NYÍREGYHÁZA LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 1927,1930,1940

TAKÁCS TIBOR

NYÍREGYHÁZA L E G N A G Y O B B ADÓFIZETŐI 1927,1930,1940

T ö r v é n y i szabályozás A helyi elitek kutatásában m á r évtizedek óta használják a legnagyobb adófize­ tők jegyzékeit, és Vörös Károlytól kezdve a forráskritika szempontjából is k i ­ merítően vizsgálták a virilis névsorokat. A virilizmus törvényi szabályozásának alakulásával, annak fogadtatásával , mind a törvényhatósági , mind pedig a vá­ rosi virilis jegyzékek összeállításában követett gyakorlattal is többen foglalkoz­ tak, ezek eredményeinek megismétlése - úgy gondolom - felesleges lenne. A legfontosabb tanulság az, hogy ezen forráscsoport kutatói csak a virilizmusra és az adózásra vonatkozó törvényi előírások által kijelölt terepen mozoghatnak: noha egyes „torzító" tényezőket (pl. adókétszerezés) k i lehet küszöbölni, á m az adórendszerből fakadó aránytalanságok kevésbé korrigáihatók. A legtöbb adót fizetők listájának felhasználása ezért elengedhetetlenül megköveteli a virilis névjegyzékek összeállításánál követett j o g i szabályozás áttekintését. A virilizmus intézményét - mint ismeretes - az 1871: X V I I I . tc. honosította meg, korszakunkra nézve pedig az e helyébe lépő 1886: X X I I . tc. szabályozta. E törvény 33. §-a szerint a névjegyzék és a sorrend megállapításánál a község te­ rületén bírt ingatlanvagyon és az ott élvezett j ö v e d e l e m után fizetett egyenes ál­ lami adót kell beszámítani. A tanárok, tanítók, akadémiai tagok, lapszerkesztők, lelkészek, iparkamarai bel- és kültagok, továbbá a valamilyen egyetemi, főisko­ lai oklevéllel rendelkezők adóját kétszeresen számították. A nők, kiskorúak, g y á m s á g vagy gondnokság alatt állók valamint a jogi személyek esetében v i ­ szont csak a község területén lévő ingatlanbirtok után fizetett adók számítottak. A különbség oka az volt, hogy - mint azt a törvény indoklása is megfogalmaz1

2

3

4

1

2

3

4

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Bp., 1979. (a továbbiakban Vörös, 1979.) 9-11.; Lásd még Gyáni Gábor: Hódmezővásárhely legnagyobb adófizetői (1888-1941) Történelmi Szemle, 1977/3-4. 626-627.; Szakái Gyula: Gondolatok a győri gazdasági elit tör­ ténetéről 1900 és 1940 között. Győri Tanulmányok, 8. Győr, 1987. 26-27.; Tóvári Judit: Az elit Miskolc város társadalmában 1872-1917. Nyíregyháza, 1997. 128-129. Veliky János: A helyi politikai vezetőréteg és a virilizmus kölcsönviszonya a hajdú városokban a polgári forradalom után. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I I . (Szerk. Bencsik János), Haj­ dúböszörmény, 1975.108-110. Kosján László: A virilis-jegyzékek elemzésének néhány kérdése. In: Archívum. Supplementum 1993. [Eger, 1993.] (a továbbiakban Kosján, 1993.) 149-162. Gottfried Barna: Nyíregyházi virilisek 1874 és 1912 között. In: Helytörténeti tanulmányok I X . (Szerk. Gyarmathy Zsigmond) Nyíregyháza, 1993. (a továbbiakban Gottfried, 1993.) 141-168.

ta - utóbbiak számára a fekvő vagyon után méltányosságból adták meg a virilis jogot; ők egyébként nem személyesen, hanem megbízottak által képviseltették magukat a képviselőtestületben. ( A 34. § intézkedett arról, hogy kiket nem lehet felvenni a névjegyzékbe: szempontunkból az a legfontosabb, hogy azon állami és megyei tisztviselők, akik csak a fizetéseik utáni kereseti adót fizetnek, nem lehettek virilisek.) A törvény tehát a fenti kivételekkel az összes állami egyenes adót beszámítandóvá tette, a gyakorlatban azonban nem mindegyiket, hanem a földadót, a házadót, a kereseti adót, a tőkekamat- és járadékadót valamint az ál­ talános jövedelmi pótadót vették számításba. ( A nyilvános számadásra kötele­ zett vállalatok és egyletek adója mellett kimaradt többek között a n y e r e m é n y ­ adó, szállítási adó, hadmentességi díj, fegyveradó). A z egyenes adók változása­ itól eltekintve ezen törvény rendelkezéseinek megfelelően állították össze a leg­ több adót fizetők névjegyzékeit 1929-ig. 5

6

7

A z 1929:XXX. tc. a megyei (korábban rendezett tanácsú) városok legtöbb­ adófizetőivel kapcsolatban több változást is hozott. A 40. § (1) szerint a virilis tagoknak, illetve a nők, kiskorúak, gondnokság alatt állók, nem helyben lakók megbízottainak az adott törvényhatóság területén valamelyik községben községi választójoggal kellett rendelkezniük. Ezen előírás értelmében, amit a 4615/1929. BM.eln. sz. körrendelet egészen nyilvánvalóvá tett, ezután a j o g i személyeket nem lehetett felvenni a listára. Változást jelentett az is, hogy a 40. § (2) tételesen is felsorolta, hogy a névjegyzék összeállításánál a község te­ rületén előírt földadót, a házadót, az ezek után kivetetett községi pótadót és a község javára eső általános (és alkalmazotti) kereseti adót kell számításba ven­ ni. Erre minden bizonnyal azért volt szükség mert a húszas években az egyenes adók rendszere nagy változáson ment át, több adó átalakult illetve megszűnt, ugyanakkor újakat is bevezettek, így célszerű volt a beszámítandó adónemek konkrét felsorolása. Természetesen nem szerepeltek a m á r korábban megszűnt adófajták (pl. tőkekamat-adó), valamint a j o g i személyek által fizetett a d ó k (így a társulati adó), az 1924-ben megszűnt általános j ö v e d e l m i pótadóval szemben a j ö v e d e l e m - és a vagyonadót m á r nem számították be, á m - mint látni f o g j u k ez m á r a közigazgatási reform előtt is gyakorlat volt. Valójában tulajdonképpen csak a községi p ó t a d ó beszámítása hozott változást, és mivel ezt csak föld- és házadó után fizették, így az ingatlanvagyonnal rendelkezők bekerülési esélyeit növelte. A reform szűkítette az adókétszerezésre jogosultak körét is, amennyi­ ben azt az M T A tagjaira, főiskolai oklevéllel vagy államvizsga-bizonyítvánnyal rendelkezőkre (ideszámítva a tanítói oklevelet is), valamint a vitézekre (illetve

5

6

7

Az indoklást idézi A községek önkormányzati igazgatásának összes szabályai. (Összeáll. Kampis János), Bp. 1909. (a továbbiakban Kampis, 1909.) 93. Lásd: M . kir. közigazgatási bíróság 1/1898. sz. döntvénye (Kampis, 1909. 92-94.) Lásd még Gottfried, 1993. 145. O a községi pótadót is felsorolja, ám erre vonatkozó előírást nem talál­ tam. A virilizmus törvényi szabályozására nézve lásd még Gottfried, 1993. 141-144. és Kosján, 1993. 149-152. (A két szerző munkájának ezen szakaszai szinte szóról szóra megegyeznek.)

arany vitézségi érem-tulajdonosokra) korlátozta. Ebben j ó l látszanak a korszak érték-preferenciái, hiszen a lapszerkesztőkkel és a kamarai tagokkal szemben a vitézek bekerülését segítette elő. Ez a rendszer lényegében 1944-45-ig fennmaradt, ám kisebb módosítások történtek. A z 1933: X V I . tc. 34. §-a a számításba veendő adók közé felvette a község területén kivetett vármegyei pótadót is, ezenkívül a tagsághoz szükséges községi (illetve újdonságként behozott városi törvényhatósági) választójogot nem korlátozta az adott törvényhatóságra. Ugyancsak lehetővé tette, hogy azok a nők, akik az 1929:XXX. tc. 42. §-a értelmében a megyei városokban képvise­ lővé választhatók (vagyis 30. életévüket betöltötték és középiskolát végeztek), személyesen is elfoglalhassák virilis helyüket. A z 1938:IV. tc. 4. §-a megadta az adókétszerezés j o g á t az igazolt tűzharcosoknak, azaz a Károly-csapatkereszt tulajdonosainak is, ami ismét a rendszerhez lojális helyi elemek súlyának n ö v e ­ lését célozta a virilisek között. Sokkal nagyobb jelentőségű az 1939:IV. t c , amely a zsidóság jogfosztásának részeként megszüntette virilis tagságukat. ( A helyi vezetésből való teljes kiszorításukat az 1941:XIX.tc. rendelte el, addig m é g választottként képviselőtestületi tagok maradhattak.) A virilis listára való felkerülésben az egyes adófajták különböző kulccsal szerepeltek, amelyek az idők folyamán is változtak, azaz a névjegyzékek alaku­ lásában szerepet játszott az adótörvények változása is. Érdemes ezért áttekinteni a virilizmus szempontjából fontos adónemekre vonatkozó törvényeket* A mo­ dern egyenesadó-rendszert osztrák mintára 1850-ben vezették be, és ezt lénye­ gében fenntartották a kiegyezés utáni törvények is. 1875-ben került sor átfogóbb reformra, az ekkor kialakított rendszer aztán kisebb módosításokkal az 1920-as évekig fennmaradt. 1909-ben a koalíciós kormányzat ugyan kísérletet tett a ma­ gyar adórendszer gyökeres átalakítására, á m a munkapárti kormányok elhalasz­ tották ennek életbe léptetését, elemei azonban visszaköszöntek a húszas évek elején törvénybe iktatott változásokban. A z 1920-as évek első felében megalko­ tott adóstruktúra a második világháború végéig fennállt. A földadó tárgya minden gazdaságilag hasznosítható földterület, alanya pe­ dig a tényleges birtokos. Alapját nem a tényleges jövedelem, hanem a földnek becsléssel megállapított tiszta hozadéka, a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m képezte. Ezt a kataszteri alapmunkálatok alkalmával a terület, a művelési ág és a m i n ő ­ ségi osztály alapján állapították meg, az átlagos terméseredmények, az átlagos termésárak és az átlagos termelési költségek segítségével. A z állandó kataszter, mely a korábbi „földadó ideiglen" helyébe lépett, az 1875:VII. tc. alapján 1885re készült el. A kataszter eredeti aránytalanságai időközben tovább nőttek, ami s

Az áttekintéshez az idézett törvények mellett felhasználtam az 1909. évi adóreformhoz és az egyes törvényekhez fűzött miniszteri indoklásokat illetve a képviselőház és főrendiház pénz­ ügyi bizottságainak kapcsolódó jelentéseit (Magyar Törvénytár. 1909. évi törvények, Bp., 1910. 31-270.); a második világháború után a magyar egyenesadó-rendszerről illetve külön a földadóról a pénzügyminisztériumban készített összeállításokat (MOL Z12 73.cs. 378.t. b és f); valamint Takács György: Adók és illetékek lexikona. Bp., én. [1943] c. munkáját.

indokolttá tette annak kiigazítását. Erre az 1909:V.tc. alapján 1909 és 1912 k ö ­ zött került sor, és 1913-tól kezdve ez alapján vetették k i az adót. A földadó k u l ­ csa 1884-től 1912-ig a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m 17,1 %-a, ami - a volt határ­ őrvidék kivételével - kiegészült a 8,4 %-os földtehermentesítési járulékkal; a tényleges kulcs tehát 25,5% volt. A z 1909:V.tc. alapján 1913-tól ez e g y s é g e s e n 20 %-ra csökkent, ami tulajdonképpen 1924-ig érvényben maradt. Időközben azonban az infláció miatt előbb, 1920 elejétől 1922 közepéig, a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m tízszeres összege utáni 20% volt a földadó (1920:XXIII. tc. 89. §), majd 1924-ig az 1909-es törvény értelmében kivetett földadó minden koronája 5 k g búza árával volt egyenlő, melyet negyedévenként a budapesti árak alapján állapítottak meg (1922:XXI. t c ) . A z 1924: I V . tc. a) melléklet B ) I I . 1. pontja illetve az ez alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletek a kataszteri tiszta j ö ­ vedelem 25 %-ában állapította meg az adókulcsot, amelyet aranykoronában megadottnak tekintettek. (Az aranykorona értékét időről-időre a p é n z ü g y m i ­ niszter állapította meg, ami először 17000, majd 1925 júliusában 14 500 papír­ korona volt, a csökkentés azonban a földadót nem érintette, mivel azt 1926 v é ­ géig a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m 17%-kal növelt összege után vetették k i . ) A z 1927:V. tc. 1. § illetve a 100/1927. P M . sz. kiadott hivatalos összeállítás alapján 1927 elejétől a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m pengőértékre átszámított összegének 25 %-a (azaz a koronaérték 29%-a) lett az adó, ami ténylegesen n é m i , aranykoronánkénti 5 filléres, adócsökkentést jelentett. A z 1929:XXIII. tc. 1. §-a által 20 %-ra (az aranykoronában megadott érték 23,2 %-a pengőben) mérsékelt kulccsal szedték azután az adót 1930 januárjától gyakorlatilag a korszak végéig. (1944-re a kulcsot megkétszerezték, á m ez a virilis jegyzékek összeállítására már nem volt hatással.) A házadót - a földadóhoz hasonlóan - 1850-ben császári nyílt parancs vezet­ te be, majd az ezzel alapelveiben m e g e g y e z ő 1868:XXII. t c szabályozta: ennek lényege, hogy csak a ténylegesen bérbe adott épületek (épületrészek) után szed­ tek, a tiszta bérjövedelem után, házbéradót, a többinél a fekvés helyéhez, a tele­ pülés lélekszámához, a házban lévő helyiségek számához igazodó házosztály­ adót vetettek k i . (Ott, ahol a ténylegesen bérbe adottak az összes helyiségnek legalább a felét kitették, a bérbe nem adottak is a házbéradó alá tartoztak; ese­ tükben a kivetés alapja a becsült tiszta haszonérték volt.) A h á z a d ó két neme közötti aránytalanságok a házbérek emelkedésével tovább nőttek, így a k é s ő b ­ biekben a törvényhozás igyekezett ezt mérsékelni, egyrészt a házosztályok szá­ m á n a k és a házosztály-adó összegének emelésével ( 1 8 7 5 : X X I I I . t c , 1909:VI. t c , 1920:XXIII. t c ) , másrészt a házbéradó csökkentésével ( 1 8 8 3 : X L V I . t c , 1909:VI. t c ; ez utóbbi egyébként az 1883-tól érvényes három évente való kive­ tése helyébe az évi kivetést vezette be). A házosztály-adót tíz osztályban és há9

9

Az 1909:VI.tc. miniszteri indoklása többek között Nyíregyházát is megemlíti, ahol a házbéradó átlagban három-négyszeresen felülmúlja az itt kivetett házosztály-adót. (Magyar Törvénytár. 1909. évi törvénycikkek. Bp., 1910. 57.)

rom fokozatban határozták meg, melynek összegét - mint említettük - 1909-ben és 1920-ban nagy mértékben felemelték. A házbéradó 1883-tól Nyíregyházán (azaz a 15000-nél népesebb településeken) a nyers bevételből a 25 %-os épület­ fenntartási költségek címén történő levonások után fennmaradó összeg 20 %-a volt, ami ténylegesen a bruttó j ö v e d e l e m 15 %-át jelentette. A z 1909:VI. tc. a kulcsot a nyers bérjövedelem 14%-ára csökkentette. A házadót új alapra helyez­ te az 1922:XXII. t c , amely a házbéradó alapelvei szerint bevezette az arányos adózást. A z adóalapot a bérbe adott házaknál az utolsó negyedévi illetve a no­ vemberi bér egész évre számított összege, míg a többinél a ténylegesen bérbe adottakkal történő összehasonlítás útján megbecsült haszonérték képezte. Ez a rendszer lényegében a korszak végéig fennmaradt, mivel az 1940:XXII.tc. ren­ delkezései Nyíregyházát csak a tanyái révén érintette, a legnagyobb adófizetők névjegyzékére pedig egyáltalán nem volt hatással. A házadó kulcsát a vidéki vá­ rosokban az 1922:XXII. tc. 11. §, majd a 200/1925. P M . sz. rendelet is 2 0 % ban határozta meg, amit az 1927:V. t c 18%-ra, az 1929:11. tc. pedig 16%-ra csökkentett; ez a kulcs a korszak végéig hatályban maradt. A kereseti adó tárgyát az iparból, kereskedelemből, szellemi és általában minden hasznot hajtó foglalkozásból származó j ö v e d e l e m , vagyis a személyes kereset képezte. A korábbi h a s o n l ó j e l l e g ű adófajták rendszerének átalakításával az 1875:XXIX. tc. a kereseti adó négy osztályát hozta létre, amiben egy n é v alatt tulajdonképpen négy külön a d ó n e m e t egyesített. A virilizmus szempontjá­ ból gyakorlatilag csak a I I I . és a I V . osztályú kereseti adó jöhetett számításba, mivel a cselédek, segédek, napidíjasok valamint a segéd nélkül dolgozó kézmű iparosok által fizetett I . , és a föld-, h á z - és tőkekamat-adó után kivetett I I . osztá­ lyú kereseti adó összege Nyíregyházán legfeljebb 20 illetve 8 K lehetett. Ezzel szemben a I I I . osztályú kereseti adóval a segéddel dolgozó iparosok, gyárosok, kereskedők, haszonbérlők, nem alkalmazottként m ű k ö d ő szellemi foglalkozású­ ak (pl. ügyvédek) voltak megróva, a kivetés kulcsa pedig igen magas, 1 0 % volt. A I V . osztályú kereseti adót a k ö z - és magánszolgálatban alkalmazottak fizették, ezt évente a pénzügyminiszter vetette k i . 1909-ben az adóreform kere­ tében a koalíciós kormány törvényt hozott az általános kereseti adó bevezetésé­ ről, á m a munkapárti kormányok előbb elhalasztották, majd az 1913:VI. tc. ér­ telmében függőben hagyták az életbelépését. (Ezen törvény szerint egyébként az 1912-re kivetett I I I . osztályú adó 1913-ra is érvényben maradt.) A világháború alatt hozott 1916:XXXIII. t c , amennyiben a kereset nem emelkedett vagy csök­ kent lényegesen, az 1916-ra kivetett I I I . osztályú kereseti adót a következő há­ rom évre is fenntartotta. Hasonló rendelkezést tartalmazott az 1 9 2 0 : X X I I I . t c , amely az 1919-re előírt illetve kivetett I I I . osztályú kereseti adót tartotta fent öt­ szörös összegében további három évre; emellett az alkalmi foglalkozásúak a d ó ­ kulcsát 20%-ra emelte. Az 1922:XXIII. t c , az 1909-es tervezet alapelvei sze­ rint, 1923-tól kezdődően bevezette az általános kereseti adót, melynek h o z a d é ­ kát teljes egészében a községeknek engedte át. Alapja az adóévet m e g e l ő z ő év­ ben elért olyan tiszta j ö v e d e l e m , amely nem tartozik a föld-, ház- vagy társulati

a d ó alá. A törvény és a 300/1925. P M . sz. rendelet az általános kereseti a d ó kul­ csát hasznot hajtó foglalkozásoknál és járadékoknál 5 %-ban állapította meg, melyet pénzügyminiszteri engedéllyel 1 0 % - i g lehetett emelni. Nyíregyházán 1935-ig 5 %-os, 1936-tól pedig 6 %-os kulccsal szedték az általános kereseti a d ó t . A szolgálati illetmények után fizetett alkalmazotti kereseti a d ó tételei 0,5 %-ról fokozatosan 7,5 % - i g mentek fel, ezt az 1927:V. tc. csak a pengőér­ tékben való számításból következően módosította, a tételek lényegileg nem vál­ toztak (0,4-7,5 % ) . Ezen törvény, illetve az ez alapján kiadott 300/1927. P M . sz. Kereseti A d ó Hivatalos Összeállítás és az ennek végrehajtása tárgyában k i ­ adott 30 000/1927. P M . sz. utasítás" emellett csupán annyit változtatott, hogy a 6 0 0 0 P (1929-től 10 000 P) alatti általános kereseti adóalapokat a következő évre változatlanul fenn kell tartani. (Természetesen az adózó és a pénzügyi ha­ tóságok is kérhetnek felülvizsgálatot.) Ez a szabályozás 1940 végéig fennma­ radt. A z 1940:XXII. tc. - noha gyökeresen nem alakította át ezt az a d ó n e m e t hozott néhány, a t é m á n k szempontjából lényeges változást. így adóbevallási k ö ­ telezettséget állapított meg azok számára is, akiknek az adóalapja az előző évi változatlan fenntartásával lenne megállapítható, ha adóköteles j ö v e d e l m ü k leg­ kevesebb 50 %-kal emelkedik, vagy a 10 000 P-t túlhaladja. Ezenkívül a ható­ ságoknak joga volt az előző évi adóalap változatlan fenntartásával előírt általá­ nos kereseti adót felemelni, ha ez az adóalap az adózó valószínű j ö v e d e l m é n é l kisebb. 10

A tőkekamat- és járulékadó az 1875:XXII. tc.-ben vált alakilag önálló adóvá. Mindazon vagyonforrásokat érintette, amelyek m á s adóval nem voltak megter­ helve; különösen a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből eredő kamatjövedel­ meket (1883:VII. t c ) , kölcsönkötvények és záloglevelek kamatait, alapok és alapítványok hozadékát, és általában a járadékok nyers jövedelmét adóztatta. A kulcsa elég magasan, 10 %-ban volt megállapítva. Ez alapján vetették k i a töb­ bek között ezt az adónemet is megszüntető 1924:IV. tc. 6. § életbe lépéséig. A z általános jövedelmi pótadót az 1875:XLVII. tc. vezette be, melynek célja az ál­ lami pénzügyi helyzetének javítása, az állami bevételek fokozása volt. Ilyen ér­ telemben nem jelentett mást, mint a már megadóztatott J ö v e d e l m e k " újabb megterhelését, a különböző adók kulcsainak emelését. Korszakunkra nézve a tételeket az 1883:XLVI. tc. határozta meg: ennek alapján az általános jövedelmi pótadó fejében fizetendő volt a földadó, a házbéradó és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának 30 %-a, a házosztály-adó 40 %-a, a I I I . osztályú kereseti adó 10 %-a (600 K adóalapig) illetve 35 %-a (600 K a d ó ­ alap felett), a I V . osztályú kereseti adó, a b á n y a a d ó , a tőkekamat és j á r a d é k a d ó

11

A városi képviselőtestület először 1923 októberében állapította meg az adó kulcsát (SZSZBML, V. B. 181. 50.k. Kgyl094/1923, K31955/1923.), majd évről-évre a költségvetésben rögzítették azt. Először az 1936-os költségvetésben szerepelt a 6 %-os kulcs (uo. 74.k. Kgy713/1935., K23668/1935.), ám az 1935-ről szóló polgármesteri jelentés (uo. 75.k.) szerint már 1934-ben (!?) 6 %-kal vetették ki. Lásd Kereseti adó. Összeáll. Takács György. Bp., 1929. (a továbbiakban Takács Gy., 1929.)

35 %-a. (Ideiglenes adómentesség esetén a föld- illetve a házbéradó 20 %-a volt a pótadó.) Noha m á r az 1909-es adóreform el kívánta törölni, csak a húszas évek elején szűnt meg: az 1922-ben megalkotott házadó, kereseti- és társulati adó után m á r nem vetették k i , teljes egészében pedig az 1924: I V . tc. szüntette meg. A községi pótadót az 1886:XXII. tc. 129. és 130. §-a szerint a községek k i ­ adásaik fedezésére az állami egyenes adók után vethették k i . ( A z általános kere­ seti adó teljes egészében a községek számára folyt be, így utána, az 1922:XXIII: tc. 47. §-a szerint nem volt kivethető.) Noha m á r az 1927:V. tc. 43—45. §-ai engedélyezték az 50 %-on felüli pótadót is, Nyíregyházán a költ­ ségvetés szerint a húszas években 50 %-os pótadót vetettek k i . Először 1930ban került sor 15 %-os pótkivetésre, majd a harmincas évek folyamán a kulcs fokozatosan 89 %-ra nőtt, s 1936-tól lényegében a korszak végéig ez maradt ér­ vényben. A vármegyei pótadót az 1931:XXVI. tc. nyomán kiadott 1810/1932. M E . sz. rendelet vezette be újból: kimondta, hogy a vármegyei háztartás költ­ ségvetési hiányait 1932. j a n u á r 1-től vármegyei pótadóból kell fedezni. Alapja a földadó, házadó, az 5 %-os kulccsal számított általános kereseti a d ó , a társulati és a tantiemadó. Ennek a kulcsa, melyet a megyei költségvetésben a törvényha­ tósági bizottság állapított meg, Nyíregyházán 18-20 % körül mozgott. A törvényi előírásokból fakadó aránytalanságok a legtöbb adót fizetők név­ j e g y z é k e i n e k összeállításánál leginkább abban jelentkeztek, hogy általában az ingatlanbirtokkal rendelkezőket preferálták. A föld- és a házadónak magasabb volt az adókulcsa, 1929-ig a nem helyiek közül csak a birtokosok, ezenkívül a nők és a j o g i személyek csak földjük vagy házuk után lehettek virilisek, majd az 1929-es reform által behozott községi pótadót is a föld- és a h á z a d ó után vetet­ ték k i . M á s jellegű problémát jelent, hogy főleg az adótörvények egyes időszak­ okban két-három-négy évente, a húszas évek első felében évente, változtak. Mindehhez hozzávehet] ük m é g a helyi hatáskörben megállapított adókulcsok (általános kereseti adó, községi és vármegyei pótadó) folyamatos változását, többnyire emelkedését is. A vizsgálatoknál figyelembe kell tehát venni, hogy a legnagyobb adózók névjegyzékeinek változásában nemcsak az elit anyagi v i ­ szonyainak, lehetőségeinek a változása játszott szerepet, hanem annak „külső", a törvényi előírások változásaiban rejlő, úgymond technikai okai is lehetettek. Mindezen korlátozó tényezők ellenére az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a legnagyobb adófizetők rétegében lezajló folyamatok, ha nem is pontosan, szám szerint, inkább csak a tendenciájukat tekintve, de mindenképpen kifejezik az egész helyi elitben zajló mozgásokat. Miként Bárányi Béla Debrecennel kap­ csolatban megfogalmazta: „minden rendelkezésre álló forrás közül a város elit­ jéről, legfelsőbb társadalmáról legtöbbet éppen a virilista névjegyzékek nyújt­ hatnak számunkra. Ezek ugyanis koncentráltan magukban rejtik azokat az álta­ lános tendenciákat, szempontokat és sajátosságokat, amelyek egészében a helyi

elitet jellemzik." Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a legnagyobb adófizetők csak „mintegy reprezentálják a város gazdasági és társadalmi elit csoportját" . Á m m é g ekkor is szem előtt kell tartanunk, hogy a forrás jellegéből, a virilizmus természetéből, valamint az adórendszerből fakadóan „a legnagyobb adózók csoportjának alakulása - m é g a csoport jellegéből természetszerűleg adódó korlátokon túl is - a maga teljességében és komplex voltában kétségtele­ nül csak részben tükrözi a városfejlődés teljességét." A helyi elit vizsgálatához tehát elengedhetetlenül szükséges, de nem elégséges a legtöbb adót fizetők név­ sorának felhasználása. 12

13

14

Természetesen figyelembe kell venni, hogy a legnagyobb adófizetők listáját különböző kulcsokkal kivetett adófajták alapján állították össze, á m a kérdést úgy is felfoghatjuk, hogy aki nagyobb mértékben járult hozzá a közterhekhez, annak az esélye is nagyobb volt a virilis tagságra. Ugyanakkor a j e g y z é k e k ez­ zel együtt is csak erős fenntartásokkal mutatnak rá az elit anyagi viszonyaira, a vagyoni és jövedelmi szerkezetre. M á r említettük, hogy a földadó alapját a ka­ taszterijövedelem képezte: ebből az átlagolással és becsléssel megállapított öszszegből a tényleges j ö v e d e l e m r e szintén csak az országos átlagok alapján, becs­ léssel lehet következtetni: ezek alapján a valóságos tiszta j ö v e d e l e m a kataszteri 2,5-3,5-szerese lehetett. A házadóval kapcsolatban a legnagyobb aránytalan­ ságot az jelentette, hogy míg bérbeadás esetén a ház tényleges jövedelemforrást jelentett, addig a bérbe nem adott, a tulajdonos által használt épületeknél ez nem állt fenn. A kereseti adó a tényleges jövedelmet adóztatta, á m itt az adóalap könnyen eltitkolható volta jelentette a problémát: az 1909-es miniszteri indoklás is kiemeli, hogy „az elviselhetetlenül magas adókulcs lerontja a polgári köteles­ ségérzetet, adóeltitkolásra ösztönöz és megmételyezi az a d ó e r k ö l c s ö t " . Noha az általános kereseti a d ó kulcsa m á r j ó v a l kisebb volt, az adóalap (és az adófize15

16

12

13

14

15

16

Bárányi Béla: Gondolatok az uralkodó elitről, valamint egy helyi elit történetéről, a debreceni virilizmus kapcsán (1870-1930) In: Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Histórica X I V . Magyar Történeti Tanulmányok V. Debrecen, 1972. 63. Gyáni Gábor: Hódmezővásárhely társadalma 1920-1941 között. In: Vera (nem csak) a város­ ban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Rendi társadalom - polgári társadalom. Supplementum (Szerk. Á. Varga László) Bp., 1995. 216. Vörös Károly, 1979. 166. Az 1909-es adóreform miniszteri indoklása (Magyar Törvénytár 1909. 36. és 42.) szerint a tényleges jövedelem a kataszteri 2-2,5-szeresére tehető; a kettő arányát a húszas évek közepén 1,38-ra, 1938/39-ben 2,55-re, 1940/41-es gazdasági évben pedig 3,2l-re becsülték. (MOL Z12 77.cs. 406.t. Adó-összehasonlítási táblázat: lábjegyzet) Magyar Törvénytár 1909. 127. A kereskedők, iparosok, szabadfoglalkozású értelmiségiek stb. „o történelmi múlt és a hazai adóviszonyok kölcsönösen kialakította adómorál mellett nemcsak bocsánatos bűnnek, egyenesen sikernek, hősiességnek tekintették az adócsalást, és annak fo­ gadta el a társadalom is", ezáltal „jövedelmüknek egy jelentős, bár meghatározhatatlan részét adómentesen élvezték. Az a hely tehát, amelyet az adóhivatal kijelölt számukra a virilisták adó­ nagyság szerinti sorrendjében, csak hozzávetőlegesen tükrözi vagyoni állapotukat, jövedelmüketr (Takács Péter: Szempontok a Szabolcs megyei virilisták társadalmi helyzetének elemzé­ séhez. In: Alföldi társadalom I. [Szerk. Simon Imre], Békéscsaba, 1990. 62.)

tők) természete nem változott. Kevésbé volt eltitkolható az alkalmazottak kere­ seti adója, á m az adóból itt sem lehet feltétlenül a tényleges keresetre következ­ tetni: a több munkaadótól kapott járandóságokat ugyanis nem lehetett össze­ vonni, azokat a megfelelő tételekkel külön adóztatták. A különböző a d ó n e ­ mekre különböző mértékben kivetett általános jövedelmi pótadó ez eredeti k ü ­ lönbségeket csak torzította, ami elmondható a községi és a vármegyei pótadóról is. Utóbbiakkal kapcsolatban jelentkezik m é g egy probléma: mivel kulcsaikat, az általános kereseti adóhoz hasonlóan, helyben határozták meg, így az adó ö s z szege a különböző településeken igen eltérő lehetett; a virilisek által fizetett adók országos összehasonlításakor ezt mindenképpen figyelembe kell venni. 17

A legnagyobb adózók névjegyzéke, mint forrás alapvetően két szempontból vizsgálható, attól függően, hogy a mire kívánjuk felhasználni. Egyrészt a virilis j o g c í m e n a városi képviselőtestület tagjaiként a helyi döntéshozatal jogával fel­ ruházottak személyi stabilitása, társadalmi és vagyoni viszonyai kutathatók. Számításba kell venni azokat is, akik adókétszerezéssel kerültek be, valamint azokat is, akik j o g i személyek, n ő k vagy m á s h o l lakók megbízottjaként lettek tagok; ténylegesen ugyanis ők ültek a képviselőtestületben, a tulajdonképpeni j o g c í m e s é k csak kinevezhették őket, esetleg visszavonhatták a megbízást. Ez esetben a vizsgálatot célszerű kiterjeszteni a képviselőtestület egészére, tehát a választott tagokra és a hivataluknál fogva tagsággal rendelkezőkre is. A virilis j e g y z é k e k kutatásának létezik egy másik szempontja is: a virilisek névsorai - a fenti korlátokat figyelembe véve - a település „ leggazdagabb " polgárait tar­ talmazták, főleg ami az ingatlanbirtokosokat illeti. ( A nem helyben lakó, á m itt jelentősebb kereseti adót fizető személy, hacsak nem volt itt háza vagy földje, a virilisek között nem jelent meg.) Ebből a szempontból tehát a virilisek a helyi gazdasági elit „reprezentánsai": rajtuk keresztül vizsgálható az elit személyi stabilitása, gazdagsága, illetve - szerencsés esetben - a gazdagságának alapja. Ebből következtetni lehet arra, hogy a városban melyek voltak azok a kereseti források, amelyekből a virilisek közé való bejutáshoz szükséges j ö v e d e l e m származhatott, illetve mely társadalmi rétegeknek, csoportoknak sikerült ez leg­ inkább. Ez igazából csak olyan listák segítségével történhet, amelyek a virilisek összes adóján kívül annak a d ó n e m e k szerinti bontását is tartalmazza. Jelen dol­ gozatban erre próbálok kísérletet tenni Nyíregyháza példáján, mindvégig szem előtt tartva a forrás használhatóságának kérdését, vagyis azt, hogy a legnagyobb adófizetők körének alakulásában milyen szerepe volt a törvényi szabályozásnak, a gazdasági mellett a j o g i keretek változásának.

17

Takács Gy., 1929. 99-100. Csak egy példa: ha valaki két külön munkaviszonyból 300 illetve 400P havi jövedelmet élvezett, ezek után 3,60 és 5,80, azaz összesen 9,40P adót fizetett egy hónapban; ugyanazon munkaadótól kapott 700P havi jövedelem után viszont az adó összege 16P volt.

A források A virilis- és adótörvényeknek a legnagyobb adófizetők listájára gyakorolt hatá­ sának, emellett a virilisek vagyoni és j ö v e d e l m i szerkezetének vizsgálatához szükséges olyan listák, melyek az a d ó n e m e k szerinti megoszlást is tartalmaz­ zák, Nyíregyházán mindössze h á r o m évből - 1927, 1930 és 1940 - marad­ tak fent, ezek az 1926-ban, 1928-ban és 1939-ben fizetett adókat tartalmazzák. Talán nem véletlen, hogy éppen ezek a névsorok maradtak meg, hiszen ezek a virilizmusra vonatkozó lényeges változásokkal - az első kettő a közigazgatási reform, a harmadik a zsidók k i z á r á s a - kapcsolatban keletkeztek. Jellemző, hogy a m á s évekből fennmaradt, ugyancsak az adóhivatalok által összeállított listákon (pl. 1917 és 1922 között vagy 1944-ben) nem részletezték a d ó n e m e k szerint ez egyes virilisek összes adóját, minden bizonnyal azért, mert nem tulaj­ donítottak neki jelentőséget. Noha az 1927-es lista látszólag messze esik az 1929-es közigazgatási reformtól, á m ú g y tűnik, hogy annak „előmunkálataként" készíthették, legalábbis erre enged következtetni, hogy m i n d ö s s z e 99 név szere­ pel rajta, pedig ekkor m é g 100 legtöbb adófizető tagja volt a képviselőtestület­ nek, a póttagokról nem is beszélve. A lista mégis a reform előtti évek összeállí­ tási gyakorlatát tükrözi, mivel az ezen és a végleges listán szereplő személyek adója megegyezett. Ekkor m é g az 1886:XXII. tc. volt érvényben, á m a névjegy­ zék szerint nem az összes egyenes adót vették figyelembe, hiszen ezen mind­ össze a földadó, a h á z a d ó , az általános kereseti adó és a társulati adó szerepel. (Négy személynél csak a végösszeg van megadva: két földbirtokos esetében ezt az összeget a földadóhoz soroltam, m í g két lelkésznél az alkalmazottak kereseti adója valószínűsíthető.) A z 1930-as lista volt az első, amelyet az 1929:XXX. tc. szerint állították össze. A törvény 40. §-a tételesen felsorolja, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításakor a földadót, a házadót, az ezek után kivetett községi pótadót és az általános kereseti adót - beleértve az alkalmazot­ tak kereseti adóját - kell számításba venni. A z 1939:IV.tc. 4. §-a a zsidókat zár­ ta k i a virilisek közül; ez az intézkedés m á r az 1939-ben hivatalban lévő virilis képviselőket is érintette, új névjegyzék felállításában azonban elsőként az 1940es névsor esetében érvényesült. Ez m á r természetesen tartalmazta a vármegyei pótadót is, valamint a korábbiakkal szemben külön közölte a házadót és az „ a d ó m e n t e s házadót", tudniillik az ideiglenes adómentességben részesülő házak utáni összeget, ami ténylegesen nem került befizetésre, á m a törvény szerint a virilis listák összeállításánál figyelembe kellett venni. 18

19

20

A fenti listák alapján megvizsgálható Nyíregyháza legnagyobb adóinak szerkezete, amiből - az adókulcsok ismeretében - következtetni lehet a legna­ gyobb vagyonok és j ö v e d e l m e k nagyságára és összetevőire is. A vizsgálatnál

18

19

2 0

SZSZBML, IV. B. 411. 736. doboz, 4471/1928. SZSZBML, V. B. 186. 955. doboz, X I I I . 1927/693. sz.n. SZSZBML, V. B. 186. 1217. doboz, II. 1940/24. 36631/1939.

ugyanakkor figyelembe kell venni több korlátozó tényezőt is; elsőként azt, hogy ezeket a listákat a legnagyobb adók alapján állították össze, ami - a különböző adókulcsok következtében - nem feltétlenül felel meg a legnagyobb vagyonok és j ö v e d e l m e k listájának. Emellett a különböző jellegű adóalapok a virilis név­ j e g y z é k e k alapján nehezen vethetők össze, erre a j ö v e d e l e m - és v a g y o n a d ó k i ­ vetési lajstromok sokkal alkalmasabbak lennének. Mindezen felül, mint arra m á r utaltam, az egyes adóalapok nem tükrözik pontosan a virilisek tényleges vagyoni és j ö v e d e l m i viszonyait, különösen ami a föld- és a házadót illeti. A z adott keretek között azonban ezen adatokkal kell dolgozni, így tehát amikor föld- és házjövedelemről illetve keresetről beszélek, akkor a listákon szereplő adóösszegekből kikövetkeztethető névleges föld-, h á z - illetve kereseti adóala­ pokat értem alatta. A z első két lista a konszolidáció és pénzügyi stabilizáció időszakának viszo­ nyait tükrözi, amikor a korábbi évekhez képest az adók összege emelkedett. A „legteljesebbnek" az 1930-as névsort tekinthetjük, amelyből kis túlzással az egész két világháború közötti időszakra vonatkozó következtetések levonhatók. A másik kettő az átmenetiség több jegyét is hordozza, különösen az 1940. évi lista érvényessége behatárolt. A továbbiakban ezen h á r o m névsor segítségével vizsgálom N y í r e g y h á z a virilis elitjét az 1920-as évek közepétől az 1940-es évek legelejéig terjedően. A listákat igyekeztem egységes szempontok szerinti vizsgálatra alkalmassá tenni. A kétszeres adókat feleztem, és aki közülük egyszeresen nem lett volna tag, figyelmen kívül hagytam. A kétszeres beszámítás ugyanis inkább csak tor­ zította, semmint korrigálta a jegyzékeket, hiszen például egy befolyásos, a helyi közvélemény alakításában kulcsszerepet játszó pap, ügyvéd vagy lapszerkesztő szellemi, informális tőkéjét az adókétszerezés nem pontosan fejezte k i . Ugyan­ csak kihagytam 1927-ben a jogi személyeket, egyrészt a másik két listával való k ö n n y e b b összevethetőség miatt, másrészt mivel c é l o m a városi elit vizsgálata, az intézmények (bankok, kereskedelmi és ipari cégek, iskolák, egyházak) jelen­ tőségének elsődleges mutatóját pedig nem a virilis tagság jelentette. 1927-ben az egyszeres adóbeszámítással és a j o g i személyek figyelmen kívül hagyásával az eredeti 99 fős lista 62 főre olvadt, mivel a 43 kétszeres a d ó b e ­ számítással rendelkező közül egyszeresen csak 16 maradt a legnagyobb adózók sorában. Ezáltal - két gazdasági oklevéllel rendelkező földbirtokos valamint egy kereskedelmi kamarai tag kivételével - kizárólag az értelmiség száma csök­ kent, 38-ról 14-re: a tizenkét ügyvédből három, a nyolc orvosból kettő, a hat gyógyszerészből pedig csak egy maradt a listán. T ö r ö l t e m az intézményeket is, ezek közül három házbirtokosként, egy pedig földbirtokosként szerepelt. Egyér­ telműen földadója alapján volt virilis a Máramarosszigeti Református Főiskola, míg szék- és bérházai révén került oda a Takarékpénztár Egyesület és a Nyírvízszabályozó Társulat, mint a város két legnagyobb házbirtokosa, de jelen­ tős házadót fizetett a Magyar Altalános Takarékpénztár, a Magyar-Olasz Bank, a Magyar Nemzeti Bank, a Fűszer- és Gyarmatáru Rt valamint a T e r m é n y - és

Áruraktár is. Utóbbi mellett csak a Villamossági Rt és a Nyírvidéki Takarék­ pénztár lett társulati adója alapján virilis. A z 1930-as - eredetileg 84 nevet tartalmazó, á m a fellebbezésekkel 88 fősre bővült - lista a módosítás után 66 tagú lett. A z adókétszerezésre jogosult 34 személyből 12 maradt egyszeresen is a listán: elsősorban az értelmiség száma csökkent (30-ról 10-re); kiesett tizenegy ügyvédből hat, hét orvosból ugyancsak hat, a h á r o m gyógyszerész közül viszont egy sem maradt. A z 1940-es listán m é g több kétszeres adóbeszámítással felvett személy szerepelt (81-ből 53), így egyszeresen 47 személy maradt. Noha több tűzharcos és vitéz is kiesett, á m a létszámcsökkenés leginkább ismét csak az értelmiséget, ezen belül is az ü g y v é ­ deket és orvosokat, érintette: a 40 főből 14-en maradtak. M i n d h á r o m évben a kétszeres számítás jogalapját az esetek több mint harmadában az ügyvédi vagy m á s j o g i oklevél jelentette; őket követték az orvosok, mérnökök, lelkészek. A gyógyszerészek 1927-ben, a gazdasági oklevéllel rendelkezők pedig 1927-ben és 1930-ban voltak nagyobb s z á m m a l jelen, m í g a tanárok valamint (értelem­ szerűen) a tűzharcosok és a vitézek csak 1940-ben szerepeltek. Általában a két­ szeres adóval szereplőknek 35-37 %-a maradt egyszeres adóbeszámítás szerint is a legnagyobb adózók között.

Adóösszegek, adófajták 1927 és 1930 között a nyíregyházi virilisek által fizetett adók összege lényege­ sen - mintegy 50 %-kal - m e g n ő t t . M i v e l a két lista az 1926-ban és az 1928ban fizetett egyenes adók alapján készült, nem valószínű, hogy ennek oka kizá­ rólag az elit jövedelmi, vagyoni viszonyainak ekkora mértékű j a v u l á s á b a n ke­ reshető. A z összeg növekedésének más, a virilizmus törvényi szabályozásában kereshető, okai is voltak. A z 1929-es közigazgatási reform után - amint arról m á r volt szó - a legtöbb adót fizetők névsorának elkészítésekor a községi pót­ adót is figyelembe kellett venni, ami az 1930-as listán az összes a d ó 27 %-át tet­ te k i . Pótadó nélkül a növekedés m á r nem érte el a 10 %-ot sem, ami így is elég szembeötlő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a házadókulcsok kis mértékben csökkentek is időközben. További változást jelentett az is, hogy m í g a közigaz­ gatási reformot megelőzően az előírt, de adómentesség miatt ténylegesen be nem fizetett adót a névjegyzék összeállításánál nem vették figyelembe, az 1929:XXX. tc. 9. § szerint az ideiglenes adómentesség valamint az adóhátralék a legtöbb-adófizetésen alapuló jogot nem érinti. A z 1930-as listán tehát olyan összegek is megjelentek, legnagyobb részt az ideiglenes a d ó m e n t e s s é g alá eső házadó révén, amelyek korábban nem szerepeltek listán. (Természetesen előfor21

22

Az összevetések minden esetben csak egyenlő számú, az első 47 virilis adataira vonatkoznak. Lásd a Közigazgatási Bíróság 1899. évi 21021. sz. határozatát. In: Közigazgatási és elvi határo­ zatok egyetemes gyűjteménye, Új folyam II. Bp., 1906. 155.

dúlhatott az is, hogy az ideiglenes adómentesség pont 1927-ben vagy 1928-ban járt le, így ezért jelent meg a listán 1926-hoz képest.) 1939-re az adó összege megfogyatkozott. A visszaesés mértéke ö n m a g á b a n nem jelentős (1930-hoz képest 11 % ) , á m figyelembe kell venni, hogy ekkor már a vármegyei pótadó is beszámították, és időközben a községi pótadó kulcsa a duplájára emelkedett: ezek együttes aránya meghaladta a j e g y z é k e n szereplő összes adó 48 %-át. Pótadók nélkül számítva tehát 1939-re több mint 36%-kal esett vissza az adók összege. A csökkenésben minden bizonnyal szerepet ját­ szott, hogy a virilisek vagyoni és jövedelmi viszonyai m é g nem heverték k i a gazdasági válság hatásait, á m egyéb tényezők is közrejátszhattak ebben. Most nem elsősorban az adókulcsok kisebb változására gondolok (a házadó kulcsa 2 %-kal, a földadóé 5 %-kal csökkent, a kereseti adóé pedig 1 %-kal nőtt), ha­ nem a legfőbb ok kétségtelenül a zsidó tagok kizárásában kereshető. A z 1939:IV. tc. 4. §, illetve a 7790/1939. M E . sz. rendelet alapján m á r az 1939-es listáról törölték a zsidó tagokat, az egyszeres beszámítás szerint figyelembe ve­ hető 38 személyből 14-et, akik a virilisek összes adójának harmadát fizették. A kisebb adóösszeggel helyükre kerülők révén az összes adó 153 0 0 0 P - r ő l 122 000P-re csökkent, és m í g korábban a 38. helyen felvett személy 1541 P adóval szerepelt, addig most 1 140 P is elég volt ehhez a helyhez. 1940-re te­ hát nem kis mértékben azért esett vissza a virilisek adója, mert a névsorból „hi­ ányoztak" a vagyonos zsidó származású polgárok. 23

A z 1927-es listán a virilisek nevei mellett a földadó, a házadó és az általános kereseti adó szerepel. A 62 virilis által fizetett adó 101 370,60 K volt; ennek 41 %-a volt földadó, 38 %-a házadó és 18 %-a általános kereseti adó. ( A két lelkész nem bontható adója mindössze 3 %-ot tett k i . ) A névsor első harmadára az összes a d ó kétharmada esett, m í g a második és harmadik harmad 19,5 % i l ­ letve 13 %-dal részesült. Ezzel szinte pontosan megegyezett a házadó megosz­ lása, m í g a földadónak 87 %-át a lista felső részében lévők fizették, a kereseti adó nagyobb része viszont a lista alsó szegmenseiben jelent meg: az alsó har­ madba tartozó összes adónak több mint a fele volt kereseti adó, és csak 3 %-a földadó. 1930-ban, mint láttuk, az adók több mint negyedét a községi p ó t a d ó tette k i , a földadó 12,4 %-ra, a kereseti adó pedig 12 %-ra csökkent, ugyanakkor a házadó 50 %-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az adónemek, leginkább a föld- és házadó súlya egymáshoz képest is megváltozott: a pótadót nem számít­ va előbbire csak 17, utóbbira pedig 67 % jutott. A z eloszlás némileg egyenlete­ sebbé vált, az összes adó 65%-át a felső, 15,5 %-át az alsó harmad fizette. A z egyes adók eloszlása nem változott jelentősen, attól eltekintve, hogy az általá­ nos kereseti a d ó m é g inkább a lista középső h a r m a d á b a n tömörült. 1940-re a pótadók mellett a földadó súlya is növekedett (18,4 % , pótadók nélkül 35,7 % ) .

SZSZBML, V. B. 181. 80. k. K528/1938, valamint uo. 82. k. K27428/1939. (A közölt számok természetesen az egyszeres adóbeszámítás szerinti kialakult adóösszegre és helyezésre vonat­ koznak.)

L e g s z e m b e t ű n ő b b a házadó arányának csökkenése (a pótadókat nem számítva 48 % ) , h o z z á képest m é g a kereseti a d ó súlya is nőtt (pótadók nélkül 17 % ) . Eb­ ben mindenféleképpen szerepet játszott, hogy Nyíregyházán a bérbe adott laká­ sok nyers bérjövedelme 1932-től 1938-ig folyamatosan c s ö k k e n t , ami n y i l ­ vánvalóan érintette a virilisek által birtokolt házakat is. ( A bérbe nem adott la­ kások nyers haszonértéke, amelynek egy lakásra jutó összege fele volt a nyers házbérjövedelemnek, is csökkenő tendenciát mutat, igaz csak 1935-ig.) A z ö s z szes adó megoszlása nem változott, viszont az adónemek súlya az egyes szeg­ mensekben átrendeződött. A földadó m é g hangsúlyosabban a felső harmadban összpontosult, és hasonló mozgás figyelhető meg a kereseti adóknál. Ezzel szemben a házadó inkább az alsó két harmadban nőtt meg, ahol az összes adók­ nak a k é t h a r m a d a illetve háromnegyede tartozott ide. A két világháború között a virilisek adójának mintegy 85 %-a az ingatlanbir­ tok után fizetett adó volt, az ezek után kivetett községi pótadóval pedig m é g ezt is meghaladta. A községi pótadó felvételével, majd kulcsának emelésével a j e ­ lentékenyebb föld- és háztulajdonnal rendelkezők esélyei a felkerülésre m é g i n ­ k á b b megnőttek: 1930-ban 847 P föld- vagy házadó elég volt a felkerüléshez, kereseti adóból viszont ugyanehhez 1 219 P kellett; 1940-ben 565 P ingatlan után fizetett adóval szemben mintegy 1 0 1 4 P kereseti adó volt szükséges. Mindezek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy a kereseti adók aránya tulajdonkép­ pen nem változott, mindvégig 15 % körül mozgott. E g y m á s h o z képest j e l e n t ő ­ sen módosult viszont a földadó és a h á z a d ó összege. 1927-ben a földadó aránya meghaladta a házadóét, 1930-ban viszont az utóbbinak alig negyedét tette k i , majd 1940-re kis mértékben ismét emelkedett, de a házadó súlyát akkor sem ér­ te el. A z összes adó kétharmada minden évben a névsorok felső h a r m a d á r a esett. 1927 és 1930 között valamennyi (különösen a 3-15.) helyezéshez tartozó adó összege emelkedett. 1940-ben egyedül az jelentette a változást, hogy az é p ­ pen ezeken a helyekhez tartozó összegek csökkentek, növelve a szakadékot az élen állók és a többiek között. M í g a házadó megoszlása megfelelt az összes adóénak (csupán 1940-ben jellemezte inkább a lajstrom második felét), addig az általános kereseti adót inkább a listák közepén, alsó kétharmadában elhelyezke­ dők fizették. A földadó nagy része a névsorok elejére esett, ami egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a listák élén kiugróan magas összegekkel mindig a Dessewffyek szerepeltek, elsősorban a város határában - Királytelken és kör­ nyékén - lévő nagy kiterjedésű birtokaiknak köszönhetően. N y o m a s z t ó vagyoni fölényükre jellemző, hogy a virilisek összes földadójának 76-81 %-át, a listán megjelent adónak 1927-ben és 1940-ben 33-36 %-át, 1930-ban pedig, amikor csak Dessewffy Emil szerepelt a névsorban, 16,5 %-át ők fizették. (Érthető, hogy utóbbi évben azért esett vissza a földadó aránya, mert csak egy Dessewffy szerepelt a virilisek között.) 24

Az adatokat lásd: Adóstatisztika I - X I I . (1927-1941) Bp., é.n. [1929-1943.]

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az egyes adónemeket különböző adókulccsal számolták. A földadó kulcsát - mint láttuk - 1924-ben a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m 25 % - á b a n állapították meg, ami 1927-ben növekedett, ugyanis a kataszteri tiszta j ö v e d e l e m pengőértékre átszámított összege képezte az adó­ alapot, és ennek 25%-a (tehát a koronaérték 29 %-a) lett az a d ó , amit 1930-tól 20 %-ra mérsékeltek. Mindezek alapján az 1927-es és 1930-as listán a földadó 25 %-os kulccsal (az elsőn természetesen korona-, a m á s o d i k o n pengőértékben számítva), 1940-ben pedig 20 %-kal szerepelt. A házadó kulcsát a vidéki város­ okban az 1922:XXII. tc. majd a 200/1925. P M . sz. rendelet is 20 %-ban hatá­ rozta meg, amit az 1927:V. tc. 18 %-ra, az 1929:11. tc. pedig 16%-ra csökken­ tett. A z 1926-os adatokat tartalmazó első listán tehát 20 %-os, az 1928. évi adók alapján összeállított másodikon 18 %-os, míg a harmadik n é v s o r o n 16 %-os házadókulcs szerepel. A z általános kereseti adó kulcsát a városi k ö z g y ű l é s hatá­ rozta meg, ami az első két lajstrom idejében 5 % , 1939-ben azonban m á r 6 % volt. A z alkalmazottak kereseti adójának kiszámítása külön táblázat segítségé­ vel történt, ami ebben az időszakban nem változott. A z adókulcsok ismeretében a listákon szereplő adóösszegekből visszakövet­ keztethetünk a névleges adóalapokra. A z egyszerűség kedvéért - ezek szinoni­ m á j a k é n t - használom a „földjövedelem", „házjövedelem" és „kereset" kifeje­ zéseket, m é g egyszer h a n g s ú l y o z o m azonban, hogy ezek nem tükrözik pontosan a virilisek tényleges vagyoni és j ö v e d e l m i viszonyait. A földadóalapot a katasz­ teri tiszta jövedelem, és nem a birtokból ténylegesen szerzett bevétel képezte. Ezek különbözőségét hozzávetőlegesen megállapíthatjuk: 1927-ben a máramarosszigeti református főiskola több mint 1100 holdas birtoka után 3666 K földadót fizetett, ami 14 664K adóalapnak felet meg; az ugyanezt a területet bérlő K l á r Sándor kereseti adója ugyanakkor egyszeresen számítva 461 K , ezt 9220 K bevallott tiszta j ö v e d e l e m után fizette. M é g ha feltételezzük is, hogy ezen j ö v e d e l m e kizárólag a gazdálkodásból származott, a különbség akkor is s z e m b e t ű n ő ; tehát nemcsak a magasabb kulcs, hanem a földbirtok „túladóztatá­ sa" is eredményezte a földbirtokosok nagy arányú, a tényleges anyagi viszonya­ ikat m e g h a l a d ó részvételét. A listákból az sem derül k i , hogy a házadót a tény­ leges házbér, vagy a becsült haszonérték után fizették; utóbbi esetben nyilván­ való, hogy a tulajdonos nem háza bérbeadásából élt. A z általános kereseti adó­ nál a j ö v e d e l m e k könnyű letagadhatósága okozza a bizonytalanságot. A z alkal­ m a z o t t a k n á l ez tulajdonképpen lehetetlen, esetükben viszont azért nem lehet pontosan meghatározni az adóalapot, mert az esetleges több alkalmazotti kereset nem adódott össze, hanem az után külön-külön adóztak, így ezek az adatok csak becsült értékeknek tekinthetők. A p ó t a d ó k a J ö v e d e l m e k " kiszámításánál f i ­ gyelmen kívül hagyhatók, mivel kivetésük az egyenes adók után történt. A z első 47 virilis összjövedelme 718 375 P-ről (az aranykoronáról a p e n g ő ­ értékre való átszámításnál a hivatalosan megállapított 1,16-os arányt vettem alapul) 1930-ra 831 720 P-re emelkedett, ami jól mutatja, hogy az adóösszegek e m e l k e d é s e mögött nem csupán a virilisek j ö v e d e l m é n e k emelkedése valamint a

p ó t a d ó beszámítása állt, hanem a korábban ott nem szereplő ideiglenes adómen­ tességet élvező adóalap megjelenése is. 1940-re a j ö v e d e l e m 568 777 P-re esett vissza, vagyis a húszas évek második felének szintjétől is messze elmaradt. A csökkenés okairól az adók esetében m á r volt szó. Tanulságos összevetni, hogy az egyes a d ó n e m e k h e z képest hogyan alakult a mögöttük álló adóalapok aránya. A föld- és a házadó magasabb kulcsai miatt a földjövedelem és a házjövedelem súlya kisebb volt, mint ezen adónemeké. A keresetek aránya viszont mintegy 2,5-szer nagyobb volt az adóénál: a három vizsgált évben az első 47 virilis össz­ j ö v e d e l m é n e k 45, majd 36, végül 37 %-át tette k i a kereset (az alkalmazotti ke­ resettel együtt), ami az első két évben a teljes listán 51 illetve 41 % . Az első 47 virilis adójának

és jövedelmének

1927 földadó % földjövedelem % házadó % házjövedelem % kereseti adók % kereset %

44,27 25,10 37,86 26,83 15,13 45,23

megoszlása

1930 18,00 10,14

1940 35,67 23,33

68,66 53,72 13,34 36,14

48,35 39,53 15,99 37,14

A listák tanúsága szerint a nyíregyházi virilisek döntő részének j ö v e d e l m e több forrásból származott. Erre utal az a tény, hogy 80-88 %-uk neve mellett legalább két a d ó n e m szerepel. Figyelemre méltó, hogy a több adófajtát is fize­ tők esetében kizárólag a házadójuk mellé társul földadó és/vagy kereseti a d ó , ami jelzi a házingatlan jelentőségét a legnagyobb adófizetők közé kerülésben. M í g a húszas évek végén a virilisek 37-38 %-a adózott valamennyi adónemben, addig 1939-ben ez a szám 47 %-ra nőtt. Ez a tény a virilis-elit egyre differenci­ áltabbá váló vagyon- és jövedelemszerkezetére enged következtetni. Az egyes adónemeket

fizető virilisek 1927

földadót fizet ebből csak földadót fizet házadót fizet ebből csak házadót fizet általános kereseti adót fizet ebből csak általános kereseti adót fizet alkalmazottak kereseti adóját fizet ebből csak alkalmazottak kereseti adóját fizet ismeretlen

39 2 55 4 40 3 0 2

száma 1930

1940

41 1 62 9 40 2 2 1 0

38 1 46 5 25 0 3 "

o

"

0

~

A táblázatból kiderül, hogy a házadót fizetők aránya folyamatosan nőtt (88 %-ról 94, majd 98 %-ra), a kereseti adókat fizetőké viszont fokozatosan csökkent az 1927-es 66 %-ról előbb 63, majd 60 %-ra. ( A földadót fizető virilisek aránya előbb 70 %-ról 62 %-ra csökkent, majd 80 % fölé emelkedett.) Tehát az a körülmény, hogy a legtöbb adót fizetőkre vonatkozó törvényi előírá­ sok egyre inkább az ingatlanok után fizetett adókat preferálták, abban is meg­ nyilvánult, hogy a kereseti adót fizetők száma folyamatosan csökkent, ráadásul a kizárólag ezt az adónemet fizetők az 1940-es listán m á r egyáltalán nem szere­ pelnek. Természetesen az adófajtáknak az összes adóból való részesedése igen k ü ­ lönböző lehetett az egyes virilisek esetében. 1927-ben 39 földadót fizető virilis közül 26 főnél a földadó az összes adónak legfeljebb 13 %-át tette k i , de 22 fő­ nél az 5 %-ot, 18-nál pedig az 1 %-ot sem érte el (náluk a földadó nagysága sem volt jelentős, 18 esetben a 10 K-át sem érte el), és mindössze tíz virilisnél adta az összes adó többségét, 9 esetben legkevesebb háromnegyedét. 1930-ban a 41 személyből 33 esetében ezen a d ó n e m súlya a 6 %-ot (ebből 26 esetében az 1 % ot) sem érte el, további négy virilisnél a földadó és a földjövedelem súlya m á r jelentősebb, 15-26, illetve 14-30 % körül volt, de m é g így is messze elmaradt m á s adónemektől. Ezek szerint a földadó mindössze 4 virilisnél jelentette a leg­ nagyobb adófajtát. 1940-ben 38 virilis fizetett földadót, aminek az aránya 27 személy esetében 3 % alatt maradt, és csupán hét virilis esetében volt a földadó a legnagyobb, ők a 28-48 %-ot kitevő földadó mellett 42 % - n y i , döntően a földadó után kivetet pótadót fizettek, vagyis a listán megjelent összes j ö v e d e l ­ m ü k n e k 65-100 %-a származott birtokaikból. Természetesen nem szabad f i ­ gyelmen kívül hagyni, hogy a földbirtokosok adójának d ö n t ő hányadát a Dessewffyek fizették saját birtokuk illetve a hitbizomány után. A z virilis listán megjelent összes adó egyharmadát, 1930-ban, amikor csupán E m i l szerepelt a listán, 14,35 %-át ők fizették, a listán megjelenő földadóból való részesedésük pedig 76-81 % volt. 1927-ben 55 virilis fizetett házadót, azaz mindössze 7 személy nem rendel­ kezett Nyíregyházán háztulajdonnal. A házadó 26 személynél volt 50 % felett, további egynél a többséget alkotta. 1930-ban a 62-ből 53 személynél a házadó és az utána fizetett pótadó tette k i a többséget. 1940-ben a 47-ből 46 virilis fize­ tett házadót, háromnegyedüknél, 36 személynél a házadó és a ráeső pótadók összege meghaladta a többi adónemét. A házadót fizetők között m á r nem f i ­ gyelhető meg, hogy egy-egy személy vagy család olyan k i m a g a s l ó helyet tölt­ sön be, mint a Dessewffyek a földbirtokosok között. Mindazonáltal házadóját tekintve itt is kiemelkedik három-négy személy: a húszas évek végén Práger Károly, Fisch Hermán, Friedmann Miksa és Erdey Kálmán (majd özvegye), a harmincas évek végén pedig - a listán nem megjelenő tekintélyes zsidó szárma­ zású házbirtokosok mellett - özv. Székely Rezsőné, Bertalan K á l m á n és D u d á s

Miklós (noha ez utóbbinál valószínűsíthetően a görög katolikus egyház tulajdo­ náról van szó). Az 1927-ben a legnagyobb adózók listáján szereplő 62 személy közül 40 fő fizetett általános kereseti adót, közülük ez az adónem 22 személynél 50 % felett volt, és m é g egy főnél a legnagyobb összeggel szerepelt. 1928-ban a 40 kereseti adót fizető között az általános kereseti adó m á r csak 8 személy esetében volt a legnagyobb. Ez a térvesztés 1940-re m é g nagyobb méreteket öltött. A 25 adófi­ zetőből viszont a többi a d ó n e m h e z viszonyítva mindössze négynek volt a leg­ nagyobb a kereseti adója. A z 1927-es névsorban nem szerepel az alkalmazottak kereseti adója, á m 1930-ban is csupán két személy fizette, egyikük neve mellett csak ez az a d ó n e m szerepelt, melynek az összege meghaladta a legnagyobb álta­ lános kereseti adóét. 1940-ben a három adófizetőből m á r egyiküknél sem tett k i jelentős összeget ez az a d ó n e m , a virilisek között az alkalmazotti kereseti a d ó semmilyen szerepet nem játszott. Többször volt már róla szó, hogy az egyes adófajtáknak a legnagyobb adófi­ zetők névsorának kialakításában betöltött szerepe nem volt egyforma, és ez idő­ ben is változott. Ez az e l m o z d u l á s nyilvánvalóvá válik, ha megnézzük, hogy miként alakult annak a legkisebb összegnek a nagysága, amely az egyes a d ó ­ nemekből elegendő lett volna a listára való felkerüléshez akkor is, ha a virilis csak azt az egy adófajtát fizeti. 1927-ben valamennyi adófajtából egyenként m i ­ nimum 520 K (603,20 P) kellett a felkerüléshez. A községi p ó t a d ó felvételével, majd kulcsának emelésével a föld- és háztulajdonosok esélyei m é g inkább meg­ nőttek: 1930-ban ö n m a g á b a n 847 P föld- vagy házadó elég volt a felkerüléshez (mivel ehhez járult m é g az ezek után kivetett községi pótadó), kereseti adóból viszont 1219 P kellett; 1940-ben a felkerüléshez 565 P ingatlan után fizetett adóval szemben mintegy 1014 P kereseti adó volt szükséges. (Az ezen összegek felett adózókat egyébként úgy is tekinthetjük, mint a város legnagyobb föld-, ház- és kereseti adófizetőit, hiszen ha valaki csak egyetlen a d ó n e m b ő l ezen öszszeg felett fizetett, akkor szükségszerűen meg kellett hogy jelenjen a virilisek között.) Ezek a számok a különböző nagyságú teljes listákra érvényesek, á m lé­ nyegesen nem változik a helyzet akkor sem, ha ugyanannyi személyt vetünk össze. Ezek szerint a 47. virilis helyhez 1927-ben 679,09 K (787,75 P) kellett; 1930-ban ugyanehhez csak föld- és házadóból 985,58 P, kereseti adóból viszont 1419,23 P szükségeltetett, amely számok - mint láttuk - 1940-re 565 P-re illet­ ve 1014 P-re módosultak. A kereseti adó szerepe tehát folyamatosan csökkent, a jelentősebb ingatlan-, elsősorban persze házbirtokkal nem rendelkező s z e m é ­ lyek bekerülési esélyei egyre romlottak.

A kizárólag

az adott adónemmel

házadó földadó általános kereseti adó alkalmazottak kereseti adója házadó és kereseti adó házadó és földadó földadó és kereseti adó házadó, földadó és kereseti adó ismeretlen

is a listára felkerülök 1927 24 9 14 0 14 1 1 1 2

1930 38 3 2 1 19 4 0 1 0

száma 1940 25 7 3 0 10 4 0 1 0

A változások egyrészt a személycserékkel, másrészt a listán m a r a d ó k beso­ rolásának változásával magyarázhatók. 1927-hez képest 1930-ra 29 személy ke­ rült k i és 33 új személy került be a legnagyobb adózók közé. A kikerülők között valamennyi csoport képviseltette magát, az újak azonban szinte kizárólag a ház­ birtokuknak köszönhették a bekerülést. T ö b b , a listán maradó személy esetében az a d ó n e m e k e g y m á s h o z viszonyított aránya változott meg: a változást legtöbb­ jüknél a házadóalap többszörösére emelkedése jelentette, ami a korábban ideig­ lenes mentességben részesülő összeg beszámításának köszönhető. (Miklóssy István görög katolikus püspök esetében a változásnak más összetevői voltak, erről lesz m é g szó.) Noha az 1930 és 1940 között eltelt tíz év - sőt tizenegy, mivel a listákat az 1928-as és 1939-es adatok alapján állították össze - elvileg lehetőséget nyújtott arra, hogy a virilisek vagyonának, j ö v e d e l m é n e k szerkezete megváltozzon (mindenesetre nagyobb volt ez a lehetőség, mint 1926 és 1928 között), az 1930 és 1940 közötti változások szinte kizárólag a személycserékkel magyarázhatók (52 személy kiesett, 33 került a helyükre, köztük 5 fő m á r 1927ben is virilis volt, á m 1930-ban nem szerepeltek). M i n d h á r o m évben a házadó szerepe volt a legnagyobb, a virilisek 39, 58 majd 53 %-a csak a listán lévő házadója alapján is bekerült volna. A földadó j e ­ lentősége messze elmaradt ettől, hiszen 1927-ben és 1940-ben mintegy 15 % , 1930-ban pedig kevesebb mint 5 % jutott volna be csak földadóval. Kizárólag általános kereseti adója révén 1927-ben m é g a listán szereplők több mint ne­ gyede lett virilis, a másik két évben viszont ez a szám elenyésző lett. A z alkal­ mazottak kereseti adója szinte számításba sem jöhetett a város legnagyobb adói között. A többiek számára nem volt elég egyetlen adónem a tagsághoz, hanem abban leginkább a ház- és az általános kereseti adó együttesen játszott közre. A legnagyobb adózóknak 1927-ben majdnem háromnegyedük, de a másik két é v ­ ben is kétharmaduk esetében a listára kerüléshez szükséges összeg akár egyetlen adófajtából is előállt, á m a többieknek is megvolt legfeljebb két adónemből. Meglehetősen kevesen voltak olyanok is, akik több a d ó n e m alapján külön-külön is bekerültek volna: 1927-ben négyen, 1930-ban ketten, 1940-ben hárman. Ez

azt jelenti, hogy noha a névjegyzékben szereplők 40-45 %-a két, további 3 7 47 %-uk m i n d h á r o m adófajtát fizette, a bekerülésben döntően csak egyetlen, esetleg két a d ó n e m játszott szerepet, a többi inkább csak a listán való h e l y e z é s ­ b e n j á t s z o t t közre. Általában megállapítható, hogy azok, akik házadó és földadó révén kerültek a virilisek közé, inkább a névsorok első felében, első harmadában voltak jelen, míg a keresetükkel felkerülők, illetve m é g inkább a több adóval bekerülők i n ­ kább a m e z ő n y második felében helyezkedtek el. Ennek illusztrálásaként álljon itt néhány példa: 1927-ben 24 személy került be csupán házadó alapján, közü­ lük 19 a lista első felében, 16 az első h a r m a d á b a n volt található. Ezzel szemben az általános kereseti adóval listára kerülő 14 virilisből az első harmadba csak 2, az első felébe is csak 5 személy került. 14 főnek kellett a bekerüléshez mindkét adónem, ezek közül 11 a névsor m á s o d i k felében szerepelt. 1930-ban a 38 ház­ adóval felkerültnek a fele található az első harmadban, á m a lista első felébe is több mint kétharmaduk került. Az általános kereseti adóval viszont csak a n é v ­ sor legvégére lehetett felkerülni. 1940-ben némileg kiegyenlítettebbé vált az el­ oszlás, á m a házadóval bekerültek d ö n t ő többsége most is a mezőny első felé­ ben összpontosult, m í g a ház- és kereseti adóval bekerültek szinte kizárólag a második felében. Ugyanakkor az általános kereseti adóval önmagában m á r a lis­ ta első felébe került a 3 személy. A n é v s o r o k felső harmadát tehát minden eset­ ben a házadóval felkerülők uralták, arányuk ebben a szegmensben mindig meg­ haladta a kétharmadot; a többiek jelenléte inkább az alsóbb fokokon volt hang­ súlyosabb. A z ingatlan, mindenekelőtt a házbirtok utáni adó nagy szerepe ezek szerint nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a legtöbben már pusztán ezzel is virilisek lettek volna, hanem abban is, hogy ezzel sokkal előrébb lehetett j u t n i a legnagyobb adózók sorában. Azt is lehet mondani, hogy a nagy házbirtokosok, hasonlóan a legnagyobb földbirtokosokhoz, biztosan virilisek lettek, m í g a k i ­ sebb háztulajdonosok közül inkább csak azok, akik kereső foglalkozást is foly­ tattak, és ez után adóztak. A kereső tevékenységből származó j ö v e d e l e m ö n m a ­ gában, megfelelő ingatlantulajdon nélkül, csak az 1929-es reform előtt volt al­ kalmas a legnagyobb adózók közé való felkerülésre. 1929 után azonban egy-két kimagaslóan nagy j ö v e d e l e m m e l rendelkező személy tudott pusztán ezzel is virilis lenni. A h á r o m vizsgált lista - mint említettük - nemcsak önmagára a virilisekre v o n a t k o z ó a n hordoz információkat, hanem azokat, akik egyetlen a d ó n e m m e l is a listára kerültek volna, úgy is tekinthetjük, mint a város legnagyobb föld-, h á z és kereseti adófizetőit (ismételten hangsúlyozva, hogy 1940-ben a zsidó szár­ mazású polgárok nélkül). Az 1927-es lista a város első 9, az 1930-as az első 3, az 1940-es pedig az első 7 legnagyobb földadó fizetőjét tartalmazza. Általában e l m o n d h a t ó , hogy a legnagyobb földadót fizetők egy viszonylag zárt réteget al­ kottak, a személyi és családi folytonosság az egész korszakban végigkövethető. Ez nem véletlen, hiszen a nagyobb birtokok szintjén kevés mozgás történt, a v i ­ szonylag jelentős adásvételek, tulajdonoscserék inkább a kis- és k ö z é p -

birtokokat érintették. T ö b b ezer holdas nagybirtokkal a város határában csak a Dessewffyek rendelkeztek: Emil, majd pedig örökösei kezén 1925-ben majd­ nem 7000, 1935-ben 5748 hold terület volt, míg az Aurél nevén szereplő hitbiz o m á n y területe is 2000 holdnál nagyobb volt. Nagybirtokosnak számított m é g - m a g a Nyíregyháza város mellett - a máramarosszigeti református főiskola is: j o g i személyként 1929 után természetesen már nem lehetett virilis, az volt v i ­ szont a t ö b b mint 1100 holdat bérlő Klár Sándor. Középbirtokosnak számított Csengery Kálmán (majd özvegye) és Csengery Mihályné, 475 illetve 428 hol­ das birtokkal. Rajtuk kívül m é g két 200 holdnál nagyobb birtok volt, B o g d á n G y ö r g y valamint Kausay Tibor (és felesége) kezén. A z 1925-ben N y í r e g y h á z á n 21 száz hold feletti birtokos volt, köztük 15 természetes személy; 1935-ben ez a s z á m 22 illetve 16. 1927-ben az első tíz, 1930-ban az első hat, 1940-ben pedig az első kilenc legnagyobb földadót fizető virilis rendelkezett ebben a két évben 100 holdnál nagyobb birtokkal. Ezek szerint több 100 hold feletti birtokos nem került a virilisek közé, vagyis a két világháború között m á r csak megfelelő nagyságú és jelentős kataszteri tiszta j ö v e d e l e m m e l bíró földbirtokkal lehetett a legtöbb adót fizetők közé kerülni. A város földbirtokosai között tehát meglehe­ tősen kicsi volt a „potenciális" virilisek száma, a kisebb birtokosok csak akkor tudtak a legnagyobb adózók közé kerülni, ha jelentős összegű házadót, esetleg kereseti adót is fizettek. Ezek megléte azonban tartós jelenlétet is biztosíthatott: így mind a h á r o m listán szerepelt például Szmolár Mihály és Zomborszky János (1940-ben özvegye). 25

A z 1927-es lista a város 24, az 1930-as 38, az 1940-es pedig 25 legnagyobb házadózóját tartalmazza egészen biztosan. M i v e l az azutáni sorszámokon sze­ replők házadója sem csökken jelentősen, a vizsgálat keretei némileg kiter­ jeszthetők. Minden évben kiemelkedett a házbirtokosok közül h á r o m - n é g y sze­ mély, akik a többieknél jóval nagyobb házbirtokkal rendelkezetek. Őket követte a körülbelül tíz-tizenkét főből álló „második vonal", majd a 15-19. sorszámtól kezdve lassan csökken az egymást követő házadófizetők adója. A z é l m e z ő n y és a m á s o d i k vonal is 1940-ben volt a legkisebb, ebben az évben j ó l látszik a zsidó házbirtokosok „hiánya" a listán. Ha minden évben egyenlő számú, az első 15 legnagyobb házadót fizetőt vesszük vizsgálat alá, megállapítható, hogy az 1926os és az 1928-as legnagyobb házadózók listája nyolc személy esetében teljesen megegyezik, két esetben pedig a családi folyamatosság áll fenn. Ezen kívül az 1928-as listáról két személy már 1926-ban is a legnagyobb házadót fizetők k ö ­ zött volt, csak nem az első tizenötben. 1939-re már több új ember került az él­ csoportba, 12 személy ekkor szerepelt először a város 15 legnagyobb h á z a d ó z ó ­ j a között, igaz, közülük öten már szerepeltek 1928-ban is a 15. hely után. Ő s z -

Magyarország földbirtokosai és földbérlői (gazdacímtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1925. eleji adatok alapján. Bp., 1925.; Magyarország földbirto­ kosai és földbérlői (gazdacímtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbér­ letek az 1935. évi adatok alapján. Bp., 1937.

szességében tehát 1926 és 1928 között nem változott lényegesen a legnagyobb házadófizetők garnitúrája, ami érthető is, hiszen két év alatt nem lehetett nagy a házingatlanok tulajdonos-cseréje. Jellemző, hogy a legnagyobb házadófizetők listájának első öt helyén (igaz, nem teljesen ugyanabban a sorrendben) ebben a két évben ugyanazok álltak: Práger Károly, Erdey Kálmán (illetve özvegye), Fisch Hermán, Friedmann Sélig és Friedmann Miksa. 1939-re m á r szinte telje­ sen kicserélődött a személyi állomány: ezt m é g jobban érzékelteti, hogy az 1927- ben az első tíz legnagyobb házadózó közül hét 1930-ban is ott szerepelt, 1940-ben viszont egy sem, és ebben az évben csak egy olyan házbirtokos volt, aki 1930-ban is jelen volt az első tízben. Ez a nagyobb mértékű cserélődés egy­ részt annak volt köszönhető, hogy az eltelt tíz é v az ingatlanpiacon is nagyobb mozgásokat hozhatott, másrészt a korábbi listákon szereplő zsidó házbirtokosok kizárásával nem-zsidó új tagok kerültek előtérbe. A város legnagyobb házadófizetőinek többségét 1927-ben a „ m a g á n z ó k " (25 % ) , a kereskedők (25 % ) és a földbirtokosok (20,8 % ) tették k i ; az első 15ben viszont a m a g á n z ó k (5) és a kereskedők (4) mellett az iparosok (3) voltak jelen a legnagyobb számmal. 1930-ban az összes 55 %-a, az első 15 kétharmada „házbirtokos" volt, rajtuk kívül a kereskedők jelenléte volt számottevő (21 % illetve 26,66 % ) . 1940-ben a kereskedők helyére az értelmiségiek és tisztviselők kerültek: az összes 28 %-át alkották, az első 15-ben viszont az iparosokkal és a földbirtokosokkal azonos súllyal szerepeltek (2-2 fő). Megállapítható tehát, hogy a húszas évek végén a tulajdonképpeni házbirtokosok mellett a keres­ kedők - é s részben a földbirtokosok - rendelkeztek a legnagyobb háztulaj­ donnal, a harmincas évek végén viszont az értelmiség súlya nőtt meg, igaz, ő k m é g ekkor is csak a második vonalában szerepeltek. A nyíregyházi háztulajdonosok 1931-32 körül elkészített összeírása segít­ ségével megállapítható, hogy a legnagyobb házadót fizetők tulajdonában lévő házak a város mely részein helyezkedtek el. Ezen a listán az 1926-os és az 1928- as névsorból csak egy-egy személy (Csengery Gyula, illetve özvegye) nem található meg, tehát ezekben az esetekben a kétféle forrás összevethető. 1939 túlságosan messze esik az összeírás idejétől, ráadásul 3 személy azon egy­ általán nem szerepel; az összevetés tehát m á r csak bizonyos fenntartásokkal v é ­ gezhető el. Mindazonáltal a h á r o m évben nem módosult számottevően a város legnagyobb házbirtokosainak tulajdonában lévő házingatlanok eloszlása. A lista élén állók házai szinte kivétel nélkül a város központi terein (Kossuth tér, Bes­ senyei tér, Bencs László tér), valamint a közvetlenül határos telkeken helyez­ kedtek el, kiegészülve egy-egy szőlőskerti házzal vagy Sóstói úti villával. Ezek voltak a városban a legnagyobb, legtöbbször emeletes házak, amelyekre a k ö z ­ ponti fekvés miatt is magas adót vetettek k i . M é g két további terület volt ebből a szempontból jelentős: a Bujtos és az Erkert, ahol a századfordulótól indult meg erőteljesen az építkezés, kitűnő lehetőséget teremtve az építési vállalkozók szá26

SZSZBML, V. B. 192. I I / l . doboz, 2.cs.

mára is. N e m véletlen, hogy szinte kizárólag ők -Pisszer János, i f j . Tóth Pál, Friedmann Sélig - rendelkeztek itt számottevő háztulajdonnal. A részletes ház­ adó-kivetési lajstromok hiányában nem lehet megállapítani, hogy a házbirtoko­ sok milyen arányban éltek ténylegesen is házaik bérbeadásából. A z mindeneset­ re valószínűsíthető, hogy a több házzal bíró személyek azok egy részét bérbe adták. Nyíregyházán is voltak olyan építési vállalkozók, akik házakat bérbeadási vagy eladási szándékkal építettek. Ebbe a „típusba" sorolható Friedmann Sélig, Tóth Pál vagy özv. Barzó Mihályné. Természetesen nem fővárosi mértékű ma­ gánépítkezések zajlottak, a kisvárosi igények kisvárosi méreteket hoztak létre, így a bérházak nagy része földszintes, esetleg egyemeletes épület volt. A „nagyvárosias", többemeletes bérházak sem hiányoztak a városból, ezek építte­ tői azonban nem magánszemélyek, hanem közületek - egyházak, bankok, víz­ szabályozó társulatok - voltak; csak ezek rendelkeztek ugyanis az ehhez szük­ séges tőkével. A házbirtokosok másik csoportját azok alkották, akik nem vállal­ kozásszerűen építkeztek, hanem vásárlás vagy öröklés révén jutottak házingat­ lanhoz, s az általuk nem használt házakat bérbe adva hasznosították. A házvá­ sárlás esetükben is tudatos befektetés volt: a jelentős kereskedők, kisebb rész­ ben iparosok és értelmiségi foglalkozásúak, j ö v e d e l m ü k nagy részét - egyéb le­ hetőség h í j á n - házingatlanba fektették. A z előbbiek jellegzetes képviselői Háuffel Lajos és Marschalkó Lajos, utóbbiaké pedig dr. K o v á c h Elek. O 1927ben és 1930-ban m é g mint királyi közjegyző szerepelt, ám a legnagyobb tételt már ekkor is a házadó jelentette, igaz, keresete meghaladta a házadóalapját. 1940-ben, immár nyugdíjba vonulása után, házbirtokosként szerepel, és némi földadón kívül csak a Bessenyei téren lévő emeletes háza után fizetett adó sze­ repelt a neve mellett. Jellemző csoportot alkottak azok az - elsősorban özvegy nők, akik j o b b á r a öröklés útján lettek házbirtokosok, és jelentek meg a legna­ gyobb adófizetők között. Tulajdonképpen egyik kategóriába sem sorolhatók a Dessewffyek, akik a királytelki kastélyuk és egyéb külterületi házingatlanaik után fizettek aránylag sok házadót. Kizárólag az általános kereseti adó alapján 1927-ben m é g 14, 1930-ban v i ­ szont m á r csak 2, 1940-ben pedig 3 személy került volna a legnagyobb adózók közé. A város legnagyobb keresettel rendelkező polgárai ezek alapján tehát csak a legelső évben vizsgálhatók. 1927-ben a 14 személy mindegyikénél az összes adó több mint a fele a kereseti adóra esett, a kereseti adóalapjuk részesedése pe­ dig m i n i m u m 83 % volt. Heten voltak kereskedők, ami arra enged következtet­ n i , hogy a húszas évek végén kétségkívül a kereskedelmi tevékenység révén le­ hetett leginkább nagy keresetre szert tenni. Ezen belül is elsősorban a méteráru­ val, ruházati termékekkel, divatáruval való kereskedés volt a legjövedelmezőbb, így a névsorban található Lichtenberg Sándor cipő-, valamint Gaál József és Rotschild Sámuel divatkereskedők, valamennyien a főtéren rendelkezetek üzlet­ tel. Ezzel szemben a múlt századi nagy kereskedő-vagyonokat megteremtő, de m é g a századfordulón is jelentősnek mondható terménykereskedelem végképp elvesztette fontosságát. A fűszerkereskedőket is mindössze egy személy,

Rosenthal Gyula képviselte. Nagy bevételt biztosított a vendéglátóipar is: Papp Lajos, a főtéren lévő Korona bérlője 1926-ban a legtöbb általános kereseti adót fizette a városban, de jelentős összeg után adózott a vasútállomás vendéglőjét üzemeltető Kurcz József is. A bérlőként egyedül a több mint 1000 holdon gaz­ dálkodó Klár Sándor szerepelt ebben a sorban, ami egyaránt utalhat a föld ke­ vésbé j ö v e d e l m e z ő voltára, és a nagyobb bérletek hiányára Nyíregyháza határá­ ban. A legtöbb kereseti adót fizetők között szerepelt m é g egy ügyvéd, egy or­ vos, egy gyógyszerész és egy mérnök, ami azt jelzi, hogy az értelmiségi tevé­ kenység csak kivételes esetekben érte el a j ó l m e n ő kereskedők j ö v e d e l m e z ő s é ­ gét. A 14 legnagyobb általános kereseti adót fizető személyből 7 csak ebben az évben szerepelt a virilisek között, döntően olyanok, akik egyáltalán nem, vagy csak elenyészően kevés házadót fizettek, így pusztán kereseti adójuk a későbbi­ ekben m á r nem volt elegendő a legnagyobb adózók közé kerüléshez. ( A kivételt Rotschild Sámuel jelentette, ő 1927-ben a harmadik legtöbb házadót fizette a fő keresők között.) Ezt alátámasztja, hogy a később is szereplők egyike sem kizá­ rólag a kereseti adójuk alapján került fel. A z 1930-as lista alapján a város két legnagyobb kereseti adózója Várallyay Sándor mérnök és Kovács László útépí­ tési vállalkozó csak ebben az évben szerepeltek a virilisek között, csakúgy mint 1940-ben Rózsavölgyi László ügyvéd és Hegedűs A n d r á s húsiparos, T ó t h Pál építőmester viszont m á r 1930-ban is virilis volt. Habár az utóbbi két évben csu­ pán kettő illetve h á r o m legnagyobb kereseti adózó szerepelt a virilisek között, az mindenesetre megállapítható, hogy a kereseti adó illetve a kereső tevékeny­ ségekből származó j ö v e d e l m e k tekintetében nem volt meg az az állandóság, személyi folytonosság, mint az ingatlanbirtokkal kapcsolatban. A z alkalmazot­ tak kereseti adója nem játszott számottevő szerepet a legnagyobb adók között, évente két-három virilis fizette mindössze, vagyis a Nyíregyházán fizetett al­ kalmazotti javadalmazás csak a legritkább esetben tette lehetővé az illető virilis tagságát. Nyíregyházán tehát elsősorban a h á z a d ó alakította a virilisek névsorait. Azok aránya, akiknél a házadó egyedül vagy m á s adónemekkel együtt közrejátszott a virilis taggá válásban, m á r 1927-ben is megközelítette a kétharmadot, 1930-ban viszont m á r 91 %, de m é g 1940-ben is 85 % volt. A földadó az egyes é v e k b e n a listán szereplők ötödének, 12 %-ának, majd több mint a negyedének a felkerülé­ sében játszott közre. A kereseti adó súlya ebből a szempontból is egyre kisebb lett, hiszen 1927-ben m é g a virilisek majdnem felének bekerülésében szerepet játszott, addig a későbbiekben ez az arány 35 %-ra majd 30 %-ra csökkent. Ezen a d ó n e m jelentőségének kisebbedését mutatja az is, hogy a kizárólag ingat­ lanbirtok után fizetett adóval (azaz házadóval és/vagy földadóval) listára kerü­ lők aránya az 1927-es 52 %-ról 68 %-ra majd 72 % fölé nőtt. Ez, mint arról m á r többször volt szó, az ingatlanok után fizetett adók eleve magasabb kulcsai mel­ lett a községi pótadó behozásával, illetve kulcsának emelkedésével m a g y a r á z h a -

tó, amellett természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a kereseteknek a válság n y o m á n bekövetkezett csökkenését sem. A házbirtok jelentőségét mutatja, hogy nemcsak sokan fizettek utána adót,, hanem egy-egy évben a nagyszámú házadózó virilis legkevesebb 44 %-a csak ez alapján is virilis lett volna, s majd kétharmaduk (1930-ban viszont 98 %-uk!) bekerülésében szerepet játszott ez az adónem. Ez nem véletlen, hiszen a listán megjelenők, m é g ha nem is házaik bérbeadásából éltek, többnyire a város k ö z ­ pontjában lévő nagyméretű lakóházakkal rendelkeztek. Viszonylag sokan fizet­ tek földadót is, á m a felkerülésben ehhez képest j ó v a l kisebb volt a szerepe: a földadózó viriliseknek csak kevesebb mint harmada (1930-ban csak ötöde) ese­ tében jött számításba, míg a csupán ez alapján bekerülők száma m é g kisebb volt. Ennek az lehetett a magyarázata, hogy a város jelentős házbirtokosai, ke­ reskedői közül viszonylag sokan rendelkeztek kisebb földbirtokkal, általában szőlővel, gyümölcsössel: az ezek utáni földadó elenyésző volt, á m a tulajdonos virilis tagsága következtében megjelent a névsorokban. A z általános kereseti adó súlya 1926-ban m é g nem nagyon maradt el a házadóétól: az ezt fizetők majd háromnegyedénél szerepet játszott a taggá válásban, m í g több mint egy­ harmaduk kizárólag ez alapján is felkerült volna. A másik két évben azonban önállóan m á r nem volt számottevő, á m a házadóval együtt viszonylag jelentős maradt: a kereseti adót fizető virilisek 55-56 % - á n a k felkerüléséhez ez az a d ó ­ nem is kellett. A harmincas években tehát a város nagy j ö v e d e l e m m e l bíró ke­ reskedői, iparosai, ügyvédei stb. csak abban az esetben lehettek virilisek, ha j e ­ lentős ház- (ritkábban földtulajdont birtokoltak. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a legnagyobb adózók közötti szereplés nem pusztán az illető vagyoni j ö v e d e l m i viszonyainak a függvénye volt, hanem nagyban hozzájárultak az adórendszerben és a virilizmus törvényi szabályozá­ sában rejlő körülmények is. Kétségtelen, hogy a listákon szereplő legnagyobb adózók feltétlenül a város legvagyonosabb, legnagyobb j ö v e d e l e m m e l rendel­ kező polgárai közé tartoztak, á m a listákon az összes adó alapján megjelenő sor­ rendet nem szabad abszolút értékűnek felfogni. Tisztában kell lennünk egyrészt azzal, hogy a virilis listákon nem jelentek meg a m á s adónemek alá vont vagyo­ nok és j ö v e d e l m e k , másrészt hogy a különböző adókulcsok miatt a listákon megjelent adók alapján is igen viszonylagos névsorok jöttek létre. Akkor, ami­ kor Nyíregyháza virilis elitjéről beszélünk, ezeket mindenképpen szem előtt kell tartani.

Foglalkozási csoportok A z adófajták arányának és a listákon feltüntetett foglalkozási kategóriák össze­ vetéséből egyrészt a nagyobb foglalkozási csoportok jövedelmi és vagyoni szerkezetére következtethetünk, másrészt a virilis névsorokban alkalmazott fog­ lalkozási megjelölések viszonylagos voltát is megmutatja. 1927-ben a kereske-

dők alkották a legnagyobb csoportot, őket az értelmiségiek és a földbirtokosok követték. 1930-ban a házbirtokosok váltak a jellegadó csoporttá, mellettük a ke­ reskedők őrizték m é g meghatározó szerepüket. 1940-re ismét változott a k é p , a házbirtokosok mellett, őket megelőzve az értelmiség lett létszámában a legna­ gyobb csoport. Jelentősen növelte súlyát a földbirtokos csoport, ezzel szemben megfigyelhető a kereskedők szinte teljes súlytalanná válása. Foglalkozási

földbirtokos bérlő házbirtokos kereskedő iparos értelmiségi Összesen

1927 személy % 12 19,35 1 1,61 9,68 6 19 30,65 10 16,13 14 22,58 100 62

Foglalkozási

földbirtokos bérlő házbirtokos kereskedő iparos értelmiségi

1930 % 10,61 1,52 34,85 22,73 15,15 15,15 100

személy 7 1 23 15 10 10 66

csoportok egyenlő

1927 személy % 11 23,40 1 2,13 10,64 5 14 29,79 6 12,77 10 21,28

csoportok

létszámú

(47) virilis

1930 személy 5 1 17 11 6 7

1940 személy % 11 23,40 0 0 27,66 13 2 4,26 7 14,89 14 29,79 47 100

% 10,64 2,13 36,17 23,40 12,77 14,89

esetén

1940 személy % 11 23,40 0 0 13 27,66 2 4,26 7 14,89 14 29,79

1927-ben a 12 földbirtokos közül 8 csak földadója alapján is virilis lett vol­ na, további egy személynél ehhez m é g a házadója is szükséges volt. Ez azt j e ­ lenti, hogy három „földbirtokos" esetében a birtok egyáltalán nem játszott sze­ repet az illető virilis tagságában: főleg Csengery Gyula és özv. Barzó M i h á l y n é tekinthető ebből a szempontból inkább házbirtokosnak. Ugyanakkor Kausay T i ­ bor gazdasági felügyelő a névjegyzék szempontjából sokkal inkább földbirto­ k o s k é n t j e l e n t meg. 1930-ban a 7 földbirtokosból csak h á r o m számára lett volna elég ö n m a g á b a n a bekerüléshez, további kettőnél pedig m á s a d ó n e m e k k e l együtt. Tehát két másik személy birtoka után fizetett adók nélkül is virilis lett volna; főleg Liptay Jenő földadója volt elhanyagolható. 1940-re 11-re nőtt a földbirtokosok száma, amiben szerepet játszott, hogy Dessewffy E m i l halálával m a g á n b i r t o k a három fiára szállt, akik valamennyien a legnagyobb a d ó z ó k közé kerültek, ráadásul Aurél révén a hitbizomány utáni adó ismét megjelent a listán.

(Dessewffy Aurél 1929-ig, majd 1934-től szerepelt a legnagyobb adófizetők névjegyzékében.) Ebben az évben a földbirtokosoknak a névsorra kerülésében már nagyobb volt a földadó szerepe: a 11-ből 7 személynél önmagában, n é g y tirpák gazdánál pedig házadóval együtt elég volt a virilis tagsághoz. A „földbirtokosok" és a földadó némi „távolságának" a legnagyobb adófize­ tők névjegyzékén két oka lehetett. Elsősorban a tirpák gazdák esetében figyel­ hető meg, hogy az illető főként gazdálkodással foglalkozott, birtoka azonban ö n m a g á b a n nem volt elég a virilis tagsághoz, ahhoz szükség volt a város belte­ rületén lévő háztulajdonra is. Ezzel kapcsolatban érdemes kitérni a foglalkozási megjelölés esetlegességére. A m ó d o s a b b tirpák gazda tipikus képviselője, a he­ l y i kisgazda-társadalom egyik vezető személyisége, Szmolár Mihály házadója minden é v b e n két-háromszorosa volt a földadójánál (1930-ban például 251 P föld- és 834 P házadó), mégis minden esetben „kisgazdaként" szerepelt; ezzel szemben a nem kevésbé „tipikus" Zomborszky János 1930-ban házbirtokosként szerepelt, noha 565 P házadó mellett 350 P földadót fizetett. M á s esetben olya­ nok lettek földbirtokosként felvéve, akik ugyan jelentős birtokkal rendelkeztek, de N y í r e g y h á z a határain kívül. Liptay Jenő 1930-ban ezer pengőt messze meg­ haladó házadóval szemben mindössze 5P földadót fizetett, á m minden bizony­ nyal a szomszédos Nyírpazonyban elterülő 314 holdas gazdasága után földbir­ tokosként nevezték meg. Mindkét esetben arról van szó, hogy a közéletben bir­ tokosként, gazdaként ismert, hivatalosan is ilyenként nyilvántartott s z e m é l y e k valójában adójuk nagyobb részét m á r nem ezen jogcímen fizették, és valószínű­ síthetően j ö v e d e l m ü k n e k nagyobb részét is házaik bérbeadásából nyerték. (Egy 1931-32 körüli háztulajdonos-összeírás szerint Liptay Jenő nevén kilenc, Szmolár Mihály nevén is több, részben bérbe adott épület v o l t . ) 1927-ben 6 „magánzó", azaz házbirtokos szerepelt a virilisek között, vala­ mennyien szinte csak házadót fizettek, és értelemszerűen csak ezzel is virilisek lettek volna. 1930-ra a házbirtokosként megjelölt személyek száma m e g n é g y ­ szereződött, á m annyiban nem történt változás, hogy a 23-ból 21-nek a b e k e r ü ­ léséhez kizárólag a házadó is elég lett volna. (További kettőnek ehhez a h á z a d ó is szükségeltetett.) Hasonló volt a helyzet 1940-ben is: mind a 13 házbirtokos a házadóval lett virilis. Láthattuk ugyanakkor, hogy a házbirtoknak ennél j ó v a l nagyobb volt a szerepe a listára kerülésben. A három névjegyzék alapján levon­ hatjuk azt a következtetést, hogy a legnagyobb adófizetők névjegyzékében csak azokat tüntették fel „házbirtokosként", akik ezen kívül egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható összegű m á s adófajtát (elsősorban akkor is földadót) fizet­ tek, m í g azokat, akik akár elenyésző nagyságú kereseti adót is fizettek, aktív foglalkozásának megfelelően sorolták be. Vagyis a város vagyonos kereskedőit, iparosait m é g akkor is ekképpen tartották számon, ha az üzlettől m á r jórészt visszavonultak, és a legnagyobb adófizetők között elsősorban m á r házbirtokos­ ként jelentek meg. Itt is találkozhatunk következetlenségekkel, amit az alábbi 27

SZSZBML, V. B. 192. H/l. doboz, 2.cs.

p é l d á k is megmutatnak: 1930-ban Pisszer János építőmester vagy Wirtschafter O t t ó vaskereskedő által fizetett házadó összege messze meghaladta a Palicz P á l által fizetettét, ráadásul az összes adón belüli aránya is nagyobb volt, mint Palicznál, m é g i s az utóbbit házbirtokosként tüntették fel. Noha a h á z a d ó alapján a virilisek közé kerülők száma minden évben j ó v a l magasabb volt annál, ahányan a foglalkozási rovat szerint is „házbirtokosként" szerepeltek, ez utóbbiak súlyának változása arányaiban j ó l kifejezi a háztulajdon szerepének változását a legnagyobb adófizetők névsorának kialakulásában. í g y megfigyelhető, hogy 1927-hez képest 1930-ra a súlyuk növekedett, amit nagy részben a községi pótadó bevezetése, valamint az ideiglenes mentességet élvező házadónak a listán való megjelenése magyarázza, amellett természetesen maga a házadó és m é g inkább a házadóalap összegének növekedését is tapasztalhat­ j u k . Az adókulcs csökkenése, a háztulajdon j ö v e d e l m e z ő s é g é n e k csökkenése, de mindenekelőtt a zsidó házbirtokosok kizárása abban is megmutatkozott, hogy 1939-re a házbirtokosként megjelölt virilisek száma is csökkent. 1927-ben a 19 kereskedőből 7 kizárólag a - vélhetően kereskedelmi tevé­ kenysége után fizetett - általános kereseti adóval is virilis lenne, m í g további 5nek ehhez h á z a d ó , egynél pedig m é g földadó is kellett. Ez azt jelenti, hogy 6 „kereskedő" virilis tagságához a kereső tevékenység egyáltalán nem volt szük­ séges. (Két személy m é g kereseti adót sem fizetett.) 1930-ban a kereskedelmi tevékenység ö n m a g á b a n m á r nem volt elég a legnagyobb adófizetők közé kerü­ léshez: a 15 személy közül 7 az általános kereseti adó és házadó révén került fel a listára, 8 személynél pedig a kereseti adó m á r egyáltalán nem játszott szerepet a virilis tagságukban. 1940-ben a kereskedők szám drasztikusan lecsökkent, aminek okát elsősorban a zsidó virilisek kizárásában találhatjuk. A két személy bekerüléséhez a kereseti és a házadó együttesen járult hozzá. A z adónemek sze­ repének változása tehát jelentkezik a kereskedők között: m í g az 1929-es k ö z ­ igazgatási reform előtt ö n m a g á b a n a kereskedelmi tevékenység, illetve az utána fizetett kereseti adó m é g sok esetben elég volt ahhoz, hogy a kereskedők a leg­ nagyobb adófizetők közé kerüljenek, a reform után azok a kereskedők, akik számottevő háztulajdonnal nem rendelkeztek, nem lehettek virilisek. Feltételez­ hető persze, hogy a háztulajdonukra szükséges tőkét kereskedelmi tevékenysé­ gükből teremtették elő: a reform tehát az újonnan felállított, gyors sikereket el­ könyvelhető kereskedelmi üzletek tulajdonosai számára nehezítette meg a beke­ rülést, a t ö b b éves, évtizedes üzlettel rendelkező, a kereskedelemből származó tőkét részben házingatlanba fektető, ezáltal a városhoz jobban kötődő s z e m é ­ lyek tagságát kevésbé érintette. Némi változás megfigyelhető az egyes kereske­ delmi ágak képviseletének változásában is. Talán nem véletlen, hogy azok fog­ lalkozása, akiknél nemcsak a házadó, hanem a házadóalap is meghaladta a kere­ seti adó alapját, csak általánosan „kereskedőként" lett meghatározva. Rajtuk kí­ vül 1927-ben a kereskedők és kereskedő-házbirtokosok között a divatárut és más ruházati terméket forgalmazók alkották a legnagyobb csoportot, de mellet­ tük a fűszer-, valamint a bor- és sörkereskedőknek is nagy volt a súlyuk. 1930-

ban viszont a háztartási és berendezési cikkekkel (bútor, vas, üveg) és gépekkel kereskedők határozták meg a réteg arculatát. 1940-ben aztán egy gép- és egy festékkereskedő került a listára. 1927-ben a 10 iparos foglalkozású közül az ugyancsak vélhetően ipari tevé­ kenység után fizetett kereseti adó 7 személynél játszott szerepet a virilis tagság­ ban, ebből kettőnél kizárólag ez is elég lett volna. Vagyis h á r o m iparos ilyen jellegű tevékenysége a virilis tagság szempontjából elhanyagolható volt, közü­ lük Lakner Béla pékmester m é g csak kereseti adót sem fizetett. 1930-ra az ipa­ rosok bekerülésében "csökkent az általános kereseti adó szerepe: a 10-ből most csak 6 személynél játszott közre a bekerülésben, igaz, a kereskedőktől eltérően m é g maradt olyan ipari vállalkozó (Kovács László), aki ipari tevékenysége utá­ ni kereseti adójával lett virilis. 1940-re ismét változott a helyzet: a 7 iparos k ö ­ zül már csak Pisszer János építőmester bekerüléséhez nem volt szükség a kere­ seti adóra, ráadásul a 6-ból 2 személy csupán ezen a d ó n e m m e l is virilis lett v o l ­ na. Megállapítható, hogy a zsidó tagok kizárásáig jóval kevesebb iparos került be, mint kereskedő, ráadásul az ipari tevékenységből származó j ö v e d e l e m m á r 1929 előtt is jobbára csak a háztulajdonnal együtt volt elegendő a legnagyobb adófizetők közé kerülésben. Az is igaz azonban, hogy 1929 után is akadt egy­ két olyan ipari vállalkozó, akik kiugróan magas j ö v e d e l m ü k után adóztak, így pusztán ezáltal is virilisek lettek volna. Nyíregyházán az ipar nem tartozott a nagy vagyonokat teremtő ágazatok közé, az esetleges nagyobb üzemek pedig társasági formában - és általában közületi tulajdonban - m ű k ö d t e k . Nem vélet­ len tehát, hogy a virilisek között szinte kivétel nélkül a közvetlenül a helyi igé­ nyek kielégítésére szolgáló, a helyi vásárlóerő mellett is viszonylag j ö v e d e l m e ­ ző vendéglátóipar illetve építőipar és élelmiszeripar voltjelen. í g y a legnagyobb adófizető iparosok többsége a húszas évek végén a vendéglátóiparból és részben (1930-ban) az építőiparból érkezett, a harmincas évek végén viszont az építő­ iparhoz a húsipar zárkózott fel. Jellemző, hogy csupán a - gyaníthatóan az ipari tevékenységéből származó j ö v e d e l m e után fizetett - általános kereseti adóval is a legnagyobb adózók közé került volna 1927-ben két vendéglős, 1930-ban egy útépítő vállalkozó, 1940-ben pedig egy építész valamint egy hentes és m é s z á ­ ros. A z értelmiségiek száma 1927-ben 14 volt, közülük a szabadfoglalkozásúnak számító 8 személy fizetett általános kereseti adót, ami valamennyiük esetében hozzájárult a bekerülésükhöz, ráadásul négy személy csupán ezzel az a d ó n e m ­ mel is virilis lett volna. A z alkalmazotti jellegű értelmiséghez 6 személy sorol­ ható, á m egyikük neve mellett sem szerepel az alkalmazottak kereseti adója: két lelkész és egy tisztviselő a háza, egy gazdasági felügyelő pedig földje után lett virilis (két másik lelkész adója nincs részletezve). Ebből arra lehet következtet­ n i , hogy az alkalmazotti kereseti adót nem számították be a virilisek adójába. (Nem valószínű ugyanis, hogy a jelzett személyek alkalmazotti keresetük után nem fizettek volna ilyen adót.) 1930-ra az értelmiségi csoport létszáma 10-re csökkent, a döntő többséget m é g inkább a szabadfoglalkozásúak alkották: 9

személy fizetett általános, kettő pedig alkalmazotti kereseti adót (Klekner Kár­ oly kórházigazgató-főorvos mindkettőt). K é t személy, Várallyay Sándor mér­ nöki tevékenységéből, M i k l ó s s y István görög katolikus p ü s p ö k pedig lelkészi javadalma után élvezett j ö v e d e l m e ö n m a g á b a n elég volt a virilis tagsághoz. T o ­ vábbi 4 személy kereseti adója a házadóval együtt játszott közre a bekerülésben. 1940-ben az értelmiségi foglalkozású virilisek aránya minden korábbinál maga­ sabb lett, á m ebben az é v b e n m á r csak egy ügyvéd j ö v e d e l m e volt elég ö n m a ­ gában is arra, hogy ezáltal virilis legyen, ugyanakkor 7 személy értelmiségi ke­ resete utáni adója nélkül is felkerült volna a listára. A legnagyobb csoportot az értelmiségen belül 1927-ben a lelkészek ( p ü s p ö ­ kök, kanonokok), a másik két évben az ü g y v é d e k alkották, mellettük szerepelt egy-két orvos, gyógyszerész, közjegyző, mérnök, tisztviselő, sőt 1940-ben egy tanár is. A két világháború közötti Nyíregyházán tehát elsősorban a j o g á s z ­ értelmiségnek, illetve egyes vagyonos szabadfoglalkozásúaknak volt lehetősége a legnagyobb adózók k ö z é kerülni, az alkalmazotti juttatások ezt nem tették le­ hetővé. Rendkívül érdekes ebből a szempontból a lelkészek virilis tagsága. A z 1929-es reformot m e g e l ő z ő e n szinte valamennyi felekezet papja szerepelt a legnagyobb adózók között, ezt követően viszont m á r kivételnek számítottak. 1927-ben mind Geduly Henrik evangélikus, mind pedig M i k l ó s s y István görög katolikus p ü s p ö k föld- és házadóval került a virilisek közé, ami nagy valószínű­ séggel nem az ő, hanem az egyházuk tulajdona volt, á m a legnagyobb adófize­ tők névjegyzékének összeállításánál az ő adójukba számították. (Énekes János római katolikus és Ruttkay Gyula görög katolikus kanonok adója a listán nem volt a d ó n e m e k szerint részletezve.) 1930-ban már csak egyetlen személy, Miklóssy István szerepelt a virilisek között, annak ellenére, hogy Énekes János 1927-es adója most is b ő v e n elég lett volna a bekerüléshez. Miklóssy adóját eb­ ben az é v b e n teljes egészében az alkalmazotti kereseti a d ó tette k i , úgy tűnik te­ hát, hogy a korábbi javadalmainak pénzben kifejezett összege után került fel a listára. 1940-ben ismét kizárólag a görög katolikus püspök, most D u d á s Miklós szerepelt a virilisek között, neve mellett azonban - jelentéktelen földadó mel­ l e t t - j e l e n t ő s nagyságú h á z a d ó szerepelt, m í g alkalmazotti kereseti adója meszsze elmaradt Miklóssy 1930-as összegétől. Látható tehát, hogy a legnagyobb adófizetők névjegyzékének összeállítása során még ugyanazon személy, vagy ugyanazon pozíció esetében is nagyfokú következetlenségek figyelhetők meg. 28

Jóval hangsúlyosabb az ügyvédek, és általában a j o g á s z s á g súlya az értelmi­ ségen belül, ha az összes oklevele alapján kétszerezett adóval szereplő virilist vesszük figyelembe. A j o g i oklevéllel rendelkezők aránya 1927-ben 37, 1930ban 44, 1940-ben pedig 39 % . A z orvosi és gyógyszerész oklevél súlya fokoza-

A M . kir. közigazgatási bíróság 1897. évi 917. sz. határozata értelmében a lelkészek javadalmát képező ingatlanvagyon után fizetett egyenes adót a haszonélvező lelkész javára kell számba venni, tekintet nélkül a telekkönyvi tulajdonosra. (Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye, Új folyam I . Bp., 1900. 164-165.)

tosan csökkent (21-ről 13, illetve 14-ről 3,7 %-ra), a gazdasági oklevéllel bíró­ k é h o z hasonlóan, akik a húszas évek végén m é g több mint 11 %-kal szerepel­ tek, á m 1940-ben arányuk a 2 %-ot sem érte el. 1927-ben a 43 kétszerezettből 42, 1930-ban a 34-ből 33, 1940-ben pedig az 53-ból 43 személy esetében vala­ milyen oklevél alapján került sor az a d ó kettőzésére. ( A z első két évben egy-egy kamarai tag szerepelt, m í g az utóbbi évben a kétszerezések jogalapjának 15 %-a a tűzharcosság, 3,7 %-a pedig a vitézi c í m volt.) Ezen kibővített létszámú virilis értelmiségnek legkevesebb 28 %-át (1930-ban egyharmadát) az ü g y v é d e k tették k i . M á s o d i k legnagyobb csoportot az orvosok alkották: a húszas évek végén arányuk meghaladta a 21 %-ot, 1940-ben viszont 16%-ra csökkent. 1927-ben a gyógyszerészek (14 % ) , 1940-ben pedig a tanárok (11,6 % ) súlya volt m é g j e ­ lentős. A z adómegoszlás arra utal, hogy a kétszeres adóbeszámítás elsősorban azoknak az értelmiségi foglalkozású személyeknek kedvezett, akik aránylag j e ­ lentős kereseti adót fizettek, ám nem voltak olyan tehetősek, hogy számottevő háztulajdonuk legyen. (Hiszen azok, akik egyszeresen is virilisek lettek volna, nagyobb házbirtokkal rendelkeztek.) Mindazonáltal a házbirtok jelentőségét főleg az 1929-es reform után - nem szabad lebecsülni a virilis tagság szem­ pontjából a kétszeres adóbeszámítással rendelkezők esetében sem.

*** A vizsgálat egyik fő tapasztalata az, hogy az 1929-es közigazgatási reform által elrendelt változások nagymértékben megnövelték a házadó arányát a virilisek összes adójában. Noha a házbirtok súlya a legnagyobb adófizetők vagyoni­ j ö v e d e l m i szerkezetében m á r 1929 előtt sem volt csekély, a reform n y o m á n j e ­ lentősége tovább nőtt. Másképpen fogalmazva: m í g korábban a jelentősebb házbirtokkal rendelkezők esélyei j ó v a l nagyobbak voltak a bekerülésre, 1929 után az ezzel nem rendelkezők esélyei szinte a nullára csökkentek. Ez m é g ak­ kor is igaz, ha tudjuk, hogy az eltérő adókulcsok miatt ez a nagy különbség az egyes adóalapok összevetésénél már nem jelentkezik. Nemcsak a házadó aránya nőtt meg a listán, hanem a házbirtokosok száma is ugrásszerűen megnőtt a re­ form nyomán. Á m éppen itt, a jegyzékek foglalkozási kategóriáival kapcsolat­ ban fogalmazhatjuk meg a másik fő tapasztalatot. Ezek szerint a foglalkozási meghatározások csak nagyon nagy vonalakban, hozzávetőlegesen utalnak az i l ­ lető virilis vagyoni-jövedelmi alapjára. A z elemzett részletes j e g y z é k e k alapján megállapíthatjuk, hogy - legalábbis a két világháború között, de a húszas évek közepétől mindenképpen - a házbirtok szerepe jóval nagyobb a virilisek vagyo­ nában, mint azt a „házbirtokosok" száma mutatja. Azaz a kereskedők, iparosok, értelmiségiek, sőt a földbirtokosok egy részének a virilis tagságában a házbirto­ kuk nagy (1929 után fő-) szerepet játszott. A húszas-harmincas években tehát nagyon ritka volt Nyíregyházán az olyan kereskedő vagy értelmiségi, amely pusztán a keresete révén virilis lehetett volna. Ezt a nyíregyházi legnagyobb adófizetők további kutatásánál mindenféleképpen figyelembe kell majd venni.