NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS

NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS

SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK

ADA 2009. okt. 8.,9.,10.

SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK - 2009

2


Nyelvújulás és világlátás SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, 2009. október 8., 9., 10.

3


Szerkesztette: Hódi Éva Lektorálta: Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Hódi Sándor Kiadja: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Nyomás: 2010.

4


NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 2009. október 8., 9., 10.

ADA, 2010. 5


„A nyelv is változik idők haladtában, mint ahogyan maga a nemzet is változik.” (Gárdonyi Géza: Magyarul így!)

6


Hódi Éva Nyelvújulás és világlátás Bevezetés

A K É É É H K

magyar nyelv évében, 2009-ben, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján szinte magától értetődő természetességgel fogalmazódott meg, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok központi témája a nyelv megújítása, megújulása köré szerveződik. A Kazinczy nevével fémjelzett magyar nyelvújítási mozgalom már legalább másfélszáz évvel ezelőtt lezárult, de mind a mai napig él a nyelvben számos olyan szó, melyet Kazinczy és fegyvertársai hoztak létre. A nyelv azonban nemcsak szándékoltan, mesterségesen változik, hanem spontán, a maga természetességében is. „A nyelv is változik idők haladtában, mint ahogy maga a nemzet is változik” – vélte Gárdonyi Géza Magyarul így c. írásában, s ezt a gondolatot választottuk mottóul mai tanácskozásunkhoz. A nyelv – mindannyian tapasztalhatjuk, ha pl. múlt századi klasszikusokat olvasunk – sokat változik az „idők haladtában”. Ma már például ezt se mondanánk, hogy „idők haladtában”, bármilyen választékosan is szeretnénk fogalmazni. 7


Az idők során számos változás figyelhető meg a nyelvben, és érdekes kérdés, miért következnek be és mit tükröznek ezek a változások? Arra gondolhatunk talán, hogy a körülöttünk levő világ változásai (gazdasági, politikai, tudományos stb. változásai) – adekvát nyelvi formát öltve – a nyelvben is megjelennek. Izgalmas kérdés az is, hogy e változások, a spontán megújulás vajon a nyelv mely részeit érintik? Vélhetjük úgy, hogy a nyelvi struktúra érintetlen marad, és főleg a szókészletet érintik a változások? Vagy mást is? Hangsúlyt, hanglejtést, beszédtempót, mondatszerkesztést és számos más, egy adott nyelvre jellemző sajátosságot? A mindennapi nyelvhasználat során leginkább a szókészletben felbukkanó új jelenségekre figyelhetünk fel. A ma embere számára úgy tűnik, mintha felgyorsult volna a folyamat – már ami az új szavak megjelenését illeti. Talán az sem hiábavaló kérdés, hogyan viszonyuljunk e változásokhoz? Örüljünk neki, vagy éppen ellenkezőleg: kritikusan álljunk hozzá? Fogadjuk egykedvűen, mert mást úgy se nagyon tudunk tenni, vagy próbáljunk szelektálni legalább a magunk számára: mit használunk szívesen és mi az, amit inkább elkerülünk? A 2009-es Szarvas Napok minden rendezvénye a Nyelvújulás és világlátás központi téma köré szerveződött, kiállításunkat is A nyelvújítás szereplői és dokumentumai címmel nyitottuk meg. 8


A Nyelvművelő Napok programjában a tudományos tanácskozás mellett 4. osztályos és 7. osztályos általános iskolás diákok játékos nyelvi vetélkedője és középiskolás diákok beszédművészeti versenye szerepelt, megkoszorúztuk Szarvas Gábor adai mellszobrát, és emlékezetes esti műsorok, előadóestek tették teljessé a rendezvénysorozatot. Nagy örömünkre ez alkalommal is sikeresen meg tudtuk szervezni e nagy múltú, 1970 óta fennálló rendezvényt. Jelen kiadványunkkal, mely 15. ilyen típusú kötetünk, szeretnénk közzétenni a 2009-es Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok anyagát, az elhangzott előadásokat és más dokumentumokat, s ezáltal is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy lehetővé tették a rendezvény megszervezését.

9


A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja 2009. október 8. 10 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében – Beszédverseny a középiskolák tanulói számára – A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése 18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében – Zsoldos Ervin, Hajnal Anna és Krnács Erika verseszenés Radnóti műsora 2009. október 9. 10 órakor a Cseh Károly Általános Iskolában – Játékos nyelvi vetélkedő a községi általános iskolák 4. osztályos tanulói számára – Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – elődöntő 13,00 órakor az adai színházteremben – Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára – döntő Játékvezető: dr. Szűts László, Budapest, Kormányos Katona Gyöngyi, Zenta

10


18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében – A tenger. Dóczy Péter színművész (Budapest) Pilinszky műsora 2009. október 10. 9 órakor Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzása Adán 9, 30 órakor A nyelvújítás szereplői és dokumentumai c. kiállítás megnyitása az adai könyvtár kiállítótermében 10 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében – Tudományos tanácskozás Téma: Nyelvújulás és világlátás

A 2009. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület – Ada Szarvas Gábor Könyvtár – Ada Ada Község Önkormányzata

11


12


I. NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS

13


14


Hódi Sándor Nyelv és világlátás Bevezető sorok A rendelkezésemre álló 15-20 percben aligha lehetséges elmélyedni a nyelvfilozófia problémáiban, és azon belül egy olyan elkülönült új diszciplínának a bemutatásában, mint a nyelv és világlátás. Ahhoz, hogy ennek az izgalmas kihívásnak eleget tudjunk tenni, a szociolingvisztika, a pszichológia, a szociálpszichológia, tudásszociológia, antropológia, társadalomtudományok ide vonatkozó kutatási eredményeit kellene csokorba fűzni, amire itt nincs időnk. Itt és most érjük be a nyelv és világlátás rövid tematikájának az áttekintésével, talán ez is elégséges lesz az új diszciplína bonyolultságának az érzékeltetéséhez. A nyelv és világlátás alapvető összefüggéseinek a körvonalazásához először is a nyelvfilozófia és tudományfilozófia ismeretelméleti előfeltevésivel kellene megismerkednünk. Aztán a nyelv, a beszéd és gondolkodás témájában, a gondolkodás történetében kellene elmélyednünk. Nem ártana közben megismerkedni a nyelv és a gondolkodás viszonyával kapcsolatos különböző felfogásokkal sem. Izgalmas kérdéseket vet fel a mások gondolatairól való tudás problémája is, vagy a nyelv (nyelvek) eredetének kérdései. Így például a nyelv általában és az anyanyelv; a nyelvtanulás, az anyanyelv és más nyelvek elsajátításának kérdésköre; a belső beszéd és a gondolkodás viszonya; a szóbeliség 15


és az írásbeliség problémaköre; a beszéd és gondolkodás összefüggése, a nyelvhasználati kódok elmélete; a nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány, kétnyelvűség, nyelvi imperializmus és sorolhatnánk a végtelenségig. Ezek mind hallatlanul izgalmas kérdések, de szeretném megnyugtatni Önöket, hogy ha ezeket a kurzusokat most ki is hagyjuk, a dolgok lényegét illetően nem sokat vesztünk. A nyelvi rendszer ugyanis nem áttekinthető, nem eléggé tudatos számunkra. Nincs bennünk ablak a belső világunkhoz. Tudjuk azt, hogy a különböző érzékleti formák, a hallás, látás, a tárgyak megnevezése, a téri elrendeződésük, a szavak és a látvány világa között valamikor valamilyen agyi kapcsolat jön létre. Azt, hogy ez a kapcsolat hogyan jön létre, miként megy ez a folyamat végbe, nem tudjuk, mert saját mentális rendszerünk, az agyunk működése nem áttekinthető számunkra. Az elménk működik, rájövünk a dolgok összefüggésrendszerére, a szavak használatára, de nem látjuk át a dolgok alapját. Úgy tűnik, hogy az agyműködés nem az összefüggések megértésen vagy felismerésen alapszik, hanem számunkra többé-kevésbé rejtélyes módon működik. Egy hasonlattal élve, úgy vagyunk az agyunkkal is, mint a számítógéppel. Ütögetjük a billentyűket, szövegeket készítünk vele, képeket, e-maileket küldözgetünk egymásnak, anélkül, hogy a programokról halvány fogalmunk lenne. A lényeg az, hogy a kísérleti pszicholingvisztika számos olyan mozzanatra mutat rá, amelyek világossá teszik, hogy a nyelvi rendszer nem áttetsző tudatosságunk számára. 16


Jean Piaget adaptációs elmélete A jelenlevők közül bizonyára mindenki hallotta Jean Piaget (1896-1980) neves svájci pszichológus nevét, aki fejlődéslélektani elméletével írta be nevét a tudomány történetébe. Piaget tulajdonképpen nem valamilyen forradalmian új elmélettel állt elő. Azt állította, hogy ismereteink az egyén fejlődésével párhuzamosan bővülnek, amit előtte is sokan mondtak, nevezetesen, hogy az ember tudása teljes mértékben a tapasztalatok és tanulás végeredménye. Piaget meglátása szerint az egyén állandó kölcsönhatásban él környezetével: egyrészt alkalmazkodik hozzá a szervezet (idegrendszer) belső állapotának a megváltoztatásával ("akkomodáció", azaz "idomulás"), másrészt igyekszik megváltoztatni magát a környezetet. A szervezet és a környezet közti állapotkülönbségek időnként "feszültségekhez" vezetnek. Ez a feszültség a fejlődés hajtóereje, minden emberi cselekvés energetikai-motivációs bázisa. Vonatkozik ez az elme működésére is. Azért kezdünk tanulni, okoskodni, megoldást keresni problémánkra, mert „homokszem” kerül a gépezetbe. A megoldást jelentő jó gondolatok olyanformán jönnek létre, ahogyan az igazgyöngyök formálódnak a kagylóban. Mit látok? Piaget-t nem is annyira elmélete, hanem inkább kutatási módszerei miatt bírálták. Ő ugyanis nem érte be poros könyvek tanulmányozásával, hanem saját gyere17


kein próbált meg eligazodni. És ez az, amit – egyébként érthetetlen módon – akkor is, ma is tudománytalan módszernek tartanak. Nos, nekem tetszik Piaget hozzáállása, mi több, saját személyes tapasztalatomból szeretnék példákat felhozni a nyelv és világlátás bonyolult összefüggéseinek a megvilágítására. Először is szeretnék önöknek egy történetet előadni, ami velem és kétéves unokámmal esett meg. Vilmos az ölemben üldögélt és nézelődött. Az Örs vezér térről indult a busz Mátyásföldre. Egyszer csak megszólalt: - Mit látok? Azt hittem, valami tumultus támadt az úton. Csak nincs valami karambol? Hiába tekingettem jobbrabalra, nem láttam semmi szokatlant. – És mit látsz? – kérdeztem. – Azt kérdezem én is tőled, hogy mit látok? Csak most értettem meg, tőlem akarja hallani, hogy mit lát. – Épületeket, fákat, autókat, embereket – válaszoltam. Tűnődve nézelődött, majd kisvártatva megszólalt. – Igen. Ezeket látom. Mit látok még? – Reklámtáblákat, gyalogosokat, kerékpárokat. Megint tűnődött egy kicsit, majd bólintott. – Ezeket is látom. És mit látok még? Így faggatott tovább fáradhatatlanul csaknem hazáig, a szemem már majd kinéztem, amíg az édesanyja rá nem szólt. – Ugyan Vilmoska, hagyd már ezt abba! Te tudod, hogy mit látsz, mit gyötröd itt a papát? 18


De Vilmos nem hagyta abba, egyre csak faggatott, szemmel láthatóan roppant izgalmas szellemi kihívást jelentett a beszélgetés számára. Próbálta az én szememmel látni, és saját kis tudásával összevetni a látottakat. Ez a beszélgetés döbbentett rá, hogy voltaképpen valamennyien így tanulunk meg eligazodni a világban. Azt a kérdést, hogy mit látunk, mindannyian mindennap számtalanszor feltesszük magunknak és egymásnak, többnyire anélkül, hogy annak tudatában volnánk. Jogi esetek Annak idején Budapesten az ELTE egyik jogászprofesszora vizsga előtt gyakran feltette az ominózus kérdést: – Nos, kolléga, mit lát, ha kinéz az ablakon? A kolléga kinézett az ablakon, és elkezdte sorolni, hogy a Dunát, a Gellérthegyet, a Lánchidat, embereket, autókat… – Értem, nekem ennyi elég is – mondta a profeszszor, és kirúgta a diákot, akinek azt kellett volna válaszolnia, hogy jogi eseteket, jogi alanyokat lát. Más szemléletes példákat is mondhatok. Egyszer benyitottam az egészségház igazgatójának az irodájába, ahonnan éppen akkor libbent ki egy újonnan felvett fiatal nővér. – Milyen csinos – mondtam. Az igazgató hümmögött valamit az orra alatt. – Mondom, milyen csinos az új nővérke. 19


Megint csak hümmögött, eleresztette a füle mellett, amit mondtam. A kutyafáját, mérgelődtem magamban, azért sem hagyom annyiban a dolgot. Harmadszor is megismételtem. – Milyen csinos az új nővérke. Vagy nem? – Ah – legyintett bosszúsan – rosszak a fogai. Fogorvos volt, ezen a szemüvegen keresztül látott mindent a világon. Ahol én csak a göndör fürtöket láttam, ő egy potenciális fogatlan teremtést. Több nyelv, több személyiség Tele vagyunk feltételezésekkel, találgatásokkal. Nem tudjuk, hogy a nyelv határozza-e meg a megismerés folyamatát, a gondolkodást, vagy a megismerési folyamatok, a nyelvi kultúrába kódolt tudás, tapasztalat hat vissza a nyelvhasználatra. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az ember oly módon érzékeli az őt körülvevő világot, ahogy az anyanyelve beprogramozza számára. Kimutatták, hogy amikor egy több nyelvet anyanyelvi szinten beszélő ember nyelvet vált, a személyisége is megváltozik. Tulajdonképpen a többnyelvű ember több személyiséggel bír, és attól függően, hogy melyik nyelven beszél, az adott nyelvi kultúrára jellemző karaktervonásokat vesz fel, anélkül, hogy tudna róla. De ez csak az anyanyelvi szinten beszélt nyelvekre vonatkozik, ami ritkaság, nem természetes állapot. Kevés olyan ember van, aki napi rendszerességgel használ két vagy több nyelvet anyanyelvi szinten. 20


Nyelvi sajátosságok A nyelv és a világlátás kérdéskörét tehát nem szerencsés leszűkíteni a nyelvi sajátságokra. Nem az a lényeg, hogy bizonyos szavakat le lehet vagy nem lehet tökéletesen lefordítani más nyelvre. Minden nyelvben vannak olyan szavak, amelyeket a többi nyelvvel nem lehet egészen pontosan visszaadni. Ezek az eltérések azonban nem rendszeresek, ezeknek az alapján nem lehet arról beszélni, hogy sajátos szelleme vagy világnézete lenne az egyes nyelveknek. Nézzük a pénzhez való viszonyt. A németek azt mondják: geld vierdienen – pénzt megérdemelni – a franciák azt, hogy: gagner de l'argent – pénzt megnyerni – az angolok meg azt, hogy: earn money – pénzt elérni – az amerikaiak viszont azt mondják: make money – pénzt csinálni – az oroszok, szerbek azt, hogy – megdolgozni a pénzért. – mi magyarok meg azt mondjuk, hogy – pénzt keresni. Hasonló példákat hosszan lehetne sorolni. A gondolkodásbeli különbségek csírái tetten érhetőek a fenti példákban is, ebből azonban a népek mentalitására vonatkozóan még nem sokat lehet leszűrni.

21


Globalizmus és valóságtudat Tény viszont, hogy valamennyien anyanyelvünk foglyai vagyunk. Különböző nyelvek különbözőképpen láttatják, értelmezik, programozzák ugyanazt az eseményt. Egy és ugyanazt a benyomást, tapasztalatot másként programozza be agyába egy angol, egy német, egy szerb vagy egy magyar anyanyelvű ember. A gondolkodásmód, a világról, környezetünkről kialakított képünk anyanyelvünk szerint alakul. Ezt a képet viszonyítjuk életünk során más anyanyelvűek világlátásához, gondolkodásmódjához. A világ megismerését elősegítő tudás, a filozófiai rendszerek, hitvallások, ideológiák idővel sokat vesztenek nemzeti jellegükből, átfogó eszmerendszerként programozódnak be az emberi fejekbe. Ez megy most végbe a globalizációval is. Tudnunk kell azonban, hogy minél átfogóbb sémákban gondolkodunk, minél elvontabb eszmerendszerre támaszkodunk, annál bizonytalanabbá válik a valóságra vonatkozó tudásunk. Az anyanyelv nemcsak a nemzettudat hordozója, hanem a valóságtudat alapja is. A születésünkkor megtanult, agyunkba beprogramozott szókincs, ismeretanyag egyszersmind a valóságtudat alapjává, nélkülözhetetlen gondolatkinccsé válik. Ez a gondolatkincs határozza meg a külvilágról, környezetről szerzett benyomások sajátos értékelését. Nyelvünk szellemében élünk, amelyben összeforrunk valamennyien – mondja Kosztolányi. Az érdekek, a politika, a körülmények szembeállíthatnak bennünket egymással, akár hűtlenek is lehetünk a nyelvhez, egymáshoz, akkor is, ennek ellenére, csak a nyelvünk által, 22


sőt érette létezünk. Mi magunk vagyunk a nyelv – folytatja Kosztolányi. És a nyelvben élő közösség megbonthatatlan, elmozdíthatatlan, térben és időben behatárol bennünket. Az, ami egy idegen számára jelentéktelen, érthetetlen, üres közhely, számunkra kimondhatatlanul szép, szívet-lelket gyönyörködtető. Mit ért meg egy idegen abból a verssorból, hogy: Elhull a világ, eliramlik az élet. Magyarázhatnánk neki napestig, úgysem értené meg sohasem. Nekünk viszont elég egyszer hallani, és a verssor szívbemarkoló szépsége, igazsága mindent elmond magunkról, világlátásunkról, a nyelvről, az életről. Magyar pesszimizmus A média nemrégiben hírül adta, hogy a magyar a legborúlátóbb nép a világon. Százötven valahány nációt összehasonlítva kitűnt, hogy állítólag az utolsók között vagyunk, sötétebbnek látjuk a jövőt, mint a legszegényebb afrikai országok. Ennek a határtalan borúlátásnak a pszichológiai okai nyilvánvalóak: valakik a teletömték az emberek fejét pesszimista gondolatokkal. A közbeszédet tartósan olyan értelmiségi réteg tematizálja, amely kiirtott minden reményt a magyarság kollektív tudatából. Gondoljunk mindig Vilmoskára. Sok nyiladozó értelem borulhat sötétségbe a manipulációtól, hazugságoktól. A hangadó értelmiségiek között sokan vannak, akik mindig, mindenütt a nemzeti érzés ellen szólnak, akik kisszerű, alantas módon igyekszenek az embereket nemzeti identitásukban elbizonytalanítani. Ennek az 23


idegenszívűségnek az eredményeként a magyar észjárású emberekben önmeghatározási bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés alakulhat ki. Elsősorban ez az, ami összeegyeztethetetlen egy derűs jövőkép kialakításával. De nem lehet az embereket a végtelenségig manipulálni. Küszöbön egy korszak- és értékváltás, amelynek eredményeként kifejezésre juthat egy – a a valós körülmények szellemének megfelelő – új világlátás. Hadd érzékeltessem ennek nyelvi megjelenését egy eklatáns példával. Hadüzenet a nyelvi imperializmusnak A mindenkori hatalom egyik következménye – a fokozódó arrogancia mellett – a szellemi kiszolgálók látványos elbutulása. A BBC televízió riportere az eurovíziós dalfesztivál pontozásakor így kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttes szereplését: „8 pont a cigányoknak”, és most „5 pont a cigányoknak”. Az egyik honfitársunknál, akit elkerült az agymosás, ahogyan mondani szokták, „kiverte a biztosítékot” ez a cigányozás. Nem rejtve véka alá felháborodását, az alábbi szellemiségű (mondhatnánk világlátású) levelet írta a BBC szerkesztőjének. Kedves Uram! Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak, tizenöt millió nemzettársam nevében. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat tartozik, akármelyikről legyen is szó, 24


semmi sem jogosítja fel Önt arra, hogy ilyen vérlázító szemétségeket mondjon. Már ebből a hangütésből is látnivaló, hogy honfitársunk nem szenved kisebbrendűségi érzésben, és lakatot sem hajlandó többé a szájára tenni, ahogyan ezt elvárják tőlünk az utóbbi százvalahány évben. Majd így folytatja helyreigazító és egyben felvilágosító levelét: Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), mégsem niggerezi le az angolokat nálunk senki. Másfelől, jobb, ha tőlem tudja meg, Uram, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz. Ha ugyanis a nadrágot és a fehérneműt a magyarok – más hasznos ruhaneműkkel együtt – nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg ma is skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Továbbá közlöm önnel, hogy tudósokban, feltalálókban, zeneszerzőkben, művészekben mi is eléggé jól el vagyunk eresztve, akárcsak Önök, nincs okunk szégyenkezni. Kiváló katonákkal is rendelkeztünk, szerettünk és tudtunk dolgozni, dióhéjban ennyit a civilizációs párhuzamokról. Mindenesetre mi ahelyett, hogy a harmadik világ kirablásával töltögettük volna el az időt az évszázadokban, ezer évig szinte egyfolytában honvédő háborúkat vívtunk Európáért… Jöjjön el egyszer Magyarországra! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat nálunk. Nekünk ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetőek és határozottan finomak, 25


az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb sz..ságokból főzzük, hanem édes gyümölcsökből. A borkészítést illetően is kifejezetten jobbak vagyunk. Ami pedig a külsőnket illeti, lehet, hogy az Önök szemében kicsit kaukázusiak vagyunk, de nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófejű, szeplős és csúnya, és hál' Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk bőrrákot. Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielőtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, főleg, ha azt egyenes adásban teszi egy nagyhatalom felelős szószólójaként. Egyébiránt nekünk is volt egy gyönyörű és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is nagyjából annyian éltek, mint akkor az Ön hazájában. Hogy most miért nincs nagy és gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána a történelemkönyvekből, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe magát! Mit látunk? Néha egyenesen megmondjuk, hogy mit látunk és gondolunk, ahogyan tette ezt a BBC magyar tévénézője fentebb idézett levelében. Többnyire azonban mellébeszélünk, meghunyászkodunk, néha kifejezetten alakoskodunk. Minél általánosabb jelenség a meghunyászkodás és alakoskodás, annál sötétebb felhőként nehezedik a depresszió a nemzet lelkére. A bizakodóbb légkör és derűsebb jövő reményében tegyük fel gyakran magunknak és egymásnak a kérdést: - Mit látunk? 26


Ahány nyelv, ahány nép, ahány ember, annyiféle gondolkodás, annyiféle világlátás. Feltéve, ha hagyjuk, hogy az emberek a saját fejükkel gondolkodjanak, és megosszák egymással tapasztalataikat. Mindannyian anyanyelvünkön gondolkodunk. Egy-egy nép nyelvének a háttérbe szorítása, kultúrájának kiirtása jóvátehetetlen, nemcsak az adott nép, hanem az emberiség egésze elleni súlyos bűncselekmény.

27


28


Balázs Géza Anyanyelvi világképünk 1. A világ nyelvi képe Mind az amerikai, mind pedig az európai nyelvtudományban a világ nyelvi képe fogalom kutatásának sokféle hagyománya van. Az alapkérdés az, hogy miben áll a világ nyelvi képe, miként írhatjuk le és elemezhetjük. A szemantikában a következőkre keresik a választ: 1. a nyelven kívüli valóságnak a természetes nyelvben rögzült képe, 2. ebben a képben megőrződött tudás, tapasztalat, érték, hagyomány. A nyelv világnézet és tudásfajta A világ nyelvi képe hagyomány Herdertől és Humboldttól indul el. Herder szerint minden nemzet rendelkezik egy saját gondolati készlettel, kincstárral, amely gyakorlatilag a nemzet nyelve. Humboldt írja le elsőként, hogy a nyelv világnézet. A nyelv segít bennünket ahhoz, hogy felfoghassuk a világ dolgait. Humboldt nyomán a neohumboldtiánusok úgy vélték, hogy a nyelv szókincsében és szintaxisában a világ tagolódása mutatkozik meg. A németek mellett a világ nyelvi képe problematika az amerikai antropológiai nyelvészetben is felbukkant (Boas, Sapir, Whorf) és a híres Sapir-Whorf hipotézisben, valamint a nyelvi relativizmus nézetében fogalmazódott meg. A világ nyelvi képe kérdésével foglalkozó tudósok Humboldttól kezdve a mai kognitivistákig vallják, hogy a nyelv ráerőlteti használóira saját kategóriáit, 29


struktúráit, ezáltal meghatározza az emberi gondolkodást, világnézetet. Ezt a gondolatot Wittgenstein ekképp fogalmazta meg: „Nyelvem határai világom határai”. Vagyis ennek alapján a valóság csak a nyelv alapján van adva az ember számára. Banczerowski azonban megjegyzi, hogy a valóság megismerésében vitathatatlan a szerepe az emberi erőfeszítésnek is. A világ nyelvi képét helyesebb a valóságról való tudásfajtának tekinteni. „Ez pedig nem más mint az ember mentális információs térképe, a világ belső képe, amelynek a nyelv integráns része, mivel benne létezik, benne van kódolva és rögzítve a nem lineráris fogalmi struktúra formájában”. A nyelvtantól a frazémákig Humboldttól származik az a máig élő gondolat is, hogy a nyelvi rendszer grammatikája inkább tartalmazza az adott nyelvközösségre jellemző világképet, mint lexikája. A grammatikában különösen a szórendre, a logikai hangsúlyra terelődött a figyelem. De a szókincs is a világ interpretációjának fontos eszköze. A kutatások arra irányulnak, hogy megvizsgálják a szókészlet rétegződését, a lexikai-szemantikai mezők felépítését. A nyelvben rögzült kulturális hagyományról, értékekről tanúskodnak a frazeologizmusok, valamint a szövegfajták. A sztereotípiák, sztereotipikus kifejezések nemzeteket, foglalkozásokat, állatokat, természeti jelenségeket érintő kész képeket közvetítenek.

30


Tanulságok Az ember folyton összehasonlít, és viszonyítása középpontjába önmagát helyezi. Az is általános emberi vonás, hogy mások viselkedését saját jelképrendszerünk jelenségeivel vessük össze, ezáltal kategorizálva a másikat, anélkül, hogy valóban megértenénk. Ezzel szemben a kulturális antropológia arra tanít, hogy a tőlünk eltérőt elfogadjuk, természetes kulturális jelenségnek tekintsük. Kategorizációnk mélyén ott lapul a nyelv, sőt azt is mondhatjuk, hogy világlátásunk alapja a nyelvünk. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak a más kultúrákban, de a más nyelvekben is meg kell merítkeznünk ahhoz, hogy jobban, például előítéletektől mentesen értsük meg egymást. A kulturális antropológia nyomán az antropológiai nyelvészet azt vallja, hogy a különböző nyelvcsoportok és nyelvek másként látják, másként képezik le a világot. A különféle nyelvcsaládok és kulturális környezetek nyelvi világképeinek kutatása az antropológiai nyelvészet fontos feladata. Néhány példa Az indiánok számára az idő nem egyenes vonalú (linerális), hanem visszatérő (ciklikus). Ennek alapján nem úgy tagolják az időt, mint az indoeurópai kultúrákban élők. Az indiánok a folyamatos jelenben élnek. Az angloamerikaiak számára az „indián idő” kifejezés a pontatlanságot fejezi ki. 31


Az indián nyelvekben nincsenek elvont főnevek, a főneveket konkrét dolgokra használják. Minden állapotot, viszonyt, betegséget, légköri jelenséget vagy eseményt igékkel fejeznek ki. Ennek nyelvtani alapja az indián nyelvek többségének bekebelező (poliszintetikus) nyelvtana. Az ilyen nyelvek egy komplex igébe építik be a többi mondatrészt kifejező szófajt, toldalékot. Az indián nyelvekben – tudjuk az e téren is hiteles indiánregényekből – az embereket sem nevezik meg főnevekkel. Az egyik nyelvben a feleség az, „aki a szívedről gondoskodik”, a leány „aki gazdagítja az életedet”, s a fiú „aki férfivá válik”, egy másik nyelvben a férfi „aki emberré vált”. A keresztnevek is gyakran szószerkezetek, például: „aki farkasokkal táncol”. (Banczerowski 2000: 258–265. nyomán).

2. Négy cáfolhatatlan antropológiai indok az anyanyelv mellett Az anyanyelv édesanyánk nyelve – ez csodás metafora, de persze tudományosan másként mondjuk: az elsőnek megtanult nyelv. Miért fontos az anyanyelv, tehát az elsőnek megtanult nyelv, az anyanyelv? Négy tételt mondok el ezzel kapcsolatban: (1) az anyanyelv elsődleges, tehát elemi, (2) az alapvető kognitív és társadalmi kategorizálás meghatározója, világszemléletet határoz meg, (3) a közvetlen környezetben orientációt és integrációt nyújt, (4) alkotó továbbfejlesztésére gyakorlatilag csak az anyanyelvi beszélő képes. 32


Gondolataimat a kulturális antropológia áramába sorolható antropológiai nyelvészet módszerével mutatom be. E tudományok legfontosabb jegyei (amelyek részben a nyelvtudományban is megvannak, illetve, ami nincs, az nagyon hiányzik): a résztvevőmegfigyelés, a holisztikus nézőpont, a területspecifikus szakértelem, az émikus (élmény közeli) nézőpont és a kulturális relativizmus. Lássuk most a négy említett tételt kifejtve: (1) Az anyanyelv elsődleges, tehát elemi. Az embereket megfigyelve úgy tűnik, hogy ami először épül be az agyba, az marad meg legtovább. Úgy kezdődik, hogy mama, papa, baba, papi, lámpa, tütü… Majd jönnek az gyermek által felépített, egyébként soha nem hallott anyanyelvi szavak és mondatok… s végül néhány év alatt ott áll teljes fegyverzetben az anyanyelv. De a felejtés útja is ugyanez, csak visszafelé. Ami legelőször épült be, az marad fenn legtovább… (2) Az alapvető kognitív és társadalmi kategorizálás meghatározója, világszemléletet határoz meg. Ez a gondolat részben a nyelvi relativizmushoz sorolható. Eszerint az anyanyelvek ha nem is meghatározzák, de befolyásolják a gondolkodást, a világszemléletet. Gondoljunk csak a sajátos szavakra és szószerkezetekre (édesanya, testvér, avagy mondjuk: haspárt), de általában a metaforák (szóképek) hatalmára, amelyek egy egész „világot” hoznak létre: és ezért a szó szoros értelmében lefordíthatatlanok, csak más szavak33


kal-szóképekkel mondhatók el. A szóképek tágabb világába sorolhatók a frazémák (frazeológiai egységek), amelyeknek többsége hagyományos ismeret, tudás nélkül nem is értelmezhető. Annak viszont, aki tudja, ismeri a hátterét, egy „világ” nyílik meg amögött, hogy „ásó-kapa és a nagyharang válasszon el egymástól benneteket”, avagy a híres szögedi szólás: „Néha az ördögnek is kő’ gyértyát gyújtani”. A fene se (sé) érti ezt, hacsak nem Szegeden született, nem járt utána… Pedig ősi, talán pogány kori emlék. Van azután a nyelvben „kódolva” számos megmagyarázhatatlan dolog. Hogy a magyarban miért van oly sok ikerszó, s hogy miért nem dombos-dimbes, ami dimbesdombos, hogy miért nem János Kovács, hanem Kovács János, hogy miért fél szemmel kacsint, s hogy a nyelvhasználat világából is hozzunk példát: miért kötelező panaszkodni a magyar kultúrában? Ezekre a kérdésekre persze vannak válaszok: a hagyományos magyar nyelvtudományban is, a nyelvmetafizikának nevezett területeken, de érdekes bizonyítékokat szolgáltattak a hangmetafora-tesztek, általában a hangszimbolika terén végzett kutatások. Ezek egy részét nem tartják tudományosnak, de a szemiotika, a kognitív nyelvészet sok régi (talán naiv) fölvetésnek ad ma igazat. (3) A közvetlen környezetben orientációt és integrációt nyújt. Bizonygatni sem szükséges, hogy az anyanyelv az adott területen nemcsak kommunikációs segítséget, de ezen keresztül azonosulást, megértést, tehát boldogu34


lást, boldogságot is jelent. Ez igazából akkor tűnik fel, ha az orientációban és az integrációban hiányok mutatnak. Ha valaki az utcán vagy az iskolában mégsem használhatja az anyanyelvét. Ha rászólnak, ha megbélyegzik. Ha vegyes házasságra lép, és megbomlik a nyelvi egyensúly, és azt újra kell hangolni. És ha a házaspár már el is döntötte, akkor mi lesz a gyerekekkel? De az anyanyelv és a környezet kapcsolatában meghatározóak a nevek: a személy- és földrajzi nevek is. Egy magyar anyanyelvű ember számára orientáció és integráció az, hogy János, Jani, Janika, Jancsi, Jancsigyerek, Jancsicska, János bácsi, János bátyó, János bá’. És természetesen a földrajzi nevek is. És ezek összekapcsolódnak a (2) pontban említett állandó nyelvi formákkal. Ha egy magyar ember a Tisza partjára megy, (ma még) óhatatlanul versbe kezd, Petőfit szaval: „Nyári napnak alkonyulatánál, megállék a kanyargó Tiszánál”. Ha a Túr folyó torkolatához jut, aligha feledheti, hogy „ott, ahol a kis Túr siet beléje, mint gyermek anyja kebelére”. És ugyanígy van a Duna mentén (A Dunánál)… s kinek-kinek az ismeretanyaga szerinti emlékeket hívnak elő nyelvünk hagyományai. Leginkább a „legkisebb körökben” fedezhetjük ezt föl: gondoljanak szülőfalujuk, szülővárosuk nevére… (4) Alkotó továbbfejlesztésére gyakorlatilag csak az anyanyelvi beszélő képes. Bár vannak ellenpéldák, nyelvet váltó, és a másik nyelven magas fokon beszélő, sőt alkotó emberek, nagy vonalakban mégis igaz Jókai Anna szállóigéje (amelyet éppen itt, Adán mondott el néhány éve): 35


„Anyanyelven azt mondom el, amit akarok, idegen nyelven azt, amit tudok”. Az ellenpéldák között magyar írókat is mondhatunk, vagyis Agota Kristófot, aki francia nyelven lett világhíres, vagy Ferdinandy Györgyöt, aki spanyolul is kifogástalanul ír a Dominikai Köztársaságban (igaz, magyarul is). De ismét a kisebb „körökre” összpontosítsunk: az ember anyanyelvének foglya legtöbbször a szójátékokban, a szókeletkeztetésben (mi szómagyarításnak mondjuk), a jelentések finom játékában, amelyek elképzelhetetlenek a társadalmi együttműködésben. Mindig csodálom, hogy Nádas Péter vagy Esterházy Péter hogy adható vissza németül vagy hollandul. Nem azt akarom mondani, hogy lefordíthatók-e, mert nyilván igen (le is fordították őket számos nyelvre). De azok a nyelvi megoldások, amelyek sokszor a legcsiszoltabb logikájú magyar beszélőt is próbára teszik, ugyanúgy előállíthatók egy másik nyelven? A fejezet elejére azt írtam: „cáfolhatatlan indokok az anyanyelv mellett”. Világos, hogy sokan ezt cáfolni igyekeznek. De az már más terület, a politika, avagy a szerencsétlen nyelvpolitika világa. Itt most nem vitatkozunk velük, más dimenzió.

3. Hat antropológiai nyelvészeti tétel Előadásom második felében hat antropológiai nyelvészeti alaptételt mutatok be, amelyek szorosan kapcsolódnak az anyanyelvi világképünk gondolatmenetéhez. A Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe című kötetünkben (Takács Szilviával közös kötet) húsz alapvető tételt állítottunk fel. A következőkben ezek 36


közül idézem azokat, amelyek tehát az anyanyelvekhez szorosabban kapcsolódnak (a tételek eredeti sorszámát is megtartom, hogy könnyebben visszakereshetők legyenek). (5.) Minden emberi nyelv hagyományon alapul. Ezért a nyelv alapvetően hagyományőrző és ismétlő jellegű (pl. a szavak vagy a nyelvtani szerkezetek története jól mutatja ezt). Minden emberi nyelv kialakítja az egyre bővülő és változó idiomatizmusait (frazeológiáját). A szövegek mint nyelvi „emlékek" élnek és alakulnak át, vándorolnak egyik kommunikációs közegből a másikba. A hagyományközpontúság tehát megragadható a nyelvi szerkezetben, a szókészletben, de az ahhoz szorosan kapcsolódó frazeológiában, valamint a ritkábban említett nyelvi szokásokban, szövegtípusokban is. A hagyományközpontúság ellentmondani látszik a nyelvi kreativitásnak, felfogásomban azonban a kettő dialektikusan értelmezhető: a nyelvi hagyomány „mozgásba lendítése”, aktualizálása föltétlenül kreativitásnak tekinthető. A nyelvi hagyomány fontosságának elfogadása teszi elengedhetetlenné a spontán anyanyelvtanulás mellett az iskolában elsajátítandó kulturális ismeretanyagot: a magas és a mindennapi kultúra szövegeinek tanulását, beleértve olyan tanulási formákat is, mint pl. a hangos, szövegértő olvasás, a memoriter, a felszólalás, a kiselőadás vagy – például – a naplóírás.

37


Az ismétlő jelleg a nyelvkeletkezés és a nyelvfennmaradás, például a szövegalkotás állandó motivációja. Utólagos betoldás: Sajnálatos módon a modernnek nevezett pedagógiák támadják a memoritereket, és mára jórészt száműzték is a magyar oktatásból. „Nyilván” semmi köze nincs ennek a ma már az egyetemeken is tapasztalható kulturális színvonalsüllyedéshez…, vagy (éppen) a magyarországi katasztrofális idegennyelvtanuláshoz. (10.) Minden emberi nyelv a világot máshogy tükrözi, másként képezi le. Ez a nyelvi relativizmus. Vagyis a különféle nyelvek meghatározzák az adott nyelvet beszélők gondolkodását, világnézetét. Mindez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne a nyelvek és népek közötti fordítás, megértés, csak annak korlátozott voltát jelzi. A nyelvi meghatározottság és a nyelvi relativizmus felfogása az ún. Sapir–Whorf-hipotézis, amely máig viták tárgya, de eredeti felfogásában aligha követi bárki is napjainkban. A Sapir–Whorf-hipotézis „gyengébb” változatát azonban rendszerint elfogadják: „Eszerint bár a nyelv nem határozza meg gondolkodásmódunkat, befolyással van arra, hogyan érzékelünk és emlékezünk, és hatással van a mentális feladatok nehézségére. Számos kísérlet bizonyította, hogy könnyebben jutnak eszünkbe dolgok, ha egyszerűen elérhető szavak és kifejezések kapcsolódnak hozzájuk. Továbbá minden bizonnyal könnyebb a fogalmi különbségtétel, ameny38


nyiben találó szavak állnak rendelkezésünkre nyelvünkben a fogalmak kifejezésére” (Crystal 1998: 27). A tétel igazságát az első fejezetben bizonyító példákon mutattam be. (11.) Minden emberi nyelv mindennapi használatában tetten érhető az alkotás (a kreativitás). A nyelvi kreativitás elmélete csak részben látszik ellentmondani a 5. pontban említett hagyománynak és ismétlődésnek. Ahogy ott is említettem, a nyelvi lehetőségek szituációhoz kötése, alkalmazása mindig kreativitást igényel. Az anyanyelvek használatának jelentőségét pedig abban is látjuk, hogy „alkotó megújításukra” általában (többnyire) csak az anyanyelvi beszélők képesek. És erre is hoztam igazoló példákat az első fejezetben! (12.) Minden emberi nyelv a nemzedékek közötti kapocs, a kultúra hordozója, átadója, hagyományozója és megújítója. Az emberiség folyamatosságának biztosítéka. Különösebb indoklást nem igényel, hogy a világ, a kultúra ismerete, tudása nyelvben van kódolva. Ha egy nyelv anyanyelvi beszélői váratlanul kihalnának, az adott kultúrában fölhalmozott javak pótolhatatlanul elvesznének. Toldás: Egy ősi mondás szerint, ha egy nyelv kihal, az egész emberiségből elvész valami fontos, pótolhatatlan. Nem véletlen a ma gyakran használt ökológiai metafora: a biodiverzitást alapvetően fontosnak tartjuk 39


a Föld fennmaradása szempontjából, de ugyanilyen fontos a kulturális, nyelvi diverzitás fenntartása is. (Bár állítólag az emberiség nem a környezetszennyezés miatt fog elpusztulni, hanem a bürokrácia és a nosztalgia miatt.) (15.) Minden emberi nyelv sajátos kultúrát jelent, de nyelv és kultúra többnyire mégsem azonos. Egy nyelv több kultúrát, egy kultúra több nyelvet föltételezhet. A nemzeti kultúra szimbólumai között mégis az egyik legfontosabb és legjellemzőbb: a nyelv, az anyanyelv. Kiegészítés: Nekünk, magyaroknak ezt indokolni sem kell, mert mindenkiben mélyen él a gyakran ismételt szállóige igazsága: „Nyelvében él a nemzet”. Természetesen kicsit leegyszerűsített, de igaz. A nemzet értelemszerűen nyelvekben is élhet. (20.) Minden emberi nyelv a közösségek identitásának, identitásmegőrzésének egyik legfontosabb jegye. Ez a törvényszerűség a nyelv identitásjelölő, identitásőrző funkcióját hangsúlyozza. Az, hogy egy nyelvet (nyelvváltozatot) mikor, milyen körülmények között használunk, ha van további lehetőségünk, identitásjelölő. Aligha kell ezt a tételt a határon túli magyaroknak bizonyítani.

40


4. Miről mesélhetnének a maják? Amikor Guatemalában a trópusi őserdőből kikandikáló, illetve az őserdő fái által benőtt maja templompiramisokat szemléltem, csöppet sem zavart a negyvenfokos hőség, az emberfaló szúnyograjok, csak róttam a köveket föl és le. Azóta pedig falom a maja kultúráról szóló könyveket. Érteni szeretném, hogy hogyan éltek, miért építették ezeket a városokat, miért hagyták el őket, miről árulkodnak tudományos fölfedezéseik, megmaradt kódexeik, a legutóbbi időkig titokzatos írásuk. Mai eszünkkel nem emelnénk a trópusi őserdőben ötven-száz méteres templompiramisokat, nem építenénk városokat. Ráadásul sokszor egymástól kőhajításnyira, tucatszám. Miért is? Kimerevítve az idő: ott állok valahol a guatemalai őserődben, egy kisebb, alig számontarott maja városban, Ixchában (ejtsd: Jasa), az egyik templompiramis tetején, nézem a tájat, próbálom megérteni a félévezred, évezred előtti majákat. Balra egy csodás tó, egy kb. egy kilométeres sugarú félkörben sorakoznak a templompiramisok. Fölfedezek egy autópályányi sétányt (?), kétoldalt pedig a papok (?), hivatalnokok (?) házait. Egyedül vagyunk (meg a szúnyogok), a turisták megelégednek a legszebbnek tartott Tikal megtekintésével, pedig itt ugyanúgy minden csodálatos és érthetetlen. A kulturális antropológia, illetve az antropológiai nyelvészet azt vallja, hogy a különböző nyelvcsoportok és nyelvek másként látják, másként képezik le a világot. Anélkül, hogy a rendkívül sokszínű indián nyelvekről bármiféle közös, általános jellemzőt állítanék, 41


az egyes szerzők meglátása alapján néhány jelenséget idézek. Amerika őslakosai a valóságot a folyamatok összefonódásaként észlelik, vagyis látásmódjuk: holisztikus. A világ és az ember kölcsönös és szoros kapcsolatban van egymással. A még számos titkot őrző maja papok, tudósok a mainál is pontosabban ismerték a nap, a hónap, az év fogalmát, viszont nem tagolták az időt hetekre, órákra, percekre – mert az nem létezik a természetben. Az angloamerikaiak számára az „indián idő” kifejezés a pontatlanságot fejezi ki. Az európaiak és az amerikaiak megkülönböztetik a múlt, a jelen és jövő időt. Míg az indiánok a folyamatos jelenben élnek, a modern világ emberei a jövőben. Milyen gyakori megnyilatkozásunk: „Ez a gyorsétterem kitűnő! Máskor is ide fogunk jönni!” Egy leegyszerűsített megfigyelés szerint a hopi indiánoknak nincs grammatikai formájuk, szavuk a múltra és a jövőre, általában az időtartamra. Kevés érdeklődést mutatnak a pontos sorozatok, pl. a keltezés, a naptár, a kronológia iránt. Ez a korai nyelvészeti nézet talán a kevés és a rossz fordításból eredt. Később megcáfolták, mert megállapították, hogy a hopi nyelvben van igeidő, vannak időre vonatkozó kifejezések, s kultúrájukban az események felidézésére számos módszert alkalmaznak a napkalendáriumtól a naptárzsinórokon át a rovátkázott naptárvesszőkig. Persze másként, máshogy; amely csak más szemüvegen át érthető. A maják legalább négy évezrede, de lehet, hogy sokkal régebben élnek Közép-Amerikában, a Yucatánfélszigeten és annak szomszédságában. Amit tudunk: 42


már több mint száz városukat találtak meg (s talán még egyszer annyit rejt a föld). „Az Újvilág görögjei” a spanyol hódítás előtti Amerika legfejlettebb civilizációját hozták létre. Templompiramisaik közül a tikali a 20. századig Amerika legmagasabb épületének számított. A fém, a kerék, a háziállatok hiányának ellenére anyagi és szellemi műveltségük a világ bármely civilizációjával vetekszik. Három jelentősebb kódexük és számos kőbe, illetve tárgyra vésett írásos emlékük elárul valamit az életükről. A maja írás az Amerikában kialakult egyetlen valódi írás, „megfejtői” ellentmondanak egymásnak (hieroglifikusnak, ideografikusnak, szillabikusnak, alfabetikusnak is tartják, de leginkább valamilyen vegyes rendszerűnek – de lehet-e ilyen igazából?). Írásbeli emlékeik igen fejlett matematikai, asztrológiai ismeretekre utalnak, azonkívül az uralkodók életét, a szertartásokat, a háborúikat rögzítik. Ha helyesen olvassák őket. Talán az őserdőtől elhódított föld kihasználása, a sorozatos háborúskodás, a vallási tébolyból fakadó emberáldozatok okozták kultúrájuk visszaszorulását, amelyet a spanyol hódítók már csak bevégezek „pogány” kézirataik elégetésével. Mexikóban, Guatemalában, Hondurasban, Salvadorban és Belizben ma is élnek maják, összesen talán kétmillióan, de ősi írott köveiket már nem értik, legföljebb mutogatják a turistáknak. Engem elvarázsoltak a maják, kereső, kutató lénnyé tettek a nyelv titkai.

43


Szakirodalom Ankerl Géza: Nyugat van, kelet nincs. Osiris, Budapest, 2000. Balázs Géza–Takács Szilvia: Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe. Pauz-Westermann–Inter–Prae.hu, Celldömölk–Budapest, 2009. Banczerowski, Janusz: A világ nyelvi képe mint a szemantikai kutatások tárgya című írása nyomán 258– 265. In: A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései. ELTE BTK, Budapest, 2000. 258–265. Boglár Lajos és munkatársai: A tükör két oldala. Bevezetés a kulturális antropológiába. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2005. Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest, 1998.

44


Molnár Csikós László A magyar nyelvújítás helye az európai nyelvek megújulásában A nyelvi reformok és a nyelvújítási mozgalmak a világnak szinte minden részén megjelentek és hatással voltak az ott beszélt főbb nyelvekre. Ezúttal csupán az európai nyelveket vesszük szemügyre abból a szempontból, hogyan és miért újultak meg. Nyilván minden nyelvnek megvan a maga sajátos társadalmi viszonyrendszere, történelmi, földrajzi, gazdasági, kulturális helyzete, amely szükségessé tehet bizonyos kisebbnagyobb módosításokat rajta. A magyar nyelv több szempontból is újításra szorult két évszázaddal ezelőtt. Először is nem még volt standardizált köznyelvi formája, amely átvehette volna a latintól a hivatalos nyelv szerepét. Ha a népnyelvet természetes úton köznyelvvé lehetett volna tenni, nem lett volna szükség olyan fokú nyelvújításra, mint amilyent Kazinczyék végrehajtottak. Másodszor a magyar népnyelv nem volt alkalmas arra, hogy mesterséges beavatkozás nélkül nemzeti nyelvként funkcionáljon. Az ortológusok ezt nem látták be, ezért szükségtelennek tekintették a neológusok próbálkozásait. Az idő megmutatta, hogy nem lett volna elegendő az akkori közélet latin-magyar keveréknyelvét népnyelvi elemekkel kiegészíteni, tényleg szükség volt mesterséges úton létrehozott szavakra, hiszen a társadalmi élet, a gazdaság, a tudományok, a művészetek számos fogalmára a népnyelv nem adhatott megfelelő jelölőeszközt. 45


A szógyártás sok selejttel járt ugyan, viszont azoknak a szavaknak a zöme, amelyeket a nyelvszokás elfogadott, tartósan megmaradt a nyelv állományában. A tizenkilencedik század második felének új ortológiája hiába hadakozott a nyelvújításnak már bejáródott szavai ellen, még akkor is, ha egyébként szabálytalanok voltak. A nyelvújítási mozgalom eredményeként több mint tízezer új szót alkottak és vezettek be a köznyelvbe. Ezek közül több ezer ma is használatos, az élő nyelv része. Részben hasonló, de azért más természetű nyelvújításon esett át a román nyelv. Beszélőiknek az ószláv nyelv helyett kellett kialakítaniuk nemzeti nyelvüket. Ugyanis a románok a XVI. század elejéig ószláv nyelven, cirill ábécével írtak, első irodalmi műveiket is beleértve. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg, egy kereskedő levele Brassó polgármesteréhez. Az első román nyelvű művek munténiai nyelvjárásban íródtak, ez egyúttal a délkeleterdélyi románok nyelvjárása is. Ezen az alapon kezdett kifejlődni a román irodalmi nyelv. Nehézséget okozott, hogy a nemzetivé válás útján levő román nyelv sok magyar, szláv, oszmán-török, újgörög jövevényszót használt. Hogy ezt ellensúlyozzák és részben kiküszöböljék, tudatos akciót indítottak a román nyelv ún. visszalatinosítására. Sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak nyugati újlatin jövevényszavakkal, és a cirill betűs írásról áttértek a latin betűsre. A XVIII. század közepétől kezdték tömegesen bevinni a román nyelvbe az újlatin szavakat. A modern standard nyelvváltozat kifejlesztése majdnem a XIX. szá46


zad végéig tartott. Két főbb irányzat állt szemben egymással: egy latinosító (az Erdélyi Iskola) és egy olaszosító (Ion Heliade Rădulescu és követői), közülük az utóbbi győzött. A sok, természetes vagy mesterséges úton szerzett jövevényszó a román nyelvnek szinonimákban való gazdagságát eredményezi. A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés (ez részben prefixumokkal történik), a szóösszetétel kevésbé termékeny eszköz, mint a magyar nyelvben. A görögök a XIX. században mesterségesen felújították az ógörögöt, 1834-től majdnem másfél évszázadig a hivatalos nyelv szerepét töltötte be, majd a jelenkori népnyelv hívei kerültek fölénybe. Azt is mondhatnánk, hogy Hellászban az ortológusok győzedelmeskedtek. A mesterségesen létrehozott katharevusza (’tisztított’) hivatalos nyelvet a politikai életben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a honvédelemben használták, tele volt az ógörögből átvett szavakkal, és az évtizedek során folyamatosan vesztett a jelentőségéből, a népi görög dimotikí viszont ettől eltérő utakon fejlődött, lassacskán háttérbe szorította a katharevuszát. A közoktatásban mindkét nyelvváltozat szerepet kapott, a szépirodalomnak viszont a dimotikí vált a nyelvévé a XIX. század végén. 1976-ban a katonai diktatúra bukása után fogadták el azt a törvényt, amely a dimotikí változatot tette meg az ország hivatalos nyelvének. A katharevusza öröksége azonban még ma is jelen van Görögországban, az egyház, a bíróságok és a hadsereg szóhasználatában ma is számos katharevusza elem található. Az a beszélő vagy író személy, aki választékosabban szeretné kifejezni ma47


gát, a kataharevusza készletéből való szóval vagy fordulattal él. A norvég nyelvhasználatot sajátos kettőség jellemzi. Az egyik nyelvváltozat, a bokmål a dán nyelven alapul, a nynorsk pedig a norvég népnyelven. Az elsőt inkább a városiak beszélik, a másodikat pedig inkább a falusiak. A nynorsk a községek 27%-ának hivatalos nyelve, de ez a népességnek csupán 12%-át teszi ki. Az iskolákban és az egyházközségekben a nynorsk használata kicsit elterjedtebb, mint másutt, az általános iskolai tanulók 15%-a használja, az egyházközségek 31%ában ez a prédikáció és a liturgia nyelve. Norvégia 1380 és 1814 között dán fennhatóság alatt állt. Ezalatt a régi norvég írásbeliség háttérbe szorult, 1450-ben hivatalosan is bevezették a dán írásbeliséget az országban. Az eredeti norvég dialektusokat a vidéki lakosság azonban tovább használta. Amikor Norvégia 1814-ben függetlenné vált, egy romantikus-nacionalista irányzat kapcsolatot keresett a középkori norvég írásbeliséggel, és az élő nyelvjárások alapján megkísérelte létrehozni az új nemzeti nyelvet. Az 1850-es években Ivar Aasen költő és nyelvész az összes norvég dialektus "keverékéből" gyúrta össze a landsmålt, azaz az "ország nyelvét", ezt nevezik 1929 óta nynorsknak (újnorvégnak). A cél az volt, hogy a nép "visszakapja" a norvég írásbeliséget. Az új írásbeli nyelv a társadalom felső rétegeinek dán írásbeliségével szemben jött létre. 1885-től a landsmål hivatalosan elismert írásbeli nyelv. Knud Knudsen gimnáziumi tanár szintén egy nyelvi reform kezdeményezője volt. Nevéhez köthető az 1862-es helyesírási reform, melyet a parlament nagyrészt jóvá48


hagyott, és mely a riksmål (a "birodalmi nyelv") alapja lett. Az 1907-es és 1917-es reform után a riksmålt hivatalos nyelvnek tették meg, 1929-ben pedig átnevezték bokmålra (írott nyelv). A bokmål és a nynorsk közötti jelentősebb különbségeket az 1938-as újítások jórészt eltüntették. A horvát nyelv standardizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez a XIX. században. Ezt az Illír mozgalom képviselte. Főleg fiatal polgári származású értelmiségiek vettek részt benne. A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja című munkájában (Buda, 1830) javaslatot tett az egységes horvát írás bevezetésére. A különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett a cseh és a lengyel írás diakritikus jeleit alkalmazva hozta létre a horvátoknak ma is használt latin betűs ábécéjét. Az általa kialakított fonetikus íráson kívül ebben az időszakban honosodott meg az ijekavski štokavski nyelvjárás alapján a horvát irodalmi nyelv standardja. A XX. században két újításon is átesett a horvát nyelv, mindkettő Horvátország önállóvá válásával van kapcsolatban. Ezek arra irányultak, hogy csökkentsék a horvát nyelvnek azokat a sajátságait, amelyek alapján a szerbbel azonos, ún. szerbhorvát nyelvnek lehet tekinteni. Az elsőre 1941-től került sor, miután a királyi Jugoszlávia szétesése után létrejött a Független Horvát Állam (NDH). Ekkor úgy próbálták a függetlenség nyelvi alapjait megerősíteni, hogy a fonetikai alapokon nyugvó szerb helyesírás ellenében ki49


dolgozták az etimológián alapuló horvát helyesírást („Koriensko pisanje”), amelynek alapján a szerbbel azonos hangzású szavak alakjukban elkülönülnek (pl. glatko – gladko). A második újítás 1991-től következett be, a titói Jugoszláviából kiszakadó Horvátországban tudatosan olyan új szavakat vezettek be, amelyek eltérőek a hasonló jelentésű szerb szavaktól (pl. krugoval = radio, tipkovnica = tastatura, bezračje = vakuum, raščlamba = analiza stb.). Az észt nyelv a XVII. század végéig szókincsét, alaktanát és mondattanát tekintve is nagyon németes képet mutatott. Az írásmód sem volt egységes: egymás mellett, keverve használták a latin, az alnémet, a felnémet írásmódot, az ellenreformáció idején pedig a lengyel írásmód is megjelent. Az észt írott nyelv reformja során a német eredetű szerkezetek egy részét elhagyták, de a német írásmódot megtartották. Később Eduard Ahrens kidolgozta a finn alapú észt írásmódot, ez a XIX. század végére széleskörű alkalmazást kapott, napjainkban is ezt használják. A XVIII. század közepéig küzdött egymással az irodalmi nyelv státusáért az északi (tallinni) és a déli (tartui) észt nyelvjárás, és az északi győzedelmeskedett. A mai észt nemzeti nyelv a XIX. század közepén jött létre az észt parasztok nyelvéből, ezt kezdték használni a szépirodalomban és a tudományos művekben. Ahhoz azonban, hogy igazán kultúrnyelvvé váljék, tudatos nyelvfejlesztést folytattak a XX. században. A nyelv egységesítésében és a tudományos nyelv fejlesztésében Johannes Aaviknak és Johannes Voldemar Veskinek volt fontos szerepe. Aavik tudatos nyelvfejlesztő tevékenységében egyrészt 50


a finn nyelvre és az észt nyelvjárásokra támaszkodott, másrészt mesterségesen képzett szavakat is alkalmazott. Több ezer tudományos terminust vezettettek be a semmiből időszaki kormányrendeletekkel. Láthatjuk tehát, hogy más európai nyelvek is hasonló gondokkal küszködtek, mint a magyar. A mesterséges úton való szóalkotásba mások is belebocsátkoztak (horvátok, észtek). Számos nyelvben a népnyelvre való támaszkodás meghozta gyümölcsét, Görögországban végül is ez diadalmaskodott, Norvégiában viszont kisebbségben maradt a népnyelven alapuló nyelvváltozat (talán éppen mesterséges volta, keverék-jellege miatt). Egyes nyelvek esetében az újítás voltaképpen egy régi, kiművelt nyelvváltozathoz való visszatérést jelentette (a román a latinhoz, a görög az ógöröghöz próbált meg igazodni). Irodalom – Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák, Budapest, 2006., Tinta Könyvkiadó – Zlatko Vince, Putovima hrvatskoga književnog jezika, Zagreb, 1978., Sveučilišna naklada Liber – Haugen, Einar: Construction and Reconstruction in Language Planning: Ivar Aasen’s Grammar, in: The Ecology of Language, Essays by Einar Haugen, Stanford, 1972., Stanford University Press, 191-215. – Skutnabb Kangas, Tove & Robert Phillipson szerk.: Linguistic Human Rights. Overcoming linguistic discrimination, Berlin–New York, 1994., Mouton de Gruyter 51


– Frangoudaki, Anna: Diglossia and the present language situation in Greece, 1992., Language in Society 21: 365-381. – Philippide, Alexandru: Istoria limbii române (A román nyelv története). Iaşi., 1894., Tipografia Naţională – Szarvas Gábor: A nyelvújításról, Budapest, 1875., MTA – Koriensko pisanje, Zagreb, 1942., Hrvatski državni ured za jezik – Vatroslav Jagić: Gramatika jezika hervackoga. Osnovana na starobugarskoj slovenštini. Dio pervi: Glasovi, Zagreb, 1864.

52


Várady Tibor Megjegyzések a határok és nyelvek valósságáról Talán azzal kezdeném, hogy mint sokan mások, akik ezen a vidéken születtek, számomra a határok valóssága legalább annyira kérdés mint tény. Néhány generációra visszamenőleg azt hiszem, nem volt senki sem a családomban, aki ugyanabban az országban halt volna meg, ahol született. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a legtöbben ugyanabban a városban haltak meg, ahol születtek is. Csakhogy ezek a városok idő múltán más-más országhoz tartoztak, mi meg zömmel ugyanott maradtunk. Én ugyanabban a szobában születtem, ahol az apám, de nem ugyanabban az országban. Számunkra az országhatárok elsősorban nem területeket, hanem korszakokat választottak el. És persze módosult a határok jelentősége is, néhol baráti, majd ellenséges országokat választottak el, volt, amikor nehezen, vagy sehogyan sem, volt, amikor vízum nélkül lehetett átlépni. Egy kicsit hasonlóan alakultak a nyelvhatárok is. Ha a ház, a család nyelve nem is változott, változott a hivatalos nyelv, maga mögé szorítva (vagy teljesen kizárva) a korábbit. Így a határok valósságának a kérdése mellett felvetődik a nyelvek valósságának a kérdése is. Amikor ezt a kérdést felteszem, valamit előzetesen tisztáznom kell. Balázs Géza beszélt ma az anyanyelv mélyréteg jellegéről, és ide nem terjeszteném ki a „valósság” mellé tett kérdőjelt. Az anya53


nyelvnek ez a mélyréteg jellege, a történelem mozgása és a határok mozgása után is megmaradt; ezt nem vonnám kétségbe. Vannak azonban a nyelvnek olyan megmutatkozásai, amelyek inkább összefüggnek a határokkal és a hatalomváltozással. Ezen a ponton felmerül a valósság kérdése is. Elmondanám, amit megosztottam már néhány barátommal, akik ma itt vannak köztünk. Az utóbbi hónapokban az apám és nagyapám ügyvédi irattárában kutattam. Nagyapám és az apám ügyei mellett ott vannak még egynéhány iroda ügyei, melyek ügyvédörökös nélkül maradtak, és hozzánk kerültek. Nagyapám 1893-ban nyitott irodát. Az iratok tükrözik a változó határokat, sorsokat, magatartásformákat, értékeket – és a változó nyelvet is. Azt is, hogy hogyan válik egy-egy kőkemény realitás képlékennyé. Legtöbbet talán a nevek, elnevezések változtak. A nevek, elnevezések valóssága azonban nem a váltással egy időben jött létre vagy szűnt meg. Emlékszem, amikor általános iskolába jártam (akkor „elemi iskolának” hívtuk, és számomra ma is valósabb az „elemi”, mint az általános”), szóval amikor elemi/általános iskolába jártam, emlékszem, hogy apámnak egy szerb barátja nálunk járt, és mondta, hogy valami felfordulás van „ispred Krajskomando”. Szóval a Kreiskommando előtt. A német megszállás alatt körzeti parancsnokság alakult, és ennek a német elnevezése sompolygott be a többi nyelvbe is. Ez lett valós. Közben a Kreiskommando épületébe később Narodno-oslobodilački odbor került, azaz Népfelszabadító Bizottság (valamivel később pedig «Opštinski komitet”, azaz „Községi 54


Pártbizottság). Az apám szerb barátja 1948-ban (vagy talán 1949-ben) egészen biztosan nem a német megszállást akarta visszaállítani, de megszokott, valós lett a Kreiskommando (azaz „krajskomando”), nem is kötődve már a megszálló hatalomhoz. Egyszerűen ez lett egy épület valós neve. A következő példát az irattárból venném. Nem egy különösebben érdekes jogeset, de különös nyelvi tükrét adja egy történelmi fordulópontnak, és összefügg a határokkal. Az egyik perirat 1919-ben íródik, és a Tekintetes Királyi Törvényszék-nek van címezve. Ugyanez a törvényszék 1920. április 2-án hoz ítéletet. Az ítélet tetején fel van tüntetve a bíróság neve (Velikobečkerečki sudbeni stol), az iratszám (Broj: 1295/29/1919), majd következik, hogy U IME NJEGOVOG VELIČANSTVA KRALJA. És ezután jön az ítélet, mely (most már a szerb király nevében) úgy indul, hogy „A nagybecskereki törvényszék…”, és folytatódik tiszta magyar nyelven (vagy, mondjuk, magyar jogásznyelven). Vannak benne olyan szavak, szófordulatok („kiadmány”, pergátló kifogás”, „felperesi előadás”), melyeket én már valahogyan nem érzek idevalósinak. (Mialatt persze Kosztolányi magyar nyelvét mindig „idevalósinak” fogom érezni.) Az ítéletre viszszatérve, a végén aztán ott áll, hogy „VELIKIBEČKEREK 1920. április hó 2-án. Gadó István s.k. tanácselnök”. A szerb nyelv szerepe ezen az ítéleten egy címer vagy pecsét szerepéhez hasonlítható. Nem valós hivatalos nyelv, és nyilvánvaló, hogy ez még nem egy állapot, hanem egy fordulópont, mely új állapothoz, új realitásokhoz vezet. 55


Idéznék még egy furcsa – talán tragikomikusnak nevezhető – példát a fordulás idejéből. Ez is egy 1920as beadvány, szerbül van írva, de ilyen szerbül: „Poricsemo da je drzsavno gragyevinszko zvanye na licitaciji prodalo, odnoszno… da szmo sze mi makar szamo i sza jednim filirom obogatili.” Szóval a nyelv már szerb, de ez valami átmeneti szerb („tranzíciós” ahogy manapság mondanák). A szerb szavak maradéktalanul magyar helyesírással vannak leírva, és a retorikai poénok sem az új valósághoz igazodtak még, mert az alperes azt, hogy semmivel sem gazdagodott, úgy hangsúlyozza, hogy „egy fillérrel sem gazdagodott”. A dinár és para még nem lett retorikai valóság, marad a (már nem érvényes) fillér, csak a „filir” felé kanyarodott. A beadvány megfogalmazója nyilván tudott szerbül – és nyilván nem tanult szerbül az iskolában. (Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy a nyelvek ilyen kombinálása ötleteket is adhat. Az atlantai Emory Egyetemen tanítok immár húsz éve, és néha eljárok az egyetemi úszómedencébe. A ruhát, pénztárcát, kis fülkékben lakattal lehet lezárni, de nem könnyű a lakat kulcsát magaddal vinni a vízbe. Van olyan lakat is, melyet egy szám-kombináció nyit és zár, de nagyon sok számot kellene megjegyezni. Az ember felírhatja magának, de a cetlit még kevésbé lehet vízbe vinni. Úgy döntöttem, hogy magára a lakatra írom fel a számkombinációt, de betűkkel – és persze nem angolul. A legbiztonságosabbnak az tűnt, ha magyarul írom, de cirill betűkkel. Ezt a CIA sem fejti meg. Ilyenkor érzi az ember a vajdasági magyarság felsőbbrendűségét. – Legalábbis Atlantában.) 56


De visszatérve a történelmi távlatokhoz, hadd mondjam el, hogy Nagybecskereken az első világháború utáni években a polgárok többsége három nyelven beszélt: magyarul, szerbül és németül. Első gyermekéveim a második világháború alatt alakultak, és emlékszem hogy a szüleim és a nagyapám aszerint váltogatták a nyelveket, hogy kivel beszéltek – és azok is, akivel beszéltek, néha átváltottak a három nyelv egyikéről egy másikra. Otthon, egymás közt, természetellenes lett volna másképp beszélni mint magyarul, de néhány méterrel odébb, az utcán, már mind a három nyelv természetes volt. Mind a három valós is volt – az én számomra is. De a három nyelv valóssága nem terjedt ki a hivatalokhoz kacsolódó elnevezésekre és a jogi nyelvre. A jogi nyelvet kevesen beszélték, nemigen lehetett családon belül vagy szomszédok között egymásnak átadni. Míg a köznyelvben létezhettek párhuzamos egyenrangú gyökerek, a jogi nyelv gyökerei az adott uralkodó jogrendben voltak. Apám, nagyapám irattára több váltásról is tanúskodik. A negyvenes években a szerb mellett/helyett teret nyer a német nyelv is. Olvasgatom egy pár egészen egyszerű (ügyvédi szempontból mindennapi) válóper vagy birtokháborítási per iratait, melyeket az tesz csak érdekessé, hogy míg a tárgyalást kitűző, vagy valamilyen bizonyítást elrendelő végzésen az áll, hogy „Heil Hitler”, vagy esetleg „mit deutschem Gruss”, az ítélet mely meghatározza a kerítés helyét, vagy kimondja a válást - már azzal a zárójelszóval ad hangsúlyt magának, hogy „Smrt Fašizmu, Sloboda Narodu”. (Érdekes, hogy ez a kifejezés a szerb köznyelvben lassan elveszí57


tette kemény pátoszát, akik ismételték nem arra gondoltak igazán, hogy „halál a fasizmusra, szabadság a népnek”, hanem arra, hogy, kész, így van, itt a vége. Ezt a súlytalan halál a fasizmusrá-t, egyidőtájt magyarok is használták - de szerbül. Mondjuk: „Ne komplikáld. Elmész és egyszerűen szólsz, hogy ezt nem vállalod, és smrt fasizmu!” És hadd tegyek itt még egy kitérőt. A váltások furcsa melléktermékei nem csak országhatárok mozgásakor alakulnak. Megmaradva a nyelvek valósságának témájánál, elmondanék egy egészen másmilyen fogantatású példát. Ezelőtt három évvel egy Kastav nevű kisvárosban voltam. Rijeka (Fiume) mellett van, és egy korábban újvidéki, most kastavi festő barátom vitt egy újonnan épített templomba. Én templomban jobban szeretem a régit, de ez érdekes volt, és megnéztem. Amerikai és kanadai horvát emigránsok emelték a templomot. A bejáratnál volt egy márványtábla, és azon az állt, hogy „Posvećen BDM», tehát BDM-nek van szentelve. A templom belső falain is többször ismétlődött, hogy ez a BDM temploma és BDM-nek a tiszteletére építették. Nem értettem (a festő barátom sem), hogy ez mit is jelent, majd kérdezősködés után kiderítettük, hogy ez egy rövidítés. A BDM az Blažena Djevica Marija, azaz Szentséges Szűz Mária. Biztosan mély tisztelet ihlette ezt a megjelölést, de engem ez valahogy a Poricsemo da je drzsavno gragyevinszko zvanye- nyelvre emlékeztet. Itt is átültetés-zavarról van szó. A korporációk világában (mely csodálatos csúcsnak tűnhet az odasodródott horvát emigránsok számára) nemigen van magasabb megtiszteltetés annál, mint 58


hogy valakit csak a nevének a kezdőbetűivel jelölnek. Az igazgató bizottságok jegyzőkönyveiben gyakran a tagok még teljes névvel vannak feltűntetve, de a vezérigazgató már csak kezdőbetűkkel. A kezdőbetűk már nemcsak egy nevet, hanem egy szimbólumot sejtetnek. Nos, most így jutunk el a BDM-ig. Hallottam ezen az adai tanácskozásunkon, hogy egy versében Pilinszky a szimbólumok anyanyelvéről beszélt. Lehet, hogy ilyen is van, bár nem hiszem, hogy Pilinszkyt BDM-szerű példák ihlették volna. Nem sok rokonszenvet váltott ki belőlem a BDM, mint ahogy nem örülnék, hogy ha valahol SZSZM-et látnék Szentséges Szűz Mária helyett. A templom méltóságát nem öregbítheti a korporációs rangsor. De ha korporációs értékrendeket meg is kerülhetünk (és meg is kellene kerülnünk) a templomban, mit tegyünk a határok mozgása nyomán hivatalossá vált új jogrenddel és az ahhoz kapcsolódó nyelvvel? Létező párhuzamos kultúrákban legtöbbször nem alakul ki párhuzamos hivatalos kultúra, és párhuzamos jogi nyelv sem. A váltó nyelv kezdeti gyarló bizonytalanságait a felváltott nyelv elbizonytalanodása követi. Különösen akkor, ha olyan hivatalokról vagy jogi fogalmakról van szó, melynek az anyaországban nincsen megfelelőjük. A többség nyelvében is sokáig hangzott természetellenesen az „organizacija udruženog rada”, magyarban pedig sohasem vált valóssá a „társult munka szervezete”. És aztán, ha a bizonylatra az van írva, hogy „uverenje”, a községházára pedig, hogy „opština”, akkor nem logikátlan, hogy a magyarban is ez válik valóssá, és a szerbet nagyon törve beszélő em59


berek is azt mondják, hogy „el kell mennem az opstinába, hogy átvegyem az uverenjet”. A kérdés az, hogy mit tehetünk. Persze meg lehet egy nyelvet őrizni a jogi nyelv és a hivatalokhoz kötődő kifejezések nélkül is, de ha hiszünk az egyenjogúságban, ennek része kellene, hogy legyen a nyelvnek minden területe. A hetvenes években sikerült elérnem, hogy (részleges) párhuzamos magyar oktatás és magyar jogi terminológia oktatása is helyet kapjon az Újvidéki Jogi Karon. Hadd említsem meg, hogy ebben nagyon pozitív szerepe volt az akkori Újvidéki Jogi Kar akkori dékánjának, Nikola Vorgić-nak, aki az apámnak volt korábban ügyvédjelöltje. Az első magyar nyelvű órát a hetvenes évek elején (ha jól emlékszem 1972-ben) tartottam – és ez nem volt egyszerű. Hiába magyar az anyanyelvem, hiába voltak magyar nyelven irodalmi próbálkozásaim is, sok jogi kifejezést nem ismertem magyarul. Különösen ott voltam bizonytalan, ahol a szerb idegen szavakat használ, a magyar pedig nem. Utána kellett néznem, hogy lássam, hogy a „hipoteka” az jelzálog, hogy a „procesna legitimacija” az perbeli jogképesség. És láttam azt is, hogy nemcsak kifejezések ismeretéről van szó, nemcsak a hatalomfüggő elnevezésekről, hanem másak a retorikai kanyarok, más a felvezetések ritmusa. Miután felkészültem egy-egy órára, és bár az anyanyelvemen beszéltem, mégsem lett számomra igazán valós a „perbeli jogképesség”. Ehhez magyar nyelvű jogi gyakorlat is kellett volna. Az életben – adott esetben jogi és hivatali életben – válnak csak valóssá a szavak. 60


Nem tudom, milyenek az esélyei a teljes sikernek, de nem szabad feladnunk a teljes egyenlőség igényét. A cél az, hogy ugyanabban a korban, ugyanazon a területen is legyenek egyenlő nyelvek. Ha ki van írva a Pokrajinsko Izvršno Veće alatt, hogy Tartományi Végrehajtó Tanács, ha ezt az elnevezést használják a sajtóban is, valóssá válhat párhuzamosan mind a kettő. Ha létezik magyar nyelvű igazságszolgáltatás, természetessé válhat egy magyar jogi nyelv is. Hadd tegyem hozzá, hogy ezen a ponton biztató az európai integráció – mely, remélem, előttünk áll. Ha minél több jogszabály európai jogszabály, kevesebb tere van egyes államok sajátos jogintézményeinek, és nem kell az anyaországtól független terminológiát gyártanunk (mint például az önigazgatás esetében). A nyelvek között nincsen közös nevező. Az egyenlőség kérdése pedig egészen másként vetődik fel, ha nincsen közös nevező. A polgárság az egy közös nevező, és akkor van egyenlőség, ha például minden polgárnak van választójoga. De amíg a polgári státus közös nevező, a szerb nyelv nem az (mint ahogyan nem lenne a magyar nyelv sem). Közös nevező nélkül, egyenlőség csak a párhuzamosság talaján lehetséges. Kisebbségek számára az egyenlőségnek az esélye sincsen mindig megadva. Ha meg is van adva, plusz lépéseket igényel. Különórákon – vagy külön magán fáradsággal – kell a vajdasági magyar jogászoknak megtanulni a szerb mellett a magyar jogi nyelvet is. Az alkalmazás sem megy kérés és utánajárás nélkül. Magyar nyelvű személyit is külön kell, hogy kérjünk. Hát kérjünk. Hadd tegyem még hozzá, hogy az egyenlőségnek 61


az is feltétele, hogy valóssá tegyük azt, amiben különbözőek vagyunk. Ez feladata a nemzetiségi politikának, a kisebbség politizálásának –, és feladata (vagy feladata kellene, hogy legyen) a többségnek is. Ha pedig lehetségessé válik egy kisebbségi nyelv használata hivatalokban és bíróságokon is, mindnyájunk feladata, hogy az emberek éljenek is ezzel a lehetőséggel, hogy valóssá váljon mindaz, ami hivatalos és nem hivatalos, nemcsak egy nyelven, hanem több nyelven is. A mi szempontunkból magyarul is. Hadd tegyem még hozzá zárómondatként, hogy a valósság-teremtésben komoly szerepük van ezeknek a nyelvművelő napoknak is.

62


Pusztai Ferenc Hagyomány és újítás a magyar szóalkotásban A nyelvtörténet mindig történik. Ebben a tételben nemcsak az fejeződik ki, hogy bármely élő, használatában eleven nyelv csak megszakíthatatlan folyamat lehet, hanem az is, hogy a nyelv a változó körülményekhez, igényekhez változásokkal igazodik. Mondhatjuk így is: a nyelvtörténet mindig történik alaptételben a mindig a megszakíthatatlan folyamat, a történik pedig a folyamatos változás kifejezője. A bevezető nyelvtörténeti órákon gyakran hangsúlyoztam a tanítványaimnak, hogy a nyelv történetében nincs kimerevített vagy megmerevített állapot, ezért a vizsgálandó nyelvállapot leírása csak mozgóképes pillanatfelvétel lehet. Valami éppen történik, valami éppen ritkulóban vagy gyengülőben, gyarapodóban vagy erősödőben van. Érzékelhetően vagy lappangóan, de állandóan. Kétszer ugyanabba a nyelvi folyóba sem léphetünk bele. A napjainkban zajló számos nyelvi elmozdulás, átrendeződés közül a szóalkotás néhány példáját választottam ki. Döntésem oka aligha igényel bővebb magyarázatot: a nyelvtörténetben mindig a szókészleti változások a legérzékelhetőbbek, a legfeltűnőbbek. Ezért gyorsan terjednek, de gyorsabban váltanak ki ellenkezést is. A magyar szókészlet is fölgyorsult ütemben bővült az elmúlt század fordulaterejű tudományos, informatikai, életmódbeli újdonságainak hatására. Ebből a gazdag példatárból ezúttal csak a szóalkotás köré63


re korlátozom mondandómat, sőt ezen belül is csupán a szóképzés és a szóösszetétel néhány jelenségét villantom fel, kitérve az idegen szavak új vonására is. Közismert, hogy a „magyar szókincsben viszonylag nagy számban találhatók az ún. »világos« (azaz motivált) szavak. Ez nem véletlen, hanem abból következik, hogy nyelvi gondolkodásunk (nyelvünk finnugor jellegének, ragozó-ragasztó, vagyis ún. agglutináló voltának következtében) erősen szóelemző” (FÁBIÁN PÁL: Nyelvművelésünk évszázadai. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1984. 30–1). A mai magyar nyelvhasználat legfeltűnőbb szóképzésbeli újdonsága kétségtelenül a kicsinyítő képzős szavak elburjánzása, sőt megbokrosodása, az ún. édi nyelv. Ezeknek a származékszavaknak a hagyománya messze nyúló és tartósan erős. Egyrészt a kicsinyítőbecéző származékok bizonyos korszakokban (főként a középmagyarban) jóval gyakoribbak voltak, illetőleg egy-egy nyelvjárásban (különösen a csángóban) ma is ilyenek. Például aligha képzelhető el egy kortárs könyvajánlóban az 1780. évi Magyar Hírmondó szóhasználata: „Mólnár János […] könyvetskéje […] osztogattatott […] nagyotska is”. A jól ismert tücsök lakodalmának csángó szövege meg így végződik: „Elvennélek, te legyecske, | Ha kicsid ne vónál. | El es mennék, te prücskecske, | Ha görbe ne vónál” (Új guzsalyam mellett. Lejegyezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta KALLÓS ZOLTÁN. Bukarest, 1973. 116). Másrészt a magyar becézésnek régi, ma is eleven eszköze például az -i vagy a -csi : Mari  Marcsi, Jani  Jancsi, öcsi, hugi; sőt mára köznyelvi értelmező szótá64


rainkba is bekerült az újabb (jórészt gyermek- vagy diáknyelvi eredetű) csoki, diri, doki, fagyi, ovi, suli vagy a dumcsi, fincsi, pulcsi. A legutóbbi évtizedekben azonban nagyon megnőtt a gyakoriságuk, s egyre mélyebben nyomultak be a felnőtt korosztályok nyelvhasználatába és a legkülönbözőbb beszédhelyzetekbe. Popper Péter pszichológus így idéz fel egy efféle esetet: „így szólnak hozzám [a rendelőben], ősz szakállú tisztes közíróhoz, és nagyapához: »Adja ide az ujjacskáját, kap egy kis szurikát!« A szájacskámhoz kapok, nehogy valami csúnya kicsússzon belőle. Hiszen csak kedves akart lenni hozzám…” (168 óra, 1997. október 21, 28). Ennek a szóképzési típusnak a viharos terjedési sebességét érzékeltetendő saját példámmal is szolgálhatok. 1998-ban még úgy véltem az Értelmező kéziszótár átdolgozásának adattárát építgetve, hogy „Számos jele van annak is, hogy a becéző-gügyögő szóképzés kezdi elveszteni korosztályi jellegét” (Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Budapest, 1998. 470). Egy évtized múltán azonban már határozottan az a véleményem, hogy ami sok, az sok. Ennek a túlhabzásnak az lett a következménye, hogy mértéktelen, mintegy nyelvváltozatként való használata éppen a fiatal korosztályokra lett jellemző, rájuk korlátozódott. Felnőttek folyamatos édi nyelven legfeljebb a kabarékban vagy az újmódi dumaszínházakban szólnak csak. A minta nyomása azonban kétségtelenül erős. Sajtópéldákkal érzékeltetve: a büntetés bünti (Heti Válasz 2008. július 24, 35), a lom, hulladék lomi (Napló [Veszprém megye] 2009. február 18, 6) (a szócsaládjában él már a lomizik, lomizás is), a 65


transzvesztita travi (Magyar Nemzet 2008. június 28,7), az uborkasaláta meg ubisali (uo. 2008. szeptember 9, 5). Egyelőre nyitott kérdés, hogy a közeljövőben miként, milyen tempóban változik ez a funkciójában, szóhangulatában és korosztályi kötődésében is ingadozó képzésmód. Mindenesetre nekem ez a dumcsi se nem fincsi, se nem szupi, hanem uncsi, sőt bünti. A nem kicsinyítő-becéző szerepű -i képzőhöz egy olyan nevezetes tudománytörténeti esemény kapcsolódik, amelynek máig vannak szókészleti nyomai, többékevésbé felismerhető emlékei. Bugát Pál szerint Széchenyi István kezdeményezésére (vö. FÁBIÁN PÁL: i. m. 58) ezt a képzőt ragos névszóhoz illesztve igyekeztek elkerülni a terjedelmesebb megoldást, a való, levő alkalmazását, például a Pestre való szállítás helyett a tömörebb pestrei szállítás szerkezetet kezdeményezve. Miként a Pesti Hirlap 1843. június 29-i számában egy kerületi gyűlés tudósításában olvasható: „az országgyülésnek pestrei szállitása kapcsolatba ne hozassék a’ még csak épitendő országház elkészülésével”. A javasolt változat kétségtelenül tagolható szóelemekből áll, ennyiben tehát motivált, de a rag után kapcsolt képzővel nyilvánvalóan megsérti a magyar toldalékolás egyik sajátosságát, a magyar rag szóalakzáró szerepét. A több évtizeden át föl-fölbukkanó adatokra egyre több tréfás, sőt ingerült megjegyzés záporozott. Arany János jellemző, Divattudósítás című verskarikatúrájában így gúnyolódott: „Oh, te kedves divathozi ragaszkodás! Gyönyörű szép nyelvünktőli rugaszkodás” (LŐRINCZE LAJOS: Nyelvőrségen. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1968. 344). Ezután hamaro66


san eltűntek ezek az alakulatok. De nem nyomtalanul. Óhatatlanul felmerül a kérdés: miként értelmezzük ebben az esetben a hagyományt? A győztes meg (mutatóban) a vesztes alakot is hagyományoztuk? Korántsem. A mai alakok motiváltsága nem ragos főnevek képzésén alapul (mint a pestrei, a divathozi meg a nyelvünktőli), hanem vagy névutók (mint az alatt, előtt, után) vagy határozószók (mint az egykor, közel, néha) i képzős szerkesztésén. Másként megfogalmazva: a mai beszélők tudatában már nem él az, hogy az után az út főnév helyhatározó ragos alakja. Kettős tanulságot ismerhetünk fel. Egyrészt azt, hogy a szóalkotásban nemcsak a motiváltság, de a motiváltság változása, elhomályosulása is ható tényező; másrészt pedig azt, hogy egy helytelennek mutatkozó, törlésre ítélt szóalkotási mód valamely nyelvi változással (ezúttal a szófajváltással) megtarthatónak bizonyulhat. – A teljes képhez hozzátartozik, hogy még arra is van – igaz, kivételes (!) – példa, hogy ez a helytelen szerkesztésűnek ítélt szóalak nyelvi változás nélkül is részese lehet szókészletünknek: nagybani (piac), újbóli (felszólítás). Ezek a nagyon ritka (!) változatok azonban a szóalakutánzásnak (azaz az analógiának) a szóalkotásban is megmutatkozó hatását, vonzását igazolják. (Vö. Nyelvművelő kéziszótár. Szerkesztette Grétsy László és Kemény Gábor. Tinta Könyvkiadó. Második, javított és bővített kiadás. Budapest, 2005. 390, 581). Az idegen szavak magyar szövegbe, illetve gyakran a magyar szókészletbe illesztésének közismert jele a képzősítésük. Például elautomatáz (Dragomán György: A fehér király. Budapest, 2008. 22), informatizál (168 67


óra 2008. október 9, 10), infúzióz (Népszabadság 2008. szeptember 5, 3), konformizálás (Popper Péter: Napidő. Budapest, 2006. 175). Újabban azonban az elvonással rövidített idegen szavak tövéhez is hozzákapcsolnak képzőket: kopiz ’kopíroz’ (168 óra 2008. szeptember 18, 12), szolidarít [valakivel] (Napló [Veszprém megye] 2008. december 19, 16). Terjedőben vannak az egyértelműen tréfás-gúnyos indítékú, szóhangulatú, végződésükkel idegen szavasított magyar szavak is: kádáriánus (Magyar Hírlap 2008. július 11, 9), rangsorológia [az egyetemisták körében] (Népszabadság 2008. október 30, 22), rárontológus (Magyar Nemzet 2008. június 28, 7). Ezek a típusok (köztük a bizalmas nyelvváltozat közismert kitaláció szava is) nyilvánvalóan a latin–magyar kevert nyelvűség korszakát, Bethlen Miklós kifejezésével a féldeákfélmagyar nyelvhasználatot idézik fel. Bethlen többször tréfálkozott ezzel a szóalkotási móddal: „ha Tordai Malmom napon||ként való Vámia nem seghittene bizony koplalátio nelkül nem lénne az nyari takarodásom” (Bethlen Miklós levelei. Budapest, 1987. 238–9); vagy „aki nem színből, udvarice, világice, hanem igazán alázatoson menti magát, az olyan, ha hibázik is valamit […] bocsánatot érdemel” (Bethlen Miklós önéletírása, Budapest, 1955. I, 44). Az összetett szavak csoportjainak még felsorolását is mellőzve, csak a legfeltűnőbb típusú és legnagyobb mértékben gyarapodó változatot emelem ki: az elvonással alakított nem mellérendelő igei összetételeket. Ismeretes, hogy néhány alanyos összetételt kivéve (mint a mennydörög) igei összetételek csak melléren68


delő viszonyban éltek a nyelvi múltban (csurrancseppen, dúl-fúl, jár-kel, jön-megy). Fehér holló azért ezúttal is akad: a 16. század eleji gondviselő és gondviselés származékokból már 1782-ben elvontak egy gondvisel igét, a ma is eleven képvisel pedig a 18. századi képviselő és képviselés származékszavakból 1835ben vonódott el. Hasonló típusú mai, sajtónyelvi példák: „Látta már valaki Honeckert tetőfedni?”; „Rendőrkocsi kék lámpája hangulatvilágít”; „Ercsiben kellett tényfeltárnom” (PUSZTAI FERENC: Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Budapest, 1998. 471). Új típusú szóalkotási módoknál nem meglepő módon kezdetben ezek az összetételek tréfás, ironikus szóhangulatúak voltak, azonban terjedésük hatására, illetőleg a terjedés növekvő mértékét is kifejezve egyre jobban elveszítették ezt a jelentésjegyüket. Meggyökeresedésüknek fontos bizonyítéka másodlagos hatásuk, szóalkotási mintaértékük. Megszaporodtak ugyanis a nem elvonással alakult, nem mellérendelő igei összetételek is, a névszói, azaz főnévi összetett szavaknak igeképzővel való továbbképzésével. Például munkaebéd  munkaebédel (Popper Péter: Napidő. Budapest, 2006. 118), sajtóhiba  sajtóhibázik (168 óra 2008. október 9, 55), sárkánydeszka ’a siklóernyő és a vízisí társítása; kiteboard’  sárkánydeszkázik (Népszava 2009. szeptember 14, 16), tápoldat  tápoldatoz (Népszabadság – Lakástrend 2008. november: 18), teherfuvar  teherfuvarozik (Magyar Hírlap 2008. június 9, 9), ülősztrájk  ülősztrájkol (Dragomán György: A fehér király. Budapest, 2008. 17). 69


Befejezésül olyan példát választottam, ami arra döbbent rá bennünket, hogy nemegyszer rejtve maradnak előttünk anyanyelvünk törvényszerűségei. A szóalkotásban is. Forrásom Kossa János „Magyarul, magyarán” (Újvidék, 1968.) című gyűjteményes kötetének a nyelv belső logikájáról szóló cikke. Tisztelettel megvallom, hogy a kötetcímet pár évvel ezelőtt, egy szikrázó vitába sodródván átvettem tőle, mindössze úgy módosítva, hogy a vessző helyett és-t írtam. Idézem a Kossa János cikkének egy részletét: „Miért mondjuk mi télen-nyáron? Nincs ennek semmi más elfogadható oka, csak bizonyos hangrendi szabály. Ugyanaz a szabály vagy szokás, amely azt mondatja velünk: celecula, csetepaté, dirib-darab, gyimgyom, hébe-hóba, ímmelámmal, licslocs, rissz-rossz, tipeg-topog, zenebona. Kinek jutna eszébe fordítva mondani: culacele, gyomgyim, locs-lics, bonazene? Elöl a magas hang, hátul a mély. | Ezért mondja a magyar télen-nyáron, nem pedig nyáron-télen, mint a szerb és ezenkívül, tudtommal, minden indoeurópai nép [az évszakok rendjét követve, teszem hozzá én]” (15). Kossa János összegzése pedig figyelmünkre igazán méltó mondanivalót hordoz: „Mindent persze nem lehet egy kaptafára húzni, vannak kivételek is jócskán. A nyelv nem holt kövület, hanem élő, gyakran megmagyarázhatatlan belső logikájú szervezet. Szabályoknál, törvényeknél erősebb a nyelvszokás” (16). Szabályoknál, törvényeknél erősebb a nyelvszokás. Szabályok, törvények villogása idején úgy, ahogy a címbe betoldottam a magam szavát, megteszem most ezzel a mondattal is: Szabályoknál, törvényeknél legyen erősebb a nyelvszokás. 70


Minya Károly A neologizmusok több szempontú megközelítése A neologizmus valamilyen új nyelvi jelenség. A neologizmusok azok az új szavak, kifejezések, jelentésárnyalatok, nyelvtani formák, amelyekkel a nyelv a társadalmi viszonyok és a gondolkodás fejlődésével párhuzamosan állandóan gazdagodik. A neologizmusok kritériumának kell tekinteni a ritka használatot is az új keletűség mellett. Fontos az, hogy mennyi ideje használatos az adott kifejezés. Ugyanakkor a tanulmányban szereplő neologizmusok még nem szerepelnek semmilyen szótárban, így egy részükről a későbbiekben kiderülhet, hogy nem „szótárérettek”. Hogy melyek azok, ennek a megállapítása, megjósolása nehéz feladat. A neologizmusokat az általam felállított rendszerben hét szempontból lehet csoportosítani, ezek a következők: 1. szándékoltság szerint, 2. létrejöttük célja szerint, 3. gyakoriságuk szerint, 4. a kommunikáció formája szerint, 5. fogalmi tartalmuk szerint, 6. a létrejöttük módja szerint, 7. szófajuk szerint. 71


Ezeken a fő kategóriákon belül 2–7 alcsoportot állapítottam meg. Ezek alapján tehát minden neologizmus jellemezhető motivációs, kommunikációs, szemantikai, alaktani és szófajtani szempontból. A neologizmusok a szándékoltság (akarat) szerint lehetnek tudatos neologizmusok, amikor valamilyen tárgy, fogalom elnevezése a kommunikációs igény céljából születik meg, például: homokszobor, hobbitanya, adományvonal. (A példák nagyrészt Balázs Géza Édes Anyanyelvünkben közölt, Új szavak, új jelentések című rovatából származnak.) Másrészt lehetnek spontán neologizmusok, amelyek megfogalmazási nehézség pillanatnyi áthidalására keletkeznek. Elírások, önkéntelen elszólások, tehát előfordulnak mind írásban, mind szóban. Elsősorban a diákok feleleteiben, dolgozataiban találkozhatunk velük. Ezeknek kitűnő forrása Sebestyénné Varjú Anna: Irodalomtörténet – diákszájon című könyve (Convention Budapest Kft. é. n.). A szerző több évtizeden keresztül tanárként, érettségi elnökként gyűjtötte az órai elszólásokat, dolgozati elírásokat. a későbbiekben ezt kívánom részletesen bemutatni. A neologizmusok a létrejöttük célja szerint lehetnek szükségszerűek. Ezek gyakorlati céllal jönnek létre, jól tükrözik a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet változásait. A nyelv állományának szükségszerű elemekkel történő bővítése a nyelv állandó, kísérő jelensége. Például: nyakzuhany, melegfesztivál, 72


szélerőműpark. A másik csoportot a stilisztikai neologizmusok alkotják. Ezek egyszeri előfordulások, a költői-írói nyelvben hapax legomenonok. Ezeket a pillanatnyi tartalmi, stiláris szükségszerűség hozza létre. Megalkotásukkor az egyediség, egyszeriség, a figyelemfelkeltés, ritkán a meghökkentés a cél. Például: S mindezt azért, mert Farkasfalvyt szereti. Bizony! Egy letűnt, maradi kor huszármúmiáját. (Parti Nagy Lajos). Ugyanakkor filmcímként is találkozhatunk stilisztikai neologizmussal (pl.: Szoláriummacsó), valamint üzletnévként többek között, pl.: Zár-Ba-Zár lakat-, zár-, vasszaküzlet. A neologizmus gyakorisága szerint lehet elterjedt. 1000 felett van a találatok száma a Google internetes keresőben. Például: testszkenner, metroszexualitás. Az alkalmi neologizmusok esetében az adott tárgy vagy fogalom stb. neve még kevésbé terjedt el, így az internetes keresőben 1000 alatt van a találatok száma: banyatank, bérturista, bulihuligán. A neologizmusok egyik csoportja a kommunikáció formája szerint a szóbelieké. Írott formában az interneten egyetlen találat sincs, csak szóban hangzott el. Pl.: Abban a korban a két irányfoglalkozás a katonáskodás és a papi hivatás volt. (Szóbeli érettségi vizsgán elhangzott mondat.) A másik csoport az írásbelieké. A neologizmusok döntő többsége írott formában is jelentkezik, ez annak a lehetőségét hordozza magában, 73


hogy gyorsan elterjedjen: városkártya, fénytömlő, vírusmarketing. A harmadik csoport az írott beszéltnyelvieké. Az internetes beszélgetésben, az úgy nevezett beszélgetőcsatornákon fordulnak elő, elsősorban helyesírási neologizmusok: aggyál, taníccs+, majkésőbbcsinájjuk. A neologizmusok fogalmi tartalmuk szerint több csoportba sorolhatók. Politika: üvegzsebtörvény, gyűlöletbeszéd; gazdaság: hiánycél, kamatvágás; kultúra: dumaszínház, hangoskönyv; internet- és mobilkommunikáció: webmester, lánclevél; sport: gólgép, kangoo; egészség: újinfluenza, fitneszkoktél; szórakozás: habparti, partirúd; tárgynevek: pókkamera, sokkoló; foglalkozásnevek: webmester, telefonmunkás. A neologizmusok a létrejöttük módja szerint. Szóösszetétellel keletkeztek: panelhitel, partiarc; szóképzéssel: iwiwezik, csavarda; szóelvonással: láncdohányzik, hiánypótol; szórövidüléssel: emo, mobteló, szal = szóval; szórövidüléssel és -képzésssel: öngyuszi – ’öngyújtó’, reci – ’recepció’; mozaikszóalkotással (betűszók), spa, iwiw, PDA; szóösszerántással és kontaminációval: turkászás (turkál + kurkász), spagettippek (spagetti + tippek), szándékos szóferdítéssel: ámítástechnika – ’számítástechnika’, vízparancsolat – ’a víz tízparancsolata’; szószerkezetneologizmus kialakulásával: fájlcserélő hálózat, térfigyelő kamera. 74


S végül a hetedik szempont, a neologizmusok szófajuk szerint lehetnek igék: lízingel, végkielégít; főnevek: vakrandi, robotparkoló; melléknevek: márkafüggetlen, kakaóbiztos; befejezett melléknévi igenevek: kavicsfelvert, bűnfertőzött. A hét szempont együttes figyelembevételével az alábbiak szerint lehet jellemezni egy adott neologizmust. A kiválasztott kifejezésünk legyen egy költőnő, Nagy Zsuka: mégismarionett című kötete. A szándékoltság szerint tudatos, létrejöttének célja szerint stilisztikai, gyakorisága szerint teljességgel alkalmi neologizmus, kommunikációs formája szerint írásbeli, fogalmi tartalma szerint szórakozás (ha a költészetet annak tekintjük, márpedig miért ne), létrejöttének módja szerint összetétel, de helyesírási neologizmus egyrészt az egybeírás okán, másrészt a cím kis kezdőbetűs írásmódja miatt. S végezetül szófaja szerint főnév a kiválasztott példánk. Ahogy korábban említettem, egy szempontot külön kívánok részletezni, s ez a szándékoltság szerinti megközelítése a neologizmusoknak. Ezen belül a tudatos és a spontán neologizmusokat különíthetjük el. Ez utóbbi csoportra kívánok példákat hozni a szóalkotási módok megjelölésével. Ennek az oka a következő. Közismert tétel, lerágott csont, kikopott közhely, hogy a nyelvtanóra száraz, unalmas és egyhangú. Természetesen ez megváltoztatható újszerű témák beiktatásával (pl. a 75


kommunikáció színterei, az írás történetének legújabb állomása, a csetbeszéd stb.) Azonban hogy ne essünk mindjárt a ló másik oldalára, nyilvánvalóan szükség van a hagyományos témák megtanítására is. De hogyan lehetne ezt élvezetesebbé tenni? Nos, úgy vélem, hogy a diákokhoz közel álló újszerű példaanyag kiválasztásával. Így a már korábban említett kötetből, Sebestyénné Varjú Anna: Irodalomtörténet – diákszájon című könyvéből származókkal. A szerző több évtizeden keresztül tanárként, érettségi elnökként gyűjtötte az órai elszólásokat, dolgozati elírásokat. Az alábbiakban a szókincstan, a szóalkotástan témakörének fogalmai megtanításához kívánok némi segítséget nyújtani, a könyvből gyűjtött úgynevezett spontán neologizmusokkal. Ugyanakkor mindvégig szerepet kap a szókincsbővítés, a neologizmusokon kívül az elfeledett vagy kevésbé ismert szavak (archaizmusok) bemutatásával, a „nem létező szó” etimologizálásával. (Gyakran előfordul, hogy a főiskolásoktól bizonyos kifejezések jelentésére, ismeretére rákérdezek, bár néha úgy érzem, fölösleges. Azonban nem. Ez nemcsak a szó archaizmus mivoltából fakadhat, hanem a diákok szegényes szókincsére is visszavezethető, aminek pedig az oka a kevés olvasás stb., de ez már mindenki számára nyilvánvaló. Úgy vélem, ugyanez mondható el a középiskolás diákokról is.) Ezenkívül az alább bemutatandó példaanyag jól hasznosíthatók a stílusrétegek alapos 76


elsajátítása során is. Természetesen a korpusz felhasználása során kitűnően érvényesíthetjük a tantárgyi koncentrációt, azaz megbeszélhetjük, hogy a diákok által alkotott mondatok melyik irodalmi mű elemzéséből valók. Ugyanakkor feltétlen meg kell jegyezni, hogy az alábbi példák nem kell hogy alapját képezzék a nyelvtanoktatásnak, inkább kiegészítőnek tekinthető a hagyományosak mellett. A példamondatok végén zárójelben a szám azt jelzi, hogy a Google internetes keresőben hányszor fordul elő a szó. Tehát nem mindegyik egyszeri előfordulás, azonban ezekben az esetekben is biztos, hogy nem tudatos szóválasztással van dolgunk, hanem spontán „alkotással”. Szóösszetétellel létrejött spontán neologizmus Az Odüsszeia segédhívással kezdődik. Az összetételt természetesen a segélykérés kifejezés „hívta elő”, azonban a pontos kifejezés nem jutott a tanulónak az eszébe, csak a tartalma, körülbelüli jelentése, így megalkotott egy saját szót. Kreon (Antigonét) … egy bebörtönzött sírbarlangba záratja, hogy élve haljon meg. (66) Szemléletes, találó összetétel, alkalmi neologizmus. A mű végösszesítéssel fejeződik be: majdnem mindenki meghal. (18) Két szó sajátos kontaminációszerű összekapcsolódása: végösszegé és az összesítésé.

77


Caesar, aki bár epilepsziás és kicsit nagyothall, nagyon önhivalkodó uralkodó. (0) De a háznép ismeri Harpagont, tudják, hogy pénzéhsége még a kéjsóvárgásánál is nagyobb. (32) Ezt a szóalakot tekinthetjük a kéjsóvár kifejezés továbbképzésének is, amelynek az alapja egy nem létező elvont ige, a kéjsóvárog, majd ebből képezte a diák az ás termékeny képzővel a kéjsóvárgás spontán neologizmust. Orgon felesége álviszonyt kezdeményezett Tartuffefel. (6) Csokonai kóborpoéma lett, mint drámahőse, mint Tempetőfi. (0) A hasonló hangzású poéta kifejezés helyett szerepel a poéma. A párizsi Notre Dame a romantika csúcsműve. (61) Némileg bizalmas hangvételű és divatszó az összetétel előtagja, a csúcs. Magához fogad egy púpos törzsszülött fiút. (torzszülött) (5) Becsületlenség (32) jellemzi, de becsszomja van. (33) A becsületlenség spontán született, alkalmi szó, hiszen a köznyelvben ennek a rövidült, illetőleg elvont becs alakjához kapcsolódik a fosztóképző: becstelen. A becsszomj sajátos szóvegyülése a becsvágy előtagjának és a tudásszomj utótagjának. Sok kevély fogaskocsit látott gyaloglása közben, de neki nem hiányzott se rang, se címer. (33)

78


Az összetételi előtag vagy a fogatos rövidülésével, vagy a lovas szó hasonlósága alapján keletkezett. Majakovszkij futurista műveit polgárdurrantónak szánta: a hagyományos művészeteket messze elkergeti magától. (0) Kissé félreérthető és humoros szó keletkezett az egyik Majakovszkijról szóló írásban úgy, hogy az öszszetett szó utótagja egy rokon értelművel cserélődött fel (-pukkasztó). A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény a dzsentri léűző életmódját mutatja be. (0) A hasonló hangzású léhűtő az oka a cserének. A versben megjelenik a költő pánszexuális öntöményezése is. (3) Ebben az esetben az öntömjénezés „hatására” keletkezett az öntöményezés. A veres juhász és a társa, egy törpeorrú ember megölik a Bodri juhászt és fiát a pusztán, mert nem adta el nekik a szíját, de ez csak egy fedőok volt. (5) Feltehetően a fedőnév összetétel az alapja a sajátos kifejezésnek. A Boldog, szomorú dalban a költő életét mint egy leltárképet mutatja be. (10) Az összetétel alapja: költői képekkel leltárt mutat be. Pisti azt hitte, hogy az apja egy főfej a munkahelyén. (82) Egy részük odakint megbolondult, és már a saját kolompszavát hallotta. (19)

79


A kolompszó kifejezés létezik, azonban a birtokos személyjellel igen szokatlan, s az utótag jelentése is konkréttá válik. Mint a bika című versében a költő magát egy mintabikához hasonlítja. (9) A szó megalkotását nyilvánvalóan a vers címe „ihlette”. Szóképzéssel létrejött spontán neologizmus A sírnál a két család végül összejött, s csak akkor eszméltek rá, hogy haragságuk hova süllyedt. (292) A -ság képző igéhez járuló névszóképző – deverbális nomenképző (pl. segítség, fáradság). A harag szó főnév, tehát teljesen felesleges az újabb képző. A regényben szó van a társaságról, ahol mindenkit megkritikálnak. (0) A tűzhaláltól csak az mentette meg, hogy a máglyarakást elalusztotta a szél. (0) Ebben az idillségben csonka gyertyák, kidőlt fák és nimfák úsznak a patakban. (1) A haragság szóhoz hasonlóan fölösleges a képző. Mikor az asszony megtudja, hogy megbecstelenítették, összeomlik, és a tébulás jelei mutatkoznak meg rajta. (0) Természetesen a megtébolyodás szó csonkított és képzett alakja. Ott dőzsölődnek a többi kéjhölgyek is a kéjurakkal. (0) A dőzsöl igéhez nem kapcsolódhat a visszaható ige képzője, azaz csak potenciális képzője az -ődik. 80


De mikor a csók után a varázsló a sikertől mámorultan visszahozza Mariót alfából, meglepő dolog történik. (3) Az irodalmi személyeket két részre oszthatjuk: a kiszolgáltatottakra és a kiszolgáltatókra. Ez utóbbit jelképesítik meg… (2) A jelképes melléknév igei továbbképzése nem létező. Igekötős igék mint spontán neologizmusok De csalódnia kell, mert hódoltságát a nő csak lemosolyogja. (44) Nyilván a lenéz igekötős ige játszott szerepet a szó alkotásában. Mikor a debreceni kollégiumból eltolmácsolják, Sárospatakra megy. (0) A némileg hasonló hangzású eltanácsolják szó játszott szerepet ebben az esetben. Dacolva a halálveszéllyel, Antigoné mégis betemette a halottat, de az őrök kitemették.(9) A nyelvhelyességi kézikönyvek tárgyalják általában, de a nyelvjárás jellemzője, amikor az igekötő ellentétesen, logikátlanul kapcsolódik az igéhez, s alkot az eredeti igével ellentétes értelmű szót. A jelentést ilyenkor az igekötő adja meg alapvetően. Például: a kaput kicsukja (’kinyitja’), a villanyt feloltja (’felgyújtja’). A példamondatban szereplő kitemették jelentése ’kiásták’, azaz az a jelképesen rászórt avart leszedték a halottról. 81


Előre kifontolt szándékkal lelövi régi szerelmét a templomban. (33) A kitervelt igenév igekötője és a megfontolt igenév az alapja kontaminációnak. Bodri juhász felesége feljárta az egész pusztát. (0) A bejárta az igei tagjával, a felkutatta pedig az igekötőjével játszott szerepet a szó megalkotásában, az előzőhöz hasonló módon. A tranzitivitás szempontjából is megvátozott az ige, a feljár ebben a mondatban tárgyas, a bővítménye a pusztát. Az ő szíve is felizzadt tavasszal. Ilyenkor a forradalom a fény sebességével terjed. (7) A munkás bánatát egy kocsmai jelenetbe fojtja: „nekivigyorog a falnak”. Maga a dolgozat írója is jelezte egyéni szóalkotását az idézőjellel. A kifejezés tekinthető kontaminációnak: nekifordul + vigyorog. Szóvegyüléssel létrejött spontán neologizmus Odüsszeusz még sok kalandon átveszékelt a hazájába vezető tengeren. (0) A szóvegyüléssel keletkezett ige megszületésében a jajveszékel kifejezés részben hangalakjával, részben hangulatával „vett részt”. Az át igekötő az esett át kifejezés hatására kapcsolódhatott hozzá. Bár a szirénahangok (sic!) hallatára Odüsszeusznak még a két nagy barna szeme is kifelé gubbaszkodott, mégsem mehetett hozzájuk. (74) A kidülled, dülleszkedik valamint a gubbaszt igék kontaminálódtak a dolgozatíró fejében, „majd pattant ki a szikra”, azaz a neologizmus. 82


Kunigunda – egy félfenekű, strázsátos vénasszonynyal együtt – sok megterhelésen, sok férfin esik keresztül. (0) A házsártos szóval vegyült a strázsa ebben a sajátos neologizmusban. A kontamináció alapja a szavak hasonló hangzása. Népetimológiával létrejött spontán neologizmus A Biblián kívüli szövegek csak aprókrif iratok. (1) Az apokrif kifejezés első felét „értelmesítette” a diák: apró. A középkorra jellemzőek a vallási műfajok közül a minisztériumi (sic!) drámák és a mártíraktok. (0) A mártírakták összetétel utótagja cserélődött fel. De ha ők is elalusznak…, késő minden – mozdulhat a cethalott. (13) A fogalmazást író diák számára a tetsz- előtag nem volt teljesen egyértelmű, ezért változtatott egy másik értelmes szóra. Hasonló történhetett a következő lókupacok szó esetében is: Nem tudjuk, de gyanús, hogy Magda akkor tűnik el, mikor a faluba megjönnek a lókupacok. (3) Elképzelhető, hogy egyszerűen betűelírás történt, azonban az is előfordulhatott, hogy a diák nem ismerte a kupec kifejezést, és „értelmesítette”, azaz egy általa ismert hasonló szóval helyettesítette.

83


Betűkihagyással, betűcserével, betűhozzátoldással létrejött spontán neologizmus Világi műfajok: a vágásköltészet és a trubadúra (sic!). (0) Valósággal eszmélyíti Laurát. (0) Balassival egyik legszebb költőnk halt meg Esztergomb alatt. (179) A zordon erdők, hegyek is az általa nem kimondott jajgatást vízhangozzák. A fenti négy esetben elképzelhető, hogy percepciós hibából fakad az elírás, azaz a diák rosszul hallotta a szavakat. Gondolatait onnan tudjuk meg, hogy egyes szám első személyben monalizál. (monologizál) (2) Figura etimologisztikával teli versében azt írja, hogy a népeket egy nagy rostára kellene felvezetni, melyen csak az maradna fenn, aki legéltebbre (sic!) való. (0) Az etimologica szó mellet csupán feltételezhetjük, hogy a logisztika jutott a dolgozatíró eszébe, így tekinthető a szóalkotási mód egyúttal szóvegyülésnek is. A Hajnali szerenád című versben a költő hangulata ismét összemosódik a szinesztézissel. (0) Elvonással létrejött spontán neologizmus Igaz, hogy a fiát a Golgotán megkeresztelték, de harmadnapra feltámadt és mennybemenetelt. (0) A mennybemenetelt a mennybemenetelés főnév elvonásának tekinthető, múlt idejű igealaknak. A szó megegyezik a mennybemenetel főnévvel. 84


Az egyik ilyen epizód, amikor az író kissrácai szamárköhögnek. (1) Összességében elmondhatjuk, hogy az újszerű kifejezések létrejöttében meglehetősen jelentős szerepet játszik a hasonlóhangzásúság, például eltolmácsolják az eltanácsolják helyett. Nagyon sok esetben kiderül, hogy melyek azok a ritkán használt vagy archaikus kifejezések, amelyeket a diák nem ismer, ezekben az esetekben érvényesül a népetimológia. (A tanulmány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.)

85


86


II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK

87


88


Balázs Géza Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobránál Hölgyeim és uraim! Évtizedek óta minden október második szombatján összegyűlünk Adán, helybeli gondolkodók, hagyományaikat fontosnak tartó emberek, számos szakma képviselői és magyarországi értelmiségiek: tanárok, irodalmárok, nyelvészek. A gyerekek anyanyelvi versenyen vesznek részt, hogy jobban ismerjék, értsék anyanyelvüket. A felnőttek művészeti, irodalmi előadásokat hallgatnak, valamint szombaton egy tematikus, rövid nyelvészeti konferenciára is sor kerül. Ez az év sok szempontból különleges. Október 27-én lesz Kazinczy Ferenc 250. születésnapja. S bár a magyarországi kulturális életből is folyamatos a sóhajtozás és a jajgatás, azért azt el kell mondani, hogy a késve és talán nem egészen ügyesen meghirdetett Kazinczy-év, A magyar nyelv éve zajlik: Kazinczy-busz (nyelvbusz) járja az országot, megáll a legkisebb falvakban is, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a tavaly átadott Magyar Nyelv Múzeumában kiállítások nyílnak, meghirdettek versenyeket, rendeznek konferenciákat, lesz fáklyás felvonulás és folyik a szószavazás a szószavazó.hu honlapon – mindez azért, hogy „édes” (szeretett) anyanyelvünk ügye egy kicsit közelebb kerüljön mindenkihez. 89


Szarvas Gáborék is ezen fáradoztak. Közösséget kívántak szervezni a magyar nyelv ügyének. 1874-ben felhívást tettek közzé, hogy a nyelv barátai vegyenek részt minden hónap utolsó szombatján az Akadémia épületében tartott nyelvjavító tanácskozásokon. A tanácskozások „megokolt” eredményeit pedig közzétették a Magyar Nyelvőrben. Azóta is, máig sokan szerveztek anyanyelvi köröket, mozgalmakat. Rendszerint mindegyik mögött egyegy jeles tanár, népművelő, könyvtáros, esetleg nyelvész állt. Így ma számos nyelvművelő egyesület működik Magyarországon és a határon túl, s 2000-ben éppen a Magyar Tudományos Akadémia épületében mi is létrehoztuk a Szarvas Gábor asztaltársaságot, hogy kéthavonta kötetlenül, olykor egy pohár bor mellett eszmét cseréljünk, és elköltünk egy Szarvas-vacsorát (szigorúan nagy sz-szel, mert nem szarvast eszünk). Ma az egész Kárpát-medencében kiterjedt nyelvápoló-nyelvművelő mozgalom van: Győr, Sátoraljaújhely, Gyula mellett legalább annyira fontos nyelvművelő központ Kassa, Sepsiszentgyörgy vagy Ada. Hiszen ezeken a helyeken rendszeres nyelvművelő rendezvények vannak kicsiknek és nagyoknak, emelkedett hangulatú koszorúzásokon emlékeznek meg jeles elődeinkről, kiadványok jelennek meg, s nem mellesleg sokak számára életre szóló, meghatározó élmény, hogy jó volt egy nyelvművelő rendezvényen lenni. Az anyanyelv ügye képes összehozni bennünket századokkal ezelőtt élt elődökkel, és rádöbbent mindenkit elmulaszthatatlan feladatára: népe kultúrájának, anyanyelvi kultúrájának az ápolására, a hagyományok 90


gondos átadására. Aki ezt elmulasztja, céltalanul és még emberek között is magányosan él (a modern szociálpszichológia társas magánynak, illetve egyszemélyes csoportnak nevezi ezt az állapotot), és még életében megérzi a szörnyű kínt: hiába minden. Aki megismeri a múltat, például nyelve múltját, és vállalja a közvetítést a jövő nemzedékek számára, azt a hasznos cselekvés boldogsága jutalmazza meg. Aki még nem próbálta, próbálja csak meg! Abban a reményben koszorúzzuk meg Szarvas Gábor szobrát, hogy minél inkább örülhessünk a jelenben a jövőnek, hogy minden nép tetszése szerint őrizhesse, ápolhassa kultúráját, s hogy mindenkinek jut mindennapi kenyér és mellé bőségesen szellemi táplálék is. Elődeink munkája mindeddig nem volt hiábavaló, és bízunk benne, hogy a miénk sem lesz az. Tudom, hogy most nem csak mi nézünk Szarvas Gábor szobrára, hanem ő is visszanéz reánk.

91


Molnár Csikós László A nyelvújítás szereplői és dokumentumai (Megnyitó beszéd) A nyelvújítási mozgalom két évszázaddal ezelőtt indult annak érdekében, hogy a magyar nyelvet tudatos és mesterséges fejlesztéssel alkalmassá tegyék a nemzeti nyelv szerepére, és hogy ezáltal a magyar is a művelt európai nyelvek közé kerüljön. Ez a mozgalom már a XVIII. században kezdetét vette (Bárczafalvi Szabó Dávidnál és Faludi Ferenc műveiben), de nagyobb jelentőséget Kazinczy Ferenc és iskolája által kapott. Az eleinte módjával végzett szóalkotás utóbb már szinte mániává fajult; aki valamely fogalomra nem tudta a megfelelő magyar szót, mindjárt alkotott egy újat, nem mindig törődve a magyaros szóképzés szabályaival. A mozgalom folyton nőtt, és 1830-ban már a Tudományos Akadémián is győzött. Az újítás a tudományos és a hivatali nyelvre is kiterjedt (ezen a téren különösen Bugát Pál jeleskedett). Annak idején olykor szükség mutatkozott arra, hogy a regényekhez és más irodalmi művekhez külön szójegyzéket készítsenek, hogy az egyszerű halandó is megértse a bennük használt új szavak jelentését. Kétségtelen viszont, hogy az a sok műfordítás, amelynek munkájában a nyelvújítás hívei nagy buzgalommal részt vettek, közvetve az ízlés terjedését mozdította elő. 92


A nyelvújítás szereplői két táborba csoportosultak, az egyik a neológusoké volt, a másik pedig az ortológusoké. Voltaképpen az ortológusok is a nyelv felfrissítésére, korszerűsítésére törekedtek, csakhogy nem mesterséges úton, szógyártással (mint a neológusok), hanem a nyelvben (különösen a népnyelvben) rejlő értékek felkutatásával és elterjesztésével, azaz a nyelv természetes fejlődésének a serkentésével. Mindenesetre a két tábor szembehelyezkedett egymással. A tulajdonképpeni nyelvújítási harcot megelőzték bizonyos előcsatározások. Az egyik az ún. ipszilon-háború volt, ebben az „ipszilonista” Verseghy Ferenc a kiejtés szerinti láttya-féle írást szorgalmazta, a „jottista” Révai Miklós viszont a szóelemzés szerinti látja írásmódot tartotta helyesnek. A vitában Révai győzött, de ebben nagy szerepe volt annak, hogy más írókkal együtt Kazinczy melléje állt. Az Árkádia-per amiatt robbant ki, hogy a debreceni köröket felháborította Kazinczy Csokonai-nekrológja, és tervezett sírfeliratának „Árkádiában éltem én is!” mondata. A debreceniek számára Árkádia, az ókori görög tartomány nem a művészetek honát jelképezte, hanem közönséges legelőt jelentett, és ezért megsértődtek. Ezzel kezdetét vette a nyelvújítási harc, amelynek két leghírhedtebb műve a Mondolat és a Felelet a Mondolatra. A Mondolatban Szentgyörgyi József és Somogyi Gedeon a nyelvújítás túlzásait pellengérezte ki. A Felelet a Mondolatra Kölcsey Ferenc és Szemere Pál műve, támadásai jóval erősebbek a Mondolaténál. A két tábort Kazinczy békítette ki Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című művével. 93


A nyelvújítás a nyelvnek minden szintjét érintette, de a leglátványosabb eredményeket a szóalkotás terén hozta. A nyelvújítók leggyakoribb szóalkotási módja a szóképzés volt, nemcsak az élő képzőket használták fel, hanem felelevenítették az elfeledetteket, sőt teljesen újakat is alkottak. Ehhez leválasztották azokat a szóvégeket, amelyek több szóban azonosak voltak, és képzőszereppel ruházták fel őket. Így hozták létre például a -da, -de képzőt. A szóelvonás a képzéssel ellentétes módszer. A szó végéről leválasztották a képzőt vagy a képzőnek érzett végződést, és az így megmaradt részt kezdték önálló szóként használni. Például a piros melléknévből a pír főnevet kreálták ily módon. A szóképzés után a szóösszetétel volt a legtermékenyebb szóalkotási mód. Ma már a legfurcsább összetételt sem érezzük különösnek, például könnyelmű (könnyű + elméjű), talaj (talp + alj). Számos esetben elavult szavak felújítására, nyelvjárási szavak közkinccsé tételére, idegen szavak, szószerkezetek fordítására vagy magyarosítására is sor került. A nyelvújítók tevékenysége rengeteg selejttel is járt, nem terjedt el például az 'ovális' jelentésű monyorú vagy a kettőspont megnevezésére ajánlott popont. A kiállítás anyagának összegyűjtése és elrendezése csoportmunkában történt, Ágoston Ibolya, Hódi Éva, Molnár Csikós László és Viszmeg Adriána vett részt benne. Kérem, tekintsék meg munkánk eredményét!

94


A nyelvészeti pályázat eredményei 2009-ben A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület által meghirdetett nyelvművelő pályázatra beérkezett munkák közül a dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár, Csincsik Rózsa középiskolai magyartanár és dr. Hódi Éva, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke összetételű zsűri 2009. aug. 28-án az adai könyvtárban megtartott ülésén az alábbi munkákat díjazta: 1. kategória, általános iskolások részére: Miért tetszik? (Kedvenc szavaim) 1. díj: Király Regina, Palics, Miroslav Antić Általános Iskola, Trogir u. 28. 2. díj: Puskás Valentin, Temerin, Petar Kočić Általános Iskola, Újvidéki út 354. 3. díj: Csernyák Huba, Óbecse, Petőfi Sándor Általános Iskola, Köztársaság u. 11. Dicséretben részesül: Szvoreny Tamara, Mohol, Novak Radonić Általános Iskola és 95


Tojzán Zsana, Szenttamás, Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola. 2. kategória, középiskolások részére: Ha rám bíznák nyelvünk megújítását… 1. díj: Bálint Árpád, Ada, Műszaki Középiskola 2. díj: Kozma Adrienn, Szabadka, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium 3. díj: Hunyadi Tünde, Zenta, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium. Dicséretben részesül: Lénárd Valentina, Topolya, Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola, Magosi Loránd, Szabadka, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium Gordos Emil, Ada, Műszaki Középiskola.

96


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei A zsűri tagjai: – – – –

Dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár Mgr. Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója Vince Erzsébet nyug. magyartanár Krnács Erika előadóművész

1. díj. Tóth Sándor – Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium Zenta. Felkészítő tanár: dr. Katona Edit – vándorserleg és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja 2. díj. Kósa Maja – Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka. Felkészítő tanár: Vikor Györgyi – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja. 3. díj. Ejzler Evila – Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium, Szabadka. Felkészítő tanár: Tóth Ágota – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja

97


Különdíjak Varga Valentin – Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola, Csóka. Felkészítő tanár: Erdélyi Ilona – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíja Dudás Szilvia – Egészségügyi Középiskola, Szabadka. Felkészítő tanár: Tóth Irén – a Szarvas Gábor Könyvtár különdíja

98


A 7. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsűri tagjai: – Csincsik Rózsa magyartanár – Lakatos Éva magyartanár – Szűcs Ilona magyartanár Játékvezetők: Dr. Szűts László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Kormányos Katona Gyöngyi magyartanár 1. díj Kovács Írisz – Cseh Károly Általános Iskola I. sz. épület, Ada. Felkészítő tanár: Dobrotka Mária – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja. 2. díj Kovacsics Flórián – Petar Kočić Általános Iskola, Temerin. Felkészítő tanár: Bozsóki Ilona – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja 3. díj Makai Kitti – Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Szabadka. Felkészítő tanár: Smit Surányi Mária – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok könyvcsomagja

99


Különdíjak: Csóvity Brigitta – Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Szabadka. Felkészítő tanár: Smit Surányi Mária – a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület könyvcsomagja Zelenka Anna – Kókai Imre Általános Iskola , Temerin. Felkészítő tanár: Kollár Mária – a Szarvas Gábor Könyvtár könyvcsomagja. Dicséretben részesültek: Csordás Noémi – Széchenyi István Általános Iskola, Szabadka. Felkészítő tanár: Szabó Eszter – könyvcsomag Cselőtei Anna – Gazdagrét, Csikihegyek Általános Iskola, Budapest. Felkészítő tanár: Vadas Ilona – könyvcsomag Csúzdi Gábor – Cseh Károly Általános Iskola I. sz. épület, Ada. Felkészítő tanár: Máriás Valéria – könyvcsomag Ördög Valentina – Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse. Felkészítő tanár: Szűcs Budai Engelbert – könyvcsomag Pásztor Lilla – November 11. Általános Iskola, Zenta. Felkészítő tanár: Szabó Urbán Ibolya – könyvcsomag Vukov Anita – Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse. Felkészítő tanár: Benák Erzsébet – könyvcsomag

100


Marić Sandra – Novak Radonić Általános Iskola, Mohol. Felkészítő tanár: Miklós Ilona – könyvcsomag Szvorény Tamara – Novak Radonić Általános Iskola, Mohol. Felkészítő tanár: Miklós Ilona – könyvcsomag Homolya Evelin – Október 10. Általános Iskola, Zentagunaras. Felkészítő tanár: Üveges Gizella – könyvcsomag Kovacsics Viola – Petar Kočić Általános Iskola, Temerin. Felkészítő tanár: Bozsóki Ilona – könyvcsomag.

101


A IV. osztályosok játékos nyelvi vetélkedőjének díjazottjai A zsüri tagjai: – Kávai Bózsó Ildikó magyartanár – Üveges Gizella magyartanár – Máriás Irén magyartanár

Játékvezető: Szűcs Budai Engelbert magyartanár 1. díj Szécsényi Kata (IV. b) – Cseh Károly Általános Iskola Ada I. sz. épület. Osztálytanító: Szügyi Lívia 2. díj Virág Anna (IV. c) – Cseh Károly Általános Iskola Ada I. sz. épület. Osztálytanító: Barna Helga 3. díj Horvát Aliz (IV. c) – Cseh Károly Általános Iskola Ada I. sz. épület. Osztálytanító: Barna Helga Dicséretben részesültek: Raffai Balázs (IV. c) – Cseh Károly Általános Iskola Ada II. sz. épület. Osztálytanító: Barna Helga Szűgyi Éva (IV. e) – Cseh Károly Általános Iskola Ada II. sz. épület. Osztálytanító: Kalmár Valéria 102


III. FÜGGELÉK

103


104


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege Részletek Balázs Géza: Kazinczy üzenete című írásából Kazinczynak nem voltak remekművei, az élete volt remekmű. Kazinczy „életremekművének” üzenete az, hogy szerényebb irodalmi-művészeti tevékenység ellenére a közösségért végzett példamutató, hasznos cselekvéssel is lehet a „nemzeti panteonba” emelkedni. Kazinczy nemcsak szavakban volt európai és magyar. A legegészségesebb hazaszeretet lakozott benne, a hazai táj, beszéd (tájnyelv), irodalmi nyelv, kultúra tisztelete, szeretete, a más (akár Kárpát-medencei) kultúrák támogatása, az európai nagy kultúrák, klasszikus kultúrák föltétlen elismerése, mintaként állítása. Azon magyar szellemiségek közé tartozik, akik Európára példaként, irigyelt mintaként tekintenek, és Európát szüntelenül Magyarországra akarják hozni. Kazinczy fordítói és nyelvújítói tevékenységének üzenete: nem lehet elzárkózni, figyelni kell más kultúrákra, Európára, de mindezt a hazai kultúra fejlesztése érdekében. Kazinczy legfőbb (legmaradandóbb) tevékenysége a nyelvújítás, a nyelvi hiányra való rádöbbenés. Ezt a nyelvi hiányt kellett nyelvbővítéssel pótolni. Kazinczynál az újítás a haladás szinonimája lett. A nyelvújítás ültette el mélyen a magyar közgondolkodásban azt, hogy a nyelvhasználattal törődni kell. 105


A Kazinczy vezette nyelvújítás legfőbb eredménye az, hogy a magyar nyelven beszélők számára ma nincsenek objektív kifejezési nehézségek, a beszélők tudatában vannak annak, hogy magyar nyelven bármiről meg lehet nyilvánulni, a (magyar) nyelv fejleszthető, tudatosan alakítható, művelhető. Vagyis a nyelvújítás folyamatos tevékenység. Kazinczynak nehéz, sokszor gyötrelmes megpróbáltatásokon (börtön), újrakezdéseken átmenő, (kisebb, nagyobb) anyagi nehézséggel küszködő, „leszorított”, lehetőségekben sokszor visszavetett élete volt. Ennyi megpróbáltatás föltehetőleg sok más embert tüskéssé, kiábrándulttá, hitehagyottá tett volna. Kazinczy mindezek ellenére egész életében cselekvő életet élt: folyton munkálkodott, tervezett, irányított. Kazinczy „művészetkedvelő” életének az az üzenete, hogy nincs az a tragikus, visszahúzó helyzet, környezet, amelyben az ember ne találhatná meg a kibontakozást, a cselekvést. A teljes élet nem az élvezetek vagy az anyagiak szüntelen hajszolásában, egyfajta örökös mennyiségkényszerben, hanem a vágyakat „visszanyesve” egy lelki-szellemi szférában található meg. Kazinczy válasza erre az élethelyzetre a folyamatos, aprólékos mindennapi munkálkodás, a kis örömök megbecsülése, a művészetnek, művelődésnek mint önállóan életmódgazdagító, örömet szerző tevékenységnek a gyakorlása, tisztelete. A magyarság számára az életmű örök, hiszen születésének 250. évfordulóján is érvényes üzeneteket hordoz. 106


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői 1.

Kósa Maja – Svetozar Marković Gimnázium – Szabadka (tanár: Vikor Györgyi)

2.

Bata Tímea – Közgazdasági-kereskedelmi Középiskola – Zenta (tanár: Mészáros Márta)

3.

Gavódi Barbara – Közgazdasági-kereskedelmi Középiskola – Zenta (tanár: Mészáros Márta)

4.

Varga Valentin – Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola – Csóka (tanár: Erdélyi Ilona)

5.

Fátyol Valentina – Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola – Csóka (tanár: Erdélyi Ilona)

6.

Petrovski Ilona – Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskola – Csóka (tanár: Csónity Gizella)

7.

Nagy Tímea – Politechnikai Középiskola – Szabadka (tanár: Cvijin Kálmán Zita)

8.

Turuc Roxana – Politechnikai Középiskola – Szabadka (tanár: Petrik Emese)

9.

Borgyorski Adrianna – Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont – Magyarkanizsa (tanár: Bata Rózsa)

10.

Balogh Emőke – Svetozar Marković Gimnázium – Újvidék (tanár: Kovács Smit Edit)

107


11.

Ágoston Tamás – Gimnázium – Törökkanizsa (tanár: Harmath Hajnalka)

12.

Szögi Ariel – Gimnázium – Törökkanizsa (tanár: Harmath Hajnalka)

13.

Risztity Anita – Bosa Miličević Közg. Középiskola – Szabadka (tanár: Pintér Molnár Edit)

14.

Budánovity Szintia – Bosa Miličević Közg. Középiskola – Szabadka (tanár: Pintér Molnár Edit)

15.

Gyarmati Judit – Gimnázium – Zenta (tanár: Nagy Abonyi Árpád)

16.

Gulyás Márta – Gimnázium – Zenta (tanár: Nagy Abonyi Árpád)

17.

Ejzler Evila – Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium – Szabadka (tanár: Tóth Ágota)

18.

Magosi Loránd – Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium – Szabadka (tanár: Tóth Ágota)

19.

Bartis Ágota – Sövér Elek Szakközépiskola – Románia (tanár: Lőrincz Erzsébet)

20.

Borsos Szilvia – Sövér Elek Közművelődési Alapítvány – Románia (tanár: Lőrincz Erzsébet)

21.

Baricz Csenge – Sövér Elek Közművelődési Alapítvány – Románia (tanár: Lőrincz Erzsébet)

22.

Szeles Anita – Szabadkai Zeneiskola – Szabadka (tanár: Varga Attila) 108


23.

Tamás Krisztina – Egészségügyi Középiskola – Szabadka (tanár: Varga Attila)

24.

Dudás Szilvia – Egészségügyi Középiskola – Szabadka (tanár: Tóth Irén)

25.

Csőke Dóra – Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium – Zenta (tanár: Radócki Dukai Virág)

26.

Tóth Sándor – Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium – Zenta (tanár: Dr. Katona Edit)

27.

Nagy Dániel – Makói Oktatási Központ, Erdei Tagintézmény – Makó (tanár: Farkas Éva)

28.

Langó Nóra – Makói Oktatási Központ, Erdei Tagintézmény – Makó (tanár: Farkas Éva)

109


A nyelvi vetélkedő feladatlapja (megoldásokkal) (7. osztály) 1. Szókincsismeret 1.1 Melyik szó jelentései lehetnek? Írd mellé! megoldás testrész, hegy felszíne, szék támlája ………

hát

égitest, fehér folt körmünk tövén, területmérték: …

hold

belső szerv, méhek építménye, (igeként) halad:

lép

ülőbútor, oktatási intézmény része, magasabb tisztség: izmos, tartós, csípős: ……………………

szék

1.2

erős

Mi a jelentése? Írd mellé!

kikelet: …………………

megoldás tavasz

kintorna: ……………….

verkli, sípláda

rokolya: ………………..

szoknya

tar: ……………………..

kopasz

bacsó: …………………..

juhász, számadó juhász

szelence: ………………

díszes fedelű doboz 110


1. Fejezd be a következő szóláshasonlatokat! Írd mellé jelentésüket is! megoldás Belejön, mint kiskutya az ugatásba

lassan beletanul, megszokja

Bámul, mint borjú az új kapura

értetlenül bámul

Ártatlan, mint a ma született bárány

vétlen, teljesen ártatlan valamiben

2. Mi a neve? Írd be a főnév elé a hiányzó keresztnevet! megoldás miska

………………kancsó

juliska Ella ádám andrás jancsi

………………bab ........................burgonya ………………csutka ………………kereszt ………………szeg

4. Fejezd ki a következő meghatározásokat „szem” főnevet tartalmazó szólással! Egyszerre örül is, sír is Nagyon éhes Ott van előtte, még sem látja Látja, de hihetetlennek tartja Féltő gonddal óv valakit

Egyik szeme sír, a másik meg nevet Kopog a szeme Majd kiszúrja a szemét Nem hisz a szemének Úgy vigyáz rá, mint a szeme világára 111


5. Ugyanaz a főnév járulhat utótagként mindhárom szóhoz. Melyik az? Írd utána! író.... sertés…. karos…. könyv….

lúd…. asztal…. törvény…. szer….

golyós…. kamat…. esküdt…. szó….

megoldás toll láb szék tár

6. A következő hosszabb szavak közepéből valamilyen étel, ital neve hiányzik. Írd be! megoldás velő…só

bor

alk….zkodás

alma

vadász..lyom

só

há…gatás

bor

tol…nyelv

vaj

hat…..s

alma

7. Milyen testrészt jelentő szavakkal együtt szoktuk emlegetni a következő kifejezéseket? Írd eléjük! ………..küzdenek ………..fickó ………..érzés ………..fogalmazás ………..katona ………..olvasható

vállvetve szemfüles szívmelengető nyakatekert szájhős lábjegyzet

112


8. Mi a közmondás? Megadjuk a közmondás kulcsszavát és azt a tulajdonságot, fogalmat, amire a közmondás utal. Írd be a közmondást? lúd és összefogás

Sok lúd disznót győz

anya és hasonlóság rózsa és kitartás

Amilyen az anyja, olyan a lánya A türelem rózsát terem

kicsi és takarékosság

Sok kicsi sokra megy

9. Korlát - korok látnak, tengerész - tengenek e részek. Alkoss három hasonló álösszetételt! Pl. szakáll - szakok állnak becsül - becsek ülnek stb. ………………………………… ………………………………… ………………………………… 10. Helyesírás 10.1 Illeszd az -i melléknévképzőt a következő tuladonnevekhez! (Írd le a teljes –i képzős formát!) Csongrád megye Dél-Alföld Rákóczi út Kossuth Lajos utca Arany János Fekete-tenger Balaton Velencei-tó

Csongrád megyei dél-alföldi Rákóczi úti Kossuth Lajos utcai Arany János-i fekete-tengeri balatoni velencei-tavi 113


10.2 Illeszd a -val, -vel ragot a következő nevekhez, szavakhoz! Madách Babits Tóth Horváth könny gally könyv korty toll tett

Madáchcsal Babitscsal Tóthtal Horváthtal könnyel gallyal könyvvel korttyal tollal tettel

10.3 Írd be a zárójelben olvasható ige megfelelő ragos alakját az alábbi mondatba! (játszik) Ma a híres színész ………………a főszerepet. (elmond) Neki is ……………..……….…, mi történt. 10.4. Írd be a hiányzó betűket a következő nevekbe! Széchenyi (Is)tván, Jókai (M)ór, Ady (En)dre, Móricz (Zs)igmond, Vörösmarty (Mi)hály. Összeállította: Dr. Szűts László

114


Játékos nyelvi feladatok az általános iskolák 4. osztályos tanulói számára I. Forduló / Rímhívó Tegyél a szó elé egy magán- vagy mássalhangzót, s megkapod a legmegfelelőbb rímpárt! Pl. kos – Ákos; őr – szőr. 1. orom – korom 2. öröm – köröm 3. eper – teper 4. ács – rács 5. kos – okos 6. álma – pálma 7. árva – lárva 8. elme – kelme 9. álca – pálca, tálca 10. ér – kér, mér 11. szül – őszül 12. ég – vég, rég, még 13. óhaj – sóhaj 14. áll – váll 15. ág – vág 16. íz – tíz 17. alap – kalap 18. kár – akár 19. ég – vég, még 115


20. bál – abál 21. kar – akar 22. haj – óhaj 23. író – síró 24. ír – hír 25. út – kút 26. tök – ütök 27. anna – kanna 28. haj – óhaj II. Forduló / Elbújtak az állatok Keresd meg, vajon milyen állatok bújtak el az alábbi szavakban! Pl. celeb – eb; kacsatalp - kacsa 1. Legérdekesebb / egér 2. Javasasszony / sas 3. Gőzölés / őz 4. Szúrás / szú 5. Kallódik / ló 6. Fürge / ürge 7. Pörölyvas / ölyv 8. Szivattyúk / tyúk 9. Naposcsibe / csibe 10. Elnyúlik / nyúl 11. Fecskendő / fecske 12. Hallgató / hal 13. Bárányfelhő / bárány 14. Paróka / róka 116


15. Okos / kos 16. Elpilled / pille 17. Kelemen / kele III. Forduló / Szólás-értelmező Értelmezd egy-egy szóval, vajon mit jelentenek az alábbi szólások! Pl. Bakot lő – bosszantó, nevetséges hibát követ el. 1. Tűkön ül / ideges; 2. Fölszedi a sátorfáját / elmegy; 3. Itatja az egereket / sír; 4. Nincsen sütnivalója / buta, nincs elég esze; 5. Szájába rágja / alaposan megmagyarázza; 6. A rövidebbet húzza / rosszabbul jár; 7. Rázza a rongyot / nagyzol; 8. Kivágja a rezet / kitesz magáért; 9. Ördöge van / mindenben szerencséje van; 10. Megoldódik a nyelve / a hallgatag ember beszélni kezd; 11. Elhúzzák a nótáját / istenesen, keményen elverik; 12. Kereket old / hirtelen távozik; 13. Megette már a kenyere javát / leélte élete java részét; 14. Kákán is csomót keres / kötözködik, gáncsoskodik; 15. Minden hájjal megkent / ravasz, furfangos; 117


16. Rossz fát tesz a tűzre / helytelenül cselekszik; 17. Fabatkát sem ér / értéktelen; 18. Útba ejt / útközben érinti, arra megy; 19. Móresre tanít / megfegyelmez; 20. Zátonyra fut / meghiúsul; 21. Olyan a képe, mint a savanyú uborka / csalódott; 22. Dagad a melle / büszkeség tölti el; 23. Kemény dió / nehezen megoldható feladat; 24. Kiengedi a gőzt / levezeti dühét; 25. A lelkén viseli / aggódik érte; 26. Árkon-bokron túl jár / elmenekül; 27. Egy gyékényen árulnak / ugyanaz a véleményük; 28. Elfogyott a sütnivalója / megbolondult; IV. Forduló / Becenevek Mondd meg legalább három becézett változatát az alábbi neveknek! Pl. Szabolcs – Szabi, Szabika, Szabcsi, Szabolcska, Bolcsi 1. Mária / Marika, Mari, Marcsi, Ria, Manyi, Mici; 2. Károly / Karcsi, Karcsika, Karesz, Károlyka, Kari; 3. Erzsébet / Erzsi, Erzsó, Böbe, Böbi, Zsóka, Csöre, Betti; 118


4. Mihály / Mihályka, Misi, Miska, Misó, Misike, Misu; 5. Katalin / Katalinka, Kati, Katika, Kató, Katica, Kató; 6. György / Gyuri, Gyuresz, Gyurika, Gyúró, Gyuszi, Gyurka; 7. Éva / Évike, Évi, Évica, Vica, Vicuska, Vicácska; 8. Zoltán / Zoltánka, Zoli, Zolka, Zotyó, Zolcsi, Zozó; 9. Krisztina / Kriszti, Krisz, Kriszta, Tini, Tinácska, Krisztácska; 10. Tamás / Tamáska, Tomi, Tomika, Tomcsi, Toma, Tom; 11. Erika / Eri, Ercsi, Era, Erácska, Rika, Erus; 12. Tibor / Tiborka, Tibike, Tibi, Tibcsi, Tibus, Tibuci; 13. Anna / Ancsa, Panna, Nusi, Panka, Pancsi, Nusika; 14. Sándor / Sanyi, Sanyika, Sanyó, Sanci, Sanya, Sandri, Satya; 15. Pasztorella / Tori, Torácska, Rella, Rellácska, Pasztorka, Relli; 16. Ticián / Tici, Ticike, Ticsi, Cius; 17. Afrodité / Dite, Ditécske, Dita, Ditácska; 18. Izidor / Izidorka, Izi, Izike, Izus, Dori, Dorika, Izor, Izorka; 119


19. Szimonetta / Szimona, Szimonka, Netta, Nettácska, Netti, Nettike; 20. Hannibál / Hanni, Hannika, Hanus, Hannácska; 21. Renátó / Reni, Rencsike, Renus, Rencsi; 22. Roberta / Robi, Robcsi, Roni, Ronika, Berta, Bertus, Bertácska; 23. Bánk / Bánki, Báni, Bánika, Bánus, Bánuska; 24. Pálma / Pálmácska, Pálmus, Pámuska, Palmi, Palmika; 25. Üdvüske / Üdvüs, Üde, Üdécske, Üdvi, Üdvike; 26. Etele / Ete, Etécske, Eti, Etike, Etus; 27. Apollónia / Apolka, Apollócska, Lónika, Póli, Pólika, Polla; 28. Hubertusz / Hubi, Hubika, Hubert, Hubertka, Bertu, Berti, Bertusz; V. Forduló / Rokon értelmű szavak Az adott igéknek, főneveknek, mellékneveknek add meg legalább három rokon értelmű párját! Pl. egyesület – klub, kör, társulat, egylet 1. 2. 3. 4. 5.

megy / halad, ballag, jár; fut / kocog, rohan, inal; nevet / kacag, vihog, röhög; beszél / szól, gagyog, felesel; alszik / szundít, durmol, horkol; 120


6. üt / ver, páhol, csépel; 7. rakodik / tesz-vesz, helyez, rámol; 8. hajt / terel, vezet, zavar; 9. fest / mázol, meszel, ken; 10. ravasz / huncut, csalafinta, eszes; 11. keres / kutat, turkál, matat; 12. épület / ház, kuckó, palota; 13. iszik / kortyol, vedel, pityizál; 14. eszik / fal, falatozik, táplálkozik; 15. buta / ostoba, tudatlan, oktondi; 16. esik / szitál, permetez, csepeg; 17. zuhog / ömlik, szakad, csorog; 18. tesz / rak, helyez, pakol; 19. fázik / didereg, vacog, reszket; 20. gondol / vél, feltételez, képzel, sejt; 21. komoly / szomorú, bánatos, bús; 22. irányít / vezet, kormányoz, vezérel; 23. gondoskodik / törődik, segít, ápol; 24. árok / vályú, csatorna, meder; 25. kéz / kacsó, mancs, pracli, marok, tenyér; 26. osztály / csoport, tagozat, liga, tanterem; 27. görbe / ferde, kajla, görnyedt, girbegurba; 28. húz / von, cibál, rángat, vonszol; Pótfeladat holtverseny esetén Tárgyak testrészei Minek van talpa? / pohárnak; 121


Minek van feje? / szögnek; Minek van lába? / asztalnak; Minek van füle? Bögrének; Minek van háta? / hegynek; Minek van szeme? / búzának; Csak e-vel – eszperente beszél – cseveg; táplálkozik – eszeget; alszik – szendereg; szövet – kelme; sötét – fekete; röpdös – repked; Összeállította: Szűcs Budai Engelbert magyartanár

122


A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői 7. osztályosok

1. Szollár Ádám – Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület. – Ada (tanár: Raffai Klára) 2. Sóti Zsuzsanna – Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület. – Ada (tanár: Raffai Klára) 3. Hajdú Sára – Sonja Marinković Ált. Iskola – Újvidék (tanár: Muhi Horváth Gabriella) 4. Varga Anita – Sonja Marinković Ált. Iskola – Újvidék (tanár: Muhi Horváth Gabriella) 5. Pásztor Lívia – November 11. Ált. Iskola – Zenta (tanár: Sok Kornélia) 6. Kovács Vecei Fanni – November 11. Ált. Iskola – Zenta (tanár: Sok Kornélia) 7. Lőrincz Dianna – Fejős Klára Ált. Iskola – Kikinda (tanár: Momić Violetta) 8. Molnár Andrea – Fejős Klára Ált. Iskola – Kikinda (tanár: Momić Violetta) 9. Cselőtei Anna – Csiki-hegyek Ált. Iskola – Budapest XI. ker. (tanár: Vadas Ilona és Serman Katalin) 10. Halmos Szilvia – Csiki-hegyek Ált. Iskola – Budapest XI. ker. (tanár: Vadas Ilona és Serman Katalin) 11. Kobetits Dénes – Hunyadi János Ált. Iskola – Csantavér (tanár: Ozsvár Ildikó) 

A nevek előtti sorszámok szerepeltek azonosítószámként a feladatlapokon! 123


12. Jurcsek Viktor – Hunyadi János Ált. Iskola – Csantavér (tanár: Lengyel Andrea) 13. Márta Attila – Kalász Suli Ált. Iskola – Budakalász (igazgató: Völgyes József) 14. Kerekes Fanni Éva – Kalász Suli Ált. Iskola – Budakalász (igazgató: Völgyes József) 15. Kiss Andrea – Sövér Elek Szakközépiskola – Gyergyó (tanár: Lőrincz Erzsébet) 16. Jánossy Katalin – Sövér Elek Szakközépiskola – Gyergyó (tanár: Lőrincz Erzsébet) 17. Kókai Csilla – Emlékiskola – Zenta (tanár: Máriás Irén) 18. Gajda Gergely – Emlékiskola – Zenta (tanár: Máriás Irén) 19.Bárdos Krisztián – Szent Száva Ált. Iskola – Nagykikinda (tanár: Lőrinc Natália) 20. Tóth Dániel – Szent Száva Ált. Iskola – Nagykikinda (tanár: Lőrinc Natália) 21. Ördög Valentina – Petőfi Sándor Ált. Iskola – Óbecse (tanár: Szűcs Budai Engelbert) 22. Vukov Anita – Petőfi Sándor Ált. Iskola – Óbecse (tanár: Benák Erzsébet) 23. Csordás Noémi – Szécsenyi István Ált. Iskola – Szabadka (tanár: Szabó Eszter) 24. Horvát Krisztina – Szécsenyi István Ált. Iskola – Szabadka (tanár: Petrás Teodóra) 25. B. Varga Emese – Kókai Imre Ált. Iskola – Temerin (tanár: Nemes Ildikó) 26. Zelenka Anna – Kókai Imre Ált. Iskola – Temerin (tanár: Kollár Mária) 124


27. Zarnócki Andrea – Kókai Imre Ált. Iskola – Temerin (tanár: Gergely Gizella) 28. Kovacsics Flórián – Petar Kočić Ált. Iskola – Temerin (tanár: Bozsóki Ilona) 29. Kovacsics Viola – Petar Kočić Ált. Iskola – Temerin (tanár: Bozsóki Ilona) 30. Tóth Hasznosi Csongor – Sever Đurkić Ált. Iskola – Óbecse (tanár: Zapletán Erika) 31. Dobos Dániel – Sever Đurkić Ált. Iskola – Óbecse (tanár: Zapletán Erika) 32. Bata János – Október 10. Ált. Iskola – Horgos (tanár: Szekeres Valentin) 33. Gulyás Renáta – Október 10. Ált. Iskola – Horgos (tanár: Szekeres Valentin) 34. Böröc Emese – Október 10. Ált. Iskola – Kispiac (tanár: Kávai Bózsó Ildikó) 35. Hajbel Huanita – Október 10. Ált. Iskola – Kispiac (tanár: Kávai Bózsó Ildikó) 36. Győrfi Dávid – Szervó Mihály Ált. Iskola – Padé (tanár: Basa Csehák Zsuzsanna) 37. Jaksa Klaudia – Szervó Mihály Ált. Iskola – Padé (tanár: Basa Csehák Zsuzsanna) 38. Homolya Evelin – Október 10. Ált. Iskola – Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 39. Dudás Dominika – Október 10. Ált. Iskola – Zentagunaras (tanár: Üveges Gizella) 40. Bakos Emőke – Tömörkény István Ált. Iskola – Tornyos (tanár: Baráti Csanyiga Mónika) 41. Szalai Natasa – Tömörkény István Ált. Iskola – Tornyos (tanár: Baráti Csanyiga Mónika) 125


42. Szvorény Tamara – Novak Radonić Ált. Iskola – Mohol (tanár: Miklós Ilona) 43. Marić Sandra – Novak Radonić Ált. Iskola – Mohol (tanár: Miklós Ilona) 44. Csóvity Brigitta – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola – Szabadka (tanár: Smit Surányi Mária) 45. Makai Kitti – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola – Szabadka (tanár: Smit Surányi Mária) 46. Horváth Edina – Stevan Sremac Ált. Iskola – Csokonai Vitéz Mihály M. E. – Zenta (tanár: Molnár Szilvia) 47. Kálmán Kata – Stevan Sremac Ált. Iskola – Csokonai Vitéz Mihály M. E. – Zenta (tanár: Molnár Szilvia) 48. Csúzdi Gábor – Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület – Ada (tanár: Máriás Valéria) 49. Kovács Írisz – Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület – Ada (tanár: Dobrotka Mária) 50. Firic Tamara – Cseh Károly Ált. Iskola – Törökfalu (tanár: Könyves Csilla) 51. Apró Ágnes – Cseh Károly Ált. Iskola – Törökfalu (tanár: Könyves Csilla) 52. Costea Andrea – Teodor Chindea (Vasláb) Ált. Iskola – Románia (tanár: Lőrincz Erzsébet) 53. Erős Szende – Teodor Chindea (Vasláb) Ált. Iskola – Románia (tanár: Lőrincz Erzsébet) 54. Pásztor Lilla – November 11. Ált. Iskola – Zenta (tanárnő: Szabó Urbán Ibolya)

126


A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői 4. osztályosok

1. Smit Alex (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Barna Helga) 2. Raffai Balázs (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Barna Helga) 3. Virág Anna (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Barna Helga) 4. Apró Andrea (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Barna Helga) 5. Horvát Alíz (IV. c), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Barna Helga) 6. Vastag Nikolett (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Gergely Antal) 7. Börcsök Mária Magdolna (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola I. sz. épület, Ada (osztálytanító: Gergely Antal) 8. Sziráki Miklós (IV. e), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület, Ada (osztálytanító: Kalmár Valéria) 9. Szűgyi Éva (IV. e), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület, Ada (osztálytanító: Kalmár Valéria) 10. Holló Tamás (IV. f), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület, Ada (osztálytanító: Palusek Edit) 11. Peckó Edmond (IV. f), Cseh Károly Ált. Iskola II. sz. épület, Ada (osztálytanító: Palusek Edit) 12. Szvorény Viktor (IV. o.), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tényi Tóth Erika) 127


13. Szőke Enikő (IV. o.), Novak Radonić Ált. Iskola, Mohol (osztálytanító: Tényi Tóth Erika) 14. Szécsényi Kata (IV. b), Cseh Károly Ált. Iskola, Ada (osztálytanító: Szűgyi Lívia)

128


Szarvas Gábor szobrát megkoszorúzták           

Ada község önkormányzata nevében Világos Tibor alpolgármester, Gruber Ferenc és Búcsú Attila, a Községi Tanács tagja a Magyar Köztársaság belgrádi Nagykövetsége Oktatási és Kulturális Osztályáról Szentgyörgyi Klára kultúrattasé a Magyar Köztársaság szabadkai Főkonzulátusa nevében Nagyné Végh Mária konzul a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület nevében dr. Hódi Éva, Szabó Szabados Ilona és Szűcs Ilona a Szarvas Gábor Könyvtár nevében Ágoston Ibolya, Tóth Erzsébet és Barna Kolozsi Valéria a magyarországi nyelvészek nevében dr. Szűcs László és dr. Minya Károly Gyergyóalfalu testvértelepülés nevében Lőrincz Erzsébet Budakalászi iskola delegációja, Völgyes József igazgató A magyar kultúra lovagjai nevében dr. Csáky S. Piroska és Mészáros Ilonka A Magyar Nemzeti Tanács nevében Siflis Zoltán és dr. Várady Tibor A Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Hódi Sándor és Szaszúr István

129


A 2009. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok támogatói  Ada község Képviselő-testülete, Ada  Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkárság, Újvidék  Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, Újvidék  Szülőföld Alap, Budapest  OKM, Balassi Intézet, Budapest  I. Helyi Közösség, Ada  II. Helyi Közösség, Ada  Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, Ada  Szarvas Gábor Könyvtár, Ada  Hódi Sándor és Éva, Ada  Gruber Ferenc, Ada

130


IV. Sajtóvisszhang

131


132


Anyanyelvi világképünk a nyelvújulás tükrében. Kettős ünnep jegyében tartották meg Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat. Hét Nap, Művelődési Körkép, 2009. október 14. (f. zs.) 133


Csincsik Zsolt Koszorúzás és nyelvészeti konferencia A koszorúzási ünnepségen dr. Balázs Géza magyarországi nyelvész mondott ünnepi beszédet Szarvas Gábor mellszobránál. Méltatta a neves nyelvész elődöt, aki közösséget kívánt szervezni a magyar nyelv ügyének, útjára indítva ezzel az anyanyelvi köröket, mozgalmakat: – Az anyanyelv ügye képes összehozni bennünket századokkal ezelőtt élt elődökkel, és rádöbbent mindenkit elmulaszthatatlan feladatára: népe kultúrájának, anyanyelvi kultúrájának az ápolására, a hagyományok gondos átadására. Aki ezt elmulasztja, céltalanul és még az emberek között is magányosan él. Aki megismeri a múltat, például nyelve múltját, és vállalja a közvetítést a jövő nemzedékek számára, azt a hasznos cselekvés boldogsága jutalmazza meg – közölte Balázs Géza. Az ünnepségen megkoszorúzta Szarvas Gábor szobrát az adai önkormányzat vezetősége, Világos Tibor alpolgármester, Gruber Ferenc és Búcsú Attila községi tanácstag, valamint a Magyar Nagykövetség belgrádi kultúrattaséja, Szentgyörgyi Klára, illetve a szabadkai magyar főkonzulátus konzulja, Nagyné Végh Mária, továbbá a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület vezetősége dr. Hódi Éva elnökkel, a helyi könyvtár képviselői Barna Kolozsi Valéria igazgatóval. A magyar nyelvészek nevében dr. Szűts László és Minya Károly koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács nevében pedig dr. Hódi Sándor és Szaszúr István, illetve az intézmény két elnöki tanácsadója: Siflis Zoltán és 134


dr. Várady Tibor. A neves nyelvész szobránál koszorút helyeztek el a magyar kultúra lovagjai, dr. Csáky Sörös Piroska és Mészáros Ilonka, valamint az erdélyi Gyergyóalfalu és Magyarországról a budakalászi iskola képviselője. Ezt követően dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár megnyitotta A nyelvújítás szereplői és dokumentumai című tematikus kiállítást a könyvtár galériájában. A rendezvény tematikus, rövid nyelvészeti konferenciával zárult az adai községháza tanácstermében. A tanácskozást megnyitó Hódi Éva elmondta, hogy 2009-ben, a magyar nyelv évében, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján szinte magától értetődő természetességgel fogalmazódott meg, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok központi témája a nyelv megújítása, megújulása köré szerveződik. Így lett a tanácskozás témája: nyelvújulás és világlátás. A konferencián hat előadás hangzott el hazai és magyarországi nyelvészektől, valamint egy-egy jogászprofeszszortól és pszichológustól. Előadást tartott: dr. Hódi Sándor pszichológus (Nyelv és világlátás), dr. Balázs Géza nyelvész (Anyanyelvi világképünk), dr. Molnár Csikós László nyelvész (A magyar nyelvújítás helye az európai nyelvek megújulásában), dr. Várady Tibor jogászprofesszor (Megjegyzések határok és nyelvek valósságáról), dr. Pusztai Ferenc nyelvész (Hagyomány és újítás a magyar szóalkotásban) és dr. Minya Károly nyelvész (Az új szavak több szempontú megközelítése). Magyar Szó, 2009. október 13., kedd

135


Adán megkezdődtek a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Dnevnik, 2009. okt. 9. (M. Mp.)

136


Nyelvújulás és világlátás Nyelvművelő Napok – Ada Visszhang A hét derekán kezdődik Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok, amelynek témája ezúttal a nyelvújítás lesz. Az idei Nyelvművelő Napokat október 8. és 10. között rendezi meg az adai önkormányzat, a Szarvas Gábor Könyvtár és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület. A háromnapos rendezvény már hagyományosan a középiskolások beszédversenyével, illetve a nyelvészeti pályázat eredményhirdetésével veszi kezdetét október 8-án (csütörtökön) 10 órától az adai községháza tanácstermében. Ugyanitt 18 órakor kezdődik Zsoldos Ervin, Hajnal Anna és Krnács Erika (Zenta) verses-zenés Radnóti-műsora. Október 9-én (pénteken) tartják 10 órától a Cseh Károly iskolában a játékos nyelvi vetélkedőt a községi általános iskolák 4. osztályos diákjai számára. Ezzel egy időben az intézményben bonyolítják le a játékos nyelvi vetélkedő elődöntőjét a 7. osztályos tanulók számára. A döntőt pedig 13 órától rendezik meg az adai színházteremben. Az adai községháza tanácstermében 18 órától A tenger címmel Dóczy Péter színművész és dr. Jelenits István irodalomtörténész (Budapest) Pilinszky-műsorát tekintheti meg az irodalomkedvelő közönség. A rendezvénysorozat zárónapján, október 10-én (szombaton) 9 órakor lesz a koszorúzási ünnepség Szarvas Gábor szobránál. Ezt követően, fél tízkor nyílik meg A nyelvújítás szereplői és dokumentumai című kiállítás a könyvtár kiállítótermében. A nyelvművelő napok a tudományos 137


ülésszakkal zárul, amely 10 órakor kezdődik az adai községháza tanácstermében. Téma: Nyelvújulás és világlátás. Előadást tart: dr. Balázs Géza (Budapest), dr. Hódi Sándor (Ada), dr. Minya Károly (Nyíregyháza), dr. Molnár Csikós László (Ada–Újvidék), dr. Pusztai Ferenc (Bp.), dr. Várady Tibor (Bp.–Új) Magyar Szó, 2009. okt. 3., szombat.

Nyelvművelő Napok – Ada Magyar Szó, 2009. okt. 10., 11. (csin)

138


Molnár Csikós László Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok Nyelvújulás és világlátás A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei az idén a nyelvújulás és a világlátás jegyében kerültek megrendezésre. A tavasszal meghirdetett nyelvi pályázat címei ennek megfelelően alakultak: „Miért tetszik” (Kedvenc szavaim) az általános iskolás kategóriában, „Ha rám bíznák nyelvünk megújítását” a középiskolás kategóriában, „A nyelv újulása napjainkban” a felnőtt kategóriában. Az általános iskolások csoportjában a palicsi Király Regina pályaműve sikerült a legjobban (Miroslav Antić Általános Iskola, VI. o), második lett a temerini Puskás Valentin (Petar Kočić Általános Iskola, VII. d ), harmadik pedig az óbecsei Csernyák Huba (Petőfi Sándor Általános Iskola, VI. o.). Dicséretben részesült a szenttamási Tojzán Zsana (Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, VII/2.) és a moholi Szvoreny Tamara (Novak Radonić Általános Iskola, VI. c). A középiskolások körében a következő eredmény született: I. helyezett Bálind Árpád, Műszaki Középiskola, Ada, II. helyezett Kozma Adrienn, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, II. o., Szabadka, III. helyezett Hunyadi Tünde, Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta. Dicséretben részesült Lénárd Valentina, Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola, III. 2., Topolya, illetve Magosi Lóránd, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, II. A, Szabadka. A felnőtt kategóriában nem érkezett értékelhető pályamunka. A bíráló bizott139


ság dr. Molnár Csikós László, Hódi Éva, Csincsik Rózsa összetételben működött. Csütörtökön, október 8-án 28 középiskolás diák vett részt a beszédversenyen. A szabadon választott prózai szövegek elmondása után a második fordulóban Balázs Gézának Kazinczy üzenete című írásából vett részletekről kellett beszélniük a versenyzőknek. A bíráló bizottság (Krnács Erika, dr. Molnár Csikós László, mgr. Hajnal Jenő, Vincze Erzsébet) értékelése szerint a legjobb teljesítményt Tóth Sándor, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulója nyújtotta. A második helyen Kósa Maja, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium diákja végzett. A harmadik Ejzler Evila lett, aki a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumba jár. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíját a csókai Vegyészeti és Élelmiszeripari Középiskolába járó Varga Valentin kapta. Az adai Szarvas Gábor Könyvtár különdíjában Dudás Szilvia, a szabadkai Egészségügyi Középiskola tanulója részesült. Az esti kísérőrendezvényen „Oly korban éltem én e földön” címmel verses-zenés összeállítás hangzott el. Fellépett a zentai Krnács Erika, Hajnal Anna és Zsoldos Ervin. Október 9-én, pénteken a Cseh Károly Általános Iskolában, majd pedig a színházteremben az általános iskolák hetedik osztályos tanulói számára rendezett játékos nyelvi vetélkedőn ötvennégy diák vett részt. A játékot a budapesti dr. Szűts László és a zentai Kormányos Katona Gyöngyi vezette, a bíráló bizottságban Lakatos Éva, Szűcs Ilona és Csincsik Rózsa tevékenykedett. A legjobbaknak a következő tanulók bizonyul140


tak: I. Kovács Írisz – Cseh Károly Ált. Iskola – Ada (tanár: Dobrotka Mária), II. Kovacsics Flórián – Petar Kočić Ált. Iskola – Temerin (tanár: Bozsóki Ilona), III. Makai Kitti – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola – Szabadka (tanár: Smit Surányi Mária), első különdíjas: Csóvity Brigitta – Jovan Jovanović Zmaj Ált. Iskola – Szabadka, (tanár: Smit Surányi Mária), második különdíjas: Zelenka Anna – Kókai Imre Ált. Iskola – Temerin (tanár: Kollár Mária). A játékos nyelvi vetélkedő írásbeli részével párhuzamosan, tíztől tizenegy óráig a község negyedik osztályos tanulói is részt vettek nyelvi játékban. A játékot Szűcs Budai Engelbert magyartanár vezette, a felsősöket kísérő tanárok pedig zsűriztek. A legjobb Szécsényi Kata lett (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. b, Ada, Szűgyi Lívia tanítványa). II. helyezést ért el Virág Anna, (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. c, Ada, Barna Helga tanítványa). III. helyezett: Horvát Alíz, (Cseh Károly Ált. Iskola IV. c, Ada, Barna Helga diákja). Első különdíjas Szűgyi Éva (Cseh Károly Ált. Iskola, IV. e, Ada, osztálytanító: Kalmár Valéria), második különdíjas Raffai Balázs lett (Cseh Károly Ált. Iskola IV. c, Ada, osztálytanító: Barna Helga). Az esti rendezvény Dóczy Péter budapesti színművész Pilinszky-műsora volt. Szombaton, október 10-én 9 órakor Szarvas Gábor mellszobrának megkoszorúzására került sor (ezen dr. Balázs Géza mondott alkalmi beszédet). Ezután „A nyelvújítás szereplői és dokumentumai” című kiállítást tekinthették meg a résztvevők (dr. Molnár Csikós László nyitotta meg 9,30-kor). 141


A Nyelvújulás és világlátás című tudományos tanácskozáson hat előadás hangzott el: dr. Hódi Sándor: Nyelv és világlátás, dr. Balázs Géza: Anyanyelvi világképünk, dr. Molnár Csikós László: A magyar nyelvújítás helye az európai nyelvek megújulásában, dr. Várady Tibor: Megjegyzések határok és nyelvek valósságáról, dr. Pusztai Ferenc: Hagyomány és újítás a magyar szóalkotásban, dr. Minya Károly: Az új szavak több szempontú megközelítése. Dr. Hódi Sándor azt fejtegette előadásában, hogy a világról való ismeretek elsajátítása során eltolódik az egyensúly a külső és a belső valóság között, és ezt helyre kell állítani a megfelelő világlátás kialakításával. Nemcsak az egyénnek lehet sajátos világlátása, hanem a nyelvnek is. A globalizáció hatására kezdenek elmosódni a világlátásbeli eltérések. Dr. Balázs Géza arról beszélt, hogy kultúránk, nyelvünk szemével látjuk a világot. Az első nyelvnek, az anyanyelvnek igen fontos szerepe van, ez a nyelv marad meg legtovább, meghatározza alapvető gondolkodási készségünket. Az anyanyelv közvetlen környezetünkben eligazít és boldogít bennünket, képesít bennünket alkotó továbbfejlesztésre, egyúttal pedig az identitás legfontosabb jele. Dr. Molnár Csikós László párhuzamot vont a magyar nyelvújítás és néhány más európai nyelv (román, norvég, görög, horvát, észt) újítása között. Megállapította, hogy a mesterséges úton való szóalkotásba mások is belebocsátkoztak (horvátok, észtek), némely nyelvben a népnyelvre való támaszkodás gyümölcsözőbbnek bizonyult az újításnál (görög), valamint hogy egyes nyelvek esetében az újítás voltaképpen egy régi, 142


kiművelt nyelvváltozathoz való visszatérést jelentette (a román a latinhoz, a görög az ógöröghöz próbált meg igazodni). Dr. Várady Tibor jogi vonatkozású példákon mutatta be, hogy mennyire viszonylagosak a nyelvek közt megvont határok, az egyenrangú nyelvhasználat világszerte problémát jelent. Tiszteletben kell tartani a nyelvek különbözőségeit, és lehetővé kell tenni több nyelv hivatalos használatát. Dr. Pusztai Ferenc a nyelv szókészletének a változásairól beszélt, és felhívta a figyelmet a mai szóképzés némely jelenségére: a kicsinyítő képzős szóalkotás gyakoribbá válása, idegen szóhoz magyar képző illesztése és az igei szóösszetételek elszaporodása. A magyar nyelv igyekszik megtartani alapvető sajátságait, így például az ikerszavakban az első tag következetesen magas hangrendű, a második mély. Dr. Minya Károly napjaink új szavait csoportosította különféle szempontok szerint: akarat (szándékolt vagy spontán), cél (szükségszerű vagy stilisztikai), gyakoriság (elterjedt vagy alkalmi), kommunikációs forma (szóbeli, írásbeli vagy írott beszélt nyelvi), fogalmi tartalom, létrejöttük módja (összetétel képzés, elvonás stb.), szófajuk (főnév, melléknév, igenév stb.). Az előadások után tartalmas vita folyt, ebben Raffai Gizella, dr. Hódi Sándor, Bálind Árpád, dr. Pusztai Ferenc, dr. Molnár Csikós László, Szabó Szabados Ilona, dr. Minya Károly, Vincze Erzsébet és dr. Balázs Géza vett részt. (Dr. Molnár Csikós László, Körkép, Ada, 2009. okt.)

143


Tóth Sándoré lett a vándorserleg. Magyar Szó, 2009. október 9. (csin)

144


A tudatos nyelvhasználat fontosságáról. Hét Nap, Művelődési Körkép, 2010. jan. 13. Farkas Zsuzsa

145


146


V. KÉPMELLÉKLETEK

147


148


A képek jegyzéke 1. A 4. osztályosok vetélkedője. Középen Szűcs Budai Engelbert játékvezető 2. A közönség egy része 3. A beszédverseny zsűrije: Mgr. Hajnal Jenő, Krnács Erika, Vince Erzsébet és dr. Molnár Csikós László 4. Az asztalnál: Szabó Szabados Ilona, dr. Hódi Éva, dr. Molnár Csikós László. Előadást tart: dr. Hódi Sándor 5. Dr. Balázs Géza előadást tart 6. Dr. Molnár Csikós László előadást tart 7. Dr. Várady Tibor előadást tart 8. Dr. Pusztai János előadást tart 9. Dr. Minya Károly előadást tart 10. Krnács Erika, Hajnal Anna és Zsoldos Ervin műsora 11. Dr. Hódi Éva 12. Hajnal Anna 13. Krnács Erika 14. Dóczy Péter színművész 15. Szabó Szabados Ilona 16. Dr. Szűts László 17. Mészáros Ilonka, dr. Várady Tibor és dr. Csáky S. Piroska 18. Dr. Csáky S. Piroska, dr. Hódi Sándor, Mészáros Ilonka 19. Szabó Szabados Ilona, Siflis Zoltán, Nagyné Végh Mária konzul asszony és dr. Hódi Éva 20. Mészáros Ilona és Szentgyörgyi Klára kultúrattasé 21. Baranyi Zsuzsanna és Bartuc Bettina 22. Szűcs Ilona, dr. Csáky S. Piroska és Szabó Szabados Ilona 23. Gavrić Natalija 24. Dr. Pusztai János, dr. Szűts László, dr. Balázs Géza és dr. Minya Károly 149


25. Ágoston Ibolya, Nagyné Végh Mária konzul asszony, Mészáros Ilonka, Barna Kolozsi Valéria, dr. Csáky S. Piroska és Siflis Zoltán 26. Dr. Balázs Géza 27. Dr. Hódi Éva, Szabó Szabados Ilona, Szűcs Ilona 28. Bartuc Bettina és Zubrecki Ákos 29. Nagyné Végh Mária konzul asszony 30. Dr. Minya Károly és dr. Szűts László

150


1. ábra

2. ábra

151


3. ábra

4. ábra

152


5. ábra

6. ábra 153


7. ábra

8. ábra

154


9. ábra

10. ábra 155


11. ábra

12. ábra

156


13. ábra

14. ábra 157


15. ábra

16. ábra 158


17. ábra

18. ábra 159


19. ábra

20. ábra 160


21. ábra

22. ábra 161


23. ábra

24. ábra 162


25. ábra

26. ábra 163


27. ábra

28. ábra

164


29. ábra

30. ábra 165


166


TARTALOM Hódi Éva: Nyelvújulás és világlátás. Bevezetés (7) A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja (10) A 2009 évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői (11) I. NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS (13) Hódi Sándor: Nyelv és világlátás (15) Balázs Géza: Anyanyelvi világképünk (29) Molnár Csikós László: A magyar nyelvújítás helye az európai nyelvek megújulásában (45) Várady Tibor: Megjegyzések a határok és nyelvek valosságáról (53) Pusztai Ferenc: Hagyomány és újítás a magyar szóalkotásban (63) Minya Károly: A neologizmusok több szempontú megközelítése (71) II. DÍJAK, KÖSZÖNTŐK (87) Balázs Géza: Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobránál (89) Molnár Csikós László: A nyelvújítás szereplői és dokumentumai (92) A nyelvészeti pályázat eredményei (95) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének győztesei (97) A 7. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (99) A 4. oszt. nyelvi vetélkedőjének díjazottjai (102) III. FÜGGELÉK (103) A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének kötelező szövege (105) 167


A középiskolások beszédművészeti vetélkedőjének résztvevői (107) A nyelvi vetélkedő feladatlapja (110) Játékos nyelvi feladatok az ált. iskolák 4. oszt. tanulói számára (115) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői a 7. osztályosok számára (123) A játékos nyelvi vetélkedő résztvevői a 4. osztályosok számára (127) Szarvas Gábor Szobrát megkoszorúzták (129) A 2009. évi Nyelvművelő Napok támogatói (130) IV. SAJTÓVISSZHANG (131) Csincsik Zsolt: Koszorúzás és nyelvészeti konferencia (134) Nyelvújulás és világlátás. Visszhang (137) Molnár Csikós László: Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Nyelvújulás és világlátás (139) V. KÉPMELLÉKLETEK (147) A képek jegyzéke (149)

168

NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS

Recommend Documents