Bene János NYÍREGYHÁZI HONVÉDEK A KÁRPÁTOKBAN 1944-1945-BEN
A Nyíregyházáról, illetve Szabolcs megyéből sorozott gyalogos és tüzér alakulatok a I I . világháború idején jelentős mértékben vették ki a részüket az ország politikai és katonai vezetése által meghatározott háborús feladatokból. A doni pokolból 1943. május elején hazatért 12. gyalogezredet (pk. : Muzsay Ferenc ezredes) 1944 elején ismét mozgósították, és a szintén nyíregyházi 22. tü zérosztállyal (pk.: Saáry István ezredes), valamint annak ikeralakulatával, a 78. tü zérosztállyal együtt (pk.: Mogyoróssy László alezredes) az elsők között vonultatták fel a szovjet hadsereg állandósult előnyomulása miatt egyre inkább veszélyeztetett keleti határaink védelmére. Ezen alakulatok az ungvári 24. hadosztály (pk.: Pintér Aladár vezérőrnagy) alá rendeltségébe tartoztak, amely egyike volt annak a 8 korszerű seregtestnek, ame lyet 1943 nyarán, a honvédség utolsó nagy átszervezésekor hoztak létre. Hadrend jébe három (12., 21. és 24.) gyalogezred, négy tüzérosztály (22., 23., 24. és 78.) és egyéb közvetlen alakulatok tartoztak. A keleti hadszíntér 1943. december végére kialakult helyzetéből könnyen meg lehetett állapítani, hogy a szovjet hadsereg ukrajnai előnyomulása a következő év első hónapjaiban elérheti a Kárpátok nyúlványait. Az ellenség fő támadási irányait a honvéd vezérkar ugyan inkább Románia és Lengyelország felé valószínűsítette, az északkeleti határok védelmét azonban elsőrendű feladatként kezelte. A magyar katonai vezetés a Kárpát-vonal védelmét kizárólag saját csapatok felhasználásával kívánta megoldani, s ezért a német had vezetőségtől folyamatosan kérte a meg szálló hadosztályok átcsoportosítását a Kárpátok előterébe. Ennek megvalósulásá tól azt remélték — a Kállay-kormánnyal közösen —, hogy a szovjet csapatok nem tartják majd szükségesnek a Kárpátok jól megerősített és jól védhető vonalának áttörését. Miután a szovjet hadsereg offenzívája 1944. február elején folytatódott, a hon véd vezérkar február 13-án elrendelte a már 1944. január 6-án mozgósított 1. had sereghez tartozó szolnoki 16. és az ungvári 24. gyaloghadosztály, illetve a 2. he gyidandár mozgósítását. Időközben, március 11-én mozgósították az 1. hegyidan dárt és a 2. páncéloshadosztályt is. Ezek a seregtestek szintén az 1. hadsereg had rendjébe tartoztak. A csapatoknak a menetkészültséget február 25-ére kellett elér niük, s összeszoktatás, helybeni kiképzés nélkül március 6-ától megkezdődött k i szállításuk, amely 10 napig tartott. A 24. hadosztály Nagyberezna, Perecseny, Szolyva és Munkács körzetében összpontosult, s Ökörmező és az Uzsoki-hágó között látta el a határ védelmét. A nyíregyházi alakulatok szállítási útvonala 1
1
pk.: parancsnok
Miskolc - Sátoraljaújhely - Csap - Uzsok - Munkács - Szolyva volt. A 12. gya logezred él szállítmánya, az ezredközvetlen árkászszázad március 9-én indult el, majd naponként gördültek ki a szerelvények az ezred részeivel. Az utolsó szállít mány március 14-én rakodott k i . A 12. gyalogezred Szolyva területére került. Március 14-én kezdett bevagonírozni a 22. tábori tüzérosztály, másnap pedig a 78. tábori tüzérosztály. A 22-esek másnap már ki is rakodtak, a 78. tüzérosztály pedig kirakodása után március utolsó napjaiban Körösmezőn és Havasalján kilé pett az országból és gyalog folytatta útját. Itt, a kihelyezési területen tökéletesítették az alosztályok a kiképzést, itt tartot ták az első harcszerű lőgyakorlatokat is. A zömében sík vidékhez szokott legény ségnek mintegy 3 hét állt rendelkezésére, hogy elsajátítsa a nehéz, hegyes, erdős terepen való mozgás, harc fortélyait. Március 19., hazánk német megszállása után a Kárpátokban lévő alakulatokat, amelyeket az 1. magyar hadsereg-parancsnokság fogott össze (pk.: Náday István, majd március 28-tól Lakatos Géza vezérezredesek) a német Dél Hadseregcsoport nak (április 5-től Észak-Ukrajna Hadseregcsoport) rendelték alá, és a további al kalmazásukról is a német hadvezetőség döntött. A feladatuk az volt, hogy a Kár pátokon átkelve a Dnyesztertől délre állítsák meg a szovjet támadást. A március 31-én megindított ungvári hadosztály több menetoszlopban, gyalog, ún. ütközetmenetben a havas Uzsoki-, Vereckei- és Beszkid-hágókon és a galíciai sártengeren keresztül három hét alatt érte el Dolina, Bolechow, Sztrij területét. A terep és az időjárási nehézségek, a keményre fagyott és hóval borított hegyi utak, valamint a szabadban való pihenés, éjjelezés és étkezés mind a személyi állo mányt, mind a lovakat nagyon igénybe vette. „Hosszú menetelésünk április 23-án fejeződött be. SwietyJozef (Szent József) nevű helységben szállásoltunk el... " — ír ta Huszár László őrnagy, a 12. gyalogezred ezred első segédtisztje, majd a 12/11. zászlóalj parancsnoka. A 24. gyaloghadosztály alakulatai 1944. április 24-én estek át a tűzkeresztsé gen. Erre az időre ugyanis a főirányban támadó, s a német X I . hadtestparancsnok ság alá rendelt 2. páncélos hadosztálynak a Nadwornán, Delatynon át Kolomea felé indított támadása Nadworna és Delatyn április 18-án való elfoglalása után áp rilis 23-ára Sadzawka, Tlumaczyk és Slobodka Lesna helységek előtt elakadt. így egyre sürgetőbbé vált ezen seregtest megsegítése. E napon azonban még csak a 12. gyalogezred, a hadosztály tüzérségből pedig „14 h-ig mindössze a 22. tábori 2
3
4
5
Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban H L ) , Vezérkar Főnöke iratai (a továbbiakban V K F ) , 2815/M. hdm. 1. vkf./944. sz. HL, Központi Szállításvezetőség (a továbbiakban KSZV) napló 1944. márc. 9-15. Huszár László: Visszaemlékezés a nyíregyházi m. kir. 12, honv. gyalogezred harcaira. 1944. márc. 1945. jan. (a továbbiakban Huszár). 3. Lelőhely: Jósa András Múzeum (a továbbiakban JAM) Adattá ra, 791-93. sz. H L , KSZV napló. 1944. márc. 16-28.
2
3
4
5
tüzérosztály és a 78. tábori tüzérosztály zöme tudott úgy felvonulni, hogy a táma dást támogathassa. " A Swiety Jozefre megérkező nyíregyházi gyalogezred tehát — a 2. páncélos hadosztály alárendeltségébe lépve — már április 24-én kora délután harcba bo csátkozott. Először a 12/1. zászlóalj (pk.: Ilonkay József alezredes), illetve az ezredközvetlen páncéltörő ágyús és aknavető alosztályok, majd a 12/11. (pk.: Veresváry László alezredes) és a 12/ni. (pk.: Sándor Zoltán alezredes) zászlóaljak kísérelték meg a Slobodka Lesnából kivezető út mentén, illetve attól délnyugatra és északnyugatra lévő erdőkből támadó ellenség visszavetését. „Kilenc napig tar tott a tusakodás! Egyik fél sem tudott jelentős eredményt kiharcolni, kedvező pozí ciót elérni. így az elért helyzetben védelmi harcok kezdődtek. " — olvasható Hu szár László visszaemlékezésében. A 12. gyalogezred bevetése annál is inkább szükséges volt, mert a 2. páncélos hadosztály két harccsoportja közötti erdőben a felderítés erős ellenséges csapatokat állapított meg, amelyek a Tlumaczyk elfoglalásáért küzdő saját támadó csoport északi szárnyát veszélyeztették. Az ellentámadás azonban elkésett, a Slobodka Lesna felől előretörő ellenség tért nyert, s a 12. gyalogezred április 25-én Brodki, Smeredzyna, Bredtheim helységek vonalában rendezkedett be védelemre, a 12/1. zászlóalj pedig Swiety Jozeftől délre biztosított. Az ezred ezt követően egészen május 12-éig a 2. páncéloshadosztály alárendeltségében maradt. 1944. május 3-áig az arcvonalon viszonylagos nyugalom uralkodott. Ezen a na pon a 12. gyalogezred sikerrel próbált a Swiety Jozefből Slobodka Lesnába vezető műút mentén kedvezőbb állást felvenni, s ott a 12/11. zászlóalj az út két oldalán be ásta magát. Két nap múlva a 12/IH. zászlóalj próbálta meg mintegy 800-1000 mé terrel előrébb az arcvonalat kiegyenlíteni, ez azonban nem sikerült, mert másnap hajnalban egy szovjet ellenlökés 500 méterrel visszavetette őket. Az ezred másik arcvonal-kiigazító vállalkozása május 11-én a 12/1. zászlóalj és a 24. gyalogezred részeinek részvételével történt, Budaházy Mihály vezérőrnagy, a hadosztály gyalogsági parancsnokának (hadosztályparancsnok-helyettes) vezetésé vel. A cél a Jedlina erdő teljes birtokbavétele volt. A támadás hajnali 4 órakor in dult, s a sűrű, bokros erdőben nehezen haladt előre, sokszor csak kézigránátharc árán érték el céljukat, a Kolomijka patakot. Május 11-ike után a 24. hadosztály viszakerült az 1. hadsereg parancsnoksága alá. E naptól kezdve az arcvonal megmerevedett, s mintegy két hónapig tartó, az első világháborúra emlékeztető állóháború alakult ki. A fő támadási célt, a fontos vasúti csomópont, Kolomea és Obertyn környékének elfoglalását nem sikerült el érni. A sok veszteséggel, de kemény helytállással vívott harcok során azonban az 1. hadsereg helyreállította a Kárpátok előterében a megszakadt német arcvona lat, s Nadworna, Delatyn és a Prut völgyének elfoglalásával a szovjet hadsereg elő reugró arcvonalívét súlyos veszteségek árán felszámolták. E harcok során a 6
7
6
7
HL, V K F , 634/hdm. csf. 1944. Uo.
78. tüzérosztály a 24. és a 21. gyalogezredet, a 22. tüzérosztály pedig a 12. gyalog ezred harcát támogatta. A hadműveletek befejezése után a Tlumacz - Ottynia K. - Kolomea Ny. Peczeniczyn - Pistyn - Kuty - Kosow mögötti vonalon megkezdődött a védőállá sok kiépítése. A védelem súlyát az útszorosokra, a Prut völgyére és a Stanislauba vezető útra helyezték, Tatarow, Dolina, Nadworna és Delatyn városokat pedig kör védelmi központokká építették k i . A 24. hadosztály — amelynek élén ekkor már Markóczy János vezérőrnagy állt — feladata a Prut völgyének lezárása volt. A 12. gyalogezred parancsnoksága továbbra is Swiety Jozefben maradt, védelmi har cát a 22. tábori tüzérosztály támogatta. A 78. tüzérosztály pedig a 24. gyalog ezredhez került. A tüzérség szerepe ezekben a hónapokban az erdős-hegyes terep miatt erősen lecsökkent, nem tudtak össztüzeket adni, és a terepet sem sikerült tel jesen belőni. A mocsarakon és erdőkön (Jedlina, Marjanka) átvezető arcvonalon nem lehetett szilárd védőállásokat kiépíteni. A hamar feltörő talajvíz miatt csupán alig fél méteres lövészteknőkben helyezkedtek el az első vonal alakulatai, 200-300 méterre az orosz vonaltól. Az ellenség közelsége miatt drótakadályok, aknazárak telepítésére alig nyílott lehetőség, ezeket főleg az erdőátvágások, ösvények, utak szegélyein telepítették. 1944. június elején érkezett ki első pótlásként a 12. gya logezredhez a 12/a menetzászlóalj (15 tiszt és 431 főnyi legénység). 8
9
10
Június közepétől aztán felgyorsultak az események. A szovjet hadsereg június 23-án megindított Bagratyion fedőnevű támadó hadművelete előbb a Heeresgruppe Mitte vonalát törte át több helyen, majd július közepétől a Heeresgruppe Nordukraina vonalát veszélyeztette. A szovjet 1. és 4. Ukrán Front Tarnapol és Brody felől megindult seregtestjei áttörték a német 1. páncéloshadsereg védelmét és Lemberg felé közeledtek, a német 4. páncéloshadsereg állásain is túljutva aka dálytalanul gördültek előre nyugati irányba. A Lembergnél bekövetkezett események miatt a már Beregfy Károly vezérezre des parancsnoksága alatt (1944. május 26-ától) álló 1. hadsereg július 19-én tette meg első előkészületeit az arcvonal tervszerű visszavételére. A felettes német pa rancsnokság beleegyezése nélkül, a többnyire szóban elrendelt visszavonásnak jú lius 20-21-én kellett volna megkezdődnie, s a későbbi események ismeretében ez lett volna az utolsó alkalom a tervszerű visszavonulásra. A szovjet hadművelet a magyar arcvonal ellen július 23-án reggel 8 órakor vette kezdetét, de az még nem érintette a 24. hadosztály védőállásait. Az áttörés a bal szomszéd soproni 7. hadosztálynál történt, s annak alakulatai a hátukba került szovjet 11. lövészhadtestbeli erők átkaroló hadmozdulatai elől a 24. hadosz tály védősávjába húzódtak. A Majdan Sredninél súlyos veszteséget szenvedett
Gergelyfi Imre: Háborús napló 1944-45 (a továbbiakban Gergelyfi). 8. H L , Tanulmányok és viszszaemlékezések gyűjteménye, 3287. sz. Huszár, 7. HL, KSZV napló. 1944. máj. 23.
9
10
7. hadosztály részeinek pánikszerű visszaözönlése már lehetetlenné tette a 24. had osztály tervszerű visszavételét. A július 24-én délelőtt elkésve megkezdett visszavonulás miatt a 12. gyalogez red, amelynek hátrajutása javarészt nehezen járható erdei földutakon történhetett meg csak, az ellenség átkaroló támadásaitól is veszélyeztetve, nehézfegyverzete és vonatalakulatai nélkül, rendezetlenül, kisebb csoportokban özönlött hátra. Az ezre det támogató 78/3. üteg a visszavonulás során két lövegét megmentette, a másik két üteg lövegei július 24-én Krasnán, a „krasnai pánik" során vesztek el, a 22. tü zérosztály viszont minden lövegét elvesztette (a visszavonulás elrendelésekor, ne hogy azok szovjet kézre kerüljenek, felrobbantották), és csak személyi állományá val érkezett a hátsó gyülekezési körzetbe. A visszavonulás irányába eső utakon özönlött hátra a tömeg, amely sok helyen rendkívüli torlódásokat okozott. E pániknak oka volt az is, hogy még július 24-én délelőtt — amikor már nyilvánvalóvá vált az áttörés és a bekerítés veszélye — na gyon sok parancsnok nem kapott semmilyen visszavonulási parancsot, s így ők a közvetett módon szerzett értesüléseik alapján igyekeztek viszavonni csapataikat a második védelmi vonalba, amelyben — az első vonalhoz való közelsége miatt — sikeres védelmi harcot folytatni már nem lehetett. A hirtelen felbukkanó bekerítő csapatok miatt nem volt ideje a tüzérségnek sem a tüzelőállásból kivonni és fel kapcsolni a lövegeket, így azért azokat ott semmisítették meg. Ebben az általános zűrzavarban a 24. hadosztály a számára Nadworna felé megadott visszavonulási irány helyett Delatyn felé vonult vissza, s így a Prut völ gyében még nagyobb torlódás keletkezett. A két napig tartó visszavonulás során a legnagyobb veszteséget az áttöréshez legközelebb fekvő 12. gyalogezred zászlóaljai szenvedték el. Az átkarolások elke rülése végett a reteszállásokat is feladó, többször is új felvételi állásokat foglaló nyírségi alakulatok végig harcolva vonultak vissza. A Delatynba hátrajutott gya logezredből csupán egy zászlóaljnyi harccsoport s az ezredközvetlen alosztályok maradtak meg — írta Huszár László őrnagy. Az áttörésért felelőssé tett s német részről erősen bírált Beregíy Károlyt ezek ben a napokban váltották le, és küldték ki parancsnokul dalnoki Miklós Béla ve zérezredest, kiérkezéséig pedig kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a V I . hadtest parancsnoka látta el a hadseregparancsnoki teendőket, aki drákói szigorral, ke gyetlen terrorral, felkoncolások elrendelésével próbált a pánikon úrrá lenni. 1944-re már javában folyt a védelem kiépítése a Kárpátokban. Az 1940-ben Csapon felállított Erődítési Parancsnokság alakulatai a völgyek lezárására fokoza tosan három védelmi vonalat alakítottak ki. Ez a rendszer korántsem alkotott 11
1
13
14
Bernáth Zoltán: Ukrajnától a párizsi medencéig. Nyíregyháza, 1998. (a továbbiakban Bernáth, 1998.) 70. Gergelyfí, 23-33. Huszár, 14. Dombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Budapest, 1987. 332.
11
1 2
13
1 4
összefüggő védelmi vonalat, az egyes támpontok között az ellenséges gyalogság könnyen átszivárgott, a harckocsik és a gépkocsikon szállított gyors alakulatok el len azonban védelmet jelentett, s a támadás lassításával lehetőséget biztosított a saját erő tervszerű átcsoportosítására, bevetésére. A legkülső vonal a Hunyadi-állás volt a Kárpátok túloldalán, a hegyek előteré ben a Zabie - Mikuliczyn - Zielona - Turka vonalon. Mögötte, az ezeréves hatá ron húzódott a Szent László-állás a Hoverla - Tatár-hágó - Toronyai-hágó Vereckei-szoros - Uzsoki-szoros vonalban. A védelmi rendszer fő erősségét a Körösmező - Királymező - Ökörmező - Volóc -Fenyvesvölgy terepszakaszon kijelölt Árpád-vonal képezte, amely a lehetőséghez képest a legjobban ki volt épít ve, de amely mögött már a magyar Alföld terült el, tehát az Árpád-vonal áttörése után az ellenséges csapatok szabadon törhettek előre az ország szíve, Budapest fe lé. Az Árpád-vonal ugyanis nem zárta le az Alföldre leghamarább kivezető ung vári és munkácsi irányt, és Huszt felé sem védett. Ezen városok előterében mind össze tábori jellegű védőállások épültek k i . A 24. hadosztály július 28-án hajnalban vonult vissza Delatynból a Hunyadi állásba, ahol a Bystrzycza Nadwornianska folyó völgyében húzódó szakasz védel mére kapott parancsot. A Dórán, majd Jaremczén átvonuló gyalogsági és tüzérala kulatok a magas hegyek között, a Zonka és a Zielenica patakok völgyében mene telve július 29-én és 30-án érkeztek meg a fent említett folyó melletti Zielona hely ség területére. Itt szeptember közepéig tartózkodtak, s a folyó völgyét körülvevő magaslatokon kemény és fáradságos munkával erős fedezékeket és támpontokat építettek ki. Maga a Hunyadi-állás nem volt kiépített védővonal. Csupán védelemre előké szített területnek minősült, tüzelőállásai és óvóhelyei csak a fontosabb útvonalak és patakvölgyek lezárásainál épültek k i . A 12. gyalogezred a hadosztály főellenállási vonalába került, Czernik községet és a körülötte lévő hegyvonulatokat szállta meg. Az ungvári seregtest parancsnoksága Rafajlovára települt, s ide irányították a 78. tüzérosztály megmaradt két lövegét is. A Hunyadi-állásban való tartózkodás a 24. gyaloghadosztály számára ismét a nyugalmasabb állásharc idejét jelentette. Nagyobb ellenséges támadás nem érte az arcvonalát, csupán a nehezen járható, erdővel borított magas hegyekben tevékeny kedő ukrán nemzeti partizáncsoportokkal volt kapcsolatuk. Az önálló Ukrajna lét rehozására fegyvert fogott csapatok nem tanúsítottak ellenséges magatartást a ma gyar alakulatokkal szemben. Elsősorban a német és a szovjet megszálló erőkkel álltak szemben, de a lengyel partizánok is ellenségeik voltak. 15
16
17
18
Uo. 379. Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története 1944. január 6-tól október 17-ig. Budapest, 1989. 121-122. Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban. Nyíregyháza, 1997. (a további akban Bene - Szabó, 1997.) 77-78. Bemáth, 1998. 86. 15
1 6
1 7
1 8
Erre az időre esett a veszteségek számbavétele is. A hadosztály az eddigi harcok alatt elvesztette gyalogságának 40 %-át, tüzérségének pedig a felét. Gyalogezredei ennélfogva két zászlóaljra olvadtak le. Az újjászervezés során a július 23-iki áttö résért bűnbakká kikiáltott és — méltánytalanul — feloszlatott 7. gyaloghadosztály 4. gyalogezredének legénységét a 12. gyalogezredbe olvasztották be. A tüzérséget is átszervezték, s az eddig Máramarosszigeten feltöltésre váró 78. tüzérosztályt vé gül is nem alakították újjá, hanem legénységéből és tisztikarából teljesen feltöltöt ték a nyíregyházi 22. tüzérosztályt, ellátták új lövegekkel és osztályparancsnokként Mogyoróssy László alezredest bízták meg. A továbbiakban ez a tüzérosztály támo gatta a 12. gyalogezred harcait. Az ezredparancsnokság élén is változás történt: Muzsay ezredes bevonult a hadosztály-parancsnokságra, helyét pedig Hegedűs Flórián ezredes vette át. Románia 1944. augusztus 23-i kiugrásával az 1. hadsereg helyzete újból kriti kussá vált. Kötelékéből néhány seregtestet a közvetlenül veszélyeztetett déli határ szakaszra vezényeltek, ezért a hadsereg visszavonása a kevesebb erővel is tartható, jobban kiépített hátsóbb állásokba egyre inkább fontossá vált. Ugyanakkor min dinkább várható volt a szovjet hadsereg támadásának felélénkülése ezen az arcvo nalszakaszon is. A várt támadás még a Hunyadi-állásban érte a magyar csapatokat 1944. szeptember 9-én, s a felettes német hadseregcsoport-parancsnokság csak szeptember 23-án engedélyezte a visszavonulás megkezdését. A 24. hadosztály alakulatai a Légió-hágón át a Tarac folyó völgyében tették meg az utat a Szent László-, illetve az Árpád-vonalig. A 12. gyalogezred szeptember 26. és október 17. között Királymezőtől délkelet re a Tempa-magaslat közelében vívott védelmi harcokat. Az október 15-i kormányzói proklamáció, a háborúból való kiugrás tétova kí sérlete, majd a nyilas hatalomátvételt követő, a harc további folytatásáról intézke dő parancs általában az Árpád-vonalban érte a csapatokat. A katonapolitikai hely zetről szinte teljesen tájékozatlan tiszti és legénységi állomány „nagy meglepetés sel", „izgalommal és örömmel" majd „teljes elképedéssel" fogadta a híreket, a hadseregparancsnok és vezérkari főnöke átmenetelét a szovjet hadsereghez és az új parancsnok, László Dezső altábornagy megérkezését. Az október 15—16-i kétnapos hadműveleti szünet után a 4. Ukrán Front 18. had serege újból támadásba lendült az 1. hadsereg arcvonalán. A hadsereg-parancsnok ság úgy döntött, hogy — az ellenségtől mielőbb leszakadva — folytatja a vissza vonulást a Tiszához, s ott próbálja meg feltartóztatni a szovjeteket. A 24. hadosz tály visszavonulásának útja: Bedőháza - Técső - Bustyaháza - Huszt (október 22én éjjel nagy csata a partizánokkal a városban) - Nagyszőllős - Beregszász Vásárosnamény - Kisvárda - Dombrád. A helyzetet súlyosbította azonban az a tény, hogy egyes szovjet seregtestek október 20. és 22. között dél felől már Nyír egyházát is elérték, s ezzel nemcsak az Erdélyből visszavonuló német 6. és 8., 19
Jolsvai Viktor: A Magyar Királyi 1. Honvéd Hadsereg története. In: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920-1945). 2. köt. Szerk. Dalnoki Veress Lajos. München, 1974. 235. 1 9
valamint a 2. magyar hadsereget fenyegették bekerítéssel, hanem az 1. hadsereg hátát is veszélyeztették. Az 1944. október 30-31-én a Tiszához kijutott és a jobb partra átkelt 24. had osztálybeli alakulatok másodízben kerültek közvetlen német alárendeltségbe, miu tán november 4-éig a Wöhler-seregcsoport X V I I . hadtestének parancsnoksága alá utalták őket. Ezt követően ugyan az 1. hadsereg ismét átvette felettük a vezetést, de közvetlen felettes német hadtestparancsnokságuk megmaradt. Az ungvári seregtest alakulatai a szüntelen visszavonulást követően november 5-étől 26-áig a Tisza vonalának védelmét látták el. Az arcvonal a Révleányvár Cigánd - Tiszakarád - Kenézlő - Zalkod - Bodrogkeresztúr vonalon húzódott, mögötte a sok csatornával s patakkal átszőtt tisza-bodrogi sík árterület feküdt, mely az őszi esőzések nyomán nehezen járható sártengerré változott. Az 1. hadse reg-parancsnokság hiába javasolta arcvonalának a védelemre kiválóan alkalmas Zempléni-hegység aljai, Bodrog mögötti területre való visszavételét, a felettes né met parancsnok, Ottó Wöhler gyalogsági tábornok, a német 8. hadsereg parancs noka nem járult ehhez hozzá. Az itt eltöltött három hét alatt a magyar alakulatok sikeresen hiúsították meg az ellenséges átkelési kísérleteket. November 20. és 22. között csaknem teljesen meg semmisítettek egy Kenézlőnél átkelt román 18. gyaloghadosztálybeli harccsopor tot. Az ellenséges csapatok visszavetésében elsősorban a 12/111. és a 21/1. zászló aljak vették k i részüket. Ellentámadásukat 10-12 üteg, közöttük a nyíregyházi 22. tábori tüzérosztályéi is támogatták. „Mivel a felső vezetés a Tisza vonalát vé deni akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el... Pokoli tűzharc kezdődött. A támadást a 12/111. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Fel zárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az el lenséget — mely többszörös túlerőben volt — a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnak nagy ára volt, közel 30 %-os veszte séget szenvedtek." — írja Huszár László őrnagy, aki ekkor már a 12/11. zászlóalj parancsnoka volt. 20
21
22
A Tisza mentén eltöltött hetek alatt csoportosították a soproni 4. gyalogezred megmaradt állományát a Szüle László százados parancsnoksága alatt álló 12/1. zászlóaljba. Miután délen, a Tiszadadánál átkelt ellenséges erők már Szerencs és Miskolc felé közeledtek, északon pedig az Ungvárról kiinduló szovjet támadás Kassa felé nyert tért, a Tisza vonalának védelme értelmetlenné vált, s így a 12. gyalogezred is — az ellenséggel szoros érintkezésben — november 25-26-án a Bodrog és a HL Mikrofilmtára, 896/b. tekercs. Heeresgruppe Síid anyaga. Anlagen zum Kriegstagebuch (1944. okt. 26 - dec. 30.) 1944. nov. 4. Uo. 1944. nov. 11. Huszár, 18-19. 2 1
2 2
Ronyva közötti magaslatokon húzódó állásokba hátrált. A védelmi vonal leginkább veszélyeztetett balszárnyát Sárospatak és Bodrogzsadány között a 12/1. és II. zász lóalj tartotta, míg a jobbszárny — Olaszliszka és Szegilong — védői között ott ta láljuk a 12/111. zászlóaljat. Ekkor már állandóvá vált a visszavonuló magyar alakulatok bekerítésének ve szélye. December hónapban a csapatok — sokszor alig járható földutakon, állandó harcérintkezésben a hátukban és oldalukban fel-felbukkanó ellenséges erőkkel — a Hernád völgyében vonultak vissza, és Hidasnémetinél keltek át a folyón. A Hernád és a Bódva völgyében visszavonuló 24. gyaloghadosztály alakulatait 1944. december végén a Rozsnyótól délre, illetve délkeletre fekvő Sziliceifennsíkra irányították. A román 4. hadsereg V I . hadtestének hadosztályai azonban már december 20-án elérték a fennsíkot, sőt lejutottak a Szádellői-völgybe. Továb bi támadásukat az ott védekező német 4. hegyihadosztály megállította, és a táma dókat Szádalmás felé visszavetette. A harcok ezt követően a fennsík uralgó pont jaiért folytak. A magyar állások fekvése a Szádalmás felől támadó ellenséggel szemben előnyösebb volt, de a sziklás talajon nem lehetett megfelelő fedezékeket építeni, s a ritkás erdőben pihenésre alkalmas épület sem volt. Az első vonalban fedezék nélkül harcolók sokat szenvedtek a tüzérségi tűztől és a becsapódások nyomán szétrepülő szikladaraboktól, a kemény januári hidegtől. Erre a helyre ér kezett meg már december 25-én a 12. gyalogezred. Súlyponti területre kerültek, hi szen a román csapatok Hárskút és Várhosszúrét felől nagy erővel nap mint nap tá madták a vonalakat. A január 4. és 11. között elhárított számos század- és zászló aljerejű támadás során mindhárom zászlóaljparancsnok kiesett (hősi halált halt Virágh Emil főhadnagy, 12/1. zászlóaljparancsnok, megsebesült Huszár László őr nagy, 12/11. zászlóaljparancsnok és megbetegedett Maár Gyula őrnagy, 12/111. zászlóaljparancsnok). A fokozódó ellenséges nyomásra 1945. január 20-ától a 24. hadosztály Dobsinán és Helpán át a Garam mentén ismét visszavonult. A hosszú és fáradságos me net alatt leginkább a 12/1. zászlóaljat érték veszteségek, január 24-én Bradarkán egy teljes százada esett fogságba. Az alakulatok január utolsó napján érkeztek meg Hronec (Kisgaram) térségébe, és itt ismét védelembe mentek át. A német XXLX. hadtestparancsnokság ugyanis a Garam folyására merőlegesen Hronec központtal egy hosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút ta lálkozott. 1945. február 8. és március 31. között a 24. hadosztály a fent említett hadtestparancsnokság alá tartozott, alegységeit pedig — a mind gyakoribbá váló szökések miatt bizalmatlan német felsőbb parancsnokságok — a német alakulatok közé ékelték be. A magyar csapatoknál lévő német összekötő tisztek pedig egyre éberebben felügyelték az arcvonalbeli és amögötti tevékenységet. 23
Az ungvári seregtest egykori fő- és vezérkari tisztjei, Horváth Gyula és Szende László századosok, valamint dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados által korabeli hadinaplók, visszaemlékezések alapján készített összeállítás a 24. gyaloghadosztály történetéről. 67.
A csapatok a Garam környéki állásokban néhány napos pihenőhöz is jutottak, mert a Tiszától őket üldöző román II. hadtest alakulatai csak február 6-án érték el védővonalukat. A német ellátásra való áttéréssel valamit javult a személyi állo mány élelmezése is. Ezen a védővonalon az egyes zászlóaljak az uralgó magasla tokon körkörös védelemre berendezkedve támpontokat alakítottak ki, közöttük pe dig járőrök tartották az összeköttetést. A kemény munkával, nagy nehezen elké szített bunkerek valamelyest védtek a hideg ellen. Az ellátás viszont az 5-600 mé teres szintkülönbségek miatt roppant nehéz volt. A kellemetlen időjárásra tekin tettel az első vonalban lévőket — akárcsak a Szilicei-fennsíkon — sűrűn kellett váltani, s a leváltottak néhány napos pihenőjüket a völgyekben fekvő falvakban töltötték el. A közel másfél hónapos Garam környéki védelem az egyes támpontok meg szerzésére irányított, gyakran heves, s tüzérségi támogatással kísért ellenséges támadások elhárításával és kisebb felderítő vállalkozásokkal telt el. Leginkább a 12/1. zászlóalj állásait érték nagyobb román támadások. A zászlóalj megviselt — másfélszáz főre leapadt — állományát ezért február 17-én egy nyugalmasabb védőszakaszra irányították. Az állóháború március 20-án fejeződött be, amikor a szovjet és román csapatok Zólyom elfoglalását követően déli és keleti irányból a Garam mentén megindítot ták támadásukat Besztercebánya ellen. A magyar csapatok ismét kemény utóvédharcokban vonultak vissza Besztercebánya, majd Hermanecen át a Túróc völgyé ben Stubnyafurdő irányába. A súlyos harcokban érzékeny veszteségeket szenved tek a 12. gyalogezred zászlóaljai is, amelyek Besztercebánya nyugati részére szo rultak vissza. A visszavonuló 24. hadosztály feladatát a felettes német XXIX. hadtestpa rancsnokság abban jelölte meg, hogy foglaljon el védőállást a Teplice patak völ gyében, Stubnyafurdő - Cremosne vonalában, s ezzel április 6-áig biztosítsa a né met 101. vadászhadosztály kivonását, amely a magyar seregtest védelmi vonalán átvonulva, a Kis-Fátra keleti vonulatán, Mosócz község környékén kerül új védő állásba. A feladat a kimerült, súlyos veszteségeket szenvedett csapatok csekély erkölcsi és fizikai ereje, a rájuk váró teljesen kiépítetlen állások és az ellenség túle reje miatt szinte megoldhatatlan volt. A német csapatok eddigi szoros kötelékéből való kikerülés és a seregtest szinte valamennyi alakulatának egymáshoz közeli el helyezkedése lehetőséget teremtett egy merész és kockázatos lépésre, nevezetesen egy előnyös feltételek melletti kiegyezésre az ellenséggel, a megmaradt személyi állomány megóvása érdekében. A 24. gyaloghadosztály több — alakulata sorsát szívén viselő — fő- és vezérka ri tisztjének fejében fordult meg a további értelmetlen harcból, s az előnytelen né met szövetségből való kiválás gondolata. Ezen elhatározás értelmi szerzője dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados, a seregtest anyagi vezérkari főnöke volt. Ő győzte meg e lépés szükségességéről a hadosztály ideiglenes parancsnokát, 24
B e n e - S z a b ó , 1997. 123.
Muzsay Ferenc ezredest, s ő ment át két kísérőjével parlamenterként április 3-áról 4-ére virradóan a kiegyezési ajánlattal a szemben álló román 1. lovashadosztályhoz is. Az ajánlat, amelyet a zólyomi román hadosztály-parancsnokságon április 4-én szovjet részről végül is akceptáltak, a magyar csapatok számára az adott helyzet ben előnyösnek tűnt: a hadosztály beszünteti a harcot, fegyverzetét és felszerelését megtartva átadják a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s mentesülnek a hadifogság alól. Eddig még egyetlen magát megadó, átálló magyar kötelék sem ka pott ilyen lehetőséget, hisz valamennyien hadifogoly-, jobb esetben antifasiszta tá borokba kerültek. A megállapodásban rögzítettek gyakorlati kivitelezése, tehát a német összekötő törzsek lefegyverzése, az esetleges német csapatmozgások megakadályozására az utak és vasútvonalak lezárása, a csapatok zárt egységbe való csoportosítása, végül az állások megnyitása és az ide felzárkózott ellenséges alakulatok átengedése a se regtest hadműveleti területén nehéz és kockázatos feladat volt. 1945. április 6-án — a harcok beszüntetésének tervezett napján — a hadosztály alakulatai általában Stubnyafurdő körzetében, a Teplice patak völgyétől keletre helyezkedtek el. Az északi szárnyat a 12. gyalogezred biztosította már nyugat-ke leti arcvonallal. Az ezredparancsnokság a hadosztály-parancsnokság harcállás pontján, Raksán települt, a 12/1. zászlóalj védőállásai pedig Háj községtől keletre létesültek. Különös gondot kellett fordítani a két község felé vezető utak lezárásá ra, ezért ide csoportosították a még megmaradt páncéltörő ágyúkat is. Az akció szempontjából a védővonalaktól hátrább elhelyezkedő tüzérség előnytelenebb helyzetben volt. A tervezett vállalkozásról, annak lefolyásáról csak az ezred- és zászlóaljparancsnokok s a hadosztálytörzs néhány „megbízható" tisztje tudott, a csapat csak a bekövetkezett események előtt szerezhetett erről tudomást. A német alárendeltségből való kiválásra és a harc beszüntetésére végül is április 7-én került sor. A 12. gyalogezred e napon engedte át állásain a román csapatokat. A 12/1. zászlóalj utólag rekonstruált harctéri naplója így örökítette meg az ese ményt: „Bemegyünk az ezredparancsnokságra. Együtt a tisztikar. Nagy a titkoló zás. Hegedűs Flórián ezredes, 12. gyalogezred-parancsnok előveszi a térképet és kiadja a parancsot: pj védőállásba megyünk... A teremben lévő két német tiszt el köszön. Mikor a németek elhagyták a termet, ezredes úr megáll a beszédével. Egy pillanatra hallgat és mondja: »Hadosztályunk ma éjjel átáll a Miklós-féle hadse reghez! A megegyezés az oroszokkal már megtörtént. A fegyvereket megtarthatjuk. Nem leszünk hadifoglyok!« Nagy csend, szinte hallani a zsebórák ketyegését. Min denki lehajtott fejjel áll, vár. Vajon mi fog történni... Megyünk vissza egységeink hez és tájékoztatjuk tisztjeinket, a legénységet... Közben német páncélgépkocsi szalad be a faluba. Az ezredparancsnokság előtt megáll. SS századosok az őrséget lefegyverzik, bemennek a parancsnokságra és Hegedűs ezredest és Csikor száza dost letartóztatják. Vári alezredes észrevette az SS-eket és Perger őrmesterrel 25
26
Csikor Kálmán a 12. gyalogezred ezred 1. segédtisztje. Vári Ferenc a 12/1. zászlóalj parancsnoka.
és a hírvivőkkel az őrt álló SS századost s a gépkocsivezetőt elfogják. Berohannak az ezredparancsnokságra, és az ott lévő négy SS tisztet letartóztatják, elfogják... Német tüzérség és harckocsik lövik erősen a Raksa, Stubnyafürdő, Háj, Cremosne községek területén lévő egyéb magyar egységeket. Április 7. ... a románok felé for dulunk. Jelszó: Budapest, ne löjjl... Közben jönnek a románok... Rövidesen jön az ideiglenes fegyverletétel. Garmadával áll ott pisztoly, géppisztoly, villámgéppuska, aknavető, gránátvető, páncéltörő ágyú stb. ... Szörnyű volt az elválás azoktól a bajtársaktól, akik minden rábeszélés ellenére visszamennek a németekhez... " A 12. gyalogezred április 7-én 43 tisztből, 35 tiszhelyettesből, 185 tisztesből, 354 honvédből, összesen 617 főből állt. A hátrább fekvő tüzérségi és vonatalakulatok átállását azonban az észbe kapó német hadvezetés — fegyveres beavatkozással — megakadályozta. Természetesen voltak olyan alakulatok is a hadosztályban, ame lyek annyira távol voltak az arcvonaltól, hogy hírt sem kaptak a tervezett lépések ről, s voltak olyanok is, akik azt eleve helytelenítve nem is akartak átállni. Ma már nem tudjuk melyik okból, de később orosz fogságba került a nyíregyházi 22. tüzér osztály megmaradt tisztikara és legénysége is. 2?
28
Az ungvári seregtest harcot beszüntetett 2587 fős állománya előbb a zólyombucsai táborba, majd vasúton Hajmáskérre került. A fegyverzet és felszerelés nagy részét a románok — az előzetes megállapodás ellenére — maguknak tartották meg. A Hajmáskérre szállított 24. hadosztálybeli alakulatok adták majd a magvát az 1945 tavaszán-nyarán szervezett új, demokratikus honvédség 5. hadosztályának.
2 7
2 8
JAM Adattára, 907-95. sz. A 4/1. majd 12/1. zászlóalj harctéri naplója. 1945. április 6-7. B e n e - S z a b ó , 1997. 147.
