NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR Matematikai és Ökonómiai Intézet
TANULMÁNY AZ ÚJ MAGYARORSZÁG VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM EGYES INTÉZKEDÉSEINEK KIDOLGOZÁSÁHOZ
PROF. DR. LETT BÉLA SCHIBERNA ENDRE
Sopron, 2007.
TARTALOMJEGYZÉK 1. Vezetői összefoglaló............................................................................................................................ 2 1.1. A standard fedezeti hozzájárulás számítása és az életképességi kritériumok............................. 2 1.2. Egységárak ................................................................................................................................... 2 2. Előzmények ......................................................................................................................................... 3 3. Életképesség vizsgálata és mezőgazdasági példái ............................................................................ 3 3.1. Az életképesség közgazdasági tartalma ...................................................................................... 3 3.2. Az életképességi kritériumok gyakorlati alkalmazása a mezőgazdaságban................................ 3 3.2.1. Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) és az Európai Méret Egység (EUME) ..................... 3 3.2.2. Életképességi és egyéb méretkritériumok ............................................................................. 5 3.3. Az életképesség megítélése a magyarországi pályázati rendszerben......................................... 7 3.3.1. Méret ...................................................................................................................................... 7 3.3.2. Hasznosulási hatékonyság .................................................................................................... 7 3.3.3. Értékelési eljárások ................................................................................................................ 7 4. Erdőgazdálkodási SFH........................................................................................................................ 8 4.1. A fatermesztési ciklus szakaszainak jellemzői a fedezettermelés szempontjából ....................... 8 4.1.1. Telepítési és felújítási fázis .................................................................................................... 8 4.1.2. Tisztítások és törzskiválasztó gyérítések időszaka................................................................ 8 4.1.3. Növedékfokozó gyérítések és véghasználatok...................................................................... 8 4.1.4. A fatermesztési ciklus fedezeti viszonyainak összefoglalása ................................................ 8 4.2. Az időtényező és a fatermesztési szakaszok jellemzőinek figyelembe vétele ............................. 9 4.3. Az erdészeti fedezet-mutatók lehetséges fajtái ............................................................................ 9 4.3.1. Tényleges tevékenységek fedezete....................................................................................... 9 4.3.2. Egyszerűsített, fatermesztési szakaszonkénti fedezet ........................................................ 10 4.3.3. A teljes fatermesztési ciklus fedezete .................................................................................. 10 5. Az erdészeti vállalkozások életképességi kritériumainak javasolt meghatározási módszere........... 12 5.1. Általános megjegyzések ............................................................................................................. 12 5.2. Erdőgazdálkodási SFH ............................................................................................................... 12 5.3. Az erdőgazdálkodás életképességi kritériumai........................................................................... 13 6. Egységárak meghatározása.............................................................................................................. 14 6.1. Nyesés ........................................................................................................................................ 14 6.2. Tisztítás....................................................................................................................................... 15 6.3. Fakitermelési díjak ...................................................................................................................... 15 6.4. A támogatási rend kialakításánál figyelembe veendő szempontok ............................................ 16 7. Rövidítések ........................................................................................................................................ 16 8. Célállományok csoportosítása ÁESZ szerint .................................................................................... 17
1
1. Vezetői összefoglaló 1.1. A standard fedezeti hozzájárulás számítása és az életképességi kritériumok A Nyugat-Magyarországi Egyetem Matematikai és Ökonómiai Intézet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából megvizsgálta az erdészeti üzemek életképességi kritériumának meghatározásához az SFH erdészeti adaptációjának lehetőségeit (4.3. pont) elvégezte a módszertani fejlesztést (5. pont) és a kiszámított értékek alapján javaslatot tesz az erdőgazdálkodási SFH értékekre (3. táblázat). Az SFH számítás alapját az üzemtervben szereplő, 1-es és 2-es sürgősségű éves átlagos fahasználati lehetőségek bruttó fatérfogatban megadott naturális mennyiségei adják. Az egységnyi fatérfogatra kiszámítottuk a fafaj-csoportonkénti és fahasználati módonkénti SFH nagyságát, amelyet a 3. táblázat tartalmaz. A táblázatban kiszámolt összes SFH adja meg az erdőgazdálkodási vállalkozás éves átlagos összes SFH-ját. SFH-t az erdészeti hatóságnál bejelentett erdőgazdálkodó a hatályos üzemterve alapján mutathat ki olyan erdőterületre, illetve olyan erdőgazdálkodási munkára, amely esetében az erdő használatának jogalapja tulajdonlás, bérlet, vagy egyéb teljes haszonszedési jogot biztosító jogviszony. Megbízásos erdőgazdálkodás esetén az SFH számítás alapjául szolgáló fahasználati lehetőség 50%-át lehet figyelembe venni. Amennyiben ugyanazon gazdálkodónak több rész-üzemterve van, az egyes üzemtervek hozamai összeadhatók akkor is, ha az üzemtervek érvényességi időszaka nem egyezik meg. Ugyanazon hozamlehetőséget azonban csak egyszer lehet figyelembe venni, tehát ha egy erdőterület egyazon erdőgazdálkodó több rész-üzemtervében is szerepel, az azon keletkező hozamlehetőség csak egyszer vehető figyelembe. Ha egyazon állományon az üzemterv több hozamlehetőséget is megállapít, akkor az 1-es és 2-es sürgősségűek mindegyike figyelembe vehető. Egészségügyi fahasználatok nem vehetők figyelembe. Megítélésünk szerint ez az eljárás ésszerű kompromisszumot teremt a fedezettermelő képesség valósághű jellemzésének igénye és a velejáró adminisztrációs munka csökkentése között. Bár a kidolgozott eljárás nem a mezőgazdasági SFH esetében alkalmazott nemzetközi standardokra épül, annak szemléletmódját igyekszik követni, és az ezúton kapott erdészeti SFH értékek felhasználhatók akár a vegyes erdészeti és mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok gazdasági üzemméretének meghatározásához is. Az életképesség fogalma az SFH-nál sokkal kevésbé egyértelmű fogalom, különösen annak eldöntése okoz nehézséget, hogy az SFH segítségével számított, EUME-ben kifejezett gazdasági üzemméret milyen szintje jelentse az életképesség alsó határát. Ebben a kérdésben állást nem foglalhatunk, ehhez ugyanis először a támogatni kívántak pontos meghatározására van szükség.
1.2. Egységárak A megbízásban meghatározott erdészeti kivitelezési munkák egységárait a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat adatbázisából számítottuk, minden esetben ÁFA nélküli nettó árakat alkalmazva. A nyesés egységárát a NNY fafaj-csoportra határoztunk meg, amelyen belül a nagytájak között az átlagokban szignifikáns különbség nem volt. -
Nyesés a 3. tenyészeti év végéig maximum 3 m magasságig: Nyesés a 3. év után 4,5 m-ig: Magas nyesés 4,5 m felett:
13.920 Ft/ha (14 000 eFt/ha) 13.920 Ft/ha (14 000 eFt/ha) adathiány
Egyéb érintett fafaj-csoportok esetében: Akác estében nyesés 3 m magasságig korona-záródást követően:
14 000 eFt/ha
A tisztítások esetében a nagytájak átlagárai szintén nem tértek el egymástól jelentősen, ezért országosan egységes értékeket javaslunk alkalmazni az alábbiak szerint: T: 29, A: 24, EKL: 28 ELL: 21,5, F: 24 eFt/ha A fakitermelések kitermelési díjait a 6. táblázat tartalmazza.
2
2. Előzmények A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karát, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv intézkedéseihez szakértői tevékenységet lásson le, amelyek közül a Matematikai és Ökonómiai Intézet az alábbiakat kapta feladatul: -
Módszer kidolgozása az erdészeti üzem életképességének vizsgálatára az SFH erdészeti adaptációjával, illetve a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat év végi jelentésében az erdészeti SFH számításában felhasználható egységárának megadására. A tisztítások, törzskiválasztó gyérítések, törzsalakító nyesések egységárainak meghatározása, illetve javaslatok azok állománytípusok, termőhelyi adottságok esetleg erdészeti tájak szerinti bontására.
3. Életképesség vizsgálata és mezőgazdasági példái 3.1. Az életképesség közgazdasági tartalma A gazdálkodás életképességének fogalma hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy a gazdálkodási tevékenység, vagy egy vállalkozás egész tevékenysége a jövőben is folytatható lesz. Ennek megállapítása alapulhat szubjektív értékelésen és objektív kritériumok alapján, ám ez utóbbiakkal kapcsolatban a tanulmány elején le kell szögezni, hogy nincs általános érvényű kritériumrendszer. Az AKI Lin-t idézi1, aki megállapítja, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan kimondatlanul, de mégis feltételezi, hogy azon vállalkozások működhetnek hosszú távon, amelyek szabad versenyes piacon az un. normál profit kitermelésére képesek állami támogatás nélkül. Ezen megállapításról - közgazdaságelméleti tartalmának részletes kifejtését mellőzve - annyit jegyzünk csak meg, hogy mivel a normál profit kitermelése annyit jelent, hogy a felhasznált termelési tényezők (tőke, munka, természeti erőforrások stb.) - azonos kockázati szint mellett, amit a neoklasszikus közgazdaságtan azonos iparág kritériummal határoz meg - más kombinációban sem volnának hatékonyabban felhasználhatók, ezért a normál profit megléte az életképesség egyik fundamentális feltétele. Ugyanakkor ez egyrészt csak szükséges, de nem elégséges feltétel, másrészt a gyakorlati vizsgálata is nehézségekbe ütközik, elsősorban az igen részletes adatszükséglet miatt. Meg kell említeni, hogy az erdőgazdálkodás tartamosság fogalma, amennyiben gazdasági tartamosságról beszélünk, közel áll az életképességhez, de amíg a tartamosság fogalmában a hozamok és ráfordítások időbeli kiegyenlítése áll a középpontban, addig az életképesség a hosszú távú tőkemegtérülést tekinti elsődleges kritériumnak. Amennyiben az életképesség feltétele, a normál profit megléte nem teljesül, akkor a tevékenység még nem lehetetlenül el azonnal, de mivel az erőforrások az alternatív felhasználási lehetőségekhez képest rosszul hasznosulnak, a piacgazdaság szabályai szerint hosszú távon a tevékenység nem tartható fenn.
3.2. Az életképességi kritériumok gyakorlati alkalmazása a mezőgazdaságban Az életképességi kritériumok konkrét alkalmazásának megértéséhez bemutatjuk a standard fedezeti hozzájárulás (SFH) és az európai méret egység (EUME) fogalmát, amelyek a mezőgazdasági üzemek méretének jellemzéséhez, és a hatékonyság vizsgálatához egyaránt felhasználásra kerülnek.
3.2.1. Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) és az Európai Méret Egység (EUME) Az Európai Unió 1965-ben hozta létre a mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózatot, amit angolul Farm Accountancy Data Network-nek (FADN) hívnak. Tekintettel arra, hogy ez a hálózat eredeti célját megtartva ma is a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó információs hálózat, az alább leírtak értelmezésekor, és az erdészeti alkalmazások tervezésekor ezt a tényt figyelembe kell venni. A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) fogalmát az Európai Unió a 85/377/EEC Bizottsági Határozatban definiálja, és egyes termelési ágazatok tartós jövedelemtermelő-képességét jellemzi.2 A standard fedezeti hozzájárulás a kibocsátás értékének (termelési érték) és meghatározott közvetlen költségek-
1 Agrárgazdasági Kutató Intézet: A főbb mezőgazdasági ágazatok élet- és versenyképességének követelményei, Budapest, 2004, ISBN 963 491 472 1, 7.o. 2 Eurostat [2003]: Structure And Typology Of Agricultural Holdings Európai Unió Bizottság Eurostat CLASSEX 321, Brüsszel, 2003
3
nek az egyenlege. A figyelembe vett költségek köre egyezményes, és kiválasztásukban a legfontosabb szempont volt, hogy a termeléshez könnyen hozzárendelhetők legyenek. Az SFH számításokban felhasznált áraknak un. „üzemkapu-áraknak” kell lenni, az erdőgazdálkodás esetében ez a felsőrakodói árban határozható meg. Az árak és költségek hozzáadott érték adót nem tartalmazhatnak. Egy üzemág SFH-ja a standardizált termelési érték és az üzemágra közvetlenül elosztható változó költség különbsége. A termelési érték magában foglalja az értékesítés, a természetbeni járadék és a készletváltozás értékét mind az elsődleges és másodlagos termékekre vonatkozólag. A támogatások közül azokat kell csak figyelembe venni, amelyek az üzemági termeléshez közvetlenül kapcsolódnak, például a termékhez vagy a megművelt területhez köthetők, és értelemszerűen nem vehetők figyelembe a gazdálkodó szervezetek működési és egyéb támogatásai. A költségek esetében a közvetlen változó költségek vehetők figyelembe a felhasználáshoz kapcsolódó támogatások nélkül. A „standard” jelző azt jelenti, hogy az SFH értékek 3 vagy 5 éves időszakok átlagértékeit jelentik (évente számított 3 vagy 5 éves mozgóátlag), ezzel egyenlítve ki a rövid távú gazdasági ingadozásokat. Az SFH tehát egy pénzértékben kifejezett gazdasági jellemző, amit üzemágakra határoznak meg, és az üzemág termelési alapegységére fejeznek ki: ha-ra vagy db-ra. Ha tehát a búza „SFH 2004” értéke 91 638 Ft/ha, az azt jelenti, hogy a 2003, 2004 és 2005 években minden évre kiszámított fedezeti érték, ami a búza 1 ha vetésterületén keletkezett éves termelési érték és a termeléshez kapcsolódó (egyezményes körbe tartozó) közvetlen költségek különbsége, átlaga 91 638 Ft/ha. A fentiek alapján az SFH-t tehát értelmezhetjük úgy, hogy az a termelés alapegységére jutó átlagos fedezettermelési potenciál, vagy átlagos fedezettermelési képesség. Használatával egyrészt meghatározhatjuk egy konkrét gazdálkodási tevékenység illetve ágazat (pl: búzatermelés vagy pecsenyecsirke hízlalás) teljes fedezettermelő képességét, ha a termelés naturális mennyiségét (ha vagy db) megszorozzuk a vonatkozó SFH értékkel, illetve egy gazdálkodási egység minden ágazatára kiszámított fedezettermelő képességek összege megadja a gazdálkodási egység egészének fedezettermelő képességét. Ezzel a gazdálkodási egység egészére vonatkozó fedezettermelő képességet értelmezhetjük annak ökonómiai méreteként, valamint az egyes ágazatok teljes fedezettermelő képességen belüli részesedése alapján jellemezhetjük a gazdaság termelési irányát is (pl: növénytermesztő, állattenyésztő, vegyes, stb.). Az SFH mindig pénzértékben kifejezett mennyiség, aminek van egy váltószáma: az „európai méret egység” (EUME). A fogalmat 1999-ben vezették be, a tanulmány készítésének időpontjában (1984 óta) 1 EUME = 1200€ (illetve annak megfelelő érték nemzeti valutákban kifejezve), amit az EU-ra egységesen határoztak meg, és az infláció követésének érdekében időnként megemelik. A gazdálkodó egységek ökonómiai méretét EUME-ban fejezik ki, és ezt felhasználva méretkategóriák kerültek kialakításra 10-es és 6-os csoportosításban. (1. táblázat) Mérethatárok (EUME) Mérethatárok (EUME) Elnevezés ES10 ES6 I. <2 <4 nagyon kicsi II. 2–4 III. 4–6 4-8 kicsi IV. 6–8 V. 8 – 12 8-16 kis-közepes VI. 12 – 16 VII. 16 – 40 16-40 nagy-közepes VIII. 40 – 100 40-100 nagy IX. 100 – 250 100 < igen nagy X. 250 < 1. táblázat: Az Európai Méret Egység szerint kialakított mezőgazdasági üzemekre vonatkozó méretkategóriák Méretkategóriák
Egy gazdálkodó egység un. „termelési iránya”, azaz a jellemző üzemágai, a gazdálkodó egység üzemági szerkezetét jellemzi, meghatározása az egyes üzemágaknak a gazdálkodó egység teljes SFH-jához való hozzájárulása alapján történik.
4
3.2.2. Életképességi és egyéb méretkritériumok 3.2.2.1.
FADN korlát
A FADN a mezőgazdasági üzemek jövedelmének és üzleti működésük elemzésére, valamint a Közös Agrárpolitika hatásainak követésére jött létre. A megfigyelt farmok köréül az un. ’commercial farm’-okat, magyarul piacra termelő farmokat jelölték ki. A piacra termelő farmok kritériumait minden EU tagországban a mezőgazdasági üzemek ökonómiai méretével határozzák meg, az egyes országokban alkalmazott küszöbszint azonban eltérő. (2. táblázat) Ezzel a méretkorláttal az elnevezéssel ellentétben nem azt szabályozzák, hogy a bekerülő üzemek ténylegesen piacra termelő üzemek legyenek, hanem azt, hogy a kialakított minta lefedje a teljes mezőgazdasági ágazat EUME-jének több mint 90%-át. Így érik el, hogy nem foglalkoznak a szektor egészének szempontjából összességében kis gazdasági jelentőséggel bíró, kis ökonómiai mérettel rendelkező üzemekkel - és ezzel jelentős ráfordítást spórolnak meg – az eredmények mégis jól reprezentálják a mezőgazdasági ágazatot. Ország Méretkorlát Ország Méretkorlát Belgium 16 Luxemburg 8 Bulgária 2 Magyarország 2 Csehország 4 Málta 8 Dánia 8 Hollandia 16 Németország 8 Ausztria 8 Írország 2 Lengyelország 2 Észtország 2 Portugália 2 Görögország 2 Románia 2 Spanyolország 2 Szlovénia 2 Franciaország 8 Szlovákia 6 Olaszország 4 Finnország 8 Ciprus 1 Svédország 8 Lettország 2 Egyesült Királyság 16 Litvánia 2 Észak-Írország 8 2. táblázat A FADN-ban alkalmazott, EUME-ben kifejezett ökonómiai méret küszöbértékek az EU tagországaiban 2004-ben (Forrás: EU Commission, 2004.3)
3.2.2.2.
Életképességi kritériumok az EU pályázati rendszerében 2007-ig
Az életképességre vonatkozó kritérium az EU pályázati rendszerében az EMOGA-ból nyújtott támogatások rendjét szabályozó 1257/1999 EK rendeletben jelent meg először, amelynek preambuluma kimondja: „(34) mivel gondoskodni kell arról, hogy az ilyen beruházások életképesek legyenek, és a gazdálkodók részesüljenek a megtett intézkedés gazdasági hasznából;” 5. cikke a beruházási támogatásokkal kapcsolatban: „Beruházási támogatásban olyan mezőgazdasági üzemek részesülnek,: -
amelyek gazdasági életképessége bizonyítható, amelyekben betartják a környezetvédelemre, a higiéniára és az állatok kíméletére vonatkozó minimum-előírásokat, és
amelyekben a gazdálkodó megfelelő szakismeretekkel és szakmai alkalmassággal rendelkezik.” 8. cikke a fiatal gazdálkodók támogatásáról: „(1) A fiatal gazdálkodók tevékenységének megkezdését megkönnyítő támogatás a következő feltételek teljesülése esetén adható: -
3
a gazdálkodó 40 évnél fiatalabb, a gazdálkodó megfelelő szakismeretekkel és szakmai alkalmassággal rendelkezik, a gazdálkodó első alkalommal indít be mezőgazdasági üzemet, a mezőgazdasági üzem tekintetében: i. a gazdasági életképesség kimutatható, és
http://ec.europa.eu/agriculture/rica/methodology1_en.cfm#dotfoo
5
ii. teljesülnek a környezetvédelemre, a higiéniára és az állatok kíméletére vonatkozó alapvető előírások, és a gazdálkodó a mezőgazdasági üzem vezetője.” A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának javításával foglalkozó 26. cikk szerint: „(1) Támogatásban részesülnek azok a személyek, akik olyan vállalkozásokba történő beruházások finanszírozásának végső felelősei, -
amelyek gazdasági életképessége kimutatható, és amelyek betartják a környezetvédelemre, a higiéniára és az állatok kíméletére vonatkozó minimum-előírásokat.”
A 1257/1999 EK rendelet alkalmazásának részletes szabályait tartalmazó 445/2002 EK rendelet értelemszerűen többször is tartalmaz az életképességre vonatkozó kitételeket. Ezek közül a preambulum 4. pontja szerint: „(4) A támogathatósági feltételek szempontjából az 1257/1999/EK rendelet három alapvető feltételt állapít meg a mezőgazdasági és a feldolgozóüzemekbe történő beruházás támogatására, valamint a fiatal gazdálkodók támogatására vonatkozóan. Meg kell határozni az említett feltételek teljesítésének időpontját, beleértve beruházási támogatás esetén a mezőgazdasági üzem gazdasági életképességének az adott üzem jövőjére vonatkozó megfelelő értékelés alapján történő igazolására vonatkozó feltételeket. Az igen súlyos strukturális nehézségekkel küzdő vidéki térségekben lévő gazdaságok adott esetben meglehetősen nehezen tesznek eleget az említett követelményeknek. A kis beruházások esetében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy haladékot adjanak a mezőgazdasági üzemeknek a követelményeknek való megfelelésre.” A fiatal gazdálkodók tevékenységének megkezdéséről szóló 2. szakasz: „(2) A szakismeretek és a szakmai alkalmasság, a gazdasági életképesség, valamint a környezetvédelemre, a higiéniára és az állatok kíméletére vonatkozó minimum-előírások tekintetében azonban a gazdálkodási tevékenység megkezdésétől számított legfeljebb hároméves időtartam biztosítható ezeknek a feltételeknek a teljesítésére, amennyiben a fiatal gazdálkodónak adaptációs időszakra van szüksége tevékenysége megkezdésének megkönnyítéséhez vagy mezőgazdasági üzeme strukturális alkalmazkodásához.” A támogatási rendben megjelenő életképességi kritériumok vizsgálatát a fent hivatkozott jogszabályi helyek előírják ugyan, de az életképesség fogalmát és a kritériumok tartalmát nem definiálják, meghatározásának jogát a tagállamokra ruházzák.
3.2.2.3.
Életképességi kritériumok az EU pályázati rendszerében 2007-től
Az 1290/2005 EK rendelettel létrehozott EMVA működésének szabályait az 1698/2005 EK rendelet rendezi, amit az 1974/2006 EK rendelet részletez. Ezen jogszabályokban az életképességi kritériumok a korábbiakhoz képest sokkal kisebb hangsúllyal szerepelnek. Amíg 2007 előtt az életképességi kritérium megfogalmazása a beruházási támogatásoknál, a fiatal gazdálkodók támogatásánál és a mezőgazdasági termékek feldolgozásánál szerepelt, addig 2007 után csak a félig önellátó gazdálkodás esetében található meg ez a kitétel. A fiatal gazdálkodók támogatása esetében az EU jogszabályok csak elérendő célértékeket tartalmazó üzleti terv készítését írják elő. A gazdasági üzemméret már csak az induló gazdaság nemzeti hatáskörben meghatározott, UMVP-ben szereplő definíciójában szerepel, miszerint az kisebb 3 EUME-nél (a vonatkozó nemzeti rendelettervezet szerint eléri). Új támogatási elem a félig önellátó gazdaságok támogatása, amely esetében a félig önellátó gazdasággal szemben támasztott kritériumok között (1974/2006 EK rendelet) szerepel olyan üzleti terv készítése, amelynek a gazdasági életképesség elérését bizonyítania kell: „24. cikk (1) Az 1698/2005/EK rendelet 34. cikkében említett üzleti terv: a) bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy a mezőgazdasági üzem gazdaságilag életképessé válhat, figyelembe véve adott esetben a mezőgazdasági háztartás egyéb bevételi forrásainak kiegészítő jellegét.” 6
Az életképesség fogalma nem konzisztensen használt fogalom – persze konkrét definíció híján nem is lehet az – és implicit módon magában hordozza azt, hogy az életképesség összefüggésben van a gazdasági mérettel. A fent említett félig önellátó gazdaságok támogatására is előírja az 1974/2006 EK rendelet, hogy ezen üzemekre alsó és felső méretkorlátot kell megszabni. További méretkorlát az 1974/2006 EK rendeletben éppen arra az intézkedésre vonatkozóan fordul elő, amely e tanulmány szempontjából az egyik legfontosabb, ez pedig a mezőgazdasági és erdészeti termékek értékének növelése, amellyel kapcsolatban a II. melléklet 5.3.1.2.2. pontja előírja „a kedvezményezett vállalkozások típusa és mérete” meghatározását.
3.3. Az életképesség megítélése a magyarországi pályázati rendszerben Attól, hogy az életképesség gazdasági kritériumát egy tevékenység nem teljesíti, az még lehet nyereséges és termelhet jövedelmet időlegesen. Egyes ágazatok, így különösen például az agrár tevékenységek tartósan életképtelen állapotban vannak, amelyekben az állami támogatások tartják fenn a szükséges munka és tőkemennyiséget. A pályázati rendszerben tehát az életképesség értékelése szigorú közgazdasági értelemben nem is volna helyénvaló, ehelyett arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a rendelkezésre álló források a céljuknak megfelelően hasznosuljanak. Ehhez kétféle kritériumtípus alkalmazását javasoljuk, amelyek a pályázati rendszerben korábban is alkalmazásra kerültek: a méretkorlátok, illetve a hasznosulási hatékonyság. Mivel a vonatkozó EU jogszabályok megengedik, hogy a tagállamok az EU előírásoknál szigorúbb feltételeket támasszanak, Magyarország esetében a 3.2.2.3 pontban bemutatottaknál több esetben fordul elő olyan (akár életképességi kritériumnak nevezett) feltétel, amely a pályázók gazdasági üzemméretével szemben állít korlátokat, és olyan is, amely üzleti terv tartalmára vonatkozik.
3.3.1. Méret A gazdasági méret minimum vagy maximum értékének megadásával meg lehet határozni, hogy milyen gazdálkodók férjenek hozzá a pályázati forrásokhoz. Ennek akkor van értelme például, ha a pályázat tárgyának megvalósulása csak egy bizonyos üzemméret mellett nyer értelmet. Természetesen az, hogy minek van gazdasági racionalitása, azt elsősorban a pályázónak kell eldöntenie, a pályázat kiírójának pedig olyan ösztönző rendszert kell kialakítani, amely ezt a gazdálkodói racionalitást hagyja érvényesülni (pl.: megfelelő nagyságú önrész előírásával). A méretkorlát megadásának legfontosabb feladata, hogy szabályozza a pályázók körét.
3.3.2. Hasznosulási hatékonyság A hasznosulási hatékonyság értékelése az alapján történik, hogy a gazdálkodó az erőforrásait a tevékenységében milyen eredményességgel használja fel. Az AKI pályázatértékelő rendszerében az az elv érvényesül, hogy a hatékonyság szempontjából az „átlagos gazdálkodók” esetében hasznosulnak a támogatások leginkább. Értelemszerűen az alacsony hatékonysággal gazdálkodók a támogatásokat nem fogják tudni hatékonyan felhasználni, az átlagosnál magasabb hatékonysággal gazdálkodók pedig kevésbé vannak a támogatásokra rászorulva, mint a kevésbé hatékonyak.
3.3.3. Értékelési eljárások A méret és a hasznosulási hatékonyság értékelése kétféle módszerrel történik. Az alsó és felső korlátok a pályázókat beengedik, vagy kizárják a lehetséges kedvezményezetti körbe, míg a mutatók sávos értékelése, és sávonkénti pontozása a pályázatok rangsorolását teszi lehetővé. A pályázati rendszerben jelenleg alkalmazott eljárásokban a méret feltétel korlátként használatos, és ezt hívják szoros értelemben vett életképességi kritériumnak, a hatékonyságot pedig a pályázatok rangsorolására használják a különböző hatékonysági kritériumok pontozásán keresztül. (1. ábra) Értékelés Feltétel Rangsoroló Méret x Mutató Hatékonyság x 1. ábra: A pályázatokkal szemben támasztott kritériumok alkalmazása
7
4. Erdőgazdálkodási SFH 4.1. A fatermesztési ciklus szakaszainak jellemzői a fedezettermelés szempontjából 4.1.1. Telepítési és felújítási fázis A fatermesztési ciklus befejezett ápolásokig terjedő kezdeti fázisában, a telepítés, vagy az erdőfelújítás időszakában csak nagyon ritkán vannak hozamok, és azok nem a fakitermeléssel, hanem erdei mellékhaszonvételekkel kapcsolatosak, mint például a karácsonyfa termelés. Ebben az időszakban tehát többnyire költségek keletkeznek csak. Mivel a felmerülő költségek az erdőfelújítások esetén közvetlenül a fakitermelésekhez kapcsolódnak, indokolt, hogy azok a fakitermelés SFH kalkulációjakor kerüljenek figyelembe vételre. Az erdőtelepítés egy beruházás, amelynek finanszírozása belső megtakarításból, vagy külső forrásokból származik. Az erdőfelújítás nem beruházás, hanem a folyó bevételekkel szembeállított költség, hiszen itt nem egy új erdő létrehozásáról van szó, hanem a kitermelt erdő(rész) regenerálásáról, a termelési ciklus folytatásáról. Éppen ezért, illetve abból a tényből kifolyólag, hogy az erdőfelújítás szükségessége a fakitermelés közvetlen következménye, ennek finanszírozására a fakitermelés fedezete kell, hogy szolgáljon. A fatermesztési ciklus első szakasza tehát nem rendelkezik fedezettermelő képességgel, és az ebben az időszakban felmerülő költségek a véghasználatok fedezeti értékében vehetők figyelembe. Az elmondottak alapján a telepítési és felújítási időszakban a fedezeti érték nulla.
4.1.2. Tisztítások és törzskiválasztó gyérítések időszaka A tisztítási időszak bár fakivágással jár, lényeges fahozamot nem biztosít. A törzskiválasztó gyérítések a tisztításoknál mindenképpen nagyobb fahozamot biztosítanak, és kemény lombos fafajok esetén a kikerülő faanyag tűzfaként értékesíthető. Mind a tisztítások, mind a törzskiválasztó gyérítések modelltáblák szerint elvégzendő feladatok, ugyanakkor gyakorlati tapasztalatok azt támasztják alá, hogy ezen tevékenységek akkor kerülnek elvégzésre, amikor a kikerülő faanyag értéke, vagy célzott támogatás fedezi a művelet költségeit. Magán-erdőgazdálkodási keretek között ez rendszerint nem vállalkozói, hanem az erdőgazdálkodó általi, vagy egyéb lakossági munkavégzést jelent, és a munkavégzés a kitermelt faanyag fejében történik, amit saját háztartási szükségletek kielégítésére fordítanak. Mivel ezen műveletek esetében nem piaci értékek és vállalkozói díjak állnak szemben egymással, hanem a kitermelt faanyag használati értéke és a kitermelést végzők munkaidejének cseréje történik meg anélkül, hogy pénzmozgás, vagy fedezet realizálás történne, az erre az időszakra vonatkozó fedezeti érték szintén nulla.
4.1.3. Növedékfokozó gyérítések és véghasználatok A növedékfokozó gyérítések állományszerkezet-, növőtér- és fafaj összetétel szabályozó szerepén túl tényleges fakitermelési célja is van, és a kitermelésre kerülő faanyag piacon realizálható értékkel rendelkezik. Ezért mindenképpen indokolt, hogy ebben az időszakban a modelltáblák szerint meghatározható fakitermelési lehetőségek fedezettermelését kiszámítsuk. A véghasználatok egyértelmű célja a hozamok realizálása, a fedezettermelés. Azonban a felújítási fázisnál elmondottak értelmében indokolt, hogy ne csak a fedezetet termelő fahozamokat, hanem a véghasználatok miatt keletkező erdőfelújítási kötelezettségeket is vegyük figyelembe. Így jön létre egy fafajoktól függő 9-15 éves időszak, amelyben az időszak elején jelentkező fedezetet tartalékolni kell az időszak végéig, az erdőfelújítás 5 éves revíziójáig.
4.1.4. A fatermesztési ciklus fedezeti viszonyainak összefoglalása A fedezeti értékek számításához tehát azokat a fatermesztési időszakokat vesszük figyelembe, amelyek tényleges fedezettermelésre alkalmasak, illetve ezeket összevonjuk azokkal a költségekkel, amelyek az adott időszakban még felmerülnek, vagy az adott tevékenység következményeként a későbbiekben fel fognak merülni. Ezek az időszakok a fenti érvelés értelmében a növedékfokozó gyérítések és véghasználatok időszaka, amit az is alátámaszt, hogy a jelenleg érvényben levő erdőfelújítási járulék rendszere is a növedékfokozó gyérítéseket és a véghasználatokat érinti, mert azokon feltételez megadóztatható hozamokat.
8
A termelési ciklus szakaszokra való felbontására úgy is tekinthetünk, mintha a fedezettermelés szempontjából homogén csoportokat hoznánk létre. Ilyen rendszerben nem az adott fafajú erdő, hanem adott fafajú és adott fatermesztési szakaszban lévő erdő lenne párhuzamba állítható például egy adott szántóföldi növénykultúrával. A fenti megfontolásokhoz hasonló egyszerűsítések mellett már korábban is készültek számítások.4
4.2. Az időtényező és a fatermesztési szakaszok jellemzőinek figyelembe vétele Minden fatermesztési szakasz több évig tart, és ha az adott időszakot jellemezni akarjuk, akkor a keletkezett hozamokat éves szintre át kell számítani. Ez történhet az annuitás módszerével, vagy az időtényező figyelmen kívül hagyásával, átlagolással. Az annuitásos módszer a szakaszos gazdálkodás esetében áll közelebb a valóságos gazdasági folyamatokhoz, hiszen az időszakonként jelentkező hozamok kumulált hozamok, tehát az előző évek nem realizált hozamait is tartalmazzák. Ezután ennek a fedezetnek a felhasználása sem az adott évben történik meg, hanem egy bizonyos időszakon belül tartalékolásra, és a szükségleteknek megfelelően fokozatos felhasználásra kerül, például a szükséges, költségvonzattal járó erdőművelési eljárások elvégzésére ugyanabban az erdőrészletben, vagy egyszerűen a tulajdonosi járadékok fedezésére. Az időtényező akár figyelmen kívül is hagyható, ha feltételezzük a különböző fatermesztési szakaszok egyidejű meglétét, ami lehetőséget ad arra, hogy az egyes szakaszok fedezetigénye illetve fedezettermelése közvetlenül kiegyenlítheti egymást. Ekkor a normál erdő ideális állapotára alkalmazzuk a fedezeti értékeket. A fatermesztési szakasz fedezettermelési jellemzőit a felhasználási cél szerint kell figyelembe venni, és eszerint lehet egyszerűsítéseket alkalmazni. Így például, ha az életképes üzem határértékeit akarjuk meghatározni, akkor elegendő a fő hozamtényezőket: a véghasználati és a növedékfokozó gyérítési hozamokat alapul venni. Más esetekben azonban minden erdőgazdálkodási tevékenység fedezettermelésével vagy fedezet igényével kalkulálni kell. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy bizonyos esetekben teljes körű számításokra van szükség, más esetekben pedig egyszerűsített számítások is megfelelnek. A fő szabály az, hogy egyszerűsítésre nagyobb aggregálási szinten van lehetőség, ahol a pontosság kismérvű csökkenésével lényegesen csökkenthető az alkalmazással járó adminisztrációs munka, továbbá az ellentétes előjelű pontatlanságok részben kioltják egymást. Ugyanakkor, az üzemi szinten végzett vizsgálatoknál az említett kiegyenlítő hatás nem jelentkezik, és a gazdálkodás tervezéséhez vagy értékeléséhez nagyobb pontosságra van szükség. A teljes és a fatermesztési szakaszonkénti fedezet közötti összefoglaló különbség az, hogy bár mindkét módszerben lényegében ugyanazokkal a meghatározó hozamokkal és költségekkel foglalkozunk, az egyszerűsített módszerben ezeket rövidebb időszakra, a másik esetben pedig teljes termelési időszakra „terítjük szét”. Ez utóbbival azoknak mutatunk ki kedvezőbb fedezetet, akiknek nincs tényleges hozamlehetősége, és a hozamokkal rendelkezők esetében pedig a valóságosnál kisebb értéket mutatunk ki.
4.3. Az erdészeti fedezet-mutatók lehetséges fajtái 4.3.1. Tényleges tevékenységek fedezete Az erdőgazdálkodási tevékenységek szintjén meghatározott fedezet viszonylag könnyen kiszámítható, mivel csak a tevékenységgel kapcsolatban felmerülő hozamokat és közvetlen költségeket kell egymással szembeállítani. Ennek az eljárásnak az egyik felhasználási területe lehetne az üzemtervezés, ahol a tervezett, vagy előírt tevékenységek gazdasági hatásai kimutathatók lehetnének ilyen módon. Az erdőtervezési és hatósági gyakorlat által alkalmazott erdőgazdálkodási tevékenységek között vannak összetett tevékenységek, mint az erdőfelújítás vagy a fakitermelés, és egyszerűbb tevékenységek is, mint például a tisztítás vagy a gyérítések. Ezért bizonyos esetekben szükség van modellek bevonására, mint például választékszerkezet vagy erdőfelújítási modellekre.
4
Héjj, Botond - Marosi, György [2001] Az erdőtelepítés szervezeti, ökonómiai kérdései In: ERTI: „Erdészeti Fórum 2001.”, Budapest, 2001. ISBN 963 7349 28 6
9
A nagyobb rugalmasság érdekében a tevékenységszintű fedezeti értékeket meg lehet adni területegységre és fatérfogat egységre vonatkoztatva is - ahol értelmezhető. Nagyon megkönnyíti a módszer alkalmazását, hogy a kamatot és az időtényezőt sem kell figyelembe venni. Ennek igénye ugyanis egyedül az erdőfelújítási szakaszban merülhetne föl, de mivel ebben az esetben a költségek kezdő időpontra való átszámítása azokat csökkentené, ha ezt nem tesszük meg, akkor az a biztonságot növeli.
4.3.2. Egyszerűsített, fatermesztési szakaszonkénti fedezet Az egyszerűsített, a véghasználati-felújítási, illetve növedékfokozó gyérítési fatermesztési szakaszokra meghatározott fedezeti értékek megmutatják, hogy az említett termelési szakaszokban a várható erdőgazdálkodási tevékenységek mekkora fedezetet állítanak elő. Kiszámítása szerint, amennyiben az összes fedezetet egyszerű átlagolással osztjuk el a szakasz éveire, normál fedezetet kapunk (ENF), mivel ekkor azzal a feltételezéssel élünk, hogy a gazdálkodás egy normál erdőben történik. Az elosztás történhet az annuálás módszerével is (EAF), amikor feltételezzük, hogy a kimutatott hozamok a szakasz elején keletkeznek, illetve erre az időpontra számoljuk át őket, és a szakasz későbbi időszakára a kamatok figyelembe vételével osztjuk el az éves fedezetet. Az ENF és az EAF egyaránt könnyen alkalmazhatók az erdőgazdálkodók életképességi és üzemméreti vizsgálatakor. Azzal, hogy csak a véghasználati és a növedékfokozó gyérítési hozamlehetőségeket veszi figyelembe, alkalmazkodik a gyakorlati logikához: a lényeges hozamlehetőségekre koncentrál, elkülöníti a piaci és a nem piaci elemeket, és belátható időtávokat vesz alapul. A termelési szakasz egy-egy szakaszára kiszámított éves átlagos fedezettermelési lehetőség kiszámításában a teljes ciklusra vonatkozó fedezeti értékhez képest lecsökken az idő- és kamattényezők jelentősége, és jobban érvényre jutnak a lehetséges fahozamok mennyiségi és minőségi jellemzőinek hatásai. További előnye, hogy csak a gazdasági szempontból lényeges elemekre koncentrál, még ha ennek, a tevékenységek teljes körű figyelembevételéről való lemondás is a következménye. Ezzel az értelmezési móddal lehetőség van – nem tényleges teljesítményre alapuló, de mégis – a tárgy időszaki reális fedezettermelési lehetőségeket tükröző fedezeti értékek kimunkálására, egy gazdálkodóra, vagy erdőterületre vonatkozóan. Ezzel az értelmezési móddal mind az EUME-rendszer erdőkkel való kiegészítése, mind az erdészeti üzemtervek gazdasági szempontú kiegészítésére lehetőség nyílik, bár ez utóbbi legfeljebb tájékoztató jelleggel. Ez a módszer reálisabban tükrözi vissza a tényleges fedezettermelő képességet, mint a teljes ciklusra számított fedezet, azért is mert a hosszú vágáskorokra történő gazdasági kalkuláció akár csak 30-50 éves távlatban is irracionális.
4.3.3. A teljes fatermesztési ciklus fedezete A teljes fakitermelési ciklus fedezete azt mutatja meg, hogy hosszú távon, a jellemzett faállomány legalább egy vágásfordulója alatt mekkora fedezet, illetve mekkora éves fedezet keletkezik. Az erdészeti szakirodalomban ez egy ismert fogalom, tartalmilag megegyezik az erdő egy vágásfordulóra számított korszaki jövedelmével.5 Eltekintve most attól, hogy egyik a fedezetre, másik a jövedelemre vonatkozik, illetve, hogy ebben a fedezetszámítási felfogásban a fahozamon kívüli hozamok nem szerepelnek. A termelési ciklust egy egységként kezelő fedezetmutató jól alkalmazható a különböző földhasznosítási formák, vagy az erdőtípusok fedezettermelő képességének összehasonlítására. Ehhez hasonló korábbi példa a föld aranykorona (Ak) értéke, amit minden termőterületre kiszámoltak. Lényegében ennek a rendszernek az újraszámítása és a jelenlegi hozam / fedezet / jövedelem elszámolási eljárások szerinti újraértelmezése lenne. A számításhoz mindenek előtt szükség van egy erdőtipizálásra, amely a kívánt mértékig homogén csoportokat hoz létre. Véleményünk szerint ehhez elegendő egy régió, fafaj, eredet megbontás, vagy az adatok rendelkezésre állásának függvényében régió, fafaj, fatermési osztály, eredet és lejtfok. A meghatározott erdőtípusokhoz fatermési és erdőművelési modellek alapján, a vonatkozó választékárak és fajlagos termelési költségek segítségével rendelhetők hozzá a bevételek és a költségek.
5
Márkus, László - Mészáros, Károly [1997]
Erdőérték-számítás, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. ISBN 963 356 219 0
10
A számítási menet legnagyobb bizonytalanságot hordozó lépése a meghatározott fedezetértékek időbeli elosztása adja. Tekintettel a több évtizedes termelési ciklusra, a diszkontálás és az annuitás számítás jelentősen befolyásolja a végső eredményeket egyrészt a választott termelési ciklus hosszán, másrészt az alkalmazott kamatlábon keresztül. Az átszámítás ugyanis teljes termelési ciklusra történik, és az alkalmazott kamatláb kismértékű változtatása nagymértékben változtatja meg az éves mértéket. Ez 50-100 éves szakaszok mellett 2-5% kamatsávban minden egyes százalékpont emelkedéssel legkevesebb 18%-os eltérést okoz az annuált fedezetben, de az eltérítés akár a 36%-ot is elérheti. Az annuált fedezet (TAF) kamatmegválasztási problémáját kiküszöböli, ha normálerdőt feltételezve eltekintünk az időtényezőtől. Ez a normál fedezet (TNF) azonban nem tartalmaz valós gazdasági tartalmat, a kapott eredmény nem feltétlenül egy elérhető eredmény, ilyen módon a valóságos fedezettermelésről nem ad megközelítő információt sem. Sokkal inkább egy indikátornak fogható fel. Ez a számítási mód nagyban hasonlít a régi aranykorona rendszerre, és ahhoz hasonló célokat is szolgálhatna. Alkalmas lenne földhasznosítási formák összehasonlítására, elméleti fedezettermelő képesség bemutatására olyan esetekben, amikor az értékeket nem abszolút nagyságukban, hanem egymáshoz viszonyítva értékelik. Előnye, hogy a fatermeléssel kapcsolatos bevételeket és költségeket teljes körűen veszi figyelembe, ezzel kapcsolatosan nem feltételezésekre alapoz.
11
5. Az erdészeti vállalkozások életképességi kritériumainak javasolt meghatározási módszere 5.1. Általános megjegyzések Az alábbiakban bemutatásra kerülő fedezetmutató felhasználható az erdészeti üzemek életképességének vizsgálatához, azonban meg kell jegyezni, hogy a felhasználási cél követelményeinek függvényében a számítás módjában változtatás válhat szükségessé. Az alkalmazott eljárás lényegében a tényleges tevékenységek fedezetére épül azzal az eltéréssel, hogy nem az éves tényleges teljesítmény, hanem az üzemtervi ciklus 10 évre vonatkozó lehetőségének éves átlaga szolgál a számítás alapjául. További változtatás a fent elmondottakhoz képest, hogy bár fedezetről, egészen konkrétan SFH-ról beszélünk, a valóságban a javasolt módszer valójában nem SFH, mivel az EUROSTAT nem akkreditálta az eljárást, másrészt nem is fedezet, mivel az SFH számítás szellemében eljárva az erdőgazdálkodás munka-intenzív viszonyai mellett lényegében bevétellel számolunk. Az erdőgazdálkodási szektorban két olyan gazdálkodási forma illetve gazdálkodási jellemző létezik, amely a mezőgazdaságtól eltérő megítélést igényel. Egyrészt a tulajdonosi gazdálkodás és a bérlet mellett igen jelentős az olyan gazdálkodási konstrukció, amelyben a tulajdonos, vagy a tulajdonosi közösség az erdőgazdálkodási feladatok ellátására, ezen belül is különösen az erdészeti hatósághoz való bejelentkezésre, és a hatóssággal való kapcsolattartásra magánszemélyt vagy vállalkozást bíz meg. A megbízás fejében a tulajdonos megbízási díjat fizet, amely jellemzően a végrehajtott erdészeti munkák bevételével, vagy költségeivel arányos. Mivel azonban a megbízott az erdészeti hatóságnál bejelentett erdőgazdálkodó, illetve a megbízás tartalmától függően ugyan, de általában pénzügyileg is a megbízott tűnik fel erdőgazdálkodóként (számlát fogad be és bocsát ki az erdőgazdálkodással kapcsolatban, amikről a tulajdonossal elszámol), első megközelítésből a megbízott látszik az erdőgazdálkodási jövedelem élvezőjének. Ennek ellenére az erdőgazdálkodás jövedelmének élvezője a tulajdonos, az erdő hasznainak ő a közvetlen élvezője, ezért az erdőgazdálkodási SFH fentiek szerinti megosztására van szükség. A másik lényeges eltérés a mezőgazdasághoz képest az erdőgazdálkodási kivitelezés helyzete. Mivel a mezőgazdaság éves gazdálkodási rend mellett működik, ezért lehetőség van arra, hogy a gazdálkodók saját gépparkot tartsanak fenn, és azt folyamatosan működtessék. A fellépő kapacitáshiányokat gépszolgáltatás igénybevételével pótolják, a felesleges kapacitást pedig gépszolgáltatások nyújtásával kötik le. Ezzel szemben az erdőgazdálkodásban általános a vállalkozókkal történő munkavégzés amiatt, hogy az erdőgazdálkodási munkák egyenletessé tételéhez nagyon nagy erdőterületre van szükség, ezért a gépeket az erdőgazdálkodók önállóan nem tudják gazdaságosan működtetni. Ugyanakkor szükséges, hogy olyan vállalkozások is szerepeljenek az erdőgazdálkodás modernizációját célzó pályázatokban, amelyek erdőgazdálkodási szolgáltatásra specializálódtak, következésképpen saját erdőgazdálkodói területük nagyon kevés, vagy nincs is.
5.2. Erdőgazdálkodási SFH Az SFH számítás alapját az üzemtervben szereplő, 1-es és 2-es sürgősségű éves átlagos fahasználati lehetőségek bruttó fatérfogatban megadott naturális mennyiségei adják. Az egységnyi fatérfogatra kiszámítottuk a fafaj-csoportonkénti és fahasználati módonkénti SFH nagyságát, amelyet a 3. táblázat tartalmaz. A táblázatban kiszámolt összes SFH adja meg az erdőgazdálkodási vállalkozás éves átlagos összes SFH-ját. SFH-t az erdészeti hatóságnál bejelentett erdőgazdálkodó a hatályos üzemterve alapján mutathat ki olyan erdőterületre, illetve olyan erdőgazdálkodási munkára, amely esetében az erdő használatának jogalapja tulajdonlás, bérlet, vagy egyéb teljes haszonszedési jogot biztosító jogviszony. Megbízásos erdőgazdálkodás esetén az SFH számítás alapjául szolgáló fahasználati lehetőség 50%-át lehet figyelembe venni. Amennyiben ugyanazon gazdálkodónak több rész-üzemterve van, az egyes üzemtervek hozamai összeadhatók akkor is, ha az üzemtervek érvényességi időszaka nem egyezik meg. Ugyanazon hozamlehetőséget azonban csak egyszer lehet figyelembe venni, tehát ha egy erdőterület egyazon erdőgazdálkodó több rész-üzemtervében is szerepel, az azon keletkező hozamlehetőség csak egyszer vehető figyelembe. Ha egyazon állományon az üzemterv több hozamlehetőséget is megállapít, akkor az 1-es és 2-es sürgősségűek mindegyike figyelembe vehető. Egészségügyi fahasználatok nem vehetők figyelembe. 12
TKGY NFGY VH 3 3 3 3 3 Ft/m Ft m Ft/m Ft m Ft/m T 8,9 10,6 14,2 A 10,0 10,5 11,1 EKL 9,2 9,8 10,9 NNY 4,0 5,2 6,6 ELL 4,0 4,7 5,9 F 4,5 5,4 6,1 Össz.: *A színezett cellák kitöltendők 3 ** Fatérfogat adatok bruttó m -ben értendők 3. táblázat Erdőgazdálkodási SFH számítási táblázat Fafaj
m
3
Ft
Megítélésünk szerint ez az eljárás ésszerű kompromisszumot teremt a fedezettermelő képesség valósághű jellemzésének igénye és a velejáró adminisztrációs munka csökkentése között. Bár a kidolgozott eljárás nem a mezőgazdasági SFH esetében alkalmazott nemzetközi standardokra épül, annak szemléletmódját igyekszik követni, és az ezúton kapott erdészeti SFH értékek felhasználhatók akár a vegyes erdészeti és mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok gazdasági üzemméretének meghatározásához is.
5.3. Az erdőgazdálkodás életképességi kritériumai Az erdőgazdálkodás SFH értékeinek kidolgozásakor a mezőgazdasági SFH szolgált mintául, és az életképességi kritériumok esetében is ez látszik kézenfekvőnek. A mezőgazdasági életképességi kritérium az üzem gazdasági méretével határozza meg az életképesség küszöbértékét, amely elvben benne foglaltatik az az elv, miszerint az életképes gazdálkodáshoz szükség van a „kritikus tömeg” eléréséhez. Az alsó mérthatárt az AKI a legalább egy főfoglalkozású munkaerőt, legalább a minimálbér szintjén eltartani képes üzemméretben javasolta megszabni6, azonban - ahogyan azt korábban említettük – a végleges életképességi kritérium elsősorban nem a fenti feltételhez, hanem a támogatható gazdálkodók számának kívánt szintjéhez igazodott. Az életképesség fogalma az SFH-nál sokkal kevésbé egyértelmű fogalom, különösen annak eldöntése okoz nehézséget, hogy az SFH segítségével számított, EUME-ben kifejezett gazdasági üzemméret milyen szintje jelentse az életképesség alsó határát. Ebben a kérdésben állást nem foglalhatunk, ehhez ugyanis először a támogatni kívántak pontos meghatározására van szükség.
6
Dorgai-Keszthelyi-Miskó: A gazdasági életképesség kritériumai az EU-ban és Magyarországon. s az ezeknek nem megfelelő gazdaságok jövőbeni esélyei, különös tekintettel támogatásuk lehetőségeire és módjaira, AKI, 2004.
13
6. Egységárak meghatározása A megbízásban meghatározott erdészeti kivitelezési munkák egységárait a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat adatbázisának felhasználásával határoztuk meg. A feladat kettős: -
meg kell határozni azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes erdőgazdálkodási műveletek egységárai differenciálhatók, illetve amelyek szerint a differenciálásra szükség van a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat adatbázisának felhasználásával meg kell határozni az egységárakat,
Az erdőgazdálkodási kivitelezési munkák árazásakor differenciáló tényezőként azokat lehet figyelembe venni, amelyek: -
objektívek a nyilvántartásokban szerepelnek, külön felvételezést nem igényel a METH adatbázisában rendelkezésre áll.
A feltüntetett árak minden esetben ÁFA nélküli nettó árak.
6.1. Nyesés A nyesés a nemesnyárak erdőnevelésében tölti be a legfontosabb szerepet. Ennek megfelelően a METH adatbázisában, amely az adatszolgáltatóktól kapott erdőnevelési modellek „beárazására” épül, nemesnyár mellett csak elvétve fordul elő nyesés A, ELL és F esetében. A nyesés nemesnyár állományokban a faanyag minőségének javítását szolgálja, fenyők esetében viszont az alsó ágörvek eltávolításával teszik könnyebbé/lehetővé az erdőnevelési munkákat. Az akác nyesése általában 3 m magasságig történik, amelynek célja az ágtiszta törzsek kialakítása már a gyérítések idejére is, de ennek csak akkor van értelme, ha a jó növekedésű állományokban célválaszték termelése folyik. Feltétel továbbá az is, hogy az állomány zárt koronaszinttel rendelkezzen, és akár a befejezett ápolás, akár tisztítás által a törzsszám csökkentésre kerüljön. A METH adatbázisában a nyesést három kategóriában tároljuk: -
a legtisztább tartalmú a 3. tenyészeti év végéig földről elvégzett nyesés maximum 3 m-ig egyéb földről végzett nyesés 4,5 m-ig egyéb mozgó, vagy hordozható állványról végzett nyesés.
Az első nyesés általában a befejezés előtt megtörténik, amikor a szabad állású faegyedek csaknem földig ágas törzseit nyesik fel a kézi szerszámokkal még könnyen elérhető maximum 3 m magasságig. Ezt követően, a műszaki befejezés és a revíziót előtt végzik el a második nyesést, amivel 4,5 magas ágtiszta törzset hoznak létre. Ennek a műveletnek a költségét jelentősen befolyásolja, hogy az első nyesés elvégzésre került-e. Egyrészt mert ha nem, akkor az első nyesés munkáját is el kell végezni, másrészt, mert az első nyesés korában még vékony oldalágak addigra jelentősen megvastagodnak. A nagyobb magasságig felnyúló munkát némileg kompenzálja, hogy a megtisztítandó törzshossz kisebb, mint az első nyesésé esetében, és az is, hogy erre a korra az állományok jellemzően már átesnek egy tőszámfelező „tisztításon”. A fentiek miatt az első és az azt követő második nyesés egységára között nincs különbség. Ha az első nyesés elmarad, akkor a második nyesés egységára 35-45%-kal magasabb. Magas nyesés alatt azokat a 4,5 m feletti nyeséseket értjük, amelyek állvány nélkül nem hajthatók végre hatékonyan. Ez a művelet az alkalmazandó eszközök és a nagyobb időráfordítás miatt nagyobb költséget is jelentenek, ennek meghatározását csak kalkulációra alapozva tudjuk elvégezni, mivel a METH adatbázisban nincs értékelhető mennyiségű adat. Ez egyben jelzi is ezen művelet elvégzésének alacsony gyakoriságát is. A METH adatbázis fafaj-csoport és nagytáj bontásban tartalmaz adatokat, ezért ezen kategóriák szolgálhatnak a differenciálás alapjául. A fafaj-csoport szerinti megoszlás alatt célállományok, és nem fafaj-sorok szintjén kell értelmezni, amelynek részletes listáját a megfelelő csoportokkal mellékletben adjuk meg. A fentiek értelmében az egységárat a NNY fafaj-csoportra határoztunk meg, amelyen belül a nagytájak között az átlagokban szignifikáns különbség nem volt. -
Nyesés a 3. tenyészeti év végéig maximum 3 m magasságig: 14
13.920 Ft/ha (14 000 eFt/ha)
-
Nyesés a 3. év után 4,5 m-ig: Magas nyesés 4,5 m felett:
13.920 Ft/ha (14 000 eFt/ha) adathiány
Egyéb érintett fafaj-csoportok esetében: Akác estében nyesés 3 m magasságig korona-záródást követően:
14 000 eFt/ha
6.2. Tisztítás A tisztítás az erdőállományok esetében egységesen a fiatalos állományok erdőnevelési művelete, amelynek elsődleges célja a tőszám beállítása és a fafaj-arány szabályozása és a negatív egyedszelekció. Ez alól az egyetlen kivétel a NNY fafaj-csoport, amely esetében a tisztítás fogalma az alacsony (1000 alatti) tőszám miatt nem értelmezhető. Emiatt a felező gyérítésnek nevezett sematikus tőszámapasztás nem nevezhető tisztításnak, így a NNY fafaj-csoportra egységárat nem határoztunk meg. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az Alföld és az Északi középhegység átlagárai ezer forintos kerekítési tartományon belül megegyeznek, a Dunántúl viszont, ha nem is jelentős mértékben, de tendenciózusan e két nagytáj értékeinél magasabb átlagárakat produkál. Az eltérés mértéke 2-4 eFt/ha, amely a nagytájakon belüli szórás értéke alatt marad, tehát a nagytájon belüli ingadozás nagyobb, mint a nagytájak átlaga közötti eltérés. Ezek alapján javasoljuk országosan egységes egységárak használatát. Nagytáj
Javasolt érték Északi fafaj Alföld Dunántúl khg országosan eFt/ha T 28,67 30,00 28,54 29,0 A 22,30 25,82 23,33 24,0 EKL i.d. 29,22 27,22 28,0 ELL 19,63 23,33 n.a. 21,5 F 23,20 30,00 n.a. 24,0 4. táblázat: A tisztítások átlagárai (Forrás: METH, 2006.)
6.3. Fakitermelési díjak A fakitermelések alatt törzskiválasztó gyérítéseket, növedékfokozó gyérítéseket, és véghasználatokat értjük. Ez utóbbiak esetében azzal a kitétellel élünk, hogy a véghasználat tarvágást, vagy olyan bontóvágást jelent, amelyben a fakitermelés díja a tarvágáséhoz képest nem különbözik. A szálalások és egyéb, alacsonyabb termelékenységű, és/vagy nehezebben végrehajtható fakitermelések esetében a kitermelési díjak 20-30% felárat tartalmaznak. A fakitermelések fafajonként eltérő költséget jelentenek, aminek oka az eltérő faegyedenkénti fatérfogat, a hálózat, a faanyag keménysége, valamint a jellemző terepalakulat. Egyes fafajok a hosszú vágásforduló miatt egy-egy gyérítés-típus elvégzését többször is igénylik, és mivel az állományjellemzők az állomány korával együtt változnak, ugyanazon gyérítés eltérő kitermelési díj mellett történik. Ezt az alábbi adatok nem részletezik, hanem átlagértékeket mutatunk be. A rövid vágásfordulójú fafajok gyenge termőhelyen ezzel szemben csak akkora növedékkel rendelkeznek, hogy csak egy gyérítésre van szükség (lehetőség). Ez általában törzskiválasztó korban történik, mivel azt nem terheli erdőfenntartási járulék. Különleges esetet képez a nemesnyárak erdőnevelése, amely esetében általában két gyérítés történik: az első un. törzsszámfelező gyérítést sematikusan végzik, a második törzskiválasztó gyérítést pedig pozitív szelekcióval. A fakitermelési díjak átlagértékeit a METH adatbázisa fakitermelési módonként tartja nyilván. Az 5. táblázat összefoglalja a nyers adatok közvetlen átlagértékeit, amelyeken az alábbi összefüggések figyelhetők meg: -
A kitermelési díjak a TKGY, NFGY, VH sorrendben csökkennek. Néhány kivételtől eltekintve, ugyanazon fakitermelési kategória az Alföld, Északi khg, Dunántúl sorrendben növekszik
Az egyes átlagértékek nem minden esetben követik a fenti sorrendeket, és az eltérésekre nem ad magyarázatot, hogy az egyes nagytájakon belül a fafaj-csoportok más arányban tartalmazzák az oda15
sorolt fafajokat, illetve az sem, hogy ugyanazon a fafaj-csoportra nagytájanként más terepviszonyok jellemzőek. A belső ellentmondások a mintavételből következő véletlen eltérések eredményei. Nagytáj Dunántúl 3 eFt/nm NFGY
Alföld
Fafaj VH T A EKL NNY ELL F
NFGY
TKGY
VH
Északi khg TKGY
VH
NFGY
2,1 2,5 2,6 2,5 2,7 3,1 2,5 2,2 2,6 2,7 2,5 2,8 3,2 2,3 2,2 2,6 2,6 2,6 3,0 3,3 2,6 1,9 2,3 2,1 3,0 1,9 2,0 2,2 2,5 2,2 2,9 3,1 2,0 2,2 2,6 2,8 2,2 2,4 2,9 2,2 3 5. táblázat: Fakitermelési díjak átlagértékei eFt/nm (Forrás: METH, 2006.)
2,6 2,6 2,8 2,2 2,4
TKGY 2,8 2,7 2,9 2,3 2,5 2,9
Nagytáj Alföld
Fafaj VH T A EKL NNY ELL F
NFGY
TKGY
Dunántúl 3 eFt/nm NFGY
VH
Északi khg TKGY
VH
NFGY
2,1 2,5 2,6 2,5 2,7 3,1 2,5 2,6 2,2 2,6 2,7 2,5 2,8 3,2 2,3 2,6 2,2 2,6 2,6 2,6 3,0 3,3 2,6 2,8 1,9 2,3 2,1 3,0 1,9 2,0 2,2 2,5 2,2 2,9 3,1 2,0 2,2 2,2 2,6 2,8 u.a. 3 6. táblázat: Fakitermelési egységárak egyszerűsített szerkezetben eFt/nm (Forrás: METH, 2006.)
TKGY 2,8 2,7 2,9 2,3 2,5
6.4. A támogatási rend kialakításánál figyelembe veendő szempontok A támogatásoknak kettős, egymással ellentétes hatású feltételeknek kell megfelelniük. Egyrészt a támogatás megfelelő ösztönző erővel kell, hogy bírjon annak érdekében, hogy a támogatási cél teljesüljön. Másrészt viszont szükséges a támogatottak érdekeltségének fenntartása abban, hogy a tevékenységük ésszerű és költséghatékony legyen. Ezek érdekében megfelelő önrésznek és érzékelhető mértékű támogatásnak kell egyszerre megjelennie. Mindezek mellett szükséges, hogy az adminisztrációs terhek ne növekedjenek jelentősen.
7. Rövidítések AKI – Agrárgazdasági Kutató Intézet EUME – Európa Méret Egység FADN - Farm Accountancy Data Network SFH – Standard fedezeti hozzájárulás UMVP – Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
16
8. Célállományok csoportosítása ÁESZ szerint KOD 101 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51
Faállomány típus Bükkös Kocsánytalan tölgyes-bükkös Gyertyános-kocsánytalan tölgyes-bükkös Gyertyános-bükkös Kõrises-bükkös Egyéb lomb elegyes-bükkös Fenyõ elegyes-bükkös Gyertyános-kocsánytalan tölgyes Bükkös-gyertyános-kocsánytalan tölgyes Cseres- gyertyános-kocsánytalan tölgyes Egyéb lomb elegyes-gyertyános-kocsánytalan tölgyes Fenyõ elegyes- gyertyános-kocsánytalan tölgyes Gyertyános-kocsányos tölgyes Cseres-gyertyános-kocsányos tölgyes Egyéb lomb elegyes-gyertyános-kocsányos tölgyes Fenyõ elegyes -gyertyános-kocsányos tölgyes Kocsánytalan tölgyes Cseres-kocsánytalan tölgyes Hársas-kocsánytalan tölgyes Molyhos tölgyes- kocsánytalan tölgyes Cseres-erdeifenyves-kocsánytalan tölgyes Erdeifenyves-kocsánytalan tölgyes Egyéb lomb elegyes-kocsánytalan tölgyes Egyéb fenyõ elegyes- kocsánytalan tölgyes Kocsányos tölgyes Cseres-kocsányos tölgyes Hazai nyáras-kocsányos tölgyes Mézgás égeres-kocsányos tölgyes Kõrises-kocsányos tölgyes Egyéb lomb elegyes-kocsányos tölgyes Fenyõ elegyes-kocsányos tölgyes Cseres Kocsánytalan tölgyes-cseres Kocsányos tölgyes-cseres Molyhos tölgyes-cseres Egyéb lomb elegyes-cseres Erdeifenyves-cseres Feketefenyves-cseres Egyéb fenyõ elegyes-cseres Virágos kõrises-molyhos tölgyes Kocsánytalan tölgyes-molyhos tölgyes Cseres-molyhos tölgyes Egyéb elegyes- molyhos tölgyes Akácos Nemes nyáras-akácos Hazai nyáras-akácos Egyéb lomb elegyes-akácos Fenyõ elegyes-akácos Gyertyános Elegyes-gyertyános Juharos
KOD 23 30 30 30 30 30 30 30 11 11 11 11 11 12 12 12 12 13 13 13 13 13 13 13 13 14 14 14 14 14 14 14 21 21 21 21 21 21 21 21 15 15 15 15 50 50 50 50 50 62 62 63
17
Célállomány típus Bükkösök Bükkösök Bükkösök Bükkösök Bükkösök Bükkösök Bükkösök Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Gyertyános-kocsányos tölgyesek Gyertyános-kocsányos tölgyesek Gyertyános-kocsányos tölgyesek Gyertyános-kocsányos tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsánytalan tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Kocsányos tölgyesek Cseresek Cseresek Cseresek Cseresek Cseresek Cseresek Cseresek Cseresek Molyhos tölgyesek Molyhos tölgyesek Molyhos tölgyesek Molyhos tölgyesek Akácosok Akácosok Akácosok Akácosok Akácosok Gyertyánosok Gyertyánosok Juharosok
KOD 7 20 20 20 20 20 20 20 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 10 40 40 40 40 40 40 40 40 10 10 10 10 30 30 30 30 30 40 40 40
METH Fafajcs. EKL EKL EKL EKL EKL EKL EKL T T T T T T T T T T T T T T T T T T T T T T T T EKL EKL EKL EKL EKL EKL EKL EKL T T T T A A A A A EKL EKL EKL
KOD 101 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101
Faállomány típus Elegyes-juharos Kõrises Tölgyes-kõrises Egyéb elegyes-kõrises Vörös tölgyes Fekete diós Egyéb kemény lombos Nemes nyáras Hazai nyáras-nemes nyáras Akácos-nemes nyáras Egyéb lomb elegyes-nemes nyáras Fenyõ elegyes-nemes nyáras Nemes füzes Elegyes-nemes füzes Hazai nyáras Nemes nyáras-hazai nyáras Akácos-hazai nyáras Kocsányos tölgyes- hazai nyáras Egyéb lomb elegyes-hazai nyáras Borókás-hazai nyáras Fenyõ elegyes-hazai nyáras Füzes Elegyes-füzes Mézgás égeres Elegyes-mézgás égeres Hársas Elegyes-hársas Nyíres Elegyes-nyíres Egyéb lágy lombos Erdeifenyves Bükkös-erdeifenyves Gyertyános-kocsánytalan tölgyes-erdeifenyves Tölgyes-erdeifenyves Cseres-erdeifenyves Akácos-erdeifenyves Egyéb lomb elegyes-erdeifenyves Fenyõ elegyes-erdeifenyves Feketefenyves Cseres-feketefenyves Tölgyes-feketefenyves Egyéb lomb elegyes-feketefenyves Fenyõ elegyes-feketefenyves Lucfenyves Bükkös- lucfenyves Egyéb lomb elegyes-lucfenyves Fenyõ elegyes-lucfenyves Vörös fenyves Egyéb fenyves Elegyes-egyéb fenyves
KOD 23 63 64 64 64 61 61 61 70 70 70 70 70 70 70 82 82 82 82 82 82 82 83 83 84 84 85 85 86 86 81 91 91 91 91 91 91 91 91 92 92 92 92 92 93 93 93 93 94 94 94
18
Célállomány típus Juharosok Kõrisesek Kõrisesek Kõrisesek Egyéb kemény lombosok Egyéb kemény lombosok Egyéb kemény lombosok Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Nemes nyárasok és nemes füzesek Hazai nyárasok Hazai nyárasok Hazai nyárasok Hazai nyárasok Hazai nyárasok Hazai nyárasok Hazai nyárasok Füzesek Füzesek Égeresek Égeresek Hársasok Hársasok Nyíresek Nyíresek Egyéb lágy lombosok Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Erdeifenyvesek Feketefenyvesek Feketefenyvesek Feketefenyvesek Feketefenyvesek Feketefenyvesek Lucfenyvesek Lucfenyvesek Lucfenyvesek Lucfenyvesek Egyéb fenyvesek Egyéb fenyvesek Egyéb fenyvesek
KOD 7 40 40 40 40 40 40 40 50 50 50 50 50 50 50 60 60 60 60 60 60 60 60 60 60 60 40 40 60 60 60 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70 70
METH Fafajcs. EKL EKL EKL EKL EKL EKL EKL NNY NNY NNY NNY NNY NNY NNY ELL ELL ELL ELL ELL ELL ELL ELL ELL ELL ELL EKL EKL ELL ELL ELL F F F F F F F F F F F F F F F F F F F F
