Óh, szellem világa, jöjj el!

Óh, szellem világa, jöjj el! avagy a megismerés rögös útja Makai Mihály [email protected]

1

Márkónak, a gavagai játék lelkes gyakorlójának ajánlom ezt a könyvet.

2

Tartalom 1. Bevezetés ....................................................................................................................................................................... 4 2. A nyelv béklyójában ...................................................................................................................................................... 7 2.1. Nyelv és fogalmak .................................................................................................................................................. 8 2.2. Nyelv és megismerés ............................................................................................................................................ 21 2.3. Logika és nyelv..................................................................................................................................................... 30 2.4. Matematikai nyelv ................................................................................................................................................ 39 2.5. Formális logika ..................................................................................................................................................... 50 3. Az értelem korlátai ...................................................................................................................................................... 57 3.1. Nyers érdekek ....................................................................................................................................................... 58 3.2. A tudomány várat épít .......................................................................................................................................... 70 3.3. Terra incognita...................................................................................................................................................... 85 3.4. Az egyén korlátai.................................................................................................................................................. 93 3.5. A közösség korlátai ............................................................................................................................................ 100 4. A világkép korlátai .................................................................................................................................................... 113 4.1. Világkép.............................................................................................................................................................. 114 4.2. Világkép és nyelvezet ......................................................................................................................................... 121 4.3. Világkép és megismerés ..................................................................................................................................... 131 4.4. Világkép és módszerek....................................................................................................................................... 141 4.5. Világkép és társadalom (pénz) ........................................................................................................................... 151 5. Hit, remény, szeretet .................................................................................................................................................. 167 5.1. A vallás kialakulása ............................................................................................................................................ 168 5.2. Hinduizmus ......................................................................................................................................................... 178 5.3. A zsidó vallás...................................................................................................................................................... 188 5.4. Kereszténység ..................................................................................................................................................... 192 5.5 Iszlám ................................................................................................................................................................... 200 6, Verseny a javából ...................................................................................................................................................... 215 6.1. A számok hatalma .............................................................................................................................................. 216 6.2. Az aura ................................................................................................................................................................ 222 6.3. Rövid ufológia .................................................................................................................................................... 228 6.4. Kérdések válasz nélkül ....................................................................................................................................... 234 7, Óh, szellem világa jöjj el!.......................................................................................................................................... 247 7.1. Alkímia ............................................................................................................................................................... 248 7.2. Tabula smaragdína ............................................................................................................................................. 250 7.3. Kozmikus tudat ................................................................................................................................................... 256 7.4. A manipuláció .................................................................................................................................................... 261 8, Dolgozni csak pontosan, szépen … .......................................................................................................................... 273 8.1. A tudás erő .......................................................................................................................................................... 274 8.2. A tudás elosztása ................................................................................................................................................ 279 8.3. Technika ............................................................................................................................................................. 285 8.4. Kudarc vagy siker? ............................................................................................................................................. 290 8.5. Tudás és erkölcs ................................................................................................................................................. 299 8.6. Pokoli tornyok árnyékában ................................................................................................................................ 306 Függelék..................................................................................................................................................................... 315 Köszönetnyilvánítás .................................................................................................................................................. 316 Tárgymutató ............................................................................................................................................................... 317 Névmutató.................................................................................................................................................................. 319

3

1.

Bevezetés

1. Bevezetés Mi is az igazság? Létezik-e „tudományos” igazság? Miért vitatkoznak a tudósok az igazságról? Szükséges-e, hogy ez a vita elbizonytalanítson bennünket?

Ha az ember fizikus és öregszik, három dologra kell ügyelnie (P. G. Woodhouse után). Az első az, hogy nem szabad folyton az ifjúság erkölcsét szapulnia, a második, hogy ne engedje a szakállát túlságosan bozontosra nőni, a harmadik—és minden bizonnyal a legnehezebben elkerülhető veszély—nem szabad engedni a csábításnak, hogy a metafizika felé forduljon a figyelme. De mi is a metafizika? William James szerint: „A metafizika hihetetlenül, makacs erőfeszítés arra, hogy világosan gondolkozzunk.” Betrand Russel szerint: „A metafizika próbálkozás arra, hogy a világ egészét a gondolkodás segítségével értsük meg.” Gyorsan elmondom, hogy a világ megismeréséhez a gondolkodás értékes, de nem egyedüli hozzájárulást ad. Legalább ilyen fontos a dolgok érzelmi oldalának megismerése (amihez sajnos a fizikusok vajmi keveset értenek, noha egyesek szívesen beszélnek róla). Amiben a fizikusok járatosak, az a tudás megszerzésének, a megismerésnek öröme és bánata. Ezúttal a bánatra, a megismerés megszerzésével kapcsolatos nehézségekre, visszásságokra szeretném felhívni a figyelmet. Röviden, a megismerés lépései: tapasztalás, modellalkotás, törvények megfogalmazása. Ebben a láncban minden lépéshez kapcsolódnak problémák. A tapasztalás kapcsán elmondható, hogy egy kísérlet egyszer sikerül, egyszer nem, noha minden természettudományos kísérlet megismételhető. A modellek nagy száma pedig rendetlenségre utal. Egyetlen, mindenre alkalmazható modell sokkal áttekinthetőbb lenne. Persze a nagyszámú modellnek előnye is van. Amit jobban ismerünk, arról jobb modellünk van, amit kevésbé, arról rosszabb. A világmodell aligha lehetne hol jobb, hol rosszabb. A bennünket körülvevő világot nagyrészt e modelleknek köszönhetően tettük olyanná amilyen, sajnos, nincs használható alternatíva. Időnként nem árt arra gondolni, hogy tudásunk korlátos. Korlátos az, amit az emberi elme fel tud fogni, további korlátokat szabnak a megismerés eszközei, módszerei. Korlátot szab a nyelv is: amire nincs szavunk, azt nem tudjuk elmondani. Korlátot szabnak a lehetőségek is, van szám, amit nem lehet kiszámítani, van feladat, amit nem lehet számítógépre vinni, mert nem algoritmizálható. További korlátot jelent az érdekek szövevénye, hiába tudja valaki a helyes választ, előfordul, hogy mást mond. A 2001 szeptemberében New Yorkban történt tragédia felhívta a figyelmet arra, milyen óriási különbség van két, különböző vallású ember gondolkodása között is. Érdemes tehát megvizsgálni az emberi cselekvés mozgatórugóit, így a filozófiát és a vallásokat is. Mindezek az ellentmondások eredményezik, hogy a tudósok—gyakran ingerülten— vitatkoznak egy-egy szigorúan szakmai kérdésen. Mit várhatunk el akkor a kérdést kevésbé ismerőktől? Tudjuk-e amit tudunk? Miért a bizonytalanság és milyen mértékű? Ezekre a kérdésekre nem tudok ugyan tömör választ adni, de a könyv elolvasása után remélem, az olvasó választ kap rájuk. Ez a könyv bizonyos értelemben egy előző munka folytatása. A „Megáll az ész?”-ben sorra vettem a racionális modell korlátait, egyúttal egy sor racionális modellt is bemutattam. Ezek közül többet felhasználok, pl. a mesterséges intelligencia Vári-Wagner modelljét, a Turing-gépet és az algoritmus fogalmát. Szintén felhasználom a modellek típusait, említés történik a determinisztikus, a sztochasztikus vagy véletlen modellről, a lineáris és a nemlineáris 4

1.

Bevezetés

modellekről, valamint az utóbbiakban fellépő káoszról, utalok a káoszból esetenként kialakuló új helyzetre. A modellekhez kapcsolódik a megfigyelés és a mérés, mindháromhoz a verifikálás. Utalok a paradigmára is, arra is, hogy a részecskék világában más törvényszerűségek érvényesek, mint a bennünket körülvevő makrovilágban. Kritikákat kaptam azért, mert a „Megáll az ész?”-ben odáig merészkedtem, hogy kijelentettem, a racionális gondolkodás még a hétköznapokban is ad fogódzókat, pl. a reklámok hihetőségével kapcsolatban. A valóság viszont az, hogy meglehetősen visszafogott voltam, hiszen nem említettem a modern pszichológia eredményeit, amelyekre a modern meggyőzés-ipar épül, s amely ismeretében a reklám sokat veszít hatékonyságából. Manapság ezekre az „önvédelmi” ismeretekre mindenkinek szüksége lenne, aki újságot vesz a kezébe, vagy TV-t néz, esetleg csak az utcán jár-kel. Most igyekszem pótolni mulasztásomat. A kiadó—ha akad ilyen—feltehetően meg fogja kérdezni, kinek írtam ezt a könyvet? Úgy gondolom, a könyv hasznos lehet tanároknak és diákoknak, orvosoknak, ügyvédeknek, és mérnököknek csakúgy, mint kutatóknak. De, ha valaki elolvassa, talán más reklámszövegeket fog írni, vagy kevésbé fog bedőlni a reklámoknak. Végül egy pár szót a közölt idézetekről. Amennyiben valamit szó szerint vettem át más szerzőktől, a szöveget külön bekezdésben, megkülönböztetett formában (indent és dőlt betűk) írtam. Amennyiben a szöveg nem eredeti, bármilyen kicsi legyen is a változtatás, csak a forrásra utalok. Az anyag előkészítése során ui. jegyzeteket készítettem, az átolvasott szöveget gyakran kommentáltam, ill. kisebb-nagyobb mértékben átírtam. Kisebb veszélynek éreztem azt, hogy idegen tollakkal ékeskedem, hiszen a forrást mindig közlöm, mintsem egy eszmefuttatás értelmét esetleg megváltoztatva a szerzők intenciójától eltérő értelmű szöveget tüntessek fel az adott szerző neve alatt. Az olvasónak azt javaslom, ha az adott részt nem érti, illetve érdektelennek találja, bátran ugorjon a következő részhez. A tárgyalt anyagot apró mozaikokra bontottam, aminek részeit ugyan egy logikai szál köti össze, de a mozaik darabok tetszőleges sorrendben is olvashatóak. Budapest, 2003 nyár

5

2. A nyelv béklyőjában

2. A nyelv béklyójában

7


2.1. Nyelv és fogalmak Verbális és vokális információközlés. A nyelv, fogalmak. A nyelv általános struktúrája. A nyelv kialakulása. Nyelv és biológia. Nyelv és valóság. A tudomány nyelve. A kémia alapfogalmainak kialakulása. Mesterséges és formális nyelvek.

Az emberi arc, azaz a szemek, a szemöldök, a száj és az arcizmok összessége több mint száz üzenetet, ha úgy tetszik érzelmi állapotot képes kifejezni. Ez egy gazdag mintázat, ha azzal vetjük össze, hogy az állatok egész testükkel is legfeljebb negyven mintázattal kommunikálnak. Az arc egymagában képes kifejezni örömöt és bánatot, meglepetést és unalmat, félelmet, elfogadást, szégyent vagy undort. Ezt még kiegészíti, árnyalja a beszéd néhány jellemzője: a hanglejtés, a hangerő és a hangmagasság, ami szintén tükrözhet emóciókat. A félelem, kíváncsiság vagy öröm a hangból is kiolvasható. Ehhez társul még a beszédben lévő információ, ami a használt szavakból és a mondatok jelentéséből áll össze. „Nekem a szó kevés”—mondja a táncoskoreográfus MAGYAR ÉVA. „A szavakat félre lehet magyarázni, de egy őszinte gesztust nem.” Ebben sok igazság van, de azokban a helyzetekben, ahol félreérthetetlenül kell mozdulatokkal információt közölni—gondoljunk a közlekedési rendőr jelzéseire—a kommunikáció köre igencsak korlátozott, aminek az is oka, hogy nem művészek irányítják a forgalmat. A fent említett, kiterjedt kommunikációs eszköztár ahhoz kell, hogy ki tudjuk deríteni embertársunk érzelmi és/vagy elmebeli állapotát. Az embereket nem véletlenül izgatja, hogy társa mire gondol, mi a véleménye, mik a szándékai. Ez a szociális kötődés kifejezése, a társ állapotától függ az együttműködés sikere. A nyelv teszi lehetővé a megnevezést, amely egyfelől konkrét kategóriát jelöl, másfelől gyűjtőket. A megnevezések segítségével lehet a dolgokat és jelenségeket elemekre bontani, az elemekből pedig, mint legóból, változatos leírásokat, állításokat kerekíthetünk.1 A szóbeli információközlés két alapkőre épül. Az első egy elv, a nyelvi jelek önkényessége, amit a svájci FERDINAND DE SAUSSAURE fogalmazott meg. Ez az elv azt mondja ki, hogy a hangalakot és a jelentést egy konvenció kapcsolja össze. A szék szó a magyarul beszélők számára egy ülőalkalmatosságot jelent, pedig jelenthetne bármi mást is. A történelem homályába vesző folyamatok eredményeképpen úgy alakult, hogy a magyarul beszélők egy bizonyos ülőalkalmatosság megjelölésére a szék szót használják. Persze, akik más nyelvet beszélnek, más konvenciót követnek, pl. az orosz nyelvet beszélők a sztul szót használják nagyjából ugyanerre az ülőalkalmatosságra. Miért éppen ezt jelenti? Mert a magyarul beszélő szülők gyerekeiknek megtanítják ezt a hangsort, és hozzá kapcsolnak egy megadott jelentést. Ezen a „kiképzésen” minden gyermek átesik kb. ötéves korára. Ez a kiképzés, ill. a kiképzés során kialakított hangalak-jelentés hozzárendelés a kulcsa a szóbeli kommunikációnak. Érdemes megjegyezni, hogy a hangalak-jelentés hozzárendelés semmilyen értelemben nem lassan változó függvény. Egy hangnyi különbség (pl. tál-tél, enni-inni) lényeges jelentésbeli eltéréseket takarhat. Ha azokat a szavakat tekintjük közelinek, amelyeket egymásból képzünk (pl. láb-lábas, kéz-kezes) akkor is lényeges eltérést láthatunk a jelentésben. Ez persze jelentősen megnehezíti a nyelvtanulást. A második alapkő a nyelvben meglévő szavak felhasználásának sokfélesége. Vessük össze pl. az alábbi két mondatot: a kutya megharapta a postást ill. a postás megharapta a kutyát. Ragokkal, toldalékokkal és szórenddel teljesen más jelentést adhatunk a szavak egy sorozatának. Ezt a technikát, amivel szavak adott halmazából különféle jelentésű sorozatok alkothatók, ezt 1

8

Csányi Vilmos: Az emberi természet, Vince, 1999, 7.2 fejezet


nevezik generatív nyelvtannak. A generatív nyelvtan teszi a nyelvet sokszínűvé. Ennek bemutatására elegendő felütni egy tetszőleges könyv tetszőleges mondatát és összehasonlítani egy másik könyv másik mondatával. Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos mondatot találunk Ez is arra utal, hogy a lehetséges mondatok száma gyakorlatilag végtelen. Míg a szavakhoz egy konvencióval jelentést rendelünk, tehát a szó közvetlenül kapcsolódik a jelentéshez, addig a szavak kombinálásának szabályai már függetlenek a jelentéstől. Ebből következik, hogy a nyelvtani helyesség és az érthetőség független egymástól. Ha valaki egy nyelvet rosszul beszél, általában a nyelvtant használja rosszul, de ha a szavakat jól használja, mondandója érthető. Ha ez nem így volna, lehetetlen volna egy idegen nyelvet megtanulni. ☺ ☺ ☺ Egy három év körüli gyermek szókincse már lefedi a hétköznapi élet jelentős részét. Ez egy tanulási folyamat eredménye, amiben a szülőké—elsősorban az anyáé—a főszerep. A tanulás során a gyermek összekapcsolja a hallott szavakat a látott cselekvéssel, az érintett tárgyakkal. Néma szülők gyermekei esetében ez a lehetőség hiányzik a tanulás folyamatából, és nem pótolható, pl. azzal, hogy a gyermeket leültetik a tévé elé. A hátralévő időt nem annyira a szókincs finomítása, mint a szavak használatának elsajátítása teszi majd ki. A szavakból a magyar nyelv szabályai szerint fűzünk mondatokat. Ezeket a szabályokat a nyelvtan szabja meg. Noha a szabályok egy részét a gyermek hároméves korára ismeri, mintha csak egy veleszületett nyelvtani készséggel rendelkezne, a szabályok zömének megismerése mégis az iskolás évekre marad. Egyes szakértők úgy vélik, az emberi agyban létezik egy terület, amelynek funkciója a nyelvtani készség biztosítása. De ha így is van, a látszólag kaotikus bábeli nyelvzavarban kell lennie egy rendnek, amit az agy tárolni képes, ami minden nyelvre egyaránt alkalmazható. Vizsgáljuk meg ezt az általános nyelvtant! A nyelvtan egyik célja a szavak csoportosítása, az azonos csoportba sorolt szavakat egy szófajnak nevezik. A magyar nyelvben a szavakat négy szófajba csoportosították: 1. Igék. A klasszikus meghatározás szerint: A cselekvést vagy történést kifejező szavakat igének hívjuk.2 Ezzel a meghatározással azonban baj van. Kétségtelenül ige a henyél, ami nem fejez ki sem cselekvést, sem történést. Az ige lényegét MICHEL FOUCAULT az állításban látja3. 2. Névszók. Ide tartozik a főnév, a melléknév és a névmás. Az olyan szavakat, amelyek élőlényeket, élettelen tárgyakat vagy gondolati dolgokat jelölnek, főnévnek nevezzük.4 Ha azonban szócsoportokat vizsgálunk, azaz a főnevet körülvesszük más szavakkal, egészen mást látunk. A kritika elfogadása cselekvést jelent, a három lépés távolság viszont mennyiséget, az imaginárius egység pedig absztrakt fogalmat. 3. Egyéb önálló szófajok. Határozószó, igenév, indulatszó 4. Nem önálló szófajok. Igekötő, névutó, névelő, kötőszó, módosító szó. A mondattan keretében azt vizsgáljuk, milyen szerepet töltenek be egyes szavak vagy szócsoportok a mondatban. E szerep szerint megkülönböztetünk alanyt, állítmányt, tárgyat, határozót és jelzőt. A modern nyelvészet a mondatot egy fával ábrázolja, a mondat szerkezetét az alábbi modellel adja meg.

2

Rácz Endre, Takács Etel: Kis magyar nyelvtan, Gondolat, 1978, 88 Michel Foucault: A szavak és a dolgok, Osiris, 2000, 117 4 Rácz Endre, Takács Etel: Kis magyar nyelvtan, Gondolat, 1978, 111 3

9


A. A szavak kifejezésekbe szerveződnek, ezeket a kifejezéseket frázisoknak nevezzük. Kétféle frázist különböztetünk meg: főnévi frázis (jele: FF) és igei frázis (jele: IF). B. A frázisok új és nagyobb, immáron összetett frázisokat alkothatnak. C. A magyar nyelvben a FF egy főnévből (ezt F-el fogjuk jelölni) áll, ezt megelőzheti egy determináns (ami egy névelő, jele D) és tetszőleges számú melléknév (jele M). D. A magyar nyelvben az IF egy igéből (jele I) és egy FF-ből állhat. Az A és B pontok szerint a frázisok tartalmazhatnak frázisokat. Az ilyen definíciót rekurzívnak nevezik. Nincs korlát, milyen mélység fordulhat elő, ennek az szab határt, hogy túlságosan bonyolult mondatokat sokáig tart leírni és elolvasni, arról nem is beszélve, hogy megértésük is nehéz. CHOMSKYT követve, a mondat szerkezetét frázisokból építjük fel. Előtte azonban a frázisok összetételét vizsgáljuk meg, ehhez bevezetjük az alábbi jelöléseket. Az AB azt jelenti, hogy a nyíl baloldalán álló A kifejezés tartalmazza a nyíl jobboldalán álló B kifejezést. Ha egy A kifejezést zárójelbe teszünk (A), akkor az A kifejezés előfordulhat, de el is hagyható. Ha pedig A tetszőlegesen sokszor ismétlődhet, akkor A*-ot írunk. Ezzel igen tömören kifejezhetőek a mondatban szereplő struktúrák. A főnévi frázisra CHOMSKY az alábbi formulát adja meg: FF(D)M*F, azaz, a főnévi frázis egy determinánsból, tetszőleges számú melléknévből és egy főnévből áll. Az FF jelölésben az első F a frázisban szereplő, meghatározó szerepet játszó főnévre utal. Ezt a főnevet a frázis fejének nevezik. Az FF kifejezés, mint egység egyes tulajdonságait a fejtől kapja, pl. a hősök napja kifejezéshez egyes számú igealak illik, mert a frázis feje a napja szó. Ezért a Tegnap volt a hősök napja nyelvtanilag helyes, a Tegnap voltak a hősök napja pedig helytelen. Az FF-ben persze több főnév is előfordulhat. A postás levelet hozott a szomszédnak kifejezésben három főnév is van (postás, levelet, szomszédnak), ezek között kapcsolat van, szerepük más és más. A szerepeket argumentumnak nevezik. Magát a szerepet is adhatja főnév (pl. az év sportolója, beszélgetés a szexről Mónikával). A fej és a szerepjátékosok egy alkifejezésben kapcsolódnak össze, ezt F’-vel fogjuk jelölni. F’ tehát része FF-nek, a fennmaradó rész pedig egy módosító kifejezés, többnyire egy vagy több határozó (H). Ezzel a következő kifejezéshez jutottunk: FF(F’)(H*). Az igei frázisra hasonlóan egyszerű képlet adódik: IF(I)(FF), azaz, az igei frázis egy igéből és egy főnévi frázisból állhat. A kettő közül az egyik hiányozhat. A bevezetett jelöléssel egy E egyszerű mondat így adható meg: E(FF)(IF), a kettő közül az egyik itt is hiányozhat. Az IF feje egy ige, amit szintén szerepjátékosok vehetnek körül (pl. A fél a farkastól egy IF, amiben a fél ige a fej és a farkastól kiegészítő szerepjátékos). A fej és a szerepjátékosok ismét egy alkifejezéssé állhatnak (ezt I’ jelöli) össze, ami része IF-nek.

10


Persze, a bonyolult mondatokban nem könnyű eldönteni, melyik módosító mit is módosít, amint azt az alábbi újsághír is mutatja: Egy tanú elmondta a rendőrnek, hogy látta, amint nemi közösülés zajlott le két parkoló autó között pont a háza előtt. Az egyszerű mondatból összetett mondatokat állíthatunk össze, amennyiben az alkotórészek közé megadott szavakat (ezeket kövér betűvel írom) teszünk, pl. Ha E1, akkor E2. Vagy E1 vagy E2. Az ilyen szerkezetű mondatok később (a 2.3. és 2.5. fejezetekben) fontos szerephez jutnak. Mondanivalónk szempontjából a CHOMSKY általános grammatikájából levonható következtetés így foglalható össze: A modern nyelvészet egyik legérdekesebb felfedezése, hogy az IF és FF frázisok felépítése a világ minden nyelvén azonos. Ebből pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy az eltérő nyelvtan a nyelvek kifejezőképességét nem korlátozza jelentősen. ☺ ☺ ☺ Ahhoz, hogy a gondolatainkat másokkal közölni tudjuk, szükséges, hogy a kimondott vagy leírt szavakhoz a beszélőben és a hallgatóban ugyanazok a képzetek társuljanak. Ha azt a szót halljuk „szék”, lehet, hogy egy konkrét székre gondolunk (mondjuk kedvenc karosszékünkre). A beszélő nem biztos, hogy ugyanarra a székre fog gondolni, mint beszélgetőtársa, de bizonyosan mindketten valami ülőalkalmatosságra gondolnak. Ahhoz, hogy egy kérdést meg lehessen vitatni, szükséges, hogy a vita résztvevői azonos fogalmakat használjanak. Vizsgáljuk hát meg, mit is jelentenek az alábbi egyszerű terminusok: „szék, falevél, játék”5. Általában az a válasz, hogy intuitívan vagy tudatosan tudnunk kell, mi is „a szék”, „a falevél” vagy „a játék”. Más szóval: ismernünk kell egy sor jellegzetességet, ami közös a játékokban, de csak a játékokban; a székekben, de csak a székekben; és a falevelekben, de csak a falevelekben. LUDWIG WITTGENSTEIN6 arra a következtetésre jutott, hogy a nyelvben nem létezik a tulajdonságok fenti halmaza. Az igaz, hogy bizonyos jellemzők, amelyek megtalálhatóak számos székben, falevélben vagy játékban gyakran segítenek bennünket a megfelelő szó használatában, azonban nincs a jellemzőknek olyan halmaza, ami egyszerre lenne jelen minden székben, minden falevélben, minden játékban, és csak abban. Ha egy tevékenységgel találkozunk, azt azért nevezzük játéknak, mert hasonlónak látjuk egy sor tevékenységhez, amit a korábbi ismereteink szerint játéknak neveztünk. WITTGENSTEIN szerint a játékok, a falevelek és a székek természetes családokat jelentenek, az ezek mindegyikét átfedő és cikk-cakkszerű hasonlóságok hálózatot alkotnak. Ez teszi lehetővé, hogy sikeresen nevezzük meg a tárgyakat, tevékenységeket, amelyek körülvesznek bennünket. A fogalomalkotás egy egyszerű modellje az ún. Gavagai játék7,8. Tegyük fel, hogy egy ismeretlen nyelvet szeretnénk tanulmányozni. A nyelvet beszélő egyik bennszülöttől azt halljuk: „Gavagai”, miközben az illető egy tisztáson átszaladó fehér nyuszira mutat. Mit jelenthet az ismeretlen szó? Vegyük sorra a találgatás során felmerülő nehézségeket, ezek két csoportba 5

T.S. Kuhn: The structure of Scientific Revolution, The University of Chicago Press, 1996,45 L. Wittgenstein: Tractatus logico-philosophicus, Gallimard, 1993 7 F. Kaplan: Dinamique de l’auto-organisation lexicale, In Cognito, No. 15(1999), pp. 3-23 8 W. Quine: Word and Object, MIT Press, Cambridge, Ma (1960) 6

11


sorolhatóak. Az első csoportba tartoznak az érzékeléssel kapcsolatos tévedési lehetőségek. Vajon ugyanazt értjük-e az adott szón, mint a bennszülött? Lehetséges, hogy nem is „Gavagai”-t mondott, hanem „Kavagai”-t? Jól láttuk-e, hogy a bennszülött a nyuszira mutat? Nem lehetséges, hogy a bennszülött sajátságosan értelmezi a helyzetet és a hallott szó egy általunk meg sem értett szituációra vonatkozik? A második csoportba tartoznak az értelmezésbeli különbségek. Még ha azonosan értjük is a helyzetet a bennszülöttel, lehetséges, hogy a „Gavagai” a nyúlra, a tisztásra, esetleg a Nap állására vonatkozik. Tegyük fel, hogy a nyuszira vonatkozik. Mire gondolhatott a bennszülött? Az élőlény megnevezésére (nyúl), az általa végzett mozgásra (fut), esetleg a gyorsaságára? Ilyen problémákkal gyakran találkozunk a hétköznapi életben és minden nehézség nélkül meg is oldjuk. Ha nem így lenne, csak az azonos anyanyelvűek között létezne kommunikáció. Ebben segít a nem verbális kommunikáció, az arckifejezés, a gesztusok. Az ilyen típusú találkozások meglehetősen gyakoriak lehettek pár évszázaddal ezelőtt, de amint a leírásokból tudjuk, az elmaradt bennszülöttek között mindig akadt egy-két vállalkozó kedvű, aki megtanult annyit a felfedezők nyelvén, ami lehetővé tette a kommunikációt ... ☺ ☺ ☺ Mindannyiunknak van egy anyanyelve (szerencsésebbeknek még egy apanyelve is). Ezt a nyelvet az különbözteti meg a többitől, hogy részt veszünk ezen nyelv szabályainak alakításában. Minden egyéb nyelven csak nyelvalkalmazók vagyunk, azaz követjük a nyelvet alakítók által lefektetett szabályokat. Az anyanyelv az, amin tudunk tréfálkozni (tudjuk, mit jelent a beteg, de azt is tudjuk, mit jelent a breteg), ki tudjuk fejezni érzelmeinket. „Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy” tartja a régi szólás-mondás. A nyelvtanulás bizony komoly munka, ezt minden diák tudja. A nyelvtanulás egyik nehézsége abban rejlik, hogy a nyelv szabálytalan. Azaz, nincs olyan nyelv, amiben ne lenne egy adott szabály alól kivétel—legalábbis így érzik a diákok. Ezt felismerve, már több kísérlet történt egy olyan mesterséges nyelv kialakítására, amelyben először a szabályokat fektették le, az első szabály pedig így szól: Ebben a nyelvben egyetlen szabály alól sem lehet kivétel. Ilyen nyelv pl. az eszperantó, amit LUDWIG L. ZAMENHOF (1859-1917) lengyel orvos dolgozott ki 1878-ban. Ezeket a nyelveket közvetítőnyelvnek szánták, amit mindenki megtanul második nyelvként. 1907-ben egy nemzetközi bizottság megvizsgálta a közvetítőnyelv kérdését, és az eszperantót találta—némi módosítások után—a legalkalmasabbnak. A módosítások után létre is jött az Ido nevű nyelv, ami azóta teljesen eltűnt. Az elképzelés nem vált be, noha az eszperantó meglehetősen népszerű, de távol áll attól, hogy közvetítőnyelv lehetne. A közvetítő nyelv fogalmait is a nyelvet beszélők alakítják ki. A nyolcvanas években volt intézetünkben egy German nevű kubai ösztöndíjas. Egy hideg téli napon a fákat vastag zúzmara fedte, amit German nem tudott szó nélkül hagyni. „Tudjátok, ha én ezt otthon elmesélem, hogy a fákon annyi jég van, hogy némelyik ág el is törik , ezt senki sem fogja nekem elhinni Kubában.”-mondta. Nyilvánvaló, hogy a nyelv azokat a jelenségeket tükrözi, amelyekkel a nyelvet beszélők találkoznak. Természetesnek tűnik, hogy az emberi gondolatokat pedig olyan kategóriák határozzák meg, amelyet a nyelv határoz meg. A legismertebb érvek: 



12

Az eszkimó nyelvben sok szó van a hóra (szemben pl. a magyarral). Ennek nyilván az a magyarázata, hogy azon éghajlat alatt, ahol az eszkimók élnek egész évben van hó, a tájékozódáshoz, az életbenmaradáshoz szükség van az eltérő tulajdonságú hófajták megkülönböztetésére. Más nyelvekben ez az igény fel sem merül. Az egyes nyelvekben a rokonsági fokok megjelölése jelentősen eltér. A magyar „húg” szónak (fiatalabb lánytestvér) a legtöbb nyelvben nincs párja, pl. az angolban csak a sister






(lánytestvér) szó létezik. Az „após” (házastárs apja) szó a legtöbb szláv nyelvben pontatlan, az oroszban, szerbben és horvátban külön szó van a feleség apjára és a férj apjára. Nagy különbségek figyelhetőek meg a különbözó nyelvekben a látható fény felosztásában és a színek megnevezésében is. A latinban nincs általános szó a szürke vagy a barna színre, az oroszban külön szó van az égszínkékre és a sötétkékre. A keverék színek (pl. zöldeskék, sárgászöld) pedig nagyfokú változatosságot mutatnak. Egyes nyelvekben (pl. a hopi indiánok nyelvében) az időfogalom egészen más, mint amit megszoktunk. A cherokee nyelvben viszont a névmások teljesen mások mint amit megszoktunk. A mi névmás helyett a cherokeeben létezik „én meg te”, „én meg egy harmadik személy”, „én meg több harmadik személy”.

A fenti állítást, amit röviden nyelvi determinizmusként emlegetnek, (gyengített változata a nyelvi relativizmus) leghatározottabban a Sapir-Whorf hipotézis fogalmazta meg. Eszerint az emberek gondolatait azok a kategóriák határozzák meg, amelyeket a nyelv bocsát rendelkezésre. A Sapir-Whorf hipotézisnek komoly következményei vannak: a valóság kategóriái nem a világban léteznek, hanem kultúránk erőszakolja ránk azokat. Érdekes kísérletekről számoltak be 2002-ben annak megállapítására, mennyire befolyásolja nyelvünk gondolatainkat9. Az új pszichológus generáció nincs meggyőződve arról, hogy a nyelv velünk született, tehát biológiai adottság, akárcsak az ösztönök. Rámutatnak, hogy a nyelv nem egyszerűen egy eszköz, hiszen az agyat a gyakorlat, tehát a nyelv alkalmazása, gyakorlása is alakítja. Következésképpen a nyelv használata során gondolkodásunk is változik. Márpedig a nyelv használatához gondolkodni is kell, a gondolkodás tárgya és mikéntje pedig a használt nyelvtől függ. Ha koreai nyelven üdvözlünk valakit, napra pontosan tudni kell az üdvözlendő személy fiatalabb vagy idősebb nálunk. Sok nyelven nehezen eldönthető, a tegeződést vagy a magázódást illik-e választani. Mindez azt mutatja, hogy a beszélő megszólalása előtt mérlegelni kénytelen, el kell döntenie mi a fontos, mi lényegtelen. Kérdés azonban, hogy ezek a nyelvi sajátosságok mennyire befolyásolják a gondolkodást. Kísérletek sorát végezték annak megállapítására például, hogy azokon a nyelveken, amelyekben a főneveknek nyelvtani neme van, milyen mellékneveket társítanak inkább az egyes (nem feltétlenül nyelvtani) nemekhez, vagy, milyen irányt (függőlegest vagy vízszintest) társítanak az időhöz. A Földön beszélt kb. 6000 nyelv sokféle összehasonlítást tesz lehetővé, ám a nyelv és a gondolkodás viszonya ma még nem eldöntött tény, továbbra is tudományos viták tárgya. ☺ ☺ ☺ A nyelv és a gondolkodás kapcsolatáról folyó vita végeredményétől függetlenül egyes filozófusok meglehetősen kétkedve szemlélik a nyelv és a fogalmak kapcsolatát. Ilyen irányzat a posztmodernizmus10, amit viszont más filozófusok kritizálnak erősen. Az anyaggyűjtés során a következő idézetre bukkantam, amelyben MICHEL FOUCAULT nézeteit bírálják hevesen: A posztmodern MICHEL FOUCAULT ennél is tovább megy. Úgy véli, a nyelv struktúráját erősen befolyásolják a társadalom erőviszonyai. Szerinte maga a nyelv szüli a hatalmat és a társadalmi tekintélyt. Egy nyelvi háló foglyai vagyunk, amiből 9

Alison Motluk: You are what you speak, New Scientist, No. 2371, 30 November 2002, 34 A posztmodernizmus a hatvanas években indult Franciaországban, Olaszországban és Németországban, később az USA-ban is megjelent. Legismertebb képviselői JACQUES DERRIDA, MICHEL FOUCAULT, PAUL DE MAN, ANDREW ROSS, FRANÇOIS LYOTARD, JEAN BAUDRILLARD, ALLUQUERE ROSANNE STONE. Az irányzat egyes képviselői (pl. DERRIDA) szellemi rokonságban állnak MARTIN HEIDEGGER nézeteivel. 10

13


nincs menekvés. A háló nem csak azt szabja meg, amit szavakban ki tudunk fejezni, de azt is, milyen fogalmakat tudunk kialakítani. Minden gondolati rendszer a nyelv börtönének terméke, így kapcsolata a valós világgal megkérdőjelezhető.11 Ezt röviden összefoglalva: annak a mondatnak, hogy Esik a hó nincs világos jelentése, az értelme attól függ, ki és mikor mondja. A doktrineristák más posztmodern gondolkodókkal egyetemben mohón rámutatnak, hogy a modern tudomány is megerősíti világképüket. KURT GÖDEL híres nemteljességi tétele12 kedvelt hivatkozási alapjuk. Szerintük GÖDEL meglepő és mély tételéből következik a nyelvi indeterminizmus. Ez az állítás összhangban áll a posztmodernizmus egyetemes tudást elutasító álláspontjával: szerintük a tudás lokális, szituációfüggő, a társadalmi osztályok küzdelmének eredménye, amit viszont érdekek és előítéletek befolyásolnak. Nincs tudás, csak történetek vannak, amelyek célja kielégíteni az emberek azon igényét, hogy a világnak valami értelmet tulajdonítson. A legtöbb posztmodernista szerint a valóság— tehát a nyelvi valóság is—hozzáférhetetlen az emberi megismerés számára. Az emberi tudatosság a nyelvi játszmák teremtménye és foglya. Innen már csak egy kis lépés azt gondolni, hogy a szavak, a terminológia feletti uralom a világ feletti uralmat jelenti. JACQUES DERRIDA szerint a világ leírására szánt eszközök alkalmatlanok a világ leírására. A szavak sora csak árnyéka a valóságnak, amivel mondataink viszonya esetleges. Valójában a realitás— DERRIDA szerint— csak egy mesterkélt konstrukció, a nyugati metafizikus hagyományok illuzórikus és kitartó maradványa. Nincs realitás a szövegen (diskurzuson) túl, de a szöveg maga szédítően instabil, inherensen önellentmondó és önmegsemmisítő. A fenti baljóslatú mondatok ellentmondanak a megfigyeléseknek, hiszen ha megbeszélem barátommal, hogy holnap találkozunk, akkor mindketten pontosan tudjuk, hová és mikorra kell mennünk ahhoz, hogy tényleg találkozzunk. Azt is tudjuk, ha valaki azzal állít be, hogy valakije meghalt, akkor az illető gyámolításra, együttérzésünkre szorul. Ha viszont azt jelenti be, hogy nyert a lottón, nyilván örömét kívánja velünk megosztani. Amikor DERRIDA elment a könyvtárba, hogy anyagot gyűjtsön sötét gondolataihoz, egyszerű szavakkal közölte a könyvtárossal, milyen könyvekre van szüksége és a könyvtáros pontosan a kért könyveket hozta ki. Az egész bennünket körülvevő világ működése bizonyítja, hogy fogalmaink, a beszéd működik. Akkor mi lehet a posztmodernizmus álláspontjának alapja? Azt tehát a tapasztalatból tudjuk, hogy a beszéd képes közvetíteni a hétköznapi életben szükséges információt. De mi a helyzet a tudományos nyelvvel? Ott meglehetősen precízen kell fogalmazni! Vajon eleget tesz-e a nyelv a tudomány követelményeinek? Az alábbiakban ALBERT EINSTEIN véleményét idézem, amelyben kifejti nézetét a hétköznapi nyelv és a tudományos nyelv kapcsolatáról is13. Az ember hajlamos a gondolkodás aktusát teljesen függetlennek tekinteni a nyelvtől, mintha az egyén képes lenne környezete verbális útmutatásai nélkül megformálni saját fogalmait. Mégis, az olyan egyén mentális képe, aki a környezete befolyása nélkül nő föl, meglehetősen szegényes lenne. Így arra a következtetésre jutunk, hogy az egyén mentális fejlődése és fogalomformálásának módja nagymértékben függ a 11

P. R. Gross and Norman Levitt: Higher Superstition, The John Hopkins University Press, Baltimore, 1996,77 Gödel tétele azt mondja ki, hogy minden axiómarendszerben létezik olyan állítás, amit sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. 13 Albert Einstein: Ideas and Opinions, Crown, 1954, 336 12

14


nyelvtől. Ez arra késztet bennünket, hogy felismerjük milyen mértékben jelenti ugyanaz a nyelv ugyanazt a mentalitást. Ebben az értelemben gondolkodás és nyelv kapcsolatban állnak. Mi különbözteti meg a tudományos nyelvet a szó köznapi értelmében vett nyelvtől? Hogyan lehetséges, hogy a tudomány nyelve nemzetközi? A tudomány a legtisztább fogalmakra és a legvilágosabb megfogalmazásra törekszik, ami a megfigyelésekkel (az érzékelt adatokkal) való megfeleltetést és a fogalmak viszonyát illeti. Vegyük például az euklideszi geometria és az algebra nyelvét. Ezek kis számú, függetlenül bevezetett fogalmakkal ill. szimbólumokkal dolgoznak, mint pl. egész szám, egyenes vonal, pont. Használnak továbbá jeleket, amelyek alapvető műveleteket jelentenek, azaz, kapcsolatot fejeznek ki a fogalmak között. Ez a konstrukció, egyúttal az egyéb állítások és fogalmak alapja is. A kapcsolatot fogalmak és állítások között egyfelől és a megfigyelések között másfelől a számlálás és a mérés művelete hozza létre. A számlálás és mérés végrehajtása elegendően pontosan meg van határozva. A tudományos fogalmak és a tudományos nyelv a miatt állnak a nemzetek felett, mert azokat minden országban minden idők legjobb elméi dolgozták ki. Magányosan, mégis végső hatását tekintve együttműködve alakították ki azokat a szellemi eszközöket, amelyek az elmúlt századok technikai forradalmai révén átalakították az emberiség életét. Gondolatrendszerük útmutatásként szolgál az érzékelés hajmeresztő káoszában azáltal, hogy megtanultuk megragadni az általános igazságot az egyedi megfigyelésekből. Milyen reményeket és félelmeket hordoz a tudományos módszer az emberiségre nézve? Nem gondolom, hogy ez a helyes kérdés. Bármit fog is ez az eszköz produkálni az ember kezében, az csak a céloktól, az emberiség által kitűzött céloktól függ. Ha egyszer ezek a célok léteznek, a tudományos módszer biztosítja az elérésükhöz szükséges eszközöket. A célokat azonban nem biztosítja. A tudomány módszere sehová sem vezetne, meg sem született volna a világos megértés szenvedélyes keresése nélkül. Az eszközök tökéletessége és a célok kuszasága tűnik, véleményem szerint, korunk jellemzőjének. Amennyiben őszintén és szenvedélyesen óhajtjuk a biztonságot, a jólétet és minden ember tehetségének szabad fejlődését, nem leszünk híján ezen célok eléréséhez szükséges eszközöknek. Ha az emberiségnek csak egy kis része is törekszik ezen célokra, fölénye hosszú távon be fog igazolódni. ☺ ☺ ☺ A részletes vizsgálat a posztmodernizmus és a Shapir-Whorf hipotézis ellenében kimutatta, hogy a nyelv nem határozza meg a gondolkozást. Egyedül a Nagy Eszkimó Szókincs Kacsára térünk ki. Ha sorravesszük pl. a magyar „hó”-ra utaló szavakat (pl. hó, havas eső, hókása, hógörgeteg, lavina, hófúvás, jégeső, hódara, porhó, hóvihar) kiderül, a mérsékelt éghajlat alatt is több szavunk van a hóra. Ami az eszkimókat illeti, az ő viszonyuk a hóhoz kb. olyan, mint a nyomdászok viszonya a betűtípusokhoz. Ebben viszont semmi meglepő nincs. PINKER14 szerint a Sapir-Whorf hipotézis teljesen hibás. A nyelvet tanuló diák hamar megtanulja, hogy egyes magyar szavaknak van megfelelője a tanult idegen nyelvben. Ez többnyire azokra a szavakra igaz, amelyek általánosan használatosak mindkét nyelvben. Ilyen példának okáért az asztal, a szék. Más esetekben pedig a fordítás azon az elven történik, hogy azt, amit mi szoktunk mondani, helyettesítjük azzal, amit hasonló 14

Steven Pinker: A nyelvi ösztön, Typotex, 1999, 56-57 15


szituációban ők szoktak mondani. Ilyenek pl. az üdvözlések (Mit jelent a Svájcban használatos Grütsie üdvözlés? Az angol How do you do? valójában nem kérdés.) És bármilyen hihetetlen, van egy harmadik csoport, ahol közvetlen fordítás nem lehetséges, csak valami körülírás. Ebbe a kategóriába esnek pl. a társadalmi berendezkedéssel, szokásokkal kapcsolatos szavak, mint a magyar „gyes”, az angol „borrough-master”, az amerikai „garage sale”. A fentieken kívül bonyodalmakat okoz az egyes nyelvek szemlélete is. A magyar igeragozásban a rag attól függ, hogy az igét követi-e majd tárgy vagy nem, az angolban azt kell megkülönböztetni, hogy a cselekvés folyamatos vagy rendszeresen ismétlődő. Ezzel szemben a wintu nyelvben az ige végződése attól függ, hogy a beszélő a közlendőjét közvetlen tapasztalat útján vagy hallomás útján szerezte. De egyes szavakban is tetten érhető a szemléletbeli különbség. A francia „recompenser” egyszerre jelent megjutalmaznit és megbüntetnit, mert a franciák erre a szóra úgy gondolnak, hogy történt valami, amit most értékelni kell, az pedig másodlagos, hogy az értékelés pozitív vagy negatív. Lényeges része a nyelvnek a hangkészlet, az egyes hangok gyakorisága, és a hanglejtés. Koreában—nyilván a foci VB rendezése miatt is—törekednek az utcanevek latin betűs átírására, azonban a korei nyelv hangjai nem felelnek meg az európai hangoknak, ezért embert próbáló feladat a tájékozódás. Más nyelvekben, mint az arabban, alig fordítanak figyelmet a magánhangzókra, ami szintén nehézzé teszi az arab nevek átírását. Minden nyelvet lehet feszesen katonásan, vagy dallamosan beszélni. A fentiek alapján szubjektívnek ítélhető, hogy a közhiedelem a francia nyelvet a szerelem és a költészet nyelvének, az olaszt a zene nyelvének tartja. ☺ ☺ ☺ A nyelvek közti eltérések tehát meglehetősen nagyok. A hozzánk eljutó ismeretek pedig a világ minden tájáról származhatnak, gyakran nem is tudjuk, milyen nyelven fogalmazták meg az adott felismerést. Lehetséges-e arról beszélni, hogy pl. a Newton axiómák ugyanazt jelentik minden nyelven, vagy a valóságban a hopi nyelvű megfogalmazás teljesen más, mint pl. a magyar? Mit lehet várni pl. az Európai Uniótól, ahol tucatnyinál több nyelv lesz használatban, és ha a Blaha Lujza téren megváltozik a KRESZ, akkor a változást le kell fordítani dánra, hollandra és még egy tucat nyelvre (és fordítva)? Noha a szent könyveket (Talmud, Korán, Biblia) több száz nyelvre lefordították, ha a szöveg értelmezése körül vita van, akkor nem az a vita tárgya, hogy az arab fordítás és a latin szöveg fedi-e egymást. Az évszázadok óta folyó hermeneutikai munka15 nyelvtől független, feltehetően az aktuális érdekeket tükröző tevékenység. A Biblia magyarázata meglehetősen korán elkezdődött. HILLÉL rabbi (megh. i. sz. 20), az alexandriai PHILON, aki JÉZUS kortársa lehetett, MELITO SARDENSIS (kb. 194), alexandriai KELEMEN (150-211), ORIGENÉSZ (185-254) és a többiek, mind kísérletet tettek a Biblia „helyes” szövegének visszaállítására. Ők, az első bibliamagyarázók még a latin nyelvű szövegből dolgoztak. A középkorban IBN EZRA (megh. 1167) kétségbe vonta azt, hogy a Mózesnek tulajdonított könyveket valóban Mózes írta. A reformáció-ellenreformáció idején már az eredeti görög szöveget vizsgálták, a felek nyelvi eszközökkel igyekeztek saját hittételeiket alátámasztani. BARRUCH SPINOZA (1632-1677) filológiai alapon vizsgálta a szent szövegeket, azaz elemezte a források hihetőségét, egybevetette az egyes szövegeket. A legrégebbi szent szöveg valószínűleg a hinduizmus szent könyveinek, a Védák szövege. Keletkezését egyesek i.e. 3000 körülre teszik, de az óvatosabb becslések szerint is legalább 3000 éves16. Tekintettel arra, hogy a Védák átörökítésére még nem állt rendelkezésre az írás, ezért szerzetesek nemzedékei szentelték annak életüket, hogy a szent szöveget megőrizzék. Amint 15 16

A hermeneutika eredeti jelentése: szent szövegek értelmezésének tudománya. Klaus K. Klosetrmaier: Bevezetés a hinduizmusba, Akkord, 1998, 29

16


tudjuk azonban, a beszélt nyelv egy dolog, az írott nyelv viszont másik dolog. Nemzedékek múltán a beszéd nyelvváltozásokon ment át, ezért a szent szöveg védelme érdekében előírásokkal kellett biztosítani, hogy a szent szöveg sem tartalmilag, sem hangilag ne változzon. Ez utóbbira már csak azért is szükség volt, mert a szöveg egyes részei nem jelentést hordoztak, hanem kimondásuk révén gyakoroltak megadott hatást, ma azt mondanánk, ezek varázsszavak. Ezért a szent szövegek egy része azzal foglalkozik, milyen fonetika is tartozik a szöveghez. További probléma a szavak jelentésének, hangulatának, érzelmi töltésének változása az évszázadok folyamán. A szavak eredeti értelmét a Védák Pramána elnevezésű könyve biztosítja. A Pramána valójában az írásértelmezés szabályainak halmaza, a hermeneutika ősének nevezhető. Meg kell azonban jegyezni, hogy a bibliamagyarázók, akiktől a hermeneutika szó származik, semmit sem tudhattak a Védákról, hiszen kiátkozással fenyegették azt, aki illetéktelenek előtt elmondja a szent szöveg egy részét. ☺ ☺ ☺ Vizsgáljuk meg, hogyan alakultak a kémia alapfogalmai az alkímiától napjainkig! A bennünket érdeklő történet középpontjában17 a flogiszton elmélet áll. Az alkímia egyik problémája annak megértése volt, hogyan lehetséges az, hogy egyes anyagokat (pl. fa, szén) levegőn hevítve, az anyag súlya csökken, miközben más anyagoké (elsősorban a fémeké) pedig nő? A történet kezdetén, a 17. században az uralkodó tanítás STAHL (1660-1734) nevéhez kapcsolódott. A tanítás azt hirdette, hogy minden anyag közös része az égéskor elillanó flogiszton. Az égés után flogiszton mentes anyag marad vissza. Minél több flogisztont tartalmaz egy anyag, annál könnyebben ég. A fémek flogisztonból és földből állnak. Izzítás közben eltávozik a flogiszton és visszamarad a föld, a földből azonban flogisztonban különösen gazdag anyagokkal (ilyen pl. a szén) való hevítés útján a fém ismét visszanyerhető. Annak magyarázatára, hogy a fémek súlya izzításkor nő, feltették, hogy a flogiszton súlya negatív, noha ez nyilván ellentmond a fa égésekor megfigyelt súlycsökkenésnek. A 17. században a vizsgálatokat minőségi alapon végezték, azaz gondosan figyeltek a jelenséget kísérő fényre, szagokra, színváltozásra, de nem vizsgálták a mennyiségi (térfogatok, súlyok) változásokat. A jelenséget széles körben, eltérő eszközökkel vizsgálták. A vizsgálatok egyik iránya azzal próbálkozott, hogy azt vizsgálta: egy adott gáz (mondjuk nitrogénmonoxid) elégetéséhez egy másik gáz (mondjuk levegő) milyen mennyisége szükséges. A vizsgálatokat megkönnyítette, hogy a gázok nyomását bizonyos határok között változtatni lehetett, ennek csak a kor technikája szabott határt. Ezt az irányzatot nem minden él nélkül „pneumatikus vegyészet”nek nevezték a kortársak. A nyomásálló laboratóriumi eszközök hiánya szükségessé tette a levegő helyett egy jobban reagáló gáz alkalmazását Mellesleg, a pneumatikus vegyészet szükségessé tette a gázok nyomása és térfogata közti összefüggések ismeretét, amit már csak mennyiségi megfigyelésekkel lehetett megadni. Ezt BOYLE (1626-1691) és MARIOTTE (16201684) vizsgálatai meg is adták. BOYLE egyébként is úttörő volt a mennyiségi vizsgálatok bevezetésében és végzésében. Pontos mérései alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a vizsgált anyagok két csoportra oszthatóak. Azokat az anyagokat, amelyekben az alkotórészek aránya mindig ugyanaz, vegyületeknek nevezte; szemben a másik csoporttal, amiben az alkotórészek aránya változhatott, ezeket keverékeknek nevezte. Vegyület pl. a víz, ami két rész hidrogénből és egy rész oxigénből áll, keverék pl. a só vizes oldata. BOYLE meghatározásai mind a mai napig helytállóak.

17 Urbányi László: Általános kémia, Mezőgazdasági Kiadó 1956 és T. S. Kuhn: The Structure of Scientific Revolution, University of Chicago Press, Chicago, 1996, Chapter IV. alapján

17


C. W. SHEEL (1742-1786) svéd patikus rájött, hogy vörös higany (ma már a képletét is ismerjük: HgO) hevítésekor olyan gáz szabadul fel, amiben az égés gyorsabban lezajlik, mint levegőben. JOSEPH PRISTLEY (1733-1804) brit vegyész a vöröshigany izzításakor felszabaduló gázt „a szokásosnál kevesebb flogiszton tartalmú levegő”-ként azonosította. 1777-ben LAVOISIER (1743-1794) kijelentette, hogy a kérdéses gáz nem más, mint a levegő egyik fő komponense, amit magyar nyelven a nyelvújítás korában „éleny”-nek, később oxigénnek neveztek el. A felfedezések fenti sora után a vizsgált jelenséget a következő módon lehet leírni. Amennyiben egy anyagot levegőn felhevítünk, az kémiai reakcióba lép a levegőben található oxigénnel. Az égés során keletkező anyagok egy része gáz, más része szilárd anyag (pl. hamu). A fa és a szén égésekor sok gáz keletkezik, ezért csökken a fa ill. szén súlya égéskor. A fémek hevítésekor keletkező anyagok szilárd állapotban maradnak, súlyuk pedig azért nő, mert az égés során oxigént vesznek fel a levegőből. Megjegyzem, hogy a történet szereplői különböző anyanyelvűek, a kor szokásának megfelelően többnyire latin nyelven érintkeztek, de biztosra vehető, mindenki használta anyanyelvét is. Ez egyáltalán nem akadályozta őket a probléma megfogalmazásában és a megoldásban sem. Semmiféle nehézséget nem okozott a nyelvi különbség, a kidolgozott fogalmak értelmezésében sem találni jelentős különbséget. ☺ ☺ ☺ A mennyiségi szemlélet a kémiában minőségi változásokat hozott. LOMONOSZOV (1756) és LAVIOSIER (1773) megállapították, hogy a kémiai reakcióban résztvevő anyagok tömege megegyezik a reakcióban keletkező anyagok tömegével, azaz, a kémiai reakciókban a tömeg megmarad. PROUST 1799-ben megállapította, hogy a szilárd anyagok meghatározott mennyiségekben lépnek reakcióba, a reakcióban részt vevő anyagok aránya állandó. Kétségessé tette ezt a megállapítást az, hogy egyes elempárok többféle arányban is reagálhatnak (ilyen például a nitrogén és az oxigén). A magyarázatot DALTON adta meg 1802-ben azzal, hogy amennyiben két elem többféle súlyarány szerint egyesül egymással, akkor az egyik elem adott mennyiségével a másik elem reakcióba lépő mennyiségei úgy aránylanak, mint az egyszerű egész számok. GAY-LUSSAC és HUMBOLD 1905-ben kimutatta, hogy a gázok között is meghatározott térfogatú komponensek lépnek reakcióba. Ezzel teljes körű bizonyítást nyert, hogy a kémiai reakcióban az elemek mindig meghatározott arányban (ez mérhető tömeggel vagy térfogattal) vesznek részt. Ebből DALTON 1804-ben megfogalmazott egy hipotézist. Ennek lényege, hogy egy kémiai elem, mint a kén, nem osztható fel tetszőlegesen sokszor azonos kémiai tulajdonságú részekre, tehát van legkisebb még az egésszel azonos tulajdonságú rész, ezt atomnak nevezte. Egy elem atomjai adott tömegűek és egyformák, az eltérő elemek atomjai pedig más és más tömegűek. A kémiai reakcióban pedig az elemek megadott módon kapcsolódnak össze, ezzel magyarázhatóak a fenti megfigyelések. A 19.-ik századnak tehát arra a kérdésre kellett választ találnia, hogyan kapcsolódnak össze az atomok. DIMITRIJ IVANOVICS MENDELEJEV 1869-ben közzé tett egy érdekes megfigyelést, miszerint az elemek tulajdonságai (színük, olvadáspontjuk, stb.) nem atomsúlyuktól, inkább egy más tulajdonságtól függ. Az előző szakaszban leírtak alapján kémiai analízissel megállapítható, hogy egy adott molekula milyen összetevőkből áll. Ez a molekula tapasztalati képlete, ami a víz esetén H2O, azaz, két rész hidrogén és egy rész oxigén alkotja a vízmolekulát. FRANKLAND 1853-ban bevezette a vegyérték fogalmát, ami leegyszerűsítve azt adja meg, hogy az adott elem hány hidrogénnel alkotna vegyületet. Egyes elemek vegyértéke mindig azonosnak adódik (ilyen a nátrium, aminek vegyértéke mindig egy), mások viszont többféle vegyértékkel is előfordultak különböző vegyületekben (ilyen a nitrogén, aminek 2, 3, 4 és 5 vegyértéke is lehet). MENDELEJEV táblázatában nulla vegyértékkel szerepeltek az 18


úgynevezett nemesgázok, mert a tapasztalat szerint azok nem alkotnak (stabil) vegyületeket. Az első magyarázat szerint az atomokat a tömegvonzás kapcsolja össze, ez az elképzelés azonban nem adott magyarázatot számos megfigyelésre. Időközben két, teljesen távoli terület, az elektromosság elektronelméletének kidolgozása 1881-ben, és a radioaktivitás felfedezése 1896ban, adta meg a kulcsot a kémiai kötés magyarázatához. A modern atomelmélet szerint a kémiai kötés az atomokat körülvevő elektronfelhők közötti kölcsönhatás leírásával adható meg. Az elemek úgy adják-veszik kölcsön elektronjaikat egy vegyületen belül, hogy a kölcsönadott (vett) elektronnal kialakuljon a különösen stabil nemesgáz-konfiguráció. Az ilyen típusú kötést ionos kötésnek nevezik, mert a kölcsönadott elektronnal pozitív (kation), a kölcsönvettel pedig negatív ion (anion) alakul ki. Az elektronok héjakba rendeződnek, a kémiai reakciókban csak a legkülső, még telítetlen héjak elektronjai lépnek (DRUDE és THOMSON, 1904). A megfigyelések szerint kémiai kötés kialakulhat két azonos atom között is, mint a H2 molekulában. Ez nyilván nem magyarázható a fenti elképzeléssel. KOSSEL és LEWIS 1916-ban már kétféle kémiai kötésről beszélt, az ionos kötés segítségével az atomok elektronhéja a minimális energiájú, különösen stabil nemesgáz konfigurációt veszi fel, de ezen kívül létezik az úgynevezett kovalens kötés is, amelyben két atom elektronjai együtt alkotnak egy stabil elektronpárt. Ez a kötéstípus elsősorban a szerves vegyületekben gyakori. Egyes vegyületekben (ilyen például a szénmonoxid) úgy alakul ki kovalens kötés, hogy az egyik résztvevő két elektront ad a közös vegyületbe, így alakul ki a stabil nemesgáz konfiguráció. Ezt a kötést datív kötésnek nevezik. Részletes vizsgálatok kimutatták, hogy az atomok közötti kötések ennél sokkal árnyaltabbak. Szerepet játszanak benne a töltéseloszlás jellemzői (pl. dipólusmomentum), a geometria (az atomok, ionok mérete és elrendezése). A datív kötés komplexek kialakulásához vezethet. Kimutatták például, hogy a hidrogénion oldatban a semleges vízmolekulával [H3O]+ iont—a hidrónium iont—alkot. Más alkalommal egy kationt több semleges molekula vesz körül (ezeket összefoglaló néven ligandumnak nevezik), erre a szerepre különösen alkalmas kovalens kötése és geometriája miatt az ammónia (NH3). Az így kialakuló komplexekből (vagy komplex ionokból) kialakulhat semleges molekula, de kation vagy anion is. A fentieknél jóval gyöngébb erők (úgynevezett VAN DER WAALS erők) hatnak a semleges molekulák között, ezzel magyarázható, hogy egyes vegyületek, mint a rézszulfát, adott mennyiségű kristályvizet kötnek meg, így alakul ki a kék színű rézgálic. Ezek az esetenként nagyon gyenge erők állnak olyan elképesztő jelenségek mögött, mint a következő. Egyes biológiailag aktív anyagokat ki lehet szárítani, majd víz hozzáadása után helyreáll az eredeti állapot. ☺ ☺ ☺ Az emberi nyelv fogalmainak vizsgálata után térjünk át a mesterséges nyelvekre. Annak, aki a számítógépet igénybe szeretné venni egy egyszerű szerszámnál (pl. írógépnél) magasabb szinten a következő utat kell bejárnia. Induljunk ki a sakkjátékból, tegyük fel, hogy egy sakkozni képes számítógépi programot szeretne készíteni. Először is szüksége lesz egy modellre, amiben a sakkjáték matematikai mennyiségekkel leírható. Ábrázolnia kell a sakktáblán kialakult állást, meg kell határoznia, hogyan írja le a felek lépéseit. A következő lépésben egy algoritmust kell kidolgoznia, amiben a sakk számára érdekes jelenségeit (pl. szabályos-e egy adott lépés, jó-e egy adott lépés) le kell fordítania matematikai összefüggésekké (algoritmizálás). Ezután már csak az algoritmust kell megírnia, amiben a matematikai összefüggéseket lefordítja a számítógép számára érthető utasításokká, ezt nevezik kódolásnak. A kódolás eredménye egy sakkprogram lesz. A kódolt utasításokat ellenőrizni kell, meg kell győződni arról, hogy helyesen működik. Az utolsó lépés a program futtatása, ekkor a gép sakkozni fog, azaz, az algoritmus lépéseket fog ajánlani.

19


Ha az algoritmus még adatokat is igényel (pl. megnyitástárat akarunk készíteni), akkor futtatás előtt az adatbázist is fel kell tölteni. Amint látható, a sakkjáték és a sakkozó program között egy sor embert próbáló lépést kell végrehajtani. Ezt a munkát valamelyest megkönnyítik a programozási nyelvek. Ha valakinek bonyolult matematikai képleteket kell programoznia, használhatja a „formula transzlátor” nyelvet, amit FORTRAN-nak hívnak. Ha valaki táblázatokban keresgél és táblázatokat tölt ki, akkor valószínűleg a COBOL nyelvet fogja használni. A programozási nyelvek ún. formális nyelvek, szigorúan rögzített nyelvtannal és szókészlettel. Az emberi nyelvek változása meglehetősen bonyolult, bennünket az érdekel, milyen szabályosságok figyelhetők meg egy adott programozási feladat megvalósítására (nevezetesen a matematikai algoritmusok készítésére) kidolgozott programozási nyelvek fejlődésében. Ilyen formális nyelvek a programozás nyelvei (BASIC, ALGOL, PASCAL, FORTRAN, C). A formális nyelvekre az jellemző, hogy teljesen szabályosak, nincsenek bennük kivételek. Amint láttuk, a nyelv két részből áll, a nyelv szókészletéből és a nyelvtanból, amivel a szavakat értelmes mondatokká lehet fűzni. A programozási nyelvek szókészlete igencsak szűkös, pl. a C++ nyelvben pl. az alábbi szavak használhatóak18: asm auto bool break case catch char class const const_cast continue default delete

do double dynamic_cast else enum explicit export extern false float for friend goto

if inline int long mutable namespace new operator private protected public register reinterpret_cast

return short signed sizeof static static_cast struct switch template this throw true try

typedef typeid typename union unsigned using virtual void volatile wchar_t while

Ezzel a 64 szóval úgyszólván tetszőleges bonyolultságú programot elő lehet állítani. A formális nyelvek nyelvtana sokkal egyszerűbb, mint az emberi nyelvek nyelvtana. Ennek többek között az az oka, hogy a formális nyelveken elegendő néhány egyszerű művelet nyelvtanát megadni, mert a nyelv egésze ezekből a műveletekből felépíthető. Itt megelégszünk néhány egyszerű példa bemutatásával.  Az algoritmus feldarabolása. Egy programozási nyelv lehetőséget kell, hogy adjon végtelen hosszú program megírására is. Ez csak úgy képzelhető el, ha a programot építőkövekből rakhatjuk össze, egy adott követ annyiszor használva fel, amennyiszer szükséges. A program építőkövei egy adott részfeladat megoldására készült utasítássorozatot tartalmaznak. Ezeket a FORTRAN nyelvben szubrutinnak (SUBROUTINE), az ALGOLBAN procedúrának (PROCEDURE) nevezik, de a köznapi beszédben egyszerűen csak rutinnak nevezik. Egyes nyelvek (pl. ALGOL, PASCAL, C) megengedik, hogy egy rutin önmagát meghívja, ezt nevezik rekurziónak. Más nyelvek (FORTRAN, BASIC) ezt nem engedik meg. Itt ki kell emelni a C nyelvet, amiben az objektum orientáltság miatt a bonyolult algoritmusok 18

B. Stroustrup: C++ Programming Language, Addison-Wesley, Reading, 1997, 794

20


 



szervezése egészen más módon történik: objektumosztályokat kell definiálni, azok változóit külön ún. „h” fájlokban adják meg stb. Érdekes módon a formulák programozására vonatkozó szabályok meglehetősen nagy egyöntetűséget mutatnak. Kisebb eltérések vannak (pl. a hatványozás jele az ALGOL-ban , a FORTRAN-ban **, a C-ben ^), de a lényeg azonos. Ciklusok szervezése, vezérlésátadás. Az ismétlődő programrészeket felesleges többször leírni, ezt teszi lehetővé a ciklus. A ciklus fejében megadjuk mi az a változó, ami a ciklus megismétlésekor más és más értéket fog felvenni, milyen szabály szerint, és a ciklus belsejét ezzel a ciklusváltozóval írjuk meg. A nyelvek jelentősen eltérnek abban, megengedik-e egy ciklus belsejébe történő beugrást, mi a ciklusváltozó értéke a ciklus végén, hogyan kell a ciklus fejét megadni. Itt meglepő a sokszínűség. Adatforgalom. Eredetileg a C nyelvnek nem is része az adatforgalom (adatok beolvasása és eredmények kiírása), de az igények hatására az újabb változatok már az adatforgalmat is szabályozzák. Itt valóságos káosz figyelhető meg, mindenre van példa. Egyes algoritmusok, pl. a rekurzív programok, a program egyes mennyiségeit (pl. azt, hányszor hívta az adott rutin saját magát, azaz, a rekurzió mélységét) is adatként tárolják. Amennyiben a program állapotát akarjuk meghatározni, ezeket az ún. adattáblákat is ismerni kell.

A formális nyelvek is fejlődnek, amit abból lehet látni, hogy a nyelv definícióját megadó szabványt időről időre módosítják, így pl. létezik FORTRAN77 és FORTRAN90, ami a FORTRAN nyelv 1977-ben ill. 1990-ben elfogadott szabványát jelentik. A formális nyelvek fejlődését korlátozza az a természetes igény, hogy a nyelv új változatának részhalmazként tartalmaznia kell a korábbi változatot. Ha ez a követelmény nem volna, a korábban megírt algoritmusok hamar használhatatlanná válnának. A formális nyelv fejlődése kétféleképpen történik: a nyelv új elemekkel (objektumokkal) bővül ill. a meglévő elemek között új műveleteket lehet elvégezni. Nyilvánvalóan egy formális nyelv fejlődése sokkal rugalmatlanabb, mint az emberi nyelveké, de itt is egy közösség alakítja a dialektusokat, és egy érdekérvényesítő mechanizmus révén lehet egy dialektust elfogadtatni. A fejlődés egyes törvényszerűségei tehát a formális nyelv fejlődésében is megfigyelhetőek. A fejlődés mozgatórugója általában az eszközökben bekövetkezett jelentős fejlődés, esetleg egy új technika (pl. a párhuzamos processzorok) megjelenése. Egy formális nyelvnek lehet tekinteni az operációs rendszert, ami a számítógép munkáját szervezi. Ilyen operációs rendszer a DOS, HASP, UNIX, WINDOWS NT, VMS. Ma az operációs rendszerek piacát döntően a Microsoft termékek uralják. Az operációs rendszerektől is elvárhatja a felhasználó, hogy az új rendszerre való áttéréskor ne kelljen kidobni a korábban megszokott szoftvereket. Jelenleg ez a követelmény egyszerű szoftverek (pl. a WordPerfect nevű közismert szövegszerkesztő egymást követő verziói) esetében sem teljesül. 2.2. Nyelv és megismerés Tanulás, tanítás, nevelés. Mi a nyelv? Elmosódott fogalmak. Fogalmak és nyelv. Fogalmak és írás. Állati nyelv? A nyelv kialakulásának modellje: a gavagai játék.

A tanulást megfigyelhetjük már a mikroorganizmusoknál is. A baktériumok, algák vagy a legegyszerűbb szaporítósejtek már rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a környezetből jövő ingerekre reagálnak. Reakciójuk nem mechanikus, a körülményektől függően azonos inger eltérő

21


reakciókat válthat ki. Ezek a reakciók a szervezet bonyolultságával egyre összetettebbekké váltak. Ahogyan a biológusok rámutattak, az emberi intelligencia leginkább azzal hozható összefüggésbe, hogy több örökletes ösztönünk van. A fejlődés során azok az örökletes ösztönök maradnak fenn, amelyekre tényleg szükség van a faj fennmaradásához. Például a legtöbb madár felismeri saját tojásait, fiókáit, de azok a madarak, amelyek sziklák ormán raknak fészket nem ismerik fel fiókáikat, mert nincs rá szükség. Minden, ami a fészekben van, az biztosan az övék. A tanulás tehát—néhány társadalomtudós állításával ellentétben-- nem az evolúció csúcspontja19. A nyelvnek több definíciója is létezik. HENRY SWEET szerint „A nyelv eszmék kifejezése szavakká formált beszédhangok által. A szavakat mondatokká fűzzük, a mondatok pedig gondolatoknak feleltethetőek meg.” BERNARD BLOCH és GEORGE L. TRAYER definíciója: „A nyelv vokális szimbólumok tetszőleges rendszere, amely révén egy társadalmi csoport kooperál.” A nyelv teszi lehetővé, hogy közös értékeket alakítsunk ki, hogy cselekedeteinket össze tudjuk hangolni, hogy tudásunkat át tudjuk adni a következő generációnak. Vessünk egy pillantást arra, mit is mondanak a régi, több ezer éves írások a tanulásról. Abban minden régi munka egyetért, hogy tanulni kell. A motivációk is hasonlóak: a jó és a rossz között csak bizonyos tudás birtokában tudunk különbséget tenni, az Istennek tetsző cselekedetek sem következnek közvetlenül az ösztönösségből, azokat is tanulni kell. A részletes ismertetők helyett ragadjuk ki a hinduizmust, vizsgáljuk meg, milyen szerepet kap benne a tanulás! A hinduizmusról az 5. fejezetben részletesen szó lesz, itt megelégszünk néhány általános megjegyzéssel. A hinduizmus világképében fontos szerepe van a születés-halál, a keletkezés és megszűnés örökös körforgásának, azaz, a reinkarnációnak. A hinduizmus egyik célja útmutatást adni a reinkarnációból való megszabadulásra. Következő életében az ember a szerint születik újjá ember, állat, vagy növény formájában, hogy eddigi életei folyamán mennyi jót vagy rosszat cselekedett. A jó cselekedeteknek jó és kívánatos, a rossz cselekedeteknek pedig rossz és elkerülendő következményei lesznek az elkövetkező élet folyamán. A lélekvándorlás körforgásából a Bhagavad-gítá szerint úgy lehet megszabadulni, ha cselekedeteinket nem vágyaink, hanem Isten vezérli. A Védák részét képező upanisadok szerint a bölcs tudás vet véget az újjászületések sorának. A tudatosság legmagasabb szintjét kell elérni, ahol a lélek túllép a testi érzékelésen. Ebben az állapotban a test megszabadul a betegségektől, az öregségtől, a haláltól. Ennek az állapotnak az eléréséhez elengedhetetlenül fontos a vivéka (különbségtétel), ami az átmant (a lelket) különbözteti meg minden egyébtől. Ezért a bölcsesség, a tudás a kiemelt szerepet kap az upanisadok tanításaiban. Ez a tudás azonban nem a bennünket körülvevő dolgok megismerésére irányul, hanem a valódi, halhatatlan énünk megismerése. A tudás és a létezés egysége tökéletlenül látszik az érzékszervi tapasztaláson nyugvó tudás birodalmában, ezért inkább a meditáció, az aszkézis vezet az igazi buddhista megértéshez. Az egyik legrégebbi monda az indiai Mahabharata. Az alábbi rövid tanmese Arvavaszról és Paravaszuról szól. A tudós testvérpár atyjuktól leste el a tudományt, azonban a tudás még nem minden. De a tanulás egy dolog, az erény az egészen más. Igaz, hogy az embernek tudnia kell a jó és a gonosz közti különbséget, ha a jót keresi, a rosszat pedig elkerüli, de ez a tudás be kell, hogy ivódjon minden gondolatába és életének minden cselekedetét vezérelnie kell. Akkor a tudás erénnyé nemesül. A tudás, ami csak megemésztetlen

19

S. Pinker: A nyelvi ösztön, Typotext, 1999, 242

22


információként van az agyba begyömöszölve, nem képes erénnyé nemesedni. Megmarad külsőségnek, a ruhához hasonlóan és nem válik lényegi részünkké.20 Vagyis, a tudás megszerzése egymagában kevés. Erős jellemre is szükség van ahhoz, hogy használható tudásra tegyünk szert. Az indiai hitvilágban fontos szerepe van a lélekvándorlásnak. A tudásnak, a nemes erénynek szerintük van hatása a lélekvándorlásra hiszen: „Amiképpen cselekszik valaki, ahogyan él, olyanná lesz. Aki jót cselekszik, abból valami jó lesz, aki gonoszt, abból valami rossz”—állítja egy upaniszad.21 Egy másik régi munka az élethosszig tartó tanulást emeli ki. A Talmud szerint22 amikor az embert végső számadásra vonják, ezt kérdezik tőle: „Becsülettel kereskedtél-e? kijelöltél-e magadnak időt a Thóra tanulmányozására? Teljesítetted-e kötelességedet családi életedben? vágyakoztál-e az üdvösségbe? és igyekeztél-e a dolgokat okaikra visszavezetni?” A modern korban a tudás átadása, a tanítás különösen fontos. Egymást érik a kézikönyvek, amelyek azt javasolják az olvasónak, hogyan kerülheti el a tanítás-tanulás során előforduló gyakori hibákat. A tanítás egyetemes tevékenység—valamennyien csináljuk. A szülők tanítják gyermekeiket, a munkaadók tanítják alkalmazottaikat, az edzők tanítják játékosaikat, a feleségek tanítják férjeiket (és megfordítva), no és természetesen a tanárok tanítják diákjaikat.23 Mindenki a szülőket vádolja; nemcsak a fiatalok gondjaiért, hanem azokért a gondokért is, amelyeket—láthatólag—fiatalok okoznak a társadalomnak. Mindenről a szülők tehetnek, panaszolják a lelki egészség szakértői, látván az egyre riasztóbb statisztikákat a fiatalokat sújtó súlyos érzelmi zavarokról, kábítószer-függőségről, öngyilkosságról. Politikusok és bírák azzal vádolják a szülőket, hogy hálátlan lázadók, tiltakozók, hippik, béketüntetők és behívóégetők nemzedékét nevelik. Tanárok és oktatáspolitikusok ugyancsak a szülőket hibáztatják az iskolából kimaradók nagy számáért, és általában az iskolai kudarcokért.24    Minden szakma képviselője átesik egy képzésen, amelynek során többek között megismeri a szakma alapfogalmait és módszereit. Később, mint tanár vagy kutató ezeket a módszereket fogja alkalmazni. Azt azonban a legalaposabb képzés sem képes kivédeni, hogy a diákok saját ízlésük, elképzelésük szerint eltérő mértékben mélyedjenek el az egyes területeken, és később ennek megfelelően specializálódjanak. Ennek viszont az is következménye, hogy ismereteik, amelyek alapján a szakma egyes alapfogalmait kialakítják, eltérőek legyenek. Később ez az eltérés tovább nőhet, hiszen a szakmai közösség, az elérhető, vagy a kedvére való folyóiratok szemlélete tovább 20

C. Rajagopalachari: Mahabharata, Bharatiya Vidya Bhavan, Bombay, 1990, 121-122 Helmuth von Glasenapp: Öt világvallás, Gondolat, 1984, 24 Dr. Molnár Ernő: A Talmud Könyvei, Korvin Testvérek Könyvnyomdája, Budapest, 1921-1923, 111 23 Thomas Gordon: T.E.T. A tanári hatékonyság fejlesztése, Gondolat, Budapest, 1992, 17 24 Thomas Gordon: P. E. T. A szülői eredményesség tanulása, Gondolat, 1990, 15 21 22

23


befolyásolhatja a kialakuló fogalmakat. Nem vezet-e mindez egyfajta káoszhoz? Nem jutunk-e oda, hogy lényegében mindenki egyedi fogalmakat használ, és a fogalmak között alig van átfedés? A jelenséget az alábbi KUHN által felhozott példán25 mutatom be. A 19. század elején, az atom fogalmának tisztázása céljából egy kutató (név szerint JAMES K. SENIOR) két tudóshoz, egy elismert fizikushoz és egy elismert vegyészhez fordult az alábbi kérdéssel: Vajon a hélium egyetlen atomja molekulának tekinthető-e? A vegyész válasza a következő volt. „Molekula, mert a kinetikus gázelméletnek megfelelően viselkedik.” „Nyilvánvalóan atom—mondta a fizikus, hiszen a színképe nem tekinthető molekula színképének.” Bármilyen meglepő is, ez az eltérő értelmezés nem helytelen. Arról van csak szó, hogy a vegyész állítása is igaz, a hélium gáz jól leírható az atomokból álló gáz tárgyalására szolgáló kinetikus elmélettel, ebben a tekintetben tehát a hélium atomokból áll. A megkérdezett vegyész tapasztalata szerint a kérdés eldöntésében ez egy fontos momentum, ezért jutott arra a következtetésre, hogy a hélium molekulákból áll. Az viszont, akinek tapasztalataiban a spektroszkópia játszik fontos szerepet, annak alapján dönt, hogy milyen a vizsgált objektum színképe, szerinte a hélium atomokból áll. Ha viszont valaki tömegspektroszkópiával megméri a tömegét, arra a következtetésre jut, hogy a hélium molekulákból áll. Az a következtetés adódik, hogy bizonyos mérési technika eredményét nézve az egyik válasz adódik, másik mérési technika szerint viszont más válasz. Ebben az értelemben a kettősség is megfér egymás mellett, sőt, ezek az ellentmondások újabb vizsgálatokra ösztönöznek, ezért a megismerés hajtóerejét jelentik.    Ha már a kommunikáció nyelve nem jelent igazi különbséget, azaz gondolatainkat ugyanolyan tisztán vagy zavarosan közölhetjük bármely nyelven, akkor talán a használt írás vezethet másfajta gondolkodáshoz, tisztább vagy zavarosabb közlési módhoz. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről! Az írás nemcsak láthatóvá tett nyelv. Elég, ha a matematika képleteire gondolunk, de a kémiában a vegyületek szerkezetét lehet leírni, a villamosmérnök egy elektromos kapcsolási rajzot tud leírni, egy szervező a cég működésének folyamatábráját, a zenész egy szonáta kottáját, az építész az épület fejében lévő modelljét tudja leírni. Az írás egyik célja a tradíciók megőrzése téren (a leírtakat el lehet vinni egy távoli helyre, ahol valaki elolvassa) és időn (a leírtakat évszázadok múlva is el lehet olvasni) át. Az írás lehetővé tette, hogy az előző generációk tudásukat átörökítsék az eljövendő generációkra. Nem tudjuk, mikor alakult ki az írás, a legrégebbi írásos emlék kínai nyelvű, egy kiállítás képeinek katalógusát tartalmazó töredék. Lehet írni vízszintesen, balról jobbra, vagy jobbról balra. Lehet írni függőlegesen lentről fel vagy fentről le. Ezen felül lehet még írni egzotikus módon is, ez azonban hosszú szöveg írásakor nagyon kedvezőtlen. A fentiek mindegyikére találunk példát. A szírek, az egyiptomiak, az arabok, a szaracénok, a héberek, a mórok, a perzsák és még néhány nép vízszintesen, jobbról balra írnak. A görögök, a grúzok, a koptok és egy rokon nép, a cseremiszek (nem beszélve a latinokról) balról jobbra írnak. A kínaiak és a japánok felülről lefelé írnak, „a természet rendjének megfelelően”. Alulról felfelé vagy éppen spirális alakban, a Nap éves futásának megfelelően a csillagjegyeken, írt a mexikói őslakosság26. Két nagy írástípust ismerünk. Az első mintegy fölvázolja a szavak értelmét, a másik elemzi és rekonstruálja a hangokat. A kínai írás az első csoportba tartozik, úgynevezett logográf típusú, azaz az írást alkotó jelek önmagukban is értelmesek, szemben, pl. a második csoportba 25 26

T. S: Kuhn: The Structure of Scientific Revolutions, The University of Chicago Press, Chicago, 1996, Chapter V. Michel Foucault: A szavak és a dolgok, Osiris, 2000, 56-57

24


tartozó szótagírással. A kínai írásjelek—akárcsak az egyiptomi hieroglifák—a képírásból alakultak ki. A képírásnak is három változata ismert. Az első egy tárgy „körülményét” használja (pl. egy íjat rajzolnak csata helyett, egy létrát az ostromlott város helyett). A másodikat FOUCAULT „tropikus hieroglifáknak” nevezi27, erre példa a szem, mint Isten jele, ami a mindenhatóságra utal. A harmadik, a rejtett hasonlóságokkal dolgozó szimbolikus írás, a felkelő napot egy krokodil feje jelöli, a krokodil kerek szeme érinti a vizet. A szanszkrit és hindi írás a devanagari írásból alakult ki. A devanagari i.e. 11-7. században már ismert volt Indiában, az arámiból származó shunga írás jobbról balra haladt, a szintén arámiból származó gupta írás viszont balról jobbra, a görög írás pedig i.e. 2000 körül alakult ki. A japán írás a kínai írásból alakult ki az 5. század körül. A görög abc-ből származik a cirill abc, keletkezését a 9. századra teszik. Amint láttuk, az emberiség lényegében minden írásmódot kipróbált, az írás alkalmasságát, hatékonyságát tekintve nem találunk kirívó eltéréseket. Japánban a kalligráfia művészetét KUKAI buddhista szerzetes teremtette meg. Az ecsetet spirituális gyakorlatban használta fel, szorosan összekapcsolva a szó jelentését a kalligrafikus szöveggel. A kalligráfia Japánon kívül jelentős helyet foglalt el a kínai, egyiptomi, ír, és akkád kultúrában is. A történelemkönyvek lapjain egyre másra találunk eltűnt népeket. A barbárok, punok, hunok, kunok, longobárdok és vizigótok emlékét ma már csak könyvek és múzeumok őrzik. Bármilyen meglepő, napjainkban is tömegével tűnnek el népek, mondanivalónk szempontjából pedig: nyelvek. Azt állítják a nyelvészek28, az a nyelv veszélyeztetett, amelyet legfeljebb százezer ember beszél. Napjainkban a veszélyeztetett nyelvek száma meghaladja a 3000-et, az összes nyelv majdnem felét! ☺ ☺ ☺ Jelenleg is vitáznak a szakemberek arról, vajon a nyelv kizárólag az emberek tulajdona, vagy az állatok is beszélnek nyelvet. Az első nézetet vallók fő érve az, hogy létezik az agyban egy azonosítható terület, ami nyelvi központnak tekinthető. Ha ez a terület megsérül, a beteg képes lesz ugyan beszélni, de egyes nyelvtani struktúrákat nem képes használni29. Mások30 viszont azzal érvelnek, hogy lehetséges állatokat is megtanulni vokalizációt nem igénylő nyelvre (pl. a süketnémák jelbeszédére). Utóbb újabb érvet sikerült felsorakoztatni31 az állatok nyelvének létezése mellett. A csimpánzok által „beszélt” jelbeszédet amiatt lehet kritizálni, mert jóval korlátozottabb, mint egy kb. 2 éves embergyerek nyelve, hiányzik belőle a nyelvtan. A Lipcsei Max Planck Intézet antropológiával foglalkozó részlegében KLAUS ZUBERBÜLER a nyelv egyik alapvonását vélte felfedezni majmok kiáltásaiban. Ez a megfigyelés kétségbe vonhatja azt az elképzelést, miszerint a nyelvnek nincs nyoma az állatvilágban, azt az ember teremtette meg. A cikk szerint ZUBERBÜLER nem kevesebbet állít, mint hogy szintaxist fedezett fel a megfigyelt majmok beszédében. Ha ZUBERBÜLER állítása igaz, a nyelv jóval régebbi, mint a vokalizációra utaló legrégebbi emberi maradványok kb. 200 ezer éves kora. ZUBERBÜLER majmokat tanulmányozott Thaiföldön és Nyugat-Afrikában. Megfigyelte, hogy a fenyegetett ún. Campbell majmok kiáltásai függenek a veszély forrásától, pl. más kiáltást hallatnak ha sas, megint mást, ha leopárd közeledik. A majomcsapat reakciója is attól függ, milyen riasztás érkezett. Ha leopárd közelít, akkor „alakzatba” fejlődnek, hogy kivédjék a váratlan támadást. Ha viszont a riasztást egy „bumm” szerű hang előzi meg, a csoport nem reagál 27

M. Foucault: ibid, 136-137 S Pinker: A nyelvi ösztön, Typotex, 1999, 259 S. Pinker: A nyelvi ösztön, Typotex, 1999, 45-47 30 R. Fouts: Next of kin, Living Planet, 1997, New York 31 New Scientist, 30 March 2002, No. 2336, 10 28 29

25


a riasztásra. Ez arra utal, hogy az őrszem figyelmeztetése bizonytalan. Ez a szintaktikában a tagadásnak felel meg: egy szó hozzáadásával mondanivalónkat az ellenkezőjére változtatjuk. A riasztást magnóra vették, majd lejátszották más majomcsoportoknak, akik mindkét riasztást megértették és megfelelő módon reagáltak rá, tehát kétségtelen: a „bumm” előtag a „nem” tagadószónak feleltethető meg. Kritikusai szerint viszont ez az egyszerű jelenség nem tekinthető szintakszisnak. MARK HAUSER (Harvard Egyetem) megemlíti, hogy a tungara békák nászi dalában is található egy ilyen „módosítószó”, noha azt senki nem tartja szintaxisnak. ☺ ☺ ☺ A nyelvek kialakulása ugyan homályba vész, de a nyelv egyes elemeit tanulmányozni lehet egyszerű helyzetekben32,33. A Sony franciaországi laboratóriumában kialakítottak egy olyan robotok közti kommunikációt, ami lehetővé teszi a nyelv tanulmányozását egy egyszerű helyzetben. Rendelkezzen a Vári-Wagner modell lénye a látás és a hallás képességével, továbbá rendelkezzen a lény a beszéd képességével is. A modellezett világban létezzen több lény, de a világ jelentsen kizárólag képi információt a lény számára, a hanggal történő kommunikációt pedig fenntartjuk a lények közti kommunikáció számára. Tegyük fel továbbá, hogy minden lényt csak az érdeklődés motiváció irányít, ennek kielégítésére pedig a kommunikáció szolgál. Mivel elsősorban azt kívánjuk vizsgálni, hogyan alakul a lények közti kommunikáció, magát a külső világot a végletekig leegyszerűsítjük: a világ egy fehér négyzet alak, amiben pár színes objektumot (kört, háromszöget, négyszöget) helyezünk el. A világ és a lény kölcsönhatása annyiból áll, hogy a lény látja a világot, továbbá a lény képes „rámutatni” a világ valamelyik objektumára. A többi lényből csak akkor lát valamit, ha azok kölcsönhatásba lépnek a világgal, azaz rámutatnak valamelyik objektumra. Az egyszerűség kedvéért a beszéd képessége abból áll, hogy a lény képes előre megadott szótagokat (pl. wa, we, wu, ka, ke, ku, ba, be, bu) egymásután kimondani, pl. azt mondani „wabu”. A szavak között van egy kitüntetett szó, a „wabu”, ami a helyeslést jelenti minden lény számára. A hallás képessége pedig abból áll, hogy a lény a hallott szótagokat „hallja”, azt képes tárolni és feldolgozni. A látás képessége abból áll, hogy a lény látja a világot (azaz a véges számú alakzatot) és észreveszi, ha egy lény rámutat egy alakzatra. Az egyszerűség kedvéért az alakzatokhoz hozzárendelünk tulajdonságokat (pl. színt, formát), de ezeket a tulajdonságokat a lények bővíthetik (pl. az alakzatok térbeli viszonyával). A lény és a világ kapcsolata most az érzékelés során kapott információ feldolgozására épül, az információ egységét a Vári-Wagner modellben ikonnak nevezik, ami a hallás csatornáján szótagok egymásutánja (azaz szó), a látás csatornáján képpontokból álló mátrixot jelent. A feldolgozás továbbra is az asszociációra épül: a lény össze tudja hasonlítani az ikonokat az amorf és a szervezett tárban található ikonokkal. Most arra is ügyelni kell, hogy a két csatornán bekerülő ikonok között is létrejöhet asszociáció, pl. úgy, hogy a hallott szóhoz egy kép társul. Ekkor azt mondjuk, hogy a szó jelentése a vele asszociált kép. A tárban található információk halmazát lexikonnak nevezzük, ha az a hallás csatornájához kapcsolódik. A lények játszmákat játszanak. Ezek az emberi játszmák34 egyszerűsített változatai, az egyik játszma a „találd ki”, amit a következőképpen játszanak (a szabályokat a programozó határozta meg). A játékban két szerep van, a beszélő és a hallgató. A beszélő kiválaszt egy objektumot, majd hozzá asszociál egy szót, pl. „wabaku”. Ezt a szót kimondja. A játék másik szereplője a hallgató, aki a hallott szót megpróbálja a világban látható objektumokhoz kapcsolni, 32

NewScientist, 173, No. 2336, p. 24(2002) L. Steels: The synthetic modeling of language origins, Evolution of Communication Journal, 1, pp. 1-32(1999) 34 Eric Berne: Emberi játszmák, Gondolat, 1987 33

26


majd döntéséről rámutatással, vagy szóbeli válasszal értesíti a beszélőt. Nyilvánvalóan a játék indulásakor csak a találgatás alapján történő rámutatás a válaszoló egyetlen lehetősége. A játék akkor ér véget, ha a hallgató reakciója a beszélőből kiváltja a helyeslést jelentő „wabu” szót, amikor is a közösen megállapodott jelentéssel a szó bekerül mindkét játékos lexikonjába. Egyéb lehetséges kimenetelről később még szó lesz. Ez a játék leegyszerűsített változata annak az emberi játszmának, ami egy közös nyelvet nem beszélő társaságban játszódik le egy asztal körül, ha valaki elkéri a sótartót. A Sony cég Beszélő fejek projektjében folyó kísérletek igen összetettek, a megoldandó feladatok szükségessé tették—többek között—az alábbi részfeladatok megoldását:   

a kép elemzését: egy digitalizált fényképről (esetleg mozgóképről) meg kell állapítani, milyen alakzatok láthatóak rajta. a hang elemzését: adott szótagkészletből fel kell ismerni a hallott szóban szereplő szótagokat. zajszűrés: minden érzékelés zajjal jár, ezt el kell távolítani.

A kísérlet alapjául az alábbi hipotézisek szolgálnak. 1. hipotézis. A komplexitás fokozatos növekedése. A szereplők fogalmaikat és a nyelvet fokozatosan alakítják ki. Kezdetben a lexikon üres, ahogyan egyre több játszmát játszottak, úgy bővül a lexikon. 2. hipotézis. Adaptív játszmák. A nyelv és a fogalomalkotás folyamata játszmák sorozatára bontható. A játszma egy kölcsönhatás a szereplők és a környezet között. Imitációs játszmák során alakulhat ki a közös hangrepertoár (ezt a kísérlet leírt részében nem modellezték). Diszkriminációs játszma (részleteit később tárgyaljuk) során alakulhatnak ki a jelentések finom árnyalatai. Elnevezés játszmák után alakulhat ki a lexikon. 3. hipotézis. A játszmák között kapcsolat van. Két játékos között egy szóhoz tartozó fogalom megerősödik, de közös nyelv csak akkor alakul ki, ha a populáció minden egyede ugyanazokat a szó-jelentés kapcsolatokat használja. Ezért az elfogadott jelentés nagyszámú olyan játszma során alakul ki, amelynek szereplői eltérő egyedek. Genetikai szelekció nyilván nincs a modellben, minthogy szaporodás sincs. Egy játszma kimenetele nyilvánvalóan a játékos lokálisan rendelkezésre álló információjától függ. Minden játékos memóriája véges, a memóriában azok az ikonok állnak elöl, amelyekre a leggyakrabban van szükség. A játszmák egymásutánja viszont egy kiválasztódási folyamatnak felel meg. Például azok a distinkciók, amelyekre nincsen szükség, mert sok játszma során bizonyulnak lényegtelennek, elfelejtődnek. 4. hipotézis. Kialakulnak viszont egymásra épülő szintek, mert a játszmák nem izoláltak. Az egyik játszmában kialakult eredmény a másik szint játszmájának építőblokkja lesz. Például a diszkriminációs játszmában kialakuló eredmény az alapja az elnevezés játékok során a lexikonba kerülő tulajdonságoknak. Ugyanakkor azok a különbségek részesülnek előnyben, amelyek bekerültek a lexikonba, és amelyet a populáció többsége is elfogad. 5. hipotézis. Önszervezés. A nyelvi játszmákkal kölcsönhatásban álló egyedek egy nyílt, osztott paraméterű rendszert alkotnak. Egyik szereplő sem rendelkezik a csoport feletti ellenőrzés képességével, és minden szereplő korlátozott ismeretekkel bír a többi szereplőről. Egy rendszerben, ahol fluktuációk jelennek meg, globális koherencia alakulhat ki, amennyiben disszipatív szerkezetek alakulnak ki pozitív visszacsatolás jelenlétében35. 35

G. Nikolis and I. Prigogine: Exploring Complexity, Piper, Berlin (1993) 27


2.2.1. ábra. A jelentésbeli különbségtétel programjának négy fő eleme

Az utolsó hipotézis arról szól, hogy sok-sok játszma kell ahhoz, hogy az egyéni próbálkozásokból kialakuljon a populáció közös szótára. Tipikusan milliós nagyságú játszma szükséges ahhoz, hogy egy 400 egyedből álló populáció közös szótára kialakuljon. Egy-egy szó több jelentéssel is bírhat, egy adott jelentésért több szó is versenghet. Meglepő módon ebből a káoszból születik a nyelvtan is. A distinkció, a jelentésbeli különbségtétel az alábbi módon történik. A rendszer négy fő komponensét a 2.2.1. ábra mutatja. A képkezelő algoritmus koherens képelemeket azonosít. Minden egyes képelemből egy érzékelő rutin adatok (képjellemzők) egy halmazát gyűjti ki, ezek között szerepel többek között a képelemet határoló doboz, az átlagos szürkeségi szint, a kamera orientációja a képelem közepétől mérve. Ezek egyike-másika változhat, ebben az esetben egy képszegmens képződik a képelemből. Abban a pillanatban, amikor a párbeszéd elkezdődik, a folyamatban lévő képelemek lezáródnak, globális jellemzőiket meghatározza az algoritmus, és az aktuális képelemeket átadja a következő rutinnak. Ebben a pillanatban az adatgyűjtést végző érzékelő rutinok rögzülnek. Ugyanakkor egy dinamikusan kiterjedő halmazt alkotnak, amelyben a korábbi adatfeldolgozástól függő kiválasztása is zajlik. Az adatelemző komponens minden képelemből, vagy annak szegmenseiből képez egy képjellemző halmazt. Ennek egy elemét választja ki a beszélő a nyelvi játszma témájául. Képelemek egy adott halmaza esetén a megkülönböztető (distinkciós) elemeket három lépésben határozzuk meg. 1. A létező diszkriminációs fákat használjuk az első, legabsztraktabb tulajdonság származtatásához minden olyan adatpont esetében, amely asszociációban áll egy képelemmel. 2. Megkülönböztető jegyek halmazát határozzuk meg. 3. Három eset lehetséges. a, A megkülönböztető jegyek halmaza üres, de lehetséges a létező tulajdonságokat tovább finomítani, mert a diszkriminációs fa tartalmaz finomításokat. Ekkor a különböztető jegyek halmazát ezzel a finomítással újraszámítjuk és a 2. pontot ismételjük. b, Nincsenek megkülönböztető jegyek és a diszkriminációs fa finomítási lehetőségei

28


kimerültek. Ekkor a diszkriminációs fa egyik végpontjának megfelelő megkülönböztető jeggyel folytatjuk az eljárást, de az asszociált régiót két alrégióra osztjuk Nem biztos, hogy ez az eljárás megfelelő eredményre vezet, ez majd a későbbi diszkriminációs játszmákban derül ki. c, Vannak megkülönböztető jegyek. Ekkor ezeket rendezzük, és az elsőt használjuk a további játszmákban. A lexikon és a kategóriák számának növelése egyszerre történik egy játszma keretében. Mint már említettük, a játszma során a szereplők előtt egy vizuális világ van, pl. egy nagy fehér négyzet, amiben adott színű és formájú tárgyakat helyezünk el. Minden egyes formát kategóriákkal (jellemzőkkel) látunk el, pl. az alábbi változókkal. Minden formához rendelünk egy formát (pl. kerek, szögletes) egy színt, egy általános szürkeségi fokozatot, egy vízszintes és egy függőleges helyzetet. Az objektumok halmaza és tulajdonságaik együtt alkotják a kontextust. A beszélő választ egy objektumot a kontextusban, ez lesz a játszma tárgya. A beszélő mond egy vagy több szót a válaszolónak, akinek a szó alapján azonosítania kell a játszma tárgyát a kontextusban szereplő többi objektum segítségével. Ettől a pillanattól kezdve a válaszoló megpróbálja kitalálni, mire vonatkozhat a beszélő által mondott szócsoport, és amit gondol, úgy közli, hogy rámutat. A játszma sikerrel fejeződik be, ha kitalálta, kudarccal ér véget, ha más objektumra mutat. Kudarc esetén a beszélő újabb szavakkal segít a válaszolónak, és mindkét szereplő módosítja saját lexikonját azért, hogy a jövőben nagyobb sikert érjenek el. A játékban résztvevő lényeknek két összetevője van: egy koncepciót kialakító modul és egy verbalizációs modul. Az első az érzékelt világ kategorizálását végzi (ez ugye a fogalmak kialakulásának felel meg), az utóbbi pedig az érzékelt kép egy részéhez asszociál egy hangsorozatot. Kezdetben a lexikon üres, nincsenek kategóriák sem. A lexikon és a kategóriák tehát egy önszervezési folyamat eredményeként állnak elő a játszmák során. A koncepciót kialakító modul teszi lehetővé, hogy különbséget tegyünk az objektumok között. Minél több kategória létezik, annál több objektumot tudunk megkülönböztetni. A kategóriákat egy fával szokás ábrázolni, a fa (a diszkriminációs fa) egy elágazási pontja egy új megkülönböztető jegy megjelenését mutatja. A fa elágazásainak fontosságát azzal lehet mérni, hányszor használtuk az elágazáshoz tartozó megkülönböztető jegyet. Ha egy ágat sokáig nem használunk, az elhal. A verbalizációs modul feladata a formák (azaz a kategóriák) és a lexikon elemei közötti asszociációk kiépítése. 36 A diszkriminációs játszma alakulása attól függ, mit választ a kérdező a megnevezési játszma tárgyának. Ezen objektum tulajdonságait kódolja a kérdező és ezt kell dekódolnia a válaszolónak. A lehetőségek: 1. A kérdezőnek nincs szava a tulajdonság megnevezésére. Ebben az esetben új szót konstruálhat és azt a szóban forgó tulajdonsággal asszociálhatja. 2. A válaszoló nem ismeri a kérdező által használt szót. Ebben az esetben a válaszoló gondolhat egy tulajdonságra, amit az ismeretlen szó jelent. Az ismeretlen szó jelentését esetleg rekonstruálni lehet. 3. A tulajdonságok, amelyeket a válaszoló dekódolt, nem egyeznek meg a várt tulajdonságokkal. Ebben az esetben van egy szó-jelentés pár, amit a két szereplő eltérően értelmez. Ekkor csak a használatot ismerjük el, de a játék sikertelen marad. 4. A válaszoló által dekódolt tulajdonság nem felel meg egyik tulajdonsággal sem. Ebben a helyzetben a válaszoló hozzáadja a szót a lexikonához a 2. pontban leírt eljárást követve. 36

F. Kaplan: Dynamiques de l’auto-organisation lexicale, In Cognito, No. 15, pp. 3-23(1999) 29


A fenti algoritmus egy szelekciós mechanizmus, aminek eredményeképpen szó-jelentés párok alakulnak ki egy adott kérdező-válaszoló viszonylatában. A játszmát sok párosításban kell lejátszani ahhoz, hogy eldőljön melyik szó-jelentés párosítás marad meg a „közösségen” belül. A gyakorlat bizonyította, hogy több szereplő esetén kialakul egy közös lexikon. A CHOMSKY hagyományt követő nyelvészek a nyelvtant egy funkcionális vagy kognitív motiváció nélküli formális eszköznek tekintik. Van egy másik nyelvészeti hagyomány vagy iskola is, amely a nyelvtant funkcionális fogalomként kezeli és a nyelvtani formációkat az általános megismerés folyamat részének tekinti. A Beszélő fejek projekt tervezői ebbe az irányzatba sorolhatóak. Annak megértéséhez, miért és hogyan alakul ki a nyelvtan és a szintaxis; azt kell megérteni, miért hasznos és szükséges a nyelvtan. Itt szintaxis alatt tetszőleges nyelvi eszközt értünk, ami egy izolált szónál többről állít szabályokat. Ilyen lehet a szórend, a kérdőszavak használata kérdő mondatokban, olyan morfológiai változások, mint a ragok, az állítmány és az alany egyeztetése stb. Ezeket a szintaktikai eszközöket az alábbi célokkal alkalmazzák:   

új jelentés vagy árnyalat kifejezésére a szó szemantikai jelentésének funkciójának megerősítése a variációk bonyolultságának mérséklésére (pl. ha a ragozott szavak helyett több szó kombinációját kell használni, a nyelv gyorsan kezelhetetlen lenne).

A nyelvtan akkor jelenik meg, amikor több szóból álló mondatok jelennek meg, ami viszont az elnevezés játszmák velejárója. A szavakat egy keretbe foglaljuk (ez most az ikon megfelelője). Ha egy szó újra megjelenik, az asszociáció eredményeként előkerül az a keret, amiben a kérdéses szó megtalálható. Ez növeli a keretben lévő többi szó fontosságát is. Ebből az egyszerű elvből a nyelvtan az alábbi lépésekkel áll elő: 1. A kereteket bele lehet foglalni nagyobb keretekbe. 2. Szemantikai és szintaktikai osztályokat lehet kialakítani annak alapján, hogy egy helyet mi tölthet be egy adott keretben, ezzel a keret megszorításait általánosítani lehet. Az általánosítás épülhet szemantikai kritériumra (az érintett objektumok tulajdonságaira) vagy bizonyos szintaktikai osztályokhoz tartozó szavak toldalékolására. 3. Hierarchikus struktúra alakul ki, mivel a keret tartalmazhat keretet. 4. Az újonnan bevezetett szintaktikai eszközökre kirótt korlátozások segítenek megkülönböztetni a kereteket egymástól, de segítik a keret gyorsabb felismerését is. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a nyelv komplexitásának növekedése a nyelv populációbeli dinamikájának egy mellékhatásának tekinthető. 2.3. Logika és nyelv Igaz és hamis mondatok. Az igaz mondat és a megfigyelés. A mérés. Mikor történik a mérés? Ellentmondások, következtetések. Hol igaz, hol hamis állítások. Hipotézis, axióma.

30


A krimik egyik kedvenc színtere a bírósági tárgyalóterem. ERLE STANLEY GARDNER egyik kedvenc krimiszerzőm. Könyveinek egyik főhőse egy Perry Mason nevű ügyvéd, aki rendre reménytelen eseteket vállal fel. A történetek jelentős része a tárgyalóteremben zajlik, ott folyik a tanúk meghallgatása. A kihallgatás kezdetén egy bírósági alkalmazott felesketi a tanút: -Esküszik, hogy az igazat, csakis az igazat fogja vallani?-teszi fel a kérdést a teremszolga. -Esküszöm- válaszolja a tanú. De mit is jelent erre az ártatlan kérdésre adott ártatlannak tűnő felelet? Nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a tanú tudja az igazságot, azaz ismeri a feltett kérdésre adandó igaz választ és azt is fogja mondani. No, veszélyes dolog akkor a tanúskodás! Ugyan ki mer a tanúk padjára ülni, azzal, hogy kérdezhetnek bármit, én tudom az igaz választ? Persze, csak arról van szó, hogy a tanú látott vagy hallott valamit, és az ügyvédek csak arra kíváncsiak. Egy tipikus elképzelt párbeszéd: -Emlékszik a tanú, mi történt három éve, csütörtök délután a kocsmában?-teszi fel a kérdést a bíró. Erre a tanú nem azt válaszolja (amint várnánk), hogy „Ugyan bíró úr, ki a csuda emlékszik az évekkel ezelőtti dolgokra és pont a csütörtök délutánra?”, hanem készségesen darálja: -Igen bíró úr, emlékszem. Együtt ittunk a Janival, éppen a harmadik korsónál tartottunk, amikor belépett a Sanyi. Akkor még nem sejtettük, hogy …” és dől belőle a szó megállíthatatlanul. A krimi folyamán rendszerint kiderül, hogy a tanú nem emlékszik helyesen, illetve nem is láthatta, hallhatta, amit látni (hallani) vélt. Nem azért, mert hazudik, hanem mert ember. Érzékszerveink könnyen becsapnak bennünket. Ha például az esküt szigorúan vennénk, egy cirkusz nézői egy emberként kész lennének megesküdni, hogy a bűvész kettéfűrészelte gyönyörű asszisztensét. Szerencsére a bűvészek többsége nem kerül bíróság elé, de ha oda kerülne, és az ítélet a tanúkon múlna, aligha kerülné el a súlyos büntetést… Vizsgáljuk meg tehát, mit is jelent az igazmondás, mikor igaz egy állítás. Ehhez először azt kell tisztázni, mit is tudunk anyanyelvünkön elmondani. Az anyanyelv emberek közti kommunikáció eszköze. A nyelv azonban nem csak információközlésre való, legalább ilyen fontos az a funkciója, hogy indulatokat, érzelmeket ki tudjon fejezni. Ennek megfelelően, nem minden mondat fejez ki értékelhető állítást. Vizsgálatunkból kizárhatjuk a felkiáltó, kérdő és óhajtó mondatokat, így maradnak a kijelentő mondatok. Ezek közül is csak az egyszerű és bővített mondatokra szorítkozunk, az összetett mondatokkal a 2.5 fejezetben foglalkozunk. Továbbra is csak az állításokat tartalmazó mondatokra szorítkozunk. A nyelv univerzalizmusa miatt bármit el tudunk mondani, azonban kérdéses az indulatok, az érzelmek és a mondanivaló viszonya. Nézzük pl. az alábbi mondatokat: 1, Egy forgatást leíró mátrix mindig invertálható. 2, Azt hiszem, egy forgatást leíró mátrix mindig invertálható. 3, A matematikusok szerint egy forgatást leíró mátrix mindig invertálható. 4, Lehet, hogy egy forgatást leíró mátrix mindig invertálható. 5, Tényleg igaz az, hogy egy forgatást leíró mátrix mindig invertálható? Az első mondat egy magabiztos állítás, a második és a harmadik is állítás, de már bizonytalan állítás. A harmadik mondatot az teszi bizonytalanná, hogy a beszélő elhatárolódik a kijelentéstől. 31


A negyedik mondat az állítást már csak, mint lehetőséget említi meg. Az ötödik mondat pedig már egy kétségekkel átitatott kérdés, ami szinte ki akarja provokálni a negatív választ. A kérdést egyébként egy bíró elutasítaná egy bírósági kihallgatáson, minthogy a tanú befolyásolására tett kísérletnek minősül. Azt állapíthatjuk meg tehát, hogy az élő nyelvben elég ritkák az olyan mondatok, amelyek indulatoktól, érzelmektől független állításokat fogalmaznak meg. A nyelv érzelmi oldala és a kijelentés tartalma közti kapcsolatot a 7.5 fejezetben vizsgáljuk meg. Az alábbi kérdésre keressük tehát a választ. Adott egy kijelentő mondat valamely nyelven: az a mondat, amit a felesketett tanú elmondott. Hogyan lehet eldönteni, hogy a mondatban szereplő állítás igaz vagy hamis? TARSKI37 a következő, általa meglehetősen pongyolának tartott megfogalmazást javasolja megvizsgálni az igaz mondat leírására: Igaz az olyan, mondat, amely azt mondja, hogy a dolgok így és így állnak, és a dolgok valóban így és így állnak. Ugyanezt ARISZTOTELÉSZ a következő módon fogalmazta meg: Hamis az, amikor azt mondjuk arról, ami van, hogy nincs, vagy amikor arról, ami nincs, azt mondjuk, hogy van; igaz pedig az, amikor azt mondjuk arról, ami van, hogy van, vagy amikor arról, ami nincs, azt mondjuk, hogy nincs.38 TARSKI így fogalmazza át az igaz mondat arisztotelészi meghatározását: Egy mondat igaz, ha egy létező tényállást jelöl. Noha ez a definíció túl pongyola egy filozófusnak, a fizikusok többsége ennek alapján a következő megoldást javasolná: Tegyük fel, hogy a vizsgált mondat összevethető a megfigyelésekkel. Igaznak fogadhatjuk el azt a mondatot, amely olyan állítást mond ki, ami összhangban van a megfigyelésekkel. Így ha azt az állítást kell vizsgálni, miszerint „Esik a hó.”, a kijelentés igaz voltáról dönthetünk, ha kinézünk az ablakon. Ezt a fajta megfigyelést magától adódónak lehet nevezni. Ezek a megfigyelések sajnálatosan ritkák. Más megfigyelések több-kevesebb nehézség árán megvalósíthatóak. Mindent összevetve megfigyelések révén egy sor állításról eldönthető annak igaz volta. Akkor célhoz értünk, minden állítást lehet ellenőrizni? Nyilvánvalóan nem. Vegyük észre, hogy a megfigyelések bevonása megkönnyítette ugyan a dolgunkat, de újabb komplikációk is fellépnek. Az érzékszerveink gyakran becsapnak bennünket, ezért célszerű lenne a megfigyeléseket kevésbé szubjektív alapokra helyezni. Erre a célra szolgál a modell. Továbbá, nem minden állítás dönthető el megfigyeléssel. Nem minden állítást lehet olyan egyszerű formába önteni, mint „Esik a hó.” Példának okáért azt a megfigyelést, hogy egy test „nyugton marad” ha „nem piszkálják” nem könnyű szabatosan megfogalmazni. Mit jelent az, hogy „nyugton marad” ha „nem piszkálják”? Mihez képest marad nyugton? Amikor nem marad nyugton, akkor mit csinál? Mi számít piszkálásnak? Ezekre a kérdésekre ARISZTOTELÉSZtől NEWTONig évszázadokon át keresték a választ. Ma azt mondjuk, létezik egy paradigma, amiben szabatos fogalmakkal meg lehet válaszolni a fenti kérdéseket. Leegyszerűsítve a következőről van szó. Először is keresnünk kell egy inerciarendszert, ami egy olyan koordinátarendszer, amiben a testekre nem hat erő. Ebben a koordinátarendszerben egy test állandó sebességgel fog mozogni. Ha a test sebessége nulla, akkor állni fog. Ilyen koordinátarendszernek tekinthető a laboratórium falához rögzített 37 38

A. Tarski: Bizonyítás és igazság, Gondolat, 1990, 59 A. Tarski: Bizonyítás és igazság, Gondolat, 1990, 311

32


koordinátarendszer39. A testek között erőhatások léphetnek fel, amit azzal az erővel jellemezhetünk, amit az egyik test a másikra gyakorol. A piszkálás pedig azt jelenti, hogy amennyiben a vizsgált testet erőhatás éri, sebessége megváltozik. Az erő, a sebesség, a hely, a megtett út jellemzésére van mérési eljárás, van megfelelő mértékegység. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy autónk sebessége egyre nő, akkor vagy a motor gyorsítja, vagy egy lejtőn haladunk. Ezen kijelentések megfogalmazásához szükség van egy sor fogalomra, az egész paradigmára. Ha egy mondat helyességének ellenőrzése csak egy modell keretében lehetséges, a megfigyelést kísérletnek nevezzük. ERVIN SCHRÖDINGER az alábbi gondolatkísérlettel hívta fel a figyelmet arra, hogy a mikrovilágban megfigyelt különös jelenségek megjelenhetnek az általunk is tapasztalható makrovilágban. Ez elsősorban amiatt fontos, mert a részecskék viselkedését leíró diszciplina, a kvantummechanika, nem képes egymagában számot adni arról, mit történik egy mérés során. Vizsgáljuk meg az alábbi elrendezést! Egy foton esik egy féligáteresztő lemezre (tükörre) úgy, hogy a visszaverődés vagy az áthaladás valószínűsége is ½ legyen. A tükör mögött egy fénydetektor van, ha a foton átjött a tükrön, akkor egy elektromos jelet ad le, ezzel a jellel egy pisztolyt sütünk el. Kialakítunk egy dobozt, amibe nem látunk bele, a dobozba pedig egy macskát teszünk, a pisztoly pedig szegény cicát veszi célba. Ezután a dobozt lezárjuk. Kérdés: Mi fog történni SCHRÖDINGER macskájával? A nehézséget az okozza, hogy a részecskék világában mindkét lehetőség (mármint hogy a foton átmegy a tükrön ill., hogy visszaverődik) egyszerre előfordulhat, ezt nevezik állapotok szuperpozíciójának. Az ortodox kvantumelmélet szerint a szuperpozíció mindaddig fennáll, amíg valaki bele nem néz a dobozba megnézni, hogy mi is történt szegény macskával. A megfigyelés lehet közvetett is, pl. a féligáteresztő tükör mögött bárhol kutakodhatunk a foton után. Az a lényeg, hogy a megfigyelés játssza a főszerepet. A megfigyelés közben végbemenő információáramlás következtében „omlik össze” a szuperpozíció, azaz, pecsételődik meg a macska sorsa. De mikor is történik a megfigyelés? Amikor a dobozt kinyitjuk? Akkor is, ha kinyitjuk, de nem nézünk oda? Érdemes megjegyezni, hogy a szuperpozíció csak részecskék esetében figyelhető meg, pl. egy kulcscsomóval vagy (az óvónéni nagy megkönnyebbülésére) egy óvodással nem.40 Makroszkópikus dolgok egyszerre csak egy helyen lehetnek. A fenti gondolatkísérlet meglehetősen bizarrnak tűnhet, pedig a valóságban is gyakran előfordul, hogy nem tudjuk megmondani pontosan, mikor is végeztük el a mérést. A részecskefizikusok egyik fő tevékenysége annak kiderítésére irányul, milyen kölcsönhatás megy végbe két részecske között, ill. egy adott részecske milyen részecskékre bomolhat. Ehhez elméleteket állítanak fel, majd az elméleteket kísérletekkel ellenőrzik. Egy tipikus részecskefizikai kísérletben a vizsgálandó részecskét egy gyorsítóban olyan energiára gyorsítják, ahol a vizsgálni kívánt bomlás vagy átalakulás már lehetséges. ☺

☺

☺

39 A tapasztaltabb olvasó tudja, hogy a laboratórium a Földdel együtt mozog, ezért ha a laboratóriumból kitekintve pl. egy csillagot mozogni látunk, nem biztos, hogy a csillag mozog (pl. kering). Most megmaradunk a laboratórium falai között, akinek ez nem kielégítő, választhat négy álló csillagot, ami igazi inerciarendszert feszít ki. 40 Tény, hogy nincs olyan megfigyelés, amely egy makroszkópikus test esetében a szuperpozíció létét igazolná. Itt azonban nem világos, hol végződik a mikrovilág és hol kezdődik a makrovilág. Egyes óriásmolekulák (pl. C60) esetén a kétréses interferencia igazolta a szuperpozíció létezését. Ugyanakkor nem világos, mi gátolja meg a szuperpozíció létezését nagyobb testek esetében. Roger Penrose például a gravitációra gyanakszik.

33


A gyorsítók nagy vonalakban az alábbi módon működnek41. A gyorsítandó töltött részecskét kör alakú pályára kényszerítik mágneses tér segítségével, a pálya egyes szakaszain pedig elektromos térrel adnak át energiát a részecskének, azt kihasználva, hogy elektromos térben a töltéssel rendelkező testek a potenciál gradiense irányában gyorsulnak. A pálya egy több száz méter, esetleg több kilométer sugarú (többé-kevésbé) kör. Ahhoz, hogy a részecske a gyorsítóban szabadon rohanhasson, vákuumban kell haladnia, ezért a gyorsítók óriási földbeásott alagutak, amelyek belsejében egy jól lezárt gyűrűben óriási vákuumszivattyúkkal vákuumot (10-10 torr alatti nyomást) alakítanak ki. A szükséges mágneses tér igen erős (kb. 8 Tesla), ezt a mágneses teret hatalmas (14-15 méteres) elektromágnesek biztosítják. A mágneses teret úgy állítják be, hogy amint a részecske eléri a kívánt energiát, egy stabil, ún. egyensúlyi pályán keringjen. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik a részecskével, detektorokra van szükség. Az átalakulás során keletkező részecskék nagy valószínűséggel elhagyják a gyorsítóban kialakult egyensúlyi pályát, ezért az egyensúlyi pálya körbe van véve detektorokkal. A detektort úgy kell elképzelni, mint pl. egy kondenzátort, aminek a lemezei között áthaladó töltött részecske parányi feszültségváltozást okoz, vagy egy kristályt, amiben a részecske egy felvillanást vált ki; ezt ügyes technikával mérni lehet. A detektorok elektromos jeleket adnak, ezekből a jelekből kell kihámozni, hol és mi történt a részecskével. Az első lépés tehát a detektor jelének feldolgozása. A detektor jelét megfelelő átalakítások után digitalizálják, a mérés eredményét végül két szám tartalmazza. Az első megadja, hogy a jel melyik detektortól jön. Ennek alapján kikereshetőek a jelet küldő detektor egyedi jellemzői (hely, kalibrációs állandók stb.), az idő. A mért érték másik része azt tartalmazza, mit érzékelt a detektor. Van egy megkülönböztetett detektor, amely minden energiát elnyel, ez a kaloriméter. Ennek jelét ellenőrzés után konvertálni kell energiává (a részecskefikusok előszeretettel használják az eV-ot42). Persze, ha egy részecske elhagyja az egyensúlyi pályát nem egyetlen detektor fog jelezni, hanem egy sor detektor sorban egymás után, jelezvén a részecske útját. Ahhoz, hogy az észlelt részecske pályáját meg lehessen határozni, végig kell nézni minden detektor jelét és összegyűjteni a vélhetően egy pályához tartozó jeleket. Ha a jelet adó detektorok helyét felrajzoljuk, meghatározhatjuk a részecske pályáját. Ekkor már észleltünk valamit. A pályához azonban meg kell határozni a részecske egyéb jellemzőit is (töltés, energia, impulzus). A pálya meghatározásánál figyelembe kell venni a mérési hibát is. Mindezen adatok együttes vizsgálata alapján dönthető el, hogy tényleg történt-e valami említésre méltó esemény, vagy a detektorok jele csak vaklárma volt. Egy bomlás (vagy ütközés) során megmarad a tömeg, a töltés, az energia és az impulzus. Ennek alapján meghatározható, hogy a detektált eseményhez milyen egyéb pályának kell társulnia. Például ha a detektált pálya „balra” tér el, akkor az impulzus-megmaradás miatt kell lennie egy másik, „jobbra” kitérő pályának is. Ha az összetartozó pályákat megtaláltuk, akkor ki lehet válogatni a detektorok jeleiből egy valódi eseményt (ami lehet egy bomlás), ezeket kell a továbbiakban feldolgozni. Az esemény tehát a detektorok jeléből rekonstruált fizikai folyamat. A feldolgozás egyik lépcsője abból áll, hogy feltételezve az észlelt valódi eseményt, megvizsgáljuk, hogy a detektorok modellje szerint milyen válasz várható az adott detektortól. Ha ez a válasz lényegesen eltér a ténylegestől, akkor valami hiba van, a detektor jele valahonnan máshonnan származik, nem pedig abból a jelenségből, amire gondoltunk a jelek alapján. További ellenőrzési lehetőséget kínál, hogy az elmélet megadja azt is, mi egy esemény valószínűsége. Ebből megbecsülhető, hogy adott hosszúságú regisztrátumban hányszor várható, hogy előfordul. Ha a 41 42

R. Jacobsen: From raw data to physics results, CERN Summer Student Lectures, 1998 alapján 1 eV energiát nyer egy elektron, ha 1 V feszültségkülönbség gyorsítja.

34


megfigyelt adott típusú események száma hihetetlenül eltér a becsült gyakoriságtól, újra hibára gyanakodhatunk. Megfordítva, a kísérlet alapján meghatározhatunk egyes mennyiségeket, amelyek az elméletben paraméterként szerepelnek, ezek a becslések megerősíthetik (vagy gyengíthetik) az elméletet. Összefoglalva, egy részecskefizikai mérés a 2.3.1. ábrán bemutatott lépésekből áll.

2.3.1. ábra. Récsecskefizikai mérés lépései JACOBSEN szerint

Egy-egy detektor jele kb. 2800 szám-párból áll, a detektorok száma egy kísérletben több tucat is lehet, a feldolgozandó regisztrátum akár 10 terabájtot is elérhet, a szimulált események terjedelme pedig elérheti az 1000 terabájtot. Ennek megfelelően a mérés úgy történik, hogy először ellenőrzik a kísérleti technikát, azután elindítják a kísérletet, majd a detektorok jeleit rögzítő regisztrátumot felírják mondjuk egy vagy több CD-re. Ezeket a CD-ket többen kiértékelik, a kiértékelés módszertanát és a kapott eredményeket megvitatják, majd amennyiben a résztvevők megállapodtak abban, mi is volt a mérés eredménye, megírják a közleményt, amiben bejelentik pl. egy új részecske megfigyelését. A bemutatott mérés azért fontos, mert jól példázza azt, milyen nehéz megállapítani mikor is történt a mérés maga. Akkor, amikor a detektorok jeleit CD-re írtuk? Vagy akkor, amikor valamelyik team elvégezte a kiértékelést? Esetleg akkor, amikor egy zajos értekezleten megvitatják az egyes kiértékelések közti eltérések okát és kialakult az egyetértés, hogyan is kell a helyes kiértékelést elvégezni? ☺ ☺ ☺ Mi a helyzet az alábbi mondattal: „Minden hattyú fehér”? Lehetséges ezt az állítást megfigyeléssel igazolni? A fizikában gyakran kényszerülünk arra, hogy egy állítást, ami egyébként összhangban áll minden ismert igaz állítással, mintegy kísérleti jelleggel igaznak tekintsünk. Az ilyen állításnak azonban megcáfolhatónak kell lennie. Ezt az állítást tudományos hipotézisnek nevezzük. A hipotézis addig marad fenn, amíg nem találkozunk olyan megfigyeléssel, ami ellentmond neki, ekkor a hipotézist elvetjük. Az ilyen jellegű állítások szerepe a természettudományokban nagy. Az első NEWTON axióma szerint egy test mindaddig megtartja nyugalmi állapotát, amíg erőhatás nem éri. Ezt az állítást elég bajos lenne megfigyeléssel ellenőrizni, viszont még nem történt olyan esemény, ami az első NEWTON axiómát kérdésessé tenné. Itt rögtön meg kell vizsgálni a következő kérdést, ami a pozitivisták kedvence: Minden hipotézis egyenlő? A hipotézisek nem állnak egyedül a világban. Itt van pl. az alábbi hipotézis. Ha adott valamely nem üres halmazok valamely összessége, akkor létezik olyan halmaz is, amely az adott halmazok mindegyikéből pontosan egy elemet tartalmaz. Később lesz szó róla, hogy 35


ennek az ártatlan hipotézisnek meglehetősen hihetetlen következményei vannak. Az első megvizsgálandó kérdés az: levezethető-e a hipotézis a halmazelmélet többi állításából (ezt röviden maradék halmazelméletnek fogjuk nevezni)? Erre a válasz nem. Ez annyit jelent, hogy a megfogalmazott hipotézis nem következik a halmazelmélet axiómáiból. A következő kérdés: ellentmondás mentes-e a maradék halmazelmélet? Erre a kérdésre a válasz nem ismert. Azt viszont KURT GÖDEL kimutatta, hogy amennyiben a maradék halmazelmélet nem tartalmaz ellentmondást, akkor a fenti hipotézissel kibővített halmazelmélet sem vezet ellentmondásra. A következtetéseket az alábbiakban lehet összefoglalni: Amennyiben egy hipotézis nem vezet ellentmondásra és nem mond ellent a megfigyeléseknek, akkor azt akkor is el lehet fogadni, ha újabb problémákat vet fel. Ez természetesen nem adhat felmentést az irracionális hipotézisek bevezetésére. Ha valaki UFO-k segítségével kíván egy adott jelenséget magyarázni, annak azt is tisztáznia kell, látható-e egyéb helyen is az UFO-k hatása. Ha a válasz nem, erős a gyanú, hogy az UFO-ra csak az adott kérdés kapcsán volt szükség … Próbáljuk meg a választ az alábbi módon megadni. Tekintsük a nyelvben szereplő összes állítást. Ezeket biztosan három csoportba lehet sorolni: 1, igaz mondat 2, hamis mondat 3, eldönthetetlen mondat. A kérdés megválaszolására pedig azt kell megvizsgálni, hogyan sorolható az adott nyelv minden állítása a fenti három csoportba. Ha a fenti osztályozás adott volna, eldönthetnénk, hogy a tanú igazat mondott-e. Próbáljuk meg tehát a nyelv mondatait osztályozni! TARSKI megvizsgálta, lehetséges-e a köznyelv állításait az igaz és a hamis kategóriák valamelyikébe sorolni. Azt találta, hogy nem. A köznyelvben mindig vannak antinómiák, önellentmondást tartalmazó kijelentések, amelyek nem lehetnek sem igazak, sem hamisak. Ilyen mondat pl. a következő: Ez a mondat hamis állítást mond ki. Az ellentmondás egyik fontos jellemzője, hogy a mondat visszautal önmagára. A köznyelv ellentmondásossága TARSKI szerint az univerzalizmus következménye. A köznyelv egyik lényeges igénye ugyanis, hogy minden, ami egy másik nyelven elmondható, elmondható legyen a köznyelvben is. Ha pedig valamiről nem lehet beszélni, akkor arról nem kell beszélni.43 Következtetését TARSKI az alábbiakban foglalja össze: Ha ugyanis az antinómiát a fenti formában tanulmányozzuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem létezhet olyan ellentmondásmentes nyelv, amelyre érvényesek a logika szokásos törvényei, és amely emellett kielégíti a következő feltételeket: (I) tetszőleges mondat mellett, amely a nyelvben előfordul, az illető mondatnak egy bizonyos egyedi neve is hozzátartozik a nyelvhez; (II) minden olyan kifejezés, amely úgy keletkezik, hogy az »A igaz mondat akkor és csak akkor ha B«-ben a B szimbólumot a nyelv tetszőleges mondatával, az A szimbólumot pedig az illető mondat valamely egyedi nevével helyettesítünk, a nyelv igaz mondatának kell elfogadnunk; (III) a szóban forgó nyelvben megfogalmazható és igaznak elfogadható egy empirikusan megalapozott és »”C nem igaz mondat” azonos C-vel«-vel azonos jelentésű premissza. Amennyiben egy adott mondat igaz, képezhetünk belőle másik igaz mondatot. Jelölje A, és B a vizsgált nyelv állításait. Lehetséges pl. A és B mondatok között az alábbi kapcsolat: 1. Ha A igaz, akkor B is igaz. 2. Ha A igaz, akkor B hamis. 43

L. Wittgenstein: Tractatus logico-philosophicus, Gallimard, 1993

36


3. Ha A igaz, akkor B lehet igaz is, hamis is. Az első két esetben egy igaz mondat (A) ismeretében egy másikról (B-ről) eldönthető annak igaz volta. A harmadik esetben viszont nem jutunk előbbre. Az első lépés ebben a megközelítésben az lenne, hogy minél több igaz mondatot találjunk. A fentiekhez hasonló struktúrákat a 2.5. fejezetben vizsgálunk, ott A és B helyén több, meghatározott módon összekapcsolt állítás is szerepelhet. Visszatérve Perry Mason tárgyalóterméhez, a következő történik a tanú meghallgatásakor. A tanú állításait egybevetik más ismert igaz állításokkal. Ha ellentmondás van, akkor meg kell találni, melyik állítás hamis. Ha például a rövidlátó tanú azt állítja, felismeri a vádlottat de kiderül, hogy szemüveget visel, ami akkor éppen nem volt rajta, a vádlott pedig messze volt, akkor a tanú állítása hamis, noha nem feltétlenül hazugság. Tegyük fel, hogy minden méréssel és kísérlettel ellenőrizhető állítást ellenőriztünk, rendelkezésre áll igaz és hamis mondatok tovább nem bővíthető halmaza. A következő lépés az ismert igazságtartalmú mondatok számának szaporítására a mondatok közti logikai összefüggések keresése és elemzése. Ezzel foglalkozunk a 2.5. részben.    Azonnal le kell szögezni, hogy a köznyelv esetében elfogadható a hármas csoportosítás, de egy szigorúan formális nyelvben, például a matematikában azt szeretnénk látni, hogy minden állításról eldönthető annak igaz, vagy hamis volta. A formalizált nyelvekben a megfigyeléseket axiómák formájában rögzítjük. Ezután egy logikai sémát építünk fel, ahol meghatározott logikai eszközöket alkalmazva az axiómákból egy logikai konstrukciót építünk fel. Ilyen felépítményt a matematikában látunk (pl. axiomatikus geometria, logika), a fizika legtöbb ága nem axiomatikus. Azzal a kérdéssel, hogy ismert igaz mondatokból milyen eszközökkel jutunk újabb igaz mondatokra a 2.5. részben foglalkozunk. Végül fel kell tennünk a kérdést: Miért kell a tanút felesketni? Nem az a természetes, hogy az igazat fogja mondani? Nos, erre a válasz röviden az, hogy nem feltétlenül várjuk el a tanútól az igazmondást. Előfordulhat, hogy a tanú a tárgyalt esetben érintett, mondjuk ő a vádlott. Észszerű dolog lenne-e azt várni, hogy a vádlott felmegy a tanúk padjára, ott azt mondja: „Igaz, bíró úr, én elkövettem azt, amivel vádolnak.”? Nyilvánvalóan nem. A jog elismeri, hogy mindenki saját érdekeit védi, ezért senki sem kötelezhető arra, hogy sajátmagára vagy akár családtagjaira terhelő vallomást tegyen. Az emberi kapcsolatok gyakran kibogozhatatlanok. Az érdekek nem korlátozódnak a rokoni kapcsolatokra, vagy gazdasági kapcsolatokra. Vannak irodalmi alkotások44, amelyekben drámai erővel mutatja be az író a meglehetősen rejtett kapcsolatokat. Az esketés tehát annyit jelent, hogy a bíróság figyelmezteti a tanút, amennyiben nem mond igazat, komoly büntetést róhatnak ki rá. Ezután a tanútól még mindig elvárhatjuk, hogy mérlegeli helyzetét és eldönti, mit helyez előtérbe, a saját vélt vagy valódi érdekeit vagy pedig a hamis tanúzás miatti várható büntetést. Ennek megfelelően a tárgyaláson az ügyvéd kérdései gyakran nem is az üggyel kapcsolatosak, azt próbálják bizonyítani, hogy a tanú nem szavahihető. Ebből a célból elő lehet rángatni negatívan megítélt tulajdonságokat (bűnözői múlt, de minimum egy korábban kiszabott jogerős ítélet), be lehet állítani a tanút iszákosnak, prostituáltnak, drogosnak, ha pedig ez nem megy, akkor legalább notórius hazudozónak. ☺ ☺ ☺

44

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember, ld: http://www.nek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/vilagir/rose 37


Amennyiben egy állítás igaz vagy hamis voltát méréssel kell eldönteni, előfordulhat az alábbi eset. A mérés eredménye többféle lehet, és amennyiben a mérést megismételjük, hol az egyik hol a másik eredmény adódik. Példaképpen vizsgáljuk meg az alábbi állítást: Ha hatszor feldobunk egy dobókockát, legalább egyszer hatost dobunk. A korábbi felfogásunk szellemében ez az állítás vagy igaz, vagy hamis. Igaz voltának eldöntéséhez pedig azt a módszert javasoljuk, hogy hatszor feldobjuk a dobókockát és az eredménytől függően az állítást igaznak vagy hamisnak találjuk. Ha azonban a dobásokat megismételjük, azt találjuk, hogy az állítás hol igaznak, hol hamisnak adódik. Azt találjuk tehát, hogy egyes állítások nem sorolhatóak igazságtartalmuk szerint a hamis vagy igaz állítások közé, hiszen a mérés hol igaznak, hol hamisnak találja az állítást. Ez a megfigyelés felborítja az eddig oly egyszerűnek tűnő rendet. Abban a reményben, hogy csak kevés ilyen „beskatulyázhatatlan” állítás van és azok nem túl fontosak, vegyük őket kicsit jobban szemügyre! Azt kell tehát megvizsgálni, melyek azok a megfigyelések, vagy kísérletek, amelyek eredménye esetenként más és más lehet. A kísérlet elvégzése úgy történik, hogy a paradigmán belül meghatározzuk, melyek azok a körülmények, amelyek befolyásolhatják a kísérlet eredményét. Ezeket le kell rögzíteni, majd elvégezni a kísérletet. Ha annak eredménye többször elvégezve a kísérletet nem azonos, akkor az alábbi esetek valamelyikével lehet dolgunk. A modell alapvetően jól írja le a vizsgált jelenséget, azonban vannak a kísérlet eredményét befolyásoló olyan mennyiségek, amelyektől az eredmény függ. A vizsgált jelenség törvényszerűségeit nem ismerjük kellően, a kísérletet befolyásoló tényezők közül még a fontosabbakat sem ismerjük kellően. Ezt tömören úgy szokás megfogalmazni, hogy tudásunk hiányos a vizsgált jelenséggel kapcsolatban.

 

A világ túlságosan bonyolult az elme számára, ezért WIGNER szerint45 „fogásokat” eszelünk ki, hogy a világot mégis az elme számára felfogható mozaikokra bontsuk. Az egyszerűsítés abban áll, hogy a modell nem az egész világot tekinti, hanem annak csak egy kicsiny részét. Ha a modell jól van megfogalmazva, a rész és a maradék világ közti kölcsönhatás elegendően kicsi, noha soha nem nulla. Ez úgy tükröződik a mérés eredményében, hogy két mérés eredménye ugyan eltérő lesz, azonban a különbségek kicsik és nagyjából ismertek. Ha pl. azt vizsgáljuk, mi lesz a kockadobás eredménye, a következő modellt lehet felállítani. A kocka mozgását a merev testekre vonatkozó mozgásegyenletek kellően pontosan megadják, ezek az egyenletek a kocka egy kezdeti állapotához egy végállapotot rendelnek. Ha tehát a kezdő állapot ismert, a végállapot elvileg meghatározható. A kezdőállapot azonban nem ismert, ha a lehetséges kezdeti állapotok közül mindegyik egyforma eséllyel valósulhat meg, akkor a kockadobás szabályos, azaz, nincs csalás. Amennyiben a kocka teljesen szabályos, minden lapja egyenlő eséllyel kerül felülre. Az ilyen típusú bizonytalanság szükségszerűen minden megfigyelés velejárója, mivel a környezettel való kölcsönhatás nem szüntethető meg, a megfigyelés, mérés eredménye mindig tartalmaz bizonytalanságot. Ha viszont pl. két személy közötti telepatikus információközlést vizsgáljuk, az egyik esetben látunk ilyen kapcsolatot, a másik esetben nem. Mintha létezne valami gyenge telepatikus kapcsolat, de nem tudjuk a megfigyelést befolyásoló lényeges körülmények mindegyikét rögzíteni. 45

Wigner J.: Szimmetriák és reflexiók, Gondolat, 1972, 11

38


Következtetésünk tehát elég lesújtó, a megfigyelésekkel eldönthető állítások többsége nem egyszerűen igaz, vagy hamis, hanem bizonyos eséllyel a lehetséges végeredmények mindegyike előfordulhat. A jelenséget évszázadokon át vizsgálták, egy adott eredmény előfordulásának esélyét mérni lehet, a mértékszámot valószínűségnek nevezik. A valószínűséget százalékban is meg szokás adni, ami azt mondja meg, 100 megfigyelésből hányszor várható az adott eredmény előfordulása. A kis valószínűségű események ritkán, a nagy valószínűségű események gyakran fordulnak elő. Összefoglalásul: Ha a mondatok igazságtartalmát megfigyeléssel vagy méréssel döntjük el, az esetek többségében az állítás igazságtartalmára csak valószínűségi kijelentést tehetünk. 2.4. Matematikai nyelv Matematikai fogalmak. A matematika szabályai. Matematikai objektum. Halmazelmélet. Mítoszok a matematikával kapcsolatban. Vita a matematikusok között: mi a bizonyítás? Achilleus és a teknősbéka. A Buzgó Mócsing program: a kiszámíthatatlan szám. Nagy és végtelen. A matematika mint a természet nyelve.

A matematikaórákon találkoztunk geometriai fogalmakkal, mint pont, egyenes szakasz, kör; számelméleti fogalmakkal, mint prímszám, törzstényezők. Az utóbbi évtizedekben pedig már az alsó tagozatos gyerekek megismerték a halmaz fogalmát és a halmazokkal végezhető műveleteket (közösrész képzés, egyesítés) is. Már ez a felsorolás is mutatja, hogy a matematika nem dolgokkal, azaz megfogható tapasztalható valamikkel foglalkozik. A legjobb vonalzóval sem tudunk egzakt egyenes szakaszt rajzolni, a legpontosabb körzővel sem tudunk egzakt kört rajzolni. Az egzakt egyenes szakasz, az egzakt kör, amit egyébként egyszerűen egyenes szakasznak és körnek szoktunk nevezni, a valóságban nem létező dolgok. Még senki sem látott egzakt egyenes szakaszt vagy kört. De mindannyian el tudjuk képzelni, méghozzá azonos módon. Az egyenes szakasz és a kör absztrakciók, fogalmak. Hétköznapjainkban is gyakran találkozunk fogalmakkal, noha gyakran nem is gondolunk rá. Vegyük például János vitézt és a Legfelsőbb Bíróságot. János vitéz egy nem létező személy, PETŐFI SÁNDOR alkotta meg. KACSÓH PONGRÁCZ pedig megzenésítette. PETŐFI halhatatlan hősét Magyarországon minden általános iskolás előbb-utóbb megismeri. A daljátékot, a PETŐFI művéből készült színdarabot évente sok ezren megnézik, az előadás után a nézők beszélnek róla. Létezik-e tehát János vitéz? A válasz most is nem, noha amint láttuk, sok embernek a gondolataiban, a gyerekek játékaiban, létezik János vitéznek egy reprezentációja. Ezek a reprezentációk nyilván sokfélék, hiszen van, akinek az egyszerű juhászbojtárt, a népi hőst, másoknak a bátor katonát, esetleg a hű szerelmest jeleníti meg. Most számunkra annyi fontos, hogy nem valóságos dolgoknak is létezik reprezentációja az emberekben, a társadalomban. Vegyük a második említett dolgot, a Legfelsőbb Bíróságot (LB)! A LB létezik, hiszen van „lakcíme” a Markó utcában egy jókora komor épület, egyesek sorsába igencsak valós módon beleszól, hiszen börtönbe is küldhet embereket. Ha viszont egy nap a Markó utcában lebontják a LB komor épületét, vagy ha átszervezik és kicserélődik az ott dolgozók nagy része, a LB megmarad. A LB tehát létezik, nem azért mert épülete van, hanem azért mert létéről, működéséről az emberek naponta meggyőződhetnek. Továbbá, a társadalomnak van egy reprezentációja a LB-ról. Nincs ez másként a matematikai fogalmakkal sem, azok is olyan dolgok, amelyeknek létezik reprezentációja az emberek gondolataiban. Ezek a reprezentációk nem rajzok, szobrok, vagy más kézzelfogható dolgok, hanem gondolati konstrukciók. Az egyenes szakasz mint

39


gondolati konstrukció fontos, az pedig, amit egy vonalzóval rajzolunk, csak segít a gondolkodásban. Hasonlóan, a kör gondolati konstrukcióként fontos, nem pedig az alakzat, amit egy körzővel rajzolunk. Egyébként is, a matematikai fogalmak többsége még úgy sem jeleníthető meg, mint a kör vagy az egyenes. Maguk a matematikusok is tisztában vannak tudományuk furcsaságával, amint azt a matematikusoktól származó46, többé-kevésbé tréfás megfogalmazások is mutatják. Nem minden él nélkül mondják egyesek, hogy a matematika nem létező dolgokkal foglalkozik. Egy másik meglehetősen maliciózus megfogalmazás szerint a matematika olyan kérdések megválaszolásával foglalkozik, amelyeket senki sem tett fel. Egy harmadik megfogalmazás szerint a matematika értelmetlen játék. Ha már játék, akkor játékosok és szabályok is kellenek. A játékosok nyilván maguk a matematikusok. A szabályok egy játékban lehetnek rögzítettek (mint a sakkban vagy az ultiban), vagy lehetnek spontán kialakuló szabályok, mint pl. a nyelvi szabályok. Aki egy kicsit is ismeri a helyzetet, hamar belátja, hogy a szabályokat a matematikusok közössége alakítja ki, ám maga a szabályalkotási mechanizmus nem ismeretes. Sőt, a matematikai szabályalkotás törvényszerűségeit még annyira sem ismerjük, mint a nyelvét. Mindössze annyit tudunk, hogy a matematikai objektumokat az ember hozta létre, és ezeknek az objektumoknak gyakran vannak előre nem látott tulajdonságaik, erre később a halmaz fogalmával kapcsolatban visszatérünk. Úgy tűnik, a matematikusok olyan fogalmakat fogadnak el, amelyek beleilleszkednek a matematika érintett területének paradigmájába, maguk ellentmondásmentesek és nem visznek ellentmondást a paradigmába sem. Hát, még ez a laza megfogalmazás sem elég precíz, hiszen paradigmaváltáskor éppen az történik, hogy olyan új fogalmakra van szükség, amelyeknek nem volt helyük a régi paradigmában, ám az új paradigmának ismét ellentmondásmentesnek kell lennie. A halmazelmélet a matematika kiemelt fontosságú és talán legáltalánosabban ismert ága. Az ismertségnek az oka abban rejlik, hogy a halmaz a köznyelvben is általánosan használt fogalom (rendszertelenül vagy véletlenül egymás mellé került dolgoknak rendszerint nagyobb tömege47). Fontosságát pedig az adja, hogy a halmazelméletben a matematika többi ága modellezhető. Ez annyit jelent, hogy a statisztika, az algebra tételeinek létezik egy halmazelméleti megfelelője. Elég hajmeresztő állítás, hiszen ha igaz, a matematikai statisztika tételei, azaz olyan állítások, amelyek minták, az algebra tételei de még az analízis tételei is megfeleltethetőek egy-egy halmazelméleti tételnek. Szerettem volna itt röviden ismertetni a halmaz matematikai fogalmát, azonban a következő nehézségekbe ütközik. Egy nem matematikusok számára készült kiadványban48 az alábbi definíció található: A halmaz tetszőleges természetű dolgoknak valamilyen módon egyértelműen jellemzett összessége. A halmazhoz tartozó dolgok a halmaz elemei. Ez a definíció, amint később látni fogjuk a RUSSEL-paradoxon néven ismert ellentmondásra vezet. Az ellentmondás kiküszöbölhető, GÖDEL egy 1951-es előadásában49 egy iteratív definíciót javasolt. Az iteráció első lépésében definiáljuk a természetes számokból álló halmazokat. Második lépésben definiáljuk a természetes számok halmazaiból álló halmazokat, megadjuk a rájuk vonatkozó axiómákat. Ezt az eljárást ismételve, megkapjuk a véges számú lépésben definiálható halmazok halmazát. Az eljárás szépséghibája, hogy az így definiált halmazok rendszere tetszés szerint tovább bővíthető. Igaz, GÖDEL azt állítja, az első három lépésben definiált halmazok már lefedik a matematika 99,9%-kát…

46

R. Hersh: A matematika természete, Typotex,2000, 2. fejezet A magyar nyelv értelmező szótára, 3. kötet, Akadémiai Kiadó, 1979, 71 48 Matematikai kislexikon, Műszaki Kiadó, 1974, 151 49 Csaba Ferenc (szerk.): A matematika filozófiája a 21. század küszöbén, Osiris, 2003, 21 47

40


Megkülönböztetünk véges és végtelen halmazokat, az előbbinek véges az utóbbinak végtelen eleme van. BOLZANO felismerte, hogy két végtelen halmaz elemeit olyan kapcsolatba hozhatjuk, hogy az egyik halmaz minden elemét párba állítjuk a másik halmaz valamely elemével úgy, hogy a két halmaz egyik eleme sem marad pár nélkül és egyik elemhez sem kapcsolódik egynél több elem. Ezen párba rendezés alapján többek között arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy az egész számok körében ugyanannyi négyzetszám van, mint ahány egész. Ez azért meglepő, mert a számegyenesen a négyzetszámok közötti távolság egyre nagyobb lesz. Szükséges volna tehát bevezetni egy jellemzőt (egy számot), aminek segítségével eldönthetjük, melyik végtelen halmaznak van több eleme. Ezt CANTOR végezte el, bevezette a halmazok számosságának fogalmát, azaz, a halmazokhoz hozzárendelt egy számot (a számosságot) úgy, hogy az egymásra kölcsönösen egyértelműen leképezhető halmazok (ekvivalens halmazok) számossága azonos, a nem ekvivalens halmazoké pedig különböző. CANTOR megmutatta, hogy egy n elemű halmaz összes részhalmazaiból álló halmaznak 2n eleme van. Ebből következik, hogy nincs legnagyobb számosság, hiszen a fenti állítás végtelen elemű halmazokra is fennáll. A természetes számok halmazára fenti módon leképezhető halmazokat megszámlálható halmazoknak nevezik. A valós számok halmazára fenti módon leképezhető halmazokat kontinuum számosságú halmazoknak nevezzük. A két számosság között az a különbség, hogy a természetes számok halmazában mindig van egy adott (egynél nagyobb) számot megelőző és egy rákövetkező természetes szám, a kölcsönösen egyértelmű leképezés révén ez a tulajdonság átvihető a megszámlálhatóan végtelen elemű halmazokra is. Ezzel szemben a valós számok között nincs „rákövetkező” vagy „előző”, erre utal a kontinuum elnevezés. CANTOR feltette, hogy nincsen közbenső számosság a megszámlálható és a kontinuum között. Legyen a és b két számosság. Kérdés, hogy fennáll-e a trichotómia azaz, hogy az a=b, ab relációk közül mindig csak az egyik teljesül? Kiderült, hogy a ZERMELO-FRENKEL által axiómatikusan felépített halmazelméletben a trichotómia nem bizonyítható és nem cáfolható. Később az is kiderült, hogy a trichotómia több halmazelméleti állítással is ekvivalens. Egyik ekvivalens állítás az ún. kiválasztási axióma, ami így szól: Ha az A halmaz elemei nem üres halmazok, akkor van olyan B halmaz, amelynek A minden elemével egy és csak egy közös eleme van. BERTRAND RUSSEL mutatott rá az alábbi ellentmondásra, ami egyúttal jól mutatja: a matematikai fogalmak sem lehetnek tetszőlegesek50. Ezt az ellentmondást leginkább közérthetően, noha pongyolán az alábbi módon lehet megfogalmazni. Egy faluban minden férfi borotválkozik, egy részük maga borotválkozik, a többieket a borbély borotválja. De aki maga borotválkozik, azt nem borotválhatja a borbély. Ki borotválja a borbélyt? Precízebben, matematikai fogalmakkal megfogalmazva: Egyes halmazok tartalmazhatják önmagukat, ilyen pl. a Budapesti Egyesületek Szövetsége. Ez mint budapesti egyesület, tagja e szövetségnek. Nevezzük az önmagukat tartalmazó halmazokat rendes halmazoknak, az önmagukat nem tartalmazó halmazokat pedig rendellenes halmazoknak. Be szeretnénk vezetni az összes rendes halmaz H halmazát. Azt vizsgáljuk meg, vajon H ellentmondásmentesen illeszkedik-e a halmazelmélet többi fogalmához. Vizsgáljuk meg, hogy H rendes halmaz-e! Tegyük fel, hogy H rendes halmaz. Ekkor önmagának nem eleme, de így nem lehet az összes rendes halmaz halmaza. Akkor esetleg H rendellenes halmaz? Ha H rendellenes halmaz, akkor H elemei között kell lennie egy rendellenes halmaznak, tehát H nem lehet a rendes halmazok halmaza. Ezek szerint egyik lehetőség sem áll fenn, azaz, H nem definiálható anélkül, hogy ellentmondásra ne jutnánk, azaz H (a matematikusok számára) nem létezik! A halmazelméletben szokásos jelöléssel: legyen x nem 50 Sain Márton: Nincs királyi út, Gondolat, 1986, 768-782, valamint Péter Rózsa: Játék a végtelennel, Tankönyvkiadó, 1969, 19. fejezet

41


eleme önmagának, azaz, xx. Álljon a H halmaz ilyen elemekből: H=x: xx. Most HH éppen akkor áll fenn, ha HH, éppen ebben áll a RUSSEL-paradoxon. A RUSSEL által bemutatott ellentmondás nagy lökést adott a formalista törekvéseknek. A formalizmus egyik kiemelkedő alakja DAVID HILBERT volt. A formalizmus igyekszik világos axiómákat megfogalmazni, ezekből pedig a logika szabályai szerint bizonyított állításokat levezetni. Ma már léteznek olyan használható axiómarendszerek, amelyeken belül nem léteznek ellentmondások. Ebben a rendszerben a kiválasztási axióma hozzáadása az axiómákhoz nem vezet ellentmondásra. A kontinuum-hipotézis se nem bizonyítható, se nem cáfolható.    Kétszer kettő mindig négy. Mindenkinek négy. Sokan szent áhítattal tekintenek a matematikára, mondván ott minden olyan egyszerű! Csak a logika számít, az eredmények objektívek ezért nyilván viták sincsenek! Aki már hallotta matematikusok keserű kifakadásait pl. a függvényfogalom kapcsán, az tudja, egyáltalán nem ez a helyzet. A matematika emberi tevékenység terméke, ezért nem tévedhetetlen. Vegyük ennek kapcsán sorra a matematikával kapcsolatos mítoszokat. Elöljáróban megjegyzem, hogy a mítoszok kialakulásában feltehetően komoly szerep jut annak, ahogyan a matematikai eredményeket a közvélemény elé tárják. Publikációkban, előadásokban nem említik a vitatott, személyes esetleg ellentmondásos részleteket, ezáltal mintegy lehántják az emberi burkot a matematikáról. Attól persze, hogy az említett dolgok nem kerülnek napvilágra még léteznek. 1. Mítosz. A matematika egy és oszthatatlan, a matematikus a matematika minden ágában járatos, abban az ágában pedig, amelyet művel, kiemelten járatos. A valóság az, hogy a matematikusok „értesítője”, a Mathematical Abstract a matematika több mint 2400 területét különbözteti meg. A 2400 terület annyira távol esik egymástól, hogy a legtöbb matematikus a többi terület jelölésrendszerét sem ismeri, amiből következik, hogy a kutatási eredményeket sem tudja követni. Nemcsak a jelölés változik területről területre, de az eszközrendszer és a paradigma is. A matematikusok tevékenységét az alábbi öt családba szokás sorolni: A, kutatás B, alkalmazás C, tanítás D, a matematika történetének vizsgálata E, számítástudomány. Rögtön le kell szögezni, hogy a matematikusok jelentős része a számítástudományt nem is tekinti a matematika részének. Jelentősek a nézetkülönbségek a felsorolt csoportok művelői között, pl. a kutatásban dolgozók alacsonyabb rendűnek tekintik az alkalmazásokat. Ebből adódóan a matematika eredményei esetenként nagy késéssel kerülnek át az alkalmazásokba. Ennek alátámasztására elég megemlíteni a csoportelmélet fizikai alkalmazásait, ami ellen nagy volt az ellenállás, egyesek csoportvészről (csoportpestisről) beszéltek. Az alábbi vélemény a 20. század egyik kiemelkedő fizikusa, JOHN SLATER önéletrajzi kötetéből való: „Ez volt az a pont, amikor WIGNER, HUND, HEITLER és WEYL belépett a képbe a maguk Gruppenpest-jével, a csoportelmélet pestisével, ahogyan néhány elégedetlen nevezte, aki iskolai tanulmányai során sohasem tanulta a csoportelméletet. ... A Gruppenpest szerzői olyan cikkeket írtak, amelyek érthetetlenek voltak az olyanok számára mint én, akik korábban nem tanultak csoportelméletet. Cikkeikben ezeket az elméleti eredményeket használták a sok-elektron probléma tanulmányozására. A gyakorlati következmények elhagyhatónak tűntek, de mindenki érezte, hogy aki a kvantummechanika fősodrában akar maradni, annak meg kell ismerkednie ezzel a technikával. Ez kiábrándító tapasztalat volt, méltó a pestis névre.”51 51

J. C. Slater: Solid State and Molecular Theory, A Scientific Biography, Wiley, NY, New York (1975)

42


Ma is igaz, hogy egy folytonos csoportokat kutató algebrista nem is tekinti matematikának a számítástudományt. Ugyanakkor a matematika távoli területei között időről-időre meglepően mély kapcsolatok bukkannak fel. Közismert a valószínűségszámítás kapcsolata a geometriával, az algebrával, az analízissel. Egy közismert anekdota szerint egy érettségi találkozón kiderül az egyik osztálytársról, hogy matematikus lett, statisztikával foglalkozik. Kérik írjon fel egy egyszerű képletet, amire felírja a normális eloszlás képletét, amiben szerepel a . Ez mi kérdezi valaki. A ? Az a kör kerületének és átmérőjének aránya. Mindenki meg van győződve a füllentésről, hiszen hogyan kerülne a statisztikába egy geometriai adat? A túlzott specializáció egyik kellemetlen következménye az, hogy a több terület eredményeit is felhasználó munkákat (legutóbb a FERMAT sejtés bizonyítása szolgált erre példával) alig van, aki lektorálni tudná. Természetesen az egyes csoportok hangsúlyai is eltérőek. A kutatásban a bizonyítás lényege egy állítás belátása, ellenben a tanításban a bizonyítás inkább az állítás jobb megértését, esetleg megjegyzését segíti. Ugyanakkor a csoportok technikái között érdekes kölcsönhatások is megfigyelhetőek. A közelmúltban pl. négyszíntétel52 bizonyítása során számítógépet használtak. Elképzelheti az olvasó a felhorkanást a kutatással foglalkozók körében! Az amerikai ARTHUR JAFFE (matematikus és fizikus) és FRANK QUINN (matematikus) meg kívánta menteni a szabatos bizonyítást a gépi számításokkal való lealacsonyító keveredéstől. A megoldást a számítógépet használó és nem használó matematika eltérő elnevezésében vélték meglelni. Javaslatuk nem keltett osztatlan lelkesedést, nem is talált követőkre. 2. Mítosz. Az általunk ismert matematika az egyetlen lehetséges matematika. Eredményei örök érvényűek, mindig és mindenhol igazak voltak és igazak is maradnak. EUKLIDÉSZ híres munkáját, az Elemek-et, hosszú időn át világos, kétségen felül álló igazságnak tekintették. Igaz, néhányan nem tartották az axiómákat, a definíciókat kellően precíznek. Különösen a párhuzamosság körül lángolta fel viták. Egyesek az Elemekben foglaltakat az univerzum természetéről szóló kétségbevonhatatlan, esetleg örök igazságoknak tartották, mások viszont azt hangsúlyozták, az axiómákat másképpen is fel lehet venni, a fogalmazást lehet pontosítani. Egyesek addig mentek el, hogy Eukleidész axiómáit értelmezhetetlennek bélyegezték. Részben ezekből a vitákból született többek között a BÓLYAI-LOBACSEVSZKIJ és a hiperbolikus geometria. A halmazelméletben is láttunk példát arra, hogy a matematika eredményei (az axiómák, a definíciók és az érvelés) fokozatosan tökéletesednek. A függvényfogalom fejlődése jól példázza a fejlődés másik módját. A kezdeti időszakban a folytonos függvények álltak a középpontban, később azonban igény mutatkozott a szakadásos függvények bevonására is, ezek a függvények a szakadás helyén nem deriválhatóak. Ehhez hasonló patologikus függvények vizsgálata vezetett el a sehol sem differenciálható függvényhez, vagy a Dirac-funkcionálhoz, ami minden pontban nulla, kivéve az origót, ahol végtelen, de úgy, hogy a függvény görbéje alatti terület éppen egységnyi. A matematika fogalmai tehát mintegy önálló életet élnek, fejlődnek, változnak az idő múlásával. Mindez ideig nem volt lehetőség arra, hogy a földi matematikát összevessük a marsi vagy a vénuszi matematikával, de ha ez az idő eljön, komoly problémák vetődnek majd fel. Ahhoz ugyanis, hogy két matematikus ki tudja cserélni nézeteit szükség van egy közvetítő nyelvre (v.ö. 6.4. fejezet). Azt ugyan láttuk, hogy a földi nyelvek fogalmai és grammatikája lehetővé teszi két földi matematikus eszmecseréjét, azt azonban nem tudjuk, lehetséges-e eszmecsere a 52

A négyszíntétel azt mondja ki, hogy bármely térkép kiszínezéséhez négy szín elegendő ahhoz, hogy a szomszédos országok színe mindig eltérő legyen. 43


Mars zöld emberkéivel vagy egy másik galaxis matematikusaival. Ebből következően nem állítható, hogy ez a matematika az egyetlen. 3. Mítosz. A precíz bizonyítás révén a matematika olyan módszer birtokában van, amelynek segítségével igaz premisszákból abszolút biztos következtetésre juthat. A valóságban minden matematikus „hozott anyagból” dolgozik, azaz, mások eredményeiből indul ki. Gyakorlatilag lehetetlen ezeket az eredményeket ellenőrizni, kénytelen arra hagyatkozni, hogy az adott terület szakértői (lektorok, bizottságok, szerkesztőségek) már megvizsgálták a felhasznált eredményeket. Ezt takarják a dolgozatokban felbukkanó „könnyen beláthatjuk”, „a jól ismert érvelés szerint”, „hosszadalmas számítások eredményeként az alábbi eredményt adják”. Ezért előfordulhat (számos példa van rá), hogy az átvett eredmények hibásak, nem alkalmazhatóak a konkrét esetre. Ezt a mítoszt alapjaiban támadja meg az a tény, hogy a matematika emberek műve, az emberek pedig szükségszerűen hibáznak (engedjük meg: a matematikusok kicsit ritkábban, mint a többi közönséges halandó). A filozófus WITTGENSTEIN arra hívta fel a figyelmet, hogy a matematikában az áll a hiba hátterében, hogy aktuális elképzeléseinktől függetlenül létezik igaz és hamis. A melléfogások sora hosszú, az áldozatok között találjuk pl. DAVID HILBERTET, aki bebizonyítani vélte a kontinuum-hipotézist, de a listán megtalálható DESCARTES, NEWTON, RIEMANN és még sokan mások. Maga a bizonyítás is vita tárgya. A bizonyítás módszertana a logika tárgya. A logika viszont azt próbálja ellesni, mit is csinál a matematikus, amikor valamit bizonyít. Az is előfordul, hogy egy állításra van bizonyítás, de az nem hihető. Ennek bemutatására vegyük a BANACH-TARSKI tételt53. STEFAN BANACH és ALFRED TARSKI ZERMELO kiválasztási axiómájára alapozva bebizonyította, hogy fel tudunk szeletelni egy zöldborsót öt részre úgy, hogy e darabokat elmozgatva (eltolások és forgatások segítségével) még a Napnál is nagyságrendekkel nagyobb térfogatot kapjunk. Hát ez bizony elég hihetetlen állítás! A matematikában a bizonyítás szó két értelemben is használatos. Az első, a bizonyítás szó a gyakorlatban: amit akkor szoktunk tenni, ha egy állításról el akarjuk hitetni valakivel, hogy igaz. Első matematika tanárom, SZÉKELYHIDI GIZELLA mindig azt kérdezte a diákoktól: Készen van a munka? Ellenőrizted? Nem talál benne hibát sem a rosszakarat sem a sárga irigység? Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, könnyen meggyőzhetjük vitapartnerünket. A második jelentés, a bizonyítás szó az elméletben egy olyan formalizált eljárást jelent, ami egy elfogadott állításból kiindulva a logika szigorú szabályai szerint eljut a bizonyítandó állításig. A bizonyítás fontos helyet foglal el a matematikában, noha ez a hely korántsem centrális. Vannak állítások, amelyeket bizonyítás nélkül is elfogadnak, noha az ilyen állítás csak sejtés. Más állításokat lehet bizonyítani (mint az idézett BANACH-TARSKI tételt), noha hihetetlennek tűnik. Egyes tételekről utólag kiderült, hogy már a kimondásuk sem pontos, mások bizonyításáról derült ki, hogy hibás. A matematika lényege nem a bizonyítás, hanem egy összefüggés felismerése. A bizonyításnál mindig tekintettel kell lenni arra az elvre, hogy erős állítások erős érveket kívánnak. 4. Mítosz. A matematika objektív, az igazság mindenki számára azonos, bárki is fedezi fel. Annyit le kell szögezni, hogy a matematikusok nem szokták egymást azzal vádolni, hogy X meg sem értette Y tételét. Mégis, mély ellenérzést tükröz pl. LEOPOLD KRONECKER 1891-ben nyilvánosan tett kijelentése, amiben GEORG CANTORT az ifjúság megrontójának nevezte. Arról nincs feljegyzés, hogy CANTOR szakértelmét is kétségbe vonta volna... Ez a tény azért figyelemreméltó, mert két matematikus nézete között legalább akkora lehet a különbség, mint mondjuk a relativitáselmélet két értelmezését hirdető fizikus nézetei között és amint tudjuk, 53

R. Hersh: A matematika természete, Typotex,2000, 267

44


az utóbbi kapcsán személyeskedésig menő viták voltak. A relativitáselmélet egyik leghihetetlenebb állítása az, hogy két eseményt, amelyek egyidejűek egy adott koordinátarendszerben, egy másik, mozgó inerciarendszerbeli megfigyelő nem lát egyidejűnek. Fizikusberkekben általánosan ismert az alábbi anekdota. Azok, akik nem tudták elfogadni a relativitáselméletet, a következő, kísérletet javasolták. Készítenek egy áramkört, amit két helyen megszakítanak. Ez az áramkör a laboratóriumhoz képest mozogni fog, pl. egy sínen haladó kocsiban. Az áramkör két megszakítását a mozgó inerciarendszerben egyidejűleg zárják. A laboratóriumban (ami ugye áll) elhelyeznek egy bombát, ami ugye nem fog a relativitáselmélet szerint felrobbanni, hiszen a laboratóriumhoz rögzített koordinátarendszerben az egyik megszakító van csak zárva. Meghívják a relativitáselmélet híveit, üljenek rá a bombára, hiszen nincs mitől tartaniuk… A kísérlet persze nem jött létre, sőt, azt is kimutatták, hogy az áramkörben meginduló elektromágneses hullámok miatt a bomba mindenképpen felrobbanna. Az objektivitás mítoszának ellentmond, hogy sok eredmény egészen emberi botladozások után öltött végső és elfogadott formát. Az igazság fontosságának fontosságát kétségbe vonja, hogy egyes matematikusok attól függően fogadják el a bizonyítást, milyen eszközöket használtak fel benne. A legnagyobb ellenérzés a számítógépekkel kapcsolatban figyelhető meg. DERRICK HENRY LEHMER már 1933-ban számítógépet (ha nem is a mai értelemben vett számítógépet) vett igénybe számelméleti munkája során. LEHMER munkamódszere az volt, hogy az általa szerkesztett géppel prímszámokat gyűjtött, azokat elemezve fogalmazta meg sejtéseit. A négyszín sejtés bizonyításánál a számítógépet úgy használták, hogy a bizonyítandó állítást esetekre bontották, az egyes esetek vizsgálatánál használtak számítógépet, tehát szó sincs arról, hogy a gép bevette az állítást, majd kiadta a verdiktet: az állítás igaz. A gépek használata aligha elkerülhető, hiszen a hosszú állítások, a nagyszámú műveletet kívánó lépések igencsak próbára teszik az ember figyelmét, ezért ilyenkor a gép igénybevétele indokolt. A matematikusok közössége hisz az információ szabad áramlásában, a tudás egyetemességében és tudásukat készségesen meg is osztják másokkal. Ez persze nem zárja ki a vitát egy-egy eredmény elsőségéről. Közismert LEIBNITZ és NEWTON (vagy inkább követőik?) vitája az infinitezimális számítások54 elsőbbségéért. Magyar vonatkozásai miatt megemlítem az EUKLIDESZ V. (más számozás szerint XI.) posztulátuma, a párhuzamossági axióma kapcsán kialakult polémiát. Mintegy 2000 éve próbálkoztak matematikusok a párhuzamossági axióma kiiktatásával. Azonban nem sikerült a párhuzamossági axiómát levezetni a többi axiómából. 1818-ban KARL SCHWEIKART (1780-1853) egy levelet küldött GAUSShoz, amelyben kifejtette, hogy elképzelhető az euklideszin kívül egy másik geometria, amelyben a háromszög szögeinek összege kisebb, mint két derékszög összege. GAUSS azt válaszolta, mindezekkel ő már régóta foglalkozik, noha erre utaló írásos bizonyítékot nem talált az utókor. Később SCHWEIKART munkáját ADOLF TAURINUS (1794-1874) folytatta, ő is tájékoztatta GAUSST eredményeiről. GAUSS válaszában azt kérte, ne hozza nyilvánosságra eredményeit, hiszen úgysem értenék meg az új gondolatokat. TAURINUS azonban nem fogadta meg a tanácsot. 1823-ban BOLYAI JÁNOS (1802-1860) rájött, hogy a párhuzamossági axióma elhagyható, és újabb ellentmondásmentes geometria építhető fel. Kidolgozott elméletét 1832-ben publikálta. Hasonló következtetésre jutott az orosz NYIKOLAJ IVANOVICS LOBACSEVSZKIJ (1792-1856) is, ráadásul nagyjában egyidőben BOLYAIVAL. 1894-ben a Matematikai Tudományok

54

Egy végtelen tagból álló összeg értéke lehet véges, ha a tagok nagysága gyorsan csökken. Az infinitezimális mennyiségek képezik a matematikai analízis (határérték, differenciálás, integrálás stb.) alapjait. 45


Nemzetközi Bibliográfiai Kongresszusa úgy határozott, hogy az új geometria neve legyen BOLYAI-LOBACSEVSZKIJ geometria55. Mit gondolnak hát maguk a matematikusok a matematikáról? Először is, a matematikusok elismerik, hogy kedvenc tudományukban vannak ellentmondások. Erről így ír a BOURBAKI csoport: Az ellentmondás-mentesség elérendő cél és nem istenadta tulajdonság, amely egyszer s mindenkorra velünk marad. A matematikus mindennapi munkájában nem húzhatunk egyértelmű határvonalat a többé-kevésbé egyértelmű hibák nyomán kezdőknél és szakembereknél egyaránt fellépő ellentmondások és a logikai gondolkodásnak évtizedek, sőt évszázadok óta tápot adó paradoxonok közé.56 Mi különbözteti meg hát a matematikát a humán tudományoktól? A matematika tárgyát tekintve ugyan humán természetű, objektivitását tekintve viszont inkább tudományos. A reprodukálható eredményeket felmutató területeket természettudományoknak nevezzük. A fogalmak, vagy mentális objektumok világán belül a reprodukálható tulajdonságokal rendelkező fogalmakat matematikai objektumoknak hívjuk. Nem volt szerencsés57 a halmazelmélet bevezetése (többek között a magyar általános iskolák alsó tagozatában) a nyolcvanas években, de nem tekinthető sajátos véletlennek sem. Egyenes következménye volt az akkoriban dívó filozófiai doktrínának, amely szerint a matematika axiómarendszerekből áll, amelyek halmazelméleti nyelven fejezhetőek ki. Ha ez az érvényben lévő felfogás, a formalizmust kritizálókra úgy tekintenek, mint a minőségrontás híveire, akik az igazi matematika helyett egy felvizezett változattal akarják áltatni a diákokat.    A legtöbbször számokkal a pénzeken találkozunk. A pénz elértéktelenedésének egyik jele, hogy a bankókon egyre több a nulla. Tekintettel arra, hogy a hétköznapi ember számára a pénzügyi műveletek összegében 6—7 nagyságrend az, ami áttekinthető, a forgalomba lévő bankókon a nullák száma ritkán haladja meg a hármat, ami az apróval együtt öt nagyságrendet jelent. Előfordulhat, hogy a pénzromlás olyan gyors, hogy nem sikerül új pénzt bevezetni. Ez történt Magyarországon az 1940-es években, amikor a legnagyobb forgalomba lévő bankjegy 100 millió bilpengő (1017 pengő) volt 1946 július 11. és 31. között. Nem hiszem, hogy a bankjegyet forgatók tisztában voltak azzal, hány nullát is kell a bankjegyen lévő számban leírni ... Az emberi élet hossza véges, a bennünket körülvevő tárgyak élettartama szintén véges. Az a távolság, amit az ember be tud járni szintén véges. A világ korát jelenlegi ismereteink szerint 1010-en évre becsüljük, az ismert leggyorsabb hatás a fény sebességével terjedhet, ezért a világ jelenlegi mérete 1010-en fényévnyi, azaz kb. 1020 cm. A részecskefizikusok úgy vélik, hogy a legkisebb szubatomi részecskék mérete sem lehet kisebb 10-33 cm-nél, ezért amennyiben az egész világot ilyen részecskék töltenék ki hézagmentesen, a részecskék száma nem haladhatná meg a 1048+99=10147 részecskét. Az elme számára felfoghatatlanul nagy, ha úgy tetszik végtelen a világegyetem, noha amint láttuk, az Univerzum mérete véges. Ennek a véges környezetnek az ember csak egy töredékét képes érzékszerveivel felfogni, viszont az érzékelhető világ is 55

Sain Márton: Nincs királyi út!, 614-623 alapján N. Bourbaki: Fondations of Mathematics for the Working Mathematician, Journal of Symbolic Logic, 14, pp. 1— 8(1949), idézi:Reuben Hersch: A matematika természete, Typotex, 2000, 32

56

57

R. Hersch: A matematika természete, Typotex, 2000, 43

46


túlságosan nagy az emberi elme számára. Az elme ezen ellentmondás feloldására többek között a végtelen fogalmának kialakításával válaszolt. A számlálást nem lehet abbahagyni, minden egész számra van egy rákövetkező nagyobb szám. De próbáljuk meg a számolást úgy befejezni, hogy „a már elképzelhetetlenül nagy szám” számára bevezetünk egy szimbólumot, a -t, amit végtelennek fogunk nevezni. Elsőként vizsgáljuk meg, beilleszthető-e az új fogalom ellentmondás-mentesen a számok közé. Próbálkozzunk a következő szabályokkal: jelöljön c egy számot, és kössük ki, hogy +c=, c=, +=, =, ami azt mondja, hogy az elképzelhetetlenül nagy számhoz egy véges számot hozzáadva újra elképzelhetetlenül nagy számot kapunk, és így tovább. Azonban a / hányadost és a 0 szorzatot nem tudjuk értelmezni, az utóbbi lehet nulla, véges de végtelen is. Ez utóbbi ellentmond a szorzás azon axiómájának, miszerint bármely szám nullaszorosa az nulla. A  tehát nem illeszthető ellentmondásmentesen a számok közé. Ettől a  szimbólumot még használhatjuk, de emlékeznünk kell arra, hogy csak korlátozottan használható. A fentebb bevezetett végtelen tehát úgy viselkedik, mint egy küszöb, hiszen hiába adunk hozzá valamit, az eredmény újra csak végtelen. Erről a következőt mondta DAVID HILBERT: A végtelen! Semmilyen más kérdés nem mozgatta még meg ennyire az emberi elmét; semmilyen más fogalom nem inspirálta ennyire; de nincs még egy fogalom, amelynek nagyobb szüksége volna a tisztázásra.58 A végtelen érzékeltetésére jól szolgál az alábbi általánosan ismert, állítólag DAVID HILBERTTŐL származó példa. Tegyük fel, hogy egy városban két szálloda van és mindkettő megtelt. Az egyikben véges számú szoba van, a másikban végtelen. Ha vendég érkezik a véges szállodába, nincs lehetőség az új vendég elhelyezésére a vendégek összeköltöztetése nélkül. A végtelen szállodában azonban más a helyzet. Ha érkezik egy család, akinek egy szoba kell, a portás bemondja hangosbeszélőn: Minden vendég költözzön át az eggyel nagyobb szobaszámú szobába. A költözés után az első szoba üres marad, oda beköltözhet a most érkezett család. De ha végtelen sok új vendég érkezik a végtelen szállodába, akkor sincs gond. A portás kiadja az utasítást: Mindenki költözzön át a szobaszám kétszeresével jelölt szobába. Így a páratlan szobák üresen lesznek, ahová a végtelen új vendég elszállásolható. Úgy tűnik hát, mintha a végtelen szálloda gumiból volna, sohasem lehet kitenni a megtelt táblát. A logika nem kényszerít bennünket a végtelen bevezetésére. A végtelen viszont megjelenik a geometriában, noha Eukleidész munkájában véges szakaszokkal dolgozott. Ha (viszont) azt a kérdést tesszük fel, hol metsz egy adott egyenest egy, az egyenesen kívül megadott ponton áthaladó másik egyenes, akkor azt látjuk, hogy a metszéspont annál távolabb van, minél kisebb szöget zár be a megadott ponton áthaladó egyenes a megadott egyenessel; amikor éppen párhuzamos vele, nincs metszéspont ill. a metszéspont a „végtelenben” van. Ez a kijelentés kapcsolatos azzal az axiómával, amely szerint egy ponton át egy adott egyenessel csak egy párhuzamos rajzolható. Kiderült, hogy ez az axióma elhagyható, ezzel megnyílt az út egy sor geometria kidolgozása előtt, megszületett pl. a BOLYAI—LOBACSEVSZKIJ és a RIEMANN geometria. Hogyan lehet eldönteni, hogy a bennünket körülvevő világ milyen geometriával írható le? Az egyetemi évek alatt a kollégiumban esténként nagy sakkcsatákat vívtunk. A kollégiumi sakk-klub egyik legerősebb tagja volt Attila, aki mesterjelölt volt és matematikus. Az egyik parti után szemrehányást tett a kvantummechanika vizsgára készülődés apropójából. „Első évben azt hittük, a világ az euklideszi geometriával írható le, de azután jött a relativitáselmélet és kiderült, 58

idézi: Simon Singh:A nagy Fermat sejtés, Park, 1999, 99 47


hogy a téridő RIEMANN-geometriát követ, utána jött azonban a kvantummechanika, ahol viszont a világ egy HILBERT tér. Mikor döntik már el a fizikusok, milyen geometriával akarják leírni a világot?” Természetesen ez a kérdés nem csak Attilát izgatta. GAUSS egy időben sokat foglalkozott a földmérés problémájával. Mint matematikus, szerette volna tudni, tényleg euklideszi geometriával írható-e le a világ. Mint földmérő, mérésekkel szerette volna a kérdést eldönteni. Méréseihez fénysugarakat használt, de mérései nem voltak elég pontosak ahhoz, hogy a tér esetleges görbületét ki tudta volna mutatni59.

2.4.1. ábra. A csalafinta felosztás

Megjelenik továbbá a végtelen a halmazelméletben is. GEORG CANTOR (1845—1918) német matematikus újra megvizsgálta a végtelent. Felismerte, hogy többféle végtelen is van. Az egész számok N halmazában végtelen elem van. Ha azonban N összes részhalmazát tekintjük, ezek száma is végtelen ugyan, de nem állítható párba az egész számokkal. Felállította az ún. kontinuum hipotézist: Nincs olyan halmaz, amelynek több eleme volna, mint N, de kevesebb eleme volna, mint az N összes részhalmazaiból álló halmaz elemeinek száma. A nagy számok reciprokai kis számok és viszont. Ha ábrázoljuk az 1/n-et, mint n függvényét, azt találjuk végtelen sok pont helyezkedik el nulla és egy között. Ha a (0,1) intervallumot megfelezzük, azt találjuk, hogy a pontok többsége az (0,1/2) intervallumba esik. A felezéseket tovább folytatva azt találjuk, hogy van egy pont, a nulla, aminek tetszőlegesen kis környezetébe végtelen sok pont esik, ezt a pontot a pontsorozat torlódási pontjának nevezzük. Végtelen tagú összegek: a növekmény egyre csökken, néha létezik a végtelen tagú összeg, máskor meg nem. ZENON szerint60 a gyors lábú Achilleus soha nem éri utol a teknősbékát, mert amidőn Achilleus elér arra a helyre, ahol a teknősbéka az előző pillanatban volt, a teknősbéka már továbbjutott. Ha Achilleus ismét eljut erre a helyre, a teknősbéka ismét—akármilyen kevéssel ugyan de—megint továbbjutott. És ez így folytatható a végtelenségig. ZENON kövekeztetése: a gyors lábú Achilleus soha nem éri utol a teknősbékát. Nézzük hát, hol a hiba ZENON okoskodásában, hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogy amennyiben a teknősbéka és Achilleus közti távolság h, vt a teknős, vA pedig Achilleus sebessége, akkor Achilleus h/(vA-vt) idő múlva utóléri a teknősbékát. Kövessük ZENON gondolatmenetét. Achilleus h/vA idő múlva ér a teknős helyére, ám ezalatt a teknős vt(h/vA) távolságot tesz meg. Ezt a távolságot Achilleus (vt(h/vA)/vA) idő alatt teszi meg. Könnyen belátható, hogy ez így folytatható a végtelenségig, ami ZENON igazát látszik bizonyítani. Achilleus akkor éri utol a teknősbékát, ha ennek a végtelen sok időtartamnak az összege véges. Az összeg értéke:

b

g

b

v t h / v A v t h / v A h   v v v A 191 59 A A Itamar Pitowsky: Quantum Probability—Quantum Logic, Springer, Berlin, 1989, t

60



Simonyi K.: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, 1981, 49—51

48

gv v

t A

 


Könnyen belátható, hogy az összeg i-ik tagját úgy kaphatjuk meg az előző tagból, hogy azt megszorozzuk (vt/vA)-val. Az ilyen számsorozatot geometriai sorozatnak nevezik, és amint középiskolai tanulmányainkból emlékezhetünk rá, a geometriai sorozat összegképlete felírható, és a képlet akkor is érvényes, ha a sorozat végtelen sok elemből áll: t



h v

1 A

1 

v v

 t

v

A

h 

v

t

A

Vagyis, Achilleus annyi idő múlva éri utol a teknősbékát, amennyi idő alatt a teknősbékához képesti sebességével meg tudja tenni a közöttük lévő távolságot, ahogyan azt a józan ész diktálja. Ha most az olvasó úgy érzi, kellően megértette a végtelen kicsi és a végtelen nagy problémáját, ajánlom a következő feladvány61 vizsgálatát (2.4.1. ábra). Vegyünk egy derékszögű háromszöget, és rajzoljunk az átfogóra háromszögeket úgy, hogy a befogók párhuzamosak legyenek a nagy háromszög befogóival. Ha a felosztást finomítjuk, a „szemlélet” azt sugallja, hogy a cikk-cakkos vonal tartani fog az átfogóhoz. Ugyanakkor a cikk-cakkos vonal hossza megegyezik a két befogó hosszának összegével, hiszen a vízszintes darabok hossza az egyik befogó hosszával, a függőleges vonalak hossza a másik befogó hosszával egyezik meg. Vagyis, az átfogó hossza egyenlő a két befogó hosszának összegével. Aki emlékszik még a geometriaórákról a PÜTHAGORASZ tételre, az tudja, hogy ez az állítás nem igaz. A hibát ott követtük el, hogy a „szemlélet” alapján tett kijelentés nem igaz. Azt, hogy egy szám mennyire nagy, jellemezhetjük azzal, milyen bonyolult (vagy milyen hosszú) ami a számot előállítja mondjuk egy TURING-gépen. Legyen a TURING-gép belső állapotainak száma n, és nevezzük azt a programot62 Buzgó Mócsingnak (röviden BM-nek), aminek outputján a maximális számú 1-es jelenik meg és véges lépés után megáll. Az n=3-hoz tartozó BM program a következő: Állapot A B C

Olvasott szimbólum 0 1 1, jobbra, B 1, balra, C 1, balra, A 1, jobbra, B 1, balra, B 1, STOP

Jelölje BM(n) az 1-ek számát az n állapotú BM program output szalagján. Könnyen belátható, hogy BM(1)=1, BM(2)=4, BM(3)=6. A továbbiakban n növekedtével BM(n) elképesztően gyorsan nő. Példának okáért 

BM (12)  6  4096 4096 . A képlet annyira bonyolult, hogy rövidítéshez kellett folyamodnunk felírásához, a kitevőben egy hatvány áll, aminek alapja ismét 4096, kitevője ismét hatvány, aminek alapja 4096, kitevője ismét hatvány és így tovább, a képletben a 4096 szám összesen 166-szor fordul elő. Ez a szám természetesen véges, noha számjegyeinek felírásához igencsak sok számjegyre lenne szükség. A Buzgó Mócsing program BM(n)-je valószínűleg világbajnok a növekedési sebességet tekintve ... 61

Péter Rózsa: Játék a végtelennel, Tankönyvkiadó, 1978, 243 John L. Casti: Chaos, Gödel and Truth, in: John L. Casti, Anders Karlqvist (Eds.): Beyond Belief: Randomness, Prediction and Explanation in Science, CRC, Boca Raton (FL), 1991 62

49


A természettudományokat az tünteti ki, hogy eredményei megismételhetőek. Ezzel együtt a szubjektivitás nem zárható ki, de szerepe a természettudományokban semmi esetre sem meghatározó. Ez többek között amiatt van így, hogy a vizsgált mennyiségekhez hozzárendelnek egy objektív skálát (amilyen pl. a hőmérséklet esetében a CELSIUS skála) és van egy objektív módszer (ilyen pl. a hőmérő használata) a kérdéses mennyiség értékének meghatározására. Következésképpen a természettudomány mennyiségeit egy mérőszám és egy mértékegység adja meg. Ha két mennyiség között összefüggés van, akkor az a mérőszámok közötti matematikai kapcsolattal fejezhető ki, pl. egy ideális gáz hőmérséklete (T) és nyomása (p) között fennáll a p/T=állandó összefüggés, amennyiben a gáz térfogata állandó. Ez az összefüggés két mérhető mennyiség kapcsolatát írja le matematikai formában. Az elmondottak miatt a természettudományokban megfigyelhető rendet nagyrészt a matematikában megfigyelhető rend határozza meg. Ezért a logikai, a halmazelméleti, a geometriai stb. megfontolásokat viszontlátjuk a fizikában, a kémiában, a biológiában és a többi természettudományban. Ezt az alábbi tömör formában szokták megfogalmazni: A matematika a természettudományok nyelve. A fizikai fogalmakhoz rendelt skálától is függ, hol húzódik a határ a nagy és a végtelen között. Megfigyelhető, hogy egyes jelenségekhez kis távolság és nagy energia tartozik más jelenségeknél ez éppen fordítva áll. Ez még akkor is igaz, ha a kozmikus méretű jelenségekhez (pl. szupernova robbanás) tartozó energia rendkívül nagy. Ennek magyarázata az, hogy sok csillagászati jelenségben az atommagban lezajló folyamatokat látjuk viszont kozmikus méretekben, hiszen egy csillag átmérője akár 106 km is lehet. Ennek megfelelően a fizikai folyamatokat gyakran független tartományokban zajló folyamatokra lehet bontani úgy, hogy minden tartománynak megvan a saját már végtelennek tekinthető távolsága és energiája. 2.5. Formális logika Logikai alapműveletek: nem, és, vagy, implikáció. Modus ponens. GÖDEL tétel, számok komplexitása. Milyen szám számítható ki? Diofantoszi egyenletek. TURING gép. A kiszámíthatatlan . Mi algoritmizálható? Kvantumlogika Kvantumszámítógép. GÖDEL tétel meglepő megfogalmazásai.

A matematika egyik lényeges jellemzője állításainak általános megfogalmazása. Ezáltal tud olyan kijelentéseket tenni, amelyek függetlenek attól, mire is vonatkozik az adott kijelentés. A logika azt vizsgálja, hogyan lehetséges igaz mondatokból olyan újabb mondatokat konstruálni, amelyekről tudjuk: igaz vagy hamis állítások. A logikában tehát nem játszik szerepet az, hogy a vizsgált mondatok a köznyelvből, a matematikából vagy esetleg szociológiából származnak. Korábban már láttuk, a köznyelv mondatait nem lehet csak igaz és hamis mondatokra osztani, a köznyelvben szükségképpen lesznek önellentmondó és eldönthetetlen állítások is. A következő oldalakon tehát azt vizsgáljuk, hogyan lehetséges igaz vagy hamis mondatokból olyan újabb mondatokat készíteni, amelyek igaz vagy hamis voltát eldönti a benne szereplő mondatok igaz vagy hamis volta. Mint korábban, most is A, B és C fogja jelölni a mondatokat. Mielőtt a vizsgálatunkat elkezdenénk, megállapodunk abban, hogy bizonyos kötőszavaknak meghatározott jelentést fogunk tulajdonítani. A következőről van szó: 1. 2. 3. 4.

50

A „nem A” kifejezés akkor igaz, ha A hamis, és akkor hamis, ha A igaz. Az „A vagy B” kifejezés akkor igaz, ha A és B közül legalább az egyik igaz. Az „A és B” kifejezés akkor igaz, ha A is igaz és B is igaz, minden egyéb esetben hamis. Implikáció. „A-ból következik B”, ha B akkor és csak akkor igaz, ha A igaz. Ha A-ból következik B, akkor (nem B)-ből következik (nem A). Ez utóbbi állítás neve


„kontrapozitív”. Egy implikáció kizárólag akkor hamis, ha első tagja igaz és a második tagja hamis. Jelölje A az alábbi mondatot: Esik a hó. Ekkor nem A az alábbi mondatot jelenti: Nem esik a hó. Látjuk, hogy A és nem A közül mindkettő nem lehet igaz, az 1, megállapodásnak megfelelően. Az alábbiakban megmutatjuk63, hogy bármi legyen is vizsgálatunk tárgya, az A és nem A kifejezések közül nem lehet mindkettő igaz. Ha ez nem áll fenn, a vizsgált mondatok között igazságtartalmukat tekintve teljes a káosz . Tegyük fel tehát, hogy A és (nem A) is igaz. Azt állítjuk, hogy (A és (nem A))-ból következik B is és (nem B) is. Először is, bármi is B, B-ből következik (A vagy (nem A)), hiszen az utóbbi állítás mindig igaz (azaz tautológia). Ennek kontrapozitívja: B következik ((nem A) és A)-ból. Ha feltevésünk szerint (A és (nem A)) mindig igaz, akkor tetszőleges B-ből következik (A és (nem A)). Ennek kontrapozitívja pedig: ((nem A) vagy A)-ból következik (nem B), és mivel ((nem A) vagy A) mindig igaz, arra jutottunk, hogy B és (nem B) is igaz, bármi legyen is B. Ez pedig annyit jelent, hogy bármely állítás és tagadása is igaz, amire joggal alkalmazható a teljes káosz kifejezés. Tehát bármiről legyen is a vizsgált nyelvben szó, a mondatok között a logikai szabályoknak fenn kell állni. Megemlítjük még a logikai következtetést, amit Arisztotelésztől származtatnak. Ez a modus ponens néven ismert állítás: Ha A-ból következik B, és A igaz, akkor B is igaz. Megemlítjük még a következő, gyakran alkalmazott fogást. Legyen a vizsgált állítás A. Azt, hogy A igaz, közvetett módon látjuk be. Tegyük fel az ellenkezőjét, hogy (nem A) igaz. Ha ebből az állításból ellentmondásra jutunk, akkor (nem A) csak hamis lehet, ezért A igaz. Ezután megállapíthatjuk, hogy amennyiben vannak igaz mondataink, amelyeket tapasztalati úton megerősítettünk, azokból végtelen mennyiségű új igaz mondatot lehet készíteni a nem, az és, a vagy és a következik szavak fenti módon történő alkalmazásával. Természetesen a fenti szavak segítségével alkotható mondatok között fennállnak összefüggések, mint pl. nem (A vagy B)=(nem A) és (nem B). A logikai kapcsolatokkal létrehozható mondatok egy matematikai struktúrát, algebrát alkotnak, amit Bool-algebrának neveznek.    A logika eszközeivel tehát vizsgálható egy nyelv, különösen alkalmas a logika formalizált nyelvek vizsgálatára. KURT GÖDEL azt vizsgálta, megmutatható-e az aritmetika ellentmondásmentessége, azaz, amennyiben az aritmetika axiómáit igaznak fogadjuk el, akkor minden aritmetikai állításról eldönthető annak igaz vagy hamis volta. Mint láttuk, GÖDEL eredménye nagy visszhangot váltott ki a köznyelvet vizsgálók körében is, különösen a neopozitivisák hivatkoznak előszeretettel GÖDEL nemteljességi tételére. Ezen tétel többféle megfogalmazásban is ismert. Vegyük ezeket sorra. Az első változat azt állítja, hogy az aritmetika nem formalizálható teljességgel. Az állításban az a meglepő, hogy az aritmetika végtelen sokféle módon axiomatizálható, ám egyikben sem bizonyítható minden értelmes állításról annak igaz vagy hamis volta. Tegyük fel, hogy találunk egy állítást, ami nem bizonyítható és nem is cáfolható. Mi történik, ha ezt a mondatot, mint definíciót (tehát igaznak deklarált mondatot) hozzáadjuk az aritmetika definícióinak halmazához. GÖDEL szerint ekkor is létezik olyan aritmetikai állítás, ami se nem cáfolható, se nem bizonyítható. Sőt, ha ezt az eljárást vég nélkül folytatjuk, mindig marad eldönthetetlen állítás. GÖDEL tételének nincs következménye a köznyelvre vonatkozóan, hiszen a köznyelv nem axiómatikus (azaz nem formális nyelv), és TARSKI tétele szerint szükségszerűen tartalmaz olyan mondatot, aminek igazságtartalma nem dönthető el. A GÖDEL tétel második alakjához vissza kell térnünk a TURING-géphez. 63

R. Hersch: A matematika természete, Typotex,2000, 268 51


Minden számítás, ami egyáltalán elvégezhető, az elvégezhető egy TURING-gépen is. A gépek egy adott számból egy másik számot állítanak elő, ezt ismételgetik. Általánosabban, amennyiben az adott számot mindig egy input szalagról veszi a program, az eredményt pedig egy output szalagra nyomtatja, akkor minden gép input szalagból output szalagot állít elő. Minden programozó réme a végtelen ciklust eredményező hiba. Persze egy gép arra is használható, hogy inputja egy program legyen, és azt analizálja, például az input szalagra írjon ki 1-et, ha a vizsgált program véges lépés után megáll, ill. írjon ki 0-t az ellenkező esetben. Egy ilyen program alkalmas volna, pl. annak eldöntésére, hogy az inputként használt algoritmus tartalmaz-e végtelen ciklust, amivel rengeteg időt lehetne megspórolni. Persze egy ilyen programnak csak akkor van értelme, ha egyszer kell megírni. GÖDEL nemteljességi tételének második alakja: Nincs olyan algoritmus, amely bármely programról el tudná dönteni, hogy véges számú lépésben véget ér-e a program. Ha ez nem megy, próbáljunk olyan algoritmust készíteni64, amiben az aritmetika állításait számoknak feleltethetjük meg, és az aritmetika ismert igaz állításából kiindulva további igaz állításokat állít elő. Megmutatható, hogy GÖDEL nemteljességi tételének folyományaként kijelenthetjük: Nincs olyan algoritmus, amelynek kimenetén az aritmetika valamennyi igaz állítása megjelenik hamis állítás viszont egyetlen egy sem. Egy szám komplexitását jellemezhetjük azon legrövidebb program hosszával, amelyik képes az outputján a számot megjeleníteni és utána a program megáll. Kérdés, létezik-e olyan szám, ami számítógéppel nem állítható elő? A TURING-gép komplexitását leírhatjuk a gép belső állapotainak számával. GREGORY CHAITIN megmutatta, hogy egyetlen algoritmus sem képes előállítani egy számot, amelynek komplexitása nagyobb, mint az algoritmus komplexitása, azaz, hossza. Ennek alapján viszont a számokat komplexitásuk alapján osztályozni lehet, hasonlóan a halmazok számosság szerinti osztályozásához. Kérdés, van-e legkomplexebb szám és az előállítható-e TURING-géppel? CHAITIN tétele szerint: Léteznek számok, amelyek komplexitása nagyobb, mint amit bármilyen matematikai elmélet be tud bizonyítani. Ezen tétel alapján tudásunk a világról meglehetősen korlátozott. Legyen M azon képzeletbeli TURING-gép komplexitása, amely képessége megfelel a legokosabb ember képességének, legyen K a mai tudásunkhoz rendelhető komplexitás. RUDY RUCKER65 az alábbi becslést adja az általunk felfogható szám legnagyobb t komplexitására: t= K + M + 1 000 000 000, ahol az utolsó szám a gépben szükséges adminisztrációs utasítások számának becslése. Ennek következtében az emberi elme által felállítható elméletek bonyolultsága is korlátos, legalább is a RENÉ THOM által megadott értelemben. Nem csoda, hogy a Los Angeles Times 1988. június 18-i számában a következőt írta: „CHAITIN cikke csak egy kicsit rázza meg az egész világot.” Ha pedig már léteznek tetszőlegesen bonyolult számok, akkor létezniük kell ki nem számítható számoknak is. Ilyen kiszámíthatatlan számok a Buzgó Mócsing algoritmus által előállított BM(n) számok, ha n elegendően nagy. A GÖDEL nemteljességi tétel utolsó általunk vizsgált változata a diofantoszi egyenletekhez kapcsolódik. A diofantoszi egyenletben csak összeadások és szorzások szerepelnek, a keresett mennyiségeknek csak véges hatványa fordul elő az egyenletben, továbbá az egyenlet együtthatói

64

J. L. Casti and Anders Karlqvist (Ed.): Beyond Belief: Randomness, Prediction and Explanation in Science, CRC Boca Raton (FL), Chapter 11: J.L. Casti: Chaos, Gödel, and Truth 65 R. Rucker: Mind Tools, Boston, Hoghton-Mifflin, 1987 52


egész számok. A megoldást csak az egész számok körében keressük. Egy másodfokú diofantoszi egyenlet az alábbi: x2-991y2-1=0, aminek megoldását azon egész x és y számok jelentik, amelyek kielégítik az egyenletet. Egyáltalán nem biztos, hogy létezik egész megoldás. Annak eldöntése, hogy egy adott egyenletnek létezik-e megoldása máig megoldatlan probléma, amit DAVID HILBERT vetett fel még 1900-ban. Egyszerű numerikus eljárással még egy adott egyenlet esetében sem biztos, hogy el lehet jutni akár egyetlen megoldáshoz is, hiszen a fenti ártatlannak tűnő egyenlet első egész megoldása66 az alábbi: x=379516400906811930638014896080 y=1205573579033135944744. A probléma tanulmányozásához bevezetjük a listázható halmaz fogalmát. Azt mondjuk, hogy az egész számok S halmaza listázható, ha létezik olyan program, amelynek bemenetére adva egy egész számot kinyomtat egy 1-est és megáll, ha az inputra adott szám benne van az S halmazban, továbbá vagy 0-t nyomtat és megáll, vagy meg sem áll, ha az inputra adott szám nincs benne Sben. MARTIN DAVIS az alábbi gondolatmenetet követte a difantoszi egyenletek megoldhatóságának vizsgálatában. Vizsgáljunk egyetlen diofantoszi egyenletet (amit Pk=0 alakba írunk), amelynek egy kivételével (ezt jelölje k) minden együtthatóját rögzítettük. Legyenek az S halmaz elemei azok az egész számok, amelyek megoldásai a vizsgált diofantoszi egyenletnek. Ha az egyenlet megoldható, akkor az S halmaz nem üres. Ezzel tehát a diofantoszi egyenlet megoldhatóságának kérdését visszavezettük arra a kérdésre, hogy egy adott egész eleme-e egy listázható halmaznak. DAVIS gondolatmenete az alábbi volt. 1. Tegyük fel, hogy létezik olyan algoritmus, amely eldönti bármely diofantoszi algoritmusról, hogy létezik-e megoldása. Legyen továbbá S egy egészekből álló listázható, de nem kiszámítható halmaz. 2. Az algoritmus feltételezett létezéséből következően van olyan program (jelölje D), amelynek k-t adva inputként megáll egy 1-es kinyomtatása után, ha a diofantoszi egyenletnek van megoldása és 0 kinyomtatása után áll meg, ha nincs megoldása. 3. Következésképpen S kiszámítható halmaz. 4. Ez ellentmond annak, hogy S nem kiszámítható, következésképpen D nem létezik. Léteznek olyan diofantoszi egyenletek, amelyeknek nincs megoldásuk, de nem létezik olyan matematikai elmélet, amelyik ki tudná mutatni az egyenlet megoldhatatlanságát.

A diofantoszi egyenletek megoldhatósága, bármily hihetetlen is, kapcsolódik a megállási problémához. CHAITIN konstruált egy megfelelő számú állandót és egy szabad k paramétert tartalmazó diofantoszi egyenletet, Pk-t. Ehhez az egyenlethez egy  egész számot rendelt az alábbi módon. Legyen  k-ik bitje 1, ha a Pk=0 egyenletnek végtelen sok egész megoldása létezik, 0 egyébként. Megmutatható, hogy  megadja annak valószínűségét, hogy az univerzális 66

J. Casti: ibid, 312 53


TURING-gépen futó véletlenül kiválasztott program meg fog állni. Ez a szám nem kiszámítható, nincs rá mód, hogy megmondjuk hogy valamely, elegendően sokadik jegye 1 vagy 0. A fenti gondolatmenet azért figyelemre méltó, mert a diofantoszi egyenletek a matematika igen szűk, jól körülhatárolt részét képezik. Mégis, amint látjuk a megszerezhető tudás előtt korlátok magasodnak. Szó sincsen tehát arról, hogy akár a matematika, akár a természettudományok tálcán kínálnák a tudást.    Az univerzális TURING-gép egyik fantasztikus tulajdonsága, hogy amennyiben egy problémát nem lehet vele megoldani, akkor azt a problémát semmilyen egymással tetszőleges módon összekapcsolt számítógép konfiguráció nem fogja megoldani, tetszőlegesen hosszú futási idő alatt sem. Ebben az egyszerű fogalmi konstrukcióban tehát megtalálható a számítástechnika minden elvi korlátja. De kérdés, tényleg nem lehet kilépni az univerzális TURING-gép korlátai közül? A kiutat a részecskék világában kell keresni. SCHRÖDINGER macskája jól mutatja, hogy a mikrovilágban más törvények érvényesek. Ott egy foton, egy elektron több (akár megszámlálhatóan végtelen) állapotban is lehet egyszerre. Ennek megfelelően a 2. szabályt a mikrovilágban módosítani kell: A vagy B lehet hamis akkor is, ha mind A, mind B igaz. Ez a parányi módosítás az alapja a kvantumlogikának, ahol a szabályok, a logikai rend teljesen más. Ennek alapja az, hogy míg a makrovilágban (pl. egy elveszett kulcscsomó) egyszerre csak egy helyen lehet, addig a mikrovilágban egy részecske egyszerre több állapotban is lehet (több helyen, több energián). A hidrogén atom elektronjának például megszámlálhatóan végtelen állapota lehetséges, és lehetséges „szuperpozíció”, amikor az elektron mindezen állapotokban egyszerre megtalálható. CRISTIAN CALUDE és BORIS PAVLOV67 az új-zélandi Aucklandból arra a következtetésre jutott, hogy a kvantumlogikára épített kvantumszámítógép képes megkerülni az univerzális TURING-gép korlátait. Emlékezzünk, ha a kvantumszámítógép csak arra lenne képes, hogy véges sok számítógép munkáját elvégezze, még nem nyitna utat új lehetőségek előtt. De miért ne lehetne megszámlálhatóan végtelen állapot szuperpozícióját venni egyszerre? Kvantumszámítógépet viszont még nem építettek, de a leállási probléma kiterjedt kapcsolataira való tekintettel CALUDE, DINNEEN és CHI-KOU SHU azt vizsgálták, hogyan lehetne a kiszámíthatatlan -t meghatározni. A team felfedezte, hogy a megálló programok szerkezete bizonyos szabályosságot mutat. És közölték a kiszámíthatatlan  szám első 64 bitjét: 000000 1000000 1000001 1000100011010001111110010111011101000010000. CHARLES BENETT (IBM) véleménye szerint „ első néhány ezer bitje jóval több matematikai kérdésre adott választ tartalmazhatja, mint amennyit az egész Univerzumban valaha is megfogalmaztak.” JOHN CASTI (Santa Fé) csatlakozik hozzá: „ számjegyeiben kódolva van az Univerzum titka.” A kvantumkomputer nem az egyetlen lehetőség az univerzális TURING-gép korlátainak áthágására. Két magyar kutató, ETESI GÁBOR (Kyotói Egyetem) és NÉMETI ISTVÁN (Matematikai Kutató, Budapest) kimutatta, hogy egy forgó fekete lyuk különböző régióiban működő, két összekapcsolt komputer véges idő alatt végtelen mennyiségű műveletet képes végrehajtani. „A mi gépünk nem csupán egy konzisztens gondolatkísérlet, de egy kivitelezhető elképzelés is”jelentette ki ETESI GÁBOR. A Földön maradva, számos egyéb megoldási javaslat is született. A genetika segítségével DNA alapú számítógéptől remélt áttörést többek között CALUDE is, de 67

New Scientist, No. 2337, April 2002, 24

54


megemlített egy újabb lehetőséget, a membrán komputert is, amely sejt-szerű egységekből épülne fel. Az ötlet egyébként GEORGE PAUNTÓL (Bukarest) származik.

55

3. Az értelem korlátai


57


3.1. Nyers érdekek Igazság és érdek. Egyéni és csoportérdek ellentéte. Az ellentét feloldása. Egy történelmi példa. Etika—az érdekérvényesítés etikettje. Érdekek és rábeszélés. Az érdekérvényesítés fóruma—az igazságszolgáltatás.

Az igaz mondatokért folytatott csaták egyik hétköznapi színtere, ahogyan láttuk, a bíróság. Azt is láttuk, a tárgyalás célja ugyan elvben egy objektív tényállás meghatározása (kié a ház, ki a felelős a balesetért stb.), de a valóságban figyelembe kell venni a mondatok tartalmán kívül azt is, hogy a beszélőt milyen érdekek vezetik. Ezt az alkotmány is elismeri, amikor kimondja: senki sem köteles saját maga ellen terhelő vallomást tenni. Az ügyvédek nagyon is jól tudják, hogy irányukban elfogult tanúkat, ha lehet bírót, célszerű ügyükhöz találni. Ha ez nem megy, akkor a kellemetlen tanúról, bíróról kell azt a látszatot kelteni, hogy nem objektív. Azt hihetnénk, az érdekek nem befolyásolhatják az objektív igazságot kereső tudomány életét. Azonban a tudomány művelői is emberek, bennük is munkálkodnak érzelmek; sőt, ők is a gazdasági élet racionális szereplői, ezért nem várható el tőlük, hogy saját helyzetüket rontsák. Igaz, a tudományos élet szereplői nincsenek annyira reflektorfényben, mint például az orvosok vagy a bírák, egyes kérdések kapcsán exponált helyzetbe kerülnek ők is. Elég, ha az atombomba körüli évtizedekkel korábbi vitákra, vagy a napjainkban is folyó génmanipuláció és a klónozás körüli, időnként látványos veszekedésekre gondolunk. Márpedig ha úgy áll a dolog, hogy akár egy tudományos dolgozat vitájában is előkerülhetnek tudományon kívüli szempontok, nem árt ezekkel tisztába jönni és felkészülni létezésükre. A jelen fejezetben sorra vesszük azokat a szubjektív okokat, amelyek gátolják a racionális vitát abban, hogy objektív következtetésre jusson.    Egyes nézetek szerint az ember azért születik, hogy megismerje a világot. Mások szerint, hogy jól érezze magát benne. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban, ki kell elégíteni szükségleteinket. A szükségletek kielégítéséhez pedig ismeretekre van szükség. Mindazonáltal hiba volna azt hinni, hogy az egyes ember életében az ismeretek megszerzése kiemelt szerephez jutna. Különösen most, a 21. század elején úgy tűnik, amit nagyon akartunk, azt már megismertük. A megismert dolgok hamar közkinccsé válnak, hiába jött rá egyetlen ember a tűzgyújtás módjára, vagy a kőbalta előnyére, felismerése hamar mindenkié lett. Egyre több időt kellett arra fordítani, hogy a többiek hasonló felismeréseit megismerje, megtanulja. Ezért egy-egy ember kevés időt töltött ugyan a közös ismeretek gazdagításával, többet a meglévő ismeretek megtanulásával. Ha az élelemszerzés után maradt idő, azt elődeink arra fordították, hogy tanulmányozzák a többieket. Arról van szó, hogy a szükségletek kielégítésének két módja is van. Az elsődleges mód az, hogy létrehozzuk azt, amire szükségünk van (pl. egy fadarabból, egy kőből és indákból kőbaltát készítünk). A másodlagos mód pedig, amikor elvesszük valakitől azt, amire szükségünk van. Ekkor nyilvánvaló ellenérdekeltség áll fenn a cselekvő és a kárvallott között. Márpedig, ha valaki szükségletét másodlagos módon kívánja kielégíteni, akkor számolnia kell azzal, hogy a kárvallott, de akár a csoport egésze is ellene fordulhat. Ezért ki kell puhatolni, sikerrel jár-e a tervezett akció. Ennek megítéléséhez ismerni kell a kiszemelt kárvallottat, és a közösség várható reakcióját. Amennyiben várható, hogy a csoport a kárvallott mellé áll, fel kell hagyni a tervvel. Úgy kell saját szükségleteinket kielégíteni, hogy azt a csoport ne ellenezze túl hevesen. A közösség mindig kialakít szabályokat arra nézve, mit tekint az egyéni szükségletek kielégítésére még elfogadhatónak. 58


Az érdekek első, látványos ütközése, legalábbis a Biblia szerint Káin és Ábel (két testvér) között zajlott le. A tét féltékenység (Ábel áldozatát az Úr szívesebben fogadta, mint Káinét), a végeredmény egy szörnyű bűn: testvérgyilkosság. Meglepő az aránytalanság az elkövetett bűn és a nyereség (ha van ilyen) között, azt lehetne mondani, gyilkosság indíték nélkül. A másik, szintén bibliai eset, Ézsau és Jákob, szintén két testvér rivalizálása. Itt gyilkosság nem történik, csak az egyik fiú kiforgatja a másikat örökségéből. Sokan felsóhajtanak: Mennyivel szebb lenne a világ, ha minden ember egyetértene, nem volna bűn és gonoszság a világon. Sajnos ez a kívánság minden alapot nélkülöz. A jó és a rossz, a bűn és az erény nem más, mint egyedi eltérések az átlagtól az emberek nagy tömegéből álló mintán. Saját szükségleteink kielégítésének másodlagos módja mindig is igazodott a közösség szabályaihoz. Itt tehát nem a világ megismeréséről, hanem a nyers érdekek adott keretek között történő érvényesítéséről van szó. Az eltelt évezredek alatt természetesen átalakult a küzdelem. Azóta, hogy az emberiség elegendő ennivalót, ruhát és egyéb közszükségleti javakat tud előállítani mindenki számára, a küzdelem elvontabb síkra tevődött át. Most a küzdelem az elosztásért folyik, az eszközrendszer is sokkal rafináltabb. Ma már ritka a furkósbotos verekedés, helyét a vita vette át. Szavak kapnak új értelmet, új szokások jelennek meg, hogy az együvé tartozók felismerhessék egymást. A jó és a gonosz erői mindig jelen vannak, összecsapásuk állandósult. Valamikor az i.e. 30-20. század környékére értek el az emberek oda, hogy az együttélésnek hosszú ideje kiérlelt szabályai lettek, amit tradíciónak lehet nevezni. Ezek a szabályok néha kellemetlen következményekkel jártak. De hiszen ezt kikerülhetjük, ha a szabályokat megpróbáljuk átértelmezni úgy, hogy azok számunkra kedvezőek legyenek. Ráadásul ezek a szabályok csupa elvont, könnyen átértelmezhető fogalommal vannak teli. Arról nem is beszélve, hogy az igaz mondatok összefűzésének szabályai is olyan nyakatekertek, ha érdekünk megkívánja, talán csak kibírnak egy apróbb igazítást. Továbbá az állítások nagy része hol igaz, hol hamis, hát olyan nagy különbség az, ha most azt a változatot választjuk, amelyik éppen kedvezőbb? Ez az érvelés nem a laborok világából származik. Hiszen ha így gondolkodnának a tudósok, a világ sehol sem tartana. Ha egy mérési jegyzőkönyvet valaki meghamisít, akkor az a tudomány alapszabályát rútul megszegi és szinte biztos, hogy csak bajt hoz saját fejére. A jegyzőkönyvek száma ugyanis elég nagy, még egy kis laborban is. Ha valaki manipulál az adatokkal, akkor azt egyfelől ki lehet mutatni, másfelől elég nehéz a sok jegyzőkönyvet konzekvens módon hamisítani. A 3.2 pontban látni fogjuk, hogy egy új állítást általában kétkedés fogad, biztosra vehető, hogy valaki meg fogja ismételni a mérést, és akkor kiderül a manipuláció.    A nyers érdekeket elsősorban az mozgatja, mi az amit szeretünk, mi az amit nem szeretünk. Ennek leírására szolgál egy ún. preferenciaskála. A preferenciaskálán előbb állnak azok a dolgok, amelyeket jobban szeretünk és leghátul kullognak azok a dolgok, amelyeket nagyon nem szeretünk. A skála azt tükrözi, hogy amennyiben módunk van szabad választásra, előnyben részesítjük a preferenciaskálán előbb álló dolgokat. A körülöttünk lévő dolgok pedig arra kellenek, hogy szükségleteinket kielégítsük. A szükségleteink sem egyformák, általában előnyben részesítjük a biológiai szükségleteket (az éhség, a szomjúság, a hideg vagy meleg elleni védelem) a társadalmi szükségletekkel szemben (a személyes kontaktus, az információcsere, a többiek elismerése), azokat pedig az erkölcsi szükségletek elé helyezzük (jó hírnév, társadalmi megbecsülés). Vannak azonban kivételes helyzetek, amikor a szükségletek összekeverednek, de a preferencia általában igen erős. Ez pl. abból látható, hogy az ember élete során egyebet sem tesz, mint konfliktushelyzetből 59


konfliktushelyzetbe sodródik és minden konfliktusból úgy igyekszik kikerülni, hogy megszerezze a számára preferált dolgokat. Ezeket a konfliktusokat emberi játszmáknak nevezik, ezek gyakran játékosak, de alkalomadtán halálosan komolyak is lehetnek68. A társadalom, amiben élünk naponta megszabja a szükségletek kielégítésének elfogadott fokát (palotában lakunk vagy lakótelepi lakásban, esetleg kunyhóban), és módját (régen egy úton lévő vándor bátran bekopoghatott szállásért bárhova, ma ezt furcsállnánk, hiszen vannak szállodák). Ugyanígy meg van szabva, mit tehet egy éhes vagy szomjas ember. A társadalom teljesítménye elegendő ahhoz, hogy senki ne szenvedjen biológiai szükséget. Azt is a társadalom kényszeríti ránk, hogy elfogadjuk az aktuális elosztási rendszert. Születésünktől halálunkig a társadalom részeként élünk, a társadalom igényeit, elvárásait gazdasági eszközökkel (árak), jogi eszközökkel (büntetés) és erkölcsi eszközökkel (kibeszélés, kiközösítés) kényszeríti ránk. Azonban bármit kényszerít ránk a társadalom, saját preferenciáink élnek és amint lehetőség van rá, rögtön érvényre is jutnak. Az emberi cselekvés mozgatórugóit nagyrészt a preferenciák alakítják, különösen abban a szférában, ahol a társadalmi kényszer nem érvényesül, mint pl. a belső motiváltságú szférában. A mozgatórugók között kiemelt szerepet kap az anyagi érdek. Ennek hatása naponta lemérhető. Többek között azért szeretne az emberek többsége inkább táncdalénekes lenni, mint agysebész, mert az előbbihez pár hónapos képzés is elegendő, az utóbbihoz viszont minimum 20 éves képzés tartozik, a jövedelmek pedig pont fordítva vannak. Nem csak egyéni érdekeinket követjük. Mindenki része egy vagy több társadalmi csoportnak (család, egyház, sakkőr, párt). Ezek a csoportok elvárják, esetenként ki is kényszerítik, hogy tagjaik a csoport érdekeit is szem előtt tartsák. Az érdekek konfliktusai tehát egyéni vagy csoport konfliktusok is lehetnek. A csoportok szervezett társadalmi keretek között hirdethetik érdekeiket, és harcolhatnak érdekeikért. A társadalmi szerződés lényeges eleme, hogyan működnek a csoportok, milyen érdekeket, milyen eszközökkel képviselnek. Az ország érdekeit az állam képviseli. Az állam érdeke az, hogy a társadalomban a dolgok simán menjenek. Ennek érdekében kezeli az egyéni konfliktusok közül a legkirívóbbakat (pl. az igazságszolgáltatás működtetésével), de a csoportkonfliktusokat is (pl. a pártok közti konfliktusok kezelésére szolgál a parlament). Ezen eszközök fenntartásához pénzre van szükség, ezt az állam adó vagy szolgálat formájában (pl. kötelező katonai szolgálat) szedi be a csoportoktól és egyénektől. Itt rá is mutathatunk az állam és az egyén közti konfliktusok egyikére, hiszen az egyén nem feltétlenül érzi az államnak befizetett adó hatását. De vajon tényleg mindent érdekek vezérelnek? Napjainkban már nem léteznek DUGOVICS TITUSZok, akik életüket is készek feláldozni a közösség érdekeiért? Annyi bizonyos, hogy az emberek között még létezik önfeláldozás, amit az életmentők tanúsítanak. Itt egyének kockáztatják életüket más, többnyire számukra ismeretlen egyének megmentése érdekében. Azt elfogadjuk, hogy a rendőr, a tűzoltó vagy a katona az életét is kockáztatja a bajbajutottak megmentéséért, noha ezért semmilyen jutalomra nem számíthat. Az önfeláldozás szép példáit megtaláljuk kis közösségekben. Engem az alábbi, kideríthetetlen eredetű történet ragadott meg. Különös kapcsolat alakul ki olyan emberek között, akik veszélyes helyzetben összekötik sorsukat. Az összebilincselt fogolypáros, a párban járőröző rendőrök rendszeres témái filmeknek. Ha a társaság nagyobb és a vállalt veszély kisebb, a kapcsolat jelentősen átalakul, gondoljunk pl. egy tenisz párosra, vízilabda vagy focicsapatra. Van azonban egy különös sport, a sziklamászás, ahol egy csapat az életét is kockára teszi azért, hogy egy sporteredményt elérjen. A csapat tagjai különleges helyzetbe kerülhetnek, ahol nehéz 68

Eric Berne: Emberi játszmák

60


körülmények között kell dönteni (gondoljunk a magas hegyen fellépő oxigénhiányra) és a hibás döntés veszélybe sodorhatja az egész csapatot. Aki maga mászik, nem számíthat segítségre. Ha többen másznak egy kötélen, akkor a lezuhanó hegymászót megtartja a kötél, azonban akkor is le fog zuhanni, csak az esés és az esés következtében bekövetkező sérülés lesz kisebb. Arról nem is beszélve, hogy a zuhanás körülményei mindig kiszámíthatatlanok, a lezuhanó szinte mindig veszélybe sodorja a vele egy kötélen mászó társait. Ezért az egy kötélen mászók jól ismerik egymást, pontosan ismerik társaik képességeit. Természetesen tökéletesen meg kell bízni társuk ítéletében. A történet arról szól, hogy az Alpokban két ember mászott veszélyes útvonalon egy kötélen. Egy zuhanás után mindketten a kötélen lógva maradtak, a szög jól tartotta a kötelet, amin a két hegymászó egymás alatt lógott. A levegőben lógva a felsőnek még lett volna esélye, hogy visszamásszon a kötélen a szöghöz, ott biztosítsa magát és megmeneküljön. Ebben azonban akadályozta lejjebb lógó társa, akinek esélye sem volt a menekülésre. A lejjebb lógó viszont tudta, hogy társa semmilyen körülmények között sem fogja cserbenhagyni. A helyzetet felmérte, elmagyarázta társának, mit kell csinálnia a meneküléshez és levágta magát a kötélről, hiszen ha nem teszi, akkor egyiküknek sincs esélye a menekülésre.    Az etika foglalja össze az emberi cselekvés mozgatórugóit. A legrégibb írás69, amit etikatankönyvnek foghatunk fel, i.e. 3000 tájáról való, az egyiptomi uralkodócsaládok gyermekei számára készült maxima gyűjtemény. Ebben az ismeretlen szerző okos tanácsokat ad arra, hogyan éljünk boldogan, hogyan kerüljük el a szükségtelen nehézségeket és haladjunk előre pályánkon (ma azt mondanánk, hogyan csináljunk karriert) a felettesünk kegyeit keresve. Persze, a könyv (bocsánat, agyagtábla) tartalmaz általános útmutatásokat is, mint pl. az uralkodónak igazságosan kell bánnia alárendeltjeivel, közöttük pártatlanul kell igazságot tennie. Az alacsonyabb sorban élő alázatos emberekkel jól kell bánni. Európában cselekvésünket, gondolkodásunkat a kétezer éves vallás erősen befolyásolja. A vallás is igyekezett útmutatást adni olyan alapvető kérdésekben, mint mi a jó, mi a rossz; milyen legyen az egyén viszonya a közösséghez; mi a bűn, hogyan nyerhetünk bocsánatot; létezik-e lélek és reinkarnáció. Azonban a vallás nem készült fel egy sor olyan kérdésre, ami a mai világban mindenki számára fontos. Az első kérdéskör a rövid és hosszú távú érdekek ellentétéhez kapcsolódik. A technika fejlődése lehetővé tette, hogy a környezetünkben nem megújuló változásokat hozzunk létre. A bálnavadászok rövid idő alatt ki tudnák pusztítani az összes bálnát, állatfajok egész sorát veszélyezteti a vadászat (számomra a legelképesztőbb hír a főemlősök kíméletlen vadászata). De egy állam azt is megteheti, hogy egy folyót felduzzaszt, és az alsó folyás mentén vízhiányt, esetleg szárazságot hoz létre, veszélyeztetve az ott élő embereket és állatokat. A probléma tömören úgy fogalmazható meg, hogy míg korábban a világot, mint az emberi tevékenység környezetét nyitottnak vagy végtelennek lehetett tekinteni, addig a hatékony modern technika megjelenése óta bebizonyosodott, hogy a világ zárt. Ezt mutatja az, hogy megjelentek korábban ismeretlen globális effektusok, pl. a brazíliai őserdők irtásának következtében megváltozik Európa éghajlata, a Romániába települt cianidos bányászati technológia kipusztítja a halat két ország (Magyarország és Jugoszlávia) legnagyobb folyójából, egy Ukrajnában történt baleset következtében Nyugat Európában nők ezrei szakíttatják meg

69

Forrás: Encyclopedia Brittanica 61


terhességüket, Ázsiában olyan mértékű bozót- és erdőtüzek alakultak ki, amelyek több ország levegőjét tették átmenetileg veszélyeztetetté. A második kérdéskör az emberek közötti érdekellentétek kezeléséhez kapcsolódik. Azt szoktuk mondani, hogy egy láthatatlan társadalmi szerződés rögzíti azokat a szabályokat, amelyek működővé teszik a társadalmat. Ellentét van a közlekedésben résztvevők között, ennek feloldására születtek a közlekedési szabályok. Ebben pl. rögzítik, mi az a kockázat, amit egy gyalogosnak el kell viselnie a lakott területen áthajtó autók következtében; mi az a környezeti hatás, amit a levegőt szennyező teherautók, buszok okoznak és a gyalogos még köteles elviselni. Itt persze nem csak az írott törvény van hatályban, azt kiegészítik a közlekedés résztvevői, pl. úgy, hogy a Trabantot leszorító kamionost a Trabant vezetője egyszerűen lelövi (nem megsebesíti, hogy ő is szenvedjen, közelről fejbelövi). A közlekedés csak a társadalom tükörképét tartja elénk. A közelmúltban a környékünkön öt betörés történt. A rendőrség egyedül arra fordított figyelmet, hogy felhívja az ott lakók figyelmét arra, hogy a betörést követő önbíráskodást a törvény súlyosan bünteti. Ha valaki bírósághoz fordul, már maga sem hisz abban, hogy igazát megtalálja, inkább afféle lutrinak fogja fel a dolgot. Divattá lett a rágalmazás, évek óta az ügyek tisztázása helyett a viszontvád a válasz. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a jelenség mellett sem, hogy míg korábban valamiféle „racionalitás” volt megfigyelhető ezekben a konfliktusokban. Ha valakit pl. megrágalmaztak, akkor valamilyen érdek állt a dolog hátterében (pl. anyagi érdekek, korábbi sérelem megtorlása). Az utóbbi években még a bűnügyek között is megjelentek az „indíték nélküli” esetek, amikor nincs látható indíték, nincs motiváció. A tettes az áldozatot nem is ismeri, kapcsolatban sem voltak. Ez a jelenség még inkább megfigyelhető a bűnügynek nem nevezhető hétköznapi afférokban. A harmadik kérdéskörbe a termeléssel kapcsolatos, lényegében „beprogramozott” konfliktusokat lehet sorolni. A termelés is egyfajta érdekközösség létrehozása, de a tulajdonos a nyereség növelésében, a kockázat csökkentésében érdekelt, a munkavállaló pedig a magasabb munkabérben. Az állam pedig abban érdekelt, hogy minél több adó folyjon be a kincstárba és a vállalkozó tevékenysége minél kevesebb kárt okozzon a gazdaságban. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen együttműködés a konfliktusok melegágya. Vegyük az állam és a vállalkozás viszonyát. A vállalkozás abban érdekelt, hogy az engedélyezésre benyújtott tevékenységet biztonságosnak, mások számára semmiféle kárt nem okozónak tüntesse fel. A modern technika egyik velejárója azonban, hogy az emberi tevékenység többiekre gyakorolt hatása térben és időben is egyre kiterjedtebb. Joggal várja el az állampolgár az államtól, hogy alaposan vizsgáljon meg minden tevékenységet engedélyezés előtt és jöjjön rá mindenféle kockázatra, ami csak a vállalkozással kapcsolatba hozható. Ehhez viszont az államnak elkötelezett és magasan képzett alkalmazottakra van szüksége. Ilyen alapon ma aligha engedélyeznék dohánygyárak vagy szeszfőzdék működését, hiszen sokak véleménye szerint a dohánygyár nagy adóbefizetése ellenére nettó társadalmi veszteségtermelő. Egy további beépített konfliktus az egyén és az állam között az adó kérdése. Ha az emberek irreálisnak tartják a kirótt adót, vagy úgy érzik, az államtól pénzük egy töredékét kapják csak vissza, vonakodnak adót fizetni, mindent megtesznek, hogy elkerüljék az adózást. A politikusoknak ezért az államot gazdaságos vállalkozás módjára kellene üzemeltetniük—és ezt az állampolgárok el is várják tőlük—nem pedig egy könnyen jött, könnyen ment örökségként. A kialakult helyzethez hozzájárult, hogy nem működik egy sor olyan—elsősorban állami—szolgáltatás, amely fontos szerepet játszana az emberi kapcsolatokban. Ha nem számíthatunk arra, hogy a rendőrség elfogja a bűnözőt, késztetést érzünk, hogy magunk fogjuk el, máris kész az önbíráskodás. Ha a korházban normális elbánást szeretnénk hozzátartozónknak biztosítani, de az egészségbiztosító ezt nem adja meg, „megbeszéljük” az orvossal, ami szintén büntetendő. Ha a hivatal nem jár el a kapunk előtt rendszeresen parkoló autós ellen, majd 62


kiszúrjuk a kerekét, hogy ne tudjon közlekedni—újra önbíráskodás. Ha az állam nem gondoskodik arról, hogy a profitcélú tevékenység ne veszélyeztesse egészségünket, akkor többkevesebb sikerrel tiltakozunk. Az egyes csoportok konfliktusainak kezelésére megvannak a megfelelő fórumok. Konfliktusok azonban országok között is adódhatnak, ezek kezelésére is szükségesek fórumok. Jelenleg két ilyen fórum is működik: a Hágai Nemzetközi Bíróság és az Egyesült Nemzetek Szervezete.    Minden társadalmi csoport érdeke, hogy elismerjék, azaz, a többi csoporttal azonos elbánásban részesüljön. Ha ezt már elérte, érdeke minél több kiváltságot megszerezni…. Vessünk egy pillantást az európai etikában meghatározó szerepet játszó vallásra. A kétezer éve még ismeretlen Jézus szekta sok szenvedésen ment át, amíg a 3.—4. században már olyan vallássá vált, amivel mindenkinek számolnia kellett. Ebben a világvallássá válási folyamatban fontos tényező volt a 3.—4. század antik társadalmának komplex (vallási, világnézeti és legfőképpen gazdasági) válsága. A keresztényeket üldözték, amíg CONSTANTINUS császár 313 februárjában el nem ismerte a keresztényeket a milánói edictumban70. Persze, ez is egy folyamat eredménye volt. GALERIUS 311. április 30.-án súlyos betegen Nikomédiában (a birodalom keleti felében) a keresztényüldözéssel kapcsolatban kijelentette: Megbocsátunk, a keresztények imádkozzanak istenükhöz a mi üdvösségünkért, az államért, saját magukért, végül azért, hogy a birodalom jólétet élvezzen, és hogy ők maguk biztonságban élhessenek.71 Példáját egy másik keresztényüldöző, MAXIMIANUS DAIA is követte, amikor a sorstól megfenyegettetve érezte magát. Ezen előzmények után visszatérünk a híres milánói edictumhoz, ami így szól: Miután jó előjelek mellett összegyűltünk Milánóban, és gonddal kertestük mindazt, ami a jóra és a közbékére használható, mindazokat, melyek más dolgoknál jobban szolgálják az emberiség többségét, ami ezt az ügyet illeti, hittük, hogy mindenekelőtt az Istennek kijáró tiszteletet kell tudomásul vegyük, és megadjuk a keresztényeknek és mellettük mindenkinek, hogy vallásukat szabad választás szerint kövessék.72 Ezzel az antik (ha úgy tetszik ókori) gondolkodás, kultúra, művészet és a kereszténység új eszméje egymásra talált, a következmények ismeretében azt mondhatjuk, az új magába olvasztotta a régit. A 313. február 13.-án kibocsátott törvény már így rendelkezik: „Akiket clericusoknak neveznek, minden teher alól mentesülnek.” Így született meg az első teljes immunitas-t, kiváltságot élvező testület. Még hátra volt az állam és az egyház viszonyának tisztázása. Az elismerés után az egyház hamar türelmetlenné vált a többi vallással szemben. A császár (I. THEODOSIUS) 380 február 28.án az igaz hitet (az orthodixiát) mindazon népek számára előírta akik felett hatalommal rendelkezett. 381-ben és 383-ban a császár megtiltotta a pogány hitre, majd a judaizmusra való visszatérést. Egy szó mint száz, az egyház 7-8 évtized alatt üldözött vallásból az állam első 70

Az alábbi rész Darkó Jenő: Császárimádó Róma—képromboló Bizánc, Magvető, 1977 műve alapján készült Darkó Jenő, i.m., 27-28 72 Darkó Jenő, i.m., 28 71

63


intézményévé vált. A császár az állam első polgára volt. Az egyén és a közösség viszonyát az egyének közt meglévő távolságra helyezték át, a társadalom társas közösségből (ez volt jellemző a poliszra) vertikálisan szervezett hierarchiába ment át, az ember—ember kapcsolatban nem az univerzalizmus, hanem a különbségek kerültek előtérbe. A kereszténység elismerésekor a császárnak meg kellett oldania a következő problémát. Nem engedhette, hogy istenként tiszteljék (mint korábban ez szokás volt), hiszen az új vallásban egyetlen isten van, viszont mindenképpen az emberek fölött kellett hogy álljon. Végül iszaposztolosznak, az apostolokhoz hasonlónak nevezte magát. A császári hatalom védve a vallást rátehette a kezét és megkísérelhette, hogy uralkodjon fölötte. Az új helyzetben a keresztény egyház nem engedte meg a császárnak, hogy ugyanolyan pontifex maximus legyen az új egyházban, mint volt a régiben. A császár azonban fenntartott magának két fontos jogot: 1, a császár beleegyezése nélkül nem lehet zsinatot tartani; 2, a zsinati határozatot a császár hirdeti ki törvény formájában. Az állam és egyház egymásratalálásának folyamatában az egyház korábbi demokratikus társadalmi szervezetét— nyilván a monarchia hatására—a klérus hierarchiája vette át.    Egy-egy nagyobb csoporton belül is léteznek érdekellentétek rivális csoportosulások között. Itt az érdekérvényesítés sajátos módjával találkozunk: a nagyobb csoport (egyház, párt stb.) „alkotmányát” (a Bibliát, a Tórát, a pártalkotmányt) megpróbálja az erősebb csoportosulás érdekei szerint átírni, vagy ha ez nem megy, legalább a régi szöveget átértelmezni. Néha a változásokat az idő kényszeríti ki, vagy az idők távlatából a csoportosulások közötti vita jelentőségét veszti. A bibliamagyarázat több évszázados hagyománya kialakított egy speciális szóhasználatot. A Biblia nyilván azért szorul magyarázatra, mert az idő múlásával megváltoznak fogalmaink és gondolkodásunk. A Biblia szavait tehát értelmezni kell. Az értelmezés nem lehet tetszőleges, ez káoszhoz vezetne. A káoszt pedig úgy kerülhetjük el, ha a Bibliát jól ismerők lerögzítik az értelmezés alapelveit, szabályait. Ez a tevékenység, mint tudomány, kapta a hermeneutika nevet. Eredetileg a hermeneutika csak a Biblia értelmezése körüli problémákkal foglalkozott, de ma már beszélnek73 a természettudomány hermeneutikájáról is. A vizsgált példák alapján indokolt a hermeneutika jelentésének további bővítése is. Nézzünk két történelmi példát a szent könyvek értelmezésére! A nagy szent könyvek (Biblia, Talmud, Korán) minden korban hivatkozási alapot jelentettek a hívők számára egy-egy vitás kérdés eldöntésében. Ahogy telt az idő, egyre több olyan dolog jelent meg, ami még nem is létezett a szent könyv megírásakor, tehát nem is gondolhattak rájuk az alkotók. Többek között ezen a helyzeten is segített az adott szent könyv átértelmezése. A zsidó vallás lényegét a Tórából lehet megérteni. A zsidó vallás alapja a Tóra (a szó jelentése törvény). Izrael népe az Istentől kapott Törvényt gyakorolja. A Talmud a legnagyobb rabbik tanításainak gyűjteménye. A rabbik ugyanis értelmezték és kommentálták a Tórát, s mivel két nagy rabbinikus iskola létezett, a Talmudnak már két változata létezik, a jeruzsálemi és a babilóniai. A zsidó vallásban a hetedik nap (azaz a szombat) nyugalomnap. „Ne végezz azon semminemű munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidban tartózkodik.”74 A munka tilalma vonatkozik tárgyak egyik helyről a másikra vitelére is. Ebben a tekintetben négyfajta helyet75 különböztet meg a Talmud Szombat fejezete: 1, nyilvános térség, azaz egy városon kívül, avagy nyílt városban lévő tér vagy út. 2, 73

Schwentner T., Ropolyi L., Kiss O. (szerk): Hermeneutika és a természettudományok, Áron, 2001 Biblia, Exodus, 20 fej. 75 Dr. Molnár Ernő: A talmud könyvei, Korvin testvérek, 1921-23, 89—90 74

64


magánterület, pl. udvar, avagy fallal bíró város, melynek kapuit éjjelre bezárják. 3, oly hely, mely sem nyilvános térség, sem magán terület, ilyen pl. a tenger, vagy egy három oldalon nyílt hely (zsákutca). 4, oly magaslat vagy mélyedés, amely a négyzetölnél kisebb. A négyfajta helyfogalomkörül forognak a legágbogasabb szombati viteltilalmak. Külön szabályok írják elő a szombati világítást, a szombati étkezést, a szombati írást, a szombati utazást, a betegek szombati gyógykezelését, a szombati fegyverviselést, a szombati várostromot, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az eltiltott munkák 39 főfaját is rögzítik. Nem kell sok éleslátás ahhoz, hogy észrevegyük a fenti előírások jócskán megnehezítik a hétköznapi életet, nem beszélve a háborúskodásról. Ez nyilván másoknak is feltűnt, mert a Talmud Erubin fejezete már egy sor kibúvót tárgyal. Általánosságban a szombati törvények terheit enyhíteni lehet három módon is. 1. A határok vegyülése. Szombatnapon a lakóhelytől csupán 2000 rőfnyire szabad eltávozni. Hogy nagyobb utat is meg lehessen tenni, előző napon a 2000 rőfnyi távolság határpontján két étkezésre szóló ételt helyeznek el, ezáltal a határpontot mintegy lakássá teszik, s így szombaton e ponttól további 2000 rőfnyi utat lehet megtenni. 2. Az udvarok vegyülése. Szombaton tilos az egyik területről másik területre tárgyakat átvinni. Azért tehát azok, akik ugyanazon az udvaron laknak területeiket úgy egyesítik, hogy még pénteken ételt helyeznek el egy meghatározott ponton, melynek előállításához mindnyájan hozzájárultak. Rokon ezzel az utca (szó szerint a bejárat) vegyülése, vagy az utca egyesítése, helyesebben egy utcának, vagy három oldalon körülfalazott térségnek elzárása gerendával, dróttal vagy kötéllel, miáltal szombaton is lehet tárgyakat vinni benne. 3. Ételek vegyülése. A szombati ételeket pénteken kell elkészíteni, de ha pénteken éppen ünnep van, úgy tulajdonképpen nincs megengedve a szombatra való felkészülés. Csütörtökön készítenek tehát valamit szombatra, ami egyfajta vegyülés a szombat és az ünnep között. Nem teljesen világos számomra, hogyan is alakult ki a fenti szöveg, milyen csoportok erőpróbái alakították, de nyilvánvaló, hogy az eredeti, túl szigorú szabályok enyhítése csak később került a Talmudba. A 14.—15. század keresztény egyetemei átalakulóban voltak76. AQUINÓI SZENT TAMÁS univerzalista módszere és logikája minden kérdésre választ adott, de azt a 14. század félrelökte. Helyét az a nézet foglalta el, hogy a kereszténység alapvető elemei, vagy legalábbis jelentős részük, nem érthető meg logikával, azokat vakhittel kell elfogadni. A 15. századi tudósok érdeklődése a kereszténység alapvető dokumentumai (Szentírás, egyházi iratok) felé fordult. V. MIKLÓS pápa titkára, bizonyos LORENZO DI VALLA kimutatta a 15. század közepén, hogy a constantinusi adománylevél, aminek alapján a pápa igényt formált a püspökök engedelmességére, hamisítvány. A Földközi-tenger térségében (elsősorban Spanyolországban és Bizáncban) előkerült számos ókori könyv, amelyeket évszázadok óta senki sem tanulmányozott. Az új iskola nem kívánta elkülöníteni a vallásos és világi tudományt. PLATON, ZOROASZTER, HERMESZ TRISZMEGISZTOSZ és PÜTHAGORASZ könyvei a kereszténységet megalapozó ősi tudást jelentették. A spanyol könyvtárakban megbúvó héber és arab könyveket a domonkos inkvizíció ugyan el akarta égetni, ám ezt egyesek (pl. JOHANN REUCHLIN, az első keresztény héber szótár megalkotója) megpróbálta megakadályozni. Így került a humanizmus első ízben összeütközésbe az egyházzal.

76

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, Ötödik rész alapján 65


A görög Újszövettség áttanulmányozásakor DI VALLA kimutatta a SZENT JEROMOS féle Vulgata számos hibáját. Ezután szisztematikusan kezdték a latin szövegeket összehasonlítani a görög és héber szövegekkel. Amikor pedig az emberek elfogulatlanul, előítéletektől mentesen kezdik szemlélni a szövegeket, számos olyan dolgot vesznek észre, amitől izgatottak lesznek, vagy éppen kényelmetlenül érzik magukat. A humanizmus üzenete éppen ez: nagyobb tudással a tiszta lelki igazság felé.”77 Az új szellemi mozgalom a tudatlanságot a bűnnel, a tudást a reformokkal tekintette azonosnak. Felmutatták a hamisított dokumentumokat, nyilvánosságra hozták a hiteles szövegeket, száműzni kívánták az egyház gyakorlatából a bibliai megalapozottságot nélkülöző hiedelmeket, babonákat, gyakorlatot és intézményeket. Ilyen hiedelem a szentekbe vetett hit, ilyen gyakorlat a fülbegyónás és a mise78, ilyen intézmény a kolostori szervezet és a pápa. Úgy gondolták, az egyház jólétének és jövőjének az empirikus tudomány lett volna a letéteményese. Ez az időszak egybeesett a könyvnyomtatás megjelenésével. A legelső könyveket 1454 és 1457 között Mainzban nyomtatták79. A századfordulón Itáliában már 73, Németországban 51, Franciaországban 39, Spanyolországban 24, Németalföldön 15, Svájcban 8 nyomda működött. ROTTERDAMI ERASMUS volt az első bestseller szerző, A balgaság dicsérete című szatírája 39 kiadást ért meg. A nyomdáknak pedig volt munkájuk bőven, hiszen az egyházi tisztségviselők erkölcstelen élete, az egyház cölibátussal kapcsolatos elvi álláspontja és gyakorlata közti különbség, és különösen a búcsú intézménye mindig adott témát. Röviden: elkezdődött a reformáció.    Életünk teli van konfliktushelyzetekkel. Ezek elfogadható megoldásához ismeretekre van szükség. Az ember nem szívesen tanul. Különösen nem szívesen jár felnőtt fejjel iskolába, viszont szívesen szórakozik. A szórakozás az esetek nagy részében azt jelenti, hogy olyan kitalált történeteket figyel (olvas, hallgat, néz), amelyek az érdeklődését lekötik. Manapság a népmesék közösségformáló kovásza helyett szappanoperákat nézünk. Ezek alkotóinak felelőssége nagy, hiszen a nézők, hallgatók, olvasók egy-egy mintaként élik meg a történetet, egyes alakok pozitív, mások negatív példát adnak. Amikor nálunk is megjelent a Ewing család, egyik este arra figyeltem fel, hogy a feleségem is, a lányom is a TV előtt ül és szipog. Kíváncsi voltam, mi volt rájuk ekkora hatással, hát én is figyelni kezdtem a filmet. Teljesen elhűltem, amikor kiderült, hogy egy texasi milliomos család problémáin sírnak egy zuglói ház második emeleti lakásában. Amerikában nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzeti egységnek. Igaz, mendemondákból, de úgy tudom, a szabadság hazájában sem lehet akármilyen filmeket készíteni. Valamilyen úton-módon elő van írva, milyen hősöknek kell a filmekben előfordulni. Amikor pl. a 77

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 355 Ha már az egyház gyakorlatánál tartunk, meg kell említeni két kirívó területet. Az egyik a cölibátus intézménye, ami a 15.—16. századra már fikcióvá vált. „… maguk a pápák is egészen nyíltan és nagy pompát kifejtve mutatták be törvénytelen sarjaikat, püspököket csináltak belőlük …” írja Richard Fridental Luther élete és kora c. könyvének 65. oldalán. A másik az anyagi javak, amit az egyház egyebek között búcsúlevelek árusításával gyűjtött, ezeket a javakat az apátok, püspökök lényegéban sajátjukként kezelték. 79 Természetesen Európában. A Koreai Nemzeti Múzeum szerint az első nyomtatott könyv feltehetően 751-ben készült, Koreában. Fadúcokkal a Darani Sutra vallási szövegét nyomtatták a Bulguksa Templomban, Kyongju-ban Koreában. Az első fém dúcokkal nyomtatott könyv 1234-ben Kojong király uralkodása alatt jelent meg, a Songjong Koguruyemun rituális szövegének 50 kötetét nyomtatták ugyanott. 78

66


négerkérdés napirenden volt, a rendezők, a forgatókönyvírók ügyeltek arra, hogy minden filmben legyen egy pozitív néger hős. Az a tény, hogy lényegében nincs magyar filmgyártás, a TV nem gyárt sorozatokat (még a Szomszédok, a magyar szappanopera is eltűnt a képernyőről), nem teszi lehetővé, hogy a forgatókönyvíró finom eszközökkel jó irányba alakítsa a hazai közízlést80. Erről a lehetőségről egyetlen országnak sem lenne szabad lemondania. Persze, hasonló igénnyel léphetünk fel az írókkal és a rádióműsorok készítőivel szemben is. Hozzá kell tenni, hogy nehéz úgy pozitív példát kreálni, ha a közszolgálati TV egyik főműsoridőben adott műsorában egy tizenéves csempésszel hosszú interjút készít az egyik TV sztár, aminek végkicsengése: „Ez igen, ez ügyes fiú!” A hatékony termelés megkívánja, hogy mindenki többet fogyasszon, mint amire szüksége van. Erre azonban nehéz munkával rá kell venni az embereket. A reklám, az érdekérvényesítés legkíméletlenebb módja. Egy-egy divatos termék, mint egy tornacipő, egy teniszütő, nagyjából azonos anyagokból, azonos technológiával készül. Az eladási statisztikák közti különbség—ha van—a marketingnek köszönhető. Pszichológusok megállapították, hogy az ember igényét fel lehet kelteni oly módon, hogy rövid ideig mutatnak neki valamit. Ha pl. egy film egyetlen kockája egy pohár sört mutat, azt olyan rövid ideig látjuk, hogy fel sem fogjuk, mégis a nézők többsége sörre fog megszomjazni. Érthetetlen módon a reklámszakemberek elfogadták, hogy ezt a technikát nem használják, minden reklám látható lesz. Nevetséges dolog volna azt hinni, hogy a hirdetések egyetlen célja a vásárlóközönség tárgyilagos tájékoztatása. Pszichológusok tanulmányoznak bennünket, vásárlókat nap mint nap. A hivatásos rábeszélők megtanulták a modern propaganda alábbi öt műfogását81:  

  

A következő szavak használata a hirdetésekben megbízhatóan növeli a forgalmat: új, gyors, könnyű, javított, most, azonnal, meglepő, bemutatjuk. Az áruházakban leginkább a szemmagasságban elhelyezett árucikkek fogynak. Egy felmérés szerint a csípőmagasságban lévő cikkekből 74, a padló szintjén lévőkből pedig csupán 57 százaléknyi fogyott (100 százaléknak tekintve a szemmagasságba rakottakat). Állatok, kisbabák és a sex appeal jobb hatásfokkal ad el, mint történelmi alakok vagy rajzfigurák szerepeltetése. A polcrendszer szélére helyezett áruk és a pénztár közelében lévők rendszerint gyorsabban fogynak, mint a többi. „Csomag-ár” (például kettőt adni egy dollárért, ahelyett hogy 50 centbe kerülne mind) esetén a fogyasztók általában nagyobbnak érzik az áru „értékét”—valószínűbb, hogy vásárolnak.

A rábeszélés Mekkája természetesen Amerika, a legáltalánosabb hordozó eszköze pedig a média. A tömegkommunikáció meggyőző erejét bizonyító statisztikák megdöbbentőek82. Az USA-ban 1220 televízió és 9871 rádióállomás üzemel, 482 napilap és 11328 képes magazin jelenik meg. A tipikus amerikai állampolgár évente 1550 órányi tévéadást néz végig, 1160 órát hallgatja a rádiót és 180 órát tölt újság- ill. magazinolvasással (ezek összsúlya kb. 50 kiló). Éber óráinak több mint a felét a tömegkommunikáció befogadására áldozza. Az átlag amerikai heti 30 80

A kereskedelmi csatornák szappanoperái nyilvánvalóan egyéb célokat szolgálnak. Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép, Ab ovo, 1992, 30 82 Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép, Ab ovo, 1992, 13 81

67


órát tölt a képernyő előtt, a tévé előtt ülve évente 37822 hirdetést kell végignéznie, azaz, naponta több mint százat. Hall és lát további 100-300 hirdetést a rádióban, az újságokban és magazinokban. De a rábeszélőgép nem éri be ennyivel. Évente kap még kb. 216 borítékot— úgynevezett direct mailt—és kb. 50 telefonhívást olyan ügynököktől, akik egyébként naponta hétmillió ember számát tárcsázzák föl. A nyolcvanas években az amerikai üzletemberek 150 milliárd dollárt költöttek minden esztendőben a 6,4 millió ügynök foglalkoztatására. Nagyjából minden tizenkettedik amerikai család egy vagy több tagja abból él, hogy valamire igyekszik rávenni a többieket. Napjainkra már közhellyé vált, hogy a politikus is áru, amit ugyanúgy el kell adni, mint a mosóport. A vezető politikusok jelentős része arról híres, hogy nevéhez valamilyen törvénytelenség kapcsolódik. Elég HELMUTH KOHL, az elhunyt FRANÇOIS MITTERAND vagy RICHARD NIXON nevét említeni. Erről így vall ARONSON: … s fokozatosan rájöttem, hogy a politikusok csak akkor hazudnak, ha mondanak valamit. A Watergate-ügy idején lettem középkorú, akkor, amikor Richard Nixon, a hivatalban lévő elnök lemondásra kényszerült, mert cáfolhatatlan bizonyítékok kerültek napvilágra (többek között az őáltala készített magnófelvételek), tanúsítván, hogy többszörösen hazudott, mocskos trükköket alkalmazott s a cimboráival igyekezett rászedni az amerikai népet.83    Magyarországon több lap hasábjain polémia folyt arról, független-e az igazságszolgáltatás a politikától ma Magyarországon. Vizsgáljuk tágabb összefüggésben a fenti kérdést arra keresvén a választ: Kimutatható-e a politika befolyása az igazságszolgáltatásra? Tegyük fel, hogy ilyen befolyás nincsen. Milyen akkor az igazságszolgáltatás? Induljunk ki abból, hogy ideális körülmények között a jog egy axiomatikus rendszer, megállapítható minden cselekedetről törvényes-e. Létezik egy apparátus, ami a gyanús ügyeket kivizsgálja, a már kivizsgált eseteket pedig egy másik apparátus összeveti az axiomatikus jogrendszerrel. Mindkét apparátus ideális esetben érdektelen a kivizsgálandó ügyekben, cselekvéseit csak az vezérli, hogy az ügy kivizsgálásához szükséges tényeket megállapítsa, azokat a lefektetett, világos jogelvekkel objektíven összevesse. Ebben az ideális esetben az ítélet független az ügy szereplőinek egy sor jellemzőjétől (nem, bőrszín, vallás, pártállás). A köznyelv ezt egyszerűen így fogalmazza meg: Az igazságszolgáltatás pártatlan, itt a pártatlanság függetlenséget jelent a jogvitában résztvevőktől, tehát nem csak politikai pártatlanságról van szó. Ilyen ideális helyzet kialakítására a történelem során folyamatos erőfeszítések történtek. A továbbiakban vessük össze ezt az ideális rendszert a magyar valósággal. A jogelveket tartalmazó axiomatikus rendszernek nem csak logikailag zártnak és ellentmondásmentesnek kell lennie, de egyúttal tükröznie kell az ország erkölcsi megítélését is. Ellenkező esetben egyesek konfliktusba keveredhetnek erkölcsi normáik és a jog normái között, megjósolhatatlan melyiket követik. A jog csak akkor alkalmazható a gyakorlatban, ha azt a nagy többség elfogadja és betartja. Ilyen jogelveket vagy meglehetősen homogén közösségekben lehet létrehozni, vagy diktatórikus eszközökkel. Az utóbbi esetben kialakuló helyzet nem egyensúlyi, az elnyomottak (pontosabban, akik elnyomottnak érzik magukat) rendszeresen megpróbálják saját erkölcsi normájukat érvényre juttatni. A közösségen belüli, vallási közösségek közti konfliktus történelmi példája a 19. században a mormon vallás többnejűsége és az amerikai puritánok erkölcse közti konfliktus (az amerikai törvények inkább a puritán erkölcsöket 83

Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép, Ab ovo, 1992, 7

68


tükrözik). Hazai példáknál maradva a magzat élethez való jogával kapcsolatos kérdésről is erősen eltérő nézetek ismertek, ezek a közelmúltban egy látványos jogvitában csaptak össze; de megemlíthetjük az üzletek nyitvatartási rendjének szabályozása körüli vita mögött meghúzódó katolikus-protestáns elvek ellentétét is. A kodifikált jog a csoportok pillanatnyi erőviszonyait tükrözi, ez pedig időről-időre változik. Egy társadalmilag elfogadott jogrendszer teljessége ezért aligha biztosítható. Ami a jelenlegi magyar helyzetet illeti, mint tudjuk, egy nagyarányú társadalmi átrendeződés közepén tartunk, a törvények egy része még az előző rendszer politikai-, gazdasági szemléletét tükrözi. Általánosan elfogadott, hogy az Alkotmánytól a Polgári Törvénykönyvig terjedően a jogrendszer revízióra szorul, ám a régóta hiányzó politikai konszenzus nélkül erre a politika nem vállalkozhat. Ebben a helyzetben szembeszökő a jogrendszer számos hiányossága. Az apparátus elemzése előtt vegyünk egy fizikai fogalmat. Az optikában használják a virtuális kép fogalmát. Arról van szó, hogy amikor egy nagyítón át vizsgálunk egy tárgyat, az valójában nem nő meg, csak mi látjuk nagyobbnak. A virtuális kép esetenként annyira valódi, hogy le is lehet fényképezni. Nézzük meg, milyen virtuális kép alakult ki az apparátusról! Ahogyan az optikában a virtuális képet a szembe jutó fénysugarak útját követve lehet megszerkeszteni, az apparátus virtuális képét az apparátus döntései alapján lehet meghatározni. 1, Egyes jogviták esetében nehezen eldönthető vagy szokatlan szakmai kérdés áll a vita középpontjában. Volt rá példa, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy ilyen jogvitában figyelmen kívül hagyta az MTA illetékes szakbizottságának állásfoglalását és olyan ítéletet hozott, ami nevetséges. Elfogadtak egy állítást, aminek helyessége meglehetősen valószínűtlen. Az ügy egyszerű kártérítési per, politikai motiváció egyik oldalon sem látható. 2, A közelmúltban egy sor jogvitában az elsőfokú ítélet és a másodfokú ítélet ellentétes volt, anélkül, hogy a két tárgyalás között újabb tények kerültek volna elő. A közvéleményt erősen foglalkoztatja, hogyan lehet két bíróság ítélete 8-9 büntetésévnyi távolságra. A jogászok szakmai vitájáról van szó vagy egyébről? 3, A közelmúltban hazahoztak külföldről egy „bűnözőt”, akit az alvilág pénztárosának kiáltottak ki, ám a bíróság felmentette. Itt az apparátus valamelyik szereplője látványosan csődöt mondott. 4, A bankok tevékenységét is jogviták kísérik. Az egyik bankár tevékenységét állítólag 100 milliárdos hiány kísérte, de még vádemelésre sem került sor. A másik, sokak szemében csak bankja biztonságát védő bankár viszont kárt nem okozott, mégis egy év körüli börtönbüntetést kapott, amit le is töltött. 5, Elhűlve látjuk, hogy cégek bejegyzése, eltüntetése, vagy bírósági ítélet kikényszerítése egyesek számára órák alatt lehetséges, miközben közönséges halandóknak ehhez évekre van szüksége. Meg sem vizsgálták, hogy „benne volt-e” az ügyben a feltűnően tettre kész közjegyző, vagy bíró. Különösen irritáló, ha az eltüntetett cég köztartozásai kifizetése nélkül szűnik meg. Az apparátusról alkotott virtuális kép tehát legalábbis ellentmondásos. A továbbiakban felhívnám a figyelmet egy ellentmondásra a közgondolkodás és a jogi gondolkodás között. Egy bűvész tenyerében tart két pénzt, tenyerét becsukja és ráfúj, amitől az egyik pénz „eltűnik”. A józan ész azt diktálja, hogy az eltűnt pénz a bűvésznél van, noha nem tudjuk hová lett, azt sem tudjuk, hogyan csinálta. A római jog óta a jogi közgondolkodás az ártatlanság vélelmére épül, hiszen a negatív állításokat gyakran lehetetlen bizonyítani. Ezért a jog a bűvészt ártatlannak tartja mindaddig, amíg nem sikerül bebizonyítani, hová és milyen módon került a hiányzó pénz. Ez az ellentmondás régóta ismert, a polgári társadalmak úgy próbálják— váltakozó sikerrel—elkerülni, hogy a bűvészetet és a politikát elválasztják egymástól.

69


A bíróságok tevékenysége nem kis részben a szakértőkön múlik. A szakértő ismeretei korlátosak. Kiragadva egyetlen példát, ugyan ki tudja megmondani, hogy a gazdaság egy adott szereplője racionálisan gazdálkodik, vagy pénzmosásból él? Erre a kérdésre a közgazdaságtan még nem tud választ adni. Más területeken a megfelelő tudás már megszerezhető, mégis gyakran látjuk a szakértői vélemények sokszínűségét. A szakértő véleményének helyességéről csak egy racionális vitában lehet meggyőződni, ahol két jól képzett szakértő véleménye ütközik. Ritka, hogy egy bíróságon mindkét fél felsorakoztatja saját szakértőit, ráadásul a bíró nem tud dönteni az egymásnak ellentmondó vélemények között. Nyilván a fenti problémák miatt érzett aggodalom vezetett oda, hogy ma már a bíróságok szakértő igénybevétele nélkül döntenek olyan ügyekben, ahol már a kereset is nyelvi szaktudást igényel (ilyen a legtöbb becsületsértési ügy). A fentiek alapján azt kell mondani, nem feltétlenül politikai befolyást kell keresni az igazságszolgáltatás működési zavarai mögött. Az viszont igaz, hogy az áttekinthetetlen állapot fenntartása mindenekelőtt a hatalom érdeke. Ha elfogadott, hogy egy-egy bírói döntés két óra és öt év között születik meg, nem lehet különbséget tenni az évek óta elhúzódó és a szándékosan elfektetett perek között. Ha ugyanazon tényállás megítélése az ítéletben a felmentés és a súlyos büntetés között változik, könnyű becsempészni egy-egy „jól irányított” döntést. Megfordítva, lehet a bíró lelkiismeretes, alapos és jó szakember, ítéleteit akkor is kétkedés fogadja a fentiek miatt. Összefoglalásul: az igazságügyben dolgozók elemi érdeke lenne rendet tenni saját házuk táján. Elfogadhatatlan helyzet, hogy egy jogvita kimenetelét szaktekintélyek sem tudják megjósolni. A politikának ugyan nem rövidtávú érdeke, de ki kellene dolgozni egy következetes, általánosan elfogadott jogrendszert, létrehozni egy virtuálisan is jól működő apparátust. Ezután lehet beszélni arról, mennyire befolyásolja a politika a bíróságokat. Ennek hiányában a felmentő és súlyosan elmarasztaló ítéletek mögötti szándékok között sem lehet különbséget tenni. 3.2. A tudomány várat épít Tanulás és racionális vita. Axiomatizmus. Az ismeretek fehér-szürke-fekete zónája. Tudományos közlemények, folyóiratok, „peer review”. Hidegfúzió és génszennyezés mint példa. A Sokal botrány. Antigravitáció. A kutatás irányítása díjakkal. Tudományos minősítések.

A mindennapi élethez szükséges ismeretek megszerzése szervezett keretekben—az oktatásban— történik, az iskolákban, különféle tanfolyamokon. Az elsajátítható ismeretek a REIKI mesteri oklevél megszerzésétől a vizsgázott gombaszakértőig változik (nem beszélve a szokásos iskolákban megszerezhető ismeretekről). Az oktatás hasznosságát főként két eszközzel biztosítják: 1. Az iskola, tanfolyam elvégzésekor kapott igazolás (bizonyítvány, oklevél, diploma) feljogosítja tulajdonosát adott állások betöltésére. Ez a tanulónak biztosíték arra, hogy megszerzett tudása hasznos. 2. A tanulók előmenetelét rendszeresen ellenőrzik, esetleg az oktatás végén vizsgát is kell tenni. Ezzel biztosítja az iskola, hogy diákja nem hoz rá szégyent. Az oktatás keretében a diák megismeri az adott terület erkölcsi szokásait, ami többnyire a tanárok közvetítésével történik, megismeri az alkalmazható módszereket, egyszóval megismeri az adott terület paradigmáit. A tanulási folyamat része annak megismerése, hogyan kell valakinek a véleményét kifejtenie, esetleg ütköztetnie mások véleményével. A természettudományos képzés része a 70


tények tiszteletben tartása (egy közismert aforizma szerint egy politikus tisztánlátását nem szabad, hogy a tények elhomályosítsák) és a racionális vita megismerése. Ehhez természetesen meg kell tanulni a saját gondolatok mások által is követhető kifejtését, és követni kell tudni a mások által kifejtett gondolatokat. A racionális vita lényege az alábbiakban foglalható össze84:    

A vitában megtárgyalandó téziseket az egyik fél ismerteti. Az ismertetés során be kell mutatnia, mennyiben támaszkodik az elődök munkáira és mit tekint saját eredménynek, továbbá, hogyan kapcsolódnak saját eredményei az előzményekhez. A megvitatandó tézisekről felkért opponensek elmondják a véleményüket, adott szabályok szerint (pl. a kritikának a tárgyra és nem az előterjesztő személyére kell vonatkozni). Itt az opponens az ördög ügyvédjének szerepét játssza. Az opponensek által felvetett kritikát meg kell válaszolni. Ha nincsenek tények a válaszban, a szónoki fordulat hiábavaló. Az ártatlanság vélelme egy racionális vitában nem áll fenn. A vita alapállása az, hogy az egyik fél pozitív állítással lép fel és célja állításának elfogadtatása. A vita célja a felvetett tézisek sokoldalú megvitatása. A vita keretében egy vagy több független döntnököt kell meggyőzni.

Lényegében ez a racionális vita folyik jogügyletekben a bíróságon. A felperes előterjeszt egy keresetet, amelyben az alperessel szembeni követelését jogi formában fejti ki. Ez a helyzet egy válóperben vagy egy vitás kölcsön esetében is. A bíróságot nem lehet akármilyen kérdéssel megkeresni (Csak a kabarétréfákban lehet a bíróságtól megkérdezni: Bíró úr, tessék mondani, melyik jobb csapat, a Dózsa vagy a Fradi?) A bíróság csak a felperes által előterjesztett kérdéssel foglalkozik (egy megvesztegetési ügy nem mehet át menet közben válóperbe). A későbbiekben több olyan kérdést tárgyalunk, aminek megvitatására a társadalom még nincsen felkészülve. Egyes esetekben az sem világos, hogy a vitát milyen eszközökkel lehet lefolytatni, abban milyen szerepeket lehetséges felvállalni. Célszerűnek látszik a jól ismert bírósági gyakorlatban megismert szerepeket megnevezni. Így beszélhetünk bíróról, aki a döntést meghozza. Beszélhetünk tanúkról, akik ismereteikkel segíthetik a tényállás felderítését. Beszélhetünk szakértőről, aki speciális ismereteivel járul hozzá az ítélet meghozatalához.    Alighogy kiderült, milyen ellentmondásokat hordoz a halmazelmélet Cantor féle axiomatikus megfogalmazása, azonnal elkezdődött a kiút keresése. Legígéretesebbnek a formalizmus tűnt. A halmazelmélet felépítését újra kell kezdeni, új definíciókból kell kiindulni és a formális logika minden lépését szigorúan betartva kell haladni az újabb és újabb állítások kimondása felé. A lappangó kérdés azért megmarad: mi biztosítja, hogy az új axiómarendszerre épülő halmazelmélet nem tartalmaz majd ellentmondásokat? Annyit tudunk a Gödel-tétel alapján, hogy minden axiómarendszerben vannak eldönthetetlen állítások. De mi biztosítja az ellentmondás mentességet? Erre a nehéz kérdésre egymagában a formalizmus nem ad választ, hiszen a legformalistább formalizmusban is marad „hit-elem”: Honnan tudjuk, hogy egy differenciálható sokaságra vonatkozó legújabb tétel formálisan levezethető a Zermelo-Frenkel féle axiómarendszerből? Soha senki nem fogja leírni ezt a formális levezetést. Ha mégis, nagyon valószínű, hogy hiba csúszik a

84

Makai M.: Megáll az ész?, Magyar Könyvklub, 2001, 21-23 71


levezetésbe, valószínűbb a hiba, mint a szokásos informális vagy félig formális bizonyításoknál.85 További kérdés, hogy a formalizmus szerint a definíciókból automatikusan következnek a tételek. Ha tehát nem ismerjük egy terület ellentmondásmentes felépítéséhez szükséges axiómákat, akkor nem ismerjük a tételeket sem? Ez nyilvánvalóan ellentmond az intuíció matematikában játszott elismert szerepével. Úgy tűnik tehát, hogy fel kell adnunk az abszolút bizonyosságot. Korábban a 2.4. fejezetben említettem pár problémát a bizonyítással kapcsolatban, ezek alapján egy szigorúan formális bizonyítás sem lenne kielégítő. A természettudományok axiomatikus felépítése egy olyan logikai konstrukció kidolgozását jelenti, aminek az alapját axiómák alkotják, következtetései szigorúan követik a matematikai szabályokat, és a következtetések (tételek) egy részét össze lehet vetni a megfigyelésekkel. Egy ilyen logikai konstrukció jelentené pl. a zárt, axiomatikus fizikát, kémiát vagy biológiát. A matematikán kívül egyetlen ilyen természettudomány sem létezik. Legközelebb áll hozzá talán a fizika, amelynek több része is axiómatizálható. A fizikában zárt fogalmi rendszernek lehet tekinteni a newtoni mechanikát, ami magában foglalja az összes mechanikai folyamat, a rugalmasság, a folyadékok áramlása leírására, beleértve az akusztikát, és a hidrodinamikát is. A termodinamika szintén zárt rendszernek tekinthető. Különálló zárt rendszernek tekinthető az elektromágnesség elmélete. A kvantummechanika szintén zárt axiomatikus rendszer, noha a mérés leírásához szükség van a kvantumos rendszerből a hagyományos rendszerbe történő átmenetre. A tudást felfoghatjuk úgy, mint a lehetséges kérdésekre adott igaz válaszok halmazát (V). Vajon a természettudományok által adott válaszok (T) halmaza hogyan aránylik V-hez? Tekintettel arra, hogy a természettudományos módszer magában foglalja a válaszok ellenőrzésének technikáját is, T szükségszerűen részhalmaza V-nek. Azonban (V és (nem T)) nem üres halmaz, azaz, biztosan vannak olyan kérdések, amelyekre a természettudományok nem adnak választ. Egyszerűbben fogalmazva, jelenlegi tudásunk három részre osztható: 

Fehér zóna: a fehér zónába tartozó kérdésekre a természettudományok biztos választ adnak. Ezek a kérdések beépültek a tankönyvekbe, részét képezik a „közismereteknek”. Ide sorolható egy sor modell és paradigma (pl. a newtoni mechanika, az optika jelentős része). Megjegyzem, hogy egyes esetekben ennek a válasznak a megszerzése sem egyszerű, mert csak a válasz megszerzéséhez vezető út ismert, de az is előfordulhat, hogy a szükséges eszközöket is fáradtságos munkával lehet csak előállítani. Ilyen pl. egy bonyolult ipari berendezés biztonságának kérdése, vagy a Jupiter holdjaira küldendő űrexpedíció kérdése, amivel eldönthetjük, van-e ott élet (egyelőre csak azt tudjuk, lehetséges élet). Szürke zóna: a szürke zónába olyan kérdések tartoznak, amelyekre vonatkozóan korlátos ismeretekkel rendelkezünk. Ez nem feltétlenül jelent tudatlanságot, hiszen ha valaki azt kérdezi, mennyi a BM(24) szám 15. jegye, erre biztosan mondhatjuk, hogy a BM(24) szám definiálva van, de jelenleg nem tudjuk meghatározni, noha létezik tetszőlegesen pontos aritmetika. Hasonlóképpen, ha valaki arra kíváncsi, milyen kémiai reakció mehet végbe egy – -150 Co-os ammóniatengerben úszó főleg ként tartalmazó szigeten, erre a válasz megadható, hiszen a megfelelő kémiai reakciók ismertek, csak éppen a hőmérséklet kissé szokatlan, és eddig feltehetően senki sem tanulmányozta még a kérdést.



85

Reuben Hersch: A matematika természete, Typotex, 2000,45

72




Fekete zóna: a fekete zónára vonatkozó kérdésekre azért nem tudunk válaszolni, mert jelenlegi tudásunkon kívül esnek. Ide tartozik az élet keletkezése, a csillagok keletkezése és számos közérdeklődésre számot tartó kérdés is, mint pl. létezik-e értelmes élet a Földön kívül?

A fejlődés menete egyébként az, hogy az ismeretek gyarapodásával egy kérdés a fekete zónából átkerül a szürke zónába, vagy a szürke zónából a fehér zónába.    A tudomány intézményei között kiemelt helyet foglalnak el a folyóiratok. A legtöbb új kutatási eredmény először folyóiratok oldalain jelenik meg. A tudományos közlemények megjelentetéséhez számos folyóiratra van szükség, ezek egy adott terület eredményeit adják közre. A folyóiratok példányszáma nem ismert ugyan, de a kis példányszám miatt csak tőkeerős kiadó vállalkozhat tudományos folyóiratok megjelentetésére, a vállalkozás aligha lesz nyereséges. A folyóiratot (nyomda, szerkesztőség fenntartása, adminisztráció és terjesztés) a bevételekből kell fedezni, de ha a folyóirat előfizetése túl drága, a többnyire költségvetésből dolgozó egyetemek, kutatóintézetek nem tudják megfizetni. A folyóiratok egy része ezen úgy próbál segíteni, hogy a cikk megjelentetéséért is díjat (ezt nevezik page charge-nak, ami a cikk terjedelmével arányos) számít fel, ilyen folyóirat, pl. az USA-ban kiadott Nuclear Science and Engineering, ahol a page charge oldalanként kb. 120 dollár. Más folyóiratok ilyen költséget nem számítanak fel (mint pl. az Angliában megjelenő Annals of Nuclear Energy). A publikációs lehetőségek az internet és az információs forradalom jóvoltából egyre bővülnek, új on-line adatbázisok, folyóiratok jelennek meg. Ezek megítélése azonban egyáltalán nem egységes. Az ellenérzések egyik oka az, hogy aki ma kíváncsi Albert Einstein relativitáselméletet megalapozó cikkére, az csak lemegy a könyvtárba és leemeli az 1905-ből való majd százéves kötetet és abban megtalálja amit keresett. A papír nem mállott el, a betűk olvashatóak. Ugyanakkor ki tudná megmondani mi lesz a sorsa mondjuk tíz év múlva ezeknek az elektronikus folyóiratoknak? Valószínűleg az, ami a kb. egy évtizede kidolgozott programkönyvtáraknak. Létrehozták őket, a programokat nagy munkával letesztelték. De azóta szinte minden megváltozott. Más az operációs rendszer, más a programozási nyelv, más a gépeken a számábrázolás. Azok, akik ezeket az értékes könyvtárakat létrehozták azóta vagy más területen dolgoznak, vagy régen nyugdíjba vonultak. Ezeket a könyvtárakat nem gondozza senki, szépen lassan pusztulnak. Ki tudja megmondani, milyen adathordozók, programozási nyelvek kellenének ezek elolvasásához évtizedek múltán? Sajnos a tudás egyszerű fenntartása is komoly pénzbe kerül. A publikáció menete nagy vonalakban az alábbi. A szerző elküldi a kéziratot a szerkesztőségnek, ahol egy titkárnő iktatja, a szerkesztő pedig kiadja a kéziratot lektorálásra, azaz, keres két vagy három elismert szaktekintélyt, aki a kérdéses területet nagyjából ugyanúgy ismeri mint a szerző és őket kéri arra, hogy mondjanak véleményt a kéziratról. Ezt nevezik „peer review”-nak, ami általánosan elfogadott szerkesztőségi gyakorlat. Egyes folyóiratok határozott kérdésekre kérnek választ (pl. tartalmaz-e a kézirat új eredményt, érdekli-e a téma a folyóirat olvasóit, kellően hivatkozik-e a szerző korábbi eredményekre), más folyóiratok kötetlen véleményt kérnek. Ez a vizsgálódás elkerülhetetlen, hiszen a szerkesztőség csak ezzel az eszközzel tudja biztosítani a nyugodt munkát. A szakértő ugyanis azt is vizsgálja, hogy a szerző megfelelően hivatkozik-e a korábbi eredményekre. Enélkül az újság örökösen vitatkozhatna a szerzőkkel, hiszen még így sem könnyű megállapítani, ki ért el először egy adott eredményt. Ez a gyakorlat azonban megkérdőjelezhető. Először is, aki alkalmas cikkek referálására, annak számos egyéb kötelezettsége is van. Másodszor, a legtöbb szerkesztőség nem tud 73


tiszteletdíjat fizetni a referálásért. Ennek az az eredménye, hogy a felkért referens gyakran továbbadja a kéziratot, amíg az a sor végén álló tanársegédnél vagy doktorandusznál köt ki. A másik következmény, hogy a referálás folyamata is lelassul. Extrém példának fel lehet hozni a T. Beynon szerkesztésében működő Progress in Nuclear Energy-t, ahol egy kézirat átfutása éveket vesz igénybe. Volt olyan diák, akinek dolgozatához fel kellett volna mutatnia két vagy három megjelent cikket, de a védés idejéig az elfogadott kézirat nem jelent meg. További súlyos negatívum, hogy a referens személye mindaddig titokban marad, amíg ő maga fel nem fedi. Ebből következően nem alakulhat ki racionális vita a szerző és a referens között. Gyakori, hogy nagy múltú szerkesztőségekből elképesztően színvonaltalan referensi véleményt kap a szerző, amit ugye a referens azért engedhet meg magának, mert nem kell véleményéhez a nevét adnia. Az olvasó most joggal kezdhet gyanakodni, hogy itt valami személyes dohogásról van szó. Pedig valójában ennél sokkal többről van szó. A diákok esetében pénzre menő fontosságú az első pár cikk mielőbbi megjelentetése. Az alábbi oldalakon bemutatok néhány esetet, ahol a peer review látványosan megbukott. Az esetek mind kiemelt fontosságú témákhoz kapcsolódnak, egyik az energiatermeléshez, a másik az élelmiszer ellátáshoz. A harmadik kilóg a sorból, mert ott egy csalódott szerző azt bizonyította be, hogy egyes szerkesztőségekben bármiféle tudományos halandzsát leközölnek. Valljuk be, ez is fontos.    Az energiatermelés problémájának egyik immáron 50 éve ígéretes megoldása a fúzió. Az elv egyszerű: ha kis nukleonszámú atommagok (pl. hidrogénmagok) egyesülnek, jelentős energia szabadul fel. Kiderült azonban, hogy a pozitív töltésű magok taszításának legyőzéséhez magas hőmérsékletre van szükség, de ezen a hőmérsékleten az elektronok leszakadnak az atomokról és egy pozitív töltésű és egy negatív töltésű gáz alakul ki, ami nem stabil. Fizikusok régi vágya olyan fúzió létrehozása, amely már alacsony hőmérsékleten is végbemegy. Ha ez sikerül, az egész világ átalakulna, hiszen a könnyen és olcsón előállítható energiával sok technikai problémát meg lehetne oldani. Az első ezzel kapcsolatos bejelentés FLEISCHMAN és PONS (két elektrokémikus) nevéhez kapcsolódik. Bejelentésük nagy vihart kavart, kiderült ugyanis, hogy kísérletük nem reprodukálható. Ahogyan ez lenni szokott, a vihar hamar elült, némi csalódást hagyva maga után: mégsincs hideg fúzió. A történet végének összefoglalása BENCZE GYULA szavaival: A történet kimenetele ismert, a tudományos gyakorlatban szokatlan módon nyilvánosságra hozott »felfedezésről« kiderült, hogy reprodukálhatatlan. A két feltaláló hamarosan a tudomány perifériájára szorult; FLEISCHMANN nyugdíjba vonult, STANLEY PONS pedig kénytelen volt egyetemi katedrájáról lemondva, szakmai presztízsét elvesztve külföldre távozni. További sorsa már nem tartozik a tudományos közösségre. Az esemény azonban emlékezetes maradt, mint a “vudu” tudomány iskolapéldája.86 2002-ben azonban megjelent egy újabb szenzációs bejelentés. az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium (ORNL) kutatói számoltak be a Science tudományos magazinban87 az újabb hidegfúzióról. A bejelentés ezúttal tehát egy jó nevű amerikai laboratóriumból érkezett, és azt közölte, hogy egy folyadék belsejében kialakult buborék összeroppanásakor végbemenő folyamat során olyan hatalmas hőmérséklet jön létre, ami lehetővé teszi a fúziót. Tehát újra felcsillant a 86

Bencze Gyula: Buborékfúzió, Természet Világa, 2002 április R.P. Taleyarkhan, C.D. West, J.S. Cho, R.T. Lahey Jr., R.I.Nigmatulin, R.C. Block, Evidence for Nuclear Emissions During Acoustic Cavitation, Science, vol. 295, 2002. március 8. 1868–1873. 87

74


lehetőség: fúzió szobahőmérsékleten, hiszen a folyadékban a hőmérséklet normális, csak egy mikrotérfogatban nő meg a hőmérséklet a fúzió végbemenéséhez szükséges mértékben. Az ami számunkra érdekes, TALEYARKHAN és társai által írt cikk története. A Science-beli publikálást megelőzően TALEYARKHAN és csoportja megkísérelte eredményeit szakfolyóiratokban publikálni, azonban kéziratukat a peer review során elutasították. Így jutottak el végül a Science magazinhoz, amely egy minden tudományágat lefedő, univerzális folyóirat. A Science-nél, akárcsak a Nature-nél és egy sor joggal népszerű folyóiratnál, peer review előzi meg a kézirat elfogadását. A peer reviewban a bírálók általában névtelenek maradnak, kivétel ha valaki felfedi kilétét. Ezt tette a szonolumineszcenciával88 foglalkozó LAWRENCE CRUM, a Washington Egyetem (Seattle) kutatója, felfedte kilétét. A cikket elfogadták közlésre. Tekintettel egy, szintén az ORNL-nél megismételt és ellentétes eredményre vezető kísérletre, amit azonnal nyilvánosságra hoztak az interneten89, valamint „a hidegfúzió által kiváltott rossz emlékű cirkuszra”90, LEE RIEDINGER, az ORNL tudományos igazgatóhelyettese és mások is igyekeztek rávenni a Science főszerkesztőjét, hogy a “buborékfúziós” cikk megjelenését addig késleltesse, amíg annak eredményeit független kísérletek meg nem erősítik. DON KENNEDY, a Science orvosbiológus szakterületű főszerkesztője ingerülten fogadta az általa illetéktelen beavatkozásnak minősített kérést: “Ez a beavatkozás feldühített, és nagyon mérges vagyok, ha egyesek azt hiszik, hogy joguk van abba beleszólni, mit publikálunk és mit nem”91 . Felháborodásának egy külön szerkesztői levélben adott hangot a Science ugyanazon számában, amelyben az ominózus cikk megjelent92 . Érdemes a tudós főszerkesztő néhány meglepő sorát szó szerint idézni: “Szükségtelen megemlíteni, hogy mi nem publikálhatunk úgy cikkeket, hogy garantáljuk, minden eredményük helyes. Nem vagyunk annyira okosak. Ezért fel vagyunk készülve arra, hogy alkalmanként csalódás ér, mert megítélésünk és bírálóink ítélete téves volt, a provokatív eredményt nem sikerül teljes mértékben megerősíteni. De mi meg vagyunk győződve arról, hogy a publikálás a helyes választás, még akkor is – és talán akkor leginkább – ha a közlemény ellentmondásos.” Hasonló véleményt fejtett ki egy alkalommal DAN CACUCI, a Nuclear Science and Engineering főszerkesztője is, aki úgy véli, a vitatható kéziratot is közölni kell, majd akinek kifogása van, megírja. A helyzet tehát ismerős: megjelenik egy szerző, aki egy kurrens témában hozott dolgozatot. A peer review megbukik, az opponensek nem jönnek rá, hogy a cikk tévedéseket, vagy hibákat tartalmaz. Persze, nincs is módjuk arra, hogy rájöjjenek. Amikor a szerző tudományos kérdésekbeni elöljárója felhívja a szerkesztőség figyelmét arra, hogy korántsem biztos, hogy a kísérlet értékelése helyes, a szerkesztőség lehurrogja, és a cikk megjelenik.   

88

A szonolumineszcencia azzal a jelenséggel foglalkozik, hogy a folyadékban bizonyos körülmények között a buborék megszűnését fényjelenség is kíséri. D. Shapira, M.J. Saltmarsh, Comments on Reported Nuclear Emissions During Acoustic Cavitation, http://www.ornl.gov/slsite/SLan5av2.pdf 90 Az alábbiakban részletet veszek át Bencze Gyula idézett írásából (73. hiv.). 91 Charles Seife, “Bubble Fusion” Paper Generates a Tempest in a Beaker, Science, 295, 2002. március 8. 1808– 1809. 92 Bubble Fusion: A Collective Groan Can Be Heard, http://www.aps.org/WN/WN02/wn030102.html#1 89

75


Egyetlen szerző sem örül annak, ha kéziratát az ismeretlen opponensek a peer review keretében elutasítják, de arra aligha gondol bárki is, hogy cikkét egy elismert újság a megjelenés után utasítja el. Pedig erre is van példa. Az alábbiakban megpróbálok beszámolni a génmanipulációt övező egyik botrányról (lehet botránysorozatnak is nevezni). A történetben szerepet játszanak egyetemi kutatók, akik egyúttal a diákokat is nevelik, azaz, nem csak szakmai tudásukat adják át, hanem erkölcsi nézeteik egy részét és persze a világról alkotott képüket is. A helyszín az Egyesült Államok, ahol az egyetemek jóval gazdagabbak, mint Európában. Ennek egyik oka az, hogy az amerikai egyetemek megpróbálnak kapcsolatot találni az iparral, ahol kutatási eredményeik hasznosulnak, és pénzt hoznak a privát szféra számára. 2001 szeptemberében a mexikói kormány bejelentette93, hogy genetikailag módosított kukorica DNS-ét találták meg egy kis farm hagyományos kukoricájában. A bejelentést megalapozó vizsgálatokat a tekintélyes Nature 2001 novemberében leközölte. Ezt 2002 áprilisában egy szokatlan esemény követte: a Nature bejelentette, hogy megbánta hogy publikálta a kéziratot és még ugyanazon számában közölt két olvasói levelet, amelyek kimutatták, hogy a megjelentetett kézirat két alapvető hibát is tartalmazott. Először fordult elő, hogy a tekintélyes Nature lemondott egy megjelent cikkről. Egyesek persze azonnal a biotechnológiai ipar képviselőit vélték sejteni a levelek és petíciók mögött. A cikk leghevesebb bírálói a University of California-n (Berkeley) dolgoztak. Egyiküknek sem volt szüksége külső támogatásra. A cikk szerzői, DAVID QUIST végzős diák, egy környezetvédelemmel foglalkozó kutató és professzora IGNACIO CHAPELA, egy mexikói növénytannal foglalkozó biológus, mindketten közutálatnak örvendtek Berkeleyben. 1998-ben egy sikertelen kampányt vezettek annak megakadályozása céljából, hogy az egyetem egy szokatlan szövetségre lépjen a svájci Novartis biotechnológiai óriással. A diákok tiltakozása ellenére létrejött egyezség 50 millió dollár ellenében a Novartis kezébe adta a jogot, hogy saját fejlesztése számára válogasson az egyetem kutatási eredményei között. Két év múlva, 2000 október 11.-én éjszaka környezetvédők tönkretették azt a génmanipulált kukoricaültetvényt, amelyet a tanszéken dolgozó MIKE FREELING diákjai ültettek. A dühös kutatók belső ellenzéket gyanítottak és azonnal QUISTRE mutogattak. Ezután megbeszélések folytak az egyetem professzorai között is, és a diákok között is. A megbeszélések eredményeként a QUIST elleni vádakat a többen fenntartották, noha őt-magát többen ártatlannak tartották. QUIST úgy érezte, tudósi szavahihetőségét romba döntötték. A rombolás idején QUIST Mexikóban járt, éppen mintákat gyűjtött a génmanipulált ültetvénnyel szomszédos földeken. A minták elemzése alapján megírt cikk94 (ami a Nature-ben 2001 novemberében megjelent) két megállapítást tartalmaz. Az első szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a mesterséges DNS szekvenciák megtalálhatóak néhány Mexikóban őshonos kukoricafajtában. Azaz, a géntechnológiával bevitt DNS megfertőzött más kukorica táblákat. A második megállapítás azt mondja ki, hogy a változás a DNS több helyén is előfordul, mintegy vándorol a génen belül, azaz, a génmanipuláció további nem tervezett génszekvenciák kialakulásához vezet. A Nature rendszerint három, a szerző előtt ismeretlen opponenst kér fel, és a kézirat publikálásához legalább két támogató vélemény kell. Ezt QUIST és CHAPELA megkapták, kéziratuk megjelent. Ám az utóbbi állításuk a kritika középpontjába került. Két, a Nature áprilisi számában megjelent levél is kétségbe vonta QUIST és CHAPELA megállapítását. A szerzők 93

Fred Pearce: Genetic contamination, New Scientist, No. 2347, 2002, 14-16 alapján D. Quist and Ignacio Chapela: Transgenetic DNA introgressed into traditional maize landraces in Oaxaca, Mexico, Nature, 2001 November 94

76


válaszukban elismerték, hogy a kritika egy része jogos. „Elismerjük, hogy kritikusaink állítása a génszekvenciák megállapításában elkövetett hibákkal kapcsolatban jogos.”—mondták válaszukban a szerzők. Ezután történt, hogy a Nature a cikk visszavonását követelte a szerzőktől, amit a szerzők megtagadtak. Ekkor mondott le a Nature a cikkel kapcsolatos minden jogáról, ami egy példa nélküli lépés. A szokatlan lépés indoklása: „a kapott különféle tanácsok fényében … a rendelkezésre álló információ nem elégséges ahhoz, hogy igazolja az eredeti cikk közlését.” Nem mindennapi eset. „Fő megállapításunk nem ellentmondásos és nem is vonták igazán kétségbe”— mondta QUIST. „A közölt levelek nem mutattak rá cikkünkben végzetes hibára, sohasem kérdőjelezték meg fő felfedezésünket.” Ezután természetes, hogy a New Scientist tudósítója a Nature szerkesztőségéhez fordult magyarázatért, ahol PHILIP CAMPBELL ezt mondta: „A Nature sohasem állította, hogy a cikk konklúziója hibás. Csak annyit mondtunk, hogy azok nem meggyőzőek, nem következnek a publikált bizonyítékokból.” A szerkesztőség tagadta, hogy kampány bontakozott volna ki QUIST és CHAPELA ellen. Pedig a New Scientist szerint is kampány volt. Egyik résztvevője FREELING és NICK KAPLINSKY, természetesen Berkeleyből. Tudománytalansággal vádolják QUISTET és CHAPELÁT és bocsánatkérésre szólították fel őket. „Minthogy képtelenek beismerni hibájukat, tudományon kívüli érveket hoznak fel, mint a Novartis ügy, bosszúállást és konspirációt emlegetnek.”—mondja KAPLINSKY. Bárkinek is legyen igaza, az események sora egy riasztó törésvonalat mutat ki a tudományos információ áramlásában. Az ügy utózöngéjeként CAMPBELL azt írta, hogy bizonyára Murphy törvénye volt, ami bebiztosította, hogy a folyóirat zavarba ejtő visszavonulása éppen korunk egyik legvitatottabb technológiájával áll kapcsolatban. Attól tartanak, hogy a peer review nem állta ki a próbát, azon egyszerűen elbukott. Az eseményeket manipuláló láthatatlan manipulátorok széles spektruma különösen aggasztó. A Nature folyóirat olvasóira bízta a döntést, de elmulasztotta felkészíteni az olvasókat az olvasói levelek hátterében meghúzódó zajos vitákra.95    ALAN SOKAL elméleti fizikát oktat a New York Egyetemen. 1994-ben félretette a fizikát (?) és írt egy hosszú tanulmányt96, amelyben a természettudományok (többnyire fizika) és a társadalom és kultúra kritikájával foglalkozó tudományok között róbált meg ”hidat verni”. SOKAL szerint a büszke természettudományok ragaszkodnak ahhoz a felvilágosodás óta a nyugati tudományos életben hegemón dogmához, hogy létezik egy külső világ, amelynek tulajdonságai függetlenek mindenkitől, különösen a humanitástól, mint egésztől és ezek a tulajdonságok megnyilvánulnak, pl. az örökké igaz fizikai törvényekben. Az emberek pedig megbízhatóan, bár korántsem tökéletesen megismerhetik az úgynevezett tudományos módszer révén ezeket a törvényeket. Mindeközben a társadalom és a kultúra vizsgálatában az derült ki, hogy minden szubjektív, a nyelv sem alkalmas objektív ismeretek közlésére (ld. a posztmodernizmus rövid ismertetését a 2.2. fejezetben). Ez a kettősség nem tartható, különösen nem a legújabb természettudományos eredmények tükrében. Ugyanis sem az objektivitás, sem a független valóság és tudás nem tartható fenn ezek fényében.

95

New Scientist, No. 2347, 2002, 14-16 Alan D. Sokal: transgressing the Boundaries: Towards a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity, Social Texts, 46/47, 217-252(1996) 96

77


Itt célom hogy a fenti analízist egy lépéssel tovább vigyem, a kvantumgravitáció legújabb eredményeinek figyelembevételével: a fizika kibontakozó új ága, amelyben HEISENBERG kvantummechanikája és EINSTEIN általános relativitáselmélete egyszerre szintetizálódik, és elfoglalja a régi tudományágak helyét. A kvantumgravitációban, ahogyan látni fogjuk, a téridő sokaság megszűnik létezni önálló objektív fizikai realitásként, a geometria a környezettől függ, és a korábbi tudományágak elméleti és alapvető kategóriái—egyebek mellett maga a létezés is—relatívvá és problematikussá válik. SOKAL írása hat részre tagozódik. Az elsőben a kvantummechanika értelmezésével (határozatlansági elv, komplementaritás, diszkontinuitás) foglalkozik. A másodikat a klasszikus relativitáselmélet értelmezésére szánja; a harmadik téma a kvantumgravitáció (húrelmélet, hullámok) értelmezésével foglalkozik; a negyedik matematikai téma (differenciál topológia) de a relativitáselmélet és a húrelmélet miatt erősen kötődik a fizikához is; az ötödik ismét matematikai jellegű (sokaságok topológiája és homológia); az utolsó rész pedig a szintetizáció, az egységes természettudomány és a humán tudományok egységes nézete kiépítésé felé tett lépés. Ebben a részben esik szó arról, milyen akadályok magasodnak az egységes tudomány megteremtése előtt. Pár jellemző gondolatot idézek ebből a részből: De mindez csak az első lépés: bármely felszabadító mozgalom első célja a tudományos ismeretek előállításának demokratizálása és demisztifikálása kell hogy legyen. Le kell bontani a tudósokat és a közönséget mesterségesen elválasztó korlátokat. … Végül, bármely tudomány tartalmát erősen korlátozza a nyelv, amin értekezéseit írják. A nyugati fizika GALILEI óta a matematika nyelvét használja. De kinek a matematikájáét? Ez alapvető kérdés, hiszen ahogyan ARONOWITZ megfigyelte, sem a logika, sem a matematika nem mentes a társadalom hatásától. A nőmozgalom gondolkodói ismételten kimutatták, hogy a jelenlegi kultúrában ez a beszivárgó hatás túlnyomóan kapitalista, patriarchális és militáris. A cikk azzal fejeződik be, hogy új matematikára van szükség, ami a káoszelméletből, a fuzzy rendszerek97 elméletéből és a nemlineáris logikából építkezhet ma még nem látható módon. SOKALNAK szerencséje volt, a Social Textet kiadó Duke University éppen egy külön számot tervezett kiadni Science Wars alcímmel, ami a tudományos nézetek közti mély ellentétet kívánta hangsúlyozni. A kötet megjelentetése válasz kívánt lenni GROSS és LEVITT könyvére98. A szerkesztői kollektívában helyett kapott FREDERIC JAMESON és ANDREW ROSS is, a neopozitivizmus két kiemelkedő alakja. A szerkesztők közül a cikk megjelenését követően STEVE FULLER (szociológus) és STANLEY FISH (az angol irodalom tanára, egyúttal a Social Text folyóiratot kiadó Duke University Press vezérigazgatója) szemrehányást tett SOKALNAK, amiért visszaélt bizalmukkal és félrevezette a nem referált folyóiratot. SOKAL cikkének megjelenése után egy pároldalas közleményt adott közre a Lingua Franca folyóiratban99. Az írás első két bekezdése: 97

A fuzzy magyarul bolyhost jelent. A fuzzy halmaz határai bizonytalanok. Erre jó példa a fiatalság, mint bizonytalanul meghatározott korcsoport. Paul Gross and Normann Levitt: Higher Superstition; the academic left and its quarrel with science, John Hopkins University Press, 1994 99 A. D: Sokal: A Physicist Experiments With Cultural Studies, Lingua Franca, 62—64, May/June1996 98

78


Pár éve bajban vagyok az intellektuális szigor amerikai akadémiai humán tudományok egyes köreiben tapasztalható hanyatlása miatt. De én csak egy fizikus vagyok: ha én magam nem tudok eligazodni, ez talán csak saját alkalmatlanságomat bizonyítja. Nos, hogy teszteljem az uralkodó intellektuális standardokat, úgy döntöttem, hogy végrehajtok egy szerény (noha bevallom, kontrollálatlan) kísérletet. Le fog-e közölni egy vezető észak-amerikai újság, amelynek szerkesztőségében olyan tekintélyek is helyet kaptak mint FREDERIC JAMESON és ENDREW ROSS, egy olyan cikket, amelyben hemzsegnek a lehetetlen állítások, feltéve, hogy (a)a cikk jónak tűnik és (b)alájátszik a szerkesztők ideológiai előítéletének? Mint tudjuk, a válasz igen. Ezután SOKAL arról elmélkedik, lehetséges-e, hogy a szerkesztők nem jöttek rá, hogy paródiával állnak szemben. Hiszen ha valaki írása első két paragrafusát komolyan venné, annak azt kellene elfogadnia, hogy a kultúrtudományok szerint nem létezik külvilág, vagy, létezik ugyan külvilág, de a természettudomány nem szerez róla tudomást. Miért tettem?—teszi fel a kérdést SOKAL. „A módszerem szatirikus volt, a motivációm végletesen komoly. Ami engem bosszant, az nem a hányaveti gondolkodás önmagában, hanem egy sajátságos fajta hányaveti gondolkodás: ami tagadja az objektív realitás létezését vagy, amikor kétségbevonják, megengedi annak létét, de lebecsüli annak gyakorlati fontosságát. Legjobb formájában egy folyóirat, mint a Social Text olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, amelyeket egyetlen tudós sem hagyhat figyelmen kívül. Felveti például, hogyan befolyásolják a kormányzati és egyéb támogatási formák a tudományos munkát.” SOKAL azt is elmondja, miért éppen a paródiát választotta. Ennek egyszerű, pragmatikus oka van, a célba vett akadémiai körök tudomásul sem veszik, vagy megvetik a kívülről jövő kritikát. Ez tette szükségessé a szóban forgó körök alacsony intellektuális színvonalának direkt bemutatását. Erre alkalmas eszköznek tűnt a tesztnek szánt kézirat, a szerkesztők bebizonyíthatták volna intellektuális szigorukat, ám a teszten elvéreztek. SOKAL így jellemzi a Social Textben megjelent írását: Cikkem alapvető ostobasága nem a helyzet megkívánta extravagáns nyelvezetben, inkább középponti tézisének és annak alátámasztására használt „érvelésének” kétségességében keresendő. Alapvetően azt állítottam, hogy a kvantumgravitáció—a téridő még mindig spekulatív elmélete, amely a centiméter milliomod-milliárdadmilliárdad-milliárdad részényi skálájú eseményekkel foglalkozik—mély politikai implikációval rendelkezik (amely természetesen „haladó”). Eme valószínűtlen kijelentés alátámasztására a következőképpen jártam el. Először is, hivatkoztam HEISENBERG és BOHR néhány ellentmondásos filozófiai kijelentésére, és azt állítottam (érvelés nélkül), hogy a kvantumfizika mélyen összecseng a „posztmodern episztemológiával”. Azután összeállítottam egy egyveleget—DERRIDA és általános relativitáselmélet, LACAN és topológia, IRIGARAY és kvantumgravitáció—amit a „nonlinearitás”, „befolyás”, „kapcsolat” kifejezések körül forgó retorika lazán kapcsol össze. Végezetül arra az állításra ugrottam (újfent érvelés nélkül), hogy a „posztmodern tudomány” eltörölte az objektív realitás fogalmát. Mindebben sehol 79


sem található bármi, ami emlékeztetne a logikus gondolatmenetre. Az ember csak tekintélyes tudósoktól vett hivatkozásokkal, szójátékokkal, erőltetett analógiákkal és üres állításokkal találkozik.100 A provokáció ritkán látható hullámokat kavart. Kifogásolható-e az eljárás? Bizonyít-e valamit, s ha igen mit? A vita angol, francia, portugál, spanyol nyelvű lapokban folytatódott, a vitába bekapcsolódtak amerikai, brazil, portugál, spanyol, finn számos dél-amerikai országbeli és indiai gondolkodók is. A vitában két Nobel-díjas is kifejtette véleményét. STEVEN WEINBERG az alábbiakat írta a New York Review of Books, 93-ik kötetében (1996 augusztus 8): SOKAL szatírája széles intellektuális réteget vett célba. Léteznek posztmodernek a humán tudományok táborában, akik előszeretettel szörföznek olyan avantgárd területeken mint a kvantummechanika vagy a káoszelmélet, mindezt azért, hogy felöltöztessék saját érveiket, amelyek a tapasztalat töredékes és véletlen természetével kapcsolatosak. Léteznek olyan szociológusok, történészek és filozófusok, akik a természettörvényekben társadalmi konstrukciókat látnak. Léteznek kultúrkritikusok, akik a sexizmus, rasszizmus, kolonializmus, militarizmus, vagy kapitalizmus nyomát vélik felfedezni nem csak a tudomány gyakorlatában, de még következtetéseiben is. SOKAL nem figurázta ki a teremtéshívőket vagy más vallási fanatikusokat, akik a világ több táján a tudomány legveszélyesebb ellenzői. Mégis, a célba vett réteg elég széles, és támadták vagy dícsérték minden oldalról. STEVEN WEINBERG megjegyzi, hogy SOKAL írásában nem a paródia kedvéért bevitt hibák jelentik a fő bajt, hanem az idézetek, amelyek zöme a posztmodernizmus nagyjaitól származnak. Ízelítőnek egy idézet BRUNO LATOUR filozófustól a speciális relativitáselmélettel kapcsolatban: Hogyan döntheti el valaki, hogy egy vonaton végzett megfigyelés egy szabadon eső kő mozgásával kapcsolatban egyidejű ugyanazon kőnek a töltésen végzett megfigyelésével? Ha csak egy vagy két vonatkoztatási rendszer van, nincs megoldás. … Einstein három közreműködővel dolgozott. Amint WEINBERG kifejti, az idézetben található megállapítás hibás. A relativitáselméletben semmilyen nehézséggel nem jár két, három vagy több megfigyelő eredményeinek összevetése. Egy másik idézetben STANLEY ARONOWITZ hibásan használja az „egyesített térelmélet” kifejezést. A feminista LUCE IRIGARAY egy másik idézetben megfosztja a matematikusokat a határral rendelkező tértől—természetesen igaztalanul. Az angolt tanító ROBERT MARKLEY a kvantumelméletet nemlineárisnak nevezi, noha az az egyetlen ismert igazán lineáris elmélet. MICHAEL SERRES (a Francia Akadémia tagja) és a jól ismert posztmodern JEAN-FRANÇOIS LYOTARD egészében tévesen értelmezik a modern fizikát. Ezek a hibák, jegyzi meg STEVEN WEINBERG, nem a Social Text kiadásánál előforduló egyszerű szerkesztési hiányosságokra utalnak, hanem egy nagyobb intellektuális közösség hibáit mutatják. A következő kevésbé ismert történet is a „rangos folyóiratok” peer reviewjának gyengeségére mutat rá. Az eset csak azért maradhatott majdnem észrevétlen, mert a Tamperei Egyetem megmentette a Journal of Physics D-t a megszégyenüléstől. A Sunday Telegraph híre szerint egy finnországi laboratórium munkatársai kéziratot készítettek egy antigravitáció létét 100

80

Alan D. Sokal: A physicist Experiments With Cultural Studies, Lingua Franca, 62-64, May-June, 1996


megerősítő kísérletről. A kéziratot a tekintélyes Journal of Physics D: Applied Physicsnek küldték be. Ezt a folyóiratot a brit fizikai intézet adja ki, a kéziratot elfogadták. A cikk szerzői a Tamperei Egyetem munkatársai, az orosz EUGENE PODKLETNOV és a finn PETRI VUORINEN. A cikk a folyóiratnál szokásos szigorú procedúrán ment át, három független referens átnézte a kéziratot, egyikük sem talált benne semmi kivetnivalót. Egy újságcikk (talán éppen a Sunday Telegraph cikke) azonban arra ösztönözte a Tamperei Egyetemet, hogy utána nézzen a kéziratnak, és hamarosan kiderült, hogy tréfáról van szó. PODKLETNOV ugyan tényleg dolgozott a Tamperei Egyetemen 1990-től kezdődően, de már évekkel a kézirat elkészülte előtt eltávozott az egyetemről. VUORINEN meglepődött, amikor megtudta köze van a cikkhez. Végül a kéziratot megjelenése előtt visszavonták. Az esemény mély nyomokat nem hagyhatott a köztudatban, azonban. a La Recherche szerkesztőségi cikkben101 foglalkozott az esettel.    Amint az köztudott, a tudósok öntörvényű emberek. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen környezetük évtizedeken keresztül arra késztette őket, hogy zárják ki a külvilágot, koncentráljanak a saját problémájukra. Igen ám, de a társadalom egészének érdeke, hogy a tudósok szellemi tőkéjét ne értelmetlen vetélkedők vagy játékok kössék le, hanem a társadalom számára fontos feladatok megoldására fordítsák. Ezt a feladatot a tudománypolitika vállalja fel. Egyik célja éppen az, hogy megfogalmazzon a társadalom számára fontos feladatokat, lehetőleg olyan formában, aminek alapján a kutatóintézetek már kutatási terveket tudnak kidolgozni. A tervezés és a terv megvalósításának sikere attól is függ, milyen problémáról van szó. Az alapkutatók figyelmét nem könnyű irányítani, és olyan tervet sem lehet kidolgozni, hogy az év végéig megoldjuk mondjuk a GOLDBACH-sejtés102 250 éve keresett bizonyítását. Mégis, arra is van mód, hogy az alapkutatók figyelmét ráirányítsák egy adott problémára. A szokásos eljárás az, hogy egy-egy nagyjelentőségű feladat megoldására díjakat tűznek ki. ERDŐS PÁL (1913-1996) volt híres arról, hogy száz (talán ezer) számra fogalmazott meg ilyen feladatokat. A kitűzött díj 25 centtől a pár ezer dollárig változott. Egyszer egyik kollégája figyelmeztette, hogy a kitűzött díjak összege olyan magas, hogy ha egyszer az összes feladványát megoldják, anyagilag tönkre fog menni. „Á, válaszolta ERDŐS, annak rendkívül kicsi a valószínűsége!” Nagy intézetek is ezt az utat követik, csak nehezebb problémákat és magasabb díjakat választanak. Ismeretes, hogy nincs matematikai NOBEL-díj. Ezt ugyan korábban pótolta a WOLF-díj, de a norvég kormány úgy érezte, kötelessége meghirdetni az Abel-díjat, ami várakozásaik szerint a hivatalos NOBEL-díj megfelelője lesz a matematikában. A „Clay Mathematics Institute (Mess)” egy sor megoldatlan problémára tűzött ki díjat103. Ezeket az intézet honlapján (www.claymath.org) lehet megnézni. A díjak jelentős része 1 millió amerikai dollár. Ízelítőnek néhány kitűzött feladat. 1. Polinomiális—nempolinomiális idő alatt megoldható problémák. Sok matematikai feladat megoldható egyszerű eszközökkel, csak a megoldás nagyon lassú. Ha például adott n szám, és azokat nagyság szerint kell sorba rendezni, eljárhatunk a következőképpen. Elővesszük az első számot, és összehasonlítjuk a másodikkal. A nagyobbik számot megtartjuk és összehasonlítjuk a harmadikkal, és ezt folytatjuk addig, amíg minden számot sorra nem vettünk. Ezzel megkaptuk a legnagyobb számot. Most a fenti eljárást megismételjük úgy, hogy a vizsgálandó számok közül az 101

La Recherche, No. 293, novembre 1996, 5 A Goldbach sejtést 1742-ben fogalmazta meg Christian Goldbach: minden kettőnél nagyobb páros szám felírható két prímszám összegeként. 103 A díjakról szóló ismertetés nagyrészt Ian Stewart: Who wants to be a millionaire?, New Scientist, No. 2345, 27— 31 cikkén alapszik. 102

81


elsőt kihagyjuk. Ekkor megkapjuk a második legnagyobb számot. Ezt az eljárást folytatva, megkapjuk a rendezett számsorozatot. Ez eljárás nagy hibája, hogy a szükséges műveletek száma 1*2*3*…*(n-1)*n=n!, ami n-nek igen gyorsan növekvő függvénye (pl. 10!=3 628 800, ami nem olyan ördögien gyorsan nő, mint a BM (N), de alacsonyan szabja meg a rendezhető sorozat hosszát). Ezzel rokon probléma az „ügynök feladat”, amiben egy utazó ügynöknek n várost kell egyszer és csak egyszer meglátogatnia, mi az ügynök számára a legrövidebb út? A matematikusok találtak olyan algoritmust a rendezési probléma megoldására, aminek időigénye n6-nal arányos. Ezzel az algoritmussal már ezer elemű halmazt is sorrendbe lehet állítani kb. 1 év gépidő alatt. Az „ügynök feladat” megoldására csak exponenciális időigényű megoldás ismert, de egy adott megoldás helyességét ellenőrizni lehet polinomiális idő alatt. A kitűzött díj elnyeréséhez meg kell válaszolni az alábbi kérdést: Ha egy feladat megoldásának helyessége polinomiális idő alatt megadható, akkor mindig lehetséges polinomiális időigényű megoldást találni? 2. Bizonyítandó a RIEMANN-hipotézis, ami egy matematikában fontos szerepet játszó függvény zérushelyeinek eloszlásával kapcsolatos. 3. Bizonyítandó a YANG-MILL hipotézis, amely szerint ha egy részecskének van tömege, akkor ennek a tömegnek van egy pozitív alsó korlátja. 4. Bizonyítandó, hogy a NAVIER-STOKES egyenlet megoldása létezik és eleget tesz bizonyos simasági feltételeknek. Ezek a feladatok tehát nem kizárólag matematikai természetűek, az utolsó két említett feladat fizikai. Léteznek más díjak is. Az Electronic Frontier Foundation honalapján (www.eff.org) egyszerű prímszámok megtalálását is jól fizetik, ha valaki 10 millió decimális jegyű prímszámot talál, az kap 100 000 dollárt, 100 millió jegyű prím 150 000 dollárt ér, de 1 milliárd jegyű prímért már 250 000 dollár jár. Sok helyen hirdetnek különféle díjas problémákat, pl. a www.mathpuzzle.com már 10 dolláros problémát is hirdet. Az alábbi web oldal http://math.uc.edu/ode/odeprobs/edeprobs.html, pedig diákoknak kínál érdekes megoldandó problémákat (igaz, egyszerűeket, diákok számára), díj nincs. Vajon miért próbálkoznak egy díjas feladat megoldásával? Nyilván a pénz is vonzerő, de ne becsüljük túl a pénz szerepét. Aki a díjas feladatokat meg tudja oldani, azt a bankok, vagy biztosítók szép jövedelemért szíves-örömest alkalmaznák. Mégis, az ilyen típusú „átigazolások” meglehetősen ritkák. A kihívást nem a pénz jelenti, hanem a probléma. Egy olyan probléma, aminek a megoldását sokan keresték, és talán keresik most is. Ne felejtsük el, hogy csak az első megoldásért jár díj, aki elkésik hiába dolgozott.    A kitűzött díjaknak persze van egy kiszámítható mellékhatása is. Azok is nyújtanak be megoldást, akik valószínűleg a kitűzött feladatot sem értették meg, feltehetően azzal az elképzeléssel, hogy vak tyúk is talál szemet. Természetesen a feladat kitűzői nem tehetik meg, hogy az ilyen jellegű munkákat figyelmen kívül hagyják, azokat is gondosan el kell olvasni az első hibáig. Az alábbiakban felidézünk néhány érdekes pillanatot a nagy FERMAT-sejtés körüli eseményekből. FERMAT Franciaországban élt, jó nevű bíróként dolgozott. Ugyanakkor, mint amatőr matematikus vált ismertté. Minden állítását sikerült vagy bizonyítani, vagy cáfolni, kivéve egyet. Az állítás fölöttébb egyszerű, bárki megértheti. Nincs olyan kettőnél nagyobb egész szám, amelyre egész x, y és z értékekre teljesülne az xn+yn=zn összefüggés. A 19. században a francia akadémia aranyérmet és 3000 frank jutalmat tűzött ki annak, aki bizonyítani, vagy cáfolni tudja a 82


fenti állítást, a nagy Fermat-sejtést. Az összeg nagyságára jellemző, hogy a francia szalonokban az volt a fő beszédtéma, ki ad be pályázatot és milyen módon kíván eljutni a végeredményhez. A francia akadémia 1847. március 1.-én tartott ülésén drámai események zajlottak. GABRIEL LAMÉ (1795- 1870), aki már évekkel korábban megadott egy bizonyítást az n=7 esetre, tartott egy előadást, amelyben bejelentette, rendelkezik egy módszerrel, amivel a bizonyítás elvégezhető. Ismertette módszerét, de azt is elismerte, hogy a bizonyítás még nincs kész, de pár heti munka után befejezhető, ígéretet tett, hogy a bizonyítást heteken belül közzé is teszi az akadémiai értesítőben. Alighogy LAMÉ elhagyta a pódiumot, a kor másik kiemelkedő matematikusa, AUGUSTIN LOUI CAUCHY (1789-1857) jelentkezett szólásra, aki elmondta, ő is rendelkezik egy módszerrel és a teljes bizonyítást is közölni tudja. Világossá vált, hogy kiélezett versenyben állnak, aki elsőként adja be bizonyítását, azé a legrangosabb díj és a vele járó tekintélyes összeg, a másik pedig hiába dolgozott. Heteken belül mindketten letétbe helyeztek egy-egy borítékot az akadémia titkárságán, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy biztosítsák maguknak az elsőséget. Miközben folyt a találgatás, kié is lesz az elsőség, május 24-én JOSEPH LIOUVILLE (1809-1882) ismertette az akadémián egy német matematikus, ERNST KUMMER (1810-1893) levelét. A levélben az állt, hogy a CAUCHY és LAMÉ által nyilvánosságra hozott töredékek alapján megállapítható, hogy egyikük bizonyítása sem lehet helyes. A problémát az okozza, hogy míg az egész számok körében a prímfelbontás egyértelmű, addig a komplex számok körében már több ilyen felbontás is létezik, márpedig ezt a felbontást mindkét dolgozat használja. Végül is maga CAUCHY jelentette be 1857-ben, hogy a Fermat-sejtés bizonyítására kiírt pályázat eredménytelen maradt. Az 1908-ban Darmstadtban meghalt PAUL WOLFSKEHL családja104 a végrendelet felbontásakor megdöbbenve látta, hogy az elhunyt 100 ezer márkát hagyott egy díjra, amelyet a Fermat-sejtés bizonyításával lehet elnyerni. A pénzt a Királyi TudásTársulat gondjaira bízták, a pályázatot még abban az évben kiírták. Csak monográfiaként vagy folyóiratban megjelent munkával lehetett pályázni. A pályázat elbírálására két évet szántak, ezalatt mindenki véleményt nyilváníthat. A díj legkésőbb 2007. szeptember 13-ig beérkező megoldásokkal nyerhető el. Érdekesség, hogy a kiírás szerint a Fermat-sejtés cáfolatáért nem jár díj. A kiírás ellenére sokan pályáztak meg nem jelent munkákkal, arra kényszerítve a pályázatot gondozó Göttingeni Egyetemet, hogy a beküldött műveket ellenőrizze. 1909 és 1934 között EDMUND LANDAU volt a matematikai tanszék vezetője, az ő feladata volt a pályázatok elbírálása. Landau a következő módon segített magán. Készített több száz kártyát az alábbi szöveggel: Kedves ……………….! Köszönjük a nagy Fermat-sejtés bizonyítására beadott kéziratát. Az első hiba helye: ……… oldal ……… sor. Ez érvénytelenné teszi bizonyítását. M. Landau professzor LANDAU átadta a kéziratot egyik tanítványának azzal, hogy töltse ki a kártyán üresen hagyott adatokat. Azonban az amatőr megoldások nem kímélik a többi matematikai tanszéket sem, a legtöbb helyen külön postacím van az amatőr bizonyítások számára. Ezeket a legváltozatosabb 104

Simon Singh: A nagy Fermat-sejtés, Park, 2002, 129-133 83


módokon kezelik. Van, ahol az egyik beküldőt a másikhoz irányítják szakszerű bírálatért, de a legtöbb helyen érdemben nem foglakoznak az amatőr beadványokkal.    A tudomány lényeges része a tudományos minősítések hierarchiája. Magyarországon a porosz rendszer volt érvényben a kilencvenes évekig. Ennek keretében a főiskolák általában 3 év alatt adtak egy felsőfokú képzést, ami az angolszász országok „bachelor” fokozatának fele meg, az egyetemek pedig 5 év alatt adtak egy „master” fokozatnak megfelelő alapképzést. Egyes egyetemeken (orvosi és jogi végzettséghez) a hagyomány okán a normális képzés keretében doktori fokozatot is adtak. A természettudományokban a doktori fokozathoz továbbképzés (szakmai és nyelvi vizsgákat kell tenni) és egy dolgozat megírása és megvédése a feltétel. A következő lépcső egy kb. 5-10 éves munka után megszerezhető kandidátusi fokozat volt, amiben a jelöltnek bizonyítania kellett, hogy önálló kutatások végzésére képes. További 5-10 év elteltével megszerezhető volt a tudományok doktora fokozat, ahol azt kell bizonyítani, hogy a jelölt iskolát tudott teremteni. A politikai változások nem hagyták érintetlenül a tudományos közéletet sem. Az egyetemek elérkezettnek látták az időt, hogy az általuk kommunista kövületnek tekintett Akadémia kiváltságait megnyirbálják. Erre a legalkalmasabbnak egy új minősítési rendszer tűnt, megszüntették a kandidátusi fokozatot, helyette állítólag megemelték az egyetemi doktori fokozat követelményeit. Amennyiben ez igaz, akkor ma még nagyobb a különbség egy jogász doktorral és egy természettudós doktorral szemben támasztott követelmény között. Az új egyetemi doktori fokozatot pedig az egyetem adományozhatja saját eljárásrendje szerint. Az Akadémia csak a régi „nagydoktori” fokozatnak megfelelő MTA doktora címet adhatja, ám ennek ellensúlyozására az egyetemnek lehetősége van a „dr. habil.” cím odaítélésére, szintén a saját eljárásrendje szerint. Az egyetem által adott cím szükséges és elégséges az egyetemi tanári kinevezéshez. Az egyetemek éltek is a lehetőséggel és az egyetem szekerét buzgón toló kádereknek az a része, aki úgy érezte, nem tudja teljesíteni az MTA doktori követelményeket, könnyen megszerezte a „dr. habil.” címet. Ennek következménye az egyetemek többségén a professzori kar soha nem látott mértékű felhígulása lett, ennek mértékére jellemző, hogy több egyetemen maguk az egyetemi dolgozók léptek fel a jelenség ellen. Az MTA doktora cím odaítélése sem problémamentes. Aki fizikában szeretné a fokozatot megkapni, vagy elméleti, vagy kísérleti eredményekkel pályázhat a címre. Amióta a kísérletek többsége olyan bonyolult, mint egy gyár megszervezése és működtetése (a svájci Villigenben működő mezon forrást egyszerűen mezongyárnak szokták nevezni), a kísérletek többsége nemzetközi együttműködések keretében, tucatnyi résztvevő intézettel folyik. Az eredmények közzétételénél pedig a kísérletben résztvevő intézetek benevezett kutatóit kell felsorolni szerzőként (ez általában a szerződésben le van rögzítve) függetlenül attól, ki mit is tett ténylegesen az aktuális kísérletben. Kérdés tehát, milyen tudományos értéke van egy tucat olyan cikknek, amit több százan írtak? Volt rá példa, hogy a dolgozatot elutasították, pedig a jelölt szellemi vezére volt a kísérletnek és volt hogy elfogadták, holott szerepe mellékes volt. Általában a kísérletezők kevésbé vesznek részt az oktatásban. Az elméletiek gyakran vesznek részt oktatási feladatokban, sokat vannak külföldön, esetenként az is kérdés, részt vesznek-e a hazai tudományos életben. Külön nehézség az alap és alkalmazott kutatás területén elért eredmények megítélése. Az alapkutatás elfogadott mércéje, hogy mások hivatkoznak az eredményekre (úgy használják), az alkalmazott kutatásban egyszerűen csak használják. A kutatómunka eredménye, a „termék” is más, az alapkutató cikkeket produkál, az alkalmazott kutató berendezést épít, programot ír, szabadalmakat, jegyzőkönyveket készít, esetleg tanulmányokat ír. A hivatkozások száma (ha van) jelentősen kisebb az alkalmazott kutatások területén. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a 84


tudománynak, és különösen a fizikának és a biológiának, jelentős részt kell vállalni az ország előtt álló feladatok megoldásában. Ez alkalmazott kutatások nélkül nem megy. Egyes jelek szerint az Akadémia nyitni kíván az alkalmazott kutatások irányába. 3.3. Terra incognita A racionális megközelítés. Tudománytalan kor. Kérdőjelek a géntechnika körül. A veszélyes technológia társadalmi ellenőrzése. Egy hihetetlen eredmény tesztelés közben. Valószínűségen alapuló döntések, dohányzás, veszélyes technológiák. Fehér foltok: egyedül vagyunk-e?

A hatvanas években megjelentek a magyar egyetemeken a vietnami diákok, akik egy sor számunkra elképesztő szokást hoztak magukkal. A lányok félénkek voltak (a vietnamiak rangsorában a lányok nagyon hátul kullogtak), a magyar lányok elmondása szerint újságpapírba csomagolva zuhanyoztak. DONG, aki megtanított a kínai sakkra, elmondta, hogy apja nem látott még életében bonyolultabb szerkezetet egy zsebóránál. És most ő itt van Budapesten, ahová vonattal utazott Moszkván át, nem győz ámulni olyan bonyolult dolgokon, mint a villanykörte vagy a vasaló. Mit mondana DONG most, amikor a háziasszonyok zöme géppel mos, géppel veri a habot? Vajon korunkra csak a technika elterjedése jellemző, vagy bátran nevezhetjük a tudomány korának? Annak eldöntéséhez, hogy a tudomány korában élünk vagy sem, a tudomány szerepét kell megvizsgálni. Az világos, hogy az élet jelentős részében jól megvagyunk tudomány nélkül. A művészetekről, a társadalomról alkotott kép, az érintett ismeretek szubjektív volta miatt a tudományra, módszereire ezen a területen nincs szükség. Hasonló a helyzet a szórakozás és a sport (az élsportot kivéve, ahol tudományosan megalapozott bajnoktenyésztés folyik) területén is. Hol kell akkor keresnünk a tudományt a hétköznapokban? Szerintem ott, ahol bonyolult összefüggéseket kell vizsgálni, noha mennyiségi összefüggések, modellek még nem ismertek. Ezen a területen a racionalitás megkövetelhető. Engem fölöttébb irritálna, ha egy államtitkár döntéseihez egy jósnő vagy asztrológus tanácsait kérné ki. Úgy gondolom ugyanis, hogy aki a közösség pénzével gazdálkodik, köteles azt racionálisan tenni. Igen ám, de mi a teendő, ha a racionalitás nem ad tanácsot egy kérdésben? Ilyen nincs. A racionális megközelítés ugyanis az alábbi kérdésekre keresi a választ:       

Meg tudjuk-e fogalmazni ellentmondásmentesen mi a probléma? Meg tudjuk-e határozni, minek van befolyása a vizsgált problémára? Meg tudjuk-e határozni a probléma néhány alapvető jellemzőjét? Van-e szerepe a véletlennek? Azonosítható-e hol és milyen mértékben? Kapcsolható-e a vizsgált probléma, más ismert problémákhoz? Fennáll-e valamilyen fokú analógia más ismert problémával? Mit kellene tudni a probléma megoldásához?

Ha a fenti kérdések egy részére már tudunk válaszolni, már kialakítottunk egy modellt. Lehet, hogy a modell kezdetleges, de ahogyan ismereteink nőnek, a modellt finomítjuk. Ellenőrzésképpen fordítsuk meg a dolgot. Ha valaki a fenti kérdésekre nem tud válaszolni, mire juthat? Ha nem tudja másnak értelmesen elmondani, mire szeretne választ kapni, ha fogalma sincs arról, minek lehet befolyása az adott esetben, nem tudja, hogy mindig ugyanaz történik, vagy kis változások várhatóak, esetleg minden kusza, aligha talál magyarázatot, aligha értheti meg a jelenséget. 85


A tudomány szerepét annak alapján lehet egy társadalomban megítélni, hogy a döntések meghozatalában mennyire érvényesül a racionalitás. Vannak intézmények, ahol a racionalitás hiánya gyors összeomláshoz vezetne, ilyenek a termelés, a bankok, a biztosítók. Attól, hogy a háziasszonyok olvassák a horoszkópokat még nem lehet a társadalmat tudománytalannak nevezni. Ha azonban a társadalom egyes intézményeiben a döntések meghozatala nem racionális, a társadalom joggal nevezhető tudománytalannak. Ez a veszély elsősorban ott áll fenn, ahol a racionális modellek hiányoznak, vagy elmaradottak esetleg átláthatatlanul bonyolultak. Ilyen terület pl. a külpolitika. A külpolitika célja egy ország érdekeinek érvényesítése. A külpolitikai folyamatokat is lehet jól-rosszul modellezni. A modellben lehetnek bizonytalan elemek (pl. a partnerek reakciója), a modell lehet hiányos, de ha nincs modell, az ország külpolitikája eredménytelen lesz. Az is baj, ha a modell hibás, hiszen akkor a döntések is valószínűleg hibásak lesznek. Akinek nincs modellje, az nem tud egyszerű kérdéseket sem megválaszolni, nincs tisztában alapvető tendenciákkal, folyamatokkal, ezért előbb-utóbb hátrányba kerül. A világban megfigyelhető, hogy a sikeres külpolitikához nem elegendő az erő, ahhoz szükség van egy racionális modellre is, és különösen a hosszú távú racionális cselekvés a fontos. Amikor RICHARD FEYNMANN tudománytalan korról beszél, arra gondol, hogy sok területen nem használják a racionális megközelítést, ahol pedig használni lehetne. Ha valaki beteg, biztosítója orvosához fordul elsőként. Ha az nem tud segíteni rajta, akkor nyilván minden eszközt megragad, legyen az racionális vagy nem. Ez még nem jelenti a racionalitás hiányát. Ha viszont egy köztudottan bonyolult kérdésre oktalanul egyszerű választ várunk, miközben magunk is tudjuk, az igazi válasz hosszú, bonyolult és unalmas lenne, az már nem racionalitás. Pedig gyakran ez a helyzet. A legfeljebb háromszavas reklámszlogen, a 30 másodperces, meggyőző erejű reklám, a politikai pártok szlogenjei—mind, mind az irracionalitás példái. Tekintettel arra, hogy egész iparágak épülnek az említett irracionalitásra, jogos korunkat tudománytalannak nevezni. Az említett jelenségekkel nem az a baj, hogy léteznek, hiszen a hirdetés a hirdető részéről racionális tett. Az a fogyasztó viszont, aki falja a reklámokat, noha tudja, hogy a reklámtól nem várhat objektív tájékoztatást, sem kimerítő összehasonlítást a konkurencia esetleg jobb termékével, az a fogyasztó irracionálisan viselkedik. Egyes nézetek szerint a választási kampányban a választók irracionalitása kényszerítik bele a politikusokat a betarthatatlan ígéretekbe. E vélemény alapja a közvélemény igénye a felmerült politikai problémák megoldásának szlogenszerű megfogalmazására. Márpedig ha az igény létezik, akkor azt ki kell elégíteni. Ha racionális eszközökkel nem lehet, akkor irracionálisokkal. Korunkat joggal nevezhetjük tudománytalannak amiatt is, hogy vannak országok, vallási vagy etnikai csoportok, amelyek cselekvéseit nem a racionalitás irányítja. A sort KHOMEINI ajatollah nyitotta meg Iránban, ahol az ország irányításában a vallási fanatizmus kapott helyet; de megemlíthetjük az iszlám fundamentalistákat Algériában, a zsidó fundamentalistákat Izraelben, az ír protestánsokat és katolikusokat Észak-Írországban. A vallási fundamentalizmussal az a baj, hogy a más vallásúak (talán pontosabb ellenfelet mondani) életét nem tekintik értékesnek vagy védendőnek, sőt egyes esetekben (pl. a dzsihad meghirdetése után) hősként tisztelik a más vallásúak gyilkosait. A fanatikusokkal szemben felhozható még az is, hogy tetteik kiszámíthatatlanok, nem ismerik a kompromisszumot, noha az erő tekintetében ők vannak hátrányban.   

86


RICHARD FEYNMAN egy még a hatvanas években megtartott előadásában105 arról beszélt, mennyire tudománytalan a kor, amelyben élünk. Ez tetten érhető a gondolkodásmódban is, de egy jelentős részben információhiányból fakad. Aki hisz az asztrológiában, aligha gondol arra, hogy a biztosítótársaságok nagyon is érdekeltek abban, hogy amennyiben ügyfelük egy adott napon nagyobb veszélynek van kitéve, mint más napokon, akkor tanácsolják el ügyfelüket pl. a veszélyes napokon a repüléstől. Az asztrológia pedig azt állítja, hogy az ügyfél születési adatainak ismeretében pontosan meghatározhatóak azok a napok, amelyeken az ügyfelet a szokásosnál nagyobb veszély fenyegeti. Ha ez az állítás legalább részben igaz lenne, a biztosítók lennének az elsők, akik alkalmaznák, és a biztosítási díjakat az asztrológia alapján határoznák meg. Ha korunk tudománytalan is, annyi bizonyos, hogy a technika korát éljük. A haladás során a tegnap tudományos eredményeiből lesz a ma technikai újdonsága, erre épül a holnap ipara. A történelem során nem létezett még olyan eszköz, amit csak jóra lehetne használni. A tudomány eredményei pedig jó alapot teremtenek ahhoz, hogy egyes csoportok saját érdekeiket érvényesítsék. Vajon hogyan élünk a tudomány eredményeivel? Hogyan hat ez a tudomány megítélésére? Amint a New Scientist106 beszámol róla, TONY BLAIR brit miniszterelnök fontos beszédet tartott a tudományról 2002 májusában a Royal Societyben. Beszédének már az is kiemelt fontosságot adott, hogy több mint egy generáció óta ő volt az első brit miniszterelnök, aki egy beszédet a tudománynak szentelt. A beszéd témája a tudomány megítélése Európában volt. A miniszterelnök megemlítette, hogy a bangalori (India) biotechnológia-kutatók úgy látják, hogy Európát teljesen elözönlötték a tiltakozó és nyomásgyakorló csoportok, akik érzelmekkel kívánják elűzni a józan észt. Ez a modern Európa igaz képe?—teszi fel a kérdést a New Scientist szerkesztőségi kommentárja. A válasz nyilvánvalóan nem. A tiltakozás ugyanis gyakran nem a tudománynak szól. Az Angliában nagy hagyományokkal rendelkező állatvédők például tiltakoznak az állatkísérletek ellen. Közismert, hogy a francia kozmetikai ipar évente kb. 2 millió macskát „fogyaszt el” termékei tesztelésére, ami nyilván nem szálka, de gerenda az állatvédők szemében. Azonban állatok nélkül jóval kevesebb gyógyszerünk lenne. Gondoljunk pl. arra, hogy az emberi vért két csoportra osztották, Rh pozitív és Rh negatívra. A két csoportot az különbözteti meg, hogy a rhézusz majom vérével pozitív vagy negatív reakciót ad az emberi vér. Az egyik első űrben járt élőlény a Lajka nevű kutya volt, de az űrhajózásban majmokat is alkalmaztak107. Az állatok közül megkülönböztetett figyelmet fordítunk a főemlősökre. Mi igazolhatja a főemlősök kísérletekben történő felhasználását? Vezető biológusok egy része kétségbe vonja ezen kísérletek szükségességét. Az állatkísérleteknél igazolni kellene, hogy a várható eredmény ellensúlyozza az állatok szenvedését. Közvéleménykutatások megerősítik: a primátákon végzett kísérleteket elfogadhatónak tartjuk, ha azok jelentős eredményekre vezetnek (pl. gyógyító eljárásokra, új gyógyszerekre). Visszatérve a brit miniszterelnök beszédére, hibáztathatjuk-e a közvéleményt azért, mert nem kér a génmanipulált vetőmagból, vagy borjúhúsból? Először is le kell szögezni, hogy a géntechnológia hatását még nem ismerjük kellően, a géntechnika környezeti, egészségi, hatásai nem tisztázottak. Mi történik, ha egyes állat vagy növényfajok eltűnnek? Mi történik, ha új állat 105

R. P. Feynman: A dolgok értelme, Akkord, 1998, pp. 67—128 New Scientist, 2002, No. 2345,5 Elsősorban amerikai űrhajókban. Egy közszájon forgó anekdota szerint egyszer egy szenátusi küldöttség ellenőrizte, mire költi az űrközpont a pénzt. Megmutatták a majmok feladatát és megkérdezték a szenátorokat, akarnak-e versenyezni a csimpánzzal. A versenyben—állítólag—nagy fölénnyel a csimpánz győzött.

106 107

87


és növényfajok jelennek meg? Az evolúció folyamatában nem alakulhatott ki védelem az új gének ellen. A kukoricához adott gének például más változatokban tűnnek fel a szomszéd farmokon. Egy májusban megjelent EU tanulmány szerint a génvándorlás már akkor is veszélyezteti a farmot, ha a génmanipulált vetőmag aránya csak 10%. E veszély ellen védelmet nyújtana, ha a termelésben alkalmazott génmanipulált növényeket megfosztanák termékenységüktől. Ismét arról van tehát szó, hogy a várható haszon reményében a szükséges elővigyázatosságról elfeledkeztek a tulajdonosok? A technika fejlődése kikényszerít egy teljesen újfajta feladatmegosztást, amiben a tulajdonos, az állam (mint hatóság) és a közvélemény még csak keresi saját szerepét. Ezeket a szerepeket a bírósági munkamegosztásnak megfelelően lehet tanú—tanácsadó vagy szakértő—ülnök—bíró szerepekre osztani. A dán parlament mellett már működik egy állampolgárokból álló tanácsadó testület, ott tehát a közvélemény az ülnök szerepét vállalta fel. Az állam nem kerülheti meg az új technológiák bevezetésével járó fokozott felelősséget, és alkalomadtán a felelősségre vonást sem. Nem várható el a közösségtől, hogy kellő szakértelemmel és felelősségtudattal vizsgáljon meg minden újítást. A szakértelmet az államnak kell biztosítania, a biztonságot is csak az állam tudja a tulajdonosra rákényszeríteni. Vége annak az időnek, amikor a dohánygyárak jövedelmét az állam valamelyest megcsapolta, amivel egyébként a dohánygyárak cinkostársává vált—és elnézte, hogy a dohánygyárak gátlástalanul teszik tönkre a lakosság egészségét. Az is vitatható, hogy a dohánygyártás nyeresége fedezte-e egyetlen országban is azt a többletkiadást, amit a dohányzás okozott, például az egészségügynek. Ha valaki kételkedne az ipari ártalmak jelenlétében, elég a szénerőművek okozta környezeti károkra, az atomerőművek kockázatára vagy a duzzasztógátak máig vitatott hatásaira gondolni. Az egészségkárosító hatás, a környezeti károk nem azonnal jelentkeznek és még csak nem is determinisztikusak. Ennek tudható be, hogy megítélésük nem egységes.    Első pillanatban kétségbeejtőnek tűnhet, hogy még az egyszerű állítások között is sok olyan található, ami igaz is lehet, hamis is lehet, ráadásul, ha ellenőrizzük az állítást, egyszer igaznak, máskor hamisnak találjuk. A valóság az, hogy meglehetősen jól el lehet igazodni a kiismerhetetlennek tűnő véletlen jelenségek világában, vagy ahogyan FEYNMAN nevezte, a bizonytalanság kezelésében. FEYNMAN egyúttal emlékeztet rá, hogy egyes dolgokról akkor is meglehetősen biztosak lehetünk, ha bizonytalanok vagyunk, hiszen nem kell feltétlenül a céltábla közepét eltalálnunk. Egyes emberek azt mondják nekem, hogy: „Hogyan tudja tanítani tanítványainak, hogy mi a jó és mi a rossz, ha saját maga sem tudja?” Hát úgy, hogy meglehetősen biztos vagyok abban, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem vagyok abszolút biztos, a tapasztalatok megváltoztathatják a nézeteimet. De tudom, hogy mit várnék el, hogy tanítsanak nekik. Persze, a gyerekek természetesen nem akarják megtanulni, amit tanítanak nekik.108 A fenti példabeszéd után térjünk vissza a véletlenre. Annak kimutatása, hogy a dohányzás káros vagy nem, hogy egy anyag használata okoz-e környezeti károkat, bonyolult és hosszadalmas vizsgálatokat igényel. Ezen vizsgálatok kiértékelése statisztikai eszközökkel történik. A statisztika a véletlen tudománya. A statisztika taglalása helyett megemlítek egy FEYNMAN által

108

88

R. Feynman: A dolgok rendje, Akkord, 2001, 74—75.


kimondott fontos következtetést109, egy „igazságtesztet”. Ennek lényege: ha valami igaz, és folytatjuk a megfigyeléseket, valamint javítjuk közben a megfigyelések hatékonyságát is, a vizsgált effektusok erőteljesebben tűnnek elő.    Hogyan alakul át a bizonytalan tudás biztossá? Ennek bemutatására FEYNMAN elmondja az alábbi történetet. Tegyük fel, hogy a kaszinóban találkozunk egy emberrel, aki azt állítja, ő gondolatolvasó, előre meg tudja mondani, milyen eredmény fog kijönni a ruletten. Az állítás elég hihetetlen, sőt bizarr, hiszen nem ismerünk olyan kölcsönhatást, aminek révén egy ember eszközök nélkül befolyásolni tudná a ruletten kijövő eredményt. A fizikusok hozzászoktak, hogy bármit is állít a másik, azt nem fogadják el, bizony az az alapvető hozzáállás, hogy az új állítás nagy valószínűséggel hibás. Ezért minden új állítást meg kell vizsgálni és megcáfolni minden lehetséges kifogást. Alkalmazzuk most is ezt a szkeptikus megközelítést! Mindenki saját tapasztalatából indul ki, de ilyen gondolatolvasót még egyikünk sem látott. Egy fizikus valószínűleg arra gondol: „Nem kizárt, hogy ez a fickó tényleg gondolatolvasó, de az esély igen kicsi rá, mondjuk 1: 1000 000-hoz.” A gondolatolvasó első kísérlete sikeres, eltalálja melyik szám nyer. Jó, gondoljuk, ez még lehet véletlen, ettől még nem hiszünk a gondolatolvasónak. A kísérletet megismételjük, mondjuk tíz alkalommal. Mind a tízszer sikeres. Na, most bajban vagyunk. A tíz kísérlet tapasztalata ellentmond korábbi tapasztalatunknak. Lázasan keressük, van-e magyarázat? Azt persze el tudjuk képzelni, hogy a gondolatolvasónak van egy társa (esetleg a krupié) akivel összejátszik. Az összejátszás nem mond ellent korábbi tapasztalatainknak, ezért azt jóval valószínűbbnek tartjuk, mint a gondolaolvasást. A következő kísérletek célja tehát annak kizárása, hogy ilyen összejátszás előfordulhat. Például átvisszük a gondolatolvasót egy másik, általunk választott klubba. Ez kizárja az összejátszást? Nem, de a valószínűségét eléggé lecsökkenti, különösen, ha ismerjük a krupiét. Van más lehetőség is. Esetleg vásárolunk egy másik, teljesen új rulett asztalt, valahol felállítjuk és azon próbáljuk ki a gondolatolvasó képességét. Ha a másik klubban a gondolatolvasó sikeres, elmegyünk egy újabb klubba, ha ott is sikeres, akkor otthon (vagy egy laborban) felállítunk egy rulett asztalt, ha ott is sikeres … akkor beláttuk, hogy tényleg gondolatolvasó. Ekkor kezd a kérdés izgalmassá válni. Itt egy olyan megfigyelés, ami ellentmond korábbi tapasztalatunknak. Nyilván létezik egy kölcsönhatás, aminek segítségével a rulett golyót befolyásolni lehet. Mi lehet ez a kölcsönhatás? Milyen körülmények hatnak rá? Ezek tisztázására egy sor kísérletet végzünk, pl. a gondolatolvasót egyre távolabb visszük a rulett asztaltól, esetleg körbevesszük különféle anyagokkal, egészen addig, amíg valamiféle a tapasztalatainkkal összeegyeztethető tudást nem szerzünk erről a gondolatolvasásról. Ilyen kísérletekkel vizsgálták az ismeretlen elektromos és mágneses jelenségeket, amelyek megjelenésükkor szokatlanok, a korábbi tapasztalatoktól teljesen eltérőek voltak. Elegendő kísérlettel meg lehetne állapítani, mi is a gondolatolvasás lényege. Ki lehetne találni, miért nem képes mindenki erre? Hogyan lehet majdnem mindenkit megtanítani a gondolatolvasásra? Amint látjuk, az események kezdetén kis esélyt adtunk a gondolatolvasás létezésének, de elképzelhető az események olyan sorozata, ami után ez az esély jelentősen megnőne. Vegyük észre azonban, hogy a gondolatkísérletben meglehetősen nagyszámú kísérletre volt szükség. Ha csak korlátozott számú kísérletre van mód, mindig ott marad a kétely: igen lehet, hogy gondolatolvasó, de azt még nem zártuk ki, hogy… A másik eset, amikor nem lehet valakit meggyőzni az új lehetőségről, ha az illető teljesen előítéletes, és nincs tekintettel a kísérletek eredményére. Ezt az esetet mint irracionálist kizárhatjuk. 109

R. Feynman: A dolgok rendje, Akkord, 2001, 79 89


   A bizonytalanság, egy-egy esemény hatásának megítélése meglehetősen gyakori feladat. A dohányzás, a közlekedés, a veszélyes technológiák megítélése mind ilyen kérdés. Arról van szó, hogy pl. a dohányzás káros hatása nem azonnal jelentkezik, hanem évekkel később. Hatása is véletlenszerű, az egyik ember semmi hátrányt nem érez, a másik egészsége viszont gyorsan romlik. Vegyük elsőként a dohányzást, ill. a szenvedélybetegségeket. Ha valaki csak úgy tudja jól érezni magát, hogy közben másoknak kárt okoz, az már nem magánügy, ezért az ilyen típusú eseteket a társadalom jog eszközeivel is igyekszik szabályozni. Ha valaki alkoholt fogyaszt, vizsgálatok szerint a reflexei lelassulnak. Ebből következik, hogy az ittas vezető nagyobb kockázatot jelent a többi közlekedőre, mint a józan. Ezért a KRESZ minden országban megszabja, mekkora alkoholmennyiség az, aminek elfogyasztását a többi közlekedő köteles elviselni kockázat növekedés formájában. Ha azonban az egyéni közérzet javítása nincs hatással a környezetre, nincsenek szankciók sem, mint pl. a kávéfogyasztásnál. A dohányzás kellemes lehet a dohányosnak, de biztosan nem előnyös, hiszen egy dohányos férfi várható élettartama 2250 nappal kevesebb, mint nem dohányos társáé. Egy nő esetében az élettartam csökkenés 800 nap. A dohányzásból anyagi hátránya is származik (a cigarettán nagy adó van), az egészsége is károsodik. Az Associated Press 2002. október 5.-i híre szerint BETTY BULLOCK-ot (64 éves), aki 17 éves korától dohányzik, rekord összegű 28 milliárd dolláros kártérítés illeti meg. Az USA Legfelsőbb Bíróságának döntése a Philip Morris dohánygyárat sújtja. BETTY BULLOCK 17 évesen kapott rá a dohányzásra, tavaly pedig tüdőrákot állapítottak meg nála. A pert csalás és gondatlanság miatt indította. A dohánygyár bejelentette, fellebbezni fog. Sajnos azt is bizonyított ténynek vehetjük, hogy a dohányos környezete egészségét is veszélyezteti. Ennek legszomorúbb példája a dohányos anya esete. A dohányzó anya vérében lévő nikotin a magzatba is eljut, az ereket és szívet károsító hatása ott is érvényesül. A füstben lévő nehézfémek (ólom, higany stb.) a szervezetből nem ürülnek ki, ezért a dohányos anya gyermeke már hátrányos helyzetből indul. Ha az anya a szoptatás alatt is dohányzik, mérgeket is tartalmazó tejével tovább rontja a gyerek esélyeit. A másodlagos dohányzás hatását sokan lebecsülik, pedig az a gyermek, aki dohányos szüleivel egy lakásban kénytelen élni, esetleg egy autóban utazni, fokozott veszélynek van kitéve. Egy 4000 gyermeken Amerikában végzett felmérés szerint már csekély mértékű dohányfüst hatására is csökken a gyermekek kognitív képessége. A Cincinnati Gyermekkórház Orvosi Központjában dolgozó KIMBERLY YOLTON szerint:

Ezek a szintek jelentéktelenek egy-egy gyermek esetében, azonban társadalmunkra komoly következményekkel járnak, mivel gyermekek milliói vannak kitéve másodlagos dohányzásnak.110 YOLTON és csapata egyidejűleg vizsgálta a nikotin bomlástermékeit 6 és 16 év közötti gyermekek vérében és a gyermekek által intelligenciateszteken elért eredményeket. Miután kiszűrték a szülők helyzetéből adódó hátrányos faktorokat (szegénység, alacsony iskolai végzettség), a felmérésben a gyermek vérének nikotinszintje és a teszteken elért eredménye között szoros korreláció volt kimutatható. Azt találták, hogy egy nanogramm kotinin111 egy köbcenti vérben átlagosan két pont romlást jelent a tesztekben. Ez a kotinin szint alakul ki egy gyermekben, ha egyik szülője egy doboznál kevesebbet füstöl el naponta. A vizsgált gyermekeket a kotinin szint 110 111

90

New Scientist, 2342, 2002, 15 nanogramm=10-9 g, a kotinin a nikotin egyik bomlásterméke


szerint két csoportra osztva az alsó 25% és a felső 25% IQ-ja között 9 pont volt a különbség. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy gyermekek passzív dohányzása a nyelvi és logikai képességek romlásával jár. Mégis, YOLTONÉK vizsgálata az első, amelyben igen kis „dózisok” hatását is ki tudták mutatni. A vizsgálati eredmények feldolgozása még folyik. A dohányzási szokásokban tehát láthatóan megmutatkozik az, mit is gondol a dohányos embertársairól (gyermekeiről). A dohányzás kapcsán persze elgondolkodhatunk az állam szerepén is, hiszen az állam a vastag adókra gondolva egyezik bele abba, hogy a lakosság egészségét kitartó munkával egy kis csoport tönkretegye. Különösen szégyenteljes az, hogy a dohányreklámok egy része kimondottan a gyerekeket vagy a fiatalokat célozza meg, hiszen őket várhatóan csak évtizedek múlva viszi el a tüdőrák vagy az érszűkület, eddig még jelentősen gazdagíthatják a dohánygyárak bevételét. A közlekedés is kockázattal jár, azonban ez a kockázat jelentősen eltér a dohányzás kockázatától. Elsősorban, ha el akarunk jutni valahová, mindenkinek járművet kell igénybe vennie, másrészt a közlekedés kockázatát mindenki egyformán viseli. Mennyi is a közlekedéshez kapcsolható kockázat? DANESI megadott112 egy összehasonlító táblázatot, ahol a halálesetet vette egységnyinek, így a dohányzás kockázatára 1/1000, a közúti baleset kockázatára 1/10000 adódott. Magyarországon a közutakon évente kb. 1400 haláleset történik. Ez a szám elképesztően magas, más szóval, a közlekedés kockázata nagy. Mégis közlekedünk. Mi a helyzet a veszélyes technológiák üzemeltetésével kapcsolatban? A kérdés kapcsán bizonyára mindenki az atomerőművekre gondol, pedig nem ott a legrosszabb a helyzet. Az atomenergia kapcsán, azaz a kutatástól az ipari felhasználásig a polgári lakosság körében az egész világon 1945 és 1997 között 141 halálos áldozatot követelt113. Ezt azzal kell összehasonlítani, hogy 1995-ben egyedül Magyarországon 176 ember halt meg munkahelyi balesetben. (A legveszélyesebb iparág 1995-ben a bányászat volt, azt követte az építőipar és a mezőgazdaság.) Az ipari tevékenység káros hatása sokrétű114. Jelentkezik gazdasági kár (pl. ha a folyóban kipusztulnak a halak, a halak értékét meg lehet határozni), egészségügyi kár (ami például mérhető a táppénzes napok számával, ha a betegség kimutatható kapcsolatban áll az ipari tevékenységgel). De hogyan lehet mérhetővé tenni pl. a klímaváltozás okozta károkat? Az idézett tanulmány sem vállalkozott arra, hogy megbecsli az erőművi kibocsátás épületekben, eszközökben okozott kárát. Egyelőre csak annyit tudunk, a kár létezik, többnyire az atomerőművek kapcsán dolgoznak ki eljárásokat a károk becslésére, de még messze vagyunk a kárbecslés elfogadható megoldástól.    Mindmáig megválaszolatlan a kérdés, vajon a Föld az egyetlen hely az Univerzumban, ahol élet és civilizáció fejlődött ki? Ha a kérdésre valószínűségi megfontolások alapján kívánunk válaszolni, azt kell meggondolni, mi a valószínűsége annak, hogy egy bolygón élet alakul ki; majd pedig meg kell határozni, hány olyan bolygó lehetséges, ahol élet és civilizáció kialakulhat. Az alábbiakban erre teszünk kísérletet. Azt ma már biztosan állíthatjuk, hogy a bolygók anyaga lényegében azonos. Az eltérések abból adódnak, hogy egyes összetevők (pl. az élet szempontjából fontos víz) mennyisége változik. Először tehát azt kell meghatározni, nagyjából milyen fizikai körülmények szükségesek 112

Danesi P. R.: IAEA Department of Research and Isotopes, RIAL Agency’s Laboratories, Seibersdorf and Vienna, 1998 Planning the medical response to radiological accidents, IAEA Safety Reports Series, 4. Szám, Bécs, 1998 114 Az erőművek esetében ld. Láng E., Lőritz M., Osán J., Sági L., Szabó P. P., Török Sz., Zombori P.: Hatásvizsgálat a nukleáris és fosszilis energiatermelés környezeti kockázatáról, KFKI Atomenergiakutató Intézet, Sugárvédelmi és Környezetfizikai Laboratórium, 1999 november 10. 113

91


az élet kialakulásához. Az élethez szükséges elemek lényegében az Univerzumban mindenütt rendelkezésre állnak. A csillagközi térben nem csak az elemek, de egyre bonyolultabb molekulák (ciántól a glicin nevű aminosavig) is jelen vannak. Ismert, hogy a nehezebb elemek a csillagok belsejében épülnek fel, ismertek az őket létrehozó magfizikai folyamatok, az is ismert, hogy egyegy szupernóva robbanás ezeket az anyagokat szétszórja az űrben. Ezzel az élethez szükséges nehézfémek szinte mindenütt rendelkezésre állnak. A Földön az élet meglehetősen tág hőmérséklettartományban létezik. A tengerfenéken 100 Co feletti hőmérsékleten is élnek mikroorganizmusok, de baktériumok élnek a Himalája örök hómezőin is. Sokáig azt hitték, fény nélkül nincs élet. Azonban kiderült, az élet energiaforrása lehet kémiai energia is, ásványi reakcióból (esetleg radioaktív bomlásból) is származhat. Élet létezik több száz méter mélységben is, ahol nagy a nyomás, nincs fény, levegő. Egyes becslések szerint a biomasszának a föld alatti része tömegében többszöröse is lehet a korábban földön és tengerekben ismert biomassza tömegének! Végeredményben az élet szempontjából víz, energia és táptalaj szükséges. Az élethez szükséges hőmérséklet biztosítható a bolygóra egy közeli csillagból érkező közvetlen sugárzás útján, mint a Földön, de az árapály (mint a Naprendszer egyik lehetséges élethordozó bolygólyán, a Jupiter Európa nevű holdján), a radioaktivitás vagy a geotermikus energia is szóba jöhet. A fentiekre tekintettel, a teljesen gázból álló óriásbolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz) figyelmen kívül hagyhatóak. Hasonló módon érdektelenek a légkör nélküli, teljesen száraz bolygók is, mint a Hold, a Merkúr, ill. a Naprendszer holdjainak nagy része. Ezen az sem változtat, hogy a Hold egyik mély kráterében nagy mennyiségben találtak jeget. Egyedül a Naprendszerben is több potenciális „élő” bolygó vagy hold található. A Mars és a Vénusz légkörrel rendelkezik, a Vénusz felszínén nem találtak vizet ill. vízre utaló nyomokat. A Marsot vizsgáló két Viking szonda 1976-ban leszállt és vizsgálataiból kiderült, hogy szerves anyag a bolygón valószínűleg nem található. A bolygó körül keringő egység felvételei szerint a Mars légköre valamikor sűrűbb volt, a felszíni hőmérséklet magasabb volt a mostaninál és jelentős vízmennyiségek mozoghattak a bolygó felszínén. Mindez kb. 3,5 milliárd éve lehetett, összhangban a marsi meteoritok vizsgálatának eredményével. A többi bolygót nem vesszük sorra, az Európa hold kivételével, ahol a NASA annyira valószínűnek tartja élet létezését, hogy 2003ban egy űrszondát küldenek a hold köré. Az Európát vastag jégkéreg fedi, azonban a jégkéreg alatt, a szilárd köpeny fölött, van folyékony víz, a körülmények kedvezőek az élet kialakulásához. A következő kérdés, hogy a Naprendszer szerkezete tipikus vagy egyedi? A távoli csillagok körül keringő bolygók kimutatása nagy felbontást igényel. Amennyiben a csillag körül kering egy nagy tömegű bolygó, azt ki lehet mutatni. Az ilyen, exobolygók115 száma fokozatosan növekszik. ALMÁR IVÁN könyvében116 17 exobolygót sorol föl, ezek száma folyamatosan gyarapszik. A megvizsgált csillagok 5-6%-a körül sikerült kimutatni valamilyen kísérőt. A feladat nehézségét megérthetjük az alábbiakból. Ha valaki a Napot vizsgálja mintegy 33 fényév távolságból (ez kb. egy közeli csillag távolságának felel meg), akkor a Naprendszer bolygóira a Nap hullámvonalú mozgásából lehet következtetni. Ennek amplitúdója 2 ezredívmásodperc, ami jelenleg nem kimutatható ki ugyan a rendelkezésünkre álló technikával, de a létező berendezések felbontóképességének határán van. FRANK DRAKE egyszerű megfontolások alapján az alábbi képlettel117 becsülte meg a fejlett civilizációk számát: N c  N * f p ne f l f i f c Lc / L* 115

Exobolygónak tekintik azt a bolygót, amelynek tömege nem nagyobb 13 Jupiter tömegnél. Almár Iván: A SETI szépsége, Vince, 1999, 39 117 Almár Iván: A SETI szépsége, Vince, 1999, 20 116

92


ahol Nc az adott időpontban, adott térrészen belül egyidejűleg létező, technikailag fejlett civilizációk száma, N* a kérdéses térrészen belül lévő csillagok száma, fp közülük a bolygórendszerrel rendelkezők aránya, ne a lakható bolygók átlagos száma-egy-egy bolygórendszerben fl közülük az életet hordozó bolygók aránya, fi közülük az értelmes lényeket hordozó bolygók aránya, fc közülük a technikai civilizációt hordozó bolygók aránya, Lc a technikai civilizáció átlagos élettartama L* a csillagok átlagos élettartama. Természetesen a képlet egyetlen elemét sem ismerjük. Annyi biztos, hogy N* igen nagy szám (egyes becslések szerint 1021), a mellette szereplő törtek viszont nagyon kicsik. Az egyes tényezők becsült értékei nagy eltéréseket mutatnak. Jelenleg a csillagászok a csillagok körül kialakult bolygórendszereket kutatják (ne meghatározása), úgy tűnik, tipikusnak tekinthető a bolygórendszer egy-egy csillag körül (azaz fp értéke alig kisebb, mint egy). Sajnos a tényezők jelentős részét is csak úgy tudnánk megbecsülni, hogy megfigyeljük Nc értékét, és abból következtetünk. A bizonyosság hiánya ezért találgatásokra késztet bennünket. Jelenleg két nézet van, az egyik szerint reménytelenül egyedül vagyunk, a másik viszont azt állítja, hogy sem a Naprendszer, sem a Föld nincs kitüntetett helyzetben, egyedül a Tejúton belül több ezer bolygón lehet élet. A 6.4 pontban újra megvizsgáljuk ezt a kérdést abból a szemszögből: hogyan szerezhetünk tudomást más civilizációk létéről, ill. hogyan adhatnánk tudtára más civilizációknak, hogy mi is létezünk és fel szeretnénk venni velük a kapcsolatot. 3.4. Az egyén korlátai Az érzetek feldolgozásáról. Az egyén rendelkezésére álló korlátozott információ. Edison esete. Szubjektivitás, Einstein esete. Az előítéletek. Hiedelmek. Babona. Miért nem hal ki a hiedelem? Babona.

A VÁRI-WAGNER modell lényei teljesen egyformák, viszont az egyes lények tapasztalata egyedi. A lények fejlődése viszont a környezet ingereinek feldolgozásán alapul, ezért a lények többékevésbé egyediek lesznek. A VÁRI-WAGNER modell csak egy egyszerűsített modellje az embernek, a társadalomnak, és jól tükrözi az emberek egyik általános tulajdonságát: egyediek vagyunk, noha hasonló elveken működünk. Természetesen izgalmas kérdés: mennyire vagyunk egyformák, és mennyire vagyunk egyediek? Az alábbiakban három kísérletről esik szó, a kísérletek célja megismerni az érzékelésfeldolgozás mechanizmusát, hiszen a tapasztalás erősen függ az érzékelés-feldolgozástól. 1. Az első kísérletet francia kártyával végezték. Ezt a kártyát használják a römi, a kanaszta, a bridzs és egy sor más kártyajáték során. Egy pakli kártyában négy szín található, ezek közül kettő, a kőr () és a káró () piros, kettő, a treff () és a pikk () fekete. A kísérlethez egy olyan kártyacsomagot használtak, amelyben néhány lapot átrajzoltak, de csak a színt változtatták meg, pl. kör nyolcas fekete színű lett, a treff tízes pedig piros. A kísérlet során kártyalapokat mutogattak alanyoknak, akiknek csak a kártyalapot kellett felismerniük. A

93


kísérlet eredménye így foglalható össze: (i) A kísérleti alany rövid ideig látta a kártyát, minden lapot felismert. A normál lapokat helyesen azonosította, azonban a megváltoztatott lapokat is normálisként azonosította. (ii) Ahogyan nőtt az idő, amíg az alany látta a kártyalapokat, úgy nőtt a megváltoztatott lapok felismerésének bizonytalansága. (iii) A felismerésre hagyott idő további növelésével nőtt az alanyok habozása, bizonytalansága. Néhány alany képtelen volt a megváltoztatott kártyákat felismerni, a hibázás a lapok több mint 10 %-ánál fordult elő. Az egyik alany így fakadt ki118: „Nem tudom eldönteni a kártyalap színét, bármi legyen is. Nem tudom eldönteni, pikk vagy kör. Abban sem vagyok már biztos, milyen a pikk. Istenem!” Konklúzió: amennyiben váratlan eseménnyel kerülünk szembe, aminek leírására nincsenek meg a megfelelő fogalmaink, kényelmetlenül érezzük magunkat. Ez a kényelmetlen érzés kényszeríti ki új, a jelenség leírására alkalmas fogalmak kialakítását, bevezetését és elfogadását. 2. A 19. század végén elkezdték vizsgálni a látás és a képképzés folyamatát. Az egyik kísérlet során a kísérleti alanyra egy szemüveget adtak, ami csak annyit tett, hogy fejjel lefelé láttatta a világot, megcserélte a fentet és a lentet. A kísérlet azt mutatta, hogy kb. két hét után a kísérleti személy újra normálisan látott, azaz, agya visszafordította a képet. Ha a szemüveget levették róla, akkor két hétig újra fordítva látta a világot, de utána látása ismét normális lett. A kísérlet tanulsága, hogy emberek eltérő eszközökkel (egyiknél semmi, a másiknál fordítós szemüveg) ugyanazt látják, érzékelik.

3.4.1. ábra. Mit látunk?

3. A pszichológia egyik alapvető kísérlete során az alanynak egy összetett ábrát kell értelmeznie. Ilyenkor az alany valójában vonalakat lát, a vonalak értelmezése pedig irányítható. Az első fontos faktor a kulturális háttér, a vonalak értelmezése nyilvánvalóan a látottak feldolgozását igényli, a feldolgozás módja pedig függ a tapasztalattól. A 3.4.1. ábrán egyaránt láthatunk egy öregasszonyt vagy egy fiatal nőt. A fenti, „gestalt” típusúnak nevezett kísérlet alapján arra a következtetésre jutunk, hogy hiába látnak emberek azonos dolgokat, azok értelmezése teljesen szubjektív lehet, függvénye a kulturális háttérnek, a tapasztalatoknak. Tekintettel arra, hogy a megfigyelők kulturális, szellemi háttere teljesen eltérő lehet, a személyes tapasztalatok pedig biztosan egyediek, a világról alkotott képünk csak szubjektív lehet. 118

94

T. S. Kuhn: The Structure of Scientific Revolution, The University of Chicago Press, Chicago, 1996,63-64


   A szubjektivitás szerepe tudományterületenként erősen változó. A természettudományokban főként az a vonása jut szerephez, hogy egyedenként változik, amit látunk, hallunk, tapasztalunk, olvasunk; változik az is, milyen iskolába kerülünk, ott éppen kik tanítanak. A társadalomtudományokban maga az észlelés, mint pszichológiai probléma, valamint a vizsgálat technikája is erősen személyfüggő. A társadalomtudományban alkalmazott mérés vagy megfigyelés („terepkutatás”, interjúk készítése) egy sor olyan problémát vet fel, ami erősen szubjektív. Ezen a területen nem kerülhető el a „szokás”, „szerep”, „indíték”, „érdek” fogalmak alkalmazása, márpedig ezek a fogalmak erősen terheltek a vizsgáló beállítottságával, korábbi tapasztalataival. Szubjektivitásként jelenik meg az is, hogy bizonyos általános veszélyeket ki mennyire képes felismerni és elkerülni.

Akárcsak mi, a maga munkájába a tudós is beleviszi a józan ész meg nem fogalmazott és meghatározatlan örökségét s nemkülönben azoknak a metafizikai, ismeretelméleti és logikai megfogalmazásoknak bizonytalan örökségét is, amelyek tudományában a történeti fejlődés során lerakódtak. Könnyen előfordulhat, hogy ez a kritikátlan és felülbírálatlan örökség a tudóst a rejtett és fel nem ismert dogmák béklyójába szorítja, de az is megeshet, hogy az ilyképpen elsajátított gondolkodási formák heurisztikus feladatokat látnak el, a tudományos képzeletet a felfedezések meg nem vizsgált, kevéssé értett ösvényén vezetik végig.119 Nyilvánvalóan egyedenként változik, milyen mértékben képes valaki felismerni ezt a korlátot, és mennyire képes megszabadulni tőle. A szubjektivitásnak nem kizárólag negatív a szerepe. A szubjektivitásnak köszönhető, hogy azonos tényekből kiindulva eltérő elméleteket állítanak fel egyes tudósok vagy csoportok. Ezekből az elméletekből azután a megfigyelések, a kísérletek választják ki azt az elméletet, amely illik a valóságra és ez az elmélet lesz az adott terület paradigmájának alapja. Elegendő, ha arra utalunk, hogy a hő elméletének kialakítása során volt egy olyan elképzelés is, hogy a hő olyasmi, mint egy folyadék, amit caloricumnak neveztek el. Segítségével több hőfizikai jelenséget (pl. hővezetés) meg lehetett magyarázni, ám végül az elmélettel fel kellett hagyni, mert egy sor kísérletet nem tudott megmagyarázni. Hasonló történt az elektromosság vizsgálata során is, ott egy efflúvium nevű folyadékkal magyaráztak egyes elektromos jelenségeket, ám később az efflúvium elméletet fel kellett adni. Noha a jelen fejezet azt vizsgálja, milyen korlátok magasodnak az egyén előtt, rögtön az elején rá kívánok mutatni arra, hogy az egyén gyarlóságának határt szab a racionális megközelítés. Először is, az a tény, hogy az eredmények függetlenek a vizsgált személytől azt jelenti, hogy az eredmények reprodukálhatóak. Azaz, a kísérlet eredménye nem függhet attól, ki, mikor és hol végezte el, hasonlóképpen egy levezetés eredménye is megismételhető. Ebből kifolyólag a tudományban a csalások kérész életűek, a hibák hamar kiderülnek. Másodszor a tudósokat kizárólag a megismerés vágya vezérli, ezért nem alkusznak meg, minden körülmények között kiállnak saját véleményük mellett. Igaz, a második érv nem tűnik túl erősnek. Meglehet, hogy GIORDANO BRUNO vállalta a máglyahalált, sok tudós dacolt az inkvizícióval, de amióta az inkvizíció szerepét jól fizetett állások vették át, mintha a tudósok ellenállása lecsökkent volna. Még az első érvvel kapcsolatba is fel lehet hozni ellenérvként: ugyan ki fog egy drága és időigényes kísérletet (számítást stb.) megismételni csak azért, hogy kiderüljön, igaza van-e egy 119

Marx W. Wartofsky: A tudományos gondolkodás fogalmi alapjai, Gondolat, 1977, 29 95


mérést végző csoportnak? Ez igaz, de az eredmények legkeményebb ellenőrzése nem a megismételt mérés, hanem az eredmények felhasználása. Azoknak az állításoknak hihetünk, amelyek kiállták a felhasználás próbáját.    1854-ben SAMUEL EDISON120 a Michigan állambeli Fort Gabriot erődhöz tartozó világítótorony őre és ácsmestere lett. A Port Huron közelében lévő állomáshelyen kezdett fia, az 1847-ben született Alva iskolába járni. Az iskola meglehetősen egyszerű volt, a feladatok kiadása és a számonkérés is szóban történt. Alva egy betegség következtében nagyot hallott, ezért a szóbeli kommunikáció nehézségei hamar visszahúzódóvá tették. Figyelmét inkább az olvasás kötötte le. A Polgárháború idején az iskolák amúgy is alig működtek, a gyerekek zöme kb. két iskolaévnek megfelelő időt töltött a polgárháborús évek alatt az iskolapadban. 1859-ben ALVA EDISON otthagyta az iskolát és a frissen épült vasútnál helyezkedett el, a Ditroit és Port Huron között közlekedő vonaton volt kisegítő. Négy évvel korábban a Michigan Central vasúttársaság lépéseket tett a távíró kereskedelmi hasznosítására: a vonatok biztosításában használták a távírót. 1863-ban Alva élt a lehetőséggel és beiratkozott a távírász iskolába. Itt rossz hallása nem volt hátrány, a távíró morze kóddal dolgozott, papírra írt pontokat és vonalakat. 1870 és 75 között a gyorsan fejlődő távírónál dolgozott Newarkban (New Jersey állam). Már ebben az időben önálló vállalkozó lett, sikereket ért el a telegráf fejlesztésében. THOMAS ALVA EDISON az egyik legsikeresebb feltaláló lett. Élete során 1093 szabadalom birtokosa volt, ebből 389 a villamos energiához és a fényforrásokhoz, 195 a fonográfhoz, 150 pedig a távíróhoz, 34 a telefonhoz kapcsolódik. Nem véletlen, hogy Edison nagy találmányai a világításhoz és a vasúti hírközléshez kapcsolódtak. Ezeket a területeket (vagy legalábbis az igényeket) jól ismerte. Mint a legtöbb autodidakta, ösztönösen kereste a javítás útját-módját, gyakran minden előképzettség nélkül. Ő maga írta: Abban az időben, amikor a fűtőszálas lámpával kísérleteztem, nem értettem az Ohm törvényt. Képzettségének hiányát mindig pótolta egy társ, akitől Edison sokat tanult. Kezdetben FRANK L. POPE villamossági szakértő volt ez a társ, később pedig a Princetownban végzett FRANCIS UPTON. De EDISON életét számos egyéb kedvező körülmény is segítette. Így pl. a Western Union társaság és egyik riválisa JAY GOULD New York-i bankár közötti versengés EDISONT 26 évesen 100 000$hoz segítette.    EDISON példáján azt kívántam szemléltetni, milyen nagy szerepe van az egyén sorsának alakításában annak, milyen információ jut el hozzá. Ha EDISON apja nem egy világítótoronyban dolgozik, ha gyerekfejjel nem ismerkedik meg a távíróval, talán minden másként alakult volna. Nyilvánvaló, hogy ezek a véletlenek törvényszerűek, hiszen mindenkit ér valamilyen információ. Általában a dolgok pozitív oldalát szoktuk kiemelni, hiszen az viszi előre a világot. Ha valaki szerencsésebb helyzetben van, mint EDISON, akkor valószínűleg az iskolában kap valami pozitív ösztönzést, ami érdeklődését felkelti. Ilyen iskolák és tanárok léteznek, Budapesten is van egy iskola, a Fasori Gimnázium, aminek falai között több későbbi Nobel-díjas is tanult. Kivételesen

120

96

Az Encyclopaedia Britannica, 1998 alapján


említsünk meg egy negatív példát is. MAX BORN (1882-1970) Nobel-díjas fizikus így ír pályája kezdetéről121 A másik ember, aki tudományos pályafutásomat befolyásolta—de negatív értelemben—, JOHANNES STARK volt, aki később Nobel-díjat kapott azért, mert felfedezte a csősugarakban a Doppler-effektust, és a színképvonalak felbontását elektromos erőtérben. Akkor a fizika előadója volt, és radioaktivitási kurzust tartott. Megpróbálkoztam előadásainak a látogatásával, de előadásmódja nem elégítette ki matematikai érzékemet, úgyhogy abbahagytam az előadásokra járást. Így azután sohasem tanultam meg rendesen a magfizikát és nem vehettem részt továbbfejlesztésében. Csupán egyetlen (nem is rossz) cikket publikáltam az alfabomlásról (1929). A dolognak viszont az volt a másik következménye, hogy nem kerültem kapcsolatba a maghasadással és ennek az atombombában való alkalmazásával. Ez lehetővé tette, hogy az atombombával kapcsolatos erkölcsi és politikai kérdéseket személyi érdekeltség nélkül és objektív szempontból vizsgáljam. Ahogyan a körülmények közül a pozitív hatásúakat szoktuk megemlíteni, ugyanúgy az egyén szubjektív vonásai közül is a pozitív vonásokat szokás hangsúlyozni. Nincs is értelme azt kérdezgetni, „Ugyan kedves komám, hát hogyan lehetséges, hogy csak ennyire jutottál ezekkel a kiváló adottságokkal?” Tanulságos lehet viszont egy-egy kiemelten sikeres ember egy súlyosabb melléfogását megvizsgálni. ALBERT EINSTEIN, sokak szerint a valaha élt legbriliánsabb elmék egyike, 1920-tól kezdve az elektromágnesség és a gravitáció matematikai kapcsolatát kereste, amit később egyesített térelméletnek neveztek. EINSTEIN meg volt győződve arról, hogy a gravitáció és az elektromágnesség egyesített elmélete ki fogja küszöbölni a HEISENBERG-féle határozatlansági elvet, és eltünteti a világ kezdetét kitüntető megoldást a relativitáselméletből. Ez a próbálkozás élete végéig sikertelen maradt. Vezető fizikusok véleménye szerint EINSTEIN próbálkozása eleve kudarcra volt ítélve. De vajon meg lehet-e győzni valakit, aki nem rettent vissza attól, hogy a legalapvetőbb fizikai fogalmakat (mint tér és idő) megvizsgálja, vizsgálatai alapján pedig egy teljesen új világkép alakult ki, hogy próbálkozása hiábavaló? A kudarc okát abban adják meg, hogy a kvantummechanikában időközben HEISENBERG felfedezte a határozatlansági elvet, ami szerint nem lehet egy részecske sebességét és helyét egyszerre mérni. Noha EINSTEIN elismerte a kvantummechanika nagyszerűségét, elutasította a kvantumelmélet általános érvényét, helyette az általános relativitáselmélet elvéből indult el, ahhoz ragaszkodott, mint az egyesített térelmélet kielégítő megalapozásához. MAX BORN, EINSTEIN közeli barátja ezt mondta EINSTEIN utolsó évtizedeinek törekvései kapcsán: Sokunk tekinti ezt tragédiának, rá nézve is, minthogy magányosan keresi útját, és ránk nézve is, akik hiányoljuk vezetőnket és példaképünket. 1929-ben EINSTEIN 50-ik születésnapja körül a Porosz Tudományos Akadémia kiadta az egyesített térelméletet, ami szenzációt keltett, noha kezdetleges jellege hamar nyilvánvalóvá vált. Az egyesített térelmélet javított változatával EINSTEIN 1950-ben készült el. Ez egy pedáns matematikai munka volt, de már megjelenésekor kritizálták, mint tarthatatlant. Ma elfogadott vélemény, hogy EINSTEIN elfecsérelte utolsó 30 évét. 121

Max Born: Válogatott tanulmányok, Gondolat, 1973, 12 97


   A fentiekből következik, hogy az egyén által megszerzett ismeretek hiányosak, azok feldolgozása erősen szubjektív, a következtetések, az eredmények mindenképpen ellenőrzésre szorulnak. Ezt az ellenőrzést a tudományos intézményrendszerek hivatottak ellátni. Be kell azonban látni, hogy egy ösztöndíjas esetében az intézményrendszer hatásosan tud beavatkozni, ami egy Nobel-díjas esetében egyszerűen lehetetlen. Ezért az alább ismertetett eszközök csak „közönséges földi halandók” esetében működnek. Szerencsére a kutatók döntő többsége nem egymaga dolgozik, hanem csoportban, ezért amint egy eredmény megszületik, azt el kell magyarázni a többieknek, sokszor már itt kiderülnek az első, durva hibák. Ha a hiba javítható, akkor azt ki is javítják. Az immár kijavított és a közösség szűrőjén átment eredmény a következő szűrő elé kerül. Az eredményeket publikálni kell, a publikációt megelőzően az eredményt illik ismertetni az érdeklődő kollégákkal, ez többnyire egy szeminárium keretében történik. Egy közösségben mindig akadnak ellenérdekeltek, ők képviselik a SI (sárga irigység) faktort, ami egy fontos összetevője az eredmények ellenőrzésének. A következő lépcső a publikáció. Arra egyetlen folyóiratnak sincs módja, hogy a beérkezett kéziratokban közölt számításokat vagy méréseket még egyszer elvégezze, de közvetett ellenőrzésre gyakran sor kerül. Ez abban áll, hogy a szerkesztők, vagy a felkért bírálók összevetik a következtetéseket a már ismert eredményekkel, és ha ellentmondást találnak, azt hibaként könyvelik el. Sajnos, ezen a módon csak az apró lépéssel történő előrehaladást lehet ellenőrizni, amennyiben valaki egy teljesen új elképzeléssel jelentkezik, annak nagy esélye van az elutasításra. A referálással kapcsolatos ellenvetésekről részletesen szó volt a 3.2. fejezetben. Előfordul, hogy egy-egy hiba hosszú ideig kering a köztudatban. Amint GAÁL ISTVÁN könyve előszavában írja122:

„Ha az ógörög hitrege a Danaidák feneketlen hordaját Danaios 50 leányának örökös, megfeszített munkája mellett is megtölthetetlennek állíthatta,— ennek ellentételeképp, s emellett a valóságtól sem térve el, százszor inkább elmondhatjuk, hogy a ferdítések és koholmányok ősidők óta bővülő, ámde mindig színültig telt tárházát emberfia ki nem merítheti. Mert ha a mesék birodalmába utasíthatjuk is a lernai szörnyet, amelynek levágott feje helyébe új feje nőtt, a koholmány természetrajzi jellege a valóságban is csakugyan a — kiirthatatlanság. Felmerül a kérdés, vajon a folyóiratokból, egyéb közleményekből át szabad-e venni eredményeket, nem túlságosan ingoványos talaj-e mások bizonytalan eredményeire támaszkodni? Erre valamilyen mértékben mindenki rászorul, hiszen nem lehet minden eredményt az axiómákból levezetve ellenőrizni. A könyveknek (és főképpen kiadójuknak) megvan a maguk reputációja. Mindenki tud mondani olyan kiadókat, folyóiratokat, amelyekben a kéziratokat nagy gonddal kezelik, ritkák a sajtóhibák. Az alábbi idézet egy tankönyv bevezetőjéből való, arra mutat rá, hogy jó dolog a bizalom, de helyénvaló a kételkedés is. A kutatók között nem ritka az a gyakorlat, hogy hivatkozásaikat mások munkáiból veszik át, de maguk a hivatkozott cikket vagy reportot nem olvassák el. Ez alól a reaktorfizikusok sem kivételek. Így terjednek elavult, más szerzők által már felülbírált adatok és a sok másolástól egyre hibásabb képletek. Könyvemben igyekeztem gondosan eljárni, és csak korszerűnek tekinthető adatokat közölni. A többször másolt 122

98

Gaál István: Természettudományi koholmányok, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1936, 9


képletek érdekes példái a Placzek-tranziensek és a termalizációs magfüggvény, amelyek a legtöbb hivatkozott hibásak (ami alól idézett jegyzetem sem kivétel). A legjobb megoldásnak azt találtam, hogy megadtam a képletek levezetését.123    GREGORY W. LESTER szerint124 a hiedelmek túlélési képességünk javítását szolgálják, ezért azok biológiai tervezése erősen ellenáll a változtatásnak. A hiedelmek megváltoztatásához a szkeptikusoknak azon túl, hogy vizsgálják a megfelelő adatokat, fel kell vetniük az agy túléléssel kapcsolatos egyéb kérdéseit is, mint amilyen a fogalmak és implikáció kérdése is. A racionális gondolkodás egyik vonása, hogy a hiedelmek akár hibásak is lehetnek. Azt gondolhatnánk, a téves hiedelmek eltűnnek a bizonyítékok hatására. Ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk a gyakorlatban. Meg kell tehát magyarázni, miért maradnak fenn a tévhitek az őket cáfoló tapasztalat ellenére is? LESTER szerint az emberi szervezet célja a túlélés biztosítása, ezt szolgálja az agy is. Az agy funkcióit ugyan nem ismerjük részleteiben, de a túlélés biztosítása feltétlenül az agy első és legfontosabb funkciója. Ha egy sérülés miatt a szervezet már nem képes egyszerre fenntartani a szív- és agyműködést, a szervezet öntudatlan állapotba, kómába kerül. Vagyis a szívműködés a létfenntartás szempontjából fontosabb az agyműködésnél. Ha a fenti megközelítést elfogadjuk, az egyes funkciók értékét, fontosságát a túlélésben játszott szerepük alapján kell vizsgálni. Ebből a szempontból kapóra jönnek olyan rendellenességek mint a kóros (túl sokat: obezitás, vagy túl keveset: anorexia) evés vagy a szenvedélybetegségek (alkoholizmus, drogfüggőség). Az agy túléléshez szükséges legfontosabb eszközei az érzékszervek, ezzel szerzünk tudomást a bennünket fenyegető veszélyről. Az érzékszervek magukban azonban erre a célra nem megfelelőek, hiszen hatókörük és érzékenységi küszöbük korlátos. Az agy folyamatos jelfeldolgozása is szükséges, hiszen állandóan változik érzékszerveink hatóköre. A hiedelem egy túlélési eszköz, az agy egyik funkciója, ami érzékszerveink veszély-felismerési funkcióját erősíti, afféle nagyhatósugarú veszélydetektorként működik. Tegyük fel, hogy vadászaton vagyunk, az űzött őzbakot látjuk futni. Érzékszerveink közvetítik képét, agyunk feldolgozza, tudjuk merre kell az ennivalót keresni. De az őzbak hirtelen eltűnik. Az érzékszervek nem érzékelik, de agyunk tudja, hogy az élelem (ami egyúttal veszély is) valahol ott van és most már érzékszerveink azt keresik, hová bújhatott. A hiedelemhez tehát nincs szükség az érzékszervektől érkező közvetlen inputra, ezért azt is a hiedelem funkciójának tekinthetjük, hogy információt ad a világ azon részéről, amivel nem vagyunk az érzékszerveink segítségével kapcsolatba. Ezen a területen absztrakciók segítségével igazodunk el (fogalmak, elvek). Itt szerephez jut a logika, a következtetés, az ésszerűség. Sok esetben események egész láncolatát kell átlátni, gondoljunk a gyógyszerre, amit azért veszünk be, hogy megölje a szervezetünkben elszaporodó baktériumokat. Tekintettel arra, hogy érzékszerveink és hiedelmeink is fontosak a túlélés szempontjából, egymást kiegészítik, az agy mindkettőt elkülönített, de egyenlően fontos információhordozónak tekinti. Bármelyiket is veszítjük el, létünk kerül veszélybe. Ez annyit jelent, hogy a hiedelmek érzékeléstől függetlenek. Egy hiedelem értéke a túlélés szempontjából attól függ, mennyire képes a hiedelem fennmaradni akár ellentmondó érzékelési adatok ellenére is. A hiedelmek nem azt a célt szolgálják, hogy könnyen változzanak a cáfoló érzékelés hatására.

123 124

Szatmáry Zoltán: Bevezetés a reaktorfizikába, Akadémiai Kiadó, 2000, 12 G. L. Lester: Why Bad Beliefs Don’t Die, Skeptical Inquirer, November/December 2000 99


Amikor ellentmondás van az érzékelés adatai és a hiedelmek között, az agy nem részesíti automatikusan előnyben az érzékelés adatait. Ez az oka annak, hogy a hiedelmek—irracionális hiedelmek, balhitek, ostoba hiedelmek, őrült hiedelmek—fennmaradnak a cáfoló tapasztalatok ellenére. Az agy nem azzal törődik, hogy egy hiedelem összhangban van-e az adatokkal, hanem azt vizsgálja, szolgálja a túlélést vagy nem. Egyes hiedelmek látszatra nincsenek közvetlen kapcsolatban a túléléssel (ilyen lehet a barlanglakó képessége hinni a lehetséges veszélyekben), noha ezek a hiedelmek is a túlélést szolgálják. Ez amiatt van, hogy egy hiedelem nem egyedül van, mintegy vákuumban, hanem egy szövevényes rendszert alkotnak, ami az agy világképét szabja meg. Az agy valójában nem az egyes hiedelmekre támaszkodik, hanem erre a szövevényes rendszerre. Következésképpen a „pici” hiedelem is fontos, annak megváltoztatása az egész szövevényes rendszer megváltoztatásával jár. Vegyük észre, hogy a fentiek szerint egy hiedelem cáfolatának felmutatása kevés egy hiedelem megváltoztatásához. Még a „különben értelmes” ember is ragaszkodik hiedelmeihez. Meg kell értenünk, hogy az erős biológiai implikációk miatt senkinek sem könnyű egyetlen hiedelmét is megváltoztatni. Az agy úgy érzi, létéért folytat küzdelmet, ha a hiedelmek megváltoztatásáról van szó, ez lehet a magyarázata annak, hogy a hiedelmek cáfolatát gyakran provokatív, ellenséges esetleg gonosz viselkedés kíséri, ami ugyan fölöttébb kellemetlen, de teljességgel érthető.    A babona125 olyan hiedelem, aminek alapja természetfölötti, ami ellentmond a tudománynak. Maga a szó szubjektív, ennek megfelelően is használják. KONSTANTIN császár a pogány vallásokat nevezte egyszerűen babonának, TACITUS viszont a keresztényeket. A római katolikus egyház sok rituáléja és relikviája viszont protestánsok szemében nem egyéb babonánál. A babonáknak se szeri se száma, alighanem lehetetlen egyetlen napot is eltölteni úgy, hogy ne tennénk valami jó- vagy balszerencsét hozó dolgot. A babona lehet kulturális vagy egyéni. A kulturális babona nagy területen elterjedt gyakorlat (hol húzódik a határ a szokás és a babona között?), az egyéni babona egy személyhez vagy egy kis közösséghez kapcsolódik, többnyire valami régi tapasztalat vagy esemény kapcsán. 3.5. A közösség korlátai Egy tudománnyal kapcsolatos érdekkonfiktus. A Francia Akadémia balfogásai: meteorok és repülés. Egészségügy és szabadalmak. Akupunktúra. Dohánygyárak. Egyenlőség a tudományban. Fegyverkezés. Példa a veszélyes technológiára: klónozás. Példa a kultúrált érdekütköztetésre: optika. Csalások a tudományban: a 118-as elem, a Schön botrány.

A közösségnek tehát működtetnie kell olyan intézményeket (v.ö. 3.2 fejezet), amelyek azt hivatottak kiküszöbölni, hogy az egyén tévedései bekerüljenek a tudomány vérkeringésébe. Ahogyan ezt láttuk a folyóiratok referálással kapcsolatos tevékenységénél, valamint a szabadalmakkal kapcsolatban, ez lehetőséget ad arra, hogy egyes csoportok saját érdekeiknek megfelelően próbálják terelgetni az eseményeket. Addig, amíg a feltalálónak, a felfedezőnek érdeke nem több mint felfedezésének elismerése, a tudomány minőségbiztosításának is tekinthető mechanizmusok működésében már olyan erők jelennek meg, amelyek kizárólag egy kis csoport rövidtávú anyagi érdekeit tartják szem előtt, gyakran a hosszú távú érdekek és a közösség érdekeinek rovására.

125

http://www.scisop.org/superstition/primer.html

100


Ráadásul ezeknek a csoportoknak az anyagi lehetőségei messze meghaladják a közösség lehetőségeit. Rögtön rámutatunk a közösség felelősségére abban a kérdésben, hogy el kell különíteni a tudományt (azaz, a valóban a megismerést célzó vizsgálatokat) a bérmunkától. Utóbbira az jellemző, hogy adott cél elérését tűzi ki a megbízó (akkor fizet), a kutató pedig a rendelkezésre álló eszközökkel megpróbálja a célt elérni. Ha egy cég megrendel egy vizsgálatot annak igazolására, hogy a konkurencia terméke veszélyes, a vizsgálatot végző lefizetett személynek csak annyi a dolga, hogy időigényes és drága vizsgálatokra hivatkozva szétkürtölje azt az állítást, amit a megbízója hallani szeretne. Aligha fogja valaki is megismételni a vizsgálatokat. Ha pedig a lehetetlen helyzetbe hozott cég megpróbál arra hivatkozni, hogy ennél egyszerűbben is kimutatható, hogy a termék valójában ártalmatlan, vagy valamilyen körmönfont hibára hivatkozik a bonyolult vizsgálatokban, hát helyzete annál rosszabb. Hiszen nyilvánvalóan csak mosakszik. Ebben a közegben a felhasználó, akit igazából nem a vizsgálatok technikai tartalma érdekel, hanem az, hogy ártalmas-e az élelmiszer, amit naponta eszik, teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Tekintettel arra, hogy nem tudjuk odahaza megvizsgálni, milyen összetételű a csapvíz, az ásványvíz, milyen engedélyezett adalékokat adnak az ételekhez, ez a kérdés a társadalom számára kiemelten fontos. Sajnos, van arra példa, hogy egy országban olyan élelmiszert hoznak forgalomba (pl. margarint), ami kimondottan egészségtelen. Arra is van példa, hogy magáncégek megfertőzték jelentős területen az ivóvizet, és a lakosság csak úgy tudott védekezni, hogy halat dobott a kútba, és amíg a hal élt, itták a kút vizét. Mondanom sem kell, a hivatalos propaganda szerint a margarin is, a víz is veszélytelen. Ez tehát az a közeg, amiben naponta el kell igazodnunk. A továbbiakban tehát a bérmunkával nem érdemes foglalkozni. Az viszont kérdés, mennyire megbízhatóak a tudományos fórumok. Ennek vizsgálatát kezdhetjük az Academie Française (AF) megítélésével, akinek halhatatlan tagjai világhírű baklövéseket követtek el. A tudomány természeténél fogva meglehetősen konzervatív, minden új eredmény vizsgálatához abból az alapállásból kezd, hogy az úgysem igaz. Egy meteorit óriási mozgási energiájának nagy része hővé alakul, amint belép a Föld légkörébe. A Földre hullott égi köveket a nép Isten ajándékának tekintette, ennek megfelelően tisztelte is. Az Academie Française a 18. században meg volt győződve, hogy kövek nem hullhatnak az égből, ekkoriban az európai múzeumok elrejtették a meteoritokat, mint a babonás múlt szégyenteljes emlékeit. ERNST FLORENS FRIEDRICH CHLADNI (1756-1827) német fizikus évtizedes küzdelem után győzte meg az AF-t a meteoritok létezéséről. Az Academie Française második baklövése a repüléshez kapcsolódik. A halhatatlanok testülete a repülés hajnalán kiadott egy nyilatkozatot, amiben kijelentették, hogy mivel a vas nehezebb a levegőnél, ezért repülni nem lehet és ezzel a kérdéssel az Academie Française nem foglalkozik többé. Azt a halhatatlanok figyelmen kívül hagyták, hogy a levegőben mozgó tárgyakra hat egy erő a levegő részecskéivel való folytonos ütközések következtében, és ez az erő alkalmasint felfelé is irányítható, következésképpen a levegőnél nehezebb tárgyakat is levegőbe lehet emelni. Vegyük azonban észre, hogy az ilyen, túlzott konzervativizmusból eredő hibák csak lassítják a haladást, de nem jelentenek hibaforrást.    A társadalmi munkamegosztás keretében mindenki adót fizet, az adókból az állam fenntartja többek között a kutatóintézeteket és az egyetemeket. Ebből a támogatásból azonban sem a kutatóintézet, sem az egyetem nem tud megélni, ezért szerződést kötnek az iparral a fejlesztési eredmények hasznosítására (ld. 3.2 fejezet). A hasznosítás azt jelenti, hogy az egyetem vagy kutatóintézet egyébként bárki számára hozzáférhető kutatási eredményeit a szerződő cég megkapja, a többiek elől pedig elzárják, hiszen az immár magán tulajdon. Erre az eljárásra 101


büszke az állam, hiszen olyan színvonalú kutatást tart fenn az adókból, ami az adófizetők egy részének (a szerződő cégnek) szükséges. Büszke a kutatóintézet (egyetem) is, hiszen olyan eredményeket érnek el, ami felhasználható; és természetesen büszke a szerződő cég is, hiszen sikerrel kizárja a lehetséges konkurenciát a kutatási eredmények hasznosításából, és ha valami jó eredmény is akad, azt beépíthetik termékeikbe, ami profitot hoz. Ha más cég is gyártani kívánja a terméket, azt megteheti, ha jogdíjat fizet a szerződő cégnek (nem a kutatóknak). A dolgok azonban nem mennek mindig ilyen simán. Ha egy cég már sokat fektetett be az éppen futó technológiába, akkor megéri neki azért megvenni a fejlesztési eredményt csak azért, nehogy a konkurencia idő előtt rákényszerítse őket a technológia lecserélésére. Majd ha a gépek már behozták az árukat, akkor érdemes lesz előjönni az új termékkel. A fenti típusú együttműködés tehát nem biztos, hogy a haladást szolgálja. Van a társadalomnak egy szelete, ami még bonyolultabban működik. A lakosság egészsége érték, ennek fenntartására az állam jelentős összegeket fordít a beszedett adókból. Elvileg egy magánklinika semmivel sem nyújt jobb gyógyulási esélyeket, mint egy közkórház, a különbség mindössze annyi, hogy a magánklinikán jobb az elhelyezés (egyágyas szoba), jobbak a körülmények (tiszta fürdőszoba, telefon), jobb az étkezés (egyéni kívánságokat is teljesítenek). Ezek ugyan mind jelentősen befolyásolják a gyógyulás folyamatát, de ettől eltekintve a gyógyeljárások, a gyógyszerek hatása ugyanaz. További, immár a gyógyulás esélyeit is befolyásoló körülmény, hogy a magánklinika elvégez olyan költséges beavatkozást is (pl. új műtéti technika, plasztikai műtét), amit a közkórház nem. Ennek feltétele azonban a teljes költségtérítés. A gyógyítás folyamatában a beteg, az orvos, a kórház, a gyógyszergyár (ide érthetjük az összes gyógyításban felhasznált anyagot és eszközt) játszik szerepet. Ez az egész lánc a világ nagy részén nincs kizárólag állami kézben, pl. a gyógyszergyártás, mint igen kockázatos vállalkozás Indiától az USA-ig magánkézben van. Az egészségbiztosítás szolidaritási elven működik, azaz, az a fiatal is fizet biztosítási díjat, aki legfeljebb ötévente egyszer megy szűrővizsgálatra, de társadalmi szinten a biztosító bevételeinek és kiadásainak összhangban kell lenni. A fejlődés olyan irányú, hogy az emberek egyre tovább lesznek öregek, egyre több betegséget tudnak kezelni egyre drágábban. Ez a helyzet nem jó az államnak, hiszen a biztosító deficitjét kénytelen kifizetni, de nem jó az egészségügynek sem, mert minden kórház a csőd szélén áll, és nem jó a betegnek sem. A helyzet megoldása még nem ismert, általános recept nincs. Van, ahol szigorúan ellenőrzik a kiadásokat (pl. egy drágább beavatkozást csak egy bizottság engedélyezhet, egy évben adott számú engedélyt lehet kiadni), másutt igyekeznek jól gazdálkodni (pl. többet költeni a megelőzésre és kevesebbet az akut esetekre), megint másutt szélesíteni kívánják a járulékfizetők körét.    Az egészségügy költségeinek csökkentéséhez vezető egyik út lehet a modern orvostudomány (ott ahol már nagy a baj) és a hagyományos gyógyítás (ott ahol inkább csak megelőzésről van szó) ötvözése. A hagyományos gyógyítás természetesen csak kiegészítője lehet az egészségről megszerzett modern ismereteknek (egészséges táplálkozás, sportolás stb.). De miért is kellene minden megfázáskor költséges antibiotikum kúrát tartanunk, amikor annak kezelésére vannak gyógyteák és egyéb eszközök? Minden országban kialakultak a természetes gyógymódok, azonban az európaiak a technikai fejlődés rabjaivá váltak. A mikroszkóp felfedezésétől egyenes út vezet a gyógyszerkonszernekhez. Ázsiában azonban mind a mai napig fennmaradtak a hagyományos módszerek. Ha már az olcsó gyógyulást keressük, érdemes megvizsgálni az egyik hagyományos ázsiai gyógymódot, mondjuk az akupunktúrát. 102


Az akupunktúra tűszúrásokkal gyógyít, a kis, vékony tűket többször fel lehet használni, ezért a gyógyítás költségei elenyészőek. Az európai egészség-szemlélet számára abszurd a betegség ellen vékony tűk bőr alá történő szúrásával védekezni. Egyáltalán működhet ez a gyógymód? Amikor egyik családtagom megkérdezte a háziorvost, próbálkozhat-e akupunktúra igénybevételével, a háziorvos csak arra volt kíváncsi, mit csinál az akupunktőr. Amikor megtudta, csak tűt szúr a bőrbe, azt válaszolta: „Menjen csak hozzá nyugodtan, ez egy teljesen ártalmatlan eljárás.” Mintha nem ismernénk egy kínai kivégzési módot, ahol az elítéltet halálra csiklandozzák… A hagyományos kínai orvoslás (HKO) nem az objektív megfigyelésre (amilyen a boncolás) épül, hanem egyszerű és szubjektív vizsgálódásra. Így szemügyre veszik a bőrt, a nyelvet, a szemet, a fület és a pulzust, ami alatt nem a percenkénti szívverések számát kell érteni, hanem a vér áramlásának szubjektív leírását. A HKO szerint az ember egy mikrokozmosz (ezt gondolták az alkimisták is), amiben a jin és jang ellentéte állandóan harcol egymással és ha az egyensúly felborul, megjelenik a betegség. A HKO szerint az emberi testen több mint 2000 akupunktúrás pont található126, ezek 12 fő- és 8 mellékmeridián (ez lényegében egy képzeletbeli útvonal) mentén helyezkednek el. Ezeken a meridiánokon áramlik a test működéséhez szükséges energia a Qi. A szervezet fizikai és mentális egyensúlyát, a szellemi és érzelmi egyensúlyt a Qi áramlása határozza meg. Az akupunktúra azt kívánja elérni, hogy az akupunktúrás pontok ingerlésével a szervezetben helyreálljon a Qi áramlása, és kialakuljon a jin és jang egyensúlya. A pontokat tűvel, elektromos ingerrel, nyomással vagy hővel lehet ingerelni. A HKO-ban az akupunktúrát gyógyteák, masszázs és meditáció egészíti ki. A fenti vázlatos ismertetésből is kitűnik, a HKO modellje jelentősen eltér az európai orvoslás modelljétől. Ha ehhez hozzávesszük a HKO szokatlan megközelítését (nem tanulmányozták, hogyan működik a test, amit gyógyítani akarnak; nem vizsgálták mi is a betegség, vagyis konkrétumok helyett általánosságokból indulnak ki), valamint azt, hogy többféle kínai, koreai, vietnami HKO létezik, ezek pl. más helyen adják meg az akupunktúrás pontokat, tényleg hihetetlen, hogy működik a dolog… Az alábbiakban megpróbálok felvetni és röviden megválaszolni pár HKO-val kapcsolatos kérdést. 1. Működik-e az akupunktúra? Az akupunktúrát ugyanazon protokollok szerint vizsgálták, mint bármelyik gyógyszert, azaz, kettős vakteszteknek vetették alá, összehasonlították placebo hatásával, végeztek akupunktúrát úgy, hogy a tűt szándékosan rossz helyre szúrták, továbbá a vizsgálat eredményeit megfelelő statisztikai módszerekkel értékelték ki stb. A vizsgálatok eredményei szerint nem mindenki reagál az akupunktúrára. A nem reagálók vannak kisebbségben, noha pontos arányuk nem ismert, mert az eddig elvégzett kísérletek ellentmondó eredményekre vezettek, az ellentmondások okait még keresik. 2. Milyen betegségek gyógyíthatóak akupunktúrával? Ha a beteg reagál az akupunktúrára, akkor a WHO vizsgálatai alapján 50 betegségcsoport kezelhető akupunktúrával. A listán nincs rajta többek között a rák, a leukémia, a szívroham és az agyvérzés. Jó eredményeket értek el többek között a fájdalomcsillapításban, valamint az asztma, a carpal tunnel syndroma, hátfájás, osteoarthritis, fibromyalgia, tenisz könyök, fejfájás, menstruációs fájdalmak, szenvedélybetegségek rehabilitációja, agyvérzés rehabilitációja kezelésében. Nem segít az akupunktúra a dohányzásról leszokásban sem. 3. Hogyan magyarázható az akupunktúra működése? A kísérletek szerint az akupunktúra a szervezetben lokális hatásokat vált ki. Ezek a hatások vagy közvetlenül a tűszúrás helyén 126

Az alábbi ismertetés National Center for Alternative Medicine (NCAM) interneten elérhető kiadványa(i) alapján készült. 103


jelentkeznek, vagy az érzékelő neuronok közvetítésével eljutnak a központi idegrendszerbe, ahol még a kezelés alatt endogén opioid peptidek szabadulnak föl, ezek fájdalomcsillapító hatásúak. Feltevések szerint az akupunktúra a hypotalamust és a hypofisist, amelyek hatása a hormontermelés révén az egész testre kihat. Megfigyelhető a véráramot szabályozó neurohormonok szintjének változása, valamint az immun funkciókban beálló változás is. Nem világos hogyan állnak össze ezek a különálló folyamatok gyógyulássá. Az akupunktúrának lényegében nincs mellékhatása, azonban a helytelenül beszúrt tűk, a nem sterilizált tűk veszélyeztetik a beteg egészségét. 4. Mi tünteti ki az akupunktúrás pontokat? A jelentős erőfeszítések ellenére is ellentmondásos ezen pontok definíciója és pontos helyük meghatározása a testen. Még illuzórikusabb az energiaáram (Qi) és a meridiánok tudományos alapjainak megadása. Bizonyítható, hogy az akupunktúrás pontok jobban vezetik az elektromágneses jeleket a környezetnél, jobban erősítik (vagy továbbítják) a jeleket. Ugyanakkor a tesztek során előfordult, hogy a szándékosan rossz helyre szúrt tű esetén is detektálható azon biológiai elváltozások egy része, amelyek az akupunktúrás pontba szúrt tűt kísérik. Az is ismert, hogy az akupunktúrát kísérő jelenségek egy része (pl. vérnyomásváltozás) elérhető más módszerekkel (pl. intenzív mozgás, relaxáció) is, ezek tehát nem kizárólag az akupunktúrára jellemzőek. 5. Felvehető-e az akupunktúra az egészségügyi ellátás rendszerébe? Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a beteg kivizsgálását mindenképpen orvosnak kell végeznie, mert a hagyományos gyógymódok „lassú víz partot mos” alapon működnek, ha pedig a betegnek akut segítség kell, nem szabad habozni. Meg kellene határozni egy elvégzendő tesztet, aminek alapján a betegről eldönthető, reagál-e az akupunktúrás kezelésre. Az akupunktúrát is be kellene sorolni az egészségügy „minőségbiztosítási rendszerébe”, azaz, meg kellene pontosan határozni a lehetséges akupunktúrás képzettségeket, azokra egységes terminológiát kellene alkalmazni (ha azt látjuk kiírva: Fogorvos, pontosan tudjuk mit jelent, bárhol legyen is a tábla. Legyen ugyanígy az akupunktőrrel is.), amihez pedig egységes képzést kell adni. Elő kell írni az akupunktúrás kezelés szabályait (steril tűk, megfelelő higiéniás feltételek stb.). Az egészségügy irányítóinak meg kellene ismerni, de az akupunktúrát használóktól meg kellene követelni, hogy ismerjék a WHO és egyéb vizsgálatok127 eredményeit, és azon betegségek kezelésében, ahol az akupunktúra bizonyítottan hatásos, be kellene építeni az egészségügyi ellátás hálózatába.    Amióta kiderült, hogy a dohánygyárak tudták, hogy termékükhöz hozzá lehet szokni (más szóval, a dohányzás ebből a szempontból hasonlít a kábítószerhez), az USA-ban meglehetősen nagy ellenszenv övezi a dohánygyárak működését. Azt kifogásolják, hogy mások egészségéből valaki meggazdagszik (vagy legalábbis erre törekszik). Azt hiszem, a fenti vádak megfogalmazói nincsenek tisztában az egészségügy körüli, ennél is súlyosabb ügyekkel, elsősorban a gyógyászati tesztek és a gyógyszerek piacával. A gyógyszergyárak persze úton-útfélen hangoztatják, hogy ők az emberi életet teszik jobbá, ezért nem tekinthetőek elvakult profitvadászoknak. Ennek ellenére több ország úgy döntött, hogy a gyógyászati találmányok kiadását (tesztek, eljárások, gyógyszerek) felfüggeszti. Olyan országokról van szó, mint Spanyolország, Olaszország és Törökország Európában vagy India Ázsiában. Ehhez a döntéshez a genetika legújabb eredményei 127

Ilyen vizsgálatokról adatok találhatóak a National Cener for Complementary and Alternative Medicine (NCAM) vagy a National Health Institute (NHI) amerikai intézmények honlapjain pl. http://nccam.nih.gov/health/ .

104


kapcsán jutottak az említett országok. Az eset hátteréről a New Scientist128 szerkesztőségi véleményben és cikkben számol be. A történet szerint a Myriad Genetics vállalat (Salt Lake City, Utah) egy ellentmondásos géntechnikai monopólium megszerzésére törekszik a BRCA1 és BRCA2 (emberi) génekkel129 kapcsolatban. Ezek a gének felelősek azért, hogy egy nő hajlamos-e mellrákra vagy petefészek rákra. Tekintettel arra, hogy mindkét betegség nők millióit érinti, a BRCA1 és BRCA2 génekkel kapcsolatos ismeretek, tesztek és terápiák jelentős haszonnal kecsegtetnek. Ha lehetőség van gének szabadalmaztatására, akkor a szabadalmaztatott génekkel kapcsolatos tesztek és technikák csak akkor alkalmazhatóak, ha a szabadalom tulajdonosa ehhez (pénzért) hozzájárul. A Myriad Genetics azt szeretné, ha a BRCA1 és BRCA2 génekkel kapcsolatban csak ő végezhetne vizsgálatokat, senki más. Ezt a törekvés természetesen sokan kritizálják A Myriad Genetics szabadalmi igénye ugyanis a géneket, a géneket alkotó proteineket, és a proteinek hatásmechanizmusát is lefedi. Ha tehát a kért szabadalmat megkapják, nem egyetlen gyógyszer szabadalmához jutnak, de egy egész gyógyszercsaládéhoz, a megfelelő tesztekkel együtt. Ez a helyzet fölöttébb veszélyes. Igaz, a legtöbb nyugati országban jól működő szabadalmi jog és monopólium ellenes törvények is hatályban vannak, ezeket azonban csak a legnagyobb cégek képesek használni, nyilvánvalóan a szegényebb cégek (egyetemek, kutatóintézetek) rovására. Két megoldás is kínálkozik. Az első, arra adni szabadalmat, amit a kérelmező bizonyítani tud és nem pedig kiagyalt alátámasztás nélküli jövőbeni felhasználásokra. Ez a megoldás aligha valószínű. A másik megoldás pedig a kutatási szféra lehetne. Ott állítják elő a szabadalmak jelentős részének szakmai hátterét. De, amint a New Scientist szerkesztőségi jegyzete leszögezi, ez a szektor része a problémának. Legtöbbjük ugyanis mindent szabadalmaztat, amit csak lehet. Ezeket a szabadalmakat azután jó pénzért el lehet adni akár több, akár egyetlen cégnek, ezzel megteremtve a monopóliumépítés alapját. Mi a helyzet a kormányokkal? A legtöbb nyugati ország fél ujjat húzni a nagy gyógyszercégekkel, mert attól félnek, hogy azok elhagyják az országot. Több jel mutat arra, hogy a World Trade Organisation keretében folyó tárgyalásokon, amelyek célja a szegény országokat olcsó gyógyszerekhez juttatni, a nyugati kormányok erőteljesen igyekeznek fékezni a megállapodást. Európában orvosok és kutatók egy csoportja kétségbe vonja a Myriad szabadalmának európai jogosságát. A kifogások egy része etikai jellegű: Myriad monopóliuma vissza fogja vetni a kutatást és az egészségügyet. A szerkesztőség szerint ideje volna azt is megvizsgálni, milyen hatást gyakorol a kutatásra, a fejlesztés sebességére a jelenlegi szabadalmi gyakorlat az egészségügy területén.    A tudomány egyik magasztos, mindenki által jogosnak tartott és támogatott egyik alapelve az egyenlőség, aminek értelmében a tudományos eredmények értékelésénél lényegtelen a szerzők vallása, neme, bőrszíne. Nos, ez a magasztos elv a valóságban nem létezik. 2002-ben a Newsweek felmérést készített Európa 100 legnagyobb vállalatánál annak megállapítására, mennyire érvényesül a faji diszkrimináció hiánya, azaz az egyenlőség, a felügyelőbizottsági tagok kinevezésénél. A vizsgálat összesen hat, nem európai származású felügyelőbizottsági tagot talált, ami elképesztően kevés. A felmérés egyértelműen arra utal, hogy messze nem igaz az, hogy mindenki egyenlő. Tény, hogy tudományos konferenciákon csak ázsiai vagy délamerikai országokból látni nem európai származású kutatókat—tudósokat. A New Scientist szerint még az angol kormány is elismeri, bajok vannak. Legalábbis erre utal, hogy alapítvány segíti a hivatalos 128 129

New Scientist, 13 July 2002 A BRCA rövidítés a breast cancer (mellrák) kezdőbetűiből áll össze. 105


antirasszizmust. 2003-ban életbe lép egy törvény az Európai Unióban, amely kötelezővé teszi a kormányzati szervek és alapítványok számára annak elemzését, milyen hatással van tevékenységük az egyes etnikai csoportokra, és azt is biztosítaniuk kell, hogy minden etnikai csoport egyformán részesedjen a hatásokból. „A tudomány bűnös titka nyilvánosságra kerül!”— írja MICHAEL BROOKS130. Susan Greenfield az igazgatója a Royal Institution of Great Britainnak, a farmakológia egyetemi tanára a University of Oxfordnál, tehát meglehetősen jól ismerheti a brit tudomány hétköznapjait. Feltehetően ezért is őt kérte fel Patricia Hewitt brit kereskedelem és iparügyi miniszter egy tanulmány koordinálására, arról, hogyan is áll a nők helyzete a tudományban, Nagy Britanniában. A tanulmány 2002 novemberében jelent meg, a szerző a New Scientistben131 ismertette a tanulmány főbb következtetéseit. Az írás egy beismeréssel kezdődik: SUSAN GREENFIELD nem szeretett volna gyereket, és ebben egyetértett vele férje is. Továbbá pályáját nem a tudományban kezdte, a klasszikusokat és a matematikát tanulmányozta, ami elég ritka volt ahhoz, hogy mindenki különcnek tekintse, amihez szerencsésen hozzászokott. „Szerencsétlen és sokat mondő körülmény—mondja SUSAN GREENFIEld, hogy jó helyet biztosít egy nő számára a tudományban az, hogy nem akar gyereket és elfogadja, hogy környezete különcnek tartja. A nők többsége természetesen gyermeket akar és jóval kevésbé eltökélt szakmai karrierjében mint a legtöbb férfi. Ez lehet a legfőbb magyarázata, hogy a nők alulreprezentáltak a tudomány minden területén. A tanulmány készítői nőkkel szembeni negatív diszkrimináció intézményes formáival találkoztak a tudományos közéletben. Nem arról van szó, hogy a nőkkel szemtől szembe durva lenne bárki is, csak érezhető, hogy előítéletekkel viseltetnek a nők iránt. Egy személy megítélésében, kompetenciájának elbírálásában már negatívum, ha az illető nő. A nőket gyakran erőszakosan lehurrogják minden ok nélkül, noha nehéz megítélni, ez mennyire általános. Egyes nők arra panaszkodtak, hogy kinevetik őket. Mások azt nehezményezik, hogy női mivoltuk miatt beskatulyázzák őket és olyan munkával bízzák meg őket (mint pl. a koordináció) ami „megfelel” női mivoltuknak. Ez a diszkrimináció az életkor előrehaladtával egyre nehezebb lesz. Az említett problémák gyökere a férfiakra szabott társadalom és az ennek következtében kialakult „női szerepek” következménye, ezért megváltozatásuk sem könnyű. A vizsgálat eredményeként két fő javaslat fogalmazódott meg. Az első a fejvadászokra vonatkozik. Egy állás betöltésénél ki kell szélesíteni a jelöltek körét amennyire csak lehetséges. Ez jelenleg a „networking” tevékenység keretében történik, a jelöltkeresést ismerősök által, személyesen vagy telefonon informális csatornákon folytatják. A fejvadászokat arra kellene ösztönözni (nem kényszeríteni), hogy forduljanak az ilyen formális alapon működő network centrumokhoz, ahol a címlistán feltehetően nőket is találni. A második javaslat: tegyék lehetővé a nők számára a gyermekvállalást anélkül, hogy az veszélyeztetné a nő karrierjét. Egy állandó állást Angliában a harmincas évei közepén kap valaki, ez a kor egy nő számára már nem ideális a családalapításra. Ha egy nő mégis gyermekvállalásra szánja magát, nagyon nehéz visszatérnie a munkába. A tudományos munka abban is eltér a többi foglalkozástól, hogy nincs egy világos struktúra. Aki nem publikál, az nem kap pályázati pénzt, amikor visszatér a munkába. Példának felhozható, hogy biológiából kb. egyenlő számban végeznek férfiak és nők, mégis a húszas éveik közepére a nők nagy része a tudomány számára elveszik.   

130 131

New Scientist, No. 2333, 45(2002) Susan Greenfield: Still hard to be a woman, New Scientist, No. 2371, 23, 2002

106


Az utóbbi időben egyre több olyan film készült, amelynek témája a következő. Adott egy őrült, de roppant gazdag ember. Már csak egyetlen cél maradt a szeme előtt: bebizonyítani a világnak, milyen nagy a hatalma. Ehhez szerződtet tudósokat (aki nem jön jószántából, azt elrabolja) és kifejleszt egy tömegpusztító fegyvert. Mielőtt kipróbálná, jön James Bond, és agyafúrtan megakadályozza az őrült tervet. Mi a biztosíték arra, hogy egy ehhez hasonló forgatókönyv nem válik holnap valósággá? Az egy kézben lévő tőke az utóbbi években sohasem látott méreteket öltött. A világ egyes országai között elképesztő és sohasem látott életszínvonal különbségek alakultak ki, egy középosztálybeli amerikai középiskolás havi zsebpénzének csak töredékét keresi meg egy orosz rakétamérnök, akik mostanában tömegesen kerültek ki az utcára. Vásárolni egy szigetet—ebben sincs semmi feltűnő. De nem kell őrült, magányos milliárdos után kutatnunk. Ha egy ország nem racionálisan jár el, nem működtet demokratikus intézményeket, tetteiből az olvasható ki, hogy fenyegetést jelent szomszédaira, esetleg ideológiai ellenfeleire, ugyan mi biztosítja, hogy egy ilyen ország nem fog bele tömegpusztító (vegyi, biológiai vagy nukleáris) fegyverek gyártásába? Hogyan lehet eldönteni, hogy a szomszédok félelme jogos-e? De a veszély egy racionálisan működő országban is fennáll, amennyiben a közpénzek felhasználása nem nyíltan történik. Az USA hadikiadásai sohasem látott magasságokba szöktek. Vajon mi történik ezzel a pénzzel? Ez ugyan kizárólag a Szenátusra tartozó kérdés, azonban időnként baljós hírek röppennek fel. Egy nemrég nyilvánosságra hozott jelentés arról számol be, hogy az USA titokban próbálja tartani a nem halálos fegyverek fejlesztésére tett erőfeszítéseit. Miről is van szó? Rovarok, amelyek szétrágják az utakat és az épületeket; biokatalizátorok, amelyek megtámadják az üzemanyagot és a műanyagokat; eszközök, amelyek megtámadják az egyébként nem korrodeáló alumíniumot. Többek között ezeket a fegyvereket kísérli meg kidolgozni az USA. Az US National Academy of Sciences elutasította, hogy nyilvánosságra hozza azt a több tucat jelentést, ami javasolja vagy leírja a fenti fejlesztéseket, noha a dokumentumok nyilvánosak lennének. ED HAMMOND, egy biofegyvereket ellenző csoport tagja úgy véli, ennek valós oka abban keresendő, hogy ezekkel az USA saját törvényeit és nemzetközi szerződéseket is megszeg132. Ugyan gondoltak-e a fenti terveket finanszírozók arra, mi történik, ha ezek a kutatási eredmények avatatlan kezekbe kerülnek? Nem termelt-e ki máris az USA hadigépezete olyan elégedetlen egyént (mondjuk TIMOTHY MCQUAIN(?), az 1996-os Oklahoma City robbantója személyében), aki öncélúan használta fel katonai ismereteit? Van arra biztosíték, hogy az eset nem ismétlődik meg egy tömegpusztító fegyvert birtokló katonával?    Vessünk újra egy pillantást a veszélyes technológiákra, ezúttal azt vesszük szemügyre, mennyiben felel meg a munkamegosztásban az állam a tőle elvártaknak. Le kell szögezni, hogy vizsgálataink szempontjából veszélyes technológiának minősül minden olyan ipari tevékenység, amely a lakosság egészségét kockáztatja. Ezért veszélyes üzem az élelmiszergyártás, az ivóvíz előállítás, a közlekedés, az erőművek, a vegyigyárak és az atomerőművek is. Kezdjük tehát azzal, mit várunk el az államtól. Mivel az egyes emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy megítélhetnék egy technológia kockázatát, ezt az államnak kell meghatároznia. Ez persze a valóságban úgy működik, hogy valamilyen állami szerv kényszeríti a tulajdonost annak elemzésére, milyen kockázatok társulnak az adott technológiához. Egy üzem igen bonyolult, a tulajdonos megteheti, hogy apró változtatások sorozata révén áttér a bemutatott technológiáról egy másikra, aminek 132

New Scientist, No. 2342,4(2002) 107


kockázatai nem ismertek. Ezt valakinek észre kell vennie és a tulajdonost kötelezni kell arra, hogy amennyiben a technológia megváltozott, bizonyítsa be a tulajdonos, hogy az új technika sem veszélyes. Előfordulhat, hogy a technológiához kockázat társul, pl. kis valószínűséggel bekövetkezhet egy olyan esemény, aminek az elhárítása komoly pénzekbe kerül (gondoljunk pl. egy nagyváros evakuálására). A társadalmi szerződés része az a döntés, hogy egy tevékenység a társadalom számára annyira fontos, hogy ennek költségeit a társadalom magára vállalja, vagy, kevésbé fontos és a költségeket valamilyen formában köteles a tulajdonos fedezni. Ez utóbbi döntés azért is fontos, mert egyre több olyan technológiát használunk, amihez valamilyen valószínűséggel egy nagy anyagi kiadással járó kár társul, ráadásul a lehetséges kár összege egyre nagyobb a fejlődés során. Ha pl. egy ciános technológiával dolgozó bányának induláskor le kell tennie egy akkora összeget, amiből a legnagyobb kár rendezhető, akkor csak az fog vállalkozni ilyen technológia működtetésére, aki maximálisan gondoskodott arról, hogy a nagy összegű kauciót soha sem kelljen kifizetni. Tehát a veszélyes technológiát használó országokban szükség van olyan szakemberekre, akik pártatlanok, el tudják dönteni, mi mennyire kockázatos. Ezeket a szakembereket ki kell képezni, gondoskodni kell arról, hogy tudásuk ne avuljon el, ezt a tudást mindaddig fenn kell tartani, amíg a vizsgált technológia működni fog. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bonyolult technikai kérdéseket mindig titokzatosság lengi körül és előbb utóbb megindulnak a pletykák majd a rémhírek. Ennek a folyamatnak talán elejét lehetne venni, ha az érintett területek lakói, akik a kockázatot viselik, képviselők révén részt vehetnek a folyamatban. Már a beruházásba bele kell kalkulálni 3-4 ösztöndíjat, amiből az érintett területen élő tehetséges gyerekek kitanulhatják a döntéshozáshoz szükséges szakmák valamelyikét, és rajtuk keresztül, vagy más képviselők révén részt vesznek a döntési folyamatban. Az ilyen technológiák működtetését pedig abból a szempontból nyílttá kell tenni, hogy bárki megítélhesse, felelősségteljesen, szervezetten és biztonságosan folyik-e a munka, vagy pedig hiányzik a hozzáértés, az üzemzavarok egymást érik. Ha pedig valahol hiányos az erkölcsi vagy a technikai színvonal, a veszélyes tevékenységet be kell szüntetni.    A genetika újabb próbatétel elé állítja az emberiséget. Amennyiben beigazolódik, hogy az ember szervezetében lévő úgynevezett őssejtek, szaporodás után, képesek bármely szerv funkcióját ellátni, arra specializálódni, akkor az őssejtek megőrzésével egy sor betegség gyógyíthatóvá válhat. Ehhez a következőkre van szükség. Először is a vizsgálatok elvégzéséhez egy sor biológiai kísérletre. Ezek a kísérletek kiterjednének arra a kérdésre is, lehetséges-e egy felnőtt sejtjeiből őssejteket létrehozni klónozással. Másodszor, azt kell tisztázni, hogyan lehet az őssejttelepeket rávenni arra, hogy olyan módon specializálódjanak, ami lehetővé teszi egy szerv funkciójának átvételét. Harmadszor, ki kell dolgozni a megfelelő technikákat. Maga a géntechnológia számtalan társadalmi kérdést vet fel. Ma már bevett gyakorlat a mesterséges megtermékenyítés, abban a formában is, hogy egy gyermeket óhajtó, de terméketlen nő kihordja egy másik nő, egészséges és megtermékenyített petesejtjét. Íme néhány kérdés: Ki a gyermek anyja? Hogyan lehet azt biztosítani, hogy az ily módon születendő gyermekek felnőtt korukban ne házasodjanak? A géntechnológia még ennél is nehezebb helyzeteket teremthet. Ha a kórház a betegektől levett vért genetikai kísérletekre használja, bárkit klónozhat, azaz, létrehozhat például egy embriót. A társadalom tiltja az embereken végzett kísérleteket. De mi a helyzet a klónozott embrióval? Őt is megilletik az emberi jogok, vagy tetszés szerint felhasználhatóak, mintegy tartalék alkatrészként?

108


Jelenleg a legtöbb fejlett ország tiltja a klónozást, a klónokkal végzett kísérleteket. De az egészségügy igen nagy üzlet, a klónozás révén elképzelhető, hogy a szervátültetés teljesen új szerepet kap. Ez viszont előre vetíti az eseményeket: meg fogják találni a lehetőségét, hogy a tiltást kijátszzák. Ahogyan senkit nem érdekel, hogy mennyi szenny tapad egyes olcsó árúkhoz, például gyermekmunka vagy rabszolgamunka formájában, a klónozással nyert terméknek is lesz piaca. A beteg embernek nincs skrupulusa ha gyógyulást ígérnek neki.    A fenti, általános megfontolások után vessünk egy pillantást a tudományos élet belső régióira. Az elmondottakból kitűnik, hogy az egyén érdekei eltérnek a közösség érdekeitől. Ezt egyesek133 úgy fejezik ki, hogy az egyén a karrierje nyomása alatt áll. Ez annyit jelent, hogy az újságnak a tudományos híreket szállító tudósító rendszeresen köteles szenzációt szolgáltatni (ami közismerten lehetetlen), az intézetnek a kutató rendszeresen köteles világrengető tudományos eredményeket felmutatni (ez is lehetetlen). Ha pedig ez lehetetlen, akkor egyesek esetleg más eszközökkel kísérlik meg a szenzációt biztosítani. Mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy semmi szenzációt nem jelent, ha személyek vagy csoportok egy kérdésről „normális hangnemben” vitáznak. Az ilyen viták előbb-utóbb elcsitulnak, a tudomány pedig nyer a vitán, hiszen egy adott jelenséget több oldalról gondosan elemeznek, egymás kísérleteit megismétlik. Nézzünk egy példát a túlfűtött, de normális keretek között folyó vitára. Az optika fontos gyakorlati kérdésekhez biztosítja a „hátországot”. A szemüveg, a nagyító, a látcső, a mikroszkóp és egy sor eszköz alapja az elektromágneses hullámok terjedése anyagi közegben. A gyakorlatban alkalmazott közegek (üveg, folyadék, speciális fénykábel) fontos jellemzője a törésmutató. Már a középiskolában megtanuljuk, hogyan törik a fény két közeg határán—a törésmutatók arányának megfelelően. Ha létezne negatív törésmutatójú anyag, lehetne tökéletes lencsét134 készíteni. De elképzelhető-e olyan anyag, amelynek törésmutatója negatív? 1968-ban elméleti megfontolások alapján VIKTOR VESZELAGO orosz fizikus megjósolta ilyen anyag létezését, és mivel a pozitív törésmutatójú anyagban törés után a fény a szokásos ábrázolásban „jobbra” térül el, most viszont „balra”, elnevezte ezt az anyagot „balirányú”-nak. Később több kutatócsoport készített számítógépes szimulációt a mikrohullámok tartományban, aminek eredményeként megállapították, ilyen anyag—egyenlőre csak elvileg—létezhet. A szimuláció azt is demonstrálta, hogy az ilyen anyagból készített lencse tényleg tökéletes lencseként viselkedne. NICOLAS GARCIA és MANUEL NIETO-VESPERINAS (Consejo Superior de Investigaciones, Madrid) úgy véli135 azonban, hogy a tökéletes lencséről szóló híradások hibás feltevésekkel éltek azzal kapcsolatban, hogyan terjed az elektromágneses sugárzás ilyen „balirányú” anyagokban. A texasi Austinban PRASHANT VALANJU és kollégái136 jutottak arra a következtetésre, hogy a negatív törésmutatójú anyagok vizsgálata az elektromágneses hullámok hibás csoport és fáziskarakterisztikái miatt volt sikertelen. JOHN PENDRY (Imperial College, London) szerint, mindkét fenti nézet hibás. Igaz, ő érintett az ügyben, hiszen korábban az ő szimulációja sugallta, hogy negatív törésmutató megjelenhet vékony ezüstlapokban. A túlfűtött vita most is folytatódik a Physics World novemberi számában. A résztvevők a vitapartnerek eredményeit, esetenként az alkalmazott módszereket, vitatják. Vegyük észre, hogy 133

Physics World 2002 November A tökéletes lencse mentes a lencsehibáktól (pl. nincs torzítás a lencse széleinél). 135 N. Garcia and M. Nieto-Vesperinas: Phys. Rev. Lett. 88, 207403(2002) 136 P. Valanju et al.: Phys. Rev. Lett. 88, 187401(2002) 134

109


a vitázó csoportok a tudományos élet fő sodrához tartozó intézményekben (kutatóintézet, egyetem) dolgoznak, ahol feltehetően működik a „tudományos minőségvédelem” helyi változata. A vita a szakma szokásait és normáit kialakító egyik folyóirat hasábjain (mellesleg az interneten is) folyik, tehát mindkét fél nézeteit bárki megismerheti és kritizálhatja. Az is fontos, hogy a szóban forgó számításokat is megismételheti bárki, aki kedvet érez hozzá, elvégezheti az említett kísérletet (ha van olyan), tehát érdemben beleszólhat a vitába. Eddig egyik csoport sem vádolta azzal a másikat, hogy közleményük légből kapott, nincs meg a megfelelő tényanyag (elvégzett mérések, a szimulációt végző program és annak eredménye). Nyilván az is szerepet játszik a vitában, hogy óriási anyagi haszon remélhető a tökéletes lencséktől, de a vita ennek ellenére a normális mederben halad.    A magerők hatótávolsága véges (a részecskék méretéhez viszonyítva is elég rövid), ezek az erők tartják össze az atommagot. Ezért különösen fontos annak vizsgálata, mekkora a „legnagyobb” atommag, amit a magerők még képesek összetartani. Ezek a kísérletek többek között gyorsítókban folynak (v.ö. 2.3 fejezet), ahol egy iont gyorsítanak fel és lőnek bele egy céltárgyba. Azt, hogy az ütközés során tényleg létrejött-e az új, feltehetően gyorsan bomló atommag, a bomlás módjából lehet meghatározni. Türelmesen kell elemezni nyomok százezreit, és keresni azt a nyomot, ami a keresett bomlásra jellemző. 1999-ben VICTOR NINOV és munkatársai137 bejelentették, hogy megfigyelték a legtöbb protont tartalmazó 118-as rendszámú elemet. Ninovék kísérletét a jól felszerelt Berkely National Laboratoryban (Berkeley, California) hajtották végre. A cikk leírja, hogy a 208Pb céltárgyat 449 MeV-es 86Kr ionokkal138 bombázták A céltárgyban olyan bomlási láncokat figyeltek meg, amelyben egy nehéz mag hat egymást követő, térben és időben korrelált bomlása azonosítható. A bomlásban megfigyelhető 10 MeV fölötti energiájú alfa részecskék arra utalnak, hogy a 118-as rendszámú elem 283-as tömegszámú izotópjának bomlásáról van szó. A résztvevő kutatók közül négyen németországban születtek. Erre utalt BELL RICHARDSON, a Berkeley Laboratóriumot működtető Department of Energy vezetője, amikor kijelentette: „Az élenjáró tudomány nem ismeri az országhatárokat. Saját világszínvonalú kutatásainkat károsítjuk, ha laboratóriumunkat elvágjuk a világ többi részétől.” A részecskefizikai kísérletek drágák is, időigényesek is, de reprodukálhatóak. Ezt a kísérletet megismételték Németországban a GSI laboratóriumban és Japánban a RIKEN laboratóriumban. Mindkét kísérlet eredménytelen139 maradt. A következtetés világos: valami hiba történt, ilyenkor a kísérletezők elkezdik közösen elemezni a mérési adatokat, a feldolgozás módszereit, hiszen a Berkeley által bejelentett hír csak annyit jelentett, hogy a több milliónyi kiértékelt nyom között mindössze három olyat találtak, ami a 118-as elemre utalt. Nem tudjuk, mi lett a közös kiértékelés eredménye, de Berkely visszavonta a bejelentést. „A tudomány önkorrekciót hajt végre”—jelentete ki CHARLES CHANK, Berkley igazgatója. A tudomány minőségbiztosítási mechanizmusa újra működött. Hiszen csak annyi történt, hogy egy bonyolult kísérlet kiértékelésében valamilyen hiba történt, feltehetően elsiették az eredmény bejelentését. A visszavonást követően Berkleyben belső vizsgálat indult (egy neves laboratórium nem engedhet meg magának ilyen blamázst), a vizsgálat eredményeként VICTOR NINOVOT elbocsátották. A

137

V. Ninov et al.: Observation of Superheavy Nuclei Produced in the Reaction of 86Kr with 208 Pb, Phys. Rev. Lett. 83, 1104(1999) 138 A kripton nemesgáz, az ionok létrehozásához is kell egy kis fifika. 139 Physics World, 2001 August 110


vizsgálat eredményei nem publikusak, annyit lehet tudni, hogy a felfedezés bejelentése mögött manipulált adatsorok álltak. A jelenség elképesztő, eddig még nem fordult elő, hogy egy mértékadó intézet egyik vezető munkatársa manipulálta volna a kísérleti adatokat. Hibák, elnézések, „belelátás” nyilván több alkalommal is előfordult, azonban adatmanipulálásról még nem szóltak a hírek. A jelenség azért veszélyes, mert a fizika egyre inkább egyedi anyagokkal, egyedi körülmények között megfigyelhető jelenségekkel foglalkozik, ami az eredmények ellenőrzését egyre nehezebbé teszi.    Az USA-ban benyújtott 6284562 lajstromszámú szabadalmi igényt JAN HENDRIK SCHÖN és BERTRAM BATLOGG és kollégáik jegyzik, a szabadalom tárgya vékonyfilm tranzisztor építése. A 20020121669 lajstromjelű szabadalmi igényt is ugyanaz a csoport jegyzi, ennek tárgya szupravezető kapcsoló C60 (fullerén) molekula alapon. A szabadalommal foglalkozó ügyvédek gyakran azzal viccelődnek, hogy ők a sci-fi írásából élnek. Ez a vicc azonban esetenként maga a valóság, mint a fenti két szabadalom esetében is. JAN HENDRIK SCHÖN a Bell Laboratórium egyik vezető munkatársa volt. Egymás után rukkolt ki meglepő eredményekkel. A szerves anyagokból és szénből készült szupravezető anyagok, az egyetlen molekulából álló tranzisztor azt engedte sejtetni, hogy az ifjú tehetség hamarosan eljut a Nobel-díjhoz. Hogy nem így történt, abban a véletlennek is szerep jutott. Napjaink egyik divatos kutatási területe a nanotechnológia, ahol várhatóan lehetőség nyílik molekuláris méretű elektronika építésére, és éppenhogy elkezdődött betegségek operálására, gyógyítására. Ezekben a vizsgálatokban egy sor teljesen új anyagot vizsgáltak, mint amilyen a C60 molekula, ami egy futball-labda alakú, csak szénből álló, kémiai kötésekkel összetartott molekula. Ezekben a molekulákban az elektronhéj olyan átalakítására nyílhat lehetőség, ami teljesen új elektronikai eszközök és áramkörök kidolgozásához vezethet. Ezek az eszközök jelentőségben felülmúlják a tranzisztort, vagy az integrált áramköröket. Az elmúlt két évben SCHÖN ötletei, CHRISTIAN KLOC high-tech mintái, BERTRAM BATLOGG remek kísérleti technikája lélegzetelállító teljesítményt produkált. Az alábbi lista nem teljes: létrehozták az első szerves fotoelektromos diódát; pentacénből téreffektus alapú tranzisztort készítettek; C60-ból téreffektus alapú szupravezető kapcsolót készítettek; megfigyelték az első részleges kvantum Hall-effektust pentacénen és tetracénen; tetracénből szilárdtest lézert készítettek; megfigyeltek szupravezetést a fenti anyagokon, pl. C60 esetében 117 Ko-on. Betetőzésül 2001-ben bejelentették az egyetlen molekulából álló tranzisztor megépítését. Eredményeiket kevesen tudták megismételni, amit azzal magyaráztak, hogy a high-tech mintákat nehéz előállítani. Ha sikerült, akkor a csoportban dolgozó BERTRAM BATLOGG (aki időközben átment a zürichi ETH-hoz) kiváló kondenzált anyagokon végzett kísérletei bizonyultak megismételhetetlennek. Az első gyanús jelek140 SCHÖN munkáival kapcsolatban akkor tűntek fel, amikor egy Science-ben megjelent cikkükhöz SCHÖN korrekciót jelentetett meg, mondván, hibás görbéket mellékelt az egy molekulából álló tranzisztort ismertető cikkhez. Öt különböző kísérlet görbéin feltűnő hasonlatosságot véltek felfedezni a gondos elemzők, noha arra nincs esély, hogy a görbéken látható zaj véletlenül megegyezzen. A kételkedők a kísérleti technikával kapcsolatos több megjegyzést is tettek, ám ezekre sem SCHÖN, sem a Bell Laboratórium nem reagált. SCHÖN 2000 januárja és 2002 júniusa között 60 cikket publikált, ami elképesztő mennyiség. Ilyen megfeszített munka mellett előfordul, hogy a cikkekhez tartozó görbék összekeverednek, vagy más hiba derül ki. Schön esetében azonban a hibák száma feltűnően nagy volt. „Ha az 140

Physics World, 2002 June 111


adatmanipulálás gyanúja beigazolódik, az megsemmisítő csapás lesz a világ egyik vezető laboratóriumára és az ügyben érintettek számára. Meg fogja szenvedni néhány vezető folyóirat, a gyorsan növekvő egy molekulára épülő nanoelektronika és a fizika egésze is.”—írta szerkesztőségi cikkében a Physics World. 2002 májusában a Bell Laboratórium kinevezett egy szakértői bizottságot az ügy kivizsgálására, a bizottságot MALCOLM BEASLEY (Stanford University) vezette. A bizottság szeptember 25.-én nyilvánosságra hozta jelentését, amelyben megállapítja, hogy a bizottság által megvizsgált, Schön ellen felhozott 24 vádpontot megvizsgálta és megállapította, hogy SCHÖN legalább 16 esetben tudóshoz méltatlan viselkedést tanúsított. A jelentés felmentette SCHÖN munkatársait a vádak alól. Schön egyedül végezte a kísérleteket, jegyzőkönyvet nem vezetett, a kísérlet során mért adatokat elvesztette (kitörölte a fájlokat számítógépéből), a vizsgált minták kivétel nélkül mind megsemmisültek, vagy eltűntek141. A New Scientist a következőképpen tálalta a jelentést: Egy fizikai intézet, amelynek nevéhez kapcsolódik a 20.-ik század legkiemelkedőbb találmányából jónéhány, ragyogó hírnevét alaposan megtépázták. A szupravezetés, a nanotechnológia területén elért látványos eredmények láncolata, amelyet a Lucent Technologies cég Bell Laboratóriuma jelentett be 1998 óta valószínűleg inkább volt fikció, mint tény, egy májusban létrehozott bizottság szerint, amelyet a cégnél a tudományos etika megsértéséről szóló híresztelések kivizsgálására hoztak létre. A MALCOLM BEASLEY vezette bizottság szerint a felelősség kizárólag HENDRIK SCHÖNT terheli. SCHÖN munkája az elektromos áramkörök és végső soron a számítógépek gyártásának forradalmasítását ígérte. A bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy „az adatok előforduló manipulálásának és félreértelmezésének ténye kényszerítő erejű”. 142 GOODSTEIN megjegyzi, hogy a szerves szupravezetők területén végzett kísérleteket nehéz reprodukálni a speciális minták miatt. Nyilván nem alakulhatott volna ki ez a helyzet, ha a mintákat átadják a konkurens csoportoknak vizsgálat céljából. Nem világos a mérésben résztvevők helyzete. Őket a vizsgálat nem találta bűnösnek, de nehéz elhinni, hogy egy éveken át folyó együttműködésben egyetlen résztvevőnek sem tűnik fel, hogy nincsenek jegyzőkönyvek és semmi sem megy az előírt módon. Igaz, őket a bizottság elmarasztalta a szakmai felelősség kérdésében. Ebben az esetben is működött a minőségellenőrzés, a csalás kiderült. Ebben szerepet játszott az, hogy sem a Bell Laboratórium, sem a labort működtető Lucent Technology (magáncég) nem kívánta a kellemetlen ügyet eltitkolni. A jövőben amiatt, hogy a hasonló mérésekben egyre több egyedi minta fog szerepelni, azok előállítása egyre rafináltabb lesz, a hasonló esetek számának növekedésére lehet számítani.

141 142

David Goodstein: In the matter of J. Hendrik Schön, Physics World, 2002 November New Scientist, 5 October 2002, 4

112

4. A világkép korlátai


113


4.1. Világkép Világkép, az egyház világképe a Karoling-korszakban. Protestánsok és a Biblia. Posztmodernista tudománykritika. A szegénység. Népességrobbanás.

Az embereket régóta izgató, nyugtalanító kérdések egy része évezredek óta változatlan: Miből származik a világ sokszínűsége? Hol húzódik a határ az élő és az élettelen között? Hol az ember helye a természetben? Mi befolyásolja az ember sorsát? Ezekre a kérdésekre a filozófiai rendszerek adnak koherens válaszokat, a taoizmus, a hindi vallás, az ókori görög filozófia, hogy csak a legrégebbieket említsük. Ezekre a kérdésekre adott válaszokat megtaláljuk a hétköznapi életben, hiszen pl. az ember és a természet viszonya meglehetősen gyakorlati kérdés. Ezt a tudást a társadalom a korra jellemző eszközökkel örökítette meg és adta tovább. A tibeti kolostorok monoton zsolozsmái, iskolái; az egyházi intézmények, a prédikációk; a regösök—mind azt a célt szolgálták, hogy a közösségi tudás gyarapodjon. A tudás egy része nagyon is fontos volt, hiszen a föld eredményes művelése, az állattartás megkövetelte a konkrét ismereteket is. Talán nem is gondolunk rá, de ezeknek az ismereteknek többnyire foglyai vagyunk. Keveseknek sikerül (mert kevesen merik) olyan kérdéseket feltenni, amire korunk világnézete már határozott választ kínál. A newtoni mechanika, az elektromosság, a penicillin és a többi felfedezés azért jöhetett létre, mert valaki rácsodálkozott egy többnyire közismert jelenségre, és olyan összefüggést látott meg, amit a kor világképe nem tett nyilvánvalóvá. Az alábbiakban sorra vesszük a világkép néhány elemét. 1. Az emberek közti viszony. Ma már egy természettől távoli társadalomban élünk, ha hirtelen egy erdőben találnánk magunkat, aligha tudnánk fedezni mindennapi biológiai szükségleteinket. Ebből következik, hogy egymásra vagyunk utalva. Ugyanazokat a forrásokat használjuk (a bolt árukészletét, az úttest áteresztőképességét, a koncert ülőhelyét stb.), ezek mindegyike kisebb kapacitású, mint amire igény van, ezért állandó versenyhelyzetben élünk, a másik ember egyúttal rivális is. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy tevékenysége teljesen független a többi embertől. Aki városban lakik, a közös forrásokat használ (víz, gáz, csatorna, kábeltévé stb.), tevékenységének eredménye másokra is hatással van (szemetet termelünk, amit el kell szállítani, zajongunk, ami másokat zavar, stb.). Különösen érződik ez a konfliktus, amikor törvényi szabályozás korlátoz bennünket (pl. a nyári melegben sem ihatok meg egy pohár sört, ha autóba ülök, mert később veszélyeztetem mások biztonságát). A korra jellemző, hogyan oldja fel ezeket a konfliktus helyzeteket. 2. Az ember és természet viszonya. A közösen használt erőforrások egy része a természetben található. Ma még természetes levegőt szívunk, de az ivóvíz már mesterséges, a táplálék is. Ipari berendezések sora állítja elő az ivóvizet is, az élelmet is. Az emberi tevékenység, nem utolsósorban a fejlett technikai lehetőségek következtében, veszélyezteti a közös levegőt, az ivóvíz forrását és az előállító gyárakat és az élelmiszert is. Szeretünk változatosan táplálkozni, kényelmesen és biztonságosan élni, szeretjük látni, hogy szeretteink nem szenvednek, életük nincs veszélyben. Ezt egy bonyolult mesterséges környezet biztosítja számunkra. Ebben megtalálhatóak a csirkefarmok, ahol a fehérjeforrás egy részét biztosítják, a gyógyszergyárak, ahol a gyógyítással kapcsolatos dolgokat állítják elő, a kozmetikai gyárak, ahol a bőrünkre kenhető különféle kencéket állítják elő. Ma ezt nem látjuk közvetlenül, de jólétünknek nagy ára van: az asztalunkra kerülő csirke nem látja rövid élete során a napfényt, a kozmetikumok kipróbálása során állatok millióit kínozzák, a

114


gyógyszergyárak sem működnének nagyszámú állat feláldozása nélkül. A korra jellemző, milyen mértékben tolerálja ezeket az áldozatokat. A természet nemcsak táplál bennünket, de gyakran fenyeget is. A fenyegetések egy részét világvége jóslatokban fogalmazzák meg, időről-időre még a világvége pontos dátumát is kitűzik. A legutolsó ilyen jóslat 2019. február elsejét jelölte meg, az ok pedig, hogy a világűrben bolyongó kb. 2 km-es kődarab pályája akkor keresztezi a Föld pályáját, a keletkező kozmikus katasztrófa pedig minden életet elpusztít a Földön. A kozmikus katasztrófák valószínűségét 10-10-re teszik, azaz, tízmilliárd évenként egy katasztrófa várható. A Földön is megtalálható nagy kráterek azt mutatják, hogy ilyen becsapódás már több is történt, azonban a Föld légköre valamelyest védelmet nyújt a kisebb törmelékek becsapódása ellen. Ezeknek a törmelékeknek a pályája eléggé bizonytalanul határozható meg, a kevés megfigyelés miatt, ám most úgy tűnik, a világvége ismét elmarad, a 2002 NT7 jelű kődarab pályája csak 54 millió km-re közelíti meg a Földet. A következő veszélyesen közelítő kődarab pedig csak 2060-ban várható. 3. Az ember és a közösség viszonya. Ahhoz, hogy ez a bennünket körülvevő mesterséges környezet fenntartható legyen, szükség van egy sor egyéb intézményre is. Először is a szabályokat sokan megszegik, a szabályszegők száma viszont nem léphet túl egy határt, mert akkor az egész mesterséges képződmény szétesik. Ennek biztosítására szolgál egy sor intézmény (rendőrség, bíróság stb.). A társadalom stabilitása céljából a közösséget veszélyeztető eseményeket ki kell védeni (tűz, árvíz, katasztrófák, járványok). A mindezekben dolgozókat el kell látni a szükséges ismeretekkel (óvoda, iskola, egyetem, továbbképzés stb.). Ki kell emelni egyes intézményeket, amelyek a természet és az emberi környezet bemutatását tűzték ki célul (múzeumok, skanzen, állatkert). Az egyén törekvése és a társadalom törekvése csak véletlenül esik egybe. Ezért szükség van olyan intézmények fenntartására, amelyek erősítik a közösséghez tartozást, ennek eszközei a közös nyelv, a közös hagyományok és szokások ápolása. Az is előfordulhat, hogy a társadalom érdekei az egyén érdekeivel annyira ellentétesek, hogy az egyént kényszeríteni kell az áldozatra (börtönbe bevonulás, közmunkavégzés, rekvirálás stb.). A korra jellemző, milyen áldozatra és milyen eszközökkel kell kényszeríteni az egyéneket. 4. Társadalmi viszonyok. Az emberek nem egyformák, képességeik normális eloszlást követnek. A körülményeik is változatosak, gondoljunk a természeti adottságokra (jó föld— rossz föld), az éghajlatra, a földrengés- vagy árvízveszélyre. Ennek megfelelően az egyének kezében összpontosuló javak mennyisége is változó. Ezen túl az egyes ember kezében lévő hatalom (az emberekre gyakorolt befolyás és a természetre gyakorolt befolyás értelmében) is erősen változó. Éppen ezért a fenti kérdésekre adott válaszok sokszínűsége várható. Ezért egy ország világképe meglehetősen sokszínű, az a normális, ha mindenki tapasztalatának megfelelően értékeli a lehetséges világnézeti rendszereket, és önként választhatja a számára legkielégítőbbet. A világnézet alapján megkülönböztetett csoportok között súlyos érdekellentétek léphetnek fel. Jellemző egy társadalomra, milyen eszközökkel kezeli ezeket az ellentéteket, mekkora mértékű gazdagságot és szegénységet tart elviselhetőnek és milyen eszközökkel törekszik az elviselhetőnek vélt vagyoni egyenlőtlenségi korlátok betartására. A fentieken túlmenően a világkép számos olyan kérdésre is választ ad, aminek nincs következménye a hétköznapokban. Vegyünk szemügyre néhány példát, nézzük, milyen válaszokat adott egy-egy történelmi helyzetben a kor világképe.    Európában meghatározó szerepe van az egyház világképének. Azután hogy domináns szerepre tett szert, az első néhány évszázad során az egyház saját világképe alapján szervezte meg a 115


társadalom életét. Ez a szervezőmunka nagyjából a Karoling-korszakban érte el tetőpontját143. NAGY KÁROLYT 800-ban koronázta meg III. LEÓ pápa, a koronázással az egyház formálisan is átvette a nyugati társadalom felett a hatalmat. Ezután már az emberek közötti viszonyt is beszőtte az egyház. A házasság intézménye, a válás tilalma, az örökösödés rendje az emberek életének lényeges részét érintette, de az egyház beleszólt olyan részletkérdésekbe is, mint az öltözködés. A kulcsszó az erkölcs volt. Az erkölcsöt pedig a papság ellenőrizte. A pap évente felkeres minden otthont, hogy őrködjön az erkölcs fölött, hogy megtegye a szükséges apróbb kiigazításokat. A még jelentős méretekben létező rabszolgaságot a papok nem támadták, nem prédikálták ki, nem feszegették a kérdést, hogyan egyeztethető össze a rabszolgaság a krisztusi elvekkel. Beleszóltak viszont a rabszolgákkal való bánásmódba, a keresztény rabszolgát tilos volt pl. megakadályozni vallása gyakorlásába, noha ez feltehetően teljes körűen nem volt lehetséges, gondoljunk csak a vasárnapi munkavégzés tilalmára. A zsidókat megkülönböztették, nem viselhettek hivatalt, egyes helyeken keresztény ünnepeken otthon kellett maradniuk, tilos volt keresztény rabszolgát tartaniuk. Azt, aki zsidókkal étkezett, kiközösítették. A zsidó-keresztény „vegyes házasság” eleve érvénytelen volt. NAGY KÁROLY felfogta a mély kapcsolatot a hatékony kormányzás („a jó király” megvalósítása) a kultúra (ami a legtöbb államban a pogány hagyományokkal szemben a modern keresztény szokásokat, többek között az írásbeliséget helyezte előtérbe) és a keresztény hit, azaz a papsággal fenntartott jó kapcsolat között. Ő maga is tett erőfeszítéseket, nyilván a példamutatás szándékával, hogy tanuljon írni, olvasni. Ennek megpróbáltatásai vezethettek arra, hogy célul tűzte ki az írástudók számának jelentős gyarapítását birodalmában. Udvarába gyűjtötte a kor nevezetes tudósait, többek között PAULUS DIACONUS longobárd történetírót, ALKUIN angolszász költőt, aki latin nyelven verselt, EINHARDOT, aki a császár életrajzírója lett. Az élet minden területét átfogó szabályozást alakított ki, ebben jelentős segítséget kapott a papságtól. A szabályozás beleszólt olyan részletekbe, hogy bírálta egyes földesurak gyakorlatát, miszerint bort és búzát saját birtokukon csak önmaguk által megszabott áron voltak hajlandóak vásárolni. A jobbágyok helyzetét jól jellemzi, hogy még a 10. században is szentként tisztelték azt a földesurat, aki tisztességesen bánt jobbágyaival. Ez nyilván ellenkezik a piac szabadságával. Ugyanakkor gondolt a szegényekre is. Aachenben házakat létesítettek a pénztelen utazóknak, özvegyeknek, árváknak. Mindezek költségeit elő kellett teremteni, ezért bevezették az egyházi tizedet, mint kötelező adót. PAUL JOHNSON szerint a Karoling-kor a koraközépkorban ismétlődő nagy társadalmi összeomlások közepette a rendezettség egy viszonylag rövid epizódja volt. Az élet mindennapjainak bizonytalanságát mintha tükrözte volna az a pesszimizmus, amely ÁGOSTON írásaiból árad. Ebben az időben alakul ki a földi lét céltalanságának érzete. Amikor OTTÓTÓL, Bamberg püspökétől megkérdezték, miért alapít kolostorokat, hiszen már annyi van belőlük, így válaszolt144: Ez az egész világ csak száműzetésünk helye, s amíg itt élünk, nem vagyunk mások, mint az Úr zarándokai. Így hát lelki istállókra és fogadókra van szükségünk; olyan pihenőhelyekre, amilyeneket az apátságok kínálnak a zarándokoknak. Ráadásul pedig: közeledik már minden dolgoknak végzete, s az egész világon a gonoszság és romlottság uralkodik, ennélfogva tehát helyénvaló minél több kolostort építeni azok számára, akik elmenekülnek a világból, hogy megmentsék lelkeiket. 143 144

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, Harmadik Rész alapján u.o. 235

116


   A késő középkorban és a reformáció idején a Biblia volt a protestánsok fő támasza, többek között a protestánsok azt vetették az egyház szemére, hogy eltér a Szentírástól. A Biblia szilárdabb talajnak tűnt az egyház dogmatizmusánál. A dogmatizmus fontos eleme volt az egyház tekintélye, az egyházra vetült az a nehezen elhárítható gyanú, miszerint nem kívánják a tömegek kezébe adni az „ihletett kinyilatkoztatás” szövegét. A biblia szövege évszázadokon át csak görög és latin nyelven volt hozzáférhető, a szertartások nyelve a latin volt. A protestánsok lefordították a Bibliát sok nemzet nyelvére, azaz a nép kezébe adták a Bibliát, és szorgalmazták a szertartások helyi nyelvű liturgiájának bevezetését. Már 1525-ben új, német nyelvű liturgiát vezettek be Svájcban. Az első magyar bibliafordítás KÁROLYI GÁSPÁR munkája. Noha a protestánsok nagy hangsúlyt fektettek a Bibliára, de annak szövegét nem vetették alá kritikai vizsgálatnak. Mértékadó szöveggyűjteményükben, a PRETYMAN TOMLINE által kiadott Elements of Christian Theology-ban az alábbi, a kritika hiányára utaló mondatok találhatóak145:

A pátriárkák korában az emberek rendkívül magas kort értek meg, s Mózes idején a zsidók igen könnyen visszavezethették családfájukat egészen az özönvízig, sőt Ádámig és Éváig is. …Matuzsálem 243 évig volt kortársa Ádámnak és 600 évig Noénak. A Biblia szövegét lényegében történelmi beszámolónak tekintették. Az egyre gyarapodó emberi tudás persze gyakran ellentétbe került a Bibliával, noha a nagy gondolkodók sohasem kételkedtek abban, hogy az új tudás a vallást fogja szolgálni. A 18. században is örömmel fogadták (v.ö. 4.3 fejezet) az új tudományos eredményeket, de felmerült a kérdés: dacolhat-e a vallás a tudományos módszerrel, bármi legyen is annak eredménye? A keresztény hit az igazság fogalmával azonosította magát, ezért LOCKE óta lényeges volt számára az igazság keresése. LOCKE után száz évvel a geológusok és csillagászok, biológusok és antropológusok teljesen átalakították a kozmoszról, a világról, a Földről és az emberről alkotott nézeteket, és ezek az új nézetek nem egyeztek az Ószövetségben leírtakkal. A Szentírás új módszerekkel való tanulmányozása146 „minden korábbi elképzelést messze meghaladóan bonyolult dokumentumhalmaznak mutatta a Szentírást, tények és allegóriák szédítő elegyének, amelyet a többi ókori szöveghez hasonlóan elemezni, értékelni és rostálni kell.”    SOKAL 3.2 fejezetben említett írásának egyik következményeként a természettudósok elkezdték firtatni, mit is írnak, mit is tanítanak egyesek kultúrtörténeti, tudománytörténeti és egyéb147 tanszékeken. Tekintettel az USA-ban kialakult liberális könyv- és folyóirat kiadási elvekre, nem nehéz ilyen írásokra akadni148. A „Pedagogy and Cultural Practice”, a „Theory out of Bounds” (mindkettő a Minnesotai Egyetem kiadványa), az „Ideologies of Desire” (Oxford University Press), a „Re-reading the Canon” (a Pennsilvania State Press kiadványa) kimondottan keresi a „feminista reinterpretációt”, a „kulturális tanulmányokat” és a többi hasonló írást. Magát a szóban forgó irányzatot néha perspektivizmusnak, vagy kritikai elméletnek nevezik.

145

Kereszténység története, 498 u.o. 499 Az amerikai egyetemeken létezik a nálunk ismeretlen „women’s studies”, és a „black studies”, e tudományágakban a nők ill. a fekete amerikaiak egyenjogúságának egyes kérdéseit (pl. a tudományban játszott szerepüket) tanulmányozzák 148 A Higher Superstition, 76 alapján 146 147

117


Az irányzat képviselői a felvilágosodást követően kialakult racionális gondolkodás megdöntésére az alábbi okokat sorakoztatják fel. Első helyen hivatkoznak a nyelv „inherens” voltára, a szavak, a fogalmazás szükségszerűen homályos voltára. Másodsorban említik a társadalmi problémákat, s egyenesen MARXHOZ fordulnak. Minthogy a tudományt emberek művelik, ezért a tudomány állításai valójában az osztályharc pillanatnyi állását tükrözik, nem pedig az objektív valóságról szóló tudást. A vizsgált irányzathoz tartozó kulturális konstruktivizmus szerint a tudomány nem egyéb, mint konvenciók halmaza, amit saját kultúránk halmozott fel egy adott történelmi periódus alatt. Ezért a tudomány nem tekinthető ismeretek halmazának, ami tesztelhető a valós világgal történő összevetés útján, sokkal inkább tekinthető egy értekezésnek (diskurzusnak), amit egy szűk csoport alakított ki a társadalmi körülmények (politikai, gazdasági, ideológiai körülményekről van szó) hatására. Ilyen csoport a társadalomban több is létezik, a tudományos közösség igazsága önmagára épül, arra, hogy ezt a csoportot kiragadja a társadalomban létező többi csoport közül. HARVEY FERGUSON (szociológus), a kulturális konstruktivizmus egyik képviselője a 20.-ik századi fizika fejlődését így jellemzi149: A polgári ego belső összeomlása jelezte a polgári kozmosz szisztematikus szerkezetének és állandóságának végét. Az egyetlen privilegizált megfigyelési pontot nézőpontok komplex kölcsönhatása helyettesítette. Az új relativisztikus nézőpont nem a tudományos „haladás” eredménye, jóval inkább egy általános kulturális és társadalmi átalakulás része volt, amely átalakulás a „modern” mozgalmak sokféleségében fejeződött ki. Nem volt többé elgondolható, hogy a természetet logikai egészként tudjuk rekonstruálni. A szubjektum hiányosságai, meghatározatlansága és önkényessége most megjelent a természetben is. A természet, azaz, mint személyes létezés, csak képtöredékekben válik felismerhetővé. A kulturális konstruktivizmus szellemi ikertestvérei a posztmodernizmus, az irodalomelmélet és a kultúra kritika, ezeket az irányzatokat például GROSS és LEVITT könyve is együtt tárgyalja. Minden irányzatnak megvannak a maga kulcsszavai, SOKAL írásának sikere részben abban áll, hogy bennfentesként használja a posztmodernizmus terminológiáját. A 2.2 fejezetben már említettem, hogy a posztmodernisták szerint az emberi tudat is a nyelv terméke és foglya. Ez a megközelítés több ok miatt is elfogadhatónak tűnhet. Először is, a gondolatmenet áthelyezi a hangsúlyt a politikáról azok körébe, akik jól ismerik a szavak árnyalatait, a retorika eszközeit. Másodszor, a dolgozószobájában ülő tudóst felruházza a politikus hatalmával, és azzal a nimbusszal, hogy a tudás az elnyomó társadalom ellen küzd. Kockázat nincs, hiszen a pesszimista hozzáállás miatt, ha valami rossz történik, az megfelel az előrejelzéseknek (tehát a modell lám működik), ha pedig valami váratlan jó történik, azt saját munkásságunknak tudhatjuk be, tehát lehet, hogy a modell előrejelzési rosszak, de segítségével eredményt lehet elérni.    A szegénység felszámolása minden társadalom közös ügye. Mégis, hiába nőttek ez évszázadok során sokszorosára a technikai lehetőségek, hiába lennénk képesek mindenkit ellátni élelemmel és alapvető javakkal, a szegénység makacsul megmarad. A társadalomi kibocsátás növekedtével nőtt a szegények segélyezésére fordítható összeg is, a legtöbb fejlett országban szervezetten is folyik a szegények segélyezése, emellett pedig az egyéni kezdeményezések is számottevőek. 149

H. Ferguson: The Science of Pleasure: Cosmos and Psyche in the Bourgois World View, Routledge, London, 1990, 238

118


Ennek ellenére a szegénységet a leggazdagabb államokban sem sikerült felszámolni. Érdemes tehát megvizsgálni, mi lehet ennek az oka. Minden gazdaságban van egy fehér, azaz, mindenki által ismert és jogilag, gazdaságilag szabályozott szektor, és van egy szürke, vagy fekete szektor, ahol más törvények érvényesek, a jog nem, vagy másképpen érvényes. Ezzel együtt, ha a jelentős állami erőfeszítések kudarcot vallottak, talán érdemes megvizsgálni, nem arról van-e szó, hogy a szegények többnyire a fekete szektorban találhatóak és az állami szabályozás vagy nem éri el őket, vagy az intézkedések hatása már megváltozott. Ezt a jelenséget olyan országban lehet jól vizsgálni, ahol a fekete gazdaság könnyen megtalálható. TEODOR SANYIN szociológus Vilniusban született, a Manchesteri Egyetemen egyetemi tanár, az egyik moszkvai egyetem rektora is. Kutatási területe a parasztság150. Huszonöt évvel ezelőtt a közgazdaságtanba bevezették az informális gazdaság fogalmát. Ez magában foglalja a fekete munkát, a fusizást, a feketézést, de a háztáji termelést is. Kutatók azt vizsgálták, hogyan élhette túl Afrikában a lakosság nagy része a hosszú ideje tartó rossz gazdasági helyzetet. Azt találták, hogy az emberek egy részének nincs rendszeres jövedelme, tevékenységüket nem a profit maximalizálása szabja meg, egyszerűen a túlélésre törekszenek. Többnyire alkalmi munkát végeznek, gyakran viszonossági alapon. Kiderült, hogy ez az életforma megtalálható Latin Amerikában, Dél-Ázsiában de még olyan fejlett ipari országban is, mint Olaszország. Különösen elterjedt a volt szocialista országokban. Az informális gazdaság esetenként összekapcsolódhat a bűnözéssel is. Mint SANYIN kimutatta, a Szovjetunióban vagy utódállamaiban nem azért éltek az emberek, a legváltozatosabban nehéz körülmények ellenére, mert szocializmus, vagy kapitalizmus volt, hanem azért, mert az informális gazdaságban éltek. Például, 1993-ban a Szovjetunióban látványos hanyatlás állt be, egyes elemzők a statisztikák alapján éhezést jósoltak. Ám abból nem lett semmi az informális gazdaságoknak köszönhetően. A következő krízis 1998-ban jött, amikor a rubel árfolyama összeomlott. Ám ahogyan a pánikszerűen menekülő külföldi cégek űrt hagytak maguk után, azt az informális gazdaság fokozatosan betöltötte. Az informális gazdaság lényegéből következik, hogy fejletlen kapitalista körülmények között amint valahonnan kivonul az állam, ott megjelenik. Ez történt Argentínában, amikor a bankok megtagadták a betétek visszafizetését, a gazdaság átállt bartell üzletekre, viszonossági alapon működő segélyekre, kalákában végzett munkára. Hasonló történt Oroszországban is, amikor az állam önként kivonult a gazdaság egy részéből. Ebben a nehéz helyzetben az informális gazdaság mentette meg az országot. Jelenleg 1998-óta növekszik az orosz gazdaság. SANYIN szerint, az informális gazdaság következményei messzire mutatnak. Példának említi a segélyezés ügyét: szerinte ha a legszegényebbeken akarunk segíteni, először is meg kell értenünk, hogyan élnek. Ha élelmiszert küldenek nekik, az feltehetően a maffia kezébe jut. Ennél hatékonyabb lenne, ha a segélyek az infrastruktúrát (elsősorban a szállítást és az élelmiszer feldolgozást) segítené. Becslések szerint a világon a munkaerő háromnegyede az informális gazdaságban dolgozik.    A világon 2002-ben mintegy hatmilliárd ember él, számuk 2050-re elérheti a kilencmilliárdot. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ennyi embert ellátni élelemmel anélkül, hogy a környezetet végképp tönkretennénk. Ez a kérdés nem választható el a globalizációtól, hiszen a nagy élelmiszertermelő országok éppen a fejlett országok, a népesség szaporodása pedig a fejletlenebb országokban 150

New Scientist, 3 August 2002, 45 119


várható. Ha a fejlett országok élelmiszert szállítanak az elmaradottabbaknak, a következő nehézség merül fel. A szegényebb ország nem tudja megfizetni a modern technológiával előállított élelmiszer világpiaci árát, továbbá ki van szolgáltatva jótevőinek. Ha viszont komplett technológiákat adnak át—ne feledjük, ennek gyakran kulturális korlátai is vannak—akkor kiderül, hogy hiányzik a technológiához szükséges energia, víz, nem megfelelőek az állattartáshoz a higiéniás körülmények. A gazdag országok részben azzal indokolták a géntechnika mezőgazdasági alkalmazását, hogy géntechnika nélkül megoldhatatlanok lesznek a világ élelmiszergondjai. Az elmúlt időszak eseményei azonban óvatosságra intenek. Prionok jelentek meg a marhahúsban, rovarok pusztítják a szőlőt, és, az évtizedek óta használt műtrágya az ivóvíz elnitrátosodásához, azaz ihatatlanná válásához vezetett. Ahhoz, hogy a világ képes legyen valaha is élelmiszerrel ellátni kilencmilliárd embert, új kutatási eredményekre van szükség, a farmokon pedig egy újfajta gazdálkodásra. Figyelembe véve, hogy a mostani gyakorlat hatékony ugyan, de számos ponton tarthatatlan, új agrártechnikára van szükség. Az amerikai farmok nagyon hatékonyak ugyan, de az öntözéshez használt édesvíz fogyóban van. Kína mezőgazdasága is látványos fejlődést produkált az elmúlt évtizedekben, de a homokot Kína egyes területeiről a szél egészen az Észak-Amerikáig elviszi, ami a termőföld erózióját mutatja. Az új mezőgazdaságnak egyúttal környezetvédelemnek is kell lennie. Hogyan is nézzen ki a jövő agráriuma? Egyes vélemények szerint a géntechnológia, a hatékonyabb műtrágyázás, a számítógépekkel segített munkaszervezés—más szóval a rendelkezésünkre álló technika jobb kihasználása—kínálja a megoldást. Mások viszont a természetes gazdálkodást részesítik előnyben, ennek lényege a modern technika elutasítása, visszatérés a természetes eszközökhöz (műtrágya helyett komposzt). Az utóbbi években Európában a biotechnológiai termékek részaránya kb. évi 50%-kal nő. Mindkét oldal a tudományban keres és talál támogatást. 2002 januárjában megjelent egy jelentés, amely Britannia mezőgazdaságának helyzetét elemezte. A jelentés kiindulópontja a meglévő források (vízkészlet és termőföld) megőrzése. Azt kell végiggondolni, mit bocsát ki egy farm, és mit vesz be, azaz, vizsgáljuk a farmot egy fekete dobozként. A műtrágya szerepe a növények számára fontos anyagok (nitrogén, foszfor, nátrium és kálium) bevitele. Cserébe a műtrágya lebomlásakor nitrogénoxidok szabadulnak fel, ami környezetszennyező (következménye a víz nitrátosodása), nem beszélve a műtrágyagyárak által kibocsátott széndioxidról, ami a melegházhatást fokozza. A természetes gazdálkodás nem használ műtrágyát, a szemes termény—zöldség vetésforgó pedig nem jár nitrogén kibocsátással, a szerves anyag közvetlenül a növény gyökeréhez jut, a széndioxid nem kerül a levegőbe, azonnal felszívják a gyökerek. A természetes gazdálkodás hatékonysága alig valamivel gyengébb, mint a műtrágyákat használó farmoké. Itt persze azt is figyelembe kell venni, hogy a vetésforgóban a földet pihentetni is kell, amikor csak legeltetés folytatható, ami tovább csökkenti a hatékonyságot. Egyes becslések szerint, ha a farmerek felhagynának az évi 80 millió tonna műtrágya felhasználásával, a szemes termék mennyiség kb. felére esne vissza. A műtrágyafelhasználásra tehát szükség van, azonban a mennyiséget csökkenteni lehet, ha a műtrágya csak oda jut, ahol valóban szükség van rá. A másik kulcskérdés a vízigény. Az alábbi ábrán151 összehasonlítjuk egyes agrártermékek előállításához szükséges vízmennyiséget. Látható, hogy a gyapjú öltöny, a marhahús és a gyapjú vízigénye három-négy nagyságrenddel meghaladja a búza vagy tej vízigényét. Ez mutatja, mennyire gazdaságtalan a marhatartás vízhiányos területeken, mint Ausztráliában vagy Kaliforniában. Az amerikai farmokon már vannak kimerülőben lévő öntözőforrások, az évtizedes 151

Forrás: New Scientist, 18 May, 2002,37

120

>0 @P HJMHJ\]pVWtUWVízigény


Termék 1l bor 1 kg kukorica 1 ltej 1l citruslé 1kg búza 1 kg gyapot 1 kg marhahús Egy öltönyre való gyapjú

Liter víz

intenzív öntözés következtében pedig a szántóföldek elszikesednek. A megoldást a sivatagban alkalmazott technika, a csepegtetéses öntözés jelentheti. Sok ázsiai országban gondot okoz a meglévő vezetékre csatlakozás, sokak számára az öntözés évszázada úgy múlik el, hogy alkalmuk sem nyílt öntözésre. Sajátos módon feledésbe merült a hatékony ókori öntözési technika, amelyben a bőséges csapadékot tározóba vezették és a száraz időszakban az így összegyűjtött vízzel öntöztek. Hihetetlennek tűnik, de a Római Birodalom éléskamrája még Líbia volt, éppen ennek a technikának köszönhetően. Ezzel együtt nagy erők dolgoznak olyan rizsféle kifejlesztésén, amely beéri kevesebb vízzel, de több szénhidrátot tartalmaz. 4.2. Világkép és nyelvezet Milyen kérdéseket lehet feltenni? Görögök, alkímia, posztmodernizmus, biztonsági analízis és nyelv. Trope. Egy apró ellentmondás következménye: világnézeti válság.

A világkép megadja azokat a fogalmakat, amelyekben gondolkodunk. A világkép felfogható, mint a világról alkotott elképzelések összessége, mint a világ modellje. A modell keretében csak bizonyos kérdéseknek van értelme, azokat a kérdéseket lehet feltenni, és rájuk választ keresni. Elsőként vessünk egy pillantást arra a világképre, ami az alkímia korát jellemezte, azaz ókor világképére, pontosabban a világkép egy részletére: a tudomány és a mesterség kapcsolatára! Az ókori világkép természettudományos rendszerét a nagy görög gondolkodók rakták le. A görögök jelentős különbséget láttak a tudomány és a mesterség között. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról szólva így ír ARISZTOTELÉSZ a Metafizikában:

121


A tapasztalat emberei ugyan tudják a micsodát, de nem tudják a miértet—az elméleti tudósok pedig a miértnek és az oknak ismerői. Ezért tartjuk a tervezőépítészeket is szakkérdésekben értékesebbnek és a kőműveseknél tudósabbaknak és bölcsebbnek, mert ők tudják az okait is mindannak, amit alkotnak. A munkások azonban úgy tesznek, mint némely élettelen dolog: megtesznek, létrehoznak valamit, de nem tudják, hogy mit—úgy , ahogy éget pl. a tűz.152 A geometriában EUKLIDÉSZ axiomatikus geometriája, a mechanikában ARCHIMÉDESZ munkája hagyott maradandó nyomot az elkövetkező évszázadok gondolkodásában. ARCHIMÉDESZ kapcsolta össze elsőként a matematikát és a fizikát, ezzel megszabadította a fizikát a misztikától. Kidolgozta a mechanika alapjait, az emelőre („Adjatok egy fix pontot, és kimozdítom a Földet!”) csigákra, csigasorokra vonatkozó számításai a mai napig helytállóak. Közismert az úszó testekről szóló tétele is. ARCHIMÉDÉSZ is utálta a hétköznapi dolgokat (mint napjainkban a cikkírás, lektorálás, gépelés), az alábbi idézet szerint inkább az elvont dolgokhoz vonzódott: … ARCHIMÉDÉSZ azonban, bár olyan fensőbbséges és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan gazdagságával rendelkezett, hogy ezekkel emberi mértéken felüli, valóságos isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, nem volt hajlandó semmit írásban megörökíteni, mert minden olyan mechanikára alapozott mesterséget és művészetet, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősített. Becsvágyát egyedül azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes vegyül a szükségessel.153 ARISZTOTELÉSZ világképe egészen a 15.—16. századig meghatározta az európai gondolkodást. Az általa megalkotott modell a görög értelemben vett kozmosz, az összhangzó, szép rend világa, ahol mindennek megvan a maga természetes helye, a tárgyak, az emberek és az istenek hierarchikus rendben helyezkednek el. A hierarchiában persze az égi és földi világ élesen elkülönül. Az égi világ a tökéletes harmónia világa, itt minden örök és változatlan. Az égi szférák egy különleges anyagból, az éterből vannak, bennük csak tökéletes mozgás (egy középpont körül egyenletes körmozgás vagy ilyenek eredője) lehetséges. Az itt lakó lények a tökéletes istenek. Ezzel szemben a földi világ a változás, a keletkezés és elmúlás világa, ám itt is megvan mindennek a természet által megszabott helye. Minden anyag folytonos és négy elemből áll: földből, vízből, levegőből és tűzből. A nehéz föld lenn, fölötte a víz, majd a levegő és legvégül a tűz szférája helyezkedik el. Minden tárgy természetes törekvése, hogy természetes helyét elfoglalja. A kozmosz véges és zárt, a csillagos égen kívül már nincs semmi, űr sincs. A véges kozmosz középpontjában van a Föld, minthogy a legnehezebb anyagból van, aminek természetes helye a középpontban van. Ebben a modellben az anyag egyes megjelenési formái (pl. két fém) átalakíthatóak egymásba, hiszen ugyanabból a négy elemből állnak, legfeljebb az elemek aránya más bennük. Az a látható eltérés, hogy más a fémek színe, és egyéb tulajdonsága; azzal magyarázható, hogy eltérő tökéletlenségű anyagokkal van dolgunk. Ezzel a világképpel tehát az alkímia törekvése teljes összhangban áll.    152 153

Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, 1981, 70-71 Plütarkhos: Párhuzamos életrajzok, idézi: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat,1981, 73

122


Az ókori mesterek munkájára épülő világkép egyszerre volt bonyolult és egyszerű. Egyszerűsége abban rejlett, hogy az egész világot az emberi szervezet analógiájaként írta le, a világot egy gigantikus élőlénynek gondolták, akinek mozgásait nem törvények szabják meg, hanem a világot kitöltő „spiritus” azon törekvése, hogy a világban rend és harmónia uralkodjék. Ennek megfelelően a világkép megfogalmazása gyakran hagyatkozott analógiákra, allegóriákra. Az alkimisták meg voltak győződve arról, hogy a „nagy titok” a régi könyvekben van elrejtve, csak megfelelően kell a régi szövegeket értelmezni. A titkolódzásnak két oka is lehetett. Egyfelől, átokkal sújtották azt, aki a birtokába jutott tudást kívülállók tudomására hozza. Az egyik első zártkörű társaság lehetett a Püthagoreus Testvériség, amit PÜTHAGORÁSZ és több száz követője alakított meg. Már a püthagoreusok is esküvel fogadták, hogy átok sújtja azt, aki titkukat kifecsegi. Másfelől maga a megértés is annyit jelentett, hogy az adott jelenséget párhuzamok, parabolák, allegóriák segítségével sikerült leírni. Példának megemlítem az alábbi párhuzamot. A dolgok élettartama és bonyolultsága között kell lennie egy összefüggésnek, hiszen legtovább az egyszerű szerkezetű ásványok élnek, a növények és állatok egyre bonyolultabb szervezetéhez pedig egyre csökkenő élettartam tartozik. A nyugati alkimisták célja a Bölcsek Kövének megtalálása volt, ennek birtokosa ugyanis egyfajta isteni tökéletességre tehetett szert, halhatatlanná vált, és képes volt „közönséges dolgokat” „nemes dolgokká” változtatni. Közönséges dolognak számított egy beteg állat, egy közönséges kő, nemes dolognak számított viszont az egészséges állat és az arany. Az alkimisták igyekeztek munkájukat titokban tartani. Ennek egyik eszköze volt a sajátságos terminológia és a különös, sok allegóriát, titokzatos hasonlatot használó nyelvezet. Ha azonban a szöveg mögött kevés a tartalom, könnyen előfordul, hogy a tartalmi helyett a formai elemek válnak dominánssá. EDWARD KELLY, a II. RUDOLF császár udvarában működő alkimista így írt az alkimisták nyelvezetéről154: Számos könyvet írtak már az alkímia művészetéről, amelyek allegóriáik, rejtvényeik és paraboláik sokasága által megvadítják és összezavarják az elszánt deákot; s e zavar oka a nevek nagy változatossága, melyek végül is ugyanazt a dolgot jelölik. Ezért is én elhatároztam, hogy fellazítom és kioldom az ősi bölcsek által kötött bonyolult csomókat. Ezek után lássuk, mennyire járt sikerrel EDWARD KELLY mester. Íme az általa adott recept arra, hogyan oldható fel az arany: Arany feloldása higanyvízben155 A Nap, vörös szivárványtól körbevéve, felhők mögött ragyog, az arcát a Zöld Oroszlán harapja, hogy a vére folyik. Egy öregember egy lombikot tart a kezében, amelyben vörös víz van, a lombikban egy szárnyas ember áll, köldökéig vízben. A lombikból a Zöld Sárkány száll ki, amely egy másik Nap arcát harapja, ez a Holddal együtt egy sziklán áll, s vére a sárkány alatt a lombikba folyik. A fekete sziklák alatt egy másik zöld sárkány van levágott farokkal s szárnyait marcangolja.

154

Magyar aranycsinálók, Magvető, 1980, 19 Edward Kelly: A földi asztronómia teátruma, idézi: Szőnyi György Endre: Alkimisták, rózsakeresztesek, szabadkőművesek, Magyar Aranycsinálók, Magvető, 1980, 20

155

123


A szöveg nem egyszerű, a benne rejlő szimbolika „feloldása” a következő. A Nap az aranyat jelenti, a sárkány a fémhiganyt. A szimbolikának egyúttal filozófiai jelentése is van, a Nap— oroszlán—arany a természetben uralkodó nagy összefüggésekre, a létezés nagy láncolatára utal. KELLY ezt a számmisztika segítségével „magyarázza meg”: A három és a négyes számok a tökéletes hetest adják, sok csoda nyitját. Mivelhogy ebben a Négyesség és a Háromság nyugszik, ez egy olyan szám, amely bennünket Istenhez köt; magában foglalja Istent, az embereket, minden teremtett dolgokat összes titokzatos energiájukkal.156 Ma már nem vagyunk ennyire igényesek egy egyszerű kémiai folyamattal szemben, megelégszünk azzal, ha a leírtak nem az egész világot, hanem annak csak egy kis részét, de azt a részét, amiről szó van, szóval azt írja le helyesen. Ma egy kémiakönyv az arany kinyerését az alábbiak szerint írja le: Az amalgámos vagy higanyos eljárásnál a finoman porított ércet vízzel és higannyal alaposan elkeverik, ekkor az arany egy része a higannyal amalgámot ad. Az iszapot, mely még aranyat tartalmaz ezután Born Ignác és Ruprecht Antal selmeci tanár eljárása szerint (1785) gyenge lejtésű amalgámozott rézlemezen folyatják le, mely további aranyat köt meg.157 Az alkímisták receptjéhez képest a következő idézet, amit GÖMÖRY DÁVID esperes egyik barátjához írt leveléből való, teljesen világosnak tűnik: Az antimon az a tehén, melynek köpült teje adja a vajat, azaz a vörös ként. Az idézet természetesen az arany előállításával foglalkozik, a recept alapja az, hogy minden fém higany és kén keverékéből áll, az arany előállításához csak az arányokat kell megváltoztatni. Apró szépséghibája ugyan, hogy a vörös kén valójában arzénszulfid (realgár). A recept részletei nem fontosak.    A filozófia nem más, mint a tudományok tudománya. Vagyis, aki filozófusnak vallja magát, az egyszerre matematikus, fizikus, kémikus és így tovább. A filozófusok egyik feladata a tudományok vizsgálata abból a célból, hogy általános összefüggéseket fedezzenek fel. Ugyanezt teszik persze a tudománytörténészek is, az ő céljuk azonban a megismerés folyamatának feltérképezése, a felfedezések körülményeinek vizsgálata. A tudománytörténet maga is tudomány, hiszen egy objektív kérdést tanulmányoz, nevezetesen azt, hogyan követték egymást a felfedezések. Vegyük azonban észre, hogy maga a tudománytörténet tárgya sincs pontosan meghatározva. Ha valaki azt a kérdést vizsgálja, hogyan hat egy adott kor társadalmi berendezkedése mondjuk a fizika fejlődésére, akkor a kor társadalmi berendezkedését: a munkamegosztást, a tudás megszerzésére a társadalom által nyújtott esélyeket, a vagyon elosztását az egyének között kell összekapcsolnia a kor meghatározó felfedezőivel. Sikamlós terület, hiszen a kutató tetszés szerint helyezheti a hangsúlyt a folyamatok emberi oldalára (a pszichológiai jelenségekre, a társadalmi osztályok kapcsolatára 156 157

Magyar aranycsinálók, Magvető, 1980, 21 Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia, Tankönyvkiadó, 1959, 753

124


stb.), vagy az objektív folyamatokra (hogyan épültek egymásra a felfedezések). Aki ötletekkel rendelkezik egy adott tudományterületen, az feltehetően nem fog a tudománytörténetre időt áldozni, viszont kétségtelen, hogy ahhoz, hogy valaki két felfedezést összehasonlítson, nincs szüksége arra, hogy akár egyik felfedezést is képes legyen elérni. A tudománytörténettel foglalkozótól pedig nem lehet elvárni, hogy minden területen otthon legyen, ezért amikor a természettudományokat átfogóan értékeli, szükségszerű, hogy a területek többségéről úgy kell beszélnie, hogy abban saját gyakorlata nincsen. Ez nem különösebb gond, hiszen a könyvtárakban minden terület vezetőinek gondolatai megtalálható könyvekben. Ha a diákok kapcsolatban állnak a szaktárgyakat jól ismerő tanárokkal is, akkor nem áll fenn annak veszélye, hogy a diákok rosszul értelmezett interpretációt kapnak a tudománytörténeti kurzuson. A SOKAL botrány kapcsán derült fény arra, hogy egyes tudománytörténeti kurzusokon a diákok meglehetősen kétes értékű interpretációt kapnak a tudománytörténet előadásokon. Hangsúlyozni kell, hogy nem bakiról van szó, hanem tudatos félremagyarázásról. Az előadónak természetesen jogában áll világnézetének megfelelően értelmezni a tényeket, de nem áll jogában a tényeket tetszése szerint csavarni, értelmezni. Kimondottan etikátlan, ha az előadó a tényeket érdekei, esetleg szándékai szerint alakítja. Ítélje meg az olvasó, hol a helye az alábbiaknak158. A posztmodernizmus két jeles képviselője, GILLES DELEUZE és FÉLIX GUATTARI írt egy tanulmányt159, amelyben kitüntetett szerepet kapott a káoszelmélet filozófiai alkalmazása. Az a jelenség, hogy filozófusok felfedeznek egy-egy tudományos gondolatot a matematika vagy a fizika területén és abból mély következtetéseket vonnak le, nem egyedi. Sajnálatos módon általában az alábbi esetek valamelyikéről van szó. (1) A gondolat még nem kiforrott, magát a szűk szakmát is megosztja. Gyakran ez a helyzet a kvantummechanika egynémely kijelentésével. (2) A gondolat egyszerűen divatos. Ez a helyzet például a káoszelmélettel, vagy a GÖDEL-féle nemteljességi tétellel. Mindkét esetben azonban a hermeneutika kellős közepébe csöppenünk, egy tudományos—mondjuk fizikai—gondolat szociológiai vagy pszichológiai alkalmazása jelentős átértelmezést igényel. DELEUZE és GUATTARI idézett munkájában kifejti, milyen szerepet kap a káosz fogalma a szubjektum filozófiára, tudományra és művészetre vonatkozó reprezentációjukban. MARTIN E. ROSENBERG (végzettségére nézve az angol nyelv professzora) ezt kiegészítette, tanulmányában a káosz mellett az entrópia fogalma is filozófiai szerepet kapott. Mielőtt a részletekre rátérnénk, érdemes pár szót szólni a tudományterületek közti „áthallásokról”. Arról van szó, hogy egy felfedezés analógiák révén megtermékenyít más tudományterületeket is. Ez a helyzet például a biológiában kialakított evolúció fogalommal. Egyes területeken ennél sokkal szorosabb összefüggés is fennállhat, például a matematika számos ága leképezhető a halmazelméletre, úgy, hogy a halmazelmélet fogalmainak megfeleltethetőek a vizsgált terület fogalmai. Ennek haszna abban áll, hogy a kész halmazelméleti állítások megfogalmazhatóak a másik területen egy (vagy ismert, vagy ismeretlen) állításnak, azaz a területre vonatkozó ismereteinket pusztán az analógia révén gyarapítottuk. Más esetekben arról van szó, hogy az analógia korlátos ugyan, de a korlátokon belül teljes. Ez a helyzet az elektromos áramkörökkel, vagy a számítógépi modellekkel. Amit a modell keretében meg tudunk határozni, és a modellezendő területen értelmezhető, az valóban tudásunkat gyarapítja. Ezzel a fogással gyakran élnek a mérnökök is, amikor egy házat babaház méretben készítenek el, ami arra jó, hogy a tulajdonos el tudja dönteni, megfelel-e számára a terv.

158

Martin E. Rosenberg: Dynamic and Thermodynamic Tropes of the Subject in Freud and in Deleuze and Guattari, Postmodern Culture, 4, No. 1, 1993 159 Gilles Deleuze, Felix Goattari: Qu’ est-ce que la philosophie?, Lés Editions de Minuit, Paris, 1991 125


ROSENBERG tanulmányában az analógiák többszörös szerephez jutnak. Az analógiák elméletében fontos szerep jut a trope-nak. A trope fogalmát az alábbiakból lehet megérteni (az idézetek ROSENBERG cikkéből valóak): A trope terminus segítségével utalhatunk arra, amit HAYDEN WHITE képzeletbeli és valós diskurzusokbeli metafóra irreducibilis természetének nevez. A trope egy beszédfordulat, ami egy absztrakt fogalmat a fizikai világgal kapcsol össze, és mint olyan, egy megfeleltetést létesít a fizikai világ és az emberi fogalomalkotás között. …JACQUES DERRIDA amellett érvel, hogy a trope-ok (akárcsak annak egyik formája a metafóra) explicit módon úgy funkcionálnak, mint a „Fehér Mitológia” ontoteológiai manifesztációja, ami elviseli az „átmeneti értelemvesztést”, azért, hogy „a megfelelő eredményre” jusson. A trope-ok igazságtartalmát az demonstrálja, hogy a társalgás alapjául a jelenségvilágot teszi meg, azzal a kikötéssel, hogy valamilyen lényegi kapcsolatnak kell a szó és a dolgok között fennállni. Eljutottunk tehát odáig, hogy a dolgozatban alkalmazott metafora a gondolatok és a természet között teremt kapcsolatot. A szerző már a dolgozat első bekezdésében leszögezi, hogy célja nem kevesebb, mint annak kifejtése, hogy a DELEUZE-GUATTARI munkáiban említett káoszt a filozófiában, a tudományban és a művészetben referenciaként lehessen használni. A továbbiakban a szerző kifejti, hogy DERRIDÁNAK és HAROLD BLOOMNAK is feltűnt, hogy a tropeok iránti és az entrópia iránti érdeklődés ideje nagyjából egybeesett, a 19.-ik század közepén. Ezt a mély kapcsolatot a szerző alaposan kiaknázza, amikor kifejti alábbi gondolatait: Ez az értelem, azonban továbbra is függ attól a fikciótól, hogy lényegi kapcsolat létezik a szó és a dolog között: a trope-ok egy megfeleltetést implikálnak a Naprendszerben a bolygók és a Nap közötti vonzó erők; vagy, az atommag körül keringő elektron és az atommag; és egy adott környezetben az energiával töltött kapcsolat a trope, valamint az őt körülvevő jelentés között. Azt gondolhatnánk, a szerzőt elragadta fantáziája. Ám a trope kapcsán WILLIAM F. PAULSON160 azt fejtegeti, hogy DERRIDA trope-pal kapcsolatos munkája rámutatott az információelmélet, pontosabban a fizika entrópia-elmélete és a küldő és fogadó között fellépő zaj (ez utóbbi nem fizikai, hanem társadalmi értelemben veendő) között. A szerző nagyobb terjedelmet szentel a dinamika és a termodinamika kérdésének, a tárgyalás közben sikerül becsempésznie a metaforát és FREUD szubjektum modelljét és a tudatalattit. Ebbeli igyekezetében támaszra lel DELEUZE és GUATTARI következő mondatában: „Minden egy gép.” A következő részben pedig „az álommunkát”, ami nem más, mint az agy alvás közben megfigyelhető tevékenysége, párhuzamba állítja a gőzgép működésével. A szerző a következő végkövetkeztetésre jut: A pszichoanalízis ebben az értelemben a sok kulturális gépezet egyikévé válik, amely a vágyat kontrollálja. Továbbá, Freud magát a gondolatot is fundamentális transzformációként írja le: a fénylő vágy szublimációja egymagában válik a rendszer egészét fenyegetővé, azé a rendszeré, amely első helyen a vágyat generálja. A 160

William R. Paulson: The Noise, of Culture: Literary Texts in a World of Information, Cornell University Press, Ithaca (NY), 1988

126


gondolatnak magának, aminek az álommunka csak egyik manifesztációja, célja a libidó, amit így termodinamikai fogalmakkal definiáltunk, mederbe és elfogadható viselkedésbe terelése. A baj ott van az idézett szövegekkel, hogy az oldalakon át kifejtett nagy tudományterületeken átívelő analógiák segítségével a szerző roppant sovány eredményre jut. Ha legalább definiálni lehetne a társadalom entrópiáját (amint erre a közgazdaságtanban történtek próbálkozások a termodinamika és a közgazdaságtani alaptételek analógiái alapján), le lehetne származtatni valamilyen összefüggést vagy tendenciát (nagy jelentőségű lenne annak kimondása, hogy az entrópia maximum átültethető a társadalmi folyamatokra és ebből következik a társadalmi fejlődés iránya), akkor érthetővé válna a nagy igyekezet. ROSENBERG számára DELEUZE és GUATTARI munkája még egy igen fontos analógiát tartogat. A háború társadalmi jelenségének tárgyalásakor párhuzamot von a hadviselés (mint stratégia és játék) valamint a sakk és a go161 jétékok stratégiája között. A két játék között annyi a kapcsolat, hogy mindkettő logikai játék. DELEUZE és GUATTARI megtalálták a sakk és a go játék trope-jait, amit ROSENBERG azonnal ki is használ: A trope-ok közti ellentétek, amelyeket ezen két játékra vonatkozó analízisük generál, hasznosak céljainkra: a zárt rendszer egy nyílt rendszerrel szemben; a precíz azonosság a tömegek anonimitásával szemben; a figurák meghatározott trajektóriája a bizonytalan terjeszkedéssel szemben; rögzített funkció a virtuális potenciállal szemben. Világos módon ezek a sakkjátékból és go játékból származó trope-ok vonatkoznak a fizikai erők és folyamatok szembenálló modelljeire, a dinamikusra és a termodinamikusra. Ez a kissé talányos idézet jól mutatja, milyen könnyedén veszi a szerző az analógiákat, ugyanakkor milyen könnyedén kapcsol össze egymástól fölöttébb távol álló jelenségeket. Később látni fogjuk, hogy a posztmodernizmus gazdag tárházát kínálja a szabadosan használt fogalmaknak, az analógiák pedig közelebb állnak az alkímia homályos értelmű paraboláihoz, mint a matematika egyes részei között fennálló izomorfizmushoz. Egyesek azt mondják, s fentebb bemutatott, sovány logikára épülő tárgyalásmód egy-egy irányzat sajátja. Sajnos, ha az ember elég sok dolgozatot olvasott, nem ennyire optimista. Az viszont tény, hogy egyesek szerint (név szerint megemlítem ANDREW BULHAKOT) a posztmodernisták esetében ez a jelenség modellezhető is. Aki ma akar posztmodern tanulmányt írni, könnyű dolga van. Csak látogassa meg ADREW BULHAK (Melbourne) web oldalát162 és töltse le a Postmodernism Generatort. RICHARD DAWKINS163 készített egy 6000 szavas tanulmányt „Kapitalista elmélet és a szubtext paradigma kontextusa” címmel. Egy bekezdés a műből (a teljes szöveg letölthető ANDREW BULHAK honlapjáról): A kapitalista elmélet vizsgálatakor egy választás elé kerülünk: vagy elutasítjuk a neotextuális materializmust vagy arra a következtetésre jutunk, hogy a társadalom rendelkezik objektív értékkel. Amennyiben a dialektikus deszituácionizmusnak igaza 161

A go egy japán játék, egy táblára két játékos felváltva köveket helyez el, a cél minél nagyobb terület körülhatárolása. A már táblán lévő kövek nem mozgathatóak. 162 http://www.cs.monash.edu.au/cgi-bin/postmodern 163 R. Dawkins: Postmodernism disrobed, Nature, 394, 141(1998) 127


van, választanunk kell a habermasi tárgyalásmód és a szubtextuális kontextus paradigmája között. Azt mondhatjuk, hogy mondanivalónkat textuális nacionalizmussá kontextualizáltuk, ami magában foglalja az igazságot, mint realitást. Bizonyos értelemben, a kontextus szubtextuális paradigmája azt állítja, hogy a valóság a kollektív tudatalattiból származik. DAWKINS szerint a Postmodernism Generator végtelen számú szintaktikailag helyes véletlen mondatot képes generálni164, amit csak az különböztet meg az igazi posztmodernista írásoktól, hogy sokkal érdekesebb olvasni. A posztmodernizmusnak szolgáltatandó elégtétel gyanánt álljon itt egy eset, ahol a posztmodernizmus pesszimizmusa ragyogóan felhasználható a modern világban. A közlekedési katasztrófák oka gyakran emberi mulasztás, egyes katasztrófák pedig azzal hozhatók kapcsolatban, hogy hiányosak vagy félreérthetőek az utasítások. Érthető, hogy a repülésirányításban és más kiemelt fontosságú helyeken az egyértelműség fontos követelmény. Könnyen adódik a következtetés: amennyiben az irodalomkritika azt hangoztatja, hogy az emberi írás és beszéd nem alkalmas a mondanivaló pontos közlésére, akkor annak módszereivel kell elemezni, például a repülésirányítás, vagy egy atomerőmű szabályzatát. JIM ARMSTRONG165, a Newcastle upon Tyne-i egyetem programozómatematikusa, akinek szakterülete a programok megbízhatóságának elemzése. Ő úgy véli, hogy a szoftverek ellenőrzésében nagy hasznát lehetne venni a dekonstrukcionizmusnak, amit JACQUES DERRIDA francia filozófus az irodalomkritika egyik apostola dolgozott ki. Példaként említi az 1987-es, a londoni King’s Crossnál bekövetkezett közúti tragédiát, amiben 31 áldozat halt meg a londoni metróban. A tragédia okát JIM ARMSTRONG abban látja, hogy a biztonsági dokumentumokban általában a mérnökök pongyola nyelvezetet használnak. A King’s Cross tragédia esetében a „smouldering” szó166 hibás használata volt a tragédia okozója. A vezetőséget azért kritizálták, mert „smoulderings” névvel illették a kis, szemét égése által okozott tüzet, ami a katasztrófát is okozta. JIM ARMSTRONG szerint ezzel csak újabb példát szolgáltattak arra, amikor egy biztonságot érintő kérdést egy banális hétköznapi problémává alakítanak, amivel tulajdonképpen nem is kell törődni. A valóságban viszont nagyon is alaposan végig kell gondolni a biztonsági analízisről szóló jelentésekben megbúvó pongyolaságokat, önbecsapásokat. Ilyen analízisek Magyarországon csak az atomerőműveknél készülnek, de hamarosan eljön az idő, amikor minden ipari létesítménynek kötelező lesz ilyen analízist készíteni. ARMSTRONG projektjének célja a kétértelmű terminológia leleplezése. Abban bízik, hogy munkája egy új biztonságfilozófiát fog eredményezni, amelyben az a mód, ahogyan az emberek a biztonságról valójában gondolkoznak megfelelően lesz tárgyalható. Úgy véli, hogy a kérlelhetetlenül szkeptikus közelítés, amely a dekonstrukcionizmus sajátja, segíthet az önhittség okozta olyan tragédiák kiküszöbölésében, mint amilyen a csernobili baleset, vagy a King Crossnál bekövetkezett tragédia volt. Az ötletet fogadtatása nem egységes, több szakember is hisz az elképzelés sikerében. A dekonstrukcionizmus definíciói gyakran oldalakra rúgnak. Az egyik középpontban álló ötlet az, hogy mindennek meg kell kérdőjelezni az értelmét, azaz, semmit sem szabad vizsgálat nélkül elfogadni. A biztonsági jelentés szavait ízekre szedik, hogy minden lehetséges értelmét felfedjék, hogy kiderüljön, vannak-e a háttérben meghúzódó olyan önkéntes feltételezések, 164 A KFKI-ban CSÁKÁNY ANTAL készített magyar nyelvű általános jelentésgenerátort, a programnak egyetlen adatot kellett megadni: hány szóból álljon a jelentés… 165 New Scientist, No. 2359, 2002, 12 166 a szó jelentése: parázsló, hamvadozó, izzó (melléknévként); lappangó tűz, lángnélküli füstös égés (főnévként). Országh László: Angol-magyar szótár, Akadémiai kiadó, 1976

128


amelyek veszélyesen eltorzíthatják a szavak, kifejezések jelentését. Más szóval, tényleg utána járnak a nyelvi korlátoknak. Az egyik fogalom, amit a biztonsággal foglalkozó szakemberek szent tehénnek tekintenek, hogy bármely rendszer kockázatát olyan szintre kell csökkenteni, amit ésszerűen el lehet érni, az angol elnevezés után az ALARA vagy ALARP167 rövidítést is használják. DERRIDA gondolatmenetét követve azonban kiderül, az „ésszerűen” itt annyit jelent: valakinek a prekoncepciója szerint ésszerű. Az „elérhető” pedig elrejti azt a tényt, hogy nagyobb befektetéssel biztonságosabb rendszer alakítható ki. Az olvasó talán meglepődik, hogy a nyelvnek köze van egy atomerőmű biztonságához. Bárki, aki egy biztonságra érzékeny berendezést épít vagy működtet, köteles feltárni a berendezéshez kapcsolódó kockázatok mértékét, a lehetséges baleseteket, azok következményeit, a megvalósulás valószínűségét. Azt is köteles leírni, hogy a berendezést működtető személyzetnek adott helyzetben mit kell tennie, és cselekedetük milyen mértékben fogja csökkenteni a károkat. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes munkakörökhöz utasításokat kell megírni, azt pedig csak a nyelv segítségével lehet. Nyilvánvaló, hogy a karambol elkerüléséhez a vonatvezetők nem kezdhetnek azon vitatkozni, mi is a teendő. Ezért az ilyen utasításokat egyszerűen kell megfogalmazni, a félreértés minden lehetőségét kizárva. Példának álljon itt egy poroltó berendezés használati utasítása: A szórócsövet a tűzre irányítjuk és a palack szelepkerekét balra forgatva a teljes nyitásig, a készüléket működésbe hozzuk. A készülék szakaszosan is működtethető.168 Egy atomerőmű eljárásrendje, a munkautasítások nyilván ennél bonyolultabbak, de elvárjuk, hogy ugyanilyen hatékony és érthető legyen. Ebben egyébként ma már a számítógépek is jelentős segítséget nyújtanak.    Amennyiben egy modell bizonyos kérdésekre nem ad választ, meglepő dolgok történnek. Felmerül egy apró, jelentéktelen kérdés, amire a modellben nincs válasz. Ezután a jelentéktelen kérdés fontossága elkezd nőni, míg végül szétfeszíti a modell kereteit. Ez a folyamat különösen veszélyes, ha a felmerülő kérdések a hétköznapi életre is hatással vannak, hiszen ekkor egyeseknek a megoldatlan probléma éppen kapóra jön, és elkezdődhet az érdekek harca. Előfordulhat, hogy a küzdelem csak évszázadok múltán dől el, mint az alábbi példában is. VIII. BONIFÁC pápa az 1296-ban kiadott Clericis laicos bullájában a következő megjegyzést találjuk: Az ókorban azt mondták, hogy a világi emberek ellenséges érzülettel viseltetnek a papság iránt és ezt világosan bizonyítja napjaink tapasztalata is.169 Az ellenséges érzület okát alighanem a papság kivételezett helyzetében kell keresni. A papság nem fizet az államnak (császárnak, királynak) adót, de kiközösítheti mindazokat, akik adót fizetnek az államnak, csakúgy, mint az adót beszedőket. Azokat az intézményeket pedig, amelyek ragaszkodnak a papság megadóztatásához, azokat kiközösítik. Az 1300-ban kibocsátott Unam Sanctam bullában VIII. BONIFÁC már körvonalazza a klérus követeléseit. A kereszténység két kardot kínál, egy világit és egy szellemit, fejti ki a pápa. 167

ALARA: as low as reasonably achievable; ALARP: as low as reasonably practicable. Az MSZ-1040-es 2 kg-os CO2 tűzoltókészülék használati utasítása 169 Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 253 168

129


Mindkettő az egyház birtokában van, a szellemi kard is és az e világi is. Utóbbit az egyházért kell használni, előbbit pedig az egyháznak kell használnia; utóbbit a királyoknak és hadvezéreknek, de csakis a papok szándéka és engedélye szerint. Az egyik kardnak ekképpen a másik, a világi hatalomnak a szellemi alatt kell állnia… A földi hatalom tévedéseit tehát a szellemi hatalomnak kell megítélnie, ha pedig a szellemi hatalom téved, azt ember nem, csakis Isten ítélheti meg.170 A helyzet tehát világos: hatalmi harc bontakozik ki az egyházi és a világi hatalom között. Ennek megértéséhez a kör világképének társadalom-modelljét kell megismerni. A keresztény világrend részét képezi egy társadalom elmélet, amely egyesítette a törvényt, az erényt és a gyakorlatot. Még ennél is fontosabb, hogy a társadalom tagjait meghatározott társadalmi feladattal is ellátta. A keresztény társadalomelméletben lefektetett elvekkel a társadalom döntő többsége egyetértett, ezt a kötelező és visszavonhatatlan megkeresztelkedés biztosította. Aki nem keresztelkedett meg (mint pl. a zsidók), az nem számított a társadalom tagjának, nem volt ugyan törvényen kívüli, de jogokkal nem rendelkezett. Aki megtagadta kereszténységét, azt kivégezték. Az általános egyetértést, a kor elfogadott társadalmi szerződését csak néhány vitatott kérdés irritálta, de ezek a kérdések nem voltak fontosak a hétköznapokban és a számuk sem volt túl nagy. A kor organikus világképének megfelelően a társadalmat egy emberi testhez hasonlították. De akkor ki, vagy mi felel meg a fejnek, a test irányítójának? Erre a kérdésre két válasz is létezett. A pápa, mint Krisztus földi helytartója, igényt formált a vezető szerepre. Ugyanakkor a világi uralkodók, a császárok, királyok joggal hozták fel, hogy megkoronázásuk által hivataluk isteni eredetű. Az ártatlannak tűnő kérdésnek nagyon is fontos gyakorlati oldala is volt. Egy alárendeltségi hierarchiában mindenki engedelmeskedni tartozik a felette állónak. Igen, de mi történjen, ha mégsem? A hatalmi piramis alsó részén ez nem volt kérdés: az úr megbüntette a szolgát. De mi a teendő akkor, ha a császár, király, netán a pápa vagy egy püspök a renitenskedő? Aki renitenskedik, az a Gonoszt testesíti meg, a Gonoszt pedig előbb-utóbb leleplezik és megbüntetik. Ehhez azonban egy ítélőszékre van szükség a tévedést kizárandó, különösen, ha a Gonosz rangos hivatalba jutott. Mert azoknak, akik a törvényt uralják, nem uralja a törvény, minthogy a törvénynek, mint mondani szokás, viaszból van az orra, a királynak pedig vaskeze van, hosszú vaskeze, és úgy csavarja a törvényt, ahogyan kedvére van.171 A középkorban mindenkinek volt saját ítélőszéke. Nemigen lehetett szabad ember valaki saját ítélőszék nélkül. A kérdés tehát az, kié az ítélőszék, a császáré, vagy a pápáé? NAGY KÁROLY császár ítélkezett III. LEÓ PÁPA felett, ám IV. HENRIK, aki gyermekként lépett trónra, és VII. GERGELY pápa között már vita bontakozott ki, ennek során a pápa kiátkozta IV. HENRIKET, mire a császár ellenpápát választatott, végül háború és a császár hosszú vezeklése következett. A továbbiakban a történelem során a hatalmi harc váltakozó sikerrel folytatódott évszázadokon át. Az évszázadok során azonban a világkép is változott, hol apró lépésekben, hol mérföldes lépésekben. A gyors változásokat nem könnyű követni, erre utal számos emberi tragédia is.

170 171

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 253 Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 255

130


Az emberi történelem egyik nagy kultúrtragédiája a kora középkorban következett be, amikor a keresztény alapokon kialakult harmonikus világrend darabjaira tört. A változás a világkép minden elemét érintette. Erről így írt PIERRE BOREL francia filozófus 1654-ben: A csillagászat, az orvostudomány, a jog, a fizika nap mint nap meginog és alapjaiban rendül meg. PETRUS RAMUS megdöntötte ARISZTOTELÉSZ filozófiáját, KOPERNIKUSZ PTOLEMAIOSZ asztronómiáját, PRACELSUS a GELÉNOSZ-féle orvostudományt. Ily módon, miután mindegyiküknek vannak követői, és minden elfogadhatónak tűnik … arra kényszerülünk, hogy belássuk, hogy amit tudunk, sokkal kevesebb annál, mint amit nem tudunk.172 4.3. Világkép és megismerés A vallás viszonya a megismeréshez: dogmatizmus, a 16.-17. század új világképe. A kozmikus világkép: PTOLEMAIOSZ, KOPERNIKUSZ, GALILEI, GIORDANO BRUNO. DARWINIZMUS. A meme fogalma. Nyelvi jellemzők: posztmodernizmus, női algebra.

A Biblia első tudással kapcsolatos története az ember kiűzéséhez kapcsolódik. Az Úr tilalmat emelt Ádám és Éva elé, akik azt megszegték, ezért kiűzettek a Paradicsomból. Sokan úgy gondolják—részben a fenti történet alapján—, hogy a vallás(ok) nem pártolják a tudást, a megismerést. Ez a sommás megállapítás azonban részben hibás. Minden ideológiai rendszer elvben támogatja új ismeretek megszerzését, nyilván abban a reményben, hogy a felfedezendő ismeretek erősíteni fogják az egyetlen helyes filozófiai irányzatot. A történelem során ez az elképzelés eddig mindig csődöt mondott. A korai kereszténység világképét a görögök határozták meg. Ez a világkép—ahogyan már volt szó róla—nagyrészt analógiákra épült. Paracelsus a következőképpen fogalmazott a 16.-ik században: Az ember elméje mikroszkopikus megfelelője az univerzális elmének … ..Egy ember közölheti gondolatait valaki mással, akivel szimpatizál, bármekkora is legyen a közöttük lévő távolság. Vagy, befolyásolni tudja egy másik ember lelkét oly módon, hogy az tetteiben is megmutatkozzon.173 A világképből gyakran hiányzott a modell összevetése a valósággal, a kísérletezés. A korai kereszténységre mégis a dogmatizmus volt a jellemző, valahogyan nem sikerült (valószínűleg azért, mert nem volt rá szükség sem, igény sem) a görögök logikáját beépíteni a korai keresztény világképbe. A logika a 11.-ik században élt PETER ABELARD teológus hatására került csak a skolasztikus filozófia homlokterébe. Később AQUINÓI SZENT TAMÁS (1225-74) és ALBERTUS MAGNUS (1200-1280) munkássága nyomán a racionalitás egyre nagyobb szerepet kapott. Noha mindketten a görög skolasztika talaján álltak, legfeljebb kommentárokat fűztek a nagy elődök munkáihoz, és elkülönítették a vallásos megismerést a tudományos megismeréstől, megteremtették a haladás alapját. Az igazi jelentős változást a 16.-17.-ik század hozta. SIR WALTER RAYLEIGH (1554-1618) angol utazó és író, ISAAC NEWTON (1642-1727) angol fizikus, ROBERT BOYLE (1627-1691) 172 173

Magyar aranycsinálók, Magvető, 1980, 6 Robert G. Jahn: Proc. Of the IEEE, 70, 136-170(1982) 131


angol-ír vegyész, JOHN LOCKE (1632-1683) angol filozófus és JOHN RAY (1627-1705) angol botanikus, és hogy ne csak angolokról essék szó, RENÉ DESCARTES (1596-1650) francia matematikus, úgy gondolták, a tudás az, amire törekedni kell, az ismeretek széles köre megerősíti majd a hitet és az egyházat. PAUL JOHNSON (1928-) angol történész még általánosabban fogalmaz174: A kereszténységnek, amely a hitet az igazsággal tekinti azonosnak, azt kell tanítania— és ha helyesen fogjuk fel, tanítja is—,hogy az igazsággal való mindennemű ellenkezés erkölcstelen. Sokak számára ez a nézet egy kissé meghökkentő, hiszen az egyházak, szinte kivétel nélkül, arról híresültek el, hogy minden haladásban veszélyt szimatolnak. Nincs ez másként a katolikus egyházzal sem. Miközben a fentebb idézett gondolkodók a tudás fontosságát fejtegették, dolgozott az inkvizíció is175. JOHANN GEORG VON DORNHEIM, aki kivívta a „boszorkánypüspök” gúnynevet, 1623 és 1633 között 600 boszorkányt égetett meg. BALTHASAR ROSS, a fuldai hercegapát minisztere 1603 és 1605 között 250 boszorkány áldozatáért 5393 gulden jutalmat kapott. A boszorkányüldözéssel kapcsolatban ezt írta a jezsuita FRIEDRICH SPEET176: A kínzás boszorkányokkal és soha nem látott, sötét bűnökkel tölti meg Németországunkat, és nemcsak Németországot, hanem minden országot, ahol csak megpróbálkoznak vele… Ha mi mindannyian még nem vallottuk be bűneinket, az csak azért lehet, mert nem vetettek mindenkit kínvallatás alá. Az utolsó boszorkányégetés Svédországban az 1660-as években, Svájcban 1782-ben, és Lengyelországban törvényellenesen megégettek még valakit 1793-ban. 132    KUHN szerint, gyakran mondják, hogy ha a görög tudomány kevésbé deduktív és kevésbé dogmatikus, akkor a heliocentrikus csillagászat 1800 évvel korábban kezdődhetett volna. Néhány görög tudós, ANAXAGÓRÁSZ, HERAKLEIDÉSZ és ARISZTARKHOSZ javasolta a heliocentrikus modellt, ez azonban nem vált a görög tudomány közkincsévé. Ennek oka KUHN szerint abban rejlik, hogy amikor ARISZTARKHOSZ megtette javaslatát, a ptolemaioszi modell minden tekintetben kielégítő volt, nem beszélve arról, hogy a geocentrikus modell sokkal ésszerűbbnek is tűnt. Egyszerűen nem volt ok arra, hogy ARISZTARKHOSZ javaslatát komolyan vegyék. A ptolemaioszi modell hibái csak évszázadok múltán lettek nyilvánvalóak és a ptolemaioszi modell számításai teljesen kielégítőek voltak még KOPERNIKUSZ idején is. A görögök tehát elmentek a nagy lehetőség előtt, de vajon ez csupán véletlen volt-e? Nyilván arról van szó, hogy a kor világképének (amiben a bolygók az isteni harmóniát testesítik meg) jobban megfelelt a tökéletes alakzatokkal dolgozó ptolemaioszi kép és mivel semmi jel sem utalt arra, hogy a modellnek bármilyen fogyatékossága volna, ARISZTARKHOSZ javaslatát nem vették komolyan fontolóra. Akárhogyan is volt, KOPERNIKUSZ még a régi, ptolemaioszi geocentrikus világképet tanulta, ám rá kellett jönnie a modell fogyatékosságaira. Munkatársa, DOMENICO DA NOVARA szerint egy olyan bonyolult és pontatlan rendszer, mint amilyen a ptolemaioszi volt a 16 század elején nem írhatja le helyesen a természetet. Érdekes módon a csillagászok többsége ekkor ébredt 174

Paul Johnson: A kereszténység története, Gondolat, 2001, 6 Paul Johnson: ibid, 412-413 176 Paul Johnson: ibid, 413 175

132


rá arra, hogy a ptolemaioszi paradigma a tradicionális csillagászati feladatokban sem ad megfelelő eredményt. Miután felvértezte magát kora matematikai, csillagászati, orvosi és filozófiai ismereteivel, KOPERNIKUSZ rájött, hogy a geocentrikus régi modell helyett lehetséges egy új alternatíva is, amelyben a Nap áll a középpontban és körülötte keringenek a bolygók. Elméletét még évekig csiszolta, figyelembe vette a legújabb megfigyeléseket is, és 1533-ban Krakkóból Rómába utazott, ahol új elméletéről is tartott egy előadást, amit VII. KLEMENT pápa is meghallgatott. Három évvel később pedig felkérték KOPERNIKUSZT, hogy adja ki nyomtatásban munkáját. KOPERNIKUSZ azonban valószínűleg telve volt rossz érzéssel, egyre habozott, egyre halogatta munkája kinyomtatását. 1540-ben egyik tanítványát, GEORG RHÄTICUST Nürnbergbe küldte a kézirattal, hogy azt kinyomtassák. Az egyház reformer szárnyának tekintélyes személyiségei (közöttük LUTHER MÁRTON) ellenezték a kézirat kinyomtatását, ezért hosszas várakozás után GEORG RHÄTICUS átadta a kéziratot egy másik tanítványnak, ANDREAS OSIANDERNAK. OSIANDER viszont félt a Földnek a stacionárius Nap körül végzett éves mozgásával kapcsolatban várható kritikától, ezért saját felelősségére betoldott a kéziratba egy előszót, amiben azt emelte ki, hogy a stacionárius Nap hipotézise csak egy kényelmes eszköz a bolygópályák számításához. A könyv végül 1543-ban jelent meg, és KOPERNIKUSZ élete utolsó napján ugyan, de kezébe foghatta nyomtatásban is megjelent művét. KOPERNIKUSZ új elképzelése nagy viharokat kavart az egyházon belül, amint láttuk VII. KLEMENT még támogatta, de 1616 március 5.-én ROBERT BELLARMIN érsek, az egyház fő teológusa már a tiltott könyvek listájára tette és onnan csak 1828-ban vették le. Ám ezzel a történetnek még nincs vége. KOPERNIKUSZ egyik kortársa, az olasz GIORDANO BRUNO (15481600), aki csillagászattal is foglakozott, megismerte és nagy örömmel fogadta KOPERNIKUSZ modelljét. Az ugyanis bele illett saját kozmológiai modelljébe, amiben a világ végtelen, a Naprendszert pedig úgy írta le, hogy a Nap körül keringenek a bolygók. BRUNO-t Velencében elfogták, az inkvizíció eretnekséggel vádolta és nyolc évi raboskodás után 1600-ban Rómában a Campo dei Fiorin elevenen megégették. GALILEO GALILEI (1564-1642) olasz polihisztor, aki jelentősen megjavította a távcsövet, hamarosan belátta KOPERNIKUSZ modelljének helyességét. GALILEI azonban nem csak az akadémiai olasz nyelvet beszélte, hanem kiváló stílussal, közérthetően tudta megfogalmazni mondanivalóját, új eszközeivel (inga, távcső) könnyen érthető jelenségeket fedezett fel (a Jupiter holdjait, a napfoltokat pl.), így hamar népszerű lett a diákok körében. A régi világképből élő, maradi professzorok ezért összefogtak ellene, és az egyházhoz fordultak azzal az ürüggyel, hogy a kopernikuszi modell nem egyeztethető össze a Szentírással. Itt tehát azzal a helyzettel állunk szemben, hogy van egy vita (a ptolemaioszi világkép és a kopernikuszi között) és a vitát az egyik fél úgy próbálja eldönteni, hogy egy „felsőbb” hatósághoz fordul védelemért, ahelyett, hogy a véleményeket egymással, vagy a megfigyelésekkel vetnék össze. A maradi professzorok a dominikánusok között találtak támogatókra. GALILEI és tanítványai úgy látták, tenniük kell valamit. Végül GALILEI levelet írt a toszkániai nagyhercegnek és a római hatóságoknak. A levélben felhívta a figyelmet a következőkre. Az egyházat komoly veszély fenyegeti amiatt, hogy valahányszor a Szentírás ellentétbe kerül egy megfigyelt tudományos ténnyel, az egyház állhatatosan megkísérli a Szentírást allegorikusan értelmezni. GALILEI rámutat „ rettenetes csalódás lenne a lélek számára, ha a nép meggyőződne valaminek az igazságáról, amit korábban bűn volt hinni”. Mondani sem kell, GALILEI naivnak bizonyult, levelének semmi hatása sem volt. Igaz, ő túlélte a vitát, mindössze térden állva kellett tanait visszavonni, amit GALILEI ezen szavakkal tett meg. „… őszinte szívvel és teljes hittel visszavonom, elvetem és megátkozom a

133


fentebb említett tévelygéseket és eretnekségeket”. Mindez 1633 június 22-én történt177, kilencven évvel KOPERNIKUSZ munkájának megjelenése után!    Az evolúció elmélete178 három különböző, de egymással szoros kapcsolatban álló tételt tartalmaz: (i) az evolúció tényét, azaz, hogy az élő szervezeteknek létezik közös őse, (ii) a fejlődéstörténetet, az egymásután következő utódok egymástól való elszakadásának részleteit és az utódok sorában megfigyelhető változásokat, (iii) az evolúciós változások mechanizmusát. Az első tétel a legalapvetőbb és a legjobban bizonyított. Már maga DARWIN is sok bizonyítékot gyűjtött össze, de a bizonyítékok azóta is folyamatosan gyűlnek. Ma az evolúció kb. olyan szilárd tudományos tény, mint az, hogy a Föld nagyjából gömb alakú, vagy a bolygómozgás, az anyag molekuláris (atomos) szerkezete. A második és a harmadik tétel magában foglalja az egyes élőlények fejlődésbeli sajátságainak megállapítását, a fejlődéstörténet egyes eseményeinek megállapítását, és az evolúció hogyanjának és mikéntjének kielégítő leírását. Ezen kérdések részben ma is tudományos vizsgálat tárgyát képezik. Vannak eldöntött kérdések, mint pl. tudjuk, hogy a csimpánz és a gorilla közelebb áll az emberhez, mint hármójuk bármelyike a babunhoz vagy más majmokhoz. Az is tény, hogy a természetes kiválasztódás magyarázatot ad olyan szervek kialakulására, mint az ember szeme, vagy a madár szárnya. Más kérdések kevésbé biztosak, egyeseket csak feltevésként fogalmaztak meg, megint mások magyarázatra várnak. Az utolsó csoportba tartozik pl. az élőlények közös őse és annak kialakulása. Az evolúció, mint fogalom már túllépett a biológián, a csillagászok az Univerzum és a csillagok evolúciójáról, a geológusok a földköpeny evolúciójáról, a pszichológusok az értelem evolúciójáról, az antropológusok a kultúra evolúciójáról beszélnek. A természetes kiválasztódás fogalma is használatos a közgazdaságtanban és a politikai közgazdaságtanban. A szociál darwinizmus befolyásos politikai irányzat volt egyes körökben a 19.-ik század végén és a 20.-ik század elején. Marxista teoretikusok a természetes kiválasztódást előszeretettel alkalmazták az emberiség politika-történelmének magyarázatára. Az evolúció és a természetes kiválasztódás széleskörű alkalmazása egy sor ellenérzést is kiváltott. A vallásos meggyőződésűek szemében e fogalmak nem összeegyeztethetőek a vallásos tanokkal. A Biblia első könyvében, a Teremtésben, leírást találunk arról, hogyan teremtette Isten a növényeket, az állatokat és az embert. Ebben a leírásban nincs szó sem evolúcióról, sem természetes kiválasztódásról, inkább esik szó a lélek hallhatatlanságáról, az Isten képére teremtett emberről. A vallási indíttatású támadások már DARWIN életében megindultak. 1874-ben CHARLES HODGE, egy amerikai protestáns teológus, ateistábbnak nevezte, mint LAMARCK elméletét179. A sok bizonyíték DARWIN elmélete mellett arra indította a teológusok egy részét, hogy megkíséreljék összebékíteni a vallásos elvet a darwinizmussal. Hiszen, ha a bolygók léte és keringése nincs ellentétben a teremtéssel (hiszen Isten tervei szerint működnek mind a mai napig), akkor miért lenne más a helyzet a biológiai fejlődést illetően? Hiszen az élőlények sem tesznek mást, mint követik az előre megszabott isteni programot, fejlődnek és kihalnak. A katolikus egyház teológusai sem fogadták egyforma örömmel DARWIN elméletét. Fokozatosan a 20.-ik század derekára fogadta el a természetes kiválasztódást a keresztény teológusok többsége. XII PIUSZ pápa az 1950-ben kiadott Humani Genesis enciklikában ismerte

177

Galilae: Párbeszédek, Kriterion, Bukarest, 1983, 158 Darwinnal és a Fajok eredetével kapcsolatos adatbázis található az interneten: http://hps.elte.hu/Darwin.html 179 Jean Baptiste de Lamarck (1744-1829) francia természettudós, a biológia szó megalkotója, a biológia alapjainak lerakója. Fő műve a Philosofique Zoologique 1809-ben jelent meg. 178

134


el, hogy az evolúció összeegyeztethető a keresztény hittel. 1981-ben II. JÁNOS PÁL pápa egy beszédében a következőket mondta180: A Biblia maga mondja el nekünk az univerzum eredetét és létrehozását, nem azzal a céllal, hogy tudományos magyarázatot szolgáltasson, hanem azzal a céllal, hogy létrehozza az ember korrekt viszonyát Istennel és az univerzummal. A szentírás egyszerűen azt kívánja deklarálni, hogy a világot Isten teremtette, és ezen igazság kifejezésére azon kozmológiai fogalmakkal fejezi ki magát, amelyek rendelkezésre álltak a szöveg megírásakor. Minden egyéb tanítás az univerzum eredetéről és létrehozásáról idegen a Biblia szándékától, ami nem kívánja tanítani, hogyan jött létre a mennyország, csak azt, hogyan juthat oda az ember. A pápa tehát figyelmeztet, ne tekintsük a Bibliát asztronómiai vagy biológiai kézikönyvnek. Ez a kijelentés nyilvánvalóan a keresztény fundamentalisták ellen irányult. Ez a katolikus kisebbség időnként jelentős befolyásra tett szert, így történhetett, hogy az ezerkilencszázhúszas években négy USA tagállamban (Arkansas, Mississippi, Oklahoma, Tennessee) állami iskoláiban tilos volt az evolúciót tanítani. 1925-ben Daytonban JOHN T. SCOPES középiskolai tanárt elítélték, mert az evolúciót tanította. 1968-ban az USA Legfelsőbb Bírósága deklarálta, hogy az evolúció tanításának betiltása sérti az alkotmányt. Az ezerkilencszáznyolcvanas években Arkansas és Louisiana elfogadott egy törvényt, ami az evolúció és a teremtés kiegyensúlyozott „kezelését” írja elő az iskolákban.    A biológusok szerint az emberek gondolkodását, cselekedeteit, de még intézményeit is az evolúció alakította ki. Egy szociológus viszont azt mondja, az a kultúra alakított bennünket, amelyben felnőttünk. Ennek a két érvelésnek a „házasságából” alakult ki a „meme” fogalma181. A meme szót egy biológus, RICHARD DAWKINS alkotta, segítségével a kultúra olyan egységeit jelölik, mint a szokások, elvek, technológiák, vagy a divat. Ezek, DAWKINS állítása szerint, ugyanúgy versenyt folytatnak a túlélésért, mint a gének. Csak az életképes memek maradnak meg, a többit elfelejtik. Noha DARWIN elmélete elfogadott, a memek alig. Ennek oka többek között alighanem abban keresendő, hogy a meme zavarbaejtő fogalom. Aki elismeri a meme létezését, megfosztja önmagát—legalábbis részben—a szabadságtól, hiszen életformáját, hitét és babonáit már nem maga választja. Képzeljük a nemeket baktériumoknak, ezeknek „lakásra” van szükségük, legyen a lakás az emberi agy. Tegyük fel, hogy meme-kből sokkal több van, mint emberi agyból. Tegyük fel, hogy amennyiben egy meme hosszú ideig nem jut lakáshoz, elpusztul. A kérdés, milyen legyen egy szállást kereső meme? A kérdésre a pszichológus SUSAN BLACKMORE a következőt válaszolta. Azok a memek találnak lakást, amelyek vonzzák a figyelmet, amelyek jópofák és vonzóak. Meglehet, az embernek az az érzése, hogy maga alakítja ki—gyakran gyötrelmes vitákban—hiedelmeit, értékeit vagy gondolatait, holott a valóságban az emberi agy egy táptalaj, amiben a mások által megfogalmazott elvek, elméletek, gondolatok megújulnak, sokasodnak. Ez az elképzelés elég felkavaró. Nem csoda, hogy aki először hall a memeről, az mindjárt ellenérvekkel hozakodik elő. De tegyük félre előítéleteinket, a tárgyilagos vizsgálat azt mutatja, hogy a felvetett elméletnek vannak ugyan alapvető problémái, de nagyszerű lehetőségeket nyit az emberi kultúra megértéséhez. Képes megmagyarázni dolgokat. 180 181

Az Encyclopaedia Britannica alapján New Scientist, 3 August, 2002, 41 135


Ami a memetika problémáit illeti, DAVIS SLOAN WILSON önhivatkozó érveléssel vádolja a memetikát. Ez mindaddig helytálló, amíg csak történeteket hallunk arról, hogy csak a legrátermettebb memek élik túl a versenyt, azonban ebből a körből ki lehet lépni. Ahogyan a biológiai kiválasztódást igazolni lehet kísérleti módszerekkel a valóságban, talán a memetika állításait is meg lehet hasonló módszerekkel erősíteni. Meg kell találni a természetes kiválasztódást a memek között. A természetes kiválasztódás detektálásának egyik módját a biológusok „karakter eltolódásnak” nevezik. Valahányszor két populáció együtt él, és verseng a szűkös erőforrásokért, a kiválasztódás arra készteti őket, hogy egyre eltérőbbé váljanak, aminek következtében kevésbé lesznek versenyhelyzetben. Ezt a helyzetet megfigyelték például egy helyen élő két madárpopuláció között. Ugyanez a memetikában a következőt jelenti. Vegyünk két vallást, a judaizmust és az iszlámot, amelyek követőket keresnek egy adott területen. Amennyiben a kiválasztódás formálja a kultúra elemeit, ahogyan azt a memetika állítja, a karakter eltolódást meg lehet figyelni a két valláson. Ugyanis jellegzetes vonásaik szélsőségesebbé válnak olyan helyen, ahol nagy a verseny (ilyennek tekinthetjük Jeruzsálemet) szemben egyéb, nyugodt helyekkel. Elég egy pillantást vetni az újságok címoldalára, máris belátjuk, a memetika előrejelzése teljesül. A biológiai evolúció másik ellenőrzési lehetősége a konvergencia keresése. A hasonló domináns vonások megléte olyan kapcsolatban nem álló populációk között, amelyek hasonló környezetben élnek. Ilyen példa a halak és az ichtioszaurusz alakja illetve uszonya között megfigyelhető hasonlóság. Ami a memetikát illeti, keressünk távoli, kapcsolatban nem lévő kultúrköröket és keressük a konvergenciát. Az amerikai nemzetiségű Micky Mouse, a Michelin emblémán szereplő emberke egyaránt fiatalos vonású, nagy szemek, kis orr. Még könnyebb konvergenciát kimutatni a technikában, ahol egymástól távoli helyeken a feladat nagyon is hasonló megoldásokat kényszerített ki. Ilyen eszközök a kőbalta, a nyíl és az íj, a pénz, a különböző írások. A harmadik ellenőrzési lehetőség ismét egy biológiai analógia. Ha egy populációt katasztrófa ér, a génállomány átrendeződik, egy jól kivehető irányú változás figyelhető meg, majd egy tranziens után beáll egy másik egyensúlyi gén állomány. A memetika szerint hasonló jelenségek megfigyelhetők a kultúrában is. Valóban, ha egy higiéniai csapás után megnézzük az élelmiszerek piacát, azt látjuk, hogy a vásárolt árúk összetétele megváltozik. Egy háborús helyzet visszaveti a turizmust, de a háború után a kedvelt turistautak nem lesznek ugyanazok, mint korábban. Egy recesszió során a luxuscikkek piaca beszűkül. A recesszió után ugyan megélénkül, de már nem ugyanazok a luxuscikkek lesznek divatosak, mint korábban. A memetika ellen felhozható az is, hogy a memeknek nincs jól definiált határa. Egy politikai irányzat memenek tekinthető? Mi a helyzet például a szocializmussal? A maoizmus és a leninizmus ugyanaz? Hogyan viszonylik a szocializmus a dialektikus materializmushoz? Anélkül, hogy részletekbe mennék, megemlítem, hogy a biológiában sem egyértelmű, hol húzódik a gén határa, léteznek szabályozó gének, nem minden fajban vannak nemek, nem feltétlenül két nem van, és így tovább. 





Az evolúcióhoz kapcsolódóan tegyünk egy rövid kitérőt az ember és a környezete irányába. Bízzunk abban, hogy az alábbi két ügy nem tipikus, esetleg véletlen. Ahhoz, hogy egy patkányt élő robottá alakítsunk, csak három elektródára van szükség182, amit az állat agyának megfelelő pontjaiba kell helyezni. A robot patkány projekten dolgozók úgy vélik, munkájuk segíteni fog a neurológusoknak megfejteni az állatok tájékozódásának titkát. 182

New Scientist, No. 2341, 4 May, 2002, 6

136


Kifürkészhetik az agyban végbemenő biokémiai reakciókat, de az is vizsgálható, az agy melyik területe felelős a viselkedés egyes elemeiért. Talán az is elképzelhető, hogy a patkányokat fel lehet használni aknamezők felszámolásában. Ezen túl még a kísérletet vezető SANJIV TALWAR (New York State University) is bizonytalan, mire jó a kísérlet. Nyilvánvalóan vitatható, etikailag elfogadható-e a kísérlet, amely egyébként egy szélesebbkörű vizsgálódás része. Állatokon több olyan kísérletet folytatnak, amelynek célja az állatok egyszerű, ember által irányított géppé silányítása. Az állatkísérleteket, akárcsak a gyógyszerkísérleteket azon az elven szokás elbírálni, összhangban van-e az állatoknak okozott szenvedés a kísérletekből származó haszonnal. Nyilvánvalóan az a követelmény, hogy az embereknek biztosított előny legyen nagyobb az állatoknak okozott szenvedésnél. A kérdésben kitapintható etikai problémák vannak. De térjünk vissza a robotpatkányhoz. Az egyik elektródát az állat középső előagy lebenyébe vezették, ez a terület felelős a „jutalom” érzékeléséért. A másik két elektródát a szomatoszenzoros cortikális területbe helyezték, ez a terület a bal- és jobb bajusztól kap jeleket. Végül egy rádióvevőt tettek egy csomagba, amit csatlakoztattak a patkány koponyájához. Az állatot arra tanították be, hogy jutalmat kap—elektromos impulzus formájában—amennyiben a bajuszt stimuláló jelnek megfelelő irányba mozog. Az elektródák segítségével így a patkány kb. úgy irányítható, mint egy távirányítású játékautó. Az állatot nem kínozzák, hiszen az irányítás kizárólag jutalmazással történik, ám az etikai kérdések így is komolyak. GARY FRANCIONE az állatvédelem egyik szakértője (Rutgers University) úgy véli, a patkány többé nem állatként funkcionál, hiszen kívülről irányítják. A kérdést tovább bonyolítja, hogy egyes esetekben az állat olyan helyzetbe is hozható, amikor saját testi épségét veszélyezteti (pl. ha a stimuláció hatásáról leesik az asztal pereméről). A kísérletben már öt ilyen „felszerszámozott” patkányt készítettek183. Nemrég meglepő cikk jelent meg184 a Conservation Biology-ban. A cikk szerint a legtöbb Közép-Afrikai főemlős valakinek a tányérján végzi. Ezzel kapcsolatban JOHN FA (Durrell Wildlife Conservation Trust, Jersey) kijelentette: „Egyszerűen fogalmazva, ha nem szaporodnának, egy év alatt teljes kipusztulnának.” A Kongó medencéjéből évente 5 millió tonna vadhús kerül a piacra, ám a medencében élő kb. 33 millió lakos ennek csak egy részét fogyasztja el, jut belőle a londoni piacra is, csemegének számító majomhús és csimpánzhús formájában.    Amint korábban láttuk, a bizonytalan állításból úgy lesz egyre biztosabb állítás, hogy egyre gyarapodó tapasztalatunkat felhasználva egyre jobban megismerjük a problémát. Azt a lehetőséget, hogy annyira szilárd elképzeléssel állunk a kérdés vizsgálatához, hogy azon már semmi sem változtathat, elvetettük mint irracionálisat. De vajon kimutatható-e ilyen prekoncepció? Társul-e vele valamilyen nyelvi jellemző? Erre keressük a választ az alábbiakban. Amikor a Social Text különszáma Science War címmel megjelent, az olvasó egy cikkgyűjteményt kapott a kezébe a humán tudományok egy csoportja tollából. A csoport prekoncepcióját a kötet bevezető tanulmányából (ANDREW ROSS munkája) lehet megállapítani. ROSS legalább is szimpatizál azokkal, akik igyekeznek „leleplezni a nemek megkülönböztetésétől terhes és rasszista feltételezéseket, amelyeket az európai-amerikai tudományos módszerbe beépítettek” és akik törekszenek „olyan új tudományos módszerek létrehozására, amelyek a közösség társadalmi igényeiben gyökereznek és ami a kormányzati, üzleti és katonai menedzseri rétegtől eltérő társadalmi érdekeknek tartozik számadással”. Nem világos ugyan, hogyan

183 184

Nature, 417, 37(2002) Conservation Biology 16, 232(2002) 137


kapcsolható össze a tudományos módszer a rasszizmussal, de menjünk tovább. Tehát a kiindulópont a természettudománnyal szembeni elégedetlenség. Azonban egy negatív állításra nem lehet egy egész irányzatot felépíteni, ehhez pozitív állításokra is szükség van. A pozitív állításoknak kell utat mutatni, megmondani, hogyan kívánja az új irányzat kijavítani a korábbi irányzat(ok) hibáit. Amint a SOKAL botrány kapcsán láttuk, egyesek úgy vélik, Social Text különszámában képviselt irányzat ilyen pozitív állításokat nem tud megfogalmazni, helyette szándékosan ködösít. Ez a törekvés pedig nem csak az adott kötet alapján állapítható meg. Vegyük szemügyre az alábbi érthetetlen idézetet JAQUES DERRIDÁTÓL185: EINSTEIN állandója nem állandó, nem egy középpont. Éppenhogy a változás fogalma, végül pedig a játék fogalma. Más szavakkal, nem valaminek a fogalma, egy középponté, amiből kiindulva egy megfigyelő elsajátíthatja a terület (ismereteit), hanem maga a játék fogalma. Ez az állandó nem más, mint a fénysebesség vákuumban, aminek értéke kb. 300 000 km/sec. El nem tudom képzelni, mi vezethetett egy tudománytörténettel régóta foglalkozó elismert tudóst arra, hogy a fenti mondatokat leírja. Az egyetemen volt egy félév tudománytörténet, aminek presztízse meglehetősen alacsony volt, de ha tudtuk volna, hogy ilyen állítások jellemzik e „szakterület” nagyságait, valószínűleg tiltakoztunk volna a tantárgy kötelező hallgatása ellen. Most az olvasó azt hiheti, egy-egy kiragadott példáról van szó. Sajnos nem. Az idézett mondatokat a „szakma” kiválóságai fogalmazták meg, vetették papírra, ezt tanulták diákok százai többek közt JACQUES DERRIDA professzor előadásain. Az olvasó megnyugtatására bemutatok egy másik, teljességgel érthetetlen idézetet GILLES DELEUZE-től186: Első helyen, a szingularitás-események heterogén sorozatoknak felelnek meg, amelyek egy rendszerbe vannak szervezve, amely rendszer nem stabil, nem instabil, inkább ’metastabil’, rendelkezik egy potenciális energiával, amiben a sorozatok közötti eltérések vannak elosztva… Többek véleménye szerint (pl. RICHARD DAWKINS, SOKAL és BRICMONT) szándékosan érthetetlenek a mondatok, a mondanivaló hiányát hivatottak pótolni. A világos fogalmazás ugyanis menthetetlenül felfedné a mondanivaló hiányát. Szó sincs azonban arról, hogy a posztmodernizmus csak mondanivaló nélküli, zagyvaságokat tartalmazó munkákból áll. Egy nagy területen mindenképpen vannak érthetően megfogalmazott gondolatok is. MICHAEL SULLIVAN187 amerikai matematikus a SOKAL írását is tartalmazó Social Text különszámáról az alábbiakat írta: A Social Text egyetlen számának elolvasása után korai lenne, hogy ítéletet mondjak a tudománytörténet188 egészéről. Kezdeti benyomásaim az alábbiak. A terület színvonala meglehetősen egyenetlen. Léteznek komoly tudósok, akik érdekes, noha ellentmondásos munkát végeznek, és akikkel a természettudományos közösséggel 185

S. Weinberg: Sokal’s Hoax, The New York Book of Review, XLIII, No. 13, 11-15(1996) R. Dawkins: Postmodernism disrobed, Nature, 394, 141(1998) M. C. Sullivan: A Mathematician Reads Social Text, Notices of the American Mathematical Society, October, 1996 188 Az eredeti szövegben szereplő social studies of science-nek nincs magyar megfelelője. 186 187

138

>0 @P HJMHJ\]pVWtUWEz a helyes!


folytatott dialógus és vita gyümölcsöző lehet. Szintén sokan vannak—köztük a terület prominensei is—akik esetében az ideológia az objektív tudás fölé nő. Ők az intellektuális normákat politikai barikádnak tekintik. A helyzet talán analóg a pszichometria (az IQ mérése) területének helyzetéhez, amit nézetem szerint jobboldali189 nézetek képviselői és elitista politikai programok uralnak. Ez nem jellemző a pszichológia egészére nézve sem, vagy a jobboldal egészére nézve sem. Hasonlóképpen, néhány vitatható tudós balszerencsés dominanciája a tudománytörténet területén nem használható fel a terület egésze ellen, vagy, nem lehet a politikai baloldalra nézve tipikusnak tekinteni. A szigorú kutatókra és tudósokra, legyenek azok bármilyen politikai irányzat képviselői, hárul a magas színvonal fenntartásának kötelessége, és azok megnevezése, akik nem ütik meg a mércét. Fontos, hogy mindez a tudomány szokásos mechanizmusai révén történjen, és ne külső politikai erők használják ki értelmiség ellenes hisztéria keltésére. Az olvasó viszont nyilván kíváncsi a nálunk alig követett ellentét részleteire. A teljesség igénye nélkül idézek néhány erősen vitatható190 állítást. Korábban már láttuk, hogy ROSENBERG meglehetősen könnyen állapított meg hasonlóságot vagy analógiát egymástól távoli tudományok között. Egy hasonló analógia RÉGIS DEBRAYTŐL191: A kollektív balszerencse titkát firtató állítás, ami úgyszólván minden múltbéli, jelenlegi és jövőbeni politikatörténet a priori feltétele néhány egyszerű, gyerekes szóban megadható… Ez a titok egy logikai törvény formáját ölti, a GÖDEL tétel egy általánosítása: nem létezik szervezett rendszer annak lezárása nélkül és egyetlen rendszert sem lehet zárttá tenni kizárólag a rendszerhez tartozó elemek segítségével. Arra vonatkozóan, hogy az eredetileg axiomatikus rendszerekre vonatkozó GÖDEL tételt miért jogos az egyáltalán nem axiomatikus társadalomra alkalmazni, nem kapunk magyarázatot. A gondolatot MICHEL SERRES tovább viszi, ő már a fenti kijelentést, mint GÖDEL-DEBRAY elvet említi: RÉGIS DEBRAY társadalmi csoportokra alkalmazza vagy megtalálja bennük a nemteljességi tételt, amely érvényes formális rendszerekre és kimutatja, hogy a társadalmak azon kifejezett feltétel mellett szervezik magukat, hogy valamilyen rajtuk kívülálló dologra épülnek, ami külső a társadalmak definíciója vagy határa tekintetében. Nem lehetnek önmagukban elégségesek. Ezt az alapot ő vallási megalapozásnak nevezi. GÖDEL segítségével teljessé teszi Bergsont. Másik szívesen alkalmazott, természettudományoktól kölcsönzött módszer a káoszelmélet. Részben a nagyszámú káoszról szóló ismeretterjesztő munka következtében a társadalomtudósok érdeklődése is a káosz felé fordult. Ezen alkalmazások jelentős része azonban félrevezető vagy 189 Az amerikai terminológia szerinti jobb és baloldal jelentősen eltér a fogalmak Magyarországon megszokott jelentésétől. A baloldalhoz tartozik pl. a női algebra apostola, vagy a feketék, mint a tudomány letéteményesei csakúgy, mint az ortodox marxisták. 190 Ennél jóval keményebb bírálatot talál az olvasó az alábbi könyvben: A. Sokal and Jean Bricmont: Impostures Intellectual, Jacob, Paris, 1998 191 Idézi: A. Sokal and J. Bricmont: Impostures Intellectuelles, Jacob, Paris, 1998

139


egyszerűen hibás192. Ilyen példákat SOKAL és BRICMONT könyvében193 szép számmal találunk. Az alábbi idézetben egy magyar jövőkutató tévesen értelmezi a bifurkáció fogalmát, úgy véli, bifurkáció esetén egy stabil állapot helyett kettő jelenik meg: Ekkor a korábbi egyetlen egyensúlyi pont két különböző egyensúlyba válik szét (két további fixpont jelenik meg). A rendszer két, egymástól lényegesen eltérő állapotú viselkedési formát vehet fel.194 Röviden megemlítünk egy másik, nálunk eléggé hihetetlennek gondolható áramlatot is. Közismert, hogy a társadalom minden szférájában a nőket hátrányos megkülönböztetés éri. Nincs olyan ország, ahol a nők többet keresnének, mint a férfiak, történelmi okok miatt az elmúlt két évszázadban, ami a technika és tudomány, valamint intézményeik kialakulása szempontjából döntőnek bizonyult, nők alig gondolhattak tudományos karrierre. Ennek megfelelően a nők egyenjogúságát segíteni szokás minden lehetséges eszközzel (ösztöndíjak, a felvételnél a nemek szerinti különbségtétel megtiltása stb.). Az utóbbi időben azonban megjelent a feminista tudománykritika. Ez az irányzat nem elégszik meg a fenti hiányosságok ostorozásával, egyenesen azt követeli, hogy a tudomány alapjait kell revízió alá venni: a metodológiát, koncepciót és a tudomány ismeretelméletét. Azt hangoztatják, hogy arra való tekintettel, hogy mindeddig a tudomány a férfiak dolga volt, az teli van a nyugati társadalmat átitató patriarchális értékekkel. Ez ugyanakkor megakadályozta, hogy a női gondolkodás érvényesüljön a tudományban, azaz, megfosztotta a tudományt a női megközelítésből fakadó alternatívától, tehát eltorzította. Ez a nézet különösen sikeresnek bizonyult a humán- és jogtudományokban. Tulajdonképpen csak az a meglepetés, hogy a természettudományok elleni támadás ilyen sokat késett. Egy gyűjtemény a következő célkitűzéseket fogalmazta meg: Kimutatjuk, hogy a tudomány gyakorlatában jelen van a nemek szerinti diszkrimináció széles köre, a laboratóriumi munka felosztásától a legalapvetőbb tudományos koncepciókig. Megvizsgáljuk az emberközpontú torzulásokat annak milliónyi formáját az elméletben, a modellekben és a kísérletekben. Feltesszük a kérdést, vajon a tudomány képes-e szolgálni azt, amit SANDRA HARDING „egyenjogúsítási célok”-nak nevezett, a nemek, a fajok és az osztályok tekintetében. A tudomány nemek tekintetében megfigyelhető elfogultságának kritikájából kiindulva, felteszünk egy sor ismeretelméleti kérdést az objektivitással, a racionalitással, és a tudomány érték semlegességével kapcsolatban, valamint arról, hogyan kötődik a tudás és a hiedelmek a társadalmi gyakorlathoz.195 Ha valaki azt állítja, hogy a nőket ért hátrányos megkülönböztetés tükröződik (azaz kimutatható) a tudomány eredményeiben is, akkor erre bizonyítékot kell felmutatnia. A női megközelítés hiányából fakadó hibákat, hibás elméleteket, amelyeket egy tipikus női gondolkodással ki lehet javítani. Ilyen bizonyíték mindeddig nem látott napvilágot. 192

Maródi Máté: Káosz a társadalomtudományokban?, Magyar Tudomány, 2002/10 Sokal A., Brickmont J,: Intellektuális imposztorok, Typotex, 2000 Nováky E.: Jövőkutatás kaotikus körülmények között, Budapesti Közgazdasági Egyetem, Jövőkutatási Tanszék, 1995, idézi: Maródi Máté 195 Ann Garry and Marilyn Pearsall (eds.) Women, Knowledge, and Reality: Explorations in Feminist Philisophy, Boston, Unwin Hyman, 1989, idézi: Gross and Levitt: Higher Superstition, 109 193 194

140


Amint közismert, nem szükséges képesnek lenni tojást tojni ahhoz, hogy el tudjuk dönteni egy tojásról záp vagy nem. Aki a tudományban eredményeket tud elérni, az nem fog a tudománytörténetre időt áldozni. A posztmodernizmus egyes jeles képviselőinek munkája alapján megállapítható, hogy tudománytörténeti munkák írásához semmi ismeretre nincs szükség a vizsgált tudományterület témaköréből. A posztmodernizmus egyik jeles képviselője ANDREW ROSS, a nagy múltú Princetoni Egyetem angolnyelv professzora, a Social Text folyóirat egyik szerkesztője. Egy könyve196 kapcsán GROSS és LEVITT az alábbi megsemmisítő kritikát197 írja: Különös, hogy egy jól ismert tudós a világ egyik legismertebb egyetemén egy hosszú könyvet írjon egy témáról, amiről nyilvánvalóan semmit sem tud. Még különösebb, hogy tudatlanságával kérkedik is kezdő szavaiban: „Ezt a könyvet mindazon természettudományt tanító tanároknak ajánlom, akik sohasem tanítottak. A könyvet csak nélkülük írhattam meg.” ROSS idézett könyve nem egy mellékes munka, ez vívta ki számára a hírnevet. GROSS és LEWITT úgy véli, ROSS idézett könyvét áthatja a tudomány hétköznapi és a szellemi életben elért eredményei miatti ellenszenv. A tárgy alig ismerete nem csak ROSSRA jellemző. JACQUES LACAN neve jól ismert az amerikai és angol humán értelmiség körében. Elismertségét részben annak köszönheti, hogy kollégái úgy vélik, LACAN járatos a matematikában. Ennek illusztrálására SOKAL és BRICMONT könyvéből DAWKINS a következő részletet idézi: Egy további érvelésben, ami teljességgel jellemző a stílusra, LACAN azzal a következtetéssel folytatja, hogy az erekciós szerv »ekvivalens a komplex egységgel, Sqrt(-1)-gyel, a fentebb említett szignifikációs eljárás szerint …. « A kérdés most az, hogy aki ilyen szamárságot állít egy adott, mindenki által könnyen ellenőrizhető dologgal kapcsolatban, annak hihetünk-e egyéb dolgokkal kapcsolatban? GROSS és LEVITT198 megemlíti MARYANNE CAMPBELL és RANDALL K. CAMPBELLWRIGHT „Toward a Feminist Algebra” c. munkáját, amit a „Mathematical Association of America” középiskolai tanárok számára fenntartott szekciójában olvastak fel. Ebben az írásban azonban csak metaforákat találunk, régi sérelmek felsorolását, de egyetlen világos esetet sem. Ezzel szemben az állítólagosan férfi gondolkodás által eltorzított tudomány eredményeinek működőképességét bárki a hétköznapokban is tapasztalhatja. 4.4. Világkép és módszerek Világkép és módszerek kapcsolata: Európa, Ázsia. A gravitációs erő és a világ sokszínűsége, Boskovics. Az Univerzum és a Törvények lehetséges viszonya. Tervezett intelligencia. Mechanikus darwinizmus. Asztrológia tesztje. A Royal Society megalakulása. Miért nem kísérleteztek a görögök?

A természettörvények magától értetődő módon fogalmi konstrukciók, minthogy összefüggéseket, éspedig többnyire mennyiségi összefüggéseket állapítanak meg dolgok között. A 196

A. Ross: Strange Weather: Culture, Science and Technology in the Age of Limits, London, Verso, 1991 P. R. Gross and N. Lewitt: Higher Superstition, the John Hopkins University Press, Baltimore and London, 1998, 91 198 ibid. 112 197

141


természettörvények kialakítása egy hosszú folyamat eredménye, ez a folyamat a megfelelő fogalmak kialakításával veszi kezdetét, majd megfigyelésekkel és a megfigyelések elemzésével folytatódik. A megfigyelésekből összefüggéseket szeretnénk kihámozni. Az elmondottak szerint a természettörvények jellege korról korra változik. Az emberi történelem hajnalán a nagyobb természeti katasztrófák (árvizek, pusztító erdőtüzek, járványok) kiszámíthatatlan megjelenését kellett magyarázni, az ehhez szükséges fogalmakat megalkotni. Ebben a kiszámíthatatlannak tűnő jelenség sorozatban az egyiptomiak, a görögök vagy a kínaiak más-más módon próbáltak rendet teremteni. Általánosságban megfigyelhetjük, hogy az ázsiai gondolkodásmód a természethez való alkalmazkodást helyezi előtérbe, az európai viszont a természet megismerését, kihasználását és kifosztását. A kínaiak féltek az egyszerű gépektől (amilyen az öntözésnél jól használható emelő), attól tartottak, hogy a gépeket használó ember is elgépiesedik, az európaiak viszont azt látták, a gépek használata több szabadidőt enged, amit másra lehet fordítani. A kínaiak régóta ismerték a puskaport, de csak tűzijátékot készítettek vele. Az európaiak alig hogy megismerték a puskaport, ágyút és puskát készítettek. A törvények megfogalmazása is sokféleséget mutat. Az ázsiai gondolkodás szívesen használ képlékeny fogalmakat és sokféleképpen értelmezhető, laza analógiákat. Az európai gondolkodás szereti a jól körülhatárolt fogalmakat, és a segítségükkel megfogalmazható konkrét állításokat. Az emberi testről alkotott elképzeléseken ez a különbség jól bemutatható. Az európaiak a test megismerése céljából boncoltak, a kínaiak beérték szemlélődéssel és „okoskodással”. Az európai az emberi test állapotát a laboratóriumi leletből és CT felvételekből199 állapítja meg, a kínai megelégszik a nyelv, a szem, a fül és a bőr vizsgálatával, pontosabban, szemrevételezésével. A számunkra nyilván fontosabb európai filozófia az élettelen világ törvényszerűségeit leíró törvényeket az emberi társadalomban érvényes törvényszerűségek analógiájára képzelte el, még a 17. -18. században is. Az események rendjét külső akaratot közvetítő törvények kényszerítik ki. Ez az időszak az egységes világkép időszaka volt, a törvényszerűségeket inkább csak analógiák segítségével fogalmazzák meg. Ez az egységes világkép a 16.—17. Században darabokra tört. Igaz, a laza analógiákat felváltották a definíciók (amit a görögök csak a geometriában tartottak helyénvalónak), a hozzávetőleges összefüggéseket felváltották a pontos mérések által meghatározott számszerű összefüggések, de ezért azt az árat kellett fizetni, hogy a korábban egységes világ darabokra esik. Minden darabra (vagy majdnem mindegyikre) van ugyan egy pontos összefüggéseket tükröző leírásunk, de az egységes világkép illúziója elveszett. A világról alkotott mai képünk egy soktagú bizottságra emlékeztet, ahol az egyes tagok csak saját környezetüket ismerik többé-kevésbé. Egy ilyen bizottságban a döntések viták árán, kompromisszumok révén születnek. Mindez annak következménye, hogy ahelyett, hogy egyetlen modellünk lenne, rendelkezünk egy sereg modellel. Mindegyik modell leírja ugyan a jelenségek egy szűk körét, de csak azt. Ráadásul ezek a modellek esetenként nehezen illeszthetőek össze. A jelenlegi helyzetben azt is megkérdezheti valaki, ugyan miért gondoljuk, hogy létezik olyan egyetlen modell, amiből minden következik? Itt Európában erre a kérdésre egyszerű a válasz: a monoteista vallás kétezer éves hagyománya ültette belénk ezt a gondolatot.    Newton korában az egyetlen ismert erő a gravitáció volt, Newton nagy érdeme éppen az volt, hogy felismerte: az égitestek mozgását ugyanaz az erő határozza meg, amely a fáról lehulló almát mozgatja. Később azonban kiderült, léteznek elektromágneses erők is, és az egészen rövid

199

CT-computer tomograph

142


hatótávolságú magerők is. Hamarosan felmerült a kérdés, hogyan magyarázható a világ sokfélesége egyetlen, kizárólag vonzó erőhatás, nevezetesen a gracitáció segítségével. RUDJER BOSKOVICS200 (1711-1787) egy dalmát teológus, egyúttal jezsuita szerzetes, a Londoni Royal Society tagja, diplomata volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. 1758-ban kiadott Bécsben egy könyvet „Theoria Philosophiae Naturalis” címmel. Úgy tudjuk, a könyv nagy hatással volt FARADAYRE, MAXWELLRE és LORD KELVINRE. Könyvében BOSKOVICS kísérletet tett arra, hogy „minden megfigyelt fizikai jelenséget egyetlen természettörvényből vezessen le”. Ennek érdekében több olyan elvet is bevezetett, amelyek ma is részét képezik a tudománynak. Először is, hangoztatta a világ atomos felépítését (NEWTON idejében a világot folytonosnak képzelték), azaz, BOSKOVICS modelljében a világ azonos részecskékből épül fel. A makroszkopikus tárgyak sokszínűsége a részecskék közötti kölcsönhatás eredménye. A látható alakzatok vonzó és taszító kölcsönhatások eredőjeként alakul ki. Ehhez a newtoni 1/r2 szerint változó, mindig vonzó gravitációs erő nem volt elegendő. BOSKOVICS ezért egy olyan erőt tételezett fel, amely nagy távolságokra átmegy a gravitációs erőbe, de rövid távolságoknál vonzó és taszító intervallumok váltogatják egymást, kis távolságoknál pedig az erő gyorsan nő a csökkenő távolsággal és taszító. Ő maga ezt az erőt így jellemzi: Az efféle erő első pillantásra nagyon bonyolultnak fog tűnni és több eltérő tulajdonságú véletlenszerű erő kombinációjaként jelenik meg; de az egyik legegyszerűbb lehet és a legkevésbé sem bonyolult; például egyetlen folytonos görbével leírható.    A térben és időben létező anyagi világ, az Univerzum, a továbbiakban U, és a természettörvények (T), amelyek U működését leírják, a következő kapcsolatban állhatnak egymással: 1. 2. 3. 4. 5.

UT, azaz, az anyagi világ részhalmaza a törvényszerűségeknek. TU, a törvények halmaza része az anyagi világnak. TU, azaz, a törvények halmaza azonos a világgal. T nem létezik. U nem létezik.

Vegyük sorra ezeket a lehetőségeket. Az első eset azt tételezi fel, hogy a fizikai univerzumot, azaz a világot magában foglalják a törvények (és persze azon kívül mást is). Az Univerzum csak a törvények egyik megjelenési módja. Ez a filozófia bújik meg a jelenlegi kozmológiai modellek egy részében. Azokról a kozmológiai modellekről van szó, amelyek matematikai leírást próbálnak adni arról, hogyan keletkezett az Univerzum a semmiből. Pontosabban, valamiből keletkezett, de az a valami teljesen más, mint amivel valaha is dolgunk volt. Az elképzelés megvilágítható a következő analógiával. Egy tölgyfa jellemezhető leveleinek alakjával, lombozatával, törzsével, gyökereivel. A makkra, amiből a tölgyfa kinő, a fenti fogalmak egyike sem értelmezhető. Ezt a radikális átalakulást a nem-kvantumos kozmológiai modellek egy t=0nál megjelenő szingularitással írják le. Ha ez a program egyszer sikeres lesz, és a t=0-ig mindent ellentmondásmentesen le tudunk írni, a következő kérdés az lesz, miért éppen ezek a törvények érvényesek és miért nem mások, miért éppen ez a világ alakult ki, miért nem másik, lehetséges-e egyéb forgatókönyv, vagy minden ezen az egy módon fejlődhetett. 200

John D. Barrow: Theories of Everything, Vintage, London, 1991, 17-19 143


A második eset szerint a világ egy részére vonatkoznak a törvények, de egy másik részére nem. Ott például lehetnek olyan kaotikus viszonyok, amelyre egyáltalán nem vonatkoznak törvények. Elképzelhető, hogy a világ kezdetben éppen ilyen volt, esetleg T egy nullmértékű halmaz volt kezdetben, azután ahogy hűlt le az Univerzum, egyre kisebb lett a kaotikus rész. Egy másik lehetséges értelmezés szerint törvényről csak akkor beszélhetünk, ha a káosz eltűnik, azaz, az Univerzum történetének utolsó részében. Történetesen ebben a szakaszban jelent meg az ember is, a törvényeket pedig tekinthetjük emberi találmánynak, pontosabban az emberi elme termékének. Az emberi elme is az Univerzumból alakult ki, ez a folyamat viszont az Univerzum egyes pontjain teljesen eltérő is lehet (v.ö. 2. fejezet), az eltérő környezet teljesen eltérő evolúcióhoz vezethetett az egyes helyeken. E szerint a nézet szerint a természettörvény antropomorf, az emberi elme alkotása, ami galaxisról galaxisra változik. Ez a nézet ugyan népszerű a filozófusok körében, de mivel nem vezet új kérdésekre, nem ellenőrizhető, nem is cáfolható, a fizikusok számára érdektelen. A harmadik lehetőség egyenlőséget tesz az Univerzum és a törvények közé. Ebben az esetben legalább nem merül fel a kérdés, mit csinált Isten mielőtt a világot teremtette volna, hiszen nincs értelme a mielőtt-nek. Az idő része az Univerzumnak, a teremtett rendnek. A relativitáselmélet megenged ilyen szingularitást, de nem találunk okot a szingularitás megjelenésére. A nagy energiákon végzett kísérletekből úgy tetszik, a gravitációs kölcsönhatás egy bizonyos (meglehetősen nagy) küszöbenergia felett már taszító erőt is jelenthet, ami a szingularitást kiküszöbölné. Tudjuk, hogy az Univerzum tágul az idővel, ezért a harmadik lehetőségen belül a törvények nem maradhatnak változatlanok. Ha egy törvény megváltozik, az visszavezethető egy mélyebb alapvető mennyiség invarianciájára, ami megszabja a törvény változását is. A negyedik lehetőség szélsőséges, hiszen tagadja a törvények létezését. Lehetséges, hogy a törvények csak mentális kategóriák, amire elménk rákényszerül azért, hogy tapasztalatainknak értelmet adjon. A 4. lehetőség értelmezhető úgy is, hogy az Univerzum úgy fejlődik a káoszból kiindulva, amit valójában minden lehetséges rend együttes jelenléte hoz létre, hogy egy bizonyos idő után valamelyik lehetséges rend felülkerekedik és elnyomja a többit. Az ötödik lehetőség maga a nihilizmus, hiszen a világ tagadása. Érdekes módon a kvantumkozmológiai modellek a semmiből teremtik a világot, az ötödik lehetőség tehát felfogható egy kvantumkozmológiai modell kezdeti állapotának. Ez tehát egy konzisztens modellben létező lehetőség.    Több millió élőlényről tudunk, ezek összesen kétféle sejtből (növényi vagy állati) jöttek létre. Hogyan lehetséges, hogy a természet nagy versenyében csak egyetlen élethordozó struktúra, a DNS maradt fenn? Vajon ha egyszer egy távoli helyről (egy másik bolygóról) tudósít életről bennünket egy szonda, ott is csak DNS alapú életet találunk? Ez a kérdés sokakat elgondolkozatott, és egyesek felvetették a lehetőséget, hogy a biológiai fejlődés felfogható a darwinizmustól eltérő módon is. A tervezett intelligencia (TI) nemrég201 202 jelent meg. Célja a teremtés elmélet újrafogalmazása203. Teológusok az evolúciót a végtelen Isten a véges világba történő kiáramlásaként értelmezik. Mások204 úgy spekulálnak, hogy az evolúció természetfölötti erők 201

Philip Johnson: Darwin on Trial, Washington, Regbery Gateway, 1991, és Philip Johnson: Reason in the Balance, The Case against Naturalism in Science, Law and Education, Downers Grove, InterVarsity, 1995 John F. Haught: God After Darwin: A Theology of Evolution, Boulder, Westview, 1999 203 A tervezett intelligencia leírása Taber Edis: Darwin in Mind, Sceptical Inquirer, March 2001 alapján készült. 204 Arthur R. Peacocke: God and the New Biology, London, Dent, 1986 202

144


terveként úgy alakult, hogy létrejöjjön az ember. Újabb lehetőség205, hogy az evolúció gépezete egy határozott céllal indult be, ez a cél lehet az ember (vagy az általa képviselt intelligencia) létrehozása. Mindeközben a biológusok vakon bolyongó folyamatokkal dolgoznak, a „fejlődés” az evolúcióban az emberi agy szüleménye. A TI azon a hipotézisen alapszik, hogy van a természetben egy ismeretlen erő, vagy ágens, ami képes a természet többi részének fejlődését (ha nem is egészében, de bizonyos vonatkozásban) megtervezni. Ez a tudomány szóhasználata szerint csak akkor hipotézis, ha lehetséges megcáfolni. Ha pedig a tudomány nem képes ezt a hipotézist megcáfolni vagy megerősíteni, akkor csak a tudománnyal lehet valami baj. WILLIAM DEMBSKI206 a TI egyik legodaadóbb apostola. Érveit egy könyvben gyűjtötte egybe, azok alapján kívánja a TI elméletet szilárd alapokra helyezni. Az állandóan beavatkozó Isten gondolata már DESCARTES óta ismert, a TI ennél tudományosabban fogalmaz. A lényeg az, hogy meg tudjuk megkülönböztetni a tervezett változást a véletlenszerű változástól. Ha egy rendszer adatait vizsgáljuk, a tervezett változást az tünteti ki, hogy az adatok kontingensek, komplexek és specifikusak. DEMBSKI szóhasználatában a kontingencia az alábbi jelentéssel bír. Egy növény génállomány tekinthető információnak, és két mag közötti változás tekinthető úgy, mint a növény hatása a génállományra. Ebben az értelemben minden élőlény egy kapott DNS-ből egy továbbadott DNS-t készít, azaz információtovábbító, ill. információ-átalakító. Egy információ-továbbító rendszer sokféle állapotban lehet. Az állapot megváltozása egymagában nem feltétlenül bizonyítja terv létezését. Előfordulhat, hogy az állapotváltozás mögött egyszerűen természettörvények állnak, pl. ha a rendszer valamelyik komponense adott kémiai reakcióban vesz részt. Egy kellően nagy rendszerben viszont nagyszámú olyan állapot létezhet, amelyek mind stabilak és eltérő információt tartalmaznak. Ha pl. azt vizsgáljuk, hogy a DNS-ben a fehérjék milyen sorrendben fordulhatnak elő úgy, hogy a DNS kémiailag stabil maradjon, meglehetősen nagyszámú állapot adódik. Mégis, ennek a nagyszámú lehetséges DNS-nek jelentős része teljesen értelmetlen és haszontalan. A komplexitás, azaz a bonyolultságnak egy kellően magas foka azért szükséges, hogy a véletlenszerű változásokat ki lehessen szűrni. A specifikusság pedig azért szükséges, hogy meg lehessen különböztetni az értelmes információt az értelmetlentől. A TI megfogalmazása DEMBSKI esetében tehát nagyrészt informatikai analógiákra épül. Az informatikai fogalmak biológiai alkalmazása azonban nem problémamentes. A TI hívők azt állítják, hogy rendelkeznek egy megbízható vizsgálati módszerrel annak megállapítására, hogy egy adott biológiai rendszer a tervezett intelligencia terméke, vagy emberek készítették. Azt állítják, a módszer helyesen működik, valahányszor ismert eredetű dolgokra alkalmazzák. Ugyanakkor nem teljesen világos, miért nem a TI hozta létre az ember által készített tárgyakat, hiszen annak készítője a TI terméke. DEMBSKI szerint a darwinizmus azon bukik el, hogy az információ megmarad. Itt nyilván arra kell gondolni, hogy bármely élőlény által létrehozott DNS nem lehet bonyolultabb, mint az általa kapott DNS. Bármely intelligencia nélküli folyamat, amilyen minden véletlen folyamat is, tehát az evolúció is, nem képes új információt hozzáadni az inputhoz. A TI hívők szerint kizárólag a természetben meglévő teremtő ágens képes arra, hogy (egyre) növekvő információtartalmú élőlényeket hozzon létre. A fenti állításokkal szemben az élőlények képesek az információt sokszorozni (gondoljunk a sejt osztódására), ezért biológiai folyamatokban az információ (amennyiben a DNS-t értjük alatta) nem marad meg. Másodszor, az időbeli fejlődés 205

Robert Wright: Nonzero: The Logic of Human Destiny, New York, Pantheon, 2000 William Dembski: Intelligent Design: The Bridge Between Science and Technology, Downers Grove, InterVarsity, 1999

206

145


iránya nem a több információ irányába mutat, hiszen ha így lenne, a korábban élt élőlények DNSe egyszerűbb, vagy rövidebb lenne.    Egy számítógépben az események felgyorsíthatók, egyszerű esetben a természetes kiválasztódás is leegyszerűsíthető, felgyorsítható. Azonnal felmerült az ötlet, nem lehetne akkor a természetes kiválasztódást felhasználni arra, hogy a természetes kiválasztódás eredményeképpen egy adott tulajdonságú gép terve vagy egy adott feladatot megoldó program jöjjön létre? A válasz természetesen: igen, az ötlet kivitelezhető. Az ötletet a következő egyszerű példán lehet megérteni. Tegyük föl, hogy keressük egy adott szám (legyen A) négyzetgyökét egy olyan gépen, ahol csak szorozni, és előjelesen összeadni lehet. Mivel tudjuk, hogy az egynél kisebb A számok négyzetgyöke nagyobb, az egynél nagyobbaké pedig kisebb, mint A, az algoritmust két részre bontjuk, aszerint, hogy A<1 vagy A>1. Az első ágon bármilyen A és 1 közé eső számot kipróbálhatunk, mint lehetséges megoldást. A természetes kiválasztódás most számok között megy végbe. Szükségünk van egy (mesterséges) kiválasztási elvre, ez az lesz, hogy minél közelebb van egy x négyzete A-hoz, az „annál életképesebb”. Szükségünk van még a (mesterséges) törzsfejlődés szabályára. Legyen mondjuk az, hogy az x szám „utóda” y=x+(Ax*x). A másik ágat már az olvasó is el tudja készíteni. Ez a primitív (és kevéssé hatékony), de könnyen érthető eljárás szerencsés esetben megadja a kívánt pontossággal A négyzetgyökét. A programban tehát megmondjuk, mi az a halmaz, amiben a megoldást keressük; megadunk egy kiválasztási axiómát és egy szelekciós elvet. Ezután a programot elindítjuk, a generációk egymásutánjának az iterációs lépések egymásutánja felel meg, majd várunk. Általában elég sok generáció után megkapjuk az eredményt ha a feladatot jól fogalmaztuk meg. Egy gép tervezésénél a következő módon használható fel a darwinizmus eszméje207. Először is el kell készíteni a gép számítógépes szimulációját. Ez elég nagy munka. Meg kell határozni azokat a jellemzőket, amelyek a gép „jóságát” jellemzik. Legyen a példánk egy autó, amit úgy szeretnénk tervezni, hogy fogyasztása minimális, környezetszennyezése (mondjuk ezt a kibocsátott nitrogénoxidok és korom mennyiségével mérjük) szintén minimális legyen. Meg kell határozni, milyen paramétereit szabad változtatni az autónak. Ez lehet a kompresszió-arány, a gyújtás időzítése és egy sor egyéb paraméter. PETER SENECAL, a University of Wisconsin (Madison) doktorandusza elkészített egy ilyen számítógépi modellt, és az eredmény a következő volt: a nitrogénoxidok kibocsátása harmadára csökkent, a koromé felére, miközben a fogyasztás 15%-kal csökkent. Ez persze még csak „elvi modell”, egy számítógép memóriájában létezik, a mérnököket azonban az érdekli, meg lehet-e valósítani a „mechanikus darwinizmus” által kiválasztott modellt. A megépített dízelmotor nagyjából megfelelt a számítógépes szimulációnak és működött. A Caterpillar Inc. cég profilja a nehéz dízelmotorok és teherautók gyártása. Ez a cég azonnal ösztöndíjat ajánlott SENECALnak, aki a továbbiakban a motor geometriáját próbálja optimalizálni. ROLF SEITZ professzor, SENECAL tanára szerint a mechanikus darwinizmus lehetőségei még távolról sem merültek ki. A modell elég általános ahhoz, hogy más motorokra is alkalmazható legyen, és az optimalizálható paraméterek száma is nagy. REITZ elsőnek említi, hogy a motorhengerek geometriája évtizedek óta változatlan és a mérnökök bizonytalanok, milyen irányban is kellene a hatékonyabb geometriát keresni. Az USA komoly elmaradásban van a vállalt környezetvédelmi normák tekintetében, ezért a fenti kísérletek komoly szerepet játszanak majd a várhatóan hamarosan szigorodó környezetvédelmi normák teljesítésében és megfogalmazásában.    207

Az Encyclopedia Britannica nyomán

146


A csillagászattal párhuzamosan fejlődött az asztrológia, aminek alapjait röviden így lehet összefoglalni. A világ teli van démonokkal és istenekkel, ezek közvetlen kapcsolatba állnak az egyes csillagokkal. Az emberi sorsot a démonok és istenek határozzák meg, az ember annak a démonnak a hatása alá kerül, amely születése pillanatában az égbolt csillagainak állásából leolvashatóan a legnagyobb hatású. Az asztrológiában nagy szerepet játszott az állítólag ókori Egyiptomban élt HERMESZ TRISZMEGISZTOSZ (ami állítólag álnév) munkája, amiben beszélgetések formájában közli a nagy titkokat, így az asztrológia titkait is. Ezt a munkát az ősi egyiptomi titkos tudások tárházaként tartják számon. Egy rövid idézet208 Hét bolygó kering az Olimposz útjain, és velük együtt pereg le az örökkévalóság. A Hold, amely az éjszakát megvilágítja, a bánatos Kronosz, az Édes Nap, Aphrodité, a bátor Arész, a termékeny Hermész, és a nemző Zeusz, a természet forrása. Ugyan ezeket kapta elosztva az emberi faj, és így bennünk van a Hold, Zeusz, Arész, Aphrodité, Kronosz, a Nap és Hermész. Így árad felénk az éteren keresztül a könny, a mosoly, a harag, a szó, a nemzés, az álom, a vágy. A könny Kronosz, Zeusz a születés, Hermész a szó, Arész a bátorság, a Hold az álom, Aphrodité a vágy, a nevetés a Nap. Minden csillagnak megvan a maga démona: jó és rossz természetüknél fogva, más szóval a cselekedetüknél fogva, minthogy a cselekedet a démonok lényege. Némelyikben jó is van és rossz is van. Mindezen démonok a Föld dolgainak intézői. Ők viszik és néha felforgatják az állam és az egyén ügyeit. Ők formálják lelkeinket hasonlatosságukra, behatolnak idegeinkbe, agyvelőnkbe, ereinkbe és zsigereink mélyére. Abban a pillanatban, amikor életet és lelket kapunk, megragad bennünket az a démon, amelyik legerősebb születésünkkor, és amelyet a csillagok állása határoz meg. Az asztrológia hatékonyságát többször megvizsgálták, ez eredmények nem túl hízelgőek. Röviden megemlítünk egy tesztet209, amelyet GEOFFREY DEAN végzett 1987-ben. Az asztrológia egyik állítása szerint egy személy születésekor a csillagjegyek meghatározzák az illető személyiségét. A személyiség számszerű jellemzése nem egyszerű dolog, de a pszichológusok úgynevezett személyiségleltár segítségével számszerűvé tudják tenni a személyiséget. DEAN kísérleteiben az Eysenck Personality Inventory-t (EPI) használta fel 60-60 személy kiválogatására, akik az EPI szerint jellemzően extrovertáltak ill. introvertáltak voltak. Ezután 45 önként jelentkező asztrológusnak megadta a kiválogatott százhúsz személy születési adatait és azt kérte az asztrológusoktól, válogassák szét a születési adatok alapján az extrovertáltakat az introvertáltaktól. Az átlagos találati arány 50, 2% volt, ami lényegében a találgatásból is adódna. A holland NANNINGA egy részletesebb kísérletet210 szervezett meg. 1994 májusában az Algemeen Dagblat (magyarra lefordítva kb. Általános Napilap) egész Hollandiában terjesztett napilap közölt egy cikket MARTIN BOOT tollából. BOOT korábban asztrológus volt, azóta pszichoterapeutaként dolgozik. A cikkben BOOT vitatta, hogy az asztrológusok képesek lennének előrejelzést adni. Egy válaszcikkben RENE JEISMA „Az asztrológusok tényleg tudnak előrejelzést adni” címmel elutasította a vádat. NANNINGA elhatározta, hogy a vita eldöntésére egy tesztelésen való részvételre hívja meg az asztrológusokat a Skepsis Foundation szervezésében. A tesztnek az Asztroteszt nevet adta. Javaslata a következő volt. A testben résztvevő asztrológusok megkapják 208

Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, 1981,94 Dean, G.: Does astrology need to be true?, Scientific Inquirer, 11, 257-273(1987) 210 The Atrotest, Correlation, Northern Winter 1996/97, 15, 14-20 209

147


hét ismeretlen személy születésének adatait (idő és hely), továbbá kapnak hét ezen személyek által kitöltött kérdőívet. A kérdőíven szereplő kérdéseket a résztvevők állítják össze, feladatuk pedig abból áll, hogy a születési adatokat és a kérdőíveket párba állítsák. A részvételi hajlandóság erősítése céljából felajánlott 5000 guldent annak, aki egyszer sem hibázik a hét esetből. Az érdeklődés várakozáson felüli volt, több mint 70 résztvevő jelentkezett. A jelentkezőknek NANNINGA egy kérdőívet küldött, amelyből megismerte a jelentkező asztrológiában szerzett gyakorlatát. Így végül is kiválogattak 50 jelentkezőt. Azért csak ennyit, mert féltették az 5000 guldent, ne felejtsük el, hogy puszta találgatással is 1/7!=1/5040 volt az esélye a telitalálatnak. A születési adatok válogatásában a Holland Gyakorló Asztrológusok Szövetsége is részt vett, végül is 1958 körüli születésűeket választottak, akiknek születését percre pontosan feljegyezték. Ha valaki olyan időpontban született, amikor a bolygók helyzete változóban volt (pl. az öt perccel korábbi időponthoz már másik ascendens tartozott) a személyt kivették a vizsgálatból. A résztvevők tíz kérdést fogalmaztak meg a tesztszemélyek számára, ezt NANNINGA kibővítette 25-re, a kérdések felölelték a tesztszemély nevelését, foglalkozását, hobbiját, érdeklődését, fontosabb céljait, személyiségét, kapcsolatait, egészségét, vallását. Ezen felül meg kellett adniuk életük fontosabb dátumait, mert egyes asztrológusokat ez is érdekelte. Végezetül, 24 kérdés következett a Berkeley Personality Profile-ból. A kész kérdőívről kikérték nyolc gyakorlott asztrológus véleményét, akik semmi kivetnivalót nem találtak a kérdésekben. Ezután a születési adatokat és a kérdőívekre adott válaszokat elküldték néhány, az asztrológiában nem hívő egyénnek, keressék meg az összeillő párokat. Egy résztvevő három találatot ért el, de semmi jel nem mutatott arra, hogy a párokat valami rejtett kulcs alapján lehetne azonosítani. 1994 decemberében az Asztroteszt 50 résztvevője megkapta a születési adatokat és a kérdőíveket. Tíz hetet kaptak az összetartozó párok kiválogatására. Végül 44 résztvevő fejezte be a tesztet. Többüknek jelentős asztrológiai gyakorlat volt a háta mögött. Háromnegyedük részt vett asztrológiai tanfolyamokon. Egy negyedük tanította az asztrológiát. A résztvevők legalább fele több mint 100 horoszkópot készített el vagy elemzett, egy harmaduk ezt pénzért tette. Egy negyedük tagja volt a Holland Gyakorló Asztrológusok Szövetségének. Tehát nem kezdők, nem amatőrök vettek részt az Asztrotesztben. A résztvevők arra a kérdésre, hány találatot fognak elérni, négy kivételével azt válaszolták: hetet, a négy bizonytalan négynél kevesebb találatot remélt magától. A teszt során egy résztvevő ért el három találatot, 22 résztvevő egyetlen találatot sem. Az átlagos találatok száma 0,75 volt. Mivel minden születési adathoz 7 horoszkóp tartozhatott, a találatok várható száma minden résztvevőnél 1. Minthogy minden résztvevő ugyanazt az információt kapta, azt várnánk, ha az asztrológia biztos lábakon áll, sok hasonló horoszkóp készült. A horoszkóp-születési adat párok száma 49 lehetett, ebből egyik sem fordult elő tizenkettőnél többször. Összesen két asztrológus jutott pontosan ugyanarra a párosításra, nem számítva két másikat, akik közösen dolgoztak.    Ahogyan telt az idő és gyarapodtak a világra vonatkozó ismeretek, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a vita hol egy jól meghatározott kérdésről folyt (például arról, hogy miért nem lehet egy 20 méter mélyen fekvő tárnából kiszivattyúzni a vizet), hol pedig általános elvekről (például arról, helyes-e az egyház szertartásait latin nyelven tartani), ráadásul, ezek az általános kérdések a kor szellemének megfelelően többnyire vallási kérdések voltak. Gyakran előfordult, hogy a vitázó felek egyike a kérdés technikai oldalát tartotta szem előtt, ám a másik fél a kérdéshez kapcsolódó általános elveket firtatta. Így persze sok vita fulladt eredménytelenségbe. A 17.-ik században már határozottan felmerült az igény, hogy valamit tenni kellene, a viták nem elég hatékonyak, márpedig a kérdések egy része igencsak fontos a gyakorlat számára. 148


ERAZMUS azt tartotta, hogy a hit alapvető elemeiből igen kevés van, azok pedig meglehetősen egyszerűek. Az elsősorban a köznép között megfigyelhető babonaságokkal nem kell sokat törődni, az ész majd kiigazítja a katolikus babonaságokat. TILLOTSON, Canterbury érseke szerint „a kereszténység hatalmas feladata, hogy megváltoztassa az ember természetét”, előtérbe állítva az etikus magatartást, a jó cselekedeteket és a józan mértékletességet. Ehhez viszont tudásra van szükség, képesnek kell lenni, különböztetni a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent. A tudás elsősorban a tudós szerzetesek birtokában van, ők pedig az iskolákban megosztják tudásukat a diákokkal. Attól pedig, amit a tudós szerzetesek megismernek, nem kell félni, hiszen általános vélemény szerint: „A tudás az, amire törekedni kell. Ha a tudósok tiszteletreméltóak, új felfedezéseik friss fénysugarai a keresztény hit lényegét fogják megvilágítani.”211 BOYLE és NEWTON—akárcsak a kortárs tudósok többsége—úgy látta, hogy a természetben az isteni rend és szépség mutatkozik meg. Úgy gondolták, Isten a világot a szigorú tudományosság és ésszerűség alapján alkotta meg, a világ örökké érvényes törvények szigorú rendje szerint működik. Úgy vélték továbbá, hogy Isten minduntalan beleavatkozik a mindenség működésébe és kiigazítja a folyamatokat. A kálvinisták szerint azért, hogy segítse üdvözüléssel és kárhozattal kapcsolatos terveit. A katolikusok szerint viszont Isten megosztja a világ irányítását az emberekkel, hiszen az isteni beavatkozás válasznak tekinthető az imákra. A racionalista keresztények az óra szerkezetre hivatkoztak. Newton szerint Isten jó karban tartja a világ szerkezetét, és gondoskodott arról, hogy semmiféle kozmikus katasztrófa ne következzen be. BOYLE szerint Isten nem engedi a világot széthullani. A kor (a 17.-ik század első fele) jellemző felfogása volt, hogy a tudományos tájékozottság a legjobb ellenszer az ateizmus ellen. Kérdés azonban, komolyan gondolták-e a kor általános kulturális színvonalának ismeretében, hogy a szükséges ismeretek minden ember számára hozzáférhetőek. A tény, hogy Jézus az Isten fia, „világos és egyértelmű állítás, s a mindenekhez irgalmas Isten e ponton mintha találkozna a föld szegényeivel és az emberiség tömegeivel. Ezek azok a kitételek, amelyeket megértenek a kétkezi munkát végző, írástudatlan emberek is. A kereszténység olyan vallás, amelyik a közönséges emberek képességeihez s e világ munkára és szenvedésre ítélt népének állapotához alkalmazkodik. A vallás dolgairól írók és vitázók finom részletekkel töltik meg és fogalmakkal díszítik fel, amelyeket szükségesnek vagy fontosnak tartanak, mintha bizony nem vezetne út az egyházhoz csak az Akadémián vagy a Líceumon át. Az emberiség túlnyomó részének azonban nincs ideje, alkalma és hajlandósága a tanulásra, a logikára és arra, hogy a dolgok közt hajszálfinom különbségeket tegyen.”212 A hitet akkor érte az első kihívás, amikor megfogalmazódott a felismerés, hogy a tudomány egy és oszthatatlan. A keresztény hermeneutikusok követelésére II. Károly idején Angliában létrejött egy „láthatatlan kollégium”, amelynek célja a kereszténység megtisztítása és újjáélesztése az emberi tudás megújulásának alapján. Ez a társaság része volt a hasonló célokért küzdő vallásitudományos mozgalomnak. A társaság 1659-ben áttette székhelyét Londonba és megkapta a királyi elismerést.

211 212

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 443 ibid, 447 149


A Royal Society alapító tagjai mind komolyan és őszintén keresztények voltak, de egyetértettek abban, hogy az intézményes kereszténység csak zavarja és akadályozza a tudományos haladást a maga türelmetlenségével és csetepatéival. Elhatározták tehát, hogy maradéktalanul a tudományra összpontosítják figyelmüket és alapszabályként fogalmazták meg, hogy a vallás dolgai nem kerülnek szóba a társaság ülésein. Első ízben történt hát szándékos próbálkozás arra, hogy elválasszák egymástól a vallást és a tudományt, s úgy kezeljék e kettőt, mint az ismeretek és a kutatási irányok teljességgel különálló területeit.213 Mint ismeretes, a protestáns országok ipara gyorsan fejlődött, gyakran a kedvezőtlen körülmények ellenére. Angliában a tudományos megismerés motorja lett a Royal Society. Mintájára később számos országban alakult hasonló tudományos társaság.    Az ókori görög gondolkodók megteremtették a modern tudományok és művészetek alapjait. Ugyanakkor feltűnően kevés figyelmet fordítottak a mennyiségek közötti kapcsolatok számszerűsítésére és alig hagytak helyet a méréseknek. Ennek magyarázata is világképükben rejlik214. Először is, ha elfogadjuk, hogy van a dolgok földi rendje, ami más, mint a dolgok égi rendje, akkor nem várhatjuk el, hogy egy közös elv összekapcsolja azokat. Ebben a világképben tehát nincs is értelme egységes leírást keresni. Szintén a görögök világképéből adódik, hogy a dolgoknak van egy helye, amit elfoglalni igyekeznek. Ha pedig minden dolog a helyére került, már nincs mozgás, marad a tökéletes harmónia. A mozgás csak felborítaná a világ tökéletes rendjét. A világkép ezen vonása pedig kizárja a dinamikát, a változások vizsgálatát, hiszen arra általánosságban nincs is szükség, kizárólag a tökéletlen földi körülmények között. Nem véletlen, hogy ARKHIMÉDÉSZ is csak statikai vizsgálatokat végzett, ott azonban mennyiségi összefüggésekre is rámutatott. Szintén a görög világkép következménye, hogy a fizikára úgy tekintettek, mint a létező dolgokat vizsgáló tudományra, ahol szó sem lehet tökéletességről. A matematika viszont, lásd a geometriát, tökéletes dolgokkal, ideákkal foglalkozik. Nincs tökéletes kör, egyenes, de a geometria ezekkel a valóságban nem létező ideális alakzatokkal foglalkozik. Nyilvánvaló dolog, hogy a tökéletes és a tökéletlen kapcsolatából csak káosz születhet, ezért értelmetlen is kapcsolatukat vizsgálni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Arisztotelész szemében a gyakorlati dolgok (a mesterségek) és az elméleti dolgok jobban elkülönültek, mint napjainkban egy elméleti fizikus szemében, érthető, hogy a kísérletek nem voltak túlságosan fontosak. A világkép további következménye, hogy a mérések szerepe legfeljebb egy-egy tétel megvilágítása lehet, hiszen a gondolati konstrukció a tökéletességet tételezi fel, ha a mérés ennek ellentmond, csak a tökéletlen mérésben lehet a hiba. Egyes esetekben azonban volt választási lehetőség, ezek között megfigyelések, mérések alapján lehetett dönteni. Példának okáért a PTOLEMAIOSZ-féle kozmológiai modell nem rögzítette egyértelműen, melyek is azok a tökéletes mozgások, amelyekből az égitestek mozgását elő kell állítani, ezért volt lehetőség a megfigyelésekhez igazítani az újabb és újabb tökéletes mozgások kombinációit. GALILEIBEN ötlött fel először, hogy a távcsővel megfigyelhető—tehát égi—jelenségek ugyanazzal a logikával kezelendőek, mint a földi jelenségek. Ha például egy égitestnek (mint a Hold) nincs önálló fénye, noha látjuk, akkor fényét egy másik égitesttől (a Naptól) kapja. A 213

ibid, 435 Jelen rész az alábbi munkák alapján készült: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Gondolat, 1981; Galilei: Párbeszédek, Kritérion, Bukarest, 1983

214

150


fizikát—a nagy görög gondolkodókkal ellentétben—nem természetfilozófiának tekintette, hanem a mai értelembe vett természettudománynak, ahol egy jelenség megértése a cél, ehhez fogalmakat használunk, a fogalmak között összefüggéseket tételezünk fel, és az egészet mérésekkel, megfigyelésekkel ellenőrizzük. A következő lépés a mozgás magyarázata volt. Ebben a képben egy test azért mozog, mert kapcsolatban áll környezetével. A kapcsolat pontos formáját NEWTON fogalmazta meg később. Ha a mozgást nem ismerjük, kísérletekből meghatározhatjuk. Így jött rá GALILEI arra, hogy a görögök által reménytelenül tökéletlennek tartott szabadesés egyenletes gyorsulással írható le, egy lövedék röppályája pedig parabola. GALILEI modelljében már összekapcsolódott a modell absztrakt mennyisége (pálya, esés) a matematika idealizált fogalmaival (parabola, kör). A kapott törvényszerűség objektív, hiszen a matematika nyelvén van kifejezve, objektíven lehet róla beszélni, a beszédben sincs helye csúsztatásnak. GALILEI jött rá arra, hogy a modell mennyiségei között nem csak méréssel teremthetünk kapcsolatot, hanem logikai úton is. Így jött létre a fizika egyik leghatékonyabb eszköze, a gondolatkísérlet. Végezetül még egy fontos észrevétel. GALILEI olasz nyelven közölte eredményeit, amelyek többnyire közérthetőek voltak és szenzációszámba mentek, hiszen nem a nagy elődök nyomdokain haladt. Példaként említhető, hogy GALILEI megállapította távcsöve segítségével, hogy a Hold meglepően hasonlít a Földre, a bolygóknak nincs önálló fényük, azt a Naptól kapják. Ennek következményeként GALILEI munkái felkeltették a művelt nagyközönség érdeklődését, és ha nem is vált a tudomány társadalmi üggyé, de a művelt emberek körében divattá vált, humanisták, papok és természettudósok vitatkoztak GALILEI által közölt tényeken és kísérleteken. 4.5. Világkép és társadalom (pénz) Modern bibliamagyarázók.A SOKAL botrány egy következménye. A modern bibliamagyarázat színtere: kvantummechanika, kozmológia. Újra a posztmodernizmus. Tudományos ismeretterjesztés. Információ, hír. Globalizáció és világkép.

A felvilágosodás kora környékén a világról kialakított képünk megállapításai a vallástól a tudományhoz kerültek és ott is maradtak. Az új helyzetnek megfelelően ezeket a megállapításokat a tudomány eszköztárával rendszeresen ellenőrzik és a hibás állításokat kicserélik. Ez az eszköztár gyorsan gyarapodott, már megismerése is komoly erőfeszítést kíván. A bibliamagyarázóknak sem adatott meg az a lehetőség, hogy a szent szöveget megváltoztassák, azt viszont megtehették, hogy magyarázatokkal, kommentárokkal, értelmezésekkel egészítették azt ki. Hasonlóképpen, a bibliamagyarázók utódainak sem adatott meg az a lehetőség, hogy a nekik nem tetsző tudományos eredményeket megváltoztassák, de nekik is megadatott az a lehetőség, hogy az eredményeket átértelmezzék, kommentálják. A modernkor bibliamagyarázóit a tudománytörténet és a hozzá kapcsolódó egyéb területeken találjuk. Tekintettel arra, hogy az érdekek sokfélék, a bibliamagyarázók társulata napjainkban is sokszínű. Jelen vannak a nőmozgalmak képviselői, az USA több egyetemén találunk „women’s study” tanszéket, ahol nem a nők egyenjogúságát vagy annak hiányát kutatják, hanem a tudomány eredményeit próbálják átértelmezni a nők érdekeinek megfelelően. Ezen irányzat egyik jeles képviselője LUCY IRIGARAY, a női algebra egyik apostola. A modern bibliamagyarázók másik nagy tábora a „social study” tanszékek megkeseredett képviselői. Ők az elnyomást, az osztályharcot vélik viszontlátni a tudomány eredményeiben. Ezen belül találjuk a posztmodernek táborát, akik már azt sem fogadják el, hogy a nyelv alkalmas ismeretek átadására, azt pedig végképp elutasítják, hogy a bennünket körülvevő világban léteznek törvényszerűségek, azok

151


megismerhetőek és tőlünk függetlenek (abban az értelemben, hogy egy kísérlet eredménye nem függ attól, ki, hol és mikor végezte el). Ezen nézetek többségét a tudomány eredményeivel szemben táplált ellenszenv, részben pedig a társadalom, egyébként tényleg létező, igazságtalanságai motiválják. Kérdés azonban, hogy a modern rabszolgaságért vett elégtétel-e, ha valaki megpróbálja bebizonyítani, hogy az ókori görög tudomány forrása, és ezen keresztül természetesen az európai civilizáció forrása feketéktől származik. Többen hangsúlyozták (v.ö. 3.2 fejezet), a felvetett kérdések egy része komoly probléma, azok megoldását keresni kellene. Ilyen probléma pl. a tudomány támogatásának kérdése (v.ö. 3.4 fejezet), a tudomány felé orientálódók támogatása (ösztöndíjak, pályázatok, meghívások). Sajnálatos, hogy az elhibázott megközelítés (pl. hiba a női egyenjogúság nevében a női algebrát erőltetni) oda vezetett, hogy a felvetett egyébként figyelmet érdemlő problémákat sem veszik komolyan. Idehaza az oktatásban a tudománytörténet többnyire a tudomány történetével foglalkozik. Sok tanulsággal szolgál az, ahogyan egy-egy adott kérdést a maga idejében megközelítettek, ahogyan kialakult a tudományos paradigma. A kérdéskörnek kiemelkedő és elismert alakjai is vannak, itt most csak a THOMAS KUHN által bevezetett (bár pl. STEVEN WEINBERG által kritizált) paradigma fogalom világkarrierjére utalok. A világ valójában csak a SOKAL által kirobbantott vita kapcsán figyelt fel arra, mit is tanítanak évtizedek óta egyes nyugati egyetemek diákjainak tudománytörténet néven meghirdetett kurzusokon. A történetnek van folytatása, amint az LIZ MCMILLEN írásából215 kiderül. Az írás alcíme is beszédes: Egy princetoni állást megpályázó professzor elutasítása megosztja az intézet tudósait Einstein egykori intellektuális otthonában. Amikor BRUNO LATOUR posztmodernista tudománytörténész pályázatot adott be a princetoni Institute for Advanced Study tudománytörténeti tanszékére (School of Social Science), a pályázatot néhány természettudós közbenjárására elutasították. Később ezt a helyet M. NORTON WISE, ismert tudománytörténész pályázta meg, de őt is elutasították. Ezt egyesek kapcsolatba hozták azzal, hogy WISE vitába keveredett STEVEN WEINBERG Nobel-díjas fizikussal a New York Review of Books hasábjain a SOKAL cikket követő vita során. Erről így írt LIZ MCMILLEN: DR. SOKAL megkísérelte bemutatni egyes tudománytörténet területén dolgozó gondolkodók intellektuális csődjét. DR. WEINBERG dicsérte DR. SOKALT, aki „nagy szolgálatot tett” az ügy kirobbantásával. DR. WISE egy „Letter to the Editor”-ban feltette a kérdést, vajon DR.WEINBERG nem helyezi-e előtérbe saját kulturális nézeteit. Amint az idézett írásból kitűnik, WISE pedig tisztogatástól tart: Ha az intézetben történtekről szóló híresztelések pontosak, a tudományok közti háború egyik legnyugtalanítóbb pillanatának vagyunk tanúi—egy felhívásnak, amit MARIO BUNGE igazságosztagnak nevezett, arra, hogy kiűzzék a sarlatánságot az egyetemről. Ez sajátos kapcsolatban áll a tudományok közti háborúval, az pedig a relativizmushoz kapcsolódik: mindig is radikális relativizmust értettek alatta, amely szerint minden jelentés egyenértékű. Valójában ebben nagyon kevesen hisznek. A relativizmus egy nagy handabanda. Majdnem olyan, mint a kommunizmus. Ugyanaz az istenverte asszociáció jár vele, akár párttag vagy, akár nem. 215

Liz McMillen: The Science Flare at the Institute for Advances Study, The Chronicle of Higher Education, 1997.05.16.

152


   A bibliamagyarázatok színtere nem lehet tetszőleges, a világos, mindenki által jól érthető dolgokat fölösleges is, veszélyes is értelmezni. Azok a területek azonban, ahol valami szokatlan van, és a dolog egyáltalán nem közérthető, tág teret kínálnak az értelmezéshez. A modern fizika egy sor ilyen területet kínál. A legkézenfekvőbb a mikrovilágot leíró kvantumfizika. RICHARD FEYNMAN A fizikai törvény természete című könyvében216 a következő kijelentést tette:

Volt idő, amikor az újságok azt írták, hogy csak 12 ember értette meg a relativitáselméletet a világon. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna ilyen idő. Lehetséges, hogy volt olyan idő, amikor csak egyetlen ember értette a relativitáselméletet, mivel ő volt az egyetlen, aki megértette már cikkének megírása előtt. De miután a nagyközönség elolvasta cikkét, így vagy úgy sokan megértették a cikket, biztosan többen, mint tizenketten. Másfelől úgy gondolom, biztonsággal állíthatom, hogy senki sem érti a kvantummechanikát. A mikrovilágban, az atomok és az atomokat alkotó részecskék világában meglehetősen szokatlan törvényszerűségekkel találkozunk. Ezek a törvényszerűségek mások, mint amit a hétköznapi életben megszoktunk. Többek között a részecskéknek nincs pályája, leírásukhoz nem azt kell megadni, melyik pillanatban hol vannak. A részecskék helyének leírására a hullámfüggvény szolgál, ami a tér minden egyes pontjához rendel egy komplex számot. E szám abszolút értéke megadja annak valószínűségét, hogy a részecske az adott pont környezetében tartózkodik. A hullámfüggvény meredeksége pedig arányos a részecske impulzusával. Ebből adódóan, a részecske egyszerre több helyen is található valamilyen valószínűséggel, az egyik helyen impulzusa is más, mint egy másik helyen. Ha a részecske energiáját vizsgáljuk, azt találjuk, az csak diszkrét értékeket vehet fel. Azt az állapotot, amikor a részecske energiája ezen diszkrét értékek valamelyikével egyezik meg, sajátállapotnak nevezzük. A sajátállapothoz tartozik egy hullámfüggvény és egy energia. Valahányszor a részecskén mérést végzünk, mindig a sajátállapotok valamelyikében találjuk, azonban nem mindig ugyanabban. Ebből arra lehet következtetni, hogy a részecske a mérést megelőzően valamilyen köztes állapotban tartózkodik (v.ö. SHRÖDINGER macskája, a 2.3 fejezetben), amiből a mérés a sajátállapotok valamelyikébe viszi át meghatározott valószínűséggel. Ezt lehet értelmezni úgy, hogy a részecskék ezen köztes állapota valójában a sajátállapotok mindegyikének lineáris kombinációja, és amint kölcsönhatásba lépnek, azonnal átugranak a sajátállapotok valamelyikébe. Ez az értelmezés az alapja a kvantumszámítógépnek (v.ö. 2.5 fejezet), hiszen az ilyen részecskét úgy lehet tekinteni, mint egy olyan „bitet”, aminek nem két, hanem végtelen sok állapota lehet. A másik tág értelmezési lehetőséget kínáló diszciplína a kozmológia. Bizonyos feltevések mellett fel lehet írni az Univerzumban található anyag fejlődését leíró egyenletet, az egyenletet nagy nehézségek árán meg lehet oldani, a megoldást pedig értelmezni lehet. A feltevések lehetnek klasszikusak vagy kvantumosak, a két esetben az egyenlet szerkezete jelentősen eltér, természetesen a megoldás is eltérő jelenségeket mutat. A megoldás mutathat egy táguló világot, érdekes módon ezt kapta Einstein az első vizsgálatok alkalmával, de elégedetlen volt az eredménnyel, és bevezette a kozmológiai tagot, ami biztosította a stacionárius megoldás létezését. Később ezt Einstein élete legnagyobb melléfogásaként értékelte. A megoldás mutathat előbb táguló, majd egy idő után összehúzódó Univerzumot is, a két megoldás között a térben található anyag sűrűsége a különbség. Annak megállapításához, hogy melyik modell áll közelebb a 216

Idézi: Itamar Pitowsky: Quantum Probability—Quantum Logic, Springer, Berlin, 1989, 1 153


valósághoz, ismerni kellene az Univerzum átlagos anyagsűrűségét. Az utóbbi időben egyre többen hangsúlyozzák, hogy a számunkra nem ismert helyeken (ilyen pl. a fekete lyukak belseje) található anyag mennyisége sokkal nagyobb, mint korábban gondolták és ez az ún. fekete anyag döntő lehet a kozmológiai modellek szempontjából. A t=0 időpont pedig értelmezhető az Univerzum születéseként, vagy teremtéseként. Ezekről a modellekről említést tettem a 4.4 fejezetben, részletes de közérthető tárgyalásuk megtalálható pl. HAWKING könyvében217. Érdekes módon a klasszikus fizika is kínál teret a szabad értelmezésnek. A sok anyagi pontból álló rendszerek fejlődése a klasszikus, newtoni mechanika keretei között is sok érdekességgel szolgál. A legtöbb ilyen rendszer nemlineáris, a vizsgált rendszer minden lehetséges állapotot felvesz előbb vagy utóbb, pályájuk a rendszer állapotát megadó ún. fázistérben egy tetszőlegesen kijelölt pont környezetében is el fog haladni. Eszerint csak várni kell és pl. egy gáz részecskéi előbb-utóbb az edény egy részében fognak összegyűlni. A nemlinearitás pedig további furcsaságok forrása. Noha az egyenleteket legalább numerikusan meg lehet oldani, a rendszert alkotó részek (ezek lehetnek pl. a Naprendszer bolygói is, de lehetnek molekulák is) pályáját fel lehet rajzolni, azonban ez a megoldás nem lesz pontos. A hiba egyes esetekben elképesztően megnőhet, aminek eredményeként a részek időbeni helyét—és így magát a rendszert sem—lehet előre megadni. Ráadásul az előre jelzett pozíciókat felrajzolva egy tál spagettit, vagy egy gyermek által rajzolt madárfészket látunk. Hát, itt tényleg szárnyalhat a fantázia, elegendő egy nemlineáris rendszert találni (lehet az a szív, a Naprendszer, a társadalom) és máris lehet ecsetelni a káoszt. Én több évtizede foglalkozom nemlineáris rendszerekkel, amelyekben kaotikus viselkedés is előfordulhat. Az olvasó megnyugtatására elmondom, ezekben a rendszerekben a káosz ritkán fordul elő. Ha persze előfordul, akkor érdekes dolgok jelennek meg, de szó sincs arról, hogy a káosz a fizikában kivételesen fontos jelenség lenne. Van persze a jelenségeknek egy köre, ami csak a káosz elmélettel írható le jól, de szó sincs arról, hogy a káosz nélkül nincs fizika. Érdeklődtem kollégáimtól, mi a helyzet az ő területükön. Az optikában például a nemlineáris jelenségek (ezek elsősorban nagy energiákhoz kapcsolódnak) előfordulnak, de aki nem kimondottan ezen a területen dolgozik, ritkán találkozik káosszal A gyakorlati alkalmazásokban szükséges becslések a legtöbb esetben elvégezhetőek a káoszra való hivatkozás nélkül. A kimondottan nemlineáris jelenségekkel foglakozó plazmafizikában is csak a nagyméretű, úgynevezett TOKAMAK típusú berendezések tervezésénél, üzemeltetésénél találkoznak gyakran a káosszal.    A maga módján a monoteista vallások mindegyike leírja a világ keletkezését és a dolgok rendjét. A teremtésmítoszokban minden részlet gondosan ki van munkálva, nincsenek elvarratlan szálak, a dolgok szikár rendben sorakoznak. Kétségtelenül ezek a teremtéstörténetek voltak az első, a világ egészét leíró modellek. Igaz, ezek a mítoszok nem szolgálnak újdonsággal az Univerzum eredetéről, vagy az emberiség származásáról. Évezredek múltán a mítoszok hallgatói már mást vélnek hallani, mint amit a mítoszok ismeretlen szerzői mondani szerettek volna. Mégis, a világról, mint egyetlen egységről van ezekben a mítoszokban szó. Valószínűleg a monoteista vallások hagytak bennünk mély nyomokat, amikor ma is keressük, immár modern módszerekkel, a világ egységes leírásának lehetőségét. A modern kísérletek a világ egészét leíró modell létrehozására különbözik a teremtésmítoszoktól. A modern modelltől már elvárjuk, hogy nagyszámú tényt írjon le helyesen és minél kevesebb feltételezéssel éljen. A modern modellek szeretnék elkerülni azt a sorsot, ami a mítoszoknak jutott. Ezeket ugyanis az évszázadok során egyre javítgatták, hogy eltüntessék a 217

S. Hawking: Az idő rövid története, Talentum, 1995

154


bennük lévő hiányosságokat és ellentmondásokat, ám egyszer csak kiderült, a mítosz tovább már nem javítható. Ezen nemes törekvés ellenére emlékeztetem az olvasót arra, hogy a modern tudomány is hasonló jelenségeket mutat, ld. a matematika ellentmondás-mentességét kimutatni kívánó DAVID HILBERT törekvései, és a munkát elvégző KURT GÖDEL megsemmisítő eredményei közötti óriási eltérést a 2.5 fejezetben. A tudomány által kidolgozott modellek, ha már vallási analógiát akarunk keresni, közelebb állnak a távol-keleti megszámlálhatatlan istenséghez és démonhoz, ahol mindenki teszi a dolgát. Láttuk, egy nagyszerű elme, ALBERT EINSTEIN három évtizedet vesztegetett el a világegyenlet felírására, mindezt olyan körülmények között, amikor rajta kívül mindenki biztosra vette, hogy tévúton jár. Ma már csak egyetlen apró lépés hiányzik… Mégis, nem árt megismételni: az egységes világmodell létét feltehetően a monoteista vallások plántálták elménkbe. A posztmodernizmus úgy véli, hiábavaló dolog a monoteista vallások hatására a világot egységes egészként leíró modellt keresni. STEVEN BEST egy írására hivatkozva GROSS és LEVITT mégis egy nagy elméletet lát kibontakozni, amit tekinthetünk a posztmodernista tudománynak, vagy szemléletnek. BEST először is leszögezi, hogy a posztmodern társadalomelmélet elveti a modern filozófia és szociológia minden kulcsaxiómáját és formálisan is feladja a fundamentalizmust és a fundamentalista episztemológiát (filozófiai műszavak?). A posztmodernizmus a viszonylagosságot, az instabilitást és a meghatározatlanságot hangsúlyozza a szavak jelentésével kapcsolatban. Azonban posztmodern verziója nemcsak társadalomtudománynak létezik, van posztmodern természettudomány is. Az utóbbi a „modern” tudományt (az idézőjel annak szól, hogy valójában kb. 100 éves eredményekről van szó) igyekszik valamilyen módon megdönteni. A megdöntést nem abban az értelemben kell venni, hogy a posztmodern tudomány majd jobban leírja a világot és a túlhaladott „modern” tudományt egyszerűen elfelejthetjük. Ehelyett a posztmodern tudomány a „modern” tudományt elnyomónak tekinti. Ezt a kijelentést elég nehéz értelmezni, hiszen mit jelent az a kijelentés, hogy a HEISENBERG-féle határozatlansági elv218, a PAULI-féle kizárása elv219 elnyomó? Ugyan mit nyom el? Az elemi részecskéket? Hangsúlyozni kell, hogy a posztmodernizmus nem azt rója fel, hogy a tudomány eredményeit elnyomásra használják, hanem magukban a tudományos eredményekben, következtetésekben van jelen az elnyomás. Ebből kiindulva BEST kijelenti220: A posztmodern természettudomány azt a következtetést vonja le, hogy egy új, posztmodern paradigmára van szükség, egy olyan paradigmára, amely filozófiailag szofisztikus, természettudományosan komplex, etikailag érzékeny, szellemileg éber és környezetvédelmi szempontból egészséges. Ezután BEST kifejti, miből is áll a posztmodern természettudomány: három fő ágat nevez meg, termodinamika, kvantummechanika és káoszelmélet. Elég sajátságos válogatás, hiszen a modern fizika olyan fejezetei, mint relativitáselmélet és kozmológia kimaradtak. Lehet, hogy posztmodernista tudósok nem dolgoznak ezen a területen. De akkor hol is dolgoznak? GROSS és LEVITT szerint a posztmodernizmus meghirdetése óta ILYA PRIGOGINE, JEREMY RIFKIN sorolható több-kevesebb joggal a posztmodernek közé. Akárki maradt is le a listáról, annyi bizonyos: a 218

A kvantumfizikában bizonyos mennyiségeket (ilyen pl az energia és az idő, a hely és az impulzus) nem lehet egyszerre pontosan mérni, a két mennyiség hibájának szorzata állandó. A részecskéket két csoportba lehet osztani, fermionokra és bozonokra. A fermionok hullámfüggvénye a hely páratlan függvénye. Ebből következik, hogy két fermion nem lehet azonos állapotban. 220 Idézi Gross ans Levitt: Higher Superstition, 96 219

155


tudomány meghatározó egyéniségei, legalábbis az utóbbi évtizedekben, még kapcsolatba sem hozhatóak a posztmodernizmussal. Ugyanebben a munkában BEST kitér a káoszelmélet részleteire is. Ezt a részt GROSS és LEVITT górcső alá veszi, és megsemmisítő véleményt mond BEST munkájáról. Egyetlen megjegyzést idézek a kritikából. A szerző nem értette meg a káosz lényegét, amikor azt állítja, a káoszelméletben tárgyalt kezdeti feltételek ellehetetlenítik az előrejelzést, mert a hiba idővel exponenciálisan nő. A valóságban ez az állítás egyes egyszerű lineáris rendszerekre is igaz, másfelől egyes kaotikus rendszerekben a hiba nem nő exponenciálisan, csak szeszélyesen változik. Számomra azért érthetetlen a posztmodernisták igyekezete, mert ugyanezt a törekvést már viszontláttam más áltudományokban is. Pár évtizede azt hallottuk, nem létezik pártatlan tudás, ezért tudomány sem. Igaz, itt is kispolgári csökevénynek számított (a hatvanas években legalábbis) az akkoriban új Big Bang modell. Feltehetően azért, mert egyesek a világ teremtését vélték látni benne. Hasonlóan járt a kvantummechanika is, ami olyan bizonytalanságot sugallt (ld. Határozatlansági elv) ami nem összeegyeztethető egy öntudatos, szocialista tudós világképével. Kéznél volt viszont a jól bevált dialektika, amit bármilyen ellentmondás feloldására elő lehetett húzni. Ha valaki elkötelezetten folytatni akarja az osztályharcot, miért nem épít az elődök jól bevált módszereire, miért nem igyekszik tökéletesíteni azt? Csak nem arról van szó, hogy a tudományos szocializmust és a dialektikus materializmust javíthatatlannak tartják?    Komoly nehézségeket kell leküzdenie annak, aki kétségbe kívánja vonni a tudomány eredményeit. Amint látjuk, közlekednek a vonatok, a hajók, a repülőgépek. Működik a telefon, a fax, a számítógépes helyfoglalás és a többi hétköznapi dolog. Ezek mind azt tanúsítják, hogy a természettudományok eredményei megbízhatóan működhetnek a gyakorlatban. A tudomány ellen felhozott ellenvetések egyik csoportja azt hangsúlyozza, a tudomány nem objektív, mint hinnénk, maga is társadalmi és történelmi folyamatok terméke, ezek a folyamatok nemcsak létrehozták, de erősen befolyásolják is. STANLEY ARONOWITZ221 Tudomány mint hatalom című könyvében foglalkozik a fenti kérdéssel. A szerző társadalomelméleti szakember, érdeklődési köre széles, szerkesztője a Social Review és a Social Text USA-ban megjelenő folyóiratoknak, a szakma jeles képviselője. ARONOWITZ könyvében a tudományfilozófia területéről számos személy nézete megtalálható, egyesek a szerző szemére vetik, hogy a nézetek ismertetése túlságosan tömörre sikeredett. Kiemelt szerepet kapott viszont a kvantummechanika, abból is a HEISENBERG-féle határozatlansági elv és a klasszikus fizika determinizmusát megkérdőjelező kvantumos indeterminizmus köti le a szerző figyelmét. ARONOWITZ leírásából az tetszik ki, hogy a határozatlansági elv a száz évvel ezelőtti fizikusok fogyatékossága, egyfajta spirituális betegség. A szerző szerint a fizika azt követően, hogy felfedezte a határozatlansági elvet, nem képes megbízható információt szolgáltatni a fizikai világról, ergo nem tekinthető objektív tudománynak. Ellenben, mélyen be van ágyazva annak értelmezésébe, milyen is a viszony a tanulmányozó és a tanulmányozott objektum között. Aronowitz szemében a kvantummechanika úttörői csak okos mesteremberek voltak, akik a társadalom nyomására eltörölték a determinizmust és az okság elvét. ARONOWITZ könyvének 346. oldalán a következő mondatot találjuk:

221

S. Aronowitz: Science as Power: Discourse and Ideology in Modern Society, University of Minnesota Press, Minneapolis, 1988

156


A lényeg, hogy sem a logika, sem a matematika nem mentes a társadalmi hatásoktól. ARONOWITZ makacsul kitart amellett, hogy minden kultúrának saját logikája van (vigyázat, itt nem a logika hétköznapi értelméről van szó, hanem a matematikai logikáról), ráadásul ez a logika szerényen meghúzódik a háttérben. Ennek alátámasztására a következő példát hozza fel. A gyilkos szó definíció szerint olyan személyt jelöl, aki másokat akarattal megöl. Mégsem tekintjük gyilkosnak egy bombázógép pilótáját, amiből következik, hogy a kulturálisan létrehozott logikánkban torzulások, hibák találhatóak. Milyen messze van ettől a matematika objektivitása! Nem nehéz azonban rájönni, hol a hiba az érvelésben. ARONOWITZ összekeveri az objektív matematikai logikát, ami jelen van a gyilkos szó definíciójában, és a szubjektív etikát, annak vizsgálata során kit tekintünk gyilkosnak. E keveredésből pedig tévedések sora adódik.    A kvantummechanika száz éve alatt222 persze sok minden történt. Magát a szokatlan elméletet az atomi méretekben lejátszódó jelenségek leírásának hiányosságai (pl. a hősugárzás, az elektromos vezetés megértése, az atomok színképének leírása) tették szükségessé. A látványos eredmények igazolták a szokatlan elméletet. Nemcsak a színképek szerkezetét sikerült pontosan leírni, de megértettük a félvezető anyagok viselkedését, ami új elektronikai eszközökhöz és végső soron a modern számítástechnikához vezetett. Segítségével megértettünk olyan különleges jelenségeket, mint a szupravezetés223 és a szuperfolyékonyság224. Maga a kvantumfizika két részből áll, az atomi szinten az anyag leírására szolgáló kvantummechanikából és a kvantum-térelméletből, ami azt írja le, hogyan jön létre az erőhatás két atomi részecske között. A kvantummechanikai felfedezéseket ádáz viták kísérték. Ezek a viták az eredmények érvényességi köre és értelmezése körül lángoltak fel leginkább. Az egyik nagy vitát kiváltó kérdés a mérés végzése volt. A kvantummechanika ugyanis nem áll meg önmagában, szükség van arra, hogy amennyiben sok részecskéből álló rendszereket vizsgálunk, azok leírása átmenjen a newtoni mechanikába. Minden mérés egy makroszkopikus tárggyal történik. Hogyan kell akkor érteni egy makroszkopikus berendezés és egy hullámfüggvénnyel leírt részecske (foton, elektron) kölcsönhatását? A kérdések nagy részét a harmincas évekre sikerült tisztázni, de ez csak azt jelenti, hogy a harmincas évekre a vezető fizikusok egyezségre jutottak a főbb jelenségek értelmezését illetően. Ugyanakkor egyes állítások annyira hihetetlenek voltak, hogy kísérletekkel kellett megerősíteni azokat. Ilyen volt az ötvenes években JÁNOSSY LAJOS kísérlete, amiben bebizonyította, hogy egyetlen foton képes önmagával interferálni225, ebből következően nem lehet a foton pályájáról beszélni. Azt a kérdést, hogy a hullámfüggvény tartalmaz-e minden információt, vagy még vannak rejtett paraméterek, csak az 1960-as években döntötte el JOHN S. BELL. A kísérletek azt mutatták, nincsenek rejtett paraméterek. A kvantumfizika továbbra is nagy figyelmet vonzott, ennek egyik oka a korábban említett szuperpozíciós elv. Nehéz megmondani, mikor öltött határozott alakot a kvantumfizika. Sokan úgy gondolják, még ma is vannak nyitott kérdések, legfeljebb arról van szó, hogy a nyitott kérdések nem lépik túl az elviselhető mértéket, hiszen ahogyan THOMAS KUHN kifejtette, egy paradigmában lehetnek nyitott kérdések. Ezt KÁROLYHÁZY FRIGYES a következő, találó módon fogalmazta meg: 222

D. Kleppner and R. Jackiw: One Hundred Years of Quantum Physics, Encyclopedia Brittannica 1999-2000 alapján A megfigyelések alapján egyes anyagok bizonyos hőmérséklet alatt tökéletes vezetővé válnak, ez a jelenség a szupravezetés. 224 A hélium az abszolút nulla fok (kb. –273 Co) közelében elveszíti viszkozitását és más szokatlan jelenségeket is mutat. Ezt az állapotot nevezték el szuperfolyékonyságnak. 225 Interferenciát létrehozni, azaz kisebb és nagyobb intenzitású helyek alakulnak ki. 223

157


A kvantummechanikából szűnni nem akaróan sugárzó misztérium a 20. század középső évtizedeiben még a fizikusok túlnyomó többségét is arra a pragmatikus, olykor hipokrita vélekedésre késztette, hogy elsősorban az elmélet gyakorlati alkalmazhatóságát kell méltányolni, az ismeretelméleti, filozófiai háttér állandó feszegetése terméketlen dolog. WIGNER JENŐ egyike volt azon keveseknek, akik bátran vállalták a „szűnni nem akaró ámulást”. (Nagyjából az 1970-es évektől kezdve, a kísérleti technika lehetőségeinek rendkívüli fejlődésével párhuzamosan, a kvantummechanikai paradoxonok közvetlen—nem pusztán spekulatív—vizsgálata egyre inkább a kísérleti fizikusok látókörébe került. Az újabb kísérletek csak erősítik a régebbiek varázsát.)226 Annyi bizonyos, a nem fizikus közönség csak azután alkothatott többé-kevésbé megnyugtató képet a kvantumfizikáról, hogy a szakmai viták valamelyest elcsendesedtek. Nem tehetünk szemrehányást azért, mert nem értették meg a kvantumfizikai jelenségeket. A szemrehányást nem is ezért kapják, hanem mert saját céljaik elérésére használják a kvantumfizika ilyen vagy olyan értelmezését. Amint láttuk, a Biblia történeteivel, törvényeivel, előírásaival sem volt ez másként. A különbség legfeljebb annyi, hogy most a helyszín más: szerkesztőségek, egyetemi bizottságok, előadótermek.    Igazán fontos és izgalmas kérdésekbe ütközünk, amint elhagyjuk az emberi érzékszervek által tapasztalható világot. Értelemszerűen az emberi gondolkodás által kialakított fogalmak (mint szék-játék-falevél) az érzékszervekkel megszerezhető tapasztalaton alapulnak, ezért egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a belőlük származtatott absztrakciók használhatóak az emberi érzékelés számára nem hozzáférhető tartományokban. Nem magától értetődő, hogy a kozmikus jelenségeket vagy a mikrovilág jelenségeit maradéktalanul le lehet írni a hétköznapi fogalmakkal. Már az is meglepő, hogy a mikrovilágról információt tudunk szerezni. A Geiger-Müller cső minden egyes kattanása a mikrovilág egy üzenetét hordozza (vajon ki írta le ezt a mondatot először?), de nem biztos, hogy az emberek által kialakított fogalmak, akár az olyan egyszerűek, mint a pálya, de az olyan bonyolultak sem, mint az oksági kapcsolat vagy a közelhatás értelmezhetőek a mikrovilágban. Ezekre az ellentmondásokra jól rámutat például SCHRÖDINGER macskája. A kérdés az, hogy miközben a részecskék előfordulnak kevert állapotban, miért nem fordul elő kevert állapot a makrovilágban? A válasz a dekoherenciában található, a macska és a környezet közötti kölcsönhatás olyan erős, hogy a kevert állapot igen rövid idő alatt átmegy egy sajátállapotba. Még ezzel a kérdéssel kapcsolatban is sokakban él nyugtalanság, a PENROSE által tervezett kísérlet például a gravitáció hatását hivatott tisztázni a dekoherenciában. A dekoherencia azonban nagyon fontos lesz a majdan megépítendő kvantumszámítógépekben, hiszen a számítógép szükségképpen makroszkópikus méretű, ezért a benne található bitek könnyen eltűnhetnek, ha nem sikerül a koherencia jelenségét kizárni. A kvantumszámítógép létrehozása tehát annak is függvénye, sikerül-e a dekoherenciát kivédeni. Erre egyébként ígéretes kísérletek folynak, több olyan „hardver” is elképzelhető, ami a kvantumszámítógép bitjeként alkalmazható. További nehezen értelmezhető jelenség az „entanglement”. Egy nagyenergiájú gamma foton létre tud hozni egy elektron pozitron párt. A két szétrepülő részecske impulzusának összege nulla az impulzusmegmaradás miatt. A spinjük összege is nulla, azaz, ha az egyik spinje „fel” 226

Károlyházy Frigyes: Talán a csillagok, Magyar Tudomány, 2002 november

158


állapotban van, a másiké „le” állapotban kell, hogy legyen. Ha a szétrepülő részecskék spinjét megmérjük, azt találjuk, hogy „össze vannak kapcsolva” (azaz korrelálnak), annak ellenére, hogy már egymástól messze vannak. Két részecske azonban nem csak úgy gabalyodhat össze, hogy egy folyamatban keletkeznek, elegendő, ha egy időre kölcsönhatásba kerültek egymással. Mindezek a jelenségek a kavantumszámítógép számára meglepő, új tulajdonságokat biztosíthatnak. A jelenséget már több kísérlet igazolta, azonban a jelenség értelmezése még várat magára.    Ha fellapozunk egy napi- vagy hetilapot, többnyire politikusokról, színészekről szóló híreket találunk bennük. A hírek szereplőit személyesen nem ismerjük, csak a róluk szóló hírek esetleg pletykák alapján alkothatunk róluk véleményt. A lapok többségében van egy rovat, ahol a tudomány és a technika híreit közlik. Itt nem a szintén ismeretlen tudósokról szóló pletykákat, híreket találunk, hanem a tudomány és a technika újdonságaiból kapunk ízelítőt. Az újságokkal kapcsolatban általában meglehetősen szkeptikusak vagyunk, a híreket kétkedéssel fogadjuk, általános meggyőződés szerint a lapok többsége vállalt vagy tagadott szimpátiája alapján inkább törekszik az olvasók véleményének formálására, mint objektív tájékoztatásra. De mi a helyzet a napilapok tudományról szóló híradásaival? Ilyen híreket nem kizárólag a tudomány-technika rovatban találunk, esetenként akár a címlapra is kerülhet egy-egy szenzációként tálalt hír. Vajon a tudományról szóló hírek is részét képezik a rábeszélőgépnek, vagy parányi szigetet jelent az információ dömpingben? Mire akarhat bennünket rábeszélni a rábeszélőgép a tudományosismeretterjesztő hírek esetében? Azzal a megállapítással kezdem, hogy a legtöbb nagy világlapnak van tudományostechnikai rovata. A Times, a New York Times, a Washington Post, a Le Monde, a Frankfurter Algemeine Zeitung, a Pravda, az Izvesztyija, mind rendszeresen jelentkezik a tudomány híreivel, de ezen túl, az aktuális hírek között is fel-feltűnik egy-egy tudományos szenzáció (v.ö. CHAITIN kiszámíthatatlan számát a Washington Postban, 2.5 fejezet). Milyenek is ezek a hírek? Egy régi moszkvai vicc szerint, Moszkvában a következő a hírközlés helyzete: Pravda nye Izvesztyíja, a Izvesztíja nye Pravda, azaz, ami igaz, az nem hír, ami hír, az nem igaz. Végső soron a lakosság döntő többsége ezekből a cikkekből tájékozódik a tudomány eseményeiről, alakítja ki véleményét a kutatókról, nem mindegy tehát, milyen képet festenek a tudományról a napi és hetilapok. A következő megállapítás az újság érdekeire vonatkozik. Hiba volna azt gondolni, hogy az újság kiadója önfeláldozóan ellátja a nagyközönséget objektív információval. Mindenekelőtt a lapkiadás gazdasági vállalkozás, aminek célja a nyereség biztosítása. A nyereséget pedig a lap olvasótábora és az eladott példányszám határozza meg. Egy nagy vásárlóerejű olvasóközönség által vásárolt nagy példányszámú lap sokat kérhet a reklámért és a lapeladásból származó bevétele is tetemes. A lapok tehát a példányszám és az olvasótábor növelésében érdekeltek. A hirdetések az objektivitás ellen hatnak. Beszélik, hogy a nagy hirdetők, akik luxuscikkeket hirdetnek, nem szeretik a negatív híreket, hiszen ha a lap derűs képet fest a világról, inkább fogynak a luxuscikkek. Ezért a nagy hirdetők legalábbis megkísérlik befolyásolni a hírszerkesztőket. Közhelyszámba megy ugyan, de tagadhatatlanul információözönben élünk. Egyre több formában zúdul ránk az információ. Az újságokban is táblázatok, grafikonok, fényképek, ábrák segítik a jobb megértést. Az olvasókért folyó versengés része lett a könnyen érthető időjárásjelentés, a gyorsan átlátható tőzsdei árfolyamok. Az információáradat másik jellemzője a források megszaporodott száma. A tudományról szóló hírek forrása többnyire a kutatás, aminek eredményeit (v.ö. 3.2 fejezet) könyvekben, folyóiratokban, kutatási jelentésekben, elemzésekben adják ki. További források a konferenciák, a konferenciákat kísérő sajtótájékoztatók, a 159


vitafórumok, sajtótájékoztatók, az ezekről kiadott közlemények, kommünikék. A 2002-ben Bonnban Európai Spallációs Forrás névvel óriási konferenciát tartottak. A konferencia célja az Európai Unió éveken belül megvalósuló nagyberuházása, egy új lehetőségeket nyitó neutronforrás lehetőségeinek, lehetséges helyszíneinek és tudományos programjának bemutatása volt. A konferencián kb. 450 résztvevő volt, az első hónapban a világlapok 250 cikkben foglalkoztak a konferenciával. További információforrás az internet, ahová a friss eredményeket azonnal fel lehet tenni. Az interneten egyébként számos adatbázis is elérhető, ahol az érdeklődő a legfrissebb adatokat elérheti. Egyes adatbázisok kimondottan a kutatási eredményeket teszik hozzáférhetővé227. Az információ özönből tehát az újságok szükségszerűen válogatnak. A tudományos hírek további fontos tulajdonsága, hogy ezek a hírek ritkán önálló, egyszerű események, amelyeket az olvasó önmagában is képes megemészteni, megérteni. A tudomány hírei gyakran elemzések, összehasonlítások, tehát egy jelentős mennyiségű „bibliamagyarázati” munka után válnak csak emészthetővé az olvasó számára. Amennyiben ez az elemzés elmarad, vagy hibás, a hír az ellenkezőjére fordulhat, vagy elsikkadhat egy nagy tudományos felfedezés (természetesen nem örökre és csak az olvasók számára), vagy ami még rosszabb, az olvasó áldozatául eshet áltudományos halandzsának vagy sarlatánságnak. Ezt egy magára valamit is adó újság, mint amilyenek a fentebb említett lapok is, nem engedheti meg. Az olvasóhoz eljutó információ függ a forrástól is és az információ elő-feldolgozásától is. A tudományos újságírás külön szakma. Ahhoz, hogy az olvasó ne essen áldozatául a szegénységről, a terrorizmusról vagy a vallás új értelmezéséről szóló féligazságoknak, hogy ne üljön fel minden cég megrendelt felmérésének a saját termék előnyeit és a konkurencia termékének hátrányait ecsetelő tanulmánynak, az egész láncnak jól kell működnie. Érdemes újra rámutatni, hogy a folyamat közben az információt átfogalmazzák, tömörítik, értelmezik. Nemrégiben megjelent egy könyv228, ami azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan alakítják az újságok az olvasók világról alkotott véleményét. Itt utalást találunk arra, hogy a hír nem a természet ajándéka, mesterséges, emberek által létrehozott termék. A könyvben található COLE CAMPBELLtől vett idézet szerint Beszédeket megírják, a vulkán kitör, a fa kidől. De a hír nem egy tudományosan megfigyelhető esemény. A hír válogatás és egy szelektálási folyamat eredménye azt sugallja, hogy egy adott esemény jelentősebb, mint más események. Ez a kijelentés már egymagában ítéletalkotást jelent, ami értékeken és modelleken alapszik. A fentiek alapján a hír kapcsolatban áll az igazsággal, de nem azonos vele. A hír kialakulásáról Amerikában MICHAEL SCHUDSON így ír: Ami a híreket termeli ebben az országban … az egy stratégiai tánc, egymagában a politikai cselekvés egyik formája. De a hír mint olyan, már önmagában is kulturális termék. … A hír, mint a kultúra formája magában foglal feltevéseket arról, mi a fontos, mi értelmes, hol és mikor élünk, milyen megfontolásokat kell komolyan vennünk. Egy újsághírtől elvárjuk, hogy válaszolja meg a »ki, mit, mikor, hol, és miért« kérdéseket a hírben szereplővel kapcsolatban. De ahhoz, hogy a hírt mint 227

Ilyen pl. a Los Alamos National Laboratory által fenntartott lanl.xxx.gov archívum. D. Murray, J. Swartz and S. R. Lichter: It Ain’t Necessarily So, Rowman and Littlefield, 2001, Lanham (Maryland)

228

160


kultúrát megértsük, megköveteli a hír készítőjétől, hogy feltegye a kérdést, milyen kategóriába tartozó személy jöhet szóba, mint hírben szereplő valaki, miféle dolgok szerepelhetnek a hírben mint cselekvés, milyen hely és időpont jöhet szóba a hol és mikor kapcsán, és mi számíthat magyarázatnak a miértre. A szerzők szerint egy egész „realitás ipar” tevékenykedik, lát el bennünket hírekkel a tudomány és technika világáról. Ettől az ipartól, akárcsak a rábeszélőgéptől, lehetetlenség megszabadulni, de, akárcsak a rábeszélőgép esetében, helyesen tesszük, ha tevékenységét egy jó adag szkepticizmussal tekintjük. Arról van szó, hogy a klímaváltozás, az új vírusok megjelenése, a bűncselekmények számának változása mind kívül esik saját tapasztalatainkon, így két dolgot tehetünk. Az első az állandó meglepődés és csodálkozás, a második pedig: hiszünk a realitás iparnak. Nézzünk egy konkrét esetet. A radioaktivitással kapcsolatos hírek mindig érdeklődést váltanak ki. A Washington Post 2000 április 12.-i számában elsőoldalas hírként hozta le az alábbi értesülést: „Amerika a sugárzásban megbetegedettek kárpótlását tervezi: a kormány a nukleáris bombákat gyártó dolgozókra helyezi a hangsúlyt”. A hír fontosnak tűnik, a cikkből azt is megtudjuk, a döntés sokba, kb. 520 millió dollárba fog a kormánynak kerülni. Mire következtetünk ebből? Az alábbi alternatív lehetőségek merülnek föl. (1) A kormány igazságot szolgáltat a sugárzásnak kitett atombombát gyártó dolgozóknak. (2) Esetleg a kormány csak a ránehezedő nyomásnak (zöldek, ügyvédek) engedett és fölöslegesen riogatja a különben egészséges bombagyártókat. Ahhoz, hogy az olvasó dönteni tudjon, információra van szüksége. A sugárzás egyik káros hatása a rák megnövekedett kockázata. Tudni kellene, mennyivel nőtt meg a dolgozók között a rákos megbetegedések aránya. A cikkben egyetlen bekezdés foglalkozik az egészségügyi következményekkel: „A kormányzat által finanszírozott egészségügyi felmérések 1960 óta magasabb előfordulási arányt mutatnak a rák legalább egyik típusa esetében a thyroid daganatoktól a leukémiáig a nukleáris fegyvereket gyártó nagyobb berendezések legtöbbjében.” A mondatot megvizsgálva azt találjuk, a hír semmitmondó. A „magasabb előfordulási arány” ugyanis csak akkor mond valamit, ha azt is tudjuk, minél magasabb. Erre a cikk nem ad választ. Ugyancsak talányos „a rák legalább egyik típusa” kitétel is. Ez jelentheti azt, hogy a lehetséges rákfajták közül az egyik gyár esetében egyben találtak több megbetegedést, a többiben nagyjából egyformát, a másik gyár esetében viszont egy másik rákfajta volt gyakoribb. Mit jelenthet a nagyobb berendezések kitétel? Hány nagyobb berendezés van és hány kisseb? És mi van a kisebbek esetében? Ott a helyzet jobb vagy rosszabb? A rákos megbetegedések száma helyről-helyre változik. Mi abban a meglepő, hogy a bombagyárak esetében is ez a helyzet? A hír viszont valami miatt megjelent. De mire akarta felhívni a figyelmet? Vajon a forrás tüntette el a szükséges információt a cikkből, vagy az elő-feldolgozást végző újságíró (aki egyébként gyakran ír a környezetvédelemről)? És mi állhat a titkolódzás hátterében? A könyv írói úgy vélik, hogy a tekintélyes lap azt kívánja sugalmazni az olvasónak: „ne törődjetek a részletekkel, bízzatok csak bátran a mi ítéletünkben, akármi legyen is az”229.    A kelet-nyugati párbeszéd két fontos állomása volt 1975-ben a Helsiki Értekezlet és 1980-ban a Belgrádi Értekezlet. Az értekezleteken még két világrend, két eltérő gazdasági rend és két eltérő világnézet csapott össze. Az emberi jogok kosara körül volt a legnagyobb vita. A kapitalista világrend képviselői a szabad vállalkozást, a szabad versenyt, az emberi szabadságjogok közül

229

Nem szószerinti idézet. 161


pedig a kisebbségi jogokat és a szabad utazáshoz230 való jogot kérték számon. A szocialista világrend képviselői pedig a munkához való jogot, a lakáshoz való jogot és az emberi élethez való jogot kérték számon a másik félen. A hírek hallatán átfutott bennem, most talán rendeződik Erdély sorsa, vége lesz az öngyilkosságoknak, a kitelepülésnek. Mondanom sem kell, csalódtam. A Ceausescu-féle falurombolási program csak ezután következett a világ asszisztálása mellett. A kisebbségi jogok hangoztatása csak a politika céljait szolgálták. Azóta a világ egypólusúvá lett, ezzel a problémák egy része magától megoldódott. Az új világrendben is látjuk azonban, hogy ahol konfliktus van, ott megjelenik az US Army, és igazságot tesz, fáradtságot nem kímélve megpróbál békét teremteni. Ez történt a szomáliai éhezők esetében, a tuszik és hutuk közti háborúban, Boszniában és egy sor más helyen. Az ENSZ jelenleg kb. ötven országban teljesít békemissziót, ezek többségében amerikai katonák is részt vesznek. Ennek egyik oka nyilván az, hogy a világ leggazdagabb állama oly óriási katonai költségvetéssel dolgozik, ami elbírja a katonai beavatkozás, vagy a békefenntartás költségeit, legyen a színhely a Föld bármely pontja. Ha valaki azt próbálja megérteni, milyen elveket is követ az Egyesült Államok, nincs könnyű helyzetben. A beavatkozások egy része nyilván a saját előnyök miatt történik. Az az ország, amelyik 1823-ban mondta ki a MONROE-elvet, ami szerint a világnak semmi köze ahhoz, mi történik az amerikai kontinensen, most más országokat kész megregulázni a világ bármely pontján. Ráadásul az amerikai külpolitika is teljességgel követhetetlen. A hatvanas évek elején még támogatják FIDEL CASTROT BATTISTA ellen (többek között felfegyverezték), de alig jut CASTRO hatalomra, kiderül oroszbarát politikát folytat. Támogatták Irakot az Irán elleni háborúban (ott Irak legalább orosz fegyvereket vásárolt amerikai pénzen), azután Irak lett a közellenség. De nem mindenütt az érdekek dominálnak, a szomáliai kaland eleve nem ígért semmit az USA-nak. A világ egypólusúvá válásával egyidőben megindult egy, az egész világot átfogó gazdasági folyamat. Ennek lényege új pénzügyi technikák, könnyen mozgatható, képzett munkát alig igénylő technológiák és szabadon áramló tőke megjelenése. Ennek következtében a magas szinten automatizált gyártást rövid idő alatt oda lehet telepíteni, ahol a munkaerő olcsó, így vándorolnak a gyárak Európában keleti irányba. Azt senki sem kérdezi meg az egyik legnagyobb amerikai üzletlánc, a K-Mart valamelyik üzletében: „Tessék mondani, nem azért ilyen olcsó ez a kabát, mert ázsiai gyermekek éhbérért készítik?” Nem, a derék protestáns vásárló örül a megtakarított 20-30 dollárnak, csak annyit lát, hogy az olcsó kabát a Távol-keletről származik. Ez már kellő magyarázat az olcsó árra. Az említett folyamatot globalizációnak nevezik. Sokan gyűlölettel ejtik ki a szót, hiszen a globalizáció miatt lettek munkanélküliek, vagy, esetleg helyi valutájuk a világ távoli helyén ülő spekuláns üzletei miatt értéktelenedett el. Emiatt—elsősorban a fejlődő országokban—sokan utálják az amerikaiakat. A béketeremtés is nagyjából egyforma forgatókönyv szerint történik. A katonák szétválasztják a harcoló feleket, ígéretekkel rábírják őket, hogy fegyvereiket adják le, majd tárgyalóasztalhoz ültetik őket, ahol először arra kényszerítik őket, hogy fogjanak kezet, majd arra, szervezzenek szabad választást legalább két résztvevővel. Persze az ilyen béke az okok feltárása nélkül törékeny. Úgy tűnik, ez a forgatókönyv a protestáns gondolkodás közvetlen folyománya. Arra a kérdésre, mit is hozott az elmúlt pár évtized az emberiségnek, kétféle választ kaphatunk. BILL CLINTON szerint a fejlett országban élők válasza ilyesmi lesz:

230 Az említett időben háromévente egyszer lehetett kemény valutás országba utazni, az engedélyt indoklás nélkül megtagadhatták.

162


Egy gazdag ország optimista állampolgára azt válaszolná, hogy a globalizált gazdaság a gazdag országokat még gazdagabbá tette, és az elmúlt harminc évben több embert emelt ki a szegénységből, mint a történelem bármely más korszaka. Ezen túlmenően azok a szegény országok, amelyek kinyitották piacaikat, kétszer olyan gyorsan fejlődtek, mint azok a szegény országok, amelyek bezárkóztak. … A válasz harmadik helyére kerülne a jelenlegi tudományos forradalom, ezen belül is a biológia Newton és Einstein felfedezéséhez mérhető forradalma. A genetikai felfedezések azt eredményezik, hogy a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban hamarosan olyan gyermekek fognak születni, akiknek a születéskor várható életkora 90 év. A nanotechnológia és a szupermikrotechnológia segítségével a mindössze néhány sejtre kiterjedő daganatokat is fel lehet ismerni. Mindez távlatilag a rák bármely formájának gyógyíthatóságát fogja eredményezni. A kutatók olyan digitális chip-ek fejlesztésén dolgoznak, amelyek a gerincvelő idegeit is képesek modellezni, így remény van arra, hogy évek óta béna emberek felkelhetnek és járhatnak.231 Az elmaradott országok válasza viszont így hangzana: … a globalizáció nem a megoldás, hanem maga a probléma gyökere. A világ népességének fele napi két dollárnál kevesebből él, de egymilliárd ember él napi egy dollárnál kevesebből. Emberek milliárdjai minden este éhesen fekszenek le. A világnépesség negyede nem jut hozzá egy pohár iható vízhez. Minden percben meghal egy nő szülésben. A becslések szerint a következő 50 évben a világ népessége 50%-kal fog növekedni, és ez teljes egészében a legszegényebb országokban történik, ahol a legkevésbé képesek mindezt kezelni. A válaszoló azzal folytatná, hogy a gazdasági fejlődés ellenére, vagy még inkább annak következtében környezeti válsággal kell szembenéznünk.232 És lehet még sorolni az egészségügyi problémákat: az AIDS áldozatait, a malária, a tbc, és a hasmenéses fertőzéseket. A terrorizmus elemzése során BILL CLINTON meglepő módon elismeri, az európai civilizáció is követett el emberiség ellenes bűnöket. A Nyugat sem volt mindig bűntelen. Amikor az első keresztes háborúban a keresztény katonák elfoglalták Jeruzsálemet, a zsinagógát rágyújtották 300 zsidóra, és a Templomhegyen lemészároltak minden muzulmán asszonyt és gyermeket. Az én országomban a világon leghosszabb ideje van folyamatosan demokrácia, de ez az intézményesített rabszolgaságból született, továbbá rengeteg fekete rabszolgát és indiánt gyilkoltak meg vagy terrorizáltak. Arra is rámutat, hogy az utóbbi évtizedek fejlődése egyes országokban csak növelte a szegénységet és a tennivalók között megemlíti, mindenkinek részesülnie kell a haladás vívmányaiból. Ezáltal csökkenthető az elkeseredett, elégedetlen emberek tömege, akik kimeríthetetlen utánpótlást biztosítanak a terrorizmus számára. Ehhez azonban a szegény

231 232

William Jefferson Clinton: Harc a XXI. Század szelleméért, El Pais, 2002 január 16, Szatmáry Zoltán fordítása Bill Clinton: ibid 163


országoknak is cselekedniük kell, az elmaradott országokban is elő kell mozdítani a demokráciát, tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, és „ jó kormányt kell választani”.    A globalizációnak nevezett folyamatot világszerte erős indulatok kísérik. Valahányszor a vezető gazdasági hatalmak csúcsértekezletet tartanak, a globalizáció ellenzői látványos tüntetéseken fejtik ki ellenérzéseiket. A tiltakozások okai sokfélék. Nyilvánvaló, hogy a tőke szabad áramlását nem kíséri példának okáért a munkaerő szabad áramlása. Ez a tény már egymagában is egyenlőtlenségeket szül. Végső soron az ellentétek megfogalmazása abban csúcsosodik ki, hogy más értékeket képviselnek a globalizáció hívei és ellenzői. Előbbiek szemében a fő érték a nyereség, a gazdaságosság és a pénzügyi hatékonyság. Az utóbbiak fő értékei viszont a környezet jó állapota, az emberi életkörülmények elfogadható szintje, amibe az erkölcs is beleértendő. Az ellentét tehát megfogalmazható az értékek ellentéteként is. Az UNESCO 2001 végén felkért 20 kiemelkedő személyiséget, fejtsék ki elképzeléseiket a jövő értékeiről. A bizottságban helyet kapott többek között JEAN BAUDRILLARD, AZIZA BENNANI (az UNESCO igazgatótanácsának elnöke), PETER SLOTERDIJK, EDGAR MORIN, MOHAMMED ARKOUN és SOLEYMANE BACHIR DIAGNE. A megbeszélés szervező között találkozunk JÉROME BINDÉ nevével, aki az UNESCO jövőkutatási osztályának igazgatója, valamint JEAN-JOSEPH GOUX nevével, aki a texasi Rice Egyetemen filozófiaprofesszor, az „Értékek frivolitása” szerzője. Ők ketten leírták véleményüket233. Írásukban kifejtik, hogy világunkat kétségtelenül kultúrák szembenállása jellemzi. A katolikus-protestáns kultúrával harcosan szemben áll a mohamedán kultúra. Kevésbé szembetűnő ugyan, de az ősi ázsiai kultúrák (kínai, japán, indiai) szemben állása az európaival is többékevésbé nyilvánvaló. A kultúrába azonban nem csak a vallás tartozik bele. Aki járt már Indiában, megdöbbenten tapasztalhatta milyen kevéssé fontos az emberi élet egy túlnépesedett (és egy lélekvándorlást hirdető vallást gyakorló) országban. Ugyanakkor a radzsapuri maharadzsa Gangesz vizet visz magával óriási edényekben valahányszor Londonba utazik, hogy lemossa magáról a nyugati mocskot. A cikk írói szerint egy értékválság tanúi vagyunk. Tisztázásra váró kérdések sora merül fel azzal kapcsolatban, miféle bizonyossággal rendelkezünk az emberről, a társadalomról, a történelemről és a világról, de folytathatjuk a sort a népek emancipációjával, a szolidaritással, a humanitárius eszmékkel, vagy a tudományos haladással. Olyan kérdések merülnek fel, mint: Nem jut-e a hamarosan a technika a fejlődés olyan fokára, ahol a humanizmus már eltűnik? Módunkban áll-e befolyásolni vagy irányítani a technikai fejlődést vagy az teljesen öntörvényűen halad? Mi lesz a hatása a most még csak kibontakozóban lévő új technikáknak, mint genetika, nanotechnológia? Meg tudunk-e birkózni ezen változások társadalmi, szociális következményeivel? Úgy tűnik, a globalizáció oda vezetett, hogy világunkat a pénz, a spekuláció uralja. Megvalósulni látszik PAUL VALERY jóslata: a spekuláció uralta világban az erkölcsi érték, az esztétikai érték viszonylagossá válik, hasonló lesz a tőzsdei árfolyamokhoz, ingadozik pillanatnyi hangulattól, divattól függően. A szellemi érték nem különbözik a kőolaj vagy a búza értékétől, és tapasztaljuk, egyre csökken. Ezt erősíti az információ áradat, a médiák fokozott aktivitása is. Az értékek pillanatnyi állását az szabja meg, ki milyen információ morzsákat csipeget fel az info áradatból, ezzel lehetünk pillanatra készek. Ám, ezek a morzsák ma még fontosnak tűnhetnek, de holnapra már jelentéktelenné válnak. Már csak nosztalgiával tekinthetünk a történelemfelfogásra, ami hosszú távú eligazítást adott. 233

Magyar Hírlap, 2002 június 8, Merre fejlődnek értékeink?, 22

164


Korunkban furcsa ellentmondás van jelen. Egyfelől a pillanatnyi teljesítményeket magasztaljuk, hiszen arra kényszerülünk, hogy ismerjük fel a változásokat és használjuk ki az új lehetőségeket. Másfelől az új lehetőségeket az újonnan megszerzett tudás biztosítja, ezért beszélünk tudás alapú társadalomról. A változások miatt arra kényszerülünk, hogy egy életen át tanuljunk. A változásokban jelen van a kreativitás, az elmélyült gondolkodás, a jelenségek mély megértése, mint állandó érték. Ezek nem örökölt értékek, de elődeinktől kapjuk, utódainknak pedig továbbadjuk őket. Világszerte megfigyelt jelenség a hagyományos vallási dogmákhoz kötődés, egyúttal a kutatók figyelme a közösségek, a személyek szellemi értékei felé fordul. Tapasztaljuk, hogy az individualizmus ereje egyre nő, miközben a társadalom kohéziós ereje egyre csökken. Ez akkor is igaz, ha példátlan gyorsasággal szaporodnak egy-egy (társadalmi) csoportot összefogó szerveződések, társaságok. A cikk írói szerint a paternalista kapcsolatok összeomlóban vannak, ennek következménye az értékek „feminizációja”, aminek komoly következményei lesznek a jövőben. Az etikával kapcsolatban a szerzők kifejtik, hogy a jövő etikája nem létezik, csak a jelennek jövőre vonatkozó etikája, amit három koncepció evolúciója körvonalaz: Ezek: a felelősség, amely korábban jórészt a múlt felé fordult, ezentúl jobbára a saját tetteink potenciális következményeire összpontosít; az óvatosság, amely azt tanítja nekünk, hogy a Föld, a város, az emberi fajta és a bioszféra halandó, elpusztítható, a végzet a mi kezünkben van; az örökség koncepciójának fejlődése –amely kiterjed az egész kultúrára és természetre—átviszi a jövőre a múltat, átadja a jövő nemzedékének, s ily módon nem egyszerűen a múlt lenyomata lesz. A jövő etikájának efféle sokfélesége tehát utat nyithat abból a zsákutcából, amelybe beszorított bennünket a sürgetettség és a mindennapok zsarnoki érzete.

165

5. Hit, remény, szeretet


167


5.1. A vallás kialakulása A vallás egy egyszerű modellje: kapcsolat a Vári-Wagner modell lényei és a programozó között. Mi a vallás? A vallás kialakulása: kultúrák találkozása, a mormon vallás, a bahá’i vallás. A szentté avatás eljárása Vatikánban.

A VÁRI-WAGNER modellben a lények világát, és persze magukat a lényeket is, a programozó hozta létre. Amint láttuk a Beszélő Fejek projekt kapcsán, a lények között egyszerű eszközökkel elérhető, hogy nyelv alakuljon ki. A vallás modellezéséhez vizsgáljuk meg a kérdést: Milyen elvi lehetőség van arra, hogy a programozó, aki az egész világot és ezzel együtt a lényeket is megalkotta, kapcsolatba lépjen a lényekkel? A modellben nyilvánvaló az egyszerűsítés ténye, de kétségtelen, hogy a programozó teremti meg a lényeket, a lények világát. Ezen túl, a program módosítása révén beavatkozhat a lények világába, ami minőségileg más, mint a programozó világa. Tegyük fel tehát, hogy a lények társadalma már kialakult, van közös nyelv, működnek a lények közti kommunikációs csatornák (írás és beszéd). A VÁRI-WAGNER modellben a világ adott szabályok szerint működik, a szabályokat a modell (ez most egy számítógépi program) tartalmazza. A világ veszélyes a lények számára, a modell azt vizsgálja, milyen sikerrel tudnak a lények alkalmazkodni a veszélyes világhoz. Az alkalmazkodásba azt is beleértjük, hogy a lények megváltoztatják a világot. A világ szabályait is, a lények sorsát is a program234 szabja meg, ezért bármilyen kommunikáció a lények és a programozó között csak a program közvetítésével valósulhat meg. A program viszont szükségszerűen önszervező, azaz, hiába írta meg a programozó, a program futás közben számos ponton megváltozott. Ahogyan a lények tudása gyarapszik, az általuk ismert kategóriák száma is nő, noha közben a lényeken kívüli világ ugyanazokból a részekből áll, mint a program indulásakor. Ez azt jelenti, hogy a programban új objektumok keletkeznek, az új objektumok között új viszonyok jelölhetőek meg. A kommunikációhoz szükség van arra, hogy a programozó megismerje a program aktuális állapotát. Tegyük fel tehát, hogy a program futását felfüggesztjük annak érdekében, hogy megismerjük a program aktuális állapotát. A program futásának félbeszakadását a lények észre sem fogják venni, hiszen a program által generált világban minden ugyanúgy fog folytatódni, mint korábban. Amennyiben a program felfüggesztett állapotában az objektumok száma, valamint az objektumok között létező viszonyok száma véges, a felfüggesztett program állapota megismerhető.235 (Ez még akkor is igaz, ha a múlt ismerete is kell a program aktuális állapotának megismeréséhez.) A programozó tehát képes megismerni a felfüggesztett program állapotát. Itt persze felmerül a véges, az igen nagy és a végtelen közötti különbség. Ha végtelen sok a megismerni való, akkor véges idő alatt nem lehet megismerni a program állapotát. A következő kérdés az, mit tud a programozó tenni, ha beavatkozik a programba. Képes-e előre megmondani mi fog történni a program futása során, ill. képes-e befolyásolni a lények sorsát? A program kiinduló állapotát tehát a programozó ismerheti. Az hogy a jövőt (mármint a 234

Itt a program fogalmát a szokásosnál tágabb értelemben használjuk. A tanuló algoritmust ugyanis fel lehet fogni úgy, mint egy algoritmust, ami futása során változik, noha csak arról van szó, hogy a programhoz tartozó adattáblák változnak meg, miközben maga a program változatlan marad. Az alábbiakban a program alatt az algoritmust és az adatbázist egyben értjük. 235 Ez triviálisnak tűnhet, hiszen a számítógép egy véges állapotú automata, ezért véges idő alatt megismerhető. Ha azonban az algoritmushoz tartozó adatbázist is tekintjük, a megismerendő objektum véges marad ugyan (véges idő alatt egy véges sebességű program csak véges adatmennyiséget képes előállítani), mennyisége viszont jelentősen megnő, az esetek egy részében kezelhetetlenné válik (noha véges marad). 168


programban bekövetkező eseményeket) ismeri-e, attól függ, milyen modellt valósít meg a program. Mivel a lények tanulnak, ezért a modell szükségszerűen nem lineáris. Továbbá mindegyik lényben szükség van egy véletlengenerátorra (különben képtelen lenne választani két egyforma ennivaló között és éhen halna). Ez megvalósítható úgy, hogy minden lény sztochasztikus legyen (pl. ha a véletlenszám-generátor indulása a véletlenszám-generátor inicializálásának századmásodpercben mért idejétől függ), ekkor a modell sztochasztikus lesz. De megvalósítható úgy is, hogy a véletlen szám generátor indulása mindig azonos módon történik, ekkor a modell determinisztikus lesz. Egy sztochasztikus modellben csak statisztikai jellegű kijelentések lehetségesek (pl. meg lehet adni annak a valószínűségét, hogy mi történik egy későbbi időpontban). Egy determinisztikus modellben az előrejelzésnek csak a nemlineáris modellekre jellemző káosz fellépése szab határt. A programozó ismeretei tehát a lények világáról korlátosak. A programozó tehát megismeri a lények nyelvét, írását, fogalmaikat. A lényekkel kialakítandó kapcsolat ezután egy egyszerű technikai kérdés. Át lehet alakítani a programot úgy, hogy egy másik képernyőn megjelenítjük a lények kommunikációját, beszédét és írását. Ha a programozó ezt kezdetben megtette, nyomon követheti a nyelv kialakulását és könnyebben megérti a lényeket. (A képernyő nagysága persze függ a lények számától, hiszen akár egyszerre beszélhetnek mindannyian.) Ha a programozó akar a lényekkel kapcsolatba lépni, akkor a következő lehetőségei vannak. 1. Implicit kapcsolat. A programozó nem nyit újabb kommunikációs csatornát, amilyen csatornákon a lények érzékelik világukat, azokon a csatornákon keresztül léphet velük kapcsolatba a programozó. Ez annak felel meg, hogy a lények nem rendelkeznek extra érzékelő-képességgel. A programozó belenyúlhat a program algoritmusába és megváltoztathatja a világban uralkodó törvényszerűségeket, pl. a tűzhányó működését leállíthatja vagy felgyorsíthatja. A programozó itt a következő láncon át éri el a lényeket: programozó program világ  lények. Az implicit kapcsolat jellemzője, hogy az üzenet tartalma—ha van neki—egyáltalán nem világos a lények számára. A lények csak azt veszik észre, hogy a világ megváltozott. Implicit kapcsolat esetén a lények tudomást sem vehetnek a programozóról. Üzenetet, pl. az alábbi módon küldhet a programozó a lényeknek: mondjuk a sziget határán (ami a világ pereme) feltűnhet egy hajó, egy palack, amiben a lényeknek szóló üzenet van. Ha viszont a programozó—üzenet helyett—a lényeket irányító-szervező rutinokba nyúl bele, akkor a lények tulajdonságait kell megváltoztatnia. A változás azonban a programozó szándékait szolgálja, nem pedig a környezethez való alkalmazkodást. Ennek az lesz a következménye, hogy a programozó beavatkozását elszenvedő lények túlélési esélye csökken, egy „kemény világban” azok hosszú távon kihalnak. Implicit kapcsolat esetén a lények természetesen nem képesek kapcsolatba lépni a programozóval. Ha azonban van intuíciójuk, feltételezhetik egy általuk ismeretlen lény létét, erről a programozó tudomást szerezhet a lények kommunikációjából. 2. Explicit kapcsolat. A programozó nyithat egy új kommunikációs csatornát, ahol a lények vele kommunikálhatnak. Ezen csatorna segítségével a lények tudomást szerezhetnek egy általuk meg nem tapasztalható világról. Egyfelől tehát közvetlen kapcsolatban állnak saját világukkal, ami fenyegeti őket, ahol élelemről és menedékről kell gondoskodniuk. Másfelől üzeneteket kapnak egy olyan világból, amivel semmiféle kapcsolatban nem állnak, érzékszerveik az ismeretlen világból semmit sem közvetítenek. Tekintettel arra, hogy a lények szerkezete (belső energiája, érzékelő mechanizmusai, az érzékelt jelek feldolgozása, tehát a lény pszichikuma) a túlélést szolgálja, kétséges, mit tud a lény kezdeni a megnyíló új 169


csatornával. Kétségtelen, hogy energiájának egy részét az új csatornára kell fordítania, ahelyett, hogy élelmet keresne, vagy menedéket. Nem biztos, hogy meg tud birkózni a számára ismeretlen világból jövő érthetetlen üzenetekkel, a lény feltehetően előbb-utóbb megőrül. Ugyanakkor nem lehet kizárni azt az eshetőséget sem, hogy az új csatorna megnyílása növeli az életbemaradás esélyeit. Például a programozó olyan információt közölhet a világról, amit a lények más módon nem szerezhetnek meg. Explicit kapcsolat esetén a lények és a programozó között kétirányú kapcsolat is kialakulhat. Harmadik lehetőségként az merülhet fel, hogy a lények egy része számára nyit a programozó új csatornát, vállalva azt a kockázatot, hogy a kiválasztott lények élete esetleg lerövidül a fent említett okok miatt és a csoport életképessége csökken. Ebben az esetben tehát egyes lények közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a programozóval az új kommunikációs csatornán át, és olyan ismeretekre tehetnek szert, ami a többi lény számára érthetetlen, meg nem tapasztalható. Az új ismeretek a kiválasztott lények számára is különösek. Ugyanakkor megeshet, hogy a kiválasztott lények az új kommunikációs csatornán—a programozó ismeretei révén— a világukban is használható ismeretekhez jutnak. A lényeknek önálló értelmük van, bizonyos dolgokat elhisznek, másokat nem. A lények közössége egy osztott intelligenciájú hálózat, véleményeik is eltérőek. Nyilván nehezen fogják elhinni azt, ami minden korábbi tapasztalatukkal ellentétes. Hozhatnak ugyan kollektív döntéseket, ehhez azonban valami közös motiváció is kell, hiszen különben a sok autonóm lény szükségképpen véletlenszerűen fog dönteni. Nem eldönthető, hogyan reagálna a lények közössége a tárgyalt beavatkozásokra. Amennyiben a lényeket felruházzuk fantáziával is, azaz, a lények képesek bármely kérdésre válaszolni anélkül, hogy a legcsekélyebb információ is a rendelkezésükre állna, nem lesz lehetőség arra, hogy az egyik lény, akivel a programozó kapcsolatba lépett és az egy külön csatornán keresztül információkkal látta el, megértesse a többiekkel kivételes helyzetét. Ha a programozótól kapott információ nem a program világára vonatkozik, azt teljes joggal nevezhetjük transzcendensnek. De mi különbözteti meg a transzcendens világot a képzelt világoktól? A kiválasztott lény rendelkezésére álló töredékes információ nem elégséges annak eldöntéséhez, hogy a transzcendens világ ellentmondás-mentességét, esetleg racionalitását belássa, különös tekintettel arra, hogy a transzcendens világ törvényszerűségei mások is lehetnek, mint a program (és persze a lények) világának törvényszerűségei. Ha viszont a kapott információ a program világára vonatkozik, a kiválasztott lény tudomást szerezhet olyan dolgokról, amelyekről nincs tapasztalata. Így például a programozó közölheti mi fog történni, vagy mi történik a világ más, a kiválasztott lény által sohasem látott részén. Ezt persze lehet intuíciónak is tekinteni, és a többi lény nyilván csak akkor hinne a kiválasztott különleges csatornáján megkapott információnak, ha azok kétséget kizáróan (azaz pl. a véletlen találgatásból várható találatarányon túli sikerrel) igazolhatóak. ☺ ☺ ☺ Vegyük most szemügyre a VÁRI-WAGNER modellt a lények szemszögéből! A lények megfigyelései azt fogják tükrözni, milyen világot írt le a programozó a program megírásakor, az lesz számukra az objektív valóság. Vegyük észre, hogy a lények számára megfigyelhetetlen a hardver is, amin a program fut; és a szoftverkörnyezet is (operációs rendszer, fordítóprogram, programnyelv), csakúgy, mint az egész programon kívüli világ. Ebből következően semmit sem tudhatnak meg ezekről, mindez a lények szemszögéből a transzcendens világ része. Azt is a programozó szabja meg (a program megírásakor), hogy mekkora memóriával ruházza fel a lényeket, milyen fejlődési lehetőséget (pl. tanulási képesség) ad nekik. A lények 170


arról sem szerezhetnek tudomást, hogy a program folytonosan fut-e, vagy időről-időre megáll. Ez az analógia többeket arra késztetett, hogy alapján következtetést vonjanak le a lehetséges megfigyelésekkel és a megfigyelések értelmezésével kapcsolatban. FRANK TIPLER így írt erről a számítástechnikai analógiáról: Egy program, amely elegendően bonyolult ahhoz, hogy megfigyelőket tartalmazzon, szükségképpen létezik. Az az elképzelés, hogy minden fizikai folyamathoz írható egy számítógépi program. Így, egy elegendően bonyolult program az egész univerzumot képes szimulálni. Valójában, amennyiben a szimuláció tökéletes, egyben megkülönböztethetetlen lenne a tényleges univerzumtól, annak egy egzakt analógiája lenne a szimulációban. A szimulált lények szimulált megfigyelései a szimulált univerzumban mind valóságosak, mind léteznek. Mi magunk is lehetnénk ilyen szimuláció részei. Nincs rá mód, hogy azon szimuláció belsejéből, aminek részesei vagyunk, megmondjuk, hogy mi a szimuláción belül vagyunk. A szoftver nem képes megmondani, milyen hardveren fut éppen a szimuláció. Ténylegesen nincs ok arra, hogy legyen bármilyen hardver; ahogyan MINSKY fogalmaz, »az univerzum egyszerűen nem létezik«. Ezért, ha a program—vagy általánosabban, egy fizikai elmélet—létezik, amelyben vannak megfigyelők, akik léteznek matematikailag, akkor az szükségképpen létezik fizikailag is, abban a fizikai létezés egyetlen ésszerű értelmében, hogy a megfigyelők azt tapasztalják, hogy léteznek.236 Amint a 2.5 részben láttuk, egyáltalán nem biztos, hogy minden matematikai (amiből következik, hogy minden fizikai is) elmélet algoritmizálható, azaz, véges program formájába önthető. Ezért az sem biztos, hogy a megfigyeléseinket tükröző program létezik, ami a többi következtetést is kétségessé teszi. Amennyiben a programozó külön csatornát nyit a lényekkel történő kommunikáció céljából, akkor a lények a programozó üzeneteiből tudomást szerezhetnek a programon kívüli világról is. Ekkor a lények és a programozó tapasztalatainak „direkt szorzata” áll a lények rendelkezésére. Létezik tehát egy nyelv (a program nyelve), amin a lények minden tapasztalata megfogalmazható, ami világosan rögzíti kapcsolatukat a programozóval, a hardverrel és a szoftverrel. Egy kegyetlen világban a lények csak akkor élik túl a megpróbáltatásokat, ha minden a túlélésnek van alávetve, kb. úgy, mint az élőlények esetén. A szelekció, a verseny mind-mind azt a célt szolgálja, hogy a jobb egyedek génjei nagyobb eséllyel adódjanak át. Ebben a világban a fantázia is a fennmaradást szolgálja. Meglepő lenne hát, ha a lények transzcendens dolgokra vonatkozó elképzelései nem saját túlélésüket, hanem a számukra ismeretlen és megtapasztalhatatlan világ helyes leírását szolgálná. Ebből pedig következik, hogy a transzcendens ismereteknek meglehetősen kevés köze lehet a transzcendens világhoz, annál több viszont a lények túléléséhez. ☺ ☺ ☺ A vallásról KÜNG és STIETENCRON könyvében az alábbi meghatározást találjuk: A vallás mindig élményszerű találkozás a szenttel (R. OTTO, F. HEILER, M. ELIADNE, G. MENSCHING). Ezt a „szent valóságot” fel lehet fogni, mint hatalmat, hatalmakat (szellemek, démonok, angyalok), mint (személyes) Istent, vagy mint személytelen 236

F. J. Tipler: It’s All in the Mind, Physics World, November 1989, 45 171


istenit. Írjuk tehát körül a vallás fogalmát. A vallás egy hagyományon vagy egy közösségen belül (tanítás, erkölcsök és szertartások formájában) gyakorolt, társadalmilag és egyénileg létrehozott kapcsolat valamivel, ami az embert és világát felülmúlja és körülveszi. Kapcsolatban lenni a legvégső valósággal, érthetünk ezen Istent, abszolútumot vagy nirvánát. A filozófiától eltérően a vallásnál mindig az üdvösség híréről és az üdvözülés útjáról van szó. A vallás több, mint puszta teória. A vallás elsősorban a megélt élet. A hívő ember számára a vallás jelenvalóság, ami meghatározza életének minden napját. A vallást lehet felszínesen gyakorolni, a hagyomány kedvéért, megszokásból, passzívan. Vagy lehet mélyen átérezve, elkötelezve, dinamikusan. A vallás hívő életszemlélet, beállítottság, életforma. Az individuumot és a világot átfogó, tehát egyéni és társadalmi alapminta. Noha ez csak részben tudatos, az ember ezen keresztül lát és él át mindent, gondolkodik, érez, cselekszik és szenved. Hasonlóan egy természetfölötti megalapozású és a világba kiható koordináta-rendszerhez, amelyben az ember érzelmileg, érzelmileg és egzisztenciálisan tájékozódik. A vallás átfogó értelmet ad az ember életének. Magas értékeket képvisel és magas normákat állít. Szellemi közösséget hoz létre, és szellemi hazát kínál.237 A vallások érdekes módon változnak, ha kelet felé haladunk. A katolikus vallásban szigorú hierarchia van, aminek csúcsán Isten áll, körülötte a szentekkel. Hasonló a helyzet a zsidó vallással, csak ott a szenteknek hozzávetőlegesen megfeleltethető helyet a patriarchák veszik át. Ha keletebbre haladunk, a hierarchia fokozatosan felbomlik. A görögöknél már nagyszámú isten (istennő) van, közöttük van ugyan hierarchia, azonban ez a hierarchia meglehetősen laza. Gyakran megesik, hogy Zeusz, a főisten, nem tud érvényt szerezni akaratának (a kereszténységben hasonló egyszerűen elképzelhetetlen), arról már nem is beszélve, hogy az istenek közti civakodások, harcok, intrikák mindennaposak az Olimposzon. Mire Indiába érünk, már az istenek, istenségek áttekinthetetlen seregével találkozunk, a közöttük lévő viszonyt gyakran csak találgatni lehet. Ezek az istenek jól megvannak egymás mellett. A 20. században Új-Guineában izolált kőkorszaki törzseket fedeztek fel. Megközelíthetetlennek hitt völgyekben éltek, fogalmuk sem volt arról, hogy az általuk ismert völgyön kívül is létezik élet, meg sem próbálták átlépni a világ általuk (és persze a természet által) kijelölt határait. Egy angol expedíció jutott el a völgybe, a találkozás példátlan hatást gyakorolt a bennszülöttekre. Természetes, hogy a bennszülöttek viselkedését elsősorban a félelem és a meglepetés határozta meg, hiszen ekkor láttak fehér embert, ruhát, fegyvert és egy sor más dolgot életükben először. A találkozás a fehér ember kudarcát hozta, hiszen a felfedezők is tartottak a bennszülöttektől. Egy félreértéseken alapuló csetepaté során végül néhány bennszülött meghalt. Természetesen a bennszülöttek élete soha többé nem tért vissza a régi kerékvágásba, FINNEY238 amerikai antropológus így jellemezte az egyik ilyen helyzetet: a kőkorszaki törzsek megzavarodtak, fából rádióállomásokat és repülőgépet építettek, rituális táncaikkal próbálták visszacsábítani a kincsekkel megrakott repülőgépeket, hajókat. Úgy utánozták a fehér embereket, hogy közben fogalmuk sem volt a 20. század társadalmáról, a technikáról, semmit sem értettek a felfedezők viselkedéséből, motivációjukból. Mindezt természetesen a felfedezők visszatérő második hulláma jegyezte fel. 237 238

Hans Küng, Heinrich von Stietencron: Párbeszéd a hinduizmusról, Palatinus, 1999, 7--9 Almár Iván: A SETI szépsége, Vince, 1999, 164

172


Hasonló eseteket jegyeztek fel a második világháború során239. A háború folyamán a csendes-óceáni szigetvilág egyes szigetein izoláltan élő törzsek kaptak váratlanul új szomszédokat a háború miatt oda települő amerikai katonai bázisok személyében. A bennszülöttek elképedve látták, hogy időről időre óriási, számukra elképzelhetetlen szerkezetek (teherhordó óriásgépek) jelennek meg, ezek gyomrából pedig elképzelhetetlen mennyiségű dolgot rámoltak ki, ráadásul ezek a dolgok (konzervek, élelmiszer, alkatrészek, gépek, elektronika) számukra elképzelhetetlen célokat szolgáltak. A kapcsolat a katonák és az őslakosok között ugyan eléggé szórványos lehetett, de a bennszülöttek is kaptak a ruhákból, konzervekből. A háború végén azonban a katonák elmentek—a bennszülöttek legnagyobb bánatára. Egymás után alakultak a szekták, akik varázslással szerették volna visszatérésre bírni a gépeket. Ők is repülőgépet építettek, abban a hitben, hogy azok egyszer majd „valódi” repülővé válnak. A megrázó találkozás mindkét esetben gyökeresen átalakította a bennszülöttek életét. Ebben szerepet játszott az, hogy a bennszülöttek korábban meglehetősen bezártnak képzelt világról hirtelen kiderült, hogy nagyon is nyitott, sokkal változatosabb semmint el tudták volna korábban képzelni. A számos technikai vívmány megkönnyítette az élelem megszerzését, a körülményekhez való alkalmazkodást (öltözködést, házépítést). Bátran állíthatjuk: a találkozást követően a bennszülöttek élete soha többé nem lett azonos vagy akárcsak hasonló korábbi életükhöz. ☺ ☺ ☺ A vallások többségének kialakulása az idők homályába vész. Van azonban egy eset, amikor a vallás kialakulása mintegy a szemünk előtt történt meg. Ez a mormon vallás kialakulása a 19. századi Amerikában. Az 1820-as évekre Amerikában a pioneerek elözönlötték a keleti partot, mélyen előre nyomultak a Mississippi völgyében, azonban a kontinens belseje még nagyrészt feltáratlan volt. A bevándorlókat az egyenlőség (az Újvilágban mindenki hordhatott fegyvert), a vallásszabadság (Európában üldözték, pl. a protestánsokat) és a korlátlan lehetőségek (ez alatt elsősorban az olcsó földet kell érteni) vonzották. A bevándorlók között megtalálható jóformán minden náció, akik hozták magukkal szokásaikat (dalaikat, táncaikat, ünnepeiket és rituáléikat) és persze vallásukat. Ennek megfelelően az Újvilág akkoriban is igencsak sokszínű lehetett. A 19. század közepe mozgalmas volt. 1824-ben a New York állambeli Troyban megalakult a Renselaer Polytechnic Institute, az első amerikai iskola, amely a mérnöki és tudományos képzésnek szentelte működését. 1825-ben Angliában megnyitották a Stockton és Darlington közötti vasútvonalat. 1827-ben Skóciában ROBERT BROWN felfedezte a később róla elnevezett Brown-mozgást. 1831-ben az angol MICHAEL FARADAY és az amerikai JOSEPH HENRY megteremtette az addig különállónak tekintett elektromosság és a mágnesség kapcsolatát, ezzel megteremtették a villamosmérnöki szakma alapjait. 1837-ben JOHN DEERE amerikai feltaláló acélból készült ekevasat kezd árulni, ami lehetővé tette a Közép-Nyugat végeláthatatlan földjeinek megművelését. 1838-ban F. B. MORSE kidolgozta a később róla elnevezett morze abct, ami jól használható a távközlésben. 1850-ben lefektetik az első tengeralatti kábelt, ami Angliát köti össze a kontinenssel. 1859-ben CHARLES DARWIN megírja a „Fajok eredete” című munkáját. Mindezen események közben a vallási élet is fellendült Amerikában az 1820-as években. 1830ban ifj. JOSEPH SMITH egyházat alapít, létrehozza a mormon egyházat. Ifj. JOSEPH SMITH 1805-ben született New York államban, családja ismert volt látomásairól, csodálatos gyógyításairól. Rokonai különös figurának tartották ugyan, de nem vették komolyan. Volt egy csodaköve, amelynek segítségével fel tudta fedezni a földben rejlő kincseket. Balszerencséjére, JOSEPH SMITH képességeit megpróbálták ellenőrizni egy 239

Higher Superstition, 40 173


ezüstbányában, ám ott JOSEPH SMITH nem boldogult. 1827-ben kijelentette, hogy az Ószövetség két addig ismeretlen, aranylapokon írt könyve van a birtokában. Ezek Izrael elveszett törzseinek történetét tartalmazzák. Egy angyal tudatta vele, hol található a két könyv, egyúttal egy szemüveget is kapott az angyaltól, amivel az ősi írást angolul tudta olvasni. SMITH le is fordította az írást, barátja, bizonyos MARTIN HARRIS pedig le is írta. Az aranylapok három zsidó törzs történetét beszélték el. A három törzsből kettő Amerikába ment, de őket a gonosz lemnitek kiirtották. A szöveg szerint az utolsó nagy zsidó férfiú Mormon volt, aki 400 körül élt. Ő és fia, Moroni írták meg a három zsidó törzs hiteles történetét. Ezen kívül az aranylapok azt az üzenetet is hordozták, hogy SMITH egy kiválasztott személy, akinek az a feladat jutott, hogy az ígéret földjét, azaz Amerikát, visszaszerezze a gonosz lemnitektől. Ha esetleg valaki kételkedne az aranylapok létezésében, annak megnyugtatására idemásolom a Mormon Biblia elején található bizonyságtételek egyikét. A nyolc tanú bizonyságtétele240 Minden népnek, törzsnek, nyelvnek és nemzetnek, vagyis mindazoknak, akikhez ez a mű eljut, ezennel tudtára adjuk, hogy ifj. JOSEPH SMITH, e mű fordítója, megmutatta nekünk az aranynak látszó lemezeket, amelyekről már szó volt, és hogy mindazon lemezek, amelyeket a nevezett SMITH lefordított, kezünkben voltak; és a bevéséseket is láttuk, amelyek régies és különös kivitelű munkának látszottak. És most teljes józansággal kijelentjük, hogy a nevezett SMITH megmutatta nekünk a lemezeket, és láttuk és megfogtuk őket; és biztosan tudjuk, hogy az említett lemezek SMITH birtokában vannak. És nevünkkel tanúskodunk a világ előtt mindarról, amit láttunk. Isten a tanúnk, hogy nem hazudunk. Christian Whitmer Hiram Page Jacob Whitmer Id. Joseph Smith Ifj. Peter Whitmer Hyrum Smith John Whitmer Samuel Smith Úgy persze nehéz egyházat szervezni, hogy a szomszédok kinevetik az alapító atyát, ezért a Smith család 1831-ben elköltözött az Ohio állambeli Kirtlandbe. Itt kezdődött a komolynak nevezhető egyházszervezés. Ehhez, amint az könnyen belátható, pénzre van szükség, ezért SMITH lefoglalta a hívek általa fölöslegesnek ítélt vagyonát—természetesen az egyház céljaira. A munka meg is hozta gyümölcsét: hamarosan már ezer hívő tartozott az új egyházhoz. „Nyelvismeret nélkül beszélni nem reménytelenebb, mint vallási célok nélküli vallást alapítani. .. Ezért minden egészséges és élő vallás egyedi jellemvonásokkal rendelkezik. Igazi erejük a kinyilatkoztatásaik által életre keltett különleges és meglepő üzenetekben rejlik. Az így feltáruló rejtélyek egy új világba vezetik el a

240

Mormon Könyve, Intellectual Reserve, Inc., 1991

174


hívőket—függetlenül attól, hogy eljutunk-e valaha is oda, vagy csak hiszünk benne--, és ez az, amit valójában a vallás szó alatt értünk.”241 Nos, SMITH alakulóban lévő egyháza számára két lényeges dolgot tudott felajánlani. Először is, pótolta azt a hiányosságot, hogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség méltatlan módon „megfeledkezett” Amerikáról. SMITH vallásában a második lényeges elem a többnejűség intézménye volt. Azonban a szomszédok Ohioban sem nézték jó szemmel az egyre terebélyesedő szektát. Újabb költözés következett, ezúttal Missouriba, ám itt sem látták őket szívesen, sőt mondhatni üldözték őket. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a puritánok nem nézték jó szemmel a mormonok között kívánatosnak tartott többnejűséget. Ezt ugyan a mormonok eleinte tagadták, de SMITH egy 1831-ben kapott újabb kinyilatkoztatás hatására 1843-tól már nyíltan hirdette a többnejűséget. Ez ugyan az idősebb mormonoknak nem tetszett, nem nagyon értették, mi a jó a többnejűségben, viszont jól látták a káros családi következményeket, de mint annyiszor a történelem során, a fiatalság most is felkarolta, és diadalra vitte az új eszméket. Magának SMITHnek 12 felesége volt. Az ellentétek a mormonok és a környezetük között egyre csak nőttek, végül is az ellenséges tömeg 1844-ben meglincselte JOSEPH SMITHT és testvérét Hyramot. A mormonok elleni gyűlölet olyan magasra csapott, hogy a mormonoknak új hazát kellett keresniük. BRIGHAM YOUNG (asztalos, mázoló és üveges, tehát valóságos polihisztor) vezetésével óriási megpróbáltatások után Utahban települtek le. Azért választották Utah kopár és kietlen vidékét, mert így biztosak lehettek abban, hogy egy ideig nem lesz szomszédjuk. Pár éven belül (1849 körül) már 15 000 mormon alkotott közösséget Utahban. A sors fintora, hogy a mormonok abban a hitben vállalták a tengernyi nélkülözést, hogy kívülre jutottak az Egyesült Államokból. Azonban ebben tévedtek. Ahogyan Salt Lake City fejlődésnek indult, megindult a szóbeszéd a mormon Szodomáról. BUCHANAN, az Egyesült Államok elnöke az 1850-es évek végén már katonai erővel fenyegette a mormonokat, végül az 1882 évi EDMUNDS-törvény megtiltotta többnejűséget, a törvénysértőket pénz- és börtönbüntetésre ítélte. Utah 1896-ban megkapta az USA-ban az állami státust. Utahban most is többnyire mormonok élnek, hivatalosan nincs ugyan többnejűség, de időről időre előbukkannak olyan bírósági ügyek, amelyek a többnejűség létét bizonyítják. A mormonok még egy módon tették halhatatlanná magukat: létezik egy kiváló, feltehetően mormonok által készített szövegszerkesztő, a WordPerfect, amit az egész világon használnak. ☺ ☺ ☺ 1844-ben Perzsiában is változások kezdődtek a vallási életben242. Egy MIRZA ALI MOHAMMED nevű shirázi kereskedő azt hirdette, hogy isteni küldetést teljesít, ő a Kapu (arabul BÁB) a tökéletes imámhoz. Küldetése pedig abból áll, hogy felkészítse az emberiséget Isten azon egyetemes küldöttének földre szállására, akinek eljövetele valamennyi vallás követőjének vágya. Ez ugyan aligha igaz a keresztény vallásokra, akik szerint ez a küldött JÉZUS személyében már korábban megérkezett, de egyes keresztények várták a Megváltó második eljövetelét is. Feltehetően a zsidók sem voltak felhőtlenül boldogok, noha ők már akkor is várták a Messiást, de a mai napig is várják. BÁBnak az elkövetkező évtized alatt nagyszámú követője akadt, feltehetően

241

Georg Santayana: A vallás lényege, idézi: Kenneth L. Woodward: Csodák könyve, Gold Book, 2000 Jelen rész a Magyarországi Bahá’i Közösség Bahá’u’lláh kiadványa (1992) alapján és Kovács Bernadett: „A Bahá’i vallás és a kultúraközi kommunikáció összefüggései” című dolgozata, valamint a www.bahai.hu honlap alapján készült. 242

175


többnyire a mohamedánok körében. A fejlődés olyan mértékű volt, hogy a mozgalom hamarosan túlnőtt az Iszlámon, saját szentírással, saját szervezetekkel. A sikeres vallási mozgalmakat nem nézték jó szemmel, igaz, BÁBot nem meglincselték, mint JOSEPH SMITH-et, de 1850-ben kivégezték. A vezető nélkül maradt közösség szétesett, amihez az is hozzájárult, hogy a BÁB-mozgalom ellen indított üldözési hullámban vagy húszezer ember lelte halálát. BÁB tanítványát, BAHÁ’U’LLÁH-t bebörtönözték, ám a börtönben BAHÁ’U’LLÁH megkapta az isteni kinyilatkoztatást: ő a kiválasztott. Szabadulása után száműzték Bagdadba, ahol 1853-tól egy évtizedes munkával újraszervezte közösségét. Csak ekkor hozta a közösség tudomására, hogy eddigi vezetőjük a kiválasztott. Ezután elhagyta Bagdadot, végül hányatott élet után 1892-ben Haifa mellett halt meg. A közösség 1957-ig töretlenül fejlődött egy vezető irányítása alatt, kialakította saját szervezeti felépítését, megfogalmazta hitételeit és felvette a bahá’i nevet. 1957-ben a bahá’i hit utolsó egyszemélyi vezetője meghalt, a közösség azonban élt tovább. A hittételek kissé szokatlanok, meglehetősen sok, az emberi világ szervezésével kapcsolatos gondolat kapott bennük helyet243. A hittételek röviden, az alábbiakban foglalhatóak össze: 

 

   

Az emberiség egyenlősége. Ez a tételt az Amerikai alkotmány hatásának tudnám be, de a viszony inkább fordított lehetett, azért került bele az Amerikai alkotmányba, mert a Biblia szerint is minden ember egyenlő Isten előtt. Ne feledjük azonban, hogy az amerikaiak esetében az elmélet és a gyakorlat gyakran teljesen mást mutat. Ebben az esetben is. El kívánják érni, hogy az egyházak ismerjék el a vallások egyenrangúságát. Ez a tétel összhangban van az utóbbi évtizedek törekvésével, a vallások között több fórumon is folyó eszmecserével. Hisznek abban, hogy megteremthető a tudomány és a vallás harmóniája. Amint láttuk, a 17 század tudósai is meg voltak győződve arról, hogy a tudomány és a vallás összeegyeztethető. A sikeres tudós társaságok, mint például a Royal Society Londonban, annak köszönheti sikerét, hogy szétválasztották a tudományos vitát a hitvitáktól. Célul tűzték ki az igazságosság megteremtését a Földön. Ehhez, a bahai felfogás szerint az egyetemes oktatás megvalósításán és az előítéletek megszüntetésén át vezet az út. Célul tűzték ki a szegénység és a gazdagság szélsőségeinek felszámolását. Ebben a mohamedán zakat él tovább, majd minden vallásban létezik valamilyen formában ez a törekvés. Célul tűzték ki a világbéke elérését, egy világkormány és nemzetközi törvényszék létrehozását, az ehhez vezető úton pedig egy egyetemes kisegítő nyelv létrehozását. Ilyen elfogadott nyelv jelenleg nincs. Hisznek abban, hogy a gazdasági problémákat szellemi úton meg lehet oldani.

A bahá’i közösség saját példáját felajánlva igyekszik bemutatni, hogyan lehet megszüntetni a társadalmi osztályok, fajok, etnikai csoportok, vallások és nemek közötti megkülönböztetést. A bahá’i közösség nemzetközi, ma már a világ 250 országában és függőségi területén élnek a közösség tagjai. Legtöbb hívője Dél-Amerikában, Indiában és az USA-ban van, a hívők száma a világon kb. hat millióra tehető. A bahá’i közösség szervezeti rendjének csúcsán az Igazság Egyetemes Háza található, ami Haifában székel. Ez egy kilencfős testület, a tagokat ötévenként választják. A választásnál 243

Az objektivitás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a legtöbb vallás (így a mohamedán vallás is) foglalkozik társadalmi kérdésekkel is.

176


tilos kampányt folytatni. Az Igazság Egyetemes Háza országok felett áll, egy adott országban az Országos Szellemi Tanács irányítja a vallási közösséget, feladata gazdasági projektek tervezése és kivitelezése, könyvek, kiadványok publikálása, kapcsolat tartása az ország kormányával és más vallásokkal, együttműködés a különféle szervezetekkel. Az Országos Szellemi Tanácsot évente titkos szavazással választják. A helyi közösségek Helyi Szellemi Tanácsot választanak, ha van a helyi szervezetben legalább kilenc felnőtt baha’i. A közösséget nem egyének, hanem testületek vezetik. A közösség életében fontos szerepe van a tanácskozásnak. A tanácskozás alapelve, hogy mindenki elmondja a véleményét, minden vélemény ugyanannyit ér. Ebben a folyamatban mindenki felajánlja gondolatait a közösségnek. Nem vitatkoznak. Nincsenek papok, alapelv, hogy a szülő tanítsa meg gyermekét írni, olvasni, aki pedig írni-olvasni tud, az el tudja olvasni a Szentírást, értelmezni is tudja magának. A bahá’i mozgalom komoly eredményeket ért el. Iránban a bahá’i közösség volt az első, amelyben megszűnt az írástudatlanság a 20.-ik század elején. Idehaza a cigány kisebbség helyzetének javításáért tettek sokat, elindították a MESÉD programot, aminek célja, hogy a cigány anyukát megtanítsák mesélni a gyerekeinek. Ezzel a felnőtteket is tanulásra kényszerítik, a gyermekek szókincse pedig bővül. Támogatják a táncot, a zenét, mint a kultúrák közötti kommunikáció hatékony formáját. ☺ ☺ ☺ A szentté avatásnak van Vatikánban egy szokásos eljárása. Összehívnak egy tekintélyes testületet, amelynek az a feladata, hogy a beterjesztett dokumentumok alapján mérlegelje: Vajon a felterjesztett személy erényes, vallásos életet élt-e, fűződik-e csoda a nevéhez? Az eljárásról jegyzőkönyv készül, a testület gondos és körültekintő vizsgálatot végez. Amennyiben a vizsgálat eredménye kedvező, a felterjesztett személy bekerül a szentek közé, mondjuk boldoggá avatják. RICHARD FEYNMAN említ egy konkrét esetet244, SEATON ANYA boldoggá avatását. SEATON ANYA életében jámboran élt, sok emberrel cselekedett jót. Személyéhez az alábbi csoda fűződik. Élt jóval SEATON ANYA halála után egy kislány, aki megbetegedett a leukémia egyik gyógyíthatatlan változatában. Az orvosok tehetetlenek voltak, a család pedig érthető kétségbeesésében mindent megpróbált, hogy a beteg kislány meggyógyuljon. Az egyik gyógymód, amivel próbálkoztak abból állt, hogy a beteg kislány lepedőjéhez hozzátűztek egy szalagot, amelyet korábban megérintettek SEATON ANYA egy csontjával. Ebből is nyilvánvaló, hogy már az eset idején szentként tisztelték SEATON ANYÁT, hiszen legalább egy csontját megőrizték, és a csontnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyúttal azt is megszervezték, hogy több száz ember imádkozzon SEATON ANYÁhoz a gyermek gyógyulásáért. Ezután a beteg leány állapotában javulás állt be. Az esetet dokumentálták és a Vatikán elé terjesztették, mint SEATON ANYA csodatételét. A Vatikán felállította az ilyenkor szokásos testületet annak eldöntésére, csodának tekinthető-e a fenti esemény, és van-e köze hozzá SEATON ANYÁnak? A testület megkérdezte az orvosokat, akik egyetértettek abban, hogy a leukémiának ezt a fajtáját senkinek sem sikerült ilyen hosszú időre megállítania. Itt véget is ért a vizsgálat, és itt kezd az eset érdekessé válni FEYNMAN számára, és persze számunkra is. Először is szögezzük le, FEYNMAN sem tudta, én sem tudom mi történt pontosan. De nem is ez az érdekes. Hasonló esetekben nem azt kell vizsgálni, lehetséges-e egy adott esemény, hanem azt: mi is történhetett valószínűleg. Másként fogalmazva: Valószínű-e, hogy csodáról van szó? Van-e SEATON ANYÁNAK köze a csodához? A kérdést úgy lehetne megválaszolni, ha lenne egy feljegyzés arról, hogy összegyűjtöttek minden olyan esetet, amikor SEATON ANYÁhoz fohászkodtak, és összeírták azokat az eseteket, amikor a csodás gyógyulás be is következett. A 244

R. P. Feynman: A dolgok értelme, Akkord, 2000, pp. 85-92 177


két szám hányadosa jellemzi a csoda valószínűségét. Persze arra is gondolni kell, hogy a leukémiás betegek egy része mindmáig érthetetlen módon magától meggyógyul, ezért a csoda valószínűségét össze kell vetni a magától meggyógyulók arányával is. FEYNMAN szerint, ha a csoda igazolható, akkor SEATON ANYA testét érdemes lenne exhumálni és csontjait a leukémia gyógyításában felhasználni. Persze az említett feljegyzések nem léteznek, ezért a valószínűségeket sem lehet megmondani. A véletlen mennyiségekkel kapcsolatos események vizsgálata alapos körültekintést igényel. Számos olyan anekdota ismert, amelyben különös dolgok történtek. Az ilyen történetek kapcsán azonnal felmerül az igény az esemény valószínűségének becslésére. Ha munkába menet látok egy autót, aminek rendszáma CWD-752, feltehetem a kérdést: mekkora a valószínűsége annak, hogy pont ezzel az autóval fogok találkozni? Ha minden autóval egyforma valószínűséggel találkozom, akkor az esemény valószínűsége kisebb, mint egy a millióhoz, ami rendkívül ritka eseményt jelent. Annak valószínűsége viszont, hogy egy autóval találkozni fogok egy (biztos esemény). Nyilvánvaló, hogy nem minden autót látok meg egyforma valószínűséggel (pl. a más városban közlekedő autót látni—erre elég kicsi az esély). Összefoglalva tehát, nem bizonyíthatunk be semmit, ami egyszer vagy kétszer fordul elő. Mindent gondosan kell ellenőrizni. Másképpen olyan emberré válunk, aki minden bolondságot elhisz, és nem érti a világot, amelyben élünk. Senki sem érti a világot, amelyben él, de némelyek jobban feltalálják magukat, mint mások.245 Sajnálatos módon a véletlen jelenségek, a statisztika uralják életünket. Egy vatikáni testületnek azt kell eldöntenie, Csoda történt-e SEATON ANYA esetében és boldoggá avatható-e anélkül, hogy csorba esne az egyház tekintélyén. De vannak, akiknek el kell dönteniük, hogy melyik gyógymód hatásosabb egy adott beteg esetében, hogy a TV-ben vagy a rádióban érdemesebb-e hirdetni. Mások az átlagos intelligenciát, ing és cipőméreteket határozzák meg és ezek egyikéhez igazítják, mondjuk az oktatási struktúrát. Az újságíró interjúkészítés közben az átlagolvasóra gondol, így próbálja a számára érthetetlen jogi, gazdasági vagy egyéb ismereteket közvetíteni. Előfordul, hogy saját területükön nagy emberek esnek a statisztika csapdájába. Ez történt YUNGgal, az ismert pszichiáterrel. 5.2. Hinduizmus Európa első kapcsola a hindu vallásokkal. Kábítószer és aszkézis. Weizsäcker vallásos élménye. A hindu vallások sokfélesége, a hindu világkép. Szent szövegek. Reinkarnáció. Buddha. Kasztok. Fakírok.

VASCO DA GAMA 1492-ben fedezte fel az Indiába vezető tengeri utat. Ezt követően a portugál franciskánusok rövid idő alatt keresztény hitre térítették a közép-nyugat-indiai Goa területét, őket követték dominikánusok, majd a jezsuiták végül pedig a német és dán protestánsok, anglikánok is nekifogtak India megtérítésének. A Goa területén lakó őslakoson választhattak: vagy elhagyják otthonaikat, vagy megkeresztelkednek. A protestáns missziók fő feladata nem a hittérítés, hanem a kereskedelem előmozdítása volt. Egészen a 18 századig a hinduizmusról szóló ismereteink jórészt hittérítőktől származtak. A portugál misszionáriusok Goa területéről küldtek újabb portugál misszionáriusokat India más területeire, ahol is további tízezreket térítettek meg. 245

R. P. Feynman: ibid, 91

178


Ezt megelőzően a 11 században muzulmánok végeztek jelentős hittérítő tevékenységet Indiában. Mivel a hindu bálványimádó templomokat különösen visszataszítónak találták, saját történetíróik tanúsága szerint ezrével rombolták le a régi templomokat246. A muzulmán hit különösen az alacsony kasztokban élők számára tűnt vonzónak—nem csoda, hiszen az új hit egy számukra megalázó helyzetet szüntetett meg—aminek következtében nagy számban tértek át mohamedán hitre. A hindu—mohamedán ellentétek az évszázadok során odáig fajultak, hogy 1947-ben Indiát kettéválasztották a hindu többségű Indiára és a mohamedán többségű Pakisztánra. Egyes vélemények szerint ebben jelentős szerepet játszott az angolok azon törekvése, hogy egymásnak ugrassza a két utódállamot. Ennek ellenére Indiában ma is léteznek olyan államok, ahol jelentős számú mohamedán él, mint Kasmírban, ahol gyakoriak a zavargások. A kereszténységre nagy hatással volt az indiai vallások sokszínűsége, toleranciája. Ebben a nagy hatásban közrejátszott néhány látványos eredmény is, mint a kábítószerek (hasis, marihuána) és a jógik és fakírok európai ember számára elképzelhetetlen mutatványai. Az elképedést csak növelte az Európában soha nem tapasztalt vagyoni különbség jelenléte Indiában, annak ellenére, hogy az európaiak többsége is jól ismerte a szegénységet. Volt olyan maharadzsa, aki svájci bankokból hozatott becsüsöket, hogy drágakőgyűjteményét felbecsüljék, de pár év múltán elzavarta az „ingyenélőket”, mert a két tisztviselő nem volt képes végezni a munkával. Ugyanakkor Indiában a széles tömegeknek a szó szoros értelmében semmijük sincs. Kicsit pontosabban fogalmazva247, 1979-ben India falvaiban és nagyvárosaiban a lakosság 64%-a még írástudatlan volt, 40%-a élt egy hipotetikus „szegénységi küszöb” alatt, és kb. 20% élt a létminimum határán. Vajon az a tény, hogy a katolikus Európa gyarmatosította Indiát, azt is jelenti, hogy az Indiában gyakorolt vallások vereséget szenvedtek? Mindenesetre India igazolni látszott LUDWIG FEUERBACH kijelentését, miszerint a vallás az elidegenedett ember vágyainak kivetítése. Ráadásul India esetében a vallás alkalmatlannak bizonyult arra, hogy megvédje követőit a betolakodóktól. Ez azonban csak a látszat. Először is, az indiaiak nem fordítottak hátat vallásuknak, éppen arra támaszkodva erőszak nélkül vívták ki függetlenségüket. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az indiai vallások is sikereket értek el Európában és Amerikában. Elég a Krisna hívők minden országban megtalálható kis csapatára gondolnunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az indiai kultúra utat talált Európába, amit jól bizonyít RABINDRANATH TAGORE indiai költő irodalmi Nobel-díja 1913-ban. Az óvilág csodálatát részben a kábítószer hatása alatt átélt vallásos élmény vívta ki. Erről ALDOUS HUXLEY amerikai író számolt be248, elsősorban a meszkalin nevű alkaloidával, egy több természetes kábítószerben előforduló bódító vegyülettel kapcsolatban szerzett tapasztalatairól. Filmsztárok, zenészek adták a világ tudtára HUXLEYéhez hasonló rendkívüli élményeiket. HUXLEY az alábbi módon írja le tapasztalatait. Egyes elképzelések szerint az agy és az idegrendszer valamint az érzékszervek nem produktívak, hanem eliminatívak, azaz, fő funkciójuk nem az információ megszerzése, hanem a szervezet védelme a szüntelenül felé áradó információtól. BERGSON szerint miden ember képes emlékezni minden egyes pillanatban arra, ami vele történt, és képest mindazt érzékelni, ami az univerzumban éppen történik. Az agy és az idegrendszer feladata az, hogy megvédje a szervezetet a felesleges információtól, ami csak összezavarná a szervezetet. Ezt a feladatot az idegrendszer úgy végzi el, hogy a lényegtelennek ítélt információt egyszerűen nem engedi át. Minden ember egy szuperelme, ellátva szuperérzékszervekkel. A biológiai túléléshez azonban a szuperérzékszervek által felfogott 246

Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba, Akkord, 1998, 160 Hans Küng, Heinrich von Stietencorn: Párbeszéd a hindu vallásról, Palatinus, 1999, 59-60 248 Aldous Huxley: Az érzékelés kapui, Szukits, 2002 247

179


információt át kell vezetni az agy és az idegrendszer szűrőjén. A szűrő után megmaradó információ tesz bennünket alkalmassá a túlélésre. A redukált érzékelések kifejezésére fogalmakat alkotunk, kialakul a nyelv. A vallásokban használt „evilág” kifejezés a redukált érzékelés univerzumára vonatkozik, a „másvilág” pedig a szuperelme által érzékelt világra vonatkozik. A szűrőrendszer azonban kikapcsolható. Egyeseknél ez születésüktől fogva sikerül, mások hosszadalmas „lelki gyakorlatok” révén érik el, megint mások drogokhoz folyamodnak. Az agyműködés szabályozásában részt vesz egy bonyolult enzimrendszer is, ami az agy cukor (pontosabban glukóz) szükségletét szabályozza. A szűrő úgy is kikapcsolható, ha az agy „cukor adagját” jelentősen lecsökkentjük, ez elérhető például meszkalinnal. A meszkalinnal kapcsolatos kísérletek szerint az alábbi jelenségek figyelhetőek meg a meszkalin bevétele után: 1. Az emlékezés és a logikus gondolkodás képessége nem csökken számottevően. 2. A vizuális benyomások felfokozódnak, lecsökken a tér iránti érdeklődés, az idő lényegtelenné válik. 3. Az intellektus nem sérül, az akarat gyengül. A cselekvés mozgatórugóját a kísérleti alany lényegtelennek ítéli, a gondolkodásra összpontosít. 4. A fentiek megtapasztalhatóak, a meszkalin hatása rövid ideig tart és nyom nélkül elmúlik. Álljon itt egy természettudós Indiában megtapasztalt vallásos élménye. KARL FRIEDRICH VON WEIZSÄCKER német fizikus meglátogatta Tiruvannamalaiban SRÍ RÁMANA MAHARSHI hindu szent sírját. Élményéről így számol be249: Amint a cipőmet levetettem, és az ashramban Maharshi sírja elé léptem, villámcsapásszerűen nyilallt a tudatomba: »Igen ez az!« Tulajdonképpen minden kérdésemre választ kaptam. Ezt követően baráti társaságban ízletes ebédet kaptunk nagy zöld leveleken tálalva. Utána leültem a kőpadlóra a sír mellé. A tudás jelen volt, és egy fél óra alatt minden lezajlott. Még észleltem a külvilágot, a kemény ülést, a zümmögő szúnyogokat, a fényt a köveken. Hirtelen mindent lehántott, mint a hagyma héját, minden réteget áttört valami, amire szavakkal csak utalni lehet: »Te, én, igen«. Örömkönnyek csordultak ki a szememből. Boldogság, szomorúság nélkül. Óvatosan engedett az élmény lassan visszatérnem a földre. Most megértettem, milyen szeretet ad értelmet a földi szeretetnek.    A hindu vallások igencsak sokfélék, ezért leírásuk nem egyszerű. Az alábbi ismertetés KLOSTERMAIER „Bevetetés a hinduizmusba” című könyvén, az Encyclopedia Brittanica szócikkein és MICHEL JORDAN „Kelet bölcsessége” című könyvén alapszik. A hinduizmus alapja a Védáknak nevezett szent könyv, ami, a Bibliához, a Tórához és a Koránhoz hasonlóan isteni kinyilatkoztatás eredménye. A Védák keletkezése vita tárgya, létrejöttét i.e. 1000 és i.e. 3000 közöttre teszik. Kezdetben szájhagyomány útján őrizték, ám az évszázadok múlásával a kiejtés megváltozott, egyes szavak eltűntek, mások új értelmet kaptak, ezért az eredeti szent szövegeket ki kellett egészíteni arra vonatkozó utasításokkal, hogyan kell a szöveg egyes részeit helyesen recitálni, azaz kiejteni, illetve értelmezni. Ezt tartalmazza a Pramána. Maga a szent szöveg négy könyvben (Rigvéda, Számavéda, Jadzsurvéda, Atharvavéda) található. A szent szövegek végén sorakoznak az upanisadok (titkos tanítások). Nem része a kinyilatkoztatásnak, de a Bibliáéhoz 249

Hans Küng, Heinrich von Stietencron: Párbeszéd a hinduizmusról, Palatinus, 1999, 64-65

180


hasonló tiszteletben részesül Indiában két nagy eposz, a Ramajána és a Mahabharáta, valamint 18 purána. Számunkra a leglényegesebb elem a hinduizmus világképe. A hindu szent iratok közül a 18 purána tartalmazza a hindu világképet. A puránák szerint a világrendszer egy földkorongból áll, a földkorong közepén áll a Méru hegy, azt tengerek és kontinensek veszik körül. A föld alatt alvilágok és poklok vannak, ezeket szellemek és démonok lakják. A föld felszíne felett találhatóak a felső világok, amiben istenek és szellemek laknak. Az eddigieket burok veszi körül, ilyen egymásba zárt világból végtelen sok van, ezek az üres térben lebegnek egymás mellett. Minden egyes világban növények, állatok, emberek, szellemek, démonok, alvilági lények és istenek laknak. Minden lény egyrészt egy tisztán szellemi lélekből, másrészt egy vagy több anyagi természetű testből áll. Egyes állatokban és az emberben létezik például a médha nevű anyag, ami alkalmassá teszi, hogy rituálisan feláldozzák őket. Más állatokban, mint kecskében nincs médha, ezért a kecske nem alkalmas áldozati állatnak. Egyes nézetek szerint a lélek nem rendelkezik önálló léttel, hanem része a világszellemnek, amiből kiválik a teremtéskor, és amibe visszatér, amikor a világszellem abszorbeálja a kozmoszt. A fenti tanítások tehát a megfigyelőtől független objektív világ létezését ismerik el. Más tanítások szerint viszont az átman (lélek, önvaló, én) a reális létező, ami megegyezik a bráhmannal (világszellem, mindenség). Az anyag az ősanyagból (prakriti) származik, az ősanyag három összetevőből áll: szattvából, radzsaszból, és tamaszból. Nyugalmi állapotban ez a három összetevő egyensúlyban van, a világ kezdetén isteni beavatkozás megbontja az egyensúlyt és kialakulnak az elemek: az éter, a levegő, a tűz, a víz, és a föld. Ezekből az elemekből áll a világ, ebbe hatol bele isten, kibocsátja magából Brahmá istent, akit előélete (karmája) arra jelölt ki, hogy elrendezze a világot örök törvények (a dharma) szerint. Segíti az egyes lelkeket abban, hogy istenek, szellemek, emberek, állatok, növények, és alvilági lények testét ölthessék magukra, attól függően, melyik illeti meg őket előző létezésük idején véghezvitt cselekedeteikért. Brahmá isten élete véges, élete végén az egész világ elpusztul, és minden visszaalakul ősmatériává, amelyből ismét új világ keletkezik. Az upanisadok tanítása azt a célt szolgálja, hogy megismerjük önmagunkat. Nem szervezetünket, a betegségek okát, hanem lelkünket. A lélek megismerése az élet valódi célja. Aki megismerte önmagát, saját lelkének természetét, az mindent megismert, mert a lélek (az átman) azonos bráhmannal. Márpedig nincs semmi a bráhmanon túl. Ezt csak az ismerheti fel, aki eljut a tudatosság legmagasabb szintjére. A tudatosság alábbi szintjeit különböztetik meg az upanisadok: 1. Dzságrita: normális ébrenléti állapot, amelyben a lélek szétaprózódik, térben és időben korlátozott, alá van vetve a fizikai világot kormányzó erőknek. 2. Szvapna: az álom állapota, amelyben magasabb szintű érzékelés történik, benne a lélek nem kötődik a logika szabályaihoz, az idő és tér szabta feltételekhez. 3. Szusupti: az álomtalan mély alvás boldogságos állapota, amelyben a lelki-szellemi képességek eggyé válnak. 4. Turija: ez az állapot nem írható le a tapasztalati valóság fogalmaival, ebben az állapotban a lélek megszabadul minden kötöttségétől. Az upanisadok szerint a végső valóság ismerete nem a világról szerzett különféle ismeretek összesítésével, hanem azok meghaladásával érhető el. Erre a szintre csak az juthat el, aki felhagy minden, érzékszerveken és spekuláción alapuló tudással, felismeri az ilyen tudás értéktelen voltát. Az upanisadok szerint minden arra irányuló kísérlet, hogy a végső valóságot azonosítsuk 181


valamivel, eleve értelmetlen. A mindenség nem határozható meg önmagán kívül. A létezésnek van egy olyan alapja, amely mindent áthat és átalakít. A látható, tapasztalható világ annak csak egy töredéke. A jelenségvilág átmeneti, azonban a létezés alapja örök és változatlan. Ezt az alapot meg lehet tapasztalni a legbensőbb tudatosság állapotában, ezen a szinten az átman és a bráhman eggyé válnak. A fentiek ellenére létezik olyan iskola is, amely elméletét fizikai és metafizikai érvekkel támasztja alá. Ilyen a vaisésika iskola. Az iskolát jellemző Prasásztapáda szerint a világban hét szubsztancia létezik: a föld, a levegő, a víz, az éter, az idő, a tér és az átman. A föld, a levegő, a tűz, és a víz fizikai elemei tömeggel, számmal, súllyal és egyéb tulajdonságokkal rendelkeznek. Atomokból állnak, amelyek alkotórészei örökké léteztek és létezni fognak. A hőt és a fényt is gyorsan mozgó részecskékként írja le.250    Mivel isten jóságos, magyarázat kell a sok szenvedésre. A keresztény vallásokban a magyarázat az ördög, akitől minden rossz származik, valamint Ádám és Éva eredendő ősbűne. A hindu vallásokban ez a kérdés a karma segítségével oldódik meg. A hinduizmusban az ember élete során korábbi életeiben elkövetett bűnei következményét, büntetését éli át. A halhatatlan lélek ugyanis örökös körforgásban van, a születés-halál ciklus örökké folytatódik. A Csándongja upanisad így magyarázza az ember és ember közötti különbségeket: Azok az emberek, akiknek itt a földön kedves a viselkedése karma, azok számíthatnak rá, hogy kedves anyaméhbe jutnak, olyan asszonyéba, aki a brahmin, a ksatrija vagy a vaisja kasztba tartozik. De a rossz magaviseletű emberek arra számíthatnak, hogy rossz anyaméhbe jutnak, kutyáéba, disznóéba, vagy kaszton kívüli asszonyéba. Azután vannak olyanok, akik egyik utat sem követik. Ők apró teremtményekké válnak, akik szüntelenül forognak. „Szüless! Halj meg!” Ez a harmadik állapot.251 A Manu-szmriti hosszú listában sorolja fel, milyen újjászületés lehet a büntetése az egyes bűnöknek. Az előző életekben felhalmozott rossz karma következménye lehet bénaság, testi fogyatékosság, rossz fogak vagy gyenge egészség. Ám ha a bűnös bölcs (és gazdag), akkor még élete során jóváteheti bűneit, ehhez vezekelnie kell. A leggyakoribb vezeklés a böjtölés, mantrák mormolása, rituális fürdés, az önsanyargatás különféle módozatai. A megbocsátás isten feltétlen könyörületességének következménye. Isten az áldozatokat is bizonyosan meghallgatja, ha pedig az áldozat hatástalan marad, annak csak az lehet a magyarázata, hogy a szertartás hibás volt. Ezért Egy fiatal brahmanának hosszú éveken át kellett tanulnia ahhoz, hogy egy áldozati szertartást bemutathasson. A himnuszok helyes hangnemben való recitálását pontosan meghatározott kézmozdulatoknak kellett kísérnie. Mivel úgy hitték, hogy egyetlen apró kiejtésbeli hiba vagy helytelen hanglejtés érvénytelenné teszi a sokszor igencsak költséges áldozatot, nagy figyelmet fordítottak arra, hogy csak tökéletesen felkészült, a feladatát hibátlanul ellátó bráhmanát alkalmazzanak. Aki egyetlen hibás mozdulatot is tett, vagy egyszer is elvétette a helyes ütemet vagy hangszínt, arra súlyos büntetés—gyakran a kasztból való kizárás—várt. Számtalan történet szól 250 251

Michael Jordan: Kelet bölcsessége, Magyar Könyvklub, 2000, 57 Michael Jordan: Kelet bölcsessége, Magyar Könyvklub, 2000, 44

182


arról, hogy egyetlen szócska hibás kiejtése micsoda csapással járt a szertartás összes résztvevője számára.252 Egy olyan társadalomban, ahol a fenti előírásokat komolyan veszik, mindenkinek tanulnia kell. A hinduizmus ezzel kapcsolatban is szolgál tanácsokkal. A hétköznapi életben az embernek az alábbi négy célt kell követnie:    

Kötelességteljesítés és erényes élet (dharma) Anyagi javak szerzése (artha) Érzéki örömök élvezete (káma) Végső szabadulás az újjászületések forgatagából (móksa).

E célok megvalósítása szempontjából az emberi élet is négy szakaszra osztható, mindegyik szakaszhoz egyszavas leírás tartozik: tanítvány; házigazda; erdőlakó; lemondás. Az első tanítványnak nevezett életszakaszban tanulni kell. Az indiai gyermek kb. 8 éves koráig szabadon játszhat, kötelezettsége nincs, következésképpen a gyermekmunka ellentmond a vallási előírásoknak. Az indiai gyermekek többsége iskolába jár, a hagyományos nevelés egy guru (általában a nagyapa) házába költözést jelenti, ott a gyermek egyszerre szolga és diák. A tanulás kb. 12 évig tart. A következő életszakasz, a házigazda, a házassággal kezdődik. Ekkor a fő feladat a család gyarapítása, az ehhez szükséges anyagi javak előteremtése és növelése. A dharmát, a társadalom erkölcsi alapjait képező előírásokat ebben a korszakban is be kell tartani (így pl. támogatni kell a társadalmi intézményeket), noha ehhez a szakaszhoz kapcsolódik az élet örömeinek élvezete is. A korszak végét a gyermekek felnövekedése jelenti, ekkor ki kell vonulni a társadalomból. Az erdőlakó szakaszban a hindu hátrahagyja mindenét és kivonul a világból, ami annyit jelent, hogy nincstelenként vándorol, azt eszi, amihez hozzájut (bogyók, gyümölcsök, emberek adománya, amihez kérés nélkül kell hozzájutni). BAKTAY szerint India „vándor szentjeinek” száma nyolcmillióra tehető, ám ebből a tömegből alig egy-két millió követi a vallási előírásokat, a többi mai kifejezéssel élve „megélhetési szent”. Mert érdemtelen imposztor van elég, sőt túl sok is, India vándor „szentjei” közt. Hiszen ha a jámbor nép megbecsüli és szerényen bár, de ellátja a szent embert, akkor nincs pompásabb életbiztosítás és kellemesebb megélhetés, mint szentnek lenni Indiában! Annál is inkább, mert a hívő, egyszerű hindu nem mérlegel és nem tartja magát hivatottnak az ítéletre lelki szegénységben: ő ad, s Istennél az ítélet, méltó vagy méltatlan kézbe jutott-e az adomány. S az adomány erkölcsi értéke független is attól, érdemes vagy érdemtelen kezekbe jut-e.253 A Rigvédában található eredetmítosz szerint az emberiség egy emberformájú lény feláldozásával keletkezett. Fejéből lettek a bráhmánák kasztja, karjából a ksatriják kasztja, combjából a vaisják kasztja, lábszárából a súdrák kasztja. A mítosz azt hivatott alátámasztani, hogy a kasztfelosztás természetes, hiszen a teremtésen alapul, isteni akaratot tükröz. A kasztfelosztásnak megfelelően a bráhmánák kasztjának feladata a Véda szavainak megőrzése, a kaszt tagjait mindenki köteles tisztelni és támogatni. A ksatriják kasztja katonákat és uralkodókat ad az országnak. Ez a kaszt hasonlít leginkább az európai nemességhez. A vaisják földművesek, kézművesek vagy 252 253

Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba, Akkord, 1998, 31 Baktay Ervin: India, Szukits, 2000, 351 183


kereskedők. Ők alkotják az indiai középosztályt. A társadalom legalján a súdrák kasztja áll, ők vagyontalan földművesek, szolgálók. A kaszt elhagyható bizonyos lefele és felfele mozgás is elképzelhető. Indiának volt olyan miniszterelnöke, aki a legalacsonyabb kasztból származott. Az alábbi szöveg254 a Dzsaiminíja bráhmánából való, a kasztok eredetét magyarázza el. Figyelemre méltó, hogy az egyes kasztoknak megvan a megfelelője az istenek körében is, továbbá a kasztoknak megvan a saját zenéjük is. Kezdetben a világ a Teremtőúr volt. A Teremtőúr tiszta szellem, bizony. Azt kívánta: „Szaporodni akarok, gyarapodni akarok, sokasodni akarok.” Akkor megteremtette a fejéből és a szájából trivrita áldozatot, a gájatrí metrumot, a rathantara dallamot, az istenek között a Tüzet, az emberek között a papot, az állatok között a kecskebakot. Ezért a papok metruma a gájatrí, az istenek közül pedig pedig a Tűzzel állnak kapcsolatban ők. Azért a pap a lények feje, mert a Teremtőúr a szájából teremtette. A Teremtőúr azt kívánta: „Tovább akarok gyarapodni!” Akkor karjaiból és melléből megteremtette a pancsadasa áldozatot, a tristubh metrumot, a brihat dallamot, az istenek között Indrát, az emberek között a harcost, az állatok között a paripát. Ezért a harcosok metruma a tristubh, az istenek közül pedig Indrával állnak kapcsolatban ők. Azért hajt végre a két karjával hőstetteket a harcos, mert a Teremtőúr a karjaiból és a melléből teremtette. A Teremtőúr azt kívánta: ”Tovább akarok gyarapodni!” Akkor hasából és derekából megteremtette szaptasada ünnepet, a dzsagatí metrumot, a vámadévja dallamot, az istenek között az Összes Isteneneket, az emberek között a köznépet, az állatok között a tehenet. Ezért a köznép metruma a dzsagatí, az istenek közül pedig az Összes Istenekkel állnak kapcsolatban ők. Azért szaporító a köznép, mert mert a Teremtőúr a hasából és a és a hímtagjából teremtette. A Teremtőúr azt kívánta: „Tovább akarok gyarapodni!” Akkor lábaiból ás talpából megteremtette az ékvimsa áldozatot, az ananustubh metrumot, a jádzsnyájadzsnyíja dallamot, semmilyen istenséget, az emberek között a szolgákat, az állatok között a juhot. Ezért a szolgák metruma az anushtub, istenségük pedig a ház ura. Azért tölti az életét a szolga lábmosással, mert a Teremtőúr a lábaiból, a talpából teremtette.    A meszkalin hatása alatt álló személy hallucinációi255 azonnal megszűnnek, ha szervezetébe kellő adag nikotinsav jut. Ennek alapján a következőképpen magyarázható a koplalás és az ingerszegény környezet hallucinogén hatása. A koplalás következtében a vérben lévő, és a vérbe vihető cukor mennyisége lecsökken, a szervezet ezáltal csökkenti az agy biológiai hatékonyságát, egyúttal lehetővé teszi, hogy a létfenntartás szempontjából haszontalan anyag a tudatunkba jusson. Az éhezés vitaminhiányt is okoz, kivonja a vérből a látomásos élmények ismert inhibitorát, a nikotinsavat. A látomásos élmény másik ismert inhibitora az érzéki észlelés. Pszichológusok kimutatták, hogy az ingerszegény környezetbe zárt kísérleti személyre látomások törnek, zajokat vél hallani, különös fizikai érzetei támadnak. HUXLEY szerint az aszketizmus célja a test sanyargatása nem a büntetés, a vezeklés, hanem a vágy, hogy elérjék azt az állapotot, amelyben a szuperelme átveszi a hatalmat, és bepillantást enged az elme normálisan elzárt állapotába. Tapasztalatból is, aszkéták beszámolóiból is tudjuk, a kellő állhatatossággal megtartott böjt és az ingermentes környezet eljuttatja őket a kívánt hatáshoz, ahogyan HUXLEY 254 255

India bölcsessége, Gandhi Alapítvány-A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 1994,182-183 Aldous Huxley: Az érzékelés kapui, Szukits, 2002, 83-88

184


fogalmaz, „Az önkínzás a paradicsom kapuja lehet.” A káprázat lángja című kötetében GEORGE RUSSELL ír költő ezt írja: „Mikor meditálok, a körém sereglő gondolatokban és képzetekben a személyiség visszatükröződését vélem felfedezni; ám ablakok is nyílnak a lélekre, melyeken keresztül olyan képeket pillanthatunk meg, miket nem emberi, hanem isteni képzelőerő alkotott.” A keleti vallásokban az aszkézis, az önsanyargatás és az ingerszegény életmód nagyobb szerepet kap, mint a monoteista vallásokban. Nem véletlen, hogy az emberi élet szakaszai közül az utolsó kettő a világtól elzárkózást, remete életet és aszkézist tűzi ki célul. Gautama Buddha Jézushoz és Mohamedhez hasonlóan történelmi személy volt, Észak-Indiában élt az i.e. 6. század végén és az 5. század elején. Királyi családból származott, mégis élete egy pontján hátrahagyott minden világi hívságot és csak a megvilágosodást kereste. A megvilágosodást ő is az aszkézisben kereste és találta meg. A Rigvéda IX. mantrájában szó esik egy titokzatos istenről, Szómáról, egy azonos nevű növényről, és annak nedvéből készült isteni italról, amelytől fogyasztója „vallási extázisba” esik. Ehhez a titokzatos istenhez egy, az idők folyamán eltűnt nép, az árják himnuszokat írtak mintegy négyezer évvel ezelőtt. Minderről az utódok által leírt Rigvédából van tudomásunk. A titokzatos szóma által kiváltott extázisra a vallási szertartásokban volt szükség, valószínűleg innen ered a vallási extázis elnevezés is. Sajnálatos módon a vallási szertartásokban az árják utódai már nem a himnuszokban megénekelt szómát, hanem annak különféle helyettesítőit használták. Ennek okát egyesek abban látják, hogy az árják elvándoroltak, a megváltozott éghajlaton a szóma nevű növény már nem volt honos, egy ideig kereskedelem révén szerezték be, de helyettesítőket kellett keresni. A szómát használó bráhmánák ugyan hosszan elemezték az egyes helyettesítők előnyeit és hátrányait, de nem írták le az eredeti szóma növényt. A szóma azonosítására alkalmas összes tudásunk a Rigvédából származik. A Rigvéda kutatóit vagy 150 éve foglalkoztatja a szóma nevű növény256. A szóma nevet Magyarországon ALDOUS HUXLEY Szép új világ című könyvéből KARITHY FRIGYES bravúros fordításában ismerjük. Azt is a Rigvédából tudjuk, hogy a szóma azonos nevű levét a tűz istenével egy sorba helyezték. R. GORDON WASSON és felesége, VALENTINA asszony fejtették ki először elképzelésüket arról, hogy a vörös kalapú légyölő galóca volt a szent révület és a hozzá kapcsolódó hiedelmek szerint a halhatatlanság itala. Ezen, az 1960-as években megjelent elképzelésen kívül egy sor más lehetőség is szóba került, de ezek egyike sem felelt meg a Rigvédában megénekelt növényről írtaknak. Javasolták a Bhang nevű növényt (cannabis), a rebarbarát, a periploca aphyllát, a Sarcostemma brevistigma-t, az ephedra vulgarist, hogy csak néhányat említsünk. Ezen javaslatok alapja többnyire annyi, hogy a Rigvéda nem említi, hogy az isteni növénynek lenne gyökere, levele, szirma vagy magja. A légyölő galóca hatását már az 1900-as évek elején leírta WALDEMAR JOCKELSON. Mérgezést, hallucinációt és delíriumot okoz. A mérgezés enyhébb formája bizonyos fokú élénkséget okoz, bizonyos spontán mozgásokkal kísérve. Több sámán fogyaszt „munka” előtt a gombából hogy extázisba essen. Erősebb mérgezés esetén az érzékszervek összezavarodnak, a környező tárgyak vagy nagyon nagynak vagy éppen hogy nagyon kicsinek tűnnek, hallucináció lép fel, spontán mozgások, rángások, görcsök kíséretében. Élénkség és depresszió váltakozása is megfigyelhető. A személy, aki a gombából evett, csendesen ringatózik, himbálja magát, miközben esetleg családjával beszélget. Szeme hirtelen kitágul, hevesen gesztikulálni kezd, esetleg képzelt vagy jelen nem lévő személyekkel társalog, énekel és táncol. Ezt a periódust egy nyugalmasabb időszak követheti. Joggal gondoljuk, hogy a légyölő galóca hatása sokkal 256

Az ismertetés alapja: Michael S. Smith: Aminata Muscata as te God/Plant Soma of the Rigveda, http://www.entheogen.com/amanita.html 185


kiterjedtebb lenne, ha a mérgezést okozó alkaloida nem ürülne ki gyorsan a vizelettel. Az extázis fenntartásához ismételt alkaloida bevitelre van szükség, ezt úgy is meg lehet oldani, hogy a mérgezett megissza saját vizeletét, ezzel hallucinációinak időtartama meghosszabbodik. Erre van utalás a Rigvédában is. Buddha nem állítja magáról, hogy ő isten lenne, azt sem, hogy isten leszármazottja lenne. De még azt sem, hogy isteni üzenetet hozott. Csak annyit állít, hogy elérte a világ megismerésének egy fokát, amit ő megvilágosodásnak nevez, és ez az út mindenki számára járható. Buddha tanításait halála után rendezték, versbe szedték, nemzedékeken át adták tovább. Ez a tanítás dharma néven ismert. A gyógyítás négy lépésének megfelelően, tanítását a négy nemes igazság foglalja keretbe. Az első nemes igazság a szenvedés igazsága. Azt fejti ki, hogy az emberi szenvedés egyetemes, karmánkból, előző életeink jó és rossz cselekedeteinkből következik. A második nemes igazság a szenvedés keletkezésének igazsága. A szenvedés azért keletkezik, mert rossz dolgokra vágyunk, törekszünk. Ha a cél nemes is, elérésének módja a szenvedések forrása. Hajlamosak vagyunk túlértékelni a múlandó anyagi javakat. A harmadik nemes igazság a szenvedés megszüntetésének igazsága. Azt fejti ki, hogy alkalmas életmóddal megszabadulhatunk karmánktól. El kell vetnünk az anyagi világhoz kötődő vágyakat, ezek kötnek bennünket a születés—halál körforgáshoz. Ezek a vágyak a kapzsiságba, a féltékenységbe, a birtoklás vágyába és a nemi vágyban rejtőznek. A negyedik nemes igazság az út igazsága. Kifejti, hogy létezik olyan útmutatás, amelyet követve megszabadulhatunk a szenvedéstől. Ehhez a nyolcas utat kell követnünk. A nyolcas út a következő lépésekből áll. Helyes vizsgálódás, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életmód, helyes igyekezet, helyes hit és helyes elmélyülés. A buddhizmust sem kerülték el a szakadások. Az első szakadás már i.e. 4. században bekövetkezett, jelenleg a buddhista iskolák száma 18. Az egyik legismertebb iskola a lámaizmus, elsősorban Tibetben népszerű vallás, melynek vezetője a dalai láma.    Annyi megállapítható a fentiekből, hogy a hinduizmus nem a világképével kápráztatta el az európaiakat. Van viszont néhány hinduizmushoz kapcsolódó jelenség, amelynek magyarázata a mai napig sem ismert. Egyes vallási ünnepek alkalmával az ünneplő közönség mezítláb parázson sétál anélkül, hogy talpuknak baja esnék. Egyes aszkétákat élve eltemetnek, majd pár nap után élve találják őket. Egyes szekták azt állítják, nem éreznek fájdalmat, ezért képesek a legkülönbözőbb szenvedéseket elviselni. A jelenség megtestesítője a fakír, aki képes szögeken feküdni, karját, lábát, arcát a legkülönfélébb dolgokkal átszúrni anélkül, hogy vérezne, vagy fájdalmat érezne. Mindezek az elképesztő jelenségek az emberhez kötődnek, elérésükhöz egy magas szintű önmegismerésre van szükség. Az aszkétának is esküt kell tennie. A Mahávíra előírásai szerint az aszkétának le kell mondania minden tulajdonáról, családi kötelékeiről, mindezt a fokozott szellemi tevékenység kedvéért. Az aszkéta a következő nyilatkozatot teszi oktatója előtt: Végrehajtom a lelki nyugalom szertartását, életem hátralévő részére megszabadulok minden helytelen cselekvéstől, háromszorosan háromszor, elmémben, testemben és beszédemben. Nem cselekszem helytelenül, és mást sem buzdítok rá. Mester, az ilyesmit megtagadom, elítélem és megszabadulok tőle.257

257

Michael Jordan: Kelet bölcsessége, Magyar Könyvklub, 2000, 127

186


Az aszkéta nem ehet semmilyen állati terméket, vigyáznia kell minden apró teremtmény életére, életének minden tevékenysége közben. (Arról nincs hír, milyen mélységig kell vigyázni az élőlények életére, nem tudjuk, mi a helyzet például a baktériumokkal.) A másik európai ember számára érthetetlen jelenség a jóga. Egyszerű testgyakorlatokkal, a légzés szabályozásával olyan jelenségeket lehet produkálni, amelyek szöges ellentétben állnak a nyugati orvostudomány által lehetségesnek tartottakkal. Először is, nem árt emlékeztetni arra, hogy a jógához szükség van egy avatott mester irányítására, és hibátlan szellemre. Ám a hinduk szerint a test minden porcikája megfeleltethető a szellemtest meghatározott részének, ezért … a jóga-szútrák szerint a jógának kifejezetten gyakorlati útjára csak olyan ember léphet, aki a vele született szellemi képességeken kívül még hibátlan testtel is rendelkezik. Még egyetlen foga sem hiányozhat!258 BAKTAY említ egy „Jóga Mimámszá” című angol nyelven megjelenő folyóiratot, amelynek célja a jóga elemzése, megállapításainak és eredményeinek vizsgálata nyugati tudományos módszerekkel. Vizsgálják a jóga gyakorlatok hatását a vérnyomásra, több ízben megállapították a pulzus teljes megszűnését hosszabb időn át. A jógikkal az a baj, hogy az igazi jógik a világtól távol folytatják gyakorlataikat, azok, akik vásári mutatvánnyá silányították a jógát, inkább illuzionistának tekinthetőek, mint jóginak. Ám olykor az is megesik, hogy az utazó találkozik egy igazi jógival. Ilyen eseteket BAKTAY is említ. Az alábbi eset (kivonatosan átvéve) BRUNTON könyvéből való.259 A szerző indiai ismerőse, Brahma kíséretében meglátogatott egy igazi jógit, aki Brahma kertjének végében lévő kunyhójában folytatja gyakorlatait. A jógi a belépő szerzőt megkülönböztetett tisztelettel üdvözli, aki szabadkozik, ám a jógi így válaszol: „Ugyan már testvér… Ön az első európai, aki tanyámat felkereste s aki barátommá lett. Ki kell fejeznem örömömet …”260 Ezután a jógi megajándékozza a vendéget egy rózsaszínű lapokra, piros és zöld tintával írt tamil nyelvű verssel, amiben a vendég neve is szerepel. Ezután a jógára, a légzésgyakorlatokra terelődik a szó, kiderül, hogy a jógi képes befolyásolni szívműködését. A jógi elmondja, hogy: „A hozzá szükséges erőre az ülésmód, lélekzés és akaraterő bizonyos együttes gyakorlása révén lehet szert tenni. Ezek a gyakorlatok természetesen a jóga magasabb fokozatába tartoznak. Olyan nehezek, hogy csak kevés ember tud megbirkózni velük. E gyakorlatok útján valamennyire akaratom alá vetettem a szívmozgató izmokat, a szívet mozgató izmok révén aztán tovább haladhattam és legyőzhettem a többi szervet is.”261 Ezután bemutatja az elképedt szerzőnek, hogyan állítja meg szívét hét másodpercre. A továbbiakban a jógi pulzusát állítja le, majd két percre a légzését is. Az orvostudomány szerint persze mindez lehetetlen, hiszen a sima izmok (amilyen a szívizom is) nem befolyásolhatóak akaratlagosan.

258

Baktay Ervin: India, Szukits, 2000, 346 Paul Brunton: India titkai, Rózsavölgyi és társa, Budapest, é.n. 92-101 260 ibid, 93 261 ibid, 96 259

187


5.3. A zsidó vallás A zsidó vallás alapjai, a judaizmus. A kabbala. Egy kis történelem: a diaszporák kialakulása, Izrael megalakulása, a cionizmus.

A zsidó vallás a keresztény és az iszlám vallás előfutárának tekinthető. Gyökerei a távoli múlt homályába nyúlnak vissza, valószínűleg egy törzsi valláshoz. A zsidó nép korai történetének leírása az Ószövetségben található. Az tény, hogy időszámításunk kezdete környékén a római birodalomban már két egymással szembenálló bölcseleti irányzat: a hellenizmus és a judaizmus létezett. A birodalom hivatalos nyelve a görög volt, az üzleti életé szintén. A NAGY SÁNDOR alatt egyesített görög városállamokban istenek sokasága volt megtalálható. A zsidók megfordultak Egyiptomban, Galileában, Júdeában. A zsidóság nagy része az időszámítás kezdete körül Júdeában élt, de jelentős zsidó diaszpórák éltek a Földközi-tenger több keleti városában, így Alexandriában, Antiochiában, Epheszoszban és persze magában Rómában is. A diaszpóra jólétben élt, rendelkezett templomokkal is. A Római Birodalom szabad vallásgyakorlást és gyülekezést biztosított a zsidóságnak. Róma a távoli tartományokkal elég nehezen boldogult, többnyire azt a gyakorlatot követték, hogy egy Rómához hű helyi erős emberre, a helytartóra bízták a tartomány vezetését. A helytartó a helyi nyelv, vallás birtokában könnyebben találta meg a megfelelő hangot a helyiekkel, mint tette volna egy „ejtőernyős”. Júdeát egy új tartományhoz, Szíriához csatolták, a helyi vezetőket pedig királynak nevezték. i.e. 43-ban HERÓDES lett a zsidók királya. A görögök vallása a nagyszámú istentől való félelem jegyében alakult ki, de az időszámítás kezdetén a görögök úgy érezték, hiába a sok isten, nem kapnak választ azokra a mély kérdésekre, amelyeket egyre több szabadidejükben feltettek maguknak, mint pl. mi a lélek, hogyan kapcsolódik a világhoz, az örökkévalósághoz. Ezzel szemben a zsidóknak csak egyetlen istenük volt, övék volt az Isten. A helyzetből adódik a kérdés: miért nem vált akkor a judaizmus világvallássá? A judaizmus előtt azonban komoly korlátok álltak. Tanításában és szervezetében komoly reformok nélkül a judaizmus csak egy átláthatatlan és érthetetlen vallás maradhatott a nagy többség számára. Ennek bemutatására megemlítem, hogy a papoknak Áron, a templom őreinek pedig Lévi törzséből valóknak kellett lenniük. De hogyan határozható meg sok generáció múlva, ki melyik törzshöz tartozik? A megoldás többnyire találgatáson, fantázián és persze belső alkudozásokon át alakult ki. További akadály volt a körülmetélés, és a hihetetlenül szerteágazó és szeszélyes törvények. Ez utóbbiak írástudók seregének adtak munkát, akik könyvtárnyi kommentárt és értelmezést fűztek a törvényekhez, ezek azonban teli voltak belső ellentmondásokkal. Mint tudjuk, a reform elmaradt, a világ várakozását egy új szekta teljesítette be, a szektát egy palesztinai ácsmester JÉZUS nevű fia alapította. A zsidók egyöntetűen úgy tekintették a történelmet, mint Isten ténykedésének tükröződését. A múlt nem véletlenszerű események sorozata volt, hanem kérlelhetetlen bizonyossággal gördült útján, az isteni szándék szerint, amely egyben az eljövendő tervrajza és kódolt utasítássora is. A tervrajz azonban homályos, a kód még ismeretlen, és megfejtésén szüntelenül változó, rivális gondolati rendszerek versengenek.262

262

Paul Johnson: A kereszténység története, Gondolat, 2001, 18

188


A Tizenhárom Elv263 tekinthető a zsidó hit katekizmusának. Ennek ellenére az elvek értelmezésében esetenként jelentős eltérés figyelhető meg. Egész iskolák alakultak ki, egy-egy iskola nagyjából azonos nézeteket vall. Az eltérések magyarázatát a judaizmus pragmatizmusában lelik fel sokan, abban, hogy „az élet és a cselekvés felé irányul”. 1,Hit Istennek, minden dolognak teremtőjében. 2,Hit Isten abszolút egyetlenségében. 3,Hit Isten testetlenségében. 4,Hit Isten örökkévalóságában. 5, Hit abban, hogy az egyetlen Istent kell imádni és szolgálni, és senki mást rajta kívül. 6,Hit a prófétákban és a prófétai kinyilatkoztatásban. 7,Hit Mózesban, a legnagyobb prófétában, és abban, hogy a mózesi prófécia az összes többi fölött áll. 8, Hit abban, hogy a Tóra égi eredetű, és ez az egyetlen isteni kinyilatkoztatás. 9,Hit abban, hogy a Tóra megváltoztathatatlan. 10.Hit Isten mindentudásában és az isteni gondviselésben. 11,Hit Istenben, aki megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. 12,Hit a Messiás eljövetelében. 13,Hit a holtak feltámadásában. Amelyen egyszerűnek és egyértelműnek tűnnek a fenti egyszerű tételek, annyira bonyolult alkalmazásuk a gyakorlatban. A hitgyakorlás része volt—többek között—bizonyos étkezési előírások betartása, és a szombati munkavégzés tilalma. A történelem során, ahogyan ezt a 3.1 részben láttuk, ma már át nem látható küzdelmek eredményeképpen, az egyes előírásokhoz többféle értelmezés is társult. Ezek hatása időnként nagyon is nyilvánvalóvá vált. Abban, hogy i.e. 65-ben POMPEIUS lerombolhatta Jeruzsálem falait, jelentős szerepet játszott, hogy a város legszigorúbban hithű védői nem voltak hajlandóak fegyvert fogni szombaton.264    A zsidó hit mindig is titkos része volt a kabbala. Erre a titokzatos tudományra is gyakran hivatkoznak az ezotéria kedvelői. Egészen a legutóbbi időkig szájhagyomány útján őrizték, az utóbbi időben a kabbalisták is rászoktak a jóval kényelmesebb (és megbízhatóbb) internetre. A kabbala tanulmányozásához szükség volt egy tanítómesterre, aki megóvta tanítványát a misztikus tudományban rá leselkedő veszélyektől. Ezekről a veszélyekről elsősorban irodalmi művekből szerezhetünk tudomást, elegendő a közismert Gólem legendára utalni. Azt lehet mondani, hogy a tízparancsolat megtartása a judaizmus elvi alapja, a kabbala viszont közvetlen módszereket adott az Istenhez való közeledésre. A merkava nevű titkos tudomány, amit a kabbala elődjének lehet tekinteni, már az időszámításunk előtti évszázadban virágzott Palesztínában. Fő kérdése az volt, hogy Ezekiel próféta evangéliumában leírt vízióban említett isteni trón miben is állhatott. A mágiával és kozmológiával foglalkozó legkorábbi írott zsidó szöveg a Teremtés Könyve, ami a 3 és 6 század között jelenhetett meg. Ez a mű a teremtés folyamatát a 10 „isteni szám” és a héber abc 22 betűje segítségével magyarázta. Ez a 32 jel (félreértések elkerülése végett a 0, 1, …, 9 számjegyekről és 22 betűről van szó) együtt alkotja a „titkos bölcsesség 32 útját”. 263 264

Fernando Joannes: A zsidó vallás, Gondolat, 1990, 72 Paul Johnson: A kereszténység története, Gondolat, 2001, 17 189


A korai kabbala egyik könyve, A Fényességek Könyve, a számokat a teremtés és a világ fenntartásának eszközeként értelmezte. Bevezette továbbá a zsidó vallásba olyan fogalmakat, mint a lélekvándorlás, és egy misztikus szimbolizmus használatával megerősítette a Kabbala alapjait. A rákövetkező évszázadban feltűnt Spanyolországban egy könyv, A Kép Könyve, ami bizonyos körökben rivalizált a Tórával. Ez a könyv a teremtés misztériumával és a számjegyek funkciójával foglalkozott, bevezette a kozmikus ciklusok fogalmát. Minden ciklus rendelkezett a Tóra egy értelmezésével, egy bizonyos isteni tulajdonság alapján. Következésképpen a zsidó vallás nem a változatlan tények vallása, hanem olyan vallás, amely minden ciklusra (aminek titkos neve eon) rendelkezik egy Tórával. Spanyolországban előkerült egy másik kabbalista könyv is, a Nagyszerűségek Könyve, ez a könyv a gonoszról, az üdvözülésről és a lélekről szóló misztikus spekulációknak nyitott utat. A Kabbala ma is él, a kabbalisztikusoknak van weboldaluk, ahol rendszeresen cikkek, elemzések jelennek meg. A Kabbala bölcsességéről is tájékoztatást ad az említett web oldal, a következőképpen. Először általában: Mi körül forog a bölcsesség? A Kabbala bölcsessége nem több és nem kevesebb, mint a gyökerek egy sorrendje, amelyeket az ok és okozat meghatározott szabályai kötnek össze, összefonódva egyetlen magasztos céllá, amelyet így lehet leírni: „az Istenség felismerése e világi teremtményei által.” Azután konkrétan, a gyakorlat számára is használható módon: A Kabbala bölcsessége egy gyakorlati módszert tanít nekünk, aminek segítségével megszerezhetjük a [felső] világot és létünk forrását. Az élet igazi felismerése révén az ember eléri a tökéletességet, a nyugalmat és a határtalan örömöt, valamint annak képességét, hogy túllépje időbeni és térbeli korlátait, miközben ebben a világban él.265 Megtudjuk, hogy „.. a Kabbala lényege és implikációi szélesebbek és mélyebbek az óceánnál.”266 Az egyik 2002-ben megjelent cikkben YEHUDA ASHLAG rabbi267 az alábbi kérdésekre keresi a választ:   

Mi a vallás lényege? A vallás lényege a mostani világhoz, vagy egy másik világhoz kapcsolódik? Az-e a vallás célja, hogy Isten vagy teremtményei kedvére tegyünk?

Hosszú elemzés után ASHLAG rabbi az alábbi következtetésre jut: Ezzel gondosan kimutattuk, hogy a vallásnak célja csak annak az egyénnek a számára van, aki beleássa magát, és nem az egyszerű emberek használatára és boldogulására, noha a vallásba beleásó egyén minden tette a közösség boldogulása körül forog, és az erre irányuló cselekedetekkel mérhető. De ez csak átmenet a magasztos célhoz, ami a Teremtővel való egyenlőség. És most érthetjük meg, hogy a vallás célját életünk 265

Rabbi Michael Laitman, www.kabbalah.info Yehuda Ashlag: The Essence of Wisdom of Kabbalah, www.kabbalah.info 267 Yehuda Ashlag: The Essence of Religion and Its Purpose, www. kabbalah.info 266

190


során gyűjtjük egybe. Vizsgáljuk meg alaposan a Tóra áldásában, az egész céljának ügyét, és az egyén céljának ügyét.    A zsidó nép története, sok más nép történetéhez hasonlóan, viszontagságok története. A zsidóság már a római birodalomban is többfelé élt. A babiloni száműzetés idején jött létre az első nagyobb zsidó közösség Palesztinán kívül, akkor alakult ki a diaszpóra szó. Évszázadokkal később a zsidó vallás túlélte a hellenizációt, NAGY SÁNDOR katonailag ugyan legyőzte Palesztinát, de a zsidó vallás fennmaradt. Nagy Sándor halála után ugyan a görög fennhatóság fennmaradt, azonban a vallás „hellenizálására” irányuló erőfeszítések sikertelenek maradtak. A zsidók hol politikai, hol katonai eszközökkel védték meg vallásukat. A viszontagságok viszont azzal jártak, hogy a zsidók egy része elvándorolt Palesztinából, illetve a vándorlás egyes állomásain maradt, így növekedett a szórványzsidóság. Tekintettel a kor közlekedési lehetőségeire, a nagy területen szétszóródott zsidó közösségek között számos tekintetben nézetbeli különbségek alakultak ki. Akadtak az élet örömeit hajszolók, fanatikus hittérítők, ortodoxok is. HERÓDES i.e. 43-ban lépett Júdea trónjára, idejében elkezdték a Jeruzsálemi templom újjáépítését, noha csak halála után fejezték be. Krisztus születésekor a diaszpóra létszáma négy-ötszörese volt a Palesztinában élő zsidók számának. A diaszpóra olyan szellemeket adott a világnak, mint a történész JOSEPHUS vagy a filozófus PHILO. Az első század idejében jelentős zsidó közösségek jöttek létre Egyiptomban és Alexandriában, ahol a lakosság kb. 40%-a volt zsidó. Ezután a diaszpóra fontos szerepet játszott a zsidóság történelmében, a vallási központ viszont vándorolt, állomásai: Babilónia, Perzsia, Spanyolország, Franciaország, Németország, Lengyelország, Oroszország, és az USA. A diaszpórák eltérő módon vélekedtek arról, hogyan kell viszonyulni a helyiekhez, mennyire kell megőrizni a zsidóságot, mennyire szabad asszimilálódni. Egyes nézetek szerint a diaszpóra lassú halálra van ítélve, csak a Palesztinában élő zsidóság remélheti fennmaradását. Azonban, a zsidók a történelemben Isten kezét látják, ezért nem világos, mi is a diaszpóra valódi helyzete. A reform szárny a diaszpórák kialakulásában Isten akaratát látja. Az amerikai zsidóság 1885-ben deklarálta, hogy nem várja a zsidóság visszatelepülését Izraelbe. Azonban a zsidó rabbik 1935ben érvénytelenítették ezt a deklarációt. Ugyanakkor az Amerikai Zsidó Tanács 1943-ban kimondta, hogy a zsidóság csak vallást jelent, az Izraelbe költözés szándéka a lojalitás hiányát mutatja a befogadó országgal szemben. A 20.-ik század végén a zsidóság lélekszámát 14 millióra becsülik, ebből mintegy 4 millióan élnek Izraelben, 4,5 millióan az USA-ban, több mint 2 millióan a volt Szovjetunió utód országaiban. A zsidó nacionalizmus azt a célt tűzte ki, hogy „az ősi földön”, Palesztina területén létrehozzon egy zsidó államot. Jeruzsálem, a dombokra épült főváros lenne természetes az új állam központja. A dombok egyikét Zionnak hívják, erről nevezték el a mozgalmat zionizmusnak. A 16.-17.-ik században feltűntek messiások, akik eljövetelét egyébként a Biblia megjósolta. A messiások arra buzdították a zsidókat, hogy költözzenek vissza Izraelbe, őseik földjére. A 18.-ik században kibontakozó Haszkala mozgalom viszont arra bátorította a zsidóságot, hogy asszimilálódjon a befogadó országban. Azonban, elsősorban Kelet-Európában, a zsidók elleni pogromok ébren tartotta a zionizmus eszméjét. A zionizmus akkor vált vallási mozgalomból politikai mozgalommá, amikor 1897-ben egy THEODOR HERZL nevű osztrák újságíró, aki kifejtette, hogy a legtermészetesebb dolog az asszimiláció lenne, ez azonban a jelentős antiszemitizmus miatt lehetetlen. A zsidók számára így egyetlen megoldás marad, saját államot kell létrehozni, ehhez viszont egy területre kell a zsidóknak költözniük. Ez a terület pedig lehetne Palesztina. HERZL 1897-ben Baselben hirdette meg mozgalmát. A mozgalom központja Bécsben volt, ahol kiadtak egy Die Welt nevű hetilapot. 1901-ben HERZL engedélyt kért az Ottomán Birodalomtól egy autonóm terület kialakítására, de kérelmét elutasították. Az elutasítás 191


után Nagy Britanniához fordult és meg is kapott egy 6000 négyzetmérföldnyi lakatlan területet Ugandában az autonóm tartomány kialakításához. A mozgalom azonban ragaszkodott Palesztinához. Sajtójukon keresztül arra buzdították a zsidókat, hogy vándoroljanak ki Palesztinába. Arról több ország is gondoskodott, hogy vállalkozó kedvű kivándorlókban ne legyen hiány, az orosz polgári forradalom bukását követő zsidó pogromok következtében tízezer számra vándoroltak ki Palesztinába, a bevándorlók száma már elérte a 90000-et. Az immár politikai mozgalommá vált zionizmus vezetését két Londonban élő orosz, CHAIM WEIZMANN és NAHUM SOKOLOW vette át. Nem kis részben az ő munkájuk eredményeként 1917-ben megszületett a BALFOUR deklaráció, amelyben Anglia segítséget ígért az új zsidó állam Palesztinában történő kialakításához. 1925-re a Palesztin lakosság elérte a 108 ezret, 1933-ra pedig a 238 ezret. Az arabok féltek a zsidó lakosság növekedésétől, a feszültségek egyre nőttek, végül „állandósult hadiállapot” jött létre a civil népcsoportok között. Az ENSZ 1947-ben úgy határozott, hogy a konfliktusok kezelése céljából Palesztinát fel kell osztani egy arab és egy zsidó részre. A zionizmus tehát nem egészen öt évtized alatt elérte célját, noha a jelenlegi helyzetben Izrael állig fegyverben áll az őt körülvevő, meglehetősen ellenséges arab államok gyűrűjében. 5.4. Kereszténység A Jézus szekta látványos sikerei. Az evangelizáció története. Róma és Bizánc. Evangelizáció Európán kívül. A keresztények mint hódítók az Új Világban. A rabszolgaság megítélése. Keresztes háborúk.

A Római Birodalomnak természetesen volt saját vallása, ami meglehetősen ősi volt (ebben a tekintetben nem maradt el a másik két rivális vallás, a hellenizmus és a judaizmus mögött), de az időszámításunk kezdete környékén ez a vallás már elveszítette vonzerejét, ahogyan egyes történészek fogalmaznak a vallás „terméketlen és kiüresedett” lett. Ennek ellenére államvallás volt, hivatalait, tisztségeit állami tisztviselők látták el. Mint államvallás, mintegy tükrözte az államban beállt változásokat. Amikor Rómában köztársaság volt, … . Ahogyan a köztársaság megbukott és császárság váltotta fel, az uralkodó félig istenné lett. Ez annyit jelentett, hogy a császárt halála után a szenátus istenné nyilvánította. Egyes császárokat (például Caligula) már életükben istenni rangra emeltek. Ráadásul a birodalom polgárai szabadon választhatták „második vallásukat”, ami a birodalom sokszínűsége ismeretében sokféle vallást jelentett, és nem kell dús fantázia annak megállapításához, hogy a „második vallás” valójában az első volt— legalábbis a polgárok szemében. Valószínűleg, már abban az időben is élt a vonzódás az egzotikus, ismeretlen új vallások iránt, és mivel a Birodalom szüntelenül gyarapodott meghódított területekkel, aholis a helyi vallás gyakorlását nem tiltották meg, egzotikus vallásokban, ezek rituáléiban tevékenykedő különös és látványos ceremóniákban, titokzatos öltözetű papokban nem is volt hiány. Az oktatási rendszer érdekes módon nem kizárólag az államvallást hirdette, az oktatást a szoksínűség jellemezte a vallás területén is. Itt inkább hátrányban volt Róma, hiszen a birodalmon belül az oktatás, az igazságszolgáltatás, és legfőképpen az üzleti élet nyelve a görög volt, itt tehát bizonyos előnyt élvezett a görögök vallási sokszínűsége. Nagy Sándor ugyan megteremtette a görög egységet, de a számtalan helyi istenséget—nagyrészt babonás félelemből—nem mozdították el, így akárcsak a római, a görög vallási élet is igencsak sokszínű volt. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a különféle vallások, kultuszok más-más néven 192


említették ugyanazt az istent, így pédául Zeusz, Baál és Jupiter a főisten görög, római és egyiptomi megnevezése volt.    A JÉZUS szekta káprázatos karriert futott be, 50 körül még csak pár tucatnyi vallásalapítóból és párszáz hozzájuk csapódott hívőből állt. A szekta tagjait gyanakvás övezte, gyakran nyíltan fenyegették vagy üldözték őket. Alig három évszázad múltán azonban a szektából nem csak egyház lett, a keresztény egyház, de egyenesen a Római Birodalom államvallása. A sikerekhez az is hozzájárult, hogy az üldözés és az ezer veszély dacára önkéntes igehirdetők indultak minden irányba, hogy híveket szerezzenek az új egyháznak, hiszen Krisztus mondta, az evangéliumot hirdetni kell. Ez az evangelizációnak nevezett mozgalom az elkövetkező századokban is fontos szerepet kapott. A terjeszkedés mellett azonban az ellentétek is korán megmutatkoztak. Már a 7. században megindult az egyház befolyásának csökkenése a keleti területeken. A látszólag jelentéktelen monofizita eretnekség nagy területen elterjedt, ezeket a területeken pedig az újfajta iszlám vallás hódította meg, de az iszlám veszély nem csak keleten, de nyugaton, Hispániában és délen, Észak-Afrikában is hódított. A 8. századra a kereszténység elvesztette területének körülbelül felét. Az iszlám tehát erősen korlátozta az egyház terjeszkedését, az erre irányuló erőfeszítések így észak felé fordultak, a 8. században megalakult a frank birodalom, a görögök pedig a Balkánt vették célba. Közép-Európában pedig mindkét egyház megkísérelte magához csalogatni a királyokat. I. BORISZ a bolgárok uralkodója 860-ben elfogadta a frankok által közvetített kereszténységet, de 864-ben némi erőfitogtatás a bizánciak részéről meggyőzte az ortodox kereszténység előnyeiről. A bizánci III. MIHÁLY császár két Thesszalonikibe való, nyelveket jól beszélő szerzetest küldött téríteni Bulgáriába. A két szerzetes küldetésének része volt egy használható szláv abc kidolgozása, aminek a két szerzetes, CIRILL és METHODIOSZ eleget is tett. A magyarok, a csehek és a lengyelek a nyugati kereszténységet fogadták el, a görögök viszont meghódították a maradék szláv területeket. Kelet és nyugat vetélkedése nem merült ki az evangelizációban. 1204-ben jámbor keresztes lovagok elfoglalták és kifosztották Konstantinápolyt, ezzel rövid időre helyreállították a kereszténység egységét. A tatárok kiűzése után a görögkeleti egyház megerősödött a moszkvai nagyhercegséggel. A 13. században a nyugati kereszténység a domonkosok által támogatott teuton lovagrend révén meghódította a poroszokat és a Baltikumot. Alighogy Európában egyre kevesebb lett az evangelizáció lehetséges terepe, a bátor spanyol, portugál, angol, firenzei és egyéb hajósok újabb területeket fedeztek fel Európán kívül, ami felújította a hittérítők igyekezetét. Ezzel új korszak kezdődött: a gyarmatosítás korszaka. Már a teutonok hódításainak is a gyarmatosítás volt a fő célja. A 6. században elkezdődött folyamat két új tézis hozott a kereszténységnek, mindkettő ellentétes volt a keresztény tanítással is, és a korai keresztény egyház gyakorlatával is. Az első tézis így szól: a térítés együtt jár a gazdasági térnyeréssel. A második tézis: az európai kontinensen azonos rasszok élnek. Ez persze nem befolyásolta a lelkekben már kialakult hierarchiát: a nyugati keresztény alacsonyabb rendűnek, időnként ellenségnek tekintette a keleti keresztényt. Ugyanakkor az európai keresztények alacsonyabb rendűnek tekintették az Európán kívüli frissen megtérteket.    Az első Európán kívülre indított missziók kérész életűnek bizonyultak. 1335-ben 50 szerzetes indult Kínába, a mongolok által elfoglalt Pekingbe. Amint a kínaiak visszafoglalták Pekinget, a misszió elveszett. Hasonló sorsa jutott több, muzulmán és afrikai pogány területekre küldött misszió is. Korán megszületett a felismerés, az evangelizációt jobban elő kell készíteni. 1311-ben a vienne-i zsinat felkérte Európa egyetemeit, hogy indítsanak modern keleti nyelveket tanuló 193


csoportokat. Mallorcán létrehoztak egy keleti nyelveket oktató egyetemet. 1444-ben Európa felvette a kapcsolatot a trópusi Afrika egyes néger törzsfőnökeivel. KOLOMBUSZ 1492-ben fedezte fel Amerikát, és már 1519-ben megjelent az első conquistador, HERNAN CORTEZ, aki 400 emberrel szállt partra Mexikóban. Parancsait így kezdte: … küldetésetek első és legfontosabb célja, hogy szolgáljátok Istent, s terjesszétek a keresztény hitet…ne mulasszatok el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy terjesszétek az igaz hit ismeretét és Isten egyházát azok között, akik sötétségben tévelyegnek.268 A második nagy conquistador, FRANCISCO PIZARRO 1531-ben indult meghódítani Perut 180 emberrel és 37 lóval. Ő másként gondolkodott, mint CORTEZ. A hittérítéssel kapcsolatban ezt mondta: Nem azért jöttem ide, sem semmi ilyesmiért. Azért jöttem, hogy elvegyem tőlük az aranyukat.269 A térítés „meghatározó tényezője az erőszak, a mohóság, a kegyetlenség”. Kétségtelen, a hittérítő szerzetesek vitték el az indiánoknak az olvasást és az európai kultúra egyéb vívmányait, mint az oktatást. A legveszedelmesebb tévedés tudományokra oktatni az indiánokat, s még rettenetesebb vétség Bibliát és a szent szövegeket a rendelkezésükre bocsátani… Spanyol hazánkban igen sokan vesztek el ezen a módon, és így született az eretnekség ezernyi fajtája is.270 Mint tudjuk, Dél-Amerika evangelizációja sikeres volt, Brazíliában, Peruban, Mexikóban és a többi Dél-Amerikai országban a lakosság története ma is katolikus. A történet azonban így is szolgál tanulságokkal, ezeket JOHNSON a következőkben foglalja össze. A világ evangelizációjára a 16. –ik század óta fel-felbukkanó kísérletek soha nem váltottak ki láncreakciót, a kialakuló keresztény szigetek folyamatosan gondoskodást, irányítást és védelmet igényeltek. Amikor a kereszténység erős, szilárdan megalapozott vallással került szembe, nem ért el sikereket. Ezzel szemben a szegény, alacsony kulturális szinten álló területeken, vagy ahol egy primitív pogány vallással kellett versenyeznie, ott gyorsan megvetette a lábát. A kudarcok egyik okát JOHNSON abban látja, hogy a kereszténység túlságosan is szolgálni kívánta az európai gondolkodást, az európai érdekeket, ahelyett, hogy a kereszténység kétségkívül létező univerzális eszméihez tartotta volna magát. Kétségtelenül ennek az európai mohóságnak a nyomait látjuk a kopár adriai tengerpartokon, ahol a kíméletlen fakitermelés következtében a talaj már régen erodálódott, a Balti-tenger és az Északi-tenger halállományának vészes apadásában, számos állatfaj (bálnák, fókák) kiirtásában világszerte.    A 16.-17. századi Európában szó sem lehetett egyenlőségről, aminek világos jeleként csak a nemes hordhatott fegyvert. A középkor végén, az újkor elején az emberekben már mocorognak bizonyos, nehezen körvonalazható igények. Az egyházzal szembeni elégedetlenség a 268

Paul Johnson: A kereszténység története, Európa, 2001, 532 uo. 270 Paul Johnson: ibid, 539 269

194


reformációban öltött szervezett formát, de Európa még átmeneti állapotban volt, amint azt az 1572.-ik évi véres Szent-Bertalan éjszaka bizonyítja, ahol kb. 3000 francia protestánst, akik hugenottáknak nevezték magukat, megöltek a szintén francia katolikusok. Ebben az átmeneti állapotban elsősorban a reformok hívei, és a kisemmizettek éltek bizonytalanságban. Mivel Európa fejlődése nagyrészt az evangelizáció sikerétől függött, és Bizánc elestével a keleti terjeszkedésnek befellegzett, a tettrekész, de nincstelen tömegek energiája és elégedetlensége egyre csak gyűlt. Elképzelhetjük, mekkora vonzerőt jelentett ebben a közegben egy olyan állam, ahol minden ember egyenlő, mindenki viselhet fegyvert, olyan vallást követ amilyet akar. Ez volt Amerika. Az európai kisemmizettek álma. Aki túlélte a hosszú hajóutat, annak már csak néhány kellemetlenséggel kellett megküzdenie, ezek egyike volt egyes területeken az indiánok állandó zaklatása. Az indiánok több tulajdonsága eléggé érthetetlen az európai ember számára. Először is, nem voltak kíváncsiak. Ott éltek egy gyakorlatilag végtelen kiterjedésű kontinensen, és nem próbálták megnézni mit rejt a messzeség. Amikor az első amerikai kormányok felfedezőket küldtek a még ismeretlen területekre, azok természetesen a helyi indiánoktól érdeklődtek, mi van a tavon túl, síkságon, a hegyen túl. A válasz gyakran csak vállrándítás volt, az indiánok legfeljebb 2-3 napi járást ismertek. Nem keltette fel a kíváncsiságukat a tenger sem. Viszont már gyermekeiket is aszkézisre, a fájdalom elviselésére nevelték, és persze arra, hogy kínozzák az elfogott állatokat, embereket. Ellenfeleiket pedig válogatott módszerekkel kínozták, a legyőzött ellenfelet megskalpolták. A másik kellemetlenség a zord éghajlat volt. A tél hosszú volt és kemény, a nagy hóban lényegében lehetetlen volt közlekedni, ha nem sikerült a vadak elleni védelmet megszervezni, kellő mennyiségű élelmet felhalmozni, a közösség nem érte meg a tavaszt. KOLOMBUSZ alig ért vissza felfedezőútjáról, máris kitört a vita Spanyolország és Portugália között a frissen felfedezett szigetek tulajdonjogáról. Nem sokkal később már az angolok, franciák, hollandok is megjelentek saját követeléseikkel. Az nyilvánvaló volt, hogy a vitát a fegyverek fogják eldönteni. Bennünket az érdekel, hogyan bántak a gyarmatosítók az őslakossággal. Nyilvánvaló, hogy az első naptól fogva a gyarmatosítók közös célja és érdeke az őslakosság kiirtása volt. Az újkor elején a nemzetközi jog egy frissen felfedezett föld tulajdonjogát a felfedezőnek ítélte. Az őslakosság joga fel sem merült. A földet a felfedezés jogán birtokló nemzet saját hatáskörében határozza meg jogviszonyát az őslakossághoz. Amerikában tehát három nagy európai nemzet bánásmódját figyelhetjük meg: az angolokét, a franciákét és a spanyolokét. Az angolok viselkedésével kapcsolatban idézünk két angol történészt. J. T. ADAMS szerint az angolok „az indiánokat nem vették emberszámba, a farkasnál kissé magasabb rendű állatnak tekintették, de hozzá hasonlóan vadállatnak, amelyet el kell tenni láb alól, háborúval vagy megegyezéssel, és pedig a lehető leggyorsabban.”271 A. J. TORNBY angol történész szerint a fenti nézetek oka a protestáns életszemlélet és felfogás: „A Nyugat (értsd: Nyugat-Európa) történetében a protestáns mozgalom közvetlenül a tengerentúli telepítési mozgalom előtt indult meg, és időszámításunk tizenhetedik századában a tengerentúli világ birtokáért. Nyugat-Európa népei között megindult harc az angolul beszélő protestánsok győzelmével végződött, akik a primitív népek 271

idézi: Vecseklőy József: A csillagsávos lobogó nyomában, Magvető, 1985, 32 195


által lakott és európaiak letelepedésére alkalmas országok oroszlánrészét maguknak biztosították. A hétéves háború eredményeként egész Észak-Amerikát a sarkkörtől a Rio Grandéig olyan Európából származó új nemzetek népesítették be, amelyeknek kulturális alapja a nyugati civilizáció angol protestáns változata volt. Így az a faji felfogás vált döntő tényezővé, amelyet a nyugati kultúra angol protestáns változata vallott… Ez pedig az emberiségre nézve szerencsétlenség volt, mert a faji kérdésben –mint oly sok más életfontosságú kérdésben—tanúsított protestáns hajlandóságot, magatartást és viselkedést nagy részben az Ótestamentum irányítja, és a faj kérdésében ennek az ősrégi szíriai parancsnak a következményei nagyon is tiszták és nagyon is vadak. Az európai származású és fajú »bibliai keresztény«, aki letelepedett a tengerentúlon nem európai fajok közé, szükségképpen azonosította magát a Jehova parancsainak engedelmeskedő Izraellel, s az úrnak tetsző munkát vélt végezni az Ígéret földjének birtokbavételével, miközben az útjába kerülő nem európaiakat a kanaanitákkal azonosította, akiket az Úr adott a kezébe, hogy megsemmisítse vagy leigázza őket. Elhivatottságuk tudatában az Újvilág angolul beszélő protestáns telepesei a kontinens egyik partjától a másikig kiirtották az észak-amerikai indiánt és a bölényt”272 A bölény kiirtása az indiánok kiirtásának csak eszköze volt. Az indiánok ugyanis a bölényből éltek, annak húsát ették, csontjait, bőrét is felhasználták. A bölények több száz egyedből álló csordákban éltek, ha a csordában a vezérbivaly elpusztult, a többi állat nem mozdult mellőle. Ezért a vadászok—akinek a kormány jó pénzt adott minden elejtett bölény után—könnyűszerrel lőtték halomra minden cél nélkül az állatokat. Az élelem nélkül maradt indiánokra pedig a lassú pusztulás várt. A francia gyarmatosítók célja a kereskedelem és a térítés volt, a korabeli jogforrásokban VECSEKLŐY szerint alig történik említés az indiánokról. Több olyan eset ismert—tehát a franciák körében elfogadott gyakorlat lehetett—hogy a francia felfedező letelepedett, indián feleségével és félvér gyermekeivel képviselte a francia királyt. Ha sorsa úgy hozta, hogy kapcsolatba került más törzsekkel is, felszólította őket, ismerjék el a francia király fennhatóságát. A spanyolok viszony megint más volt az őslakossághoz. Erőszakkal meghódították ugyan őket, de kultúrájuk részesévé is tették őket. Az indián törvényeket, hagyományokat, szokásokat engedélyezték minden olyan területen, ahol azok nem ütköztek a keresztény tanítással. A meghódított területeken missziós iskolákban tanították írni-olvasni az indián lakosságot. A spanyol kormány már 1539-ben nyomdát állított fel Mexikóvárosban, a bennszülöttek nyelvén is adtak ki könyveket. A hódító és az őslakosság nagymértékben összekeveredett. Egyik hódító sem volt képes rabszolga sorba vetni az indiánokat. A befolyásolás másik módja, az evangelizáció is kudarcot vallott. Ezzel az indiánok sorsa meg volt pecsételve.    A rabszolgaság valószínűen egyidős az emberiséggel, annyi bizonyos, az Ótestamentum már több alkalommal is említi. Az ember szeretné hinni, hogy ez csak a múlt, a modernkor embere ilyesmire már nem képes. Ha félretesszük az illúziókat, az alábbiakat találjuk. Kétségtelen, hogy az előző századokban kevés nép és kevés állam volt mentes valamiféle tömeges erőszaktól. A nagyobb európai hatalmak kivették a részüket a 272

idézi: ibid, 33

196


rabszolga-kereskedelemből, a Francia Köztársaság gyarmatosító gyakorlatára, ha voltak is áldásai, mindvégig visszataszító események nyomták rá a bélyegüket. Az Egyesült Államokat mindmáig áthatja valami erőszakkultúra, amely két roppant bűncselekményből fakad: a feketék rabszolgaságából és az indiánok kiirtásából.273 A rabszolgaságra is vonatkoztak törvények, így például saját nemzetbélit tilos volt rabszolga sorba taszítani, noha sokan eladták magukat vagy hozzátartozójukat rabszolgának. Azonos vallású rabszolgát is tilos volt tartani, sőt, a keresztények és muzulmánok közötti egyezség értelmében sem tarthattak a másik vallást követő rabszolgát. A rabszolga egyfajta tulajdonlott dolog volt, egyes helyeken olyan, mint a telek, máshol olyan, mint egy ingóság. A rabszolga a törvénynek tárgya volt, hasonlóan a lóhoz vagy az öszvérhez, de nem alanya. Következésképpen, a rabszolga nem volt felelős tettéért, nem köthetett szerződést. A rabszolga joga államonként változott, de mindig kevesebb volt, mint tulajdonosának joga. Voltak államok, ahol a rabszolgának semmi joga sem volt, itt csak az állatok használatára vonatkozó korlátozások (ellátási kötelezettség, az indokolatlan kínzás tilalma) vonatkoztak rájuk. A rabszolgák között nem létezett rokonság, a gyermekeket elvették a szülőktől. A rabszolga munkája és gyermeke is a tulajdonost illette. Régen a rabszolgát háborúban szerezték, de ahogyan megnőtt a kereslet a rabszolgák iránt, egyre gyakoribb lett a rabszolga-kereskedők kalózportyája. Rendszerint kikötöttek egy kis szigeten, és a lakosság egy részét erőszakkal elhurcolták rabszolgának. A rabszolgaság ott virágzott, ahol végeláthatatlan földek és kevés munkaerő volt a jellemző. A legismertebb rabszolgatartó társadalmak a Karib-tenger térségében találhatóak. Óriási ültetvényeken cukornádat termeltek. A Karib szigeteken a rabszolgaimport a 16.-ik században kezdődött, a rabszolgák között terjedő betegségek miatt 1645 után kizárólag afrikai rabszolgákat importáltak. A rabszolgák kétharmada a cukornád ültetvényeken kötött ki. 1680 körül Barbados-on egy átlagos ültetvényen 60, 1832-ben Jamaikában már 150 rabszolga dolgozott. A cukornád ültetvény az egyik legjövedelmezőbb befektetés volt, a hozam 10-50 % között változott. Az Egyesült Államokban a rabszolgaság a déli államokban volt jellemző. Az első rabszolgákat 1619-ben hozták Virginia államba, azzal a céllal, hogy a gyapot és dohány ültetvényeket gazdaságosabbá tegyék. Egy másik déli állam, Alabama 1817-ben lett független tartomány, 1819-ben csatlakozott az Unióhoz. Lakossága 1820-ra meghaladta a 125 ezer főt, ebből 500 szabad néger volt. 1830-ra a lakosság száma elérte a 300 ezret, ennek már 38%-a rabszolga volt. Alabama fő értékesíthető terméke a gyapot volt. A rabszolgaság végül jó ürügyet szolgáltatott a gazdaságilag erősebb északi államoknak arra, hogy bebiztosítsa magának a déli államokat, mint piacot. A történelemkönyvek azt tanítják, hogy észak a rabszolgaság eltörléséért fogott fegyvert, ennek mindenesetre ellent mond LINCOLN elnök 1861. március 4.-i beszéde, amit beiktatásakor mondott: Kijelentem, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem áll szándékomban beavatkozni a rabszolgaság intézményébe.274 ADAMS a következő módon látta a mintegy 5 milliónyi konföderáció és az Unió ellentétét:

273

Stéphane Courtois, Nicolas Werth, Jean-Louis Panné, Karel Bartosek, Jean-Louis Margolin, Andrzej Paczkowski: A kommunizmus fekete könyve, Nagyvilág, é.n., 9 274 Vecseklőy József: A csillagsávos lobogó nyomában, Magvető, 1985, I.,177 197

>0 @P HJMHJ\]pVWtUWBeszúrni a rabszolgahirdetést SalveryAdd (Szellem1)


„… ha ez a háború nem a rabszolgák felszabadítására, hanem arra törekszik, hogy egy ötmilliónyi népességet olyan Unióba kényszerítsen, amelyben az nem akar élni, akkor voltaképpen nincs is erkölcsi ügyről szó, és így az Észak csak ugyanazt az imperialista politikát folytatja, amelyre oly sok példa volt a történelemben.”275    A keresztes háború hatása meglehetősen kitartónak bizonyult. Aligha gondolhatta volna bárki is a keresztes lovagok közül, hogy az általuk 1099-ben elkövetett tettek még a 21. század elején is visszhangozni fognak a nemzetközi politikában. A keresztes háború alábbi, rövid ismertetése BALYUZI könyvének The Crusades című fejezete alapján készült. A SZALZSUK dinasztia nagyjából helyreállította az Iszlám Birodalom hegemóniáját. Az iszlám valláson belül a shiiták és a szunniták harcban álltak, a szunnita bagdadi kalifát alig sikerült megmenteni a shiiták elől. ALP-ARSZLÁN 1071-ben elfoglalta Bizáncot, még ROMANUS DIOGENES császár is fogságba esett. A győzelemmel megnyílt az út Kis-Ázsia felé. ALPARSZLÁN azonban mindösszesen harminchét évesen meghalt 1092-ben és halálát követően viszály tört ki, az Iszlám Birodalom darabokra hullott. ARSZLÁN fia, MALIK sah óriási területek felett uralkodott, Bokhara, Szamarkand, egész Turkesztán, a jelenlegi Kína területén fekvő Kasgár, Grúzia, Konstantinápoly, Jeruzsálem is a fennhatósága alatt állott. Ez az óriási birodalom azonban hatalmas nyomás alatt állott. Keletről a barbárok, nyugatról a keresztesek jelentették a külső fenyegetést, családi, háborúskodásig menő viszálykodás pedig a belsőt. A keresztesek között elkötelezett, KRISZTUS szeretetétől égő lovagok csakúgy voltak, mint könyörtelen, mohóság által hajtott kalandorok. A keresztes hadak 1099. június hetedikén, kedden érkeztek Jeruzsálem falaihoz. A város sáncai és erődítményei lehetetlenné tették a közvetlen ostromot. IFTIKÁR, a több nemzetiség lakta Szent Város muzulmán parancsnoka tisztában volt azzal, hogy nem számíthat a közeli muzulmán városállamok segítségére. Antioch és Edessa már elesett, az előbbit BOHEMOND, egy délolaszországi normann, az utóbbit a boulogni BALDVIN foglalta el. A keresztény seregek vezéreinek egységéről nem lehet beszélni, esetenként csetepatékba bonyolódtak egymással. A bizánci császár, ALEXIUS, nem bízott bennük. Ami a muzulmán fejedelemségeket illeti, azok is keményfejűek voltak, ráadásul MALIK testvéreinek megvolt a maga baja, egyiküknek a szíriai Aleppót és Damaszkuszt kellett tartania, a másik háborúban állt szomszédaival. Ebben a helyzetben a keresztesek hírt kaptak, hogy Egyiptom sereget küld ellenük, az idő tehát sürgette őket. Szoros gyűrűt vontak a város köré kerekes tornyokkal és kőhajító gépekkel. Július 13.-ról 14.-re virradó éjszakát tűzték ki a Szent Város védelmének felőrlésére szánt összehangolt támadást. Elkeseredett csata kezdődött, a támadók jelentős veszteségeket szenvedtek, a védők kezdetben jól állták a sarat. Az alábbi leírás szó szerinti idézet a keresztény SIR STEVEN RUNCIMANTÓL276. Tizennegyedike estéjére RAYMOND277 embereinek sikerült a harci tornyukat átgurítani az árkon és a falhoz támasztani. A védelem azonban heves volt, feltehetően IFTIKÁR maga vezette a védekezést ebben a szektorban. RAYMOND nem tudta megvetni lábát magán a falon. Másnap reggel GOTTFRIED278 harci tornya megközelítette az északi 275

ibid, 177-178 Steven Runciman: A History of the Crusades, vol. I., The First Crusade, Penguine, 1971, London, idézi: Belyuzi, 320 277 Toulouse grófja 278 Alsó Lorrain duke-ja 276

198


falat, a jelenlegi Virágok Kapuja környékén. GOTTFRIED és testvére, BOULOGNI EUSTACE már a torony felső szintjéről irányították az ostromot. Dél körülre sikerült hidat verniük a harci torony és a fal teteje közé. Két flandriai lovag, LITOLD és GILBERT TOURNAI-ból, vezette a lotaringiai sereg elit alakulatát át a frissen vert hídon és GOTTFRIED hamarosan követte őket. Amikor a fal egy részét elfoglalták, a fallétrák segítségével sokkal több támadó tudott a városba bejutni. Miközben GOTTFRIED a falon maradt, hogy az újonnan érkezőket bátorítsa és embereket küldjön a kapuhoz, akik azt kinyitották a fő keresztes erők előtt, eközben TANKRED279 és emberei, akik közvetlenül a lotaringiaiak mögött haladtak, mélyen benyomult a város utcáiba. A muzulmánok, látván, hogy védelmük megtört, a Haram es-Sherif irányába menekültek, a Templom negyedbe, ahol a Szikla Kápolna és az al-Aksza mecset állt, ez utóbbit szemelték ki utolsó erődítményüknek. Nem volt azonban idejük arra, hogy védelmi pozíciót foglaljanak el. Ahogyan a menekülők nyomultak be a mecsetbe és fel a tetőre, TANKRED a nyomukban volt. Sietve megadták magukat, komoly váltságdíjat ígérve és kitűzték TANKRED zászlaját a mecsetre. A sziklakápolnát már korábban megszentségtelenítette TANKRED. Időközben a városlakók fejvesztve menekültek a déli városnegyedbe, ahol IFTIKÁR még tartotta magát RAYMOND ellen. Koradélután azonban ő is belátta, hogy minden elveszett. Visszavonult a Dávid-toronyba, azt ígérte RAYMONDnak, átadják a tornyot nagy mennyiségű kinccsel együtt, amennyiben IFTIKÁR és testőrei életét meghagyják. RAYMOND elfogadta a feltételeket és elfoglalta a tornyot. IFTIKÁRT és embereit kikísérték a városból, és megengedték neki, hogy csatlakozzanak az Ascalonban lévő muzulmán egységhez. Ők voltak az egyetlen muzulmán csoport Jeruzsálemben, akik megmentették életüket. A keresztesek megrészegülve a sok szenvedés után aratott óriási győzelemtől, feldúlták a házakat és a mecseteket, mindenkit megöltek, akikkel csak találkoztak, férfiakat, nőket, gyerekeket. Az öldöklés egész délután és éjszaka folyt. TANKRED lobogója sem nyújtott menedéket a menekülőknek az al- Aksza mecsetben. Másnap kora reggel a keresztesek egy csoportja betört a mecsetbe és mindenkit lemészárolt. Aznap reggel valamivel később RAYMOND meglátogatta a Templom negyedet, és térdig vérben kellett gázolnia a hullák között. Egyes (szintén keresztény) történetírók még lesújtóbb véleménnyel vannak a keresztesekről280. A keresztesek az első perctől kezdve raboltak és erőszakoskodtak, s ennek okai egyformán voltak faji és vallási jellegűek. A keresztények bármilyen okból és céllal létrejött tömeggyűlései minden esetben komoly veszélyt jelentettek Európa városainak zsidó közösségeire. A helyi uralkodók—a saját, jól felfogott gazdasági érdekükben— szinte mindig megpróbálták megvédelmezni őket, de a hatalmas hadakkal szemben tehetetlenek voltak. A keresztesek szemében a zsidók voltak a leginkább gyűlöletesek; a közhiedelem szerint ugyanis ők segítettek a pogány rómaiaknak a korai keresztények üldözésében és szerepük volt az iszlám hódításában is. Egyesek, mint például BOUILLON GOTTFRIED, kényszerítették a zsidó közösségeket, hogy tekintélyes pénzösszegekkel támogassák keresztesek szállításait. A csőcselék 1096-ban már

279 280

Galilea hercege, Antioch régense Paul Johnson: A kereszténység története, Gondolat, 2001, 323 199


vérengzésre vetemedett; Spierben tizenkét zsidót öltek meg, Wormsban ötszázat, Mainzban ezret, Metzben huszonkettőt, és így tovább. Másutt: Az egyes városok elestekor még a reguláris keresztes csapatoknál is szokás volt—a vallásra való tekintet nélkül—lemészárolni legalább néhány nem katolikus lakost. Veszélyben voltak a sötét bőrűek, de azok is, akik csak feltűnő, szokatlan öltözéket viseltek. Jeruzsálem elestét a muszlimok és zsidók hosszan tartó, rettenetes lemészárlása követte, halomra öldösték az öregeket, az asszonyokat és a gyermekeket is. Ez az epizód meghatározó volt annyiban, hogy az iszlám egyértelműen szembehelyezkedett a keresztesekkel. Az eset sajnos nem volt elszigetelt vagy kivételes. Tegyük hozzá, hogy a muzulmán kultúra és az európai kultúra között kialakult szakadék egyik okát a kereszteslovagok ténykedésében kell keresni. 5.5 Iszlám

Az iszlám keletkezése pontosan ismert: 622, tehát időben jóval az ószövetség utánra, és pár évszázaddal az újszövetség eseményeit követő időre esik. Az iszlám vagy mohamedán (muszlim vagy muzulmán) vallás alapjait is egy szent könyv, a Korán tartalmazza. A mohamedánok szerint a Korán isten szava. Az iszlám mítoszok központi alakja Allah, a mindenható, mindenben jelenlévő isten, aki egyetlen szavával teremtette meg semmiből a világot. Ezt megelőzően azonban fényből megteremtette az angyalokat. Az első embert, Ádámot, agyagból teremtette. Isten megparancsolta az angyaloknak, boruljanak le földi helytartója, Ádám előtt. Ezt az angyalok megtették, de a Sátán megtagadta, sőt, annak az isteni parancsnak sem engedelmeskedett, hogy tilos bálványt imádni. A Korán szerint mindenkinek kőbe van vésve saját sorsa, azon változtatni nem lehet. Éva szerepe hasonló, mint a Bibliában, azaz, Ádám társa, de Ádám és Éva a Korán szerint nem követett el eredendő bűnt, amiért utódaiknak is vezekelniük kellene. A Korán az élet minden kérdésére ad választ, így a társadalom kérdéseiről is rendelkezik. A mohamedán állam alapja a vallás, az állam élén a kalifa vagy szultán áll, aki Allah földi árnyéka. A vallási vezető az imám. A kalifa hatalmának egy részét a vezírre ruházza, helyettesei pedig az emírek, akik teljesen függetlenek a kalifától. A mohamedán gondolkodás és a törvények viszonyát jól jellemzi az alábbi két Korán idézet: „Egyetlen nap törvények nélkül rosszabb, mint 30 év zsarnokság” valamint „Egy mohamedánnak még a zsarnoknak is engedelmeskednie kell.” A szent szöveg gyakran tartalmaz meglehetősen gyakorlatias megállapításokat is, mint például: ”A hatalomnak mindig igaza van.” A Korán—kivonatosan ismertetve—az alábbi módon rendelkezik a családi viszonyokról. A többnejűség megengedett, a válás lehetséges, de a válni szándékozó feleségnek a többi feleséggel is meg kell egyeznie, mennyit fog fizetni szabadulásáért. Az örökösödés szabályai is részletesen ki vannak dolgozva, amire szükség is van a nehezen áttekinthető családi viszonyok miatt. A kereskedelemben négy művelet: a vásárlás, a bérlet, az ajándék, és a kölcsön az, amit a Korán szabályoz, hiszen ezekből a műveletekből épül fel az egész kereskedelem.

200


Az iszlám hit az alábbi három tételre épül281: 1. Hit Allahban, az egyetlen istenben és a bálványok megtagadása. 2. Hit Mohamedben, Allah hírhozójában. 3. Hit az utolsó ítéletben. Az első pont következménye, hogy muzulmán festményeken, faliképeken vagy templomokban nem találunk emberi alakot ábrázoló alkotást. A fenti a hittételekhez rituális előírások is társulnak: 1. 2. 3. 4. 5.

Napi öt alkalommal kötelező ima. Böjtölés a Ramadan hónap alatt. Alamizsnaosztás (zakat). Zarándoklat a Kába kőhöz. Dzsihad, vagyis részvétel a bálványimádók ellen meghirdetett Szent Háborúban.

A dzsihadban való részvétel minden ép muzulmán férfinek kötelessége. A nem muzulmán világ ellen dzsihadot azonban csak a közösség vallási vezetője, az imám hirdethet. Ebben a részvétel az imám számára nem kötelező. A védelmi háborúban az imámnak is részt kell vennie. A dzsihad azonban átvitt értelemben háborút jelent az ember gyarló és esendő vágyai ellen is, ez egy állandóan folyó küzdelem. A nem muzulmán világ misszionárius törekvéseit is illették alkalmasint a dzsihad kifejezéssel.282 A Koránban több utalást is találunk a Bibliára, a Biblia szereplőire. Ezek arról tanúskodnak, hogy a Korán készítői ismerték a Bibliát. Az 5. szúra 73-ban az alábbiakat olvashatjuk283: Hitetlenek azok, akik azt mondják: „Allah a három közül a harmadik.” De nincs más isten, csak egyetlen isten! Itt kétségtelenül a zsidók istene (lásd az Ószövetséget), a keresztények istene (lásd az Újszövetséget) és Allah az, akik versengenek. A versengés mibenléte nem világos. A Koránban központi szerepet játszik a feltámadás. Az elhunytat két rettenetes angyal vonja kérdőre, és csak a mártírok lelke jut azonnal a mennybe, ahol az isteni trón közelében zöld284 madarak koszorújában töltik vidáman az időt a világ végezetéig. Az Allahnak tetsző élet azonban nem vezet azonnali jutalomhoz285: Minden lélek megízleli a halált. Illendő fizetségetek azonban majd a Feltámadás Napján kapjátok meg. Akit távoltartanak a Pokol tüzétől s a Paradicsomba vezetnek be, az diadalt aratott. Az evilági élet csupán csalóka holmi.

281

Moojan Momen: An Introduction to Shi’i Islam, George Ronald, Oxford, 1985, 8 ibid, 180 Korán, Helikon, é.n., 84 284 A Koránban a zöld szín az istenáldás jelképe. 285 Korán, Helikon, é.n., 53 282 283

201


A világ végének közeledtét egy megváltó fogja jelenteni, aki megküzd az egyszemű gonosszal, legyőzi azt, csakúgy, mint két északról érkező másik ellenséget. Ezután az arkangyal megfújja harsonáit, a halottak feltámadnak és elkövetkezik a káosz és a zűrzavar. Az evilági büntetésekről a Saríja rendelkezik. Az eredeti büntetések rendszere egyszerű: a szemet-szemért elvet követi. A bűnért nem a személy, hanem a törzs együttesen felelős, ami annyit jelent, a bosszú a törzs bármely tagját elérheti. Ez nyilván jelentős visszatartó erő. Hat meghatározott bűn büntetése halál, ide tartozik a vallás megtagadása és az országúti rablás is, a tolvaj kezét levágják286, a házasságtörés büntetése megkövezés, ha a partner házas, vagy 100 korbácsütés, ha nem házas. A hamis vád büntetése 80 korbácsütés, ugyanez a büntetés jár szeszesital fogyasztásáért is. A Sariját a 18. században a legtöbb iszlám országban hozzáigazították a kor követelményeihez, ennek ellenére a 2002 évi szépségkirálynő-választás résztvevőinek kellett közbelépniük azért, hogy Nigériában—ahol az iszlám államvallás— megmentsenek a megkövezéstől egy terhes fiatal nőt, akit házasságtöréssel vádoltak. A továbbiakban szó esik majd a mohamedánok és a más vallásúak viszonyáról. A nem mohamedán vallásúakkal kapcsolatban a következő utalást találjuk a 4. szúra 104-ben287: És ne lankadjatok a hitetlen nép üldözésében! Ha ti szenvedtek ettől bizony ők is ugyanúgy szenvednek, mint ti. Ám nektek van mit remélnetek Allahtól, amit ők nem remélhetnek. Allah mindenek tudója és bölcs. Az idézet alapján az iszlám harcias vallásnak tűnik, ám az emberek a történelem során inkább azért háborúztak, mert elnyomták őket, esetleg egy erősebb hatalom mohósága volt a háború oka. Joggal felhozható azonban, hogy a 20.-ik században mintha megváltozott volna a helyzet, az összecsapásokban a világ több pontján is döntő szerepet játszott a vallás, elég ha ÉszakÍrországra (itt a katolikusok és a protestánsok élnek örök háborúságban noha a konfliktus részét képezi a betelepedett gyarmatosítók és a más vallást gyakorló őslakosság ellentéte is), a KözelKeletre (itt muzulmánok és zsidók között tart évtizedek óta a fegyveres konfliktus), Koszovóra (itt a muzulmánokat üldözték pravoszlávok, akik ugye keresztények), Sri Lankára (itt a tamil szeparatisták robbantanak), Kasmírra (ahol újra mohamedánok és hinduk csapnak össze) gondolunk.    A keresztények, amint korábban láttuk, nem tettek különbséget vallási és világi tudás között abból a szempontból, hogy mindkettőt művelendőnek tartották. Ezzel szemben a mohamedán országokban az utóbbi évszázadokban az egyetlen kívánatos tudás a mohamedán hit, a mohamedánok szent könyvének, a Koránnak tanulmányozására korlátozódott. Noha egyes mohamedán országok óriási jövedelemre tettek szert az olajbevételekből, elmaradottságuk az ipar területén szembetűnő. Ezzel kapcsolatban MAHATHIR BIN MOHAMAD, Malajzia miniszterelnöke a következőt mondta 2002. július 19-én az oktatással kapcsolatban288: A mohamedán világ gyenge és elmaradott. Száműznünk kell azt az eszmét, hogy az egyetlen tudás, amire szükségünk van, az Iszlámról szóló tudás. Az egyéb ismeretek elhanyagolása vezetett az ipari kapacitások mohamedán országokban tapasztalható 286 Ez a büntetés különösen kegyetlen olyan körülmények között, ahol kézzel esznek, és vízhiány van. A tolvaj ezután nem ülhet egy asztalhoz másokkal. 287 Korán, Helikon, é.n., 69 288 New Scientist, 10 August, 2002, 6

202


hiányára, és arra, hogy képtelenek vagyunk saját védelmünkhöz szükséges fegyvereket feltalálni, és gyártani.    RICHARD LENSKI és GREG VELICE (Michigan State University) azt állapították meg289, hogy táplálékhiányos környezetben az Escherichia coli baktérium törzsei (ez a baktérium egyébként az emberek és állatok emésztőszerveiben is mindenütt jelen van) egyfajta sajátos vegyi hadviselést kezdenek. A törzsek egyedei olyan mérget állítanak elő, amely a más törzsekhez tartozó baktériumokat elpusztítják. A folyamatban a mérget előállító baktérium is elpusztul, hasonlóan a fullánkját használó méhhez. Íme egy biológiai példa az önfeláldozásra. A méreg előállításához szükséges gén a törzs minden egyedében megtalálható, mégis csak néhány egyed esetében megy végbe ténylegesen a méreg előállítása. A mérget előállító egyedek számát egy populációban játékelméleti módszerekkel meg lehet határozni. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a fenti jelenségben ne a fanatizmus biológiai alapjait lássuk. A gépeltérítők, az öngyilkos merénylők valószínűleg a minden ember génkészletében meglévő parancsnak engedelmeskednek, mint a mérget előállító baktériumok. Amennyiben ez genetikai alapjelenség, akkor megfigyelhetőek benne a genetika törvényszerűségei. A hímek általában több nőstényt is meg képesek termékenyíteni, ezért nekik versengeniük kell egymással az élővilágban, a verseny pedig kockázattal jár. Egy Ontarióban készült felmérés szerint a gyilkosságok többségét minden társadalomban fiatal férfiak követik el, ami azt mutatja, a gondolatmenet helyes. Ugyanezen megfontolások alapján azt várjuk, hogy az öngyilkos merénylők között is több a férfi, mint a nő, és belátható módon több a fiatal férfi, ami szintén megfelel a tapasztalatnak. Az evolúciós pszichológia a konfliktus-erőszak párosról a szocializációra helyezi át a hangsúlyt. A társadalom megkövetel tagjaitól bizonyos önfeláldozást, például azt, hogy cselekedeteinél vegye figyelembe mások szükségleteit is. Az evolúció során az ilyen, gyakran viszonzatlan jótétemények kifizetődőeknek bizonyultak. Általánosságban a társadalom igényel bizonyos fokú, a többiekre is gondolást. Az önzők, akik viszonzás nélkül viszik el a közös javak egy részét, veszélyt jelentenek a közösségre nézve. Ennek alapján a szocializációt jellemezni lehet azzal, mennyire képes a fenti csalást detektálni az egyén. JOHN TOOBY és LEDA COSMIDES (University of California, Santa Barbara) ellenőrizte ezt a feltevést emberek közösségében és igaznak találta. Az emberek erős igazságérzetet fejlesztettek ki. Érzékenyek vagyunk arra, ha kritizálnak, és erőfeszítéseket teszünk, hogy jónak, becsületesnek tartsanak. Érdekes módon ebben jóval messzebb megyünk el, mintsem racionális lenne, hiszen például borravalót adunk a pincérnek olyan helyen is, ahová többé biztosan nem térünk vissza, csak azért, hogy bizonyítsuk a világnak, mennyire megbízhatóak vagyunk. Ezeket az állításokat kísérletekkel ellenőrizni lehet, ahogyan ezt meg is tette ERNST FEHR és SIMON GACHTER Svájcban. Egyfajta „fogolydilemma” játékot játszottak, amiben mindenki nyert, ha becsületesen játszott. Aki viszont csalt, sokat nyerhetett, feltéve, hogy nem leplezik le. A játékosok megbüntethették egymást, ha a csalás kiderült, de a leleplezőnek is büntetést kellett fizetnie. Meglepetésre a kísérletekből az derült ki, hogy a játékosok szigorúan büntették a csalást, még akkor is, ha abból a leleplezőnek is hátránya származott. Végeredményképpen COLIN TUDGE a következőképpen foglalja össze az evolúciós pszichológia álláspontját.

289

Selection, 1, 51(xxx) 203


Az evolúciós pszichológia eredményei azt sugallják, hogy még egy utasokkal teli repülőgép belevezetése egy épületbe sem esik az emberi érthetőség határain kívülre. Ezt nem szabad és egyszerűen a pszichopatológia misztifikáló nyelvén leírni. Egyszerűen időpocsékolás az eseményt és a mögötte álló embereket a „bűnös”, „gonosz” vagy hasonló szavak mögé rejteni. Ez a kétségbeesés szótára: az intellektuális és erkölcsi lemondás kifejezései, mintha a hasonló cselekedeteknek örökre a megérthetőségen kívül kellene esniük, úgyhogy nincs semmi, amit ésszerűen tenni lehetne azon kívül, hogy megszabadítjuk a világot az elkövetőktől, bármennyi bombára legyen is ehhez szükség. Ha egyszer felfogjuk, hogy még ez az extrém viselkedés is elvben megérthető, és hogy nagyon valószínűleg az igazságosság és igazságtalanság kifejlett mély és emberi értelmében gyökerezik, és olyan fiatalok követték el, akik azt érezték, bírálják őket, és erős vágy él bennük a mártíromság után, akkor legalábbis megvan az alapunk arra, hogy ésszerű és talán hatékony stratégiát találjunk.290    MAHMOUD EL ZAHNAR orvos a gázai övezetben, Gáza városában291. Ő egyben a Hamasz nevű szervezet harmadik-negyedik embere is. Ezt a szervezetet a világ az izraeli célpontok ellen elkövetett merényleteiről ismeri. Gázában a Hamaszt csak részben tartják a palesztinok militáns szervezetnek, legalább annyira társadalmi szervezetnek is elismerik. EL ZAHNAR az izraeliek kiemelt célpontja, ezért élete aligha van biztonságban. Élete és gondolatai, mindennapjai a vallás és az igazság körül forognak. Úgy véli, ha az izraeliek kivonulnának az elfoglalt övezetből, a merényletek is megszűnnének. Persze vannak egyéb követelések is. A palesztin menekülteknek joguk van visszatérni szülőföldjükre, és magától értetődően szeretnének egy palesztin államot is, saját közigazgatással. Arra a kérdésre, mivel lehet igazolni az öngyilkos palesztin öngyilkos merénylőket, a következő választ adja: „Az nem öngyilkosság. Az öngyilkosság tilos az iszlám vallás szerint. Ez a mártírság legmagasabb foka. Minden izraeli potenciális katona. Mindannyian a palesztinok potenciális gyilkosai. Amikor izraeliek ölik meg asszonyainkat és gyermekeinket, ők nem terroristák? Hallotta már a mondást: szemet szemért, fogat fogért.” EYAD EL SARRAJ alapítója és elnöke a Gáza Város Mentálhigénés Programnak. Évek óta tanulmányozza az itt élők pszichológiai állapotát. Gyűlöli az erőszakot. Véleménye szerint a gázai övezet egy nagy, nyitott börtön, ahonnan nincsen hová menekülni. Az évek során a palesztinok az áldozat szerepében látják magukat, ebben az elmúlt másfél év eseményei csak megerősítették őket. Az itt élők egyszerre érzik magukat menthetetlennek és üldözöttnek. Sok a trauma és persze a harag. A repülőgépek, a bombázások és a velük járó fenyegetések mindennaposak. Ehhez nem lehet hozzászokni. Az örökös fenyegetettség elsősorban a gyermekeket viseli meg. Egy mostanában végzett tanulmányban 121 gyermeket és 121 anyát vizsgáltak, akik ötöde szemtanúja volt közeli hozzátartozója megölésének vagy megsebesítésének, a gyermekek több mint a fele mutatta a poszt-traumás stressz akut tüneteit. Az intifada kezdete óta 1400 palesztint öltek meg, közülük legalább 160 volt 16 év alatti. Sok gyermeket gyötör az a rémálom, hogy izraeli katonák jelennek meg házukban, noha egyikük sem 290 291

New Scientist, 11 May, 2002, 36 New Scientist, 11 May, 2002, 40-45 alapján

204


találkozott még egyetlen zsidóval sem. A gyermekek képzeletében—nyilván a szülők elbeszélései alapján—az a kép alakult ki a zsidókról, hogy gyermekgyilkos, vérszopó szörnyek. Ennek következtében persze magát az ördögöt látják az egész zsidó lakosságban. Egy öngyilkos merénylet hírét csak kevesen fogadják megvetéssel, annál többen ünneplik a merénylőt, mint mártírt. A mártír a tömeg szemében nem hétköznapi ember, tiszteletre méltó, sokan talán hősnek is tekintik. Megemlítem, hogy MOAMER KADHAFI szerint: A történelmi hősök olyan személyek, akik áldozatokat hoztak bizonyos ügyek érdekében.292 Gázában 1,2 millió lakos él, ezek 80 %-a vagy menekült, vagy olyan menekültek leszármazottja, akik még 1948-ban, Izrael magalakulásakor menekültek Beershebából, vagy Jaffából. Gáza népessége évente 4,6%-kal nő, a lakosság fele 18 év alatti, az iskolák annyira zsúfoltak, hogy általános a kétműszakos tanítás. Kérdés persze, miért maradtak itt a rossz körülmények ellenére. A válasz egyszerű, nem szabad elmenniük. Az intifáda óta az izraeliek elszigetelték Gázát, nincs kereskedés sem. A lakosság kb. fele napi két dollárból él, a munkanélküliség 40%-os. Ez a hátországa és háttere az öngyilkos merényleteknek.    Az iszlám keresztények általi megítélésében az évszázadokon át folytatott egymás elleni harcok tükrében aligha várhatunk objektivitást. JOHANNES DAMASCENUS a 8.-ik században magát az Antikrisztust látta MOHAMEDBEN. A muzulmánok úgy vélik, ők készítették az első vallástörténeti, vallásfilozófiai doktrínákat leíró munkákat293. Az ókori görög vagy római világ számtalan istensége nem is igényelte az ilyen összehasonlításokat, de nem is tette lehetővé. A zsidók pedig egyistenhitük foglyai voltak, mindent pogánynak tekintettek, ami hozzájuk kívülről érkezett, annak ellenére, hogy gondolkodásukra hatást gyakorolt ZOROASZTER is. Egyébként is ahhoz túlságosan kevéssé érdekelték őket egyéb hitrendszerek, hogy könyvekben elemezzék azokat. A keresztények szintén kevéssé voltak érdekeltek abban, hogy a sajátjukon kívül más vallással is komolyan foglalkoztak volna, túlságosan el voltak foglalva az eretnekek és a boszorkányok üldözésével (v.ö. 4.3 fejezet). Amit írtak, annak nagy része más hittételek és eretnekségek cáfolata, ugyanis ezek fenyegették leginkább a dédelgetett újszülött vallást. Mire a keresztények belefogtak más vallások elemzésébe, az iszlám már fenyegetően kapujuk előtt állt. A keresztények iszlám-elemzése a könyvek világában abban az időben történt, amikor az iszlám civilizáció már túljutott fénypontján. A bosszúvágytól fűtött kereszténység újbóli fellángolását spanyol földön jórészt az iszlám hanyatlás és demoralizáció motiválta. Hosszabb időt követően az iszlám világban a török vallási fanatikusoké lett a vezető szerep, ekkor a nyugatiak szemében az iszlám szinonimája lett a megvetendő török vallási bigottságnak. Az iszlám hanyatlás idején vágott neki a Szent Földre vezető útnak nyugat felől a nagyszámú szerencselovag, akik földet, pénzt, sőt vagyont reméltek. A keresztes lovagok által keltett keserű gyűlölet nem szolgáltatott objektív alapot MOHAMED vallásának elemzéséhez. Valahányszor a keresztények nekifogtak, hogy az iszlámról írjanak, mindig jelentős hátrányban voltak. A keresztény elemzők azzal vádolták a prófétát, hogy engedékenynek bizonyult „az arab rablási vágy és érzékiség” irányában. PASCAL a következő összehasonlítást teszi MOHAMED és KRISZTUS között:

292 293

Moamer al Kaddáfi: Zöld könyv, a Libiai Arab Népi Szocialista Dsamáhirijja Népi Irodája, Budapest, é.n. H. M. Balyuzi: Muhammad and the Course of Islam, George, Ronald, Oxford, 1976, 22. fejezet alapján 205


MOHAMED azzal alapított birodalmat, hogy gyilkolt, KRISZTUS azzal, hogy meggyilkoltatta magát. MOHAMED úgy választotta meg módszereit és eszközeit, hogy emberi számítás szerint győzzön, KRISZTUS pedig úgy, hogy emberi számítás szerint legyőzzék. Mármost ha a muszlim vallás (átmenetileg) győzedelmeskedett, ez csupán azt bizonyítja, hogy a kereszténységnek felsőbb erők segítsége nélkül alul kellett volna maradnia.294 Másutt PASCAL így hasonlítja össze JÉZUST és MOHAMEDET: MOHAMEDET nem jövendölték meg előre, JÉZUS KRIsztust azonban igen. MOHAMED ölt; JÉZUS KRISZTUSÉRT megölették magukat hívei. MOHAMED tiltja, az apostolok megparancsolják a tanulást.295 Ez a szemrehányás azonban alaptalan. A Korán 96 szúrájában az alábbi történet olvasható. A Hirrá hegyen megjelent Gábriel arkangyal MOHAMED előtt, és két kőtáblát296 tartott MOHAMED elé, hogy olvassa el. MOHAMED azonban nem tudott olvasni. Ez a jelenés még kétszer megismétlődött, a harmadik alkalommal az arkangyal kifakadt: Olvass, Urad nevében, aki teremtett, Vérrögből teremtette az embert, Olvass! A te Urad a legnagylelkűbb, Aki írótollal tanított, Megtanította az embert arra, amit nem tudott. 297 A 39. szúra 10-ben ez olvasható: „Mondd: „Vajon egyenlők lennének a tudók a tudatlanokkal?” BALYUZI egy sor más idézetet is említ298 a Koránból a tudással kapcsolatban: „Egy tudós tolláról való tintacsepp értékesebb a mártír vérénél.” „Keresd a tudást, legyen az akár Kínában.” „Keresd a tudást a bölcsőtől a sírig.” „Aki otthonát a tudás keresése miatt hagyja el, az Isten útját járja.” Az említett idézetek alapján hamis az az állítás, hogy a Korán nem ösztönöz tanulásra. Ijesztő viszont az alábbi gondolat: „Hát nem hatalmas-e Allah és nem ő-e a bosszú letéteményese?”299 Az olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés: ki, mit és miért akar megbosszulni? A Korán nyilvánvalóvá teszi, hogy az igazságról szóló vita döntőbírája csak Allah lehet, de ahogyan a törökök kivették Allah kezéből az igazságszolgáltatás pallosát, azt Európa ellen fordították, és jószerével le sem tették vagy kétszáz évig, nem teszi-e meg ezt más is? A másik leggyakrabban említett kifogás az iszlámmal kapcsolatban a többnejűséggel, illetve a nők lebecsülésével kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban a „muhaddith” honlapon az alábbi kommentár olvasható: 294

idézi: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1984,445 Blaise Pascal: Gondolatok, Gondolat, 1983, 288 Érdekes megfigyelni, mennyire szeretik az angyalok a táblákat. Mózes kőtáblái és vagy ezer évvel később a mormonok arany táblái is isteni (angyali) üzenetet hordoznak. 297 Korán, Helikon, é.n. 96. Szúra,1-5. Az arab eqra’ ige az angolban a „read” igének felel meg, magyar fordítása hirdet vagy olvas. Amint a Bevezetés az iszlámba című műből kiderült, a kétféle fordítás kétféle nézetet tükröz (ld. Bevezetés az iszlámba című művet). Az iszlámban hagyományos nézet szerint—amelyet Balyuzi is képvisel—az, hogy a próféta irástudatlan volt, következésképpen gondolatai csak isteni sugallatra jöhettek létre. 298 Balyuzi: Muhammad and the Course of Islám, George Roland, Oxford, 1976, 291 299 Korán, 39. Szúra, 37 295 296

206


A poligámia engedélye a 4.-ik szúra 3-ban olvasható: „Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságot tenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, vagy [elégedjetek meg azzal, ami [rabszolganőt] a jobbotok birtokol. Ezzel tudjátok leginkább elkerülni azt, hogy igazságtalanul cselekedjetek.” Figyeljünk az idézett mondatban található feltételre. Ehhez vegyük még hozzá a fentiek következő „befagyasztását”, ami a 4.-ik szúra 129-ben található: „Képtelenek lesztek arra, hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt, bármennyire törekedtek is erre.” A továbbiakban a válaszból megtudjuk, a poligámia gyakorlat lényegében mindenhol, a hinduknál éppúgy előfordul, mint a keresztényeknél (emlékezzünk KARINTHY FRIGYES feleségéhez intézett mondatára: Jöjjön gyorsan, mert a maga gyerekei meg az én gyerekeim verik a mi gyerekeinket!).    Az arab civilizáció rendkívüli szolgálatot tett az emberiségnek. LÁNG BENEDEK (Közép-Európai Egyetem, Budapest) szavaiból kiderül, milyen meglepetést keltettek Európa tudósaiban arab tudósok munkái: Az arab szövegek latinra történő átültetését célzó program, amely az Ibériai félsziget és Szicília 12. századi fordítóiskoláiban bontakozott ki, alapvető változást és nem kevés zavart hozott az európai tudomány életébe. Egyfelől a keresztény nyugat szembesült az arab tudomány gazdagságával és felsőbbrendű voltával, valamint igyekezett annak eredményeit asszimilálni, másfelől pedig az új tudással nem kevés olyan anyag is érkezett, amely elgondolkodásra késztette a nyugat filozófusait. A fordítók ugyanis a matematikai, csillagászati, optikai és orvosi traktátusokkal együtt (sőt nem ritkán ezeket félretéve) különösen szívesen fordították a divináció, a természetes mágia és a talizmán mágia alapszövegeit. Az új tudomány érkezése olyan helyzetet teremtett, amelyre talán nem túlzás a »paradigmaváltás« kifejezést alkalmazni. Nem csupán azért, mert a természetről való tudás mennyisége drasztikusan megnőtt, a jellege pedig megváltozott, hanem azért is, mert az új szövegek új kihívással szembesítették a nyugat tudósközösségeit: meg kellett határozni, hogy a tudásanyag mely része minősül elfogadhatónak és tudományosnak, és mit kell sürgősen kizárni a legitim tudományból, egyszóval állást kellett foglalni a demarkáció kérdésében. A helyzet átmeneti voltára jellemző, hogy számunkra meglepő tudástípusok is aspirálhattak a tudomány státuszra: a 12. század néhány oktatási kézikönyve a necromantia tudományát, bármit is értettek e terminus alatt, a hetedik szabad művészetként, azaz az oktatás legalapvetőbb elemeként említette. PHILIP HITTI professzor300 másik aspektust emel ki:

300

Philip K. Hitti: The Arabs: A Short H istory, Princeton University Press, 1943, 2 207


Arab tudósok ARISZTOTELÉSZT tanulmányozták akkor, amikor NAGY KÁROLY és főurai a nevüket tanulták leírni. Kordobai tudósok, egy városban, ahol tizenhét nagy könyvtár állott, amelyek egyikében több mint 400 ezer kötet állt, luxus fürdőjüket élvezték, amikor a test mosása egy veszélyes szokásnak számított Oxfordban. A szóban forgó kultúrát nevezték arabnak, szaracénnak, mórnak, a valóságban MOHAMED vallásáról van szó, amit ugyan egy időben a perzsák, jóval később pedig a törökök igyekeztek kisajátítani (az utóbbiak erős nacionalizmusát az európaiak évszázadokon át közelről tanulmányozhatták). Az arab nyelv kiemelkedett gazdagságával, rugalmasságával. Az arab nyelv fejlettsége különösen ahhoz képest meglepő, hogy az élet egyéb területein nem mutattak fel kiváló erényeket, ahogyan HITTI fogalmaz: „Hogyan voltak képesek írástudatlan, elszórt törzsekben élő, őket egyesítő politikai kohéziót nélkülöző tevepásztorok kifejleszteni egy rafinált, szavakban gazdag kifejezési eszközt, ez rejtély.”301 Az iszlám civilizáció nem tekinthető arabnak, perzsának vagy szíriainak. A fentieken kívül az iszlám magába olvasztott egy sor egyéb hatást is, hiszen az iszlám Indiától az Atlanti Óceánig terjedt, a Földközi-tenger nagy részét magában foglalva. Kopt, indiai, görög, spanyol, berber, török, zsidó, keresztény, muzulmán, egy sor pogány nép és vallás létezett egymás mellett az iszlám kultúra keretei között. Évszázadokkal később, amikor az ókori görögök pogány gondolatai felkeltették a Nyugat kíváncsiságát, mindez arab közvetítéssel történt. Mindez az egyház ellenkezését váltotta ki, amíg AKVINÓI SZENT TAMÁS létre nem hozta a skolasztikát, az arisztotelészi és pithagórászi tételeket egy merev rendszerbe kényszerítették, ami évszázadok múlva ROGER BACON, KOPERNIKUSZ és GALILEI életét egyre fokozódó mértékben megkeserítette. A görögök munkái elsősorban a nestoriánusok és a pogány harránok által került át először sziriac nyelvre, majd arabra. De a fordításokban jeleskedtek zsidók, muzulmánok, keresztények is. A nyugaton JOANNITIUS néven ismert HUNAYN IBN ISHÁQ (809-73) volt a fordítások egyik doyenje. Ő fordította le GALEN, HIPPOKRATES, ARISZTOTELÉSZ és PLATÓN több munkáját, mintegy száz önálló, többnyire orvosi könyv megírása mellett. Öngyilkosságot követett el, mert THEODÓSIUS püspök kiátkozta. A harrán nemzetiségű THÁBIT IBN QURRAH (836-901) fordította EUKLÍDÉSZ munkáit. Családja könyvek hosszú sorát fordította le nemzedékeken át. Ne feledkezzünk el az alkímiáról sem. ABÚ-BAKR MUHAMMAD IBN ZAKARÍYYA’AR-RÁZI (865-925) perzsa orvos szobra ma is a Princeton University kápolnájában áll, az általa írt tíz kötetes orvosi munkájának elismeréseként. AR-RÁZI jeles alkimista is volt, a Titkok titka (latinul Secretum Secretorum) című műve az alkímiát legendáktól mentesen, laboratóriumi technikaként és tiszta tudományos elemzésként írja le. Elődjét, a Bagdadban hírnevet szerzett JÁBIR IBN HAYYÁNT, GEBER néven ismerte a nyugati világ. Neki tulajdonítják a szakítást a régi, homályos szövegekkel, és ő honosította meg a világos tudományos stílust az alkímiában. ABÚ-’ALÍ IBN SÍNÁ (960-1037), akit nyugaton AVICENNA néven ismertek, a párizsi egyetem orvosi karán kapott portrét. A próféta szerint a tudománynak két ága van, a vallástudomány és az emberi test tudománya, azaz, a medicina. Az utóbbi GALEN és HIPPOKRÁTESZ műveire támaszkodott. Az arab tudomány hírét az kürtölte világgá, amikor egy perzsa zsidó, név szerint MÁSARJAWAYH lefordított egy orvosi könyvet szír nyelvről arabra. A fordítók egy része nem muszlim volt. A tudás felhalmozásában sokat segített, hogy AL-MAMÚN kalifa Bagdadban létrehozta a Bölcsesség Házát. A hozzá kapcsolódó, könyveket tartalmazó, azok tanulmányozására alkalmatosságokat kínáló épület, a közpénzen alkalmazott könyvtáros, az olvasóknak helyet és papírt kínáló épület 301

H. M. Balyuzi: ibid, 288

208


modellként szolgált, ma ezt nevezzük könyvtárnak302. Emberek utaztak Bagdadba, hogy kedvenc témájukról hozzáértőkkel beszélgethessenek. AL-MAMÚN kalifa csillagásza meghatározta a Föld kerületét és arra a következtetésre jutott, hogy a Föld alakja gömb. A kalifa nyitottságának híre gyorsan terjedt, amikor a 8.-ik században Bizáncban a nesztoriánusok hitgyakorlását megnehezítették, sokan közülük Bagdadba mentek. Korszerű asztronómiai táblák, egy egységes számrendszer, amelyben a nulla is helyet kapott—mindez fennen hirdeti a korszak nagyszerűségét. Az algebra szó arab eredete is mutatja, milyen jelentős helyet kapott a művelt világban Bagdad. Pontos naptárakat készítettek, előre jelezték a folyók áradását, ismerték az optikát, készítettek lencsét. A kor másik tudományos központja volt Andalúzia, ahol a gazdaság virágzott, négyszáz várossal, tizenhét kollégiummal és egyetemmel, hetven jól felszerelt könyvtárral büszkélkedhetett. Egyedül Kordobában 600 mecset, 900 közfürdő és 80 iskola volt ABDA’R-RAHMAN (912-61) idején303. Az andalúziai egyetemekre sok nyugati diák is járt, többek között GERBERT D’ AURILLAC francia nemes, akit 999-ben II SZILVESZTER néven pápává választottak.    Az iszlám ellen felhozott leggyakoribb vádak egyike az erőszakosság. Az iszlám a kard vallása!szokás mondani. Ezzel kapcsolatban minden kommentár nélkül idézek egy interneten folytatott párbeszédből304. Kérdés: A 9 szúra 5. része az alábbiakat írja: „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről!”. Elmagyaráznák nekem ezt a szakaszt? Én egy keresztény vagyok, és hallottam PAT ROBERTSONT, aki felolvasta az idézett részt a Koránból, és szeretném tudni, mit is jelent. Azt hallottam, a muzulmánok békések, ez a saját tapasztalatom is, nagyon békések. De a Korán tényleg azt tanítja, hogy azok legyilkolása, akik nem hisznek a Korán tanításában igazságos, és tényleg azt mondja, öld meg azt, aki nem hisz a Koránban? Válasz: A személy, akit hallott amint felolvasta a Korán fenti szakaszait, annyira gyűlölheti az iszlámot, hogy a gyűlölet megakadályozta az idézet továbbolvasását (nem beszélve a Koránban található egyéb szakaszokról, amelyek kifejezetten megtiltják az erőszakot a betolakodók esetét kivéve, ahogyan alább azt idézni fogjuk). Más szavakkal, Ön összefüggéseiből kiragadott mondatokat hallott, ezek a mondatok ellentmondanak az igazságnak és az Ön tapasztalatának is. Az idézett szakasz egy speciális békeszerződés alóli felmentés, amiatt, hogy a szerződést korábban a Próféta ellenfelei megszegték. Valóban, a bekezdés deklarálja a felmentést és megparancsolja a harcot, ugyanakkor világosan rögzíti: kivéve azokat, akik nem szegték meg a békeszerződést. »(de a szerződést) nem rúgjuk fel azokkal a pogányokkal, akikkel szövetségre léptünk, és akik azt követően nem hagytak cserben«. A szerződést nem bontjuk fel azokkal, akik azt nem szegték meg, abban nem 302 Balyuzi nem tér ki munkájában annak tárgyalására, mennyiben volt ez az intézmény más, mint mondjuk az alexandriai könyvtár. 303 H. M. Balyuzi: ibid, 302-305 304 http://www.muhaddith.org/Islam_Answers/

209


is segédkeztek. Akkor kivel bontjuk fel? Azokkal, akik megsértették. Ehhez a következtetéshez nem kell ügyvédi diploma vagy doktori cím logikából. A helyzet hasonlít az alábbi vershez: »Ó, hívők, ne közelítsetek az imaházhoz, amíg részegek vagytok mindaddig, amíg nem vagytok tudatában, mit beszéltek.« Ezt használjuk fel a fenti technika, a csonkítás bemutatására. Kiragadva az idézet első felét ezt kapjuk: » Ó, hívők, ne közelítsetek az imaházhoz. « Az Ön által hallott személy csak elejtette a „de” szócskát az idézet végéről. Kell ahhoz fejtörés, miért tette? Felteszem, szavai szándéka annak bizonyítása volt, hogy az iszlám nem békés és így tovább. Mégis, számomra az igazság eme eltorzítása sokat elmond a beszélőről, „békésségéről”, igazságosságáról. Miért hagyta el az idézetet közvetlenül követő szavakat? Az idézet elhagyott része egyébként így hangzik: „Ha azonban megbánással fordulnak Allahhoz, elvégzik az istentiszteletet és zakatot adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.” A fent említett weboldalon egy másik, lényegében ugyancsak az iszlám és a hitetlenek viszonyát feszegető kérdésre az alábbi választ találjuk: Az iszlám választ a szent szövegekben és a hétköznapi gyakorlatban találjuk meg. Ami a szent szövegeket illeti, a 9 szúra 6-ik verse egy vezérfonalat ad meg, megtiltja a háborút azok ellen, akik nem nyomják el Allah szavát (a szólásszabadság megfelelője). Ha egy pogány menedéket kér, add meg neki, hogy hallja Allah szavát; és kísérd őt biztonságos helyre. Ez azért van, mert az emberek tudatlanok. Az iszlám történelem: Ha bármelyik iszlám nemzet félreértené a fenti verset, vagy félreértené az erőszakos térítés tilalmát, ma nem léteznének sem keresztények, sem zsidók egyetlen mohamedán országban sem. Ezt megerősíti két további tény: Tizennégy ország nemzeteiről beszélünk, ami szükségképpen magában rejti a szélsőségesség és a félreértések lehetőségét. Mégis, az iszlám szent szövegek és azok alkalmazásának módja garantálja a nem muzulmánok békéjét. Másfelől, minden egyes alkalommal, amikor keresztények „megszálltak” egy muzulmán országot, muzulmánok százezreit mészárolták le. Amikor a keresztesek kétszer is elfoglalták Jeruzsálemet (amikor a muzulmánok visszafoglalták a várost, a keresztény lakosságnak nem esett bántódása), amikor Spanyolországban a muzulmánokat a kereszténység felvételére kényszerítették a legsötétebb inkvizíció idején. Amikor KHALID IBN AL WALID, a próféta társa, visszavonulásra kényszerült Hums városából a római seregek szíriai előretörése miatt, követett küldött a város keresztény lakosaihoz, visszaküldvén adójukat a következő üzenet kíséretében: „Ezt az adót védelmetek fejében szedtük be. Most vissza kell vonulnunk, nem tudunk benneteket többé megvédeni.” Amennyiben KHALID úgy értelmezte volna a szent szöveget, mint Mr. ROBERTSON, Hums első elfoglalásakor lemészárolta volna a kesztény lakosságot. Miért nem tette? Miért nem prédikálja a „kard vallása” az erőszakot és elnyomást, ahogyan a rosszindulatú hamisítások megpróbálják ma beállítani? Végül is, a békés és szeretetteljes kereszténységet lehet azzal vádolni, hogy követőit befolyásolja, mészárolják le a muzulmánokat, valamint üldözzék a zsidókat az egész történelem folyamán.

210


És miért nem mészárolták le a zsidókat és keresztényeket KHALID kései utódai, akik kevéssé voltak megbocsátóak mint KHALID? Ha az iszlám tényleg alacsonyabb rendű a kereszténységnél az erőszak és az üldözések kérdésében, akkor bizonyosan léteznie kellene egy gonosz népnek vagy gonosz vezetőknek, akik „kihasználják” vagy „eltorzítják” az iszlám szabályait, előírásait. Sok bocsánatkérő tagadást jutattak kifejezésre őszinte keresztények, a tény azonban tény marad: mészárlások voltak elfogadottak egész nemzetek által vallásuk nevében; őket illetné a támadás, nem pedig azt a vallást, amely sikerrel előzte meg a fent említett „hivatalos” mészárlásokat.    Amikor MOHAMED, túl negyvenedik életévén, az iszlám vallás megformálásán munkálkodott, az arabok nagyszámú, nem túlságosan jó viszonyban álló törzsekben éltek, gyakran igen mostoha körülmények között305. Ez a nomád életforma sok helyen (beduinok, tuaregek) a mai napig fennmaradt. Ugyanakkor léteztek letelepedett törzsek is és léteztek városok is, mint például Mekka. A nomád életmód és a zord éghajlat következtében egy törzs nagyobb területet követelt magának (a növényzetet követve vándoroltak), mint amekkorát elfoglalni képes volt. Ebből adódóan szükségszerűek voltak az arab törzsek közötti villongások, kisebb-nagyobb összetűzések, de a szövetségek is. A villongások tetőpontját 618-ban egy fontos csata jelentette, amelyben a medinai oáziscsoport törzsei, valamint rajtuk kívül zsidó csoportok is, mint valamelyik arab törzs szövetségese, részt vett. A háborút azonban nem követte a várva-várt béke. A 6. században Szíria és Egyiptom a Bizánci Birodalomhoz tartozott, Irak viszont a Perzsa Birodalom egyik tartománya volt. A két birodalom háborúskodása tönkretette az Indiából a Földközi-tenger melletti Aleppóba vezető karavánutat. Ezt a helyzetet az arab törzsek kihasználták és már 600-tól arab karavánok bonyolították le a kereskedelmet Jemenből Mekkán keresztül Gázába, Damaszkuszba és Aleppóba. A karavánok révén sokan meggazdagodtak, a társadalmi átrendeződés már kinőtte a beduin szokásokat, törvényeket. A fenti két tényező jelentősen hozzájárult MOHAMED tanainak sikeréhez. Az iszlám egyesítő erőnek bizonyult, a szétforgácsolt arab törzseket összefogta, és 652-ben a muszlimok már kiterjesztették befolyásukat egész Iránra, 711-ben elfoglalták Hispánia egy részét. Az iszlám fénykorát olyan kulturális vívmányok jelzik, mint a görög klasszikusok lefordítása, a könyvtárak gazdag felszerelése és hozzáférhetővé tétele. Még a 10-11. században is általános volt a világban a törzsi szerveződés (emlékezzünk a honfoglaló magyarokra), gyakoriak voltak a gyilkos testvérháborúk. Amint láttuk, nem volt ez másként az arab világban sem. Azonban az eltelt kb. 10 évszázad folyamán jelentős változás ment végbe a világban. Ezek a változások a jogrendszerben is fellelhetők. Már az arab világ fénykorában létezett a római jog, ami jelentős előrelépés volt a Saríja esetenként kegyetlen büntetéseivel szemben. A 16. századra az európai államok többségében olyan jogrendszer volt hatályos, amelynek alapja a római jog volt. Ennek lényege: nem a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem a vádlónak a vádat; mindkét fél tanúkat sorakoztathat föl saját állításai igazolására; a döntést egy független személy hozza meg. A felvilágosodást követően pedig megcsappant a halálos ítéletek száma, pl. a válás lehetőségével megszűnt a házasságtörésért kiszabható halálbüntetés. A törvény előtti egyenlőség következményeként egy földbirtokos nem rendelkezhetett alattvalói életével, az emberi élet, még a bűnös, sőt, az ellenfél élete is, fontossá vált.

305

ez a rész William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története, Akkord, 1996 alapján készült. 211


A történelem szeszélye folytán számos olyan mohamedán közösség maradt fenn, ahol az ősi törzsi hagyományok (több-kevesebb változtatással) élnek a mai napig. Európában Albánia, Koszovó, Afrikában a nomád életet élő tuaregek sorolhatóak ide. Ezekben az országokban gyakori az útonállás, amit a Korán is halállal rendel büntetni. Igen ám, de a Korán olyan körülményekre vonatkozik, amikor általános a zakát gyakorlata. Ott, ahol az adományok csak arra elegendőek, hogy a rászoruló megérje a másnapot, miközben a modern világ szemmel láthatóan bőségesen képes lenne mindenkit ellátni javakkal, a szegényeknek el kellene tűrniük a jelentős vagyoni különbségeket. A fejlődés azonban még két dolgot hozott magával. Egyfelől a technikai fejlődés eredményeként egyetlen ember sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint korábban bármikor. Másfelől a munkamegosztás eredményeként az adakozás új formái alakultak ki. Mindig akad olyan csoport, aki kifizeti egy másik ország szegényeinek szánt fegyverek árát. Így aztán a fegyveres útonállás (ennek szelíd formáját magam is megtapasztaltam a kilencvenes évek Jugoszláviájában egyenruhás rendőrök és vámosok részéről) vagy az állandósult polgárháború jött divatba. Az emberrablás, mint foglalkozás elfogadott egyes helyeken (pl. Csecsenföldön), ugyanakkor a római jog ezt a legsúlyosabb törvénysértések egyikének tartja. A jogi kultúrák különbség számlájára szokás írni a terrorizmust is. A terrorizmus lényege, hogy a csoportja céljaiért küzdő harcos nem fedi fel katona voltát, civilnek álcázza magát; támadásával nem katonai célokat (pl. valaminek az elfoglalását) akar elérni; és támadása nem katonai létesítmények, hanem civilek ellen irányul (akik általában semmilyen kapcsolatban sem állnak a csoportot ért sérelmekkel). A jog fejlődésével a hadviselés írott és íratlan szabályai is átalakultak, de ezeket a szabályokat nem mindig tartják be. Úgy tudom, a polgári lakosság elleni támadást a második világháborúban alkalmazták először. Az ilyen támadásoknak katonai értelme nincs, ezt jól példázza a szabad városnak nyilvánított Drezda porig rombolása 1945. február 13.-án. Szintén a második világháborúban HITLER London bombázásával akarta az angolok ellenállását megtörni. A palesztin terroristák esetében ehhez még két tényező járul. Az akciót fanatikusok hajtják végre, akik eleve arra készülnek, hogy életüket feláldozzák. Ehhez ideológiai támaszt a dzsihádban találnak, a veszélyeztetett polgárokat pedig fegyveres ellenségnek tekintik.    Az 1967-es hatnapos háború gondolkodásra késztette az arab államokat, elsősorban Izraellel kapcsolatos politikájukat kellet végiggondolniuk. Az arab államokat megosztotta, hogy politikailag két táborra szakadtak. A szocialista beállítottságú országok (Egyiptom, Szíria, Irak, Líbia) és a hagyományos monarchiák (Jordánia, Szaud Arábia) más-más közös fellépést szerettek volna. Az arab közös fellépés elősegítésére hozták létre korábban az Arab Ligát 1945. március 22.-én Kairóban. Az alapító államok Egyiptom, Szíria, Libanon, Irak, Jordánia, Szaud Arábia és Jemen. Ezekhez az államokhoz később csatlakozott Líbia (1953), Szudán (1956), Marokkó (1958), Kuvait (1961), Algéria (1962). Az arab-izraeli háború követően vették fel Egyesült Arab Emirátust, Bahreint, Omart, Katart (1971-ben), Mauritániát (1973-ban), Szomáliát (1974-ben). A szervezet példátlan döntést hozott 1976-ban, amikor a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) felvette, korábban ugyanis csak államok voltak az Arab Liga tagjai. Kétségtelen, hogy az 1964-ben megalakult, kb. 2 millió tagot számláló szervezet a palesztinok jelentős részét képviseli, és államuk nem is lehet, hiszen Izrael területén élnek. Ugyanakkor a döntés nem volt kockázat nélkül való, hiszen csak négy évvel vagyunk a müncheni olimpia (1972) után, ahol a Fekete Szeptember nevű palesztin szervezet megölt kilenc izraeli atlétát, óriási felháborodást kiváltva az egész világban. A felvétel idején JASSZER ARAFATOT terrorista vezérnek tekintették, a PFSZ-t pedig terrorista szervezetnek. 212


A terrorista hálózathoz tartozónak vélték MOAMER KADHAFI Líbiáját, de kapcsolatot tételeztek fel a nyugati terrorista csoportok (Bader-Meinhof csoport Nyugat-Németrországban, a vörös brigádok Olaszországban, az IRA Írországban). A terrorizmus mögött felsejlett a mohamedán nacionalizmus, a szocialista eszmék (maoizmus) és a harmadik világ eszmevilága. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Szovjetunió is támogatta az elnyomott népek harcát, akkor is, ha a harc éppen polgári repülőjáratok felrobbantását jelentette.

213

6. Verseny a javából

6, Verseny a javából

215


6.1. A számok hatalma Különös számok: prímszámok, tökéletes számok. Számelmélet a biológiában: a kabóca életciklusa. Modern számmisztika: Kitüntetett algebrák: valós számok, képzetes számok, kvaternió, októnion. FIBONACCI sorozata. Egy segédtudomány: csoportlélektan. Az univerzális ELLIOTT hullámok. Sikkasztás leleplezése számmisztika révén.

A számoknak egészen különleges jelentést tulajdonítunk. A gyermek korán megtanulja, hogy a mesékben három királyfi, három királylány, három kívánság szerepel, a sárkánynak hét (esetleg tizenkettő vagy huszonnégy) feje van. Ezek a számok kellemesek. De vannak kellemetlen számok is, a tizenhármat egyenesen szerencsétlen számnak tartjuk, a babonás amerikaiak a felhőkarcolók emeleteinek számozásánál kihagyják a tizenharmadik emeletet. A matematikusok is szeretik a különleges számokat. Így például prímszámnak nevezik azt a számot, aminek egyen és önmagán kívül nincs más osztója. Azt nem lehet kideríteni, miért pont hét feje van a mesebeli sárkánynak, de bizonyos, a természetben bizonyos számoknak kitüntetett szerep jutott. Így pl. a kabóca306 (magicicada septendecim) él a legtovább a rovarok közül, életük nagy részét a föld alatt, lárvaként élik, a felszínre már kifejlődött kabócaként jönnek, párosodnak, petét raknak és elpusztulnak. Vajon véletlen, hogy a leghosszabb életű rovar élettartama prímszám? Egy másik kabóca, a magicicada tredecim tizenhárom évente rajzik, ez is prímszám. A biológusok a következőképpen okoskodtak. Tegyük fel, hogy van a kabócának egy ellensége, ami két éves ciklusokban szaporodik. Akkor a kabóca úgy kerülheti el a parazitával való találkozást, ha életciklusa nem osztható kettővel. Ezt a gondolatmenetet folytatva, arra a következtetésre jutunk, a legjobb védelem, ha a kabóca életciklusa prímszám. A tizenhét éves ciklus azt jelenti, hogy a kétéves ciklusú parazita csak 34 évente lakhat jól, ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy vagy más táplálékot kellett keresnie, vagy kipusztult. Ezt bizonyítja az is, hogy nincs olyan parazita, ami a kabócát veszélyeztetné. Azt a számot, amelynek osztóit összeadva magát a számot kapjuk, tökéletes számnak nevezzük. Tökéletes szám a hat, mert 6=1*2*3 és 1+2+3=6. Tökéletes szám a 28 is, mert 28=1+2+4+7+14 és a jobboldalom álló számok mind osztói 28-nak. Vajon véletlen-e, hogy Isten éppen hat nap alatt teremtette a világot, amikor teremthette volna hosszabb vagy rövidebb idő alatt is? SZENT ÁGOSTON az Istenek városa című sikerkönyvében ezt állítja: A 6 önmagában tökéletes, s nem azért, mert Isten mindent hat nap alatt teremtett, ennek a fordítottja igaz: Isten azért teremtett mindent hat nap alatt, mert ez a szám tökéletes. És akkor is tökéletes lenne, ha ez a hatnapos munka nem lett volna.    A számmisztika nem kerüli el a modern kor emberét sem307. Legfeljebb a kitüntetettnek tekintett számok mögé mást képzel, mint évszázadokkal korábban élt ősei. Az egész számok körében elvégezhető az összeadás és a szorzás, azaz, két egész szám összege is, szorzata is egész. Nem végezhető viszont el az osztás, két egész szám hányadosa nem feltétlenül egész. Két egész szám hányadosát racionális számnak nevezzük, a racionális számok összege és szorzata is racionális. A racionális számok halmaza is szűknek bizonyul, ha egyszerű egyenletek megoldását (pl. melyik az a szám, ami önmagával megszorozva kettőt ad eredményül) vizsgáljuk. Az egész együtthatós (másod, harmad és magasabb fokú) egyenletek megoldása 306 307

Simon Singh: A nagy Fermat-sejtés, Park, 1997 alapján John Baez: The octonions, Bull. Of the Am. Math. Soc. 39,145(2002)

216


algebrai szám lesz, két algebrai szám összege és szorzata is algebrai szám. Vannak olyan számok is, amelyek nem lehetnek egész együtthatós, egész kitevőket tartalmazó, véges fokszámú egyenlet gyökei, ezeket a számokat transzcendens számoknak nevezzük. Ha azt vizsgáljuk308, hány független elemből építhető fel egy olyan számhalmaz, amelyben az összeadás és a szorzás elvégezhető, és a 0 elemet kivéve minden számnak van inverze (ezt a halmazt algebrának nevezik), azt találjuk, hogy a független elemek száma csak 1 (a valós számok halmaza), vagy 2 (a komplex számok halmaza), vagy 4 (a kvaterniók halmaza) lehet, ezt mondja ki FROBENIUS egyik tétele. Önkéntelenül adódik a kérdés miért nem lehet a sort folytatni? Ha lehet, akkor milyen szabályosság alapján? JOHN GRAVES brit matematikus és ARTHUR CAYLEY felfedezett egy 8 dimenziós algebrát is, sőt, GRAVES meg volt győződve, hogy módszere, amivel a 4 dimenziós algebráról áttért a 8 dimenziós algebrára, alkalmazható tetszőleges kettőhatvány dimenziójú algebra konstruálására is. Amikor azonban megkísérelte kidolgozni a 16 dimenziós algebrát, kudarcot vallott. Ma már tudjuk, módszere hibás volt. Az algebrák jó szolgálatot tettek a fizikában: a komplex számokkal a vektormennyiségeket lehet jellemezni (amilyen pl. az erő), a kvaterniók a kvantummechanikában a spin leírásában bizonyultak nagyon hasznosnak. Az októnionnak nevezett 8 dimenziós algebra alkalmazására is WIGNER és NEUMANN JÁNOS tett sikertelen kísérletet még 1925-ben. Most úgy tűnik, a húrelmélettel jött el az oktonionok alkalmazásának nagy napja. Úgy látszik, különösen előnyös a 3, 4, 6 és 10 dimenziós húrok használata. Ezek a „mágikus” számok kettővel nagyobbak, mint a megfelelő algebrák dimenziója. Egyesek, mint JOHN BAEZ (University of California, Riverside, USA) és IAN STEWART (University of Warwick, Anglia) úgy vélik, az októnion lesz az alapja az új, húrelméletre épülő nagy egyesített elméletnek.    LEONARDO PISANO FIBONACCI (1170-1240) többek között egy egyszerű számsorozatot hagyott az utókorra. A sorozat első két eleme 1 és 1, a sorozat képzési szabálya: képezd az utolsó két szám összegét, az lesz a sorozat következő eleme. A sorozat előbukkan a DNS szerkezetének vizsgálatával kapcsolatban is, itt egy újabb esetről, a sorozat előrejelzésekben történő előfordulásáról lesz szó. Ha elemezzük, mondjuk egy fociválogatott eredményét az idő függvényében, és ennek alapján próbáljuk meg eldönteni, hogy kijut-e a csapat a következő EB-re, az előrejelzés általában nem lesz túl pontos (esetleg biztató sem). Hasonló a helyzet a tőzsdei árfolyamok vagy a gazdaság teljesítményének előrejelzésével kapcsolatban, de egy ember vagy egy csoport viselkedésével kapcsolatban is. Ezekben az esetekben általában az érintett szaktudományokhoz fordulunk segítségért. A „fociológia”, a közgazdaságtan vagy éppen a csoportlélektan eltérő színvonalon áll, ennek megfelelően eltérő mértékű segítséget képes adni. A segítség jellemzésére álljon itt a tömeglélektan néhány megállapítása: A lélektan szempontjából a tömeg: bizonyos körülmények között valamely embercsoport jellemvonásai nagyon eltérhetnek a csoportot alkotó egyének jellemvonásaitól. A személyiség tudata eltűnik, az összes egyedek érzelmei és gondolatai ugyanazon irányt vesznek. Egy kollektív lélek formálódik. Bizonyos együttesség jön létre, ezt nevezik lélektani tömegnek. Az egyének értelmi képességei eltörlődnek egyéniségükkel együtt. 309

308 309

Ian Stewart: The missing link, New Scientist, No. 2368, 30(2002) LeBon G.: A tömeg lélektana, Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 1993, 18 217


A leírás abból a szempontból tipikus, hogy kollektív jelenségről van szó, az egész viselkedése nem származtatható közvetlenül a részek tulajdonságaiból. Néhány további hasznos megállapítás: „Ha válogatott emberek gyülekezete dönt közérdekű kérdésekben, de az illetők másmás foglalkozási ághoz tartoznak, a határozat nem lesz sokkal több értékű, mintha ostoba emberek készítették volna.” „A tömegben a butaság, és nem a gondolkodó ész gyülemlik össze. Nem »az egész világnak« van több esze, mint VOLTAIRnek, amint ezt gyakorta halljuk, hanem bizonyára VOLTAIRnek van több esze, mint az egész világnak, ha ez alatt a tömegeket kell értenünk.”310 A tömeg tehát új jellemvonásokkal is rendelkezik. Ezek egyike a csordaösztön. A kialakuló csordaösztön a túlélést segíti, azonban vannak negatív vonásai is: „… a tömegben lévő egyént, csupán a szám ténye által, legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg s ez teszi lehetővé, hogy enged ösztöneinek, amelyeket egymagában szükségszerűen korlátozott volna.” „… a tömeg anonim, következőleg felelősségtelen, s teljesen megszűnik a felelősség érzete, ami az egyént mindig visszatartja.”311 A csordaösztön pozitív vonása, hogy a dönteni nem tudók is kapnak támpontot, amennyiben a kollektíva „hangadói” helyesen döntenek, a közösség túlélése is biztosított. Az ember viselkedésének leírására léteznek modellek, mint a mesterséges intelligencia, a statisztikai modellek (pl. MARKOV-folyamatok), vagy egyéb modellek (sejtautomaták, neuronhálózatok), de például a pénzügyi folyamatokban ezek nem váltak be (legfeljebb váltakozó sikerről lehet beszélni). Az utóbbi években felbukkant azonban egy új (pontosabban újra felfedezett) módszer312, amely váratlan sikereket ért el. Ráadásul úgy tűnik, ez a technika az emberi kollektív tevékenység minden részére alkalmazható. A nagy gazdasági válság idején RUDOLPH E. ELLIOTT könyvelő gyakran volt munkanélküli törékeny egészsége miatt. Lábadozás közben volt ideje gondolkozni azon, milyen jó lenne, ha előre lehetne jelezni a tőzsdekrachot, sok ember menekült volna meg a tönkremenéstől. Töprengése során arra a megállapításra jutott, hogy amennyiben a pénzpiac egy kiválasztott indexét, mondjuk a Dow Jonest az idő függvényében ábrázoljuk, a görbén ismétlődő szerkezeteket látunk. Az emelkedéseket csökkenések követik, de az emelkedő periódusoknak (ő ezt valamiért „impulzusoknak” nevezte) és a csökkenő periódusoknak (ezeknek a „korrekció” nevet adta) is van belső szerkezete. Arra volna tehát szükség, hogy a ciklusokat és azok belső szerkezetét valaki leírja. Ez lehetővé tenné, hogy figyelmeztesse a befektetőket arra, hogy bessz következik, érdemes részvényeket vásárolni, vagy éppen fordítva, az 1929 októberi csődhullámtól sokan megmenekülhettek volna, ha időben jelzi valaki az árfolyamok zuhanását. ELLIOTT érdeme abban áll, hogy rájött, a pénzpiaci mozgások okát a pénzpiacokon kívül kell keresni. Az emberekben, akik a pénzpiacot mozgatják. Ahogyan JOHN CASTI idézett cikkében fogalmaz: Az emberi érzelmek ritmikusak, meghatározott irányú és számú hullámban mozognak. A jelenség minden emberi tevékenységben megtalálható, legyen az üzlet, politika, vagy éppen az élvezetek keresése. 310

ibid, 23 ibid, 24 312 John Casti: I know what you’ll do next summer, New Scientist, No. 2358, 31 August 2002, 29 311

218


ELLIOTT tehát a pénzpiacok mozgásából szűrte ki az emberi természetre jellemző hullámzást. Ezeket a hullámokat ma ELLIOTT-hullámoknak nevezik. Vessünk egy pillantást az ELLIOTT által kidolgozott modellre! ELLIOTT modellje részben olyan általános megfontolásokra épül, mint az a megfigyelés, hogy egy impulzust előbb-utóbb korrekció követ. Egy ilyen hullám azonban nem egyszerűen egy emelkedés és egy süllyedés egymásutánja, az impulzus hullám maga is három részből áll, a korrekciós hullám pedig öt részből. A teljes hullám pedig 8 részből áll. A hullám összetevők száma attól is függ, hogy az a hullám, amelyiknek részét alkotják éppen az általános trenddel azonos vagy ellenkező irányba halad, azaz, nő vagy csökken egy növekvő vagy csökkenő trendben. A hullámszerkezet hierarchikus, azaz, ha egy hullámot kinagyítunk, azt látjuk, hogy az hullámokból áll, és ezt többször megismételhetjük. Az ilyen szerkezeteket fraktáloknak nevezik. Egyik nevezetességük, hogy görbék ugyan, mégis például egy négyzet minden pontján előbbutóbb áthaladnak, ezért a fraktálok valójában nem egydimenziósak, de nem is kétdimenziósak. A természetben számos helyen találkozunk fraktálokkal, a hegyek sziluettje, a hópehely, az érrendszer, a fák lombozata is fraktál szerkezetet mutat. ELLIOTT úgy vélte, hogy a tőzsdei mozgásokban a hullámok kilenc alkalommal nagyíthatóak ki, a leghosszabb hullám évszázados, a legrövidebb pedig órás időtartamú. Az ELLIOTT-hullámok száma megegyezik a FIBONACCI sorozat első számaival. A legegyszerűbb korrekciós hullám egy csökkenő egyenes, az impulzus egy növekvő egyenessel ábrázolható. Egy teljes fel-le ciklus tehát két egyenesből áll. A következő szinten a korrekciós hullám három, az impulzus pedig öt egyenesből álló törtvonallal ábrázolható, a teljes hullám pedig 8 egyenest tartalmaz. A FIBONACCI sorozat elemei előfordulnak a DNS szerkezetének leírásában, a napraforgó tányérjának spiráljaiban, a fenyőtoboz szerkezetében is. Az ELLIOTTmodell segítségével sikerült meglepő előrejelzéseket adni, a II. Világháború idején megjósoltak egy több évtizedes emelkedést, 1982-ben egy újabb erősödést sikerült pontosan megjósolni. Létezik egy „The ELLIOTT wave Theorist” nevű havilap, ahol az előrejelzést a Major League Baseballtól az újságeladások alakulásáig a legkülönfélébb jelenségekre alkalmazzák. Érdekes szemlélet társul az ELLIOTT-elmélet szocionomikus nézetéhez. Míg az Emron botrány szokásos leírása az alábbi. Az Emron nagy összegű könyvelési csalást követett el, aminek következtében a cég részvényei értékükből sokat vesztettek, egy általános bizalmi válságot indítottak el, ami a tőzsdei árfolyamok látványos zuhanásához vezetett. Ezzel szemben a szocionomikus nézőpont szerint annyi történt, hogy a befektetők aggodalma kiváltotta az Emron könyvelési csalását. Amennyiben a szocionomikus gondolkodás képes az emberi tevékenység minden aspektusát leírni, a gazdaságot, a politikát, a háborút, a békét; akkor ez annak bizonyítéka, hogy a tömeglélektan által is ismert csordaösztön mozgatja mindezt. Ez mély következtetések alapja lehet. Az ELLIOTT-hullámok ugyanis leírják az emberi viselkedést, az ELLIOTT-hullámokat pedig leírja a FIBONACCI sorozat. Ekkor vajon a FIBONACCI sorozat szabja meg az emberi viselkedést? Vajon az emberi cselekedetek—bármit gondoljunk is a szabad akaratról—ugyanolyan részei a természetnek, mint a hópehely vagy a fák lombja? Az összefüggés elméletek kedvelői azonnal rávágják: Hát persze, mi is részei vagyunk egy kozmikus számítógépi programnak!    Számok segítségével leírhatjuk a zenét, a nyelvet, a könyvelést, a kísérleti eredményeket. Amennyiben lehetőség van a számok törvényszerűségeinek általános vizsgálatára, eldönthető, hogy egy adott adathalmaz rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal vagy nem.

219


A Saint Mary Egyetem egyik hallgatójának313, név szerint Alexnek, dolgozatot kellett írnia könyvelésből, és ehhez szeretett volna „életszerű” adatokat felhasználni. Ezért megkérte sógorát, akinek vasüzlete van a városban, engedje meg a könyveléséből néhány adat felhasználását. Az adatok átfésülése során nem talált semmi különöset. Professzora, MARK NIGRINI arra kérte azonban a diákokat, írják fel, az adatok közül mennyi kezdődik egyessel, kettessel stb. Alex adatainak kb. 93%-a kezdődött egyessel. Alex befejezte dolgozatát és nem gondolt többé a dologgal. Amikor NIGRINI ellenőrizte a házi feladatokat, Alex dolgozatán hosszasan elidőzött. Alex gyorsstatisztikája azt mutatta, a könyvelésben szereplő számok egyike sem kezdődött a 2-től 7-ig számok valamelyikével, összesen négy kezdődött nyolcassal, 21 pedig kilencessel. NIGRINI ezek után gyorsan arra a meggyőződésre jutott, hogy Alex adatai nem igazi könyvelésből valóak, vagy az adatokat meghamisították. Pedig első ránézésre az adatok rendben lévőnek tűntek. Minden szabályosnak látszott. Azonban NIGRINI tudott valamit, amit Alex sógora nem: a könyvelésből kivett eladási adatoknak mutatniuk kellene egy kb. 100 éve véletlenül felismert összefüggést. Ezt az összefüggést BENFORD-szabálynak hívják, a jelenségek meghökkentően széles körére vonatkozik, a részvényárfolyamoktól a népszámlálási adatokon át a vegyületek hőkapacitásáig. Még az újságokból találomra kiválasztott szakajtónyi szám is rendelkezik a következő tulajdonsággal: a számok kb. 30%-a egyessel kezdődik, kb. 18%-a kettessel, a legkevesebb szám, kb. 4,5 % kilencessel kezdődik. Pontosabban az alábbi gyakoriságok adódnak: számjegy 1 2 3 4 5 6 7 8 9

gyakoriság 0,301 0,176 0,120 0,097 0,079 0,067 0,058 0,050 0,045

A meglepő állítás biztos matematikai igazolása csak az utóbbi években vált ismertté. A korábban ökölszabályként kezelt összefüggésről kiderült, megbízható matematikai alapja van, ma már a könyvvizsgálók is tanfolyamon tanulják, hogyan használható a BENFORD-szabály könyvelési csalások leleplezésére. A szabály története több mint száz évre nyúlik vissza. 1881ben SIMON NEWCOMB amerikai csillagász egy rövid jegyzetet jelentetett meg az American Journal of Mathematics folyóiratban, a jegyzetben arról számolt be, hogy az általa gyakran használt logaritmus táblában megfigyelt bizonyos összefüggéseket. Azt találta, hogy az s számjegy előfordulásának aránya log(1+1/s), itt a log tízes alapú logaritmust jelent. Mivel NEWCOMB semmivel sem tudta megfigyelését alátámasztani, írása nem keltett visszhangot. 1938ban FRANK BENFORD, a General Electric fizikusa 20 000 számot vizsgált meg, amelyeket a legkülönfélébb helyekről vett (folyók vízgyűjtő területe, újságcikkekben megjelenő számok, stb.), ezek között nagyjából a NEWCOMB által is megfigyelt gyakoriságokat figyelte meg. Azonban

313

Robert Matthews: The power of one, New Scientist, No. 2194, 1999, 26 alapján

220


BENFORD sem szolgált magyarázattal, mégis az ő nevét kapcsolták a fenti általános összefüggéshez. Hogyan lehetséges, hogy az élet legkülönfélébb területeiről vett számok gyakorisága ilyen általános szabálynak engedelmeskedik? Erre a kérdésre a választ 1961-ben adta meg ROGER PINKHAM, a Rutgers egyetem matematikusa. Ő a következő gondolatmenetet követte. Tegyük fel, hogy létezik egy általános szabály, amely megadja a számjegyek gyakoriságát a folyók vízgyűjtőjétől a kémiai adatokig. Egy ilyen törvénynek működnie kell az alkalmazott egységtől függetlenül, vagyis a számok gyakorisága invariáns az egység megválasztására nézve, azaz, skála invariáns. PINKHAM azt is megmutatta, hogy a BENFORD-szabály az egyetlen skála invariáns gyakoriság. Ez a felismerés arra ösztönözte az olvasókat, hogy újabb alkalmazásokat keressenek, hiszen a BENFORD-szabály univerzális érvényű. A következő kérdés is ésszerű: Milyen eloszlást kell mutatnia a vizsgált számhalmaznak, ahhoz, hogy a BENFORD-szabály alkalmazható legyen? Két ökölszabály azonnal adódik. Az első: a halmaznak legyen elég sok eleme ahhoz, hogy a szabály érvényesüljön. A második: ne legyenek a számok korlátok közé szorítva, ezért a szűk határok között mozgó számok halmazán (ilyen pl. a sörök ára egy rövid időszakban) a szabály nem figyelhető meg. Azt is könnyű megállapítani, hogy amennyiben a számok véletlenszerűek és minden számjegy valószínűsége egyenlő, az egyes jegyek gyakorisága is egyenlő lenne. A BENFORD-szabály alkalmazási területe tehát a két szélsőséges helyzet között húzódik. 1996-ban THEODORE HILL (Georgia Institute of Technology, Atlanta) adta meg a magyarázatot, milyen eloszlásokra alkalmazható a BENFORDszabály. Az eloszlás azzal kapcsolatos, ahogyan a dolgok egymáshoz kapcsolódnak. Amennyiben egy szűk jelenségkört nézünk, ez a kapcsolat megszab egy eloszlást. A bankigazgató leggyakrabban GAUSS-eloszlást lát, mert a pénzügyekben ez gyakori, a napi hőmérsékletek hullámzást mutatnak, a mérnökök gyakran találkoznak log-normális eloszlással, a bomlásokban gyakran találkozunk Poisson-eloszlással. Ha véletlenszerűen választunk ki számokat, azok a saját területükön érvényes eloszlást követik, a sok szám tehát az „eloszlások átlaga” lesz, HILL tétele azt mondja ki, hogy a lehetséges eloszlások véletlenszerű keveréséből származó számok eloszlása a BENFORD-szabályt követi. NIGRINI 1992-ben benyújtott doktori értekezésében azt mutatta ki, hogy a számlavezetésben előforduló indexek és mutatók követik a BENFORD-szabályt és a szabálytól vett eltérések egyszerű statisztikai módszerekkel könnyen kimutathatóak. Ennek alátámasztására egy amerikai vállalat ellenőrzése során kimutatták (természetesen számítógépes elemzéssel), hogy a 65 kezdetű számok előfordulása az egészségbiztosító számlái között anomáliát mutat. Ennek alapján megtaláltak 13 csekket, amelyeket 6500 dollár és 6599 dollár közti összegekről állítottak ki hamis szívműtétek címén. Az érintett egészségügyi előadót átvizsgálták, végül több mint egymillió dollár összegű hamis számlát találtak. Amint láttuk, csalások, tévedések nem csak a számlakönyvekben fordulnak elő. A brüsszeli International Institute for Drug Development megkereste NIGRINIT, lehetséges-e laborjegyzőkönyvek elemzése az általa alkalmazott módszerrel. A digitális ellenőrzés terjedése a hamisítóktól nagyobb elővigyázatosságot követel, ám NIGRINI szerint: „A csalók nagy problémája abban fogalmazható meg, hogy fogalmuk sincs a kép egészének alakulásáról mindaddig, amíg minden adat helyére nem kerül. A csalás rendszerint csak az adatok egy kis részét érinti, a csaló azonban nem tudja, milyen módszerrel fogják az adatokat elemezni, negyedévenként vagy osztályonként, esetleg régiónként. Annak biztosítása, hogy a hamisítás kielégíti a BENFORD-szabályt elég kemény dió, a hamisítók pedig nem nagy lumenek.” 221


6.2. Az aura Az aura: ahogyan az alternatív tudomány látja; mint szenzáció; és ahogyan a szkepticista megközelítés látja. Mit is mutat a KIRLIÁN-felvétel?

Az utóbbi évtizedben nálunk is elszaporodtak az „alternatív” tudományok. Ezek többsége a gyógyítással kapcsolatos. A gyógyítás mögött meghúzódó „filozófiát” a már ismertetett irányzatokból állítják össze. Az ilyen alternatív eljárások egyik visszatérő témája az emberi aura. Először azt mutatom be, hogyan tárgyalja az aurát az alternatív tudomány egyik elismert képviselője, azután szemügyre vesszük, hogyan tálalják az aurát, mint szenzációt, majd megismerjük a szkeptikus hozzáállást is. Egy közelmúltban megjelent könyv szerint314 az aura jól látható és felhasználható a gyógyításban. A könyv bevezetőjében (8. oldal) az alábbiakat olvashatjuk: BARBARA ANN BRENNAN a „Gyógyító kezek” című könyve vezérfonal az Emberi Energiamezővel történő gyógyításhoz. Gyönyörűség a nyitott elméjű ember számára, aki jelen megértésünk és tudásunk valósága mögé kíván nézni. A szerzőnek sokirányú képzettsége van, fizikusként indult, többféle gyógyító technikát megismert, s végül, pályáján a nyugati világ egyik legjobb spirituális gyógyítójává vált. A könyv arra épül, hogy egy energiatengerben élünk, miért ne lehetne valami kölcsönhatás az emberi test energiamezője és a környezet energiamezője között? A szerző légköri fizikából doktorált, a NASA Goddard Space Flight Centerében dolgozott315, műholdak műszerezésével kísérletezett öt éven át316. A könyv már a 25. oldaltól egy igényes összefoglalóval indul, amelyben a tudományos nézetek összegzése található—természetesen a szerző szemszögéből. A newtoni fizika jellemzésénél a következő megjegyzést találjuk317: Az anyag és az energia kölcsönhatásai, mint pl. amikor egy rádió zenét játszik, még nem voltak ismertek. Az sem tűnt fel még senkinek, hogy maga a kísérletező is befolyásolja a kísérlet eredményét, nemcsak a pszichológiai, de a fizikai kísérletekben is, amint ezt a fizikusok nemrég bebizonyították. Javaslom az olvasónak, lapozzon vissza a nagy vihart kavart SOKAL botrányhoz, és olvassa el újra SOKAL dolgozatának első bekezdését. Ha BRENNAN kisasszony fenti megjegyzése nem váltott ki hasonló visszhangot, az csak azért lehet, mert BRENNAN kisasszony olvasóit ilyen apróság nem érdekli. Rögtön a newtoni fizika rövid jellemzése után a szerző a térelmélettel foglalkozik négy bekezdés erejéig. Ebben is található kifogásolható állítás. Ily módon született meg a világegyetemről szóló új elmélet, mely szerint az univerzum mezőkből áll. E mezők egymással kölcsönhatásban lévő erőket hoznak létre. Végre, volt egy olyan tudományos elmélet, amellyel már elkezdhettük megmagyarázni azt a 314

Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek, Hunga-Print, 1987 ibid, 11 316 ibid, 17 317 ibid,25 315

222


képességünket, hogy tudunk egymásra hatni távolról is, anélkül, hogy látnánk egymást vagy beszélnénk. Mindannyiunknak volt már olyan tapasztalata, hogy felvettük a telefont, és tudtuk, ki van a vonal végén, még mielőtt megszólalt volna. Az anyák gyakran megérzik, hogy gyermekük bajban van. Ezeket a jelenségeket a mezőelmélet fogalmaival magyarázhatjuk meg.318 Sajnos, ez a szöveg a mezőelmélet teljes félremagyarázása. A mezőelmélet a kvantummechanika egyik ága, azt írja le, hogyan magyarázhatók a részecskék közti kölcsönhatások. A kvantummechanika az anyag elméletét szolgáltatja, de nem ad választ arra, hogyan bomlik le egy gerjesztett állapotban lévő elektron egy alapállapotú elektronra és egy fotonra. E folyamat leírásához az anyag és az őt körülvevő tér kapcsolatát kell leírni. Ezt szolgáltatja a mezőelmélet (amit a fizikusok térelméletnek neveznek). A térelmélet adott magyarázatot arra, miért azonos két elektron vagy két proton. A térelmélet a hétköznapi életben nem előforduló kis távolságokon és nagy energiákon végbemenő eseményekkel foglalkozik. Az idézett szöveg azt sugallja, hogy a térelmélet magyarázatot kínál a hétköznapok— többnyire emberekkel kapcsolatos—érthetetlen jelenségeire. Ez nem igaz, ilyen magyarázat nem létezik, legfeljebb arról lehet szó, hogy a kvantumfizika nehezen megemészthető világában egyszer megleljük a magyarázatot. A következő rész a relativitáselmélet rövid összefoglalója. Az első mondat rögtön egy hamis állítás: „ALBERT EINSTEIN 1905-ben publikálta »Speciális relativitás-elmélet« című művét, ami a newtoni világnézet valamennyi alapelvét romba döntötte.” A valóságban a newtoni dinamika és kinematika érvényben marad, csak érvényességi körét szabja ki a relativitáselmélet: a fénysebességhez képest kis sebességek tartománya. A szerző ezen is túlmegy, amikor az idő szubjektív fogalmát is belekeveri a relativitáselméletbe: Ideje, hogy abbahagyjuk a newtoni gondolkodásmódon kívüli tapasztalataink érvénytelenítését, és kitágítsuk valóságunk kereteit. Mindannyiunknak voltak olyan tapasztalatai, hogy az idő felgyorsult, vagy hogy az időnek nyoma veszett. 319 A relativitáselmélet ugyanis semmit sem mond a szubjektív időről. Azt hiszem, az idézetekből kitűnik, hol a helye BRENNAN kisasszony képzettségének. A továbbiakban a szó esik fénysebességen túli kapcsolatteremtésről, természetesen szigorúan tudományos alapon, morfogenetikus mezőkről és persze a többdimenziós valóságról. A bevezető részek tehát az áltudományos munkák klasszikus szabályát követik: ha a 21. században el akarsz adni egy halandzsát, annak mindenképpen tudományos köntöst kell adni, a nélkül tudomást sem vesznek róla. Ezután jöhet az emberi energiamező, az aura. A tárgyalás történelmi összefoglalóval indul, kiindulási pont a szentek feje körül rajzokon látható glória, a „vallási beavatottak” elbeszélése arról, hogy esetenként fényt látnak emberek feje körül. Szó esik arról, hogy vallási gyakorlatokkal (meditáció, ima) olyan tudatállapot érhető el, amelyben az észlelés fokozottan érzékeny. Ez a nézet kb. kétszáz éve az alkimisták jellemző nézete volt, de elvetették, mint a tapasztalattal össze nem egyeztethetőt. Általában ez az áltudományos munkák másik általános jellemzője: szívesen nyúlnak vissza már csődöt mondott régi elvekhez. Az egyetemes energiát az 318 319

ibid, 26 ibid, 26 223


indiai filozófia parana-nak nevezte, a kínai filozófia csí-nek, a zsidó filozófia pedig aszrális fényről beszél. Az 5. fejezetben az energiamezőről esik szó. Az Egyetemes Energiamező vizsgálatához úgy kezdhetünk hozzá, legkönnyebben, hogy egy szép nyári napon lefekszünk a fűbe és a kék égre bámulunk. Kis idő múltán képesek leszünk látni a kis orgone gömböcskéket, amint a kék égen cikázó mintákat írnak le. A valóságban ezek a gömböcskék nem a levegőben, hanem a szemünkben vannak. A szerző azt állítja, hogy szabad szemmel is látja azokat az energiamezőket, amelyek például egy falevelet vesznek körül, és párhuzamba állítja a KIRLIAN-fényképeken látható „aurával”. Az emberi aurával kapcsolatban megtudjuk, hogy annak hét rétege van, a hét réteg hét csakrához tartozik, amit a szerző úgy fogalmaz meg, hogy valójában hét testünk van. Maga a csakra energiaáramlást jellemez, minden egyes energiaáram egy ponton belép az emberi testbe és egy másik ponton kilép belőle. A hét réteg a következő:   

Étertest: Erővonalak struktúrája Érzelmi test: az étertestet körülvevő finomabb test Mentális test: még finomabb, mint az érzelmi test, gondolati-, érzelmi folyamatok kapcsolódnak hozzá. Asztrál test: a mentális testen túlnyúlik, az emberi testtől kb. 15-30 cm-rel terjed túl. Éteri szint: Ez az a szint, ahol a hang teremt anyagot.320 Mennyei szint: a spirituális sík érzelmi síkja. Keterikus szint: a spirituális sík mentális szintje.

   

A továbbiak részletezését mellőzöm. A könyv szerkesztése nagyon ügyes, a nyugaton szokásos középiskolai természettudományos tankönyvek szerkezetét követi, ahol a jelenséget leírják, majd gyakorlatok következnek. A 7. fejezet áttekintő kérdései közül az első így hangzik: „Mikor vállal a lélek felelősséget testéért?” A gyakorlatok között szerepel a csakrák vizsgálata ingával. Lényeges, hogy hemzsegnek a körmönfontan megfogalmazott, bizonyítatlan állítások, sok közöttük a hibás állítás. Mindez azonban csak „tudományos köntösben” adható el. A könyv célja aligha lehetett más, mint az ezotérikát kedvelőket megnyugtató, még amatőr színvonalúnak sem nevezhető, de megnyugtató hatású (aki tájékozatlan, akár el is hiheti a leírtakat, hacsak el nem végzi a leírt kísérleteket is) kiadvány készítése.    Nemcsak az aggódás iparág jó üzlet, de a misztériumok is. Az alább ismertetett kiadvány321 egy mérsékelt (tehát nem a tudatosan hazudó), nyilvánvalóan a piac igényeit kielégíteni igyekvő könyv. „A láthatatlan képmása” című fejezet foglakozik az aurával. A bombasztikus bevezetésből megtudjuk, hogy „Misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek már régóta állítják, hogy az emberi testet egy többnyire láthatatlan fényköd övezi. Majd 1970-ben arról érkeztek hírek, hogy szovjet tudósok le is fényképezték azt az aurát.” Ezzel szemben arról van a fejezetben szó, hogy SZEMJON KIRLIAN kifejlesztett egy módszert, amivel valamit le lehet fényképezni, de hogy mi az a valami, az a mai napig nem ismert. Ez is egy tipikus jelenség: egy villamosmérnök 320 321

ibid, 51 Megmagyarázhatatlan, Akkord és Panem, 1993

224


méricskél, talál valami szokatlant. Ezt vagy maga, vagy mások, próbálja botcsinálta biológusként értelmezni. A cikkben megismerjük a felfedezés hátterét, többek között azt, hogy a felfedezés egy tudományos laboratóriumban született (ez fontos, hiszen e nélkül hiteltelen lenne az egész írás), a feltaláló évtizedekig csiszolta ötletét, aminek persze előzményei is voltak, hiszen kapcsolatba hozható NIKOLA TESLA (1856-1943) (itt most a nagyfeszültségű fényképezésben elért eredményéről van szó) és GEORGE DE LA WARR kísérleteivel (ez utóbbi azt állapította meg, hogy az emberi testet elektromágneses tér veszi körül). Egy bemutatón nem sikerült a fénykép előállítása, ám kiderült, egy influenzásról készült volna a felvétel. Ekkor jöttek rá, hogy hasonlóan jelentős különbséget lehet megfigyelni egy egészséges és egy beteg növény levelei között. A következtetés: „A kísérlet révén beigazolódni látszott KIRLIAN elmélete: berendezése képes figyelmeztetni a betegségekre. A nagyfeszültségű fényképeken megjelent a betegség vagy fertőzés jele, még mielőtt a fiziológiai szimptómák jelentkeztek volna.” Az írás megemlíti azt is, hogy ha levágtak egy darabot egy levélből, a nagyfeszültségű felvételen a teljes levél körvonala látszott. A felvétel tehát a levél maradékából képes volt rekonstruálni a levél egészét! Gyorsan meg is jegyzik—a jelenség pontos leírása helyett—hogy ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen „egyes látnokok” látják a „fantomvégtagot” azokon az embereken, akik amputáción estek át. Nyilván arról van szó, hogy amit KIRLIAN felvételén látni, az nem maga a tárgy, hanem annak asztrál teste. Minden bizonyíték nélkül, kiemelten közli a cikk írója az alábbi állítást: „Bizonyíték van arra a feltételezésre, hogy a minden élő szervezetet körülvevő energiamező mértéke és természete megegyezik a KIRLIANlenyomatokkal.” Maga az állítás is gyanús. Mit jelent az, hogy bizonyíték van egy feltételezésre? Ha valamit feltételezünk és az bizonyítható, akkor az többé nem feltételezés. Mit takar az energiamező mértéke? Hogyan tud az megegyezni bármilyen lenyomattal? Ennek a mondatnak jelentése nincs, szerepe csak annyi, hogy a felületes olvasót elkápráztassa. Mellesleg, a cikkben található bőséges fotóanyagban látható élettelen tárgyak KIRLIAN-lenyomata is, „aurát” ott is látni, ami a fenti kijelentést rombadönti. Az aura vagy élőlényeket körülvevő energia mező, akkor a KIRLIAN-felvétel nem azt látja, mert élettelen tárgyak ilyen mezővel nem rendelkezhet. A másik lehetőség, hogy az aurája nem csak élőlényeknek van, akkor viszont azt kellene megmagyarázni, mi is látható a felvételeken. Körülbelül ez az a pont, ahol az olvasó felteszi a kérdést: Minek kell nekünk CT vizsgálat, ultrahang és röntgen, amikor itt van ez a KIRILIAN-felvétel? Erre gyorsan itt a megnyugtató válasz: „A KIRLIAN-fényképezés még gyermekcipőben jár a nyugati világban, és eddig még nem sikerült szilárd következtetéseket elérni.” Akkor nyilván a Szovjetunióban van látványos fejlődés—nyugszik meg az olvasó. Ám csak annyi derül ki, hogy Alma Atában DR. VIKTOR INYUSKIN évek óta foglalkozik a KIRLIAN-fényképezéssel, és arra a következtetésre jutott, hogy a fényképeken látható „aura” az általa „biológiai plazmának” nevezett jelenség bizonyítéka. A szerző úgy gondolta, ennyivel minden olvasó be kell, hogy érje. De mi a kapcsolat az aura, a biológiai „plazma” és a KIRLIAN-fénykép között? A kiegyensúlyozott tájékoztatás nem engedi meg, hogy az ártatlan olvasót becsapják, ezért a Kritikai Szemszögből című részben, a cikk végén két bekezdés is foglalkozik azzal, hogy a fényképek értelmezése nem lezárt kérdés. Felmerül ugyan annak lehetősége, hogy a KIRLIANfényképekkel betekintést nyerhetünk az alany fizikális és lelki állapotába. Az utolsó két mondat: Mások, köztük gyakorló tudósok, ennél messzebbre mennek. De mindnyájan egyetértenek abban, hogy KIRLIANnak sikerült belépnie egy eleddig ismeretlen

225


világba, amely egykor csak misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek számára volt ismert. KIRLIAN mindnyájunk számára láthatóvá tette a láthatatlant. Ezek a mondatok a manipuláció gyöngyszemei. Bele vannak keverve a gyakorló tudósok, amivel sikerül azt a látszatot kelteni, mintha egy általánosan elfogadott nézetről volna szó. Annak hangsúlyozásával, hogy KIRLIAN egy ismeretlen világba lépett be, gyengíteni szándékozik a kritikát, hiszen a kritika is csak bizonytalan állításokat sorakoztathat föl. Sajnos, rossz hírem van. A látnoki képességűeknek a koronakisülés jelenségei csak annyi segítséget nyújtanak, mint jósnőnek a kávézacc: azzal ugyanolyan eséllyel jósolható meg a jövő, mint a nélkül.    Az ezoterikus szenzációk vásárán meglehetősen népszerű attrakció az aurafényképezés322. Ősidők óta létező hiedelem, hogy az aura nem más, mint az a sugárzás, ami minden élőlény energiamezőjéből árad és minden élőlényt körülvesz. Vannak, akik azt állítják, látják az aurát, de ezek a különleges képességgel (a képesség angol elnevezése clairvoyance) megáldott emberek elég ritkák. ROSEMARY GUILEY323 a jelenség vizsgálata során a következő megállapításra jutott: „nem találtunk bizonyítékot a jelenség létezésére”. Az elképzelés áltudományként él tovább, egy 1911-ben kiadott könyvben DR. WALTER J. KILNER azt állította, hogy nemcsak látja az aurát és fel is használja diagnózis felállításakor, de elfogadta a nem létező N-sugárzás létét is. A Brit Orvosi Újság tréfának vette az esetet. De mi is az aura valójában? Napjainkban önjelölt „természetgyógyászok” állnak elő azzal az állítással, hogy képesek a páciens betegségét diagnosztizálni az „energiamező” érzékelése alapján. A bátrabbak azt is állítják, hogy a páciensnek jelen sem kell lennie, elegendő egy fénykép, vagy egy telefonhívás. Egy ilyen ismert diagnoszta CAROLYNE MYSS az USA-ban. MYSS azt állítja, hogy „képes fizikális és spirituális terápiát ajánlani, amivel a pácienst kezelni lehet”. Ezt az eljárást energiamező terápiának nevezte el. Ugyanakkor semmilyen tudományos bizonyítékot nem tud felmutatni annak igazolására, hogy az általa említett képessége tényleg létezik. Az emberi test valóban kibocsát bizonyos sugárzásokat, amibe gyenge elektromágneses sugárzás is tartozik az idegek elektromágneses aktivitása következtében, kémiai kibocsátások, ennek egyik formája az egyéni testszag, hanghullámokat, az emberi test mozgása (tüdő, szív, bélmozgások) következtében, továbbá, mivel az emberi test általában melegebb a környezeténél, egy hőmérsékletmező, aminek következtében az emberi test körül megfigyelhető a levegő sajátságos áramlása is. Egyes aura specialisták324 ezeket a sugárzásokat azonosítják az aurával. Ez azonban nem azonos az egységes aura létezésével, azt sem bizonyítja, hogy rendelkezik az aurának tulajdonított misztikus tulajdonságokkal. Amennyiben egyesek tényleg képesek látni az energiamezőt, eltűnődhetünk azon, miért találunk az energiamező összetételére vonatkozóan ellentmondásos leírásokat, ahogyan ezt GUILEY megjegyezte. A következőket mondja: Nincs két auradiagnoszta, aki pontosan ugyanazt az aurát látná. Egyesek azt állítják, a teljes aurát látják, ami rétegekre (testekre) osztható, mások ellenben csak az aura egy részét látják.

322

Joe Nickel: Aura Photography: A Candid Shot, Skeptical Inquirer, May/June 2000 Rosemary Ellen Guiley: Harper’s Encyclopedia of Mistical & Paranormal Experience, New York, 1991, Harper Collins, 40-42 324 Cyril Permutt: Photographing the Spirit World, Wellingborough (England), 1988, The Aquarian Press, 57-58 323

226


Természetesen megvizsgálták, vajon az auradiagnoszták, akik az emberi test különféle kisugárzásait vélik látni, tényleg egy objektív, létező dolgot látnak-e. Ezek a vizsgálatok nem tudták a fenti állítást megerősíteni. Az egyik esetben például egy sötét szobába elhelyeztek egy vagy két embert, az auradiagnoszta feladata az volt, állapítsa meg, hány aurát lát. A kapott eredmények lényegében megegyeztek a véletlen találgatásból várható eredményekkel325. JAMES RANDY, az ismert bűvész, egy másik tesztet hajtott végre TV kamerák előtt. A sikeres szereplőknek százezer dollár jutalmat ajánlott. Az auralátónak ki kellett választania 10 személyt, akiknek auráját jól látja. Magukat a személyeket nem láthatta, azok egy paraván mögött álltak, csak az aurájuk volt látható a paraván felett. Ezután a 10 személy kiment… és csak egy részük jött vissza. Az auralátónak az volt a feladata, hogy eldöntse, melyik paraván mögött állnak, melyik mögött nem. Tízből négy találatot ért el, ami kevesebb, mint a találgatásból várható öt találat. A szerző megemlíti saját tapasztalatát is. Médiumnak jelentkezett egy kísérletnél, hosszú időn keresztül visszatartotta lélegzetét, de válla mozgásával imitálta a légzést. Az auralátó lelkesen ecsetelte, hogyan változik láthatóan az aura a kilégzés és belégzés hatására… Természetesen megpróbáltak fényképet készíteni az auráról. Azok a kijelentések, hogy az aurát sikerült lefényképezni, egyszerű félreértéseken alapulnak. Ha például valaki infravörös fényképet készít az emberi testről, az ugyan aura-szerű sugárzást fog látni a test körül, de az egyszerűen a test hőmérsékleti sugárzását mutatja. Komolyabb bejelentés volt az 1970-es években, hogy az aurát le lehet fényképezni a KIRLIAN-módszerrel. Ez a kamera nélküli technika nagyfeszültségű, nagyfrekvenciájú áramot vezet át a földelt vizsgálati tárgyon. A megfigyelhető „felfénylő levegő” vagy „aura” közvetlenül fotólemezen, filmen vagy fotópapíron is rögzíthető. Ezek a Kirlian-fotográfiák bolyhos fényeket mutatnak az újjak vagy más objektumok körül. Noha azt állították, hogy a KIRLIÁN-fotográfiákon látható aura a „bioplazma” vagy az „életenergia” eloszlását mutatja a vizsgált tárgyban, az valójában csak „a gázban megfigyelhető koronakisülés vizuális vagy fotografikus képe”. Továbbá, a kísérletek nem szolgáltattak bizonyítékokat arra nézve, hogy a koronakisülés szerkezete kapcsolatba lenne hozható a „minta fiziológiai, pszichológiai, vagy pszichikai állapotával”. Ehelyett összesen huszonkét olyan tényezőt találtak, ami befolyásolja a koronakisülés szerkezetét, ilyen tényező többek közt a vizsgált újjra gyakorolt nyomás, a levegő nedvességtartalma, és egy sor más mechanikai, környezeti és fotográfiai körülmény. Megfigyelték, hogy mechanikus tárgyak (pénzérme, papírcsík) is rendelkeznek KILIÁN aurával326. KIRLIAN tapasztalatát követve GUY COGGINS, egy kaliforniai vállalkozó, aki eredetileg villamosmérnök volt, 1992-ben kidolgozta az auraleképezés fotográfiát. COGGINS kidolgozott egy kamerát, az Aura Camera 6000-t, ez egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, ami színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról úgy, hogy azon látható „annak elektromágneses tere, vagy aurája” is. COGGINS létrehozott egy Progen nevű vállalatot, amely árul egy WinAura nevű programot is. A WinAura lehetővé teszi, hogy az aura változását, mozgását a TV képernyőjén mint mozgófilmet lássuk. A képernyőről a képet ki is lehet nyomtatni. COGGINS elismeri, hogy a készüléket megvásárlók nagyobb része nem is tudja, hogyan működik az Aura Camera. A tudósok szkeptikusak COGGINS berendezésével kapcsolatban. Ennek fő okát COGGINS az alábbiakban látja: Annak oka, hogy a tudományos közvélemény kevéssé fogadta el az energiaterápia, az aura és a bioenergiával kapcsolatos kutatásokat, az eredmények 325 326

Robert W. Loftin: Auras: Searching for the light, Skeptical Inquirer, 14(4), 1990, 403-409 Arleen Watkins and William S. Bickel: A study of the Kirlian effect, Skeptical Inquirer, 10(3), 1986, 244-257 227


megjósolhatatlanságában keresendő. Ahhoz, hogy egy konkrét tudományosan megfogalmazható állítást lehessen kimondani, szükséges, hogy a végrehajtott beavatkozást kétszer megismételve azonos körülmények között, azonos eredményt kapjunk. Ezen a területen nincs ilyen szerencsénk. De mi is a helyzet COGGINS technikájával? Elképzelhető, hogy a fotólemez hazudik? A reprodukálhatatlan felvételért természetesen nem a fotólemez a felelős, hanem az alkalmazott technika. A fénykép elkészítéséhez a vizsgált személy kezét egy elektromos modulra helyezi, ami kapcsolatban áll a kamerával is és a komputer printerrel is. A kéz akupunktúrás pontjaira helyezett elektróda a bőráramot (COGGINS szerint ellenállást) méri, ez nyilván függ attól, milyen állapotban van a vizsgált személy. A számítógép által rajzolt kép ettől az áramtól (is) függ, ráadásul az áram különböző frekvenciájú komponenseit is megjelenítik. Nem világos, mit is lehet látni a felvételen, ezért annak értelmezése is bizonytalan. Megjegyzem, hogy amatőröknél gyakran előfordul, hogy észrevesznek valamit, de maguk sem tudják mi az; majd fejükbe vesznek egy elképzelést és a továbbiakban kritika nélkül azt az elképzelést erőltetik. 6.3. Rövid ufológia Az UFO jelenség: egy tipikus beszámoló. A Condon jelentés negatív konklúziója. Kapcsolatkeresés földönkívüli civilizációkkal. Mi lesz a kapcsolat felvétele után?

Kétféle ember van, az egyik szilárdan hisz az UFO-k létezésében, a másik pedig makacsul tagadja azt. Az előző fejezethez hasonlóan, most is a bombasztikus tálalással kezdjük és a szkeptikus vizsgálattal fejezzük be a téma tárgyalását. Az UFO elnevezés a tudományos-fantasztikus irodalomból ered, az azonosítatlan repülő tárgy angol szavainak kezdőbetűiből. Az UFO hívők úgy gondolják, nem a Föld az egyetlen hely a világban, ahol fejlett technikai civilizáció fejlődött ki. A nálunk még ismeretlen technikát használó idegenek rendszeresen itt ólálkodnak körülöttünk, egyes embereket el is rabolnak, rajtuk orvosi vizsgálatokat esetleg kísérleteket is végeznek. De, érdekes módon nem kívánják felvenni a földlakókkal a kapcsolatot, rejtőzködnek, amit fejlett technikájuk segítségével könnyen megtehetnek. Az „ufológia”, azaz, az UFO-kkal kapcsolatos tapasztalatok gyűjtése, elemzése, egyes UFO-khoz kapcsolódó kérdések (pl. milyen hajtóműve lehet egy UFO-nak) vizsgálata a témája. Az UFO hívők között vannak öregek és fiatalok, analfabéták és jelentős eredményekkel bíró tudományos kutatók. Vannak kiadványaik, rendeznek évente szimpóziumokat, ahol tapasztalataikat kicserélik, vannak folyóirataik, és nincsenek anyagi nehézségeik (amit egy hasonló, racionális megközelítésen alapuló társaság nem mondhatna el magáról). Az egyik kiadványuk a Flying Soucer Review (kb. Repülő Csészealj Revü), ami arról számolt be, hogy egy UFO vizet vett fel327. A jelentés Oszakából, JUN-ICHI TAKANASHI ufókutatótól érkezett, tárgya egy 1973 júliusában Tomakomaiban történt eset. Az akkor 20 éves MASAAKI KUDOU egyetemi hallgató története, aki akkor egy fatelepen dolgozott éjjeliőrként, egyik éjszaka a következő történt vele (az esetet csak kivonatosan ismertetem). A csendes, csillagfényes éjszakába egy fényes fénycsóva hasított bele, egy fényes hullócsillag, ami hirtelen megállt, aztán eltűnt, majd újra megjelent, majd a fény egy helyben állva hirtelen kitágult, azután összehúzódott, ide-oda ugrált. KUDOU azon vette észre magát, hogy 327

Az alábbi ismertetés A megmagyarázhatatlan, Akkord és Panem, 1992, 107-109 alapján készült.

228


kábultan követi a fény mozgását. Amikor a fény ereszkedni kezdett a tenger felé, KUDOU megijedt. A fény megállt a közeli cementgyár közelében és megszakított zöld fényjelzéseket küldött észak felé. Ezután a fény tovább ereszkedett a tenger felé, egy nagy ívet írt le, közben közelebb került a szemtanúhoz. Mintegy húsz méterrel a tenger felett megállt, és a diák látta, hogy „egy átlátszó cső nyúlik ki az objektumból”, és a vízfelszín felé ereszkedik, majd belemerült a vízbe, az alsó része felragyogott. KUDOU úgy látta, hogy a fénylő objektum vizet szív magába a csövön. Körülbelül egy perc múlva a művelet véget ért. Ekkor váratlan dolog történt, az ufó fenyegetően megindult felé, KUDOU attól félt, hogy valamilyen módón megtámadja őt, esetleg meg is öli. Az objektum azonban KUDOU kocsija felett mintegy ötven méterrel megállt, a kocsi környékén olyan fény volt, mint nappal. KODOU szerint az objektum felülete olyan sima volt, mint egy pingpong labda. A gömb alakú objektum kerületén mintha ablakokat látott volna, az egyik ablakban egy homályos, emberszerű alak látszott, az ettől jobbra lévő ablakban pedig két kisebb alak. KUDOU különös lelkiállapotba került, de később észrevette, hogy három vagy négy újonnan érkezett ragyogó objektumot látott, ezek hasonlítottak az elsőhöz. Később az objektumok eltűntek, KUDOU erős fejfájást érzett. Hasonló eseteket az olvasó sci-fi könyvekben, ufológiával foglalkozó művekben bizonyosan olvasott. Az ilyen jelenségek általános vonásait a fenti történet is jól mutatja, íme néhány:     

Az esemény kevés embert érint, az éjszaka ellenére mások nem vették észre a vakító nappali fényt, a szokatlan jelenséget. A jelenség ellentmond a természettörvényeknek, egy nagyméretű tárgy nem cikázhat összevissza, mert a tehetetlen tömege miatt csak lassan változó, sima pályán mozoghat. Az említett mozgás lehetséges, ha pl. egy fénysugár útját követjük mondjuk a felhők felületén. Nem világos, honnan jöttek, hová mentek a „jövevények”. Viselkedésük is ellentmond minden megfigyelésnek. Az ilyen típusú jelenségek magyarázata csak annyit, „Minden lehetséges, nem?”

Az események hátterének kissé körültekintőbb elemzését a következő részekben találja az olvasó.    Az UFO kérdés tanulmányozásában mérföldkövet jelent az 1966-os év, amikor az USA légiereje felkérte a Kolorádói Egyetemet egy alapos, tudományos alapon álló vizsgálat elvégzésére. A vizsgálat bevallott célja az volt, hogy az UFO-khoz kapcsolódó jóval fejlettebb technika egy-egy parányi részének megismerése is jelentős előrelépés lehet jelenlegi ismereteinkhez képest. Az egyetemen a vizsgálatokat DR. EDWARD U. CONDON egyetemi tanár, asztrofizikával foglalkozó fizikus vezette. Az elkészített jelentést CONDON Jelentésként ismeri a világ. A Jelentés első fejezete a „Következtetések és javaslatok” címet viseli. A fejezet elején leszögezik, hogy a vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az áttanulmányozott UFO-król szóló jelentések tartalmaznak-e a tudományos ismeretek számára bármi újat. A jelentés megállapítja, hogy az áttanulmányozott jelentések nem járulnak hozzá a tudomány fejlődéséhez. Vitatták, hogy a tudományhoz való hozzájárulás hiánya nem annak következménye-e, hogy a vizsgálat tárgyát kevéssé tanulmányozták tudományos módszerekkel. Ezzel nem értünk egyet. Úgy érezzük, a tárgy kevéssé tanulmányozott voltának okát abban kell keresni, hogy azoknak a tudósoknak, akik a legilletékesebbek (csillagászok, légkörfizikusok, vegyészek, pszichológusok) bőséges lehetőségük volt az ügy

229


tanulmányozására, azonban az érintetek egyenként döntöttek úgy, hogy az UFO jelenség vizsgálata nem kínál gyümölcsöző területet a tudományos felfedezések számára. Ez a következtetés annyira fontos, és a közvélemény olyan kevéssé érti, hogyan dolgoznak a tudósok, hogy további kommentárra van szükség. Mindenki, aki belevág, hogy tudományos karriert csináljon, választ magának egy széles területet, aminek szakértőjévé képzi magát. Ezen a területen belül speciális területeket szemel ki, amelyeken dolgozik. E célból követi a terület irodalmát, konferenciákra jár, ahol kollégái előrehaladásukról beszámolnak, és energikusan megvitatja az őt érdeklő kérdéseket kollégáival, személyesen vagy levélben. Motivációja a természet iránt érzett kíváncsiság, és a vágy, hogy hozzájáruljon a tudományhoz. Érdeklődési területén állandóan keresi a hibákat és a hiányosságokat, új módszereket kutat fel, amelyekkel új problémákat oldhat meg. Ezen erőfeszítések eredményeként egyéni döntéseket hoz azzal kapcsolatban, hol lesz a leggyümölcsözőbb erőfeszítése. Ezek a döntések személyesek abban az értelemben, hogy figyelembe kell vennie saját értelmi korlátait, a munkakörülmények korlátait, beleértve a támogatás korlátait, más célokra lekötött saját kapacitásait. A döntésekben egyéni hibák előfordulhatnak, de általában nem igaz, hogy egy terület tudósai tartósan hibáznak. A továbbiakban a jelentés azzal foglalkozik, milyen teendők merültek fel a jelentés eredményeként. Leszögezi, hogy nem látják értelmét az UFO kutatás intézményesítésének, noha ezt a döntést újabb események fényében szükséges lehet felülvizsgálni. Nem tartja szükségesnek az UFO bejelentések intézményesített vizsgálatát sem, mert egyetlen olyan esetet sem találtak, ahol a megfigyelések nemzetbiztonsági kockázatot vagy új tudományos eredményt jelentettek volna. Miért hát a nagy felhajtás az UFO körül? Erre is megkapjuk a választ: Egy kisszámú egyénből álló csoport az UFO kérdést félreértelmezi, ők látják el a nagyközönséget szenzációsan tálalt írásokkal, előadásokkal. Amennyire meg tudjuk ítélni, nem sok embert vezettek félre ezzel a felelőtlen viselkedéssel, de bármi legyen is a hatás, az káros volt. A jelentés 1945-1966 közötti bejelentésekkel foglakozott, meghallgattak szemtanúkat, meglátogattak helyszíneket, széleskörűen vizsgálódtak. A bejelentések egy részére jelentős hatást gyakorolt a háború, illetve az éppen aktuális háborús hírek. Ez még a háborút követő években is igaz volt. Íme egy példa. 1947-ben a svédek katonai körökben világgá repítették a hírt, hogy az oroszoknak van szárnyas bombájuk (ma ezt kezdetleges rakétának neveznénk). Sok bejelentés érkezett a lakosság köréből is, azonosítatlan repülő tárgyakat láttak a svéd légtérben. Ehhez adódott szintén 1947-ben a következő történet. KENNETH ARNOLD saját repülőgépét vezette Washington államban, a Ranier hegy közelében június 24-én, amikor „kis, csészeszerű valamik láncolatát vette észre legalább 5 mérföld hosszban, amint ki-kibukkannak a magas hegycsúcsok mögül”. Arnold megfigyelése egy sor hasonló bejelentést váltott ki az USA egyik vagy másik részén. Minthogy azonban a kor technikája nem tette lehetővé, hogy az oroszok olyan eszközt készítsenek, aminek hatótávolsága ilyen nagy lenne, más magyarázat után kellett nézni. Az ügyet egy bizottság kivizsgálta és kizárta mind az ellenséges hatalmak eszközeinek, mind repülő csészealjak jelenlétét. A bizottság jelentése természetesen nem felelt meg egyesek várakozásának, egyesek egyenesen a légierő mosakodásának tartották a jelentést, mások azt fejtegették, hogy a légierő nem tudna megbirkózni egy ilyen—akár földönkívüliekről van szó, akár másokról—kihívással, ezt akarja a jelentés 230


eltitkolni. A bizottság által megállapított tényeket 1967-ben újra kritizálni kezdték. DR. JAMES F. MCDONALD, jó nevű meteorológus az Arizonai Egyetemtől és egy évvel korábban egy DR. J. ALLEN HYNEK, a Dearborn Obszervatórium (Northwest University) igazgatója. DR. HYNEK húsz éven át volt a légierő tanácsadója, és külső szakértőként részt vett a vizsgálóbizottság munkájában is. HYNEK korábban azt a nézetet képviselte, hogy a repülő csészealjak története fikció, 1964-ben ő írta a repülő csészealjak szócikket—ami egyébként kétségbevonta létezésüket—az Encyclopaedia Brittanica számára, ám nézetét megváltoztatta. Ma már úgy véli, elég megmagyarázatlan szilárd bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy az ügyet újra megvizsgálják. Ez is hozzájárult a CONDON Jelentés megrendeléséhez és elkészítéséhez. A megvizsgált UFO-kra vonatkozó bejelentések egy része kitaláció, de a tanúk jelentős része tényleg látott vagy hallott valamit. Az észlelések egy része ember által készített eszközökre (léggömbök, repülőgépek, rakéták, műholdak) vonatkozik, csak helytelenül értelmezték a megfigyelést, többnyire rendkívüli körülmények közepette. A megfigyelések más része pedig természeti jelenségekre (délibáb, különféle sugárzások, felhőképződmények, fotolumineszcencia, gömbvillám, egyes égitestek) vonatkozik. Mások le is fényképeztek ilyen jelenségeket, amelyek magyarázata a fény törése pl. a repülőgép kabinjának üvegén. Ezek azonban csak egy részét teszik ki az észleléseknek. A megmagyarázatlan esetek arányát megbecsülhetjük az angol hadügyminiszter helyettesének 1967 november 9-i kijelentéséből: 1959 január 1 és 1967 szeptember 30 között 625 bejelentés érkezett a hadügyminisztériumba, a vizsgálatok után 70 esetre nem találtak magyarázatot. Amerikában az 1953-1965 közötti időszakban 6817 bejelentésből 1248 esetben nem találták a leírást elegendően alaposnak ahhoz, hogy vizsgálják. A maradék 5569 esetből 237-re nem találtak magyarázatot. Vagyis, az esetek kb. 10%-ban nem sikerült magyarázatot találni. Ezen esetek egy részében erős a gyanú, hogy a szemtanúk leírásukban durva hibát vétettek. Ezután erősen vitatható, hogy a fentiek alapján kijelenthető-e, hogy vagy mai tudásunk nem elegendő a fenti esetek magyarázatára, vagy tényleg arról van szó, hogy más bolygók lakói özönlik el a légkört, esetleg intelligens léghajók segítségével. Ma már helyszíni közvetítést láthattunk a Marsról, pontos információval rendelkezünk a Naprendszer legtöbb bolygójának légköréről, az ott folyó geológiai folyamatokról. A vizsgálatok nem zárják ki, hogy élet lehetséges egyik vagy másik bolygón, de a mostoha körülmények miatt legfeljebb baktériumokra vagy mohákra számíthatunk. Vannak azonban más körülmények is, amelyek az UFO-k ellen szólnak. Ha történetesen egy távoli galaxis népe leküzdötte az összes technikai nehézséget és űrhajókat küldött a Földre, akkor könnyen belátható, hogy ezek az űrhajók nem lehetnek tetszés szerint kicsik. A hajtómű, a hajtóműhöz szükséges üzemanyag, a vizsgálatokhoz szükséges berendezések, a kozmikus sugárzás elleni védelem, az űrhajósok, az űrhajósok védelme és kiszolgálása—mindez valószínűvé teszi, hogy egy űrhajó nagysága 30-100 méternél nem lehet kisebb. Fölöttébb valószínűtlen, hogy egyetlen ilyen űrhajót sem érzékeltek a radarok vagy a csillagászok, akik az elektromágneses színskála egészét vizsgálják. A csillagászati obszervatóriumokban felvételek tízezreit készítik, ezeken egy mondott méretű tárgy mindenképpen feltűnne.    Azok, akik hisznek abban, hogy intelligens élet nem csak a Földön lehetséges, nem csak azt várják, hogy egy másik civilizáció küldöttei megjelenjenek, hanem azon is törik a fejüket, hogyan adhatnánk hírt magunkról. A legkézenfekvőbb a rádióhullámok segítségével felvenni a kapcsolatot. Sajnos azonban a kozmosz teli van a legkülönfélébb rádióforrásokkal, ezért ha üzenetet kívánunk küldeni, annak valahogyan különböznie kell a természetes rádióforrások jelétől. Tegyük fel, hogy a Tau-Cetin ott ül egy rádiócsillagász, és éppen a Naprendszert vizsgálja, jön-e onnan valami üzenet. Ha 231


nagyon jó műszerei vannak, a Nap mozgásából rájöhet, hogy a Nap körül bolygók keringenek. Ezután felveszi az antennái által rögzített jeleket, mondjuk egy héten át, azután a számítógépe segítségével elkezdi keresni, milyen jelek foghatóak az egyes frekvenciákon. Ha ismeri a kozmoszban található rádióforrásokat, valószínűleg ki tudja szűrni a természetes jelek jelentős részét. Nekünk tehát olyan jeleket kell küldenünk, hogy ezen a ponton a Tau-Cetin dolgozó rádiócsillagász kolléga a fejéhez kapjon: „HEURÉKA!! Értelmes üzenetet kaptam!” Az idegen civilizációkkal történő kapcsolatfelvétel egy sor kérdést vet fel. Mitől lesz egy üzenet értelmes? Mit érdemesebb, passzívan hallgatózni, vagy aktívan üzeneteket küldözgetni? Természetesen mindkét tevékenység folyik. A Megachannel Extra Terrestial Assay (Megacsatornás Földönkívüliekkel való Kapcsolat Kísérlete) nevű projekt keretében328 éjjel nappal vizsgálták az égboltot rádióteleszkópokkal, a jeleket elemezték. 1988 és 1993 között 11 olyan 20 másodperc hosszúságú jelet találtak, ami magyarázatot kívánt. A jel erősödött és gyengült, a jelenséget nem lehetett a véletlen számlájára írni. Ám ahelyett, hogy megkérték volna az USA elnökét, jelentse be a világszenzációt, elkezdtek gondolkozni, nem képzelhető-e el olyan folyamat, ami leírja a jel „pislogását”. JIM CORDES (Cornell University, Ithaca, New York) felvetette, hogy a pislogást okozhatja egy interstelláris plazma áthaladása a természetes rádióforrás és a földi megfigyelő között. Napjainkban úgy gondolják, a Galaxison belül legfeljebb egy olyan hely lehet, amelynek lakói (ha vannak), a földivel megegyező teljesítményű „rádiófáklyát” képesek működtetni. Azoknak a civilizációknak a számát, amelyek az egész égboltot, irányítatlanul sugározzák be, mintegy tízezerre teszik csak a Galaxison belül. Ezek a jelek azonban szétterülnek, mire hozzánk eljutnak s mostani technika számára már túl gyengék, nem emelkednek ki a zajból. A kapcsolatfelvételnek számos nehézsége van329. Minthogy a küldött jel teljesítménye véges, célszerű azt valamilyen irányba koncentrálni, tehát az Univerzum egy darabkáját megcélozni. De melyik darabját? A lehetséges célpontok: (1) Közeli, közeli Nap-típusú csillagok, ezek száma kb. 1000. (2)Távoli gömbhalmazok, extragalaxisok, a Szovjetunióbeli kutatók ezeket a célpontokat kedvelték. (3) A Tejútrendszer középpontja irányában. A következő kérdés: mikor érdemes a jelet indítani? Kézenfekvőnek látszik a jelet valami feltűnő eseményhez kapcsolni. Ilyen feltűnő esemény egy szupernóva kitörés, amit vélhetően minden civilizáció vizsgál. Ekkor persze arra is ügyelni kell, nehogy a szupernóva robbanás elnyomja a jelet. Ha a cél egy olyan naprendszer, amelyek egy kettős csillag körül alakultak ki, akkor a jel küldését pl. arra a pillanatra lehet időzíteni, amikor a Föld és a kettős csillag egy egyenesbe esnek. A következő kérdés: milyen legyen a jel? Egy kapcsolatkereső jeltől elvárható, hogy bizonyos értelemben optimális legyen, így     

Legyen a színkép számunkra könnyen érzékelhető részében Ne legyen könnyen összetéveszthető természetes csillagászati jelenségekkel Ritmusa legyen szapora (ne kelljen rá sokat várni, de ne is ismétlődjön túl gyorsan) A jel szerkezete segítse a kapcsolatkeresés szándékának felismerését Az információt hordozó jelek moduláltak, a moduláció ne nehezítse a jel felismerését.

A feladat tehát emlékeztet egy tű keresésére egy szénakazalban.    328 329

New Scientist, 13 April 2002, 5 Almár Iván: A SETI szépsége, 5. Fejezet alapján

232


A kapcsolatra már annak megléte előtt fel kell készülni. Az első kérdés, amit fel kell tenni: Mi a teendő, ha valaki földönkívüliekkel találkozik (mármint az éterben)? Erre a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI bizottsága megfogalmazott kilenc ajánlást. 1, Bármely egyén, intézmény vagy hivatal, amely úgy véli, hogy jelzést, illetve egyéb bizonyítékot talált Földön kívüli intelligencia létére, törekedjen arra, hogy—még mielőtt bárkit tájékoztatna—egyértelművé tegye annak nem természetes, és nem a mi civilizációnkból származó eredetét. 2, Mielőtt a nyilvánosság értesülne arról, hogy a Földön kívüli intelligencia felfedezése megtörtént, a felfedező sürgősen tájékoztassa az ezen deklarációt elfogadó kutatókat és szervezeteket, hogy azok független módon igazolhassák a felfedezést, illetve megtervezhessék a jelzés vagy jelenség folyamatos figyelését. Az érintett felek tartózkodjanak az információ nyilvánosságra hozatalától mindaddig, amíg hitelesen nincs megerősítve a Földön kívüli intelligencia felfedezése. 3,Ha a felfedezés hiteles, akkor a világ csillagászai kapjanak részletes tájékoztatást a Nemzetközi Csillagászati Unió táviratainak hivatalán keresztül. Az ENSZ és más, érdekelt nemzetközi szervezetek is kapjanak tájékoztatást. 4, Hiteles felfedezésről teljes nyilvánossággal kell tájékoztatást adni a tudományos élet csatornáin és a sajtón keresztül. 5, Minden, a felfedezésre vonatkozó adatot a tudományos közvélemény elé kell tárni. 6, A felfedezésre vezető megfigyeléseket, adatokat gondosan kell tárolni, és hozzáférhetővé kell tenni más elemzések számára. 7, Ha a felfedezés elektromágneses jelzés, akkor nemzetközi egyezménnyel biztosítani kell s kérdéses frekvencia védelmét. 8, Semmiféle válasz nem küldhető megfelelő nemzetközi konzultáció nélkül. 9, A szakemberekből létre kell hozni egy nemzetközi bizottságot, amely szükség esetén munkába kezd, és foglakozik a felfedezésre vonatkozó mindenféle megfigyelés és bizonyíték elemzésével és értékelésével.330 Az olvasó az eddigiek alapján el tudja képzelni, mennyi fog a javaslatból megvalósulni, ha mondjuk egy nagyhatalom hadserege fogja elsőként fogni a jeleket. A fenti javaslatokkal szemben persze ennél sokkal komolyabb kifogások is felhozhatóak. Az ajánlás több pontja is elvontnak, elméletinek, vagy a gyakorlattól elrugaszkodottnak tűnik. A kapcsolatfelvételen nagy központokban dolgoznak különböző pszichéjű, érdeklődésű, szellemi irányítottságú emberek. Elképzelhetetlen, hogy egy fontos eseményt titokban lehetne tartani, hiszen minden ott dolgozó számára kiemelt fontosságú, no nem a kapcsolat létrejötte, csak egy-egy ígéretes jel megjelenése. Ha pedig az obszervatóriumban felröppen a hír, hogy esemény történt, azt aligha lehet titokban tartani. A Green Bankban működő PHOENIX program a NASA által működtetett SETI331 program. Amikor Green Bankban gyanús jelet észleltek, rá egy-két nappal már újságírók érdeklődtek az intézmény vezetőinél a jel után, pedig betartották az ajánlás első pontjában leírtakat.. További probléma a „hitelesített megerősítés” valamint a nyolcadik pontban megfogalmazott konzultáció időigénye. Ha valaki a világűrből azt az üzenetet kapja: „Hé, van ott valaki?”, akkor nem életszerű várni pár hónapot, amíg egy nemzetközi bizottság eldönti, milyen választ is célszerű adni a kérdésre. 330 331

Almár Iván:A SETI szépsége, Vince, 1999, 156-157 SETI: search for extre terrestial intelligence: kutatás földönkívüli értelmes lények után 233


6.4. Kérdések válasz nélkül Az élet és az intelligencia kialakulása. A világ egy hologram lenne? Rejtélyes nyomok a múltból. A Fermiparadoxon és feloldása. Klímaváltozás!? Globális klíma modell, sok apró jel és árvizek.

Amennyiben azokat a folyamatokat kívánjuk vizsgálni, amelyek során élet alakulhatott ki, a következő változatok jönnek szóba: 1. Az egész folyamat itt a Földön ment végbe, azaz, a Földön található kémiai elemekből kiindulva alakult ki az élet, olyan kémiai folyamatok során, amelyek a földi körülmények között lehetségesek. 2. Az élet kialakulásához vezető folyamatnak csak egy része ment végbe itt a Földön. A folyamat földi szakaszának kiindulópontja olyan szerves anyag, amely a Világűr más térségeiből (bolygókról, meteoritokból, a csillagközi porból) került a Földre. 3. Az élet kialakulása az Univerzum kollektív „tevékenységének” tekintjük, ebben a folyamatban a Föld a bölcső szerepét játssza. Azt a kérdést is meg kellene válaszolni, miért csak a DNS alapú élet alakult ki (vagy maradt fenn), ezekből miért csak kétféle sejt (állati és növényi) alakult ki. Az első forgatókönyv több részlete is ismert. A Föld atmoszférája egykor erősen redukáló volt, alkalmas arra, hogy egyszerű anyagokból (ammónia, metán, széndioxid) aminosavak alakuljanak ki. Az aminosavak a polipeptidek és a fehérjék legfontosabb alkotórésze. A továbbiakban elképzelhető, hogy az aminosavakból további biológiailag fontos vegyületek jöttek létre az ősóceánban, ahol kialakult az első önszabályozó „szerkezet”, az őssejt. Az élet kialakulása és fejlődése tehát az ősóceánhoz kötődik. Jelentős idő elteltével az őssejtből egyéb élőlények alakultak ki, amelyek kb. 400 millió éve kimásztak a szárazföldre. Egy másik elképzelés szerint az élet kialakulása nem mehetett végbe a Föld felszínén, egyfelől a kozmikus sugárzás, a meteoritok (a hatalmas becsapódások következtében az is megeshetett, hogy elszökik a légkör, átszakad a földkéreg, esetleg felforr a tenger); másfelől az erős UV sugárzás miatt. Sokkal biztonságosabb hely volt a közvetlenül felszín alatti rétegek üregeiben, repedéseiben. A kémiai reakciókhoz szükséges hőt pedig radioaktív bomlás fedezte. A második forgatókönyv elég abszurdnak tűnik, hiszen feltételezi, hogy a világűr más részeiről származó anyag található a Földön. A meteoritok tekintetében Japán nagyhatalomnak számít, a nagyszámú meteoritot lajstromozták, részletes vizsgálatnak vetették alá. A más bolygóról származó meteor története mégsem japán lelethez kapcsolódik. Az a gyanú, hogy egyes meteoritok más bolygókról származhatnak, 1815-ben vetődött fel332 amikor Chassigny (Franciaország) mellett becsapódott egy 4 kg-os meteorit. 1865-ben az indiai Bihar állam Shergatinál több kő esett le az égből, ezek össztömege 5 kg volt. Az egyiptomi Nakhlia alBarariqnál találtak egy 40 kg tömegű meteoritot. Ezt a három meteort egy azonos típusnak tekintik, a kezdőbetűkből SNC csoportnak vagy típusnak nevezik. Radioaktív korvizsgálattal megállapították a meteoritok korát, az 0,18—1,3 milliárd év közöttinek adódott. Azt is sikerült megállapítani, hogy valahol a Naprendszerben kristályosodtak ki. 1979-ben merült fel az a 332

Almár Iván: A SETI szépsége, Vince, 1999,58

234


lehetőség, hogy a meteoritok a Marsról származnak. Ebben az évben találtak egy újabb SNC meteoritot az Antarktiszon, ennek belsejében gázzárványok voltak. A gázban a nitrogénizotópok aránya nagyon hasonló volt ahhoz, amit a Viking szonda a Mars légkörében mért. 1982 óta elfogadott, hogy az SNC meteoritok a Marsról származnak. A következő lépés megtalálni azt a mechanizmust, ami a meteoritot eljuttathatta a Földre. A Marson a szökési sebesség 5 km/s, ennek eléréséhez a vulkáni tevékenység nem elegendő. A kísérleti fizika viszont bebizonyította, hogy nagy meteorok becsapódásakor a felszínen heverő kődarabok egy része a szökési sebességet meghaladó sebességre tehet szert. A kétkedőket megnyugtatta, hogy KLAUS KEIL 1983-ban az Antarktiszon talált egy követ, amely bizonyosan a Holdról származik, ez azért állítható bizonyosan, mert az Apolló expedíció óta a Hold kőzetmintáit nagyon tüzetesen megvizsgálták. Ezzel a mechanizmus létét sikerült bizonyítani. Elképzelhetjük az izgalmat, amikor 1996 augusztus 7.-én a NASA ünnepélyesen bejelentette (pontosabban személyesen BILL CLINTON elnök jelentette be), hogy az egyik marsi eredetű meteoritban egykori élet nyomaira bukkantak. Amint látjuk, ez a közlés sem a tudományos közlemények szokásos útját járta be, és bizony a hidegfúzió vagy a buborékfúzió körüli eljárásra hasonlít. Sokan kifogásolták is, hogy a tudományos ellenőrzés és közlés helyett még csak nem is közlésről, hanem világgá kürtölésről lehet beszélni. Az ALH 84001 lajstromjelű bazalt meteoritkövet 1984-ben találták az Antarktisz jegén. Kora mintegy 4,5 milliárd év, azaz kb. a Föld korával egyezik meg. A kő tehát mintegy 4,5 milliárd éve szilárdult meg a Mars kérgének magmájából. A kb. 2 kg tömegű kő további sorsa feltehetően az alábbi volt. A felszínen, vagy a felszín közelében hevert, és kb. 16 millió éve egy nagy test becsapódásakor lökődött ki az űrbe, ott bolyongott pár millió évig, ekkor persze tömege sokkal nagyobb volt. Mintegy 13 ezer éve eshetett le az Antarktiszon, a légkörön áthaladva tömegének nagy része elpárolgott. A kő keletkezésekor a Mars légköre meleg és nedves lehetett, megfelelő az élet kialakulásához. A NASA munkatársai nem életet találtak a meteoritban, inkább egykori életre utaló közvetett bizonyítékokat. Szerintük ezek a bizonyítékok együttesen meggyőző érvek az egykori marsi élet mellett. Ez a megállapítás azóta is vita tárgya. Ha egy kőzetben baktériumszerű maradványokat találnak, azok tényleg baktériumoktól származnak? Ez a kérdés megosztja azokat a tudósokat, akik az ALH84001 lajstromszámú, állítólag a Marsról származó meteoritot vizsgálták333. De hasonló kérdés merül fel a 3,5 milliárd éves, Nyugat-Ausztráliában talált lelet vizsgálata során is. Először WILLIAM SCHOPF (UCLA) írta le a leleteket, mintegy 10 éve. Szerinte 11 különböző baktérium nyomait őrzik a leletek. Ha igaza van, akkor az élet igen gyorsan jelentősen differenciálódott, hiszen csak 3, 9 milliárd évre teszik amióta a Föld védett a meteor becsapódások ellen, ezért kb. 400 millió év elegendő volt a baktériumok differenciálódásához. Ennek alapján viszont nem zárható ki az sem, hogy a fiatal Marson kifejlődhetett az élet, amennyiben volt elegendő víz. A legújabb vizsgálatok szerint a Marson most is tetemes mennyiségű víz található. A harmadik meglehetősen excentrikus ötlet azt tételezi fel, hogy az Univerzum nem egyéb, mint egy kvantumkomputer, aminek egyik célja az élet létrehozása lehetett. Tekintettel arra, hogy ez a bizarr ötlet az egész Univerzum együttműködését tételezi fel, meglehetősen sok benne a filozófiai elem. Hangsúlyozni szeretném, hogy az idézett írások nem hasonlíthatóak SOKAL tréfájára, egyszerűen arról van szó, hogy az elméleti fizika legújabb történéseit valahogyan közel kell hozni az olvasókhoz. Döntse el az olvasó, ez mennyire sikerült!

333

Nature, 316,73 235


A történetet kezdjük a parányok világában. Mi is az az építőkő, amiből az Univerzum áll? Valamikor azt hittük, az atomok azok334, de később kiderült, hogy az atomok további, még kisebb építőkövekből állnak: protonból, neutronból és elektronhéjból. Még később kiderült, hogy a protonokat és neutronokat kvarkok alkotják. A kvarkok pedig parányi rezgő húrokból és membránokból állnak, ezek a húrok és membránok egy 10 vagy 11 dimenziós térben rezegnek. Vajon ez a határ, vagy a továbbiakban még ezek a húrok és membránok is tovább bonthatók? Nem tudjuk. A Nobel-díjas LAUGHLIN úgy gondolja, hogy az, amit mi realitásnak hívunk valójában egy spontán jelenség, ami úgy bukkan fel, mint egy hullám az örökké megismerhetetlen kozmikus közegből. „Lehetséges, hogy a valóság igazi természete rejtve marad előlünk, minden csak egy-egy felbukkanás, de hogy miből, azt sohasem fogjuk megtudni.” Ennek megértéséhez egyesíteni kell a kvantumelméletet és Einstein általános relativitás elméletét. Ez a nagy egyesített elmélet egyelőre még várat magára. J. R. MINKEL azzal a meglepő ötlettel állt elő, hogy a világ valójában egy óriási hologram. „Az olvasó ül valahol, egy könyvvel a kezében. A könyv szilárdnak és létezőnek tűnik, valaminek, aminek önálló léte van . Ugyanez igaz az olvasót körülvevő tárgyakra is, egy csésze kávéra, egy számítógépre. Ezek mind valóságosnak látszanak, az objektív valóság részeinek. De ez mind illúzió. Azok a feltételezések szerint szilárd tárgyak csak kivetítődések, amelyek egy változó kaleidoszkóp szerű szerkezetből keletkeznek, amely ott él az Univerzum peremén. Az Univerzum ugyanis egy hologram!”335 A meglepő állítás pontosan a nagy egyesített elmélethez kapcsolódik. Segítségével a kvantumelmélet, a gravitáció és a termodinamika egyesíthető. Egyesek azt állítják, hogy az elmélet egyenes következményeként az idő és a tér nem más, mint információfolyam. Egy darab anyag információtartalma attól függ, hány részből áll. FINN LARSEN szerint a kvantumgravitáció kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy a téridőt úgy kell elképzelni, mint ami alkotórészekből áll össze. A gravitációs kvantum nagyságát 10-35 m-re teszik, ekkora dobozokra (ezt nevezik PLANCK doboznak) kell a teret elosztani, hogy minden dobozba egy bit információ jusson. Ezt a képet erősen megzavarják a fekete lyukak. A fekete lyuk mindent elnyel, de az információt nem nyelheti el, ez ellentmondana a termodinamika második főtételének, ami kimondja, hogy a rendetlenség a világban nem csökkenhet. De ha a fekete lyuk nem nyelheti el az információt, hol tárolja? STEPHEN HAWKING és JACOB BEKENSTEIN megmutatták, hogy a fekete lyuk felülete és a benne uralkodó rendetlenség aránya állandó. Ez az arány kb. 1 per PLANCK felület (ami egy 10-35 m oldalú négyzet). Ez azonban sokkal kevesebb, mint 1 bit per PLANCK doboz. Ezért amikor egy test belezuhan a fekete lyukba látszólag nagy mennyiségű információ tűnik el. Az ellentmondás feloldására 1993-ban LEONARD SUSSKIND és GERARD ’T HOOFT felvetette, hogy az információ csak két dimenzióban létezik. Ez feloldja a fekete lyukak körüli ellentmondást, de következményei vannak a fekete lyukakon kívüli világra is. Ha több információt gyömöszölünk egy dobozba, mondjuk anyag formájában, mint amennyit egy fekete lyuk elbír, akkor gravitációs összeomlás lép fel. SUSSKIND és ’T HOOF elképzelése szerint a természet elemi építőköveiről szóló információt olyan blokkokban tárolja, mint egy hologram. Egy hologramban egy tárgyról szóródó fényt összekeverünk egy másik lézersugárral és a keletkező interferencia szerkezetet egy felületen, a hologramban tároljuk. Ha ezt a hologramot megvilágítjuk egy lézerrel, előugrik egy

334 335

R. Laughlin and D. Pines: The theory of everything, in Proc. Of the National Academy of Sciences, 97, 28 New Scientist, No. 2340, 2002, 23

236


háromdimenziós kép. A természet SUSSKIND és ’T HOOF szerint így működik, a téridő felületén létezik a hologram, és amit mi érzékelünk, az a hologram kivetülése. Valahányszor szóba kerül a kvantumszámítógép fantasztikus teljesítménye, felmerül a kérdés lehet-e adni egy felső korlátot336a ma még nem létező kvantumszámítógép teljesítményére? Ennek megbecslésére vállalkozott SETH LLOYD (MIT). „Világos, mondta LLOYD, a csúcs egy olyan számítógép lehet, amely az Univerzum minden részecskéjét használja. Úgy gondolom, érdemes megbecsülni egy ilyen gép teljesítményét.” Ebben a számítógépben a biteket egy-egy részecske, a műveleteket pedig a részecskék közti kölcsönhatások jelentenék. LLOYD a részecskék számát az Univerzumban 1090-re teszi, amit összehasonlítva a mi 2.4 fejezetben adott felső korlátunkkal reálisnak tűnik. Az elvégezhető műveletek számát a rendelkezésre álló energia, a futási idő és a fénysebesség korlátozza. Az Univerzum kora kb. 10 milliárd év, az eddig elvégzett „műveletek” felső korlátjára pedig 10120 adódik. Összehasonlításul, a Földön valaha is előállított számítógépekben tárolt információ legfeljebb 1021, és a velük végzett műveletek száma nem több mint 1030, ami elhagyhatóan kis része az Univerzum számítógép megfelelő adatának. Persze, az érdeklődő újságírókat a puszta becsléseknél jobban érdekli azok filozófiai következményei. Ha már valaki az Univerzumot számítógépnek képzeli, felmerül a kérdés: mi az inputja a gépnek és mi az outputja? LLOYD válasza: az input a kvantumfluktuációk egymásutánja, az output pedig komplex struktúrák létrehozása, mint amilyen az élet is. CHARLES BENNETT (IBM) figyelmeztet, ne vegyük az Univerzum számítógépet túlságosan szigorúan: „Az igazi kérdés az, elő tudunk-e valaha is jönni egy olyan fundamentális elmélettel, ami képes leírni az Univerzumot, és ha igen, még kérdés, hogy egy kvantumkomputer képes lesz-e valaha azt hatékonyan szimulálni.”    Az alábbi idézet FÉLIX GUATTARITÓL való337, aki pszichoanalitikus, egyike a divatos francia intellektusoknak: Világosan láthatjuk, hogy nincs két-egyértelmű megfeleltetés a lineáris jelzés kapcsolatok vagy a szerzőtől függő arche-írás és ezen multireferenciális, többdimenziós gépies katalízis között. A skálaszimmetria, a tranzverzalitás, a patológikus összefüggéstelen karaktere expanziójuknak: mindezek a dimenziók eltávolítanak bennünket a kizárt közép logikájától és megerősítenek bennünket abban, hogy felhagytunk az általunk korábban kritizált ontológiai binarizmussal. A szerzőt ALAN SOKAL és JEAN BRICKMOND állította pellengérre338 mint a mondanivaló nélküli, szándékosan ködösítő írás mintapéldáját. A könyv hosszasan idézi GUATTARIT, de számos más szerzőtől (GILLES DELEUZE, JACQUES LACAN, LUCE IRIGARAY) is idéznek az alkimistákat is megszégyenítő homályosságú mondatokat.

336

New Scientist, No. 2345,2002,15 R. Dawkins: Postmodernism disrobed, Nature, 394, 141(1998). Joggal érhet vád, hogy ilyen lehetetlen szöveget senki sem ír, ezért közlöm az eredeti szöveget is. „We can clearly see that there is no bi-univocal correspondence between linear signifying links or archi-writing, depending on the author, and this multireferential, multidimensional mechanic catalysis. The symmetry of scale, the transversality, the pathic non-discursive character of their expansion: all these dimensions remove us from the logic of the excluded middle and reinforce us in our dismissal of the ontological binarism we criticised previously.” 338 A. Sokal and J. Brickmont: Intellectual Impostures, Picador, 1998 337

237


Idézhetném a világosság erénye elleni suttogó kampány kezdetének bizonyítékát. Egy strukturalista szerző azt javasolta a Times of Literary Supplement oldalain, hogy azokat a gondolatokat, amelyek mélységük miatt kínzóak és zavarosak legjobban szándékosan zavaros mondatokkal lehet visszaadni. Micsoda értelmetlenül ostoba ötlet! Arra emlékeztet, amikor Oxfordban háború alatt a légitámadások alkalmával egy légóügyeletes egy holdfényes estén azt rendelte el, hogy az elsötétítés értelmében vegyünk fel napszemüveget. Ő azonban szándékosan volt vicces.339 WEINBERG szerint a fő eltérés a természettudományok és a humán tudományok között abban van, hogy az előbbiek nyelve a matematika. Mint minden nyelvet, a matematikát is csak jelentős munka árán lehet elsajátítani, ezért a nagyközönség előtt mindig el lesz zárva. A matematikát nem számítva viszont egy új fizikai felfedezést közlő írás semmivel sem lehet homályosabb, mint egy hétköznapi szöveg. Nem igaz az a vád, hogy a nagy felfedezéseket (mint pl. a relativitás elméletet a 20. század első évtizedében) csak tucatnyian értették az egész világon. De vajon a természettudósok tényleg bűntelenek? Az előző részben bemutatott, meglehetősen merész elképzelések azt mutatják, vannak egyéb zavaró körülmények is. BOB PARKS felvetette340 ugyan, hogy a ki nem forrott elméleti-fizikai gondolatok közreadása is járhat negatív mellékhatásokkal: Vajon abbéli mohóságunkban, hogy megosszuk a közvéleménnyel a tudomány határának új, spekulatív fogalmait, azt az üzenetet közvetítettük esetleg, hogy a világ olyan fura, hogy bármi lehetséges? Mit tudunk a népnek mondani, ami segíti őket annak eldöntésében, hogy mi a tudomány és mi a sarlatánság? Ám úgy tűnik, PARKS intelmei süket fülekre találtak, a New Scientistben hetente jelennek meg elképesztőnél elképesztőbb ötletek, egy-egy absztrakt leírás magyarázataként. Példaként vegyük szemügyre az előző részben említett gondolatot: A VILÁG EGY HOLOGRAM! Újságcímnek megfelel, vonzó és kihívó. De min is alapszik? A szerző azt fejtegeti, hogy a fekete lyuk felületegységre eső entrópiája állandó marad. Ezt állítja párhuzamba a hologrammal, ami szintén kétdimenziós, mint a fekete lyuk felülete. A hologramot fénnyel hozzuk létre, ha ugyanolyan fénnyel megvilágítjuk, olyan fényt látunk, mint ami a hologram készítésekor arról a tárgyról indult ki (szóródott, verődött vissza) amiről a hologramot készítettük. Nem keletkezik háromdimenziós tárgy, fényből fény keletkezik. Ez abból is látszik, hogy a rekonstruált tárgyon át lehet sétálni, a valódin meg nem. Vajon mivel kell akkor a fekete lyuk felületét megvilágítani ahhoz, hogy eredményül háromdimenziós anyagot kapjunk? Nyilván anyaggal, hiszen a hologramból a fény nem anyagot készít, hanem fényt. Ebből következik, hogy ez az analógia bizony korlátos érvényű. Igazán kár ezzel egy ismeretterjesztő újsághoz rohanni. A valóság azonban inkább az lehet, hogy az újságíró próbálja szegény szerzőt rávenni valami jó kis blikkfangos, könnyen érthető analógia felállítására és így született ez a szörnyűség. Annak igazolására, hogy a fenti példa nem egyedi, érdemes egy rövid kitérőt tenni a húrelmélet területére. Egy ismeretterjesztő munkájában341 BARROW megemlíti, hogy SIDNEY COLEMAN felvetette nemlokális téridőszerkezet létezésének lehetőségét. Arról van szó, hogy a „normális geometriájú” téridőben ha az A pontból el akarunk jutni a B pontba, át kell haladnunk 339

P. Medawar: Science and Literature, Oxford University Press, 1982 idézi: Makai M. Megáll az ész?, Magyar Könyvklub, 2001, 175 341 John D. Barrow: Theories of everything, Vintage, 1991, 106 340

238


minden olyan A ás B közötti ponton, ami egy adott görbén fekszik. Két távoli A és B pont között nem létezik más út, mint szomszédos pontból szomszédos pontba jutva végigjárni az A-t B-vel összekötő utat. A szinguláris szerkezetű téridőben viszont lehetséges távoli A és B pontok között egy „alagútszerű” kapcsolat, amikor nem érintjük a közbenső pontok mindegyikét, mégis A-ból B-be jutunk. Ezeket az alagutakat olyan parányinak tételezik fel, amelyen még egy részecske sem fér át. Ilyen geometriát a matematika ismer, egy sor ilyen „nem egyszeresen összefüggőnek” nevezett geometria létezik, a legegyszerűbb talán a tórusz. Ezen geometriák jellemzésére bevezették az úgynevezett nemszámot. A nemszám azt mondja meg, hány olyan zárt görbét tudunk az adott felületen rajzolni, amelyek fokozatos zsugorítással nem húzhatóak rá egy pontra vagy egymásra. A sík nemszáma nulla, mert ott minden zárt görbe zsugorítással egyetlen pontra húzható. COLEMAN ilyen geometriáról beszélt. Egy nem szakemberek számára írt könyvben ilyen geometriát említeni és érvelésben felhasználni meglehetősen bátor dolog. BARROW könyvének említett fejezetében lévő rajzok viszont egyenesen rejtélyesek, hiszen a rajzokból nem derül ki a geometria említett sajátossága. De mi is állhat a rajzok mögött? A fejezet olvasása közben említett húrelmélet kapcsán a gyanú a rácstopológiai térelméletre (lattice topological field theory, LTFT) terelődik342. Ez az elmélet a lehetséges kvantumállapotokat eloszlásfüggvénnyel írja le, egy lehetséges kvantummechanikai eloszlásfüggvény értékét topológiai eszközökkel határozza meg, a következő módon. Tekintsünk egy nem nulla nemszámú felületet, azt osszuk fel háromszögekre. A háromszögek éleit kiszínezzük, azaz, véges számú (legyen ez N) osztályba soroljuk az éleket, az azonos osztályba sorolt élek színe azonos. Ezután az azonos színű élekkel rendelkező háromszögekhez hozzárendelünk egy komplex számot, ezzel minden háromszöghöz hozzárendelünk egy számot. Ezen számok összességét nevezzük eloszlásfüggvénynek, amelyből a kvantummechanika szabályai szerint minden lényeges mennyiség származtatható. A közös élekkel rendelkező háromszögekhez rendelt számok nem lehetnek tetszőlegesek, azok a közös él típusától függő szorzóban térhetnek csak el. Maga az eloszlás pedig bizonyos transzformációkkal szemben invariáns marad. Az érintkező élekhez rendelt szorzót értelmezhetjük egy metrikus tenzor elemeként, ami annyit jelent, hogy segítségével definiálható egy távolság. Ez a távolság egy térhez tartozik, amelynek dimenziója az élek színezésekor felhasznált színek számával egyezik meg, tehát közvetlenül nem kapcsolódik ahhoz a felülethez, amelyet háromszögekre bontottunk. Ezzel viszont definiáltunk egy többdimenziós görbült teret, a hozzátartozó metrikával együtt. Összefoglalva: az LTFT elméletben célunk egy kvantummechanikai eloszlásfüggvény meghatározása egy háromszögekre bontott felületen. Az eljárás közben találtunk egy analógiát egy N dimenziós görbült térrel. Jogos-e ezek után azt vizsgálni, hogy a világ geometriája olyan, amilyennek az említett N dimenziós görbült teret leíró metrikus tenzor láttatja velünk? Nyilván nem, hiszen számos más értelmezés is kapcsolható a felosztáshoz (pl. gráfok, szimplexek), ha a geometriai értelmezést valóságosnak fogadjuk el, akkor a többit sem utasíthatjuk vissza. Különösen vigyázni kellene az ilyesfajta értelmezésekkel a nagyközönségnek szánt munkákban, mert ezek az értelmezések teljesen elbizonytalaníthatják az olvasót, aki azután már bármit elhisz.   

342

V. Karimipour and A. Mostafazadeh: Lattice topological field theory on nonorientable surfaces, J. Math. Phys. 38,49(1997) és C. Bachas and P. M. S: Petropoulos: Topological Models on Lattice and a Remark on String Theory Cloning, Comm. Math. Phys. 152,191(1993) 239


A Földön kívüli élet kérdése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Óriási jelentőségű lenne, ha kiderülne, hogy van élet más bolygókon is, hát még ha egy másik civilizációt találnánk és esetleg kommunikálni tudnánk velük! De haladjunk szépen sorjában. Először is azzal a kérdéssel kezdjük, hogy jártak-e idegen civilizációk a Földön. A kérdésre azért nehéz megnyugtatóan válaszolni, mert van egy sor megválaszolatlan kérdés. Ezekből néhányat felsorolok343: 1. Áll Delhiben, a Qutub minaret szomszédságában egy vasoszlop, ami 7 m magas, súlya kb. 6 tonna, kovácsoltvasból készült, nincs benne kén, viszont foszfortartalma meglehetősen magas. Az oszlopot a hagyomány szerint II. CHANDRAGUPTA király állítatta 400-410 között. Az oszlopon több mint 16 évszázad múltán sem mutatkozik rozsdásodás. Az oszlop előállításához szükséges technológia (elektromos kohászat) csak a 19 században vált ismertté. 2. A bagdadi múzeumban szárazelemek láthatóak. Az első elemeket csak a 19 században készítették. 3. Peruban platinából készült tárgyakat találtak. Ez a fém 1800 Co-on olvad. Hogyan állították elő, hogyan munkálták meg? 4. A kínai CHOU-CHOU egyik sírjából alumínium lánc került elő. 5. A Húsvét-sziget partján több száz nagyméretű kőszobrot találtak. Alkotóik kőszerszámokkal munkálták meg a szobrokat. Kik lehettek? Honnan jöttek? Hová tűntek? 6. A konstantinápolyi Topkapi palotában a 18. század elején térképeket találtak. A térképeken a Közel-Kelet, a Földközi tenger medencéje, Észak- és Dél-Amerika és az Antarktisz is megtalálható. A térképek pontosak, az Antarktisz hegyláncai megfelelnek az 1952-es térképészeti felmérésnek. Megállapították, hogy a legrégibb térképek az időszámításunk eleje tájékán készülhettek. 7. A perui Nazca város melletti köves fennsíkon óriási léptékű, csak a levegőből látható ábrák találhatóak. Ezek madarat, pókot, bálnát formálnak. Ki készíthette ezeket a rajzokat és milyen céllal? A fentiekhez hozzávehetjük a Bibliában található zavarbaejtő utalásokat, pl. Ezekiel könyvében344. 4. És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámás közepéből. 5. És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala. 6, És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek. 7, És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikrázmak vala, mint a simított ércz színe. 8, Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjüknek orczái és szárnyai.

343

Várkonyi Nándor: Sziriát oszlopai, Magvető, VII. fejezet, 1972. Meg kell jegyezni, Várkonyi adatai pontatlanok. A Delhiben álló vasoszlop magasságát pl. 17 m-re teszi, anyagában Várkonyi szerint nincs foszfor, holott épen magas foszfortartalma miatt nem rozsdásodik. 344 Károli Gáspár: Szent Biblia, Bibliatársulat, é.n., 719 240


Vajon mire utalhat a majd kétezer éves leírás? Nyilván valami szokatlan dologról van szó. Sajnos a mai napig nem sikerült tisztázni, mit is jelentenek a fenti sorok. Azt sejtetik, hogy valami repülő szerkezet jelent meg, ezt azonban más tények nem támasztják alá. Az első tény, amiből kiindulhatunk az, hogy nincsen nyoma annak, hogy idegen civilizációk jártak volna a Földön. (DÄNIKEN hívők és UFO specialisták ezt nehezen fogadják el.) Ez az egyszerű megfigyelés nem egyeztethető össze azzal, hogy az alábbi három állítás mindegyike igaz: 1. Sok technikai civilizáció fejlődött ki a Tejútrendszerben. 2. Jelentős részük már régen elérte a fejlődésnek azt a fokát, amely a csillagközi vándorláshoz szükséges. 3. Nincs olyan természeti vagy társadalmi jelenség, amely minden esetben meg tudná állítani a megindult gyarmatosítási hullámot. Ez a FERMI-féle paradoxon345. Azt kell tehát megmagyarázni, miért nincsenek itt az ET-k. Erre a következő okok valamelyike adhat magyarázatot:     

Nem lehetséges a csillagközi repülés. A csillagközi repülés lehetséges, de tartósan érdektelen az ET-k számára. Már elindult egy gyarmatosítási hullám, csak a nagy távolságok miatt még nem érte el a Földet. Nemcsak hogy elindult, de el is érkezett közelünkbe a gyarmatosítási hullám, csak az ET-k nem kívánnak velünk kapcsolatba lépni. Nincsenek sehol, egyedül vagyunk.

HART és TIPLER gondolatmenetét követve vizsgáljuk meg az első három állítást. Az első állításról tudjuk, hogy nem lehet igaz, hiszen a Földről is küldtünk fel űrhajókat, igaz, csak rövid távolságokra. Aligha lehet kétséges, hogy az elkövetkező évszázadokban az űrhajók egyre messzebbre fognak merészkedni. Ha feltesszük, hogy lehetséges a fénysebesség tíz százalékával haladó úrhajót készíteni, akkor becslések szerint a Tejútrendszert (aminek kiterjedése kb. 100 000 fényév) 50 millió év alatt be lehet telepíteni. Ez az idő egy csillag életének csak kb. 0,5 %-a. Tehát a nagy távolságra való hivatkozás nem állja meg a helyét. Ezzel együtt a paradoxon feloldása sokféle lehet. A szkeptikusok úgy vélik, fölösleges a kapcsolat keresése, egyedül vagyunk. Annyi bizonyos, csak sejtéseink vannak arról, milyen korlátokat jelent a technikai fejlődés, nem tudjuk, stabil-e az emberi társadalom vagy rövid idő alatt elpusztítja önmagát. Megjegyezzük, hogy a FERMI-paradoxon feloldására a Föld kiváltságos helyzetének hangsúlyozása sem alkalmas. A Nap és a Föld ugyanis meglehetősen átlagosak a maguk kategóriájában, ilyen vagy hasonló bolygó-csillag páros meglehetősen sok lehet az Univerzumban.    Olvashatunk-e a távoli naprendszerekben élő idegen civilizációk gondolataiban?-teszi fel a kérdést a New Scientist szerkesztőségi cikkében346. A kérdés nem véletlen. Míg a tudósok annak lehetőségét vizsgálják, hogyan lehet hatékonyan keresni a kapcsolatot más civilizációkkal, vannak óvatosabb hangok is. A szerkesztőségi cikk így fogalmaz: 345 346

Almár Iván: A SETI szépsége, Vince, 1999, 71 New Scientist, 17 August, 2002, 5 241


De emlékezzünk, bolygónkat nem csillagászok irányítják, és várhatóan a többi planétán sincs ez másként. Miközben a tudósok az idegen lényekkel barátságos kapcsolatokra törekszenek, a civilizációk közti kapcsolat saját bolygónkon ahhoz vezetett, hogy az egyik civilizáció elnyomta a másikat. Amennyiben képesek vagyunk helyesen találgatni az idegenek gondolkodását illetően, ez bizonyára azért van, mert egy kicsit nagyon is hasonlítanak ránk. Ahogyan egy olvasói levél később rámutatott, ez a fajta gondolkozás a kapcsolatfelvétel elutasítását jelentené, hiszen az idegenektől sem várható el más hozzáállás, azaz, az egész SETI projekt értelmetlenné válik. ROBIN CORBET—igaz, a jelet nekünk küldő civilizáció elkötelezettségével kapcsolatban—kijelenti347, hogy „Minél hosszabb ideje folyik egy projekt siker nélkül, annál kevesebb erőforrást hajlandó esetleg a továbbiakban a projektre áldozni." Nyilvánvaló, hogy a gondolatmenet a SETI programra is alkalmazható.    A klímaváltozás elemzésére felhasználható többek között a globális modell is. Ez a modell a Földet egy gömbnek veszi, adott hőfizikai tulajdonságokkal, amelyeket mérésekből határoznak meg. A modellben a Föld felszínén víz vagy szárazföld található. A Földet körülveszi egy gömbhéjban elhelyezkedő gázfelhő, a légkör. A légkör összetételét meg lehet adni, a főbb összetevők természetesen a nitrogén és az oxigén, de a kis mennyiségben előforduló komponensek (szilárd lebegő részecskék, széndioxid, metán, nemesgázok, stb.) is befolyásolják a légkör hőfizikai jellemzőit. A szilárd felszín és a légkör között energia áramolhat. Ez a modell alkalmas arra, hogy nagy vonalakban megadja, mi történik, ha a légkör egyik vagy másik összetevője tartósan megváltozik. Ilyen modellel végzett elemzéseket tettek közzé 2002 nyarán. A prehisztorikus időkben a légkör CO2 koncentrációját 280 ppm értékre teszik. A globális klíma modell szerint, amennyiben a CO2 koncentráció eléri ennek kétszeresét, az átlagos felszíni hőmérséklet 1.5—4.5 Co-kal fog megnőni. Egyes előrejelzések szerint ez 5 év múlva, mások szerint 100 év múlva állhat elő. Az a hőmérséklet- és csapadékmennyiség-változás, amit érezni fogunk ettől jelentősen eltérhet. Ennek becslésére nagyobb felbontású klímamodelleket kell használni. SNYDER és munkatársai348 egy nagy felbontóképességű klímamodellel végzett számítás eredményeit tették közzé. A számítások Kalifornia környékére vonatkoznak és azt mutatják, hogy a CO2 koncentráció megduplázódása az évi átlaghőmérsékletet 3,8 Co-kal növeli meg, a hó felgyülemlése az egész régióban lecsökken, aminek következtében a legnagyobb havi felszíni felmelegedés és a csapadékmennyiség kb. 28 %-kal nő. A modell segítségével vizsgálták az India éghajlatában beállt változásokat349. Az indiai mezőgazdaság, ami a lakosság kb. 70%-ának megélhetését biztosítja, nagyrészt attól függ, mennyi esőt hoz a júniustól szeptemberig tartó monszun időszak. AJIT SINGH mezőgazdasági miniszter megerősítette, hogy a 2002-es év monszun időszakában jóval kevesebb csapadék hullott az ország déli, középső északi és észak-nyugati tartományaiban. Ugyanakkor India északkeleti tartományai, Nepál és Banglades áradásoktól szenved. A szárazság a meteorológusokat felkészületlenül érte. Májusban az indiai meteorológusok még normális mennyiségű esőket jeleztek. Előrejelzésük 16 környezeti változót (pl. óceánhőmérséklet, levegőhőmérséklet) tartalmazó modellre épült, a paraméterek közül 11 arra utalt, hogy normális mennyiségű 347

New Scientist, 17 August, 2002, 23 Snyder et al.: Geophys. Res. Lett. 29, 1029(2002) 349 New Scientist, 3 August 2002, 5 348

242


csapadék várható. Volt viszont egy paraméter, ami már februárban arra utalt, hogy a Csendes Óceán feszíni vízhőmérsékletének növekedése, az El Nino jelenség hatása Indiában is érezhető lehet. Az El Nino jelenséget a globális felmelegedéssel hozzák kapcsolatba. A monszun időszaknak még nincs vége, de a hátralévő kb. egy hónap aligha elegendő a felgyülemlett csapadékhiány pótlására. Az elmaradt eső nem fog éhínséget okozni, a félelem inkább azzal kapcsolatos, mi történik, ha a jelenség ismétlődik India egyes területein? De az átfogó klímamodell más meglepő jóslatot is produkál350. A széndioxid egyik fő kibocsátója a közlekedés, a járművek pedig két csoportba sorolhatóak: benzines és dízel motorokra. A legtöbb európai ország úgy véli, a dízel autók kevesebb fogyasztásuk révén kevésbé veszélyesek a környezetre, mint benzines társaik. MARK JACOBSON szerint, aki a modell egyik kidolgozója, ezek az országok valójában elősegítik a globális felmelegedést. Jacobson klímamodellje szerint a dízelmotorok által kibocsátott korom következtében az elkövetkező 100 évben jobban emelkedik a hőmérséklet, mint a benzinfogyasztás-többletéből származó széndioxid-kibocsátás miatt. A korom hatását korábban nem vették figyelembe, pedig az nem csak a klímára van hatással, légúti megbetegedéseket is okozhat. Meglehet, a dízelmotorok 30%kal kevesebbet fogyasztanak, és kb. 6 %-kal kevesebb széndioxidot bocsátanak ki. A koromban található szén azonban elnyeli a napfényt, miközben elveszi azt a termőtalajtól, ahol nagyobb szükség volna rá. Továbbá a levegőben szálló korom körül könnyebben alakul ki nedvesség, ami vízcseppek kialakulásához vezet. Ebben a többi szennyezőanyag is könnyebben felhalmozódik. Jacobson modellje szerint a dízelmotorok 25-400-szor több kormot bocsátanak ki, mint a benzinmotorok. Ez a Geophysical Research szerint sokkal veszélyesebbek—legalábbis a globális felmelegedés szempontjából. Meg kell jegyezni, hogy egyes kutatók úgy vélik, igazságtalan egyetlen aerosolt vizsgálni (a kormot), azt pedig nem tudni, mi lenne az összehasonlítás eredménye, ha minden aeroszolra kiterjedne a vizsgálat. Az atmoszférikus széndioxid koncentráció csökkentésére351 a szárazföldi vegetáció (esőerdők, őserdők, erdők, zöldterület) növelését javasolják. Ennek hatására azonban csökkenne a levegőbe jutó ásványi anyagokat tartalmazó por. Ez pedig csökkentené az óceánba jutó vas mennyiségét, ami pedig csökkentené az óceán széndioxid felvevő képességét. Ez a folyamat végül a széndioxid koncentráció növekedéséhez vezetne. Ez is aláhúzza a rendszerelvű gondolkodás szükségességét a klíma változásával kapcsolatos kérdések vizsgálata során. A megoldás: a kibocsátást kell csökkenteni. Arra vonatkozóan, mi történhet a klímaváltozás következtében, nézzük mi történt a földtörténet múltjában. A fejlődéstörténetben a klímaváltozás fontos tényező volt, következtében populációk és fajok haltak ki, a legismertebb pl. a dinoszauruszok kipusztulása viszonylag rövid idő alatt. A kihalás oka lehet az alkalmazkodás sikertelensége a megváltozott klímához, aminek része az is, hogy a megváltozott helyről nem sikerül elvándorolni egy alkalmasabb, lakhatóbb éghajlatú helyre. Fajok nem csak a földtörténeti időkben haltak ki. Az emberi tevékenység következtében kialakuló klímaváltozás pedig vélhetően felgyorsítja az egyébként napjainkban is létező kihalási folyamatokat. MCLAUGHLIN és szerzőtársai a Proceedings of the National Academy of Sciences (USA) 2002-es évfolyamában arról írtak, hogy már tapasztalhatóak jelei a klímaváltozáshoz kapcsolható kihalási folyamatoknak. Tanulmányoztak egy kb. 40 éves folyamatot a Kaliforniai öböl két pillangófajának életében. A pillangók populációja fokozatosan csökkent egészen a kihalásig. Mindez azzal magyarázható, hogy a klímaváltozás következtében a csapadék éves változása egyre szeszélyesebbé vált. A jelenség modellezése során 350 351

New Scientist, No. 2367, 2002, 9 Ridgewell et al.: Geophys. Res. Lett. 29, 1029(2001) 243


bebizonyosodott, hogy a csapadék ingadozás a pillangó populáció ingadozásához vezetett, ami viszont növeli a kihalás esélyét, amint a populáció egy kritikus érték alá csökken. A klíma modellek szerint a szeszélyes csapadékeloszlás az emberi tevékenységhez köthető és félő, hogy a hatás nem csak a két vizsgált pillangófaj kipusztulása lesz … Az angol partoknál kifogott halfajokat rendszeresen regisztrálják. Egy nemrég megjelent híradás szerint352 míg 1960 és 1980 között nem találtak új halfajt, addig 1980 óta 18 új halfajt találtak a Cornwall partjainál kifogott példányok között „Ez észbontóan világos jel” mondta TONY STEBBING a Plymouthi Tengeri Laboratóriumtól, aki a tanulmányt vezette. Szerinte a halak ideálisak a felmelegedés hatásának tanulmányozására, hiszen óriási távolságokat képesek megtenni, és hidegvérű állatok, alkalmazkodásuk a környezet megváltozott hőmérsékletéhez jórészt abból áll, hogy addig vándorolnak, amíg életük számára megfelelő hőmérsékletű környezetet nem találnak. Egy harkályokról készített tanulmány arról számol be353, hogy egyes izolált harkály populációk nehézkesen adaptálódnak a változó klímához. „A klímaváltozás lehet az utolsó szög egyes olyan fajok koporsójában, amelyeket már más stresszhatások komolyan próbára tettek”—mondja JUHA MARILÄ (Helsinki Egyetem), aki a klímaváltozás madarakra gyakorolt hatásának szakértője. Jól ismert, hogy a kiegyenlített hőmérsékletű északi szélességek mentén a melegebb tavasz hatására a madarak a szokásosnál előbb raknak tojásokat. Pár éve MARILÄ és csapata megállapította, hogy az elmúlt 16 év folyamán a „collared flycatcher” például Svédországban, hozzáigazította tojásrakó szokását a megváltozott éghajlathoz354. Noha ezek a változások egyedi alkalmazkodás jelei, és nem a populáció evolúciós változásáé, KARIN SCHIEGG (Zürichi Egyetem) és kollégái úgy gondolják, hogy belterjes populációk alkalmazkodása nehézkesebb lehet, mint a széles genetikai állományú populációké. Ennek ellenőrzésére mintegy húsz éven át megfigyelték az egyik Észak-Karolinai harkályfajt (red-cockaded woodpecker). Azt találták, hogy egészében véve a madarak egyre korábban raktak tojást az elmúlt húsz év során. Ez azonban nem áll fenn három csoportra: a tapasztalatlan, először tojást rakó nőstényekre, a tapasztalt, de új párba állt nőstények és belső tenyészetű nőstényekre. Ezek a csoportok kevésbé hozták előre a tojásrakást, mint a többiek, és átlagban kevesebb fiókájuk volt, mint a többi madárnak. SCHIEGG úgy gondolja, hogy a gyöngébb immunrendszer, ami egyébként is jellemző a beltenyészetű madarakra, lehetetlenné teszi, hogy adaptálódjanak a klímaváltozáshoz. Ezt alátámasztja egy másik tanulmány, amely kimutatta, hogy a New Yorki Ithakában a gyengébb immunrendszerű madarak később raknak tojásokat, mint az egészségesebb madarak. A globális felmelegedés másik mellékhatása a betegségek, járványok súlyosbodása és nagyobb kiterjedése. A New York állam Millbrook városában székelő Institute of Ecosystem Studies kutatója, RICHARD OSTFELD kijelentette: „Nem akarunk riadalmat okozni, de aggasztó jelzéseket kaptunk.” Ugyanakkor más szakértők nem osztják OSTFELD következtetéseit, mondván, amennyiben azokat komolyan veszik, akkor a kormányzat és az egészségügy a járványügytől von el erőket. A klímaváltozás hatását a járványokra évek óta vitatják szakmai fórumokon. A millbrooki team egy irodalmi összefoglalót tett közzé a Science-ben355. Arra a következtetésre jutottak, hogy a klímaváltozás számos módon befolyásolhatja a járványügyi helyzetet. Az enyhe tél következtében a kórokozók életben lehetnek egész évben és eljuthatnak korábban számukra túlságosan hideg területekre. A kutatók megvizsgáltak néhány jelenleg is terjedő embert megtámadó járványt: a maláriát, a Lime-kórt, és a sárgalázat. Kiderült, hogy a betegséget 352

New Scientist, No. 2343, 18 May 2002, 25 New Scientist, 2002, No. 2345, 19 354 J. of Animal Ecology, 69, 395 355 Science 296,2158 353

244


hordozó rovar északabbra vonult a felmelegedés hatására. Ráadásul a kísérletek szerint ezek a rovarok jobban csípnek és szaporábbak is, mint korábban. A kutatók azt találták, hogy tölgyfák és búza, lepkék és oroszlánok a globális felmelegedéssel kapcsolatos betegségektől szenvednek. Ugyanakkor egyes más betegségeknek nem kedvez a felmelegedés, de a mérleg valószínűleg kedvezőtlen. Sajnos a fenti állítások még meglehetősen bizonytalanok, de felhívják a figyelmet a globális felmelegedés újabb, talán már létező veszélyeire. Persze nem kizárólag szakmai kérdésekről van szó. Az alábbiakban ismertetendő cikk356 a Courrier Internationalban jelent meg, a klímaváltozás következtében az eszkimókra váró nehézségeket ecseteli. „A nap tükröződik a szigetet körülölelő hullámokon. Az ingujjban lévő vadász a sarkvidék elhagyatott síkságán saját eltűnőben lévő világán töpreng.”—ezekkel a lírai mondatokkal kezdődik az írás. A lírai mondatok után kiderül, az északi sarkkörtől kissé délre fekvő Shismaref falu (Alaszka) eszkimóiról van szó. Az eszkimó település, amelyet valaha az örök fagy birodalmában építettek, most romokban hever. Több ezer éve a nomádok zsákmányuk, a karibu után jöttek ide, az Alaszka és Szibéria között húzódó szoros partjára. Most falujukat elnyeli az óceán, a felmelegedés következtében megnőtt vízszint miatt. Az unokáira gondoló 43 éves Tony Weyiouanna szomorúan látja be, nincs más út, el kell hagyniuk a falut. A sarkvidéken a túlélés a klímától függ, a Föld felmelegedése pedig megkongatta a vészharangot. 1971 óta több mint 2,2 Co-kal nőtt meg az átlaghőmérséklet. A víztározó és az üzemanyagtartály a parttól pár méterre van, a valaha szilárd építmények már inognak, még néhány széllökés, és csak a legmagasabb részek emelkednek ki a vízből. Nincs más megoldás, Shismaref kb. 600 lakóját ki kell költöztetni. Az új házak természetesen sokkal kényelmesebbek lesznek, fürdőszobával, hulladékgyűjtővel, kábeltévével és internet csatlakozással. A jobb körülmények ellenére sokan nehéz szívvel hagyják itt a falut, ahol a temetőben őseik csontjait hagyják hátra. A költözés költségeit a hadsereg legalább 100 millió dollárra teszi. Júniusban a Bush adminisztráció első ízben adott olyan beszámolót az ENSZ-nek, amelyben elismerték a klímaváltozás valós és irreverzibilis voltát. Alaszkában az éghajlatváltozás nyomai mindenütt jelen vannak. A sarki jég térfogata kb. 15%-kal csökkent, egyes helyeken a jég vastagsága 2-3 méterrel csökkent. Ez maga után vonta az élővilág zsugorodását is, a bálnák, fókák és jegesmedvék száma is csökkent. Tíz év alatt a gleccserek 15%-kal húzódtak vissza, vastagságuk felére csökkent. Ennek ellenére nincs olyan rendkívüli alap, amelyből a klímaváltozás hatásait csökkenteni lehetne. A kiköltözésről a falu lakóinak népszavazáson kell dönteniük. Ahhoz, hogy a szavazás érvényes legyen a 341 választójoggal rendelkezőnek legalább 40%-ának kell leadnia szavazatát. Este nyolckor a szavazatok száma 181, amelyek megoszlása: 161 a kiköltözésre, 20 pedig ellene. A falut tehát elköltöztetik, Shismaref legfeljebb nyaralóként lesz használható a jövőben. Nem csak az eszkimók érzik a változásokat. Az utóbbi évtized során Európában több országot érintő, súlyos árvizek pusztítottak, ezek egy része évszázados rekordokat döntött meg, más része viszont szokatlan időben következett be, mintegy arra utalva, hogy az időjárás változóban van. De tényleg erről van szó? Nézzük a tényeket. 2002 nyarán egy átlagosnál nagyobb eső után szokatlanul magas árhullám indult el a Rajnán, az Elbán, a Vltaván és a Dunán, az árvíz érintette Közép-Európa nagy részét: Németországot, Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot. Az áradás időpontja is, az áradás mértéke is teljesen szokatlan volt. 2001 márciusában ismét rekord áradás volt a Tiszán, az áradás érintette Ukrajnát, Romániát és Magyarországot is. 2000-ben is volt árvíz, akkor Magyarországot és Szerbiát érintette, de 1999356

Joseph Verrengia: Lés Inuit contraint par la réchauffement climatique à abandonner leurs villages, Courrier International, No. 623, 60, 10-16 Octobre 2002 245


ben sem maradtunk árvíz nélkül, akkor Belgrád egy részét kellett kiüríteni, 1998-ban viszont két alkalommal voltan áradások, júliusban Csehország, Lengyelország és Szlovákia, novemberben viszont Románia és Szlovénia szenvedett az árvíztől. Ennyire gyors a klímaváltozás egymagában nem lehet, a sorozatos árvizeknek több oka kell, hogy legyen. Az árvizek közös jellemzői, hogy nagy hegyek mentén (az Alpok és vidéke, a Kárpátok és vidéke) alakultak ki az áradások. Az áradás úgy kezdődik, hogy szokatlan mennyiségű csapadék esik a magas hegyekben. DAVID COLLINS (Salfordi Egyetem) szerint az Alpok gleccsereiből 2002 nyarán több víz olvadt ki, mint más években, ehhez járult a szokatlan mértékű eső. Normálisan a megolvadt hó, vagy a szokatlan mennyiségű eső egy része beszivárog a talajba, ami nem, az a talajon kötött növényzet és a fák miatt hosszabb időre elosztva folyik le a mélyebben fekvő területekre. Most azonban az eső megérkezésekor a hó már elolvadt, a hegyoldalakat viszont jég fedte, ezért az esővíz egyszerre zúdult a völgyekbe. Ezen jelenségek ellen nem lehet tenni semmit. Azt viszont, hogy a mohó fakitermelés következtében a fák jelentős részét kivágták, el lehetett volna kerülni. Az áradás kialakulásában a következő lépcsőben a völgyekbe zúduló víz kilép medréből, már a patakok is elöntik az árteret, ezáltal időben elhúzzák az ár levonulását és csökkentik a maximális vízállást. Az ártereken azonban rendszerint gazdálkodnak vagy víkendházak vannak, megfelelően „rendezett” körülményekkel, ami kedvez a víz gyors levonulásának. GÜNTHER LUTSCHINGER, a World Wild Foundation ausztriai képviselője szerint357 Az áradási csúcsok magasabbak és több kárt okoznak ott, ahol az árteret és a tocsogókat elvágták a folyótól, ezáltal több vizet vezettek egy természetellenesen szűk mederbe. Európa lakosságának 10%-a ártereken él vagy dolgozik ez az arány Magyarországon 25%. Többek között ez is oka az evakuálásoknak, az áradások okozta halálozásoknak, nem beszélve a tetemes anyagi kárról. A Rajna mentén dolgozó mérnökök az 1997-es árvízből tanulva több helyet biztosítanak a levonuló árnak. Az európai országok többsége azonban lassan tanul. Az Elba melletti Magdeburgot sújtották leginkább az áradások Németországban, ám ott a hasonló tervek váratnak magukra.

357

New Scientist, No. 2357, 2002, 4-5

246

7. Óh, szellem világa jöjj el!

7, Óh, szellem világa jöjj el!

247


7.1. Alkímia Az antropomorf világkép. Európai alkímia, a kémia bölcsője. Kínai alkimia. A kor világképének keretei között feltehető kérdések, az elfogadott módszerek. A titkolódzó alkimisták.

A világról alkotott felfogás legdrámaiabban talán a 15.—16. században változott meg. A változást megelőzően uralkodó felfogás még a régi görögök ismereteire alapult, ARISZTOTELÉSZ, PÜTHAGÓRÁSZ természettudományos rendszerére, PTOLEMAIOSZ kozmológiájára, GALÉNOSZ orvostudományára. Ezek az ismeretek latin nyelven, a római birodalom közvetítésével kerültek Európa szerte az érdekeltekhez, akik többnyire katolikus egyetemen jutottak hozzá ismereteikhez. Amint láttuk a 3.1 fejezetben, ebben az időszakban nyílt meg az ókori szerzők eredeti munkáinak tanulmányozása, ami egyes területeken nem várt eredményekkel járt. A kor világról alkotott képe meglehetősen antropomorf volt, a világot egy élő szervezetnek képzelték el. Ez jól tükröződik LEONARDO DA VINCI alábbi szavaiban: A régiek szerint az ember a világ kicsiben, s bizony találó ez a megfogalmazás, hiszen ahogyan az ember földből, vízből, levegőből és tűzből áll, hasonlóképpen a föld teste is. Az embernek ott vannak a csontjai, amelyek húsa alapját és vázát képezik, a világnak a kövek, amelyek a földet megtartják. Az embernek ott van a vér tava, ahol a tüdő légzés közben emelkedik és süllyed, a föld testében pedig ott van az óceán, amely a világ légzése miatt hatóránként emelkedik és süllyed. A vérnek már említett tavából vénák indulnak ki, amelyek aztán behálózzák az emberi testet, hasonlóképpen az óceán is számtalan vízérrel táplálja a föld testét. Hiányoznak azonban a föld testéből az idegek, amelyeket nem találni, mivel azok a mozgást szolgálják. Mivel azonban a világ változatlan nyugalomban van, soha nincs mozgásban, nincs szüksége idegekre sem. De minden egyéb dologban nagyon hasonlóak.358 Általános volt tehát az elképzelés, hogy a világ egésze és az emberi test nagyban hasonlítanak egymásra. Még a felvilágosult LEONARDO DA VINCI is úgy vélte, hogy amennyiben földet vízzel összekeverünk, a keletkező iszapot pedig nyomásnak tesszük ki, először kő lesz belőle, majd fém. Úgy gondolták, a világban megfigyelhető mozgásokat nem törvényszerűségek, hanem a világot betöltő spiritus (lélek) harmóniára való törekvése határozza meg. Ebben a világképben a kőzetekről is az volt az elképzelés, hogy azok a Föld belsejében keletkeznek, majd vándorolni kezdenek a felszín felé. Anyaguk lényegében egyforma, de vándorlásuk során egyesek „tökéletes környezetbe” kerültek, ezáltal maguk is tökéletesedtek. Így keletkezik az arany és az ezüst. Más anyagok kevésbé tökéletesednek vándorlásuk során, de tökéletességük fokától függően kinézetük, jellegük is többé-kevésbé tökéletes. Ebben a képben nem meglepő az a gondolat, hogy át lehet alakítani a kevésbé tökéletes anyagokat tökéletessé, csak meg kell keresni az átalakuláshoz szükséges eszközöket. Ezt tették az aranycsinálók, akik szorgalmasan keresték a „tingálás” titkát, azaz, egy olyan receptet, aminek segítségével a tökéletlen anyag tökéletes anyaggá alakulhat. Tökéletlen anyag volt bőven, ólom, vas, higany, cink, ón és kén bőségesen állt rendelkezésre. Kérdés, milyen átalakítás jöhetett szóba a kor szellemének megfelelően? A legegyszerűbb dolog a tökéletlen anyagokat összekeverni és valami jelentős változásnak kitenni (pl. felhevíteni, megolvasztani). 358

Leonardo da Vinci válogatott írásai, Typotex, 2002, 114-115

248


Tekintettel arra, hogy csak találgatni tudták, mi fog történni, ha két reagenst összekevernek, ehhez nem kis bátorság kellett, és bizony sokan áldozatául estek az alkímia boszorkánykonyhájában bekövetkezett robbanásoknak. Másokat a kotyvasztás közben felszabaduló gázok öltek meg vagy betegítettek meg, de sokan meg is kóstolták a végeredményt (a vadnyugaton is harapással ellenőrizték az arany minőségét). Ennek a lázas tevékenységnek egyik mellékhatásaként kialakult egy iparág, amely ellátta görebekkel, lombikokkal, retortákkal, hevítőkkel, olvasztótégelyekkel az alkimistákat, és kialakult egy laboratóriumi gyakorlat, amelynek során megtanultak bánni a folyadékokkal, fémekkel és gázokkal. Ez lett a modern kémia bölcsője.    LAO-CE, a mitikus kínai bölcselő életéről sincsenek biztos adataink359. Egyesek szerint i.e. a 4. évszázadban, mások szerint i.e 604-517 között élt. Gondolkodása középpontjában a tao áll, ami minden létezés ősforrása, amely mindent létrehoz; ez egyben a törvény, amely a világban hat. A tao nehezen megfogható fogalom. A Tao tö king (könyv a világtörvényről és annak hatásáról) szövegében a tao felfoghatatlanként, meghatározhatatlanként, másutt megismerhetetlenként fordul elő. Vajon mit mondott erre WITTGENSTEIN? A könyv középpontjában álló tao minden létezés örökkévaló ősforrása, amely mindent létrehoz. Ugyanakkor minden tanítás atyjának és urának, minden lény ősatyjának is nevezik. Ezért egyes fordítók egyszerűen istennek fordították a tao kifejezést. A tao a világ ősoka, belőle keletkezett minden. LAO-CE kozmológiai spekulációi szerint a világ keletkezése előtt a nemlét állapota volt. Ebből a megismerhetetlen állapotból keletkezett a lét, amelyben minden különbözőség még szétválasztatlan. Ez az egység hozta létre a jang és jin kettősségét. Az élet a két erő harmóniája. Az egységből keletkeznek az ellentét párok: a jó és rossz, nehéz és könnyű, magas és mély, korábbi és későbbi. Ebből következik, hogy az emberi erények csak akkor léteznek, ha velük szemben álló ellentétek támadnak. Mikor a nagy utat a semmibe dobták, Megjelent az erkölcs és méltányosság. Mikor elkezdődött az okoskodás, Megjelent a nagy hazudozás. Mikor hat rokon összeveszett, Megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet. Mikor zavaros az ország, Megjelennek hűséges szolgák.360 A tanítás nem maradt egységes, hamarosan egy sor szekta alakult, akik mind LAO-CE követőinek vallották magukat361. Két mágikus szekta: Mao-san, Tien-cun, a tantrikus varázslatokra szakosodott Kunlun szekta is taoistának vallotta magát. Számos alkímiai szekta is létezett. Míg az európai alkímia közönséges fémeket változtat arannyá (tingálás), addig a kínai alkímia a test élettani felépítését és funkcióit finomítja. A külső alkímia varázsitalok és más anyagok révén biztosítja a hosszú életet, végső soron a halhatatlanságot. A belső alkímia a test edényeiben talált alkotóelemeket használta ugyanerre a célra.

359

Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1984, 190—203 alapján Lao-ce: Az Út és Erény könyve, Budapest, 1958, Weöres Sándor Fordítása 361 Michael Jordan: Kelet bölcsessége, Magyar Könyvklub, 2000, 158—162 alapján 360

249


Ennek a sajátos kínai bölcsességnek semmi köze a hagyományos nyugati aranycsináláshoz, bár ebben is létezik átváltoztatás, de ez a test élettanát, funkcióját akarja finomítani, hogy fölemelkedhessen az egészség magasabb szintjére, a halandóságból a halhatatlanságba. Ez a taoista hiedelem szerint két módon érhető el: külső és belső alkímiával. A külső alkímia pirulákból és bájitalokból állítja össze a halhatatlanság elixírjét, míg a belső alkímia a testet és a lelket fegyelmezi elmélkedéssel és más módszerekkel, de külsődleges eszközök nélkül. A gyakorlott alkimistákat nevezték fang-siknek vagy a Formula Mestereinek. Tudományuk Can-tung-csi néven ismert ősrégi szövegeken alapul, amelyet állítólag egy korai alkimista, VEJ PO-JANG állított össze. VEJ PO-JANG a mitológia szerint felfedezte a halhatatlanság titkait, amelyeket megosztott kutyájával és egy hű tanítványával. A külső alkímiához a jin és jang teremtő nemi elvét jelképező vízre és tűzre van szükség. A hatalmas energiákat titokzatos anyagok hevítésével, sűrítésével és finomításával lehet felszabadítani. A belső alkímia hasonló összetevőket igényel, de ezek az élő test „katlaná”-ban léteznek.362 VEJ PO-JANG és követői azt vallották, hogy ha megfelelő arányban használják a meditációt és a varázsitalt, akár a hallhatatlanság is elérhető. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a varázsital egymagában nem elegendő, az alanynak megfelelő állapotban kell lennie ahhoz, hogy a kívánt hatás létrejöjjön, akárcsak a nyugati alkimisták esetében. Az összehasonlításból is nyilvánvaló, hogy az alkimisták szinte rettegtek attól, hogy tudományuk avatatlan kezekbe kerül, rájuk pedig, mint a titkok elárulójára lesújt az átok. Ezt támasztja alá GÖMÖRY DÁVID orvos és aranycsináló végrendeletében orvos fiának hagyott kézirat befejezése363: Ezek azok a kinyilatkoztatások, amelyeket a 149. §-ban neked megígértem. Rövid szóval a kísérletekkel vagy azért nem tudom bemutatni az elméletet, mert az istenség súlyos büntetést helyezett kilátásba Hermész titkainak feltörőire, vagy mert kockáztatom vele egészségemet, életemet és örök üdvösségemet. Rövid és igazán méltó szavakkal mégis megvilágítottam a tárgyat is meg megoldását is, a halált és az újjászületés folytán örökké tartó életet. A világosságot a sötétségtől, a napfényes helyet az árnyéktól külön fogod találni: a szellem, a lélek és a különálló test közti különbséget az istenségben és a Kő alapanyagaiban istenbölcseletileg és orvosilag fel fogod ismerni.

7.2. Tabula smaragdína Az eredeti szöveg két nyelven. A szöveg értelmezése. A homályos fogalmazásról. Egy titkos társaság: a Luxori Hermetikus Társaság. Szex és mágia.

362 363

Michael Jordan: Kelet bölcsessége, Magyar Könyvklub, 2000, 157 Magyar aranycsinálók, 65

250


Figyeljük meg, mennyire szeretjük a titokzatos dolgokat. A húszas években nagy sikert aratott egy filmsorozat, amelynek főhőse Chen, a titokzatos kínai detektív. Azután a szamurájok titokzatos élete és érthetetlen viselkedése került az európaiak (filmjeinek) érdeklődésébe. Persze nem szabad elfeledkezni a titokzatos Indiáról sem, ahol a barlangokban élő remeték csodáiról hallani. Egyesek a múltban vélik a csodát megtalálni. Az ókori nagy mesterek, ők lehettek csak kiváltságos tudás birtokában! De sajnos, legértékesebb munkáik elvesztek. JULIUS CAESAR i. e. 47-ben felgyújtatta az alexandriai flottát, sajnos a kikötő közelében épült könyvtár szintén leégett. Kleopátra és Marcus Antonius visszaállította az alexandriai könyvtár világelsőségét. i. sz. 389ben a keresztény THEDOSIUS császár azt parancsolta Alexandria püspökének, hogy pusztítson el minden pogány emléket. Néhány pogány tudós megpróbálta menteni az évszázados értékeket, de őket lemészárolták. A könyvtár végét 642-ben egy mohamedán támadás jelentette, a várost elfoglaló OMAR kalifa mindent felégettetett. A 15.—16. században nagy mennyiségben kerültek elő olyan régi könyvek, amelyekről addig csak más könyvek számoltak be. Ezek többnyire görög és zsidó munkák, amelyek régi gondolkodók művei. Az egyik ilyen legendákkal övezett munka a Tabula Smaragdína, vagy smaragd tábla, ami pótolhatatlan tudást tartalmaz. Szerencsére megmaradt a latin, az arab és a héber nyelvű szöveg is, amiből két változatot mutatok be annak illusztrálására, mennyire megbízható maga a szöveg. Tekintettel arra, hogy több (feltehetően eléggé hevenyészett) fordítás is közkézen foroghatott, két kiadvány között még nagyobb eltérést is megfigyelhettek a kortársak. Előre kell bocsátani, hogy a szöveg nem a mai gondolkodásmódú olvasóknak szól. Értelmezése az olvasott szavak alapján erősen félrevezető lehet. A szöveg jelentésével szerintem ma sem vagyunk tisztában, noha számos élvezetes értelmezés is ismert. A szöveg idejére jellemzőek a parabolák, a metaforák és a szimbolikus ábrázolás. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a számmisztikát sem. Az első változat az arab szöveg fordítása. Tabula smaragdina364 Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van, felülről. Az Egy műve a varázslat. Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett. Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. Ő a varázslat nemzője, őrzője, ereje tökéletes, a fények élesztője. Tűz, amely földdé válik Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel. A földről az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felső és az alsó erőket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség előled kitér. Az erők erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe. Olyan ez, mint a világ teremtése. Az ilyen tett varázslat, és ez a módja. Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

364

Hamvas Béla: Tabula smaragdína Mágia szutra, Medio Kiadó, évszám nélkül 251


Al Gabir PARACELSUS szerint a Tabula smaragdina 13 mondata egy univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes állapotukba helyezhetőek. A recept alkalmazható a földi, ásványi, növényi, állati, lelki és szellemi körökre is.365 HAMVAS BÉLA ehhez egy másik értelmezést is fűz. Ahogyan a dolgok itt a földön élnek, az nem is természetes, nem is tökéletes. Van azonban egy eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, ez az eljárás pedig azonos azzal, amellyel a dolgokat is tökéletessé lehet tenni. Az alkímia az anyag megváltoztathatóságát tanítja, kiindulópontja pedig az, hogy a bennünket körülvevő világ nem az eredeti természet, hanem annak egy elrontott alakja. A rontást ki lehet küszöbölni, és az eredeti, az érintetlen természetet helyre lehet állítani. Valószínűleg erre kell gondolni, amikor az alkímia az elemek arannyá változásáról beszél. Mi az a művelet, amit ehhez végre kell hajtani? Ez a művelet az Egy, ha úgy tetszik a Bölcsek Köve, minden alkímiai művelet alapja. A második változat feltehetően a latin fordításból keletkezett. Smaragd tábla366 Megtévesztés nélküli az igazság, bizonyos és a legigazabb: ami alul van, olyan, mint ami felül van, és ami felül van, olyan, mint ami alul van, csodák létrehozására az egyedülvaló. És miként minden dolog egytől van, egynek az elgondolásából, úgy minden dolgot ez az egyedüli lény hozott létre. Atyja a Nap anyja a Föld. Szél hordozta a méhében, táplálója a föld. A világ minden törekvésének alapja ez. Ereje sértetlen, ha visszafordul a földbe. Elválasztod a földet a víztől, a finomat a durvától, könnyedén, nagy tehetséggel. A földről az égbe emelkedik, majd ismét leszáll a földre, és átveszi a föntiek és a lentiek erejét. Így jutsz birtokába a világ dicsőségének. Éppen ezért távozik tőled minden homályosság. Ez az egész erősségnek erős erőssége, mivel legyőz mindent, ami légies, és áthatol mindenen, ami tömör. Így jött létre a világ. Csodálatos átalakulások lesznek ebből, melyeknek módja ez. A Háromszornagy Hermésznek hívnak engem tehát, aki bírja a világ bölcsességének három alkotórészét. Amit mondtam a Nap működéséről, befejeztetett. Az alkímiai szöveg keletkezésekor is lehetett érthetően fogalmazni, amint azt az alábbi szakácskönyv részlet mutatja: Egy egész ökör fejet hogy kell megfőzni. Vágd le mind szarvastul, és mellyeszd meg szépen, hogy az szőre leménnyen, és mikor tiszta tedd fel tiszta vízben, szűrd le az tajtékját, és főzd meg jól, sózd meg jól. Tedd ki deszkára had hüllyön meg, tisztítsd meg szépen, és mikor fel akarod adni, megaranyozhatod. Igen jó megenni, nagyon szép is nézni.367 Egy újabb, ezúttal az érzelmekkel foglalkozó, világosan megfogalmazott munka CSOKONAI búcsúzó beszédének egy részlete, amelyet 1795 június 15.-én írt, amikor elhagyta Debrecent: 365

ibid A’ mostani adeptus vagy is a’ szabad kőmívesek valóságos titka, Bárótzi Sándor fordítása, Bécs, 1810. idézi: Magyar aranycsinálók, Magvető, 1980, 146 367 Dr. Lakó Elemér: Bornemissza Anna szakácskönyve 1680-ból, Kriterion, Bukarest, 1983, 160 366

252


Talán nem is kell említenem, hogy a tudomány legkedvesebb vagyonom volt mindenek felett, hogy én azokat jobban szerettem, mint minden egyebet, hogy én azok nélkűl az életet élő ember eltemettetésének tartottam a philosophus Senecával; de azt kívánom mégis felfedezni, hogy a tudományokat nem azért szerettem, hogy mondták, nem azért kedvellettem, hogy a pallér-pálca ügyelt reám a hátam megett; nem is azt szerettem, amelyik könnyebb volt, közelebb volt, zsírosabb volt, hanem amelyet leginkább láttam alkalmatosnak az én lelkem kicsínosítására, és fellobbantására annak a tűznek, melynek két-három kisded szikrácskája az én ifjúi esztendeimnek hamuja alatt gyenge fénnyel pislogott.368 Külön nyelve van a szerelemnek és a diplomáciának. Egy évszázada még ha egy nő azt mondta nem, az azt jelentette talán. Ha azt mondta talán, az azt jelentette igen. A diplomáciában nagyon fontos az időzítés is, a fogalmazás is. Arra pedig nagyon vigyáz egy diplomata, nehogy szószegéssel vádolhassák. Persze, egy-egy baklövés kapcsán kialakulhat olyan helyzet, amikor kínos lenne a hibát beismerni, de ugyanakkor a tagadás sem segít. Nézzünk egy példát, mi is történik ilyenkor! Egy tv-műsorban megkérdezték a külügyminisztert, mi az oka annak, hogy egy négyes nyilatkozatot a magyar fél korábban hozott nyilvánosságra, mint abban a felek megállapodtak. A kényelmetlen kérdésre az alábbi válasz hangzott el: Ezen már túl vagyunk, mert négy főváros is jóváhagyta, és megállapodtunk abban, hogy pénteken ezt közzétesszük. Ennek az áll ott egyébként a hátterében, azért nem tudtuk megvárni a miniszterelnököknek a találkozóját, én egyébként egyetértek azzal, hogy ezt a nyilatkozatot, persze az lett volna a legjobb, hogyha a miniszterelnökök találkozója napja után tesszük közzé. Csak egy dolog volt ugye, az időpontegyeztetés nehézségeket vetett föl, ezzel szemben az általános ügyek tanácsa, tehát az Európai Unió tagállamainak a külügyminiszterei pedig most találkoztak, és ezért gondoltuk úgy mind a négyen, hogy miután egyetértés van a nyilatkozat szövegében, ezt tegyük közzé. Közben időpont is támadt, február 27-én találkozik a négy miniszterelnök.369    1884 második felében megjelent Amerikában egy egyszerű, angol nyelvű könyv „The Divine Pymander of Hermes Mercurius Trismegistous” címmel, ROBERT H. FRYAR szerkesztésében, Bath városában. A könyv érdekességét az adja, hogy a könyvben található diszkrét hirdetés arra kérte az okkultizmus iránt érdeklődőket, hogy lépjenek érintkezésbe a kiadó vagy egy amerikai könyvügynök révén egy bizonyos THEOSI vagy THEON nevű egyénnel. Az érdeklődő ezután levelet kap a „Nagymester” képviselőjétől, a levélben arra kérik az érdeklődőt, küldje el születésének pontos adatait vagy annak alapján elkészített horoszkópot, és egy fényképet, aminek alapján megállapítják a jelentkező okkultizmusra való alkalmasságát. Ez volt az első alkalom, hogy a Luxori Hermetikus Társaság (LHT) a nyilvánosság elé lépett. A társaság nevében szereplő „Hermetikus” szónak kettős jelentése van, egyfelől utal Hermes Trismegisztoszra, akinek neve már az ókorban összeforrt az okkult tudományokkal (v.ö. 4.2 és 4.4 fejezetek), másrészt utalhat a társaság titkos, elszigetelt jellegére, már amennyiben egy apróhirdetés útján tagokat toborzó társaságot titkosnak lehet nevezni. Ha a jelentkezést 368 369

Csokonai Vitéz Mihály minden munkája, II., Szépirodalmi, 791 Élet és Irodalom, 2002 február 22. 253


elfogadták, a leendő okkultista a társaságba elsőször úgynevezett neofita státuszt kapott. A neofita feladata az volt, hogy egy tutor által biztosított anyag áttanulmányozásával ismerje meg a rend szabályait, céljait, működését és mélyedjen el a társaság által fontosnak ítélt okkult írásokban. A társaság tagsága gyorsan szaporodott, hamarosan voltak tagjai többek között Amerikában, Angliában, Skóciában, Franciaországban. A tagok többsége jómódú volt, hiszen a társaság egyes tagjai jelentős utakat tettek meg úgy, hogy útközben kizárólag a társaság tagjainál szálak meg. Egy titkos társaság filozófiáját, mentalitását nem könnyű megismerni, elsősorban a társaság tagjainak, vagy a társasághoz közelinek ismert szerzők munkáira támaszkodhatunk. Ilyen LHT-hoz közelálló szerzőnek vélik a ZANONI álnéven publikáló szerzőt, a társaság metafizikáját ZANONInak egy több nyelven kiadott munkájából370 ismeri a világ. Valószínű azonban, hogy egy másik tag, PASCAL BEVERLY RANDOLPH (1825-1875) szintén egyik meghatározója volt az LHT elveinek. RANDOLPH ráadásul a társaságon kívül is terjesztette nézeteit. Az LHT filozófiai alapjai kissé eklektikusnak nevezhetőek, részben a hinduizmusból (egyes szertartások, egyes mitikus szövegek, bizonyos kábítószerek alkalmazása), részben a görög-egyiptomi filozófiai gondolatokból (erre utal a Hermetikus szó a társaság nevében) válogatott. Kivonatosan a következőkben lehet összefoglalni. 

  



370

A világot univerzumok alkotják, az univerzumban különféle lények élnek, ezek sokfélesége leginkább az indiai vallások sokszínűségéhez fogható. Az univerzumok lakói, az entitások, hierarchiákba rendeződnek. A hierarchiában megtalálhatóak az emberek, az elhunytak lelkei, a soha meg nem születettek lelkei, az istenek. A világ „hajtóereje” a Nap, amiből folyamatosan „monász” lökődik ki, a monász más-más dolgot jelent az egyes világok lakói számára. A teremtés univerzumai a Nap körkörös kisugárzásaiból jöttek létre. Az emberi monász célja az individualizálódás, azaz, testet ölteni, majd a további fejlődés során istenné válni. A lelkekkel való kommunikációt mindenki megtanulhatja, ez csak technika kérdése. Amennyiben reinkarnáción azt értjük, hogy a Földön valaki újjászületik, általában nem létezik reinkarnáció, de vannak kivételes esetek. Ilyen kivételes eset az abortusz, a szellemi fogyatékosság, és ha valaki meghal, mielőtt benne a lélek valóban életre kelne. Az istenné válást a földi élet során is el lehet érni varázstükrök, kábítószerek és szexuális mágia révén. A nem evilági entitások „kölcsönös vonzódás” révén képesek bizonyos személyek aurájában alakot ölteni. Azt az állapotot, amelyben egy öntudatánál lévő személyt megszáll egy másik, nem feltétlenül emberi lény, például azért, hogy valamire megtanítsa, vagy valamilyen célra felhasználja, Egybeolvadásnak vagy Atrilizmusnak nevezték. Ezt az állapotot mindenki veszélyesnek tartotta, de nyilvánvaló, hogy a szellemekkel való kommunikáció egyik lehetséges módja az Atrilizmuson keresztül valósítható meg. Az emberi lényt szellem, lélek és test alkotja. A szellem isteni eredetű és halhatatlan. A lélek teszi az embereket különbözővé, isten azonban a lelket kétnemű monászként teremtette. A lélek ugyanis a teremtés korai stádiumában kettévált, férfi és nő részei bejárják az anyagi teremtés univerzumait miközben lélekpárjukat keresik. A születés pillanatában a szellem és a lélek egyesülhet, ekkor elnyeri a halhatatlanságot. Ha ezt nem történik meg, elvész a halhatatlanság lehetősége, marad a halálig tartó anyagi formában létezés. A halál után a

Zanoni: The Light of Egypt, 1889. A könyvet lefordították franciára (La lumiere d’Egypte oú la science des Astres et de l’âme en deus parties, Paris, Chamuel, 1895), oroszra és spanyolra, készült továbbá egy német nyelvű összefoglaló is,

254




halhatatlan szellem végigzarándokol az univerzumokon, végül egyesül elválasztott felével, de ezt követően is vég nélkül fejlődik miközben halad az isteni állapot felé. A teremtésmítoszban az emberi monász két részre, férfira és nőre, válik szét, ezek egyesülése halhatatlan istent vagy angyalt hozhat létre. A szex az evolúció hajtóereje, az adeptus által tudatosan alkalmazott elvezet az isteni újraegyesüléshez. A szexuális kapcsolat „életváladékaiból”, „termékenyítő folyadékaiból” épül fel a spirituális test. A szex hozza létre a várva-várt kapcsolatot a neofita és az égi hierarchiák között.

A fenti filozófia, amit a neofita rongyosra olvasott régi füzetekből és elbeszélésekből ismert meg, nem adott kielégítő válaszokat a hétköznapi problémákra. Ezek egyike abból adódott, hogy az LHT tagjai között neofita házaspárok is voltak, akik kíváncsiak voltak, vajon a monász számukra megfelelő részét tisztelhetik-e a másikban. Az ehhez és hasonló kérdésekre adott választ az Érosz Titkai című kiadvány. A szexuális misztérium néhány fontos pontja371: 1, Egy ördögi vágy vagy kívánság a szexuális aktus közben, melyet a nő a férfira vagy fordítva irányít, magnetikusan megmérgez és számtalan betegséget (elsősorban szexuális természetűt) okoz. 2, Jó, és jóakaratú vágy vagy óhaj, melyet gyengéden és komolyan fejezünk ki, magnetikusan erősíti a szexuális szervezetet és az egyén hasznára válik. 3, Ördögi gondolat vagy vágy, ha valamilyen személy ellen bocsájtjuk ki a szexuális izgalom legfennségesebb pillanatában, a legszörnyűbb hatással lesz arra, aki ellen irányítjuk, ám ugyanakkor emlékeznünk kell arra, hogy minden vágy, amikor befejezte röppályáját, visszatér a forráshoz, ahonnan kibocsájtatott. Azok, akik ilyen ördögi gyakorlatot folytatnak tehát, maguk is learatják az ördögi gyümölcsöt. 4, Jó és jóakaratú kívánság, melyet ugyanilyen körülmények között bocsájtanak ki, nem lesz nagy hatással, mivel a lélek, ha valamilyen vágy hat rá, nem tud a jónak magas állapotába jutni. A titkos társaságok tanaiban, gyakorlatában gyakran felbukkan a szexualitás. A rózsakeresztesekkel—a magyar olvasó a Pendragon legendából hallott róluk—vagy a szabadkőműves páholyokkal kapcsolatban gyakran olvasható a szexuális mágia valamely formája. Az alábbi idézet372 tömören elmondja, miért is jutott szerephez az okkultizmusban a szex. „A tanuló megkérdezhetné, hogy miért lehet egy ördögi vágynak nagyobb hatása a szexuális aktus során, mint bármilyen más alkalommal. A válasz az, hogy azért, mert az emberi akarat minden mágikus tevékenységének ereje és potenciálja, egy bizonyos fejlettségi szint alatt az akarat kibocsájtásának pillanatában a lélek izgalmi fokán múlik—és jól tudjuk, hogy a szexuális vágy messze a legintenzívebb az emberi szervezetben. Éppen ezért van az, hogy az izgalmas Falloszi drámákat létrehozták az ősi szexuális szertartások keretei között. Nem azért, mert a majdnem teljesen mezítelen alakok alávaló helyzetekbe kerültek, hanem azért, hogy »az akaratot vágy által keltett izgalommal fokozzák« , egészen a mágikus lehetőségek szintjéig. ”

371 372

Joscelyn Godwin, Christian Chanel, John P. Deveney: A Luxori Hermetikus Testvériség, Gold Book, 1995, 233 ibid, 233-234 255


7.3. Kozmikus tudat Hogyan lehet kis behatások következményeit vizsgálni? Példa: a háttérsugárzás. A nagy kozmikus egység. A horoszkóp alapelvei és az erőhatások.

Ebben a részben azzal kérdéssel foglakozunk, mennyire erős a világ egyes részei között a kapcsolat. Amennyiben részei vagyunk az Élőlények Világhálózatának, akkor a hálózat elemei között kell, hogy legyen kapcsolat. Igen ám, de a legközelebbi élőlények is legfeljebb a Naprendszer valamelyik bolygója körül keringő holdon lehetnek, valószínűleg moha, baktériumok vagy egysejtűek formájában. A legközelebbi bolygó is millió kilométerekre van tőlünk, ezért ha van is kapcsolat, az feltehetően igen gyenge. Ezért, mielőtt a lényegi kérdésre térnénk, megvizsgáljuk, hogyan lehet észrevenni a kis hatásokat. Az első példa a gyenge radioaktivitás hatásának vizsgálata, a második pedig a kis valószínűségű eseményeké. A ma elfogadott elképzelés szerint a világ mintegy tízmilliárd évvel ezelőtt elképesztően kicsi volt, viszont energiasűrűsége elképesztően nagy volt. Ahogyan telt az idő, a világ egyre tágult és hűlt, először annyira, hogy a hőmozgás következtében elkerülhetetlen ütközések nem verték szét a részecskéket, később egyre több stabil formáció alakult ki. Amikor már az atommagok is stabilak voltak, a hőmozgás még annyira heves volt, hogy a magok ütközéskor összeolvadtak, az összeolvadt mag pedig az energiatöbbletét részecskék kibocsátás formájában adta le. Következésképpen már a korai univerzumban megjelent a radioaktív sugárzás. Az élőlényeknek nem volt más választásuk, mint valamilyen módon alkalmazkodni a radioaktív sugárzáshoz. A radioaktív sugárzás energiája a mag két energianívója közötti különbségnek felel meg, nagyságrendje néhány millió elektronvolt (MeV). Ez az energia nagyságrendekkel meghaladja a szerves anyagok egyes részei közötti kötési energiát, következésképp a sugárzás szétveri a szerves anyagokat. Hogyan lehet ez ellen védekezni? A természet által kialakított stratégia a következő. A sejtek hierarchiájának olyannak kell lennie, hogy egy-egy sejt működésképtelensége esetén is megőrizze működőképességét. Ehhez a sejtek között kiterjedt kapcsolatrendszerre és csereszabatos sejtekre van szükség. Az immár nem működő sejtet pedig el kell távolítani, azok ugyanis mérget jelentenek az egészséges sejtek számára. Ez a stratégia sikeresnek bizonyult. Jelenleg a Föld felszínén a tengerszint magasságában a természetes háttérsugárzás szintje 2-100 mSv/év között változik. A természetes radioaktivitás főbb komponensei:    

a kozmikus sugárzás, ami a világűrben végbemenő magreakciókból származik, a magassággal erősen nő a talajból jövő sugárzás, ami a földköpeny radioaktív elemeinek (Ra, Th) bomlásából keletkezik a szervezet belső sugárzása, ami sejtekben található radioaktív anyagok (40K, 14C) bomlásából származik a radon (Rn) nevű nemesgáz által kibocsátott sugárzás, a Rn a rádium (Ra) bomlásakor keletkezik, tehát nagysága a talaj Ra tartalmától függ.

Az utolsó komponens változik a legszélesebb határok között, a gránit talapzatokon a háttérsugárzás (például Franciaország egyes területein, vagy Svédországban) elérheti a 100 mSv/év nagyságot, tehát az átlagos háttér ötvenszeresét is! A Földön nem találtak számottevő

256


különbséget a lakosság egészségében annak függvényében, hogy mekkora lakóhelyükön a háttérsugárzás373. Ezt a vizsgálatot Kínában végezték el, ott él a statisztika készítéséhez szükséges számú ember a különféle háttérsugárzású helyeken. Megállapíthatjuk tehát, hogy az emberi szervezet sikeresen alkalmazkodott a 0-100 mSv/év szintű háttérsugárzáshoz. Ezért értelmetlen dolog amiatt aggódni, hogy a sugárzási szint a háttérhez képest kissé megnő. Az aggódás egyik forrása az orvosi vizsgálatokból adódó sugárzás. Minden tüdőröntgen (méginkább a gyomor- vagy szívröntgen) többlet sugárterheléssel jár, ennek mértéke 0,1 mSv a tüdőröntgen, 5-10 mSv a gyomor vagy szívröntgen esetén. A csernobili baleset következtében a legtöbb európai országban a többlet sugárterhelés kb. 0,2 mSv, de előfordul 1-2 mSv is. Ez a többlet elveszik a háttér változásában. Amennyiben visszaforgatjuk az idő kerekét, azt látjuk, hogy a háttérsugárzás szintje az idővel csökkent a Földön. Az élet kb. 3 milliárd éves, tehát azt a háttérsugárzást, ami akkoriban a Földön volt el tudta viselni az élő szervezet. Ez a szint, becslések szerint, kb. a mainak 3-5szöröse lehetett. A következő kérdés a védekező mechanizmust illeti374. A sugárzás következtében elpusztuló sejtek száma az élőlény térfogatával arányos. Napjainkban a világot (legalábbis a biológusok és fizikusok egy részét) az a kérdés tartja lázban, milyen hatása van az élő szervezetre az egészen kis dózisoknak? Erre több válasz lehetséges: 1. Láttuk, hogy a sugárzás károsítja a sejteket, nincs elegendő ok azt gondolni, hogy ez másként lenne a kis dózisok tartományában, tehát a sugárzás hatása a legkisebb dózisban is káros. 2. Tudjuk, hogy a szervezetben a kis változások védekező mechanizmusokat indítanak be, elképzelhető, hogy kis dózisok esetén az immunreakció megerősíti a szervezetet (hasonlóan a védőoltáshoz) és egészségkárosodás helyett javulást látunk. 3. A sugárzás sejtekre gyakorolt hatása egy összetett folyamat, amiben lehetnek kedvező és kedvezőtlen komponensek is, csak ezek megismerése után lehet eldönteni, melyik lesz túlsúlyban. Káros-e tehát az élőlényeket érő kis intenzitású sugárzás? Az NCRP375 2001-ben kiadott egy állásfoglalást, amelynek lényege: nincs elegendő érv és bizonyíték, hogy eltérjünk a sugárzás intenzitása (a dózis) és a károsító hatás közti lineáris összefüggéstől. Ezt az állásfoglalást több szakértő, köztük HERWIG PARETZKE, ROGER CLARKE, helyteleníti, mások, mint LUCKY COHEN egyenesen hibásnak tartja. COHEN szerint a kis dózis riadóztatja a szervezet immunrendszerét, ezért hatása kimondottan előnyös. A kis hatások vizsgálata meglehetősen körülményes. A hatást lehet vizsgálni statisztikus eszközökkel, pl. az eltérő háttérsugárzású helyeken elemezve a betegségek gyakoriságát, következtetni lehet a kis dózis hatására. Az egyéb körülmények (pl. eltérő táplálkozási szokások, életmódbeli különbségek) és a statisztikai hibák miatt az elérhető eredmény bizonytalan. Másik lehetőség lenne a biológiai megközelítés. A kis dózis azt jelenti, az élőlény egy-egy sejtjét legfeljebb egy részecske éri. A kis dózis tanulmányozása tehát annak tanulmányozása, mi történik egy sejttel, ha egyetlen részecske éri, erre a kérdésre feltehetően a biológusok tudnak válaszolni. Sajnos, nem ez a helyzet. Ennek egyik oka a biológiai ismeretek hiánya, de kétségtelenül túl bonyolult a vizsgált kérdés. A biológiai hatás ugyanis függ attól, milyen 373

Radiation in Perspective, Applications, Risks and Protection, Nuclear Energy Agency, 1994 Balásházy Imre: személyes közlés, 2003 375 NCRP: Radiation Protection, nemzetközi szakmai szervezet 374

257


részecskékből áll a sugárzás, milyen energiájú részecskékről van szó, a szervezet melyik részében van a kérdéses sejt, melyik szervnek része. Ezen kívül még fontos a kémiai közeg (pl. antioxidánsok jelenléte), a biológiai közeg (a sejt helyzete a sejtciklusban, az immunrendszer állapota) is. Aligha hihető, hogy egy ilyen bonyolult kérdésre választ jelentene egyetlen görbe, aminek segítségével a káros hatás a dózis függvényében megadható lenne. A jelenleg folyó kísérletek meglepő eredményeket mutatnak. Kiderült, hogy kis dózisú előbesugárzást követően egerek jóval ellenállóbbakká válnak a sugárzással szemben. Az alábbi ábrán azt mutatjuk be, hogyan alakul egy nagyintenzitású gamma sugárzás károsító hatása, ha az egereket előzőleg kis intenzitású neutronsugárzásnak tettük ki. A 2 mGy előzetes besugárzás után kapott 2 Gy hatása kb. harmada az előzetes besugárzás nélkül kapott 2 Gy sugárzás esetében. A kérdés ezzel együtt nem eldöntött, reméljük, a kutatások hamarosan megválaszolják a feltett kérdéseket.

7.3.1. ábra. A szervezet adaptációja a sugárzáshoz Kisebb a káros hatás, ha előzőleg kisintenzitású hatás érte

   A kis változások hatását nehéz azonosítani, de az általános törvényszerűségek létezése arra utal, hogy a távol álló dolgok között is van valamilyen kapcsolat. Éppen ezért fontos az egymástól távolálló jelenségek regisztrálása és elemzése. Bármennyire is igyekszünk, nem vagyunk képesek olyan berendezést készíteni, ami nem képes elromlani. Ha pedig minden elromolhat, érdemes elemezni, mi áll, adott esetben, a hiba 258


hátterében. Azonban különösen nehéz helyzetbe kerülünk, ha egészen kis változások okát keressük. Alig van olyan mennyiség, ami az idő függvényében ne változna, ezért az esetek nagy részében nem könnyű a lényeges változtatást elkülöníteni a lényegtelentől. Ha valaki jár-kel, akkor különféle erőhatásoknak van kitéve, amint láttuk, a háttérsugárzás is változik, hogyan lehet itt eligazodni? Szerencsére az egyes hatások szerepe más, a sok hatást nagyság szerint lehet csoportosítani, és értelemszerűen a vizsgálatot a legnagyobbal érdemes kezdeni. A kis hatások másik jellegzetessége a következmények véletlen jellege. Ha leejtek egy üvegpoharat, az eltörik. Ha valakit a szokásos háttérnél nagyobb sugárzás ér, lehet, hogy megbetegszik, lehet hogy nem. Egy adott esetben nem lehet megmondani, meg fog-e betegedni, ha a többlet dózis nem éri el a küszöbértéket, ami 1000 mSv. De azt sem, mitől betegedett meg, ha többféle káros hatás (stressz, szennyezett levegő, rossz ivóvíz, stb.) érte. Ha viszont a kérdésnek nem járunk utána, és például egy munkahelyen sorozatosan megbetegedések, halálesetek fordulnak elő, akkor az áldozatok száma egyre nő. Ha az okot hibásan neveztük meg, akkor is. Ezért vizsgálnak ki civilizált országokban minden esetet, ahol kár vagy sérülés keletkezett, mert az elhárítható okokat meg kell szüntetni. Lehet, hogy a magyarázat csak évekkel később születik meg, de ahhoz szükség van a hangyaszorgalommal gyűjtött adatokra. A modern élet teli van kockázattal. Aki toronyházban lakik, számolnia kell azzal, mit fog tenni ő, és családja egy tűz esetén, egy közepes erősségű földrengés esetén, mert ezek az események ritkák ugyan, de ki nem zárhatóak. Nincs olyan szülő, aki ne gondolna a baleset eshetőségére, amikor gyerekét kiengedi játszani, mégis kiengedi. Valószínűleg a szülő tudatlanul is mérlegel. Mi a nagyobb kockázat? Ha a gyerek kint játszik, vagy ha ki sem engedem? A modern életben hasonló döntéseket gyakran kell hozni, a döntések megalapozására szolgál a kockázatelemzés.    A szerves világkép nagy előnye, hogy kézzelfoghatóvá teszi, mert megérthetővé teszi a világot. Erről a képről nem könnyű lemondani, az emberiséget is a makacs tények kényszerítették egy széttöredezett, de a valóság egy-egy szeletét elfogadhatóan leíró modellek sorának használatára. Ez a törekvés mind a mai napig él, hatása kimutatható az alkimistáktól napjaink okkultizmusáig több helyen. LYALL WATSON (a könyv fülszövegéből ítélhetően feltehetően cethalász), egyik könyvét376 az alábbi gondolattal indítja: A földi élet egy—a bolygó minden állatát és növényét ez hatja át. Az idők során ugyan sok millió formája jelent meg, de ettől még mindegyik szerves része az egésznek. A rózsa az rózsa, de ugyanakkor répa és róka is. Mindannyian egy húsból és vérből valók vagyunk, ugyanabból az olvasztótégelyből származunk.377 A kozmikus rend c. részben a szerző kifejti az érzékszervek szelekciós szerepét (v. ö. 5.2 rész), majd megtudjuk, hogy Ez annyit tesz, hogy az élőlények párbeszédet folytatnak a világegyetemmel. Állandóan zajlik az információ és a különböző hatások szabad cseréje, és ez minden életformát egyetlen hatalmas organizmussá egyesít, mely maga is egy nagyobb, dinamikus struktúra része. Nem kerülhetjük meg azt a következtetést, hogy az élőlények felépítésében és funkcióiban jelentkező alapvető hasonlóságok kötelékek, 376 377

Lyall Watson: A természeten túl, Édesvíz Kiadó, 1994 ibid, 21 259


melyek összefognak minden életet, és az ember, összes különleges tulajdonságával, szerves része ennek az egésznek.378 A szerző tucatszám hoz fel bizonyítékokat annak igazolására, milyen a kapcsolat az ember és a kozmosz között. Fogadjuk el állítását, és vizsgáljuk meg, hogyan viszonylanak ezek a kozmikus erők a többi erőhöz képest, amelyek az embert szüntelenül érik. Amennyiben azt találjuk, hogy a kozmikus erők nem tudnak valamivel kitűnni, akkor hatásuk sajnos elveszik a hétköznapi zajok tengerében. Vegyük tehát szemügyre a szerves világkép egy szeletét, amely szerint minden kapcsolatban áll mindennel, ezért az ember szervezetére igenis hatással vannak a bolygók. Ha ezt az állítást csekély mértékben alá lehetne támasztani, lendületet kaphatna a modern horoszkópkészítés és az asztrológia. Először vegyük szemügyre az égitestek hatását az emberre. Mivel az égitestek elektromosan semlegesek, különösebb mágneses terük sincs, az egyetlen erőhatás, ami szóba jöhet, a gravitációs erőhatás. A gravitációs erőhatás arányos a tömeggel és fordítottan arányos a távolság négyzetével. Először tekintsük a hétköznapi hatásokat, ez jelenti a zajt. Vegyük a következő hatásokat: 1. A közelünkben emberek, autók jönnek mennek. Ezeknek is van gravitációs hatása. Az egyszerűség kedvéért vegyük egyetlen ember (tömege 50 kg) hatását 1 m távolságból. Ha az illető eltávolodik, az erőhatás lecsökken, ha közelebb jön, megnő. 2. Emeljük ki a bolygók közül a Földet, a Holdat és a Napot. Ezek közül a Föld és a Nap hatása állandóságával tűnik ki, ez tehát a zajszint változásához nem járul hozzá. Nem úgy a Hold, amely periodikusán változó nagyságú erővel járul hozzá a zajtengerhez. 3. Hozzájárul a zajhoz az is, hogy miközben mozgunk a Föld felszínén, a sebességtől és a mozgás irányától függő nagyságú erő hat ránk, ez nevezik EÖTVÖS-effektusnak. Ez a Föld forgásából származó úgynevezett CORIOLIS-erő. Az Eötvös-effektust 1 m/s sebességhez adjuk meg, ez egy sétáló ember sebessége, az effektus nagysága379 kb. ±1 g súlyváltozásnak felel meg, ami egy 70 kg-os ember súlyának kb. 1.4 10-5-ed része. A fenti erőhatásokat mutatja az alábbi táblázat. tömeg Távolság erő

ember 1.25110-23 2.46 10-14 2.07 10-6

Föld 1 1 1

Hold 1/81 60,35 3,39 10-6

Nap 3 106 2,34 10+4 5.47 10-3

Eötvös --1.4 10-5

Ehhez kell tehát hasonlítani a kozmikus erőhatásokat. Ezek meghatározásához a tömegekre és a távolságokra van szükség. A legközelebbi galaxis az Androméda köd, ezért annak a hatását is feltüntettem. A tömegeket és a távolságokat Budó-Pócza 91, 493. Oldaláról, az Androméda köd adatait Az első három perc 28.o és 137. oldaláról vettem. A tömeg és a távolság relatív egységekben van megadva. tömeg távolság 378 379

Merkúr 0.04 12401

Vénusz 0.82 6279

Mars 0.11 8948

Jupiter 317 92621

ibid, 59 Budó-Pócza: Kísérleti fizika I, Tankönyvkiadó, 1965, 188-189

260

Szaturnusz 95.2 188383

Androméda 1017 1,33 1015

Uránusz 14.6 393250

7. Óh, szellem világa jöjj el! erő

3 10-10

2 10-8

1 10-9

4 10-8

3 10-9

5,6 10-14

9 10-11

A zajszintet részben az Eötvös-effektus, részben a közelünkben megjelenő tárgyak jelentik. Ezek relatív nagysága 10-5, egy erőhatás akkor tud kiemelkedni a zajtengerből, ha ezt vagy meghaladja, vagy rendszeresen ismétlődik. Amint látható, a kozmikus erőhatás nem emelkedik ki a zajból ez alól egyetlen kivétel van, a periodikusán változó Hold hatása, amit épen periodikus jellege tüntet ki. A Naprendszer többi bolygójának hatása pedig az átlagos zajszint töredékét éri csak el. Ez tehát a realitás a nagy kozmikus szerves élettel kapcsolatban. 7.4. A manipuláció A kommunikáció. A manipuláció két fő területe: politika és reklám. Manipulációs technikák. Philippe Breton: A manipulált beszéd, Helikon, 2000, a hirdetés (print), A rábeszélőgép

2002 elején, amikor már meg voltam győződve, hogy a reklámokkal kapcsolatban nem érhet meglepetés, a következő üzenet tört át a KFKI tűzfalgépén, és egy ellenállhatatlan ajánlatot jelenített meg számítógépem képernyőjén: Szeretné izomerősségét 88%-kal növelni és a zsírlerakódások megszabadulni?—mindez erőfeszítő gyakorlatok nélkül!?!

72%-ától

Ugyan ki ne szeretné, pláne jóval túl az ötvenen… Mit szólna energiaszintjének 64%-os növekedéséhez? Avagy a szexuális potenciálja 75%-os növekedéséhez? Az előbbit kívánatosnak tartanám, az utóbbit csodának. Egyébként a hirdetésben fontos, hogy ne kerek számok szerepeljenek, mert így hihetőbbnek látszik az ígéret. MOST MINDEZ LEHETSÉGES: Mi felajánljuk önnek a lehetséges Leghatékonyabb GH Formulát—amit 7 év kutatásai támasztanak alá—hogy segítsük Önt mindezt elérni, sőt, még többet! Ezt ugyan kétlem. Fontos, hogy legyen valami hihetőnek tűnő hivatkozási alap, a kutatás szót még a tudományt nem becsülő világban is lehet használni. Egyébként nem szerencsés, ha a reklám túlságosan sokat ígér, az olvasó elveszítheti a bizalmát… MÁR MA FORDÍTSA VISSZA AZ ÖREGEDÉS FOLYAMATÁT! Az bizony jó lenne, de sajnos már elkéstem vele. Különben is, ha az öregedés folyamatát meg tudnám fordítani, a rántotta sütés folyamatát is meg tudnám fordítani, amivel pedig sokkal többet lehetne keresni … Klinikai tanulmányok ezrei kimutatták, hogy elérhetőek (mellékhatások nélkül) az alábbiak:  

A zsírszövetek csökkentése és izomépítés tornagyakorlatok nélkül! A szexuális teljesítmény fokozása

261


     

Ráncok és cellulitisz eltüntetése A vérnyomás csökkentése és a koleszterin szint javítása Többet alszik, jobban lát, memóriája javul Haja újra kinő és visszanyeri eredeti színét Immunrendszere erősödik Szíve teljesítőképessége megnő Forgassa vissza testének biológiai óráját 10-20 évvel mindössze hat hónapi tablettaszedéssel!



Ezek szerint a hirdetés készítője öregedő kutatókat vett célba, a fenti ajánlat mindenki számára vonzó (ahogyan a közmondás mondja, nincs az a szénásszekér, amire ne férne még egy villával). Azonban hiba mindent egyszerre beajánlani. Hihetőbb a hirdetés, ha azt állítja, az első hónapban jobban érzi magát (senki se vallja be szívesen, hogy becsapták, inkább jobban érzi magát), a második hónapban elkezd dagadozni a muszklija, a harmadik hónapban pedig szexbajnoknak érzi magát. Ezzel hónapokig el lehet odázni a keserű ébredést. Persze külföldön azt sem tudják a név alapján eldönteni, hogy az illető nő vagy férfi. Éppen ezért kaptam egy másik fantasztikus ajánlatot is: Növelje meg könnyedén és gyorsan keblei méretét! Klikkeljen ide, hogy többet és pontosabb információt kapjon weboldalunkon! Drámaian megnöveli keblei méretét a kezdeti méretektől függetlenül! Semmiféle mellékhatás nem jelenik meg! Ez a termék hozzásegíti a feszesebb, nagyobb és szebb keblekhez! Tudjon meg többet, klikkeljen ide, látogassa meg weboldalunkat! Ez tehát az üzleti siker titka! Néhány klikkeléssel elérhető közelségbe kerül mindaz, ami idáig elérhetetlennek tűnt! Olyan kellemes arra gondolni—még ha csak egy pillanatig is—hogy egy megoldhatatlan probléma végre eltűnik, azaz, valaki azzal kecsegtet, hogy eltünteti. Ugyan, mit számít az, hogy a hirdető áthág minden korláton, hiú reményeket ébreszt sokakban? Mi lesz azokkal, akik megtakarított pénzükön talmi fiatalságot, talmi szépséget vásárolnak és hamarosan rájönnek, rútul rászedték őket?    De mi lehet a reklám alapja? Miért gondolhatja bárki, hogy üres ígéretekkel be lehet felnőtt embereket csapni? Amint kiderül, egyszerű pszichológiai jelenségről van szó380, aminek alapja az a megfigyelés, hogy az ember sok mindent gondolkodás nélkül csinál, automatikusan. Megbízhatóbb lenne a nem automatikus véleményalkotás? Talán, de az evolúciónak más prioritásai is vannak: az észlelés és a cselekvés közti gyors kapcsolat túlélési előnyt jelent. Ha az erdőben észrevesszük, hogy valami mocorog a bokorban, biztonságosabb gyorsan elinalni, mint megvárni, míg előcammog egy medve.

380

http://www.origo.hu/tudomany/elet/20020131acipofuzes.html

262


Ha nem tudjuk, miért teszünk valamit, szeretünk az intuícióra hivatkozni. A pszichológusok azonban ezt túlságosan homályosnak tartották, és végül rájöttek, hogy az ún. implicit tanulás rejtőzik mögötte: tanulunk anélkül, hogy észrevennénk. Az implicit tanulás felismerésével sikerült leleplezni RUPERT SHELDRAKE parapszichológus egy kísérletsorozatának hibás voltát. SHELDRAKE meg van győződve, hogy az ember megérzi, ha hátulról erősen nézi valaki. Ennek bizonyosítására egész iskolai osztályokat mozgósítottak, és a gimnazisták hosszú kísérletsorozatokban meredtek, vagy nem meredtek egymás hátára. A kísérletek ezreiből az derült ki, hogy a diákok 57%-a megérezte, ha társa hátulról nézi. Eszerint tehát hinnünk kell az érzékfeletti észlelésben? JOHN COLWELL londoni pszichológus nemcsak megismételte a kísérletet, hanem a nézés és nem nézés sorrendjét is megvizsgálta. A pszichológiai kíséretezés szabályai szerint ezeknek véletlenszerűen kellett volna követniük egymást, COLWELL azonban észrevett valamit: ha az egyik fordulóban egyik diák a társa hátát nézte, akkor a következő fordulóban nagyobb gyakorisággal nem nézte. A diákok ezt a féloldalasságot tudatosan nem vették észre, de mert rögtön megtudták, hogy helyesen döntöttek-e, implicit módon megtanulták és kihasználták. Amikor COLWELL valóban véletlenszerűvé tette a sorrendet, többé nem sikerült a parapszichológiai bűvészmutatvány. Agyunk szüntelenül elemezi a környezetünket, és olyan összefüggéseket is észrevesz, amelyek elkerülik tudatunkat. Az ezen alapuló automatikus folyamatok aztán tudtunk nélkül befolyásolják döntéseinket. Például bevásárlás alkalmával is ilyen automatikus folyamatok áldozataivá válhatunk. A Leicesteri Egyetem pszichológusai egy áruházban minden második nap francia tangóharmonika zenét játszattak. Ilyen napokon háromszor annyi francia bor fogyott, mint német. Amikor viszont bajor fúvószene hangzott az áruházban, a német borok forgalma nőtt meg. Azok számára, akik nem akarják elhinni, hogy ők ilyen könnyen manipulálhatók, a pszichológusok számos bizonyítékot tartanak készenlétben. JOHN BARG New York-i pszichológus kísérleti személyeinek összekevert szavakat kellett értelmes mondattá alakítani. Amikor ezzel elkészültek, oda kellett menniük a kísérlet vezetőjéhez és új feladatot kérni. A vezető folyamatosan beszélgetett valakivel, és mindaddig nem zavartatta magát, míg a feladatot kérő félbe nem szakította. A kísérletben éppen azt akarták eldönteni, hogy veszi-e hozzá a bátorságot. Az eredmény: akiknek mondataiban agresszív viselkedéssel társítható szavak is előfordultak, azok 63%-a, míg akikében udvariasságra utaló szavak is voltak, csak 17%-a merte félbeszakítani. Ezeket az eredményeket laboratóriumban nyerték, de megerősítik-e őket a mindennapi életben tett megfigyelések? A Washingtoni Egyetemen fehéreknek rövid időre feketék és fehérek fényképeit villantották fel. A nézők a feketék kezében tartott eszközt sokkal gyakrabban vélték fegyvernek, mint a fehérek fényképei esetén. Közismert, hogy az amerikai fehér rendőrök igen gyorsan lőnek a fekete gyanúsítottakra, még ha fegyvertelenek is. Mindegyik kísérlet arra utal, hogy úgy haladunk át az életen, mint a robotpilótára kapcsolt repülőgép. JOHN BARG nagyra becsüli ezeket az automatikus folyamatokat, amelyek "oly jól ismerik hajlamainkat és vágyainkat, hogy előrelátóan, kérés nélkül törődnek velünk". 263


   A kutatások szerint, ha figyelmeztetnek, bizonyos fokig már fel is fegyvereztek. A rábeszélőgép elleni védekezés381 egyik lehetséges módja az, hogy az ügy ellenzőjének szerepébe képzeljük magunkat. A védekezés sikere attól függ, mit tudunk kezdeni azzal a felismeréssel, hogy „itt mindjárt megpróbálnak rábeszélni valamire”. A sikeres védekezéshez fel kell tenni kérdéseket, mint pl.

   

Mit nyerhet a rábeszélő, ha meggyőz? Miért ebben a formában adják elő választási lehetőségeimet? Vannak-e további (nem említett alternatívák)? Előadható-e a probléma más formában is? Mi történik, ha nem az ajánlott alternatívákat követem? Mik a lehetséges ellenérvek?

Ha ezeket a kérdéseket megválaszoljuk (egyáltalán ha gondolunk rájuk) már jelentősen csökken a reklám ereje. Ettől függetlenül szükséges a meggyőzés módszereinek törvényi szabályozása is. Az állam megtilthatja a tisztességtelen trükkök alkalmazását, vagy egyes célközönség (a legkiszolgáltatottabbak nyilvánvalóan a gyerekek) felhasználását. PRATKANIS és ARONSON szerint mindannyiunk érdeke lenne a rábeszélőgépet keretek közé szorítani. Ugyanakkor a tömegmeggyőzés szabályozásának még az USA-ban is kevés a hagyománya. Van még egy védekezési stratégia a reklámok ellen. WILLIAM MCGUIRE és munkatársai szerint ha az ember először egy rövidebb, s könnyen cáfolható üzenettel találkozik, utána már a hosszabb és alaposabb üzenetre is immunis lesz. Ennek tanulsága: a védelem első lépéseként saját álláspontunkat kell átvizsgálnunk, derítsük ki annak gyenge pontjait. Ez a módszer különösen hatásos lehet, pl. a dohányzásra buzdító reklámok ellen. ALFRÉD MCALISTER és csoportja hetedikeseket oltottak be az idősebb diákok dohányzásra rábeszélő nyomása ellen. Bemutattak nekik egy hirdetést, amely azt állította, hogy a felszabadult nők dohányoznak. Ezután elmagyarázták, hogy aligha lehet fölszabadult valaki, akit gúzsba köt a dohányzás szenvedélye. Ez a technika jelentősen csökkentette a dohányzás valószínűségét a kontrollcsoporthoz képest. A kutatások szerint a beoltás módszere akkor kelti s legszívósabb ragaszkodást valamely megtámadott hiedelemhez, ha az valamiféle magasztos közhely. Ilyen közhely pl. „Aki keményen dolgozik, annak előbb utóbb összejön valami…”    PHILIPPE BRETON annyira fontosnak érezte a manipulált beszéd leleplezését, hogy könyvet írt róla. A bevezetésben egyik motivációként az alábbit írja:

... a beszéd manipulációs technikáinak használata már önmagában hatással van a társadalmi kapcsolatokra és a nyugati demokrácia természetére függetlenül attól, hogy a technikák milyen értékek vagy ügyek előmozdítását szolgálják. Ha helyet biztosítunk a manipulációnak—bármilyenek legyenek azok az ügyek, akár tiszteletre méltóak is, amelyeket szolgál—, saját demokráciánkat tesszük tökéletlen rendszerré, önmagunkat pedig olyan nőkké és férfiakká, akik nem mondhatják el, hogy teljesen szabadok.382

381 382

Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép, Ab ovo, 1992, 162 Philippe Breton: A manipulált beszéd, Helikon, 2000, 12

264


De mi is a manipuláció? Manipulatív akción olyan erőszakos és kényszerítő fellépést értünk, amely megfosztja szabadságától azt, akit a manipuláció érint.383 A manipuláció lényegében két dolognak köszönhetően szakadt az emberiségre. Az első a politika, a második pedig a reklám. Az első világháborúban alkalmazták először a közvélemény megdolgozását. Közismert, hogy WOODROW WILSON amerikai elnök az amerikaiakat becsapva, az amerikai alkotmányt kijátszva vitte országát az első világháborúba. Fő fegyvere a manipuláció volt. Egy másik jól ismert történelmi példa a nácizmus propaganda gépezete. A 20. századi eseményekhez a talajt a 19. század készítette elő: egymásnak feszülő, nagy tömegek számára vonzó, ám kibékíthetetlen ideológiákat halmozott föl. Ilyen ellentmondás húzódik a konzervatívok és az újítók, a világi erkölcs és a valláserkölcs között, a tudomány és a vallás, a nacionalizmus és az internacionalizmus, a fasizmus és a demokrácia között, a marxizmus és a liberalizmus között, és a sort még nem merítettük ki. A modern világ két részre osztható: azok, akik valamilyen ügyet szolgálnak, és a látszólag véleménynélküli tömegek, akik mintegy arra várnak, hogy valaki végre meggyőzze őket. A másik mozgatórugó a termelékenység korábban elképzelhetetlen növekedése. Már az 1920-as években kiderült, hogy a szériagyártással nem képes lépést tartani a korábbi leíró, tájékoztató reklám. A megtermelt cikkeket el kell adni, a sok nagyjából azonos minőségű termék közül a vásárló azt fogja választani, amelyiket jobban ismeri. Ebben a helyzetben a kereskedelmi hirdetés, a maga egyszerű tájékoztatásával már nem elégséges: megszületik a modern reklám. A cél immár nem a tájékoztatás, hanem a tömegek elméjének, akaratának és ízlésének befolyásolása. A reklámszakma figyelme az ösztön felé fordul. A reklám azért erőszakos, mert a reklámozó a kommunikáció elejétől végig tökéletesen ellenőrzése alatt tartja saját üzenetét. Az üzenet célja pedig a meggyőzés. Első szinten a reklám informál, de a reklám által közvetített információ csak egyike a befolyásolást szolgáló eszközöknek. A befolyásolás érdekében csábít és dramatizál, az üzenetet kellemessé vagy meglepővé formálja. A reklámról már szóltunk, most bennünket a beszédben megbúvó manipuláció érdekel. A század eleji helyzet ma már idillinek tűnhet, hiszen akkor meglehetősen elítélték volna azt, aki beszédben ilyen tisztességtelen eszközöket használ. Ma már annyira hétköznapi, hogy észre sem vesszük... Az elvi vizsgálat helyett inkább nézzünk egy példát. Az alábbi, BRETONtól átvett idézetet384 a manipuláció iskolapéldájának tekintik. A beszélgetés a francia TF1 tévéállomáson hangzott el 1995 február 26-án a „7/7” című adásban. A műsorban két riporter egy eseményről faggatja JEAN-MARIE LE PENT. Az eseményben a Nemzeti Front két plakátragasztó aktivistája hátulról lelőtt egy Comore-szigetekről származó fiatalembert. LE PEN a francia politikai élet fenegyereke, nem túlságosan népszerű, amit az is alátámaszt, hogy a műsor állandó vezetője, ANNE SINCLAIR nem volt hajlandó vele egy műsorban szerepelni, őt helyettesítette GERARD CARREYROU. 1. J. M. Le Pen: Mindenekelőtt szeretném, ha nem ítélkeznénk előre, miközben az ügy az igazságszolgáltatás kezében van, azokról a körülményekről, amelyek közt ezek a súlyos szerencsétlenségek történtek, egy fiatalember halálát okozva, amit mélységesen sajnálok. Egyébként azonnal közlöm a véleményemet, elmondtam mennyire elszomorít és lesújt a dolog, és mennyire osztozom családja és szerettei bánatában és fájdalmában. De azt is hozzátettem, hogy áldozatnak tekintem őt is, miként mindazokat, akik belekeveredtek az ügybe a külvárosokban uralkodó légkör 383 384

ibid, 25 ibid, 135-143 265


áldozataként, amely félelmet, nyugtalanságot, szorongást gerjeszt, és néha önvédelmi gesztusokra késztet. Következésképpen szeretném, ha nem minősítenénk, különösképpen nem emlegetnénk gyilkosságot, amely a francia büntetőjogban egészen speciális kifejezés. 2. G. Carreyrou: [...] Nem gondolja, hogy amikor balesetről beszél, kissé alábecsüli azt, ami történt? 3, J. M. Le Pen: „Szerencsétlenséget” mondtam, uram. 4, G. Carreyrou: Igen, szerencsétlenség. 5, J. M. Le Pen: Rosszul értette. Különös, hogy maguk mindig rosszul hallanak. Meglepő, hogy én azt mondtam „szerencsétlenség”, és maga azt hallja, „kellemetlenség.” 6, J. M. Le Pen: [...] Itt van nálam egy lista, a rendelkezésére bocsátom, kilencven merényletről szól, amely összesen nyolc halálesetet vont maga után, ám ezekről sohasem beszéltek. Emberek, akik hónapok óta kómában fekszenek. Súlyos rokkantak, akikről szintén sohasem beszélnek. Úgy tűnik azonban, hogy a média mozgósítása bizonyos reakcióknál nem marad el, különösképpen ha egy színes bőrű, pláne bevándorolt van az ügyben és a Nemzeti Front emberei. Visszautasítom, hogy [...] 7, G. Carreyrou: (a Nemzeti Front aktivistáiról beszélve): Marseille-ben ők áldozatok vagy támadók? 8, J. M. Le Pen: Azt hiszem, egyik is, másik is áldozat. Önvédelmi drámáról van szó, akiknek, helytelenül, fegyvereik vannak, akik kinn vannak az éjszakában a város északi egyedében, amely az ő negyedük, erre emlékeztetem önöket, a plakátragasztók negyede, ahol, tudjuk jól, nagyon nagy a bevándorlás jelenségéhez köthető feszültség. Itt azokat kívánom vádolni, akik igazságosztónak kiáltják ki magukat, akik tiltakozó tüntetések élére állnak, és akik felelősek azért a politikáért, amely húsz év leforgása alatt tízmillió bevándorlót hozott hazánkba. 9, G. Carreyrou: Erre nemsokára visszatérünk. A bevándorlás, tudom, olyan téma, amelyhez ön erősen kötődik. 10, J. M. Le Pen: Ami magát a tényt illeti, nincs érző ember, akit ne rendítene meg egy fiatalember halála, és ne osztozna a szülők fájdalmában. Ez egy dolog. [...] Az előbb feltett kérdésre: hogyan ítélem meg azt a tényt, hogy a Nemzeti Front neve az erőszakhoz kötődik, azt válaszolom: „sokkal inkább a Nemzeti Front által elkövetett erőszakhoz kötődik”. Ismerjük el LE PEN nem mindennapi teljesítményét: A beszélgetésnek az a tény adta az aktualitását, hogy a Nemzeti Front két aktivistája hátulról lelőtt egy színes bőrű fiatalembert. Ebből LE PEN eljutott addig, hogy valójában nem is gyilkosság történt és a gyilkosok valójában áldozatok! De hogyan is csinálta? Az első szakaszban felhívja az újságírót, ne ítélkezzen előre, de ezt önmagára nézve nem tartja kötelezőnek, és gyorsan ki is jelenti: itt szerencsétlenségről van szó. Ez manipuláció visszaélő beállítás révén. A technika: olyan magatartást kívánunk a másiktól, amit mi magunk nem követünk. Nem tudjuk, mennyire őszinte a fiatalember halála kapcsán kifejezett együttérzés, de nyilvánvaló: nyilvánosan LE PEN (és persze más sem) nem örvendezhetett. Ha a szöveg nem őszinte, akkor a demagóg csábítás sémáját látjuk. A következő mondatokban újabb manipuláló beállítást látunk, az áldozatot tényleg áldozatnak nevezi, de egyúttal kiterjeszti az „áldozatok” körét azokra is „akik belekeveredtek az ügybe” (azaz a gyilkosokra is). Ráadásul ez ún. kényszerítő beállítás, hiszen a megfogalmazás elrejti saját következményeit (azt, hogy a 266


gyilkosok is bele vannak vonva). Az a kijelentés, hogy mindenki áldozat, egyenlőségjelet tesz gyilkos és áldozat közé. De ha vannak áldozatok, akkor gyilkosoknak is kell lenniük (visszaélő beállítás). Az első szakasz végén LE PEN attól is megfosztja vitapartnerét, hogy a gyilkosság szót használja. Mindez alig néhány másodperc alatt történt. A 2.-7. szakaszban az újságíró felismeri a manipuláló beállítás tétjét, megpróbál valóságosabb keretek közé visszalépni, ez a próbálkozása azon bukik meg, hogy a szónok átcsúszik érzelmi manipulációba (áldozatnak állítja be magát, akit nem értenek meg). Váltogatja a személyes csábítás és a félelemkeltés módszerét. Közben az újságíró visszaélő beállítás tárgya lesz, mert úgy ábrázolják, mintha ő lenne a manipulátor. A 6. szakaszban a szónok tényeket közöl, ezeket úgy állítja be, mint a közönség számára ismeretlent, mert a média nem beszélt róluk. A félelemkeltés szándéka nyilvánvaló. Előfordulhat, hogy a lista nem is létezik, erre az alkalomra találták ki, ekkor dezinformációval lenne dolgunk. A 7. szakaszban az újságíró megkísérel kitörni az 1. szakasz manipuláló beállításából, de saját szerepe korlátaiba ütközik, nem leplezi le a szónok által elővezetett beállítást, csak kérdez. Ezzel viszont mintegy legitimálja az elővezetett visszaélő beállítást. A 8.-9. szakaszban a szónok az ismétlés eszközéhez nyúl, ismét használja az áldozatok kifejezést. Ezután egy hatékony kényszerítő beállítás következik, a beszélő kijelenti, hogy (a gyilkosok) otthon vannak abban a negyedben, ellentétben az áldozattal, aki ugye nem otthon volt, hiszen a Comore-szigetekről való. Egy erőteljes kognitív csúsztatás „, nagyon nagy a bevándorlás jelenségéhez köthető feszültség” következik, ezután az újságíró már hiába próbálja meg elkülöníteni a bevándorlás kérdését a vita tárgyától, a közhelyek segítségével a manipuláció már működik. A kognitív manipuláció így foglalható össze: a meggyilkolt és a gyilkosok egyaránt a városnegyedben uralkodó erőszak áldozatai, az erőszakot pedig a bevándorlás okozza. Vagyis, az idegen fiatalember önmaga áldozata.    A globalizációt kísérő egyik jelenség: az állam újrafogalmazza saját szerepét. Ez nem meglepő az olyan radikális politikai átrendeződés kapcsán, mint amit a volt szocialista országokban láthattunk az elmúlt tízegynehány évben. A paternalista állam minden bevételt magához vont, azzal, hogy cserébe gondoskodik polgárairól, beleértve az oktatást, a biztonságot, az egészségügyet. Az viszont már meglepő, hogy olyan stabil államokban, mint Anglia, Belgium, Hollandia vagy Franciaország is napirenden van az állam szerepének újrafogalmazása. Ráadásul az újrafogalmazás mindenütt ugyanazt jelenti: az állam kivonul a gazdaságból, ahol többek között támogatásokkal és adókkal van jelen, a szociális szerepét is csökkenteni kívánja, ezzel szemben büntető szerepét növelni kívánja. Korábban a szociáldemokrata, szocialista mozgalmak azt a nézetet vallották, hogy az államnak feladata van a jövedelempolitika, a szociálpolitika, az egészségügy vagy az oktatás és a kultúra terén. Az állam szerepe nagyjából azzal jellemezhető, hogy biztosítja a társadalmi békét, részben a jövedelmi különbségek kiegyenlítése (progresszív adók, szociális támogatás), részben az elesettek egyenlősége (azonos elbírálás a törvény előtt, nagyjából azonos képzés, vagy művelődési esélyek) révén. A kilencvenes évekre már az említett pártok is lemondanak a „gondoskodó állam”-ról. Ebben a folyamatban a gazdasági állam fokozatosan háttérbe szorul, a szociális állam jelentéktelenné válik, a büntető állam megerősödik és megdicsőül.”—írja LOÏC WACQUANT385.WACQUANT nem kevesebbet állít, minthogy egy New Yorkból indult mozgalom hirdette meg a „zéró tolerancia” elvét. Ennek a főként RUDOLPH GIULIANI New York-i polgármester tevékenysége révén ismertté vált elvnek lényegét WACQUANT így foglalja össze:

385

Loïc Wacquant: A nyomor börtönei, Helikon, 2001, 12 267


... fokozatosan nemzetközivé válik az Amerikában megfogant új, büntető ráció, amelynek célja, hogy a nyomort büntetendőnek minősítse, és ezzel párhuzamosan a bérmunkaviszony bizonytalanná válását, mint magától értetődő jelenséget kezelje.386 A New Yorkban született új doktrína meghirdetett célja a közbiztonság növelése volt. Francia, angol, német és dél-afrikai vezető politikusok vagy vezető tanácsadóik teszik magukévá—vagy legalábbis propagálják nyilvánosan—a zéró tolerancia elvet, az elv európai elterjedésének jelentős állomásaként tartják számon REGIS DEBREY (az ő nevével már találkoztunk), MAX GALLO, JACQUES JULLIARD és PAUL THIBAUDNAK a Le Monde 1998 szeptember 18.-i száma 13. oldalán megjelent írását (Républicains n’ayons pas peur!). A zéró tolerancia gyors európai terjedésének egyik kulcsa feltehetően az amerikai gazdaság sikereiben keresendő. Ennek alátámasztására felhozható a német Gazdaságügyi Minisztérium kiadványa, amely GERHARD SCHRÖDER kancellár 1999 évi megszorításait (kiadások lefaragása 16 milliárd euróval, adók csökkentése, a nyugdíjak befagyasztása, a foglalkoztatás deregularizációja, a társadalombiztosítás szűkítése) próbálja igazolni MARK WÖSSNER, a BERTELSMAN elnökének alábbi felkiáltásával: „Egy kis darab Amerika: ezt kell megvalósítanunk, ha Németország további gazdasági felvirágzását a szívünkön viseljük.”387 Az USA, egyébként tömeges munkanélküliséggel járó, prosperitása a „kevesebb államot” elvre épül. Részben ennek köszönhetően az USA-ban a fellendülés ellenére 35 millió szegény él, részarányuk a nyugat-európai aránynál legalább kétszer nagyobb; minden ötödik hat éven aluli amerikai gyermek nyomorban nő fel.388 A WACQUANT könyvében megtalálható részletek megismétlése helyett tekintsük az utóbbi két évtized hatását: Valójában az elmúlt két évtized gazdasági növekedésének gyümölcsét egy apró privilegizált kaszt kaparintotta meg magának: az 1979 és 1996 között megtermelt 1,1 billió dollártöbbletet az amerikai lakosság öt százalékát kitevő leggazdagabbak ölébe pottyant.389 Továbbá a munkások átlagbére 28%-kal, kb. az inflációnak megfelelően nőtt. Ugyanakkor egy tipikus amerikai óriáscég igazgatójának jövedelme hatszorosára nőtt. A vezetők és munkások bérének aránya Japánban 20:1, Nagy-Britanniában 30:1, az USA-ban 419:1. Amerikában a szegénység megbocsáthatatlan bűn. Erről így ír egy amerikai író: Amerika a föld leggazdagabb nemzete, de népe többnyire szegény, és a szegény amerikaiakat arra bíztatják, hogy gyűlöljék önmagukat. Kin Hubbard amerikai humoristát idézve „Nem szégyen szegénynek lenni, de akár az is lehetne.” Valójában bűn egy amerikainak szegénynek lenni, noha Amerika a szegények országa. Más nemzeteknek vannak hagyományai olyan szegény emberekről, akik szegények voltak, de kivételesen bölcsek és erényesek is, ezért tiszteletreméltóbbak, mint a befolyásosak vagy a gazdagok. Ilyen történetek nem keringenek az amerikai szegények között.390

386

ibid, 13 ibid, 160 ibid, 68 389 ibid, 70 390 Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-five, Delta, 1969, 111 387 388

268


Az állam szociális szerepének gyengülésével párhuzamosan figyelhető meg a büntető szerep erősödése. A 100 ezer lakosra jutó bebörtönzöttek részaránya az európai országokban 54 és 145 között változik, az USA-ban 648. A helyzet még riasztóbb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy nincs minden elítélt börtönben. Ha a különböző enyhébb büntetéseket (próbaidő, az ellenőrzés különféle formáiban megfigyeltek) is figyelembe vesszük, a büntető kartotékok száma, azaz az egyidőben futó események száma kb. 55 millióra tehető, vagyis az ország felnőtt férfilakosságának gyakorlatilag egyharmadát391 érinti. Ráadásul RUSCHE és KIRSCHNER kimutatta, hogy szoros összefüggés van a munkaerőpiac romlása és a bebörtönzöttek száma között, miközben a bűnözési és bebörtönzési ráta között nincs nyilvánvaló kapcsolat.392 Meglepő módon a börtönök hatása a társadalomra nem elhanyagolható és sokrétű. 1. A büntetőrendszer közvetlenül is beavatkozik a munkaerőpiac alacsony képzettséget igénylő szférájába. Lecsökkenti a munkanélküliség szintjét (a munkanélküliek egy jelentős része börtönbe kerül), miközben növeli a munkahelyek számát (a börtönhöz is kapcsolódnak munkahelyek). Kérdés viszont, hogyan fogadja a társadalom a börtönből kikerülő „munkaerőt”. 2. A börtön bizonyos mértékben helyettesíti a gettót, amennyiben a bebörtönzöttek között egyes kisebbségek részaránya magas. Itt kellemetlen következmények nélkül lehet őrizni a friss bevándorlókat, a kisebbségek legszegényebbjeit (vagy leghangosabbjait), amint ez történt Amerikában a hatvanas évek közepéig. Ebben az értelemben a börtön a szegregáció eszköze. 3. Erős a kapcsolat a börtönök és a szociális támogatás rendszere között. Az állam ugyanis jogot formál arra, hogy a szociális segélyre szorulókat tesztelje (AIDS, kábítószer). Ugyanakkor a legszegényebbek számára a börtön ingyenes lakást, ételt és orvosi ellátást jelent. Amerika nyíltan letette a voksot a nyomor kriminalizálása mellett, kiegészítve ezzel a bérmunka bizonytalanná válását és a szociális biztonsághiányt Európa még válaszút előtt áll, történelmi alternatívával szembesül. Egyfelől, hosszú távon, úgy is dönthet, hogy bebörtönzi a szegényeket, s hogy rendőri és büntető felügyeletet gyakorol egyes népességcsoportok fölött, melyek a bérmunka forradalma és a szociális védelmek ezzel járó gyengülése nyomán elveszítették egyensúlyukat. Másfelől, és már ma is, új állampolgári jogokat vezethet be, például az állampolgári jogon járó megélhetést, amely a munkavégzéstől vagy annak hiányától független; az egész életen át tartó oktatást és képzést; minden polgár tényleges lakáshoz juttatását és az egyetemes betegbiztosítást. Ezt az állam szociális kapacitásának offenzív újjáteremtése kísérhetné, amely aztán hamar elvezethetne egy erre a névre méltó európai szociális állam megteremtéséhez. Ettől a döntéstől függ, milyen civilizációt kíván nyújtani polgárainak Európa.393 Végezetül megemlítem, hogy az államtól való félelem az utóbbi években fokozódott. A nagy nyilvántartási rendszerek (rendőrség, vám, az útlevélellenőrzések, az egészségügyi nyilvántartások, az adóügy, a banki nyilvántartások, a vásárlások ellenőrizhetősége stb.) lehetővé teszik, hogy egy-egy személyt maximálisan ellenőrizzenek. A most kibontakozóban lévő

391

ibid, 75-76 George Rusche et Otto Kirscheiner: Structure sociale et peine, Paris, Le Cerí, 1994 393 Az utolsó bekezdés az eredeti szövegben található jegyzetekre hivatkozástól eltekitve szó szerinti idézet Wacquant könyvének 149-150. oldaláról. 392

269


Palladium Project kapcsán az ellenőrzés újabb területe, a kábel tévé és az internethasználat ellenőrzését adja a fentiekhez. Ennek kapcsán: Civil jogvédő csoportok máris nyugtalanul szemlélik azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányok azzal a beismert céllal öntöttek jogi formába, hogy segítsék a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, amit azonban arra is felhasználhatnak, hogy kikeressék és tárolják tetszés szerinti beszélgetésünket, és azt a jövőben felhasználják.394    TED TURNER médiacézár, a CNN (egykori) tulajdonosa, a Nuclear Threat Initiative civil szervezet segítségével kb. 100 millió dollárt juttatott el a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez azzal a céllal, hogy az megoldja (vagy legalább elősegítse a megoldás ügyét) a kutatóreaktorok orosz gyártmányú fűtőelemeinek biztonságba helyezését. A pénz természetesen a költségek töredékére sem elegendő. De miről is van szó, hogyan történt, hogy egy zöld szervezet érzelmeit félretéve támogatja a világ egyik legnagyobb nukleáris szervezetét? Az eset azért is figyelemre méltó, mert ritkán fordul elő, hogy a zöld szervezetek egy szakmai szervezettel egyetértenek. A történethez meg kell érteni az ötvenes-hatvanas évek forrongó világát. A politikai életben a nyugati társadalmakat a diáktüntetések rázzák meg, 1968-ra esik a prágai tavasz, aminek Csehszlovákia Varsói Szerződés általi megszállása vet véget augusztusban. A világot lázba hozta az oroszok és az amerikaiak versengése az űr meghódításában. Kevésbé látványos sikereket jelent ugyan, de 1964-ben BÁSZOV és PROHOROV Nobel-díjat kap a lézerek és mézerek terén elért eredményekért. A negyvenes évek vége óta működnek nukleáris reaktorok, amelyek energiát termelnek látszólag a semmiből. Számuk és teljesítményük ugyan még csekély, de úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg a nukleáris energia diadalmenetét. Viszonylag egyszerű technológiával az atomhatalmak (Szovjetúnió, Egyesült Államok, Nagy Britannia, Franciaország) több reaktortípust is üzembe helyeztek, ezek megbízhatóan működnek. Az atomfizika egyre újabb izotópokkal áll elő, amelyekkel újfajta anyagvizsgálati módszerek (pl. röntgen képek) állnak a kutatók és az ipar rendelkezésére, sőt, a módszerek egy részét a gyógyászatban (diagnosztika ill. terápia) is használni lehet. Az új technikát azonban egy paradigmaváltás is kíséri, az energetikusok korábban a gőzkazánokhoz szoktak, most azonban egészen újfajta problémákkal találják magukat szembe: a nagy energiakoncentráció különleges technikákat és megfontolásokat kíván, az energiatermelés szabályozása is új eszközöket kíván. Ezt az új technikát el kell sajátítani, ehhez új eszközre van szükség, ez az új eszköz a kutatóreaktor. A kutatóreaktorban ugyanazok a magfizikai folyamatok mennek végbe (elsősorban hasadás) mint az energiatermelő reaktorokban csak kisebb léptékben, a folyamatok szabályozása azonban ugyanaz, a keletkező neutronok száma már lehetővé teszi kísérletek végzését, izotópok gyártását, az új vizsgálati technikák betanulását. A világban gyorsan követik egymást a kutatóreaktorok. Először természetesen csak az atomhatalmak képesek ilyen eszközöket létrehozni, de a technika, mint minden technika a világon, fokozatosan elterjed. Vannak országok, ahol divatból, máshol kíváncsiságból, megint másutt szükségből építettek kutatóreaktorokat. Megjegyzem, hogy a második világháború győztes hatalmai (beleértve Csehszlovákiát és Jugoszláviát is) kötelességüknek érezték még saját tervezésű energetikai reaktorok kifejlesztését is. Ez igen költséges és bizonytalan sikerű vállalkozásnak bizonyult.

394

New Scientist, 5 January, 2002, 22

270


A kutatóreaktorokat általában magas dúsítású (90 % körüli dúsítás a hasadó 235U izotópban) uránt használtak, ilyen fűtőelemeket csak az atomhatalmak voltak képesek előállítani és árusítani. Az üzemeltetés során hasadási termékeket tartalmazó radioaktív hulladék keletkezett. A kutatóreaktorok élettartamát kb. 30-40 évre tervezték, az élettartamuk alatt összegyűlt kiégett fűtőelemeket helyben tárolták és a tervek szerint a gyártó visszaszállította volna további feldolgozás (reprocesszálás) céljára. Azonban, az eltelt negyven év alatt szinte minden megváltozott. Először is, a műszaki-tervezési elvek ma teljesen mások. A politikai viszonyok is radikálisan megváltoztak, a gazdasági körülmények szintén. Olyan országok is belevágtak kutatóreaktorok üzemeltetésébe, amelyek erősnek hitt gazdaságáról mára kiderült, hogy az összeomlás szélén áll, ilyen körülmények között nincs remény a kutatóreaktorral járó esetleges eredmények (olcsóbb, kíméletesebb orvosi vizsgálatok, gyógyászat stb.) betakarítására. A nehézséggel küzdő gazdaság gyakran saját előnyös pozícióit is kénytelen felszámolni, ahogyan a magyar gazdaság is önként feladta kedvező piacait (gyógyszerek, italok, gépek területén). Ugyanakkor, ha a kutatóreaktor megépült, az akkor is biztonsági kockázatot jelent, ha ott alig folyik munka, sőt, az elhanyagolt berendezés fokozottan veszélyes. Először az előírt karbantartások maradnak el (pl. az egyik földrengésveszélyes területen létesített reaktorban a szeizmográf a pincében volt elhelyezve, mert ott detektálhatóak jól az apróbb földmozgások, de a berendezést hónapok óta nem olvasta le senki, mert kiégett a villanykörte és nem volt másik), majd a személyzet hozzászokik, hogy egy fölösleges létesítményt üzemeltetnek, vagy inkább őriznek. Innen már csak egy lépés, addig, hogy döglött egér úszkáljon a hűtővízben, hogy a kerítést ismeretlenek ellopják, hogy eladják ócskavasnak, hogy senki se figyelje a műszereket a kiégett fűtőelemek tárolójában. Márpedig, ha elromlik a sugárvédelmi rendszer műszereiben valami, észre sem fogják venni, hogy a radioaktív preparátumot tartalmazó oldat kilöttyent. Egy ilyen hely fokozott kockázatot jelent az ott dolgozók és a környezet számára is. A kockázat egyik oka az, hogy a kutatóreaktorok a modern technika előretolt bástyái voltak, utánpótlási vonalakkal, elkötelezett és elszánt, gyakran önfeláldozó emberek kezében. Azonban az utánpótlási vonalak a gazdaság hanyatlásával hirtelen megszűntek, az elkötelezett tudósból rosszul fizetett vagy fizetetlen alkalmazott lesz, akinek gondolatait saját túlélése köti le, a különlegesen képzett operátor rájön, képzettségére semmi szükség, a piacon nem tudja eladni; munkájára, tudására nem tartanak igényt, ugyanakkor azt tudja, milyen súlyos következményei lesznek a helyzetnek, azt is tudja, mit kellene csinálni, de se pénze, se befolyása. Viszont a felelősség az övé. Nyilvánvaló, az ilyen létesítményeket a szakma szabályai szerint be kell zárni. Csakhogy ez a következőket jelenti. Fel kell mérni a berendezések állapotát, a veszélyes hulladékot összegyűjteni, a megfelelő módon elszállítani olyan helyre, ahol biztonságosan tárolható. A kiégett fűtőelem minden kilójának elszállítása kb. 3000 dollár, az évtizedek alatt ebből tetemes mennyiség (több ezer kiló) is felgyűlhet a reaktor teljesítményétől és méretétől függően. Ki fogja a több millió dolláros felszámolás költségeit állni egy lerobbant gazdaságban? Van-e kiút ebből a helyzetből? A Nuclear Threat Initiative ebben a helyzetben ajánlott anyagi segítséget, a NAÜ395 rendelkezésére bocsátott összeg arra elég volt, hogy a munka elkezdődjön. Már van példa arra, hogy az ilyen kockázatos helyzet közös akarattal és erőfeszítéssel felszámolható.

395

NAÜ=Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az ENSZ egyik szervezete 271


272

8. Dolgozni csak pontosan, szépen …

8, Dolgozni csak pontosan, szépen …

273


8.1. A tudás erő A tudomány hatása a hétköznapokban: technika, siker vagy kudarc? Technikai versenyek, a selejt bosszúja. A temelini erőmű története. Houston, lefagyott a windows … Tiltsuk be a vizet! (print), antitudomány (print) alternatív medicina (print)

Vessünk egy pillantást a tudomány és a hétköznapok kapcsolatára! Az emberi kíváncsiság meglehetősen egyenetlenül van elosztva, egyesekbe igencsak kevés szorult, másoknak viszont igencsak sok. Érthetetlen módon az európai emberbe sok kíváncsiság szorult, aminek bizonyítékául felhozható, hogy   



A viking hajósok a 9.-11. század között elérték Amerika észak-keleti partjait évszázadokkal Kolombusz előtt. Az európaiak mindenre felmásztak, lemerültek, megnéztek, noha ezek a vállalkozások nagyrészt haszontalanok voltak. Felmásztak a legmagasabb hegyekre, lemerültek a legmélyebb tenger fenekére, elmentek a Déli- és az Északi-sarkra. Európaiak kezdeményezték a kapcsolatok felvételét olyan, a világ más, távoli részén elő emberekkel, mint az elzártan élő Kína vagy Japán lakossága Ázsiában, az amerikai indiánok vagy az eszkimók az Amerikai kontinensen. A kultúrák eme találkozását minden alkalommal az európaiak kezdeményezték. Amikor a Földön már nem volt több felfedezni való, mert minden hegyre felmászott valaki, minden mélységbe lemerült már valaki, akkor jött a levegő és a világűr birtokba vétele. Már a 20.-ik században ember járt a Holdon, űreszközök segítségével mintákat gyűjtött több bolygón, és űrhajót küldött a Naprendszeren túlra is. Ahová pedig nem tud eljutni személyesen és robotokat sem képes küldeni, oda pedig üzeneteket küldözget abban a reményben, hogy egy szép napon válasz érkezik a messzi távolból.

Az intellektuális kíváncsiság viszont nem az európai ember privilégiuma. A világ minden táján keresték a választ a következő kérdésekre:    

Mikor és hogyan keletkezett a világ? Mikor és hogyan keletkezett az élet? Hogyan magyarázható az élő és az élettelen közötti óriási eltérés? Átléphető-e ez a határ mindkét irányban? Milyen általános elvek szerint működik a világ? Mi benne az ember szerepe?

A kérdések sorát lehetne folytatni. Érdekes módon az első átfogó válaszokat, az első koherens modelleket a vallások szolgáltatták több ezer évvel ezelőtt. A fentebb felsorolt kérdések ugyan fontosak, a történelem egyes szakaszaiban döntőek voltak, de a hétköznapokra inkább az alábbi kérdések és a kérdésre adott válaszok voltak nagyobb hatással:   

274

Hogyan lehetne ugyanazt a munkát kevesebb erőfeszítéssel elvégezni? Hogyan lehetne bőséget teremteni egy adott dologból? Hogyan lehetne az én csoportom erősebb a többi csoportnál?


Érdekes módon azok, akik ezekre a kérdésekre közvetlen módon keresték a választ, nem sokra jutottak. Az utolsó kérdéscsoportra a válasz viszont rendszeresen az előző kérdéscsoportokra adott válaszokból adódott, szinte automatikusan. Példaként fel lehet hozni az öntözést. A kínaiak úgy vélték, hogy annak az embernek, aki gépeket használ, előbb-utóbb a lelke is elgépiesedik. Ebben a képben a „Hogyan termelhetnék több rizst?” kérdésre nem adható az a válasz, hogy egyszerű szélkerékkel emeld ki a vizet a folyóból, a vizet árokkal vezesd a rizsföldre és nagyobb lesz a termés. Az európaiakat és az egyiptomiakat ilyen kétségek nem gyötörték, ott kevesebb föld tartott el több embert. A másik példa a puskapor. A kínaiak régóta ismerték a puskaport, megfelelő felhasználásának a tűzijátékot tartották. A kínaiak szerint világban az ember szerepe nem nélkülöz bizonyos magasztosságot, sőt, lovagiasságot sem. E szerint a nézet szerint a puskaport arra használni, hogy gyáva módon távolról embereket öljenek vele, emberhez méltatlan dolog. Az európaiak is ismerték a lovagiasságot, mégis pár évtizeddel a puskapor felfedezése után már ágyút is készítettek. A kérdéskörök között kétségtelenül létező kapcsolatok gyakran vezettek konfliktusokhoz, mert azoknak, akik megtalálni vélték egy-egy probléma megoldását, gyakran felhánytorgatták, hogy igen, egy apró kérdést megoldottak, de válaszukkal leromboltak egy sokkal fontosabb nagyobb egységet. A legegységesebben elítélt tudományos eredmény kitüntető cím valószínűleg DARWINnak ítélhető, akinek evolúció elmélete évtizedeken át küzdött azért, hogy vallásos körök is elfogadják, ami teljes mértékben még ma sem történt meg. Az emberi kíváncsiság kielégítése során szerzett tudás egy része persze felhasználhatónak bizonyult a hétköznapokban is, amint azt ARCHIMÉDESZ esete is bizonyítja, aki a háborúban is kamatoztatta természettudományos ismereteit. Ez a kapcsolat ma már annyira közismert, hogy sokak szemében a tudomány egyet jelent a technikával. Azt viszont a tudomány irányítói tudják a legjobban, milyen nehéz a tudományt úgy terelgetni, hogy adott technikai problémákra megoldást adjon!    Láttuk, nem lehet olyan eszközt készíteni, ami el ne romolna. Ha ez nem lenne igaz, nem léteznének technikai sportok, hiszen elegendő volna összahasonlítani mondjuk a Forma-1-es autók specifikációit, és ki lehetne hirdetni a győztest. Erről győznek meg bennünket a tragédiák, amik makacs rendszerességgel kísérik életünket. Azt feltehetően elfogadja a közvélemény, hogy az űrsikló öt-hatévente balesetet szenved. Ugyanez a közvélemény viszont aligha képes elfogadni, hogy rendszeresen történnek buszbalesetek, ráadásul ezeknek az okát sem tudjuk (pontosabban nem hozzák nyilvánosságra). Ugyanez a közvélemény azt is zokszó nélkül elfogadja, hogy a közlekedés Magyarországon évente kb. 1400 halálos áldozatot követel. Szintén ugyanez a közvélemény nagyon érzékeny az atomerőművekkel kapcsolatos legkisebb rendellenességről szóló hírre is.    Az atomerőmű beruházásának szerkezete jelentősen eltér a hagyományos erőművekétől, a beruházás költsége kb. 73 %, az üzemanyag költsége kb. 15%, a működtetés költsége pedig kb. 12 %. Az építkezés ideje az erőművek esetében elég hosszú, nem ritka, hogy a döntést követően az erőmű csak 15-20 év múlva termel áramot. Ez persze elég hosszú idő ahhoz, hogy a tervezéskor még reálisnak látszó körülmények jelentősen megváltozzanak. A Csehszlovákia ipara az 1980-as években töretlenül fejlődött, az energiahiány azonban a dinamikus fejlődés gátja lehet. Ezt megelőzendő, az ország 1980-ban helyet keresett egy kb. 4000 MW kapacitású, négy blokkból álló erőmű számára. (Összehasonlításul megjegyzem, hogy Magyarországon a hazai termelésű erőművek teljes kapacitása kb. 6000 MW.) 1982-ben az Energoprojekt Praha szerződést kötött négy darab VVER 1000 MW-os erőművi blokk építésére 275


egy orosz céggel. A tervek 1985-re készültek el, az első két blokk terveit 1985-ben benyújtották engedélyezésre, az építési engedélyt 1986-ban, a csernobili baleset évében, ki is adták. A létesítmény helyszínéül egy Temelin nevű falut választottak Česke Budějovicétől kb. 25 km-re, északra. Az első szervizépületeket 1987-ben húzták fel. Eddig tehát eltelt már négy év, a helyszín előkészítése ugyanis már 1982-ben elkezdődött. Egy nagy összegű beruházás nem egyszerűen gazdaságossági, pénzügyi vagy technikai kérdés. Különösen körültekintően szokás eljárni a nagy értékű beruházások esetében. Fontos szempont, hogy a hazai nagyvállalatok is kapjanak megrendeléseket, de arra is ügyelni kell, hogy a feladat nagysága ne haladja meg a hazai vállalkozó lehetőségeit. Csehszlovákiában a Skoda Művek (pontosabban akkor még a Leninről elnevezett Skoda Művek, Plzen) a KGST keretében próbált bekapcsolódni az atomerőművi berendezések gyártásába. Modern technikával elkezdték az orosz tervezésű VVER típusú atomerőművek több főberendezését is gyártani, így például a reaktor tartályt, és a gőzfejlesztőket. Mindkét berendezés kulcsfontosságú, ha idő előtt tönkremennének, lényegében az erőművi blokkot be lehet zárni. Az erőmű építése tehát a csehszlovák ipar számára is komoly bizonyítási lehetőséget jelentett. Maga az építkezés általában 60 hónap alatt elvégezhető. Azonban 1989 novemberében előre nem látott politikai és gazdasági változások mentek végbe Csehszlovákiában, aminek következtében az időközben szerényebb energiaigény miatt úgy döntöttek, csak az első két blokkot építik meg. A meglehetősen izgatott és bizonytalan légkör nem kedvez a több éves szerződéseknek, ezért az építés határidejét lényegében állandóan eltolták. Egy erőmű építése még olyan mammutcégnek, mint az amerikai Westinghouse, a német Siemens, vagy a francia FRAMATOM is nagy üzlet. Nyilvánvaló, hogy az új politikai irányvonalnak is jobban megfelelt, ha az építésbe nyugati cégeket is be lehet vonni. Igen ám, de a szerződést már egy orosz céggel megkötötték, az orosz technológia pedig kevéssé volt ismert a nyugatiak előtt. Egy atomerőművel kapcsolatban viszont mindig felvethető a biztonság kérdése, ezért 1990-ben az építkezés lényegében leállt, azzal a céllal, hogy érvényt szerezzenek az ISO 9000 minőségi szabványnak. A csehszlovák kormány a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget kérte fel az erőmű terveinek és kiviteli munkáinak átvizsgálására. Az ügynökség francia, német és amerikai szakértői a következő hiányosságokat állapította meg:    

A nukleáris szabályozórendszert ki kell cserélni Az erőmű ne orosz üzemanyaggal működjön, a zónát tervezzék át Készítsenek valószínűségi biztonsági tanulmányt A berendezések kábeleit cseréljék jobban tűzálló kábelekre.

A tervezés és a munka elvégzésére a csehszlovák generáltervező meghívta a svájci COLENCO céget, és a TÜV Bayern reaktorbiztonsággal foglalkozó céget. Egy meghívásos tenderen a Westinghouse cég kapott megbízást a nagyobb munkák elvégzésére és a fűtőelem szállítására. Egy atomerőmű az építkezés és a szerelés befejezésével csak tesztek hosszú sora után termelhet áramot. A tesztek egy része az úgynevezett kritikussághoz kapcsolódik, amikor az önfenntartó láncreakció megindul, de a termelt energia nagysága nagyon kicsi. Ezt az állapotot az erőmű több éves késéssel érte el. De az erőmű kálváriája csak ekkor kezdődött. Egy nagy rendszerben számos nehezen kiismerhető folyamat léphet fel. Az atomerőműben az energia a zónában keletkezik a maghasadásból. A keletkező energiát a hűtővíz elszállítja. A hűtővizet keresztülvezetik egy hőcserélőn, itt energiájából gőz keletkezik, a gőzt vezetik rá a turbinalapátokra, amit az megforgat, a turbina pedig egy generátort forgat, ahol a villamos áram

276


termelődik. A berendezések mindegyikének mérete nagy, bonyolult is, a benne uralkodó körülmények eléggé extrémek (pl. a hő elviteléhez 4 db szivattyú keringeti a hűtővizet, ezek teljesítménye darabonként 5 MW). Itt a legkisebb hiba is megbosszulja magát, sőt, elég, ha a berendezések között nincs meg az összhang. Ilyenkor titokzatos remegések, rezgések jelennek meg, aminek meg kell keresni az okát, és persze el is kell hárítani az okot. A rezgések eredményeképpen bosszantó apró hibák jelennek meg, egy tömítés ereszt, az olaj elfolyik és más efféle. Az persze az álmoskönyv szerint is baljós előjel, ha a turbinát építő cég gyártás közben jön rá, hogy nincs akkora hely a gyárban, ahol a turbinát össze lehetne szerelni. Persze össze lehet szerelni a felhasználás helyén is, de akkor menthetetlenül összemosódik a gyártás és az üzembe helyezés. És szükségszerűen előbújnak a gonosz manók és mindenféle érthetetlen rezgésekkel, remegésekkel keserítik meg az építők életét. És ha a csövet valahol megerősítik, akkor máshol kezd el remegni. A helyzetet különösen bonyolulttá tette az a tény, hogy Temelin közel fekszik az osztrák határhoz, és az erőmű engedélyét lakossági fórumok megtartásához kötötték. Az osztrák zöldek nyilván úgy gondolták, ha a kulcsrakész osztrák atomerőmű üzembeállítását meg tudták akadályozni, akkor a temelini erőmű megtorpedózása könnyen fog menni. Az egész osztrák politika megmozdult Temelin engedélyének kiadása ellen. A teljesség igénye nélkül a Temelinről szóló néhány hír:              

1998 május 12.-én az osztrák kormány nyomása ellenére a Cseh Köztársaság az erőmű befejezése mellett döntött. 2000 július 7.-én az erőmű blokkjaiba berakják az üzemanyagot. 2000 szeptember 5: Temelin engedélyének ügyét—elsősorban osztrák zöldek—az Európa Parlament elé viszik. 2000 október 9. Az újságok azt jelentik, Temelin órákon belül elindulhat. 2000 december 22. Temelin olajszivárgás miatt leáll. 2001 január 8. Kisebb technikai hibák miatt az erőmű újra leáll. 2001 január 15. Kisebb technikai hibák sora miatt a kísérleti üzem újra leáll. A hatóság szerint ilyen körülmények között Temelin nem működhet tovább. 2001 február 11. Temelin két héten belül újra rákapcsolódhat a villamos hálózatra. 2001 február 25. Temelin rákapcsolódik a hálózatra. 2001 február 28. Temelin újra áramot termel. 2001 március 7. Temelin egy hétre leáll karbantartás miatt. 2001 március 19. Temelin 10 napos szünet után újra a hálózatra kapcsolódik. 2001 április 9. Leállás olajszivárgás miatt. 2001 május 4. Két hónap karbantartási szünet.

Az utolsó hír 2003 március 6.-áról való, a 2.-es blokk szivárgások miatt leállt. Az idő telik, a drágán megépített berendezés pedig ahelyett, hogy hozná a pénz, csak viszi. Mint azt a nagy indiai atomtudós, BHABHA mondta, a legdrágább energia a meg nem termelt energia.    Az ember azt gondolja, hogy a piaci viszonyok között a jobb termék lesz a nyertes. Azt persze, hogy mi a jobb, nem lehet objektíven meghatározni. Azt szokás mondani, hogy értelemszerűen az a termék a jobb, amelyet a piac annak ítél. A klasszikus közgazdaságtani tételeknek megfelelően a piac tehát egyszerre szabja meg az árat és a győztes terméket is. Azonban ez a mechanizmus nem érvényesül mindenhol és mindig. Az egyik terület, ahol alig hihető, hogy a piacon győztes 277


termékek képviselnék a csúcsminőséget a számítástechnika. Aki rendszeresen használja a számítástechnika termékeit, teli van panasszal. Ha pedig még az átlagosnál nagyobb tapasztalattal is rendelkezik, azonnal meg tud nevezni olyan termékeket, amelyek elbuktak, noha jobbak, mint a piac által nyertesnek ítélt termékek. Részletes elemzés helyett álljon itt két történet. Azt gondolnánk, hogy az űrhajózásban csak csúcstechnológiát alkalmaznak, hiszen ott a biztonság és a megbízhatóság kiemelten fontos. A nemzetközi űrállomáson természetesen számítógépek is segítik az űrhajósokat, a számítógépeken pedig operációs rendszerekre is szükség van. Az orosz űrhajósok egy saját gyártmányú „noname” operációs rendszerrel vettek részt a munkában, az amerikai űrhajósok, közöttük SHEPHERD parancsnok a Microsoft Windows NT operációs rendszerrel. A NASA szokásához híven közzétette honlapján SHEPHERD naplóját, amiről RÁDI GÁBOR számolt be az Index internetes újságban396. A cikkből kiderül, hogy a legénység naponta számítógépes hibákkal birkózik az űrállomáson. A legtöbb hibát a Windows NT operációs rendszere okozza, szemben az oroszok „noname” rendszerével. SHEPHERD naplója szerint a hibák főként a levelezésben adódnak, időnként a teljes hálózati kapcsolat megdöglik. Február 22.-én ilyen megjegyzéseket olvashatunk a naplóban: „Elég haloványan kezdődik a mai nap is. A szerver nem találja a hálózatot. Tegnap éjjel egyig dolgoztunk rajta, de nem éledt fel.” „Tíz körül újrakonfiguráltuk a levelezést, mivel a backupnál néhány fájl rossz helyre került.” A naplóból megtudjuk, hogy levelezésre a Microsoft Outlook programot használták, a hálózatot IBM AIX és Windows NT működteti. A jelzett napon a nyomtató sem működött, baj volt a kábelekkel és a hálózati kártyákkal is. A hibát azonban néhány óra alatt sikerült megszüntetni. A nemzetközi legénység már több mint négy hónapja tartózkodott az űrállomáson, ezalatt bonyolult feladatokat oldottak meg, az amerikai Destiny kutatólabort és két orosz modult is hozzákapcsoltak az űrállomáshoz, de a legénység problémáinak semmi köze sem volt a bonyolult feladatokhoz. Igénybe vette viszont idegeiket a nyomtatószerver, az elveszett levelek és az akadozó hálózat. El kell ismerni, az űrben a technikának extrém körülmények között kellett működnie, de a parancsnok nem győzte dicsérni az orosz szoftvereket, amelyek a térképészeti és a navigációs munkát segítették. A második történet itt a Földön játszódik. Közismert, hogy a Microsoft nem érdekelt abban, hogy az egymás után következő verziókban a megismert hibákat kijavítsa, abban viszont szemlátomást nagyon is érdekeltek, hogy a következő verzió már jóval „mohóbb” legyen, több diszkterületre és nagyobb memóriára van szüksége. Annyit kell a történethez tudni, hogy bonyolultabb programokból kidobnak egy úgynevezett béta változatot, amelyben még vannak hibák, a felhasználók visszajelzései alapján a hibákat kijavítják, és a kereskedelmi forgalomba már a javított változat kerül. Az idézet elején egy bírósági határozatra történik utalás, amely szerint a Microsoftot fel kell darabolni. Az elsőfokú ítéletet sokan dicsérik és sokan bírálják. Mi innen nem igazán tudjuk eldönteni, hogy az eljárás előtt bemutatott bizonyítékok alapján kinek van igaza. Azt viszont a saját bőrünkön érezzük, hogy milyen módon bánik a Microsoft mondjuk egy itteni vevővel. Vegyünk egy konkrét példát. Mi beszereztünk egy jogtiszta példányt az Office 98 for Macintosh verzióból—potom 100 ezer forint plusz áfa áron. A termék— némi túlzással—felfalja a merevlemezen levő hely felét, annyi memóriát kíván, hogy mellette más alkalmazást nem is nagyon tudunk futtatni 64 megabájt memóriakiépítéssel. Ez még hagyján, de nem is működik rendesen. Például olyan alapvető funkciók nem működnek benne, mint a find/change. Ez csak egy a sok közül, 396

Houston, megint lefagyott a Windows, Index, 2001 április 9.

278


ami nem működik benne, az érdekes az, hogy a terméket béta állapotban is kipróbáltuk, és ugyanezek voltak a hibái: magyarán, az »analfa ez a béta« verzió hibáiból a kereskedelmi verzióban semmit sem javítottak ki!!!397 8.2. A tudás elosztása A tűzönjárás retélyei. Egy fizikatanár fakírokat megszégyenítő kísérletei. Az oktatás, a feladatmegosztás. Eötvös Loránd: Az egyetem feladatairól. Tanszabadság és esélyegyenlőség. Egy kicsapott diák botrányos ünnepi beszéde. A hazai értelmiség helyzete.

DAVID WILLEY fizikát ad elő a pittsburghi egyetemen, számos furcsa rekordot tart. Így többek között ő a tűzönjárás világrekordere. A világrekordot 1998. július 2.-án állította fel a Washington államban található Richmondban DAVID WILLEY, felesége RAVEN és további 15 bátor (és persze tűzönjárásban gyakorlott) személy. A csúcskísérletben 165 lábnyi (kb. 50 m) utat tettek meg forró parázson. Az előző rekordot SARA RAINTREE, JIM JARRIS és DAN MCHALE tartották, rekordjukat 1987. október 10.-én állították fel, amikor 120 lábnyi parázson sétáltak. A világrekord beállításáról bőséges mennyiségű fénykép és videofelvétel készült, ezek egy részét DAVID honlapján398 meg lehet nézni. Az esetben nincs semmi csalás vagy szemfényvesztés399. A tűzönjárást évezredek óta gyakorolják világszerte. Sokan meg vannak győződve arról, hogy paranormális jelenségről van szó. Ennek tanulmányozására 1930.-ban a University of London fizikusai két tűzönjárást is szerveztek. További tanulmányokat 1935-ben, 1937-ben végeztek, látványos tűzönjárással egybekötve. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a tűzönjárásnak nincs köze a hithez, vagy természetfeletti erőkhöz. A jelenség arra épül, hogy az égő fa látványa félelmetes ugyan, de a fa hővezetőképessége alacsony, a lábak és a parázs közti érintkezés ideje elegendően rövid ahhoz, hogy megakadályozza a talpon égési sérülés kialakulását. Ezután már megcsappant az érdeklődés a jelenség iránt, megmaradt vásári mutatványnak, amit pénzért mutattak be. A hő három módon terjedhet, konvekcióval, sugárzással és vezetéssel. Konvekció esetén a hő az anyag mozgása során terjed, például a forró gőz, a melegvíz, vagy forró gázok áramlás során. Minden test bocsát ki elektromágneses sugárzást, ami a test hőmérsékletétől függ. Ezt érezni lehet a nyílt tűz (pl. tábortűz) közelében. A hő harmadik terjedési módja a vezetés, ami a az anyag atomi összetevőinak mozgásával kapcsolatos. Ha felteszünk a tűzhelyre egy edényt, és az felforrósodott, a fülét csak akkor lehet megfogni, ha nem fémből van. A hőt az anyagok többékevésbé vezetik, a fémek jobban, más anyagok (pl. fa, műanyagok) kevésbé. A tűzönjárásnál ez a harmadik formája a hő terjedésének, a hővezetés a fontos. A forró parázs molekulái, atomjai gyors, rendezetlen mozgást végeznek, a parázsra lépő talp bőrének atomjai viszont lassabban mozognak. A parázsból a talpba áramló energia mennyisége az érintkezés idejével arányos—a vezetés közelhatás—de az arányossági tényező a vezetőképesség. A parázs elszenesedett része rossz hővezető, a bőr szintén. Ráadásul járás közben a talp egyes részei felváltva érintkeznek a forró parázzsal, ráadásul a parázs felülete egyenetlen, ezért a talp egy adott pontja csak rövid ideig érintkezik a parázzsal. A talp akkor ég meg, akkor keletkezik sérülés, ha a bőr hőmérséklete egy küszöbértéket meghalad. A bőr hőmérsékletét viszont a parázsból a lábunkba a talp és a parázs érintkezése alatt áramló hő mennyisége határozza meg. Felmerül a kérdés, mi történik, ha 397

Budai János: Jobb lesz-e babysoft-okkal?, MODEM kor, 2000 június, 3 www.pitt.edu/~dwilley/ 399 Firewalking Myths vs. Physics, www.pitt.edu/~dwilley/ 398

279


bevizezzük talpunkat. A víz elnyeli az energia egy részét, mert párolgása révén hőt nyel el, de a keletkező gőz veszélyes sérülést okozhat, ezért tapasztalt tűzönjárók először bevizezik talpukat, de mielőtt a parázsra lépnének, szárazra törlik. A beszámolók szerint felemelő érzés a tűzönjárás, jelentősen javítja az önbizalmat, annak ellenére, hogy természetfölötti nincs benne.    DAVID azonban nem éri be a tűzönjárással. Diákjait rendszeresen további hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatja. Egyik mutatványa az összetört üvegcserepeken sétálás. A mutatványhoz gondosan előkészíti a kb. 8 cm vastag üvegtörmeléket, amelyet gondosan apró darabokra tör, arra ügyel, hogy csúcsok ne álljanak ki a törmelékből, az üvegdarabok görbülete megfelelő legyen. Ezt úgy éri el, hogy az üvegdarabokat gondosan elrendezi. Ezután talpát óvatosan, merőlegesen ráhelyezi az üvegtörmelékre. Azt állítja, ez körülbelül az a hatás, amikor az ember kezéhez a kés tompa oldalát szorítja, elegendően nagy erők esetén is kicsi a sérülés esélye. Csak arra kell ügyelni, hogy a mutatvány befejezésekor, mielőtt a szilárd padlóra lépnénk, ellenőrizzük, hogy maradt-e üvegszilánk a talpunkhoz nyomódva. Azt el kell távolítani mielőtt a padlóra lépnénk. Másik lélegzet elállító mutatványa, hogy kezét belemártja forró, megolvadt ólomba. A mutatvány előtt kezét gondosan beáztatja vízbe, a mutatvány lényege ugyanis abban rejlik, hogy a forró ólomból a kézbe áramló hő a kéz felületén a víz elpárologtatására fordítódik, a víz tetemes párolgáshője pedig megvédi a kéz bőrfelületét a forró ólomtól. Első alkalommal ujjait csak 7-8 cm mélyen meríti az ólomba, és természetesen a bemerítést is és a kéz kihúzását is kellően gyorsan kell végezni. Maga WILLEY a következőképpen magyarázza el a mutatványt. Ha feltesszük, hogy a kéz felszíne 200 cm2, és egy 0,1 mm vastag vízréteg veszi körül a bőrt, akkor a víz 20 Co-ról 100 Co-ra történő melegítéséhez és elpárologtatásához 2600 joul szükséges. Ha feltesszük, hogy a kezet körülvevő ólomréteg hőmérséklete 200 fokkal csökken, akkor a lehűtött ólom mennyiségének csak kb. 100 g-nak kell lennie. Ez a mennyiség egy kb. 1 mm vastag ólomrétegnek felel meg, ugyanis az ólom fajhője jóval kisebb, mint a víz fajhője, de még inkább kisebb, mint a víz párolgáshője. A kísérlet során nagyon fontos, hogy az ólom jóval melegebb legyen, mint a 327,5 Co-os olvadáspontja, ellenkező esetben az ujjakon egy ólomkesztyű képződik, ami nagyon kellemetlen lehet. Ha az ólom hőmérséklete megfelelő, aranyszínű film képződik a felületén. Gondot okozhat a köröm és a bőr közé kerülő ólom is, ezért a körmökre külön ügyelni kell. A következő mutatvány során WILLEY tanár úr két szögekkel kivert tábla közé fekszik, és mellkasán széttörnek egy betontömböt. A demonstráció során azt a kérdést kell megválaszolni, mi történik a kalapács kinetikus energiájával és impulzusával? A mutatvány azért hajtható végre, mert … az erő és a nyomás között nagy a különbség. A szögek egymástól kb. 2 cm távolságra helyezkednek el a fatáblákban, ezért a súly a szögeken eloszlik, egyik szögre sem jut annyi erő, hogy sérülést okozzon (ha a kísérletet jól tervezték meg). Ha a kb. 75 kg-os testsúly 150 szögre oszlik el, akkor egyik szögre sem jut 0,5 kg-nál nagyobb erő. A kísérlethez (mutatványhoz) WILLEY kárpitos szögeket használ, ezek hegyét a gyártó kicsorbítja, nehogy széthasítsa a bútor fáját, amikor a szöget beverik. A betontömb eltörésekor a kalapács ereje a beton eltörésére fordítódik, a kalapács impulzusa pedig a kalapácsot fogón keresztül a földnek adódik át. Arra persze ügyelni kell, nehogy a kalapács energiája túl nagy legyen és a beton széttörése után átadódjon a fatábláknak. Az űrsiklók burkolására használatos speciális kerámialapokat meg lehet vásárolni a Lockheed gyár üzletében. Ha egy ilyen kerámiacsempét Bunsen-égővel vörös színűre hevítünk, az égő kikapcsolása után pár másodperccel a lap egyik sarkát puszta kézzel meg lehet fogni

280


sérülés nélkül. A csempe anyagának 99,7 %-a szilika, aminek hőkapacitása és hővezetőképessége is rendkívül kicsi. Ez teszi lehetővé az újabb meglepő kísérletet.    A régmúlt időben az értelmiség a papsággal volt egyenlő, Európában a keresztény papsággal, Ázsiában pedig a szerzetesekkel, illetve a brahmanak kasztjával. A muzulmán országokban nem volt papság, ott viszont már korán, a 6.-8. század táján kialakult egy iskolarendszer, ahol a tudásukat kielégíteni vágyók tanulhattak. Ez a kép a 21. századra jelentősen megváltozott, a modern életben nem egyszerűen tudásra van szükség, hanem egy bizonyos minőséget is garantáló tudásra. Ráadásul a technika terjedésével egyre több speciális ismeretre volt szükség, a gépek, a villamos berendezések, az elektronika megkövetelte a saját speciális ismeretanyagát. Amikor a tudás már társadalmi szükséglet, a tudás szervezett átadása is szervezett kereteket követelt. Ennek megfelelően egyre többen foglalkoztak közvetve vagy közvetlenül tanítással. Az emberi képességek nem állandóak, mivel sok tényező hatására alakulnak ki, eloszlásuk közel lehet a normális eloszláshoz. Ez azt jelenti, hogy kb. az emberek 60-70 %-ának képessége az átlag ±szórás tartományán belülre esik, kb. 20%-ának képessége az átlag ±szórás és az átlag ±kétszeres szórás tartományába esik. Az átlag alattiak és átlag felettiek aránya nagyjából egyenlő. Ha elfogadjuk azt, hogy a népesség 60-70 %-ának megfelel a szokványos alapképzés, akkor a speciális képzést igénylők részaránya kb. 10-15%-ra tehető. Az oktatási lépcső következő, magasabb fokozata kb. 10-12%-nak felel meg, a felsőoktatás pedig a lakosság kb. 3%-ának. Vannak azonban olyan időszakok, amikor a fejlődés azt követelné meg, hogy a magasabb képzettségűek részaránya magasabb legyen, az utóbbi évtizedekben a felett ipari országokban a végzős korosztály 30-40%-a szerez felsőfokú képzést, kap diplomát. Tekintettel arra, hogy a statisztika szabályait megváltoztatni rendeletekkel nem lehet, azt sem találták ki, hogyan lehetne az emberi intelligenciát jelentősen megváltoztatni, erre egyetlen mód kínálkozik: a követelmények leszállítása. Elérhető, hogy az eredetileg ötéves egyetemi képzést lecsökkentjük mondjuk három évre, a képzésben a hangsúlyt pedig áttesszük a gyakorlatban alkalmazhatóbb tárgyakra, így bővíthető a diplomások száma. Ez a felismerés vezethetett a B. Sc. illetve a főiskolai diplomák létrehozásához. Mi történik azonban, ha a társadalmi igény olyan nagy, hogy azok kielégítésére a szokásos keretek nem megfelelőek? Erre már volt példa az ötvenes években, amikor Magyarországon nagy szükség volt megbízható munkásokból képzett értelmiségiekre. Azt a pártbizottság sem merte felvállalni, hogy a megfelelő kádereknek egyszerűen kiállítanak egy diplomát, helyette kialakították a gyorstalpaló képzést, ahol némi erőltetett tanulás fejében a káderek bizonyítványt kaptak. Mindenki tisztában volt azonban az ilyen bizonyítvány értékével. Egyes történelmi helyzetekben az értelmiség részarányának növelése elérhető, ha van rá mód, hogy az arra alkalmasak egyetemre járhassanak. Ehhez csak el kell távolítani az adminisztratív akadályokat. Ez történt a kiegyezés körüli évtizedekben. Az oktatási reformok, a szélesebb körű oktatás TREFORT ÁGOSTON (1817-1888) nevéhez fűződik, aki 1872-től haláláig oktatási miniszter volt. Azonban a diploma nem egyszerűen a tudást igazoló okirat. Sokak számára csak szórakozás, mások számára kereseti lehetőség volt. A kérdés tehát: hogyan kell bővíteni az egyetemi diákok számát? EÖTVÖS LÓRÁND 1867-70 között Heidelbergben diák volt, hazatérve pedig az budapesti egyetemen tanított. A kérdéskörről írt munkái400 alapján véleménye az alábbiakban foglalható össze. Riasztóak az egyetemi állapotok—szól EÖTVÖS LÓRÁND diagnózisa. A diákok vagy nem érdekeltek vagy nehézségeik vannak a tanulásban. A gazdagok nem érdekeltek, mert számukra az 400

Eötvös Lóránd: Az egyetem feladatáról, Magvető, 1985 281


egyetem csak játék, megélhetésük, jövőjük biztos. A szegények viszont idejük és energiájuk nagy részét a megélhetésre kénytelenek fordítani. A megoldást három sarkalatos gondolat köré csoportosítja. Ezek lényege: 1. „Mások eszméit csak az képes közvetíteni, akinek magának eszméi vannak.” 2. „Ha ma újfajta iskolát alapítanók, először is szabályait állapítanók meg, s azután keresnők hozzá a mestereket, és a mesterekhez a tanulókat. Az egyetemre jelentkezéskor másként van a dolog.” 3. „A tudós hazája széles e világ, szoktuk mondani, de ne feledjük soha, hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik.” Az első gondolat lényege, hogy az egyetem feladata nem csak az oktatás, de a kutatás, a tudomány előrevitele is. „Ezért az egyetemi tanári állásra csakis a tudományos kutatások körében kipróbált, önálló gondolkodás képesíthet.” Fejti ki EÖTVÖS LÓRÁND. Az állam a szolgálatára szegődni kívánó hivatalnokot, az orvost, a tanárt, a leendő bírót és ügyvédet tudományos alapokon álló előképzettségnek veti alá. Sokan nem értik a sokat tudó és a tudományosan képzett, a tudákos és a tudós közötti különbséget. Hallottam már hírét úgynevezett tudósoknak, akik a törvénycikkek hosszú sorát vagy a történeti események évszámait elölről hátra, sőt még hátulról előre is hibátlanul el tudják mondani. Az ily csodálatos embereknek azonban vajmi kevés hasznukat vehetjük, hiszen még annyit sem érnek, mint az a könyvecske, melyet betanultak, mert ennek írott és sokszor ellenőrzött adatai az emlékezetbe följegyzetteknél mégis nagyobb bizonyosságot nyújtanak. Az ilyen áltudósokról csakugyan elmondhatjuk, hogy hasonlítanak a tormába esett féreghez, mely nem tud mit csinálni, mihelyest az ismert területről eltévedt. Az ilyenekre, de csakis az ilyenekre lehet igaz az a sokszor hangoztatott mondás is: »tudós, de ostoba«, mert a valóban tudományos képzettséggel, mint a szellemi erők legteljesebb kiművelésével, az ostobaság össze nem fér. A második pont kapcsán EÖTVÖS azon töpreng, lehetséges-e tudományosan képezni olyan fiatalokat, akik nem járnak előadásokra. Helyén van-e nálunk a tanulási szabadság? A kérdést vizsgálván összeveti a német és a magyar diákok helyzetét, amiből az derül ki, Heidelbergben a diákok igyekeztek megközelíteni tanáraik tudását, ennek okát EÖTVÖS abban látja, hogy a diákok vagyonos és művelt szülők gyermekei. A németek filozófiája abban foglalható össze: „Suszter, maradj a kaptafánál!” Ez a szemlélet és a magas tandíjak megakadályozzák, hogy az egyetemeket „vagyonban s amellett többnyire előképzettségben is szegény” tanulók lepjék el. EÖTVÖS gondolatmenetében nem csak a pénztelenség játszik szerepet, de aki szegény, annak nincsenek könyvei, nem jár színházba, hangversenyre, operába, a tudást ezért feltehetően kevéssé tiszteli— noha általa akar kitörni a szegénységből. Megjegyzem, hogy ezt a nézetet maga EÖTVÖS LÓRÁND cáfolta meg látványosan az EÖTVÖS JÓZSEFRŐL (édesapjáról) elnevezett kollégium megalapításával, amely lehetővé tette, hogy a tehetséges de szegény diákok gondtalanul tanulhassanak. A siker zálogát az alábbiakban látta. A siker nem maradhat el, ha  

282

a diákok az egyetemre a tudás megszerzéséért jönnek és tanáraikat tisztelik; a diákok zöme művelt családok sarjadéka;




a diákok eléggé érettek arra, hogy az előadásokat jól megválasszák, azokra eljárjanak, és a hallottakat hasznosítani is akarják.

Megvannak-e nálunk a tanulási szabadság sikerének mindezen előfeltételei?—tehetjük fel a korunkra is vonatkozó kérdést EÖTVÖSsel együtt.    Napjainkban a tudást kevésbé tisztelik, mint EÖTVÖS LÓRÁND idejében. Ennek okai eléggé összetettek, de az elmúlt száz évben sok példát láttunk arra, hogy kiművelt emberek egész életükben csak güliznek és meglehetősen kevés megbecsülésben részesülnek. Erre jó példa számos költő, író vagy festő élete. Esetenként ezt a csendben ismételgetett vélekedést valaki hangosan is ki merészeli mondani, mondjuk egy ünnepi emelvényről, ami persze botrányos. Különösen botrányos, ha az ünnepség éppen egy nagyra becsült egyetem végzős diákjait búcsúztatja… LAWRENCE "LARRY" ELLISON, az Oracle cég CEO401-ja mondta el a következő beszédet a Yale Egyetem végzőseinek a múlt hónapban402. Mondandóját nem tudta befejezni, mert lerángatták az emelvényről: "Tisztelt Yale Egyetem végzősei, elnézést kell kérnem, hogy már többször el kellett viselniük ehhez hasonló bevezetőket, de szeretném, ha megtennének nekem valamit. Kérem, nézzenek jól szét maguk körül. Nézzék meg a baljukon ülő évfolyamtársukat. Most nézzék meg a jobbjukon ülő évfolyamtársukat. Most gondolkodjanak el a következőn: 5 év múlva, 10 év múlva, de még 30 év múlva is, nagy az esély arra, hogy a baljukon ülő személy egy vesztes lesz. Viszont a jobbjukon ülő személy, az is egy vesztes lesz. És maguk, ott középen? Mire számíthatnak? Önök is vesztesek lesznek. Vesztes Cum Laude. Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, LARRY ELLISON, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyetemének végzősei előtt? Megmondom. Mert én, LAWRENCE ELLISON, a bolygó második leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem. Mert BILL GATES, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem. Mert PAUL ALLEN, a harmadik leggazdagabb ember, ő is kibukott az egyetemről, és maguk nem. És azért mert MICHAEL DELL, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, ő is kibukott. És erősen tör felfelé. Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el öt évet itt azzal, hogy jó munkamorált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekkjüket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok, akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne

401 402

CEO=chief executing officer, lényegében vezérigazgató A levél 2001 augusztásában érkezett. 283


jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem”. Különleges helyzet alakult ki magyarországon az 1990-es rendszerváltás után. Egy ország technikai színvonala egyenetlen, ahogyan egyetlen gyáron vagy üzemen belül is lehet néhány kiváló szakember. Az viszont kétségtelen, hogy tőke nem volt, márpedig az átalakulásokat az dirigálja, akié a pénz. Sokan—meglehetősen naivan—úgy gondolták, idehívnak egy befektetőt, felajánlják neki a vállalat keleti piacokon szerzett pozícióit, egy-két tényleg színvonalas fejlesztést, amire a befektető majd ráharap. Ehelyett az történt, hogy a vállalatok zöme önként kihátrált a keleti—elsősorban persze orosz—piacokról, a befektetőket pedig elsősorban az érdekelte, mennyit ér a telek, amin a cég működik, vagy mekkora a piaci részesedése. Ebben persze a politika is vastagon benne volt, hiszen pl. a növényolajipar nyereségességét az állam határozta meg a napraforgó felvásárlási árának és az étolaj árának szabályozásával. A tőkeerős cégeket nem érdekelte a magyar kis cégek apró-cseprő újítása, idehozták a saját technológiát, a saját receptúrát és a saját szabványokat. Kezdetben a hazai értelmiségnek legalább az adott értelmes munkát, hogy a Magyarországra importált technológiát, szabványokat adaptálni kellett. Most, hogy küszöbön áll csatlakozásunk az Európai Unióhoz, ilyen tevékenységre már nincs szükség. Az országban véleményem szerint elindult egy leépülési folyamat, aminek elsősorban az értelmiség látta kárát. Ennek alátámasztására az alábbi érveket hozom fel: 





a magyar mérnökök jelentős része ma gépekkel házal, vagy azokat szervizeli. Jelentős különbség van annak tudásában, aki egy nyomtatót, másológépet vagy számítógépet meg tud tervezni, meg tudja szervezni a gyártását, és aközött, hogy egy modul rendszerű eszközön el tudja végezni az éppen szükséges javításokat. Hozzá kell tenni, hogy ezt a tevékenységet azért vállalták el a mérnökök, mert mást nem találtak, és mert jól megfizették. Az orvosok egy része nem azzal keresi kenyerét, hogy betegségeket diagnosztizál, vagy terápiát tervez és valósít meg, hanem gyógyszerekkel házal. Egy-egy nagyobb cég megengedi magának, hogy orvosokat használjon az orvostársadalom meggyőzésére. Kíváncsi lennék rá, mit gondol az az egyetemet végzett ember, aki ilyen munkát végez? Érdemes volt ezért annyit tanulnia? Persze, ennek a munkának is több rétege van, nem elegendő, hogy az ő készítményéből több fogyjon, gondolni kell arra is, hogy a gyógyszer kapjon állami támogatást. Az orvos házaló alkalmazása azért kifizetődő, mert jól ismeri az orvosok problémáit, tudja, melyik csoportnak mi a problémája, és ennek megfelelően kezeli őket. Van, ahol a pénz a fontos, van, ahol inkább egy-egy műszer vagy nagy értékű eszköz beszerzésének a megkönnyítése, megint másutt egy konferencián való részvétel egyengeti a cég termékének útját. A Magyarországra települő multikat nem is érdekli a dolgozók végzettsége, egyszerűen olcsó és lehetőleg nem túl sokat okoskodó munkaerőt akarnak. Volt már példa arra, hogy egy óriáscég Székesfehérvárra települt technológiáját pár hónap alatt a helyi mérnökök felspécizték, ám az csak rosszallást váltott ki. A szellemi kapacitás az anyaországban rendelkezésre áll, bármi problémával oda kell fordulni.

További részletek sorolása helyett, azt kérdezem: Lehet-e ilyen körülmények között a tudás társadalmáról beszélni? Lehet-e a szabad piac működéséről beszélni, ami kiválasztja a legjobb technológiát, a legjobb terméket?

284


   Gyakran halljuk, hogy korunk embere összehasonlíthatatlanul többet tud a korábbi korok emberénél. De mit is jelent ez? Esetleg azt, hogy a mai kiváló tudósok többet tudnak, mint elődeik? Vagy hogy a mai 10 évesek sokkal többet tudnak, mint szüleik? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy bizonyos képesítéseket (érettségi, diploma, nyelvvizsga) ma többen szereznek meg, mint pár évtizede? Bizonyos problémákat megoldanak, a megoldás pedig beépül a kultúrába. Valamikor nagy teljesítmény volt két szám összeszorzása. Ma ismerjük a szorzás szabályait, rendelkezünk gyors algoritmusokkal a szorzás elvégzésére, ezeket beépítettük gépekbe és ma már senkit sem érdekel, ki volt az, aki a szorzás egyik vagy másik problémáját megoldotta. Ilyen típusú tudás épül be a legtöbb gépbe. Ki hinné, hogy egy másológép vagy egy nyomtató működésében is nagy adag matematika van? Pedig ha egy képet felnagyítunk, valahogyan a hiányzó információt pótolni kell. A tudás persze nem csak algoritmusokat jelent, hanem anyagokat, alakokat, formákat. A repülőgép szárnyának kiképzése, a hajó propellerjének alakja is mérnökök generációjának munkáját hordozza. Ki gondolná, hogy a helikopterek szárnya egyszerű méhsejt szerkezetű megerősített gyanta? De orvosok tudását hordozza az altatóinjekció, a fogászati segédanyag, a műtéteknél használt cérna és egy sor egyéb dolog. Természetesen a tudás testet ölt mindezek előállításában, a technológiában is. A tudás jelentős része rögzíthető így átadható másoknak. Aki napjainkban a gombák iránt érdeklődik, nem szükséges csak a saját tapasztalataira hagyatkoznia. Fényképekről, könyvekből megismerhet olyan gombákat is, amelyeket személyesen sohasem látott. Olyan ember is lehet vulkanológus, aki még életében nem látott vulkánt. A könyvtárak anyaga egyre gyarapszik, sőt, egyre újabb hordozókkal egészül ki. Az arabok által a 6.-ik század körül kialakított „Tudás háza” ma már könyveket, fényképeket, filmeket, videofelvételeket, de hangot, kottát is tartalmaz. Az így felhalmozott tudás elérése is egyre könnyebb. Különösen a számítógépek korában könnyű hozzáférni a tudáshoz. Ez azonban gondokat is okoz. Korábban a lemezgyár biztos lehetett abban, hogy a lemez eladásából származó profit csak az övé. Az ugyanis nem volt gyakorlat, hogy a felvételeket másolják a vásárlók. Ma viszont az Interneten—épen a zenével kapcsolatban—valóságos háború dúl. Az egyik fél úgy gondolja, hogy a felvételeket közkinccsé kell tenni, a másik fél viszont azt szeretné, ha a másolások után is megkapná a jogdíjat. 8.3. Technika Tudomány és bíróság. Minőségbiztosítás: blöff? Űrkutatás, kvantummechanika (tranzisztor), genetika, nanotechnológia, molekuláris motor, darwinizmus a technikában (print)? gyógyszerek (print), nukleáris energia (print)

A tudomány egyik népszerű intézménye a vita. Azt ugyan nem tudtuk kibogozni, hogyan is váltja fel az egyik modell a másikat, de az a technika, amivel a tudományos nézeteket ütköztetik jól ismert. A lényeg abban foglalható össze, hogy az eljárásban három szereplő van. Az első szereplő előterjeszt egy állítást, és megpróbálja azt megvédeni. Ő a védő. A második szereplő feladata, hogy érvekkel és logikával megpróbálja az állítást megdönteni. Ő az opponens. A harmadik szereplő pedig egy többtagú zsűri, aki egyfelől a vitát vezeti és ellenőrzi, másfelől megítéli, melyik félnek van igaza. Ez a vita azonban jelentősen eltér a bíróságokon zajló vitától. Először is, bármilyen meglepő, csak jól ismert tézis vitáját tartják meg. Ennek oka pedig az, hogy egyes tézisek megértéséhez, ellenpélda találásához esetleg sok idő kell. Ha pedig egy állítás ismert,

285


akkor azon nyilván sokan elgondolkodhattak, és ha lehetséges ellenérvet vagy cáfolatot találni, valaki elő is fog azzal állni. Másodszor, a vita nem színjáték, nem is retorikai vetélkedő, kizárólag tartalmi kérdések körül forog. A vitában résztvevők nem állhatnak rokoni, munkatársi kapcsolatban annak megakadályozására, hogy a vitába szubjektív elemek kerüljenek. Ezt az eszközt Szókratész vezette be, a vitázó feleknek a közönséget kellett meggyőzniük, a mai bírósági gyakorlat is erre épül. Az alperes és a felperes a bíróság elé tárja bizonyítékait, a bíróság mérlegeli azokat, majd meghozza döntését. A modern országok alkotmánya általában deklarálja a törvény előtti egyenlőséget, bár az kérdés, mennyi valósul meg ebből a gyakorlatban. Van azonban a bírósági munkának egy olyan vonása, ami belső ügynek minősül, noha alapvető hatása van a bíróság munkájára. A modern korban az ügyek jelentős részében a bizonyítás olyan részletkérdések körül forog, aminek eldöntésében a bíróság nem illetékes. Gondoljunk bele, egy egyszerű becsületsértési ügy mély nyelvi ismereteket, egy gyilkossági ügy bizonyítékai esetleg fizikai vagy kémiai ismereteket kívánnak. Ilyenkor a bíró szakértőket kér fel, akik a bíró által feltett kérdésre válaszolnak. Igen ám, de a bíró ilyen kérdésre kíváncsi: „A vádlott ölte meg az áldozatot?”. A szakértő persze erre nem tud válaszolni, az ő hozzáértése ilyesmire korlátozódik: „A hármas tárgyon található vér azonos a kettes vérmintával.” Azt nem tudja eldönteni, kié a kettes vérminta, azt sem, honnan származik a hármas tárgy. Ezzel kapcsolatban érdemes kitérni a szakértő szerepére. Az első vizsgálandó kérdés: Hogyan alakul a kapcsolat a megbízó (esetünkben a bíróság) és a szakértő között? A kérdést azért kell vizsgálni, mert a bíró keresi egy kérdésre a választ (pl. a vádlott követte-e el a bűntényt?), a szakértő viszont arra a kérdésre nem tud válaszolni, ezért egyáltalán nem triviális, hogy szakértő bevonásával a bíró választ tud adni az őt érdeklő kérdésre. Feltehetjük, hogy a bíró rendelkezik ismeretekkel arról, milyen kérdéseket tud megválaszolni a szakértő, ez mondjuk a bíróság és a kutatóintézet közötti konzultáción tisztázható. Előfordulhat azonban, hogy a feltett kérdésre nem lehet igen-nemmel felelni, amint láttuk, vannak állítások, amelyeket hol igaznak, hol hamisnak találunk. Tegyük fel, hogy a szakértő azt mondja, a bíró által feltett kérdésre p valószínűséggel igen a válasz, (1-p) valószínűséggel pedig nem. Mit tegyen ilyen esetben a bíró? Halálra lehet-e valakit ítélni ilyen alapon? Ha igen, akkor ahhoz a döntéshez milyen p valószínűséggel igaz állítás tartozzon? A következő kérdés pedig a szakértők magatartására vonatkozik. Megteheti-e a szakértő, hogy egy régóta dédelgetett elméletét pontosan egy ilyen szakértői véleményben fogalmazza meg, vagy pedig határozott utasítást kell neki adni arra, hogy csak szakterülete kiforrott nézetei, elfogadott paradigmájának keretei között keresse a választ? Azt hihetnénk, a döntés kevésbé lehet hibás, ha egy szakértő helyett többet alkalmazunk. Ám ekkor többféle véleményt fogunk kapni, és felmerül a harmadik vizsgálandó kérdés: Hogyan járjon el a bíró, ha a szakértő vélemények között ellentmondás van? Joga van-e kiválasztani egyetlen véleményt (itt bátran feltehetjük, hogy a bíró választása véletlenszerű, hiszen a szakmai tartalom alapján nem tud mérlegelni)? 1998. február 27.-én a Fővárosi Bíróság ítéletet hirdetett egy kamionsofőr özvegye által indított kártérítési perben. A perben az özvegy kártérítést kért volt férje munkáltatójától azt állítva, hogy férje halálát az okozta, hogy 1986. június 30.-án fuvart vitt Kijevbe, és a hatnapos út következtében beállt egészségkárosodás okozta a sofőr halálát. Az utazásra az 1986. április 26.án bekövetkezett reaktorbaleset után került sor. A sofőr által kapott dózis csak az útvonal ismeretében határozható meg pontosan, azonban egy korrekt becslést meg lehet adni403. A becsült 403

Fehér István: Ötnapos Budapest-Kijev-Budapest kamionos út személyi sugárterhelése, Fizikai Szemle, 1999. Január, 27-31

286


sugárterhelés értéke 0,1 mSv. Az ICRP404 szerint 1 Sv sugárterhetés esetén 0,05 eset/év növekedés áll be a végzetes rákos megbetegedések számában. Annak valószínűsége, hogy a sofőr a sugárterhelés következtében halt meg 1: 100 000. De kétségtelen, a sofőr meghalt. Sőt, állítólag azóta több sofőr is meghalt. Ha ez igaz, az okokat sürgősen meg kellene keresni, mert ezt bizonyosan nem lehet a sugárzás nyakába varrni. Azok a médiahiénák pedig, akik ezekből a szerencsétlenségből is anyagi hasznot húznak, csak súlyosbítják a bajt, hiszen amíg a valódi okot meg nem találják, addig ezekre a szerencsétlen sofőrökre most is halálos veszély leselkedik.    Afrika Sahel övezetében évek óta sivatagosodik a természet. Folyók, tavak száradnak ki, tragikus képeket látunk a cégtelen messzeség felé reménytelenül ballagó állatokról, akik immár élelem és víz nélkül maradtak. A klímaváltozás az embereket sem kerüli el, a kutak kiszáradnak, a szárazságban nincs vagy csak csekélyke termés mutatkozik, az emberek szívszorítóan soványak és gyengék. Természetesen ebben a helyzetben megmozdul a világ, az ENSZ szervezetei élelmiszersegélyeket szállítanak az érintett övezetbe, ami nem túl nehéz, hiszen a világ másik részén eladhatatlan élelmiszerhegyek halmozódtak fel. Ebben a helyzetben 2002 augusztusában meglepő dolog történt405. A zimbabwei kormány visszautasított egy neki szánt, az USA-ból származó élelmiszersegélyt. A visszautasítás alapja az, hogy a segélyszállítmány génmanipulált kukoricából áll. Eddig a hír. Abban a kétségbeejtő helyzetben, amiben Zimbabwe van, a késedelem—ha egyáltalán hajlandóak lesznek elfogadni a segélyt—emberéletekbe fog kerülni. Meglehet, hogy a génmanipulált élelmiszer veszélyes, de vajon ha valaki vagy éhen hal vagy megkapja a segélyt, az a helyes választás ha éhen hal? Ez a felháborító és érthetetlen döntés újra a génmanipulált élelmiszerekre irányította a figyelmet. Az eset mögött persze az a tapasztalat is meghúzódik, hogy a segélyek gyakran vagy megromlott, silány minőségű élelmiszerekből áll. Az is tény, hogy a génmanipulált élelmiszert éppen a nagyobb hozamok kedvéért vezették be, ráadásul az amerikai kormány arra buzdította a gazdákat, hogy keverjék össze a hagyományos technológiával és a génmanipulált technológiával megtermelt kukoricát. Tulajdonképpen az amerikai kormány nem is tehet mást, mint ilyen keveréket ajánl fel a rászorulóknak. Ezzel viszont azt a benyomást kelti, hogy egy gazdag, a génmanipuláció mellett kiálló társadalom arra kényszerítené a szerencsétlen sorsúakat, hogy olyan élelmiszert fogyasszanak, amihez nem fűlik a foguk. Ezzel együtt, a zimbabwei kormány álláspontja is érthetetlen. Amerikában a segélyként felajánlott kukoricát milliók fogyasztották, annyi bizonyosan állítható, hogy túlélték, sőt feltehetően jó egészségnek örvendenek. Meglehet, hogy a génmanipulált élelmiszerek tesztje hagy kívánnivalót maga után, de ez a túlfűtött reakció indokolatlan. Valószínűsíthető azonban, hogy itt csak a modern technológiával szemben megnyilvánuló ellenszenv egyik eltúlzott formájáról van szó. 2002-ben világszerte 5,5 millió farmer, kb. 50 millió hektáron (ez kb. Spanyolország területének nagysága) termel génmanipulált élelmiszert. A farmerek főként az Egyesült Államokban, Argentínában, Kanadában és Kínában használják ezt a technológiát. Óriási területeken áll a technológia alkalmazásra készen például Indonéziában. A felsorolásból feltűnő, hogy több európai ország (Anglia, Franciaország, Németország) is hiányzik, ami előre vetíti az Európa-Amerika konfrontációt a génmanipulált élelmiszerek terén. A Royal Society felállított egy alkalmi bizottságot annak vizsgálatára, milyen hatással lehet a génmanipulált élelmiszer az emberi szervezetre. A bizottság véleménye aláhúzza, hogy az a tény, hogy még nem regisztráltak 404 405

ICRP= International Commission on Radiation Protection, nemzetközi sugárvédelmi (szakmai) szervezet New Scientist, 3 August, 2002, 15 June 2002, 9 February 2002 alapján 287


génmanipulált élelmiszerre visszavezethető megbetegedést, nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. A szűrővizsgálatok jelenlegi rendszerét a bizottság nem kielégítőnek nevezte, hibásnak és szubjektívnek bélyegezte. Egyúttal szorgalmazta újabb tesztek bevezetését. Vizsgálandó például az új növények pollenje által okozott allergia. A jelenlegi helyzetben a zöldek tiltakoznak, szeretnék látni, hogy az új gének nem terjednek ellenőrzés nélkül a világban. Erre a biotechnológiai ipar válasza az, hogy a nyugati középosztály talán nyavalyoghat, de a biotechnológia magasztos feladata az éhező milliók ellátása élelmiszerrel. A technológiáról kialakított véleménynek figyelembe kell venni a környezetet is (a gének vándorlását, kié a technológia tulajdonjoga, hogyan vásárolható meg, és elfogadható-e a szegények számára). Jelenleg a géntechnológiával kapcsolatban ellentmondásos hírek látnak napvilágot (lásd a mexikói botrányt). Hírek érkeznek arról, hogy tudósok megpróbálják újra definiálni, mi is számít génmanipulált növénynek. Ezen a területen máris nagy szükség lenne arra, hogy a társadalom szervezett formában felügyelje az új technológiákat, ebbe a felügyeletbe persze helyet kell adni a közvéleménynek is, de feltétlenül szükséges lenne a kizárólag anyagi érdekeket képviselők megregulázása.    A technikában a haladás útja ritkán egyenes. Ez érthető, hiszen a technika erősen kötődik a pénzhez, a termelésben pedig csak annyi haladás valósulhat meg, amennyit a gazdasági érdekek megengednek. Ha viszont a gazdasági érdekek változást követelnek, akkor a változás be is következik. Ugyanakkor a technikában magában is van egy nagy adag konzervativizmus. Aki megtanult egy eszközt használni, nem szívesen cseréli azt másra, még akkor sem, ha az hatékonyabb. Ez a kétségtelenül meglévő szemlélet arra vezet, hogy a technikában elképesztő őskövületeket csíphetünk el. Íme, egy ilyen őskövület, ami az internetről származik, 2001 nyarán kaptam a www.t-mobile.com címről. Az Amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban? A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban. Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására... A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont 288


azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt. Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülők oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters - SRB. Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat az utahi "THIOKOL" gyárban gyártják és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv. Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló fara határozta meg...    A fizikusok (és talán a természettudományokkal foglalkozók) többségét két alapvető csoportba szokták sorolni: kísérletezők és elméletiek. Régebben a fizika nem különült így el, NEWTON vagy MAXWELL még maga végezte el a kísérleteket, amelyek segítségével elméletüket ellenőrizték. A huszadik században KÁRMÁN TÓDOR, aki kiváló elméleti fizikus volt, már rémületet keltett munkatársai között. Amikor lement a labort meglátogatni, kollégái minden fontos dolgot eldugtak előle, mert amihez hozzányúlt az bizony el is romlott. A fizika egészére rányomta bélyegét ez a kettősség: elmélet vagy gyakorlat? Láttuk, a görögök élesen megkülönböztették a mesterséget a tudománytól. A 20.-ik század közepén a tervgazdaságokban külön mutatók szabták meg, mire van inkább szükség: elméletre vagy gyakorlatra. A természettudományok nagymértékben a tapasztalatra épülnek, részben az elméletek ellenőrzésére szolgálnak a kísérletek, részben a kísérleti adatok adják a „nyersanyagot” az elmélet kidolgozásához. A tudomány két említett ága között jelentős eltéréseket figyelhetünk meg, aminek számos következménye van. A kísérleti munka valamikor meglehetősen egyszerű volt, példának felhozható a MICHELSON-MORLEY kísérlet, ami a relativitáselméletet megalapozó egyik kísérlet. Itt egy interferométerben létrehoztak egy interferencia képet, majd a berendezést elfordították és figyelték, mennyit változik az interferencia kép. Azt találták, hogy nem változik. A berendezés kicsi, elfér egy munkaasztalon, nem kellenek hozzá különleges anyagok, a szükséges munka sem több pár napnál, az eredmények kiértékelése sem kíván különösebb erőfeszítéseket. Ez volt a helyzet a 20.-ik század elején. Vessük ezt össze a 3.2 fejezetben már érintett részecskefizikai kísérlettel! Kezdjük a berendezés költségeivel. A berendezés ára meghaladja a leggazdagabb országok lehetőségeit is, ezért a berendezéseket nemzetközi együttműködés keretében finanszírozzák. Ez annyit jelent, hogy valaki felveti az ötletet, milyen jó volna egy kísérletet elvégezni, és meghatározza, milyen berendezéssel lehetne a kísérletet elvégezni. Ezután elképzeléseit megbeszéli kollégáival, levélben és konferenciákon. Ha van kellő támogatás, akkor pénzt kell szerezni. Ehhez meg kell győzni azokat, akik a pénzt adják. Ehhez terjedelmes tanulmányokat kell írni, amiből kiderül, az ötlet megvalósítható, a kísérlet elvégezhető. A következő lépés a pénzügyi terv. Hol épüljön, mennyibe kerül a telek, az építkezés, a szobák berendezése, a kísérleti berendezés, a közüzemi költségek. Aki egy kísérletet kigondol, ritkán ért a fentiekhez, ezért a politikusok meggyőzésére ügyvédeket, más politikusokat kell bevonni, a tervezéshez pedig építészek, ügyvédek kellenek. Az egyes berendezések is annyira bonyolultak, hogy tervezésükkel külön fizikus teamek foglalkoznak. Ha nagy mágneses térre, alacsony 289


hőmérsékletre is szükség van, akkor a létesítmény energetikai tervezése is külön tervezőgárdát ígényel. A következő szempont emberi jellegű. Egy aktív élet során legfeljebb egy, esetleg két ilyen nagyberendezés hozható létre. Aki tehát ebbe belevág, az lényegében aktív élete fő művének tekinti a berendezés létrehozását. Az illető nem lehet túl fiatal, mert nem képes maga mögé jelentős erőket állítani. Ha a berendezés kudarcot vall, akkor elvesztegette az erre fordított időt. A terv megvalósítása pedig nagyrészt nem rajta múlik, hiszen a tervezés-építés legalább egy évtizedig eltart, ezalatt a résztvevő országokban kormányok jönnek, kormányok mennek, a gazdasági helyzet megromolhat, baleset érheti az egyik team oszlopos tagját, aminek következménye jelentős csúszás lehet. Egy szó mint száz, ennek felvállalásához komoly elszántság kell. Most, 2002-ben, Európa egy ilyen nagyberendezés kialakításán töpreng, az European Spallation Source (ESS) nevű berendezésről van szó. 8.4. Kudarc vagy siker? Miért csökken a tudomány presztizse? Felelős-e a tudomány saját népszerűtlenségéért? Hogyan dolgozik egy sztár szerelő? Szaki fogai közt csavarhúzóval. Woodoo tudomány, buborékfúzió

Amint láttuk, a tudomány mélyen be van ágyazva a társadalomba. Ez tükröződik abban, hogy a kutatással foglalkozók költségeit, a munkabértől a drága kísérleti berendezésekig a társadalom biztosítja. A kutatás azonban költséges hobbi, gyakran előfordul még gazdag országokban is, hogy a költségeket nem fedezik az állam által biztosított alapok, ilyenkor a kutatóintézet „háztáji kutatásokba” fog, amint láttuk néhány biológiai példán, ez legalábbis ellentmondásos. Egyesek szemében ez a beágyazódás olyan mély, hogy szerintük maguk a tudományos eredmények sem az objektív valóságot tükrözik, hanem a társadalmi viszonyokat. A legtöbb ország költ kutatásokra. Ez természetes ott, ahol a termelékenység magas, a társadalmat nem nyomasztják olyan hétköznapi gondok, mint az éhezés vagy az emberek elszigeteltsége. Kevésbé természetes viszont a fejlődő országokban, ahol az oktatás, az egészséges ivóvíz, vagy az élelmiszer is többet tudna költeni. Az egyes országok viselkedését a 8.1 részben felvetett kérdésekre adott válaszok alapján lehet megérteni. A mohamedán országokban a tudománynak két ága van (v.ö. 5.5 fejezet) a vallástudomány és az emberi test tudománya. Ennek megfelelően a mohamedán országokban az innováció lényegében a technológia importjára szorítkozik, érdekes módon ezt elsősorban azzal kapcsolatban nehezményezik, hogy nem áll a mohamedán világ rendelkezésére megfelelő fegyverzet (noha mint közismert muzulmán atombomba már létezik). Több mohamedán országban működnek jól felszerelt laboratóriumok, azonban megfelelő oktatógárda nélkül (az oktatókat pályázat útján az egész világból keresik) ezek szerepe a tudományos életben többnyire csak helyi jelentőséggel bír. A hagyományos hindu gondolkodás is befelé forduló, inkább a világhoz való alkalmazkodásra, mint annak megismerésére ösztönöz. Az indiai sokszínűség azonban lehetővé tette, hogy az ország beindítson olyan modern programokat, aminek következtében mindenki számára elegendő élelmiszert képesek előállítani, felszámolják az analfabétizmust, és a modern ipar is kezd kialakulni Indiában. Ennek megfelelően Indiában korszerű kutatóintézetek léteznek, az indiai tudomány számos kiváló eredményt ért el, noha többnyire külföldön. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy India a térség tudományos és kulturális központja szeretne lenni, sőt, ezt a szerepet jó ideje sikeresen betölti.

290


Érdemes megemlíteni az ázsiai „Kis Tigrisek” esetét. Korea például az oktatás színvonalának emelésével tört ki elmaradottságából. Először erejükön felül költöttek az oktatásra, majd a képzett munkaerő által megtermelt többletet újra az oktatásra és a kutatásra-fejlesztésre fordították. Ma már a legtöbb nagy amerikai egyetemen (például Massachusetts Institute of Technology, Yale) a diákok jelentős hányada koreai, és az egyetem elvégzése után vissze is tér Koreába. Ezen az úton gyorsan eljutottak oda, hogy a modern termelési és szervezési módszereket megértették, először képesek voltak fogadni fejlett japán technológiát. Ehhez bizony túl kellett lépni az évszázadokon átívelő gyűlölködésen, Koreát ugyanis 1597-ben elfoglalta Japán, a katonák barbár pusztítást végeztek. 1905-ben Japán újra elfoglalta Koreát, gyarmati sorba taszította, aminek csak az első világháború vetett véget. Ma már Korea egy modern ipari ország, négysávos autópályákkal, óriási versenyképes iparral. A fejlett országok nemzeti jövedelmük 3-5 %-át költik kutatásra- fejlesztésre. Egyes nagy cégek, mint az IBM több óriási alapkutató centrumot is működtet. A fejlett országok jelentős részt vállalnak az emberiség előtt álló feladatok megoldásából is. Az egyik ilyen feladat elegendő élelmiszert előállítani az egyre növekvő emberiségnek. A feladat megoldására biológiai módszereket is kipróbáltak, egyes növények génállományát úgy módosították, hogy nagyobb legyen a terméshozam, ellenállóbb legyen a betegségeknek stb. Ezt szokás ma génmanipulált élelmiszernek nevezni. Végezetül vessünk egy pillantást arra, milyen is a szervezett kapcsolat a tudomány és a társadalom között. A társadalom elég jelentős összegeket költ kutatás-fejlesztésre, ezért cserébe joggal vár el eredményeket. Minden kutatóintézet évente ír egy beszámolót a főhatóságnak (Magyarországon ez a Magyar Tudományos Akadémia) arról, milyen eredményeket értek el az adott évben. Ebben szerepelnek mutatók (a megjelent cikkek, könyvek, jegyzetek, elemzések, jelentések száma, stb.), az eredményesség mérőszámai (ilyen például a hivatkozások, szabadalmak, találmányok száma), az oktatásban végzett munka jellemzése. Ennek alapján a főhatóság eldönti, összhangban áll-e az eredmény az elköltött pénzzel. Különösen nehéz helyzetben lehet a főhatóság azonban a természettudománnyal foglalkozó intézetek elbírálásakor. A költségvetés esetükben általában a kiadások felét ha fedezi, a többit pedig szerződésekből, azaz bérmunkából kell előteremteni. A bérmunkát és a tudományt összekeverni azonban veszélyes, hiszen ahogyan láttuk, a bérmunkában más erkölcsi normákat kell érvényesíteni, mint a kutatásban. Másrészről mit tehetne az intézet szerződések hiányában? A költségekben két lényeges elem van: a bér és az infrastruktúra fenntartása. Spórolni tehát elsősorban ezeken lehet, mondjuk úgy, hogy elküldünk embereket, bezárunk laborokat, kevesebb vegyszert, vizet és áramot használunk. Ennek azonban vannak korlátai. A kutatási eredmények csoportmunka eredményeként születnek, az eredmények eléréséhez szükség van egy kritikus tömegre. A laborok le-felszerelése elég drága mulatság. Azt a műszert, amit az idén nem használnak, aligha érdemes pénzügyi szempontok miatt kidobni, lehet, hogy jövőre újra szükség lesz rá. A főhatóság tehát abban érdekelt, hogy a rábízott intézetek legyenek stabilak (kb. azonos létszám, kiadás, bevétel stb.), és töltsék ki a megélhetés tényleges költségei és a költségvetési támogatás közötti űrt. Nem beszéltünk azonban a lényegi kérdésről. El tudja-e dönteni a főhatóság, hogy a Matematikai Kutatónak gráfelmélettel vagy diszkrét logikával kell inkább foglalkoznia? El tudjae bírálni, hogy a beszámolóban említett cikkekben szereplő tételek és definíciók mennyire értékesek? A válasz nyilván, az hogy nem. Nem hiszem, hogy bármely országban elővennék az ilyen típusú jelentésekben megemlített publikációk bármelyikét és azt megvizsgálnák. Vagyis, az elbírálás meglehetősen formális. Az az intézet dolgozik jól, ahol a főhatóság által méltányolt, könnyen ellenőrizhető és jól számszerűsíthető mutatók jó képet festenek. 291


Nagyjából azonos dolgokat lehetne elmondani a tervek készítésénél is. Abban is a főhatóságé a vezető szerep. Nem látszik azonban, hogyan érvényesül az olyan igény, hogy tegyük Magyarországot (egy történelmi példánál maradva) a vas és acél országává. Kicsit konkrétabban: a politikusok nem tudnak igényeket megfogalmazni a tudomány számára. A fegyverkezési hajsza alatt kiépítettek nagy laborokat, ahol az atom-tengeralattjárókat, rakétákat, radarokat és a többi eszközt kifejlesztették. Egy demokratikus országban a fejlesztés többnyire magánkézben van, ha a nagy cégek génmanipulált vetőmagokat akarnak, vagy klónozott embert, azt egyik kormány sem tudja megakadályozni. Ezeket a cégeket pedig nem emberbaráti érdekek vezérlik, hanem kizárólag a rövidtávú anyagi haszon. Itt újra az bukkan fel, hogy nincs olyan társadalmi intézmény, amely jogosult volna számon kérni egy technológia veszélyességét, gondoskodna a károk felszámolásáról (mondjuk alapok képzésére kötelezné az érintett céget). A kutatás ebben a tekintetben hasonlít a veszélyes technológiához, csak hatásai jóval kiterjedtebbek és kevésbé ismertek.    Sokan a tudományt okolják az egyre hatékonyabb fegyverek vagy a környezetszennyezés miatt. Ez a vád azonban teljesen alaptalan. Kezdjük a fegyverkezéssel. Az atombomba kidolgozásán gőzerővel dolgozott a hitleri Németország, azonban amint a háború után kiderült, még nem jutottak az atombomba előállításának közelébe. Azt viszont, hogy a maghasadás pusztításra is használható, a tudósok a hasadás felfedezése óta tudták. Éppen ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a felfedezés biztos kezekbe kerüljön. Ennek érdekében munkálkodott SZILÁRD LEÓ (1898-1964), aki azonban saját személyét nem tartotta elegendő súlyúnak ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke érdemben foglakozzon vele, ezért WIGNER JENŐVEL együtt (1902-1996) ALBERT EINSTEINhez fordult406, aki Nobel-díjas volt, a tudományos élet megbecsült személyisége. Roosevelt elnök megértette Einstein aggodalmát és létrehozta a Manhatten tervet, aminek célja az atombomba kidolgozása volt. SZILÁRD LEÓT két dolog is vonzotta, a politika és a fizika. Politikai jártasságának köszönhetően látta a küszöbönálló háborút, amikor unszolására ENRICO FERMI (1901-1954) kísérletekkel igazolta, hogy az urán mag hasadásakor egynél több neutron keletkezik, azaz, lehetséges a láncreakció. SZILÁRD naivitására jellemző az alábbi epizód. A háború közeledésére hivatkozva SZILÁRD javasolta, hallgassák el az eredményt, amit a tőlük függetlenül dolgozó francia kísérletezők hoztak nyilvánosságra. Ezen felül, számos a Manhattan terven dolgozó fizikus szükségességét érezte annak, hogy a világ biztonsága új eszközöket igényelt. ALBERT EINSTEIN (1905-1957), FRÉDÉRIC-JOLIOTCURIE (1900-1958), BERTRAND RUSSELL (1872-1970) és a tudomány más kiemelkedő személyiségei kezdeményezték, hogy a világ tudósai jöjjenek össze, beszéljék meg a világ biztonságának kérdését, amit az atombomba óta kifejezetten erre a célra létrehozott eszközökkel kell biztosítani. Az első ilyen megbeszélés hosszú szervezőmunka után 1957-ben jött létre CYRUS EATON ismert amerikai humanista birtokán egy Pugwash nevű faluban, Új Skóciában. Azóta az ilyen találkozókat Pugwash konferenciának nevezik, legalább további nyolc ilyet tartottak. A háború után SZILÁRD LEÓ rengeteg energiát fektetett abba, hogy ne alakuljon ki fegyverkezési verseny. Ő találta ki, hogy a béke biztosítható a kölcsönös elrettentés elve révén, ami a ballisztikus rakéták hadrendbe állításával meg is valósult. Levelezett számos politikussal, többek között NYIKITA HRUSCSOVVAL (1894-1971) is, de a fegyverkezési versenyt nem tudta megállítani.

406

Marx György: Beszélgetés marslakókkal, OOK-Press, Veszprém, 1992

292


A környezetszennyezésre először tudósok hívták fel a figyelmet. A Római Klub (elnöke AURELIO PECCEI) egy számítógépes modellel próbálta felrajzolni a jövőt és tragikus következtetésekre jutott. Minden gazdaság alapja a növekedés, ha azonban a növekedés a korábbi módon folytatódik, akkor a modell alapján előbb-utóbb katasztrófa következik be. Amennyiben a népesség, a termelés és a vele járó környezetszennyezés töretlenül növekszik, a világrend fog összeomlani, ami káoszt eredményez. Kifogynak a természeti erőforrások, elégtelen lesz a megtermelt élelmiszer mennyisége. Ezért a jelentés szerzői azt ajánlották, az ipari fejlődést korlátozzák a zéró növekedés környékén, vezessék be a környezetszennyezés rendszeres ellenőrzését, vezessék be a nyersanyagok újrafelhasználását, vezessenek be új termékeket, amelyek tartósabbak és javíthatóak, a termelő társadalomról át kell térni a szolgáltató társadalomra. Mindezt olyan korban javasolták, amikor alighogy divatba jött az eldobható holmi, a gyártókat csak az olcsó tömegtermeléssel elérhető könnyű profit érdekelte, a mellékhatások nem. Ekkor már a nagyobb iparvidékeken Angliában és Németországban eltűntek a növények, rendszeressé váltak a savas esők. A jelentést követő években pedig a Rajnán óriási habok jelentek meg, a folyóba kerülő mosószer következtében.    Tagadhatatlan tény, hogy napjainkban a tudomány népszerűsége egyre csökken. Ez megmutatkozik abban, hogy az egyetemre jelentkező diákok körében a tudományok nem népszerűek, többségük eleve pénzkeresésre készül. Mindenki természetesnek veszi, hogy az orvosok futószalagon gyógyítják a betegeket, de a tudomány árulásának tartják, hogy még mindig sok gyógyíthatatlan betegség van. Virágkorát éli a horoszkópkészítés, a távgyógyítás és a kuruzslás legváltozatosabb módozatai. Háziorvosok élnek vissza azzal, hogy egy állami egyetemen diplomát szereztek, mert pácienseiket obskúrus módszerekkel kezelik. Gondoljuk át, mi lehet ennek az oka. Ennek kapcsán először vegyük szemügyre, mire jutottunk a tudomány eredményeivel. Az eredményeket vegyük sorra a szükségletek fontossága szerint. A legfontosabb a biológiai szükségletek kielégítése: minden embernek elfogadható életkörülményeket, vizet, élelmiszert és pihenést kell biztosítani. Ebből a szempontból jelentős eltérések vannak a világ egyes területei között. Míg Amerikában és Európában elegendő ivóvíz és élelmiszer felesleg van, addig a világ más területein—elsősorban Afrika és Ázsia egyes országaiban—a megtermelt élelmiszer mennyisége nem elegendő a lakosság élelmezésére. Afrikában ráadásul egy éghajlati változás is zajlik, nagy területek (a Sahel övezet) válnak félsivatagossá vagy sivataggá, nagy tavak tűnnek el, a tavak által táplált állatok pedig pusztulásra vannak ítélve. A két legnépesebb állam (Kína 1218 millió lakos (1996-ban Taivan nélkül), a lakosság várhatóan 87 év alatt duplázódik meg; India 953 millió lakos (1996-os becsült adat), a lakosság várhatóan 42 év alatt megduplázódik, viszont élelmiszerből önfenntartóvá vált, sőt, Kína jelentős mennyiséget exportál. A képhez hozzátartozik, hogy a legalább átlagos mezőgazdasági adottságú országok csoportja sokkal több élelmiszert képes termelni, mint amennyire szükség van, ezért például egyes amerikai farmereknek fizetnek azért, hogy kevesebbet termeljenek. Ha bolygónkon létezik éhezés, az kizárólag azért van, mert a megtermelt élelmiszer elosztási mechanizmusa (ami nem technikai, hanem politikai kérdés) nem megfelelő. Ami az ivóvizet illeti, a világ édesvíz utánpótlása (természetes csapadék révén) jelentős Dél-Amerikában és Afrikában, a sor végén Észak-Afrika kullog407. A vízgazdálkodás a világ jelentős részén megoldotta az ivóvíz ellátást és a biztonságos életfeltételeket is megteremtette. A világ 6 milliárd lakójából kb. 5 milliárd el van látva 407

New Scientist, No. 2359, 2002, 7 September, 11 293


egészséges ivóvízzel. Egymagában a világ népességének látványos növekedése beszédesen bizonyítja, milyen sikeresen küzdött az emberiség a környezettel. Ma már a sarki klímától (amilyen Alaszkában található) az egyenlítői forróságig mindenütt sikerült megfelelő életfeltételeket teremtenünk. Egyes esetekben, mint például a folyók árterének hasznosítása, valószínűleg túlságosan is agresszív volt a terjeszkedés. Az elviselhető élethez az is hozzátartozik, hogy ma már az emberek nagy része jelentős szabadidővel rendelkezik. A Benedictine szerzetesek azt tartották, a munka imádság. A puritánok Isten kegyelmének jelét látták a munka révén elért gyarapodásban. Az ipari forradalom száműzte a legkegyetlenebb fizikai munkát, a tömegtermelés és az automatizálás pedig egész munkafolyamatokat valósít meg minimális emberi beavatkozással. Ma már a népesség 3-5 %-a képes mindenkit ellátni élelmiszerrel, de az iparban dolgozók részaránya is egyre csökken, ma már a munkaerő legnagyobb hányada a szolgáltatásban dolgozik. Igaz, a hivatalos munkaidő csak heti 36-40 óra, de a legtöbben ennél sokkal többet dolgoznak. A fejlett országokban az átlagos jövedelem lehetővé teszi a rendszeres pihenést, a nyaralást. Az elfogadható életfeltételek megteremtéséhez tartozik, hogy az átlagéletkor is egyre nő, a régi görögök átlagos várható élettartama 28 év volt, a fejlett országokban pedig a kilencvenes években a várható életkor már 74 évre nőtt. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy lecsökken a csecsemő és gyermekhalandóság, számos betegséget meg tudnak gyógyítani (tüdőgyulladás, TBC), nem pusztítanak halálos járványok (kolera, pestis stb.), az emberi környezetből eltűntek a veszélyt jelentő állatok (többek között a farkasok és medvék már csak a lakatlan hegyvidéken élnek). A tudományos vívmányok azonban nem korlátozódnak olyan eredményekre, amelyek révén megváltozik az ember és a környezet közötti kapcsolat, a tudomány egyik fontos funkciója—akárcsak a vallásoké, vagy az ezotériáé—magyarázatot adni az emberiséget izgató fontos kérdésekre. Ezekre a kérdésekre a vallások, vagy az ezotéria válasza radikálisan más módon alakul ki, mint a tudomány válasza. Ennek oka az, hogy a tudományos módszer alapja a következő: fogalmazzunk meg egy állítást, majd próbáljuk megcáfolni. Ha kiderül, hogy nem is lehet megcáfolni, az állítás dogmának minősül és a tudomány elveti. Nem azért, mert hamis állítást mond ki, hanem azért, mert a cáfolhatatlan állításokról vég nélkül lehet vitatkozni anélkül, hogy a vita valamilyen következtetésre jutna. Ebben a közdelemben minden apró járulék fontos. Ha sikerül olyan megfigyelést találni, amire az állítás nem áll, előfordulhat, hogy az állítást kell finomítani, mert a megfigyelt körülményekre már nem érvényes az állítás. Előfordulhat, hogy a vizsgált állításból levonható olyan következtetés, ami hamis. Ez is a cáfolat egy módja. Nyilvánvaló azonban a csábítás, hogy a hosszadalmas és gyakran fájdalmas vizsgálódások helyett fogalmazzunk meg ugyanolyan, ex-katedra „tudományos” állításokat, amint teszi ezt az ezotéria vagy teszik a vallások. Természetesen erre is van példa. Létezik egy „szcientizmus”-nak nevezett irányzat, amely ilyen, ex-katedra kijelentéseket fogalmaz meg. A szcientizmus azt hirdeti— minden bizonyíték nélkül—hogy a világ megismerésének, a világról szerzett tudásnak egyetlen módja van, az pedig a tudományos módszer. Többen (köztük GÜNTHER FLECK, Nemzetvédelmi Akadémia, Bécs) úgy vélik, a szcientista irányzat egyik következménye, hogy a diákok között hódít a babona és az áltudomány. Most pedig vegyük sorra, milyen problémák várnak megoldásra. Első helyen említem a nagy rendszerek problémáit, elsősorban a természettel kapcsolatban. Amikor a vízgazdálkodás sikereiről beszélünk, meg kell említeni a klímaváltozás és a sikertelen beavatkozás eredményeit. Az ember kiterjesztette életterét többek között az alacsonyan fekvő területekre. Például gátak nélkül Hollandia nem létezne. A klímaváltozás miatt a tengerek vízszintje várhatóan emelkedni fog, nem biztos, hogy a gátak magasításával a tenger kiöntése megakadályozható. Több 294


nagyváros (például New York) is komoly veszélyben van. A nagy rendszerek nem kellő megértése vezetett olyan balsikerű beavatkozásokhoz, mint Szír-Darja és az Amu-Darja szabályozása. A két folyó vizével a környező sivatagos területet mezőgazdasági művelésre alkalmassá tették ugyan, de az Aral tó víz-utánpótlása annyira lecsökkent, hogy a valamikor még tenger méretű tó ma már csak egy mocsár. A vízgazdálkodás teendőivel kapcsolatban a 2002 augusztusában Johannesburgban megtartott Környezetvédelmi Világkonferencián a következő szemléletes adatok hangzottak el:         

a kórházi ágyak felét olyan betegek foglalják el, akik víz által terjesztett betegségben szenvednek. Afrika vidéki településein a nők átlagosan napi 3 órát töltenek vízhordással. Egy fejlődő országban élő átlagosan napi 20 liter vizet használ összesen. A legtöbb afrikai nagyvárosban a vezetékes víz fele elszivárog. Az édesvíz kb. 70 %-át növénytermesztésre fordítjuk. A konferencián résztvevők napi vízfogyasztása 200 liter. Naponta 6000 gyermek hal meg olyan betegségekben, amelyeket a rossz higiéniás körülmények okoznak. Naponta 160 km3 vizet szivattyúznak ki földalatti forrásokból, amit nem pótolnak(?). A világon 1100 millió embernek nincs egészséges ivóvize, 2400 millió ember nélkülözi a csatornázás áldásait.

Minden fontos az alábbi összefüggésben. A nagy rendszerek közé tartozik a társadalom is, azonban ennek sajátságos törvényszerűségei ma még kevéssé ismertek. A vízgazdálkodás kérdése például szoros összefüggésben van a társadalmi viszonyokkal (ott van egészséges víz, ahol pénz van, ott van csatornázás, ahol pénz van), a termelési viszonyokkal (például az agrártevékenységek között jelentős különbség van a gyapjú és a kukorica előállításának vízigénye között). Általánosságban megemlíthető, hogy kevéssé értjük, az emberi tevékenységet, különösen az emberi érdekérvényesítést, a konfliktusok feloldását. Az utolsó kérdés csak az lehet, tegyük fel, hogy a megoldásra váró problémák vizsgálatában a tudományt, mint alkalmatlant elvetjük. Akkor milyen más módszertől remélhető a megoldás? Azt kell tehát végiggondolnunk, milyen problémákról van szó és milyen alternatív lehetőségek között választhatunk. Az európai szemlélet azt sugallja: fogalmazd meg a célt, amit el akarsz érni, jelöld ki, hogy a cél eléréséhez milyen változtatásokat kell elérni a természetben, teremtsd elő a változtatáshoz szüksége eszközöket, dolgozz keményen és eléred, amit akarsz. Ma már a bálnaés fókavadászoknak, a halászoknak olyan hatékony eszközeik vannak, amelyekkel évek alatt ki lehet pucolni a halakat az óceánokból. Az utóbbi évek eseményei azonban arra intenek bennünket, hogy nem látjuk át a természet folyamatait, ezek a beavatkozások gyakran járnak előre nem látható következményekkel. Az ázsiai megközelítés viszont arra buzdít, szemléljük a természetet, próbáljuk kilesni titkát, és ha sikerül, akkor csak olyasmit csináljnk, ami összhangban van a természet harmóniájával. Sokkal egyszerűbb az embernek alkalmazkodnia a fenséges, végtelen természethez, mintsem oktalan módos belepiszkálni az ismeretlen de végtelen idők óta hibátlanul működő szerkezetbe. Ne legyünk türelmetlenek, viseljük a szenvedést alázattal, a dolgok rendje úgyis helyreáll.

295


Amint a fentiekből is kitűnik, hiba volna egyedül az eszközöket tekinteni, valójában az embert és az eszközt együtt kell vizsgálni. Itt az ember alatt az ember világképét kell érteni. Nincs ugyanis olyan eszköz, amit ne lehetne nemtelen célok elérésére használni. A tudomány építőköveket szállít a világ megértéséhez, abból a technika eszközöket fabrikál. De azt a célt, aminek elérésére az eszközöket használjuk, már nem a tudomány alakítja ki. Láttuk, hogy a világkép alapkérdéseire többféle módon adható válasz, a különféle válaszok között csak szubjektíven lehet választani. A háborús konfliktust, a környezetszennyezést elsősorban az ember hozza létre. A konfliktusokhoz vezető okok között a mohóság, a kapzsiság, az ostobaság az első helyeken szerepel. Hiba lenne a konfliktusokat az eszközök nyakába varrni. Amint egy angol közmondás tartja: csak a rossz ács szidja a szerszámait.    Aligha van ok azonban az elégedettségre. A racionalitást nem szabad számon kérni a szórakozás, pihenés közbeni tevékenységen (már ami a pihenőt illeti, másnak a pihenés biztosítása munka), de igenis számon kell kérni minden adott cél elérésére irányuló emberi erőfeszítésre. Láttuk, hogy életünket át- és átszövik az érdekek. Tudjuk, milyen hiányosak ismereteink a társadalomról, az emberi testről, a pszichéről. Még ha mindezt figyelembe vesszük is, azt állítom, meglepően gyakran találkozunk irracionális cselekvéssel, viselkedéssel munkánk során. Ezt az állítást egy történeten keresztül szeretném megvilágítani. Minden szakmát lehet gyengén, közepesen vagy kiválóan művelni. Egy adott szakmában azt is lehet tudni, hol kell a szakma kiválóságait keresni, és hol fogjuk találni a középszert, vagy éppen a gyengéket. A nagy értékű ipari berendezések építése a szakma csúcsát jelenti, valószínűleg azért, mert minden nagyberendezésnek „lelke van”, a rajta való munka nehezen kiszámítható. Hiába tartják be a berendezés minden részének készítése során az aprólékosan kidolgozott előírásokat, könnyen előfordul, hogy a berendezés egésze nem úgy működik, ahogyan kell. Ilyenkor jön a hibakeresés, aminek során a berendezés építői megpróbálnak az elképzelhetetlen hibára gondolni és megtalálni azt. Ilyenkor két megközelítés lehetséges. Az egyik minden ellenőrizhető mennyiséget le akar mérni. Ez persze nehézségekbe ütközik, mert egyes alkatrészeket csak hosszadalmas szereléssel lehet kiszedni a méréshez, és ha összeszerelés közben a legapróbb hiba is előfordul, a hiba természete megváltozik. A másik lehetőség az intuíció. Bizonyos szubjektív mérésből lehet arra következtetni, mi lehet a hiba. Egyik alkalommal egy nagyteljesítményű generátor szerelésének utolsó fázisában azt láttam, hogy az egyik szaki odamegy a csapágyhoz, hozzászorít egy nagy csavarhúzót, a csavarhúzó nyelét pedig a fogához nyomja. Pár másodperc múlva pedig kijelenti: „Még nem jó, még zörög!”. Más szakmáknál (például a Forma-1 csapatok szerelőinél) azt látjuk, hogy a szerelő kivételes képességeit különös eszközökkel, mondjuk kabalababával, próbálja ápolni. De, már arra is volt példa, hogy az egyik amerikai elnök fizetési listáján szerepelt egy jósnő is. Hogyan lehetséges ez? Ha a jósnő feladata a közvélemény-kutatások előrejelzése, ami egy nehéz feladat, de más, többek között tudományos módszerrel is elvégezhető. Igen, de tudható, hogy erre a kérdésre a tudományos módszer elég pontatlan választ képes csak adni. Akkor pedig miért ne fordulhatna az amerikai elnök jósnőhöz? Erre a kérdésre csak akkor lehet válaszolni, ha meg tudjuk mondani, hogyan akarjuk eldönteni két konkurens módszer közül melyik a jobb. A tudomány kifelé mutatott arca sem mindig vonzó. A 3.2 fejezetben már szó volt egy állítólagos blöffről, egy antigravitációt megerősítő kísérlet kéziratát juttatták el egy jó nevű újsághoz. A témát lezártnak lehetne tekinteni, ha a cikk (vagy blöff) egyik szerzője, EUGENE PODKLETNOV nem hallatott volna magáról azzal, hogy meggyőzte a NASA-t, költsön 600 ezer dollárt egy gépre, amivel leárnyékolható a Föld gravitációs ereje. PODKLETNOV 1992-ben megjelentetett egy cikket a Physica C-ben, amiben egy antigravitációs kísérleti elrendezés volt 296


leírva. A kísérlet egyszerűsített leírását 2002-ben közölte a New Scientist408, a cikk bevezetőjében PODKLETNOV elmondja, hogy amikor munkahelyén, a Tamperei egyetemen (!) beszámolt eredményéről, a gravitáció csökkentésére szolgáló elképzelése olyan vihart váltott ki munkahelyén, hogy öt éve egyszerűen kirúgták. Most a Tamperei Egyetem szupravezetéssel foglalkozó laborjában dolgozik. PODKLETNOV azt állítja, kísérletét több helyen megvalósították, és a kísérlet sikeres volt. Ennek ellenére, vezető fizikusok kétkedéssel fogadják a hírt. A Torontói Egyetem (Kanada) kutatói, a Centre National de Recherche Scientifique (Párizs) és egy Boeing alkalmazott is meg kívánja ismételni a kísérletet. A NASA hamarosan megismétli a kísérletet, RON KOCZOR és csapata a Marshall Space Flight Centerben (Huntsville, Alabama állam) kapja a 600 ezer dollárt, hogy megépítse PODKLETNOV berendezését. A kísérlet lényege, hogy egy 6 mm vastag szupravezető diszk, amely 5000 fordulat/perc sebességgel forog, a fölötte felfüggesztett tárgy súlyát kb. 1%-kal csökkenti, amit a felfüggesztésre ható erő mérésével lehet megállapítani. A cikkben PODKLETNOV elmondja, hogy 1996-ban elküldte kéziratát a Physica D-nek, ahol egy normális review keretében kéziratát el is fogadták, ám az elképzelés annyira új volt, hogy amikor a Sunday Telegraph idő előtt kiszivárogtatta „A világ első antigravitációs készüléke” hangzatos címmel, a „közvélemény” megtámadta a cikk állításait, mondván, az teljesen ellentmond a fizika ismert törvényeinek. A tisztánlátást az is akadályozza, hogy 1997ben KOCZOR-ék megpróbálták megismételni PODKLETNOV kísérletét, de kudarcot vallottak. PODKLETNOV szerint a kísérlet csak akkor lehet sikeres, ha egzaktul az ő berendezésén végzik el. Ezt az érvet már hallottuk a hidegfúzió kapcsán, FLEISCHMANN és PONS ezzel védekeztek, amikor kiderült, az ellenőrző kísérletek kudarcba fulladtak. Az is közös a két eset között, hogy ahogyan a hidegfúzió is teljességgel megmagyarázhatatlan volt, úgy az antigravitáció sem illeszthető bele jelenlegi tudásunkba. Ennek a zűrzavaros helyzetnek igyekszik véget vetni a NASA tervezett kísérlete. Sajnos ez az eset sem öregbíti a tudomány hírnevét, noha alapjában minden rendben lenne… ha nem csapták volna el PODKLETNOVot azért, mert merészelt egy meglepő ötlettel előállni. Itt újra az egyéni (irigység esetleg félelem) korlátok és a közösségi korlátok (a publikáció rendjében alapvető hiba van, ha egy meglepő írást bárki letiltathat). Nem csodálkoznék, ha az olvasó most értetlenül áll a hidegfúzió botránya, a SCHÖN-botrány és a többi előtt. Igaz, ezeket a botrányokat az idő megoldja. A csalókat elfelejtik, a hibás kísérletet nem lehet megismételni, tehát a rend helyre áll. A baj ott van, hogy alig csendesül el az egyik botrány, jön a másik.    Az áltudományok elleni harc egyik jeles képviselője BOB PARK, a Marylandi Egyetem fizikusa. 2000-ben megerősítette409 egy már 1999-ben bejelentett, „Woodoo Science”410 című könyv megjelenését, amiben ígérete szerint nevek is találhatóak, egyesek tevékenységére külön ki fog térni, és többek „tyúkszemére rá fog lépni”. PARK tréfálkozik az áltudományos előrejelzéseken, könyvében olyan tudományos gondolatokat taglal, amelyek „tejesen, vitathatatlanul, extravagánsan hibásak, ugyanakkor szenvedélyes, esetenként erőteljes követőkre találtak”. Érthető, hogy PARK igyekszik elkerülni a vitatható (vagy vitára sem érdemes) áltudományokat, mint amilyen az asztrológia (v.ö. 4.4 fejezet), ehelyett olyan egzotikus találmányokra koncentrál, mint az örökmozgók, a gravitáció megszüntetése, a sugárzást közömbösítő szobrocskák, kutató repülőgépek, amelyek képesek ásványi lelőhelyeket felfedezni, a hidrogénatom „alapállapot 408

New Scientist, 2002, 12 January, 25 Robert P. Crease: The Dangers of Woodoo Science, Physics World,August 2000, 19 410 szabad fordításban: áltudomány 409

297


alatti” (sic!) szintjei. A sorból természetesen nem maradhat ki az UFO kérdés sem. Elmeséli, hogy az amerikai Fox tévétársaság három éven át ismételt egy filmet, amelyet azzal a megjelöléssel vetítettek Európában is, hogy az USA Air Force készítette, és a filmen az látható, hogyan történt a hivatalos boncolása egy földönkívüli tetemének, amit a roswelli (Új Mexikó) UFO baleset helyszínén találtak. Három évi kaszálás után a Fox társaság drámai műsorban bejelentette, hogy szakértőkkel megvizsgáltatta a filmet, és megállapították, az hamisítvány. Az idézett cikket író CREASE (aki egy filozófia tanszéken dolgozik) arra figyelmeztet, hogy PARK együtt tárgyalja a sarlatánságot és a tudománytalanságot. Az áltudomány funkcionál abban az értelemben, hogy gyógyírt ajánl azok számára, akik menekülnek a modern élet szenvtelensége, kiszámíthatatlansága és bonyolultsága elől. Aki hisz az áltudományban, ezen felül még olyan magyarázatokat is kap, amelyek a tudósok előtt mindörökre rejtve maradnak. Ezek a magyarázatok többnyire egyszerűek, könnyen megérthető üzeneteket hordoznak (gondoljunk csak a gonosz, összeesküvő kormányokra vagy a vaskalapos tudományra). Ezen felül a könyörtelen racionális magyarázatok helyett nagyon is kecsegtető magyarázatokat is ajánl, mint az ingyen hozzáférhető korlátlan energia (ami viszont mindenki tapasztalatával ellent mond, a világon mindenért keményen meg kell dolgozni), vagy a csodálatos gyógyulás. Ezeknek a nézeteknek a sikerét nem kis részben maga a tudomány teremtette meg, elsősorban azzal, hogy a tudósok a tudományt eladni szándékozó ismeretterjesztő újságírókkal karöltve annyi badarságot röpítettek már világgá, ami teljesen elbizonytalanította az olvasókat, mi lehetséges, mi nem. Maga PARK is felvetette, ebben az elméleti fizikusok is felelősek. Ezek után CREASE a következő kérdéseket veti fel: „Csodálkozhatunk-e, hogy egy képzett, hivatásos tudós a vizsgált jelenség komplex tudományos elemzése célját illetően oly csekély hatással bír a közönség áltudománnyal kapcsolatos attitűdjére? Hogyan fogalmaz meg egy tudós egy magyarázatot, amely olyan embereknek szól, akik rendszerint más kérdéseket tesznek fel, mint amit a tudósok megválaszolni igyekszenek? Valójában hogyan remélheti, hogy hatással lesz az áltudományra anélkül, hogy megértené, az hogyan és miért működik?” PARK magyarázatában helyet kap a tudomány azon üzenete, hogy a világ olyan szeszélyes, hogy bármi lehetséges benne, az általános igény, hogy az emberek erősen igényelnének már valami egyre késő csodát, és az a tény, hogy az áltudomány keveset veszíthet, de sokat nyerhet. A cikk a következő konklúzióval fejeződik be: Mindazonáltal az áltudomány sokkal finomabb és bonyolultabb módon működik annál, mint azt a klasszikus társadalompszichológia klasszikus kutatása mutatja. Lásd például LEON FESTINGER: Amikor a jóslat nem teljesül, vagy JOSEPH JASTROW könyvét az emberi hiedelmekről. Következésképpen, az áltudomány kezelése többet igényel, mint néhány név megnevezése és egy sor nevetséges történet felsorolása. A tudomány és az áltudomány együttélésére lehet szükség. Még a békés egymás mellett élés is több analizáló és interpretáló megértést és adatolást igényelhet, amelyet inkább gyakorolnak a humán tudományok, mint a természettudományok. Ilyen kutatás nélkül lehetetlen marad annak megértése, vagy hatékony kezelése, hogy számos »szenvedélyes, és alkalmanként erőteljes, támogatója« van olyan elveknek, amelyek »teljesen, vitathatatlanul, extravagánsan hibásak«.

298


Meglehet, hogy a humán tudományok esetében lehetséges a békés egymás mellett élés, de a természettudományok alapelveivel nem férnek össze az áltudományos állítások. Ezzel együtt kétségtelen, kevéssé értjük annak okát, hogy az áltudományok népszerűsége egyre nő annak ellenére, hogy eredményeket nem tud femutatni. Ha pedig eredményeket tud felmutatni, akkor egyszerűen alternatív megközelítésként kell őket kezelni. 8.5. Tudás és erkölcs Aggódás iparágak, nagy prédikátorok, Doug Mobley tiszteletes és a többiek. A számítástechnika becstelenségei: vírusok; Y2000. A felhasználók kiszolgáltatottsága. Lézeresek és űrfegyverek. Reaktorfizika és fegyverek. geológusok és a radioaktív hulladék. Lobbizás, avagy a pénzszerzés művészete.

Számos olyan kérdésben kell nap mint nap állást foglalnunk, amiben nincs meg sem a szakértelmünk, sem a döntéshez szükséges információnk. Nem tudjuk, mit tartalmaznak az élelmiszerek, amiket naponta fogyasztunk, nem tudjuk, mit tartalmaz az üdítőital, nem tudjuk, helyesen teszi-e az önkormányzat, ha a lakásunk közelében építi meg a felüljárót, autópályát. Nem tudjuk, mennyire veszélyezteti egészségünket a levegő. Nem tudjuk, tényleg a számunkra fontos információt tálalják-e nekünk hírek gyanánt. Mégis, valamilyen elvek alapján foglalunk állást, hiszen naponta vásárolunk élelmiszert, közlekedünk és lélegzünk. Ezt a helyzetet egyesek ügyesen kihasználják, virágzik az aggódás iparág, ahol a véletlenszerűen felröppenő hírek és álhírek elárasztanak bennünket. Mit tehet ebben a helyzetben a tudomány? Mit tehet egy felelősen gondolkozó gondolkodó ember? A tudós erkölcsének ideálját a Fama Fraternitas a következőképpen adta meg: A philosophus egy olyan ember, ki tökéletesen meggyőzetett lévén arról a végről, amiért Isten az embert erre a föld színére helyeztette, minden igyekezetét arra fordítja, hogy annak eleget tégyen. Az Istennek dicsősége és embertársainak boldogsága az a kettős tárgy, … mellyre siet, és a természetnek vizsgálatában keresi a módokat, legbizonyosabban céljához jutni. Az igazi philosophus olyan ember, ki a gazdagságot maga valóságában mind becsűlleni, mind pedig megvetni tudja.411 Érdemes összevetni a fenti szöveget azzal, amire DAVID HILBERTNEK kellett esküt tennie doktorráavatásán a königsbergi egyetemen412: Ünnepélyesen felteszem a kérdést: Esküszik, hogy férfihoz méltón védelmezi az igaz tudományt, terjeszti és előreviszi azt, nem a nyereségért, nem is a dicsőség hiú ragyogásáért, hanem hogy Isten igazsága fényesen ragyogjon és kiteljesedjen? Mi az, amit egy pallérozott elme elvetendő gyakorlatnak lát? Ha valaki abból akar megélni, hogy mások (jogos vagy jogtalan) félelmét meglovagolja, abból saját vagyonát gyarapítja, az szerintem ugyanaz az erkölcstelenség, mint a dohánygyáraké. Különösen fájdalmas, ha ez a szemfényvesztés a hit köntösébe bújik. Pár éve láttam egy filmsorozatot egy amerikai csatornán, ahol arról volt szó, hogy az evangelizáció413 egy évi ötmilliárd dolláros üzlet Amerikában. Azt 411

Magyar aranycsinálók, Magvető, 1980, 35 Reid, C: Hilbert, Springer, New York, 1970, 17 413 Itt az evangelizáció a vallásos gyógyulást, a csodákat jelenti. Semmi köze az igehirdetéshez. 412

299


hittem rosszul hallom. De kétségtelen, a képernyőn ugyanazt a szenvtelen arcot láttam a riporterrel szemben, aki reggel még Krisztus igéjét hirdette, transzba ejtett számos nézőt a színpadon, majd a hit erejével meggyógyított sok embert. Amikor erre a riporter rákérdezett, a válasz valami ilyesmi volt: „Ha csak egyetlen ember is meggyógyul valaha, akkor már megérte.” Neki biztosan. Nem tudom, mit gondolnak azok, akik ráébrednek, hogy rászedték őket.    A természettudományokkal foglalkozók körében általánosnak mondható az a nézet, hogy a korrupció mértéke a természettudományokban nem számottevő. A tudomány minőségbiztosítási mechanizmusai működőképesek, a korábbi fejezetekben leírt jelenségek nem tekinthetőek általánosnak. Van azonban egy terület, az informatika, amiről más az általános vélekedés. Ennek egyik oka biztosan az, hogy az informatika túlságosan közel került a piachoz, sokkal inkább tekinthető piaci tevékenységnek, mint tudományos kutatásnak. Az alábbiakat lehet felsorolni az informatika „erkölcstelenségének” bizonyítékaként: 1. A YEAR 2000 botrány. A személyi számítógépek a nyolcvanas években jelentek meg, az első darabok mai szemmel nézve primitívek voltak, például nem volt a géphez klaviatúra, az utasításokat gépi kódban, kapcsolók segítségével kellett bevinni. A kilencvenes évekre a PC már jelentősen átalakult, volt operációs rendszere, perifériája (a floppy diszk, a hard diszk, nyomtató), léteztek fordítóprogramok a legtöbb elterjedt nyelvhez (FORTRAN, PASCAL, C), már kialakulóban volt a világháló, ami végül az egyik legfontosabb PC alkalmazássá vált. Az operációs rendszer egyik fontos feladata a számítógép órájának kezelése. Erre azért van szükség, mert a számítógép nem működik adatok nélkül, az adatokat programok és emberek együtt hozzák létre, pl. amikor egy receptet kiváltunk a patikában, a patikus a receptről bizonyos adatokat beolvas a receptről, másokat a gyógyszer dobozáról; megint másik adatokat kézzel ír be. Ezekből az adatokból a patika gépein működő számítógép-hálózat módosítja a raktárkészletet tartalmazó fájlt, esetleg készít statisztikát arról, hány receptet állított ki az adott orvos, vagy váltott ki az adott beteg, ezeket pedig másik fájlokba írja be. Előbb-utóbb a számítógép adathordozóin nagyszámú fájl lesz, ezek között rendet kell teremteni, ebben segít, ha a fájl neve mellett ismerjük a létrehozás vagy a módosítás időpontját. Akkor is szükség lehet az időre, ha a folyamatosa beérkező adatokat integrálni, vagy összehasonlítani akarjuk. A PC operációs rendszerében, hogyan—hogyan nem, két bájtot tartottak fenn a dátum tárolására, ami csak az utolsó két decimális számjegy tárolására elegendő. Így 1995 helyett a gép 95-öt, 2000 helyett pedig 00-t tárolt. (Ismétlem, mindez a kilencvenes években történt!) Ahogyan közeledett a 2000-es év, úgy kapott egyre nagyobb hangsúlyt a világot fenyegető katasztrófa: 2000. január elsején a számítógépek a dátum probléma miatt megbolondulnak, leáll a számítógépes helyfoglalás, a repülőgépek radarjait és a repülőgépeket (vonatokat, hajókat) irányító számítógépek éppúgy, mint a bankok számítógépei, nem lehet az automatából pénzt felvenni, szóval, küszöbön a káosz. Ha azt akarjuk, hogy a káosz elmaradjon, akkor súlyos milliárdokat (természetesen amerikai dollárban) kell fizetni a nagylelkű programozóknak, akik áldozatos munkával hajlandónak mutatkoztak az emberiséget fenyegető veszélyt elhárítani. A dollár milliárdokat rendben kifizették, a káosz is elmaradt, tehát minden a legnagyobb rendben zajlott. 2. A hackerek. Az angol eredetű szó a számítástechnikában olyan személyt jelent, aki megkísérli számára tiltott gépek ill. adatok elérését. Ha az én gépem kapcsolatban áll a hálózattal, akkor a hálózat is kapcsolatban áll az én gépemmel. Az nem volna jó, ha a város másik végén valaki tévedésből letörölne egy fájlt az én gépemről. Ezt úgy védik ki, hogy a hálózatban van egy hierarchia, mindenkinek van egy jogosultsága, ami megszabja, milyen 300


gépeket érhet el, ott milyen műveleteket hajthat végre. A hacker abban leli örömét, hogy minden ilyen akadályon megpróbál átjutni. Természetesen vannak kevéssé és jobban védett gépek. Nagy szó, ha valaki egy bankba be tud törni (elektronikusan), vagy egy katonai cég gépébe (a legtöbb betörési kísérlet célpontja a Pentagon). A hacker nem akar feltétlenül kárt okozni, sokan megelégszenek a ténnyel, hogy bejutottak egy jól védett gépbe; ám mások legalább egy névjegyet hagynak (pl. a cég honlapját megváltoztatják), megint mások lopni szándékoznak, mint az igazi betörők. Gondoljuk csak el, hogy aki belenyúl egy bank gépébe és eléri, hogy a töredék centek minden tranzakciónál az általa megadott számlára kerüljenek, hamarosan milliomos lesz, miközben az ügy felderítése elég körülményes. A Budapesti Gazdasági és Műszaki Egyetemen pár éve vezették be a NEPTUN rendszert, ami egy számítógépes hálózat, ezen hirdetik meg a tanszékek az előadásokat, osztja ki a dékáni hivatal a termeket, hirdetik meg az előadók a vizsgaidőpontokat és jelentkeznek a diákok vizsgára. No és a végén ide kerül a vizsgán szerzett érdemjegy. A rendszert az első évben feltörték informatikushallgatók és módosítottak néhány vizsgajegyet. 3. A vírusgyártás. A legtöbb szövegszerkesztőben van lehetőség arra, hogy egy több gomb nyomogatásából álló műveletsort a program megjegyezzen és azt kívánságra végre is hajtsa. Ezzel lényegében megoldották azt a problémát, hogy egy működő program, működés közben, végrehajtson egy másik programot. A számítógépes vírus nem más, mint egy olyan utasítássorozat, amit alkalmas pillanatban aktiválni lehet (mondjuk, ha péntek és 13.-a van). A vírus bemásolhatja magát más programok adott helyére, az ilyen vírus valahányszor végrehajtódik szaporodik, innen kapta a vírus nevet. A vírus nem hoz hasznot senkinek, a vírust kitaláló és megíró programozó semmilyen előnyhöz nem jut, viszont a vírus tönkreteheti a megtámadott számítógépet, óriási kárt okozva a többnyire ismeretlen támadási célpontnak. Az én gépem is több alkalommal kapott vírusfertőzést, szerencsére csak ártalmatlan vírusoktól. A vírusokat fel lehet ismerni, léteznek olyan programok, amelyek végignézik a számítógépen lévő fájlokat és „ártalmatlanná” teszik a vírust tartalmazó fájlokat. Ma már vírusellenőrzés nélkül nem illik a számítógépet használni, számos vírusirtó program létezik, ezek egy része ingyen is letölthető a világhálóról. A Symantec cég egyik fő tevékenysége a vírusirtás. A cég közzétett statisztikája szerint 2001-ben tízezernél több új vírus jelent meg, összesen 58 339 féle vírust tartanak nyilván. Az új vírusok száma tehát naponta kb. 300, annyi vírust írnak meg, tesztelnek és bocsátanak ki a világban. Ha egy vírus megírását, tesztelését 3 munkanapra becsüljük, akkor világszerte kb. ezer számítógépes szakember csak vírusok gyártásával, azaz károkozással foglalkozik. 4. A verziók egymásutánja. Amerikában élő unokahúgom számítógépet készült vásárolni. A gépet csak a középiskolás gyerek kedvéért vették, fő felhasználásának a világhálón való barangolást gondolták. Az áruházban a kereskedő persze rábeszélte őket a legnagyobb teljesítményű, legnagyobb memóriájú gép vásárlására. A dolog pikantériája abban van, hogy hamarosan kiderült, szükség is van gigaherz feletti sebességű processzorra, a 256 megabájt memóriára, mert a legtöbb weboldal teli van animációval, színes képpel. De hogyan is van ez? Ahhoz az egyszerű tevékenységhez, hogy valaki a világhálón barangoljon, szükség van egy jelentős számítógép-kapacitásra? Nyilván az olvasó is észrevette, hogy amennyiben használt valamilyen szoftvert (például szövegszerkesztőt), és rossz sorsa úgy hozza, hogy rá kell térnie az újabb verzióra (például mert akikkel kapcsolatban áll már az új verziót használják), akkor a következő meglepő dolgokat tapasztalja. Az új verzióhoz sokkal gyorsabb processzor, nagyobb memória, sokkal több hely kell a diszken, mint a régi verzióhoz. A kipróbálás során hamar rájön, hogy az új verzió sok mindent tud, amit a régi verzió is tudott, de ahhoz, hogy a régi verzióval készített fájljait használni tudja, jó sokat kell 301


dolgoznia. Sebaj, gondolja ilyenkor a végletekig optimista felhasználó, nyilván az új lehetőségekhez kellett az erőforrás többlet. Hamar rájön azonban, hogy új programjának képességei inkább a gyártó újabb verziójának útját egyengeti, semmint a felhasználó kívánságait, még inkább az előző verzió közismert hibáit javítaná ki. Itt tehát a szoftver- és hardver gyártók összeesküvéséről van szó, aki egyszer számítógépet vásárol, az egy mókuskerékben találja magát, egyre drágább szoftvereket és egyre nagyobb teljesítményű hardvereket kénytelen vásárolni. Az is közismert, hogy emberek milliói dühöngnek a világban engedetlen számítógépük miatt. Az esetek egy részében ez a düh odáig fajul, hogy az elkeseredett felhasználó kárt tesz számítógépében. Magát a jelenséget nehéz elképzelni, de gondoljon az olvasó egy a számítógépet éppen hogy használni tudó felhasználóra, aki teljes egészében arra van utalva, amit számára a szoftver és a hardver biztosít. Íme egy eset, amit RODNEY COATES jelentett egy olvasói levélben414. RODNEY megpróbálta az új HP OfficeJet G85 jelű printerét installálni MacIntosh számítógépén, amikor hiba jelentkezett. Ezután tovább próbálkozott, ám a következő üzenetet kapta: „A HP All-in-One installálóból nem lehet kilépni. Lépjen ki az alkalmazásból és próbálja meg újra az installálást.” Ez volt az a pillanat, amikor RODNEY mérgében kihajította a gépet az ablakon.    Az a tény, hogy a tudomány finanszírozása többnyire szűkös állami költségvetésből történik, jelentősen korlátozza a kitűzhető tudományos célokat. A fizikusok gyakran szeretnének költséges berendezéseket létrehozni, gondoljunk csak az egyre nagyobb energiák elérését célzó gyorsítókra, a világűr távoli térségeit vizsgáló távcsövekre, teleszkópokra. Ezek a nagy értékű eszközök többnyire nem kapcsolódnak semmilyen közvetlen felhasználáshoz. Részben ezért, a fizikusok is kihasználják azokat a forrásokat, amelyek egyes nagy projektekhez kapcsolódnak. A legismertebb eset a lézeresek kalandja az űrfegyverkezéssel. A lézer nem más, mint koherens fény. A villanykörtéből jövő fény nem mutat interferenciát, mert az izzószálban lévő atomok véletlenszerűen bocsátanak ki fotonokat, a fotonok közötti fázis véletlenszerű. Az ilyen fényt inkoherensnek nevezik. A lézerben a fotonok fázisa rögzített, a lézer fényével már lehet interferenciát létrehozni. Látványos jelenségekkel bizonyítható, hogy a lézer fény energiája jóval nagyobb, mint az inkoherens forrás fényének energiája, pl. a lézerrel lukat lehet fúrni fémben. A röntgensugárzás energiája 3-4 nagyságrenddel nagyobb, mint a látható fény energiája. Ha tehát lézert lehet készíteni röntgensugárral, annak energiája 3-4 nagyságrenddel felülmúlja a látható fénnyel működő lézer energiáját. A lézereseket ez a lehetőség izgatta, a katonáknak pedig az jött kapóra, hogy ilyen lézert telepítve a világűrbe, az alkalmas lehet ellenséges eszközök megsemmisítésére. Ennek megfelelően fizikusok egy része (jelentősen exponálta magát a magyar származású TELLER EDE) kampányolt RONALD REAGAN csillagháborús tervei mellett. Vannak azonban olyan esetek is, amikor nincs szó olyan tudományos kérdésekről, mint új, nagy értékű eszközök létrehozása, egyszerűen csak drága projektekben kikérik a tudomány véleményét. Erre az elmúlt évtizedekben Magyarországon több példa is volt. Az alábbi két példa a nukleáris iparhoz, az atomerőműhöz kapcsolódik. Az első kérdés a biztonsággal kapcsolatos. Egy atomerőmű építése kb. 100-200 ezer dollárba kerül megawattonként, ezért a beruházás csak akkor lesz kifizetődő, ha az erőmű a tervezett időt nagy valószínűséggel energiatermeléssel tölti és nem történik rendkívüli esemény. Az egyik, roppant kellemetlen rendkívüli esemény a 414

New Scientist, 5 January 2002, 68

302


földrengés. Az erőmű építésénél ezért úgy kell az épületeket, gépeket, csővezetékeket megépíteni, hogy az erőmű élete során várható legnagyobb földrengést károsodás nélkül át tudja vészelni. Igen ám, de mekkora egy adott helyen a 30-50 év alatt várható földrengés? A kérdés a geofizika egyik ágának, a szeizmológiának területére esik. A földrengés úgy alakul ki, hogy a földköpenyben gyűlik a mechanikai feszültség, majd amikor az elér egy kritikus értéket, a kőzetlemezek elmozdulnak, az elmozdulás nagy (de általában rövid ideig tartó) gyorsulással jár. A földrengések erősségét a rengéskor felszabaduló energiával jellemzik. Korábban a bizonytalanabb MERCALLI skálát használták, de CHARLES F. RICHTER (1900-1985) amerikai szeizmológus javaslatára, 1935-ben áttértek a róla elnevezett Richter-skálára. Az új skála a rengést kísérő rugalmas deformációs (szeizmikus) hullám amplitúdójának logaritmusával arányos. Az eddig mért legnagyobb érték 9.0 volt. A földrengések előrejelzése óriási jelentőségű kérdés, hiszen egy-egy nagy földrengés előrejelzésével óriási emberi és anyagi veszteségeket lehetne megelőzni. A földrengést öt fázisra osztják fel. Az első fázis a földrengést lényegesen megelőző, lényegében nyugalmas időszak; a második fázis a kőzet kitágul (dilatáció), repedések alakulnak ki; a harmadik fázisban a repedésekbe víz tör be és a vetőzónák deformálódnak; a negyedik fázisban jelenik meg maga a földrengés; az ötödik fázis pedig a rengést követő egyensúlyi állapot kialakulása, amit utórengések kísérnek. Az előrejelzéshez az alábbi megfigyelhető mennyiségeket lehet felhasználni, azzal a megjegyzéssel, hogy a rengés ideje alatt egyes mennyiségek nem ismertek.     

Szeizmikus sebesség: az első fázisban állandó, a második fázisban lecsökken, a harmadik zónában nő, az ötödik fázisban ismét állandó. Talaj emelkedése: az első fázisban állandó, a másodikban nő, a harmadikban állandó. Radon kibocsátás: az első fázisban állandó, a másodikban nő, a harmadikban kissé nő, az ötödikben pedig lecsökken. Elektromos ellenállás: az első fázisban állandó, a második és harmadik fázisban csökken, az ötödik fázisban meredeken nő. Szeizmikus események száma: az első fázisban lassan nő, a másodikban lassan csökken, a harmadikban lassan nő, a negyedikben ugrásszerűen nő, az ötödikben pedig gyorsan csökken.

Anélkül, hogy a szeizmikusok dolgába kontárkodnánk, könnyen megállapítható, hogy olyan helyen, ahol alacsony a szeizmikus aktivitás, nem könnyű megbecsülni, hogy a földtörténeti szempontból egyetlen pillanatnak számító időben milyen erősségű rengés várható adott valószínűséggel. Ugyanakkor, ha a várható földrengés erősségét valaki egyetlen fokozattal feljebb becsli, tetemes kiadásra készteti az erőművet. Ráadásul itt a szubjektív körülmények is fontosak. Magyarországon a szeizmika szakértőinek száma nem túl nagy, ha X professzort kihagyják a döntésből, azonnal ellenvéleményt jelenthet be. Ezután a felelős nem tehet mást, mint megbíz egy másik bizottságot, de abból lehet, hogy Y marad ki, és a dolog kezdődik elölről. A másik probléma a radioaktív hulladék elhelyezésének problémája. A kiégett fűtőelemeket átmeneti tárolás után visszaszállítják a gyártónak. A munka során viszont keletkezik úgynevezett kisaktivitású hulladék, pl. szerszámok, munkaruhák. Ezeket az ország területén kell tárolni, egy radioaktív hulladékok tárolására alkalmas helyen. A hulladékot először is tömörítik, azután betontömbökbe öntik, a betontömböket megfelelő műgyantával kiöntik, a műgyantát pedig egy rozsdamentes acélból készült hordóba teszik. Ezeket kell egy olyan helyre eltenni, ahol embereket nem veszélyeztet, és nem kerülhet ki a környezetbe. A tároló kialakításának

303


megvannak az előírt követelményei, egy-egy javasolt terület vizsgálatakor csak azt kell ellenőrizni, teljesülnek-e a követelmények. 2002-ben megjelent a GSM stop. Ez az eszköz a mobiltelefon térerejét annyira lecsökkenti, hogy kb. 20 m távolságból detektálhatatlanná válik. Mi a berendezés fő alkalmazási területe? A nagy értékű autókban a lopás elleni védelem egy beépített GSM berendezés, ami meghatározza helyzetét és azt a műholdakkal közli. Így válik lehetségessé az ellopott autó megtalálása. Ezt a védelmet hiúsítja meg a GSM stop.    Amint láttuk, sötét fellegek gyülekeznek a tudomány fölött. Az egyre drágább kutatások elvégzéséhez pénz kell, a pénzt pedig csak akkor kapja meg a kutatás, ha elkötelezett lesz, ebben az esetben viszont kétséges, el tudja-e látni eredeti funkcióját: az egyetemes tudás pártatlan gyarapítását. Szerencsére, nem a tudományos megközelítés az egyetlen lehetőség a világ megismerésére, a vallás például egy merőben más megközelítést kínál. Talán ebben a szorult helyzetben a vallás jelenti a kiutat? A legtöbb vallás mind a mai napig az évezredekkel korábban kidolgozott dogmák rabja. Hiába bizonyosodott be több alkalommal, hogy olyan szent könyvek, mint a Biblia, a Korán vagy a Tóra nem tekinthetőek egyébnek, mint az emberi kultúra az adott időszakban kiemelkedő alkotásának. Kérdés azonban, hogy komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a több ezer évvel ezelőtt kispekulált rendszerek képesek eligazítást adni a 21. század emberének problémáira. Válasszuk a kérdést két részre. Először vizsgáljuk meg az általános elvi kérdéseket. A vallások mindegyikének alapvető problémája, hogy filozófiai rendszere spekulatív jellegű, nem fordít figyelmet az emberi tapasztalatra (elsősorban persze amiatt, hogy ez a tapasztalat jóval későbbi, mint a szent szövegek) és az abból levonható következtetésre. Az is közös probléma, hogy minden vallás dogmákra épül, a vallás lényegével ellenkezne, ha ezeket a dogmákat időrőlidőre felülvizsgálnák. A második csoportba sorolhatjuk a gyakorlati kérdéseket. Gondolhatja-e bárki, hogy egy Izraelben élő zsidó számára az a középponti probléma, amit feltehetően zsidó hittudósok elmélyülten tanulmányoznak, hogy szabad-e szombaton bekapcsolni a merülőforralót? Amikor naponta féltenie kell saját életét, szerettei életét? Feltehetően szívesebben látna valami olyan útmutatást atyái vallásától, aminek alapján legalább egy parányit biztonságosabb világban élhetne. De a muzulmánoknál is hasonló a helyzet, szívesen elmélkednek arról, vajon a próféta analfabéta volt-e, vagy tudott írni, olvasni. De a generációk óta menekülttáborokban élőknek nem ez a fő gondja. Még a nyugodt körülmények között élő muzulmánok is felvetik a kérdést, miért nem azokkal a kérdésekkel foglakoznak a hívők, amelyek révén a muzulmán népek gyorsabban fejlődhetnének, képesek lennének megvédeni magukat külső segítség nélkül? A sort folytathatnánk a hindi vallásokkal vagy a kereszténységgel. Úgy tűnik, a hívek által kimondatlanul is felvetett kérdésekre a vallás sem tud kielégítő választ adni. Helyette viszont több helyen találkozunk a politika mocsarába süllyedt vagy a tízparancsolat egyikét megszegő papokkal, akik a gonosszal folytatott küzdelem hevében megfeledkeznek saját vallásuk erkölcsi előírásairól is. Ugyan ki tudna a parlamentben ülő, többségében vallásos, vagy legalábbis annak látszó képviselő között egy tucat olyat találni, aki a tízparancsolatból legalább ötöt rendszeresen betart? Hiba lenne azt gondolni, a fenti bírálat egyetemes érvényű. Léteznek olyan vallások, amelyekre nem vonatkozik a fenti kritika. Érdekes módon ilyen a viszonylag fiatal bahá’i vallás, amelynek tábora egyre nő. Igaz, céljaik között olyan világi célok szerepelnek, mint az emberek közötti megértés, az egyenlőség és a világbéke. Módszereik között pedig fontos helyet kapott a nyílt és pártatlan vita, minden vélemény meghallgatása. 304


Mit tehet hát az, aki problémáira nem kap gyógyírt sem a tudománytól (mert a tudomány korántsem mindenható, a felmerülő problémáknak csak egy kis részét képes megfogalmazni, még kisebb részét megoldani), sem a vallástól (mert a vallás saját aszott dogmáin rágódik, vagy mert képviselői magatartásukkal zúzzák szét a rájuk bízott erkölcsöt)? Vagy saját kezébe veszi a dolgok irányítását és alakoskodik, csal vagy robbant, ahogyan a helyzet éppen kívánja. Aki nem ezt teszi (mert nem eléggé elkeseredett, vagy más okból ezek egyike sem járható út számára), az persze mindig kap választ a kóklerektől, akiket csak a haszon érdekel. Ezért azután sohasem látott mértékben virul a kuruzslás, a szemfényvesztés. Választ persze ezek sem képesek adni a felvetett kérdésekre, de itt ez már nem érdekes. A kétes alku mindkét résztvevője megkapja amit áhított, az egyik a pénzt, a másik pedig a pillanatnyi vigaszt, vagy a hiú reményt.    Az Europai Spallációs Forrás (angol neve után ESS) konferenciát rendezett 2002 májusában Bonnban, azzal a céllal, hogy meggyőzze az Európai Unió politikusait, helyesen teszik, ha megadják az ESS-re igényelt másfél milliárd Eurót. A konferencia második napján azon kaptam magam, hogy látványosan különvonulok, keresztbefont karral durcásan üldögélek egy sarokban. Azonnal eszembe jutott a népszerű könyv415, ami szerint ez az ellenvélemény kifejezése. Némi töprengés után rájöttem, azzal nem vagyok kibékülve, hogy a konferencia mondanivalóját röviden így tudnám összefoglalni: „Ez a világ nagyon jó, de ha lenne egy nagyintenzitású neutronforrás, akár tökéletes is lehetne!” Amikor Withers professzor arról beszélt, hogy minden repülőgépen van kb. 5000 repedt szegecs, és milyen fontos volna a mérnököknek többet tudni ezekről a repedt szegecsekről, és ehhez milyen jól fog jönni az ESS, ezt már túlzásnak éreztem. A neutronos vizsgálatok tényleg fontosak az élettartamgazdálkodásban, azonban jelenleg az a fő baj, hogy nem értjük eléggé a jelenséget. Nincs modellünk rá. Azért nincs, mert a repedés atomi méretekben indul, egyszerű rácshibák keletkeznek, ezek a rácshibák pedig instabilak, előbb-utóbb felszabadul a bennük felhalmozott energia. A szilárdtest-fizika rendelkezik modellekkel a rácshibák leírására, azok mozgására. Az anyag szilárdságát azonban a rácshibák csak közvetetten befolyásolják. A repülőgép szárnya, a hajó feneke, vagy a vonat kereke nem egyetlen kristály. A kristályok egy mozaik-szerű szerkezetbe állnak össze, a mozaik határán pedig újra energia halmozódhat fel. A mérnökök pedig azt tudják megmérni, milyen mélyen lehet egy adott anyagba egy próbatestet adott erővel benyomni. Jelenleg nincs egy szótár, aminek segítségével a rácshibák jellemzőit le lehetne fordítani a mérnökök által használatos fogalmakra. Nagy hiány mutatkozik olyan szakemberekben, akik értik a mérnökök által és a fizikusok által használt fogalmakat is. Ezen pedig aligha fog segíteni a sok neutron. De hasonló módon léptek fel a biológusok is, akik a betegségek keletkezési mechanizmusának megértését, a sejt működésének leírását várják az ESStől. Ezzel szemben az a valóság, világszerte nagy erők vizsgálják igaz-e pl. hogy az egyre kisebb intenzitású radioaktív sugárzás mindig káros, akármilyen kis intenzitásról van is szó, vagy pedig létezik egy intenzitásküszöb, ami alatt bizonyos védekezési mechanizmusok beindulnak és megvédik a szervezetet. Ennek a kérdésnek a vizsgálata sem azon múlik, van-e elegendő neutron, hanem azon, megértjük-e kellő mélységben a vizsgált jelenséget. Meg kellene érteni a sejt működését, feltérképezni az alakját, részeit és részleteiben megérteni kapcsolatát a külvilággal. Egy szó mint száz, nyilván öntudatlanul úgy ítéltem, az előadások pártossága messze túlmegy a számomra még elfogadható határon. Ezt meg is említettem JOHN HELLIWELLnek, aki azzal csitított: Ez még belefér a tisztességes lobbizásba.

415

Allan Pease:Testbeszéd, Park, 1989 305


8.6. Pokoli tornyok árnyékában Konfliktusokkal teli világ, megoldatlan problémák: hazátlan népek tucatjai. Az utóbbi évtizedek gazdasága, a globalizáció. A technikai vívmányok hatása: szoros kapcsolatok. Kinek hozott a globalizáció szabadságot? Óriás jövedelmek. Globalizált manipuláció. A World Trade Organization szerepe. Értékrend és politika. Amerikaellenesség. Iszlám fundamentalizmus. Ellentmondások Amerikán belül.

Európában, két évszázaddal Napóleon után, az alábbi országok érintettek etnikai konfliktusokban. A volt Jugoszlávia utódállamaiban (Szerbia, Horvátország, Bosznia, Macedónia) nemrég fejeződött be a háború, ám békéről még nem lehet beszélni. Vér folyik Spanyolországban (a baszkok követelnek maguknak hazát) és Írországban (a szélsőséges IRA robbantásai még Londont is elérik). Jóval kifinomultabb eszközökkel folyik a nemzeti kisebbségek beolvasztása pl. Romániában és Szlovákiában. Kisebb-nagyobb etnikai konfliktusba érdekeltek az alábbi országok: Franciaország és Németország (Elszász-Lotharingia körüli viták), Ausztria és Olaszország (Tirol kérdésében), Csehország és Németország (Szudéta németek), Magyarország és Szlovákia (magyar kisebbség), Magyarország és Románia (Erdély), Törökország és Görögország (Ciprus), Bulgária és Törökország (török kisebbség), Finnország és Oroszország (Karélia), Belorusszia és Ukrajna kontra Lengyelország (területi viták), Anglia és Spanyolország (Gibraltár kapcsán). Elnézést ha kihagytam valamilyen konfliktust, de az érintett országok száma már így is 26, és a lista még korántsem teljes. Ezt produkálták a politikusok az elmúlt 200 évben. Ez a helyzet mindennek tekinthető, csak stabilnak nem. Különösen aggasztó, hogy Anglia, Franciaország és Németország is érintett a kérdésben. Tény, hogy a francia-német vitát sikeresen kezelik, viszont a németek érintettek a Benes dekrétumok ügyében is … Ha ehhez hozzávesszük, hogy a világban megoldatlan a több mint tízmilliós kurd népesség helyzete, akik Törökország, Irak és Irán között lettek felosztva, megoldatlan a palesztinok sorsa (igaz, kis nép és egyre fogynak). Napjainkban Pakisztán és India—két atomhatalom—Kasmír miatt kirobbant konfliktusa borzolja a kedélyeket. Ehhez még vegyük a tőlünk távoli konfliktusokat (mint a tusszik és hutuk közti háborút). Ez tehát a világ a 21. század elején: megoldatlan etnikai problémák tömege, több tízmillió hazátlan, végletekig elkeseredett ember. Az első felmerülő kérdés: Hogyan jutottunk idáig? Van-e kiút? A gazdasági háttér ismerete nélkül nem érthetjük meg a konfliktusokat. A globalizáció fogalma a Világbank jelentéseiben bukkant fel először. A 20.-ik század második felében példátlan tudományos és technikai fejlődés ment végbe a világban. Átalakult a közlekedés, a gyors repülőgépek, a korábban elképzelhetetlen 300-400 km/h sebességgel közlekedő vonatok sokkal közelebb hozzák egymáshoz a nagyvárosokat, a termelőt és a kereskedőt, a kereskedőt és a fogyasztót. De átalakult a távközlés is. Megjelentek a műholdak, a mikrochipek, a számítógépes hálózatok. Ma már, ha valaki akarja, a nap bármely percében elérhető, a telefon, a fax ilyen elterjedése mellett az információtovábbítás egyszerűen megoldható technikai problémává vált. Ez a helyzet lehetővé tette a gyors üzleti tranzakciókat, amit azonban gátoltak a jogi szabályozások, és az országhatárok jelentette mesterséges korlátok. A piacok egységesítése és megnyitása—természetesen a mindenkinek egyenlő esélyeket elv alapján—ezt az akadályt is elhárította. Létrejött a pénz és az áruk szabad áramlása, ami a nemzetközi kereskedelem fellendüléséhez és a világgazdaság bővüléséhez vezetett. A fenti két jellemzőhöz társul egy nem kevésbé fontos harmadik tényező: a manipuláció általánossá válása. Amikor Anglia a fél világon uralkodott, gondolni sem mert arra, hogy az alattvalók gondolataiba olyan mélységig be tud hatolni, mint napjainkban Hollywood (kicsit általánosabban a filmek) és persze a TV. Mindez úgy történik, hogy a TV előtt ülő tömegek észre sem veszik hogy manipuláció

306


áldozatai, a manipuláció eszköztára pedig annyira drága, hogy a világon csak kevesen engedhetik meg birtoklását. Amint látjuk, ezek a változások egy szűk csoport érdekeit tükrözik, a változások hasznát is ők élvezik elsősorban. Nem úgy a hátrányait. A gyors fellendülés következtében fokozottabb környezeti károk jelentkeztek, nőtt a bizonytalanság (egy spekuláns a nemzeti valutát fel- vagy leértékelésre bírhatta, ami az adott valutát használó lakosság életszínvonalát jelentősen befolyásolta), előtérbe került a nyugati fogyasztói társadalom értékrendje, és a hozzá tartozó individualizmus. A világot megosztja a helyzet megítélése. Az egyik vélemény üdvözli a változásokat, szerintük a globalizáció gazdagítja és biztonságosabbá is teszi a világot. A szabad piac egyik jótékony hatása abban áll, hogy nő az életszínvonal, kiteljesedik a nemzetközi munkamegosztás. A szegényebb országok azért profitálnak a globalizációból, mert az olcsóbb munkaerő odavonzza a tőkét, a nagyobb beruházások beindítják a fejlődést. Mások viszont úgy gondolják, a gazdagodás kevesek része lesz, a szegények és a gazdagok közötti konfliktusok csak éleződni fognak, a gyors fejlődés pedig elkerülhetetlenül tönkreteszi a környezetet, a nyugati értékrend gátlástalan nyomulása a meglévő konfliktusokat csak súlyosbítja, emellett újabb konfliktusokat alakíthat ki. A globalizáció gazdasági oldalát vizsgálva a következő megállapításokra jutunk. A világ javainak 86%-át a leggazdagabb 20 % költi el; nincs a Földön olyan ország, ahol a nők többet keresnének a férfiaknál—emeli ki a New Scientist három részes összefoglalójában, amely a globalizáció problémáival foglalkozik. Miközben a világ általánosságban gazdagodik, a szegények és a gazdagok közti szakadék egyre mélyül. A prosperáló országok száma ugyan több mint 100, a hanyatló országok száma viszont meghaladja a 71-et, világosan mutatva: a világ jelentős része a globalizáció áldozatául esik. Ezek az országok méltán érzik úgy, hogy a prosperáló országok növekvő jólétét ők finanszírozzák. A segélyek nagy részét adó USA adakozó kedve—akárcsak a többi vezető gazdasági hatalomé—egyre csökken. Az USA pl. az ötvenes években nemzeti jövedelmének majd 3%-át költötte segélyekre, ez az arány a kilencvenes évekre 0.2 % alá csökkent. A világ népessége növekszik ugyan, azonban a növekmény az elégedetlenek és a szegények számát szaporítja. A globalizáció eredményeként olyan gazdasági erők jöttek létre, mint a General Motors (GM), a Ford Művek, vagy a Walmart áruházlánc Amerikában. A GM éves bevétele magasabb, mint egy kisebb ország (mint Thaiföld vagy Norvégia) éves nemzeti jövedelme (GNP). A Ford bevétele pedig felülmúlja Lengyelország nemzeti jövedelmét. A Walmart áruházlánc éves bevétele meghaladja Szaud- Arábia, Görögország, Portugália, Venezuela és a Fülöp Szigetek nemzeti jövedelmét. Igaz, egy nagyvállalat és egy ország pozícióját nem könnyű összehasonlítani, de a számok beszédesek. Egyébként a globalizációs folyamatok során az államok átadják hatalmuk egy részét a nagyvállalatoknak, miközben a vállalat azt mérlegeli, hol kedvezőbbek számára a körülmények, addig az államok adókedvezményekkel, a munkavállalók kordában tartásával, a környezetvédelem elnéző kezelésével próbálják a nagy, tőkeerős cégeket magukhoz édesgetni. A globalizáció eredménye, hogy ma már a világ bármely sarkán is kapcsolja be az ember a tévét, ugyanazok az amerikai filmek, ugyanazok a zenék és ugyanazok a reklámok, ugyanaz a vásárlásra csábító amerikai életstílus köszön vissza. Ezen túlmenően a híreket is nagyjából ugyanaz a néhány nagy hírügynökség látja el anyaggal, amiből következik, a híradók között legfeljebb annyi különbség van, hogy az adott országot jobban érintő jelentéseket előbbre veszi a szerkesztő. A szórakoztatás és a híripar Amerika egyik legerősebb exportcikke. A valaha nagy múltú filmkészítő nemzetek (franciák, olaszok, németek) még gyártanak filmeket, ha azonban megnézzük a kábeltévén fogható kb. 50 csatorna heti választékát, azt találjuk, a filmek 80-90 %-a 307


amerikai. Ez a lehengerlő fölény azért is érthetetlen, mert a szórakozás egyik fontos funkciója a közösség értékrendjének kialakítása, megerősítése lenne. Az egyes kultúrák értékrendje nyilvánvalóan eltérő, ha valaki a cseh vagy norvég kultúra helyett az amerikai kultúrát fogyasztja, feladja saját értékrendjét is. Egyedül India tartja magát, az indiai filmipar képes versenyezni az amerikai dömpinggel. Ráadásul ezeket a kultúr termékekben lévő üzeneteket gondosan úgy tervezik, hogy a néző ösztönösen megértse. EDUARDO GALEANO a következőképpen fogalmazta meg a helyzetet: A fogyasztók tömegei egy univerzális nyelven megfogalmazott parancsokat fogadnak meg, a hirdetések elérték azt, amit az eszperantó nem tudott elérni.416 A nyugatiak természetesen úgy vélik, ez az univerzális nyelv univerzális értékeket is közvetít. A nyugati fogyasztói életstílus már-már vallásnak tekinthető, egyetlen kivételtől eltekintve. Bármelyik templomba ingyenes a belépés, de a bevásárlóközpontba csak az léphet be, aki fizetni is tud, erről az őrök gondoskodnak. A globalizáció egyik élharcosa a World Trade Organization (WTO) a gyűlölet és a megvetés általános tárgya. Valahányszor a WTO ülést tart, tömegtüntetések várhatóak, a globalizációval foglalkozó könyvek nagy részében pedig a WTO az első számú gonosztevő. Az érthető, hogy a WTO feltétel nélkül hisz a kereskedelem kiterjesztésének áldásaiban. Azonban a WTO-nak hatalma, ereje is van ahhoz, hogy akaratát keresztül is vigye. Nem is titkolják, hogy a csatlakozó ország feladja szuverenitásának egyes elemeit. Döntéseit titkos szavazásokon kizárólag egyhangúlag hozza, a döntések a 140 tagországra nézve kötelezőek. A tagországok adják a világkereskedelem 97%-át. Nem csoda hát, ha a WTO döntései minden ember életét érintik. A WTO ellen felhozható, hogy noha számtalan eszköze van a kereskedelem tetszés szerinti befolyásolására, még nem fordult elő, hogy bárki is panaszt emelt volna amiatt, hogy egyes országok költségeik csökkentése érdekében gyermekmunkát alkalmaznak. A WTO nem avatkozik bele a környezetvédelmi ügyekbe sem, de a szociális kérdésekbe sem. A mondottakból világosan következik, hogy a WTO a gazdagok pártján áll, állásfoglalásaival, döntéseivel azt segíti, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek legyenek. WTO döntéseibe a fejlődő országoknak nem sok beleszólásra van esélyük. Ezt a problémát a WTO is elismeri. Az értékrend körüli vitáknak gyakran nyoma van a politikában is. Iránban a sahot a nép akarata ellenére a CIA segítette hatalomra az ötvenes években és tartotta meg évtizedekig. A sah viselkedésében és intézkedéseiben a nyugati értékrendet követte. A nép válasza az volt, hogy az ország elismert vezetői, akik elsősorban a shiita vallás erejére építettek, száműzetésbe vonultak. Az első számú vezető, Khomeini ajatollah Franciaországban élt. Közben Iránban egyre erősödött a vallás befolyása, terjedt az iszlám fundamentalizmus. Amikor 1979-ben a népfelkelés távozásra késztette REZA PAHLAVIT, minden készen állt egy új, az iszlám fundamentalizmus talaján álló állam kikiáltására. Az új vezetés első teendője volt, hogy az iskolákból eltávolította a nyugati métellyel átitatott tankönyveket, a nőknek elő kellett húzniuk a szekrényből a csadort. A keleti mételyt, a marxizmust is elutasították, „sem kelet, sem nyugat, az iszlám a legjobb” szólt a nyolcvanas évek szlogenje Iránban.   

416

New Scientist, No. 2340, 2002, 33

308


A Time magazin 2001 október 1.-i számában megjelent egy írás417, ami azt a kérdést vetette fel, miért nem szeretik a világban az amerikaiakat? Egy 2001 szeptemberében Pakisztánban tartott Amerika ellenes tüntetésen a tévékészülékeken is jól látható volt egy angol nyelvű transzparens, ami ezt javasolta: AMERIKAIAK! GONDOLKODJATOK! MIÉRT GYŰLÖL BENNETEKET AZ EGÉSZ VILÁG? Amint láttuk, ez a kérdés az amerikaiak nagy részének eszébe jutott, és nem értik, hogyan lehetséges, hogy a világ nem csodálja azt a nemzetet, amely többek között a Függetlenségi Nyilatkozatot, a nagyszerű gondolatokat megfogalmazó Alkotmányt adta a világnak, a történelem során önmagát nem kímélve belépett az első világháborúba és jelentős veszteségeket szenvedett a fasizmus elleni harcban. Ráadásul az arabok szemében az USA nem egyszerűen ellenség, hanem a megtestesült gonosz, maga ”a Nagy Sátán”. LISA BEYER említett cikkében az Amerikával szemben a Közel-Keleten tapasztalható ellenérzéseket koncentrikus körökként szemlélteti, aminek magját az iszlám szélsőségesek (mint Oszama bin Laden) alkotják Ezután jönnek az arab nacionalisták, közöttük az iszlám fundamentalisták egy része és a világi nacionalisták, akik a cikkíró szerint „eléggé kétségbeesettek és dühösek voltak ahhoz, hogy táncoljanak az utcákon, amikor tudomásukra jutott a szeptember 11.-i merénylet híre”. Közismert, hogy a CNN közvetített ilyen képeket, azonban később független elemzők kimutatták, hogy azok a képek évekkel korábban készültek, egyszerű, rutinszerű manipulációról volt szó a CNN részéről. A legkülső körön találhatóak azok a mérsékelt arabok, akik nem lejtettek ugyan örömtáncot, de magukban, esetleg ismerőseiknek kimutatva örültek, hogy végre valaki méltó módon megbüntette az arrogáns amerikaiakat. Az arabok ellenérzésének fő forrása, LISA BEYER szerint, Izrael állhatatos politikai, gazdasági és katonai támogatása. Természetesen az arabok szemében Izrael egy nemkívánatos állam. Azok, akik elfogadják Izrael létét, egy elnyomó államnak tartják, aminek első számú áldozatai a palesztinok, aki megszállva tartja a harmadik legfontosabb mohamedán kegyhelyet: Jeruzsálemet. Az Izrael elleni gyűlölet csak nőtt, amikor 1982-ben elfoglalta Libanont, természetesen minden arabok elleni akcióban amerikai tankok és repülőgépek biztosítják Izrael fölényét. Ha a háború alábbhagy vagy ideiglenesen befejeződik, jönnek a béketárgyalások, amelyeknek Amerika állandó résztvevője. Ezekben a tárgyalásokban az USA nyíltan támogatja Izraelt. Jelenleg kb. 7000 amerikai katona állomásozik Szaúd-Arábiában, nagyrészt az Öböl Háború kapcsán. Ezt nem csak a radikális OSZAMA BIN LADEN, de a mérsékelt arabok is úgy ítélik meg, hogy újra hitetlen katonák jelentek meg a Próféta földjén és megszentségtelenítik azt. Az, hogy a katonákat a szaudi vezetés hívta meg, nem mentség, az arabok többsége szemében a szaudi uralkodó az amerikaiak bábja. Szemére vetik Amerikának, hogy amennyiben saját érdekei úgy kívánják, habozás nélkül támogatnak erősen kifogásolható helyi vezetőket. A térségben található olaj elérését úgy biztosítják, hogy diktatúrákat támogatnak a Perzsa Öböl térségében. Azt is kifogásolják, hogy az USA támogatja ABDELAZIZ BOUTEFLIKA elnököt Algériában annak ellenére, hogy az kíméletlenül fellép az iszlám szélsőségesek ellen. Egyiptomban pedig a nem túl népszerű HOSZNI MUBARAKOt támogatják évi 2,7 milliárd dollárral, az egyiptomi helyzet kapcsán pedig felvetik, vajon az amerikaiak általában támogatják az emberi jogokat és a szabadságot, vagy csak bizonyos emberek esetében. Az amerikaiak közönyösek az arabok szenvedésével kapcsolatban is. Erre példaként a palesztinokat és az Irak elleni embargót hozzák fel.

417

Lisa Beyer: Roots Of Rage, Time, 2002, October 01 309


Nehéz nem észrevenni, hogy a fejlődő világ nem szereti az amerikaiakat. Ennek alátámasztására elegendő az utóbbi évek néhány eseményét említeni. 1993-ban arab terroristák kísérletet tettek egy New York-i felhőkarcoló, a World Trade Center felrobbantására. Az épület garázsában felrobbantottak egy robbanószerrel teli teherautót, ám az épület nem omlott össze. A kudarc az egyik résztvevő miatt csak azért történt, mert nem volt elég pénzük több robbanószert vásárolni. 1994-ben felrobbantják az USA Dar es Salam-i és Nairobi nagykövetségét. 1997-ben egyiptomi iszlám szélsőségesek megölnek 58 turistát (mint tudjuk, az a naiv elképzelés él, hogy a turisták többsége mindig és mindenhol amerikai), akik nagy része európai volt. Ezek után jött a 2001. szeptember 11.-i sikeres merénylet a World Trade Center és a Pentagon épülete ellen. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy az amerikaiak egy része igyekszik megérteni a jelenséget, megtalálni a gyűlölet valós vagy vélt okait. Az okok között—nyilván a szakértők majd kimutatják—jelentős hely jut a katasztrofális amerikai külpolitikának, amit többnyire a rövidtávú érdekek vezetnek. A következő hibákat szokás felróni az amerikai külpolitikának: 1. A rövidtávú érdekek előtérbe kerülése miatt hosszútávon hibának minősülő döntéseket hoznak. Erre néhány példa: támogatták CASTRO felszabadító mozgalmát, mert CASTRO ügyesen taktikázott és polgári irányzatúnak tüntette fel mozgalmát. Az Irak-Iráni háborúban Irakot támogatták, jelentős katonai támogatást nyújtottak SZADDAM HUSSZEINNEK. A Szovjetunió ellen harcoló Afganisztáni ellenzéket támogatták, akik az oroszok kivonulása után az amerikaiak ellen fordultak. GEORGE BUSH elnök megígérte, hogy rá a mudzsahedinek mindig számíthatnak. Peshavar környékén működött egy iszlám önkénteseket kiképző központ, jelentős amerikai támogatással. A központ egyik vezetőjét OSZAMA BIN LADENNEK hívták, itt alakult meg az Al Kaida szervezet. 2. Nem ismerik, vagy lebecsülik a helyiek értékrendjét. Ennek egyik következménye, hogy nem értik meg, az arabok még ma is sérelmezik a keresztes vitézek öldöklését, az al-Aksza Mecset Mártírjai nevű szervezet már nevében is utal az évezredes sérelemre. Az amerikai katonák 1990-ben jelentek meg újra a Közel-Keleten, amire az arabok reakciója egyszerűen ennyi volt: Újra megjelentek a hitetlenek a Szentföldön. 3. A legkényesebb Közel-Keleti konfliktusban leplezetlenül vállalják Izrael egyoldalú, az arabok szemében elvtelen támogatását. Ez a támogatás jelentős összegű (3 milliárd dollár évente) katonai segélyt, az USA vétójogának alkalmazását az ENSZ-ben és esetenként konkrét katonai együttműködést is jelent. 4. Támogatást nyújtanak kétes hírű rezsimeknek, mert pillanatnyi érdekük ezt kívánja. Közismert, hogy az emberi jogokért küzdő Amerika támogatta Papa Doc-ot, aki valószínűleg a történelem egyik legvéresebb kezű diktátora volt. A Közel-Keleten is támogatnak több, a helyiek által korruptnak tartott dinasztiát. 5. A békeszerződéseket is rövidtávú érdekek szerint kötnek. Ez persze nem csak az amerikaiakra jellemző, a közel-keleti békék sora elég sajátságos államokat hozott létre. De ne legyünk igazságtalanok, nem a State Department a főbűnös. A muzulmán mozgalmakban már 1928-ban megjelent a Muzulmán Testvériség, az első szélsőséges iszlám csoport. Nasszer Egyiptomában, megalakulásuk helyén pártot nem alapíthattak, mert céljuk egy iszlám állam létrehozása volt. A rossz gazdasági helyzet miatt támogatásuk folyamatosan nőtt. „Rossz helyzetünkön csak a dzsihád segíthet!” hirdették. SZADAT alatt is üldözték őket, vezetőiket perbe fogták. MUBARAK Egyiptomát is támogatja az USA, de érdekes módon a gazdasági segély összege 0,7 milliárd dollár, viszont a katonai segély összege 1,3 milliárd dollár. Mohamedán

310


szélsőségesek valóságos háborút folytatnak Algériában, célpontjaik elsősorban a külföldiek és a velük együttműködők. Az afganisztáni háborúban a muzulmánok nagy önbizalomra tettek szert, hiszen meghátrálásra kényszerítették a világ második leghatalmasabb hadseregét. Akinek van pénze, az bármilyen fegyverhez hozzájuthat. Van már „muzulmán” atombomba is. Nem kell tehát a muzulmán szélsőségeseknek attól tartaniuk, hogy az amerikai fegyverek eltűnnek arzenáljukból. Különben is, a helyzet nem alkalmas a nyílt katonai támadásra, az eszközöket ennek megfelelően kell megválasztani. Érthető a nagy hisztéria, amikor felröppent az első hír az úgynevezett piszkos bombáról. Ez egy hagyományos robbanószerkezet, aminek egyetlen célja van, egy erősen radioaktív anyag minél nagyobb területen való szétszórása. Az arabok és muzulmánok közül sokan érzik úgy, hogy az európai gyarmatosítás egy évezred virágzó kultúrájának vetett véget a Közel-Keleten. Most tehetetlennek érzik magukat, úgy érzik, a nyugat, mint elmaradottakra tekint rájuk és csak az arab olaj érdekli őket. Az arabok önértékelése és önazonossága szenved csorbát. A modern iszlám fundamentalizmus a következőképpen okoskodik. Ha a muzulmán hit tökéletes és a nyugatiak mégis gyorsabban fejlődnek több téren is, akkor a hiba csak a gyakorlatban lehet. Ez a gondolat különösen megerősödött 1979 után, amikor Iránban a népfelkelés elsöpörte a korrupt nyugatbarát sahot, REZA PAHLAVIT és megnyitotta az utat KHOMEINI ajatollah előtt, hogy elindítsanak egy iszlám forradalmat, ami túlterjed Iránon418. KHOMEINI erőszakra hívta fel a muzulmánokat, hogy meghódítsák a hitetlenek földjét. Szerencsére az iráni muzulmánok siiták, szemben a többségi szunnitákkal, ezért KHOMEINI felhívása csak korlátozott visszhangot keltett. Mégis, az iráni forradalom világszerte cselekvésre késztette a muzulmánokat. ABD AL-SALAM egyiptomi író egy pamfletben amellett érvelt, hogy csak a dzsihád meghirdetése szükséges a muzulmánok és a muzulmán méltóság megvédéshez. Ez a felhívás BIN LADENBEN visszhangra talált. Egy 2001 elején küldött videoüzenetében magát a Jeruzsálemet a keresztesektől visszafoglaló SZALADDIN szerepében képzeli, és a következőket mondta: „Szaladdint látom magam előtt amint a felhők közül előbukkan. Újraírjuk az arab történelmet.” Ez az üzenet sok arab szívéből szól, akik egyébként a jövőt büszkeségtől megfosztottnak tudják csak elképzelni. „Az iszlám a megoldás!”—hirdeti az iszlám mozgalom, és ez a jelszó sokak számára szimpatikusabb az arab nacionalizmusnál, ami csak szegénységet és korrupt kormányokat hozott. A szerző úgy véli, még ha az amerikai katonák sikerrel is járnak és szétzúzzák BIN LADENT és szervezetét, ez az üzenet tovább rezonál az arab lelkekben és minden egyes amerikai akció csak növeli az ellenszenvet. STEVEN SIMON, aki korábban tagja volt a National Security Servicenek Amerikában most könyvet ír a vallás inspirálta terrorizmusról. Az ő véleménye: Ez nem erőszak egy adott gyakorlati program szolgálatában. Ez hitetlenek megölése Allah szolgálatában. Egy világi személy számára ez őrültség. Hogyan lehet ez öncél? A tények magukért beszélnek: itt egyetlen cél létezik, nagyszámú embert megölni és megalázni a sátáni hatalmat. A felelősség kérdése nem vethető fel, mert egyetlen audencia van, Istennél.

418

Mellesleg, az Egyesült Államok a hevesen amerikaellenes Iránnal szemben Irakot támogatta a két ország közti konfliktusban. Előzőleg azonban a szenátus megkerülésével 1986-ban Iránnak szállítottak fegyvert, mert ettől remélték egy túszügy megoldását. A túszügyben iránbarát shiita fegyveresek tartottak fogva amerikai túszokat. 311


A cikk megjegyzi, BIN LADEN emberei nem ismerik az önkorlátozást, csak képességeik szabnak határt tetteiknek. Most az USA úgy döntött, hogy ezt a képességet le kell rombolni. A fentiekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy a Muhaddith-Islam Answers web oldalon419 foglalkoznak a fenti cikkben található állításokkal, de ott csak az alábbiak találhatóak. Kivonatok következnek a Time magazin október 1.-i számában megjelent cikkből, hogy megtakarítsuk a történelemkönyvek unalmas lapozgatását. Nem fogadjuk el (de nem is utasítjuk el) a szerző kommentárjait; a kérdéses pont történelmi tényeket hoz fel, nem iszlám forrásokból. A Time cikk második oldalán olvasható: »Miközben a legtöbb arab megveti Szaddamot brutalitásáért és arroganciájáért, nem értik, miért ragaszkodik az USA 10 évvel az irakiak Kuvaitból történt kiszorítása után is az iraki népet tönkretevő szankciókhoz.« Az ENSZ szerint havonta 5000 iraki gyermek hal meg a szankciók következtében kialakuló alultápláltság és betegségek következtében. … Iszlám radikálisok mellékesen vezetnek egy listát a keresztény kegyetlenkedésekről, noha definíciójuk szerint a szenvedés okozója az egész kereszténység. A listán szerepel az USA embargója Szíria, Líbia, Irán és Szudán—mind muzulmán ország (és mindegyik, nem véletlenül szerepel az amerikai külügyminisztérium terrorizmus támogatóiról vezetett listán)— ellen. Szerepel továbbá a listán az USA cirkálórakétáinak támadása 1998-ban bin Laden afganisztáni tábora ellen, és egy gyógyszergyár ellen Szudánban (Washington eredetileg azt állította, hogy a gyár vegyifegyvereket készít, de nyugodtan kihátrált a vádak mögül). Úgy tartják, a nyugatiak túlságosan sokáig—1992-től a NATO bombázások kezdetéig 1995-ben— eltűrték a boszniai muzulmánok ellen irányuló etnikai tisztogatást a szerb keresztények420 részéről és később azt, hogy szerbek albán muzulmánokat gyilkolnak Koszovóban. További vádat képez, hogy az amerikaiak úgyszólván semmit sem tettek az oroszok csecsen szeparatista muzulmánok ellen indított kegyetlen háborújának megakadályozására, minthogy a konfliktust Moszkva belügyének tekintették. Az amerikaiak számára mindezek az ügyek azt bizonyítják, hogy a világ kusza. Sok muzulmánnak viszont úgy tűnik, mint összeesküvés a muzulmánok ellen. [Al Muddith weboldala számára ez adja meg a választ egyes utóbbi időben megfogalmazott fanatikus megjegyzésekre, amelyek szerint „valaminek kell lennie az iszlám tanításokban, ami megengedi a fanatikusoknak, hogy az említett módon cselekedjenek az iszlám nevében” . Javasoljuk, a fenti (elfogadhatatlan) gondolat alkalmazását a kereszténységre.] … A keresztények erőfeszítéseinek brutalitását, hogy elhódítsák a Szentföldet a muzulmánoktól a keresztes hadjáratokban a 11., 12. és 13. században, nem felejtették el a Közel-Keleten. … az Ottomán Császárság első világháborúbeli legyőzése után, a francia és brit gyarmatosító erők a Közel-Keletet önkényesen megrajzolt gyarmatra és államra 419 420

http:www.muhaddith.org/Islam_Answers/Terrorism.htm Természetesen pravoszlávokról van szó.

312


szabdalták fel, ezek vezetését pedig helyi bábokra, mint vezetőkre bízták. „Sok arab és muzulmán úgy érzi, egy évezred jelentős kulturális vívmányai értek véget a gyarmatosítással”—jelentette ki John Esposito, a Muzulmán-Keresztény Megértés Központjának vezetője az amerikai Georgetown Egyetemen. Valóban, tanulságos végiggondolni, mi vezetett ahhoz, hogy a két évszázada még mintának tekintett Amerika nimbusza mára szinte teljesen elveszítette vonzerejét. A következő főbb okokat lehet felsorolni. 1. Amerikán belüli ellentmondások. A mai Amerika lényegében kettészakadt, „a földszintes” Amerika polgárai vallásosak, gyakran puritánok, egyszerűek és erkölcsösek. Ennek megfelelően nem különösebben gazdagok. Mélyen elitélik viszont a nagyvárosok Amerikájának erkölcsi fertőjét, ahol a tízparancsolatot lábbal tiporják. Úgy tűnik, a földszintes Amerika nem képes hallatni hangját, még kevésbé érvényre juttatni akaratát, noha ők képviselik az Alapító Atyák nézeteit. Az ellentétek egyik megnyilvánulási formája a lincselés: miközben egyesek a tettenért bűnözők esetében is szabályos bírósági eljárást folytatnak, mások hallomások alapján készek kivégezni a megvádolt embert. 2. A példátlan agymosás. Az Amerikába érkező európai utas első mellbevágó élménye a rábeszélőgép állandó jelenléte. Az elnökválasztás idején a rábeszélőgép aktivitása már az elviselhetetlenségig fokozódik. Különösen érthetetlen egy külföldi számára a rábeszélőgép hatékonysága. Ennek egyik legismertebb esete az Egyesült Államok belépése az első világháborúba Woodrow Wilson elnöksége idején. Az eset azért megdöbbentő, mert Wilson elnök az Amerikában legszentebbnek tartott alapelveket rúgta fel, céljai elérésében pedig természetesen a rábeszélőgép segítette. 3. Leplezetlenül a saját érdekek hajszolása. Miközben az amerikaiak saját országukban kínosan betartanak bizonyos erkölcsi elveket (ne élj vissza az erőddel, adj a gyengének még egy esélyt) és előírásokat (add meg a bűnösnek a védekezés jogát), addig ezeket az elveket külföldön már nem gyakorolják. Lerohantak egy kis országot (Grenadát), arra hivatkozva, hogy a parányi ország fenyegeti az USA biztonságát. Az US Air Force otthonában támadta meg MOAMER EL KADHAFI családját, egy repülőgéprobbantás megtorlásaként. Az ügyben bírói ítélet, jogi eljárás nem volt. Alkalmasint céljaik elérésére kábítószerből származó pénzt használtak fel. A Monroe-elv ellentmondásai, a vallási érzéssel való visszaélés, a rabszolgatartás—mind azt bizonyítja, hogy az USA (akárcsak a többi ország) nem elvek, de érdekek szerint cselekszik. Erre utal az is, hogy az amerikai értékrend szerinti bűnözőket tartanak hatalmon, persze más országokban, ha az amerikai érdekek megkívánják. 4. Az elképesztő méretű belső erőszak, annak átörökítése. Különösen elképesztő, hogy az erőszak átörökítése egyszerű eszközökkel folyik: sok amerikai családban verik a gyerekeket, évente több ezer gyereket vernek agyon szüleik. 5. Az amerikaiak többségében egy teljesen hamis önértékelés alakult ki, nyilván a rábeszélőgép segítségével.

313

Függelék

Függelék

Babona: hiedelmek rendszere. Ilyen pl. a szerencsétlenséget hozó 13-as szám, vagy a fekete macska. Biblia: Keresztények szent szövege. Két részből áll, az ószövetség és az újszövettség. Az ószövetségben hittételek találhatóak, keveredve anekdotákkal, versekkel és himnuszokkal. Az újszövetség Jézus életéről szól. Dipólusmomentum: Ha egy térfogatban az elektromos töltés nulla, lehetséges, hogy a pozitív és negatív töltések súlypontja nem esik egybe. Egy ilyen térfogatra elektromos térben erő hat, ha pedig a pozitív és negatív töltések súlypontja az idővel változik, energiát sugároz. DNS: dezoxiribunukleinsav, a sejtmagban az örökletes információt hordozó, kettős spirál szerkezetű vegyület. Dózis: A szervezetet ért radioaktív sugárzást jellemző mennyiség. Az elnyelt dózis egysége a gray (Gy), 1 Gy a sugárterhelés akkor, ha 1 kg testszövetben 1 joule (J) energia nyelődik el. A különféle radioaktív sugárzások eltérő hatást fejtenek ki a testszövetekre, ezért a sugárzás biológiai hatását jobban jellemzi az ekvivalens dózis, ami az elnyelt dózis megszorozva egy faktorral, amely az adott sugárzás biológiai hatását jellemzi. A megfigyelések szerint 50 mSv alatti dózis nem okoz egészségkárosodást, de 1 Sv dózis kb. 5 %-kal növeli a rák kockázatát. Episztemológia: ismeretelmélet Flogiszton: Az alkimia korában általános nézet volt, hogy égéskor azért csökken egyes anyagok súlya (pl. fa, szén), mert belőlük elillan egy flogiszton nevű anyag. Fuzzy rendszer: Egyes halmazok határa nincs ponzosan definiálva, gondoljunk pl. a fiatalok halmazára. Az ilyen halmazok határa elmosódottnak vagy bolyhosnak lehet nevezni. Fúzió: Könnyű magok egyesítésekor energia szabadul fel. A Nap energiája például fúzió eredménye. Gén: Az öröklődés fizikai egysége, nukleotidok lineáris sorozata egy DNS szegmens mentén. A génben van kódolva a ribonukleinsav szintéziséhez tartozó információ, a szintézis során létrehozott ribonukleinsavakből összeálló fehérje tartalmazza az örökletes tulajdonságot hordozó információt. Génmanipuláció: enzimekkel, és más eljárásokkal a gén szerkezetét meg lehet változtatni, egyes darabokat ki lehet vágni, vagy más darabokra ki lehet cserélni. Glicin: a legegyszerűbb aminósav Gödel-tétel: Egy axiomatikusan megfogalmazott zárt logikai rendszerben mindig megfogalmazható olyan állítás, amit sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Hall-effektus: ha egy szilárd testet, amelyben áram folyik, az áramkörre merőleges mágneses térbe helyezünk, egy elektromos tér jön létre. A jelenséget felfedezőjéről, E. H. Hallról nevezték el. Háttérsugárzás: A természetes háttérsugárzás 2-100 mSv (a sievert ezredrésze) között változik. A háttérsugárzás változik a hellyel, magas hegyeken vagy repülőgépen nagyobb. IQ: Az intelligencai mérőszáma. Valójában az intelligenciának csak bizonyos vonásait méri. Kognitív képesség: az emberi tevékenységet érdekek irányítják, ezeket egy információfeldolgozó apparátus alakítja ki az agyban. A kognitívképesség az érdekek kialakításának és felismerésének képessége.

315

Függelék

Korán: Az iszlám vallás szent könyve. Kognitív tudomány: az ismeretek megszerzésével, értékelésével foglalkozó tudomány Kotinin: szerves vegyület, a nikotin egyik bomlásterméke Ligandum: gyenge kötések által kialakított egység, példa a rézgálic kristály, amiben egy rézszulfát molekulát szabályos rendben vízmolekulák vesznek körül. Marketing: piackutatás Mezon: Közepes tömegű részecskék Nikotin: szerves vegyület, a természetben a dohányban fordul elő Pentacén: gyűrűkből álló szerves vegyület Ppm: milliomodrész Primáta: főemlős REIKI: a kínai égi energia szavak eltorzított változata. Egy természetgyógyászati irányzat, segédeszközök nélkül, kizárólag sz égből kapott energiával gyógyít. Szonolumineszcencia: egyes hangjelenségeket fény megjelenése is kísér, ilyenkor a hanghullám energiája fényenergiává alakul. Thóra: A zsidó vallás szent könyve, a zsidó vallástörvényeket tartalmazza. Talmud: Eredetileg a szó tanulást jelent. A Talmud olvasója a szóbeli zsidó hagyományt tanulmányozhatja. Veszélyes technológia: a környezetet vagy egészséget veszélyeztető ipari tevékenység

Köszönetnyilvánítás

Kincs Imrének a tűzoltó készülék használati utasításáért. Horváth Dezsőnek a részecskefizikai kísérlet leírásához nyújtott segítségért. Kovács Bernadettnek a bahá’i vallásról szóló dolgozatáért és az iszlám vallással foglalkozó irodalomért, Szatmáry Zoltánnak Bill Clinton cikkének fordításáért, Lipcsei Sándornak a számítástechnika terén gyűjtött írásokért. Földes Istvánnak, Varga Péternek a plazmafizikával és optikával kapcsolatos beszélgetésekért. Végh Jánosnak és Végh Csillának a kézirat átolvasásáért és az értékes megjegyzésekért.

316

Tárgymutató

Tárgymutató

akupunktúra ALARA ALARP ALGOL Algoritmus Alkímia Állati nyelv Álommunka Anion Antigravitáció Argumentum Árvizek asztrológia Átman atom Atomerőmű biztonsága Aura BASIC Bátman Benford-szabály Biblia Bifurkációk Bizonyítás Biztonság Bool-algebra Bráhman Buddha Buzgó Mócsing C Campbell majom Cherokee nyelv Clericis laicos bulla COBOL Csakra Csoport pestis Csordaösztön CT Datív kötés Dekonstrukcionizmus Detektor Determináns Dharma Diofantoszi egyenlet

distinkció diszkrimináció DNS dohányzás DOS Dzságita El Nino Energiamező Entrópia Eon érdekek esemény Eszkimó nyelv Ételek vegyülése exobolygó Fakír Fekete lyuk flogiszton Fogalom Formális nyelv FORTRAN Főemlősök Földrengés Főnévi frázis Francia Akadémia fúzió Fuzzy rendszer Gauss-eloszlás Gavagai játék Gén Generatív nyelvtan Géntechnika Géntechnológia Glicin GM cső Globalizáció Gyorsító Halmaz (véges, végtelen, listázható) Halmazelmélet hamisítás HASP Határok vegyülése Hidegfúzió Hidrónium Hiedelem Hopi indián nyelv

Humani genesis Húrelmélet Igazságszolgáltatás Igei frázis intelligencia IQ Játszma Jóga Jogrendszer Kabbala Kalligráfia Káma Karma Kaszt Kation keverék Kémiai kötés Keterikus szint Kirlián-felvétel Kísérlet Kiszámítható szám Kiválasztási axióma Klímaváltozás Kockázatelemzés Kódolás Kognitív képesség Komplex Konfliktusok Kontinuum hipotézis Koordinátarendszer Korán Kotinin Kovalens kötés közlekedés KRESZ Kultúrális konstruktivizmus Kvantummechanika Kvantumszámítógép Kvaternión Lélek Lélekvándorlás Lexikon Lime-kór logika Mahabharáta Markov-folyamat 317

Tárgymutató

Mechanikus darwinizmus Médha megfigyelés Meme Merkava Meszkalin Metafóra Modell Molekula Móksa Neopozitivizmus Neuronhálózat Nikotin Nyelv Nyelvtan Októnion Oldat Operációs rendszer PASCAL Pénzdíj Pénzromlás Planck-doboz Pneumatikus vegyészet Poisson-eloszlás Polinomiális időigény Posztmodernizmus Prakriti Pranáma Preferencia Primáta Prímszám Prion PROCEDURE Program Publikáció Rábeszélés Racionális vita Radzsasz REIKI Rekurzió Részhalmaz Riemann-hipotézis Rigvéda Sakk játék Sapir-Whorf hipotézis Schrödinger macskája Sejtautomata 318

SETI SUBROUTINE Szám (természetes, prím, tökéletes, racionális, algebrai, valós, komplex) Számosság Szappanopera Szattva Szegénység Szellem Szexualitás Szintaxis Szonolumineszcencia Szusupi Szvapna Talmud Tamasz Tanítás Tanulás Tejút Termelés Termodinamika Tervezett intelligencia Test (éter, érzelmi, mentális, asztrál) Tingálás Tökéletes szám Trope Tudományos nyelv Tungara béka Turija Turing-gép Udvarok vegyülése UFO Unam sanctam bulla UNIX Upanisad Van der Waals erő Vári-Wagner modell Védák Végtelen Vegyérték Vegyület Véletlen Veszélyes technika vivéka VMS

WINDOWS Zionizmus

Névmutató

Névmutató

Adams, J. T. Akvínói szent Tamás Alexiusz Allah Al Mamún Alp-Arszlán Anaxagórász Arafat, Jasszer Archimédész Arisztarkhos Arisztotelész Arkoun, Mohammed Aronowitz, Stanley Ar Rázi Ashlag, Yehuda Avicenna Báb Bacon, Roger Bahá’u’lláh Baktay, Ervin Baldvin Banach, Stefan Battista, Baudrillard, Jean Bennani, Aziza Best, Steven Bindé, Jèrome Bloch, Bernard Bohemond Bolyai, János Bolzano, Bonifác VIII. Boot, Martin Borisz I. Boskovics, Rudjer Boyle Bricmont, J. Bruno, Giordano Buchanan, Buddha, Gautama Bulhak, Andrew

Caligula Calude, Christian Campbell, Cole Campbell, Maryanne Campbell-Wright, RandallK. Cantor, Georg Castro, Fidel Cauchy, Loui Chaitin, Gregory Chapela, Ignatio Chomsky, Noah Cirill Clinton, Bill Constantinus Cortez, Hernan Cosmides, Leda Damascenus, Johannes Darwin, Charles Davis, Martin Dawkins, Richard Dean, Geoffrey Debray, Regis Dembski, William Derrida, Jacques Diagne, Bachir Soleymane Di Valla, Lorenzo Drude Einstein, Albert Etesi, Gábor El Sarradj, Eyad El Zahnar, Mahmoud Erazmusz Fehr, Ernst Feynman, Richard Fibonacci Foucault, Michel Frankland Frenkel Freud, Sigmund Gachter, Simon Galen Galilei, Galileo Gay-Lussac Geber Gottfried Goux, Jean-Joseph

Gödel, Kurt Gömöri, Dávid Gross, Paul Harding, Sandra Heidegger, Martin Henrik IV. Herakleidész Herzl, Theodor Heródes Hilbert, David Hillél rabbi Hippokrátész Hitti, Philip Hodge, Charles Humbold Hunayn Ibn Ishaq Huxley, Aldous Ibn Ezra Iftikár János Pál II. Jánossy, Lajos Jeromos, szent Jézus Karinthy, Frigyes Károly II. Károlyházy, Frigyes Kelemen pápa Kelly, Edward Kelvin, lord Klement VII. Kohl, Helmuth Kolombusz, Kristóf Kopernikusz Kossel Kuhn, Thomas. S. Kummer, Ernst Lacan, Jacques Lamarck Lamé, Gabriel Latour, Bruno Lavoisier Leibnitz, Lenski, Richard Leo III. Lewis Lewitt, Normann Lincoln, Abraham 319

Névmutató

Liouville, Joseph Lobacsevszkij, Locke, Lomonoszov Luther, Márton Lyotard, François Magyar, Éva Mahathir, bin Mohamad Malik sah Man, Paul de Mariotte, Edme Marx, Karl McMillen, Liz Methodiosz Mihály III. Mitterand, François Mohamed Morin, Edgar Morse, F. B. Mózes Nagy Károly Nagy Sándor Nanninga Navara, Demenico da Németi, István Neumann, János Newton, Isaac Nigrini, Mark Nixon, Richard Origenész Osiander, Andreas Paracelsus Pascal, Blaise Péter, Rózsa Philon Pius XII. Pigogine, Ilya Pizarro, Francisco Platon Pristley, Joseph Proust Püthagórász Quist, David Rayleigh, Walter lord Raymond Rhätikus, Georg Rifkin, Jeremy 320

Romanus Diogenesz Ross, Andrew Rucker, Rudi Rudolf II. Runciman, sir Steven Russel, Betrand Sanyin, Teodor Saussaure, Ferdinand de Sardensis, Melito Schudson, Michael Schön, Schrödinger, Ervin Seaton Anya Sheel, C. W. Slater, John Sloterdijk, Peter Smith, Joseph Sokal, Alan Sokolow, Nahum Speeth, Friedrich Spinoza, Baruch Stahl Stone, Alluquere Rosanne Sullivan, Michael Sweet, Henry Szilveszter II. Tankred Tarski, Alfred Theodosius I. Thabit Ibn Qurrah Thom, René Thomson Tillotson Tomline, Prettyman Tooby, John Trayer, George L. Triszmegisztosz, Hermesz Tudge, Colin Valery, Paul Velice, Greg Voltaire Weingerg, Steven Weizmann, Chaim Wigner, Jenő Wise, M. Norton Wittgenstein, Ludwid Zamenhof, Ludwig

Zermelo Zoroaszter

Óh, szellem világa, jöjj el!

Recommend Documents