NYUGAT-AFRIKA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

NYUGAT-AFRIKA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGI KAPCSOLATAI

Készítette: Dankáné Faludi Anna

Budapest, 2005

TARTALOMJEGYZÉK ……………………………………………………….……..

4

BEVEZETÉS ………………………………………………..……………........……

5

1.

NYUGAT-AFRIKA, A KONTINENS SZÍVE ………………...…………….…….…

7

2.

NYUGAT-AFRIKA ÉS AZ EU TÖRTÉNELMI KAPCSOLATAI ………....…………..

8

2.1

Az európai államok jelenléte a térségben …………...…………...…

8

2.2

A függetlenedéstől a párbeszéd kezdetéig, 1957-1964 …………...…

9

2.3

A yaoundéi konvenciók …………..…………………..……...….……

11

3.

4.

A LOMÉI KONVENCIÓK CÉLKITŰZÉSEI ÉS A MEGVALÓSULÁS FOLYAMATA ........

12

3.1

Az első loméi konvenció ……………...…………………………...….

12

3.2

A második és harmadik loméi konvenció …………..….……...……

13

3.3

A negyedik loméi konvenció .……………. ………………….……..

14

NYUGAT-AFRIKA ÉS AZ EU KAPCSOLATAI, A COTONOU-I MEGÁLLAPODÁSTÓL NAPJAINKIG ……...………..…………….…….….……

17

5.

NYUGAT-AFRIKA REGIONÁLIS TÖREKVÉSEI MAASTRICHT ELŐTT ÉS UTÁN…...

19

6.

AZ EGYES ORSZÁGOK GAZDASÁGI ÉLETÉNEK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓVAL VALÓ

7.

KAPCSOLATRENDSZERÉNEK ELEMZÉSE …………………….………………....

24

6.1

Nyugat-Afrika országainak gazdasági helyzete, 2003 ….……………..

26

6.2

Nyugat-Afrika országainak rövid gazdasági jellemzése ………………

28

6.3

A régió legkevésbé fejlett államai és az EU ……….…..……...……….

40

6.4

Nyugat-Afrika közepesen fejlett országai és az Európai Unió………...

45

6.5

A régió vezető államai, gazdasági helyzetük és az EU ……….……….

51

NYUGAT-AFRIKA

ÉS AZ

EURÓPAI UNIÓ,

AZON BELÜL

MAGYARORSZÁG

ÜZLETI LEHETŐSÉGEI – KUTATÁS …………………………………………......

57

7.1

Mélyinterjúk elemzése …….…………………….………….………...

57

7.2

Konklúzió ………….……………...……………….……….…………

59

ÖSSZEGZÉS …………………………………..………...……………….………...

61

IRODALOMJEGYZÉK …………………………………………………….…..……

62

FÜGGELÉKEK ……………………………………………………..……………… I-XIII

4

BEVEZETÉS Az elmúlt időszakban a gyorsuló technológiai világ, a média, a mindent látóhalló sajtó segítségével, műholdak és mobiltelefonok által behálózott világunkban minden földrész minden jó vagy rossz, tragikus vagy éppen vidám eseményéről egyszerre,

egyazon

pillanatban

milliárdok

értesülnek

világszerte.

Az

ázsiai

konfliktusgócok, az amerikai technológiai eredmények, az európai együttműködés fejlődésének hírei azonnal eljutnak hozzánk is a Kárpát-medencébe. Egy kontinensről azonban mintha egyre ritkábban érkeznének el hozzánk a mindennapok tudósításai. A világgazdaság súlypontjának áthelyeződése egyes országokról, régiókról, más területekre és emberekre terelik a figyelmet. Úgy érezhetjük, a világ, miután hozzászokott az afrikai földrészen élők állandó éhezéséhez, nyomorúságához, a gyermekhalandóság magas arányához, és mielőtt még felfedezte volna az AIDS-járvány ellenszerét, most más fontos, vagy fontosnak tűnő eseményeket követ figyelemmel. Vajon meddig tart az afrikai földrész háttérbe szorítása, vajon mikor kezdődött a folyamat, mi volt a fő kiváltó oka annak, hogy a fejlett nyugati világ magára hagyta a Föld egyik legszegényebb kontinensét? Vajon kereshetünk e választ arra a kérdésre, a jelenlegi állapotnak mikor és mi fog véget vetni? Remélhetünk-e jobb jövőt Afrikának? Dolgozatomban fel kívánom vázolni a mai Nyugat-Afrika arcát, azt kívánom vizsgálni, milyen volt az ide vezető út, amit a térség országai végigjártak, útjuk során milyen hatások érték az itt élőket; milyen segítséget kaptak korábban, és mit nyújt számukra az Európai Unió ma? Van-e közös célja a két világgazdasági térségnek, és miben tudják egymást támogatni ennek a közös célnak az elérése érdekében? A történelmi kapcsolatok felderítését követően a dolgozat 2-4. fejezetében részletes vizsgálat alá veszem az Európai Közösség és az afrikai, karibi és csendesóceáni államok csoportjából az afrikai országok kapcsolatának alakulását az elmúlt negyven évben a volt gyarmatok függetlenedésétől napjainkig, és igyekszem vázolni az elkövetkezendő 3-5 évre szóló terveket. Bízom benne, hogy érzékletesen meg tudom mutatni, hogyan váltak az ACP-országok alárendelt csatlósokból gazdasági partnerekké,

5

és milyen feltételeknek kell teljesülniük, hogy partnerekből egyenrangú társakká válhassanak. Az 5. fejezet a nyugat-afrikai régión belül tervezi vizsgálni az európai szemlélet hatását, illetve a világgazdaságba való integrálódás lehetőségét, amelynek sikeressége legnagyobb mértékben minden bizonnyal a térség országainak együttműködésén múlik. Munkám hatodik fejezetének első része a tizenhat hasonló gazdaság pillanatnyi állapotát, és a markáns különbségeket igyekszik felderíteni a legfrissebb szakirodalmak és nemzetközi szervezetek adatbázisai felhasználásával. Ezt követően, a térség országait három csoportra osztva, meg kívánom vizsgálni az Európai Unió és az egyes országok gazdasági, kereskedelmi és partnerségi viszonyait; a korábbi és folyamatban lévő fejlesztési programokat, segélyezési akciókat, mindenekelőtt azonban a fejlesztés lehetőségeit. A csoportosítás alapja az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem összege, amely kiegészül az adott ország gazdasági fejlődésének ütemével, így hozva létre a legszegényebb országoknak, a stabil gazdaságoknak és a térség vezető államainak csoportját. A dolgozat végén található elemzésben arra keresem majd a választ, vajon mindent megteszünk-e annak érdekében, hogy valóban hatékony gazdasági kapcsolat jöhessen létre a kulturálisan és földrajzilag oly távol lévő országok és az Európai Unió között, készek vagyunk-e befogadni azt, ami onnan jön, és mi, európaiak, nyitottak vagyunk-e a sokszínű, változatos kultúrájú és vallású államok megismerésére, és az együttműködés lehetőségeinek feltárására.

6

1. NYUGAT-AFRIKA – A KONTINENS SZÍVE Nyugat-Afrika az afrikai kontinens legsűrűbben lakott területe, a régiót alkotó 16 ország közül Nigéria egyben a kontinens legnépesebb országa. A 4 millió 772 ezer négyzetkilométeren élő közel 255 millió ember1 közül 129 millió fő nigériai állampolgár. A térség népessége igen változatos, a 16 ország területén számtalan kisebbnagyobb népcsoport, törzs él viszonylagos békességben. A törzsek tagjai akár országhatárokon is átnyúló területeken, nyelvi közösségekben élnek. A gyarmatosító nemzetek nyelvén, az angolon, francián és a portugálon kívül csupán Nigériában az angolon és másik négy hivatalos törzsi nyelven túl (hausza, joruba, ibo és fuláni nyelvek) körülbelül további 250 törzs beszél 250 különböző nyelvet. Az országok területén élő törzsek, a nyelvi különbségek miatt, létrehozták a saját törzseik nyelvével keveredő angol és francia nyelveket, az öböl menti angol és francia nyelvjárásokat, ami a könnyebb megértést segíti a különböző törzsekből és országokból származó nyugatafrikaiak számára. A földrajzilag változatos területen, ahol hegyek, dombvidékek, és főleg a part menti vidékeken sík területek találhatóak, jellemző a trópusi éghajlat. A legváltozatosabb éghajlattal rendelkező ország, a nagy földrajzi kiterjedése miatt, Nigéria. A harmadik legnagyobb területen, majdnem 924 ezer négyzetkilométeren fekvő országban, amit területileg megelőz Niger (1 267 000 km2) és Mauritánia (1 030 700 km2), megtalálható a mediterrán, szubtrópusi és trópusi éghajlat is. A térség legkisebb állama a Zöld-foki szigetek, egy kicsiny, mérsékelt éghajlatú szigetcsoport a nyugat-afrikai partvidéktől nyugatra; területe mindössze 4 033 négyzetkilométer. A kontinens nyugati részén az emberek nagy többsége a függetlenedés után több mint negyven évvel továbbra is a földművelésből kénytelen megélni. A tizenhat, az 1960-as évek elején-közepén függetlenné vált államból három ország kiemelkedően gazdag ásványkincsekben. Elefántcsontpart, Ghána és Nigéria egyben a térség gazdaságilag legfejlettebb államai. Az első két ország legfőbb ásványkincsei közé tartozik az arany, a gyémánt, és egyéb nemesfémek, míg Elefántcsontpart, de főként 1

www.cia.gov; The World Factbook (Tények a világról), a CIA (Central Intelligence Agency, Központi Hírszerző Ügynökség) hivatalos honlapja, 2005. júliusi adatok. Letöltés ideje: 2005.11.09, 21:35 7

Nigéria legfontosabb ásványkincse a nyersolaj és a természetes gáz. Jelentős mennyiségben találhatók a térségben foszfát-, mészkő-, és egyéb üledékes kőzetlelőhelyek,

elsősorban

Bissau-Guinea,

Mali

és

Niger

területén.

Az

ásványkincsekben szegényebb országokban a fentieken kívül jelentős a fa- és halállomány. A kedvezőtlen éghajlati adottságokkal rendelkező országokban, az elsivatagosodott területeken a termőföld területének alacsony aránya, illetve fokozatos csökkenése miatt a földművelés aránya is rendkívül alacsony, emellett például Beninben, Togóban vagy Szenegálban, szinte semmilyen más gazdasági tevékenység nem folyik, így ezek az országok egyúttal a világ legszegényebb országai közé tartoznak. Mauritánia és Niger sivatagos éghajlata sem kedvez a növénytermesztésnek – a régió két legnagyobb területű államában itt a legkisebb a megművelt földterületek aránya, mindössze 0,48 %, illetve 3,54%.2 A térség legnagyobb mértékben művelt országa Togo, ahol bár a nagy termőterület aránya a legnagyobb, a földművelés nem fejlett, nem társul öntözéssel, növényápolással, így a termésátlagok sem kimagaslóak. A terület belseje folyóvizekben szegény, öntözésre, vízi utak kialakítására jóformán nincs lehetőség. A Sénégal, a Gambia, a Niger, a Benue és a további kisebb folyók vize a Guineai-öböl vizébe és az Atlanti-óceánba ömlik. A vízhálózat kereskedelmi hajózásra nem alkalmas, vízi kereskedelem csak a tengerparti országok kikötői között kialakult hajózási útvonalakon zajlik.

2. NYUGAT-AFRIKA ÉS AZ EU TÖRTÉNELMI KAPCSOLATAI 2. 1 Az európai államok jelenléte a térségben Az Európai Unió, mint gazdasági közösség, és mint a világgazdaság vezető szereplője nagy hatással van a nyugat-afrikai térség tizenhat országára, illetve az itt létrehozott Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közösségére (ECOWAS), és a tizenöt tagország politikai és gazdasági életére. Az Unió egyes tagállamai, elsősorban NagyBritannia és Franciaország, továbbá Portugália a gyarmatosítások idején itt megszerzett területeikkel alapozták meg azokat a későbbi gazdasági kapcsolatokat, amelyek a történelem

során

a

kizsákmányolásból

lassanként

kölcsönös

kereskedelmi

tevékenységekké formálódtak. Az 1975-ben 15 tagállammal Lagosban, Nigéria akkori

2

www.cia.gov 8

fővárosában alapított ECOWAS jelenlegi tagállamai az 1960-as évek elején szabadultak fel francia, brit és portugál fennhatóság alól.

1. Az ECOWAS3 tagországai A szoros európai kötelékek az Európai Közösség 1957-es megalakulása után és az Európai Unióban mind a mai napig léteznek. Az EU-tagállamok közül Franciaország az, amely jelenleg is számos területen támogatja volt gyarmatait, kiterjedt segélyezési programokkal, és nagy anyagi ráfordítással segíti elsősorban a frankofón országokat, és szorgalmazza az EU-n belül az afrikai szerepvállalás mértékének növelését. NagyBritannia is igyekszik a történelmi alapokon nyugvó egyoldalú gazdasági kapcsolatokat formálni és fejleszteni. 2. 2 A függetlenedéstől a párbeszéd kezdetéig, 1957-1964 A II. világháború befejeződése után a világgazdaság átlagos szintje az azt követő években mindenütt csökkent. Európában a haditermelésre átállt nagy kapacitású gyárak termékei iránt többé már nem volt kereslet; az országok a helyreállításra fordították figyelmüket, nem pedig az ipari termelés közvetlen növelésére. A mezőgazdasági szektor sem volt képes azonnal kiheverni a háború által okozott károkat a földeken, a 3

The Economic Community of West African Countries – ECOWAS, a Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége (1975). Az ECOWAS tagállamai és függetlenségük elnyerésének éve: Benin (1960), Burkina Faso (1960), Zöld-foki szigetek (1975), Elefántcsontpart (1960), Gambia (1965), Ghána (1960), Guinea (1958) Bissau-Guinea (1974), Libéria (1847), Mali (1960), Mauritánia (1960), Niger (1960), Nigéria (1960),Sierra Leone (1961), Szenegál (1960) Togo (1960). Forrás: Ramirez-Faria, Carlos: The Historical Dictionary of World Political Geography; Palgrave, New York, USA 2001; Carlos Ramirez-Faria: A világ politikai földrajzának történelmi lexikona; Palgrave Kiadó, New York, USA 2001. Megj: az arab nyelvű, korábban mór befolyás alatt álló Mauritánia 2002-ben kivált a gazdasági közösségből, és tovább erősítette a Maghreb-országokkal való viszonyát. 9

termelőeszközökben, az állatállományban, és mindenekelőtt a munkaerőben. Ilyen nehéz gazdasági körülmények között a gyarmattartó államoknak nem volt kapacitásuk a gyarmataikon továbbra is hatékonyan képviselni érdekeiket, ugyanakkor nem volt elegendő erőforrásuk arra, hogy helyi összetűzésekbe bocsátkozzanak a gyarmatok lakóival. Az afrikai országok diktátorai, a helyzetet felismerve, szinte egyszerre, egy időben indítottak függetlenedési mozgalmakat. A hat vezető európai államot tömörítő Európai Gazdasági Közösség 1957-ben aláírt alapító dokumentuma, a Római Szerződés immáron elismerte Afrika függetlenségét. A szerződés megkötését követően a volt gyarmatbirodalmak 1960-ra jórészt elnyerték önállóságukat. 1958-ra a Római Szerződés társult tagságot biztosított az afrikai államok számára, melynek keretében az EGK 6 tagállama segélyeket juttatott az afrikai kontinensre. A társult ACP-országok4, elsősorban kereskedelmük fellendítése érdekében, preferenciális vámdíjszabást élveztek az EGK területére történő export esetén. Cserébe a Hatok államai is preferenciálisan exportálhattak a társult tagok piacaira.5 Mindazonáltal el kell fogadnunk azt a történelemből fakadó tényt, hogy az afrikai és az európai társadalmak kapcsolatrendszere a klasszikus alá-fölé rendeltségi viszonyt példázza. A gyarmatosító európai domináns államok kiterjesztették hatalmukat a dependens afrikai országokra. A jelenség eredete a gyarmattartó korba nyúlik vissza, amikor is a kolóniák gazdasága tökéletesen beintegrálódott az anyaország gazdaságába, ily módon minden gazdasági tevékenység a gyarmatosítók által volt meghatározva. Oka többek között az egyenlőtlen hatalomeloszlásban, és az egyenlőtlen nemzetközi közösségre gyakorolt hatásban keresendő, amelyet a tőketeremtés és tőkeáramlás, a beruházások és a technológiák alkalmazásának képessége is befolyásolt. A Római Szerződést kritizáló elemzők véleménye szerint az európai Hatok hosszú távú haszon helyett csak rövid távú kedvezményeket adtak a fiatal 4

African, Caribbean and Pacific Countries – Afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, jelenleg 79 tagállam 5 Globalization, the Third World State and Poverty – Alleviation in the Twenty-First Century, Chapter 3: Globalization and Marginalization in Euro-Africa relations in the Twenty-First Century, page 33, Edited by B. Ikubolajeh Logan, Ashgate Publishing Company, Burlington, USA 2002; Globalizáció, a harmadik világ államai és a szegénység – Enyhülés a huszonegyedik században, 3. fejezet: Globalizáció és marginalizáció az euro-afrikai kapcsolatokban a huszonegyedik században, 33. oldal, szerk.: B. Ikubolajeh Logan, Ashgate Publishing Company, Burlington, USA 2002 10

társadalmaknak. Úgy tűnhetett, az 1957-es szerződés és annak közvetlen gazdasági hatásai hozzásegítik az afrikai országokat a jobb és diverzifikáltabb gazdasági tevékenység folytatásához, melynek megnyilvánulása lett volna, hogy a régió országai könnyebb utat találnak egymás exportpiacaihoz. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy ez a kapcsolatrendszer sokkal előnyösebb volt az EGK-tagoknak, semmint az afrikai országoknak; főként azért, mert az európai államok a gyarmatrendszer megszűnésével továbbra is könnyen hozzáfértek a kiapadhatatlan afrikai nyersanyagokhoz.6 2. 3 A yaoundéi konvenciók Nyugat-Afrika országaiban a függetlenedést követő belpolitikai helyzet stabilizálódása után az államok felismerték a független állami léttel járó felelősségüket, és a lehetőségek ismeretében ráébredtek, hogy történelmi gyökerű gazdasági, kereskedelmi és szociális kapcsolataik ápolása továbbra is létfontosságú számukra. A sokrétű kapcsolatrendszer fenntartásának történelmi jelentőségű mozzanata a római szerződés megszületését követően az 1963-ban Kamerun fővárosában, Yaoundéban aláírt társulási szerződés, amely az Európai Gazdasági Közösség hat alapító tagállama és azok volt gyarmatai, társult országai és Madagaszkár képviselői között jött létre.7 A társulási szerződés, melynek legfőbb célja a kereskedelem liberalizálása volt, egyben pénzügyi segélyt is biztosított az afrikai kontinensen lévő partnereknek. Az összesen 730 millió ECU pénzügyi fejlesztési segélyt, valamint a hosszú lejáratú és alacsony kamatú hiteleket az ezt követő öt évben az Európai Fejlesztési Alap, valamint az Európai Beruházási Bank közreműködésével folyósították.8 A yaoundéi konvenciók feltételrendszerét, szemben a római szerződéssel, már a függetlenségüket elnyert afrikai országok tárgyalták, írták alá és ratifikálták, amelyek kifejezték abbéli óhajukat, hogy folytatni kívánják tradicionális gazdasági kapcsolataik ápolását az Európai Gazdasági Közösség tagállamaival. A konvencióban nagy előrelépést jelentett a reciprocitás elve. A reciprocitás elve nyilvánult meg az európai országok abbéli indítványában, hogy az afrikai országok mindazon előnyöket 6

Africa and the European Economic Community 1957-1992, pages 1-2, Charles O. Chikeka, The Edwin Mellen Press Ltd. Lampeter, Dyfeld, Wales UK 1993; Chikeka, Charles O.: Afrika és az Európai Gazdasági Közösség, 1-2. oldal, Edwin Mellen Press Ltd. Lampeter, Dyfield, Wales, Egyesült Királyság, 1993 7 Horváth Jenő: Az európai integráció története napról napra 1945-2002, Kronológia, Osiris Kiadó Budapest, 2003, 60. oldal 8 Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002, 99. oldal 11

biztosítsák az európai partnerek számára, amit azok kaptak az EGK tagállamaitól. Ugyanakkor kedvezményeket fogalmaztak meg az afrikai államoknak; a védővámok életbe léptetése a külföldi versenytársaktól a saját, gyermekcipőben járó iparukat volt hivatott védelmezni.9

3. A LOMÉI KONVENCIÓK CÉLKITŰZÉSEI ÉS A MEGVALÓSULÁS FOLYAMATA A második yaoundéi konvenció ötéves periódusának lejártát követően, az 1970es évek elején szükségessé vált a volt afrikai gyarmatokkal való együttműködési lehetőségek felülvizsgálata azt követően, hogy a legkiterjedtebb kapcsolatrendszerrel rendelkező európai ország, Nagy-Britannia, valamint Dánia és Írország is csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. A csatlakozást megelőzően a legtöbb korábbi brit gyarmat, a Nemzetközösség révén, szoros kapcsolatokat ápolt egymással és NagyBritanniával. Az 1973-as brit csatlakozást követően azonnal megkezdődtek a tárgyalások egy olyan szövetség létrehozásáról, amely legfőbb feladatának tekintette a volt angol gyarmatok beintegrálását a frankofón országok alkotta régióba. 3.1 Az első Loméi Konvenció Az 1975-ben 9 európai ország és 46 ACP-tagállam által aláírt konvenció fő célkitűzésének tartotta az afrikai országok nemzetközi kereskedelmi rendszerbe való integrációját. A megegyezés sajátos történelmi körülmények között jött létre. A hidegháború alatt a világgazdasági régiók mindegyike vezető helyre törekedett, és aktívan vett részt az új nemzetközi gazdasági rend megalkotásában. A bipolarizáció mélyülése, valamint az 1950-es évek óta folyamatosan zajló verseny felerősítette Európa számára a független afrikai országokkal kialakítandó politikai szövetség fontosságát.10 Az erősen aszimmetrikus egyezség kereskedelmi könnyítéseket kívánt tenni az ACP-országok számára annak érdekében, hogy viszonzás nélküli szabad piacra juttathassák

mezőgazdasági

termékeik

nagy

részét

az

Európai

Közösség

tagállamaiban.11 Folytatódott továbbá a kiválasztott ACP-országok segélyezése is. 9

Charles O. Chikeka: i.m. 2. oldal

10 11

B. Ikubolajeh Logan: i.m. 33-34. oldal Balázs Péter: i.m., 99-100. oldal 12

Az Európai Közösség a

STABEX-rendszer12 bevezetésével igyekezett

kompenzálni az árfolyam-ingadozásból adódó exportbevételek csökkenésének vagy az áruellátás gyors változásainak hatásait. A Közösség célja volt a termelés biztosabbá tétele is az érintett régiókban, ezért több termékre biztosította a rögzített felvásárlási árakat. A konvenció további célkitűzése volt a két geopolitikai tömörülés közös tanácskozó közgyűlésének felállítása is. 13 3. 2 A második és harmadik Loméi Konvenció Az 1979-ben aláírt, majd 1981-ben életbe lépett második, öt évre szóló Loméi Egyezmény nem tükrözött lényeges változásokat az Európai Közösség világpolitikában vállalt szerepében, ám nagy előrelépést jelentett a fejlődő világnak nyújtott segélyösszegek emelése és az együttműködés javulása terén. Bevezette továbbá a SYSMIN-rendszert14 azon országok támogatásának céljával, amelyeknek gazdasági léte erősen függött az exportra történő bányászaton, továbbá nem részesültek az előző támogatási rendszer keretén belül bevezetett STABEX-rendszer támogatásaiból. Mialatt az első és a második Loméi Konvenció főként az afrikai, csendes-óceáni és karibi országok infrastruktúrájának és mezőgazdasági termelésének fejlesztését tűzte ki célul, a harmadik egyezményben előtérbe került a fejlett országok által biztosított segélyezés hasznosságának átvizsgálása, és a politikai párbeszéd fontosságának kiemelése.15 1984 decemberében Togo fővárosában az Európai Közösségek és az ekkorra 65 tagállamot számláló ACP-országok képviselői ismét tárgyalóasztalhoz ültek, és aláírták a harmadik Loméi Konvenciót, ami ezt követően 1986. május 8-án lépett életbe. A megállapodás keretében a Közösség az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetett az átfogó,

több

évre

szóló

programokra,

az

ACP-országok

mezőgazdaságának

fejlesztésében kiemelt szerepet szánt az Európai Fejlesztési Alapnak (EDF)16.

12

STABEX – Stabilization of Export Earnings The Cotonou Agreement Explained, TradeWins Critical Issues for Business Magazine, Vol. 1: No. 7. 2001; TradeWins elemző üzleti magazin, 1. évfolyam 7. szám, 2001 14 SYSMIN – System of Stabilisation of Export Earnings from Mining Products 15 http://europa.eu.int/comm/development/body/publications/courier/courier_acp/en/en_031_ni.pdf, 40 years of Europe-ACP Relationship by Dominique David, The Courier, Special Issue, Cotonou Agreement, September 2000, page 12; David, Dominique: Az Európai- ACP kapcsolatok 40 éve, 12. oldal, The Courier, különleges kiadás, Cotonou megállapodás, 2000. szeptember. Letöltés ideje: 2005.11.10, 20:16 16 EDF – European Development Fund, Európai Fejlesztési Alap 13

13

Ugyanakkor az ipari fejlesztésről az országok önellátásának ösztönzésére és az élelembiztonságra fordította a figyelmet. A loméi politika legfőbb vívmányai közé tartozik, hogy létrejött egy stabil kapcsolatrendszer a világ fejlődő régióival, köztük a közel 40 legszegényebb ACPországgal. Szintén fontos eredmény, hogy az Európai Közösség nemzetközileg ellenőrzött módon igyekezett támogatni a fejlődő országok hazai gazdaságát azzal, hogy megteremtette a piacra jutás lehetőségét. 3. 3 A negyedik Loméi Konvenció 1990. szeptember 1-én17 lépett életbe az első politikai dimenziókat is vizsgáló megállapodás 12 európai állam, valamint 68 ACP-ország képviselője között. Az immáron tíz évre köttetett konvenció álláspontja szerint az európai és ACP-országok kapcsolatrendszerének alapvető mozgatórugója lett az emberi jogok mindenkori tiszteletben tartásának kiemelése. A fejlődő országok gazdasági növekedésének előmozdítása érdekében továbbá az európai államok hangsúlyozták a gazdasági diverzifikáció fontosságát, valamint a magánszektor és a regionális integrációk gazdasági felemelkedésben játszott fontos szerepét. Az 1995-ös, Mauritiuson aláírt felülvizsgálatot követően, amely már 70 afrikai, karibi és csendes-óceáni állam, valamint a 15 európai közösségbeli tagállam között jött létre, olyan főbb irányelvek is bekerültek a megállapodásba, mint a demokratizmus elve, vagy a törvénykezés szabályozó ereje és súlyossága. A félidei felülvizsgálat tekintetbe vette és alkalmazta ugyanakkor az 1992-ben megszületett Maastrichti Szerződés alapelveit és célkitűzéseit a fejlődő országok fenntartható szociális és gazdasági fejlődését, a sikeres együttműködést és a szegénység elleni küzdelmet illetően. 18 Az 1990-es évtized második felétől a Loméi Egyezmény folyamatos kritikáknak volt kitéve. Bírálói szerint immáron nem felelt meg az új ezredév kihívásainak és elvárásainak, sokkal inkább alapult a hagyományokon, mint az észérveken. Az Európai Unió ezekre a tradicionális kapcsolatokra építve egyes országokat jobban támogatott, mint más, gyarmati múlttal nem rendelkező államokat. Az ACP-országok, annak ellenére, hogy igyekeztek fenntartani a szolidaritás és a közös

17 18

Horváth Jenő: i.m. 168. oldal David, Dominique: i.m. 13. oldal 14

érdekek látszatát, kettéváltak fejlődő és a legkevésbé fejlődött országok csoportjára.19 „A partnerség elvét nehéz volt tovább kivitelezni. A segélyektől való függőség, a rövid határidők, és a krízisek miatti nyomás egyre jobban beárnyékolták a kapcsolatokat. A fogadó ország intézményi környezete, kereskedelmi és szociális politikája a közösségi együttműködés hatékonyságának mindig is szűk keresztmetszete volt. Ugyanakkor az Uniónak is viselnie kell a felelősséget; a segélyei hatékonyságát az eljárásmódja is csökkentette. A kereskedelmi preferenciák hatása összességében csalódást okozott.”20 A megváltozott globális környezet új lehetőségeket és veszélyeket rejtett magában, főként a technológia, globális kereskedelem és a pénzügyi rendszerek terén. Ugyanakkor a kereskedelemliberalizáció és a WTO21 ellentétben állt a preferenciákat szorgalmazó Loméi Egyezménnyel. A WTO megkezdte a preferenciális kapcsolatok felülvizsgálatát különös tekintettel a loméi államokra. Mindezeket figyelembe véve az Európai Unió 1996 novemberében adta ki a Loméi Konvenció jövőjét tárgyaló zöld könyvet22, amely igyekezett az együttműködés további fenntartását tartalmazó lehetőségeket feltárni. Ebben az EU nagyobb hangsúlyt fektetett külkereskedelmi kapcsolataiban a demokráciára, a liberalizált piacgazdaságra és a regionalizmusra, ugyanakkor, a status quo fenntartása érdekében, törekedett arra, hogy az ACP-országok továbbra is egy blokkot alkothassanak. Szándékai szerint az EU igyekezett figyelembe venni az országok fejlettségi színvonalát is. Az egyenlő bánásmód biztosítására általános preferenciális rendszer kidolgozását tartotta fontosnak. Ezen új általános preferenciális rendszer kivonná az ACP-országokat minden további, az EU és a harmadik világ között létrejövő esetleges megállapodásból, így biztosítanák minden állam számára az egyenlő bánásmódot.

19

The European Union and the Third World, Martin Holland, pages 51, 168-170, The European Union Series, Palgrave, UK 2002; Martin Holland: Az Európai Unió és a harmadik világ, Európai Unió-sorozat, Palgrave, Egyesült Királyság 2002, 51. és 168-170. oldal 20 „The Principle of partnership has proved difficult to carry through. Dependence on aid, short-termism and the pressure of crises have increasingly overshadowed relations. The recipient country’s institutional environment and economic and social policy have often been a major constraint on the effectiveness of Community cooperation. The union must bear some responsibility: its procedures have also limited the effectiveness of its aid. The impact of trade preferences has been disappointing on the whole.” Communication to the Council and the European Parliament: Guidelines for the Negotiation of New Cooperation agreements with the African, Caribbean and Pacific (ACP) Countries, page 7, COM(97) 537 final, 29 October 1997 (Brussels, European Community); Közlemény a Tanács és az Európai Parlament részére: Új társulási megállapodások tárgyalásához való irányelvek az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal, COM(97) 537, Brüsszel, Európai Unió, 1997. október 29. 21 World Trade Organisation – WTO; Világkereskedelmi Szervezet (1995) 22 Green Paper on Relations Between the European Union and the ACP Countries on the Eve of the 21st Century – Challenges and Options for a New Partnership 15

Az általános kereskedelmi megállapodásokat, amelyek általános irányelveket fogalmaznak meg, bilaterális megállapodások erősítenék, és főként Afrikában lenne jellemző, hogy országok helyett országcsoportok vennének részt ezekben a bilaterális megállapodásokban. A zöld könyv támogatta az egyenlő reciprocitás elvét, mely szerint a WTO kívánalmaival összhangban, annak megfelelően, és a negyedik Loméi Megállapodás érvényben lévő területi felosztását megszüntetve, szabadkereskedelmi övezetet hoznának létre az ACP-országok gazdasági övezetei és az Európai Unió tagállamai között.23 Az egyenlő reciprocitás mellett felmerült a differenciált reciprocitás elmélete is, ami alapján a fennálló szabadkereskedelmi megállapodásokkal összhangban a különböző országcsoportok vagy önálló államok köthetnek megállapodásokat az Európai Unióval. Ezen elmélet célja a legkevésbé fejlett országokkal való együttműködés lehetőségét vázolta fel. A zöld könyv csak egy lépést jelentett a konzultációs folyamatokban, amely az Európai Bizottság, az ACP-országok képviselői és más, a kapcsolatok fejlődésében részt vevő szervezetek között zajlott. Célja volt felhívni a figyelmet a tárgyalások szükségességére, illetve arra, hogy mely területeken szükséges döntéseket hozni, mielőtt az EU újra tárgyalóasztalhoz ül az ACP-országok képviselőivel. A dokumentum kiútkeresés volt, nem szándékozott irányelveket meghatározni.24 Összességében elmondható, hogy bár az együttműködés optimista volt, hamar kiviláglott, hogy nem tölti be célját, nem képes egy kiegyensúlyozottabb, igazságosabb nemzetközi kereskedelmi rendszert alkotni. A tagállamok minden igyekezete ellenére, a Loméi Konvenciók mindegyike együtt, egészen a 2000. évben létrejött Cotonou-i Egyezményig, nem volt alkalmas arra, hogy a fejlett és fejlődő országok kapcsolatát átalakítsa, valami újat hozzon létre. Nem valósult meg a partnerek közti egyenlőség, a szuverenitás iránti tisztelet, a közös érdek és interdependencia, az államok joga ahhoz, hogy saját politikai, szociális, kulturális és gazdasági véleményt alkossanak. Épp ellenkezőleg. A konvenció olyan nagy elvárásokat támasztott, amelyek törvényszerűen nem teljesülhettek.

23

Korábban erre történt kísérlet: EU – Dél-Afrika 1996. http://europa.eu.int/comm/development/body/publications/l-vert/lv1_en.pdf#zoom=100. Letöltés ideje: 2005.12.01, 16:10

24

16

Habár a maastrichti szerződésben nagy hangsúlyt kapott a fejlesztési együttműködés, az EU elmúlt időszakban tett cselekedetei, megnyilvánulásai bizonyítják, hogy Európa geopolitikai érdeklődése már nem elsősorban Afrikára irányul, és fontossága csökken Európa számára. Mind a kétoldalú vagy többoldalú, Afrikába érkező segélyek mennyisége és minősége csökkent, a kereskedelmi tevékenység látványosan marginalizálódik. Az új nemzetközi kereskedelmi rendszer egyre előnytelenebb a legszegényebb országok számára. Röviden, a Loméi Konvencióban megfogalmazott irányelvek többé már nem prioritásai az EU-nak.25

4. NYUGAT-AFRIKA

ÉS AZ

EU

KAPCSOLATAI A

COTONOU-I MEGÁLLAPODÁSTÓL

NAPJAINKIG

2000. június 23-án az Európai Unió és 71 ACP-ország részvételével Cotonouban, Beninben megszületett az ACP-EU Partnerségi Egyezmény, amely a Loméi Konvenciókat váltotta fel. A Cotonou Megállapodás, amelyet 20 évre kötöttek, ötévente felülvizsgálati tárgyalások lehetőségével, ötvözi a politikát, a kereskedelmet és a fejlődést az EU-ACP-partnerség jegyében. Fő érdeklődési körei a politikai párbeszéd, a privát szektor szerepének fontossága a fejlődés elősegítésében, a kereskedelem liberalizálása, a szegénység elleni küzdelem és a pénzügyi együttműködés. A politikai párbeszéd során hangsúlyozni kell az emberi jogok, a demokratikus irányelvek fontosságát, és a törvény tiszteletét. A gazdaságok élénkítéséhez elengedhetetlen a magántőke bevonása a gazdasági életbe; fontos, hogy a kormányokban képviselhesse magát a civil szféra is. A megállapodás legfontosabb eleme a szegénység elleni küzdelem, amely csak a gazdasági fejlődés révén valósulhat meg, természetesen. Fentiek érdekében elengedhetetlen a kereskedelem liberalizálása, a beruházások ösztönzése, és a Világkereskedelmi Szervezet előírásaival való összhang a kereskedelmen belül. A pénzügyi együttműködés különös hangsúlyt fektet a hatékonyságra és a rugalmasságra; a hatékony segítségnyújtás érdekében a megállapodás szerint a segélyezés szem előtt tartja az adott országok valós szükségletét, és a segélyek nyomán megvalósuló teljesítmények értékelését.26

25

B. Ikubolajeh Logan: i.m. 31-33. oldal The Cotonou Agreement Explained, TradeWins Critical Issues for Business Magazine, Vol. 1: No. 7. 2001; TradeWins elemző üzleti magazin, 1. évfolyam 7. szám, 2001 26

17

Felmerül a kérdés, vajon mi okozta az Európai Unió és a volt gyarmatok kapcsolatrendszerében azt a változást, melynek következtében az együttműködési megállapodások egyre hosszabb időre köttetnek, egyre kevesebb felülvizsgálati lehetőséggel. A bővülő Európai Unió az újonnan csatlakozott, és kevéssé fejlett gazdasággal bíró tagállamok felé fordul. Ez, és a világgazdaság növekedési ütemének csökkenése okozza, hogy már nem a korábbi mennyiségű segély érkezik az afrikai országokba. A valóban hatékony segélyezés érdekében fontos lenne átgondolni a segélyezés struktúráját is, annak figyelembe vételével, hogy a pénzügyi támogatások nagy része nem a megfelelő helyre kerül, hanem a súlyosan eladósodott társadalmak adósságának csökkentése emészti fel azokat. Éppen ezért olyan támogatási rendszert lenne szükséges kidolgozni, ami a gazdaságok teljesítőképességének fokozását célozza, és közvetlenül a magánvállalkozásoknak juttat támogatást, nem pedig az államoknak, ahonnan könnyen eltűnnek a térség egészére jellemző korrupció hálójában a donorországok által folyósított hatalmas összegek. Az elmúlt időszakban több afrikai ország vezetője, többek közt Nigéria elnöke kérelmezte

a

nemzetközi

közösségtől

a

súlyosan

eladósodott

országok

adósságállományának eltörlését. Az 1956-ban alapított Párizs Klub 19 tagállama jelenleg körülbelül 23 milliárd 400 millió dollár adósságot kezel. A nemzetközi közösség, élén Tony Blair brit miniszterelnökkel, a jelenlegi EU-elnökkel, a G8 befolyásos tagjával, támogatja és sürgeti az adósságok törlesztésének átütemezését, mértékének csökkentését, vagy teljes elengedését. A hitelt nyújtó országok ráébredtek, hogy a gazdaságokba befolyt pénzek alapvető infrastrukturális fejlesztésekre fordítódnak, nem pedig a felhalmozódott hátralék csökkentésére. Látnunk kell, hogy az Európai Unió saját egységén belül meghozott, a közösség tagállamainak gazdaságát fejleszteni kívánó intézkedések is közvetlen hatással vannak a világgazdaság, így az afrikai kontinens gazdaságának működésére is. Az európai közös piacot

erősítő

tagállami

intézkedések,

például

az

európai

agrártámogatások

kereskedelemterelő és versenytárs-kiszorító hatása ellehetetleníti, hogy a világpiacon olcsó afrikai mezőgazdasági termékek bejussanak a 25 tagállam piacára.27

27

Afrika, a menthetetlen, Panoráma világpolitikai magazin, felelős szerkesztő: Horváth Péter, M1, 2005. december 6. 23:00; nyilatkozta: Myles Wickstead, a Bizottság Afrikáért szervezet főtitkára; http://www.mtv.hu/cikk.php?id=79827. Letöltés ideje: 2005.12.11, 21:20 18

5. NYUGAT-AFRIKA REGIONÁLIS TÖREKVÉSEI MAASTRICHT ELŐTT ÉS UTÁN Afrika világgazdaságba való integrálódása, mint az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek egyik legfontosabb célja, minden gazdasági szektort érintő intézkedés mozgatórugója. A végső cél elérése elképzelhetetlen az afrikai gazdasági régiók kialakulása, tartós és sikeres működése nélkül. Éppen ezért az EU és a világ más, a nemzetközi gazdaságra hatással bíró szervezete egységesen támogatja a regionális integrációt az afrikai kontinensen. Az ENSZ, röviddel az afrikai államok függetlenné válása előtt, hasonlóan a többi földrészhez, létrehozta a kontinens egészét lefedő szakosított szervét, az Afrikai Gazdasági Közösséget. A kollektivitás számos további megnyilvánulása volt tapasztalható a földrészen az államok függetlenné válását követően. Pán-afrikai elgondolás mentén alakult meg 1963-ban az Afrikai Egység Szervezet (OAU), később Afrika Unió, amely az egész földrészt magába foglalja. A szervezet jelenleg is működik, amely inkább politikai erőt képvisel, az afrikai államok politikai érdekeit hivatott képviselni, nem pedig gazdaságilag versenyképes régió. Az OAU és az UNECA fontos szerepet játszottak abban, hogy további regionális integrációk alakulhattak, úgymint az ECOWAS Nyugat Afrikában, a PTA-ESA Kelet- és Dél-Afrikában, a szintén nyugatafrikai CEAO, és a kontinens déli részén formálódott SADC.28 A CEAO szervezetét a Világbank 1989-ben a legsikeresebb afrikai együttműködésnek nevezte. Egyes tagállami tömörülések képesek voltak vámuniót, majd közös piacot létrehozni, és mindent megtettek a kereskedelmet gátló hatások kiküszöbölése érdekében. Az integrálódás korai szakaszában a kelet-afrikai Uganda, Tanzánia és Kenya monetáris uniót alkotott. Az 1967-es egyesülést követő időszakban a három szomszédos állam közös pénzeszközt vezetett be, a kelet-afrikai schillinget. Az eltérő fejlettségi szintből adódó hanyatló gazdasági eredmények hatására azonban a három ország kísérlete azonban hamar kudarcba fulladt, a közös fizetőeszköz 1977-ben megszűnt, a monetáris unó felbomlott, jóval az európai kontinensen létrejött monetáris unió megszületése előtt.

28

UN Economic Commission for Africa – UNECA (1956), Afrikai Gazdasági Közösség, http://www.uneca.org/. Letöltés ideje: 2005.12.11, 21:20; Organisation for African Unity – OAU, Afrikai Egység Szervezet; Preferential Trade Area for East and Southern Africa – PTA-ESA, a COMESA elődje; Communauté Economique de l’Afrique de l’Ouest – CEAO, Nyugat-afrikai Országok Gazdasági Közössége; Southern Africa Development Community – SADC, Dél-afrikai Fejlesztési Közösség. 19

Az afrikai országok egyszerre több szervezetnek, tömörülésnek is tagjai. NyugatAfrikában egyelőre két nagyobb regionális csoportosulás létezik a pán-afrikai csoport mellett: az Afrika Unió alatt működik mind az ECOWAS, mind a CEMAC29, továbbá alakulóban van a WAMZ30. A tagállamok esetenként túlzott erőfeszítéseket tesznek, hogy minden szerveződés követelményeinek eleget tegyenek, ami sok felesleges energiát, és főképpen pénzt emészt fel. További szempontot vet fel a valóban kicsiny országok alacsony teljesítményű gazdasága és szegény lakossága, amely az integrációt követően is kétségbeejtően szegény marad, és nem képes keresletet generálni. Az integrációt hátravető tényező továbbá Afrikában az infrastruktúra nagyon alacsony színvonala, vagy esetenként annak teljes hiánya. A hatékony együttműködéshez elengedhetetlenek a fejlett telekommunikációs eszközök, információs hálózatok is, de legalább az, hogy a mobiltelefon-hálózatok megbízható lefedettséget biztosítsanak; nem említve a kiváló, jól szervezett közlekedés-hálózatot, de legalábbis az aszfaltozott utakat és repülőtereket; a biztonságos ellátást biztosító energiahálózatot, de legalábbis a mindennapos energia-kimaradások gyakoriságának csökkentését, a vezetékes vízellátást nemcsak a nagyvárosokban, hanem a kisebb településeken és falvakban is, amelyeknek hiánya Afrika minden országában égető probléma. Abban minden kutató egyetért, hogy Afrikának csak az integráció jelentheti a mély gazdasági válságból való kiutat. A hátrányok jó része abból származik a kontinensen, hogy nem léteznek regionális kereskedelmi megállapodások – esetenként maguk a szomszédos államok sem tudnak együttműködni, mivel nem alkotnak egységes kereskedelmi blokkot. Milyen sikerrel néznek akkor a világpiacon való megjelenés elé? Az afrikai országok vezetői is szorgalmazzák a regionális integrációk létrehozásának fontosságát. Tisztában vannak vele, hogy gazdaságaik számára könnyebb kilábalni a válságból, ha egy több országot felölelő területen a kereskedelem mennyiségi és minőségi akadálya megszűnik, ha egyforma külső vámok kerülnek alkalmazásra, ha egységes valutát használnak, ha egy monetáris hatóság van, és ha az integrációba tartozó makroökonómiai, ipari és fejlődési politikák harmonizálásra kerülnek. Vajon miért van az, hogy mégsem jönnek létre ilyen tömörülések a kontinensen?31 29

Central African Economic and Monetary Community – CEMAC, pénzegysége a CFA frank, West African Monetary Zone – WAMZ, Nyugat-Afrikai Monetáris Zóna 31 The Challenges of Economic and Institutional Reforms in Africa, George Saitori, Government of Kenya, Nairobi, pages 89-98, Series of Contemporary Perspectives on Developing Societies, Biddles Ltd,Guilford and King’s Lynn, Great Britain 2002; Saitori, George: A gazdasági és intézményi reformok kihívása Afrikában, 89-98. oldal, Kenya Kormánya, Nairobi, A fejlődő társadalmak perspektíváit összehasonlító sorozat, Biddles Ltd., Guilford és King’s Lynn, Nagy-Britannia 2002 30

20

Az Európai Közösség sikere, valamint a kelet-európai piacok összeomlása megmutatta a fejlődő országoknak, hogy a piacliberalizáció az egyetlen út, ami a fejlődéshez vezet. Ez ad lehetőséget nagy belső piacok létrehozására, ez segíti a gazdaságokat tökéletesen integrálódni az adott régióban mind a piacon, mind a termelés tekintetében. Igaz ugyanakkor, hogy az afrikai államok tartanak a regionalizációtól. Egy gazdasági régióban a nagyobb partnerek könnyen dominánssá válnak, ezzel megfosztják identitásuktól a szegényebb, vagy kisebb gazdasággal rendelkező tagországokat, és ellepik a kis ország piacát saját áruikkal és szolgáltatásaikkal, amely kisebb vállalatok csődjéhez vezethet. Afrikának meg kell tanulnia helyesen kezelni és kivédeni a hasonló, törvényszerűen bekövetkező eseteket. Az 1990-es években újabb tömörülések jöttek létre, vagy alakultak át. 1994-ben a kontinens déli részén, Afrikában megalakult az első szabadkereskedelmi övezet, a COMESA, ami a PTA-ESA utódja. A szervezet megalakulása az első lépcsőfok az egységes Afrikai Gazdasági Közösség létrehozása felé vezető hosszú úton. 1999. végén újra egyesült az a három kelet-afrikai ország, ami az 1960-as 70-es években, a kort megelőzve egyszer már megkísérelte az együttműködést. Tanzánia, Kenya és Uganda közösségéhez mostanra tagfelvételt kért Burundi és Ruanda is.32 Mi sem jellemzi jobban az Európai Unió hatását a nyugat-afrikai országok gazdaságára és fejlődésére, mint a térség államainak 1999-ben történő kezdeményezése a Nyugat-Afrikai Monetáris Zóna (WAMZ) létrehozására, melynek végső célja az európaihoz hasonló pénzügyi unió megteremtése, a régióban zajló integrációs folyamatok felgyorsítása, valamint a nyugat- és közép-afrikai frankofón országokban már létező CFA-zónával33 való egybeolvadás. Az eredeti tervek szerint 2003-ban került volna bevezetésre a közös pénz, az eco, a főleg anglofón országok alkotta közösségben. A tervek oly mértékben módosultak, hogy a közös valuta másodízben idén júliusra tervezett bevezetése a jelek szerint legkorábban 2009-ben valósulhat meg34. A halasztást az afrikai szakértők azzal indokolják, hogy így több idő áll a tagállamok részére, hogy teljesíthessék a csatlakozásra jogosító gazdasági kritériumokat. A konvergenciakritériumok a tagjelölt országok pénzügyi stabilitását hivatottak garantálni. A 10 32

Saitori, George: i.m. 102-103. oldal CFA franc zone, jelentése: „Communauté financière africain”, Afrikai Pénzügyi Közösség. A valuta árfolyama korábban a francia frankhoz, majd az euró bevezetése óta ahhoz van rögzítve. 1 euró=1 CFA frank. http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2005/cr05403.pdf. Letöltés ideje: 2005.11.08, 20:39 34 www.allafrica.com. Letöltés ideje: 2005.05.19, 20:30 33

21

kritérium négy elsődleges, és hat másodlagos kritériumcsoportot alkot. A négy elsődleges kritérium közé tartozik az infláció egy számjegyűvé csökkentése, és lehetőleg 5% körül tartása, a költségvetési hiány legfeljebb 4%-os mértéke, a pénzügyi hiány legalább 10% mértékű finanszírozása az előző évi adókból befolyt bevételből, valamint legalább háromhavi pénzügyi valutatartalék a szükséges termékek vagy szolgáltatások adott országba történő behozatalának fedezésére. A másodlagos kritériumok a pénzügyi stabilitás megteremtésének további feltételeit hivatottak megteremteni, például az adóból származó állami jövedelmek növelését, vagy a privátszektor befektetéseinek ösztönzését.35 Az új valuta Nigériában, Ghánában, Libériában, Sierra Leone-ban, Guinea-ban és Gambiában lenne használatos. A Nyugat-Afrikai Monetáris Zóna vezérigazgatója szerint akár már két tagállam egyetértése esetén megvalósulhat az unió, a többi tag későbbi csatlakozási lehetőségének fenntartásával. A közös valuta bevezetésével a közösség megvalósítani reméli a nagyobb fokú integrációt, amely megkönnyítené számukra a növekedést, és hatással lenne a szegénység elleni küzdelemre. A térség országainak gazdasági növekedése jelenleg évente mindössze 3-4 százalékos. A WAMZ becslései szerint ez a szám akár az évi 7-10 százalékot is elérné, amennyiben a közös valuta az országok rendelkezésére állna, ezáltal az országok közti kereskedelem lehetőségei is bővülnének36. Az integráció szempontjából fontos szervezet a Nemzetközi Valutaalap. A szervezettel való jó kapcsolattartás nélkülözhetetlen, a gazdaság támogatására és fejlesztésére már kidolgozott programjai átvehetőek és a siker, mindenekelőtt a stabilitás megteremtése érdekében jól alkalmazhatók az érintett országokban. Afrikának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ne maradjon a világkereskedelem perifériáján. Ahhoz, hogy természeti kincseit, természeti adottságait és szinte korlátlan lehetőségeit kihasználhassa, kollektíven kell fellépnie a nemzetközi világban, és egységesen kell képviselnie gazdasági, kereskedelmi és szociális érdekeit.

35

http://www.wto.org/english/tratop_e/tpr_e/s143-1_e.doc. Letöltés ideje: 2005.12.11. 18:20 ECOWAS New Monetary Zone Will Take Off If…, Interview with Mr. M. O. Ojo, Director General of the WAMZ; New African Magazine, November 2004, No. 434, page 52; ECOWAS Az új monetáris unió beindul, ha… interjú M. M. O. Ojo-val, a WAMZ vezérigazgatójával; Új Afrika Magazin, 2004. november, 434. szám, 52. oldal

36

22

23

6. AZ

EGYES ORSZÁGOK GAZDASÁGI ÉLETÉNEK ÉS AZ

EURÓPAI UNIÓVAL

VALÓ

KAPCSOLATRENDSZEREKNEK AZ ELEMZÉSE

Az Európai Unió a fejlődő országokkal való együttműködés alapelveit már az 1957-ben megszületett Római Szerződésben rögzítette a fejlődő országok támogatása, segélyezése céljával. A Szerződés korábbi 238. cikke teremtette meg az alapot arra, hogy

az

EK

tagállamai

preferenciális

megállapodásokat

köthessenek

volt

gyarmataikkal. A Loméi Konvenció ennek a programnak a keretében valósult meg és működött 1975-től 2000-ig. Már a konvenció működése során megfogalmazódtak azok az alapelvek, amelyek az EK fejlesztési politikáját képviselték, ezek azonban csupán 1992-ben intézményesedtek először a Maastrichti Szerződésben. A Szerződés 177. cikke írta le elsőként pontosan a közösségi fejlesztési politika céljait, szem előtt tartva bizonyos alapelveket. A fejlődő országok erősítése érdekében az Európai Unió célja mindenekelőtt azok fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésének, világgazdaságba való zökkenőmentes és folyamatos integrálásának elősegítése, valamint az országokban tapasztalható szegénység ellen folytatott küzdelem.37 A Maastrichti Szerződésben kiteljesedett közösségi fejlesztési politika az Európai Unió szándékai szerint az alábbi öt alapelv figyelembe vételével valósul meg: - a komplementaritás elve szerint a közösségi tevékenységnek ki kell egészítenie a tagállamok fellépését; - a koordináció elve szerint a tagállamok és a Közösség fellépését koordinálni kell, különösen a nemzetközi szervezetekben; - a koherencia elve szerint a fejlesztési politika céljait integrálni kell az EU egyéb politikáiba (pl. mezőgazdaság, közlekedés); - a földrajzi súlyozás elve alapján prioritást kell adni a legelmaradottabb országoknak; - a politikai feltétel elve alapján a segélyek nyújtása a fogadó államban demokratikus kormányzati struktúrák működéséhez kötött.38

37

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 9.4. fejezet: Az EU fejlesztési együttműködési politikája, 255-257. oldal 38 Horváth Zoltán: i.m. 256. oldal 24

Az Európai Unió a közösségi fejlesztési politika két fő eszközét, a segélyezési és a kereskedelmi eszközöket Nyugat-Afrika fejlődő országait illetően sokféle módon alkalmazza. Az országok számára az EU által nyújtott közösségi segélyek igen széles spektrumúak: érintik többek között a makrogazdasági, intézményi struktúrák kidolgozásának segítését, a szociális ellátás és a higiéniai alapkövetelmények fejlesztését, az életminőség javítását, az ivóvíz, a környezet, az erdők védelmét, és határozottan száll síkra az emberek egyenjogúságáért. A segítségnyújtás megvalósulhat az Európai Fejlesztési Alap (EDF) támogatásai, az Európai Fejlesztési Bank (EIB)39 kedvezményes hitelei, vagy az EU humanitárius segítséget nyújtó szervezete, a Bizottság ECHO-hivatala40 közreműködésével. A kereskedelmi segítségnyújtás az ezen dolgozatban korábban ismertetett módokon, akár preferenciákat adó egyezmények révén, akár vámkedvezmények életbe léptetésével valósulnak meg. Ezeket a kedvezményeket kiegészítik olyan intézkedések, mint például a STABEX- vagy a SYSMIN-rendszer. A térség országainak jórészt fejletlen mezőgazdasági technikákat alkalmazó, az időjárás hatásainak kitett, érzékeny gazdaságainak strukturális és ipari fejlettsége is alacsony szinten van, egyúttal nagymértékben nyitottak. Ily módon teljesítményük, bár terményeik, ipari termékeik csak kis hányada jut el a világpiacra, szinte azonnal reagál a világpiaci változásokra. A világgazdaságban a jelenlegi magas kőolajár, valamint az agrártermékek alacsony ára csökkenti az országok bevételeit, amely fokozatos elszegényedéshez és eladósodáshoz vezet.41 Az elmúlt időszak kedvező gazdasági változásai, a gyorsuló ütemű növekedés eredményei a nyitottság miatt gyorsan felolvadhatnak az energiaárak és a létfontosságú importcikkek, például a drága európai termények vagy ipari termékek behozatalának szükségessége mellett. Éppen ezért igyekszik az Európai Unió megelőzni az ezredforduló környékén beindult kedvező gazdasági folyamatok megtorpanását vagy visszafordulását, és próbál minél több támogatást nyújtani Nyugat-Afrika államainak.

39

European Investment Bank - EIB European Humanitarian Aid Office - ECHO 41 Szigetvári Tamás: A Közel-Kelet és Afrika világgazdasági kilátásai az ezredfordulón, Magyar Tudomány, 2002. 7. szám 40

25

6.1 Nyugat-Afrika országainak gazdasági helyzete, 200342 A kontinens gazdasági fejlődése az elveszett 1980-as évtizedet követően jelen gazdasági periódusban fejlődni látszik. Az ásványkincsekben gazdagabb vagy jobb éghajlaton fekvő országok gazdasága, például a Dél-Afrikai Köztársaság, Kenya vagy a Maghreb-országok tagjai, Egyiptom, Algéria és Tunézia gazdasága egyre gyorsuló ütemben bővülnek, a világgazdaság bővülését meghaladó mértékben nő a GDP. A 2. számú ábra a GDP növekedésének ütemét mutatja 2000 és 2004 között az Európai Monetáris Unió (kivéve Svédország és Nagy-Britannia adatait), a szub-szaharai régió, valamint a világátlag közötti különbségek szemléletes ábrázolásával. Jól látható, az európai gazdaság mekkora mértékben marad el a világátlagtól, amelynek teljesítményét növeli az ázsiai száguldó gazdaságoknak, és nem utolsósorban Afrika fejlődő gazdaságainak gyorsuló ütemű fejlődése.

GDP növekedésének üteme (% ) 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0

Európai Monetáris Unió Szub-szaharai Afrika Világ

2000

2001

2002

2003

2004

2. A reál GDP növekedésének üteme, 2000-200443

Nyugat-Afrika, bár az előbb említett afrikai országoktól az életszínvonal tekintetében elmarad kissé, gazdasági mutatói alapján teljesítménye így is megelőzi a keleti, sivatagos területeken fekvő, szegényebb, elmaradottabb és eladósodottabb országokat.

42

Forrás: African Development Report 2004, Published for the African Development Bank by Oxford University Press, UK 2004, pages 96-110; Jelentés az afrikai fejlődésről 2004, 96-110. oldal, az Afrikai Fejlesztési Bank részére készült kiadás, Oxford University Press, Egyesült Királyság 2004 43 Forrás: World Bank Database 26

A térségben létrehozott összes bruttó össztermék értéke a kontinens GDP-jének a 15,3%-a, amely több, mint Közép- és Kelet-Afrika össztermeléshez való együttes hozzájárulásának mértéke. A régió gazdasági nagyhatalma Nigéria, a területén az 1956-ban feltárt hatalmas nyersolaj- és gázkészletek révén éves szinten a térség legmagasabb GDP-jét állítja elő, amely a tizenöt ország és Mauritánia GDP-jének a 41,09%-át teszi ki.

Reál GDP megoszlása 2003

Togo; 1,82% Benin; 3,53% Szenegál ; 7,66%

Burkina Faso; 3,92%

Sierra Leone; 1,05%

Zöld-foki szigetek; 0,93% Elefántcsontpart ; 13,02%

Nigéria ; 41 ,09 %

Gambia; 0,60% Ghana; 10,46% Guinea; 5,83%

Niger; 2,85% Mauritánia ; 1,73%

Guinea-Bissau; 0,26% Libéria ; 0,82% Mali; 4,43%

3. A reál GDP mértékének alakulása Nyugat-Afrikában, 200344

A 3. ábrán látható 2003. évi gazdasági eredmények mögött álló országonkénti GDP- növekedés mértékét a 4. grafikon szemlélteti az elmúlt huszonöt év növekedési ütemének figyelembe vételével. Jól látszik, hogy az 1980 és 1990 között eltelt időszakban az országok többségének GDP-je 1 és 2,5% között mozog, amely a következő évtizedben látványos ugrást produkál, mivel a világpiac kedvező változásai a nyugat-afrikai régió gazdaságát is fellendítik. A legtöbb ország GDP-je az 1990-es években meghaladja az évi 2%-os átlagos növekedés ütemét.

44

Forrás: African Development Report 2004 27

Átlagos növekedési ráta az egyes országokban 1980-2003 12 10 8

1980-1990

6

1991-2003

4 2 0 -2

1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16

-4

1 2 3 4 5 6 7 8

Benin Burkina Faso Zöld-foki szigetek Elefántcsontpart Gambia Ghána Guinea Bissau-Guinea

9 10 11 12 13 14 15 16

Libéria Mali Mauritánia Niger Nigéria Sierra Leone Szenegál Togo

4. Nyugat-Afrika reál GDP-jének átlagos növekedési rátája, 1980-2003

6.2 Nyugat-Afrika országainak rövid gazdasági jellemzése A volt francia gyarmat, Benin, csakúgy, mint a Zöld-foki szigetek, erős gazdasági növekedést realizált az elmúlt években. Míg Benin mezőgazdasági területein rekordmennyiségű és –minőségű gyapot termett, amelynek értékesítési bevételeit növelte a gyapot magas világpiaci ára, addig a Zöld-foki szigetek gazdaságának növekedése mögött a bővülő turisztikai szektor, az ehhez kapcsolódó építőipar és szolgáltatóipar, valamint a donorországok elmúlt években aktív segélyezési programja áll. A Zöld-foki szigetek gazdasági teljesítménye a méretéhez viszonyítva a térség legfejlettebb államára utal, az egy főre jutó nettó nemzeti jövedelem 2004-ben 1770 dollár volt. Benin gazdasági növekedésének mértéke 1995 óta folyamatosan igen magas, rendre 4,7% és 5,8% közé esik. Az infláció éves mértéke itt 3% körüli értéken van, míg a régió legalacsonyabb inflációs rátája, a 2003-as évben mindössze 1,1% a Zöld-foki szigeteken volt mérhető. Ugyanitt a GDP növekedésének üteme kiemelkedően magas, 2000 és 2004között átlagosan 5,5 – 6% körül mozgott.

28

A térség mértani közepén elhelyezkedő, trópusi éghajlatú Burkina Faso, bár gyapottermése a Beninéhez hasonlóan jó minőségű, mégis kénytelen gazdasága csökkenését regisztrálni. A gyengülés oka az elszigeteltségben, illetve a szomszédos országokra való utaltságban, leginkább a szintén volt francia gyarmat, Elefántcsontpart gazdaságának gyengülésében, az ottani kedvezőtlen viszonyokban keresendő. Az ásványkincsekben, főként mangánércben, mészkőben és márványban gazdag ország elmaradott infrastruktúrája miatt kénytelen a mezőgazdaságra támaszkodni: a mezőgazdaság GDP-ből való részesedése 2004-ben, bár csökkenő tendenciát mutatott, ám így is 31% volt. A reál GDP jelentős mértékben nőtt az elmúlt öt évben, átlagosan 5%-kal, ám 2003-ban kiugróan jó, 7%-os növekedést könyvelhetett el az ország. A tizenkét milliós lakosú frankofón állam egy főre jutó nemzeti jövedelme akkor 300 dollár volt, egy évvel később, 2004-ben már 360 dolláros jövedelemről számoltak be a nemzetközi szervezetek. Elefántcsontpart a 2004. augusztusában 14 év után lezárult polgárháborús időszak ellenére a térség második legnagyobb gazdasággal rendelkező állama, éves GDP-je 2004-ben a nyugat-afrikai régió 14,1%-át hozta létre. A kőolaj magas világpiaci árának köszönhetően, annak ellenére, hogy más ágazataiban nem produkál jó eredményeket, az olajimport miatt magas jövedelemre tesz szert, és így vezető helyet tölt be a térségben. Elefántcsontpart immáron ötödik éve küzd a politikai bizonytalansággal, amely súlyos terheket ró a társadalom és a gazdasági élet egészére. A GDP 2004. évben való 3 százalékos csökkenése leginkább a feldolgozóiparban okozott károkat, amit a csökkenő regionális és hazai kereslet tovább fokozott. A politikai feszültség fokozatosan oldódik az országban, és a 2004-es év második felére valamelyest élénkült a gazdasági élet, amely a határok megnyitásának és a vasúti közlekedés újraindulásának, ezáltal a kereskedelem újraéledésének eredménye. A GDP közel 60%-a a szolgáltatóiparban realizálódott az elmúlt évben, az ipar kisebb, míg a mezőgazdaság nagyobb, körülbelül 27%-os értékben járult hozzá a GDP alakulásához. A 2%-os ütemben növő népesség lélekszáma tavaly tizenötmillió-kétszázezer volt, így az egy főre jutó jövedelem elérte a 770 dollárt. A 2002-es év szélsőséges időjárásának áldozata Gambia, a világ legszegényebb országainak egyike. A rendkívül száraz idő következtében rossz termést hozott az év, ugyanakkor a rákövetkező évben a gazdaság 7,3%-os növekedést produkált, főként a 29

mezőgazdasági termelésben. Gambia azonban egyike annak a három országnak a térségben (Nigéria: 12,3%; Ghána: 26,4%), amelynek két számjegyű inflációs rátája (13%) jól mutatja a régión belüli fejlődési különbségeket. Gambia egy főre jutó jövedelme 2004-ben mindössze 460 dollár volt. A szegénység leküzdése érdekében 1992-ben kezdődtek először kormányzati tárgyalások, és 1994-re született meg az ország átfogó szegénységet leküzdő programja. A program indulását számos szerencsétlen esemény követte; katonai összecsapások törtek ki az országban, az időjárás is rendkívül szélsőséges volt, csökkentek az országnak juttatott segélyek és visszaesett a turisztikai szektor forgalma is. A szegénység csak nőtt a katonai kormányzás költekezése, a tartósan rossz mezőgazdasági termésátlagok, és a környező országok gazdaságának gyengélkedése miatt is, amikor a CFA frank értéke erősen romlott. 1996 óta a demokratikus kormányzás hatalomra kerülését követően mindent megtesznek, hogy Gambia gazdaságát stabilizálják, és helyreállítsák a magánszektor működésének feltételeit. Az iszlám vallású, nyolcmillió lakosú ország mezőgazdasága a munkaerő 75%át foglalkoztatja annak ellenére, hogy a mezőgazdaságból származó GDP mindössze 20%. A szolgáltatóipar a GDP 70%-át állítja elő, melynek két legfontosabb része a kereskedelem (14,5%), valamint a turizmus (12%). A feldolgozóipar GDP-hez való hozzájárulása csekély, mindössze 10% körül mozog. A külkereskedelmet a reexport dominálja, amely 2000-ben az összes export 87%-át tette ki, amit a földimogyoró-export és egyéb termékek kivitele egészített ki 8 illetve 5%-os mértékben. Az 1994/95-ös évben a gazdaság teljesítőképessége erőteljesen romlott, az adósságállomány nőtt a katonai kormányzásnak, a viszontagságos időjárásnak, a CFAfrank leértékelődésének, a határok lezárásának és egyéb külső körülményeknek köszönhetően.45 Az 1999 és 2003 közötti időszakban Ghána gazdasága egyenletes, sőt növekvő ütemű fejlődést mutat. A korábbi átlagos 4,2%-os reál GDP-növekedéshez képest 2003ban ennél is jobb, a világátlagot meghaladó 4,7%-os növekedést realizált az ország elsősorban a jó termésnek és a nagy mennyiségű, exportálásra került gabonának köszönhetően.

A

szomszédos

Elefántcsontparton

uralkodó

bizonytalanság,

a

polgárháborús helyzet tovább növelte az ország kereskedelmi forgalmát, és a ghánai

45

http://unstats.un.org/unsd/trade/WS%20Abuja/Gambia%20-%20Statistics%20-%20Presentation.pdf. Letöltés ideje: 2005.12.07. 23:01 30

fővárosba, a tengerparti Accra kikötőjébe terelte a nemzetközi teherhajózási forgalom nagy részét, ami szintén hozzájárult a gazdaság növekedéséhez. Ghána gazdasága 1983-tól kezdve jutott nagyobb összegű segélyhez a donorországoktól, és ez generálta a gazdasági, társadalmi és szociális fejlődést. A GDP évi 5%-kal bővült, és az infláció is egyszámjegyűre csökkent a 90-es évek elejére. A kormány, ekkor, elhamarkodottan, az életszínvonal javítása céljából, fizetésemelést hajtott végre a közszférában, és nagy állami beruházásokba kezdett, ami az országot krízishelyzetbe sodorta. A költségvetés hiánya megnőtt, a GDP 10,4%-át tette ki 1999re. Ehhez hozzáadódott az a külső körülmény, hogy a kakaó és az arany világpiaci ára csökkent, míg a nyersolaj ára nőtt, így a ghánai kormány jelentős bevételtől esett el. A hiány, valamint a külső és belső adósságállomány tovább emelkedett, és a Nemzetközi Valutaalap segítsége nélkül az ország fizetésképtelenné vált volna. Az infláció rendszertelen módon csökkent: míg 1996 végén 33%-os volt, 1999 májusára 9,5%-ra mérséklődött, ezt követően ismét emelkedni kezdett, 2004-re 13% lett. Ugyanakkor a GDP évről évre folyamatosan nőtt, az elmúlt öt évben a növekedés átlagos mértéke 4,3% volt. Ghána a térség egyik legstabilabb állama. Politikai élete konflikusoktól mentes, gazdasága, bár alacsony szinten mozog, de stabil. Az alacsony jövedelmű állam gazdaságának alapja a mezőgazdaság, amely a GDP 36%-át alkotja, és a népesség 55%ának biztosít megélhetést. A kereskedelem, közlekedés, távközlés és egyéb szolgáltatások jövedelmének GDP-ből való részesedése 28%-os, a szektor a munkavállalók 30%-át foglalkoztatja. A feldolgozó- és építőipar a ghánaiak 15%-ának ad munkát, és a GDP körülbelül 25%-át adja. Az exportot főként az arany, a nemesfa és a kakaó alkotja. Ezek a termékek képviselik az összes export értékének 75%-át. Az ország népessége 21 millió fő. A népesség évi két százalékkal nő, aminek körülbelül 40%-a él a szegénységi küszöb alatt.46 Guinea gazdasága jelentősen eltér a térség többi országának struktúrájától. A termőföldben szegény ország (területének alig 4%-a művelhető) ásványkincsekben meglehetősen gazdag. Jelentős vasérc-, bauxit-, gyémánt- és aranykészlettel rendelkezik. Bár a kitermelés mértéke az infrastrukturális hiányosságok miatt alacsony, 46

Forrás: Republic of Ghana – European Community Country Strategy Paper and Indicative Programme for the period 2002-2007, Brussels, 2002; Ghánai Köztársaság – Európai Közösség, Országot támogató stratégia és program a 2002-2007 közötti időszakra, Brüsszel, 2002 http://europa.eu.int/ comm/development/body/csp_rsp/print/gh_csp_en.pdf#zoom=100. Letöltés ideje: 2005.11.10, 21:20 31

az ország termékstruktúrája, noha korántsem diverzifikált kellőképpen, ipari jelleget mutat. Az infrastruktúra hiányosságai, az áramellátás gyakori bizonytalanságai, továbbá az alacsony mezőgazdasági, bányászati és termelési aktivitás súlyos gazdasági károkat okozott Guinea-ban. A magasabb olajáraknak köszönhetően az infláció mértéke is nőtt, 2003-ban 6,2%-os volt, ami a gazdasági eredményesség 3,6%-os csökkenéséhez vezetett. Guinea GDP-je érdekesen alakult az elmúlt években. Míg az 1990-es években a bruttó nemzeti össztermék átlagosan évi 4,3%-os mértékben nőtt, 2000-2003 között a kedvezőtlen külső tényezők hatására látványos visszaesés volt tapasztalható. A mezőgazdaság nagyon háttérbe szorult 1958 és 1991 között; a függetlenedés után a GDP 55%-os részesedése a kilencvenes évek elejére mindössze 25%-ra zsugorodott. A kormány az évtized közepén átfogó tervet készített a mezőgazdaság megerősítésére egyrészt azért, hogy az évi átlagos 2%-os népességnövekedés mellett munkát tudjanak adni a nincstelen vidéki lakosságnak, másrészt azért, hogy csökkentsék a kereskedelmi partnerektől való függőséget az élelmiszer biztosítása terén. Az intézkedések hatása már tapasztalható, a termésátlagok, az eredmények és a mezőgazdaság GDP-ben való részesedése egyre nő, 2004-ben elérte a 24,9%-ot. A mezőgazdaság fő terménye a rizs, ezen kívül jelentős mértékű a halászat és a halexport. Az ipar, azon belül a bányászat jelentősége nőtt az elmúlt három évben – tavaly az összes bruttó jövedelem 36,7%-át adta, ami az összes export 75%-át jelenti. Guinea legfőbb exportcikke a bauxit – a nyugat-afrikai ország a világ összes tartalékának körülbelül 2/3-át mondhatja magáénak. További termelési potenciálok rejlenek az arany- és a gyémántbányászatban, ám ezek kitermelése egyelőre kezdetleges, még rengeteg lehetőséget rejt magában. Az ország gazdaságának húzóágazata a szolgáltatóipar, ami 2004-ben, bár csökkenő tendencia mellett, a GDP 38,4%-át alkotta. A szolgáltatások értelemszerűen a bányászat köré csoportosulnak. Az átláthatóság komoly problémákat okoz, és védő törvényi szabályozás nélkül a szolgáltatást folytató vállalatok üzleti forgalma nagymértékben lecsökkenhet. A magánszektor további károkat kényszerül elszenvedni azért, mert az állami törvénykezés és adminisztráció komoly hiányosságokkal küzd.47

47

Forrás: http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/gn_csp_fr.pdf#zoom=100. Guinée – Communauté européenne Stratégie de Cooperation et Programme Indicatif 2002-2007, Bruxelles, 2002; Guinea – Európai Közösség, Együttműködési stratégia és indikatív program 2002-2007, Brüsszel, 2002. Letöltés ideje: 2005.11.12, 20:30 32

Az infláció csökkent, és a gazdaság teljesítménye, ha kis mértékben is, de nőtt Bissau-Guinea-ban az elmúlt évben. Nyugat-Afrika második legkisebb államának kedvezett a jó időjárás, és a korábbi évek termésátlagainál jobb eredményeket ér el. Az ország nagyon szegény, és a gazdasági vezetés hibái miatt javulás csak csekély mértékben érzékelhető. Ennek egyik jele a csökkenő infláció, amely 3 tized százalékot csökkenve 2003-ban 3% volt. Az 1973-ban függetlenné vált, alig másfélmilliós népességű Bissau–Guinea gazdasága a hetvenes években gyors ütemben fejlődött, és az ország mindent elkövetett, hogy beintegrálódhasson a nemzetközi gazdasági életbe. A 80-as évek végére a kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy a külső és belső egyenlőtlenségeket kiegyenlítse. Gazdaságot ösztönző reformot vezetett be, melynek eredményei a kilencvenes évek közepére már mutatkoztak. Az 1992 és 97 közötti időszakban az ország egy főre jutó bruttó nemzeti összterméke magasabb volt, mint az elmúlt évben. A frankofón ország 1997-ben csatlakozott a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Ez stabilizálta az ország pénzpiacát, hozzájárult a gazdaság élénkítéséhez azzal, hogy az új valuta bevezetésével megszűnt a korábban használt peso non-konvertibilitása. Az 1998-ban kitört polgárháború megakasztotta a fejlődést, és megállította a privátszféra térnyerését a gazdaságban. A reál GDP-növekedés értéke az 1997-es 15,3%-ról hirtelen a harmadára, 5,4%-ra esett vissza, majd 1999-ben, a harcok végeztével újra 15.3%-ra emelkedett. 2000-re ez az érték 7,5%-ra csökkent, majd egy év stagnálás után további 7 százalékot csökkent – az országnak több volt az adóssága, mint a bevétele. 2004-ben a 4%-os növekedés 280 millió USA-dollár GDP-t jelentett. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem értéke jelentős változást nem produkált, ám 2004-re ez is javult, így ugyanannyi, mint 2000-ben volt, 160 dollár/fő, 2002-ben valamelyest kevesebb, 130 dollár/fő volt. A 2000 – 2003 közötti időszak főbb gazdasági célkitűzései közé tartozott a külső adósságállomány csökkentése és az infláció 3%-os szinten tartása. Ez utóbbi törekvés sikerrel járt, az infláció 1999 és 2003 között átlagosan 3% volt, míg 2004-re 2%-ra csökkent. Az állam további programjai között szerepelt a beruházások arányának növelése, főként a privát befektetések ösztönzésével. Bissau-Guinea mezőgazdasága két nagyobb szektorra oszlik: az élelmiszertermelésre és az exportra szánt kesudió-termesztésre. A polgárháború súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban is. A reál GDP értéke 1998-ban 28%-ra csökkent, és a mezőgazdasági termelés alig érte el a 17%-ot. Az 1999 májusában véget ért harcokat 33

követően nagy erőfeszítéseket tettek a termelés helyreállítására. Az első eredmények a rizstermesztésben mutatkoztak; a termény a mezőgazdasági termelés több mint 70%-át adta. Az ország azonban továbbra is kénytelen a szükségleteinek körülbelül felét importból fedezni. A termelés kormányzati támogatása elengedhetetlen, mivel a lakosság legalább 80%-a a mezőgazdaságból él. A kesudió-termesztés is nagymértékben fejlődött az elmúlt időszakban, ugyanakkor a kesudió világpiaci ára jelentősen csökkent; ez mind a termesztőknek, mind az államnak nagy jövedelemkiesést okozott. BissauGuinea kormánya hiába tekinti a mezőgazdaságot, mint elsődleges gazdasági szektort, a gazdasági növekedés legfőbb lehetséges eszközének, és hiába tervez jól szervezett programokat a fejlesztéshez, a 90-es évek során állami befektetések ezt a szándékot nem tükrözték. Az állam fontos gazdasági ága a halászat. Jelentős hal- és garnélarák-exportja az ország második legfőbb bevételi forrása. Bissau-Guinea jelentős kiaknázatlan bányászati lehetőségekkel rendelkezik. Foszfát- és bauxit-lelőhelyei feltárásra és kiaknázásra várnak, ám pénzügyi befektetések hiányában a gazdaság ezen szektora nem termel jövedelmet az országnak. Az ipari termelés erőforrások hiányában szintén elenyésző, a GDP mindössze 10%-át adja. Az újonnan bevezetett gazdasági reformok célja az ipar felélénkítése is egyúttal, melynek megvalósulását a privatizációban látják.48 Az Amerikából Afrikába érkezett felszabadított rabszolgák által 1821-ben alapított Libéria 1847-ben nyerte el függetlenségét, a térség többi államát megelőzve ekkor vált köztársasággá. Az ország polgárháborúktól és háborúktól szaggatott történelme, és kizsákmányoló vezetői folytán gazdasága mára teljesen tönkrement. A trópusi éghajlaton elhelyezkedő, három és fél milliós lakosú ország gazdasága szinte kizárólag az igen alacsony termésátlagú mezőgazdaságtól és a gumitermeléstől függ, egyéb iparág jóformán nem létezik; az egy főre jutó nettó jövedelem 2004-es adatok szerint mindössze 110 amerikai dollár. Libéria természeti kincsei a vasérc, a gyémánt, arany és a nemesfa, de megfelelő infrastruktúra, megfelelően képzett munkaerő és befektetések híján a termelés színvonala messze elmarad a kívánttól. Az ország súlyosan eladósodott, élelmiszerimportra szorul. Az elmúlt hónapban változás történt az 48

Forrás: Guinée-Bissau – Communauté Européenne Stratégie de coopération et Programme Indicatif 2001-2007; Bruxelles, 2000; Bissau-Guinea és az Európai Közösség Stratégiai együttműködési és indikatív program, 2001-2007, Brüsszel, 2000; valamint http://devdata.worldbank.org/ external/CPProfile.aspCCODE=GNB 34

ország életében – megfigyelők szerint is tisztességes választások során elsőként választottak hölgyet az ország élére. Ellen Johnson-Sirleaf a tizenöt éve húzódó polgárháború végét szeretné elérni, legfőbb célja az ásványkincsekben rendkívül gazdag ország gazdasági felemelkedésének megindítása, a nyomor és a tanulatlanság mértékének csökkentése, az életszínvonal emelése.49 A szubtrópusi éghajlaton fekvő, sivatagos vidéken elterülő Mali gazdaságának növekedési üteme a 2002-2003-as évben csökkenő tendenciát mutatott, melynek főbb okai külső hatásokban keresendők, mint például a kedvezőtlen időjárás és az elhúzódó rossz belpolitikai helyzet a szomszédos Elefántcsontparton. Romlottak a gazdasági mutatók az agrártermelésben csakúgy, mint az aranybányászatban, és csökkent a feldolgozóipar eredményessége is. Az infláció nagymértékű emelkedését a szakértők a közlekedés

járulékos

költségeinek,

az

üzemanyagáraknak

az

emelkedésével

magyarázzák. Mezőgazdasági termelés az ország területének mindössze 4%-án folyik, az agráripar azonban még így is az ország GDP-jének 45%-át alkotja. A szolgáltatások 38%-kal, míg az ipari termelés 17%-kal járul hozzá az ország bruttó jövedelméhez. A közel tizenkétmilliós lakosú országban az egy főre jutó nettó jövedelem az elmúlt öt év alatt majdnem kétszeresére nőtt, és 2004-re elérte a 360 dollárt. Niger és Szenegál gazdasága pozitív irányba változott; az előbbi GDP-je a 2003-as évhez képest 4 százalékkal emelkedett, és Szenegál gazdasága is jelentős változáson ment át. A kedvező időjárás jó termésátlagokat eredményezett Nigerben; az ebből befolyó jövedelmek a gazdaság más ágazataiba kerültek visszaforgatásra – nőtt az építkezések száma és gyors ütemben fejlődik az infrastruktúra. Bár Szenegálban valamelyest kevesebb profitot realizáltak a mezőgazdaságban, az elmúlt években az elektromos hálózatban, a telekommunikációban és az építőiparban megvalósult nagy beruházások emelték a gazdaság szintjét. Nigéria ipara és gazdasági teljesítménye az olajkitermelés és a mindenkori világpiaci ár függvénye. Mint ismeretes, az elmúlt években az olajár meredeken emelkedett, és ez a tendencia ma is tart. Az ország, olajkitermelési kapacitásait növelve, 49

Poór Csaba: Libériai elnökválasztás – Nő a tét, HVG XXVII. évfolyam 47. szám, 2005. november 26, 25-27. oldal 35

5%-os GDP-emelkedést könyvelhetett el. Az olajkitermelés ugyanakkor nem társul a kőolajszármazékok feldolgozóiparával – így az infláció emelkedését, és magas értékét (2003-ban 12,3%), valamint az emlékezetes nigériai üzemanyaghiányt az importbenzin hiánya okozta 2003 nyarán. Nigéria összes GDP-jének közel egyharmada származik a nyersolajból, míg az összes export 95%-át az olaj eladása teszi ki. A feldolgozóipar a GDP csupán 6%-át, a mezőgazdaság 41%-át, a szolgáltatások 28%-ot, míg a kereskedelem 12%-ot tesz ki. Meg kell jegyezni azonban, hogy a statisztikai adatszolgáltatás rendkívül alacsony szinten áll az országban. Hiteles forrásnak csak a nemzetközi szervezetek, az IMF, a Világbank, az ENSZ szakosított szervezetei, és természetesen az Európai Unió adatbázisát lehet tekinteni. Az ország gazdasága a 90-es évek során hatalmas veszteségeket szenvedett el. Az állami kézben lévő, az 1970-es években még virágzó cégek elsorvadtak, infrastruktúrájuk az ország államszervezete50 miatt visszafordíthatatlanul lepusztult. A gazdag ország termelése a hanyag kezelés miatt jóformán leállt. Elengedhetetlenné vált a privatizáció, ami a demokratikus kormány 1999-es megválasztása óta folyamatosan zajlik. Az ország felemelkedésének további belső ellensége a nemzetközi méreteket öltött korrupció, illetve a különböző, világszerte ismert csalások sorozata. Ezek a jelenségek ellen az állam 2001 óta törvényi szinten küzd.51 A nagyfokú segélyezési politika, a béke és a biztonság helyreállása Sierra Leone gazdasági életének feléledését, a menekültek visszatelepülését hozta. A 2003-as évre becsült 6,5%-os gazdasági növekedés köszönhető a fejlődő mezőgazdaságnak, valamint a kormány gazdasági rehabilitációs programjának. Ugyanakkor a magasra szökő infláció (7,4%, amely 2002-ben még defláció volt) magyarázható a megnövekedett kereslettel, és az ennek következtében kialakult nyersanyag- és alapanyaghiánnyal. Sierra Leone 1961-ben függetlenedett brit gyarmati uralom alól. Gazdaságának mai állapotát jelentősen befolyásolta a majd’ egy évtizedig (1990-1999) tartó polgárháború. A kilencvenes években az állam vegetált, ipari termelés nem zajlott, az ország jelentős része lepusztult és elnéptelenedett. A béke beköszönte óta a népesség évente átlagosan 2%-kal nő; a 2000-ben ötmillió főt számláló lakosság mostanra 5,4 50

Az ország államformája az Amerikai Egyesült Államok mintájára létrehozott szövetségi köztársaság. Az államok független parlamenttel rendelkeznek, melyeknek élén a kormányzó áll. 51 Nigeria – European Community Country Support Strategy and Indicative Programme for the period 2001-2007, Brussels, 2001; Nigéria – Európai Közösség országot támogató stratégia és program a 20012007-es időszakra, Brüsszel, 2001; http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/scanned/ng_ csp_en.pdf #zoom=100. Letöltés ideje: 2005.11.10, 20:30 36

millióssá duzzadt. A gyors növekedés a visszatelepülő menekülőknek is köszönhető. A szomszédos országokból nagy számban térnek haza azok, akik korábban elhagyták szülőföldjüket. A háborút követően az ő aktív részvételükkel történik az elhagyott területek benépesítése, a parlagon hagyott földek művelésének folytatása. A keleti országrészben a folyamat sajnos sokkal több nehézségbe ütközik, éppen az infrastruktúra hiánya és a munkahelyek csekély száma miatt. A rossz kormányzás hosszú évtizedei, a háború árnyéka okán 2000-ben Sierra Leone egy főre jutó bruttó hazai össztermékének értéke mindössze a 1970-es év egyharmadát érte el! Mára a nyersanyagokban gazdag ország, bár a fejlődés útjára lépett, számottevő segítségre tart igényt a természeti kincsek fellelése és kiaknázása, valamint

az

újjáépítés

politikájának hathatós

kivitelezése

érdekében.

Ennek

folyományaként 2001 májusában Brüsszelben, az ENSZ 3. legkevésbé fejlett országoknak tartott konferenciáján került bemutatásra Sierra Leone fejlesztésének akcióprogramja, egy a 2001 és 2010 közötti időszakra kidolgozott átfogó fejlesztési terv, aminek négy fontos célja van: a politikai és gazdasági stabilitás hirdetése, a tömegek életminőségének és életszínvonalának javítása, a jövedelmek igazságosabb elosztása, valamint magasabb szintű önellátó gazdaság létrehozása és fenntartása. Ezt követte a 2002-2003-as évet felölelő nemzeti újjáépítési stratégia, amely az intézményi háttér, közösségépítés, a béke megteremtése és az emberi jogok tiszteletben tartása, végezetül a gazdaság helyreállítása terén igyekezett eredményeket elérni. Az ország gazdaságának húzóágazata a térség többi országához hasonlóan a mezőgazdaság. Az agrártermelés az ország GDP-jének 53%-át adja annak ellenére, hogy a termőföld aránya a trópusi éghajlaton fekvő országban igen alacsony, alig hét százalék; az öntözött területek nagysága csupán 291 km2, míg az ország teljes területe meghaladja a 71 ezer km2-t.52 az ország fő terménye a kávé és a kakaóbab, ám a termelés még nem éri el a háború előtti szintet. A további fejlesztéshez szükség van nemcsak a termesztés módjának megváltoztatására vagy jó termésátlagot hozó vetőmag alkalmazására, hanem utak, piacok kiépítésére is. Az ipari bányászat, a vasérc- és bauxittermelés a polgárháború előtt a kormány fő bevételét alkotta. A világpiaci árak esése, valamint az alacsony vastartalom, és az alacsony készletek miatt a bányákban pillanatnyilag nem érné meg újraindítani a termelést. Kivétel ez alól a gyémántbányászat. 2003-ban újraindult a termelés,

52

http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/sl.html. Letöltés ideje: 2005.12.02. 12:23 37

munkahelyet teremtve ezzel a lakosságnak. A kormányzati ellenőrzés hiányában azonban a csempészet jobban virágzik, mint a legális termelés.53 A tengerparti országban a halászat pillanatnyilag nem áll kormányzati szabályozás és fejlesztés alatt. A megfelelő halászati fejlesztési stratégiák kidolgozása elsődleges feladata az államnak. Hosszú távon minden halásztelepet nagymértékben fejleszteni

lenne

szükséges.

A

feldolgozóipar

részesedése

Sierra

Leone

nemzetgazdaságában igen alacsony, alig éri el a bruttó nemzeti össztermék 5%-át. A szolgáltatások a GDP 23%-át teszik ki. A külföldi működő tőke a polgárháború és a hatalmas méreteket öltött korrupció miatt szinte egyáltalán nem volt jelen az országban 2001-ben. A tengerparti vizekben kutatók kőolajat találtak. A feltárásra és kitermelésre pillanatnyilag nincsen befektető, így nem tudni pontosan, mekkora olajkészletek vannak a szárazföldi talapzatban. Amennyiben bebizonyosodik, hogy nagy mennyiségű olaj van Sierra Leone felségvizei alatt, és megkezdődne a kitermelés, annak mindenekelőtt munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő hatása lenne, és kedvező irányba mozdítaná az állam exportbevételeit. Sierra Leone legfőbb feladatai közé tartozik a szegénység elleni küzdelem. A polgárháború óta eltelt hat évben a szegények száma nem csökkent, a népesség közel 82%-a ma is a szegénységi küszöb alatt él. Az ínség csökkentéséhez az ország a nemzetközi szervezetektől is jelentős anyagi támogatást kap – segélyekhez jut a Nemzetközi Valutaalap, az ENSZ és természetesen az Európai Unió erre a célra elkülönített forrásaiból is. Az 1995-99-es időszakban a GDP reálértéke éves szinten átlagosan 6%-kal csökkent. A béke beköszöntével a bruttó nemzeti össztermék kiugróan magas szinten nőtt, és ez a tendencia ma is tart. Ugyanakkor az infláció az 1999-es három számjegyről fokozatosan csökken, 2001-ben a regisztrált infláció mértéke már csak 2,2%. A fiskális politika tervei között szerepelt az infláció 5% alatt tartása, azonban ez, egy rövid deflációs időszakot követve 2002-ben (-4%), 2004 végére ismét 16% fölé ugrott.54 A gazdasági stabilitás nagymértékben függ a külföldi segélyezéstől. 2001-ben a nemzeti össztermék csak az ország költségeinek 47%-át fedezte. Bár az állam jövedelme megduplázódott, ez még mindig igen alacsony. A jövedelem 67%-át teljes mértékben az 53

Sierra Leone éves gyémánttermelésének négyötöde csempészet útján kerül ki az országból, jelentős bevételtől fosztva meg ezzel az államháztartást. 54 http://ddp-ext.worldbank.org/ext/DDPQQ/report.do?method=showReport. Letöltés ideje: 2005.12.02 15:35 38

importköltségekre fordítják. A költségvetés hiánya éves szinten tartósan a GDP 8-9%-át teszi ki, és várhatóan növekszik. Sierra Leone a Világbank adatai szerint egyike a súlyosan eladósodott országoknak. Épp ezért a világ szervezetei mindent megtesznek, hogy további pénzügyi forráshoz juttathassák az országot, hozzásegítve ezzel a gazdasági megerősödéshez, a szegénység leküzdéséhez, majd a kilábaláshoz. Az ország külkereskedelme a 90-es években gyakorlatilag összeomlott. A kereskedelem amerikai dollárban mért értéke az 1992-es 149 millió dollárról 1999-re 4,5 millió dollárra olvadt. Az egyoldalú gazdaság fő exportcikke a gyémánt és a bauxit. Az import értéke minden évben meghaladja az export értékét. Sierra Leone kormányának legfőbb célja a stabil makrogazdaság elérése és fenntartása, valamint a privát tőke bevonása a gazdaságba, a privatizáción keresztül. Ennek a célnak az eléréséhez bizton számíthat a nemzetközi közösség támogatására azt követően, hogy az elmúlt hat évben komoly sikereket ért el a gazdaság talpra állításában, amelyet a tartósan növekvő gazdasági mutatók is jól jellemeznek. Togo 3 százalékos gazdasági növekedést produkált 2003-ban annak ellenére, hogy a nemzetközi közösség magára hagyta az államot. A bányászat, a mezőgazdaság és a tengeri árufuvarozás már ismert okból való fellendülése elősegítette a gazdaság élénkülését, és deflációt okozott (-2,6%) a frankofón nyugat-afrikai országban. Togo a térség harmadik legszegényebb országa. A 4,9 millió lakosú ország fővárosa Lomé, a korábbi EK-ACP – megállapodások aláírásának színhelye. Togo 1960-ban vált függetlenné Franciaországtól. Az 56 ezer négyzetkilométeren fekvő ország éghajlata, észak – dél irányban hosszan elnyúló alakja miatt igen változatos. Népességének 65%-a foglalkozik mezőgazdasággal; az ország területének közel fele a változatos éghajlati adottságok miatt művelésre alkalmas, bár csak elenyésző hányada van rendszeresen öntözve (1998-as adatok szerint mindössze 70 négyzetkilométer).55 Az ország fő exportcikkei közé tartozik a kakaóbab, a kávé és a gyapot. A három termény együttesen körülbelül az ország exportbevételeinek 40%-át alkotja. Fő természeti kincsei a foszfát, a mészkő és a márvány; Togo korábban a világ negyedik legnagyobb foszfát-előállítója volt. Az ország infrastruktúrájának romlásával, a sorozatos áramkimaradásokkal azonban a termelés megbízhatatlanná vált, és már nem folyik akkora ütemben, mint korábban. Érdekes megfigyelni, hogy Togo esetében, amíg a gazdaság a számadatok szerint stagnált, ezalatt milyen változások következtek be az ipar struktúrájában. Bár a 55

http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/to.html#Geo. Letöltés ideje: 2005.12.02, 19:23 39

foszfátbányászat drámaian lecsökkent, egyéb gazdasági ágak teljesítménye nőtt, főként a szomszédos országokban előállított termékek reexportja iránt nőtt a kereslet. Ennek ellenére az ország gazdasága, ha lassú ütemben is, de tartósan növekszik. Főleg a kedvező időjárásnak és a jó termésátlagoknak köszönhetően a növekedés mértéke 2001 óta átlagosan évi 3,5%. A gazdaság erőteljesen függ a mezőgazdaságtól, a GDP közel 40%-a itt realizálódik. Togo bruttó nemzeti összjövedelmének közel 36%-át a szolgáltatóipar adja. Ez a térség országainak gazdasági struktúráját tekintve igen magas, és magyarázata az ország földrajzi fekvésében keresendő. A loméi kikötő méltán vetélytársa a konkurens Accra vagy Cotonou kikötőinek. Az északi szomszédos országok Togón keresztül juttatják ki áruikat a Csendes-óceánra, a keleti és a nyugati szomszédok pedig az országot keresztülszelve hozzák-viszik áruikat a szárazföldön. Togo tagja mind az ECOWAS-nak, mind pedig vámuniót alkot a WAMZ tagállamaival. Az ECOWAS-országoktól függetlenedett Mauritánia gazdasági mutatói is javultak, a 1991-2003-as években a reál GDP 4,2%-os átlagos növekedést mutatott. A sivatagi területen található, száraz éghajlatú országban mezőgazdasági termelés jóformán nem folyik. Az iszlám vallású ország népessége nem érte el a hárommillió főt 2004-ben. Az egy főre jutó alacsony, mindössze 420 dolláros nettó jövedelem az északafrikai Maghreb-országokhoz csatlakozott Mauritániát az egyik legszegényebb országok közé sorolja. 6. 3 A régió legkevésbé fejlett államai és az Európai Unió kapcsolatrendszerének elemzése az országstratégiai jelentések alapján56 A világ legszegényebb országai közé tartozik a nyugat-afrikai Sierra Leone és Bissau-Guinea. Az egy főre jutó évi mindössze 200, illetve 16057 amerikai dollár bruttó nemzeti jövedelemmel rendelkező államok trópusi területen fekvő, kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező országok. A kis területen fekvő országokban a termőföldek területe igen alacsony, ennek ellenére a népesség több mint 80 százaléka él a mezőgazdaságból. Az elmaradott országokban, ahol az infrastruktúra szintje igen 56 57

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/csp_en.cfm. Letöltés ideje: 2005.11.09, 22:12 World Development Indicators Database 2004; A Világbank adata, 2004 40

alacsony, a gazdaság a legkevésbé diverzifikált, és a politikai vezetés sem mindig az állami érdekeket tartja szem előtt, nehéz pozitív gazdasági eredményt elérni. Sierra Leonéban ez mégis sikerült az elmúlt időszakban, köszönhetően a politikai stabilizációs folyamatok megkezdődésének. Bissau-Guinea és az Európai Unió kapcsolata az új évezredig főként a segélyezésben volt jelentős. Az elsődleges segélyező uniós tagállamok Portugália, Hollandia és Franciaország, valamint az utóbbi időszakban Svédország, amely a kilencvenes évek végétől van jelen az országban. A VI. Európai Fejlesztési Alap elsősorban a rurális fejlesztésre fókuszált. A VII. és a VIII. EDF nemzeti fejlesztési programjai az infrastruktúra, azon belül is a közlekedés fejlesztésére fordítottak nagyobb figyelmet. Az Európai Unió jelentős összeggel, 17,2 millió euróval támogatta a gazdasági reformok megvalósítását. Segítségével valósult meg az import általános programja is, amely a pénzügyi stabilitás megteremtését szorgalmazta, hogy az ország sikerrel csatlakozhasson a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Az Európai Unió továbbá támogatja Bissau-Guinea regionális integrálódását Nyugat-Afrikában, valamint elősegíti az afrikai luzitán országokkal58 való együttműködését. 1980 óta halászati együttműködési egyezmény van életben Bissau-Guinea és az Európai Közösség között; a Közösség folyamatos pénzügyi és technológiai segítséget nyújt az országnak. A IX. EDF értelmében 2001 és 2006 között 51 millió eurós pénzügyi kompenzációt folyósít az EU, amelynek első lépéseként 2001 februárjában 6,5 millió eurós kezdő támogatást juttattak a halászat fellendítése céljából. Az Európai Fejlesztési Bank nem hajtott végre jelentős intervenciókat az országban. Egy 1984-ben aláírt megállapodás értelmében az európai szervezet támogatta egy kikötő fejlesztését, továbbá 1996-ig az ipari halászat fejlesztésére szabadított

fel

pénzeszközöket.

Európai

segítséggel

jött

létre

két

nagyobb

magánvállalat; egy cipőgyár illetve egy üdítőital-gyár, melynek létrehozásában helyi kereskedelmi bankok is közreműködtek. A VIII. EDF célkitűzései a mezőgazdaság fejlesztése tekintetében sajnálatos módon a háború miatt nem valósultak meg – az országban a béke megteremtése kapott prioritást. A közlekedés fejlesztése is jelentős késedelmet szenvedett: utak, hidak építése 58

Luzitán országok: volt portugál gyarmatok (Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, Zöld-foki Szigetek és Sao Tomé és Principe) 41

maradt félbe. A fegyveres konfliktus végeztével az ország vezetése a helyreállításra volt kénytelen a figyelmét fordítani. Az európai uniós tagállamok közül Portugáliának van a legjelentősebb segítségnyújtási megállapodása Bissau-Guineával; 2000 és 2002 között az európai ország 40 millió eurós támogatást nyújtott volt gyarmatának. Ennek jelentős részét a régióban való megjelenésre, és a regionális pozíciók megerősítésére fordították, nevezetesen a Portugál Nyelvű Országok Közösségében59, a WAEMZ-ben, valamint az ECOWAS-ban. Portugália további segítséget nyújtott a kultúra, az egészségügy, a közintézmények, a privátszféra támogatására, valamint a környezetvédelemre. A polgárháború idején Franciaország jelentős együttműködési programmal igyekezett az ország funkcióit ellátó intézményeket, a termelőipart és a munkaerőt támogatni. 2000-2002 között 5 millió euróval járult hozzá a regionális integráció és a közegészségügy, valamint a demokrácia megerősítése, ezen belül az állami hivatalok, a parlament, a legfelsőbb bíróság megalakulásához és működéséhez. Támogatta továbbá önálló szervezetek eszközvásárlásait is. Hollandia a polgárháború kitörése előtt főként az egészségügy, az oktatás, a víz- és környezetvédelem fontosságát emelte ki egy multiszektorális program keretében. Támogatta továbbá az emberi jogok védelmét, a lakosság lefegyverzésének programját; segíti az országot a szegénység elleni küzdelemben, a civil szféra megerősítésében is. Svédország a humanitárius segítségnyújtás, valamint az oktatás színvonalának emelése, és ezek lehetőségeinek feltárását végzi. A spanyol kormány együttműködési programot hozott létre BissauGuineával a termőföldek öntözésének megoldására, valamint laboratóriumot létesített az állati eredetű élelmiszerek minőségvizsgálatára. Figyelmet szentel a kesudió-export fejlesztésére, és a vidéken élő nők hátrányos helyzetén is próbál enyhíteni. A Közösség és Sierra Leone együttműködése Nagy-Britannia 1973-ban történő csatlakozását követően, az első Loméi Konvencióval kezdődött. Minden, az Európai Közösség és az ACP-országokkal kötött megállapodás figyelmet fordított az időközben súlyosan eladósodott Sierra Leonéra is, és mindegyik együttműködési forma nagy hangsúlyt fektetett a szegénység elleni küzdelemre, majd 1999 után a béke megteremtésére. 1994 és 2004 között több mint százmillió eurós támogatás érkezett az országba az Európai Unió által finanszírozott Európai Fejlesztési Alap jóvoltából. A VII. EDF 59

La Communauté de Pays de Langue Portugaise – CPLP; Portugál Nyelvű Országok Közössége 42

keretein belül 30 millió eurót fordíthatott az ország az infrastruktúra fejlesztésére, a menekültek visszaköltözésének támogatására, és a termőföldeken a termelés újraindítására. A tervek szerint több mint 70 millió euró érkezik az országba 2001 és 2007 között a VIII. EDF során futó projektek révén, amely egyrészt folytatja a korábban megkezdett rehabilitációs programokat, másrészt igyekszik az intézményi és pénzügyi stabilitást elősegíteni. A legtöbb anyagi ráfordítást a Fejlesztési Alap az egészségügyre, és az egészségügyi intézmények felállítására tervezi fordítani. Az Európai Fejlesztési Alapon kívül Sierra Leone további pénzügyi segélyt kapott az ECHO-tól, 2002 és 2004 között körülbelül 23 millió euró került felhasználásra az egészségügy javítása, az oktatás fejlesztése, a higiéniai körülmények és az ivóvízellátás szélesítése céljára. Az Európai Fejlesztési Bank mindössze egy alkalommal nyújtott segítséget a világ egyik legszegényebb államának, amikor is 1992-ben két nagyobb összegű kölcsönnel támogatta egy erőmű helyreállítását. Az időközben kitört polgárháború miatt nem kerülhetett sor egy másik EFB-intervencióra, amikor a bányászati szektor támogatásának fontossága került előtérbe. Nagy-Britannia az egyetlen EU-tagállam, amelyik teljes körűen képviselteti magát Sierra Leonéban. A britek tízéves fejlesztési tervet is aláírtak a fogadó kormánnyal a szegénység leküzdése érdekében. A program 2012-ig határoz meg feladatokat a fenti témában. További tagállamok, például Ausztria, Dánia, Franciaország, Írország, Olaszország és Svédország tiszteletbeli konzulok révén képviseltetik magukat és országaik gazdaságát a nyugat-afrikai országban. Egyedül Németországnak van konzuli hivatala a fővárosban, Freetownban.60 Az Európai Unió mindennél fontosabbnak érezte és érzi a konfliktusok gyors és hathatós felszámolását a térségben. Az Unió maga nem, de tagállamai rendre küldenek békefenntartókat azokba az országokba, ahol a lakosság biztonságát, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését nem látják biztosítottnak. Ez történt 1999-et követően Sierra Leonéban is, ahol a brit hadsereg békefenntartó katonái teljesítettek szolgálatot. Gambia az első Loméi Konvenció aláírása óta folyamatosan jut európai forrásból segélyekhez. Az ország 1975 és 1998 között összesen 85 millió eurós 60

Forrás: http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/sl_csp_en.pdf#zoom=100, Sierra Leone – European Community Country Strategy Paper and National Indicative Programme for the period 2003-2007, signed in Brussels, June 2003; Sierra Leone – Európai Közösség Országstratégia és nemzeti kezdeményezési program a 2003-2007-es időszakra, kelt Brüsszelben, 2003. júniusában. Letöltés ideje: 2005.11.06, 23:02 43

támogatást kapott, de az együttműködést megakasztotta a katonai diktatúra rövid ideig tartó hatalomra jutása. A VIII. EDF később került aláírásra, és csak 1999-ben kezdődhetett meg a segélyek folyósítása, amelyet az ország elsősorban az elmaradott vidéki területek fejlesztésére fordított. Ezt megelőzően a VI. és a VII. EDF is körültekintően került felhasználásra. Több projektet finanszíroztak belőle, melyeknek célja volt a nők helyzetének javítása, valamint a nagyobb összhang és együttműködés megteremtésére a helyi közösségek és a projekteket irányító adminisztratív szervezetek között. Mindegyik együttműködés fontos eleme volt természetesen a szegénység elleni küzdelem is. A Loméi Konvenciók alatt az ország összesen 12,4 millió eurós hitelt vett fel az Európai Fejlesztési Banktól. Ezt és az előbbi számadatot a többi régióbeli országgal összehasonlítva egyáltalán nem mondható, hogy sok financiális eszköz állt volna Gambia rendelkezésére az Európai Közösség jóvoltából. Az EU-tagországok közül egyedül Nagy-Britannia vesz részt az ország gazdasági életében makrogazdasági szinten. A többi tagország, például Luxemburg, az NGO-k programján keresztül közvetve támogatják Gambia államát.61 Togo gazdasági válságát súlyosbította a tény, hogy 1993-ban az Európai Unió megszakította társult tagsági viszonyát az országgal az emberi jogok folyamatos megsértése és a demokrácia hiánya miatt. Ugyanígy tett Franciaország, a korábbi gyarmattartó is. A Cotonou-i Megállapodás óta a helyzet normalizálódni látszik azt követően, hogy Togóban 2003-ban megtartották az első demokratikus, és csalásoktól mentes parlamenti választásokat. Az Európai Unió üdvözölte a voksolást, ám további elővigyázatosságra intette a nyugat-afrikai országot, a sérülékeny demokrácia védelme érdekében. 62 Az EU és Togo kereskedelmi kapcsolatai igen alacsony szinten realizálódnak. 2002-ben Togo exportvolumenének mindössze 18%-a kelt el az európai uniós piacokon, összesen 75 millió euró értékben. Az exportált javak főleg mezőgazdasági termékek: kakaóbab, olajos magvak és mélyhűtött hal voltak.63 Az Unió ugyanebben az évben 422 61

The Gambia – European Community Country Strategy Paper and Indicative Prgramme 2002-2007, Brussels 2002; Gambia – Európai Közösség, Országot támogató stratégia és program a 2002-2007 közötti időszakra, Brüsszel, 2002 62 http://www.eu.int/comm/development/body/country/country_home_fr.cfm?cid=tg&lng=fr&status=new Letöltés ideje: 2005.11.08, 22:43 63 http://trade-info.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113164.pdf#zoom=100&page=72. Letöltés ideje: 2005.12.02, 21:55 44

millió euró értékű árut, az összes import 68%-át értékesítette az afrikai országban. A főbb importált termékek kőolajszármazékok (20%), gyógyszeripari termékek (7,8%), valamint motorok és egyéb autóipari termékek (7,7%) csoportjából álltak.64 Libéria a térség szintén rendkívüli mértékben szegény országa. Gazdasági adatok csak csekély mértékben állnak rendelkezésre – az ország statisztikai adatszolgáltatása nagymértékben hiányos. Az elmaradott infrastruktúrájú ország nagyban rászorul az Európai Unió által nyújtott segélyre, ami csak a 2001-ben megkezdődött együttműködési tárgyalások megkezdését követően juthatnak el a nyomorgó országba. Az ország exporttermékei a gumi, a gyémánt, kakaó és kávé, valamint a nemesfa, de az export mértéke csekély. Az Európai Unió a legfőbb kereskedelmi partner, a gumitermelés és nemesfémek legnagyobb részét Dánia, Németország és Lengyelország vásárolja. Az ország élelmiszerszükségleteit a környező országokból szerzi be, az ipari termékek főként a Távol-Keletről, és természetesen az Európai Közösség országaiból származnak. Az ország legfontosabb segélyezői az IMF és a Nemzetközi Valutaalap. Az Európai Unió ECHO-szervezete humanitárius célokra fordítandó segélyeket juttat az országba, melynek célja az életkörülmények javítása és a menekültek hazaköltözésének elősegítése. A korábbi és a IX. EDF legfontosabb célja a polgárháborúk során megsemmisült minimális infrastruktúra helyreállítása. A fentiek keretében az országba évente körülbelül 100 millió euró támogatás érkezik az Európai Unióból. 6. 4 Nyugat-Afrika közepesen fejlett országai és az Európai Unió Guinea volt az első ország a szub-szaharai térségben, amely kivívta függetlenségét 1958-ban. A függetlenedéskor hatalomra került diktátor, Sékou Touré elnök azonban országát 26 éven keresztül teljes elszigeteltségben tartotta, még az afrikai frankofón országok alkotta szövetségben sem képviseltette országát. 1984-es halálát követően kezdődhetett csak meg a Guineai Köztársaság régióba való integrálódása, immáron hathatósabb európai támogatással. Ehhez mindenekelőtt a gazdasághoz elengedhetetlen infrastruktúrát, valamint a vidéket tartotta fontosnak fejleszteni az Európai Közösség. 64

http://trade-info.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113166.pdf#zoom=100&page=72. Letöltés ideje: 2005.12.02, 21:56 45

A 2000. évi Cotonou-i Megállapodás megkötését követően a Guineai Köztársaság és az Európai Közösség 2002. augusztusában írta alá a közös stratégiai terveket tartalmazó kétoldalú megállapodást, ami alapján mindkét fél fontosnak tekinti a 2002-2007 közötti időszakban a Maastrichti Szerződés és a Cotonou-i Megállapodás által lefektetett alapelveket, és közös megoldást keres a szegénység és az elmaradottság leküzdésére, a fejlődés elősegítésére a gazdaság életének minden területén. 1985-ben kezdődhetett meg a vidékfejlesztés, az úthálózat javítása és a meglévő infrastruktúra modernizálása. 1988-ban megindult a privatizációs folyamat, elsőként Guinea közlekedési vállalatai kerültek magánkézbe. Fontos célkitűzés volt a mezőgazdasági termelés és a bányászat színvonalának és eredményességének növelése, és a kereskedelem fejlesztése. A célkitűzéseket a VIII. EDF keretén belül tervezték megvalósítani. Egy 1997-ben készült európai uniós tanulmány olyan problémákat helyezett előtérbe, mint a természeti erőforrások védelme, a termelés megkönnyítése, a termelők pénzügyi támogatásokhoz való hozzásegítése, továbbá az egyéni, a kollektív és az intézményi kapacitások megerősítése. A VI. és a VII. fejlesztési program keretében az oktatás és az egészségügy kapott támogatást a közösségtől. 1990 és 2000 között az Európai Fejlesztési Bank a bányászatnak nyújtott 15 millió eurós hitelt Guinea-ban, míg az agráriparnak, azon belül a pálmaolaj- és kaucsukgyártásnak 14 milliós anyagi segítséget juttatott. 45 millió eurót hitelezett továbbá a hőenergia és a vízenergia előállításához alkalmas berendezések telepítéséhez, támogatta a villamosenergia-hálózat fejlesztését a fővárosban, Conakryban, és segítségével támogatást nyert a turizmus illetve a szállodaipar is, 10 millió euró értékben. A Közösség és a Bank tevékenysége szerencsésen kiegészítette egymást. Az Európai Uniót és a Világbankot követően Franciaország nyújtja Guinea-nak a legnagyobb mértékű támogatást a fejlesztés számos területén, melyek közül a legfontosabb a vidék felzárkóztatása és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. Németország elsősorban az egészségügy és az oktatás területén igyekszik segíteni az afrikai országot, egyúttal fellép a környezet védelme érdekében is a bányák környékén az ország belsejében. Az Európai Unió a IX. EDF keretében mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen Guineában legyőzni a szegénységet, illetve, hogy az országot hatékonyan integrálhassa a világkereskedelembe. Ennek megvalósítása érdekében célja a kormányt a szektorális munkában támogatni, illetve a makrogazdasági mutatók javításán fáradozni a szegénység csökkentése érdekében. Gazdasági jellegű megállapodás az 1983 óta 46

fennálló halászati egyezmény, amely lehetővé teszi európai felségjelű hajók számára a halászatot

Guinea

felségvizein.

Az

egyezményt

legutoljára

2000/2001-ben

módosították, melynek során a kitermelhető halmennyiség kvótáját felemelték évi 4,000 tonnára. Az ECHO igyekszik támogatást nyújtani annak az akut problémának a kezelésében, ami az elmúlt időszakban nehezedett Guinea-ra. Az elmúlt évben véget ért polgárháború elől menekülő Sierra Leone-iek, valamint a Libériában uralkodó diktatúrát maga mögött hagyó, körülbelül 400,000 menekült átmeneti befogadása súlyos anyagi és erkölcsi terhet ró a fogadó országra, amelynek vállalásában az EU segélynyújtó szervezete a guineai állam mellett áll. 1995 és 2000 között 10 millió euró támogatás érkezett az országba erre a célra. A tagállamok külön is felléptek a helyzet könnyítése érdekében: a 2000/2001-es év folyamán Spanyolország jelentős anyagi támogatást nyújtott Guinea-nak az éhezés leküzdésének segítése érdekében, Németország technikai felszerelésekkel, míg Belgium rendszeres gyógyszerszállítmányokkal igyekezett javítani a kialakult helyzeten. Guinea legfőbb kereskedelmi partnere az európai országok alkotta közösség. 1996-os adatok szerint Guinea exportjának 39%-a irányult az EU-ba, és az összes import 45%-a származott valamelyik európai uniós tagállamból. Az exportkereskedelem fő célországa az Unió területén Belgium (14,8) és Írország (9,7%) volt, az import főképpen

Franciaországból

(17%)

és

Belgiumból

(8,4%)

érkezett.

Az

alumíniumtermékek exportjának nagysága 52,5%, az arany és a nyersgyémánt - export együttesen az összes kivitel több mint 28%-át alkotta. Az Európai Unióból finomított kőolajszármazék, cigaretta és gyógyszerek érkeztek a legnagyobb mennyiségben, a gépipari termékek és ruhaneműk mellett.65 A nyugat-afrikai régióban Guinea-nak Elefántcsontparttal vannak jó gazdasági kapcsolatai – nem beszélve a határok menti illegális csempészetről, melynek mértéke, és az okozott kár nagysága felbecsülhetetlen. Burkina Faso 2000-ben még a világ legszegényebb országai közé tartozott. A szerencsés időjárás, és a világpiacon a gyapot árának növekedése azonban kedvezően hatott az ország gazdaságára. Az így többletbevételhez jutott ország, melyet az Európai Unió is kiemelkedő mértékben támogatott, mára növelni tudta bruttó nemzeti

65

http://trade-info.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113164.pdf#zoom=100&page=72. Letöltés ideje: 2005.12.04, 21:15, és http://trade-info.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113166.pdf#zoom =100 &page Letöltés ideje: 2005.12.04, 21:15 47

össztermékét, és valamelyest javult az ország életszínvonala is. Az európai fejlesztési alapból Burkina Faso rendszeres forrásokhoz jutott – a VII. és VIII. EDF keretein belül összesen 350 millió eurót fordíthatott az ország a közvetlen infrastrukturális fejlesztésekre és a szegénység elleni fokozott küzdelemre. Az Európai Fejlesztési Bank kedvezményes hiteleit 1990 és 2000 között az ország a villamosításra fordította. Az EU tagországai külön is nagy mértékű segítséget nyújtottak a nyugat-afrikai országnak. Németország támogatta az ipar diverzifikációját, az úthálózat fejlesztését, az egészségügyet és az ivóvízellátás javítását. Hasonlóképpen támogatta Belgium is az előbbieket, és a vidék fejlesztésének lehetőségét kereste. Dánia, mint Burkina Faso legnagyobb támogatója, minden eszközzel támogatta a víz- és energiahálózat fejlesztését, a kormányzás és az igazságszolgáltatás modernizálását és decentralizálását is. További segítséget nyújtott humanitárius és iparfejlesztési céllal Spanyolország (napenergia), Ausztria (technikai fejlesztések, természetes erőforrások), Franciaország (egészségügy) valamint Olaszország, Hollandia és Luxemburg.66 Mali segélyezési programja szinte mindenben hasonlít a hasonló gazdasági fejlettségű szomszédos államok, Burkina Faso és Benin gazdasági fellendítésének programjához. Mali és Benin is részesült az európai fejlesztési alapok juttatásaiból, körülbelül ugyanakkora mértékben, természetesen. Mindkét ország gazdaságának fejlődését elősegítette az európai segítség az utak, a közlekedés, az infrastruktúra szolgáltatásának javítása, és a szegénység csökkentésére irányuló intézkedések. Ennek eredményeként mindkét ország jelentős gazdasági fejlődést könyvelhetett el az ipar és elsősorban a mezőgazdaság terén. Benin gyapottermése megtöbbszöröződött az elmúlt 3 évben, és Mali agrártermelése is fejlődött annak ellenére, hogy az országnak rendkívül kis része, csupán 4%-a alkalmas földművelésre. A két országot azonos módon és szinte azonos összegekkel támogatják az Európai Közösség tagállamai. Dánia és Hollandia közvetlen pénzügyi eszközökkel támogatják a költségvetés reformját, míg Franciaország és Németország a két nyugatafrikai állam adminisztratív szervezetére és makroökonómiai struktúrájára kíván hatni.

66

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/bf_csp_fr.pdf#zoom=100. Letöltés ideje: 2005.12.11 19:20 48

A segélyező országok számos projekt megvalósítása érdekében összefognak; ilyen a közlekedés fejlesztése, az oktatás és az egészségügy színvonalának emelése.67 A Zöld-foki szigetek helyzete sajátságos a térségen belül. A kicsiny szigetország 1975-ben vált függetlenné Portugáliától – ez az oka annak, hogy a Zöldfoki Köztársaság, a szigetcsoporthoz tartozó Madeirával és a Kanári-szigetekkel ellentétben ma nem az Európai Unió tagja. A térség legstabilabb államának európai uniós felvételéért emelt szót 2005. elején a volt portugál köztársasági elnök, Mario Soares, és nem kizárt, hogy mozgalma eredményesen fog zárulni. Érvei között szerepel az is, hogy a katolikus ország hidat képezhet az európai és afrikai kontinens között, ezzel segítve elő a nyugat-afrikai régió kapcsolódását Európához és a világhoz.68 Az ország a függetlenedése óta eltelt 30 évben összesen körülbelül 200 millió euró értékben kapott támogatást az Európai Közösségtől. Mára már nincs szüksége a támogatások növelésére; gazdaságának alapja a szolgáltatóipar, ami a GDP 66%-át alkotja. Ezt követi az ipar részesedése 21,9%-kal, majd a csekély méretű mezőgazdasági területeken folyó földművelés, amely 12,1%-kal részesedik a GDP-ből. Az ország fejlett turizmussal, és immáron fejlett infrastruktúrával rendelkezik. A szigetcsoport legfontosabb partnere az EU-ban mindenekelőtt Portugália, amely gazdasági, pénzügyi és politikai kapcsolatait is magas szinten ápolja a Zöld-foki Köztársasággal. Portugáliát követi Ausztria, amely segélyezésében főként a vidéki kisés mikrovállalkozások támogatását segítette elő. Belgium a függetlenedést követő időszakban főként élelmiszersegélyekkel támogatta az országot. Németország és Franciaország

a

vízhálózat

és

energiaellátás

fejlesztésében,

valamint

a

technológiatranszferben ad hathatós támogatást a kicsiny szigetországnak. A holland kormány a zöld-foki szigeteki természet védelme és a környezet megóvása terén áll az ország mellett. Az Európai Unió tagállamaival folytatott kereskedelmi kapcsolatok során a szigetcsoport termékeinek legnagyobb része az európai piacon talál gazdára. A textil-és cipőipari termékek, valamint hal- és bőráru export ellentételezésekén az ország élelmiszert, ipari termékeket és járműveket vásárol európai partnereitől. 67

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/scanned/ml_csp_fr.pdf#zoom=100 és http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/bj_csp_fr.pdf#zoom=100. Letöltés ideje: 2005.12.11. 21:45 68 http://www.eurohirek.hu/modul.asp?name=cikk&file=article&sid=2141. Letöltés ideje: 2005.12.04, 23:10 49

Földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan Niger a legnagyobb szomszédjára, Nigériára van utalva a közlekedés, az áruszállítás vonatkozásában, de szoros gazdasági kapcsolatokat ápol északi szomszédaival, Algériával és Líbiával is. Niger éghajlata sivatagi, ezért szinte lehetetlen mezőgazdasági termelést folytatni az ország területén. A 11 millió fős lakosság 85%-a mégis abból igyekszik megélni. A 2004-ben 230 dolláros egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem, bár alacsonynak tűnik, mégis 40%-os emelkedést mutatott az elmúlt 20 évben. Az ország ásványkincsekben gazdag, de a szegény infrastruktúra, a népesség rossz életkörülményei nem teszik lehetővé, hogy az egészségügy, az oktatás és az élelmiszerimport előtt az urán- vagy kőszénbányászatba fektessenek nagyobb tőkét. Az ország részesült az európai országok közössége által biztosított európai fejlesztési alapokból, és az elsődleges infrastrukturális szükségletek megalapozására fordította azt. Az Unió tagországai, Németország, Dánia, Hollandia, Luxemburg és Olaszország az elmúlt időszakban további 2 – 5 millió eurós támogatással egészítették ki a közösségi juttatásokat, és fordították azt az emberek életének könnyítésére. Az Európai Fejlesztési Bank elsősorban a bányák fejlesztésének céljából nyújtott hitelt Nigernek.69 Mauritánia gazdasága erősen szeparálódik az ECOWAS országainak gazdasági életétől, mert az ország inkább az észak-afrikai volt francia gyarmatokkal, a Maghrebországokkal alkot gazdasági közösséget. Ettől függetlenül az Európai Unióval való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai, a szegény gazdaság segélyezésének módja jórészt megegyezik a régió többi országának segélyezésével. Az ország helyzete a sivatagi jellegéből fakadóan speciális, mert nagymértékű élelmiszerimportra kényszerül. Gazdasága a vasércbányászaton és a halászaton nyugszik, ugyanakkor a szolgáltatóipar is sokat fejlődött az 1995-1999 közötti időszakban. Nagy beruházások történtek elsősorban a szálloda- és vendéglátóiparban, valamint a közlekedés fejlesztésében. Mauritánia küzd a szegénység három formája ellen is: a pénzügyi szegénység, az életszínvonal alacsony volta és a kilátástalanság is jelen van az ország életében. A GDP reálértékének növekedése ugyan hozzájárul a szegénység mértékének csökkentéséhez, de az ország vezetésének álláspontja szerint a változás nem elég gyors. Mindenesetre, a szegények aránya 1990 és 1996 között 45%-ról 33%-ra csökkent, míg a reál GDP 69

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/ne_csp_fr.pdf#zoom=100 50

növekedése ugyanezen időszakban elérte az átlagos 4.8%-ot. Javultak az ország infrastrukturális adottságai, az oktatás színvonala és az egészségügyi ellátás minőségi javításán is dolgoztak. 1985-től 2000-ig az ország közel 335 millió euró támogatást kapott az Európai Közösségtől, amelyet főként a vidék fejlesztésére fordított. Ezen kívül finanszírozták ebből a pénzből az utak, a víz- és elektromos hálózat, valamint a higiénés körülmények fejlesztését is. Az Európai Fejlesztési Bank a kis- és középvállalkozások beindításához, a vasércbányászat fejlesztéséhez, útépítéshez nyújtott hiteleket. Mauritánia

legnagyobb

európai

támogatói

között

van

Németország,

Spanyolország és Franciaország, amelyek a fent leírtakhoz kívánnak aktív anyagi támogatást nyújtani. Mellettük a többi kisebb európai uniós tagállam, ha csekély mértékben is, de hozzájárul az ország felemelkedéséhez és gazdaságának jelentős mértékű javulásához.70 6. 5 A régió vezető államai, gazdasági helyzetük és az EU A régió legnagyobb gazdaságával rendelkeznek a kőolajtermelő országok, Nigéria és Elefántcsontpart; a reál GDP alakulását figyelembe véve őket követi Ghána és Szenegál. Mind a négy ország gazdasága folyamatosan bővült az elmúlt években, ami a régió minden országára érvényes, igaz, a fejlődés mértéke nagyban különbözik. A Miniszterek Tanácsa 2001. május 15-én tette közzé állásfoglalását Nigériáról, amelyben az Európai Unió támogatásáról biztosította Nigériát a politikai és gazdasági stabilitás, a kereskedelem és a fejlesztés minden szintjén. Ugyanakkor az EU rögzítette, milyen területeken kell Nigériának eredményeket felmutatnia a további támogatások érdekében. Az EU nagy hangsúlyt fektetett a demokrácia kultúrájának megteremtésére, az intézmények teljesítményének növelésére, a szegénység elleni küzdelem tervének kidolgozására, valamint a gazdasági növekedésre és fejlődésre. A Közösség hangsúlyozta továbbá az ország szerepét a regionális integráció elősegítésében, a konfliktus-megelőzésben és az esetleges krízisek kezelésében a nyugat-afrikai térségben. Ilyen jellegű szerepvállalás például az ECOWAS által létrehozott békefenntartó egység, az ECOMOG hadtest fenntartásában és irányításában

70

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/print/mr_csp_fr.pdf#zoom=100 51

történő hatékony nigériai részvétel, melynek során nigériai békefenntartók állomásoztak polgárháborús övezetekben Libériában és Sierra Leonéban. Az Unió támogatásáról biztosította Nigériát az átláthatóság és a gazdasági stabilitás elérésére irányuló szándékában, melynek végső célja a külföldi működő tőke eljuttatása az országba. A jelenleg az országban működő, főleg nyugat-európai (Unilever, Ericsson, Nestlé, Shell, BP) és észak-amerikai (Coca-Cola, Texaco, GE) multinacionális vállalatok mellett az állami vezetés mindent megtesz az európai középés nagyvállalatok vonzása érdekében. Az Európai Közösség céljainak legfontosabbja a szegénység elleni küzdelem, ami az ország politikájának szintén előterében áll. A hihetetlen állami (és magán-) bevételek mellett a szegénység egyre nagyobb méreteket ölt az országban. 1999-es adatok szerint, a népesség körülbelül 70%-a élt napi mindössze 1 USA dollárnak megfelelő összegből, 90% élt kevesebb, mint 2 dollárból. A vidéki területeken nagyobb volt a szegénység aránya, bár a városokban gyorsabban nőtt. Az alábbi táblázat a szegénység változását mutatja 1980 és 1996 között.

Év

Nem

Mérsékelten

Alapvetően

szegény (%)

szegény (%)

szegény (%)

1980

72,8

21,0

6,2

1985

53,7

34,2

12,1

1992

57,3

28,9

13,9

1996

34,4

36,3

29,3

5. A szegénység arányának változása 1980-199671

Amint az a Világbank adatai által elkészített táblázatból is kitűnik, alig tizenhat év alatt a kimondottan szegény nigériaiak száma majdnem megötszöröződött, míg a nem szegények száma felére csökkent. Sajnos nem áll rendelkezésemre adat az elmúlt évről, de érdekes lenne megfigyelni, vajon mennyit változott a lakosság vagyoni helyzete az 1999-ben hatalomra került demokratikus kormányzás alatt. Nigéria 2015-re célként tűzte ki a szegénységi ráta 50% alá szorítását, és ennek megvalósításához minden segítséget megkap Európától és a nemzetközi szervezetektől.

71

Forrás: Világbank – Jelentés a világ szegényégéről, 2000/2001 52

Nigéria 1976-ban csatlakozott az ACP-országokhoz. Az Európai Fejlesztési Alaptól 1995-ig összesen 528,5 millió eurós támogatást kapott. A katonai diktatúra fennállása miatt azonban 1993-ban az Európai Unió szankciókat72 vezetett be Nigériával szemben az alábbi területeken: vízumkiadás megszigorítása; a magas szintű látogatások megszüntetése,

sportszerződések

megkötésének

tilalma,

európai

katonatisztek

diplomáciai kinevezésének tilalma Nigériában székelő külképviseletekre és nigériai katonatisztek diplomáciai kinevezésének tilalma az Európai Unióban. 1995. novemberében a szigorítás tovább súlyosbodott: fegyverembargót és a katonai junta tagjainak és családjaiknak a teljes vízumtilalmát léptette életbe az Európai Unió és a Brit Nemzetközösség Nigériával szemben Ken Saro-Wiwa író és további nyolc Ogoni törzsbeli vezető két nappal korábbi kivégzése miatt. A Nemzetközösség felfüggesztette Nigéria tagságát. Az embargó 1999. júniusáig, az első demokratikus választásokig fennmaradt, azt követően teljes körűen normalizálódott. 1995-98 között európai forrásból kizárólag humanitárius célú segítség érkezett az országba, összesen 7 millió euró értékben. A diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele után, 1999-2000 során az EDF összesen 100 millió euró értékben nyújtott támogatást az országnak a kisebb települések vízellátásának javításához, a kisvállalkozások támogatásához, a gazdaság megerősítéséhez, és a nemzeti és a szövetségi nemzetgyűlés működésének javításához. Az Európai Fejlesztési Bank a nyolcvanas évek során többször nyújtott kölcsönt kedvező feltételekkel, elsősorban a privátszektor, a kis-és középvállalkozások működésének segítése, az elektromos- és vezetékes vízhálózat fejlesztése és a kőolajtermelés területén. A hitelnyújtás azonban, a visszafizetések elmaradása miatt felfüggesztésre került. Az új kormány 1999 után megkezdte a törlesztéseket, így az EIB ténykedése újraindulhatott az országban; 2004-ben került aláírásra egy 50 millió eurós hitel a kis-és középvállalatok befektetéseinek támogatására.73 Az Európai Fejlesztési Alap és az Európai Közösség, a direkt pénzügyi támogatás helyett Nigéria esetében előnyben részesíti az ország saját megvalósítási programjainak támogatását. Ennek oka főleg az állam mérete, a népesség magas száma, és a kormány nagy bevétele – ami a kőolajár jelenlegi állapota miatt csak tovább nő, és

72

http://www.asylumlaw.org/docs/nigeria/ind00b_nigeria_ca.pdf; Nigeria Country Assessment, October 2000; Nigéria országértékelés 2000. Letöltés ideje: 2005.05.19. 73 http://www.eib.eu.int/projects/loans/project.asp?loan=6318030. Letöltés ideje: 2005.12.03, 02:02 53

egyúttal a juttatható támogatás többszöröse. Ily módon Nigériának nem elsősorban pénzre, hanem tanácsra van szüksége, mind szövetségi, mind tagállami szinten. Nigéria kereskedelme a tizenötök Európájával 1990 óta évről évre ugyanúgy alakul. Nigéria kőolajexportjának közel háromnegyede, gázexportjának 8-10%-a irányul az Európai Unióba, ahonnan a legnagyobb mennyiségben, 5%-ban kőolajszármazékot vásárol. Ezt követik a motorok és gépek, 6. A Nigerian National Petroleum Corporation egyik kőolajfinomítója, Nigéria

majd a gyógyszerek és egyéb élelmiszeripari termékek. Érdekes megfigyelni, hogy a kőolajon és gázon kívül csak a nigériai kakaóbab és földimogyoró talál vevőre az európai piacon, ami a termékszerkezet egysíkúságára utal.74

A térség másik kőolajtermelője Elefántcsontpart. Bár a termelés üteme a bizonytalan politikai helyzetben az elmúlt öt évben lassult, a kőolaj magas világpiaci ára következtében az ország őrzi vezető gazdasági pozícióját. Jelentős a mezőgazdasági termelés is az országban: a GDP 30%-át előállító mezőgazdaság az export értékének 70%-át alkotja. Legnagyobb mennyiségben egzotikus gyümölcsöket exportál a környező országokba és Európába. Jelentős a gyapotexport, és nem feledkezhetünk meg a kávé- és kakaótermesztés jelentőségéről sem. Az ipar GDP-ből való 22%-os részesedése főként élelmiszeripari termékek és textilfélék előállításából áll össze. A szolgáltatóipar nagy fejlődésnek indult az elmúlt időszakban. A telekommunikációs cégek hatalmas üzleti forgalmat bonyolítottak, és jórészt azok állították elő azt a nyereséget, amely a GDP 48%-át alkotta 2001-ben. A 2002. szeptemberében kirobbant zavargásokat követően az országban elharapódzott az erőszak. A béke helyreállítása érdekében Franciaország csapatokat küldött az országba. Az idegenlégió jelenleg is az országban állomásozik, mert időről időre kiújulnak az ország életét megbénító csatározások. Franciaország azonban nagy mennyiségű segélyt is juttat az országba. A béke megteremtésén túl feladatának tekinti az infrastruktúra fejlesztését, a betegségek elleni küzdelmet, az oktatás színvonalának

74

http://trade-info.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113166.pdf#zoom=100&page=72; http://tradeinfo.cec.eu.int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113162.pdf#zoom=100&page=72;http://trade-info.cec.eu. int/doclib/docs/2003/june/tradoc_113164.pdf#zoom=100&page=72. Letöltés ideje: 2005.12.04, 02:29 54

emelését.

A

szociális

szféra

különböző

területeit

további

három

tagállam,

Spanyolország, Németország és Belgium segélyei is támogatják.75 1999-ben az Európai Unió folyósította Szenegál számára az összes segély 40%át, ezzel az ország legnagyobb támogatója volt. Ezt megelőzően a korábbi fejlesztési programok keretében az EU jóvoltából közel 400 millió eurós támogatást élvezett az 1984-2000 közötti időszakban. A Fejlesztési Bank is számottevő anyagi segítséget nyújtott a kedvezményes hitelek folyósítása révén, amely egy, Malival közösen megépítendő vízerőmű megépítését szolgálta. Az Európai Unió négy tagállama kiemelten kezelte Szenegál támogatásának kérdését. Franciaország a gazdaság számos szektorában nyújtott segítséget: az államigazgatásban, bírói döntéshozatalban teremtett kedvezőbb működési feltételeket, és sokat tett a közlekedés, úthálózat, vidékfejlesztés előmozdítása érdekében is. Németország a vidéki szegénység, az éhezés elleni küzdelemben támogatta a nyugatafrikai országot. Belgium és Luxemburg az alapvető infrastrukturális feltételek, a közegészségügy és az életminőség javítása terén bocsátott Szenegál rendelkezésére nagyobb összegű támogatást. Az európai régió többi vezető hatalma is segélyezte az országot az elmúlt évtizedekben. A támogatásoknak köszönhetően Szenegálban számos fejlesztés ment végbe és sok reform megvalósulhatott a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt. Ghána volt az első szub-szaharai állam, amely elnyerte függetlenségét 1957ben. Az anglofón ország a katonai diktatúrák korszaka után 2000-ben tartotta meg első demokratikus választását. Az Európai Közösség elsősorban az ország vidékfejlesztését, úthálózat-fejlesztését, valamint makrogazdasági fejlesztését, és a szegénység elleni küzdelmet kívánja hosszú távon elősegíteni. A térség politikailag legstabilabb állama 1995 és 2000 között összesen több mint 880 millió euró támogatáshoz jutott a nemzetközi szervezetektől, melyből 300 millió euró az Európai Közösség VI., VII. és VIII. fejlesztési támogatási programján keresztül érkezett. A pénzügyi segítséget Ghána az úthálózat-fejlesztésre, a vidék jobb vízellátására, mikrovállalkozások támogatására fordította, nem hagyva ki az egészségügy és a vidék áramellátásának javítását sem. Az EU az egészségügy támogatását kétféleképpen is szorgalmazza Ghánában; egyrészt a makrogazdasági 75

http://europa.eu.int/comm/development/body/csp_rsp/scanned/ci_csp_fr.pdf#zoom=100 55

fejlesztések révén, másrészt közvetlen pénzügyi hozzájárulással igyekszik az egészségügyi intézmények, a higiénia feltételeit javítani. Az Európai Fejlesztési Bank kölcsöneinek 85%-a az elmúlt években az energiaszektorba vándorolt, célul tűzve ki az elégséges energiaellátás biztosítását az országban, mivel a kifogástalan energiaellátás a gazdaság hosszú távú fenntartható fejlődésének az alapja. Az EIB támogatta továbbá a kis-és középvállalkozásokat is, amelyet nem elsősorban bankoknak, hanem pénzügyi intermediereknek, lízingcégeknek juttatott. A program sikeresnek bizonyult, és az első 10 millió eurós támogatás felhasználását

követően

a

Bank

újabb

9

milliót

juttatott

a

kiválasztott

lízingtársaságoknak. A ghánai kormány átfogó fejlesztési keretprogramjának részeként támogatásokat az Európai Unió szervezetén kívül további donorszervezetektől, valamint az EUtagállamoktól közvetlenül is kap. A korábban említett prioritások pénzügyi eszközökhöz jutnak azoktól az államoktól is, amelyeknek van diplomáciai külképviseletük a nyugatafrikai

országban,

Olaszországtól,

nevezetesen

Hollandiától,

Dániától,

Franciaországtól,

Spanyolországtól

és

nem

Németországtól,

utolsósorban

Nagy-

76

Britanniától.

A Ghánai Köztársaság az Európai Unióba elsősorban mezőgazdasági termékeket szállít. Az exportforgalom 34%-át a kakaóbab teszi ki. A második legnagyobb EU-ba irányuló exportcikk az alumínium, majd az arany 14, illetve 13%-os részesedéssel. Jelentős még a faanyag-, illetve a halexport. Az export teljes értéke 2002-ben meghaladta az 1 milliárd eurót. Az Európai Unió tagállamai a legnagyobb arányban elektromos berendezéseket, gépipari termékeket, kőolajszármazékokat és használt ruhát szállítanak az országba, körülbelül az exportnak megfelelő értékben. Sajátos adat, hogy az ország kereskedelmi mérlege pozitívba fordult 2001-2002-ben.

76

Ghánai Köztársaság – Európai Közösség, Országot támogató stratégia és program a 2002-2007 közötti időszakra 56

7. NYUGAT-AFRIKA

ÉS AZ

EURÓPAI UNIÓ,

AZON BELÜL

MAGYARORSZÁG

ÜZLETI

LEHETŐSÉGEI – KUTATÁS

Dolgozatom befejező részében a két világgazdasági régió meglévő gazdaságikereskedelmi

kapcsolatainak

milyenségét

kívánom

vizsgálni

a

kis-

és

középvállalkozások szintjén. A téma milyenségéből fakadóan reprezentatív felmérés készítésére nem lett volna lehetőség, ezért a kutatás módszerének a mélyinterjút választottam. Az interjúk során, valamint a napi külföldi és magyar sajtó tanulmányozását követően arra kerestem a választ, milyen a két gazdasági régió kapcsolata, mik a gyengék és mik az erősségek, számba véve az együttműködés lehetőségeit.

A

beszélgetések

elemzését

követő

összefoglalásba

személyes

tapasztalataimat is bele kívánom szőni, amelyet a Nigériai Szövetségi Köztársaság budapesti Nagykövetségén szereztem, ahol öt éven keresztül mint titkár/fordító dolgoztam. 7. 1 Mélyinterjúk elemzése A szakdolgozat megírása során egy magyar és egy Nyugat-Afrikából származó cégvezetővel volt alkalmam választott témámról beszélgetni.77 Két interjúalanyom, mint üzletember között a legmarkánsabb különbség a bátorság. Úgy tapasztaltam, külföldi beszélgetőpartnerem (és honfitársai) egyik legnagyobb erénye a nyitottság, az elhatározás, a világban bátran való mozgás. Amint arra a mélyinterjúban is találunk példát, jellemző az afrikai üzletemberekre, hogy kapcsolati tőkéjükre alapozva kölcsönökből kezdenek bele újabb és újabb vállalkozásokba, amelyhez az anyagi eszközöket rokonaik, egy törzsből származó ismerőseik révén teremtik meg. Mindenképpen jellemző rájuk, hogy bárhol találkozzanak a világban, segítik egymást, és kiállnak egymás mellett – egészen addig, amíg ugyanazon a társadalmi szinten mozognak. Az európai vállalkozók sikereiket túlnyomórészt saját rátermettségüknek és üzletfeleiknek köszönhetik, nem pedig rokonaiknak és barátaiknak. Nigériai beszélgetőpartnerem családja révén, vállalkozó kedvének köszönhetően létesített kapcsolatokat Európában, és itt is támaszkodhatott honfitársaira az üzleti kapcsolatok alakítása során. A magyar fiatalember tanult; egyetemet, majd szaktanfolyamokat 77

Lásd: Függelékek 57

végzett, és bár jelenleg nem a szakmájában tevékenykedik, sikere a felsőoktatásban megszerzett tudáson alapul. Az afrikai üzletember vállalkozása beindítását követően rögtön Európa felé indult; Németországban, majd Nagy-Britanniában és a többi európai országban teremtett kapcsolatokat. Tervei között nem szerepelt afrikai országokkal való kereskedelmi kapcsolat kialakítása. Az európaiak előbb országos, majd régión belüli gazdasági kapcsolatokat alakítanak ki, és amennyiben vállalkozásuk beindul, és az üzlet sikeresnek bizonyul, akkor indulnak más földrészekre is. Míg az európai vállalkozások sikere a tanult cégvezetésen, a kutatás-fejlesztésen, piacok

felmérésén

alapul,

az

afrikai

üzletemberek

leginkább

intuíciójukra

hagyatkoznak. Keveseknek van módja és lehetősége felsőfokú oktatásban részt venni. Tapasztalataikat felhasználva döntenek arról, mivel kívánnak kereskedni, mert tudják, olyan piac áll mögöttük, ami méreténél és hozzávetőleges izoláltságánál fogva mindent felszív – minden termékre találnak vevőt akár országon belül is, nem szükséges régióban gondolkozniuk. Természetesen ez utóbbi megállapítás a nyugat-afrikai térség vezető gazdaságaira vonatkozik leginkább, ahol a lakosság fizetőképesebb, ahol nagyobb az ipari termelés részesedése a GDP-ből, és nagyobb az egy főre jutó jövedelem.

A

szegényebb

országokban

szinte

nem

is

léteznek

kis-

és

középvállalkozások. A fizetőképes lakosság száma olyan alacsony, hogy nem képes eltartani a vállalkozói réteget. Legfeljebb a kézművesipar képviselői élnek meg két kezük munkájából, de azt is csak igen nehezen. Míg a magyar kereskedelmi igazgató arról beszélt, a nigériai piac felé fordulást megelőzően igyekeztek információt gyűjteni először is magáról az országról, próbálták feltérképezni a lehetőségeket, és saját terméküket kívánták elhelyezni a nigériai piacon, addig az onnan érkezett üzletember nem tervezett előre, szavaiból inkább az áradt, kapva kap minden lehetőségen, tudva azt, amit már az előbb említettem, történetesen a nagy felvevőpiacot az anyaországban. Mindkét interjúalanyom az egyirányú kereskedelemben gondolkodott. A magyar cég képviselője arra a kérdésemre, hogy szándékoznak-e bármilyen terméket importálni Afrikából, azt válaszolta, ennek a lehetőségét még nem vizsgálták, a nigériai pedig nem tudott olyan nyugat-afrikai vagy nigériai terméket említeni, ami felvehetné a versenyt az európai ipar által előállított termékekkel, vagy legalábbis az európaiak érdeklődésére tarthatna számot, kivéve persze a kőolajat. Az Európai Uniótól kevéssé várnak segítséget a kereskedelmi kapcsolatok felvételéhez és sikeres üzletek létrehozásához; annál inkább igény van az anyaországtól 58

kapott – vagy inkább csak vágyott segítségre. Mindkét üzletember kevesellte az ismerkedés, a lehetőségek és igények találkozásának fórumát. Mind a magyar, mind a nigériai állam szerepvállalását sürgetnék beszélgetőpartnereim. A nigériai úr fontosnak látja az állami szerepvállalást az ország imázsának alakításában, a lehetőségek ismertetésében, valamint újabb és újabb európai vállalkozók, befektetők látogatásának előkészítésében és fogadásában, mert tudja, hogy az európai szakemberek és azok tudása nélkül, pusztán a saját ismeretekre hagyatkozva nehéz Nigéria gazdaságát sikerrel fejleszteni. A magyar kereskedelmi igazgató a biztonság megteremtése érdekében elvárná a diplomáciai külképviselet közreműködését, a Magyarországról jövő üzletemberek reputációjának és a sikeres üzletkötés lehetőségének növelése érdekében. Míg a magyar üzletember óvatosan, addig a nigériai lelkesen és bátran nyitna további kapcsolatok felé. Mindketten szívesen vágnának bele üzleti kapcsolatokba más országokkal – míg a magyar örülne a biztos háttérnek, addig a nigériai akár azonnal is szívesen tárgyal bárkivel, akinek a vállalkozásában lát egy kis fantáziát. 7. 2 Konklúzió Az interjúk rögzítése és lejegyzése után, először újraolvasva a beszélgetéseket, a legnagyobb hasonlóságot a mindkét úr által megfogalmazott kritikában fedeztem fel, nevezetesen az állam segítő szándékának hiányát és a gyakorlati üzleti fórumok rendezésének szükségességét. Magyarországon kevés lehetőség nyílik a nyugat-afrikai régió gazdasági életének bemutatására és megismerésére. A térség tizenhat országának mindössze egy diplomáciai külképviselete van; csak a Nigériai Szövetségi Köztársaság tart fenn állandó képviseletet Magyarországon. Bécsen kívül a szomszédos országok közül Romániában és Csehországban székel afrikai külképviselet, amelyek nigériai illetve ghánai diplomáciai testületek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden követség legalább 5 országba akkreditálja nagykövetét, amihez a Lengyelországban székelő nagykövetet is hozzávéve, a tíz újonnan csatlakozott európai államban csupán három afrikai nagykövetség képvisel egy európányi régiót. Meglátásom szerint a nyugat-afrikai országok nem képviseltetik magukat megfelelő mértékben azokban az európai országokban, melyek az Európai Unióhoz való csatlakozást követően potenciálisan bátrabban keresnének új piacokat, új kihívásokat, új lehetőségeket vállalkozásaik számára.

59

Számos szervezet és magánkezdeményezés igyekszik betölteni a tátongó űrt a kereskedelem és a gazdaság promotálása terén. A tiszteletbeli konzulátusi rendszer az egyik legkiterjedtebb hálózat, európai és afrikai országokból származó üzletemberek kölcsönösen betöltik ezt a tisztet, és országukban igyekeznek hirdetni választott hazájuk lehetőségeit. A tiszteletbeli konzuli rendszer mellett kiemelkedő szerepe van a kétoldalú kereskedelmi kamaráknak, amelyek naprakész információkkal, elérhetőségekkel várják az üzleti lehetőségeket kereső vállalkozókat. Magánvállalkozások is igyekeznek segíteni a kapcsolatfelvételt. Magyarországon ilyen szervezet a korábban állami tulajdonban lévő, mostanra privatizált ITD Hungary, amely igyekszik bevonódni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok alakulásába, és támogatását nyújtja üzleti fórumok megszervezéséhez, rendelkezik egy, természetesen korántsem teljes adatbázissal a nyugat-afrikai gazdasági vállalkozásokról, és próbál minden hozzá forduló magyar üzletembernek segítséget nyújtani. Nyugat-Európában számos országban alakultak hasonló profilú tanácsadó cégek. Ezek közül kiemelkedő az EMRC78, a brüsszeli székhelyű szervezet, amely a fejlődő országoknak európai piacon való megjelenéséhez, és az afrikai-európai üzletember-találkozók szervezéséhez járul hozzá ténykedésével. A beszélgetésekből kiderült, hogy minden kapcsolatépítés, minden lehetőség alapja a személyes ismeretség, a barátság, a munkatársi, kollegiális viszony. Kijelenthetjük tehát, hogy az afrikai régió fejlesztésének alapköve az ismerkedés plénumának megteremtése. Amint azt mindkét beszélgetőpartnerem, egymás tudta nélkül kiemelte, ez hiányzik legjobban a kapcsolatépítéshez: a személyes találkozás, kapcsolatfelvétel lehetősége, az együttműködés tervezési fázisának színtere, a kockázatmentes piackutatás és a gazdasági lehetőségek pontos, korrekt számba vétele.

78

European Marketing Research Center – EMRC; Európai Marketing Kutató Központ, Belgium, www.emrc.be 60

ÖSSZEGZÉS Nyugat-Afrika hatalmas világgazdasági régió, melyet nagy lélekszámú, ásványkincsekben gazdag, ám mégis szegény országok alkotnak. A lehetőségek szinte végtelenek, de kétségtelen, hogy nagy utat kell még megtennie Nyugat-Afrikának ahhoz, hogy európai szemmel fejlettnek lehessen tekinteni. A kulturális, viselkedésbeli különbségek, a tradíciók, a mélyen vallásos országok állami berendezkedése furcsa lehet az európaiak számára, de lehet, hogy éppen ez az, ami a régiót naggyá teheti: az egyes törzsek, népek összetartozásának érzése, amely minden nyugat-afrikaiban sokkal jobban él, és a társadalmi fejlődés során sokkal inkább segíti a gazdaságok felemelkedését is, mint a fejlettebb, de egyre elhidegülő társadalmak individualizmusa. A fejlődés mozgatórugói a fejlett európai közösség kezében vannak; a megfelelő impulzusok önmagukban azonban nem tudnak csodát tenni. A pán-afrikai régió materiális támogatása csak ideiglenesen segíti elő a fejlődést – a pénzeszközök felélése utáni helyzetre lenne szükséges az afrikai országoknak mintát adni ahhoz, hogyan váljanak képessé saját gazdaságuk külső segítség nélküli fenntartásához és fejlesztéséhez. A fejlett világ küldetése a XXI. században az önfenntartás titkának átadása a harmadik világ azon népei számára, amelyek a jelenlegi világgazdasági körülmények közepette a saját maguk erejéből nem képesek működő államot varázsolni abból a potenciálhalmazból, mely pillanatnyilag is a rendelkezésükre áll. A dolgozatom témaválasztását motiválta, hogy a Nigériai Szövetségi Köztársaság budapesti Nagykövetségén dolgozom. Ugyanakkor sajnos ez nem jelentette azt, hogy bizonyos adatokhoz könnyebben hozzájutottam volna. Sok információt gyűjtöttem a misszió diplomatáitól, a követségre látogató üzletemberektől és vendégektől. Emiatt a dolgozatban helyenként úgy tűnhet, a leírt információk légből kapottak. Természetesen nem merem állítani, hogy minden, amit beszélgetéseink alatt hallottam, igaz lenne, de bízom abban, hogy az elbeszéléseken alapuló részletek mégis sokkal életszerűbbek és naprakészebbek, mint azok a jócskán hiányos adatok, amit az interneten vagy szakirodalomban találtam.

61

IRODALOMJEGYZÉK 1.

Africa – South of the Sahara, 18th Edition, Europa Publications Ltd., 1988.,

Afrika – a Szahara déli része, 18. kiadás, Európai Kiadványok, 1988. 2.

Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok

fejlődése, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002 3.

Chikeka, Charles O.: Africa and the European Economic Community 1957-

1992, The Edwin Mellen Press Ltd. Lampeter, Dyfeld, Wales UK 1993; Charles O. Chikeka: Afrika és az Európai Gazdasági Közösség, Edwin Mellen Press Ltd. Lampeter, Dyfield, Wales, Egyesült Királyság, 1993 4.

The Cotonou Agreement Explained, TradeWins Critical Issues for Business

Magazine, Vol. 1: No. 7. 2001; TradeWins elemző üzleti magazin, 1. évfolyam 7. szám, 2001 5.

The European Union and Developing Countries – The Challenges of

Globalization, Edited by Carol Cosglove-Sacks, Macmillan Press Ltd., 1999; Az Európai Unió és a fejlődő országok – A globalizáció kihívásai, szerk. Carol CosgloveSacks, Macmillan Press Ltd, 1999 6.

Globalization, the Third World State and Poverty – Alleviation in the Twenty-

First Century, Edited by B. Ikubolajeh Logan, Ashgate Publishing Company, Burlington, USA 2002; Globalizáció, a harmadik világ és a szegénység – könnyítések a 21. században, szerk.: B. Ikubolajeh Logan, Ashgate Publishing Company, Amerikai Egyesült Államok, 2002 7.

Heti Világgazdaság, 2005. november 26., XXVII. évfolyam 47. szám

8.

Holland, Martin: The European Union and the Third World, The European

Union Series, Palgrave, UK 2002; Martin Holland: Az Európai Unió és a harmadik világ, Európai Unió-sorozat, Palgrave, Egyesült Királyság 2002 62

9.

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2002

10.

New African Magazine, November 2004, No. 434; Új Afrika Magazin, 2004.

november, 434. szám 11.

Ramirez-Faria, Carlos: The Historical Dictionary of World Political

Geography; Palgrave, New York, USA 2001; Carlos Ramirez-Faria: A világ politikai földrajzának történelmi lexikona; Palgrave Kiadó, New York, USA 2001 12.

Saitori, George: The Challenges of Economic and Institutional Reforms in

Africa, Government of Kenya, Nairobi, Series of Contemporary Perspectives on Developing Societies, Biddles Ltd,Guilford and King’s Lynn, Great Britain 2002; Saitori, George: A gazdasági és intézményi reformok kihívása Afrikában, Kenya Kormánya, Nairobi, A fejlődő társadalmak perspektíváit összehasonlító sorozat, Biddles Ltd., Guilford és King’s Lynn, Nagy-Britannia 2002 13.

www.allafrica.com – afrikai sajtóinformációs adatbázis

14.

www.bbc.co.uk - A Brit Hírközlő Társaság (British Broadcasting Company –

BBC) hivatalos honlapja 15.

www.cia.gov – A Központi Hírszerző Ügynökség (Central Intelligence Agency

– CIA) hivatalos honlapja 16.

www.ecowas.int – A Nyugat-afrikai Országok Gazdasági Közösségének

(Economic Community of West African Countries – ECOWAS) hivatalos honlapja 17.

www.europa.eu.int – az Európai Unió hivatalos portálja

18.

www.europe-cares.org – A Millennium Fejlesztési Célok (Millennium

Development Goals – MDG) hivatalos honlapja

63

19.

www.imf.org – A Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monatery Fund –

IMF) hivatalos honlapja 20.

www.kulugyminiszterium.hu

–

a

Magyar

Köztársaság

Külügy-

minisztériumának honlapja 21.

www.mtv.hu – a Magyar Televízió honlapja

22.

www.nigeria.gov.ng – a Nigériai Szövetségi Köztársaság hivatalos honlapja

23.

www.unstats.un.org – az ENSZ statisztikai adatszolgáltatást biztosító honlapja

24.

www.worldbank.org – A Világbank (World Bank) hivatalos honlapja

64