Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék
Nyomozás a büntető eljárásban, különös tekintettel a lopás bűncselekmény nyomozására - Szakdolgozat -
Konzulens: Prof. Dr. Farkas Ákos
Készítette: Csekő- Csirke Róbert
Miskolc, 2013.
University of Miskolc Faculty of Law and Political Institute of Criminal Science Criminal Procedure Law and Prison Law Department
Criminal investigation with special respect to theft -Thesis-
Consultant: Prof. Dr. Farkas Akos
Prepared by: Robert Cseko- Csirke
2013, Miskolc 1
Tartalomjegyzék Bevezetés ............................................................................................................ 4 I. Nyomozás ................................................................................................... 5 II.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban ................................... 5 II.2. A nyomozás kriminalisztikai szempontból ........................................... 6 II.3. A nyomkeresés .................................................................................... 8 II.4. A nyomozás megindítása ..................................................................... 9 II.5. A nyomozás lefolytatása, határideje ................................................... 11 II.6. A bizonyítás fogalma, célja, feladata, eszközei .................................. 14 II.6.1. Tanúvallomás........................................................................... 19 II.6.2. Szakvélemény .......................................................................... 21 II.6.3. Tárgyi bizonyítási eszköz ......................................................... 21 II.6.4. Okirat....................................................................................... 22 II.6.5. Terhelt vallomása ..................................................................... 22 II.7. Bizonyítási eljárások.......................................................................... 26 II.7.1. Szemle ..................................................................................... 26 II.7.2. Helyszíni kihallgatás ................................................................ 27 II.7.3. Bizonyítási kísérlet .................................................................. 27 II.7.4. Felismerésre bemutatás ............................................................ 28 II.7.5. Szembesítés ............................................................................. 29 II.7.6. Szakértők párhuzamos meghallgatása ....................................... 30 II.8. Poligráf használata ............................................................................. 30 II.9. A nyomozás megszüntetése, befejezése ............................................. 31 II.10. Jogorvoslat a nyomozás során .......................................................... 33 2
II.11. Vádemelés ....................................................................................... 34 III. Lopás bűncselekményének nyomozása ................................................... 36 III.1. Lopás fogalma .................................................................................. 36 III.2. Lopás fajtái ...................................................................................... 41 III.2.1. Betöréses lopás ....................................................................... 41 III.2.2. Gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények ...................... 44 III.2.2.1. A szagmaradvány rögzítése .................................................. 46 III.2.3. Besurranásos és trükkös lopások ............................................. 46 III.2.4. Zsebtolvajlás ........................................................................... 50 III.2.5. Poggyászlopások ..................................................................... 51 III.2.6. Házi- illetőleg munkahelyi lopások ......................................... 51 III.2.7. Strandlopások ......................................................................... 52 III.2.8. Kempinglopások ..................................................................... 52 III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben BorsodAbaúj-Zemplén megyében................................................................. 54 III.4. Összehasonlító elemzés a 2012-ben ismertté vált bűncselekmények tekintetében Miskolc és Veszprém között ............. 55 IV. Záró gondolatok ..................................................................................... 56 Irodalomjegyzék .............................................................................................. 58 Jogszabályjegyzék ........................................................................................... 59 Hivatkozásjegyzék ........................................................................................... 60
3
Bevezetés A világon mindenhol, így hazánkban is az anyagi javak megszerzése és védelme egyidős az emberré válással. Évezredek során –az általános fejlődésnek megfelelően változtak, módosultak és alakultak a tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények is. Legnagyobb veszélynek a gyermek- és fiatalkorúak, idősek valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek vannak. A bűnözés az elmúlt időszakban folyamatosan és jelentősen növekedett, a személyek javainak megsértése tömeges formákat öltött, a lopások és betöréses lopások száma folyamatosan tovább nőtt. A támadások főbb célpontjai a magánlakások, a kereskedelmi és a vendéglátó egységek, a bankok. Az állam egyedül képtelen ellátni hatékonyan és eredményesen a bűnmegelőzési feladatokat. A bűnmegelőzés olyan összetett kormány- és önkormányzati feladat, amelyek az emberek részvétele nélkül egyszerűen megoldhatatlan, még akkor sem, ha a Rendőrségnek alapvetően bűnüldözési feladatai vannak.1 Szakdolgozatom első részében bemutatom a nyomozó hatóság nyomozati feladatát a büntetőeljárásban, majd a második részben ezen eljárást a lopás bűncselekmény vonatkozásában.
1
www.szvmszk.hu
4
II. A nyomozás
II.1. A nyomozás helye, szerepe a büntetőeljárásban
Büntetőeljárás-jogi szempontból –a magánvádas eljárást kivéve- a nyomozás a büntetőeljárás kezdeti szakasza, amelynek feladata, hogy feltárja, összegyűjtse azokat a bizonyításra alkalmas, a büntető anyagi és eljárásjogi szempontból releváns adatokat, amelyek alapján a bűncselekmény elkövetése (megvalósulása), az elkövető személye és büntetőjogi felelőssége megállapítható, továbbá a büntetőeljárással összefüggő megelőzési feladatok végrehajthatók, az eljárás sikeres lefolytatása biztosítható.2 E megállapítás összecseng a Büntetőeljárási törvény 164.§ (2) bekezdésében foglaltakkal, azaz „a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e.”3 Ha szélesebb értelemben vizsgáljuk a nyomozást, látnunk kell, hogy a büntető alaki jogi előírások határozzák meg az elérendő célokat, az alanyok jogait és kötelességeit, az eljárás menetét, a bizonyítás kereteit, eszközeit és szabályait, valamint azt, hogy milyen minőségű adatokra lehet döntést alapozni, akár formai (az eljárás lefolytatására vonatkozó), akár tartalmi (az ügy érdemére vonatkozó) kérdésekről legyen szó. Ezen túlmenően azonban már a hatóság eljáró tagjától és a konkrét lehetőségektől függ, hogy az adott jogágban lehetséges adat- és bizonyíték források közül melyiket veszi igénybe, milyen jogi és kriminalisztikai eszközöket és módszereket alkalmaz, hogyan vizsgálja meg, és milyennek találja az értékelés előírt szabályain belül a beszerzett adatok relevanciáját, bizonyító erejét, hitelességét, felhasználhatóságát, valamint mennyire tudatosan, tervszerűen és ésszerűen folytatja le az eljárást.4
2
Balláné- Borszéki- Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000., 58-60.o.
3
1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról, 164.§ (2) bekezdés
4
Balláné- Borszéki- Lakatos: I.m.: 58-60.o.
5
Ezen kérdésekre a bűncselekmények nyomozásának, felderítésének a tudománya, azaz a kriminalisztika adja meg a választ. Ennek célja, hogy a tételes jog által meghatározott keretekben olyan módszereket és eljárásokat dolgozzon ki, amelyek
segítségével
a
készülő
bűncselekmények
leleplezhetők,
megakadályozhatók, illetve a már elkövetett bűncselekmények felderíthetők, elkövetőjük
megállapítható
és
felelősségre
vonható.
A
kriminalisztika
tanulmányozza a nyomozás szolgálatában álló természettudományos, műszakitechnikai eszközök és eljárások egyes fajtáit (krimináltechnika), a nyomozási módszereket,
a
nyomozási
cselekmények
véghezvitele
során
célszerű
eljárásmódot meghatározó elveket és szabályokat (krimináltaktika), végül az egyes bűncselekményfajták felderítésére alkalmas eszközök és módszerek célszerű
és
tervszerű
felhasználásának
kérdéseit
(kriminálmetodika).
Ismeretanyaga egységes, összefüggő egészet alkot, amelynek alkalmazása a bűncselekmények felderítésének eredményesebbé tételével a bűnözés elleni küzdelem céljait. A definíciót úgy foglalhatjuk össze, hogy a kriminalisztika (nyomozástan) önálló bűnügyi tudomány, amely – a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően – tudományosan megalapozott eszközöket, módszereket
és
eljárásokat dolgoz ki a felderítés és a bizonyítás, valamint a bűncselekmények megelőzése érdekében.5
II.2. A nyomozás kriminalisztikai szempontból Tekintettel a büntetőeljárás-jog és a kriminalisztika szoros kapcsolatára, álláspontom szerint szükség van külön kriminalisztikai nyomozás- fogalomra. Ha bármilyen eljárást (büntető-, szabálysértési vagy államigazgatási eljárást) vizsgálunk meg, általában ugyanazzal a sablonnal találkozunk: a hatóság tudomására jut valamely, a számára intézkedési és döntési kötelezettséggel járó esemény, ezt követően feltalálható adatok összegyűjtése és az eljárás lefolytatásához szükséges feltételek biztosításacéljából meghatározott szabályok szerint különböző cselekményeket, intézkedéseket foganatosít, végül a beszerzett 5
Garamvölgyi Vilmos: Kriminalisztika, Általános rész, Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961., 7-13.o.
6
adatok elemzéséből, értékeléséből levont következtetésre alapozva meghozza a kívánatos döntést. Ez a megismerő tevékenység mindegyik eljárási típus esetében egy bizonyos, jogi szempontból releváns, múltbéli esemény valóságnak megfelelő feltárására irányul, és az egész munkafolyamatban mindenhol szerepet kapnak a kriminalisztikai eszközök és módszerek is. A különbség abban rejlik, hogy a tényállás megállapítása és a döntés jogáganként eltérő módon és keretek között megy végbe, miután az egyes eljárási fajtákban nem azonosak a célok, a feladatok, az eljárási szabályok, valamint az alkalmazható eszközök és módszerek. Mindezekből következik, hogy a nyomozás kötött eljárásmód, de csak annyiban, amennyiben nem hagyhatja figyelmen kívül a jogi szabályozást, másrészt viszont a kriminalisztika tudományos eredményeire támaszkodó sajátos, aktív szellemi-gyakorlati tevékenység, amely egyszerre szolgálja a múltbéli esemény kívánt mértékű megismerését (az objektív igazság megállapítását) és az eljárás sikeres lefolytatását. Dr. Lakatos János szerint a kriminalisztikai gondolkodás megfelel ugyan a gondolkodás általános szabályainak, de - lényeges eleme az okozatból az okra, - a részekből az egészre való következtetés, - a többféle ok –ugyanazon okozat lehetősége folytán a verziók alkalmazása, - a logikai eszközök, módszerek és egyes filozófiai tételek felhasználása, - a verziókkal összefonódva jelentkező intuíció és a fantázia szerepe, - a kétkedés, mint fontos elem, a megállapítások gondos6 ellenőrzésének állandó indítéka. A nyomozás sajátossága még, hogy a megismerés mindig rekonstrukciós jellegű: a döntéshez szükséges információk nem a jövőből származnak, hanem előzményi adatok. A büntetőeljárás-jogi fogalom szerint a nyomozás fő célja a bűncselekmény felderítése és bizonyítása, viszont a kriminalisztikai szempontból történő meghatározás szerint a fő cél az objektív igazság megállapítása. 6
Bócz Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN 1218-8956, 1999. (47.évf.) 3.sz. 117.o.
7
„A felderítés és bizonyítás párhuzamba állítása révén azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felderítendő tények köre jóval szélesebb, mint a bizonyítandó tényeké. A felderítés érdekében igénybe vehető adatforrások és eszközök köre ugyancsak bővebb, mint ami a bizonyításban felhasználható, és a felderítésnél a felhasználható adatokkal szemben minőségileg (a megbízhatóság szempontjából) támasztható követelmények is alacsonyabbak, mint amilyenek a bizonyításnál szokásosak, vagyis ezek a megismerés eltérő fokozatai. A felderített –és így megismert- igazság tehát nem jelent egyben bizonyított igazságot, jogi következmények csak az utóbbihoz fűzhetők, így hát az (vagyis a bizonyított tényállás) akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha tudnivaló, hogy (például egyes részletek bizonyíthatatlansága következtében) nem teljesen egyezik a valósággal.”7 A kifejtetteket összegezve a nyomozás tehát nem más, mint a múltbéli releváns esemény objektív igazságnak megfelelő rekonstruálása, és az eljárási célok elérésére irányuló sokoldalú szellemi és gyakorlati tevékenység, amely a szükséges és lehetséges cselekvések tervszerű, tudatos, a vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelő végrehajtása útján valósítható meg.8
II.3. A nyomkeresés Kalandos, de legalábbis érdekes története volt mindig a nyomkeresésnek. Már a XII. században vizsgálták például a láblenyomatokat. Szent László egyik törvénye értelmében ugyanis az ellopott és elhajtott jószágokért az a falu volt köteles kártérítést fizetni, amelynek határáig követhetőek voltak a nyomok. A bűnüldözésben az első igazán nagy előrelépést az ujjlenyomatok hozták. A dolog körülbelül akkora jelentőséggel bírt, mint Amerika felfedezése. Ettől kezdve ugyanis lehetővé válik a bűnözők pontos jegyek alapján történő nyilvántartása. Próbálkozások voltak erre korábban is bőven: a tűzzel bőrbe
7
Bócz Endre: I.m., 116.o.
8
Dr. Kovács Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati (nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003., 11-13.o.
8
égetett jegyek, csonkolások mind pontosan jelezték, hol és mit követett el azok viselője. Sokáig úgy tűnt, a daktiloszkópia a kriminalisztika non plus ultrája. Már néhány egyezés alapján tévedhetetlen bizonyossággal meg lehet állapítani egy ujjlenyomat gazdájának a kilétét. Az ujjlenyomat ráadásul soha nem változik. Persze a nagy kérdés az, hogy mi a helyzet akkor, ha nincs ujjlenyomat? A válasz egyszerű, majd találnak másikat, hiszen egy bűnügy felderítésén a fizikustól a geológusig, a fegyverszakértőtől a grafológusig szakértők egész hada dolgozik. Ma már a legapróbb hajszálnak is óriási jelentősége lehet. Időközben ugyanis megjelent az a módszer, amely a laikusok számára pillanatnyilag a tökélyt jelenti: a DNS- vizsgálat. Hajszáltól a körömig, nyáltól a csontig gyakorlatilag mindenből megállapítható az elkövető kiléte. Ennek a rendkívüli eszköznek is vannak azonban korlátai: az egypetéjű ikrek DNS-e például teljesen egyezik.
II.4. A nyomozás megindítása A nyomozásnak, mint a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszának a megindulásához az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok vagy a feljelentés szolgáltatnak alapot. Ezen adatoknak vagy a feljelentés adatainak alkalmasnak kell lenniük a bűncselekmény gyanújának megalapozására. A törvény különbséget tesz aszerint, hogy a gyanút megalapozó adatok miképpen válnak ismertté az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előtt, de a különbségtétel
csak
a
tudomásszerzés
módjára,
és
nem
a
későbbi
következményeire utal. A nyomozó hatóság vagy az ügyész működése során közvetlenül épp úgy észlelhet bűncselekmény gyanúját megalapozó adatokat, mint ahogyan bejelentésből is tudomást szerezhet ilyenekről. Az észlelésnek ezek a módjai eltérnek attól az esettől, amikor a gyanút feljelentés alapozza meg, mivel a
feljelentő
szándéka
kifejezetten
arra
irányul,
hogy
büntetőeljárást
kezdeményezzen, és az adatokat is ezért közli. Az előző esetekben ilyen feljelentői szándékról nem beszélhetünk. 9
A nyomozás megindítása azonban nem a tudomásszerzés módjától, hanem a gyanú kialakulásától függ. A nyomozás kétféle módon indulhat meg. Elrendelheti az ügyész vagy a nyomozó hatóság, az elrendelésről, a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül határozatot kell hozni. Ebből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt, és ha a gyanúsított ismert, ki ellen indít az elrendelő nyomozást. A nyomozás valamely nyomozási cselekmény formális elrendelése nélkül is megindulhat, ha késedelmet nem engedő körülmények állnak fenn. Ekkor a nyomozás határidejét e cselekmény elvégzésétől kell számítani. Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy, a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt a köztestület is köteles feljelentést tenni, ha azt külön törvény előírja. Az itt említett személyek kötelesek a nyomozást elősegítő adatokat is közölni, és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állását is elősegíteni. A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai, azt az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál írásban vagy szóban lehet megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A feljelentés azonnali nyilvántartásba vételéről szóló rendelkezés lényege, hogy a feljelentés megtételének tényét utóbb akár a feljelentést felvevő, akár a feljelentést tevő részéről vitathatatlanná tegye. A nyomozó hatóság és az ügyész hatáskör és illetékesség hiányában is kötelesek a feljelentést átvenni, vagy jegyzőkönyvbe foglalni, majd az eljárásra jogosultnak megküldeni. A feljelentés alaki kötetlenségéből következik, hogy azt távbeszélőn vagy más technikai eszköz segítségével is meg lehet tenni. A magánindítvány, természetét tekintve meghatározott jogosultak által tehető feljelentés. Ezen indítvány formához nem kötött. A jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Az is előfordul, hogy csak a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége, ilyenkor be kell szerezni a jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető megbüntetését. A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, erre tekintettel a törvény részletesen szabályozza e határidő számításának a módját. Igazolást enged a határidő elmulasztása miatt olyankor, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő. 10
Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, akkor a feljelentés kiegészítésének van helye. Így a nyomozó hatóság a feljelentést a Be. 174.§ (1) bekezdésébe foglalt okok miatt elutasíthatja, ha azok magából a feljelentésből megállapíthatóak. A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt, aki magánindítványt terjesztett elő, továbbá a feljelentést elutasító határozatot az ügyésznek is meg kell küldeni. Hasonló módon szabályozva vannak azok az esetek is, amikor a feljelentést nem lehet elutasítani. 9
II.5. A nyomozás lefolytatása A nyomozás alapkövetelményei: a törvényesség, a teljesség, a tárgyilagosság és a titkosság (ezen belül megkülönböztetve a belső és a külső titoktartást).10 A nyomozás által teremtett és az érintettek jogaikra is kiható függő helyzet mielőbbi megszűnését célozza az a rendelkezés, amely szerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és be kell fejezni. A nyomozás határideje elrendelésétől illetőleg megindulásától kezdődően két hónap, amelyet az ügyész legfeljebb hat hónappal, ennek letelte után pedig az ügyészség vezetője a nyomozás megindításától számított egy évig hosszabbíthat. Egy éven túl ezt a határidőt a felettes ügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, ez a hosszabbítás legfeljebb a személy elleni büntetőeljárás megindításától számított két évig terjedhet. Ezzel a törvény a nyomozások elhúzódását megakadályozó abszolút határidőt határoz meg. A határidő lejártakor a nyomozás eredményétől függően, vagy vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére kerül a sor. Mint az már korábban említésre került, a büntetőeljárás megindításának az alapja a bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. A gyanú alapján megindított eljárásban a bizonyítási eszközök létezésének és fellelésének érdekében a nyomozó hatóság bárkitől felvilágosítást kérhet, fénykép vagy más adathordozó 9
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 170-174.§
10
Bócz Endre: I.m., 116.o.
11
bemutatásával személyt vagy tárgyat felismertethet, illetőleg kiválasztathat, iratokat
megtekinthet,
a
bűncselekmény
helyszínét
megtekintheti,
és
szaktanácsadót vehet igénybe. Mindez a gyanú megerősödését, az elkövető személyére vonatkozó megalapozott gyanú kialakítását is segítheti. A törvény nem tartalmaz jogkövetkezményt a felvilágosítást megtagadóval szemben. Nincs akadálya azonban annak, hogy a nyomozó hatóság a vele együttműködni nem kívánó személyt tanúként hallgassa ki, vagy más szükséges eljárási cselekményt végezzen. Ennek eredményét a nyomozó hatóság eljáró tagja jelentésbe foglalja. Az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság fedett nyomozót is alkalmazhat. Büntetőeljárás tehát csak azzal szemben indítható, akit a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja terhel. Így ha a nyomozás olyan körülményeket tár fel, amelyek meghatározott személlyel szemben megalapozott gyanút ébresztenek, a nyomozást vele szemben kell lefolytatni. A gyanúsított személy kihallgatása elején közölni kell vele a gyanúsítás lényegét, az arra vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az eljárásnak ez a mozzanata igen nagy jelentőségű, mert a gyanúsított ettől a pillanattól kezdve gyakorolhatja több fontos jogát, így a vallomástételt, illetve a vallomástétel megtagadását. A gyanúsított jogainak biztosítása szempontjából kiemelkedő fontosságú a törvény azon rendelkezése, amely a vallomás megtagadásának jogáról és az elmondottak felhasználhatóságáról szóló figyelmeztetést írja elő. A gyanúsítottal szemben az eljárás a gyanúsítással indul meg. A kihallgatást a gyakorlatban általában a nyomozó hatóság tagja végzi, de az ügyész rendelkezhet eltérően is, és azt maga végezheti. A tanút szintén az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik a nyomozó hatóság hallgathatja ki. A tanú kíméletét szolgálja, hogy kihallgatása mellőzhető, ha az általa feltárható lényeges körülményeket a feljelentés magába foglalja. Ugyanezt szolgálja az is, ha vallomását írásban nyújtja be. A törvény kimondja, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság szükség esetén a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, akár a bizonyítási eszközök felkutatására és megóvására, akár szakkérdésben történő tájékozódásra. 12
A szaktanácsadóval szemben a szakmai követelményeket az őt igénybevevő ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak kell meghatároznia. Fontos beszélni a nyomozási cselekményeknél történő jelenlétről is. Ugyanis a nyomozási cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Be. megengedi. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében pedig bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet, valamint aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújthatja. Szólni kell a nyomozás részbeni mellőzéséről is. Ezt eljárás-gazdaságossági szempontok indokolják, ugyanis fontos, hogy a gyanúsított kihallgatása után az ügyész
mellőzhesse
a
felelősségre
vonás
szempontjából
jelentéktelen
bűncselekmény miatti további nyomozást. Az erről szóló határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével. A Be. lehetőséget ad a nyomozás felfüggesztésére. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljárás folytatásának átmeneti ténybeli vagy jogi akadálya van. A felfüggesztést az ügyész, meghatározott esetekben pedig a nyomozó hatóság is elrendelheti, melynek okait a törvény tételesen felsorolja. Vannak olyan esetek, amikor a nyomozás megszüntetésre kerül. Ennek okait a törvény tételesen felsorolja, s ezekben az esetben pedig az ügyész megszüntető határozatára van szükség. A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait, ugyanis lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse. Ezt követően a sértettet is
13
értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, s gyakorolhatja az őt megillető jogokat.11
II.6. A bizonyítás fogalma, célja, feladata, eszközei A bizonyítás a hatóságok és más résztvevők megismerő tevékenysége, amely egy múltban történt esemény (cselekmény) megállapítására és e megállapítás igazolására szolgál. A bizonyítás a büntetőeljárásban annak részét alkotó közvetett és összetett megismerési folyamat, amely az egyedi ügyben, a büntetőjogilag releváns, túlnyomórészt múltbéli tényállásnak az eljáró hatóság, végső soron a bíróság általi, a valóság adekvát megállapítására irányul és a bizonyítékok összegyűjtésével, vizsgálatával és mérlegelésével kapcsolatos tevékenységben realizálódik. A bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és más résztvevők cselekményei arra irányulnak, hogy ismereteket nyújtsanak, illetve szerezzenek arról, hogy történt-e bűncselekmény és ha igen, ki az elkövetője. Már a nyomozó is, aki felkutatja a szemtanúkat, szemlét, illetőleg házkutatást tart, tárgyi bizonyítási eszközt vagy okiratot lefoglal, a bizonyítás Büntetőeljárási törvényben meghatározott szabályok szerint jár el. Az ügyész, aki vádat emel, a tanúk kihallgatásával és a szakértők meghallgatásával, valamint a tárgyi bizonyítási eszközöknek a bíróság részére történő átadásával bizonyítja, hogy igaz az, amit a vádban állít, a vádlott elkövette a bűncselekményt, amit a terhére ró. Ha még tágabb értelemben vesszük a bizonyítást, a védő is bizonyít: a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot felhasznál, hogy bizonyítsa, a bűncselekmény meg nem történtét, vagy azt, hogy nem úgy történt, ahogy a nyomozó hatóság állítja, illetőleg azt nem a terhelt követte el. A hatóságok csak közvetetten, különösen a tanúk, illetőleg a terhelt vallomásaiból jutnak ismeretekhez, de az információkat közvetítik a nyomok is. Rajta vannak például az elkövető ujjnyomai a megérintett tárgyakon. A nedves kerti talaj megőrzi a lábnyomot, a kalapácsfej nyoma meglátszik a puha fában. A nyomok azt is elárulják, hogy milyen jellegű cselekmény játszódhatott le. Ha 11
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 176-193.§
14
vérfoltok vannak a helyszínen, feltételezhető, hogy élet-testi épség elleni bűncselekmény történt. A helyszínen hagyott tárgyak, eszközök is segítik a bizonyítást. A bűncselekmény elkövetéséhez használt fejsze, illetőleg az elkövető által elszívott cigarettacsikk megtalálása kulcsfontosságú lehet a büntetőügy alakulása szempontjából. A múltban történt cselekmény megismerését az okozati összefüggés teszi lehetővé, vagyis az, hogy az esemény és az általa a tárgyi világban, illetve az emberek tudatában okozott elváltozások között ok-okozati összefüggés van. A bizonyítás ezen az oksági kapcsolaton alapul. A megismert okozatból (nyomok, emléket idéző vallomások) visszakövetkeztetnek a múltban lejátszódó eseményre. A tanú, amit lát és hall, azokból következtetéseseket von le, majd a következtetéseket gondolatokká formálja, és közli azokat a nyomozóval, az ügyésszel vagy a bíróval, akikben szintén kialakulnak következetések, majd gondolatok, amelyeket ők is közölnek. Mivel a megismerés gondolati tevékenység, ezért felmerül a kérdés, hogy érvényesülnek-e benne a logika szabályai. A logika értelmében a bizonyítás gondolati
művelet,
amelyben
valamely
kijelentés
igazságát
más
igaz
kijelentésekkel igazolunk, illetve a kijelentésekből új igaz kijelentéseket vezetünk le. A bizonyításra, a processzuális gondolkodásra azonban nemcsak a hagyományos logika szabályai szerint levezetett szigorú következtetés, bizonyítás a jellemző, hanem sokkal inkább sajátos tartalmi nehézségeket felvető, problémamegoldást igénylő folyamat, amelynek a jog csak bizonyos kereteket és garanciákat tud nyújtani. Ha egy holttestet talál a nyomozó a folyóparton, felmerül benne az, hogy vajon megölték-e az áldozatot, vagy öngyilkosság miatt halt meg. Ahhoz, hogy rekonstruálható legyen mi is történt, nyomokat kell felkutatni, szemtanúkat kell keresni, szakértői vizsgálatra van szükség és logikai műveleteket kell végezni. Ha a terheltnek megkérdőjelezhetetlen alibije van arra az időpontra, amikor a bűncselekmény történhetett, - logikai úton - ki kell őt zárni a gyanúsítottak köréből.12
12
http://doktori-iskola.law.pte.hu
15
A bizonyítás célja egy múltban történt esemény megismerése és megismertetése. A bűncselekmény rekonstruálása során fel kell deríteni mindazokat a körülményeket és tényeket, amelyekből állást lehet foglalni arról, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, kit és milyen formában terhel a büntetőjogi felelősség. A hatóság megismerési tevékenysége egy folyamat, szakaszonként meghatározza a Büntetőeljárási törvény, hogy a hatóságnak milyen ismeretszinttel kell rendelkeznie: a nyomozás elején a gyanú szükséges. Ahhoz, hogy gyanúsítottja is legyen a büntetőügynek, a gyanúnak megalapozottnak kell lennie. A nyomozás végén, a vádemeléskor az ügyész számára a Be. előírja, hogy a tényállást a valóságnak megfelelően állapítsa meg, és ugyanezt a követelményt fogalmazza meg a törvény a bíró esetében is a bírósági eljárás befejezésekor, az ítélethozatalkor. Az igazságot megállapítani csak jogerős bírósági határozattal lehet: ítélettel, vagy eljárást megszüntető végzéssel. Ha jogerős a határozat, - a rendkívüli perorvoslatot kivéve - nem lehet többé kétségbe vonni. Az követte el a bűncselekményt, akivel szemben bűnösséget megállapító ítélet született, és azt a bűncselekményt követte el, amiben kimondta a bíróság a bűnösségét. A Be. 75.§ (1) bekezdése szerint a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, míg a 28.§ (1) bekezdése az ügyész kötelességévé teszi, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősségét súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában vegye figyelembe. Előfordulhat, hogy a hatóságnak nem sikerül feltárnia a valóságot. Ilyen esetekre a törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz: az eljárás megszüntetése vagy felmentő ítélet. E megoldást támasztja alá a Be. 4.§ (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni. A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A bizonyítás eszközeit másképpen a bizonyítékok forrásának is nevezik. A Büntetőeljárási törvény a bizonyítás eszközeit és a bizonyítási eljárásokat konkrétan nevesíti.
16
A két szabály együttes olvasatából akár a bizonyítás kötöttségére is következtethetnénk. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi állás szerint nemigen képzelhető el olyan bizonyítási eszköz, amelyik a törvényben felsoroltak valamelyikébe „ne férne bele”, a felsoroltak közül pedig a hatóságok bármikor szabadon választhatnak, így a bizonyítás szabadsága a törvényi taxáció ellenére is alapvetően fennmaradt. Amellett, hogy a hatóságok a felsorolt bizonyítási eszközök között (azok alkalmazását, sorrendjét, stb. illetően) szabadon választanak, maguk döntik el, hogy az egyes tények bizonyítására mely bizonyítási eszközök alkalmasak, kivételesen a Be. adott bizonyítási eszköz beszerzését kötelezővé teheti a hatóság számára – ilyen például a szakértő alkalmazása. Az eljárásban részt vevő személyek az e törvényben meghatározott esetekben és módon kötelesek és jogosultak a bizonyításban közreműködni. A résztvevők kötelesek például a bizonyítási cselekményen megjelenni, vallomást tenni, igazat mondani, illetőleg a szakértői vizsgálaton részt venni. Ugyanakkor jogosultságuk van, hogy a bizonyítási eljárás adatait megismerhessék, aktívan közreműködhessenek
a
bizonyítási
eljárás
alakításában,
sőt
bizonyítást
kezdeményezhetnek saját belátásuk szerint annak függvényében, hogy milyen érdekeltségük fűződik a bizonyítási eljárás alakulásához. A Büntetőeljárási törvényünk taxatív felsorolást ad a bizonyítás eszközeiről. Ezek: a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt
vallomása.
A törvényben
felsorolt
bizonyítási eszközök szoros
összefüggésben vannak a bizonyítékokkal. Egyrészt általában nincs bizonyíték (tág értelemben vett) bizonyítási eszköz nélkül, másrészt a bizonyítási eszköz léte gyakran nem jelenti elfogadható, hitelt érdemlő bizonyíték meglétét is. A Be. nemcsak bizonyítási eszközöket sorol fel, hanem bizonyítási eljárásokat is, így a szemlét, a helyszíni kihallgatást, a bizonyítási kísérletet, a felismerésre bemutatást, a szembesítést, valamint a szakértők párhuzamos meghallgatását nevesíti, melyeket szakdolgozatom ezen fejezetében a későbbiekben bemutatok. A bizonyítási eljárás az a folyamat, amelynek keretében a bizonyítási eszköz felhasználása révén a bizonyíték, a bizonyító tény megszerezhető. A bizonyítási eszköz és a bizonyítási eljárás közötti különbség és eltérő jogi szabályozás
17
gyakorlatilag a bizonyítási eszköz és a bizonyíték közötti különbséggel magyarázható. Bizonyítási eszköz önmagában nem létezik, az valaminek, vagy valakinek a közvetítése révén jut el a hatóságokhoz. A bizonyítási eszköz olyan személy, nyilatkozat vagy dolog, amelyből a bizonyító tényt, vagyis a bizonyítékot a hatóságok megismerhetik. Ezzel szemben a bizonyíték az, amelyet a bizonyítási eszköz tartalmaz. Ha a tanút vizsgáljuk a bizonyítás szempontjából, a tanú a bizonyíték forrása. A vallomása a bizonyítási eszköz, az előadott tények pedig maguk a bizonyítékok. A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetőeljárás megindítása előtt készített, illetőleg beszerzett. Az arra illetékes hatóság alatt elsősorban a nyomozó hatóságokat, különösen a rendőrséget kell érteni, hiszen ez az a hatóság, amely a bűnözés felderítése érdekében már a konkrét bűncselekmény elkövetése előtt végezhet bizonyos eljárási cselekményeket, gyűjthet információkat, végezhet megfigyeléseket és rögzíthet bizonyos tárgyi, okirati bizonyítási eszközöket anélkül, hogy konkrét büntetőeljárás megindult volna. Ezen túlmenően más hatóságok saját hatáskörükben és illetékességi területükön hivatalos eljárásuk során is rögzíthetnek olyan tényeket és körülményeket, amelyek a büntetőeljárás során akár a nyomozás, akár a bírósági eljárás alkalmával jelentőséghez juthatnak. A büntetőeljárás megindítása előtt beszerzett, vagy készített tárgyi vagy okirati bizonyítási eszközök felhasználásának alapvető feltétele, hogy azokra a büntetőeljárás, vagy az államigazgatási szabályok maradéktalan betartásával kerüljön sor. Ha a jogszabályoknak megfelelően történt a tárgyi bizonyítási eszközök,
illetőleg
az okiratok beszerzése,
nem kell
megismételni a
büntetőeljárásban az eljárási cselekményeket. Ez egyrészt elősegíti a bizonyítás szabadságának az érvényesülését, másrészt
praktikus,
mert
gyorsítja a
büntetőeljárást. A Be. arra is lehetőséget ad, hogy a büntetőeljárás során, illetve a büntetőeljárás megindítását megelőzően a felderítő tevékenység során készült, vagy beszerzett bizonyítási eszközöket, különösen a titkosan szerzett adatot, illetve az adatokat rögzítő okiratot, a büntetőeljárás során - ha annak feltételei 18
fennállnak - a bíróság, illetve a hatóság a büntetőeljárás további szakaszában felhasználhassa. Az ügyben eljáró hatóságoknak, így különösen a bíróságnak a büntetőeljárást megelőzően beszerzett bizonyítási eszközök vizsgálata során a beszerzés körülményeit, törvényességét hivatalból kell vizsgálnia.
II.6.1. Tanúvallomás „Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.”13 A Be. meghatározásából az következik, hogy nem a tényleges tudomás, hanem annak feltételezése juttatja a meghatározott személyt a tanúi minőségbe. A tanú a nyomozó hatóság, az ügyész, illetőleg a bíróság előtt arról nyilatkozik, amit saját érzékszerveivel közvetlenül vagy közvetve észlelt. Ennek lényeges körülménynek kell lennie. A tanú feladata elsődlegesen az, hogy az általa észlelt dolgokat elmondja a hatóságoknak, de a véleményalkotás - a közlés során - az eseménnyel kapcsolatban már nem tartozik ide. Nem tiltott az, hogy véleményt is mondjon, azonban a bizonyítás szempontjából kizárólag a tényelőadása vehető figyelembe, vagyis az eljáró hatóság tagjának a feladata az, hogy a tanú észlelésein alapuló vallomását elhatárolja a következtetéseitől. A tanú eljárásjogilag pótolhatatlan, ezért a tanúi minőség kizár minden más eljárási alanyiságot, így nem lehet például szakértő, védő és a hatóság tagja sem. Egyedül a sértett pozíciója az, amelyik összeegyeztethető a tanú pozíciójával. Tanúként tehát bárki kihallgatható nemre, korra, vallásra, állampolgárságra tekintet nélkül, akiről feltehető, hogy a bizonyítandó tényről tudomása lehet. Ezen személyi körből a Be. a 81.§ (1) bekezdése kizárja a lelkészt, az egyházi és minden olyan személyt, akinek hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn, és az alól felmentést nem kapott. Az ide tartozó „szellemi fogyatékosságok” körét a törvény nem határozza meg, így azok nagyrészt egybeeshetnek a beszámítási képességet kizáró okokkal.
13
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 79.§ (1).
19
Ez azonban nem kivétel nélküli szabály, mert például egy gyengeelméjűnek is lehet bizonyos észlelési képessége, amely adott ügyben felhasználható. Ha rablást követtek el egy gyengeelméjű személy sérelmére, a bűncselekményről - a szellemi képességeinek figyelembevételével – tanúként kihallgatható. Az ügyész, illetőleg a bíróság feladata a szellemi állapot tanúskodási képességet kizáró mértékének a megállapítása, de a megalapozott döntés érdekében szakértőt, pszichológust, pszichiátert vesz igénybe. Az ilyen tanú is képes lehet arra, hogy elmondja, férfi vagy nő volt-e az elkövető, milyen színű ruhát viselt stb. Testi fogyatékosság csak akkor lehet akadálya a tanúzásnak, ha az ismereteit a fogyatékos érzékszerven keresztül kellett volna megszereznie a tanúnak. Például a vak ember nem lehet szemtanú, a süket pedig fültanú. Azonban ezt a fogyatékosságot nem a vallomástétel idejére kell vonatkoztatni, hanem a vizsgált esemény időpontjára. A tanú fogyatékossága ugyanis bekövetkezhetett az eseményt követően is, így az észlelésben még nem akadályozta őt például a vaksága. A tizennegyedik életévét meg nem haladott tanú kihallgatása nem tiltott, de az 1998. évi XIX. törvény erre vonatkozó rendelkezései alapján a tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Különös figyelmet igényelnek azok a módszerek, amelyek a gyermek kihallgatásakor alkalmazandók. Ezért teszi lehetővé a jogszabály, hogy ha a tanú a tizennyolcadik életévét még nem haladta meg, a kihallgatásánál jelen lehet a törvényes képviselője és a gondozója. Összességében megállapítható, hogy a büntetőeljárásban bárki lehet tanú, aki az adott releváns körülmények vonatkozásában érzékelési képességgel bír, és a tanúvallomás tételéhez szükséges kommunikációs képességgel is rendelkezik.14 A gyakorlatban azonban előfordul, hogy a tanú nem kihallgatható, pl.: ittas vagy bódult állapotban jelenik meg a hatóságnál. Ilyen esetekben új kihallgatás válik szükségessé, amely lassítja a nyomozás előmenetelét.
14
http://doktori-iskola.law.pte.hu
20
II.6.2. Szakvélemény A valóságnak megfelelő tényállás megállapítása, az ehhez szükséges és elégséges bizonyítékok megszerzése nem képzelhető el a szaktudományokat megjelenítő szakértők bevonása nélkül, mert az eljáró hatóságok tagjai alapismeretekkel vannak felvértezve, nem teljes mélységű tudásanyaggal. Az eljáró bíróság, ügyész, vagy nyomozó hatóság akkor alkalmaz szakértőt, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez '''különleges szakértelem szükséges''', amellyel az adott hatóság egyébként nem rendelkezik. A szakértő
alkalmazása
kirendeléssel
történik.
Szakértőként
a
szakértői
névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértő, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaság, szakértői intézmény, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szerv, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személy vagy intézmény (eseti szakértő) rendelhető ki. A szakértő szóban, vagy írásban ad szakvéleményt, amelyben megválaszolja a hatóság által feltett kérdés(eke)t. A szakértő jogosult minden információt megszerezni amely a szakvélemény elkészítéséhez szükséges, az egyes eljárási alanyok pedig – akár kényszer útján – kötelesek magukat (vagy dolgaikat) alávetni a szakértői vizsgálatnak. Ha túl kevés szakértőt vonnak be, nem lesz elég bizonyíték, ha túl sokat, akkor a szakértők irányába tolja el az ügy elbírálását. Szakértőt már a felderítés során is igénybe vesznek (ld. nyom-, fegyver-, írásszakértő), valamint az alkalmazott tudományok eredményeit felhasználják.
II.6.3. Tárgyi bizonyítási eszköz A magyar büntetőeljárásban tárgyi bizonyítási eszköz lehet minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének vagy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben az elkövető nyomait hordozza (pl. ujjlenyomatot hordozó tárgy), vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre (pl. hamis pénz), amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak (pl. egy kés), vagy amelyre a bűncselekményt elkövették (pl. az ellopott bicikli). 21
A tárgyi bizonyítékok jelentősége: -
önállóan is alkalmasak arra, hogy belőlük a bűncselekmény elkövetésére,
annak módjára, az elkövető személyére következtetéseket lehessen levonni (közvetlen bizonyítékok) -
a bűnügyben beszerzett egyéb bizonyítékoknak az értékét erősítik vagy
gyengítik (közvetett bizonyítékok) -
a belső bírói meggyőződés kialakulásában jelentős szerepük van.
II.6.4. Okirat Okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és arra alkalmas. Az okirat lehet közokirat (pl. egy hatósági bizonyítvány, vagy határozat), vagy magánokirat (pl. egy szerződés). A büntetőeljárásban gyakori, hogy a nyomozás során, vagy ettől függetlenül készített rendőri jelentéseket (pl. egy helyszíni intézkedésről) okiratként használják fel a bizonyítás érdekében. Az okiratok jelentősége kisebb, mint a polgári eljárásban, az eljáró hatóságok szabadon értékelik az üggyel kapcsolatban álló okiratok bizonyító erejét. Legnagyobb jelentősége az eljárási cselekményekről készült okiratoknak van. Rendeltetésük tény vagy körülmény igazolása, ebben különbözik a többi tárgyi jellegű bizonyítéktól.
II.6.5. Terhelt vallomása A korábbi jog a terhelt vallomását a „bizonyítékok királynőjének” tartotta, ezért beismerés esetén bizonyos esetekben eltekintett a további bizonyítékok beszerzésétől. A hatályos törvény azonban főszabályként azt írja elő, hogy a terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. A terhelt vallomása eltér a tanúétól, ugyanis a terheltnek sem vallomástételi, sem igazmondási kötelezettsége nincs (az egyetlen korlát a hamis vád). A terheltet
22
mindezekre a kihallgatása előtt figyelmeztetni kell, továbbá arra is, hogy ha mégis vallomást tesz, akkor ez ellene bizonyítékként felhasználható lesz. A tényállás felderítését és a védelem jogát biztosítja, hogy a terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően adja elő. Ez védekezési eszköz és egyben bizonyítási eszköz is. A terhelt kihallgatásának menete: -
a terhelt személyazonossága
-
a vallomástétel megtagadásának jogát ismertetni, valamint, hogy
bizonyítékként felhasználható, amit mond -
a terhelt egyéb fontos körülményeinek tisztázása
-
a terhelt részletes kihallgatása
-
a terhelt figyelmeztetése vallomástétel megtagadásánál, hogy ez az
eljárás folytatását nem akadályozza -
a terhelt
vallomástétele esetén figyelmeztetni kell,
hogy mást
bűncselekmény elkövetésével nem vádolhat. A vallomástétel megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát -
a terhelttől nem vonható meg a vallomástétel joga.
Fontos részletek: a.) a kihallgatás megkezdése: a terhelt adatai (személy azonosításához szükséges adatok és az ügy elbírálásában jelentőséggel bíró más adatok). Fontosak a fő- és mellékbüntetések kiszabása tekintetében. Fontos a négyirányú figyelmeztetés:
nem köteles vallomást tenni
a vallomás folytatását is megtagadhatja
bármikor dönthet úgy, hogy mégis vallomást tesz
amit mond, bizonyítékul felhasználható.
Nem jár szankcióval, de figyelmeztetni kell a terheltet, hogy a vallomás megtagadása az eljárás folytatását nem akadályozza.
23
b.) a kihallgatás teljesítése: összefüggő előadás joga és kérdések. Eshető leges figyelmeztetés a hamis vád következményeire. c.) a kihallgatás záró szakasza: a terhelt részletes vallomásáról mindig jegyzőkönyvet kell készíteni, annak minden oldalát aláírja a terhelt, a négyes figyelmeztetés megtörténtét külön is. A terhelt hallgatása és vallomás-visszavonása: A vallomás visszavonása nem érinti a korábbi vallomástételt, annak anyaga az eljárásban továbbra is felhasználható – nem úgy, mint a tanú mentességi jogával élés esetén. Ha azonban a korábbitól eltérő tartalmú vallomást tesz, az előző vallomást nem veszik figyelembe. A terhelt kihallgatásának formái: a.) szembesítés b.) a helyszíni kihallgatás: kérdéseivel a kriminalisztika foglalkozik, egyébként emlékezetserkentő hatású, és új bizonyítékhoz is vezethet. c.) felismerésre bemutatás: lényege a kiválasztás, az azonosítani kívánt tárgyat vagy személyt több hasonló közül kell kiválasztania a felismerőnek. Mindhárom kombinált kihallgatásnak kizárólag akkor van helye, ha a terhelt önként vállalja, kényszeríteni nem lehet. Ezen bizonyítási eljárásokról a későbbiekben bővebben foglalkozom. Ki kell térni a terhelt saját kézzel írt vallomására, mely azt jelenti, hogy a terhelt kihallgatás és jegyzőkönyvezés nélkül önvallomást tesz. A terhelttől való bizonyítékszerzés problémája: A terhelt önvádra nem kötelezhető vagy kényszeríthető, a személyi jellegű bizonyítékokra és a verbális megnyilatkozásokra vonatkozóan. A tárgyi bizonyítékoknál már más a helyzet, a terhelt köteles tűrni a házkutatást, a motozást, lefoglalást, köteles magát a szakértői vizsgálatnak alávetni, a birtokában lévő tárgyat szemle céljából rendelkezésre bocsátani. Ezekre kényszeríthető is.
24
Itt vetődik fel a jogellenes bizonyítékok problémája, azaz nem használható fel a bűncselekmény útján vagy más tiltott módon, vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyíték. A terhelt vallomásának értékelése: Először tisztázni kell, van-e olyan ok, ami miatt nem vehető figyelembe a vallomás. Ha ilyen nincs, vizsgálni kell a vallomást. A Büntetőeljárási törvény a terhelt vallomását tekinti bizonyítási eszköznek, azaz a beismerés mellett a tagadást is. A részletes tagadó vallomást mentő bizonyítéknak kell tekinteni. A terhelt beismerése esetén is be kell szerezni azonban az egyéb bizonyítékokat. A terhelt vallomásánál a személyével kapcsolatos tényezők még inkább előtérbe kerülnek. A vádlott korábbi vallomásának értékelése történhet: -
a vádlott nyomozás során tett vallomását felolvassák, ha nem jelenik
meg, vagy nem kíván vallomást tenni -
a vádlott korábbi vallomása csak a vádlott indítványára olvasható fel,
vagy az önvád tilalmára vonatkozó figyelmeztetés elhangzása után. -
A vádlott más büntetőeljárásban terheltként tett vallomása csak
figyelmeztetés elhangzása után olvasható fel. -
A vádlott korábbi vallomásának részletei akkor olvasható fel, ha a vádlott
későbbi vallomása ezektől eltér. A terhelt vallomását alaposan meg kell vizsgálni, és alaposan indokolni az elfogadását vagy el nem fogadását. A terhelt hallgatása vagy tagadása nem értékelhető bűnösségi körülményként.
25
II.7. Bizonyítási eljárások
II.7.1. Szemle
A szemle érzéki-tapasztalati megismerést jelent, csak érzékszervek útján realizálódhat. A szemle a tárgyi bizonyítási eszköz felkutatásának és a tárgyi bizonyítási eszköz vizsgálatának a törvényes módja. Ezért fontos a hatósági tanúk szerepe: -
Minden felkutatott nyomot, anyagmaradványt, stb. a hatósági tanúknak
be kell mutatni. -
Külön közölni kell a hatósági tanúkkal, hogy milyen biztosításra,
rögzítésre kerül sor, és azt előttük kell elvégezni. -
Előttük bűnjelcímkékkel hitelesíteni kell a talált tárgyi bizonyítékokat és
azt a hatósági tanúk is aláírásukkal igazolják. Szemlét akkor tart az eljáró hatóság, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetőleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges. A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket részletesen rögzíteni kell, illetve fel kell kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és gondoskodni kell a megfelelő módon történő megőrzésükről. A szemle történhet a szemletárgy felmutatásával (pl. a bírósági tárgyaláson a lefoglalt elkövetési eszköz felmutatása, „megszemlélése”), illetve a cselekmény helyszínén is megtartható (ún. helyszíni szemle, tipikusan ún. helyszínes bűncselekmények, pl. emberölés esetén, illetőleg ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehetne a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság elé vinni.). A bűnügyekben leggyakoribb és legfontosabb helyszíni szemlék nem csak a felderítés, hanem a bizonyítás szempontjából is nagy a jelentőségük. Mivel nagy számban történnek olyan bűncselekmények, amelyek úgymond helyszíni szemle kötelesek, ezért az adott kapitányságnak a rendelkezésére álló helyszíni szemle bizottsága nem tud soron kívül minden bűncselekmény helyszínén megjelenni. Ez alól kivétel a kiemelt bűncselekmények helyszíne. 26
A szemle során használatos technika és egyéb eszközök nem korszerűek, illetve nem állnak hiánytalanul rendelkezésre. A fent leírtak alapján elmondható, hogy alkalmanként a helyszíni szemle bizottság kiérkezésének ideje alatt, a rögzítendő nyomok az időjárási körülmények és a helyszín jellegzetessége miatt eltűnhetnek, illetve megváltozhatnak, vagy azokat nem lehet megfelelő, és használható módon rögzíteni.
II.7.2. Helyszíni kihallgatás
Ez a bizonyítási eljárás lényegében egy tanú/terhelti kihallgatással kombinált szemlének, esetleg bizonyítási kísérletnek fogható fel. Akkor kerülhet rá sor, ha a terhelt vagy a tanú addigi kihallgatása után is szükségesnek mutatkozik, hogy a bűncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az elkövetés helyét, a bűncselekménnyel összefüggő más helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a cselekmény lefolyását. A nyomozó hatóság vagy a Bíróság által elrendelt helyszíni kihallgatást mindig precízen dokumentálják, régebben csak hangfelvételt és jegyzőkönyvet készítettek, ma már videó felvételt is készítenek. A helyszíni kihallgatás több esetben „kalandosnak” mondható, mivel a frekventált
helyszíneken
pl.:
forgalmasabb
közterületeken,
nyilvános
szórakozóhelyeken, stb… a bűncselekményben nem résztvevő, de a helyszíni kihallgatás
környékén
hozzátartozói/ismerősei
jelenlévő
személyek,
véleményük
hangos
vagy
a
kinyilvánításával
tanú/terhelt esetleges
befolyásoló megjegyzéseikkel nehezítik, és töredezik a helyszíni kihallgatás menetét.
II.7.3. Bizonyítási kísérlet
Bizonyítási kísérletre akkor kerül sor, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e. Ilyen lehet pl. a tanú vagy
27
a terhelt vallomásának leellenőrzése időmérő eszközzel arra nézve, hogy az adott tényállásbeli távolságot az általa elmondott idő szerint megtehette-e. Ezen bizonyítási eljárás igen komoly, olykor kulcsfontosságú bizonyíték lehet a rendőrség és a Bíróság számára. Ez a módszer csakis a gyanúsított(ak) beleegyezésével úgynevezett helyszínes bűnügyekben – garázdaság, testi sértés, lopás, emberölés – alkalmazható. A nyomozók erre többnyire a gyanúsított(ak), illetve a tanúk kihallgatását követően kerítenek sort, hogy egybevessék a már elmondottakat, hallottakat a bűneset helyszínén tapasztaltakkal. (Az sem zárható ki, hogy valamilyen mentő körülményre, esetleg a gyanúsított ártatlanságára derül fény ilyenkor.) Ritkán előforduló esemény, hogy a terhelt nyilatkozik arról, hogy a bizonyítási kísérletben részt akar venni, majd azon meg jelenik, de passzívmagatartást tanúsít meghiúsítva ezzel a nyomozati cselekményt.
II.7.4. Felismerésre bemutatás Mint nevéből is következik ez a bizonyítási eljárás tárgy vagy személy felismerésének, azonosításának céljára szolgál. Ennek során a terheltnek vagy a tanúnak felismerésre – kiválasztás céljából – legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni, oly módon, hogy a felismerendő személyt vagy tárgyat vele külsőleg hasonlatos személyek, vagy tárgyak közé kell állítani. A felismerésre bemutatás szigorú szabályok között zajlik: -
A felismerésre bemutatást olyan körülmények között kell végrehajtani,
amelyek a felismerő befolyásolását kizárják. -
Akit felismerésre bemutatnak, előzően fel kell hívni, hogy a bemutatásra
kerülő személyek között a választása szerinti helyet foglalja el. -
A felismerésre együttesen bemutatott személyekről vagy tárgyakról
fényképfelvételt kell készíteni, és azt a nyomozás iratai közt el kell helyezni. -
Nem szabad felismerésre bemutatni azt a személyt, akit a nyomozás
során fényképének nyilvános, előzetes bemutatásával kutattak fel, vagy akit a felismerő személy a nyomozási cselekmények végrehajtása során láthatott. 28
A felismerésre bemutatás 2 speciális formája: -
Fénykép-felismertetés: legalább három, sorszámmal ellátott fénykép
közül, vagy sorszámozott fényképalbumból végzik az eljárási cselekményt. Ennek egyik gyakori buktatója, hogy a korábban nyilvántartásba nem rögzített személy arcképe, kizárólag okmányképekből (pl.: személyigazolvány, útlevél) áll a hatóság rendelkezésére, amely akár több éves is lehet, így a felismerő tanú, egyértelműen és minden kétséget kizáróan nem ismeri fel a bűncselekmény elkövetőjét. -
Holttest-felismertetés: felismerésre alkalmassá tett holttesten végzik, nem
az eredeti állapotban. Nem kell több személy közül választani, és a felismerő személy tanúkénti előzetes kihallgatása mellőzhető, ha a cél annak megállapítása, hogy a felismerő személy környezetében vagy a megtalálás helyén és környékén ismert-e az elhunyt. -
II.7.5. Szembesítés
A szembesítés azon a lélektani törvényszerűségen alapszik, hogy az emberek valótlan állításukat nem tartják fent, ha azt a másik – ellenkezőjét állító – személy szemébe kell mondani, vagy legalábbis speciális testi reakciókat produkálnak (nem néznek a másik szemébe, elpirulnak stb.). A törvény szerint, ha a terheltek, a tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. Ennek során a szembesítettek a vallomásukat egymással élőszóban közlik. A szembesítetteknek megengedhető, hogy egymásnak kérdéseket tegyenek fel. A szembesítés megkezdésekor a tanút a hamis tanúzás, a gyanúsítottat a hamis vád törvényes következményeire figyelmeztetni kell. A szembesítettek vallomásaik között lévő ellentmondásokról külön-külön kell nyilatkoztatni. Ha a szembesítés során tett vallomás ellentmondásos, vagy a korábbi vallomással ellentétes, nyilatkoztatni kell az ellentét okáról, és hogy melyik vallomást tartja fenn. A jegyzőkönyvben minden adatot, a szembesítettek 29
magatartását, megnyilvánulásait rögzíteni kell. Azonban az is előfordulhat, hogy a szembesítés nem vezet eredményre, mivel vannak olyan elkövetők, akik korábban több szembesítésen részt vettek, ezáltal „rutinosabban”/szemrebbenés nélkül állítják a saját „igazukat”.
II.7.6. Szakértők párhuzamos meghallgatása
Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni. A szakértők álláspontjukat kifejtik, egymás véleményére észrevételeket tesznek.
II.8. Poligráf használata
A poligráf – a köznyelvben hazugságvizsgáló készülék – használatának nagyjából fél évszázada van kialakult módszertana a bűnüldözésben, a magyar törvények 1994 óta szabályozzák a poligráfhasználatot. A poligráfot csak a vizsgált személy írásbeli beleegyezésével lehet használni, sőt, fiatalkorú gyanúsítottaknál semmilyen esetben sem lehet. A szakemberek általában akkor nyúlnak poligráfhoz, ha teljesen megreked egy nyomozás, de a poligráf eredményei nem bizonyítékok, csak orientálják a nyomozást. Hasonló okok miatt a poligráfos vizsgálat eredménye nem tárható a Bíróság elé, csak ha a bíró úgy dönt, hogy beemeli a bizonyítékok közé. Nem közismert, hogy a vizsgált alanynak előre elmondják, mit fognak kérdezni tőle, a kérdések is szerepelnek a beleegyező nyilatkozatban, amit aláír. Az alanynak a vizsgálat eredményének megbízhatósága miatt kell ismernie a kérdéseket, mert az ember új, szokatlan ingerre úgynevezett orientációs reakciókat ad – a szervezetnek olyan, fiziológiai változásokkal járó válaszai ezek, amelyek értékelhetetlenné tennék a poligráfos vizsgálat eredményét, ha az alanynak újak lennének a kérdések.
30
II.9. A nyomozás megszüntetése, befejezése A nyomozás lezárásakor hozható döntések: Kétféle érdemi döntés születhet: a nyomozást megszüntető határozat (negatív jellegű érdemi döntés) és a nyomozást befejező határozat (pozitív jellegű érdemi döntés, ún. vádemelési javaslat). A nyomozás megszüntetése: -
Ha a cselekmény nem bűncselekmény.
-
Ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény
elkövetése, továbbiakban sem várható ilyen eredmény. Gyanúhiány esetén bizonyítékhiányról is beszélhetünk (nincs vagy kevés a bizonyíték, nem bizonyítható hogy bűncselekményt követtek el, vagy azt a gyanúsított követte el). -
Ha nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, vagy nem állapítható
meg, hogy ő követte el: relatív megszüntetési ok, csak a gyanúsítottal szembeni nyomozást szüntetik meg, az alapügyben tovább folyik a nyomozás. -
Büntethetőséget kizáró ok vagy kényszergyógykezelés elrendelése
szükséges. -
Gyanúsított halála, elévülés, kegyelem.
-
Egyéb büntethetőséget megszüntető ok.
-
Ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és már nem
pótolható. -
Ha a cselekmény már jogerősen elbírálás.
-
Ha a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától
számított 2 éve eltelt. Egyszerűbb esetekben a nyomozó hatóság is megszüntetheti a nyomozást (gyermekkorú elkövető esetén, vagy ha nincs bűncselekmény, gyanúsított halálakor, elévülés, kegyelem, illetőleg a kívánat hiánya miatt). A nyomozás megszüntetése után később az ügy folytatható, a megszüntetés nem jogerős, de kötőereje van:
31
-
A nyomozás folytatását az ügyész, ha ő szüntette meg, a felettes ügyész
rendelheti el. A gyanúsított megrovását hatályon kívül helyezik. -
Ha a megszüntetés ellen nem éltek panasszal, illetve a felettes ügyész
nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak bíróság rendelheti el azzal szemben, aki gyanúsított volt. -
Ha a bíróság a folytatás elrendelésének indítványát elutasította, ismételt
indítványnak helye nincs. Eljárásfolytatás esetén újra megnyílnak a nyomozási határidők. A bírói elrendelés alatt nyomozási bírót kell érteni. Nyomozás megszüntetésnél: -
A költségeket az állam viseli, a gyanúsított a mulasztása folytán felmerült
költségeket téríti. -
A határozatot közölni kell a gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a
feljelentővel, a magánindítványt előterjesztővel. Jogorvoslati joguk van, elutasítás esetén a sértett pótmagánvádlóként felléphet a bíróságon. -
A nyomozás megszüntetésének sui generis formája megegyezik a
feljelentés elutasításának két sui generis változatával: az együttműködő személlyel köthető nyomozási alkuval és a fedett nyomozó alkalmazásával. A nyomozás befejezése: A nyomozás befejezése nem alakszerű határozat, hanem csupán egy jegyzőkönyvben rögzített szóbeli közlés, amely azonban több mozzanatból összetevődő nyomozási szakasz. -
A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy a nyomozó hatóság átadja a
gyanúsítottnak és a védőnek az iratokat. -
Az iratok megtekintésének határnapjáról a gyanúsítottat és a védőt
értesíteni kell, ők a nyomozás kiegészítéség indítványozhatják, észrevételeket tehetnek, iratmásolatokat kérhetnek, erre a gyanúsítottat figyelmeztetni kell. -
A gyanúsított és a védő indítványáról az ügyész, illetőleg a nyomozó
hatóság dönt. 32
-
Ha az eljárási cselekményt a nyomozó hatóság végezte, ennek
megtörténte után 15 napon belül az iratokat megküldi az ügyésznek, és a sértettet értesíti arról, hogy az iratokat megtekintheti és gyakorolhatja az őt megillető jogokat. A előbbiekben kifejtett iratmegismerésről történt értesítéssel kapcsolatos mulasztással összefüggésben igazolási kérelemnek helye nincs, az iratok később is megismerhetők. Az eredeti iratokat kell átadni megismerésre, de ügyelni kell, hogy abban változtatásokat a gyanúsított ne tehessen. Jegyzetek készíthetők. Az iratismertetésről részletes jegyzőkönyv készül az átadott iratok megjelölésével, a megtekintés kezdő és befejező időpontjával, az indítványokkal és észrevételekkel, valamint ha nem élnek az irat-megtekintési jogukkal. A kiegészítésre tett indítványt a nyomozóhatóság azonnal eldönti, és a kiegészített iratokat tekintheti meg a gyanúsított és a védő. Ha ilyen indítvány nem történt, a nyomozás befejezésének közlésére kerül sor élőszóban, amit a jegyzőkönyvbe rögzítenek.15
II.10. Jogorvoslat a nyomozás során A nyomozás során az ügyész és a nyomozó hatóság formális határozatai, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen jogorvoslatnak van helye. Ezek a következők: - a panasz, amit az ügyész vagy nyomozóhatósági határozatok ellen nyújt be az a jogosult, akire rendelkezést tartalmaz (rendes jogorvoslat) - a fellebbezés, amit a nyomozási bíró határozata ellen lehet előterjeszteni, - a felülbírálati indítvány, az ügyészségi határozat elleni panaszt elutasító határozat ellen az a jogosult nyújthatja be, akire a határozat rendelkezést tartalmaz - az ellenvetés, ügyész vagy nyomozó hatóság intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása miatt az érintettek terjeszthetik elő 15
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 79-117.§
33
- nyomozás továbbfolytatásának kérése: a nyomozás folytatása a hivatalból kezdeményezett eljárási kegyelem után, a gyanúsított kérelmére.16 A jogorvoslati jogosultság elvének megfelelően az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata ellen panasszal élhet az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. Mivel a nyomozás során hozott határozatnak nincs kötőereje, a panasznak a határozatot hozó is helyt adhat, vagy azt az elbírálásra jogosulthoz terjeszti fel. A jogorvoslat eredményét a panaszt tevővel közölni kell, és ha a jogorvoslat a megtámadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére vezetett, erről azokat is értesíteni kell, akikkel a határozatot közölték. A panasznak főszabályként nincs halasztó hatálya. Az ellenvetésnek a nyomozó hatóságok vagy az ügyész határozati formát nem öltő cselekményei, intézkedései vagy intézkedésének elmulasztása miatt van helye. Ez inkább tehető észrevételnek és/vagy indítványnak, mintsem formális jogorvoslatnak. A határozat ellen bejelentett panaszt, ha az elkésett, vagy nem a jogosult nyújtotta be, ellenvetésként kell elbírálni.17
II.11. A vádemelés A vádemelés lezárja a büntetőeljárás első szakaszát, a nyomozást és megnyitja a második szakaszt, a bírósági eljárást. A Büntetőeljárási törvényünk szerint a vádemelés történhet:
16
-
vádirattal (közvádas ügyben, általában)
-
vádindítvánnyal (pótmagánvádas eljárásban)
-
szóbeli előterjesztéssel (a bíróság elé állításnál)
-
a magánindítványra jogosult feljelentésével (a magánvádas eljárásban)
Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.,230.o.
17
Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2004., 314-355.o.
34
Utóbbi három alakszerűtlen, az első alakszerű, igen fontos tartalmi és formai kellékekkel, és csak igen alapos előkészítő tevékenység, ún. ügyészi revízió után esedékes. Ha az ügyész a nyomozás iratainak megismertetését maga végezte, ennek megtörténte után, ha a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését követő 30 napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest: -
további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről
rendelkezhet: igen alapos iratvizsgálatot igényel az ügyésztől. Az ügyészi teljes körű revízió döntő vizsgálati szempontjai:
a bűncselekmény tényállásnak felderítése és bizonyítása megtörtént-e
felderítették-e a büntetés kiszabása vagy a büntetőjogi intézkedés
alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket
a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e a vonatkozó
törvényes rendelkezéseket
nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait.
Kisebb hiányosságok, hibák esetén az ügyész a nyomozás kiegészítése keretében saját maga végezhet el nyomozási cselekményeket, vagy végeztetheti el őket a nyomozó szervekkel. -
a nyomozást felfüggesztheti: a nyomozás felfüggesztésének szabályai
irányadók. -
a nyomozást megszüntetheti: a nyomozás lezárásának szabályai
irányadók. Az ügyész a vádjavaslattal befejezett nyomozás esetén is jogosult nyomozást megszüntető határozatot hozni, ha úgy látja, hogy a vádemelés ténybeli és jogi előfeltételei nincsenek meg, azaz a büntetőeljárás folytatásának akadálya van. -
az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról
határozhat. -
vádat emel vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről, illetőleg
elhalasztásáról.18 18
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról, 216-220.§
35
III. Lopás bűncselekményének nyomozása Korunk
bűnözőinek
bűncselekményeket
kiemelkedően
szervezetten,
veszélyes
csoportosan,
kategóriáját
sorozatosan
a
elkövető
utazóbűnözők adják. Ez az elkövetői kategória a lakó-, illetve tartózkodási helyétől távol fejti ki bűnös tevékenységét, így igyekezve kivonni magát a többnyire elszigetelten nyomozó rendőri szervek hatásköréből.
Általában
jellemző a lopás bűncselekményének elkövetőire, hogy cselekményeiket sorozatjelleggel követik el, így egy eljáráson belül több bűncselekményt is fel kell deríteni, illetve a felderítést követően vizsgálni. Azonban ezt végrehajtani beismerő vallomás nélkül szinte lehetetlen, de még beismerés esetén is általánosságban
megállapítható,
hogy
a
terheltek
nem
emlékeznek
a
cselekményeik pontos időpontjaira, helyszíneire, sőt esetenként magukra az eltulajdonított vagy eltulajdonítani kívánt tárgyakra sem.
III.1. Lopás fogalma Btk. 316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. (2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást 848
kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást a) bűnszövetségben, b) közveszély színhelyén, c) üzletszerűen, d) dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának 849
megakadályozására szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának megakadályozására alkalmatlanná teszik –, e) egy vagy több közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési 850
eszköz egyidejű elvételével f) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, g) hamis vagy lopott kulcs használatával, 36
h) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, i) zsebtolvajlás útján, követik el. (4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a lopást nagyobb értékre, b) a kisebb értékre elkövetett lopást 853
1. a (2) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott módon, 854
2. kulturális javak körébe tartozó tárgyra, 3. vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi célra rendelt helyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra, 4. temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy holttesten lévő tárgyra, 5. nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles 855
anyagra követik el. (5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a lopást jelentős értékre, b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában 856
meghatározott módon követik el. (6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a lopást különösen nagy értékre, b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában 857
meghatározott módon követik el. (7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a 859
a) a lopást különösen jelentős értékre, b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–e) pontjában 860
meghatározott módon követik el.19 A lopás elkövetési tárgya az idegen, ingó, értékkel bíró dolog. A három feltétel bármelyikének hiánya esetén az adott elkövetési tárgy eltulajdonítása nem lopást, hanem valamely más bűncselekményt (például okirattal visszaélést) valósít meg. Dolog valamennyi, az ember által fizikailag birtokolható testi tárgy, például
19
1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 316.§.
37
autó, bútor, élelmiszer, műszaki cikkek, pénz. A törvény kiterjesztőleg értelmezi a dolog fogalmát, mert például a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energiát, valamint a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot, dematerializált értékpapírt is ide sorolja, amelyek a bennük tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagukban is biztosítják, bár a villamos áramot vagy a vizet a maga fizikai valójában nem lehet birtokba venni. Nem lehet a lopás elkövetési tárgya holttest, azonban valamilyen, a szervátültetés céljából eltávolított emberi szerv (szív, vese) már igen. Nem követhető el a cselekmény ingatlanra sem, de annak leválasztható részéire - tégla, cserép, ajtó, ablak - igen. A dolog idegensége: Fontos feltétel, hogy a dolog idegen legyen az elkövető számára. Ebből következően bármely kis hányadában sem lehet az elkövetőé - de mindenképpen valaki (természetes vagy jogi személy) tulajdonában kell állnia. A közös tulajdonban lévő dolog minden egyes elemére valamennyi tulajdonos joga kiterjed.
Így
házastársak
esetében
a
házasság
fennállása
alatt,
a
vagyonközösségben szerzett dolgok közös tulajdonba kerülnek, mely tényt a megromlott házastársi viszony sem érint. Ha ekkor valamelyik fél elviszi a közösen vett bútorokat, híradástechnikai cikkeket, nem valósíthat meg lopást, sem az, aki visszaszerzi tőle. Természetesen bármelyik fél külön vagyona már a lopás elkövetési tárgya lehet. A büntetőjog nem vizsgálja, hogy hogyan jutott az előző birtokoshoz vagy tulajdonoshoz az adott dolog, hanem a fennálló birtokviszonyt védi. Így lopni a tolvajtól is lehet. Elveszett, elhagyott dolog: A dolog nem lehet uratlan, így az elhagyott, gazdátlan - mint például a szemétbe kidobott vagy az erdőn, mezőn sétálva talált - dolgok eltulajdonítása főszabály szerint nem valósít meg bűncselekményt. Ha azonban a dolog jellegéből, értékéből vagy a helyszínből feltételezhető, hogy véletlenül vagy tévedésből elhagyott, elvesztett tárgyról van szó, a cselekmény már jogellenes. Így ha az elkövető a ház előtti kukában vastag aranyláncot talál, lopást követ el. 38
Ennek alapja, hogy a dolog addig nem minősülhet uratlannak, míg a tulajdonosnak fennmarad a lehetősége, hogy a dolog feletti uralmat visszaszerezze (azaz, észlelve a lánc hiányát, kiszalad a ház elé és átnézi a szemetet). E körbe tartoznak például a nagyközönség számára nyitva álló hivatali helyiségek, illetve egyéb közhivatalok, vendéglátóipari egységek, oktatási intézmények, valamint a közforgalmú közlekedési, szállítási vállalat különféle járművei. Ekkor az adott hely, az adott közlekedési eszköz kezelőjének vagy üzemeltetőjének kerül birtokába a dolog, akik a felelős őrzés szabályai szerint járnak el. A tulajdonos náluk keresheti elvesztett értékeit. Nem minősül uratlannak az elhullott vad, annak trófeája, vagy az elkóborolt állat. A dolog értéke: A lopás elkövetési tárgyaként megjelenő dolognak értékkel bírónak kell lennie. Ez mindig a bűncselekmény elkövetésekor irányadó érték, azaz az adott dolog pénzben kifejezett kiskereskedelmi ára. Abban az esetben, ha ez pénzben nem fejezhető ki - tehát jelentéktelen vagy szinte értékkel nem bíró dolog eltulajdonítására kerül sor - akkor a cselekmény szabálysértésnek minősül. Használt dolog esetén a használat fokát az érték meghatározásánál figyelembe kell venni. Kiskereskedelmi forgalomban nem kapható tárgy esetén pedig keresni kell hasonlót, mely felépítésében, anyagában, funkciójában, használhatóságában, hatékonyságában a leginkább megfelel az adott eltulajdonított dolognak és e tárgy kiskereskedelmi árából lehet következtetni az eltulajdonított dolog értékére. Áramlopás esetén - a fizetési késedelemhez hasonlóan - az áramszolgáltató emelt díjjal számított tételt számláz ki az elkövetőnek. E díjtétel azonban az értékszámítás alapját nem képezheti, hiszen ugyanazt a tény kétszer ("büntető számla" és büntetőeljárás indítása) nem vehető figyelembe. Ezért ebben az esetben mindig a villamos energiára az elkövetés időpontjában irányadó, általános díjtétel alapján kell kiszámolni az eltulajdonított áram értékét. Az elkövetési tárgy értéke kiemelt szereppel bír, mert ez határozza meg a büntetés keretét.
39
Elkövetési magatartás: A lopás elkövetési magatartása az elvétel. A két mozzanatból álló cselekmény birtokállapot-változást jelent: az elkövető az adott dolog felett megszünteti a korábbi tulajdonos, birtokos rendelkezési jogát (első elem), és a sajátját keletkezteti rajta (második elem). A korábbi birtokállapot megszüntetése mellett létre kell hozni az új birtokállapotot is. Csak ekkor beszélhetünk befejezett elvételi magatartásról. Ebből következően a cselekmény befejezetté válásának nem feltétele a dolog elvitele. Ha a kollégiumi szobában lakó társa pénzét elvéve azt a szobában csak egy általa ismert helyre dugja el, a birtokállapot-változás megvalósul, noha a pénzt nem vitte el, de a titkos rekesz miatt kizárta azt a lehetőséget, hogy a birtokos a pénzt visszaszerezhesse. A gyakorlatban az elvitel általában megvalósul, bizonyos esetekben másként nem képzelhető el a birtokállapotváltozás. (Így ha valaki egy személygépkocsit próbál eltulajdonítani, akkor azt a helyszínről el is kell vinnie, hogy a lopás megvalósuljon.) Ugyanakkor a dolog elvitele sem jelenti szükségszerűen a lopás befejezetté válását, csak ha ezzel a tulajdonosi jogok visszaszerzésének lehetőségét zárja ki az elkövető. E feltétel hiányában nem befejezett a lopás akkor, ha az elkövető az általa eltulajdonítani szándékozott szerszámokat még az üzem területén, például a kerítés mellett helyezi el, mivel az eszközök fellelhetőek. A bűncselekmény passzív alanya: A bűncselekmény sértettje a dolog tulajdonosa vagy birtokosa. Ezek számától függően több rendbelivé válhat a cselekmény. Így ha az elkövető az általa feltört hétvégi házból televíziót és könyveket hoz el, és a könyvek "A", míg a hétvégi ház és a televízió "B" tulajdonát képezik. A bírói gyakorlat szerint nem feltétel, hogy e tény az elkövető számára ismert legyen. Ugyanakkor a tulajdonostársak közös tulajdonában lévő dolgok elvétele nem érinti a rendbeliség kérdését, hisz e személyek a külvilág felé egy önálló tulajdonosként jelennek meg. Ha a lopás ugyanazon vállalat több üzletében vagy több telephelyén történik, egy rendbeli
40
folytatólagosan elkövetett bűncselekményért fogják az elkövetőt felelősségre vonni. Magánindítvány és a tevékeny megbánás: Speciális szabály, hogy ha a személyi vagyont károsító lopás sértettje az elkövető hozzátartozója, akkor a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. Ez esetben a sértett dönti el, hogy a történteket a büntető igazságszolgáltatás elé kívánja-e vinni vagy sem. Nagyon fontos szabály, hogy a büntetést enyhíteni, sőt, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzni is lehet, ha a lopást - mielőtt felfedezték volna - a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti, és a kárt megtéríti. Akkor is élhet a bíróság e lehetőséggel, ha az elkövető ezt a maga teljességében ugyan nem tudja teljesíteni, de minden tőle elvárható módon a kár megtérítésére törekszik.20
III.2. Lopás fajtái
III.2.1. Betöréses lopás
A vagyon elleni bűnözés egyik legjellemzőbb formája a betöréses lopás, mely a legszervezettebb bűnözési formává lépett elő, kriminalisztikai és kriminológiai szempontból is kiemelkedő típust, mintegy külön kasztot képez a betöréses lopás. Ennél bűncselekményfajtánál a legerőteljesebb a növekedés, s ezen belül is elsősorban a nyomképződés, amely alapján az elkövető sok esetben könnyen beazonosíthatóvá válik. Az eredményes
nyomozáshoz,
a megalapozott
gyanú
felállításához
elengedhetetlenül szükséges az összes lehetséges nyom vizsgálata. Kétséget kizáró azonosítást tesz lehetővé az ujj- illetve tenyérnyom. Először szükséges megvizsgálni, hogy a rögzített nyomok egyáltalán azonosításra alkalmasak-e, és amennyiben igen, a nyilvántartásban rendelkezésre áll-e az elkövető ujj- illetve tenyérnyoma. 20
www.magyarorszag.hu
41
Egy ilyen vizsgálat általában 4-5 hetet vesz igénybe. Jellemző főként a lakásbetörésekre, pláne ha több ilyen ügy kerül egyesítésre, hogy a bűnjelek száma igen magas lehet, illetve a sértettek által közölt, eltulajdonított értékek listája is hosszúra nyúlhat. Ezeket a tárgyakat igazságügyi tárgyszakértő útján kell felértékeltetni. Új jelenség, hogy a betörők, egyre gyakrabban keresik a forgalomképes kötvényeket, értékpapírokat, személyi és úti okmányokat, bankkártyákat. A behatolás módja szerint a betöréses lopás a nyilvánvalóan erőszakos és a látszólag erőszakmentes cselekménnyel is megvalósítható. A nyilvánvalóan erőszakos behatolásoknak szemmel látható "eredménye" van. Ilyenek lehetnek: - az ajtó és ablakbetörés, ajtóbetét kivágás - lakat lefűrészelés, lefeszítés levágás - rácsok ki-vagy lefeszítése, redőnyök zárainak a lefeszítése, feltörése illetve kivágása - kirakatbetörés, pattintással, üvegvágóval, vagy üvegbezúzással - páncél vagy lemezszekrények hideg vagy meleg eljárással történő felnyitása, szétverése, helyszínről elvitele. - ATM bank automaták kitépése, helyszínről való elszállítása. Látszólag erőszakmentes betörések esetében a behatolás erőszakos jellege rejtett, ilyen jellegű betörések: - a különböző zárak és lakatok ál-, hamis, vagy lopott kulccsal való nyitása - az úgynevezett rigli húzás - bemászások Fontos megjegyezni a tapasztalatok szerint a lakásbetörések általában nappal, az üzletekbe, irodákba történő jogtalan behatolások pedig rendszerint éjszaka 42
valósulnak meg. A személyi tulajdon védelme elsősorban a tulajdonosra tartozik, így tehát mindig a tulajdonos a vagyon védelmének első számú felelőse. A tulajdonostól függ az, hogy a lakása, a lakáson kívüli értékei, hétvégi háza, gépkocsija mennyire válik, a betörök célpontjává. Javaslatok a tulajdon védelme érdekében: - mielőbb gondoskodni a nyílászáró megfelelő megerősítéséről, felszereltetni speciális biztonsági zárat bejárati ajtóra - riasztó berendezés, vagy videós kaputelefon beszereltetése - érdemes feljegyezni a jelentősebb értékek azonosító jegyeit, gyártási számát - a lakóház alagsori tárolójában és egyéb közös helyiségeiben csak azokat a tárgyakat kell ott tartani, amelyek feltétlenül szükségesek. A lakótársakkal gondoskodni kell a helyiségek megfelelő zárásáról, az illetéktelenek ott tartózkodásának megakadályozásáról. Ebből a szempontból is hasznos lenne a bérházak, társasházak éjjel-nappal való zárva tartása. - családi házaknál, de bérházakban is igen hasznos a betörőket távol tartó házőrző kutya - a lakásban tartott értékekkel, festményekkel, dísztárgyakkal nem szabad hivalkodni, az értékesebb ékszereket lehetőség szerint trezorba kell tenni. Nagyobb összegű készpénzt inkább pénzintézetben kell elhelyezni. - ne kerüljön a lakás ajtajára mindenféle olyan jelzést (például doktori cím) amely a tulajdonos anyagi helyzetére, családjának összetételére következtetni enged, ajánlott egyszerűen csak vezetéknév kiírása. - telefonszámot lehetőség szerint titkosítani kell, hosszabb távolét esetén pedig a kapucsengőt ki lehet kapcsolni. - hosszabb időre történő elutazása előtt a lakás sötétítőfüggönyét javasolt behúzni, a redőnyöket pedig nem leereszteni, ha rövid időre távozik el a
43
tulajdonos otthonról a rádiót, vagy a televíziót bekapcsolva lehet hagyni, hogy a kiszűrődő hangokból a bűnöző ne következtessen távollétre. - nagyon fontos, hogy az állandóan nem lakott ingatlan esetén nézzen a portára valaki (például a szomszéd, egy barát), aki összeszedi a postaládából a lapokat, megöntözi a növényeket, összesöpri az udvart vagy éppen ellapátolja a havat. Az a lényeg, hogy látszódjon az ingatlan nem elhagyott. - a bankkártya pin kódját nem szabad a bankkártya mellé tenni, azt jól el kell különíteni
III.2.2. Gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények Bár nem törvényszerű, de a gépjárművek számának növekedése magával hozta a jármű jogtalan használatát vagy az abból történő lopást. Ennek egyik oka, hogy tulajdonos könnyelműségből, nemtörődömségből maga kínálja fel a bűnözőknek a zsákmányt, másik oka, hogy a legtöbb gépjármű közterületen, úttesten felügyelet nélkül áll. E téren a védekezés sajnos meglehetően nehéz, mert sokféle esetre kell felkészülni, a tükörtörő rongáló részeg vandáloktól, az autósboltból csalódottan távozó, kerékleszerelő tolvajokon át a szervezett bandáig, amelyek szétszerelés után eladásra, vagy újra értékesítésre dolgoznak. Léteznek olyan illegális műhelyek, amelyek kifejezetten arra rendelkeztek be, hogy az ellopott gépkocsik akár egyetlen éjszaka alatt alkatrészekre bontják, majd azokat különböző csatornákon értékesítik. Vannak olyan szervezett bűnözők, akik az ellopott gépkocsik rendszámát kicserélik, és így azt kicsempészik az országból. Előfordul, hogy mi magunk esetleg nem tudjuk fizetni a gépkocsi részletét vagy lízing díját és elősegítjük, hogy a gépkocsit ellopják vagy ellopatjuk, bízva abba, hogy a biztosító a cascóra a kárt megtéríti. Akarva vagy akaratlanul biztosítási csalást követünk el. A következő károsodás érheti az őrizetlenül, szabályosan parkoló gépkocsit (esetenként még akkor is, ha lezárt garázsban tartjuk): 44
- ellopják vagy eladják, illetve hamis adatokkal értékesítik -
jogtalanul
használják,
szórakozásból
illetve
más
bűncselekmény
elkövetésére használják. - az utasterét, csomagterét kinyitják és kifosztják - leszerelik az alkatrészeket (antennát, tükröt, emblémát, kereket stb.), vagy leszívják az üzemanyagot - más gépjárműbe kárt okoznak és továbbhajtanak a kár rendezése nélkül A legtöbb lopás megelőzhető lenne, ha az autót nem használnánk "értékmegőrzőként"! Fentiekre is tekintettel a gépkocsi védelme érdekében minden esetben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az alábbiakra: - a gépjárművet tartózkodási helye közelében biztosnak ítélt (rálátási távolságra lévő) parkolóhelyen kell leállítani vagy esetleg őrzött parkolóban - kerülni kell az elhagyott, éjszaka kivilágítatlan területeket - nem szabad járó motor mellett egy pillanatra sem magára hagyni a gépjárművet, kiszálláskor az indítókulcsot mindig ki kell venni - kormányzárat be kell kattintani - az ablakot fel kell tekerni - értéktárgyakat, iratokat, és gépkocsi okmányait magunkhoz kell venni - le kell zárni az ajtókat, a motorteret és a csomagteret - antennát le kell szerelni - amennyiben nem automatikusan záródik a tanksapka, azt le kell zárni - amennyiben a kocsiba nincs gyári riasztó, be kell szereltetni.
45
A felsorolt biztonsági intézkedéseket akkor is ajánlott megtenni, ha a gépjárművet a tulajdonos a garázsban tartja. Gépkocsi vásárlás esetén ha azt nem kereskedőtől vásárolja meg kell győződni, hogy a forgalmi engedélyben lévő alváz-motorszámok megegyeznek-e a gépkocsi adataival, illetve a gépkocsit a forgalmi engedélybe lévő személytől vásárolta-e. Érdemes utána nézni, hogy a kocsit nem áll-e kőrözés alatt.
III.2.2.1. A szagmaradvány rögzítése A betöréses lopások illetőleg a gépjárműfeltörések helyszíni szemléje során gyakran kerül sor szagmaradvány rögzítésére. A szagazonosítás közvetett bizonyítékot eredményezhet, azonban ez nem elegendő egyedüli bizonyítékként a vádemeléshez. A bűncselekmény helyszínén rögzített szagmaradvány, illetve a gyanúsítottról, továbbá más személyről vett szagminta alapján a nyomozó szerv szolgálati kutya alkalmazásával szagazonosítást végezhet. A szagazonosítást a kihelyezett üvegtartályok sorrendjének változtatásával legalább 2 szolgálati kutyával, a szolgálati kutyák mindegyikével külön-külön legalább ötször meg kell ismételni, ez már így önmagában is rendkívül körülményesnek tűnik, mindez sok időt vesz igénybe, hiszen a kutyáknak is pihenniük kell, és 1 nap csak meghatározott mennyiségű azonosítást végezhetnek el. Gyakorlatban sajnos problémaként merül fel, hogy nincs elég, érvényes vizsgával rendelkező szagazonosítást végző szolgálati kutya, így a kontroll szagazonosítás elvégzése érdekében más megyét kell megkeresni, akik szintén nagyon leterheltek, így egyegy azonosításra sokszor hónapokat is kell várni, holott esetleg nincs hátra más nyomozati cselekmény.
III.2.3. Besurranásos és trükkös lopások A vagyon elleni bűncselekmények egyik leggyakrabban alkalmazott fajtája a lopás. Ennek "kifinomultabb"módszerei a besurranásos és trükkös lopások. A besurranó valamely helyiségbe többnyire magánlakásba, nyitva hagyott irodába vagy öltözőbe fizikai erőszak nélkül belopódzik. 46
A besurranó tolvajok keresve az alkalmat rendszeresen járják a házakat, lakásokat, irodaépületek egész sorát. Ha nem találnak nyitott és őrizetlen helyiséget, akkor azért, hogy magukat gyanússá ne tegyék, trükköt alkalmaznak. Ha a trükk eredményes és a tolvajt - akár rövid időre is- magára hagyjuk akkor az előhagyott értékeinknek "búcsút mondhatunk". A besurranásos és trükkös lopások ugyanakkor súlyosabb bűncselekmény előkészületei is lehetnek. Például a nyitva hagyott irodából a sértett őrizetlenül hagyott kulcscsomóját, gépkocsi kulcsát magával víve a tolvaj lakás betörést gépkocsi lopás követ el. Ezeknek a lopásoknak a kivédése mindig az adott körülmények határozzák meg. A trükkös lopásoknak alapvetően két formája alakult ki. Az egyik – jobban ismert módszer – amikor az autópályán vagy más közúton közlekedő gépkocsit valamely módszerrel megállítják, vagy a várakozó gépkocsi gumiját kiszúrják, esetleg más módon terelik el a vezető figyelmét, miközben a társtettes eltulajdonítja a kocsi hátsó üléséren helyezett értéket. Ezt az elkövetési módszert szinte mindenki ismeri, mégis napról napra követnek el ilyen bűncselekményt. E módszer elterjedtségét mi sem jelzi jobban, hogy speciális nyomozó csoportot alakított a rendőrség az ilyen cselekményeket elkövető bűnszervezetek felderítésére. A trükkös tolvajok másik csoportját képezik azok a bűnözők, akik lakásokba, családi házakba csöngetnek be, majd ott valamely módszerrel elterelik – az elsősorban idős – áldozatuk figyelmét, majd a társ ezt az időt kihasználva eltulajdonítja az áldozat értékeit. A lopás végrehajtására a leggyakrabban használt trükkök: -
nem létező személy után érdekelődnek különböző
megrendeléseket
gyűjtenek
árvízkárosultak részére -
sürgősen telefonálni szeretne
47
/
Javítást,
redőnyszerelést,
- önkormányzati dolgozók vagy egyéb hivatalnokoknak adják ki magukat és elsősorban idős nyugdíjas személyeket keresnek fel -
hirtelen rosszullétet színlelnek
-
jósolnak, kihasználják az egyes emberek hiszékenységét
-
ha gyermekkorút találnak otthon, akkor elküldik őket a szülőkért vagy a
lakás másik szobájába -
hivatalos személynek adják ki magukat
-
mint védőnők járnak házról- házra
-
gyermeket visznek a karjukon és így kérnek bebocsátást, hogy azt
tisztába kell tenni illetve, meg akarják etetni -
gépkocsi pihenőben a defektet szerelő személynek segítséget ajánlanak,
közben a társuk a kocsi üléséből az ott tartott értékeket ellopják. Gyakran a defektet előzőleg ők okozzák, hogy kénytelen legyen a gépkocsivezető megállni A trükkös lopást sokan összetévesztik az úgynevezett besurranásos lopással, holott teljesen más elkövetési módszert jelent. A besurranó tolvajok gyakran utazó bűnözők, akik egy-egy helyen megállnak, és „átfésülnek” egy-egy utcát, városrészt vagy lakótelepet. A lényeg azonban az, hogy a besurranó tolvajok azt használják ki, hogy a kaput, a bejárati ajtót vagy az irodaajtót a tulajdonos, a lakos vagy az ott dolgozó elmulasztja bezárni. A besurranásos lopásnál ugyanis a tolvaj a nyitott ajtók és ablakok biztosította alkalmat használja ki, így jut be a lakásba, irodába. Általában bandákban, kisebb bűnszervezetekben dolgoznak, jellemzően nem választják ki előre a célpontot, hanem mennek, nyitogatják az ajtókat, és ahová tudnak, bemennek. Sokan úgy vélik, hogy a besurranáshoz a legjellemzőbb elkövetési időpont az éjszaka. A besurranások nagy részét azonban nappal követik el, és míg azt gondolnánk, hogy az elkövetőket zavarja, hogy egy ismeretlen lakásba benyitva esetlegesen összetalálkozhatnak az otthon tartózkodókkal, ez nincs így. Mindig van a tarsolyukban valami indok, amit ilyenkor elővesznek, megmagyarázva, hogy mit keresnek ott, majd sietve távoznak.
48
A trükkös tolvaj az előbbiekkel szemben a lakásba vagy házba a tulajdonos vagy az ott lakó tudtával, engedélyével jut be, mivel megtéveszti. Ezt a fajta bűncselekményt főleg időskorúak és nyugdíjasok sérelmére követik el. Ellentétben a besurranással, ezt a bűncselekményt nem spontán módon követik el, hanem szervezett bűnözői csoportok alakultak, amelyek sorozatosan, meglepően nagy hasznot szerezve követik el a lopásnak ezt a változatát. A bűnözők legalább ketten, de akár többen is dolgoznak. E cselekménytípusnál a veszélyeztetett területek azok, ahol zömmel nyugdíjasok
laknak,
azaz
vidéken
a
kis
falvak,
kertvárosi övezetek,
kistelepülések, Budapesten pedig főleg a belső kerületek. A tettesek gyakran előzetes terepszemlét tartanak, kinéznek maguknak házakat, megszerzik a szükséges információkat, hogy mely lakásokban laknak idős, főleg egyedülálló emberek. Nem kell valami konspirált felderítő módszerre gondolni, mivel – mint azt nem győzzük elégszer hangsúlyozni – ha a kapucsengőn vagy a levelesládán az özv. vagy id. rövidítést látják a nevek előtt, már rendelkezésükre is áll a megfelelő adat, információ. Ezért lehetőleg ilyet soha ne írjunk ki a levélszekrényre, illetve a bejárati ajtóra se! Az elkövetőkről tudni kell, hogy általában megnyerő modorúak, sok közöttük a nő, illetve olyan csoport, amelynek egy vagy több női tagja is van. Az általános „recept” rendkívül egyszerű. A bűnözők becsöngetnek a későbbi sértetthez, és elérik, hogy valamilyen indokkal, ürüggyel beengedjék őket a lakásba. A módszerek a legkülönfélébbek: van, hogy hivatalos személynek adják ki magukat, de sokszor bújnak szerelő, szociális munkás, önkormányzati dolgozó, bankalkalmazott bőrébe. Mivel az idős emberek gyakran tartanak otthon nagyobb mennyiségű készpénzt, nem bízva a bankokban, és a nyugdíjszelvényt a lakásban eldugott pénzükkel együtt tartják, az elkövetők nyugdíjas kedvezményt ígérve elkérik a szelvényt, hogy megmutassák nekik a pénz rejtekhelyét. Ezután általában a csoport hölgy tagja rendkívül súlyos állapotba kerül, rosszul lesz, és megkérik a sértettet, hogy hozzon egy pohár vizet. Ez alatt az idő alatt az elrejtett pénzt, és amit még találnak, eltulajdonítanak.
49
A sértett visszatérte után az addig haldokló tettes a pohár víztől vagy a gyógyszertől csodálatos módon pillanatok alatt új erőre kap, megköszönik az immár ténylegesen is sértett szívességét, és sietve távoznak.
III.2.4. Zsebtolvajlás A lopások sokfélesége szükségessé teszi, hogy még egy fejezetet szenteljek ennek
a
bűncselekményfajtának.
Talán
legősibb és
napjainkban
is
a
legelterjedtebb lopásfajta a zsebtolvajlás. A zsebtolvajok leggyakrabban kézügyességük révén álcázó tárgy például újság felhasználásával, éles eszközzel (például: pengés zsebmetszés) vagy a testen elhelyezett
értéktárgyak
lelopásával
követik
el
cselekményüket.
A
legveszélyeztetettebb helyszínek a nagy forgalmú, tolongással együtt járó helyek, különösen akkor, ha vásárlási szándéka miatt még a sértettnél lévő összeg elhelyezkedését, mennyiségét is észrevehetik a lopni szándékozók. A profi zsebtolvajok csoportosan, egymás közötti munkamegosztásban, tevékenykednek. Valaki figyel, egyikük fedez, egyikük végrehajt, majd egy negyedik átveszi a lopott dolgot. Ezért is nehezebb a tettenérésük. Például egy zsúfolt járművön az ellopott értéket átadják a társuknak, aki a következő megállónál a járműről leszáll. Néhány ötlet, amikkel a meglopás veszélye a minimálisra csökkenthető. - vegyük figyelembe, hogy azokon a nagy forgalmú helyeken ahol gyakori a zsebtolvajlás az illetékesek hangosbemondón, falragaszokon, szórólapokon keresztül folyamatosan tájékoztatják a lakosságot a veszélyekről - magunknál hordott értékeinket, iratainkat mindig nehezen hozzáférhető, biztonságos helyen tartsuk - nagy tömegben a táskánkat, csomagunkat, zárt állapotban, lehetőleg testhez szorítva védjük - a pénztárcánkat bevásárláskor ne tegyük a bevásárló kosárba
50
- nagy forgalmú helyen történő mozgás során lehetőség szerint kísérjük figyelemmel környezetünket. Ha ugyanazon személyeket hosszabb időn keresztül magunk körül látjuk, az már figyelmezethető jel is lehet - figyeljen, fel az úgynevezett "meredek lepillantású" személyekre ugyanis a zsebmetsző többnyire lefelé, a zsebekre, táskákra, szatyrokra tekint, hogy kifürkéssze, ki hol tartja értékeit
III.2.5. Poggyászlopások Poggyászlopások a közforgalmi közlekedési, vagy szállítási vállalatoknak az utasok rendelkezésére álló területen, vagy járművén tartózkodó személyek sérelmére
fordulnak
elő.
Többnyire
vasútállomáson,
pályaudvarokon,
személyszállító vasúti kocsiban követik el, de hajóállomásokon, hajókon, távolsági buszokon és egyéb utazásra használt járművökön is előfordul. Az elkövetéshez nagymértékben hozzájárul az utazással járó izgalom, mely eltereli az utasok, és kísérők figyelmét a poggyászról. A megelőzés érdekében jó tanács, hogy az utazás alatt - a csomagokat, bőröndöket soha ne hagyjuk őrizetlenül - az értéktárgyakat, okmányokat ne hagyjuk fülkében, legyen mindig magunknál - legyünk elővigyázatosak az utazás során az ismeretség kötésével
III.2.6. Házi- illetőleg munkahelyi lopások
Külön kategóriát képeznek a házi, illetve munkahelyi lopások. Ennek oka elsősorban az, hogy a tolvaj számára a lakó és munkatársak vagyontárgyai könnyen hozzáférhetőek.
51
A munkahelyi lopások többsége öltözői lopás, amely az öltözők állapotával és őrzésével összefüggő hiányosságok illetve a dolgozóknak a saját javaikkal szembeni hiányossága, nemtörődömsége tesz lehetővé elsősorban.
III.2.7. Strandlopások A strandlopást nagymértékben megkönnyíti, hogy a pihenés, a gondtalanság a legtöbb embert könnyelművé teszi. Erre alapoz a fürdőhelyi tolvaj is, aki áldozatát előre kiszemeli, mozgását figyelemmel kíséri. Sok esetben olyan helyzetet is teremt, hogy az éppen kiszemelt fürdővendég őt bízza meg holmija őrzésével, amíg fürödni megy, vagy máshová távozik. A holmik között pedig ott vannak értékei, pénze esetleg kabin, illetve gépkocsijának kulcsai. E lopások megelőzése érdekében javasolt: - igénybe venni a fürdők, strandok értékmegőrzőit - strandra, partra csak a szükséges tárgyakat vigyük magunkkal - napozás, fürdés közben ne hagyjuk felügyelet nélkül ruházatunkat és más értéktárgyainkat - holmink őrzését csak ismert, megbízhatónak tartott személyre bízzuk.
III.2.8. Kempinglopások Kempinglopások évről-évre erőteljesen növekednek annak ellenére, hogy a kempingek felügyelet mellett vannak, az elkövetés mégis könnyű, mert a kemping területe többnyire bárki bemehet és a fürdőruhás személyek között szinte felismerhetetlen, hogy ki a kemping lakója és ki az idegen. Ezen kívül legtöbb kemping a part felől megközelíthető. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb a kempingekből a kerékpár, szörf és egyéb vízi sporteszközök, száradásra kitett ruhák lopása.
52
Éppen ezért javasolt: - idegen személyeket bejelentkezés vagy kellő ismeret nélkül még átmenetileg se engedjük be a sátrunkba, lakókocsinkba - kemping elhagyásakor a sátrat, a lakókocsit zárjuk le - elő sátorban ne hagyjunk felügyelet nélkül még éjszakára sem értékes tárgyat - kerékpárunkat, szörfünket, egyéb vízi sporteszközeinket, lánccal és lakattal rögzítsük lehetőleg fix ponthoz - lakókocsinkat zárjuk be, ablakait, szellőzőjét ne hagyjuk nyitva - amennyiben faházban tartózkodunk, annak ajtaját, ablakát zárjuk be, ha felügyelet nélkül hagyjuk. A teraszon éjszaka ne hagyjunk könnyen elmozdítható tárgyat.21
21
www.uni-miskolc.hu/~wwwbe/kriminalisztika.htm
53
III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben Borsod Abaúj-Zemplén megyében Város Lopás Zseblopás Gépkocsi lopás Gépkocsi feltörés Színesfémlopás Falopás Trükkös lopás lakásból Trükkös lopás gépkocsiból Strandlopás Egyéb lopás ∑
Miskolc
Edelény
Encs
Kazincbarcika
Tiszaújváros
113 23 160 257 38
0 0 3 8 23
1 0 4 36 48
17 6 17 94 22
0 0 7 45 10
68
0
4
14
8
1
0
0
0
0
1 0 0 1 2068 201 420 395 2729 235 513 566 Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer
1 408 479
III.3. Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása 2012-ben Borsod Abaúj-Zemplén megyében Város
Mezőkövesd
Ózd
Sátoraljaújhely
Szerencs
Sárospatak
Zseblopás
9
26
3
5
2
Gépkocsi lopás
1
4
0
0
0
Gépkocsi feltörés
11
7
4
2
2
18 10
110 34
32 11
33 15
16 20
9
14
3
4
3
0
0
0
0
0
Lopás
Színesfémlopás Falopás Trükkös lopás lakásból Trükkös lopás gépkocsiból Strandlopás Egyéb lopás ∑
0 353 411
0 1 0 742 219 351 937 273 410 Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer 54
0 139 182
A táblázat alapján megállapítható, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a lopások gyakoriságának száma Miskolcon a legmagasabb, majd pedig következik Ózd, Kazincbarcika, Encs, Tiszaújváros, Mezőkövesd, Szerencs, Sátoraljaújhely, Edelény, legritkábban pedig Sárospatakon fordulnak elő lopási bűncselekmények.
III.4.
Összehasonlító
elemzés
a
2012-ben
ismertté
vált
lopási
bűncselekmények tekintetében Miskolc és Veszprém között. Város
Miskolc
Veszprém
Zseblopás
113
25
Gépkocsi lopás Gépkocsi feltörés Színesfémlopás Falopás Trükkös lopás lakásból Trükkös lopás gépkocsiból Strandlopás Egyéb lopás ∑
23
10
160
33
257 38
27 12
68
16
1
4
1 2068 2729
0 420 547
Lopás
Forrás: Rendőrségi Robotzsaru rendszer
Ha végignézzük ezeket az adatokat, illetőleg az összesített statisztikát, akkor láthatjuk, hogy Miskolcon a lopási bűncselekmények száma körülbelül 5-ször magasabb, mint Veszprémben, és hangsúlyoznám, hogy ez csak a lopási bűncselekményekre vonatkozik. Nyilván figyelembe kell vennünk Miskolc illetőleg Veszprém népességét, Miskolcon 2012-ben 166.823 főt,
míg
Veszprémben 64.024 főt számláltak, ebből látható, hogy a népesség száma viszont csak 2,5-szer magasabb. Ha megyei szinten néznénk az elkövetés gyakoriságát, akkor ezek a számok még magasabbak lennének.
55
IV. Záró gondolatok A vagyon elleni bűncselekmények főbb hazai morfológiai jellemzői és sajátosságai, hogy az utóbbi húsz évben az összbűnözésen belül a vagyon elleni bűnözés aránya a legmagasabb, ugyanakkor az arányszám közel sem változatlan, hiszen a 90-es évek legelején a regisztrált bűnözés több mint 80%-át a vagyon ellen bűncselekmények tették ki. 1999-ben 70% volt a vagyon elleni bűnözés összbűnözésen belül mért aránya, ami 2006-ban 61,1%-ra esett vissza, míg a vagyon elleni bűncselekmények aránya a 2009. évben a regisztrált bűncselekmények 64%-át tette ki. A vagyon elleni bűnözés legnagyobb hányada lopás, amely nagyjából az összes vagyon elleni bűncselekmény felét teszi ki. A lopásokon belül a polgárokat az ún. betöréses lopások (ezen belül is leginkább a lakásbetörések) és a gépjárműlopások száma és alakulása érinti érzékenyen. A lakásbetörések száma az elmúlt évtizedben hullámzó trendet írt le, az évtized közepéig jellemző csökkenést az elmúlt években növekedés váltotta fel. Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztály adatai szerint jellemző Magyarországon, hogy a betöréses lopások elkövetőinek az ismertségi aránya országosan átlagban 20% körül alakul, vagyis a büntetőhatóságok csak minden ötödik tolvajt kerítenek kézre. Ez az adat is azt mutatja, hogy a vagyon elleni bűnözés kontrolljának a jelenleg alkalmazott eszközrendszere alkalmatlan az elfogadható szintű biztonság létrehozására és fenntartására. A személygépkocsi lopások a hazai bűnözés megítélésének meghatározó tényezőjét képezik. 1998-ban 15.000 ilyen bűncselekményt regisztráltak, ez a szám ekkortól kezdve folyamatosan csökkent, 2009-ben már csak 4.900 személygépkocsi lopást regisztráltak. A nemzetközi bűnügyi adatokat vizsgálva két jellegzetesség jelenik meg: Az első, hogy összefüggés mutatható ki egy-egy ország gazdasági fejlettsége és az országban előforduló bűncselekmények száma között. Az összefüggés egyenes arányosságot mutat: minél fejlettebb egy ország, annál több bűncselekményt követnek el a területén.
56
A másik jellegzetesség azt mutatja, hogy minél fejlettebb gazdasággal rendelkezik egy adott ország, annál magasabb a bűnözésen belül a vagyon elleni bűncselekmények aránya.
57
Irodalomjegyzék 1.
BALLÁNÉ – BORSZÉKI - LAKATOS: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000.
2.
BÓCZ Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN 1218-8956, 1999 (47.évf.) 3.sz.
3.
FARKAS Ákos - RÓTH Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.
4.
FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest., 2004.
5.
GARAMVÖLGYI
Vilmos:
Kriminalisztika,
Általános
rész,
Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961. 6.
Dr. KOVÁCS Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati (nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003.
58
Jogszabályjegyzék 1.
1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről
2.
1998. évi XIX. törvény A Büntetőeljárásról
59
Hivatkozásjegyzék Internet: 1.
www.szvmszk.hu
2.
http://doktori-iskola.law.pte.hu
3.
www.magyarorszag.hu
4.
www.uni-miskolc.hu/~wwwbe/kriminalisztika.htm
Könyv: 5.
Balláné – Borszéki – Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000., 58-60.o.
6.
Balláné- Borszéki- Lakatos: I.m.: 58-60.o.
7.
Garamvölgyi Vilmos: Kriminalisztika, Általános rész, Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest, 1961., 7-13.o.
8.
Bócz Endre: Dr. Lakatos János: A nyomozás, felderítés és a bizonyítás kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, In: Belügyi Szemle, ISSN 1218-8956, 1999. (47.évf.) 3.sz. 117.o.
9.
Bócz Endre: I.m., 116.o.
10. Dr. Kovács Gyula: A büntetőperbeli bizonyítás a bűnügyi vizsgálati (nyomozó) munka tükrében, Budapest, 2003., 11-13.o. 11. Bócz Endre: I.m., 116.o. 12. Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.,230.o. 13. Fenyvesi Csaba- Herke Csongor- Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2004., 314-355.o.
60
14. Dr. Szilner György (szerk.): Büntetőeljárás, 1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról, Novissima Kiadó, Budapest, 2010., 64. o., 68-70. o., 7078. o., 34. o., 34- 45. o., 88- 90. o. 15. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, 316.§.
61