Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék
Nyomozás a büntetőeljárásban, különös tekintettel az ügyész szerepére -Szakdolgozat-
Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos
Készítette: Fülöp Dóra
Miskolc, 2015. 1
University of Miskolc Faculty of Law and Political Institute of Criminal Science Criminal Procedure Law and Prison Law Department
Criminal investigation with special respect to the prosecutor -Thesis-
Consultant: Prof. Dr. Farkas Ákos
Prepared by: Fülöp Dóra
2015. Miskolc 2
Tartalomjegyzék: Bevezetés ....................................................................................................................... 4 I. A nyomozás ...............................................................................................................6 I.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban .....................................................6 I.2. A bűnügyi nyomozás tudománya, a kriminalisztika bemutatása, és fejlődése ........7 I.3. Az egyes nyomozóhatóságok és szerepük ............................................................... 8 I.4. Nyomozás megindítása, akadályai ..........................................................................11 I.5. Nyomozás lefolytatása, határideje ...........................................................................15 I.6. Nyomozás megszüntetése, befejezése .....................................................................18 I.7. Jogorvoslat a nyomozás során .................................................................................19 II. Az ügyész .................................................................................................................21 II.1. Az ügyészi szervezet kialakulása, történeti fejlődése ............................................21 II.2. Magyarország ügyészsége ......................................................................................22 II.3. Ügyész/ügyészség szerepe a nyomozásban ........................................................... 23 II.4. Az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata ....................................................27 II.5. A vádemelés ...........................................................................................................30 III. Magyarországon a vidéki városokban 2013. március – 2014. február között elkövetett bűncselekmények száma kördiagram és rövid elemzés .......................... 35 IV. A bíróság elé állítások számának alakulása 2013. évben (táblázat) ..................37 V. Záró gondolatok ......................................................................................................38 Irodalomjegyzék ...........................................................................................................40 Jogszabályjegyzék ........................................................................................................41 Hivatkozásjegyzék .......................................................................................................42
3
Bevezetés Mint ahogyan a világon mindenhol, így hazánkban is egyre gyakoribbak, és ezáltal sajnos egyre meghatározóbb szerepet játszanak a hol kisebb, hol nagyobb mértékben
elkövetett,
de
mára
már
szinte
mindennaposnak
tekinthető
bűncselekmények, ennek folytán pedig a bűnüldözés és a bűnmegelőzés is, melyek tekintettel a bűncselekmények sokaságára egyre jelentősebb szerepet kapnak. A bűnüldözés körében feltétlenül meg kell említenünk a nyomozást, mely során a büntetőeljárás megindításához és lefolytatásához gyűjtenek bizonyítékokat a nyomozó hatóságok tagjai, annak érdekében, hogy felderítsék mind a bűncselekmény elkövetésének okát, mind az adott bűncselekmény elkövetőjének kilétét, továbbá azt, hogy történt-e valójában bűncselekmény. Bócz Endre ügyész (1937. június 20.) a nyomozás tényleges funkcióját akként határozta meg, hogy a nyomozó hatóság megítélheti, hogy a történtekre vonatkozó ismeretei mennyiben bizonyíthatóak, az ügyész pedig azt ítélheti meg, hogy a bizonyítható tények mennyiben alkotnak büntetendő cselekményt, tekintettel arra, hogy az ügyészt az elé tárt bizonyítékoknak kell arra az ésszerű következtetésre juttatniuk, hogy bűncselekmény történt, melyet a terhelt követett el, és mindezt perrendszerű bizonyítékok támasztják alá. A nyomozó hatóságnak pedig oly mértékben kell a bizonyítékokat beszereznie, ami a konkrét ügy jellegéhez, bonyolultságához, a bűncselekmény fajtájához, a védekezés tartalmához igazodik, amely nem kockáztatja a vádemelés eredményességét, ugyanakkor elkerüli a túlbizonyítást, mellőzi a szükségtelen idő-, költség-, és energiaráfordítást a hatóság részéről.1 Mindannak a fenntartása mellet, hogy a nyomozás során útkeresés, személy és tárgykutatás folyik kijelenthető, hogy a gyanúsítástól elkezdődik a célirányos bizonyítási tevékenység, melynek célja az ügyész meggyőzése a nyomozási anyag alapján kialakított nyomozó hatósági álláspontról. A nyomozó hatóság által végzett bizonyítási cselekmények célja ugyanis az, hogy a tényállás hiánytalan megállapítására 1
Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései
– Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle 2012/2
4
figyelemmel az ügy elérkezett a vádemelési szakaszhoz. Az előkészítő szak lényege, hogy az ügyész megalapozottan állapítsa meg a tényállást, melyben a bűncselekménnyel kapcsolatos releváns tények felderítésre kerülnek, és lehetővé válik, hogy a bíróság az elé tárt bizonyítékok alapján megalapozott határozatot hozzon.2 Szakdolgozatom
témájaként
a
büntetőeljárásbeli
nyomozásra
esett
a
választásom. Mivel ez a témakör rendkívül széleskörű, így e témán belül az ügyész büntetőeljárásbeli nyomozásban betöltött szerepét fogom részletesebben kifejteni. Témaválasztásom oka, hogy bár jelenleg a jognak nem ezen területén dolgozok, de nagyon érdekel a büntetőeljárásjog, így ezen belül a nyomozás is. Magát a büntetőjogot pedig rendkívül érdekesnek, és a jog legszínesebb és legsokrétűbb ágazatának tartom. Tekintettel szakdolgozatom
a
választott
első
felében
téma a
sokrétűségére
büntetőeljárásbeli
és
nagy
nyomozást
terjedelmére, mutatom
be
általánosságban, helyét a büntetőeljárásjogban, valamint az egyes nyomozóhatóságok megnevezését és hatáskörét. Szakdolgozatom második felében az ügyész és az ügyészség büntetőeljárásbeli nyomozásban betöltött szerepét mutatom majd be, valamint ezek kialakulását, fejlődését, illetve a nyomozó hatóságok és az ügyész kapcsolatát.
2
Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései
– Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle 2012/2
5
I.
A nyomozás:
I.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban A büntetőeljárás tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás, a büntetőjogi felelősség eldöntésének törvényes rendje, mely eljárás tartalmát tekintve büntetőeljárási jogviszonyok és büntetőeljárási cselekmények összességéből épül fel. Tágabb értelemben az igazságszolgáltatás magában foglalja a teljes büntetőeljárást, és ezzel együtt az eljárásban résztvevő valamennyi hatóság és magánszemély tevékenységét és jogi kapcsolatát. A modern európai büntető eljárásjog, az elmúlt 200 év során fejlődött ki, és kialakulásában a francia felvilágosodás eszméi játszottak jelentős szerepet. A büntető eljárásjog célja pedig nem más, mint „az adott tényállást kimerítő bűncselekmény megtörténtének és a büntetőjogi felelősség fennállásának vagy kizárásának bizonyítása a törvényben szabályozott bizonyítási eszközökből származó meggyőző és hiteles bizonyítékok alapján.”3 Általánosságban elmondható, hogy a büntetőeljárás kezdeti szakasza (a magánvádas eljárást kivéve) a nyomozással és bizonyítékok felkutatásával indul meg. Ebben a kezdeti szakaszban a nyomozóhatóságok feladata, hogy bizonyítékokat keressenek és gyűtsenek össze arra vonatkozóan, hogy a bűncselekményt valóban a terhelt követte-e el, valamint tettéért milyen mértékben vonható felelősségre. A tényállást a nyomozóhatóságnak minden esetben oly mértékig kell felderítenie, hogy az ügyész (közvádló) megállapíthassa, hogy vádat emel-e, illetőleg amennyiben igen, úgy milyen bűncselekmény miatt, és ki ellen. Összefoglalva tehát a nyomozás szerepe a büntetőeljárásban az, hogy összegyűjtsék mindazon bizonyítékokat, melyek alapján vádat lehet emelni, és a büntetőeljárást meg lehet indítani.
3
Farkas Ákos – Róth Erika: Előadások a büntetőeljárási jog köréből, Bíbor Kiadó Miskolc, 2000.
6
I.2. A bűnügyi nyomozás tudománya, a kriminalisztika bemutatása, és fejlődése A bűnügyi nyomozás tudománya a kriminalisztika. Ez a tudomány foglalkozik a bűnözéssel és a bűnelkövetésekkel, lényegében tehát a bűncselekmény nyomozásának, felderítésének tudománya. Közvetlen célja az, hogy a bűncselekmény elkövetőjének kilétét megállapítsák és őt, az elkövetett tettért felelősségre vonják. A kriminalsztika kifejezést először Hans Gross (1847-1915) grazi vizsgálóbíró használta. A kriminalisztika alapvetően fiatal tudomány, melynek kialakulása a XIX. század végére tehető, ehhez pedig három feltételre volt szükség: Először is maga, a büntetőjogi igény államosítására, melynek kezdetleges formája már a görög és a római antikvitásban is létezett, kiteljesedni azonban csak a modern társadalmakban tudott. Sorban megszülettek azok az állami hivatalok, amelyeknek az elsődleges feladata a büntetőjogi szempontból jelentős múlt megismerése lett. Ezek a hivatalok pedig először az ügyész, majd a vizsgálóbíró, és végül a bűnügyi rendőség. Második feltétel volt a múlt megismerésébe betett bizalom, amely kezdetben a mindennapok tapastalataira támaszkodott, majd a későbbiekben egyre több segítséget apott az ugyancsak a XIX. századra jelentős és minőségi fordulathoz érkezett természettudományos fejlődéstől.A múlt feltárásához egyaránt szükség van a gyakorlatra és az elméletre is. A harmadik és egyben utolsó feltétel az emberi jogoknak a polgári értékrendek élére kerülése, a jogállam eszméinek kilakulása és megvalósulása a demokratikus politikai berendezkedésben, a büntetőjogi igény érvényesítéséhez az igazság megállapítását kötelezővé tette, miközben a megismerési folyamat garanciális szabályok közé szorította és annak során az alkotmányos értékkel össze nem egyeztethető módszereket megtiltotta.
7
Bár napjaink bűnüldöző és igazságszolgáltatási intézményeinek kialakulásáig ezt követően még hosszú út vezetett, a fentebb említett három feltétel mégis együttesen biztosította és alapozta meg a bütetőeljárásjog ma működő rendszerének kialakulsát. A társadalom fejlődésével fokozatosan alakult ki az állam és a jog, így létrejöhetett az intézményes bűnüldözés is.4 A 18. században jelentek meg az első rendvédelmi szervek. A 19. század közepétől megkezdődött az olyan bűnüldözéssel foglalkozó szervek kialakulása, mint például a bűnügyi rendőrség, valamint általánossá vált az állami bíráskodás. A bűnüldözés állami monopóliummá válása, az eljárásjog fejlődése végül utat nyitott a kriminalisztika előtt. A francia felvilágosodás eszméinek hatására felismerték a boszorkányperek abszurditását, eltörölték a kínvallatást, és a formális bizonyítási elmélet helyett a szabad bizonyítási rendszer kiépítése, a bíró belső meggyőződésének központba helyezése szükségszerűen magával hozta a tények valóságos feltárására alkalmas módszerek kidolgozása, megteremtése iránti igényt. Franz Von Jagemann az 1841-ben kiadott, A bírósági vizsgálati tan kézikönyve című munkájában a kriminalisztika lényegét így fogalmazta meg; „mindazokat az ismereteket és tapasztalati elveket kell összefoglalni, amelyek segítségével a leggyorsabban, legbiztosabban és legtárgyilagosabban, törvényes úton ki lehet deríteni az elkövetett bűncselekmény valódi tényállását.” I.3. Az egyes nyomozóhatóságok és szerepük A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján; „A nyomozóhatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján, vagy önállóan végzi. A nyomozóhatóság önállóan
végez
nyomozást,
vagy
egyes
nyomozási
cselekményeket,
ha
a
bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását a hatáskörébe utalta.”5 4
Balláné – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel Kiadó 2004.
5
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 35. § (1)-(2)
8
Általános nyomozóhatóság a rendőrség, azonban vannak speciális nyomozó hatóságok. Ezekről akkor beszélünk, ha a nyomozó hatóság bizonyos bűncselekmények nyomozására kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezek a következők: Nemzeti
adó-
és
vámhivatal:
deviza
bűncselekmények;
adó-
és
társadalombiztosítási csalás, ha adóra nézve követik el; csempészet, és vámorgazdaság; visszaélés csekkel; valamint ezen bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás, magánokirat-hamisítás, illetve számviteli fegyelem megsértése és bélyeghamisítás. Ha azonban ezen bűncselekményekkel halmazatban más bűncselekmény is megvalósult, ez esetben már valamennyi bűncselekményre vonatkozóan a rendőrség hatáskörébe tartozik a nyomozás lefolytatása. Határőrség:
jogellenes
belföldi
tartózkodás;
tiltott
határátlépés;
embercsempészet; határjelrongálás; úti okmány tekintetében elkövetett közokirathamisítás. Ez esetben is feltétel, hogy a bűncselekménnyel halmazatban más bűncselekmény ne valósuljon meg, hiszen ilyen esetben itt is a rendőrség veszi át a nyomozóhatóság szerepét. Hajó-, illetve légi jármű parancsnoka: külföldön lévő magyar kereskedelmi hajón, illetve polgári járművön magyar állampolgár vagy bárki más által elkövetett bűncselekmény tekintetében. A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét azonban minden esetben külön törvény határozza meg, és hatóságoknak e szerint kell eljárniuk. A nyomozó hatóság feladata: A nyomozó hatóságok a büntetőeljárás első fő szakaszában ügydöntő jogkörrel rendelkező hatósági főszemélyként saját döntésük vagy az ügyész rendelkezése alapján nyomozást folytatnak. A nyomozó hatóság akkor végez önállóan nyomozást, ha a feljelentést nála tették vagy a bűncselekményt maga észlelte. Fontos feladatuk azonban mindenekelőtt a „szűrés”, azaz a tudomásukra jutottak alapján el kell dönteniük, hogy megállapítható-e bűncselekmény alapos gyanúja, továbbá van-e a büntetőeljárásnak akadálya.
9
A nyomozó hatóságoknak az a feladata, hogy a lefolytatott nyomozás során felderítsék a bűncselekményt, az elkövető személyét felkutassák és biztosítsák a bizonyítási eszközöket. A tényállást csak annyira kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, hogy emel-e vádat vagy sem, tehát nem kell mindent felderíteni. Alapvető követelmény, hogy a hatóságok tagjai törvényesen, szakszerűen és pártatlanul járjanak el. A pártatlanság csak akkor érvényesíthető, ha az ügy vizsgálatában a hatóságok azon tagjai járnak el, akik az adott üggyel kapcsolatban teljesen érdektelenek. Ezek a szabályok mindig a hatóságok tagjaira vonatkoznak, és mindig meghatározott, konkrét bűnüggyel kapcsolatban merül fel alkalmazásuk szükségessége. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 38. § (1) bekezdése értelmében vannak olyan esetek, amikor bizonyos személyeket kizárnak a nyomozás lefolytatása alól, így ők a nyomozásban nem vehetnek részt. Ennek alapján a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el; aki az ügyben, mint bíró járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója, aki az ügyben, mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél vagy azok képviselőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója, aki az ügyben, mint tanú vagy szakértő vesz, vagy vett részt, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.6 Amennyiben a nyomozó hatóság tagjával szemben kizárási ok áll fenn, úgy azt haladéktalanul köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a nyomozó hatóság tagját anyagi és fegyelmi felelősség terheli. Ha a hatóság tagja a kizáró okot maga jelenti be, annak elbírálásáig az eljárásban nem vehet részt. A hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó szerv vezetője, az ő kizárásáról pedig a felettes nyomozó hatóság vezetője jogosult dönteni. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az ügyész határoz.
6
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 38. § (1)
10
Kizáró okot a terhelt, a védő a sértett, a magánvádló, a magánfél vagy ezek képviselője is bejelenthet, ebben az esetben a bejelentés elbírálásáig a hatóság tagja az ügyben továbbra is eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat. A nyilvánvalóan alaptalan kizárási ok bejelentése, és az ismételten alaptalan kizárási ok bejelentése esetén a bejelentő rendbírsággal sújtható. A nyomozó hatóságok illetékessége: Az általános illetékesség szabályai alapján a nyomozás lefolytatása során az a nyomozó szerv járhat el: amelyiknek a területén a bűncselekményt elkövették amelyik az eljárás során már korábban is intézkedett (abban az esetben, ha a bűncselekményt több nyomozó hatóság területén követték el, vagy pontosan nem állapítható meg az elkövetés helyszíne) amelyiknek először tudomásra jutott a bűncselekmény (ha a bűncselekmény elkövetője ismeretlen) ittas járművezetés, járművezetés tiltott átengedése miatt az elkövető lakóhelye szerinti hatóság A különös illetékesség szabályai szerint a nyomozás során az a nyomozó hatóság járhat el, amelynek a területén a gyanúsított lakik, vagy tartózkodik, vagy fogva tartják. I.4. Nyomozás megindítása, akadályai A nyomozásnak kettős szerepe van a büntetőeljárásban. Egyrészt ez a bírósági eljárás előkészítő szakasza, másrészt a büntetőeljárás önálló szakasza is azokban az esetekben, amikor az ügyet ebben a szakaszban fejezik be. Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel. Fontos követelmény, hogy alaptalanul senki ellen ne indulhasson büntetőeljárás. A büntetőeljárás megindításának jogi és ténybeli feltételei vannak. 11
A nyomozás megindításának ténybeli feltétele, hogy a gyanú logikai valószínűségen alapuló hatósági feltételezés, mely szerint a múltbeli emberi magatartás kimerítette a Btk. egy vagy több törvényi tényállását, és ezt a feltételezést objektív tényekre, adatokra lehet visszavezetni. A gyanú objektív valószínűsége elegendő a büntetőeljárás megindításához, de ennek a valószínűségnek az eljárás során el kell jutni a bizonyosságig, egyébként a bíróság nem hozhat elmarasztaló ítéletet. Ennek érdekében a nyomozó hatóságnak minden esetben alapos és körültekintő értékelő tevékenységet kell végeznie, a gyanúnak csak a bűncselekményre kell vonatkoznia, nem az elkövető személyére. Ha a gyanú meghatározott személyre is kiterjeszthető, akkor a büntetőeljárást kiterjesztik az adott személyre. Tehát csak bűncselekmény megalapozott gyanúja alapján lehet személy ellen büntetőeljárást indítani. A ténybeli feltételek mellett jogi feltételek is meghatározzák a nyomozás megindításának eseteit, melyek közül pozitív feltétel, hogy a gyanúnak valamely bűncselekmény törvényi tényállására kell vonatkoznia, míg negatív feltétel, hogy ne álljon fenn eljárási akadály. A nyomozás az ügyésznek, vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján, vagy feljelentésre indul meg. Mint ahogyan az előző pontban rögzítése került a nyomozás megindításának feltétele, hogy a hatóság hivatali hatáskörében eljárva, valamint a nyomozó hatóság hivatali minőségében tudomást szerezzen a bűncselekmény elkövetéséről, vagy a feljelentést nála megtegyék. Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el. A feljelentés megtörténtét követően a hatóságnak meg kell vizsgálni a feljelentésre került ügyet. Az ügyész a Be. 174. § (1) bekezdésében felsorolt okok miatt a feljelentést a tudomására jutástól számított 3 napon belül határozattal elutasíthatja.
12
Olyan esetben, amikor az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök biztosítására, az elkövetéssel gyanúsított személy kilétének megállapítása, vagy elrejtőzésének, illetve a bűncselekmény befejezésének, vagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett vagy egyéb halaszthatatlan esetben a nyomozás a nyomozás elrendelése nélkül is megindulhat, azonban ennek tényéről, utólag minden esetben feljegyzést kell készíteni. A Büntetőeljárásról szóló törvény 171. §-a értelmében bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, amennyiben annak elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagjai és a hivatalos személyek kötelesek a hatáskörükben tudomásukra jutott bűncselekményt feljelenteni, továbbá a feljelentéshez csatolniuk kell a bizonyítási eszközöket, amennyiben ez nem lehetséges, úgy a megőrzésükről gondoskodniuk kell. A feljelentést az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni, és azonnal nyilvántartásba kell venni. Amennyiben a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnál vagy ügyésznél tették, úgy azt a hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező hatóság vagy ügyész is köteles átvenni, nyilvántartásba venni, majd azt megküldeni az eljárásra jogosultnak. Amennyiben a feljelentés hiányos, és kiegészítésre szorul, úgy a feljelentés kiegészítésének van helye. Ennek határideje 15 nap, melyet indokolt esetben további 15 nappal meg lehet hosszabbítani. Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult feljelentése alapján indítható eljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.7 Attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni a magánindítványt, amely napon a jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.
7
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 173. § (1)
13
Feljelentés elutasítása: Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasíthatja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy: a cselekmény nem bűncselekmény a bűncselekmény gyanúja hiányzik a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik a cselekményt már jogerősen elbírálták.8 Nyomozás megindításának akadályai: Vannak olyan esetek, amelyekben a nyomozást törvényben meghatározott esetekben nem lehet megindítani. A nyomozás megindításának akadályai egyben a büntetőeljárás megindításának akadályai is, tekintettel arra, hogy amennyiben nincs nyomozás úgy magát az eljárást sem tudják megindítani a hatóságok. .A fent említett akadályokat a következő csoportokba sorolhatjuk: A joghatóság hiánya és az alkotmányjogi akadályok: A magyar joghatóság hiánya állapítható meg, ha a bűncselekmény gyanúja diplomáciai vagy más nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személyt terhel. Büntetőjogi akadályok: a cselekmény nem bűncselekmény büntethetőséget kizáró ok merül fel: gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer és fenyegetés, tévedés, társadalomra veszélyesség csekély foka, jogos védelem, végszükség, magánindítvány hiánya, törvényben meghatározott egyéb ok büntethetőséget megszüntető ok merül fel: halál, elévülés, kegyelem
8
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 170-175/A §
14
Eljárásjogi akadályok: kettős eljárás tilalma, azaz amennyiben a cselekményt már jogerősen elbírálták ha a bűncselekmény gyanúja nem állapítható meg Fentiekhez kapcsolódóan, a büntetőjogi akadályok közül, a kóros elmeállapotot szeretném egy példán keresztül szemléltetni, tekintettel arra, hogy nemrég közvetlen közelből is tanúja lehettem egy olyan bűncselekménynek, melyben éppen az elkövető kóros elmeállapota miatt nem tudták a hatóságok megindítani a szükséges eljárásokat. A lakóhelyemen, Egerben történt az eset, mely szerint egy autista férfi a városban több alkalommal is garázdaság bűncselekményt követett el, illetve több személyt is megtámadott. legutóbbi támadása során egy fiatal párt támadott meg, a pár pedig – mivel eddigi cselekményei közül ez volt a legsúlyosabb – a rendőrségen megtette a feljelentést, azonban a hatóság arról tájékoztatta őket, hogy az eljárást nem tudják megindítani, tekintettel az elkövető elmeállapotára. I.5. Nyomozás lefolytatása, határideje A nyomozás lefolytatása a büntetőeljárás sikeres befejezése érdekében végzett célszerű és szükséges intézkedéseket jelenti, melyeknek sorrendjét és határidejét az ügyész, a nyomozó szerv vezetője vagy elöljáró tagja határozzák meg, kivéve, ha a törvény egyes nyomozási cselekmények időpontját vagy sorrendiségét előírja. A büntetőeljárási törvény értelmében a nyomozást minden esetben a lehető legrövidebb időn belül kell lefolytatni, és az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni.9 Az ügyész azonban indokolt esetben, például amennyiben az ügy bonyolultsága vagy nagy terjedelme alapján erre szükség van - az ügyész meghosszabbíthatja a nyomozást legfeljebb további hat hónappal, illetve ha ezen határidő is letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb az eljárás megindításától számított egy év leteltéig. Ezen túlmenően az ügyészség vezetője jogosult a nyomozás további meghosszabbítására, illetőeg két éven túlmenően a nyomozás htáridejének meghosszabbításáról már csak a legfőbb ügyész rendelkezhet. A 9
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 176. §
15
nyomozás határidejének meghosszabbításáról rendelkező határozat ellen nincs helye panasznak. Nyomozási cselekmény elvégzése határozat nélkül: Az
ügyészség
és
a
nyomozó
hatóság
a
jogkörébe
tartozó
kényszerintézkedéseket, halasztást nem tűrő esetben nyomban, határozat nélkül is elvégezheti (halaszthatatlan nyomozati cselekményként). Ebben az esetben a halaszthatatlanságot megalapozó körülményeket is fel kell tüntetni. Ilyen esetek lehetnek például: őrizetbe vétel, házkutatás, motozás, stb. Nyomozás részbeni mellőzése: Célja
az
eljárás
egyszerűbbé
tétele,
meggyorsítása
és
a
hatóságok
tehermentesítése. A törvény lehetővé teszi, hogy az ügyész részben mellőzze a nyomozást abban az esetben, ha a jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett olyan csekélyebb mértékű bűncselekmény is megvalósult, amelynek nincs jelentősége az elkövető felelősségre vonásának szempontjából. Ennek feltételei: a gyanúsított már ki lett hallgatva az üggyel kapcsolatban a jelentősebb súlyú bűncselekmény már bizonyított és nem kell attól tartani, hogy arra nézve az eljárást bizonyítottság hiányában megszüntetik majd a későbbiek során. A nyomozás mellőzéséről határozatot kell hozni, melyet közölni kell a sértettel, azzal, aki a feljelentést tette és a magánindítvány előterjesztőjével. A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége: A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet. Ennek során: igénybe veheti a rendőrség külön törvényben meghatározott adatkezelési adatbázisait bárkitől okiratok és adatok rendelkezésére bocsátását, valamint felvilágosítást kérhet 16
a feljelentő vagy a sértett állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány, vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetve a vizsgálatra jogosult szervtől vizsgálat tartását és kár megállapítását kérheti a bűncselekmény helyszínét megtekintheti szaktanácsadót vehet igénybe fényképes vagy más adathordozón rögzített kép bemutatásával személyt, vagy tárgyat kiválaszthat, vagy tárgyról felvilágosítást kérhet. A nyomozó szerv önállóan, ügyészi jóváhagyás nélkül is igényelhet adatokat: a közúti közlekedési nyilvántartásból az ingatlan nyilvántartásból. A megszerzett adatok csak az ügyben és csak akkor használhatók fel, ha az adatszolgáltatással érintett személlyel szemben az ügyész vádat emel. Jelenlét a nyomozási cselekményeknél: A nyomozási cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a törvény megengedi. A terhelt, a védő és a sértett ún. alanyi jogon jelen lehetnek a szemlén, a bizonyítási kísérleten, a felismerésre bemutatáson, továbbá a szakértő meghallgatásán. Az eljáró hatóság köteles az itt felsorolt személyeket értesíteni ezen cselekmények helyéről és idejéről, ők pedig amennyiben szükségesnek érzik, úgy megjelenhetnek, tekintettel arra, hogy számukra ez csak jog, de nem kötelezettség. A nyomozási cselekményen részt vevők betekintési joggal rendelkeznek, a nyomozási cselekményen készült jegyzőkönyvet bármikor megtekinthetik. Az iratbetekintést a hatóság nem tagadhatja meg. A nyomozás érdekében az ügyész és a nyomozó hatóság bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén
való
tartózkodásra 17
kötelezhet.
Az
eljárás
zavartalan
lefolytatásához tartozik, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek jelenléte az eljárást zavarja vagy akadályozza. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható. I.6. Nyomozás megszüntetése, befejezése A nyomozás lefolytatását követően kétféle döntés születhet; az ügyész határozattal megszüntetheti a nyomozást, illetőleg a nyomozás során feltárt és beszerzett bizonyítékok alapján vádat emelhet a felderített bűncselekmény és az elkövető vonatkozásában. A Be. 190. § (1) bekezdése alapján az ügyész a nyomozást megszünteti, ha a cselekmény nem bűncselekmény, ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény, ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, illetve ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek, a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt, a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt, ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem pótolható, ha a cselekményt már jogerősen elbírálták, ha az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerinti konzultációs eljárás eredménye alapján a büntetőeljárást az Európai Unió másik tagállama folytatja le, és megrovást alkalmaz, ha a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen, 18
ha a cselekmény elbírálására a magyar hatóságnak nincs joghatósága. Amennyiben a nyomozást megszüntetik, ilyen esetben az állam viseli a bűnügyi költséget, továbbá a gyanúsítottat kell kötelezni annak a költésnek a megtérítésére, amely az ő esetleges mulasztása okán merült fel. A megszüntetésről szóló határozatot egyidejűleg közölni kell a gyanúsítottal és a védővel, a sértettel, azzal a személlyel aki a feljelentést tette, és azzal is aki magánindítványt terjesztett elő. I.7. Jogorvoslat a nyomozás során A jogorvoslati jogosultság a büntetőeljárás ügydöntő jogkörrel fel nem ruházott alanyainak az a joga, amellyel az ügydöntő hatóság határozatainak, intézkedéseinek, illetve az intézkedés elmulasztásának a törvényességi felülvizsgálatát kezdeményezik. Ezen keresztül lehetőségük van arra, hogy kifejezzék azt az igényüket, hogy a velük szemben hatalmi jelleggel hozott döntést valamely hatóság még egyszer vizsgálja meg. Ezzel a jogosultsággal csak a nem ügydöntő jogkörű alanyok rendelkeznek. Panaszra jogosult az, akire nézve az ügyész, vagy a nyomozó hatóság határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül panasszal élhet. Panaszt a hatóság határozata miatt lehet bejelenteni. A panasz irányulhat mind a rendelkező rész, mind az indokolás egyes részei, vagy annak egésze ellen. Nincs helye panasznak például a más szakértőt kirendelő határozat ellen, valamint a gyanúsított vagy a védő által felkért személy szakértőként való bevonását engedélyező határozat ellen. Panaszt előterjeszteni a jogosult személyesen, vagy törvényes képviselője útján, a határozat közlésétől számított nyolc napon belül szóban vagy írásban lehet annál a hatóságnál előterjeszteni, amely hatóság határozatát sérelmezi. A szóban előterjesztett panaszt jegyzőkönyvbe kell foglalni. A benyújtott panaszt első körben a határozatot hozó hatóság jogosult elbírálni, és annak megalapozottsága esetén köteles intézkedni a sérelmes határozat orvoslása iránt. A panaszt saját hatáskörben nem utasíthatja el, csak helyt adhat annak. Elutasítás esetén 19
köteles azt a felettes szervhez felterjeszteni. Az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezéstől számított 15 napon belül, megszüntető határozat esetén 30 napon belül bírálja el határozattal. A panasz elbírálásáról értesíteni kell a panasztevőt, a határozat hatályon kívül helyezése, illetve megváltoztatása esetén pedig azokat is akikkel a határozatot közölték.
20
Az ügyész
II.
II.1. Az ügyészi szervezet kialakulása, történeti fejlődése Az ügyész és az ügyészség feladatai a nyomozásban az idők folyamán többször változtak, ezen szerv kialakulása azonban egészen a középkorig vezethető vissza. A középkorban az ügyészség királyi szervként működött, hivatalos megnevezése „a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze”. Hatáskörébe tartozott a király képviselete, amely során őrködött a király jogai felett magán-, köz- és büntetőjogi érdekek esetében. A XVII.-XVIII. századtól működtek a választott tiszti ügyészek. Feladataik közé tartozott a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések végrehajtásának ellenőrzése, illetve magánszemélyek részére történő ügyvédi megbízások teljesítése. 1848-tól Deák Ferenc „közvádlókat” nevezett ki, és 1849-től működött az „álladalmi ügyészi osztály”. Az 1867-es kiegyezés érlelte meg Magyarországon a modern, európai értelemben vett ügyészi szervezet kialakulását. Az ügyész feladata ebben az időben az volt, hogy az állam közérdekeit képviselje az igazságszolgáltatás területén.10 1871-ben törvény született a királyi ügyészség felállításáról, ez volt az első ügyészségi törvény (1871. évi XXXIII. tc.). Az első főügyész is ebben az időben került kinevezése, ezt a pozíciót elsőként Dr. Kozma Sándor töltötte be, aki az ügyész feladatát így fogalmazta meg; „Közege az erkölcsi hatalomnak. Igazságot kutat és követel.”
11
Az ügyészi szervezet tehát innentől kezdve működött, bár folyamatos
változásokkal.
10
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.
11
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005.
21
Az első ügyészségi törvényt követően az ügyész hivatali kötelessége volt a nyomozás elrendelése és lefolytatása is. 1945-50-ig az államügyész mellett népügyészség is működött, és ebben az időben a korra jellemző politikai helyzet a szervezetben is túlzott befolyást nyert. 1953-ban az addigi Honvédelmi Minisztérium alá tartozó katonai ügyészségek integrálódtak az ügyészségbe. A rendszerváltásig a szervezet működése döntően szakmai volt, utána pedig több törvénymódosításra is szükség volt helyzetének rendezéséhez. II.2. Magyarország ügyészsége Magyarország ügyészségéről a
2011. április 25.-i törvény, Magyarország
Alaptörvényének 29. cikke rendelkezik, amely kimondja, hogy „A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam
büntetőigényének
kizárólagos
érvényesítője.
Az
ügyészség
üldözi
a
bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.”12 Ezek érdekében gondosodik a természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelméről, továbbá az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető valamennyi cselekmény üldözéséről. Az ügyész - törvényben meghatározott feltételek szerint – jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeli a büntetés-végrehajtás törvényességét, illetve közreműködik annak érdekében, hogy mindenki megtartsa a törvényeket, és törvénysértés eseté fellép a törvényesség védelmében.13 A magyar ügyészi szervezetet alá- fölérendeltség jellemzi, ami azt jelenti, hogy az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten végzik munkájukat, utasításokat csak a
12
Magyarország Alaptörvénye 29. cikk
13
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cgy%C3%A9szs%C3%A9g
22
legfőbb ügyésztől, vagy a felettes ügyésztől kaphatnak. Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, valamint - vonatkozó jogszabályi keretek között – ő állapítja meg az ügyészség szervezetét, működését, illetékességét, a Legfőbb Ügyészség szervezeti felépítését, valamint a legfőbb ügyész helyettesek és az önálló szervezeti egységek feladatkörét. Az ügyészség szervezete: Legfőbb Ügyészség (önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, továbbá jogi személy), melynek élén a legfőbb ügyész áll fellebbviteli főügyészségek, melynek élén a fellebbviteli főügyész áll főügyészségek, melynek élén a főügyész áll járási és járási szintű ügyészségek, melyek élén a vezető ügyész áll Létezik továbbá Katonai Főügyészség, Katonai Fellebbviteli Ügyészség és területi katonai ügyészségek is.14 A legfőbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés választja 6 évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők egyszerű szótöbbséggel Országgyűlésnek
felelős,
hozott határozata szükséges. A legfőbb ügyész és
működéséről
évente
köteles
beszámolni
az az
országgyűlésnek. Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. Az ügyészség szervezetének és működésének, a legfőbb ügyész és az ügyészek jogállásának részletes szabályait, valamint javadalmazásukat sarkalatos törvény határozza meg. II.3. Ügyész/ügyészség szerepe a nyomozásban Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény17. §-ában meghatározottak szerint az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett: 14
http://mklu.hu/hnlp14/
23
nyomozást végeztet felügyeli a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozásának törvényességét a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi teljesíti a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott, a vádelőkészítés körébe tartozó feladatokat. Az ügyész a büntetőeljárásban központi szerepet tölt be, hiszen feladatai az eljárás megindulásától kezdve egészen annak befejezéséig tartanak, a nyomozás lezárását követően ugyanis ő nyújtja be a vádiratot a bírósághoz, és a bírósági eljárás folyamán képviseli a vádat, ő tehát a büntetőeljárás egyik kulcsfigurája. Az ügyész tevékenységét tulajdonképpen három nagy csoportra bonthatjuk, melyek a következők: A. Törvényességi felügyeletet gyakorol a büntetőeljárás első fő szakaszában, melynek körében: nyomozást vagy feljelentés kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával megbízhatja a nyomozó hatóságot nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet és azokat magához kérheti nyomozó hatóság határozatait megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás megszüntetésére utasíthatja a nyomozó hatóság határozata ellen a hozzá megküldött panaszokat elbírálja a nyomozást magához vonhatja ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések törvényes végrehajtását. B. dönt a vádemelés kérdésében, majd a bíróság előtt képviseli a vádat: Közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről vagy az eljárás más, a büntetőeljárási törvényben meghatározott módon történő befejezéséről. A vádnak törvényesen beszerzett bizonyítékokon kell alapulnia. Az ügyész gondoskodik arról, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges minden tény, bizonyíték 24
és jogi okfejtés a bíróság elé kerüljön. Mindezekre tekintettel tehát az ügyész teljesíti az 1998. évi XIX. törvényben (Be.) meghatározott, a vádelőkészítés körébe tartozó további feladatokat. C. a törvényben meghatározott esetekben nyomozást folytat: a kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények miatt az olyan ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott kizárási ok áll fenn az olyan ügyben, amelyben a nyomozást maga végzi. A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, továbbá a nyomozás elvégzendő feladatairól. Az ügyész nyomozás felügyeleti és vád előkészítési tevékenysége a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel fel; a nyomozást és a vádemelési szakaszt. Az ügyész a nyomozás során azokat a tényeket is felderíti, illetőleg tisztáztatja, amelyek megalapozzák arra vonatkozó indítványát, hogy a bíróság a vádat milyen eljárási rendben bírálja el. A nyomozás során mind az ügyész, mind a nyomozó hatóság törekszik a nyomozás minél rövidebb határidőn belüli befejezésére, hiszen a nyomozás elhúzása senkinek nem áll érdekében. Az ügyész a nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért,
az
általa
tett
intézkedések
és
meghozott
határozatok
megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős. A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész törvényben meghatározott jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság az önálló nyomozását törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Az ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai érvényesülnek. A teljes körű bizonyítás érdekében tehát az ügyész: megvizsgálhatja és megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatait és a nyomozás során tett intézkedéseit, az esetleges jogsértés kiküszöbölése iránt haladéktalanul intézkedik a nyomozó hatóságot a nyomozással kapcsolatban utasíthatja, az utasításának végrehajtását ellenőrzi 25
elbírálja a nyomozás során előterjesztet, a feladatkörébe tartozó jogorvoslati kérelmeket Az ügyészségi nyomozás elrendeléséig titokban információ gyűjthető. Ahol a rendőrségi törvény a titkos információgyűjtés körében a rendőri szerv vagy annak vezetője számára állapít meg jogokat és kötelezettségeket, ott az ügyészségi nyomozást végző ügyészi szervet vagy annak vezetőjét kell érteni. Az ügyész a titkos információgyűjtés elvégzése érdekében a nyomozó hatóságot utasíthatja vagy titkos információgyűjtés végzésére jogosult más hivatalt megkeresi. Az ügyészség a nyomozás során a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre a büntetőeljárási törvény rendelkezései az irányadók. A nyomozás határidejét tekintve az ügyész az általa elrendelt nyomozás befejezésére határidőt jelöl meg, a nyomozó hatóság által önállóan folytatott nyomozás során a nyomozó szerv vezetője által megállapított határidőt pedig módosíthatja. Ha az ügyész nyomoz, bármely nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, a legfőbb ügyész az ügy ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető egyetértésével igénybe veheti. Az ügyész ellenőrzi a büntetőeljárás során elrendelt, a személyes szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedések törvényes végrehajtását. Kizárólag az ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult ügyekben, amelyekben – az állami szervek törvényes működése, az országgyűlés által megválasztott
tisztségviselők,
az
országgyűlési
képviselők,
valamint
az
igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt – garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége. Az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. 26
A nyomozáslefolytatását követően, és az iratok ismertetése után az ügyésznek az alábbi lehetőségei vannak: ha szükséges, további nyomozási cselekményt végez vagy végeztet meghozza a feladatkörébe tartozó határozatokat vádat emel teljesíti a Büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott, a vádemelés körébe tartozó egyéb feladatokat II.4. Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata A nyomozás alatt a nyomozási cselekmények összességét, valamint a nyomozó hatóságok és az eljárásban részt vevő más személyek között kialakult jogi kapcsolatokat is értjük, melyek a nyomozás elrendelésétől a nyomozás befejezéséig tartanak. A nyomozás sikeressége és meggyorsítása érdekében tehát az ügyész és az eljáró nyomozó hatóság szoros együttműködésére van szükség. A bűnözés elleni küzdelem érdekében az ügyész összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a nyomozó hatóságoknál, illetve más érdekelt szerveknél. Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot szóban vagy írásban utasítja, aki az ügyész utasításait köteles az ügyész által megszabott határidőre teljesíteni. A nyomozó hatóság az ügyész az ügy állásáról – szóban vagy írásban – tájékoztatja. Az ügyésznek lehetősége van abban az esetben is a nyomozó hatósághoz fordulnia amennyiben a nyomozást maga végzi. A nyomozás során az ügyész irányítja az eljárást, így ő dönti el, hogy a nyomozást maga végzi, vagy nyomozást végeztet. Mindkét esetben a nyomozó hatóság felé teljes körű utasítási jogkörrel rendelkezik, amely utasításokat a nyomozó hatóság köteles végrehajtani. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi. 27
A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó utasításait határidőre teljesíti, az ügyészt - annak rendelkezése szerint - a nyomozás elrendeléséről és az ügy állásáról írásban tájékoztatja. Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetőleg az ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja. Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja. Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást írásban adja. Halasztást nem tűrő esetben az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást szóban is adhatja, azonban az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást utólag, haladéktalanul írásban megismétli. A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez. A felettes szerv az előterjesztést az arra vonatkozó ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya. A felettes ügyész az előterjesztés alapján az iratokat megvizsgálja és a vizsgálata eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja. A nyomozási cselekményen az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Büntetőeljárásról szóló törvény megengedi. Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson, valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet. Ha az ügyész nyomozást rendel el, az iratokat a nyomozó hatóságra irányadó hatásköri és illetékességi szabályok figyelembevételével, a nyomozó hatósághoz 28
általában azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a nyomozás iratait az elkövető felderítése és a megalapozott gyanú közlése után mutassák be számára. Az ügyész ezt követően az iratok ismeretében rendelkezik az ügy érdemi elbírálásához esetleg szükséges további eljárási cselekményekről. Ha az ügyész olyan ügyben rendel el nyomozást, amely az elkövetett cselekményre, az eljárás résztvevőire tekintettel vagy más ok folytán közfigyelmet keltett, a bizonyítandó tényekről, a lényeges eljárási cselekményekről és arról is rendelkezik, hogy az iratokat milyen időpontokban mutassák be számára, továbbá, hogy milyen eljárási cselekményeket kíván személyesen elvégezni. A nyomozó hatóság önálló nyomozásának törvényességi felügyelete: Abban az esetben, ha az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozó hatóság a nyomozást törvénysértően rendelte el, s az utóbb beszerzett adatok sem teszik lehetővé a nyomozás folytatását, a nyomozás megszüntetéséről rendelkezik. Az ügyész a nyomozás, ezen belül a teljesített eljárási cselekmények törvényességét általában akkor, és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a nyomozó szerv vezetője, vagy a büntetőeljárás más résztvevője az ügyész intézkedését kezdeményezte. Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja, ha: a személyi szabadság korlátozást jelentő kényszerintézkedés megalapozása vagy a nyomozás törvényessége érdekében ez szükséges, illetve megítélése szerint a gyanúsított azt kellő alappal kéri. Az ügyész a nyomozás meghatározó feladataira vonatkozó rendelkezéseit írásban közli a nyomozó hatóság vezetőjével. Az ügyész a késedelmet nem tűrő nyomozási cselekményekre vonatkozó rendelkezését szóban is közölheti a nyomozó hatóság vezetőjével, ezt azonban írásban is megismétli.
29
II.5. A vádemelés A vádemelés fogalmát akként határozhatjuk meg, hogy a vádemelés az ügyész állásfoglalása arra vonatkozóan, hogy a nyomozás adatai alapján a terhelttel szemben fennállnak a bírósági felelősségre vonás feltételei. Ezt követően az ügy a nyomozati szakaszból átkerül a bírósági szakaszba. A vádemelés megteremti a bírósági eljárás jogi alapját és kereteit és a vádemeléssel átrendeződnek az addig fennálló eljárási jogviszonyok: a
magánszemélyeket
ettől
kezdve
korlátlanul
megilletik
az
ügyféli
jogosultságok, jogi helyzetük kiteljesedik a nyomozó hatóság tevékenysége ezt követően megszűnik a bíróság új résztvevőként lép be a büntetőeljárásba, és feladata, hogy az eljárást a vádirat által megszabott jogi keretek között folytassa le és döntést hozzon az ügyész ügydöntő jogköre megszűnik, hiszen a továbbiakban a döntéseket a bíróság hozza. A bírósági eljárás megindulásának feltétele a törvényes vád. A vád akkor törvényes, ha egyrészt az arra jogosulttól származik, továbbá ha rendelkezik a törvényben előírt formai követelményekkel. A magyar büntetőeljárásban vádemelésre az ügyész, a magánvádló és a pótmagánvádló jogosult. Attól függően, hogy a vádat ki emeli a vádnak két formája lehet; a vádirat és a vádindítvány. Mindazokat követően, miután megtörtént a feljelentés, a nyomozás megindult, valamint azt a nyomozó hatóság lefolytatta, a nyomozás iratait a hatóság megküldi az ügyésznek. Az iratok hozzá érkezését követően az ügyész ellenőrzi, hogy az ügy alkalmas-e a vádemelésre (a hozzá érkezést követő 30 napon belül). Ennek keretében azt vizsgálja, hogy a bűncselekmény tényállásának felderítése és bizonyítása megtörtént-e, felderítették-e a büntetés kiszabása vagy a büntetőjogi intézkedés alkalmazás szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket, a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e az azokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket, illetve, hogy nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védője jogait. Az ügyészség 30
vezetője indokolt esetben a 30 napos határidőt további 30 nappal meghosszabbíthatja. Ha az ügy jelentős terjedelme vagy bonyolultsága indokolja, a felettes ügyész 90 napos határidőt is engedélyezhet. Nem alkalmas vádemelésre az ügy, amennyiben a bűncselekmény tényállásának felderítése, illetve annak bizonyítása nem történt meg; amennyiben nem került felderítésre a büntetőjogi intézkedés alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró körülmény; amennyiben a nyomozó hatóság nem tartotta be a törvényi rendelkezéseket a bizonyítási eszközök beszerzésekor; továbbá amennyiben a gyanúsított illetőleg a védő jogait törvénysértően korlátozták az eljárás során. Amennyiben a vádemelést megelőzően az ügyész további nyomozási cselekmény elvégzését látja szükségesnek, úgy az ügyész rendszerint azt a nyomozó hatóságot bízza meg a nyomozási cselekmény elvégzésével, amely a nyomozást korábban lefolytatta. Az újabb nyomozási cselekmények elvégzéséről és annak határidejéről szintén az ügyész rendelkezik. Az ügyész az iratok megvizsgálását követően a nyomozást felfüggesztheti, megszüntetheti, az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetőleg vádat emelhet, vagy határozhat a vádemelés részbeni mellőzéséről.15 Amennyiben az ügyész vádat emel, a vádiratot a bírósághoz kell benyújtania. A vádirat tartalmazza a Be. 217. paragrafusában meghatározott tartalmi elemeket, melyek az alábbiak. A vádirat négy fő részből áll, melyek az alábbiak: Személyi rész, amely tartalmazza a vádlottnak a személyi adatait, illetve – amennyiben volt ilyen – az előzetes fogva tartására utaló adatokat, Tényállási rész, amely tartalmazza a vád tárgyává tett cselekmény leírását, az azt alátámasztó bizonyítási eszközökkel együtt, Jogi minősítés rész, melyben az ügyész a Btk. szerint minősíti a vád tárgyává tett cselekményt, 15
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 216. §
31
Indítványi rész, amelyben az ügyész utal az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványára, a bejelentett polgári jogi igényre, a tárgyalásra idézendő, illetve értesítendő személyekre. A vádiratnak tartalmazni a kell továbbá a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörére, illetőleg illetékességére vonatkozó szabályokra való utalást. A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirathoz csatolni kell a tárgyi bizonyítási eszközöket. Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádirat a vádlottra vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, regionális vagy nemzetiségi nyelvére, illetőleg kérésére az általa korábban ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell fordítani, és azt így kell a bírósághoz benyújtani. A vádemelés tényéről a sértettet értesíteni kell. A vádirat egy példányát meg kell küldeni a nyomozó hatóságnak és a vádemelésről a vádlottat fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetet is értesíteni kell. A vádemelés elhalasztása relatíve új jogintézménye a magyar büntetőeljárásnak. A jogalkotó először a fiatalkorú elkövetőkkel szemben vezette be, majd 1999. március 1től a felnőtt korú terheltekkel szemben is alkalmazhatók. Az ügyész a vádemelést elhalaszthatja, ha: - 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt - a terhelttel szemben fennállnak a vádemelés feltételei, de - a bűncselekmény súlyára és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel - a halasztásnak a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető. Ezeknek a feltételeknek együttesen kell fennállniuk. Nem halasztható el a vádemelés, ha a gyanúsított: 32
- többszörös visszaeső, vagy - a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy - a szándékos bűncselekményt a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. A vádemelést el kell halasztani: - ha büntethetőséget megszüntető ok fennállása miatt az eljárást megszüntetik, - ha a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer függőséget gyógyító kezelésen, vagy egyéb ellátáson, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt - tartás elmulasztásának vétsége miatt, ha ettől a mulasztott kötelezettség teljesítése várható. Az ügyész a vádemelés elhalasztása előtt – szükség esetén – pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el, ill. meghallgatja a gyanúsítottat (és esetleg a sértettet is). Ezt követően az ügyész határozatot hoz a vádemelés elhalasztásáról, melyben: A vádemelést egytől két évig terjedő időre (kötelező esetben egy évre) elhalasztja, - a gyanúsított részére magatartási szabályok betartását és kötelezettségek teljesítését is előírhatja (pl. sértettnek okozott kért térítse meg, végezzen közmunkát, vegyen részt pszichiátriai, vagy elvonókezelésen, stb.) - elrendeli a gyanúsított pártfogói felügyeletét. A vádemelés elhalasztása után az eredménytől függően az ügyész kétféle döntést hozhat: 1. Ha a vádemelés elhalasztásának tartalma eredményesen telt el, a határidő lejártától számított 30 napon belül megszünteti az eljárást. 2. Vádat emel, ha: - a gyanúsított a vádemelést elhalasztó határozat ellen panasszal él, - a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádat emeltek, 33
- a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegi, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, - a vádemelés elhalasztásának tartama alatt derül ki, hogy a halasztás valamely kizáró ok ellenére történt.
34
III.
Magyarországon a vidéki városokban 2013. március – 2014. február között elkövetett bűncselekmények száma kördiagram és rövid elemzés 16
Az ezer főre jutó elkövetett bűncselekmények száma
Siófok Szolnok
31
30,88
Eger
78,52
Szekszárd
31,26 37,88
32,16
Miskolc
Budaörs 36,55
32,87 35,03
36,14
Kecskemét Dunaújváros Győr Kaposvár
A kördiagram azt szemlélteti, hogy az ország mely területein milyen mértékben fordulnak elő bűncselekmények. A bűncselekmények száma ugyanis meghatározza azt is, hogy melyik városokban folyik a legtöbb nyomozói munka, és melyek azok a városok, ahol ez lényegesen kisebb mértékű. Fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a legtöbb bűncselekményt a turisztikai szempontból egyik legforgalmasabb városban követik el. Itt a bűncselekmények száma több mint kétszer annyi, mint a második helyen álló Szolnok városában elkövetett bűncselekmények mennyisége. Nyilvánvalóan ezek az adatok mára már változtak és a tapasztalatok szerint valószínűleg nőtt a bűncselekmények mennyiségének nagysága, mégis úgy gondolom, hogy kellő felkészültséggel tudjuk csökkenteni ezek számát, vagy legalábbis a bűncselekmények súlyának nagyságát. Véleményem szerint minél nagyobb egy város turisztikai látogatottsága, annál több lehet az adott területen a bűncselekmények száma. Úgy gondolom, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy itt valószínűleg a lopások és betörések száma lehet a legmagasabb, hiszen nyáron a nagy tömegben a zsebtolvajok 16
http://otthonterkep.blog.hu/2014/08/25/hol_a_legnagyobb_a_bunozes_magyarorszagon_itt_a_lista
35
észrevétlenül tevékenykedhetnek a tömegben, míg télen amikor a nyaralók üresen állnak szinte bárki besurranhat. Harmadik helyen lakóhelyem, Eger áll. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy itt igen nagymértékű a bűncselekmények elkövetésének aránya. Az ország déli területein a legalacsonyabb a bűncselekmények elkövetésének aránya; így Dunaújváros, Győr és Kaposvár állnak az utolsó helyeken. Nyilvánvalóan mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nyomozó hatóságoknak melyik városokban van a legtöbb munkájuk, hiszen általában minden egyes bűncselekmény feljelentést és ezt követően a nyomozás megindítását vonja maga után.
36
A bíróság elé állítások számának alakulása 2013. évben17
IV.
Ügyészségek
Bíróság elé állított vádlottak száma
Bíróság elé állítással elbíráltak száma vádlott
Iratok visszaküldése
vádlott
%
%
Főváros
915
891
97,38
24
2,62
Baranya megye
408
336
82,35
72
17,65
Bács-Kiskun megye
1165
1109
95,19
56
4,81
Békés megye
309
302
97,73
7
2,27
Borsod-Abaúj-
1318
1211
91,88
107
8,12
Csongrád megye
543
540
99,45,
3
0,55
Fejér megye
345
338
97,97
7
2,03
Győr-Moson-Sopron
469
457
97,44
12
2,56
Hajdú-Bihar megye
789
771
97,72
18
2,28
Heves megye
487
441
90,55
46
9,45
Jász-Nagykun-Szolnok
621
572
92,11
49
7,89
485
469
96,70
16
3,30
Nógrád megye
198
179
90,40
19
9,60
Pest megye
1253
1226
97,85
27
2,15
Somogy megye
717
641
89,40
76
10,60
Szabolcs-Szatmár-
724
713
98,48
11
1,52
Tolna megye
260
239
91,92
21
8,08
Vas megye
330
307
93,03
23
6,97
Veszprém megye
448
417
93,08
31
6,92
Zala megye
341
325
95,31
16
4,69
64
64
100,00
0
0,00
12 189
11 548
94,74
641
5,26
Zemplén megye
megye
megye Komárom-Esztergom megye
Bereg megye
Központi
Nyomozó
Főügyészség Összesen
17
http://www.mklu.hu/repository/mkudok403.pdf
37
V.
Záró gondolatok:
Szakdolgozatomat áttekintve, és a nyomozás teljes folyamatát megismerve kijelenthetjük, hogy ez egy komplex, többoldalú folyamat, melynek kulcselemét képezi a megismerés, a múltbeli tények feltárása és igazolása, a nyomozás célja ugyanis a bizonyítékok felkutatása. A megismerés magára a bűncselekményre, mint a múltban egyszer megtörtént cselekményre irányul, így ennek körülményeit, az elkövetés mozzanatát kell a jelenből visszafelé haladva megismerni. A megismerés a valós tényekre irányul, ezeket kell tehát a nyomozás során felkutatni és elválasztani a hamis, esetleg félrevezető tények körétől. A bűnügyi megismerés legfontosabb eszköze a kriminalisztika,
tehát
a
nyomozás
tudománya,
mely
a
múlt
tényeinek
megismerhetőségét hirdetve, technikai és taktikai eszközöket állít a bizonyítékok felkutatásának szolgálatába. Általánosan elfogadott tétel, hogy a nyomozás során útkeresés, személy és tárgykutatás folyik. A megismerési folyamat a nem tudástól, valaminek a nem ismerésétől fokozatosan koncentrálódik a tudás, a megismerés felé, ahogy a nyomozó hatóság egyre több bizonyítékot tár fel. Az adatok beszerzése és értékelése tervszerű módszereket igényel, melyhez a nyomozó hatóságok és az ügyész összehangolt munkájára van szükség. A bizonyítékok begyűjtését követően elsőként az ügyész értékeli a bizonyítékokat, melyek alapján meghozza döntését a vádemelés kérdésével kapcsolatban. Így az ő értékelő tevékenysége komoly eljárásjogi következményekkel jár. Az ügyész értékelése és ténymegállapításai határozzák meg a bírósági bizonyítás irányát, a bíróság pedig a végrehajthatóság, megváltoztathatatlanság és az igazság erejével – és terhe mellett – értékeli a bizonyítékokat és vonja le ténymegállapításait. A jogalkalmazási folyamatban a bizonyítást a ténymegállapítás követi, habár a bizonyítás távlati célja az anyagi igazság keresése, ez csak a tények valóságnak megfelelő megállapításával lehetséges. A bizonyítás ebből adódóan a ténymegállapítás feltétele. A nyomozó hatóság tehát a múltbeli történésnek azokat az elemeit vizsgálja, amelyek összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel, de az eljárásjog szerint nincs meg az a lehetősége, hogy a történeti tényállást megállapíthassa, ezért a mérlegelő és értékelő tevékenységének eredménye a ténymegállapításban kimerül. A ténymegállapításban is megfigyelhető tehát egyfajta funkciómegosztás, mely a bizonyítási feladatok 38
megoszlásából vezethető le. Összegzésképpen elmondható, hogy a nyomozás egy előkészítő eljárás, mely magát a büntetőeljárás lefolytatását és az elkövető felelősségre vonását alapozza meg, és melynek során az ügyész és a nyomozó hatóságok szorosan együttműködnek a pontos és eredményes munka érdekében. A nyomozati szakban is folyik bizonyítás, melynek tartalma a bizonyítékok vádemeléshez szükséges mértékű összegyűjtésében testesül meg. A nyomozó hatóság bizonyítási szerepe a tényfelderítési monopólium, valamint alapvető eljárási célja a tényállás és az elkövető felderítése. Ehhez biztosítja azokat a technikai és szakmai ismereteket és eszközöket, melyek kizárólagosan állnak rendelkezésére.
39
Irodalomjegyzék:
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005. Bócz Endre: Kriminalisztika, BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004. Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest 2007. Hardi Péter: Rejtőzködő gyilkosok Dr. Barna Péter: Büntetőjogi ismeretek III. kötet, A büntetőeljárás főbb kérdései, BM Tanulmányi és Módszertani Osztály kiadó, Zrínyi Nyomda, Budapest 1959. Bárd Károly – Pusztai László: A büntetőeljárás kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1993. Bodor Tibor – Csák Zsolt – Somogyi Gábor – Szepesi Erzsébet – Szokolai Gábor – Varga Zoltán: A büntetőeljárási törvény magyarázata 1. Complex Kiadó. Budapest, 2009. Király Tibor: Büntetőeljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2008.
40
Jogszabályjegyzék: Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 11/3003. (ÜK.7) Legfőbb ügyészi utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról Kommentár a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez, Complex Jogtár 12/2012. (VI.8.) LÜ Legfőbb Ügyészi utasítás az ügyészség szervezetéről és működéséről
41
Hivatkozásjegyzék:
Internet: http://mklu.hu/hnlp14/ http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cgy%C3%A9szs%C3%A9g http://otthonterkep.blog.hu/2014/08/25/hol_a_legnagyobb_a_bunozes_magyarorszagon _itt_a_lista http://www.mklu.hu/repository/mkudok403.pdf Könyv: Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai, Rejtjel Kiadó, Budapest 2005. Bócz Endre: Kriminalisztika, BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2004. Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó, Budapest 2007. Hardi Péter: Rejtőzködő gyilkosok, Geopen Könyvkiadó Kft. 2009. Dr. Barna Péter: Büntetőjogi ismeretek III. kötet, A büntetőeljárás főbb kérdései, BM Tanulmányi és Módszertani Osztály kiadó, Zrínyi Nyomda, Budapest 1959. Bárd Károly – Pusztai László: A büntetőeljárás kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1993. Bodor Tibor – Csák Zsolt – Somogyi Gábor – Szepesi Erzsébet – Szokolai Gábor – Varga Zoltán: A büntetőeljárási törvény magyarázata 1. Complex Kiadó. Budapest, 2009. Király Tibor: Büntetőeljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2008. Dr. Székely György: Ügyészségi szervezet és igazgatás (tansegédlet) – Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Németh Zoltán György: A nyomozóhatóság bizonyításban játszott szerepe, a nyomozati tényfeltárás és a bizonyítás összefüggései – Szakmai publikáció, Jogelméleti Szemle 2012/2 Farkas Ákos – Róth Erika: Előadások a büntetőeljárási jog köréből, Bíbor Kiadó Miskolc, 2000. Balláné – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel Kiadó 2004. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 35. § (1)-(2), 38. § (1), 173. § (1), 170-175/A §, 176. §, 216. § Magyarország Alaptörvénye 29. cikk 42
