Ellen G. White SZEMELVÉNYEK ELLEN G. WHITE ÍRÁSAIBÓL I. KÖTET

Ellen G. White

SZEMELVÉNYEK ELLEN G. WHITE ÍRÁSAIBÓL I. KÖTET

Ellen G. White

Szemelvények E. G. W. írásaiból I. kötet

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................ 2 AZ OLVASÓHOZ .................................................................................................................................. 9 I. RÉSZ. - ÖSVÉNYÜNK VILÁGOSSÁGA ............................................................................................... 11 BEVEZETÉS ............................................................................................................................................. 11 1. A PRÓFÉTAI ÍRÁSOK IHLETETTSÉGE ........................................................................................................... 12 ISTEN SZAVÁNAK IHLETETTSÉGE ................................................................................................... 12 KIFOGÁSOK A BIBLIÁVAL KAPCSOLATBAN ..................................................................................... 14 EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN..................................................................................................... 16 AZ ÚR A TÖKÉLETLEN BESZÉD HANGJÁN SZÓL .............................................................................. 17 SENKI NE MONDJON ÍTÉLETET ISTEN IGÉJE FELETT! ..................................................................... 17 2. ELLEN G. WHITE ÉS ÍRÁSAI .................................................................................................................... 18 LEVÉL DR. PAULSONHOZ................................................................................................................ 18 A bizonyságtételek sértetlensége .................................................................................................. 19 A félrevezető állítások veszélye ..................................................................................................... 22 AZ ÚR HÍRNÖKE ............................................................................................................................. 23 Sokrétű tevékenység ...................................................................................................................... 24 Nem fellengzős kijelentések .......................................................................................................... 25 A prófétai feladatkör túlhaladása ................................................................................................. 26 A VILÁGOSSÁG ELFOGADÁSA ÉS TOVÁBBADÁSA .......................................................................... 26 NEM ÁLLÍTOK TÉVEDHETETLENSÉGET ........................................................................................... 27 A HÉTKÖZNAPI ÉS A SZENT ............................................................................................................ 27 3. A BIZONYSÁGTÉTELEK ELFOGADÁSA ......................................................................................................... 29 EGY KORAI ÍRÁS ............................................................................................................................. 29 BIZTOS TANÍTÁS AZ UTOLSÓ NAPOKRA ......................................................................................... 29 KÜLÖNFÉLE VÉLEMÉNYEK FELSORAKOZTATÁSA ........................................................................... 29 AZ IHLETETT ÜZENETEK BONCOLGATÁSÁNAK VESZÉLYE .............................................................. 30 AZ IHLETETT ÜZENETEK FÉLREÉRTELMEZÉSE ................................................................................ 31 A BIZONYSÁGTÉTELEK KÉTSÉGBEVONÁSA..................................................................................... 32 A tévely megrontó ereje ................................................................................................................ 33 Önigazolás keresése a bizonyságtételekben.................................................................................. 34 Sátán utolsó csalása ...................................................................................................................... 35 4. A GYÜLEKEZETHEZ SZÓLÓ BIZONYSÁGTÉTELEK LEJEGYZÉSE ÉS TERJESZTÉSE ....................................................... 35 A MUNKA ÁTTEKINTÉSE................................................................................................................. 35 Az irodalmi munkások segítsége ................................................................................................... 35 A közreadás megfelelő ideje és helye ............................................................................................ 36 Egy eset ......................................................................................................................................... 38 A MUNKA SEGÍTŐI ......................................................................................................................... 38 Írásaim mindenkor beszélni fognak ............................................................................................... 39 A BIZONYSÁGTÉTELEK ALKALMAZÁSA ........................................................................................... 41 Az idő és a hely figyelembevétele .................................................................................................. 41 A kivonatok nyomtatása ................................................................................................................ 41 5. KORAI KIJELENTÉSEK MAGYARÁZATA ........................................................................................................ 42 VÁLASZ EGY KIHÍVÁSRA ................................................................................................................. 42

2

Ellen G. White


A bizonyságtételek meghamisítása Eli Curtis által ........................................................................ 43 Az első kimaradt rész ..................................................................................................................... 43 A "bezárt ajtó" meghatározása ..................................................................................................... 44 Ésszerűtlen feltételezés.................................................................................................................. 45 Pontatlan idézés ............................................................................................................................ 46 Isten pecsétje ................................................................................................................................. 47 A szombat megtagadása ............................................................................................................... 47 "Az idő hamarosan lejár" ............................................................................................................... 47 A végidő gúnyolói .......................................................................................................................... 49 Gyűlölködés az igazság szószólói ellen .......................................................................................... 50 Elegendő bizonyíték az őszinték számára ...................................................................................... 51 Folytatni fogom munkámat ........................................................................................................... 52 ELLEN G. WHITE TAPASZTALATA A "ZÁRT AJTÓ"-KÉRDÉS KAPCSÁN ............................................. 52 KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK NAPJA ÉS ÓRÁJA.................................................................................. 53 Korai látomás a világosság fénycsóváiról ...................................................................................... 54 II. RÉSZ. - KERESZTÉNY TAPASZTALAT ............................................................................................... 54 BEVEZETÉS ............................................................................................................................................. 54 6. JÉZUS SZERETŐ GONDOSKODÁSA............................................................................................................. 55 A külső díszítgetése ....................................................................................................................... 55 A nagy meglepetés ........................................................................................................................ 56 7. KRISZTUS ELLENŐRZÉSE ALATT TART MINDENT ........................................................................................... 57 Kelj fel és világíts! .......................................................................................................................... 58 Szóljatok hittel! .............................................................................................................................. 59 8. KÉSZEN AZ ODAADÁSRA. LÉGY BUZGÓ!..................................................................................................... 59 Segíts a szükség idején! ................................................................................................................. 60 9. ÖNVIZSGÁLAT ..................................................................................................................................... 61 A legnemesebb szolgálat ............................................................................................................... 62 Felelősségünk ................................................................................................................................ 63 A figyelmeztetésnek hangoznia kell .............................................................................................. 63 10. A JÓ ANGYALOK ERŐSEBBEK A GONOSZ ANGYALOKNÁL .............................................................................. 64 A menny elnyerése ......................................................................................................................... 65 Együttműködésre váró angyalok ................................................................................................... 66 11. MENNYIT ÉRÜNK? ............................................................................................................................. 67 A jutalom ....................................................................................................................................... 67 Személyes tapasztalat ................................................................................................................... 69 Iskolaalapítás................................................................................................................................. 69 Gazdagodik-e White testvérnő? .................................................................................................... 70 Komoly, fáradhatatlan munkálkodás ............................................................................................ 71 12. ÁLMÉLKODÓ ANGYALOK ...................................................................................................................... 72 Felszínes bűnbánat ........................................................................................................................ 73 13. A SZENTLÉLEK ELNYERÉSÉNEK JELENTŐSÉGE ............................................................................................ 74 14. MINDENÜTT A VILÁGON ...................................................................................................................... 76 Minden önzéstől megtisztulva ....................................................................................................... 77 Nehéz területek ............................................................................................................................. 78 15. GYÜLEKEZETI ÉBREDÉS ........................................................................................................................ 78 Csöndes méltóság .......................................................................................................................... 79 Alázat és hit ................................................................................................................................... 79 Gyors munka .................................................................................................................................. 80

3

Ellen G. White


III. RÉSZ. - MEGÚJULÁS ÉS REFORMÁCIÓ .......................................................................................... 80 BEVEZETÉS ............................................................................................................................................. 80 16. MEGÚJULÁSRA VALÓ FELHÍVÁS ............................................................................................................. 81 A GYÜLEKEZET NAGY SZÜKSÉGE .................................................................................................... 81 Útkészítés az ellenség előtt............................................................................................................ 82 Az engesztelés idejében élünk ....................................................................................................... 83 Gyülekezeti ébredés és bűnbánat .................................................................................................. 84 A REFORMÁCIÓ MEGÚJULÁSSAL JÁR EGYÜTT ............................................................................... 85 Egyszerű emberek elhívása a munkára ......................................................................................... 86 17. AZ ÚJ TAPASZTALAT VÉDELMEZÉSE ........................................................................................................ 86 A MEGÚJULÁST KÖVETŐ HARC...................................................................................................... 86 A LÉLEK MUNKÁJA ÉS A FANATIZMUS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG ....................................................... 87 AZ ÁLDÁS ELVESZÍTÉSE .................................................................................................................. 88 A VILÁGOSSÁG SÖTÉTSÉGGÉ VÁLÁSÁNAK VESZÉLYE..................................................................... 89 Lelki vereség a játékszenvedélyek hatására .................................................................................. 91 Isten gyermeke Istennel munkálkodik ........................................................................................... 91 MÉLTÁNYOLTÁK-E AZ ÁLDÁST? ..................................................................................................... 92 Átokká lett áldás............................................................................................................................ 93 Legyetek nagyon óvatosak! ........................................................................................................... 95 A bizonyság elutasításának bűne .................................................................................................. 95 18. KÜLÖNLEGES FELSZÓLÍTÁSOK A NYILVÁNOS SZOLGÁLATBAN ........................................................................ 96 Battle Creek a kezdetek idején....................................................................................................... 96 Komoly munka Tittabawassee-ben, Michigan államban .............................................................. 96 Jó eredmények Battle Creek-ben ................................................................................................... 97 Elhatározás némi bizonytalanság után ......................................................................................... 97 Ellen G. White svájci munkálkodásának kezdete ........................................................................... 97 Norvégiai (Osló) megemlékezés .................................................................................................... 97 Szilárd elhatározás ........................................................................................................................ 98 Elszakadtak visszatérése Bázelbe .................................................................................................. 98 Rendkívüli ausztráliai tapasztalat .................................................................................................. 98 A nem adventista látogatók válasza az Ashfield-i gyülekezetben ............................................... 100 Felhívás a Battle Creek-i főiskolán ............................................................................................... 100 San Francisco-i felhívás ................................................................................................................ 101 Hasonló munka más gyülekezetekben is ..................................................................................... 101 Az 1909-es Generál Konferencián ................................................................................................ 101 IV. RÉSZ. - "HIRDESD AZ IGÉT!" ....................................................................................................... 102 BEVEZETÉS ........................................................................................................................................... 102 19. MIT HIRDESSÜNK ÉS MIT NE ............................................................................................................... 103 KRISZTUS LEGYEN A KÖZPONTBAN! ............................................................................................ 103 A Szentlélek.................................................................................................................................. 104 A megtérés lépcsőfokai................................................................................................................ 104 A régi advent igazságok felélesztése ........................................................................................... 104 Az angyalok szolgálata ................................................................................................................ 105 Vitázó hangvételű prédikációk .................................................................................................... 105 Az igazság szelíd megjelenítése ................................................................................................... 105 Az ellenség egyik eszköze ............................................................................................................ 106 Emberi feltevések és találgatások ............................................................................................... 106 Az igazság alapjain nyugvó hitünk .............................................................................................. 106

4

Ellen G. White


A kijelentett igazságok ................................................................................................................ 108 Örökérvényű kérdések ................................................................................................................. 108 A Hit szempontjából nem lényeges kérdések .............................................................................. 108 20. A TANÍTÁSBELI NÉZETELTÉRÉSHEZ VALÓ VISZONYULÁS ............................................................................. 109 A "MINDENNAPI ÁLDOZAT" DÁNIEL KÖNYVE NYOLCADIK FEJEZETÉBEN .................................... 109 Az üdvösség szempontjából fontos kérdések .............................................................................. 109 Naponkénti megtérés .................................................................................................................. 110 NEM ÜDVÖSSÉG KÉRDÉSE ........................................................................................................... 111 Haladjatok összhangban! ............................................................................................................ 112 21. KÉPZELETSZŐTTE ÉS MESTERKÉLT TANÍTÁSOK ......................................................................................... 112 Ne kössünk kompromisszumot! ................................................................................................... 112 Élet-halál kérdés .......................................................................................................................... 113 Találgatások a jövő életet illetően............................................................................................... 115 Krisztus egységre hív ................................................................................................................... 116 Nehezen megérthető témák ........................................................................................................ 116 A száznegyvennégyezer ............................................................................................................... 116 Krisztus egységre hív ................................................................................................................... 117 Ne törekedjetek elsőbbségre! ...................................................................................................... 117 22. A SZÉLSŐSÉGES NÉZETEK VESZÉLYE ...................................................................................................... 117 A megtérés különböző tapasztalatai ........................................................................................... 118 Adjatok Krisztusnak lehetőséget a munkára! .............................................................................. 119 Kerüljétek a titokzatos tanokat! .................................................................................................. 120 Ne a különbségeket hangoztassátok! .......................................................................................... 121 A testvérek közötti összhang ....................................................................................................... 122 23. A "NAPOK ÉS ÓRÁK" MEGHATÁROZÁSÁNAK VESZÉLYE ............................................................................. 124 "NEM A TI DOLGOTOK TUDNI AZ IDŐKET VAGY ALKALMAKAT" ................................................. 124 Éljetek a lehetőségekkel! ............................................................................................................. 124 Óvás az időmeghatározásoktól ................................................................................................... 126 Legyen lámpásotokban olaj! ....................................................................................................... 127 AZ IDŐRŐL NINCS KIJELENTÉS ..................................................................................................... 128 Vigyázzatok és imádkozzatok! ..................................................................................................... 129 24. AZ ALFA ÉS AZ OMEGA ...................................................................................................................... 129 TANÍTSÁTOK AZ IGÉT! .................................................................................................................. 129 A gonoszság minden formájával körülvéve ................................................................................. 130 Állandóan növekedő veszélyek .................................................................................................... 131 A hitelveket gyengítő elméletek .................................................................................................. 131 Napjaink "alfá"-ja ........................................................................................................................ 132 A keresztény szentség bemutatása ............................................................................................. 133 LEGYETEK ÓVATOSAK! ................................................................................................................. 133 Alfa az "Élő templom" című könyvben......................................................................................... 134 25. HITÜNK ALAPJA ............................................................................................................................... 134 Betekintés a közeledő veszélybe .................................................................................................. 135 Jéghegy! Ütközz meg vele! .......................................................................................................... 137 Hitünk szilárd alapja .................................................................................................................... 138 V. RÉSZ. - KRISZTUS ÉS A TANTÉTELEK ............................................................................................. 139 BEVEZETÉS ........................................................................................................................................... 139 26. A TÖKÉLETES TÖRVÉNY ..................................................................................................................... 140 Pál meglátása a törvényről.......................................................................................................... 141 A törvény áthágásának eredménye ............................................................................................. 142

5

Ellen G. White


27. AZ ISTEN TÖRVÉNYÉNEK JELLEGE ......................................................................................................... 143 Isten törvényének egyszerüsége .................................................................................................. 144 28. SÁTÁN ELLENSZEGÜLÉSE A TÖRVÉNYNEK ............................................................................................... 146 Ne akarjátok elkerülni a keresztet! .............................................................................................. 148 29. EGYEDÜLI REMÉNYÜNK KRISZTUS ........................................................................................................ 149 Válasz a kísértésre ....................................................................................................................... 150 30. A TÖRVÉNY ÉS AZ EVANGÉLIUM .......................................................................................................... 151 A ceremoniális törvény szerepe ................................................................................................... 152 31. A TÖRVÉNY A GALÁTZIABELIEKHEZ ÍRT LEVÉLBEN .................................................................................... 154 Elsősorban az erkölcsi törvény ..................................................................................................... 155 32. KRISZTUS IGAZSÁGA A TÖRVÉNYBEN .................................................................................................... 156 Krisztus jellemének tükre ............................................................................................................. 158 33. KUTASSÁTOK AZ ÍRÁSOKAT! ............................................................................................................... 159 Útmutatónk a Szentírás ............................................................................................................... 160 Csak ami szükséges ...................................................................................................................... 161 34. AZ IGE TESTTÉ LETT .......................................................................................................................... 161 Krisztus földi születése előtti léte ................................................................................................. 162 Egy titok ....................................................................................................................................... 163 Krisztus születésének jelentősége ................................................................................................ 164 35. "MEGKÍSÉRTETETT MINDENEKBEN, HOZZÁNK HASONLÓAN" ..................................................................... 165 Az édenkerti prófécia ................................................................................................................... 166 Krisztus emberi természetének bűntelensége ............................................................................. 167 36. KRISZTUS NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ ..................................................................................................... 168 Egyek Krisztusban ........................................................................................................................ 170 Főpapunk Krisztus ........................................................................................................................ 171 Különleges csoport a mennyben .................................................................................................. 172 37. "ÉN IS AKKÉPPEN KÜLDELEK TITEKET" ................................................................................................... 172 Küldetésünk Krisztusért ............................................................................................................... 173 38. KRISZTUS MEGKÍSÉRTÉSE ................................................................................................................... 174 Krisztus, mint második Ádám ...................................................................................................... 175 A bűn szörnyű hatása az emberre ............................................................................................... 176 39. KRISZTUS ELSŐ MEGKÍSÉRTÉSE ............................................................................................................ 177 A próba jelentősége ..................................................................................................................... 177 Krisztus nem vitt véghez csodát önmaga érdekében ................................................................... 179 Krisztus nem állt szóba a kísértővel ............................................................................................. 180 Győzelem Krisztus által ................................................................................................................ 182 40. KRISZTUS MÁSODIK MEGKÍSÉRTÉSE ...................................................................................................... 183 Az elbizakodottság bűne.............................................................................................................. 183 Krisztus a mi reménységünk és példaképünk .............................................................................. 185 41. KRISZTUS HARMADIK MEGKÍSÉRTÉSE .................................................................................................... 185 A legcsábítóbb kísértés ................................................................................................................ 186 Határozottan visszautasított kísértés .......................................................................................... 187 42. AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁS ............................................................................................................. 188 A természet nem azonos Istennel ................................................................................................ 190 43. AZ ÉLETADÓ KRISZTUS ...................................................................................................................... 192 A Krisztus által hozott halhatatlanság ......................................................................................... 193 Hogyan nyerhetünk örök életet? ................................................................................................. 194 44. A FELTÁMADT MEGVÁLTÓ ................................................................................................................. 195 45. A ZSENGE KÉVE ............................................................................................................................... 197 Krisztus menybemenetele ............................................................................................................ 198

6

Ellen G. White


46. A BŰNÖKET HORDOZÓ ISTEN.............................................................................................................. 199 47. AZ IGAZSÁG, AMINT AZ JÉZUSBAN VAN ................................................................................................. 201 Érettség keresztény tapasztalatban ............................................................................................ 202 Szüntelen növekedés ................................................................................................................... 203 A megszentelődés élethosszig tartó munka ................................................................................ 205 48. AZ ISTENI MÉRTÉK ............................................................................................................................ 207 Engesztelő áldozatunk ................................................................................................................. 208 Isten szeretetének kinyilatkoztatása ........................................................................................... 209 49. ÁTADÁS ÉS BŰNVALLOMÁS ................................................................................................................ 211 Felhívás önmagunk átadására .................................................................................................... 212 Jöjj Istenhez bűnbánattal! ........................................................................................................... 212 50. JÖJJ, KERESS ÉS TALÁLJ! ..................................................................................................................... 214 Krisztusban megtalált igazság ..................................................................................................... 215 51. AZ ÉLŐ SZŐLŐTŐVEL EGYESÜLVE ......................................................................................................... 217 Az elveszett juh példázata ........................................................................................................... 218 52. FŐPAPUNK: KRISZTUS ....................................................................................................................... 219 Önmegtagadás Istennel .............................................................................................................. 220 Bűnbánat és megbocsátás........................................................................................................... 221 53. ÁTALAKULÁS HIT ÉS ENGEDELMESSÉG ÁLTAL .......................................................................................... 222 A törvény nem képes megbocsátani ............................................................................................ 224 Sátán veresége Krisztus halála által ............................................................................................ 224 54. AZ 1883. ÉVI TÉMAKÖR.................................................................................................................... 225 Egyedüli reménységünk Krisztus érdemeiben van ....................................................................... 226 Tekintsetek fel és éljetek! ............................................................................................................ 226 A bűnbánat Isten ajándéka.......................................................................................................... 227 55. ÚJ FORMÁBAN MEGJELENÍTETT RÉGI IGAZSÁGOK .................................................................................... 228 A laodíceai üzenet........................................................................................................................ 229 56. AZ ISTENI JELLEGET HORDOZÓ IGAZSÁG ................................................................................................ 231 Üzenet Istentől............................................................................................................................. 231 Nem lesz vonzó a bűn .................................................................................................................. 231 Szélsőséges tanítás ...................................................................................................................... 232 Az üzenet megtermi gyümölcsét ................................................................................................. 232 A hangos kiáltás kezdete ............................................................................................................. 233 Krisztus igazságának felöltése ..................................................................................................... 233 57. KRISZTUS - AZ ÉLET ÚTJA ................................................................................................................... 234 Hit - az ígéret feltétele ................................................................................................................. 235 Ő a mi igazságunk ....................................................................................................................... 236 58. "ELSŐ SZERETETEDET ELHAGYTAD" ...................................................................................................... 237 Hirdessétek együtt a szeretetet és a törvényt! ............................................................................ 238 A harmadik angyal üzenete ......................................................................................................... 239 59. TÖKÉLETES ENGEDELMESSÉG KRISZTUS ÁLTAL ........................................................................................ 239 Tekintsetek Jézusra!..................................................................................................................... 240 60. A HIT ÉS A CSELEKEDETEK VISZONYA..................................................................................................... 241 Elővigyázatosság ......................................................................................................................... 242 Ne kössetek kompromisszumot a bűnnel! ................................................................................... 243 Istennel való együttműködés ....................................................................................................... 243 Miközben a Szentlélek vezetésére hagyatkozunk ........................................................................ 245 Jézus elfogadja szándékainkat .................................................................................................... 245 61. KRISZTUS - AZ ÜZENET KÖZPONTJA ...................................................................................................... 245 Tekintsetek a keresztre! ............................................................................................................... 246

7

Ellen G. White


62. HIT ÁLTALI MEGIGAZULÁS .................................................................................................................. 249 A hit jelentése .............................................................................................................................. 250 Tulajdonított igazság ................................................................................................................... 251 A Szentlélek ígérete ..................................................................................................................... 253 A hit gyümölcse a jó cselekedet ................................................................................................... 254 63. A FELBECSÜLHETETLEN GYÖNGYSZEM .................................................................................................. 255 64. "A SÖTÉTSÉG NEM FOGADTA BE" ........................................................................................................ 256 Kimeríthetetlen téma................................................................................................................... 258 Az igazság bányáinak igazgyöngyei ............................................................................................ 258 65. HOGYAN SZEMBESÜLJÜNK EGY TANTÉTELBELI VITAPONTTAL?.................................................................... 260 A Krisztusban egyesülő isteni és emberi természet ..................................................................... 261 János különleges munkája ........................................................................................................... 262 Ellen G. White különleges munkája ............................................................................................. 264 Menjetek a fügefa alá! ................................................................................................................ 265 Nem ásunk elég mélyre ............................................................................................................... 266 Hitvallásunk a biblia .................................................................................................................... 267

8

Ellen G. White


Az olvasóhoz Magyarázatra szorul az a tény, hogy Ellen G. White halála után még mindig jelennek meg újabb könyvek az ő névjelével a címlapon. Az olvasó megnyugtatására közöljük, hogy a Szemelvények első kötete és más, 1915 óta megjelent a Prófétaság Lelke írások is a szerző kifejezett óhajával összhangban kerültek kiadásra. Halálakor az Úr küldötte maradandó kincset hagyott az egyházra. A több mint 100 000 oldalnyi írásanyag kiadott és kiadatlan könyvekből, mintegy 4500 folyóiratcikkből, esszékből, kisebb kiadványokból, kéziratokból, naplókból és levelekből áll. Élete utolsó éveiben Ellen G. White sokat foglalkozott a rábízott prófétai üzenetek későbbi felhasználásának és kiadásának ügyével. 1912. február 9-én kelt végrendeletében határozott intézkedéseket tett irodalmi munkáinak folytatólagos gondozása érdekében. Öt személyt választott az úgynevezett Hagyatéki Bizottság tagjának, akik írásainak gondozására felelősséget vállaltak. Ellen G. White olyan vezető férfiakat választott erre a fontos feladatra, akik komoly terhet hordoztak az egyház ügyinek intézésében. A választás a következőkre esett: Arthur G. Daniels, a Generál Konferencia akkori elnöke; Francis M. Wilcox, a Review and Herald szerkesztője, Charles H. Jones, aki hosszú évekig a Pacific Press (nyomda) vezetője volt; Clarence C. Crisler, titkárai egyike, aki a Generál Konferenciától került hozzá, és akit később Divízió titkárként a Távol-Keletre küldtek; és William C. White, Ellen White fia, aki az id. James White 1881-ben bekövetkezett halála óta folyamatosan együtt utazott anyjával, miközben segítségére volt írásainak kinyomtatásában és más ügyekben is. Ellen G. White ehhez a bizottsághoz intézett utasítása felruházta őket azzal a joggal, hogy könyveit folyamatosan közreadják és más nyelven is terjesszék, és "szemelvényeket nyomtassanak kézirataiból". Elgondolása szerint, az egyház növekedésével, és az ezzel együtt járó nehézségekkel és szükségletekkel, igény lesz az ő írásaiból, kisebb-nagyobb kézirataiból és folyóiratcikkeiből összeállított különböző témájú válogatásokra. Ellen G. White halála óta a tollából származó művek gyűjteménye a következő kiadványokkal bővült: -

A keresztény nevelés alapjai (1923) Egészségügyi tanácsok (1923) Bizonyságtételek prédikátoroknak és evangéliumi munkásoknak (1923) Keresztény szolgálat (1925) Üzenet az ifjúságnak (1930) Egészségügyi misszió (1933) Hogyan étkezzünk? (1938)

9

Ellen G. White

-


A szombatiskolai munkára vonatkozó tanácsok (1938) A sáfárságra vonatkozó tanácsok (1940) Evangélizáció (1946) Tanácsok íróknak és szerkesztőknek (1946) A megváltás története (1947) Mértékletesség (1949) Jóléti misszió (1952) Az adventista otthon (1952) Az én életem ma (1952) A könyvevangélista szolgálat (1953) Gyermeknevelés (1954) Isten fiai és leányai (1955)

A felsorolt könyvek mellett egy-egy Ellen G. White kiegészítő került a H. N. Adventista Bibliakommentár mind a hét kötetéhez. A Szemelvények első kötete egyedülálló válogatás, minthogy nemcsak értékes folyóiratcikkeket és kéziratokat tesz elérhetővé, hanem olyan régi, felbecsülhetetlenül fontos traktátusokat és kisebb-nagyobb írásokat is, amelyek már nem kaphatók meg nyomtatásban. Az itt megjelenő tanácsok között vannak az ihletettségről írott kijelentései az 1880-as évek második feléből; a "két törvénnyel" kapcsolatos meglátásai a századforduló idejéből; a Csatlakozhatnak-e a keresztények titkos társaságokhoz? című, 1893-ban megjelent írás; a vigasztalás üzenetei a szenvedőkhöz és a halálos betegekhez; és azoknak a folyóiratcikkeknek jókora csoportja, amelyek kulcsfontosságú tanításbeli kérdésekkel foglalkoznak. Az itt megjelent anyag bizonyos része a folyóiratainkban és kisebb írásokban megjelent Ellen G. White írások útján került az egyház figyelmébe, néhány esetben pedig más olyan szerzők könyvei útján, akik a Prófétaság Lelkéről írtak, de ezek a források nem kerülhetnek be az Ellen G. White írásainak tárgymutatójába. A Szemelvények első és második kötete tartalmaz olyan írásokat, melyek a Notebook Leaflets, korábban "Elmshaven" Leaflets című kiadványban jelentek meg. E sokrétű írások nagy népszerűségnek örvendtek. Az évek során ezek közül jó néhány bekerült olyan könyvekbe, mint például az Medical Ministry (Egészségügyi misszió), Evangelism, (Evangélizáció), The Adventist Home (Boldog otthon), és néhány esetben párhuzamos kijelentések olvashatók ezekben, és a Szemelvényekben. Azok a részletek, amelyek továbbra is jelentős tanácsokat és felszólításokat hordoznak, most bekerültek a Szemelvényekbe, s így immár nincs arra szükség, hogy a Notebook Leaflets továbbra is nyomtatásban maradjon. E kötetek megjelenése lehetővé teszi olyan különleges írások egy kisebb csoportjának közzétételét, melyek eddig még nem voltak nyomtatásban, de amelyeket bizonyára többen nagyra értékelnek majd. A kötetek különböző fejezetei nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Minden egyes részt bevezető előz meg, amely felvázolja az adott írások hátterét. A szövegben időnként magyarázó jegyzetek jelennek meg. Ezek nem az üzenetet

10

Ellen G. White


kívánják értelmezni, hanem olyan körülményekre és helyzetekre mutatnak rá, amelyek az adott kérdés kapcsán jelentőséggel bírhatnak. A Szemelvények összegyűjtése az Ellen G. White kiadványok Hagyatéki Bizottságának ellenőrzése mellett az Ellen G. White Publications (Ellen G. White kiadványok) irodáiban történt. A bevezetők a bizottság aláírásával, a magyarázó jegyzetek pedig a "A szerkesztők" megjelöléssel kerültek a könyvbe. A Szemelvények bekerült az Ellen G. White írásainak új tárgymutatójába (Index to the Writings of Ellen G. White). Kívánjuk, hogy az Ellen G. White halála után oly sok évvel megjelenő kötetek a folyamatos eligazítás eszközei legyenek az egyház számára, és az Isten által adott munka bevégzését szolgálják. Ez őszinte vágyunk és imánk: A KIADÓK ÉS AZ ELLEN G. WHITE ÍRÁSAINAK HAGYATÉKI BIZOTTSÁGA

I. rész. - Ösvényünk világossága Bevezetés Mindig segítségünkre vannak azok az Ellen G. White - az Úr küldötte - tollából származó írások, melyek saját munkájára és arra az eljárásra vonatkoznak, ahogyan Isten kinyilatkoztatja akaratát az emberek előtt. Ilyen jellegű írások kerültek a Válogatott üzenetek első fejezetébe. Az ihletettség kérdését mintegy hetvenéves munkálkodása idején többször is érintette a szerző. Ezek közül a legkiemelkedőbb A nagy küzdelem 1888 májusában írt bevezetője, mely itt nem olvasható. Egy korábbi, itt is olvasható írás A Biblia ellenzőinek érvei címmel jelent meg 1886-ban. Egy másik, az Isten Szavának ihletettsége című, 1888 őszén keletkezett munka szintén bekerült e válogatásba. Egy további, nagyobb terjedelmű, 1889-ből való írás a Hogyan bizonyítják a Biblia titkai annak ihletettségét? a Bizonyságtételek 5. kötetének 698-711. terjedő oldalain olvasható. Az Ösvényünk világossága című fejezetet a különböző, saját korábbi munkájára vonatkozó magyarázatok, valamint egy 1913-ból való munka A bizonyságtételek keletkezése és a gyülekezetekhez való eljuttatása, illetve az Ellen G. White korábbi írásaival kapcsolatos kérdések megválaszolása teszik teljessé. WHITE BIZOTTSÁG

11

Ellen G. White


1. A prófétai írások ihletettsége ISTEN SZAVÁNAK IHLETETTSÉGE Olyan időket élünk, amikor joggal tehetjük fel a kérdést: "Mindazonáltal, az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet a földön?" (Lk 18:8.) Lelki sötétség borult a földre és sűrű homály az emberekre. Sok egyházban kétkedéssel és hitetlenül értelmezik a Szentírást. Sokan, nagyon sokan megkérdőjelezik a Biblia igazságát. Az emberi fejtegetés és a halandó szívek képzelgései aláaknázzák Isten Szavának ihletettségét, továbbá a titokzatosság felhője veszi körül mindazt, amit magától értetődőnek kellene venni. Semmi nem rajzolódik ki tisztán, élesen. Ez az utolsó napok egyik jellemzője. E szent könyv kiállta Sátán támadásait, aki gonosz emberekkel szövetkezett, hogy minden isteni eredetű dolgot homályba és sötétségbe burkoljon. Az Úr azonban - csodatevő hatalma által - megőrizte a Szentírást, hogy az irányjelzőként mutathassa a mennybe vezető utat az emberi családnak. Az isteni kijelentéseket azonban olyan mértékben figyelmen kívül hagyták, hogy mai világunkban nagyon kevesen vannak azok - még a magukat tanítóknak vallók között is -, akik a Biblia Isten szerinti ismeretével rendelkeznek. Vannak magas végzettségű, tanult emberek, de e pásztorok nem táplálják Isten nyáját. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Szentírás lapjai kincseket tartogatnak, melyek folyamatosan napvilágra jönnek a fáradhatatlanul kutatók előtt. Vannak, akik eredetiségre törekedve az írottakon túl bölcselkednek. Az ilyenek bölcsessége balgaság. Idő előtt csodálatos dolgokat fedeznek fel, de elgondolásaik azt igazolják, hogy valójában nagyon távol vannak az isteni akarat és cél megértésétől. A halandó emberek elől elrejtett titkok feltárására igyekezve, ahhoz a mocsárban vergődő emberhez hasonlíthatók, aki maga ugyan képtelen kiszabadulni, másoknak mégis azt magyarázza, hogyan menekedhetnek ki sártengerükből. Azokat példázza ez a leírás, akik a Szentírás vélt tévedéseit próbálják kijavítani. Senki nem teheti jobbá a Szentírást olyan gondolatok közvetítése által, melyek szerint az Úr ezt így és így értette, vagy hogy ezen és azon ezt és azt gondolta. Némelyek komolyan tekintenek ránk és azt mondják: "Nem gondoljátok, hogy a másolók vagy fordítók esetleg elkövettek néhány hibát?" Ez valóban lehetséges, és az a szűk látókörű személy, aki meginog és megbotlik ennek lehetőségén és valószínűségén, az ihletett Ige titkaiban is meg fog botlani, mivel nem képes megérteni Isten céljait. Igen, az ilyenek az egyszerű gondolkodással könnyen belátható, világos tényeken is megbotlanak, és velősnek és nehéznek tekintik az Istentől származó világos és gyönyörűséges kijelentéseket. Az összes hiba sem okozhat gondot vagy botránkozást az olyan lélek számára, aki nem kíván bonyodalmat támasztani a legvilágosabban kijelentett igazságok körül. 12

Ellen G. White


Isten halandó emberekre bízta Igéjének összeállítását. Az Ige, mely az Ó- és az Újszövetség könyveiből áll, az elveszett világ lakóinak szánt útjelző. Isten örökül hagyta az embernek, hogy az irányelvek tanulmányozása és betartása által egyetlen léleknek se kelljen eltévednie a mennybe vezető úton. Mindazok, akik a Szentírás kritikus helyeit úgy akarják tisztázni, hogy saját véges tudásukkal megállapítják, mi az ihletett és mi nem, jobban tennék, ha befednék arcukat, mint Illés, amikor a szelíd és halk szót meghallotta. Az Isten és a szent angyalok jelenlétében vannak, akik korokon át ismeretet és világosságot hoztak az embereknek. Ők mondták el nekik, mit tegyenek és mit ne, érdekfeszítő színhelyeken vezetve és mérföldkőtől mérföldkőig kísérve őket szimbólumok, jelek és illusztrációk által. Isten, miközben megjelentette az utolsó napokra váró nyomorúságot, nem bízott meg halandó embereket azzal, hogy elrejtett titkok kifürkészésére törekedjenek. Egyetlen embert sem késztetett arra, hogy megítélje, hogy mi az, ami ihletett, és mi az, ami nem. Előfordul, hogy véges ítélőképességű emberek a Szentírásnak olyanféle vizsgálatát tartják szükségesnek, mely szerint meg kívánják húzni az ihletett és a nem ihletett közti határvonalat. Az ilyenek Jézus elé állnak, hogy megmutassák Neki, hogy van annál jobb út, mint amin Ő vezet bennünket. Én Isten ihletett szavának tekintem a Szentírást, melynek kijelentéseit elejétől a végéig hiszem. Vannak emberek, akik azt hiszik, van mit kritizálniuk Isten Igéjében. Gondolataikat másokkal is megosztják, ezzel mintegy bizonyítván felsőbbrendű bölcsességüket. Közülük sokan jó képességű, tanult, szónoki tehetséggel megáldott emberek, akik egész életművükben mások gondolkodásának megingatásán fáradoznak a Biblia ihletettségét illetően. Sokakat megnyernek, hogy ők is hasonlóképpen gondolkodjanak. Az egész folyamat így terjed egyiktől a másikig, úgy amint azt Sátán tervezte, mindaddig, míg felismerhetjük Krisztus szavainak teljes értelmét: "Mindazonáltal, az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet a földön?" (Lk 18:8). Testvérek, nehogy a Biblia kritizálásába kezdjetek szóval vagy tettel! Nem az Úr munkája az, Sátán viszont nagy örömmel venné tőletek. Az embernek Istenre kellene bízni a saját Könyvéről, az élő kijelentésekről való gondoskodást, aki azt eddig is tette. Némelyek megkérdőjelezik a kinyilatkoztatás bizonyos részeit, és két kijelentés látszólagos ellentmondását hibaként értelmezik. Mózes első könyvétől kezdve elutasítják azt, amit kérdésesnek tartanak, majd így haladnak tovább. Sátán mindaddig elvezeti őket, ameddig kritikájukban elmenni készek, és ameddig csak valamiféle cáfolnivalót találnak a Szentírásban. Kritikai lelkületüket a gyakorlat élesíti és semmi felől nem nyugszanak meg bizonyossággal. Érvelhetsz ilyen embernek, de csak az időt vesztegeted. Magát a

13

Ellen G. White


Bibliát is nevetségessé próbálják tenni. Még gúnyolódókká is válnak, és ők volnának a legjobban meglepve, ha ezt tudtukra adnád. Testvérek, ragaszkodjatok a Bibliához úgy, ahogyan azt olvassátok! Hagyjatok fel a Biblia érvényességére vonatkozó kritikával! Engedelmeskedjetek az Igének, és egyikőtök sem fog elveszni! Az emberi bölcsesség korokon át saját véges értelmével és korlátolt felfogóképességével méricskélte az Isten Szavát. Ha az Úr, az élő kijelentések szerzője, felemelné a függönyt és feltárná előttük bölcsességét és dicsőségét, akkor ők semmivé válnának, és úgy kiáltanának fel, mint Ésaiás: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom" (Ésa 6:5). Az olvasni nem tudó, a szegény és a gyermek épp úgy megérti az egyszerű és világos kijelentést, mint a felnőtt ember vagy a szellemi óriás. A kivételes szellemi talentumokkal rendelkezők az igazság gyönyörű és értékes kincseit találhatják az isteni kijelentésekben. Nehézségekkel, titkokkal és meglepő dolgokkal fog találkozni, melyek tanulmányozása a legnagyobb megelégedéssel töltheti el egész életén keresztül, Isten végtelenségét mégsem merítheti ki. Alázatos emberek, akiknek csak korlátolt képességeik és lehetőségeik vannak arra, hogy a Bibliát kiválóan megismerjék: az élő kijelentésekben vigaszt, vezetést és tanácsot találnak. A megváltás terve olyan világos lesz számukra, mint a napsugár. Senkinek sem szükségszerű elvesznie az ismeret hiánya miatt, hacsak nem tudatosan választja a vakságot. Köszönjük meg Istennek, hogy a Szentírás éppúgy íródott a szegény, mint a tanult ember számára. A Szentírás minden kor és minden társadalmi réteg embereihez szól (16. Kézirat, Minneapolis, 1888 ősze).

KIFOGÁSOK A BIBLIÁVAL KAPCSOLATBAN Az emberi elmék különbözőek. Eltérő neveltetésű és gondolkodású személyek más és más benyomást nyernek ugyanazokról a szavakról. Még ha egy gondolat egészen tiszta és világos is valakinek az elméjében, akkor sem könnyű feladat, hogy azt a nyelv útján pontosan adja át egy más vérmérsékletű, neveltetésű és gondolkodású egyénnek. Mégis, ha őszinte, egyenes emberekhez szól, akkor bármilyen gyakorlati célból egyszerűen és világosan képes közölni mondanivalóját. Ha beszélőtársa nem őszinte és nem akarja belátni, megérteni az igazságot, akkor az mindenben a saját céljainak megfelelően forgatja majd szavait és nyelvezetét. Beleköt szavaiba és kiforgatja azokat valódi értelmükből, hitetlenségbe sodorja magát és azt állítja, hogy társa kijelentései nem igazak. Az én írásaimat is ilyen módon kezelik mindazok, akik félre kívánják érteni és el akarják ferdíteni azokat. Meghazudtolják Isten igazságát. A szkeptikusok és

14

Ellen G. White


hitetlenek ugyanúgy bánnak a Szentírással, mint ahogy némelyek azt az én írásaimmal, a könyveim és folyóiratcikkeim kapcsán teszik. Saját céljuknak megfelelően olvasnak, hogy így megcsorbítsák és félreértelmezzék a kijelentések valódi értelmét. Állítják, a Bibliával bármi alátámasztható, a Bibliából a legkülönbözőbb tanítások is igazolhatók, és minden szekta tudja bizonyítani a maga igazát. A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük gondolataikat, de a Szentlélek ihlette őket írásra. Nagyon sokan saját tetszésüknek megfelelően olvassák és értelmezik a Bibliát. Ennek oka egyrészt az ember tökéletlensége, hogy megértse a nyelvet, másrészt pedig az, hogy az igazságot a romlott emberi elme oly zseniálisan képes megcsorbítani. A hiba nem a Szentírásban van. Egymással szembenálló politikai felek is vitáznak a törvényekről, és ellentétes nézeteket vallanak a törvények alkalmazását illetően. A Szentírás nem egymástól elválaszthatatlan kinyilatkoztatások folyamatos láncaként került az emberekhez, hanem fokról fokra, egymást követő nemzedékeken keresztül, ahogyan az isteni gondviselés megfelelő lehetőséget látott némelyek késztetésére - különböző időkben és különböző helyeken. Az emberek a Szentlélek vezetése szerint írtak. Először rügy fakad, majd bimbó, s végül a gyümölcs; "terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban". Pontosan így van ez a Biblia kijelentéseivel is. A Szentírásban nincs mindig tökéletes szabályszerűség vagy kézzelfogható egység. Krisztus csodái nem pontos időrendi sorrendben követik egymást, hanem olyan körülményekből adódnak, melyek megkívánták Krisztus hatalmának természetfeletti megnyilvánulását. A Biblia igazságai az elrejtett gyöngyökhöz hasonlók. Erőfeszítések árán kell kutatni, ásni utánuk. Azok, akik csak felszínesen gondolkodnak a Bibliáról, felületes tudásukkal - amit ők igen alaposnak vélnek - a Szentírás ellentmondásairól beszélnek és megkérdőjelezik annak tekintélyét. De azok, akiknek szíve összhangban van az igazsággal és látják kötelességüket, nyitott szívvel kutatják és fogadják el a Bibliát és az isteni késztetést. A világosságot nyert személy lelki egységet, az egészet átszövő fényes aranyfonalat lát a Bibliában. A drága aranyfonal lefejtéséhez pedig türelemre, gondolkodásra és imára van szükség. A Biblia körül kiélezett viták késztettek kutatásra némelyeket, s közben az igazság drágakövei tárultak fel előttük. Sokak könnye hullott, sok ima hangzott el arra kérve az Urat, hogy segítse Igéjének megértését. A Szentírás nem valamiféle magasztos, emberfeletti nyelven íródott. Jézus, hogy saját szintjükön érje el az embereket, magára vette az emberi természetet. A Bibliának emberi nyelven kell szólnia. Minden emberi egyben tökéletlen is. Különböző fogalmakat ugyanazzal a szóval fejezünk ki. Nincs külön szavunk minden egyes elgondolásra. A Biblia gyakorlati célokat szolgál.

15

Ellen G. White


Az emberek gondolkodása különböző. Nem mindenki érti egyformán a kifejezéseket és a kijelentéseket. Néhányan saját helyzetüknek és gondolatviláguknak megfelelően értelmezik a Szentírás szavait. Elfogultság, előítélet és szenvedélyek határozottan zavarják a megértést és ködösítik az elmét még a Biblia olvasásakor is. Az Emmaus felé igyekvő tanítványoknak bibliaértelmezésüket illetően helyreigazításra volt szükségük. Jézus magát leplezve csatlakozott hozzájuk, és emberként beszélt velük. Mózestől és a prófétáktól kezdve a Vele kapcsolatos dolgokra tanította őket. Egész életét, küldetését, szenvedéseit és halálát illetően minden úgy alakult, ahogyan azt Isten Igéje előre megmondta. Jézus megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy megérthessék a Szentírást. Milyen hamar kiegyengette az összekuszálódott végeket és megmutatta a Szentírás egységét és isteni igazságát! Mily nagy szükség van a ma élő emberek értelmének is a megnyitására! A Bibliát ihletett emberek írták, de nem Isten gondolkodás- és kifejezésmódja szerint, hanem emberi módon. Isten, mint író nincs jelen lapjain. Az emberek gyakran mondják, hogy ilyen vagy olyan kifejezés nem vall Istenre. De Isten nem helyezte magát a szavak, a logika vagy a retorika próbája alá a Szentírásban. A Szentírás írói Isten tollforgatói voltak, nem pedig tolla. Figyeljük meg milyen különbözők voltak a Biblia írói! Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyét hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje (24. Kézirat, Európa, 1886).

EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN Minden fának sajátos jellemzői vannak, és a levelek között aligha találnánk két egyformát. Egy fa változatossága hozzájárul annak egységes egészként való tökéletességéhez. Feltehetnénk a kérdést: miért van szükség arra, hogy Máté, Márk, Lukács és János az evangéliumokban - vagy az Apostolok cselekedetei és más írók a különböző levelekben - ugyanazokról a dolgokról beszéljenek? Az Úr úgy küldte el Igéjét, ahogy akarta, hogy az eljusson hozzánk. Különféle írókon keresztül szólt hozzánk, akiknek saját egyénisége volt, még akkor is, ha ugyanazt a történelmet jelentették meg. Egy értekezlet beszámolóihoz hasonlítható bizonyságtételeik egy és ugyanazon Könyv lapjain olvashatók, stílusuk azonban különböző. Mindegyik más tapasztalatokkal rendelkezik. Ez a változatosság mélyíti el azt az ismeretet, aminek különböző gondolkodású embereket kell elérnie. A gondolatoknak nincs előre meghatározott formájuk, nem öntvényformából kerülnek ki. Ez igen egyhangúvá tenné olvasásukat. Az efféle egység a báj és a megkülönböztető szépség elvesztését jelentené...

16

Ellen G. White


A minden gondolatok Teremtője különböző embereket ugyanarra az elgondolásra vezethet, mégis mindegyikőjük másképpen fogja azt kifejezni, anélkül, hogy ezzel ellentmondásba kerülnének. Nem szabad, hogy ennek a különbözőségnek a ténye megzavarjon bennünket. Nagyon ritka az, amikor két ember ugyanazon a módon lát és fejez ki egy igazságot. Minden egyén azokat a pontokat ragadja meg, amiket jelleme és műveltsége folytán értékelni képes. A különböző tárgyakra eső napfény különböző színárnyalatot ad a tárgyaknak. Lelkének ihletése által az Úr olyan igazságot bízott az apostolokra, melyet a Szentlélektől kapott értelmi képességeik szerint kellett kifejezésre juttatniuk. Az elme tehát nincs megkötözve, mintha valamiféle öntvényformába lenne kényszerítve (53. Levél, 1900).

AZ ÚR A TÖKÉLETLEN BESZÉD HANGJÁN SZÓL Az Úr a tökéletlen beszéd hangján szól az emberekhez. Azért tesz így, hogy a föld lakói - elsatnyult érzékeik és homályos, földi befogadó készségük ellenére is képesek legyenek szavai megértésére. Ebben mutatkozik meg Isten leereszkedése, aki ott találkozik az emberrel, ahol az éppen van. Az egyszerűségében tökéletes Biblia nem ad választ Isten nagy eszméire, mert a végtelen eszme nem fejezhető ki pontosan a gondolat véges eszközével. Sokan úgy gondolják, hogy a Biblia kifejezései túlzottak, valójában azonban még ezek az erős kifejezések is megtorpannak a gondolat nagyszerűsége előtt, melyet közvetíteniük kell, noha az író a lehető legkifejezőbb nyelvezetet választotta a legmagasabb iskola igazságainak közvetítésére. A bűnös ember tekintete a mennyei dicsőség világosságának árnyékát képes csak elhordozni (121. Levél, 1901).

SENKI NE MONDJON ÍTÉLETET ISTEN IGÉJE FELETT! Mind az imaházban (Battle Creek), mind a főiskolán az ihletettség kérdéséről volt szó. Néhányan fontosnak tartották azt mondani, hogy a Szentírás egyes részei ihletettek, más része viszont nem. Az Úr feltárta előttem, hogy nem Ő ihlette a Review-ban [Az utalás olyan cikksorozatra vonatkozik, melynek írója szerint az ihlettségnek "különböző fokai" vannak. Lásd: Review and Herald, 1884. január 15. Szerkesztők.] megjelent, ihletettségről szóló cikkeket, és hogy azoknak a főiskola ifjúságával való megismertetését sem helyeselte. Amikor emberek bírálni kezdik Isten Igéjét, szent területre lépnek. Sokkal jobban tennék, ha félnének és rettegnének, s bölcsességüket bolondságként rejtegetnék. Isten egyetlen embert sem hívott el arra, hogy Igéje felett ítéletet mondjon azáltal, hogy egyes dolgokat ihletettnek nevez, másokat pedig nem. A bizonyságtételekkel hasonlóképpen bántak, és mindez nem Istentől van (22. Levél, 1889).

17

Ellen G. White


2. Ellen G. White és írásai LEVÉL DR. PAULSONHOZ St. Helena, Kalifornia 1906. június 14. Kedves Testvérem! Leveled Dél-Kaliforniai tartózkodásom alatt kaptam kézhez. Az elmúlt néhány héten az ottani szanatóriumi munkával kapcsolatos ügyek, valamint a földrengésre és azok tanulságaira vonatkozó írásaim kötötték le időmet és erőmet. Most már mindenképpen válaszolnom kell a tőled és másoktól kapott levelekre. Leveledben számot adsz arról a korábbi gyakorlatodról, mely szerint rendíthetetlen a hited a bizonyságtételeket illetően. Ezt írod: "Arra a következtetésre és szilárd meggyőződésre jutottam, hogy minden szó, amit akár közönség előtt, akár magánjellegűleg valaha is kimondtál, és minden levél, amit valaha is írtál, éppoly ihletett volt, mint a Tízparancsolat." Testvérem, szorgalmasan tanulmányoztad írásaimat és bizonyára sehol nem találhattál olyat, melyben ezt igényeltem volna. Olyat sem találsz, ahol a mű úttörőinek bármelyike is állítaná ezt. A nagy küzdelem című könyv bevezetőjében kétségtelenül olvastad a Tízparancsolattal és a Bibliával kapcsolatos kijelentéseimet; amelynek helyre kellett volna igazítania állásfoglalásodat ezt a kérdést illetően. Idézem: "A Bibliát, amely bár Istent nevezi meg szerzőjének, emberi kezek írták. Különböző könyveinek sokféle stílusában számos író számtalan jellemvonása tükröződik. A kinyilatkoztatott igazságok sora ?Istentől ihletett' (2Tim 3:16), de emberi nyelven szólal meg. A végtelen Isten - Szentlelke által - fényt hintett szolgái értelmébe és szívébe. Álmokat és látomásokat adott, szimbólumokat és képeket mutatott. Azok pedig, akiknek az igazságot kinyilatkoztatta, e gondolatokat emberi szavakba öntötték. A Tízparancsolatot Isten maga mondta el, és saját kezével írta le. Ezeket az igéket nem ember, hanem Isten fogalmazta meg. A Biblia emberi nyelven kifejezett, de Istentől származó igazságai az isteni és az emberi egybefonódását tükrözi. Ugyanilyen összefonódásról tanúskodik Krisztus természete is, aki Isten Fia és ember Fia is volt. A Bibliára is érvényes az, ami Krisztusra, hogy ?az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk' (Jn 1:14). A Biblia könyvei, amelyeket más-más korszakban élő, rangban és foglalkozásban, szellemi és lelki képességekben nagyon különböző emberek írtak, a stílusok széles skáláját tükrözik, mint ahogy sokféle a benne foglalt témakörök jellege is. Különböző írók különböző kifejezési formákat alkalmaztak. Ugyanazt az igazságot

18

Ellen G. White


sokszor az egyik író megkapóbban tárta fel, mint a másik. Egy-egy témakörben amelyet számos író több oldalról más-más összefüggésben mutat be - a felszínes, a figyelmetlen, elfogult olvasó talán ellentmondást vagy következetlenséget lát, a gondolkozó, istenfélő, nyitott szemű kutató viszont felfedezi a benne rejtőzködő harmóniát. Az igazság a különböző emberek írásai nyomán a maga sokoldalúságával jelenik meg. Az egyik íróban a téma egyik vonása kelt mélyebb benyomást; ő azokat a pontokat ragadja meg, amelyek saját élményeivel, felfogóképességével és értékelésével vannak összhangban. A másik író valami mást emel ki. A Szentlélek irányítása nyomán mindegyik azt tárja fel, ami az ő lelkét a legmélyebben érintette. Az igazságnak más és más oldala mutatkozik meg általuk, egymással tökéletes összhangban. Az így kinyilatkoztatott igazságok tökéletes egészet alkotnak, és az élet minden körülményében és eseményében kielégítik az ember szükségleteit. Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is mennyei kincs. A bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései tolmácsolják, de az akkor is Isten bizonyságtétele, és az Úr engedelmes, hívő gyermeke a Mindenható dicsőséges hatalmát látja meg benne, amely tele van kegyelemmel és igazsággal" (A nagy küzdelem, 9-10. oldal).

A bizonyságtételek sértetlensége Ezzel összhangban vannak "A bizonyságtételek mellőzése", 1882. június 20-án írott cikkben olvasható kijelentéseim is, melyek a Bizonyságtételek a gyülekezeteknek 5. kötetében jelentek meg a 62-84. oldalon (31. bizonyságtétel). Figyelmedbe ajánlanék közülük néhány bekezdést: "Sokan önelégülten tekintenek vissza azokra az évekre, amikor kiálltak az igazság mellett. Véleményük szerint az egykori megpróbáltatásokért és engedelmességért megilleti őket a jutalom. De az Isten dolgaiban való hajdani tapasztalatuk csak bűnösebbekké teszi őket Isten szemében, amiért nem tartottak ki becsületességben, és nem haladtak előre a tökéletességre. Az elmúlt év hűsége sohasem teszi jóvá az idén elkövetett hanyagságunkat. A tegnapi igazmondás nem teszi jóvá a mai hazugságot." "Sokan azzal mentegették a bizonyságtételek semmibe vevését, hogy White testvérnő a férje hatása alatt áll, férjének lelkülete és véleménye alakítja a bizonyságtételeket. Mások olyasmit szerettek volna kihúzni belőlem, amit eljárásuk igazolására használnának fel, mely növelné tekintélyüket. Ekkor határoztam el, hogy semmit nem írok, amíg Isten átalakító hatalma meg nem látszik a gyülekezeten. De az Úr a felelősségérzet terhét helyezte rám, ezért buzgón fáradoztam értetek. Csak az örökkévalóságban derül majd ki, mekkora árat jelentett ez férjemnek és nekem.

19

Ellen G. White


Ne ismerném-e én a gyülekezet állapotát, amikor az Úr évről évre tudomásomra hozza azokat? Ismét figyelmeztetéseket küldött, mégsem történt határozott változás." "Mégis, most, amikor figyelmeztető és feddő bizonyságtételt küldök számotokra, sokan csupán White testvérnő véleményének tartják azokat. Pedig ezzel Isten Lelkét bántják meg. Nagyon jól tudjátok, hogyan jelentette ki magát Isten a jövendölés Lelkén keresztül. Elvonult előttem a múlt, a jelen és a jövő. Arcokat mutatott meg nekem, akiket azelőtt soha nem láttam, hanem évekkel később ismertem fel őket, amikor találkoztam velük. Az előzőleg tudomásomra hozott tárgyak élénk emlékei gyakran álomból ébresztettek fel. Éjszakákon át írtam leveleket, amelyek földrészünk másik feléből a válság idejére érkeztek meg, és súlyos veszedelemtől óvták meg Isten ügyét. Évek óta ez volt a kötelességem. Felülről jövő erő késztetett, hogy helytelenítsek és megrójak gonoszságokat, amelyeket azelőtt elképzelni sem tudtam. Mennyei vagy földi erőtől származik-e tehát az elmúlt 30 év munkássága?" "Amikor Colorado-ba utaztam, annyira átéreztem felelősségemet, hogy gyengeségem ellenére is néhány oldalt papírra vetettem a tábori összejövetel részére. Gyengén, remegve, mégis hajnali háromkor felkeltem, hogy írjak nektek. Isten szólt rajtam keresztül. Igen, levél volt csupán, de Isten Lelke ihlette, hogy közöljem veletek, amit tudtomra adott. Egyetlen cikket sem írok a folyóiratba csupán azért, hogy a magam nézeteit mutassam be. A cikkekben arról írok, amit látomásban mutatott meg nekem Isten - a trónról ragyogó fény értékes sugarait." "Miféle hangot ismernétek el Isten hangjának? Milyen erőt tart az Úr tartalékban hibáitok kijavítására és arra, hogy valódi fényében lássátok utaitokat? Milyen hatalmat, hogy munkálkodjon a gyülekezetben? Ha nem vagytok hajlandóak hinni, amíg el nem tűnik a bizonytalanság valamennyi árnyéka, a kétség minden lehetősége, akkor nem is fogtok hinni soha. Az a kétség, mely száz százalékos bizonyítékot követel, sohasem enged utat a hitnek. A hit a bizonyítékokon alapszik, nem a látványosságon. Az Úr elvárja, hogy eleget tegyünk a kötelességeknek, még akkor is, ha más hangok is szólítanak bennünket, hogy az ellenkező irányba haladjunk. Komoly figyelmet követel tőlünk az, hogy felismerjük, melyik hang származik Istentől. Álljunk ellene a bizonytalanságunknak és győzzük le! Engedelmeskedjünk a lelkiismeret szavának, halogatás és megalkuvás nélkül, nehogy megszűnjön ellenállásunk, önző akaratunk és ösztönünk kerekedjék fölül." "Az Úr Szava eljut mindannyiunkhoz, akik nem állunk ellene Lelkének - akik nem határozzuk el, hogy nem hallgatunk rá, és nem engedelmeskedünk neki. Ez a hang hallatszik a figyelmeztetésekben, a tanácsokban és a feddésekben. Ez az Úr világosságának üzenete népéhez. Ha még hangosabb hívásokra várunk, még jobb alkalmakra, akkor visszavonhatja tőlünk a világosságot és a sötétségben hagyhat bennünket."

20

Ellen G. White


"Fáj, Testvéreim, hogy azt kell mondanom, a világosságban való járás iránt tanúsított bűnös hanyagságotok sötétséggel vett körül titeket. Lehet, hogy akaratotokon kívül nem ismeritek fel és nem engedelmeskedtek a világosságnak. A melengetett kétségek, a hanyagságotok, hogy eleget tegyetek Isten kívánalmainak, annyira elvakítják felfogásotokat, hogy már a sötétség is világosság számotokra, a világosság pedig sötétség. Isten felszólított és újra felszólít, hogy fejlődjetek, amíg el nem éritek a tökéletességet. A kereszténység a haladás vallása. Az Istentől áradó világosság teljes és elégséges, csak azt várja, hogy igényt tartsunk rá. Bármennyi áldást ad is az Úr, végtelen raktára van még azon fölül is, kimeríthetetlen forrása, ahonnan meríthetünk. A hitetlenség kigúnyolhatja, kicsúfolhatja és tagadhatja az örömhír szent követelményeit. A világiasság lelkülete sokakat beszennyezhet, sőt némelyeket uralma alá is keríthet; Isten ügye talán csak komoly erőfeszítéssel és szüntelen áldozattal állja meg a helyét, végül azonban mégis diadalmaskodni fog." "Az a parancs, hogy menjetek előre. Végezze ki-ki egyéni kötelességét, a következményeket pedig bízzátok Istenre. Ha arra haladunk, amerre Jézus vezet, akkor megéljük a diadalt, osztozunk majd annak örömében. Ha viselni akarjuk a győzelem koronáját, ki kell vennünk részünket a küzdelemből is. Ahogyan Jézusnak, nekünk is a szenvedés által kell tökéletessé válnunk. Ha Krisztusnak könnyű lett volna az élete, akkor következmény nélkül engedhetnénk a tunyaságnak. De, mivel élete tele volt lemondással, szenvedéssel és önfeláldozással, nekünk nem kell panaszkodni, ha részünk van abban. Ha a világ világossága a vezetőnk, akkor biztonsággal járhatjuk akár a legsötétebb ösvényt." "Amikor az Úr legutóbb elém tárta az ügyeteket, tudomásomra adta, hogy nem becsülitek meg a nektek adott világosságot. Felszólított, hogy félreérthetetlenül szóljak hozzátok a nevében, mert feltámadt ellenetek a haragja. Így szólt hozzám: Istentől kaptad küldetésedet. Noha majd sokan nem hallgatnak rád, mert nem akarják hallani a nagy tanító hangját. Noha sokan nem javulnak meg, mert igazak a maguk szemében. Mégis közöld velük a rád bízott feddéseket, akár hallgatnak azokra, akár nem." Az idézetekkel kapcsolatban tanulmányozd újra a Bizonyságtételek a gyülekezeteknek 5. kötetében, a 654-691. oldalán található, A bizonyságtételek jellege és hatása című fejezetet! Igaz az a kijelentés, amit a Bizonyságtételek (5. kötetében, a 67. oldaláról) idézel: "Isten szólt rajtam keresztül. Igen, levél volt csupán, de Isten Lelke ihlette, hogy közöljem veletek, amit tudtomra adott. Egyetlen cikket sem írok a folyóiratba csupán azért, hogy a magam nézeteit mutassam be. A cikkekben arról írok, amit látomásban mutatott meg nekem Isten - a trónról ragyogó fény értékes sugarait." Ez igaz a folyóiratainkban megjelenő cikkekre és sok könyvemre nézve. Isten törvényének szavával összhangban kaptam utasításaimat. Utasítást kaptam arra is,

21

Ellen G. White


amikor Krisztus tanításaiból válogattam ezekhez az írásokhoz. Nincsenek-e vajon összhangban az írásaimban megfogalmazott álláspontok Jézus Krisztus tanításával?

A félrevezető állítások veszélye Néhány feltett kérdésedre nem válaszolok igennel vagy nemmel. Nem szabad olyan kijelentéseket tennem, melyek félreértésre adhatnak okot. Érzem és látom azoknak a súlyos helyzetét, akik időnként azzal veszélyeztetik lelküket, hogy félrevezető magyarázatokat hallgatnak az Istentől jövő üzenetekre vonatkozólag. Az ilyenek saját hitelességüket próbálják igazolni a sok csűrés-csavarás és az írásaim ellen irányuló cáfolatok által. Sajnálom azokat a testvéreimet, akik a gyanú, a hitetlenség és a hamis bölcselkedés homályában járnak. Tudom, ha a lelki látásukat elhomályosító felhőket el lehetne oszlatni, hogy így világosan lássanak, akkor a tanácsadó üzenetek némelyikük áldására válnának. De nem látnak tisztán, s így nem merek beszélni velük. Amikor Isten Lelke eloszlatja a homályt, akkor majd éppolyan teljes vigaszt, hitet és reményt nyújtanak az Úr általam adott üzenetei, mint amilyet az elmúlt években nyújtottak. Az igazság minden bizonnyal győzedelmeskedik. Krisztus, aki életét adta azért, hogy kiváltsa az embert Sátán csalásaiból, nem szunnyad, hanem szüntelenül figyel. Amikor nyája elfordul az idegennek hangjától, akihez nem tartozik, akkor majd örvend annak a hangnak, melyet egykor szeretettel követett. Krisztus életének tanulmányozása értékes leckére taníthat bennünket. Az irigy farizeusok félremagyarázták Krisztus szavait és tetteit, melyek, ha azokat helyesen fogadják, lelki megértésük hasznára lehettek volna. Ahelyett, hogy jóságát csodálták volna, istentelenséggel vádolták tanítványai jelenlétében: "Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" (Mt 9:11). Ha szavaikat magához az áldott Megváltóhoz intézték volna, válasza rögtön meggyőzte volna őket rosszindulatukról. Ők azonban inkább a tanítványokhoz szóltak, ott nyújtván be vádjaikat, ahol - gonosz kovászként - a legtöbbet árthattak. Ha Krisztus valóban istentelen lett volna, akkor elvesztette volna hívő követői ragaszkodását. De Krisztusba helyezett bizalmuk miatt a tanítványok nem figyelmeztek gonosz vádolóinak gyanúsításaira. A tanítványok megdorgálását próbálván kieszközölni, e gonosz vádolók újra és újra Krisztushoz tértek a kérdéssel: Miért tesznek olyat a tanítványaid, ami törvénytelen? Amikor pedig Urukat vádolták a törvény áthágásával, nem egyenesen hozzá szóltak, hanem tanítványaihoz, hogy ezáltal a hitetlenség magját ültessék az Őt követők szívébe. Így akarták közéjük hozni a kétkedés és széthúzás lelkületét. Minden módszert kipróbáltak annak érdekében, hogy a kicsiny nyáj szívében kételyt támasszanak, s így valami olyan keresésére buzdítsák őket, mely a Jézus Krisztus evangéliumának jóságos és kegyelmes munkáját befeketítené.

22

Ellen G. White


Hasonló jellegű ügyködés vár a ma élő igaz hívőkre is. Az Úr Jézus olvas a szívekben. Tisztán látja minden ember Reá és hívő tanítványaira vonatkozó gondolatainak komolyságát és célját. A gáncsoskodók gondolataira így felel: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek" (Mt 9:12). A pökhendi farizeusok, miközben készen voltak mások életének bírálgatására, azt gondolták magukról, hogy kegyesek és szentek (206. Levél, 1906).

AZ ÚR HÍRNÖKE Az elmúlt éjjel látomásban népünk gyülekezete előtt álltam és határozott bizonyságtételt tettem a jelenvaló igazságot és kötelezettségeinket illetően. Beszédem után sokan gyűltek körém, és kérdéseket tettek fel. Olyan sok magyarázatot óhajtottak ezt vagy azt a tárgykört illetően, hogy azt kellett mondanom: "Egyszerre csak egy tegye fel a kérdést, ha kérhetném, különben összezavarodom." Aztán így fordultam hozzájuk: "Éveken át sokszor megbizonyosodtatok arról, hogy az Úr munkát bízott rám. Ezek a bizonyítékok aligha lehettek volna nagyobbak. Vajon - hitetlen emberi sugallatra - most pókhálóként akarjátok félresöpörni azokat? Az a tény okoz szívfájdalmat, hogy azok közül, akik kísértve vannak és elbizonytalanodtak, sokaknak hatalmas bizonyítékuk és lehetőségük volt a vizsgálódásra, az imádságra és a tisztánlátásra. Ők mégsem látták meg annak az álokoskodásnak a természetét, amely azoknak a figyelmeztetéseknek az elutasítására késztette őket, amiket Isten az utolsó napok gonoszságaiból való megmentésükre adott." Némelyek azon ütköztek meg, hogy azt mondtam: Nem állítom, hogy próféta vagyok. Erre megkérdezték: hogy van ez? [1904. október 2-án, Battle Creekben tartott beszédéről van szó, melyben kijelentette: "Nem tekintem magam prófétának."] Nem voltak efféle állításaim, egyedül az, hogy az Úr hírnöke vagyok. Ő hívott el ifjúságom idején, hogy küldötte legyek, elfogadjam szavát és világos, határozott üzenetet vigyek az Úr Jézus nevében. Ifjú éveimben többször megkérdezték: Próféta vagy? Mindig azt válaszoltam, hogy az Úr hírnöke vagyok. Tudom, hogy sokan prófétának neveznek, de én nem tartottam igényt erre a címre. Megváltóm az Ő hírnökének nevezett. "Munkádnak mondta, tanúskodnia kell szavaimról. Különös dolgok történnek majd, és én ifjúságodtól kezdve elválasztalak a bűnösöknek szóló üzenet hirdetésére, hogy szavamat a hitetlenek elé tárd, és hogy az Ige alapján tollal és szóval dorgáld a helytelen tetteket. Ints az Igével! Meg fogom nyitni előtted az Igét. Az nem lesz számodra idegen nyelv. Az általam adott üzeneteket olyantól fogják az ékesszólás hangján hallani és olvasni, aki nem iskolákban tanult. Lelkem és erőm lesz veled.

23

Ellen G. White


Ne félj az emberektől, mert pajzsom védelmez! Nem te fogsz beszélni, az Úr szólja majd a figyelmeztetés és feddés üzeneteit. Soha, semmilyen körülmények között ne térj el az igazságtól! Add tovább a Tőlem kapott világosságot! Ez utolsó napok üzenetei könyvekbe íródnak meg és halhatatlanul állnak majd, hogy azok ellen tanúskodjanak, akik valaha örvendezve jártak az igazságban, de a gonosz csábításának engedve elfordultak attól." Hogy miért nem állítottam, hogy próféta vagyok? - Mert napjainkban sokan, akik nagy bátorsággal prófétáknak vallják magukat, a Krisztus ügyének gyalázói. És azért, mert munkám sokkal többet foglal magában, mint amennyit a próféta szó jelöl. Amikor megkaptam e munkát, arra kértem az Urat, hogy helyezze a terhet valaki másra. A munka olyan hatalmas, átfogó és sokrétű volt, hogy attól féltem, nem fogom tudni bevégezni. De a Szentlélek által az Úr képessé tett arra, hogy teljesítsem a nekem kijelölt feladatot.

Sokrétű tevékenység Isten világosan megmutatta, milyen különböző módon fog majd felhasználni, hogy különleges munkát vigyek véghez. Látomásokat kaptam, ezzel az ígérettel: "Ha mindvégig hűséggel és kitartással hirdeted az üzeneteket, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből és inni fogsz az élet folyójának vizéből." Az Úr nagy világosságot adott nekem az egészségügyi megújulással kapcsolatban. Férjemmel együtt egészségügyi missziómunkásként dolgoztunk. Példát kellett adnom a gyülekezetnek azzal, hogy betegeket fogadtam a házamba és gondoztam őket. Ezt meg is tettem és buzgó kezelésben részesítettem a nőket és gyermekeket. Az Úr kijelölt küldötteként beszélnem kellett a keresztény mértékletességről. Teljes szívvel végeztem ezt a munkát, és nagy összejövetelek előtt beszéltem a valódi értelemben vett mértékletességről. Utasítást kaptam, hogy az igazság hitvallóit szüntelen az igazság gyakorlására késztessem. Ez a megszentelődést, azaz a képességeknek az Úr szolgálatába való állítását és fejlesztését jelenti. Azt a megbízást kaptam, hogy ne haladjak el figyelmetlenül azok mellett, akik igazságtalan bánásmódban részesülnek. Különös megbízást kaptam arra, hogy tiltakozzam a hivatali tekintélyek ellen, akik önkényes és elsöprő magatartással viszonyulnak az evangélium hirdetőihez. Bármennyire kellemetlen is, az igazság védelmében meg kell feddenem az elnyomót. Fel kell szólalnom az igazság és egyenlőség intézményeinkben való fenntartása érdekében. Ha azt látom, hogy bizalmi tisztségeket betöltő emberek helytelenül bánnak az idős prédikátorokkal, akkor azt jelentenem kell azoknak, akiknek feladata a róluk való gondoskodás. A prédikátorokról, akik hűséggel végezték munkájukat, nem szabad megfeledkezni vagy mellőzni őket, amikor egészségileg meggyengülnek.

24

Ellen G. White


Egyházterületeink nem hagyhatják figyelmen kívül azok szükségleteit, akik a mű terhét hordozták. Jánost az Úr szolgálatában való megöregedése idején száműzték Pátmosz szigetére, és azon a magányos helyen több kijelentést kapott a mennyből, mint amennyit egész addigi életében. Házasságkötésem után arra tanított az Úr, hogy mutassak különös érdeklődést az anyátlan és apátlan gyerekek iránt, hogy vegyem őket saját gondozásomba egy ideig, majd keressek otthont nekik. Így mutathattam másoknak példát arra, hogy mi az, amit ők is megtehetnének. Noha gyakran kellett utaznom és nagyon sok írnivalóm volt, három és öt éves gyermekeket vittem magammal, akiket gondoztam, neveltem, és felelős állások betöltésére tanítottam. Időről időre tíz és tizenhat év közötti fiúkat fogadtam otthonomba, akiknek megadtam az anyai gondoskodást, és a szolgálatra készítettem. Kötelességemnek éreztem, hogy felhívjam népünk figyelmét arra a munkára, amelyért minden gyülekezetünk tagjainak felelősséget kellene éreznie. Ugyanezt Ausztráliában is folytattam, ahol árváknak adtam helyet otthonomban, akik olyan kísértéseknek voltak kitéve, melyek lelkük elvesztését okozhatták volna. Ausztráliában egészségügyi misszionáriusként is dolgoztunk. Cooranbongi otthonom a betegek és nyomorgók menedékeként szolgált. A Battle Creek-i szanatóriumban tanult titkárnőm mellém állt, és az ápoló-misszionárius munkáját végezte. Semmit sem kért szolgálataiért. A betegek és szenvedők iránt tanúsított érdeklődésünk megnyerte az emberek bizalmát. Idővel felépült a Cooranbong-i szanatórium, s így ennek a munkának a terhe lekerült a vállunkról.

Nem fellengzős kijelentések Soha nem állítottam, hogy prófétanő vagyok. Nem ellenkeztem azokkal, akik annak neveznek. Munkám annyira sokrétű, hogy nem nevezhetem magam másként, mint küldöttnek, akit az Úr hívott el, hogy népéhez szóló üzenetét hordozzam, és mindazon munkát végezzem, amit Ő kijelöl számomra. Amikor legutóbb Battle Creek-ben voltam, hatalmas gyülekezet előtt jelentettem ki, nem állítom, hogy prófétanő vagyok. Kétszer is érintettem a kérdést, mindkétszer hangsúlyozva: "nem állítom, hogy prófétanő vagyok". Ha eddig másként is beszéltem volna, akkor most értse meg mindenki, hogy nem tartok igényt a prófétai vagy prófétanői címre. Úgy hallottam, egyesek azt szerették volna tudni, hogy vajon Ellen G. White még mindig ugyanazokat a nézeteket vallja-e, mint évekkel ezelőtt, amikor azokról a szanatórium kertjében, a Battle Creek-i imaházban és a sátoros összejöveteleken beszélt. Biztosítottam őket, hogy az üzenet, amit ma képviselek, teljesen ugyanaz, mint amit az elmúlt hatvan év szolgálata idején hordoztam. Ugyanazt a szolgálatot

25

Ellen G. White


végzem a Mesterért, amit lánykoromban a vállamra helyezett. Ugyanattól a tanítótól kapom leckéimet. A nekem adott utasítás ez: "Tedd közzé, amit előtted feltártam! Írd le a neked adott üzeneteket, hogy az emberek megismerhessék azokat!" Ez az, amire mindig is törekedtem. Sok könyvet írtam és azok sokfelé elterjedtek már. Magamtól nem lettem volna képes a könyvekben megírt igazság hirdetésére, de az Úr megajándékozott Szentlelkével. E könyvek azokat a tanításokat tartalmazzák, amelyeket az elmúlt hatvan évben adott nekem az Úr. Mennyei világosságot tartalmaznak és ki fogják állni a vizsgálat próbáját. Még mindig munkálkodom, noha hetvennyolc éves vagyok. Mindannyian az Úr kezében vagyunk. Bízom Istenben, mert tudom, hogy soha nem hagyja el a benne bízókat. Gondjaira bíztam életem. "És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra" (1Tim 1:12). (The Review and Herald, 1906. július 26.)

A prófétai feladatkör túlhaladása Beszédemben azt mondtam, hogy nem állítom magamról, hogy prófétanő vagyok. Néhányan meglepődtek ezen a kijelentésen, és mivel olyan sokat beszélnek erről, megpróbálok rá magyarázatot adni. Voltak, akik prófétanőnek neveztek, de én soha nem használtam ezt a címet. Nem feladatom, hogy így jelöljem magam. Azok akik vakmerően napjaink prófétáinak nevezik magukat, gyakran Krisztus ügyének meggyalázói. Munkám sokkal többet foglal magában, mint amit e név jelöl. Az Úr küldöttének tartom magam, aki népéhez szóló üzeneteit közvetíti (55. Levél, 1905). Azt az eligazítást kaptam, hogy nem szabad, hogy munkámban megingassanak azok, akik feltételezésekbe bocsátkoznak tevékenységem természetéről, és akik oly sok körmönfont gonddal küszködnek a prófétai küldetés minősítését illetően. Küldetésem magában foglalja a prófétai munkát, de meghaladja azt. Sokkal több mindent ölel át, mint ahogy azt a hitetlenség magvát szórók elméje felfoghatná (244. Levél, 1906., a Battle Creek-i gyülekezet vénjeihez címezve).

A VILÁGOSSÁG ELFOGADÁSA ÉS TOVÁBBADÁSA Mivelhogy oly gyakran megkérdeznek látomásbeli és látomás utáni állapotomról, ezt tudom mondani: Amikor az Úr jónak látja, hogy látomást adjon, akkor Jézus és az angyalok társaságába kerülök, és a körülöttem lévő földi dolgok teljesen eltűnnek. Nem látok annál tovább, mint ameddig az angyal elkísér. Figyelmemet gyakran a földön végbemenő eseményekre tereli. Időnként a jövőbe ragadtatom, ahol meglátom azokat a dolgokat, amiknek be kell következniük. Aztán újra a múlt dolgait szemlélem. Látomásaim után közvetlenül nem emlékszem mindenre, amit láttam. Amikor azonban írni kezdek, a látomás tárgya kitisztul, a színhelyek feltárulnak előttem és szabadon írok. A látomásban átélt 26

Ellen G. White


dolgok néha rejtve maradnak előlem, és csak akkor jönnek újra elő, amikor azok előtt vagyok, akikre a látomás vonatkozik. Ilyenkor minden kikristályosodik előttem. A látomás leírásakor vagy elmondásakor éppannyira az Úr lelkétől függök, mint a látomás idején. Csak akkor lehetséges felidéznem a látottakat, amikor az Úr alkalmasnak látja az időt, hogy leírjam vagy elmondjam azokat (Lelki ajándékok, 2. kötet, 292-293. oldal, 1860). Noha látomásaim elnyerésekor és azok megírásakor egyenlőképpen az Úr Lelkére kell támaszkodjam, mégis a látott dolgok leírásakor saját szavaimat használom, kivéve, ha egy angyal hozzám intézett szavait idézem, amit mindig idézőjelbe teszek (The Review and Herald, 1867. október 8). Azt kérdezik, hogyan beszélhet White testvérnő olyan határozottsággal bizonyos dolgokról, mintha hatalmában állna így beszélni? Azért beszélek így, mert ezek úgy villannak át elmémen, amikor tanácstalan vagyok, mint sötét felhőkből a villámlás ádáz vihar idején. Néhány esemény, melyeket évekkel ezelőtt láttam, kiesik az emlékezetemből, de amikor az adott dologra éppen szükség van, emlékezetem kitisztul és mindenre pontosan emlékszem az adott kijelentés kapcsán. Ilyenkor nem tarthatom vissza az elmémbe villanó dolgokat, nem azért, mert új látomást kaptam, hanem mert a talán évekkel azelőtt kapott látomás tért vissza az emlékezetembe nagy erővel (The Writing and Sending Out of Testimonies, p. 24).

NEM ÁLLÍTOK TÉVEDHETETLENSÉGET Sok leckét kell még tanulnunk, és sokat, nagyon sokat elfelejtenünk. Egyedül Isten és a Menny tévedhetetlenek. Azok, akik úgy gondolják hogy soha nem kell feladniuk egy melengetett elgondolást, soha nem lesz szükség véleményük megváltoztatására, csalódni fognak. Mindaddig nem juthatunk el arra az egységre, amiért Krisztus imádkozott, ameddig elszánt kitartással ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez és véleményünkhöz (The Review and Herald, 1892. július 26). Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen lennék. Egyedül Isten tévedhetetlen. Az Ő szava igaz, és nála nincs változás vagy változásnak árnyéka (10. Levél, 1895).

A HÉTKÖZNAPI ÉS A SZENT Kalifornia, szanatórium 1909. március 5. Gondban vagyok A. testvérrel kapcsolatban, aki néhány évig Dél-Kaliforniában tevékenykedett. Furcsa kijelentéseket tesz. Fájdalmas látnom amint teljesen elveti a bizonyságtételeket. Mindezt olyan, szerinte következetlen állításom eredményezte, amelyben a Paradise Valley Szanatórium szobáinak számára utalok. A. testvér azt mondja, hogy az egyik dél-kaliforniai testvérhez írt levelemben azt állítottam, hogy a szanatóriumnak negyven szobája van, holott valójában csak harmincnyolc. Ezzel indokolja A. testvér a bizonyságtételekbe vetett bizalmának elvesztését... 27

Ellen G. White


A Paradise Valley szanatórium szobáinak számáról adott információ nem az Úrtól jövő kinyilatkoztatás volt, hanem egyszerű emberi vélemény. Sosem kaptam kinyilatkoztatást valamely szanatórium szobáinak pontos számáról. Ez irányú ismereteimet olyanoktól szereztem, akik a kérdésben illetékesek voltak. Amikor ilyen hétköznapi dolgokról nyilatkozok, akkor semmi olyasmit nem mondok, ami arra késztetné a hallgatót, hogy azt higgye, ismeretemet az Úrtól kapott látomásból nyertem és mint olyat állítom... Amikor a Szentlélek megjelent valamit az Úr munkáját végző intézményeinkkel vagy Istennek az emberi szívre és értelemre gyakorolt tevékenységével kapcsolatban, akkor az üzenet Istentől származik, melyet a rászorulók számára küldött világosságként kell tekinteni. Nagy tévedés lenne összekeverni a szentet a hétköznapival. Amikor ez előfordul, akkor abban az ellenség lélekromboló munkáját láthatjuk. Isten felruházta minden teremtményét az Ő szolgálatára való képességekkel, de Sátán, a lelkek félrevezetésére irányuló, szüntelen kísértései által, ennek a szolgálatnak a megnehezítésére törekszik. A lelki ítélőképesség elhomályosítására igyekszik, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni a közönséges és a szent között. Uram és Mesterem szolgálatában egy életen át tanultam ezt a különbséget... Ezt az üzenetet kaptam: Szenteld oda magad a legnagyszerűbb munkára, amiben halandó valaha is részesülhetett! Nagy igyekezetet és erőt adok neked és meg fogod érteni Krisztus munkájának valódi jellegét. Nem a magadé vagy, hiszen Isten Fia életének és halálának árán vétettél meg. Isten kéri tőled gyermeki szívedet és a Szentlélek megszentelő vezetése alatt végzett szolgálatodat. Ahhoz, hogy mindenben engedelmeskedjek hívásának, teljes lényemet átadtam Istennek, és attól az időtől kezdve azzal töltöm életemet, hogy szóban vagy írásban sokakkal közöljem Isten üzenetét. Amikor ezt teszem, szavaimat és tetteimet nem én uralom. Vannak azonban alkalmak, amikor köznapi dolgokról is beszélnem kell, vagy olyan felvilágosítást kell megírni, ami az egyik munkástól a másikig terjed. Az ilyen szavak és felvilágosítások nem viselik magukon Isten Lelke ihletésének jegyét. Néha olyan kérdések jönnek szóba, melyeknek semmi köze a valláshoz, de az ilyenekre is válaszolnom kell. Beszélgetünk házakról, földekről, üzletről, intézményeink elhelyezéséről és azok előnyeiről és hátrányairól. Sok különös téma kapcsán érkeznek hozzám kérdések, amikre a nekem adott világosságnak megfelelően adok választ. Vannak, akik újra és újra elvetik a hozzájuk intézett tanácsot. Ez azért van, mert nem akarják elfogadni az Istentől jövő világosságot. Ezek a tapasztalatok arra késztettek, hogy egyre odaadóbban keressem az Urat (107. Kézirat, 1909).

28

Ellen G. White


3. A bizonyságtételek elfogadása EGY KORAI ÍRÁS Láttam azok helyzetét, akik ismerték a mai időre szóló igazságot, de semmibe vették azokat a látomásokat, melyek által az Úr a Biblia igazságától eltévelyedőket néhány esetben tanítani kívánta. Láttam, hogy a látomások elleni küzdelmükben nem a féreg, Isten beszédének gyönge közvetítője ellen, hanem a Szentlélek ellen harcoltak. Az kicsiny dolog volt, hogy Isten eszköze ellen szóltak, de veszélyes volt, hogy semmibe vették Isten Szavát. Láttam, hogy amikor tévedésükre látomásokon keresztül akart rámutatni, de ők tanításait ily módon nem voltak hajlandók elfogadni, akkor Isten saját, hibás útjukon hagyta őket, hadd gondolják, hogy nekik van igazuk mindaddig, miután a felismerés már túl késő. Azután láttam őket a nyomorúságuk idején, amint gyötrelmükben így kiáltottak Istenhez: "Miért nem mutattál rá hibáinkra, hogy kijavíthattuk volna azokat és elkészülhettünk volna erre az időre?" Ekkor egy angyal így szólt hozzájuk: "Atyám tanított benneteket, de ti nem kívántatok tanulni. Látomások által szólt, de ti kinevettétek hangját, így saját utatokra engedett, hogy saját dolgaitokkal foglalkozzatok" (Broadside, To Those Who Are Receiving the Seal of Living God, 1849. jan. 31).

BIZTOS TANÍTÁS AZ UTOLSÓ NAPOKRA Az elmúlt ötven évben gazdag erkölcsi értékek birtokába jutottunk. Isten figyelmeztető és tanító hangja folyamatosan szólt hozzánk a Szentlelken keresztül, hogy a Prófétaság Lelkét elfogadók hitét megerősítse. Ismételten utasítást kaptam, hogy írjam meg az Istentől kapott dolgokat, hogy azok megerősítsék népe hitét, állásfoglalásuk helyességét illetően. A sok éven át tartó küzdelem és megpróbáltatás nem mosta el, hanem inkább megalapozta a bizonyságtételek igazságát. A mű kezdetekor kapott kijelentést biztos tanításként kell követni a végső napokban is. Azok, akik közömbösek ezzel a világossággal és kinyilatkoztatással szemben, nem számíthatnak arra, hogy meg fognak menekülni abból a csapdából, amely az igazság megtagadóit botlásra, elesésre és elfogatásra ítéli majd. Ha alaposan tanulmányozzuk a Zsidókhoz írt levél második fejezetét, akkor megértjük, hogy mennyire fontos rendíthetetlenül ragaszkodnunk az Istentől jövő igazság minden alapelvéhez (The Review and Herald, 1907. július 18).

KÜLÖNFÉLE VÉLEMÉNYEK FELSORAKOZTATÁSA Hamarosan minden lehetőséget latba vetnek majd az Isten Lelkétől származó bizonyságtételek leértékelésére és kiforgatására. Ismernünk kell az egyenes, világos üzeneteket, melyeket Isten 1846 óta küld népének.

29

Ellen G. White


Lesznek olyanok, akik ugyan valamikor egyek voltak velünk a hitben, mégis új, idegen tanításokat fognak keresni, hogy valami különlegeset és újszerűt nyújthassanak az embereknek. Mindenféle hazugságokat szólnak majd, amelyeket úgy fognak beállítani, mintha azok White testvérnőtől származnának, hogy így embereket csapjanak be... Azok, akik lényegtelennek tekintették az Úrtól érkező világosságot, nem fogják tudni hasznosítani annak tanításait. Vannak olyanok, akik félremagyarázzák az Úr üzeneteit.

lelki

vakságuk

mértékének

megfelelően,

Némelyek feladják hitüket és az üzenetek igazságát hamisságnak nevezik majd. Lesznek olyanok, akik nevetség tárgyává teszik az üzeneteket, ezzel Isten éveken át küldött világossága ellen tesznek majd, s a hitben gyengéket félrevezetik. De másoknak nagy segítségére lesznek az üzenetek. Noha nem ők a személyes címzettek, mégis helyreigazítva érzik magukat, és kerülni fogják a különleges bűnöket... Mivel az Úr Lelke a kijelentésben van, a sokak gondolatában lévő kétség eltávozik majd. Maguk a bizonyságtételek adják meg értelmezésük kulcsát, mint ahogy a Biblia is magyarázza önmagát. Sokan mély komolysággal olvassák majd a rosszat feddő üzeneteket, hogy megtudják, mit kell tenniük megváltásuk érdekében... A Lélek késztetése által értelmük megvilágosodik, mivel az 1846 óta Isten népének küldött üzenetekben a Biblia igazsága világosan és egyszerűen van feltárva. Az üzenetek meg fogják találni helyüket a szívben, amit átalakulás követ majd (73. Levél, 1903).

AZ IHLETETT ÜZENETEK BONCOLGATÁSÁNAK VESZÉLYE Némelyek ítéletet gyakorolnak a Biblia felett, kijelentvén, hogy ez vagy az a rész - mivel nem érinti őket kellemesen - nem ihlettek. Nem tudják összehangolni azokat bölcseleti és tudományos elgondolásaikkal, azaz a "hamis nevű ismerettel" (1Tim 6:20). Mások más okból kérdőjelezik meg Isten Szavának bizonyos részeit. Így sokan járnak vakon az ellenség készítette úton. Egyetlen embernek sincs hatalmában ítéletet mondani a Szentírás felett. Ha valaki mégis ezt teszi, akkor azt a Sátán olyan légkörrel veszi körül, mely akadályozza a lelki növekedést. Aki bölcsnek érzi magát ahhoz, hogy bátorságot vegyen a Biblia boncolgatására, akkor annak bölcsessége Isten szemében balgaság lesz. Akkor tud majd valamit igazán, ha tudatlannak fogja érezni magát. Legelső leckéje a taníthatóság lesz. "...Tanuljátok meg tőlem" mondja a nagy Tanító -, "hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29).

30

Ellen G. White


Ti, akik gáncsoskodó és vádoló lelkületre neveltétek magatokat és másokat, ne feledjétek, hogy Sátán példáját követitek. Amikor céljaitoknak megfelel, úgy kezelitek a bizonyságtételeket, mintha hinnétek abban. Olyankor idéztek belőlük, hogy a tetszésetek szerinti kijelentéseteket alátámasszátok. De mi történik akkor, amikor a világosság hibáitok kijavítására késztet? Mihelyt a bizonyságtételek ellenkeznek saját elgondolásaitokkal nagyon könnyelműen vetitek el azokat. Senkihez nem méltó, hogy a kétkedés szavait vesse el itt-ott, hogy azok méregként hatoljanak mások elméjébe, s így meggyengítsék az Isten üzeneteibe vetett bizalmukat. Ezek az üzenetek segítették lerakni a mű alapjait; és feddés, figyelmeztetés, helyesbítés és bátorítás útján a mai napig kísérik tevékenységünket. Azt mondom mindazoknak, akik a bizonyságtételek útjába állnak, hogy Isten üzenetet küld népének, és ez az üzenet hangzani fog, akár akarjátok, akár nem. Ellenszegülésetek nem ártott nekem, de elszámolással tartoztok a menny Istenének, aki ezeket a figyelmeztetéseket és tanításokat küldte, hogy általuk népe megmaradjon az igaz úton. Felelnetek kell majd vakságotokért és azért, hogy botránykőként álltatok a bűnösök útjába. "A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok" (Ésa 8:20). Még a Szentléleknek a szíven végzett munkáját is meg kell próbálni Isten Igéje alapján. A Szentírást ihlető Lélek mindenkor a Szentírás felé irányítja az embert (General Conference Daily Bulletin, 1891. április 13).

AZ IHLETETT ÜZENETEK FÉLREÉRTELMEZÉSE B. nevű férfi Michiganből, különös üzenettel kereste meg White testvérnőt. Azt mondta, Isten arra hívta el White testvérnőt, hogy töltse be azt a szerepet, amely Mózesé volt, neki pedig Józsué szerepét kell felvállalnia. Így kell munkájukat továbbvinni. Kettőjük egyesült munkája révén - mondotta -, hatalommal kell hirdetnünk az igazságot. Ez az ember, mint sokan mások, azt a szabadságot vette magának, hogy sok bibliai igazsággal keverje össze saját üzenetét, olyan szakaszokat idézve, melyek szerinte a h.n. adventistákra vonatkoznak. Isten művével való kapcsolatom során sok hasonló emberrel találkoztam. Olyan bibliai részleteket ragadtak ki, melyeket ők Isten népére vonatkoztattak. Azt mondta, hogy be kell látnom szavai igazságát, hiszen mindent a Bibliából idéz. "Igen" - mondtam - "valóban bibliai verseket gyűjtöttél és raktál egybe, de sok más emberhez hasonlóan te is kiforgatod az Írásokat, ilyen és olyan jelentést tulajdonítva az Igének, miközben tudom, hogy azok nem úgy értendők, ahogyan te magyarázod azokat.

31

Ellen G. White


Más megtévesztettekhez hasonlóan te is úgy gyűjtöttél össze fontos bibliai szakaszokat, hogy azokat a saját elképzelésednek megfelelően magyarázd. Bárki képes lenne félremagyarázni Isten Igéjét, majd azt állítani, hogy akik elutasították az értelmezést, magával az Úr üzenetével szegültek szembe, s így örökre eldöntötték sorsukat..." A különböző hozzám érkező levelek alapján látom, hogy amikor a B-hez hasonló emberek azt állítják, hogy Isten küldte őket, olyanokhoz mennek, akiknek szinte - vagy egyáltalán - semmi kapcsolatuk sincs népükkel, akkor ezek az emberek készek minden olyat elfogadni, ami mennyei eredetűnek tűnik. Választ kérő levelek érkeztek hozzám. Tudom, hogy sok embernek megmutatta Isten a bizonyságtételt, de úgy válaszolt nekik, ahogy feltételezték és várták. Egy-egy mondatot kiragadva az adott szövegkörnyezetből, ami azonban megzavarja szegény lelküket; pedig ha teljességükben olvashatnák az üzenetüket, akkor meglátnák valódi értelmüket, és nem bizonytalanodnának el. Sok, állítólag White testvértől származó üzenet célja White testvérnő félremagyarázása. Olyan dolgok igazolására használják kijelentéseit, melyek nincsenek összhangban gondolkodásával és véleményével. Ez nagyon fárasztóvá teszi munkáját. Szóbeszéd jár egyik helyről a másikra White testvérnő szavait illetően, melyek tartalma minden ismétléskor tovább torzul. Ha White testvérnő mondani akar valamit, engedjétek őt szólni! Senkinek sem feladata, hogy White testvérnő szócsöve legyen... Kérlek benneteket, hagyjátok, mondja el White testvérnő saját üzenetét! Ő sokkal jobban fogja ezt tenni, mint bárki más, aki róla beszél (21. Kézirat, 1901).

A BIZONYSÁGTÉTELEK KÉTSÉGBEVONÁSA Biztosak lehettek abban, hogy Isten nem munkálkodik olyan emberek által, akik hibát keresnek a bizonyságtételekben, valamint megkérdőjelezik azokat, és másokat is ki akarnak vonni azok hatása alól. Kétséget és hitetlenséget melengetnek azok, akik nem járnak körültekintően. Fájdalmas tudatában vannak annak, hogy életük nem állja ki Isten Lelkének próbáját, jöjjön az akár az Ő Igéje, akár bizonyságtételein keresztül. Ahelyett, hogy saját szívük állapota érdekében legelőször is az evangélium tiszta alapelveivel kívánnának összhangba jutni, ők inkább hibát keresnek, és azokat az isteni eszközöket kifogásolják, melyeket Ő azért adott, hogy népe általuk felkészüljön az Úr napjára. Olykor megszólal egy kérkedő hang, mely nem kívánja a Biblia elvei alapján alakítani az életét, és mások jóindulatának megnyerésére törekszik. Milyen hamar oldalára állnak azok, akik nincsenek összhangban Isten munkájával. Az igazságban meggyökerezett megtértek semmi tetszetőst vagy kedvezőt nem fognak találni az efféle viselkedésben vagy tanításban. Azok viszont, akiknek munkája és jelleme nem makulátlan tiszta, akiknek szíve nem szent, akik szabadosak, akik családjukban barátságtalanok és az élet dolgaiban nem megbízhatóak - ezek nagy örömmel

32

Ellen G. White


fogadják az újszerű kijelentéseket. Követői jelleméből mindenki leszűrheti tanításának természetét és a tanító kilétét. Általában azoknak van a legtöbb ellenvetése a bizonyságtételekkel szemben, akik nem olvasták azokat; éppúgy, mint ahogy a Bibliában való hitetlenségükkel is azok dicsekednek, akik keveset tudnak annak tanításairól. Tudják, hogy a bizonyságtételek felelősségre vonják őket, s azok megtagadása biztonságérzetet ad bűnös útjukon. (Elhangzott az 1883-as Generál Konferencia istentiszteletén. Notebook Leaflets, The Church, No. 6.)

A tévely megrontó ereje Van valami a helytelenég és hitetlenség útján, ami megzavarja és megrontja az elmét. A hitetlenség és kételkedés annak érdekében való melengetése, hogy így igazoljuk magunkat az egyenes ösvényről való távozásunk miatt, mely sokkal könnyebb, mint a lelkünk megtisztításában való hit és engedelmesség. Amikor valaki késztetve érzi magát, hogy visszatérjen, akkor pókhálóban vergődő légyhez hasonlóan Sátán fogságában találja magát, ahonnan reménytelennek tűnik a szabadulás. Ritka eset, amikor valaki ki tud törni a gonosz ellenség csapdájából. Miután az emberek egyszer hangot adnak a bizonyságtételekre vonatkozó kételyeiknek és hitetlenségüknek, erős kísértésük lesz arra nézve, hogy kitartsanak a mások előtt megvallott véleményük mellett. Elméletük és elképzelésük homályos ködként borulnak elméjükre, elzárva előlük az igazság mellett szóló bizonyítékok minden sugarát. A tudatlanságból, a büszkeségből vagy a bűnök szeretetéből fakadó kételyek olyan láncra verik a lelket, amely ritkán törik meg. Egyedül Krisztustól származhat olyan erő, mely ezt lehetővé teszi. Isten Lelkének bizonyságtételei az Ő elhanyagolt Igéjére irányítják az emberek figyelmét. Aki nem figyelmez ezekre az üzenetekre, annak szívéből eltávozik a Szentlélek. Milyen más eszköze van Istennek arra, hogy elérje a tévelygésben járókat és megmutassa valódi állapotukat? A bizonyságtételekben való hit meggyengítő hatásainak engedő gyülekezetek erőtlenek és botladozók. Néhány prédikátor azon munkálkodik, hogy magához vonzza az embereket. Amikor valaki megpróbál valamit helyesbíteni az ilyen prédikátorok gyakorlatában, akkor ők határozott kijelentéssel azt mondják: "A gyülekezetem elégedett a munkámmal." Jézus azt mondja: "Minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek" (Jn 3:20). Ma is sokan tesznek így. Mivel a bizonyságtételek feltárják előttük bűneiket, nem kívánják olvasni azokat. Némelyek gyerekkoruktól kezdve részesültek a bizonyságtételek feddéseiben és figyelmeztetéseiben, de vajon elfogadták-e az igazságot és megújultak-e általa? Egyáltalán nem. Ma is ugyanazokban a bűnökben járnak, ugyanazokat a jellemhibákat hordozzák. Ezek a gonoszságok megcsorbítják Isten 33

Ellen G. White


munkáját és rányomják bélyegüket a gyülekezetre. Isten szándéka, hogy a gyülekezeteket egységbe vonja, nem következhet be, mivel a tagok - különösen a nyáj vezetői - nem fogadják el a helyreigazítást. Sokan vallják, hogy elfogadják a bizonyságtételeket, de ez életükben és jellemükben nem mutatkozik meg. Hibáik a megszokás által egyre erősödnek, és végül, mivel a gyakran érkező feddést figyelmen kívül hagyják, elveszítik önuralmukat és megkeményednek helytelen tetteikben. Amikor túl sokat dolgoznak, vagy valamilyen betegség éri őket, nincs erkölcsi erejük felülkerekedni azokon a gyengeségeiken, melyeket előzőleg nem győztek le. Felteszed a kérdést: "Nem mutatott-e rá Isten erre a hibádra évekkel ezelőtt?" A válasz így szól: "Igen, kaptam egy írott bizonyságtételt ezekről a dolgokról." - "Akkor miért nem változtattál helytelen szokásaidon?" - "Úgy gondoltam, hogy az engem feddő hibát követett el. Amit láttam, azt el is fogadtam, de amit nem értettem, azt az üzenetet küldő tévedésének tudtam be. Nem fogadtam el a feddést." Néhány esetben az jelentette bizonyos emberek életének a vesztét, hogy éppen azokat a jellemhibákat hagyták figyelmen kívül, amelyek felismerésére és elhagyására Isten késztette őket. A világosság csatornáiként élhettek volna. Isten azt akarta, hogy éljenek, és ezért igazságos üzeneteket küldött számukra, hogy fizikai és lelki erejüket megőrizhessék az Ő szolgálatára. Ha elfogadták volna Isten tanácsát és mindenestől fogva olyanná váltak volna, amilyennek Ő akarta, akkor az igazság előrehaladásának tevékeny munkásai lettek volna, így elnyerhették volna szeretetét és bizalmát. De most a sírban alusznak, mert nem látták be, hogy Isten jobban ismeri őket, mint ők magukat. Gondolataik és útaik eltértek Isten gondolataitól és útaitól. Ezek az egyoldalú emberek, bárhol is tevékenykedtek, megrontották Isten művét. A felügyeletük alatt álló gyülekezetek meggyengültek. Isten megfeddi az embereket, mivel szereti őket. Azt szeretné, hogy erősek legyenek ereje által, valamint kiegyensúlyozottan gondolkodjanak és jellemük kiteljesedjék... Ekképpen Isten nyájának példaképei lehetnének, egyre közelebb vezetvén őket a mennyhez, s így felépíthetnék Isten szent templomát (1. Kézirat, 1883).

Önigazolás keresése a bizonyságtételekben Vannak, akik nem akarják befogadni a világosságot, hanem inkább a maguk választotta úton járnak, azért fogják kutatni a bizonyságtételeket, hogy valami olyat találjanak azokban, mely alátámasztja hitetlenségüket és engedetlenségük lelkületét. Ezzel a magatartásukkal a széthúzás lelkületét hozzák közénk, mivel az a lélek, ami a bizonyságtételek kifogásolására indítja őket, testvéreikre nézve is sugall majd valami kivetnivalót (73. Kézirat, 1908).

34

Ellen G. White


Sátán utolsó csalása Sátán egyre jobban halad előre hazugságában, hogy elfordítsa az embereket az igazságtól. Legutolsó csalása az Isten Lelke bizonyságtételeinek hatástalanítása lesz. "Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul..." (Péld 29:18). Sátán - különböző módszereket és eszközöket használva - elmés munkát fog végezni, hogy megingassa Isten maradék népének az igaz bizonyságtételekbe vetett hitét (12. Levél, 1890). Sátáni gyűlölet támad a bizonyságtételek ellen. Sátán célja az lesz, hogy megbolygassa a gyülekezetek bizonyságtételekbe való hitét, mivel másképp nem tudná csalásait olyan egyszerűen a lelkekre hozni, ha azok figyelmeznének Isten Lelkének feddéseire és tanácsaira (40. Levél, 1890).

4. A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése A MUNKA ÁTTEKINTÉSE Kalifornia, szanatórium 1906. július 8. Kedves Testvérem! Némelyek azt gondolják, hogy képesek felmérni munkám jellegét és fontosságát. A bizonyságtételeket saját ítéletükre és értelmükre támaszkodva mérlegelik. Tanítóm így szólt hozzám: "Mondd meg ezeknek az embereknek, hogy Isten nem bízta meg őket a bizonyságtételek jellegének mérlegelésével, minősítésével és meghatározásával. Aki ezt megkísérli, bizonyára hamis következtetésre fog jutni. Az Úr akarata, hogy az emberek ragaszkodjanak a nekik szánt feladatokhoz. Ha az Úr útján maradnak, akkor világosan megértik, hogy Ő nem embertől származó munkával bízott meg engem. Azok, akik figyelmesen olvassák a bizonyságtételeket, ahogyan azok a kezdetektől megjelentek, nem fognak elbizonytalanodni forrásukat illetően. A Szentlélek segítségével írott sok könyvem élő tanúként szól a bizonyságtételek jellege mellett. Korai tapasztalataink alapján, Isten gyakran kiárasztotta Lelkét néhányunkra amint összegyűltünk, én pedig látomást kaptam. Az Úr sok világosságot, bizonyságot, vigaszt, reményt és örömöt adott. Hálánk jeléül az Úr dicsérete szállt ajkunkról.

Az irodalmi munkások segítsége Amíg a férjem élt, ő segített és tanácsolt a nekem adott üzenetek terjesztése ügyében. Nagyon sokat utaztunk. Néha éjjel kaptam a világosságot, néha pedig

35

Ellen G. White


nappal, nagy összejövetelen. A látomásban kapott utasítást hűséggel vetettem papírra, amennyire csak időm és erőm engedte. Az írásokat férjemmel együtt néztük át. Ő javította ki a nyelvtani hibákat és húzta ki a szükségtelen ismétléseket, majd szépen lemásolva küldtük el a címzetteknek vagy a nyomdának. A munka növekedésével mások is a segítségemre voltak a nyomtatásra váró anyag előkészítésében. Férjem halála után hűséges segítők csatlakoztak hozzám, akik fáradhatatlanul másolták a bizonyságtételeket és készítették elő a cikkeket nyomtatásra. Nem igaz azonban az a szóbeszéd, miszerint bármelyik segítőm hozzáadhat az általam leírt üzenetekhez, vagy megváltoztathatja azok értelmét. Amikor Ausztráliában voltunk, az Úr azt az utasítást adta, hogy William C. White legyen felmentve azok alól a nehéz terhek alól, melyeket testvérei helyeztek rá, hogy több ideje legyen arra, hogy az Úrtól kapott munkámban segítségemre lehessen. Ez az ígéret adatott: "Lelkemet reá helyezem és bölcsességet adok neki." Amerikába való visszatérésem óta több ízben kaptam kijelentést arról, hogy William C. White-ot az Úr adta mellém segítőül, és hogy e munkában az Úr Lelkét adja neki.

A közreadás megfelelő ideje és helye Isten Lelkétől származó bölcsességre és jó ítélőképességre van szükség ahhoz, hogy az üzenetet megfelelő időben és módon adjuk közre. Amikor a dorgálásra szorulók gondolkodása erős befolyás alatt áll, akkor azok természetszerűleg el fogják vetni a bizonyságtételeket, és miután egyszer az ellenszegülés talajára léptek, a későbbiekben nehéz lesz beismerniük tévedésüket. Munkánk kezdeti napjaiban, amikor az Úr néhány vezető testvér jelenlétében adott üzeneteket, közösen tanácskoztunk arról, hogy mi volna a legjobb mód azok közreadására. Néha úgy döntöttünk, hogy bizonyos részleteket nem fogunk felolvasni a gyülekezet előtt. Előfordult, hogy azok, akikhez a felhívás szólt, azt kérték, hogy a hibáikra és veszélyes helyzetükre vonatkozó intést mások előtt is olvassák fel, hogy ők is tanulhassanak az esetből. Gyakran megtörtént, hogy feddő bizonyságtételek felolvasásának hatására némelyek vallomást tettek. Ilyenkor imádságban egyesültünk, és az Úr megbocsátó kegyelme megmutatkozott azok előtt, akik megbánták vétkeiket. A bizonyságtételeknek való engedés Isten gazdag áldásait hozta körünkbe. Hűséggel igyekszem mindannak leírására, amit az isteni tanácsadó időről időre elém tár. Írásaim egy része azonnal elkerült oda, ahol arra a népnek szüksége van. Bizonyos részt mindaddig visszatartok, amíg a körülmények alakulása világossá teszi előttem, hogy felhasználásukra eljött az idő. Olykor felelős beosztásban lévő prédikátorok és orvosok hagyják figyelmen kívül a bizonyságtételeket. Isten úgy 36

Ellen G. White


utasított, hogy az ilyenek kezébe ne helyezzek bizonyságtételt, mert ők ugyanannak a léleknek engedve, amely Ádámot és Évát megkísértette, szívük és elméjük irányítását az ellenségnek adták át. Hamis ösvényt taposva és félrevezető képzelgések által uralva, olyan dolgokat olvastak ki a bizonyságtételekből, melyek nincsenek bennük, mivel azok a dolgok az általuk ismert hazug kijelentésekkel vannak összhangban. Saját lángjuk fényénél olvasva a bizonyságtételeket, tévedésbe esnek, és másokat is tévedésbe ejtenek. Időnként előfordul, hogy mindaddig visszatartok már írásban lévő, kifejezetten világos és határozott feddéseket, amíg személyes kapcsolatteremtés útján meg nem próbálom változásra késztetni azokat, akikhez azok szólnak. Ha ezek a törekvések sikertelenek, akkor az intést nagy erővel képviselő üzenetek elkerülnek a címzettekhez, még akkor is, ha azok elutasítják a kijelentések igazságát. Ha a hibáik miatt figyelmeztetést kapók bevallják helytelenségüket, az ellenség bűvölete megtörhet. Ha megbánják és elhagyják bűneiket, Isten hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és hogy minden tisztátalanságból megtisztítsa őket. Krisztus a bűnbocsátó Megváltó, eltávolítja szennyes ruháikat és tisztákba öltözteti őket, valamint tetszetős süveget helyez fejükre. Addig azonban, míg nem kívánnak elfordulni bűneiktől, nem képesek olyan jellemet fejleszteni, ami az ítélet nagy napján megállhatna. Gyakran titkos bűnök tárulnak elém egyének életéből. Ilyenkor kötelezve érzem magam arra, hogy a figyelmeztetés és feddés üzenetét hordozzam. Isten tudatta velem, hogy sokan, akik az ellenség hamis tudományára figyelmeznek, munkámat hamis próféta munkájaként fogják elvetni, és a bizonyságtételeket olyan módon értelmezik majd, mely Isten igazságát hazugságra cseréli fel. Sátán készenlétben áll. Azok, akik a múltban az Úr munkáját végezték, de megengedték, hogy megtévesszék őket, az üzenetek helytelen alkalmazására fognak törekedni. Azért csavarják el a gyülekezetekhez szóló üzenetek értelmét, és azért igyekeznek megzavarni másokat, mert nem óhajtanak a tanács és feddés szavaira hallgatni. Nem akarják elvégezni a számukra kijelölt tevékenységet és eljárásaikon sem kívánnak változtatni. Mindazonáltal, amíg az Úr úgy akarja, hordoznom kell azt az üzenetet, amit tőle kaptam. Az Úr nem bízott meg azzal a feladattal, hogy a hitetlen szívekbe melengetett félreértések mindegyikét helyreigazítsam. A bonyodalmak mindaddig sokszorozódni fognak, amíg csak ajtó nyílik a kísértő sugallatainak befogadására. A világosságtól elzárkózók szíve nyitva áll a hitetlenség előtt. Sátán céljait szolgálná, ha időmet és erőmet ilyen dolgokon emészteném. Az Úr ezt mondta: "Hordozd a bizonyságtételeket! A te munkád nem a nehézségek kisimítása, hanem a feddés, valamint a Krisztus igazságának bemutatása."

37

Ellen G. White


Egy eset Az üzenet hirdetésének kezdeti időszakában, Butler és Hart vén testvérek elbizonytalanodtak a bizonyságtételek kapcsán. Nagy elkeseredésükben sírtak és sóhajtoztak, de helyzetükre egy ideig nem adtak magyarázatot. Egy alkalommal Hart vén testvér mégis úgy érezte, hogy indokolnia kell hitetlen beszédüket és viselkedésüket. Egy White testvérnő látomásait tartalmazó kiadványra hivatkozott és azt mondta, tudomása szerint, bizonyos látomásokat kihagytak belőle. Férjem Hart vén kezébe adta a kiadványt és arra kérte, hogy olvassa el a címlapot, melyen ez állt: "Ellen G. White, keresztény tapasztalatainak és látomásainak kivonata." Egy pillanatra csönd lett, majd férjem elmagyarázta, hogy az anyagiak hiánya miatt csak egy vázlatos kiadást jelentethettünk meg, de megígérte a testvéreknek, hogy mihelyt az anyagiak lehetővé teszik, a látomások könyv formában is meg fognak jelenni. Butler presbiter testvért ez mélyen érintette, és a magyarázat meghallgatása után azt mondta: "Boruljunk le Isten előtt." Olyan imák, sírás és vallomások követték egymást, amelyeknek ritkán voltunk tanúi. Butler testvér még ezt is mondta: "White testvér bocsáss meg! Azt hittem, hogy eltitkoltatok előlünk valami olyat, amit ismernünk kellene. Bocsáss meg, White testvérnő!" Isten ereje csodálatos módon volt jelen (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 3-9. oldal).

A MUNKA SEGÍTŐI Kalifornia, szanatórium 1907. október 23. Kedves Wilcox Testvér! Megkaptam legutóbbi leveledet. A testvérnővel kapcsolatban, aki a White testvérnő helyének betöltésére érzi hivatottnak magát, azt mondom, lehet, hogy őszinte, de minden bizonnyal téved. A férjem halála előtt kb. egy évvel nagyon legyengültem, és úgy tűnt, hogy már nem sokáig fogok élni. Úgy vittek el a Healsburgban tartott sátor összejövetelre, és tettek le a sátorban várakozó népünk sokasága előtt. Megkértem, hogy segítsenek felülnöm fekvő helyzetemből, kísérjenek fel a szószékre, hogy elbúcsúzhassak az emberektől. Amint beszélni kezdtem, isteni erő szállt rám, mely áthatott kívül-belül. Az összegyűltek közül sokan látták, hogy gyönge voltam, az arcom és a kezem vértelennek tűnt. De mihelyt beszélni kezdtem, ajkaim és arcom visszanyerték színüket. Tudtuk, hogy Isten csodát tett velem. Gyógyultan álltam az emberek előtt és nyugodtan beszéltem hozzájuk.

38

Ellen G. White


Ezután a tapasztalatom után világosságot kaptam, hogy az Úr arra hívott el, hogy bizonyságtételét sok országba vigyem el, és Ő majd megadja a munkához szükséges erőt és kegyelmet. Az Úr azt is megmutatta nekem, hogy fiamnak, William C. White-nak a segítőmnek és tanácsadómnak kellene lennie, és megígérte, hogy a bölcsesség és tiszta gondolkodás lelkületét adja majd neki. Láttam, hogy az Úr majd vezetni fogja őt és nem fog eltévelyedni, mivel fel fogja ismerni a Szentlélek útmutatásait. A következő biztosítékot kaptam: "Nem vagy egyedül abban a munkában, amit az Úr számodra kijelölt. Isten meg fog tanítani arra, hogy hogyan tárd az igazságot annak egyszerűségében a nép elé. Az igazság Istene támogat majd, és meggyőző bizonyítékokat fogsz kapni vezetéséről. Isten adni fog Szentlelkéből, és az Ő kegyelme, bölcsessége és megtartó ereje kísér majd téged... "Az Úr lesz a tanítód. Rossz befolyásokkal fogsz szembesülni, melyek a panteizmus, és más hitetlen elgondolások formájában jönnek majd. Egyedül engem kövess, és akkor biztonságban leszel! Lelkemet fiadra helyezem és erőt adok munkájához. Alázatos a lelkülete és az Úr arra választotta őt, hogy fontos szerepet töltsön be művében. Ez volt születésének célja. Ezt a kijelentést 1882-ben kaptam. Azóta többször megbizonyosodtam arról, hogy elnyerte a bölcsesség ajándékát. Az utóbbi idők nehézségei idején ezt mondta az Úr: "Szolgámat, William C. White-ot neked adtam, jó ítélőképességet adok neki, hogy segítségedre legyen. Hozzáértést és megértést adok neki, hogy bölcsen intézkedjen." Az Úr más hűséges segítőket is adott a munkámhoz. Sok írásom került az emberek kezébe nyomtatott formában. Régtől való elhivatásomnak szinte minden idejében arra törekedtem, hogy napról napra papírra vessem az éjszakánként elém tárt látomásokat. Sok feddő, tanácsoló és bátorító üzenetet küldtem el egyéneknek, és a gyülekezet számára adott kijelentések legnagyobb része megjelent könyvben vagy folyóiratban. Mindezek nagyon sok területre jutottak el. A mű folyamatosan halad előre. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy írásaimat az emberek kezébe adjuk. Reményünk szerint több új könyv kerül hamarosan nyomdába. Ha képtelen lennék folytatni a munkámat, hűséges munkatársaim készséggel vinnék azt tovább.

Írásaim mindenkor beszélni fognak Népünknek óriási világosság adatott ezekben az utolsó napokban. Ha megtartatik életem, ha nem, írásaim mindenkor beszélni fognak, mindaddig végezvén munkájukat, amíg az idő megmarad. Írásaim össze vannak rendezve, és még ha nem is élnék, az Úr nekem adott üzenete fenn fog maradni és szólni fog az emberekhez. De most erős vagyok, és sok hasznos munkát szeretnék még elvégezni. Lehet, hogy életben maradok az Úr eljöveteléig. Ha mégsem, akkor bízom benne, 39

Ellen G. White


hogy elmondható lesz rólam: "...Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket" (Jel 14:13). Hálás vagyok Istennek szeretete biztosításáért és mindennapi vezetéséért. Az írás nagyon elfoglal. Kora reggel és késő este írok azokról a dolgokról, amelyeket az Úr elém tárt. Munkám fontossága az, hogy egy népet arra készítsek fel, hogy az Úr napján megállhasson. Krisztus ígérete biztos. Az idő közel van. Kötelességünk, hogy dolgozzunk, vigyázzunk és várjuk az Úr Jézust. Kitartónak, rendíthetetlennek kell lennünk, mindig az Úr munkájában foglalatoskodva. Krisztusban van minden reménységünk alapja. Levonja-e népünk a tanulságot a múltból a jelenre és a jövőre, ahogyan az most világunk elé tárul? Figyelembe veszik-e a nekik adott figyelmeztető üzeneteket? A legnagyobb törekvésünk tárgya az legyen, hogy életünk finomodjon, tisztuljon, és visszatükrözzük az isteni képmást. Ennek mindazok tapasztalatává kell válnia, akik ahhoz a néphez csatlakoznak, melynek tagjai megtisztíttatnak és megfehéríttetnek a Bárány vérében. Fel kell öltözniük Krisztus igazságát, nevét pedig homlokukon kell viselniük. Örvendezniük kell Isten dicsőségének reményében. Krisztus tenyerébe metszette a népéhez tartozók neveit. Egyetlen ráhagyatkozó lelket sem téveszt szem elől. Mondd el az egyház tagjainak, hogy mély Istenhez fordulásra van szükség! Értse meg mindenki, hogy áldozatok árán kell szövetséget kötniük Istennel. Mindennap és minden órában szükség van az evangélium áldásaira. Az Úr hatalmának, jelenlétének és szeretetének minden bizonyítékát hálás köszönettel kell felismernünk. A boldogságot lelkünk Isten felé való helyes viszonyulása által kell elérnünk. Köszönöm Istennek ezt az értékes gondolatot! Dicsérjük Őt tetteinkkel és kifejezésre juttatott érzéseinkkel!... Soha nem szóltak még bizonyságtételek az emberekhez oly tisztán, mint azok, amelyeket mostanában vetettem papírra. Isten arra késztet, hogy hívjam fel népünk figyelmét ezek tanulmányozásának fontosságára. Kezdődjék el a munka most! Akár munkálkodhatom Jézus eljöveteléig, akár nyugalomra szólíttatom, ezek az üzenetek halhatatlanok maradnak. Testvéremhez így szólok: olyan szavakat szóljatok, melyek Krisztushoz vonzzák az embereket! Teremjétek a jó munka gyümölcseit! "Aki hisz a Fiúban, örök élete van" (Jn 3:36). Mindenféle csalás üti majd fel fejét, hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is. De az Úr gondoskodni fog művéről (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 10-16. oldal).

40

Ellen G. White


A BIZONYSÁGTÉTELEK ALKALMAZÁSA Az idő és a hely figyelembevétele A bizonyságtételek kapcsán semmi nem tehető félre, semmi nem hagyható figyelmen kívül, de el kell gondolkozni a közzétételre alkalmas időről és helyről. Nem szabad rosszul időzíteni. Néhány dolgot vissza kell tartani, mert néhányan rosszul alkalmazzák a kapott világosságot. Minden jóta és vessző szükséges, és azoknak a megfelelő időben elő is kell kerülniük. A múltban a bizonyságtételeket gondos tanulmányozásnak vetettük alá, mielőtt nyomtatásra kerültek. Mindez ma is ugyanúgy történik. Mondd meg nekik, egyék és igyák Isten Fiának testét és vérét! Tárd eléjük az Igét! Lesznek olyanok, akik félreértelmezik és félremagyarázzák majd. Vakság van rajtuk, és azokat az értelmezéseket vezetik elő, amelyeket Sátán dolgozott ki számukra. White testvérnő szavainak teljesen hamis jelentést fognak tulajdonítani. Sátán éppoly készségesen állítja, hogy ő Krisztus tanítványa, mint ahogyan a vádoló Júdás is tette. Némelyek Sátán hazugságmondó iskolájában tanultak. Zakariás könyvének harmadik fejezete leírást ad róluk. Semmi sem olyan kedves Istennek ezen a világon, mint egyháza. Sátán befolyásolta az emberek gondolkodását, és ravasz módján továbbra is a szent kötelesség elárulására igyekszik.

A kivonatok nyomtatása Biztosan látom, hogy ha mindenki, aki a könyvek írására alkalmasnak tartja magát, követné elképzeléseit és megjelentetné írásait, kiadóink ajánlására tartana számot; akkor nagyon sok konkoly lenne elvetve világunkban. Népünk közül sokan kérték komoly elszántsággal tőlem, hogy - engedjem meg, bizonyos témák hangsúlyozása érdekében - úgy használhassák fel írásaimat, hogy azok mély benyomást gyakorolhassanak az olvasókra. Valóban szükség lenne ilyen anyagok közreadására, mégsem egyezhetem bele abba, hogy ekképp használják a bizonyságtételeket, vagy, hogy az általuk javasolt módon helyezzék el az önmagában jó kijelentést. Lehet, hogy a javaslattevők bölcsen vitték volna véghez szándékukat, mégsem merem feljogosítani őket arra, hogy elgondolásuknak megfelelően használják írásaimat. Az ilyen vállalkozás kapcsán sok mindent át kell gondolni. A bizonyságtételek olyan felhasználása során, mely egy bizonyos kérdéskör alátámasztására törekszik, előfordulhat, hogy e kivonatok más benyomást keltenek, mint amikor eredeti szövegkörnyezetükben olvassák azokat (A gyülekezethez szóló bizonyságtételek lejegyzése és terjesztése, 25-26. oldal).

41

Ellen G. White


5. Korai kijelentések magyarázata [Röviddel az előbbi három könyv [A Sketch of theristian Experience and Views of Ellen G. White, A Supplement to Experience and Views, Spiritual Gifts, 1. kötet] 1882-es újrakiadása előtt kérdések vetődtek fel néhány cikk teljességét és bizonyos szakaszok jelentőségét illetően. Ellen G. White ebben az írásában válaszol ezekre a kérdésekre, 1883-ban. Utalás történik a "zárt ajtó"-ra vonatkozó tanításokra. A "zárt ajtó"-val kapcsolatban lásd még A nagy küzdelem, 429-432. oldalait! - A szerkesztők.]

VÁLASZ EGY KIHÍVÁSRA Mostanában hívták fel figyelmemet egy tizenhat oldalas kiadványra (kiadta C. of Marion, Iowa), mely a következő címet viseli: Ellen G. White Korai írások című munkájának összehasonlítása későbbi írásaival. Az író szerint az először kinyomtatott korai látomásaim bizonyos részei azért maradtak ki a nemrégiben kiadott, Ellen G. White Korai írásai című könyvből, mert ezek a részek olyan tanításokat tartalmaznak, amit népünk ma már nem fogad el. Azzal is vádol bennünket, hogy teljes új kiadásnak neveztük, melyben csak a szóhasználat tér el az eredetitől. Mielőtt külön felfigyelnénk azokra a szakaszokra, amiket a szerző kihagyottnak vél, szükségesnek tartom néhány tény megjegyzését. Amikor korai látomásaim először jelentek meg könyv formájában, a példányszám nagyon alacsony volt, s így hamar elfogyott. Néhány évvel később jelentős adalékokkal toldottuk meg a kiadványt, s egy nagyobb könyvet adtunk ki Ellen G. White keresztény tapasztalatai és látomásai címmel (1851). A nyomtatási munka kezdeti idejében sokszor költöztünk és munkámból kifolyólag oly sokat kellett utaznom Maine és Texas, valamint Michigan és Kalifornia között - , hogy az első kiadásnak teljesen nyoma veszett. Amikor tavaly ősszel úgy határoztunk, hogy újra kiadjuk a Korai írásokat, Michiganből kölcsönöztünk egy Tapasztalatok és látomások kötetet. Úgy gondoltuk, hogy a Korai írások első kiadásának egyik eredeti példányát kaptuk meg. Ezt ki is nyomtattuk, ahogyan azt az előszóban megjegyeztük, bizonyos nyelvi változtatásokkal. Ha van valakinek a birtokában az első kiadás bármelyik példánya, az igen nagy szívességet tenne, ha mielőbb elküldené azt nekem. Ígérem, hogy vissza fogom küldeni, mihelyt másolatot készítünk róla. Egyáltalán nem törekszem egyik valaha kiadott írásom visszatartására sem. Ellenkezőleg, nagy megelégedést jelentene számomra, ha minden egyes általam leírt sort, ami valaha nyomtatásban volt, a közönség elé tárhatnánk.

42

Ellen G. White


A bizonyságtételek meghamisítása Eli Curtis által Egy másik tényt is szükséges megemlítenem. Nem vagyok felelős mindazért, amit tőlem származóként nyomtattak ki. Korai látomásaim első kiadásának idején több olyan cikk is megjelent, amelyek állítólag saját írásaim arról, amit az Úr nekem mutatott, de amelyek olyan tanításokat tartalmaznak, melyekben én nem hiszek. E cikkek a Curtis úr által szerkesztett lapban jelentek meg. A lap nevére nem emlékszem pontosan. Az azóta eltelt évek munkája és gondjai következtében a kevésbé lényeges részletek kiestek emlékezetemből, de a lényeges pontok tisztán megmaradtak. Ez az ember teljesen átalakította és megcsonkította a tollamból származó cikkeket. Innen és onnan kiemelt egy-egy mondatot, saját összefüggéséből hozzáfűzte megjegyzéseit, majd az én nevemmel látta el azokat, mintha azok közvetlenül tőlem erednének. Miután láttuk ezeket a cikkeket, írtunk neki, hogy kifejezzük megdöbbenésünket és ellenvéleményünket. Megtiltottuk neki, hogy ezt tegye bizonyságtételeimmel. Azt válaszolta, hogy azt nyomtat, amit csak akar, és hogy tudja, hogy a látomásoknak azt kellene mondaniuk, amit ő kinyomtatott; és azok azt is mondanák, ha én úgy írtam volna le azokat, ahogyan az Úrtól jöttek. Azt mondta, hogy ha a bizonyságtételek a gyülekezet hasznára adattak, akkor neki joga van kedve szerint használni azokat. Néhány efféle cikk talán még ma is létezik, de én nem vagyok felelős értük. A korai írások cikkei kikerültek kezem ügyéből, s mivel az 1851-ben megjelent Tapasztalatok és látomások volt a legkorábbi, amit használni tudtunk - ugyanis semmi korábbi folyóiratról vagy kiadványról nem volt tudomásunk -, a könyvből kimaradó részekért sem vagyok felelős.

Az első kimaradt rész Az első C. által említett írás egy 1847-ben megjelent 24 oldalas kiadványban van, melynek címe: Egy szó a kicsiny nyájhoz. A következő sorok maradtak ki a Tapasztalatok és látomások kötetből: "Éppoly lehetetlen volt számukra (akik az 1844-es mozgalom idején feladták hitüket), hogy visszatérjenek az ösvényre és a városba menjenek, mint amilyen lehetetlen volt az, az Isten által megtagadott gonosz világ számára. Egymás után estek el az úton." Idézem a szövegkörnyezetet is, hogy a kifejezések teljesen érthetőek legyenek: "Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten Szentlelke kiáradt reám és elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólt hozzám: ?Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb!' Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes 43

Ellen G. White


ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint ?az éjféli kiáltás' volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, s mindaddig, amíg szemüket Őrá irányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus úgy bátorította őket, hogy jobbját felemelte, s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre mindnyájan így kiáltottak: ?Halleluja!' Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ilyen messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemük elől s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét, gonosz világba" (Első látomásom című fejezet). Ezt követi az a szakasz, ami állítólag az eredeti írásból való volt, nincs azonban benne sem a Tapasztalatok és látomások, sem pedig a Korai írások kötetekben: "Éppoly lehetetlen volt számukra (akik az 1844-es mozgalom idején feladták hitüket), hogy visszatérjenek az ösvényre és a városba menjenek, mint amilyen lehetetlen volt az, az Isten által megtagadott gonosz világ számára. Egymás után estek el az úton."

A "bezárt ajtó" meghatározása Azt állítják, hogy ezek a kifejezések a "zárt ajtó"-ról való tanítást támasztják alá, és hogy ez volt a későbbi kiadásokból való elhagyásuk oka. A valóságban viszont semmi mást nem tanítanak, mint amit népünk a mai napig képvisel. Hadd magyarázzam meg! Az 1844-es csalódást követően az adventi néppel egybehangzóan azt gondoltam, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezárult a világ előtt. Az Isten nekem adott világossága helyesbítette a tévedést és hozzásegített ahhoz, hogy megértsük a valódi helyzetet. Még mindig hiszek a "zárt ajtók"-ra vonatkozó tanításban, de nem abban az értelemben, ahogyan azt először alkalmaztuk, vagy ahogyan azt ellenzőim most alkalmazzák. Noé idejében is volt egy zárt ajtó. Isten Lelke visszavonult a bűnös emberiség elől, s az az özönvíz hullámaiba veszett. Maga Isten adta a "zárt ajtó" üzenetet Noénak: "És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő" (1Móz 6:3). Ábrahám napjaiban is volt egy zárt ajtó. A kegyelem megszűnt közbenjárni Sodoma lakosai érdekében, így Lót, a felesége és két lánya kivételével mindannyiukat megemésztette az égből küldött tűz. Krisztus napjaiban is volt egy zárt ajtó. Isten Fia kijelentette az akkori nemzetség hitetlen zsidói előtt: "Ímé, pusztán hagyatik a ti házatok" (Mt 23:38). 44

Ellen G. White


Az utolsó napok idejére nézve ugyanez a végtelen hatalom jelentette ki Jánoson keresztül: "Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja" (Jel 3:7). Látomásban láttam, és még mindig hiszem, hogy 1844-ben is volt egy zárt ajtó. Sötétségben hagyattak mindazok, akik látták az első és második angyal világosságát, de elutasították azt. Azok, akik elfogadták és elnyerték a mennyből jövő üzenetet kísérő Szentlelket, de későbbiekben hitüket megtagadták és tapasztalatukat becsapásként emlegették, ezáltal szintén elutasították Isten Lelkét, aki emiatt megszűnt közbenjárni értük. Akik nem ismerték fel a világosságot, nem voltak bűnösek annak elutasításában. Isten Lelke egyedül azt a réteget nem érhette el, akik szembeszálltak a mennyből érkező világossággal. És ahogy azt már említettem, ebbe az osztályba tartoztak azok, akik elutasították az eléjük tárt üzenetet, és azok is, akik elfogadták ugyan, de később megtagadták hitüket. Lehet, hogy őnáluk megvolt az istenség látszata és Krisztus követőinek tartották magukat. De mivel nem volt élő kapcsolatuk Istennel, Sátán csalásai foglyul ejtették őket. A látomás erről a két osztályról szól: azokról akik az elfogadott világosságot később csalásnak nevezték, és a világ bűnöseiről, akiket Isten elvetett, mivel ők is elvetették világosságát. Nincs szó azokról, akik nem ismerték fel a világosságot, s így nem is vétkesek annak elutasításában. Hogy C. úr bebizonyítsa, hogy hittem és tanítottam a zárt ajtóról szóló tanítást, a Review 1861. június 11-i számából idéz, melyet kilenc kiemelkedő testvérünk aláírt. Az idézet a következő: "A műről való akkori elgondolásaink homályosak és határozatlanok voltak. Néhányan, William Millerrel együtt, változatlanul fönntartották 1844-es adventi hívők elgondolását, mely szerint a világ számára végzett munkánk befejeződött és az üzenet az eredeti adventi hívőkre korlátozódott. Ez a hit olyan erőteljes volt, hogy tagjaink egyike majdnem visszautasította az üzenetet, mert akitől azt hallotta, kételkedett megváltásának lehetőségében, ő ugyanis nem volt az 1844-es mozgalom részese." Ehhez csak annyit adnék hozzá, hogy ugyanazon az alkalmon, amikor arról volt szó, hogy az üzenet nem tárható ez elé a testvér elé, azt a bizonyságtételt kaptam látomásban, hogy bátorítsuk őt arra, hogy vesse Istenbe reménységét és adja át szívét teljességgel Jézusnak, amit ő ott és akkor meg is tett.

Ésszerűtlen feltételezés Az Egy szó a kicsiny nyájhoz című könyv egy másik részében az új földön található helyekről beszélek és azt a megjegyzést teszem, hogy régi idők szent embereit láttam. "Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot, Noét, Dánielt és még sok hozzájuk hasonlót." Mivel azt mondom, hogy láttam ezeket az embereket, ellenzőink azt a 45

Ellen G. White


következtetést vonják le, hogy akkoriban hittem a lélek halhatatlanságában, és hogy azért hagytam ki ezt a szakaszt, mert nézetem időközben megváltozott ebben a kérdésben. Itt is csak annyira közelítik meg az igazságot, mint más feltételezések kapcsán. 1844-ben elfogadtam ma is képviselt tanításunkat, mely szerint a lélek nem halhatatlan. Ez a Life Sketches (Életrajzi vázlatok) című munkám 170-171. oldalából is kiderül. [1880-as változat; lásd: 1915-ös változat, 49. oldal, valamint a Bizonyságtételek, 39-40. oldal.] Soha, sem szóban, sem írásban, nem közvetítettem mást. Ha ezt a szakaszt a lélek halhatatlanságának tanítása miatt hagytuk volna el, akkor más részeket is ki kellett volna hagynunk. Első látomásom leírásában olyan testvérekről beszélek a Korai írások 13. oldalán [1882-es változat, a mai változat szerint 17. oldal], akik röviddel azelőtt aludtak el Jézusban. A 14. oldalon [mai kiadás 18-19. oldal] pedig egy olyan csoportról beszélek, melynek tagjai hitük miatt vértanúhalált szenvedtek. A lélek halhatatlansága nincs nagyobb erővel jelen a "kihagyott" részben, mint ebben a két utolsó hivatkozásban. Egyszerűen arról a tényről van szó, hogy ezekben a látomásokban azokba az időkbe vitettem előre, amikor a feltámadt szentek összegyűlnek majd Isten országában. Az ítélet, Krisztus második eljövetele és a szentek megérkezése az új földre hasonlóképpen tárultak elém. Van valaki, aki azt gondolja, hogy ezek már végbementek. Ellenfeleim kimutatják azt a lelkületet, mely arra indítja őket, hogy merő feltételezések ürügyén csalással vádoljanak engem.

Pontatlan idézés Ebben az idézetben találhatók a következő szavak is: "Láttam két aranyvesszőt, melyeken ezüsthajtások voltak, a hajtásokon pedig csodálatos szőlőfürtök csüngtek." Ellenségeim kinevették azt az "esetlen és gyerekes kifejezést az ezüst hajtásokról, melyeken szőlőfürtök nőttek, és amelyek arany ágakhoz csatlakoztak." Milyen indíték vezette a fenti írót, hogy kiforgassa szavaimat? Nem azt mondtam, hogy a szőlőfürtök az ezüst hajtásokon nőttek. Azt írtam le, amit és ahogyan láttam. Nem kell feltételezni, hogy valódi szőlők lógtak ezüst szálakon vagy aranyvesszőkön. Ez csak az elém tárt dolgok külső megjelenése volt. Mindenki naponta használ ehhez hasonló kifejezéseket. Amikor például aranyhídról beszélünk, akkor nem arra gondolunk, hogy az valóságos aranyból készült, hanem arra, hogy az arany fényéhez hasonlít. Ha ugyanezt a szabályt alkalmazzuk szavaimra, akkor a félreértés minden lehetőségét kizárjuk.

46

Ellen G. White


Isten pecsétje A következő "kihagyás" így olvasható: "Testvérek, áldjuk az Urat azért a különleges alkalomért, ami az élő Isten pecsétjét viselőknek adatott." Ebben semmi olyan nincs, amit ma ne így gondolnánk. Ha segítségül hívjuk nyomtatott írásainkat, azok megmutatják azt a hitünket, miszerint az élő igazak a próbaidő lezárulása előtt el fogják nyerni Isten pecsétjét, és azt is, hogy ezek különleges dicsőségnek örvendhetnek majd Isten országában.

A szombat megtagadása A Korai írások 25-28. oldalán (jelenlegi kiadás, 32-35. oldal) olvasható látomásból a következő szakaszt hiányolták: "Ha valaki hitre jutott a szombat kapcsán és annak áldásaiban részesülve meg is tartotta azt, később azonban elfordult attól és megszegte a szent parancsolatokat, akkor az saját maga előtt zárta be a Szent Város kapuit. Ez olyan bizonyos, mint a mennyben uralkodó Isten." Azok, akik világosan látták és teljesen elfogadták a negyedik parancsolat igazságát, és részesültek az engedelmességgel járó áldásokban, de később megtagadták hitüket és vették a bátorságot Isten törvényének megrontására, azt fogják találni, ha az engedetlenség ösvényén kitartanak, hogy Isten városának kapui zárva vannak előttük.

"Az idő hamarosan lejár" Az 1851-es kiadású Tapasztalatok és látomások kötet egyik kijelentése, mely a Korai írások 49. oldalán (jelen kiadás 56. oldal) olvasható, az arra hivatkozó szerint a bizonyságtételek tévedésének lehetőségét igazolja: "Láttam, hogy az az idő, melyet Jézus a szentek szentjében fog tölteni, hamarosan lejár, és hogy már nagyon kevés idő van hátra." Amint Isten ezt a tárgyat elém tárta, úgy tűnt, hogy Krisztus majdnem bevégezte ez irányú szolgálatát. Azért vádolnak hazugsággal, mert az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt bizonyságtételem jelezni látszott. Hogy van ez akkor Krisztus vagy a Tanítványok bizonyságtételével? Ők is félre lettek vezetve? Pál írja a korinthusiakhoz: "Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vígadnának; akik vesznek, mintha semmijök sem volna" (1Kor 7: 29-30). A rómaiakhoz írott levélben pedig ezt írja: "Az éjszaka elmúlt, nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit" (Róma 13:12).

47

Ellen G. White


Krisztus így szól hozzánk szeretett János által, Pátmosz szigetéről: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van" (Jel 1:3). "És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit" (Jel 22:6-7). Isten angyalai nagyon rövidnek mutatják be az időt az emberekhez szóló üzeneteikben. Én mindig ilyen üzenetet kaptam. Az igaz, hogy az idő tovább folytatódott, mint ahogy azt az üzenet kezdeti idejében vártuk. Megváltónk nem jelent meg olyan hamar, ahogy reméltük. Azonban meghiúsulhat-e az Úr szava? Soha! Emlékeznünk kellene, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyformán feltételhez kötöttek. Isten az Ő munkája bevégzésével bízta meg népét ezen a földön. A harmadik angyal üzenetének hangoznia kell! A hívők figyelmének a mennyei szenthely felé kell fordulnia, ahová azért ment Krisztus, hogy engesztelést szerezzen népéért. A szombat igazságát is hirdetni kell! Az Úr törvényében esett hézagot ki kell tölteni! Az üzenetnek hangos kiáltással kell szólnia, hogy a föld lakói meghallhassák a figyelmeztetést. Isten embereinek meg kell tisztíttatniuk lelküket igazság és engedelmesség által, hogy az Úr eljövetelekor hiba nélkül állhassanak meg előtte. Ha az adventisták az 1844-es nagy csalódást követően szilárdan álltak volna hitükben, és egyesült erővel haladtak volna előre Isten gondviselő vezetésében; ha elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét és azt a Szentlélek erejével hirdették volna a világnak, akkor megláthatták volna az Isten megváltását. Erőfeszítéseik által az Úr nagyszerű munkája be is fejeződött volna, és jutalmukként Krisztus eljött volna, hogy népét magához vegye. De a csalódást követő kétség és elbizonytalanodás időszakában sok advent hívő feladta hitét. Véleménykülönbségek és megoszlások jöttek az egyházba. A többség szóval és írással támadta azokat, akik Isten gondviselése szerint járva, elfogadták a szombat igazságát és a harmadik angyal üzenetének hirdetésébe kezdtek. Sokan, akiknek idejüket és tehetségüket a világhoz szóló figyelmeztetés hangoztatására kellett volna szánniuk, a szombat igazságának ellenzésébe merültek. Ez szükségessé tette, hogy az igazság képviselői az ellenszegülőknek adott válaszadással és az üzenet védelmezésével töltsék idejüket. Ekképpen a munka megakadt, a világ pedig sötétségben maradt. Mennyire más lett volna a történelmünk, ha Isten parancsolatai és Jézus hite egységbe terelték volna a teljes adventi népet! Nem az Isten akarata volt, hogy Krisztus eljövetele így késsen. Isten nem tervezte, hogy népe, Izrael, negyven évig a pusztában vándoroljon. Azt ígérte, hogy közvetlenül Kánaán földjére fogja vezetni őket, és szent, egészséges, és boldog néppé teszi őket. De azok, akikhez az ígéret először szólt, nem mehettek be 48

Ellen G. White


"hitetlenség miatt" (Zsid 3:19). Szívüket bosszankodás, lázadás és gyűlölet töltötte el, s így Isten nem teljesíthette hozzájuk intézett ígéretét. A negyven évig tartó hitetlenség, panaszkodás és lázadás kizárta az ősi Izraelt Kánaán földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltették a modern Izrael bejutását a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretei voltak a hibásak. Az Úr hitvalló népe körében megnyilvánuló hitetlenség, világiasság, szentségtelenség és viszálykodás azok, amik ebben a bűnös és fájdalmas világban tartanak hosszú évekig. Az eddig említetteken kívül még két olyan részre történt hivatkozás, melyek az első könyvben benne vannak, de a későbbiekből kimaradtak. Ezek kapcsán csak annyit mondok, hogy mielőtt érdemben szólhatnék ezekről, szükségem van egy azokat tartalmazó könyvre, hogy a hivatkozások helyességéről és azok eredeti szövegkörnyezetéről magam is meggyőződhessek.

A végidő gúnyolói Munkám kezdete óta gyűlölet, rágalmazás és igazságtalanság vesz körül. Az ellenszegülők, a fanatikusok és a csak külsőségekre adók alantas gyanúsításokat, hazug szóbeszédeket koholtak ki és buzgón terjesztettek ellenem. Vannak olyan prédikátorok az úgynevezett ortodox egyházakból, akik helységből helységbe utaznak, hogy a h.n. adventisták ellen harcoljanak, s ezt Ellen G. White írásaival a kezükben teszik. Ezek maguk az Isten őrállóinak nevező prédikátorok készítik elő az utolsó napok gúnyolói munkáját. A hitetlen világ, az elbukott egyházak prédikátorai és az első napot ünneplő adventisták közös erővel támadják Ellen G. White munkáját. Ez a harc mintegy negyven éve tart, de nem érzem úgy, hogy jogom lenne még csak felfigyelni is gonosz beszédeikre, rágalmazásaikra és célozgatásaikra. Most sem térnék el ettől a szokásomtól, ha nem tartanék attól, hogy az igazság ellenségei, akik oly nagy örömmel állítják rólam, hogy csaló vagyok, esetleg félrevezetnek néhány őszinte lelket. Abban a reményben teszem kijelentéseimet, hogy azok által az őszintén gondolkodók segítségére leszek. Nem számítok arra, hogy elérem azokat, akik elutasítják az igazság világosságát, akik büszkeségre adták magukat és lelküket hitetlenséggel övezték körül. Jézus, a Mennyei Felség, aki egyenlő volt Istennel, harminchárom évet töltött ebben a világban, mégis csak néhányan ismerték fel isteni jellemét. Hogyan számíthatnék én, az emberiség oly gyönge, méltatlan és törékeny teremtése nagyobb eredményre, mint amiben a világ Megváltójának része volt. Amikor odaszántam magam erre a munkára, hogy Isten késztetésének engedve menjek, és azokat a szavakat intézzem az emberekhez, melyeket Ő ad, tudtam, hogy ellenállásban, gúnyolásban és üldöztetésben lesz részem. Nem tévedtem. Ha emberi tetszésnyilvánítástól függnék, akkor már régen 49

Ellen G. White


elkedvetlenedtem volna. De én Jézusra tekintettem, és láttam, hogy Ő, akiben semmi hiba nem volt, rossz nyelvek támadásának volt kitéve. Isteni látszatot keltő kémek követték a Megváltó lépéseit, és minden tőlük telhetőt elkövettek annak érdekében, hogy útját keresztezzék. Noha mindenható volt, mégsem látogatta meg ellenségeit úgy, ahogy azt bűneik miatt megérdemelték volna. Rájuk hozhatta volna haragjának villámait, de nem tette. Képmutatásaikat és csalásaikat metsző feddésekkel illette, és amikor üzenetét elutasították és életét fenyegették; csendesen továbbállt, hogy az élet szavait egy másik helyen szólja. Gyengeségemben én is igyekeztem a Megváltó példáját követni.

Gyűlölködés az igazság szószólói ellen Milyen elszántan bizonygatták a farizeusok, hogy Krisztus csaló. Mennyire figyelték minden egyes szavát, hogy beszédeit kiforgassák és félremagyarázzák! Büszkeség, előítélet és indulat zárta el lelküket Isten Fiának bizonyságtételétől. Amikor Ő világosan megfeddte bűneiket és kijelentette, hogy viselkedésük arról tanúskodik, hogy ők Sátán gyermekei, akkor azok dühödten visszafordították a vádat: "Nem megmondtuk, hogy Samáriából való, és hogy ördög van benne?" Krisztus ellen felhozott minden érvnek hazug alapja volt. Így volt ez István és Pál életében is. De a legerőtlenebb és legkevésbé hiteles kijelentéseknek is hatásuk volt, mivel oly sokan voltak azok a megszenteletlen szívűek, akik szerették volna, hogy a kijelentések igazak legyenek. Az ilyenek mindenkor készek valami feltételezett tévedésbe vagy hibába kapaszkodni azok kapcsán, akik a nemkívánatos igazságot hirdetik nekik. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a hamisságot éhezők gonosz feltételezéseket tényként igyekeznek beállítani. Bölcs szavai által Krisztus újra és újra megszégyenítette és elcsendesítette ellenségeit, ők mégis mohón figyeltek minden szóbeszédre és találtak valamilyen ürügyet, hogy ellenkező kérdéseikkel megkeressék őt. Elszántan végig akarták vinni céljukat. Nagyon jól tudták, hogyha Jézus folytatni fogja munkáját, akkor sokan hisznek majd benne, s így az írástudók és farizeusok elveszítik az embereken gyakorolt uralmukat. Készek voltak leereszkedni bármilyen tisztátalan és alantas eszközökig, hogy rosszindulatú szándékaikat véghezvigyék ellene. Noha gyűlölték Heródest és udvarát, mégis csatlakoztak hozzájuk, hogy közös tervet szőjenek Krisztus elvesztésére. Ilyen lelkületeket tápláltak Isten Fia iránt azok, akik megmentéséért a földre jött. Elvárhatja-e valaki is - aki engedelmes akar lenni Istenhez, és igazságának üzenetét szeretné hirdetni a világnak - , hogy kedvezőbb fogadtatásban részesüljön, mint Krisztus? Semmi rosszat nem kívánok azoknak, akik Isten feddő, figyelmeztető és bátorító üzenetének hatástalanításán fáradoznak. De Krisztus küldötteként az igazság védelmezésébe kell állnom. Kik azok, aki oly lelkesen sorakoznak fel ellenem? Talán a

50

Ellen G. White


hit tiszta és szent gyermekei? Az újjászületettek? Az isteni természet részesei? Szeretik-e Jézust, és képviselik-e az Ő alázatos és szelíd lelkületét? "...az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Mt 7:20). Az első tanítványokhoz hasonlítanak, vagy inkább azokhoz az írástudókhoz és farizeusokhoz, akik szüntelen azon voltak, hogy szavai által csapdába ejtsék Krisztust? Figyeljük meg a hit ősi ellenzőinek lelkiismeretlen eljárását! Törvényismerők, papok, írástudók és vezetők fogtak össze, hogy találjanak valamit a világ világossága ellen. Miért akarták ennyire elítélni Krisztust? - Mert nem szerették tanításait és parancsolatait, és mert nem nézték jó szemmel, hogy az emberek elfordultak addigi vezetőiktől, s figyelmük feléje irányult. Az emberi természet azóta sem változott. Senki se áltassa magát azzal, hogy utamba áll, és szavaim hatását próbálja lerombolni. Az ilyenek egy másik urat szolgálnak, s majd el fogják nyerni munkájuk méltó jutalmát. Az ellenszegülés mindaddig létezni fog, amíg Sátán él. Akiket az ő lelke vezérel, mindaddig nem fogják felismerni a Szentlélek hangját, amíg a kijelentés elhangzik: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jel 22:11). Az a szándékom, hogy semlegesítsem azok rosszindulatát, akik elvetik azt a világosságot, amit Isten jónak látott elém tárni.

Elegendő bizonyíték az őszinték számára Isten terve, hogy munkájának isteni jellegéről elegendő bizonyítékot adjon, hogy így mindazokat meggyőzze, akik őszintén vágynak az igazság megismerésére. Isten azonban soha nem szünteti meg a kételkedés lehetőségét. Aki akar, talál okot a kétkedésre és az akadékoskodásra. Sajnálom azokat, akik a kétkedés és hitetlenség talajára léptek. Örömmel lennék segítségükre, ha tudnék, de a múlt tapasztalata nem sok reménnyel biztat arra nézve, hogy az ilyenek valaha is vissza fognak térni a világossághoz. Semmilyen bizonyíték nem győzheti meg az embert az igazságról, ha nem kész feladni büszkeségét és testi természetét, hogy Krisztus iskolájának tanulójává váljék. Az önző akarat és büszke véleményhordozás sokakat vezet a mennyből jövő igazság megtagadásához. Sajátos elgondolásokhoz, tetszetős bibliamagyarázatokhoz és veszélyes tévtanokhoz ragaszkodnak, de mihelyt egy bizonyságtétel helyesbíteni kívánja őket, mint Krisztus napjaiban sokan, ők is haraggal mennek tovább. Semmit nem számít, hogy az Isten szavát közvetítők élete és jelleme mennyire feddhetetlen! Ez nem ad nekik semmilyen hitelt. Miért van ez így? Azért, mert az igazságot szólják. Testvérek, ez az én vétkem. De amikor hazug beszéd jár körül, amikor Krisztus követének jellemét alaptalan feltevésekkel és célzásokkal támadják, akkor azokat milyen képtelen hitelességgel fogadják! Mily sokan állnak készen a rágalom felnagyítására és terjesztésére! Az ilyenek megmutatják valódi jellemüket.

51

Ellen G. White


"Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók (Jn 8:47). Rágalom és szemrehányás lesz a Jézusban való igazság mellett állók jutalma. "De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2Tim 3:12). A bűn ellen világosan felszólalókat éppolyan biztosan gyűlölni fogják, mint Mesterüket, akitől - az Ő nevében végrehajtandó - feladatukat kapták. Miként Krisztus, őket is a vallás és a gyülekezet ellenségeinek tartják majd, és minél komolyabb és igazabb igyekezettel dicsérik Istent, annál keserűbb ellenállásba ütköznek majd az istentelenek és képmutatók részéről. De nem szabad elcsüggednünk, amikor ilyenben van részünk.

Folytatni fogom munkámat Mondhatják rólunk, hogy gyengék és bolondok, rajongók, sőt őrültek vagyunk. Azt is hangoztathatják, amit Krisztusról mondtak: "...Ördög van benne..." (Jn 10:20). Munkánk azonban még mindig igaz, amit a Mestertől kaptunk. Nem emberek dicséretét és tetszésnyilvánítását keresve, hanem az igazságosan ítélőre bízva magunkat: Irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét. Ő tudja, hogyan segítse azokat, akik - miközben lépéseit követik - bizonyos határig részesülnek az Őt ért rágalmak elhordozásában. Krisztus mindenekben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, hogy tudhassa, hogyan segítsen azokon, akik megkísértetnek. Bármilyen hamis értelmezést is adnak a bizonyságtételemnek azok, akik az igazság követőinek tartják magukat, de Istent nem ismerik, alázattal tovább folytatom munkámat. A biztatás, a feddés és a figyelmeztetés Istentől kapott szavait fogom szólni. Már csak kevés van hátra földi életemből. Az Atyától kapott munkát kegyelméből - hűséggel, és annak tudatában látom el, hogy minden tettemnek meg kell jelennie Jahve alapos vizsgálata előtt (4. Kézirat, 1883).

ELLEN G. WHITE TAPASZTALATA A "ZÁRT AJTÓ"-KÉRDÉS KAPCSÁN Battle Creek, Michigan 1874. augusztus 24. Kedves Loughborough Testvér! Isten félelmében kijelentem, hogy Miles Grant, Mrs. Burdick és mások Crisisben megjelent vádjai nem igazak. Az 1844-ben képviselt dolgaimra vonatkozó állítások hasonlóképpen tévesek. 1844 után testvéreimmel együtt úgy hittem, hogy nem lesz több megtérő bűnös. Erről azonban egy látomásom sem volt. Tisztán és szabadon állíthatom, hogy soha senki nem hallhatott vagy olvashatott tőlem olyan kijelentést, ami az ezen a ponton ellenem felhozott vádakat igazolná.

52

Ellen G. White


Keletre történő első utazásomkor feltárult előttem a mennyei szentéllyel kapcsolatos csodálatos világosság, s megláttam a nyitott és a zárt ajtót. Hittük, hogy az Úr nemsokára eljön az ég felhőiben. Látomásomban viszont láttam, hogy hatalmas munkát kell végeznünk a világban azokért, akik nem ismerték meg és nem utasították el a világosságot. Krisztus azonnali megjelenésére számító testvéreim ezt nem tudták megérteni. Néhányan, különösen a fanatikusok, annak hirdetésével vádoltak, hogy az Úr késlelteti eljövetelét. Láttam, hogy 1844-ben Isten megnyitott egy ajtót, amit senki be nem zárhatott, és bezárt egyet, amit senki meg nem nyithatott. Sötétségbe kerültek mindazok, akik elutasították a második angyal által földünkre hozott üzenetet. És milyen sűrű volt az a sötétség! Soha nem mondtam vagy írtam olyat, hogy ítélet vagy átok jött a világra. Soha, semmilyen körülmények között nem szóltam így senkihez, akármilyen bűnös is volt. Mindig is a feddés üzeneteit tártam azok elé, akik ilyen metsző kifejezéseket használtak (2. Levél, 1874).

KRISZTUS ELJÖVETELÉNEK NAPJA ÉS ÓRÁJA Kedves Testvérnő! Azt írod, "néhányan többek között azt állítják, hogy bizonyos korábbi írásaidat felszámolod". Arra kérem azokat, akik ezt mondják, hogy igazolják kijelentésüket. Tudom, hogy ezt gyakran ismételik, de soha nem bizonyítják. "Arra hivatkoznak folytatod, "hogy az eredeti bizonyságtételek első kötetében - amit ők gondosan megőriztek - világosan kijelented, hogy látomásban előtted megjelent Krisztus második eljövetelének napja és órája. Érvelésük szerint ez a kijelentés nem állja ki a Biblia próbáját, mivel Krisztus maga mondta, hogy ama napot és órát senki sem tudja, még Isten angyalai sem."... A 145. oldalon (jelen kiadás 285. oldalán) lévő fejezet elejét olvasva meggyőződhetsz arról, hogy a mondatok arra az időre vonatkoznak, amikor Isten szava megszabadítja a szenteket a nyomorúság idejéből. Kérlek, szerezd be ezt a könyvet, ha még nincs meg, és olvasd el ezeket a részeket! Pontosan úgy jelentek meg, mint az először kiadott anyag. "Az ég kinyílt, majd újra bezárult. Állandóan háborgott és mozgott. Hatalmas hegyek gyenge nádszálhoz hasonlóan ingadoztak s óriási sziklákat zúdítottak alá ormaikról. A tengerek forrtak és zúgtak, mint a forró víz a fazékban s hatalmas köveket vetettek ki a szárazra. S midőn Isten, Jézus eljövetelének napját és óráját kihirdette s átadta népének az örök szövetséget, rövid mondatokban beszélt, minden egyes mondat után szünetet tartott és hangja végiggördült az egész földön" (Tapasztalatok és látomások, További látomások című fejezet, 10. oldal). Ez a fejezet egyik része. A 11. és 27. oldalon lévő leírások ugyanerre az időre vonatkoznak. Ez minden, amit valaha is láttam az Úr eljövetelének pontos idejével kapcsolatban. Halvány sejtelmem sincs az Isten hangja által kijelentett időt illetően.

53

Ellen G. White


Hallottam ugyan a hangot, de látomásom után már nem emlékeztem rá. Olyan érdekfeszítő, ünnepélyes látvány vonult el szemeim előtt, amelyet nyelv nem képes elbeszélni. Minden élő valóságként hatott rám, mert láttam feltűnni a nagy, fehér felhőt, melyen az Emberfia ült (38. Levél, 1888).

Korai látomás a világosság fénycsóváiról Ifjú lánykoromban az Úr jónak látta megnyitni előttem a menny dicsőségét. Látomásban a mennybe vitettem, és az angyal így szólt: "Nézd!" Ekkor letekintettem a sűrű sötétségben lévő földre. Leírhatatlan gyötrelmet éreztem e sötétség láttán. Az angyal újra ezt mondta: "Nézd!" Újra a földre tekintettem, és a sötétségben csillagokhoz hasonló fénypontokra lettem figyelmes. Egyre több ilyen fénypont jelent meg, tehát az erkölcsi sötétséget is egyre több csillagszerű fény hatotta át. Az angyal így szólt: "Ezek azok, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, és engedelmeskednek szavainak. Ha nem lennének ezek a fénypontok, akkor Isten ítélete rögtön lesújtana törvényének áthágóira." Később láttam, amint a fénypontok egyre fényesebbek lettek. Kelet, Nyugat, Észak és Dél felől világítva beragyogták a teljes földet. Időnként egy-egy ilyen fénypont homályossá vált, mások pedig kialudtak, és amikor ez történt, sírtak és szomorkodtak a mennyben. Láttam, hogy a világosság sugarai egyenesen Jézustól jöttek, s hogy a világ drága fénypontjait ezek a sugarak keltették életre (Gospel Workers, pp. 378-379., 1892. kiadás).

II. rész. - Keresztény tapasztalat Bevezetés Mintegy tizenöt ével Ellen G. White halála után - a kaliforniai elmshaveni irodában - újrasorolták a szerző kiadatlan írásait, és leveleinek és kéziratainak bizonyos választékát kiadták röpiratok formájában. A különböző témákat átfogó írások különösképpen a h.n. adventista munkásokhoz szóltak (Keresztény élet; A munka módszerei; Nevelés; A gyülekezet stb.). Ezek először "Elmshaven Leaflets", majd később "Notebook Leaflets" néven kerültek kiadásra. A Notebook Leaflets megjelenését követő években olyan könyvek születtek Ellen G. White kéziratainak forrásából - mely egyben a röpiratok forrása is volt - , mint például az Egészségügyi misszió; Evangélizáció; Gyermeknevelés; Jóléti misszió; Boldog otthon című kiadványok. Ezek a könyvek szinte teljesen átfedték a röpiratok anyagát, s így jelentősen csökkentették a Notebook Leaflets addig betöltött misszióját és a nyomtatásukra való igényt. Azonban néhány, természete szerint sokoldalú, a keresztény gyakorlattal és más fontos témákkal foglalkozó röpirat nem került bele az Ellen G. White halála óta kiadott könyvek egyikébe sem. Ezek olvashatók elszórtan a Szemelvényekben. A 54

Ellen G. White


Notebook Leaflets anyagok legnagyobb csoportja ebben, a keresztény gyakorlati élettel foglalkozó részben található. WHITE BIZOTTSÁG

6. Jézus szerető gondoskodása Miközben írok, mélységes hálát érzek Megváltónk rólunk való gondoskodásáért. Amikor Isten Igéjét olvasom és imára hajtom térdemet, Isten jósága és kegyelme annyira meghat, hogy könyörgésemet nem tudom könnyek nélkül felajánlani. Szívem összetörik és megszelídül, amint mennyei Atyánk jóságára és szeretetére gondolok. Egyre többre éhezem és szomjazom Jézusból ebben az életben. Krisztus értem feszíttetett meg, panaszkodjam-e hát, ha vele együtt én is megfeszíttetem?... Nem tudhatjuk, járunk, kéz a kézben, erősségemet, kössön Megváltóhoz! Járjunk énünket Istenben...

mi van még előttünk. Egyedüli biztonságunk, ha Krisztussal szívünk tökéletes bizalmával. Nem mondta-e: "Ragadja meg békét velem, békét kössön velem"? Maradjunk közel a alázattal vele, teljünk meg szelídségével! Rejtsük el Vele

A külső díszítgetése Félelmetes veszteséget hoznak magukra azok, akik büszkeséget és hiábavalóságot melengetve bókolnak énjüknek, és öltözködésükre és külső megjelenésükre fordítják azt az időt és figyelmet, amit a Mester munkájára kellene szánniuk. Sokan, akik külsőre gyönyörű ruhákat öltenek magukra, mit sem tudnak az Isten szemében nagyra tartott belső ékességről. Divatos ruhájuk bűnös és romlott szívet takar, mely tele van hiábavalósággal és büszkeséggel. Nem tudják, mit jelent az "...odafelvalókat keressék, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén" (Kol 3:1). Nap mint nap a Krisztus Lelkével szeretnék betelni. Kegyelmének kincse többet ér számomra, mint az arany, az ezüst, vagy az ékes öltözet. Soha nem éreztem még komolyabb vágyódást a megszentelődésre, mint most. Amikor testvérnőim kicsit is megértik, mennyit szenvedett Krisztus őértük, hogy Isten gyermekeivé fogadhassa őket, akkor a világi büszkeség és önszeretet nem lesz többé fontos számukra. Nem fogják többé énjüket imádni, és legfőbb tiszteletük tárgya Isten lesz. Fáj a szívem, amikor Isten megmutatja nekem, hogy milyen sokan bálványozzák énjüket. Krisztus kifizette megváltásuk árát. Erejük teljes szolgálata Őt illeti. De szívük önszeretettel és önmaguk ékesítésének vágyával van tele. Nem figyelmeznek Jézus szavaira: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem" (Mk 8:34). Saját vágyaik kielégítése

55

Ellen G. White


elrejti Krisztust szemük elől. Nem kívánnak szelídséggel és alázattal járni Isten előtt. Nem tekintenek Jézusra. Nem imádkoznak azért, hogy az Ő hasonlatosságára változzanak el. Esetüket példázza az a férfi, aki hétköznapi öltözetben jelent meg a királyi menyegzőn, mert nem tette meg a király által megkívánt előkészületeket. A drága áron szerzett ruhát méltóságon alulinak tartotta. Semmit nem tudott válaszolni a király kérdésére: "Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád...?" (Mt 22:12). Szótlan maradt, mert vádolta magát. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, valóban csak névlegesen azok. Nem tértek meg. Előtérbe helyezik az énjüket. Nem ülnek le, hogy tanuljanak Jézus lábainál, mint ahogy Mária tette. Nincsenek készen Krisztus eljövetelére.

A nagy meglepetés Éjjeli látásban olyan emberek társaságában voltam, kiknek szívét hiábavalóság és önhittség töltötte el. Krisztus el volt rejtve szemük elől. Hirtelen hangos, tisztán érthető szavakat hallottam: "Jézus jön, hogy magához vigye azokat, akik e földön szerették és szolgálták Őt, hogy mindörökké vele legyenek országában." A társaságból sokan Jézus elé mentek drága öltözetükben. Szüntelenül ruhájukat figyelték. De amikor meglátták az Ő dicsőségét, és felismerték, hogy egymás értékelésében milyen nagy szerepet kapott a külső megjelenés, megértették, hogy Krisztus szentségének köntöse nélkül állnak, saját ruháikon pedig lelkek vérét hordozzák. Amikor Krisztus elvitte választottait, ők nem mentek vele, mivel nem voltak készen. Életükben az én kapta az első helyet, és amikor a Megváltó eljött, nem voltak felkészülve a vele való találkozásra. Az ébredéskor kétségbeesett arckifejezésük volt előttem, s ez élesen elmémbe vésődött. Nem tudom elfelejteni ezt a látványt. Bárcsak le tudnám írni a dolgot úgy, ahogyan láttam. Ó, milyen keserű volt azok csalódása, akik nem ismerték meg tapasztalatból a következő szavak jelentését: "Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3:3). Sokan kereszténynek vallják magukat, de nem ismerik Krisztust tapasztalatból. Mennyire fáj a szívem ezekért a szánalmas, becsapott, készületlen lelkekért! Amint a gyülekezetekben állva látom az önelégülteket és az önigazultakat, akikről tudom, hogy nem készítik magukat arra, hogy elfogadható munkát végezzenek Krisztusért, és hogy békében láthassák meg Őt, a nagy tehertől nem vagyok képes aludni. Azt kérdezem magamtól: Mit tehetnék ezekért a lelkekért, hogy valódi helyzetük tudatára ébresztené őket? Életük mindent átható témája az én. Olyan tisztán szeretném eléjük tárni Krisztust, hogy meglássák Őt, és megszűnjenek önmagukra összpontosítani figyelmüket... Azok között, akiket a végső számvetés napján keserves csalódás fog érni, lesznek olyanok, akik külsőleg vallásosak voltak, és akik látszólag keresztény életet 56

Ellen G. White


éltek. Azonban minden tettüket önzés vezérelt. Erkölcsükkel, befolyásukkal, magas pozíciójukkal és igazság ismeretükkel büszkélkednek, mert azt hiszik, hogy azzal nyerik el Krisztus dicséretét. "Te előtted ettünk és ittunk - mondják majd -, és a mi utcáinkon tanítottál" (Lk 13:26). "Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?" (Mt 7:22). De Krisztus azt mondja: "Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem." "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7:21). A kérlelés ideje lejárt. Elhangzott a megmásíthatatlan ítélet. Saját alkalmatlanságuk zárta ki őket a menny társaságából. [Lásd: Máté 7:24-27!] (91. Levél, 1904.) A megváltás terve által Isten biztosította a lehetőséget minden bűnös jellemvonás és minden kísértés legyőzésére, bármilyen erősek is azok (The Review and Herald, 1885. december 22). Ha Isten népének szívében Krisztus szeretete lakozna; ha a gyülekezeti tagokat az önmegtagadás lelkülete jellemezné; és ha mindannyian mély elszántságot tanúsítanának, akkor nem lenne anyagi hiány a hazai és külföldi missziók támogatására. Forrásaink megsokszorozódnának. Járható ajtók ezrei nyílnának meg előttünk. Ha Isten népe véghezvitte volna az Ő célját, a kegyelem üzenetének hirdetése által, akkor Krisztus már eljött volna a földre és a szentek beléptek volna Isten városába (Notebook Leaflets, Christian Experience, 1. szám, 1904. február 18. Union Conference Record [Ausztrál-Ázsia], 1898. október 15).

7. Krisztus ellenőrzése alatt tart mindent A gadarénusok arra kérték Krisztust, hogy távozzon. A kapernaumiak befogadták Őt, s közöttük hatalmas csodákat vitt véghez. A menny és a föld minden ereje Krisztus rendelkezésére áll. Ő a Nagy Orvos, akit testi vagy lelki szenvedéseink idején szólítanunk kell. A szeleken és hullámokon, valamint a démonok által megszállt embereken Krisztus megmutatta rendíthetetlen hatalmát. Neki adattak a halál és a pokol kulcsai. A hatalmasságok és az erők még akkor is neki voltak alárendelve, amikor megaláztatásban volt része. .. Miért nincs nagyobb hitünk az isteni orvosban? Ugyanazt, amit a gutaütöttért tett, ma is megteszi azokért, akik hozzá jönnek gyógyulásért. Nagyobb hitre van szükségünk. Riasztó számomra, amikor a hit hiányát látom népünk körében. Krisztus közvetlen közelébe kell kerülnünk, és hinnünk kell, hogy be fogja gyógyítani testi és lelki gyengeségeinket. Túlságosan hitetlenek vagyunk. Bárcsak Istenben való hitre vezethetném népünket. Nem kell azt gondolnunk, hogy a hit gyakorlásához felfokozott izgalmi 57

Ellen G. White


állapotra van szükség. Mindössze annyit kell tenniük, hogy higgyenek Isten Igéjében, mint ahogy egymás szavának hisznek. Ő mondta azt, és be is teljesíti. Csak nyugodtan bízz ígéretében, mert Ő komolyan gondolja amit mond. Mondd ezt: "Igéjében így szól hozzám, és be is teljesíti ígéretét!" Ne nyugtalankodj! Bízzál! Isten Igéje igaz. Cselekedj úgy, mint aki bízik Mennyei Atyjában... Az embereknek új helyekre kell elvinniük az igazságot. Szükségük van anyagi támogatásra. Olyan keretnek is lennie kell, melyből a szegényeket és a szükségben lévőket munkájuk során segíteni tudják. A szegények iránt tanúsított jóságuk növeli befolyásukat az igazság hirdetését illetően. Segítőkészségük a megsegítettek háláját és a menny elismerését nyeri el. A hűséges munkásoknak szükségük van a gyülekezet együttérzésére. Az Úr meghallgatja az értük mondott imákat. A gyülekezetnek nem szabad mellőzni a munkájuk iránt tanúsított gyakorlati érdeklődést. Senki sem él önmagának. Isten művében mindenkinek van valami kötelessége. A többség összefogása erősíti egyesek munkáját. A gyülekezetek hitének, szeretetének és egységének növekedésével, hatásköre is növekedik, s ennek a hatáskörnek - a kereszt szüntelen szélesítésével - egyre nagyobb mértékben kell érvényesülnie.

Kelj fel és világíts! Isten arra hív, hogy törjünk ki mindennapi életünk megszokott rendjéből. Az evangélium üzenetének hangoznia kell a városban és a városokon kívül. Mindenkit hívnunk kell, hogy gyülekezzen a kereszt zászlója köré. Amikor a munka megfelelően halad előre; amikor isteni elszántsággal igyekszünk érdeklődőket nyerni az igazságnak, akkor a világ látni fogja, hogy az igazság üzenetét erő hatja át. A hívők ezáltal bizonyságot tesznek az igazságnak arról az erejéről, ami különböző természetű embereket összhangba képes hozni, mivel érdeklődésük tárgya egy és ugyanaz. A hívek imái, áldozatai komoly és önfeláldozó törekvésekkel párosulnak. Ők valóban látványosságai a világnak, mind angyaloknak, mind embereknek. Emberek térnek meg újból. Az a munkás, aki egykor magasabb jövedelemre törekedett, Isten segítő eszközévé válik. A hívőket közös érdek vezeti: hogy az igazságnak olyan központjait hozzák létre, ahol Istent magasztalhatják. Krisztus az egység és a szeretet szent - hatalmas erejű - köteleivel kapcsolja egybe őket. Ezért az egységért imádkozott Jézus szenvedéseit megelőzően, amikor a kereszttől csak egy lépés választotta el. "Hogy mindnyájan egyek legyenek - mondta -; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:21). Isten ébredésre hívja a szunnyadókat, hogy odaadó munkához lássanak és Hozzá imádkozzanak, a szükséges erőért. Munkásokra van szükség. Nincs szükség pontosan 58

Ellen G. White


előírt szabályok követésére. Vegyétek a Szentlelket, és törekvésetek gyümölcsöző lesz! Krisztus jelenléte szolgáltatja az erőt. Szűnjék meg minden nézeteltérés és vetekedés! Győzzön a szeretet és az egység! Vezessen mindenkit a Szentlélek! Ha Isten népe teljességgel átadja magát Őneki, akkor Ő visszaállítja a széthúzás következtében elvesztett erőket. Isten segítsen felismernünk, hogy a megoszlás gyengeség, az egység pedig erő (32. Levél, 1903).

Szóljatok hittel! Bármi történik, ne csüggedjetek el! Az Úr szeret minket és betartja Szavát. Buzdítsátok Istenben vetett bizalomra a betegeket! Bátorítsátok őket! Öntsetek beléjük reményt a legvégsőkig! Ha meg kell halniuk, tegyék azt az Urat dicsérve! Ő örökké él, és noha hűséges szolgáinak némelyike meghal, munkájuk követni fogják őket; és a feltámadás reggelén örömteli ébredésben lesz részük. Ne csüggedjünk el! Ne kételkedjünk szavainkkal, hanem higgyünk, mert a hitben végtelen erő van. Ha erre az erőre hagyatkozunk, és nem saját emberi erőnkben bízunk, akkor meg fogjuk látni Isten szabadítását (Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 2. - The Review and Herald, 1909. december 30).

8. Készen az odaadásra. Légy buzgó! Aki mindenekfölött szereti Istent, szomszédját pedig úgy, mint önmagát, az szüntelen annak tudatában fog dolgozni, hogy ő a világ, az angyalok és emberek látványossága. Isten akaratát a sajátjává téve, életében meg fog mutatkozni Krisztus kegyelmének átalakító hatalma. Minden életkörülményben Krisztus példája vezérli majd. Isten minden igaz, önfeláldozó munkása készséggel ad - és odaszánja magát mások javára. Krisztus mondja: "Aki szereti a maga életét, elveszti azt és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt" (Jn 12:25). Odaadó és gondos igyekezettel segítve ott, ahol arra szükség van, az igaz keresztény megmutatja Isten és embertársai iránti szeretetét. Lehet, hogy életét elveszti szolgálata során. De amikor Krisztus eljön, hogy ékköveit összegyűjtse, újra visszakapja majd. Testvéreim! Ne pazaroljatok sok pénzt és időt az én külsőségeire. Akik ezt teszik, sok olyan dolog megtételét mulasztják el, melyek által másokat vigasztalhattak volna, melegséget öntve fáradt lelkükbe. Mindannyiunknak tanulnunk kell, hogyan használjuk hűséggel a gyakran utunkba kerülő lehetőségeket arra, hogy reményt és világosságot vigyünk mások életébe. Hogyan is használhatnánk ezeket a lehetőségeket, ha gondolataink középpontjában énünk áll? Az én-központú ember számtalan olyan alkalmat elmulaszt, amikor tettével mások és saját maga áldására lehetne. Krisztus szolgájának kötelessége, hogy minden körülményben azt kérdezze: "Mit tehetek másokért?" Miután megtette, a tőle telhetőt, bízza az eredményt Istenre. 59

Ellen G. White


Úgy szeretnék élni, hogy a jövőből visszatekintve azt érezzem: minden tőlem telhetőt megtettem. Isten mindenkinek ad örömet, melyet a gazdag és a szegény egyformán élvezhet. Ez az öröm a tiszta gondolatok és az önzetlen tettek művelésében; valamint együttérző szavakban és jócselekedetekben rejlik. Az ilyen szolgálatot végzőkből Krisztus világossága árad, hogy az a megannyi árnyéktól elsötétült életben ragyogjon. Megcsúfoljuk Istent, amikor nem tárjuk nyíltan egymás elé az igazságot. De ha tesszük, tegyük szeretettel, a gyengédség és együttérzés hangján. Az utolsó napok veszélye fenyeget. Szégyent hoznak Istenre azok, akik énjük kielégítésére élnek. Isten nem munkálkodhat általuk, mert helytelenül mutatnák be Őt azok előtt, akik nem ismerik az igazságot. Vigyázzatok, nehogy meggondolatlan költekezésekkel álljatok útjába ennek a munkának, amit az Úr - a bűnökben leledző világhoz szóló - figyelmeztető üzenetek hirdetése által végzett volna el. Tanuljátok meg a gazdaságosságot és személyes kiadásaitokat szorítsátok le a legszükségesebbekre. Isten ügyének szükséges eszközeiért hangzik minden oldalról a segélykiáltás. Isten látja, hogy büszkeséget melengettek. Látja, hogy olyan áldásokat kell megvonni tőletek, melyek nem gyarapodásotokat, hanem önző büszkeségetek kielégítését szolgálták...

Segíts a szükség idején! Gyakran előfordul, hogy azok, akik olyan helyen dolgoznak, ahol a munka nem túl régen kezdődött, nélkülözniük kell a szükséges eszközöket. Munkájuk az ilyen eszközök hiánya miatt eredménytelennek látszik, de nem kell aggódniuk! Vigyék az egész ügyet imában Isten elé! Amikor új területen próbáltunk munkát kezdeni, gyakran ütköztünk lehetőségeink határába. Néha úgy tűnt, hogy tovább már nem haladhatunk. De magunkat mindenkor megtagadva, könyörgéseinket folyamatosan a mennyei trón elé tártuk. Isten odafigyelt és választ küldött imáinkra: anyagiakat küldött a mű előbbre vitelére. Hozzátok minden gondolataitokat a Megváltó lábaihoz! "...kérjetek és megkapjátok..." (Jn 16:24). Dolgozzatok, imádkozzatok és higgyetek teljes szívvel! Ne várjátok, hogy a pénz a kezetekbe kerül mielőtt bármit is tennétek! Menjetek előre hitben! Isten kijelentette, hogy az igazság zászlajának sok helyen kell lobognia. Miközben Istenhez imádkoztok segítségért, tanuljatok meg hinni. Gyakoroljátok az önmegtagadást, mert Krisztus egész élete földünkön az önmegtagadás élete volt. Azért jött, hogy megmutassa, mivé kell válnunk, és mit kell tennünk, hogy örök életet nyerjünk. Tedd meg ami tőled telik, aztán várj türelemmel, reményteljesen és örömmel, mert Isten ígérete nem maradhat el. A kudarc oka, hogy sokan, akik Isten munkáját anyagiakkal támogathatnák, nem hisznek igazán. Minél tovább tartják vissza

60

Ellen G. White


pénzüket, annál kisebb lesz a hitük. Az ilyenek akadályépítők, s félelmetesen hátráltatják Isten munkáját. Kedves Munkatársaim! Legyetek őszinték, reménykedők és bátrak. Hittel tegyetek minden lépést! Ha a tőletek telhetőt megteszitek, az Úr meg fogja jutalmazni hűségeteket. Az életadó kútból merítsetek testi, szellemi és lelki erőt. Ígéretünk van arra nézve, hogy megszentelt, megtisztított, megfinomított és megnemesített érett korra fogunk jutni. Szükség van arra a hitre, ami majd képessé tesz bennünket annak meglátására, Aki láthatatlan. Amint szemeteket felé irányítjátok, mély szeretetet fogtok érezni azok iránt, akikért Ő meghalt, és erőt nyertek az új munkához. Egyedüli reménységünk Krisztus. Jöjjetek Istenhez annak nevében, aki életét adta a világért! Bízzatok áldozatának hatékonyságában! Mutassátok meg, hogy szeretete és öröme lelketekben lakozik, s emiatt örömötök teljes. Ne szóljatok többé hitetlenül! Istenben van az erőnk. Imádkozzatok sokat! Az ima táplálja a lélek életét. A hittel mondott ima olyan fegyver, mely által az ellenség minden támadását sikeresen visszaverhetjük (Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 3).

9. Önvizsgálat "Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg..." (2Kor 13:5). Vizsgáljuk meg alaposan lelkünket, természetünket, gondolatainkat, szavainkat, hajlamainkat, indítékainkat, tetteinket! Hogyan tudnánk értelemmel kérni amire szükségünk van, hacsak a Szentírás által meg nem vizsgáljuk egészségünk állapotát? Sokan vallásos életük kanyargós ösvényeit járják. Könnyelmű és véletlenszerű imákat mondanak. A felelős tisztségeket betöltők gondoljanak arra, hogy kijelölt munkájukat maguktól nem képesek véghezvinni. Mindennap szem előtt kell tartaniuk, hogy a világ látványosságai lettek, mind angyaloknak, mind embereknek. Senki nem várhat arra, hogy majd valaki munkaterületre helyezi és drága munkaeszközökkel látja el, hogy jót tegyen. Aki szolgál, végezze munkáját vidáman, bármilyen egyszerű és bárhol legyen is az! Krisztus - aki mindenben példaképünk szegény volt, hogy szegénysége által sokakat gazdaggá tegyen. Akinek szíve Isten kegyelmével és szenvedő embertársai szeretetével van tele, az - bárhol is van - alkalmat fog találni arra, hogy bátorító szavakat szóljon a megfáradtakhoz. A keresztény munkálkodjon szelíden és alázattal Mesteréért, az élet zaja és nyüzsgése között is megőrizve becsületességét. Isten olyan embereket hív, akik minden tevékenységükben Őt szolgálják. Az üzlet átokká lesz ott, ahol Isten törvénye nem válik a hétköznapi élet törvényévé. Bármilyen tennivalója is van valakinek Isten művében, annak állhatatosan kell őriznie a becsületességet. Ahogyan térden állva a menny segítségét kéri, úgy kell az üzleti 61

Ellen G. White


ügyekben is Istenre hagyatkoznia! A Szentírást tanulmányozva, szüntelenül emlékezzen az Úrra! Így, a jámbor és becsületes ember keresztény életet élhet ott, ahol a szabados gondolkodású még alacsonyabbra süllyed. A világ ma sem kedvez jobban a keresztény jellem fejlődésének, mint Noé napjaiban. Az emberek gonoszsága olyan messze ható volt akkoriban, hogy Isten így szólt: "... Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről, az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt ...Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között Istennel jár vala Noé" (1Móz 6:7-9). Igen, elkorcsosult korának romlása ellenére Noé örömet tudott szerezni Teremtőjének. A föld történelmének utolsó napjaiban, a bűn és a romlás korában élünk és nekünk is úgy kell járnunk, hogy Isten örömét lelje bennünk! Dicsérjük azt, "...aki a sötétségből a ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9)! Közvetlenül megfeszítése előtt mondott imájában Krisztus így szólt: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17:15).

A legnemesebb szolgálat Mi lehet nemesebb szolgálat az önmagát értünk feláldozó Jézus szemében, mint amikor férfiak és nők Isten által elismert jellemet alakítanak ki; önmegtagadó és önfeláldozó életet élnek, valamint elkészülnek a végső próbára, hogy Isten családjának tagjai legyenek? Miféle törekvés lehet kedvesebb a végtelen szeretet számára? Milyen munka adja a legnagyobb megelégedést és örömöt az Atyának és a Fiúnak? - A veszendő lelkek megmentése. Krisztus halála az evangélium megmentő erejét hozta az emberek közé. Azok, akik együttműködnek vele kegyelmi munkája továbbvitelében, vagyis Istentől kapott erejüket a közel és távol lévők megmentésére használják, osztozni fognak a Megváltó örömében, amikor a megváltottak serege körülveszi Isten trónját. Isten sokkal nagyszerűbb képességeket és lehetőségeket adott szolgáinak a munka előbbre vitelére, mint amilyeneket ők ma használnak. "Ó, az Úr intézményei - szólt a mennyei küldött - nagyon elmaradtak a jelenben teljesedő igazságok értékéhez képest. Súlyos tévedés történt a kötelességek felmérése kapcsán. A fagyos légkör, melyben megannyi hívő elégedetten él, visszatartja azokat az önfeláldozó törekvéseket, melyekre a világ figyelmeztetése és lelkek megnyerése végett szükség lenne. A sötétség erői hatalmas erővel dolgoznak, és évről évre emberek ezrei minden nemzetből, ágból és nyelvből - távoznak el minden figyelmeztetés és felkészültség nélkül. Hitünk értelmének meghatározóbbnak és világosabbnak kellene lennie.

62

Ellen G. White


"Kérdezd meg intézményeimet és gyülekezeteimet: ?Hisztek-e Isten Igéjében? Ha nem, akkor miért vagytok misszionáriusok? Önmegtagadó és önfeláldozó munkát végeztek-e? Elhiszitek-e, hogy Isten Igéje komolyan mondja, amit mond? Tetteitek mutatják, hogy nem. Hogyan tekintetek majd Isten ítélőszékénél azokra a milliókra, akik figyelmeztetés nélkül távoznak a halálba? Lesz-e második próbaidő? - Nem! Nem! Ezt a téveszmét is fel kellene adni valamikor. Jelenlegi próbaidőnk az egyetlen, amiben részünk lehet. Értsétek meg, hogy az elbukott emberek megváltását ebben a jelenlegi életben kell biztosítani, különben örökre elvesztek!

Felelősségünk A laodíceai üzenet a mai egyházhoz szól. Hisztek-e ebben az üzenetben? Így éreztek-e szívetekben? Vagy szüntelen ezt hajtogatjátok: Gazdagok vagyunk és semmire sincs szükségünk. Az örökkévaló igazság talán hiábavalóan adatott ennek a népnek, hogy azt a világ minden más nemzetével megismertesse? Isten választott egy népet, melyet az örök következményekkel járó igazság letéteményesévé tett. A neki adott világosságnak kell megvilágítania az egész földet. Hibát követett volna el Isten? Tényleg mi vagyunk az Ő kiválasztott közvetítői? Mi vagyunk azok a férfiak és nők, akiknek a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetét és a megváltás üzenetét kell hirdetni a romlás szélén állóknak? Úgy teszünk, mintha mi lennénk azok? Isten küldötte tiszta, jól kivehető hangon szólt: "Mit csináltok? Bárcsak felfoghatnátok! Bárcsak megértenétek, hogy mennyire fontos és hogy mit is jelent a figyelmeztető üzenet számotokra és a világ számára! Ha értenétek, akkor annak Lelke töltene be titeket, aki életét adta a világért. Akkor együttműködnétek vele, hogy elszánt és önfeláldozó erőfeszítéseket tegyetek a bűnösök megmentéséért." "Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság" (1Jn 2:4). A gyülekezetnek ébredésre van szüksége. Bárcsak láthatnánk milyen gyorsan haladnak az üzenetek gyülekezetről gyülekezetre. Milyen készséggel támogatnák akkor a hívek Isten művét! Isten felhívja figyelmünket, hogy vigyázzunk és imádkozzunk. Tisztítsátok meg otthonaitokat a bálványképektől, ami felemésztette a pénzt, aminek inkább Isten kincstárába kellett volna befolynia. A világosságnak égő lámpásként kell világítania. Keressék komolyan az Urat azok, akik az üzenetet hordozzák a világnak, hogy Szentlelke bőséggel áradhasson rájuk! Imádkozzatok Isten erejéért, hogy eredményesen dolgozhassatok közeliekért és távoliakért egyaránt!

A figyelmeztetésnek hangoznia kell A hitünknek őszintének kell lennie. Eddig még nem sokat értettünk meg az igazság valódiságából. Csak félig hiszünk a Bibliában. Az ember élete megmutatja, hogy milyen hite van. Annak ellenére, hogy az idők jelei világszerte teljesednek, az

63

Ellen G. White


Úr eljövetelében való hit egyre gyengül. A figyelmeztetésnek tisztán, világosan és biztosan kell hangoznia. Saját érdekünkben meg kell ismernünk azokat a feltételeket, melyek mellett véghezvihetjük saját megváltásunkat, nem felejtve el, hogy Isten az, aki munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvéből. Nem lenne jó, ha a hagyomány és a magabiztos tévtanok áradatában sodródnánk! Istennel kell együttműködnünk! Keljünk fel és világítsunk! Nincs időnk viszálykodásra. Az igazság ismerőinek most kell szív és szándék szerint eggyé válniuk. Tegyünk félre minden különbözőséget! A gyülekezetek tagjainak egyesült erővel kell munkálkodniuk a Fej irányítása alatt. Az igazság ismerői keljenek fel és világítsanak! "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat..." (Ésa 58:1). Ne csonkítsátok meg az igazságot! Kiáltsatok az élő Istenhez! Ne az embert keressétek, kinek lélegzete az orrában van. Ha kinyitjátok az ajtót, eljön hozzátok a Vigasztaló. "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:14-16). (51. Levél, 1901. - Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 12.)

10. A jó angyalok erősebbek a gonosz angyaloknál Világos kijelentésünk van arról, hogy Sátán munkálkodik az engedetlenség fiaiban. Nemcsak bejárása van elméjükbe, hanem dolgozik tudatos és nem tudatos befolyásuk által, hogy másokat is ugyanabba az engedetlenségbe vonjon. Ha a gonosz angyaloknak ilyen hatalmuk van az engedetlen emberek felett, akkor milyen hatalmuk van a jó angyaloknak azok felett, akik engedelmességre igyekeznek? Amikor Jézus Krisztusba helyezzük bizalmunkat, és engedelmesség által az igazságra törekszünk, akkor Isten angyalai munkálkodnak szívünkben, hogy igazságra segítsenek... Angyalok mentek Urunk szolgálatára a megkísértés pusztájába. Mennyei angyalok vették körül Őt minden időben, amikor a sátáni támadásoknak ki volt téve. Ezek a támadások kegyetlenebbek voltak, mint amivel ember valaha is találkozott. Az emberiség jövője forgott kockán. E csatában Krisztus még csak meg sem fogalmazta szavait. Arra hagyatkozott, ami "meg van írva" (Mt 4:4). E harcban Krisztusra olyan teher nehezedett, melyet egyikünk sem fog átélni. Az élet és a sötétség fejedelme szörnyű küzdelemben találkozott, de Sátán semmilyen előnyre nem tudott szert tenni. Nem tettetett, hanem valódi kísértések voltak. Krisztus "szenvedett, maga is megkísértetvén" (Zsid 2:18). A helyszínen lévő mennyei angyalok magasba tartották a zászlót, hogy Sátán ne léphesse át korlátait és ne győzhesse le Krisztus emberi természetét. 64

Ellen G. White


Az utolsó kísértésben Sátán az egész világot és annak dicsőségét ajánlotta fel Krisztusnak, ha imádni fogja őt, akit állítása szerint Isten küldött. Ekkor Krisztusnak ki kellett adnia parancsát. Hatalmat kellett gyakorolnia minden sátáni erő felett. Az isteni természet átvillant az emberin és Sátán ellenkezés nélkül visszahőkölt. "...Eredj el Sátán - mondta Krisztus -, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Mt 4:10). Ennyi elég volt. Sátán nem mehetett tovább. Angyalok mentek a Megváltó szolgálatára. Enni adtak neki. Emberi értelem nem képes felfogni ennek a harcnak a komolyságát. Az egész emberiség és maga Krisztus volt a tét. Ha Krisztus csak egy szóval is elismert volna valamit, Sátán a sötétség fejedelme magáénak vallhatta volna a világot, és megkezdhette volna uralmát. A küzdelem végét jelezve egy mennyből jövő angyal jelent meg Krisztus előtt. Az emberi erő elfogyott, de a menny örök győzelemről énekelt. A Sátán elleni küzdelemben minden ember megkaphatja azt a segítséget, amivel Krisztus rendelkezett. Nem szükséges elbuknunk. Több, mint győztesek lehetünk Ő általa, aki szeretett minket és életét adta értünk. "Mert áron vétettetek meg..." (1Kor 6:20). Milyen áron! Isten Fia emberként ugyanazokkal az ellenállhatatlannak látszó kísértésekkel küzdött, melyek az embereket érik - az étvágy kielégítése, magabiztosan olyan útra térni, amelyet nem Isten választott számunkra, e világ istenének imádása; s mindez azért, hogy az örökkévaló örömöt feláldozzák az élet csábító élvezetei miatt. Mindenki kísértetik, de a Biblia kijelenti, hogy nem kísértethetünk feljebb, mint azt elszenvedni tudnánk. Visszaverhetjük és legyőzhetjük a ravasz ellenséget.

A menny elnyerése Mindenki elnyerheti a mennyet és elkerülheti a poklot. Az angyali seregek készen állnak, hogy a megpróbált és megkísértett lélek segítségére jöjjenek. A végtelen Isten Fia kiállta a próbát értünk. A Kálvária keresztje mindenki számára világosan látható. Amikor elhangzik az ítélet, és az elveszettek átadatnak, hogy elszenvedjék Isten iránti tiszteletlenségük és engedetlenségük büntetését, senkinek nem lesz mentsége. Senkire nézve nem szükségszerű, hogy elvesszen. Mindenki maga dönti el, hogy fejedelméül Krisztust vagy Sátánt választja. Minden ember részesülhet abban a segítségben a megpróbáltatás idején, amiben Krisztusnak része volt. A kereszt bizonyítéka annak, hogy senkinek sem szükségszerű elvesznie, és hogy minden ember számára óriási segítség áll rendelkezésre. Választásunkon áll, hogy győzünk-e a sátáni seregek felett, vagy pedig annak erőihez csatlakozva, Isten munkájának ellenlábasaivá válunk. Van közbenjárónk, aki esedezik értünk. A Szentlélek pedig szüntelenül figyelemmel kíséri tetteinket. Értsük meg, hogyha gyakorlati életünk Isten szerinti lenne, akkor az igazságot Jézus igazságaként mutathatnánk be az embereknek. Az

65

Ellen G. White


angyalok a mennyet és a földet állandó összeköttetésben tartó küldöttként járnak föl s alá. Ezek a küldöttek minden lépésünket figyelemmel kísérik. Mindenkor készen állnak a gyengeségekkel küszködők megsegítésére. Az isteni gondviselésnek megfelelően, a testi és a lelki veszélyektől egyaránt óvják az embert. Amikor az angyalok munkája eredményeként valaki enged a Szentlélek lágyító, szelídítő befolyásának, a mennyben öröm van. Maga Jézus is énekben örvendezik. Az emberek túlságosan nagy dicsőséget tulajdonítanak maguknak, holott munkájukban a mennyei angyalok támogatják őket, és ez az Isten terve szerinti együttműködés az, ami megtérést és megszentelődést eredményez az ember életében. Ha az angyalok dicsősége nem lenne elfátyolozva emberi gyengeségünknek megfelelően, akkor szolgálatuk nem lenne elhordozható számunkra. A világosság angyalait körülvevő mennyei dicsőség fénye megemésztené a földi halandók életét. Angyalok csiszolják az emberi értelmet, s ezt a feladatot Isten jelölte ki számukra. Értékes emlékeket idéznek fel gondolatainkban, mint ahogy tették ezt a sziklasírnál lévő asszonyok esetében. A természetünk megújítására kidolgozott mennyei tervben teremtett közvetítők működnek közre, hogy az engedetlenség gyermekeiben engedelmességet munkáljanak. A mennyei sereg védelmében mindazok részesülhetnek, akik Isten terve szerint munkálkodnak és élnek. Kérjük komoly, töredelmes imában a mennyei seregek segítségét! A világosság és az erő láthatatlan seregei együtt fognak működni az alázatos és szelíd emberekkel (116. Levél, 1899).

Együttműködésre váró angyalok Amíg Sátán arra használ embereket, hogy másokat kísértésbe sodorjanak, addig Isten angyalai olyanokkal kívánnak együttműködni, aki által megszabadíthatják a kísértésben lévőket. Az angyalok olyan embereket keresnek, akik hajlandók Krisztus oldalán munkálkodni, mert Krisztushoz való tartozásuk tudata készteti őket. Az ilyenek átérzik, hogy a megkísértetteknek szükségük van az ő munkájukra, és Krisztus rátekint azokra, akik mellett mások elhaladnak, akiket semmibe vesznek, megsebeznek, akik a halál küszöbén állnak. Jézust megszomorítja azoknak az embereknek a ridegsége, akik nem gyakorolják azt a hitet, amit a szeretet vezérel, mely megtisztítja a lelket. Isten angyalai azokkal és azok által fognak dolgozni, akik készséggel működnek együtt a mennyei küldöttekkel egy lélek halálból való megmentéséért, valamint bűnök sokaságának az elfedezéséért, mely elgondolkoztatja őket saját helyzetükről, nehogy ők is megkísértessenek. A betegnek, nem pedig az egészségesnek van szüksége orvosra. Amikor munkád azok felé irányul, akiknek nincs rá szükségük, és éppen azokat hagyod figyelmen kívül, akik áldást meríthetnének szavaidból és tetteidből, akkor nem a

66

Ellen G. White


Krisztus hasonlatossága szerint alakítasz jellemet (70. Levél, 1894. - Notebook Leaflets, Christian Experience, No. 15).

11. Mennyit érünk? Az Úr mindannyiunktól határozott komolyságot vár. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibát kövessünk el a lelki dolgokban. Az élet-halál kérdés így szól: Mit kell tennem üdvösségemért? Mit tegyek, hogy Istenhez hasonló örök életet nyerjek? - Ezek olyan kérdések, melyeket mindannyiunknak gondosan mérlegelni kell... Amíg ebben a világban élünk, Isten segítő kezévé kell lennünk. Pál kijelentése szerint Isten munkatársai vagyunk. "...Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok" (1Kor 3:9). Mindabban, amit Isten véghez szeretne vinni, együtt kell működnünk Vele. Vajon betöltjük-e az örökkévaló Isten szándékát? Törekszünk-e naponta arra, hogy Krisztus indulata legyen bennünk és - szóval és tettel egyaránt - eleget tegyünk akaratának? A ma élő emberiség szörnyű állapotban van! Láttuk-e valaha a zavargás, az erőszak, a gyilkosság, a rablás és mindennemű bűncselekmény ilyen mértékű elburjánzását? Vajon mi hogyan állunk személy szerint ebben az időben? Ésaiás könyve 58. fejezetében azokról olvasunk, akik "perrel és versengéssel böjtölnek" és a "gazságnak öklével sújtanak". Azt látjuk, hogy Isten nem fogadja el az ilyen böjtöt: "...nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban" (Ésa 58:4). "Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek, és olyan a nap, amelyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?" (Ésa 58:5-7).

A jutalom "Akkor [miután ezeket a kegyelmes és szükségszerű tetteket véghezviszik] felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ" (Ésa 58:8). A törvény előírásait át kell ültetnünk a gyakorlatba, s akkor előttünk jár majd az igazság és Isten dicsősége lesz védelmünk. Krisztus igazságának fénye lesz oltalmunk, és az Úr dicsősége pajzsként követ majd. Adjunk hálát Istennek ezért a bizonyságért! Járjunk szüntelenül úgy, hogy a menny Istene örömét lelje bennünk! 67

Ellen G. White


Gondoljuk át: micsoda kiváltság, hogy összeköttetésben lehetünk Istennel, és segítő kezeként munkálkodhatunk! Megváltási tervét Isten olyannak alkotta, hogy abban szüksége legyen emberi eszközök közreműködésére. Segítő kezekre van szüksége ahhoz, hogy elérhesse az emberiséget. Olyan munkások együttműködésére van szüksége, akik igyekvők, akik hamar felismerik a lehetőségeket és azt, hogy embertársaiknak mire van szükségük. Krisztus életét adta a bűnös emberiségért. Arra vágyott, hogy megmentse az embereket törvényszegő életükből, hogy engedelmes és igaz életet élhessenek. A legnagyobb mennyei jutalmat: az örök életet ajánlja fel azoknak, akik Megváltójukként fogadják el őt... Bárcsak világosabban láthatnánk a megváltásunkért fizetett ár végtelen nagyságát. Pál ezt mondja: "áron vétettetek meg" (1Kor 6:20), és ez valóban így van, mert a megfizetett ár nem kevesebb, mint Isten egyszülött Fiának élete. Gondolkodjunk el ezen mindnyájan! Elutasíthatjuk Krisztus meghívását, figyelmen kívül hagyhatjuk a bűnbocsánatot ígérő és békére hívó ajánlatát; az azonban mégis tény marad, hogy mindannyian áron vétettünk meg, mégpedig az Isten Fiának drága vére árán. "Gondoljátok meg azért..." (Zsid 12:3). Életetek sokba került. "...dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi" (1Kor 6:20). Az is Istené, amit esetleg a magatokénak gondoltok. Vigyázzatok az Ő tulajdonára! Végtelen áron vásárolt meg benneteket. Értelmetek az Övé. Milyen joga van bárkinek is arra, hogy megrontsa azt a testet, ami nem a sajátja, hanem a Jézus Krisztusé? Miféle elégedettségben van része annak, aki önző élvezeteknek hódolva fokozatosan felemészti testének és elméjének erőforrásait? Isten minden embernek értelmet adott, és azt kívánja, hogy azt az Ő dicsőségére használja. Agyunkon keresztül képesek vagyunk együttműködni Istennel a veszendő emberek megmentésében. Sem agyunk befogadóképessége, sem értelmünk működő ereje nem korlátlan. Nevelnünk és fejlesztenünk kell elménk és testünk - az Isten által megvásárolt emberi mechanizmus - képességeit, hogy a lehető legjobban használjuk azokat. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ezeknek a képességeknek a erősítése érdekében! Isten örül annak, amikor egyre hatékonyabban tudunk Vele együttműködni. A hűségesekről ezt olvassuk: "Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9). Isteni segítség nélkül az ember nagyon keveset tehet. Mennyei Atyánk és Fia azonban készek mindazokon keresztül munkálkodni, akik teljesen odaszánják magukat a szolgálat oltárára. Mindenki együttműködhet Istennel és képes arra, hogy elfogadhatóan munkálkodjon. Az Úr kívánalma az, hogy mindannyian munkába álljunk. Mindenki számára feladatot jelölt ki képességeinek megfelelően...

68

Ellen G. White


Személyes tapasztalat Tizenhét éves koromban - amikor minden barátom azt gondolta, hogy gyerekkori balesetem következtében életem végéig rokkant maradok - mennyei küldött jött hozzám és ezt mondta: "Üzenetem van számodra." "Számomra? gondoltam - itt valami tévedésről lesz szó." A küldött újra így szólt: "Üzenetem van számodra. Írd le az embereknek, amit neked mondok!" Addig az ideig kezem olyan erőtlen volt, hogy egy sort sem voltam képes leírni. Ezért így válaszoltam: "Nem tudok írni! Nem tudok!" "Írj, írj!" - hangzottak a szavak újból! Ekkor tollat és papírt vettem elő, és írni kezdtem. Lehetetlen felmérni, hogy milyen sokat írtam attól a naptól kezdve. Az erő Istentől származott. Azóta könyveim sok nyelven megjelentek és eljutottak a föld minden részére. Nemrégiben értesültem arról, hogy egyik könyvem Isten kegyelméből a német királynő kezébe került, aki kedves levélben fejezte ki a kötetről alkotott jó véleményét. Az Úré legyen minden hála! Mi magunk semmi jót sem tehetünk, kiváltságunk van viszont arra, hogy helyes kapcsolatban lehessünk Istennel, és elhatározzuk, hogy ennek a jó kapcsolatnak a munkálásában - az Ő segítségével - mi is kivesszük részünket. Isten dicsősége tárul azok elé, akik alázattal és rendíthetetlenül véghezviszik ezt az elhatározást. Tapasztalatból tudom ezt. Semmi erőm nem volt önmagamban. Felismertem, hogy Jézusra kell bíznom gyámoltalan lelkemet. Ennek eredményeként, imádság és hit által, Isten szabadítása járt előttem és az Úr dicsősége követett. Vigaszként és bátorításként mondom ezeket. Tereljük helyes mederbe Istennel való kapcsolatunkat! Miféle elégedettség származhat a világ szokásainak követéséből? Van ennél jobb feladat! Formáljátok a jellemet! Használjatok Isten dicsőségére minden képességet, minden ideget, minden izmot, minden gondolatot, minden tettet! Akkor majd úgy látjátok Isten szabadítását előttetek járni, mint korábban soha. Semmi okom nincs a panaszra. Az Úr soha nem hagyott el. Huszonkét évvel ezelőtt temettem el férjemet. Néhány évvel később, amikor munkatársaimmal úgy láttuk, hogy több misszionáriusra van szükség Ausztráliában, mi magunk mentünk a testvérek segítségére, hogy az új központban helyes alapokra építsük a művet.

Iskolaalapítás Láttuk, hogy milyen nagy szükség van egy olyan iskolára, ahol ígéretes fiatalokat lehetne képezni a Mester szolgálatára. Egészen az új-dél-walesi erdőkig mentünk, ahol 1700 ezer négyszögöl (6 070 000 m2) földet vásároltunk és a városoktól távol iskolát alapítottunk... Három éve visszatértünk Amerikába, és mások mentek Ausztráliába helyettünk. A mű egyre növekedett, minden törekvésünk sikerrel járt. Bárcsak

69

Ellen G. White


olvashatnátok a hozzánk küldött leveleket! Minden bizonnyal hallottatok a szörnyű szárazságról, ami sok helyen éhséget okozott Ausztráliában az elmúlt két évben. Juhok, szarvasmarhák és lovak százezrei hullottak el. A szenvedés és az anyagi kár minden gyarmaton hatalmas volt, különösen Queenslandben. Az iskolának választott birtokon azonban elegendő eső volt a jó legelő és bőséges termés biztosításához. A nyilatkozatok és a nagyvárosi folyóiratok arról számoltak be, hogy az volt "az egyedüli zöld terület egész Új-Dél-Wales-ben". Hát nem csodálatos? Lehetett volna ez az Úr áldása nélkül? Az egyik tavalyi jelentésből azt olvassuk, hogy mintegy három tonna kiváló minőségű mézet termeltek az iskola területén. Rengeteg zöldség termett, és az iskola jelentős bevételre tett szert a felesleg eladásából. Számunkra nagyon bátorító, hogy az elhanyagolt földet termékennyé tehettük. Az Úré legyen a hála! Minden helyen és minden közösségben sok lehetőség van a hasznos szolgálatra. Még ezekben a völgyekben is, ahol most élünk, vannak családok, akiknek szükségük van lelki segítségre. Keressétek meg őket! Használjátok képességeiteket és talentumaitokat arra, hogy segítsétek őket! Először adjátok át magatokat a Mesternek, és akkor Ő fog veletek munkálkodni, aki minden embernek ad feladatot.

Gazdagodik-e White testvérnő? Időnként olyan hírek terjednek, miszerint arra igyekszem, hogy meggazdagodjam. Néhányan levélben kérdezték: "Igaz, hogy Ellen G. White dollármilliókkal rendelkezik?" Örömmel mondhatom: "Nem igaz." Nincs olyan tulajdonom e világban, amit ne terhelne adósság. Hogy miért? - Mert olyan sok elvégzésre váró missziómunkát látok. Hogyan halmozhatnék pénzt ilyen körülmények között? Kapok ugyan járadékot eladott könyveim után, de azt szinte teljes egészében misszionáriusi munkára költöm. Miután egyik külföldi nyomdánk vezetője azt hallotta, hogy szükségben vagyok, küldött nekem egy ötszáz dolláros csekket. A pénzt kísérő levélben az állt, hogy ez az ötszáz dollár igen csekély összeg azokhoz az ezrekhez képest, melyeket az új könyvek fordítása és terjesztése érdekében, valamint új misszionárius kezdeményezések támogatására az ő misszióterületükre küldtem. Azért küldték ezt az összeget, hogy kisegítsenek a szükség idején, de ez ideig mindazt a járadékot, amit az Európában eladott könyveim után kaptam, az Úr művének külföldi támogatására fordítottam. Mihelyt adósságomat törlesztem, ezt az ötszáz dollárt is vissza fogom küldeni adományozóimnak. Isten dicsőségére elmondom nektek, hogy mintegy négy évvel ezelőtt segített befejeznem Jézus példázatairól írott könyvemet, és az Úr azt helyezte szívemre, hogy az ebből származó bevételt a felekezeti tanítás fejlesztésére szánjam. Abban az időben legnagyobb főiskoláinkat súlyos tartozások terhelték, de népünk abbéli törekvése által, hogy ezt a könyvet eladják, valamint a tartozásokat rendezzék, kétszázezer dollár gyűlt össze. A jó munka még mindig folytatódik. Ennek 70

Ellen G. White


a tervnek a sikere nagy elégedettséggel töltött el. Most egy másik könyv befejezésén dolgozom, és azt hasonló módon szeretném hasznosítani újabb területeken. De nem az anyagi haszon az, ami a leginkább bátorít. Szeretek arra gondolni, hogy ezeknek a könyveknek a terjesztése sok lelket nyer majd meg az igazságnak. Ez a gondolat boldoggá teszi szívemet. Nincs időm arra, hogy leüljek szomorkodni. Folytatom munkámat és szüntelen írok, írok és írok. Korán reggel, mikor ti még alusztok, én általában fenn vagyok és írok. Még a szenvedés sem kényszerített arra, hogy felhagyjak az írással. Nem sokkal Ausztráliába való megérkezésem után betegség vett le a lábamról. A házak nyirkossága miatt gyulladásos reumától szenvedtem, ami tizenegy hónapra ágyba döntött. Időnként szörnyű gyötrelmeket éltem át. Egy testhelyzetben csak mintegy két órát tudtam feküdni, aztán segítőimnek át kellett fordítaniuk. Gumimatracom nem sok enyhülést adott. Nagy szenvedéseken mentem keresztül. Ennek ellenére nem hagytam abba a munkát. Könyöktől az ujjhegyekig jobb karom fájdalommentes volt. Karom többi részét, valamint az egész bal kezemet és vállamat nem tudtam rendesen használni. Egy keret készült számomra, aminek segítségével képes voltam írni. Ezalatt a tizenegy hónap alatt kétezerötszáz levélpapírt írtam tele, hogy azok az óceánon keresztül Amerikába jussanak és kiadásra kerüljenek. Olyan hálás vagyok az Úrnak, amiért soha nem okoz csalódást, és hogy erőt és kegyelmet ad nekem. Amint haldokló férjem mellett álltam, kezemet kezébe helyeztem és megkérdeztem: "Megismersz?" - Ő bólintott. - "Éveken keresztül átengedtem neked a felelősséget és a vezetést új vállalkozások kapcsán. Ígérem, hogy most én magam is úttörővé válok." Majd, mivel szólni nem tudott, ezt kértem: "Ha érted, amit mondok, szorítsd a kezem kicsit erősebben." Ekkor megszorította a kezem. Miután férjemet eltemettük, barátai egy törött síremléket akartak sírjára helyezni. "Soha, soha! - mondtam -, hiszen három ember munkáját végezte egyedül. Soha nem állhat törött síremlék az ő hantján!"... Isten megsegített. Ma népének körében dicsérem az Ő nevét. Majdnem tíz évet töltöttem Ausztráliában. Csodálatos eredményeket értünk el, de több mint kétszer ennyit tehettünk volna, ha a szükséges emberek és anyagiak a rendelkezésünkre álltak volna. Hálát adunk Istennek gondviseléséért és azért, amit ma törekvéseink eredményének látunk azon a területen (8. Kézirat, 1904).

Komoly, fáradhatatlan munkálkodás Sátoros összejöveteleket kellene tartanunk nagyvárosainkban. Ha a prédikátorok mindenben óvatosak, amit mondanak, akkor a Lélek erejével hirdetett igazság el fogja érni a szíveket. Krisztus szeretete a szívben el fogja űzni a bűn szeretetét. A Krisztus életében megnyilvánuló szeretet és jóság mindazok életében megnyilvánul, akik érte munkálkodnak. Az Ő életére jellemző komoly, fáradhatatlan 71

Ellen G. White


tevékenykedés követői életében is megjelenik. A keresztény jelleme Krisztus jellemének képmása kell legyen! Soha ne feledjük, hogy nem a magunkéi vagyunk, hanem áron vétettünk meg! Erőnket szent zálognak kell tekintenünk, amit Isten dicsőségére és embertársaink javára kell használnunk. Krisztus keresztjének része vagyunk. Lankadatlan hűséggel kell törekednünk az elveszettek megmentésére (6. Kézirat, 1902. - Elhangzott a St. Helena szanatórium gyülekezetében, 1904. január 23-i istentiszteleten. - Notebook Leaflets, Christian Experience, The Church, No. 7).

12. Álmélkodó angyalok Az angyalok álmélkodva nézik, amint az emberek közömbösen tekintenek a bűnösök számára oly életbevágóan fontos igazságokra. Ezek Sátán és a bűn készséges alattvalóiként folytatják útjukat, pedig Isten Fia olyan sokat szenvedett értük. Bárcsak szokásunkká tennénk, hogy Krisztus önmegtagadó és önfeláldozó életéről elmélkedjünk mindaddig, amíg át nem érezzük a bűn utálatosságát és meg nem gyűlöljük annak gonoszságát. Ébredjen hála szívünkben azért, amiért az Atya - Jézus Krisztus által hűségesen teljesíti a bűnbocsátás ígéretét! A Kálvária keresztjén függő Krisztusra tekintve Isten irgalmának és szeretetének örökkévaló biztosítékát látjuk. Tudunk-e személy szerint - az igazság megértéséhez való képességeinknek megfelelően - örülni annak, hogy Isten szeret minket és megbocsát nekünk, ha hiszünk Jézusban és szeretjük őt? Micsoda igazság! Isten kész mindazoknak megbocsátani, akik bűnbánattal jönnek hozzá. Hirdessétek ezt! Emeljétek a magasba Jézust, hogy az emberek szemlélhessék Őt... A zsidók az áldozati szertartásokban Krisztus szimbólumát látták, akinek vére kiontatott a világ megváltására. A Krisztust jelképező áldozatok azt a nagy igazságot mélyítették el szívükben, mely szerint egyedül Jézus Krisztus vére tisztíthat meg a bűnökből, és hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Némelyek csodálkoznak azon, hogy Isten olyan sok vérző áldozat felajánlását igényelte a zsidó társadalomban. A haldokló áldozatok Jézust jelképezték. A lecke - melyet a papok világosan megmagyaráztak - ünnepélyes, szent ceremónia útján vésődött az elmékbe és a szívekbe. Az áldozatokat maga Isten tervezte, hogy általuk megtanítsa azt a nagyszerű és jelentős igazságot: egyedül Krisztus vére által van bűnbocsánat. Erről a hatalmas és megváltó igazságról hívők és hitetlenek egyaránt gyakran hallanak, az angyalok pedig döbbenten tekintenek az emberek közömbösségére, holott számukra ez az igazság olyan fontos lenne. Szinte alig jut kifejezésre, hogy a gyülekezet érzi a megváltás csodálatos tervének súlyát. Kevesen képviselik azt az

72

Ellen G. White


igazságot, hogy egyedül a Jézus tisztító vére által van bocsánat a bűnökre, melyek, mint a fertelmes lepra, élő valóságként tapadnak az emberekhez. Milyen mély gondolatokat kellene ennek ébreszteni minden emberben! Jézusnak nem az önmaga megváltásáért kellett szenvednie. Szenvedésének mértéke egyenlő arányban állt lénye méltóságával és bűntelen jellemével (43. Levél, 1892).

Felszínes bűnbánat "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én mennyei Atyámmal az ő királyi székében" (Jel 3:20-21). Néhányan megkérdezhetitek, miért van az, hogy szüntelen ezt az üzenetet kell hallgatnotok? - Azért, mert nem bántátok meg igazán bűneiteket. Nem éltek Krisztusban, és Krisztus sem lakozik bennetek. Amikor egy bálvány kikerül a szívből, Sátán elkészít egy másikat annak helyére. Ha nem szánjátok oda magatokat teljességgel Krisztusnak, ha nem éltek vele közösségben és nem teszitek Őt tanácsadótokká, akkor meg fogjátok látni, hogy a gonosz gondolatok előtt nyitva álló szívetek Isten szolgálatától könnyen az énetek szolgálatára pártol át. Lehet, hogy időnként meg szeretnétek bánni bűneiteket. Ha azonban határozottan meg nem újultok és a tanult igazságokat nem helyezitek át a gyakorlatba, ha nincs élő, tettrekész és folyamatosan növekedő hitetek, akkor bűnbánatotok a hajnali harmathoz lesz hasonló. Az ilyen bűnbánat nem szerez tartós megkönnyebbülést a szívben. Az ilyen, váratlanul feltörő érzésekből fakadó bűnbánat olyan félrevezető, hogy azért is bűnbánatot kell tartani! Az érzelmek heves megnyilvánulása, mely nem eredményezi az igazság békés gyümölcseit, az előző állapotnál rosszabb helyzetbe taszít. A kísértő naponként nyomotokban lesz majd valami hazug, de elfogadható ürüggyel, hogy az önszolgálat és öntetszés kielégítésére sarkalljon, és régi szokásaitok csapdájába ejtsen. Azt akarja, hogy ne törődjetek Isten szolgálatával, ami pedig reménység, vigasz és bizonyság forrása lehetne számotokra. Isten odaadó szolgálatra hív, melyre csak azok képesek, akiknek szívében Jézus szeretete van. Isten soha nem elégedett meg az önző, fél szívvel végzett szolgálattal. Teljes szívre, megoszthatatlan szeretetre, és erejében való tökéletes hitre és bizalomra tart igényt, hogy megőrizzen a bűntől... Isten elismer és felemel minden igazszívű, komoly lelket, aki Krisztus kegyelmének tökéletességében jár előtte. Az Úr Jézus soha nem hagyja el és nem veti meg az alázatos és megtört lelket. Elhisszük-e, hogy Isten munkálkodni fog szívünkben? Ha ezt megengedjük neki, akkor tisztákká és szentekké tesz minket, és gazdag kegyelme által arra képesít bennünket, hogy együtt munkálkodjunk vele. Képesek vagyunk-e odaadó és megszentelt elismeréssel tekinteni Isten ígéreteinek 73

Ellen G. White


erejére? Tudjuk-e azokat saját magunkra alkalmazni? - Nem azért, mert méltók vagyunk, hanem mert Krisztus a méltó; nem azért, mert igazak vagyunk, hanem mert élő hit által megragadjuk Krisztus értünk megnyilvánuló igazságát (125. Kézirat, 1901. - Notebook Leaflets, Christian Experience, Methods, No. 11).

13. A Szentlélek elnyerésének jelentősége A Newcastle-i összejövetel első szombatjának éjjelén álmomban a gyülekezetben voltam, és a Lélek befogadásának jelentőségéről és szükségességéről beszéltem. Az volt üzenetem lényege, hogy nyissuk meg szívünket a Szentlélek előtt. Egy alkalommal Krisztus azt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Véges befogadóképességük korlátozta Jézust. Nem tárhatta fel előttük azokat az igazságokat, amelyeket annyira vágyott kinyilatkoztatni, mert amíg szívük zárva volt azok előtt, addig törekvése hiábavaló lett volna. Mielőtt teljességgel megérthették Krisztus leckéit, el kellett nyerniük a Szentlelket. "Ama Vigasztaló pedig - mondta Krisztus, - a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26). Álmomban egy őrálló állt egy fontos épület ajtajánál, és minden bebocsátásra várót megkérdezett: "Befogadtad a Szentlelket?" Mérőszalag volt a kezében és csak kevesen, igen kevesen nyertek bebocsátást az épületbe. "Emberi mérték szerint nem vagy magas" - mondta. "De ha - kapott ismereteidnek megfelelően - teljes férfiúságra jutottál Krisztusban, akkor meghívást fogsz nyerni arra, hogy Krisztussal együtt részt vegyél a Bárány menyegzői vacsoráján. Örökkévaló korokon át sem fogod abbahagyni a számodra készített menyegző áldásairól való tanulást. Noha magas és jó alkatú vagy, mégsem léphetsz be ide. Azok a felnőtt gyerekek nem léphetnek be ide, akik a gyerekekre jellemző tulajdonságokkal, szokásokkal és jellemvonásokkal rendelkeznek. Ha feltételezéseket, kritikát, haragot és önméltatást ápoltál, nem jöhetsz be, mert elrontanád az ünnepet. Mindazoknak, akik ide belépnek, mennyei szövőszéken készült ünnepi ruhájuk van. Akik arra szoktatják magukat, hogy másokban hibát keressenek, olyan fogyatékosságot mutatnak, ami családokat tesz boldogtalanná, és ami arra késztet lelkeket, hogy az igazság helyett a mesékhez forduljanak. Bizalmatlanságod kovásza és gáncsoskodó jellemed elzárja előled a belépés lehetőségét. Ezen az ajtón senki nem léphet be, aki esetleg megcsorbíthatná az ott lakók boldogságát azáltal, hogy kikezdi az egymásba vetett tökéletes bizalmukat. Nem csatlakozhatsz a mennyei udvar boldog családjához, mert minden könnyet eltöröltem szemeikről. Soha nem láthatod a Királyt szépségében, ha nem vagy az Ő jellemének képviselője. Majd ha feladod saját akaratodat és saját bölcsességedet, majd ha Krisztustól tanulsz, akkor nyersz beengedést az Isten országába. Isten teljes, feltétel nélküli átadást igényel. Add át életed neki, hogy Ő vezesse és alakítsa azt! Vedd nyakadba 74

Ellen G. White


igáját! Vesd alá magad irányításának és tanításának! Ha nem válsz olyanná, mint egy kis gyermek, soha nem léphetsz be a mennyei országba. Krisztusban lakozni annyi, mint jelleme mellett dönteni, hogy az Ő érdekei megegyezzenek a te érdekeiddel. Lakozz benne és csak az légy és csak azt tedd, amit Ő elvár tőled. Ezek a tanítványság feltételei, melyek teljesítése nélkül soha nem találhatsz nyugalmat. Pihenj meg Krisztusban! Rajta kívül nem találhatsz nyugalmat. Abban a pillanatban, ahogy az iga a nyakadra kerül, minden könnyűvé válik. Akkor a legmegterhelőbb lelki feladat is elvégezhető, a legnehezebb terhek is elhordozhatók, mert az Úr adja hozzá erejét és hatalmát. Ő ad örömet a munkához. Figyelj fel Krisztus szavaira: ?...tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok...' (Mt 11:29). Ki az, aki így beszél? - A mennyei Felség, a dicsőség Királya. Krisztus azt szeretné, hogy a lelki dolgokat illető megértésed megtisztuljon az önzés salakjától: a tisztességtelen, nyers és közönyös természet romlottságától. Szükséged van belső, mélyebb tapasztalatokra. Krisztusban lakozva növekedned kell a kegyelemben. Ha megtérsz, nem akadály leszel, hanem testvéreidet fogod erősíteni." Mialatt ezek a szavak elhangzottak, néhányan szomorúan elfordultak és elvegyültek a gúnyolódók között. Mások, könnyekkel teli, megtört szívvel kértek bocsánatot azoktól, akiket megsebeztek. Nem törődtek saját méltóságukkal, hanem minden lépésnél ezt kérdezték: "...mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?" (ApCsel 16:30). A válasz ez volt: "Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy bűneitek előttetek mehessenek az ítéletre és eltöröltessenek." Olyan szavak hangzottak el, amik megfeddték a lelki büszkeséget, ami nem egyeztethető össze Isten Igéjével és hitvallásunkkal. Isten ezt nem tűri el. "Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van! Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban" (Ésa 55:7). Amint az emberek elé tártam ezeket az alapelveket a szombati istentiszteleten, mindnyájukon az látszott, hogy úgy érzik, hogy az Úr szól gyönge eszközén keresztül (The Review and Herald, 1899. április 11). Elérkezett az idő, amikor számítanunk kell arra, hogy az Úr nagy dolgokat fog tenni értünk. Törekvéseink nem hagyhatnak alább! Növekednünk kell az Úr kegyelmében és ismeretében! Mielőtt a munka lezárul és Isten népének elpecsételése befejeződik, részesülni fogunk Isten Lelkének kitöltésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben. Most van a mennyre való felkészülés ideje. Isten minden parancsa iránti teljes engedelmességben kell járnunk (30. Levél, 1907).

75

Ellen G. White


14. Mindenütt a világon Krisztus, aki világunk nagy gyógyító misszionáriusa volt, olyan önkénteseket hív, akik együtt tudnak működni vele abban a nagyszerű munkában, mely az igazság magvait szórja a világban. Isten munkásainak az igazság magvait mindenhová el kell vetniük, ahová csak képesek eljutni. A világnak helyreállításra van szüksége. Gonoszságban vesztegel és nagy veszélyben van. A Krisztust nem ismerőkért végzett munka területének ki kell szélesednie! Isten arra szólítja fel népét, hogy munkálkodjanak kitartóan azért, hogy a kereszténység értéke sokfelé ismertté váljon. Isten országának növekednie kell! A világon mindenütt emlékoszlopokat kell állítani nevének! A jelenvaló igazsággal összekapcsolódó egészségügyi üzenetben megjobbító erő van. Az evangélium jobb keze ez, ami gyakran nyit meg új területeket az örömüzenet előtt, de sose felejtsük el, hogy a munkának szilárdan és Isten irányításával összhangban kell haladnia! Gyülekezeteket kell szervezni, s azok semmilyen esetben sem vonhatják ki magukat az egészségügyi misszió munkájából. És fordítva, az egészségügyi misszió sem határolhatja el magát az evangélium szolgálatától. Ha ez történne, mindkettő egyoldalúvá válna. Egyedül egyik sem teljes egész. A keresztényeknek ezt a jelenlegi munkát kell a legfontosabb feladatuknak tekinteniük! Az Úr szőlőskertjének gondozása ez. Ebben a szőlőskertben mindenkinek az Úrtól kapott helye és feladata van. Munkánk sikere az isteni Vezetővel való személyes kapcsolaton múlik. Az Úr Jézus Krisztus kegyelmének és szeretetének, valamint a földön élő gyülekezetével való gyöngéd kapcsolatának meg kell mutatkoznia művének növekedése és a világszéles evangélizáció által! Az igazság és szentség mennyei alapelveinek egyre szembetűnőbben kell meglátszódnia Krisztus követőinek életében! Nagyobb önzetlenségnek és szerénységnek kell megmutatkozni az üzleti ügyekben, mint ahogyan az a pünkösd napi Szentlélek-kitöltetés óta a történelem során érvényre jutott! Az önző, világi vállalkozások sikerének a legkisebb benyomást sem szabad tennie azokra az emberekre, akik várják, munkálják és imában kérik az Úr és Megváltó Jézus Krisztus eljövetelét a menny felhőiben, hatalommal és dicsőséggel! Mint nép nem vagyunk készen az Úr megjelenésére. Ha bezárnánk lelkünk világra tekintő ablakait, a mennyre irányulókat pedig kinyitnánk, akkor intézményeink világító fényforrásokként ragyognának a világban. Fénylő és ragyogó világosság lehetne minden gyülekezeti tag, ha a mának szóló nagyszerű, felemelő és nemesítő igazságok szerint élne. Isten népe mindaddig nem találhat tetszésre előtte, amíg nincs betöltve a Szentlélek erejével. Olyan tisztának és igaznak kell lenni egymáshoz való kapcsolatuknak, hogy szavaik, szeretetük és tulajdonságaik által Krisztussal való egységüket igazolják. Jelekként és csodákként kell élniük világunkban, értelmesen

76

Ellen G. White


haladva előre a munka minden területén. A mű különböző részeinek olyan összhangban kell lennie egymással, hogy az egész egy jól működő gépezetként dolgozzon. Amikor ez megtörténik, nyilvánvalóvá lesz Krisztus megváltásának öröme. Akkor majd nem fognak helytelen benyomást kelteni azok, akik ugyan világosságot nyertek az igazság felől, de egymással való kapcsolatukban annak alapelveit nem juttatták érvényre, és az Úr munkáját nem úgy végezték, hogy az az Ő dicsőségére lett volna. Miután Krisztus feltámadt a halottak közül, kijelentette a sziklasír felett: "Én vagyok a feltámadás és az élet." Krisztus, a feltámadt Megváltó a mi életünk. Érezhető ugyan a változás, amikor Krisztus az ember életévé válik, de ezt szavakkal nem lehet kifejezni. Minden ismeretre, befolyásra, vagy hatalomra való hivatkozás semmivé lesz a Krisztus jellemének illata nélkül. Krisztus éppúgy jelent életet a lélek számára, mint ahogyan a vér életet jelent a testnek.

Minden önzéstől megtisztulva Mindennemű önzéstől meg kell tisztulniuk azoknak, akik Isten munkájához kapcsolódnak. Mindennek azzal az utasítással összhangban kell történnie, hogy "...mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel..." (Kol 3:17). "...az Isten dicsőségére míveljetek" (1Kor 10:31). Az igazság és egyenlőség Isten által adott törvényeinek szigorúan engedelmeskedni kell az ember és ember, valamint a testvér és testvér közötti kapcsolatban. Tökéletes harmóniára és Isten hasonlatossága szerint való szentségre kell törekednünk! Egyedül ilyen alapokon állhatjuk ki az ítélet próbáját... A kereszténység annyi, mint az egymás iránti gyöngéd szeretet feltárulása. A keresztény élet keresztény kötelezettségekből és kiváltságokból áll. Bölcsességében Krisztus olyan áldozatrendszert adott kezdeti egyházának, amelynek Ő maga volt az alapja, amely halálának előképe volt. Minden áldozat rá, mint a világ teremtése óta megöletett Bárányra mutatott, hogy mindenki megérthesse, hogy a bűn zsoldja a halál. Noha nem volt benne bűn, mégis meghalt a mi bűneinkért. A szertartások szimbolikus rendszere egyetlen célt szolgált - Isten törvényének védelmezését, hogy mindazok, akik hisznek Krisztusban, eljuthassanak "...az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4:13). A keresztény szolgálatban bőven van lehetőség az Istentől kapott ajándékok használatára. Isten akaratának véghezvitelében mindannyiunknak egyesülnünk kell, hogy a szeretet által vezérelt és a lelket megtisztító hit minden tevékenységünkben nyilvánvalóvá váljon. Krisztus kell kapja teremtett lényei legnagyobb szeretetét. Elvárja, hogy népe szent tiszteletet ápoljon embertársaival szemben. Minden megváltott lélek az Istentől jövő szeretet által fog üdvözülni. Az igazi megtérés az, amikor az önzés Isten és egymás iránti megszentelt szeretetté változik. Vajon a hetedik napot ünneplő 77

Ellen G. White


adventisták készen állnak-e egy olyan reformációra, amely bűnterhes lelküket megtisztíthatja az önzés leprájából? Mindenkinek el kell mondanom az igazságot! Azok, akik elfogadták Isten Igéjének világosságát, soha, soha ne keltsék annak látszatát, hogy Isten szemet huny bűneik felett! Isten Igéjének meghatározása szerint a törvény áthágása bűn (16. Kézirat, 1901).

Nehéz területek Isten katonái gyakran nehéz területeken találják magukat, és nem tudják miért. Ellankadhatnak-e azonban a felmerülő nehézségek miatt? Szabad-e meggyengülnie hitüknek azért, mert nem látják a sötétből kivezető utat? Semmiképpen! Isten bennük lakozó erejének tudatát kell megragadniuk, s az felemeli őket munkájuk során. Ha az Ő vezetését követik és törvényének megtartására igyekeznek, akkor nem veszhetnek el, nem téveszthetik el útjukat (Keltezetlen kézirat, 145. - Notebook Leaflets, Christian Experience, Methods, No. 8).

15. Gyülekezeti ébredés Az otthonban, a gyülekezetben és a misszióterületen egyaránt imára van szükség. A komoly ima hatékonysága kevéssé ismert. Ha a gyülekezet hűségesen imádkozna, akkor nem lenne elmarasztalható annyi mindenben, mert a hűséges ima gazdag áldásokat eredményez. Amikor a gyülekezet ráébred szent elhivatására, akkor majd sokkal több odaadó és gyümölcsöző ima megy fel a mennybe, amely azt kéri, hogy a Szentlélek mutassa meg Isten népének a lelkek megmentésére irányuló kötelességét. Biztos ígéretünk van arra nézve, hogy Isten minden kereső lelket magához von. A gyülekezetnek élő reménységre kell újjászületnie "...Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre..." (1Pt 1:3-4). Amikor a gyülekezet megérti, hogy minek kell végbemennie a világban, a tagok tusakodni fognak azokért, akik nem ismerik Istent vagy lelki tudatlanságukban nem képesek felfogni a jelennek szóló igazságot. Minden tettünket önfeláldozásnak és önmegtagadásnak kell átszőnie! Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy életünkben semmilyen következetlenség ne legyen! Nem mulaszthatjuk el bemutatni másoknak, hogy az imában való vigyázás azt jelenti, hogy imáinkat Istennél hagyjuk, hogy megválaszolhassa azokat. A gyülekezet állapota akkor nem fog hanyatlani, ha a tagok a kegyelem trónjához folyamodnak segítségért, hogy együtt tudjanak működni a romlás szélén álló lelkek megmentésének nagyszerű munkájában. Egy tevékeny, élő gyülekezet

78

Ellen G. White


tagjai felismerik, hogy fel kell venniük Krisztus igáját és azt együtt kell hordozniuk Vele. A menny világa olyan megszentelt eszközökre vár, melyek által Isten megszólíthatja népét, általuk pedig a világot. Isten csak megszentelt, önmegtagadó gyülekezeten keresztül tud munkálkodni. Lelkét látható és dicsőséges módon fogja megmutatni, különösen ebben az időben, amikor Sátán mesteri munkát végez a prédikátorok és a tagok elvesztésére. Ha a prédikátorok együttműködnének vele, akkor különleges módon kísérné őket jelenlétével, mint ahogyan azt a tanítványokkal is tette. Vajon felismeri-e felelősségét a gyülekezet? Isten arra vár, hogy Krisztus, a legnagyobb misszionárius, s Lelkét adja azoknak, akik önmegtagadó és önfeláldozó odaszánással dolgoznak. Amikor Isten népe befogadja ezt a Lelket, erő fog áradni belőle (59. Kézirat, 1898).

Csöndes méltóság Az Úr megenged nehéz körülményeket életünkben. Ezeket csöndes méltósággal kell elhordoznunk, melynek tisztasága és ereje csak növekszik, miközben az Úrnak járó tizedet és a hálaáldozatokat megadjuk. Tapasztaltátok, mit jelent próbákon átmenni. Ezek lehetőséget adtak arra, hogy Istenbe helyezzétek bizalmatokat, hogy odaadó imában keressétek Őt, hogy higgyetek benne és egyszerű hittel rábízzátok magatokat. Erényeinket és hitünket a szenvedések próbálják meg. Nyomorúságunk idején érezzük át legmélyebben Krisztus igazi értékét. Lesz alkalmatok, hogy azt mondhassátok: "Noha megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13:15. - King James bibliafordítás szerint). Olyan jó arra gondolni, hogy lehetőségeket kapunk hitünk megvallására a veszély, a bánat, a betegség, a fájdalom és a halál idején!.. Minden azon múlik, hogy hogyan fogadjuk az Úr rendeléseit. Lelkünk állapota határozza meg jövőbeli életünk és jellemünk erkölcsi minőségét. Minden egyes léleknek győzelmet kell aratnia és meg kell értenie, hogy nem történhet minden saját elgondolása szerint. Alaposan meg kell vizsgálnunk minden leckét, amit Krisztus életén és tanításain keresztül adott. Krisztus nem rombol. Bármibe kezd, mindig csak épít (135. Levél, 1897).

Alázat és hit Napjaink munkájában nem annyira pénzre, talentumra, tanultságra vagy ékesszólásra van szükség, mint inkább alázattal ékesített hitre. Semmiféle ellenállás nem győzedelmeskedhet az olyan igazsággal szemben, amit alázattal és hittel képviselnek azok a munkások, akik készséggel viselik a fáradságot és áldozatot, valamint a Mester nevéért őket ért rágalmazást. Ha törekvéseinket sikerrel koronázottan szeretnénk látni, akkor Krisztus társaivá kell válnunk a munkában! Úgy

79

Ellen G. White


kell sírnunk, ahogyan Ő sírt azokért, akik önmaguk állapota miatt nem bánkódtak! Úgy kell imádkoznunk, ahogyan Ő közbenjárt azokért, akik önmagukért nem imádkoztak (24. Kézirat, 1903).

Gyors munka Amikor az isteni hatalom egyesül az emberi erőfeszítéssel, a munka úgy terjed, mint tűz a tarlón. Isten olyan erőket fog alkalmazni, melyeknek eredetét ember képtelen felfogni. Angyalok fogják végezni a munkát, amit embereknek kellett volna, ha a végrehajtás áldását nem vetették volna meg, válaszul Isten igényére (The Review and Herald, 1885. december 15. - Notebook Leaflets, Christian Experience, Methods, No. 16).

III. rész. - Megújulás és reformáció Bevezetés Ellen G. White egyik legerőteljesebb felszólítása a megújulásra és reformációra a Review and Herald, 1887. március 22. számában jelent meg "A gyülekezet szüksége" címmel. Ebből a cikkből sokat felhasznált A. G. Daniels a Krisztus a mi igazságunk című válogatásában. Az első kiadásokban (1926, 1937) a teljes cikk is megjelent a könyv függelékében. A későbbi kiadások azonban (1941 óta) technikai okok miatt kihagyták a szöveget a függelékből, és csak a könyv anyagát képező válogatásokat hagyták meg. A most következő megindító fejezet élén ez a sokat keresett cikk áll. A fejezet világosan tárja elénk azt a megújulásokat követő lelki küzdelmet, mely az igazság és a gonoszság erői közt dúl azoknak a lelkéért, akik az új tapasztalatban részesültek. Ellen G. White a Battle Creek-i főiskola megújulásának és az azt követő hónapok történetének leírása során foglalkozik ezzel a nagy horderejű kérdéssel. Ennek a küzdelemnek az összetevői ugyanazok, amelyek minden más megújulási törekvéssel is együtt járnak a gyülekezetben. A fejezet a hallgatóság válaszaival kapcsolatos tapasztalatok megjelenítésével zárul, néhány olyan megújulási mozgalmat felidézve, melyekben Ellen G. White maga is részt vett. Ezek segítenek bemutatni, hogy a testvérnő milyen fontosnak tartotta a lélekmentés hogyanjára vonatkozó tanítást, mely különösen tanulságos az evangéliumi munkások számára. Ezek a tapasztalatok, melyeket Ellen G. White többnyire a naplójában rögzített, tömör, naplóforma stílusban íródtak. Az ébresztő írások eleinte Battle Creek-ben, később Európában, Ausztráliában, majd újból Amerikában kerültek megírásra. A beszámolókban előfordulnak ugyan ismétlések, különlegességük miatt mégis mindegyik valóságos értéket jelenthet az olvasónak. WHITE BIZOTTSÁG

80

Ellen G. White


16. Megújulásra való felhívás A GYÜLEKEZET NAGY SZÜKSÉGE Népünknek a szentségben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szüksége. Az erre való törekvést kell elsődleges munkánknak tekintenünk! Komoly igyekezetre van szükség az Úr áldásának elnyeréséhez. Nem azért van ez így, mintha az Úr nem lenne készséges ránk árasztani áldását, hanem mert készületlenek vagyunk annak elfogadására. Mennyei Atyánk nagyobb készséggel adja Szentlelkét az azt kérőknek, mint amilyennel földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. A mi feladatunk viszont az, hogy bűnvallomás, alázat, bűnbánat és komoly ima által eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, amelyek mellett Isten áldásaiban részesülhetünk. A megújulásra egyedül imára jövő válaszként számíthatunk. Az emberek nem találhatnak örömet az Ige hallgatásában mindaddig, amíg nélkülözik Isten Szentlelkét. Amikor azonban a Lélek ereje megérinti szívüket, az Istenről szóló beszéd nem marad hatástalan. Akiket Isten Igéjének tanításai vezetnek a Szentlélek jelenléte és kellő körültekintés kíséretében, azoknak csodálatos tapasztalatban lesz részük összejöveteleinken, és otthonaikba visszatérve egészséges légkört fognak árasztani magukból. A régi zászlóvivők tudták, mit jelent imában küzdeni Istennel, és hogy miként lehet részesülni Lelke kiárasztásának örömében. Ők már meghaltak, s vajon kik azok, akik helyüket betöltik? Mi a helyzet a felnövekvő generáció tagjaival? Megtértek-e Istenhez? Engedünk-e a mennyei szenthelyen folyó megtisztító munkának, vagy valamiféle kényszerítő erőre várunk, ami ébredésünk előtt majd a gyülekezetre száll? Az egész egyház megújulásában reménykedünk? - Az az idő sohasem jön el. Az egyházban sokan vannak, akik nem tértek meg és nem egyesülnek küzdő, kitartó imában. Egyenként kell dolgoznunk! Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk! A bűnök elhatalmasodnak, és az embereket meg kell tanítani arra, hogy ne legyenek elégedettek a kegyesség látszatával, mely lélek és erő nélkül való. Hagyjuk el bűneinket, tartsuk féken gonosz hajlamainkat és törekedjünk szívünk vizsgálatára, s akkor majd lelkünk nem lesz tele hiábavalóságokkal! Nem magunkban fogunk bízni és majd annak tudata tölt el bennünket szüntelenül, hogy életerőnket Istentől kapjuk. Sokkal jobban kell félnünk a belső akadályoktól, mint a külsőktől. Az erő és siker akadályai sokkal nagyobbak magában az egyházban, mint a világban. A hitetlenek joggal várják el, hogy azok, akik Isten törvénye és a Jézus hite megtartóinak vallják magukat, többet tegyenek, mint bármely más osztály, hogy következetes életükkel, jó példájukkal és tevékeny befolyásukkal elősegítsék és tiszteljék az ügyet, amit képviselnek. De gyakran az igazság állítólagos szószólói bizonyultak az előrehaladás legnagyobb akadályának. A hitetlenség eltűrése, a kétely

81

Ellen G. White


kijelentése, a sötétség dédelgetése bátorítja a gonosz angyalok jelenlétét és utat nyit Sátán utasításainak végrehajtására.

Útkészítés az ellenség előtt A lelkek ellenségének nincs hatalma arra, hogy olvasson az emberek gondolataiban, azonban jó megfigyelő és megjegyzi a szavakat, számba veszi a tetteket és nagy ügyességgel úgy rendezi a kísértéseket, hogy elfogadhatók legyenek azok számára, akik az ő hatalmába helyezik magukat. Ha igyekeznénk elnyomni a bűnös gondolatokat és érzéseket, és azokat nem juttatnánk kifejezésre szavakban vagy tettekben, akkor Sátán vereséget szenvedne, mivel megtévesztő kísértéseit nem tudná ránk alkalmazni. De milyen gyakran megtörténik, hogy hitvalló keresztények önuralom híján ajtót nyitnak a lelkek ellensége előtt! Olyan megoszlások és keserű széthúzások lettek általánossá a gyülekezetben, amelyek bármely világi társulásnak is szégyenére lennének. Mindez azért van, mert a tagok nem törekednek eléggé arra, hogy féken tartsák rossz érzéseiket és visszaszorítsák azokat a szavakat, melyeket Sátán saját előnyére használhat. Mihelyt elidegenülő érzések ébrednek bennük, az ügy Sátán elé kerül, aki ezáltal lehetőséget kap kígyószerű bölcsességének és tudományának használatára, hogy megoszlást szerezzen és pusztítást végezzen a gyülekezetben. Minden széthúzás veszteségekkel jár. A széthúzó felek személyes barátai is állást foglalnak a számukra megfelelő oldalon, és ezzel a meghasonlás elhatalmasodik. Az önmagával meghasonlott ház pedig nem állhat fenn. A sértés visszavágást idéz elő és ez így folytatódik tovább. Sátán és angyalai szorgosan munkálkodnak, hogy az így elvetett magok aratását biztosítsák. A világiak feltekintenek és gúnyosan így kiáltanak: "Nézzétek mennyire gyűlölik egymást ezek a keresztények! Ebből a vallásból mi nem kérünk!" Mély elégedettséggel tekintenek magukra és hitetlen jellemükre. Ekképpen megerősödnek gonosz útjukban, Sátán pedig örvend sikerének. A nagy csaló minden olyan lélek számára elkészítette gonosz tervét, akik nincsenek felövezve a próbára, és akik nincsenek a szüntelen ima és az élő hit védelmében. Keresztényi kötelességünk, hogy a botrányköveket eltávolítsuk az útból. Minden akadályt félre kell tennünk! Valljunk be és bánjunk meg minden bűnt, hogy az Úr útja elkészülhessen, hogy hozzánk térhessen és gazdag kegyelmében részesíthessen bennünket. A világnak, a testnek és az ördögnek vereséget kell szenvednie! Nem készíthetjük azáltal az utat, hogy megnyerjük az Istennek ellenszegülő világ barátságát. Isten segítségével megtörhetjük annak csábító hatását magunkra és másokra nézve is. Sem egyénileg, sem közösségileg nem biztosíthatjuk magunkat az elszánt és könyörtelen ellenség szüntelen kísértéseivel szemben, de Jézus erejével visszautasíthatjuk azokat.

82

Ellen G. White


A gyülekezet minden tagja világító fényforrás lehetne a világban. Ha ez így lenne, akkor az emberekben nem merülne fel az a kérdés: vajon mivel tesznek többet a keresztények másoknál? A világ szokásaitól való elzárkózás és a gonosz látszatának elkerülése lehetséges és szükségszerű is azért, hogy ne adjunk alkalmat a rágalmazóknak. A rágalmakat nem kerülhetjük el, azok jönni fognak. Legyünk azonban óvatosak, hogy ne saját bűneink és helytelenségeink miatt érjen vád bennünket, hanem a Krisztus nevéért. Sátán semmitől nem fél annyira, mint attól, hogy Isten népe minden akadályt eltávolít az útból, hogy ezáltal az Úr kitölthesse Lelkét a most még lankadó és bűnös gyülekezetre. Ha Sátánon állna, akkor az idők végéig egyetlen ébredés sem lenne Isten népe körében. De nem vagyunk tudatlanok módszereit illetően. Lehetséges ellenállni erejének. Ha elkészült Isten Lelke számára az út, az áldás jön. Sátán épp úgy nem tudja megakadályozni az Isten népére hulló áldás záporát, amint nem tudja bezárni a menny ablakait, hogy ne essen eső a földre. Gonosz emberek és démonok nem állhatnak Isten művének útjába és nem zárhatják el jelenlétét népének tagjai elől, ha azok megadó és megtört szívvel megbánják és elhagyják bűneiket, és hit által Isten ígéreteire hivatkoznak. Minden kísértést és minden ellenszegülésre való késztetést - akár titkosat, akár nyíltat - sikerrel vissza lehet utasítani: "nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6).

Az engesztelés idejében élünk Az engesztelési nap idejében élünk, amikor bűneinknek bevallása a bűnbánat révén előttünk kell menniük az ítéletre. Isten ma nem fogad el ízetlen, lélektelen bizonyságtételt prédikátoraitól. Az ilyen bizonyságtétel nem lenne jelenvaló igazság. Az erre az időre szóló üzenetnek alkalmas időben adott eledelnek kell lenni Isten egyháza számára. Sátán azonban arra igyekszik, hogy ezt az üzenetet fokozatosan megfossza erejétől, hogy az emberek ne készülhessenek fel az Úr napján való megállásra. Hatalmas főpapunk 1844-ben belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy megkezdje a vizsgálati ítélet munkáját. A meghalt igazak esetei haladtak el az Úr szemei előtt. Amikor ez a munka befejeződik, az ítélethozatal az élőket illetően is megkezdődik. Milyen értékesek és fontosak ezek a pillanatok! Mindegyikőnk sorsa felől a mennyei udvarban döntenek. Elkövetett tetteinknek megfelelően, személy szerint leszünk megítélve. Az ószövetségi szolgálatban, amikor a főpap az engesztelési áldozatot végezte a földi szentek szentjében, az embereknek meg kellett alázniuk lelküket és meg kellett vallaniuk bűneiket Isten előtt, hogy azok kitöröltethessenek. Kisebb lenne talán a mi kötelességünk most, amikor az engesztelési napon Krisztus a mennyei szentélyben közbenjár népéért, és végső, visszavonhatatlan ítéletet hoz mindegyikünkre nézve?

83

Ellen G. White


Milyen a mi helyzetünk ebben a félelmetes és ünnepélyes időben? Büszkeség, képmutatás, csalás, divatkövetés, könnyelműség, szórakozás és tekintély utáni vágy itatja át az egyházat! Ezek a bűnök úgy elhomályosították az emberek értelmét, hogy az örökkévaló dolgok rejtve maradtak előlük. Kutassuk a Szentírást, hogy megtudjuk, hol tartunk a világtörténelemben! Szerezzünk értelmet a mennyei szenthelyen most értünk folyó szolgálat felől és afelől, hogy milyen lelki szintet kell elérnünk, mialatt az engesztelési munka tovább folyik! Ha valamelyest fontosnak tartjuk lelkünk üdvösségét, akkor határozott változáson kell átmennünk. Keressük az Urat őszinte bűnbánattal! Valljuk meg bűneinket töredelmesen, hogy Isten kitörölhesse azokat! Nem maradhatunk tovább az elbűvöltség állapotában! Próbaidőnk lejárta rohamosan közeledik. Tegyük fel mindannyian a kérdést: Hogyan állok Isten előtt? Nem tudjuk milyen hamar kerül nevünk Krisztus elé, hogy sorsunk örökre eldőljön. Milyen határozatok fognak születni? Az igazak vagy a gonoszok közé számláltatunk majd?

Gyülekezeti ébredés és bűnbánat Keljen fel és bánja meg visszaeséseit Isten előtt a gyülekezet! Ébredjenek az őrállók és fújják hangosan a trombitát! Félreérthetetlen figyelmeztetést kell adnunk! Isten ezt parancsolja szolgáinak: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit!" (Ésa 58:1). Fel kell tudni hívnunk az emberek figyelmét. Ha ezt nem tudjuk megtenni, minden próbálkozás értelmetlen lesz. Mégha mennyei angyal szólna is hozzájuk, szavai nem jelentenének többet, mintha süket fülekhez intézné azokat. A gyülekezetnek munkába kell állnia! Isten Lelke nem jöhet el addig, amíg az út el nem készül számára. Komoly önvizsgálatot kellene tartani! Egyesült és kitartó imádkozásra, valamint hit által az Isten ígéreteire való hivatkozásra van szükség. Ne a testünkre öltsünk gyászruhát, mint a régi időkben, hanem lelkünket alázzuk meg mélységesen! Semmi okunk nincs az öndicséretre és önelégültségre. Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt! Ő meg fogja vigasztalni és áldani az őszinte keresőket. A munka előttünk áll. Be akarunk-e kapcsolódni? Gyorsan kell dolgoznunk, határozott lépésekkel kell előrehaladnunk! Fel kell készülnünk az Úr nagy napjára! Nincs vesztegetni való időnk önző célokra fordíthatnánk. A világot figyelmeztetni kell! Mit teszünk egyénileg azért, hogy mások elé tárjuk a világosságot? Isten minden emberre bízott munkát. Mindenkinek van feladata, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha nem akarjuk elveszíteni lelkünket. Testvéreim! Meg akarjátok szomorítani a Szentlelket, hogy eltávozzon tőletek? Ki akarjátok zárni az áldott Megváltót, mert nem vagytok felkészülve jelenlétére? Veszni hagyjátok a lelkeket az igazság ismerete nélkül, mert kényelmeteket jobban szeretitek, mint azt a terhet hordozni értük, melyet Jézus értetek hordozott?

84

Ellen G. White


Ébredjünk fel álmunkból! "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen" (1Pt 5:8). (The Review and Herald, 1887. március 22.)

A REFORMÁCIÓ MEGÚJULÁSSAL JÁR EGYÜTT Sok szívben szinte nyoma sincs a lelki életnek, és ez nagyon elszomorít. Attól tartok, hogy a világ, a test és az ördög elleni küzdelmet feladtuk. Kiegyezzünk-e félholt keresztényekként a világ önző és telhetetlen lelkületével, osztozva annak istentelenségében és mosolyogva annak csalásain? - Ne! Ragaszkodjunk az igazság alapelveihez Isten kegyelméből! Kezdeti bizalmunkat tartsuk meg erősen mindvégig! "Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok!" (Róm 12:11). Egy Mesterünk van, a Krisztus. Rá kell tekintenünk! Bölcsességet kell nyernünk tőle! Kegyelme által meg kell őriznünk megbízhatóságunkat! Szelíden és töredelmesen állva Isten előtt be kell mutatnunk Krisztust a világnak! Gyülekezeteinkben több prédikációt akartak. A tagok a Szentlélek helyett a szószék kijelentéseire támaszkodtak. Mivel lelki ajándékaikat nem használták, azok gyengeséggé korcsosultak. Ha a prédikátorok új területeken kezdenének dolgozni, akkor a tagokra nagyobb felelősség hárulna, s ezáltal képességeik fejlődnének. Isten súlyos vádat emel a prédikátorok és népe ellen lelki gyengeségük miatt: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss" (Jel 3:15-18). Isten lelki ébredésre és reformációra szólítja népét. Ha ez nem jön el, akkor a langymelegek még visszataszítóbbak lesznek az Úr számára, mígnem megszűnik gyermekeinek tekinteni őket. A Szentlélek vezetése által kísért megújulásra és reformációra van szükség. A megújulás és a reformáció két különböző dolog. A megújulás a lelki élet megelevenedését, az értelem és szív erőinek megélénkülését, azaz a lelki halálból való feltámadást jelenti. A reformáció mögött pedig újjászerveződés, elgondolások és tanítások, valamint szokások és tettek megváltozása áll. A reformáció nem teremheti meg a szentség jó gyümölcseit, ha nem kapcsolódik össze a Lélektől indított megújulással. A megújulásnak és reformációnak el kell végezniük kijelölt feladatukat, és ebben a tevékenységben egyesülniük kell (The Review and Herald, 1902. február 25).

85

Ellen G. White


Egyszerű emberek elhívása a munkára Isten feltárta előttem, hogy terveit különböző módokon és eszközökön keresztül fogja véghezvinni. Nem csak a legtehetségesebbek, nem csak a magas pozíciókban lévők és a világ által tanultnak nevezett emberek azok, akiket az Úr hatalmas és szent lélekmentő munkájában felhasznál. Egyszerű eszközöket fog alkalmazni. Sokakat használ majd, akiknek kevés anyagi hasznuk származik művének továbbviteléből. Egyszerű közvetítők által ingatlanok és földbirtokok tulajdonosait fogja megnyerni az igazságnak, és ezek majd az Úr segítő kezévé válnak műve építésében (62. Levél, 1909). [Megjelent a Krisztus a mi igazságunk, első kiadásában, de egyéb okok miatt a második szerkesztésből kimaradt. - A szerkesztők.]

17. Az új tapasztalat védelmezése A MEGÚJULÁST KÖVETŐ HARC [1893-ban különleges megújulás ment végbe Battle Creek-i intézményeinkben, jelentős tapasztalattal, a Szentlélek munkájára nézve. Az áldások nagy része azonban semmivé lett az egymást követő események miatt. Ez a tapasztalat és az erre vonatkozó tanács értékes leckéket nyújt napjainkban is. - A szerkesztők.] A Szentlélek Battle Creek-i kitöltetése után a főiskolán bebizonyosodott, hogy a nagy lelki világosság ideje egybeesik az annak megfelelő mértékű lelki sötétség idejével. Sátán és gonosz ügynökeinek serege készen állnak arra, hogy minden lélekre rákényszerítsék hatalmukat, hogy ezáltal a mennyből érkező kegyelmi záport hatástalanná tegyék. Isten a megújulás és az alvásból való felébresztés céljából küldte a záport, és azért, hogy népe továbbadja azt, amit tőle kapott. Ha a világosságot nyert lelkek rögtön munkába álltak volna, hogy továbbvigyék az Istentől kapott üzenetet, akkor még több világosságot és erőt nyertek volna. Isten nem ad világosságot pusztán egy embernek. Célja, hogy az szétáradjon és megdicsőítse Őt. A világosságnak érezhető hatásának kell lennie! A lelki ébredést és a Szentlélek kitöltetését minden korban lelki sötétség és eluralkodó romlottság váltotta fel. Az Istentől Battle Creek-be érkező lehetőségek, kiváltságok és áldások hátterén elmondható, hogy a gyülekezet nem vitte előbbre a művet elismerhető módon, és hogy Isten mindaddig nem áldhatja meg őket még több világosság kiárasztásával, amíg a kapott igazságot Igéjének megfelelően nem használják. A tiszta és jól látható sugarakban ragyogó világosság elhomályosodik a lelki sötétség közepette. Isten igazságának hatalmas ereje az Istennel együttműködő emberi eszközök által jut nyilvánosságra. Az igazság világosságát szelíd, odaadó és önzetlen törekvések hozhatják az emberek elé (45. Levél, 1893).

86

Ellen G. White


A LÉLEK MUNKÁJA ÉS A FANATIZMUS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG Leveleket kaptam a legutóbbi konferencián [1893] és a főiskolán megnyilvánuló Szentlélek munkáját illetően. A levelekből világosan kiderül, hogy mivel az áldások nem jutottak érvényre a gyakorlati életben, némelyek megzavarodtak és a mennyei világosságot fellángolásként kezdték értelmezni. Elszomorított, hogy így kezelik ezt az ügyet. Legyünk nagyon óvatosak, nehogy megszomorítsuk a Szentlelket azzal, hogy munkáját fanatizmusnak nevezzük. Hogyan értjük majd meg a Szentlélek munkáját a későbbiekben, ha az Battle Creek-ben és más helyeken nem tárult fel elég világosan és félreérthetetlenül? Nem lep meg, hogy a végeredményt tekintve bárki is elbizonytalanodik Az elmúlt negyvenkilenc évben azonban nagyon sok ilyet láttam, és tudtam, hogy Isten munkálkodott hatalommal. Senki ne mondja, hogy ez nem a Szentlélek munkája! Isten feljogosít bennünket arra, hogy imádkozzunk a Szentlélekért, mert Isten készségesebben adja nekünk Szentlelkét, mint ahogy földi szülők adják jó ajándékaikat gyermekeiknek. De a Szentlélek feladata nem az, hogy dolgozzon az emberekért, hanem hogy használja és munkába állítsa őket. Nem kétlem, hogy Isten hatalmasan megáldotta az iskola diákjait és a gyülekezetet. A nagy világosság és a Szentlélek kitöltésének idejét azonban általában a nagy sötétség időszaka váltja fel. Ez azért van, mert az ellenség a hazugság minden válfaját segítségül hívja, hogy hatástalanná tegye Isten Lelkének embereket megindító késztetéseit. Amikor a diákok futballozni mentek és elmerültek a szórakozás örömében, Sátán alkalmasnak látta az időt arra, hogy közbelépjen és hatástalanná tegye Isten Szentlelkének munkáját az ember alakítására és munkába állítására nézve. Ha a tanárok megtették volna kötelességüket és átérezték volna felelősségüket, ha Istentől való erkölcsi függésben lettek volna; ha a lelkük megszentelődésére kapott képességeiket az igazság szeretete által használták volna, akkor lett volna lelki erejük és isteni világosságuk ahhoz, hogy egyre és egyre magasabbra lépjenek a menny felé vezető létra fokain. Nyilvánvaló tény, hogy nem értékelték a világosságot és nem is jártak aszerint. Nem követték a világ világosságát. Nem nehéz dolog valahogyan elütni, elbeszélni vagy eljátszani a Szentlélek befolyását. A világosságban járni annyi, mint előbbre haladni a világosság irányában. Ha az áldásban részesülő nemtörődömmé, figyelmetlenné válik és megfeledkezik az imában való vigyázásról; ha nem emeli fel a keresztet és veszi fel Krisztus igáját; ha a szórakozás szeretete és az elsőbbségre való törekvés köti le erejét és képességét, akkor életében nem Isten lesz az első, a legjobb, és a legfontosabb. Ilyenkor Sátán közbelép, hogy kivegye részét az ember lelkének elnyeréséért való játékból. Ő sokkal komolyabban játszik, mint az emberek, és alaposan kidolgozott terveket sző a lélek elvesztésére... A Szentlélek Battle Creek-i munkáját követő eredmények nem fanatizmusból eredtek, hanem abból, hogy az áldásban részesülők nem adtak hálát annak, aki a 87

Ellen G. White


sötétségből csodálatos világosságra hívta őket. Amikor a föld megtelik Isten dicsőségével, akkor némelyek nem fogják tudni, hogy mi az, mert félreértelmezik és félremagyarázzák a rájuk áradó Lélek munkáját. Isten olyan Isten, aki féltékeny saját dicsőségére. Nem fogja megdicsérni az Őt nem dicsérőket. Az igazságban járóknak tanítaniuk kellett volna a kevés tapasztalattal rendelkezőket, hogy miután elfogadták a világosságot, járjanak is abban. Bárcsak lenne időm többet írni, de sajnos nincs (58. Levél, 1893).

AZ ÁLDÁS ELVESZÍTÉSE Néhány dolog nagy horderővel foglalkoztatta gondolataimat és a Szentlélek arra késztet, hogy beszámoljak azokról. [A Battle Creek-i Főiskola elnökének címezve.] Az Úr kegyelmes volt hozzátok, és a menny ablakait megnyitva áldást árasztott rátok. A tanárok és a diákok arról tanulhattak volna, hogyan nyerjék el Isten tetszését azáltal, hogy a megnövekedett világossággal összhangban dolgoznak, s annak sugarait másokra árasztják. Érkezett-e világosság a mennyből? Ha igen, mi célból? - Azért, hogy az az igazság gyakorlatban megnyilvánuló tettein keresztül világítson. Ha a gazdag áldásokban részesülőket egyre mélyebb és odaadóbb lelkület jellemezné, ha annak tudata hatná át őket, hogy Krisztus drága vére vásárolta meg őket, és Isten a megváltás palástját öltötte rájuk, akkor életükkel Krisztust szemléltethetnék. A játékok, a jutalom ígérete és a boxkesztyű használata Sátán vezetése szerint tanította és képezte a diákokat, hogy az ő jellemvonásai jelenjenek meg bennük. Bárcsak úgy láthatnák Jézust, a Kálvária emberének fájdalmát, ahogyan az elém tárult! Fájdalommal tekintett rájuk. Az események minden bizonnyal rossz irányba haladnak, és a kegyelemmel kiárasztott isteni erő ellen tanúskodnak. Minden igaz keresztény feladata, hogy Krisztust képviselje, a világosságot visszatükrözze, felemelje az erkölcsi normákat és Istennek szentelt szavai valamint befolyása által arra késztesse a könnyelműt és a meggondolatlant, hogy Istenről és az örökkévalóságról gondolkodjék. A világ örömmel fordul el az örökkévalóság gondolatától, de ezt nem teheti meg mindaddig, amíg vannak olyanok, akik életükkel Krisztust mutatják be. Minden hívő egy-egy láncszemet alkot Jézussal, a lelkeket összekötő láncban. Ez a láncszem a világosság közvetítőjévé válik azok számára, akik sötétségben járnak. Ha valaki elveszti a Krisztussal való kapcsolatát, Sátán arra indítja az illetőt, hogy az szavak, tettek és rossz lelkület által megszégyenítse Krisztust és így helytelenül képviselje az Ő jellemét. Hadd kérdezzem meg, Testvérem, hogy a Jézus Krisztus vallása mennyire hangolható össze a szórakozások túlhajszolásával? Amikor az Úr gazdag kegyelmében részesítette Battle Creek-et, hol voltak azok a felelős férfiak, akik úgy vezették volna a lelkeket, hogy azok az Istentől nyert áldást a lehető legjobban hasznosítsák? Hasznos, jó cselekedetek véghezvitele - ami tanulmányaikból való megpihenést jelentett volna - többet ért volna, mint a játékok 88

Ellen G. White


előidézte indulat és lelkesedés. Ez a fajta időtöltés nem készíti fel az elmét, a lelket és a viselkedést a nehézségnek arra a színterére, melyre hamarosan lépniük kell. A felszínes vallásosság el fog égni a próba kemencéjében. Az Úr azt akarja, hogy a tanárok gondolkodjanak el példájuk fertőző hatásáról. Sokkal több imára van szükségük. Meg kell látniuk, hogy a rendezett élet, az istenes beszéd és az élő, határozott kereszténység olyan meggyőző erők, melyek az igazság magvát vetik a gyümölcsöző aratásra és az Igazság Napjának gyógyító sugarakkal való megjelenésére. Úgy világítson a ti igazságotok az emberek előtt, "...hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:16). "Ti vagytok a földnek savai" - mondta Krisztus tanítványainak - "ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek" (Mt 5:13). Az egyház világítja meg a világot, nem azzal, hogy tagjai kegyességükre hivatkoznak, hanem az igazság - életre és jellemre kiható - átalakító, megszentelő erejének bemutatásával... A napok túlságosan tele vannak az eljövendő küzdelemre vonatkozó figyelmeztetésekkel ahhoz, hogy az ifjúság nevelését a szórakozás és játék töltse ki (46. Levél, 1893).

A VILÁGOSSÁG SÖTÉTSÉGGÉ VÁLÁSÁNAK VESZÉLYE Az Úr leereszkedett hozzátok, hogy Szentlelkét árassza rátok. A tábori összejöveteleken és intézményeinkben hatalmas áldásban volt részetek. A világosság, az igazság és az erő mennyei küldöttei látogattak hozzátok, és nem kellene idegenkednetek attól, hogy Isten így megáldott benneteket. Hogyan nyeri meg magának Krisztus választottait? - A Szentlélek hatalma által, aki a Szentíráson keresztül megszólítja az ember értelmét és az igazságot az ember szívébe helyezi. Keresztre feszítése előtt Krisztus megígérte, hogy a Vigasztaló el fog jönni a tanítványokhoz. Ezeket a szavakat mondta: "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. ... De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek" (Jn 16:7-8, 13-15). Krisztusnak ezt az ígéretét nem vették komolyan, s így a Szentlelket nélkülözve nem értették meg a törvény lelki voltát és örök kötelezettségeit. Akik Krisztust szeretőknek vallották magukat, nem értették helyesen az Isten és a köztük lévő kapcsolat jellegét, és azt még mindig homályosan értik. Nem látják tisztán Isten kegyelmének mélységét abban, hogy egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért. Nem

89

Ellen G. White


látják, hogy milyen messze hatóak a szent törvény kívánalmai, és azokat milyen odaadással kellene a gyakorlati életbe ültetni. Nem tudják, hogy az imádság, a bűnbánat és a Krisztus szavának véghezvitele nemcsak elengedhetetlen számukra, de nagyszerű kiváltság is. A Szentlélek munkája, hogy feltárja az ember számára az odaszánásnak azt a módját, amit Isten elfogad. A Szentlélek által a lélek világosságot nyer, a jellem pedig megújul és megszentelődik. Isten Lelkének mélységes megnyilatkozásai által feltárult előttem a Lélek munkájának jellege. Láttam, hogy milyen veszélybe kerülhetnek azok, akik látogatásában részesülnek. Megjelenése után az ellenség tüzesebb támadásaival találkoznak, aki kísértéseket erőltet rájuk, hogy azokkal a Szentlélek munkáját hatástalanítsa. Arra törekszik, hogy a Szentlélek által feltárt hatalmas igazságok ne tisztítsák és ne szenteljék meg azokat, akik részesültek a mennyei világosságban, hogy így Krisztus dicsősége ne legyen nyilvánvalóvá bennük. A nagy lelki világosság ideje azonos mértékű sötétséggé válhat, ha az abban részesülők nem fogadják azt szent tisztelettel és nem tesznek eleget elvárásainak. A Szentlélek befolyása megszűnik, ha az ember nem értékeli annak szentségét, és elhagyja a szent területet. Közvetlenül Isten forrása mellett kell állniuk azoknak, akik növekedni akarnak lelki ismeretekben, és újra és újra inniuk kell a megváltás kútjából, amely oly kegyelmesen megnyílt számukra. Soha nem szabad elhagyniuk a frissítő forrást! Szükséges, hogy Isten jósága és együttérzése töltse meg szívüket hálával és szeretettel, és folyamatosan vegyenek az élő vízből. Milyen sokat jelent Jézus kijelentése: "Én vagyok a világ világossága"! "Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha" (Jn 8:12; 6:35). Ezt az állapotot az éri el, aki megtalálta a világosság és az élet forrását, és megtanulta, mikor és hogyan töltekezhet meg és hasznosíthatja Isten ígéreteit azáltal, hogy folyamatosan magára vonatkoztatja azokat. "De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, mégsem hisztek" (Jn 6:36). Sokak esetében ez szó szerint beteljesedett. Az Úr mélyebb betekintést nyújtott számukra az igazságba, valamint kegyelmes, együttérző és szerető jellemébe, de ők hitetlenül elfordultak tőle. Látták a Szentlélek hatalmas megnyilvánulásait, de nem álltak ellent a bűnnek a végsőkig akkor, amikor Sátán fondorlatos kísértései jöttek, amik pedig mindig jönnek a megújulási időszakot követően. Így azok felett győzött az ellenség, akik előnyös helyzetbe kerülhettek volna, ha az értékes világosságot megfelelően használják. Az Istentől kapott világosságot másokra kellett volna árasztaniuk. A Szentlélek szent kinyilatkoztatásaival összhangban kellett volna cselekedniük. Mivel ezt nem tették, híjával maradtak az áldásnak.

90

Ellen G. White


Lelki vereség a játékszenvedélyek hatására A diákok között elterjedt a szórakozás és pajkosság lelkülete. Annyira belevetették magukat a játékba, hogy az Úr kiszorult gondolataikból. Jézus közöttük állt a játékpályán és ezt mondta: "Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!" (Lk 19:42). "Noha láttatok is engem, mégsem hisztek" (Jn 6:36). Igen, Krisztus feltárta magát előttetek és a Szentlélek mélyen érintette szíveteket, de ti olyan utat választottatok, amelyen elvesztettétek ezt a benyomást, és nem vívtátok ki a győzelmet. "Minden, amit nékem ád az Atya, énhozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Elindultatok a Krisztushoz vezető úton, de nem maradtatok benne. Elvetettétek Őt, és szívetekből kiesett a nektek adott kedvezések és áldások iránti hála. A szórakozás kérdése olyan nagy helyet foglalt le tudatotokban, hogy még a Szentlélek ünnepélyes látogatása után is nagy buzgalommal kezdtetek róla beszélni, s ezzel minden gát elszakadt. A játék iránti szenvedélyetek miatt megfeledkeztetek Krisztus szaváról: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok..." (Mk 14:38). A játék iránti szenvedélyetek bitorolta azt a helyet, amit Jézus számára kellett volna fenntartanotok. A Szentlélek vigasztalása helyett a szórakozást választottátok. Nem követtétek Jézus példáját, aki azt mondta: "Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 6:38). Sokak szíve annyira beszennyeződött vágyaik és hajlamaik következtében, és annyira szokásukká vált, hogy ezeknek a hajlamoknak átengedjék magukat, hogy nem képesek megérteni a Szentírás valódi üzenetét. Sokan feltételezik, hogy Krisztust követve életük borús és vigasztalan lesz, mert meg kell tagadniuk a világi élvezeteket és hiúságokat. Az élő keresztény szíve azonban vidámsággal és békességgel teljes, mert úgy él, mintha látná a láthatatlant. A Krisztus valódi jellemére vágyók életében megjelennek az örök élet sajátságai, mert ők isteni természet részesei és megszabadultak attól a romlástól, mely kívánság által van e világban. Jézus mondta: "Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon" (Jn 6:39-40).

Isten gyermeke Istennel munkálkodik A lelki élet Jézus Krisztustól származik. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..." (Jn 1:12). De vajon mi a biztos következménye az Isten fiává válásnak? - Az, hogy Isten társaivá válunk a munkában. Nagy munkát kell végeznetek saját megváltásotokért és azért, hogy képesek legyetek megnyerni másokat, hogy a hitetlenség helyett a Jézus Krisztusban

91

Ellen G. White


való hitből táplálkozó életet válasszák. "Bizony, bizony mondom néktek: aki énbennem hisz (nem felszínes, hanem olyan hittel, melyet a szeretet éltet és amely megtisztítja a lelket!), örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. ... Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. ... Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. ... A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek köztetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet énhozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva néki" (Jn 6:47-48, 51, 5354, 63-65). Amikor Jézus ezeket a szavakat szólta, tekintéllyel, bizonyossággal és hatalommal beszélt. Időnként olymódon nyilatkozott meg, hogy abban a Szentlélek jelenléte érzékelhető volt. De sokan, akik látták és hallották Jézust, s ideig-óráig részesültek is a boldogság örömében, útjukra tértek és hamarosan elfelejtkeztek a kapott világosságról. Az örökkévalóság kincseit Jézus Krisztus őrizetére bízta az Atya, hogy azoknak adja, akiknek akarja. Milyen szomorú, hogy oly sokan szem elől tévesztik azt a drága kegyelmet, melyet a Jézus Krisztusban való hit kínál számukra. Jézus azoknak fogja adni a mennyei kincseket, akik hisznek benne, akik rá tekintenek és benne lakoznak. Jézus, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, nem ismert határt és korlátot arra nézve, hogy a menny kincseit azokra árassza, akikre akarja. Nem magasztalja és dicsőíti a világ nagyjait, akiket hízelgéssel és elismeréssel vesznek körül. Választott és különleges népét hívja, azokat, akik szeretik és szolgálják Őt, hogy jöjjenek hozzá és kérjenek, és Ő az élet kenyerét adja nekik, valamint az élet vizét, mely örök életnek buzgó kútfeje lesz bennük. Jézus elhozta világunkba Isten összegyűlt kincseit. Mindazokat örököseinek tekinti, akik hisznek benne. Kijelenti, hogy hatalmas lesz azok ajándéka, akik az Ő nevéért szenvednek. "Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2:9). (The Review and Herald, 1894. január 30.)

MÉLTÁNYOLTÁK-E AZ ÁLDÁST? Lelki javaink gyarapodása érdekében szükségünk van arra, hogy a világosságban járjunk. Krisztus közeli eljövetelének fényében kitartóan kell munkálkodnunk azon, hogy elkészítsük lelkünket, lámpásainkat égve őrizzük és felhívjuk mások figyelmét a Vőlegény eljövetelére való felkészülés szükségességére.

92

Ellen G. White


Imának és munkának egymás mellett kell haladnia! A hit és a cselekedetek összhangjára van szükség, különben jellemünk nem lesz kiegyensúlyozott és tökéletes Jézusban. Ha feladnánk az imádságos életet, világosságunkat homály venné körül, mert a világosságot azért kapjuk, hogy megosszuk másokkal. Minél inkább sugározzuk a fényt, világosságunk annál fényesebb lesz. Ha van valami, ami iránt ebben a világban lelkesednünk szabad, akkor az az emberek megmentésére irányuló törekvés. Az efféle munka nem eredményezheti saját állapotunk elhanyagolását. A figyelmeztetés így szól: "Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok" (Róm 12:11). Ha egyedül Isten dicsőségét tartjuk fontosnak, ez azt jelenti, egyetlen célja életünknek, megmutatni a szívünkben végbement változást, mely szerint akaratunkat alávetjük Isten akaratának, és minden gondolatot foglyul ejtünk az Ő dicsőségére. A világ szeme rajtatok függött, hogy kifürkéssze a főiskolán, a szanatóriumban, a nyomdában és a Battle Creek-i gyülekezetben végbement megújulás utóhatását. Milyen bizonyságot tettetek mindennapi életetekkel és jellemetekkel? Isten mindannyiótoktól elvárta, hogy megtegyétek a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy minden utatokban Őt dicsőítsétek, és ne magatoknak tetszelegjetek vagy magatokat szórakoztassátok. Azt kívánta, hogy térjetek vissza Őhozzá annak a világosságnak és kiváltságnak megfelelően, amiben kegyelme rátok árasztása által részesített benneteket. Elvárta tőletek, hogy mennyei lények jelenlétében tegyetek bizonyságot, és hogy Krisztus kegyelme erejének élő tanúi legyetek a világ számára. Az Úr megpróbált benneteket, hogy meglássa, hogy az értékes áldást olcsó, könnyű dolognak tekintitek-e, vagy gazdag kincsnek, amit mélységes tisztelet illet. Ha mindnyájan így tekintettetek volna Isten ajándékára, akkor a kegyelem az egyesek felelősségének arányában megduplázódott volna, mint a gazda pénzével hűségesen bánó szolga talentumai.

Átokká lett áldás Isten próbára tette népe hűségét, hogy meglássa hogyan fordítják hasznukra a tőle nyert értékes áldást. Az áldást közbenjárónk küldte a mennyei udvarból, de Sátán készen állt, hogy mindenütt közbelépjen, ahol lehetőséget talált arra, hogy a világosságot és áldást sötétséggé és átokká változtassa. Mikor válhat az áldás átokká? Akkor, ha az ember nem szereti a világosságot, vagy ha életpéldájával nem képes bizonyságot tenni a világ előtt annak jellemformáló erejéről. Amikor az ember megtelik Szentlélekkel, akkor odaszánja magát az isteni erőkkel való együttműködésre. Krisztus keresztjét hordozza, osztozik terhében, és Krisztus oldalán munkálkodik, hogy értékes győzelmeket nyerjen. Krisztus világosságában jár. A Biblia szavai teljesednek számára: "Mi pedig az Úrnak

93

Ellen G. White


dicsőségét fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18). Újabb évet hagytunk a hátunk mögött mindörökre, emlékeinek terhével. A mennyből rátok áradó világosságnak arra kellett volna késztetnie benneteket, hogy felkeljetek, világítsatok, és Isten parancsolat megtartó népeként dicséretét zengedezzétek a világban. Élő tanúságtevőknek kellett volna lennetek! Ha nincs szent igyekezet, mely bizonyságot tenne a világnak, ha nincs komolyabb törekvés annál, mint ami a népszerű gyülekezetekben látható, akkor Isten neve nem magasztaltatik, igazsága pedig nem hirdettetik a világban. Ez azért van, mert az isteni elhívás sajátságai nem rajzolódnak ki a nagy világossághoz jutott emberek életében. Ha az ősi Izraelhez hasonlóan nem értékelték nagyobbra Isten hatalmának megnyilvánulását az evésnél, az ivásnál és a játéknál, akkor hogyan bízhatott volna az Úr újra gazdag és kegyelmes áldásokat rájuk? Ha Isten előttük jól ismert akaratának szinte minden pontján ellenszegülnek, ha nemtörődömség, léhaság, önzés és büszkeség szennyezi útjukat az Úr előtt, akkor mimódon tölthetné ki rájuk Szentlelkét ismételten? Isten a leggazdagabb áldást tartogatja népe számára, de mindaddig nem részesítheti őket abban, amíg nem tudják, hogyan bánjanak az értékes ajándékkal annak dicsőítésére, aki a sötétségből a csodálatos világosságra vezette őket. "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt, és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyiszékének jobbjára ült" (Zsid 12:1-2). A Krisztusra váró örömök egyike az volt, hogy megláthassa, hogy a Szentlélek mindenható erejével felruházott igazság hogyan ábrázolja ki az Ő képét követői életében és jellemében. Mennyei erők munkálkodnak együtt az emberi eszközökkel, hogy törvényét megdicsőítsék és naggyá tegyék. Isten törvénye tökéletes. Isten törvénye megtéríti a lelket. A megtért embereknek Krisztus élő bizonyságtevőivé kell válniuk a világban. Engedünk-e hát a menny Ura akaratának? Talál-e Isten helyet azok szívében, akik az igazság híveinek vallják magukat? Tiszta és önzetlen jósága visszhangra talál-e az emberi szívekben? Megláthatja-e a világ Krisztus dicsőségének megnyilvánulását azok jellemében, akik az Ő tanítványainak tekintik magukat? Láthatja-e Krisztus saját együttérzését és szeretetét megnyilvánulni az emberek életében, amint azokból a jóság és igazság folyamai áradnak? Krisztus az evangélium emberi szívekbe való ültetése által a menny forrásait árasztja, hogy azok a világ áldására legyenek. "Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok" (1Kor 3:9). Mit eredményezett Isten gazdag áldása azok életében, akik azt alázatos és bűnbánó szívvel fogadták. Becsben tartották-e az áldást? Magasztalták-e az áldásban részesülők annak nevét, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívta el őket?

94

Ellen G. White


Vannak olyanok, akik máris megkérdőjelezik annak az áldásnak a hitelességét, amit pedig nagyra kellett volna tartaniuk. Fanatikusnak nevezik a történteket.

Legyetek nagyon óvatosak! Meglepő lenne, ha nem lettek volna néhányan, akik kiegyensúlyozott gondolkodás hiányában tapintatlanul beszéltek és cselekedtek. Bármikor és bárhol adja az Úr valódi áldását, annak hamis változata is megjelenik, hogy hatástalanná tegye az Úr igaz munkáját. Nagyon óvatosnak kell lennünk! Járjunk alázattal Isten előtt, hogy különleges szemgyógyító írt vehessünk tőle azért, hogy meg tudjuk különböztetni Isten Szentlelkének munkáját attól a lélektől, amely fanatizmust és vad féktelenséget gerjeszt. "Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Mt 7:20). Akik valóban Krisztust szemlélik, az Úr Lelke által el fognak változni az Ő hasonlatosságára, és teljes férfiúságra jutnak Jézus Krisztusban. Isten Szentlelke szeretettel és tisztasággal tölti majd meg szívüket. Jellemük csiszolódni fog. Csak azért, mert némelyek helytelenül éltek a mennyei áldással, meg kell-e tagadni a többieknek is azt, hogy Jézus, a világ Megváltója haladt át gyülekezeteinken, hogy áldását árassza ránk? Veszélyes területre léptek, ha engeditek, hogy hitetlenség és kétely legyen úrrá rajtatok. Isten azoknak adta a Szentlelket, akik megnyitották szívük ajtaját a mennyei ajándék befogadására. Nem szabad hinni annak a kísértő gondolatnak, mely szerint félrevezetésről lett volna szó. Nem szabad így szólni: "Mivel sötétség vesz körül és kétségek gyötörnek, és még sosem láttam Sátán hatalmát olyan erővel megnyilvánulni, mint most - tévedés áldozata lettem." Óvatosságra intelek benneteket! Ne adjatok hangot kételyeiteknek! Isten munkálkodott értetek, hogy az igazság tiszta tanítását helyezze szívetekbe. Azért kaptátok az áldást, hogy az igaz tetteket és egyenes jellemet teremjen életetekben.

A bizonyság elutasításának bűne Krisztus azzal a bűnnel vádolta Korazin és Bethsaida lakosait, hogy elutasították azt a bizonyságot, ami meggyőzte volna őket az igazságról, ha engedtek volna annak. Az írástudók és farizeusok bűne az volt, hogy az értük végzett mennyei tevékenységet a hitetlenség felhőibe burkolták. Megkérdőjelezték azt a bizonyságot, melynek szilárd hitet kellett volna megalapozni bennük, és értéktelennek ítélték azokat a szent dolgokat, melyeket becsben kellett volna tartaniuk. Attól tartok, hogy népünk tagjai teret adtak az ellenségnek arra, hogy hasonló munkát végezzen körükben. Az Istentől származó gazdag áldást némelyek fanatizmusnak tekintették. Ha hozzáállásuk továbbra sem változik, akkor a következő alkalommal, amikor az Úr világosságot küld számukra, így fognak szólni: "Hasonló érzésem volt 1893ban, amikor azok az emberek, akikben megbíztam, fanatizmusnak nevezték az eseményt." Nem fogják-e visszautasítani a Szentlelket a jövőben is azok, akik

95

Ellen G. White


fanatizmusnak tekintették Isten gazdag kegyelmének megnyilatkozását? Nem fognak-e ellenállni a halk és szelíd hang kérlelésének? Jézus szeretetének nincs hatalma azokon, akik ekképpen barikádozzák körül magukat. A menny kiárasztott kincseit vissza lehet utasítaniuk ahelyett, hogy örömmel és hálával fogadnák őket. Némelyek ugyan hittek az igazságnak szívükben, és egy ideig vallomást tettek a megváltásról, de sajnos nem működtek együtt a mennyei lényekkel, nem végezték az igazság munkáit és nem tartották becsben a világosságot (The Review and Herald, 1894. február 6).

18. Különleges felszólítások a nyilvános szolgálatban [Szolgálata során Ellen G. White hatékonyan késztette döntésre és hívta előre az embereket a szószékhez. A következőkben néhány olyan írás olvasható, mely megmutatja, hogyan élt ilyen módszerekkel különféle alkalmakon. - A szerkesztők.]

Battle Creek a kezdetek idején Gyülekezetlátogatás Battle Creek-ben. Nyugalommal beszéltem Ádám boldogtalanságot és halált eredményező elbukásáról, valamint Krisztus életet és halhatatlanságot hozó alázatáról és haláláról. Teljes átadásra késztettem az embereket - az egész lényük: lelkük és testük megszentelődésére. Szóltam Mózes haláláról és arról, hogy nekünk is megadatott a Kánaán földjére való betekintés. ... Aznap este előre hívtuk azokat, akik keresztényekké szerettek volna válni. Tizenhárman jöttek előre. Mindnyájan bizonyságot tettek. Csodálatos volt (Napló, 1868. január 12).

Komoly munka Tittabawassee-ben, Michigan államban Egész nap összejöveteleket tartottunk. Délelőtt férjem beszélt, délután pedig Andrews testvér. Végül én beszéltem, arra szólítva az érdeklődőket, hogy álljanak az Úr szolgálatába attól a naptól kezdve. Előre hívtuk azokat, akik szolgálni akarták az Urat. Elég sokan előre jöttek. Többször is beszéltem és arra kértem a lelkeket, hogy törjék le Sátán bilincseit. Egy anya sírva fakadt és kérlelni kezdte a fiát, aki keménynek, makacsnak és engedetlennek látszott. Később felálltam és arra kértem D. testvért, hogy ne álljon gyermekei útjába. D. testvér meglepődött, majd felállt és azt mondta, hogy attól a naptól kezdve új életet kezd. Mindenki örömteli szívvel figyelt. D. testvér nagyon értékes ember. E. testvérnő férje felállt és bizonyságot tett amellett, hogy keresztény lesz. Nagy befolyású ember - jogász. A lánya nagy izgalommal hallgatta. D. testvér is szólni kezdett, majd felesége beszélt a gyerekeikhez. Kérlelésünk végül is győzelmet hozott. Mindannyian előre jöttek. A két apa és a gyerekek, majd példájukat követve más apák is. Örömteli nap volt. E. testvérnő azt mondta, hogy az volt a legboldogabb nap életében (Napló, 1868. február 19).

96

Ellen G. White


Jó eredmények Battle Creek-ben Péter második leveléről beszéltem délután. Nyugalommal szóltam. Egy óra beszéd után előre hívtam azokat, akik keresztények kívántak lenni. Több mint harmincan jöttek előre izgalom nélkül és ültek le az első sorban. Az Istenhez való teljes odaszentelődésről beszéltem nekik, majd imádkoztunk értük. Csodálatos imaalkalmunk volt. Megkértük a keresztségre jelentkezőket, hogy tegyék fel kezüket. Jó néhányan jelentkeztek (Napló, 1873. június 9).

Elhatározás némi bizonytalanság után János 17:3-ról beszéltem délután (Stanley-ben, VA.). Az Úr betöltött Szentlelkével. A terem tele volt. Előre hívtam azokat, akik komolyabban kívánták keresni az Urat, és azokat, akik teljes áldozatként akarták átadni magukat neki. Egy ideig senki nem mozdult, de később sokan előre jöttek és bűnbánatuk bizonyságát adták. Csodálatos imaalkalmunk volt. Mindannyian megtörve érezték magukat. Sírva vallották meg bűneiket. Bárcsak mindenki értené ezt! (Napló, 1890. november 9.)

Ellen G. White svájci munkálkodásának kezdete [A Svájci Konferencia, 1885-ben Bázelben volt megtartva.] A szombat és vasárnap nagyszerűen telt el. Az Úr különleges áldását adta vasárnap délutáni beszédemhez. Befejezéskor előre hívtam azokat, akik keresztények kívántak lenni, valamint azokat, akik úgy érezték, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel. Közösen imádkoztunk bűneik bocsánatáért és a kísértések leküzdéséhez szükséges kegyelemért. Ez sokak számára új tapasztalat volt, mégsem húzódoztak tőle. Úgy látszott, hogy az egész gyülekezet mozgásban volt, és a legtöbb, amit tehettek az volt, hogy leültek és együtt keresték az Urat. A teljes gyülekezet készséget tanúsított a bűnök elhagyására és arra, hogy mély komolysággal keressék az Urat. Imádság után százötven bizonyságtétel hangzott el. Ezek közül sok valóságos tapasztalatról tanúskodott az Isten dolgait illetően (Historical Sketches of the Foreign Missons of the Seventh-day Adventists, p. 173).

Norvégiai (Osló) megemlékezés Oslóban töltöttünk két hetet és elszántan fáradoztunk a gyülekezetért. Az Úr Lelke arra indított, hogy tegyek határozott bizonyságot. Utolsó beszédemben különös nyomatékkal szóltam arról, hogy gyökeres jellembeli változásra van szükségük, ha Isten gyermekei szeretnének lenni. ... Mélységes bűnbánatra és bűnvallomásra buzdítottam őket. Kértem őket, hogy hagyják el bűneiket, mert azok megakadályozzák, hogy a gyülekezetet Krisztus szerető lelkülete hassa át. Később előre hívtuk azokat, akik határozott állást foglaltak az Úr oldalán. Sokan előre jöttek,

97

Ellen G. White


s közülük némelyek vallomást tettek. Komoly bizonyságtételek születtek (The Review and Herald, 1886. október 19).

Szilárd elhatározás Felhívás történt mindazokhoz [Bázelben, Svájcban], akik mostantól kezdve komoly erőfeszítéseket kívánnak tenni, hogy magasabb lelki szintet érjenek el. Mindenki felállt. Reményünk, hogy ennek meglesz a hatása arra, hogy Isten és a mennyei dolgok felé forduljanak, és komolyan törekedjenek mindazt elérni, amihez Isten erőt adott: vagyis, hogy Krisztus keresztjének hűséges és odaadó katonái legyenek (Napló, 1885. november 22).

Elszakadtak visszatérése Bázelbe Szombat délután ismét összegyűltünk. Az Úr áldása nyugodott rajtam, amint rövid ideig a gyülekezethez szóltam. Minden hely foglalt volt, még pótszékekre is szükség volt. Mindannyian nagy érdeklődéssel figyeltek. Előre hívtam azokat, akik vágyakoztak arra, hogy Isten szolgái imádkozzanak értük. A visszaesők és azok is élhettek a lehetőséggel, akik úgy döntöttek, hogy szorgalmasan fogják keresni az Urat és újból vissza akarnak térni hozzá. Néhány szék azonnal megtelt és az egész gyülekezet mozgolódni kezdett. Úgy láttuk, legjobb ha inkább mindenki a helyén marad és bűneink megvallása által együttesen keressük az Urat. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). Mély érzésekkel teli bizonyságtételek követték egymást, amik arról tanúskodtak, hogy a Szentlélek érintette a szíveket. Az összejövetel délután kettőtől ötig tartott, majd néhány komoly imával fejeztük be az alkalmat (Napló, 1887. február 20).

Rendkívüli ausztráliai tapasztalat Szombaton [1895. május 25.] csodálatos összejövetelünk volt a North Fitzroyban gyülekező testvérek imatermében. Az istentisztelet előtt néhány nappal már tudtam, hogy szombaton beszélni fogok a gyülekezetben, de sajnos erősen megfáztam és berekedtem. Legszívesebben lemondtam volna az alkalmat, de mivel ez volt az egyedüli lehetőségem a szólásra, ezt mondtam: "A nép elé állok azzal a hittel, hogy az Úr válaszolni fog őszinte imámra és elveszi tőlem a rekedtséget, hogy üzenetemet át tudjam adni a testvéreknek." "Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. ... Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik" (Lk 11:9-13).

98

Ellen G. White


Isten beszéde biztos. Arra kértem Istent, hogy képesítsen a szólásra, és hittem, hogy ezt meg is fogja tenni. Előre kiválasztottam néhány részletet a Bibliából, de amikor felálltam, hogy beszélni kezdjek, arra éreztem késztetést, hogy Péter második levelének első fejezetéről szóljak. Az Úr különös nyugalmat adott ahhoz, hogy kegyelmének nagyságát megjelenítsem. ... A Szentlélek segített érthetően és erőteljesen beszélnem. Beszédem végén Isten Lelke arra késztetett, hogy hívjam előre azokat, akik teljességgel át akarták adni magukat az Úrnak. Azokat is előre hívtam, akik szükségesnek érezték, hogy Isten szolgái imádkozzanak értük. Mintegy harmincan jöttek előre. Ezek között voltak az F. testvérek feleségei, akik most adtak először hangot annak a vágyuknak, hogy közel jöjjenek Istenhez. Szívem megtelt kimondhatatlan hálával a két testvérnő miatt. Most már láttam, hogy miért éreztem olyan nagy késztetést arra, hogy felhívást intézzek a hallgatókhoz. Először vonakodtam, mert arra gondoltam, hogy ez talán nem a legmegfelelőbb alkalom, mivel egyedül fiam volt jelen, aki segítségemre lehetett. De mintha valaki szólt volna hozzám, ez a gondolat futott át rajtam: "Csak bízz az Úrban!" - "Úgy lesz!" - feleltem. Noha a fiam meglepődött a felhíváson, azonnal segítségemre jött. Soha nem hallottam nagyobb erővel és mélyebb érzéssel beszélni őt, mint akkor. Előre hívta Faulkhead és Salisbury testvéreket, majd letérdeltünk imádkozni. Fiam imádkozott először, akinek kérelmét minden bizonnyal az Úr fogalmazta, mert úgy tűnt, mintha Isten jelenlétében imádkozott volna. Faulkhead és Salisbury testvérek szintén izzó fohászokat mondtak, majd az Úr nekem adott hangot az imára. Megemlékeztem F. testvérek feleségeiről, akik ez alkalommal vállalták először nyilvánosan az igazságot. A közöttünk lévő Szentlélek késztetései sokakat felbuzdítottak. Az összejövetel végén sokan utat törtek maguknak a szószékhez, ahol kezemért nyúltak és könnyes szemmel kérték, hogy imádkozzam értük. Örömteli szívvel ígértem meg, hogy imádkozni fogok. F. testvérnőket bemutatták nekem. Nagyon melegszívűeknek találtam őket. ... Az egyikük anyja igen keserűen ellenállt, azzal fenyegetvén az igazságot immár elfogadó lányát, hogy ha szombat-tartó lesz, akkor többé nem lépheti át háza küszöbét, mert az anya a család szégyeneként tekintene rá. F. testvérnő gyakran kijelentette, hogy soha nem fog a hetedik napot ünneplő adventistákhoz csatlakozni. A presbiteriánus egyházban nevelkedett, ahol arra a gondolkodásra nevelték, hogy nagyon helytelen dolog, ha a nők szót kapnak a gyülekezetben. Az pedig, hogy egy nő még prédikáljon is, teljességgel átlépi az illendőség határait. Örömmel hallgatta Daniells és Corliss testvéreket, akiket nagyon jó prédikátoroknak tartott, de a nők prédikációit nem volt hajlandó meghallgatni. Férje azért imádkozott Istenhez, hogy rendezze úgy a dolgokat, hogy a feleség megtérjen White testvérnő szolgálata által. Amikor előre hívtam azokat, akik szükségét érezték annak, hogy közelebb jöjjenek Istenhez, mindenki meglepetésére e két testvérnő is előre jött. A kicsinyét előzőleg elvesztő testvérnő azt mondta, hogy 99

Ellen G. White


szilárd elhatározása volt, hogy ne jöjjön előre, de az Úr Lelke olyan erővel késztette, hogy nem merte visszautasítani. ... Olyan hálás vagyok mennyei Atyánknak azért a jóságért, hogy ezt a két drága lelket arra vezette, hogy férjükkel együtt engedelmeskedjenek az igazságnak (The Review and Herald, 1895. július 30).

A nem adventista látogatók válasza az Ashfield-i gyülekezetben Kértem, álljanak fel mindazok, akik szent szövetséget akarnak kötni Istennel, hogy teljes szívvel Őt szolgálják. Teltház volt és majdnem mindenki felállt. Elég sokan voltak jelen olyanok, akik hite nem volt azonos a mienkkel. Némelyek közülük is felálltak. Az Úrnak ajánlottam őket odaadó imában. Tudtuk, hogy Isten Lelke nyilvánult meg közöttünk. A győzelem érzése töltötte be szívünket. (30/a. Kézirat, 1896).

Felhívás a Battle Creek-i főiskolán Az imahét idején ötször beszéltem a segítőkkel, az ápolókkal és az orvosokkal. Biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadták szavaimat. Kétszer beszéltem a főiskolán. Prescott professzor csütörtökön megkért, hogy látogassam meg őket. Elmentem, imádkoztam és beszéltem a diákokkal megtelt nagy imateremben. Nyugalommal szóltam és tártam eléjük Isten jóságát és kegyelmét, valamint Jézus Krisztus csodálatos leereszkedését és áldozatát. Szóltam továbbá a számunkra megvásárolt mennyei ajándékról, a végső győzelemről és arról, hogy milyen nagy kiváltság kereszténynek lenni. Prescott professzor felállt és beszélni kívánt, de öt percig csak állt az emberek előtt szótlanul és sírt, mert szíve annyira megindult. Aztán ezekkel a szavakkal kezdett beszélni: "Örülök, hogy keresztény vagyok..." Körülbelül öt percig beszélt, majd mindenkinek lehetőséget adott a szólásra. Sok bizonyságtétel hangzott el, de az volt az érzésem, hogy még vannak olyanok, akiket eddig nem sikerült elérnünk, akiket még el kellene érnünk. Előre hívtuk azokat, akik készületlennek érezték magukat Krisztus eljövetelére és nem volt bizonyosságuk afelől, hogy elfogadásra találtak Istennél. Az egész épület mozgásba jött. Mindenkinek lehetőséget adtunk arra, hogy kifejezze érzéseit, majd újra rövid imaalkalmat tartottunk. Az Úr áldása sok szívet elért. Aztán csoportokra oszlottunk és még két órán át folytattuk a munkát. Az Úr Lelke csodálatos módon nyilvánult meg a gyülekezetben. A vallásos hitről addig mitsem tudó világi hitetlenek közül többen valóságos tapasztalatra tettek szert a hitéletet illetően. És a munka egyre inkább mélyül. Az Úr munkálkodik és munkálkodni is fog annak megfelelően, ahogyan készítjük számára az utat, amelyen biztonsággal kinyilváníthatja előttünk hatalmát (75. Levél, 1888).

100

Ellen G. White


San Francisco-i felhívás December 21-én [1900] pénteken San Francisco-ba mentem, hogy ott töltsem az imahét idejét. Szombat délután a gyülekezetben szolgáltam, noha olyan gyenge voltam, hogy mindkét kezemmel támaszkodnom kellett a szószékhez, hogy egyenesen állhassak. Kértem az Urat, hogy adjon erőt a beszédhez. Meghallgatta imámat és megerősített. Nagy nyugalommal szóltam a Jelenések könyve második fejezetének első öt verséről. Isten Lelkének mélységes késztetését éreztem és az elhangzó üzenet megindította az embereket. Beszédem végén mindenkit előre hívtam, aki át kívánta adni magát az Úrnak. Sokan előre jöttek, s ezekért imát ajánlottunk fel. Közülük többen csak mostanában hallották az advent üzenetet, s így most döntés előtt álltak. Kívánom, hogy az Úr erősítse meg a rájuk gyakorolt jó benyomást, ők pedig adják át magukat Neki teljesen. Mennyire vágyom arra, hogy megtért lelkeket lássak és hallhassam, amint új ének, Istenünk dicsérete hangzik ajkukról! Vasárnap délután nagy hallgatósághoz beszéltem, akik közül sokan nem tartoztak a mi hitünk követői közé. Erőm megújult, és a szószékhez való támaszkodás nélkül is képes voltam egyenesen állni. Isten áldása megpihent rajtunk és miközben beszéltem, egyre nagyobb erőhöz jutottam. Ahogyan szombaton, a lelki segítségre vágyókat újra előre hívtuk, és örömmel láttuk a készséges megnyilatkozást. Az Úr nagyon közel jött, mialatt imában kerestük őt (The Review and Herald, 1901. február 19).

Hasonló munka más gyülekezetekben is November 10-én, szombaton San Francisco-ba látogattam. A gyülekezet, amelyhez beszéltem, tele volt hallani kész és megértő szívű emberekkel. ... Miután befejeztem beszédemet, Corliss vén előre hívta mindazokat, akik át akarták adni magukat Jézusnak. Az emberek válasza gyors és örömteli volt, és úgy tájékoztattak, hogy majdnem kétszázan jöttek előre. Férfiak és nők, fiatalok és gyerekek törtek maguknak utat az első sor székei felé. Az Úr örömmel venné, ha minden gyülekezetben volnának ehhez hasonló alkalmak. Sokan nem tudtak előbbre jönni, mert a terem annyira telve volt, de az élénk arckifejezések és a könnyekkel telt szemek azt az elhatározást bizonyították, hogy ők az Úr oldalára szeretnének állni, és mostantól fogva arra fognak igyekezni, hogy egyre magasabb szintet érjenek el (The Review and Herald, 1901. február 12).

Az 1909-es Generál Konferencián Testvéreim, keressétek az Urat, amíg megtalálható! El fog jönni az idő, amikor azok, akik idejüket és lehetőségeiket eltékozolták, azt fogják gondolni, hogy bárcsak az Urat keresték volna inkább. ... Az Úr azt akarja, hogy meggondoltak legyetek és munkálkodjatok. Azt akarja, hogy menjetek el gyülekezeteinkbe és dolgozzatok 101

Ellen G. White


elszántan az Ő dicsőségére. Azt akarja, hogy szervezzetek összejöveteleket a gyülekezeten kívüliek számára, hogy megtanulhassák az utolsó figyelmeztető üzenet igazságait. Vannak helyek, ahol örömmel fogadnak majd, ahol köszönetet mondanak segítségetekért. Az Úr segítsen meg, hogy úgy végezzétek ezt a munkát, mint még soha! Meg fogjátok-e tenni ezt? Lábatokra álltok-e, hogy bizonyságát adjátok annak, hogy Istent teszitek bizalmasotokká és segítőtökké? [A gyülekezet feláll.] [Ima] Köszönetet fogadalmát! Áraszd rájuk meg a te szabadításodat, Conference Bulletin, 1909.

mondok neked, Izrael Istene. Hallgasd meg néped Lelkedet! Láttasd meg bennük dicsőséged! Hadd lássuk amint az igazság szava hangzik ajkukról. Ámen (General május 18).

IV. rész. - "Hirdesd az Igét!" Bevezetés A Generál Konferencia vezetősége 1933-ban nagyszabású evangélizációt tervezett Észak-Amerikában. A vezetők azt tapasztalták, hogy amikor nagyszabású tervek elérése a cél, akkor a prédikátoroknak tartózkodniuk kell azoktól a témáktól, melyek nem túlságosan jelentősek a harmadik angyal üzenetének átfogó és megragadó tartalmához képest. A Generál Konferencia kérésére "Üzenet a világnak" címmel egy tizenhat oldalas gyűjtemény került kiadásra, mely Ellen G. White erre vonatkozó tanácsait tartalmazza. A több ezer példány elterjesztése jó hatást ért el, mert megújította a közeledő ítéletnap ünnepélyes hirdetésének felelősségtudatát. Az írásnak azok a részei olvashatók itt, melyek más Ellen G. White könyvekben nem találhatók meg. Az itt megjelenő kijelentések nem alkotnak kimerítő válogatást arról, amit Ellen G. White a téma kapcsán valaha is írt. További tanácsok olvashatók az Evangélizáció, Az evangélium szolgái, Bizonyságtételek a prédikátoroknak és a Keresztény szolgálat című könyvekben. A kiadványból válogatott részek után néhány rokon jellegű fejezet található. A "Végletes nézetek veszélye" című, egyik prédikátorunknak szóló írás olyan értékes tanításokat tartalmaz, amik eddig csak a Notebook Leafletsben voltak olvashatók. Az időmeghatározásról írott fejezet napjainkban éppen esedékes. A fejezet a Special Testimonies-ból válogatott tanácsokkal zárul, melyek háttere az 1903-1904-es válság volt, amikor olyan panteista nézetek kerültek a gyülekezetbe, melyeket új világosságnak véltek, és amelyektől a gyülekezet nagyszerű áldásokat várt. A válságból származó nagy áldásokat azok az odaadással megírt leckék jelentették, melyek többnyire a Bizonyságtételek 8. kötetében és a Gyógyítás szolgálata című könyvben jelentek meg. WHITE BIZOTTSÁG

102

Ellen G. White


19. Mit hirdessünk és mit ne KRISZTUS LEGYEN A KÖZPONTBAN! Minden szolgálat lényege, hogy az ént figyelmen kívül helyezze, és helyette Krisztusról beszéljen. Minden munkásnak arra kell törekedni, hogy szóval, tettel és tanítással Krisztust magasztalja fel (109. Kézirat, 1897). Az igazság útján járó munkásoknak Krisztus igaz életét kellene szemléltetniük, mint olyan értékes világosságot, ami nem új ugyan, de amely egy időre elkerülte az emberek figyelmét. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot: "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért" (1Jn 4:10). Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt. ... Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri! Isten törvénye valóban Isten szeretetét tárja fel, ha azt Jézusban való igazságként hirdetik. Krisztusnak erről a bűnös világnak felkínált ajándékáról kiemelten kell szólni minden beszédben. Nem csoda, hogy a hideg és élettelen módon megjelentett igazság nem eredményezte a szívek gyógyulását. Nem csoda, hogy az Isten ígéreteibe vetett hit megingott, amikor prédikátorok és szolgálattevők nem mutatták be Jézus Isten törvényéhez való viszonyulását! Gyakran kellett volna biztosítani a népet arról, hogy "aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32). Mivel Isten szeretete az, ami megtérésre indít, Sátán eltökélt szándéka azt elérni, hogy az emberek ne figyeljenek fel Istennek egyszülött Fia feláldozásában megnyilvánuló szeretetére. Milyen eredménnyel fogjuk tudni bemutatni a világnak Isten mély és értékes szeretetét? Egyedül akkor járhatunk sikerrel, ha képviselni tudjuk, hogy olyan "...nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" (1Jn 3:1). Szóljunk így a bűnöshöz: "Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Ha Jézust az Atya képviselőjeként mutatjuk be, akkor el fogjuk tudni tüntetni azt az árnyat, amit Sátán azért vet ösvényünkre, hogy ne ismerjük fel Isten - Krisztusban megnyilvánuló - kibeszélhetetlen szeretetét és kegyelmét. Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, mely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka (154. Kézirat, 1897)!

103

Ellen G. White


A Szentlélek Krisztus, a nagy tanító, számtalan témát választhatott beszédei tárgyául, de ezek közül egy olyan sem volt, amin annyit időzött volna, mint a Szentlélek kitöltetésén. Nagyszerű dolgokat jövendölt a gyülekezet számára ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére erről esik a legkevesebb szó. Ez a legkevésbé beteljesedett ígéret. Időnként elhangzik ugyan egy-egy igehirdetés a Szentlélekről, de ilyenkor a téma további átgondolása rendre elnapolódik (21. Kézirat, 1891).

A megtérés lépcsőfokai A prédikátoroknak egyszerűbb, tisztább módszerre van szükségük a Jézusban való igazság bemutatásához. Nekik maguknak is teljesebben kell érteniük a megváltás nagyszerű tervét ahhoz, hogy hallgatóik figyelmét a földiekről a lelki és örökkévaló dolgokra tereljék. Sokan akarják tudni, hogy mit kell tenniük üdvösségük érdekében. Világos magyarázatot akarnak hallani a megtéréshez vezető lépcsőfokokról. Egyetlen olyan prédikációnak sem szabadna elhangoznia, mely legalább egy elkülönített részében ne szólna világosan arról az útról, amelyen a bűnösök Krisztushoz járulhatnak szabadulásért. Az Ige hirdetőinek Krisztusra kellene rámutatniuk, mint ahogyan János tette; és megindító egyszerűséggel, szívükben Jézus szeretetével telve azt mondaniuk, hogy "íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit". Erőteljes és komoly felhívásokat kell intézni a bűnösökhöz, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg. Mielőtt azonban beszélni kezdenének, azoknak is megtérésre van szükségük, akik a munkának ezt a részét eddig figyelmen kívül hagyták. Akiknek szíve megtelik Krisztus szeretetével és Igéjének értékes igazságaival, azok képesek lesznek arra, hogy ót és újat hozzanak elő Isten kincsesházából. Nem lesz idejük anekdotákat mondani. Nem fognak szónokiasságra törekedni, hogy olyan magasra szárnyaljanak, ahová a hallgatóságot nem vihetik magukkal. Egyszerű nyelven és megindító komolysággal fogják bemutatni a Jézusban való igazságot (The Review and Herald, 1887. február 22).

A régi advent igazságok felélesztése A prédikátoroknak és a népnek is szent jelentőségű munkát kell elvégezniük! Tanulmányozniuk kell Isten népe útjának történetét! Nem szabad megfeledkezniük arról, ahogyan Isten a múltban vezette népét! Meg kell újulniuk! Elő kell számlálniuk azokat az igazságokat, amik elértéktelenedtek azok számára, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk arról az erőről és világosságról, ami segítette azok megértését. Ezeket az igazságokat eredeti frissességükben kell a világ elé tárni (22. Kézirat, 1890).

104

Ellen G. White


Az angyalok szolgálata Minden ember sorsáért jó és gonosz angyalok küzdenek. Maga az ember dönti el, hogy melyik fél jut győzelemre. Felhívom Krisztus szolgálattevőinek figyelmét, hogy értessék meg az angyalok szolgálatáról való igazságot mindazokkal, akik hallótávolságukba kerülnek! Ne merüljetek valószerűtlen képzelgésekbe! Egyedüli biztonságunk Isten írott Igéjében van. Úgy kell imádkoznunk, ahogyan Dániel, hogy minket is mennyei lények őrizzenek (201. Levél, 1899).

Vitázó hangvételű prédikációk Sok vitázó hangvételű prédikáció hangzik el, és ezek ritkán lágyítják és nyerik meg a lelket. ... Minden küldöttnek feladatának kellene tartania, hogy Krisztus teljességét mutassa be. A beszéd száraz és lélektelen, ha nincs benne szó Krisztus igazságának ingyen ajándékáról. Ilyenkor a hívek nem kapnak eledelt. "És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2:4). Az evangélium velős és kövér eledel. Jézus az élő központja mindennek. Minden prédikációban szóljatok Krisztusról! Időzzetek Jézus Krisztus értékein, kegyelmén és dicsőségén, mert a lelkekben kiformálódó Krisztus a dicsőség reménysége (15. Levél, 1892).

Az igazság szelíd megjelenítése Legyetek óvatos hírvivők! Ne akarjatok új elméleteket hallani és elfogadni, mert azok gyakran olyanok, melyeknek soha nem kellett volna a gyülekezetbe kerülniük! Ne tegyetek dicsekvő és önmagasztaló kijelentéseket! Hadd hangozzék Isten Igéje igazság által megszentelt ajkakról! Minden prédikátornak hirdetnie kell a Jézusban való igazságot. A prédikátoroknak meg kell bizonyosodniuk kijelentéseik igazságáról, és Isten Igéjét a Szentlélek vezetésével kell használniuk! Testvérek, járjatok és dolgozzatok körültekintően Isten előtt, hogy példátok következtében senki ne váljon csalás áldozatává. Jobb lenne számotokra, ha sosem születtetek volna meg, mintsem hogy egy lelket is félrevezessetek. A magukat Isten szolgáinak vallóknak szorgalmasan kell törekedniük olyan élet elérésére, amelybe bűn, fájdalom és bánat nem léphet be! Alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt készségesnek kell lenniük! Isten olyan reformátorokat hív, akik erőteljes és lelkesítő szavakat szólnak a szószékről. Sokszor ahelyett, hogy a Lélek ereje által Isten Igéjét hirdetnék, saját erejük által saját szavaikat hirdetik, majd megbántva érzik magukat, mert mondanivalójuk nem talál kellő lelkesedésre. Ilyenkor fordul elő, hogy olyan szavakat szólnak, melyek keserűséget és ellenállást váltanak ki hallgatóikból. Testvéreim, fogadjátok el a tanácsot! Efféle szavak nem hagyhatják el Krisztus követeinek ajkát. A megszentelt ajkak reformációt fognak előidézni, nem pedig keserűséget. Az igazságot Krisztus szelídségével és szeretetével kell hirdetni (348. Kézirat, 1097).

105

Ellen G. White


Az ellenség egyik eszköze Imádkoznunk kell az isteni megvilágosításért ugyanakkor óvatosan kell fogadnunk mindent, amit új világosságként tárnak elénk! Vigyáznunk kell, nehogy az új igazság kutatásának ürügyén Sátán elfordítson bennünket Krisztustól és a jelenhez szóló értékes igazságoktól! Isten megmutatta nekem, hogy az ellenség módszere az, hogy a gondolatokat valami olyan homályos és lényegtelen pontra terelje, amely felől nincs világos kijelentés, vagy amely üdvösségünk szempontjából nem lényeges. Ez válik azután a mindenkori témává, a "jelenvaló" igazsággá, miközben a saját feltevések és kutatások az addiginál csak még homályosabbá teszik a dolgokat. Ezzel megzavarják mindazok gondolkodását, akiknek pedig az igazság megszentelése által az egységre kellene törekedniük (7. Levél, 1891).

Emberi feltevések és találgatások Senki ne tárjon fel tetszetős, tudományos elméleteket, hogy általuk álomba ringassa Isten népét! Ne öltöztessétek fel a napjainknak szóló ünnepélyes, szent igazságot az emberi bölcsesség valamiféle cifra köntösébe! Akik eddig ezt tették, hagyjanak fel vele és könyörögjenek Istenhez, hogy mentse meg őket a félrevezető meséktől! Nem a tetszetős, megtévesztő elméletek indítják meg a szívet, hanem a Szentlélek élő ereje. A képzeletszőtte értelmezés nem az élet kenyere. Nem tudja megmenteni a lelket a bűnből. Krisztus azért jött el a mennyből, hogy megváltsa az emberiséget. Azokat a tanításokat hirdette, melyeket Istentől kapott. Az általa kijelentett igazságokat ahogyan azok az Ó- és Újszövetségben találhatók - nekünk ma az élő Isten szavaként kell hordoznunk. A Szentíráshoz forduljanak azok, akik az élet kenyerét óhajtják, és ne véges, tévedő emberekhez! Adjátok az embereknek az élet kenyerét, amit Krisztus hozott nekünk a mennyből! Ne keverjetek tanításaitokhoz emberi feltevéseket és találgatásokat! Bárcsak mindenki fel tudná mérni, milyen szüksége van arra, hogy Isten Fiának testét egye és vérét igya, és szavait élete valóságává tegye (44. Kézirat, 1904).

Az igazság alapjain nyugvó hitünk Mindennap arra vágyom, hogy legyen erőm kétszer annyi munkát elvégezni. Erőt és bölcsességet kértem az Úrtól, hogy újra kiadhassuk azoknak a tanúságtevőknek az írásait, akik üzenetünk hirdetésének kezdetén hitünk erősségei voltak. Ők elfogadták az 1844 után nyert világosságot és annak megfelelően is jártak. Amikor a magukat új világosság hirdetőinek valló emberek csodálatos üzenetekkel álltak elő a Szentírás különböző pontjait illetően, akkor a Szentlelken keresztül olyan határozott bizonyságtételeket kaptunk, melyek megakadályozták azoknak az üzeneteknek a hatását, amiknek hirdetésére például G. vén is

106

Ellen G. White


odaszentelte idejét. Ez a szegény lélek tudatosan munkálkodott a Szentlélek által megerősített igazsággal szemben. Amikor Isten ereje bizonyságot tesz az igazság mellett, akkor az örökké igazság marad. Az Isten világosságának ellentmondó utólagos feltételezéseknek nincs létalapja. Emberek állnak elő olyan bibliaértelmezésekkel, melyek számukra az igazságot jelentik, a valóságban azonban nem az. A napjainkra szóló igazságot hitünk alapjaként adta nekünk Isten. Ő maga tanította nekünk az igazságot. Itt is, ott is jön valaki, olyan új világosságot hirdetve, mely ellentmond annak a világosságnak, amit Isten a Szentlélek által jelentett meg. Néhányan még mindig élnek azok közül, akik átélték az igazság megalapozásának tapasztalatát. Isten kegyelmesen megtartotta életüket, hogy újból és újból elismételhessék ami velük történt, mint ahogy János apostol is tette egészen élete végéig. Az elhunyt zászlóvivőknek most írásaikon keresztül kell szólniuk. Utasítást kaptam arra nézve, hogy hangjukat így tegyük hallhatóvá. Így kell bizonyságot tenniük a jelenhez szóló igazságról. Nem kell elfogadnunk azok szavait, akik olyan üzenettel állnak elő, amely ellentmond hitelveinknek. Az ilyenek egybegyűjtenek bizonyos igeverseket, s azokat elméleteik alátámasztására alkalmazzák. Ez történt ismételten az elmúlt ötven évben. A Szentírás, Isten szava az, amit tisztelet illet. Súlyos hiba történik, ha Isten Igéjének alkalmazásakor egyetlen oszlop is elkerül arról az alapról, ahol azt Isten az elmúlt ötven év során őrizte. Aki ezt teszi, semmit nem tud a Szentléleknek arról a nagyszerű munkájáról, ami erővel töltötte meg az Isten népéhez szóló üzeneteket. G. testvér bizonyítékai nem megbízhatóak. Ha azokat elfogadnánk, akkor a hitünk alapjait képező igazságokat rombolnánk le. Határozottnak kell lennünk ebben a dologban, mert nem állják meg helyüket azok a pontok, melyeket ő a Bibliából bizonyítani próbál. Az általa alkalmazott Igék nem tudják igazolni, hogy Isten népének múltbeli tapasztalata megtévesztés lett volna. Az igazság velünk volt és Isten angyalai vezettek. A szenthelyről szóló tant a Szentlélek irányítása által jelentettük ki. Ékesszólás lenne, ha mindenki csöndben maradna hitünk azon történetét illetően, melyben semmi szerepük nem volt. Isten soha nem mond ellent önmagának. Helytelen dolog hamis kijelentések alátámasztására használni a Bibliát. Újra és újra jönni fog valaki, állítása szerint valami nagyszerű világosságot hozva, de mi a régi útjelzőkhöz tartjuk magunkat [1 János 1:1-10 idézve]. Isten utasítása szerint el kell mondanom, hogy ezeket a szavakat napjainkra vonatkoztatva olvashatjuk, mert elérkezett az idő, amikor nevén kell neveznünk a bűnt. Megtéretlen, saját dicsőségüket kereső emberek akadályoznak munkánkban. Az általuk igazságnak nevezett új tanok elindítóiként szeretnének ismertté válni. Ezeknek a tanoknak az elfogadása annak az igazságnak a megtagadásához vezetne, amit Isten adott népe számára, és amit az elmúlt ötven évben a Szentlélek ereje támogatott (324. Kézirat, 1905). 107

Ellen G. White


A kijelentett igazságok "Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét." Tanuljatok meg úgy bánni a kijelentett igazságokkal, hogy azok eledelhez juttathassák Isten nyáját. Találkozni fogunk még olyanokkal, akik hiábavaló képzelgéseknek adnak helyet gondolataikban olyan dolgokról, melyekről Isten Igéje semmit nem mond. Isten a legegyszerűbb nyelven szólt minden olyan téma kapcsán, ami a lélek megváltására vonatkozik. Azt akarja, hogy tagadjunk meg mindenféle álmodozást, és menjünk dolgozni az Ő szőlőskertjébe. El fog jönni az éjszaka, amikor senki nem dolgozhat majd. Tegyétek félre a hiábavaló ábrándozást! Dolgozzatok, vigyázzatok és imádkozzatok! Tanulmányozzátok a kijelentett igazságokat! Krisztus fel szeretne számolni minden üres merengést életünkben. Az aratásra érett mezőkre irányítja figyelmünket. Ha nem munkálkodunk teljes odaadással, akkor a felelősség terhe végérvényesen el fog söpörni bennünket... Az apostolok idejében a legbalgább tévtanításokat hirdették igazságként. A történelem ismétli és ismételni fogja magát. Mindig lesznek olyanok, akik ugyan látszólag lelkiismeretesek, mégis inkább az árnyékba kapaszkodnak (mert azt jobban szeretik), s nem a lényegbe. Az igazság helyett elfogadják a hamisat, mert az új köntösben jelenik meg, ami - úgy vélik - valami csodálatos dolgot takar. De ha a köntös szétlebben, kitetszik alóla az üresség (The Review and Herald, 1901. február 5).

Örökérvényű kérdések Időzzetek ama tanításoknál, amelyeknél Krisztus időzött! Tárjátok azokat úgy az emberek elé, ahogyan Ő tette. Azoknál a kérdéseknél időzzetek, melyek örök életeteket érintik! Az ellenség terve az, hogy a gondolatokat elterelje Isten Igéjéről, és hogy újszerű és különös dolgok által nézeteltérést teremtsen. Dolgait úgy tünteti fel, mintha azoknak nagy jelentősége volna. De azok a dolgok, amiket nem érthetünk meg világosan, számunkra tizedannyira sem fontosak, mint az Isten Igéjének olyan igazságai, melyeket tisztán érthetünk és átültethetünk a mindennapi életünkbe. Tanítsuk azokat a leckéket az embereknek az Újszövetség Igéit felhasználva, melyeket Krisztus tanított! Isten igazságának nyelve rendkívül egyszerű (16. Levél, 1903).

A Hit szempontjából nem lényeges kérdések Némelyek olyan témákon időznek, amelyekre a hit tökéletesedése szempontjából nincs szükség. Az ilyen dolgok tanulmányozására nincs időnk. A véges elme sok mindent nem tud megérteni. Az igazságokat nem a saját értelmezésünk alapján kell elfogadnunk, és nem nekünk kell megmagyarázni azokat. Kinyilatkoztatás tárja őket elénk, amit fenntartás nélkül, és a végtelen Isten szavaként kell

108

Ellen G. White


fogadnunk. Minden őszinte érdeklődő kötelessége, hogy kikutassa a Jézusban való igazságot. Vannak olyan dolgok, melyeket az emberi elme nem képes felfogni és értelmezni anélkül, hogy ne szorítkozna emberi következtetésekre és magyarázatokra. Ha viszont azt teszi, tevékenysége nem lehet élet illata életre. Határozottan és tisztán tárulnak azonban elénk azok az igazságok, melyek a lélek megváltására vonatkoznak, és amelyeknek gyakorlati életünkben meg kell nyilvánulniuk (8. Levél, 1895).

20. A tanításbeli nézeteltéréshez való viszonyulás A "MINDENNAPI ÁLDOZAT" DÁNIEL KÖNYVE NYOLCADIK FEJEZETÉBEN Minden testvér számára - Keleten és Nyugaton, Északon és Délen - üzenetem van. Kérem, ne használjátok írásaimat döntő érvként olyan kérdésekben, amelyeket illetően most olyan sok nézeteltérés uralkodik. Megkérem H., I. és J. testvéreket, valamint más vezető testvéreinket is, hogy a "mindennapi"-t illető nézeteiket ne igyekezzenek írásaimmal alátámasztani. Isten megjelentette előttem, hogy ennek a kérdésnek nincs nagy jelentősége. A testvérek hibát követnek el, amikor nézeteltéréseik jelentőségét felnagyítják. Nem egyezem bele, hogy bármelyik írásomat is ennek a kérdésnek megvitatására használják. A "mindennapi" szó valódi jelentésének ismeretét senki nem teheti üdvösség kérdésévé! Most arra kérem szolgáló testvéreimet, hogy ne használják írásaimat erre a kérdésre vonatkozó vitáikban! Nem kaptam kijelentést e pontot illetően, és nem tartom szükségesnek az arról való vitát. Figyelembe véve a jelenlegi körülményeket, ebben a dologban a hallgatás felér az ékesszólással. Munkánk ellenségének nagy örömére szolgál, amikor lényegtelen témákat arra használhat, hogy testvéreink gondolatait elterelje azokról a lényeges kérdésekről, melyek üzenetünk magját képezik. Mivel nem üdvösség kérdéséről van szó, arra kérem a testvéreket, hogy ne engedjék az ellenséget diadalra jutni azáltal, hogy az ő akarata szerint kezelik az ügyet.

Az üdvösség szempontjából fontos kérdések Az a munka (mű), amelyet az Úr ezekben az időkben ránk bízott, hogy az embereknek az igazi világosságot, mint a megváltás és az engedelmesség próbakövét hirdessük, az Isten parancsolata és a Jézus hite. Az elmúlt években kiadott könyveink némelyikében - melyek sokakat az igazság ismeretére vezettek - előfordulhatnak olyan kevésbé jelentős dolgok, melyeket gondos tanulmányozásnak és átdolgozásnak kell alávetni. Hadd végezzék el ezt a munkát azok, akiknek kijelölt tevékenysége a kiadásaink nyomon követése! Sem ezeknek a testvéreknek, sem a könyvevangélistáknak vagy a prédikátoroknak 109

Ellen G. White


nem szabadna felnagyítaniuk ezeket a dolgokat oly módon, ami ezeknek a lélekmentő könyveknek a befolyását csökkentené. Ha irodalmunk hitelét rontani kezdenénk, akkor azzal egyrészt fegyvert adnánk a hitünktől eltávolodók kezébe, másrészt pedig megzavarnánk azok gondolatait, akik nemrégiben fogadták el az üzenetet. Minél kevesebbet teszünk kiadványaink szükségtelen megváltoztatásáért, annál jobb. Éjszakai látásban János apostol első levelének szavait idéztem a testvéreknek [1. fejezet idézve].

Naponkénti megtérés Testvéreinknek meg kell érteniük, hogy az én-t meg kell alázni és a Szentlélek irányítása alá rendelni. Az Úr felszólítja azokat közülünk, akik nagy világosságot kaptak a naponkénti megtérést illetően. Ez az a világosság, amit szerkesztőink és konferencia vezetőink elé kell tárnom. Addig kell a világosságban járnunk, amíg világosságunk van, nehogy sötétség lepjen meg bennünket. Azoknak, akiket Isten Szentlelke vezérel, ez lesz az utolsó napokra szóló üzenetük. Teljes szívvel és teljes értelemmel fognak munkálkodni a lelkekért, és Krisztus mennyei üzenetét fogják hirdetni mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülnek. Nem léphetnek be a menny udvarába azok, akik a világhoz hasonlóan szólnak. Testvéreim, fogadjátok be a világosságot! Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok! Sátán buzgón munkálkodik azok által, akik lehetőséget adnak neki. Össze fognak zavarodni mindazok, akik nem akarnak az általuk megismert világosságban járni. Sötétség veszi hatalmába lelküket, mígnem minden tettüket az hatja át. Isten Igéjében megjelenített jósága és bölcsessége azonban egyre világosabb lesz azok számára, akik az engedelmesség ösvényén járnak. A Szentlélek megszentelő ereje által eleget fognak tenni Isten igazságos elvárásainak... Nagyszerű kiváltságok és áldások várnak azokra, akik magukat megalázva teljesen odaszánják szívüket Istennek. Csodálatos világosságban lesz részük. Az elváltozásra készen állók Istennek tetsző életet fognak élni. "És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért" (Jn 1:16). "Elég néked az én kegyelmem: mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el" (2 Kor 12:9). A Megváltó mondja: "És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:18-20).

110

Ellen G. White


Szabad-e továbbra is értéktelennek tekintenünk a szolgálat hatalmas gazdagságát és erejét, és étvágytalanul elfordulnunk attól? Ugyanazt a felhívást kell népünkhöz intéznem, mint amit Washingtonban tettem. Az Úr személyes igyekezetet vár el. Senki nem végezheti el a másik feladatát. Hatalmas világosság fénylett, de Isten népe nem értette meg és nem fogadta el azt teljességgel. Ha a testvérek most fenntartás nélkül odaszentelik magukat Istennek, akkor Ő elfogadja őket. Átformálja gondolkodásukat, hogy élet illata lehessenek az életre. Ébredjetek fel testvérek, hogy Jézus Krisztus által eleget tegyetek felülről való elhívásotoknak (11. Kézirat, 1910)!

NEM ÜDVÖSSÉG KÉRDÉSE Szolgáló Testvéreimhez: Kedves Testvérek! Mindazokhoz szólok, akik Dániel könyve nyolcadik fejezetének "mindennapi" szavával kapcsolatos véleményüket nagy készséggel hangoztatták. Nem szabad próbakővé tennetek ezt a kérdést! Eddig azt tettétek, s ez igen szerencsétlen helyzetet teremtett. Zavar támadt, s ennek okán némelyek figyelme elterelődött arról a munkáról, aminek az Úr akarata szerint városainkban végbe kell mennie. A mű ellensége most nagyon örül. A nekem adott világosság szerint semmi többet nem szabadna szólni ebben a kérdésben. Ne beszéljünk róla prédikációinkban és ne tulajdonítsunk neki nagy jelentőséget! Nagy munka áll előttünk; egy órányi vesztegetni való időnk sincs. Szorítkozzunk közös munkánkban az igazság lényeges pontjainak hirdetésére, azokra, amik egyesítenek bennünket és amik felől egyértelmű világosságunk van. Felhívom figyelmeteket Krisztus utolsó imájára, ami János evangéliuma tizenhetedik fejezetében olvasható. Sok témáról beszélhetünk - szent, megpróbáló, egyszerűségükben csodálatos igazságokról. Időzzetek ezeken elszánt komolysággal, és ne foglalkozzatok a "mindennapi" témájával vagy más olyan hasonló kérdésekkel, melyek csak viszályt keltenek a testvérek között. Ez késleltetné és akadályozná azt a munkát, amire az Úr testvéreink figyelmét most irányítani szeretné. Ne álljunk elő olyan kérdésekkel, amik éles nézeteltérést eredményeznének! Beszéljünk inkább azokról az Igében lévő szent igazságokról, melyek Isten törvényének követeléseire vonatkoznak! Prédikátorainknak törekedniük kell arra, hogy az igazságot a legkedvezőbb megvilágításba helyezzék! Amennyire csak lehetséges, beszéljenek ugyanazokról a dolgokról! A beszéd legyen egyszerű, könnyen érthető, és szóljon lényeges témákról. Az Úr akkor tud együtt munkálkodni prédikátorainkkal, amikor azok szükségét látják annak, hogy megalázzák magukat. Újbóli megtérésre van szükségünk, hogy Isten angyalai együttműködhessenek velünk, hogy mélyreható benyomást tehessünk azok

111

Ellen G. White


gondolataira, akikért munkálkodunk.

Haladjatok összhangban! Vegyüljetek el a krisztusi egység kötelékében, és munkátok nem lesz hiábavaló! Haladjatok összhangban, ne teremtsetek viszályokat! Mutassátok be az igazság egyesítő hatalmát, s az erőteljes benyomást fog tenni az emberekre! Az egységben erő lakozik. Nem annak az idejét éljük, amikor a különbözőség lényegtelen pontjait kellene hangsúlyoznunk. Amikor azok, akiknek nincs szoros és élő kapcsolatuk Istennel, a keresztény tapasztalatot rossz fényben tüntetik fel, akkor az igazság ellenségei - akik nagy figyelemmel kísérik életünket - örömmel használják fel az alkalmat, hogy munkánkat megakadályozzák. Ápoljunk mindannyian szelídséget és tanuljunk leckéket attól, aki szelíd és alázatos szívű. A "mindennapi" témájának nem lett volna szabad olyan áradatokat elindítania, mint amilyeneket indított! Vita és zavar támadt abból, ahogyan a kérdést a szembenálló felek kezelték... Ne hangsúlyozzátok a kérdést mindaddig, amíg a véleménykülönbség ki nem alszik! Szűnjék meg minden viszálykodás! Ebben az ügyben a hallgatás felér az ékesszólással. Isten szolgáinak jelenlegi kötelessége, hogy hirdessék az Igét a városokban! Krisztus azért jött a földre, hogy lelkeket mentsen. Nekünk pedig, kegyelme sáfárainak, az Ő megmentő igazságát kell megismertetnünk a nagyvárosok lakóival (62. Levél, 1910).

21. Képzeletszőtte és mesterkélt tanítások Ne kössünk kompromisszumot! Határozott üzenetet kell hirdetnem a testvéreknek! Ne kössetek kompromisszumot a gonosszal! Nézzetek szembe bátran a titeket érő veszélyes hatásokkal! Ne féljetek az ellenség hatalmának visszautasításával járó következményektől! Napjainkban sok csalást hirdetnek igazság gyanánt. Testvéreink némelyike olyan nézeteket vall, melyeket nem hagyhatunk jóvá! Képzeletszőtte gondolatok, erőltetett és sajátos bibliamagyarázatok jönnek közénk. Némely ilyen tanítás ma még elhanyagolandónak tűnik, de a későbbiekben átokká fog válni a tapasztalatlanok számára.

112

Ellen G. White


Pontosan kijelölt munkánk van. Ne engedjük, hogy az ellenség elfordítson bennünket a mai időre szóló határozott igazság hirdetésétől, és képzeletbeli mesékre irányítsa figyelmünket! Ha nem vagyunk egyénenként éberek arra, hogy felismerjük a Szentlélek tevékenységét, akkor minden bizonnyal megbotlunk és a hitetlenség sátáni csapdájába esünk. Megkérem a testvéreket, hogy hűséges pásztorokként és őrállókként vigyázzanak a tapasztalatlanokra, akik csábító hatásoknak vannak kitéve. Tartsátok szüntelen távol a köveket és egyéb akadályokat, melyek az Isten napjainkra adott üzeneteinek elpusztításával fenyegetnek! Annak tudatában vigyázzatok a lelkekre, hogy majd mindennel el kell számolnotok... Naponta kutatnunk kell a Bibliát, hogy megismerjük az Úr útját, és ne essünk vallási téveszmék csapdájába. A világ tele van hamis elméletekkel és megtévesztő spiritualista elgondolásokkal, melyek megrontják a lelki tisztánlátást és elvonnak az igazságtól és a szentségtől. Ma különösen kell figyelmeznünk a felszólításra: "Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel..." (Ef 5:6). Legyünk óvatosak, nehogy félreértelmezzük a Szentírást! Ne tegyétek misztikussá Isten Igéjének egyszerű tanításait! Ne erőltessetek jelentést a Biblia szavaiba annak érdekében, hogy valami különlegessel elégítsétek ki fantáziátokat! Vegyétek a Szentírást úgy, ahogy olvassátok! Tartsátok távol a hiábavaló találgatást arról, hogy mi lesz majd a mennyben (30. Kézirat, 1904)!

Élet-halál kérdés Leveleket kaptam arról a tanításról érdeklődve, mely szerint semmi élőt nem szabad elpusztítani, még rovarokat sem, bármennyire bosszantóak és gyötrőek legyenek is azok. Lehetséges, hogy valaki azt állítja, hogy Isten ennek az üzenetnek a hirdetését bízta rá? - Az Úr soha senkinek nem adott ilyen üzenetet. Isten senkinek nem mondta, hogy bűn lenne megölni azokat a rovarokat, melyek megzavarják békénket és pihenésünket. Krisztus nem adott ilyen jellegű üzenetet tanításaiban, tanítványainak pedig csak azt kell tanítaniuk, amire Ő parancsot adott. Vannak olyanok, akik szüntelenül viszályt akarnak kelteni. Ez vallásuk tulajdonképpeni lényege. Az a vágy hajtja őket, hogy valami újjal és különössel álljanak elő. Jelentéktelen dolgokon időznek, miközben nyers, ellenszegülő tulajdonságaikat gyakorolják. Üres meséket hoznak be fontos igazságként, melyeket néhányan próbakővé is tesznek. Ekképpen viszálykodás támad, mely eltereli a gondolatokat a jelenvaló igazságtól. Sátán tudja, hogy ha férfiak és nők jelentéktelen részletekbe merülnek, akkor a komoly kérdések figyelmen kívül maradnak. Sokféle dolgot felhasznál, hogy felkeltse azok érdeklődését, akik készséggel foglalkoznak komolytalan és jelentéktelen dolgokkal. A farizeusok elméjét jelentéktelen gondolatok foglalták le. Mellőzték Isten Igéjének drága igazságait, s helyettük inkább a nemzedékről

113

Ellen G. White


nemzedékre szálló hagyomány tanításait vitatták, amiknek megváltásukhoz semmi közük nem volt. Hasonlóképpen ma is, miközben értékes pillanatok vesznek el örökre, a megváltás kérdései valamiféle üres mese miatt elkerülik a figyelmet. Testvéreim, tartsátok magatokat szigorúan Isten Igéjének utasításaihoz! Időzzetek a Biblia gazdag igazságainál! Egyedül így juthattok egységre Krisztusban. Nincs időtök arra, hogy rovarok felett kezdjetek el vitatkozni. Jézus nem helyezett ilyen terhet rátok. "Mi köze van a polyvának a búzával?" (Jer 23:28). Ezek a kérdések olyan mellékesek az utolsó napokra szóló igazsághoz képest, mint a tűzre szánt aprófa vagy tarló. Nem az evangéliumot hirdetik azok, akik Isten Igéjének nagyszerű igazságait ilyen dolgokra cserélik fel. Olyan hiábavaló tanítással foglalkoznak, melyet az ellenség tervelt ki, hogy elterelje a figyelmet az örökléttel kapcsolatos igazságokról. Nincs Krisztustól származó kijelentésük, mely feltételezéseiket alátámaszthatná. Ne töltsétek az időt efféle dolgok megtárgyalásával! Ha kérdésetek van azzal kapcsolatban, hogy milyen témákkal foglalkozzatok és miket tanítsatok, akkor térjetek a Nagy Tanító beszédeihez és kövessétek utasításait!... Ne engedjétek, hogy bármi is elterelje figyelmeteket a kérdésről: "Mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lk 10:25). Életre vagy halálra szóló kérdés ez, amit mindannyiunknak meg kell válaszolnunk végérvényesen. Töltse be gondolatainkat a birtokunkban lévő ünnepélyes igazság jelentősége! Megtérésre van szükségük azoknak, akik megengedik maguknak, hogy olcsó és jelentéktelen elméletek után járjanak... Az Isten Igéjét figyelmen kívül hagyó tévtanítások jönnek majd körünkbe minden oldalról, amik a hitben gyengéknek bölcsen hangzó igazságokat fognak jelenteni. Valójában ezek a semmivel egyenértékűek, sok gyülekezeti tag mégis annyira megelégszik a silány eledellel, hogy vallásuk emésztési zavarokkal küszködő vallássá vált. Miért van az, hogy férfiak és nők úgy lekicsinylik eddigi tapasztalatukat azáltal, hogy üres meséket gyűjtenek és azokat figyelemre méltó dolgokként teszik közzé? Isten népének nincs arra ideje, hogy olyan bizonytalan és könnyelmű kérdéseken töprengjen, melyeknek nincs közük Isten követelményeihez. Isten józanul és őszintén gondolkodó férfiakat és nőket szeretne látni. Egyre magasabb és magasabb szintre kell jutnunk, hogy szélesebb horizont táruljon elénk! Jézusra tekintve az Ő hasonlatosságára kell változnunk! Ha a menny mély és örökkévaló igazságait kutatva töltik idejüket, akkor semmi léhaság nem kerül vallási életükbe. Amint Isten Igéjének hatalmas igazságait tanulmányozzák, meglátják azt, aki láthatatlan. Megértik, hogy azok a legfelemelőbb és legnemesítőbb igazságok, melyek minden igazság forrásával, azaz Jézussal kapcsolatosak. Miközben róla tanulnak, indítékaik és együttérzésük szilárddá és megingathatatlanná válik, mert a mindenek fölött való bölcsesség szilárd és maradandó. A Krisztustól származó élő víz

114

Ellen G. White


nem sekélyke forrás, mely csobog egy ideig, majd kiszárad; az élő víz örök életre buzog. Tartsuk magunkat Isten kijelentett törvényéhez, és akkor tudni fogjuk, hogy világosságunk, a minden igaz világosság isteni forrásától származik! Biztonságos talajon állnak azok, akik együttműködnek Krisztussal. Isten gazdagon megáldja őket, amint erejüket odaszánják a világ romlástól való megmentésének munkájára. Krisztus a mi példaképünk. Őt szemlélvén el kell változnunk hasonlatosságára dicsőségről dicsőségre, jellemről jellemre! Ez a munkánk. Isten segítsen minket abban, hogy helyesen mutassuk be a Megváltót a világnak (The Review and Herald, 1901. augusztus 13).

Találgatások a jövő életet illetően Vannak, akik azt hiszik, hogy az új földön házasodnak és gyermekek születnek. A Szentírásban hivők azonban nem fogadhatnak el ilyen tanításokat. Az új földön való gyermekszületés tanítása nem "biztos prófétai beszéd" (2Pt 1:19). Krisztus szavai túl egyszerűek ahhoz, hogy félreérthetők legyenek. Ezeknek a szavaknak mindörökre tisztázniuk kellene az új földön való házasodás és születés kérdését. Sem a feltámadottak, sem a halált meg nem ismerve elváltozók nem fognak házasodni a mennyben. A királyi család tagjaiként Isten angyalaihoz lesznek hasonlók. Azt mondom azoknak, akik Krisztus világos kijelentésével ellenkező nézeteket vallanak, hogy az ilyen dolgokban hallgatni arany. Elbizakodottság olyan elméleteket és feltevéseket melengetni, melyekről Isten nem adott kinyilatkoztatást Igéjében. Nincs szükség emberi elgondolásokra jövőbeli állapotunkat illetően. Prédikátor testvéreimnek üzenem: "Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben..." (2Tim 4:2). Ne helyezzetek az alapra fát, szalmát és szénát, vagyis saját feltételezéseiteket és elgondolásaitokat, mert azokkal senkinek sem használtok! Krisztus egyetlen, megváltásunkhoz szükséges igazságot sem rejtett el előlünk. A kijelentett dolgok a mieink és fiainkéi, de nem szabad, hogy képzeletünk olyan tanításokat szüljön, melyek nem alapulnak a kinyilatkoztatáson. Az Úr mindenről gondoskodott jövőbeli boldogságunkat illetően, de terveiről nem adott kijelentéseket, és nekünk nem is szabad ezeken töprengenünk. Ne fontolgassuk az eljövendő élet körülményeit jelenlegi életünk sajátosságai szerint! Isten Szava világosan szól az elengedhetetlenül fontos dolgokról. Ezek a témák megérdemlik legodaadóbb figyelmünket, de olyan dolgokról nem szabad elmélkednünk, melyek felől Isten nem kívánt szólni. Valakinek az az elgondolása támadt, hogy a megváltottak nem lesznek ősz hajúak. Más olyan elméletek is előtérbe kerültek, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Isten segítse népét

115

Ellen G. White


ésszerűen gondolkodni. Amikor olyan kérdések merülnek fel, melyek felől nem látunk biztosan, folyamodjunk a Bibliához segítségért! Az újszerűségre vágyóknak az újjászületés eredményezte élet újdonságára kellene vágyakozniuk. Tisztítsuk meg lelkünket az igazságnak való engedelmesség által és cselekedjünk összhangban a törvénytudó kérdésére (mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?) adott krisztusi válasszal: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat... Ezt cselekedd és élsz! (Lk 10:27-28). Az örök életet mindazok el fogják nyerni, akik alárendelik életüket a Biblia világos tanításainak (28. Kézirat, 1904).

Krisztus egységre hív A gyülekezeti tagok látják a véleménykülönbségeket a vezetők között és maguk is vitákba bocsátkoznak az érintett témákról. Krisztus egységre hív. De Ő nem egyesít bennünket a rossz dolgokkal. A mennyei Atya éles választóvonalat húz a tisztaság, az emelkedettség, az igazság és hamisság valamint a félrevezető tantételek között. Ő nevén nevezi a bűnt. Nem kendőzi el a helytelenséget, hogy azután bevonja vakolattal. Buzdítom a testvéreket, hogy egyesüljön az igazság, a bibliai alapokkal (10. Kézirat, 1905).

Nehezen megérthető témák Veszélyes lenne olyan tanításokat tárnunk az emberek elé, melyek - még ha mind igazak is - nézeteltérést eredményeznének és nem vezetnék el az embereket a számukra készített nagy vacsorára. Isten szeretetét kell szívünkbe fogadnunk, hogy az megnyerje és meglágyítsa emberi természetünket, és összhangba hozzon bennünket az Ő jellemével. Amikor ez megtörténik, akkor képesek leszünk arra, hogy Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát az emberek elé tárjuk, annak valódi voltában. Krisztus meghívása mindenkire egyaránt vonatkozik. Követőinek munkája az, hogy a gondviselés mindenki számára hozzáférhető asztalához vezessék az embereket. Ne a nehezen érthető témákról legyen szó először! Krisztus menyegzőre hívja az embereket. Jöjjenek mindazok, akik szívében vágyakozás van (89. Levél, 1898)!

A száznegyvennégyezer Krisztus szavai szerint lesznek olyanok a gyülekezetben, akik majd mesékkel és feltevésekkel állnak elő, holott Isten nagyszerű, felemelő és nemesítő igazságokat adott, melyeket mindenkor az értelem kincsesházában kellene őriznünk. Amikor emberek magukévá teszik ezt vagy azt az elméletet, amikor valami olyasmire kíváncsiak, amit nem szükséges tudniuk, akkor Isten nem vezeti őket. Nem Isten terve, hogy az emberek valami olyat hirdessenek, amit feltételezniük kell, amit az Ige nem tanít. Nem Isten akarata, hogy követői összeütközésbe kerüljenek olyan kérdések kapcsán, melyek nem hatnak építőleg, mint például az, hogy kik alkotják 116

Ellen G. White


majd a száznegyvennégyezret. Ezt Isten választott népe rövid időn belül kétséget kizáróan tudni fogja. Testvéreim! Értékeljétek és tanulmányozzátok az Istentől számotokra és gyermekeitek számára adott igazságokat! Ne töltsetek időt olyan dolgok kutatásával, melyekből nem származhat lelki hasznotok! "Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" (Lk 10:25) - ez a kérdés mindennél fontosabb. A válasz pedig tisztán hangzik: "A törvényben mi van megírva? mint olvasod?" (26. Kézirat, 1901).

Krisztus egységre hív Egyháztagjaink látják, hogy a vezetők között véleménykülönbségek vannak, s ők maguk is összeütköznek a vitatott tárgyakat illetően. Krisztus egységre hív, de nem a helytelen gyakorlattal azonosuló egységre. A menny Istene éles határvonalat húz a tiszta, felemelő és megjobbító igazság, valamint a hamis, félrevezető tanítások között. Isten nevén nevezi a bűnt és a romlottságot. Nem kendőzi el a helytelenséget. Arra kérem a testvéreket, hogy igaz, bibliai alapon egyesüljenek (10. Kézirat, 1905).

Ne törekedjetek elsőbbségre! Amikor a munkások szívében Krisztus lakozik, amikor minden önzés kihalt, amikor a versengés, az elsőbbségre való törekvés megszűnik, amikor egység és megszentelődés utáni vágy uralkodik, amikor egymás iránti szeretetük meglátszik és érződik, akkor a Szentlélek kegyelmi zápora olyan bizonyossággal fog rájuk áradni, mint ahogy Isten ígéreteiből egy jóta vagy pontocska sem veszhet el. De amikor mások munkáját elmarasztalják, hogy így saját fensőbbségüket bizonygassák, akkor csak azt igazolják, hogy saját munkájuk nem hordozza azt a jelleget, amit kellene, s így áldása nem nyugodhat meg rajtuk (24. Kézirat, 1896).

22. A szélsőséges nézetek veszélye Kalifornia, St. Helena. 1890. május 19. Kedves K. Testvér! Szerettem volna találkozni veled vagy írni neked, de erre mind ez ideig nem volt lehetőségem. Nagyon foglalkoztat a sorsod. Szeretném, ha nem hagynád abba a munkát! Nincs erőm arra, hogy beszédben tárjam eléd az igazságot. Gondolataid olyan gyorsak, és a nyelved úgy pereg, hogy attól tartok, nagyon elfáradnék, és amit mondanék nem maradna meg elmédben tisztán. Látom veszélyedet. Nagyon gyorsan szavakba öntöd gondolataidat. Bizonyos dolgoknak túlságosan nagy nyomatékot adsz, szóhasználatodra pedig nem ügyelsz. Néhány dolog kapcsán úgy adod kifejezésre álláspontodat, hogy azzal testvéreidet

117

Ellen G. White


elijeszted magadtól. Ennek nem kellene így lenni. Nem szabadna arra törekedned, hogy a lehető legtávolabb kerülj testvéreidtől annak hangoztatása által, hogy nem vagy egy véleményen velük. Isten feltárta előttem, hogy jóra való befolyásod erősen csökkent, mert kötelességednek érzed, hogy olyan dolgokban adj hangot elgondolásodnak, melyeket te magad sem értesz igazán, és melyeket minden igyekezeted ellenére mások számára sem tudsz érthetővé tenni. Isten megmutatta nekem, hogy nem kellett volna úgy érezned, hogy neked ezeken a dolgokon kell időznöd. Némelyik elgondolásod helytálló, a többi viszont hibás. Áldás lehetnél mások számára, ha olyan témáknál időznél, mint Krisztus készsége a megbocsátásra, az elveszett megváltására és a bűnös elfogadására. Ezek a témák reményt és bátorságot öntenek a lelkekbe. Sok kárt okozhatsz azzal, ha eredetiségre törekedve szélsőséges nézeteket hangoztatsz és túlságosan erős nyelvhasználattal élsz. Némelyek talán elfogadják elgondolásodat, és az látszólag esetleg hasznukra is válik, de ha elbuknak valamilyen kísértésben, akkor elbátortalanodnak és feladják a hitnek szép harcát. Nagyobb lenne a hited, ha kevesebb időt töltenél ezekkel a számodra olyan fontosnak tűnő elgondolásokkal, és túlzó kifejezéseidet kordában tartanád. Láttam, hogy gondolkodásod időnként kiegyensúlyozatlanná vált amiatt a hevesség miatt, amit a szentség titkának tanulmányozása és magyarázása kapcsán tanúsítottál, pedig az kutatásaid és magyarázataid után is éppoly nagy titok maradt, mint amilyen előtte volt.

A megtérés különböző tapasztalatai Tanítsd az embereket úgy tekinteni Jézusra, mint aki az Ő egyedüli reménységük és segítőjük. Adj lehetőséget az Úrnak arra, hogy megszólítsa az értelmet, a szívet és hatást gyakoroljon a gondolkodásra. Nem szükséges tudnod és másoknak is beszélned arról, hogy milyen valójában az újjászületett szív állapota és az a szint - amit el lehet és el is kell érniük -, ahol többé már nem vétkeznek. Nincs ilyen jellegű feladatod. Nem mindenki egyforma és a megtérések sem egyformák. Jézus érinti a szívet, melynek hatására a bűnös újjászületik. Gyakran előfordul, hogy olyan lelkek térnek Krisztushoz, akik esetében nem volt szükség erőteljes meggyőzésre, összetöretésre, akik nem voltak telve lelkifurdalással. A felemelt Megváltóra tekintettek és éltek. Felismerték a lélek Megváltóra való szükségét, felismerték Jézus elvárásait, meghallották hozzájuk intézett felhívását - Kövess engem! -, melyre felkeltek és követni kezdték Őt. Megtérésük őszinte volt és éppoly tudatosan választották a vallásos életet, mint azok, akik gyötrelmes folyamaton mentek keresztül.

118

Ellen G. White


Nem szabad, hogy prédikátoraink úgy tekintsék sajátos elképzeléseiket, hogy akik nem értenek velük egyet, azok nem üdvözülhetnek. Az ilyen önhittségnek nincs helye. Mindenkori komoly feladatunk a lelkek Krisztusnak való megnyerése. Az embereknek meg kell látniuk a kereszten függő Jézust. Föl kell tekinteniük, és élni fognak! Nem a ti elgondolásaitokra van szükségük, hanem Isten Fiának testére és vérére. Jézus mondja: "Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital" (Jn 6:55). "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:63).

Adjatok Krisztusnak lehetőséget a munkára! A Nagy Orvos gondjaira bízza magát az a lélek, aki elfogadja Jézust. Az ember legyen óvatos, nehogy a lélek minden baját ismerő Orvos és a beteg közé álljon! Krisztus, a lélek orvosa, ismeri annak fogyatkozásait és betegségeit. Tudja, hogyan gyógyítsa azokat saját vére árán. Ő tudja legjobban kipótolni a lélek hiányosságait. Az emberek azonban olyan fontoskodók, úgy túlfeszítik az ügyet, hogy a munkában Krisztusnak nem marad hely. Krisztus végezheti el legjobban azt az alakító és formáló munkát, melyre a léleknek szüksége van. A meggyőződés néha nem elég mély, de ha a bűnös a keresztre tekintve Krisztushoz jön - az igazhoz, aki életét adta a bűnösökért -, akkor annak látványa minden akadályt el fog távolítani. Krisztus felvállalta azt a munkát, hogy mindazokat megváltsa, akik belé helyezik üdvösségük bizalmát. Ő látja a rosszat, amit helyesbíteni kell, valamint a gonoszt, amit le kell küzdeni. Azért jött, hogy megkeresse és megváltsa az elveszettet. "Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Krisztus kegyelme és jósága által a bűnösnek vissza kell kerülnie Isten pártfogásába. Isten Krisztusban naponta arra kérleli az embert, hogy békéljen meg Vele. Nemcsak a bűnöst, de a tékozlót is kész tárt karokkal visszafogadni magához. Krisztus Kálvárián elszenvedett halála az elfogadás, béke és szeretet biztosítékát jelenti a bűnös számára. Tanítsátok ezeket a legegyszerűbb módon, hogy a bűn sötétjében veszteglő lélek megláthassa a Kálvária keresztjéről ragyogó világosságot. Sátán sokféleképpen munkálkodik azért, hogy a prédikátorok gondolatait az üzenet hirdetése helyett olyan jelentéktelen elméletekkel kösse le, melyeket ő nagyszerűnek és lényegesnek tüntet fel előttük. Miközben azt gondolják, hogy nagy lépésekkel haladnak a tapasztalatok útján, valójában csak néhány elképzelést bálványoznak. Befolyásuk romlott, és nem sokat tanúsít az Úr oldalán. A prédikátoroknak komolyan kell igyekezniük arra, hogy megismerjék a krisztusi gondolkodást. Ha értelmetek nem egyensúlyozódik ki néhány dolgot illetően, akkor utatok el fog választani benneteket a munkától, és nem fogjátok tudni, hogy miben botlotok meg. Olyan elképzeléseket fogtok hangoztatni, melyeket jobb lett volna soha el nem indítanotok.

119

Ellen G. White


Némelyek olyan mondatokat vagy részleteket ragadnak ki a Biblia vagy a Bizonyságtételek összefüggéseiből, melyeket saját elgondolásuk alátámasztására használhatnak. Ezekkel töltik az időt, és saját álláspontjukban erősítgetik magukat, miközben Isten nem vezeti őket. Ez a ti veszélyetek is. A Bizonyságtételekből, kivehetsz olyan részeket, melyek a próbaidő lezárásáról, Isten népe közötti rostálásról beszélnek, és beszélhetsz e népből kijövő tiszta és szent népről. Nos, mindennek az ellenség örül... Nincs szükség olyan eljárásokra, melyek nézeteltéréshez vezetnek. Nem szabad azt a benyomást keltenetek, hogy különleges elképzeléseitekkel azért nem értenek egyet, mert a prédikátorok hit és megértés híján vannak és sötétségben járnak. Gondolataitoknak hosszú ideje természetellenes folyást engedtetek. Sok értékes igazság birtokában vagytok, de azok feltevésekkel keverednek. Szélsőséges gondolataitok és erőteljes szóhasználatotok gyakran legjobb törekvésetek hatását is lerombolják. Ha sokan elfogadnák az általatok képviselt nézeteket, akkor olyan fanatikus áramlatnak lehetnénk tanúi, amely sohasem volt a hetedik napot ünneplők között. Ez az, amit Sátán szeretne.

Kerüljétek a titokzatos tanokat! Krisztus tanításaiban sok olyan téma van, melyekről szólhattok. Jobb elkerülni az olyan titkokkal való foglalkozást, melyeket sem hallgatóitok, sem ti nem vagytok képesek megérteni vagy megmagyarázni. Adjatok az Úr Jézusnak lehetőséget a tanításra! Hadd tárja fel Ő - Szentlelke által - a megváltás csodálatos tervét! Igaz, hogy nyomorúságos idő vár Isten népére, de ne ezt tárjuk szüntelen a testvérek elé. Ne juttassuk őket arra a gondolatra, hogy a nyomorúság ideje máris elérkezett. Igaz, hogy Isten népe között rostálásnak kell végbemenni, de ez nem az a jelenvaló igazság, amit a gyülekezetek számára hirdetni kell... A prédikátorok ne gondolják, hogy akik nagyszerűnek és haladónak vélt elgondolásaikat nem fogadják el, azok ki fognak rostáltatni, és egy olyan nép jön el, mely egyenesen halad előre a győzelem felé! Némelyek, azok közül, akik elutasítják Isten üzenetének alapelveit, hozzátok hasonló nézeteket vallanak. Ezek a ti nézeteitekre és tanításaitokra hivatkozva keresnek mentséget az Úr üzeneteinek elvetésére. Sátán éppoly biztosan eléri célját akkor, amikor az emberek Krisztust megelőzve kívánják végezni azt a munkát, amit Ő soha nem bízott rájuk, mint amikor a langymeleg laodiceai állapotban maradnak, azaz gazdagoknak vélik magukat, mint akiknek semmire nincs szükségük. Mind a két eljárás csapda. Néhány vakbuzgó, aki minden követ megmozgat az eredetiség érdekében, súlyos hibát követett el, amikor valami meglepőt, nagyszerűt és elbűvölőt igyekezett az emberek elé tárni, melyet szerinte mások nem értettek meg. Azonban ők maguk

120

Ellen G. White


sem tudják, hogy miről beszélnek. Isten Igéjén töprengenek, és olyan elképzeléseknek adnak hangot, melyek sem maguk, sem a gyülekezetek számára nem építőek. Egy időre foglyul ejtik ugyan a képzeletet, de ellenhatás következik be, és az elgondolások akadállyá válnak. A hit és a képzelődés határai elmosódnak, s nézeteik rossz irányba terelhetik a gondolkodást. Hadd táplálják az elmét Isten Igéjének tiszta és egyszerű kijelentései! Veszélyes dolog olyan gondolatokkal foglalkozni, melyek nincsenek abban egyértelműen megírva. Természetetek szerint szerettek viszálykodni. Nem sokat törődtök azzal, hogy összhangban vagytok-e testvéreitekkel, vagy sem. Nézeteltérést akartok teremteni, hogy saját elképzeléseteket védelmezzétek. Le kellene mondanotok erről, mert az gátolja a keresztény jellemvonások kifejlődését. Munkálkodjatok teljes erővel azon, hogy Krisztus imája beteljesülhessen rajtatok, vagyis tanítványai egyek legyenek, mint ahogyan Ő is egy az Atyával. Egyikünk sincs biztonságban, ha nem tanuljuk Krisztustól naponta az Ő szelídségét és alázatát. Ha dolgozni mentek valahová, ne legyetek utasítgatók, szigorúak és ellenségesek! Hirdessétek Krisztus szeretetét, s az majd megolvasztja és megnyeri a szíveket! Törekedjetek azonos értelemre és összhangra jutni a testvérekkel! Beszéljetek ugyanazokról a dolgokról!

Ne a különbségeket hangoztassátok! Nem Isten, hanem az ellenség munkáját végzitek akkor, amikor az eltérő gondolkodásmódból fakadó nézetkülönbségeket hangoztatjátok. Beszéljetek azokról az egyszerű igazságokról, melyek kapcsán egyetértésben vagytok! Beszédeteket jellemezze egység! Ne legyetek szemellenzősök és felfuvalkodottak! Nyitottságra van szükségetek. Krisztus nem emberi ítélet mérlegén méri a jellemet. Azt mondja: "Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12:32). Minden lélek el fog fordulni a bűntől, aki enged ennek a vonzásnak. Krisztus mindenkit képes üdvözíteni, aki hozzá jön. A Jézushoz jövők olyan létrára helyezik lábukat, mely a földtől a menny felé vezet. Tanítsátok szóban és írásban, hogy a létra tetején Isten van. Az Ő dicsőségének fényes sugarai ragyogják körül a létrát. Kegyelemmel tekint mindazokra, akik fájdalmasan igyekeznek felfelé. Isteni segítséget küld, amikor a kezek elcsüggednek és a lábak ellankadnak. Igen, hirdessétek azt szívlágyító szavakkal, hogy senki, aki kitartással felfelé halad a létrán, nem fogja elveszíteni a Megváltó Úr Jézus örökkévaló országába való bemenetel jogát! A Krisztusban hívők sohasem vesznek el és senki nem ragadhatja ki őket az Ő kezéből. Érthető és reménykeltő nyelven mondjátok el az embereknek, hogyan menekülhetnek meg a mindannyiunk által megérdemelt szégyentől! De kérlek benneteket Krisztus nevéért, hogy ne tárjatok eléjük olyan megingató 121

Ellen G. White


elgondolásokat, amik nagyon nehéznek mutatják a mennybe vezető utat! Ezeket az erőltetett elképzeléseket tartsátok meg magatoknak! Igaz, hogy gyakran kell szólnunk arról a tényről, hogy a keresztény élet egy harc, amit őrködésben, imában és fáradozásban kell töltenünk. Az is igaz, hogy a lélek veszélybe kerülhet, ha egy pillanatra is elhagyja lelki éberségét. A központi téma azonban a megváltás tökéletessége, melyet a minket szerető Jézus kínál számunkra, aki önmagát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Naponta lehetőségünk van Istennel járni és egyre jobban megismerni az Urat. Jézus vére által beléphetünk a szentek szentjébe, hogy megragadjuk a számunkra felkínált reménységet. Ha el akarjuk érni a mennyet, akkor lelkünknek össze kell fonódnia a Közbenjáróéval, azaz isteni természet részeseivé kell válnunk! Krisztusra támaszkodva, életedet Vele együtt elrejtve Istenben, és engedve a Szentlélek vezetésének, őszinte hitre juthatsz! Krisztus engesztelő áldozatának erejébe vetett teljes hittel Isten társaivá kell válnunk a munkában. Az Ő érdemeiben bízva, félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk saját megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Egyre közelebb kerülünk Istenhez, ha szüntelen Krisztusba kapaszkodunk. Jézus azt szeretné, ha ezt tartanánk mindig az emberek szeme elé. Ne engedjétek előtörni a harcias lelkületet. A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, békés, könnyen megközelíthető, valamint kegyelemmel és jó gyümölcsökkel teljes...

A testvérek közötti összhang Ne gondold, hogy minden képzeletszülte elgondolást el kell fogadnod! Jézus mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (Jn 16:12). Mennyivel inkább kellene vigyáznunk nekünk, akik szüntelen ki vagyunk téve a hibázás lehetőségének, hogy semmi olyanra ne sürgessünk másokat, aminek elfogadására nincsenek készen. Szüntelen Jézusra tekintve tartsd vissza erőteljes és szélsőséges kifejezéseidet! Noha szavaidat és elgondolásaidat illetően óvatossá kell válnod, arra nincs szükség, hogy teljességgel abbahagyd a munkát. Keresd a testvérekkel való összhangot, és akkor majd sok tennivalót találsz az Úr szőlőskertjében! Ne saját nézeteidet és elgondolásaidat magasztald, hanem Krisztust! Vedd fel a fegyverzeted és kéz a kézben járj Isten munkásaival! Szorítsd vissza az ellenséget! Rejtsd el magad Jézusban! Elmélkedj Krisztus egyszerű leckéin, tápláld Isten nyáját - úgy válsz erőssé és szilárddá! Ha ezt teszed, mások szent hitben való növekedését segítheted! Ha nem is vagy egyetértésben testvéreiddel Krisztus kegyelmét és a Szentlélek működését illetően, nézetkülönbségeiteket mégsem kellene hangoztatnod! Te egy bizonyos nézőpontból tekinted a dolgot, és valaki más, Istennek éppúgy odaszánt embere, ugyanazt a kérdést más nézőpontból látja, és ő arról fog beszélni, ami az ő

122

Ellen G. White


gondolataira tett mély benyomást. Egy harmadik megint máshogy tekinti a dolgot, és másként is beszél róla. Micsoda balgaság olyan dolgokról vitázni, melyeken semmi vitáznivaló nincs! Adj Istennek lehetőséget arra, hogy megszólítsa az elmét és a szívet! Az Úr szüntelen azon munkálkodik, hogy segítse a megértést és meggyorsítsa a felfogást, hogy az ember helyesen lássa a bűn és Isten törvényének messze ható követelményeit. A megtéretlen ember úgy gondolkodik Istenről, mint aki szeretetlen, szigorú és bosszúálló. Úgy véli, hogy Isten jelenléte korlátozó, jellemét pedig a "ne tedd!" tiltás fejezi ki leginkább. Szolgálatát mélabúval és nehéz követelésekkel telinek tekinti. Amikor azonban meglátja a kereszten függő Jézust, akit Isten azért ajándékozott, mert szerette a világot, akkor szemei megnyílnak és új fényben látja a dolgokat. A Krisztusban bemutatott Isten nem szigorú bíró, bosszúálló kényúr, hanem kegyelmes és szerető Atya. Amint az elveszett ember megváltásáért a kereszten haldokló Krisztusra tekintünk, szívünkben János szavai visszhangoznak: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt" (1Jn 3:1). Semmi sem különbözteti meg jobban a keresztényt a világi embertől, mint az az érték, amit számára Isten jelent. Isten művének néhány munkása túl gyors arra, hogy elmarasztaló megjegyzéseket tegyen a bűnösre, miközben szem elől téveszti az Atyának azt a szeretetét és kegyelmét, mely által Fiát adta, hogy meghaljon a bűnös világért. Először a tanító saját lelkének van szüksége Krisztus kegyelmére, hogy bemutathassa a bűnösnek, hogy kicsoda valójában Isten - olyan Atya, aki vágyódó szeretettel várja a tékozló visszatérését, nem haragos vádakat tartogatva számára, hanem lakomát készítve visszajövetele örömére (Sof 3:14-17). Bárcsak mindannyian megtanulnánk az Úr módszerét, s úgy nyernénk lelkeket Krisztusnak! A Kálvária keresztáldozatáról ragyogó világosságban kell tanulnunk és tanítanunk az értékes leckéket. Egyetlen kivezető út van a romlásból, egyetlen út vezet szüntelen felfelé - a hit útja, mely kinyúl a sötétségből a világosság felé mindaddig, amíg meg nem nyugszik Isten trónján. Mindazok, akik megtanulták ezt a leckét, elfogadták az általuk megértett világosságot. Számukra a felfelé vezető út nem sötét és bizonytalan. Nem emberi kútfő által kitervelt és emberi eszközök által készített út, melyen minden utazónak pályadíjat kell fizetnie. Nem nyerhetsz belépést a mennybe vezeklés vagy valamely általad elvégezhető munka által. A belépés útját maga Isten készíti el, és az olyan teljes, olyan tökéletes, hogy ember semmiféle munkával nem képes azt tökéletesebbé tenni. Isten útja elég széles ahhoz, hogy a bűnös, amennyiben megbánja vétkeit, azon járhasson. Ugyanakkor olyan keskeny, olyan szent és magasságos, hogy bűn nem szennyezheti be.

123

Ellen G. White


Ha majd Istent valódi voltában látjuk, akkor az áldott igazság új és tisztább világossággal fog fényleni. Ami addig zavart okozott a gondolatokban, az igazság napjának fényes sugarai által majd kitisztul. Noha sok minden van, amit nem fogunk megtudni, áldott bizonyságunk van arról, hogy a későbbiekben azokat is megértjük majd (15a. Levél, 1890. - Notebook Leaflets, Methods, No. 4).

23. A "napok és órák" meghatározásának veszélye "NEM A TI DOLGOTOK TUDNI AZ IDŐKET VAGY ALKALMAKAT" "Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. És velök összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett" (ApCsel 1:3-7). A tanítványok égtek a vágytól, hogy megtudják Isten országa megjelenésének pontos idejét, de Jézus azt mondta nekik, hogy nem tudhatják az időket és az alkalmakat, mert az Atya nem tárta fel azokat. Nem az volt a legfontosabb számukra, hogy tudomást szerezzenek Isten országa helyreállásának idejéről. A Mester imádkozó, várakozó, vigyázó és munkálkodó követőivé kellett válniuk. Be kellett mutatniuk a világnak Krisztus jellemét. Ma is ugyanarra van szükség a sikeres keresztény élethez, mint amire az apostolok napjaiban szükség volt. "Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok." És mit kellett tenniük, miután a Szentlelket elnyerték? - "Lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig" (ApCsel 1:7-8).

Éljetek a lehetőségekkel! Nekünk is az apostolokéhoz hasonló munkát kell végeznünk! Ahelyett, hogy valami különleges alkalomra várnánk, használjuk inkább a jelen lehetőségeit bölcsen arra, hogy a lélekmentés munkáját végezzük! Ne merítsük ki elménk erejét az idővel kapcsolatos spekulációkkal, mert azok az Úr kezében vannak, és Ő nem tárta fel azokat az emberek előtt! A Szentlélek irányítása alá kell helyeznünk életünket! Végezzük el jelenlegi kötelességeinket, adjuk az élet kenyerét - melyet emberi elgondolások nem fertőznek - az igazságra éhező lelkeknek! Sátán mindenkor készen áll, hogy olyan elméletekkel és számítgatásokkal töltse be az emberek elméjét, amik eltérítik őket a jelenvaló igazságtól, s ennek 124

Ellen G. White


folytán alkalmatlanná válnak arra, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdessék a világnak. Ez mindig is így volt. A Megváltónak elmarasztalóan kellett beszélni azokhoz, akik spekulációkba merültek és mindig olyan dolgokba kívántak betekinteni, amikről az Úr nem adott kinyilatkoztatást. Jézus fontos igazságot hozott földünkre. Azt kívánta, hogy az emberek belássák a törvényeinek és előírásainak való engedelmesség szükségességét, és végezzék mindenkori kötelességüket. Tanításai pedig olyan jellegűek voltak, amelyek az azonnali és a mindennapi szükségüknek megfelelő ismeretet nyújtották. Jézus mondta: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Krisztus minden szavának és tettének egyetlen célja volt: hogy az igazságot az elmékbe ültesse, hogy általa az emberek eljuthassanak az örök életre. Jézus nem azért jött, hogy valamiféle különleges kijelentéssel döbbentse meg az embereket egy eljövendő esemény idejére vonatkozólag, hanem azért, hogy tanítsa és megváltsa az elveszettet. Nem azért jött, hogy kíváncsiságot ébresszen, és hogy azt kielégítse. Tudta, hogy az növelné az újszerű és érdekes utáni étvágyukat. Célja olyan ismeret átadása volt, ami elősegíti az emberek lelki növekedését és az engedelmesség és a valódi szentség útján való előrehaladását. Csak olyan tanítást adott, amit mindennapi életszükségleteikben alkalmazni tudtak; csak olyan igazságot hirdetett, amit ugyanebből a célból kellett továbbadniuk másoknak is. Jézus nem adott új kijelentéseket az embereknek, hanem olyan igazságok megértését segítette, amelyeket a papok és tanítók hosszú idő óta elhomályosítottak és helytelenül alkalmaztak. Jézus megfelelő helyükre tette az isteni igazság drágaköveit, hogy újra ugyanabban a rendben legyenek, mint ahogy a pátriárkák és próféták kapták őket. Eme értékes tanítás után megígérte, hogy el fogja küldeni a Szentlelket, aki majd mindazt emlékezetükbe idézi, amit Ő mondott nekik. Szüntelen ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az evangélium egyszerűsége fölé helyezkedjünk. Sokak hő vágya, hogy a világ figyelmét valami olyan eredeti dologra irányítsák, amely lelki elragadtatásba emeli az embereket és új tapasztalatokat ad nekik. Igaz, hogy a jelenlegi tapasztalatoknak meg kell változniuk, de ez azért van, mert a jelenvaló igazság szentségéhez nem úgy viszonyulnak, ahogyan kellene. A szív megváltozására van szükség, amit egyedül akkor érhetünk el, ha személyesen folyamodunk Istenhez áldásért és erőért, valamint ha buzgón imádkozunk azért, hogy kegyelme ránk áradhasson és jellemünk átalakuljon. Erre a változásra van ma szükség, s e tapasztalat elnyerésére szívbeli komolysággal és kitartó igyekezettel kell törekednünk. Őszintén kellene kérdeznünk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében. Tudnunk kellene, hogy mik azok a lépések, melyek a menny felé vezetnek bennünket.

125

Ellen G. White


Óvás az időmeghatározásoktól A tanítványok kevésnek tartották és nem is értették meg a Krisztustól kapott igazságok szélességét, mélységét és értékét, és Isten népét ma is hasonló állapot jellemzi. Mi is elmulasztottuk befogadni azt a nagyszerű és csodálatos igazságot, amit Isten ma ránk bízott. Ha előrehaladnánk a lelki dolgok felől való ismereteinkben, akkor életünk olyan területein tapasztalhatnánk meg az igazság növekedését, melyekről nem is álmodtunk. Az igazság azonban sosem fog olyan vonalon növekedni, amely annak elképzelésére indít bennünket, hogy lehetőségünk van megtudni azokat az "időket és alkalmakat", melyeket az Atya saját hatalmába helyezett. Újra és újra figyelmeztetést kaptam az időmeghatározást illetően. Isten népe számára többé soha nem lesz időn alapuló üzenet. Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét nem fogjuk megtudni. Mielőtt erre az összejövetelre jöttem, áttekintettem az írásaimat, hogy kiválasszam közülük azokat, melyeket Ausztráliába kell vinnem. Keresés közben rábukkantam egy borítékra, melyen ez állt: "Időmeghatározásra vonatkozó bizonyságtétel, 1851. június 21. Őrizd gondosan!" Kinyitottam a borítékot, majd a következőket olvastam: "Egy White testvérnőnek adott látomás leírása; Camden, N. Y., 1851. június 21. Az Úr feltárta előttem, hogy az üzenetnek terjednie kell, és annak nem szabad időn alapulnia, mert az idő többé nem lesz próbakő. Láttam, hogy néhányan hamis izgalmi állapotba kerültek az időről szóló prédikációk hatására. A harmadik angyal üzenete azonban képes megállni saját alapján, megerősítéséhez nincs szükség időről való kijelentésekre. Hatalmas erővel szólva el fogja végezni feladatát, és rövidre lesz metszve igazságban. Láttam, hogy némelyek egész életüket a következő őszhöz igazították, azaz számítgatásokat végeztek, és azok eredményére hivatkozva megszabadultak tulajdonaiktól. Helytelen volt ezt tenniük. Ahelyett, hogy Istenhez tértek volna naponta és őszintén vágytak volna megtudni jelen kötelességüket, ők előre siettek, és úgy számolgattak, mintha tudták volna, hogy a mű ezen az őszön be fog végződni (Ellen G. White). "Másolva: Milton, 1851. június 29. A. A. G." Erre az írásra bukkantam az elmúlt hétfőn, amikor írásaimat áttekintettem. Van itt egy másik is, ami egy olyan személlyel kapcsolatos, aki 1844-ben számítgatásokat végzett Krisztus eljövetelét illetően, és aki érveit széles körben terjesztette, hogy elméletei bizonyítékáról számot adjon. Egy tábori összejövetelen, Jacksonban [Michigan] szereztem tudomást működéséről, ahol megmondtam, ne hallgassanak ennek az embernek az elméletére, mert az általa megjövendölt esemény nem fog bekövetkezni. Az "időket és alkalmakat" Isten saját hatalmába helyezte. Miért nem ruházott fel bennünket Isten azok ismeretével? - Azért, mert

126

Ellen G. White


nem használnánk azokat helyesen. Ez az ismeret olyan állapotot eredményezne népünk körében, ami nagyban hátráltatná Isten munkáját, vagyis egy nép elkészítését arra, hogy az eljövendő nagy napon megállhasson. Nincs szükségünk izgalmi állapotba kerülni az időt illetően. Nem szabad, hogy olyan idők és alkalmak utáni kutatás töltse be életünket, melyekről Isten nem adott kijelentést. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy "vigyázzanak", de ez nem egy előre kijelentett idő elérkeztére vonatkozik. Követőinek olyan helyzetben kell lenniük, mint akik figyelnek a kapitány parancsaira. Vigyázniuk, várakozniuk, imádkozniuk és dolgozniuk kell, miközben az Úr eljövetele közeledik. De senki nem képes annak megjövendölésére, hogy az pontosan mikor lesz, mert "arról a napról senki sem tud." Soha nem mondhatjátok azt, hogy egy, kettő, vagy öt év múlva fog jönni. Ugyanakkor későbbre se toljátok eljövetelét azt állítván, hogy talán tíz vagy húsz év múlva sem fog eljönni.

Legyen lámpásotokban olaj! Isten népének kötelessége, hogy lámpásaikban olajat tartsanak, és olyanok legyenek, mint akik az esküvőről visszatérő vőlegényre várakoznak. Egy vesztegetni való percetek sincs arra, hogy megfeledkezzetek a számotokra felkínált hatalmas megváltásról. A lelkek megpróbálásának ideje végéhez közeledik. Nap mint nap emberek sorsa pecsételtetik meg, és még azt sem tudjuk, hogy ennek a gyülekezetnek a tagjai közül nem kerülnek-e sokan hamarosan a sírba. Vegyük figyelembe, hogy életünk bármely pillanatban megszakadhat, és egy pillanatra sem vagyunk biztonságban, hacsak életünk nincs elrejtve Krisztussal együtt Istenben. Feladatunk nem az, hogy egy különleges időben értünk végzett speciális munkára várakozzunk, hanem, hogy előrehaladjunk a világ figyelmeztetésének munkájában. Vannak körülöttünk fiatalok, bűnbánat nélküliek és a megtéretlenek. Mit teszünk értük? Szülők, vágyakoztok-e gyermekeitek megtérésére első szeretetetek tüzével, vagy az élet dolgai kötnek le benneteket oly mértékben, hogy nem tesztek komoly erőfeszítéseket arra, hogy együtt munkálkodjatok Istennel? Nagyra tartjátoke a Szentlélek munkáját és misszióját? Tudjátok-e, hogy a Szentlélek az a közvetítő, aki által el kell érnünk a körülöttünk élő lelkeket? Az összejövetel után el fogjátok-e felejteni azokat a kérleléseket, melyeket hozzátok intéztem? Szemet hunytok-e a figyelmeztető üzenetek felett, hogy ekképpen az igazság úgy csorogjon ki szívetekből, mint törött edényből a víz? Az apostol mondja: "Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel, amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra, velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szentléleknek közléseivel az ő akarata szerint?" (Zsid 2:1-4). 127

Ellen G. White


A harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s eközben ti nem érezhetitek szabadnak magatokat a jelen kötelesség elhanyagolására. Nem tarthatjátok fenn azt a gondolatot, hogy az általatok tett erőfeszítések nélkül is eljöhet a megújulás, aminek idején majd nagy áldásban részesülhettek. Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy dicsőség edényeivé tehessen benneteket és szolgálatába állíthasson! Ma át kell adnotok magatokat Istennek, hogy megüresítsétek magatokat az éntől: irigységtől, féltékenységtől, gonosz rágalmazástól, versengéstől és mindentől, ami Isten szemében becstelenség! Ma meg kell tisztítanotok edényeteket, hogy készek legyetek a mennyei harmat felfogására, a késői eső záporaira. A késői eső jönni fog, és Isten áldása ki fog töltetni mindazokra, akik megtisztultak minden szennytől. Jelenlegi feladatunk az, hogy lelkünket odaszánjuk Krisztusnak, hogy elkészülhessünk az Úrtól jövő felüdülés idejére - a Szentlélek keresztségére (The Review and Herald, 1892. március 22).

AZ IDŐRŐL NINCS KIJELENTÉS Isten nem tárta fel előttünk az üzenet hirdetése és a próbaidő lejártának idejét. Fogadjuk el a kinyilatkoztatott dolgokat a magunk és gyermekeink számára, de ne törekedjünk annak megismerésére, amit a Mindenható eltitkolt előlünk. Kötelességünk, hogy őrködjünk, dolgozzunk és várakozzunk. Munkálkodjunk minden pillanatban az elveszendő emberek lelkéért! Szüntelen Jézus lábnyomában kell járnunk! Munkálkodjunk Vele együtt, osztogassuk ajándékait Isten bővölködő kegyelmének hű sáfáraiként. Sátán készen áll arra, hogy olyan tőle származó üzenetet adjon azoknak, akik nem tanulnak naponta Jézustól, mely által a jelennek szóló nagyszerű igazságot hatástalanítani tudja. Levelek érkeztek hozzám, melyekben azt kérdezik, kaptam-e határozott világosságot a próbaidő végének idejére vonatkozólag. Azt kell mondjam, hogy egyetlen üzenetet hordozok, mégpedig azt, hogy most van itt az ideje a munkának, amíg tart a ma, mert az éjszaka eljön, amikor egy ember sem munkálkodhat többé. Most, egyedül most van itt az idő arra, hogy vigyázzunk, dolgozzunk és várakozzunk. Isten Igéje kijelenti a tényt, hogy mindennek vége közel van. A Biblia igen határozott bizonyságot tesz, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy az igazság a szívébe íródjék, irányítva az életet és megszentelve a jellemet. Az Úr Lelke azon munkálkodik, hogy az ihletett Ige igazságát a lélekbe vésse, hogy így Krisztus követői olyan öröm részesei legyenek, melyet másoknak is továbbadhatnak. Az idő most, egyedül most alkalmas a munkára - amíg tart a ma. Senki nem kaphatott olyan parancsot, hogy azért kutassa a Bibliát, hogy - ha lehetséges - kiderítse a próbaidő lejártának idejét. Istennek nincs ilyen üzenete egyetlen halandó számára sem. Nem akar megbízni egy halandót sem annak kijelentésével, amit az emberek elől rejtve őriz (The Review and Herald, 1894. október 9).

128

Ellen G. White


Vigyázzatok és imádkozzatok! Nem tudok nektek időt mondani, mikor történik meg a Szentlélek kitöltetése, amikor a hatalmas angyal lejön a mennyből, és egyesül a harmadik angyallal a munka befejezésére a földön. Üzenetem az, hogy egyedül akkor vagyunk biztonságban, ha felkészülünk a mennyből jövő felüdülés idejére azáltal, hogy lámpásainkat égve tartjuk. Krisztus azt mondta, hogy vigyázzunk, mert amely órában nem gondolnánk, abban jön el az Embernek Fia. "Vigyázzatok és imádkozzatok" - ezt az utasítást adta a Megváltó. Napról napra kell folyamodnunk Isten Lelkének megvilágosításáért, hogy lelkünkön és jellemünkön elvégezhesse feladatát. Milyen sok idő ment veszendőbe jelentéktelen dolgok miatt! Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjön a felüdülés ideje az Úrnak színétől (The Review and Herald, 1892. március 29. - Istentisztelet Lansing-ban, Michigan, 1891. szeptember 5-én).

24. Az alfa és az omega [Számos figyelmeztetés született Ellen G. White tollából 1904 nyarán, a dr. J. H. Kellog által vallott panteista nézetek előidézte válság kritikus pontján, és amikor Kellog helytelen elvek bevezetését szorgalmazta az egészségügyi munkát illetően. Ezek a Különleges bizonyságtételek című kiadványsorozat második kötetébe kerültek, a következő címmel: Bizonyságtételek a gyülekezet számára, melyek között olvashatók orvosokhoz és prédikátorokhoz írt, a jelenlegi helyzetre szóló, figyelmeztető, tanácsoló és feddő üzenetek. Ezek közül az írások közül kettőben van szó "Az Alfa és Omegá"-ról. Mindkét írást hiánytalan formában közöljük a most következő lapokon. A panteizmusra vonatkozólag további tanácsok olvashatók a Bizonyságtételek nyolcadik kötetében (255-318), valamint A gyógyítás szolgálata című könyvben (427-438). A panteista tapasztalat háttérkörülményei kapcsán lásd A. G. Daniell's: The Abiding Gift of Prophecy (330-342), valamint L. H. Christian: The Fruitage of Spiritual Gifts (277-296) műveit. - A szerkesztők.]

TANÍTSÁTOK AZ IGÉT! Washington, D. C. 1904. július 24. VEZETŐ ORVOSAINKHOZ: Kedves Munkatársaim! Tizenegy órakor felébredtem, mert a számomra megjelentett dolgok olyan élesen tárultak elém, hogy nem tudtam aludni. Az Úr azt mondta, hogy határozott figyelmeztetést kell hangoztatni az egészségügyi misszionáriusokat körülvevő veszélyeket illetően.

129

Ellen G. White


Az Úr arra készteti a szanatórium munkájával valamiképpen kapcsolatban állókat, hogy érjenek el magasabb szintet. A hazugság nem fér össze az igazsággal. Ha ravaszul kitalált mesékhez ragaszkodunk, akkor az ellenség erőivel egyesülünk Isten és Krisztus ellen. Isten arra hívja az emberi készítésű igát hordozókat, hogy törjék azt össze és ne legyenek többé emberek megkötözött szolgái. A harc folytatódik. Sátán és angyalai a gonoszságnak minden csalárdságával dolgoznak. Fáradhatatlanok abban az igyekezetükben, hogy lelkeket vonjanak el az igazságtól, az igaz élettől, és romlást terjesszenek az egész világon. Nagy iparkodással dolgoznak, hogy félrevezetések tömkelege által foglyul ejtsék a lelkeket. Igyekezetük nem hagy alább. Az ellenség mindenkor készen áll arra, hogy hitetlenséget és kétkedést tápláljon az emberi lelkekbe. Félre szeretné állítani Istent és Krisztust is, aki testté lett és közöttünk lakozott, hogy arra tanítson bennünket, hogy Isten törvényének való engedelmesség által győzni tudunk bűneink felett.

A gonoszság minden formájával körülvéve Mindenféle gonosz dolog vár arra a lehetőségre, hogy elejtsen bennünket. Hízelgés, megvesztegetés, csábítások és felmagasztaló ígéretek lesznek Sátán szorgalmasan alkalmazott eszközei. Mit tesznek Isten szolgái azért, hogy az "ezt mondja az Úr" gátját a gonoszság áradata elé helyezzék? Az ellenség ügynökei megállás nélkül dolgoznak az igazság ellen. Hol vannak az Úr nyájának hűséges védelmezői? Hol vannak az őrállók? Ott állnak-e a magas toronyban, hogy jelezzék a vészt, vagy nem is törődnek azzal, hogy az emberek nem figyelnek fel a veszélyre? Hol vannak az egészségügyi munkások? Együttműködnek-e Krisztussal, az Ő igáját hordozván, vagy ember készítette igát viselnek? Sátán és angyalai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek elméjét uralhassák; így a hamis tanok és tetszetős mesék elsodorják őket. Jelzik-e a vészt orvosaink és a szanatórium felelős beosztásban lévő dolgozói? Alszanak-e az őrizők, miközben rossz nyelvek és - az igazság megcsorbításának hosszú gyakorlata által fejlesztett - éles elmék szüntelen arra igyekeznek, hogy zavart keltsenek és Sátán koholta terveket vigyenek véghez? Kérlek benneteket, olvassátok el Pál Kolossébeliekhez írott figyelmeztetését! Az apostol arról az őszinte vágyáról beszél, hogy "vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára; az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére, amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel. ... Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek

130

Ellen G. White


zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg" (Kol 2:2-9). Csöndben maradnak-e továbbra is intézményeink dolgozói, hogy hallgatólagos beleegyezésüket adják a lelkek romlását elősegítő ármányos tévtanok hirdetéséhez? Az ellenség nézetei mindenütt terjednek. A hitetlenség, egyet nem értés és szeretetlenség magva hull sokfelé. Nem kellene-e a missziómunkásoknak akadályt állítani a gonosz útjába? Kérdezzük meg magunktól: meg akarjuk-e engedni az ellenségnek, hogy elvonjon bennünket az igazság hirdetésének munkájától! Ne engedjük meg neki, hogy megakadályozza, hogy az evangélium áldásainak olyan közvetítői legyünk, amely véráramhoz hasonlóan terjed a világban! Keljen fel mindenki és dolgozzon, mihelyt arra lehetőség adódik. Akár alkalmas számunkra, akár nem, szóljuk az igazságot és tekintsünk Krisztusra bátorításért és erőért.

Állandóan növekedő veszélyek Egyre növekvő veszélyek leselkednek ránk. Itt az ideje, hogy magunkra öltsük Isten teljes fegyverzetét és odaadóan dolgozzunk, nehogy Sátán további előnyökre tegyen szert. Isten hatalmas erejű angyalai várakoznak arra, hogy segítségül hívjuk őket, nehogy hitünk összetörjön az ádáz csatában. Megújult erőre van szükségünk. Legyünk éberek! A közömbösség és a tunyaság személyes hitünk és a menny elvesztését eredményezhetik. A laodiceai üzenetnek kell most hangoznia, hogy felébressze a szunnyadó egyházat. Az idő rövidségének gondolata serkentsen bennünket elszánt, fáradhatatlan igyekezetre. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy Sátán hatalmas erővel jön ellenünk, hogy a hamisság minden csalárdságával munkálkodjon azokban, akik elvesznek. Orvosainkat évek óta úgy képezték, hogy ne adjanak hangot vezetőiktől eltérő véleményüknek. Bárcsak letörnék ezt az emberi bilincset! [Ez a megjegyzés dr. J. H. Kellogg-nak szól, aki éveken keresztül vezette a Battle Creek-i Szanatóriumot. - A szerkesztők.] Bárcsak valódi nevén neveznék a bűnt! Ha ezt tennék, akkor a menny udvaraiban nem úgy tekintenének rájuk, mint akik súlyos felelősségük ellenére sem feddték meg az Isten Igéjének való engedetlenséget. Orvosok! A Mester szolgálatában álltatok-e akkor, amikor olyan képzeletszőtte és spiritualista bibliamagyarázatokra hallgattatok, melyek gyengítik hitünk alapjait és elveszik tőletek a lelki békét. Isten mondja: "Ha nem serkentek fel, hogy a Megváltót védelmezzétek, nem leszek többé veletek!"

A hitelveket gyengítő elméletek Hozzátok intézett üzenetem, hogy ne adjátok hallgatólagos beleegyezéseteket az igazság elferdítéséhez, hanem szólaljatok fel ellene! Leplezzétek le a hangzatos 131

Ellen G. White


elméleteket, melyek elfogadása az igazságtól való elforduláshoz vezetné a prédikátorokat, az orvosokat és az egészségügyi misszió munkásait. Mindenki álljon őrhelyén! Isten arra hív el férfiakat és nőket, hogy álljanak Immánuel Fejedelem vérrel pecsételt zászlója alá. Azt az utasítást kaptam, hogy figyelmeztessem népünket, mert sokan vannak olyan elméletek elfogadásának veszélyében, melyek gyengítik hitünk alappilléreit. Előfordul, hogy orvosaink órákig beszélnek, amikor pedig azt fáradt állapotuk nem engedné meg. Az egészségügyi misszió dolgozóinak nem szabadna hosszú, éjszakába nyúló beszélgetéseket tartaniuk. Az ilyen éjszakai beszélgetések alkalmával Sátán csábító befolyása némelyektől ellopta a szentek számára adott hitet. Nagyszerű, ragyogó ötletek származnak némelyektől, kiket a nagy csaló befolyásol. Ezek elbűvölik mindazokat, akik hallgatják és befogadják az új elgondolást, mint ahogy Évát is elbűvölték a kígyó szavai. Nem lehetséges, hogy egyszerre hallgassanak tetszetős filozófiai spekulációkra, és ugyanakkor az élő Isten szavát is tisztán őrizzék gondolataikban. Orvosaink sokat vesztettek egészségükből azáltal, hogy az elutasítástól való félelem miatt nem feddték meg a helytelen cselekedeteket, szavakat és alapelveket. Arra kérem azokat, akik ki vannak téve efféle korlátozó befolyásnak, hogy törjék le a régóta rájuk mért igát és álljanak szabad emberként Krisztusban! Egyedül határozott törekvés törheti meg az őket körülvevő bűvöletet.

Napjaink "alfá"-ja Semmi ne tévesszen meg benneteket! Sokan el fognak távolodni a hittől, csábító lelkeknek és démonok tanításainak engedve. Ennek a veszélynek az alfáját, azaz kezdetét láthatjuk most magunk előtt, a későbbi omega pedig kifejezetten meghökkentő lesz. Szükségünk van Krisztus szavainak tanulmányozására, melyet keresztre feszítése előtt elhangzó imájában mondott: "Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat; és a te beszédedet megtartották" (Jn 17:1-6).

132

Ellen G. White


A keresztény szentség bemutatása Isten igazsága tökéletes. Minden munkáját és törvényét igazság jellemzi; amilyen Ő, olyannak kell lennie népének is. Krisztus életének meg kell mutatkoznia követőinek életében. Gyakorlati szentség jellemezte minden nyilvános és magán jellegű tettét és kimondott szavát. Ennek a szentségnek tanítványai életében is meg kell nyilvánulnia. Azok, akik hallgatnak a nekik adott világosságra, Krisztus jellemének erényeit át fogják ültetni mindennapi életükbe. Krisztus nem vétkezett, mert nem volt benne semmi bűn. Isten feltárta előttem, hogy a hívők életét gyakorlati igazságnak kell jellemeznie. Isten beszámolt Igéjében azokról az ünnepélyes eseményekről, melyeknek hamarosan végbe kell menniük. Hisztek-e az Ő szavának, amint ezeket olvassátok? Vagy talán feladtátok hiteteket és megtévesztő elmélkedésekre hallgattok? Létezik-e olyan hatalom, mely elfordíthatná rólatok a rátok váró büntetést, hacsak meg nem alázzátok szíveteket és meg nem bánjátok bűneiteket Isten előtt? Hogyan van ez, kedves egészségügyi missziót végző testvérek? Nem beszél-e hozzátok Igéjén keresztül az élő Isten azokról az eseményekről, melyeknek be kell teljesedniük? Az utolsó ítélet ideje hamarosan eljön. Életetek olyan-e, mely nem találtatna híjával a szenthely mérlegén, vagy talán hitetek addig-addig formálódott és gyengült, mígnem hitetlenség lett belőle? Embereknek való engedelmességetek nem vált-e Isten ellen való lázadássá? "Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg!" (2Kor 13:5). (Special Testimonies, B. sorozat 2., 12-17.)

LEGYETEK ÓVATOSAK! Washington, D. C. 1904. augusztus 7. Kedves Testvérem! Üzenetet kaptam számodra és a többi orvos számára is, akik kapcsolatban vannak az Egészségügyi Misszió Szövetséggel. Tartsátok távol magatokat az Élő templom [568. oldal, 1903-ban jelent meg dr. J. H. Kellog tollából, aki panteista filozófusnak volt kikiáltva - a szerkesztők] című könyv befolyásától, mert az félrevezető kijelentéseket tartalmaz. Vannak benne tökéletesen igaz kijelentések, de azok hamisakkal keverednek. Bibliai szakaszokat emel ki szövegösszefüggésükből, hogy azokkal téves elméleteket támasszon alá. A könyvben lévő téves nézetek nagyon elszomorítottak, és az üggyel kapcsolatban olyan tapasztalaton mentem keresztül, mely majdnem az életembe került. Azt fogják mondani, hogy az Élő templom átdolgozásra került, de az Úr megmutatta nekem, hogy a könyv szerzője nem változott meg. Mindaddig nem lehet 133

Ellen G. White


egység közte és az evangélium prédikátorai között, ameddig kitart jelenlegi kijelentései mellett. Kényszerítve érzem magam, hogy figyelmeztessem népünket: "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg..." (Gal 6:7). Volt alkalmad tanulmányozni a Bizonyságtételek a gyülekezet számára hetedik és nyolcadik kötetét. Ezek a bizonyságtételek magasba emelik a vészjelet, de némelyek nem értették meg azt a világosságot, mely oly tiszta és egyértelmű azok számára, akikre megtévesztő mesék nem gyakoroltak befolyást. Mindaddig, amíg orvosaink elfogadják a könyv félrevezető elméleteit, nem jöhet létre egység közöttük és az evangélium prédikátorai között. Akkor jöhet létre egység, ha az egészségügyi missziómunkások nevükhöz illően cselekednek és mutatnak példát; ha szükségét érzik annak, hogy szolgálatukat az evangélium prédikátoraival egyesítsék. Határozottan ellent kell állnunk annak, hogy elvonjanak bennünket attól az örök igazságtól, mely 1844 óta kiállta a próbát.

Alfa az "Élő templom" című könyvben Határozott felszólalásra kaptam utasítást. "Nézz szembe vele késedelem nélkül!" - hangzottak a szavak. A szembenézés nem azt jelenti, hogy a műről megfeledkezve új tanításokat és eltérő nézeteket koholjunk. Nincs ilyen jellegű feladatunk. Az Élő templom című könyv a szörnyű eretnekségek alfáját tartalmazza. Az omega is el fog jönni, és azt el fogják fogadni azok, akik nem akarnak figyelmezni az Istentől jövő figyelmeztetésre. Orvosainknak, akiken súlyos felelősség nyugszik, tiszta lelki látásra van szükségük. Szüntelen őrködniük kell! Hamarosan olyan veszélyek törnek ránk, melyeket most még nem látunk. Hő vágyam, hogy orvosaink ne legyenek félrevezetve. Nagyon szeretném szabadnak látni őket az Úrban. Azért imádkozom, hogy legyen bátorságuk megállni Jézus igazságában, mindvégig szorosan megőrizve első szeretetüket (Special Testimonies, B sorozat 2., 49-50).

25. Hitünk alapja Amikor Isten emberi szóvivői engedelmeskednek annak a parancsnak, hogy menjenek és hirdessék az igazságot, akkor az Úr új életerőt fog adni művének. Aki kijelentette, hogy igazsága örökké fényleni fog, olyan hűséges küldöttek által munkálkodik, akik határozott hangon szólaltatják meg a trombitát. Az igazságot bírálat, gúny és megvetés fogja érni, de minél közelebbről vizsgálják meg és teszik próbára, az annál ragyogóbban világít majd. Népünknek, szilárdan kell állnia az örökkévaló igazság oldalán, mint ami már sok próbát és nehézséget kiállt! Hitünk biztos oszlopaiba kell kapaszkodnunk. Az igazság Isten által feltárt alapelvei képezik hitünk egyedüli valóságos alapzatát. Azok által vagyunk azok, akik vagyunk. Az idő múlása nem csökkentette értéküket. Az

134

Ellen G. White


ellenség szüntelen arra törekszik, hogy kimozdítsa ezeket az igazságokat eredeti alapjukból, és hamis tanokkal cserélje fel azokat. Minden lehetségest meg fog próbálni csalárd tervei véghezvitelére. Az Úr azonban olyan gondolkodó embereket fog támasztani, akik ezeket az igazságokat az isteni elgondolás szerint fogják hirdetni. Mennyei küldött tárta elém, hogy az Élő templom című könyv gondolatmenete nem helyes, és akik nem állnak szilárdan a jelenvaló igazság alapelveinek talapzatán, azokat félre fogja vezetni. A könyv nem egyéb, mint emberi találgatás Isten személyiségét és jelenlétének helyét illetően. A világon senkinek nincs joga ahhoz, hogy ezen a kérdésen töprengjen. Minél több képzeletszőtte elméletről esik szó, az ember annál kevesebbet fog tudni Istenről és a lelket megszentelő igazságról. Némelyek azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy magyarázzam meg az Élő templom című könyvben leírtakat. Azokat azonban nem lehet megmagyarázni. A könyv kijelentései nem nyújtanak igaz istenismeretet. Az írás tele van bibliai idézetekkel, melyeket a szerző úgy használ, hogy általuk a hamisat igazként tüntesse fel. A hamis elméletek olyan tetszetősen jelennek meg, hogy azok - ha nem vigyáznak - sokakat elhitetnek majd. Nincs szükségünk ennek a könyvnek a misztikumára. Azok, akik szóba állnak ezekkel az okoskodásokkal, hamarosan olyan helyzetben fogják találni magukat, melyben szólhat velük az ellenség és eltávolíthatja őket Istentől. Az Úr feltárta előttem, hogy a könyv szerzője hamis úton jár. Szem elől tévesztette a napjainkra szóló jellegzetes igazságokat. Nem tudja merre visznek léptei. Az igaz és a hamis ösvény szorosan egymás mellett halad, és így a kettő egy és ugyannak tűnhet azok számára, akiket nem a Szentlélek vezet, s akik emiatt nem képesek arra, hogy különbséget tegyenek az igaz és a hamis között.

Betekintés a közeledő veszélybe Az Élő templom című könyv megjelenésekor éjszakai látásban olyan képek jelentek meg előttem, melyek valamiféle veszély közeledtét jelezték. A veszélyre úgy kellett felkészülnöm, hogy megírjam az Isten által elém tárt alapelveket hitünket illetően. Eljutott hozzám az Élő templom egy példánya, de a könyvtáramban maradt olvasatlanul. Az Úrtól kapott világosság alapján tudtam, hogy a könyv némely kijelentése nem nyerte el Isten jóváhagyását, és azok az utolsó napokra állított csapdaként szolgálnak. Úgy gondoltam, ezt bizonyára mindenki észreveszi majd, s így nem szükséges, hogy valamit is szóljak a dologról. A könyv tanításai előidézte vitában így szóltak azok a testvérek, akik az írás széleskörű elterjesztését szorgalmazták: "A könyv ugyanazokat a kijelentéseket tartalmazza, melyeket White testvérnő tanított." - Ez a szívem mélyéig hatolt. Nagyon megszomorodtam, mert tudtam, hogy nem a maga valóságában állították be a dolgot.

135

Ellen G. White


Végül fiam azt tanácsolta, hogy legalább néhány részt olvassak el a könyvből, hogy meglássam, vajon összhangban van-e a nekem adott világossággal. Leült mellém, együtt olvastuk el a bevezetőt, majd az első fejezet nagy részét és részleteket a többi fejezetből is. Olvasás közben pontosan azokat a kijelentéseket ismertem fel, melyek ellen munkám kezdetén figyelmeztető üzenetet kellett hallatnom. Amikor először elutaztam Maine államból, Vermont felé kellett mennem, hogy ott bizonyságot tegyek eme tanítások ellen. Az Élő templom ezeknek az elméleteknek az alfáját tartalmazza. Tudtam, hogy az omegának is hamarosan jönnie kell, és remegtem népünk tagjaiért. Tudtam, hogy figyelmeztetnem kell a testvéreket, hogy ne kezdjenek vitázni Isten személyiségéről és jelenlétének mibenlétéről. Az Élő templom ezekre vonatkozó kijelentései nem igazak, a könyv tanításának alátámasztására szolgáló igeversek alkalmazása pedig nem biblikus. Késztetve érzem magam arra, hogy tagadjam azt az állítást, miszerint az Élő templom tanításait az írásaimban olvasható kijelentések alátámasztják. Lehet, hogy vannak olyan kifejezések és kijelentések a könyvben, melyek összhangban vannak írásaimmal. Az is lehet, hogy írásaimban sok olyan kijelentés van, melyek, kiszakítva eredeti szövegösszefüggésükből, és az Élő templom írójának gondolkodása szerint értelmezve, összhangban lévőknek látszanak ennek a könyvnek a tanításaival. Ez látszólag azt igazolja, hogy az Élő templom kijelentései valóban összhangban vannak írásaimmal. De Isten óvjon attól, hogy ez a vélemény továbbra is fennmaradjon! Kevesen ismerik fel annak veszélyes következményeit, ha szóba állnak a napjainkban hirdetett elképzelésekkel. De az Úr felemelte a leplet, és előre megmutatta nekem az eredményt. Az Isten személyiségét illető spiritualista elméletek, melyek az ő logikai következtetéseikből származnak, megcsúfolják az egész kereszténységet. Semmibe veszik azt a világosságot, amit Krisztus küldött a mennyből, hogy azt Jánosnak, s általa népének adja. Azt tanítják, hogy a közvetlen előttünk álló események nem elég fontosak ahhoz, hogy különös jelentőséget tulajdonítsunk nekik. Hatástalanná teszik a mennyei eredetű igazságot. Megfosztják Isten népét múltbeli tapasztalatától, s helyette hamis tudományt hirdetnek. Éjjeli látásban világosan feltárult előttem, hogy némelyek ezeket olyan nagyszerű igazságoknak tekintették, melyeket napjainkban különös hangsúllyal kellene hirdetni. Egy állványt láttam, melyet erős gerendák - Isten Igéjének igazságai - támasztottak. A felelős beosztásban lévő orvosok egyike irányított némelyeket, hogy lazítsák meg az állványt támasztó gerendákat. Ekkor hangot hallottam: "Hol vannak az őrizők, akiknek Sion falain kellene állniuk? Alszanak talán? Ezt az alapzatot a Mester építette, ezért az mindenféle vihart ki fog állni. Megengedik-e ennek az embernek, hogy olyan tanításokat hirdessen, melyek megtagadják Isten népének múltbeli tapasztalatát? Az idő megérett a közbelépésre." A lelkek ellensége annak a feltevésnek az elfogadtatására törekedett, mely szerint a hetedik napot ünneplő adventisták körében nagyszerű reformációnak kell

136

Ellen G. White


végbemennie, ami újraszerveződésből, valamint a hitünk oszlopait képező tanításoknak a feladásából áll. Mit eredményezne ez a reformáció? - Az igazság alapelveinek elvetését, melyeket Isten bölcsessége adott maradék népének. Vallásunk megváltozna. Hamisnak tartanák meghatározó alapelveinket, melyek az elmúlt ötven évben a művet meghatározták. Új szervezet alakulna. Más jellegű könyvek kerülnének kiadásra. Elméleti bölcselkedés uralkodna köreinkben. Ennek létrehozói eljárnának a nagyvárosokba, és csodálatos munkát végeznének. A szombat - természetesen - nem lenne olyan fontos, mint ahogy annak teremtő Istene sem. Semmi nem állhatna az új mozgalom útjába. A vezetők ugyan azt tanítanák, hogy az erény jobb, mint a bűn, de Istent nem keresve emberi erőre támaszkodnának, ami pedig az Úr nélkül mitsem ér. Alapjukat homokra építenék, s így azt a vihar és szél elsöpörné helyéről. Kinek áll hatalmában, hogy ilyen mozgalmat indítson? Kezünkben van a Bibliánk. Tapasztalataink vannak, melyeket a Szentlélek csodálatos működése kísért. Olyan igazságunk van, mely nem ismer kompromisszumot. Nem kellene-e tehát elutasítanunk mindent, ami nincs összhangban ezzel az igazsággal? Vonakodtam attól, hogy nyilvánosságra hozzam azt, aminek megírására az Úr Lelke késztetett. Nem akartam megjelenteni ezeknek az elméleteknek a félrevezető befolyását. Isten gondviselése szerint azonban szembe kell nézni a sorainkba ékelődő hamissággal.

Jéghegy! Ütközz meg vele! Röviddel bizonyságtételeim kiküldése előtt - melyek az ellenség arra való törekvésére vonatkoztak, hogy megtévesztő elméletek terjesztése által alámossa hitünk alapjait - egy hajóról olvastam, mely jégheggyel találkozott a ködben. Több éjszakán át csak keveset aludtam. Nagy teher nehezedett szívemre. Egyik éjjel a következők tárultak elém látomásban: sűrű köd volt és egy hajó úszott a vízen. A megfigyelő hirtelen felkiáltott: "Jéghegy előttünk!" - A hajó előtt óriási jégtömb tornyosult. Úgy hallottam, mintha a Kapitányunk kiáltotta volna: "Tarts szembe vele!" Egy pillanatnyi idő sem volt a tétovázásra. Azonnali cselekvésre volt szükség. A gépkezelő teljes gőzt adott, a kormányos pedig egyenesen a jégtömb felé fordította a hajót. A jég nagyot reccsent. A félelmetes rázkódás után a jégdarabok hatalmas zajjal peregtek a fedélzetre. Az ütközés ereje igen megrázta az utasokat, de mindenki életben volt. A hajó megrongálódott, de nem maradt javíthatatlan. Az ütközés hatására orrától a faráig megremegett, de utána visszanyerte erejét, s tovább folytatta útját. Jól tudtam, hogy mit jelképezett ez a történet. Én is megkaptam a parancsokat. Hallottam a kapitány szavait: "Ütközz meg vele!" Tudtam, mi a kötelességem, és hogy egy pillanatot sem veszíthetek el. Elérkezett a határozott cselekvés ideje. Késedelem nélkül eleget kellett tennem a parancsnak: "Ütközz meg vele!"

137

Ellen G. White


Aznap éjjel egy óráig fenn voltam és olyan gyorsan írtam, ahogy csak tudtam. Az elkövetkező napokban korán és későn is dolgoztam, hogy elkészüljek a népünk számára adott tanítás leírásával a sorainkba ékelődő hibákat illetően. Alapos reformációt reméltem, és azoknak az alapelveknek a helyreállítását, melyekért a korai időkben harcoltunk, amelyek megőrzését a Szentlélek ereje segítette.

Hitünk szilárd alapja Népünk közül sokan nem látják, hogy hitünk milyen szilárd alapra épült. Férjem, valamint Bates, Pierce apó *, Edson vének és mások azok közé az elszánt, nemes és őszinte lelkek közé tartoztak, akik 1844 után elrejtett kincsként kutatták az igazságot. Időnként összegyűltünk, hogy együtt tanuljunk és komolyan imádkozzunk. Gyakran késő estig együtt maradtunk, néha pedig egész éjszaka világosságért fohászkodtunk és tanulmányoztuk Isten Igéjét. A testvérek újra és újra összejöttek, hogy együtt tanulmányozzák a Biblia mondanivalóját, és azt megértve mások tanítására is felkészüljenek. Előfordult, hogy tanulmányaik során eljutottak arra a pontra, ahol azt mondták: "Többre nem vagyunk képesek!" Ilyenkor az Úr Lelke szállt rám, látomásba ragadtattam, és az éppen tanult fejezetek világos magyarázatát kaptam, kiegészítve a hatékony munkára vonatkozó utasításokkal. Így nyertünk világosságot, ami segített megértenünk a Krisztussal, szolgálatával és papságával kapcsolatos tanításokat. Feltárult előttem az igazság folyamata attól az időtől kezdve egészen Isten városába való belépésünkig, és ezt a többiekkel is megosztottam. Ebben az időben nem voltam képes a testvérek magyarázatainak megértésére. Mintha elmém bezárult volna, nem tudtam követni a Szentírás tanulmányozott szakaszait. Ez volt életem egyik legnagyobb fájdalma. Mindaddig ebben az állapotban voltam, amíg hitünk alapelvei világossá nem váltak előttünk az Isten Igéjével összhangban. A testvérek tudták, hogy amíg nem voltam látomásban, addig nem is értettem ezeket a dolgokat, ezért a kapott világosságot egyenesen a mennyből jövőnek tekintették. Két-három évig elmém szüntelen zárva volt a Biblia megértésére. Munkánk során egyszer meglátogattuk Andrews apót *, aki sokat szenvedett gyulladásos reumája miatt. Imádkoztunk érte. Fejére helyeztem kezem, és azt mondtam: "Andrews testvér! Az Úr Jézus tegyen téged egészségessé!" Testvérünk azonnal meggyógyult. Felállt, majd Istent dicsérve fel-alá sétálgatott a szobában: "Sose láttam ilyet! Isten angyalai vannak a szobában." Isten dicsősége megjelent. Világosság ragyogta be a házat, és egy angyal keze érintette meg a fejem. Attól kezdve vagyok képes Isten Igéjének megértésére. Mi késztethet embereket történelmünk jelenlegi idején arra, hogy alattomos és erőteljes módon hitünk alapjának lerombolására igyekezzenek? Ez az alap imádság, bibliatanulmányozás és isteni kijelentés által épült a mű kezdetén. Erre az alapra

138

Ellen G. White


építettünk az elmúlt ötven évben. Csodálkoztok talán, hogy valami mondanivalóm van akkor, amikor olyan munkának a kezdetét látom, mely hitünk néhány alappillérét kidöntené a helyéről? Engedelmeskednem kell a parancsnak: "Ütközz meg vele!"... Hordoznom kell az Istentől kapott figyelmeztető üzeneteket, és Istenre bíznom az eredményt. Minden vonatkozásában meg kell jelentenem a dolgot, nehogy megrövidítsék Isten népét. Isten parancsolatát megtartó népe vagyunk. Az elmúlt ötven évben mindenféle eretnekség ékelődött közénk, hogy elhomályosítsa az elméket az Ige tanításával kapcsolatban. Ez különösképpen érintette Krisztus mennyei szentélyben folyó szolgálatát, valamint a menny utolsó napokra szóló üzenetét, amint azt a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetének angyalai hirdetik. Mindenféle üzenetet hoztak a hetedik napot ünneplő adventisták elé, hogy azok felváltsák azt az igazságot, melyet imával kísért tanulmányozás tárt fel pontról pontra, és melyet az Úr csodatévő ereje támogatott. De nekünk őriznünk kell azokat az útjelzőket, amelyek azzá tettek bennünket, amik vagyunk, és meg is fogjuk őrizni azokat, ahogyan azt Igéjén és Lelkének bizonyságtételén keresztül Isten jelezte. Isten arra hív bennünket, hogy ragaszkodjunk a hit erejével azokhoz az alapelvekhez, melyek kikezdhetetlen tekintélyen alapulnak (Special Testimonies, Series B. No. 2., 51-59. oldal, 1904). *[Az idősebb úttörő testvérekre történik így utalás. "Pierce apó" Stephen Pierce, aki igehirdetőként és a mű adminisztrációjában szolgált a kezdetekben. "Andrews apó" pedig Edward Andrews J. N. Andrews édesapja. - A szerkesztők.]

V. rész. - Krisztus és a tantételek Bevezetés Több mint hatvan év alatt mintegy két-kétezer Ellen G. White-cikk jelent meg a Review and Herald és a Signs of the Times folyóiratokban. Üzenetek százait adták ki a Youth's Instructor, valamint a különböző egészségügyi lapjaink és az unió konferenciai kiadványok stb. Ezek a cikkek különböző témákat dolgoznak fel, s így tartalmaznak gyakorlati tanításokat; a gyülekezethez intézett figyelmeztetéseket és tanácsokat, utazásról és munkáról való beszámolókat; a lélekmentő munkáról való tanításokat; és ami talán a legfontosabb: hitelvi kérdéseket. A folyóirati forma kínálta szabad helykihasználás lehetővé tette sok fontos hitelvi tárgykör különböző szempontú és alapos megközelítését. Ugyanaz a téma újra és újra felvetődött, s mindig valami új nézőpont szerint kapott nyomatékot. Összhangban Ellen G. White rendelkezésével, ezek a cikkek a szerző halála óta különböző kötetekben jelentek meg.

139

Ellen G. White


Nincs ugyan általános igény az összes ilyen cikk újrakiadására azok teljességében, szükség van azonban az elsősorban hitelvi kérdéseket érintő cikkek összegyűjtésére, és azok teljes terjedelmű megjelentésére. A cikkek közül sok kiválóan jeleníti meg az advent üzenet központi igazságait. Ezek a felbecsülhetetlen értékű üzenetek olvashatók a most következő fejezetben, többnyire teljes formájukban, hogy így még nagyobb hasznára lehessenek az olvasóknak. Van néhány kivétel, ahol hosszú részek nem tartoztak közvetlenül a hitelvi kérdésekhez, s ilyen esetekben csak részleteket olvashatunk. A kihagyott részeket a szokásos úton jelöljük. Isten Igéjének alapos tanulmányozója örvendezni fog az itt megjelenő kijelentéseknek, melyek mindegyikének központja az Úr Jézus. WHITE BIZOTTSÁG

26. A tökéletes törvény A Szentírásban bemutatott isteni törvény követelményei komolyak. Minden alapelv szent, igaz és jó. A törvény Istennek való engedelmesség alá helyezi az embert. Elhatol a gondolatokig és az érzésekig, s mindenkit meggyőz bűnéről, aki elég érzékeny annak felismerésére, hogy áthágta a törvény előírásait. Ha a törvény csak a külső cselekedetekre vonatkozna, akkor a helytelen gondolatok, vágyak és tervek nem számítanának a bűnök közé. De a törvény magát a lélek tisztaságát és az elme szentségét kívánja meg, hogy a gondolatok és az érzések összhangban legyenek a szeretet és az igaz élet elveivel. Krisztus megmutatta tanításaiban, hogy a Sínai-hegyen adott törvény alapelvei mennyire messze hatóak. Életével bemutatta a törvényt, melynek alapelvei mindörökre az igaz élet mércéjét jelentik - azt a mércét, mely által minden lélek megítéltetik ama nagy napon, amikor ítélőszékek tétetnek le és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azért jött, hogy minden igazságot betöltsön, és az emberiség fejeként bemutassa - a legkisebb részletig eleget téve Isten kívánalmainak -, hogy az ember is elvégezheti ugyanazt a munkát. Az embernek adott kegyelem mértéke alapján senki számára sem szükségszerű, hogy kimaradjon a mennyből. Mindenki, aki küzd érte, eljuthat a jellembeli tökéletességre. Ez az evangélium új szövetségének tulajdonképpeni alapja. Ha Isten törvénye a fa, akkor az evangélium az illatozó virágok és a gyümölcsök. Amikor Isten Lelke feltárja az embernek a törvény valódi jelentőségét, változás megy végbe szívében. Dávid valós állapotának hűséges megjelentője, Náthán próféta Dávid elé tárta bűneit és segítségére volt azok elhagyásában. Dávid szelíden fogadta a tanácsot, és megalázta magát Isten előtt. "Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet az

140

Ellen G. White


Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is és édesebbek a méznél, még a szín-méznél is. Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól. Ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm" (Zsolt 19:8-15).

Pál meglátása a törvényről Pál bizonyságtétele a törvényről a következő: "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é [a bűn az emberben van, nem a törvényben]? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa" (Róm 7: 7-11). A bűn nem a törvényt ölte meg, hanem Pál testies gondolkodását. "Most pedig megszabadultunk a törvénytől" - írja - "minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában" (Róm 7:6). "Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által" (Róm 7:13). "Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó" (Róm 7:12). Pál az áthágott törvényre fordítja hallgatói figyelmét, és rámutat bűnösségükre. Úgy tanítja őket, mint tanító a diákjait, és megmutatja nekik a visszautat az Istenhez való hűséghez. A törvény áthágásában nincs biztonság, megnyugvás, és megigazulás. Ha az ember megmarad a bűnben, akkor nem remélhet ártatlanságot Isten előtt és Krisztus érdemei nem békéltethetik meg Istennel. Fel kell hagynia a bűnnel. Hűségessé és igazzá kell válnia. Amint a bűnös belenéz a nagy erkölcsi tükörbe, meglátja jellemének hiányosságait. Meglátja valódi - foltos, szennyes, kárhoztatott - mivoltát, ugyanakkor tudja, hogy a törvény semmiképp sem tudja elvenni vagy megbocsátani a bűnös vétkét. Tovább kell lépnie. A törvény csak a Krisztushoz vezető tanítómester. A bűnöket hordozó Megváltóra kell tekintenie. Miközben feltárul előtte a Kálvárián függő Krisztus, amint az egész világ bűnének terhe alatt haldoklik, a Szentlélek megmutatja neki Isten viszonyulását mindazokhoz, akik bánkódnak bűneik felett: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). 141

Ellen G. White


Egyénenként úgy kell figyelmeznünk az "Így szól az Úr" kifejezésre, ahogyan azt korábban soha nem tettük. Vannak emberek, akik hűtlenek Istenhez; megszentségtelenítik a szombatot; a legvilágosabb igei kijelentésekbe is belekötnek és kiforgatják a Szentírást valódi értelméből. Mindezek ellenére komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy engedetlenségüket a Biblia kijelentéseivel támaszszák alá. Az Ige megítéli az ilyen magatartást, mint ahogy az írástudókat és farizeusokat is megítélte Krisztus napjaiban. Szükségünk van arra, hogy ismerjük az igazságot. Úgy cselekszünk, ahogyan a farizeusok? Elfordulnánk-e a legkiválóbb Tanítótól, akit a világ valaha ismert, a hagyományokhoz és az emberek kijelentéseihez?

A törvény áthágásának eredménye Sok olyan hiedelem van, amellyel nem kellene foglalkozni. Ádám hitt Sátán hazugságának, az Isten jelleme ellen irányuló ravasz fondorlatnak. "És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz" (1Móz 2:16-17). Amikor Sátán megkísértette Évát, ezt mondta: "A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; de annak a fának a gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten, abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói" (1Móz 3:1-5). Isten meg akarta óvni ősszüleinket a bűntudat megismerésétől. Amikor elfogadták Sátán hamis állítását, engedetlenség és törvényszegés jött a világba. Isten kifejezett parancsának való engedetlenség, azaz a Sátán hazugságában való hit, megnyitotta a gátat a világunkra zúduló átkok áradata előtt. Sátán továbbra is folytatta az Édenkertben megkezdett munkáját. Kitartóan azon igyekezett, hogy Isten elleni bizonyítékként fogadtassa el állításait az emberrel. Krisztus helyreállító munkájára, amellyel az isteni képmást akarta kirajzolni az emberben, lelkébe beírva az isteni hasonlatosságot, Sátán kitartó aknamunkával válaszolt. A hamis tényekben való hit nem tette Pált kedves, gyöngéd és együttérző emberré. Vallásában vakbuzgó volt, aki rendkívüli haragot táplált a Krisztussal kapcsolatos igazság ellen. Helyről helyre járt, foglyul ejtve, tömlöcbe hurcolva férfiakat és nőket. Így emlékezik meg erről: "Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: és ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat." (ApCsel 22:34.) 142

Ellen G. White


Az emberi család bajban van az Atya törvényének áthágása következtében. De Isten nem hagyja el a bűnöst, míg meg nem mutatja neki a bűn gyógyszerét. Isten egyszülött Fia azért halt meg, hogy nekünk életünk lehessen. Az Úr azzal a feltétellel fogadta el váltságdíjként az értünk hozott helyettes áldozatot, ha személyesen elfogadjuk Krisztust és hiszünk őbenne. A bűnösnek hit által Krisztushoz kell jönnie, meg kell ragadnia érdemeit, a Megváltóra helyeznie vétkeit és elfogadnia bűnbocsánatát. Ő ezért jött világunkba. Krisztus igazsága a bűnbánó, hívő bűnösnek tulajdoníttatik, aki így a királyi család tagjává, a mennyei király gyermekévé, Isten örökösévé és Krisztus örököstársává válik. (The Review and Herald, 1898. április 5.)

27. Az Isten törvényének jellege Dávid ezt mondja: "Az Úrnak törvénye tökéletes..." (Zsolt 19:8.) "Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted" (Zsolt 119:152). Pál pedig így szól: "Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (Róm 7:12.) Mint a világmindenség fenséges Ura, Isten nem csak az emberek számára rendelt el törvényeket, hanem a természet minden más elemének fenntartására is. Törvényeknek van alárendelve minden - kicsiny és nagy, mozgó és mozdulatlan -, s ezeket a törvényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez alól a szabály alól nincs kivétel, mert Isten semmiről nem felejtkezett meg, amit teremtett. A természetben mindent természeti törvények irányítanak, az ember azonban - aki gondolkodó lényként képes megérteni a követelményeket, az erkölcsi törvényt - saját maga felelős annak megtartásáért. Egyedül az embernek, a teremtés koronájának adott Isten lelkiismeretet az isteni törvény szent kívánalmainak megértésére, és szívet, hogy azt úgy tudja szeretni, mint ami szent és igaz és jó. Isten azonnali és tökéletes engedelmességet vár az embertől, de senkit nem kényszerít arra. Mindenki szabad erkölcsi lény. Az ember személyes felelőségének súlyát kevesen értik helyesen, pedig annak kulcsfontosságú jelentősége van. Mindannyian vagy engedelmeskedünk, ami által élni fogunk, vagy áthágjuk Isten törvényét, kérdőre vonva tekintélyét, aminek következményeként jogos büntetésben lesz részünk. A kérdés minden lélekhez nyomatékkal szól: "Engedelmeskedsz-e a mennyei hangnak, a Sínai-hegyen elmondott Tízparancsolatnak, vagy inkább a tömeggel tartasz és az izzó törvénybe taposol?" Az Istent szeretők legnagyobb öröme a parancsolatok megőrzésében és az olyan dolgok véghezvitelében van, amik Isten szemében kedvesek. A természet szerinti szív azonban gyűlöli Isten törvényét és küzd annak követelményei ellen. Az emberek elzárták lelküket az isteni világosság elől, mert nem kívántak annak fényében járni. Szívük tisztaságát, Isten elismerését és a mennybejutás reményét feláldozták az önző vágyak és a világi nyereség oltárán.

143

Ellen G. White


Azt mondja a zsoltáríró: "Az Úrnak törvénye tökéletes..." (Zsolt 19:8.) Milyen csodálatosan egyszerű és mindenre kiterjedő Isten tökéletes törvénye! Olyan tömör, hogy könnyedén megtanulhatjuk az egészet, mégis mélységesen fejezi ki Isten minden akaratát. Nem csak a külsőleg megnyilvánuló cselekedeteket veszi számításba, hanem a szív gondolatait, szándékait, valamint vágyait és érzéseit is. Emberi törvények erre nem képesek, azok csak a külső cselekedeteket érinthetik. Áthághatja valaki a törvényt úgy, hogy közben vétkét el tudja rejteni az emberek elől. Lehet bármilyen bűnöző - tolvaj, gyilkos vagy parázna -, ameddig bűne rejtve marad, a törvény nem ítélheti el. Isten törvénye azonban észreveszi azt a féltékenységet, irigységet, gyűlöletet, rosszindulatot, bosszút, bujaságot és nagyravágyást is, amely ugyan ott kavarog a lélekben, de - megfelelő alkalom hiányában - eddig még nem jutott külső kifejezésre. Ezek a bűnös indulatok kerülnek majd elszámolásra azon a napon, amikor "...minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az" (Préd 12:16).

Isten törvényének egyszerüsége Isten törvénye egyszerű és könnyen érthető. Némelyek büszkén dicsekednek azzal, hogy ők csak abban hisznek, aminek a végére tudnak járni. Így megfeledkeznek arról, hogy az emberi életnek és Isten természetben megnyilvánuló hatalmának vannak olyan rejtélyei, melyeket a legalaposabb vizsgálódás sem képes megmagyarázni. Isten törvényében azonban semmi titokzatosság sincs. Annak nagy igazságait mindenki megértheti. A leggyengébb képességű ember is felfoghatja ezeket a szabályokat. A legelmaradottabb is képes életének szabályozására és arra, hogy jellemét az isteni minta szerint formálja. Ha az emberek - legjobb képességüknek megfelelően - engedelmeskednének ennek a törvénynek, akkor nagyobb szellemi erőt nyernének ahhoz, hogy még jobban megértsék Isten céljait és terveit. Ez az előrehaladás nem csak a jelenlegi életre vonatkozik, hanem kihat az örökkévaló korokra is, mert bármilyen szintet is érünk el Isten bölcsességének és hatalmának megismerésében, mindig kifogyhatatlan végtelenség lesz még előttünk.

Isten törvénye megkívánja, hogy szeressük Istent mindenek felett, és felebarátainkat, mint önmagunkat. Ennek a szeretetnek a gyakorlása nélkül a legcsengőbb hitvallás is puszta képmutatás marad. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól" - mondta Krisztus - "függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22:3740). A törvény tökéletes engedelmességet igényel: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös" (Jak 2:10). A Tízparancsolat egyike sem hágható át anélkül, hogy a menny Istenéhez

144

Ellen G. White


hűtlenné ne válnánk. Az előírásoktól való legkisebb elhajlás is bűn, legyen az mulasztás vagy tudatos törvényszegés, és minden bűn Isten haragját vonja maga után. Az engedelmesség volt az egyedüli feltétele annak, hogy az ősi Izrael életében beteljesedjenek azok az ígéretek, melyek Isten választott népévé tették őket. A törvénynek való engedelmesség ma is hatalmas áldásokat hozhat egyének és nemzetek életében, éppen úgy, mint ahogy a zsidóknak hozhatott volna. A törvénynek való engedelmességre nem csak megváltásunk érdekében van szükség, hanem személyes boldogságunk és a körülöttünk élők boldogsága miatt is. "A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165) - mondja az ihletett kijelentés. Mindezek ellenére némely halandó úgy tárja az emberek elé a szent, igaz és jó törvényt - a szabadság törvényét, melyet maga a Teremtő igazított az emberi szükségnek megfelelően -, mint ami a szolgaság elviselhetetlen igája. De csak a bűnös, a törvényszegő az, aki a törvényt fájdalmas igának tartja, és annak előírásaiban nem lel gyönyörűséget. Mert a testnek gondolata "az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). "A bűn ismerete a törvény által van" (Róm 8:7), mivel a "bűn a törvénytelenség" (1Jn 3: 4). Az ember a törvény által győződik meg bűneiről. Mielőtt felismeri, hogy megváltóra van szüksége, éreznie kell, hogy bűnös, és mint ilyen, ki van szolgáltatva Isten haragjának. Sátán folyamatosan ügyködik azon, hogy meggyengítse az ember elgondolását a bűn fájdalmas jellegéről. A nagy csaló munkáját végzik azok, akik megtapossák Isten törvényét, mert azt az egyedüli mércét hagyják figyelmen kívül, ami által a bűn felismerhető és a törvényszegő lelkiismerete megszólítható. Isten törvénye behatol azokba a rejtett célokba, melyeket bűnös jellegük ellenére gyakran könnyelműen vesznek, de melyek a valóságban a jellem alapját és próbáját alkotják. A törvény az a tükör, melybe a bűnösnek bele kell tekintenie, ha erkölcsi jellemét helyesen akarja látni. Miután megítélve látja magát az igazság nagy mérlegén, következő lépésként meg kell bánnia bűneit és azok bocsánatáért folyamodnia Krisztushoz. Ezt sokan nem teszik meg, és össze akarják törni a gyengeségeiket feltáró tükröt, s így próbálnak megszabadulni az életük helytelenségeire és jellemhibáikra rámutató törvénytől. A bűnök elburjánzásának korában élünk. Emberek sokasága vált bűnös és gonosz szokások rabjává, és azok bilincseit megtörni igen nehéz. A romlottság özönvízként árasztja el földünket. Említeni is rettenetes milyen bűnöket követnek el naponta. Sion falának állítólagos őrzői mégis azt tanítják, hogy a törvény csak a zsidóknak adatott, és hogy arra az evangélium korának dicsőséges kiváltságai mellett nincs többé szükség. Nincs-e kapcsolat az elhatalmasodó bűnözés és aközött, hogy prédikátorok és mások is azt tartják és tanítják, hogy a törvénynek nincs többé korlátozó hatalma?

145

Ellen G. White


Isten törvényének megítélő hatalma nem csak azokra a dolgokra szorítkozik, melyeket teszünk, hanem azokra is, melyeket nem. Nem szabad igazolnunk magunkat azokért a mulasztásokért, melynek cselekedetek megtételét Isten megköveteli tőlünk. A gonosz kerülése mellett azt is meg kell tanulnunk, hogyan tehetünk jót. Isten ad erőt a jó cselekedetekhez. Ha nem használjuk ezt az erőt, akkor minden bizonnyal bűnös és lusta szolgáknak fog minket tekinteni. Lehet, hogy nincsenek súlyos bűnök felróva ellenünk Isten könyvében, de ítélet alá helyez bennünket az a tény, hogy tetteink - a feljegyzések szerint - nem mutatnak tiszta, jó, magasztos és nemes szándékot, azaz nem kamatoztattuk a ránk bízott talentumokat. A törvény az ember teremtése előtt is létezett. Isten a mennyei lények állapotához szabta azt. Még az angyalokat is az irányította. Az igaz élet alapelvei a bűneset után is ugyanazok maradtak. Semmi nem került ki a törvényből és a szent előírások egyikén sem lehetett javítani. Isten törvénye éppúgy létezni fog az örökkévaló korokon át, ahogyan az már a kezdetekben is létezett. "Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted" (Zsolt 119:152). Az angyalokat is irányító törvény tisztaságot követel legrejtettebb gondolataink, vágyaink és hajlamaink terén. Ez az "örökké megingathatatlan" (Zsolt 111:8) törvény fog megítélni mindenkit Isten rohamosan közeledő napján. Hiába áltatják magukat a törvényszegők azzal, hogy a Magasságos nem tudja és nem veszi számba bűneiket, Isten béketűrése egyszer el fog fogyni. Hamarosan elveszik cselekedeteik jutalmát - a bűn zsoldját, azaz a halált -, miközben Isten igaz, törvénytisztelő szolgái belépnek a mennyei város gyöngykapuin és elveszik az örök élet és az öröm koronáját Isten és a Bárány jelenlétében. (The Signs of the Times, 1886. április 15.)

28. Sátán ellenszegülése a törvénynek Az elmúlt éjszaka felébredtem álmomból, mert súlyos teher nehezedett elmémre. Figyelmeztető és tanító üzenetet továbbítottam a testvéreknek olyanok munkájával kapcsolatban, akik tévtanokat hirdetnek a Szentlélek befogadását és embereken keresztül való megnyilatkozását illetően. Isten tanítása szerint az 1844 után tapasztalt fanatizmus az üzenet záró szakaszában újra felüti fejét körünkben, így éppoly határozottsággal kell szembesülnünk ezzel a gonosszal, mint korábbi tapasztalataink idején. Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. Különös és eseményteljes történelem íródik a menny könyveibe - olyan események, melyek az Ige kijelentése szerint közvetlenül Isten nagy napját fogják megelőzni. A világon minden bizonytalanságban van. A nemzetek dühödtek és komoly előkészületeket tesznek a háborúra. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Isten nagy napja rohamosan közeleg. Noha a nemzetek háborúra és 146

Ellen G. White


vérontásra sorakoztatják erőiket, az angyaloknak adott parancs még mindig érvényben van: azaz mindaddig tartsák vissza a szeleket, amíg Isten szolgái el nem pecsételtetnek homlokukon. A világ kezdi felismerni Isten törvénye áthágásának elkerülhetetlen következményeit. Miután Isten végzett a teremtés munkájával, a hetedik napon megpihent és nyugalomnappá szentelte azt, vagyis olyan napként különítette el, melyet az embernek az Ő imádásával kell töltenie. De ma szinte az egész világ teljesen semmibe veszi Jahve törvényét. Új napot intézményesítettek Isten pihenőnapja helyett. Az ember az Ige határozott tanításai ellen fordította útját és akaratát. A világ lázadásba és bűnbe merült. Az Isten törvényének ellenszegülő munka a mennyei udvarokban kezdődött

Luciferrel, az oltalmazó kérubbal. Sátán az első akart lenni a mennyei tanácsban. Istennel való egyenlőségre vágyott. Lázadó munkáját a parancsnoksága alatt álló angyalok között kezdte, arra törekedve, hogy az elégedetlenség lelkületét árassza körükben. Olyannyira megtévesztő módon dolgozott, hogy sok angyalt meg tudott nyerni ügyének, mielőtt azok teljesen átlátták volna céljait. Még a hűséges angyalok sem tudták teljesen kiismerni jellemét, és munkája következményeit sem látták előre. Miután Sátán sikeresen megnyert ügyének sok angyalt, Isten elé járult és azt mondta: az angyalok azt kívánják, hogy ő foglalja el Krisztus helyét. A gonosz munka mindaddig folytatódott, mígnem az elégedetlenség lelkülete valóságos lázadásba ment át. Háború tört ki, így Sátán - támogatóival együtt kivettetett a mennyből. Sátán az elsőbbségért küzdött a mennyben és elvesztette a harcot. Isten nem bízhatott rá többé dicsőséges és fennkölt feladatokat, s így ezek, valamint a mennyei vezetésben betöltött szerepköre, elvétettek tőle. Ettől az időtől kezdve Sátán és szövetséges serege Isten esküdt ellenségeként működik világunkban, megállás nélkül harcolva az elméleti és gyakorlati igazság ellen. Miként az angyaloknak, Sátán az embereknek is megjelenti Krisztusról és Istenről alkotott hamis fondorlatait, s ezáltal megnyerte magának a világot. Még a magukat kereszténynek valló egyházak is a nagy hitehagyó oldalára állnak. Sátán e világ királyságának fejedelmeként mutatja be magát, és ekként álcázta magát Krisztus előtt is három nagy pusztai kísértése közül az utolsóban. "Ha leborulva imádsz engem" - mondta a Megváltónak - "mindezeket [azaz a világ királyságait, melyeket Sátán elvonultatott Jézus előtt] neked adom." Krisztus tudta a mennyben, hogy el fog jönni az idő, amikor Sátán erejével szembe kell néznie és le kell őt győznie, hogy az emberiség felszabadulhasson uralma alól. Amikor az idő elérkezett, Isten Fia levette királyi koronáját és ruháját, isteni mivoltát emberibe öltöztetve eljött a földre, hogy szembenézzen Sátánnal és

147

Ellen G. White


legyőzze őt. Azért, hogy az emberek közbenjárója lehessen az Atyánál, Megváltónknak, elfogadva a nyomorúságot, a fájdalmakat, a kísértéseket, minden más emberhez hasonló életet kellett élnie a földön. Betlehemi csecsemőként megszületve eggyé vált az emberiséggel. Szeplőtelen életével a jászoltól a keresztig megmutatta az embereknek, hogy bűnbánat és Krisztusba vetett hit által újra elnyerhetik Isten pártfogását. Krisztus megváltó kegyelmet, azaz bűnbocsánatot hozott. Ha tehát visszatérnek hűségükhöz és nem hágják át a törvényt, bűnbocsánatot nyernek. Krisztusnak az elesett emberiség gyengeségében kellett kiállni Sátán kísértéseit, aki még mindig azoknak a magasabb rendű erőknek a birtokában volt, melyekkel Isten az angyali családot felruházta. De Krisztus emberi mivolta összefonódott az istenivel, s ennek az erőnek a segítségével minden sátáni kísértésnek ellenállt, s lelkét tisztán megőrizte a bűntől. Az ehhez a győzelemhez szükséges erővel Ádámnak azokat a leányait és fiait is fel tudja ruházni, akik hit által elfogadják az Ő jellemének igaz vonásait. Isten annyira szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, ha valaki elfogadja Őt, erőt kapjon az igaz élethez. Krisztus bizonyította, hogy hit által lehetséges megragadni Isten erejét. Bemutatta, hogy bűnbánat és a Krisztus igazságába vetett hit gyakorlása által a bűnös megbékélhet Istennel, isteni természet részesévé lehet, legyőzvén a romlottságot mely kívánság által van a világban. Sátán minket is úgy kísért, ahogyan Krisztust kísértette, felajánlva a föld királyságait az iránta való hűség ellenében. De Sátán kísértéseinek nincs ereje azokon, akik hitük elkezdőjeként és bevégzőjeként tekintenek Jézusra. Sátán nem sarkallhatja bűnre azt, aki hit által elfogadja annak erényeit, aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Aki megbánja bűnét és elfogadja Isten Fia életének ajándékát, az nem szenvedhet vereséget. Hit által megragadva az isteni természetet, Isten gyermekévé válik. Imádkozik és hisz. Amikor kísértések és próbák érik, arra az erőre hivatkozik, melyet Krisztus halála révén ő is elnyerhet, és kegyelem által győzelmet arat. Ezt minden bűnösnek meg kell értenie! Az embernek meg kell bánnia bűnét és hinnie kell Krisztus erejében, ami megszabadíthatja őt bűneiből és meg is tartja a bűn nélkül való életre. Milyen hálásnak kellene lennünk a krisztusi példa ajándékáért!

Ne akarjátok elkerülni a keresztet! Létezhetnek jól kigondolt elméletek és emberi elképzelések, de annak, aki végül győztesként akar kikerülni, mindenképp alázatra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen az isteni erőre hagyatkozni. Amikor ekként megragadjuk a végtelen

148

Ellen G. White


hatalmat és egyedül a keresztben bízó alázattal Krisztushoz jövünk, akkor isteni erő működhet együtt velünk, hogy megszenteljük és megtisztítsuk életünket. Senki ne akarja elkerülni a keresztet! A kereszt által vagyunk képesek a győzelemre. A próbákban és nehézségekben isteni erő munkálkodhat életünkben, aminek eredménye Krisztus szeretete, békessége és kedvessége lesz. Naponta nagy munkának kell végbemennie az emberi szívben az Ige tanulmányozása által. Meg kell tanulnunk az igaz hit egyszerűségét. Ez meg fogja hozni gyümölcsét. Törekedjünk határozott előrelépésre a lelki tisztánlátás terén. Tegyük a drága Igét emberi tanácsosunkká. Minden pillanatban óvatosan kell járnunk, szorosan, Krisztus oldalán. Krisztus életére és kegyelmére van szükség életünkben, és arra a szeretetből fakadó hitre, mely megtisztítja lelkünket. Világosan meg kell értenünk, mit vár el Isten az ő népétől. Mindenki képes megérteni a törvényt, Isten jellemének tükrét. Az Isten ujjával a kőtáblára írt szavak oly tökéletesen tárják fel népére vonatkozó akaratát, hogy senkinek sem szükségszerű hibáznia. Isten világosan megismertette népével országának törvényeit, hogy azután azok uralkodásának alapelveiként táruljanak fel minden nemzet és nép előtt. Jól tennénk, ha tanulmányoznánk a Mózes második könyve 20. fejezetének 1218-ig terjedő verseit. Amikor megkezdődik az ítélet, könyvek nyittatnak meg, és azok alapján minden ember megítéltetik. Akkor a kőtáblák - melyeket Isten addig a napig rejtve hagy - az igaz élet feltételeként tárulnak majd az emberek elé. Akkor majd a férfiak és nők egyaránt meglátják, hogy megváltásuk előfeltétele az Isten tökéletes törvényének való engedelmesség volt. Senki nem találhat mentséget a bűnre. A törvény igazságos elvei alapján mindenki megkapja halálra vagy életre szóló ítéletét. (The Review and Herald, 1909. január 28.)

29. Egyedüli reményünk Krisztus A világ alapjainak letétele előtt, Krisztus, Isten Egyszülött Fia elkötelezte magát arra, hogy - amennyiben Ádám bűnbe esik - az emberiség megváltója lesz. Ádám elbukott és az, aki Isten dicsőségének részese volt a világ megalapítása előtt, levetette királyi palástját és koronáját. Leereszkedett fenséges helyéről, hogy betlehemi csecsemőként szülessen meg és azon a földön élve, melyen Ádám megingott és vétkezett, megválthassa az elbukott emberiséget. Minden kísértésnek alávetette magát, amit az ellenség az emberek útjába hozhat, de Sátán semmilyen támadása nem tudta megingatni Őt Atyjához való hűségében. Bűntelen életével Krisztus igazolta, hogy Ádám minden egyes fia és leánya ellent tud állni a bűnt a világunkba hozó Sátán kísértéseinek. Krisztus erőt hozott a férfiaknak és nőknek a győzelemre. Emberi formában jött világunkba, hogy emberként éljen az emberek között. Felvette az emberi

149

Ellen G. White


természet hajlamait, hogy azokban megpróbáltassék. Emberi mivoltában isteni természet részese volt. Megtestesülése által új értelemben nyerte el az Isten Fia címet. Az angyal így szólt Máriához: "A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának" (Lk 1:35). Krisztus embertől született, s így új értelemben vált Isten Fiává. Noha Isten Fiaként jött világunkba, születése által mégis eggyé vált az emberiséggel. Krisztus emberi formában jött el, hogy mind az el nem bukott világoknak, mind pedig a mi elbukott földünknek megmutassa, Isten megfelelően gondoskodott arról, hogy az emberek Teremtőjükhöz való hűségben éljenek. Kiállta Sátán megengedetten - útjába hozott kísértéseit és minden támadását visszautasította. Sok fájdalomban és szorongatásban volt része, de Isten nem hagyta figyelmen kívül. Amikor János megkeresztelte a Jordánban, a vízből kilépve Isten Lelke szállt rá arannyal övezett galamb képében, és egy hang hallatszott a mennyből: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm..." (Mt 3:17). Közvetlenül ez után az esemény után vezette a Lélek a pusztába Krisztust. Márk ezt írja: "És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába. És ott volt a pusztában negyven napig kísértve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki" (Mk 1:12-13). "És nem evék semmit azokban a napokban" (Lk 4:2).

Válasz a kísértésre Isten Lelke vezette Krisztust a pusztába amikor megkísértetett. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen és elmélkedni tudjon munkájáról és küldetéséről. Böjtben és imában kellett felöveznie magát az előtte álló véres ösvényre. Hogyan kezdje el a romboló gyötrése alatt szenvedő foglyok megszabadításának munkáját? Hosszú böjtje idején ennek a munkának a részletes terve tárult fel előtte. Isten dicsősége vette körül, amikor elérte a pusztát. Elmerülve az Istennel való érintkezésben, az emberi gyengeség nem vett rajta erőt. De a dicsőség eltávozott, s Krisztusnak le kellett küzdenie a kísértést, mely egy pillanatra sem hagyta el. Emberi természete visszariadt a rá váró harctól. Negyven napig böjtölt és imádkozott. Gyöngén és az éhségtől lesoványodva, fáradtan és a lelki kíntól meggyötörten "...rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt" (Ésa 52:14). Elérkezett a lehetőség Sátán számára, aki úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között le tudná győzni Krisztust. Úgy közelítette meg Jézust, mintha imáira hozta volna meg a választ. Világosság angyalának tüntette fel magát, és ezt az üzenetet hozta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké." (Mt 4:3.) Jézus így válaszolt Sátánnak: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." (Mt 4:4.) Minden kísértésben Isten Igéje volt a fegyvere. Sátán csodát kért Krisztustól istenségének igazolására. 150

Ellen G. White


De ami minden csodánál hatalmasabb: a szilárd hagyatkozás az "Ezt mondja az Úr" elvére volt az a jel, aminek nem lehetett ellentmondani. Sátán csak úgy tudott volna előnyhöz jutni, ha Krisztusnak ehhez az elvhez való ragaszkodása megingott volna.

Egyedüli reménységünk az Isten Szavában való jártasság lehet. Akik szorgalmasan kutatják az írásokat, nem fogják Isten igazságaként fogadni Sátán csalásait. Senkinek nem szükségszerű vereséget szenvednie a Krisztus és Isten ellenségének fondorlatai által. Nem szabad olyan dolgokon töprengenünk, melyek felől Isten Szava hallgat. Isten Igéjében minden benne van, ami a megváltásunkhoz szükséges. Tegyük a Bibliát tanácsadó testvérünkké naponta! Krisztus az örökkévalóságtól kezdve egy volt az Atyával, és akkor is egy maradt vele, amikor felvette az emberi természetet. Krisztus az a láncszem, ami összeköti Istent az emberiséggel. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak..." (Zsid 2:14). Egyedül általa válhatunk Isten gyermekeivé. Krisztus erőt ad mindazoknak, akik hisznek Őbenne, hogy Isten fiaivá váljanak. Ekképpen a szív az élő Isten templomává lesz. Férfiak és nők azért lehetnek az isteni természet részesei, mert Krisztus felöltötte az emberi természetet. Az evangélium által Krisztus bevilágítja az élet és a halhatatlanság ösvényét. (The Signs of the Times, 1905. augusztus 2.)

30. A törvény és az evangélium Krisztus elutasításával a zsidók saját hitüket tagadták meg. Ugyanakkor, a Krisztus hitét valló, de a törvényt elutasító keresztény világ is a megtévedt zsidókéhoz hasonló hibát követ el. Akik azt vallják, hogy Krisztussal járnak és belé helyezik reményüket, de közben ítéletet mondanak az erkölcsi törvény és a próféciák felett, nincsenek biztonságosabb helyzetben a hitetlen zsidóknál. Nem képesek értelmesen bűnbánatra indítani a bűnösöket, mert nem tudják helyesen elmagyarázni, hogy mit kell megbánniuk. A megfeddett, bűnei elhagyására buzdított bűnös joggal kérdezi: "Mi a bűn?" Az Isten törvényét tisztelők azt válaszolhatják, hogy a "bűn pedig a törvénytelenség". Ennek megerősítésére mondja Pál apostol, hogy a törvény által ismerte meg a bűnt. Csak azok tudják elmagyarázni az engesztelő áldozat jellegét, akik felismerik az erkölcsi törvény által előírt kötelezettségeket. Krisztus azért jött, hogy közbenjáró legyen Isten és ember között, hogy eggyé tegye őket azáltal, hogy a törvényéhez való hűségre készteti őket. A törvénynek nem volt ereje arra, hogy megbocsásson az ellene vétkezőknek. Egyedül Jézus tudta megfizetni a bűnös tartozását. Ennek ténye azonban nem jogosítja fel a bűnbánó bűnöst arra, hogy továbbra is vétkezzen Isten törvénye ellen. Ellenkezőleg, immár a törvény iránti engedelmességben kell járnia.

151

Ellen G. White


Isten törvénye már a teremtés előtt létezett, különben Ádám nem vétkezhetett volna. Ádám törvényszegése után a törvény alapelvei nem változtak meg, csak úgy szerveződtek és olyan kifejezést nyertek, hogy megfeleljenek az elbukott állapotában lévő ember szükségleteinek. Az Atyjával tanácskozó Krisztus áldozati rendszert intézményesített, hogy a halál, ahelyett hogy azonnal lecsapjon a bűnösre, átruházható legyen egy másik áldozatra, mely Isten Fia nagy és tökéletes áldozatának előképe. Az emberek bűnei jelképesen a szolgáló papra hárultak át, aki a nép közbenjárója volt. A pap maga azonban nem válhatott bűnáldozattá, nem szerezhetett engesztelést saját életével, mivel ő is bűnös volt. Ezért ahelyett, hogy ő szenvedett volna halált, meg kellett ölnie egy hiba nélkül való bárányt. A bűn büntetése így áthárult az ártatlan bárányra, mely azonnali helyettessé, vagyis Jézus Krisztus tökéletes áldozatának előképévé vált. Az áldozat vére által az emberek hit által előretekintettek Krisztus vérére, ami engesztelést szerez a világ bűneire.

A ceremoniális törvény szerepe Ha Ádám nem vétkezett volna Isten törvénye ellen, akkor a ceremoniális törvényre soha nem lett volna szükség. Az örömhír evangéliuma legelőször Ádámhoz szólt, abban a kijelentésben, mely szerint az asszony magva majd a kígyó fejére tapos. Ez továbbszállt az egymást követő nemzedékekre, s így Noéhoz, Ábrahámhoz és Mózeshez is eljutott. Isten törvényének és a megváltás tervének ismeretét maga Jézus adta Ádámnak és Évának, akik gondosan őrizték az értékes leckét, s útján gyermekeiknek és unokáiknak is továbbadták azt. Így maradt fenn Isten törvényének az ismerete. Az emberek akkoriban közel ezer évig éltek, és az angyalok közvetlenül Krisztustól kapott utasítással látogatták őket. Istent áldozati szertartások útján imádták. Az istenfélők beismerték bűneiket és hálával és szent bizalommal várták a Hajnalcsillag eljövetelét, aki majd a mennybe vezeti Ádám elbukott fiait - bűnbánat és Krisztusba vetett hit által. Minden áldozat az evangéliumot hirdette, a hívők cselekedetei pedig folyamatosan az eljövendő Megváltóban való hitükről tanúskodtak. Jézus így szólt a zsidókhoz: "Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?" (Jn 5:46-47). Ádám számára azonban lehetetlen volt, hogy életpéldája és előírásai révén megfékezze annak az átoknak az áradatát, amit a törvényszegés hozott az emberekre. Hitetlenség lopakodott az emberek szívébe. Ádám gyermekei a legkorábbi példáját képviselik annak a két útnak, melyet az emberek Isten rendelései kapcsán választanak. Ábel Krisztus előképét látta az áldozatokban, Káin azonban nem hitt azok szükségességében. Nem akarta megérteni, hogy a megölt bárány Krisztust jelképezi. Az állatok vére semmit nem jelentett számára. Az evangélium éppúgy szólt

152

Ellen G. White


Káinhoz, mint testvéréhez, de számára halál illata volt halálra, mert az áldozati bárányban nem tudta felismerni Jézus Krisztust, a megváltás egyetlen lehetőségét. A Megváltó élete és halála minden Reá mutató próféciát betöltött. Ő volt az alapja minden kijelentett előképnek. Krisztus megtartotta az erkölcsi törvényt, és felmagasztalta azt azáltal, hogy az ember képviselőjeként eleget tett rendeléseinek. Azok az izraeliták, akik az Úrhoz fordultak és Krisztust az áldozatokban bemutatott előképek valóságaként fogadták el, felismerték az "elmúlandónak végét". A zsidó rendszert övező homály a Mózes arcának dicsőségét elfedező lepelhez volt hasonló számukra. A Mózes arcán megjelenő dicsőség annak a világosságnak a visszaverődése volt, amit Krisztus hozott a világba az emberekért. Mialatt Mózes a hegyen tartózkodott Istennel, a megváltási terv - egészen Ádám bukásától kezdve - hatalmas erővel tárult fel előtte. Mózes tudta, hogy ugyanaz az angyal fog megjelenni a testben, aki a zsidó nép vándorlásait vezette. Isten szeretett Fia - aki egy volt az Atyával - mindazokat meg fogja békéltetni Istennel, akik majd hisznek és bíznak őbenne. Mózes átlátta az áldozati rendszer valódi jelentőségét. Krisztus az evangéliumra tanította őt, s annak dicsősége úgy megvilágította ábrázatát, hogy az emberek képtelenek voltak rátekinteni. Maga Mózes nem volt tudatában az arcán ragyogó dicsőségnek, és nem tudta, hogy miért menekültek előle Izrael fiai, amikor közeledett hozzájuk. Magához hívta őket, de ők nem mertek megdicsőült arcára nézni. Amikor Mózes megértette, hogy mi történik, lepellel fedte el ábrázatát. A Mózes arcán ragyogó dicsőség azért volt olyan fájdalmas a népnek, mert áthágták Isten törvényét. Ez azoknak az érzéseit illusztrálja, akik megsértik az isteni törvényt. El akarnak távozni átvilágító fényéből, ami rettenetes a törvényszegőknek, de szent, igaz és jó a hűségeseknek. Csak az Isten törvényéhez helyesen viszonyulók mérhetik fel Krisztus áldozatának valódi értékét, melyet az Atya törvényének megrontása tett szükségessé. A Krisztust elutasító zsidókhoz hasonlóan sötét lepel takarja azok értelmét is, akik szerint az ószövetség idején nem volt Megváltó. A Krisztusra mutató áldozati rendszerben a zsidók az eljövendő Megváltóba vetett hitük jelképeit látták. Mikor azonban Jézus megjelent, s az eljövendő Messiásra utaló összes próféciát betöltötte, valamint olyan dolgokat vitt véghez, melyek Istenfiúságát megerősítették, a zsidók elvetették Őt és igaz jellemének legnyilvánvalóbb bizonyítékait is elutasították. Ugyanakkor a Krisztus hitét valló keresztény egyház a zsidó rendszer elvetésével szintén Krisztust veti el, hiszen a zsidó vallási életforma Tőle származott. (The Signs of the Times, 1878. március 14.)

153

Ellen G. White


31. A törvény a Galátziabeliekhez írt levélben Többen kérdezik a Galátziabeliekhez írt levél törvény értelmezése kapcsán: "Melyik törvény a Krisztushoz vezérlő mester?" - "Mind a ceremoniális, mind pedig az erkölcsi törvény, azaz a Tízparancsolat" - válaszolom. Krisztus volt az alapja a teljes zsidó rendszernek. Ábel halála Káin engedetlenségének következménye volt, aki nem fogadta el Istennek azt a tervét, mely szerint Jézus Krisztus - áldozatokban elővetített - vére szerezhet számára szabadulást. Káin elutasította a vérontást, mely Krisztus vérének a világért való kiontását jelképezte. A teljes szertartás Istentől származott, a rendszer alapja pedig Krisztus volt. A törvény tanítómesteri munkájának kezdete, hogy a bűnös embert elgondolkodtassa Krisztusról, a zsidó vallási életforma megalapozójáról. A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberek érdekében. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országának törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az Ő szenvedéséről, áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért. A megváltás nagy témáján elmélkedve megértjük Krisztus munkáját. Nemcsak a Lélek megígért ajándékai, de a Krisztus áldozata és közbenjárása is olyan témák, melyeknek felemelő, szent és nagyszerű gondolatokat kellene ébreszteniük szívünkben az isteni törvényt illetően, mely elvárásait minden emberre kiterjeszti. Ennek a törvénynek egy olyan kis tettel való megrontása hozta az emberekre és a földre az Isten törvényének való engedetlenség következményeit, mint a tiltott gyümölcs megízlelése. Világosan kellene látnunk, hogy mi a bűn, és el kellene kerülnünk a legkisebb közeledést is ahhoz a ponthoz, ahol átlépjük az engedelmesség és az engedetlenség határát. Isten azt szeretné, ha teremtményei megértenék Isten dicsőséges Fiának munkáját, vagyis azt, hogy életét adta a világ megváltásáért. "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt" (1Jn 3:1). A bűnös szívében hála ébred, amikor végtelen és érdek nélküli szeretetet és jóságot lát Krisztusban, s ez arra készteti, hogy engedjen az Ő vonzásának. (87. Kézirat, 1900.)

154

Ellen G. White


Elsősorban az erkölcsi törvény "Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg" (Gal 3:24). Ebben az igeversben elsősorban az erkölcsi törvényről beszél a Szentlélek az apostolon keresztül. A törvény rámutat bűneinkre és Krisztusra szoruló állapotunkra. Arra indít, hogy - Isten felé tanúsított bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusban való hit által - Jézushoz meneküljünk bűnbánatért és lelki békéért. Ennek az igazságnak az elfogadására, valamint az előre kialakított vélemények feladására való hajthatatlanság mutatkozott meg Minneapolisban az Úr küldöttei - E. J. Waggoner és A. T. Jones - ellenzőinek körében. Az ellenszegülés szítása révén Sátán sikerrel járt abban, hogy népünktől nagy mértékben elzárja a Szentlélek különös erejét, melyben Isten részesíteni kívánta őket. Az ellenség megakadályozta őket annak megszerzésében, ami felruházhatta volna őket azzal a képességgel, hogy elvigyék az igazságot a világnak, mint ahogy az apostolok tették pünkösd napját követően.

*****

A Tízparancsolatot nem annyira a tilalom, mint inkább a kegyelem oldaláról kell szemlélni. A tiltások az engedelmességben való boldogság biztosítékai. Ha Krisztusban fogadjuk el azokat, akkor olyan jellemtisztaságot munkálnak bennünk, ami örökkévaló korokon át fog örömünkre szolgálni. Az engedelmesnek a védelem falaként szolgálnak. A Tízparancsolatban Isten jóságát szemléljük, aki az ember elé tárja az igazság változhatatlan alapelveit, s ezáltal pajzsot ad a törvényszegésből származó gonoszságok ellen. Ne tekintsünk úgy Istenre, mint aki alig várja, hogy megbüntesse a bűnöst! A büntetést a bűnös hozza magára. Saját tettei olyan körülményeket vonnak maguk után, melyeknek meglesz a biztos következménye. A törvényszegés minden egyes tette visszahat a bűnösre, változást hoz jellemében, és könnyebbé teszi számára az újbóli vétkezést. A bűnt választva az ember elkülöníti magát Istentől, levágja magát az áldás csatornájáról, aminek biztos hatása romlás és halál. A törvény Isten elgondolásának kifejezése. Amikor azt Krisztusban elfogadjuk, saját elgondolásunkká válik. A törvény természetes vágyaink és hajlamaink, valamint a bűnre vezető kísértések ereje fölé emel bennünket. "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165) semmi nem okozhatja botlásukat. Megigazulás nélkül nincs békesség. A bűnös harcban áll Istennel, de aki elfogadja a törvény igazságát Krisztusban, az összhangban van a mennyel.

155

Ellen G. White


"Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). (96. Levél, 1896.)

32. Krisztus igazsága a törvényben A legnagyobb bonyodalom, mellyel Pálnak szembe kellett néznie, a judaizáló tanítók befolyásából származott. Ezek sok gondot okoztak neki azzal, hogy széthúzást teremtettek a korinthusi gyülekezetben. Szüntelen a ceremoniális törvény értékeit hirdették, s azokat Krisztus evangéliuma fölé helyezték. Pált pedig elítélték, mert nem kényszerítette azokat az újonnan megtértekre. Pál saját gondolkodásuk alapján szólt hozzájuk, s ezt mondta: "Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább ékes a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?" (2Kor 3:7-9.) A Sínai-hegyről ünnepélyesen kijelentett isteni törvény a bűnös ítéletének kinyilvánítása. Az ugyan a törvény feladata, hogy ítéljen, a megbocsátásra vagy megváltásra azonban nincs hatalma. Az engedelmesség jutalmát fogják venni azok, akik a törvény előírásaival összhangban járnak. Szolgaságot és halált hoz viszont azoknak, akik ítélete alatt maradnak. A törvény oly szent és oly dicsőséges, hogy amikor Mózes visszatért a szent hegyről, ahol elvette a kőtáblákat Isten kezéből, ábrázata olyan dicsőséget sugárzott, melyre az emberek nem tudtak fájdalom nélkül tekinteni, s így Mózesnek el kellett fedeznie az arcát. A Mózes arcán ragyogó dicsőség Krisztus - törvényben való - igazságának visszatükröződése volt. A törvény önmagában nem lenne dicsőséges; csak azért az, mert Krisztus benne foglaltatik. A törvénynek nincs hatalma a megváltásra. Fénytelen lenne, ha nem nyilvánulna meg benne Krisztus szentsége és igazsága. Az áldozati rendszer előképei és a próféciák halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, melynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie. Mózes előtt feltárult a Krisztusra mutató előképek értelme. Ellátott egészen a dicsőség elmúlásáig, Krisztus haláláig, amikor az árnyékkép találkozott a valósággal. Látta, hogy a törvény egyedül Krisztus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált szerzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűneire. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, melyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, mely elveszi a világ bűneit.

156

Ellen G. White


Mózes arca azért ragyogott fényesen, mert a törvény elmúló dicsőségében meglátta annak lényegét, Krisztust. A törvény betűkkel kövekbe vésett szolgálata a halál szolgálata volt. Krisztus nélkül a bűnös annak átka alatt maradt, a megbocsátás reménye nélkül. Nem a szolgálat maga volt dicsőséges, hanem a ceremóniális törvény előképeiben megmutatkozó Megváltó tette az erkölcsi törvényt dicsőségessé. Pál szeretné megláttatni testvéreivel, hogy a bűnbocsátó Megváltó hatalmas dicsősége adott jelentőséget a zsidó vallási életformának. Azt is szeretné felismertetni velük, hogy amikor Krisztus eljött a világba és áldozathalált halt, akkor az előkép találkozott a valósággal. Miután Krisztus bűnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremóniális törvény nem lehetett többé érvényben, noha addig összeköttetésben volt az erkölcsi törvénnyel, és dicsőséges is volt. Az egész az istenség pecsétjét hordozta és Isten szentségét és igazságát fejezte ki. Ha pedig az árnyékszolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőségesnek kellett lennie annak a valóságban, amikor Krisztus eljött, hogy életadó, megszentelő Lelkét adja a benne hívőknek? A Tízparancsolat kijelentése Isten dicsőségének és nagyságának csodálatos megnyilatkozása volt. Hogy hatott ez az erőteljes megnyilvánulás az emberekre? Félni kezdtek. "Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk" (2Móz 20:18-19). Azt kívánták Mózestől, hogy legyen a közbenjárójuk. Nem értették, hogy Krisztus volt a számukra elrendelt közbenjáró, és hogy az Ő közbenjárása nélkül minden bizonnyal elégtek volna. "Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, amelyben az Isten vala" (2Móz 20:20-21). Az emberek keveset tudtak a bűneikről, a bűnbocsánatról, a Krisztusban való hit általi megigazulásról és arról a bukott helyzetükből adódó állapotról, mely szerint csak közbenjáró által mehetnek Istenhez. Istennek, és a Hozzá való közelítés egyetlen módjának ismeretét nagy mértékben elfelejtették. Majdnem minden érzékenységüket elvesztették a bűn és a szentség felismerésére. Csak homályosan értették meg a Krisztus által elnyerhető bűnbocsánat jellegét és annak a megígért Messiásnak a kilétét, akire áldozataik mutattak. Pál kijelentette: "Azért ilyen reménységben nagy nyíltsággal szólunk; és nem, miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmúlandónak végét. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e napig ott van az ószövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt, mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel." (2Kor 3:12-16.) 157

Ellen G. White


A zsidók nem fogadják el Krisztust Messiásként, és nem látják, hogy szertartásaik értelmetlenek, az áldozatok jelentőségüket vesztették. A makacs hitetlenség által maguk elé helyezett lepel még mindig elfedi elméjüket, s csak akkor kerülne el onnan, ha elfogadnák Krisztust, a törvény igazságát. Sokak szemét és szívét fedezi lepel a keresztény világban is. Nem látják az elmúlandónak végét. Nem látják, hogy Krisztus halála csak a ceremóniális törvényt helyezte hatályon kívül. Azt állítják, hogy az erkölcsi törvény a keresztre lett szegezve. Sűrű lepel fátyolozza megértésüket. Sokak szíve harcban áll Istennel, s nem vetik alá magukat törvényének. Krisztus azonban csak akkor szolgálhatja javukat, ha vezetésének szabályaival összhangba kerülnek. Lehet, hogy megváltójukként beszélnek Krisztusról, Ő mégis ezt mondja majd nekik végül: nem ismerlek titeket. Nem gyakoroltatok őszinte bűnbánatot Isten szent törvényének megrontása miatt, s így bennem való hitetek nem lehet őszinte, mert az én küldetésem célja Isten törvényének felmagasztalása volt.

Krisztus jellemének tükre Pál sem az erkölcsi, sem a ceremoniális törvényt nem úgy mutatta be, mint ahogy azt napjaink prédikátorai teszik. Némelyek olyan ellenszenvet tanúsítanak Isten törvényével szemben, hogy egészen annak elvetéséig, sőt megbélyegzéséig is el fognak menni. Ekképp vetik meg és mondanak ítéletet Isten dicsősége és fensége felett. Az erkölcsi törvény soha nem volt árnyék- vagy előkép. Már az ember teremtése előtt is létezett, és meg fog maradni mindaddig, amíg Isten trónja fennáll. Isten nem változtathatta meg törvényének egyetlen előírását sem az ember megváltása érdekében, mert a törvény nem más, mint kormányzásának alapja. A törvény változhatatlan, végtelen és örökkévaló. Az ember megváltása és a törvény dicsőségének helyreállítása érdekében Isten Fia felajánlotta életét bűnért való áldozatul. Aki nem ismert bűnt, bűnné lett érettünk. Meghalt értünk a Kálvárián. Halála megmutatja Isten csodálatos szeretetét az emberek iránt, és törvényének változhatatlanságát. A Hegyibeszédben Krisztus kijelentette: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik." (Mt 5:17-18.) Krisztus elhordozta a törvény átkát, elszenvedve annak büntetését. Beteljesítette azt a tervet, ami által az ember olyan helyzetbe kerül, melyben képes megtartani Isten törvényét, és a Megváltó érdemei által elfogadásra találhat. Krisztus áldozata révén a törvényre dicsőség áradt. Mindazok, akik látták az elmúlandónak végét, világosan látták annak dicsőségét is, aminek nem kellett elmúlnia, azaz a Tízparancsolatét.

158

Ellen G. White


"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgymint az Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18). Krisztus a bűnösök közbenjárója. Akik elfogadják az Ő evangéliumát, fedetlen arccal tekintenek Őrá. Látják küldetésének a törvénnyel való kapcsolatát, és felismerik Istennek a Megváltó által megnyilatkozó bölcsességét és dicsőségét. Krisztus dicsősége feltárul a törvényben, amely jellemének a tükre. Krisztus átalakító erejét mindaddig érzi a lélek, amíg el nem változik az Ő hasonlatosságára. Isteni természet részesévé válik, így egyre inkább fog hasonlítani a Megváltóhoz, lépésről lépésre megerősödvén Isten törvényében, mígnem eléri a tökéletességet. A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. A dicsőséges törvény ütközteti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át Krisztusra mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát. "A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által" - mondja Pál (Róm 7:7). A törvény által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst. Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül. Isten mondja: "...aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn 6:37.) "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa azokat és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). (The Review and Herald, 1902. április 22.)

33. Kutassátok az Írásokat! Elengedhetetlenül fontos, hogy minden gondolkodásra képes ember megértse Istenhez való viszonyát. Iskoláinkban nem tanulmányozzák alaposan a megváltás munkáját. Sok diáknak nincs valóságos elgondolása a megváltási tervről. Isten Szava ígéretet tesz számunkra. Ő, akit megérint gyengeségünk érzése, így hív bennünket: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugodalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11:2830.) Diákok! Csak akkor vagytok biztonságban, ha teljesen átadva magatokat Krisztusnak, engedelmességben jártok Vele. Az iga könnyű, mert Krisztus az, aki hordozza a terhet. A kereszt könnyűvé válik mihelyt felemelitek, és ez a kereszt az örök életetek záloga. Mindannyiótok kiváltsága, hogy örömmel kövessétek Krisztust, minden lépésnél örvendve: "Kegyelmed naggyá tett engem" (2Sám 22:36). Ha a menny felé kívánunk haladni, akkor Isten Igéjét tankönyvünkké kell tennünk. Az ihletett szavakban naponta olvasnunk kell feladatunkat. Pál apostol mondja: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette 159

Ellen G. White


zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké" (Fil 2:5-10). Krisztus megaláztatása felfoghatatlan az emberi értelem számára, de istenségében és a világ alapítása előtt való létezésében nem kételkednek azok, akik hisznek Isten Szavában. Pál apostol így beszél közbenjárónkról, Isten egyszülött Fiáról, aki valamikor Isten dicsőséges formájában a mennyei seregek parancsnoka volt, és aki később, amikor istenségét emberi formába öltöztette, szolgaként jött közénk. Ésaiás pedig kijelenti: "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!" (Ésa 9:6-7). Elfogadván az emberi létformát, Krisztus olyan alázatot tanúsított, mely a mennyei lények csodálatára van. Az emberré válás elfogadása nem lett volna megalázó, ha azt megelőzően Krisztus élete nem lett volna oly dicsőséges. Gondoljuk át és értsük meg, hogy Krisztus királyi palástját, koronáját és parancsnokságát tette félre azért, hogy istenségét emberi formába öltöztesse, s így ott érje el az embereket, ahol azok elérhetőek voltak, s hogy erkölcsi erővel ruházza fel őket arra, hogy Isten fiai és leányai legyenek. Hogy megváltsa az embert, Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszt haláláig. Isten Fiának emberi formában való megjelenése számunkra maga a mindenség! Olyan arany kötél ez, mely egybeköti lelkünket Krisztussal, és általa az Atyával. Tegyük ezt tanulmányunk tárgyává! Krisztus valóságos ember volt. Emberré válásával bebizonyította alázatát. Ugyanakkor testben megjelent Isten volt. Amikor ehhez a tárgyhoz közeledünk, jól tesszük, ha figyelmezünk Krisztus Mózeshez intézett szavaira az égő csipkebokornál. "Oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld" (2Móz 3:5). A kérdező alázatával és töredelmes szívvel kellene közelednünk ehhez a témához. Krisztus testtélételének témája gyümölcsöző terület, mely meg fogja jutalmazni az igazságért mélyre ásó kutatót.

Útmutatónk a Szentírás A biztonságos, örök életre vezető ösvény útmutatója a Biblia. Isten az igazság vonzó megírására késztetett embereket, hogy annak gyakorlása által a befogadók erkölcsi erőt nyerjenek ahhoz, hogy a legtanultabb elmék között is megállják helyüket. Mindazok gondolkodása gyarapodni fog, akik a Bibliát teszik tanulmányuk tárgyává. A Szentírás minden másnál jobban növeli a 160

Ellen G. White


felfogóképességet, és minden képességet új életerővel ruház fel. Az igazság nagyszerű, nemesítő alapelveit juttatja az elmékbe. Közeli kapcsolatba hoz minket a mennyel; bölcsességet, ismeretet és megértést nyújt. Az értelem beszűkül és szegényessé válik, ha azt közhelyszerű dolgokkal és nem ihletett emberek írásaival tápláljuk. Ily módon nem ismerhetjük meg az örökkévaló igazság mélységes alapelveit. Az értelem öntudatlanul is azoknak a dolgoknak a befogadásához igazodik, melyek szokványosak számára. Az efféle dolgok meggyengítik az értelmi képességeket. Isten akarata az, hogy kutassuk a Bibliát, az emberi elméletek felett álló tudomány forrását. Arra vágyik, hogy az ember ásson mélyre az igazság bányáiban, hogy hozzájuthasson azok értékes kincseihez. De túl gyakran emberi elméletek és bölcsességek kerülnek a Biblia tudományának helyére. Az ember újra próbálja szervezni Isten terveit. Meg akarja különböztetni a Biblia könyveit. Újításaik által némelyek hazugság alátámasztására használják a Bibliát

Csak ami szükséges Isten nem tette emberi gondolatok függvényévé az evangélium elfogadását. Az evangélium lelki eledelként szolgál, hogy kielégítse az ember lelki étvágyát. Pont azok tartották szükségesnek, hogy iskoláink diákjai sok írót tanulmányozzanak, akik a legkevesebb tudással rendelkeznek a Biblia nagy témáiról. A tanároknak kézbe kell venniük a Könyvek Könyvét és meg kell tanulniuk, hogy az evangéliumnak van hatalma arra, hogy igazolja saját isteni mivoltát az alázatos, töredelmes lélek előtt. Az evangélium Isten hatalma és bölcsessége. Krisztus isteni jellemről tett bizonyságot a földön, és a tőle kapott evangéliumot követői számára tanulmányozás tárgyává kell tenni az iskolákban, hogy a tanárok, a gyerekek és az ifjúság megismerjék az egyedül igaz és élő Istent, hitüknek, szeretetüknek és imádatuknak tárgyát. Az Igét tisztelet és engedelmesség illeti. Azt a könyvet kell erőforrásunkká tennünk, mely tartalmazza Krisztus életének, munkájának, tanainak, szenvedéseinek és végső diadalának leírását. Azért van részünk az iskolaélet kiváltságában ezen a földön, hogy alkalmassá váljunk a magasabb szintű életre - a magasabb iskola magasabb szintű képzésére, ahol Isten vezetése alatt tanulmányainkat örökkévaló korokon át fogjuk folytatni. (The Youth's Instructor, 1898. október 13.)

34. Az Ige testté lett "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:1-5, 14). 161

Ellen G. White


Ez a fejezet felvázolja Krisztus munkájának jellegét és jelentőségét. A témájához értő János minden hatalmat Krisztusnak tulajdonít, és az Ő nagyszerűségéről és magasztosságáról beszél. Az értékes igazság isteni sugarait napfényként ragyogtatja. Úgy mutatja be Krisztust, mint az egyedüli közbenjárót Isten és az emberiség között. Krisztus testtélételének tana nagy titok, "...mely el vala rejtve ősidők és nemzetségek óta" (Kol 1:26). A szent élet hatalmas és mélységes titka ez. "Az Ige testté lett, és lakozék közöttünk" (Jn 1:14). Krisztus magára vette az emberi természetet, ami mennyei természetéhez képest alsóbbrendű volt. Semmi nem mutatja úgy Isten csodálatos leereszkedését, mint ez. Isten "...úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta..." (Jn 3:16). János olyan egyszerűséggel beszél erről a csodálatos témáról, hogy azt mindenki megértheti, s általa világossághoz juthat. Krisztus nem színlelte, hogy felvette az emberi természetet, hanem valóságosan felvette azt. Valóban emberi természete volt. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak" (Zsid 2:14). Jézus Mária fia volt, emberi leszármazás szerint Dávid magvából való. A Biblia emberként, az Ember Jézus Krisztusként beszél róla. "Mert ez" - írja Pál [angol ford.] - "nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak" (Zsid 3:3).

Krisztus földi születése előtti léte Miközben Isten Szava beszél Krisztusról, aki emberi testben e földön élt, határozottan szól a földi születése előtti létéről is. Az Ige isteni személyként létezett az Atya mellett. Az örökkévalóságtól kezdve Ő volt a szövetség közbenjárója, akiben a föld minden nemzetei - zsidók és pogányok egyaránt - megáldatnak, amennyiben elfogadják őt. "Az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige" (Jn 1:1). Az emberek, de már az angyalok teremtése előtt is, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. A világ általa lett, "...és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:3). Ha Krisztus teremtett mindent, akkor léteznie kellett a teremtett dolgok megléte előtt. Az erre vonatkozó szavak oly határozottak, hogy senkinek sem kell kétségben maradnia felőlük. Krisztus Istentől volt, a szó legkomolyabb értelmében. Az örökkévalóság óta Istennel volt, mindenek fölötti, örökké áldott Isten. Az Úr Jézus Krisztus, Isten szent Fia, öröktől fogva különálló személyként létezett, mégis egy volt az Atyával. Ő volt a menny túláradó dicsősége, a mennyei lények parancsnoka, és az angyalok imádó hódolata joggal illette meg, s nem jelentette az Isten megrablását. "Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem" jelenti ki - "az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a

162

Ellen G. White


mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget" (Péld 8:22-27). Világosság és dicsőség övezi azt az igazságot, mely szerint Krisztus a világ alapítása óta egy volt az Atyával. A sötét helyen fénylő világosságot isteni, eredeti világosság teszi ragyogóvá. Ez, az önmagában is végtelenül titkos igazság más titkos és egyébként megmagyarázhatatlan igazságokat tesz érthetővé, miközben a világosság védelme veszi körül - megközelíthetetlen és felfoghatatlan. "Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten" (Zsolt 90:2). "A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada" (Mt 4:16). Ezek a versek Krisztus földi születése előtti létét, valamint világunkban való megjelenésének célját mutatják be az örökkévalóság trónjáról érkező világosság élő sugaraiként. "Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálcával verjék arcul Izrael bíráját! De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:1-2). "Mi pedig Krisztust prédikáljuk" - jelentette ki Pál - "mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét" (1Kor 1:23-24).

Egy titok Isten testben való megjelenése valóban nagy titok; a Szentlélek segítsége nélkül nem számíthatunk ennek a tárgynak a megértésére. Az emberi bölcsesség semmisége és az Isten önerőből történő keresésének hiábavalósága a legegyszerűbb lecke, amit az embernek meg kell tanulnia. Értelmi képességeit az ember a végsőkig fejlesztheti; lehet, hogy a világ magasan iskolázottnak tartja, Isten szemében mégis tudatlan marad. Az ókori filozófusok bölcsességükkel dicsekedtek, de vajon mennyit nyomtak Isten mérlegén? Salamon sokat tudott, bölcsessége mégis bolondság volt, mert nem tudott megállni erkölcsi függetlenségben. Jellemét nem az isteni hasonlatosság szerint formálta, s így nem tudta elkerülni a bűnt. Salamon megosztotta velünk kutatásainak, erőfeszítéseinek és kitartó érdeklődésének eredményeit. - Bölcsességét mindenestől fogva hiábavalónak tartotta. Bölcsesség által a világ nem ismerte meg Istent. Az isteni jellemről alkotott véleményük és az Isten tulajdonságainak tökéletlen ismerete nem növelte szellemi képességeiket. Gondolkodásmódjukat nem nemesbítette az isteni akarathoz való alkalmazkodás, mert ahelyett inkább a legszörnyűbb bálványimádást választották. "Magukat bölcseknek tartván, balgatagokká lettek; és az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú

163

Ellen G. White


állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával" (Róm 1:22-23). Ennyit ér minden ismeret és tudás Krisztus nélkül.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" - mondja Krisztus -; "senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6). Krisztusnak hatalma van arra, hogy minden teremtménynek életet adjon. "Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam." "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:57, 63). Krisztus itt nem tanítására, hanem személyére, jellemének isteni voltára utal. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: és hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5:25-27).

Krisztus születésének jelentősége Az Atya és Krisztus kezdettől fogva tudtak Sátán hitehagyásáról és Ádámot bűnbeejtő megtévesztő csalásáról. A megváltási terv azért készült, hogy újabb lehetőséget kínáljon az elbukott emberiségnek a bűntelen életre. Krisztus a teremtéstől kezdve megbízást kapott a közbenjárói szolgálatra. Öröktől fogva Ő volt helyettesünk és kezesünk. Már a világ teremtése előtt eldőlt, hogy Krisztus isteni voltát emberibe kell burkolnia. "Testet alkottál nékem" (Zsid 10:5) - mondja Krisztus, aki akkor jött el emberi formában, amikor az idők teljessége elérkezetett. Betlehemi gyermekként megszületve jött el világunkba. Senkinek, aki erre a világra érkezett, még a legígéretesebb gyermek megszületését sem kísérte olyan örvendezés, mint a betlehemi gyermek jöttét. Isten angyalai dicséreteket énekeltek Betlehem hegyei és lankái felett. "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14.) Bárcsak ma is megértené ezt az éneket az emberi család! Az akkor tett kijelentés, az akkor felcsendült hang és megkezdett dallam erősödni fog az idők végéig és visszhangozni fog a földön. Az ének Isten dicsőségét zengi, békességet hirdet a földnek, az emberekhez pedig jóakaratot. Amikor az igazság napja felkel gyógyító erővel a szárnyai alatt, a Betlehem hegyein megkezdett éneket egy nagy sokaság sok vizek zúgásához hasonló hangja fogja visszhangozni: "Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható." (Jel 19:6.) Isten parancsolatai iránti engedelmessége által Krisztus megváltást hozott az emberiségnek. Nem pusztán belehelyezkedett egy másik lénybe, hanem saját magára öltötte az emberi természetet. Így Krisztus saját létezéséből adott a világnak. A megváltás munkája abban állt, hogy emberi létet adjon Krisztusnak, hogy az elbukott emberiség eggyéválhasson az Istenséggel. Krisztus egyrészt azért vette fel 164

Ellen G. White


az emberi természetet, hogy az emberek eggyé lehessenek Vele, miként Ő is egy az Atyával, hogy Isten úgy szerethesse őket, mint Egyszülött Fiát; másrészt pedig azért, hogy az emberek isteni természet részeseivé lehessenek és életük teljessé váljon Őbenne. Az Isten Egyszülött Fia által küldött Szentlélek egységbe hozza az ember testét és lelkét, s Krisztus tökéletes, istenemberi természetét alakítja ki benne. A szőlőtő és a szőlővesszők ezt a kapcsolatot jelképezik. A halandó ember összekapcsolódik Krisztussal. Az emberi természet hit által hasonlóvá lesz Krisztus természetéhez. Krisztusban eggyé leszünk Istennel. (The Review and Herald, 1906. április 5.)

35. "Megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan" A bűneset után Sátán kijelentette, hogy az emberek beigazolták képtelenségüket Isten törvényének betöltésére, és erről az egész világegyetemet meg akarta győzni. Sátán szavai igaznak látszottak. Krisztus azért jött, hogy leleplezze a csalót. A menny fenséges Istene magára vállalta az ember útját, és ugyanazokkal az eszközökkel élve, melyeket az ember is igénybe vehet, kiállta Sátán kísértéseit, mint ahogy az embernek is ki kell azokat állnia. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy a bukott ember isteni természet részesévé válhasson. Az emberi természet felvételével Krisztus megismerte az emberek megpróbáltatásait és fájdalmait, valamint az őket szorongató kísértéseket. A bűnt nem ismerő angyalok nem tudtak együttérezni az emberrel különös megpróbáltatásaiban. Krisztus azonban leereszkedett és magára vette emberi természetünket. Hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, hogy megtudja, hogyan segítsen azokon, akik megkísértetnek. Emberi voltával Krisztus minden ember helyére lépett. Isten és ember volt egyben. Kitárt emberi karjával átölelte az emberiséget, miközben isteni karjával a Mindenható trónjába kapaszkodott. Micsoda látvány a menny számára! Krisztus, aki a bűnnek legkisebb csíráját sem ismerte, felvette az emberi természetet annak megromlott állapotában. Halandó ember nem képes felfogni ennek a megalázkodásnak a mértékét. Isten - megalázva Önmagát - megjelent testben. Micsoda elgondolkodtató téma ez! Méltó az alapos elmélyülésre! Krisztus, a mennyei Fenség, ennek ellenére igen alacsonyra ereszkedett. Méltóságából és dicsőségéből azonban semmit nem vesztett. Szegénység és hatalmas megaláztatás övezte életét. A mi érdekünkben lett szegénnyé, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk. "A rókáknak vagyon barlangjok" - mondta - "és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani" (Mt 8:20). Krisztus alávetette magát a zaklatásnak, a gúnynak, a megítéltetésnek és a megcsúfoltatásnak. Szeretettel, jósággal és kegyelemmel teli üzenetét 165

Ellen G. White


félreértelmezték és félremagyarázták. Hallotta, amint a démonok fejedelmének nevezték, mert istenfiúságára hivatkozott. Születése természetfölötti volt, de saját, a lelki dolgokra vak nemzete szégyenfoltként tekintett rá. A keserű bánatnak nem volt olyan cseppje, az emberiség átkának nem volt olyan része, melyet Ő meg ne ismert volna, hogy sok fiat és leányt Istenhez vezethessen. Jézus a fájdalmak férfia és betegség ismerője volt földünkön, és azért hagyta el mennyei otthonát, hogy az elveszett emberiséget megmenthesse az örök romlástól. Ennek a ténynek porba kellene döntenie minden büszkeségünket, meg kellene szégyenítenie hiúságunkat, és fel kellene tárnia önelégültségünk bűnét. Tekintsetek Jézusra úgy, mint aki magára vette a bűnös emberiség nélkülözését és bánatát, próbáit és szenvedéseit. Értsük meg, hogy Istennek a bűn következményeként kellett elhordoznia ezeket a lelki szenvedéseket és sebeket! Krisztus eljött a földre, s mint az emberiség képviselője, felvette emberi természetünket. Sátánnal való küzdelmében megmutatta, hogy Isten olyannak teremtette az embert, hogy az - amennyiben az Atyával és a Fiúval összeköttetésben van - engedelmeskedni tudjon minden isteni rendelésnek. Szolgája által Isten kijelenti: "Az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1Jn 5:3.) A bűn választotta el az embert Istentől és a bűn az, ami okozza az elkülönülést.

Az édenkerti prófécia Az édenben kimondott prófécia szerinti ellenségeskedés nem kizárólag Sátánra és az élet Fejedelmére vonatkozik. A kijelentés egyetemes volt, így Sátánnak és angyalainak az egész emberiség ellenségeskedését kellett éreznie. "Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1Móz 3: 15). A kígyó és az asszony magva közötti ellenségeskedés természetfeletti jellegű volt. Krisztus esetében bizonyos értelemben természetes, bizonyos értelemben pedig természetfeletti volt, mivel az emberi és az isteni természet összekapcsolódott életében. Az ellenségeskedés akkor jutott a legmagasabb fokra, amikor Krisztus a föld lakója lett. Soha nem volt előtte senki, aki olyan tökéletes gyűlölettel gyűlölte volna a bűnt, mint Ő. Látta megtévesztő, lopakodó hatalmát az angyalok felett, és minden erejével ellene szegült neki. Krisztus tisztasága és szentsége, valamint bűnt nem ismerő, szennyfolt nélküli igaz élete szüntelen szemrehányás volt a világ érzékisége és bűnei ellen. Élete az igazság világosságát sugározta abban a sötétségben, melyet Sátán hozott a világra. Krisztus leleplezte Sátán csalásait és megtévesztő jellemét, így sok szívet megmentett annak romboló befolyásától. Ez volt az, ami olyan heves gyűlöletet keltett Sátánban. Eltökélt szándéka volt, hogy a bukott lények seregével együtt ádáz csatát vív Isten ellen, mert olyan valaki jött ebbe a világba, aki tökéletesen mutatta

166

Ellen G. White


be az Atyát, akinek jelleme és cselekedetei megcáfolták Sátán Istenről hirdetett hamis állításait. Sátán saját tulajdonságaival vádolta Istent. Krisztusban viszont megláthatta Isten valóságos jellemét, vagyis egy együttérző, irgalmas Atyát, aki nem azt kívánja, hogy bárki is elvesszen, hanem mindnyájan hozzá jöjjenek bűnbánattal és örök életet nyerjenek. Sátán legsikeresebb kísértéseinek egyike a világiasságra való csábítás. Úgy alakítja az ember életét, hogy szívét és elméjét annyira lekössék a világi kívánságok, hogy a mennyei dolgok számára ne maradjon hely. A világ szeretetével tartja fogva az emberi elmét. A földi dolgok elnyelik a mennyeieket és az Úr kikerül figyelmükből és gondolataikból. Hamis tanok és hamis istenek kerülnek az igazság helyére. A világ dísze és csillogása bűvkörébe ejti az embereket, akik annyira kötődnek a földi dolgokhoz, hogy közülük sokan bármilyen jellegű bűnt elkövetnének a világi nyereség érdekében. Ez volt az a pont, ahol Sátán el akarta ejteni Krisztust. Azt gondolta, hogy emberi természete miatt könnyű lesz győznie: "Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, és monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:8-9.) De Krisztus nem ingott meg. Érezte a kísértés erejét, mégis az emberiség érdekében szembeszállt vele és leküzdötte azt. Egyedül azt a fegyvert használta, melyet minden más ember is használhat - a hatalmas Tanácsos Igéjét. "Meg van írva..." (Mt 4:4, 10). A mennyei angyalok és az el nem bukott világok hatalmas érdeklődéssel figyelték azt küzdelmet, mely a törvény dicsőségének védelmére irányult. Nem csupán földünk miatt, de az egész világegyetem érdekében is, a küzdelemnek örökérvényűleg el kellett dőlnie. A sötétség szövetségesei várva várták, hogy Sátán diadalt arasson az emberiség Isten-emberi Helyettesén, hogy a hitehagyó győzelemkiáltása felhangozzék és a világ lakói az ő uralma alá kerüljenek. Ám Sátán Krisztusnak csak a sarkához tudott férkőzni, a fejét képtelen volt megérinteni. Krisztus halálakor Sátán látta, hogy vereséget szenvedett. Látta, hogy Krisztus igaz jelleme világosan feltárult az egész menny előtt, a mennyei lények és más teremtett világok is teljesen Isten oldalára fognak állni. Látta, hogy a jövőre vonatkozó kilátásai teljesen meghiúsultak velük kapcsolatban. Krisztus emberi természetben való győzelme örökkévaló korokon át fogja hirdetni, hogy a nagy küzdelem véglegesen eldőlt.

Krisztus emberi természetének bűntelensége Noha Krisztus magára vette az elbukott emberiség természetét, annak bűneiben a legkisebb mértékben sem volt része. Ugyanazoknak a gyengeségeknek volt kitéve, melyek az embereket körülveszik, "...hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi

167

Ellen G. White


betegségünket" (Mt 8:17). Erőtlenségünk érzését ismerte Ő is, és hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett. A bűnt azonban nem ismerte meg. Ő volt a "hibátlan és szeplőtlen bárány" (1Pt 1:19). Ha Sátán a legkisebb dologban is bűnre tudta volna csábítani Krisztust, akkor megsebezhette volna a Megváltó fejét. De így csak a sarkát volt képes megérinteni. Ha Krisztus fejét is meg tudja érinteni, akkor az emberiség reménye elvész, Ádámhoz hasonlóan Krisztusra is isteni harag jön, Krisztus és az egyház pedig remény nélkül marad. Nem szabad, hogy kétségeink legyenek Krisztus emberi természetének bűntelenségét illetően. Hitünk legyen értelmes hit, mely tökéletes bizalommal tekint Jézusra, az engesztelő Áldozatra. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy lelkünket megóvjuk a sötétségtől. Szent Helyettesünk mindenképpen képes minket megváltani. Az álmélkodó világegyetem előtt teljes és tökéletes alázatot tanúsított emberi jellemében. Tökéletesen engedelmeskedett Isten végzéseinek. Az ember isteni erőben részesül, hogy isteni természet részesévé váljon, s megmeneküljön a romlástól, mely kívánság által van a világban. Ezért lehet a bűnbánó, hívő embernek Krisztusban való igazságában része. (The Signs of the Times, 1898. június 9.)

36. Krisztus nem személyválogató A legmagasabb rangú mennyei angyalnak sem lett volna hatalma arra, hogy akár egyetlen elveszett lélekért is váltságdíjat fizessen. A kérubok és szeráfok csak annyi dicsőséggel rendelkeznek, amennyivel Teremtőjük felruházta őket mint teremtményeiket. Az ember Istennel való megbékéltetése csak egy Istennel egyenlő közbenjáró által volt lehetséges, akit tulajdonságai méltóvá tesznek arra, hogy az emberiség érdekében Istennel tanácskozzon, és aki be tudja mutatni Isten jellemét az elbukott világnak. Az ember helyettesének és kezesének emberi természettel kellett rendelkeznie, hogy összeköttetésben lehessen azzal az emberi családdal, melyet képviselnie kellett. Ugyanakkor, mint Isten követének, isteni természettel is kellett rendelkeznie, hogy ezáltal tartsa a kapcsolatot a Mindenhatóval, valamint bemutathassa Istent a világnak és közvetítő legyen Isten és ember között. E tulajdonságokkal egyedül Krisztus rendelkezett. Isteni természetbe öltöztette emberi mivoltát és eljött a földre, hogy Isten Fia és ember fia legyen egyben. Ő volt az ember kezese és Isten követe. Az ember kezese azért, hogy igazsága által - az emberek érdekében - eleget tegyen a törvény követelményeinek, és Isten követe azért, hogy bemutassa az Ő jellemét az elbukott világnak. A világ Megváltójának van hatalma arra, hogy magához vonja az embereket. Krisztus lecsendesíti félelmeiket, eloszlatja szomorúságukat, reményt és bátorságot önt beléjük. Képessé teszi őket arra, hogy elhiggyék: Istennek az a szándéka, hogy az isteni Helyettes érdemei révén elfogadja őket. Mint Isten szeretetének részesei,

168

Ellen G. White


mindenkor hálásnak kellene lennünk, hogy képviselőnk van a menny udvaraiban, aki közbenjár érettünk az Atyánál. Mindenünk megvan, amit csak kérni tudnánk Istenben való hitünk és bizalmunk növelésére. A földi királyságokban, amikor egy király legnagyobb zálogát akarja adni szava biztosításaként, túszként adja saját gyermekét, akit majd csak az ígéret teljesedésekor kap vissza. Micsoda hatalmas bizonyítékot adott mennyei Atyánk hűsége jeléül! Azzal biztosította az embert szavának változhatatlanságáról, hogy elküldte Egyszülött Fiát a földre, aki magára öltötte az emberi létformát, és nemcsak e földi élet néhány évtizedére, hanem azt megőrzi a mennyei udvarokban is, mintegy Isten hűségének örökkévaló jegyéül. Micsoda mélység és gazdagság jellemzi Isten Igéjét. "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!..." (1Jn 3:1). Krisztusban való hit által a királyi család tagjaivá válunk, Isten örököseivé és Jézus Krisztus örököstársaivá. Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk. Minden nemzeti és vallási megkülönböztetés eltűnik a Kálvária keresztjénél, amint a királyi Szenvedőre tekintünk, aki emberi természetben hordozta a törvény átkát érettünk. Eltűnik minden rangbeli nagyság és faji büszkeség. Az Isten trónjáról a Kálvária keresztjére ragyogó világosság mindörökre megszünteti az emberalkotta osztály- és fajbeli különbségeket. Minden réteg emberei ugyanannak a családnak a tagjaivá, a mennyei király gyermekeivé válnak. Ez nem földi hatalom útján történik, hanem annak az Istennek a szeretete által, aki Jézust szegény, nehézségekkel és megaláztatásokkal teli életre adta, majd pedig gyötrelmes és szégyenletes halálra, hogy azáltal sok fiat és leányt megdicsőítsen. Nem a pozíció, nem a véges bölcsesség, nem a képzettség és nem a tehetség az, ami Isten szemében magas rangra helyezi az embert. Az ész, az értelem és a talentumok az Isten dicsőségére és örökkévaló királyságának építésére kapott ajándékok. A menny szemében a lelki és erkölcsi dolgoknak van értékük, mert azokon a halál nem uralkodik és a romolhatatlanság dicsősége övezi őket mindörökké. Az emberek által nagyra tartott földi királyság soha nem fog visszatérni sírjából. Az ellenség céljait szolgáló gazdagság, dicsőség és emberi bölcsesség nem juttathatja tulajdonosait örökséghez, dicsőséghez és bizalmi pozíciókhoz az új földön. Egyedül azok fogják kiábrázolni a Megváltó képét feltámadásukkor, akik értékelték Krisztusnak azt a kegyelmét, mellyel Isten örököseivé és Jézus örököstársaivá tette őket. Mindazok, akik méltóvá tétetnek arra, hogy a mennyei család tagjaivá váljanak, Isten fiait és leányait fogják felismerni egymásban. Felismerik, hogy mindannyian ugyanabból a forrásból merítik erejüket és jutnak bűnbocsánathoz: az ő bűneikért keresztre feszített Jézus Krisztusban. Tudják, hogy ha a szentek ragyogó gyülekezetében szeretnének lenni, az igazság ruháiba öltözötten, akkor jellemük

169

Ellen G. White


ruháját meg kell mosni Jézus vérében és elfogadásra kell találniuk az Atyánál az Ő nevében.

Egyek Krisztusban Ha az Isten gyermekei egyek Krisztusban, akkor vajon miként tekint Jézus a faji és társadalmi megkülönböztetésre és az emberek közötti elkülönülésre a szín, a faj, a pozíció, a gazdagság, a születés és a tehetség vonatkozásában? Az egység titka a Krisztusban hívők egyenlőségében található. A megoszlás, a viszálykodás és a nézeteltérés pedig nem más, mint a Krisztustól való elkülönülés. Krisztus az a központ, ahová mindenki figyelmének irányulnia kellene. Minél közelebb kerülünk a középponthoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz érzésben, megértésben és szeretetben, miközben fokozatosan Jézus képe és jelleme rajzolódik ki bennünk. Isten nem személyválogató. Jézus tisztában volt az evilági pompa hiábavalóságával, és figyelmét nem fordította annak megnyilatkozásaira. Lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvekhez való nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjainak. Noha a próféta úgy ír róla, mint aki "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője..." (Ésa 53:3), a föld legnagyobb királyának is tarthatták volna. Az emberi társadalom legelőkelőbb körei udvarolhattak volna neki, ha leereszkedésével az ő kedvükben akart volna járni. Jézus azonban nem vágyott emberi elismerésre. Tettei függetlenek voltak mindenféle emberi befolyástól. Gazdagság, pozíció és evilági rang, az emberi nagyság megkülönböztető fokozatai mind csak a kicsinység változatai voltak annak szemében, aki elhagyta a menny hódolatát és dicsőségét; akinek nem volt része világias pompában és fényűzésben, mert egyedüli dísze az alázat volt. A nehéz munkát végző és a gondok súlyos terhe alatt nyögő szegények nem találhattak semmit Jézus életében és példájában, ami azt a gondolatot sugallta volna nekik, hogy Jézus nem ismeri az ő nehézségeiket, nyomasztó körülményeiket és fájdalmukban, nélkülözésükben nem tud együttérezni velük. Egyszerű, alázatos élete összhangban volt születésének és életkörülményeinek egyszerűségével. A végtelen Isten Fia, az élet és dicsőség Ura alázattal ereszkedett le a legegyszerűbb életkörülményekig, hogy senki ne érezhesse magát megfosztva jelenlétéből. Mindenki számára megközelíthetővé tette magát. Nem választott ki néhány kivételezett társat, hogy mindenki mást figyelmen kívül hagyjon. Isten Szentlelkét megszomorítja, ha az emberek elkülönítik magukat egymástól, különösen, ha ez azok között történik, akik gyermekeinek vallják magukat. Krisztus azért jött a földre, hogy bemutassa, milyen tökéletessé válhat ember, ha az isteni természettel részesül. Kegyelmének, együttérzésének szeretetének bemutatásával a nagyság új dimenzióját tárta a világ elé. értelmezést adott az embernek Istenről. Mint az emberiség feje, leckéket adott

170

az és Új az

Ellen G. White


embernek az isteni kormányzásról, ami által feltárta az irgalom és igazság megbékülésének szentségét. Az irgalom és igazság megbékélése nem tűrte meg a bűnnel való kiegyezést és nem hagyott figyelmen kívül egyetlen követelést sem az igazságot illetően. Mindkét isteni jellemvonás megfelelő helyére került. A kegyelem megbüntethette a bűnös, megátalkodott embert anélkül, hogy ezáltal lerombolta volna saját irgalmát vagy elvesztette volna együttérző jellegét. Az igazság pedig a jogosság megsértése nélkül bocsáthatott meg a bűnbánó törvényszegőnek.

Főpapunk Krisztus Mindez azért történhetett meg, mert az isteni jellemvonásokkal rendelkező Krisztus felvette az emberi természetet. Az emberi és az isteni közé helyezte keresztjét, s ezzel áthidalta az Istent és a bűnöst elválasztó szakadékot. "Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek" (Zsid 2:16-18). "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4:15). "Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért. Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. Miképpen másutt is mondja Te örökkévaló pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek" (Zsid 5:1-9). Jézus azért jött, hogy az erkölcsi erőt emberi törekvéssel egyesítse. Követői egyetlen esetben sem engedhetik meg maguknak, hogy szem elől tévesszék Krisztust, aki mindenben példaképük. "És én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban" (Jn 17:19). Jézus gyermekei elé tárja az igazságot, hogy azok azt szemlélve megváltozhassanak és kegyelme által a törvényszegésből engedelmességre, tisztátalanságból tisztaságba, a bűnből pedig szívbeli szentségre és igaz életre jussanak. (The Review and Herald, 1891. december 22. 1-9.)

171

Ellen G. White


Különleges csoport a mennyben Lesznek olyanok az üdvözültek közül, akik életük utolsó óráiban fogadták el Krisztust. Ezek, mivel halálukkor nem ismerték tökéletesen a megváltás tervét, tanításban fognak részesülni a mennyben. Krisztus az élet folyója mellett fogja vezetni az üdvözülteket, és feltárja előttük azt, amit ezen a földön nem érthettek meg. (Keltezetlen kézirat, 150.)

37. "Én is akképpen küldelek titeket" "...Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20:21). Krisztushoz és az apostolokhoz hasonlóan, nekünk is határozott bizonyságot kell tennünk a Jézusban való igazság mellett. A Szentlélek erejében bízva kell hirdetnünk a megfeszített és feltámadt Megváltó irgalmát, jóságát és szeretetét. Ezt téve olyan küldöttek lehetünk, akik eloszlatják a sokak elméjét uraló sötétséget, szívüket hálára és Isten dicsőítésére indítják. Isten minden fiának és leányának komoly munkát kell végeznie. "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké" (Jn 14:15-16). Tanítványaiért mondott imájában Krisztus azt mondja, hogy nem csak a közvetlen környezetében levőkért könyörgött, "...hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem" (Jn 17:20). Máshol mondja: "Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál" (Jn 14:28). Láthatjuk, hogy Krisztus imádkozott népéért és hatalmas ígéreteket tett arra nézve, hogy eredményesen fognak együttmunkálkodni Vele. "...Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14:12). Micsoda kiváltságaik vannak azoknak, akik hisznek Krisztus szavainak és cselekszik is azokat! A bűneinket hordozó, azokért engesztelést szerző Krisztus ismerete képesít bennünket a szent életre. Ebben az ismeretben van az emberiség boldogságának biztonsága. Sátán tudja, hogy enélkül az ismeret nélkül zűrzavar és erőtlenség lenne úrrá rajtunk. Istenben való hitünk megszűnne és az ellenség minden cselvetésének prédáivá válnánk. Sátán körmönfont terveket szőtt az ember elvesztésére. Célja, hogy pokoli árnyékát szemfedélként helyezze Isten és ember közé, s így elrejtse Jézust szemünk elől és elfeledtesse velünk a szeretet és irgalom szolgálatát. El akarja zárni előlünk Isten felénk irányuló szeretetének és hatalmának további megismerését. Arra törekszik, hogy minden mennyből érkező fénysugarat megtörjön. Egyedül Krisztus volt képes az Istenség bemutatására. Egyedül Ő, aki a kezdetektől fogva az Atya jelenlétében élt és aki a láthatatlan Isten képe volt, teljesíthette ezt a feladatot. Nincsenek olyan szavak, melyek be tudnák mutatni 172

Ellen G. White


Istent a világnak. Isten bemutatáshoz tiszta életre, a törvényt illető tökéletes bizalomra és alávetettségre, továbbá olyan alázatos életkörülmények elfogadására volt szükség, melytől a leghatalmasabb mennyei szeráf is visszariadt volna. Ennek megtétele érdekében Megváltónk emberi természetbe burkolta isteni természetét. Emberi képességekkel élt, mert egyedül az ezekhez való alkalmazkodás által érthette meg Őt az emberiség. Csupán emberként tudott közel kerülni az emberekhez. Az Istentől kapott emberi testben Isten jelleme szerint élt. A világ áldására volt azáltal, hogy emberi testében Isten életét élte, s ezzel igazolta, hogy volt hatalma az emberi és az isteni természet egyesítésére.

Küldetésünk Krisztusért Krisztus mondta: "...senki nem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Mt 11:27). Milyen homályosan értik Isten Fiának csodálatos munkáját! A világ megváltása Jézus kezében nyugodott. Az apostoloknak adott megbízás Krisztus ma élő követőinek is szól. "És prédikáltatni kell az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve" (Lk 24:47). A Megváltóé "minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28:18), és ebben a hatalomban való részesedésre mi is ígéretet kaptunk. "Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig" (ApCsel 1:8). Mégha egy gyülekezet szegény, tanulatlan és egyszerű tagokból állna is, befolyásuk - amennyiben hívő és imádkozó emberekről van szó - most és mindörökké éreztetni fogja hatását. Akik egyszerű hittel, Isten Szavának ígéreteiben bízva járnak, azok sok jót vihetnek véghez. Ha égni hagyják lámpásaikat, akkor Krisztus megdicsőül bennük és előbbre viszik Jézus országlásának ügyét. Ha érzik Isten előtti felelősségüket, akkor keresni fogják az alkalmat a munkálkodásra és fényforrásként fognak ragyogni a világban. Isten megváltási tervébe illeszkedő munkájukban az őszinteség és az odaadó buzgóság példaképei lesznek. Az egyszerű és a tanulatlan ember is - ha akar - Krisztus iskolájának tanulójává válhat, s ott valódi bölcsességet tanulhat. A szelíd élet, a gyermeki bizalom, az őszinte tisztaság és hit hatékony befolyást áraszt az emberekre. A magasan iskolázott személyek gyakran inkább könyvből szerzett ismereteikre támaszkodnak, mintsem Istenre. Nem kutatják Isten útjainak ismeretét titkos imában küzdve Vele és hit által megragadva ígéreteit. Krisztusi lelkülettel fognak járni azok, akik részesülnek a mennyei kenetben. Keresni fogják a másokkal való beszélgetés alkalmait, hogy megismertessék őket az Atyával és azzal a Jézus Krisztussal, aki az Atyától jött és akinek megismerése: örök élet. Krisztus hívei élő bizonyságtevőkké válnak, miközben a világ világosságát mutatják be az embereknek. Krisztus kinek-kinek megszabja "a maga dolgát" (Mk 13: 34) és mindenkitől elvárja, hogy hűséggel végezze feladatát. Magas és alacsony sorból származóknak, 173

Ellen G. White


gazdagnak és szegénynek egyaránt van tennivalója a Mesterért. Krisztus mindenkit munkára hív. Ha nem engedelmeskedsz az Úr hangjának, ha Krisztus erejére hagyatkozva nem végzed el a számodra kijelölt munkát; ha nem követed az Ő példáját, akkor a "hűtlen és rest szolga" szavak kerülnek majd nevedhez. Ha a neked adott világosságot nem osztod meg másokkal, ha azt nem hagyod fényleni, akkor ki fog aludni a sötétségben, lelked pedig hatalmas veszélybe kerül. Isten minden igazságot ismerő emberhez szól: "Úgy fényljék a ti világosságtok ... hogy dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:16). Add át másoknak is az igazság ismeretét! Ez Isten terve az emberiség tanítására. Ha nem állsz a számodra kijelölt helyen, és világosságodat nem hagyod fényleni, akkor majd téged is a sötétség leple vesz körül. Isten a teljes fegyverzet felöltésére szólítja a mennyei család fiait és leányait, hogy bármikor tettre készen állhassanak a sorokba. A Jézus szeretete által gyöngéddé és együttérzővé vált szív rátalál az Úr Jézus ékszeresládájába tett igazgyöngyökre. (The Review and Herald, 1895. június 25.)

38. Krisztus megkísértése Krisztus nem volt olyan kedvező helyzetben Sátán kísértéseinek leküzdésére, mint Ádám az Édenben, amikor megkísértetett. Isten Fia megalázta magát és magára vette azt az emberi természetet, ami már évezredek távolságában volt az Édentől, valamint eredeti tisztaságától és őszinteségétől. A bűn szörnyű nyomokat hagyott az emberiségen az évezredek során. Testi, szellemi és erkölcsi eltorzulás lett úrrá az embereken. A bűnnek nyoma sem volt meg Ádámban, amikor a kísértő megtámadta az Édenben. Tökéletességének teljében állt Isten előtt. Szervei és képességei egyformán fejlettek és kiegyensúlyozottak voltak. A kísértés pusztájában Krisztus Ádám helyén állt, hogy kiállja azt a próbát, amiben ő elbukott. Négyezer évvel azután, hogy Ádám hátat fordított fényes otthonának, Krisztus győzelmet aratott a bűnös érdekében. Isten jelenlététől elválasztva, az emberiség az egymást követő generációk során egyre messzebb került eredeti tisztaságától, bölcsességétől és attól az ismerettől, melyet Ádám az Édenben magáénak mondhatott. Krisztus elhordozta mindazokat a bűnöket és gyengeségeket, melyek első eljövetelekor léteztek. Az emberi faj érdekében emberi gyengeségeket hordozva kellett kiállnia Sátánnak minden olyan kísértését, melyek az embereket körülveszik. Ádámnak mindene megvolt, amire csak szíve vágyott. Semmiben nem szenvedett hiányt. A dicsőséges Édenben a bűnnek vagy a romlásnak nem voltak jelei. Isten angyalai szabadon és szeretettel beszélhettek a szent párral. A boldog énekesek örömteli dicséreteket énekeltek az Úrnak. A békés állatok ártatlan vidámsággal játszadoztak Ádám és Éva körül, engedelmeskedve szavuknak. A

174

Ellen G. White


férfikor teljében lévő Ádám volt a Teremtő legnagyszerűbb alkotása. Isten képmása volt, de valamivel alacsonyabb szinten, mint az angyalok.

Krisztus, mint második Ádám Milyen ellentéte volt ennek a második Ádám, amikor az elhagyatott pusztába ment, hogy ott egymaga küzdjön Sátán ellen! A bűnesettől kezdve Krisztus eljöveteléig az emberek mérete és testi ereje csökkent, erkölcsi színvonaluk is egyre mélyebbre süllyedt. Ahhoz, hogy Krisztus felemelje az embereket, saját szintjükön kellett elérnie őket. Magára öltötte az emberi természetet, részesült az emberiség gyengeségében és eltorzulásának következményeiben. Aki nem ismerte a bűnt, bűnné lett érettünk. Az emberi nyomorúság legmélyebb szintjéig alázta magát, hogy elérhesse az embereket és visszahozhassa abból a romlásból, amibe a bűn döntötte őket. "Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé" (Zsid 2:10). [Zsid 5:9, 2:17-18. versei idézve.] "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4:15). Sátán első lázadása óta szüntelen harcban állt az isteni vezetéssel. Ádám és Éva megkísértésekor elért sikere és a bűn behozatala a világba bátorsággal töltötte el a főellenséget. Sátán büszkén dicsekedett a mennyei angyalok előtt, hogy amikor majd Krisztus a világba jön és felveszi az emberi természetet, ő erősebb lesz nála, s így képes lesz legyőzni őt. Sátán örvendezett, hogy Ádám és Éva nem tudta visszautasítani csábításait, amikor hatást gyakorolt étvágyukra. Az ősi világ lakóit hasonlóképpen ejtette el - romlott étvágyuk és buja szenvedélyeik által. A zsidókat is az étvágy kielégítése terén győzte le. Azzal dicsekedett, hogy maga a Mózest és Józsuét támogató Isten Fia sem volt képes ellenállni erejének, mivel választott népét nem tudta Kánaánba vezetni. A pusztában majdnem mindenki meghalt azok közül, akik Egyiptomból elindultak. A szelíd Mózes magára próbálta venni az Istennek kijáró dicsőséget. Az Isten különös kegyeit élvező Dávid és Salamon szintén tőrbe esett, hogy étvágyuk és szenvedélyeik kielégítése által Isten nemtetszését hozzák magukra. Sátán azzal dicsekedett, hogy Isten azon tervének meghiúsításában is sikerrel fog járni, ami az emberiség a Jézus Krisztus általi megváltására irányul. A megkísértés pusztájában Krisztus negyven napig nem evett. Különleges alkalmakkor Mózes is volt étel nélkül ennyi ideig, de ő nem érzett éhséget. Isten Fiával ellentétben őt nem kísértette és zaklatta a gonosz és erős ellenség. Mózes az őt körülövező isteni dicsőség támogatását élvezte.

175

Ellen G. White


A bűn szörnyű hatása az emberre Sátán azt gondolta, hogy mivel olyan sikeres volt Isten angyalainak a megtévesztésében és Ádám bűnbe ejtésében - Krisztus emberré válásakor Őt is sikerrel legyőzi majd. Örvendezve tekintett kísértései eredményére és az isteni törvény - több mint négyezer éven át tartó - folyamatos áthágásának bűnére. Ő hozott bűnt és halált világunkba, ő sodorta romlásba ősszüleinket és minden kor, ország és réteg megannyi emberét. Hatalma által ő tartott kézben városokat és nemzeteket, míg azok bűnei úgy felgerjesztették Isten haragját, hogy tűz, víz, földrengés, fegyver, éhség és járvány által elpusztította őket. Körmönfont és lankadatlan kísértései által uralma alá vonta és olyan félelmetes mértékig fokozta a szenvedélyeket, hogy általuk megrontotta, sőt majdnem ki is irtotta az isteni képmást az emberből. Fizikai és erkölcsi ereje oly mértékben megrongálódott, hogy alig őrzött valamit Ádám édeni méltóságából, jelleméből és tökéletes testformájából. Krisztus első eljövetelének idejére Sátán kimozdította az embert eredeti tisztaságából, és a tiszta aranyat bűnnel ötvözte egybe. Sátán az Éden magasztos teremtményét a bűn átka alatt nyögő szolgává alacsonyította. Az Ádámot fényruhaként körülövező dicsőség a bűneset után eltávozott tőle. Isten dicsőségének világossága nem fedezhette el az engedetlenséget és a bűnt. Az egészség és az áldások sokasága helyett a szegénység, a betegség és a szenvedés mindenféle változata lett Ádám gyermekeinek öröksége. Megtévesztő hatalma és az ember hiú bölcseletei révén Sátán elérte, hogy az emberek kétségbe vonják és végül megtagadják az isteni kinyilatkoztatást és Isten létezését. Széltében-hosszában erkölcsi romlottságot látott a bűngyűlölő Isten haragjának kitett emberiség életében. Ördögi diadallal tapasztalta, hogy sokak ösvényét sikerült elhomályosítania, és sokakat Isten törvényének megrontására sarkallhatott. Tetszetős vonzerővel ruházta fel a bűnt, hogy ezáltal sokak romlását biztosítani tudja. Legsikeresebb eljárása az ember megtévesztésére, hogy valódi céljait és jellemét eltitkolva az ember jótevőjének és barátjának adja ki magát. Azzal a tetszetős mesével áltatja az embereket, hogy nem létezik olyan lázadó, halálos ellenség, aki ellen védekezniük kellene, és az ördög személyének létezése csak képzelgés. Miközben így rejtőzködik, ezreket von ellenőrzése alá. Úgy csapja be őket, ahogy Krisztust is be akarta csapni, vagyis hogy ő egy mennyből küldött angyal, aki jó munkát végez az emberekért. A tömegeket úgy elvakítja a bűn, hogy nem képesek felismerni Sátán eszközeit. Miközben Sátán örökkévaló romlásukon munkálkodik, ők mennyei angyalnak kijáró tisztelettel adóznak neki. (The Review and Herald, 1874. július 28.)

176

Ellen G. White


39. Krisztus első megkísértése Krisztus Sátán legyőzőjeként és a Sátán által megkötözött foglyok Megváltójaként jött világunkba. Saját győzedelmes életével példát adott az embereknek, hogy hozzá hasonlóan ők is legyőzzék Sátán kísértéseit. Mihelyt Krisztus elérkezett a megkísértés pusztájába, ábrázata megváltozott. Eltűnt róla az Isten trónjáról visszaverődő dicsfény, mely akkor világította meg arcát, amikor az egek megnyíltak előtte, és az Atya hangja Fiának jelentette ki Őt, akiben gyönyörűségét leli. A világ bűneinek terhe nyomasztotta lelkét, ábrázatára elmondhatatlan fájdalom ült ki: a gyötrelemnek olyan mélysége, melyet az elbukott ember fel sem foghatott. Megérezte a világot elárasztó átok elsöprő viharát. Felismerte a világot uraló kényeztetett étvágy és szentségtelen szenvedély hatalmát, mely elmondhatatlan szenvedést hozott az emberre. Az étvágy uralma egyre növekedett és erősödött az Ádám törvényszegése utáni nemzedékek során, mígnem az emberiség erkölcsi ereje annyira legyengült, hogy saját erejük által nem voltak képesek győzelemre jutni. Az emberek érdekében Krisztusnak kellett győzni az étvágyat érintő legerősebb próbában. Egyedül kellett kiállnia a kísértést, senkinek nem volt szabad segítségére lennie, megvigasztalnia és támogatnia. A sötétség erőivel kellett szembeszállnia. Mivel az ember meggyengült állapotában nem tudta leküzdeni Sátán kísértéseinek erejét, Jézus vállalkozott a teher elhordozására, hogy az emberek érdekében győzzön az étvágy hatalma felett. Önmegtagadást és kitartást kellett tanúsítania, valamint az éhség gyötrő hullámainak ellentmondó szilárdságot az alapelvek mellett. Az éhségnél, sőt a halálnál is erősebb hatalommal kellett uralkodnia az étvágy felett.

A próba jelentősége Ádámmal ellentétben Krisztus nem a gyönyörűséges Édenben kísértetett meg az étvágy terén. Őt nem vették körül Isten világosságának és szeretetének bizonyítékai. Sivár és elhagyatott pusztában volt, ahol vadállatok voltak körülötte. A környezetben minden visszataszító volt, olyan, amitől az emberi természet visszariad. Ebben a környezetben böjtölt negyven éjjel és negyven nap, "és nem evék semmit azokban a napokban" (Lk 4:2). A hosszú böjt lesoványította Krisztust, aki szörnyű éhséget érzett. Ábrázata torz volt, nem az emberek fiaiéhoz hasonló. Így lépett Krisztus az Ő küzdelmébe, hogy legyőzze a hatalmas ellenséget, és megálljon ugyanabban a próbában, melyben Ádám elbukott. Mindezt azért tette, hogy sikeres küzdelem árán megtörje Sátán hatalmát és megmentse az emberiséget a bűneset szégyenétől. Minden elveszett, amikor Ádám engedett az étvágy hatalmának. Krisztus, akiben az emberi és isteni természet egyesült, Ádám helyére lépett és majdnem hat

177

Ellen G. White


hétig állta a szörnyűséges böjtöt. A böjt hossza bizonyítja legjobban az étvágy emberek feletti uralmának és bűnösségének mértékét. Krisztus emberi volta az ember gyarlóságának legmélyebb rejtekeibe hatolt. Azonosította magát a bukott ember gyengeségeivel és szükségeivel, miközben isteni természete megragadta az Örökkévalót. Az emberi törvényszegés vétkének elhordozása nem adott szabadságot Isten törvényének további megrontására. A törvényszegés a törvény adósává tette az embert, az adósságot pedig maga Krisztus fizette meg saját szenvedése által. Krisztus megpróbáltatásai és szenvedései mély benyomást tesznek az emberre az Isten törvénye áthágását illető hatalmas bűnéről. Ez bűnbánatra és a törvénynek való engedelmességre indítja az embert, aki az engedelmesség által elfogadásra talál Istennél. Az Úr az embernek tulajdonítja igazságát, s így olyan magas erkölcsi értékrendre emeli, hogy az isteni törvény megőrzésére irányuló törekvései elfogadhatóak lesznek. Krisztus emberi természetén keresztül megbékéltette az embert Istennel, isteni természetén keresztül pedig Istent az emberrel. Mihelyt Krisztus hosszú böjtje elkezdődött a pusztában, Sátán ott termett kísértéseivel. Világossággal vette körül Krisztust, és az Isten trónjáról érkező angyalok egyikének vallotta magát, akit támogatására és szenvedésének enyhítésére küldött az irgalmas Isten. Megpróbálta elhitetni Krisztussal, hogy Isten nem kívánja meg tőle, hogy végigjárja azt az önmegtagadó és szenvedésteli utat, amire készül. Azt állította, hogy azt az üzenetet hozta a mennyből, mely szerint Isten csak engedelmességéről akart megbizonyosodni. Sátán azt mondta Krisztusnak, hogy csak rá kell tennie lábát a vérszennyezte ösvényre, de azon járnia már nem szükséges. Ábrahámhoz hasonlóan neki is csak a tökéletes engedelmesség próbáját kellett kiállnia. Azt is állította, hogy ő volt az az angyal, aki visszatartotta Ábrahám kezét, amint Izsákra irányította a kést, és ez az angyal most életének megmentésére jött. Nincs hát szükség arra, hogy belehaljon a gyötrelmes éhségbe, mert majd ő is részt vállal a megváltási terv munkájában, s így megsegíti őt. Isten Fia elfordult ezektől a ravasz kísértésektől, és állhatatos maradt abban a szándékában, hogy minden részletében eleget tegyen annak a tervnek, ami az elbukott emberiség megváltására született. Sátánnak azonban rengeteg előkészített kísértése volt arra, hogy kihasználja Krisztus helyzetét és elejtse Őt. Ha nem sikerült az egyik kísértés, majd egy másikat is megpróbál. Azt gondolta, hogy sikerrel fog járni, mivel Krisztus az emberek szintjére ereszkedett. Azzal áltatta magát, hogy mennyei angyalnak álcázva magát nem lepleződhet le. Azt színlelte, hogy lesoványodott alakja és a visszataszító környezet miatt kételkedik Krisztus istenségében. Krisztus tudta, hogy ha felveszi az emberi természetet, akkor külső megjelenése nem lesz hasonló a mennyei angyalokéhoz. Sátán arra késztette, hogy 178

Ellen G. White


ha valóban az Isten Fia, akkor adjon bizonyítékot fenséges jelleméről. Az étvágy kísértésein keresztül közelített Krisztushoz. Ádámot legyőzte ezen a ponton és leszármazottait is uralma alá vonta. Étvágyuk helytelen kielégítésének vétke addig gerjesztette Isten haragját, mígnem bűneik odáig jutottak, hogy Isten özönvíz által pusztította el őket a földről. Sátán kísértéseinek engedve Izrael fiai átadták a gondolatok feletti uralmat az étvágynak. Étvágyuk dédelgetése révén olyan súlyos bűnöket követtek el, melyek magukra vonták Isten haragját, így elbuktak a pusztában. Sátán azt gondolta, hogy Krisztust is tőrbe csalhatja ugyanazzal a kísértéssel. Azt mondta neki, hogy a fenséges angyalok egyikét a földre száműzték, aki teljesen lesoványodott és meggyötört alakja azt fejezi ki, hogy ő az a bukott angyal.

Krisztus nem vitt véghez csodát önmaga érdekében Ezután saját vonzó megjelenésére irányította Krisztus figyelmét. Erőteljes alakját világosság vette körül. Azt állította, hogy közvetlenül a menny trónjáról érkezett küldöttként joga van bizonyítékot követelni Krisztus istenfiúságáról. Ha tudott volna, Sátán örömmel kételkedett volna az Isten Fiához érkező mennyei szavakban Krisztus keresztségekor. Eltökélt szándéka volt, hogy legyőzze Krisztust, s ha lehetséges, ezzel biztosítsa saját életét és királyságát. Először az étvágyon keresztül kísértette meg Krisztust. Ezen a ponton majdnem teljhatalommal rendelkezett a világ felett. Kísértéseit Krisztus környezetének és körülményeinek megfelelően alakította, s ez majdnem leküzdhetetlenné tette azokat. Krisztus csodát vihetett volna véghez saját érdekében, de ez nem állt volna összhangban a megváltási tervvel. Krisztus életének csodái azt mutatják, hogy van hatalma arra, hogy csodát tegyen a szenvedő emberiség érdekében. Jóságos csodájával ötezer embert vendégelt meg öt kenyérből és két kis halból. Lett volna tehát hatalma arra is, hogy csodát tegyen és enyhítse saját éhségét. Sátán azzal áltatta magát, hogy kétséget ébreszthet Krisztusban azokkal a szavakkal kapcsolatban, melyek keresztségekor hangzottak a mennyből. Nagy győzelmet aratott volna, ha Krisztus megkérdőjelezi istenfiúságát és az Atyja által beszélt szavak igazságát. Az elhagyott pusztában társ és étel nélkül találta a szenvedő Krisztust. A környezet lehangoló és visszataszító volt. Sátán azzal állt elő, hogy Isten nem hagyná Fiát ilyen szükséghelyzetben és gyötrelemben. Azt remélte, hogy meg tudja ingatni Krisztus Atyjába vetett bizalmát, aki megengedte, hogy ilyen szenvedés legyen úrrá rajta a pusztában, ahol ember még soha nem járt. Sátán kétségeket akart ültetni Krisztus elméjében Atyja szeretetét illetően. Azt remélte, hogy a letörtség és szörnyű éhség állapotában segítségül fogja hívni csodatévő hatalmát saját érdekében, s így kivonja magát Atyja gondviselő kezeiből. Ez valóságos kísértést jelentett Krisztus számára, de Ő egy pillanatra sem állt szóba Sátánnal. Egy pillanatra sem vonta

179

Ellen G. White


kétségbe Atyja szeretetét, noha leírhatatlan gyötrelem nehezedett vállára. Sátán hozzáértő kísértései nem ingatták meg Isten drága Fiának egyenességét. Atyjába vetett állhatatos bizalmát nem sikerült megrendíteni.

Krisztus nem állt szóba a kísértővel Jézus nem ereszkedett le, hogy megmagyarázza ellenségének istenfiúsága mikéntjét, és mint Isten Fiának, hogyan kell cselekednie. Sátán zaklató és gúnyos modorban utalt Krisztus jelenlegi gyengeségére és kedvezőtlen megjelenésére saját erejével és dicsőségével ellentétben. Azzal gúnyolta Krisztust, hogy Ő inkább az angyalok szánalmas képviselője, nem a mennyei udvarok elismert királya és parancsnoka. Jelenlegi állapota bizonyítja, hogy mind Isten, mind az emberek megvetették. Azt mondta, hogy ha Krisztus valóban Isten fia és a menny uralkodója, akkor ereje azonos az Istenével, így arra is képes, hogy ezt csoda által bizonyítva a lábánál lévő köveket kenyerekké változtassa és enyhítse éhségét. Sátán ígéretet tett, hogy ha Krisztus ezt megteszi, akkor azonnal aláveti magát fenségének és a közöttük folyó küzdelem örökre lezárul. Krisztus nem vette tudomásul Sátán becsmérlő gúnyjait. Sátán nem tudta elérni, hogy Krisztus bebizonyítsa hatalmát. Szelíden, visszavágás nélkül viselte a rágalmakat. A keresztségekor a mennyből kijelentett szavak nagyon értékesek voltak számára és bizonyították, hogy Atyja helyeselte azokat a lépéseket, melyeket a megváltási tervben az ember helyetteseként és jótállójaként megtenni készült. A megnyílt felhők és a galamb szimbóluma azt bizonyították, hogy a mennyben lévő Atya egyesíteni fogja erejét a földön tartózkodó Fia erejével, hogy az emberek megszabadulhassanak Sátán fogságából. Isten elfogadta Krisztus törekvését, hogy összekösse a földet a mennyel, a véges embert a végtelen Istennel. A mennyei Atyától kapott jelek elmondhatatlanul sokat jelentettek Isten Fia számára nehéz szenvedései, valamint a lázadó vezérrel vívott szörnyűséges harca idején. Miközben kiállta Isten próbáját a pusztában, és teljes szolgálata idején, semmit nem tett annak érdekében, hogy meggyőzze Sátánt saját hatalmáról és arról, hogy Ő a világ Megváltója. Sátánnak volt elég bizonyítéka Krisztus fenséges helyzetéről. Azért záratott ki a mennyből, mert nem volt hajlandó megadni a Jézusnak járó tiszteletet, nem volt hajlandó alávetni magát Neki, ezért Isten ellen való lázadásban tört ki. Krisztus küldetésének semmilyen részét nem képezte, hogy saját haszna, vagyis szenvedése enyhítése érdekében használja isteni hatalmát. A szenvedéseket önként vette magára. Felvette az emberi természetet, s így el kellett szenvednie az emberiség kellemetlenségeit, betegségeit és nyomorúságát. Nem vihetett véghez csodákat saját érdekében. Mások megmentésére jött. Küldetésének célja az volt, hogy áldásokat, reményt és életet hozzon a lesújtottnak és a szenvedőnek. Krisztus az éhség legszörnyűbb kínjait szenvedte el, mégis kiállta a kísértéseket. Ugyanazzal

180

Ellen G. White


az Igével felelt Sátánnak, melyet Mózesen keresztül adott a pusztában vándorló Izraelnek, amikor ételük megfogyatkozott és húst követeltek: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Úgy kijelentésével mint példájával, Krisztus megmutatta az embereknek, hogy nem a fizikai éhezés a legnagyobb csapás, ami útjukba jöhet. Sátán azzal áltatta az első emberpárt, hogy ha esznek a tudás fájának tiltott gyümölcséből, akkor az jót hoz majd számukra és biztosítja életüket a halál ellen. Ez pontos ellentéte volt az Isten által kijelentett igazságnak: "De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz" (1Móz 2:17). Ha Ádám engedelmeskedett volna, soha nem ismerte volna meg a nélkülözést, a fájdalmat és a halált. Ha az özönvíz előtti emberek engedelmeskedtek volna Isten szavának, akkor megmenekültek volna és nem vesztek volna el a víz hullámaiban. Ha a zsidók engedelmeskedtek volna Isten szavainak, akkor Ő különleges áldásokban részesítette volna őket. De ők étvágyuk és szenvedélyeik kielégítése következtében elbuktak. Nem engedelmeskedtek Istennek. Megromlott étvágyuk dédelgetése számos és súlyos bűnökhöz vezetett. Ha Isten rendeléseit helyezték volna az első, testi szükségleteiket pedig a második helyre, akkor - alávetvén magukat Isten választásának a számukra megfelelő ételeket illetően - egyikük sem bukott volna el a pusztában. Kánaán kívánatos földjén szent és egészséges népként telepedhettek volna le, és egyetlen erőtlen sem lett volna törzseik sorában. A világ Megváltója bűnné lett az emberiség érdekében. Az ember helyettesévé válva Krisztus nem nyilvánította ki azt a hatalmát, mellyel mint Isten Fia rendelkezett. Az emberek fiai közé sorolta magát. A kísértés megpróbáltatásait emberként kellett hordoznia az emberekért, a legmegpróbáltatóbb körülmények között adva a hitnek és az Atyjában való tökéletes bizalomnak a példáját. Krisztus tudta, hogy Atyja - amikor jónak látja - gondoskodni fog táplálékáról. Keserű helyzetében, amikor az éhség felmérhetetlen erővel nehezedett rá, a számára kijelölt megpróbáltatás töredékét sem akarta idő előtt enyhíteni isteni hatalma gyakorlása által. A bukott embernek nincs hatalma arra, hogy csodákat vigyen véghez saját érdekében. Ha zökkenőmentes körülmények között élne, akkor sem volna hatalma kimenekedni a váratlanul rátörő fájdalomból és gyötrelemből, és nem tudna győzelmet aratni az ellenség felett. Isten célja az, hogy megpróbálja az embereket és így lehetőséget adjon nekik jellemük fejlesztésére. Gyakran nehéz körülményeket enged meg életükben, hogy megpróbálja szeretetében és hatalmában való hitüket és bizalmukat. Krisztus élete tökéletes minta. Szóval és tettel mindig arra tanította az embereket, hogy hagyatkozzanak Istenre, hitüket és bizalmukat Őbelé helyezzék. Krisztus tudta, hogy Sátán hazug volt kezdettől fogva, és nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy úgy hallgassa meg a nagy csaló állításait, hogy vakmerő

181

Ellen G. White


kijelentéseiért ne dorgálja meg azonnal. Sátán arra akarta ingerelni Isten Fiát, hogy szálljon vitába vele. Abban reménykedett, hogy így előnyhöz juthat a végtelenül legyengült és lelki gyötrelemben lévő Krisztussal szemben. Azt tervezte, hogy kiforgatja Krisztus szavait, fölébe kerekedik, majd segítségül hívja a bukott angyalokat, hogy minden erejüket összeszedve legyőzzék. A világ Megváltója nem került összetűzésbe Sátánnal, aki azért űzetett ki a mennyből, mert nem volt ott méltó maradása többé. Bármilyen csalásra képes volt az, aki a mindenható Isten és Fia ellen tudta fordítani Isten angyalait, megnyerve magának rokonszenvüket. Négyezer éven át harcolt az isteni vezetés ellen, de ez idő alatt kísértésre és megtévesztésre való hatalmából és tudományából semmit sem veszített.

Győzelem Krisztus által Mivel a bukott ember nem tudott győzni Sátán ellen emberi erővel, Krisztus eljött a menny királyi udvaraiból, hogy az emberi és isteni erőt egyesítve segítse az emberiséget. Krisztus tudta, hogy Ádám hatalmas előnyei révén kiállhatta volna Sátán kísértéseit az Édenben, és győzhetett volna felette. Azt is tudta, hogy az Édenkerten kívül nem volt lehetséges az ember számára, hogy saját erőből visszautasítsa Sátán kísértéseit, mivel a bűneset elválasztotta őt Isten világosságától és szeretetétől. Hogy reményt hozzon az ember életébe, és megmentse a teljes romlástól, megalázta magát és felvette az emberi természetet, hogy isteni erejét emberi erővel egyesítve saját szintjén érhesse el az embert. Az elbukott fiak és leányok számára megszerzi azt az erőt, amihez saját maguktól nem juthatnának hozzá, hogy az Ő nevében győzni tudjanak Sátán kísértései fölött. A dicsőséges Isten Fia emberi természetben azáltal kerül közelebb az emberekhez, hogy helyettesükké lesz. Azonosítja magát az ember szenvedéseivel és nehézségeivel. Minden ponton megkísértetett, ahol az emberek megkísértetnek, hogy megtudja, hogyan segítse meg őket. Krisztus győzelemre jutott a bűnös érdekében. Éjjeli látomásában Jákób létrát látott, ami Isten trónja felé emelkedve kötötte össze a földet a mennyel. Látta Isten angyalait mennyei, ragyogó ruhákba öltözötten, amint fel s alá jártak a mennyben ezen a fényes létrán. A létra alja a földet érte, teteje pedig a mennyben volt és Isten trónján támaszkodott. Isten trónjának világossága ragyogott a létrán, ami elmondhatatlan dicsőséggel sugározta be a földet. A létra Krisztust jelképezte, aki kapcsolatot teremtett a menny és a föld között. Megalázva magát, Krisztus az emberi fájdalom mélységéig ereszkedett együttérzést és sajnálatot fejezve ki a bukott emberiség iránt, melyet a létra földön nyugvó vége jelképezett Jákób számára. A létra teteje Krisztus isteni hatalmát jelképezte, aki a Végtelen Istenbe kapaszkodva összeköti a mennyet a földdel, és a véges embert a végtelen Istennel. Krisztus kapcsolatot teremt Isten és ember között.

182

Ellen G. White


Angyalok járhatnak a menny és a föld között, hogy a szeretet üzeneteit vigyék az elbukott emberiségnek, így szolgáljanak azoknak, akik a megváltás örökösei lesznek. Ádám és Éva igen kedvező körülményeknek örvendhetett a mennyben. Kiváltságuk volt, hogy Istennel és az angyalokkal beszélhessenek. A bűn kárhoztatása nélkül éltek. Isten és az angyalok világossága vette őket körül. Teremtőjük tanította őket. Mindezek ellenére elbuktak a ravasz ellenség hatalma és kísértései alatt. Sátán négyezer éven át munkálkodott az isteni vezetés ellen, és kitartó igyekezete által erőre és tapasztalatra tett szert. Az elbukott ember nem rendelkezik Ádám és Éva Édenben élvezett körülményeivel. Négyezer év óta egyre távolabbra került Istentől, ezért kísértései felismeréséhez megértéséhez és legyőzéséhez szükséges bölcsessége és ereje fokozatosan meggyengült, míg Sátán diadalmas uralomra tett szert a földön. Az étvágy és a szenvedély, a világ és a hivalkodó bűnök szeretete voltak a gonoszság gyökerei. Ezekből sarjadt mindenféle bűn, erőszak és romlás. (The Review and Herald, 1874. augusztus 4. és 18.)

40. Krisztus második megkísértése Sátánnak nem sikerült legyőznie Krisztust az étvágy területén. A pusztában Krisztus az ember érdekében aratott győzelmet az étvágy felett, hogy lehetővé tegye számára, hogy attól kezdve - Krisztus nevében - önmaga is győzni tudjon ezen a téren. Sátán nem kívánt felhagyni törekvéseivel mindaddig, amíg mindent el nem követ annak érdekében, hogy legyőzze a világ Megváltóját. Tudta, hogy számára minden kockán forgott. Vagy neki, vagy Krisztusnak kellett győztesként kikerülni a küzdelemből. Hogy elámítsa Krisztust hatalmas erejével, Jeruzsálembe vitte és a templom ormára helyezte, majd folytatta kísértéseit. Újra azt követelte Krisztustól, hogy ha valóban Isten Fia, akkor ezt bizonyítsa azzal, hogy leveti magát a magasból. Arra késztette Krisztust, hogy bízzon Atyjának fenntartó erejében. Első kísértésében Sátán kétségeket akart támasztani Krisztusban Isten szeretetét és gondoskodását illetően. A körülményeket és az éhséget hozta bizonyítékul arra, hogy Krisztus nem volt kedves Isten szemében. Igyekezete azonban nem járt sikerrel. Ezután elbizakodottságra akarta sarkallni, hogy így ingassa meg Atyjában való hitét és tökéletes bizalmát. "Ha Isten Fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe" (Mt 4:6). Jézus azonnal válaszolt: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." (Mt 4:7.)

Az elbizakodottság bűne Az elbizakodottság bűne és az Istenbe vetett tökéletes hit és bizalom hasonlítanak egymásra. Sátán azzal áltatta magát, hogy kihasználva Krisztus emberi voltát, el fogja tudni érni, hogy átlépje a bizalom és az elbizakodottság határát. Ezen

183

Ellen G. White


a ponton sokan zátonyra futnak. Sátán hízelgés által próbálta megtéveszteni Krisztust. Elismerte, hogy Krisztus helyesen tette, hogy a pusztában, a legmegpróbálóbb körülmények között is hitt és bízott abban, hogy Isten az Ő mennyei Atyja. Most arra próbálta rávenni Krisztust, hogy még egy bizonyítékot adjon arról, hogy teljesen Istenre támaszkodik, és hisz abban, Ő Isten Fia. Arra kérte, hogy vesse le magát a templom ormáról, mert ha valóban az Isten Fia, akkor nincs mitől félnie, hiszen angyalok vannak mellette, hogy fenntartsák Őt. Sátán bizonyságot tett az Írásokban való jártasságáról. A világ Megváltója nem ingott meg következetességében és tökéletes hittel ragaszkodott Atyja megígért gondoskodásához. Noha az ellenség kezében volt, különösen nehéz és veszélyes helyzetben, mégsem tette próbára szükségtelenül az Atya szeretetét és hűségét. Nem kísértette Istent azzal, hogy Sátán sugallatára elbizakodottan próbára tegye Atyja gondviselését. Sátán olyan Igével állt elő, ami az alkalomnak megfelelőnek tűnt. Azt remélte, hogy az Igét a Megváltóra alkalmazva, sikerrel viheti véghez terveit. Krisztus tudta, hogy Isten valóban fenntarthatná, ha Ő maga kívánta volna Tőle, hogy vesse le magát a templomból. Az azonban nem hitének erejét bizonyítaná, ha Sátán indítványozására és az Atya óhaja ellenére az Ő védelmező gondoskodásával és szeretetével kísérletezne. Sátán jól tudta, hogy Krisztus emberi természetének gyengeségét mutatta volna meg abban, ha Sátántól legyőzetve és Atyja akarata ellenére, azzal próbálta volna bizonyítani fenntartó szeretetét, hogy leveti magát a templomról. Krisztus győztesként került ki a második kísértésből is. A hatalmas ellenséggel vívott küzdelemben tökéletes bizalmat tanúsított Atyja iránt. Megváltónk az itt nyert győzelemmel tökéletes mintát adott az embernek. Megmutatta neki, hogy az egyedüli biztonság a megpróbáltatások és veszély idején: az Istenbe vetett szilárd és rendíthetetlen bizalom. Nem élt vissza Atyja irgalmasságával azáltal, hogy olyan veszélybe helyezze magát, ami szükségessé tenné, hogy mennyei Atyja kinyilvánítsa hatalmát és megmentse Őt a bajból. Ez a saját maga számára kierőltetett gondviselés lett volna, nem pedig az Istenbe vetett hit és rendíthetetlen bizalom példája. Sátán célja az volt Krisztus megkísértésével, hogy merész magabiztosságba sodorja Őt és emberi gyengeséget mutasson, így népe számára ne nyújthasson tökéletes mintát. Sátán azt gondolta, ha kísértéseinek próbájában Krisztus elbukna, akkor az emberek számára nem lenne megváltás, s teljhatalmúlag uralkodhatna felettük.

184

Ellen G. White


Krisztus a mi reménységünk és példaképünk Krisztus megalázó és gyötrő szenvedései a megkísértés pusztájában az emberiség érdekét szolgálták. Ádámban minden elveszett a bűnesetkor, és az embernek egyedül Krisztuson keresztül lehet reménye Isten tetszésének a helyreállására. A törvényszegés által az ember olyan messzire került Istentől, hogy nem tudta megalázni magát Isten előtt hatalmas bűnével azonos arányban. Isten Fia teljességgel értette a törvényszegő súlyos bűneinek jellegét, és bűntelen jelleme miatt egyedül Ő hozhatott elfogadható áldozatot az emberért, azáltal, hogy elszenvedi Atyja nemtetszésének fájdalmas érzését. Isten Fiának a világ bűnei miatt érzett szomorúsága és gyötrelme egyenlő arányban állt isteni méltóságával és tisztaságával, valamint a támadás mértékével. Mindenben Krisztus a példaképünk. Lássuk meg azt az alázatot, amivel a hosszú pusztai próba és böjt idején győzött értünk az étvágy területén! Raktározzuk el magunkban ezt a leckét a kísértések idejére! Ha az étvágy hatalma olyan erővel nehezedik az emberi családra, és annak dédelgetése olyan félelmetes, hogy maga Isten Fia vetette alá magát egy ilyen próbának, akkor milyen fontos, hogy átérezzük annak szükségességét, hogy étvágyunkat a megfontolás uralma alatt tartsuk. Megváltónk majdnem hat hétig böjtölt, hogy győzelmet arasson az emberért az étvágy területén. Hogyan lehetséges, hogy hitvalló keresztények, megvilágosodott lelkiismeretük és a krisztusi példa ellenére, behódolnak az étvágy uralmának, aminek olyan gyengítő hatása van a szívre és az értelemre? Fájdalmas tény, hogy az én kielégítésének egészség károsodását, és az erkölcsi erő gyengítését szolgáló szokásai a jelenlegi keresztény világ nagy részét rabláncon tartja. A kegyességet vallók közül sokan nem keresik Krisztus hosszú pusztai böjtjének és szenvedésének okát. Gyötrelmét nem annyira saját éhezésének kínjai okozták, mint inkább az étvágy és a szenvedélyek rabságának - az emberiségen megmutatkozó - félelmetes következményei, melyeket Krisztus előre látott. Tudta, hogy az étvágy az ember bálványa lehet, mely oda juttathatja őt, hogy elfelejtkezzen Istenről, és megváltásának is útjába állhat. (The Review and Herald, 1874. augusztus 18. és szeptember 1.)

41. Krisztus harmadik megkísértése Megváltónk tökéletesen bízott abban, hogy Mennyei Atyja nem fogja feljebb kísérteni annál, mint aminek elhordozásához megadja a szükséges erőt, és ha türelmesen állja a próbát, akkor győzelemre segíti Őt. Krisztus nem helyezte magát veszélybe saját akaratából. Isten megengedte Sátánnak, hogy egy ideig hatalmat gyakorolhasson Fia felett. Jézus tudta, hogy ha megőrzi erkölcsi szilárdságát ebben a különösen megpróbáló helyzetben, akkor - ha nem lenne rá más mód - Isten angyalt küldene szabadítására. Krisztus magára vette az emberi természetet, így az emberiség képviselője lett. 185

Ellen G. White


Sátán látta, hogy semmit nem ért el Krisztus második megkísértésével. "Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz" (Lk 4:5-7). Az első két nagy kísértésben Sátán nem mutatta ki valódi céljait és jellemét. Ez idáig a mennyei udvarok magasztalt küldöttének adta ki magát, de most levette álarcát. Körös-körül a világ királyságainak csodálatos látványát hozta Krisztus elé és a világ fejedelmének nevezte magát.

A legcsábítóbb kísértés A három kísértés közül az utolsó volt a legcsábítóbb. Sátán tudta, hogy Krisztus élete tele lesz fájdalommal, nehézséggel és küzdelemmel. Úgy gondolta, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy csábító ajánlatakor Krisztus feladja következetességét. Sátán minden erejét összeszedte ebben a harmadik kísértésben, mert ennek az utolsó erőfeszítésnek kellett eldöntenie sorsát, azaz végső győzelmét vagy vereségét. Ő volt a levegőbeli hatalmasságok fejedelme, és azt állította, hogy uralma van a világ felett. Egy rendkívül magas hegy tetejére vitte Jézust, ahol megmutatta neki a világ királyságait, melyeket oly régóta uralma alatt tartott, és egyetlen nagy ajándékként felajánlotta azokat Jézusnak. Azt mondta Krisztusnak, hogy szenvedés és veszély nélkül az övé lehet a világ összes királysága. Sátán ígéretet tett, hogy lemond jogáról, uralmáról és megtiszteltetésként Krisztust teszi jogos uralkodóvá. Mindaz amit cserébe kíván az, hogy Krisztus hódoljon be neki mint felettesének. Jézus szemei egy pillanatra megnyugodtak az elé táruló dicsőségen, de elfordult attól és megtagadta magától, hogy az elragadó látványra tekintsen. Nem veszélyeztette állhatatosságát azzal, hogy szóba álljon a kísértővel. Amikor Sátán hódolatot követelt, Krisztus isteni felháborodása felgerjedt, mert nem tudta tovább elviselni Sátán istenkáromló elbizakodottságát, és azt sem, hogy a jelenlétében maradjon. Krisztus most gyakorolta isteni tekintélyét és megparancsolta Sátánnak, hogy távozzon. "Eredj el Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Mt 4:10). Büszkeségében és önteltségében Sátán a világ jogos és folytonos uralkodójának tartotta magát. Gazdagságát és dicsőségét magának tulajdonította - mintha ő teremtette volna a világot és minden benne lévő dolgot - és mindenkitől hódolatot követelt, aki abban élt. Azt mondta Krisztusnak: "Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom." (Lk 4:6.) Különleges szövetségre akart lépni Krisztussal, mely szerint mindent - amit magáénak tulajdonít - átad Neki, amennyiben imádni fogja őt. A Teremtőnek ez a megsértése kiváltotta Isten Fia haragját, hogy megdorgálja és elűzze magától Sátánt. Sátán azzal áltatta magát az első kísértésben, hogy olyan jól álcázta valódi céljait és jellemét, hogy Krisztus nem ismerte fel benne

186

Ellen G. White


az elbukott lázadó vezért, akit ő győzött le és vetett ki a mennyből. Krisztus távozásra késztető szavai ("Eredj el Sátán") igazolták, hogy kezdettől fogva tudta kivel áll szemben, és Sátán megtévesztő fortélyai sikertelenek voltak Isten Fiára nézve. Sátán tudta, hogy ha Jézus meghal az ember megváltásáért, akkor az az ő hatalmának végét és pusztulását fogja jelenteni. Ezért dolgozta ki azt a tervet, hogy ha lehetséges, megakadályozza az Isten Fia által elkezdett munka véghezvitelét. Ha a megváltási terv nem valósulna meg, akkor Sátán visszanyerné a magáénak vallott uralmat. Azzal áltatta magát, hogy ha sikerrel jár, a menny Istenének ellenlábasaként fog uralkodni. Sátán örvendezett, amikor Jézus elhagyta a mennyet, otthagyta dicsőségét és hatalmát is. Azt gondolta, hogy Isten Fia az ő hatalmába került. Az édeni pár megkísértése olyan könnyű volt, hogy azt gondolta, sátáni ravaszságával és hatalmával még Isten Fiát is legyőzheti, így megmentheti életét és uradalmát. Célja beteljesedését jelentené, ha el tudná érni, hogy Jézus elforduljon Atyjának akaratától, mint ahogy azt Ádám és Éva esetében is elérte. El kellett jönnie az időnek, amikor Jézus saját élete árán megváltja Sátán tulajdonát, és egy idő után az egész menny és föld aláveti magát hatalmának. Jézus állhatatos volt. A szenvedésekkel teli életet és a gyalázatos halált választotta, valamint azt, hogy - az Atyja által kijelölt módon - a föld országainak törvényes és örökkévaló uralkodója legyen. Sátán szintén hatalmába fog kerülni, s el fogja pusztítani őt, hogy soha többé ne zaklassa Jézust és a megdicsőült szenteket.

Határozottan visszautasított kísértés Jézus így szólt a ravasz ellenséghez: "Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Mt 4:10). Sátán arra kérte Krisztust, hogy adjon neki jelet istenfiúságáról, és azt kérésének pillanatában meg is kapta. Krisztus isteni parancsának kénytelen volt engedelmeskedni. Meghátrált és lecsendesedett. Nem állt hatalmában, hogy ne engedelmeskedjen az ellentmondást nem tűrő felszólításnak. Újabb felszólítás nélkül arra kényszerült, hogy azonnal eltávozzon a világ Megváltójától. Sátán gyűlöletes jelenléte visszavonult, a küzdelem véget ért. Krisztus pusztai győzelme - hatalmas szenvedés árán - olyan teljes volt, mint Ádám bukása. Egy időre megszabadult erőteljes ellenségétől és angyalainak légióitól. Miután Sátán befejezte kísértéseit, egy kis időre eltávozott Jézustól. Az ellenség vesztett, de a harc hosszú és végletesen fárasztó volt. Krisztus fáradt volt és legyengült. Mintha haldoklott volna, a földre esett. Mennyei angyalok jöttek segítségére, akik a királyi udvarokban meghajoltak előtte, és akik most fokozott, noha fájó érdeklődéssel szemlélték szeretett parancsolójukat, amint helytállt a Sátán elleni szörnyűséges harcban. Ételt készítettek számára és felerősítették halottként elterülő testét. Az angyalok meglepetten és döbbenten látták, hogy a világ 187

Ellen G. White


Megváltójának elmondhatatlan szenvedésen kellett átmennie az ember megváltása érdekében. Aki az Istennel egyenlő volt a királyi udvarokban, most ott állt előttük a mintegy hat hetes böjttől lesoványodottan. Egyedül volt, amikor a mennyből kivetett lázadó kimérte rá támadásait. Szorosabb és keményebb próbán ment keresztül, mint amit embernek valaha is ki kell állnia. A sötétség fejedelme elleni harc hosszú és megpróbáló volt Krisztus emberi természetének gyenge és szenvedő állapotában. Az angyalok a szeretet üzenetét és vigasztalást hoztak Jézusnak az Atyától, valamint annak bizonyságát, hogy az egész menny ujjongott az emberért kivívott tökéletes győzelmén. Az emberiség megváltásának árát mindaddig nem foghatjuk fel teljesen, amíg a megváltottak Isten trónjánál nem állnak a Megváltóval. Akkor majd a halhatatlanságban és az örök jutalomban örvendezve fogják énekelni a győzelem és az örök diadal énekét "...nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12). "Sőt hallám - mondja János -, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:13). Noha Sátán legerősebb próbálkozásai és kísértései eredménytelenek voltak, mégsem adott fel minden reményt, hogy talán a jövőben valamikor majd nagyobb sikerrel fog járni. Előretekintett Krisztus szolgálatának idejére, amikor majd lehetőségei lesznek erejének és cselszövésének újbóli latba vetésére Krisztus ellen. Sátán terveket szőtt Isten választott népe, a zsidók értelmének megvakítására, hogy ne ismerjék fel Krisztusban a Megváltót. Azt gondolta, hogy irigységgel, féltékenységgel és gyűlölettel tölti meg szívüket Isten Fiával szemben, hogy ne fogadják el Őt, és amennyire csak lehet, megkeserítsék földi életét. (The Review and Herald, 1874. szeptember 1.)

42. Az isteni kinyilatkoztatás "Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett" (2Kor 4:6). A bűnbeesés előtt ősszüleink gondolkodását nem árnyékolták felhők, amik megakadályozták volna őket Isten jellemének megértésében. Tökéletesen engedtek Isten akaratának. Csodálatos fény, Isten világossága vette őket körül. Az Úr meglátogatta a szent párt és kezének munkája által tanította őket. Tankönyvük a természet volt. Az Édenkertben a körülöttük lévő dolgok Isten létezéséről tanúskodtak. A kert minden egyes fája Róla beszélt. Az Ő alkotásait szemlélve meglátták azt, ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalmát és istenségét. 188

Ellen G. White


Miközben igaz, hogy Isten a természetben felismerhető volt, a bűnbeesés után mégsem állíthatjuk, hogy tökéletes ismeretet tárt Ádám és leszármazottai elé a természet világán keresztül. A természet addig adhatott tanítást az embernek, amíg ártatlanok voltak, a törvényszegés azonban - a természet és annak Istene közé állva - megmételyezte a természetet. Ha Ádám és Éva mindvégig engedelmeskedik Teremtőjének, ha a tökéletes lelkiismeret ösvényén maradnak, akkor megismerhették és megérthették volna Istent. De amikor hallgattak a kísértő hangjára és bűnt követtek el Isten ellen, a mennyei ártatlanság fényruhája eltávozott tőlük, s közben Isten nem ismerésének sötét köntöse vonta őket körül. Az őket addig körülvevő tiszta és tökéletes világosság mindent megvilágított, amihez közelítettek. Amióta azonban a mennyei világosság elhagyta őket, Ádám ősei többé nem voltak képesek felismerni Isten valódi jellemét alkotásaiban. Noha az, amit a természetből ma láthatunk, nem sok elképzelést nyújt az Édenkert szépségéről és nagyszerűségéről, a természet világa még mindig félreérthetetlen hangon hirdeti Isten dicsőségét. A bűn által megrontott természetben sok csodálatos dolog maradt. Mindenható, jóságos, irgalmas és szerető Isten teremtette a földet, ami még megromlott állapotában is igazságokat hirdet a hozzáértő Kézművesről. A természet nyitott könyvében - a csodaszép, illatozó és változatos színű virágok által - Isten félreérthetetlen kifejezését adja szeretetének. Ádám bűnbeesése után Isten elpusztíthatott volna minden nyiladozó bimbót és virágot, vagy elvehette volna azok kellemes illatát. Az átok pusztította és megrongálta földön a tövisek és tüskék, bogáncsok és gazok a törvény ítéletét hirdetik. A finom színű és illatú virágok azonban arról tanítanak, hogy Isten még mindig szeret bennünket, és kegyelme nem vonult teljesen vissza a földről. A természet tele van lelki tanítással az emberiség számára. A virágok elhalnak, de később újból életre kelnek, és ebben a feltámadás leckéjét látjuk. Az Istent szeretők újra virágozni fognak a mennyei Édenben. A természet azonban nem képes tanítani Isten hatalmas és csodálatos szeretetéről. Ezért a bűnbeesés után nem a természet volt az ember egyedüli tanítója. A természet Istene Jézus Krisztusban találkozott velünk, hogy a világ ne maradjon örök lelki sötétségben. Isten Fia az Atya kinyilatkoztatójaként jött el világunkba. Ő volt "az igazi világosság", aki eljött a világba (Jn 1:9). Tekintsünk "...az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatására" (2Kor 4:6). Isten - egyszülött Fia személyében leereszkedett emberi természetünk szintjére. Jézus így felelt Tamás kérdésére: "...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában 189

Ellen G. White


vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem." (Jn 14:6-11.) A legnehezebb és legmegalázóbb lecke, amit az embernek meg kell tanulnia: a saját, emberi bölcsességére való támaszkodás eredménytelensége, valamint annak biztos kudarca, ha saját erejéből kívánja megérteni a természetet. A bűn meghomályosította látását, és saját magától nem képes értelmezni a természetet anélkül, hogy azt Isten fölé ne helyezné. Nem képes Istent vagy Jézust látni benne. Az athéniakhoz hasonló helyzetben van, akik természetimádó oltárokat állítottak. Az Aeropagos közepén állva Pál az athéniek elé tárta az élő Isten dicsőségét a bálványimádó gyakorlatukkal ellentétben. "...Athéni férfiak - mondta - minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk: miképpen a ti költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség" (ApCsel 17:22-29).

A természet nem azonos Istennel Akiknek igaz ismeretük van Istenről, azok nem válnak olyannyira az anyagi törvények és a természet működésének rabjaivá, hogy ne vegyék észre vagy ne akarják elismerni Isten folyamatos munkálkodását a természetben. A természet nem azonos Istennel és soha nem is volt az. A természet maga - noha szava bizonyságot tesz Istenről - nem Isten. Mindössze arról van szó, hogy a teremtés munkájaként tanúságot tesz Isten hatalmáról. A természet szerzője a Szentháromság. A természet világának nincs önmagában való hatalma, csak az, amivel Isten ruházza fel. Az Atya személyes Isten, a Fiú pedig személyes Krisztus. "Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása,

190

Ellen G. White


aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban" (Zsid 1:1-3). A zsoltárszerző ezt írja: "Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést" (Zsolt 19:2-3). Némelyek úgy vélik, hogy a természet világának nagyszerű dolgai azonosak Istennel. De ez nem így van. Az égen látható csodák nem tesznek mást, mint végzik kijelölt feladatukat. Isten irányítja őket. Mindennek teremtője és felügyelője Isten, aki fenntartja a teremtett világ dolgait. Ugyanaz a kéz, mely egyensúlyban tartja a hegyeket, titokzatos pályákon vezeti a világokat a nap körül. Aligha van valami olyan a természetben, amire ne találnánk utalást Isten Igéjében. A Biblia kijelenti, hogy Isten az, aki "felhozza az ő napját" és aki "esőt ád" (Mt 5:45). Isten az, aki "füvet sarjaszt a hegyeken", és "olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét. ... Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak" (Zsolt 147:8, 1618). Isten "...villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból" (Zsolt 135:7). A Szentírásnak ezek a szavai egy szót sem ejtenek a természet öntörvényűségéről. A tervének végrehajtásához szükséges feltételekről Isten gondoskodik. Ő tartja fenn az élet virágzásához szükséges dolgokat. Ő küldi a harmatot, az esőt és a napsütést, hogy a természet zöldje felfakadjon és elterítse szőnyegét, a bokrok, a gyümölcsfák rügyezni kezdjenek, virágozzanak és teremjenek. Ne feltételezzük, hogy a mag valamiféle belső törvény hatására önmagától kel életre vagy a levél önmagától jelenik meg. Istennek vannak ugyan törvényei, de azok csupán szolgák az eredmények megvalósításához. Isten közvetlen közreműködése okozza minden apró mag felszínre törését és életben maradását. Minden levelet és virágot Isten hatalma tart életben. Az ember testi felépítése Isten fennhatósága alatt van, de nem úgy működik, mint egy óra, melynek felhúzás után magától kell működnie. A szív ver, a pulzus és a légzés is továbbhalad, de az egész lényünk Isten kezében van. "Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok" (1Kor 3:9). Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Minden szívverésünk és lélegzetvételünk a mindenütt jelenlévő Isten, a hatalmas Vagyok ereje által történik, aki az élet leheletét Ádám orrába lehelte. Az ókori filozófusok hatalmas ismeretükkel büszkélkedtek. Olvassuk el az ihletett apostol meglátását a dologról: "Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. ... Mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett" (Róm 1:22-25). Emberi bölcsességgel a világ nem képes megismerni Istent. A világ bölcsei tökéletlen ismeretet alkotnak Istenről az Ő alkotásaiból, mert balgaságukban a természetet és annak törvényeit a természet 191

Ellen G. White


Istene fölé helyezik. Akinek az ismerete a természetből, és nem annak elfogadásából ered, hogy az Atya Krisztusban megjelentette magát, azok csak tökéletlen ismeretet szerezhetnek Istenről. Ez az ismeret pedig - ahelyett hogy felemelő elgondolásokat nyújtana Istenről és az Ő törvényének való engedelmességet eredményezné bálványimádóvá teszi az embereket, akik így, bölcseknek vallván magukat, balgatagokká lesznek. Mielőtt bölcsekké válnak, először balgáknak kell lenniük saját szemükben azoknak, akik úgy vélik, hogy ismeretet szerezhetnek Istenről Jézuson kívül is, aki a Biblia szerint "az ő valóságának képmása" (Zsid 3:1). Lehetetlen tökéletes ismeretet szerezni Istenről a természetből, mivel az maga sem tökéletes. Tökéletlen voltában nem tudja bemutatni Istent, nem tudja feltárni az Ő erkölcsileg tökéletes jellemét. De Krisztus személyes Megváltóként jött el a világba, és egy személyes Istent mutatott be. Személyes Megváltónkként távozott a mennybe és hasonlóképpen fog eljönni újra. Ő az Atya személyének képmása. " Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg" (Kol 2:9). (The Review and Herald, 1898. november 8.)

43. Az életadó Krisztus "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1:1- 5). A világ nem látott semmi istenit az alázatos názáreti emberben. A végtelen Isten egyszülött Fia a világban volt, és az emberek nem ismerték meg Őt valóságos jelleme alapján. "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). Ez nem a földi életre vonatkozik, hanem a halhatatlanra, amely Isten kizárólagos tulajdona. Az Igének volt ilyen élete, aki Istennél volt, és aki Isten volt. A földi életben mindenkinek része van. Az nem örökkévaló vagy halhatatlan, mert az Életadó visszaveszi. Az embernek nincs hatalma élete felett. Jézus azonban nem kölcsönbe kapta az életét, és azt senki nem vehette el tőle. "Én teszem le azt magamtól" mondja. Benne eredeti, nem pedig kölcsönkapott vagy átszármazott élet volt. Ez a fajta élet nincs meg az emberben, aki azt egyedül Krisztuson keresztül érheti el. Nem lehet megdolgozni érte, mert ingyen ajándékként adatik a Krisztusban mint személyes Megváltóban való hit feltételeként. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül örök Istent" (Jn 17:3). Ez az élet nyitott kútforrása a világ számára. Pál apostol így szól Timótheusnak adott intelmében: "De te, oh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt. Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és 192

Ellen G. White


Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Pontzius Pilátus alatt ama szép vallástétellel. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és az uraknak Ura. Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen." (1Tim 6:11-16.) Máshol ezt írja Pál: "Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hiendenek őbenne az örök életre. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen. (1Tim 1:15-17.)

A Krisztus által hozott halhatatlanság Krisztus "...világosságra hozta pedig az életet és a halhatatlanságot az evangélium által" (2Tim 1:10). Senki nem élhet független lelki életet nélküle. A bűnös nem halhatatlan, mert Isten azt mondta, hogy "...amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia" (Ez 18: 4) - és ez így is lesz. A kijelentés nem a mindannyiunk által jól ismert halálról, hanem a második halálról beszél. Az emberek azt mondhatják erről: talán nem több az ember az állatnál? - Ez a gondolat lealacsonyító számukra. De vajon mi az, ami Isten szemében felemelő az emberrel kapcsolatban? Talán a pénz felhalmozása? - Nem! Isten azt mondja, hogy az arany és az ezüst az Övé. Ha az ember eltékozolja a rábízott vagyont, Isten hamarabb szétszórhatja azt, mint ahogy ő összegyűjtötte. Az ember rendelkezhet kiváló képességekkel és természeti adottságokkal, de ezeket mind Istenétől, Teremtőjétől kapja. Isten elveheti a gondolkodás ajándékát, és egy pillanat alatt hasonlóvá teheti az embert Nabukodonozorhoz, aki a mezei állatok szintjére süllyedt. Azért tesz ilyet Isten, mert az ember úgy tesz, mintha bölcsességét és hatalmát Istentől függetlenül szerezte volna. Az ember halandó, és az is marad, ha túl bölcsnek érzi magát ahhoz, hogy elfogadja Krisztust. Az emberi értelem csodálatos dolgokat ért el, de ki adta az erőt mindehhez, ha nem Isten, a seregek Ura. El fognak veszni azok az emberek, akik a saját maguk által feltételezett hatalmukban örvendeznek és - az özönvíz előtti világ példáját követve felmagasztalják magukat. A korabeli, magas életkort megérő emberiségnek minden gondolata szüntelen csak gonosz volt. Mivel elég okosak voltak a gonoszságra, a föld megromlott lakói alatt. Ha összekötötték volna magukat a végtelen bölcsesség forrásával, akkor Istentől nyert adottságaik és talentumaik által csodálatos dolgokra lehettek volna képesek. Ők azonban elfordultak Istentől, és helyette Sátánt követték, mint ahogy napjainkban is sokan ezt teszik. Az Úr, büszke ismereteikkel együtt, elmosta őket a föld színéről.

193

Ellen G. White


A világ magasztalhatja az emberiséget eredményeiért, de az ember nagyon hamar lealacsonyítja magát Isten szemében, ha helytelenül használja a rábízott talentumokat; pedig ha helyesen élne azokkal, akkor lelki épülését szolgálhatnák. Az Úr, noha hosszan tűr és egyetlen lélek vesztét sem kívánja, a bűnre semmiképp nem ad mentséget. "Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hizlaljátok az én népem Izrael áldozatának elejével. Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én előttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak" (1Sám 2:29-30). Isten tisztességet szerez az Őt szeretőknek. "Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint - mondja Dávid - kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől" (Zsolt 18:21-22).

Hogyan nyerhetünk örök életet? Csak a Krisztusban hívők nyerhetnek örök életet. Csak akkor lehetünk bizonyosak abban, hogy az isteni természet részesei vagyunk, ha szüntelen táplálkozunk Krisztus testéből és véréből. Senki ne legyen közömbös e témát illetően, és ne mondja azt, hogy amennyiben őszinték vagyunk, nem számít miben hiszünk. Az igazság legkisebb részét sem adhatjátok fel a magatok vagy valaki más tetszésére. Ne akarjátok kikerülni a keresztet! Ha nem részesülünk az igazság napjának sugaraiban, akkor nincs kapcsolatunk a világosság Forrásával. Ha ez a világosság nem lakozik bennünk, akkor soha nem üdvözülhetünk. Isten mindent megtett annak érdekében, hogy Sátán ne keresztezze az ember teremtésével való célját. Miután Ádám és Éva - engedetlenség által - halált hozott a világba, Krisztus drága áldozatot hozott az emberekért. Nagyobb értékhez jutottak annál, mint ami eredetileg az övéké volt. Isten az egész mennyet adta oda Krisztussal, egyszülött Fiával, a világ Megváltójával. Krisztus elfogadásával az ember értékessé válik. Az Ő áldozata életet és világosságot hoz mindazoknak, akik személyes Megváltójuknak tekintik Krisztust. Isten szeretete Jézus Krisztuson keresztül az Ő teste minden tagjának szívében szétárad, s magával viszi az Atya törvényének életerejét. Ekképpen Isten az emberrel, az ember pedig Istennel lakozhat. Pál azt mondta: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2:20.) Az ember örök életet nyerhet, ha hit által eggyé válik Krisztussal. Isten a Fiához hasonlóan szereti azokat, akiket Krisztus megvált. Micsoda gondolat!

194

Ellen G. White


Szeretheti-e Isten a bűnöst úgy, mint saját Fiát? - Igen! Ezt Krisztus mondta, és Ő komolyan is gondolja, amit mond. Minden törekvésünket meg fogja áldani, ha élő hit által ígéreteibe kapaszkodunk és Őbelé helyezzük bizalmunkat. Tekintsetek rá és éltek! Mindazok, aki engedelmeskednek Istennek, benne foglaltatnak Krisztus Atyjához intézett imájában: "És megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen őbennök, amellyel engem szerettél, és én is őbennök legyek." (Jn 17:26.) Csodálatos igazság ez! Túl mély ahhoz, hogy az emberi természet felfoghatná! Krisztus így szól: "Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." (Jn 6:35) "Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon" (Jn 6:40). "Bizony, bizony mondom néktek: aki én bennem hisz, örök élete van annak" (Jn 6:47). "Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké" (Jn 6:53-58). "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:63). (The Signs of the Times, 1897. április 8.)

44. A feltámadt Megváltó "...Én vagyok a feltámadás és az élet..." (Jn 11:25). Jézus, aki azt mondta: "...leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt" (Jn 10:17) - arra az életre támadt fel a sírból, amellyel önmagában rendelkezett. Az emberi meghalt, az isteni viszont nem. Krisztus isteni természetének volt hatalma a halál bilincseinek megtörésére. Krisztus kijelenti, hogy Önmagában van élete, amellyel bárkit megeleveníthet, akit akar. Minden teremtett lény Isten akarata és hatalma által él. Mindenki az Isten Fiában való életből nyeri életét. Bármennyire tehetséges és sokra is képes valaki, életét az élet Forrásától nyeri. Krisztus az élet kútfeje. Csak az, akié egyedül a halhatatlanság, aki a világosságában és életben lakozik jelentheti ki: ki: "...Van hatalmam letenni azt [életemet], és van hatalmam ismét felvenni azt..." (Jn 10:18). A római őrök tisztán hallották Krisztus szavait: "Én vagyok a feltámadás és az élet". Sátán egész serege is hallotta azt. Mi is megértjük, amikor ezt halljuk. Krisztus eljött, hogy váltságul adja életét sokakért. Mint jó Pásztor, életét adta juhaiért. A 195

Ellen G. White


törvényt fenntartani akaró Isten igazsága szerint a büntetést valakinek el kellett hordoznia. Ez volt az egyedüli mód a törvény megóvására és annak kihirdetésére, hogy az szent, igaz és jó. Ez volt az egyetlen útja annak, hogy Isten rámutasson a bűn hatalmas bűnösségére, és hogy az isteni tekintély dicsősége fennmaradjon. Isten egyszülött Fiának halála volt az, aminek fel kellett magasztalnia Isten kormányzásának törvényét. Krisztus elhordozta a világ bűneinek terhét. Jólétünk egyedüli biztonsága Isten Fiának testtélételében és halálában van. Krisztus azért tudta elviselni a szenvedéseket, mert isteni erő támogatta életútján. Azért tudott állhatatos maradni, mert a hűtlenségnek vagy bűnnek nyoma sem volt meg Benne. A jogos büntetést elhordozva diadalt aratott az ember érdekében. Örök életet biztosított számára, s eközben felmagasztalta és dicsőségessé tette a törvényt. Isten felhatalmazta Krisztust arra, hogy halhatatlanságot adjon. Emberi természetben letett életét újra felvette és az emberiségnek ajándékozta. "Én azért jöttem - mondja -, hogy életük legyen és bővölködjenek" (Jn 10:10). "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon" (Jn 6:54). "Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:14). Az örök élet tapasztalatában fognak részesülni mindazok, akik a Krisztusba vetett hit által eggyé váltak Vele. "Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam" (Jn 6:57), és "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban" (Jn 6:56). "Feltámasztom azt az utolsó napon" (Jn 6:54). "...mert én élek, ti is élni fogtok" (Jn 14:19). Krisztus eggyé vált az emberiséggel, hogy az emberiség is eggyé váljék Vele lélekben és igazságban. Ennek a kapcsolatnak az ereje révén, az Isten Igéjének való engedelmességben, az emberek élete azonos lesz Krisztus életével. Jézus így szól a bűnbánóhoz: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Krisztus számára a halál nem más mint alvás - csönd, sötétség és alvás. Úgy beszél róla, mint valami pillanatnyi dologról. "És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal" (Jn 11:26). "Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált soha" (Jn 8:51). A halál a hívő számára is kicsiny dolog - alvás csupán. "...azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt" (1Thess 4:14). Miközben az asszonyok bizonyságot tettek a feltámadt Megváltóról és Jézus arra készülődött, hogy számos követője előtt megjelentse magát, egy másik jelenet is lejátszódott. A római őrök megláthatták a Jézus születésekor diadaléneket zengő hatalmas angyalt. Angyalokat hallottak, akik a megváltó szeretetről énekeltek. A csodálatos látványtól ájultan, holtakként estek a földre. Miután a mennyei sereg eltávozott előlük, lábra álltak és amilyen gyorsan csak tántorgó végtagjaik engedték, a kert kapuja felé vették útjukat. Vak vagy részeg emberhez hasonlóan támolyogva és halott-sápadt arccal osztották meg csodálatos élményüket az útjukba kerülőkkel.

196

Ellen G. White


Néhányan megelőzték őket, és gyorsan eljutva a főpapokhoz és vezetőkhöz, legjobb tudásuk szerint jelentették a különleges eseményeket. Az őrök Pilátus felé vették útjukat, de a papok és vezetők megüzenték nekik, hogy előttük jelenjenek meg először. Különös látványt nyújtott, amint ezek a harcedzett katonák bizonyságot tettek a feltámadt Krisztusról és a Vele együtt feltámadt sokaságról. Beszámoltak a főpapoknak a sziklasírnál látottakról. Idejük sem volt arra, hogy kigondoljanak valamit és ne az igazságot szólják, de a vezetők nem hallgatták örömmel a beszámolót. Tudták, hogy sokan látták Krisztus tárgyalását, mivel azt a Pászka idején tartották. Tudták, hogy a csodálatraméltó események - a természetfeletti elsötétedés és a hatalmas földrengés - nem maradhatnak hatás nélkül, és azonnal tervezni kezdték, hogyan csaphatnák be az embereket. A katonákat megvesztegették, hogy az igazság helyett valami hazugságot adjanak közre. (The Youth's Instructor, 1898. augusztus 4.)

45. A zsenge kéve Amikor Krisztus felkiáltott a kereszten: "Elvégeztetett" (Jn 19:30), hatalmas földrengés volt, ami sok hűséges ember sírját megnyitotta; azokét, akik mindenféle gonoszság ellen bizonyságot tettek és akik felmagasztalták a Seregek Urát. Amikor az Életadó előjött a sziklasírból és azt mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25), összehívta ezeket a szenteket sírjaikból. Életükben rendíthetetlenül bizonyságot tettek az igazság mellett, most pedig annak tanúbizonyságai voltak, aki feltámasztotta őket a halálból. Ők, mondta Krisztus, többé nem a Sátán foglyai. Megváltottam őket és hatalmam zsengéiként hoztam őket elő sírjaikból, hogy ott legyenek, ahol én vagyok; soha többé ne lássanak halált és ne érezzenek fájdalmat. Szolgálata idején Jézus több halottat is feltámasztott. Feltámasztotta a naini özvegy fiát, Jairus leányát és Lázárt, de ezeket nem ruházta fel halhatatlansággal. Miután feltámadtak, ismét ki voltak téve a halál lehetőségének. De azok, akik Krisztus feltámadásakor jöttek elő sírjaikból, örök életre támadtak fel. Ők alkották a foglyoknak azt a sokaságát, mely a sír és halál feletti győzelem jeleként szállt Vele a mennybe. Feltámadása után Krisztus senkinek nem mutatta meg magát követőin kívül, a feltámadását illető bizonyságtételekből azonban nem volt hiány. A Krisztussal együtt feltámadottak "sokaknak megjelentek" (Mt 27:53), hirdetvén Krisztus feltámadását; hogy Vele együtt ők is feltámadtak. A városban tett bizonyságtételük a Szentírás szavainak beteljesedése volt: "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!" (Ésa 26:19.) Ezek a szentek megcáfolták a felbérelt római őrök által terjesztett hazugságot, miszerint a tanítványok lopták el Krisztust az éjjel. A feltámadottak bizonyságtételét nem lehetett elhallgattatni. 197

Ellen G. White


Krisztus volt a zsengéje azoknak, akik elaludtak. Isten dicsőségét szolgálta, hogy az élet Fejedelme legyen az az elsőszülött, akit a zsengekéve jelképezett. "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között" (Róm 8:29). Ugyanezt Krisztusnak a halottakból való feltámadását - ünnepelték a zsidók az árnyékszolgálat idején. Amikor az első gabonaszemek beértek a termőföldeken, gondosan begyűjtötték azokat, hogy amikor az emberek Jeruzsálembe mennek, a kévéket hálaáldozatként mutassák be az Úrnak. Az emberek meglengették az érett kalászt Isten előtt, s ezzel az aratás Uraként ismerték el Őt. Ezután a szolgálat után megkezdődhetett az aratás és a begyűjtés. A feltámadottak pedig mindazok feltámadását képviselték a világegyetem előtt - mintegy biztosítékként -, akik személyes Megváltójukként hisznek Krisztusban. Ugyanaz a hatalom, mely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, egyházát is fel fogja támasztani. Az egyház mint Krisztus menyasszonya Vele együtt fog megdicsőülni minden hatalmasság, erő és név felett, nemcsak ezen a földön, hanem a mennyei udvarokban, az odafelvaló világban. Az alvó szentek győzelme dicsőséges lesz a feltámadás reggelén. Sátán diadala véget ér, miközben a Krisztusé megdicsőül. Az Életadó halhatatlansággal koronázza meg mindazokat, akik előjönnek sírjaikból.

Krisztus menybemenetele A Megváltó földi munkája véget ért. Elérkezett az idő, hogy visszatérjen mennyei otthonába. "Kivivé pedig őket [a tanítványokat] Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe" (Lk 24:50-51). Miközben Krisztus tanítványait megáldva felemelkedett, angyalsereg vette Őt körül felhőként. Krisztus magával vitte a foglyok sokaságát. Ő maga vitte az Atyához az elaludtak zsengéit, mintegy bizonyságul arra, hogy győzött a halál és a sír felett. Isten városának kapuinál angyalok megszámlálhatatlan serege várta jövetelét. Amint közeledtek a kapuhoz, angyali kísérőik diadaléneket zengtek a megérkezetteknek: "Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya." "Kicsoda ez a dicsőség királya?" - kérdezte a várakozó angyalsereg. "Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!"

198

Ellen G. White


Majd a várakozó angyalok újra megkérdezték: "Kicsoda ez a dicsőség királya?", a kísérő angyalok pedig kellemes hangzású dallamokban feleltek: "A seregek Ura, ő a dicsőség királya." (Zsolt 24:7-10.) Ekkor Isten városának kapui szélesre tárultak és az angyali sereg beáramlott. Ott áll a trón, körülötte pedig az ígéret szivárványa. Ott vannak a kérubok és a szeráfok. Az angyalok körülveszik Krisztust, de Ő visszatessékeli őket és Atyja elé járul. Saját előképét, a zsengekévét felmutatva utal diadalára. Azokra mutat, akik Vele együtt támadtak fel, akik azokat a halott foglyokat jelképezik, akik a trombita hangjára elő fognak jönni sírjaikból. Közelebb lép az Atyához; és ha a mennyben öröm van egyetlen megtérő bűnös felett, akkor bizonyára el tudjuk képzelni ennek a jelenetnek a dicsőségét. Krisztus így szól: Atyám, elvégeztetett! Megtettem akaratodat, Istenem. Teljesítettem a megváltás munkáját. Ha igazságod elégtételt nyert, akkor "...akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, akiket nékem adtál" (Jn 17:24). Ekkor Isten szól. Igazsága elégtételt nyert, Sátán legyőzetett. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). Az Atya karjai átölelik a Fiút, és újra az Ő hangját hallani: "...És imádják őt az Istennek minden angyalai." (Zsid 1:6.) (The Youth's Instructor, 1898. augusztus 11. "A feltámadt Megváltó, 2. rész" alapján.)

46. A bűnöket hordozó Isten Ádám elbukott engedetlensége következtében, s áthágta Isten törvényét. Az isteni kormányzást sérelem érte, és az igazság megkövetelte a törvényszegés jóvátételét. Isten Fia önként vállalkozott az engedetlenség büntetésének elhordozására, hogy így megmentse az emberi nemet az örök kárhozattól. Az isteni vezetésen esett csorbát egyedül a menny fejedelmének megalázkodása állíthatta helyre. Az igazság egyedül általa nyerhetett elégtételt. Az ember így visszanyerhette azt, amit engedetlensége révén elvesztett. Más megoldás nem volt. Ha egy angyal jött volna földünkre, ahol Ádám megingott és elbukott, nem járt volna sikerrel. Jövetele nem tudta volna kiirtani a bűn egyetlen foltját sem, s csak egy órányi próbaidőt sem adhatott volna az embernek. Krisztus, aki az Istennel egyenlő, az Atya "dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása" (Zsid 1:3) emberi természetet öltött, és eljött földünkre, hogy szenvedjen és meghaljon a bűnösökért. Isten egyszülött Fia megalázta magát és engedelmes maradt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Testében viselve a bűn átkát, mindenki számára elérhetővé tette a boldogságot és a halhatatlanságot. Az egész menny felmagasztaltja jött el világunkba, hogy emberi természetben álljon az emberiség élére, s így igazolja a bukott angyalok és az el nem bukott világok lakói előtt, hogy Isten segítségével mindenki képes az Ő 199

Ellen G. White


parancsolataihoz való engedelmességben járni. Isten Fia azokért halt meg, akik nem formálhattak jogot szeretetére. Értünk szenvedett el mindent, amit Sátán útjába hozott. Csodálatos, majdnem túl csodálatos az emberi megértés számára a Megváltó értünk hozott áldozata, melyet a múltban a szentélyszolgálat áldozatai vetítettek előre. Erre az áldozatra nagy szükség volt. Szívünk meglágyul, amikor felismerjük, hogy Krisztusnak a mi örök jólétünk biztosítása érdekében kellett szenvednie. Krisztus elkötelezte magát arra, hogy véghezviszi teljes megváltásunkat, s azt olyan módon, hogy közben eleget tegyen Isten igazságának, és hogy az Ő törvényének dicső szentségével összhangban legyen. Az Atya egyszülött Fián kívül senki nem ajánlhatott fel olyan áldozatot, mely mindazok megtisztítására alkalmas lett volna, akik - bármilyen bűnösek és szentségtelenek is - engesztelő áldozatként fogadják el a Megváltót és engedelmeskednek a mennyei törvénynek. Semmi más nem állíthatta vissza az embert Isten pártfogásába. Miért formálhatott Krisztus jogot arra, hogy kikapja a foglyokat az ellenség markából? - Azért, mert olyan áldozatot hozott, mely eleget tesz az igazság mennyei országot irányító alapelveinek. Krisztus a bukott emberiség megváltásáért jött földünkre. Le kellett győznie a ravasz ellenséget, hogy az igazság mellett való állhatatos kitartása által megváltsa mindazokat, akik Megváltójukként fogadják el. A Kálvária keresztjén Krisztus lefizette az emberiség megváltásának árát. Ezzel jogot nyert arra, hogy a foglyokat kiszabadítsa annak a nagy csalónak a szorításából, aki hazugság által ellenszegült az isteni kormányzásnak, és később az emberiség bukását okozta, s így minden lehetőségét elveszítette arra, hogy Isten dicsőséges és örök országának hűséges polgára legyen. Megváltónk megfizette értünk a váltságdíjat. Senki számára nem szükségszerű, hogy Sátán szolgája legyen. Krisztus mindenható támogatóként áll mellettünk. "Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap... Mert amennyiben szenvedett, őmaga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek" (Zsid 2:17-18). "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek... És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, ... teljes kegyelemmel és igazsággal. ...És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is..." (Jn 1:11-16). Az Isten családjába fogadottak átalakulnak Isten Szentlelke által. A vágyak kielégítését és az önszeretetet felváltja az önmegtagadás és az Isten szeretete. Egy ember sem születik szentnek, és senki nem képes saját eszközei által hűségessé válni Istenhez. "Nálam nélkül - mondja Krisztus - semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). Az ember igazsága olyan, mint a szennyes ruha. Istennel azonban minden

200

Ellen G. White


lehetséges. A Megváltó erejével a gyenge, esendő ember több lehet, mint győztes az őt körülvevő gonosz felett. (The Signs of the Times, 1903. szeptember 30.)

47. Az igazság, amint az Jézusban van Páratlan szeretetéről adott bizonyságot Isten a bukott emberiségnek azáltal, hogy egyszülött Fiát adta a bűnösökért. Valóságos hitünk van a Szentírásban, mely ezt mondja: "Isten szeretet" (1Jn 4:8), de sokan szégyenletesen elferdítették ennek a kijelentésnek az értelmét és veszélyes hibába estek. Isten szent törvénye az az egyetlen mérték, amely által felbecsülhetjük az isteni szeretetet. Ha nem fogadjuk el Isten törvényét mértékül, akkor saját mértékünket állítjuk fel. Isten értékes ígéreteket adott szeretetéről, de nem szabad valami olyanféle gyöngédséget tulajdonítanunk Neki, miszerint ő felülemelkedik a bűnökön és elnézi a törvényszegést. A Teremtő szereti teremtményeit, de az, aki jobban szereti a bűnt a szentségnél és a hamisat az igaznál: megismétli a világba fájdalmat hozó törvényszegést, s az ilyen ember nem nyerheti el az igazság Istenének pártfogását. Az igazság és szentség útja magában foglalja a keresztet. Sokan elferdítik Isten rendeléseit, és bármit képesek azokba magyarázni, ami nem zavarja lelkiismeretüket és nem akadályozza őket üzleti kapcsolataikban. Az egyedüli megszentelő közeg azonban az igazság. Isten Jézusban megnyilvánuló szeretete el fog vezetni minket Isten valódi jellemének megismerésére. Amint a bűneinkért átszegezett Krisztusra tekintünk, meg fogjuk látni, hogy nem hághatjuk át Isten törvényét úgy, hogy közben Isten pártfogásából ki ne esnénk. Érezzük át, hogy bűnösökként Krisztus érdemeibe kell kapaszkodnunk és fel kell hagynunk bűneinkkel! Ez az Istenhez való közeledés módja. Mihelyt helyesen látjuk Isten szeretetét, nem fogunk hajlani annak megrontására. Krisztus keresztje bizonyságot tesz Isten törvényének változhatatlanságáról. Isten úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fia életét adta értünk. Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse a törvényt. Isten erkölcsi mércéje egy jottányit sem változhatott meg az elbukott állapotban lévő ember érdekében. Jézus azért halt meg, hogy saját igazságát a bűnbánó bűnösnek tulajdoníthassa, és az ember számára lehetővé tegye a törvény megtartását. Isten szeretete ugyan végtelen, a bűnös mégis egyedül a megváltási terv által nyerhet bűnbocsánatot. Ez a terv magában foglalja Isten Fiának szégyenét, rágalmazását, megalázását és halálát. Ennek a ténynek ki kellene törölnie sok - saját bűntelenségére hivatkozó - ember elképzelését, mely szerint Jézus halála az isteni törvénynek való engedelmesség végét jelenti. Krisztus iskolájában naponta tanulmányoznunk kell a megváltás nagyszerű tervét. Ha felhagyunk a tanulással, megszűnünk Krisztus iskolájának tanulói lenni. Amennyiben viszont az isteni Mester 201

Ellen G. White


vezetése alatt tanulunk, értelmünk megnyílik és csodálatos dolgokat tanulunk Isten törvényéről. Járjunk vigyázva az Úrral! Gondoljuk meg, milyen gyakran szegtük meg fogadalmainkat és szennyeztük be legjobb elhatározásainkat! A nagy világosság ellenére milyen gyakran fordultunk el Istentől és kerestük saját bálványainkat?! Nagyon időszerű, hogy megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt!

Érettség keresztény tapasztalatban Számunkra természetes dolog többet gondolni magunkról, mint amennyit kellene. Fájdalmas ugyan megtudnunk, hogy milyenek vagyunk a valóságban, mégis imádkoznunk kell Istenhez, mutassa meg, hogy Ő milyennek lát bennünket. Nem szabad azonban felhagynunk az imádsággal ezen a ponton. Azért is imádkoznunk kell, hogy Jézus bűnbocsátó Megváltóként táruljon elénk. Amikor meglátjuk Krisztus valódi jellemét, odaadó vágy kell ébredjen szívünkben az énünktől való megszabadulásra és arra, hogy megteljünk Krisztus teljességével. Amikor ezt megtapasztaljuk, jóságosak leszünk egymáshoz, és minden elérhetőt fel fogunk használni arra, hogy isteni természetet kapjunk. A test és lélek minden szennyétől meg kell tisztítanunk magunkat! Szentségről szentségre kell tökéletesítened Isten félelmében! A szent Isten irántunk való szeretete olyan csodálatos alapelv, mely a próbaidő és ítélet óráiban az egész világegyetemet mozgósítani tudja érdekünkben. Ha azonban a próbaidő lejárta után Isten törvénye megrontóinak találtatunk, Isten szeretete számunkra a bosszú kitöltését fogja jelenteni. Isten nem tesz engedményeket a bűnnel kapcsolatban. Az engedetlen el fogja nyerni büntetését. Isten haragja szeretett Fiára hárult, amint Krisztus a Kálvária keresztjén függött a törvényszegő helyett. Isten szeretete most még a legmélyebbre süllyedt, leggonoszabb bűnösért is kinyújtja karját, ha az bűnbánattal Krisztushoz jön. Isten szeretete engedelmes, hűséges gyermeket akar formálni a bűnösből. Senki nem üdvözülhet, aki megmarad a bűnben. A bűn: törvénytelenség, és a megváltásra most még hatalmas kar nagy erővel fog lesújtani, amikor a törvényszegő átlépi az isteni béketűrés határait. Isten értelmi vakságban és Sátán csalásaiban fogja hagyni azokat, akik elfordulnak az igaz élet keresésétől és nem kutatják az igazságot a Szentírásban, hogy cselekedeteik ítéletet ne hozzanak rájuk. A megátalkodott és az engedetlen olyan mértékben lesz saját érdektelenségének és szíve keménységének következményére hagyva, mint amilyen mértékben az isteni szeretet pajzsként fogja körülvenni a bűnbánó és engedelmes embert. Mindez azért van, mert nem fogadják szívükbe az igazság szeretetét, ami által üdvözülhetnének. Sokan vannak, akik megvallják Krisztust, de sosem válnak érett keresztényekké. Elismerik, hogy az ember elbukott, s így képességei meggyengültek.

202

Ellen G. White


Azt is belátják, hogy nincs ereje erkölcsi eredmények elérésére, de azt mondják, hogy Krisztus magára vállalt minden terhet, fájdalmat és önmegtagadást, s ők hagyják, hogy azokat el is hordozza. Azt mondják, hogy semmi mást nem kell tenniük, csak hinni. Krisztus azonban ezt mondta: "Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem" (Mt 16:24). Jézus megtartotta Isten parancsolatait, a farizeusok azonban kijelentették, hogy megtörte a negyediket, mert meggyógyított egy embert szombatnapon. Jézus ezzel a kérdéssel fordult a vádoló farizeusokhoz: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekintve mindnyájukon, monda az embernek: nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett és keze oly éppé lőn, mint a másik. Azok pedig elteltek esztelenséggel, és beszélgettek egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?" (Lk 6:9-11.) Ahelyett, hogy ez a csoda meggyőzte volna a farizeusokat Jézus istenfiúságáról, haraggal töltötte el őket, mert a jelenlevők közül sokan dicsőíteni kezdték Istent. Jézus kijelentette, hogy kegyelmes cselekedete szombat napon nem volt törvényellenes. A farizeusok viszont azt mondták, hogy törvényellenes volt. Krisztus ezt mondta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Teljes biztonsággal követhetjük tehát Krisztus útját anélkül, hogy megtörnénk a parancsolatokat. Isten képességeket adott nekünk, melyeket szüntelen gyakorolnunk kellene a Jézussal való együttműködésben és saját megváltásunk félelemmel és rettegéssel való véghezvitelében. Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből.

Szüntelen növekedés Soha nem állhatunk meg elégedetten a növekedés útján, hogy ezt mondjuk: "megmenekültem". Amikor valaki ilyen elképzelést dédelget, annak életében megszűnik az imában való vigyázás és az elszánt törekvés a magasabb célok elérése. Megszentelt ajkak nem fognak ilyen szavakat hangoztatni Krisztus eljöveteléig, és az Isten városába való belépésünkig. Akkor majd a legmegfelelőbb időszerűséggel adhatunk dicsőséget Istennek és a Báránynak az örök szabadulásért. Az ember nem képes megváltani saját lelkét, s amíg tele van gyengeséggel, soha nem lenne szabad azt állítania, hogy ő már megszabadult. Nem dicsekedhet győzelemmel, aki most ölti fel a harci fegyverzetet, hiszen a csata és a győzelem kivívása még ezután következik. Az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad. Az Úr így szól: "És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." (Zsid 10:38.) Ha nem haladunk előre győzelemről győzelemre, lelkünk vissza fog esni a pusztulásba. Ne állítsunk fel emberi mértéket jellemünk értékelésére. Eleget láttunk abból, amit az ember itt a földön tökéletesnek nevez. Egyedül Isten törvénye által állapíthatjuk meg, hogy megtartjuk-e az Úr útját, vagy sem. Ha engedetlenek vagyunk, jellemünk nincs összhangban Isten uralmának erkölcsi törvényével, és hamis dolog azt állítani, hogy megmenekültünk. Senki nem menekült

203

Ellen G. White


meg, aki áthágja Isten törvényét, ami az ő uralmának alapja mennyen és földön egyaránt. Ha elfogadják Isten Igéjének bizonyítékait, akkor azoknak is lesz világosságuk hibájuk felismerésére, akik tudatlanságból csatlakoztak az ellenség soraihoz, és vallási tanítóik szavait visszhangozva azt hirdetik, hogy Isten törvénye nem korlátozza többé az emberi családot. Jézus volt az a felhő- és tűzoszlopban megjelenő angyal, aki különleges utasításokat adott a zsidóknak arról, hogy tanítaniuk kell Isten törvényét, mely a föld alapjainak letételekor adatott, amikor a hajnalcsillagok együtt énekeltek és Isten minden gyermeke örömtől ujjongott. Ugyanezt a törvényt jelentette ki saját szavával a Sínai-hegyen, nagy dicsőséggel: "És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között" (5Móz 6:6-8). Milyen türelmetlenek lesznek Isten törvényének megszegői, amikor valaki szóba hozza a törvényt. Zaklatásnak érzik, ha a törvényről esik szó. Isten Igéjét hatástalanná teszik a hamis elgondolások és a hagyományok. Sátán a világ elé tárta az ő változatát az isteni törvényről, amit a világ el is fogadott, anélkül, hogy azt az "Így szól az Úr" alapelv mérlegére helyezte volna. A küzdelem Isten törvénye körül a mennyben kezdődött, majd Sátán kivettetésekor a földön is folytatódott és a harc a mai napig tart. Egyre világosabban kell látnunk Istenre való ráutaltságunkat, hogy értékelni tudjuk a Megváltót és meg tudjuk Őt ismertetni másokkal is. Csak a megmentésünk érdekében leeresztett kötél hossza taníthatja meg nekünk törvényszegésünk mélységét. Szellemi képességeinket arra kellene összpontosítanunk, hogy megértsük azt a félelmetes romlást, amit a bűn hozott ránk. Törekedjünk annak az isteni tervnek megértésére, ami által visszakerülhetünk Isten pártfogásába. Szüntelen alázatban kellene tartania büszke szívünket annak a gondolatnak, hogy Isten egyszülött Fiának kellett eljönnie, hogy megvívja érettünk a harcot, s ezáltal erőre tehessünk szert az Ő nevében való győzelemre. A Kálvária keresztjére tekintve minden dicsekvés elhal ajkunkon és így kiáltunk fel: "Tisztátalan vagyok és méltatlan ilyen nagy szenvedésre, a megváltásomért fizetett ilyen drága árra." Tudatlanság és önelégültség kéz a kézben járnak. Isten törvénye életünk szabályozására adatott és annak alapelvei messze hatóak. Nincs olyan bűn, nincs olyan szentségtelenség, amely kibújhatna a törvény ítélete alól. A nagy törvénykönyv igazságot, kizárólag igazságot tartalmaz, mert hibátlan pontossággal vázolja fel Sátán csalásának történetét és követőinek romlását. Sátán azt állította, hogy Isten törvényeinél és ítéleteinél jobbakat tud adni. Miután kizáratott a mennyből, hasonló kísérletet tett a földön is. Bukása óta erőfeszítéseket tesz a világ megtévesztésére. Romlásba akarja juttatni az embert, hogy ezzel bosszút álljon Istenen vereségéért és

204

Ellen G. White


a mennyből való kivettetéséért. Igen kitartóan és állhatatosan törekszik arra, hogy Isten helyébe helyezze magát és eszközeit. Csapdájában foglyul ejtette a világot, és még Isten népe között is sokan tudatlanságban vannak eszközei felől, és megadják neki az általa kért lehetőséget a lelkek megrontásának munkájára. Nincs bennük égő vágy Jézus felemelésére és arra, hogy kijelentsék a veszendő sokaságnak: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29.) Akik nem ismerik Isten uralmának a Sínai-hegyen kijelentett törvényeit, nem ismerhetik a Jézusban való igazságot sem. Krisztus feltárta a törvény messzeható alapelveit. Minden elrendelést ismertetett, példájával pedig minden követelményre rámutatott. Aki ismeri a törvényben lévő igazságot, az a Jézusban való igazságot is ismeri, és ha a Krisztusba vetett hit által engedelmeskedik Isten parancsolatainak, élete el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. A törvény követelményeinek ismerete az utolsó reménysugártól is megfosztaná a lelket, ha az emberiségnek nem lenne Megváltója. De a Jézusban való igazság élet illata életre. Isten szeretett Fia azért halt meg, hogy saját igazságát tulajdoníthassa az embernek, nem pedig azért, hogy szabadságot adjon neki Isten szent törvényének a megrontására, ahogyan azt Sátán igyekszik elhitetni. Krisztusba vetett hit által az ember olyan erkölcsi erő birtokába juthat, amellyel képes ellenállni a gonosznak.

A megszentelődés élethosszig tartó munka A megszentelődés egész élet munkája, s annak folyamatosnak kell lennie. Ez a munka azonban nem mehet végbe a szívben, ha az igazság bármely részére vonatkozó világosságot visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk. A megszentelt lélek nem elégszik meg hiányos ismeretekkel, hanem arra vágyik, hogy a világosságban járjon és még nagyobb világossághoz jusson. Ahogy a bányász kutatja az aranyat és az ezüstöt, Krisztus követője is úgy keresi az elrejtett kincset - az igazságot. Világosságról világosságra jut, s így szüntelen gyarapodik ismeretben. Folyamatosan növekszik a kegyelemben és az igazság ismeretében. Énünket le kell küzdenünk! Minden jellemhibát fel kell ismerni Isten nagy tükrében. Van lehetőségünk meglátni, hogy az isteni mérték megítéli-e jellemünket, vagy sem. Ha kárhoztat téged, akkor egyetlen út van számodra: bánd meg törvényszegésedet és higgy az Úr Jézusban, aki egyedül képes megtisztítani bűneidtől. Ha el akarjuk nyerni a mennyet, akkor engedelmeskednünk kell Isten követelményeinek. Nem küzdenek hiába azok, akik szabályosan küzdenek. Csak higgy az igazságban, ahogyan az Jézusban van, és erőt nyersz a sötétség erőivel vívott küzdelemre. A régi harcosok romlandó koronáért küzdöttek. Menynyivel inkább kellene küzdeni nekünk a romolhatatlan korona elnyeréséért! Sátán romlásunk érdekében minden fortélyát és eszközét be fogja vetni. Ha együtt tartasz a könnyelműekkel és te is azt mondod, hogy már megmenekültél, és semmibe veszed Isten parancsolatait, akkor örökre el fogsz veszni. Jézusban olyan

205

Ellen G. White


igazság van, mely csillapító örömöt jelent az engedelmesnek. Ez pedig a Szentlélek öröme. Hallgass tehát, nyisd meg elmédet és szívedet, és lásd meg az Isten trónjáról érkező fénysugarakat! Ez nem a közömbösség, a gondatlanság vagy az élvezetek keresésének ideje. Krisztus hamarosan eljön nagy hatalommal és dicsőséggel. Elkészültél már? Szakítasz bűneiddel? Megszentelődsz az igazság által, mintegy a Krisztus imájára való válaszként? Krisztus így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság." (Jn 17:17.) A szülőknek az Úr félelmében és intésében kellene nevelniük gyermekeiket, hogy megtanulják szeretni az Isten törvényét. Nem lehet túlbecsülni a fiatalkori keresztény élet előnyeit. A fiatalon kapott benyomások sokak számára olyan időállóak, mint az örökkévalóság. Isten parancsolatai és rendelkezései fiatalkorban íródnak legkönnyebben a szív táblájára. A gyermeknevelés háttérbe szorult. Krisztus igazságát nem úgy mutatják be nekik, ahogyan kellene. Azért kaptunk próbaidőt, hogy jellemet formáljunk az örök életre. Szülők, milyen ünnepélyes az a gondolat, hogy gyermekeitek nevelése a ti kezetekben van! Tanítsátok őket úgy, hogy olyan jellemet formálhassanak, melyet Isten elismer, s ne olyat, mellyel Sátán és angyalai kedvük szerint játszhatnak! A felhő- és tűzoszlopból Jézus szólt népéhez és arra utasította őket, hogy tanítsák gyermekeiket szorgalmasan Isten parancsolataira. Kicsoda engedelmeskedik ennek a tanításnak? Kicsoda törekszik úgy nevelni gyermekeit, hogy Isten elismeréssel tekintsen rájuk? Ki gondol arra, hogy gyermekeinek minden talentuma és ajándéka Istené, és azokat teljességgel az Ő szolgálatára kellene szentelnie? Anna az Úrnak ajánlotta Sámuelt, és Isten kijelentette magát neki gyermekkora és ifjúsága idején. Sokkal többet kell dolgoznunk a gyermekekért és a fiatalokért, mert Isten el fogja fogadni őket, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez az Ő nevében; hogy az igazságra tanítsák a távoli földeken élőket, akik a tévedések és babonák sötétségében járnak. Ha arra kényezteted gyermekeidet, hogy kielégítsék önző vágyaikat, szeressék a divatot, a hiúságot és büszkeséget melengessenek, akkor munkáddal csalódást okozol Jézusnak, aki végtelen árat fizetett megváltásukért. Jézus arra vágyik, hogy a gyerekek osztatlan szeretetettel szolgálják Őt. Szülők, nagy munkát kell végeznetek Jézusért, aki mindent megtett értetek! Fogadjátok el vezetését és támogatását! Isten nem tartotta vissza tőletek a legjobb ajándékot, amit csak adhatott - egyszülött Fiát. Ne akadályozzátok a gyermekeket és a fiatalokat abban, hogy Jézushoz jöjjenek! Sátán acélbiztos kötelékkel akarja magához vonni a gyermekeket. Csak eltökélt, személyes törekvések által járhattok sikerrel, ha Jézushoz akarjátok őket hozni. A gyermekekért és a fiatalokért odaadóbban kellene munkálkodni, hiszen bennük van a gyülekezet reménysége.

206

Ellen G. White


József, Dániel és társai, Sámuel, Dávid, János és Timótheus igazolják a tényt, hogy "a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme" (Péld 9:10). Odaadóbb és határozottabb erőfeszítéseket kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy az Úr Jézus velünk lakozó tanácsosunk és megsegítőnk legyen. Az Isten Fia keresztjéről ragyogó világosság minden vándort haza vezethet. Krisztusnak van hatalma a szív megtisztítására és a jellem átalakítására. Minden igaz keresztény munkálkodjék a gyermekekért és a fiatalokért, hogy ők is megismerjék Jézus páratlan szeretetét! Ennek a szeretetnek a hatására a világ csábításai és ígéretei nem hatnak rájuk, és nem fognak elérendő hasznot látni az engedetlenség ösvényén. (The Review and Herald, 1890. június 17.)

48. Az isteni mérték Isten parancsolatai minden részletre kiterjedőek: néhány szóban képesek megfogalmazni az ember minden kötelességét. "Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. ... Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mk 12:30-31). Ezek a szavak Isten törvényének hosszúságát, szélességét, magasságát és mélységét fejezik ki, mert Pál kijelenti: "A törvénynek betöltése a szeretet." (Róm 13:10.) A bűn egyedüli meghatározása a Biblia szerint: a törvénytelenség (1Jn 3:4). Isten Igéje kijelenti: "Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róm 3:23). "Nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is" (Róm 3:12). Sokan be vannak csapva szívük állapotát illetően. Nem veszik észre, hogy az emberi szív mindennél csalárdabb és elkeserítően gonosz. Saját igazságukkal vonják körül magukat és megelégednek a saját emberi mértékük kijelölte jellemszint elérésével. Az isteni mérték elérése nélkül azonban végzetes bukásokban van részük, saját erőből pedig nem képesek eleget tenni Isten rendeléseinek. Hiába mérjük magunkat saját magunkhoz vagy bárki máshoz! Hiába mondjuk, hogy mi is vagyunk olyan jók mint ez vagy az az ember! Az ítéletkor megválaszolásra kerülő kérdés így hangzik: Eleget teszünk-e a magasságos menny elvárásainak? Elérjük-e az isteni mértéket? Összhangban van-e szívünk a menny Istenével? Az emberi család áthágta Isten törvényét, és törvényszegőként az ember reménytelen romlásba kerül, mert Isten ellenségévé lesz, akinek semmi jóra sincs ereje. "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). Isten erkölcsi tükrébe, a szent törvénybe tekintve az ember bűnösnek látja magát, meggyőződik gonosz állapotáról és reménytelen végzetéről, amit a törvény igazságos ítélete mér rá. Isten azonban nem hagyja a reménytelen embert csüggedni bűnei következtében, mert az, aki az Istennel volt egyenlő, feláldozta életét a Kálvárián, hogy megmentse a törvényszegőt a kárhozattól. "Mert úgy szerette Isten a világot, 207

Ellen G. White


hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).

Engesztelő áldozatunk Jézus volt a menny magasztaltja, a kívánságát örömmel teljesítő angyalok parancsnoka. "Az Atya keblén" (Jn 1:18) egy volt Istennel, mégsem tartotta kívánatos dolognak az Atyával való egyenlőséget, amíg az ember bűnökben és nyomorúságban vesztegelt. Lelépett trónjáról, letette koronáját és királyi jogarát, és emberi természetet öltött isteni természetére. Egészen a kereszthalálig alázta magát, hogy az ember felmagasztaltan ülhessen Vele együtt királyi székében. Tökéletes és végtelen áldozatunk, hatalmas Megváltónk Ő, aki mindenkit képes megváltani teljesen, ha Istenhez jönnek általa. Azért jött, hogy szeretetben mutassa meg az Atyát, megbékítse az embert Istennel, és Teremtőjének képmása szerint új teremtéssé tegye őt. Jézus a mi engesztelő áldozatunk. Önmagunkért nem végezhetünk engesztelést, de hit által elfogadhatjuk az értünk hozott engesztelő áldozatot. "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen" (1Pt 3:18). "Tudván, hogy nem veszendő holmin váltattatok meg..., hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1:18-19). A Megváltó végtelen lemondás és leírhatatlan szenvedés árán tette számunkra elérhetővé a megváltást. Világunkban megvetésben volt része, hogy csodálatos leereszkedése és megalázkodása révén felmagasztalhassa az embereket, hogy azok örökkévaló dicsőségben és örömben részesülhessenek a mennyben. Harminc éves földi életútja idején szívét felfoghatatlan gyötrelem hasogatta. Életét a bölcsőtől a keresztig bánat és fájdalom árnyékolta. A fájdalmak férfia és betegség ismerője volt, s olyan szívfájdalmat állt ki, melynek elmondására emberi nyelv nem alkalmas. Jogosan kérdezhette volna: "Van-e olyan bánat, mint az én bánatom?" (JerSir 1:12). Az egész világ bűneit lelkére vette, noha tökéletes gyűlölettel gyűlölte a bűnt. Elhordozta a bűnösök büntetését, noha Ő sosem vétkezett. A törvényszegő helyetteseként ajánlotta fel magát, noha ártatlan volt. Minden bűn a világ Megváltójának isteni lelkére nehezedett. Ádám fiainak és leányainak gonosz gondolatai, szavai és cselekedetei tőle követeltek elégtételt, mert az ember helyettesévé vált. Noha nem Ő követte el a bűnöket, az ember törvényszegései lelkét marták és szaggatták. Aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne. Isteni helyettesünk önként vetette alá lelkét az igazság ítéletének, hogy mi el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Krisztus mondta: "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." (Jn 10:1718.) Sem földi ember, sem mennyei angyal nem tudta volna lefizetni a bűn 208

Ellen G. White


büntetésének árát. Jézus volt az egyedüli, aki meg tudta menteni a lázadó embert. Jézusban az isteni és az emberi természet összefonódott, és ez tette hatékonnyá a Kálvária keresztjén hozott áldozatot. A kereszten irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Amint a bűnös a kereszten haldokló Megváltóra tekintve felismeri a szenvedő isteni mivoltát, az a kérdés merül fel benne, hogy miért volt szükség erre a nagy áldozatra? A kereszt Isten szent törvényére mutat, melyet az ember megszegett. Krisztus halála kikezdhetetlen érv a törvény változhatatlansága és igazságossága mellett. Ésaiás így prófétál Krisztusról: "...a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42:21.) A törvénynek nincs hatalma arra, hogy megbocsásson a gonosztevőnek. Feladata abban áll, hogy rámutasson az ember hibáira, hogy az felismerje: Megváltóra van szüksége, aki az ő helyettese, jótállója és igazsága. Jézus magára vette a törvényszegő bűneit, s ezzel megadja neki azt, amire szüksége van. "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:5). Az Úr lecsaphatott volna a bűnösre és végleg megsemmisíthette volna, de a drágább utat választotta. Csodálatos szeretete, hogy egyszülött Fiát adta a világ bűneinek elhordozásáért, reményt ébreszt a csüggedőben. Mivel az egész mennyet odaadta ebben az egy ajándékban, semmilyen szükséges segítséget nem tart vissza az embertől, hogy az elnyerje a megváltás serlegét és Isten örökösévé, Krisztus társörökösévé váljék.

Isten szeretetének kinyilatkoztatása Krisztus azért jött el a világba, hogy kinyilvánítsa az Atya szeretetét és minden ember szívét Magához vonzza. "És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:32). Az első lépés az üdvösséghez, hogy válaszolunk Krisztus vonzó szeretetére. Isten üzenetet üzenet után küld az embernek, melyek által bűnbánatra készteti, hogy megbocsáthasson neki és bocsánatot írhasson neve mellé. Ne bánjuk-e meg bűneinket? Ne figyelmezzünk-e az Úr kérleléseire? Figyelmen kívül hagyjuk-e kegyelmének ajánlatait és visszautasítsuk-e szeretetét? Ha így lenne, akkor az ember elvágná magát attól a közvetítőtől, aki által örök életet nyerhet, mert egyedül Isten bocsáthat meg a bűnbánó bűnösnek. Szeretetének bemutatása és Lelkének késztetése által bűnbánatra kérleli az embert. A bűnbánat Isten ajándéka. Isten először bűnbánatra készteti azt, akinek megbocsát. Az ember legédesebb öröme Isten törvényének áthágása miatt érzett bűnbánatából és a Krisztusban mint a bűnösök Megváltójában és Közbenjárójában való hitéből ered. Krisztus azért vonja Magához az embert szeretetének kinyilatkoztatása által, hogy megismerje a megbocsátás örömét és Isten békéjét. Ha az ember válaszol Krisztus hívására és kegyelmébe helyezi életét, akkor lépésről lépésre fogja vezetni, mígnem teljesen megismeri Őt, s ez az örök élet. Krisztus azért jött, hogy feltárja a bűnösnek Isten igazságát és szeretetét, s ezáltal bűnbánatot és bűnbocsánatot adhasson Izraelnek. Amikor a bűnös a keresztre 209

Ellen G. White


tekint, meglátja Jézust, amint a törvényszegő bűneinek terhét hordozva elszenvedi a bűnök büntetését. A kereszthalálban és Istennek a bukott emberek iránti szeretetében felismeri, hogy mennyire gyűlöletes dolog a bűn Isten szemében, és ez bűnbánatra készteti a szent, igaz és jó törvény megrontása miatt. Hitet gyakorol Krisztusban, mert az isteni Megváltó helyettese, jótállója és közbenjárója, vagyis életének központja lett. A bűnbánó bűnösnek Isten megmutathatja kegyelmét és igazságát, valamint bűnbocsánatban és szeretetben részesítheti. De Sátán mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a lélek kiszabadulhasson a bűn fogságából. Isten a menny legnagyszerűbb ajándékát adta Fiában, s így a menny kincsei a mi rendelkezésünkre állnak, Sátán mégis úgy mutatja be Istent a bűnbánó lélek előtt, mint aki rideg és kérlelhetetlen, aki nem hajlandó megbocsátani a törvényszegőnek. Időnként olyan emberektől kapok levelet, akik kétségbe vannak esve bűneik miatt. Némelyek ezt írták: "Attól tartok nincs ami segítsen. Van valami remény számomra?" E szegény lelkekhez ez az üzenet szól: "Bízzál Istenben! Az Atyának van elég kenyere számodra, és még maradék is lesz. Kelj fel és menj az Atyához, már távolról várni fog rád! Szeretetben és együttérzésben lesz részed!" Amikor az ellenség özönvízként tör rád és el akar veszteni bűneid gondolatával, mondd ezt neki: "Tudom, hogy bűnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnék a Megváltóhoz, mert Ő azt mondja: ?Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre' (Mk 2:17). Jogom van tehát Jézushoz jönni, mivel bűnös vagyok. Bűnös és szennyezett vagyok, de Ő elszenvedte a megalázást és a halált, elhordozta az átkot helyettem. És én megyek. Én hiszek. Hivatkozom biztos ígéretére, miszerint ?aki hisz őbenne nem vész el, hanem örök élete van' (Jn 3:16)." Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmes lélek efféle perbeszédét? - Nem, soha! Krisztus szenvedése és halála bebizonyította emberek iránti határtalan szeretetét. Ő készséges és képes megmenteni a végsőkig mindazokat, akik Istenhez jönnek általa. Jöjj tehát Krisztushoz mint egy kisgyermek, és borulj le lábainál. Mivel Jézus mindenkor közel van hozzánk, nincs szükség arra, hogy felmenjük a mennybe és lehozzuk vagy hogy lemenjünk a sírba, hogy felhozzuk magunkhoz. Jézus így szól: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem." (Jel 3:20.) Milyen örömmel birtokolná Jézus lelkünk templomát, ha hagynánk! A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik és kopogtat. Miért nem lép be? - Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját. Amikor engedünk annak, hogy feladjuk bűneinket és beismerjük vétkeinket, a lélek és a Megváltó közötti akadály elhárul. (The Signs of the Times, 1892. december 5.)

210

Ellen G. White


49. Átadás és bűnvallomás Bűnbánatunkhoz nincs szükség arra, hogy Lutherhez hasonlóan cellába vonuljunk vezekelni bűneinkért, azt gondolván, hogy így nyerhetjük el Isten tetszését. A kérdés így hangzik: "Kedvét leli-e az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olajpatakokban? Elsőszülöttemet adjam-e vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?! Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel." (Mik 6:7-8.) A zsoltárszerző pedig így szól: "A töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg" (Zsolt 51:19.) János ezt írja: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minden hamisságtól." (1Jn 1:9.) Ha nem részesültünk bűnbocsánatban, annak egyedüli oka az lehet, hogy vétkességünket és kegyelemre való szükségünket nem ismertük be az előtt, akit a mi bűneink sebeztek meg és feszítettek keresztre. A lélek mélyéről feltörő bűnvallomás mindenképp eltalál a szánakozó isteni szívhez, mert az Úr közel van a bűnbánó lélekhez és megváltja a töredelmes szívűeket. Nagyot tévednek azok, akik azt gondolják, hogy a bűnvallomás megfosztja őket méltóságuktól és gyengíti az embertársaikra gyakorolt befolyásukat. E hibás elgondoláshoz ragaszkodva sokan, noha látják vétkeiket, mégsem vallják meg azokat, s inkább figyelmen kívül hagyják a másoknak okozott rosszat. Ezzel megkeserítik saját életüket és mások életét is beárnyékolják. Nem fogja bántani a méltóságod, ha megvallod bűneidet. Nincs szükség az efféle álméltóságra. Ess a sziklára és törj össze, és Krisztus valódi, mennyei méltóságot ad neked. Büszkeség, önbecsülés vagy önigazultság senkit ne válasszon el a bűnvallomástól, hogy ne veszítse el az ígéretet, mely szerint: "Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." (Péld 28:13.) Semmit ne tarts vissza Istentől, és hibáid megvallását a testvéreid irányába se hanyagold el. "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). A végső elszámolás napján a bűnösöknek sok megvallatlan bűnnel kell szembesülniük. Sokkal jobb most szembesülni a bűnökkel, megbánni és elhagyni azokat, amíg engesztelő áldozatunk, Krisztus közbenjár értünk. Ne hanyagold el Isten akaratának megismerését e tekintetben! Lelked egészsége és mások üdvössége múlik állásfoglalásodon. "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok" (1Pt 5:6-7). Az alázatos és megtört szív tudja értékelni Isten szeretetét és a Kálvária keresztjét. Hatalmas áldásban lesz része annak, aki eleget tesz azoknak a feltételeknek, melyek által elnyerheti Isten jóakaratát.

211

Ellen G. White


Felhívás önmagunk átadására Át kell adnunk szívünket Istennek, hogy megújítson, megszenteljen és képesítsen bennünket a mennyben való lakozásra. Nem várhatunk valami különleges alkalomra! Ma kell elutasítanunk a bűn szolgaságát! Ma kell átadnunk magunkat Istennek! Ne gondold, hogy bűneidet elhagyhatod apránként! Hagyd el az átkozott dolgot egyszerre! Gyűlöld azokat a dolgokat, melyeket Krisztus gyűlöl és szeresd azokat, amelyeket Ő szeret. Halála és szenvedése által nem tette-e lehetővé a bűnből való megtisztulást? Amikor felismerjük bűnösségünket és a sziklán összetörünk, az örökkévaló karok körülfognak bennünket és Jézus közelségébe kerülünk. Szeretete megindítja szívünket, s utálattal fordulunk el saját igazságunktól. Jöjjünk közel a kereszthez! Minél jobban megalázzuk magunkat, Isten szeretete annál dicsőségesebbnek tűnik majd. Krisztus kegyelme és igazsága nem használhat azoknak, akik egészségesnek és jónak vélik magukat, ezért elégedettek saját állapotukkal. Nincs hely Krisztus számára abban a szívben, mely nem ismeri fel az isteni világosságra és segítségre való rászorultságát. Jézus mondja: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa." (Mt 5:3.) Isten kegyelme hatalmas, s mi nagy mértékben részesülhetünk lelkéből és erejéből. Ne tápláld magad az önigazultság polyváján, hanem menj az Úrhoz, aki a legjobb ruhába öltöztethet téged, és nyitott karokkal vár. Krisztus így fog szólni: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat... és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!" (Zak 3:4.)

Jöjj Istenhez bűnbánattal! Várnunk kellene-e addig, amíg megtisztulunk? - Nem! Krisztus ígéretet tett, hogy "ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). Istenről Igéjén keresztül juthatsz meggyőződésre. Nem kell csodálatos érzésekre várnod ahhoz, hogy elhidd, Isten meghallgatott. Érzések nem szolgálhatnak ismérvként, mert azok olyan változékonyak, mint a felhők. Hited alapjának szilárdnak kell lennie. Támaszkodj bátran Isten Igéjére, mely végtelen hatalommal bír! "Kérjetek, és adatik néktek" mondta Jézus. Tekints a keresztre! Nem mondta-e Jézus, hogy Ő a te közbenjáród? Nem mondta-e, hogyha bármit kérsz az Ő nevében, meg fogod kapni? Ne támaszkodj saját jóságodra és jócselekedeteidre! Add át magad az Igazságosság Napjának és hidd, hogy Krisztus elvette bűneidet és neked tulajdonította igazságát! Jézus, az isteni közbenjáró nevében bűnbánattal jöjj Istenhez, a kegyelmes és megbocsátó Atyához! Hidd, hogy Isten ígérete szerint fog cselekedni! Az Isten áldására vágyakozók kopogtassanak és várakozzanak a kegyelem királyi székénél szilárd bizonyossággal, így szólván: "Uram, megígérted, hogy mindenki, ?aki kér, kap, aki keres, talál, és aki kopogtat, annak megnyittatik'". Az Úr arra vágyik, hogy mindazok, akik keresik Istent, higgyenek abban, akinek mindenre van hatalma.

212

Ellen G. White


Az Úr hétköznapi példával szemlélteti, hogy Isten mennyire készséges meghallgatni és megválaszolni kéréseinket. Így szól: "Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!" (Mt 7:9-11.) Az Atya segítőkészségét bemutatván Krisztus a szülő gyermeke iránt érzett természetes szeretetével érvel. Melyik apa tudna elfordulni kenyeret kérő fiától? Ne kisebbítsük meg Istent azzal a gondolattal, hogy Ő nem veszi figyelembe gyermekei kéréseit. El tudunk képzelni egy szülőt, aki tréfából ígéretekkel felkelti gyermeke vágyait, csak azért, hogy később csalódást okozzon neki? Ha az apa jó és tápláló eledelt ígér gyermekének, ad-e helyette követ? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?! Az Úr biztosítja az őt kérőket arról, hogy meg fogják kapni a Szentlelket. Krisztus egyesíti saját igazságát a bűnbánó, hívő bűnös vallomásával, hogy az elbukott ember imája jóillatként szállhasson az Atyához, és a hívő lélek részesülhessen Isten kegyelmében. Jézus így szól a reszkető, bűnbánó lélekhez: "Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5.) "No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek mint a karmazsin, olyanok lesznek mint a gyapjú" (Ésa 1:18). Megengeded-e Istennek, hogy tanácskozzék veled? Mint hű teremtődre, rábízod-e lelked megőrzését? Ha igen, akkor gyere és élj az Ő orcájának világosságában! Imádkozz Dávidhoz hasonlóan: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." (Zsolt 51:9.) Vedd szívedre Jézus vérét hit által, mert egyedül az tehet téged fehérebbé a hónál! De ezt mondod: Bálványaim feladása összetöri szívemet a fájdalomtól. - Valóban, ha mindent fel akarsz adni Istenért, akkor a Sziklára kell esned és össze kell zúzódnod. Adj hát fel mindent Érte, mert ha nem törsz össze - értéktelen vagy. Amikor elfordulsz a víztárolásra alkalmatlan repedezett kutaktól, és Jézus, közbenjáród nevében közvetlenül Istenhez jössz, azokat a dolgokat kérve tőle, melyekre szükséged van: akkor Jézus igazságossága a te igazságodként, erénye pedig a te erényedként fog feltárulni. Akkor megérted, hogy a megigazulás egyedül a Krisztusban való hit által lehetséges. Jézus megjelentette az Isten jellemének tökéletességét. Életében a szentség alapelvei nyilvánultak meg. Krisztus engesztelő vére által a bűnös kiszabadul a szolgaság és az ítélet alól. A bűntelen Helyettes és Jótálló tökéletessége által megfuthatja az Isten minden parancsának való engedelmesség pályáját. Krisztus nélkül - mindenkori bűnösként - a törvény ítélete alatt van, de Krisztusba vetett hit által igazzá lesz Isten előtt. (The Signs of the Times, 1892. december 12.)

213

Ellen G. White


50. Jöjj, keress és találj! Az ember számára lehetetlen, hogy megváltsa magát. Becsaphatja magát ezt illetően, de akkor sem tudja megváltani saját lelkét. Egyedül Krisztus igazságossága szolgálhat üdvösségére - az pedig Isten ajándéka. Az a menyegzői ruha az, melyben örömmel fogadott vendégként jelenhetsz meg a Bárány menyegzői vacsoráján. Kapaszkodj hiteddel Krisztusba késedelem nélkül, akkor új teremtés és világító fényforrás leszel Jézusban. Krisztus neve "az Úr a mi igazságunk" és hit által mindenkinek úgy kellene hívni őt: "az Úr az igazságom". Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát, Isten dicsérete száll ajkunkra és képesek vagyunk így szólni másokhoz: "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29.) El fogjuk tudni mondani az elveszettnek a megváltási tervet illetően, hogy amíg a világ a bűn átka alatt volt, az Úr megmutatta irgalmát az elveszett, reménytelen bűnösnek, és megmutatta kegyelmének értékét és jelentését. A kegyelem érdem nélküli jutalom. A bűnről mitsem tudó angyalok nem tudják milyen az, amikor kegyelmet gyakorolnak velük, de bűnösségünk szükségessé teszi, hogy az irgalmas Isten kegyelmet gyakoroljon velünk. Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minket, mint elszéledt vándorokat megkeressen és visszahozzon a nyájba. Van valami hiányérzet lelkedben? Éhezel és szomjazol az igaz élet után? - Ha igen, akkor az annak bizonyítéka, hogy Krisztus munkálkodott a szívedben. Azért ébresztette ezt a szükségérzetet szívedben, hogy keresd Őt annak érdekében, hogy a Szentlélek közreműködése által Isten megtegye azokat a dolgokat életedben, melyeknek véghezvitele számodra lehetetlen. Az Úr nem ír elő más feltételt, csak hogy éhezz irgalma után, vágyakozz megismerni tanácsát és áhítozz szeretetére. "Kérj!" A kérés kinyilvánítja, hogy felismered szükségedet. Ha hit által kérsz, meg fogod kapni a választ. Az Úr szavát adta, és az nem tévedhet. Bűnösséged érzése és tudata elegendő indok arra, hogy az Úr irgalmáért és együttérzéséért folyamodj. Nem a szentség a feltétele annak, hogy Istenhez jöjj, hanem kérd Őt arra, hogy tisztítson meg minden bűntől és hamisságtól. Mire várnál még? Miért nem fogod szaván Istent, és szólsz így:

"De íme, Jézus átadom, Tenéked magamat..." (Üé 108.) Ha Sátán árnyékot akar vetni Isten és te közéd, ha bűnnel vádol és arra kísért, hogy ne bízz Istenben és kételkedj kegyelmében, mondd ezt: Nem engedhetem meg, hogy a gyengeségem Isten és közém álljon, mert Ő az én erősségem. Bűneim sokasága Jézuson, isteni helyettesemen és áldozatomon nyugszik.

214

Ellen G. White


"Adni semmit nem tudok, "Keresztfádra borulok..." (Hé 221.) Senki nem találhat olyat saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy ami elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és Közbenjárónk; Benne van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje az, ami a bűnsújtotta lélek épségét helyreállíthatja. Krisztus az az illat, az a szent tömjén, amely kéréseidet elfogadtatja az Atyával. Szólj ekként:

"Mint látod hűtlen szolgaként, Most hitben roskadok eléd, Mert értem adtál drága vért, Ó! Bárány Jézus, ím jövök! (Hé 177.) Nincs szükség keserves szellemi törekvésre és gyötrelemre ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk. Csupán el kell fogadnunk azt a megváltást, melyről Isten világosan szól Igéjében. Az áldás mindenkinek ingyenes. A meghívás így szól: "Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben." (Ésa 55:1-2.)

Krisztusban megtalált igazság Jöjj, keress és találj! A menny gazdag tárháza nyitva áll és mindenki számára ingyenes. Gyere alázatos szívvel, és ne gondolj arra, hogy valami jótettel ki kell érdemelned Isten tetszését, vagy jobbá kell tenned magad mielőtt Krisztushoz jössz. Nincs erőd arra, hogy jót tegyél önmagadtól, és állapotod megjavítására sem vagy képes. Krisztuson kívül semmi érdemünk vagy igazságunk nincs. Bűnösségünk, gyengeségünk és emberi tökéletlenségünk lehetetlenné teszi Isten előtt való megjelenésünket, kivéve ha Krisztus folt nélküli igazságosságába öltözünk. Úgy kell Benne találtatnunk, mint akiknek nem saját igazságuk van, hanem a Krisztusé. Hivatkozz Isten ígéretére Krisztus nevében, mely minden név felett való, s az egyetlen olyan név, mely által az ember üdvözülhet! Mondd ezt: "Uram, bocsásd meg bűnömet! Kezemet kezedbe teszem, hogy segíts, máskülönben elvesznék! Hiszek Benned!" A Megváltó így szól a bűnbánó emberhez: "Senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (Jn 14:6), "és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). "...Én vagyok segítséged" (Zsolt 35:3). 215

Ellen G. White


Amikor engedsz Krisztus vonzásának és csatlakozol Hozzá, megváltó hitet gyakorolsz. Vallási dolgokról hétköznapi módon beszélni, vagy lelki éhség és élő hit nélkül imádkozni lelki áldásokért, nem sokat ér. A Jézust körülvevő csodálkozó sokaság nem vette észre, hogy a Jézussal való érintkezésből életerő származott. De amikor a szegény, tizenkét év óta szenvedő asszony nagy szükségében megérintette Jézus köntösének szegélyét, érezte a Belőle származó gyógyító erőt. A hit érintése volt ez, Krisztus pedig felismerte ezt az érintést. Tudta, hogy erő származott Belőle, és megfordulva a tömegben ezt kérdezte: "Ki az, aki engem illete?" (Lk 8:45.) A kérdésen meglepődve a tanítványok így válaszoltak: "...Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete? Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!" (Lk 8:45-48.) Teljes átadás, tökéletes bizalom és mindenekfelett való szeretet jellemzi azt a hitet, mely szoros kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Ez a hit szeretet által működik és megtisztítja a lelket. Követői életében Krisztus őszinte engedelmességet munkál az Atya parancsolatai iránt. A Krisztussal való élő kapcsolat eredménye az Isten és az emberek irányába tanúsított szeretet. "Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8:9). "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15:5) - mondja Jézus. El tudunk képzelni ennél bensőségesebb kapcsolatot? A szőlővesszők és a szőlőtő rostjai azonosak. Az életképesség, az erő és a tápanyag akadály nélkül és folyamatosan jut a vesszőkbe. A gyökér a vesszőkbe küldi a tápanyagot. Ilyen a hívő Krisztussal való kapcsolata is, amennyiben Benne lakozik és Tőle veszi táplálékát. Ez a lelki kapcsolat Krisztus és az ember között egyedül a személyes hit gyakorlásán keresztül jöhet létre. "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni..." (Zsid 11:6), mert a hit az, ami összeköt bennünket a mennyei erővel és tesz alkalmassá a sötétség erőivel való küzdelemre. "Az a győzelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5:4). A hit hozzászoktat bennünket Isten létezéséhez és jelenlétéhez, s miközben oszthatatlanul Isten dicsőségére élünk, egyre többet látunk meg jellemének szépségéből és kegyelmének nagyszerűségéből. Lelki erőnk növekszik, mert mennyei légkört lélegzünk be és felismerjük, Isten jobb kezünk felől áll, hogy meg ne inogjunk. A világ fölé emelkedve arra tekintünk, aki tízezer közül is kitetszik, aki mindenestől fogva kívánatos, és szemlélődés által mi is az Ő hasonlatosságára változunk. (The Signs of the Times, 1892. december 19.)

216

Ellen G. White


51. Az élő szőlőtővel egyesülve "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden" (2Kor 5:17). Egyedül az isteni hatalom képes megújítani az emberi szívet és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, mely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és azokat a dolgokat szereti, melyeket Isten. A változhatatlan ígéretek aranyfonata egybeköti életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. Az áldásban részesülő szavai ezek lesznek: "A te jóvoltod felmagasztalt engem." (Zsolt 18:35.) Csalódni fognak azonban azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hisz Ő képes megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Szüntelen félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Korlátolt lehetőségeinkhez mérten olyan szentnek kell lennünk saját körünkben, amilyen Isten az Ő körében. Képességeinknek megfelelően be kell mutatnunk az igazságot, a szeretetet és Isten jellemének kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a pecsét lenyomatát, úgy kell az embernek is felvennie Isten Lelkének képét és megtartania Krisztushoz való hasonlóságát. Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Az isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor le kell még ereszkednünk, hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és ábrázatunknak épsége. Ahol Krisztussal való egység van, ott szeretet van. Bármilyen gyümölcseink is vannak, azoknak semmi hasznuk nem lesz, ha a szeretet hiányzik életünkből. Vallásunk lényege az Isten és embertársaink iránti szeretet. Senki nem szeretheti Krisztust, ha nem szereti gyermekeit. Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme lesz bennünk. Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket pedig szelídség és igazság uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus kiárasztja átalakító erejét, és a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és örömről tesz bizonyságot. Úgy iszunk Krisztus szeretetéből, mint ahogyan a szőlővessző veszi táplálékát a szőlőtőből. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról rostra egyesültünk az élő szőlőtővel, akkor azt élő gyümölcsök gazdag fürtjeivel fogjuk igazolni. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a világosság csatornáivá válunk, és 217

Ellen G. White


szavainkkal és tetteinkkel fényt fogunk árasztani a világban. Az igaz keresztények össze vannak kapcsolódva a mennyel, a földdel; és a véges embert a végtelen Istennel összekötő szeretet kötelével. A Krisztus arcán ragyogó világosság követőinek szívében is világít - az Atya dicsőségére. Szemlélés által változunk el. Miközben az isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik. Átmegy a halálból az életbe, lelkivé és a lelki dolgok megértőjévé válik. Isten bölcsessége megvilágítja értelmét, s így csodálatos dolgokat lát meg a törvényből. Miután egy ember megtér az igazság által, a jellemátalakulás munkája tovább folytatódik életében. Megértésének mértéke növekszik. Mivel Isten engedelmes gyermekévé vált, Krisztushoz hasonlóan gondolkodik. Isten akarata saját akaratává válik. Szellemi gyarapodásban lesz része annak, aki visszafogottság nélkül Isten Lelkének vezetésére bízza magát. Isten szolgálatában olyan iskolázottságra tesz szert, mely nem egyoldalú és hiányos, így nem egyoldalú jellemet eredményez. Krisztus iskolájában az ember kiteljesedett és kiegyensúlyozott jellemet formál. Az ingadozó akaratban és erőtlen jellemben megmutatkozó gyengeség vereséget szenved, mert szüntelen Istennek élve az ember olyan szoros kapcsolatba kerül Krisztussal, hogy gondolkodása azonos lesz az Övével. Krisztussal eggyéválva alapelvei tiszták és erősek lesznek. Értelmi képessége kitisztul, és Istentől jövő bölcsességről tanúskodik. Jakab így szól: "Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével." (Jak 3:13.) "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak" (Jak 3:17-18). Ez a bölcsesség mutatkozik meg annak életében, aki elveszi a megváltás poharát és segítségül hívja az Úr nevét. A törvényszegőnek megbocsátást felajánló megváltás olyan igazságot ajándékoz az embernek, mely ki fogja állni a Mindenható szigorú vizsgálatát. Ez az igazság örök életet és örömöt nyújt, és képesíti elfogadóját az Isten és az ember ellensége felett való győzelemre. Az alázatos emberek örvendeznek, amikor erről az igazságról hallanak.

Az elveszett juh példázata Krisztus csodálatos példázata az elveszett juhról és a pásztorról, aki elhagyta a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszett keresésére induljon, bemutatja Krisztus munkálkodásának jellegét, a bűnös állapotát, valamint a világmindenség örvendezését egy megtért lélek felett. A pásztor nem tekintett gondtalanul a nyájra, így szólván: "Még van kilencvenkilenc és az elveszett keresése túl sok gonddal járna. Majd csak visszajön és akkor kinyitom neki a kaput, hogy bejöjjön. Én azonban nem 218

Ellen G. White


mehetek utána." Nem! Mihelyt a juh elveszett, a pásztor ábrázatára szomorúság és aggodalom ült ki. Újra és újra megszámlálja a nyájat, és nem merül álomba, amikor kiderül, hogy az egyik hiányzik. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és a sötétség, a vihar, valamint az út veszélyei és kellemetlenségei ellenére - bármilyen hosszú és egyhangú is a szolgálat - mindaddig meg nem torpan, míg meg nem találja az elveszettet. Amikor rátalál az elveszett állatra, azt vállára helyezi, és örömteli hálával útjának sikere miatt, visszaviszi a kóborlót a nyájba. Háláját dallamos hálaénekekben fejezi ki, barátaihoz és szomszédaihoz pedig így szól: "Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett." (Lk 15:6.) Tehát amikor a nyáj nagy Pásztora megtalál egy kóborlót, mennyei angyalok felelnek a Pásztor öröménekére. Amikor az elveszett előkerül, menny és föld hálaadása és örvendezése egyesül. "...Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre" (Lk 15:7). (The Signs of the Times, 1892. december 26.)

52. Főpapunk: Krisztus Az igazság megkívánja, hogy a bűn ne csak megbocsáttassék, hanem a büntetés el is legyen hordozva. Isten, egyszülött Fia ajándéka által, eleget tett ennek a kívánalomnak. Az ember helyett meghalva Krisztus elhordozta a büntetést és biztosította a bűnbocsánatot. A bűn által az ember elidegenedett Istentől. Sátán - a bűn szerzője fondorlatai megbénították lelkét. Magától nem képes a bűn felismerésére, az isteni természet értékelésére és felvételére. Még ha elérhető közelségbe kerülne is, emberi szíve akkor sem kívánna semmit belőle. Sátán elbűvölő ereje fogva tartja. Sátán mesteri fortélyai arra irányulnak, hogy az embert minden jó törekvésében megakadályozzák. Istentől kapott képességei és ereje fegyverként irányul az isteni Jótevőre. Így, mégha szereti is Őt, Isten nem részesítheti azokban az áldásokban, melyeket adni kíván. De Isten nem szenvedhet vereséget Sátántól. Elküldte Fiát a világba, aki magára vette az emberi formát és természetet, aki ezáltal - az emberi és isteni természet összekapcsolása által - magasabb erkölcsi szintre emelte az embert Isten szemében. Az ember megváltásának egyetlen útja van. "Nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15:5) - mondja Krisztus. Krisztus, és egyedül Krisztus által, az élet folyamai megújítják az ember természetét, átalakítják ízlését és a menny felé fordítják szeretetének irányát. Az isteni és az emberi természet egyesítése által Krisztus megvilágosította a megértést és életadó erőt árasztott a bűnei miatt halott lélekbe. Amikor az ember gondolatai a Kálvária keresztje felé irányulnak, tökéletlen látásával Krisztust ismeri fel a szégyenteli kereszten. Miért halt meg? - A bűn következménye miatt. Mi a bűn? - A törvénytelenség. Az ember szemei megnyílnak a 219

Ellen G. White


bűn jellegének megértésére. Az áthágott törvény nem bocsáthat meg a törvényszegőnek. A törvény tanítómesterünk, mely büntetést szab ki ránk. Hol a megoldás? - A törvény Krisztushoz vezet bennünket, aki azért feszíttetett keresztre, hogy igazságában részesíthesse a bukott, bűnös embert, így az embert az Ő igaz jellemében mutathassa be az Atya előtt. Amellett, hogy a kereszten függő Krisztus bűnbánatra készteti az embert törvényszegése miatt - hiszen akinek Isten megbocsát, azt először bűnbánatra indítja - Isten Fia az igazságnak is eleget tett. Engesztelő áldozatként ajánlotta fel magát. Kiömlő vére és megtört teste eleget tesz az áthágott törvény követeléseinek, így hidat épít a bűn okozta szakadék fölé. Azért szenvedett a testben, hogy megsebzett és megtört teste által befedezze a védtelen bűnöst. A kereszthalállal aratott győzelme örökre megtörte Sátán vádoló hatalmát a világegyetem felett, és elhallgattatta állításait, melyek szerint Isten nem volt képes az önmegtagadásra, ezért arra az emberiségnek sincs szüksége. Krisztus után a mennyben Sátánnak volt a legmagasabb tisztsége. Első volt az angyalok között. Hatalma megromlott, de Isten nem tárhatta fel annak valódi jellegét, és nem hozhatta az egész mennyet összhangba akaratával, hogy gonosz befolyásával együtt félretegye őt. Sátán hatalma egyre erősödött, de gonoszságára még nem derült fény. Ereje rombolást jelentett a világegyetem számára, de az el nem bukott világok és a menny biztonsága érdekében szükség volt arra, hogy kiteljesedjék és nyilvánvaló legyen valódi jellege.

Önmegtagadás Istennel Sátán, Krisztussal szembeni ellenségeskedése gyakorlásának azon a pontján, amikor a Megváltó megsebzett testtel és megtört lélekkel függött a keresztfán, végleg szembefordította magával a világegyetemet. Akkorra világosan láthatóvá vált, hogy a Fiú személyében Isten megtagadta magát és - mivel szerette az emberiséget - odaadta magát a világ bűneiért. A végtelen Isten Fiában a Teremtő mutatkozott meg. A kérdés, hogy vajon képes-e Isten megtagadni önmagát, végleg válaszra talált. Krisztus Isten volt, és testtélételének felvállalásával magára öltötte az emberi természetet. Engedelmes volt a halálig, hogy meghozhassa végtelen áldozatát. Krisztus mindent elszenvedett, amit ember valaha is elviselt, Sátán mégis minden erejét latba vetette, hogy kísértésekkel csábítsa el. Azonban minél nagyobb volt a kísértés, annál nagyobb volt az áldozat. Emberi és isteni természet összekapcsolódott. Krisztus mindent elviselt, amit ember a Sátánnal való harcban elviselhetett. Krisztus engedelmes és bűntelen volt a végsőkig, s helyettesként és kezesként meghalt az emberért. Mindent elhordozott, amit ember a hazug kísértőtől valaha is elviselt, hogy az isteni természet részesévé válva az ember győzelemre juthasson.

220

Ellen G. White


A hamisságot tiszta igazság, a ravaszságot és csalást egyenesség és őszinteség váltja fel mindazok életében, akik, mint Krisztus, készségesek mindent magát az életet is - feláldozni az igazságért. Sátán kívánalmainak megtagadása nem könnyű feladat. Az isteni természetbe való szilárd kapaszkodást igényli elejétől a végéig - máskülönben nem vihető véghez. A Kálvária keresztjén aratott győzelme által Krisztus világosan megnyitja az utat az ember számára és lehetővé teszi, hogy az Út, az Igazság és az Élet által megtartsa Isten törvényét. Másik út nincs. A bűnös ingyen ajándékként részesülhet Krisztus igazságosságában, ha elfogadja azt. Önmagának semmije sincs, csak ami a szent Isten szemében szennyes, romlott, bűnnel fertőzött és visszataszító. Az ember egyedül Jézus Krisztus igaz jelleme által kerülhet közelebb Istenhez. Krisztus a Szentek Szentjében lévő főpapként olyan halhatatlanná tette a Kálváriát, hogy noha él Istennek, folyamatosan meghal a bűnért, így ha valaki vétkezik, van közbenjárója az Atyánál. Az istenség és az emberiség egyesítőjét angyalok felhője vette körül, amint nagy hatalommal és dicsőséggel előjött sírjából. Hatalmába helyezte a világot, melyet Sátán saját uralkodóterületének tekintett, és csodálatos életadó munkája által visszaállította az emberi fajt Isten pártfogásába... Senki ne tartsa fenn azt a korlátolt, szűk látókörű elképzelést, hogy valamely emberi cselekedet a legkisebb mértékben is hozzájárulhat a törvényszegés adósságának törlesztéséhez. Ez végzetes hazugság. Ha ezt megértettétek, akkor szűnjetek meg melengetett elgondolásaitokon időzni és tanulmányozzátok teljes szívvel az engesztelési áldozatot! Ezt a dolgot olyan homályosan értik, hogy ezrek és ezrek, akik Isten gyermekeinek tartják magukat, valójában a gonosz gyermekei, mert saját cselekedeteikre támaszkodnak. Isten mindig elvárta a jó cselekedeteket, hiszen azokat a törvény is megköveteli, de mivel az ember bűnbe helyezte magát, ahol jócselekedetei értéktelenek, egyedül Jézus igazságossága lehet eredményes. Krisztus képes minket megváltani a végsőkig, mert mindenha él, hogy közbenjárjon érettünk. A legtöbb, amit az ember saját megváltása érdekében megtehet, hogy elfogadja a meghívást: "Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22:17.) Nincs olyan ember által elkövethető bűn, amiért a kereszt engesztelést ne szerzett volna. Így az odaadón kérlelő kereszt teljes bűnbocsánatot ajánl a vétkezőnek szüntelen.

Bűnbánat és megbocsátás A Kálvária keresztjéhez közeledve páratlan szeretetnek lehetünk tanúi. Amint hit által felfogjuk az áldozat jelentőségét, bűnösnek látjuk magunkat, akiket a törvény elítél. Ez a bűnbánat. Alázatos szívvel jőve bűnbocsánatot nyerünk, mert Jézus Krisztus, aki szüntelen az oltár mellett áll, az adott pillanatban áldozatot ajánl fel a világ bűneiért. A valódi sátornak a szolgálója Ő, melyet az Úr, és nem ember 221

Ellen G. White


állított. A zsidó szentély árnyékszolgálatának nincs többé jelentősége. Nincs többé szükség a naponkénti és az évenkénti engesztelő áldozatra, a bűnök folytonos elkövetése miatt azonban a közbenjáró engesztelő áldozatára van szükség. Jézus Isten jelenlétében szolgál, megölt bárány véreként ajánlva fel vérét. Jézus rámutat az áldozatra, amit a bűnös minden vétke és hibája elfedezésére hozott. Közbenjáró Krisztusunk és a Szentlélek szüntelen közbenjárnak érettünk, de a Lélek nem úgy teszi ezt, miként Krisztus, aki rámutat vérére, mely a világ alapítása óta kiöntetett. A Lélek szívünkben munkálkodik: imára, bűnbánatra, hálára és dicséretre indít. Az ajkainkon felszólaló hála a Szentlélek munkájának eredménye, aki szent emlékezésre indítja a lelket és megeleveníti a szív zenéjét. A vallásos szolgálatok, az imák, a hálaadás és a bűnvallomás tömjénként áradnak föl a mennyei szentélybe az igaz hívőtől. Az emberiség romlott csatornáin áthaladva azonban azok oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet értékük. Nem folt nélküli tisztaságban áradnak fel, s ha az Isten jobbján álló Közbenjáró nem ajánlja fel és tisztítja meg mindet igazságossága által, akkor azokat Isten nem fogadja el. A földi szentélyek minden jóillatának össze kell elegyednie a Krisztus vérének megtisztító csöppjeivel. Jézus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, melyben a földi romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imáit, háláit és bűnvallomásait, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazságosságát. Ezután, Krisztus engesztelésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható állapotban kerül Isten elé, akitől kegyelmes válaszok kerülnek vissza az emberekhez. Bárcsak mindenki megértené, hogy minden engedelmességet, bűnbánatot, hálát és dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tüzébe kell helyeznie! Ennek az igazságosságnak a jó illata felhőként veszi körül a kegyelem trónját. (50. Kézirat, 1900.)

53. Átalakulás hit és engedelmesség által Krisztus evangéliumi tanítása tökéletes összhangban áll az ószövetségi próféták tanításaival. Az ószövetségi próféták éppúgy Krisztus küldötteiként szóltak, mint az újszövetségi apostolok. Tanításaik között nincs ellentmondás. De Sátán folyton munkálkodott és munkálkodik, hogy az igazságtalanság hazugságával hatástalanítsa Isten Igéjét. Az egyszerűt és egyértelműt titokzatossá igyekszik tenni, és nagy tapasztalatra tett szert ebben a munkában. Ismeri Isten jellemét és ravaszsága által foglyul ejtette a világot. A bűn Isten Igéjének hatástalanítása által jött a világba. Ádám elhitte Sátán csalását, és Isten jellemének hazug bemutatása által élete megváltozott és megromlott. Nem engedelmeskedett Isten parancsának, és elkövette azt a dolgot, melyről az Úr megmondta neki: ne tegye! Engedetlensége miatt Ádám elbukott. Ha kiállta volna a próbát és hűséges marad Istenhez, a romlás zsilipjei nem nyíltak volna meg világunk felé. A Sátán által meghamisított istenképben 222

Ellen G. White


való hit miatt az ember jelleme és sorsa megváltozott ugyan, de ha hisz Isten Igéjében, akkor elméje és jelleme átalakul, és alkalmassá válik az örök életre. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). - E kijelentésben való hit átalakítja a szívet és Isten képmására formálja az embert. Mint ma is sokan, úgy (megtérése előtt) Pál is magabiztos volt öröklött vallásosságában. Magabiztossága azonban hamis alapokra épült. Hite Krisztuson kívüli volt, mivel formaságokban és ceremóniákban bízott. A törvényt illető buzgóságában Krisztussal nem volt kapcsolata, ami ezért értéktelen volt. Azzal dicsekedett, hogy a törvény előírásainak hiánytalanul eleget tett, azonban megtagadta Krisztust, aki értékessé tette a törvényt. Meg volt győződve igazáról. Így szól erről: "Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vetettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt, mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam." (ApCsel 26:9-10.) Egy ideig Pál szörnyű tevékenységet folytatott, s közben azt gondolta, hogy Isten szolgálatát végzi. Azt mondja: "...mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben." (1Tim 1:13.) Őszintesége azonban nem igazolta tettét, s nem tette hamisságát igazzá. A hit az a közvetítő, amin keresztül az igazság vagy a hamisság megtalálja helyét az elmében. Az igazág és a hamisság ugyanazon a folyamaton keresztül kerül elfogadásra, de határozott különbség van a között, hogy Isten Igéjében vagy az emberek szavában hiszünk. Amikor Krisztus megjelent Pálnak és ő meggyőződött arról, hogy szentjei személyében magát Jézust üldözte: elfogadta a Jézusban való igazságot. Értelmén és jellemén átalakító erő hatott át, s új emberré vált Jézus Krisztusban. Olyan teljességgel fogadta el az igazságot, hogy sem föld, sem pokol nem ingathatta meg hitét. Sokan kiáltanak így: "Higgy, csak higgy!" - Kérdezd meg tőlük, hogy miben kellene hinned! Talán azokban a hazugságokban, melyeket Sátán kovácsolt Isten szent, igaz és jó törvénye ellen? Az Úr nem arra használja nagyszerű és drága kegyelmét, hogy hatástalanná tegye törvényét, hanem hogy megalapozza azt. Mi volt Pál elhatározása? Így szól: "Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná. ... Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedett a bűn [megszűnt-e a parancsolat? - nem!], én pedig meghalék. ... Azért ám a törvény [közvetlenül keresztezi szabadságomat és békémet? - nem!] szent, és a parancsolat szent és igaz és jó." (Róm 7:7-12.)

223

Ellen G. White


A törvény nem képes megbocsátani Pál megértette, hogy a törvénynek nincs hatalma arra, hogy megbocsásson a törvényszegőnek. "A törvény cselekedeteiből egy test sem igazulhat meg" (Róm 3:20). "Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint" (Róm 8:3-4). Az Úr látta bukott helyzetünket. Látta, hogy kegyelemre van szükségünk, és mivel szeretett minket, kegyelmet és békét adott számunkra. A kegyelem kedvezést jelent annak irányába, aki azt nem érdemli meg, aki elveszett. Bűnösségünk ténye nem zárja el előlünk Isten irgalmát és szeretetét, hanem szükségessé teszi azt irányunkba - megváltásunk érdekében. Krisztus így szól: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15:16). Amikor Ádám vétkezett, Isten elégtételt szerzett visszaállítása érdekében. A megfelelő időben Jézus, az élet Fejedelme, eljött világunkba, hogy harcba szálljon a sötétség hatalmasságaival. Világunkban Sátánnak alkalma volt arra, hogy megláttassa minden törvénytől független alapelveinek következményét. Krisztus pedig, Atyja parancsolatainak való töretlen engedelmessége által, az igaz alapelvek gyakorlásának eredményét mutatta meg. Gonosz elveinek megfelelően Sátán ádáz kísértésekkel zaklatta Isten Fiát, és végül ítélőszék elé állíttatta, hogy ok nélkül halálra ítéljék. A gonoszok szövetsége arra indította az emberi szíveket, hogy gonosz tetteket vigyenek véghez. Krisztust és Barabbást a sokaság elé hozták. Barabbás hírhedt rablógyilkos volt, Krisztus pedig az Isten Fia. Végigtekintve a két emberen, Pilátus azt gondolta, hogy az emberek habozás nélkül Jézust fogják választani. A nemesség, az értelem és a tisztaság jelei egyértelműek voltak ábrázatán, Barabbás durva vonásainak szembetűnő ellentéteként. Pilátus megkérdezte: "A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?" (Mt 27:21.) A dühödt tömeg rekedt kiáltása pedig azt válaszolta: "Barabbást". "Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!" (Mt 27:22-23.)

Sátán veresége Krisztus halála által Ebben a választásban Sátán akarata nyilvánult meg. A mennyei seregek és a teremtett világok felismerték Sátán vádoló, hazug és gyilkos természetét. A mennyben és az el nem bukott világokban Sátán csaló hatalmának és gonosz elveinek kérdése eldőlt és Krisztus -, aki az elbukott emberért kiállta a próbát tökéletes tisztasága és szentsége mindörökre igazolódott. Sátán jellemének és elveinek kiteljesedése során végleg kikerült az el nem bukott világok szeretetéből, az

224

Ellen G. White


ő és Krisztus kijelentései közötti küzdelem végérvényesen eldőlt a mennyben. A Krisztus jellemében megnyilvánuló igazságosság a világ mindenkori horgonya, megváltó reménysége. Mindenki, aki Krisztust választja, hittel mondhatja: "Az Úr az én igazságom." Krisztus "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Ésa 53:3-5). Krisztus kegyelme és Isten törvénye elválaszthatatlanok egymástól. Jézusban irgalmasság és hűség összetalálkoznak, békesség és igazság csókolgatják egymást. Élete és jelleme nem csak Isten jellemét tárja fel, hanem az ember lehetőségét is. Jézus Isten képviselője volt és az emberiség példája. Bemutatta a világnak, hogy mivé válhat az emberiség, ha hit által egyesül az istenséggel. Isten egyszülött Fia magára vette az emberi természetet, és keresztjét a menny és a föld közé helyezte. A kereszt Istenhez vonja az embert, Istent pedig az emberhez. Az igazság elhagyta magas és rettenetes pozícióját; a mennyei seregek, a szentség katonái, közel húzódtak a kereszthez, tisztelettel hajolva meg előtte, mert a kereszten elégtételt nyert az igazság. A kereszt kivonja a bűnöst a bűn fogságából és a gonoszság szövetségéből. Minden kereszt felé tett lépésével szíve meglágyul és bűnbánattal kiált fel: "Az én bűneim feszítették keresztre Isten Fiát." Bűneit a keresztnél hagyja, Krisztus kegyelme pedig átalakítja jellemét. A Megváltó kiemeli a bűnöst a porból és a Szentlélek vezetésére bízza. Miközben a bűnös a Megváltóra tekint, reménységet, biztonságot és örömet talál. A hit megragadja Krisztust szeretetben. A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. (The Signs of the Times, 1893. június 5.)

54. Az 1883. évi témakör "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). Isten azt akarja, hogy valljuk meg bűneinket és alázzuk meg szívünket előtte. Jöjjünk hozzá bizalommal, mint gyöngéd Atyához, aki nem veti el a benne bízókat. Sokan közülünk látás, és nem hit által járnak. Elhisszük azokat a dolgokat, melyeket látunk, de nem értékeljük az Isten Igéjében nekünk adott értékes ígéreteket. Semmivel sem tudjuk kisebbíteni Istent annál, mint amikor nem bízunk abban, amit mond és megkérdőjelezzük felénk irányuló őszinteségét. Isten nem mond le rólunk bűneink miatt. Követhetünk el hibákat és megszomoríthatjuk a Szentlelket, de ha megbánjuk bűneinket és töredelmes szívvel jövünk hozzá, Ő nem utasít minket vissza. Vannak akadályok, amelyeket el kell venni az útból. Helytelen érzések dédelgetése, büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és 225

Ellen G. White


panaszkodás - mindezek elválasztanak Istentől. A bűnöket meg kell vallani. Alaposabb kegyelmi munkának kell végbemennie a szívben. A magukat gyengének és bátortalannak érzők Isten erős embereivé válhatnak és nagyszerű munkát végezhetnek Mesterükért. Céljukat azonban magasra kell helyezniük - önző indítékok nem befolyásolhatják őket.

Egyedüli reménységünk Krisztus érdemeiben van Tanulnunk kell Krisztus iskolájában. Egyedül az Ő igazságossága jogosíthat fel minket a kegyelem szövetségének áldásaira. Régóta vágyunk és törekszünk elérni ezeket az áldásokat, de nem nyertük el, őket mert azt az elképzelést melengettük magunkban, hogy képesek vagyunk tenni valamit azért, hogy méltókká váljunk az áldásokra. Túlságosan önmagunkra tekintettünk annak elhívése helyett, hogy Jézus élő Megváltó. Ne gondoljuk, hogy saját kegyességünk és érdemeink megmenthetnek bennünket! Üdvösségünk egyedüli reménysége Krisztus kegyelmében van. Prófétáján keresztül az Úr azt ígéri: "Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban." (Ésa 55:7.) Hinnünk kell a puszta ígéretben, és nem szabad elfogadnunk érzéseket hitünk helyett. Amikor teljességgel bízunk Istenben, és bízunk Jézus, mint bűnbocsátó Megváltó érdemeiben, akkor mindazt a segítséget elnyerünk, amelyre vágyunk. Úgy tekintünk magunkra, mintha hatalmunk lenne megváltani magunkat. Jézus azonban azért halt meg értünk, mert erre képtelenek vagyunk. Benne van a reménységünk, megigazulásunk és igazságunk. Nem szabad elkeserednünk és attól félnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy Ő nem irgalommal gondolkodik felőlünk. Ebben a pillanatban is értünk munkálkodik, arra szólítva bennünket, hogy jöjjünk Hozzá reménytelenségünkben és meneküljünk meg. Hitetlenségünk által meggyalázzuk Őt. Döbbenetes ahogyan legjobb Barátunkkal bánunk, és hogy milyen kevés bizodalmunk van abban, aki minden kétséget kizáróan képes minket megváltani, és aki bizonyságát adta hatalmas szeretetének. Testvéreim, azt képzelitek, hogy érdemetek Isten kegyelmébe fog ajánlani titeket. Azt gondoljátok, hogy meg kell szabadulnotok bűneitekből, még mielőtt bíznátok az Ő megváltó hatalmában? Ha ilyen gondolatokat tápláltok, akkor attól tartok, hogy nem fogtok megerősödni, hanem végleg elgyengültök.

Tekintsetek fel és éljetek! A pusztában, amikor az Úr megengedte, hogy mérges kígyók marják meg a lázadó izraelitákat, Mózesnek fel kellett emelnie egy rézkígyót, és arra szólítania a sebesülteket, hogy nézzenek rá és éljenek. Azonban sokan nem láttak segítséget ebben a mennyből jövő gyógyszerben. Halottak és haldoklók vették körül őket, és tudták, hogy isteni segítség nélkül sorsuk megpecsételődött. De ők inkább

226

Ellen G. White


panaszkodtak sebeik, fájdalmuk és biztos haláluk miatt, mígnem erejük elhagyta őket és szemük meghomályosodott, holott azonnali gyógyulásban részesülhettek volna. "És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15). Ha tudatában vagy bűneidnek, ne áldozd minden idődet arra, hogy bánkódj felettük, hanem tekints fel és élj! Egyedüli Megváltónk Jézus, és noha milliók fogják Őt visszautasítani, akiknek gyógyulásra van szükségük, a Benne bízó lelkek közül egyetlen egy sem fog elveszni. Nem szabad elcsüggednünk, miközben felismerjük reménytelen helyzetünket Krisztus nélkül! Hagyatkozzunk a megfeszített és feltámadt Megváltóra! Szegény, bűnbeteg, csüggeteg lélek: csak tekints fel és élj! Jézus szavát adta, hogy üdvözíti mindazokat, akik Hozzá jönnek. Jöjjetek Jézushoz, találjatok Nála nyugalmat és békét! Sátán azt sugallja, hogy helyzetetek reménytelen, és önmagatokat nem üdvözíthetitek. Ez igaz, helyzetetek valóban reménytelen. Emeljétek fel Jézust előtte és mondjátok ezt: "Feltámadt Megváltómban bízom, Aki nem fogja megengedni, hogy tönkremenjek. Az Ő nevében diadalmaskodom. Ő az én igazságom és örömömnek koronája." Senki ne érezze reménytelennek esetét, mert nem az. Jóllehet bűnösnek és elveszettnek tartjátok magatokat, de ez éppen az az állapot, melyben szükségetek van a Megváltóra. Ha megvallandó bűneid vannak, ne vesztegesd az időt! Most vannak itt az arany lehetőségeid: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson bennünket minden hamisságtól." (1Jn 1:9.) Azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, meg fognak elégíttetni, mert Jézus azt ígérte. Drága Megváltó! Karjai tárva vannak előttünk, és hatalmasan szerető szíve arra vár, hogy megáldjon bennünket. Néhányan úgy érzik, hogy mielőtt igényelhetnék az Úr áldásait, először egy próbaidőn keresztül be kell bizonyítaniuk, hogy megújultak. Ezek a kedves lelkek azonban már most kérhetik az áldásokat. Krisztus kegyelmére - az Ő Lelkére van szükségük gyengeségeik megsegítésére, máskülönben nem építhetnek keresztény jellemet. Jézus örül annak, ha bűnös, elveszett, segítségre szoruló állapotunkban vagyis ahogyan csak vagyunk - Hozzá jövünk.

A bűnbánat Isten ajándéka A megbocsátáshoz hasonlóan a bűnbánat is Isten ajándéka Krisztuson keresztül. A Szentlélek befolyása győz meg bennünket bűnünkről és érezteti velünk megbocsátásra való szükségünket. Egyedül a töredelmesnek jár megbocsátás, de az Isten kegyelme az, ami bűnbánatra indítja a szívet. Isten ismeri minden gyengeségünket és hiányosságunkat, és Ő segítségünkre jön. Némelyek bűnbánat és bűnvallomás útján Istenhez jönnek ugyan, és hiszik is, hogy bűneik megbocsáttattak, mégsem folyamodnak Isten áldásaiért úgy, ahogyan kellene. Nem látják, hogy Jézus mindenkor jelenlévő Megváltó. Nem készek

227

Ellen G. White


arra, hogy rábízzák lelki vezetésüket és bízzanak abban, hogy a szívükben megkezdett kegyelmi munkát tökéletesítse. Mialatt azt gondolják, hogy Istenre bízzák magukat, nagy mértékben önmagukra támaszkodnak. Vannak olyan lelkiismeretes emberek, akik részben Istenben, részben pedig magukban bíznak. Nem tekintenek Istenre, hogy az Úr ereje tartsa meg őket, hanem a kísértések elleni őrködésre és bizonyos tettek végrehajtására támaszkodnak, hogy Istennél ekképpen találjanak elfogadásra. Az efféle hitben nincsenek győzelmek. Az ilyen emberek cél nélkül fáradoznak. Lelkük szüntelen szolgaságban van és mindaddig nem lelhetnek nyugalomra, amíg terhüket Jézus lába elé nem helyezik. Természetesen szükség van a szüntelen vigyázásra és az odaadó, szerető odaszánásra, de ezek maguktól jönnek, amikor Isten hatalma őrzi a lelket hit által. Semmit, a világon semmit nem tehetünk azért, hogy isteni pártfogásba ajánljuk magunkat. Nem szabad magunkban vagy jócselekedeteinkben bíznunk. Amikor vétkező, bűnös emberekként jövünk Krisztushoz, nyugalmat találhatunk szeretetében. Isten elfogadja mindazokat, akik teljesen bízva a megfeszített Megváltó érdemeiben Hozzá jönnek. Ennek eredményeként szeretet árad a szívből. Bár nincsenek elragadott érzések, de van nyugalmas, békés bizalom. Minden teher könnyű, mert a Krisztus által kijelölt iga könnyű. A kötelesség és az önfeláldozás örömmé válik. Az addig sötétségbe burkoltnak tűnő ösvényt az Igazságosság Napjának sugarai világítják meg. Ez az, amikor úgy járunk a világosságban, ahogyan azt Krisztus is tette. (A generál konferenciai ülés reggeli áhítata a lelkészeknek, Battle Creek, Michigan, 1883. november. Megjelent az Evangélium szolgái [Gospel Workers] című könyv, "Krisztus a mi igazságunk" fejezete, 1892. kiadás, 411-415. oldal.)

55. Új formában megjelenített régi igazságok A Kansas-i összejövetelen azért imádkoztam Istenhez, hogy törje meg az ellenség hatalmát, és az addig sötétségben lévő emberek nyissák meg szívüket és elméjüket az Istentől jövő üzenet befogadására; így a sokak számára még új igazságot, új köntösben megjelenő régi igazságokként érthessék meg. Isten népének értelme meghomályosodott, mivel Sátán hamis színben tüntette fel Isten jellemét. Kegyelmes és jó Urunkat sátáni jellemvonásokkal felruházva tárta az emberek elé, és az igazságot kereső férfiak és nők olyan sokáig tekintettek hamis fényben Istenre, hogy nehéz eloszlatni azt a felhőt, ami eltakarja előlük Isten dicsőségét. Sokan a kételyek légkörében éltek és szinte lehetetlennek tűnik, hogy megragadják a Krisztus evangéliumában eléjük tárt dicsőséget... Szombaton olyan igazságokról volt szó, melyek a gyülekezet többsége számára újak voltak. Ó és új került elő Isten Igéjének tárházából. Olyan igazságok tárultak fel, amelyek megértésére és elfogadására a jelenlévők alig voltak képesek. Isten küldöttein keresztül világosság ragyogott a törvény és az evangélium kapcsán, valamint azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Krisztus a mi igazságunk, ami az

228

Ellen G. White


igazságra éhező lelkek számára túl drága világosságként hatott ahhoz, hogy elfogadják. A szombatnap törekvései azonban nem voltak hiábavalóak. Vasárnap reggel határozott bizonyságát láttuk annak, hogy Isten Lelke nagy változásokat munkált az egybegyűltek erkölcsi és lelki állapotában. Szívek és elmék szánták oda magukat Istennek, és értékes bizonyságtételek születtek azoktól, akik korábban sokáig a sötétségben jártak. Az egyik testvér arról a küzdelméről beszélt, amelyen akkor ment át, mielőtt el tudta fogadni az evangéliumot, miszerint Krisztus a mi igazságunk. A küzdelem keserű volt, de az

Úr vele volt, gondolkodása átalakult és ereje megújult. Az Úr világosan megmutatta neki az igazságot, feltárva előtte a tényt, hogy a minden reménység és megváltás forrása egyedül Krisztusban van. "Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága." "És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:4, 14). Egyik ott szolgáló fiatal testvérünk azt mondta, hogy jobban élvezte Isten áldását és szeretetét azon az összejövetelen, mint valaha korábbi életében. Egy másik megjegyezte, hogy a próbák, a tanácstalanság és a küzdelem idején gondolatai arra kísértették, hogy mindent adjon fel. Úgy érezte, nincs remény számára, hacsak nem részesül nagyobb kegyelemben Krisztustól. Az összejövetelek hatására azonban változást tapasztalt szívében, és a Krisztusban való hit által nagyobb ismeretre tett szert a megváltásról. Kiváltságnak tartotta a hit általi megigazulást. Megbékélt Istennel és könnyek közt vallott meg, milyen megkönnyebbülés és áldás járta át a lelkét. Minden alkalommal sok bizonyságtétel hangzott el a béke, a vigasztalás és az öröm kapcsán, melyet az emberek az igazság elfogadásakor találtak. Teljes szívből köszönjük az Úrnak, hogy drága igazságot hozhatunk az emberek elé, és örvendezünk, hogy napjainkra szóló üzenetünk van - a jelenvaló igazság. Az örömhír, miszerint Krisztus a mi igazságunk, sok léleknek hozott megkönnyebbülést, és Isten ezt mondja népének: "Haladjatok előre!" A Laodíceai gyülekezethez küldött üzenet a mi állapotunkra vonatkozik. Milyen világos képet láthatunk azokról, akik minden igazság birtokában hiszik magukat, akik büszkélkednek az Ige ismeretével, miközben annak megszentelő ereje életükben nem mutatkozik meg. Isten szeretetének lángja hiányzik szívükből, és ugyanez a láng az, ami Isten népét a világ világosságává teszi.

A laodíceai üzenet A Hű Tanúbizonyság így szól egy hideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetről: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha 229

Ellen G. White


hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból" (Jel 3:15-16). Jegyezzétek meg a következő szavakat: "Mivel ezt mondod, Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen." (Jel 3:17.) Olyan népről van itt szó, amely lelki előnyök és ismeretek birtoklásával büszkélkedik. Nem értékelték azokat az áldásokat, melyeket Isten érdemtelenül árasztott rájuk. Telve voltak lázadással, hálátlansággal és megfeledkeztek Istenről. Ennek ellenére Ő úgy bánt velük, mint ahogy egy szerető és megbocsátó Atya bánik hálátlan, tévelygő fiával. Visszautasították kegyelmét, visszaéltek kiváltságaival és lekicsinyelték lehetőségeit. Ehelyett elégedettségben, siralmas hálátlanságban, üres formaságokban és képmutató kétszínűségben ringatták magukat. Farizeusi büszkeséggel kérkedtek, mígnem ezt mondták róluk: "Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem." Hát nem küldött az Úr Jézus üzenetet üzenet után ezeknek az önelégülteknek, amelyben feddte, figyelmeztette és kérlelte őket? Vajon ők nem vetették-e meg és utasították el ezeket az üzeneteket? Nem gúnyolódva fogadták-e megbízott küldötteit, akiknek szavait balga meseként hallgatták? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Látja azokat a bűnöket, amelyek, ha meg nem térnek belőlük, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten kegyelmét. Nem könyöröghet egy olyan népért, mely nem érzi szükségesnek segítségét, amely azt állítja, hogy mindene megvan és mindent ismer. A nagy Megváltó mennyei kereskedőként mutatja be magát, aki házról házra járva kínálja végtelenül értékes áruit: "Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen; és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel 3:18-20.) Gondolkodjunk el Isten előtti helyzetünkről! Figyelmezzünk a Hű Tanúbizonyság tanácsára! Egyikünk se teljék el büszkeséggel, miként a zsidók, hogy el ne zárjuk szívünktől a világosságot! Ne kelljen Krisztusnak azt mondania rólunk is, amit róluk mondott: "És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (Jn 5:40.) A Generál Konferencia óta minden összejövetelen voltak lelkek, akik elszántan befogadták a Krisztus igazságosságáról szóló drága üzenetet. Hálásak vagyunk Istennek azokért a lelkekért, akik felismerik valami olyan iránt való szükségüket, amit ők nem birtokolnak - ezek a hit és szeretet aranya, a Krisztus igazságosságának fehér ruhája és a lelki ítélőképesség szemgyógyító írja. Ha ezek az értékes ajándékok a birtokodban vannak, lelked temploma nem lesz olyan, mint egy megszentségtelenített oltár. Testvéreim! A Názáreti Jézus Krisztus nevében szólítalak

230

Ellen G. White


fel benneteket arra, hogy munkálkodjatok ott, ahol Isten munkálkodik! Most van itt a kegyelmes lehetőség és kiváltság napja! (Az ottawai [Kansas] összejövetel jelentése The Review and Herald, 1889. július 23.)

56. Az isteni jelleget hordozó igazság Üzenet Istentől A jelenlegi üzenet - a hit általi megigazulás - Istentől jövő üzenet. Isteni jelleget hordoz, mivel gyümölcse szentségre vezet. Attól tartunk, hogy némelyek, akiknek pedig nagy szükségük lett volna az eléjük tárt drága igazságra, nem részesültek annak kiváltságából. Nem nyitották meg szívük ajtaját, hogy mennyei vendégként üdvözöljék Jézust, s így nagy hiányt szenvedtek. Nagyon szűk ösvényen kell járnunk. Minden lépésnél ott van a kereszt. Meg kell tanulnunk hit által élni, és akkor a legsötétebb órákat is az Igazság napjának áldott sugarai fogják beragyogni. Nem vagyunk biztonságban, ha nem kutatjuk naponta a Szentírást világosságért és ismeretért. A földi áldások nem érhetők el fáradozás nélkül. El tudjuk képzelni, hogy lelki és mennyei áldásokban lehet részünk elszánt törekvések nélkül? Az igazság bányáiban dolgozni kell! A zsoltáríró ezt mondja: "A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." (Zsolt 119:130.) Nem szabad távol tartanunk életünktől Isten Igéjét. Forgassuk elménkben, fogadjuk örömmel szívünkbe - őrizzük, szeressük és engedelmeskedjünk neki! Sokkal több ismeretre van szükségünk. Világosságra van szükségünk a megváltás tervét illetően! Nincs százból egy, aki értené magának a Biblia igazságát ebben a kérdésben, mely jelenlegi és örök jólétünk szempontjából olyan fontos! Amikor világosság kezd ragyogni, hogy megvilágítsa a megváltási tervet az emberek előtt, az ellenség teljes buzgósággal dolgozik, hogy elzárja a világosságot az emberek szívétől. Ha tanulásra szomjas, alázatos lélekkel jövünk Isten Igéjéhez, akkor a téveszmék salakja megsemmisül és az igazság ékköveit, melyek régtől rejtve voltak szemünk elől, fel fogjuk fedezni. Nagy szükség van arra, hogy Krisztust prédikáljuk mint a reménység és megváltás egyedüli forrását. Amikor a hit általi megigazulás tana elhangzott a Rome-i összejövetelen, az sokak számára olyan volt, mint a víz a szomjas utazónak. Értékes gondolatnak tűnt, hogy Krisztus igazsága nekünk tulajdoníttatik, nem azért, mert érdemünk van rá, hanem mert Isten adja azt nekünk ingyen ajándékként. (The Review and Herald, 1889. szeptember 3.)

Nem lesz vonzó a bűn Amikor Krisztus igazságába öltöztetünk, nem fogunk vágyni a bűnre, mert Krisztus együttműködik velünk. Követhetünk el hibát, de gyűlölni fogjuk azt a bűnt, ami Isten Fiának a szenvedéseit okozta. (The Review and Herald, 1890. március 18.)

231

Ellen G. White


Szélsőséges tanítás Hatalmas igazságok rejlenek régtől a téveszmék szemétje alatt, s ezeknek fel kell tárulniuk az emberek előtt. A hit általi megigazulás tanát sokan szem elől tévesztették azok közül, akik azt vallották, hogy hisznek a harmadik angyal üzenetében. A kegyeskedő fanatikusok nagy szélsőségekbe estek ezen a ponton. Nagy buzgósággal tanították, hogy "csak higgy Krisztusban és üdvözülsz. Az Isten törvényére nincs szükség." Ez nem a Szentírás tanítása. Az efféle hitnek nincs alapja. Ez nem az igazság drágaköve, amelyet Isten erre az időre adott népének. Ez a tanítás őszinte lelkeket vezet félre. Isten Igéjének világossága feltárja azt a tényt, hogy a törvényt hirdetni kell. Krisztust a magasba kell emelni, mert Ő a Megváltó, aki megbocsátja a törvényszegést, hamisságot és bűnt, de semmiképpen nem menti fel a bűnös és a bűnbánatot mellőző lelket. (The Review and Herald, 1889. augusztus 13.)

Az üzenet megtermi gyümölcsét Csodálatos összejöveteleink vannak. A Minneapolisban tapasztalt lelkület nincs itt. Minden összhangban történik. Sok küldött van jelen. A reggel öt órai összejövetelen sokan vannak; az alkalmak jók. Minden bizonyságtétel, amit én is hallottam, felemelő volt. Azt mondják, hogy az elmúlt év volt életük legjobb éve. Az Isten Igéjéből ragyogó világosság - a hit általi megigazulás, Krisztus a mi igazságunk - tiszta és egyértelmű volt. A tapasztalatok nagyon érdekesek voltak. Kettő kivételével minden reggeli összejövetelen jelen voltam. Nyolc órakor Jones testvér beszél a hit általi megigazulásról, melyet nagy érdeklődés kísér. Növekedés tapasztalható a hitben, az Úr és Megváltó Jézus Krisztus ismeretében. Sokaknak nem volt lehetőségük korábban hallani erről a tárgyról, de most befogadják és nagy falatokat kapnak az Úr asztaláról. A beszélők egyetemes bizonyságtétele az volt, hogy a világosságnak és igazságnak a népünkhöz küldött üzenete erre az időre szól, és bárhová mennek a gyülekezetekben, a világosság, a felüdülés és Isten áldása minden bizonnyal jelen van. Bőséges lelki eledelek ünnepe ez és örvendezünk, amikor látjuk a lelkeket ahogyan megragadják az igazságot. Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintünk. Krisztus a nagyszerű példánk. Jellemének a mi jellemünkké kell válnia. Benne van minden kiválóság. Az embertől és minden más példától elfordulva, fedetlen fővel szemléljük Jézust minden Ő dicsőségében. A hallgatók gondolatait Jézus kiválóságának hatalmas és lebilincselő volta tölti ki. Minden más téma jelentéktelenné válik, valamint az erkölcsi nevelés minden olyan jellege megsemmisül számukra, mely nem a Jézus hasonlatosságára indítja elő őket. Olyan magasságokat és mélységeket látok, melyeket elérhetünk, ha elfogadjuk a világosság minden sugarát, s közben előbbre lépünk az egyre nagyobb igazságokra. A vég közel van; Isten óvjon meg attól, hogy ebben az időben álomba merüljünk.

232

Ellen G. White


Olyan hálás vagyok, hogy láthatom szolgáló testvéreinket saját maguk számára kutatni a Szentírást. Nagyon hiányzott a mély igetanulmányozás és az elmének az igazság drágaköveivel való megtöltése. Milyen sokat veszítünk mindnyájan, amiért nem vesszük a fáradságot arra, hogy isteni vezetésért imádkozva kutassunk, s így megértsük Isten szent Igéjét! Hiszem, hogy határozott előrelépés lesz népünk körében, elszántabb törekvés arra, hogy lépést tartson a harmadik angyal üzenetével. (10. Kézirat, 1889.)

A hangos kiáltás kezdete Kutassa mindenki a Szentírást úgy, mint soha azelőtt, ha azt állítja, hogy az Úr hamarosan eljön. Sátán eltökélt szándéka, hogy minden lehetséges eszközt kipróbáljon; sötétségben tartsa a lelkeket és elhomályosítsa az elméket azoknak az időknek a veszélyeire nézve, melyekben ma élünk. Minden hívő vegye kézbe Bibliáját komoly imádsággal, hogy a Szentlélek világosítsa meg számára az igazságot, hogy többet tudjon Istenről, és Akit elküldött, Jézus Krisztusról. Kutassátok az igazságot elrejtett kincsként! Okozzatok csalódást Sátánnak! A próba ideje közel van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása máris megkezdődött Krisztus, a bűnbocsátó Megváltó igazságának kinyilatkoztatásával. Ez a kezdeti fénye annak az angyalnak, melynek dicsősége betölti majd az egész földet. Magasra kell emelniük Jézust mindazoknak, akik hallották a figyelmeztető üzenetet. Be kell mutatniuk Őt az árnyékképekben, a szimbólumokban, a próféták kinyilatkoztatásaiban, a tanítványoknak adott feltáró tanításokban és a nagyszerű csodákban, melyeket az emberek fiaiért vitt véghez. Kutassátok az Írásokat, mert azok tesznek Róla bizonyságot! Ahhoz, hogy megállhassatok a nyomorúság idején, meg kell ismernetek Krisztust és élnetek kell az Ő igazságával, melyet a bűnbánó bűnösnek tulajdonít. (The Review and Herald, 1892. november 22.)

Krisztus igazságának felöltése Krisztus által a megbékélés mellett helyreállítás is történt az emberért. A Kálvária keresztje átívelte a bűn okozta szakadékot. Jézus teljesen megfizette a váltságot, s így a bűnös bűnbocsánatot nyerhet, a törvény igazsága pedig helyreáll. Mindenki Krisztushoz jöhet és bűnbocsánatot nyerhet, aki hiszi, hogy Ő az engesztelő áldozat. Krisztus érdeme lehetőséget nyitott az Isten és az ember közti érintkezésre. Isten gyermekének fogadhat engem, én pedig szerető Atyámnak tartva Őt, örvendezhetek Benne. Mennyei reményeinket egyedül Krisztusra alapozhatjuk, mert Ő a mi helyettesünk és kezesünk. Áthágtuk Isten törvényét, és a törvény cselekedetei által egy test sem igazulhat meg. Az ember legjobb törekvései is értéktelenek, ha azok saját erőből valók, és nem tudnak eleget tenni a megszegett szent és igaz törvény kívánalmainak.

233

Ellen G. White


Krisztusban való hit által azonban, Isten Fia mindenre elegendő igazságáért folyamodhat. Krisztus - emberi természetben - eleget tett a törvény követelményeinek. A bűnös helyett elhordozta a bűn átkát, áldozatot hozott érte, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az őszinte hit megragadja Krisztus igazságát és a bűnös győzelemre jut Krisztussal, mert isteni természet részesévé lett, s így életében az isteni és az emberi természet eggyévált. A lehetetlent kísérli meg az, aki saját cselekedetei - a törvény betöltése - által próbálja elérni a mennyet. Az ember engedelmesség nélkül nem üdvözülhet, de cselekedetei nem lehetnek saját erejéből valók. Krisztusnak kell munkálnia benne mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Ha az ember képes lenne saját tettei révén megmenteni magát, akkor lehetne valami saját magában, amiben örvendezhet. Káin áldozata az embernek azt a törekvését példázza, amit saját erejéből próbál tenni üdvössége érdekében. Mindent, amit az ember Krisztus nélkül tenni képes, azt önzés és bűn szennyezi be; ami viszont hit által történik, az elfogadásra talál Istennél. Lelki fejlődésben van részünk akkor, amikor Krisztus érdemein keresztül törekszünk a menny elérésére. Jézusra mint hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintve győzelemről győzelemre jutunk, mert Isten kegyelme Krisztus által tette lehetővé teljes megváltásunkat. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Az élő hit képessé teszi az embert arra, hogy megragadja Krisztus érdemeit, lehetővé teszi számára, hogy hatalmas vigaszt és megelégedést merítsen a megváltási tervből. (The Review and Herald, 1890. július 1.)

57. Krisztus - az élet útja "Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1:14-15). A bűnbánat együtt jár a hittel, és erről a Biblia az üdvösség feltételeként beszél. Pál bűnbánatot hirdetett. Így szólt: "...semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől" (ApCsel 20:20-21). Bűnbánat nélkül nincs megváltás. Egyetlen bűnbánatot mellőző bűnös sem hihet szívből a szentségben való növekedésben. Pál úgy beszél a bűnbánatról, mint Isten szerint való szomorúságról a bűn felett, ami "megbánhatatlan megtérést szerez (2Kor 7:10). Ebben a bűnbánatban semmi érdem szerint való nincs, de felkészíti a szívet Krisztus, az egyedüli Megváltó elfogadására, aki az elveszett bűnös egyedüli reménysége. Amint a bűnös a törvénybe tekint, felismeri bűneit, lelkiismerete megszólal. Elítélt állapotban van, s egyedül a Kálvária keresztjénél talál vigaszt és reményt. 234

Ellen G. White


Miközben szaván fogja Istent és megragadja az ígéreteket, nyugalom és béke hatja át szívét. Így kiált fel: "Uram, megígérted, hogy mindenkit megváltasz, aki Fiad nevében jön Hozzád. Elveszett, tehetetlen és csüggedt lélek vagyok. Uram, ments meg, különben elvesztem!" Hite megragadja Krisztust, s ekként megigazul Isten előtt. Az igaz, hogy Krisztus érdemei által Isten joggal igazítja meg a bűnöst, az ember azonban nem öltöztetheti lelkét Krisztus igazságosságának ruháiba, miközben tudatában van bűneinek és elhanyagolt kötelezettségeinek. Isten - mielőtt megigazíthat valakit - a szív teljes átadását kéri. Folyamatos engedelmességre van szükség, olyan tevékeny, élő hit által, melyet a szeretet éltet és amely megtisztítja a lelket. Jakab ezt írja Ábrahámról: "Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; és beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. Látjátok tehát, hogy cselekedetből igazul meg az ember, és nem csupán hitből." (Jak 2:21-24.) Ahhoz, hogy az ember hit által megigazulhasson, hitének el kell érnie azt a pontot, ahol uralma alatt tudja tartani a szív érzéseit és indítékait. A hit maga pedig engedelmesség által lesz tökéletes.

Hit - az ígéret feltétele Krisztus kegyelme nélkül a bűnös helyzete reménytelen. Semmit nem lehet tenni érte, az isteni kegyelem azonban természetfeletti erővel ruházza fel, ami munkálkodik értelmén, szívén és jellemén. A Krisztus kegyelmében való részesedés az, ami által az ember felismeri a bűn gyűlöletes természetét és végül kiűzi azt lelkének templomából. Kegyelem által kerülünk közösségbe Krisztussal, hogy társuljunk Hozzá a megváltás munkájában. A hit az a feltétel, amit Isten megfelelőnek látott arra, hogy megbocsásson a bűnösnek. Ez nem azért van, mert valami olyan erény van benne, mely által az üdvösség kiérdemelhető, hanem mert megragadhatja Krisztus érdemeit, a bűnös orvosságát. A bűnös törvényszegése és tökéletlensége helyébe a hit Krisztus tökéletes engedelmességét állítja. Amikor a bűnös személyes Megváltójaként hisz Krisztusban, akkor Isten - biztos ígéreteihez híven - megbocsátja bűnét és ingyen megigazítja. A bűnbánó bűnös felismeri, hogy megigazulását Krisztus mint az ő helyettese és kezese tette lehetővé, aki meghalt érte, aki az ő engesztelő áldozata és igazsága. "Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul" (Róm 4:3-5). Az igazság(osság) a törvénynek való engedelmesség. A törvény igazságot követel, és ezzel a bűnös tartozik a törvénynek, 235

Ellen G. White


de képtelen annak megadására. Egyedül hit által igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bűnösnek tulajdonítja Fiának engedelmességét. Isten elfogadja Krisztus igazságát az ember elégtelensége helyett. Elfogadja és megigazítja a bűnbánó, hívő lelket. Megbocsátja bűneit és úgy bánik vele, mintha igaz volna. Úgy szereti, mint saját Fiát. Ekként tulajdoníttatik a hit igazságként, majd a bűnbocsánatot nyert lélek tovább jut kegyelemből kegyelembe és világosságról nagyobb világosságra. Örvendezve mondhatja: "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által. Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint." (Tit 3:5-7.) Máshol ezt olvassuk: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Jn 1:1213.) Jézus mondta: "...ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." (Jn 3:3.) "...Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába" (Jn 3:5). Isten nem alacsony szintet tűzött elénk, hiszen Isten gyermekeivé kell lennünk. Egyénenként kell üdvözülnünk. A próba és nyomorúság napján különbséget fogunk tudni tenni azok között, akik szolgálják és akik nem szolgálják Istent. Hívő egyénekként üdvözülünk az Úr Jézus Krisztusban. Sokan eltévesztik a helyes utat, mert azt gondolják, fel kell küzdeniük magukat a mennybe, és tenniük kell valamit, hogy kiérdemeljék Isten tetszését. Segítség nélkül, saját erőből igyekeznek megjobbítani magukat. Ezt azonban soha nem érhetik el. Áldozathalálával, életének példájával és azáltal, hogy főpapunkká vált, Krisztus utat készített számunkra. Jézus kijelenti: "Én vagyok az út, az igazság és az élet..." (Jn 14:6). Ha saját törekvéseink által egy lépéssel is feljebb juthatnánk a létrán, Krisztus szavai nem lennének igazak. Amikor azonban elfogadjuk Krisztust, jócselekedetek jelennek meg életünkben annak yümölcsöző bizonyítékaként, hogy az élet útján járunk, hogy Krisztus az utunk, és a mennybe vezető igaz ösvényen megyünk előre.

Ő a mi igazságunk Krisztus lelkünkbe tekint, és amikor meglát bennünket, amint hittel hordozzuk terhünket, az Ő tökéletes szentsége engesztelést szerez gyengeségeinkre. Amikor a tőlünk telhetőt megtesszük, Ő a mi igazságunkká lesz. Minden Istentől jövő fénysugárra szükségünk van ahhoz, hogy a világ világosságává váljunk. (33. Levél, 1889. - The Review and Herald, 1890. november 4.)

236

Ellen G. White


58. "Első szeretetedet elhagytad" A Jelenések könyve második fejezetének negyedik és ötödik verseiről beszéltem Ostego-ban, 1890. október 10-én. (The Review and Herald, 1891. február 3): "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:4-5.) Azoknak az embereknek, akikhez ezek a szavak szólnak, kiváló tulajdonságaik vannak, melyeket a Hű Tanúbizonyság elismer, mégis azt mondja, hogy "az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad". Itt van egy hiány, aminek a pótlásáról gondoskodni kell. Az összes többi jó tulajdonság sem pótolhatja ezt a hiányosságot. A gyülekezet a következő tanácsot kapja: "Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. ... Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van." (Jel 2:5, 7). E szavakban figyelmeztetések, feddések, fenyegetések és ígéretek vannak a Hű Tanúbizonyságtól, Aki jobb kezében tartja a hét csillagot. "A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet" (Jel 1:20). Ez a gyülekezet - mivel elhagyta első szeretetét - híjával találtatik a szenthely mérlegén. A Hű Tanúbizonyság kijelenti: "Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." (Jel 2:2-3.) Mindezek ellenére, a gyülekezet híjával találtatik. Mi ez a végzetes hiányosság? "Első szeretetedet elhagytad." - Vajon nem ez a mi esetünk is? Miért kaptunk felhívást a megtérésre? - "Első szeretetedet elhagytad." A gyülekezet minden egyes tagja tanulmányozza ezt a jelentős figyelmeztetést és feddést! Lássa meg mindenki, hogy az igazságért folytatott elméleti küzdelemben nem veszítette-e el Krisztus gyöngéd szeretetét! Nem szorult-e ki Krisztus a prédikációkból és a szívekből? Nincs-e veszély abban, hogy sokan az igazságot valló misszionáriusokként tevékenykednek, de Krisztus szeretete nem szövi át munkájukat? A Hű Tanúbizonyság ünnepélyes figyelmeztetése igen jelentős. Megköveteli, hogy emlékezz, honnan estél ki, térj meg és cselekedd előző cselekedeteidet! Máskülönben - mondja - "...eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz" (Jel 2:5). Bárcsak felismerné a gyülekezet az első szeretetének tüzére való szükségét. Amikor az hiányzik, minden más kiválóság elégtelen. A megtérésre való felhívás egyike azoknak, melyeket nem lehet veszélytelenül figyelmen kívül hagyni. Az igazság elméletében való hit nem elegendő. Ennek az elméletnek a hitetlenek előtt való feltárása nem tesz benneteket Krisztus 237

Ellen G. White


tanúivá. Tapasztalatotokban és munkátokban alapvető szerepe volt annak a világosságnak, mely örömmel töltötte be szíveteket, amikor először értettétek meg a napjainkra szóló üzenetet. Ez a világosság azonban kiveszett szívetekből és életetekből. Krisztus buzgóságotok hiányára tekint és kijelenti, hogy elbuktatok és veszélyes állapotban vagytok.

Hirdessétek együtt a szeretetet és a törvényt! A törvény követelményeinek bemutatásakor sokan elfelejtkeztek Krisztus végtelen szeretetéről. Azok, akik oly nagyszerű igazságok birtokában vannak, és akiknek olyan fontos reformokat kell az emberek elé tárniuk, nem ismerték fel az engesztelő Áldozatban Isten hatalmas szeretetének kifejeződését. A Jézus iránti szeretet és Jézus szeretete a bűnös iránt kiesett azok vallási tapasztalatából, akik az evangélium hirdetésére hívattak el. Az emberiség Megváltója helyett az énjüket magasztalják. A törvényt nem úgy kell megjelenteni, mint Istenen kívül való dolgot, hanem ellenkezőleg, az Ő gondolkodásának és jellemének kifejezéseként. Mint ahogy a napfény nem választható el a Naptól, úgy Isten törvényét sem lehet helyesen bemutatni az embernek az isteni Szerző nélkül. A küldöttnek képesnek kell lennie ezt mondani: "A törvényben Isten akarata van. Jöjj és lásd meg magad, hogy a törvény az, aminek Pál nevezte - ?szent és igaz és jó'." Megfeddi a bűnt és elítéli a bűnöst, de megmutatja, hogy Krisztusra van szüksége, akinél bővölködő kegyelem, jóság és igazság van. Noha a törvény nem törölheti ki a bűn büntetését, és minden adósságával megterheli a bűnöst, mégis Krisztus bőséges bűnbocsánatot ígért azoknak, akik megbánják vétkeiket és elfogadják bocsánatát. Isten szeretete gazdagon árad a bűnbánó, hívő lélekre. A bűn bélyege egyedül az engesztelő áldozaton keresztül törölhető ki a lélekből. Nem kisebb áldozatra volt szükség, mint annak halálára, aki egyenlő volt az Atyával. Krisztus munkája - élete, megaláztatása, halála és az elveszett emberért való közbenjárása - naggyá és dicsőségessé teszi a törvényt. A törvény kívánalmairól tartott prédikációk közül nagyon sok figyelmen kívül hagyta Krisztust, és ez a hiány alkalmatlanná tette az igazságot a lelkek megnyerésére. Krisztus kegyelme nélkül lehetetlen egy lépést is tenni az Isten törvénye iránti engedelmességben. Mennyire szükséges hát, hogy a bűnös halljon Megváltója és Barátja szeretetéről és hatalmáról. Miközben Krisztus követének világosan hirdetnie kell Isten törvényét, azt is meg kell értetnie, hogy Krisztus engesztelő áldozata nélkül senki nem igazulhat meg. Krisztus nélkül csak kárhozat és a tüzes haragtól való félelem lehetséges, valamint végső elválasztódás Isten jelenlététől. Azonban az, akinek szemei megnyíltak Krisztus szeretetének meglátására, úgy tekint Isten jellemére, mint ami telve van szeretettel és együttérzéssel. Istent nem könyörtelen kényúrnak látja, hanem olyan atyának, aki bűnbánó fia megölelésére vágyik. A bűnös együtt kiált a zsoltárszerzővel: "Amilyen

238

Ellen G. White


könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt." (Zsolt 103:13.) Minden kétségeskedés eltűnik, amikor a lélek igazi jellemében látja meg Krisztust.

A harmadik angyal üzenete Néhány testvérünk olyan félelemnek adott hangot, mely szerint túl sokat időzünk a hit általi megigazulás témáján. Én azonban remélem és imádkozom, hogy senki nem fog szükségtelenül megrémülni, mert semmi veszély sincs abban, ha ezt a tanítást úgy hirdetjük, ahogyan az a Szentírásban van. Ha a múltban nem mulasztották volna el megfelelően tanítani Isten népét, akkor most nem lenne szükség arra, hogy különös figyelmet szenteljünk neki. ... A Szentírás kiváltképpen nagyszerű és értékes üzenetei nagy mértékben feledésbe merültek, éppen úgy, ahogyan azt a minden igazságok ellensége eltervezte. Sötét árnyékát Isten és közénk vetette, hogy ne láthassuk meg Isten valóságos jellemét. Az Úr kijelentette magáról, hogy Ő "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6). Többen írtak nekem arról tudakozódván, hogy a hit általi megigazulás üzenete megegyezik-e a harmadik angyal üzenetével. Azt válaszoltam: igen, az a harmadik angyal üzenetének igazsága. (The Review and Herald, 1890. április 1. és 1891. február 3.)

59. Tökéletes engedelmesség Krisztus által "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. ... Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül" (Jak 2:24, 26). Szükséges, hogy higgyünk Jézusban és abban, hogy általa üdvözülünk, de veszélyes arra a sokak által hangoztatott álláspontra jutni, mely szerint "én már megmenekültem". Sokan ezt mondták: "Tégy jót és élsz!", azonban Krisztus nélkül senki nem tehet jót. Napjainkban pedig sokan ezt hangoztatják: "Higgy, csak higgy és élsz!" A hit és a cselekedetek összetartoznak. Az Úr nem kevesebbet kíván a lélektől ma, mint amit Ádámtól kívánt a paradicsomban bűnbeesése előtt - tökéletes engedelmességet, szeplőtelen, igaz életet. Isten kívánalma a kegyelem szövetsége idejében éppolyan komoly, mint amilyen a paradicsomban volt - összhangban lenni az Ő szent, igaz és jó törvényével. Az evangélium nem gyengíti meg a törvény követeléseit, hanem felmagasztalja és dicsőségessé teszi azt. Az Újszövetség idején nem kisebbek a követelmények, mint amilyenek az Ószövetség idején voltak. Senki ne higgye el azt a természetes szív számára oly tetszetős hazugságot, hogy Isten mindenképpen elfogadja az őszinteséget, s nem számít, milyen a hit, és az életmód mennyire tökéletlen. Isten tökéletes engedelmességet kíván gyermekétől. Ha a törvény kívánalmainak eleget akarunk tenni, akkor hitünkkel meg kell ragadnunk Krisztus igazságosságát, s azt a mi igazságunkként kell elfogadnunk. A

239

Ellen G. White


Krisztussal való egység és az Ő igazságának hit által való elfogadása által képesítve leszünk arra, hogy Isten munkáját végezzük, hogy Krisztus munkatársai legyünk. Ha készséggel sodródtok együtt a gonoszság áradatával, ha nem működtök együtt a mennyei küldöttekkel a törvényszegés visszaszorítására a családban és a gyülekezetben, hogy az örökkévaló igazságosságban legyen részetek - akkor nincs hitetek. A hit a szeretet által működik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által munkálkodik a szívben, hogy megszentelje azt. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember együttműködik Krisztussal. Egyedül a Szentlélek szívünkben végzett munkája tehet minket alkalmassá a mennyre. Csak akkor juthatunk el az Atyához, ha Krisztus igazságossága birtokunkban lesz mintegy igazoló levélként. Naponta el kell változnunk a Szentlélek késztetése által, az isteni természet részesévé kell válnunk ahhoz, hogy részesüljünk Krisztus igazságában. A Szentlélek munkálja finomítja az ízlést, szenteli meg a szívet és teszi nemessé a teljes embert.

Tekintsetek Jézusra! Tekintsetek Jézusra! "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Senki nem lesz kényszerítve, hogy Krisztusra nézzen, de a meghívás hangja sóvárgó kérleléssel szól: "Tekints fel és élsz!" Krisztusra nézve megbizonyosodunk szeretetének páratlansága felől, és arról, hogy a bűnös helyére lépett és folt nélküli igazságát neki tulajdonította. Amikor a bűnös meglátja a Megváltót a bűn átka alatt haldokolni maga helyett a kereszten, felismeri bűnbocsátó szeretetét és ez szeretetet ébreszt szívében. A bűnös szereti Krisztust, mert Krisztus előbb szerette őt, a szeretet pedig a törvény betöltése. A bűnbánó lélek felismeri, hogy Isten "hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson bennünket minden hamisságtól." A Szentlélek munkálkodik a hívő lelkében és segíti, hogy az engedelmesség egyik pontjáról a másikra jusson, erőre erőt, kegyelemre pedig kegyelmet nyerjen Jézus Krisztusban. Isten joggal ítél el mindenkit, aki nem teszi Krisztust személyes Megváltójává, de minden léleknek megbocsát, aki hit által Hozzá jön. Képesíti őket arra, hogy az Isten munkáját végezzék és hit által egyek legyenek Krisztussal. Róluk így szól Jézus: "Én őbennük és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél." (Jn 17:23.) Az Úr mindent megadott, ami által az ember teljes és szabad üdvösséghez juthat és teljessé lehet őbenne. Isten terve, hogy az igazságosság napjának fényes sugarai gyermekeire ragyogjon, és mindannyian az igazság világosságának birtokosai legyenek. Isten végtelen áron - egyszülött Fiának odaajándékozása árán - szerzett megváltást a világ számára. Az apostol kérdezi: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32.) Ezért ha nem üdvözülünk, nem Isten lesz a hibás, hanem mi, akik nem működünk együtt az isteni eszközökkel, és akiknek akarata nem egyezik meg Isten akaratával.

240

Ellen G. White


A világ Megváltója emberi természetbe öltöztette istenségét, hogy ezáltal elérhesse az emberiséget. Az isteni és az emberi természetre is szükség volt az elbukott ember megváltása érdekében. Az isteninek szüksége volt az emberire, hogy az emberinek módjában lehessen az Isten és ember közötti kapcsolat megteremtése. Az embernek szüksége van egy rajta kívül és felül álló hatalomra, mely visszaállítja Istenhez való hasonlóságát. Az istenire való hagyatkozás azonban nem teszi szükségtelenné az emberit. Isten az ember részéről hitet kíván, mert a hit szeretet által működik és megtisztítja a lelket. A hit megragadja Krisztus erkölcsi erejét. Az Úr nem akarja, hogy az emberi erő megbénuljon. Istennel együttműködve az ember ereje elegendő lehet a jóra. Isten nem akarja, hogy akaratunk megsemmisüljön, mert éppen ez az, ami által otthon és máshol el kell végeznünk az Úr szándéka szerinti munkát. Isten minden embernek adott munkát, és minden hűséges munkás világosságot áraszt a világba, mert az Atyával, Krisztussal és mennyei angyalokkal egyesült az elveszettek megmentésének hatalmas munkájában. Az Istennel való kapcsolat által egyre inkább alkalmasabbá válik a munkavégzésre. Az isteni kegyelem tervének megvalósítása közben a hívő ember lelki növekedésben részesül. Aki képességeinek megfelelően munkálkodik, a Mester bölcs építőmunkása lesz, mert Krisztus iskolájában tanulja Isten munkáinak véghezvitelét. Jézus nem hagyja, hogy készséges és engedelmes szolgája összetörjön. Nem annak van szüksége szánakozásra, aki komoly felelősséget hordoz Isten művében, hiszen az hűséges és igaz az Istennel való kapcsolatában. Szánalom tárgya az lehet, aki elnyomja a felelősséget, aki nem ismeri fel elhívásának kiváltságait. (The Review and Herald, 1892. november 1.)

60. A hit és a cselekedetek viszonya Napier, Új-Zéland 1893. április 9. A. T. Jones Testvér: Részt vettem egy összejövetelen, ahol sokan voltak jelen. Álmomban téged láttalak, amint a hitről és a tulajdonított igazságról beszéltél. Többször elismételted, hogy a cselekedetek mitsem érnek, és nincsenek feltételek. A dolog olyan színben lett bemutatva, amely némelyeket meg fog zavarni és így nem fognak megfelelő képet kapni a hit és a cselekedetek kapcsolatáról. Ezért döntöttem úgy, hogy írok neked. Túlzottan fogalmazol ebben a kérdésben. Megigazulásunknak, megszentelődésünknek és Krisztus igazságosságának igenis vannak feltételei. Tudom mire gondolsz, mégis sokakat félrevezetsz. Noha jócselekedetek egy lelket sem menthetnek meg, senki sem üdvözülhet azok nélkül. Isten olyan törvény alatt vált meg bennünket, amely szerint kérnünk kell ahhoz, hogy kapjunk, keresnünk, hogy találjunk és kopognunk, hogy az ajtó megnyíljon előttünk.

241

Ellen G. White


Krisztus úgy ajánlja fel magát, mint aki tökéletesen kész megváltani mindazokat, akik Hozzá jönnek. Mindenkit magához hív: "...aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem." (Jn 6:37.) Valójában úgy tekintesz erre a kérdésre, mint én, kifejezésmódod miatt mégis zavart keltesz az elmékben ezekkel a témákkal kapcsolatban. Miután erőteljes kifejezést adsz a cselekedetekről vallott véleményednek, és kérdéseket tesznek fel neked ugyanabban a témában, az saját elmédben sem rajzolódik ki elég világosan, így a helyes alapelveket mások számára sem tudod meghatározni. Te magad is képtelen vagy arra, hogy állításaidat összhangba hozd saját elveiddel és hiteddel. A gazdag ifjú ezzel a kérdéssel jött Jézushoz: "Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?" Krisztus így válaszolt: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat" - mondta neki. "Melyeket?" - Jézus felsorolt néhányat, mire a gazdag ifjú ezt mondta: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem." Ezek itt feltételek, és a Biblia tele van ilyen feltételekkel. "Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva, mert sok jószága vala" (Mt 19:17, 20-22).

Elővigyázatosság Amikor azt mondod, hogy nincsenek feltételek, és néhány kifejezést felnagyítasz, akkor megterheled az elméket és némelyek nem látják a következetességet kifejezéseidben. Nem értik, hogyan hozhatnák összhangba ezeket Isten Igéjének egyszerű kijelentéseivel. Kérlek ügyelj ezekre a pontokra! Az erős állítások a cselekedetekkel kapcsolatban soha nem erősítik meg helyzetünket. Sőt, inkább gyengítik azt, mert sokan szélsőségesnek fognak tartani és el fogják veszíteni azokat az értékes leckéket, amiket tőled hallhatnak azokban a témákban, melyeket meg kell ismerniük... Testvérem, nem könnyű az elmének megérteni ezt a tárgyat. Senkit ne zavarj meg olyan gondolatokkal, melyek nincsenek összhangban a Szentírással! Kérlek, vedd figyelembe, hogy Krisztus tanítása idején a tanítványok közül sokan siralmasan oktalanok voltak, de amikor eljött hozzájuk a Szentlélek, akit Jézus megígért, és a habozó Pétert hithőssé tette, micsoda átalakulás ment végbe jellemében! Egy kavicsot se helyezz a hitben erőtelen lélek elé, nehogy elessen túlfokozott magyarázataidban és kifejezéseidben. Mindig légy következetes, nyugodt, alapos és szilárd! Ne ess végletekbe és őrizd meg lépteid a biztos sziklán! Ó drága, drága Megváltónk! "Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14:21). Ez az igazi próba - Krisztus szavainak véghezvitele. Ez az ember Jézus iránti szeretetének bizonysága, és aki cselekszi az ő akaratát, az gyakorlati bizonyságot 242

Ellen G. White


tesz a világnak az engedelmesség, a tisztaság és a jellembeli szentség gyümölcséről. ... Testvérem, járj óvatosan Istennel! Emlékezz, hogy vannak olyanok, akiknek szemei szüntelen rajtad vannak, arra várva, hogy túllépd a határt, ütközz meg és essél el. De minden rendben lesz, ha alázatosan Jézus közelében maradsz. ... Krisztus iskolájából soha nem kerülünk ki. Munkálkodnunk kell a gyarapodás tervén, s az Úr munkálkodni fog a sokasodás tervén. Csak lankadatlan szorgalom által - Krisztus kegyelméből - munkálkodhatunk a gyarapodás tervén, és tehetjük biztossá elhívásunkat és kiválasztásunkat. - "Mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel" (2Pt 1:10-11). (44. Levél, 1893.)

Ne kössetek kompromisszumot a bűnnel! A testvérek legyenek nagyon óvatosak a hit és a cselekedetek témájának tanításában, nehogy megzavarják az embereket. Az embereket ösztönözni kell a jócselekedetekben való szorgalomra. Meg kell mutatni nekik, hogyan legyenek sikeresek, miként tisztuljanak meg, hogy áldozataik jó illatúak lehessenek Isten előtt. Mindez Krisztus vérének erejével lehetséges. Határozott üzeneteket kell az emberek elé tárni. A gonoszság minden válfaját intve és feddve kell továbbhaladnunk. Ha valamelyik gyülekezet angyala olyan küldetést kap, mint az efézusi gyülekezet angyala kapott, akkor hadd szóljon az üzenet olyan emberi közvetítők által, akik megfeddik a gondatlanságot, a visszaesést és a bűnt, hogy a nép eljusson a bűnbánatig és bűnvallomásig. Soha ne próbáljátok elrejteni a bűnt, mert a feddés üzenetében Krisztust kell hirdetni, mint aki az első és utolsó, mint aki minden mindenekben a lélek számára. Krisztus erőt ad mindazoknak, akik győzedelmeskedni szeretnének. A feddőnek arra kell serkentenie hallgatóit, hogy küzdjenek a győzelemért. Arra kell bátorítania, hogy igyekezzenek megszabadulni minden bűnös cselekedettől és romlott szokástól, még akkor is, ha az önmegtagadás olyan, mintha jobb szemét vájná ki vagy jobb karját vágná le testéről. Nem szabad kiegyezni semmilyen gonosz szokással vagy bűnös gyakorlattal. (26a. Kézirat, 1892.)

Istennel való együttműködés Az embernek együtt kell működnie Istennel, s minden erejét fel kell használnia Istentől kapott képességei szerint. Nem maradhat tudatlan afelől, hogy mi a helyes gyakorlat az evést, az ivást és az élet minden más szokását illetően. Az Úr azt akarja, hogy az ember ésszerű és felelős lényként cselekedjen minden tekintetben. ... Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az Úr adta világosságnak akár egyetlen sugarát is figyelmen kívül hagyjuk. A restség azokban a dolgokban, melyek 243

Ellen G. White


szorgalmat igényelnek - bűn. Az embernek együtt kell működnie Istennel és féken kell tartania azokat a szenvedélyeket, melyeken uralkodni kell. Ahhoz, hogy ezt megtegye, fáradhatatlannak kell lennie az Istenhez való imádságban, szüntelen kegyelmet nyerve lelkének, indulatának és tetteinek szabályozására. Krisztus részesített kegyelme által az ember képes lehet a győzelemre. Győzedelmesnek lenni azonban többet jelent, mint ahogy azt sokan gondolják. Isten Lelke válaszolni fog minden bűnbánó szív kiáltására, hiszen a bűnbánat Isten ajándéka és annak bizonyítéka, hogy Krisztus magához vonja a lelket. Jóllehet Krisztus nélkül az ember éppúgy nem tudja megbánni bűneit, mint ahogy bűnbocsánatban sem részesülhet nélküle, mégis neki magának kell megaláznia emberi szenvedélyét és büszkeségét ahhoz, hogy egyenest Jézushoz menjen és minden szükségét illetően higgyen és bízzon benne . ... Senki ne hirdesse tehát azt az elképzelést, hogy az embernek keveset vagy semmit nem kell tennie a győzelemre jutás nagy munkájában; mert Isten semmit sem tesz az ember közreműködése nélkül. Azt sem mondhatja senki: én már mindent megtettem, amit tudtam, most már Jézusnak kell cselekednie. Krisztus viszont azt mondta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:5.) Az embernek elejétől a végéig Isten társának kell lennie a munkában. Minden lépésnél megbotlunk és elesünk, ha a Szentlélek nem munkálkodik szívünkön. Az ember igyekezete önmagában hiábavalóság, de a Krisztussal való együttműködés győzedelmet jelent. Önmagunkban nincs erőnk a bűnbánatra. Ha nem fogadjuk el az isteni segítséget, egyetlen lépést sem tehetünk a Megváltó felé. Jézus azt mondja: "Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég..." (Jel 21:6.) minden lélek megmentésében. Noha Krisztus minden, mégis mindenkit lankadatlan igyekezetre kell ösztönöznünk. Küzdenünk, birkóznunk, gyötrődnünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell, nehogy legyőzzön bennünket a ravasz ellenség. Istentől jön az az erő és kegyelem, ami által ezt megtehetjük. Szüntelen bíznunk kell abban, aki a teljesen képes megváltani mindazokat, akik Istenhez jönnek általa. Soha ne tegyétek azt a benyomást az emberekre, hogy keveset vagy semmit nem kell tenniük saját részükről. Inkább tanítsátok őket Istennel való együttműködésre, hogy sikerrel győzedelmeskedjenek. Senki ne állítsa, hogy cselekedeteiteknek semmi köze sincs ahhoz, hogy hol álltok és milyen helyzetben vagytok Isten előtt. Az ítéletkor meghozott döntés azon alapszik, hogy mi az, amit megtett az adott személy, s mi az, amit nem (Mt 25:3440). Isten igyekezetet és munkát vár el kegyelmének elfogadójától, mert ez az a gyümölcs, ami nyilvánosságra hozza a fa jellegét. Jóllehet az ember jócselekedetei Jézusban való hit nélkül nem érnek többet Káin áldozatánál, ha viszont azokat Jézus érdemei takarják be, akkor amellett tesznek bizonyságot, hogy a cselekvő méltó az örök élet elnyerésére. Ami a világban erkölcsöt jelent, nem éri el az isteni mértéket 244

Ellen G. White


és nincs nagyobb érdeme a menny szemében, mint Káin áldozata. (26a. Kézirat, 1892.)

Miközben a Szentlélek vezetésére hagyatkozunk Mindazok, akik igazán látják, hogy mit jelent kereszténynek lenni, minden gyengítő és beszennyező dologtól megtisztítják magukat. Életük minden szokását összhangba hozzák az igazság Szavának akaratával. Nemcsak hinni fognak, hanem félelemmel és rettegéssel véghezviszik saját üdvösségüket, s alávetik magukat a Szentlélek átalakító munkájának. (The Review and Herald, 1888. március 6.)

Jézus elfogadja szándékainkat Amikor az van szívünkben, hogy engedelmeskedjünk Istennek és amikor törekszünk is erre, akkor Jézus legjobb szolgálatunkként veszi hozzáállásunkat és igyekezetünket, és saját isteni érdemével pótolja a hiányosságot. Azonban nem fogadja el azokat, akik azt állítják, hogy hisznek Benne, de hűtlenek az Atya parancsolatai iránt. Sokat hallunk a hitről, de sokkal többet kellene hallanunk a cselekedetekről. Könnyed, kényelmes, kereszt nélküli vallásukkal sokan becsapják saját lelküket. Jézus viszont így szól: "Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (The Signs of the Times, 1890. június 16. - Notebook Leaflets, The Church, No. 5.)

61. Krisztus - az üzenet központja A harmadik angyal üzenete a negyedik parancsolat szombatjának hirdetésére szólít. Ezt az igazságot meg kell ismertetni a világgal. Jézus Krisztust, a nagyszerű középpontot azonban nem szabad kifelejteni a harmadik angyal üzenetéből. Sokak számára, akik bekapcsolódtak a napjainkra szóló munkába, Krisztus másodlagossá vált, elméletek és érvek kerültek az első helyre. Nem emelték a magasba Isten dicsőségét, mely feltárult Mózes előtt az isteni jellem bemutatásakor. Az Úr ezt mondta Mózesnek: "...Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el..." (2Móz 33:19.) "És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül..." (2Móz 34:6-7.) Fátyol takarta el sokak szemeit az Úr művén munkálkodók közül, s ekként amikor bemutatták a törvényt, Jézusról nem emlékeztek meg, és nem szóltak arról a tényről, hogy ahol a bűn növekedik, "ott a kegyelem bővölködik. A Kálvária keresztjénél "irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást". A bűnösnek szüntelen a Kálváriára kell tekintenie, ahol a kisgyermek egyszerű hitével megpihen Krisztus érdemeiben. Elfogadja az Ő igazságát és hisz kegyelmében. Az igazság műve munkásainak be kellene mutatniuk Krisztus

245

Ellen G. White


igazságosságát, mégpedig nem mint új világosságot, hanem olyan értékes igazságként, melyet az emberek egy időre szem elől tévesztettek. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és Ő nekünk tulajdonítja Isten Krisztusban való igazságát. Ismételjük el és emeljük magasba a János által megfogalmazott igazságot: "Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1Jn 4:10.) Isten szeretete a drága igazság legnagyszerűbb forrását nyitotta meg. Krisztus kegyelmének a kincsei nyitva állnak a gyülekezet és a világ előtt. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta..." (Jn 3:16). Micsoda szeretet, micsoda kifürkészhetetlen szeretet az, ami Krisztust arra indította, hogy meghaljon értünk, bűnösökért. Milyen sokat veszít az a lélek, aki megérti a törvény erős követeléseit, de nem érti Krisztus megsokasuló kegyelmét! Igaz, hogy Isten törvénye az Ő szeretetéről tanúskodik, ha azt Jézusban való igazságként prédikálják. Minden beszédnek hangsúlyozottan kell szólnia a Krisztus világnak adott ajándékáról. Nem csoda, hogy az igazság nem olvasztotta meg a szíveket, amikor azt hideg és élettelen módon hirdették. Nem csoda, hogy az Isten ígéreteibe vetett hit megingott, amikor a prédikátorok és munkatársaik nem mutatták be Jézust az Isten törvényéhez való viszonyulásában. Hányszor meg kellett volna erősíteniük az embereket, hogy: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32.) Mivel Isten szeretete az, ami bűnbánatra készteti az embert, Sátán azon igyekszik, hogy az ember ne ismerje meg Istennek azt a szeretetét, ami által egyszülött Fiát adja az elveszett emberiség megváltásáért. Ó, vajon milyen sikerrel fogjuk a világ elé tárni Isten mélységes és drága szeretetét? Semmilyen más úton nem írhatjuk körül, mint hogy így kiáltva fel: "Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk..." (1Jn 3:1). Szóljunk így a bűnöshöz: "Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29.) Jézust az Atya képviselőjeként bemutatva, el fogjuk tudni oszlatni azt az árnyékot, amit Sátán vetett ösvényünkre, hogy ne ismerjük meg Isten - Jézus Krisztusban megnyilvánuló - elmondhatatlan kegyelmét és szeretetét.

Tekintsetek a keresztre! Tekintsetek a Kálvária keresztjére, a mennyei Atya határtalan szeretetének és végtelen kegyelmének bizonyságára! Bárcsak mindenki megbánná bűneit és visszatérne első cselekedeteihez! Amikor a gyülekezetek ezt megteszik, mindenek felett fogják szeretni Istent, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat. Efraim nem fogja irigyelni Júdát, és Júda nem lesz mérges Efraimra. A megoszlások begyógyulnak és a viszálykodás durva hangjai nem lesznek többé hallhatók Izrael határain belül. Az Istentől ingyen kapott kegyelem által mindnyájan Krisztus imájának megválaszolására igyekeznek, mely szerint a tanítványok egyek lesznek, miként Ő és 246

Ellen G. White


az Atya is egyek. Békesség, szeretet, kegyelem és jóság lesznek a lélekben nyugvó alapelvek. Mindegyikőjük ajkának Krisztus szeretete lesz a tárgya, és a Hű Tanúbizonyság nem mondja többé: "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jel 2:4.) Isten népe Krisztusban lakozik, Jézus szeretete feltárul, és egy Lélek eleveníti meg mindnyájuk szívét, megújítva őket a krisztusi képmásban és hasonlóvá formálva lelküket. Az igaz szőlőtő élő vesszőiként, mindnyájan egyesülnek Krisztussal, az élő fejjel. Krisztus lakozik majd a szívekben, aki vezeti, vigasztalja és megszenteli őket, s a világ elé tárja Jézus követőinek egységét, ezzel bizonyságot téve a maradék egyház mennyei küldetéséről. Krisztus egyházának egysége bizonyítani fogja, hogy Isten a világba küldte egyszülött Fiát. Amikor Isten népe a Lélek egységében él, minden farizeusi, önigazoló magatartás - ami a zsidó nemzet bűne volt - elhagyja a szíveket. Krisztus átformáló ereje testének minden egyes tagjára kihat, és azok új tömlőkké lesznek, melyekbe Jézus beleöntheti új borát, és az új bor nem fogja kiszakítani a tömlőket. Isten ki fogja jelenteni a korokon át elrejtett titkot. Ki fogja jelenteni, "...hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége" (Kol 1:27) [28-29. szintén idézve]. Jézus azért jött, hogy az emberi léleknek Szentlelket adjon, aki által Isten szeretete tölti be a szívet. Lehetetlen azonban olyan emberekre árasztani a Szentlelket, akik megmerevedtek elgondolásaikban, akiknek a tanításai állandósultak és változhatatlanok, akik a Krisztus korában élő zsidókhoz hasonlóan emberi parancsolatok és előírások szerint járnak. A zsidók igen alaposak voltak az egyházi szabályok betartásában, nagyon szigorúak saját formaságaik terén, de hiányában voltak az életszerűségnek és a vallási odaadásnak. Krisztus úgy beszél róluk, mint tömlőkként használt száraz bőrökről. Krisztus evangéliumának nem volt helye szívükben. Ők nem lehettek azok az új tömlők, melyekbe Krisztus beletölthette új borát. Krisztusnak máshol kellett keresnie az élet és igazság tanítását befogadó tömlőket, nem az írástudók és farizeusok között. Olyan embereket kellett találnia, akik készséggel vették a szívbéli megújulást. Jézus azért jött, hogy új szívet adjon az embereknek. "Új szívet is adok néktek" - mondta. De az akkori és a napjainkban élő önigazultak nem érzik hiányát az új szívnek. Jézus elhaladt az írástudók és farizeusok mellett, mert azok nem érezték a Megváltóra való szükségüket. Megrögződtek formaságaikban és szokásaikban. Szolgálataikat Krisztus rendelte el és azok telve voltak életerővel és lelki szépséggel. A zsidók azonban kihagyták a lelkiséget szertartásaikból és merő formákhoz ragaszkodtak, mígnem a lelki élet teljesen kiveszett közülük. Amikor eltávoztak Isten parancsolataitól és rendeléseitől, a hiányt saját előírásaik megsokszorozásával igyekeztek pótolni. Szigorúbb követeléseket írtak elő, mint Isten. Minél merevebbek lettek, annál kevesebb szeretetet és Istentől származó lelkületet tanúsítottak. Krisztus így szólt az emberekhez: "Az írástudók és farizeusok a Mózes székében ülnek: annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. 247

Ellen G. White


Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; és szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!" "Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni" (Mt 23:2-7, 23). A maradék egyháznak a zsidókéhoz hasonló tapasztalaton kell átmennie. A Hű Tanúbizonyságnak - aki fel és alá járkál a hét arany gyertyatartó között - ünnepélyes üzenete van népe számára. "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz" (Jel 2:4-5). Isten szeretete hiányzott a gyülekezetből, aminek eredményeként az én-szeretet új életre kelt. Isten szeretetének hiányával együtt járt a testvérek szeretetének hiánya is. Lehet, hogy a gyülekezet teljesen betölti az efézusi gyülekezetről való leírást, a lényegben azonban hiányt szenved. Így szól erről Jézus: "Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jel 2:2-4.) Egy törvényeskedő vallást eléggé megfelelőnek tartottak napjaikban, de ez hiba volt. Krisztus farizeusokhoz szóló feddése mindazoknak szól, akik elvesztették szívükből az első szeretetet. Egy hideg, törvényeskedő vallás soha nem vezetheti a lelkeket Krisztushoz, mivel az szeretet és Krisztus nélkül való. Gyűlöletes Isten előtt, amikor a böjtöt és az imádságot önigazoló módon gyakorolják. Az áhítatra való ünnepélyes gyülekezés, a vallási szertartások sora, a külső megalázkodás és az előírt áldozat - mind bizonyságot tesznek a világnak arról, hogy ezek végrehajtója igaznak tartja magát. Eme dolgok felhívják a szigorú előírások megfigyelőjének figyelmét, aki azt gondolja: Ez az ember mennybe fog jutni. Ez azonban mind megtévesztés. A cselekedetek nem vásárolnak számunkra belépőt a mennybe. A hatalmas, meghozott Áldozat mindazok számára elegendő, akik hisznek. Krisztus szeretete új élettel tölti meg a hívő szívét. Aki iszik az élet vizének kútfejéből, meg fog töltekezni az ország új borával. A Krisztusban való hit az, ami által jó lelkület és szándék vezérlik a hívő életét. Jóság és mennyei gondolkodásmód árad tova azoktól, akik Jézusra, hitük szerzőjére és bevégzőjére tekintenek. Tekintsetek Istenre és ne az emberre. Isten a mennyei Atyátok, aki türelemmel hordozza gyengeségeiteket, valamint megbocsátja és meggyógyítja azokat. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az 248

Ellen G. White


egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17:3). Krisztust szemlélve el fogtok változni, mígnem meggyűlölitek előző büszkeségeteket, hiábavalóságotokat, önbecsüléseteket, önigazultságotokat és hitetlenségeteket. Ezeket a bűnöket felesleges teherként dobjátok félre, és alázattal, szelíden és bizalommal jártok Isten előtt. Szeretetet, türelmet, gyengédséget, jóságot, kegyelmet és minden olyat fogtok gyakorolni, ami Isten gyermekeiben lakozik, és ami végül is helyet talál majd a szentek társaságában. (Review and Herald, 1894. március 20.)

62. Hit általi megigazulás Amikor Isten megbocsát a bűnösnek, visszavonja a megérdemelt büntetést és úgy bánik vele, mintha nem vétkezett volna, akkor isteni pártfogása alá veszi és Krisztus igazságának érdemei által megigazítja. A bűnös egyedül Isten drága Fia áldozatában való hit által igazulhat meg. Krisztus a bűnös világ vétkeinek engesztelő áldozatává vált. Saját cselekedetei senkit sem igazíthatnak meg. Kizárólag Krisztus szenvedése, halála és feltámadása által szabadulhat meg a bűntudattól, a törvény kárhoztatásától és a törvényszegés büntetésétől. A megigazulás egyedüli feltétele a hit, mely a bizalmat is magában foglalja. Sokan névlegesen hisznek Krisztusban, de nem ismernek semmit abból a Jézusra való hagyatkozásból, ami megragadja a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeit. Jakab így szól erről a névleges hitről: "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?" (Jak 2:19-20.) Sokan elfogadják, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója, ugyanakkor távol tartják tőle magukat, nem bánják meg bűneiket és nem fogadják el Jézust személyes Megváltójukként. Hitük nem más, mint az elme munkájának és az igazság megítélésének eredménye, de az igazságot nem engedik szívükbe, ami megszentelhetné lelküket és átformálhatná jellemüket. "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róm 8:29-30). Az elhívás és a megigazulás nem egy és ugyanaz a dolog. Az elhívás a bűnös vonzása Krisztushoz, amit a Szentlélek munkál az emberben, miközben meggyőzi bűnéről és bűnbánatra indítja. Sokan nem látnak tisztán a megváltási terv első lépéseit illetően. Azt gondolják, hogy a bűnbánatot a bűnösnek magának kell véghezvinnie, hogy azután Krisztushoz jöhessen. Úgy gondolják, a bűnösnek először biztosítania kell magát afelől, hogy elnyerje Isten kegyelmi áldását. Igaz ugyan, hogy a bűnbánatnak meg kell előznie a bűnbocsánatot - mert Isten csak a bűnbánó és töredelmes szívet fogadja el -, de a bűnös nem képes magától bűnbánatra jutni vagy felkészülni arra, hogy Krisztushoz jöjjön. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat, a válaszra váró kérdés

249

Ellen G. White


pedig az, hogy a bűnbánat vajon a bűnös munkája-e vagy pedig Krisztus ajándéka? Mielőtt Krisztushoz megy, várnia kell-e a bűnösnek addig, amíg bűne miatt megtelik lelkifurdalással? A legelső lépés Krisztushoz az Isten Lelkének vonzása által történik. Amint az ember válaszol erre a vonzásra, Krisztus felé közeledik, hogy megbánhassa bűneit. Krisztus elveszett juhként ábrázolja a bűnöst. Egy elveszett juh soha nem tér vissza a nyájba, ha a pásztor nem keresi és nem hozza vissza. Önmagától senki nem képes a bűnbánatra és arra, hogy méltóvá tegye magát a megigazulás áldására. Az Úr Jézus szüntelen arra törekszik, hogy hatást gyakoroljon a bűnös elméjére és magához vonja, hogy reá, az Isten Bárányára tekintsen, aki elveszi a világ bűneit. Egy lépést sem tehetünk a lelki élet felé, ha Jézus nem vonja és erősíti lelkünket, ha nem vezet el minket a bűnbánatnak arra a tapasztalatára, melynek megbánására nincs szükség. A főpapok és szaddúceusok előtt Péter világosan kinyilvánította azt a tényt, hogy a bűnbánat Isten ajándéka. Krisztusról ezt mondta: "Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot, és bűnöknek bocsánatát." (ApCsel 5:31.) A bűnbánat nem kevésbé Isten ajándéka, mint a bűnbocsánat vagy megigazulás, és az egyedül akkor tapasztalható meg, ha Krisztus adja a léleknek. Ha közeledünk Krisztushoz, akkor az az Ő ereje és kegyelme által van. A töredelmes szívet is Ő adja és a megigazulás is tőle van.

A hit jelentése Pál írja: "A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre" (Róm 10:6-10). Az üdvösségre vezető hit nem alkalmi hit, nem pusztán értelemmel való belátás, hanem amely a szív mélyén gyökerezik és személyes Megváltójaként ragadja meg Krisztust, aki véglegesen képes üdvözíteni mindenkit, aki az Atyához jön általa. Nem valódi a hited, ha azt hiszed, hogy Jézus másokat üdvözíthet, de téged nem. Valódi hit akkor nyilvánul meg, amikor a lélek az üdvösség egyedüli reményeként kapaszkodik Jézusba. Ez a hit arra készteti birtokosát, hogy lelkének minden szeretetét Krisztusra irányítsa. Értelme a Szentlélek irányítása alatt van, jelleme pedig az isteni hasonlatosság mintájára alakul. Hite nem holt, hanem szeretet által munkálkodó hit, ami arra indítja, hogy Krisztus szépségére tekintsen és átalakuljon az isteni jellemre. [5Móz 30:11-14. idézve.] "És körülmetéli az Úr, a te Istened a te

250

Ellen G. White


szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj" (5Móz 30:6). Isten az, aki körülmetéli a szívet. Az egész munka az Úré, elejétől a végéig. A veszendő bűnös így szólhat: "Elveszett bűnös vagyok, de Krisztus eljött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Ő ezt mondja: ?Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre' (Mk 2:17). Bűnös vagyok, de Jézus meghalt a Kálvária keresztjén, hogy megváltson. Egy percre sem kell immár szolgaságban élnem. Krisztus meghalt és feltámadt az én megigazulásomért, s ezért most megszabadít engem. Elfogadom megígért bűnbocsánatát."

Tulajdonított igazság Krisztus a feltámadt Megváltó, mert noha halott volt, feltámadt és mindenha él, hogy közben járjon érettünk. Teljes szívből hinnünk kell az igazságra, szánkkal pedig vallást tennünk az üdvösségre. A hit által megigazulók megvallják Krisztust. "...aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (Jn 5:24). A megigazítás munkája a gonosszal szennyezett bűnösért végzett jelentős munka. Krisztus igaznak jelenti ki azt, aki az igazságot szólja. Az Úr a hívőnek tulajdonítja Krisztus igazságosságát és igaznak jelenti ki a világegyetem előtt. Jézusra, a bűnös képviselőjére, helyettesére és kezesére helyezi bűneit. Krisztusra helyezi minden hívő lélek bűnét. "Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Kor 5:21). Krisztus a világ összes bűnéért engesztelést szerzett, és mindazok részesülnek igazságában, akik hit által Istenhez jönnek. Krisztus "...a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg" (1Pt 2:24). Bűneink el vannak rendezve, Isten félretette, a tenger mélyébe vetette azokat. Bűnbánat és hit által megszabadulunk a bűntől, és az Úrra, a mi igazságunkra tekintünk. Jézus, az igaz, szenvedett az igaztalanért. Noha mint bűnösök a törvény ítélete alatt vagyunk, engedelmessége által Krisztus eleget tett a törvénynek és saját igazságának érdemeit a bűnbánó léleknek tulajdonítja. Azért, hogy Krisztus igazságában részesüljön, a bűnösnek meg kell ismernie azt a bűnbánatot, mely gyökeres változást eredményez az elmében, a lélekben és a cselekedetekben. Az átalakulás munkájának a szívben kell elkezdődnie, és az egyén életének minden területén meg kell nyilvánulnia hatalmának. Az ember önmaga képtelen ilyen bűnbánatra jutni. Ezt egyedül Krisztus által tapasztalhatja meg, aki "fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek" (Ef 4:8). Mit kell tennie annak, aki igazán bűnbánatra akar jutni? - Ahogyan van, késedelem nélkül Krisztushoz kell jönnie. Hinnie kell, hogy Krisztus szava igaz, és az ígéretben való hittel kell kérnie, hogy kaphasson. Nem hiábavaló annak az embernek

251

Ellen G. White


a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől. Annak, aki valamikor Isten gyermekévé lesz, el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munkával összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához kell folyamodnia, hogy Isten megújító ereje lelkébe térhessen. Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket - Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, szennyezetlen ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: "Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül..." (Ésa 61:10.) Isten bőséges kegyelmet biztosított annak érdekében, hogy a hívő lélek tiszta maradhasson a bűnöktől. Az egész menny rendelkezésünkre áll határtalan forrásaival. Merítenünk kell a megváltás kútjából! Krisztus a törvény vége az igazságra mindazok számára, akik hisznek. Önmagunkban bűnösök vagyunk, de Krisztusban igazak. Miután Isten nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát, igaznak jelent ki minket és úgy bánik velünk, mint igazakkal. Szeretett gyermekeiként tekint ránk. Krisztus munkálkodik a bűn hatalma ellen, és ahol a bűn növekszik, a kegyelem megsokasul. "Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében" (Róm 5:12). "Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:24-26). "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2:8). [Jn 1:14-16. idézve.]

252

Ellen G. White


A Szentlélek ígérete Az Úr azt szeretné, ha népének hite egészséges lenne, és nem lennének tudatlanok a hatalmas megváltással kapcsolatban, melyet oly bőségesen biztosított számukra. Nem kell a jövőtől várniuk, hogy valami nagy dolog történjék értük, mert a munkát már elvégezte Isten. A hívő nem kap felszólítást arra, hogy teremtsen békét Isten és maga között. Ezt soha nem kell és nem is tudná megtenni. Krisztust kell elfogadnia békéjeként, mert Isten és a béke nála van. Krisztus felszámolta a bűnt, amikor saját testében elhordozta a bűn átkát a keresztfán, és így mindazoktól elvette az átkot, akik személyes Megváltójukként hisznek benne. Krisztus véget vet a bűn uralkodó hatalmának a szívben, és a hívő élete és jelleme bizonyságot tesz Krisztus kegyelmének valódi jellegéről. Jézus elküldi a Szentlelket mindazokhoz, akik kérik tőle, mert minden hívőnek meg kell szabadulnia a szennytől, valamint a törvény átkától és kárhozatától. A Szentlélek munkája, a megszentelődés által a hívő alkalmassá válik a menny udvaraiba való belépésre, mert Krisztus munkálkodik bennünk és igazságának részesei vagyunk. Enélkül senki nem nyerhet jogcímet a mennyre. Nem lenne örömünk a mennyben, ha a Szentlélek befolyása és Krisztus igazsága nem készítene fel minket annak szent légkörére. Ahhoz, hogy a menny jelöltjévé válhassunk, eleget kell tennünk a törvény előírásának: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." (Lk 10:27.) Erre egyedül akkor vagyunk képesek, ha hit által megragadjuk Krisztus igazságát. Jézust szemlélve élő és gyarapodó elvet fogadunk szívünkbe. A Szentlélek folytatja a munkát és a hívő kegyelemből kegyelembe, erőről erőre, jellemről jellemre halad előre. Krisztus képmására hasonul, mígnem eljut a Jézus Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Így Krisztus véget vet a bűnnek és a hívő lelket megszabadítja annak cselekvésétől és hatásától. Egyedül Krisztus képes ezt megtenni, mert neki "...mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek" (Zsid 2:17-18). Az engesztelésszerzés azt jelenti, hogy a lélek és Isten között minden akadály elhárul és a bűnös megismeri Isten megbocsátó szeretetének jelentését. Krisztus által a bukott emberért hozott áldozat révén Isten jogosan bocsáthat meg annak a törvényszegőnek, aki elfogadja Krisztus érdemeit. Krisztus az a kapcsolat, mely által a kegyelem, a szeretet, és az igazságosság Isten szívéből a bűnös szívébe áradhat. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1:9). Dániel próféciája feljegyzi Krisztusról, hogy "eltörli a hamisságot" és "elhozza az örök igazságot" (Dán 9:24). Minden lélek így szólhat: "Tökéletes engedelmessége által Jézus eleget tett a törvény előírásainak. Egyedüli reményem abban van, hogy

253

Ellen G. White


reá tekintsek, mint helyettesemre és kezesemre, aki tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek érettem. Érdemeibe vetett hit által szabad vagyok a törvény kárhoztatásától. Igazságának ruháiba öltöztet engem, ami a törvény minden előírására feleletet jelent. Tökéletes vagyok az örök igazságot hozó Krisztusban. Ő Isten elé állít engem abban a folt nélküli ruhában, amiben emberi szövésnek nyoma sincs. Minden Krisztustól van és minden dicsőség az Isten Bárányát illeti, aki elveszi a világ bűneit." Sokan azt gondolják, hogy valami különleges indíttatásra kell várniuk, mielőtt Krisztushoz jöhetnek, pedig csak a számunkra felkínált irgalom és kegyelem elfogadására való szándék őszintesége a fontos. Így kell szólnunk: "Krisztus meghalt értem. Az Úr szeretne megváltani bűneimből, és én Jézushoz megyek, ahogyan vagyok, késedelem nélkül. Megragadom Isten ígéretét és engedek Krisztus vonzásának." Az apostol ezt mondja: "Mert szívvel hiszünk az igazságra" (Róm 10:10). Senki sem hihet szívből az igazságra és igazulhat meg hit által, miközben az Isten Igéje által tiltott dolgokat cselekszi, vagy elhanyagolja valamilyen ismert kötelességét.

A hit gyümölcse a jó cselekedet A valódi hit jó cselekedetekben nyilvánul meg, mert a hit gyümölcse a jó cselekedet. Ha az ember átadja Istennek akaratát és együttműködik vele, miközben Ő munkálkodik szívében, akkor életében megvalósítja azt, amire Isten Szentlelke által készteti, s ekként összhang lesz a szív szándéka és az élet gyakorlata között. Minden bűnt meg kell tagadni, mint olyan gyűlöletes dolgot, mely keresztre feszítette az élet és dicsőség Urát. A hívőnek növekednie kell tapasztalatokban, azáltal, hogy szüntelen Krisztus dolgait cselekszi. Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesülünk a megigazulás áldásában. A hit által megigazultaknak meg kell őrizniük az Úr útját. Ha az ember cselekedetei nincsenek összhangban hitvallásával, akkor az annak bizonyítéka, hogy nem igazult meg hit által. Jakab mondja: "Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel és a cselekedetekből lett teljessé a hit." (Jak 2:22.) Az a hit, amely nem terem jó gyümölcsöket, nem igazítja meg a lelket. "Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből" (Jak 2:24). "Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul" (Róm 4:3). A tulajdonított igazság a megigazító hit eredménye, és ez a megigazulás az, amiért Pál olyan elszántan küzd. Ezt mondja: "Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

254

Ellen G. White


Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt... A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." (Róm 3:20-31.) A kegyelem érdem nélküli kedvezés; a hívő saját érdeme nélkül igazul meg, anélkül, hogy bármit is felajánlhatna Istennek. Megigazult az Atya előtt helyettesünkként és kezesünkként álló Krisztus Jézus megváltása által. Noha a Krisztus érdeme által igazul meg, nem áll szabadságában gonoszt cselekedni. A hit szeretet által működik és megtisztítja a lelket. A hit rügyezik, virágzik és csodás gyümölcshozamot eredményez. A hit olyan jócselekedetekkel párosul, mint például a betegek meglátogatása, a szegények gondozása, az árvák és özvegyek gyámolítása, a ruhátlan felöltöztetése és az éhező megelégítése. Krisztus mindenütt jót tett, és amikor az emberek egyesülnek vele, akkor azok szeretik Isten gyermekeit és szelídség és igazság vezeti lépteiket. Arcuk kifejezése feltárja tapasztalatukat, és az emberek meglátják rajtuk, hogy Jézussal voltak és róla tanultak. Krisztus és a hívő egy lesz. Jézus jellemének szépsége megjelenik azokon, akik szoros kapcsolatban vannak a hatalom és szeretet Forrásával. Krisztus a megigazító igazságosság és a megszentelő kegyelem hatalmas letéteményese. Mindenki hozzá jöhet és vehet az Ő teljességéből. Jézus ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11:28.) Miért nem teszünk hát félre minden hitetlenséget és figyelmezünk Jézus szavára? Nyugalmat akartok, békességre vágytok? Szóljatok ekként szívetekből: "Uram Jézus, jövök és elfogadom meghívásod." Higgyetek benne kitartó hittel és Ő meg fog szabadítani. Jézusra, hitetek szerzőjére és bevégzőjére irányul-e figyelmetek? Azt szemlélitek-e, aki igazsággal és kegyelemmel teljes? Elfogadtátok-e azt a békét, amit egyedül Krisztus adhat? Ha nem, adjátok át magatokat neki és kegyelme által törekedjetek nemes és emelkedett jellem elérésére. Törekedjetek kiegyensúlyozott, határozott és vidám lelkületre! Táplálkozzatok Krisztusból, az élet kenyeréből, és életetekben megmutatkozik az Ő jellemének és lelkületének kedvessége. (The Bible Students' Library sorozat, 1893. április.)

63. A felbecsülhetetlen gyöngyszem "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Krisztus igazsága, mint egy színtiszta fehér gyöngy, hiba, folt és bűn nélkül való. Ez az igazság a mienk lehet. A megváltás véren vásárolt, felbecsülhetetlen értékű kincse értékes igazgyöngy, mely kutatható és meg is található. Akik igazán megtalálják azt, mindenüket eladják, hogy

255

Ellen G. White


megvásárolhassák. Bizonyságát adják annak, hogy egyek Krisztussal, mint ahogy Ő egy az Atyával. A példázatbeli kereskedő mindenét eladta, hogy egyetlen nagy értékű gyöngy birtokába jusson. Ez csodálatosan szemlélteti azokat az embereket, akik olyan nagyra értékelik az igazságot, hogy mindenüket eladják, csakhogy megszerezhessék maguknak. Hit által megragadják Isten egyszülött Fiának értük hozott áldozatát. Vannak, akik ugyan kutatnak, szüntelen kutatnak a szépséges gyöngy után, de helytelen szokásaikról nem mondanak le teljesen. Nem halnak meg énjüknek, hogy Krisztus élhessen bennük, s így nem találják a drágagyöngyöt. Nem győztek a szentségtelen célkitűzések, a világi vágyak szeretete fölött. Nem emelik fel a keresztet, hogy Krisztust kövessék az önmegtagadás és önfeláldozás ösvényén. Soha nem tapasztalták meg a lélek békéjét és kiegyensúlyozottságát, mivel teljes átadás nélkül nincs pihenés és öröm. Majdnem keresztények, de nem egészen azok. Közel vannak a mennyhez, de nem lépnek be annak kapuin. Majdnem, de nem teljesen részesülni a megváltásban annyit jelent, mint nem majdnem, hanem teljesen elveszni. A naponkénti odaszentelődés Istenhez békességet és nyugalmat eredményez. A kereskedő mindenét eladta a drágagyöngyért. A megváltást keresők békességet és nyugalmat találnak az Úrban, ha szembeszállnak az elbukással és ellankadással. Krisztus saját igazságosságába öltözteti őket. Tiszta szívet és megújult elmét ad nekik. Ezek az áldások Isten Fiának életébe kerültek. Isten mindazoknak ingyen kínálja az áldásokat, akikért Krisztus az áldozatot hozta. De hogyan bánnak sokan a felajánlott ajándékkal? - Elfordulnak, és inkább az élet örömeit választják. Krisztus azt mondja az ilyenekről: "És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!" (Jn 5:40.) A bűnösök félelmetes megtévesztésben élnek. Megvetik és elutasítják a Megváltót. Nem ismerik fel a számukra felkínált gyöngy értékét, eldobják azt, s így csak sérelmet és gúnyt hoznak Megváltójukra. Sok nő gyűrűkkel és karkötőkkel ékesíti magát, azt gondolván, hogy ezzel hódolatot vált ki, ugyanakkor elutasítja azt az értékes igazgyöngyöt, amely megszentelődését, tisztességét és örök gazdagságát biztosítaná. Micsoda bűvölet tartja fogva sokak elméjét! Többet jelentenek számukra a csillogó fényű evilági díszek, mint az örök élet koronája, melyet Isten ajándékoz a hűségeseknek. "Vajon elfelejtkezik-é a leány az ő ékszereiről, a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napon elfelejtett engem!" (Jer 2:32.) (The Review and Herald, 1899. augusztus 8.)

64. "A sötétség nem fogadta be" "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a 256

Ellen G. White


sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság el jött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:1-9). Ezzel a kérdéssel fordultak hozzám: "Véleményed szerint az Úr nagyobb világosságot adott-e az Ő népének?" Válaszom az, hogy számunkra ugyan új, de már eddig is meglévő drága igazságot adott, amelynek az igazság Igéjéből kell előragyognia. Az eljövendő igazság sugarainak ma még csak halovány fényét érzékeljük. Az Úrtól eddig kapott világosságot nem hasznosítjuk eléggé, s így nem vagyunk képesek a nagyobb világosság befogadására. Nem járunk a ránk árasztott világosság fényében. Parancsolattartó embereknek nevezzük magunkat, de nem ismerjük eléggé az isteni törvény messze ható alapelveinek hatalmas mélységét. Nem fogjuk fel annak szent jellegét. Sokan, akik az igazság tanítóinak vallják magukat, nem rendelkeznek világos látással az Isten törvényének tanítása terén, mert nincs élő ismeretük az Úr Jézus Krisztusról. Lutherről, Knox-ról és más neves reformátorokról olvasva csodáljuk Isten ezen szolgáinak erejét, állhatatosságát és bátorságát, és mi is szeretnénk részesülni az őket vezérlő lélekből. Vágyunk megismerni azt a forrást, mely által gyengeségük erősséggé lett. Ezek a nagy emberek, bár Isten eszközei voltak, nem voltak hibátlanok. Tévedő emberek voltak és nagy hibákat követtek el. Törekednünk kellene, hogy mi is hozzájuk hasonlóak legyünk, de nem szabad mércékké tennünk őket. Ezek az emberek ritka tehetséggel rendelkeztek a reformáció munkájának továbbvitelére. Felettük való erő vezette őket, s nem az Isten által használt eszközöket illeti a dicsőség és magasztalás, hanem az Úr Jézust, aki rájuk árasztotta világosságát és hatalmát. Akik szeretik az igazságot és szentséget, Istennek, a világosság forrásának adjanak dicsőséget, amint megemlékeznek e zászlóvivőkről. Micsoda felbolydulást teremtene a keresztény világban, ha kijelentenék, hogy angyali küldöttek fogják megnyitni a mennyei dolgokkal kapcsolatos ismeretek kincstárát! Mennyei légkör venné körül a küldötteket, és mily odaadón hallgatnák sokan az ajkaikról elhangzó szavakat! Az emberek könyvekben hívnák fel a figyelmet az angyalok szavaira, pedig világunkba angyaloknál nagyobb valaki jött el. Az Úr maga jött el, hogy a menny világosságát az emberekre ragyogtassa. Jézus az Atyával egynek jelentette ki magát, aki teljes kegyelemmel és igazsággal, testben megjelent Istent. Az Úr Jézus, aki képe a láthatatlan Istennek, saját életét adta a veszendő ember megmentésére, és micsoda világosságot és hatalmat hozott magával! Benne lakozik az Istenség teljessége testileg. A titkok titka ez! Az értelem számára nehéz megragadni Krisztus nagyságát, a megváltás titkát. A szégyenletes keresztet 257

Ellen G. White


felállították, kezeit és lábait átszögezték, a kegyetlen dárda átszúrta a szívét, és Jézus megfizette a megváltás árát az emberiségért. Isten hibátlan Báránya saját testében vitte fel bűneinket a fára; fájdalmainkat Ő viselte.

Kimeríthetetlen téma A megváltás témája kimeríthetetlen, legmélyebb elmélkedésünkre méltó. Túlszárnyalja a leghatalmasabb gondolatot és a legélénkebb képzelet határát. Ki kutathatná ki Istent? A bölcsesség és ismeret kincstára minden ember előtt nyitva áll. Ha a legtehetségesebb emberek ezrei arra áldoznák is minden idejüket, hogy szüntelen elénk állítsák Jézust, s közben azt tanulmányoznák, hogyan mutassák be az Ő páratlan szépségét, akkor sem meríthetnék ki ezt a tárgyat. Noha nagy és tehetséges írók csodálatos igazságokat tettek ismertté és növekvő világosságot tártak az emberek elé, még napjainkban is találunk feltáratlan igazságokat és hatalmas munkaterületeket, mert a megváltás témája kimeríthetetlen. A mű évszázadról évszázadra növekedett, bemutatván Krisztus életét és jellemét, valamint az engesztelő áldozatban megnyilvánuló isteni szeretetet. A megváltás témája foglalkoztatja majd a megváltottak gondolatait az örökkévalóságon át. Új és gazdag felfedezések születnek a megváltás tervében az örökkévaló korokon át. Ha ma Jézus velünk volna, ugyanazt mondaná, mint tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." (Jn 16:12.) Jézus mély és élő igazságokat szeretett volna megnyitni a tanítványok előtt, de földiességük, valamint homályos és hiányos felfogókészségük ezt lehetetlenné tette. Nem tudták volna hasznosítani a nagy, dicsőséges és ünnepélyes igazságokat. A lelki növekedés hiánya bezárja az ajtót a világosság Krisztustól jövő sugarai előtt. Soha nem jön el az az idő, amikor ne részesülhetnénk többé egyre növekvő igazságban. Krisztus mondásainak mindig messze ható jelentősége volt. Azok, akik előítélettel hallgatták tanításait, nem értették meg szavai jelentését. Jézus volt az igazság forrása és szerzője. Az Ószövetség nagy témáit tévesen értelmezték és félremagyarázták, ezért Krisztus munkájának kellett részletesen kifejteni azt az igazságot, amelyet azok, akiknek adatott, nem értettek. A próféták közvetítették a kijelentéseket, de írásaik lelki jelentősége rejtve maradt előttük. Nem fogták fel az igazság jelentését. Jézus megfeddte tanítványait lassú felfogókészségük miatt. Sok drága tanítást elvesztettek, mert nem értették szavainak lelki nagyságát. De Ő megígérte a Vigasztalót, aki majd eszükbe juttatja az értelem számára elmulasztott tanításokat. Kijelentette, hogy az igazság drágaköveit hagyta számukra, melynek értékét még nem ismerik.

Az igazság bányáinak igazgyöngyei Krisztus keresztrefeszítése és feltámadása után a tanítványok csodálkozva és ámulattal hallgatták az igazság leckéit, mert azok újaknak tűntek számukra. Krisztus azonban elmondta nekik, hogy "...ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, 258

Ellen G. White


mikor még veletek valék ... Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat" (Lk 24:44-45). Az igazság folyamatosan feltárul és a különböző emberek számára különböző jelleget mutat. Mindazok, akik az igazság bányáiban ásnak, szüntelen gazdag és értékes gyöngyöket fedeznek fel. Arra vágyunk, hogy mindazok, akik hitet tesznek a számunkra most feltárt igazságban, és különösen azok, akik az igazság másoknak való tanításának felelősségét is felvállalják, rendelkezzenek világosabb látással a Biblia témáinak mindenekfölötti jelentőségéről. Azok, akik Isten törvényének védelmezésében állnak, olyan pozícióban vannak, melyben nagy szükségük van Isten Lelkére. Ha a prédikátorok híjával vannak a szelídségnek, ha ellenszegülés hatására könnyen felindulnak, akkor bizonyos, hogy isteni megvilágításra van szükségük. Az emberek életében meg kell nyilvánulnia Krisztus kegyelmének, miközben munkálkodnak a lelkekért. A Jézusban lévő igazság gyökeresen más hatással lesz a hitetlenekre annál, mint amikor azt merő elméletként vagy vitakérdésként jelentették meg. Ha a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy az igazságot közreadjuk annak felkavaró jellegében - mások véleményét és elgondolásait keresztezve -, akkor a tévedéseket melengetők azt hamisan fogják alkalmazni és értelmezni, hogy a világosság visszataszítólag hasson. Csak kevesen vannak, akik nem ittak Babilon borából azok közül, akikhez az igazságot viszitek. Nem könnyű megérteniük az igazságot, ezért szükséges azt úgy tanítani, ahogyan az Jézusban van. Akik az igazság szerelmeseinek vallják magukat, megtehetik, hogy Mesterükhöz hasonlóan szelídek és alázatos szívűek legyenek. Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban - a korokon át rejtett isteni titkokban -, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg. Ez a lelki siker nagy titka. Amikor az én-t beleszőjük munkáinkba, akkor a mások elé tárt igazság nem szenteli, lágyítja és nemesíti meg saját szívünket és nem tesz bizonyságot arról, hogy a Mester számára alkalmas edények vagyunk. Egyedül buzgó ima által lehetünk értékes kapcsolatban Jézussal, és ez áldott kapcsolat által szavainkat és lelkületünket Krisztus Lelke teszi jó illatúvá. Nincs olyan szív, mely ne tudná elviselni a virrasztást. Jézus, drága Megváltónk, nagyon szerette az éberséget. Az önmagunk feletti felügyelet egy pillanatra sem szünetelhet. Szívünket szorgalmasan kell őriznünk, mert abból indul ki minden élet. Vigyázzatok és neveljétek a gondolatokat, nehogy vétkezzetek ajkatokkal! (The Review and Herald, 1890. június 3.)

259

Ellen G. White


65. Hogyan szembesüljünk egy tantételbeli vitaponttal? Értenünk kell az időt, amelyben élünk. Jelenleg félig sem értjük azt. A szívem beleremeg, amikor arra gondolok, milyen ellenséggel kell szembeszállnunk, és milyen készületlenek vagyunk erre. Isten újra és újra elém tárta, hogy Izrael gyermekeinek küzdelme és közvetlen Krisztus első eljövetele előtti magatartása Isten népének a helyzetét ábrázolja Krisztus második megjelenése előtt. Az ellenség igyekezett megragadni minden alkalmat arra, hogy irányítása alá vonja a zsidók gondolkodását, és ma is Isten népének megvakítására törekszik, hogy ne ismerhessék fel a drága igazságot. Amikor Krisztus világunkba jött, Sátán a földön működött és Krisztus ösvényének minden egyes lépésénél ellenszegült a jászoltól a Kálváriáig. Sátán azzal vádolta Istent, hogy miközben önmegtagadást követel az angyaloktól, Ő maga mitsem tud annak jelentéséről és nem is akar semmiféle áldozatot hozni másokért. Ezt a vádat emelte Sátán Isten ellen a mennyben, és miután kivettetett a mennyből, szüntelen azzal vádolta Istent, hogy olyan szolgálatot követel, amit Ő maga sem tenne meg. Krisztus eljött a világba, hogy szembenézzen e hamis vádakkal és bemutassa az Atya jellemét. Nem tudjuk felfogni, milyen megaláztatást hordozott el Krisztus azáltal, hogy magára vette természetünket. Nem mintha eleve alacsonyrendű dolog lenne az emberi fajhoz tartozni, Jézus azonban a menny magasztaltja, a dicsőség királya volt, mégis megalázta magát, hogy a földre szülessen és elhordozza a halandók nehézségeit és bánatát. Nem a legmagasabb osztályhoz ereszkedett le, hogy hatalmas és gazdag ember legyen, hanem, noha gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által gazdaggá legyünk. Lépésről lépésre megaláztatásban volt része. Városról városra űzték, mert az emberek nem akarták befogadni a világ világosságát. Tökéletesen elégedettek voltak helyzetükkel. Krisztus az igazság drágaköveit adta az embereknek, de azok a babonák és hamisságok szemétjébe csomagolták azokat. Átadta nekik az élet szavait, de ők nem éltek minden szóval, ami Isten szájából származik. Krisztus látta, hogy a világ azért nem találta meg Isten Igéjét, mert azt emberi hagyományokba rejtették. Eljött, hogy a világ elé tárja a menny és a föld jelentőségét és valódi helyére tegye az igazságot. Egyedül Jézus tárhatta fel azt az igazságot, amit az embereknek szükséges volt megtudniuk üdvösségük érdekében. Egyedül Ő helyezhette igaz keretekbe, és az Ő munkája volt, hogy megtisztítsa azt a hamisságtól és mennyei világosságban tárja az emberek elé. Sátán ellene szegült, hiszen a bűnbeesés óta arra irányult minden igyekezete, hogy a világosságot sötétségként, a sötétséget pedig világosságként tüntesse fel. Miközben Krisztus arra törekedett, hogy az emberek elé helyezze az üdvösségükkel kapcsolatos valódi igazságot. Sátán a zsidó vezetőkön keresztül ügyködött, arra késztetve őket, hogy szegüljenek szembe a világ Megváltójával. Mindent elkövettek, 260

Ellen G. White


ami hatalmukban állt, hogy megakadályozzák Jézusnak az emberekre gyakorolt befolyását. Mennyire vágyott Krisztus arra, mennyire égett a szíve azért, hogy az igazság nagyobb kincseit nyújthassa a papoknak! De gondolkodásuk annyira eltorzult, hogy szinte lehetetlen volt feltárni előttük a Krisztus országával kapcsolatos igazságokat. Nem olvasták helyesen a Szentírást. A zsidók ugyan várták a Messiás eljövetelét, de azt gondolták, abban a dicsőségben kell eljönnie, amely majd második megjelenését fogja övezni. Mivel nem dicsőséges királyként jött, teljességgel elutasították. De nem egyszerűen azért utasították el, mert nem pompában jött el, hanem mert a tisztaság megtestesítője volt, ők pedig tisztátalanok voltak. Jézus folt nélküli tisztasággal járt a földön. Az ilyen jellem a gonoszság és romlottság közepette nem volt összhangban vágyukkal, ezért meggyalázták és megvetették Őt. Szeplőtelen élete bevilágított az emberek szívébe, és megmutatta számukra a bűn gyűlöletes jellegét. Isten Fiát minden lépésénél a sötétség erői támadták. Keresztsége után a Lélek a pusztába vitte, ahol negyven napig szenvedte a kísértést. Olyan leveleket kaptam, melyekben azt állítják, hogy Krisztusnak nem volt emberi természete, mert ha az lett volna, akkor elbukott volna az emberéhez hasonló kísértésekben. - Ha nem lett volna emberi természete, akkor nem lehetne a példaképünk. Ha nem volt az emberi természet részese, akkor nem lett volna emberként kísérthető. Ha lehetetlen lett volna számára, hogy engedjen a kísértésnek, akkor nem lehetne a segítőnk. Ünnepélyes igazság, hogy Krisztus emberként jött el megvívni a harcokat az ember érdekében. Kísértése és győzelme arra tanít minket, hogy az embernek követnie kell a Mintát és isteni természet részesévé kell válnia.

A Krisztusban egyesülő isteni és emberi természet Krisztusban az isteni és az emberi természet összekapcsolódott. Az isteni nem alacsonyodott az emberihez, hanem megtartotta a maga helyét, de az emberi természet - az istenivel egyesülve - kiállta a kísértés legtüzesebb próbáját a pusztában. Hosszú böjtje után, amikor megéhezett, e világ fejedelme Krisztushoz jött és arra ösztönözte, változtassa a köveket kenyerekké. Isten megváltási terve alapján azonban Krisztusnak meg kellett ismernie az éhséget, a szegénységet és az emberi élet minden tapasztalatát. Az embernek is rendelkezésére álló erővel Krisztus kiállta a kísértést. Megragadta Isten trónját, és nincs az a férfi vagy nő, akinek ne lenne lehetősége ugyanerre a segítségre Istenbe vetett hit által. Az ember isteni természet részesévé válhat. Nincs olyan lélek, mely ne hívhatná segítségül a mennyet a kísértések és próbák alkalmával. Krisztus eljött, hogy feltárja hatalmának forrását, hogy az ember soha ne támaszkodjék saját erőtelen, emberi képességeire. A győzedelmeseknek meg kell feszíteniük lényük minden erejét. Gyötrődve kell könyörögniük térdükön Isten előtt az isteni hatalomért. Krisztus azért jött, hogy példaképünk legyen, és megismertesse velünk, hogy isteni természet részeseivé

261

Ellen G. White


válhatunk. Hogyan? - Megszabadulván a romlástól, mely kívánság által, van a világban. Sátán nem aratott győzelmet Krisztus felett. Nem tette lábát a Megváltó lelkére. Noha megsebezte sarkát, fejét nem érintette. Krisztus saját példájával bebizonyította, hogy az ember képes bűn nélkül megállni. Az embernek lehet hatalma a gonosz megtagadására. Ezen a hatalmon sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem vehet diadalmat. Ez a hatalom a Krisztuséhoz hasonló győzelemre képesíti az embereket. Az isteni és az emberi természet egyesülhet bennük. Krisztus munkája az volt, hogy az evangélium szemszögéből mutassa be az igazságot és tárja fel azokat az előírásokat és alapelveket, melyeket Ő adott a bukott embernek. Minden feltárt gondolat a sajátja volt. Nem volt szüksége gondolatok kölcsönzésére, mert Ő volt minden igazság szerzője. Bemutathatta a prófétákat és a bölcseket úgy, hogy közben megőrizze eredetiségét, mert minden bölcsesség az Övé volt. Ő volt minden igazság forrása, kútfeje. Mindenki felett állt, és tanításai által minden kor lelki vezetőjévé vált. Melkisédeken, a hatalmas Isten papján keresztül Krisztus szólt. Melkisédek nem volt Krisztus, de ő volt Isten szava a világban, az Atya képviselője. A múlt minden nemzedékén keresztül Krisztus szólt. Krisztus vezette népét, és Ő volt a világ világossága. Amikor Isten kiválasztotta Ábrahámot igazságának képviselőjeként, elvitte országából, rokonai közül és elkülönítette őt. Saját képére akarta alakítani és saját terve szerint tanítani Ábrahámot. A világ tanítóira nem volt szükség. Meg kellett tanulnia, hogyan parancsolja meg gyermekeinek és házanépének, hogy igazságot és törvényt cselekedjenek és őrizzék meg az Úr útját. Erre a munkára hív el bennünket Isten. Meg akarja tanítani nekünk, hogyan vezessük családunkat, hogyan irányítsuk gyermekeinket és hogyan parancsoljuk meg háznépünknek, hogy őrizzük meg az Úr útját.

János különleges munkája János különleges munkára hívatott el: hogy elkészítse az Úr útját és egyengesse az Ő ösvényeit. Az Úr nem küldte Jánost a próféták és a rabbik iskolájába. Az emberek közegéből a pusztába helyezte őt, hogy tanulhasson a természetről és a természet Istenéről. Isten nem akarta, hogy a papok és vezetők tanításában részesüljön. Különleges munkára hívta el. Üzenetet adott neki. Elment-e a papokhoz és vezetőkhöz megkérdezni, hogy hirdetheti-e az üzenetet? - Nem. Isten távol tartotta tőlük, hogy lelkületük és tanításuk ne hasson rá. Kiáltó szó volt a pusztában: "...készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt." (Ésa 40:3-5.) Ugyanezt az üzenetet kell hirdetnie népünknek. Közel vagyunk az idők végéhez, és az üzenet ez: Tisztítsátok meg a király útját! Szedjétek fel a köveket! Tegyétek magasra a lelki szintet a nép előtt! Népünknek fel kell ébrednie. Nincs itt az ideje a béke és biztonság 262

Ellen G. White


hirdetésének. Isten így buzdít bennünket: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." (Ésa 58:1.) Isten dicsőségének fénye ragyogott Képviselőnkön, és ez arról árulkodik, hogy Isten rajtunk is ragyoghat. Emberi karjával magához ölelte az emberiséget, isteni karjával pedig megragadta a Végtelen királyiszékét, egyesítve embert és Istent, a földet a mennyel. Isten dicsőségének ránk kell áradnia. Szükségünk van a felülről való kenetre. Bármilyen értelmes és tanult legyen is valaki, ha nem kapaszkodik erősen Izrael Istenébe, nem alkalmas a tanításra. Aki kapcsolatban áll a mennyel, Krisztus munkáját végzi. Istenbe vetett hit által van ereje, hogy hatással legyen az emberiségre. Izrael elveszett juhának keresésére indul. Ha az emberi törekvéshez nem kapcsolódik isteni erő, akkor egy szalmaszálat sem adnék mindazért, amit a leghatalmasabb ember tenni képes. Munkánk híjával van a Szentléleknek. Semmi nem ijeszt meg jobban, mint amikor testvéreim közt a viszálykodás lelkét látom megnyilvánulni. Veszélyes helyzetben vagyunk, ha nem tudunk keresztényekként találkozni és udvariasan megvizsgálni a vitatott kérdéseket. Legszívesebben elmenekülnék, nehogy azok kovászában részesüljek, akik nem tudják elfogulatlanul kutatni a Biblia tanításait. Azok, akik nem tudják elfogulatlanul megvizsgálni az övékétől eltérő véleményen lévők bizonyítékait, nem alkalmasak az Isten művében való tanításra. A Szentlélek keresztsége az, amire szükségünk van. Enélkül éppen olyan alkalmatlanok vagyunk a világ elé állni, mint a tanítványok Uruk megfeszítése után. Jézus tudott szűkölködésükről, és azt mondta, maradjanak Jeruzsálemben, amíg a felülről való erőt el nem nyerik. Minden tanítónak tanulónak kell lennie, hogy szemei felkentek lehessenek és meglássák Isten növekvő igazságának bizonyítékait. Az Igazság Napjának sugara először saját szívébe kell ragyognia, ha a világosságot meg akarja osztani másokkal. A Szentlélek segítsége nélkül senki nem képes a Szentírás magyarázására. De amikor alázatos, tanítható kézzel veszitek kézbe a Bibliát, Isten angyalai mellétek állnak, hogy hatást gyakoroljanak rátok az igazság bizonyítékaival. Amikor Isten Lelke megnyugszik rajtatok, nem lesz irigység és féltékenység szívetekben egymás helyzetének mérlegelésekor. Nem lesz köztetek vádoló és bírálgató lelkület, mint amilyet Sátán teremtett a zsidó vezetők szívében Krisztus ellen. Azt mondom nektek, amit Krisztus Nikodémusnak mondott: "Szükség néktek újonnan születnetek!" "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:7, 3). Szükségetek van az isteni jellemre, mielőtt az igazság szent kijelentéseit felismerhetitek. A tanító csak akkor alkalmas mások tanítására, ha önmaga is tanulóvá válik a Krisztus iskolájában.

263

Ellen G. White


Ellen G. White különleges munkája El kell jutnunk abba a helyzetbe, melyben minden nézeteltérés megsemmisül. Ha úgy gondolom, hogy világosságot kaptam, akkor elvégzem kötelességemet és megjelentem azt. Ha másokat kérdeznék azzal az üzenettel kapcsolatban, melyet az Úrtól kaptam és a nép elé kell tárnom, esetleg bezárulhatna az ajtó, hogy a világosság ne jusson el azokhoz, akikhez az Úr küldte. Amikor Jézus szamárháton bement Jeruzsálembe: "Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Lk 19:37-40.) A zsidók véget akartak vetni az Isten Igéjében megjövendölt üzenet hirdetésének, a próféciának azonban be kellett teljesednie. Az Úr így szól: "Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja" (Mal 4:5). Valakinek el kell jönnie Illés lelkével, és amikor ő megjelenik, az emberek így szólhatnak: "Túl komolyak vagytok és nem értelmezitek a Szentírást helyesen. Hadd mondjuk el mi nektek, hogyan kell tanítani az üzenetet." Sokan nem tudnak különbséget tenni Isten és az ember munkája között. Elmondom az igazságot, ahogyan Isten adja nekem: ha továbbra is folytatjátok a hibakeresést és a viszálykodást, akkor soha nem ismeritek meg az igazságot. Jézus mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." (Jn 16:12.) Nem voltak olyan állapotban, hogy értékelni tudták volna a szent és örök dolgokat, de Jézus megígérte a Vigasztalót, aki majd mindenre megtanítja őket és emlékezetükbe hozza mindazokat a dolgokat, amelyeket Ő mondott nekik. Testvérek! Nem szabad emberekbe vetnünk bizalmunkat! "Oh szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?" (Ésa 3:1.) Bízzátok Jézusra gyámoltalan lelketeket! Nem válik javunkra a völgy forrásából innunk, amikor a hegyen is van forrás. Hagyjuk el az alacsonyabb folyamokat és térjünk a magaslati forrásokhoz! Ha az igazság valamely pontját nem értitek vagy nem látjátok egyformán, akkor kezdjetek kutatni, vessetek össze Igét Igével, mélyítsétek az igazság tárnáját az Isten Igéje bányájának legbensőbb részeibe. Isten oltárára kell helyeznetek magatokat és véleményeteket! Szabaduljatok meg minden előítélettől! Vezessen el benneteket a menny Lelke minden igazságra! Fivérem azt mondta egyszer, semmit nem akar hallani tanításunkról, mert fél, hogy meggyőződésre jutna. Nem jött el a gyülekezeti alkalmakra és nem hallgatta meg a beszédeket. Később azonban kijelentette, hogy éppolyan bűnös volt, mintha meghallgatta volna azokat. Isten lehetőséget adott neki az igazság megismerésére,

264

Ellen G. White


és ezzel felelőssé tette a lehetőség elmulasztásáért. Sokan vannak köztünk, akiknek előítéleteik vannak a most hirdetett tanításainkkal szemben. Nem akarják meghallgatni azokat, nem akarnak higgadtan vizsgálódni, ellenvetéseiknek azonban hangot adnak. Tökéletesen elégedettek helyzetükkel: "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg." (Jel 3:17-19.) Ez az igehely azokra vonatkozik, akik az üzenet hallótávolságában élnek, de nem akarják azt hallani. Honnan tudjátok, hogy nem az Úr küldi igazságának új keretbe foglalt üzeneteit, hogy általuk elkészíthesse útját? Tettetek-e valamit annak érdekében, hogy új világosság hatolhasson Isten népének soraiba? Milyen bizonyítékotok van arról, hogy Isten nem küldött új világosságot népe számára? Tegyetek félre minden önelégültséget, beképzeltséget és büszkeséget. Jézus lábaihoz kell jönnünk, hogy attól tanuljunk, aki szelíd és alázatos szívű. Jézus nem úgy tanította tanítványait, mint a rabbik az övéit. Sok zsidó jött el és hallgatta meg Jézus beszédeit a megváltás titkairól, de nem azért jöttek, hogy tanuljanak, hanem hogy kritizálják és valamiféle következetlenségen érjék Jézust, ami által előítéletet ébresztenének az emberek vele szemben. Elégedettek voltak az ismeretekkel, Isten gyermekeinek azonban ismerniük kell a Jó Pásztor hangját. Nincs-e itt az ideje az Isten előtt való böjtnek és imának? A viszálykodás veszélye fenyeget bennünket. Ne legyünk részrehajlók a vitakérdéseket illetően! Keressük Istent komolyan és alázattal, hogy megismerhessük igazságát!

Menjetek a fügefa alá! Nátánael hallotta, amint János a Megváltóra mutatott és így szólt: "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29). Nátánael Jézusra tekintett, de csalódott a világ Megváltójának megjelenésében. Lehetséges, hogy ez a szegény és a nehéz munka nyomait magán viselő ember lenne a Messiás? Jézus egyszerű emberekkel együtt dolgozó munkás volt. Nátánael elment, de nem alkotott határozott véleményt Jézus kilétéről. Letérdelt a fügefa alatt és megkérdezte Istent, hogy valóban ez az ember-e a Messiás. Amíg a fa alatt volt, Filep odajött hozzá, és így szólt: "Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát." De a szó ?Názáret' újra kétségeket támasztott Nátánaelben, aki ekként válaszolt: "Názáretből támadhat-é valami jó?" Tele volt előítéletekkel, de Fülöp nem akart ezekkel küzdeni. Egyszerűen csak ennyit mondott: "Jer és lásd meg!" Amikor Nátánael Jézushoz ment, Ő ezt mondta: "Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen!" Nátánael megdöbbenve kérdezte: "Honnan ismersz

265

Ellen G. White


engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál." (Jn 1:46-49.) Nem tennénk-e jól, ha mi is a fügefa alá mennénk és esedezve kérnénk Istent, hogy tárja fel számunkra az igazságot? Nem kísérne-e Isten szeme minket éppúgy, mint ahogy figyelte Nátánaelt? Ő hitt az Úrban és így kiáltott fel: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya! Felelt Jézus és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára." (Jn 1:50-52.) Nekünk is részünk lehet ebben a tapasztalatban, ha kapcsolatban vagyunk Istennel. Isten elvárja tőlünk, hogy ne emberre, hanem Őrá hagyatkozzunk. Arra vágyik, hogy új szívet adjon nekünk és az Isten trónjától származó világosság kijelentéseiben részesítsen. Minden nehézséggel meg kell birkóznunk, de amikor valamilyen vitaponttal szembesültök, vajon emberekhez kell-e fordulnotok, hogy megkérdezzétek véleményüket és azok szerint alakítsátok ki a tiéteket? - Nem! Menjetek Istenhez! Mondjatok el neki mindent, vegyétek a Bibliát és kutassátok az elrejtett kincseket!

Nem ásunk elég mélyre Nem ásunk elég mélyre az igazság kutatásakor. Mindenki, aki hisz a jelenvaló igazságban, olyan helyzetbe fog kerülni, melyben számot kell adnia a benne élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a világ nagyjai elé kell állniuk, és ezeknek meg kell tudniuk, hogy ők az igazság birtokában vannak. Isten férfi és női tanúságtevőinek megtért embereknek kell lenniük. Szentlelke által Isten többre taníthat meg titeket egy pillanat alatt, mint amit a világ nagyjaitól tanulhattok. Az egész világegyetem figyelemmel kíséri a földön zajló küzdelmet. Isten - végtelen áron - minden ember számára biztosította a lehetőséget annak megismerésére, hogy mi által válhat bölccsé az örök életre. Mily odaadóan várják az angyalok, hogy meglássák, kik azok, akik élnek e lehetőséggel. Isten népének nem lenne szabad ellenszegülnie az eléje tárt üzenetnek. Forduljanak a Bibliához, vessék azt össze a törvénnyel és a bizonyságtétellel, és ha nem állja ki a próbát, akkor nem igaz. Isten gazdagítani kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy megnyugtassa rajtunk kegyelmét. Naponta örvendezhetnénk a csodálatos felismerésekben, hiszen Isten a menny teljes kincstárát megnyithatja előttünk. Ha eggyé válunk Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk. Minden oldalról körülvesz bennünket, és nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit mondjunk majd akkor, amikor uralkodók és világi hatalmasságok elé állítanak. Segítsen most minket Isten, hogy Jézus lábaihoz jöjjünk

266

Ellen G. White


és tőle tanuljunk, mielőtt mások tanításába kezdünk! (Reggeli áhítat, Battle Creek, Michigan, 1890. január 29. - The Review and Herald, 1890. február 18.)

Hitvallásunk a biblia Amikor Isten Igéjét tanulmányozzuk, megértjük azt és engedelmeskedünk annak, akkor ragyogó világosság árad a földre. Új, elfogadott és megélt igazságok kötnek minket szorosan egybe Jézussal. A Biblia, csakis a Biblia a mi hitvallásunk és összetartó erőnk. Egységre fognak jutni mindazok, akik megalázzák magukat Isten Szent Igéje előtt. Saját vélekedéseink és elgondolásaink nem uralhatják törekvéseinket. Az ember esendő, Isten Szava azonban tévedhetetlen. Ahelyett, hogy egymással vetekednénk, magasztaljuk inkább az Urat. Fogadjunk úgy minden ellenszegülést, mint Mesterünk: "Meg van írva." Emeljük magasba a zászlót, melyen ez áll: Hitünk és ismeretünk vezére a Biblia! (The Review and Herald, 1885. december 15.)

267

Ellen G. White SZEMELVÉNYEK ELLEN G. WHITE ÍRÁSAIBÓL I. KÖTET

Recommend Documents