder
weniger einen spiraligen Verlauf, da auch die Inter-
Fällen be-
ist
er
er-
genährte Zellen bezeich-
neten Elementen des Thallus
Filarszky, Chara- félék.
nimmt
der Axe and Zweige hingegen
Indifferenzstreifen des Plasmas an
Als eine solche Lebenserscheinung
bei welcher
in den langen internodialen Zellen
höher
obachten kann.
zeigt,
;
die der Zellwand anliegende nicht rotirende
Schicht des Plasma äusserst dünn erscheint und
auch
fast
sämmtliches Chlorophyll der Zelle
U
dem
406 rotirenden Plasma eingelagert
peratur
die Botation des
ist
ist.
;
in
sämmtlichen
schwächere,
Zellen eine viel langsamere,
höherem Wärmegrade
Bei niederer Tem-
Plasmas
denn
Wärme
die
als
bei
wirkt wie
bekannt immer beschleunigend auf die Plasmabe-
wegungen im Allgemeinen ;
als
sowohl der maximale
ist
auch der optimale und minimale Wärmegrad verschiedenen Characeen nicht allzusehr
bei den
abweichend, sondern ein jeder
Characeen die
fast der gleiche.
Plasmabewegung
ist
bei sämmtlichen
Ob auch das Licht
hier
beeinflusst oder nicht, liegen
noch sehr mangelhafte Versuche
sowohl an der äussern
die Kalkablagerung, welche
Membran
der Eindenzellen und peripherischen Zel-
len der Axe, als auch an der
Strahlen zu beobachten rakteristisch für die
ist.
Aussenwand jener der
Sie ist wichtig
und cha-
Weise des Vorkommens und
Auftretens des Characeenthallus denn nur die Kalk-
ablagerungen allein können der ten
— 3 met. langen)
(1
dität verleihen,
oft so
wie
auch die Farbe ihres Aussehens z.
andere wieder
;
B. die kleineren Arten zeigen oft nur ganz
dünne oder auch gar keine Kalkablagerungen und diese behalten dann immer eine schöne grüne Farbe. Für
letztere ist zumeist
auch eine schlüpfrige Ober-
fläche charakteristisch, erstere hingegen zeigen im-
mer
mehr oder weniger rauhe rigöse Aussenfläche. Erstere sind zumeist Bewohner der Süsswässer, letztere Bewohner der salzigen Wasser denn eine
;
weniger dichtem Wasser bedarf die langgestreckte
in
dünne, biegsame Axe eher einer festen steifen Kalk-
vor.
Eine zweite Lebensäusserung der Characeenzelle ist
und darnach ändert
äusserst starke Kalkinkrustation sich
lang gestreck-
Axe jene Steifheit und Rigi-
vermöge welcher diese sammt ihren
Strahlen nicht nur morphologisch äusserst lebhaft
an manche höher stehende Pflanzen erinnert, son-
kruste als in dichtem, mit verschiedenen Salzlösun-
gen mehr gesättigtem Wasser, wo Inkrustation
Gar nicht
sich
auch ohne
sie
kann.
leichter aufrecht erhalten
inkrustirt finden sich fast
immer
die
Ge-
schlechtsorgane, doch besitzen die aus den Oogonien sich heranbildenden Oosporen, wie schon rer Stelle
an ande-
erwähnt wurde, gewöhnlich auch eine
Kalkhülle, nur
ist
dieselbe andern Ursprungs, ihre
Bildung entspricht nicht einer einfachen Ablagerung
an
die äussere Oberfläche der
Bindenschläuche des
Oogoniums. Statt einer Kalkschicht
werden manchwo
die Ge-
dern auch die Vegetationsweise letzterer nachahmt.
schlechtsorgane von einer oft dicken Schleimhülle
Membran ganz junger, noch in Theilung beimmer ganz frei jeder Kalkablagerung, sie ist elastisch und wenn sie auch ein be-
umgeben, welche ganz structurlos
Die
griffener Zellen ist
trächtliches
Dickenwachsthum
erfährt, besteht sie
doch immer noch zum grössten Theile aus reiner Cellulose
;
ihre äussere Schicht erscheint
oder weniger verschleimt
auch
auch mehr
und daher rührt dann
dem immer schwindet
die Schlüpfrigkeit ihrer Oberfläche. Bei
Wachsthume der Zelle mehr und mehr die schlüpfrige Hülle der Zellmemweiteren
bran, an ihre Stelle
Kalk
;
anfangs zwar nur in Gestalt äusserst kleiner
Körnchen, bald einer
tritt
allmälig der kohlensaure
aber
vermehren
sich
diese
zu
zusammenhängenden dünnen Kalkschicht und
schliesslich erreicht diese
an der Membran
älterer
Zellen schon eine oft ansehnliche Dicke, die Kalk-
inkrustation der Zelle bildend. In die Zellwand selbst
finden keine Kalkahlagerungen
nen wenigstens
die ersten
statt,
hierfür schei-
Phasen der Inkrustation
nichts anderes
erscheint
und
als
das Cellulosereaction nicht
mehr zeigende Product
eines Verschleimungsprozes-
ist
ses der äusseren
Zellmembranschichten.
Ungleichförmiges inneres Dickemvachsthum der
Zellmembran gleichfalls
ist,
bei
manchen
Characeenzellen
zu beobachten, insbesondere an den
den der Bhizoiden. Eigenthümlich
ist
Wän-
jene Erschei-
nung, die sich zuweilen an manchen verlezten Zell-
membranen beobachten
lässt
und
die darin besteht,
dass vollkommen ausgebildete Zellen an
irgend einer äusserlichen Verletzung
wunden
reichlich Cellulose ablagern
z.
Stellen
B. an Stich-
und auf
diese
Art die an der Verletzungstelle entstandene Öffnung
rasch schliessend sich selbst vor einem schnellen
Untergange bewahren.
Was die
die Inhaltstheile, die feinere Structur
Bildung der Characeenzellen
betrifft,
und
liegen bis-
her noch sehr mangelhafte Untersuchungen
vor,
zu sprechen, wenn nämlich die Zellwand an ihrer
trotzdem dass gerade die Characeenzellen zu den
Oberfläche zwischen den schon mit Kalk überzoge-
grössten Pflanzenzellen gehören.
nen Stellen auch noch ganz fleckchen
zeigt.
farblose, reine Cellulose-
Manche Characeen, insbesondere
die grösseren kräftigeren Arten besitzen eine zumeist
Junge Zellen besitzen nur einen einzigen Zellkern, der zumeist
im Mittelpunkte der
Zelltheilung beginnt stets mit
Zelle liegt. Die
dem Vorgange
der
107 Kerntheilung,
jedoch hier schwer zu verfolgen.
ist
In älteren, langgestreckten Zellen findet einen, sondern mehrere Zellkerne
mehr
man
nicht
sie
sind
;
nämlich kleine bläschenartige farblose Körperchen mit glatter Oberfläche und ebensolche Kügelchen mit
feinstachlicher
Oberfläche
verschiedener
in
Gebilde wurden
alle in der Plasmaschicht eingebettet
Grösse und Anzahl. Auch
zumeist auch in
und werden der rotirenden Strömung derselben
noch nicht allzulange für Zellkerne gehalten
mitgeführt
sind verschieden geformt, zumeist
neuerer Zeit
;
sie
jedoch von länglicher Gestalt. Ausser den Zellkernen,
Chlorophyll-
und Anrylumkörnchen, welche
kaum
beide letztere von denen anderer Pflanzen
einen Unterschied zeigen, finden sich in den Cliara-
diese
in
;
jedoch nachgewiesen worden, dass
ist
sondern wahrscheinlich Verbin-
es nicht Zellkerne,
dungen von Gerbstoff und Eiweissstoffen
seien
;
welch' einer physiologischen Aufgabe diese Körper
chen obliegen,
ist
bisher noch nicht ermittelt worden.
ceenzellen auch noch andere feste Bestandtheile,
STELLUNG DER CHARACEEN IM PFLANZENSYSTEME.
V.
Wenn wir die
älteren botanischen Schriften durch-
blättern, finden wir die
Characeen an verschiedenen
De
Pringsheim,
Bary, Nordstedt und andere ihre
eingehenderen entwickelungsgeschichtlichen Unter-
Stellen behandelt. Ihr eigenthümlich regelmässiger
suchungen an, insbesondere aber erwarb
Bau
solchen
wüstliche hohe Verdienste in der morphologisch-
Pflanzen höherer Stellung anzureihen, deren äusserer
systematischen Beschreibung der Characeen Alexan-
Körperbau dem habituellen Aussehen dieser ähnlich
der Braun, dessen weitberühmte Arbeiten zu einem
schien.
neuen
verführte
nicht einen Botaniker
sie
So finden wir noch vor Linné bei einem Botaniker (Bauhin
C. 1623) eine
Chara- Art unter dem Namen
und
Equisetum beschrieben
abgebildet
;
andere
(Moeisson, Sherard) sahen die Characeen geradezu für
Phanerogamen an und
Hippuris, ja sogar
der
ganzen Characeenkunde
wurden. A. Braun befasst sich mit der Morphologie,
und
Physiologie
Entwickelungsgeschichte
Pflanzen wie keiner vor
bung der Characeen
ihm
;
dieser
er führte die Beschrei-
nicht nur weiter, sondern brachte
bald
dem
sie
Ceratophyllum,
und
neuesten, auf die Entwickelungsgeschichte der Cha-
reihten
Genus Myriophyllum, bald
Grundsteine
sich unver-
sie
dem Genus Najas
zu. Zuerst
auch
fast
ihrem Ende entgegen und werden
raceen sich beziehenden Arbeiten
die
De Barys und
wurde die Gattung Chara von Vaillant 1719 auf-
Pringsheim's den Arbeiten A. Braun's als Ergänzun-
Namen
gen beigefügt, finden wir in der That keine einzige
und nach ihm handelten
Pflanzenfamilie, die bis in die kleinsten Details so
gestellt
Linné reihte
;
Anfangs unter
sie
die Algen,
unter
diesen
auch die angesehendsten Botaniker. Ihre systematische Stellung änderte sich aber wieder bald
Neuem, einzelne (Lindley) zählten sen, andere
(Wahlenberg
etc.)
sie
von
zu den Moo-
hielten sie für Gefäss-
genau durchforscht wäre,
Und
trotzdem
die
ist
als
eben die Characeen.
Frage
der Stellung der
Characeen im Systeme noch heute nicht A. Braun
gelöst.
den Algen näher
hält sie für Pflanzen, die
cryptogamen und in der ersten Hälfte unseres Jahr-
stehen als den Moosen, doch hat er sie in seiner, in
hunderts, ja selbst noch in den 50-er Jahren wurden
Cohn
sie
von einigen wieder unter
die Blüthenpflanzen
gestellt
und bald
in
XXI. Classe (Monoecia) des LiNNÉ'-schen
die
Sexualsystems
behandelt
Namen Alle
sie
in die
I.
Classe ( Monandria) bald
Kryptogamen-Flora von
und
Richard (1815) unter dem
Rabenhorst etc.
diese verschiedenen Ansichten hinsichtlich
Moosen
Damals
stellten
zwischen die Moose und Algen
auch Migula vor
grösseren, jetzt erscheinenden
«Kryptogamenflora
,
gleichgestellte
in
Werke
von Deutschland
1890» wo die Characeen gleichfalls
Characeae.
Mitte unseres jetzigen Jahrhunderts.
sie
stellen lassen. Desgleichen geht
dem neuen
der Stellung der Characeen währten fast bis zur
1876»
Schlesien
erschienenen Arbeit als selbstständige Gruppe bearbeitet
Familie
gereiht. Als selbstständige erst Cl.
(i
als eine
den
Gruppe behandelt werden.
Die meisten Botaniker betrachten die Characeen
auch
jetzt
als
Algen
;
sie
werden
in
den meisten 14*
108
Werken
grösseren botanischen
fast
der grünen Algen
eine Familie
behandelt und auch in
ausnahmslos
als
( Chlor ophjceae)
dem eben erscheinenden
aus-
entstehen,
und
vollkommen
erst
aus diesen die der Mutterpflanze
gleich
werdenden Tochterpflanzen her-
vorgehen? In
würden
solchen Fällen
also
die
gezeichneten grossen Werke: Engler «Die natür-
Schwärmsporen
lichen Pflanzenfamilien » sind die Characeen unter
lungsperiode darstellen, welche bei den Characeen
den Algen und zwar unter den Chlorophyceeri an
die
einer Stelle
aufgenommen,
am
zukommt, nämlich vor den braunen
besten
Algen (Phaeophyceae)
die ihnen
als letzte
zweifelsohne
und höchststehende
Familie der Chlorophyceen.
Migula hebt
in
bei
manchen Algen
Entwickelung des Vorkeimes bildet und wenn
wir diese Periode als wirklich analoge betrachten,
wofür übrigens gar kein Zweifel
auch
oben
der
sich
vorliegt,
dann kann
hervorgehobene Unterschied,
solcher, nicht länger bestehen.
seiner angeführten Arbeit alle
jene Entwicke-
als
Dass die Characeen
durch das Vorhandensein einer Scheitelzelle
jene charakteristischen Eigenschaften der Characeen
auszeichnen, kann schon gar nicht als Unterschieds-
der Eeihe nach hervor, durch welche diese sich
merkmal hervorgehoben werden, denn
sowohl von den übrigen Algen,
braunen und rothen Algen
als
auch von den
ist
das
bei wie viel
Wachsthum durch
Moosen unterscheiden, beziehungsweise ersteren und letzteren nahestehen. So führt er an «dass sie
kannt? Ich verweise hier nur auf Cladostephus und
von den Algen vorzüglich getrennt werden, durch
Nitophyllum, auf eine nähere Erläuterung der ganz
:
Keimung und
eine Scheitelzelle bis in die kleinsten Details be-
am
analogen Function der Endzelle, welche bei den
Vorkeim, durch das Vorhandensein einer Scheitel-
meisten grünen Fadenalgen sich vorfindet, brauche
die
zelle,
Entwickelung der Pflanze
die
durch die gesetzmässigen Theilungen und den
ich
wohl gar nicht
erst
einzugehen
mithin
;
fällt
dadurch bedingten ausserordentlich regelmässigen
auch dieser Beweisgrund weg. Dass die Theilungen
Aufbau der ganzen
regelmässig vor sich gehen
Pflanze,
durch den Bau des
und dadurch
ein regel-
Spermatozoids und durch die Vorgänge bei der Be-
mässiger Aufbau der ganzen Characeenpflanze be-
fruchtung.
dingt wird,
In diesen Punkten schliessen
sich
sie
den hö-
heren Kryptogamen zum Theil an, weichen aber von ihnen ab durch den Mangel eines Genera-
den wesentlich
durch
tionswechsels,
einfacheren
ist
wieder keine abweichende Eigenschaft
der Characeen, denn beides
ist
auch bei andern
höher stehenden Algen zu finden wenngleich auch einer
in
anderen,
tungsvorgang
ist
eigenen
Der Befruch-
Weise.
bei den Characeen ganz derselbe,
Bau und durch die Gestalt der Fortpflanzungsorgane. » Auf Grund dieser Sätze glaubt Migula
Befruchtung der Eizelle berufenen Spermatozoiden
Characeen weder zu den Algen noch zu den
zeigen hier solch' eine charakteristische Gestalt, wie
zelligen
die
Moosen rechnen zu können, sondern erhebt einer selbstständigen Pflanzengruppe
solcher auch
und
zu
neuen Namen «Charophyta»
zwischen die Algen und Moose.
stellt sie
Wie dies
einen
;
sie
gibt ihr als
sich ergeben
terschied
ist
und
allein
dass
man
ist,
und entschieden irrthümlich möge von selbst aus Folgendem
ihr entwickelungsgeschichtlicher
:
Un-
und birgt vielleicht einzig der Keimung es ist wohl wahr,
sehr gering
nur
in
;
einen Vorkeim, in
dem Sinne
wie bei den
Characeen, bei den übrigen Algen nicht findet, doch ist
nicht jener
Umstand
ten, dass bei so
als
analoger Fall zu betrach-
mancher Art der Süsswasseralgen
gleichfalls nicht direct aus der
kommen
Buhespore ein
voll-
sich ausbildendes, Geschlechtsorgane tra-
wie bei den übrigen grünen Algen
blos die zur
;
wir sie bei andern Algen nirgends finden.
Braun hervorgehobene Eigenthümlichkeit der Characeen und dann Letztere schon auch durch A.
die
ungerechtfertigt
Vorgehen
als
Keimung
der Oospore allein, wären also jene
charakteristischen Eigenschaften, durch welche sie
den Moosen näher kämen, im übrigen aber stimmen sie
mehr oder weniger mit den übrigen
Algen
überein. Alles dies in Betracht gezogen sind die Characeen
mithin für wirkliche Algen anzusehen
müssen
sie
— das
jetzt übliche
;
als
solche
und allgemein aner-
kannte System vor Augen haltend
—
in Folge ihres
reinen Cblorophyllgehaltes, den Chlorophyceen eingereiht werden,
und zwar auf Grund
ihres Aufbaues,
der Entwickelung und anderer unter den Chloro-
Kenn-
gendes Pflanzenindividuum sich entwickelt, sondern
phyceen nur
aus derselben zuvor erst sogenannte ungeschlecht-
zeichen im System aufwärts schreitend, an letzter
liche
Schwärmsporen
(Pandorina,
Oedogonium)
Stelle,
als
sie
allein
charakterisirenden
solche Thallophyten behandelt werden,
109 welche einigerniassen schon den Übergang zu hö-
luses jene
hergestellten Pflanzen bekunden.
gleich
Nachdem bei den Thallopbyten nirgends die Gliederung des zelligen Körpers
men wird, sind
dem Sinne genom-
natürlicherweise auch bei der Beschreibung
der Characeen Blätter, etc. leicht
in
wie bei den höher organisirten Gewächsen,
und
die
Ausdrücke
:
Wurzel,
entschieden zu vermeiden
auf, jeden
die
dass dies
Uebelstand und Missdeutung
ausschliessende Weise durchführbar
Genüge
;
Stamm,
ist,
zeigen zur
vorangegangenen Abschnitte vorliegen-
der Arbeit. In den Arbeiten über Characeen sind für die
Bezeichnung der eizelnen Theile des Thal-
organographischen
auch nicht in dem Sinne, wie
bungen höher
nicht gut zu heissen, als Algen,
den Beschrei-
in
organisirter Pflanzen, allgemein
gebürgert. Dies Vorgehen
mal
wenn-
Ausdrücke,
wo
sondern
ist
die
als
selbst
in
jenem Falle
Characeen nicht
werden
von Thallopbyten
in
ein-
selbstständige Pflanzen
gruppé behandelt werden, umsoweniger kann richtig erachtet
ein-
dem
Falle,
wo
-
es für
rein
nur
die Piede
ist.
Die Art einer solchen
Beschreibung scheint noch
als
Ueberrest aus jener
guten alten Zeit übernommen zu
man
die
sein, in
welcher
Characeen noch für Phanerogamen oder
doch schon für Arten von Equisetum
hielt.
SYSTEM UND BESCHREIBUNG DER CHARACEEN
BESONDERS DER IN UNGARN BEOBACHTETEN ARTEN.
I.
che nicht beständig sind, sondern bei den verschie-
Allgemeine Bemerkungen.
denen Formen Die Characeen bilden eine an Arten arme Familie
der Algen
;
System
ihr
ist
stens zeigt nicht einmal die
sehr einfach, wenig-
Gruppirung der Arten
nahm
zeigen,
verschiedensten Uebergänge
oft die
Art charakterisirende
die
als
er,
Merkmale nicht
sondern verwendete
auf,
Differenzirung gewisser
Formen innerhalb
zur
sie
der ein-
jene Schwierigkeiten, gegen welche man, insbeson-
zelnen durch beständige Merkmale schon gut
dere Anfänger bei andern Algenfamilien ankämpfen
schriebenen Arten. Zu solchen, die einzelnen For-
müssen.
men
Es
ist
wohl wahr, dass auch diese auf der ganzen
Erde verbreiteten Pflanzen nicht gar so arm an For-
men
aus
sind, als sich's
dem eben Vorhergesagten Formenreichtum immer
Merkmalen gehören
charakterisirenden
Länge und Kürze der Axe,
die
Knoten,
die
und
Strahlen, die Oberfläche, Bestachelung,
nur innerhalb einer gut umschriebenen Art auffind-
tation der
ist,
bleibt ihre
Gruppirung doch eine äusserst
Die ersten Charologen benutzten zur Artbegrendie verschiedensten
Merkmale des Characeen-
und zogen nicht in Betracht, dass gewisse Merkmale bei anderen auffallend abweichenden Forthallus
men
Form
gleichfalls aufzufinden sind, ja dass diese
die verschiedensten Uebergangsstufen seien bei
oft
den
verschiedensten Characeenpflanzen. Auf diese Weise
Axe etc. alles solche sich leicht ändernde und den gebotenen Umständen nach sich oft anpasder einzelnen
Formen innerhalb
einer Art zweifels-
ohne nicht nur äusserst geeignet,
dem
sondern bei
grossen Formenreichtum der Characeen sogar
und sehr
sehr wichtig
Nichts
dann
-
oft
geboten
ist.
natürlicher, als dass auf diese
ist
dieselben
oft fast
Formen
Weise
bei den verschie-
densten Arten aufzufinden sind und insbesondere
entstand natürlich dann eine recht ansehnliche Ar-
gilt dies
tenzahl, die aber heute schon beträchtlich zusam-
grossen Formenreichthum aufzuweisen haben.
mengeschmolzen
ist
(ungefär auf 150
—
160).
Zuerst war es A. Braun, der zur Umschreibung der Arten einzig
und
anwendete, die sich
als
allein
nur solche Merkmale
dauernd, bleibend erwiesen,
Uebergänge nicht zeigen und bei mehr oder weniger
Formen gleichmässig aufgefunden werden kön-
nen. Für solche charakterische Hauptmerkmale nahm er die
der
und Inkrus-
sende Merkmale, deren Benützung bei Aufstellung
einfache.
zung
dichte Folge
Länge und äussere
folgern liesse, da aber ihr
bar
die
Länge der einzelnen
Internodien, oder aber die lockere
der
um-
Art und Weise der Berindung, die Ausbil-
dann
bei solchen Arten die einen äusserst
A. Braun brachte bei
den von ihm aufgestellten und
unterschiedenen Formen auch eine neue Terminologie in
Anwendung
dem Artnamen
;
er führt
überall die
nämlich gleich nach
Merkmale der
betreffen-
den Formen, in kurz lateinischen Ausdrücken an.
Wo
mehr
Bedeutung
solche
Merkmale von
auch sehr lange Benennungen
charakterischer
dann natürlich
sind, dort entstehen ;
doch
oft
liegt diesen
dungsweise der Nebenstrahlen, die Gliederung und
dafür die gute Eigenschaft zu Grunde, dass
Verzweigung der Strahlen und
mustergültiger Kürze fast die ganze Diagnose der
weise, das
die Entwickelungs-
Vorkommen, Vertheilung und
die Gestalt
der Geschlechtsorgane. Die übrigen Merkmale, wel-
betreffenden
Form
sie in
in sich bergen.
Diese Ausdrücke, die
zum
grossen Theile schon
\\\ den vorangegangenen Abschnitten erörtert wur-
in
von der Axe ab und erscheinen mehr nach aussen
den, bilden die Grundlage der systematischen Be-
zurückgeschlagen und nach abwärts zurückgebogen
schreibung bei den Characeen. Nach A. Braun ha-
bei der
ben
andere Charologen in ihre Arbeiten nicht
sie
nur unverändert übernommen, sondern
noch erweitert und vermehrt
selbst
.;
in
sie
auch
dem neu-
esten eben erscheinenden Characeenwerke wird dieses
von A. Braun begründete System
bung
befolgt,
zelnen
der Beschrei-
in
obwohl hier zur Bezeichnung der
Formen
ein-
Braun gethan,
nicht, wie dies A.
die
Ausdrücke sämmtlicher charakteristischen Merkmale
Verwendung
ihre
Form nur
finden, sondern jede
mit einem einzigen
sie
vorzüglich charakterisiren-
den Merkmalausdrucke oder auch einem andern
Namen benannt also die
men
wird. 1 In diesem Sinne ändern sich
Bezeichnungen für die verschiedenen For-
bald nach Pflanze u.
dem Aussehen und
und
es
eine
wenn
der
divergens
f.
forma munda, wenn f.
die
incrustata, f.
Axe jeder
wenn
sie
zonatim incrus-
die Inkrustation blos stellenweise in ring-
auch eine
es wird
f.
streptophylla unterschieden,
f.
hyphylla)* d. h.
(makrophylla) und
Im
f.
gymf. und eine mucronata, bei ersterer ist das obere Ende der Strahlen nackt, unberindet, bei /'.
letzterer wird das letzte Glied der Strahlen
erscheinen äusserst langge-
streckt, in letzterem Falle
sind sie kurz
Knoten folgen nahe auf einander f.
tenuifolia
;
werden unterschieden
f.
d.
h.
crassifolia
je
nachdem
det,
während das
vorletzte Glied zumeist sehr lange
gestreckt erscheint. die f.
Länge der Seitenstrahlen anbelangt,
longibracteata (macroptüa) und
nachdem
f.
gibt
brevi-
die Seitenstrah-
len sehr lang oder sehr kurz erscheinen.
Nach dem Vorhandensein oder Fehlen der an der Kinde auftretenden Stacheln unterscheidet Allgemeinen die aculeolata
ihre
f.
und
lung gänzlich
die
nur von
einer kleinen stachelartig ausgezogenen Zelle gebil-
brevifolia (bra-
ersteren Falle sind die Strahlen lang
ihre Internodien
/'.
brachyteles genannt. Endlich gibt es noch
bracteata (microptila), je
Die Strahlen betreffend gibt es vor allen andern
maf. Form
von einer
hingegen kurz, wird die
sie
es eine
freie
ihrem oberen
wenn die Strahlen eine grössere oder schwächere Drehung von links nach rechts zeigen. Sind die letzten und vorletzten Glieder der Strahlen sehr in die Länge gezogen und verhältnissmässig auch
selnd auf einander folgen.
longifolia
in
Theile hingegen bogenförmig nach aussen gerichtet:
Stellen mit ringförmigen Kalkablagerungen abwech-
und ganz
Strahlen in
die
ihrem unteren Theile nach innen,
Was
auftritt
sich
die Form/', clausa genannt;
erscheinen
ringförmige
förmigen Zonen
die
oder gar nicht abste-
croteles, sind
Gestalt der ganzen
ganz inkrustirt erscheint und ein tata,
zusammenneigen, wird
noteles
Inkrustation entbehrt, eine
kaum
Wenn
ringsherum mit ihren Enden
hen, sondern
kräftiger entwickelt, so sprechen wir
Die Beschaffenheit der Axe in Betracht ziehend gibt
Strahlen von der Axe.
dem Aussehen
w.
s.
aber zeigen
nur eine geringe Abbiegung von der Axe.
Seitenstrahlen,
bald nach der Beschaffenheit,
der Axe, der Länge der Strahlen
f.
gerade nach aufwärts gerichtet oder
bei
:
orlhophylla hingegen sind die Strahlen
;
f.
inermis,
f.
man im
subinermis und die
bei der ersteren fehlt die Bestache;
kann man wohl
bei der zweiten
schon Spuren von Stacheln entdecken, doch sind
Strahlen im Yerhältniss zur Axe eine kräftige starke
diese sehr klein,
Entwickelung zeigen oder aber schwach und dünn
von schwach hervorragenden Papillen
bleiben. Bei der
ten zeigt die Axe eine deutliche Bestachelung. Die
f.
refracta biegen sich die Strahlen
Stacheln 1
Migula
gibt in
seiner Arbeit
dann aucb eingehendere
sind
und erscheinen
oft
nun wieder kurz
Durchmesser der
Axe). bei der
/'.
nur
in
Form
;
bei der drit-
(kürzer
als
der
brevispina (micra-
Diagnosen der einzelnen Formen, doch oft sind die charakteristischen Unterscheidungsmerkmale der verschiedenen selbst der von ihm neu aufgestellten Formen mit wenig
Durchmesser der Axe) bei der
gelungenem Erfolge hervorgehoben
cantha). Oft werden zur Bezeichnung der Bestache-
—
;
so dass oft in
Erman-
gelung eines kiirzen Schlüssels der Formen, das sich
Zu-
rechtfinden fast unmöglich wird. 2
Im
Sinne der vorangegangenen Abschnitte wäre eigent-
und /. breviradiata etc. doch mit Rücksicht auf die ältere Literatur und dann auch aus andern Gründen, habe ich in vorliegender Arbeit noch überall die schon eingebürgerten älteren lateinischen und lich richtiger /. longiradiata
lat. -griechischen
Benennungen
beibehalten.
cantha)
und lang
(länger oder doch so lang als der f.
longispina (macra-
lung der Axe auch die Ausdrücke subhispida und hispidula gebraucht,
wenn nämlich
lockerer
und weniger dicht zueinander
können
sie
die
Stacheln
stehen, dabei
grösser oder kleiner, selbst auch
nur
papillenartig sein.
Das äussere Aussehen, den Habitus der ganzen
U2 Betracht
Charapflanze in
man
unterscheidet
ziehend,
minor, je nachdem die Axe und f. und stärker entwickelt erscheinen, oder aher kleiner und nur schwach entwickelt sind. f.
major und
Strahlen grösser
f.
nicht gross, auch erstrecken
entweder eben nicht auf
robustiores, ist ihr Thallus kräftig, gross,
nen, durch mehrere Jahre hindurch an verschie-
f.
crassae. Die
neren Formen werden
schwach entwickelten
fei-
graciliores genannt,
ist
f.
hingegen die Axe sammt den Strahlen ausserordent-
dünn und schlank gebaut
sprechen wir von
f.
wird er mit
mehr
also
nur wenige Kno-
er
humilior bezeichnet
/'.
gestreckt,
Bleibt der Characeen-
tenuis.
und entwickelt
thallus niedrig ten,
ist
ausgehildete Characeenformen nennt
heissen sie
lich
bekannten Characeen
sich die älteren Beiträge
Bestimmung der einzelnen Formen, oder es wird derer kaum Erwähnung gethan. Auch meine eige-
Sehr kräftig
man
Die Zahl der in der Literatur bisher aus Ungarn
;
elongata
f.
die
denen Orten Ungarns angestellten Beobachtungen
und Sammlungen vergrössern nur schon bisher bekannte Zahl
um
weniges die
doch schon aus dieser
;
Zahl und der hier folgenden ganz nach
dem
A.
BRAUN'schen Systeme durchgeführten Aufzählung der bisher aus Ungarn bekannten Characeen geht deutlich
hervor,
Ungarn im Vergleiche mit
das
hingegen wird er genannt, wenn die ganze Chara-
andern Ländern an Characeen gar nicht arm zu
ceenpflanze sich ausserordentlich in die Länge streckt
nennen
und
tete
die einzelnen Internodien ungefähr zweimal,
oder auch noch länger werden
/'.
condensata sind die Internodien
nur halb so lang,
als
Arten
ja
was einzelne
seltene,
manchen andern
anbetrifft, steht es
Ländern
besser durchforschten
weniger verbrei-
selbst
weit
noch voraus.
Knoten sitzenden
entfernt von einander stehenden
Strahlen. Bei der
an den sehr
die
als
ist,
II.
Systematische Übersicht der Characeen.
Strahlen der in Folge
die
Farn. Characeae L. Cl.
dessen zumeist näher zu einander gerückten Kno-
Kichard 1815.
sind Characeen-Thallusformen, bei
Chlorophyllreiche grüne Wasseralgen mit gut aus-
welchen eine gewisse Steifheit sowohl der gerade
gebildetem, eine langgestreckte reichverzweigte Axe
ten. F. strictae
aufrecht strebenden
/
xe wie den Strahlen eigen
Bei unberindeten jene Fälle,
wo
Characeen sind sehr
ist.
häufig
die Internodien der Strahlen äusserst
und demzufolge dann die Knosammt den an ihnen auftretenden Strahlen Form von kleinen Köpfchen annehmen, oder
darstellendem Thallus. Die Axe
ist
gegliedert
und
wird aus Knoten und Internodien gebildet; an den
Knoten
treten in
Stellung Strahlen ge-
quirliger
verkürzt erscheinen,
nannte Auszweigung der Axe
ten
Geschlechtsorgane, Antheridien und Oogonien ent-
die
sogen. Köpfchen bilden, wie dies bei der
/'.
subeapi-
auf,
an welchen
die
stehen. Die Antheridien sind lebhaft rothgef'ärbte
Kügelchen, in deren Innerem zahlreiche lange aus
/'.
vielen kleinen farblosen Zellen gebildete einfache Fä-
moniliformis sind die Köpfchen im Verhältniss zu
den entstehen, deren jede einzelne Zelle ein schraubig
den Internodien sehr klein; bei der
gewundenes, mit zwei langen Cilién versehenes Sper-
tata (heteromorpha) zu beobachten
ist
/'.
sind die Köpfchen gar wenig entwickelt
;
bei der
conglobata
und
erschei-
nen nur mehr angedeutet.
Noch
viele
Standortes u.
Vorkommens, s.
w., u.
s.
der Beschaffenheit des
Formen werden
inner-
halb des Formenkreises einer einzigen Characeenart natürlich
niemals beobachtet,
nichtsdestoweniger
Nach der Befruchtung entwickelt die
im
reifen
wickelt sich aus
dem
das Oogo-
Zustande eine
Inhalte der Oospore ein Vor-
keim und an diesem entsteht später
dentlichen Formenreichthums erfreuen,
thallus
selbst
sich
schwarz-bräunliche Färbung zeigt und mit harter Hülle (Schale) umgeben wird. Bei der Keimung ent-
finden wir einzelne Arten, die sich eines ausseror-
und
und
einer einzigen grösseren centralen Zelle der Eizelle.
nium zur Oospore,
w. bezeichnet.
Alle diese verschiedenen
elliptisch-
eiförmige Gebilde mit spiraliger Aussenhülle
andere Formen werden nach den Ver-
hältnissen des
matozoid entwickelt. Die Oogonien sind
vollkommen
gleiche
die
dem
Mutter-
und wieder Geschlechts-
noch zwischen den einzelnen typisch ausgebildeten
organe tragende neue Tochterpflanze. Ungeschlecht-
Formen
liche
oft
es
so viele
Uebergangsformen zeigen, dass
äusserst schwer
zurecht zu finden
und
fällt,
sich
die richtige
Gewissheit zu bestimmen.
zwischen ihnen
Form mit
voller
Vermehrung findet statt durch Zweigbildung, Zweigvorkeimen und Bulbillen. Die Familie zerfällt in zwei Unterfamilien Nitelleae Leonh. und Cha:
reae Leonh.
113 den Seitenstrahlen immer bedeutend kürzer SüBF. NITELLEAE Leonh.
1.
1803.
(Oharas epigynae A. Br. 1876.)
als
auch
in
len fallen. Ihr Thallus bleibt die Internodien
werden daher blos aus einer
Zelle gebildet
und tragen
;
2-zellig,
1
immer
Tolypella hingegen
bei
selten mehrzellig,
und
der Strahlen
bei Nilella gewöhnlich
ist
;
mehrzellig.
einzi-
a) Nitella (Ag. 1824) ein A. Br. 1867.
Knoten sind weniger entwickelt
die
ausser den Strahlen keine Nebenstrahlen.
Oogonien (Oosporen) einzeln oder zu mehreren
— 8 an jedem Knoten, sind
an der Seite der Strahlen-, beziehungsweise Seiten-
Die Strahlen stehen zu 5 quirlständig
und entweder
abweichender
oder von gleichfalls
Seitenstrahlen
cylindrischen
dickwandigen
langgestreckten,
gen,
Bei Nitella erscheinen
monopodial. Das Endsegment
den untern Kreis 5 Zel-
immer ganz unberindet
Ordnung.
ersten
dichotomisch verzweigt, bei Tolypella hingegen rein
reihen sich in zwei Kreisen übereinander, so dass so-
wohl in den obern
das
daher die Strahlen und Seitenstrahlen scheinbar
dieselben
;
der
die
Hauptmerkmal bildet das Krönchen des Oogoniums, welches immer aus 10 kleinen, anfangs grüIhr
nen, später ganz farblosen Zellen besteht
als
Endsegment der Strahlen, und ebenso sind auch die Seitenstrahlen zweiter Ordnung stets kürzer als
1
— 3 Knoten,
untereinander
Grösse;
sie
an denen die
strahlenknoten, oder bei monoecischen Arten unter
gleich
den Antheridien
entwickeln
immer
an
stets
Stelle eines, beziehungs-
weise mehrerer Seitenstrahlen. Antheridien
stark
immer
ausgebildeten Seitenstrahlen auftreten. Letztere kön-
an den Enden der Strahlen oder Seitenstrahlen
und auch nen ebenfalls wieder mehrgliedrig zumeist wieder Knoten entwickeln, an denen dann
erster
sein,
un-
C.)
zwei- bis mehrgliedrig.
Strahlen mit nur
Fertile
einem, Seitenstrahlen entwickelnden Knoten,
w. Die mit einem aus zehn
farblosen Zellen gebildeten
kleinen
fast
Die Strahlen scheinbar dichotomisch verzweigt,
gen auch diese noch einen Knoten mit Seitenstrahs.
und
terminal
stets
A. B.
gestielt. (Fig. 17.
Seitenstrahlen zweiten Banges entspringen. Oft zei-
len dritten Ranges u.
Ordnung, daher
und nur kurze
hingegen mit zwei
rile
bis
ste-
mehr, Seitenstrahlen
Lebensdauer zeigenden Krönchen versehenen Oogo-
tragenden Knoten.*
An
immer an den Knoten der Strahlen, manchmal Seitenstrahlen und entspringen entweder
werden
immer von den
aus den Knoten der Strahlen an Stelle von Seiten
-
wöhnlich wieder nur einen Knoten, und die aus
dem
diesem Knoten sich entwickelnden Seitenstrahlen
nien stehen
oder
strahlen,
Basilarknoten
nehmen
;
und
der Antheridien
welch' letzterem Falle
erscheinen
ihren Ursprung aus
sie
Strahlen,
auch dann kurz
zumeist entwickeln
sie sich in
Ordnung
erster
zweiter
in
die Strahlen
überragt,
Ordnung
grösserer
und
Seitenstrahlen
entwickeln ge-
letztere
übertreffen an
der ersten Ordnung
gestielt
fructificirenden Thallusen
Länge wieder jene
so fort bis zu den Seiten-
strahlen dritter, ja sogar vierter Ordnung.
An
steri-
Anzahl nebeneinander. Die Antheridien sind ver-
len Thallusen sind die Seitenstrahlen erster Ord-
hältnissmässig gross, stehen terminal an den Sei-
nung
tenstrahlen erster-
und
weiterer Ordnung, sind öfter
fast so lang, als
die Seitenstrahlen zweiter
oder zu
Endsegment der
mehreren zur Ausbildung. Die Oosporen entbehren
das Endsegment
einer Kalkhülle.
Seitenstrahlen
gestielt
und gelangen entweder
Zu den
vereinzelt,
Nitelleen werden zwei Gattungen gezählt
:
das Endsegment der Strahlen,
ist
Ordnung
Ordnung
ersten
der Strahlen, als
entweder
seltener mehrgliedrig;
so lang als das
u.
ein-
s.
w. Sowohl
auch das der bis
oder
zwei-
in beiden letzteren Fällen
Nitella (Ag.) em. A. Br. und Toli)pella( A. Br.) Leon-
hardi. Bei ersterer sind die aus einem oder mehre-
ren Knoten der Strahlen strahlen
immer
so
entspringenden Seiten-
lang als das Endsegment der
Strahlen, oder ragen selbst noch über dieses hinaus,
*
In den meisten systematischen Werken wird die geden ersten Knoten hinaus gehende Fortsetzung
rade, über
der
Strahlen
«Hauptstrahl»
nannt, der unter
dem Knoten
oder auch
«Mittelstrahl» ge-
befindliche Theil der Strah-
len hingegen mit «Blatt» bezeichnet. In vorliegender Arbeit
und
ein gleiches Wachsthumsverhältniss bekundet
reduziere ich beide
sich
auch bei den Seitenstrahlen 2
das sogen. Blatt
denen
erster,
beziehungsweise
3-ter
zweiter
Ordnung,
Ordnung
gegenüber; bei letzterer Gattung hingegen bleiben die aus
mehreren Knoten der Strahlen entspringen-
Filarszky, Chara-félék.
Benennungen zu einer einzigen und dessen gerade Fortsetzung der
;
denn sogen.
Haupt- oder Mittelstrahl bilden zusammen nichts anderes als einen einzigen Strahl, aus dessen Knoten oder auch mehreren Knoten dann die Seitenstrahlen erster Ordnung ihren Ursprung nehmen. 15
114 wird das letzte Glied zumeist nur aus einer sehr
streckt
kleinen Zelle gebildet.
Mit mehreren Arten
nur blos
die wichtigsten lassen sich
;
doch
erscheint,
sich das
schliesst
auch hier dem vorangehenden
letzte Glied
sehr kurze Zelle an ( Mu-
als kleine
cret natae.)
folgender Weise gruppiren (Tafel
III.
und
IV.)
\a) Strahlen lang, an den sterilen Knoten in lockerer Stellung, weshalb die Strah-
1
lenquirl auch keine
Köpfchen bilden. \a) Geschlechtsorgane entwickeln sich nur an den Knoten der Strahlen
Strahlen nur einmal verzweigt, also nur mit Seiten-
Ordnung Endsegment der Strahlen (einzellig) Krönchen herabfallend. (Ni-
strablen erster eingliedrig
;
;
;
die Strahlen sind zumeist
Br. Monarthrodaetylae A. Br.)
tellae furcatae A.
A) Geschlechtsorgane
Schleimhülle
in
verzweigt
geschlossen
(Gloeocarpae A. Br.). Zweihäusig (dioeceae).
;
zweimal
ihr Endglied ist schwach
verlängert.
a) Weibliche Strahlen ohne Seitenstrahlen, unverzweigt. Oberfläche der Oospore glatt.
Iß) Geschlechtsorgane entwickeln sich
Kütz
nicht nur an den Knoten der Strah-
N. syncarpa (Thuill.)
N. confervacea A. Br.
b) Weibliche Strahlen mit Seitenstrahlen. Ober-
ten Banges.
Leisten.
1a) Oberfläche
N. capitata (N. ab Es.) Ag.
B) Geschlechtsorgane schlossen
sondern auch an den Knoten
len,
der Seiten strahlen ersten- und zwei-
mit stark hervortretenden
fläche der Oospore
frei,
(Gymnocarpae
A opaca r
.
b) Einhäusig (monoecisch) Antheridien kleiner
fertilen
-
N. mucronata A. Br.
Qb) Oberfläche der Oospore mit schwach hervorragenden Leis-
Ag. als
ten.
(L.
e.
selte-
ner di eifache Verzweigung.
als
die Oogonien. flexilis
mit
Oospore
Strahlen zeigen doppelte
A. Br.)
a) Zweihäusig (dioecisch), Antheridien grösser die Oogonien.
N.
der
scharfen Leisten. Die
in keine Schleimhülle ge-
Sämmtliche Strahlen
gen eine doppelte zumeist
parte) Ag.
zei-
drei-
Das Endsegment der Strahlen oft dreizellig die letzte Zelle nur in
fache Verzweigung. 2.
Strahlen wiederholt verzweigt, mit Seitenstrahlen erster
Ordnung, die wieder Seitenstrablen zweiter Ord-
nung
u.
s.
w. entwickeln
;
Form
Endsegment der Krönchen bleibend
können
Strahlen zweigliedrig (zweizeilig)
;
einer ganz kleinen kurzen
Spitze.
N. gracilis (Smith) Ag.
(Nitellae flabellatae A. Br. Diarthrodactylae A. Br.)
Einhäusige Arten.
1
A) An den Nodusen
kommen nur len
zur
b) Strahlen kurz, dicht neben einander auf-
der Strahlen und Seitenstrablen
tretend weshalb die Strahlenquirl dann
gleichförmig entwickelte Seitenstrah-
auch immer Köpfchen bilden. Endseg-
Ausbildung,
sogenannte
ment
accessorische
der
Strahlen
stets
zweizeilig.
kommen
Strahlen werden nicht gebildet. (Homocophyllae
Weibliche Geschlechtsorgane
A. Br.)
an den Knoten der Strahlen gewöhnlich
a) Geschlechtsorgane
frei
ohne
,
bildet
mit den
gleichfalls
strahlen gleichsam ein
Ende
nicht zur Ausbildung.
Schleimhülle
(Gymnocarpae A. Br.) a) Das Endsegment der Strahlen sehr
N. tenuissima (Desv.) Coss. et Germ.
b) Geschlechtsorgane mit Schleimhülle umgeben
kurz, es
(Gloeocarpae A. Br.). Oosporenoberfläche mit
kurzen Seiten-
Krönchen an dem
stark hervorstehenden Leisten.
A batrachosperma
derselben (Coronatae.)
r
.
tem Auge kaum
auffallend
;
gelangen
N. translucens
(
bar
;
gleichgrosse
Seitenstrahlen
Seitenstrablen
es entwickeln sich
zur
an densel-
ben nebst den sehr zahlreichen (gewöhnlich 16) normalen Strahlen auch noch einige sogenannte accessorische Strahlen von verschiedener Länge
Pers.) Ag.
\b) Das Endsegment der sterilen Strahlen länger, auch mit freiem
nicht
Ausbildung sondern
die fertilen
Strahlen in kleine Köpfchen zusammengedrängt.
(Reichenb.) A. Br.
B) An den Nodusen der Strahlen und
\a) Das Endsegment der sterilen Strahlen besonders sehr kurz, dem unbewaffne-
Auge erkenn-
(Heterophyllae A. Br.).
N. hyalina
die fertilen Strahlen sind nicht in
(DG)
Ag.
Köpfchen zusammengedrängt. N. brachyteles A. Br.
ß) Das Endsegment der Strahlen verlängert, da das vorletzte Glied desselben lang ge-
3.
Strahlen wiederholt verzweigt
;
Endsegment 3
fünf-
zehig (Polyarthrodactylae A. Br. Einhäusig.
N. ornithopoda A. Br.
115
b)
Tolypella
(A.
Br. 1849) Leonh. 1863.
knoten der Strahlen, Seitenstrahlen oder Antheritreten
sie
immer
grösserer
in
Anzahl an
Leonhaed. 1863.
(Chareas pleurogynar; et hypogynae A. Br. 187ß.)
Oogonien (Oosporen) entspringen aus dem Basilar-
dien,
SUBF CHAREAE
2.
Bei den Characeen engeren Sinnes wird das Kron-
chen des Oogoniums nicht aus
10,
sondern nur aus
den Seiten der Strahlen- beziehungsweise Seiten-
fiinf
grösseren Chlorophyllhaltigen Zellen gebildet,
strahlenknoten auf und umgeben ringsherum die
und
ist
Antheridien, die entweder einzeln oder zu mehre-
ren gleichfalls an den Seiten der Knoten kleiner
oder acessorischen Strahlen
Seiten-
entwickeln,
Seiten
also
an diesen terminal stehen
accessorischen
resp.
am Ende
Strahlen,
sich
Antheridien tragen, entspringen entweder aus Basilarknoten der Strahlen
oder aus
die
;
welche die
dem
dem
ersten
Knoten derselben und dem der Seitenstrahlen,
in
welch' letzterem Falle sie dann in der Mitte von
umringenden Seitenstrahlen zu stehen
den
sie
nen
(Fig. 18.).
gliedrig,
sie
Die Strahlen sind immer lang,
zeigen
1
—
scheiviel-
Seitenstrahlen tragende
3,
Knoten und besitzen immer
ein mehrzelliges
End-
segment. Sie sind nicht dichotomisch getheilt. Die Seitenstrahlen erster
Ordnung
an Länge die Strahlen, Stärke
hinter
jenen
sie
übertreffen niemals
bleiben überhaupt an
zurück;
ein
gleiches
Ent-
wicklungsverhältniss zeigen auch die Seitenstrahlen zweiter
Ordnung jenen der
ersten
Ordnung gegen-
Die geringe Anzahl der Arten "Weise gruppiren (Tafel V.)
lässt sich folgender
jedoch ganz und dien
sind,
stachelig
nur bei der Keife der
ist
nur zum Theile, zumeist
er
Die Interno-
oft stark inkrustirt.
wenn
Berindung zeigen,
eine
sie
warzig von
wenigstens
oder
zellen. Die
Knoten sind gewöhnlich
Binden-
stark entwickelt,
immer aber
tragen oft Nebenstrahlen,
oft
einzelnen
stärker oder nur wenig hervorstehenden
sind sie mit
gut entwickelten Strahlen besetzt. Letztere stehen
zu 6 rig,
— 12 in regelmässigen Quirlen, sind
zumeist entwickeln
sie
mehrglied-
wieder mehrere, seltener
nur einen mit Seitenstrahlen besetzten Knoten ihre
;
gleichfalls gut
Knoten und Internodien sind
entwickelt, letztere erscheinen bald berindet, bald
unberindet; immer unberindet
ist
das
1
—3
zellige
Endsegment der Strahlen. Die an den Knoten der Strahlen
immer
entwickelnden
sich
einzellig, kleiner als die
Seitenstrahlen
sind
Strahlen und zeigen
keine weitere Verzweigung mehr;
sie
gelangen zu-
vollkommener Ausbildung. Die Geschlechtsorgane Strahlenknoten
Endzelle der Strahlen
immer nur an ;
die
der Bauchseite der
Oogonien entspringen entweder
aus den Knoten der Strahlen an Stelle von Seiten-
spitz.
dem
Basilarknoten der Antheri-
a) Sterile Strahlen verzweigt, ohne Seitenstrahlen. T. prolifera ( Zlz.) Leonhardi.
strahlen, oder aus
b) Sterile Strahlen verzweigt, mit Seitenstrahlen.
paarweise oder zu mehreren. Auch die Antheridien
T. intricata
B)
fällt
Oospore ab. Ihr Thallus zeigt bald gar keine Kalkablagerungen, bald
entwickeln sich
:
Monoecisch ( Monoecae).
A)
d. h. es
meist nur an der Bauchseite der Strahlenknoten zu
über.
1.
bleibend
dien oder Seitenstrahlen, zumeist einzeln seltener
(Trentep.) Leonhardi.
Endzelle der Strahlen stumpf. a ) Mit einem oder mehreren sterilen Strahlenquirln.
a) Thallus bläulichgrau, stellenweise inkrustirt weshalb seine Oberfläche auch wie punktirt erscheint. Oosporen klein.
treten
entweder
entwickeln sich aber strahlen
und
oder zu mehreren
einzeln
sind
immer an
immer
Stelle
auf,
von Seiten-
kleiner als die Oogonien.
Die reifen Oosporen besitzen einen Kalkmantel.
Zu den Characeaen gehören vier Gattungen Tolypellopsis (Leonh.) Migula, Lamprothamnus A.Br., Lychnothamnus (Rupr.) A. Br. und Ohara Vaillant. :
glomerata (Desv.J Leonhardi. dunkelgrün, Thallus ohne Kalkablagerunß) gen. Oosporen gross. T.
T. nidifica
(Müller) Leonhardi.
b) Thallus nur mit fertilen Strahlenquirln, zumeist
tragen selbst die Strahlen des Vorkeims schon
Geschlechtsorgane
;
T. 2.
sehr kleine Pflänzchen.
Erstere entbehrt
hispanica Nordstedt.
;
bei
Lampro-
thamnus gelangen die Oogonien unter den Antheridien zur Entwickelung, bei die
T.
Nebenstrahlenkranzes, die
letzten drei besitzen einen solchen
Normanniana Nordstedt.
Dioecisch (Dioecae).
eines
Lychnothamnus stehen
Oogonien zwischen den Antheridien und bei
Chara entstehen
sie
ober den Antheridien.
15*
116 der Strahlen entwickeln sich ringsherum gut ausTolypellopsis (Leonh. 1863.) Migola 1890.
c)
gebildete Seitenstrahlen
immer an
Dioecisch. Oogonien wie Antheridien
der Bauchseite der Strahlen an Stelle von Seitenstrahlen
erstere einzeln oder paarweise
;
kleinen
kurzen
letztere
immer
Stielzelle
zur Ausbildung (Taf.
zen Baues stark einer
Chara.
Nur
sich
verengenden Zellen
sieht hinsichtlich des gan-
Nitelleue ähnlich,
doch erinnert
der äussere Habitus hier schon lebhaft an den einer
Das Krönchen der Oogonien
Thallus gänzlich unberindet
solche
V.).
Auch Lamprothamnus
abgerundet und wird aus fünf schmalen
nach der Spitze zu det.
getragen,
am Knoten
vereinzelt unmittelbar
sitzend (Fig. 19. A. B.) ist klein,
(Seitenstrahl)
von einer
kommen
seltener
;
nur an einem, dem untersten Knoten der Strahlen
eine Art mit den
Merkmalen der Gattung.
L. alopecuroides (Del.) A. Br.
gebil-
auch ein Neben-
;
strahlenkranz fehlt den Knoten der Axe, oder aber e)
wird wie die Rinde höchstens nur durch drei kleine
am Grunde
Zellen
der
äusseren
Strahlen
ange-
Die
Strahlen entwickeln
1
—2
einem oder zwei Seitenstrahlen, auch ganz
Axe sind
(Taf.
An dem
V.).
Knoten mit
je
oft fehlen letztere
unteren Theile der
Strahlenquirl in sternförmige Bul-
die
umgeändert. Das gänzliche Fehlen der Berin-
(Rüpr. 1846) Leonh. 1863.
Monoecisch. Oogonien einzeln an der Bauchseite der Strahlen
deutet.
billen
Lychnothamnus
;
Seitenstrahlen
sie vertreten immer die Stelle von und entspringen demnach direct aus
Knoten der Strahlen. Die Antheridien rechts
und
links
von den Oogonien
treten seitlich
nur selten
auf,
entwickelt sich ausser diesen beiden auch noch ein drittes unter
dem Oogonium
alle
;
zeigen denselben
dung wie der Nebenstrahlen und allgemein auch
Ursprung, wie das in der Mitte stehende Oogonium
der äussere Habitus der Pflanze erinnern lebhaft
(Fig. 19.
an eine
flach
Nur
Nitelleae.
eine Art mit den
Merkmalen der Gattung.
T. stelliger a
(Bauer) Migula.
D. E. F.). Das Krönchen der Oogonien
und
klein.
Thallus gänzlich
unberindet, oder
mangelhafte Berindung
zeigt höchstens eine sehr
die Strahlen sind
stark-
fast gleich entwickelte Seitenstrahlen (Taf. V.).
Lamprothamnus
(A.
Be. 1868) Nordst. 1882.
wickeln
sie sich
auf,
und nur ausnahmsweise
neben denselben
ent-
in der Achsel der
immer aus dem Basilarknoten der Antheridien und finden sich geSeitenstrahlen
;
entspringen
sie
wöhnlich nur vereinzelt oder seltener paarweise
Zahl der Nebenstrahlen als die
nien
Antheridien
immer an
treten
ebenso
Neben-
ist
immer doppelt
so gross,
Zahl der Strahlen des betreffenden Knotens,
weshalb dann auch
am Grunde
eines jeden Strah-
zu dessen beiden Seiten rechts und links ein
les
Nebenstrahl zu stehen kommt. In Europa
worden
vor.
Die
und
strahlenkranz einfach, doch kräftig ausgebildet; die
Monoecisch. Oogonien treten für gewöhnlich unter
den Antheridien
;
immer unberindet, mehrgliedrig
und tragen an ihren Knoten ringsherum d)
ist
ist
bisher nur
eine Art beobachtet
L. barbatus (Meyen) Leonhardi.
:
wie die Oogo-
der Bauchseite der Strahlen auf,
gleichfalls vereinzelt oder zu
treten sie die Stelle
zweien
immer
;
von Seitenstrahlen
f)
Chara Vaillant.
1719.
ver-
(Fig. 19. C).
Ein- und zweihäusige Pflanzen. Geschlechtsorgane
Das Krönchen der Oogonien wird aus fünf bogen-
immer an
förmig
gebildet.
monoecischen Arten treten die Oogonien immer
an den Nodusen
ober den Antheridien auf und entspringen stets aus
hervorragenden
kleinen
Zellen
Thallus vollständig unberindet,
der Bauchseite der Strahlenknoten
;
bei
der Axe findet sich jedoch ein einfacher (einreihiger)
der obersten Zelle des Antheridiumbasilarknotens
Nebenstrahlenkranz, der genau aus so viel Neben-
bei dioccischen Arten hingegen
strahlen gebildet wird, als Strahlen an
dem Knoten
ridium entsprechenden Seitenstrahles
auftreten.
Die
Strahlen
C/iara-Strahlen
4
—
7,
von sehr
zumeist aus 4
Lamprothamnus ähnlich,
— 5 Gliedern
sie ;
sind
den
bestehen aus
an jedem Knoten
;
nehmen sie ihren Ursprung aus dem Basilarknoten eines dem Anthecischen
Arten
kommen
sie
;
bei
monoe-
daher scheinbar, bei
dioecischen aber wirklich in den Achseln der Seitenstrahlen zu stellen
;
zumeist stehen
sie
einzeln
117 B) Axe
an den Knoten der Strahlen, seltener zu zwei oder
immer an
Die Antheridien entstehen
drei.
(Gymnophyllae Endsegment der Strahlen ebenfalls sehr kurz und mit den aus dem letzten Knoten entspringenden Seitenstrahlen an Länge fast überinstimmend, in Folge dessen auch hier dem Ende der Strahlen ein kleines dreispitziges Krönchen
Stelle
von Seitenstrahlen, bei monoecischen Arten stehen unter den Oogonien, stets sind
sie
sie
jedoch in der
Mittellinie der innern Seite der Strahlen anzutreffen (Fig. 20.
A, B, C);
seltener zu zwei
sie treten ebenfalls
und
drei
einzeln oder
an jedem Knoten
Zellen gebildet, die bald stumpfspitzig, bald schär-
enden und mit ihren Spitzen dann
bald zusammenneigen, bald
mehr oder weniger
aufzusitzen scheint. Oosporen ohne Kalkhülle. Ch. scoparia Bauer.
Das
auf.
Krönchen der Oogonien wird aus fünf grösseren fer zugespitzt
2.
Nebenstrahlenkranz
A)
aus-
kann
die
Berindung sowohl auf
Axe umgeben. Ihre Zahl
die
und
schliesslich
kann nur
die
Axe eine unvollständige Berindung entwickeln, während die Strahlen ganz unberindet bleiben. An den
Knoten der Axe
ein zweireihiger, ja
der geordnet. [Imperfectae corticatae A. Br.) Ch. imperfectae A. Br.
B)
Ein- oder zweihäusig. Der ganze Thallus, sowohl
Axe
auch Sirahlen berindet oder seltener nur
als
die Strahlen gänzlich unberindet oder
dung der Axe wird immer durch langgestreckte und isodiametrischen kleinen Kno-
internodialen-
manchwo
tenzellen
selbst ein dreireihiger
Nebenstrahlenkranz zu finden. Die Strahlen
sind
auch mit
unvollständiger-theilweiser Berindung. Die Berin-
seltener ein einreihiger, zumeist
ist
vollkommen
entwickelt unregelmässig in zwei Beiben aneinan-
auch auf die
Strahlen erstrecken, oder es zeigen beide eine unvollständige Berindung
entspricht
jener der Strahlen. Nebenstrahlen sehr schwach
Axe berindet,
die Axe, als
Berindung nur aus langgestreckten Zellen be-
stehenden Zellenreihen gebildet wird, welche gesondert von einander schraubig die Internodien der
Strahlen aber unberindet erscheinen, es kann sich die
dreireihig
Zweihäusig. Axe unvollkommen berindet, insofern die
unberindet; es können Axe und Strahlen es
seltener
Alien.
rindung oder aber er bleibt vollständig oder nur
unberindet sein,
zweireihig,
(Dil>lostepha>Hie A. Br.) Monoecische oder dioecische
einander weichen. Der Thallus zeigt entweder Be-
zum Theile
berindet, Strahlen unberindet
A. Br.)
gebildet,
welche in den Bindenzellen-
reihen abwechselnd aufeinander folgen (Perfectae
mehrgliedrig, in ihrer unteren Hälfte zeigen sie zu-
corticatae A. Br.)
meist gut ausgebildete Knoten mit einzelligen Sei-
a) Die Zahl der Bindenzellenreihen entspricht genau der Zahl der Strahlen des entsprechenden
tenstrahlen, in ihrer oberen Hälfte hingegen gehen sie
End-
allmälig in ein gewöhnlich mehrzelliges
Knotens. (Isostichae A. Br.)
a) Dioecisch. Ch. crinita Wallroth.
segment aus, dessen Zellen sich gegen die Spitze zu
immer mehr verschmälern. Die entweder rings wickelt, sie
um
Seitenstrahlen sind
die Strahlenknoten gleich ent-
von gleicher Grösse und Länge, oder aber
gelangen, wie das gewöhnlich der Fall
an der
ist,
Bauchseite der Strahlen viel stärker zur Entwicke-
lung
als
an der Bückenseite und zeigen
oft
an
letz-
terem Orte blos die Gestalt von kleinen papillen-
ß) Monoecisch. Ch. dissoluta A. Bb.
h) Die Zahl der Bindenzellenreihen
ist
doppelt so
gross als die Zahl der Strahlen des entsprechen-
den Knotens (Diplostichae A. Br.) a) Die Mittelrindenzellenreihen, sind kräftiger entwickelt als die Nebenrindenzellenreihen,
weshalb auch erstere an der Axe sich mehr als Kanten hervorwölben, an denen dann auch die Stacheln stehen (Tylacanthae A. Br.)
oder weniger
artigen Ausstülpungen. (Taf. V.)
Unter den
Cbaraceen
reichsten an Arten pflegt
man
ist
diese
und Formen;
Gattung
am
die wichtigsten
auf folgende Weise zu gruppiren
\a ) Dioecisch. Ch. ceratophylla
:
1
1
.
Nebenstrahlenkranz einfach, einreihig (Haplostepha-
Wallr.
b) Monoecische Arten. 1
a.)
Oospore mit Kalkmantel, auch der
nae A. Br.) Monoeciscbe Arten. A) Der ganze Thallus, also Axe und Strahlen vollstän-
ganze Thallus zumeist stark inkrus-
dig unberindet Ecórticatae A. Br.). Endglied (End-
2«J Strahlen sehr kurz, zumeist nur mit einem, seltener mit zwei borindeten Gliedern, an deren
(
segment) der Strahlen sehr kurz, es übertrifft
kaum
an Länge die Seitenstrahlen des letzten Knotens, weshalb es auch im Vereine mit diesen zumeist ein kleines dreispitziges .
Krönchen zu bilden
scheint.
Oosporen ohne Kalkmantel.
tirt.
Knoten
die Geschlechtsorgane
zur Ausbildung gelangen. Die Seitenstrahlen
Ch. coronata Ziz.
zeigen
an der
Aussenseite der Strahlenknoten
148 sehr
eine
Entwicke-
geringe
3ß) Oosporen
lung.
Ch. jubata A. Br. °Lb)
grösser
ungefähr
stark hervorragen-
nicht auffallend kurz, zumeist
mit mehr
den Leisten.
zwei berindeten
als
Gliedern und ebensoviel,
Ch. polyacantha A. Br.
Ge-
1
ß) Oosporen ohne Kalkmantel,
schlechtsorgane tragenden Kno-
Die Seitenstrahlen von verschiedener Entwickeiung. 1a) Berindung fast stachellos ten.
oder
kurzen einzeln stehenden Stacheln.
Nebonstrahlen-
kranz von sehr
Entwickeiung
geringer
auch
gross,
700
(X,
lus
schön grün, nicht inkrustirt
lang, schwarzgefärbt
;
Thal;
Seitenstrahlen an der Rückseite der
Strahlenknoten sehr kurz.
mit sehr
höchstens
//
10—12
mit
lang,
Strahlen lang oder wenigstens
700
Ch. baltica Fbies.
ß) Die Nebenrindenzellenreihen sind stärker entwickelt als die Mittelreihen, so dass letztere oft durch die als
Kanten hervorstehen-
die
den Nebenreihen mehr oder weniger ver-
Seitenstrahlen sind an der
deckt werden. Seltener sind beiderlei Rin-
Aussenseite
der Strahlen -
denzellenreihen von gleicher Entwickeiung.
knoten nur sehr schwach
Die Stacheln steben demnach niemals auf
entwickelt in
Form
;
und zumeist nur kleiner Papillen
angedeutet. Ch. contraria A. Bb.
den Kanten, sondern
den Furchen [Anla-
in
canthae A. Bb.) Monoecische Arten.
\a) Axe vollkommen berindet, Strahlen entweder gänzlich unberindet oder nur das
2ß) Die Berindung mit kleineren-grösseren doch immer
einzeln, bald zu mehreren,
und höchtens auch noch das Internodium mit Berindung beide Fälle oft an ein und demselben Axenknoten auffindbar. Die Geschlechtsorgane treten an berindeten und unbe-
gebüschelt auftreten kön-
rindeten Gliedern auf.
unterste zweite
deutlich ausgebildeten Sta-
cheln besetzt, welche bald
Nebenstrahlenkranz
nen.
1
stets stark entwickelt.
;
a) Hintere Seitenstrahlen sehr schwach entwickelt, zumeist nur durch iso-
3a) Seitenstrahlen an der
diametrische nicht hervorragende
Aussenseite der Strah-
Zellen angedeutet. Die Rindenzel-
lenknoten
len der Mittel-
oft
sehr kurz,
nur in Gestalt von
kleinen Papillen
cheln stark
Sta-
:
und
und Zwischenreihen
unter sich von verschiedener Grösse. Ch.
lang,
1
aber entfernt von einan-
gymnophylla A. Bb.
ß) Hintere Seitenstrahlen nur wenig kürzer als die vorderen die Rin;
der stehend.
Oospore
denzellen der Mittel-
länglich zumeist braun, seltener
reihen unter sich fast von gleicher
schwarz ge-
Grösse. Ch. Kokeilii A. Bb.
färbt.
Ch. intermedia A. Bb.
3b) Seitenstrahlen ringsum
1
b) Axe und Strahlen vollkommen berindet bloss einige sterile Glieder der Strahlen
die Strahlenknoten fast
bleiben
von gleicher Entwicke-
1
iung.
Stacheln
einzeln
dicht,
und gebüschelt
stehend
nur
und Zwischen-
oder
aber
gebüschelt
kommend.
vor-
Oosporen
manchmal unberindet.
anstacheln sehr schwach entwickelt, kurz
oder
auch ganz fehlend. Oosporen
klein.
einzeln
stehend,
dick,
1a) Antheridien und Oogonien treten selten an ein und demselben Strahlenknoten
auf,
sondern
schwarz gefärbt.
entwickeln
3a) Oosporen
kleiner
trennt von einander an verschie-
500
denen Knoten der Strahlen.
ungefähr
8
\i
— 10
lang
mit
kaum
hevorragen-
den Leisten. Ch. strigosa A. Bb.
sich
zumeist
ge-
Ch. Rabenhorstii A. Br.
1b) Antheridien und Oogonien treten zusammen an ein und denselben Strahlenknoten auf.
419 lenknoten auftretend, doch sind die
1a) Hintere Seitenstrahleu sehr schwach entwickelt, zumeist nur in Gestalt von
vordem
kürzer,
isodiametrischen Zellen,die
kaum
den
aus
1
Strahlenknoten
Der
b) Axe ohne Stacheln. 1
a) Rindenzellen
sehr dünnwandig; Axe dünn, biegsam, ohne Inkrustation und fast durchsichtig. An dem unteren im Schlamme sich
ganze
Thallus von Mittelgrösse. Ch. foetida A. Be.
Iß) Hintere
hinziehenden
Seitenstrahlen
2
entwickelt,
stärker
mal so lang
als breit.
—
3-
Theile
Der
Ch. fragifera Due.
Iß) Rindenzellen dickwandig, Axe dünn
steif.
doch
ß) Stacheln stark entwickelt, lang, einzeln und in Büscheln oder nur gehuschelt stehend. Oosporen gross. 1a) Stacheln
um
Ch. connivens Salzm.
die Strahlen-
setzt
gut
ausgebildete Seiten-
Oosporen hellbraun gefärbt. Ch. tenuispina A. Be.
;
kürzer als an der
immer
Rückseite treten
sie bloss in
—
1a) Mittel- und Zwischenreihen der Berindung fast entwickelt
kaum
der
Form
grösseren Papillen von kleinen Oosporen schwarzgefärbt. stachel- und papillenlos 1 a) Axe
stark inkrustirt.
gleichmässig
klei-
nen Papillen versehen Seitenstrahlen gelangen nur an der Bauchseite der Strahlenknoten zur Ausbildung, an der
ten halb so gross, oder auch
letztere
Noduse der Strahlen tragen
\b) Axe stachellos oder nur mit ganz
Rückenseite der Strahlenkno-
Thallus
die
strahlen.
1b) Stacheln einzeln und gehuschelt stehend. Seitenstrahlen an der
viel
;
ringsherum
Ch. horrida Wählst.
noch
Oberfläche.
ß) Einhäusig. (Monoecae.) \a) Axe mit langen dünnen Stacheln be-
Thallus nicht inkrustirt.
Bauchseite.
mit schwacher Inkru-
und glänzender
Thallus ohne Bulbillen.
gleich entwickelt.
fast
steif
station,
Seiten-
gehuschelt.
strahlen rings
knoten
Thallus
förmige Bulbillen.
Ch. crassicaulis Schleich. 1
des
entwickeln sich mehrzellige beeren-
ganze Thallus dick, robust
und
seitwärts
die
Ch. gallioides D. C.
oder auch gar nicht
hervorragen.
als
stehenden.
Mittelrindenzellenreihen
;
auf.
;
die
und Zwi-
schenreihen fast von gleicher Ent-
hervorra-
gend.
wickeln ng. Ch. hispida A. Be.
Ch. fragilis Desv. iß) Axe mit kleineren grösseren Papil-
Iß) Die Zwischenreihen der Be-
rindung sind entwickelt,
viel kräftiger
len besetzt
reihen, so dass letztere oft
von den ersteren
fast
;
die Mittelrindenzellen-
reihen erheben sich über die Zwi-
als die Mittel-
schenreihen. Thallus
ganz
manchmal mit
Bulbillen.
überdeckt werden.
Ch. delicatula Ag.
Ch. rudis A. Be.
c) Die Zahl der Bindenzellenreihen
ist
dreimal so
III.
Aufzählung der bisher
gross, als die Zahl der Strahlen der entsprechen-
in
Ungarn beobachte-
ten Characeen.
den Knoten. (Trvplostichae A. Be.)
a) Zweihäusig. (Dioecae.) 1 a) Stacheln der Axe gut entwickelt. 1 a) An den unteren in dem Boden sich
1.
SUBF. NITELLEAE.
Nitella syncarpa (Thuill. 1799.) Kütz. 1845.
ausbreitenden Theilen des Thallus
werden Bulbillen
gebildet.
Vordere
Seitenstrahlen so lang als die seitlich stehenden,
hintere bedeutend
kürzer.
Ch. aspera (Deth.) "Willd. 1/9,)
Der Thallus
bildet keine Bulbillen.
Seitenstrahlen rings
um
die Strah-
«Umgebung von Pozsony (Pressburg ) zwischen Chara contraria («Chara vulgaris» Wiener Tauschverein).
Schneller.» (Leonhardi. Die bisher bekann-
ten österr. Armleuchtergewächse, 1864.) Vielleicht
stammen auch
die
durch 0. Stapf bestimmten und
durch Sigm. Schiller veröffentlichten Pflanzen von
120 diesem Standorte
Oesterr. bot. Zeitschr.
(s.
XXXIV.
Jahrg. 1884.)
L.
Zwischen Bogdáni) und
Tum, Com.
Szabolcs,
dem Namen Cham
suchte Nitella unter e.
prolifera Wählst., welche
ßexilis
Haynald im Banal
eingesammelt.
sammelte N. syncarpa in einem Graben L. Simonkai 1877! Nitella
mucronata
A. Br. 1847.
In der Literatur bisher nur aus Slavonien bekannt Nitella capitata (N. ab Es. 1818) Ag. 1842.
Umgebung von
aus der ((Siebenbürgen in der
Umgebung von Sóvár
in
Vinlrova Schulzer
(s.
Leon-
hardi, Die bisher bekannten Österreich. Armleuch-
stehenden Wässern auf Salzboden im klaren Wasser
tergew.)
und lockerem Sande»
bürg. Charac. in Oesterr. bot. Wochenblatt. VII. Jg.
dem Herbar des L. Simonkai sah ich N. mucronata aus der Umgebung von Selige im Com. Baranya
1857).
(ges.
(Dr.
Ferd. Schur, Die Sieben-
In einem kleinen Teiche zwischen Sz. László Pilis
A
T
sammelte
.
capitata V.
ad pteridogr.
et charac.
bot. Ges. in
Wien
Hung.
v.
und
Borbás (Symbolae
In
von Simonkai 1873, determ. von Braun);
var. heteromorpha (pulcherrima)
An
in Verhandl. d. zool.
1875); die Pflanzen bestimmte Nitella gracilis (Smith) Ag. 1824.
zwei verschiedenen Standorten fand ich N. ca-
am Rákos
bei
Budapest
in reinem,
langsam
fliessenden Wassereines Abzugsgrabens in der
des
Dammes
sowohl die als
(leg.
Simonkai 1873, determ. von Braun.)
A. Braun.
pitata
von Karezag
die
f.
Nähe
In der Literatur bisher nur aus Siebenbürgen be-
kannt «in stehenden seichten Wässern bei Sóvár (Salzburg)
um Nagy-Szeben
(Hermannstadt ) im
und zwar
Széklerlande an mehreren Plätzen (Bmg.)» (Schur,
capituligera A. Br. und/", laxa A. Br.,
Die Siebenbürg. Charac. im Oesterr. bot. Wochenbl.
der Verbindungs-Ringbahn
auch die
f.
longifolia A. Br.
und
f.
;
brevifolia
1857.) Dieselben
Nyman
ABr.
Angaben erwähnen Leonhardi und
als zweifelhaft.
Nicht näher bestimmbare Fragmente einer N. graNitella opaca Ag. 1824. cilis
Wird durch Borbás von einem einzigen ungar. Standorte verzeichnet und zwar eine var. incrassata
Borbás
('? !)
in
den Bächen bei den Plüvicer Teichen.
(Borbás Floristikai közlemények in Math, és term.
Értesít 1883.) Wahrscheinlich
reflektirt
auch Nyman
sah ich unter den von Sándor Dietz im Com.
Ung gesammelten Characeen und sehr hübsche Herbarexemplare in dem Herbar des L. Simonkai und zwar hier von mehreren Standorten Com. Szabolcs zwischen Bogdány und Tura (leg. Simonkai, determ. auet.); in der Nähe von Pecze-Szt. Márton :
nur auf diesen zweifelhaften Beitrag in dem Supple-
in stehenden
mente
und
seines «Conspect.
flor.
europ.»
Sonst bisher
bei
Wässern
Nagyvárad
Simk.
(leg.
determ. auet.)
;
Simk. determ. auet.).
(leg.
aus Ungarn unbekannt. Nitella tenuissima (Desv.
Nitella flexilis (L. ex parte) Ag. 1824.
«In stehenden Wässern bei Budapest»
In der ungarischen Flora bisher nur aus Sieben-
bürgen bekannt «in stehenden auch schwachsalzi-
(s.
Város Baumgarten. Bei Nagy-Szeben (Hermami-
dem Ziegelofengrunde Schur».
(Dr.
Ferd.
Schur, Die Siebenb. Charac. im Oesterr. Wochenbl. 1857.) Diese Beiträge
werden
als zweifelhafte
von Leonhardi und Nyman in ihren schon
auch
Leonhardi
bekannten
gen Wässern bei Sóvár (Salzburg), Torda, Szász-
stadt) auf
1809) Coss. et Germ. 1845.
«In
cit.
Arbeit
und Ganterer
österr. Charac.) bezieht sich
J. v. :
auf
Tümpeln und schlamigen Wässern
Szeben
(
Hermanns tadt)
.
.
Kováts
Die bisher f.
um
major.
Nagy-
Jahrweise gänzlich aus-
bleibend» (Schur, Die Siebenb. Charac. im Oesterr.
bot Wochenbl. 1857). Beide Angaben
Nyman
in
seinem Consp.
nimmt auch
auf.
In der Umgebung Altofens {Aquincum) in der Nähe
citirten
Arbeiten angeführt.
der sogen. Krempelmühle sammelte in einem seich-
dem HAYNALü'schen Herbar des ung. Nationalmuseums sah ich eine von mir nicht näher unter-
ten Wiesengraben Nitella tenuissima auch Professor
In
J.
Klein
(1886),
der mir behufs näherer
Unter-
121 suchung und Bestimmung
sein einziges
gebliebenes Herbarexemplar mit grösster Gefällig-
zur Verfügung
keit
Ich selbst suchte nach
stellte.
diesem hübschen Pflänzchen in den letzten Jahren nicbt
Umgebung Aquincnms,
einmal in der
immer vergebens wie
es scheint, ist es
;
In Siebenbürgen sammelte
noch übrig-
aber
von diesem
Standorte gänzlich verschwunden.
Schur
sie
«in
seichtem
schlammigen Wasser auch auf Salzboden bei NagySzeben ( Hermannstadt), zwischen Frenk
u
Girslan,
Sóvár f Salzburg J, Torda und KoMezség. (Schur, Die Siebenbürg. Charac.
bei Talmais, bei
der
los in
in Oesterr. bot.
Wochenblatt 1857 sub Nildia Brau-
Ag.) «Zwei Formen mit grösseren, längeren Sei-
nii
und mit
tenstrahlen
kleineren, bleicheren
und kür-
zeren Seitenstrahlen (Herb. Schur.) (Leonhardi, Die Tolypella prolifera
Leonh. 1863.
(Ziz.)
bisher bekannten österr. Armleuchtgn. 1864.)
Pancsova. Die an diesem Standorte von L. Simonkai
und mir zur Bestimmung
gesammelten
gütigst
Tümpeln an der Ipoly (Eipel) bei Losoncz. Grunow» und «Ex aqua thermali ad Topolczam
«In
In stehenden Wässern auf der Insel Ovcsa bei A.
prope Miskolcz (Hungária media) C. Kalchbrenner»
Babenhorst
überlassenen Pflänzchen waren noch sehr jung, be-
(s.
sassen aber ein ausserordentlich stark entwickeltes
cit.
Schrift.)
«In paludosis
Vorkeiminternodium.
Kereszt,
Szt.
V.
kannt,
wo
der Literatur von Altofen be-
in
Borbás
sie
verstampfmühle fand
den Quellen bei der Pul-
in
bestimmt wurden die Pflan-
;
zen von A. Braun iJSorbás V. et Char.
1875.
Hung.
«
Symbolse ad pteridogr.
in Verhandl. d. zool. bot. Ges.
etc.»
und «Budapestnek
és
környékének növényzete
v.
hindurch sowohl im Frühling, herbst danach spähte. Pflanze als in
auf
Grund
Am
als
auch im Spät-
Auch Nyman erwähnt
diese
Ungarn vorkommend, wahrscheinlich
obiger Angabe.
T. intricata in ziemlich grosser
Menge
in
den Ab-
ganze
Käsen unter der
bildete hier
Die hier f.
ma-
und Prof. L. Simonkai sah ich Umgebung von Ungvár, in Cservenitza sammelte sie Laudon (Herb. Dietz, de-
Umgebung von Nagyvárad, zwischen Pecze-Szlls und Szt. Márton und bei Nagyvárad (Herb. Simonkai leg. Simone. 1876, determ. auet.) aus der Umgebung Karczags f. inerns;
Árpás sammelte már's woher
Chara coronata
sie
In den mir zur Verfügung gestellten Herbarien
tata (leg. Simonk. determ. Braun)
SÜBF. CHAEEAE.
;
ten Nebenstrahlen einen geringen Unterschied.
benbürgen, wo 2.
dem Warmwasser-
Mig. nur hinsichtlich ihrer stärker entwickel-
term. auet.); aus der
sie
in
eingesammelten Exemplare zeigen von der
mehr von ihnen. Die damals gesammelten Exemplare gehören der f. humüior an und sind
Wasseroberfläche.
sie
weniger versteckt zwischen den dichten Valisneria
Ch. coronata aus der
Stellenweise bildeten
környékének növényzete
spirális-Hasén beim Ausflusse des Teiches
des Prof. S. Dietz
von kräftigem, starkem, doch niedrigem Wüchse.
Wien
Ges. in
vereinzelt und nesterweise sowohl an dem Bande des Teiches vor, als auch mehr oder
mes durch zwei Jahre hindurch sowohl im Frühlinge, als auch im Spätherbste in letzterer Zeit fand ich ;
Heues.
hübsche, kräftige, grössere und buschige Thalluse
zugsgräben nächst des Verbindungsringbahn-Dam-
keine Spur
cott.
pteridogr. et Charac.
d. zool. bot.
Teiche oberhalb des Lukácsbades
xima
Rákos, unweit Rákosfalva beobachtete ich
és
In Budapest fand ich
seichten
durch mehrere Jahre
Békés- Gyula.
ad
—
1879.)
und kam
ich
in Verb.
etc.
ad
radieibus
thermarum Agriae
1875 és Budapestnek
Mal an diesem
obwohl
inundatis
Borbás (Symbolse ad.
Hungáriáé
1879»). Ich selbst fand diese Characee kein einziges Orte,
in
sub montis Pilis
F. tenuior in effluxa
Tolypella intricata (Trentep. 1797) Leonh. 1863.
Aus Ungarn,
Alg. eur. exs. Fase. III.) (Leonhardi
sie
sie (!)
;
endlich aus Sie-
gleichfalls Simonkai bei
Fels-
und aus der Umgebung
mir
Prof. E.
Szat-
Schöber einschickte.
Ziz. 1814.
Scheint in Ungarn keine seltene Pflanze zu sein,
denn
sie ist
schon
in
nen Standorten und verschiedenen Gegenden
genommen. Fílarszky, Chara- félék.
Chara scoparia Bauer.
der Literatur von verschiedeauf-
1828.
In der Literatur aus Siebenbürgen
wähnt
:
als fraglich er-
«Bei Rrassó (Kronstadt) in den stagniren16
isa den Buchten des Berzenflusses bei dem Krestel-
übrigens
schen Bienengarten. Sept. halb verweset und daher
Pflanzen unterscheiden sich wesentlich hinsichtlich
unsicher bestimmt (nach ABr. Ch. foetida var. sco-
ihres Habitus
paria A.Br.)»
Tápé
bei
«die
gesammelten
von den skandinavischen Pflanzen
Schur: Die Siebenbürg. Cha-
Letztere sind nämlich klein, niedrig, die Internodien
Wochenbl. 1857.) Auch Leon-
der Axe kurz in Folge dessen auch die kurzen Strah-
(Dr. F.
rac. in Oesterr. bot.
hierüber:
und
hardi erwähnt diese zweifelhafte Angabe in seiner
len näher
schon mehrmals citirten Arbeit
hingegen besitzen bedeutend längere Internodien,
(p. 95).
dichter übereinander stehen
die Strahlen sind quirl stehen
Chhara crinita Walle.
1815.
Ist in der älteren Literatur
bekannt, und zwar weibliche
rischen Standorten
Pflanzen F.
;
nördlichen Ufer des Ferttó s
Ganterer nur wenige Pflanzen
(Neusiedlersee) hat
Welwitsch
nach
(Landeskunde
von
Oesterreich) bedeckt Ch. crinita grosse Strecken die
südöstlichen Ufer des Ferttó's.
(S.
Ganterer, Die
bisher bekannt, österr. Armlgw. 1864.)
baranyense 1799 ««Ohara hispida»» kleine
Form. Samen
kaum
und stumpf, schwarz.
klein
Samen«)
die
länger, als
(s.
Bracteeri
Leonhardi
cit.
«In aqua minerali ad
Zsiva-Brada Scepusii» bei
Szepes- Váralja (Kirchdrauf) in Oberungarn
Kalchbrenner
Migitla,
der
Babenhorst
/'.
laxa
Char.
III. 67).
neuerer Zeit (1889) von
diesem
(s.
in
Standorte Material
erhielt,
Männliche Pflanzen
nennt
exs.
sie
f.
Umgebung
mehrere Formen von Chara crinita so pfen des Kelenföld longifolia
rispina
;
den Süm-
leptosperma A. Br. elongata,
f.
pachysperma A. Br.
longifolia
;
f.
ra-
pachysperma A. Br. brachyphylla, da-
f.
syacantha ;
f.
;
Budapest's
in
;
f.
leptosperma A. Br. elongata, brevi-
Umge-
Alles nur weibliche Pflanzen. In der
bung von Erzsébetfalva fand
ich
von
f.
microsperma
A. Br. humilior ausserordentlich niedlich gebaute weibliche
und männliche
Pflanzen.
sie reichlich fructifizirend an,
Im Juni
traf ich
im September waren
sie
(Herb. Schur). A. Braun, der sie bei
Schur
sah, be-
transylvanica ad Interim, eine
var.
:
kleine dichtrasige
Form,
dioecisch, aber blos
männ-
vorhanden und keine ganz sichere Bestimmung möglich. In Lachen unterhalb der Gubacs-Csárda zwischen Budapest und Soroksár Kerner (s. Kerner Oesterr. liche Pflanzen
bot. Zeitschr.
1887 und Borbás Budapestnek és kör-
nyékének növényzete 1879). doch nur weibliche Pflanzen
Prof. Dietz
mir überlassenen Herbar (leg.
Hermann 1884) und die f. perpusilla Nordst. aus dem Kelenfölder Donauarm unterhalb Budapest (leg. ist
f.
in Tei-
allgemein bekannt, dass die männlichen
Pflanzen von Chara crinita äusserst selten vorkom-
men und wurden
;
bisher nur an wenigen Orten aufgefunden die weiblichen hingegen sich einer allge-
meinen Verbreitung orten,
nun
wo nur
erfreuen.
An
weibliche Pflanzen
letzteren Stand-
vorkommen, kann
natürlich von einem Befruchtungsacte nicht
einmal die Rede sein und trotzdem gelangen die
Oosporen auch selbst an solchen Standorten zur
vollkommenen Ausbildung, wo männliche Pflanzen überhaupt nicht aufzufinden waren len ab
In neuerer Zeit sammelte endlich auch Poratiu crinita,
dem von
Es
«Siebenbürgen: Salzburg bei Hermannstadt in
merkt dazu
In
fand ich Ch. crinita von Kutyavár Com. Fehér
Dietz 1885). Alles nur weibliche Pflanzen.
rarispina.
:
salzigem Wasser Aug. 1847 aufgefunden von Schur
Chara
Ungarn Erwähnung gethan.
schon spurlos verschwunden.
Arbeit).
C.
herrührt» .... «In
Nymann's Sylloge wird allgemein dieser Pflanze aus
folia
«In Salzlacken bei Fók», Waldstein u. Kitaibel («Iter
von einander, was wahr-
Ich selbst sammelte in der
:
pachysperma am
gefunden
von mehreren unga-
zweimal so lang und die Strahlen-
entfernter
vom milderen Klima
scheinlich
erstere
;
und entwickeln nach
;
sie reifen, fal-
einer gewissen
Buhe-
periode wieder neue weibliche Pflanzen. Diese Er-
scheinung, welche als Parthenogenesis schon
an
chen in der Nähe des Dorfes Tápé; dieselben nennt
anderer Stelle dieser Arbeit behandelt wurde,
Borbás ihrer grösseren und kräftigeren Gestalt hal-
langeher schon bekannt und wurde in neuerer Zeit
ber var. Hungarica
auch durch streng durchgeführte Culturversuche
(s.
Floristikai
közlemények a
math. és term. Értesítben 1883 und in Oesterr. bot. Zeitschr.
nichts
1893 Nr
anderes
als
f.
4,
p.
143); wahrscheinlich
laxa Migula. Borbás sagt
wiederholt bestätigt
Eigenthümlich
(s.
ist's,
wo beständig nur
ist seit
p. 103).
dass an solchen Standorten,
weibliche
Pflanzen beobachtet
123 wurden, von Jahr zu Jahr immer nur wieder weib-
männliche Pflanzen hinge-
liche Pflanzen auftreten,
Tálra bei Bélai barlangliget an einem pfigen Standorte
torfig
sum-
subinermis longibracteata ; und
f.
gen nicht erscheinen, wo hingegen weibliche Pflan-
unterhalb des Bades Gánócz (Zipser Com.; in
zen mit männlichen gemischt auftreten, entwickeln
henden Wässern des Wiesengrundes
immer von neuem wieder männliche und weibliche Nachkommen. Diese Erscheinung beobachtete
A. Br. longibracteata, gymnophylla.
sich
ich schon seit Jahren in der
Umgebung von Buda-
pest an verschiedenen von einander weit entfernten
Standorten der Chara crinita der Donau)
und
unbegründet
Chara
vielleicht
folgern,
crinita
(diesseits
und
jenseits
werde ich nicht eben ganz
dass männliche Pflanzen der
nur aus befruchteten Oosporen
sich
Auch
als eine
schon
demnächst
einen bestimmteren Aiifschluss gewähren.
Form
der Chara con-
veröffentlichte dieselbe äusserst
I.
dem Namen
ganz neue Art unter
Ganocziana»
mer
vielleicht
nichts anderes als
;
seine Publication,
mehr den Laien
1889).
Von seinem
grossen Irrthume hat ihn wahr-
dem
scheinlich schon Baenitz aufgeklärt,
Menge des
Pflanze
eingesammelt
dort gleichfalls
Form
eigenthütnlichen auffallenden
Nyman's Conspectus unter
eine
er
Materials von diesem Standorte
Chara ceratophylla Walle. 1833. blos in
Num-
des «Szepesi Hirnök» (Zipser Bote) (XXVLI. Jg.
für das «Herb, europ. »zugeschickt. Ich selbst
Aus Ungarn
«Nitella
Fachgenossen bestimmt, erschien in einer
grössere
Klammer «Hungária» erwähnt.
Weise
fälschlich auf ziemlich superphilosopbische
als
dürften
ist
eine besonders ausgezeichnete
traria Ullepitsch
entwickeln, während weibliche Pflanzen aus befruch-
turversuche
subinermis
im künstlichen Teiche des Bades Gá-
nócz vegetirende Chara-Art
teten aber auch aus unbefruchteten Oosporen ent-
stehen können. Meine gegenwärtig angestellten Cul-
die
/'.
.-Ge-
habe die
und
ihrer
halber einer ge-
naueren Untersuchung unterzogen. Laut einer ligen brieflichen Mittheilung
Herrn Baenitz's
gefälist
die
Aus Siebenbürgen: «im Torfmoor am Büdös Ch.
Gánóczer Pflanze im Jahre 1891 im «Herb, europ.»
tomentosa? schon im Verwesen» (Schur, Oesterr.
unter 6283 auch wirklich schon vertheilt worden
bot. Zeitschr. 1858. österr.
In
Leonhardi: Die bisher bekannt,
dem von
gestellten
Prof.
und zwar unter dem Namen
Chara foetida
«
Simonkai mir zur Verfügung
Herbar fand ich sehr hübsch konservirte
racee schon zweimal eine falsche
ren
:
Bestimmung
wurde
die
nun
bei den Wirtschaftsgebäuden (major) «Mexiko» ein-
nicht eine foetida sondern eine contraria
gesammelt und unter dem Namen Nitella mucronata
eine
eingesandt.
stehenden Nodusen
die
;
unterliegt gar
f.
Form
keinem
Zweifel, dass unsere Pflanze
die vielleicht
der
Literatur
aus
A. Bb. 1849.
Ungarn
ist
und zwar
abgesehen von den entfernt
und langen Internodien der
moniliformis Leonhardi
Meine Bestimmung die Chara contraria
erfah-
Bestimmung der Gattung und Bestimmung der Art verfehlt denn es
zuerst
Exemplare der Ch. ceratophylla von Pomogy ; sie wurden von Csató 1890 im Fert tó (Neusiedlersee)
In
v. cleci-
piens Migula». Mithin hat also diese Gánóczer Cha-
Armleuchtgw. 1864).
am
nächsten steht.
ich an
lebendem Material,
an mikroskopischen Dauerpräparaten und an ge-
bloss
Pozsony
trockneten Pflanzen wiederholt angestellt, fasse ich
zusammen
(Pressburg) erwähnt Schneller («vulgaris subhis-
kurz in Folgendem
pida» Wiener bot. Tauschverein)
Thallus dunkelgrün in Folge Verunreinigung der auf
(s.
Leonhardi Die :
ihm
bisher bekannt, österr. Armlgw. 1864).
Ich selbst sammelte Ch. contraria an mehreren
Orten und zwar
f.
subinermis A. Br. brevibracteata,
brachyphylla, condensata, macroteles in den Kelenfölder ein
Sümpfen
andermal
f.
Budapest
in
Menge lebenden
von jedweder Inkrustation
;
;
;
n.
f.
Bacillariaceen, frei
Axe langgestreckt
sam, ziemlich reich verzweigt kurz, untere lang
Ganocziana
;
bieg-
obere Internodien
Anzahl der Bindenreihen doppelt
an demselben Orte
so gross, als die der Strahlen, die Mittelreihen stär-
subinermis A. Br. brevibracteata,
kerausgebildet und entschieden die scheinbar schma-
bei
;
brachyphylla elongata macroteles. In der
in grosser
«/'.
:
Umgebung von Késmárk
einem kleinen Wiesengräbenchen
Br. longiphylla macroteles.
Am
len Zwischenreihen überragend. Die unteren Inter(Zipser f.
Com.)
hispidula A.
Fusse der Hohen
nodien nicht selten ganz kahl, rindenlos, oder nur
mangelhaft berindet
;
Stacheln fehlen
;
Nebenstrah-
lenkranz wenig ausgebildet, zweireihig oder unter16*
124 brochen bis mangelhaft zweireihig. Die kurzen Strahlen an den
Knoten zumeist zu
lichem Ausseben, denn
acht,
fast alle
determ. auct. in herb. Dietz)
von eigenthüm-
(bei
Internodien dersel-
Strahlen erscheinen die einzelnen auf-
genden Rindenreihen länger doch
treffen
sie
frei
sich, bei
—3
Endsegment
;
die einzelnen
in
herb.
A. Br. 1807.
In der Literatur aus Ungarn bisher noch nicht
Die
voll-
einem 4
selbst
5-zelligen
und
Agardhiana sammelte
/'.
dem Warmwasserteiche
ich in
Budapest
tieferer Stellen
in
des Lukdcsbades. Ebenda-
fand ich auch eine andere Form, die
Grunde
Zellen desselben sind
länger als die unteren Internodien, dick die Endzelle bleibt dick
auct.
angeführt.
Die Strahlen besitzen in
determ.
Ohara intermedia
die Mitte der Internodien
zeigt.
und von der GubttCS-
Simonkai)
Simonkai
in der Mitte
denen das unterste Internodium eine
Knoten und enden
in herb. (leg.
Simonkai).
abstei-
und unbedeckt. Nur wenige Strahlen finden
kommene Berindung 2
und
Csárda
an der Rückenseite
weder hier noch dort
zusammen, sondern lassen ganz
als
Braun
A.
ben mangelhaft berindet; an der Bauchseite der
dann von Alt-Ofen
;
der Pulverstampf mühle leg. Simonkai 1872, det.
am
mächtige Rasen bildend, der
früheren hinsichtlich des Aufbaues sehr nahe steht,
selbst
dem
und endigt mit einer stum-
äusseren Habitus nach aber
ihr abweicht
pfenabgerundeten Spitze. Sämmtliche Strahlen legen
:
f.
thermales
n.
f.
sie
von
wesentlich
zeichnet sich vor-
sich stark bogig einwärts
züglich durch ihre ausserordentlich langgestreckte
knoten und bilden so
gekrümmt an die Axenvollkommen geschlossene
Axe aus
Quirle. Die Geschlechtsorgane treten stets in dop-
die oberen kürzer; die Strahlen bleiben klein, legen
pelter Zahl an allen drei oder
sich bogenförmig
nur an zwei Knoten
Oogonien hingegen fand ich eigentüm-
licherweise fast
ausnahmslos ganz unausgebildet,
ja in einzelnen Fällen ragten die
ben der in die
Eizelle, frei
nach dem Abster-
und getrennt von einander
die unteren Internodien sind sehr lang,
gekrümmt mit ihren verkürzten
Endsegmenten der Axe an und bilden auf
der Strahlen auf; die Antheridien sind gut ausgebildet, die
;
Weise geschlossene Quirle, welche sere
fast
diese
nur wie
grös-
Axenknoten erscheinen. Nebenstrahlenkranz
sehr stark entwickelt.
In
sich
Länge streckenden Rindenzellen des Oogo-
dem Herbar
intermedia
des Prof. Simonkai fand ich Ch.
aculeata incrustata
f.
dem Com.
aus
niums sammt einer ihnen aufsitzenden Krönchen-
Fehér («C limosis «Kubik» prope oppidum Ercsi
dem verhältnissmässig dicken Knoten hervor und deuteten auf
1868
zelle als kleine
diese
kurze Zellfäden aus
leg.
Weise nur eben das Auftreten der Oogonien
an.* Reife
und vollkommen
Tauscher» determ.
Ohara polyacantha
A. Br. 1867.
ausgebildete Oosporen
In der bisherigen Literatur aus Ungarn nur von
fand ich an keiner einzigen der von mir eingesam-
melten Pflanzen. Die Seitenstrahlen gelangen nur
einem Standorte erwähnt
an der Bauchseite der Strahlen zur Entwickelung
in
ihre Anzahl schwankt zwischen 3
— 4;
sie
;
sind so
lang oder wenig länger als die einzelnen Zellen des
et
Ges. in
nek A.
am
gleichfalls
obersten Knoten der
Strahlen zumeist zu zwei auftretenden Seitenstrahlen stehen gabelig ab von demselben, so dass die
am Bakos
in Verhandl.
Charac. Hungáriáé»
Strahlen-Endsegmentes, auch ihre Dicke stimmt mit ist
:
bei
Budapest
Wiesensümpfen, Borbás («Symboke ad pteridogr.
jenen überein und ihre Endspitze stumpf, abgerundet. Die
auct.).
Wien 1875 und «Budapestnek
növényzete
és környéké-
1879»). Die Pflanze wurde von
Braun bestimmt, doch
zweifelhaft gelassen
forma species prsecedentis» Ich selbst habe
zool. bot.
d.
sie in
der
(sc.
:
«nisi
Ch. hispida).
Umgebung von Budapest
nirgends beobachtet.
Strahlen dann fast gabelig verzweigt erscheinen.» In den mir zu Gebote stehenden Herbarien fand ich
Ohara gymnophylla
A. Br. 1835.
Chara contraria A. Br. aus der Umgebung von
Budapest
(in
dem
Kelenfölder
Donauarm
leg.
Dietz
Ch. gymnophylla sammelte ich in der
von Budapest * Diese Erscheinung habe ich auch bei anderen Chara-
arten beobachtet
z.
B. bei
Auch Overton beobachtete
Ohara coronata Ziz. (Fig. 15. G.) solche verkümmerte Oogonien
bei Nitella syncarpa (Bot. Ctrlbl. 1890 Bd. IV.)
am Bakos und zwar
vereinzelt in kleineren
die
f.
Umgebung subinermis
Exemplaren zwischen den
ausgebreiteten Rasen der schon erwähnten
pella; in der
Umgebung
des Buzsbachi
Toly-
fürd (Bad
125 Rauschenbach, Zipser Com.) fand ich
Menge
eine stark inkrustirte
und
löchern
net. In
weisen
gar nicht inkrustirte
Form
:
bei
subinermis A. Br.
f.
major connivens, bei manchen Exemplaren zeigten Strahlen an ihren unteren
die
1
—2—
vollkommene Berindung, während das ständig unberindet blieb
:
Folgendem
und
in
will ich
Literatur
nur
der verschiedenen Standorte
vierte voll-
und
in
ad
ptericlogr. et
Charac. Hung.
1875»
«Budapest környékének növényzete 1879»
Braun bestimmte Formen von zehn
sieben durch
verschiedenen ungarischen Standorten
Berindung zur Ausbildung
Ujfalu (Com. Nógrád), íelnémeth
;
darin
die
und Zahlenverhältnisse aufzählen: Borbás erwähnt in «Symbolae
den meisten aber
verzeich-
auf die Quellen ver-
nodien der Strahlen auch nur eine unvollkommene bei
finden wir
Angaben
Kürze höchstens
aller
Namen
angeführten
3 Gliedern
manchwokam an den Inter-
der
in
diesbezüglich schon zahlreichere
Gánócz
;
Auch
Characeenart.
sammelte ich eine schön hellgrüne
kleineren Wiesenlachen
(Zipser Com.)
in grösserer
subinermis in Torf-
/'.
als Somosund Fels-Tó r:
war an keinem der Strahleninternodien eine Berin-
kány (Com. Borsod), Umgebung von Losoncz,
dung zu
Csepel, Ercsi,
finden.
Eine eigenthümliche
Form
gymno-
der Ohara
Die Zahl der durch Schur beobachteten Ch. foetida-
phylla fand ich in Rákosfalva in einem kleineren
Formen
Wasserbassin
(Oesterr. bot.
Privatgartens
eines
(Tafel
I.)
die-
;
selbe zeichnet sich vorzüglich dadurch aus, dass
an
den Internodien der schön scblankgebauten Axe stellenweise die Mittelreihen hervorragen
Zwischenreihen,
die
erscheinen.
Diese
welche
weniger
Form würde
Cham
gangsform sein zur
und
nicht
ausgebildet eine Ueber-
also
contraria
f.
gymno-
und gänzlich auch an ihrem untersten Internodium vollkommen unbe-
phylla. Die Strahlen sind lang,
rindet
;
Geschlechtsorgane
Knoten zur Ausbildung,
kommen die
zumeist an zwei
Oogonien sind
mit
einem grossen, aus sternförmig auseinanderstehenden,
stumpfspitzigen
Zellen gebildeten
versehen, die Seitenstrahlen sind an
dusen kleiner
als die
Krönchen
manchen No-
Oosporen, an anderen wie-
Insel
Ofen und Altofen, Párád und Banat.
beträgt in «Die Siebenbürgischen Charac.»
Wochenblatt 1857)
von sechs verschiedenen citirt in
seiner Arbeit
:
gleichfalls sieben
Standorten.
Leonhardi
«Die bisher bekannten Osten-.
Armlchtgw. 1864» die auf Siebenbürgen sich bezie-
henden Angaben Schur's und einige ältere sichere in
Ungarn
in
fügt ihnen
Angaben
bei als
auch noch
«b) vulgaris
stehenden Wässern Waldstein und
Grunow»
Kitaibel; beim Fertié (Neusiedlersee) u.
s.
w. «a) aequistriata
teata, tenera bei ist
Fiume
f.
subinermis, longibrac-
(Herb. Schuttes ) »
Endlich
.
Ch. foetida A. Br. auch aus der Umgebung von
Pozsony (Pressburg) verzeichnet («Karlburger Do-
nauarm und
Schiller determ. 0. Stapf») (Oesterr. bot.
leg. Sig.
Zschrft.
Zigeunerlache bei Engerau 1883. Jul.
XXXVII.
Jg. 1884).
der
um
vieles länger, ja selbst doppelt so lang als
Die von mir gesammelten Chara foetida-Formen,
die
Oosporen. Nebenstrahlenkranz zumeist unter-
welche ich in meinem Herbar, abweichend von der
nur aus rudimentären kleinen Zellen
langnamigen Terminologie A. Braun's und dieselbe
brochen,
oft
gebildet.
Auch
alle ihre
Form
in der Cultur bewahrte diese
ursprünglichen Merkmale.
Nach dem mir zur Verfügung des Prof. Siihonkai kann ich noch
nach Migula auf einen einzigen blos nach
gestellten
Herbar
zwei, bisher
noch
nicht verzeichnete ungarische Standorte erwähnen
reducirend
einem ihrer charakteristischsten Merkmale
geordnet und benannt habe, wie dies auch aus Nach-
stehendem 1.
:
Umgebung Balaton-Für eds und die südlich von Budapest. An ersterem Orte sammelte Simonkai f.
Namen
ersichtlich
ist,
— sind folgende
:
subinermis A. Br. macroptila, elongata,
f.
die
submunda
tenerrima condensata («in pratis turfosis pagi Aracs
0-Buda (Altofen) in der Umgebung von Aquincum im Wiesengraben am Bakos (mit äusserst langen Strahlen) in dem Springbrunnenbassin in
1873.»),
an letzterem hingegen
f.
tenerior
und
Pesthinum versas Soroksár 1873); drei Formen wurden von A. Bräun bestimmt.
crassior («ad
/'.
alle
velincrustata A. Br.
(f.
longibracteata).
;
;
am Fusse der Hohen Tálra am Dunajecz: Sublechuit: (Com.
Bélai barlangliget,
Koronahegyfilrdö Szepes)
;
Lipnik (Com. Szepes)
;
bei Leschnitz (Com.
Szepes).
Chara
fcetida A. Br. 1835. 2.
in
Chara foetida ist wie vielleicht überall, so auch Ungarn die gewöhnlichste und weit verbreitetste
f.
munda in
subinermis A. Br. macroptila, A. Br.
(f.
laetevirens). Unterhalb
Wiesensümpfen (Geschlechtsorgane
elongata,
Gánócz
treten in dop-
126 pelter oder dreifacher
Anzahl beständig nur an den
zwei untersten Knoten der langen Strahlen 3.
subinermis A. Br.
f.
incrustata
stricto.
macroptila,
bei
Leschnitz (Com. Szepes).
tissima
stricta). In Strassengräben bei
(f.
15. (f.
Lipnik
5.
Haligócz (Com. Szepes).
munda
v.
/'.
incrustata, refracta A. Br.
von
stampfmühle
Simk.
(f.
in Altofen.
subinermis A. Br. macroptila, laxior
munda
sabmunda, divergens A. Br. (f. divergens). Budapest am Rákos; Óbuda (Altofen) in einem
vel
bitzi
;
Budapest.
bei
Wiesengräben
in
in der
Umgebung
des Lei-
kénfürd'( Leibitzer Schwefelbad, Com. Szepes)
;
Formen von folgenden
f.
Nähe
der
in
bisher noch nicht :
subinermis, longibracteata stricta;
Umgebung von
aus der
In einem Wiesengraben bei der einstigen Pulver-
kleinen Wiesengraben
O-Buda
munda;
leg.
/'.
;
subinermis, longibracteata submunda, alle drei
csespitosa).
6.
Umgebung von
am Bakos
veröffentlichten ungarischen Standorten
f.
subinermis A. Br. macroptila, laxior, sub-
f.
vulgaris). In der
subhispida A. Br. microptila, clausa A. Br.
f.
clausa)
fand ich
gerade senkrecht stehender Axe und ebensolchen ;
(f.
Aquincum
In den mir zur Verfügung gestellten Herbarien
stric-
(Com. Szepes) (von mehr niedrigerem Wüchse mit Zweigen)
bei
des römischen Bades.
subinermis A. Br, macroptila, A. Br.
f.
O-Buda
A. Br. (f.funicularis).In Strassen ;
subhispida A. Br. macroptila, laxior, di-
f.
vergens A. Br.
auf.)
elongata,
gräben bei Koronahegy fürd (Com. Szepes)
4.
14.
Simonkai 1873);
Baranya
Villány fCom.
subinermis, longibracteata
f.
Tomaj (Com. Zala ad
Badacsony
pag.
pest (ad
Bekésmegy er
Simk.
leg.
1873);
f.
leg.
Buda-
1873);/". subinermis, brevibracteata
subiner-
mis, longibracteata, condensata von Hereszd (Com.
Veszprém
Simk.
leg.
1873);
subinermis, longi-
f.
Nó-
bracteata elongata von Somos-Ujfalu (Com.
grád
Simk.
leg.
1873);
subinermis, longibrac-
f.
Wiesentümpeln unterhalb Gánócz (Thallus vollkommen frei von jeder Incrustation) Pieninen
teata, divergens
von Balatonfüred (Com. Zala
Simk.
subinermis, longibracteata, diver-
Sublechnitz
gens von
in
;
(Com. Szepes); bei
;
Leschnitz (Com.
Szepes). 7.
incrustata A. Br.
(f.
montana). An sumpfigen
len bei Erzsébetfalva,
manchwo auch
Stel-
ausser
dem
bestimmt. x\usserdem bestimmte ich selbst
schen Pecze-Szlls und 1876);
gebiete des Dunajecz.
«
subinermis A. Br, macroptila, condensata,
f.
submunda, subnuda
A. Br.
(f.
seminuda). Im Ueber-
schwemmungsgebiete des Dunajecz hei Koronahegy
fürd. (Mit 6 welchen
—7
1—3
Strahlen an jedem Knoten, von
und fertil gänzlich unberindet und zumeist 9.
berindet
sind, die
anderen
densata,
munda, subnuda
A. Br.
Buda am Bande
phylla).
(f.
des
paragymmo-
Lukácsfürd-ax
Teiches. 10.
11. (f.
subinermis A. Br. microptila, expansa
f.
A. Br.
(f.
f.
polysperma) Budapest Kelenföld.
subinermis A. Br. microptila, clausa A. Br.
13.
(f.
f.
fracta
Rákos.
collabens) Budapest
am
A.
Br.
(i.
refracta)
Budapest
Simk.
leg.
leg.
Nagy-
bei
Simk. 1877);
f.
Simk.
leg.
teata laxior
1878);
densata 1878);
(im
1876);
f.
subinermis longibrac-
(Kolozsvár gegen f.
subinermis,
«Malomvölgy»
Szt.
leg.
con-
longibracteata,
Kolozsvár
Nähe von Szamosfalva Kolozsvár alle gleichfalls im Herb. Simonkai. In der
Jánoskút
leg.
Simk.
leg.
subinermis longibracteata, stricta
f.
sub-
Nagy-
inermis, longibraeteata, laxior, refracta (bei
(in
Simk.
Umgebung von Szegszárd wurde
der
1878);
f.
sub-
1890),
dem Herbar
des
am
ungar.
Nationalmuseums
fand ich eine nicht näher bestimmte Ohara foetida
vom Bakos und Buda
Bakos.
subhispida A. Br. macroptila, laxior, re-
munda
várad gegen Pecze-Szol' s :
várad
sub-
f.
ferner zwischen
;
Bogdány und Tura Com. Szabolcs und
In
subhispida A. Br. macroptila, elongata
f.
A. Br.
f.
Márton
Szí,
:
Nagyvárad, zwi-
hispida macroteles, condensata gesammelt (Hollós
squamosa) Budapest Kelenföld, 12.
1873).
subinermis, longibracteata, elongata (im
Tekintövölgy» bei Kolozsvár 1878
Simk.
steril bleiben).
subinermis A.BR.(longissime bracteata) con-
f.
Simk.
leg.
hispida, macroteles, elongata (bei
Wasser; Koronahegy fürd im Ueberschwemmungs8.
f.
Váralja (Com. Tolna
Sämmtliche im Herb. Simonkai und von A. Braun
subinermis A. Br. macroptila, condensata,
f.
1873);
leg.
;
aus den Sümpfen von Fels-
Tárkány (an letzterem Orte gesammelt von Vrabelti 1868 szék)
(leg.
und aus der Umgebung Borseks Kotschv).
(9
Bor-
127 Br. und
Chara crassicaulis Schleich.
—
Die
noch
subinermis brachyphylla
/'.
f.
mkracantha
mit längeren Strahlen
aus Ungarn
In der bisherigen Literatur
nicht erwähnt.
1821.
A. Br. sammelte ich in einem Wiesengraben in
der
Nähe des römischen Bades (früher Pulverstampfmühle) und bei der Krempelmühle nächst O-Buda
eine
Form mit
ausserordentlich langen
A. Br.
Strahlen
und mit einzelnen am Grunde verzweigten doch deshalb einzelligen Nebenstrahlen. nicht
kleinere
gestreckte
Endlich eine
eine dieser naheste-
grössere
viel
Nähe der « Krempelmühle»
—
micracantha A. Br.
/'.
O-Buda und
macrophylla bei
hende doch im Ganzen
(Altofen).
A. Br., crassicaulis
unter ersterer fand ich auch
;
Form
der
in
Aquincum.
bei
Die eine der Kelenföldéi- Formen sah ich auch
Chara horrida Wählst. 1875.
Fand
ich
nur ein einzigesmal
von Budapest und zwar
die
in
Umgebung
in der
elongata, macro-
f.
phylla stricta in einem mit Wasser ganz gefüllten
Wiesengraben in der Nähe des römischen
tieferen
dem Herbar
des
war schon früher gesammelt, doch
Standorte, sie
dem Herb,
nicht bestimmt. In
fand ich ten in
f.
Dietz von demselben
Prof.
mundior aus dem Orczygar-
gracilior,
Simone. 1871
determ. Braun)
subinermis aus der
Umgebung von
Budapest
(leg.
Bades (früher Pulverstampfmühle) nächst O-Buda
und
(Altofen).
Békás-Megyer (determ. Braun).
eine
f.
des Prof. Simonkai
Chara hispida sah Chara hispida L. 1745. Die in der Literatur verzeichneten ungarischen Standorte sind
:
bei Pest,
Kováts (Ganterer
bisher bek. österr. Charac. 1847)
:
Die
an den Ufern des
;
Fertó'tó (Neusiedlersee) führt sie als ziemlich selten
Welwitsch an (Leonhardi
cit.
Werk
pter.
Charac. Hung.
et
Ges. in
Wien 1875) und
nyékének növényzete»
Sümpfen des Bakos
;
(Verhandl.
»
men wurden von Schur erwähnt (Oesterr. bot.
(leg.
bot.
;
Haynald 1861) und aus einem
falva
(leg.
Haynald
1861).
Die von Haynald im Budapester Stadtwäldchen
bar der Kolozsvärer Universität. (Nach gef. Mitthei-
lung Herrn Prof. Kanitz's).
den Chara rudis
angeführte For-
In der Literatur
ist
nur ein ungarischer Standort
«um Pressburg
erwähnt:
A. Br. 1867.
in allen
A. Braun bestimmt.
sagt Sig. Schiller, die hier
in «Die Siebenbürgisch. Charac.»
bestimmte 0. Stapf
busta (Chara latifolia W.)
«in
complanata ro-
f.
Tümpeln und
am Büdös und
(leg.
Budapester
des
és kör-
aus
valde incrustata
f.
um Aquincum
Teiche
Strassengraben zwischen Udvarhely und Lengyel-
mundior aus dem
tenera,
Wochenblatt 1857)
chen sporadisch
zool.
d.
brachyphylla
Orczygarten in Budapest und aus den Sümpfen
Symbol« ad
«Budapestnek
in f.
f.
«
aus
Stadtwäldchens
dem
Her-
gesammelte Ch. hispida befindet sich auch im Her-
1864).
Borbás veröffentlicht in seinem
Steinitz 1879),
in dem vom Bakos
auch
ich endlich
bar des ungar. Nationalmuseums
Tei-
gesammelten Pflanzen
micracantha brevibracteata
f.
(Oesterr. bot. Zeitschr.
Sümpfen gemein»
XXXIV,
Jg. 1884). Ich selbst
habe diese Chara aus Ungarn noch nicht gesehen.
Tusnád auf
bei
Trachytschlamm bei Háromszék und bei Segesd». Chara aspera (Deth.) Willd. 1809.
Umgebung von Budapest
ist
Chara
pida gar nicht selten, ich sammelte
sie
hauptsäch-
In der
lich in ly er
in
den Kelenföldéi' Sümpfen, in den
Teichen,
am Bakos und
in
refracta
f.
Mihá-
und
f.
longibracteata,
sammelte ich
/'.
den Sümpfen
in
Am
Kelenföld
licher
Szt.
chen überzieht grosse Strecken die
macrophylla,
:
der Insel «Bruckau» bei Pozsony (Pressburg) End-
micracantha A. Br., macrophylla
den
ben ungarischer Fundorte sind
(Altofen)
macracantha A. Br., macropJtylla A. Br.,
A. Br., elongata A. Br. In
Die in der Literatur bisher verzeichneten Anga-
O-Buda
der Nähe des römischen Bades.
fand ich
Szt.
his-
f.
Mihály er Teimacracantlta,
stricta.
macracantha A.
Am
Bakos
Br., elongata A.
1847
(s.
Ganterer Die bisher bek.
und Leonhardi
gymnoteles in aquis
molam
callidis e
etc.»
in
Verhandl.
Wien 1875 und «Budapestnek
nek növényzete 1879»).
österr. Char.
—
munda Aquinci O-Buda ad
Werk);
pulveris pyri» Borbás determ.
Borb. «Symbolse Ges. in
cit.
«/'.
A.
Braun
d.
zool.
és
környéké-
(s.
bot.
128 Ich selbst cammelte Chara aspera
f.
longispina,
Borbás
(s.
«Symbol, ad
pt. et
Char. Hung.» in Ver-
leptophylla, brevibradeata, elongata, divergens A.
handl.
d. zool. bot.
Br. und mit ihr gemischt
nek
környékének növényzete 1879»).
phylla A. Br. in der
brevispina brachy-
/'.
Umgebung Budapests
den
in
Sümpfen und grösseren Lehmstichen des Kelen-
An
föld* zu wiederholten Malen.
kommt aspera Wallr.
und
vor,
«In ziemlich Idaren gelinde fliessenden Wässern,
Chara
crinita
Szeben (Hermannstadt) bei Beussen, Sóvár (Salzburg) Schur (s. «Die Siebenbürgisch. Oharac.» in
in solcher
Menge
österr.
Wochenbl.
stichen nächst der Verbindungsbrücke in Budapest. bildet
von andern Characeenarten
auch keine reine
freie
von diesen Standorten
Chara
hispida,
während an anderen
aspera im Vereine mit Ch. crinita
mir nur die
/'.
wickelte sich
dem
anderer Characeenarten
ent-
einmal auch eine Ch. connivens in
bot. Institute des
Budapester Polytechnikums
diese Pflanze, welche ich der J.
Ch.
als
«Patschen
XXXIV.
Pozsony
bei
(Pressburg) »
In der Literatur
ist
Triestiner Strasse in
einem kleinen Teiche eines Weinthaies
p.
246»
fruchtbaren (s.
Leonhardi
Noé
rischer Standort bekannt
:
in
Fk
Salzlaken bei
zwischen Chara crinita Waldstein und Kitaibel («Iter
Formen
eingesammelten A. Br.,
sind:
brevifolia A. Br. in k.
brevibradeata
/'.
dem
Teiche des
siehe
Armglw.
Leonhardi Die bisher bek.
1864). Diese
Angabe erwähnt auch
P.
Nähe der Puszta
Szt.
Mihály an mehreren
cultivire
brevibradeata
O-Buda folia
ich
diese
A. Br.,
in Cultur
;
f.
Form
tenuifolia
;
von
letz-
seit
Jahren;
A.
Br. von
longibracleata A. Br,, brevi-
vermengt mit den übrigen und rein auch
am
österr.
Sydow
Menge kam
teste
seiner Zeit Ch. fragilis, brevibradeata,
brevifolia A. Br.
(Die bisher bekannt, europ. Charac. 1882).
auch
dem
in
grossen Teiche der
Ich habe Ch. tenuispina selbst noch nicht gesam-
P. Szt. Ló'rinczer Schottergruben vor, in letzterer
wohl aber im Herb. Simone, gesehen und be-
Zeit ist jedoch derselbe ganz ausgetrocknet; dafür
melt,
stimmt f.
/'.
bot.
ung. wiss. Universität in Budapest;
Bakos zwischen Rákosfalva und Kbánya, wie auch in der Nähe der Szt. Mihály er Puszta. In grosser
baranyense 1799 sub «Chara hispida»
Braun,
1830
Fl.
Werk).
cit.
Die von mir beobachteten ung. Standorte und
terem Orte
bisher nur ein einziger unga-
Sig.
Jg. 1884).
Orten und in den Kelenfölder Sümpfen A. Bb. 1835.
leg.
kleinen
in der
Chara tenuispina
fra-
Endlich «bei Scurigna unweit Fiume an der alten
Gartens der
für gewöhnlich.
C)i.
erkannt und be-
Schiller determ. 0. Stapf (Oesterr. bot. Zeitschr.
;
Güte des Herrn Prof.
Klein verdanke, besass längere Seitenstrahlen
als eine Ch. foetida
stimmt wurde.
Es gelang
lougifolia aufzufinden.
den Culturen
In
Stellen
auftritt.
sondern
gilis,
ein-
fragilis ein-
gesandte Pflanze von Leonhardi nicht als
Käsen. Haupt-
sächlich findet sie sich hier in der Gesellschaft der
Armlgw.
da sich später
gesammelte und unter dem Namen Ch.
In den Kelenfölder Sümpfen und grösseren Lelmi-
und
Angaben sind österr.
anzusehen,
für fälschliche
herausstellte, dass eine
Chara connivens Salzm.
seltener vor
Letztere
1857).
nach Leonhardi (Die bisher bek.
solche Käsen bildend als jene.
kommt
um Nagy-
sowie in Teichen auch auf Salzboden,
Orten
1864)
Sie
Wien 1875 und «Budapest-
diesen
in der Gesellschaft der
doch bei weitem nicht
és
Ges.
;
die
kleinen, niedrig buschigen
Exemplare
depaupertata A. Br., sammelte Simone, in einem
Sumpfe zwischen Bogdány und
Tura im
Com.
sah ich jüngst dieselbe
Form
sehr reichlich in eini-
gen der Wiesenteiche bei der Puszta
Mihály
Szt.
gedeihen.
In den mir zur Verfügung gestellten Herbarien
Szabolcs (1877).
fand ich Ch. fragilis aus
dem Com. Ung (leg. Dietz dem Com. Heves «ad
in Herb. Dietz). Ferner aus
Chara
fragilis Desv. 1815.
urbem Hatvan» (1873
Die in der bisherigen Literatur verzeichneten ungarischen
Fundorte sind
oppid. Hatvan».
—
«f.
:
«In
lacu
Patai
tó
ad
longibracleata, brachyphylla
Pestiui in pratis paludosis ad
molam Pascalensem»
(1873
leg. Simk.);
ivigii
Ág., dann
aus
f.
leg. Sime.)
dem Com.
brachyphylla strida A.
eine nicht näher bestimmte
Bemecser 1873
und «ad Villány»
leg. Simk.);
HedBr. und
Szabolcs var.
Form (alle drei von dem Com. Baranya
aus
129 Hedwigü Ag. und
gleichfalls var.
auch
/'.
brach y phylla
Selige» leg. Simk.)
stricto,
und
nigricans, wie
/'.
drei
(alle
«ad
pagum
Form von Békás- Megyer
;
sämmtliches Material
wurde von A. Braun bestimmt (Herb. Simonkai).
Dann
zwischen Bogddny und Tura (1877 term. auct. in herb. Simonk.)
=
longifolia A. Br.
Ch.
gebung von Nagyvárad leg.
und
leg.
SnviK.de-
brevibracteata
f.
Hedwigü Ag. aus der Umbei Krös-Tarján (1877.
Simk. determ. auct. in herb. Simonk.).
Endlich gilis
—
dem Com. Szabolcs
brevibracteata aus
f.
ist
noch
als
Ohara delicatula Ag. In der Literatur
nach einer gefälligen brieflichen Mittheilung
aus Ungarn bisher noch keine
Angabe verzeichnet. Ich fand
dieses äusserst hübsche
Umgebung von Budaeinem langen breiten Graben neben dem
pest in
Kbánya und Soroksár in Cham crinita; während letztere
Bahnkörper zwischen Gesellschaft von ¥ in ziemlich grossen
hübsch dichten Phasen die
Grabens überzog,
trat Ch.
Bassain des Kaiserbades in Budapest zu erwähnen,
lich grossen
an welchem Orte Cardinal Haynald diese Characee
theridien fast gleiche rothe
;
Exemplare davon werden im
Instituts
bewahrt.
der
Universität
in
An diesem Fundorte habe
Herbar des
tie-
delicatula
mehr an den Ufern auf und bildete hier gleichsam eine Umsäumung. An allen hier beobachteten Pflänzchen zeigten die Oogonien
sammelte
824.
niedliche Pflänzchen in der
fere Mitte des
ung. Fundort von Ch. fra-
ist
des Herrn Univers. Prof. Aug. Kanitz das grosse
bot.
1
eine nicht näher bestimmte
sammt
ihren ziem-
geschlossenen Krönchen eine den An-
sich nicht selten zwischen
Färbung
;
auch zeigten
diesen rothen Oogonien
Kolozsvár auf-
ganz weisse kreidefärbige Oogonien, die das nette
ich Ch. fragilis
Aussehen der Pflänzchen noch mehr erhöhten.
kein einzigesmal gesehen.
NACHTKAG. Während Beendigung des Druckes vorliegender
Arbeit, hatte ich Gelegenheit
noch folgende Chara-
Arten in Ungarn zu beobachten.
Chara gymnophylla A. Br.
Com. Liptau,
in
/'.
subinermis, humilior, refracta A. Br. in der
Umgebung von
Verbicz
einem seichten Abzugsgraben eines Wiesenmoores. Die Chararasen bestanden hier aus
weniger verzweigten, niedlichen, nicht inkrustirten Thallusen und gediehen
zum
grossen Theile ausser
Wasser.
Chara
foetida A. Br.
Com. Liptau,
so in der
f.
subinermis, macroptila A. Br.
Umgebung von Liptó-Szt- Miklós
in
(f.
longibraeteata) an mehreren Orten
Gräben
am
im
Eisenbahnkörper, ferner in der
Nähe von Proszék auf moorigen Grunde nächst dem Fahrwege, und endlich
bei Sztranya Szt. -Kereszt in
kleineren Wiesengräben.
Chara tenuispina
A. Br.
/'.
brachyphylla A. Br. in der
Lörincz in einem seichten Graben
am
Eisenbahnkörper
Umgebung Budapests nächst Puszta
in der Gesellschaft
von Chara
crinita.
Szt.-
Die kleinen
buschigen Pflänzchen kamen hier vereinzelt stehend in nicht allzugrosser Menge vor und bildeten nirgends
zusammenhängende Basen.
t'ilarazky,
Chara-félik.
I.
TÁBLA.
17*
I.
1.
A Chara gymnophylla
ábra.
nagyságban). — szervek,
cs.
2. ábra.
nagyítva).
a. tengely,
csomók,
A
- -
Charit a.
/'.
antberidium,
s.
sugárrészletek.
íj.
i.
l>.
TÁBLA.
telepének
gyökérfonalak,
c.
egy részlete (habituskép, természetes
sugarak, d. oldalágak,
e.
sngarkák,
/'.
ivar-
internodiumok.
gymnophylla tengelyének egy csomója term sugárral (gyengén
sugárkák,
b.
végszelvény,
mellóksugarak, h.
c.
tüskék,
a sugár csomói,
i.
d.
kéreg- ejtek,
o.
a sugár internodiumai,
oogonium, t.
tengely,
K.M.TERMESZETTUD.TAKS
I.TABI.A.
ILARSZKYCHAKAFKLhK
a
RAJZ:
FÍLARSZKY
II
TÁBLA.
II.
1.
ábra.
ságban). f.
—
A
Nitella capitata
a.
tengely,
ivarszervek, 2.
ábra.
nagyítva). — 3.
ábra.
cs.
A s.
b.
csomók,
telepének egy részlete (habituskép, természetes nagy-
rhizoidák, i.
TÁBLA.
c.
sugarak, d. oldalágak,
sugárkák,
o.
sugárkák,
internodiumok.
Nitella capitata tengelyének egy csomója
A Nitella
elsrend
e.
oospórák,
í.
tengely,
capitata hímivarjellegü
s.
term ni
sugárral (gyengén
sugárrészletek.
fiatal
tengelyrészlete
ben lev antheridiumokat (a) visel sugarakkal (s). —
t.
tengely,
s.
különböz
fejldés-
elsrend
sugárka.
K.M.TERMESZETTUD.TARS.
KAJZrl'UARSZh'Y
n.TAßU
FILARSZKYCHARAFELEK
III.
TÁBLA.
III.
A
sugárelágazások
különböz formái
TÁBLA.
a
Nitella-iajdkon és a sugarak utolsó sejtjei,
illetleg végszelvényei. Vázlatos rajzok.
A
szinek magyarázatát lásd a III. Tábla alján.
K.M.TERMESZETTUD.TARS.
in.
FILARSZKYCHARÄFELEK
TÁBLA
2
"«!/!/
/n
itt
\l/
i
1'3
MteUa synccüyta (TAiu/ZjAuh .
?n
Ä.csa/iwJuui as/u/waé.
Mlella ciitülala /jIsi/iAs). Ig. AsMhiittfr sxátna S.
száma 6+2
6
n
jaiul.siuj.
,
vagy
A'ilAla lrajts/ucetis(Bvs/A
A.stHjand-szama v
t? , 1-1
.
2
?-4
nt
l
o
'
$
in
/// .
Asugarak
sxájiia.
l'ili-llii
flexiUs/Za.fiJ Af/.
Äsugaraksxäma.
(i.
-
?
,vi<jij
/..
Xitdla
J-5
bnachgfcL -v- Ißr.
V
Ol
Wto
3b
t:
.f.;
.
v
Á Hella eanfemticcci * Ißr.
A siujärafi sM/na
V.-3 o'-S'.
111
-
.
sturcu:
_
elsßrejiAä
suqärku
dVildla
niastn/jvjKtü sutTfirftu
/lar/uadrejidä
K.LIZ:
VILARsm
miusBctita-iti
A//r
Asuganxk sxämit 6.
.
.
satjttii'Ai i
Un trsxt n>rJ; //< Vi/:.
<
(<
6"
IV.
Filarszky, Chara-félék.
TÁBLA.
IS
IV.
Sugárelágazások
Nitella
TÁBLA.
fajokon úgy mint a
magyarázatát lásd a III. Táblán.
III.
táblán
;
folytatás.
A
szinek
K.M.TERMESZETTUD.TARS.
N.
TABLÄ.
FILARSZKYCHARAFEL1
l'/h'I/if
Crjlif/l,'/W,/
Jl siunirtik sxiinui Jile/Ia Jlt/r/lina fßCjJy. Isutjaikik xaina:
y
KAJZ:FIURSZKY
.•>
.!//'/:
6i>.) S.
V.
TÁBLA.
18*
V.
A
Tolypella, Tolypellópsis,
TÁBLA.
Lamprothamnus, Lychnothamnus
sugarainak elágazási formái és szerkezetei. Vázlatos rajzok. a III. Táblán.
A
és
Chara genusok
szinek magyarázatát lásd
VTABJ.A.
K.M.TERMESZKTTirD.TAKS.
FÍLARSZÍÍYCHARAFELEK
\
Tob/neif/i firotifi'ra (ZizJ uLet)nhai*ü .lsi/iy(fr((/isT.tu/m 6~ /?
.
?'Amt/.
Toltjjwlla infrfojtia. (Trcn/
Asugarak száma 6V +*>"//. r\ jwi'fa gfomúmift /A's/t/
'/!'///
/>.
/.r<>'// ///
/n/z'
Astujtmt/t szánta 6-/'í it/nif
»agj :/
//
M" th/l/a twlgajl 7<>/////i'/I,i JU.yM.jiMt Jbni&l.
Jormattni'atwu
Abrds.t Jsu<jaral; sxäsnn
TcLjpella nidißca. (Afü/L 'rj
S.O.
Asuganüt szätna 6 /f.
J
?
///
J-anuirotAatumts .
ABr.
Isttytuw/i s.r
Tblt/fieUopsis A/ü/täa .Iswj(/r
fi.
f-ljcfiHüfAa/niutf! //fa/lr) /.('iiii/uin//
JsugaraA
RAJ2:FÍLARSZKY
szctJita /
S'/lfrr
/rtf'K
.Isiu/í/niÁ-s :
ó/J.
/().
-
.
A FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA.
m Iliiéit
