Nyomásfeltétel Idézet az MSZ EN 15544 jelzetű szabványból:
Körülbelül tizenkét évvel ezelőtt alkalmam nyílt az ausztriai Kachelofenverband kályhaméretező programjának kipróbálására. A programot folyamatosan korszerűsítik, tehát lehetséges, hogy a következő tulajdonsága azóta változott. Használatakor először be kellett írni az alkalmazott kémény jellemző paramétereit, utána vehettem sorra a tűztér és a járatok adatait. A program folyamatosan ellenőrzött, és amikor úgy gondolta, hogy nem fog összepasszolni a kályha a kéménnyel, megállt. Tehát a kályhát és a kéményt hangolta össze. Nemcsak hibaüzenetet küldött, hanem nem engedett továbblépni. Egy meglévő kályha jellemzőit akartam kiszámítani, ezért kénytelen voltam a méretezés során több alkalommal a kéményt módosítani, Ezt teljesen feleslegesnek, és a munkát indokolatlanul bonyodalmassá tevő jellemzőnek tartottam. A Kachelofenverband kályhaméretező szoftvere az osztrák szabvány alapján készült. Azóta abból hazánkban is elfogadott nemzetközi szabvány született. Ez az MSZ EN 15544 számú szabvány, mint az idézetből látható, sajnos nem elég egyértelműen megfogalmazva, a kémény-áramkörre írja elő a nyomásfeltételt. Tehát a kémény-áramkörben kell teljesülni annak, hogy a nyugalmi nyomások, beleértve a kémény huzatát, összege egyenlő, vagy maximum 5%-kal nagyobb legyen az áramlási ellenállások összegénél. Azaz nem a kályhát a kéménnyel, hanem a kéményáramkör elemeit kell összehangolni. A tőlem telhető módon figyelmesen tanulmányoztam a szabványt, de a kedvezőtlen tapasztalat miatt eleinte nem vettem észre különbséget a két megközelítés között. A hazai kályhás kultúra ismeretében, értékes hagyományainkon kívül beleértve ebbe az oktatás színvonalát, a megrögzült szokásokat, a kályhás szaklapban megjelenő félreérthető, esetenként téves információkat és a hangadó szakemberek elavult tudásanyagát, úgy ítéltem meg, hogy a kéményhez igazodó kályhaépítés követelménye messze meghaladja jelenlegi lehetőségeinket. Előadásokban, cikkekben, értekezleteken több alkalommal szóvá tettem, hogy számunkra ez a szigorú összereteszelés nem jó, bőven elég lenne egy hibaüzenet. Tovább bonyolítják a dolgot a jogszabályaink. Jelenleg a kályhás csak a tüzelőberendezést méretezheti, ellenőrizheti számításokkal. Az égéslevegő ellátás, az összekötő elem (füstcső), és az égéstermék-elvezető berendezés (kémény) méretezését jogosultsággal rendelkező tervezőre kell bízni.
2
Vegyük sorra a kémény-áramkör elemeit! A levegőellátást kivitelezheti a kályhás, de akárki más is. A kályhát mindenképpen a kályhás készíti. Az összekötő elemet szintén a kályhás építi be, de nem méretezheti. Végezetül a kéményt bárki hozzáértő megépítheti. Véleményem szerint egyértelmű, hogy a kályhásnak teljes mértékben a kályhával kell foglalkoznia, azt kell méreteznie és megraknia. Elvileg más is méretezhet, de ellenőrzés esetében ehhez milliméter pontosságú, maximálisan alakhű adatszolgáltatás szükséges a kályha belső részének kialakításáról. Ha a méretezés ténylegesen tervezés, tehát megelőzi a kályharakást, akkor hasonló pontossággal az építőnek kell a meghatározott méreteket és formát követni. Nem lehetetlen, de nehezen megoldható feladat. Az összekötő elemről, és ha ő készíti el, a levegőellátásról és a kéményről pedig egyértelmű adatszolgáltatást kell adnia. A jogosultsággal rendelkező tervező pedig a kályha kályhás által számított mértékadó jellemzői, és a többi elemről készült adatszolgáltatás alapján ellenőrizheti és igazolhatja a kémény-áramkör megfelelőségét. Természetesen ez összehangolt munkát feltételez a kályhás, az esetleges további kivitelezők és a tervező között. Miután az egész kémény-áramkör a tüzelőberendezés miatt szükséges, felelős műszaki vezető hiányában véleményem szerint a kályhás feladata a koordináció. A felmerült problémák és a tapasztalatok miatt, elismerem pongyolán fogalmazva, a nyomásfeltétel egészét neveztem túlságosan elméletinek, ezt pontosítani szeretném. Az esetleges félreértések elkerülése végett, egyértelmű, hogy a kéménynek biztosítani kell a tüzelőberendezés működéséhez szükséges huzatot, fenntartásaim az 5 %-os felső értékkel kapcsolatban vannak. Először vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha az egyensúlyi állapotnál lényegesen nagyobb a huzat. A tüzelőberendezésben zajló bonyolult folyamatok miatt ahol csak lehetséges, tételezzünk fel állandósult állapotot. A kémény-áramkör két ponton találkozik a légtérrel, a kémény kitorkolásnál és az égéslevegő beszívásnál. Csak akkor működhet a rendszer, ha a levegő belépési pontnál kisebb, vagy egyenlő a nyomás a légkörinél. Az egyensúlyi állapotnál lényegesen nagyobb huzat azt eredményezi, hogy a szükségesnél (ne feledjük, kályháknál 2,95 a mértékadó légfelesleg tényező) több levegő fog beáramlani. Ez a tűztér hőmérsékletet csökkenteni fogja, ami egyértelműen kedvezőtlen jelenség. 2013-ban, a Mullit Kft. mintakályháján végzett mérések szerint, a füstgáz szabad oxigéntartalmából számított 2,86 értékű légfelesleg tényező mellett a hatásfok 85,7% volt. A tényező 3,77-re történt emelkedésével a hatásfok 81,4 %-ra csökkent. Tehát az égéslevegő mennyiségének körülbelül 32 %-os megnövekedése, 4,3 % értékű hatásfokcsökkenést eredményezett. A tüzelőberendezésekre vonatkozó szabványok szerint vizsgálva a csökkenést a termikus veszteség növekedése okozta, a mérvadó (13 % O2-re átszámított) CO kibocsájtás változatlan maradt. Egy mérésből nem lehet általánosan érvényes következtetéseket levonni, de ebből is jól látszik, hogy az égéslevegő mennyiségének növekedése nemkívánatos jelenség. A tűztér hőmérsékletének csökkenése egyben a kéménykörben áramló füstgáz hőmérsékletcsökkenését jelenti, tehát alacsonyabb lesz a kéményben lévő gázoszlop átlaghőmérséklete is. Ez pedig a kéményben keletkező huzat értékének csökkenését eredményezi. Ezzel egy időben a megnövekedett levegőmennyiség a füstgáz mennyiségét is növeli. Nemcsak az esetleges levegővezetékekben, hanem a kályha járataiban is nagyobbodni fog az áramlási sebesség, ami az áramlási ellenállások növekedését vonja maga után.
3
A két jelenség, a kémény huzatának csökkenése, és az áramlási ellenállás növekedése a beszívott levegő mennyiségének csökkenését eredményezi. Valószínűnek tartom, hogy kialakul egy egyensúlyi állapot, de az összefüggések bonyolultsága miatt konkrétan becsülni sem merek. Sejtem, hogy egy differenciálegyenlettel leírható lenne a folyamat, kérdés, hogy milyen peremfeltételek megválasztása lenne szükséges a megoldhatóságához. Gyorsan leírom, hogy képességeim ismeretében nem is próbálkozom az egyenlet felírásával. Legjobb megoldás a tesztelés lenne. Képzeljünk el egy kétszintes épületet földszintről indított kéménnyel. A második szintre, tehát a kisebb hatásos kéménymagassághoz kellene méretezni és megépíteni egy kályhát. Azután ennek a kályhának a hasonmását a földszinten, ugyanerre a kéményre kötve kellene megrakni. A két kályha tesztelése alapján pontos következtetések vonhatók le a huzat hatásával kapcsolatban. Összefoglalva az eddigieket, a túlzott mértékű huzatnak a szükségesnél több égéslevegő beszívása miatt káros hatása van. Ugyanakkor ez a levegőtöbblet a beszívott mennyiség csökkenését eredményezi, saját maga ellen hat. A folyamat nem, vagy csak nagyon nehezen számítható, teszteléssel lehetne komoly következtetéseket levonni. A hazai kályhaépítési gyakorlatot figyelmen kívül hagyva merül fel a következő probléma. Az MSZ EN 15544 határozottan leírja, hogy a nyomásfeltétel ellenőrzésénél a kéményt az MSZ EN 13384-1 szabvány alapján kell vizsgálni. Ellenben nem foglalkozik a szélnyomás kérdésével. Az utóbbi szabvány 5.10.4. pontja egyértelműen kimondja, hogy az égéstermékelvezető berendezés szélnyomás szempontjából kedvezőtlen kialakítású kitorkollása esetén, a szélnyomás értékét a szárazföld belsejében 25 Pa értékre kell felvenni. A félreértések elkerülése végett, világosan meghatározza, hogy milyen esetekben van szó kedvezőtlen kialakításról. A kályha üzeme során előfordulhatnak olyan időszakok, amikor nem fúj a szél. A kémény által biztosított huzat viszont nem csökken, tehát ilyenkor 25 Pa-lal nagyobb nyugalmi nyomás keletkezik a nyomásfeltétel szerinti helyesnél. Természetesen, amint fújni kezd a szél, helyreáll a rend. Ez a 25 Pa értékű nyomás esetünkben számottevő, jóval több, mint egy átlagos kályha huzatszükséglete. A kályhaméretezési szabvány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Vizsgáljuk meg, mit tehetünk ilyen esetekben! Azt a megoldást, hogy eltekintsen a kedvezőtlen kitorkollástól, senkinek sem javaslom. Tapasztalatból (szerencsére nem saját) tudom, hogy rossz esetben működésképtelen lesz a tüzelőberendezés. Más kérdés, hogy 25 Pa huzat többletnél kevesebbet biztosító kéménytoldóval is sikerült elhárítani a hibát. Persze előfordulhat, hogy azon a területen azóta még nem volt maximális erősségű szél. Kockázatvállalás nélkül megtehetjük, hogy beszámítjuk a szélnyomás értékét, de ebben az esetben szélcsendkor bukik a nyomásfeltétel. További lehetőség, hogy a levegőellátás ellenállásának változtatásával alkalmazkodunk a pillanatnyi helyzethez, legegyszerűbb esetben a kályhaajtó megfelelő beállításával. Értelemszerűen ezt a kályha használójára kell bíznunk, ami elképzelhető, de ha lelkiismeretesek akarunk lenni, akkor legalább egy alkalommal mind szélcsendben, mind átlagos szél esetén meg kell mutatnunk a teendőket. Legbiztonságosabb megoldásnak egy huzatszabályzó beépítése látszik, de ez sem problémamentes. Ha fűtött térben helyezzük el, a hígító levegőt onnan veszi, alaposan
4
megnövelve ezzel a helység hőszükségletét. Külső térben pedig fennáll a lefagyás veszélye, bár bevallom ezzel kapcsolatban nincs konkrét tapasztalatom. Marad a fűtetlen belső tér, de kivételesen kedvező lakáselrendezésnek kell lenni ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen. A továbbiakban nem akarom a huzatszabályzók előnyei ecsetelni, itt jegyzem meg, hogy a alkalmazásuk minden esetben megoldást jelenthet. Ezek után térjünk rá a hazai kályhaépítési sajátosságokra. A napjainkban is használatos szakirodalom függőleges járatok alkalmazása esetében 20 %-kal nagyobb keresztmetszetű átégőket (füstfordítókat) ajánl. A valóságban ez jóval több szokott lenni, gyakran találkoztam kétszeres keresztmetszetre való bővüléssel. Ezeken a helyeken az áramlási sebesség hirtelen lecsökkenése miatt keletkezik az úgynevezett Borda-Carnot féle áramlási veszteség. Természetesen az átégő utáni keresztmetszet szűkülésnek, azaz sebesség gyorsulásnak is van ellenállása. Erre egyik régebbi szakkönyv sem hívja fel a figyelmet, kimondatlanul is arra bíztatva a kályhásokat, hogy ne sokat törődjenek a keresztmetszet változásokkal. Ezt a felfogást csak megerősíti az ausztriai kályhaépítési szokások alapján megalkotott kályhaméretezési szabvány, amennyiben figyelmen kívül hagyja a keresztmetszet változások alaki ellenállását. Náluk általában vízszintes járatú kályhákat építenek, melyekben egyszerű a füstgáz sebesség közel azonos szinten tartása. Egyébként, velünk ellentétben törekednek is erre, tehát az ebből származó alaki ellenállás valóban elhanyagolható. Ennek ellenére az általam végzett ellenőrző számítás szerint az osztrák számítógép program nemcsak az iránytörésekből, hanem a keresztmetszet változásokból eredő alaki ellenállásokat is figyelembe veszi. Nagy Zoltán, akinek döntő szerepe van a program magyar nyelvű változatának kidolgozásában, megerősítette ezt a megfigyelésemet. Tehát, ha a hagyományos kályhaépítési szokások (például lengyel ötös) mellett ragaszkodunk a szabvány szerinti kályhaméretezéshez, figyelmen kívül hagyjuk az alaki ellenállások tetemes részét. Vitapartnereim azzal szoktak érvelni, hogy nincs benne a szabványban. Ez igaz, de ettől függetlenül a keresztmetszet változásoknál, pontosabban a sebességváltozásoknál számottevő ellenállás keletkezik. Mindegyik kályhánál külön külön kell elbírálni, hogy ezek elhanyagolhatóak, vagy nem. Példaképpen kiszámítottam egy gyakorta épített 4x2,5x7 csempeméretű kályha huzatszükségletét a keresztmetszet változásokból származó áramlási ellenállások figyelembevételével, illetve azok nélkül. Az iránytörések ellenállásának számításakor az előttük lévő szakaszban ébredő sebességgel számoltam. A keresztmetszet változásoknál mindig a kisebb keresztmetszetben ébredő, nagyobb sebességet választottam vonatkoztatási sebességnek:
Számított
Alaki (Pa)
Súrlódási (Pa)
Nyugalmi (Pa)
Összesen (Pa)
Összes alaki
23,64
5,17
-10,68
18,11
Csak iránytörés
17,31
5,17
-10,68
11,81
5
A táblázatból látható, hogy az alaki ellenállások ≈36 %-os különbsége az összes ellenállásnál már ≈53 %-os eltérést eredményez. A kályha Excel számolótábla segítségével történt méretezését közölhető formába hozatala után külön fogom bemutatni. A következő érdekes kérdés az égéslevegő kályhán belüli áramlása. Az osztrák szabvány születésekor már léteztek az úgynevezett biotűzterek, melyeknek lényege, hogy az égéslevegőt a tűztér oldalfalán lévő nyílásokon keresztül vezetik be. Bár az iránytöréseket, keresztmetszet változásokat és leágazásokat tartalmazó csatornáknak súrlódási és alaki ellenállása is van, érdekes módon ezekkel nem foglalkozik a szabvány. Az osztrák szoftver már igen, kísérletek alapján a tűztér ellenállásaként veszi figyelembe. A lényegesen egyszerűbb hazai programok erre nem képesek, tehát nálunk a kályhás feladata lenne ezek meghatározása. Ez megint egy olyan kérdés, amelyben a szakértelemnek kellene győzni a papír felett, sajnos nem vagyok biztos a pozitív végeredményt illetően. Összefoglalva az aggályaimat, elsőnek a kedvezőtlen kitorkollásból származó szélnyomás problémáját említettem. Ezután került szóba a szabványhoz való szószerinti ragaszkodás esetén a hazai kályhákban ébredő alaki ellenállások, illetve a biotűzterek okozta áramlási ellenállás kérdése. Tételezzünk fel ideális állapotot, a kéményünk kitorkollása kedvező, a kályhában egyenletes a füstgázsebesség, tehát nincsenek számottevő keresztmetszet változások, és a kályhán belüli légcsatornák ellenállása nulla. Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségeink vannak a nyomásfeltétel betartásához, ha a kémény adott. A legegyszerűbbnek tűnő lehetőség, hogy az előre elképzelt kályha tűzterének teljesítményét megnöveljük. Akár a kályhánk névleges teljesítményét, akár a névleges fűtési idejét, akár egyszerre mindkettőt megemeljük, a tűztér teljesítménye, tehát a kémény hőterhelése növekedni fog. Ez maga után vonja a füstgázmennyiség növekedését, ami az áramlási ellenállás növekedését és a huzat csökkenését eredményezi. Még egy Excel-en készült számolótábla segítségével is kiszámítható a nyomásfeltétel teljesüléséhez szükséges tűztér teljesítmény, feltéve, hogy tudunk kályhát és kéményt méretezni. A gyakorlati megvalósítás sem ördöngösség, ha kiindulásként a minimálisan megengedetthez közeli tűztér magasságot választunk, ennek növelésével igazodni tudunk a teljesítmény növekedéséhez. Közben a járatok változatlanul maradhatnak. Mindezek ellenére ezt a lehetőséget nem tartom megoldásnak. Kétségtelenül működik, de lehetetlenné teszi, hogy egy adott kéményhez az általunk kiválasztott teljesítményű, és fűtési idejű kályhát építsük. Márpedig ez alapfeltétel, nem is említettem volna ezt az elképzelést, ha ismerőseim nem hívják fel rá a figyelmemet. Elméletileg megvalósítható elgondolás, hogy a kályha áramlási ellenállását növeljük. Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor egyenletesen csökkentjük a járatszakaszok keresztmetszetét, végeredményben ezt javasolja nekünk az osztrák szoftver. Elmondani egyszerű, számolni bonyodalmas, és nagy valószínűséggel teljesen át kell terveznünk az előre elképzelt kályhát, ráadásul nem utolsó szempont, hogy azt meg is kell építeni. Könnyen előfordulhat, hogy a leeső darabok mennyisége gazdaságtalanná teszi a munkát. Célszerűbbnek látszik egy egy járatszakasz keresztmetszetét csökkenteni a kívánt mértékben. Véleményem szerint ezt legkönnyebben a tűztér kilépésnél, esetleg az utolsó vízszintes járatnál tehetjük meg. A szabvány 1,2 és 6,0 m/sec között írja elő a füstgázsebességét, ez
6
eléggé tág tartomány ahhoz, hogy beállítsuk a nyomásfeltétel teljesítéséhez szükséges ellenállást. Itt viszont megint előjön a keresztmetszet változásokból eredő alaki ellenállások kérdése. Ha nem foglalkozunk vele, úgy tűnik, hogy a huzatszükséglet kellő megnövelését csak a járatszakasz súrlódási ellenállásával, esetleg egy iránytörésnél figyelembe vett nagyobb sebesség hatásával tudjuk elérni. Ezzel szemben a valóságban az iránytörésekből származó mellett fellépnek a tényleges ellenállások. Végeredményben, ha nem foglalkozunk a keresztmetszet változásokkal, a szükségesnél nagyobb mértékben kell csökkentenünk a kijelölt járatszakasz keresztmetszetét, ami kedvezőtlen esetben problémát jelenthet. További elméleti lehetőség az összekötő elem megfelelő megválasztásával kielégíteni a nyomásfeltételt. A fix beépítésnek gyakorlati akadályai vannak, nem biztos, hogy találunk megfelelő méretű füstcsövet. Valamilyen szabályozásra alkalmas szerkezet, tolózár, pillangószelep, beépítése lehetséges, ha a környezetét tisztíthatóvá tesszük, tudniillik számítanunk kell lerakódásokra. A régi iskolán nevelkedett kollégák a hozzá nem értésem ékes bizonyítékát fogják látni ebben a felvetésemben, a korábbi irodalomra hivatkozva. Erről csak annyit, hogy az érvényes szabványok meghatározott feltételek mellett engedik az elzárók, szabályzók beépítését, sőt más tüzelőberendezéseknél, például kandallóknál gyakran alkalmazzuk. Legalább egy magyarázatot kérnék, hogy kályháknál miért nem szabad. A kételkedőknek figyelmébe ajánlom a hagyományos svéd kályhák füstcső bekötésével szemben lévő, pipakupak szerű tisztítóajtaját, és az esetenként látható láncos mozgatószerkezetet. Az elméleti lehetőség ellenére én sem javaslom ezt a megoldást, részben mert megvalósításához kedvező környezeti feltételek szükségesek, részben mert, elsősorban az általánosan használt fűtőanyagok miatt, valóban gyakori tisztítást igényelnek. A végére hagytam a véleményem szerinti legkézenfekvőbb megoldást, az égéslevegő bevezetés ellenállásával történő szabályozást. Vegyük sorra a lehetőségeket. Belső levegőellátásnál a helység falába, vagy az ablakokba beépített légbeejtők állandóan nyitott állapotban vannak, nem szabályozhatók. Ellenben a kályhaajtó megfelelő mértékű nyitásával eleget lehet tenni a nyomásfeltételnek. Ezzel szemben az az érv, hogy rábízzuk a dolgot a kályha használójára. Igaz, de objektíve mindig rábízzuk, hiszen a legpontosabban méretezett, külső levegős kályhánál is megteheti, hogy kevés égéslevegőt adagol, túl korán, túl későn zárja el, stb. Sajnos az ajtó szabad nyílásának mértékét nem nagyon lehet elméletileg meghatározni, mindenképpen szükség van a kályhás szakértelmére. Külső levegőellátás esetén elvileg a légvezeték megfelelő keresztmetszetének megválasztásával érhetjük el a szükséges ellenállást. Gyakorlatban nem javaslom, inkább méretezzük 2-3 m/sec körüli áramlási sebességre és egy szabályzásra is alkalmas elzárót, például tolózárat építsünk be a vezetékbe. De megfelel egy minden helyzetben megálló, esetleg rögzíthető pillangószelep is. Igényes megoldás, ha külön szabályzót és elzárót építünk be. Ebben az esetben, előre számítható módon, a szabályzót a nyomásfeltéteknek megfelelően beállíthatjuk, a használó feladata csak a megfelelő nyitás-zárás lesz. Hasonlóan járhatunk el, ha az égéslevegőt nem a tüzelőberendezésbe, hanem annak közvetlen közelébe vezetjük. Természetesen a helyi adottságok sok mindent meghatároznak, előfordulhat, hogy kompromisszumot kell kötnünk. Összefoglalva az általam ismert lehetőségeket, huzatszabályzó alkalmazásán kívül a nyomásfeltételnek eleget tehetünk a kémény hőterhelés megválasztásával, illetve a kályha, az összekötő elem, és a levegőellátás áramlási ellenállásának alkalmas megválasztásával. Véleményem szerint ez utóbbi a legkézenfekvőbb megoldás.
7
Elismerem, hogy sok szakmabeli számára ez bántó lehet, de szerintem a hazai kályháskultúra műszaki szempontból elmarad az európai középmezőnytől. Emellett olyan örök értéket jelentő hagyományaink is vannak, melyeket vétek lenne nem megőrizni. A választott vagy önjelölt vezetőrétegnek, MACSOI tisztségviselőknek és a téma iránt érdeklődést mutató műszaki értelmiségnek lenne feladata a felzárkóztatás. De ezt csak a meglévő gyakorlatra alapozva, a hagyományok tiszteletben tartásával, és egyértelműen példamutatással lehet. Elhangozhat akárhányszor, hogy a lengyel ötös nem korszerű, az évtizedek óta ezt építő kályhások ragaszkodni fognak hozzá. És valahol igazuk van, mert könnyen építhető, sajátosságaival együtt megfelelő, jó hatásfokú tüzelőberendezés. Tehát kategorikus vélemény megfogalmazása helyett, a korszerű ismeretek birtokában kellene rámutatni a kevésbé szerencsés vonásaira, és bemutatni, hogy miként lehet úgy megrakni, hogy megfeleljen minden követelménynek. Hiba a szakmai előírások kritika nélküli, szolgai módon való átvétele. Mint jeleztem, egy más gyakorlat alapján készült szabvány a születési helyén lehet jó, de ez nem garantálja, hogy nálunk is megfelelő. Ilyenkor lenne szükség legalább középszintű műszaki ismeretekre és szakértelemre, hogy legalább vitatkozni merjünk. Persze tévedhetünk, de ha vezető szerepre tartjuk alkalmasnak magunkat, ennek kockázatát vállalni kell. Egyébként az osztrák kályhaméretező programot alaposan ismerő kollégáktól tudom, hogy a folyamatos fejlesztések miatt több ponton eltér a megcsontosodott szabványtól. A nyomásfeltétellel kapcsolatban, teljesen felesleges egy újabb korlátozást a hazai kályhásokra zúdítani, pláne úgy, hogy a kályhát illesszék a kéményhez. Tapasztalatom szerint a kályhaméretezés sem terjedt el, pedig ez valóban fontos lenne. Tehát példamutatással, mintakályhák publikálásával, akciókkal kellene meghozni a kedvet. Az akciókról csak annyit, hogy 2012-ben elvállaltam, hogy az akkor meglévő Excel számolótáblám segítségével ingyen megcsinálom a hozzám fordulók kályháinak méretezését. Nem okozott meglepetést, hogy néhány kíváncsi természetű ismerősömön kívül nem voltak érdeklődők, de azon elgondolkodtam, hogy a MACSOI vezetőségének egyik tagja sem élt a lehetőséggel. A követelmények ismertetése mellett azt kell bemutatni, hogy a hagyományaink lehetőség szerinti maximális megtartása mellett, miként lehet azoknak eleget tenni. Tehát jelen esetben, nem a kályha kéménynek megfelelő kialakítását propagálni, hanem elmagyarázni, hogy milyen lehetőségek vannak az összehangolásra, és javasolni a hagyományainknak leginkább megfelelőt, ami szerintem az égéslevegő mennyiségének szabályozhatósága. Végezetül, nem szeretném, ha a fejlődés, a korszerű megoldások és az újdonságok ellenzőjének színében tűnnék fel. Körülbelül egy évtizede hangoztatom a kályhaméretezés fontosságát, mert jónak, logikusnak, és napjainkban elengedhetetlennek tartom. Emellett vannak olyan részei, melyekkel gyakorlatunk ismeretében nem értek egyet, és sugallhat olyan megoldásokat, melyek jók, de a hazai kályhásokra feleslegesen nagy terhet rónak. Ezekről nincs igazolásom, a saját ismereteim alapján fogalmazom meg őket, és természetesen tisztában vagyok azzal, hogy tévedhetek.
8
A szövegben említett szabványok: MSZ EN 15544 MSZ EN 13384-1
Egyedi kivitelezésű tégla és cserépkályhák. Méretezés Égéstermék-elvezető berendezések. hő- és áramlástechnikai méretezési eljárás
Felhasznált irodalom: Szotyori Lászlóné-Bán Lajos: Cserépkályhás szakmai ismeretek. Műszaki Könyvkiadó 1994. Szotyori Lászlóné: Kályhás szakrajz mintalapok I-III. Műszaki könyvkiadó 1972. Libik András: Fatüzelésű épített kályhák. Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2011.
Fót, 2015. január 10. Libik András
