ÓBUDAI
A 2014. év igéje
HARANGSZÓ AZ ÓBUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG HÍRADÓJA
De nekem olyan jó Isten közelsége (Zsolt 73,28a)
„Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ApCsel 19,15b Ha választani lehetne, hogy kik legyenek a szomszédjaink, kivel menjünk el nyaralni vagy kihez menjünk vendégségbe, biztos vagyok benne, hogy mindenki inkább olyanokat választana, akiket jól ismer és szeret. Sokkal otthonosabban mozog az ember, barátok között, hiszen tudja, mit várhat a másiktól, és nem kell takargatnia gyengeségét. Drága kincs a barátság, mégis egyre kevesebb idınk jut a személyes kapcsolatokra. Naponta akár több száz ember mellett megyünk el, de akikhez szorosabb viszony főz, azokkal gyakran csak telefonon, számítógépen beszélgetünk. Sokszor nem becsüljük eléggé a másikat, de amikor rászorulunk, akkor milyen jó, ha van a családban egy orvos, jogász vagy éppen autószerelı. Vagy valaki, aki jól ismeri azt, aki tud rajtunk segíteni… Az apostolok ismertek Valakit a Szentlélek által. Olyan ereje volt ennek az ismeretségnek, hogy - ahogyan az alapigénk elıtti versekben olvassuk- elég volt csak Pál kendıjét elvinni a beteghez, és az felgyógyult. Sok csodáról olvasunk, azonban nem Pál apostolnak volt csodatevı ereje, nem is mágikus szavak hatására történt gyógyulás. Isten erejének mőködését tapasztalták, amely többekben hitet ébresztett, másokban irigységet. Egy Szkéva nevő zsidó fıpap hét fia akart elismerést szerezni magának, mert azt hitték, már ismerik a módszert, és el is mentek ördögöt őzni ezekkel a szavakkal: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!” De csúfosan megjárták, mert a gonosz lélek rájuk förmedt: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” -, és elkergette ıket. Óbudai HARANGSZÓ
Ma is vannak olyanok, akik szívesen birtokolnák a Szentlélek adományait, akik maguknak akarnák, akik saját tudásukká tennék. Azonban a Lélek jelenlétét nem lehet kieszközölni, hiszen İ nem hangulat vagy érzés, még a dicsıítı koncert vagy suttogó mormolás sem hívogató számára. Akinek fontosabb önmaga (saját céljai, érvényesülése), mint a Szeretı Isten, annak nem fér el a kebelében a Szentlélek. İ azonban csodát tehet, a legnagyobb csodát, ami felülmúlja a nyelveken szólást, prófétálást, de még a testi gyógyítást is, méghozzá, hogy hitet ébreszt az Isten nélkül elveszett emberben. Új emberek leszünk általa, akik többé nem halottak Isten országa számára, hanem ismertek, polgárok, és a király gyermekei Az apostoloknak személyes kapcsolatuk volt Jézus Krisztussal, közöttük Pálnak is, aki nem volt Jézus tanítványa és csak a Megváltó halála után találkozott Mesterével. A Szentlélek által azonban Isten gyermekei lettek és Jézus Krisztus élt bennük, aki hatalmasabb minden angyalnál és démonnál. Nevét ismerik égiek, földiek és földalattiak. Általa életünk van, ámde nélküle halott és jelentéktelen az ember, még az ördög is úgy bánik el vele, mint egy senkivel. De a megígért Pártfogó közöttünk van, hitet ébreszt, megerısít és közösségbe hív. A Szentlélek által megismerhetjük Krisztust! Ez a kapcsolat pedig többet ér minden földi rokonságnál, barátságnál és ismeretségnél. Ez a legfontosabb számunkra életünkben és halálunkban. Ezért most, Pünkösd ünnepén, kérem én is Pál apostollal együtt, „hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsıség
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
1. oldal
Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek ıt”. (Ef 1,17) Ámen. Dr. Lászlóné dr. Agod Anett Illusztráció: Szt. Lorenz templom, Travemünde, padvég
… AMI ÉRTÉKESEBB AZ ARANYNÁL… 1Pt 1,17 - vallomások a hitrıl -
Egy OTP-s tájékoztató lapot betőzgetett Luca, majd azt kérdezte, mi az a tanácsadó? Mondtam: olyan valaki, akire hallgatunk. - Az enyém Jézus és Isten - mondta, és be is írta a lapra. Kerékgyártó Mónika kislányának választása!
Esténként, a nap lezárásaként a gyerekekkel imádkozunk. Egymás után elmondjuk az „Én Istenem, jó Istenem” kezdető esti imát, a Miatyánkot és a Hiszekegyet. Gondolatban legtöbbször a „legyen meg Te akaratod” sornál állok meg, mert rendszerint felvillan a kérdıjel bennem. Vajon elég mély-e a hitem, hogy a jézusi imának ezt a sorát teljes elmémmel, szívemmel és lelkemmel felfogjam?! Az Istenbe vetett hitem, lényem legalapvetıbb része, de ezt nem mindig éreztem így. A keresztségnek csecsemıként csak résztvevıje voltam, és gyerekkorom templomba járása vagy a konfirmációm az 1980’-as évek elején is sokkal inkább a szülıi akaratnak való megfelelés, mint belsı indíttatás volt. Ma már hálás vagyok nekik, hogy a korszak uralkodó szellemével szemben ragaszkodtak ahhoz, hogy az evangélikus hitélet az életem természetes részévé váljon és ezzel a valahová való tartozással növekedjek fel. Ha akkor nem is értettem, de utólag beismerem, hogy nagyon fontosak voltak a keretek, mert azon keresztül mélyült el az ismeretem és érintett meg a lényeg. Több évszázados szavak, gondolatok segítenek megfogalmazni a felfoghatatlan. Példaként idézek egy liturgiai éneket: „Látod, Isten életünket. Tudod erıtlenségünket. Bőneinket számba ne vegyed! Várjuk a Te kegyelmedet.” Ez a négy rövid sor maga a bizalom. Önmagában egy varázslat, amely az orgonazúgással együtt képes a lélek legmélyebb bugyrait is átmosni és elvezetni a Gondviselıhöz. Örömök, bánatok, beteljesülések és veszteségek egyaránt kövezik az én utamat is, mint mindannyiunk útját. De ahogy egyik legkedvesebb regényemben, Ottlik Géza: Iskola a határon címő könyvében olvashatjuk: ”Ez mindig így van: semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dıl: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors.” Hitem szerint Isten. És amit a családom révén kaptam, azt igyekszem továbbadni. Öröm látni, hogy a fiaink boldogan járnak a templomba, hittanórára, gyülekezeti eseményekre. Sokszor felidézem magamban azt a páratlan érzést, amikor Bálintné Varsányi Vilma lelkészünk megkeresztelte ıket. Azt a semmihez nem hasonlítható megkönnyebbülést, hogy a keresztségben Isten gyermekeivé váltak. Szülıként élhettem át azt, aminek csecsemıként résztvevıje voltam. Rófusz Attiláné Vincze Judit Óbudai HARANGSZÓ
A zajozni testvéreknél Feledhetetlen napok emlékét ırizzük tizenhárman, akik a zajzoni testvérgyülekezetünknél jártunk április utolsó napjaiban. A zajzoniak két évvel korábbi látogatását viszonoztuk ezzel az úttal. Örömmel vettük, hogy családok fogadtak bennünket szállásra, és péntek estétıl hétfı reggelig velünk voltak. Az éjszakába nyúló beszélgetések során azt éreztük, mintha mindig ismertük volna egymást. Micsoda alkalom volt a szombati lovas kocsizás is, melyen a lelkünket is összébb rázták vendéglátóink lelkével az impozáns, havas Csukás hegység irányába tartó élvezetes utunk zökkenıi. Két gyülekezet tagjai, egymástól nagyon eltérı adottságokkal. 900 km választ el földrajzilag bennünket egymástól. İk a Keleti Kárpátok karéjában, csángók, de evangélikusok, románok közt magyarok. Ezért éltük meg különösen nagy ajándékként, hogy egyek vagyunk. Már egyek. Mint egy család, amelynek a tagjai ritkán ölelhetik meg egymást, de várják ezeket az ünnepi találkozásokat, mert összetartoznak. A velük töltött idı minden perce ezt erısítette bennünk, és ennek az összetartozásnak a varázsában élünk mi tizenhárman azóta is. Évekig tartó keresés után adódott a lehetıség a zajzoni gyülekezettel való kapcsolat felvételre. 2009-ben találkoztunk elıször személyesen Zajzonban Rab Gyula lelkész úrral, és a gyülekezettel, és vettük fel a kapcsolatot. Miért kell nekünk magyar testvérgyülekezet? A finn testvérkapcsolatban sok segítséget kapott és kap gyülekezetünk. Finnország varázsa is vonzó. Sokaknak ez a kapcsolat nyújtott lehetıséget finnországi kirándulásra. De mi különleges van abban, ha egy határon túli magyar gyülekezettel törekszünk testvérkapcsolatra? Mert más magyarnak lenni akkor, ha üzletben, munkahelyen, naponkénti utazás közben szinte csak román szót hall az ember, mint itthon, ahol ez nem kerül áldozatba. A végeken élnek. A megállásukban, kitartásukban szeretnénk erısíteni ıket – gondoltuk a kapcsolatunk kezdetén. Valójában minden velük való találkozás alkalmával mi magunk erısödtünk magyarságunkban, kaptunk késztetést hőséges helytállásra, magyar nyelvünk tisztán tartására, gondosabb használatára.
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
2. oldal
A hitünkben való összetartozásunk pedig mindezek fölé emelkedik. Felemelı volt a tele templomban egy gyülekezetként énekelni, imádkozni. Mit tehetünk, hogy hétfaluban a fiatalok közötti összefogáson munkálkodó evangélikus lelkészek, köztük a zajzoni Domokos Jenı lelkész úr tevékenysége eredményes legyen, magyarok magyarokkal barátkozzanak, találjanak párra? Mi akik láttuk, hogy mennyi munkájukba kerül a közösségük építése és megtartása biztos, hogy szívbıl tudunk imádkozni a megtartatásukért, gyarapodásukért, közösségeik erısödéséért. Erre az értük való imádságra hívjuk gyülekezetünk azon tagjait is, akik ezután tapasztalják majd meg, hogy mekkora ereje van egy ilyen kapcsolatnak. Két év múlva újra várjuk az egymást gazdagító találkozást. Bálintné Varsányi Vilma Az alábbiakban utunk egyes állomására egy - egy útitársunktól kapunk bepillantást: Az óbudai gyülekezet képviseletében tizennégyen útra keltünk Erdélybe, két lelkészünkkel zajozni testvérgyülekezetünkhöz, eleget téve kedves meghívásuknak. Április 25-én reggel 7 órakor indultunk kedvenc buszvezetınkkel, Krisztiánnal. Több rövid megálló után, szemerkélı esıben, este 9 órakor érkeztünk meg a zajozni templomhoz. A gyülekezeti teremben meleg fogadtatásban részesültünk, vendéglátóink vártak bennünket baráti szavakkal, gazdag asztallal, forró öleléssel. Domokos Jenı tiszteletes úr nem árult el részleteket a programból, csak az idıpontokat egyeztettük, mielıtt mindenki haza ment a vendéglátójához. Másnap délelıtt tíz órakor, ragyogó napsütésben találkoztunk a templom elıtt, ahol meglepetésünkre lovas szekerek és a kedves gyülekezeti tagok vártak bennünket minden földi jóval. „Felpattantunk” a szekerekre és elindultunk a hegyek irányába.
beszélgettünk az elmúlt két év történéseirıl és a közös ismerısökrıl.
Visszafelé tartva, már messzirıl éreztük az ínycsiklandó illatokat, mert az útba esı kis erdei fogadó portáján, a grilleken már izzott a parázs és a gyülekezet hátra maradt férfi tagjai éppen akkor rakták a rácsokra a húsokat. A jó hangulatban elfogyasztott finom ebéd után, még megmásztuk a szembe lévı hegyecskét, amit a fakitermelés kissé megkopasztott és visszadöcögtünk a szekereken.
Egy kis séta és nézelıdés után, a vacsorát a vendéglátóknál fogyasztottuk el baráti beszélgetés mellett. Vasárnap 11 órakor kezdıdött az istentisztelet. Ünnepélyességét fokozta, hogy a lányok, asszonyok gyönyörő, helyi, hétfalusi csángó népviseletbe pompáztak (akinek még van) és a „boricás” fiúk is népviseletbe vonultak be a templomba tiszteletünkre. Az istentiszteleten Domokos Jenı zajzoni tiszteletes úr szolgált, igét hirdetett Bálintné Varsányi Vilma nagytisztelető asszony. Istentisztelet végén kölcsönösen köszöntötték egymás gyülekezeteit, majd Tiszteletes Asszony átadta az óbudai gyülekezet ajándékát, egy projektort. Istentisztelet után a templom elıtt körbe álltunk és a népviseletbe öltözött fiatalemberek eltáncolták a helyi hagyományokat ırizı táncukat, a boricát.
A szekereken zötykölıdve, egymásba kapaszkodva poroszkáltunk a Lenföldeken, a Zajzon völgyében, és együtt énekeltük a testvérekkel közös dalainkat, miközben gyönyörködtünk a völgyet körül ölelı hegyekben. Az énekszót hangosan lelkesedı csodálkozás váltotta fel, mikor két hegycsúcs között megpillantottuk az elıbukkanó Csukás hegység havas ormát. A vállalkozóbb kedvő kocsissal utazók a Dank havas hegycsúcsait is láthatták. Addig a többiek egy lankás hegyoldalban ismerkedtek a helyi flórával. A medvehagyma dzsungelekben lépkedve Óbudai HARANGSZÓ
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
3. oldal
A csizmájukon csilingelı csengıcskék szigorú rendben szóltak, aminek oka a tatárdúlás idejére vezet vissza. A csengettyők hangjával jelezték egymásnak a veszélyt. Ahogy a lányok nyakában lógó kösöntyő is hasonló célt szolgált. Ha elrabolták ıket a tatárok, a kösöntyő hangját követve rájuk talált a segítség. A szép körtáncot követıen együtt fogyasztottuk el a finom ebédet a közösségi házban. Ebéd után, vendégek és vendéglátók egy nagy busszal bementünk a közeli Brassóba, ahol együtt megnéztük a különlegesen szép, régi gótikus Fekete templomot, ami Erdély legnagyobb temploma. Utána kis csoportokban nézelıdtünk a nagy tömegben, mert éppen brassói napok voltak és a románok ünnepeltek. Vacsorára értünk vissza, amit a vendéglátóknál költöttünk el. Hétfın reggel indultunk vissza, gazdagodva élményekkel, barátságokkal, testvéri szeretettel. Mindent megosztottak velünk, az asztalukat, táncukat, múltjukat, hagyományaikat, a jelenüket. Szép, felemelı érzés volt az együttlét hitben, nyelvben, lélekben. A búcsú nehéz volt, nem akart vége lenni a megható öleléseknek, kézszorításnak, köszönetnek. A mielıbbi viszontlátás reményében váltunk el, és mindennapi imáinkban megemlékeztünk / megemlékezünk zajzoni testvéreinkrıl. Váraljai Irén
Hétfın reggel elérkeztek a búcsú percei a zajzoni gyülekezeti tagoktól és Zajzontól. Szem nem maradt szárazon az elválás pillanataiban, mivel ott kellett hagyni a befogadó családjainkat, akikkel igazi testvéri kapcsolatok alakultak ki. Azonban vártuk az elıttünk lévı további napokat, mert tudtuk, hogy sok szép élmény és látnivaló vár ránk. Alighogy a búcsú pillanatai leülepedtek bennünk megérkeztünk elsı állomásunkra, Prázsmárra. A község fıterén található XIII. sz. erıdtemplomhoz, amely Erdély legnagyobb és legkülönlegesebb evangélikus erıdtemploma. A világörökség részeként nyilvántartott templom korai gótikus stílusban épült. A hatalmas kettıs várfalba több szinten, élelmiszertárolók, lakóhelyiségek lettek kialakítva. A falu lakossága itt vészelte át az idegen betolakodók támadásait. Ezt követıen folytattuk utunkat, Sepsiszentgyörgyre, Kovászna megye székhelye, a székelység kulturális központjává fejlıdött a XIX. sz.- ban. 1461 óta városként tartják nyilván, jelenleg lakosságának 75%-a magyar. A fı tér közelében megtekintettük a nagyhírő Mikó kollégiumot, amelyet Gróf Mikó Imre, „Erdély Széchenyije” alapított. Megnéztük a volt Megyeházát, itt jelentette be Gábor Áron, hogy „lészen ágyú ”. A városnézı körutunkat a város tetején található 14-15.sz. gótikus vártemplomnál folytattuk. A hétfıi nyitvatartási szünet miatt minden múzeumot és egyebet kívülrıl tudtunk megtekinteni. A gazdag és sőrő program miatt indultunk tovább dél-kelet Európa egyetlen vulkáni kráter tavához a Szent Anna tóhoz. Útközben a Credo együttes dalait hallgattuk, miközben gyönyörködtünk a szebbnél - szebb tájakban. Szerpentines, fenyıfával övezett úton közelítettük meg a 950 méter magasságban lévı tavat. Megérkezésünk után kis csapatunkból két fı, a sofırünk Krisztián és Óbudai HARANGSZÓ
túravezetınk Hunyadi Laci buszkereket cserélt, mivel megállásnál vettük észre, hogy a hátsó kerék leeresztett. Elıször azt hittük, hogy defektünk van, de szerencsére a rosszul beállított szelep eresztett. Közben a csapatunk többi tagja félig körbejárta a tavat és megtekintette a Szent Anna kápolnát. Ezután felmentünk a kilátóba, amihez meredek út és lépcsı vezetett. A fiatalok is lihegtek, de a legnagyobb tettet a közel 80 éves Besze Éva néni hajtotta végre, aki fiatalos lendülettel jött fel velünk. Fentrıl szebbnél-szebb fotókat készített mindenki, közben a megérkezett kis zápor sem rontotta el jókedvünket. Szerencsére a tábla ellenére medvével nem találkoztunk, de viccelıdtünk egymással, hogy mi történne, ha elıugorna az erdıbıl egy medve. Hétfıi napunk utolsó állomása Csíkszereda, elfoglaltuk a Park Hotelban a szobáinkat, azt követıen indultunk a várost megnézni. Elsı állomásunk, Márton Áron Katolikus Gimnázium. Csíkszereda legimpozánsabb épülete szecessziós stílusban épült az 1900-as évek elején. Abban a szerencsés helyzetben volt részünk, hogy az iskola történetét az igazgató helyettes asszony mutatta be nekünk. Csíkszereda az utóbbi idıben jó eséllyel pályázik a Székely föld fıvárosa címéért. A gimnázium megtekintése után a késı reneszánsz stílusban épült, négy sarok bástyás Mikóvárat néztük meg.
Ezt követıen a Makovecz Imre által tervezett Milleneumi katolikus (rézangyal) templomban Darvas Kozma József plébános tartott nekünk kis elıadást a templom és a templomban megépített szobrokról, katolikus jelképekrıl és azoknak a hittel való kapcsolatáról. Legvégül a katolikus esküvı szertartásait mutatta be gyülekezeti házaspárunkon. Ezt a szép napot finom vacsorával és jóíző, hosszantartó beszélgetéssel zártuk. Sebestyén László
Csikdelne–Gyimesfelsılok–Gyimesbükk Reggeli után útra kelünk Csíkszeredáról Gyimesekbe, a gyimesi csángók hazájába. Útközben megállunk a csíkdelnei Szent János templomnál. Csíkdelnei Szent János templom: A 15. században épített, késıgót stílusú templom magányosan áll a falun kívül, szántóföldek közepén. Árpád-kori elıdjérıl nem sok nyom maradt, ahogyan a körülötte valamikor létezı faluról sem, amelyet a szájhagyomány szerint tatárok dúltak fel. A bejárat fölött, az épület külsı falán málladozó mivoltában is impozáns freskó. Sajnos az átvészelt több mint fél évezred erısen megviselte. Krisztus, Szent Péter és Mihály arkangyal alakja még kivehetı, a többi elmosódott alak kilétét már csak találgatni lehet.
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
4. oldal
A mennyezet szinte vonzza tekintetet. „IN ANNO DOMINI CURATV (?) 1673” –áll a 103 kazetta egyikén. Már nem olvasható a teljes felirat. Összesen 103 kazetta, a kék és barna finom árnyalataival, amelyek misztikus, égi virágoskertet varázsolnak a fejünk fölé. Kékes fényben derengı rózsák, szegfők, búzavirágok és tulipánok között, az ég közepén, napsugaras keretben mosolyog Mária, mögötte Szent Fia. Nem a szenvedı Krisztus, inkább a Jó Pásztor. Kezében, mint pásztorbotot fogja keresztjét, mintha indulna elveszett bárányai után. Szépséges szárnyas oltár, egyszerőségében is megkapó kı szenteltvíztartó, a templomkertben ódon sírkövek. Szépség és mulandóság felemelı és szomorúságra indító jelei. Nehéz tovább indulni. Gyimesfelsılok 20 éves a gyimesfelsıloki Árpád házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum. Érkeztünkkor éppen a Duna TV készül filmforgatásra. Ünnepi alkalmakkor még felveszik a fiatalok a hagyományos öltözetet.
Gyimesi és moldvai csángó mellett székely viselető fiatalok tarka forgataga körülöttünk, színkavalkád és jókedv mindenütt. A Gondviselés jól irányítja ma is a dolgokat. Berszán József atyával találkozunk, aki ránk szánja idejét a TV felvétel okozta nyüzsgés közepette is. Sok mindenrıl beszél nekünk: hogyan kérte a Jóisten segítségét a csángó iskola létrehozásáért, hogyan sikerült erıs hittel, szeretettel és okos diplomáciával a hatóságok jóindulatát is elnyerni, hogyan álltak a jó ügy mellé sokan a Kárpád-medencében és a nagyvilágban. 1994-ben egy líceumi osztállyal sikerült elindulni. Ma már óvodától az érettségiig oktatják, nevelik a gyermekeket. A nemes cél teljesült: a nehéz sorsú csángó gyermekeknek olyan iskolájuk van, amire láthatóan büszkék. Ebbıl a közegbıl már el lehet indulni, ki a nagyvilágba, jó útravalóval feltarisznyázva. Mi is elindulunk a templom-aulából, hogy megnézzük az iskolát is. Az atya benyit egy-egy tanterembe, a fiatalok izgatottan, de vidáman készülıdnek a TV felvételre. Búcsúzáskor tudjuk, hogy kivételes embernek mondunk köszönetet. Berszán atya velünk megosztott gondolatai hitrıl, szeretetrıl, megbocsátásról, az emberi együttélés alaptörvényeirıl visszhangoznak lelkünkben. Gyimesbükk Tovább kell indulnunk, Deáky András vár ránk panziójában jó szóval, történetekkel, gyimesi muzsikával, étellel-itallal. A nyugdíjas gyimesbükki tanár nemcsak nemzeti emlékhelynek is beillı, hangulatos panziót hozott létre az ezeréves határnál, de oroszlán része volt a legkeletibb egykori magyar vasúti ırház megmentésében, az országút túloldalán romladozó kontumáci kápolna Óbudai HARANGSZÓ
rendbe hozásában, a kápolna körül újabb emlékhely kialakításában, hogy csak a legismertebbeket említsem. Átsétálunk az út túloldalán a hegyoldalban álló kápolnához. Egyszerő, ebbe a békés tájba illı épület, oltárán virágcsokrok, piros tulipánok és fehér nárciszok pompáznak zöld tavaszi ágak között. A kápolna melletti egykori határırizeti épületeknek a 21. századra már csak a romladozó falai maradtak. Ezekre a romladozó falakra nemrég táblák kerültek fekete márványból a világháborúk gyimesi hısi halottainak neveivel. A kıfalak tetején frissen rakott piros tetıcserép védi a márványtáblákat, a külsı falon nagy betőkkel Rákóczi zászlainak felirata: CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE. És a rom átlényegült, emlékhellyé, mővészi alkotássá, jellé a kortársak és remélhetıen az utódok számára. „Hit kapuja, megmaradásunk oszlopai” – hirdeti egy másik felirat a kápolna mellett. „İseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hőtlen soha!” – olvashatjuk az itt álló székely kapun. Mögötte 11 kopjafa sorakozik a hegyoldalon, mindegyik kopjafán egy-egy fontos erény neve kifaragva.
Nemrég alakították ki, de már nagyon sokadik zarándokok vagyunk. Mert testvérlátogató kirándulásunk is átlényegült már, kirándulásból zarándoklattá, amelynek minden perce, órája csodákkal teli. Szemben velünk a Rákóczi várnak hívott rom, tövében a vasúti ırházzal. Lesétálunk a hegyoldalról, mi is elhelyezzük szalagunkat a Magyar Királyi Államvasutak egykori 30. számú ırházánál, amelyet 1897-ben építettek a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként. Majd fellépcsızünk a Rákóczi várhoz. A 96 lépcsıfokot még a 80 felé járó korosztály képviselıi is megmásszák. Nagy éljenzés Éva néninek.
. Alattunk terül el Gyimesbükk és rohan a Tatros folyó, nem messze a Gyimesi szoros elsı faluja, Palanca, románok
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
5. oldal
lakta település. Még lemegyünk a folyóhoz, mielıtt visszaindulnánk. Többünk keresgéli lelkesen a Tatros sebes vize által simára csiszolt kisebb-nagyobb kavicsokat, szép köveket, remek természet-adta emlék az ezer éves határról. Majd visszatérünk a Deáky birtokra. Flekken, saláta, boroskancsók és kávé vár bennünket. A messze földön híres gyimesi zenészek, Antal Tibor és Timár Viktor szebbnél szebb csángó népdalokból ad ízelítıt, húzzák a talpalávalót. Evés-ivás után nagy éneklésre ösztönöz bennünket a zene és talán a bor is, késıbb a szabadban a vállalkozó szellemőek táncra perdülnek, a végén már szinte mindenki részt vesz a vigasságban. Alkonyodik. Ideje visszaindulnunk csíkszeredai szállásunkra. Sok útravalót kaptunk itt is. Deáky András okos figyelmeztetı szavait az összetartozás, az egymás iránti felelısség fontosságáról, a szülıföld szeretetérıl, a helytállásról. Magunkkal vihettük az Antal Tibor és Timár Viktor által életre keltett gyimesi zene dallamait, jobbnál jobb szövegeit – annál is inkább, mert lelkészasszonyunk készült: pár éve „véletlenül” éppen Timár Viktor CD-jét emelte ki az eladásra kínált lemezek közül, így hát a buszon is folytathattuk a gyimesi zene hallgatását. Az 5. nap történetéhez még egy kis adalék: Gyimesbükk és Gyimes-felsılok között fekszik Gyimes-középlok. Itt csak egy percre álltunk meg „jövet is, menet is”. Pár órás találkozásra magunkkal vittünk Gyimesbükkre egy csángó asszonyt, Mancit, akivel – és népes családjával lelkészasszonyunk jóvoltából nekem is módom volt két éve megismerkedni. Feledhetetlen hetet töltöttünk az esztenán, fenn a havasokban. Azóta cseng-bong visszatérıen szívemben az eseti kolomphangverseny. De ez már egy másik történet. Böszörményi Éva
A Csíkszeredai Park szállóból - bıséges, finom reggeli elfogyasztása után - ismét útra keltünk. A Jó Isten ajándékaként ma is gyönyörő napsütésben indulhattunk Csíksomlyó felé. Bementünk a ferences rendi Kegytemplomba, ahol hálát adhattunk a csodákért, s ahova évente százezrek jönnek el köszönetet mondani és segítséget kérni életükhöz. Az oltár közepén a kegyszobor, a sugárkoszorúval övezett Mária, aki a földgömbön és a holdsarlón áll, jobb kezében jogart, baljában a gyermek Jézust tartja. Fején korona. A XVI. századi, hársfából faragott, 2 méter magas, a csángók által Babba Máriának nevezett kegyszobor körbejárható, megérinthetı. Ez a Mária zarándoklatok központja. A szobornál számos ima meghallgatás történt, melynek emlékét a két oldalon kifüggesztett táblácskák ırzik. Innen haladtunk tovább a csíksomlyói búcsúk helyszínére, a Csíksomlyó melletti Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregbe. A minden évben pünkösdkor megtartott búcsú idején itt találkozik a Föld bármely részén jelenleg élı magyar, katolikus és protestáns, és a mise végén együtt éneklik több százezren a Székely Himnuszt. Páratlan, az összetartozást kifejezı, erısítı érzés, amint ez óriási tömegnek ének hangját visszhangozzák a körbevevı hegyek, akkor is,ha éppen jégesı kezd el esni, vagy amikor esı után óriás szivárvány jelenik meg az égen. Innen tovább haladva Madéfalva felé vettük az irányt. Mindannyian hallottunk már a Madéfalvi Óbudai HARANGSZÓ
veszedelemrıl.1764-ben az osztrák császár kényszer besorozása ellen tiltakozó 200 csíki és háromszéki székelyt mészároltak le az osztrák katonák. Az egykori mészárlás helyén 1905-ben avatták fel az emlékmővet, melyen ez áll: SICVLICIDIVM, 1764. JAN. 7. mely a siculus- székely, a cidium- öldöklés szavakból áll. Az S bető figyelmen kívül hagyásával, az egyes betőknek, mint római számoknak jelentése összeadva az esemény idıpontját adja ki: MDCCLVVIIII Innen Csíkrákosra értünk, ahol megnézhettük a Római Katolikus Vártemplomot. Ez a templom egyike a legnagyobb csíki templomoknak, mely lıréses és bástyás kı falával maradandó benyomást kelt a szemlélıben. A XII-XIII. századi román kori egy hajós csarnoktemplom gyönyörően felújított állapotban van. A torony és a szentély késı gótikus jegyeket hordoz. A torony alapja Árpád kori, melyet a Hunyadiak korában a gótikus építkezés alkalmával magasítottak. A templom legnagyobb értéke a Szőz Mária születését ábrázoló fı oltárkép. Folytatva utunkat Marosvécsre értünk. Marosvécs, várkastély, a Kemény család birtoka 1648-tól. Utolsó lakója az 1971-ben elhunyt Kemény János báró, aki a várkastély parkjában nyugszik. Végsı nyughelyét a Kós Károly által tervezett emlékasztal szomszédságában jelölte ki, amely körül huszonhét erdélyi író és költı - köztük Wass Albert - részvételével 1926 jul.18-án megalakították az Erdélyi Helikon irodalmi társaságot, ami lelkiismeretesen és sikerrel fogta össze a Trianon után kisebbségbe rekedt, magyar nyelven alkotó irodalmi tehetségeket. A várkastély mögötti egykori angolpark ma főtenger. 1998 óta itt alussza örök álmát gróf Wass Albert, aki közeli rokonságban állt a Kemény családdal, és kérésére ide temették. A vécsi kastélyban évtizedekig fogyatékos gyermekek elmegyógyintézete mőködött.2003ban visszakapta a Kemény család, és elképzelésük szerint a megüresedı kastély ismét az erdélyi magyar irodalmi élet központjává válhatott volna, azonban ez máig nem valósult meg. Sıt! Az erdélyi magyar irodalom kiemelkedı, az utóbbi évtizedben ikonná vált alakjának végsı nyughelyére méltatlan körülmények között találtunk rá.
„Üzenem az erdınek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erısebb a baltánál a fa, s a vérzı csonkból virradó tavaszon, Újra erdı sarjad gyızedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
6. oldal
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kı marad, a kı marad... Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlıvé teszik is a földdel, nemzedéknek ırváltásain jönnek majd újra boldog építık, és kiássák a fundamentumot, s az erkölcs ısi hófehér kövére emelnek falat, tetıt, templomot." Wass Albert: Üzenet haza
Düledezı kapun keresztül lehet megközelíteni a hátsó kertet, ahol Wass Albert és Kemény János író sírja és a Helikon asztala áll. Az emlékek fellelhetıségét sehol, semmilyen tábla nem jelzi. Megemlékezésünket, a románok által jelenleg rehabilitációs központként mőködtetett, értelmi fogyatékos, ellenırzés nélkül szabadon mozgó lakói zavarták, hogy döbbenetünk és elkeseredésünk még erısebbé váljon. Egy dalszöveg merült fel bennem: " Hol vagytok székelyek, e földet bíztam rátok Elvették tıletek, másé lett hazátok Erdély meg volt verve, meg volt ostorozva Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza İseinknek sírja, hogyha kinyilana Árpád vezér hangja onnan kiszólana ...." E szomorú megtapasztalást oldotta fel Szászrégenbe érkezésünk, ahol Demeter József református lelkipásztor fogadott minket, a református egyház által mőködtetett, DIO háznak nevezett szállásunkon. Körbe vezetett minket a városban, megnézhettük az evangélikus templomot, mely egy gótikus stílusú, három hajós bazilika melyben azonban jelenleg csak német nyelvő Isten tisztelet van. Az emberben a csodálat, az öröm és a múló idı okozta foghíjak - a városban számtalan üres, eladó, pedig különleges építéső ház, elvándorolt lakosok - okozta érzések keverednek. Tehetetlen szembesülés a tényekkel. A református otthonban átélt, meghitt vacsora, a testvéri beszélgetés adott éjszakai megpihenést. Balogh Miklósné
Az utunk felejthetetlen kirándulássá szervezését hálásan köszönjük Hunyadi Lászlónak!
ápolásán munkálkodik. A magyar intézmény a kaliforniai központú hálózat hazai tagja. Az Apológiai Intézet után lássuk, mit mond a szektákról a magyar nagylexikon: a szekták vallási gyülekezetek, melyek általában a történelmi egyházakból váltak ki. Jellemzıjük a szabad írásmagyarázat, a szigorú etika, vagy annak éppen az ellenkezıje, a teljes szabadosság, esetenként a fanatizmus. Vannak szekták, melyek a közelinek gondolt világvégét vetítik tagjaik elé. Az elıadó a „Más Jézus, más lélek, más evangélium” címmel megjelent könyve alapján beszélt a szektákról, melyekbıl a könyvben 22-t mutatott be. Fontosnak tartotta bevezetıjében hangsúlyozni, hogy a különbözı vallási közösségeknek a Szentháromság tanban egységesnek kell lenniük. Ez az alap a lényeges dolog. Az egyéb dolgokban a keresztyén egyházak különbözhetnek és különböznek is. Ilyen az egyházszervezet, a liturgia, az úrvacsora, a keresztelés, a külsıdleges dolgok (pl. ruházat) és a kulturális vonatkozások. A lényeg minden területen az összetartó szeretet. A könyvben bemutatott 22 szekta az utolsó 200 évben jött létre és mindegyikük csak magát fogadja el keresztyénnek, más senkit sem. Az elıadó kitért arra, hogy az emberek a születéstıl az ítéletig tartó folyamathoz háromféle módon állnak hozzá: • elfogadják az egészet, az egyház tanítása szerint • „mazsoláznak” benne: ezt elfogadom, azt nem • elutasítják az egészet, ık az eretnekek Vannak szekták, amelyek azt vallják, hogy csak az Írás számít, az egyházak magyarázó szövege nélkül. Luther is a Sola Scriptura elvét vallotta, de fontosnak tartotta az írás egyház által adott értelmezését, magyarázatát. Az elıadó által említett 22 szekta túlnyomó részét a hallgatóság – és a széles közvélemény – egyáltalán nem ismerte, ismeri. Ismertek a Jehova Tanúi (Magyarországon 15-20. 000 vannak), a Mormonok (nekik papíron 4. 000 tagjuk van itthon). Érdekes volt hallani, hogy a Mormonoknak annyi misszionáriusuk van, mint az összes protestáns egyháznak együtt. A többi szekta hazai tagjainak száma néhány tíz, esetenként néhány száz. A Hit Gyülekezete nem számít szektának. Ezen kis összefoglaló írójának az a – esetleg persze vitatható – véleménye alakult ki, hogy a szekták ugyan vonhatnak el híveket a történelmi egyházaktól, de mégsem ezek veszélyeztetik a hagyományos keresztyén közösségeket. Sokkal inkább az elvilágiasodás, a tudatos hit megélésének hiánya, az Istennel való kapcsolatunk kiüresedése. Ezért vallom Pál apostollal: szüntelenül imádkozzunk! Dr. Gyırfi Károly
Egyház és szekta, hol a határ? Ezzel a címmel tartott elıadást 2014. március 30-án délután a szeretetvendégségünkön metodista testvérünk dr. Szalai András (az Evangélikus Hittudományi Egyetemen végzett), az Apológiai Intézet igazgatója. elmondása szerint munkahelye egy keresztyén hitvédelmi kutatóközpont, amely az összkeresztyén közös nevezık keresésén, Óbudai HARANGSZÓ
A szenvedés történet zenében Johann Sebastiani Máté-passiója a Savaria Barokk Zenekar elıadásában
Április 5-én szomorú, borús délután volt. Örömmel és kíváncsian siettem a koncertre, amelyen számomra XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd 7. oldal
ismeretlen zeneszerzı mővét, Johann Sebastiani Mátépassióját adta elı a Savaria Barokk Zenekar. Johann Sebastiani, a Königsbergi Katedrális kántorának, legismertebb mővét a Máté-passiót hallgattuk meg, melyet a zenekar korhő hangszereken tolmácsolt, énekesek kíséretével. A keresztény egyházközösség életében kezdettıl fogva kiemelt szerep jut a bibliai passiótörténetnek, mivel Krisztus szenvedése és halála központi jelentıségő. Ezek a bibliai fejezetek az úrvacsora szertartásán és az egyházi év liturgiájában ünnepélyes elıadásuk következtében kiemelt figyelmet kapnak, mint például a mőbe épített korallok, melyeket mi is énekelünk istentiszteleteinken: 304. Áldassék Isten, hála jóságáért, Ezért a szent vacsoráért. Tápláljon minket teste és szent vére Életünknek erejére! Irgalmazz, Úristen! Jézus, a te drága, szent tested, És kiontott drága, szent véred: Életnek kútfıje, Legyen üdvünk szerzıje, Irgalmazz, Úristen! 500. Már megyek békén, örömmel, Hív az Isten, İrá nagy bízva nézhet fel Csendes szívem. Az Úr megígérte rég, Nem halál vár, csak álom./Ezt Jézus Krisztus végzi el, Hő Megváltóm. ıt nézem már boldog szemmel. Benne látom Üdvösségem, életem Ínségben és halálban./İt küldted, Uram, benne adsz Békességet. Nyájába is te hívogatsz Minden népet, Míg az ige jó hírét Mind e világ meghallja./ İt adtad világosságul a világnak, Hogy ı legyen jó pásztora Mind a nyájnak, És megváltott népednek Vígsága, dicsısége! A templomban tartott koncerteknek mindig van valamilyen megható, elcsendesülésre intı hatása. Talán az ünnepélyes környezet, talán a közelség Istenhez! Nem tudom, de átélni számomra, mindig megújító, felemelı hatású. A téma, a Messiás eljövetele, személye, szenvedései és feltámadása az ünnepélyes barokk zenében mélyen megérintett. A zenei kíséret egybe simult a Jézus szerepét éneklı Tomaš Šelic harmonikus hangjával. Gondolatok kavarogtak a Máté-passió hatására a fejemben, sorban feléledtek Jézus szenvedésének állomásai, egy olyan ember földi élete, aki vállalta a sok megpróbáltatást, szenvedést. Vándorolt hegyen-völgyön, erdın-mezın, sivatagon keresztül, hirdette az igét, nyugodt, mindent elviselı lényével meghozta az áldozatot és meghalt „érettünk, bőnösökért”. A szenvedés mindig rossz emlékeket ébreszt nemcsak bennem, hanem minden jóérzéső emberben is. Sokan okoznak rossz napokat akarva-akaratlan másoknak, de úgy gondolom, a Máté-passió meghallgatása mindenkire lélekemelı hatást gyakorolt és elmosta egy idıre a rossz érzéseket. Hálásan gondolok vissza a koncertre, az énekesekre és a zenekarra. Köszönöm ezt a felejthetetlen délutánt! Bereczky Annamária
Fıhajtás Kossuth Lajos halálának 120120dik évfordulóján Udvardi és kossuthfalvi Kossuth Lajos Birtoktalan, evangélikus köznemesi családban született Monokon 1802. szeptember 19-n. A szülıháznál keresztelték meg. Torinoban halt meg 120 évvel ezelıtt, 1894. március 20.-n. Neve összefonódott a haza, a haladás és a függetlenség eszméivel. A Batthyánykormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a rendi kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petıfivel együtt. 1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az influenza, végleg ágynak esett. Utolsó betegségének minden mozzanatát mély részvéttel kísérte az ország. 1894. március 20-án, este tizenegy óra elıtt öt perccel meghalt. Halálos ágyánál fiai, húga, orvosa tartózkodtak. 1894. március 30-án, kevéssel éjfél után elindult Magyarországra a Kossuth, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat. Osztrák területen dísztelenség és közöny kísérte a halottat, a csáktornyai határállomás után azonban gyászolók ezrei álltak, térdeltek a vasút mellett, beszédeket mondtak, a Kossuth-nótát énekelték azokon az állomásokon, ahol a Budapestre tartó vonat rövid idıre megállt. Kossuth Lajos, a nemzet nagy fia és a fıváros díszpolgára holttestét nejének és leányának koporsójával együtt hazahozták, és két nap múlva, vasárnap, április 1-jén a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokában ravatalozták fel. Budapest városa, melynek díszpolgára volt, nevéhez és érdeméhez méltó temetésrıl rendelkezett, melyhez az ország minden részébıl tódultak a gyászoló küldöttségek. Közadakozás folyt, hogy a Kerepesi úti temetıben levı sírját mauzóleum ékesítse, és emlékét ércszobor hirdesse. Az országgyőlésen a képviselıház elnöke, Wekerle Sándor miniszterelnök, Apponyi Albert, Justh Gyula és Herman Ottó adtak kifejezést a nemzet gyászának. Temetésénél Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó búcsúztatták. Gerlóczy Károly helyettes polgármester a fıváros képviseletében szólt. A Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi úti temetıbe közel félmilliós temetési menet kísérte végsı útján a magyar szabadság atyját. (Forrás: Wikipedia, összeállította Szabó Andrea)
A 85. honvédzászlóalj Kossuth-címeres zászlajának töredéke, 1849 "Fényesebb a láncnál a kard.." Emlékkiállítás az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. A Óbudai HARANGSZÓ
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
8. oldal
katalógust szerkesztette: Cs. Kottra Györgyi. Hadtörténeti Múzeum, Budapest, 1999, 72. oldal. Hadtörténeti Múzeum, Budapest
Most 5 évnyi kisegítı, és 16 évnyi óbudai parókusi szolgálat után nyugdíjba menetelemmel elköszönök Kedves Testvéreimtıl. Isten áldását kívánva Olvasóink életére, a további szerkesztıi munkára, átadom a Harangszó további gondozását megválasztott utódomnak Jakab Béla lelkész úrnak.
Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van. Ézsaiás 55,6.
Bálintné Varsányi Vilma
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBİL Gyülekezetünk lelkésze, Bálintné Varsányi Vilma az alábbi eseményeken vett rész illetve szolgált március-május hónapban: • március 7.: a Metodista Központban rendezett ökumenikus imanap alkalmán . • március10-én és 12-én a kötelezıen választható iskolai hitoktatással kapcsolatos tájékoztatón vett részt a Kerék Általános Iskola és Gimnáziumban, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, Andor Ilona Ének- Zenei Általános és Alapfokú Mővészeti Baptista Iskolában. • A Derős Alkony Gondozóházban folyamatos volt a havonkénti istentiszteleti alkalom. • március 26.: megbeszélést folytatott dr. Gyırfi Károly felügyelıvel. • április 15.: a cinkotai gyülekezet meghívására böjti istentiszteletet tartott. • május 2.: megbeszélés dr. Gyırfi Károly felügyelıvel. Nagypéntek este gyülekezetünk férfi tagjainak • május 7.: LMK ülésen vett részt. felolvasásával felemelı élmény volt Jézus A gyülekezetet érintı események és rendezvények szenvedéstörténetét lélekben követni. január-február hónapban: • március 27.: gyülekezetünk elnöksége a Budai Egyház Megye kibıvített elnökségével tartott megbeszélést a lelkészválasztás témájában. • március 30.: szeretetvendégségen tartott elıadást dr. Szalay András, az Apológia Intézet igazgatója a szektákról. • március 31.: Csikely Ágnes, az önkormányzat Isten velünk képviselıje ellenırizte az önkormányzattól kapott támogatás felhasználását. 1993 adventjén indítottuk el az Óbudai Harangszó címő • április 1.: presbiteri imaórát tartottunk. gyülekezeti tájékoztató újságunkat, hogy minél szélesebb • április 5.: a Savária Barokk Kamarazenekar Johann körben érjük el Isten igéjével, és a gyülekezeti Sebastiani Máté – Passió c mővét adta elı nagy eseményekre való hívogatással tagjainkat. sikerrel. A szerkesztés komoly figyelmet igénylı számítógépes • április 12.: az egyházmegye elnöksége a munkáját kezdetektıl dr. Hunyadi Zoltán végezte. Tıle lelkészválasztással kapcsolatosan megbeszélést Proksza Gyula vette át, jelenleg Bereczky Annamária folytatott gyülekezetünk elnökségével és a jelölı végzi. Köszönöm türelmüket, a szerkesztésre fordított sok bizottság tagjaival. idejüket, az együttmőködéshez készségüket. Az újság elindítója Bálint László lelkész volt. Halála miatt, • április 13.: a gyülekezet megválasztotta Jakab Bélát, mint szolgálatban utóda, 1998-ban vettem át a lap gyülekezetünk új parókus lelkészét. gondozását. Reményeink szerint sokak otthonába és • április 18.: a hagyományossá vált nagypénteki szívébe beharangozhattunk. passióolvasásban gyülekezetünk férfi tagjai idézték Óbudai HARANGSZÓ XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd 9. oldal
•
•
• • • •
•
elénk Jézus szenvedéstörténetét. Igét hirdetett dr. László Virgil. április 24.: a parókus lelkész és a gyülekezet egyházmegyei küldötte Sáry Barna egyházmegyei közgyőlésen vett részt. április 25.: testvér gyülekezeti látogatásra indult gyülekezetünk egy csoportja a Brassó melletti Zajzonba. Látogatásunk erdélyi kirándulással folytatódott: Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyimesbükk, Békás-szoros, Marosvécs, Szászrégen, Beszterce. május 6.: presbiteri imaórát tartottunk. május 31..: egyházkerületi missziói nap volt Dabason. Június 1.: tanévzáró istentiszteletet tartottunk. június 15.: Bálintné Varsányi Vilma 16 évi óbudai parókus lelkészi szolgálatot követıen, nyugdíjba vonulása közeledtén, búcsúzik a gyülekezettıl. június 18.: az Óbudai Kamarakórus évzáró hangversenyét tartja templomunkban, 19 órai kezdettel. Minden érdeklıdıt szeretettel várunk.
GYÜLEKEZETI ALKALMAK Istentiszteletek Minden vasárnap de. 10 órakor. Az iskolai szünetben a gyerme-foglalkozás szünetel. Családi istentisztelet – legközelebb szeptember harmadik vasárnapján. Hitoktatás (ifjúsági és gyülekezeti) – szeptember elején indul újra.
ADOMÁNYOK FOGADÁSA Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetıség. Az önkéntes egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap elsı vasárnapján borítékban győjtjük össze az istentisztelet keretében. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék mőködési és fenntartási kiadásaink fedezetét. Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik 2013-ben perselypénzzel, egyházfenntartói járulékkal, adománnyal, a személyi jövedelemadójuk 1 %-ának a felajánlásával támogatták gyülekezetünket és a közhasznú Erıs Várunk Alapítványunkat. Mindenki úgy adjon, ahogyan elıre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerőségbıl, mert „a jókedvő adakozót szereti az Isten”. (2Kor 9,7) Gyülekezetünk bankszámlaszáma: OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126 Erıs Várunk Alapítvány adószáma: 18072251-1-41 Óbudai HARANGSZÓ
bankszámlaszáma:
MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012 Készpénz-átutalási megbízás (postautalvány) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.
ELÉRHETİSÉGEINK Cím:
Óbudai Evangélikus Egyházközség 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel./Fax: 06-1-368-68-93 Hivatal: 06-1-388-17-73 (csak hivatali idıben) E-mail:
[email protected] Honlapunk: http://obuda.lutheran.hu Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe egyházközségünk honlapját, amelyen az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett mp3 formátumban meghallgathatók, letölthetık az igehirdetések. Fényképgalériát is találnak a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó korábbi számai is olvashatók. Lelkészek: Bálintné Varsányi Vilma parókus lelkész : 06/20-824-57-96 (július 13-ig) Dr. Lászlóné dr. Agod Anett: beosztott lelkész: 06/20-77-03-027 A lelkészváltás miatt további tájékoztatás a honlapon. Hivatali órák: Hétfın és csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos idın túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni. Templomunk akadálymentes megközelítése Tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedı, valamint az idıs testvéreinket és babakocsival érkezı kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll a rendelkezésükre. Szeretettel ajánljuk a kisgyermekekkel érkezı szülık figyelmébe az oltártér bal oldalán kialakított, padlószınyeggel és játékokkal ellátott, télen főthetı F É S Z K E T, ahol a kisgyermekek szabadon mozoghatnak, játszhatnak, és a szülık hangosítás útján kísérhetik figyelemmel az istentiszteletet.
Szeretettel kívánunk ÁLDOTT PÜNKÖSDI ÜNNEPEKET és testet-lelket felüdítı nyári pihenést minden kedves testvérünknek ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor: Böjt-Húsvét, Pünkösd, Advent-Karácsony. Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma, szerkesztı: B. A. Nyomdai kivitelezı: PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdió 1036 Budapest, Bécsi út 171. Tel./Fax: 06 (1) 240-5205
XXII. évfolyam 2014/2. szám, Pünkösd
10. oldal
