Nyelv és kommunikáció
Összeállította: Pásztori Klára
Alapvető ismeretek a nyelvről
A nyelv az emberek közti kommunikáció legfontosabb eszköze. A nyelv társadalmi jelenség: egyrészt a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, másrészt a társadalom fennmaradásának feltétele. A nyelv gondolatokat kifejező jelek rendszere; a kollektív tudatban élő és bármikor felidézhető jelrendszer. A beszéd egyéni jelenség, a nyelv egyéni és aktuális alkalmazása. A beszéd tulajdonképpen a működő nyelv.
A nyelv a közlés folyamatában (a kommunikációban)
A nyelvi közlés tényezői: adó, vevő, csatorna, kód, üzenet, kontextus/beszédhelyzet. A nyelv működésekor legalább két emberre van szükség: az egyik, aki közöl valamit (ő az adó, feladó, kódoló, beszélő, író) és a másik, aki a közlést megérti (ő a vevő, címzett, dekódoló, hallgató, olvasó). A kommunikáció során a feladó (beszélő, író) egy beszédhelyzetben egy kód (nyelv, nyelvezet) segítségével egy csatornán (pl. hanghullám, könyv, rádióhullám) át egy üzenetet (közleményt) közöl a címzettel (hallgatóval, olvasóval). A Jakobson-féle kommunikációs modellben a kód azonos a nyelvvel, a feladó azonos a beszélővel, íróval, a címzett azonos a dekódolóval, hallgatóval, olvasóval, a kontextus azt a beszédhelyzetet jelenti, amelyben a kommunikáció létrejön, a csatorna a közvetítő közeg (hanghullám, könyv, térerő) az üzenet pedig maga a létrejövő szöveg (írott szöveg vagy elhangzó beszéd).
1
A kommunikáció funkciói
1.
Ismeretközlő, ábrázoló funkció – a nyelv által tudomást szerzünk bizonyos objektív
tartalmakról. Pl.: Esik az eső.
2.
Kifejező (érzelemkifejező) funkció – a nyelv segítségével hangot adhatunk
érzelmeinknek, vágyainknak. Pl.: Már megint esik az eső!
3.
Felhívó funkció – a nyelv által kinyilváníthatjuk akaratunkat. Felhívó funkciójuk van
a kérdéseknek is, amennyiben azok által minden esetben közöljük azt az akaratunkat, hogy tudni szeretnénk valamit. Pl.: Vigyél esernyőt! Mióta esik?
4.
Kapcsolatteremtő (kapcsolattartó/kapcsolatlezáró) vagy fatikus funkció – a
beszédhelyzet úgy jön létre, hogy a beszélők kapcsolatot létesítenek egymással, vége pedig akkor van, amikor ez a kapcsolat megszűnik. A kapcsolattartó funckió leginkább úgy szokott létrejönni, hogy rákérdezünk a csatorna működésére. Pl.: Szia! Jól hallom? Érted? Most leteszem.
5.
Metanyelvi funkció – a közlés magáról a kódról (nyelvről) szól. A nyelvtudomány
nyelve például metanyelv, vagyis a nyelvről szóló nyelv. Pl.: A kutya főnév.
6.
Poétikai (stilisztikai) funkció – a nyelvi jel alkalmas arra, hogy különféle
szövegekben funkcionáljon, első és másodlagos jelentésében is. Ez utóbbi esetben az üzenet nyelve stilisztikai értékű, művészi megformáltságú. Minden szépirodalmi szöveg poétikai funkciót hordoz. Pl.
„Erzsók asszonyom ékes,
Holdkerek arculatán, – hol még csak Ötvenöt év lakozik, – Örökös hajnalnak Pirja dereng.”
(Petőfi Sándor: A helység kalapácsa) 2
A kommunikációs formák osztályozása hatáskörük szerint
Mindennapi kommunikáció
Leggyakoribb formája a dialógus (párbeszéd), melynek során két vagy több személy beszélget, és a kommunikációs szerepek állandóan váltakoznak. Másik formája a monológ, melynek során egy személy nyilvánul meg, a befogadó általában nincs jelen. A kommunikáció létrejöhet nyilvánosan is, pl. a vita, megbeszélés.
Rétegzettség és norma a nyelvhasználatban
A nyelv használata mindig függ a kommunikációs tényezőktől. Ugyanaz a nyelv különböző változatokban él. A nyelvváltozatok kialakulása a nyelvet használó közösség tagolódásával függ össze. Mindenki több nyelvváltozatot használ. A tagolódás történhet területi (földrajzi) megoszlás szerint – vízszintesen –, ilyenkor nyelvjárásról, tájnyelvről, dialektusról beszélünk. A magyar nyelvjárások elsősorban hangkészletükben, szókincsükben különböznek, nyelvtani szerkezetben csak kis mértékben térnek el. Legfontosabb hazai nyelvjárások: csángó, székely, mezőségi, szamosháti, szilágysági. Az egységes nemzeti nyelv kialakulását a társadalmi fejlődés tette szükségessé. Igényes beszélt változatát köznyelvnek, írott változatát irodalmi nyelvnek nevezzük. A köznyelvnek vidékenként helyi változatai is kialakultak, ezek a regionális köznyelvek (pl. erdélyi regionális köznyelv). Az irodalmi nyelvváltozatot újabban sztenderdnek is nevezzük. A nyelv a társadalom rétegzettsége szempontjából is változatokat mutat. A függőleges, társadalmi változatait szociolektusoknak, csoport- és szlengnyelvnek nevezzük. A függőleges tagolódást az iskolai végzettség, a foglalkozás, a korcsoport, a szabadidős tevékenység, stb. alakítja. A csoportnyelvek között külön egységet képez a szaknyelv (szakmai nyelv), vagyis egy-egy foglalkozás, szaknyelv sajátos nyelvváltozata. Ezek szó- és kifejezéskészletükben különböznek a sztenderd nyelvváltozattól. A csoportnyelv sajátos nyelvváltozata az ifjúsági- és diáknyelv, amelyre jellemző a játékos, tréfás szóalkotás, 3
de sok szót átvesz a tolvajnyelvből is. A tolvajnyelv vagy argó szándékos elkülönülésre törekvő csoportnyelv. A nyelvjárások, a csoport- és rétegnyelvek nem különülnek el mereven egymástól. Hatnak egymásra, és az egyes ember nyelvhasználatában összefonódnak.
Stíluselem, stílushatás
A stílus a nyelvhasználat jellegzetes módja. A nyelvi rendszer készletéből kiválasztjuk azokat
az
elemeket,
amelyek
megfelelnek
közlésünk
témájának,
szándékainknak,
körülményeinknek és egyéniségünknek. A szavak kettős tulajdonságot hordoznak. Egyrészt önmagukban is van jelentésük – ez az elsődleges vagy denotatív jelentés –, másrészt a kommunikáció során, az adott szövegkörnyezetben nyerik el jelentésüket – ezt nevezzük másodlagos vagy konnotativ jelentésnek. A stílusban a két jelentés egyszerre hat. Jellemző nyelvünkre az is, hogy egy-egy szóhoz több szótári jelentés is kapcsolódik, de a szövegben általában csak egy jelentéssel fordulnak elő. A szó sítlusértékétől is függ, hogy melyik jelentést választjuk ki. Szavainknak állandósult stílusértéke van (pl. hogy hol helyezkednek el a pozitív, közömbös, negatív skálán), és van egy alkalmi stílusértéke, amelyet a szövegösszefüggés kölcsönöz neki. A „madár” szó például elsődleges jelentésében közömbös töltetű, de a „jómadár” (csintalan gyerek) kifejezésben negatív értéket nyer. Minden megnyilatkozásnak van valamilyen stílusa. Stílusosságról akkor beszélhetünk, ha a közlés stílusszintje illik az alkalomhoz, pontosan és árnyaltan fejezi ki a beszélő gondolatait, érzelmeit.
Stílusrétegek, stílusárnyalatok
A társadalmi érintkezés folyamán egy-egy csoport sajátos kifejezésmódja különböző stílusváltozatokat alakít ki – ezek a stílusrétegek. A stílusrétegek az egyes nyelvváltozatokra épülnek. A stílusrétegek a közvetkezők: - társalgási - hivatalos-közéleti 4
- tudományos-szakmai - publicisztikai - szépirodalmi A sítlusrétegeket tovább színezik a sítlusárnyalatok. A stílusárnyalat vagy hangnem (hangvétel) a stílusrétegen belül alakul ki, aszerint, hogy milyen nyelvváltozatból és milyen nyelvi igényességgel válogatunk a nyelv szókészletéből. Eszerint a stílusárnyalatok lehetnek: - irodalmi/köznyelvi, népies, argó - választékos, bizalmas, közönséges - tiszta, logikus, szemléletes, homályos - lírai, epikai, drámai (ezen belül pl. ódai, elégikus, balladai)
A különböző stílusrétegek sajátosságai
A. Társalgási stílusréteg (stílus) Mindennapi életünkben bír a legnagyobb szereppel, olyan helyzetekben amleyekben laza, előre meg nem formált szövegeket alkotunk. Élőszóban leggyakoribb formája a párbeszéd vagy egy történet elbeszélése. Írásos műfajai a magánlevél (papírra írt vagy emailben elküldött), a napló és az üzenet (beleértve az sms-t is). Jellemző rá a fatikus nyelvhasználat, amellyel a kapcsolat megteremtését, fenntartását és lezárását elérjük – fontos részét képezik a megszólítások, az udvariassági és a köszönési formák. Gyakoriak a töltelékszavak és közhelyek, fontos a nem nyelvi jelek (gesztus, mimika, testbeszéd) használata is. Szókincse igen változatos, a legkülönfélébb stílusrétegekből merít, a regionális köznyelv vagy a tájnyelvek szavait is beépítheti.
B. Hivatalos-közéleti stílusréteg - a nyelv felhívó szerepe kerül előtérbe, hiányzik viszont az érzelemkifejező funkció - a hivatalos nyelvezet az intézmények és a magánszemélyek közötti érintkezés eszköze - a hivatalos szövegek többnyire tájékoztató vagy felhívó szerepet töltenek be (pl. kérvény, pályázat, jegyzőkönyv, rendelet, közlemény, felszólítás, értesítés, hivatalos levél) - a hivatalos szövegek szókincse mindenütt a jogi szaknyelvből merít, a szövegszerkesztés legfőbb szabálya pedig az egyértelműségre, pontosságra való törekvés - ennek ellenére gyakran a körülményeskedés, a terjengősség is jellemző a hivatalos nyelvre - a közélet az emberek társadalmi érintkezésének tere, így a közéleti szövegek a nyilvános kommunikációt valósítják meg (pl. felszólalás, hozzászólás, előadás, szónoki beszéd) 5
- a közéleti szövegek legfontosabb kommunikációs funkciója a felhívás, meggyőzés
C. Tudományos-szakmai stílusréteg - az ide tartozó szövegek kommunikációs funkciója a tájékoztatás, ábrázolás. - hiányzik belőlük az érzelemkifejező funkció és ritkán élnek a felhívó funkcióval - a szavakat rendszerint elsődleges (denotatív) jelentésükben használják, egyértleműségre, pontosságra, törekednek - mondatszerkesztésükre jellemző a világosság, gyakran használnak kijelentő és magyarázó mondatokat - gyakran élnek a szakkifejezésekkel (terminológia) és idegen szavakkal - kiaknázzák a vizuális eszközöket, pl. grafikonokat, ábrákat, táblázatokat iktatnak be, vagy aláhúzzák, kiemelik a kulcsfogalmakat - jellemző szövegtípusai: előadás, ismertetés, tanulmány, monográfia, szakkönyv, kézikönyv
D. Publicisztikai stílusréteg - a publicisztikai szövegek alapvető funkciója a tájékoztatás - a sajtó, az írott, hangzó, vizuális és digitális média szövegei tartoznak ide - sokszínűség jellemzi, hiszen stílusa nagymértékben függ a szövegműfajtól - hangneme lehet tárgyilagos vagy érzelemkifejező - gyakran merít a különböző stílusrétegekből – megfigyelhető benne a társalgási, a hivatalos, a tudományos, a szépirodalmi stílusréteg nyelvhasználata - az igényes publicisztikai stílus a szépirodalmi és tudományos stílushoz áll közel - mivel többnyire valamilyen időszerű eseményről tájékoztatnak ezek a szövegek, gyakoriak bennük a neologizmusok, a különböző divatszavak - mivel a publicisztikai szövegek minősége változó, ezekben találunk leggyakrabban közhelyeket is - főbb műfajai: hír, riport, interjú, tudósítás, jegyzet, recenzió, kritika, esszé
E. Szépirodalmi stílusréteg - funkciója az érzelemkifejezés, az esztétikai hatás keltése - fontos szerepet kap a szavak másodlagos (konnotatív) jelentése, a szövegkörnyezet hatására létrejött többletjelentés
6
- képszerűség, szemléletesség, hangulatosság jellemzi, amit a különböző stíluseszközök (szóképek, retorikai eszközök) és prozódiai eszközök (ritmus, rím, asszonánc, alliteráció) használata eredményez - a stílus függ az alkotó egyéniségétől, de az alkotás műnemétől és műfajától is - más stílusjegyek jellemzik az epikát, lírát, drámát, ezen belül pedig az egyes műfajok is eltérnek egymástól (pl. óda, elégia, tragédia, komédia, regény, humoreszk)
A szöveg
- a szöveg a nyelvi rendszer legfelsőbb szintje, a kommunikáció önálló egysége, szerkesztett mondatok halmaza - fontos sajátossága a szövegösszetartó erő (kohézió), amely több síkon megjelenik: szerkezeti összekapcsoltság (konnexió – grammatikai kapcsolatok), a jelentésbeli kapcsolatokat (kohézió), valamint a kommunikációs előírásokat (koherencia)
A szövegszerkezet
- a szövegek esetében beszélhetünk: - makroszerkezetről - mikroszerkezetről - makroszerkezeten vagy makrokohézión a nagyobb szövegek jelentésbeli kapcsolatát értjük - makroszerkezeti egységek: bevezetés, tárgyalás, befejezés - a mikroszerkezet vagy mikrokohézió egységei: mondat, mondattömb, bekezdés - a szövegmondat a szövegszerkezet legkisebb egysége - a mondattömb tartalmi-logikai szempontból szervesen összetartozó mondatok sora - a bekezdés mondattömbökbe csoportosuló szabadmondatokból áll, kezdetét grafikailag is jelölik, azzal, hogy a sor bennebb indul - a mondattömb mondatai jelentésbelileg egy tételmondat köré csoportosulnak - egyes mikroszerkezeti egységek műfajfüggőek, mint a fejezet, a pont, az ének, verssor, versszak, jelenet, szín, felvonás, stb.
7
A szövegösszetartó erő
- a szöveg grammatikai és jelentésbeli hálózatai összefogják a szöveg különböző egységeit, a mondattömböket, bekezdéseket, fejezeteket. - mondanivalóját a téma, a témahálózat közvetíti - a téma folyamatos jelenlétét biztosítják a szövegben a kulcsszók, az előre- és visszautalások, az ismétlődések, valamint minden nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolat - a szövegösszetartó erőt (kohéziót, koherenciát) a szövegösszefüggés három síkja adja: - a nyelvtani elemek (grammatikai, szintaktikai) - jelentésbeli elemek (szemantikai) - a beszédhelyzethez kapcsolódó elemek (pragmatikai) Grammatikai szinten legfontosabb kapcsolóelemek: -
a kötőszók (a szöveg mondatai közötti logikai viszonyokat mutatják)
-
az utalás (névmásokkal, ragokkal, jelekkel, határozószókkal). Az utalás három fajtája
az anafora (visszautalás), a katafora (előreutalás) és a deixis (beszédhelyzetre való utalás) -
az egyeztetés (alany és állítmány egyeztetése, számbeli egyeztetés)
-
az elhagyás (visszautalás egyik formája)
-
a szórend (kiemelt szó kiemelt helyen)
-
a névelő
A szemantikai kohézió tényezői: - a cím (a szöveg egészére kiterjedő tartalmi-jelentésbeli kapcsolatra, a globális kohézióra utal) - az azonosság (ugyanarról a témáról, ugyanazokról a szereplőkről, ugyanarról a helyszínről, stb. van szó). Az azonosság eszközei az ismétlés, az azonosítás, a rokonértelműség, az értelmezés (parafrázis), a körülírás (perifrázis), az azonosalakúság - tartalmi logikai kapcsolatok: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó, következtető viszony a szabadmondatok vagy mondattömbök között
A pragmatikai szint szövegkohéziós tényezői: - a kommunikációs tevékenység fajtája - a kommunikáció célja
8
SZÖVEGTÍPUSOK, SZÖVEGMŰFAJOK
- a szöveg két alapvető létformája az élő beszéd és az írott szöveg - az élőbeszédben szerepet kap a teljes kommunikációs környezet: a nyelv zenei eszközeinek, a gesztusoknak, a személyes jelenlétnek és a körülményeknek a változatossága, értelmező ereje. Megszerkesztettsége lazább, gyakoriak benne a közhelyek, a töltelékszavak, az ismétlések - az írott szöveg megszerkesztettebb, megformáltabb. Ellenőrizhető, többször elolvasható, hosszabb ideig fennmarad, így csiszolt, és szerkezeti részei is jól elkülönülnek
Kommunikációs forma szerint a szövegek lehetnek: - monologikus szövegek - dialogikus szövegek
Kommunikációs funkció szerint a szövegek lehetnek: - ismeretközlő - érzelemkifejező - felhívó - kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó, kapcsolatlezáró (fatikus) - poétikai - metanyelvi
Alapvető szövegtípusok: leíró, elbeszélő, érvelő vagy a formai követeleményeknek eleget tevő. Ezek előfordulhatnak önállóan, egy egész szöveget jellemzően, de megjelenhetnek egymást váltogatva is.
A leíró szöveg: - a leírásban gyakran elszakadunk az idő folyamatától, állóképet rajzolunk - a leírás lehet: - tárgyleírás - személyleírás - meghatározás - szócikk - tanulmány - esszé, stb. 9
- leíráskor váltakozhatnak az átfogóan jellemző vagy egyes sajátosságokat megragadó elemek - a leírásban lehetnek minősítő (érzelmeket közvetítő) vagy egyszerűen tárgyilagos részek - a szöveg szerkesztésekor kiemelt szerepet kap a leírás iránya is
Az elbeszélő szöveg: -
az elbeszélő szövegekkel események sorát jelenítjük meg, érzékeltetve az időrendi folytonosságot
-
az esemény lehet cselekvés vagy történés, ezeknek sora, váltakozása (történetmondás, élménybeszámoló, útirajz, stb.)
-
ha az elbeszélő bizonyos távoltásgból (kívülről) nézve trágyilagosan adja elő az események rendjét, akkor tudósító elbeszélésről beszélünk
-
ha
közelebbről,
szinte
jelenlevőként
jelenít
meg
egy
történetet
(gyakran
párbeszédekkel), akkor jelenetszerű elbeszélésről van szó (jelenetező elbeszélés)
Az érvelő szöveg: -
szerepe valamiről meggyőzni a hallgatót, az olvasót
-
két változata lehetséges:
- bizonyítás (egy állítás helyességének az igazolása) - cáfolás (az ellenfél állítása helyességének a tagadása)
-
a beszélő, író alapállításait az ún. tételmondatokban fogalmazza meg. Ezekhez következtetés útján is eljuthat, ha pedig előrebocsátja, akkor magyarázat vagy bizonyítás követi (indukció, dedukció)
-
a bizonyításban egyrészt érveket sorakoztathat fel, másrészt cáfolatokat
-
a meggyőzésben hasznosak a példák, párhuzamok, hasonlatok
-
fontos a szerepe a szónoki-költői kérdéseknek is, amelyekben tulajdonképpen állítások hangzanak el, kérdés formájában, szerepük továbbvinni a gondolatot
A formai követelményeknek eleget tevő szövegek: - pályázat - szakmai önéletrajz - hiavatalos levél - jegyzőkönyv. stb.
A hivatalos írásművek
10
Hivatalos levél -
hivatalos személyekhez vagy intézményhez intézzük
-
jellemzői: tömörség, tárgyilagosság, sajátos formai felépítettség (a címzettet, valamint a feladó nevét, címét a levélben is feltüntetni, megszólító- és záróformula, valamint a keltezés nem maradhat el)
Szakmai önéletrajz -
célja a szerző életének és személyi adatainak ismertetése
-
tömörség és tárgyilagosság jellemzi
-
elemei: vezeték- és utónév (leánykori név), születési hely és idő (esetleg szülők neve), nemzetiség és állampolgárság, családi állapot, gyermekek száma, tanulmányok, az eredeti és gyakorolt foglalkozás, szakmai pályafutás, kitüntetések, díjak, idegen nyelvek, érdeklődési kör (esetleg vagyoni állapot)
Magánlevél -
közelebbről ismert címzetthez írjuk
-
a magánlevél hangvétele, szóhasználata, témája mindent elárul a levélíró és a címzett kapcsolatáról
-
a
formai
elemek
betartása
ez
esetben
is
fontos
(keltezés,
megszólítás,
búcsúzóformulák, elköszönés, aláírás)
Szónoklat (szónoki beszéd) -
a hivatalos-közéleti stílusréteg sajátos műfaja
-
lehet törvényszéki, tanácskozó és ünnepi beszéd
-
a beszéd hagyományos részei:
-
- bevezetés (tartalmazza a beszéd tárgyát, tételét és a hallgató rokonszenvének megnyerését) - elbeszélés/narráció (a téma tulajdonképpeni kifejtése, elemeire bontva: a személy, az ügy, a hely, az idő, az anyag, a dolog, stb.) - kitérés (az elbeszélésben fordul elő, részletező leírás, elbeszélés, stb.) - részletezés (az elbeszélés gondolati magvának az összefoglalása) - bizonyítás (a beszéd legfontosabb érvelő része, érvek, ellenérve felsorakoztatása) - befejezés (két célt szolgál, az emlékezet felfrissítését és az érvelmek befolyásolását, lehet összefoglaló jellegű vagy érzelemfelkeltő) 11
Értekezés -
gyakori iskolai szövegmű (irodalmi dolgozatok, kiselőadások, magasabb szinten tudományos tanulmányok)
-
megírásának műveletei: anyaggyűjtés, az anyag elrendezése, vázlat, megszövegezés
-
alapállításait a tételmondatok tartalmazzák, ezek köré szerveződnek a bekezdések
-
a tételmondatok leggyakrabban a bekezdések élélre kerülnek, ezeket a bekezdések kifejtik és bizonyítják
-
szerkezetileg több részből állhat, ezek között megkülönböztetett szerep jut a bevezetésnek (ide kerül az értekezés céljának a megjejölése, a feladat értelmezése, a kifejtés módszerének rövid jellemzése, a főbb szempontok, a szöveg „szereplőinek” megjelölése), ez a rész előremutat a szöveg egészére
-
ugyanolyan fontos a befejezés, a szövegre visszatekintő, összefoglaló szerepe van
Esszé -
átmeneti műfaj a gyakorlati és a szépirodalmi szövegmű között
-
a vizsgált kérdés általában tudományos természetű, de a kifejtésben a szépirodalom eszközeit alkalmazza
12
