Ócsai Tímea. Harcom. pedofília ellen

Ócsai Tímea

Harcom a pedofília ellen

Ez az e-könyv ingyenes!

http://hunorkonyvekonline.hupont.hu

2015.

1

Ajánlás

Könyvemet mindazoknak ajánlom, akik ugyanúgy áldozatok, mint én. Ajánlom az elkövetőknek is. Olvassák végig, mi pusztítást okoznak egy gyermek életében, és az felnőtt korára milyen kihatással lesz. Valamint azért is, hogy „reményt” adjak nekik, hogy a pokolra jutnak.

2

Előszó

A férjemmel, Árpival már tíz évvel ezelőtt írtunk két könyvet erről a témáról. Akkor a gyógyulásunk még gyermekcipőben járt. Mondjuk úgy, hogy azért írtuk, mert ki kellett írnunk magunkból, és szükségünk volt a konfrontációra. Azóta sok minden történt. Például az, hogy most én írok… Mert a férjem mellett, többek között, ezt is megtanultam. A témát sosem tettük félre. Nálunk most is napi szinten feljön. A technika fejlődésével elért ide is az internet sok-sok lehetőséggel. Így találkoztam több áldozattal, akik hajlandóak voltak beszélni. Persze, még mindig ők vannak kisebbségben. Aki nem beszél? Igen, ez is érdekes dolog, és lassan értem, hogy miért nem beszél… De erre ki fogok később térni. Ahogy öregszem, annál többet tapasztalatok. Nem jó dolgokat. Túl sok mindent kezdek érteni. Ez sem jó dolog. Sátán őrjöngése leírhatatlan. Mivel mi emberek Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, mi egyedül az univerzumban, Jézust tükrözzük vissza. Még akkor is, ha már csökevények vagyunk, és a bűn teljesen eltorzított bennünket. Sátán Őt látja bennünk. És Őt öli minden eszközzel, mindenféle ocsmány módon. Ahogy Jézust el akarta még kisgyermek korában pusztítani, úgy ez a gyermekek elleni pusztítás nem szűnt meg. Csak már más eszközt választott: a pedofíliát. Hát nem „nagyszerű”? Minek azonnal megölni őket? Sokkal egy3

szerűbb egy felnőttel megrontatni a tudatlan, ártatlan, naiv, butuska gyereket. Aztán végignézni 60-80 éven keresztül, ahogy haldoklik, ahogy kínlódik, ahogy szenved. Főleg azokét, akik nem tudják Isten felé kinyújtani a kezüket, és azt kiáltani Neki, hogy: Ments meg, Uram! Mert, ha Te akarod, akkor én meggyógyulhatok! Hogy Isten miért engedi ezt meg? Akik nem ismerik Őt, ezt nem értik. Nekik nehéz is lenne elmagyarázni. Hitetlennek amúgy is felesleges magyarázkodni, hiszen azért hitetlen. Aki pedig hisz…, nos, az mindent ért, a miérteket is.

4

„Azért ne féljetek tőlük. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és olyan titok, ami ki ne tudódnék.” (Máté 10: 26.)

*** Nátán feddő beszéde Dávid királyhoz Bethsabéval való paráználkodása és férjének, Uriásnak meggyilkolása miatt: „Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráél előtt és napvilágnál cselekszem ezt.” (Sámuél II. könyve 12: 12.)

5

1.

Kutatásaim során rengeteg újabb adatra, információra bukkantam rá az intertnet jóvoltából. Rengeteg könyvet olvastam a témában. Egyre több cikk jelenik meg, amit persze nem szabad teljesen készpénznek venni, mert egy újságíró azt ír, amit akar, amit meghall és amit mondanak neki, hogy írjon. Ezekben a cikkben sosem bíztam. Viszont az igaz történetek, azok már más kategóriába tartoznak. Először is szeretném idézni a Wikipédia álláspontját a témáról: „A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából A pedofília alatt felnőtt emberek nemileg éretlen gyermekek iránti szexuális vonzódását értjük. Görög eredetű szó, a jelentése gyermekszeretet. A pedofília a serdületlenekhez való vonzódást takarja, a serdülőkhöz való szexuális vonzódást pedig efebofiliának hívják, de a köznyelv nem tesz különbséget a két parafíliaközött.[1] Bár Magyarországon még nem voltak (?) ilyen irányú tudományos kutatások, a nemzetközi vélemények egyöntetűen hajlanak arra, hogy a pedofíliátbetegségként kezeljék. A Magyar nagylexikon szerint "személyiségzavar".[2]

6

Az Egészségügyi Világszervezet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása alkalmával pszichiátriai betegségként határozta meg.

Pedofília a múltban és a jelenben A felnőtt-gyermek testi viszony korszakonként és kultúránként eltérő megítéléssel bírhat. Bizonyos kultúrákban ma is gyakori a gyermekanyaság vagy gyermek házasság (12 év környékén) és az ottani törvények nem tiltják, bár ma már egyre kevesebb az ilyen társadalom. Napjainkban a nemi érés folyamata felgyorsult, a gyermekek jóval hamarabb jutnak részletes információkhoz a nemiségről, mint korábban. Azonban vita tárgya, hogy a felgyorsult nemi éréshez szellemi érés is társul-e. •

•

Ókori Róma és Görögország: teljesen természetes volt, hogy felnőtt szexuális kontaktusba lépjen nemileg éretlen, vagy alig érett fiatallal, de más országokból és kultúrákból is maradtak fenn ilyen tartalmú írásos emlékek. Japán: a működő „bugyiautomaták” népszerűsége aggodalomra ad okot a társadalomkutatóknak. Közismert tény, hogy a japán férfiak bizonyos rétege szívesen fizet az (alig) használt lánykabugyik birtoklásáért. Szekai Hacu Siavasze Pancu Sókai Gentei magazin egy számához (2007. január) ilyen "promóciós" terméket csomagolt, amivel egyrészt általános felháborodást váltott ki, másrészt rekordmennyiségben kelt el. 7

•

Egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések: Németországi kutatások arról tanúskodnak, hogy öt esetből négy családon belül történt. Az összes elkövető 0,3 százaléka volt egyházi személy.[3] Reinhard Haller törvényszéki pszichiáter is felhívja rá a figyelmet, hogy „a pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy”, „a legtöbb ilyen eset családban vagy zárt rendszerekben fordul elő, például egyesületekben.” [4] Hasonló álláspontot képvisel Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter professzor, aki azt állítja, hogy „a szexuális zaklatásoknak több mint a fele a családban történik. Ez még inkább igaz az erőszakos cselekményekre."[5] Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 39 millió áldozata van a gyermekek elleni szexuális visszaéléseknek, amelyeket legnagyobb arányban családtagok követnek el.[6] A John Jay Intézet jelentése szerint Amerikában a gyermekkori visszaélések 60 százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli családtagok követik el.[1]

Miért büntetik? A gyermek szellemileg éretlen, nemisége formálódó, szexualitása kialakulatlan, ezért nem képesek helyesen értékelni a szexualitást. Bármilyen módon (erőszak, késztetés) történő ráhatás testi és szellemi fejlődésüket negatívan befolyásolhatja. A védendő érték: a gyermek egészséges fejlődése a ma a köztudatban élő felfogás szerint. A szakemberek egyetértenek, hogy a gyermekek (vagy emocionálisabb kifejezéssel élve „gyermekeink”) védelmében 8

nem szabad következmények nélkül hagyni egyetlen pedofil jellegű bűncselekményt sem.[7] A gyermek testében és lelkében is súlyos károkat okozhat egy ilyen interakció; ami adott esetben akár halálhoz, vagy maradandó pszichés torzulásokhoz is vezethet. A beleegyezési korhatár Bővebben: Beleegyezési korhatár A korábbi magyar törvényi szabályozás során a heteroszexuális kapcsolatokban a beleegyezési korhatár 14 év volt, míg a homoszexuális kapcsolatokban 18. Az Alkotmánybíróság diszkriminációra hivatkozva megváltoztatta a törvényt, így ma már a beleegyezési korhatár nem függ a partnerek nemétől. A kifejezés megtévesztő, és nem szabad elfeledkezni arról, hogy a törvény ilyen helyzetekben zsinórmértékként szolgál. A bíró mérlegelési jogkörébe esnek az olyan esetek, amikor az egyik fél még nem töltötte be a beleegyezési korhatárhoz szükséges életévet, míg a másik fél azt már átlépte. Az ilyen esetek gyakran jelen vannak, és mindig is jelen voltak a magyar bíráskodásban, de a legtöbb esetben az életkorbeli különbség elenyészően kicsi. A pedofil bűncselekmény az, ha egy felnőtt személy közösül egy gyerekkorú személlyel. Ma Magyarországon a felnőttkor a 18. életév betöltésével kezdődik, a gyerekkor pedig a 14. életév betöltéséig tart. Vagyis a beleegyezési korhatárnak (a betöltött 14. életévnek) érzékelhetően semmi köze sincs a pedofíliához, mivel a megrontást minden esetben egy 18. élet9

évét betöltött személy követi el egy 14. életévénél fiatalabb személlyel szemben. A pedofília azonban továbbra sem valósít meg büntetőjogi tényállást, lásd még: „Jelenlegi magyar törvényi szabályozás”. Homoszexualitás és pedofília A pedofília létezik mind heteroszexuális, mind homoszexuális változatban. A homoszexualitás és a pedofília nem feltételezi egymást. A homoszexuálisok többsége felháborodik azon, ha „egy kalap alá veszik” egy „gyermekmolesztálóval”.[8] Bill Donohue, A Katolikus Liga elnöke számos tudományos kutatási eredményt számba véve rámutat: a gyermekeket molesztálók között kiugró számban szerepelnek homoszexuálisok, ami a statisztikákból is egyértelmű. Egy amerikai tanulmány szerint homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál.[9] A további hivatkozott tanulmányok készítői: Roderick MacLeish Jr, Robert S. Bennett (a National Review Board vezetője), Richard Fitzgibbons pszichiáter és Leslie Lothstein pszichológus. Az (általában) saját rokonságában elkövetett pedofil visszaélés leginkább annak tudható be, hogy az idősebb fél a lelepleződéstől tartva inkább a vele azonos nemű kiskorúval közösül és éli ki nemi vágyait – mivel a gyermek az ilyen közeledéssel szemben legtöbbször védtelen, nem mer szólni az ilyen

10

esetről, vagy ha mégis megtenné, az esetek egy részében valószínűleg nem hinnének neki.[forrás?] A pedofíliát a szakemberek többsége szerint nem szabadna „összemosni” a homoszexualitással, hiszen a pedofília jelenleg a parafíliák közé sorolandó, a homoszexualitás pedig a szexuális irányultságok közé.[10] [11] Pedofília okai Az elnyomott szexuális igények, az elnyomott vágyak, az elnyomott emberi viselkedések okozhatnak súlyos problémákat.- Például: Munkás vagy földműves családokban a művészi hajlammal rendelkező emberek sokszor nyomták el a művészi hajlamukat, a közvetlen környezet negatív megítélésének elkerülése érdekében. De ennek az ára általában pszichés problémák kialakulása, például depresszió, skizofrénia, szexuális zavarok, öngyilkosság, erőszakos bűncselekmények, szexuális bűncselekmények. A homoszexualitás elnyomása vagy titkolása hasonló idegrendszeri, pszichés elváltozásokat okoz.[forrás?] Jelenlegi magyar törvényi szabályozás A büntetőjog nem használja a pedofília meghatározást. Nem a pedofil személyeket bünteti, hanem ha bűncselekménynek minősülő tettet követnek el, lásd: • •

Btk. 204.§ tiltott pornográf felvétellel való visszaélés Btk. 197.§ (2). bekezdés /a. pontja – erőszakos nemi közösülés minősített esete, amikor a sértett 12 éven

11

• • •

•

aluli személy, mivel őket a törvényi vélelem alapján védekezésre képtelennek kell tekinteni (Btk. 210.§) Btk. 198.§ (2). bekezdés /a. pontja – szemérem elleni erőszak minősített esete szintén a fenti okból Btk. 201.§ – megrontás bűntette Btk. 205.§ (3). bekezdés a./ pontja – ha az elkövető által üzemeltettet bordélyházban 18 életévet be nem töltött személy folytat üzletszerű kéjelgést Btk. 207.§ (3). bekezdés a./ pontja – ha a kerítést 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el

Értelmező rendelkezés: •

•

Btk 210. § A 197-198. § és a 200. § alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni. Btk 210/A. § (1) Üzletszerű kéjelgést folytat az, aki rendszeres haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik.

(2) E Cím alkalmazásában fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál. Csoportok, akik legalizálni szeretnék a felnőtt–gyermek (szexuális) kapcsolatot •

North American Man/Boy Love Association rövidítve NAMBLA – Logójukban az egymás mellett álló nagy M és a kis b szimbolizálja a felnőtt férfit és a serdülő fiút.

12

•

Vereniging MARTIJN vagy rövidítve MARTIJN egy holland szervezet, amely legalizálni szeretné a pedofíliát. 1982-ben alapították Hoogeveenben és 1987-től ismert a fenti néven. 1994-ben zárták ki az International Lesbian and Gay Association-ből (Nemzetközi Leszbikus és Meleg szövetség).

Irodalom • • •

Balogh J.: Fiatalkorúak és a büntetőjog. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909 Losonczy Á: Ártó-védő társadalom. KJK, Budapest, 1989 Lowen, J.: Juvenile Prostitution and Child Pornography. Center for Law and Justice, University of Washington, 1980

Külső hivatkozások • •

Internet és pedofília – a Magyar Rendőrség honlapjáról. index.hu: Sok gyerek ismeri a szexuális bántalmazást

Források 1. ^ Jump up to:a b komment.hu: Papi pedofília: Ratzinger tette ellene a legtöbbet 2. Jump up↑ Magyar nagylexikon XIV. (Nyl– Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002 625. o. ISBN 9639257117

13

3. Jump up↑ Kasza László: Pedofília és a katolikus egyház (Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 12. szám, 2010. március 26.) 4. Jump up↑ Magyar Kurír: A pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy 5. Jump up↑ Magyar Kurír: Pedofília, cölibátus, botrányok – interjú Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáterrel 6. Jump up↑ Magyar Kurír: Kinek jó, hogy médiaszenzáció lett a papi botrányokból? 7. Jump up↑ Lásd 8. Jump up↑ pride.hu leszbikus meleg biszexuális transznemű lesbian gay bisexual transgender portal 9. Jump up↑ K. Freund - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study, Journal of Sex and Marital Therapy 18 10.Jump up↑ Öt kenyér meleg portál kislexikona 11.Jump up↑ melegvagyok.hu: Tévhitek a melegségről” Ezek után pedig idézném azokat a sorokat, amiket még mi írtunk első könyvünkben a pedofíliáról (Pedofília! Ez nem simogatás): „A pedofília a legkegyetlenebb és legmegmagyarázhatatlanabb emberi magatartás. A gyermekek teljesen kiszolgáltatottak a felnőtt pedofiloknak, nincs hova, nincs kihez menekülniük. A védelmet nyújtó felnőttből üldöző lesz, a valóság pedig mocskos titkok börtönévé válik. A pedofília a gyermekkort a leglényegesebb elemétől fosztja meg: az ártatlanságtól. 14

A pszichológia szemszögéből a pedofília nagyon sokrétű. Beletartozik a gyermekkel való nemi közösülés, de nem csak ez! Ide tartozik még a gyermek szájával, mellével, nemi szerveivel, végbélnyílásával vagy bármilyen egyéb testrészével történő fizikai érintkezés abból a célból, hogy a pedofil személy szexuálisan felizguljon. Nem kell, hogy a pedofil személy vérrokon legyen. Lehet bárki, akit a gyermek a bizalmába enged, családtagnak tekint. Van azonban olyan magatartásforma is, amihez nem kell fizikai kontaktus a pedofil hajlamú személy és áldozata között, de ugyanolyan romboló hatása van. Például, ha a pedofil a gyermek előtt felfedi a nemi szervét, vagy maszturbál, vagy akár ráveszi a gyermeket, hogy szexuálisan izgató fényképekhez vegyen fel különböző pózokat – ezekkel is a pedofília egy formáját követi el. Lényeges, hogy a bűncselekményt titokban kell tartani. A gyermekét szeretettel magához ölelő és megpusziló apa semmi titkolnivalót sem tesz. Sőt az ilyen érintés elengedhetetlen a gyermek érzelmi fejlődéséhez. Ha viszont ugyanez az apa a gyermek nemi szerveit simogatja, fogdossa - vagy arra kényszeríti a gyermeket, hogy az övét simogassa, megfogja -, ez már olyan cselekedet, amelyet titokban kell tartani. Vannak még olyan viselkedésformák is, amelyek ide tartoznak. Például az öltözködő vagy fürdő gyerek meglesése, vagy a gyermekre tett csábító vagy nyílt szexuális értelmű megjegyzések is. Ezek ugyanazokat a tüneteket eredményezik, mint a többi 15

pedofil támadásokat átélt áldozatok esetében. Ez kimeríti a pedofília fogalmát. Napjainkban olyan járványszerű méreteket öltött a pedofília, amilyet eddig még sohasem tapasztaltunk. Statisztikák szerint csaknem minden negyedik gyermek áldozatul esik a pedofíliának 18 éves koráig. A pedofília vitatémává vált. Azonban van egy súlyos probléma, ami nehezíti a pedofília megfékezését. Ezek a máig is a köztudatban élő tévhite, amelyek megkérdőjelezhetetlenül belénk vésődtek, azonban nem igazak és soha nem is voltak azok! Tévhit: A pedofília ritkán fordul elő. Valóság: A szakértők adattárából az derül ki, hogy minden negyedik gyermek - tizennyolc éves koráig - áldozatul esik a világban valamelyik, a gyermek bizalmát élvező pedofil családtagjának. Tévhit: A pedofília csak a szegény és iskolázatlan családokban fordul elı. Valóság: A pedofília könyörtelenül demokratikus! Nem ismer társadalmi, gazdasági határokat. A pedofília a mi családunkban éppoly könnyen megtörténhet, mint egy nyomortanyán. Tévhit: A pedofil felnőtt elkövető mind társadalmilag, mind szexuálisan deviáns személy. Valóság: Bárki lehet pedofil hajlamú. Az elkövetőknek nincsenek közös ismérveik. Gyakran köztiszteletben álló, első ránézésre normális férfiak és nők az elkövetők. Vannak közöttük rendőrtisztek, gondozónők, tanárok, orvosok, alkoholisták és egyházi 16

személyek egyaránt! Közös vonásuk inkább pszichológiai jellegű, semmint társadalmi, gazdasági, faji, vagy kulturális. Tévhit: A pedofília a nemi kiéhezettség következménye. Valóság: A legtöbb pedofil aktív nemi életet él a házasságon belül, valamint gyakran házasságon kívüli kapcsolatban is. A gyerekek arra kellenek nekik, hogy élvezhessék a hatalmukat és azt, hogy ők irányítanak, vagy feltétlen, kockázatmentes szeretetet kapjanak, amelyet csak a gyermekekből tudnak kikényszeríteni. Ebben az esetben szexualizálódik a hatalomvágyuk. Tévhit: A gyerekek legalább részben felelősek az őket ért molesztálásokért. Valóság: A gyermek a mosolyával, simogatásával, kedvességével csupán a szeretetéhségét fejezi ki a felnőtt felé. A pedofilok pedig pont ezt használják ki, és ürügyként értelmezik a gyermek megrontásához. A gyermek „éhségét” arra használják, hogy „kenyér” helyett „követ” adjanak az áldozatnak. A gyermek szeretet helyett szexuális zaklatást; gondoskodás, törődés helyett erőszakot szenved el. A pedofiloknak nincs joguk kiélni alantas vágyaikat a védtelen gyermekeken, sajnálatos módon mégis ezt teszik! Tévhit: A legtöbb pedofil történet nem is igaz, csupán a gyermek találja ki azokat. Valóság: Ez a legkárosabb mítosz, mely áthatja a pszichológiát. Ezt a tévhitet Sigmund Freud teremtette 17

meg. Pszichoanalitikus praxisa során Freud annyi pedofil bűntényről hallott beszámolót, hogy minden alap nélkül úgy döntött, mind nem lehet igaz. Tévedésének öröksége az, hogy több ezer áldozat a pszichológusoktól távozva lelki nyomorékként, segítség nélkül vegetálnak, illetve öngyilkosságba menekülnek. A 2-5 éves kisgyermekek megdöbbentő vallomásait hallva a szakemberek beismerték, hogy a gyermekek csak egy esetben tudhatják a pedofil bűncselekményeket ilyen részletesen elmondani, mégpedig ha a valóságban is fizikálisan átélik a traumát. Tévhit: A gyermekeket gyakrabban molesztálják idegenek, mint ismerőseik, rokonaik. Valóság: A gyermekek elleni szexuális bűncselekmények többségét a bizalmukat élvező családtagok követik el. Az idegenek, akiktől fél a gyermek és nem bízik meg bennük, nem férkőzhetnek közel a gyermekhez. Tévhit: A pedofília csupán simogatás a felnőtt részéről, amit a gyermek félreért. Valóság: A pedofília bűncselekmény, ami nem simogatás! A pedofília áldozatai nem simogatásról, hanem erőszakról, fajtalankodásra kényszerítésről, perverzióról tudnak beszámolni. A pedofilt önző vágya vezeti, és nem azt tartja fontosnak, hogy a gyermek mit érez. A saját vágyainak kiélése a célja, a gyereket csak „eszköznek” tekinti ebben!” 18

Remélem, hogy akik eddig a tévhitekben hittek, azok most alaposan áttanulmányozzák a valóságot és elgondolkodnak róla. Ezért emlékeztetőül újra írom ide azt, ami velem történt, és tíz évvel ezelőtt leírtuk. Aki már olvasta, annak ismétlés, aki meg nem, annak új információ. „Apámnak nagyon zokon esett, hogy lányai vannak. Nem fiúnak születtem. Így, mint elsőszülöttet, a nővéremet vette pártfogása alá „fiaként”, így lettem én az „anyám lánya”. - Timi az anyjáé! Ő csak a második! – határoztak felőlem. Mindig is elhanyagoltnak, mellőzöttnek, sőt kegyvesztettnek éreztem magam. - Bárcsak fiú lennék… Biztos, hogy sokkal jobban szeretnének! – okoltam gondolatban önmagam. Szüleim néhány évi albérlet után építkezésbe kezdtek. Tudtak volna vásárolni a közeli városban lakást, de a nagyszüleim tanácsára így nem költöztek el, hanem apám szülei mellet vásárolták meg az építési telket. A házépítés elkezdődött… Apám nagycsaládból származik. Öt élő testvére van. Egyetlen lánytestvére van csupán, de ő is csak féltestvére apámnak. Törvénytelen gyermeke nagymamámnak, mégis nagyapám saját lányaként nevelte fel. Úgy tekintett rá, mint saját gyermekére. Nagymamám már terhes volt, amikor férjhez ment nagyapámhoz. „Keresztanyám” így lett nagyapám egyedüli lánya. Hogy ki volt az apa? Ezt mama sohasem mondta el nekünk… Három éves koromig anyám otthon volt velem. 19

Míg gyesen volt, addig semmi gond nem történt velem. A gyes letelte után azonban minden megváltozott. Anyám visszament dolgozni az egyik helyi boltba pénztárosnak. Szüleim szerint ez lényeges és fontos lépés volt. - Kell a pénz az építkezéshez és a gyerekekre is! – hangoztatta anyám. Az anyagi jólét és a kényelem, sőt a házépítés is, mindennél fontosabb volt! Apám „kevesebbet” keresett attól, amire - anyám szerint - szükségünk lett volna. Anyám ezért kötelességének érezte, hogy visszamenjen dolgozni. Ő a munkahelyét és a pénzt választotta helyettünk, gyermekei helyett. Nem volt ideje velünk foglalkozni. Nem ő nevelt, hanem az óvoda, a rokonok és „természetesen” a nagymama. Mivel a szomszédban volt az „egész család”, természetes volt, hogy mamánál töltöttem a napjaimat. Anyu sokszor bízott rá és én is szerettem ott lenni. A nagybátyáim törődtek velem apám helyett is. Szinte közöttük nőttem fel. Velem leggyakrabban apám egyik öccse töltötte az idejét. Sokszor voltam vele, gyakran rábízott mama. Otthon lakott nagymamámnál és így volt ideje „rám”. Nem volt nős, nem voltak kötelességei. Nagyon sok dolgot ő végzett el a ház körül, segített mamának az otthoni teendőiben is. Mama sokszor rábízott, míg dolgait elvégezte. Például, míg a kertben dolgozott, vagy főzött a nyári konyhában, addig mi bent voltunk ketten a házban és néztük a televíziót. Természetes dolog volt, hogy a felnőtt vigyáz a 20

gyerekre. Így történhetett az meg, hogy szemet vetett rám. Négy éves voltam! Kis óvodás… Ma sem értem, mi késztetett egy felnőtt embert arra, hogy kihasználja egy ilyen kisgyermek tudatlanságát, védtelenségét és kiszolgáltatottságát. Ez a pedofília! Ez a végső árulás a gyermekkel szemben. Nem emlékszem pontosan, hogy miként kezdte és azt sem, hogy pontosan mikor hagyta abba, viszont tény, hogy a nagybátyám szexuálisan zaklatott! Nem „simogatott”, ahogyan ezt sokan elképzelik, de erről később részletesen írok. Sokszor eltöprengtem már azon, hogy mit is éreztem iránta akkor, és hogyan gondolkodtam felőle. Talán apámnak tekintettem? Bizonyára ez áll legközelebb az igazsághoz. Csak azt tudom most is mondani, amire azóta is határozottan emlékszem. Törődést, gondoskodást és szeretetet vártam tőle, hiszen a gyermek a családtagoktól szeretetet, törődést vár, ez élteti! Olyan a gyermeknek a szeretet, mint az oxigén: nem tud élni nélküle. Az egészséges fejlődéséhez erre van legnagyobb szüksége. Károsodik, ha nem kap elég szeretetet. Ezt sajnos én nem kaptam meg a szüleimtől. Ahhoz ők túlságosan elfoglaltak voltak. Nem volt idejük arra, hogy szeressenek engem. Elhanyagoltak… Valamennyit persze adtak, de ez kevésnek bizonyult. Sokszor nem is a munka, hanem saját szórakozásuk vette el az időt gyermeküktől. Fontosabb volt a focimeccs, a kocsmai haverok, anyám barátnői, mint én. Sokszor idejük ugyan lett volna rám, de kedvük hozzám annál kevesebb. Nem nem 21

lékszem, hogy apám játszott volna velem, hiszen csak a fiúkkal tudott játszani. Számára a lányok semmire sem voltak jók. Nem tudott velem mit kezdeni. Anyám pedig veszekedett velem és sokszor megvert, simogatás és szeretet helyett. Amiért a legjobban elítélem őket az az, hogy nem tartóztatták meg magukat előttünk - gyermekeik előtt szexuálisan. Több alkalommal is megtörtént, hogy anyám húga nálunk aludt. Ma sem értem, miért volt szükség erre, hiszen csak pár utcával lakott arrébb a nagyszüleimmel együtt. Ilyenkor mindig a gyermekszobánkban aludt az én ágyamban. Engem átvitt anyám a saját ágyukba. Anyuékkal kellett aludnom! A szó szoros értelmében utáltam ezeket az alkalmakat. Rettegtem tőlük. Miért nem hagytak békében? Miért nem volt jogom a saját ágyamhoz? Miért kínoztak pont engem? A szüleimmel aludni rémálom volt! Éjjel arra ébredtem, hogy a sötétben mozog az ágy, nyögtek és lihegtek. Sejtettem, hogy valami olyat tesznek, amit nekem nem szabad tudnom. Úgy éreztem, hogy ez valami titkos, bűnös dolgot. Valami olyan, ami bántja, zavarja a kisgyermek fejét. Túl nagy teher ez a kisgyermeknek, amit nem tud megérteni, feldolgozni. Kétségbeestem és féltem! Egyszerűen nem tudtam mást tenni csak mozdulatlanul, dermedten feküdtem és felsírtam. Csak a sírásom miatt hagyták abba. Anyám kirohant a fürdőszobába, apám pedig kínjában bekapcsoltatta velem a tévét, amiben már nem is volt adás… Azt hitte, hogy ez megoldja a problémát? 22

Nem mondtak nekem semmit. Nem voltak megtanítva arra, mit tegyenek ilyen helyzetben. Nem nyugtattak meg, nem karoltak fel. Nem mondták még azt sem, hogy ne féljek. Felnőttként értettem meg, hogy őket csupán a szex tartotta össze. Az igazi szeretet nem ilyen. Az igazi szeretet még a síron túl is hű marad egymáshoz! Ők nagyon hamar bebizonyították ennek az ellenkezőjét. Pár évvel később ugyanis elváltak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan történtek…” „Összegyűlt a család. Mindent előkészítettek a disznóvágáshoz. A felnőttek az udvaron dolgoztak. A gyerekek pedig a házban gyűltek össze a televízió előtt. Éppen a tévét néztük, amikor bejött a nagybátyám. Furcsa „játékot” eszelt ki. Lefogták a tíz éves korú unokatestvéremet és lehúzták róla a nadrágját. A „játékot” roppant módon élvezte a nagybátyám. Az unokatestvérem alul teljesen meztelen lett és megköpködte előttünk a kis „fütyijét”. Ennél jobban meg sem alázhatta az unokaöccsét! A nagybátyám katona volt. A szabadságát itthon töltötte. Átjött hozzánk, a szomszédba is a szüleimet üdvözölni. Amikor megláttam, megijedtem tőle és elkezdtem sírni. A szüleim és a nagybátyám közösen akartak csitítani. - Ne félj már! – nyugtatott anyám. - Ne sírj már! – kérleltek.

23

A nagybátyám felvett, magához ölelt és megpuszilt, de én végig, egész idő alatt sírtam. A szüleim azt hitték, hogy nem ismertem meg, ez az oka a sírásomnak. Meg sem gondolták, hogy más oka is lehet a reakciómnak. Este mamáéknál voltam a szomszédban. A szobában sötét volt. Közösen néztük a tévét mamával és nagyapával. A szoba sarkában volt a készülék, az ajtóval szemben. A kettő között volt egy szekrény és egy kihúzhatós heverő. Mama ezen a heverőn ült, miközben a tévé képernyőjére meredt. A szoba közepén volt két ágy összetolva. Ezeken feküdt nagyapám. Az ajtó mellett is volt egy heverő a tévétől legtávolabb. Ezen a heverőn ültem felhúzott lábakkal. Mindenkit jól láthattam, hiszen előttem helyezkedett el mindenki. Kivéve a nagybátyámat, aki mellém ült le. Egy kis egyberészes ruhácskában voltam és fel voltak a térdeim az állam alá húzva. A nagybátyám egyszer csak fogta magát, félrehúzta a kis bugyimat és elkezdte piszkálni a nemi szervemet. Dörzsölni kezdte, majd az ujjaival belematatott! Piszkálta, majd kihúzta az ujját és megszagolta. Az orrom elé tette a kezét, hogy én is szagoljam meg. Iszonyúan féltem! Szorongtam kétségbeesésemben. Nem mertem megmozdulni sem! Nem értettem, hogy valójában mi is történik. A szüleim sohasem mondták el nekem, hogy oda senki sem nyúlhat, mégis a lelkemben éreztem ezt. Tudtam, hogy nagyon rossz dolgot csinál, én pedig nem akartam, hogy ezt tegye! A nagybátyám tudta azt, hogy erős, és ha elég határozott és agresszív, akkor félelmemben nyikkanni sem merek. Könnyű volt neki egy gyermeket nyomorgatni! Semmi esélyem sem volt négy évesen vele szemben. Ha a nagyszüleim észre is vettek volna valamit, vagy ha sírtam volna, akkor ő játszva kimagyarázta volna magát. Színlelte volna az ártatlant. Mégis mit mondtam volna? Azt, hogy bán24

tott? Letagadta volna az egészet! Ő már a célját elérte! Megrontott és egy kis mellébeszéléssel kihúzta volna magát a pácból. Ezt akkor nem gondoltam végig, hiszen kisgyermek voltam. Csupán annyit értettem meg, hogy ha „árulkodok”, akkor nagy baj lesz belőle. Ezt tudta ő kihasználni! Nekem hallgatni kellett erről a bűnös „titokról” és szégyellni, hisz’ apuék is ezt tették. Ők is zavarban voltak, amikor felriadtam mellettük. Ők is hallgattak, tehát nekem is ezt „kell” tennem. Amit felfogtam az az volt, hogy milyen rosszat tett velem. Fájt és sírni szerettem volna, de nem mertem. Semmit sem mertem tenni. Telt az idő. Anyuék megint mamára bíztak. Anyuéknak megint valami dolguk volt, így kéznél voltak a nagyszülők. - A szomszédban biztonságban lesz a gyerek! – gondolta anyám, mit sem sejtve. A nagybátyám is otthon volt. Mama kiment a kertbe, míg én a szobában maradtam. Mama nem aggódott miattam, hiszen bent volt a nagybátyám is, aki figyelt rám! Igen, ő figyelt rám… A két összetolt heverőre fektetett. A pokrócot ránk húzta és csókolni kezdett. A nyelvét a számba dugta és mozgatta. Sohasem éreztem ilyen undorítót! Azt hittem, megfulladok! Féltem, szörnyű volt. Anyuék nem így puszilkóztak előttünk. Ők csak összeérintették a szájukat. Sokáig ezt csinálta, én pedig menekülni szerettem volna, de megdermedtem. Nem engedett a szorításából. Felhúzta a kis lábamat a saját derekára és félrehúzta a bugyimat. Megint ott matatott. Újra és újra

25

dörzsölte a nemi szervemet, belenyomkodta az ujját. Elővette a saját ocsmány nemi szervét, amit én még megnézni sem mertem soha. Nem is láttam sohasem. Csak azt az undorító szagát éreztem. Dörzsölte az enyémhez és próbálta belenyomkodni. Még meg is nyálazta, hogy bemenjen, de ez nem sikerült neki. Túl kicsi voltam és túlságosan rémült, hogy ez sikerüljön neki. Éreztem azt a büdös szagot! Sohasem fogom elfelejteni azt a büdös szagot, míg élek! Csukódott az ajtó és mama lépett be a házba. A folyosón át csupán pár lépés és mama rájött volna mindenre, de ő nem abba a szobába igyekezett, amiben mi voltunk, hanem a másikba. Több sem kellett a nagy bátyámnak! Azonnal békén hagyott, mintha mi sem történt volna. Csak azért szabadultam meg tőle, mert megzavarta mama. Most is ugyanazt a bénultságot, szorongást és félelmet éltem át, mint azelőtt. Semmit sem mertem tenni, főleg nem ellenkezni vele! Újra csak hallgattam, mert féltem, hogy ha kiderül ez az ocsmányság, akkor nagy baj lesz!

Mit sem sejtve, újra csak mamára bíztak a szüleim. Mama kiment a házból és a nagybátyám csak erre várt! Senki sem gyanított semmit, én pedig buta gyermekként nem éreztem veszélyt. Nem láttam át a helyzetet. A nagybátyám a kihúzhatós ágyra fektetett. Nem mertem vele ellenkezni rémületemben. Féltem tőle. Az oldalamra kellett feküdnöm. A pokrócot ránk terítette és újra „csókolni” kezdett. Egyre többet engedett meg magának, és ha úgy nem ért célt, másképpen próbálkozott. Ugyanúgy megfogdosott, de most nem próbált me26

gerőszakolni, hanem az önkielégítésébe akart belekényszeríteni. A nemi szervére tette a kezemet. Nem akartam, de ő erőltette! Kihúztam a kezem, de ő rám szólt kéjes arccal, hogy – Timi! – aztán visszahúzta a kezem. Mozgatni kezdte a kezét és rászorította az enyémet is. Még sírni sem mertem, pedig kínomban ezt szerettem volna tenni. Nem tartott sokáig, mert nyílt a bejárati ajtó és ez félbeszakította ezt az egész mocskolódását. Megszabadultam! Szörnyű érzés volt tehetetlennek és kiszolgáltatottnak lenni! Iszonyú érzés, amikor a gyermek nem látja a menekülés lehetőségét. Sohasem vetkőztetett meztelenre, mert erre nem is volt szüksége. Túl veszélyes lett volna amúgy is számára. Később már „csak” úgy próbálkozott, hogy tévézés közben mögém feküdt és ruhán keresztül nyomkodta a fenekemhez a nemi szervét. Ezt csak pár alkalommal tudta megtenni, ha véletlenül úgy alakult, hogy ketten maradtunk a szobában. Egyre jobban kerültem azokat a helyzeteket, amikor kettesben próbált velem maradni. A testi zaklatásomat egyszer csak abbahagyta. Ekkor öt éves voltam. Túl veszélyesnek tartotta a „dolgot”. Félt, hogy kitudódik. Rájött, hogy menekülök előle. Testileg már nem bántott, lelkileg viszont annál inkább. Próbált bennem bűntudatot kelteni, megalázni. Gyűlöltem magamat és egyre jobban szégyelltem a történteket, ezért hallgattam mit a sír! A szüleim elváltak és a bíróság úgy döntött, hogy kéthetente egy-egy hétvégét apámmal kellett töltenem. Apám visszaköltözött a szomszédba, nagymamámhoz, mi pedig a másik nagymamámhoz költöztünk. Anyámnak és mamának könyörögtem, hogy ne kelljen odamenni. Azt hitték, hogy nem aka27

rom látni apámat, de ez nem volt igaz, sőt!!! Féltem attól, hogy elveszítem őt. Sokszor azonban „otthon” sem volt, amikor mentem hozzá. Éppen a kocsmába volt inni és akkor is részeg volt, amikor „hazaért”. Anyámnak az igazi okot nem mertem elmondani. Nem szóltam a nagybátyám mocskolódásairól egy szót sem, így ők elmagyarázták nekem, hogy ha nem megyek apuhoz, akkor anyámat megbüntetik! Sőt a gyerektartást sem fizetik tovább! Istenem, mennyire ki van szolgáltatva a gyerek a felnőtteknek! Apámhoz járni kellett, ha tetszett, ha nem! Ott volt a nagybátyám is, és előfordult, hogy nem úgy viselkedtem, ahogy neki tetszett volna. Ekkor rám szólt, hogy: „Megfogom a pinádat!” Úgy bánt velem, mint egy utolsó örömlánnyal, pedig még kisgyermek voltam! Olyan is történt, hogy direkt ő akart tévét nézni velünk és szexfilmet tett a videóba. Mi, gyerekek szóltunk mamának, hogy állítsa le a fiát! Csak ekkor volt hajlandó abbahagyni. Egyik szombaton, amikor megérkeztem apuhoz, bementem köszönni a nagybátyáimnak, nehogy szóvá tegyék a „neveletlenségemet”. A két nagybátyám még ágyban volt. Míg köszöntem és pár szót váltottam apám öccsével, addig ez az undok nagybátyám felkelt az ágyból és alsónadrágban öltözködni kezdett. Gúnyosan így szólt: - Timi meg a gyíkomat nézi! – és felnyerített, azon a gúnyos, idióta hangján.

28

Majdnem elsírtam magam! Teljesen magam alatt voltam a megalázottságtól és a tehetetlenségtől. Zavarában apám öccse így szólt a nagybátyámra: „De dila vagy!” – és látszott rajta a döbbenet… Gimnazista voltam, amikor még rendszeresen menni kellett apámhoz. Mamámék a ház előtti tornácon ültek. Mama a szomszédasszonnyal beszélgetett. Leültem az unokatestvérem mellé. A nagybátyám ittas volt, és amikor az asztalon lévő földimogyoróból én is vettem, gúnyosan és kuncogva így szólt: - Timi meg szereti a mogyorót! Szörnyen megalázott ezzel a gúnyolódásával is. Kénytelenek voltunk elviselni a jelenlétét, mert ott kellett tölteni a hétvégéket apunál. Az egyik ilyen hétvégén a nagybátyám zuhanyozni ment. Mama kilépett az ajtón és én egyedül maradtam a szobában. Kikiabált a zuhany alól, hogy nem akarom-e megmosni a hátát. A válasz számomra egyértelmű volt: NEM! Folyton a fenekemre vágott, ami nagyon zokon esett. Sohasem bírtam felfogni, hogy honnan veszi a bátorságot?! Semmi joga sem volt ehhez, én pedig nem adtam rá semmiféle okot! Dühített, de féltem, hogy bántani fog. Nem volt más választásom, csak tűrni! Szerettem volna jól pofán vágni, de ehelyett csak az anyját szidtam. Ezen ő csak jókat mulatott!

29

A mi „családunkban” a gyermeknek „hallgass” volt a neve! Csak a felnőttnek volt igaza. A gyermekeket nem vették emberszámba. Csupán arra voltunk jók, hogy kinevessenek, kigúnyoljanak és felhasználjanak a felnőttek kisded játékaihoz. Sohasem kezeltek értelmes emberi lényként. Mi, gyermekek csupán a szüleink „szex gyümölcsei” voltunk. Nem mondtam el a velem történt szörnyűségeket, mert a saját szüleim is engem bántottak volna. Féltem még tőlük is.” El tudtad idáig olvasni? Ugye nem meglepő, hogy én ezeket a sorokat nem begépeltem, hanem bemásoltam a könyvünkből. Még mindig nem tudom végigolvasni… Még mindig nagyon felkavar, és gyilkolási ösztönt hoz elő belőlem. Gondolatban már sokszor felkoncoltam, agyonvertem, kiheréltem, megkínoztam, felnégyeltem, megtapostam, baltával darabokra szabdaltam! Köszönje a Magasságos Isten kegyelmének, hogy még életben van. Mert, ha az Úr nem fékezne, akkor semmi és senki sem tudna „annak” irgalmazni. Talán ismered Aileen Wournos történetét. Ne csodálkozzunk rajta, hogy sorozatgyilkos lett. Az apja barátja molesztálta. Aileen elmondta az apjának, de az ezért megverte és nem hitt neki. Aileen a filmben fel is teszi a kérdést: „milyen barát az ilyen?”. Rémként emlegették őt, de a barátról mindenki elfelejtkezett. Ő nem rém? Nem egy rohadék, aki egy kisgyereket tönkre tett? Aileen siralomházba került, majd – ha jól emlékszem, - tíz év után kivégezték, hiába tűntettek a nők a börtön előtt a kivégzés ellen. Nekünk, élőknek, a halál szörnyű dolog. Talán a legszörnyűbb. Aileen-nek megváltás volt, szerintem. Bebörtönzése előtt prosti volt, aztán sorozatgyilkos, majd rab. Hiába szabadult volna ki, a beégett emlékek elől nem tudott volna menekülni.

30

2.

Árpival történő házasságom az Úr Isten kegyelmének köszönhetően működik. Úgy gondolom, ez igen nagy szó a mai világban. Sokat köszönhetek a férjemnek. Nagyon sok mindenre megtanított és a mai napig tanít. Gondolom, ő már nem örül ennyire ennek, mert rajta is használom a tanultakat. A legfontosabb lecke az volt, hogy megmutatta, hogy túl kell látni az emberek hétköznapi álarcán. Mindenki meg van sebezve. Mindenkinek van takargatnivalója. A nők 99%-a pedig áldozat. És valószínűleg valamilyen szinten a férfiak is. Ez mozgatja a tetteiket. És elkezdtem figyelni az embereket. Úgy, ahogy Árpi tanította. A sokk erejével hatott, hogy tényleg rengeteg áldozat vesz körül! Hogy minden szinte pepita. Csak itt, Nyírbogdányban, ahol lakunk, rengeteg a megcsonkított nő. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha el akarnak kapni egy pedofilt, keressenek egy áldozatot. Az ki fogja szúrni, ki az. Vagy azt akarod tudni, kit gyaláztak meg gyermekkorában a családodban? Akkor is keress egy olyan áldozatot, aki vállalja, és ő meg fogja neked mondani. Mániákusan hangzik? Bárcsak mánia lenne…! Az áldozatok mindig felismerik sorstársaikat és az elkövetőt. Aki már feldolgozási stádiumban van, az pontosan tudja, miért irritálja, mondjuk az egyik férfi, vagy nő. Aki még nem nézett szembe a traumáival, az csak annyit tud, hogy x.y-t nem csípi. Sosem felejtem el, amikor olyan 17 éves voltam, és mentem haza a városból. Már nem tudom, hogy iskolából, vagy a postáról mentem haza, a lényeg az, hogy helyi járatra szálltam. A csukló melletti ajtón szálltam fel. Akkor pillantottam meg a 31

nővéremet, Krisztit egy idősebb, bajszos pasival a csuklóban állni. Beszélgettek. Normális körülmények között odamegyek a nővéremhez. De akkor csak köszöntem neki, és hátra mentem a buszba. Gőzöm sem volt, miért. A nővérem sem értette (vagy csak tettette, hogy nem érti). Később elmondta, hogy az a pasi pedofil. A gyulai gyülekezetben molesztálta gyermek szombatiskolán a gyerekeket. Persze, megbánást tanúsított, és a gyüli visszavette. Már nem, mint szombatiskolai tanítót, hanem könyvtárost. Hülye nővérem meg lejárt hozzá könyvet venni! Nem tudom, hogy azóta milyen pusztítást okozott a megrontott gyermekek életében. A nagy kunszt az egészben, hogy az akkori lelkész felesége védőnő volt, és az ő két gyerekét is – valószínűleg - meggyalázta a pedo. Védőnő létére engedte, hogy visszavegyék a pedofilt! Ja, hogy lehet, hogy tényleg megtért… Én ebben nem hiszek. Mert erre még a Bibliában sincs példa! Mert aki azt mondja, hogy van, az hazudik! Mindenféle bűn benne van a Bibliában. A homoszexualitástól kezdve a vérfertőzésen át! Sok bűnből van is megtérési történet benne. De pedofilos megtérés NINCS! Leprás Simon sem tért meg belőle! Ő, aki használta Mária Magdalénát és nővérét, Mártát (és talán, öccsüket, Lázárt is), nem tért meg! Azért lett leprás. Hiába gyógyította meg őt Jézus, nem olvassuk, hogy megtért volna. Sőt, mit olvasunk?! Hogy még gondolatban ő nézi le Jézust, hogy hagyja, hogy Mária „fogdossa”! Ha ismerné ezt a nőt…. Gondolja magában. Milyen nőt? Mit tudott ő erről a nőről?! Szóval, olyan nincs, hogy egy pedofil megtérjen. Én ebben nem hiszek, mert még sohasem találkoztam eggyel sem. Ez olyan bűn, olyan fertelem, amiből nincs kiút. Olyan, mint a Kevin Costneres Mr. Brooks c. filmben. Hiába hagyott fel két évig a sorozatgyilkosságokkal, az ördög újra megjelent és a 32

szíve vágyát (bűnt) újra előhozta benne, és nem tudott neki ellenállni. Ezért mondja Isten: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtód előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.” (I. Mózes 4: 7.) A másik ostoba megjegyzés, amit nem tudok elfelejteni, az egyik szomszédnő szájából származik. Nagy dicsekvéssel mondta, hogy a későn született öccse, aki a lányaitól kb. 7-8 évvel idősebb, milyen sokszor és ügyesen tette tisztába a lányait kicsi korukban. Legszívesebben pofán vágtam volna ezt a hülyét! Első perctől kezdve tudtam, hogy az öccse pedo. Mert utáltam, már amikor megláttam. Beképzelt kis szar volt. A lányokat úgy kezelte, mint használt szajhákat! Pont, mint a nagybátyám minket! A tulajdonainak tekintette őket. Egyszer visszahallottam, hogy az egyiknek, a kisebbiknek, a mellét becsmérelte! És senki nem herélte ki, vagy verte agyba-főbe! Tudta, a majom, hogy utálom. Volt, hogy amikor a faluba bicikliztem, úgy jött el mellettem autóval, hogy majdnem elgázolt. Aztán egyszer lett ügye a rendőrséggel (sajnos nem a pedofília miatt), és ráadásul még egy rendőr is költözött melléjük, úgyhogy azóta meghúzza magát. Ami a kedvencem vele kapcsolatban, hogy évekig élt egy nővel élettársi viszonyban, majd nagy nehezen összeházasodtak, de egy év múlva elváltak, mert a nő megcsalta! Tetszett a dolog! Ő használta mások nőjét, nos, az övét is használta más. Mert ezek a rohadék pedofilok egyet utálnak nagyon, ha az övékét más meri használni! Olyanok, mint a tolvajok! Lopnak, de őket nem lehet meglopni! A két lánynál a kétvégű következmény jött ki: az egyik egy nagy kurva, a másik egy frigid, nem képes kapcsolatra.

33

Sajnos nem ők az egyetlen pedofília áldozatok a telepen. Mondanom sem kell, hogy végtelen elégtétellel töltött el a Jóska (nagybátyám) válása is. Természetesen ezért rám haragszik a rokonság nagy része. Mert, szerintük, én tettem tönkre az életüket. Tekintettel kellett volna lennem legalább a két gyerekére (egy fiú és egy lány). Ha én válok el, az jó, az nekik nagyon jó. De hogy a pedofil nagybátyám válik el! Kérem, az már más tészta! Nem szégyellem én magam e miatt?! Hát, milyen keresztény vagyok én?! A gond ott kezdődik, hogy ő kezdte. Ő bélyegzett meg engem és tett tönkre. Lehetettem volna prosti, narkós prosti, apáca, sorozatgyilkos, vagy csak „simán” öngyilkos. Biztos, hogy ez a rokonságnak nagyon passzolt volna. Az viszont már nem, hogy visszaütöttem, és megbélyegeztem Jóskát is. Ott virítson a fején nagy betűkkel: PEDOFÍL. Mert az enyémen meg ez virít: ÁLDOZAT. Ha Éva meg volt olyan hülye, hogy hozzáment és még két gyereket is szült neki, az legyen rajta számon kérve. Mert, ha soha nem szólok, ez akkor is kiderül. Mert a gyerekeit is használta. Olyan meg nincs, hogy egy anya ezt ne vegye észre. Akkor legfeljebb nem anya, mint sok pedofil áldozat „anyja”. Azok az anyáknak nevezett személyek, akik tudják, mit művelnek a gyerekeikkel, vagy netán ők maguk csinálják (mert van rá példa, és erről írni is fogok!), azok NEM anyák! Ilyen megtisztelő névvel nem szabad őket illetni. Egy anya tudja, érzi gyermeke minden rezdülését, hiszen 9 hónapot szimbiózisban töltöttek. A gyermek jelez, ha inzultus éri. Vagy elmondja, vagy ha nem, akkor felvesz valami idegen szokást. Én például ráztam a fejem, a falba vertem, és has fájós valamint sírós voltam. Anyám, ahelyett, hogy utána nézett volna a dolognak, inkább kinevetett. 34

Emlékszem, az oviban is ráztam a fejemet elalváskor. Majd akkor is, amikor anyu biciklin vitt haza. Tolta a bicajt, az anyjával beszélgettek, én meg az ülésre hajtottam a fejemet és ráztam. Biztos, hogy erről a bajról beszéltek, de már nem emlékszem, mit. Én ugyanis felejteni akartam a fejrázással a traumát. Ki tudja, miért nem nézetett meg anyám egy szakemberrel. Talán tudta, mi a bajom. Hogy barom Jóska használ. Vagy attól félt, hogy arra derül fény, hogy mellettünk szexelnek, amikor velük kell aludnunk. Vagy elég sokat voltak részegek mindketten és volt, hogy anyám nem főzött. Ezért mentünk át nagyanyámhoz enni. Erre sem emlékszem, viszont a nővérem, Kriszti, igen. Ő ugyanis három évvel idősebb, mint én. Ő emlékszik rá…és még sok másra is… Ő mondta el, hogy iskolából, oviból haza jövet anyánk részeg volt, és nem főzött, így átmentünk mamához enni. Azt pedig nagyanyám mondta, hogy az egyik ovis farsangra anyám nem jött el, mert be volt rúgva, és mamát kérte meg, hogy menjen el helyette. Azt hazudta, fáj a foga… Szóval, talán anyám attól tartott, hogy egy pszichológus rájön, hogy ő nem anya és elvesznek tőle… Elmondani már nem fogja, mert hét éve halott. 51 évesen halt meg. Hirtelen. A leszámolás vele kezdődött. Ő volt az első, akinek meg kellett halnia bűnéért. Mert nem vigyázott az Ajándékra. Isten ajándékára. Ugyanis a gyermek ajándék. Istentől. Amivel elszámoltat. Az apámnak nevezett személy sem fog tudni magyarázattal szolgálni. Ő is meghalt. Anyám után négy évvel. Ő sem érte el a hatvanat. Pedig ő talán tudott volna mesélni az féltestvéréről. Mert Jóska a féltestvére volt. A paptól született. Mint a legfiatalabb öccse is. Mert, hogy nagyanyám jó volt a kurvál35

kodásban. Már úgy ment férjhez tatához, hogy terhes volt…egy másik férfitól. Aztán még sem tudott hűséges lenni. És a kedves pappal csalta tatát. Két gyerek tőle is van. Meg még ki tudja, mennyi, akiket mama elvetetet… Mama belőlünk is kurvát akart faragni. Ahhoz értett, azt a „tudást” tudta csak átadni. És milyen „szerencséje” volt! Sok lány unokája lett! Beindította a madame képzőt. Erre felhasználta a fiát. Aki a paptól „jó” vért örökölt. Mert mama tudta, hogy mit csinál a fia. A kedvenc fia. Erre „véletlen” jöttem rá. Egy rokonom kottyantotta el. Felvettem Évával a kapcsolatot. Ő tata öccsének a lánya. Mamáék háta mögött laktak. Szóval, ő mondta, jobban mondva kérdezte, hogy amikor kiszaladtatok az ajtón, akkor molesztált benneteket Jóska. Mint a villámcsapás, úgy sújtott belém. Ez rengeteg kérdést vetett fel. Ennyien tudták mi folyik? Kivel futottam ki? Krisztivel? A nővéremmel? Akkor hármasba csináltuk? Mama miért nem csinált semmit? Tudta, hogy csakis a fiával lehettünk bent! Ha pedig zaklatottak voltunk, akkor tudnia kellett, hogy az a rohadék mit csinált velünk! Kriszti miért nem mondott semmit? Ő idősebb volt, mint én! Miért nem szólt? Miért nem csinált senki semmit? Nem kérdezték, mi a baj? Vagy, ha kérdezték, akkor mama eltussolta? Kit lőjek fejbe ezért? Azóta is akárhogy erőltetem, ez a jelenet nem jut az eszembe! Egyszerűen nem emlékszem rá! Biztos, hogy jobb, hogy nem tudom. Jobb, hogy nem emlékszem arra, hogy ez az elmeroggyant mit műveltetett velünk bent. Csoport szex! Gyerekekkel! Mert ez a buzi azt nézte a pornófilmekben, és velünk próbáltatta ki! Most mondd meg: lecsukatnál, ha kinyírnám ezt a pondrót? 36

Sorozatgyilkos c. könyvemben így végzem ki: „Több órás autóút után érte el a végső állomást. Ebben a városban lakott a nagybátyja. Pontosan tudta, hol lakik Joe. Még a rokonaitól derítette ki. Körülnézett. Új lakópark volt félig kész házakkal. Az egyik elhagyatott házban lakott Joe. Reszketni kezdett. Most először. Tudta, hogy ez nem lesz könnyű. Robot és Lizt nem volt nehéz megölni. Ők senkik voltak számára. De Joe…igen, ő már más eset volt. Ő a nagybátyja volt. Nagyon jól tudta, hogy Joe otthon van. Egyedül. Felesége elhagyta és elvitte két gyereküket. Eve nem azért hagyta el Joet, mert kiderült róla, hogy szereti a gyerekeket, hanem azért, mert verte őt. Öt évet bírt ki mellette, aztán feladta és visszaköltözött a szüleihez. Joe pedig időt kapott, hogy gondolkodjon. Ami neki nem tetszett, és ezért nagyon inni kezdett. Vajon milyen állapotban találja most őt Fatima? Részeg lesz? Vagy talán józan? Összeszedte magát, kiszállt az autóból, felment a házhoz és bekopogott. Sokáig csönd volt. Már Fatima feladta és fordult is vissza a kocsihoz, amikor az ajtó nyikordulását hallotta. Az ajtónyílásban feltűnt Joe összeaszott alakja. Fatimának hevesen verni kezdett a szíve. Már lassan tíz éve, hogy nem látta a nagybátyját. Mindig nagynak és erősnek látta…most meg! Itt állt egy tönkre ment ember. Régen fekete haja most teljesen őszbe fordult. Magas, hatalmas alakja összezsugorodott. Vézna volt. Szemei vizenyősek. Arca véreres. Fatima nem volt benne biztos, hogy megismeri. Hiszen

37

ő is sokat változott az évek alatt. Ám úgy tűnt, Joe pontosan tudja, ki áll az ajtóban. - Te vagy az? Mit akarsz? – förmedt rá reszelős hangon és az ajtót nyitva hagyva, sarkon fordulva bement a házba. Fatima követte. Belépett az áporodott szagú lakásba. Vastag por lepett mindent, mocsok és bűz terjengett mindenfele. Cigaretta füst lebegett a levegőben. Joe levetette magát a nappaliban lévő kanapéra és a sörért nyúlt. Fatima megállt a kanapé mellett. Lenézett Joe-ra. Ettől az embertől félt ő sokáig? Ő okozott neki rémálmokat? Ez a nyamvadt senkiházi nyomorgatta őt oly sokáig? Szüksége volt pár percre, hogy feldolgozza a látottakat. - Hallom, meghalt a férjed. Mi van nem tudott úgy kielégíteni, mint én? – törte meg kajánul a csendet Joe. Majd felnyerített. A nyerítése nem változott semmit! Az maradt a régi, amitől mindig kirázta a hideg, és amitől mindig menekült. - Igen, Alan meghalt – válaszolt nyugodt hangon Fatima. Érezte, mint borul el az elméje. Már nem félt. A gyűlölet, amit mindig igyekezett elfojtani magában, most elemi erővel tört ki belőle. Joe-t nem fogja olyan rövid idő alatt megölni, mint Lizt. Nem! Joe-nak szenvednie kell úgy, mint neki! Ez a nyomorult nem változott semmit! Most is ugyanúgy gúnyolódott, mint régen! Leült az Joe-val szemközti fotelbe. Ránézett. Joe-nál nem lesz szükség kötélre. Másként fogja kiszolgáltatott állapotba hozni.

38

Joe-t megzavarta Fatima hűvös nyugalma. Ahogy vizslatta. Látta, hogy a nő gondolkodik. Ez megijesztette. Már nem volt az a félős, sírós kislány. Már nem volt hatalma felette. Viszont megérezte a nő hatalmát őfelette. Ez pánikot keltett benne. Megpróbált normális hangnemben beszélni a lánnyal. - Sajnálom, biztosan nagyon rossz most neked, hogy Alan nincs veled. - Igen, nagyon rossz – jött a csendes válasz. Olyan nyugodt, vészjósló volt a nő hangja, hogy Joe egyre idegesebb lett. Mi a francra készül ez a lökött tyúk? A válasz nem váratott sokára magára. Fatima mozdulata gyors volt és pontos. Kikapta SIG Sauerét a táskából, célzott és talált. Joe felüvöltött és a combjára szorította a kezét. - Te megőrültél?! – ordította. - Nem, nem őrültem meg – felelte teljes higgadtsággal Fatima. – Bár ki tudja? Azok után, amiket műveltél velem, lehet megőrültem. Nem gondolod? Joe a kanapéra borult és tovább nyöszörgött. - Joe, mesélj nekem arról, amikor kislány voltam! – kérlelte lágy hangon. - Mit meséljek rólad? – nyögte a férfi. - Azt meséld el, mikor kezdtél használni és miért?

39

Joe nagyokat nyelt. Tudta, hogy elérkezett számára a számadás. Érezte, hogy egyszer Fatima lesz az, aki számon fogja kérni. Olyan fura gyerek volt. Soha nem lehetett kiszámítani. - Még nagyon kicsi voltál. Anyádék nem vigyáztak rád. Ott ittak körülötted és nem törődtek veled! Tele volt már a pelenkád, hát, én kicseréltem alattad! Neked meg tetszett! Már harmadjára hallotta ugyanazokat a vádakat. A kisbabának tetszett, hogy pelenkát cserélnek alatta. A kisgyereknek tetszett, hogy törődnek vele. A kisgyerek volt az oka, hogy hozzá kellett nyúlni. A kisgyerek volt a hibás, hogy megrontották. A kisgyerek akarta. - Élvezted, amit csináltál? Hogy a kiszolgáltatott gyerekeket használod? Mert ugye mindannyiónkat használtál? A többi rokon gyerekét? Joe nem akart válaszolni. Tudta, hogy veszélyes. Ekkor kapta a második golyót. A karjába fúródott. Újra csak felsikoltott a fájdalomtól. - Nem hallottam a választ, Joe! – jött a fenyegető hang Fatimától. - A válasz igen! – kiáltotta fájdalomtól eltorzult arccal Joe. - Hányszor használtál Joe? - Sokszor… - nyögte a férfi. - Anyád ugye tudott róla? – faggatta fáradhatatlanul Fatima.

40

- Igen, tudta. Ő harcolta ki, hogy az unokákra vigyázhasson. Szerette nézni, ahogy játszom veletek. Fatima dühe egyre fokozódott, de próbált higgadt maradni. Milyen szerencse, hogy mama pár hónapja meghalt. Egyszerűen elaludt és többé nem kelt fel. Fatima nem siratta, nem sajnálta és a temetésén sem vett részt. Mindig is gyanította, hogy tudott róla, hogy a fia az unokákat nyomorgatja. Sőt! - Ugye, tudod, hogy a szüleim azért haltak meg, mert belehaltak a bánatba, hogy te tönkre tettél engem?! – mondta Fatima. - Elmondtad nekik? – jött az elhaló kérdés. - Igen. Mindketten tudták. De tenni nem tudtak semmit. Féltek, hogy börtönbe jutnak, ha hozzád nyúlnak. Ezért aztán beleőrültek a gondba. - És te nem félsz, hogy börtönbe jutsz azért, amit tettél? – kérdezte Joe haragosan. - Nem. Nincs veszíteni valóm. Alan meghalt. Nincs miért élnem már – csuklott el Fatima hangja. Joe ezt a pillanatnyi gyengeséget próbálta meg kihasználni és legördült a kanapéról, majd nagy fájdalmak közepette próbált kikúszni a szobából. Fatima azonnal felocsúdott és elállta Joe útját. A hátára lökte, célzott és ágyékon lőtte. Joe majdnem elájult a fájdalomtól. - Ölj már meg! – üvöltötte.

41

- Még nem. Hisz még én is élek évekkel azután, hogy agyon nyomorgattál. Mondd, Joe, milyen érzés a bűneid miatt szenvedni? – kérdezte szenvtelenül. Joe nem válaszolt. Elég sok vért vesztett és hol elájult, hol magához tért. Fatima visszaült a fotelbe és onnan nézte a haláltusáját. Mire rájuk esteledett Joe nyöszörgése megszűnt. Nem mozdult tovább. Tudta, hogy a szörny tovább nem fogja üldözni álmában. Fatima felállt. Lenézett még egyszer Joe-ra. Majd kisétált a lakásból.” A nővérem nem beszél. Hülyének teteti magát. Azzal védekezik, hogy akkor még „picik” voltunk. Hát ő biztos, hogy nem, mert ha én ki tudtam szaladni, akkor már olyan 2-3 éves körül voltam, ő pedig hárommal több! Tudom, hogy emlékszik rá, sokkal, de sokkal többet tud, mint én. De nem beszél…, úgy, ahogy Gyöngyi sem beszél. Annyit elárult, hogy egyszer anyu elmondta neki, hogy amikor ő kicsi volt, nagyon sírt, és Jóska felajánlotta anyunak, hogy majd beviszi Krisztikét a szobába és elaltatja. (!) Anyu nem mondta meg Krisztinek, hogy bevihette-e vagy sem. De, ha nem mondta meg, akkor igen a válasz. Ergo: a nővéremet már pici korában kezdte el használni. Aztán megszületettem én, és már hármasban lehetett csinálni. Érdemes elgondolkodni ezen a kis mozzanaton. Anyám és a kisbabája körül van egy férfi. Lesi, hogy mikor veheti át. Mi következik ebből? Anyám is tudta, hogy Jóska pedo buzi. Mégis…ezek után oda engedett…ahol ő volt! Nem csoda,

42

hogy anyu ivott. Talán felejteni akart. Mi viszont nem iszunk, és nem felejtünk.

43

3.

Kutatásaim során egy érdekes jelenséggel találkoztam. Neve: Monarch-programozás. Nézzük, mit ír róla a Wikipédia: „A Monarch-programozás egy emberi személyeken, elsősorban kisgyerekeken alkalmazott trauma alapú tudatalatti programozási technika. Fizikai szinten legfőbb módszere a bántalmazás, extrém mennyiségű fájdalom okozása, lelki szinten az állandósult trauma és sokkos állapot fenntartása, szellemiverbális szinten pedig az ismétlés mágiája. A programozás célja egy hasadt (többszörös) személyiségű, parancskódokkal irányítható rabszolga létrehozása. A Monarch-programozást az Irányítók alkalmazzák, bár a rendszeren belül egyes technikákat, módszereket különböző "vallási" szekták is átvettek. A Monarch-programozott rabszolgák az esetek nagy részében egészséges embernek tűnnek a külső szemlélő számára, és általában ők sem tudják magukról, hogy programozva vannak, legalábbis a testet általában irányító "front alterek" - kivéve azokat a személyeket, akik a programozásban valamilyen szerepet töltenek be, ám maguk is programozottak. Ugyanakkor, bár a módszert évszázadok óta fejlesztik, a mai napig sem tökéletes, és néha előfordulnak hibák, akár kisebb "leakadások" a programozott agyban, akár nagyobb összeomlások. Története

44

Az Irányítók a történelem kezdete óta kísérleteznek az ember manipulálására, programozására irányuló technikákkal. Már maguk az atlantisziak is szándékosan hagytak olyan kulcsokat az emberi pszichében, agyban, melyek lehetővé teszik az emberi faj irányítását. Az Illuminátusok megalakulásuktól fogva kísérleteztek diszszociáció alapú programozási technikákkal, és azonnal rájöttek, hogy a trauma a "legjobb" (leghatékonyabb) módszer az önkéntelen (az alany tudta, akarata nélküli) disszociáció létrehozására, illetve önvédelmi mechanizmusként állandósult viselkedési mintává tételére. Azt is felismerték, hogy a tanult disszociációs képesség öröklődik - ha egy családban egy többgenerációs bántalmazási minta elindul, pár generáció után a gyermekek magasabb szintű disszociációs képességgel születnek. Az Illuminátus dinasztiák így kivétel nélkül többgenerációs bántalmazási mintát hordoznak, ma már tulajdonképpen önkéntelenül (bővebben lásd ott). Az igazi áttörést a XX. századra Dr. Joseph Mengele hozta el, aki Auschwitz-Birkenauban zsidó gyerekek tucatjain végzett brutális kísérleteket. Miközben azt próbálta megállapítani, pontosan milyen mennyiségű fájdalom az, amibe már belehal az alany, neki sikerült először permanens disszociációval létrehozott személyiséghasadást mesterségesen előidézni. Mengelét azután a II. Világháború elvesztésekor, 1945-ben a JIOA Amerikába szállította több más náci tudóssal együtt a gémkapocs hadművelet (operation paperclip) keretén belül, ahol "Dr. Green" fedőnéven folytatta tovább kutatását.

45

MK-Ultra Az MK-ultra a CIA titkos kísérletsorozata volt 1953 és 1973 között, Sidney Gottlieb vezetésével. Első tudományos főmunkatársa Dr. Joseph Mengele volt - a projekt nagyrészt Mengele auschwitzi kutatási kísérleteire épült. Húsz év alatt a CIA több tízezer emberen kísérletezett, elsősorban gyermekeken 0-7 éves koruk között, más, az Irányítók közvetlen ellenőrzése alá tartozó intézmények, elsősorban az amerikai légierő és a Disney bevonásával. A Disney és más Hollywoodi film gyártók bevonása lehetővé tette, hogy a programozás elengedhetetlen részéül szolgáló ún. programozási témákat (pl. Alice csodaországban programozás, Star Trek programozás, Csillagok háborúja programozás, Mátrix programozás, Harcosok Klubja programozás) nyíltan, nagy költségvetésből is rentábilisan dolgozva elő lehetett állítani, "szórakoztatás" álcája alatt. A Disneyland egyes játékai is programozási célokat (is) szolgálnak. A tömegmédiában megjelenő programozási témák azt is lehetővé tették, hogy a rabszolgákat tömegesen lehessen távirányítani univerzális parancskódok (triggerek) elrejtésével a filmekben és TV-sorozatokban. Az MK-Ultra kísérleteinek keretén belül fejlesztették ki a Monarch programozást, bár a projektnek egyéb, másodlagos fejlesztési céljai is voltak (a dőlt betűvel szedettek a Monarch-programozásban is használhatóak): - a vallatás különböző technikái - különböző igazságszérumok

46

- olyan drogok, amelyek illogikus gondolkodást és viselkedést okoznak - olyan gyógyszerek, amelyek az alkohol hatását erősítik vagy gátolják - olyan gyógyszerek, amelyek a gyermekkori fejlődést vagy éppen az öregedést, illetve annak egyes tüneteit gátolják vagy elősegítik - "agymosó", maradandó agykárosodást okozó, végleges memóriatörlő, illetve átmeneti amnéziát okozó anyagok - agymosással, programozással, hipnózissal, alvásmegvonással, kínzással szembeni ellenállást növelő szerek - stigmát, seb nélküli vérzést okozó szerek - személyiségtorzító, kodependenciát okozó/erősítő szerek - depresszáns, az ambíciót, lelkesedést, munkakedvet rontó drogok - átmeneti látás- vagy hallászavart okozó drogok Az MK-Ultra véget érésével a kísérletek, illetve az emberprogramozás nem szűnt meg, csupán a projektet zárták le hivatalosan. A Monarch-programozás technikáját a CIA átadta a brit, a szovjet, a kínai és a jezsuita titkosszolgálatoknak is. A világon jelenleg mintegy 3-5 millió programozott rabszolga él.

47

Az MK-Ultra létét az amerikai állam évtizedeken át tagadta, az igazságot kutatókat vagy szóvá tevőket a tömegmédiahatalommal együttműködésével nevetségessé próbálta tenni, illetve más módokon üldözte. 1977-ben mindazonáltal több ezer, a projekttel kapcsolatos dokumentum a Freedom of Information Act következtében az amerikai szenátus elé került. 1995-ben Bill Clinton elnök nyilvánosan bocsánatot kért az amerikai állam nevében az emberkísérletek áldozataitól. 2001-ben minden fennmaradt dokumentum titkosságát feloldották (habár a nagyrészüket a CIA már megsemmisítette, a Disneyhez és egyéb magáncégekhez kiszervezett kísérletekre pedig az állami igazságszolgáltatás és törvényhozás szerveinek semmilyen rálátásuk nincs a mai napig). Magyarországon a köztudatban csak elhanyagolható mértékben van jelen a Monarch-programozás problémaköre. Jószerivel az egyetlen ismertebb közszereplő, aki szót emel az ügyben, Dr. Drábik János jogász. Szintek A programozás szintjei azonosítják a szolga „funkcióit” és az Elektroencefalográfia (EEG) agyhullámokról lettek elnevezve, amik összefüggésben állnak velük. Alfa programozás Az Alfa programozást tartják az általános vagy „szokásos” programozásnak. Jellemzője a rendkívül kifejezetten visszatartott memória, lényegesen megnövelt fizikai erő és látásélesség. Az alfa programozást úgy érik el, hogy felosztják az alany személyiségét, ami lényegében jobb-bal agyfélteke el-

48

különülést okoz, ami lehetővé teszi a jobb és bal programozási egységét, idegúti stimuláció által. Béta programozás A BÉTA(Kitten) a szexuális programozás (szexuális szolgák). Ez a programozás eloszlat minden tanult morális meggyőződést és a primitív szexuális ösztönöket stimulálja, tiltások nélkül. Ezen a szinten jönnek elő a „Macska” alterek.Ez a legláthatóbb programozás, mivel némely női celebet, modellt, színésznőt és énekesnőt alávetették ennek a programozásnak. A populáris kultúrában a macskafélék szőrmintáival díszített öltözékek gyakran jelzik a szexcica programozást. (lásd Szórakoztatóipar) Delta programozás A DELTA a „gyilkos programozás” néven ismert és eredetileg különleges ügynökök és elit katonák (pl. Delta Force, First Earth Battalion, Mossad stb.) részére fejlesztették ki, titkos műveletekre. Az optimális adrenalin termelés és a kontrollált agresszió kézzelfogható. Az alanyokban nincs félelemérzet, és nagyon szisztematikusak megbízásaik kivitelezésében. Önpusztító vagy öngyilkossági instrukciókat berétegeznek a programozok ezen a szinten. Théta programozás THÉTA – ezt tartják a „telepatikus” programozásnak. A Vérvonalasoknak (azok az emberek, akik multigenerációs sátáni vérvonalú családokból származnak) nagyobb a hajlama a telepatikus képességekre, mint a nem-vérvonalasoknak. Nyil-

49

vánvaló korlátai miatt sokféle elektronikus és elmeirányító rendszert fejlesztettek ki és mutattak be, például bio-medikus emberi telemetria eszközöket (agyi beültetések), irányított energiájú lézerek, amik mikrohullámokat és/vagy elektromágnességet használnak. Állítólag ezeket együtt használják meglehetősen fejlett számítógépekkel és kifinomult műholdas követőrendszerekkel. A Monarch-programozásban bármilyen fokon érintett szervezetek, csoportok - Az amerikai légierő, különösen hírszerzése (Air Force Intelligence) - AC/DC rockeggyüttes - A marylandi Bethesda kórház Amerikában - Boeing - CIA - CIC - China Lake "tengerészeti kutatóállomás", Kalifornia - a legnagyobb programozó központ a világon! - Cosa Nostra - DEA - DIA

50

- FBI - A Jezsuita rend titkosszolgálata - Disney (Disney Land, Kalifornia és Disney World, Florida) - Paramount - Warner Bros. - Universal Studios - Az Illuminátusok - KISS rockegyüttes - Ku-Klux Klán - L. A. Dodgers - MI-5 - MI-6 - Mossad - Mormon "Egyház" - NASA - NSA - Neonácik (Az amerikai földalatti neonáci hálózat)

51

- Ordo Templi Orientis - Spetsburo - Sátánisták (Világméretű földalatti sátánista/pedophil hálózat) - Szabadkőművesség - Paralatomális (a Szabadkőművességgel rokon, de hivatalosan nem a Szabadkőművességhez tartozó) páholyok (Masonic Lodge) - Szcientológia "Egyház" - Roxette rockegyüttes - Vatikán - Vérfarkasok Rendje - Wicca, Discordia és egyéb okkultista divat-"egyházak" Valamint rengeteg nemzetközileg ismert filmrendező, színész és popsztár (pl. Madonna, Michael Jackson, Marilyn Monroe, Elvis Presley, Jay-Z, Rihanna, Lady Gaga, Beyonce, stb.), ezek elsősorban áldozatként érintettek. Az amerikai politikai elitből is számos ember érintett, pl. az idősebb George Bush, Bob Hope, Henry Kissinger valamint Hillary Clinton. A név eredete

52

A Pompás Királylepkéről ( Monarch butterfly ) nevezték el – egy rovarról, amely hernyóként kezdi életét (ki nem fejlődött lehetőséget reprezentálva) és a bábozódás (programozás) ideje után gyönyörű pillangóként (Monarch-szolga) születik újjá. Néhány karakterisztikai vonás, ami a Királylepkére jellemző, szintén alkalmazható az elmeprogramozásra. Az egyik fő oka, hogy a Monarch programozást a Királylepkéről nevezték el, az az, hogy ez a lepke megtanulja, hogy hol született (a gyökereit), és átadja ezt a tudást genetikailag az utódjának (generációról generációra). Ez az egyik kulcsállat, amely elárulta a tudósoknak, hogy a tudás genetikailag átadható. Az Új Ember megalkotásában ennek a tulajdonságnak nagy szerepe lesz, mivel a Borg-project egyik célja az, hogy minden egyed Monarch-programozott legyen.” A férjem mindig azt kérdezte, hogy gyerekkoromban miért csináltam, azt, amit csináltam. Gőzöm nem volt a válaszról. Ezért sokat keresgéltem a neten, hátha ad rá valaki valami magyarázatot. Ekkor találtam rá a Monarch-programozásra. Lényeg, hogy traumák hatására a gyermekben tudatalatti programozást hajtsanak végre. A programozás célja egy hasadt (többszörös) személyiségű, parancskódokkal irányítható rabszolga létrehozása. A gyermeket mindig úgy képzeljük el, mint egy üres, új számítógépet. Mi fogjuk feltölteni programokkal, parancsokkal. És azt fogja tenni. Nálam ugyanez történt. Szexuális traumák hatására szexrabszolga lettem. Talán a gyermek szex-rabszolga a legjobb kifejezés. Az, hogy anyámék mellettem szexeltek a kezdő indítás volt. Aztán azt a gyerek leutánozza. És, ha ezt valaki 53

kihasználja, már simán lehet használni. Be lehet programozni. Akkor, amikor a gyermek belekerül ilyen szexmániás felnőtt körbe, onnan nincs menekvés. Adva vannak a szülők, akik nem tartóztatják meg magukat a gyermek előtt/mellett. Adva van egy perverz, ribanc nagymama, akinek nem elég, hogy rajta keresztülmentek a férfiak, hanem még a saját gyerekeit és unokáit is molesztálja. Mert biztos vagyok benne, hogy a gyerekei látták őt nem csak a férjével, de még a pappal is. Ráadásul a pervez nagymama szerette a fiait kisgatyában látni. Örömét lelte benne. (Ezek a pedofíl nők, akiket nehéz elkapni, mert mindent az "anyai" szeretettel magyaráznak.) Szóval a perverz, ribanc "madam" betanítja a fiait is. Ki mire kapható, tanítható. Az egyik nagyon is partner. Ezt a szülő előhívja és megerősíti benne. Aztán pedig jön az unokák beprogramozása a már beprogramozott fiának segítségével. Kezdődött a nővérem, Kriszti beprogramozásával. Aztán bevontak engem is. Hármasban! Később a nővérem igyekezett előhívni a "programomat". Ő maga is molesztált, majd belevonta az egy évvel idősebb unokatesónkat, Lajost, és kettőnket paráználkodtatott. "Igazi" szajha voltam gyerekként, akit kihasználtak, majd eldobtak. A nővérem, Kriszti mindig irigy és féltékeny volt rám. Felnőtt korában ő szeretett szórakozni járni és diszkózni. Ezekbe engem is próbált bevonni, sikertelenül. Valahogy mindig próbálta előhívni a szajha énemet. Ha tetszett nekem valaki, ő bátorított azzal, hogy menjek oda (ajánljam fel magam) és kezdeményezzek. Ez sem sikerült neki. Nagyon gátlásos voltam és az önértékelésem egyenlő volt a nullával. (Szerencsére.) Próbált sminkelni, nagy fülbevalókat a fülembe aggatni, szajhás ruhákat rám aggatni. Ahogy idősödtem, annál jobban ellen álltam. Később már támadtam azzal, hogy haragos voltam és csúnyán beszéltem, 54

beszóltam. Attól félt. Ha rossz kedvem volt, távol tartotta magát tőlem. Ahogy nőttem, ezt a "programot" próbáltam törölni, de teljesen ebben a férjem segített. A problémának itt nincs vége. Mint, ahogy fent említettem, van, aki hajlik rá, és tovább viszi. A nővérem velem kezdte, és tovább viszi a fiainál. Négy fia van. Velük is azt teszi, mint velem. Ott is van, amelyik hajlik rá, van, amelyik nem. A családban valószínűleg egy másik nő/lány, Gyöngyi is tovább viszi. Mint a polip: sok a csápja. Rengeteg videót is megnéztem ebben a témában. Hogyan vannak a celebek beprogramozva. Azoknál az áldozatoknál, akik nem hajlandóak szembe nézni a traumáikkal, működik. Ott mindig aktiválni lehet. Egy feldolgozási stádiumban lévőnél már nem olyan könnyű működésbe hozni. Pláne, ha az illető tisztában is van vele, hogy ez mi. Olvastad Mary Higgins Clark: Ha kimondod a nevem c. könyvét? Sokáig dolgozott a könyvön, és szakemberekkel is konzultált a témáról. Arról szól a történet, hogy egy kislányt elrabol egy pár. A férfi ugyanis pedofil, és már korábban kinézte magának a kislányt. Évekig velük él, és a férfi folyton meggyalázza, valamint beprogramozza arra, hogy soha ne merjen beszélni majd a traumáról. Évek múltán kiteszik, ha jól emlékszem, egy iskolánál, és így haza kerül. Nagy korában viszont kiütnek a súlyos traumák, és szétesik az énje. Többszörös személyiségű lesz. Ő maga nem emlékszik semmire, amikor a különböző személyei előjönnek. Olyankor al-

55

szik. (Erről szól például Robert DeNiro főszereplésével a Bújócska című film is, csak ott nem pedofíliáról van szó.) Úgy gondolom, ez a többszörösen hasadt személyiség a pedofília áldozatoknál is megfigyelhető, csak enyhébb lefolyással. Vegyünk például engem. Bennem is több én lakozik. Van a „normális”, aztán a frigid, majd a szajha, majd a sorozatgyilkos és az őrjöngő dilis stb. Annyi a különbség, hogy én tudatában vagyok mindannyinak. Emlékszek rájuk. Tudom magamról, hogy most melyik vagyok. Igyekszem őket elnyomni és a „normálist” használni. Törekszem a traumák feldolgozására, és sok terápiás eszközt is használok. Ilyen például a könyvírás, a kötés és jószággondozás (hét kutyám van, két tengerimalacom, egy éneklő papagájom és sok halam). A kutyák a legjobbak ebben. Ők feltétel nélkül elfogadnak és szeretnek. Ha veszekszek velük, akkor sem fordulnak el tőlem, hanem odajönnek és biztosítanak arról, hogy szeretnek. Még mindig. Megváltoztatatlanul. Valahol Isten is pont ilyen. Ő nem változik meg. Ha én meg is változom, ő nem. Ő pont ugyanúgy szeret akkor is, ha rossz a kedvem, mint amikor jó.

56

4.

Ha valaki azt hiszi, hogy a házasságom egy álom, az nagyot téved. Vegyünk két pedofília áldozatot és házasítsuk őket össze. Mi fog ebből kisülni? Hát…nem sok jó…már akinek nem jó. A férjem három évvel idősebb, mint én. Míg én csak kapizsgáltam, mi az, hogy pedofília, ő már kutatta! És, amíg házasságunk első sok évében ő tanított dolgokra, addig kiderült, hogy neki komolyabb traumái vannak, mint nekem. Na, most próbáld meg az orvost gyógyítani… Lehetetlennek tűnik… Amikor Árpin elkezdtem ugyanazokat a „kezeléseket” végrehajtani, amiket ő én rajtam nagy sikerrel, hatalmas falba ütköztem. Állandóan azzal találtam szembe magam, hogy NEM! Így nagy betűkkel. Én hagyjam őt békén! De közben ordít, őrjöng és kéri, hogy segíts. Valahogy…inkább ne….de mégis…nem, nem… Őrjítő. Valahogy elfelejtettem már, hogyan kell bánni egy gyerekkel. Mert a férjem lelkileg gyermek volt. Megrekedt. Nem tudott a testi adottságaihoz felfejlődni. Számomra ez új volt és nehéz. Hozzá voltam szokva, hogy ő erős, mindent ő intéz, mindent tud. Egyszerűen belé kellett csak kapaszkodnom. Szóval, amikor megláttam, hogy milyen védtelen, gyenge és beteg, először szóhoz sem jutottam. Hogy fogok én rajta segíteni?! Én! Amikor olyan „hülye szőke” stílus vagyok. Valahogy becsapottnak is éreztem magam. Mert, ha teszem azt, ez fordítva lett volna, az én múltamra jön rá évtizeddel később, akkor mi lett volna. Kaptam volna a fejemre! Akkor azt hallgattam volna, hogy én becsap57

tam őt, és megfogtam magamnak. Most mondjam neki én is? Hogy eddig hazudott? Persze, ő azt állította, hogy ő nem hazudott, utalt rá. Hát, köszönöm, honnan vettem volna a jelet, amikor a sajátomat sem értettem még? Inkább ráhagytam. Mi értelme lenne ezt szajkózni? Azzal a probléma nem oldódik meg. Mi okozta férjem „lemeztelenedését”? Egy mozzanat, ami felszínre hozta traumáit. Azt mindig is tudtam, hogy apja nagyon verte. Ezt elmondta. Annyit is tudtam, hogy gyermekkorában megcsonkították a szemérménél. Nem tulajdonítottam neki nagy ügyet, én úgy szerettem, ahogy volt. A lényeg az, hogy elkezdtem gőz erővel kutakodni a múltam iránt. A rokonokat kerestem meg a facebookon. Volt, aki szóba állt velem, és volt, aki nem. Közben a nővéremmel is újra beszélni kezdtem. (Egy időre elegem volt belőle, amikor a szemem láttára ki akart kezdeni a férjemmel!) Szükségem volt rá. Ő többre emlékezett, mint én. Persze, semmit sem mondott. Én mondtam el neki, mire jöttem rá, ő meg tettette a hülyét. Pedig Kriszti már mindent régóta tudott. Csak én voltam fázis késésben. Nos, a nővérem néha eljött hozzánk. Amit a férjem utált. Közben megemlítettem, hogy lejárnak arra, a nagybátyánk fele. Úgy gondoltam, ebben nincs semmi. Ez a megátalkodott egyébként is visszajárt. Gőzöm sincs, miért. Ő sem tudta megmagyarázni, amikor megkérdeztem tőle, csak anynyit makogott, hogy a férje (aki egyébként Árpi öccse!) erőlteti. Szóval, én csak megemlítettem Árpinak. Akinél, meglepetésemre, teljesen kiverte ez az információ a biztosítékot. Nem értettem, miért, hiszen nyílt dolog volt, hogy lejárnak. A férjem megtébolyult tőle. Szerinte Kriszti onnan felhozta ide a démonokat. Ez butaság volt. Nem kell a démonokat sehonnan felhozni. Itt vannak benned. Alig várják, hogy átadd ma58

gad nekik és munkához láthassanak. Egy év őrjöngés várt ránk. Nem tudtam az egésszel mit kezdeni. Nem értettem. Olyan butaságokat szajkózott állandóan. Szidta Jóskát (őt amúgy is mindig), szidta a nővéremet, mindenkimet. Nem védtem én a rokonokat, csak nem értettem ezt a heves reakciót. Valahogy úgy voltam vele, hogy a Jóska- ügy lezárva, ő már át van adva Istennek. Részünkről vége. Nincs mit mondanunk neki, nincs teendőnk vele. Nem foglalkoztam egyáltalán vele. Persze, néha-néha előjött a trauma, de már nem tette ki a teljes életemet. Árpi sem foglalkozott az egésszel évekig. Beszéltünk róla, de kész. Nem izgatott már annyira bennünket, tudtunk élni mellette. Jó volt a kapcsolatunk. Erre beütött a mennykő, és nem tudtam, miért. Szó szerint megszállta az ördög. Szája csíkká keskenyedett, nézése makacs, akaratos, hideg. Volt, hogy a munkából úgy jött haza, hogy hozzám sem szólt, csak leült, belapátolta az ételt, majd leült tankosat játszani a neten. Ha szóvá tettem, akkor rám fogta, hogy belém bújt az ördög és veszekedni akarok vele. Máskor úgy összerúgtuk a port, hogy beverte a szobaajtót (még most is benne van az öklének a nyoma). A számítógépet is szét akarta verni. Törni-zúzni akart. Néha egy-két napig csend volt. Normálisnak tűnt. Aztán újra kezdte. De olyan is volt, hogy csak pár órát volt normális. Telefonon órákig beszéltem vele. Olvastam neki a Bibliából, szakkönyvekből (amik a problémánkkal foglalkoztak), az ő könyveiből. Néha segített, néha még jobban elmérgesítette a helyzetet. Ezekben az őrjöngésekben kezdett körvonalazódni a probléma gyökere. Az Úr úgy látta jónak, hogy ideje az ő rengeteg traumáját is feldolgozni. Nem halogathatta tovább. És ő persze ezt nem akarta.

59

Azt nem tudom, tudod-e, kedves Olvasóm, hogy a férjem beleszületett vallásos, én bekeresztelkedett. Ez sosem okozott nekünk problémát (gondoltam én!), hiszen egy fele mentünk: Jézus felé. A férjem mindig azt mondta, ez nem felemás iga, mert mindketten Jézust szeretjük és Őt követjük. Ám ez a háromszög megbomlott. A férjem megbontotta. Ő ezt nem ismerte be. Nehéz volt elhinni és elviselni, hogy ő, aki lelki pásztornak készült, ő, aki sokat prédikált, vallásos témájú könyveket írt…egyszer csak Isten ellen fordult. A következő derült ki róla. Vallásos anya, vallásos apa. Apa több generációs. Az anya egy generációs. Anyának 14 évesen kezd udvarolni apa, majd az anya 18 éves korában összeházasodtak. Anya is nagy valószínűséggel pedofília áldozat. Az apa PTSD-vel küszködő, traumás „beteg”. Három gyerekük születik. Egymás után. Apa állandóan verekszik otthon. Anya állandóan ápolónőst játszik a gyerekeivel, állandóan gyógyszerezi őket és fogdossa. Férjemnek levágattatja a szemérméről az előbőrt, amit később vazelinezni kell (maszturbáláshoz hasonló mozzanatok). A férjem sírós kisgyerek. Az anya zavarba jön kisfiától, aki mindig őt nézni, és ettől összeakad a lába. Igyekszik a gyerektől megszabadulni, két hétre az anyjához adja. Gyerek ott újabb traumákat él át. Például azt, hogy az anyja bátyja ott lakik a feleségével, és köztük alszik, amikor azok csókolóznak és szexelnek mellette. Akármilyen kicsi, emlékszik rá. A trauma beég az idegsejtekbe. Belázasodik. Hazaviszik, az anyjára nem néz rá, elfordítja a fejét. Az anyjáék szexelését is hallja, mert egy szobában alszanak velük. A fal felé kell fordulnia. Később visszaköltöznek az anya szülőfalujába. A gyerek azt hiszi, itt jobb lesz. Ám nem. Az óvodában kiközösítik a gyerekek, a nevelők is bántják. Iskola úgyszintén. Anya agymossa, hogy a lányokhoz nem 60

szabad „úgy” nyúlni, világi lányt nem szabad elvenni stb. Közben a fiút igyekszik maga mellett tartani. Később sok intézeti gyereket hoznak ki „missziós” céllal. Ott is megy az őrjöngés. Mindennaposak a verekedések (apa veri a cigánygyerekeket), a szexuális problémák (nagyobbak megrontják a kisebbeket). Férjem később body buildingezik, hogy meg tudja magát védeni. Anyja a lelki társának tartja őt. Tovább akarja taníttatni, nehogy olyan hülye legyen, mint a nyolcosztályos apja. Dióhéjban ennyi. Sok mindenről még én sem tudok. Lassan szakadnak fel a gátak. Mindig is tudtam, hogy anyósom utál. Sosem fogadott el. Riválist éreztem benne. Ma már tudom, miért. Amikor összeházasodtunk, mindenki várta, hogy elválunk. Ez még mindig nem teljesedett. Anyósom azért, hogy visszakaphassa „szerelmét”. Ő örült a legjobban, hogy a szexuális életünk nem működött. Hogy romokban az életünk. Csak amikor elkezdtünk harcolni…akkor egy kicsit megijedt. Azóta már lekurváztam és elmondta minden pedofilnak. Felvilágosítottam, hogy ha kiderül, hogy a közös gyerekünket is molesztálta, akkor az Isten irgalmazzon neki, mert akkor kinyírom. Egyelőre Hunor fiúnk azt mondja, őt nem bántotta. Meglátjuk… Nem vettem észre, hogy lett volna valami zavaró. A nagyapját sosem szerette. Mert az mindig piszkálta. De a nagyanyjára sosem panaszkodott. Az viszont tény, hogy már lassan három éve nem jár be hozzájuk. Saját elhatározása. Azt mondta azért, mert a nagyapja folyton piszkálja. Szóval megértettem, hogy az összes rokonom újbóli szidása csak azért volt, mert könnyebb azokat, mint a vallásos szülőket, akik miatt elkárhozhat. A világi rokonaim pajzsként szolgáltak az előtörő traumákkal szemben. Itt éleződött ki, 61

hogy én világból jött vagyok. Azokért nem kár. De a vallásos! Azt nem szabad bántani, azért nem kár! Ez most volt először kettőnk között vitatéma. Ezért feltettem a kérdést a férjemnek: most ki szolgálja kettőnk közül az Istent? Ki megy Jézus felé és ki nem? Nagy hallgatás volt a válasz. Mert, hogy a férjem elkezdte Istent vádolni. Hogy Ő engedte meg, hogy azok a traumák érjék! Hol volt az Isten, amikor őt meggyalázták? Ezt kérdezte folyton. Miért engedte meg? Tudta rá a választ, de nem akarta elfogadni. A férjem legnagyobb gyengéje a büszkeség. Ő úgy gondolta, különb, mint én. Úgy gondolta, ő ereszkedik le hozzám, világi elveszetthez. Mindig azt hajtogatta, hogy legyek hálás, hogy ilyen férjem van, mint ő, mert másként már elvált lennék és verne a férjem a múltam miatt. És én ezt be is vettem. Egy ideig. Később azt mondtam neki, hogy legyen hálás, hogy ilyen felesége van, mert más már elhagyta volna a hisztériájáért. És be is látta, hogy így van. Árpi olyan feleségre vágyott, akire büszke lehet. Hogy: nézzétek, EZ az én feleségem! Ez a tökély! Ez a gyönyörűség! Ez a hibátlan! Ez a szűz! Na, akkor koppintott Isten a fejére. És megmutatta neki, hogy SENKI sem tökéletes! Mindenkinek szüksége van Őrá, Jézusra! És azt is megmutatta neki, hogy ő is tele van hibákkal. Rajtam keresztül Isten elmagyarázta neki, hogy nincs különbség ember és ember között. Mind bűnös. Ám egyetlen egy dolog tud két embert megkülönböztetni egymástól: Jézus követése. Aki Őt szereti és Őt követi, az az Övé, aki nem, lehet az bármilyen ájtatatos manó, templomjáró, az nem az Övé. Férjemnek igazán fájt, hogy már nem vagyok a hülye szőke. A kis naiv, akinek mindent bele lehet a fejébe hülyíteni. A 62

mai napig tagadja, hogy ő bármikor is így gondolt volna rám, de én tudom. Elkezdtem megtámadni őt. Visszaütni a saját, tőle tanult fegyverekkel. És ettől üvöltött. Legszívesebben felpofozott volna. Eltűntetett volna a környezetéből. Sajnos én úgyszintén őt. Azt mondtam neki, hogy ha meg mer ütni, akkor számítson rá, hogy akkor fogom széjjel verni, amikor nem számít rá, és a legkiszolgáltatottabb: éjjel, amikor alszik. Ugyanis nagyon hamar nagyon mély álomba tudott zuhanni. Ettől megijedt. Elkezdte hangoztatni, hogy ő nem fél tőlem. Meg, ha megteszem, akkor már úgyis mindegy. De már megtanított arra, hogy átlássak a falakon. Az emberek által emelt falakon. Tudtam, hogy tart tőlem. Főleg, miután megírtam a Sorozatgyilkos c. könyvemet. Míg ő rengetegszer hangoztatta, hogy kinyírná Jóskát, addig én nem mondtam, csak néhanéha… És ez veszélyesebb. Két megtorpanás volt az őrjöngésnek. Az egyik, amikor rájött, hogy felveszem a telefonommal a beszélgetéseinket. Irtózott attól, hogy kiszolgáltathatom (később kamerával is felvettem, de ettől bepörgött és még szájon is vágott, mert kivigyorogtam). Aztán az a tudta, hogy a boltból visszahallottam, hogy elmondta a mellettünk lakó szomszéd, hogy nagyon csúnyán veszekszünk. Ő szégyellte. Én nem. Azt mondanom sem kell, hogy már lassan egy éve nem járunk a szüleihez. Ő is csak az apjával hajlandó beszélni. A munka miatt is. Nekik dolgozik. Ha hazatelefonál valami sürgős munkaügyben, és az anyja veszi fel, leteszi szó nélkül. Nem hajlandó vele tárgyalni. Sokat sírt. Rossz volt hallgatni. Minden nap elmondja, hogy az anyja őt hogy tönkre tette. Persze gyorsan hozzáteszi, hogy 63

Jóska is mindkettőnket (ami igaz is). Nehezen emészti meg, hogy vallásos szülők, akik – elméletileg – ismerik az Isten Szavát (Biblia) és törvényét, és – elméletileg – Őt szolgálják, hogy tudták vele azt tenni, amit. Az anyja szexuálisan zaklatta, az apja szétverte. Mert igen, az apjuk kifulladásig verte őket, sokszor ököllel. Hányszor van az, hogy Árpi elalszik. Napközben. Mert sokat dolgozik és fáradt. Majd mondjuk szólnom kell neki, hogy ideje kelni, mert délután is mennie kell. Vigyázva kell ébreszteni. Csendben, cirógatva. Mert talán akkor nem hozom rá a frászt. Nem fog akkor bepisilni, vagy bekakálni a félelemtől, hogy az apja ébreszti, vagy bántja. Mert megtörtént vele. Az apjától való félelem miatt. Keresnie kellett valamit az apjának. Nem találta. És bekakált. A mai napig rettentő ideges, ha keresnie kell valamit. Akkor biztos, hogy irány a wc. Ha nem keltem, hanem magától ébred, vérben forog a szeme, és látom, hogy realizálni próbálja, hogy itthon van, biztonságban. Nem kell félnie. Nem mer aludni sokszor. Egyrészt, mert az „bűn” az apja szerint, másrészt, akkor kiszolgáltatott. Ezért ő is súlyos PTSD-ben szenved. Veterán betegség. Természetesen nem volt katona. E betűs papírt kapott. Pszichológus vizsgálta. A széthasadt személyiség nála is megfigyelhető. Ő viszont már számolt be arról, hogy nem emlékezett arra, hogyan viselkedett az őrjöngései során. Ő jobban átérzi, milyen lehetett Mária Magdalénának, akiben hét ördög / démon lakozott és Jézus mindet kiűzte belőle. Én is mindig megijedtem, amikor így láttam. Sátántól egyszerűen félsz. Mert rémisztő az, amit 64

csinál. Ahogy kiforgatja önmagából a szeretett személyt. Ahogy teljesen uralja a gondolatait és testét. Én ilyenkor mindig úgy éreztem magam, hogy feladom, megbolondulok, elmenekülök. Sokat imádkoztam, hogy Isten segítsen. Árpi azt is elárulta, hogy kérte Sátánt, mutassa meg neki, hogy velem mi történt, hiszen ő ott volt, ő agyalta ki az egészet. Elméletileg megmutatta neki. Nem szeretem az ilyen dolgokat. Sátán pontosan tudja, mi a szíved vágya, és ott környékez meg. Nem szabad eladnod magad neki. Azt is tudnod kell, hogy mindig csak féligazságokat mond. Hazudik. Figyeltem, ahogy szisztematikusan elzárja a férjemet mindenkitől. Árpi menekült vissza a tanyára. Én itthon Isten igéjével próbáltam harcolni. Sátán ezt gyűlöli. Árpi sokszor hamarabb ment viszsza dolgozni, és igyekezett későn jönni. Senkivel nem akart beszélni. Pompás hadművelet volt. Összezárta Sátán magát Árpival. Hogy mi folyt ott? Nem tudom. Nem mondott el mindent. De, sajnos, el tudom képzelni, mert a végeredményt láttam, amikor haza jött. Próbáltam Árpival megértetni, hogy kiment Isten védővonalából. Oda nem megy utána senki. Magára fog maradni. A végén kezdtünk Saul királyra és Dávidra hasonlítani. Dávidnak állandóan zenélnie kellett, hogy Saul ne őrüljön meg. Én állandóan a Bibliából olvastam, hogy Árpi nem őrüljön meg, és vissza tudjon térni Istenhez. Olyanra is volt példa, hogy hazajött megszállottan. Majd reggelinél elolvastuk a reggeli dicséretet. Ez akkor hatott. Teljes szívvel imádkozott. A régi önmaga volt. Majd hamar kellett visszamennie, és akkor már újra belébújt Sátán és kezdődött minden előről. Azt hiszem ezalatt a másfél év alatt elég sokat öregedtem. Sokszor szerettem volna, hogy azok a nők, akik be akartak 65

furakodni közénk, és a férjemet meg akarták maguknak szerezni, ezekben a hónapokban látták volna őt. Mert ők csak azt a képet látták róla, hogy rendes ember, mindenkivel szépen beszél, barátságos, és egy ilyen lotyón, mint én, is sokat segített. Legszívesebben felvettem volna azt a részt, amikor éppen lekurváz, és feltettem volna a youtube-ra és elküldtem volna a lotyóknak! Hogy nézzétek, ez várna rátok, ha őt választanátok! Kell nektek? Nesztek, itt van! De mibe, hogy egy hét múlva már menekülni fogtok tőle! Mert őelőtte nincs titok. Mindent kiszed belőletek. Kiszedi, hogy hány pasi használt már benneteket nyilvános wc-nek, majd ezt felhasználva, kicsinál benneteket. Mert bizony, én is megkaptam, hogy egy mocskos kurva vagyok. Jöttek a „gyönyörű” smsek, amikor Sátán éppen munkába volt. Eleinte sosem válaszoltam. Majd nem rég, úgy, ahogy tőle tanultam, visszafordítottam a sms-ket. Abbahagyta. Azóta nem kaptam semmi negatívat tőle. Már nem tud legyőzni. Mert megtanított harcolni. Újra és újra összecsaphatunk. De én most emelkedem fel, ő pedig most száll alá. Amikor fáj a lába, vagy a feje, és nem tudja még a cipőjét sem felvenni, én húzom a lábára. Én guggolok le a lábai elé, és teszem a cipőt fel. Úgy, ahogy ő segített, amikor a sok trauma miatt súlyos derékfájásom volt. Ő kötötte be a cipőmet, mert egyszerűen nem tudtam lehajolni, és napokig ő adta a lábamra is. Tudja, hogy csak rám számíthat. Bármennyire is szeretne elkapni paráznaságon, hogy elhajíthasson, tudja, ez nem így van. Sosem lesz így. Akár akarja, akár nem, rám kell támaszkodnia. Amikor ráadtam a cipőjét, elérzékenyült. Mivel nekem természetes volt, hogy segítek neki, én már indultam volna ki. Ő 66

visszacsukta az ajtót, és megpuszilt, majd megköszönte. Megnyugtatta ez az apró gesztus, hogy ha esetleg az Úr úgy látja jónak, és megöregszik, és esetleg ágyban fekvő lesz, akkor rám számíthat. Hogy a gyerekünk ezeket hogyan élte át? Hát mit mondjak? 13 éves. Szerinted? Sokat sírt. Sok időt töltöttem vele, hogy beszélgessünk. Fel kellett neki is ezeket a traumákat dolgoznia. Hogy milyen kihatással lesz ez az életére? Biztosan meg fogjuk látni jó pár év múlva…

67

5.

A többszörös személyiségi zavart említettem már, de még nem írtam le, hogy pontosan mit is jelent ez. Újra csak a Wikipédia segítségét kérem. „A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges. A multiplex személyiségzavart gyakran összekeverik a skizofréniával, vagy a tudathasadás formáival. Voltaképpen bárki bele eshet ebbe a kis hibába, hiszen a multiplex személyiség is egyfajta tudathasadás, ha ezt szó szerint értjük. Ennek a zavarnak több elnevezést is adtak, a legegyszerűbb és legtalálóbb a többszemélyűség, de a multiplex személyiségzavar kissé szakszerűbb. A betegség velejárója, tünete a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják, persze ezzel is egy teljesen új személyiséget hoznak létre. A kezelés hosszú és bonyolult, a személyiségek nem mindig egyesíthetők; ekkor harmonikus kapcsolatot igyekeznek elérni.

68

Európában nagyon ritkának tartják, az USA-ban előfordulását 2,5%-ra teszik. A betegek között több a nő. Vitatott, hogy Európában alul diagnosztizált, vagy az Egyesült Államokban kórismézik túl gyakran. A többségnél átlagosan négy és öt éves korban alakul ki a multiplex zavar, hiszen ilyen korban még nem teljesen tiszták a személyiségjegyek, így ekkor még könnyen változhatnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy idősebbeknél nem fejlődhet ki. Veszélyei az öngyilkosság, a kábítószer-fogyasztás és az alkoholizmus. Okai gyakran ismeretlenek. Gyakran gyermekkorban kezdődik, a kórelőzményben gyakran szerepel kisgyermekkori súlyos traumatizáló élmény, családi, szexuális vagy egyéb viszszaélés. Ezen betegek képessége a problémák leküzdésére csökkent. Gyakori az önhipnózis. Ezt a zavart olyan hatalmas traumák idézik elő, amelyeket a személy, aki a szörnyűségeket átélte, nem tud feldolgozni, sem pedig elfogadni. Lehet ez családon belüli bántalmazás, nemi erőszak, erőszakkal való fenyítés. Ez akár megfelelhet egy bizonyos „idegösszeomlásnak” is. Egy ilyen nagymértékű lelki sokk után az illető tudat alatt létrehoz egy olyan világot, amelyet elfogad, és ami nem is emlékezteti az előtte történtekre. Elmenekül, és ezzel létrehoz egy másik személyiséget, ami teljesen megváltozik. Emellett megmarad a régi énje is, de hol az egyik, hol a másik kerül a felszínre.

69

A pszichológusok véleménye általában megegyezik abban, hogy a többszörös személyiséget az önhipnózis szélsőséges esetének kell tekinteni.[forrás?] Akkor alakul ki, ha valaki saját személyisége elől menekül. Az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is. Sokszor „csak” két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez. Minél több személyre hullik szét valaki, annál nagyobb az esély, hogy ezek nem tudnak egymás létezéséről, így tehát a betegségükről sem. A tudomány számára talán az a legérdekesebb, hogy a többszemélyűség hatására éles pszichológiai és fiziológiai különbségek is felléphetnek. Mindegyik személyiségnek külön neve és kora van, sőt arckifejezésük, vagy betegségeik; művészi hajlam vagy nyelvtudás mutatkozik az egyik személyiségben, míg a többiben nyoma sincs. Néha másként képzelik el a hajuk, szemük színét; meglepődnek, ha tükörbe néznek, vagy a nyilvánvaló tények ellenére azt állítják, hogy a szem- és hajszínüknek ilyennek kell(ene) lennie. A betegségekkel is hasonló lehet a helyzet.

70

Az is érdekes és eddig még megmagyarázhatatlan kísérője a betegségnek, hogy előfordulhat, hogy az egyik személyiség mindenre emlékszik, még arra is, amit egy másik személyiségként követett el, míg a másik viszont csak azokra, melyeket ebben az állapotában tett. Sőt, megtörténhet az is, hogy az egyik személy jobb kézzel ír, míg a másik ballal. Arra is volt példa, hogy az egyik személyiségnek kétszer annyi volt az intelligenciahányadosa, mint a másiknak. Más lehet az alszemélyiségek kézírása és lehetnek akár balkezesek is, amikor a magszemélyiség jobbkezes. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani.”

71

6.

Szeretnék néhány szót említeni a női pedofilokról. Mert róluk szinte alig-alig esik szó. Pedig vannak és léteznek! A női pedofilokat a legnehezebb elkapni. Nagyon meg tudnak húzódni a háttérben, a sötétben és mindent ki tudnak magyarázni az "anyai szeretettel". Általában gyermekkorukban ők is átélték a szexuális abúzust valamilyen formában. Rejtett agresszióként elő is tőr belőlük felnőttkorban. Rájuk abszolút jellemző az, hogy azt mondják róluk, hogy "mennyire szeretik" a gyerekeket! Csak úgy, mint a férfi pedofiloknál! Mert valljuk be, egy normális anya nem fog rajongani más gyerekéért, ő elvan a magáéval, nem vágyik a másikéra, vagy nagyon sok gyerekre. Persze, a pedofil anyák az ilyenekre mondják (elterelő hadműveletként), hogy azok önző barmok, mert nem vállalnak több gyerekeket! Fordítsuk ezt meg egy kicsit: minek vállal egy nő mondjuk három-négy, v. több gyereket?! Minek? Ja, mert ő szereti a gyereket! Miért is szereti? Mit is szeret rajta? Saját magam találkoztam női pedofilokkal! Nehéz ellenük tenni valamit. Róluk is csak onnan tudjuk, hogy pedofilok, hogy az áldozatok, gyerekek árulkodnak róla. A gyermekek viselkedése. Van, olyan női pedofil, aki "csak" kukkolni szereti a gyerekeket. Ürügyet keres mindig, hogy a gyerekeket levetkőztethesse, hogy láthassa meztelenül. (Pisiléskor, kakáláskor, fürdéskor, tisztába tevéskor stb.) Mint már említettem a saját

72

nagyanyám szerette a fiait még felnőtten is gatyában látni! Élvezte. Azt is élvezte, hogy minket megrontatott a fiával. A látványra gerjedt. Tehát nem ő nyúlt hozzánk, hanem mással csináltatta, úgy, hogy ő tudta, látta. A férjem esetében is hasonlóan nyilvánul ez meg. Amikor a férjem kicsi volt, az anyja arra panaszkodott, hogy összeakadt a lába, ha a fia figyelte őt a kiságyból! (Normális anya erre nem így reagál, sőt, úgy is intézi a dolgait, hogy a gyermek lássa őt, hogy megnyugodjon, anya ott van, nem ment el.) A férjem fitymájából vágatott le, mert le volt neki tapadva! Ugyanis, kicsi korában úgy kellett mosakodnia, hogy az anyja ráparancsolta, hogy huzigálja a fitymáját és mossa meg! (Ma már erről sok FÉRFI gyermekgyógyász ír, hogy el a kezekkel a fiúk fütyijétől!!! Még az sem probléma, ha 10 éves korában le van neki tapadva!!!) A "műtét" után pedig kifejezetten huzigáltatták vele (egyenesen vezetett ez később önkielégítéshez! És fogalma sem volt még akkor arról, hogy ő honnan a bánatból tudja, hogyan kell önkielégíteni!) Persze az anya ott volt végig és nézte...csinálta is volna, ha a gyermek hagyta volna! Maga a kisgyermek szólt rá, hogy ne nyúljon neki hozzá! Mondanom sem kell, felnőtt korára irtó nagy trauma volt ez neki....nehéz ezek után férfiként viselkedni már egy igazi nővel! A férjeméknél nem volt elég, hogy van három fiuk, nekik még kellett az intézetből! (Érdekes, nem?) Az értelmi szerző az anya, aki vallási köpenybe burkolta az egészet. Beállította missziómunkának. Ami így szép is lenne....de vagy 10 intézeti gyermek talán már egy kicsit sok a három saját (majd később született még egy saját lány) mellett! Az agresszió sokféle formája megmutatkozott már itt. Apa részről kemény ve73

rekedések (nem volt kivétel, minden gyereket!), az anya részéről is. (Arra a kifakadásra, hogy minek kellett őket kihozni, az anya azt válaszolta, hogy így legalább eloszlik a verés!) Szexuális visszaélések is mentek...lányok meztelenre való vetkőztetése, csak, hogy egy példát említsek. A gyermekek egymás között is fajtalankodtak....(nagyobb fiú a kicsit molesztálta, nagyobb fiú a kisebb lányokat molesztálta). És ez mind-mind vallásos családban. A nővérem szintúgy viszi tovább az agresszori szerepet. Ő maga is pedofil áldozat. A nagybátyám vele kezdte a zaklatást. Ő nem ismeri be, szerinte csak én vagyok kurva! Viszont a tüneteket produkálja! Saját magát elárulja. És a legnagyobb baj...hogy viszi tovább. A fiain éli ki az elfojtott agressziót. Minden formában. Mindig az mondta, hogy ő a fiait kicsinek jobban szerette, mint most, hogy már nagyobbak! Naná! Olyankor azt lehet velük csinálni, amit csak akarsz...főleg, ha az anyjuk vagy! Lehetetlen vállalkozásnak tűnik őket elkapni. A férfiak főként nem beszélnek ilyen súlyos bántalmazásról, hiszen tőlük várjuk el, hogy igazi férfiak legyenek...és nem megy nekik! Talán ez az egyik ok, hogy oly sok férfi kábítózik, szerencsejátékozik, iszik stb. Valahol próbálnak felejteni. Mert bevallani?! Nem, azt nem! Nem merik! Úgy gondolják, senki sem hinne nekik, hiszen az az anyjuk! Ő nem bánthatta őket! Ő "csak szerette" őt! Amikor elkezdtem pedzeni a szülői felelősséget, és hogy nők is lehetnek pedofilok, akkor az egyik netes oldalról letiltottak. Csak azt fogadták el, ha a férfiakat szidtuk.

74

Meg kell érteni: elsődleges vádlottak a szülők! Csak ők tudják kiszolgáltatni a gyereket. Ha a szülőnek jó a kapcsolata a gyerekkel, akkor egyből kiszúrja, ha baj van, és azonnal megteszi a megfelelő lépéseket. A legkiszolgáltatottabbak azok a gyerekek, akik nem kapnak szeretetet és törődést otthon. Őket szinte belelökik a pedofilok karjaiba. Az anyai szeretetre éltető vízként, oxigénként van a gyermeknek szüksége! Gyűlölettel tudok azokra az anyákra nézni, akik nem akarják észrevenni, hogy a gyermekük áldozat. Tudják, hogy baj van, de nem mernek vele szembenézni. Mindig azt mondom, hogy ez a „dinoszaurusz a nappaliban” szindróma. Ott van az a hatalmas állat, de mindenki elfordított fejjel megy el mellette, mintha nem is létezne. Amikor annak idején mentünk a rokonsággal konfrontálódni, a paptól született legkisebb fiúhoz, Lajoshoz is elmentünk. Ő is agresszor volt. Ha enyhébb formában is. Ő is szajhaként kezelt engem és a saját lányát, Gyöngyit. A nővéremet szerette. Sokszor eldicsekedett vele, hogy amikor Kriszti kicsi volt, sokat tett tisztába (!). Őt valahogy mégsem kezelte szajhaként. Engem viszont igen. Én kicsi koromban neki „félseggű” és „szívószál” voltam. „Félseggű” azért, mert állandóan azt mondta, hogy „leharapom a fél seggedet” (nagyanyám de jókat nevetett ezen, amikor mondta), „szívószál” pedig azért voltam, mert mindent szívószállal ittam. Volt, hogy beszólt olyat is, hogy „adj egy csókot, hadd hányjak”. Mindig belém kötött. A saját lányával is ugyanígy bánt. Annyit lehetett róla tudni, hogy nagyon iszik és terrorizálja a családját. Még arra is vetemedtek, hogy egy gyereket elvetettek. Attól még az asszony, szintén Gyöngyi, újra teherbe esett, ám azt már megtartották. Kis Gyöngyit szerettem. Hat év van köztünk. Sok időt töltöttünk együtt. Sokáig nem fordult meg a fejemben, 75

hogy Jóska használja őt. Az sem, hogy jobban kifosztja őt, mint engem. Ugyanis tudom, hogy őt sokkal tovább gyötörte, mint engem. Gyöngyinek több mindenre kell emlékeznie, mint nekem. Őt nem öt-hatéves koráig használta. Sokkal tovább. Hülye anyja, akkor, amikor náluk voltunk utoljára, nagy pofával dicsekedte, hogy ő bizony nyugodta szívvel elengedte a lányát akár két napra is Jóskával, amikor dolgozott. Két napra! Felfogod, ez mit jelent?! Két napig azt csinált vele, amit akart! Mint élettársak éltek akkor együtt. Emlékszem, amikor a fiam megszületett, eljöttek megnézni. Apu meg a nők. Kis Gyöngyi is jött. Már akkor furán viselkedett. Nyakörv volt a nyakán (amit régen a prostik azért használtak, hogy a kiszívott nyakukat eltakarják) és távolságtartó volt. Pedig nekünk nem ilyen volt a kapcsolatunk. Mivel én a fiam körül voltam, és így a nők társaságában, Gyöngyivel nem sokat foglalkoztam. Később a férjem elmondta, hogy vele is furán viselkedett Gyöngyi. Szemezett vele… Akkor azt mondtam, hogy biztosan félreértette, de ma már hitelt adok a szavainak. Sajnos… Akkor olyan 14-15 éves volt… Még tartottuk vele a kapcsolatot akkor is, amikor kirobbantottuk a balhét. Bíztam benne, hogy mellettünk fog állni, bár a tudomásomra juttatta, hogy egyelőre nem tehet semmit, mert akkor neki fel is út, le is út. Ezt megértettem. Mindig vártam rá, hogy amikor már felnőtt lesz, saját élete lesz, na, majd akkor segít, mellém áll. Erre azóta is várok… Bár inkább ellenséges velem. 28 évesen nagy nehezen férjhez ment. Megpróbálta úgy, mint én: vallásoshoz. Ő is felvette a férje vallását, hogy templomi esküvője legyen. Sokszor próbáltam közeledni hozzá, mindig elutasított. Én lettem a mumus. Tudom, hogy nem mondta el a múltját a férjének. Viszont, ha

76

később fog kiderülni, annak komoly következményei lesznek. Én még utoljára figyelmeztettem őt erre. Ezt írtam: „14 éve vagyok házas. Nem tudsz a nevetős képeddel becsapni. Tudom, hogy amikor szexuális életet élsz Petivel, Jóska beugrik! Látom a szenvedéseidet, ahogy keresed az utat, próbálsz felejteni, de Petitől próbálsz bocsánatot kérni. Azt is megmondod neki, miért kérsz bocsánatot? Peti jó embernek tűnik. Nem érdemli meg, hogy hazudj neki! Kriszti hazudott Karcsinak és most issza a levét! Ráadásul Kriszti használja a fiait! Mindenki tudja (csak mi jöttünk rá későn). Apósom azt kérdezte, hogy most üsse-e agyon Krisztit.... Karcsi pedig őrlődik..... Nincs menekvés. Harcolni kell! Feldolgozni és harcolni a Jóska-félék ellen! De mindig követni fog az abúzus, mint valami árnyék....Nekem Árpi nagyon sokat segített, hogy fel tudjam dolgozni. Ma már nem irgalmaznék Jóskának. Azért nem megyek már le Dobozra, mert akkor én koncolnám fel! Irgalmatlanul! Nem akarok gyilkos lenni! Elég, hogy a fejemben az vagyok. Kriszti is sokat szenved.....és még mindig tagad. Sőt, ahogy írtam....ő tovább viszi! Hallottam, hogy te is nagyon szereted a gyerekeket....Krisztiről is mindig ez a pozitívnak tűnő hír járta..... Remélem, ha gyereket kapsz esetleg, nem viszed tovább. Én nem adom fel! Ki vagyok választva a feladatra Árpáddal együtt. Mi házaspár vagyunk! Tudjuk, mit beszélünk. Ha nem leszel Petivel 100%-ig őszinte, 3 évet nem adok neked....és tönkre megy a házasságod, a rózsaszín leányálmod! Engem csak utánzol. Mindig is utánoztál. De én vagyok az eredeti...te csak másolat! Ha utánozni akarsz, térj meg Istenhez és rendezd a kapcsolatodat Petivel és Istennel! Különben csúfos véged lesz. Tudom, miről beszélek....Látom magam körül. Emlékezz azokra, akik meghaltak e miatt (Anyu, apu, Matyi, 77

János, Margit....és folytatódni fog...) Az nevet, aki a végén nevet!” Meglepően gyorsan jött a válasz: „Na jó, eddig tartott a türelmem...Meg kell, hogy kérdezzem: NORMÁLIS VAGY??????? Sok-sok éve nem találkoztunk. Honnan a bánatból veszed akkor ezt a rengeteg hülyeséget rólam, mikor (hála égnek) nem látod az életem? Az életem, ami bármennyire is fáj neked, de Boldog! Jössz a fenenagy vallástudatoddal, ezzel szemben szitkozódol és pocskondiázol mindenkit és a rosszat kívánod mindenkinek? Halomszám írsz olyan undorító dolgokat, amik finoman szólva sem illenek egy őszintén vallásos emberre. Egyik szavad üti a másikat! Eddig türtőztettem magam, mert tisztában vagyok vele, hogy Te egy NAGYON BETEG ember vagy. Elhiszem én, hogy van elég bajod, küzdeni a démonaiddal a fejedben, hát csináld. Bánja fene? Csak tedd magadban! Boldogtalan vagy? Biztos megvannak az okaid, amiért ez így van. De talán, ha megpróbálnál úgy élni, mint bármelyik rendes ember, az idődet például munkával töltenéd és nem azzal, hogy a nap 24 órájában az inerneten trollkodsz és áskálódsz, gyártod az észveszejtő teóriáidat, akkor talán Neked is lehetne más az életed. Soha életemben nem ártottam senkinek, neked sem, és rosszakat kívánsz nekem? Nézzél már magadba!!! Hátha találsz valamit a sötétségen kívül... Utoljára kérem, szállj le rólam!!! Ha erre továbbra sem vagy hajlandó, azt kénytelen vagyok innentől zaklatásnak venni, és jogi úton elérni, hogy leszállj rólam! Légyszives keress magadnak más szórakozást!”

78

Mint láthatod, a szövegben semmi utalás nincs a pedofíliára. Gondosan kerüli még csak leírni is. Az elmebeteg, természetesen, én vagyok. Jóskát nem akarja feljelenteni azért, mert évekig megbecstelenítette. Az apját sem, mert terrorizálta. De engem, mert leírom neki az igazat, engem már igen… Az viszont érdekes, amit ír, figyeljük csak: „Hátha találsz valamit a sötétségen kívül”. Én nem írtam semmiféle sötétségről. Ha Árpi tanításaira hagyatkozom, akkor a projekció elvét követve (ami azt jelenti, hogy az egyén saját problémáját vetíti ki a másikra) arra jutok, hogy ő csak sötétséget lát maga körül. Ami nem meglepő az ő helyzetében. Tanulmányoztam sok megosztását. Nagyon szereti a mantrás zenéket. Amikor pár sort kell ismételgetni. Például ilyeneket: szeretlek, megbocsátok, ne haragudj stb. Miért érdekes ez? Mert ez is egy jel. Míg én gyermekkoromban a falba vertem a fejemet, vagy magában ráztam, hogy el tudjak aludni (nagyon sokára szoktam le róla!), addig ő felnőtten csinálja ugyanezt más formában. A mantra olyan, mint a fejrázás. A traumákkal egy probléma van: ahogy múlik az idő, egyre jobban felszínre kerülnek. Hiába próbálod agyad legmélyebb zugába elrejteni, bármi elhozhatja, és elő is fogja. Gyöngyi mantrás zenékkel próbál felejteni. Próbálja felejteni, hogy egy szajha. Nála is meg lehet figyelni a több személyiséget. Míg a külvilág felé azt próbálja mutatni, hogy minden oké, és ő egy nagyon rendes, tisztességes csajszi, aki szereti a gyerekeket (!), addig nagyon tetszik neki a „Szürke ötven árnyalata” összes része. Én a sorozatot nem olvastam, a filmet nem láttam. A szado-mazo engem nem érdekel, és a pornó sem. Őt viszont igen… Még régen, anno, amikor leveleztünk és elmondtam neki Jóskát, akkor egyszer azt írta, hogy nagyon tetszik neki 79

Dumas: A kaméliás hölgy. A moly.hu ezt írja a könyvről: „Ifjabb Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott – bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedő teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képződmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerű, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthető helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e művek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó.” Sokat elárul ez nekünk, igaz? Miért ez tetszett neki annyira? Úgy gondolom, mindenki azt a könyvet kedveli a legjobban, ami róla, hozzá szól. Nagyon fontos mozzanat: „a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott”. Ennek fényében, hogy ez a könyv Gyöngyinek, a kis unokatesómnak annyira tetszett, olvassuk el nekem küldött sorait, amiben azt írja, mennyire beteg elméjű vagyok és bántom őt… Gyöngyi nagyban hasonlít a férjemre. Mentál higiénés szakon végzett. Hát nem meglepő? Vajon miért? Miért nem lett például egy egyszerű varrónő? Ő is kereste, kutatta a válaszokat, a gyógymódot. Meg akarta magát gyógyítani. Nem sikerült neki. Most, amikor valaki gyógyítani szeretné, azt képes lenne megölni. Azt kiabálja: „Ne merj a sebemhez nyúlni, mert fájni fog!” Próbáltam rá is szép szóval, majd keményebb szóval hatni. Sajnos ilyen messziről nehéz. Nem tudok rajta segíteni. Nem is akarja. Pedig már előre látom: teljesen tönkre fog az élete menni. Minimum hármasban bújnak az ágyban és azokat a fogásokat alkalmazza, amikre Jóska tanította. Elég 80

nagy volt már, hogy emlékezzen. A mozzanatok a kezében vannak. Teszi a dolgát. Azt, amire megtanították. Mint a kurtizánt. Csak amíg Dumas romantikus író volt és nem a valóságról írt, addig Gyöngyinek a valósággal kell szembenéznie. Felépített egy álmot. Keményen. Mert láttam, az esküvője csak róla szólt. Nekem. Hogy bebizonyítsa, ő is megcsinálta, mint én! Neki is van egy Árpija. Egy vallásos Árpija, egy „író” Árpija, egy „híres” Árpija. Neki is lesz olyan jó, mint nekem. Sőt, sokkal jobb! Mintha férjemet látnám. Ő is ilyen makacs, és akaratos, de az Úr mindig porig alázza, mert anynyira szereti, hogy nem akarja, hogy a makacssága okozza a vesztét! Én lassan 15 éve élek házasságban. 15 éve dolgozom fel a traumáimat és segítem a férjemet is, ahogy ő is engem. Ez egy örök küzdelem. A házasságon minden nap dolgozni kell. Minden nap el kell viselnünk a másikat. Türelmet kell gyakorolnunk. Feltételen szeretetet kell biztosítanunk a másiknak. Tudnunk kell megbocsátani és bocsánatot kérni. Imádkozni kell minden nap erőért, segítségért és minden nap hálát kell adni Isten jóságáért. Nem test és vér ellen van tusakodásunk, ahogy Pál apostol megmondta. És igaza volt. Gyöngyi még csak fél éve házas… Előtte másfél-két évig voltak együtt. Valószínűleg parázna kapcsolatban, ami még nyomni fog a házasságukon. Én tudom, mi vár rá. Főleg úgy, hogy hazudott. A pedofília egy annyira komoly dolog, hogy nem erőltethetjük rá a másikra, még akkor sem, ha az a másik is áldozat. Döntési lehetőséget kell adni a másiknak. Hogy ő akarja-e így, akarja-e a háborút, a csatát, a küzdelmet. Joga van eldönteni, hogy vállalja-e. Mert belerángatni valakit úgy,

81

hogy nem tud róla, hogy ő azt hiszi, hogy…az kegyetlenség, és magas árat kell érte fizetni. Fél szememet Gyöngyin tartom. Már nem azért, mert szeretem és törődök vele. Sajnos már nem. Mert ő más utat választott. De tanulmányozni akarom az esetét. Hogy mi sül ki az életéből. Nála milyen súlyos következményei lesznek a pedofíliának.

82

6.

A nővérem, Kriszti egy külön fejezet. Őt is a „Gyöngyi-Árpi” kategóriába lehet sorolni. Makacs. Akaratos. Kemény. Ő is tanulta. Krisztiről annyit kell tudni, hogy majdnem négy évig egyke lány volt. Anyám családjában első unoka, imádat tárgya. Aztán jöttem én… Aki nem fiú lett. Anyám mindig azt mondta, hogy a nővérem örült nekem, soha nem volt rám féltékeny. Hát…nehéz megemészteni mai fejjel éppen az ellenkezőjét. Mivel őt már csecsemő korától molesztálta ez az állat, ő az első számú áldozat. Később már bevont engem is Jóska. Hármasba, majd már csak engem. A nővérem valószínűleg úgy élete meg, hogy elvettem tőle Jóskát. (Kellett a francnak!) Tesóm nem régen elmondta, hogy ő emlékszik rá, hogy Jóska mindig felvett az ölébe és szörpikéztetett! Azt a kurva…! Nem emlékszem! Mondom én, hogy ő sok mindenre emlékszik! Tesóm velem is próbált buzulni. Ha más gyerekekkel játszottunk, ő mindig férfit játszott. Komoly személyiségzavara volt, vagy van ma is… Az tutti, hogy nagyon szerette, ha körül van ajnározva. Mindig a középpontba szeretett lenni. Persze, Jóska őt is sokat inzultálta. Sosem gondoltam, hogy féltékeny rám, mert nem volt önértékelésem. Arra emlékszem, hogy ő sem dicsért meg sosem, nem bátorított a jóra, csak a rosszra. Szeretette volna, ha nagy szajha leszek. Hát, nem jött össze neki. Ő viszont nagy diszkó pipi volt, és emlékszem, kétszer is volt körülötte otthon zűr, mert eltűnt a diszkóból, és otthagyta a barátnőit. Sosem árulta el, hol járt. 83

Szeretett táncolni, bulizni, mint anyám anyja és húga. A férjem és anyósom mondták el, hogy elmondott nekik minden világi szajhának. Ő volt a megtért „szent madonna”, én meg a kurva. Igyekezett alaposan mocskolni, hogy ő szebben világítson és ne lássák rútságát. De az idő mindenkit igazol. Nem én verem és használom a négy gyerekemet… Mert sajnos a nővérem vallásos létére nem hogy megtért volna, hanem még mélyebbre süllyedt. Amikor sms-t küldtem neki, hogy mit csinál a fiaival, kitépte a sim kártyát a telefonjából, nehogy megint üzenetet kapjon tőlem, majd vett egy teljesen új telefont telefonszámmal együtt. Azóta sem beszéltem vele.

84

7.

Szeretném itt megosztani veled annak a pár embernek a hasonló élményét, akik engedélyezték, hogy használjam a történetüket. Ők azok a bátor emberek, akik szembe mertek nézni a traumáikkal és nap, mint nap küzdenek is ellene. „Elmesélem a történetem. 4 éves koromban kezdődött, amikor megszületett az öcsém. Egy kis albérleti szobában laktunk 4-en. A kisöcsém mivel betegen született sokszor volt kórházban. Ha itthon volt ő a kiságyban aludt, én anyuékkal a kihúzhatós kanapén. Sokszor felébredtem arra, hogy szexelnek. Meg se mertem mukkanni nehogy verést kapjak. A tesómat sokszor kellett anyunak orvoshoz vinnie és ilyenkor átvitt engem a szomszédba, ha nem voltam épp oviban. Marika néni sokat volt a pincében, mert ott volt a varróműhelye. Feri bá vigyázott rám. Először csak a térdén lovagoltatott, majd az ölébe ültetett, és ilyenkor nagyon szorosan fogott időnként furán nyögött. Azt mondta, hogy öreg fájnak a csontjai, de szeret ilyet játszani. Még nem gondoltam semmi rosszra. Azt viszont sose értettem, hogy apu miért nem játszik így velem, hiszen nem volt öreg, sőt dühös is lett rám. Egy másik alkalommal Feri bá felvitt a felső szintre ahova tilos volt mennem. Azt mondta ellenőrizni akarja, hogy nem nagyon pisis a bugyim. Letolta, majd simogatni kezdett ott. Mondtam, hogy már szobatiszta vagyok és ovis. Mondta, hogy igen rendes kislány vagy, így most megtisztítalak úgy ahogy a cicák mosakodnak. Lefektetett az ágyra. És elkezdett lent nyalogatni. Fura volt meg visszataszító. 85

Utána megkért, hogy ellenőrizzem az övét is.. De feljött a pincéből a Marika néni, így ez elmaradt. A fülembe súgta, hogy legközelebb majd ellenőrizhetem és ez a kettőnk titka. Éreztem, hogy ez valami rossz lehet vagy mégsem? Hiszen nem fájt, mint a verés, amit aputól meg anyutól kapok. Amikor ott voltam rendszeresek lettek ezek az "ellenőrzések" meg a "cica-mosdatások". Iskolás lettem. Mondtam anyunak, hogy nagylány vagyok, itthon maradnék, ha a tesómat orvoshoz kell vinni. Mondta, hogy rendben. Sokszor féltem, de nem mertem kimutatni, mert nem akartam a szomszédba menni. Anyu nemigen törődött velem, neki mindegy volt. De szerencsére nem kellett többet átmennem soha Feri bához. 9 éves lettem. Nyári szünet lett. A házunkkal szemben egy üres telek volt telis tele diófákkal, bokrokkal, olyan "susnyás" erdős rész nagy területen. Ott játszottunk bújócskásat. Én voltam a hunyó. Elkeveredtem messzire a többiektől. A egyik kisfiúnak volt egy 18-19 év körüli bátyja. Nos ez a nagy fiú kiskurvának hívott állandóan. Nem tudom miért, nem is értettem mit jelent. Sokszor kérdezgette tőlem, hogy tudok-e már baszni? Mondtam, hogy nem, nem is tudom, mi az. Annyit mondott, majd egyszer megmutatja. Egy bújócskázás során amikor elkeveredtem a többiektől, ott termett mellettem, és mondta, hogy a többi gyerek lement a rétre focizni, segít nekem odajutni, de ha már így kettesben vagyunk megtanít a baszásra. Megfogott, ledobott a földre, majd letépte a bugyimat ( kis nyári kánikula ruhában voltam), rám feküdt, leszorított, moccanni se bírtam, majd lerángatta fél kézzel magáról a sortját, szétfeszítette a lábamat, majd egy éles fájdalmat éreztem a nunimban. Kiáltottam, hogy hagyja abba, mert fáj, inkább nem akarom megtanulni a" baszást", nem jó játék…,de ügyet se vetett rám, kéjes hangon mondta, hogy persze, hogy 86

fáj, mert egy éretlen kis csitri vagyok, de legalább friss kis punciba élvezhetek. Nagyot nyögött, majd felsóhajtott. Ezután szorongatni kezdte a nyakam, és azt mondta, hogy ha erről bárkinek is mesélni fogok, nagyon meg fog verni és a testvéremet is meg fogja verni, úgy hogy meghaljon. (Akkor már tudtam mi a halál, a jók a mennyországba kerülnek, a rosszak a pokolra). Mivel nem voltam egy jó gyerek, sok csintalanságot csináltam, csakhogy figyeljenek rám a szüleim. Tudtam mi a verés. Apám megtanított rá. Anyám azt mondta nekem, hogy az én feladatom figyelni, vigyázni az öcsémre, ezért ha bármi baja esik, intézetbe vitet és nem fog szeretni. Nos, ezek villantak be, és mondtam, hogy nem beszélek róla senkinek. Nos, a szakadt bugyimat és a vérző altestemet valahogy ki kellett magyaráznom, hazafelé a fájdalomtól összegörnyedve azt mondtam, hogy fát mászni voltam és leestem a fáról. Anyu rohant velem az orvoshoz. Sokáig vizsgáltak, majd kinn kellett várakoznom, anyu sokáig beszélgetett az orvossal. Majd jött egy doktor néni, aki szintén megvizsgált. Benn is tartottak a kórházban. Mikor hazakerültem anyu kérdezgetett, hogy ki bántott, mondjam meg. Nem mertem, nagyon féltem, azt hajtogattam, hogy leestem a fáról és belém állt egy faág... Nos innentől kezdve nem mehettünk az utcára játszani, csak az udvarra. Aztán ez a félelem féktelen dühbe csapott át. Dührohamaim lettek, agresszív és verekedős kislány lettem, Egy sor intőt vittem haza 4-es koromban. A testvéremet folyton bántottam, fojtogattam, vertem, rugdostam és azt mondtam neki, hogy te vagy mindennek az oka. Anyu pszichológushoz vitt. Sokat kellett oda járnom. 10 éves koromban el is költöztünk a panelbe, amit a tanács kiutalt nekünk. 10 éves koromtól a nyarat mindig a nagymamámnál töltöttem vidéken. Nyugalmas volt. Egy darabig.... Amikor az unokabátyám (anyám nővérének a legidősebb fia) 87

is lejött, folyton tapizott, simogatott ott. 12 éves voltam. Tudtam, hogy mit fog tenni, ezért a zsebpénzemen feladtam egy levelet, hogy azonnal haza akarok menni. Addig egy másik nagynénémnél aludtam. Így kisebb kárral megúsztam a történteket. Egyszer viszont késő este csöngetett, hogy kidobta az anyja, mert összevesztek. Mondtam anyunak, hogy ne engedje itt aludni, de nem hallgatott rám, le is dorgált, hogy mondhatok ilyet az unoka tesómra. 14 éves voltam. Aznap este semmi nem történt, de a következő este belopózott a szobámba, pont meztelen voltam, pizsamát vettem volna fel, és a kötelező olvasmányt olvastam volna, amíg el nem álmosodom. Leoltotta a lámpát, majd kitépte a kezemből a pizsimet, letepert az ágyra. Anyám most először mintha megérezte volna, hogy valami baj van. Bejött, ordított és kidobta az uncsitesomat a lakásból. Visszajött és engem is felpofozott, lekurvázott, hiába mondtam neki, hogy nem tehettem semmit, olyan gyorsan történt a dolog. de szerencsére nem történt semmi sem "ott". Megúsztam. Kamasz koromban mindent megtettem, hogy semmi nőies ne legyen bennem. Fiús haj, baseball sapi, farmer poló, csak az RSG -s dresszből lehetett rájönni, hogy lány vagyok. A fiúk sem érdekeltek. Utáltam mindet. Aztán jött egy kedves srác... csendes, szerény volt, barátkozni kezdtünk, de nem lettem belé szerelmes. 2,5 évet várt, hogy megtörténjen az első testi kapcsolat. Nos, nem volt semmi élvezetes benne, fájt, viszolyogtam tőle, úgyhogy nem is nagyon erőltettem. Nos ezért tartott fenn velem párhuzamosan szexuális kapcsolatot egy másik lánnyal. Mikor kiderült, szakítottunk. megkönnyebbültem, de viszont éreztem, hogy a szerelem nekem is jár. Megismerkedtem a férjemmel. Türelmes volt ő is. Neki elmeséltem mindent a múltamról. Megértő volt és gyengéd. Ő mutatta meg nekem,

88

hogy a szex nem egy borzalmas dolog. 2 gyermekem született, megkönnyebbültem, hogy fiúk lettek.” (Andrea)

*** „A történetemet ott kezdeném, hogy nem haragszom a szüleimre, mert ők gyenge lelkületűek voltak. Születésem után az alkoholba menekültek, apám ivott, mert a 80-as években ez volt a nívó, majd anyám is követe. 8 éves voltam és jött a nyár, mi gyerekek mindig az utcán bandáztunk. Az utca végén volt egy nagy varroda és ott a portán lehetett üdítőt kapni. Sokszor kaptam pénzt üdítőre, én meg boldogan csengettem be, a portás bácsik aranyosak voltak, nagyon is. Aztán oda került egy új bácsi, Sanyi bácsinak hívták. Ez a Sanyi bácsi meg aztán végképp rendes volt, mindig megölelt, persze hátulról (8 évesen már fejlődtek a melleim). Nem féltem, mert akkor is markolászott, mikor még ott volt a váltósa, a másik bácsi. Úgy gondoltam, hogy ez normális. Szóval először csak markolászott. Volt egy bizarr eset: nyitva volt a kapu és én csengetés nélkül mentem be. Ő a belsőhelyiségben állt letolt nadrággal és a hatalmas szerszámát babrálta. Ahogy meglátott, megszeppent és közölte velem, hogy bolha mászkál rajta. Hmmmm, gondoltam, ez is természetes, mert a barátnőmnél én is kaptam bolhát. Persze ma már tudom, hogy maszturbált.

89

Majd következet nála, hogy szexuálisan fel kell engemvilágosítania. Rajzolt szexelő embereket meg állatokat, én meg csak pislogtam, hogy milyen szépen tud kutyákat, lovakat stb. embereket rajzolni. Én nem szexelő állatokat láttam, maga az állatot figyeltem, hogy milyen szépen fest a papíron. Persze még mindig markolászott, sőt határozottabb lett, úgy gondolta, az ő tulajdona vagyok. El is jött a nap, amikor teljesen meg akart kapni. Azt mondta, toljam le a bugyimat, mert mutat ott nekem valami érdekeset. Mutatott is valami borzalmasat: a hüvelyembe nyomta az ujjait, feltérképezte, hogy mit bírok. Hála az égnek kicsi voltam, így túl szűk lettem volna a hatalmas szerszámának. Mai napig emlékszem a csalódott arcára. Tudta, ha belém hatol, szét fog szakítani. Tuti, meghaltam volna (hatalmas dorongot adott neki a jó Isten). Ezt az esetet nem vettem természetesnek, undorítónak éreztem magamat (még most is). Nem szóltam senkinek, hisz a másik bácsi sem szólt rá, hogy mért markolászod annak a kislánynak a cicijét. Itt még hozzá teszem, hogy mesélte, a szomszédjában van egy kis lány és az mindent enged neki, nem olyan mint én, mert azért én csak nem örültem neki, hogy hátulról ölelget. Talán a tudatalattim jelzett nekem, (nem is engedem, hogy a melleimhez érjen egy férfi sem, az ujjazástól meg szintén herótom van). Többet nem kellett az üdítő, vagy ha még is megkívántam, akkor kilestem, ki a portás, és ha Sanyi bácsi volt, akkor visszafordultam.

90

De itt még nincs vége, persze, ez már nem annyira durva sztori. Apukám egyik női rokona bepasizott. Idősebb nő, aki nem bírt a barlangjával, és úgy gondolta, elszedi a lánya szeretőjét. Hmmmm, igen itt jön a képbe Béla bácsi. Hűha, ő is szerette a cicijeimet, sőt ő még a nyelvét is szerette a számba dugni, vagy is csak szerette volna, mert akkor már kb. 13 éves voltam és tapasztalt is eléggé, hogy ezek a bácsik igencsak rossz emberek, így aztán védekeztem összeszorított fogakkal, de a nyála az még is csak a számra tapadt. Brrrrr (még most is brrr)! Emlékszem, köziben a szüleim felhagytak a piálással és kezdték összeszedni magukat. Apunak lett egy vállalkozása, meg volt földünk, amibe tengerit vettetek, azt mentünk ki a kapálni. Én is mentem, mert apu a dologhoz szoktatott. Jöttek a rokonok is Béla bácsival az élen, mert ő jó kapás egyébként (pont, mint a régi világban). Nap végén, mikor haza értünk, Béla bácsi bejött hozzánk, mert égett a bele a pálinkáért. Én köziben elmentem fürödni. Hmmm. Béla bácsi meg kíváncsi volt, vajon szőrős-e már a nunim, és igen szemtelenül bejött a fürdőbe. Én kapásból felhúztam a lábam és takartam a melleimet (akkor már szép példányok voltak), ő meg szépen belenyúlt a vízbe, hogy kirántsa a lábamat, mert hát ő igen is látni akar mindent. Úgy visítottam, mint a disznóvágáskor. Kiabáltam anyámnak, hogy anyukám segíts, de ő röhögve ment ki a házból. Még ma is hallom, ahogy becsapja az ajtót, és azt is hallom, ahogy röhög. Minden nap hallom, hogy cserbenhagyott.

91

Itt jöttem rá, anyám egy DÖG!!!! Mindig hamis dolgokat hazudott apámnak rólam, csak azért, hogy őt szerese jobban. Meg is vezette mindig, sokat bőgtem miatta. Anyám egy DÖG, de gondoskodok róla, mert tudom, hogy valami mentális zavara van. Szed is gyógyszert, meg tudom, hogy épelméjű anya az a szemét szedi a bácsiknak ilyen esetekben. Szerintem lehetséges, hogy szexuális kisugárzásom van, mert a mai napig kifogom az ilyen embereket,(azért titkokat tartok meg magamba, brrrrr). Nem jártam szórakozni nagy helyekre, inkább csak a szűk köröket szerettem, ahol ismerősök voltak többségben, Nem öltözködtem kihívóan, meg dagi is lettem egy időre, melegítőbe jártam. Mindig az elesett és szegény pasikat kerestem, ők nem aberráltak, mint a többség. A férjem alkoholista szülők első gyermeke. Őt eldobták, a mamája nevelte vasszigorral. Ő nem is aberrált, szexuálisan soha nem aláz le, elfogadja, hogy nem érhet a melleimhez (pedig szeretne). Mióta megszületett a lányom, rettegés az életem, mi lesz ha őt is elkapják az aberráltak. Nem járok dolgozni, hogy tudjam kísérni minden nap az iskolába és haza is. Sokat beszélek neki a pedofilokról. A saját rettegésemet át is adtam neki, szinte megmérgeztem a saját tragédiámmal. Az aberráltak itt vannak köztünk. lehet a szomszédba vagy a boltban, nem is gondolnánk róluk, álcázzák magukat. Én érezem őket, a tragédiám kitanított. Az ABERRÁLTAK itt vannak velünk, együtt szívjuk a levegőt. Ébresztő NŐK, ANYÁK!!! Ne hagyjuk a lányinkat, fiainkat, ne hagyjuk magunkat! Természetellenes az olyan közösülés, ahol gyerekeket használnak és természetel-

92

lenes minden olyan közösülés, ahol valamelyik fél alázva van. A látszatnak könny lesz egyszer ára!” (Nadáj)

*** Köszönöm, hogy teszel. Kevesen merik felvállalni a történteket. Én is csak apró próbálkozáson vagyok túl... Írtam egy könyvet a facér csapongásaimról, melyben említést tettem a múltamra. Nekem a biológiai apám volt az elkövető, 4 éves korunk körül. A többes azért van, mert az ikertestvérem is elszenvedte azt, amit én. Felváltva fajtalankodott, azt hiszem, mert közös emlékeim nincsenek róla. Édesanyámnak örökké hálás leszek, amiért úgy döntött, hogy nem marad a férje mellett. 6 hónapos korunkban adta be a válókeresetet, két évesek múltunk, amikor kimondták. A válás oka az volt, hogy Anyukámat 7 hónapos terhesen megverte az "apánk", mert Anyu nem akart vele bálba menni... természetesen meg kellett indítani a szülést... az volt az első alkalom, aztán sűrűsödtek a verések… (Anyukánk apja alkoholista volt és verte a családját, emiatt (is) Anyukánkban erős volt az „én nem élek úgy, mint az anyám” érzés, és döntött.) A procedúra elindulásakor „apánk” felszívódott, majd 3-4 éves korunkban elkezdte kihasználni a törvény adta láthatási jogát. Anyukám egyedülálló anyaként több helyen is dolgozott, ránk a nagymamánk vigyázott. Hogy cinkosa volt-e "apánknak"? Szerintem nem, meg sem fordult a gyanú sem a fejében... "apánk" mézes-mázas, nagyon udvarias és behízelgő volt... Kenyérre kente a nagyinkat... Látogatásikor csak akkor maradt huzamosabb ideig, ha Anya nem volt otthon. Bár arra is volt példa, hogy éjnek idején részegen tört be hozzánk, és pénzt kö93

vetelt Anyukánktól… minket is felébresztve… olyankor tanúi lehettünk a veréseknek. Amikor józan volt, akkor normál munkaidőben érkezett... körbeudvarolta a nagyit… majd átvitt/átcsalt a másik szobába játszani. Bár volt, hogy ennél sok merészebben cselekedett. Pl. egy szobában a nagyival beszélgetés és tévézés közben a kézfejére ültetett és ujjazott... én meg mint egy kőszobor ültem ott szégyenkezve. Húgom nem volt jelen… szerintem, akkor vele kezdte... majd velem folytatta… bár ezt akkoriban nem tudtam. A legelején simogatással és puszilgatással indult, számolhatatlanul sokszor elmondta, hogy a kedvenc kislánya vagyok, hogy mennyire nagyon szeret, és ez az egész az én érdekemet szolgálja, és a mi kettőnk titka, mint egy kincset, úgy kell őrizni. Mindig magával vitte a bugyimat, az ujjaival tágított, hátha egyszer sikerül majd mást is bedugnia. Eleinte nagyon apás voltam. Anyut állandóan azzal nyúztam, hogy "Apu miért nem jöhet haza?" Még most is 30 év távlatából is látom Anyu szemében a rettegést, ha "apánk" szóba kerül… (ez persze nagyon ritkán fordul elő) Öt éves koromra megszűnt a lelkesedés. Mintha elvágták volna, nem akartam már, hogy "apánk" otthon legyen. Közben Húgom egyre viszszahúzódóbb lett, felébresztve bennem a nővér szerepet. Anyáskodtam felette és óvtam mindenkitől mindenhol, az oviban szinte összenőttünk… (sokkal jobban megviselték a történtek…) mindenkinek nekiment: ovis társaknak, dadáknak, mindegy volt. Anyu hetente be lett rángatva beszélgetésre az oviba, és Húgomat pszichológushoz is vitte, de azon kívül, hogy viselkedészavarosnak titulálták és "nagyobb fokú odafigyelést és türelmet igényel" nem történt semmi. Én akkor még csak akkor verekedtem, ha a Húgom kellett megvédenem. Ezt valamiért nem érezték aggályosnak. Aztán ez 94

folytatódott ált. suliban. Óvtam a Húgom, vertem a fiúkat, volt, hogy az összes lányt tesi óra előtt az öltözőben, mert egyikük rácsapta az öltöző ajtót a Húgomra. Mindenki szipogott a tornasorban, de senki nem mert árulkodni. Sok osztályfőnökit és szaktanári figyelmeztetést gyűjtöttem be. Szerencsénkre. mindketten nagyon jó tanulók voltunk. Ez sok esetben figyelembe lett véve. 5-6 éves korunk körül "apánk" felszívódott. Később tudtuk meg, hogy börtönbe került… pár évre. Majd amikor kikerült, egy vonaton elcsípték, ahogy egy 4 éves forma kislánnyal fajtalankodott. Újra kapott pár évet. Ezt 13-14 éves korunkban tudtuk meg Anyutól. Arra, hogy a Húgommal is megtörtént, 20 éves korunkban derült fény. Akkor tudta meg Anyunk is. Azóta sem tudta feldolgozni és magát hibáztatja. Már azt is tudjuk, hogy a nagynéném lányai is részesültek hasonlóban. Innen nézve "apánk" anyja volt az, aki hatással volt az „apánkra”, de lehet, hogy nem. Legutóbb a 2000-es évek elején találkoztunk az „apánkkal”, az apja temetésén. A tor alatt aztán arra figyeltünk fel, hogy az „apánk” a nagybátyánkkal arról beszélget, hogy melyikünket dugná meg először, majd a másikat. Nem maradtunk. Azóta nem láttuk... Két éve felhívott (szerintem minden azonos nevűt, akinek a netes keresgélés a neve mellett telefonszámot is kidobott.), majdnem megállt a szívem. A maga módján próbált bocsánatot kérni, és ebben asszisztált neki az élettársa is. Azóta többször hívott. Volt, hogy felvettem, volt, hogy nem. A Húgommal is beszélne, de Ő ettől teljesen elzárkózott. Persze „apánk” azt hiszi, én nem engedem.

95

Volt gondom az ismerkedéssel. Komoly üldözési mániává fejlődött bennem az, ami gyermekkoromban történt. Ráadásul, amikor vidékről Bp-re költöztem, felerősödtek a dolgok. Rengeteg dörgölődző, magát hozzám préselő, vagy épp a micsodáját húzkodó pasas „jött szembe”. Innen nézve azért, mert feladatom volt vele. 2006-ban a Blahánál a Népszínház utca felöl, a McDonald’sban ülve volt az utolsó durva történés az életemben. Könyv lapozás közben felpillantva egy pasas önkielégítést végzett előttem a plexi túl oldalán, és arra várhatott épp, hogy ennek én is szemlélője legyek. Ez volt az utolsó csepp. Akkor döntöttem úgy, hogy ez nem tarthat így tovább, tennem kell valamit. Kiírtam magamból, tánciskolába jártam, társas táncra, ahol addig számomra idegen pasik kezében volt az „életem”. Tudom, hogy ez így erősnek tűnhet, de tényleg így éreztem. Dolgoztam az üldözési mániámon. Időközben randizgatni kezdtem. Rengeteg első találkozásom volt. Szerepeket próbáltam, és közben magamra figyeltem. Tartalmas utazás vette kezdetét. A helyére tudtam tenni sok mindent az életemben, és mostanra már elfogadtam, ami történt. Együtt élek a múltammal, és szeretem azt a nőt, aki lettem. Boldog vagyok és a párkapcsolatom is az. Kerek lett az életem. Bár még vannak rövid visszaeséseim, egyre gyorsabban vagyok túl rajtuk. A múlt hónapban küldtem egy üzenetet az „apámnak” az alábbi tartalommal: „Apám, bár el is cseszhetted volna az életünket, tudnod kell, hogy nem így történt. Bár a Húgom helyett nem nyilatkozhatok, tudd, hogy jól vagyunk. Boldogan élünk. Én szeretem azt az embert, akivé lettem. Ehhez akarva-akaratlanul Te is hozzájárultál. Tudom, hogy ennyi telt tőled, ez volt minden, a legtöbb, mit adhattál. Köszönöm, 96

hogy lehetek és a Húgom is lehet. Hogy szeretni tudlak-e? Hogy tisztelni tudlak-e? Őszintén? Nem tudom. De nélküled nem lennék. Szeresd magad. Bocsáss meg magadnak, ha úgy érzed, van miért. Én már megtettem. Szívemből a legjobbakat kívánom Neked. M” Ezt követően tisztultam tovább. Végig hánytam a napot. Ő persze nem értette miért kapta, de ez már nem az én dolgom. Tudom, hogy sokkal-de-sokkal többen vagyunk, mint azt gondolnák mások. Én eddigi életem során sok-sok sorstárssal találkoztam. Van köztük olyan, aki még mindig magát hibáztatja, mert a családja is őt támadta, amikor szólt a történtekről és elhitte, hogy ő magának okozta mindazt, ami történt vele. Persze van olyan is, aki csak sorstársakkal tudott erről beszélni. Nem ismerek olyanokat, aki tartósan pszichológushoz / pszichiáterhez jártak volna. Jómagam se tudok olyantól tanácsot elfogadni, aki nem járt hasonló cipőben. Tudok olyanról is, aki eldobta az életét. Sajnos… Nem szabadna, hogy az bűnhődjön, aki elszenvedte a borzalmakat. Nem szabadna, hogy az csendben maradjon, aki tanúja a történteknek. És igen is, vannak árulkodó jelek… Levelem tartalmát megoszthatod, kérlek, név nélkül tedd. Féltem Anyukámat. Köszönöm: M”

97

8.

Ide a végére szeretném írni azoknak a könyveknek a listáját, amelyek ezzel a témával foglalkoznak: - Beate Teresa Hanika: Soha senkinek - Rebecca Newman: Az elszabadult sikoly - Dr. George Simon: Báránybőrben - Denis Diderot: Az apáca - Susan Forward: Mérgező szülők - Ócsai Árpád: Simonok és Máriák - Ócsai Tímea és Árpád: Pedofília! Ez nem simogatás - Ócsai Árpád: A pedofília nem múlik el - Móricz Zsigmond: Árvácska - Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod - Stephen King: Dolores - Mary Higgins Clark: Ha kimondod a nevem… - Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás - Szepesi Nikolett: Orgazmuspontok 98

- Ócsai Tímea: A sorozatgyilkos - Ócsai Tímea: A madame - Ócsai Tímea: Rózsa és Tulipán Ki tudja, talán tíz év múlva újra írok egy hasonló könyvet. Mert, mint már az egyik könyvünknek is ezt a címet adtuk, a pedofília nem múlik el. Rengeteg karja, csápja van. Én figyelem, hogy kinél mit okoz. Itt van még a fiúnk is. Aki miatt állandóan cirkuszolunk mindenkivel, mert féltjük. De mi sem vagyunk Isten, nem tudjuk mindentől megóvni. Eleve végig kell néznie, hogyan szenvednek a szülei. Illúziója pedig se neki, se nekünk ne legyen a feleségével kapcsolatban. Ki kell képeznünk arra, hogy kezelni tudja majd a helyzetet. Életünket Isten kezébe kell helyeznünk. Ebben a tébolyult világban Ő az egyedüli biztos pont. Ő megígérte nekünk: „Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: ’A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló’.” (Róma 12: 19.)

99