Galambos Sándor NYÍREGYHÁZA A „FORRADALOM ÉS KIEGYEZÉS VÁLASZÚTJÁN" (1860-1861)
1
A magyar történelemben az 1860-186l-es rövid periódus szép, lelkesítő, szabad pályákat nyitó és reménnyel kecsegtető volt. Magyarország hosszú elnyomatás után ekkor érkezik el a forradalom és kiegyezés válaszútjához. A súlyponti kérdést a függetlenség, az alkotmányosság képezte. A megpezsdülő országos közhangulat részévé vált az, hogy a különböző településeken élők igen fontosnak tartották saját korábbi önkormányzatuk visszaállítását. A dolgozatban Nyíregyháza önkormányzatának 1860-1861. évi újjászervezését, tágabb értelemben a varos lakóinak polgári öntudatra ébredését kívánom be mutatni. Ebben a folyamatban különösen az lehet érdekes számunkra, hogy az át alakulás milyen legitimációs bázison ment végbe, az illegitim formák honnan me rítették az erőt, milyen kiváltó okok játszottak közre a változások formálásában, mi lendítette tovább az eseményeket. Az amúgy is rövid alkotmányos időszakban e szempontból a legérdekesebb az 1861. februári önkormányzati és országgyűlési választásokig terjedő szakasz, hiszen a városlakók ekkor tették meg a legtöbb lé pést mozgásterük kibővítésére jogosítványaik kiharcolására. A helyi történések hátterét az országban zajló események adták. Mint ismeretes, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Magyarország el vesztette függetlenségét, abszolutista módszerekkel kormányozták. Az önkény uralmi rendszer azonban az 1850-es évek végén megingott. Ferenc József 1859 nyarán vereséget szenvedett az olasz-francia csapatoktól. Megélénkült a Kossuth vezette emigráció is. Itthon óriásira nőtt az államadósság és a költségvetési hiány. Altalánossá vált az adómegtagadás. Az egyre fenyegetőbbé váló hazai helyzetet a konzervatívok vezére, gr. Dessewffy Emil e szavakkal jellemezte: „Kossuthok és Klapkákból álló ifjú nemzedék nő fel. " A Le Courrier pedig így írt: „Magyar ország lázban ég, várakozási és reménykedő lázban. * Az 1859. szeptember elején kibocsátott protestáns pátens országos engedetlen ségi mozgalmat váltott k i . A protestáns egyházak helyzete valóban rendezésre szo rult. De az egyházak belső autonómiáját erősen korlátozó, ráadásul felülről oktro jált pátens ellen majdnem az egész nemzet tiltakozott. A reformátusok szinte egy öntetűen, az evangélikusok pedig kb. 60:40 %-os arányban utasították el. Ez utóbbi 3
Szabad György kifejezése nyomán. Erről a rövid periódusról részletesen szól Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a X V I I I XIX. században. Budapest, 1982. 88-103. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-1861). Budapest, 1967. 9-10. Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955. (a to vábbiakban Lukács L., 1955.) 182. 1
2
3
4
felekezetnél is csupán a nemzetiségi területek egyházközségei fogadták el a ren delkezést. Az itthoni közvéleményre lelkesítőleg hatottak Garibaldi harci sikerei. Az ön kényuralommal fegyveresen szembeszálló olasz hazafi példájának hatására itthon is egymást érték a tüntetések, a nemzeti szellemű megmozdulások. Az uralkodó a felizzó szenvedélyeket 1860 őszén az Októberi Diplomával kí vánta elcsitítani. Az általa új alkotmánynak tekintett Diploma többek között meg engedte a magyar országgyűlés újbóli működését, helyreállította a megyerendszert, nem rendelkezett viszont a helyi igazgatásról. 1860-ban már látható volt, hogy a településeken az abszolutisztikus éra felülről kinevezett és erősen korlátozott közigazgatási szerveinek napjai meg vannak számlálva. Természetesen 1849 és 1860 között az alsó fokon is működött a köz igazgatás, csak az önkormányzatiság szenderült mély álomba, mert a községi tes tületek tagjait nem a választópolgárok hatalmazták föl, hanem a hatalom válasz totta ki. Az ügyintézés szakszerűségi foka emelkedett ugyan, közelített a nyugati, különösen osztrák szisztémához, de mivel a különböző testületek tagsága nem a polgárok akarata szerint verbuválódott, így Nyíregyháza lakosai is joggal érezték úgy, hogy megfosztották őket korábbi szabadságjogaiktól. Nyíregyházán már 1860. április 30-án érezhetővé vált a változás előszele. A választmányi tanácsülésen ekkor olvasták föl a szolgabírói hivatal (a közvetlen fe lettes hatóság) közleményét, amely tudtul adja, hogy Tregjár Pál polgármestert felmentik hivatalából, s Bodnár István első tanácsost bízzák meg ideiglenesen a te endők vitelével, helyettes polgármesterként. A város élén történt indoklás nélküli személycsere, az új vezető ideiglenes megbízása a felsőbb szervek elbizonytalanodását mutatta. A régi szabályok, mód szerek tarthatatlanságát már felismerték, újakat viszont képtelenek voltak bevezet ni. Ezt a kvázi ex lex helyzetet ismerte föl jó szemmel Bodnár István, és 1849 óta soha nem látott mértékben vonta be a városlakókat a döntésbe. Míg a korábbi választmányi üléseken csak a választmányi tagok és a tanácsno kok vettek részt 15-23 fő közötti létszámban, Bodnár István június 9-re vegyes nagygyűlést hívott össze, amelyen 16 választmányi tag és tanácsnok, valamint 48, név szerint is felsorolt jelenlévő mellett még számos helybeli polgár és birtokos vett részt. A gyűlésen egyetlen nagy fontosságú ügyet tárgyaltak. Arról döntöttek, hogy a nemrég megalakult Szabolcs megyei Gazdasági Egyletnek 50 hold földet adományoznak, s a város alapító tagként 500 forinttal belép az egyletbe. Hogy ennek a vegyes gyűlésnek mi volt a jogalapja, mire hivatkozva hívták össze, az a jegyzőkönyvekből nem derül k i . Minden bizonnyal a közhangulat, a korszellem volt az ok, mert ekkor már lehetett tudni a kormányzat változtatási 5
6
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. B. 150. Nyíregyháza vá ros községi választmányának iratai, 1854-1860. (a továbbiakban V . B 150.) 1/62. 1860. ápr. 30-i jkv. 26/13. hat. Uo. 1860. jún. 9-i jkv. 40/75. hat. 5
6
szándékairól, bár ezek a törvények meghozatalában még nem öltöttek testet. M i n denesetre ezt a június 9-i gyűlést tekinthetjük az önkormányzati demokrácia kiter jesztésére, a döntési jogok visszaszerzésére, a döntéshozói kör tágítására tett első kísérletnek, az önkényuralom elleni harc próbakövének. Június-július-augusztusban ismét a szűk körű választmányi tanácsülések kö vették egymást. Július 16-án a tagok tudomásul vették a községi bírák megválasz tását, de várták a „/elsőbbségi megerősítést". Szeptember 9-én ismét vegyes nagygyűlésen találkozott a város hetvenhat pol gára. Érdekes, hogy most már a szolgabírói hivatal kiküldöttje is megjelent. Ez ré szint azt mutatja, hogy a közigazgatás felsőbb szintje hajlott a korábbi struktúrától eltérő, szélesebb körű fórum elfogadására, részint azt, hogy kísérletet tett az új forma betagolására. Az elnöklő helyettes polgármester a városnak az utóbbi évtized alatti pénzügyi viszonyait taglalta, s kijelentette, hogy e nagygyűlést az évi költségvetés megvita tására hívta össze. Erre válaszul többen azt nyilvánították ki, hogy ők magukat csupán meghívott polgároknak s nem képviselőknek tekintik. Azt is kimondták, hogy a város ügyei csak a „népképviselet által" intézhetők. A napirenden lévő té mához senki nem szólt hozzá, viszont a megjelentek egyöntetűen határozatba fog lalták, hogy a jelenlegi községi választmányt nem létezőnek tartják, kiegészíteni nem akarják. Ezzel szemben azt követelték, hogy az 1837-es privilégium alapján a 60 tagú „választott közönség léptessék életbe", amely hiányzó tagjait saját maga pótolja, és ideiglenesen ez a testület irányítsa a várost. Annál is inkább, mert ez „a nép választásából vette eredetét", és az 1837-es kiváltságot senki nem vonta vissza. Vessük össze a két vegyes nagygyűlést, a június 9-én és a szeptember 9-én tar tottakat! Az elsőn a meghívott polgárok elfogadták a rájuk kiterjesztett jogkört, és az eléjük tárt fontos ügyeket véleményezték, majd döntést hoztak róluk. A másodi kon már elutasították a jogkiterjesztést, a szintén lényeges kérdésről még tárgyalni sem voltak hajlandók. Ellenben a törvényességhez és a népfelség elvéhez egyszerre ragaszkodva a reformkorban elért jogállás visszaállítását követelték. Az első alka lommal a meghívottak örültek, hogy a város lényeges ügyében a szavukat hallat hatják, másodízben viszont már messzebbre tekintettek. Nem elégedtek meg az őket személy szerint ért lehetőséggel, hanem legitim, választott városi testületet követeltek, 1837-es alapon. Nyíregyháza privilégiált mezőváros lakosai akkor az általános országos helyzetnél lényegesen kedvezőbb állapotban élhettek önkor mányzati jogaikkal. Tehát 1837 reális és előnyös alternatívát jelentett 1860-ban az önkényuralmi állapotokhoz képest, habár a polgári szabadságjogok tekintetében kevesebbet kínált, mint az 1848-as törvények. Az önkényuralom sáncainak lassú elmállásáról tanúskodik, hogy három hónapon belül már a második illegitim gyű lést is megtarthatták, sőt az utóbbin már a felettes hatóság is képviseltette magát. 7
8
7
8
Uo. 1860. júl. 16-ijkv. 33/36. hat. U o . 1860. szept. 9-ijkv.
Szeptemberben még megtartották az időszak utolsó választmányi tanácsülését, de október 22-én már községi képviseleti gyűlést hívnak össze, méghozzá a szep tember 9-i „ egyetemes nagygyűlés " határozata alapján. A formáljogilag legalábbis kétséges megalapozottsággal rendelkező szeptemberi 9-i gyűlés — amit maguk az ottlévők is hangoztattak — októberben már hivatkozási alap: a tekintélyes városi polgárok egyöntetű akaratát fogadták el jogforrásul. Mivel azonban a „meglévő képes egyéniségek száma" nem érte el a hatvanat, a helyettes polgármester értel mes, vagyonos, helybeli polgárok meghívásával egészítette ki a létszámot. A gyűlés meg is kezdte a 60 tagú testület felállítását. Először azt mondták ki, hogy a most létrehozandó új testület ideiglenes lesz, s csak a következő, polgárok által történő választásokig működhet. A legutóbb (még 1837-ben) megválasztott tagokból már csak harminckilencre számíthattak. A jelenlévők elhatározták, hogy titkos szavazással háromszoros jelöltállítással választják ki a teljes létszámból hi ányzó huszonegyet, figyelembe véve, hogy vérségi kötelék a tagok között nem áll hat fenn. Azt is meghatározták, hogy a választást csak a volt képviseleti tagok ejt hetik meg. Miután a meghívott polgárok eltávoztak, nyilvánosan megnevezték a jelölteket. Egyébként nem is ragaszkodtak mereven a háromszoros jelöltállításhoz, mert végül 66 név került föl a listára. A kandidálás során azt is tisztázták, hogy az eddigi tanácstagok és a tisztviselők milyen viszonyba kerülnek az új testülettel. Azt a választ fogalmazták meg, hogy ők szavazati jog nélkül ugyan, de részt vehetnek a gyűléseken. A nyilvános tanácskozásokon pedig minden városi polgár megjelenhet és hozzászólhat. Az új tagok megválasztása után szép pillanatok, az emelkedettség, a nemeslelkűség percei következtek. A képviselők közös akarattal megállapodtak abban, hogy működésük csak ideiglenes és rövid életű lehet, s ezért nem esküt, „hanem a testületi nagygyűlésben az elnök polgármesterreli kézfogás mellett ünnepélyes fo gadást teendenek", hogy legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint fogják előmoz dítani a közösség ügyeit. A kézfogás gesztusa egyszerre fejezte ki a résztvevők szándékát a felelősségteljes ügyintézésre és határozott kívánságukat a törvényes, széles körben választott új testület minél gyorsabb megalakítására. Figyelemre méltó, hogy az átalakulás e lényeges pontján érintetlenül hagyták a helyettes pol gármester pozícióját és személyét is, vagyis a város tekintélyes polgárai megfele lőnek találták eddigi működését, de óvakodtak attól, hogy Bodnárt polgármesterré válasszák meg. Ez is az ideiglenes jelleget bizonyítja. Az első választott közönségi gyűlést hamarosan, már október 26-án megtartot ták. Ekkorra már kiderült, hogy a 21 új tag közé 2 tisztviselőt is beválasztottak, holott ők nem lehetnek testületi tagok. Kiket és milyen elven kooptáltak helyettük? Az egyiket, Krasznay Gábort azon az alapon, hogy az elsőként be nem kerültek kö zül a legtöbb szavazatot kapta. A másikat, Kralovánszky Mórt pedig közfelkiál tással, annak ellenére, hogy nem is szerepelt a jelöltek között. Valószínűleg 9
10
9
10
A névsort lásd a függelékben. SZSZBML, V . B. 150. 1860. okt. 22-i jkv. 86/64. hat.
méltányosságból, korrekcióként lett éppen ő tag, az elöljáróságban hosszú ideje te vékenykedő családja képviselőjeként — Kralovánszky András tisztviselő helyén. A hatékonyság fontos feltételét biztosította az a határozat, amely kimondta, hogy a közzétett kezdési időpont után félórával meg kell kezdeni az ülést, és lega lább 20 tag részvételéhez kötötte az érvényes döntést. Az új testület nagy lendülettel látott munkához, többet ülésezett, mint elődje, többen vettek részt az üléseken, mint korábban. Különösen a bonyolultabb ügyek ben a döntéselőkészítésnél jelentős szerepet játszottak a saját tagokból és a tisztvi selőkből alkalmanként életre hívott bizottságok, amelyek gyakran már a következő ülésre beterjesztették javaslatukat. 1860. október végétől 1861. február közepéig 11 bizottságot alakítottak, s ez 41 személyt érintett. A bizottsági tagok kiválasztá sánál nyilvánvalóan szerepet kapott a szakmai tájékozottság (leggyakrabban a jogi jártasság), de az sem lehet vitás, hogy azok, akiket a legtöbbször jelöltek a külön munkára, tekintélyt élveztek társaik előtt, s ezáltal az átalakulási folyamat helyi vezetőinek tekinthetők. Ötször küldték bizottságba Bodnár Istvánt, Dómján Sámu elt, Garay Mihályt, Májerszky Lajost, Nikelszky Mátyást, hétszer pedig Sztruhár Károlyt. A gazdálkodási és igazgatási ügyeket kivizsgáló bizottság a november 16-i vá lasztott közönségi gyűlésen azt javasolta, hogy a város a kancelláriától kérjen en gedélyt a rendőri ügyek önálló kezelésére, a kisebb ügyekben bíráskodási hatáskör re. A gyűlés a javaslatot elfogadta, de a kancelláriától nem remélvén gyors ered ményt, úgy határozott, hogy — inkább várva néhány napot — a hamarosan kineve zendő Szabolcs megyei főispánhoz fog fordulni. Lehetséges, hogy a város vezetői megsejtettek valamit a két hét múlva bekövet kező eseményekből? Ugyanis az 1859 szeptemberében kiadott protestáns pátens két élesen szembenálló félre osztotta Nyíregyháza legnagyobb, evangélikus egy házközségét. Az autonomisták nem tűrték el az uralkodó beleszólását, hanem ad digi önkormányzatuk fenntartását akarták. A patentalisták elfogadták a nyílt paran csot. Ok főleg a szlovákságukat megtartani akarók közül kerültek ki, és a magyar egyházvezetési dominancia elleni eszközt látták benne. Habár az uralkodó 1860. május 15-én kénytelen volt visszavonni nyílt parancsát, Nyíregyházán nem nyu godtak meg a felhorgadt kedélyek. Olyannyira, hogy november 30-án az autonomisták nagy tüntetést rendeztek, több helyre is kitűzve a nemzeti zászlót. Le akarták szedni a vasútállomás épületén lévő kétfejű császári sast (ezt azonban az egyik tisztviselő — félve a tüntetőktől — már korábban eltávolította), majd es tefelé a városban bezúzták a lojalitásuktól ismert emberek lakásának ablakait. Az adófelügyelőt este 10-kor ugrasztották ki ágyából, hogy térden állva esküdjön meg: 11
12
13
14
Uo. 1860. okt. 26-i jkv. 88/66. hat. Uo. 1860. nov. 16-i jkv. 95/78. hat. Lásd Lukács Ödön: Nyíregyháza története. Nyíregyháza, 1886. 303-308. Lukács Ödön szerint már november 29-én megkezdődött a demonstráció, míg a városi jegyzőkönyv november 30-ra teszi a „szomorú események" kezdetét. E z utóbbit erősíti meg — más forrásból — Lukács Lajos. 11
1 2
13
1 4
„a németeknek kutyája nem leend". A megmozdulás 12 lakásban 470 forintos kárt okozott. A visszavágót az ellenpárt már a következő napon meg kívánta tartani. Ezért a helyettes polgármester december l-jén délután 1/2 5 órára több mint hatvan polgárt hívott össze, hogy a veszélyes helyzetre megoldást találjanak. A gyűlés „a legna gyobb megilletődéssel" megrótta a kihágások elkövetőit, és egy héttagú bizottságot nevezett ki a rend helyreállítására, valamint az atrocitások meggátlására. Felhatal mazták a bizottságot, hogy rendkívüli esetben igénybe vegye az itt állomásozó 5. vértes ezred katonai erejét. Háromfős békéltető delegációt menesztettek a pá tenspárti vezető házához. Elrendelték a kocsmák este 8 órai bezárását, és kijelen tették, hogy „8 órán túl az utcákon lámpás nélkül járni befogatás terhe alatt tiltassék el". A határozatok nem hoztak átütő eredményt, hiszen alkonyattól éjfélig, amikor a katonaság végül kiürítette az utcákat, a pátens hívei 38 házban és az egyház épüle teiben több mint 1000 forintos kárt tettek. December 7-én a községi képviseleti ülésen a helyettes polgármester a decem ber 1-jei eseményeket ismertette, kiemelve „aföldmívelőnép alsóbb és a lakosság legalsóbb osztálya által elkövetett kihágásokat, amelyekben amellett, hogy a váro si békés polgároknál 22 helyen az ablakok beverettek, és több helyen bent a szo bákban is nagy rombolás, sőt tolvajlások történtek, még azon felül három egyén tetemesen megsértetett, egyikének keze töretvén el, másika pedig halálosan veret vén meg." Bodnár István még arról is beszámolt, hogy a felfordulásnak csak a k i rendelt katonai erő tudott véget vetni, s hatvan személyt csuktak börtönbe. A kép viseleti gyűlés határozatában a „reakció és a nemzetiség köpönye alá burkolt sansculottizmusnak" titulálta a kihágásokat, amelyeket a vagyonos, értelmes és j ó zan osztály ellen követtek el. Bodnár István azt állítván, hogy „köztudomás szerint ezen lázongó zavargásnak vége vetve nincsen ", egy tervezetet nyújtott be polgári őrség megszervezésére. Kimondták azt is, hogy a résztvevők elleni szigorú bírói eljárást a gyűlés küldöttségileg is sürgetni fogja. Érdekes az 1860. decemberi városi helyzet. Addig az önkormányzatiság vissza állításáért, a törvényességért — igaz, az 1837-es kiváltság alapján — a helyi elit tett lépéseket. Az alsóbb osztályok november végén, december elején léptek a szín re. Megmozdulásukat több — néha egymással ellentétben álló — indíték váltotta ki. A pátens kérdésében elfoglalt különböző álláspontok két, egymással összeütkö ző táborra osztották a városlakók alsóbb rétegeit. Nemcsak a vallásgyakorlásról k i alakított eltérő vélemények, hanem az addig elfojtott nemzetiségi ellenérzések is felszínre törtek. A zavargások motívuma volt továbbá a gazdagok elleni gyűlölet, 16
17
18
19
Lukács L , 1955. 252. SZSZBML, V. B. 163. Nyíregyháza város tanácsának iratai, 1861-1871. (a továbbiakban V. B. 163.) 3/126. 1861:1. SZSZBML, V. B. 150. 1860. dec. 1-jei jkv. SZSZBML, V. B. 163. 3/126.1861:1. SZSZBML, V . B. 150.1860. dec. 7-ijkv. 85. hat.
15
1 6
1 7
1 8
1 9
illetve az uralkodó személye, a kárhoztatott önkényuralom elleni tiltakozás is. A tömegmegmozdulást végül csak erőszakkal tudta lecsendesíteni a városvezetés, amely elsősorban a saját pozíciójának veszélyeztetését látta benne. Az eddig 1837-es alapon működő gyűlés most először hivatkozott 1848-as tör vényre, nevezetesen a X X I I . törvénycikkre azért, hogy a rendet biztosító polgárőr séget létrehozhassák. Paradox, hogy azért helyezkedtek legalább részben 1848-as alapra, hogy az 1848-1849-et zászlajára tűző tömegmegmozdulások ellen hatáso san tudjanak fellépni. Az is megjegyzendő, hogy a gyűlés az októberben, novem berben használt elnevezését (választott közönségi) decembertől képviseletire vál toztatta, '48-as módon. Ugyancsak a december 7-i ülésen tárgyaltak részletesen egy korábban tett ja vaslatról, amely az „elharapózott tolvajlások, betörések, kamarafelverések s a nyilvánosan történt megtámadások miatt" a vagyon- és személybiztonságot szol gálta. Elhatározták, hogy csendbiztosi állomást, 12 lovas pandúri állomást, a vá rosházán éjjeli őrséget és 6 hajdút állítanak, valamint 8 személyes toronyőri szol gálatot hoz létre a város. A biztonság megteremtésének ügye még többször napirendre került. Utasításo kat, szabályzatokat fogalmaztak meg, tisztázták a személyek kiválasztásának elveit. „Erkölcsi biztosíték legyen a választásnál a legfőbb tényező" — hangsúlyozták. A jogi és egzisztenciális bizonytalanság megmutatkozott a városi tisztikar ma gatartásában is. December 7-én az „átalakulási vajúdások között... zsibbasztva hatás körében" járultak a tisztviselők a testület elé, hogy felajánlják lemondásukat. Ezt a képviselők nem fogadták el, arra kérve őket, hogy folytassák munkájukat a 20
21
választásokig. A megyei önkormányzat újjászervezése is megindult 1860 decemberében, 1861 januárjában. Nyíregyháza tisztelgő küldöttséggel köszöntötte az újonnan kinevezett Jármy Imre főispánt. A város erőteljesen érvényesíteni kívánta a megyei szervezet ben gazdasági, létszámbeli erejét. Végül a megyei központi bizottmányba 52 je löltjét választották be, a névsor élén Kmetty György, külhonban élő '48-as hon védtábornokkal. Ahogyan a megye egyértelműen '48-as alapra helyezkedett, úgy Nyíregyházán is világosan kimondták a január 11-i képviseleti gyűlésen, hogy a város a maga „kormányzati és köztörvényhatósági állását az 1848-i törvények alapján mielőbb visszafoglalni" kívánja, alkotmányellenes helyzetéből kibontakozni óhajt. E napon tárgyalták meg a városi szervezkedésről szóló bizottmányi jelentést. Mivel az 1848. évi XXIII., a városi jogállásról szóló törvénycikk csupán kerettör vény, sok kérdésben helyben kellett dönteni. Elsőként az izraeliták szavazati jogát vitatták meg, s habár a gyűlés „egyetemlegesen óhajtja polgári jogosultságukat", 22
Uo. 1860. dec. 24-i jkv. 102/90. hat. Uo. 1860. dec. 7-i jkv. 85. hat. SZSZBML, V. B. 161. Nyíregyháza város közgyűlésének iratai, 1861/1866-1871. (a továbbiakban V. B. 161.) 1861. jan. 11-i jkv. 7/13. hat.
2 0
2 1
2 2
az érvényben lévő törvényre hivatkozva mégis 35:24 arányban elutasították az iz raelitáknak rögtön megadandó választójogot, s e döntést az országgyűlés határo zathozatala utánra halasztották. Megválasztották a tisztújítószék elnökét, kijelölték a négy választókerületet, elrendelték a választók összeírását, és a helyi viszonyok alapján részletesen megszabták a választói cenzushatárt. Eldöntötték azt is, hogy a város húszezres létszáma alapján 102 képviselőt választanak titkos, írásban történő szavazással. A választók összeírásáról azonban azt állapította meg a testület, hogy az „a nép alsóbb osztályainak félrevezetése s balmagyarázások miatt igen csekély eredmé nyű". Ezért a január 26-i gyűlésen megbízták a főjegyzőt, hogy a nép körében ma gyarul és tótul magyarázzák el a törvényt. A '48-as gondolatkör 1861 elejére vált elsöprő erejűvé. Ezt példázza az is, hogy a polgárőrség élére korábban kinevezett Benczúr Miklós lemondott posztjáról, mi vel a lakosság egy része nehezményezte, hogy új parancsnokot választottak, mi közben az 1848-as nemzetőrség parancsnoka, Kralovánszky András még él. Ben czúr már e bejelentés előtt átadta posztját Kralovánszkynak, amit a képviselet rö vid úton tudomásul vett. A helyi önkormányzati választást február 14—15-16-án tartották meg az 1848-as törvények alapján. A polgármester Meskó Sámuel lett, Bodnár István ellenében. Február 27-én a város országgyűlési képviselőjének Benczúr Miklóst választották meg. Ezekkel az eseményekkel Nyíregyháza történetének egy újabb érdekes sza kasza kezdődött. Röviden összefoglalva a legális választásokig terjedő időszakot, azt állapíthat juk meg, hogy a hatalom nyilvánvaló megingásának jelére (az 1860. április 30-i polgármesterváltás) a városvezetés folyamatosan tágította saját mozgásterét. Ezt azonban óvatosan tette, kis lépésekkel haladt előre, ügyelve arra, nehogy súlyos retorziót váltson k i . A szabadság ingája hol előre, hol hátra lengett, de úgy, hogy — a cselekvők szándékainak megfelelően — súlypontja mindig előrébb tolódott. Az első, június 9-i vegyes nagygyűlés után két-három hónapra ismét visszaállt a régi forma. A második, szeptember 9-i nagygyűlés már kimondta az 1837-es ala pon történő újjászervezés igényét. Utána még volt egy régi típusú (önkényuralmi korszakból való) választmányi tanácsülés. Október 22-én megalakult a 60 tagú vá lasztott közönség. A november végi, december eleji tömegmegmozdulások ismét előre lökték az ingát. Most már csak '48 lehetett a jelszó. Ekkortól képviseleti gyűlésre változott a legfőbb városi fórum elnevezése. Természetesen nem az a lényeges, hogy hogyan nevezték a testületeket, még csak nem is az, amit ezzel 23
24
25
26
27
Uo. 1861. jan. 26-i jkv. 56/21. hat. Uo. 1861. febr. 6-i jkv. 22/36. hat. A megválasztott tagok listája a függelékben! SZSZBML, V. B. 161. 1861. febr. 25-i jkv. 47/1. hat. SZSZBML, V. B. 168. Nyíregyháza város központi választmányának iratai, 1861-1871. 213/1. 1861:89. Benczúr Miklós 329, míg ellenfele, Kovács Gergely 178 szavazatot kapott.
2 3
2 4
2 5
2 6
2 7
szimbolizáltak, hanem inkább az, hogy a város polgárai egyre nagyobb részt hasí tottak ki maguknak az őket megillető önkormányzati jogokból. Az önkormányzatiság visszaszerzésének folyamatát végig a városi elit vezette. A legtekintélyesebb polgárok nyilvánvalóan különbözőképpen vélekedtek az or szágos politika kérdéseiről,véleményük eltért a hazajövendő sorsát illetően, abban azonban egyetértettek, hogy a város dolgait nekik maguknak kell rendbe tenniük, s ennek érdekében képesek voltak együtt cselekedni. A törvények iránti ragaszkodá sukat folytonosan hangoztatva, mégis civil kurázsival, rendkívüli módszerek segít ségével (illegitim gyűlések, eskü helyett kézfogás, kijárási tilalom elrendelése), kis vérveszteséggel érték el céljukat, amely az egész város javát szolgálta. XX. század végi fogalommal szólva: „bársonyos forradalom" zajlott Nyír egyházán 1860-1861-ben?
* ** Függelék 1. A z 1860. október 22-én újjáalakult 60 tagú választott közönségi gyűlés tagjai
28
a) A korábbi testület m é g élő tagjai: Haczell Antal, Kobilicz Dániel, Jármy Menyhért, Benczúr Miklós, Garay Mihály, Mendek János, Pásztor János, Meskó Sámuel, Juhász Mihály, Vidliczkay József, Mányik József, Kacska János, K o v á c s József, K o v á c s András egyházi, Sipos András, Moravszky András Ér alatti, Trsztyánszky József, Bálint Mihály, K ő m í v e s Károly, Ferdlicska János, Schmál Ká roly, id. Lénhárd János, Huray Mihály, Somogyi Márton, Kovács B é n i , Bukovinszky And rás, Biri Károly, Nikelszky Mátyás, Bencs János, Korbely András, Garay János cserkészi, Hankovszky János, D i ó s s y Pál, Hruby Mihály, Mattheidesz Gusztáv, Palotay Sámuel, K o vács Mihály szűcs, K é c z Dániel, Palánszky Sámuel. b) Új tagok: Sztruhár Károly, Dómján Soma, Takács Alajos, Nikelszky Sámuel, Maurer Károly, Eliász Mihály, Trsztyánszky Ferenc, Kralovánszky András, Majerszky Lajos, Suták Antal, Tregjár Pál, Szesztay Sándor, dr. Szabó D á v i d , Márföldi Mihály, Moesz Adolf, Fábry Károly, May Adolf, Barzó András, Kolcsár József, Vad András, Puchy Pál. 2. Az 1861. február 1 4 - 1 5 - 1 6 - á n megválasztott 102 tagú képviselőtestület tagjai 29
Antal András, Bálint Mihály id., Barzó András, Bencs János, Benczúr Miklós, Berecz György, Biri Károly, Bukovinszky András, C s e n g é n Sámuel, Debroszki Ádám, Duliánszky Pál, Ferdlicska János, Flegmán Miksa, Garay György, Garay János cserkészi, Gyurcsán
SZSZBML, V. B. 150. 1860. okt. 22-i jkv. 86/64. hat. A vezetékneveket betűhíven közlöm. SZSZBML, V. B. 161. 1861. febr. 25-i jkv. 47/1. hat.
József, Gyuris Pál, Habzsuda János, Hankószki János, Házi Antal, Henzsely János, Henzsely Mihály, Hibján Sámuel festő, Hibján Dániel, Hok Pál, H ö n s c h Eduárd, Hrabószki Pál, Hrenko Balázs, Hudák János ifjú, Huray Mihály, Jánószki András gazda, Jármy Meny hért, Járosy Gusztáv, Juhász Kálmán, Juhász Mihály, Kacska János, Krajnyik György, Kolcsár József, Korbely András, Koska György, K o v á c s András egyházi, Kovács András lovas, Kovács Benjámin, K o v á c s Gergely, Kovács Mihály szűcs, Kőmíves Károly, Krasznay Gábor, Kresach Ádám, Lenhard János, Liskány József, Maár Adolf, Magyar Já nos, Márföldy Mihály, Marsalko Károly, Mattheidesz Gusztáv, Maurer Károly May Adolf, Mikecz Gedeon, Mlinárcsik Sámuel, Mócsán Mihály, M ö s z Adolf, Nagy Mihály, Nemes Farkas, Nikelszky Mátyás, Nikelszky Sámuel, N o s z á k József, Nyíri Ferenc, Oláh Ferenc, Orbán Károly, Orosz Ferenc, Palicz András, Palicz János, Palicz Mihály, Pásztor János, Poruben András, Prok András, Puchi Pál, Racskó Mihály, Rudics János, Schák Mór, Sípos András, Sér Ignác, Somogyi Márton, Spisák András, Stern Emmáuel, Sterbik Dániel, Suták Antal, Szalánczy Pál, Szamueli Baruch, Székely Benedek, Szesztay Sándor, Szexty József, Sztruhár Károly, Trsztyenszky József ifjú, Trsztyenszky Mihály, Uray Tamás, Valent András ifjú, Vidliczkay József, Virányi István, Zajacz József, Ziger Eduárd, Zomborszky András.
