Növényvédelmi Tudományos Napok 2007

Növényvédelmi Tudományos Napok 2007

Budapest

53. NÖVÉNYVÉDELMI TUDOMÁNYOS NAPOK

Szerkesztők

HORVÁTH JÓZSEF HALTRICH ATTILA MOLNÁR JÁNOS

Budapest 2007. február 20-21. ii

Szervező bizottság Kőmíves Tamás1 Horváth József2 Haltrich Attila3 Molnár János4 Gólya Gellért5 Halmágyi Tibor6

1

MTA Agrártudományok Osztály, Növényvédelmi Bizottság elnöke MAE Növényvédelmi Társaság elnöke 3 MAE Növényvédelmi Társaság titkára 4 MAE Növényvédelmi Társaság szervező titkára 5 FVM ÉBÁN Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Osztály főosztályvezető-helyettese 6 MgSzH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság igazgatója 2

Lektori bizottság Agrozoológia: Pénzes Béla, Imrei Zoltán Növénykórtan: Fischl Géza, Kiss Levente Gyomnövények, gyomirtás: Kádár Aurél

ISSN 0231 2956

ISBN 963 8131 071 Nyomtatta és kötötte: RePRINT Kft. Készült: 100 példányban Felelős kiadó: Dr. Gólya Gellért főosztályvezető-helyettes Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium iii

TARTALOMJEGYZÉK I. PLENÁRIS ÜLÉS

Oldal

A NÖVÉNYVÉDELMI SZAKIGAZGATÁS ÁTALAKÍTÁSA GÓLYA GELLÉRT FVM, Élelmiszerlánc-biztonsági, Állat- és Növényegészségügyi Főosztály, Budapest

B

TRANSZGÉNIKUS NÖVÉNYEK GENETIKAI MEGÍTÉLÉSE HESZKY LÁSZLÓ SZIE MKK, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő

C

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI EREDMÉNYEK A DK-440 BTY GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT (MON 810) KUKORICÁVAL DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA., POLGÁR A. LÁSZLÓ és SZÉKÁCS ANDRÁS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest TRANSZGÉNIKUS NÖVÉNYEK ÉS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ROSZIK PÉTER Biokontroll Kht., Budapest

D

E

II. AGROZOOLÓGIA AZ AMERIKAI KELETI CSERESZNYELÉGY (RHAGOLETIS CINGULATA LOEW) MAGYARORSZÁGI MEGTELEPEDÉSÉNEK ÉS ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA 1 SZEŐKE KÁLMÁN1 és DÉR ZSÓFIA2 1 Fejér Megyei MgSzH, Velence 2 MgSzH Központ, Budapest AZ AKÁC GUBACSSZÚNYOG (OBOLODIPLOSIS ROBINIAE (HALDEMAN, 1847) MAGYARORSZÁGON CSÓKA GYÖRGY Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred

2

A SCAPHOIDEUS TITANUS BALL (AUCHENORRHYNCHA) ELSŐ HAZAI MEGJELENÉSE 3 ZSOLNAI BALÁZS, DÉR ZSÓFIA, ALBERTO ALMA és ASSUNTA BERTACCINI 1 Fejér Megyei MgSzH, Velence 2 MgSzH Központ, Budapest 3 Di.Va.P.R.A., Agricultural Entomology Section, University of Torino. Olaszország 4 DiSTA, Patalogia vegetale, Alma Mater Studiorum, University of Bologna, Olaszország

iv

ÚJ MÓDSZEREK A FÜSTÖSSZÁRNYÚ KÖRTELEVÉLBOLHA (CACOPSYLLA PYRI LINNEAUS) EGYEDSZÁMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA JENSER GÁBOR1, SZITA ÉVA1, BÁLINT JÁNOS2, SÜLE SÁNDOR1 és VALKÓNÉ T. JUDIT? 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Marosvásárhely, Románia MÓDSZERTANI VIZSGÁLATOK AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA LECONTE) TÉLI FELVÉTELEZÉSÉHEZ TAKÁCS JÓZSEF, NÁDASY MIKLÓS és NÉMETH TAMÁS Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

4

5

PÓK EGYÜTTESEK FAUNISZTIKAI ÉS SZERKEZETI FELTÁRÁSA DÉLKELETANGLIAI ALMA ÜLTETVÉNYEKBEN 6 KERESZTES BALÁZS1, MARKÓ VIKTOR2 és JERRY CROSS3 1 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 East Malling Research Station, East Malling, Nagy-Britannia ELSŐ TAPASZTALATOK A HAJTATOTT PAPRIKA ÍZELTLÁBÚEGYÜTTESÉNEK VÁLTOZATOSABBÁ TÉTELÉRŐL BÁN GERGELY, TÓTH FERENC és OROSZ SZILVIA SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő AZ „ENERGIA FŰZ” (SALIX VIMINALIS L.) ÜLTETVÉNYBEN MEGJELENT KÁRTEVŐK ÉS AZ ELLENÜK VALÓ VÉDEKEZÉS GYAKORLATA KONDOR ATTILA1 és LENTI ISTVÁN2 1 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Nyíregyháza 2 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza A LASIUS NIGER (L.) KIZÁRÁSÁNAK ÉS MÉZZEL VALÓ ETETÉSÉNEK HATÁSA A LEVÉLTETŰ-POPULÁCIÓKRA ÉS AZOK TERMÉSZETES ELLENSÉGEIRE EGY ANGLIAI ALMAÜLTETVÉNYBEN NAGY CSABA1, MARKÓ VIKTOR2 és JERRY CROSS3 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 East Malling Research Station, East Malling, Nagy-Britannia

7

8

9

A GYAPJASLEPKE 2003-2006-OS TÖMEGSZAPORODÁSA MAGYARORSZÁGON HIRKA ANIKÓ és CSÓKA GYÖRGY 10 Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred A NEEMAZAL T/S HATÁSA AZ ALMA ÉS MEGGY KÁRTEVŐIRE: LABORATÓRIUMI ÉS SZABADFÖLDI VIZSGÁLATOK HÁROM ROVARREND EGY-EGY KÉPVISELŐJÉRE MOLNÁR BÉLA 1, SALLAI PÁL 2, BALÁZS KLÁRA 1, PINTÉR ESZTER 1, FEKETE ZOLTÁN 2, MIHÁLYI KRISZTINA 1, SZENTESI ÁRPÁD1, SZŐCS GÁBOR 1 és EDMUND HUMMEL3 v

11

1

MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó 3 Trifolio-M GmbH, Lahnau, Németország 2

A KÖZÖNSÉGES KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE) ÉS A MUHARBOLHA (PHYLLOTRETA VITTULA REDTENBACHER) (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) KÉMIAI KOMMUNIKÁCIÓJA KÖZTI HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK CSONKA ÉVA,1 TÓTH MIKLÓS,1 ROBERT J. BARTELT,2 ALLARD A. COSSÉ,2 BRUCE W. ZILKOWSKI2 és UJVÁRY ISTVÁN3 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2USDA ARS, Natl. Ctr. Agric. Util. Res., 1815 N. Univ. St., Peoria, IL 61604 USA 3MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest NŐSTÉNY BAGOLYLEPKÉKRE CÉLZOTT, SZINTETIKUS CSALÉTKEK ÁLTAL FOGOTT FAJOK HAZÁNKBAN TÓTH MIKLÓS,1 SZARUKÁN ISTVÁN2, DOROGI BÉLA2, GULYÁS ATTILA2, NAGY PÁL2 és ROZGONYI ZOLTÁN2 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen

12

13

ÚJ SZEXATTRAKTÁNS AZ AGRIOTES PROXIMUS PATTANÓBOGÁRRA: KÉMIAI KOMMUNIKÁCIÓBELI HASONLÓSÁGOK A VETÉSI PATTANÓBOGÁRRAL (A. LINEATUS) (COLEOPTERA: ELATERIDAE) 14 1 2 3 1 TÓTH MIKLÓS , LORENZO FURLAN , AMÁLIA XAVIER , VUTS JÓZSEF , TEODORA TOSHOVA4, MITKO SUBCHEV4, SZARUKÁN ISTVÁN5 VENYAMIN YATSYNIN6 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Department of Agronomy, Entomology, Padova University, Agripolis, Olaszország 3 DRAEDM, Porto, Portugália 4 Zoology Institute, BAS, Szófia, Bulgária 5 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen 6 Krasnodarskiy NIISKh im. P.P. Lukyanenko, Krasznodar 12, Oroszország MAGYARORSZÁGI TŰFONÁLFÉREG FAJOK (NEMATODA, LONGIDORIDAE) ELTERJEDÉSI VISZONYAI, ILLETVE NEVEZÉKTANI VÁLTOZÁSAI 1 RÉPÁSI, V., 1NAGY, P., 2 COIRO, M. I., 2AGOSTINELLI, A., 2LAMBERTI, F.† 1 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Gödöllő 2 Istituto per la Protezione delle Piante, Sezione di Bari, C.N.R., Bari, Olaszország

15

NAPRAFORGÓMOLY (HOMOEOSOMA NEBULELLUM) RAJZÁSDINAMIKÁJÁNAK ÉS A KÁRTÉTEL MÉRTÉKÉNEK VIZSGÁLATA A NYÍRSÉGBEN 16 SZABÓ BÉLA1, TÓTH FERENC2, VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő vi

III. NÖVÉNYKÓRTAN ANTAGONISTA BAKTÉRIUMOK ERWINIA AMYLOVORA-VAL SZEMBENI HATÉKONYSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA 18 BUBÁN TAMÁS1, LAKATOS TAMÁS1, TÓTH TÍMEA1, DORGAI LÁSZLÓ2, HUDÁK ILDIKÓ3, HEVESI MÁRIA4 és VIRGINIA O. STOCKWELL5 1 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó 2 Biocenter Kft, Szeged 3 Debreceni Egyetem, ATC Kutató Központ Biotechnológiai Laboratóriuma, Nyíregyháza 4 Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 5 Oregon State University, Dept. Botany and Plant Pathology, Corvallis, Oregon, USA ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA PANTOEA AGGLOMERANS ANTAGONISTA BAKTÉRIUMMAL ELŐKEZELT JONAGOLD DECOSTA ALMAFAJTA EXCIZÁLT VIRÁGAIBAN 19 1

MIHALIK ERZSÉBET, 1RADVÁNSZKY ANTAL, 2BUBÁN TAMÁS és 3 DORGAI LÁSZLÓ 1

Szegedi Tudományegyetem, Szeged Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó 3 Biocenter KFT, Szeged 2

A POMPÁS RÉZVIRÁG (ZINNIA ELEGANS L.) XANTOMÓNÁSZOS LEVÉL ÉS VIRÁGFOLTOSSÁGA SCHWARCZINGER ILDIKÓ, VAJNA LÁSZLÓ és SÜLE SÁNDOR MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A NÖVÉNYEK ÁLTALÁNOS VÉDEKEZÉSI RENDSZERÉNEK ÉS SPECIFIKUS VÉDEKEZÉSI RENDSZEREINEK KAPCSOLATA SZARKA JÁNOS1, SZARKA ESZTER2,4, NAGY BARBARA2 és CSILLÉRY GÁBOR3,4 1 Primordium Kft., Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Budakert Kft., Budapest 4 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő A NÖVÉNYEK ÁLTALÁNOS REZISZTENCIÁJA BAKTÉRIUMOKKAL SZEMBEN OTT PÉTER G. MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A KÖRTE FITOPLAZMÁS BETEGSÉGE 2005-2006-BAN SÜLE SÁNDOR, JENSER GÁBOR és SZITA ÉVA MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

vii

20

21

22

23

AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS TERJEDÉSÉÉRT A KÖPENYFEHÉRJE 78-80. AMINOSAVAI FELELŐSEK UBORKA NÖVÉNYEN 24 SALÁNKI KATALIN1, KISS LÁSZLÓ1,2, GELLÉRT ÁKOS3 és BALÁZS ERVIN3 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár A HUNGARIAN DATURA INNOXIA MOSAIC VIRUS (HDMV), MINT A HENBANE MOSAIC VIRUS (HMV) TÖRZSE ÉS AZ ELSŐ HMV BÁZISSORREND ADATOK SALAMON PÁL1 és PALKOVICS LÁSZLÓ2 25 1 Berkesz 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest BOLGÁR ÉS MAGYAR KUKORICA CSÍKOS MOZAIK VÍRUS IZOLÁTUMOK MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA TÓBIÁS ISTVÁN 1, NONKA BAKARDJIEVA2 és PALKOVICS LÁSZLÓ3 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Növényvédelmi Kutató Intézet, Kosztinbrod, Bulgária 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

26

EGY KÜLÖNÖS, BULGÁRIÁBÓL SZÁRMAZÓ REKOMBINÁNS SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS) IZOLÁTUM JELLEMZÉSE 27 1 2 1 SZATHMÁRY ERZSÉBET , TÓBIÁS ISTVÁN és PALKOVICS LÁSZLÓ 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest EGY HOG1-TÍPUSÚ MAP KINÁZ GÉN, AZ FPMK3 NULL-MUTÁCIÓJA HIPEROZMOTIKUS STRESSZ HATÁSÁRA PROGRAMOZOTT SEJTHALÁLT (PCD) OKOZ FUSARIUM PROLIFERATUMBAN ÁDÁM ATTILA L.1, KOHUT GÁBOR1 és HORNOK LÁSZLÓ1,2 1 SZIE, Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, SZIE-MTA Mikológiai Csoport, Gödöllő 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő BÚZA APOPLASZT – A PROTEOMIKA SZEMSZÖGÉBŐL PÓS VERONIKA1, HALÁSZ KRISZTIÁN1, RAB ENIKŐ1, KABAI MÓNIKA1, MANNINGER SÁNDORNÉ2, HUNYADI-GULYÁS ÉVA3, SZAJLI EMÍLIA3, KOVÁCS GÉZA4, CSŐSZ LÁSZLÓNÉ5, MEDZIHRADSZKY KATALIN3, JUHÁSZ TÜNDE6 és LUKÁCS NOÉMI1 1 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Budapest, 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 3 MTA SZBK Tömegspektrometriai Laboratórium, Szeged 4 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Gabona Génbank, Martonvásár 5 Gabonatermesztési Kutató Kht, Szeged, 6 MTA SZBK Enzimológiai Intézet, Budapest

viii

28

29

KÉT KÜLÖNBÖZŐ PROMÓTER ÖSSZEHASONLÍTÁSA A SZÜRKEPENÉSZELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSÁBAN KÁLAI KATALIN1, MÉSZÁROS ANNAMÁRIA2, HAJDÚ BOGLÁRKA3, DÉNES FERENC3 és BALÁZS ERVIN2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár 3 Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród

30

A PARADICSOMOT FERTŐZŐ OIDIUM NEOLYCOPERSICI ÉS EGYÉB KÖZELROKON LISZTHARMATGOMBÁK GENETIKAI VÁLTOZÉKONYSÁGA ÉS GAZDANÖVÉNYKÖRE 31 JANKOVICS TÜNDE1, YULING BAI2, RIENTS E. NIKS2, KOVÁCS M. GÁBOR3 és KISS LEVENTE1 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Wageningeni Egyetem, Növénynemesítési Tanszék, Hollandia 3 ELTE, Természettudományi Kar, Budapest A NAPRAFORGÓT FERTŐZŐ PLASMOPARA ANGUSTITERMINALIS NOVOT. IZOLÁTUM JELLEMZÉSE MOLEKULÁRIS MÓDSZEREKKEL KOMJÁTI H. 1, SPRING O.2, ZIPPER R. 2, VIRÁNYI F. 1 és WALCZ I. 3 1 SZIE Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar és MTA-SZIE Mezőgazdasági Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 University of Hohenheim, Institute of Botany, Stuttgart, Németország 3 Kaposvári Egyetem, Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse-Bicsérd

32

A ‘HIÁNYZÓ LÁNCSZEM’ A MONILINIA FRUCTIGENA (ADERH. & RUHL.) HONEY NYÁRI FEJLŐDÉSMENETÉBEN 33 HOLB IMRE Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen MONILINIA LAXA (ADERHOLD et RUHLAND) HONEY / MONILIA LAXA (EHRENBERGH) SACCARDO et VOGLINO ELLENI BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉG GLIOCLADIUM ROSEUMMAL SZÖDI SZILVIA, MAJOR GERGELY és TURÓCZI GYÖRGY Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő MONILINIA FRUCTIGENA MEGJELENÉSE ALMAHAJTÁSOKON PETRÓCZY MARIETTA1, SALLAI PÁL2 HEVESI MÁRIA1 és PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht., Újfehértó ESCA TÜNETES TŐKÉK EGYEDI FUNGICIDES KEZELÉSE TÖRZSINJEKTÁLÁSSAL DULA BENCÉNÉ1, PECZE ROZÁLIA2, HORVÁTH ANDRÁS2, NÉMETH KÁZMÉR2, VUKOVICH LÁSZLÓ3, MAKÓ SZABOLCS3 és RÁBAI ANDREA4 1 Heves Megyei MgSzH, Eger 2 Syngenta Kft, Budapest ix

34

35

36

3 4

VitiCOOP Kft, Balatonboglár Veszprém Megyei MgSzH, Csopak

A FITOFTÓRÁS ÉGERPUSZTULÁS ERDÉSZETI JELENTŐSÉGE NÉGY ÉV VIZSGÁLATAI ALAPJÁN KOLTAY ANDRÁS1, BAKONYI JÓZSEF2 és NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD2 1 Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest KALÁSZFUZÁRIUM FELVÉTELEZÉSEK GABONAFAJTÁKBAN, 2004-2006 KÖZÖTT SZABÓNÉ STUBNYA VERONIKA1, VIDA GYULA2, VEISZ OTTÓ2 és HORNOK LÁSZLÓ1 1 SZIE, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, SZIE-MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 MTA Mezőgazdasági Kutató Intézet, Martonvásár HATÉKONYABB PERMETEZÉSTECHNOLÓGIA ÉS HATÉKONYABB NÖVÉNYVÉDŐSZEREK A KALÁSZFUZÁRIUM ELLENI VÉDEKEZÉSBEN KÁSZONYI GÁBOR, LECHOCZKI_KRSJAK SZABOLCS, TÓTH BEÁTA és MESTERHÁZY ÁKOS Gabonatermesztési Kutató Kht., Szeged

37

38

39

A TALAJKÍMÉLŐ MŰVELÉS ÉS A MŰTRÁGYADÓZIS HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA BELSŐ FUZÁRIUM-FERTŐZÖTTSÉGÉRE 40 1 STINGLI ATTILA, 2JAKAB LÁSZLÓNÉ, 3BOKOR ÁRPÁD és 4BÍRÓ TÍMEA 1,4 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Növénykórtani Osztály, Budapest 3 Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár TERMESZTETT LOLIUM FAJOK RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁGA VARGA ZSOLT Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A MACROPHOMINA PHASEOLINA TENYÉSZTHETŐSÉGÉNEK ÉS MIKROSZKLERÓCIUM MÉRETÉNEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZŐ TÁPTALAJOKON CSÖNDES IZABELLA és KADLICSKÓ SÁNDOR Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely HÁROM IMMUNAKTIVÁTOR HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ PERONOSZPÓRÁS BETEGSÉGÉRE KÖRÖSI KATALIN, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A SZŐLŐ TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA EGYES ELEMEINEK HATÁSA A SZÜRKEROTHADÁS KÁRTÉTELÉNEK MÉRTÉKÉRE WERNER JÁNOS, CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA és BENE LÁSZLÓ x

41

42

43

44

FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs CILINDROKARPONOS GYÜMÖLCSROTHADÁS TERMŐ ALMAÜLTETVÉNYBEN CS. TÓTH ATTILA1, WINKLER ISTVÁN1, BARKÓCZYNÉ S. MÁRIA1, 45 PETRÓCZY MARIETTA2, NAGY GÉZA2 és PALKOVICS LÁSZLÓ2 1 Fővárosi és Pest Megyei MgSzH, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest A KESKENYLEVELŰ CSILLAGFÜRT (LUPINUS ANGUSTIFOLIUS L.) ANTRAKNÓZIS-BETEGSÉGE LENTI ISTVÁN1, BORBÉLY FERENC2 és VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 DE ATC Kutató Központja, Nyíregyháza

46

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMIRTÁS A TALAJLAKÓ MAKRÓ-SZERVEZETEK EXPOZÍCIÓJA ÉS NÖVÉNYVÉDŐ SZER FELVÉTELE A HATÓANYAG LIPOFILL JELLEGÉNEK TÜKRÉBEN, ÖSSZEFÜGGÉSBEN A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK KÖRNYEZETI KOCKÁZATBECSLÉSÉVEL 48 SZENTES CSABA1 és LACKÓ LÁSZLÓ2 1 Tolna Megyei MgSzH, Szekszárd 2 Fejér Megyei MgSzH, Velence TALTOS WG: ÚJ, SZÉLES HATÁSSPEKTRUMÚ GYOMIRTÓ SZER GABONÁBAN 49 KEREKES GÁBOR1, MEZEI IMRE1 és NAGY PÉTER2 1 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest 2 DAS Export SAS, Mougins, Franciaország IMI ÉS TRIBENURON-METIL TOLERÁNS NAPRAFORGÓBAN VÉGZETT VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI GYŐR KÖRNYÉKÉN 1 KUKORELLI GÁBOR, 1REISINGER PÉTER és 2KUKORELLI GYULA 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Magángazdálkodó, Győr

50

A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE /L./ PERS) ELLEN FELHASZNÁLHATÓ HERBICIDEK VÁLTOZÁSA KUKORICÁBAN, AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN 51 TÓTH VERONIKA és LEHOCZKY ÉVA Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely TALAJTÖLTÖGETÉS HATÉKONYSÉGA A PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) ELLEN, NAPRAFORGÓBAN 1 PÁLI ORSOLYA, 1REISINGER PÉTER és 1POMSÁR PÉTER 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár xi

52

A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.) ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN DOMA CSABA Veszprém Megyei MgSzH, Csopak

53

GYOMIRTÁSI KÍSÉRLETEK FEKETE BODZA ÜLTETVÉNYBEN PATAKI JUDIT, ZALAI MIHÁLY és DORNER ZITA SZIE Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő

54

AZ „ÖZÖNGYOMOK” VÍRUSEPIDEMIOLÓGIAI JELENTŐSÉGE KAZINCZI GABRIELLA1, HORVÁTH JÓZSEF1, TAKÁCS ANDRÁS1 és JENSER GÁBOR2 1 MTA-Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

55

A MEZEI ACAT (CIRSIUM ARVENSE (L.) SCOP) MORFOLÓGIÁJA, SZÖVETTANA KISS GÁBOR, DORNER ZITA és NÉMETH IMRE 56 SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA) SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN KAZINCZI GABRIELLA1, BÉRES IMRE2 és KRACZMAJER RITA2 1 MTA-Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely KOMPETÍCIÓS VIZSGÁLAT A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.) ÉS KAPÁS KULTÚRÁK (NAPRAFORGÓ ÉS KUKORICA) KÖZÖTT BUZSÁKI KAMILLA és BÉRES IMRE Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A ZÖLDBORSÓ ÉS NÉHÁNY FONTOSABB GYOMNÖVÉNYE KÖZÖTTI KOMPETÍCIÓ VIZSGÁLATA TENYÉSZEDÉNYES KÍSÉRLETBEN WÁGNER GÁBOR és NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A PARLAGI RÉZGYOM (IVA XANTHIIFOLIA) TÉRHÓDÍTÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI BÉKÉS MEGYÉBŐL ZALAI MIHÁLY, PATAKI JUDIT és NÉMETH IMRE SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A TARAXACUM OFFICINALE WEB. KASZATOK CSÍRÁZÁSÁRA GYENES VIKTOR és BÉRES IMRE Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

xii

57

58

59

60

61

V. POSZTEREK ÁRPÁT FERTŐZŐ PYRENOPHORA/DRECHSLERA-FAJOK GENETIKAI ROKONSÁGA BAKONYI JÓZSEF MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

63

JUVENIL HORMON ANALÓG VEGYÜLETEK IVARMÓDOSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA VÍZI GERINCTELENEKEN, DAPHNIA MAGNA REPRODUKCIÓS TESZTBEN 64 BÁSKAY IMRE, DOBÓ ZOLTÁN és REPKÉNYI ZOLTÁN Fővárosi és Pest Megyei MgSzH, Vízélettani Laboratórium, Gödöllő A NÖVÉNYEK TERMÉSZETES BIODIVERZITÁSÁNAK KIAKNÁZÁSA A VEGYSZERMENTES ÉLELMISZER ALAPANYAG ELŐÁLLÍTÁSÉRT – A BIOEXPLOIT FP6 PROJEKT BEDŐ ZOLTÁN és VIDA GYULA MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, BioExploit konzorcium, Martonvásár

65

FÁTYOLKÁK ELŐFORDULÁSA HAJDÚSÁGI MEZŐGAZDASÁGI ERDŐSÁVOKBAN 66 BOZSIK ANDRÁS1, SZARVAS PÉTER1 és ANTOINE MEIRLAND2 1 Debreceni Egyetem, ATC, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen 2 Université des Science et Technologie, Lille, Franciaország A DRECHSLERA TERES MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA ŐSZI BÚZÁN 67 CSŐSZ LÁSZLÓNÉ1, TÓTH BEÁTA1, DORIS KOPAHNKE2 és VARGA JÁNOS3 1 Gabonatermesztési KutatóKht., Szeged 2 Federal Centre for Breeding Research on Cultivated Plants Institute for Epidemiology and Resistance, Aschersleben, Németország 3 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Szeged BÚZA LEVÉLROZSDA REZISZTENCIÁHOZ KAPCSOLT MOLEKULÁRIS MARKER KIFEJLESZTÉSE HAÁSZ VERONIKA1, SÁFRÁNY JUDIT1, PURNHAUSER LÁSZLÓ2 és DALLMANN GÉZA1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Gabonatermesztési Kutató Kht., Szeged PANTOEA AGGLOMERANS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉSBEN HEVESI M., AL-ARABI K., TÓTH M., SZENTKIRÁLYI A. és PALKOVICS L2. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest,

68

69

ERWINIA CAROTOVORA-VAL SZEMBENI REZISZTENCIASZINT VIZSGÁLATA ÜVEGHÁZI BURGONYAGUMÓKON 70 HUDÁK I.1, HEVESI M.2, DOBRÁNSZKI J.1 ÉS MAGYAR-TÁBORI K.1 1 Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kutató Központ, Nyíregyháza xiii

2

Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA LECONTE) LÁRVAKÁRTÉTELÉNEK VIZSGÁLATA 2006-BAN EGY TALAJFERTŐTLENÍTETT KUKORICATÁBLÁBAN KESZTHELYI S.1, SZABÓ T.1, KURUCSAI P.1 és MARCZALI ZS.2 1 Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár 2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

71

A PAPRIKA ENYHE TARKULÁS VÍRUS (PEPPER MILD MOTTLE VIRUS, PMMoV) L3 REZISZTENCIÁT ÁTTÖRŐ PATOTÍPUSÁNAK MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON, A KÓROKOZÓ MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE 72 1,2 2 2,3 KISS LÁSZLÓ , SALÁNKI KATALIN , CSILLÉRY GÁBOR és PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Mezőgazdasági Biotechnológia Kutatóközpont, Gödöllő 3 Budakert Kft., Budapest RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK FUZÁRIUMOS KALÁSZFERTŐZÖTTSÉGE LÁSZLÓ EMESE, VIDA GYULA, SZUNICS LÁSZLÓ, BEDŐ ZOLTÁN és VEISZ OTTÓ MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár GFLV IZOLÁTUMOK AZ FVM SZBKI KECSKEMÉT VÍRUSGÉNBANKJÁBAN LÁZÁR JÁNOS1, ORSZÁG MELINDA1 és SIMON ANDREA2 1 FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Kecskemét 2 Bács-Kiskun Megyei MgSzH, Kecskemét A PAPRIKA ELLENÁLLÓSÁGA A MELOIDOGYNE INCOGNITA (CHITWOOD, 1949) FAJJAL SZEMBEN MÁNDOKI ZOLTÁN, ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A REPCÉN ÉLŐ CEUTORHYNCHUS FAJOK RAJZÁSÁNAK ALAKULÁSA KESZTHELYEN 1999-2002-BEN MARCZALI ZSOLT1, KESZTHELYI SÁNDOR2 ÉS NÁDASY MIKLÓS1 1 Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Kaposvári Egyetem, Kaposvár A TERMESZTETT FEKETE BODZA (SAMBUCUS NIGRA L.) KÁRTEVŐI 2004-BEN VÁCOTT MEZEY ÁGOTA, MEZEY GABRIELLA és MÉSZÁROS ZOLTÁN Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A KÖZÖNSÉGES TAKÁCSATKA (TETRANYCHUS URTICAE KOCH, ACARINA, TETRANYCHIDAE) KORLÁTOZÓ SZEREPE GYOMNÖVÉNYEKEN NÉMETH SZILVIA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest xiv

73

74

75

76

77

78

HOLT MULCSOK ALKALMAZÁSA A GYOMSZABÁLYOZÁSBAN PUSZTAI PÉTER, RADICS LÁSZLÓ és SZÉKELYNÉ BOGNÁR ESZTER Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudomyányi Kar, Budapest

79

IN VITRO FERTŐZÉSI MÓDSZEREK TESZTELÉSE PLASMOPARA HALSTEDII-RE MIKROSZAPORÍTOTT NAPRAFORGÓN 80 ROMHÁNY L.1, HUDÁK I.1 és VÁGVÖLGYI S.1,2 1 Debreceni Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza 2 Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza NBS-LRR REZISZTENCIAGÉNCSALÁD TAGJAINAK AZONOSÍTÁSA, MOLEKULÁRIS ÉS FUNKCIONÁLIS JELLEMZÉSE BÚZA ROZSDAREZISZTENCIA NEMESÍTÉSHEZ SÁFRÁNY JUDIT, HAÁSZ VERONIKA és DALLMANN GÉZA Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő ERDEI FÁK GYÖKÉRZÓNÁJÁBÓL IZOLÁLT PHYTOPHTHORA FAJOK MOLEKULÁRIS AZONOSÍTÁSÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI SZABÓ ILONA és LAKATOS FERENC Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet, Sopron ZOOFÁG ATKAPOPULÁCIÓK ELTÉRŐ PESZTICIDTERHELÉSŰ SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN NÉMETH KRISZTINA1 és SZABÓ ÁRPÁD2 1 Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

81

82

83

ADATOK A NAPRAFORGÓMOLY (HOMOEOSOMA NEBULELLUM DENIS ET SCHIFFERMÜLLER) GAZDANÖVÉNYKÖRÉHEZ 84 SZABÓ BÉLA1, SZABÓ MIKLÓS1, TÓTH FERENC2 és VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő ÁLTALÁNOS BAKTERIÁLIS ELICITOROK ÁLTAL INDUKÁLT KORAI APOPLASZT FEHÉRJÉK AZONOSÍTÁSA DOHÁNYBAN SZABÓ ERIKA1, KLEMENT ÉVA2, MEDZIHRADSZKY KATALIN2, 3 és OTT PÉTER G.1 1 MTA-Növényvédelmi Kutatóintézet, Budapest 2 MTA-Szegedi Biológiai Központ, Tömegspektrometriai Labor, Szeged 3 Department of Pharmaceutical Chemistry, School of Pharmacy, University of California San Francisco, San Francisco, USA

85

AZ ÉTKEZÉSI NAPRAFORGÓ GYOMFLÓRÁJÁNAK VIZSGÁLATA SZABOLCSSZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN 86 SZABÓ MIKLÓS1, SZABÓ BÉLA1 és SZELE TIBOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza

xv

ERDŐSÁVOK SZEREPE AZ ŐSZI BÚZA NÖVÉNYVÉDELEMÉBEN ÉS A TERMÉSMENNYISÉG NÖVELÉSÉBEN 87 SZARVAS PÉTER és BOZSIK ANDRÁS Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen ÖKOLÓGIAI VETŐMAGKEZELÉSRE ALKALMAS ANYAGOK VIZSGÁLATA A PARADICSOM MAGGAL TERJEDŐ BAKTÉRIUMOS KÓROKOZÓI ELLEN 88 TÓBIÁS ANDREA, TORNAI-LEHOCZKI JUDIT, SZALAI ZITA, DIVÉKY-ERTSEY ANNA és RADICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar, Budapest A BÚZALISZTHARMAT VIRULENCIA FELMÉRÉS EREDMÉNYEI 2003-2005-BEN, VALAMINT A TERMESZTETT BÚZAFAJTÁK HATÁSA A HAZAI BÚZALISZTHARMAT POPULÁCIÓ ÖSSZETÉTELÉRE 89 VIDA GYULA1, SZUNICS LÁSZLÓ1, EVSEY KOSMAN2, NAGY ATTILA1 és VEISZ OTTÓ1 1 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár 2 Institute for Cereal Crops Improvement, Tel Aviv University, Tel Aviv, Izrael SILWET L-77 ÚJ GENERÁCIÓS ADALÉKANYAG ALKALMAZÁSA AZ ALMA NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁJÁBAN SIMON ZOLTÁN1, LANTOS JÁNOS1, KONDÁR LÁSZLÓ2, GALAMBOSNÉ DIENES JUDIT2 és VENDREI ZSOLT2 1 Szabolcs-Szatmár Megyei MgSzH, Nyíregyháza 2 Chemtura Europe Ltd. Magyarországi Fióktelepe, Nyíregyháza

90

LEHETŐSÉGEK ÉS MEGOLDÁSOK AZ EU ÁLTAL TÁMOGATOTT AGRÁRKÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PROGRAMBAN BÚZA TERMESZTÉSE ESETÉN 91 FODOR ATTILA Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági és Élelmezéstudományi Kar, Mosonmagyaróvár A FATÜZELÉSŰ ERŐMŰBŐL SZÁRMAZÓ HAMU BIOLÓGIAI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TŐKÉS GÁBOR1, ÁRVAY GYULA2, DOMA CSABA3, NOVÁK CSABA4, HEGYI TAMÁS5, PÉTER JÁNOS6 1 MgSzH Központ, Budapest 2 Baranya Megyei MgSzH, Pécs 3 Veszprém Megyei MgSzH, Csopak 4 Somogy Megyei MgSzH, Kaposvár 5 Bács-Kiskun Megyei MgSzH, Kecskemét 6 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei MgSzH, Szolnok

xvi

92

I.

PLENÁRIS ÜLÉS

A NÖVÉNYVÉDELMI SZAKIGAZGATÁS ÁTALAKÍTÁSA GÓLYA GELLÉRT FVM Élelmiszerlánc-biztonsági, Állat- és Növényegészségügyi Főosztály Bármely területét tekintjük napjainknak – legyen szó családról, vállalkozásról, oktatásról, kutatásról, vagy államigazgatásról – folyamatos alkalmazkodásra van szükség. A törekvés, hogy az élet olykor kényszerű és a sokszor jobbító szándék jegyében felvállalt igényeinek, elvárásainak megfeleljünk, időközönként megújulásra késztet bennünket. Így van ez az agrár-szakigazgatás, és ezen belül a növényvédelmi intézményrendszer jelenleg zajló átszervezésében is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a növényvédelem egy idős a növénytermesztéssel, csupán eszköztára és mára interdiszciplinárissá vált jellege változott meg. Hazai intézményesítése és jogszabály-rendszerének megteremtése a XIX. század közepétől indult el. Az 1800-as évek második felében születtek meg a jelenleg hatályos szabályozásokhoz hasonló, védekezési kötelezettséget (1846, 1852) és zárlati intézkedéseket előíró (1870, 1876), valamint mulasztás esetén szankciókkal bíró (1894) rendelkezések. A XX. század mintegy igazolva a folyamatos megújulás szükségét, számos változást tartogatott a hazai növényvédelem számára. Az 1929-ben megkötött Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény kapcsán 1932-ben megalakult a Magyar Növényvédelmi Szolgálat. 1949-ben azonban a növényegészségügyi körzetek többségét megszüntették és feladatkörüket a frissen létrehozott Mezőgazdasági Igazgatóságokhoz utalták. Öt évvel később viszont megkezdődött a jelenlegi növényvédelmi igazgatás jogelődjének tekinthető, a nemzetközi viszonylatban is jelentős elismerést kivívott megyei növényvédő állomások szervezése (l954-ben 17, l955-ben 2 megyében). Ez a struktúra kisebb-nagyobb átszervezésekkel (laborhálózatok, talajtani és agrokémiai részlegek kialakítása, EU csatlakozási felkészülés, stb.) 2006. december 31-ig jellemezte az intézményrendszert. 2007. január 1-től a közpénzen működtetett intézmények és feladatok teljes revíziójának, a racionalizálási és takarékossági törekvések részeként a mezőgazdasági szakigazgatás társhatóságainak többsége – így a növény- és talajvédelmi szolgálat is – integrálásra került a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba (MgSzH). Az átszervezés, illetve a létrejött központi és megyei struktúra alapját számos újonnan megjelent, valamint módosított joganyag biztosította az eljáró hatóságok, hatáskörük és illetékességük megnevezése, a tárcák közötti feladatmegosztást is érintő tevékenységek és az új szakigazgatási hierarchia meghatározása által. A hazai és bizonyos tekintetben az uniós növénytermesztés biztonságát is szolgáló magyar növényvédelmi szakigazgatás alapfeladatai azonban nem változtak. Sőt, a tulajdonviszonyok átrendeződéséből, a fokozódó termékforgalomból, az áruk szabad áramlásából eredő kockázat minimalizálásából és az egyéb tagállami kötelezettségekből adódóan, feladatai többszörösére növekedtek. A társadalmi elvárásokból fakadó bizonyos területeken pedig – például az élelmiszerbiztonság és az agrár-környezetvédelem esetében – a növényvédelem és a hatósági kontrolját biztosító MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok szerepe még meghatározóbbá válik a jövőben.

B

A TRANSZGÉNIKUS NÖVÉNYEK GENETIKAI MEGÍTÉLÉSE HESZKY LÁSZLÓ SZIE MKK, Genetika és Növénynemesítés Tanszék, Gödöllő Siker, vagy balsiker? A transzgénikus növények termesztését a Földön az emberiség és a tudomány óriási teljesítményeként kell értékelnünk. Az első civilizációk megjelenését követően az embernek közel 10 ezer évre volt szüksége ahhoz, hogy megfejtse a földi élet titkát, és képes legyen azt a maga szolgálatába állítania. A mi generációnk részese ennek a csodának. De az ember, aki csodálattal adózik önmagának, az öröm mámorában úszva – mint mindig elfelejtkezik az általa teremtett lehetőség veszélyeiről. A vádakat azzal hárítja el, hogy már millió hektáron termesztik a GM növényeket és nem merült fel semmi komolyabb probléma. Ez elég meggyőzőnek hangzana, ha nem ismernénk a 10. emeletről kiugrott ember megjegyzését a harmadik emeletnél: „eddig még minden rendben”. Genetikai jelentőség: A mezőgazdaságban termesztett növényfajták csak azokra a teljesítményekre képesek (mennyiségi és minőségi tulajdonságok), melyek információja megtalálható genetikai programjukban, azaz génjeikben. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a növénytermesztő bármit tehet, akár bukfencezhet is, az a fajta akkor sem fogja produkálni azt a tulajdonságot, melynek génjei hiányoznak a genomjából. A géntechnológia viszont megoldja ezt a problémát. Néhány példa: 1/ Jelentősebb géntechnológiai módosítások: vírus, gomba és rovar rezisztencia, herbicid tolerancia, továbbá antioxidánsok, antitestek, vakcinák, interferon, pókselyem, vitaminok, stb. termelése, kék rózsa, arany rizs, magnélküliség, hímsterilitás, csak amilóztartalmú búza, csak amilopektint tartalmazó burgonya, nagy olajsavtartalmú napraforgó, allergénfehérje-mentes szója, „high lizin” kukorica, stb, mind, mind az emberiség igényeinek jobb kielégítését szolgálják. 2/A lehetőségek jelenleg beláthatatlanok, mert a GM növényekben bármilyen élőből származó gén működtethető, csak a transzgént növényi szabályozó szekvenciákkal kell ellátni. 3/ A transzgének száma növelhető, pl. egy GM kukorica hibridben jelenleg már 6 transzgén van és ezért 4 különböző tulajdonsággal (glifozát és glüfozinát tolerancia, moly- és bogár rezisztencia) rendelkezik. Genetikai kockázatok: 1/ Tudáshiány: A Nobel-díjas Watson professzor szerint „meg kell tanulnunk együtt élni a DNS-ről szerzett tudásunkkal”. Igen, de hogyan? A DNS-ben jelenleg csak a lineáris információ génjeit ismerjük, mely a genomiális DNS 1-2 %-a (!). A 98 %ról szinte semmit sem tudunk (!), pontosabban ma már tudjuk hogy nem hulladék DNS, mint azt korábban gondoltuk. 2/ A géntranszfer módszereink primitívek, hiszen egy sörétes puskával lőjük be a géneket a sejtbe és fogalmunk sincs, hogy hova integrálódik és hány kópiában. 3/ Egy konkrét transzgén jelenlétének kimutatása lehetetlen a főbb egységeire vonatkozó szekvenciák ismerete nélkül. 4/ Nem tudjuk szabályozni, hogy a transzgének hol és mikor működjenek a növényben. 5/ Nem tudjuk megakadályozni, a rezisztens (mutáns) kórokozók és kártevők kialakulását a GM állományokban. 6/Nem tudjuk megakadályozni a toleráns (mutáns) gyomok kialakulását a GM állományokban. 7/Nem lehetséges megakadályozni a transzgén megszökését pollennel (biológiai), vagy magkeveredéssel (fizikai), veszélyeztetve a természet biodiverzitását, valamint a hagyományos- és biotermesztést. Az előzőek alapján a transzgénikus növények genetikai megítélését néhány szóban úgy foglalhatnám össze, hogy jelenleg a géntechnológia kőkorszakában vagyunk, sokat tudunk de nem eleget, ezért vigyáznunk kell, hogy tudatlanságunkból fakadó bátorságunkkal ne okozzunk helyrehozhatatlan károkat a természetes ökoszisztémákban, illetve a kultúrflórában.

C

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI EREDMÉNYEK A DK-440 BTY GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT (MON 810) KUKORICÁVAL DARVAS BÉLA, LAUBER ÉVA, POLGÁR A. LÁSZLÓ és SZÉKÁCS ANDRÁS MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az elsőgenerációs, géntechnológiai úton módosított (GM) növények a gyomirtószer-tűrő (főként glyphosate) és a Bt-növények közül kerülnek ki.i A MON 810-es kukorica-fajtacsoport ~Cry1Ab-toxinja elsődleges hatásait lepkefélék fiatal hernyóin, célszervezetként elsősorban kukoricamolyon fejti ki. A GM-növényekkel kapcsolatos környezettudományi érdeklődés szerteágazó.ii Jelen előadásunk egy konkrét példán, saját eredményeinket mutatja be. Környezetanalitikai szempontból vizsgálva megállapítottuk, hogy a MON 810-es fajtacsoport ~Cry1Ab-toxinja legnagyobb mennyiségben a levélben jelenik meg, ami szártépéskor a területen marad. Az aktív toxin mennyisége ezres nagyságrendben nagyobb lehet, mint a – szintén Bt-alapú – DIPEL készítmény kijuttatása esetén, ahol a protoxinból – aktiváció után – szabadul fel ennek egy része.iii A talajba jutott tarlómaradványokban az aktív toxinnak mérhető része marad meg még egy év múlva is. A talajba jutó ~Cry1A-toxin a tarlómaradványok aprítását végző állatokra és a mikroorganizmusokra gyakorolhat hatást. Bizonyos ugróvillások felismerik a ~Cry1Ab-toxint tartalmazó növényi maradványokat és nem azokat választják táplálkozásra, ami e fajták tarlómaradványainak lassúbb bomlását eredményezik.iv A talaj mikrobiális életére gyakorolt hatás feltárása rendkívül nehéz, mivel a talajalkotó mikroorganizmusok 1%-át ismerjük csupán. Ragadozó életmódot folytató ízeltlábúakra gyakorolt negatív hatásokat hazánkban nem mutattak ki. Ezeket a faunisztikai eredményeket azonban kisparcellán, érzékenynek nem nevezhető imágók összegyűjtésével és Cry1A-receptort nem tartalmazó fajokon érték el. A pollenszórás időszakában a Bt-fajta hibridek keletkezését indítja el. Ez különösen a vetőmag-előállításra használt hímsteril technika esetében kritikus. 1980 óta tudjuk, hogy az 500 méteres távolságban keletkező hibridszemek aránya 2,6%,v ami a vetőmagszabványnak nem felel meg. A MON 810 pollenjétől megtermékenyülő szemek harmadmennyiségű toxint termelnek.vi A kukoricapollent gyűjtik a méhek és szállításukkor azok a nyári mézekbe kerülnek. Az évenként eltérő mennyiségű és minőségű pollen a táblaszegély gyomjainak leveleire kerül. A MON 810 esetében kb. 6 méter a kritikus szegély. A hazánkban táblaszegélyi csalánon élő védett lepkék, mint a nappali pávaszem (Inachis io) és az atalantalepke (Vanessa atalanta) fiatal hernyónak 20%-a elpusztulhat.vii A magyar természetvédelmi törvény a védett állatok élőhelyeinek háborítatlanságát garantálja, ami szerint a technológia engedélyezése csak jelentős védőszegély alkalmazása mellett képzelhető el. Ellenkező esetben a csalánon élő védett lepkék, esetleg az ernyősvirágúakon élő fecskefarkú lepke (Papilio machaon) kiszorulnak a hazai kukoricaövezetből. A generációkon keresztül MON 810 levélőrleménnyel szelektált, nemzetközileg használt modellállat (Plodia interpunctella) tíz generáció után rezisztenssé vált. E szerint e fajtacsoport viszonylag gyors lejárati idejével kell számolni.viii _____________________________ i

Darvas B. és Lauber É. (2006) 315-319. old. In. Mezőgazdasági ökotoxikológia, L’Harmattan, Budapest Darvas B. és Lövei G. (2006) 320-326. old. In. Mezőgazdasági ökotoxikológia, L’Harmattan, Budapest iii Székács A., Juracsek J., Polgár L. A. & Darvas B. (2005) FEBS Journal 272: L3-005. iv Bakonyi, G., Szira, F., Kiss, I., Villányi, I., Seres, A. & Székács, A. (2006) Eur. J. Soil. Biol. 42: S132-135. v Bálint A. (1980) A vetőmagtermesztés genetikai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest vi Székács A., Juracsek J., Polgár A. L. és Darvas B. (nem publikált eredmények) vi Lang, A., Lauber, É. & Darvas, B. (2007) Nature Biotech. 25: 35-36. viii Darvas B. és Lauber É. (2007) Cry1-toxinrezisztencia. In. Mezőgazdasági géntechnológia – elsőgenerációs GM-növények. Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest (in press) ii

D

TRANSZGÉNIKUS NÖVÉNYEK ÉS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ROSZIK PÉTER Biokontroll Hungária Kht., Budapest A világon talán legdinamikusabban a transzgénikus (GM) és az ökológiai (biológiai, bio, organikus) növények termesztése terjed. Helyzetük konfliktussal terhelt: az előbbiek az ökológiai gazdálkodást elégtelennek tartják a világ éhezőinek táplálására, az utóbbiak pedig a Föld tönkretételét róják fel a GM növények híveinek. Az ökológiai gazdálkodásban az ősök tapasztalatát ötvözik a legújabb – kockázattal nem járó – eljárásokkal, így helye van a modern, ellenálló fajtáknak, a biológiai, fizikai védekezésnek, a precíziós növényvédelemnek, de nincs helye a beláthatatlan hatású új (és be nem vált régi, kockázatos) eljárásoknak, anyagoknak. A kevesebb vegyszerfelhasználásra hivatkozva folyamatosan ajánlják a transzgénikus fajtákat az organikus gazdálkodóknak, akik rendre elutasítják azt. Ezen álláspont érthetővé tétele érdekében áttekintjük a biotermék előállítóknak, fogyasztóknak fontos tényezőket, és csak azokat, amelyeket érinthetnek a GM szervezetek. Az ökológiai gazdálkodás a következő négy alapelven nyugszik: az egészség alapelve (talajé, növényé, állaté, emberé és a Földé), a környezet alapelve (élő ökológiai rendszerekhez, ciklusokhoz illeszkedés, környezeti elemek megőrzése, a genetikai és agrárgazdasági diverzitás megtartása), a méltányosság (minden kapcsolatban, beleértve a jövő generációi felé valót is) és a gondosság (felelősség, óvatosság, beleértve az új technológiák elfogadását is) alapelve. A gondosság elvének sérülése: a GM és a kiindulási anyag lényegi azonosságának deklarálása nem elégítheti ki ezt az igénypontot. Huzamos alkalmazáson, az alkalmazás tapasztalatain és egzakt, független vizsgálatokon át vezethet az út minden új – kockázatot rejtő – eljárás, anyag elfogadásához az ökológiai gazdálkodásban. Az egészség alapelvének sérülése: A talaj életközösségeire nagyrészt ismeretlen a GM növények gyökerének, szármaradványának hatása, a vizsgált összefüggésekben – több tudományos forrás szerint – pedig aggályos. A módosított növények egészsége is kérdéses a megváltozott fehérjeszintézis és a több irodalmi forrás szerint gyakran megemelkedő stressz-fehérje szint miatt. A gazdasági állatokra a GM takarmányok közvetlen hatásáról kevés az információ, az összehasonlító kísérletek száma kevés, és ellentmondásos. Kísérleti állatokkal (patkányokkal) folytatott kísérletekben több esetben szignifikáns morfológiai és egyéb eltéréseket mutattak ki a bélhámban, immunrendszerben, embriókban, májban, stb., amely tények óvatosságra intik a biogazdákat és a biotermék fogyasztókat. Az emberi egészséget számos publikáció szerint veszélyeztethetik a GM szervezetek. A szakcikkekben a következő hatásokról számoltak be: allergia keltő (Fülöp-szigeti címerezők és a Starlink kukorica esete, stb.), a transzgén beépült, és működött az ember szimbionta mikrobáiban (Newcastle kísérlet). A környezeti alapelv sérülése: a természetes növénytársulások ivarilag kompatibilis elemei szennyeződhetnek, amely önmagában és a rájuk, valamint a termesztett GM növényekre épülő táplálékláncok torzulásán keresztül hordoznak kockázatott. Tény, hogy a természetbe egyszer kikerült transzgén gyakorlatilag visszavonhatatlan. Nem kívánatos az sem, hogy a GM állományok teljesen azonos genomú egyedekből állnak, a biogazdálkodásban elvárt genetikai diverzitással szemben. Mindezek miatt a világ összes organikus szabályozásában az EU-tól kezdve, Ázsián át egészen az USA-ig, tiltják a GMO-k és származékaik alkalmazását. A tiltás a fajtákra, az alkalmazott hasznos állati szervezetekre, mikroorganizmusokra, ezek termékeire, de még a mikrobák felszaporítása során felhasznált tápanyagforrásokra, adalék és -segédanyagokra is vonatkozik.

E

II. AGROZOOLÓGIA

F

Agrozoológia AZ AMERIKAI KELETI CSERESZNYELÉGY (RHAGOLETIS CINGULATA LOEW) MAGYARORSZÁGI MEGTELEPEDÉSÉNEK ÉS ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA SZEŐKE KÁLMÁN1 és DÉR ZSÓFIA2 1 Fejér Megyei MgSzH, Velence 2 MgSzH Központ, Budapest Az Észak-Amerikából Európába behurcolt keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata Loew) magyarországi előfordulása 2006-ban beigazolódott. Európai megjelenése 1983 óta ismert Svájc térségéből, azóta Olaszország (1998), Németország (1993) és Hollandia (2001) területéről is kimutatták. Magyarországi felbukkanása is várható volt, mert a közelmúltban a Dunántúlon, Csákvár térségében két példányt találtak. Ez adott alapot 2006-ban, egy több helyszínre is kiterjedő, termőhelyi vizsgálatra Fejér megyében. Három jelentősebb cseresznye és meggy ültetvényben sárgalapos megfigyelést végeztünk. Június közepén (11-20 között) Agárdon a Gárdonyi Géza Mezőgazdasági Szövetkezetben, egy idős cseresznye-meggy állományban az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi Linnaeus) mellett amerikai keleti cseresznyelegyet is gyűjtöttek a sárgalapok. Az észlelés (leolvasás) június 20-án történt. Ezzel párhuzamosan Székesfehérváron a Barackvirág Farm, és Móron a Vitamor Kft. gyümölcsösében további, előrejelzési céllal kihelyezett sárgalapokat is átvizsgáltuk. A székesfehérvári csapdákban az európai cseresznyelégy mellett az amerikai keleti cseresznyelégy imágóit ezúttal is megtaláltuk. Jelzésünk alapján a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat, Károsító Diagnosztikai Laboratóriuma országos felmérést rendelt el a megyei intézetek részére. A központilag kiosztott sárgalapok június végétől minden megye két-két gyümölcsösében üzemeltek. A csapdák gyűjtése alapján további nyolc megyében igazolódott az amerikai keleti cseresznyelégy előfordulása. A pozitív megyék a következők voltak: Baranya, Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Veszprém, Zala. A Fejér megyei csapdák augusztus közepéig működtek, így az amerikai cseresznyelégy rajzásmenetéhez is információt nyújtottak. A fogások alapján világossá vált, hogy Magyarországon is június közepétől augusztus elejéig, mintegy negyven-ötven napig tart a rajzása. Mivel az új kártevő, zárlati (karantén) kártevőnek minősül, az érintett ültetvényekben zárlati intézkedéseket kellett foganatosítani. A zárlati intézkedések főbb pontjai: 1. Zárlat elrendelése 2. Azonnali mentesítés (védekezés), melyet a kártevő előfordulásáig (jelenlétéig) folytatni kell 3. A károsító előfordulásának nyomon-követése (csapdázás, stb.) 4. Friss piaci forgalmazás letiltása 5. Ipari célú felhasználás korlátozásokkal (biztonságos szállítás, szállítási útvonal rövidsége, stb.) 6. Tökéletes betakarítás (termés fán vagy talajon nem maradhat, a hullott gyümölcsöt meg kell semmisíteni.)

1

Agrozoológia AZ AKÁC GUBACSSZÚNYOG (OBOLODIPLOSIS ROBINIAE (HALDEMAN, 1847)) MAGYARORSZÁGON CSÓKA GYÖRGY Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred Az akác (Robinia pseudoacacia) a legelterjedtebb fafaj Magyarországon, annak ellenére, hogy Európában nem őshonos. Az utóbbi néhány évtizedben több, akác-specialista invázív rovarfaj jelent meg hazánkban. Az akác levéldarázs (Nematus tibialis) az egész országban elterjedt, de csak igen kis egyedszámban találkozunk vele. A Parectopa robiniella és a Phyllonorycter robiniella aknázómolyok már az egész országban elterjedtek, és sokhelyütt tömegesek. Az időrendi sorban az akác gubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae) követi őket. Európában először 2003. júliusában, Észak-Olaszországban (Trevisio Province) találták meg. 2004-ben Prágában, illetve Prága körzetében parkokban és útmenti akácfákon is megjelent. Seljak (szóbeli közlés) szerint Szlovénia nyugati területein is előfordul. Valószínű, hogy Magyarországot déli, délnyugati irányból érte el. Hazánkban elsőként Ajka közelében, 2006. szeptember 20-án figyeltünk fel rá. A következő napok, hetek célirányos ellenőrzései további elterjedési adatokat szolgáltattak. A Dunántúl számos, egymástól meglehetősen távoli pontjáról is előkerült: Bakonybél, Bakonyjákó, Bakonyszentlászló, Belezna, Budapest, Herceghalom, Kóny, Ménfőcsanak, Nagycenk, Ravazd, Rábatamási, Tanakajd, Vitnyéd. A Dunától keletre egyelőre még jóval kevesebb lelőhelyi adat ismert (Budapest, Gödöllő, Kápolna, Mikebuda), annak ellenére, hogy a szúrópróba jellegű ellenőrzések ide is kiterjedtek. Bábként a talajon telel. Az első nemzedék feltehetően röviddel az akác lombfakadását követően rajzik. A nőstények fiatal levélkékre rakják petéiket. A levélkék szegélye lefelé besodródik, a sodrat kissé megvastagszik, a levél színénél általában kissé világosabb lesz, gyakran az egész levél megpirosodik. Levelenként nem ritka a 3-4 gubacs sem. Gyakran előfordul, hogy a megtámadott friss levélkék ki sem bomlanak, gyakran a levélzet minden egyes levelén találunk gubacsokat. Egyes leveleken a régi, elszáradt, megbarnult gubacsok együtt láthatók a friss gubacsokkal. Egy-egy gubacsban több, akár 10 lárva is élhet. A fehéres színű lárva két vedlés után éri el a 4 mm-es maximális hosszúságot. Évente 3-4 nemzedéke van, ezt többek között az is lehetővé teszi, hogy az akác hajtásképzése folyamatos, azaz az egész vegetációs időszakban vannak rajta friss levelek. A nyári nemzedékek lárvái a gubacsban, az őszi nemzedéké pedig lehullva a talajban bábozódnak. Várható jelentőségét nehéz előre jelezni. A 19. század közepéről, az USA, Pennsylvania és New York államaiból igen jelentős, teljes lombvesztést és fapusztulást okozó tömegszaporodásairól számolnak be. Az amerikai kontinensről újabb keletű, a faj jelentőségének megítélését segítő adatok nem ismeretesek. Ennek egyik oka lehet az is, hogy őshazájában az akácnak nem tulajdonítanak túlzottan nagy gazdasági jelentőséget. Magyarországon azonban minden akácon élő invázív rovar sajátos jelentőséggel bír, tekintve, hogy erdeink mintegy 23%-a (több, mint 400 ezer ha) akác állomány.

2

Agrozoológia A SCAPHOIDEUS TITANUS BALL (AUCHENORRHYNCHA) ELSŐ HAZAI MEGJELENÉSE ZSOLNAI BALÁZS, DÉR ZSÓFIA, ALBERTO ALMA és ASSUNTA BERTACCINI 1 Fejér Megyei MgSzH, Velence 2 MgSzH Központ, Budapest 3 Di.Va.P.R.A., Agricultural Entomology Section, University of Torino, Olaszország 4 DiSTA, Patalogia vegetale, Alma Mater Studiorum, University of Bologna, Olaszország Több mint negyven évvel ezelőtt jelent meg egy új kártevő kabóca Franciaországban, az Észak-Amerikából származó Scaphoideus titanus Ball, 1932. A fajt szőlő szaporítóanyaggal hurcolták be Európába tojás alakban. Közvetlen kártétele mellett jelentős kárt okoz az Európai Növényegészségügyi Szervezet (European Plant Protection Organisation, EPPO) által zárlati károsítónak nyilvánított szőlő Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) terjesztésével. A betegséget természetes körülmények között kizárólag a Scaphoideus titanus kabóca terjeszti. A faj Európában megtalálható azokban az országokban, ahol az FD előfordul, így Franciaországban (Bonfils és Schvester, 1960), Olaszországban (Vidano, 1964), Spanyolországban (Batlle et al., 1997), Portugáliában (Quartau et al., 2001) és Szerbiában (Magud and Toševski, 2004). Ezen kívül számos olyan országban is megtalálták, ahol ez idáig az FD fitoplazmát még nem sikerült kimutatni: Svájc (Baggiolini et al., 1968), Horvátország, Szlovénia (Seljak, 1987, Seljak, 2002) és Ausztria (Zeisner, 2005). A S. titanus kizárólag szőlőn táplálkozó, egynemzedékes faj, mely tojás alakban telel át a kétéves vesszők kérge alatt. A lárvák kelése időjárástól függően elhúzódó, május közepétől egészen július első dekádjáig tart. A lárvák és a nimfák főleg a hajtások alsó leveleinek fonákán tartózkodnak, közel azokhoz a vesszőkhöz, ahová a nőstények tojásaikat lerakták. Az imágók július elejétől-közepétől jelennek meg - először a hímek, később a nőstények -, és egészen szeptember végéig, október elejéig jelen vannak. A Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat a megyei Szolgálatokkal együttműködve és az I.28/03 Magyar-Olasz kormányközi TéT pályázat keretében több éve vizsgálatokat folytat a szőlő fitoplazmás betegségeinek és azok kabócavektorainak felmérésére. 2006-ban nyolc (GyőrMoson-Sopron, Vas, Zala, Somogy, Baranya, Fejér, Veszprém, Heves) megyére kiterjedő, sárga színcsapdás vizsgálatokat folytattunk július elejétől szeptember végéig. A csapdák feldolgozása, valamint a terepszemlék során három megyében (Bács-Kiskun, Somogy, Zala) sikerült megtalálnunk a Scaphoideus titanus fajt. A kabócát elsőként Somogy megyében Csurgó környéki szőlőültetvényben találtuk meg a július elején kihelyezett csapdákon. Eddigi ismert lelőhelyei: Csurgó, Barcs, Csörnyeföld, Kunbaja, Kunfehértó, Bácsszőlős és Kisszállás környéki szőlőültetvények. Az imágókon kívül a levelek fonákán megfigyeltük a levedlett lárvabőröket is. A szeptember környéki szemlék során számos nőstényt találtunk. Véleményünk szerint a faj átteleléséhez kedvezőek a hazai éghajlati viszonyok. A Scaphoideus titanus kabóca hazai megjelenése és megtelepedése szükségessé teszi, hogy a faj biológiáját, életmódját a következő években tanulmányozzuk, valamint nyomon kövessük terjedését, kártételét, ill. átviteli képességével foglalkozzunk. A magyarországi szőlőtermesztés a Flavescence dorée fitoplazma esetleges megjelenésével komoly nehézségekbe ütközhet, részben mivel a fitoplazma ellen közvetlen védekezési eljárás nem ismert, részben pedig monofág vektorának köszönhetően terjedése gyors.

3

Agrozoológia ÚJ MÓDSZEREK A FÜSTÖSSZÁRNYÚ KÖRTELEVÉLBOLHA (CACOPSYLLA PYRI LINNEAUS) EGYEDSZÁMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA. JENSER GÁBOR1, SZITA ÉVA1, BÁLINT JÁNOS2, SÜLE SÁNDOR1 és VALKÓNÉ T. JUDIT1 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Marosvásárhely, Románia A jelenleg ajánlott és használt módszerekkel (színcsapda, hullámpapír öv, fertőzött hajtások arányának megállapítása) a füstösszárnyú körtelevélbolha egyedszáma csak viszonylag nagy megközelítéssel állapítható meg, ami az esetek többségében a védekezések hatékonyságának megítélésére használható tájékoztatást nyújt, de pontos, statisztikailag értékelhető adatokat nem szolgáltat. A körte integrált védelmének kidolgozásához a levélbolha egyedszámának változását jól értékelhetően szükséges követni, a körte fitoplazma megjelenése a hazai körteültetvényekben pedig a körtelevélbolha egyedszámának további fokozott figyelemmel kisérését indokolja. A hajtásokon fejlődő lárvák és nimfák egyedszámának megállapítására dolgoztuk ki az un. lemosásos módszert. A leszedett hajtásokat (kezelésenként 4 x 10, 10 cm. hosszúságú hajtás) a helyszínen simító záras műanyag zacskóba helyezzük. Ezekről a hajtásokról laboratóriumban detergenst tartalmazó vízzel (1% Biopon) a lárvákat és nimfákat lemossuk, a zacskókat kiöblítjük, majd ezt a folyadékot tölcsérbe helyezett szűrőpapíron átszűrjük. A szűrőpapírba helyezzük a lelőhelyi adatokat tartalmazó adatokat, majd az összehajtott szűrőpapírban 70%-os alkoholban tároljuk az összegyűjtött lárvákat és nimfákat. Ezek egyedszáma preparáló mikroszkóp segítségével állapítható meg. A lárvák és nimfák mennyiségének ismeretében viszonylag nagy pontossággal határozható meg a védekezés szükségessége, annak időpontja, az alkalmazott növényvédő szerek hatékonysága, számszerű adatok nyerhetők a körtefajták fogékonyságának ill. ellenálló képességének megítéléséhez, amint azt a felvételezéseink adatai bizonyítják. A ültetvényben előforduló ízeltlábúak – a körtelevélbolha természetes ellenségei – egyedszámának megállapítására alkalmazott un. kopogtatásos módszerrel, amint azt megállapíthattuk, a kopogtató-hálóba összegyűlt nimfák kiválogatásával, számbavételével jól megalapozott tájékoztatást nyerhetünk a körtelevélbolha egyedsűrűségének mértékérő, annak változásáról. A két eltérő módszerrel nyert adatok egymást kölcsönösen megerősítették. A kéthetenként végzett felvételezéseink statisztikailag értékelhető adatokat szolgáltattak

4

Agrozoológia MÓDSZERTANI VIZSGÁLATOK AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA LECONTE) TÉLI FELVÉTELEZÉSÉHEZ TAKÁCS JÓZSEF, NÁDASY MIKLÓS és NÉMETH TAMÁS Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte, 1868) 1995-ös megjelenése óta, hazánkban a kukorica legveszélyesebb kártevőjévé lépett elő. Magyarország szinte egész területén megtalálható és a korábban már erős kártételt mutató Bács-Kiskun, Baranya, Tolna és Csongrád megyéken kívül, az idei évben már Zala és Hajdú-Bihar megyékben is jelentős gazdasági kárt okozott. Az ellene folytatott inszekticides védekezés költségei, országos szinten, 2006-ban elérték a 2,5 milliárd forintot. A lárvák a kukorica gyökerein táplálkoznak és a növények kidőlését, az úgynevezett „hattyúnyak” tünet kialakulását okozzák, ami extrém esetben akár teljes termésveszteséggel járhat. A rovar elleni védekezést napjainkban elsősorban a vetésváltásra, illetve a rovarölő szeres talajfertőtlenítésre alapozzák. A kukorica vetésszerkezetben elfoglalt magas aránya miatt, a teljes vetésváltás nem oldható meg, illetve a rovar tarlókon, egyéb kultúrnövény állományokban való tojásrakása miatt nem is jelent kielégítő védelmet. Korábbi munkánk során kidolgoztunk egy olyan téli előrejelzési módszert, amelynek segítségével a nyugalmi időszakban nagy biztonsággal meghatározható a kukoricabogár tojásainak száma, a mezőgazdasági táblák művelt rétegében, és ebből előrejelzés készíthető a várható kártétel mértékére. A kukoricabogár tojásrakási viselkedéséből tudjuk, hogy tojásainak eloszlása a táblán sem horizontálisan, sem vertikálisan nem kiegyenlített. A szántásra alapozott talajművelési rendszerekben a tojások a művelt rétegben elkeverednek, ezért csak a tábla különböző foltjai közötti tojásszám eltéréssel kell számolnunk. A mintavételezést korábban nagy mintaszámra alapozottan végeztük, hogy egy nagy sűrűségű mintaháló mentén vizsgálva összefüggést találjunk a talajtulajdonságok és a tojásrakási gócok elhelyezkedése között. A mintákat klímakamrában, talajból történő futtatással, tojáskimosással és tenyészedényes gyökérkártétel értékeléssel vizsgáltuk. Előrejelzéseink eredményeit a tényleges gyökérkártétellel, a mintavételezési pontok tengerszint feletti elhelyezkedésével, a mintapontok jellemző nedvességtartalmával és az elért termés mennyiségével hasonlítottuk össze. A mintapontokat GPS koordináták alapján azonosítottuk és a kísérletek eredményeit folttérképeken ábrázoltuk. 2006-ban Németországban, a „Christian Albrechts Universität zu Kiel”-en vizsgálatokat végeztünk a talajok táblán belüli vízgazdálkodására, illetve a táblafoltok víztartalmának időszakos változására vonatkozóan. A talajtani kutatások eredményeként, szoros összefüggést találtunk a talajfoltok tengerszint feletti magassága, annak nedvességtartalma és a kukoricabogár lerakott tojásainak száma, illetve a kialakult gyökérkártétel erőssége között. A táblajellemzők figyelembe vételével javítható a mintavételezés hatékonysága, a minta elemszám csökkenthető a kevésbé veszélyeztetett, illetve koncentrálható a veszélyeztetett táblarészeken. A pontosabb mintavétellel nagyobb mennyiségű talajminta dolgozható fel és pontosíthatók az előrejelzési eredmények, ezáltal lényegesen csökkenthető a kiadagolandó talajfertőtlenítő szerek mennyisége, illetve jobban tervezhetővé válik a vetésváltás.

5

Agrozoológia PÓK EGYÜTTESEK FAUNISZTIKAI ÉS SZERKEZETI FELTÁRÁSA DÉLKELETANGLIAI ALMA ÜLTETVÉNYEKBEN KERESZTES BALÁZS1, MARKÓ VIKTOR2 és JERRY CROSS3 1 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 East Malling Research Station, East Malling, Nagy-Britannia A pókok (Araneae) meghatározó fontosságú polifág ragadozók, melyek számos kártevő szabályozásában fontos szerepet tölthetnek be. Minthogy a fajok többsége kifejezetten érzékenyen reagál az inszekticid és akaricid hatóanyagok többségére, ezért kiváló indikátorai az ültetvényeket ért peszticid terhelésnek. Munkánk célja az volt, hogy meghatározzuk, NagyBritannia legjelentősebb gyümölcstermő régiójában, Délkelet-Angliában milyen fajgazdagságú és fajösszetételű pók együttesek alakulnak ki alma ültetvényekben, és az együtteseket milyen mennyiségi viszonyok jellemzik. Vizsgálataink során Kelet-Angliában, három almaültetvényben, három éven keresztül (2001, 2002, 2004) figyeltük meg a lombkoronán kialakuló pók együtteseket. Az első vizsgált ültetvény East Mallingban (EM), az East Malling Research Station kísérleti ültetvénye volt, ahol három kezelésben (két különböző növényvédelmi technológia és kezeletlen kontroll) részesített alma parcellákban, áprilistól, illetve május elejétől, szeptember végéig, kétheti gyakorisággal vettünk mintákat, alkalmanként 144 fa teljes lombkoronájának kopogtatásával. Itt a gyűjtéseket kiegészítettük talajcsapdázással (36 csapda) és az aljnövényzet hálózásával (24 sorköz, havonta) is. A második és harmadik vizsgált biológiai (organic) almaültetvények Robertsbridge (RO) és Marden (MA) területén találhatók. Mindkettőben, májusban, júniusban, júliusban és szeptemberben gyűjtöttünk 150-150 fa teljes lombkoronájáról. A három év alatt összesen 17 pókcsalád, 116 fajának 12340 egyede került begyűjtésre, melynek döntő hányadát (70%) a fiatal (juvenil) egyedek tették ki. A lombkoronaszintben a legtöbb faj (47) East Mallingból (EM) került elő, míg a másik két ültetvény fajszáma megegyezett (42). Az egyes pókcsaládok közül faj és egyedszám tekintetében is dominánsnak mondható az Araneidae – keresztespókok, Linyphiidae – vitorláspókok és Theridiidae – törpepókok családja, melyek közel azonos, bár nem teljesen megegyező fajspektrummal képviseltették magukat mindhárom vizsgálati helyen. Egyedszám szempontjából ki kell emelni a kifejezetten fákon élő Philodromus fajokat (5) (Philodromidae – futópókok). Jelentős egyedszámban fordult elő mindenhol a szintén lombkoronaszintben élő Anyphaena accentuata (Anyphaenidae – jegyespókok). East Mallingban (EM) az aljnövényzet hálózása során messze a legtöbb egyedet a Microlinyphia pusilla nevű vitorláspók adta (101), erősen elbillentve ezzel a dominanciát családja javára. A legnagyobb egyedszámban (409) a talajcsapdák a Trochosa ruricola farkaspókot fogták, ha beleszámítjuk, hogy az előkerült 133, Trochosa nembe tartozó, faji szintre biztosan ugyan nem determinálható nősténnyel együtt meghaladták a Lepthyphantes tenuis (424) és Erigone dentipalpis (345) vitorláspókok fogását a három év tekintetében. Összességében megállapítottuk, hogy a vizsgált alma ültetvények lombkoronájában, a pók együtteseken belül, jelentős dominanciájuk alapján a fent említett fajok és csoportok játszhatnak meghatározó szerepet, de figyelembe kell venni azt is, hogy bizonyos genusok jelentősebb számban kizárólag fiatal (fajra határozhatatlan) egyedeket produkáltak. Ezeknek a fajoknak az életmódjáról mindmáig keveset tudunk, pedig csak a populációikat szabályozó tényezők, és a préda szervezeteikre kifejtett hatásuk jobb megismerésével segíthetjük hasznos tevékenységüket az ültetvényekben. Vizsgálatainkat a DEFRA és részben az OTKA (46380) támogatta. 6

Agrozoológia ELSŐ TAPASZTALATOK A HAJTATOTT PAPRIKA ÍZELTLÁBÚ-EGYÜTTESÉNEK VÁLTOZATOSABBÁ TÉTELÉRŐL BÁN GERGELY, TÓTH FERENC és OROSZ SZILVIA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A hajtatott paprika termesztését számos kártevő nehezíti. Jelenleg a legnagyobb gazdasági kárt a tripszek okozzák, de a levéltetvek, atkák, valamint a bagolylepkék hernyói szintén egész paprika-állományokat tehetnek tönkre. A kutatásunk fő célja olyan alternatív növényvédelmi technológia kifejlesztése a hajtatott paprika kártevői ellen, amely vegyszermentes, ugyanakkor anyagilag nem terheli úgy a termelőt, mint a jelenleg használatos biológiai eljárások. Részcélkitűzéseink: 1. Meghatározni olyan növényállományokat, amelyekből hasznos szervezeteket nagy számban tartalmazó ízeltlábú-együttes gyűjthető be. 2. A begyűjtött ízeltlábú-együttes hatásának megállapítása: a.) egyedileg izolált paprikanövényen, b.) üzemi méretű hajtatott paprikában. A megfelelő növényállomány kiválasztásához a lucerna és a csalán ízeltlábú-együttesét vizsgáltuk (2006.07.07.-08.24.). A begyűjtést heti rendszerességgel fűhálóval végeztük (25 hálócsapás/alkalom), majd a mikroszkópos meghatározáshoz alkoholban tartósítottuk az állatokat. Az egyedileg izolált paprikákon a csalánból, lucernából ill. gyalogbodzából fűhálóval begyűjtött (10 hálócsapás/izolátor; két alkalommal) ízeltlábú-együttes hatását vizsgáltuk. Ehhez a technológiailag érett paprikák mennyiségi és minőségi paramétereit felvételeztük 10-14 naponként (2006.08.08.-10.13.). Az üzemi méretű vizsgálatot hét különböző helyszínen két-két (egy kísérleti, egy kontroll) nagylégterű fóliasátorban végeztük. A kontroll fóliasátrakban a gazdák a saját növényvédelmi technológiájukat alkalmazva védték a paprika-állományukat. A kísérleti fóliasátrakba heti rendszerességgel (2006.07.07.-08.24.) telepítettünk be lucernából ill. csalánból fűhálóval (150 hálócsapás/sátor) gyűjtött ízeltlábúkat. Továbbá heti rendszerességgel virágmintát (50 db virág/sátor) szedtünk minden fóliasátorból. Az ízeltlábú-együttes kártevők elleni hatékonyságát a gazdák terméseredményei és a paprikavirágok tripsz és Orius spp. tartalma alapján állapítottuk meg. Az egyedileg izolált paprikanövényen végzett kísérletben a gyalogbodzáról származó ízeltlábú-együttes tudta legkevésbé csökkenteni a tripszkártételt. Az egyéb károsítások mértékét a csalánból és a lucernából származó ízeltlábú-együttes sem tudta mérsékelni, sőt nem zárható ki, hogy a betelepítés miatt keletkeztek a károk. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához további vizsgálatok szükségesek. Üzemi méretben a kísérleti fóliasátrakban több volt a károsított paprika, mint a kontroll fóliasátrakban. Ez a különbség azonban többnyire elhanyagolható mértékű volt, tehát a kísérleti védekezés hatékonysága nem maradt el látványosan a termelők saját technológiájától. A virágminták alapján sem volt számottevő különbség a kísérleti és a kontroll fóliasátrak tripsznépességében. Az eddigi vizsgálataink alapján a csalánból és a lucernából érdemes lehet az ízeltlábúakat tömegesen áttelepíteni paprikába, mivel többségében a paprikára nézve semleges, illetve a paprika kártevőit fogyasztó fajokat tartalmaznak. A kutatást a GAK ALAP 1-00052/2004 pályázat támogatta.

7

Agrozoológia AZ „ENERGIA FŰZ” (SALIX VIMINALIS L.) ÜLTETVÉNYBEN MEGJELENT KÁRTEVŐK ÉS AZ ELLENÜK VALÓ VÉDEKEZÉS GYAKORLATA KONDOR ATTILA1 és LENTI ISTVÁN2 1 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Nyíregyháza 2 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza A mátészalkai Szalka-Pig Kft. telephelyén, Szilágyi János tulajdonos, 2005-ben 17 ha-on, majd 2006-ban további 43 ha-on telepített „energia fűzet” (Salix viminalis L.). E növényfaj botanikai szempontból lombhullató, kétlaki fás szárú, kétszikű, barkavirágzatú, rovarporozta növény. Mai gyakorlati ismereteink szerint az energia célú termesztésre használt fás szárú növények közül a leggyorsabban növő fafaj. Méréseink alapján, melyet a szakirodalom is igazol, hajtása naponta 3-5 cm-t is képes növekedni. A növény magassága a telepítés évében eléri a 3-3,5 m magasságot, s lombhullás utáni vesszőhozama 8-10 t/ha-t. A 2. tenyészidőszak végére ültetvényünk termőképessége 20-25 t/ha, de a 3. év után fahozama – a szakirodalom szerint – 2040 t/ha. A nemzetközi kísérletekben (Japán, Svédország, stb.), olyan Salix viminalis L. klónokat állítottak elő, amelyek úgy növekedésben, mint szárgyarapodásban messze felülmúlják a természetben termő alapfajt. Az „energia fűz” magas szalicil-alkohol tartalmának, valamint jó égéshőjének következtében kiváló fűtőértékkel rendelkezik, vesszejéből előállított szecska égéshője 29,2 MJ/kg (Kiss 2005). A 2005. és a 2006. években végrehajtott növényápolási munkák során tapasztaltuk, hogy fűz ültetvényeinket különböző rovarfajok károsíthatják. Az állati kártevők által okozott kártétel az első évben elenyésző volt, mindössze a zöld fűz-levéltetű (Aphis farinosa) jelenlétét észleltük. Szembetűnő volt viszont a levéltetvek által leadott vírus kórtétele, amely dús hajtáselágazódásban és levél deformációban, márványozottságban manifesztálódott. A vírus okozta hajtásburjánzást néhány hét elteltével „kinőtte” a növény. A 2006. évben – a teljes ültetvényben kijelölt felvételi mintaterületeken, 2 hetenkénti bejárással, hálózásával – a rovarkártevők felvételezését folyamatosan végeztük. Adatainkat jegyzőkönyvbe rögzítettük. A rovarok által, a növényen okozott kártételeket leírtuk, mértékét meghatároztuk, s mindezek tudatában védekezéseket hajtottunk végre 2 alkalommal. Megállapítottuk, hogy rovartani szempontból a 2006. évben a fűzfa-tajtékoskabóca (Lepyronia coleoptrata), a fűzszövő tavaszimoly (Cheimophila salicella), az üvegszárnyú fűzfalepke (Synanthedon formicaeformis), a zöld fűz-levéltetű (Aphis farinosa) fajok, valamint a májusi cserebogár imágói (Melolontha melolontha) okoztak kisebb-nagyobb kártételeket. Miután fűz ültetvényünk jelentős felületet takar, ezért várható, hogy az elkövetkező években további rovarfajok települnek be és egyesek kártétele jelentőssé válhat! Célkitűzésünk, hogy az üzemi táblában termesztett fűz ültetvényben a rovarkártevők betelepedését, jelenlétét, esetleges károsítását rendszeresen figyeljük. Felmérjük kártételük mértékét, időszakát és vizsgáljuk az eredményes védekezés megoldásának lehetőségét. Az „energia fűz” növényvédelmében ma nincsenek engedélyezett peszticidek, így rovarölő szerek sem, ezért feladatunk – eseti engedély megkérése alapján –, hogy kísérleti jelleggel kipróbáljunk permetezőszereket. Amennyiben az illetékes szakhatóság engedélyezi azokat a fűz növényvédelméhez – kísérleti eredményeink figyelembe vételével –, úgy lehetőségünk lesz a növényvédelmi technológia kimunkálására is.Egy, a gyakorlat oldaláról is megalapozott növényvédelmi technológia szerves részét képezi a majdan megfogalmazásra kerülő „energia fűz” termesztéstechnológiájának is.

8

Agrozoológia A LASIUS NIGER (L.) KIZÁRÁSÁNAK ÉS MÉZZEL VALÓ ETETÉSÉNEK HATÁSA A LEVÉLTETŰ-POPULÁCIÓKRA ÉS AZOK TERMÉSZETES ELLENSÉGEIRE EGY ANGLIAI ALMAÜLTETVÉNYBEN NAGY CSABA1, MARKÓ VIKTOR2 és JERRY CROSS3 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 East Malling Research Station, East Malling, Nagy-Britannia A hangyák és a levéltetvek közötti mutualisztikus kapcsolat jól ismert jelenség. A hangyák összegyűjtik a tetvek által termelt mézharmatot, mely egyes fajok esetében a táplálékkészlet zömét teszi ki. A kapcsolat a tetvek számára is számos előnnyel jár. A hangyák eltávolítják a felhalmozódó mézharmatot, így tisztán tartják a tetűtelepeket. Ezen kívül a predátorok ellen is védik a gondozott levéltetveket, így azok nagyobb egyedszámot érnek el és élettartamuk is megnő. A levéltetvek hangyák általi transzportja sem ismeretlen jelenség. E kapcsoltnak azonban ára is van, ugyanis a hangyák jelenléte néhány speciális parazitoid fajra vonzó hatással lehet, átvihetnek egyes rovarpatogén gombákat a szomszédos kolóniákra, illetve predátorként magukat a gondozott tetveket is elfogyasztják. Vizsgálatainkat az East Malling Research egy kísérleti, kezeletlen almaültetvényében, Discovery fajtán végeztük Nagy-Britanniában. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a Lasius niger hangyafaj hatását a Dysaphis plantagynea és az Aphis pomi levéltetűfajok, illetve azok predátorainak egyedszámára. A hangyákat egyrészt kizártuk a fákról a törzs alsó harmadában elhelyezett, nem száradó ragasztóval bekent szigetelőszalag-gyűrűk segítségével (vizsgálat 1), másrészt táplálékforrásként mézet kínáltunk fel számukra, egyrészt a fatörzs alsó harmadában, másrészt a lombkoronában elhelyezett csövekben (vizsgálat 2). A kizárásos vizsgálathoz 20 kezelt és 20 kontroll fát, míg az etetéses vizsgálathoz 13-13 kezelt és 14 kontroll fát használtunk. A ragacsos akadályokat 2006. április 18-án helyeztük ki a fatörzsekre, a tetvek, hangyák és a predátorok leszámolása heti rendszerességgel történt 5 alkalommal május 12-től június 9-ig. Az etető csalikat 2006. április 25-én helyeztük el a fákon, a tetvek, hangyák és predátorok leszámolására heti rendszerességgel került sor 7 alkalommal, május 19-től július 1-ig. Vizsgálat 1: A hangyakizárás a predátor fajok (főként Coccinellidae, Heteroptera, Dermaptera és Syrphidae) egyedszámának növekedését eredményezte, ezzel párhuzamosan a levéltetvek egyedszáma drasztikusan lecsökkent. A kontroll fákon ezzel szemben mindkét levéltetű faj egyedszáma gyorsan növekedett. A hangyák kizárása emellett jelentősen redukálta a levéltetvek által okozott gyümölcs- és levélkártételt. Vizsgálat 2: A kiegészítő táplálékforrás alkalmazása mind a törzsön, mind a lombkoronában elhelyezve szintén lecsökkentette a D. plantagynea és az azokat gondozó hangyák egyedszámát, de ez a hatás gyengébbnek bizonyult, mint a kizárásos vizsgálat esetében. Az A. pomi esetében nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést a kezelések között, de az egyedszámuk valamivel kisebb volt a törzsön etetett fákon. A gondozó hangyák az A. pomi egyedszámait követték, számuk a törzsön etetett fákon kevesebb volt. A predátorok abszolút egyedszámában nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést a kezelések között, azonban az egy tetűre jutó relatív egyedszámuk a vizsgálat elején a kezelt fákon volt nagyobb. További vizsgálatok szükségesek a hangyák D. plantagynea és A. pomi levéltetűfajokra gyakorolt hatásának feltárásához, illetve olyan módszerek kidolgozásához, melyek a tetűtelepeket látogató hangyák számának csökkentésén keresztül lehetővé tennék az afidofág predátorok hatékonyságának növelését almaültetvényekben. Vizsgálatainkat részben az OTKA támogatta (46380). 9

Agrozoológia A GYAPJASLEPKE 2003-2006-OS TÖMEGSZAPORODÁSA MAGYARORSZÁGON HIRKA ANIKÓ és CSÓKA GYÖRGY Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály, Mátrafüred 2003-2006. között Magyarországon a gyapjaslepke eddig ismert legnagyobb területű és mértékű tömegszaporodása zajlott. Az előadás a tömegszaporodás legfőbb jellemzőit, jellegzetességeit, kialakulásának és összeomlásának okait igyekszik összefoglalni. Eredményeinket elsősorban az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztályán működő Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer adataira alapoztuk, melynek legfontosabb pillérei az erdőgazdálkodók által küldött Erdővédelmi Jelzőlapok kár- és petecsomó adatai, valamint az Erdészeti Fénycsapda Hálózat adatsorai. Korábbi legjelentősebb tömegszaporodása 1994-ben, 34227 hektáros kárterülettel tetőzött. Legutóbbi tömegszaporodása 2003-ban kezdődött. 2003-ban 11580 hektárról, 2004-ben már több mint kilencszeres területen, összesen 108305 ha-ról jelentették rágását. 2005-ben abszolút csúcsot döntött, hiszen az előző évi rendkívül nagy kárterületet gyakorlatilag megkétszerezte, összesen 212177 ha-ról jelezték az erdőgazdálkodók. 2006-ban a kárterület nagysága kevesebb, mint egyharmada (61564 ha) volt az előző évinek. Erős károsítás a 2003-as területhez képest 2004-ben több mint 7-szeres, 2005-ben közel 16-szoros, 2006-ban csupán kicsit több mint 3-szoros területen jelentkezett. Ha a károk területi eloszlását vizsgáljuk, megállapítható, hogy ebben a tömegszaporodásban a legsúlyosabb károk a Dunántúl Balatontól északra lévő területein jelentkeztek. Természetesen más tájegységek erdei is komoly károkat szenvedtek. Újszerű dolog volt, hogy kedvenc tápnövényei - mint a cser, a kocsányos tölgy, gyertyán – mellett bükkön is erős károkat okozott. A tömegszaporodás kialakulásában jelentős szerepe volt a 2003-as erős aszályos évnek. Nagy kiterjedésű károk ott jelentkeztek, ill. onnan indultak ki, ahol preferált tápnövényei nagy koncentrációban vannak jelen. A tápnövény-koncentráció az egyik legalapvetőbb oka annak, hogy legnagyobb kiterjedésű kárterületei éppen Veszprém megyében jelentkeztek. A megfelelő termőhelyen álló megrágott fák általában képesek kiheverni a kártétel hatását, de ha 2-3 éven keresztül ismétlődik a lombvesztés, a termőhely kedvezőtlen, valamint hosszú ideig csapadékhiány lép fel, kárláncolatok, végeredményben pedig fapusztulás is előfordulhat. A tömegszaporodás az ország több területén (pl. a Bakony hegység) már 2005-ben összeomlott, 2006-ban pedig az ország jelentős részén (néhány kisebb góctól eltekintve) bekövetkezett az összeomlás. Az okok területenként változóak, de leggyakrabban a hűvös, csapadékos tavaszi időjárás, a táplálékhiány, vírusjárvány, ill. a fürkészlegyek játszottak meghatározó szerepet.

10

Agrozoológia A NEEMAZAL T/S HATÁSA AZ ALMA ÉS MEGGY KÁRTEVŐIRE: LABORATÓRIUMI ÉS SZABADFÖLDI VIZSGÁLATOK HÁROM ROVARREND EGY-EGY KÉPVISELŐJÉRE §* MOLNÁR BÉLA 1, SALLAI PÁL 2, BALÁZS KLÁRA 1, PINTÉR ESZTER 1, FEKETE ZOLTÁN 2, MIHÁLYI KRISZTINA 1, SZENTESI ÁRPÁD1, SZŐCS GÁBOR1 és EDMUND HUMMEL3 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó 3 Trifolio-M GmbH, Lahnau, Németország A NeemAzal T/S (Trifolio-M Lahnau, NSZK) botanikai peszticid hatását vizsgáltuk almán a lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) (Lepidoptera: Leucopteridae), és az almagyümölcsdarázs (Hoplocampa testudinea) (Hymenoptera: Tenthredinidae) esetében, valamint meggyen a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) (Coleoptera: Melolonthidae) vonatkozásában. A kártevők kiválasztására a nyírségi gyümölcsösökben tapasztalható előretörésük, valamint a szer-rovarfaj kapcsolat kevésbe tisztázott volta alapján került sor, a múltévi kísérletek folytatása ill. kiszélesítése jegyében. Alma ültetevényben a lombosfa-fehérmoly és az alma-gyümölcsdarázs kártételének alakulásában mutatkozó hatást tanulmányoztuk, kisparcellás kísérletben (bio-almás, Újfehértó, 2006). A lombosfa-fehérmoly esetében egy öreg ültetvény egyik részét (0,4 ha) NeemAzal T/S kezelésben (0,2% NeemAzal T/S, lémennyiség: 600 l) részesítettük, egy további, ugyancsak 0,4 hektáros rész szolgált pozitív kontrollként (IPM szerek), míg egy harmadik 0,4 hektáros részt hagytunk meg abszolút kontrollként. A NeemAzal T/S kijuttatásának időzítését a kártevő rajzásmenetének ismeretében, azaz a lombosfa-fehérmoly esetében feromoncsapdák (CSALOMON® RAG), az alma-gyümölcsdarázs esetében pedig fehér színcsapdák (CSALOMON® PALf) adatai alapján határoztuk meg. Értékelés (lombosfa-fehérmoly): aknaszám 4 x 500 db levélen, a vegetációs idő folyamán kétheti gyakorisággal, valamint bábszövedéktől fertőzött termések; (alma-gyümölcsdarázs): károsítás 5 x 50 db fejlődő gyümölcsön. A májusi cserebogár lombfogyasztását meggyen szabadföldi (kártételi bonitálás) és laboratóriumi (a fogyasztás által lecsökkent levélfelület mérése LI-COR 3000, USA, készülékkel) körülmények között néztük. Az eredmények azt mutatták, hogy a lombosfa-fehérmoly fertőzést a NeemAzal T/S erőteljesen visszaszorította (NeemAzal: 6,6±0,9 db akna / 100 levél; pozitív kontroll: 47,4±5,8 db akna / 100 levél; abszolút kontroll: 83,7±8,0 db akna / 100 levél) (a különbség a kezeletlen és a NeemAzal között kb. 12-szeres). Az alma-gyümölcsdarázs kártételét szintén lecsökkentette a NeemAzal T/S, bár jóval kisebb mértékben. A cserebogár lombfogyasztásának megbízható mennyiségi értékeléséhez azonban további módszertani fejlesztésre lesz szükség, mivel a kísérlet ideje során bekövetkezett lombfelület növekedés mértékéből adódóan megfelelő korrekciót kell majd alkalmaznunk. Jelen eredményeink markánsan alátámasztották múlt évi első eredményeinket, hogy a lombosfa-fehérmoly fertőzését a NeemAzal T/S-el hatékonyan vissza lehet szorítani, és bíztatóak az újonnan vizsgált alma-gyümölcsdarázs tekintetében. § *

A Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat kísérleti engedélyével Az OM NKFP 4/012/2004 anyagi támogatásával

11

Agrozoológia A KÖZÖNSÉGES KÁPOSZTABOLHA (PHYLLOTRETA CRUCIFERAE GOEZE) ÉS A MUHARBOLHA (PHYLLOTRETA VITTULA REDTENBACHER) (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) KÉMIAI KOMMUNIKÁCIÓJA KÖZTI HASONLÓSÁGOK ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK CSONKA ÉVA,1 TÓTH MIKLÓS,1 ROBERT J. BARTELT,2 ALLARD A. COSSÉ,2 BRUCE W. ZILKOWSKI2 és UJVÁRY ISTVÁN3 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2USDA ARS, Natl. Ctr. Agric. Util. Res., 1815 N. Univ. St., Peoria, USA, 3MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest A keresztesvirágú növényeket károsító közönséges káposztabolha (Ph. cruciferae Goeze) és a termesztett egyszikű kultúrákban is számottevő károkat okozó muharbolha (Ph. vittula Redtenbacher) hazánkban jelentős kártevő fajok. A káposztabolhák tápnövénnyel kapcsolatos kémiai kommunikációjában régóta ismert, hogy a keresztesvirágú növényekből felszabaduló jellegzetes izotiocianátok és tiocianátok vonzó hatásúak rájuk. Ezen illatanyagok közül az allil-izotiocianát (ALLYL ITCN) a közönséges káposztabolha legrégebben ismert attraktánsa, amely kutatócsoportunk korábbi vizsgálatai alapján a muharbolhára is gyakorol vonzó hatást. Jelen kísérleteinkben több más izotiocianát és tiocianát szabadföldi tesztelését végeztük el, további hatékony vegyületek után kutatva. A kísérletekben a 3-butenil izotiocianát (3BUT ITCN) a muharbolhára erősebb vonzó hatású vegyületnek bizonyult, mint az ALLYL ITCN, ami arra utal, hogy a muharbolha illatanyag-preferenciája a közönséges káposztabolháétól eltér. Ami a két faj feromonális kémiai kommunikációját illeti, a muharbolha hím egyedei által kibocsátott illatanyagok CLSAtechnikával (closed-loop stripping aparatus) történő visszafogása során sikerült kimutatnunk azokat a hím-specifikus szeszkviterpén vegyületeket, amelyeket korábban amerikai kutatók azonosítottak a közönséges káposztabolhából. A komponenseknek csupán arányuk volt kissé eltérő a két faj között. Korábban igazoltuk, hogy e komponensek közül a (10S,11S)-himahala-2,4dién ("A" komponens) ALLYL ITCN jelenlétében jelentősen megnövelte mind a közönséges káposztabolha, mind a muharbolha fogásait, vagyis feromonként hatott. Amikor az ALLYL ITCN, a 3BUT ITCN és azok "A" komponenssel képzett kombinációit próbáltuk ki szabadföldön, a muharbolhára a 3BUT ITCN és az "A" komponens kombinációja volt a legvonzóbb, míg a közönséges káposztabolhára az ALLYL ITCN és az "A" komponens kombinációja bizonyult a leghatékonyabbnak (1. ábra). Az eredmények azt mutatják, hogy a két káposztabolha faj tápnövény-rovar kapcsolattal összefüggő kémiai kommunikációja eltérő, míg feromonális kémiai kommunikációjuk nagyon hasonló. Mindezen ismeretek eredményesen használhatóak fel e fajok előrejelzésében. 12

Agrozoológia NŐSTÉNY BAGOLYLEPKÉKRE CÉLZOTT, SZINTETIKUS CSALÉTKEK ÁLTAL FOGOTT FAJOK HAZÁNKBAN TÓTH MIKLÓS,1 SZARUKÁN ISTVÁN2, DOROGI BÉLA2, GULYÁS ATTILA2, NAGY PÁL2, és ROZGONYI ZOLTÁN2 1MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen Nemrégiben szintetikus, nőstény bagolylepkék (Lepidoptera: Noctuidae) csalogatására célzott csalétkeket írtak le Peter Landolt és munkatársai (USA). A csalétkek Észak-Amerikában ezidáig négy bagolylepke faj esetében voltak hatásosak. Jelen kisérleteinket abból a célból végeztük, hogy megvizsgáljuk ezeknek a csalétkeknek hatását a hazai bagolylepke fauna tagjaira. Tettük ezt abban a reményben, hogy a csalogatott fajok között mezőgazdasági kártevőket is találunk, hiszen ilyen esetben e csalétkek gyakorlati alkalmazása is szóbajöhet. Az izoamil alkoholt, izobutil alkoholt és ecetsavat tartalmazó csalétkekkel ellátott csapdák jelentős számú, a csalétek nélküli kontrolloknál szignifikánsan több egyedet fogtak a következő fajokból: Agrotis segetum Schiff., A. exclamationis L., Amathes c-nigrum L., Apatele rumicis L., Amphipyra pyramidea L., Dipterygia scabriuscula L., Discestra trifolii Hfn., Euxoa aquilina Schiff., Euclidia glyphica L., Mamestra brassicae L., M. oleracea L., M. suasa Schiff., Mythimna albipuncta Den. & Schiff., Noctua pronuba L. és Trachea atriplicis L. A fogott egyedek többsége nőstény volt. A fogott fajok között számos jelentős kártevő is van. A 3-methyl-1-pentanol hozzáadása a háromkomponensű elegyhez nem befolyásolta a fogásokat. A háromkomponensű elegyben az izobutil alkohol jelenléte szükséges volt az A. rumicis, D. trifolii és E. glyphica esetében, a többi fajnál nem volt jelentősége. Amikor az A. segetum, M. brassicae és M. oleracea esetében az izoamil alkohol alapú csalétkek hatását a megfelelő feromoncsalétekkel hasonlitottuk össze, azt találtuk, hogy a nőstényre célzott csalétek a feromoncsapdában tapasztalt fogásokhoz képest 5-10%-nyi lepkét fog be. A megfelelő feromon-inhibitor hozzáadása nem befolyásolta egyik ivar fogását sem a M. brassicae ill. a M. oleracea esetében. Amikor az izoamil alkohol alapú csalétkeket a régóta ismert, fenilacetaldehides bagolylepke-csalétekkel hasonlítottuk össze, a fenilacetaldehid elsősorban Plusiinae és Melicleptriinae alcsaládba tartozó fajokat (Autographa gamma L., MacDunnoughia confusa Steph. és Helicoverpa armigera Hb.), míg az izoamil alkoholos csalétek inkább a többi alcsaládba tartozó fajokat fogott. Az E. glyphica-t egyaránt jól fogta minkét típusú csalétek. Ha mindkét típusú csalétket együtt helyeztük egy csapdába, az általában lerontotta a fogásokat a csak egyik fajta csalétket tartalmazó csapdákhoz képest. Köszönetnyilvánítás: A kutatást az NKFP 4/012/2004 OM pályázat részbeni támogatásával végeztük.

13

Agrozoológia ÚJ SZEXATTRAKTÁNS AZ AGRIOTES PROXIMUS PATTANÓBOGÁRRA: KÉMIAI KOMMUNIKÁCIÓBELI HASONLÓSÁGOK A VETÉSI PATTANÓBOGÁRRAL (A. LINEATUS) (COLEOPTERA: ELATERIDAE) TÓTH MIKLÓS1, LORENZO FURLAN2, AMÁLIA XAVIER3, VUTS JÓZSEF1, TEODORA TOSHOVA4, MITKO SUBCHEV4, SZARUKÁN ISTVÁN5 és VENYAMIN YATSYNIN6 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Department of Agronomy, Entomology, Padova University, Agripolis, Olaszország 3 DRAEDM, Porto, Portugália 4 Zoology Institute, BAS, Sofia, Bulgária 5 Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Debrecen 6 Krasnodarskiy NIISKh im. P.P. Lukyanenko, Krasznodar 12, Oroszország A pattanóbogarak (Coleoptera: Elateridae) lárvái, a drótférgek, haszonnövényeink legveszedelmesebb kártevői közé tartoznak, mert a gyökerek megrágásával azok pusztulását okozhatják. Egy, az imágókat fogni képes csapda hatékonyan segítheti az ellenük való védekezést, mivel pontosabb észlelést, előrejelzést tesz lehetővé. Számos európai országban végzett kísérleteink során a vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus) szexferomon-csalétkével (geranil oktanoát és geranil butanoát) csalétkezett csapdák Portugáliában a közeli rokon, morfológiailag nagyon hasonló A. proximus fajt fogták. Ez azért volt meglepő, mivel irodalmi adatok alapján az utóbbi faj szexferomonja (E,E)-farnezil acetátból és neril izovalerátból áll. Az ezt követően végzett kísérletekben mindkét faj fogására a geranil oktanoátot és geranil butanoátot 1:1 arányban tartalmazó elegy bizonyult a legalkalmasabbnak (Ábra). Az egyetlen különbség a fajok között az volt, hogy az A. proximus-t a geranil butanoát, míg az A. lineatus-t a geranil oktanoát önmagában csekély mértékben csalogatta. Az (E,E)-farnezil acetát és neril izovalerát vegyületekkel csalétkezett csapdák sehol sem fogtak A. proximus egyedeket. Az elektroantennográfiás (EAG) vizsgálatok során mindkét faj hímjeinek csápja a geranil butanoátra nagyobb választ adott, mint a geranil oktanoátra. Vizsgálataink során kiderült, hogy a két faj nagyon hasonlít egymásra mind a feromonérzékelést (EAG-válaszok), mind a szabadföldi kísérletekben a különböző csalétekkombinációkra adott válaszokat illetően. Az A. lineatus nőstényeinek feromontermelő mirigyéből készített kivonatok elemzése fő komponensként a geranil oktanoátot mutatta ki, míg a geranil butanoát csak nyomokban volt észlelhető. Az A. proximus feromontermelő mirigyének analízise vizsgálataink következő lépése lesz. Gyakorlati szempontból kutatásaink eredményeképpen egy olyan, a geranil oktanoátot és geranil butanoátot 1:1 arányban tartalmazó csalétek áll rendelkezésre, amely mindkét kártevő faj megjelenésének észlelésére és rajzásának követésére alkalmas Európában.

14

Agrozoológia MAGYARORSZÁGI TŰFONÁLFÉREG FAJOK (NEMATODA, LONGIDORIDAE) ELTERJEDÉSI VISZONYAI, ILLETVE NEVEZÉKTANI VÁLTOZÁSAI 1 RÉPÁSI, V., 1NAGY, P., 2COIRO, M.I., 2AGOSTINELLI, A. és 2LAMBERTI, F.† 1 Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő 2 Istituto per la Protezione delle Piante, Sezione di Bari, C.N.R., Bari, Olaszország Egy magyar-olasz nematológiai együttműködés keretében 1998-ban, majd 2004-től folytatva a munkát, eddig mintegy 44 település térségében vizsgáltuk a Longidoridae család előfordulását Magyarországon. A Longidoridae család tagjai az elterjedésökológiai és populációdinamikai, illetve az alkalmazott növényvédelmi nematológiai kutatásoknak is fontos alanyai. A vizsgált gyökérkárosító fonálférgek által okozott kártétel egyrészt közvetlen (sebzés, szívogatás, torzulások a szövetekben), nagyobb jelentőségű lehet azonban közvetett kártételük (vírusátvitel). A gazdasági jelentőséggel bíró termesztett növényeken kívül is széles gazdanövény spektrummal rendelkeznek, természetközeli környezetben, lágyszárúakon, gyomokon, agrárterületek szegélyvegetációjában is felbukkannak. A család legnagyobb jelentőségű nemei a Longidorus és a Xiphinema genus-ok. Gyakoriságuk ellenére kevés a velük kapcsolatos publikált előfordulási, biológiai és ökológiai adat hazánk területéről. Munkánk során ezért célunknak tekintettük a hazai adatállomány bővítését, esetenként ismételt vizsgálatát, ezekről elterjedési térképek készítését. A faunára új fajok felbukkanását dokumentáltuk, illetve eközben bizonyos nevezéktani kérdéseket, változásokat igyekeztünk tisztázni. A mintavételek során nyert egyedeken genetikai vizsgálatokat végeztünk, a hazai populációk jellegeit összevetettük a világ számos pontjáról származó más populációkéval. A vizsgált időszak alatt egységes mintavételi és kinyerési módszereket használtunk. A növények (ha volt rá mód, több azonos fajba tartozó egyed) gyökérzónájából, egy ásónyom mélységben gyűjtöttünk mintánként kb. 2-4 kg talajt, amit feldolgozásig hűtőszekrényben tároltunk. A talajmintákból keverés után 200 g-os almintákat vettünk. A talajt a Cobb-féle szitasorozat két elemének (1000µm, 100µm) használatával többször átmostuk, majd 12-24 órán keresztül hagytuk kifutni az állatokat. A kinyert fonálférgeket hőkezeléssel elöltük, majd 3-4%-os formalin oldattal tartósítottuk. Az így előkészített állatokat faji szinten meghatároztuk. Munkánk során eddig összesen hat Xiphinema faj, a X. vuittenezi, a X. pachtaicum, a X. simile, X. brevicollum, a X. diversicaudatum, és a X. index előfordulását mutattuk ki. A vizsgált minták 70%-ában találtuk meg legalább egy faj képviselőit. A X. simile fajt Magyarország faunájára nézve újnak tekintjük, míg a X. diversicaudatum, és a X. index fajok több évtized után kerültek elő újra hazánk területéről. Ez a tény lehetővé teszi új molekuláris biológiai eredmények feltárását. A X. pachtaicum és X. brevicollum fajok esetében az elnevezés megváltozására kívánjuk felhívni a szakmai közvélemény figyelmét. A mintáinkban továbbá 5 Longidorus és 1 Paralongidorus fajt is sikerült kimutatnunk, egyelőre alacsony egyedszámban. Közülük a L. juvenilis, L. distinctus, L. juglandicola és a Paralongidorus rex fajokat sikerült azonosítani. A későbbiekben vizsgálataink fő céljai egyes - zömében juvenilis egyedeik alapján meghatározhatatlan - populációk egyed-mintaszámának növelése adult egyedekkel, ezáltal pontos meghatározásuk lehetővé tétele, illetve további, ilyen szempontból még kevésbé feltérképezett természetes élőhelyek vizsgálata.

15

Agrozoológia NAPRAFORGÓMOLY (HOMOEOSOMA NEBULELLUM) RAJZÁSDINAMIKÁJÁNAK ÉS A KÁRTÉTEL MÉRTÉKÉNEK VIZSGÁLATA A NYÍRSÉGBEN SZABÓ BÉLA1, TÓTH FERENC2, VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A pirításra alkalmas étkezési napraforgó legjelentősebb termőtája a Nyírség. Az erre a célra leggyakrabban termelt Kisvárdai fajta kaszathéjában nem található a napraforgómoly lárvájának rágását gátoló fitomelánréteg. Ezért a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum DENIS et SCHIFFERMÜLLER) fontos, mennyiséget és minőséget befolyásoló tényező. A Kisvárdai fajta a Nyírségben az elmúlt kétszáz évben termesztésbe vont tájfajtákból (Anarcsi, Kállói, Szabolcsi) alakult ki, így a fajta tenyészidőben, habitusban és kaszatparaméterekben változatos képet mutat. Megfigyeléseink az eltérő tenyészidejű Kisvárdai változatok és néhány étkezési hibrid molyfogékonyságának vizsgálatára irányultak. Munkánk során arra is kerestük a választ, hogy a csapdáink által fogott egyedszámok mennyire szoros összefüggést mutatnak a károsítás mértékével. A Nyírség legfontosabb étkezési napraforgó termesztő körzeteiben, 2005-ben 17 településen 32 étkezési napraforgó táblán, 2006-ban 6 településen, 13 táblán figyeltük meg a kártevő teljes rajzásdinamikáját. Megfigyeléseinket az idei évben kiegészítettük további 6 táblán a 2. nemzedék rajzásának vizsgálatával. A rajzásdinamika megfigyelésén túl 3 táblán 5 fajta és hibrid bevonásával a fajták eltérő fogékonyságát is vizsgáltuk. A rajzás követéséhez átlátszó műanyagból készült, háromszög átmetszetű ragacsos CSALOMON csapdákat (MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Budapest) használtunk. A csapdákban talált hímek számát heti rendszerességgel ellenőriztük, feljegyeztük, a ragacslapokat szükség szerint cseréltük. Mindkét évben a 2. nemzedék rajzása után 3 héttel mértük fel a károsítás mértékét 2005-ben táblánként 50 tányér, a 2006-os évben táblánként 400 tányér vizsgálatával megállapítottuk a napraforgómoly által károsított tányérok százalékos arányát. Megfigyeléseink szerint az első és a második nemzedék egyedszáma között az összefüggés pozitív, azonban a kártevő felszaporodásának mértéke (az 1. és a 2. nemzedék egyedszámainak egymáshoz viszonyított aránya) termőhelyenként és táblánként eltérő. Mivel a károsítást a 2. nemzedék és az esetleges 3. nemzedék hernyói okozzák, így figyelmünk, ezen nemzedékek egyedszámára irányult. A Kisvárdai fajta különböző tenyészidejű változatai az általunk 3 helyszínen beállított fajtakísérletben eltérő mértékben károsodott, így megállapítható hogy a tenyészidő fontos befolyásoló tényező. E tényezőt figyelembe véve csak azonos tenyészidejű változatok esetében kell szoros összefüggést keresnünk. A 2005-ös évben végzett vizsgálatok során 16 különböző településen 23 táblán a fajta hosszú tenyészidejű változatának fertőzöttségét értékeltük. A kártevő által károsított tányérok százalékos aránya összefüggést mutatott a 2. nemzedék egyedszámával (r = +0,617). A 2006-os évben, a vizsgált táblák közül Ajak községben 3 táblán azonos vetésidővel ugyanazon fajtaváltozatot termesztettek. A 2. nemzedék rajzását még további 6 táblán figyeltük meg a településen, ahol szintén, ezen fajtaváltozat került elvetésre. Az egyedszámokat összevetve a kártételi szinttel szoros összefüggést tapasztaltunk (r= +0,906) Összegzésképp megállapíthatjuk, hogy a második nemzedék egyedszáma és a kártétel mértéke között összefüggés van. A kapott értékek fajtánként és termőhelyenként eltérnek.

16

III. NÖVÉNYKÓRTAN

17

Növénykórtan ANTAGONISTA BAKTÉRIUMOK ERWINIA AMYLOVORA-VAL SZEMBENI HATÉKONYSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA BUBÁN TAMÁS1, LAKATOS TAMÁS1, TÓTH TÍMEA1, DORGAI LÁSZLÓ2, HUDÁK ILDIKÓ3, HEVESI MÁRIA4 és VIRGINIA O. STOCKWELL5 1 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht, Újfehértó 2 Biocenter Kft, Szeged 3 Debreceni Egyetem, ATC Kutató Központ Biotechnológiai Laboratóriuma, Nyíregyháza 4 Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 5 Oregon State University, Dept. of Botany and Plant Pathology, Corvallis, USA A hazai izolátum Pantoea agglomerans HIP32, valamint a kórokozó elleni biológiai védekezésben már nemzetközileg ismert P. agglomerans C9-1 és Pseudomonas fluorescens A506 törzsek hatékonyságát teszteltük almafajták virágain, ellenőrzött körülmények között. A virágokat a törzsek antibiotikumokkal szemben rezisztens változatának 108 cfu/ml sűrűségű szuszpenzójával permeteztük és 24 óra után inokuláltuk E. amylovora-val (Ea1 KanR, 105 cfu/ml). Az inokulálást követő 4. napon az egyes törzsek populáció méretét szelektív táptalajon szélesztéssel vizsgáltuk. A fertőződött virágok arányát a Pusey (1999) szerinti (0-1-2-3-4 értékű) skálával, ill. annak szűkített (0-2-3-4 értékű) változatával határoztuk meg, az inokulációt követő 5. napon. A fertőzési index a tüneteknek a teljes skálával nyert előfordulási gyakoriságából és erősségéből számított mutató (Bertrand és Gottwald, 1978). A HIP32 kezelés után legalább két nagyságrenddel kisebb volt az E. amylovora populáció, mint a kontroll virágokban. A másik két törzs a kórokozó népességet jelentősen kisebb mértékben (20-30x, Jonica), ill. – statisztikailag nem igazoltan – csökkentette (4-8x, Pinova). A kezelések eredményességét leginkább kifejező fertőzési indexek bizonyítottan igazolják az antagonista baktériumok hatékonyságát. A P. agglomerans HIP32, valamint a P. agglomerans C9-1 megbízhatóbb védelmet nyújt, mint a P. fluorescens A506. Fajták és kezelések

Populáció méretek (cfu/virág)1 Fertőzött virág % Tünetek Fertőzési antagonista Erwinia baktériumok amylovora 1-4 2-4 erőssége2 index3

Jonica P. agglomerans HIP32 ChlR 8.45x105 5.5 x105a 20.8 0.0 0.0 R 6 P. agglomerans C9-1Rif 4.6 x10 4.7 x106b 50.0 0.0 0.5 R 6 6 P. fluorescens A506 Rif 3.0 x10 3.6 x10 b 25.0 10.0 0.0 Kontroll – 1.04x108c 66.7 63.6 3.0 Pinova 1.5 x105a 0.0 0.0 0.0 P. agglomerans HIP32 ChlR 2.9 x106 P. agglomerans C9-1RifR 7.0 x106 4.6 x106b 4.2 0.0 0.0 P. fluorescens A506 RifR 10.1x106 8.3 x106b 33.3 27.3 0.0 7 Kontroll – 3.74x10 b 62.5 59.0 3.0 1 szignifikáns különbségek: p<0.05 (Jonica), ill. p<0.01 (Pinova) 2 medián értékek, n = 24 3a szignifikancia szint p<0.05, mindkét fajta esetében Jelen beszámolónk anyaga a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) támogatásával folyamatban lévő BAROSS-2-2005-0013 sz. projekt részeredménye. 18

0.21a 0.50a 0.38a 2.17b 0.00a 0.04a 0.88b 2.17c

Növénykórtan ERWINIA AMYLOVORA BAKTÉRIUMOK SZÖVETI LOKALIZÁCIÓJA PANTOEA AGGLOMERANS ANTAGONISTA BAKTÉRIUMMAL ELŐKEZELT JONAGOLD DECOSTA ALMAFAJTA EXCIZÁLT VIRÁGAIBAN 1 MIHALIK ERZSÉBET, 1RADVÁNSZKY ANTAL, 2BUBÁN TAMÁS és 3DORGAI LÁSZLÓ 1 Szegedi Tudományegyetem Növénytani Tanszék és Füvészkert, Szeged 2 Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó KHT, Újfehértó 3 Biocenter KFT, Szeged Jelen vizsgálatban Pantoea agglomerans HIP 32 baktériumokkal előkezelt illetve előkezelés nélküli excizált Jonagold Decosta alma virágokban detektáltuk a Gfp jelzett Erwinia amylovora baktériumok szöveti lokalizációját. Célunk annak megfigyelése volt, hogy az Erwiniával történő inokuláció előtt a hipantium felületére juttatott antagonista Pantoea agglomerans HIP 32 baktériumok hogyan módosítják az Erwinia amylovora hipantium felületen, illetve hipantium szövetekben történő migrációját és aggregációját. 25-25-25 darab balloon stádiumú Jonagold Decosta alma virág kocsányát 5 %-os szaharóz oldatot tartalmazó kémcsőbe merítettük, a kémcsöveket 85 %- os páratartalmú zárt konténerekbe tettük. A konténerek fénytermosztátba kerültek. 24 órás inkubálás után 25 virágot Pantoea agglomerans HIP 32 baktérium 108 cfu/ml koncentrációjú szuszpenziójával inokuláltunk úgy, hogy 10 µl szuszpenziót közvetlenül a hipaniumra juttattunk. 25 virág hipantiumára 10 µl steril desztillált vizet pipettáztunk, míg 25 virág semmilyen kezelést sem kapott. A következő napon az antagonista baktériummal inokulált illetve a steril vízzel kezelt virágok hipantiumára 10-10 µl Gfp jelzett 109 cfu/ml koncentrációjú Erwinia amylovora szuszpenziót pipettáztunk. Az inokulációt követő napokon kriosztáttal hossz- és keresztmetszeteket készítettünk a hipantiumból. A metszeteket glicerin:víz 1:1 arányú elegyével fedtük le és fluoreszcencia mikroszkóppal vizsgáltuk a baktériumok lokalizációját. Az antagonista baktérium előkezelést nem kapott virágok a nagy koncentrációban a hipantiumra juttatott E. amylovora baktérium szuszpenzió hatására a tűzelhalás jellegzetes tüneteit mutatták, míg a Pantoea agglomeranssal előkezelt és a kontroll virágokon fertőzésre utaló elváltozást nem tapasztaltunk. A Pantoea agglomerans előkezelést nem kapott virágok hipantium felszínén az E. amylovora baktériumok a nektársztómákon aggregálódtak s már az inokulációt követő első napon aggregátumokat képeztek a parenchima szövet intercellulárisaiban. Az antagonista baktériumokkal előkezelt virágok hipantiumának szöveteiben a három napos megfigyelési időszak alatt E. amylovora baktérium nem volt kimutatható még azokon a területeken sem, ahol a hipantium felületét egyenletesen eloszló E. amylovora szuszpenzió borította Az antagonista baktérium előkezelés hatását a fenti kísérleti elrendezésben még csak egy virágzási periódusban tudtuk vizsgálni. Bár az eredmények igen bíztatóak, szükségesnek tartjuk az eredményeket nagyobb adatszámmal alátámasztani, s meg kell ismernünk az antagonista baktérium fertőzésgátló hatásának mechanizmusát is.

19

Növénykórtan A POMPÁS RÉZVIRÁG (ZINNIA ELEGANS L.) XANTOMÓNÁSZOS LEVÉL ÉS VIRÁGFOLTOSSÁGA SCHWARCZINGER ILDIKÓ, VAJNA LÁSZLÓ és SÜLE SÁNDOR MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2006 nyarán a margitszigeti virágágyásokba ültetett pompás rézvirágokon (Zinnia elegans L.) súlyos, eddig még nem észlelt pusztulást figyeltünk meg. Vizsgálataink eredménye alapján a betegség kórokozója feltehetően a Xanthomonas campestris pv. zinniae (Hopkins and Dowson) Dye, amelynek előfordulásáról Magyarországon eddig nem volt adat. X. campestris pv. zinniae a rézvirág levelein kezdetben apró, 1-2 mm-es, elszórt, nekrotikus foltokat okoz. A foltokat széles, klorotikus udvar veszi körül. Később a foltok nagyobbakká, 5-6 mm átmérőjű szögletes, vagy szabálytalan kör alakúvá válnak. A foltok közepe gyakran kivörösödik, majd a foltok összeolvadását és kiszáradását követően gyakran kireped. Nedves időben a betegség a virágokat is megbetegíti. A szirmokon barna foltok keletkeznek, súlyosabb fertőzés esetén a virágzat torzul, végül elhal. A fertőzött levelekről izolált tíz baktérium izolátum közül három egyezett meg a Xanthomonas campestris baktériumra jellemző tulajdonságokkal. Ezek a jellemző tulajdonságok a következők voltak: Gram-negatív, pálcika alakú, egy poláros flagellumú, motil, aerob, kataláz pozitív, zselatin és keményítő pozitív, oxidáz negatív, szacharózból levánt képez, 35◦C-on YDC agar (Yeast extract-dextose-CaCO3 agar) táptalajon növekszik, a kolóniák sárga színűek, nyálkás külleműek, körkörös szélűek és domborúak, mTMB (modified Tween medium) táptalajon bontják a Tween 80-t. A baktérium metanollal kivont színanyagának elnyelési maximuma 445 nm-en volt, Rf értéke vékonyréteg kromatogramon 0,42. Az izololátum patogenitásról magról nevelt 4-6 leveles rézvirág és bab (Borlotto) növények mesterséges inokulációjával győződtünk meg. A bab leveleket 24 órás, nutrient broth (NB) tápoldatban rázatott 106-107 baktériumsejt/ml koncentrációjú baktériumszuszpenzióval injektáltuk. Az inokulált növényeket 12 órán át sötétben, nedveskamrában, majd üvegházban 12 órás megvilágításon (21-27 oC-on) inkubáltuk. A hiperszenzitív reakcióra jellemző lokális nekrózisok 24 óra elteltével jelentek meg a bab levelein. A Z. elegans növényeket 6 órán át növekedett 106-107 baktériumsejt/ml koncentrációjú baktérium szuszpenzióval permeteztük le, 12 órán át sötétben, nedveskamrában, majd üvegházban 12 órás megvilágításon (21-27 oC-on) inkubáltuk. A tünetek (nekrotikus, sárga udvarú foltok) a levélen nyolc nappal az inokulációt követően jelentek meg. A desztillált vízzel kezelt kontroll növényeken hasonló tüneteket nem észleltünk. A Koch posztulátumoknak eleget téve a levélfoltokból visszaizoláltuk a kórokozót. Az általunk izolált baktérium törzs pontos meghatározásához további (molekuláris) vizsgálatokra van szükség, amelyek folyamatban vannak.

20

Növénykórtan A NÖVÉNYEK ÁLTALÁNOS VÉDEKEZÉSI RENDSZERÉNEK ÉS SPECIFIKUS VÉDEKEZÉSI RENDSZEREINEK KAPCSOLATA SZARKA JÁNOS1, SZARKA ESZTER2,4, NAGY BARBARA2 és CSILLÉRY GÁBOR3,4 1 Primordium Kft., Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 Budakert Kft., Budapest 4 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő A kultúrnövények, egy adott kórokozóval szembeni betegség ellenállóságra történő nemesítése, minden esetben egy rezisztencia gén vagy gének által kódolt, gyors szövetpusztulás formájában megjelenő kórtünetre, vagyis „hiperszenzitív reakcióra (HR)” alapul. A szakirodalomban a HR fogalma nem egységes, mert inkompatibilis és kompatibilis kapcsolatok esetén, valamint rezisztencia gént tartalmazó és nem tartalmazó gazda- patogén kapcsolatok jellemzésére egyaránt használják. Munkánk során bebizonyosodott, hogy a rezisztens reakció az eddigi ismereteinkkel ellentétben nem egy, hanem két tulajdonság, vagyis két különböző növényi reakció, nevezetesen az általános és egy specifikus védekezési reakció összhatásának eredője. Minden növény rendelkezik általános védekezési reakcióval, melynek szintje pontosan meghatározható. Az általános védekezési reakció mellett a növények a különböző kórokozó fajokkal szemben különböző specifikus védekezési reakciókkal rendelkezhetnek. Az általános védekezési reakció célja a növényi sejtek minden áron való megtartása. Az inokulálás hatására bekövetkező gyors szövetpusztulás a növény alacsony általános védekezési reakció szintjére utal. A specifikus védekezési reakció sem jár föltétlenül szövetpusztulással. A rezisztencia nemesítés során a szelekció alapját képező szövetpusztulás mértéke elsődlegesen az általános védekezési reakció sebességétől függ. A specifikus védekezési reakció csak az általános védekezési reakció hatástalansága esetén lép működésbe. Vagyis, az általános védekezési rendszernek a specifikus védekezési rendszerek csak hibajavító egységei. A rezisztencia nemesítés eddigi gyakorlatával, vagyis a szövetpusztulás sebessége alapján történő szelekcióval a növényi védekezés alapját, az általános védekezési rendszert gyengítjük. Kontraszelekciót végzünk! Ebből következik, hogy a specifikus rezisztencia gének beépítésével nem kapunk olyan növényeket, melyeknek betegség ellenállósága időtálló lenne. Hiszen a specifikus rezisztencia gének csak magas szintű általános védekezési rendszerrel bíró növényekben működnek hatékonyan. A rezisztencia nemesítés helyes stratégiájának első lépése a nemesítési alapanyagok általános védekezési reakciójának ellenőrzése, és csak ezt követheti a specifikus rezisztencia gének beépítése. A rezisztens fajtákban csak e kettős védelmi vonal kialakításával tudjuk biztosítani az időtálló és megfelelő szintű betegség ellenállóságot.

21

Növénykórtan A NÖVÉNYEK ÁLTALÁNOS REZISZTENCIÁJA BAKTÉRIUMOKKAL SZEMBEN OTT PÉTER G. MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az általános rezisztencia (basal resistance, BR) a növények tünetmentes, tünetcsökkentő válasza a mikrobák általánosan és állandóan jelenlevő molekulái, ún. általános elicitorok jelenlétében. A BR baktérium gátló vegyületei a sejtfalban fejeződnek ki elsősorban virulens, de minden bizonnyal bármilyen felismert baktériummal szemben. Itt két fő megközelítés alapján összegezzük a BR lehetséges elemeit: i) lehetőség szerint ’sorrendben’ követjük az általános elicitorok felismeréséből kiinduló jelrendszert az esetleges baktérium gátló tényezőkkel bezárólag; ii) a BR érvényesülésének genetikai hibái ill. kórokozók általi gátlódásából való visszafejtés segítségével. Az első megközelítés eddig specifikus receptorokat, ioncsatornák megváltozott aktivitását, reaktív oxigénformák sejten kívüli túltermelését, fehérje kináz sorozatokat, gének átírásának széleskörű változását, hormonális és sejtfal szerkezeti átrendeződést mutatott ki elsősorban, de az elsődleges anyagcsere sem marad érintetlenül. A második megközelítés egyrészt szintén a védekezési (szalicilsav, jázminsav, etilén) és egyéb hormonok, valamint a sejtfal szerkezet szerepére utal, de bepillantást enged olyan, kórélettani szempontból új területekbe is, mint pl. irányított fehérje megjelölési mechanizmusok (ubikvitin, SUMO, foszfát-jelzések), melyek zavarása kulcsfontosságú a virulens kórokozó baktériumok sikeréhez. Megállapítható, hogy a BR egy térben és időben is nagyon összetett, széleskörű rezisztencia válasz, mely képes a baktériumok felől érkező jelek integrálására, fókuszálására, az érzékenység növelésére és a veszéllyel arányos mértékű válasz kifejezésére. Az egyre több párhuzamos változást befogni képes új módszerek fényében jelentős átfedés sejthető a különböző ismert rezisztencia kategóriák között, ami felértékeli egyrészt a pontos idő- és térbeli vizsgálatokat, másrészt a BR fontosságát is: az eddigi nézetet, miszerint a BR lassú és gyenge, újra kell értékelni.

22

Növénykórtan A KÖRTE FITOPLAZMÁS BETEGSÉGE 2005-2006-BAN SÜLE SÁNDOR, JENSER GÁBOR és SZITA ÉVA MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A betegség jóllehet már régóta ismert hazánkban (Németh 1979, Del Serrone et al. 1998), jelentős járványszerű fellépéséről egészen az utóbbi időkig nincsenek adataink. 2005-ben számos 4-5 éves intenzív körteültetvényben a fitoplazmás körtepusztulás (kórokozó Candidatus Phytoplasma pyri) tömeges előfordulását figyeltük meg. 2006-ban folytattuk a megfigyeléseket és a betegség kórokozóját azonosítottuk a növényből és a feltételezett vektorából (Cacopsylla pyri). A betegség elsősorban az olasz szaporítóanyagból származó birs alanyra oltott Fetel Apát, Vilmos és Conference fajtákon jelentkezett súlyosan. Az első szimptómákat tavasszal lehetett megfigyelni, amikor is a beteg fák levelei aprók és sárgák maradtak. Ezeken a fákon gyenge volt a hajtásképződés és a gyümölcsök aprók maradtak. A nyár végén és ősszel a beteg fák levelei a normálisnál korábban vörösödtek el és a főér mentén a kanalasodtak. Ha a beteg fákat kiástuk, akkor az alany és a nemes találkozási helyén barna nekrotikus csíkot láthattunk. Ezekben az ültetvényekben az elmúlt 2-3 évben a körtelevélbolha nagy egyedszámban fordult elő. A körtelevélbolha téli alakja február közepén hagyta el telelő helyét és ezt követően 3-4 nyári generációja követte. A téli alakok októberben jelentek meg ismét. A levélbolhákat kéthetente gyűjtöttük. Egy részüket izolátorokban lévő fiatal körtemagoncokra telepítettük, más részüket pedig fitoplazma fertőzöttségre PCR-el teszteltünk. A PCR-hez az fPD/rO1 indítószekvenciákat (Lorenz et al. 1995) használtuk. A kapott PCR terméket az SspI és SfeI restrikciós enzimekkel emésztettük. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy hazánkban a körte fitoplazmás betegségének valószínű vektora a füstösszárnyú körtelevélbolha (C.pyri). A körtemagoncokra történt átviteli kísérletek azonban még nem fejeződtek be, így a végső bizonyíték még hátra van. A körtelevélbolha egyedeinek fertőzöttsége a tenyészidő folyamán változó volt. Az áttelelő alakok 40 %-ban, a nyári alakok áprilistól júliusig csak 1-5%-ban, a szeptember-októberben ismét megjelenő téli alakok és a velük együtt élő nyári alakok viszont több mint 50 %-ban voltak fertőzöttek. Hasonló módon PCR-el sikerült kimutatnunk a lárvák és a nimfák fertőzöttségét is. A hajtások fitoplazma fertőzöttségét július közepétől lehetett konzekvensen kimutatni. A betegség és a körtelevélbolha tömeges előfordulása között szoros összefüggés volt. Azokban a gyümölcsösökben, ahol a szaporítóanyag hazai faiskolákból származott és annak alanya hagyományosan vadkörte volt, a begyűjtött körtelevélbolhákból nem tudtuk kimutatni a fitoplazmákat. A betegség és a körtelevélbolha egyedszámának változásával kapcsolatos vizsgálatainkat egy párhuzamos előadásban ismertetjük (Jenser et al. 2007).

23

Növénykórtan AZ UBORKA MOZAIK VÍRUS (CUCUMBER MOSAIC VIRUS, CMV) SZISZTEMIKUS TERJEDÉSÉÉRT A KÖPENYFEHÉRJE 78-80. AMINOSAVAI FELELŐSEK UBORKA NÖVÉNYEN SALÁNKI KATALIN1, KISS LÁSZLÓ1,2, GELLÉRT ÁKOS3 és BALÁZS ERVIN3 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 3 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár Az uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus, CMV) a Cucumovirus nemzetség legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező, komoly gazdasági károkat okozó tagja, míg az ugyanebbe a nemzetségbe tartozó paradicsom magtalanság vírus (Tomato aspermy virus, TAV) lényegesen szűkebb gazdanövénykörrel rendelkezik. Jól ismert példa erre a különbségre az uborka fertőződése, melyet a CMV szisztemikusan fertőz, míg a TAV csak sejtszinten képes replikálódni így sem sejtről-sejtre, sem hosszútávú terjedésre nem képes. A sejtről-sejtre terjedésért az RNS 1, 2, míg a hosszútávú mozgásért a köpenyfehérje felelős. Munkánk során a CMV köpenyfehérje harmadlagos szerkezetének ismeretében a CMV virion felületén jelenlévő 5 hurok régiót egyesével a TAV megfelelő régióira cseréltük, fertőzőképes klónok felhasználásával. A rekombináns köpenyfehérjét hordozó vírusokat Nicotiana clevelandii növényen, a két vírus közös gazdanövényén szaporítottuk fel, majd tisztítottuk. A tisztított virionból RNS kivonás után RT/PCR/nukleinsav sorrend meghatározást végeztünk a mutációk stabilitásának ellenőrzésére. Mindegyik mutáns stabilnak bizonyult, így a tisztított virionokkal uborka növényeket fertőztünk. Kísérleteink bizonyították, hogy a vírus hosszútávú mozgásában az 1-es huroknak van meghatározó szerepe, mivel ezt a hurkot TAV eredetűre cserélve a vírus nem volt képes szisztemikus terjedésre, amit a tünetek hiánya és Northern analízis bizonyított. A többi hurok (25) cseréje nem akadályozta a vírus hosszútávú mozgását. Az 1-es hurokban a CMV és a TAV nukleinsav sorrendje 5 aminosav pozícióban tér el egymástól. Ezeket az eltéréseket részletesen is megvizsgáltuk, a CMV RNS 3-as klónjába egyesével, illetve az egymás melletti eltéréseket együttesen is beépítve. A K76R, a G83D a E79R és a PEI 78-80 TRT mutánsok a két vírus közös gazdanövényében N. clevelandiiben szisztemikus tüneteket okoztak, míg a P78T és a P80T nem fertőzte a közös gazdanövényt. Tisztított virionokkal uborka növényeket fertőzve megállapítottuk hogy a CMV szisztemikus terjedéséért a köpenyfehérje 1-es hurkának 78-80 aminosav régiója felelős. A munkát támogatta az OTKA TS044877 és NI 61023 kutatási pályázat, valamint SK az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjában részesült.

24

Növénykórtan A HUNGARIAN DATURA INNOXIA MOSAIC VIRUS (HDMV), MINT A HENBANE MOSAIC VIRUS (HMV) TÖRZSE ÉS AZ ELSŐ HMV BÁZISSORREND ADATOK SALAMON PÁL1 és PALKOVICS LÁSZLÓ2 1 Berkesz 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A Potyviridae család Potyvirus nemzetségéhez tartozó Henbane mosaic virus-t (HMV, beléndek mozaik vírus) Magyarországon először Datura stramonium-ról azonosítottuk és kimutattuk, hogy hazai viszonyok között a vírus különböző virulenciájú törzsei fordulnak elő Atropa bella-donna, Physalis alkekengi és Solanum dulcamara növényeken (SALAMON ÉS DEZSÉRY, 1983; SALAMON, 1987; SALAMON, 1989). A természetben az Eurázsiai vad burgonyaféléken elterjedt HMV veszélyt jelent a burgonya, a dohány és a paradicsom kultúrákra. DAS-ELISA módszerrel végzett vizsgálatok alapján GÁBORJÁNYI és mtsai (1997) a HMV antiszérumával reagáló antigént mutattak ki vírusokkal fertőzött paprikáról. A 1960-1970-es években gyógynövényként kísérleti céllal termesztett Datura innoxia növényeken Dr. Beczner László vírusfertőzésre utaló súlyos mozaik és levéldeformáció tüneteket figyelt meg. Az 1967-ben gyűjtött beteg növényről származó vírust (DIV izolátum) a 70-es évek végén tanulmányozták részletesebben, amelyről megállapították, hogy a potyvirus csoportba tartozik, de nem azonosítható a PVY-al és a TEV-vel, valamint a Datura növényekről izolált, a szakirodalomból ismert más potyvírusokkal (PERALTA és mtsai., 1981). A vírust ezért HDMVnek nevezték el. A Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottság (ICTV) a HDMV-t mint a Potyvirus nemzetség feltételes (tentative) faját tartja nyilván (decimális kódszáma az ICTV adatbankban: 00.057.0.81.043.). A HMV hazai izolátumainak tanulmányozása folyamán a HMV izolátumai és a DIV izolátum közötti nagy patológiai hasonlóságra figyeltünk fel (azonos gazdanövénykör, sok tesztnövényen azonos, vagy hasonló szimptómák). A HMV izolátumokat ezért különböző szerológiai módszerekkel (antiszérum titrálások, SDS-kettős gél diffúziós spur teszt, DASELISA) hasonlítottuk össze a HDIV izolátumával, amelyet Dr. Beczner László bocsátott rendelkezésünkre. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a HDIV szerológiailag azonos a HMV-vel. A nagy patológiai hasonlóság és a szerológiai azonosság miatt a HDIV a HMV törzsének tekinthető. A HMV a Solanaceae család fajait fertőző potyvírusok közül azon kevés vírusok közé tartozik, amelyekről még nem közöltek genomi szekvencia adatot. A szekvencia meghatározáshoz a HMV-Phys/H izolátum RNS-ének poty 7941 (univerzális potyvirus primer) és polyT primerekkel kiemelt szakaszát klónoztuk. A klónozott genom szakasz tartalmazta az NIb gén 3’ végét, a teljes CP gént és a genomi 3’ nem kódoló régiót. Az 1646 bázisból felépülő klón szekvencia adatait AM 184113 regisztrációs számon helyeztük el génbanki adatbázisban. Az összehasonlító elemzések azt mutatták, hogy a meghatározott szekvencia minden más potyvírus szekvenciától nagy mértékben különbözik. Ismereteink szerint a szakirodalomban ez az első bázissorrend adat a HMV genomjáról.

25

Növénykórtan BOLGÁR ÉS MAGYAR KUKORICA CSÍKOS MOZAIK VÍRUS IZOLÁTUMOK MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA TÓBIÁS ISTVÁN1, NONKA BAKARDJIEVA2 és PALKOVICS LÁSZLÓ3 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Növényvédelmi Kutató Intézet, Kosztinbrod, Bulgária 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A kukorica csíkos mozaik vírus (Maize dwarf mosaic virus, MDMV) a világon mindenütt, ahol kukoricatermesztés folyik, előforduló és súlyos károkat okozó vírus. Hazánkban, a 60-as évek elején, míg Bulgáriában a 70-es évek elején figyeltek fel jelenlétére. A hazánkban különböző genotípusú csemegekukoricáról származó MDMV izolátumokat hasonlítottunk össze Bulgária különböző részeiből (Burgasz, Knezsa, Nova Zagora, Pleven) begyűjtött MDMV izolátumokkal. Néhány tesztnövényen történt összehasonlítás után 3 bolgár izolátumot választottunk ki további molekuláris összehasonlító vizsgálatra. A potyvírusok rendszertani meghatározása szempontjából a köpenyfehérjének meghatározó szerepe van, ezért az MDMV izolátumok köpenyfehérje génjét RT-PCR módszerrel kiemeltük, klónoztuk és meghatároztuk a bázissorrendjét. A korábban jellemzett magyar és bolgár MDMV izolátumok köpenyfehérje génjét összehasonlítottuk egymással és az SCMV potyvírus alcsoportba tartozó vírusokkal és filogenetikai törzsfát készítettünk. A különböző eredetű MDMV izolátumok a törzsi különbségekre jellemző 96,9 és 99,6 %os homológiát mutatnak, és lényegesen eltérnek az SCMV potyvírus alcsoportba tartozó rokon Sugarcane mosaic virus, Sorghum mosaic virus, Johnsongrass mosaic virus - vírusoktól.

26

Növénykórtan EGY KÜLÖNÖS, BULGÁRIÁBÓL SZÁRMAZÓ REKOMBINÁNS SZILVA HIMLŐ VÍRUS (PLUM POX VIRUS) IZOLÁTUM JELLEMZÉSE SZATHMÁRY ERZSÉBET1, TÓBIÁS ISTVÁN2 és PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest A szilva himlő vírus (Plum pox virus, PPV) Európában a csonthéjas gyümölcsfajokat fertőző legjelentősebb víruskórokozó. A világon hat csoportja ismert (PPV-M, PPV-D, PPV-Rec, PPV-EA, PPV-C, PPV-W). A rekombináns izolátumok csoportjába (PPV-Rec) olyan természetes rekombináns PPV izolátumok tartoznak, melyek a PPV-D és PPV-M csoportok közötti homológ rekombináció termékei. Ez idáig két rekombinációs pontot azonosítottak, melyek közül az egyik a genom 3’ végén, az NIb gén C-terminális (Cter) részén, a másik a genom 5’ végén, a P3 gén Nterminális (Nter) részén helyezkedik el. A rekombináns izolátumok genomjának 3’ vége (NIb gén C-terminális része, a CP gén és a 3’NCR) M-, a (Cter)P3–6K1–CI–6K2–(Nter)NIb régiója Dtípusú, az 5’ vége (5’UTR, P1 gén, HC-Pro gén és a P3 gén N-terminális része) pedig az Mtípussal mutat nagyobb homológiát. Vizsgálataink során a molekuláris virológia széleskörűen alkalmazott módszereit használtuk (össznukleinsav kivonás, reverz transzkripció, PCR, restrikciós enzim analízis). Korábbi munkánk során meghatároztuk hat Bulgáriából (Trojáni régió), különböző szilvafajtákról származó PPV izolátum csoportbeli hovatartozását. A genom (Cter)NIb–CP– 3’NCR régióját vizsgálva az izolátumok közül egy, a Troy2, a PPV-D csoportba tartozott, míg négy (Troy1, Troy4, Troy5, Troy6) rekombinánsnak bizonyult. A rekombináns jelleg megerősítése céljából ezeket további vizsgálatoknak vetettük alá. A genom 5’ végén elhelyezkedő rekombinációs pont azonosításához a Troy6 izolátum (Cter)HC-Pro–(Nter)P3 genomi régióját vizsgáltuk. Vírusfertőzött Nicotiana benthamiana tesztnövényekből kivont össznukleinsavból reverz transzkripcióval cDNS-t készítettünk, és PCRrel a P3-RC antiszenz, és a HC-RC szenz primerek segítségével felszaporítottuk ezt a szakaszt. A PCR terméket tisztítottuk és meghatároztuk nukleotid sorrendjét, majd összehasonlítottuk más PPV izolátumokéval, és elkészítettük a filogenetikai törzsfát. A Troy6 izolátum ezen régió vizsgálata alapján is a rekombináns izolátumok közé tartozik. Az egyes izolátumok tipizálásához segítséget nyújthat a jellemző restrikciós enzim hasítási mintázat. Így például a vírusgenom (Cter)P3–6K1–(Nter)CI régiója, ahol a PPV-D és PPV-Rec izolátumok 1 EcoRI, és 1 vagy 2 DdeI hasító helyet tartalmaznak. Ezek a restrikciós enzimek ebben a régióban az M-típusú szekvenciákat nem hasítják. A vizsgált régiót a PP3 és PCI primerek felhasználásával PCR során felszaporítottuk. A PCR terméket tisztítás után EcoRI és DdeI restrikciós endonukleázokkal hasítottuk. A négy rekombináns bulgáriai izolátum közül egy (Troy6) atipikus restrikciós mintázatot mutatott, az EcoRI hasította, míg a DdeI nem. A felhasznált restrikciós enzimtől függően a Troy6 izolátum egyik esetben D-, míg a másik esetben M-típusú izolátumként viselkedett. Ezért a (Cter)P3–6K1–(Nter)CI régió nukleotid sorrendjét meghatároztuk. A szekvencia-analízis során kiderült, hogy a hasítási hely hiányát a felismerő helyben bekövetkezett pontmutáció okozta. Így bár a standardizált tipizáló módszerek megbízhatóan alkalmasak a PPV izolátumok csoportbeli hovatartozásának megállapítására, de újabb vizsgálati eredmények, mint jelen esetben a Troy6 izolátumé, a módszer revíziójának szükségességét jelenthetik. A munkát támogatta az OTKA T 043388 kutatási pályázat.

27

Növénykórtan EGY HOG1-TÍPUSÚ MAP KINÁZ GÉN, AZ FPMK3 NULL-MUTÁCIÓJA HIPEROZMOTIKUS STRESSZ HATÁSÁRA PROGRAMOZOTT SEJTHALÁLT (PCD) OKOZ FUSARIUM PROLIFERATUMBAN ÁDÁM ATTILA L.1, KOHUT GÁBOR1 és HORNOK LÁSZLÓ1,2 1 SZIE, Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar, SZIE-MTA Mikológiai Csoport, Gödöllő 2 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő A Fusarium proliferatum (Gibberella intermedia) YSAPK (yeast and fungal stress activated protein kinase) MAPK alcsoportba tartozó Fpmk3 génjét MAPK alcsoport-specifikus „nested” és SON (single oligonucleotide nested) PCR módszerek segítségével klónoztuk. A gén kifejeződését különböző fejlődési stádiumokban RT- és valós idejű PCR alkalmazásával vizsgáltuk. Minthogy az Fpmk3 a konídiumban, a csírázás során, valamint a vegetatatív növekedés alatt konstitutívan nyilvánult meg, lehetővé vált a ∆Fpmk3 null- mutáns fenotípusának széleskörű vizsgálata. Megállapítottuk, hogy az Fpmk3 MAPK gén mind a konídiumban, mind a micéliumban alapvető szerepet tölt be számos letális abiotikus stresszfaktor szignálátvitelében. A ∆Fpmk3 MAPK mutáns érzékenyebb volt a hő- (43-45 C°), az ozmotikus(1,2 M szorbit), a só- (4% NaCl), a monokromatikus UV-B- (312 nm), az UV-C- (220-280 nm) és a hidrogén-peroxid-stresszel szemben, mint a vad típus. Mind a szorbit-, mind a só-stressz súlyos növekedésgátlást okozott, de a vad típusban az Fpmk3-függő adaptáció gyorsabban és gyakorlatilag sejthalál nélkül (0-5% Evans kék pozitív sejt) zajlott le. Másrészt ez a MAPK nullmutáns jelentős mértékű toleranciát mutatott dikarboximidekkel és a fenilpirrolokkal szemben. A mutánsban az Fpmk3-független adaptáció viszont sejthalállal és torz morfológiai tünetekkel (gömb-alakú, duzzadt, gyöngysorszerű sejtek) járt együtt. A sejthalál mechanizmusával kapcsolatban a mutánsban két, a stressz hatására aktiválódó biokémiai PCD-markert is azonosítottunk: ROS-képződést (fluoreszcein-diacetát fluoreszcencia) és mitokondrium permeabilitás-változást (JC-1 festés fluoreszcencia mikroszkópos és spektroszkópos értékelése). A ROS képződés az ozmotikus stresszt követő fél órán belül észlelhető volt, mielőtt a PCD és a morfológiai tünetek jelentkeztek volna. Az intracelluláris ROS képződésért feltehetően a mitokondriumban zajló aerob légzés lehet a felelős. Az Fpmk3 MAPK gén – hasonlóan az élesztők HOG-1 MAPK útvonalához – központi szerepet játszik számos abiotikus stresszfaktorhoz való alkalmazkodásban. Ez az alkalmazkodás – más faktorok mellett – részben az apoptózis-szerű PCD gátlásában nyilvánult meg. A kutatást az OTKA (T43221, T46529) támogatta.

28

Növénykórtan BÚZA APOPLASZT – A PROTEOMIKA SZEMSZÖGÉBŐL PÓS VERONIKA1, HALÁSZ KRISZTIÁN1, RAB ENIKŐ1, KABAI MÓNIKA1, MANNINGER SÁNDORNÉ2, HUNYADI-GULYÁS ÉVA3, SZAJLI EMÍLIA3, KOVÁCS GÉZA4, CSŐSZ LÁSZLÓNÉ5, MEDZIHRADSZKY KATALIN3, JUHÁSZ TÜNDE6 és LUKÁCS NOÉMI1 1 Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Budapest, 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 3 MTA SZBK Tömegspektrometriai Laboratórium, Szeged 4 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Gabona Génbank, Martonvásár 5 Gabonatermesztési Kutató Kht, Szeged, 6 MTA SZBK Enzimológiai Intézet, Budapest Célkitűzés Az intercelluláris térbe kiválasztott proteinek esszenciális szerepet tölthetnek be a növény kórokozók elleni védelmében. Vizsgálataink célja, hogy az egészséges növény sejtközötti állományában jelenlévő, valamint a különféle stresszhatásokra indukálódó, vélhetően a stresszválaszban is közreműködő, így stresszrezisztencia-markerként is hasznosítható fehérjéket azonosítsuk. Biotikus stresszfaktorként búza levélrozsda fertőzést alkalmazunk. Anyag és módszer A referencia apoplaszt analíziséhez búza, Triticum aestivum cv. ’Chinese Spring’ fajtát, míg a levélrozsda-rezisztenciavizsgálathoz cv. ’Thatcher’ (fogékony) és Lr1-, ill. Lr9-Tc (ellenálló) közel izogén búzavonalakat, valamint a Puccinia recondita f.sp. triticii 43722 patotípusát választottuk. A fertőzést 7 napos csíranövények 1. levelein végeztük, a mintavétel az inokulációt követő 1-7. napon történt. Az intercelluláris folyadék izolálása (ICF) vákuum-infiltrálást követő centrifugálással, míg a denaturáló 1D és 2D-PAGE-n elválasztott fehérjék azonosítása PSD spektrummal megerősített MALDI-TOF ill. LC-MS-MS CID-spektrum elemzéssel zajlott. Az intercelluláris 1,3-β-Dglükanáz kinetikai jellemzésére spektrofluorimetriás eljárást, az enzim fertőzést követő indukciójának nyomon követése céljából kolorimetriás assay-t végeztünk. A hibridóma tenyészetek előállítása BalbC egérlép-mielóma rendszerben történt, a szelektált klónok Ab termelő aktivitását ELISA és immunoblot eljárással teszteltük. Eredmények Megkezdtük a búza referencia apoplaszt szisztematikus térképezését néhány domináns protein azonosításával. Monoklonális ellenanyagokat állítottunk elő egyes intercelluláris fehérjék ellen, melyek karakterizálása folyamatban van. A levélrozsda fertőzéssel asszociáltan három ICF fehérjét azonosítottunk – egy PR 1.1 proteint (PR1.1, 17651 Da, pI: 8.7), egy kitináz-1 enzimet (MW: 27077 Da, pI: 8.7), és egy glükán-endo-1,3-β-D-glükozidázt (MW: 35413 Da, pI: 8.8). Ezek az infekciót követően hamarabb ill. nagyobb mennyiségben jelennek meg a rezisztens Lr1 búzavonal apoplasztjában, s így feltehetően összefüggésbe hozhatóak a csíranövény stádiumban megmutatkozó ellenállóképességgel. Az azonosított glükán-endo-1,3-β-D-glükozidáz rezisztenciában feltételezett szerepét tovább erősíti, hogy a rozsdafertőzést követő korábbi indukció ill. fehérje szinten bizonyított intenzívebb expresszálódás mellett az apoplaszt erőteljesebb glükanáz aktivitást mutat az ellenálló Lr1 ill. Lr9 rezisztenciagént hordozó búzavonalakban, mint a fogékony fajtánál.

29

Növénykórtan KÉT KÜLÖNBÖZŐ PROMÓTER ÖSSZEHASONLÍTÁSA A SZÜRKEPENÉSZELLENÁLLÓSÁG KIALAKÍTÁSÁBAN KÁLAI KATALIN1, MÉSZÁROS ANNAMÁRIA2, HAJDÚ BOGLÁRKA3, DÉNES FERENC3 és BALÁZS ERVIN2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár 3 Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht., Sarród A Trichoderma nemzetségbe tartozó gombák gátolják más gombafajok növekedését többek között azáltal, hogy kitináz enzimet termelnek, ami hidrolizálja a gombák sejtfalát alkotó kitint. A kitináz enzim termeléséért felelős gént növényekben kifejeztetve megnövelhetjük a növények ellenállóságát a gombás betegségekkel szemben. Korábbi kísérleteink során a Trichoderma hamatum 42 kDa-os endokitinázát kódoló gént transzformáltuk dohány növénybe. A vizsgálatok e fázisában az expresszió biztosításához a karfiol mozaik vírus 35S promóterét (CaMV 35S) alkalmaztuk a transzformációs vektorban. A transzformáns vonalakban molekuláris vizsgálatokkal igazoltuk a transzgén beépülését. A transzgénikus vonalak üvegházi körülmények között elvégzett szürkepenész-fertőzése során - a leveleket fertőzve - megfigyelhettünk megnövekedett ellenállóságot a betegséggel szemben. A szárat vizsgálva azonban kiderült, hogy a transzgén nem nyújt védelmet a kórokozó támadásával szemben. Az Actin 7 promóter különböző hatásokra, többek között sebzésre indítja meg a transzgén működését, az irodalmi adatok szerint nagyobb hatásfokkal, mint az állandó kifejeződést indukáló promóterek, ezért további kísérleteink során az Actin 7 promótert építettük be transzformációs vektorunkba és végeztük el az újabb transzformációs kísérleteinket. Az üvegházi szürkepenész-fertőzések során valóban tapasztalhattunk megnövekedett ellenállóságot, és egy transzgénikus vonal esetében teljes rezisztenciát is. A levéltesztek eredményeit a molekuláris szintű vizsgálatok, a kitináz-szint számszerű mérése is alátámasztotta. A szár esetében azonban – bár a biotesztek során megfigyelhettünk nagyobb toleranciát a kórokozóval szemben – a kitinázszint mérések nem minden esetben támasztották alá az eredményeket. Mivel ez a mérés hibája is lehet, folytatjuk a módszer finomítását. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a sebzésre aktiválódó Actin 7 promóter alkalmazása jobb eredményeket adott, mint a CaMV 35S promóter használata, ezért a továbbiakban mindenképpen ennek alkalmazása indokolt a transzformációs munkák során. Munkánkat az FVM 46011 pályázata támogatásával végeztük.

30

Növénykórtan A PARADICSOMOT FERTŐZŐ OIDIUM NEOLYCOPERSICI ÉS EGYÉB KÖZELROKON LISZTHARMATGOMBÁK GENETIKAI VÁLTOZÉKONYSÁGA ÉS GAZDANÖVÉNYKÖRE JANKOVICS TÜNDE1, YULING BAI2, RIENTS E. NIKS2, KOVÁCS M. GÁBOR3 és KISS LEVENTE1 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2 Wageningeni Egyetem, Hollandia 3 ELTETermészettudományi Kar, Budapest A paradicsomlisztharmat (kórokozó: Oidium neolycopersici Kiss) 1980-as években történt felbukkanása óta világszerte gondot jelent a paradicsomtermesztésben. Valamennyi termesztett paradicsomfajta fogékony a betegséggel szemben, kivéve a Hollandiában nemrég nemesített Grace fajtát. A rezisztens fajták termesztése megoldást jelentene a betegséggel szembeni védekezésben. Ennek érdekében széleskörűen vizsgálnak több, vad Solanum fajból származó rezisztenciagént, amelyek hatékonysága eltérőnek bizonyult az O. neolycopersici különböző izolátumaival szemben. Mindez arra utal, hogy e rezisztenciagének által biztosított betegségellenállóság rassz-specifikus. Az O. neolycopersici genetikai változékonysága, és a fajon belül esetleges rasszok előfordulása azonban alig ismert. Munkánk egyik célja ennek tisztázása volt molekuláris eszközök segítségével. A kórokozó gazdanövénykörével kapcsolatos eddigi adatok ellentmondásosak. Egyes szerzők szerint csupán néhány Solanaceae családba tartozó növényfajt képes megfertőzni, mások szerint széles gazdanövénykörrel rendelkezik. Az utóbbi években több olyan, a szakirodalomban eddig nem közölt lisztharmatfertőzést észleltünk különböző családokba tartozó növényfajokon (pl. Chelidonium majuson, Sedum alboroseumon és Passsiflora caeruleán), amelyek kórokozói morfológiailag nagyon hasonlítanak az O. neolycopersici fajhoz, ivaros alakot pedig nem képeznek. Pontosabb azonosításuk érdekében meghatároztuk e kórokozók riboszomális DNS ITS régiójának bázissorrendjét, és megállapítottuk, hogy ezek 99%-ban megegyeznek az O. neolycopersici ITS-szekvenciájával. Így felmerült annak lehetősége, hogy a paradicsomot és egyéb növényeket esetleg ugyanaz a nemrég felbukkant, széles gazdanövénykörrel rendelkező lisztharmatgomba fertőzi. Mindezeket alapján célkitűzéseink a következők voltak: (1) megvizsgálni az O. neolycopersici genetikai változékonyságát különböző kontinensekről gyűjtött minták alapján AFLP (amplified fragment length polymorphism)-módszerrel, (2) összehasonlítani az O. neolycopersici és az ITS-szekvencia adatok alapján közelrokon, más gazdanövényeken előforduló lisztharmatgombák AFLP-mintázatát, valamint (3) keresztfertőzésekkel tisztázni az újonnan fellépett kórokozók gazdanövénykörét. Összesen 20, Európából, Észak-Amerikából és Japánból származó O. neolycopersici-minta 720 AFLP-markerre alapozott elemzése alapján megállapítottuk, hogy jelentős mértékű változékonyság figyelhető meg a különböző földrajzi régiókból, sőt az egymáshoz közeli helyekről gyűjtött minták között is. Mindez utalhat különböző rasszok előfordulására az O. neolycopersici fajon belül, és megmagyarázhatja a rassz-specifikus rezisztenciaformák megjelenését a fentebb említett nemesítési munkákban. Az AFLP-módszerrel kimutatott jelentős változékonyság komoly problémát jelent a rezisztencianemesítés szempontjából. Ugyanakkor a feltárt változékonyság meglepően nagyfokú ahhoz képest, hogy eddigi ismereteink szerint a kórokozó csak ivartalanul szaporodik. Az O. neolycopersici és az egyéb, közel azonos ITS-szekvenciával rendelkező lisztharmatgombák mind a keresztfertőzési kísérletek, mind pedig AFLP-mintázatuk alapján elkülönültek egymástól. Ez arra utal, hogy esetükben közeli rokonságban álló, de különböző gazdanövényekre specializálódott lisztharmatgombafajokról, nem pedig egyetlen polifág kórokozó felbukkanásáról van szó. A kutatómunkát az NKTH Öveges József Programja, az OTKA (D048333) és a Bolyai Ösztöndíj(K.M.G.) támogatta. 31

Növénykórtan A NAPRAFORGÓT FERTŐZŐ PLASMOPARA ANGUSTITERMINALIS NOVOT. IZOLÁTUM JELLEMZÉSE MOLEKULÁRIS MÓDSZEREKKEL KOMJÁTI H. 1, SPRING O.2, ZIPPER R. 2, VIRÁNYI F. 1 és WALCZ I. 3 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar és MTA-SZIE Mezőgazdasági Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 University of Hohenheim, Institute of Botany, Stuttgart, Németország 3 Kaposvári Egyetem, Takarmánytermesztési Kutató Intézet, Iregszemcse-Bicsérd A napraforgó peronoszpórás betegségéért felelős kórokozót (Plasmopara halstedii (Farlow) Berlese & De Toni) a korai leírások az Asteraceae család számos fajáról közölték és ennek megfelelően ez a gomba a szakirodalomban komplex fajként vált ismertté (Leppik, 1962). Később Novotel’nova (1966) széleskörű gazdanövénykör vizsgálatok alapján ezt a komplex fajt több különálló fajra, illetve változatra osztotta, melyek egyikének, amely véleménye szerint csupán a szerbtövisen (Xanthium strumarium L.) fordult elő, a P. angustiterminalis Novot. nevet adta, ugyanakkor a napraforgón parazitáló változatot P. helianthi Novot.-ra keresztelte. Novotel’nova véleményének a napraforgóra vonatkozó részét tudományos körökben kétkedéssel fogadták (Sackston, 1981), mert az lényegében morfológiai bélyegeken alapult, másrészt a későbbi megfigyelések és kísérletek ellentmondó eredményekkel zárultak (Virányi, 1984). Jelen munkánk célja az volt, hogy a hagyományos módszerek mellett a modern molekuláris technikákat is felhasználva megkíséreljük feloldani a fenti ellentmondásokat. Vizsgálataink tárgya egy 2003-ban Bicsérden lokális peronoszpóra fertőzés tüneteit mutató X. strumarium növényről gyűjtött Plasmopara izolátum volt. Első lépésként elvégeztük az izolátum virulencia fenotípusba sorolását (Gulya et al. 1998), továbbá mikroszkópos vizsgálattal ellenőriztük a kórokozó szisztemikus terjedésének mértékét és az egyes gombaelemek, pl. az oospórák előfordulását. A molekuláris vizsgálatokhoz HA-335 napraforgó vonalon szaporítottunk fel az izolátumot és a friss sporangiumokból kivontuk a DNS-t, majd oomikótákra specifikus indító szekvenciákkal szaporítottuk fel az ITS1-5,8S-ITS2, valamint a variábilis D1/D2/D3 alegységet tartalmazó nagy riboszólis rDNS szakaszt és meghatároztuk ezeknek a szekvenciáját. Végül DNAstar szekvenciaelemző szoftverrel jellemeztük és adatbázisban található megfelelő Plasmopara adatokhoz hasonlítottuk a kapott adatokat. A napraforgóra történő visszafertőzések nem igazolták Novotel’nova gazdanövény specializációra alapozott fajleírását, hiszen az izolátumunk bőségesen sporulált a napraforgó differenciáló fajtasor tagjainak sziklevelein, kivéve a PM-17 és 803-1 vonalakat. Fontos megjegyezni, hogy a gomba nem nőtt fel az epikotilba, azaz a valódi lomblevelek mentesek maradtak a kórokozótól. Emellett a szekvenciák elemzése olyan mértékű genetikai távolságra világított rá a napraforgót szisztemikusan fertőző P. halstedii és a szerbtövis levelét lokálisan fertőző izolátumok között, amely az utóbbi esetében valóban indokolttá teszi a P. angustiterminalis fajnév használatát. Eredményeink azt mutatják, hogy ez a Plasmopara faj képes a termesztett napraforgót megfertőzni, annak föld alatti részén oospórát fejleszteni, ezáltal a talajban felszaporodni, és így potenciális veszélyt jelenthet a termesztett napraforgó számára.

32

Növénykórtan A ‘HIÁNYZÓ LÁNCSZEM’ A MONILINIA FRUCTIGENA (ADERH. & RUHL.) HONEY NYÁRI FEJLŐDÉSMENETÉBEN HOLB IMRE Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen Hazai almatermésű gyümölcsösökben a Monilinia fructigena (Aderh. & Ruhl.) Honey fitopatogén gomba jelentős mértékű gyümölcsrothadást idézhet elő. A fertőzés primer forrásai a mumifikálódott gyümölcsökön képződő, láncszerűen lefűződő, konídiumok. A gyümölcsmúmiákon képződő konídiumok légmozgással vagy vízzel kerülnek a fák gyümölcseire, ott csíráznak és a gyümölcs sebzésein keresztül fertőznek. Nyugat-európai vizsgálatok 2001-ben igazolták, hogy a gyümölcsmúmiákon május végéig képződnek életképes konídiumok. Azonban az első fertőzött gyümölcsökkel a lombkoronában ritkán találkozhatunk július közepe és vége előtt. Azaz a mumifikálódott gyümölcsökön képződő konídiumok nem lehetnek a fán lévő gyümölcsök kiinduló fertőzési forrásai. Bár a gomba – mumifikálódott gyümölcsökön képződő – ivaros formája Európában ismert, a kórokozó életmódjában betöltött szerepe elhanyagolható. A virágfertőzés elvi lehetősége is fennáll, azonban a mumifikálódott gyümölcsökön képződő tavaszi konídiumok még fertőzésre nem képesek az almavirágzás idején. Mindezek ismeretében feltételezhető, hogy a nyár első felében, mintegy 1,5-2 hónap időszakban, egyéb – nem a mumifikálódott gyümölcsökről ill. a fertőzött virágokról származó – fertőzőforrás biztosítja a lombkoronában lévő gyümölcsök monilíniás megbetegedését és ezzel a nyári fejlődésmenet folytonosságát. Kelet-magyarországi almaültetvényekben 2002 és 2005 között végzett vizsgálatok igazolták, hogy a május közepétől július végéig talajra hullott gyümölcsökön a gomba 3-5 héttel hamarabb fruktifikál, mint a lombkoronában fertőződött gyümölcsök. Ökológiai (bio) almaültetvényekben és a korai fajtákon már június elején is jelentős volt a talajra hullott gyümölcsökön felhalmozódott inokulum mennyisége. A talajon, az inokulum mennyisége exponenciálisan nőtt a mechanikai termésritkítást követő 3. héten, jelezve a termésritkítás szerepét a nyári monilínia járványok kialakulásában. A talajra hullott fertőzött gyümölcsök járványdinamikája szoros korrelációt mutatott (r > 0.75, P < 0.05) a lombkorona fertőzött gyümölcseinek járványdinamikájával. A szezonális járványgörbék matematikai elemzése igazolta, hogy a betegség, a járványdinamikai sebesség csúcspontját a talajra hullott gyümölcsökön érte el elsőként, majd időrendi sorrendben a lombkorona alsó, középső és felső rétege követte. Azaz az inokulum a talajról fokozatosan jutott el a lomborona alsó majd felsőbb rétegeibe. Az előbbi vizsgálati eredmények arra engednek következtetni, hogy a fertőződött, lehullott gyümölcsök inokulumforrásként szolgálnak a nyári járványok kialakulásában és egyúttal ‘hiányzó láncszemet’ képeznek a mumifikálódott gyümölcsök tavaszi konídium-forrása és a lombkoronában elsőként fertőződött gyümölcsök között. További kísérletek eredményei igazolták, hogy a természetes gyümölcshullás és a mechanikai termésritkítás következtében felhalmozódó inokulum folyamatos eltávolítása, lassította a járvány időbeni lefolyását, és egyúttal szignifikánsan csökkentette a lombkoronában megbetegedett gyümölcsök számát. A vizsgálatsor azt is bizonyította, hogy a lehullott gyümölcsök folyamatos eltávolítása hatékony környezetkímélő védekezési stratégia a monilíliás gyümölcsrothadás elleni növényvédelemben. Jelen munka az OTKA F043503 és a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.

33

Növénykórtan MONILINIA LAXA (ADERHOLD et RUHLAND) HONEY / MONILIA LAXA (EHRENBERGH) SACCARDO et VOGLINO ELLENI BIOLÓGIAI VEDEKEZÉSI LEHETŐSÉG GLIOCLADIUM ROSEUMMAL SZŐDI SZILVIA, MAJOR GERGELY és TURÓCZI GYÖRGY Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A meggy moníliás betegsége a Kárpát medencében őshonosnak tekinthető, a védekezési technológiája kidolgozott, mégis az elmúlt évtizedben egyre jelentősebb, járványszerű fellépését tapasztalták. A virágzáskori időjárás nagymértékben befolyásolja a megbetegedés lehetőségét. Ha alacsony a hőmérséklet és magas a páratartalom a virágzás időtartalmát megnyújtja, s így a többszöri fungicides védekezést nélkülözhetetlenné teszi. Az utóbbi években a fungicid rezisztencia kialakulásának veszélyén túl számos kritika éri a kemikáliák alkalmazását, és előtérbe kerültek az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek. A meggy moníliás betegsége ellen nincs forgalomban engedélyezett biológiai készítmény. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a Botrytis cinerea gombával szemben sikeresen alkalmazott Gliocladium roseum mikoparazita általunk izolált törzse alkalmazható-e a meggy moníliás betegségével szemben. A vizsgálatok mesterséges virágfertőzésből és gyümölcsfertőzésből álltak. A virágfertőzés során a teljes virágzás előtti virágokat a kocsányuknál fogva 1%-os vizes agar táptalajra helyeztük. Ezt követően megvártuk, hogy a bibe tetején megjelenjen a szekrétumcsepp, mivel ekkor lett a bibe termékenyülésre kész / befogadóképes. A fertőzést úgy végeztük el, hogy amikor a bibén megjelent a szekrétumcsepp, ráhelyeztünk Pasteur-pipettával egy csepp konídium szuszpenziót. A vizsgálatokat 7 meggyfajtán 5 féle kombinációban végeztük. A gyümölcsfertőzési vizsgálatokat közel azonos nagyságú Golden fajtájú alma gyümölcs fertőzésével végeztük. A fertőzés során 6 mm átmérőjű korongvágóval a gyümölcshúst kivágtuk. Paradicsomos táptalajon fejlődő 6 napos 6 mm átmérőjű Monilia és Gliocladium micéliumkorongot vágtunk ki és a már kivágott gyümölcshús helyére tettük. Ezt követően lefedtük parafilm réteggel. A vizsgálatokat a virágfertőzésnél alkalmazott kombinációkban állítottuk be. Megállapítottuk, hogy az általunk alkalmazott módszerrel nem tudunk védő hatást kimutatni a Monilia laxa okozta bibefertőzéssel szemben. A gyümölcsfertőzés során arra kerestük a választ, hogy van-e szerepe a Gliocladium roseumnak a gyümölcsmúmiák kialakításának csökkentésében, s így a tárolási betegségek kialakulásának megakadályozásában. A kísérleti eredményeink egyértelműen mutatják az antagonista védő hatást, amely során az egyes kezelések szignifikáns különbséget mutattak.

34

Növénykórtan MONILINIA FRUCTIGENA MEGJELENÉSE ALMAHAJTÁSOKON PETRÓCZY MARIETTA1, SALLAI PÁL2 HEVESI MÁRIA1 és PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht., Újfehértó Az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. ültetvényében 2006. áprilisának elején szokatlan tünetekre lettek figyelmesek az „Ashton bitter” boralma hajtásain. A hajtások végén az épp kötődött termések kocsánya elbarnult, majd elhalt. Az apró terméseken, a kocsányokon, a hajtásokon és a leveleken sűrű sárgás fruktifikáció jelent meg, mely a Monilinia fructigena kórokozóra emlékeztetett. A fertőzött hajtásokat a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén vizsgáltuk tovább. A kórokozó azonosítása során a morfológiai vizsgálatok után a kórokozót Leonian-maláta agar (LMA) táptalajra oltottuk, majd termosztátban inkubáltuk. A patogenitás ellenőrzését felületileg fertőtlenített almaterméseken végeztük. A gyümölcsök egy részén lándzsatűvel sebzést ejtettünk, majd a kórokozó tiszta tenyészetéből származó táptalajkorongot helyeztünk a sebzésbe, illetve az ép bőrszövetre. A terméseket ezt követően szobahőmérsékleten, nedves kamrában tartottuk. A kórokozót nukleinsav alapú PCR módszerrel is azonosítottuk. Három fajspecifikus primerpárral teszteltük az izolátumot: Monilinia fructicola, Monilinia fructigena, Monilinia laxa primerpárokkal. A primerpárok a 18s és a 28s rRNS közötti ITS régióra készültek, kb. 350 bázispár hosszúságú fragmentumot emeltek ki. Pozitív kontrollként ismert Monilinia laxa és Monilinia fructigena izolátumot is bevontunk a molekuláris azonosításba. A sárgás exogén sztómákról monilia típusú konídiumláncok fűződtek le. A konídiumok mérete és alakja nagy diverzitást mutatott. Egy részük szabályosan gömbölyű volt (inkább a Monilia laxa kórokozóra jellemző), másik részük pedig ovális, megnyúlt (Monilinia frucigena konídiumokra jellemző). A tenyészbélyegek alapján sem tudtuk egyértelműen meghatározni, hogy melyik Monilinia faj okozta a tüneteket. A tenyészet fonáki oldala sárgás színű volt, mint a Monilinia fructigena esetében, de benne nagy kiterjedésű fekete micéliumtömörülések helyezkedtek el a tenyészet széle felé koncentrikusan. A telep színén csak gyér légmicéliumképződést figyeltünk meg, és a tenyészet itt inkább szürkés-barnás színű volt, mint a Monilinia laxa kórokozónál. A tenyészetben kis csomókban konídiumképzést figyeltünk meg. A tenyészbélyegek még abban is eltérést mutatnak, hogy míg a Monilinia fructigena tenyészetének a széle LMA táptalajon jellegzetesen erősen karéjos, addig az újfehértói izolátum telepének széle csaknem ép. A kórokozó ép bőrszöveten át nem fertőzte az almaterméseket, csak sebzésen keresztül. Már másnap rothadásos tünetek jelentkeztek a sebzés körül, 4-5 nap után pedig okkersárgás exogén sztrómák jelentek meg elszórtan a gyümölcsök felszínén. Az exogén sztómák elrendeződése tehát nem mutatta a Monilinia fructigena kórokozóra jellemző koncentrikusságot. Mivel a klasszikus módszerek nem bizonyultak elegendőnek a kórokozó azonosításához, a megerősítést a molekuláris vizsgálattól vártuk. A három primerpár közül a Monilinia fructigena-é ismerte fel az izolátumot, de PCR termék mennyisége sokkal kevesebb volt, mint a pozitív kontrollként alkalmazott ismert Monilinia fructigena izolátum esetében. Mind a klasszikus, mind a molekuláris jellemzés alapján ez az izolátum sok szempontból eltért az eddig karakterizált izolátumoktól, így további részletes vizsgálata szükséges.

35

Növénykórtan ESCA TÜNETES TŐKÉK EGYEDI FUNGICIDES KEZELÉSE TÖRZS-INJEKTÁLÁSSAL DULA BENCÉNÉ1, PECZE ROZÁLIA2, HORVÁTH ANDRÁS2, NÉMETH KÁZMÉR2, VUKOVICH LÁSZLÓ3, MAKÓ SZABOLCS3 és RÁBAI ANDREA4 1 Heves Megyei MgSzH, Eger 2 Syngenta Kft, Budapest 3 VitiCOOP Kft, Balatonboglár 4 Veszprém Megyei MgSzH, Csopak Magyarországon 2001 óta tapasztaljuk az esca szindróma intenzív terjedését idős és fiatal ültetvényekben. Az évről évre gyarapodó tőkepusztulás egy-egy borvidéken aggasztó méreteket ölt. A szőlőtermelő gazdák részéről egyre sürgetőbb igény van hatásos kezelési módok kifejlesztése iránt. A Syngenta Kft. kezdeményezésére 2005-ben indítottuk a kísérletet az esca tünetes tőkék egyedi fungicides kezelésére törzsinjektálással. A kísérletet az ország két legfertőzöttebb borvidékén a Mátra hegység lábánál, Nagyrédén egy 1988–ban telepített Cabernet sauvignon és a Balaton D-i partján BalatonboglárSzőlőskislakon 1989 -es telepítésű Sauvignon blanc ültetvényben állítottuk be. A tünetes tőkék előfordulási gyakorisága 2003 és 2004-ben Sauvignon balnc-ban 18,2 és 22,26%, míg a másik területen Cabernet sauvignon-ban 4,25 és 15,6% volt. Nagyrédén egységesen a 2004 évi felvételezés során enyhe, kezdeti esca levéltüneteket mutató tőkét jelöltünk ki, míg B. bogláron 50-50%-ban voltak tünetes és tünetmentes növények a kísérlet céljára kiválasztottak között. Egyegy kezelési variációban Nagyrédén 20, B. bogláron 8-20 tőkét kezeltünk. A kísérletben alkalmazott hatóanyagokat és kombinációkat Bernd Loskill által Geisenheim–ben végzett előzetes laboratóriumi tesztvizsgálat eredményei alapján választottunk ki. A vizsgálatok során a propiconazol (120ml/1000ml), difenoconazol + thiabendazol (120ml + 60ml/1000ml), propiconazol + thiabendazol (120ml + 60ml/1000ml) - hatékonyságát vizes kontrollhoz és kezeletlen kontrollhoz viszonyítottuk. A nedvkeringés megindulása előtt márciusban történtek a kezelések mindkét kísérleti helyen. Chemcolour Industries Ltd. által gyártott Stemject típusú injektorral 40 ml vizes fungicid oldatot injektáltunk 30-40 bar nyomással egy-egy tőke törzsébe egy előzetesen elkészített furaton keresztül. Injektálás után a lyukakat szilikon dugóval zártuk le. Nagyrédén két alkalommal (2005. 07.21; 09.27. és 2006.07.26, 09.28 B. bogláron egyszer (2005.09.29, 2006.09.15) értékeltük a tünetes tőkék számát és a levéltünetek súlyosságát. A kiindulási fertőzöttségi állapot eltérésével magyarázható, hogy a kezelések hatékonysága eltérően alakult a két kísérleti területen. Nagyrédén mérsékeltebb a kezelések hatékonysága, miután ott kizárólag tünetes beteg tőkéket injektáltunk. B.boglári területen valamennyi kezelésben voltak un. tünetmentes, egészséges növények is, ezért látványosabb a kezelések pozitív hatása. A kezeletlen növényekhez viszonyítva mindkét kísérletben a fungicides kezelések hatására határozottan csökkent a tünetes tőkék száma és ezzel együtt mérsékeltebb állapotromlást lehetett rögzíteni. A legjobb eredményt a difenoconazol + thiabendazol (120ml + 60ml/1000ml) kezelés adta. Az első évi eredmények biztatóak, mivel fungicides kezelésekben a tünetmegjelenésre rendkívül hajlamosító körülmények között sem romlott olyan mértékben a beteg tőkék állapota, mint a kezeletlenben és a vizes kontrollban, de a betegség természetét ismerve messzemenő következtések megállapítására még korai lenne ezért a kísérlet folytatását tervezzük.

36

Növénykórtan A FITOFTÓRÁS ÉGERPUSZTULÁS ERDÉSZETI JELENTŐSÉGE NÉGY ÉV VIZSGÁLATAI ALAPJÁN KOLTAY ANDRÁS1, BAKONYI JÓZSEF2 és NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD2 1 Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest 2002–2005 között az ERTI Erdővédelmi osztálya kutatási programot indított a magyarországi égerpusztulással kapcsolatosan, melynek célja a fitoftórás megbetegedések országos elterjedésének felmérése, a károsodott területek nagyságának megállapítása, és a fellépő fertőzések mértékének meghatározása. 2002–2003-ban országosan összesen 228 éger erdőt jártunk be. Ennek során 0,25 hektáros területen határoztuk meg a beteg, illetve a kátrányfoltokkal bíró fák arányát az állományon belül. E mellett 2002-ben, a hosszabbtávú vizsgálatok céljára 22 éger parcellát jelöltünk ki, vizsgálva a betegség lefolyását, jellegzetességeit. A kátrányfoltokat mutató fák törzséből vett mintákban sikerült kimutatni az égerfitoftórát. Ennek alapján a kátrányfoltokat mutató egyedek arányából következtettünk a fitoftóra jelenlétére. Az új foltok rendszerint ősszel vagy tavasszal általában a gyökfőben illetve a törzs alsó felén jelentkeztek, és alattuk minden esetben elhalt a szállítószövet. A fitoftórás foltok megjelenése a törzsön és a gyökfőben nem járt együtt azonnali korona elváltozással. Az eddigi kutatások eredményei szerint a jellegzetes fitoftórás fertőzési tünetek az ország egész területén megtalálhatók mind a patak menti, mind a lápi égeresekben. Fiatal és idős állományban egyaránt jelen van. A fertőzés mértéke és a fertőzéssel érintett állományok eloszlása nagyon heterogén. A vizsgált 228 erdőrészlet adatai alapján megállapítottuk, hogy a hazai éger állományok 75%-ában jelen vannak a jellegzetes fitoftórás tünetek. A fertőzött állományok 50,9%ában a fertőzés mértéke minimális szintű, 1% alatti. A területek 25,7%-án a fertőzött fák aránya 1– 10% közötti értéket mutatott, míg az ennél erősebben fertőzött állományok aránya 23,4%. A legerősebb fertőzést Hévízen regisztráltuk, ahol a vizsgált erdőrészlet egyedeinek 78%-án jelentkeztek kátrányfoltos tünetek. A 2002–2005 közötti időszakban a 22 mintaterület 1200 mintafája közül 371 (30,9%) volt fertőzött. Ugyanezen idő alatt 75 fa, (6,2%) halt el fitoftórás fertőzés következtében. A 75 elpusztult fa 9,3%-a gyorsan elhalt (két éven belül), 18,6% 3 év alatt, 72,1% 4 vagy annál hosszabb idő alatt pusztult el. Ez arra mutat, hogy a fitoftórás elhalások többsége a fertőzést követően csak hosszabb idő után következik be. A beteg fák 5,3%-a változatlan állapotban maradt a vizsgált négy év során, míg a beteg egyedek 2,1%-a tünetmentessé vált, azaz lokalizálta fertőzést. A mellé- és alászorult egyedeken nagyobb gyakorisággal fordul elő a fertőzés, ugyanakkor az állományok kora és a fertőzés előfordulási gyakorisága között nem találtunk szignifikáns összefüggést. A kutatási eredmények jelzik, hogy az égerek fitoftórás betegsége országosan jelen van a hazai állományokban. Ugyanakkor a beteg fák aránya, a fertőzés intenzitása, a betegség terjedése, és a mortalitási értékek alapján megállapítható, hogy az állományok létét egyelőre nem veszélyezteti a betegség megjelenése. Úgy tűnik, hogy a járvány a vizsgálatok kezdetén 2002-ben, de még valószínűbb, hogy a korábbi években érte el a csúcspontját, és azóta az új fertőzések és a beteg fák aránya lassan csökken. Az erdőgazdálkodás számára a kórokozó egyelőre nem okoz jelentősebb gazdasági károkat. Mindezek mellett azt is megállapítottuk, hogy a gyors, gutaütésszerű elhalások aránya viszonylag alacsony, az esetek többségében a pusztulási folyamat tovább tart, mint négy év. Megfigyeléseink szerint a fák esetenként képesek a betegséget természetes védekező mechanizmusaik révén legyőzni. A fenti kutatások az OTKA (T 038309 és T046228) támogatásával valósultak meg.

37

Növénykórtan KALÁSZFUZÁRIUM FELVÉTELEZÉSEK GABONAFAJTÁKBAN, 2004-2006 KÖZÖTT SZABÓNÉ STUBNYA VERONIKA1, VIDA GYULA2, VEISZ OTTÓ2 és HORNOK LÁSZLÓ1 1 SZIE, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, SZIE-MTA Mikológiai Kutatócsoport, Gödöllő 2 MTA Mezőgazdasági Kutató Intézet, Martonvásár Az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézet fajtakísérleti parcelláiban 21 kalászos gabonafajtában vettünk mintát és fajspecifikus PCR segítségével vizsgáltuk a természetes Fusarium-fertőzöttség előfordulását virágzáskor, tejes érésben és teljes érésben. A vizsgálatok a Közép-Európában leggyakoribb négy Fusarium-faj (F. avenaceum, F. culmorum, F. graminearum és F. poae) előfordulására terjedtek ki. A hároméves (2004 – 2006) felvételezés több új felismerést hozott. Virágzáskor csak 2004-ben találtunk nyomokban előforduló fertőzést, az MV Komes és az MV Kitaro fajtákban, s minkét esetben a veszélyes mikotoxinokat nem termelő F. avenaceum bukkant elő. Tejes érésben a minták 19.7%-ában észleltük valamelyik kórokozó jelenlétét. A F. avenaceum hét, a F. graminearum hat, a F. poae pedig hét mintában fordult elő. Tejes érésű mintákban leggyakrabban 2006-ban tapasztaltunk fertőzöttséget (a minták egyharmadában), míg 2005-ben csupán egyetlen fajtában, az MV Toborzóban észleltük a F. graminearum jelenlétét. A teljes érésben szedett mintákban sokkal gyakrabban találtuk meg a kalászfuzárium egyik vagy másik kórokozóját: 2004-ben a minták 50, 2005-ben 25, 2006-ban pedig 65%-ában állapítottunk meg Fusariumfertőzöttséget. Az évjáratokat tekintve 2005. volt a legkevésbé „fuzáriumos” év, a legtöbb fertőzött minta pedig 2006-ban fordult elő. Általánosságban, leggyakrabban a F. avenaceum jelenlétét lehetett kimutatni (összesen 24 mintában), ezt követte a F. graminearum (22) gyakorisága, majd a F. poae (11 eset) következett a sorban; F. culmorumot egyetlen esetben sem tudtunk kimutatni. A Fusarium-ellenállóságot tekintve igen jó minőségűeknek ítéljük a vizsgált fajtákat. Kiemelkedőnek tartjuk az OberkulmerRotkorn tönkölybúza-fajta és az Amilo rozsfajta ellenállóságát, mert ezekben három éven át semmi jelét nem tapasztaltuk a kalászfuzárium előfordulásának. A Kitaro tritikálé fajtán ugyanakkor mind 2004-ben, mint 2006-ban találtunk fertőzöttséget. A munkát az FVFM/43084. sz. program támogatta.

38

Növénykórtan HATÉKONYABB PERMETEZÉSTECHNOLÓGIA ÉS HATÉKONYABB NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK A KALÁSZFUZÁRIUM ELLENI VÉDEKEZÉSBEN KÁSZONYI GÁBOR, LECHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS, TÓTH BEÁTA és MESTERHÁZY ÁKOS Gabonatermesztési Kutató Kht., Szeged A 2006-os kalászfuzárium járvány nagyon komoly fertőződést okozott az ország számos vidékén, elsősorban ott, ahol nem védekeztek időben vagy a megfelelő szerrel. Szegeden és Kiszomboron is voltak kísérleti táblák, ill. parcellák, ahol a kalászállomány 50-80 százaléka fertőzött volt. Kombájntiszta mintákból, akárcsak 2005-ben 10 ppm-et meghaladó természetes DON szennyezést is mértünk. Ebben Szeged környéki, dunamelléki és közép-alföldi minták egyaránt szerepeltek. A védett táblákon, bár kivétel volt, a helyzet lényegesen jobb volt, a kiszombori 400 ha vetőmagtáblák védelme olyan jól sikerült, hogy alig néhány fertőzött kalász volt négyzetméterenként. Ez, és a 2006 július 1-én hatályba lépett új toxinhatárértékek megerősítették, hogy a témát nem lehet levenni a napirendről. A DON 1.25 ppm koncentrációja első pillanatban nem tűnik nagyon szigorúnak. Azonban figyelembe véve a laborok között 15-20 %-os eltérést, valamint a mintavételi problémákból adódó legalább 20 %, de inkább nagyobb bizonytalanságot, az a gyártó, aki a késztermékben garantáltan a határérték alatt akar maradni, 0.6-0.7 ppm-nél nagyobb toxintartalmú terményt már nem fog vásárolni. H pedig tárolni is akarja, még lejjebb is mehet. Egy piaci hiányhelyzet ezt felülírhatja, de a fogyasztóvédelmi korlátok és az állattenyésztő üzemek termelési érdekei tartósan nem írhatják felül a toxikológiai határértékek betartását, ezt ugyanis a hatóságok ellenőrizni kötelesek. Már 2005-ben végeztünk kísérleteket az ütközőlapos szórófejjel, amely oldalról permetezi a kalászokat és a szórófejek alternálva előre és hátra permeteznek. Ezzel 40 % körüli kalászfedettséget lehet biztosítani, ami többszöröse annak, amit a hagyományos kétréses vagy kúpos fúvókákkal biztosítani lehet. 2006-ban összehasonlítottuk a kétféle technológia hatását. A kísérlete három fajtán, a mérsékelten ellenálló Petúron, a közepesen fogékony Kaposon és a fogékony Miskán állítottuk be. A természetes fertőződés a Petúron 2-3, a Kaposon 8-10, a Miskán 25-30 db/m2 volt. Egy hétre rá a számok több, mint megduplázódtak, de a táblák gyors érése miatt már csak egyes zöldebb foltokon lehetett ezt értékelni. Az adatokat az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat. Kalászfuzárium elleni védekezés búzában. Fertőzött kalászok száma/m2 természetes fertőzéskor három fajta átlagában, Kiszombor, 2006. db/m2 Hatékonyság Fungicid l/ha Hagyományos Ütközőlapos Hagyományos Ütközőlapos Kontroll 12.23 12.23 0 0 Eminent 1.0 10.47 10.23 14.42 16.33 Amistar Xtra 1.0 9.37 7.97 23.41 34.86 Juwel 1.0 6.00 4.57 50.94 62.66 Prospekt 1.5 5.37 4.57 56.12 62.66 Tango Star 1.0 7.83 4.17 35.95 65.93 Falcon 0.8 5.77 3.53 52.85 71.11 Nativo 1.0 5.83 2.40 52.30 80.38 Prosaro 1.0 2.57 1.03 79.01 91.55

Az ütközőlapos technológia elsősorban a hatékonyabb fungicideknél okozott jelentős addicionális hatást, kivétel a Tango Star. A fungicidek között lényeges különbségek vannak. Az adatok megerősítik a 2005-ös kísérlet adatait. Köszönetnyilvánítás: A jelen munka a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) GAK OMFB 003103/2006 pályázat támogatásával készült. 39

Növénykórtan A TALAJKÍMÉLŐ MŰVELÉS ÉS A MŰTRÁGYADÓZIS HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA BELSŐ FUZÁRIUM-FERTŐZÖTTSÉGÉRE 1 STINGLI ATTILA, 2JAKAB LÁSZLÓNÉ, 3BOKOR ÁRPÁD és 4BÍRÓ TÍMEA 1,4 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 2 Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest 3 Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár A több évre tervezett kutatásunk egyik fő célja a talajvédő művelési rendszerek növényvédelmi hatásának vizsgálata őszi búzában. A kísérleti területet a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságában jelöltük ki, amely az Észak-Alföldi hordalékkúpsíkság és a Cserhátalja határán, Hatvan és Aszód térségében helyezkedik el. Talaj- és növényvédelmi megfigyeléseink 2002 óta folyamatosak. A művelési kezelések: 1. hagyományos művelés szántással (kontroll), 2. művelés nélküli direktvetés, 3. sekélyművelés kultivátorral, 4. mulcshagyó művelés kultivátorral, 5. sekélyművelés tárcsával, 6. talajállapot javító művelés lazítással. A parcellákat keresztirányban négy különböző műtrágyadózisban részesítettük két ismétlésben, ami 3x, 2x, 1x és 0x 34 kg/ha nitrogén hatóanyagot jelentett. Betakarítás előtt az eltérő művelésben és műtrágyadózisban részesített parcellákról 20-20 db kalászt letörtünk és kicsépeltünk. A kicsépelt búzaszemekből parcellánként 100-100 db magot vizsgáltunk az OMMI Növénykórtani Laboratóriumában a Nemzetközi Vetőmagszövetség által kidolgozott szűrőpapír-fagyasztásos módszerrel. A magokat a vizsgálat előtt 2 %-os NaHCl oldattal fertőtlenítettük, majd 3 rétegű, megnedvesített szűrőpapírra Petri-csészékbe helyeztük, desztillált vizes alapos öblítést követően. Ezután 3 nap 20°C-os sötét, 5 óra -20°C-os sötét, és 7 nap 20°C-os váltott megvilágítású inkubáció következett. Fertőzöttnek azokat a magokat tekintettük, amelyeken a micéliumba ágyazott konídium-telepek megjelentek. A belső fuzáriumfertőzöttséget többváltozós varianciaanalízissel vizsgáltuk, melynek során a művelési mód és az alkalmazott nitrogén dózis, valamint ezek kölcsönhatását kívántuk kimutatni. Az elemzést a SAS 9.1 (2004) program STAT moduljával végeztük el. Vizsgálati eredményeink alapján a nitrogén dózis és művelési mód interakciója nem volt szignifikánsan kimutatható (P=0,1223), így az elemzés további részében nem használtuk ezen hatáskombinációt a variancia-analízis során. A nitrogén dózis szintén nem hatott a magok fuzárium-fertőzöttségére szignifikánsan (P=0,7805), a művelési módnak azonban volt kimutatható hatása a fuzárium-fertőzöttségre (P=0,0020). Ebben az esetben nem csak a művelési mód hatása, hanem egyes művelési módok közötti különbségek is szignifikánsak voltak. A művelési módok közül a tárcsázással művelt területen a fuzárium-fertőzöttség jóval alacsonyabb volt, mint az egyéb művelésben részesített területeken. Vizsgálatainkat tovább folytatjuk annak érdekében is, hogy jobban megismerjük az eltérő talajállapot körülmények növényvédelemre gyakorolt hatásait. A kísérlet lehetőséget ad a termesztés, a talaj- és növényvédelem összefüggéseinek elbírálására. A kutatások az OTKA-49.049, -F046.670, a KLIMA-05 és NKFP-6/00079/2005 programok, és a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság támogatásával folynak.

40

Növénykórtan TERMESZTETT LOLIUM FAJOK RAMULÁRIÁS LEVÉLFOLTOSSÁGA VARGA ZSOLT Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A hazai fűmagtermő területek 45-50 %-án Lolium fajok termesztése valósul meg. Ezen belül a legnagyobb hányadot az angolperje (Lolium perenne L.) és az olaszperje (Lolium multiflorum L.) fajtáinak termesztése képviseli. A nemesített fajtáknak egyaránt meghatározó szerepe van a takarmányfű termesztésben és a pázsitok, díszgyepek kialakításában. 2006. év vegetációs periódusában a Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék fűnemesítési tenyészkertjében lévő angolperje törzs eliteken és szabadföldi fűkísérletben angolperje fajtákon és egy olaszperje fajtán jelentős levélfoltosodást észleltünk. A foltok közel kör alakúak, esetenként enyhén oválisak, sötétbarna színűek, narancssárgás, néha enyhén vöröses beszűrődésű udavarral körülvettek. A foltok közepe sötétebb árnyalatú, kezdetben aprók, majd az 5 mm-es átmérőt is elérhetik. A foltok kialakulását és méretét a károsított fűfaj levélzetének morfológiai jellemzői is befolyásolják. A konídiumtartók a légzőnyílásokon keresztül csoportokban törnek elő. Egy csoportban 5-20 db, esetenként ennél több, hialin konídiumtartó helyezkedik el. A konídiumtartók méréseink alapján az angolperje esetében 63-72x3-4,5 µm, az olaszperjéről izolált gomba esetében 70-106x4,5-5,5 µm nagyságúak, harántfallal tagoltak voltak. A tartók végéről a hialin, egysejtű, ovális konídiumok egyesével fűződtek le. A konídiumok felülete aprón tüskézett, az angolperjéről izolált konídiumok mérete 9,2-19,3x6-12,2 µm, az olaszperjéről izolált és mért konídiumok 15,2-22,8x12,2-15,2 µm-es nagyságot mutattak. A tüneteket előidéző kórokozót Ramularia pusilla Unger (syn: Ovularia pusilla, Ovularia pulchella) gombafajként azonosítottuk. A kórokozó előfordulása a Lolium nemzetség növényfajain jellemző, de károsíthat az Agropyron, Agrostis, Alopecurus, Arrhenatherum, Bromus, Calamagrostis, Elymus, Festuca, Glyceria és a Poa nemzetségek fajain is. Az egész vegetációs periódus alatt jelen van, de nagyobb mértékű fellépését tavasszal és ősszel tapasztaltuk. Jelentős gazdasági kárt nem okoz, de károsítása következtében a levélzet idő előtti elszáradása következik be. Az angolperje Gulács fűfajta törzs elit bokrain szeptember hónapban bonitálási munkával mértük fel a kórokozó által előidézett fertőzöttség mértékét. Az értékekből a fertőzöttségi indexet számítva 24,6 %-os fertőzöttséget tapasztaltunk. Fűmagtermesztésben nem, vagy csak nagyon indokolt esetben alkalmaznak fungicides állománykezelést, a kórokozók elleni védekezésben inkább az agrotechnikai módszerek (vetésváltás, fertőzött növényi részek letakarítása) alkalmazása javasolható. A hazai szakirodalomban (Ubrizsy 1965, Bánhegyi et al. 1985, Kövics 2000) ezideig nem találtunk utalásokat a Ramularia pusilla Unger magyarországi előfordulására.

41

Növénykórtan A MACROPHOMINA PHASEOLINA TENYÉSZTHETŐSÉGÉNEK ÉS MIKROSZKLERÓCIUM MÉRETÉNEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZŐ TÁPTALAJOKON CSÖNDES IZABELLA és KADLICSKÓ SÁNDOR Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A napraforgó és a szója hamuszürke korhadását és hervadását előidéző Macrophomina (= M.) phaseolina (Tassi) Goidanich [anamorf alak: Rhizoctonia bataticola (Taubenhaus) E. J. Butler] jelentősége napjainkban is számottevő. Ez a polifág gomba különösen a trópusi, szubtrópusi területeken terjedt el, de Magyarországon is jelentős veszteséget okoz – főként meleg és száraz évjáratokban – napraforgón, kukoricán, hüvelyeseken, paprikán és még számos növényfajon. A kártétel mértékét többek között az évjárat, a termőhely, a hőmérséklet, a vízellátás és a tápanyagellátás is befolyásolja. Célul tűztük ki a kontinentális éghajlatú Magyarország eltérő termőhelyeiről származó Macrophomina phaseolina különböző táptalajokon való vizsgálatát. A fakultatív parazita fitopatogén kórokozókat, így a M. phaseolina-t is a további vizsgálatok és az esetleges felhasználás (pl.: ellenállóképesség vizsgálat) céljából tenyésztenünk szükséges. Ezen okból is fontos annak ismerete, hogy a gomba tenyésztése, illetve fenntartása milyen körülmények között (hőmérséklet, táptalaj) valósítható meg. Vizsgálatainkat klasszikus mikológiai módszerekkel, az általunk izolált 35 db M. phaseolina izolátummal végeztük. Munkánkhoz a patogén izolálását 2005. őszén a kórokozóval fertőzött napraforgó és szója növények szárrészéből végeztük. A gomba növekedési jellemzőit burgonya-dextróz agar, maláta-extrakt agar, Czapek-Dox agar, Sabouraud-glükóz agar, kukoricaliszt-agar és vizes-agar táptalajokon figyeltük meg. A vizsgálathoz burgonya-dextróz agar táptalajon nevelt, egyhetes tiszta tenyészeteket használtunk. Az inokulálást ezek széléből kivágott 5 mm átmérőjű, mikroszkleróciumokat bőven tartalmazó agarblokkokkal végeztük, 9 cm-es Petri-csészékben. A tenyészeteket 25 °C-on, sötétben inkubáltuk. A hat táptalaj hatását a Macrophomina növekedésére négyszeres ismétlésben vizsgáltuk. A gombatenyészetek telepátmérőjét az oltástól számított 3., 5. és 6. napon mértük, azonos időben, a Petri-csésze alján húzott, két, egymásra merőleges átló mentén. A kapott eredményekből átlagos napi növekedést és napi növekedés ütemet számoltuk. Mind a hat táptalajra oltott összes tenyészetből az inokulálástól számított 7. napon kezelésenként 60-60 db mikroszklerócium átmérőjét mértük. Az eredményeket statisztikailag is értékeltük. Telepmorfológiai bélyegek közül a növekedési erélyben és a tenyészet szerkezetben tapasztaltunk nagyobb eltéréseket ugyanazon izolátum vizes agar táptalaj oltott tenyészetei és a többi között. Tapasztalataink szerint a M. phaseolina növekedésének a maláta-extrakt agar táptalaj kedvezett leginkább, valamint legkevésbé a tápanyagszegény vizes-agar táptalaj. A burgonyadextróz agar, a maláta-extrakt agar, a kukoricaliszt-agar és a Sabouraud-glükóz agar táptalajokon már az oltástól számított 5. napon az összes izolátum micélium és mikroszklerócium telepátmérő mérete elérte a Petri-csésze szélét, a bólyi és az iregszemcsei szójáról származó izolátum kivételével. A Macrophomina vizes agaron a 6. vizsgálati napra sem képzett mikroszkleróciumot. Ezen a táptalajon az összes izolátumra kiterjedően elmondható, hogy az elszórva elhelyezkedő mikroszkleróciumok az inokulálástól számított 14. napra alakultak ki, telepet még 8 hónap elteltével sem alkottak. A mikroszkleróciumok végleges alakja általában gömb vagy tojásdad. A mikroszkleróciumok átmérője – mind a hat táptalajt figyelembe véve – 39-308 mikrométer között alakult.

42

Növénykórtan HÁROM IMMUNAKTIVÁTOR HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A NAPRAFORGÓ PERONOSZPÓRÁS BETEGSÉGÉRE KÖRÖSI KATALIN, VIRÁNYI FERENC és BÁN RITA Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii (Farl.) Barlese et de Toni) jelentős kórokozó, mely változékonysága és kitűnő alkalmazkodóképessége miatt nehezen leküzdhető betegséget okoz. A betegség elleni védekezés alapja az agrotechnikai védekezés mellett a kémiai védelem (vetőmagcsávázás) és a rezisztens fajták (hibridek) termesztése. Azonban az ellenálló fajtákkal (hibridekkel) szemben a kórokozónak időről- időre újabb patotípusai (rasszai) alakulnak ki, a fungicidekkel szemben pedig csökkenhet a kórokozó érzékenysége. Emiatt a hagyományos védekezési módszerek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni az alternatív védekezési eljárásokra, melyek közül az egyik legígéretesebb az indukált (aktivált) rezisztencia alkamazásának lehetősége. Kísérleteinkben három immunaktivátor hatását vizsgáltuk; a 2004-ig forgalomban lévő Bion 50 WG-t, melynek hatóanyaga a benzotiadiazol, a DL-3-aminovajsavat (BABA) és a diklórizonikotinsavat (DCINA). Vizsgálataink célja az volt, hogy a már hatásosnak bizonyult Bion mellett kipróbáljunk még két immunaktivátort a napraforgó-peronoszpórával szemben és megvizsgáljuk az immunaktivátorok által indukált (aktivált) rezisztenciát makroszkópikus (külső tüneti), valamint szöveti szinten egyaránt. Kísérleteinkben egy kompatibilis és egy inkompatibilis kapcsolatot vizsgáltunk, amihez egy napraforgó fajtát (GK-70) és egy beltenyésztett vonalat (HA-335) fertőztünk a napraforgóperonoszpóra 710-es patotípusával. Az immunaktivátorok oldataiban (Bion: 160ppm, BABA: 100ppm, DCINA: 100ppm) a csírákat 6 órán keresztül úsztattuk, majd másnap fertőztük a kórokozó 50 ezer sporangium/ml koncentrációjú szuszpenziójával. A megjelenő tüneteket makroszkópikusan szikleveles és lombleveles korban értékeltük, valamint feljegyeztük a növények magasságát is. A vizuális felvételezések mellett szövettani (mikroszkópikus) vizsgálatokat is végeztünk, Olympus BX 50 fluoreszcens mikroszkóp segítségével. Mindezt kiegészítettük az immunaktivátoroknak a kórokozóra közvetlenül gyakorolt hatásának vizsgálatával. Ehhez az immunaktivátorok különböző hígítású oldatait vegyítettük a gomba 60 ezer sporangium/ml koncentrációjú szuszpenziójával, és ezután 6 és 24 órás inkubálást követően megszámoltuk a kiürült sporangiumok számát. A kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált fogékony gazda-parazita kapcsolatban az immunaktivátorok csökkentették a gomba által okozott tüneteket. Az aktivátorok hatására a fogékony növények szöveteiben megjelentek a rezisztens növényekre jellemző elhalások (nekrózisok), valamint csökkent a növényi szövetekben kimutatható gombamennyiség. Az in vitro csíráztatási kísérleteink során pedig arra az eredményre jutottunk, hogy az immunaktivátoroknak nemcsak a fertőzött növényre, hanem valamelyest a sporangium szuszpenzióra is van hatásuk.

43

Növénykórtan A SZŐLŐ TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA EGYES ELEMEINEK HATÁSA SZÜRKEROTHADÁS KÁRTÉTELÉNEK MÉRTÉKÉRE WERNER JÁNOS, CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA és BENE LÁSZLÓ FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs

A

A szőlőtermést mennyiségileg és minőségileg is veszélyeztető szürkerothadás kártétel az előző évekhez hasonlóan 2006-ban is számottevő volt az erre érzékeny fajtákon. A környezeti feltételekkel szemben igényes, kései érésű és a rothadásra kifejezetten érzékeny Cirfandli fajtán vizsgáltuk, hogy a különböző fürtterhelések ill. ezek beállítási ideje valamint a vegyszeres védekezés ideje (fürtzáródás ill. zsendülés) hogyan hat a rothadás alakulására. A kísérletet Pécsett, az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Szentmiklós-hegyi Telepének 4-es táblájában állítottuk be. Az ültetvény művelésmódja: középmagas kordon, a térállás 2,2 x 0,8 m. A 16 rügy/tőketerheléssel metszett ültetvényben a fürtritkítást bogyónövekedés kezdetekor ill. zsendüléskor végeztük el. Három fürtterhelési fokozat került beállításra: tőkénként 6, 12 ill. 18 fürttel. A kontroll parcellákban fürtritkítás nem történt. A felvételezéseket 4 x 200 fürtön végeztük el a kontroll terhelésű tőkéken, az egyes terhelési szinteken nem minden esetben tudtuk ezt a fürtszámot tartani (az eltéréseket a táblázat tartalmazza). A szürkerothadás kártétel felvételezését október 10-én végeztük, a kísérlet szüretére október 12-én került sor. A tőkénkénti fürtterhelés és a botriticid kezelés idejének hatása a Cirfandli szürkerothadás fertőzöttségének alakulására Permetezés 1. kontroll fürtzáródáskor zsendüléskor

Terhelési szintek Fürtritkítás nélkül Fsz Gy M 2. 3. 4. 200 93,0 40,4 200 98,0 37,0 200 95,0 23,1

Fsz: fürtszám (db)

6 fürt Fsz 5.

Gy 6.

M 7.

12 fürt Fsz Gy 8. 9.

M 10.

18 fürt Fsz Gy 11. 12.

M 13.

114 232

98,3 98,7

55,8 37,8

150 200

35,6 40,6

200 200

25,9 34,5

Gy: fertőzés gyakorisága (%)

98,0 99,5

93,5 99,5

M: fertőzés mértéke (%)

A terhelési szintek beállításának ideje is hatással volt a szürkerothadás kártétel mértékére. Minden terhelési szinten magasabb volt a fürtök Botrytis fertőzöttségének mértéke a korábban (bogyónövekedés kezdetekor) elvégzett fürtritkításnál. A 2006. évi eredményeink jól példázzák a termesztéstechnológiában lévő lehetőségeket az integrált szőlőtermesztés megvalósításában.

44

Növénykórtan CILINDROKARPONOS GYÜMÖLCSROTHADÁS TERMŐ ALMA-ÜLTETVÉNYBEN CS. TÓTH ATTILA1, WINKLER ISTVÁN1, BARKÓCZYNÉ S. MÁRIA1, PETRÓCZY MARIETTA2, NAGY GÉZA2 és PALKOVICS LÁSZLÓ2 1 Fővárosi és Pest Megyei MgSzH, Gödöllő 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Pest megye egyik ültetvényéből különös rothadással járó tüneteket jelentettek. A betegség Golden, Gála, Idared és Mutsu fajták érőfélben lévő gyümölcsein fordult elő. A mintákat a Fővárosi és Pest Megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálatnál és a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén vizsgáltuk. A tünetek megállapítása után a szaporítóképleteket mikroszkóppal vizsgáltuk. Ezt követően a kórokozót mind a gyümölcshúsból, mind a fruktifikációkról izoláltuk burgonya dextróz agaron. A patogenitás ellenőrzését felületileg fertőtlenített almaterméseken végeztük. A kórokozó tiszta tenyészetéből származó micéliummal átszőtt táptalaj korongot helyezünk az almák ép és mesterségesen sebzett bőrszövetére. Az inokulált gyümölcsöket nedves kamrában, szobahőmérsékleten tartottuk. A beteg almákról a Nectria galligena gomba ivartalan, konídiumos alakját, a Cylindrocarpon mali kórokozót azonosítottuk. A kórokozó fás részeken gyakran előfordul, ott kéregpusztulást, rákos sebeket okoz. A rákos sebeken ősszel és tavasszal megjelennek a kórokozó ivaros termőtestei a peritéciumok, melyekből a kiszóródó aszkospórák indítják az újabb fertőzéseket. Nyáron az ivartalan alak sporodochiumai jelennek meg a fertőzött növényi részeken és a lefűződő konídiumok fertőznek. Magyarországon a kórokozó okozta gyümölcsrothadás eddig ismeretlenek volt, csak a fás részeken okozott tüneteket. A kórokozó az almaterméseket a csészelevelek környékén támadta meg. A tünetek a csészecimpák barnulásával és elhalásával kezdődtek. Később egyre terjedő rothadás jelentkezett a gyümölcsökön. A rothadó folt nem süppedt be, esetenként koncentrikus rajzolat alakult ki rajta. A rothadás a gyümölcshúsban is terjedt, egészen a magházig hatolt. A gyümölcshús vizenyőssé vált és barnára színeződött. Az infekció helye körül enyhe légmicélium képződést és fehéresszürkés sporodochiumok megjelenését tapasztaltuk. A sporodochiumokon makro- és mikrokonídiumok képződtek. A makrokonídiumok hosszúkásak, íveltek, többsejtűek, a mikrokonídiumok pedig egysejtűek voltak. A kórokozó micéliumával inokulált gyümölcsöket a kórokozó csak sebzésen keresztül volt képes megfertőzni. 5-6 nap múlva a terméseken erőteljes rothadás jelentkezett a sebzési ponttól kiindulva, mely nem csak a gyümölcsök héjára, hanem a húsra is átterjedt. Így bebizonyosodott hogy a tüneteket valóban a Cylindrocarpon mali okozta. Az ültetvényben nagy valószínűséggel a nyitott bibeponton keresztül fertőződhettek az érőfélben lévő termések.

45

Növénykórtan A KESKENYLEVELŰ CSILLAGFÜRT (LUPINUS ANGUSTIFOLIUS ANTRAKNÓZIS-BETEGSÉGE LENTI ISTVÁN1, BORBÉLY FERENC2 és VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 DE ATC Kutató Központja, Nyíregyháza

L.)

Egyes csillagfürt fajok (Lupinus albus L., L. luteus L. L. angustifolius L. L. mutabilis Sweet) növénykórtani problémái az utóbbi évekig gyakorlatilag elhanyagolhatók voltak hazánkban. A keskenylevelű, vagy kék csillagfürt (L. angustifolius) hajtásvégeit és zöld terméseit támadta egy kórokozó, 2006-ban. Nyugat-Ausztráliában a csillagfürt fajokon (Lupinus albus, L. luteus L. angustifolius és a L. cosentinii) - GEOFF, T. (2003) szerint – csak a C. gloeosporioides okozott komoly fertőzést. A szerző ismertette a csillagfürt antraknózis–betegségét okozó gomba életciklusát. Az Egyesült Királyságban, TALHINHAS, P. et al. (2002) vizsgálati eredményei alapján a C. acutatum megbetegített három csillagfürt fajt (Lupinus albus, L. luteus L. angustifolius), bár a C. gloeosporioides is dominánsan van jelen. THOMAS, G. et SWEETINGHAM, M (1999) SIMPFENDORFER, S. et al. (2004) megállapították, hogy Nyugat–Ausztráliában a csillagfürtöt (Lupinus albus, L. angustifolius) a Colletotrichum gloeosporioides fertőzi. ELMER, W. H. et al. (2001) és TALHINHAS, P. et al (2002) elemezték a csillagfürtről (Lupinus albus, L. angustifolius) izolált gombafajokat (Colletotrichum acutatum, C. gloeosporioides). LENTI I. et al. (2006) beszámoltak a sárga virágú (Lupinus luteus), a keskenylevelű (L. angustifolius) és a változékony csillagfürt (L. mutabilis) antraknózis–betegségéről, előzetes jelentés formájában. A megbetegedett keskenyvirágú csillagfürt fajt a DE ATC Kutató Központjának nyíregyházi kísérleti tábláiról gyűjtöttük be, a virágzás kezdetétől a termésérésig. A gomba tenyésztését – in vitro – burgonya-dextróz-agar (BDA) táptalajon végeztük, s az előállított tiszta tenyészetekből egykonídiumos tenyészeteket készítettünk, amelyekről leírtuk a gomba morfológiai tulajdonságait, a szaporító képletek méreteit. Tisztáztuk, 0 – 40 ºC-on végrehajtott telepnövekedés mérésekkel, a patogén gombafaj hőigényét. A fajmeghatározást SUTTON, B. C. (1992) módszerével végeztük. A keskenylevelű vagy kék csillagfürt (L. angustifolius) károsodást szenvedett az antraknózis betegségtől 2006-ban. A tipikus tünet-együttes részben eltér a fehérvirágú csillagfürtnél tapasztaltaktól. A zöld növényi részeken megjelenő barna, okkerbarna foltok vékonyabbak, karcsúbbak, hosszabbak. A fertőzött elvirágzott növényen a legszembetűnőbb a betegség jelenléte. A fiatal hajtásvégek (5-13 cm hosszúságúak) elfonnyadnak, függőlegesen – mintha letörtek volna – lelógnak. Ezek az elpusztult részek megsárgulnak, elszáradnak. A kórokozó a növény generatív szerveit is megtámadja, azokban jelentős terméskiesést eredményez. A kórtünetek azonosak a fehér virágú csillagfürtnél leírtakkal! A fertőzés mértéke a kísérleti parcellákon elérte a 15 – 30 %-ot. A C. gloeosporioides e táptalajon sötétszürke, vattaszerű tenyészetet fejleszt, melynek légmicéliumai világosszürkék. Színanyagot nem termel, s tenyészetének fonákja is egynemű, sötétszürke. 15 nap elteltével, 24 (22–26) ºC-on, benőtte a 9 cm átmérőjű Petri–csészében lévő táptalaj felületét. A gomba optimális hőigénye, in vitro, méréseink alapján: 28 (24–32) ºC. Konídiumai hialinok, olykor világos szürkék, egysejtűek, tojásdadok, megnyúltan oválisak, egyesek enyhén meggörbültek, ill. egyik hosszanti oldaluk gyengén „benyomott”. Méreteik: 15,5 (11,8–17,2) x 5,4 (3,3–6,2) µm . A kártétel mértékének pontos meghatározásához további évek megfigyelése szükséges.

46

IV. GYOMNÖVÉNYEK, GYOMÍRTÁS

47

Gyomnövények, gyomirtás A TALAJLAKÓ MAKRÓ-SZERVEZETEK EXPOZÍCIÓJA ÉS NÖVÉNYVÉDŐ SZER FELVÉTELE A HATÓANYAG LIPOFILL JELLEGÉNEK TÜKRÉBEN, ÖSSZEFÜGGÉSBEN A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK KÖRNYEZETI KOCKÁZATBECSLÉSSÉVEL SZENTES CSABA1 és LACKÓ LÁSZLÓ2 1 Tolna Megyei MgSzH, Szekszárd 2 Fejér Megyei MgSzH, Velence A talajban a kémiai anyagok bio-hozzáférhetősét több tényező jelentősen befolyásolja, ezért a talajlakó szervezetek expozícióját nehéz megbecsülni. A talajtulajdonságokon kívül az egyik legjelentősebb tényező maga a kémiai anyag mobilitása, adszorpciós képessége. A talajhoz való kötődést mérési eredményekből vagy bizonyos fizikai-kémiai tulajdonságokból számíthatjuk, illetve becsülhetjük. A növényvédő szerek környezeti kockázatbecslésében, ezen belül a földigiliszták kockázatának becsléséhez az említett probléma kezelésére egy korrekciós faktort vezettek be. A kockázat számításánál alkalmazandó kettes faktor, a toxicitást érinti (az expozíció helyett), azaz az LC50 értéket kell elosztani kettővel, ha a hatóanyag oktanol/víz megoszlási hányadosa (log Pow érték) nagyobb, mint kettő. Az ennek alapjául szolgáló elmélet - miszerint a lipofillikusabb molekulák jobban kötődnek a talaj szilárd fázisához, elsősorban a szerves anyaghoz - több, szerző által kémiai és biológiai vizsgálatokkal is igazolt. Az erősebb kötődés kisebb mobilitást, így kisebb bio-hozzáférhetőséget eredményez, ezért a magasabb szerves anyag tartalmú talajokon alacsonyabb expozíció várható. Mivel a laboratóriumi vizsgálatokban alkalmazott standard teszttalajnak (OECD talaj) magasabb a szerves anyag tartalma, mint a mezőgazdasági talajoknak, a lipofill anyagok kockázatát korrekció nélkül alulbecsülhetjük. Az elmélet jobb megértésére, esetleges finomítására egy vizsgálatsorozatot állítottunk be. A vizsgálatokban négy jól ismert, különböző log Pow értékkel (3,32; 3,86; 4,00; 5,00) rendelkező növényvédő szer hatóanyagot (fenitrotion, diazinon, klórpirifosz, klórpirifosz-metil) teszteltünk laboratóriumi gilisztatoxikológiai vizsgálatokban. Minden anyagnál három szubletális koncentrációt alkalmaztunk három különböző szerves anyag tartalmú OECD talajon és minden kombinációnál vizsgáltuk a testtömeg változást és az esetleges mortalitást. A legszélsőségesebb kombinációk esetében analitikai módszerekkel megmértük a giliszták testének peszticid koncentrációját a 14 napos expozíciót követően. Az eredményeinkkel sikerült igazolni az alapösszefüggés meglétét és az alkalmazott módszereket alkalmasnak ítéltük ahhoz, hogy a lipofill jelleg, a talaj szerves anyag tartalma, valamint az expozíció mértéke közötti összefüggést pontosabban meghatározhassuk és ezáltal a növényvédő szerek kockázatát reálisabban megítélhessük.

48

Gyomnövények, gyomirtás TALTOS WG:ÚJ, SZÉLES HATÁSSPEKTRUMÚ GYOMÍRTÓSZER GABONÁKBAN KEREKES GÁBOR1, MEZEI IMRE1 és NAGY PÉTER2 1 Dow AgroSciences Hungary Kft., Budapest 2 DAS Export SAS, Mougins, Franciaország A Taltos WG egy új posztemergens gyomírtószer, amely felhasználható valamennyi őszi és tavaszi kalászos gabonában. A készítmény gyári kombinációja a piridin-carboxilsav csoportba tartozó aminopyralidnak és a triazolopyrimidin csoportba sorolt florasulamnak. A granulátum formájú premix magában foglal 300 gae/kg mennyiségű aminopyralidot és 150 gai/kg florasulamot. Az aminopyralid és a florasulam egyaránt gyorsan felszívódik mind a levelekben, mind a gyökérzetben. Szállításukra a floémben és a xilémben is sor kerülhet. Szántóföldi körülmények között a növényzetre kijuttatva a kutikulán átjutva a levélszövetbe kerül ahonnan floémtransport segítségével az akívan növekedő merisztémaszövetekbe jut. Mindkét hatóanyag itt halmozódik fel a növényen belül. Külön hangsúlyozzuk a florasulam mozgását, mivel a metabolikus lebomlása igen csekély - tehát a felvétel helyére tekintet nélkül – felhalmozódik a növekedési pontokban. Amíg az aminopyralid növényi növekedést és egyenetlen sejtosztódást idéz elő, addig a florasulam a növények növekedését gátolja és a növények lassú kiszáradásához vezet. A Taltos WG szisztemikus tulajdonsága nyomán a hatóanyagok zavartalanul eljutnak a gyökérzet növekedő részébe, ami eredményessé teszi olyan fontos évelő kétszikű gyomnövények ellen, mint például: Cirsium arvense vagy Sonchus arvensis. A Taltos WG legjobb hatását posztemergens kijuttatás mellett éri el. A hatékonyságát optimálisan 100-400 l/ha vízmennyiség és közepes cseppméret használata eseté fejti ki. Ennek a követelményrendszernek célszerűen a traktroros permetezők felenek meg leginkább. Magyarországon 2002-2005 között, a gabonatermesztés jellemző tájegységein végzett kísérletek igazolják, hogy az aminopyralid+florasulam 10+5 gae illetve gai/ha dózis nagyon jó hatékonysággal rendelkezik a legfontosabb gabonagyomokkal szemben. E mellett kiemelkedő a szelektivitása az összes gabonával szemben. A készítmény felhasználható a háromleveles állapottól a kétnóduszos stádiumig (BBCH 13-32). Ezen tulajdonságaival valós alternatívát nyújt az aceto-laktáz szintáz enzimet gátló készítményekkel szemben. A Taltos WG Magyarországon az említett időszakban 28 kisparcellás kísérletben került megvizsgálásra. Itt nyert bizonyítást a kétszikűekre gakorolt különlegesen jó hatása posztemergens alkalmazás esetén, illetve számottevő talajon keresztüli aktivitása. A gabonatermesztés olyan kulcsfontosságú gyomnövényeit írtja hatékonyan, mint: Adonis aestivalis, Anthemis sp., Ambrosia sp. Capsella bursa-pastoris, Centaurea sp., Cirsium arvense, Consolida sp., Galium aparine, Helianthus annuus, Matricaria sp., Papaver rhoeas, Polygonum sp., Raphanus raphanistrum és Stellaria media

49

Gyomnövények, gyomirtás IMI ÉS TRIBENURON-METIL TOLERÁNS NAPRAFORGÓBAN VÉGZETT VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI GYŐR KÖRNYÉKÉN 1 KUKORELLI GÁBOR, 1REISINGER PÉTER és 2KUKORELLI GYULA 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár 2 Magángazdálkodó, Győr

50

Magyarországon a napraforgó vetésterülete eléri, egyes években meghaladja a félmillió hektárt. Ennek a fontos olajipari növénynek a vegyszeres gyomirtására számos technológiai variáns áll a termelők rendelkezésére. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) nagyarányú jelenléte, az agresszív módon terjedő mezei acat (Cirsium arvense), valamint néhány nehezen irtható magról kelő kétszikű gyomfaj (pl. Abutilon theophrasti, Xanthium spp., stb.) ellen azonban nincs jó hatású, megbízható, posztemergensen alkalmazható technológia. Az imidazolinon (IMI) és a tribenuron–metil toleráns napraforgó fajták előállításával és termesztésbe vonásával új korszak kezdődött meg a napraforgó integrált gyomszabályozásában. Ezeket az új technológiákat a gyakorlat az elmúlt években ismerhette meg, ugyanis hazánkban mindössze 2-3 éve folyik herbicid-toleráns napraforgó termesztés. Vizsgálatainkat egy Győr környéki magángazdaságban végeztük, ahol IMI és tribenuron– metil toleráns napraforgó fajtákat termesztettek. A gazdaság területén nagymértékű a parlagfű előfordulás és ennek a problémának a megoldása motiválta a gazdálkodót az új technológia alkalmazására. A gazdaság két tábláján preemergens alapkezelést alkalmaztak Wing EC 4 l/ha-os dózisával, a harmadik, megfigyelt táblán nem volt preemergens gyomirtás. A posztemergens gyomirtást az IMI napraforgó esetében Pulsar 40 SL 1,2 l/ha-os, a tribenuron-metil toleráns napraforgó esetében pedig Express 50 SX 45 g/ha-os dózisával végeztük el. Június közepén a vegyszeres kezeléseken szükség szerint töltögető ekével végeztünk kiegészítő gyomszabályozási műveletet. A kezelt táblákon három időpontban gyomfelvételezést végeztünk, megvizsgáltuk a gyomnövényzet összetételét, a preemergens alapkezelés hatását és fontosságát, valamint az új technológia alkalmazhatóságát a gyakorlatban. IMI toleráns napraforgónál megfigyelt eredmények a következők: A preemergens kezelés nem adott jó hatást az A. artemisiifolia ellen. A Pulsar 40 SL 1,2 l/ha-os dózisával végzett posztemergens kezelés után azonban totális gyompusztulást tapasztaltunk A posztemergensen kijutatott imazamox hatóanyagú Pulsar 40 SL a kultúrnövényre is erős gátló hatást gyakorolt, ami jelentős mértékben visszavette fejlődésében. Eredményeink kiértékelése után úgy véljük, hogy kevésbé vagy közepesen gyomos területeken, a védekezés megoldható csupán a posztemergens kezeléssel is, de ebben az esetben a mechanikai (töltögető eke) művelet alkalmazása indokolt lehet. Tribenuron-metil toleráns napraforgónál tapasztalt eredményeink: Preemergensen alapkezelt területünkön (Wing EC 4 l/ha) erőteljes gyompusztulást tapasztalhattunk, igaz ez a tábla nem tartozott az erősen gyomfertőzött területek közé. A posztemergens kezelés (Express 50 SX 45 g/ha) jó hatású volt kétszikű gyomnövények esetében. A kultúrnövényen viszont semmilyen károsodást nem lehetett észlelni, továbbá ritka esetben találkoztunk sorokban elpusztult napraforgóval. Az eredményeket figyelembe véve megállapítható, hogy, mindkét új technológia alkalmazásával sikereket érünk el a parlagfű, a nehezen irtható magról kelő kétszikű, valamint az évelő gyomnövényekkel szemben.

50

Gyomnövények, gyomirtás A FENYÉRCIROK (SORGHUM HALEPENSE /L./ PERS) ELLEN FELHASZNÁLHATÓ HERBICIDEK VÁLTOZÁSA KUKORICÁBAN, AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN TÓTH VERONIKA és LEHOCZKY ÉVA Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A fenyércirok (Sorghum halepense (L.) Pers.) évelő egyszikű gyomfaj. Felmérések szerint a világ 6. legfontosabb gyomnövénye. Magyarországon, 1974-ben az FM Növényvédelmi Főosztálya a ”Veszélyes károsítók” kategóriába sorolta. A fenyércirok szaporodásában a magról, valamint a rizómáról történő szaporodás szinte egyforma jelentőségű. Ez rendkívüli mértékben megnehezíti az ellene való sikeres védekezést. Vizsgálatunkban a fenyércirok ellen, kukoricában engedélyezett herbicidek körét hasonlítottuk össze 1976 és 2006 között azzal a céllal, hogy felmérjük milyen változások mentek végbe a herbicid kínálatban, milyen mértékben bővült vagy szűkült a felhasználható hatóanyagok és készítmények köre. A kukorica vegyszeres gyomirtásának első szakaszában (1946-1956) a 2,4-D hatóanyagú készítményeket használtak, és ebben az időszakban kizárólag az említett hatóanyagú herbicideket alkalmazták. 1957-től 1966-ig a klóramino-triazin herbicidek (simazin, atrazin) bevezetése és önálló tartós használata jellemző. Ezek a herbicidek azonban, a fenyércirok ellen nem voltak hatékonyak. A harmadik szakaszban, mely 1967-1972 között volt, az anilid típusú herbicidek közül a propaklór és az alaklór, valamint a karbamid típusú herbicidek közül a linuron és a klórbromuron kerültek a gyakorlatban bevezetésre. A fenyércirok rizómákat ezek a hatóanyagok nem pusztították el, illetve rezisztencia alakult ki a készítményekkel szemben. A negyedik szakaszban (1973-1981) történik az EPTC és az első antidotált herbicid – az ERADICANE –használata. A fenyércirok elleni védekezésben pedig jelentős szerepet kaptak a metolaklór, a glifozát és acetoklór herbicidek. 1982-től, a posztemergens kezelések számának növekedése, szulfonilureák, imidazolinok, herbicidrezisztens kukorica-hibridek bevezetése. A ’90-es években, és azt követően számos új hatóanyag, illetve a már korábban is alkalmazott hatóanyagok és kombinációik továbbfejlesztett változata jelent meg a kukoricában használható herbicidek palettáján, melyek már jó eredménnyel irtják a fenyércirok magról kelő változatát. Úgymint, az izoxaflutol, s-metolaklór, foramszulfuron+izoxadifen-etil, foramszulfuron +izoxadifen-etil+jodoszulfuron-metil-Na, nikoszulfuron.

51

Gyomnövények, gyomirtás TALAJTÖLTÖGETÉS HATÉKONYSÁGA A PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) ELLEN, NAPRAFORGÓBAN 1 PÁLI ORSOLYA, 1REISINGER PÉTER és 1POMSÁR PÉTER 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) elleni eredményes védekezési technológiák kifejlesztése a herbológiával foglalkozó szakemberek körében igen fontos, a szakterület határain is túlnyúló feladat. Ismeretes, hogy a parlagfű legnagyobb tömegben a napraforgó táblákon és a tarlókon tenyészik. A parlagfűnek a napraforgóban való nagy arányú térhódítása összefügg azzal a ténnyel, hogy alig van jó hatású, posztemergensen alkalmazható technológia a gyomfaj leküzdésére. Az utóbbi évek csapadékos májusi időjárása kedvezett a preemergensen alkalmazható herbicidek hatás-kifejlődéséhez, azonban a talajok magymértékű gyommag tartalma miatt a kezelések nem adtak megnyugtató eredményt. Napjaink új gyomszabályozási technológiái – IMI és tribenuron-metil toleráns fajták termesztése – új távlatokat nyit meg, de a gyakorlati bevezetés stádiumában lévő eljárások még finomításokat igényelnek. A parlagfű elleni integrált gyomszabályozás módszertárából érdemtelenül kis teret engedünk a nem vegyszeres módszereknek. Kevesen tudják, hogy a napraforgót az ökogazdaságokban herbicid alkalmazása nélkül jó eredménnyel termesztik. A növényápoló eszközök többszöri használatával viszonylagos gyommentesség érhető el. A Nyugat-Dunántúlon a napraforgó termesztési gyakorlatban számos helyen alkalmazzák a töltögető ekés művelést, melynek során a parlagfű jelentősen visszaszorítható. Vizsgálatainkat 2006. nyarán végeztük. A talajtöltögetési kísérletet Jánossomorja (GyőrMoson-Sopron megye) határában található 11,2 ha és egy várbalogi 9,8 ha-os napraforgó táblán végeztük el. A vizsgált szántóföldi táblákon a művelés irányával párhuzamosan, sakktáblaszerű elrendezésben gyomfelvételezés céljából a mintatereket (1 m2 és 4 m2) nagy pontosságú DGPSszel is megjelöltünk. A napraforgó 8-10 leveles állapotában töltögetés céljára kialakított ekével a sorközöket megjárattuk. A töltögető eke után mért árok mélysége a bakhát csúcsútól az aljáig 20-25 cm volt, a nyers talajfelszín fölé átlagosan 10-12 cm vastagságú rétegeket húztunk. Felvételezéseinket Balázs-Újvárosi becslési módszerrel, illetve mintaterenkénti gyomnövényszámlálással a töltögetést megelőzően, majd a művelet után végeztük. A területek töltögetésének ideje 2006. június 6. (11,2 ha) és 2006. június 8. (9,8 ha) volt. Mintatereink adatait Mc Excel táblázatkezelő program segítségével dolgoztuk fel, majd térinformatikai szoftverrel ún. gyomtérképet készítettünk a parlagfű táblán belüli előfordulási helyeiről a vizsgált időpontokban kapott eredmények prezentálása céljából. Vizsgálataink eredményei alátámasztották azt a feltevésünket, miszerint a kultúrnövény korai fenológiai fázisában alkalmazott talajtöltögetéssel a jelentős problémát okozó A. artemisiifolia még korai fejlődési szakaszában visszaszorítható. A töltögetés mindaddig elvégezhető, amíg a művelő gép kárt nem okoz a napraforgó állományban. Megállapítottuk továbbá, hogy a gyenge, vagy közepes mértékben előforduló, 6-8 leveles parlagfű ellen a töltögetéssel hatékonyan lehet védekezni. Fontos körülmény, hogy a napraforgó növénymagassága lényegesen haladja meg a parlagfű magasságát. A töltögetéssel történő védekezés abban az esetben lehet időszerű, amikor a parlagfű gyenge növekedést mutat a részleges herbicidhatás, vagy a későbbi csírázási időpont miatt.

52

Gyomnövények, gyomirtás A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS LEHETŐSÉGEINEK VIZSGÁLATA KUKORICÁBAN DOMA CSABA Veszprém Megyei MgSzH, Csopak

L.)

ELLENI

VÉDEKEZÉS

A mandulapalka (Cyperus esculentus L.), mint gazdaságilag veszélyes gyomnövény előfordulása 1993-tól ismert Magyarországon. Kártétele elsősorban a tavaszi vetésű, tág térállású kapás kultúrákban jelentkezik. Különös figyelmet érdemel a védekezés szempontjából a legnagyobb területen termesztett kapás növényünk a kukorica, melynek vetési időszaka megegyezik a mandulapalka gumók kihajtásának kezdetével. Az erősen fertőzött területeken monodomináns állományt képez, ezért a gyomirtási technológiát a mandulapalkához kell igazítani. Biológiai tulajdonságai miatt azonban egyik készítménytől sem várhatunk tökéletes gyomirtó hatást ellene. Vizsgálatainkat Pápasalamon község határában végeztük, ahol jelenleg mintegy 280 ha nagyságú szántó területet érint a gyomnövény előfordulása. Kisparcellás összehasonlító kísérletekben és üzemi kezelésekben vizsgáltuk különböző gyomirtási technológiák Cyperus esculentus L. elleni hatékonyságát. A korábbi évek vizsgálatai alapján a bedolgozásos technológiák közül a legjobb eredményt biztosító butilát hatóanyag engedélye 2006-ban visszavonásra került. A mandulapalka elleni védekezésben is eredményesen felhasználható atrazin hatóanyag alkalmazására pedig a 2007. évben nyílik utoljára lehetőség. Ennek következtében újabb készítmények vizsgálata vált szükségessé. A 2005 – 2006. években posztemergens alkalmazással, kisparcellás összehasonlító vizsgálatokat végeztünk. A készítményeket a mandulapalka jellemzően 3 – 5 leveles fejlettségi állapotában juttattuk ki. A kísérletekben a foramszulforon + jodoszulfuron-metil-Na + demetilált repceolaj; mezotrion; mezotrion + foramszulfuron; mezotrion + S-metolaklór + terbutilazin + etoxilált oktifenol + ammónium nitrát műtrágya; foramszulfuron + floraszulam + 2,4-D észter; terbutilazin + S-metolaklór + etoxilált oktifenol + ammónium nitrát műtrágya hatóanyagok mandulapalka elleni gyomirtó hatását vizsgáltuk. A készítményeket - a gyomnövény elleni védekezés nehézségei miatt - minden esetben a kukoricában engedélyezett legmagasabb dózisban alkalmaztuk. A kísérleteket a Herbicid vizsgálati módszertan előírásai szerint végeztük. Az értékelés eredményei alapján a vizsgált készítmények közül a mezotrion + Smetolaklór + terbutilazin + etoxilált oktifenol + ammónium nitrát műtrágya kombináció biztosította a legjobb, az üzemi gyakorlat számára elfogadható hatékonyságot. A készítmény a 2006. évben üzemi kezelésben is eredményesen szerepelt.

53

Gyomnövények, gyomirtás GYOMIRTÁSI KÍSÉRLETEK FEKETE BODZA ÜLTETVÉNYBEN PATAKI JUDIT, ZALAI MIHÁLY és DORNER ZITA Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A fekete bodza (Sambucus nigra) hazánkban őshonos mindenki által ismert növény, megterem minden erdőszélen, árokparton. A népi gyógyászatban kérgét, levelét, virágát és bogyóját legalább olyan gyakran alkalmazták, mint a kamillát. Rengeteg vitamint, folsavat, ásványi anyagot, mikroelemet, pektint és cseranyagot tartalmaz. Élelmiszernövényként főleg virágából és bogyójából készítenek üdítőitalt, szörpöt, befőttet, levest, lekvárt, gyümölcsbort, de még pálinkát is (pl. a nevezetes Sambuca). Bordóvörös színű bogyóját más gyümölcskészítmények színezékeként alkalmazzák. Gyógynövényként az egész növény használható: enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító, immunerősítő, izzasztó hatású és reumás betegségek gyógyítására is alkalmazzák. Évente kb. 20-25000 t lehet a termesztett és vadon begyűjtött növény mennyisége. Hivatalosan a bogyós gyümölcsűek, újabb nevükön a kisebb gyümölcsűekhez tartozik, viszont az ültetvény termesztés technológiai szemponból nézve a szőlő művelési rendszeréhez áll közelebb. A bodza iparszerű termesztésének megkezdésével előtérbe kerültek a növényvédelmi problémák: betegségek, kártevők és természetesen a gyomok. Gyomszabályozására még nincs kialakult gyakorlat és kevés kísérlet folyt eddig ebben a témában. Iparszerű ültetvényként a gazdaságos termesztés megvalósításához ez a növény is megkívánja a gyommentes termőterületet. Veszedelmes növénye a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), mely allelopátiás hatásával termés és ezzel jövedelemcsökkentő tényező lehet. Kisparcellás kísérleteinket Környén egy ötéves Haschberg fajtájú fekete bodza ültetvényben végeztük két éven keresztül. A területen az alábbi gyomnövények uralkodtak: Bromus tectorum, Conyza canadensis, Stellaria media, Convolvulus arvensis és Cirsium arvense. Az ültetvény telepítése előtt a terület szántóföld volt nagymértékű peszticid és műtrágya felhasználással, így a nehezen írtható évelők kiszelektálódtak. A telepítés után már csak mechanikai (évenkénti egy kaszálás) gyomszabályozást alkalmaztak. Több herbicidet vizsgáltunk: Panida 330 EC + Lucenit 80 WP, Panida 330 EC + Afalon Dispersion, Goal 2 E, Pledge 50 WP, Dual Gold 960 EC + Pledge 50 WP, Dual Gold 960 EC + Goal 2 E, Folar 525 SC. A kísérletek eredményeként kimondható, hogy a Folar mutatta a legjobb gyomirtó tulajdonságot. Mind a két évben a kezelés után egy hónappal 98-99%-os átlagos hatékonyságú volt. Két hónappal a kezelés után pedig még mindig 90% körüli gyomirtó hatása volt átlagban. A bodza erős gyökérsarj képző, a vizsgált herbicidek közül csak Folar esetében mutattak fitotoxikus tüneteket a sarjak, de ezek is nagyon enyhék voltak. A következő értékelés idejére már kinőtte a cserje, így kijelenthető, hogy biztonságosan, a kultúrnövény károsodása nélkül lenne alkalmazható akár nagyparcellás kísérletekben és nagyüzemi gazdálkodásban is.

54

Gyomnövények, gyomirtás AZ „ÖZÖNGYOMOK” VÍRUSEPIDEMIOLÓGIAI JELENTŐSÉGE KAZINCZI GABRIELLA1, HORVÁTH JÓZSEF1, TAKÁCS ANDRÁS1 és JENSER GÁBOR2 1 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest Az inváziós növények („özönnövények”) káros hatása többféleképpen is megnyilvánul. Az özönnövények veszélyeztetik a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát és a genetikai diverzitást. Jelentős a tájromboló hatásuk és komoly humánegészségügyi problémát is okozhatnak. Az özöngyomok által okozott termésmennyiségben és minőségben bekövetkező veszteség miatt közvetlen gazdasági kártételük is jelentős. Közvetett gazdasági káruk abban nyilvánul meg, hogy különböző növényi károsítók (kártevők, kórokozók) alternatív gazdáiként a károsítók fennmaradásában és a növényi betegségek terjesztésében elsődleges fertőzési forrásként szerepelnek. Az elmúlt 15 évben országos szinten vizsgáltuk a gyomnövények természetes vírusfertőzöttségét, és ezzel kapcsolatban számos új gyomgazda-vírus kapcsolatot írtunk le. A 2005 és a 2006-os években vizsgálatainkat néhány fontos hazai özöngyom virológiai kutatására szűkítettük. Az ország különböző földrajzi helyeiről, ruderális és erdészeti területekről, szántóföldi és kertészeti kultúrákból vírustüneteket mutató és tünetmentes növényeket [parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), alkörmös (Phytolacca americana), magas aranyvessző (Solidago gigantea), mandulapalka (Cyperus esculentus), selyemkóró (Asclepias syriaca), selyemmályva (Abutilon theophrasti), süntök (Echinocystis lobata)] gyűjtöttünk. Vektormentes virológiai üvegházunkban mesterséges gazda-vírus kapcsolatok feltárására is sor került. A szabadföldről gyűjtött és az inokulált minták vírusfertőzöttségét bioteszt és DAS ELISA szerológiai módszerrel, valamint vírus-visszaizolálással ellenőriztük. Vizsgálataink alapján megerősítést nyert, hogy az E. lobata és az A. syriaca fontos szerepet tölt be a legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező vírus, az uborka mozaik vírus (Cucumber mozaik virus, CMV) terjedésében és fennmaradásában. Üvegházi kísérletekben a P. americana dohány mozaik vírussal (Tobacco mosaic virus, TMV) inokulált levelein klorotikus gyűrűsfoltosság jelent meg, de a vírus a növényben nem szisztemizálódott. Szabadföldi uborka állományból és egy alföldi dísznövénykertészetből származó A. artemisiifolia mintában szerológiailag igazoltuk a paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus, TSWV) természetes előfordulását. Ezt tripszátviteli (Thrips tabaci) kísérletekkel is alátámasztottuk. Somogy megyei kukorica állományban előforduló C. esculentus árpa csíkos mozaik vírussal (Barley stripe mosaic virus, BSMV) történő természetes vírusfertőzöttségét szerológiai úton bizonyítottuk.

55

Gyomnövények, gyomirtás A MEZEI ACAT (CIRSIUM ARVENSE (L.) SCOP) MORFOLÓGIÁJA, SZÖVETANA KISS GÁBOR, DORNER ZITA és NÉMETH IMRE Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A mezei acat (Cirsium arvense (L.) Scop) Magyarországon szinte őshonos növénynek tekinthető,melyet a 17 században Észak Amerikába is behúrcoltak. Az egész világban elterjedt és megtaláható gyomnövény, ami nagy gondokat okoz a növényvénytermesztésben. Napjainkban a Cirsium arvense fontosságára a négy nagy országos gyomfelvételezés is rávilágít. Vizsgálataimban a gyomnövény föld feletti és föld alatti részeből gyűjtött mintákat vizsgáltam. A gyűjtött mintákat átmérő szerint csoportosítottam. A vizsgálat alapját adta, hogy a szakirodalomban nem találtam egységes elnevezést, a növény talajban elhejezkedő részeire. A talajból gyűjtött mintákat átmérő szerint csoportosítottam. A mintákat két nagy csoportra tudtam osztani,mint 1mm alatti, és 2mm feletti átmérővel rendelkező növényi részek. A vizsgálat során a csoportosítás után a növényi részekből metszetet készítettem és vizsgáltam azokat. A föld feletti részekből készített metszeteken jól látszik a hajtásra jellemző morfológiai tulajdonságok, és felépítés. A központi tengely szétszakadozott. Jól látható a metszeteken a fa és háncsrész,ezenkívül a másodlagos és harmadlagos vastagodás jelei is megtalálhatóak. A talajból gyűjtött 2 mm-nél vastagabb minták metszetei jól mutatja a központi tengelyt, és a körülötte elhelyezkedő U-alakúan megvastagodott sejtsor. A fa és háncselemek külön nyalábokban helyezkednek el ezáltal egyszerű szállítónyalábokról van szó. . A metszeteken szembetűnik, hogy a szállítónyalábok közt a központi tengelyhez kapcsolódó hosszanti metszetű szövetek találhatóak. Ezek a szövetek, mivel a központból indulnak ki csak gyökerek lehetnek A hajtáseredetű szöveti elágazások nem a központi tengelyből indulnak. A hajtáseredetű szövetek a rhizóma oldalából fejlődik ki. Az említett gyökerek a gyomnövény felszívó hajszálgyökerei. Ezt a növényi részt nevezhetjük rhizómának, mivel a rhizóma egy módosult föld alatti szár és a szövettani metszetek mutatják erre a növényi részre jellemző szöveti felépítést. Az 1mm alatti részekből készített metszetekből következik,hogy A gyomnövény fiatalabb gyökereinek keresztmetszetein megfigyelhető az elsődleges szerkezet és a másodlagos vastagodás. A gyökeret kívülről exodermis borítja. A gyökér szállítószövetrendszere pentarch, ami a gyökér felépítésre utal.

56

Gyomnövények, gyomirtás A PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA) SZEREPE AZ ALLELOPÁTIA KUTATÁSOKBAN KAZINCZI GABRIELLA, BÉRES IMRE és KRACZMAJER RITA Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) az Országos Gyomfelvételezések alapján a gyomfajok fontossági sorrendjében az első helyen áll. Nemcsak szegetális társulások elszegényedését okozza, hanem természetvédelmi területek, természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát is veszélyezteti. Jelentős tájromboló hatása miatt a genetikai diverzitásra, a biológiai sokszínűségre is hátrányos. Pollenallergiája komoly humánegészségügyi problémákat vet fel, és mint „özöngyom”, az általa okozott gazdasági kártétel is jelentős. Tömeges felszaporodásának számos oka van. Ezek közé tartozik a természetes ellenségeinek hiánya, a parlagterületek növekedése, a tarlóápolás hiánya, a hobbikertek növekedése, a gyommagvakkal fertőzött vetőmag, a költséges eredményes gyomirtási technológiák, a herbicidrezisztens biotípusok megjelenése. Biológiai tulajdonságai (morfológiai-genetikai változékonysága, széles ökológiai amplitúdója, folyamatos, elhúzódó csírázása, jelentős biomassza produkciója, erős kompetíciós-, jó tápanyaghasznosító- és szárazságtűrő képessége, allelopátiája és stresszhelyzetben túlélésre való törekvése („neoténia”) szintén kedveznek terjedésének. Biológiai sajátosságai közül allelopátiás hatását hazai és nemzetközi szinten számos szerző tanulmányozta és bizonyította. Arra vonatkozóan azonban, hogy a más növényfajok által termelt kémiai anyagok hogyan befolyásolják a parlagfű fejlődését, alig rendelkezünk ismeretekkel. Vizsgálatainkban ezért parlagfű tesztfajként való szerepét tanulmányoztuk. A donor növények [(napraforgó, selyemmályva (Abutilon theophrasti), apró szulák (Convolvulus arvensis), parlagfű)] virágzásban begyűjtött hajtás- és gyökérzetéből vizes kivonatokat készítettünk. A kivonatokkal a tenyészedényekben nevelt parlagfű növényeket 2-4 leveles kortól naponta öntöztük illetve permeteztük. Az első kezelést követően hat hét múlva a parlagfű hajtások friss- és szárazanyag tömegét mértük, illetve a hajtások nitrogén (N), foszfor (P) és kálium (K) tartalmának meghatározására is sor került. Petri csészés csíráztatási tesztekben a napraforgó hajtás és gyökérrendszeréből készült vizes kivonataiból készült higítási sorban a csírázásra gyakorolt hatást tanulmányoztuk. A donor növények vizes kivonataival történő kezelés nem csökkentette a parlagfű biomassza produkcióját, sőt egyes kezelések esetén a friss- és szárazanyag tartalom szignifikánsan emelkedett a kontrollhoz képest. A kezelések jelentősen növelték a parlagfű hajtások NPK tartalmát, ami arra utal, hogy a növényi kivonatokat a parlagfű növények tápanyagforrásként hasznosították. A napraforgóból készült vizes kivonatok a parlagfű csírázását nem befolyásolták, azonban magasabb koncentrációban a gyököcske kezdeti növekedését gátolták. A parlagfű hatékony szelektív herbicid hiányában hazánkban elsősorban napraforgó kultúrákban domináns. Ennek - eredményeink alapján - a napraforgó parlagfűre gyakorolt kedvező hatása is oka lehet. Vizsgálatainkban a parlagfű önmagára gyakorolt kedvezőtlen hatását (autotoxicitás) nem tapasztaltuk.

57

Gyomnövények, gyomirtás KOMPETÍCIÓS VIZSGÁLAT A MANDULAPALKA (CYPERUS ESCULENTUS L.) ÉS KAPÁS KULTÚRÁK (NAPRAFORGÓ ÉS KUKORICA) KÖZÖTT BUZSÁKI KAMILLA és BÉRES IMRE Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A Cyperus esculentus, talajban telelő gumós évelő. Nagy gumó- és magprodukciója révén gyorsan terjeszkedik, nagy konkurenciát jelent a kultúrnövények számára, felszaporodva termésés minőségcsökkenést okoz. Elsősorban kapás kultúrákban károsít. Üvegházi tenyészedényes helyettesítési kompetíciós kísérletet állítottunk be. Vizsgálataink során azt figyeltük, hogy a napraforgó és a mandulapalka, valamint a kukorica és a mandulapalka különböző arányokban elvetve hogyan hat egymás fejlődésére a tenyészidőszak első 4 hetében. Minden tenyészedénybe 5 darab növényt neveltünk különböző kombinációkban. Vizsgáltuk a növények hajtásának friss- és száraztömegét, továbbá a gyökerek friss- és száraztömegét. Összefoglalóan megállapítottuk, hogy a vizsgált kultúrnövények sikeresen versengenek a gyomnövénnyel. A napraforgó hajtások friss- és száraztömege egy esetben, a 4 db napraforgót és 1 db mandulapalkát tartalmazó kezelésben elmaradt a tiszta állományban mért értéktől. A hajtások és a gyökerek friss- és száraztömegei a kevert állományokban nagyobbak voltak, mint a tiszta állományban. Ezek a különbségek szignifikanciát az 1 db napraforgót és 4 db mandulapalkát tartalmazó kezelésben mutattak. A napraforgóval együtt vetett mandulapalka hajtások friss- és száraztömegei kevert állományokban kismértékben elmaradtak a tiszta állományétól. A mandulapalka gyökerek frissés száraztömegei a kevert állományokban kismértékben meghaladták a tiszta állomány értékeit. A kukorica hajtások friss- és száraztömegei a kevert állományokban meghaladták a tiszta állomány értékeit. A különbségek szignifikánsak voltak az 1 db kukoricát és 4 db mandulapalkát tartalmazó kezelésben. A kukorica gyökerek friss- és száraztömegeinél a kevert állományokban mért értékek a tiszta állományban mértek körül mozogtak. Szignifikáns növekedést mértünk a tiszta állomány gyökér frisstömegéhez képest az 1 db kukoricát és 4 db mandulapalkát tartalmazó kezelésben. A kukoricával együtt vetett mandulapalka hajtások friss- és száraztömegei kevert állományokban elmaradtak a tiszta állomány értékeitől. A mandulapalka gyökerek friss- és száraztömegénél a kevert állomány értékei a tiszta állományban mért értékektől kismértékben különböztek. Szignifikáns csökkenést mértünk a tiszta állományhoz képest gyökér frisstömeg esetén a 2 db mandulapalkát és 3 db kukoricát tartalmazó kezelésben. Megállapítható, hogy a napraforgó és a kukorica esetén a fajon belüli (intraspecifikus) kompetíció erőteljesebben jelentkezett, a növények tiszta állományban kisebb értékeket mutattak, mint kevert állományban. Ezen növények erősebb kompetítoroknak bizonyultak a mandulapalkánál, fejlődésük kezdeti szakaszában nem okozott jelentős frisstömeg és száraztömeg csökkenést a gyomnövény jelenléte.

58

Gyomnövények, gyomirtás A ZÖLDBORSÓ ÉS NÉHÁNY FONTOSABB GYOMNÖVÉNYE KÖZÖTTI KOMPETÍCIÓ VIZSGÁLATA TENYÉSZEDÉNYES KÍSÉRLETBEN WÁGNER GÁBOR és NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A borsó (Pisum sativum L.) különösen érzékeny a gyomosodásra, így ápolására kitüntetett figyelmet kell fordítani. A gyomirtás elősegíti az állomány egyenletes fejlődését, érését, könnyebb betakarítást tesz lehetővé és növeli a borsó elővetemény-értékét, mivel gyommentes tarlót eredményez. Kísérletünkben arra kerestük a választ, hogyan reagál a borsó a gyomnövények sűrűségének növelésére. Célunk volt megvizsgálni, mekkora az a gyomdenzitás, amit a kultúrnövény károsodás nélkül elvisel, és mely okoz a borsó növekedési paramétereiben csökkenést. Kompetíciós vizsgálatot végeztünk a borsó és négy gyomnövénye között üvegházi körülmények között, 2 kg légszáraz talajt tartalmazó tenyészedényekben. A kísérletben szereplő gyomnövények a következők voltak: szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.), fehér libatop (Chenopodium album L.), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli L.), vadrepce (Sinapis arvensis L.). A kompetíció tanulmányozására az additív kísérleti módszert alkalmaztuk, mely során a kultúrnövény sűrűsége állandó, a gyomnövényeké változó. A borsónövények száma 6 db volt minden tenyészedényben. A gyomnövényeket három egyedszámban alkalmaztuk: 5 db/tenyészedény, 10 db/tenyészedény, 15 db/tenyészedény. A korai érésű Karlos zöldborsófajtával 4 ismétlésben dolgoztunk. A felhasznált talaj Ramann-féle barna erdőtalaj volt Keszthelyről. A növényeket 6 hétig neveltük, majd a lebontást követően mértük a borsóhajtások hosszát, friss-, majd száraztömegét, a borsógyökérzet friss- és száraztömegét, a gyomnövények friss- és száraztömegét és levélfelületét. A vizsgálati eredmények statisztikai értékelését varianciaanalízissel végeztük. Kísérletünkben a borsó növekedése kezdetben nagyobb ütemű volt, mint a gyomnövényeké. Később a gyomnövények fejlődése vált intenzívvé és elérték, illetve néhány esetben meghaladták a borsó magasságát. A borsó frisstömegét a kakaslábfű 10 db/tenyészedény és a vadrepce 5 db/tenyészedény, a levélfelületet a vadrepce mindhárom egyedszáma csökkentette.

59

Gyomnövények, gyomirtás A PARLAGI RÉZGYOM (IVA XANTHIIFOLIA) TÉRHÓDÍTÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI BÉKÉS MEGYÉBŐL ZALAI MIHÁLY, PATAKI JUDIT és NÉMETH IMRE Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A parlagi rézgyom észak-amerikai eredetű gyomnövény. Európában a 19. század közepén írták le először. Európai elterjedése nagyon változatos. Nyugat-Európától (Németország, Franciaország, Svájc) egész Kelet-Európáig (Oroszország, Ukrajna, Lengyelország) leírták. Közép-Európában szinte minden országban jelen van, legnagyobb mértékben Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában. Magyarországon az 50’-es években írták le először. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések során az első 100 legnagyobb borítottságú gyom között szerepelt. Ma Magyarországon legnagyobb mértékben Békés és Csongrád megyében van jelen. Vizsgálataink két részre oszthatóak. Egyrészt a gyomnövény táblaszegélyeken és mezőgazdasági kultúrákban való előfordulását mértük fel, melyet Békés megyében Orosházán végeztünk. E mellett a növények csírázásának és talajpreferenciájának vizsgálatára is sor került. A táblaszegély és a művelt kultúrák vizsgálatainak alapját adta hogy, korábban elsősorban bolygatatlan területeken és a művelt területek szegélyében fordult elő, de ma már számos helyen megfigyelhető a kultúrák belsejében is. Tehát a növény terjed! Ami alatt elsősorban nem a régiónkénti elterjedést értjük, hanem azt, hogy a növény a mezőgazdasági kultúrákat egyre jobban veszélyezteti. Az említett térségben felkerestük az olyan táblaszegélyeket, ahol előfordul a növény, és e helyek mellett a művelt táblákat részletesen megvizsgáltuk. Vizsgálataink kiterjedtek a gyomnövény borítottságára (ha kevés növény volt, akkor tőszámára), térállására, magasságára, a szegélytől mért távolságára valamint a kultúrnövényzet magasságára és az általános gyomosodottságára. Kutatásaink másik részében különböző talajoknak a parlagi rézgyom csírázására kifejtett hatását vizsgáltuk. Feltételezhető, hogy regionális előfordulását környezeti tényezők befolyásolják. Magyarországon a két legmelegebb és legszárazabb megyében (Békés és Csongrád) a legelterjedtebb. Ugyanakkor a hazánknál sokkal hűvösebb és csapadékosabb Szlovákiában elterjedése tömeges. Az előfordulását kiváltó okot tehát más tényezők között kell keressük. Kísérleteinkben az Iva xanthiifolia kaszatterméseit több típusú talajban mesterségesen előállított körülmények között vizsgáltuk. Vizsgáltuk a növények csírázási és növekedési képességét, valamint összefüggést kerestünk a talajtípus és a vetési mélység vonatkozásában a vizsgált tulajdonságokkal. A szegély és mezőgazdasági kultúrák vizsgálata megmutatta, hogy a gyomnövény a túlzottan elhanyagolt területeken akár 60%-os borítottságot is képes elérni. A jól gyommentesen tartott területeken előfordulása legfeljebb a szegélytől mért 20 méteres sávban jellemző.

60

Gyomnövények, gyomirtás A HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A TARAXACUM OFFICINALE WEB. KASZATOK CSÍRÁZÁSÁRA GYENES VIKTOR és BÉRES IMRE Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely A pongyola pitypang (Taraxacum officinale WEB.) hazánkban jelentős gyomnövénynek számít, mely megtalálható útszéleken, kertekben, réteken, legelőkön, szőlő-, és gyümölcsültetvényekben. Kártétele pillangós állományokban (lucerna), valamint mesterséges, telepített gyepekben is igen nagy. Évelő, tőlevélrózsás növény, melynek vastag karógyökere függőlegesen hatol a talajba. Terjedését elsősorban szél útján terjedő kaszatok segítik elő, megtelepedését pedig vastag karógyökere biztosítja. Kísérleteink során a kaszatok csírázóképességét vizsgáltuk állandó, 20°C-os hőmérsékleten, valamint változó hőmérsékleti értékek között. A kaszatokat 2004. május hónapban gyűjtöttük Keszthelyen, út menti területről. Gyűjtést követően megtisztítottuk, papírzacskóba tettük és a felhasználásig a szabadban tároltuk. A csírázási ritmus vizsgálatot 2004. szeptember 7-e és 2006. szeptember 5-e közötti időszakban végeztük. Petri-csészében, nedves szűrőpapírra, 4x100 kaszatot helyeztünk, termosztátban 20°Con sötétben csíráztattuk. Értékelések a beállítást követő 14-ik napon történtek, eredményeket %os formában adtuk meg. A kaszatok csírázására vonatkozó maximum és minimum hőmérséklet keresése során 2006. májusban gyűjtött kaszat tételt használtunk fel. A felhasználásig a kaszatokat szabadban tároltuk, majd 5, 10, 15, 20, 25, 30, 35 és 40°C-os hőmérsékleti tartományban, termosztátban, sötétben csíráztattuk. Továbbá vizsgáltuk a csírázás megkezdéséhez szükséges időszak hosszát. Az eredményekből megállapítottuk, hogy a gyűjtést követő két hónap eltelte után kedvező környezeti feltételek közé kerülve a kaszatok egyenletesen, jól csíráznak. A kaszatoknak magnyugalmuk nincs. A csírázás során minimális szezonalitást tapasztaltunk. A legalacsonyabb csírázási %-ot a kísérlet megkezdését követő második évben, 2006.08.22-én mértük (3%), a legmagasabbat pedig 2005.06.21-én (82%). A 105 heti csírázási százalék átlaga 46,60% volt. A hőmérséklet emelkedése és az első csírázó kaszatok között pozitív korrelációt véltünk megállapítani. 25°C-on már a beállítást követő 3-ik napon megjelentek az első csírák. Az első csíranövények megjelenéséig eltelt napok száma pedig a hőmérséklet emelkedésével egyre inkább csökkent. Ugyanezt a korrelációt az alacsonyabb hőmérsékleten való csíráztatáskor is tapasztaltuk, minél alacsonyabb hőfokon történt a csíráztatás, annál később jelentek meg az első csírák. A magas hőmérséklet egy bizonyos tartományig serkentőleg hat a csírázás megkezdésére, valamint az első csíranövények megjelenéséig. Ugyanez ellentétesen elmondható az alacsony hőmérsékleti tartomány kaszatok csírázására vonatkozó hatására is.

61

V. POSZTEREK

62

Poszterek ÁRPÁT FERTŐZŐ PYRENOPHORA/DRECHSLERA-FAJOK ROKONSÁGA BAKONYI JÓZSEF MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Budapest

GENETIKAI

Az árpát fertőző Pyrenophora gombákat a P. graminea (PG), a P. teres f. maculata (PTM) és a P. teres f. teres (PTT) morfológiai taxonokba sorolják. Jóllehet az általuk kiváltott betegségek tipikus tünetei, valamint a P. graminea és a P. teres esetében az életciklus is eltérő, rendkívül nehéz, gyakran lehetetlen megkülönböztetni e kórokozókat alaktani sajátosságaik alapján. Elképzelhető, hogy jelenlegi osztályozásuk nem tükrözi valós filogenetikai kapcsolatukat. Ezért célom e kórokozók genetikai rokonsági fokának vizsgálata volt. Eltérő földrajzi eredetű 11 PG, 9 PTM és 23 PTT izolátumban tanulmányoztam a véletlenszerűen sokszorosított DNS-szekvenciák jelenlétét RAPD módszerrel. Az értékelt DNSfragmentumok fele volt polimorf. Két kaliforniai PTT izolátum kivételével a vizsgált törzsek mindegyike más-más genotípust képviselt, és három fő csoportot alkottak. Az egyes csoportok kizárólag PG, PTM, vagy PTT izolátumokat tartalmaztak, de a csoportokon belüli genetikai változékonyság meghaladta a csoportok között tapasztaltat. Ugyanakkor a PG és PTM izolátumok szorosabb genetikai rokonságot mutattak egymás iránt, mint a morfológiailag egységesnek tartott P. teres faj eltérő tünettípusokat kiváltó két formája. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált kórokozók között nagyfokú a genetikai hasonlóság, és hogy a morfológiai, fiziológiai bélyegek alapján végzett osztályozásuk valóban nem tükrözi híven filogenetikai kapcsolataikat. További molekuláris genetikai vizsgálatok segíthetnek a kórokozók közötti evolúciós kapcsolatok tisztázásában.

63

Poszterek JUVENIL HORMON ANALÓG VEGYÜLETEK IVARMÓDOSÍTÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA VÍZI GERINCTELENEKEN, DAPHNIA MAGNA REPRODUKCIÓS TESZTBEN BÁSKAY IMRE, DOBÓ ZOLTÁN és REPKÉNYI ZOLTÁN Fővárosi és Pest Megyei MgSzH, Vízélettani Laboratórium, Gödöllő A juvenil hormon analóg növényvédő szerek – melyek a rovarok hormonháztartását befolyásolva azok kifejlődését gátolják – a megfigyelések szerint a vizekben az alacsonyabb rendű rákokra hatva növelik a hím utódok számát. Ez különösen figyelemre méltó az olyan fajok esetében, mint a Daphnia magna (nagy vízibolha), amelynél a vegetációs időszakban a populációt a nőstény egyedek szűznemzéssel tartják fenn. Hímek csak ősszel jelennek meg. A párzás után kialakult tartóspetékből – melyek alkalmasak a szélsőséges téli időjárás elviselésére is – tavasszal újra nőstények kelnek ki. Ez tehát évmilliós alkalmazkodás a szűkös időszak átvészelésére. A fenti kemikáliák ebbe a körforgásba avatkoznak be. Egy nemzetközi körvizsgálat keretében, az OECD 211 reprodukciós teszt módszert alkalmaztuk a hatás vizsgálatára. Tesztállatként a Daphnia magna NIES (National Institute for Environmental Studies, Japán) törzs egyedeit alkalmaztuk. A vizsgálat időtartama 21 nap volt, melynek során az oldatokat hetente háromszor megújítottuk. Megszámláltuk az elpusztult egyedeket, a halvaszületett ill. az élő utódokat és ezeknek meghatároztuk a nemét. Az újszülött egyedek nemét az első csáp hossza és alakja alapján lehetett meghatározni. Vizsgálati anyagként két vegyületet használtunk. Egyszer a toxikológiai tesztekben általánosan használt referenciaanyagot, a 3.5 diklorfenolt, illetve a rovarnövekedés szabályzó (IGR) piriproxifent. A piriproxifen kitűnő ovicid, ill. larvicid hatással rendelkezik. Magyarországon, zöldségfélében az üvegházi molytetűre engedélyezett készítménye az Admiral 10 EC. Diklorfenolból 1000-12 g/l, míg pyriproxifenből 2000-25 ng/l tartományban állítottunk be 5-5 koncentrációt, valamint kontrollt, de a piriproxifen esetében oldószeres kontrollt is, amelyekbe 10-10 db 24 órás kisrákot helyeztünk. Az oldatok megújításakor táplálékként algaszuszpenziót (Chlorella vulgaris) kaptak, valamint mértük az oldatok pH-értékét, oldott oxigén tartalmát és a hőmérsékletét. A 3.5 diklorfenol-koncentrációk esetében a kontrollhoz képest jelentős eltérés nem mutatkozott az újszülöttek ivarmegoszlásában, döntően nőstények születtek. A hímek aránya - a legnagyobb koncentrációt kivéve, ahol meghaladta a 3 %-ot - 0,5 % alatt volt. Az újszülöttek száma 600-700 körül mozgott koncentrációnként. A piriproxifen hatására azonban a normális ivararány jelentős változást szenvedett. A legmagasabb koncentrációban, ahol az ivadékok száma is alig érte el a 200-at, több mint 90 %ban hímek jelentek meg. A következő koncentrációban a hímek aránya 13,5 %-ra csökkent növekvő egyedszám mellett, míg a legkisebb koncentrációk esetében már 0,5 % alá esett az arányuk. Ezek a vizsgálatok alátámasztják, hogy a növényvédő szerek vízi szervezetekre vonatkozó kockázatbecslésében még körültekintőbbnek kell lenni, nem elég csak a pusztuláson, szaporodásgátláson alapuló vizsgálatok értékelése, hanem újabb szempontokat is fel kell becsülni. A gyakorlatban pedig növelni kell az élővizek monitorozását, mert ha nyáron szokatlanul nagy számban található hím ágascsápú rák egy élővízben, akkor felmerülhet a nem előírásszerű növényvédő szer használat miatt bekövetkezett vízszennyezés is, amely az adott Daphniapopuláció jelentős csökkenését eredményezheti.

64

Poszterek A NÖVÉNYEK TERMÉSZETES BIODIVERZITÁSÁNAK KIAKNÁZÁSA A VEGYSZERMENTES ÉLELMISZER ALAPANYAG ELŐÁLLÍTÁSÉRT – A BIOEXPLOIT FP6 PROJEKT BEDŐ ZOLTÁN és VIDA GYULA MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, BioExploit konzorcium, Martonvásár A betegségekkel szembeni rezisztencia javítása a növénynemesítés egyik elsődleges feladata napjainkban, mégis számos kórokozó ellen csak a peszticid kezelések adnak megfelelő védelmet. Néhány vegyszert a környezetre és a humán egészségre gyakorolt káros hatása miatt már évekkel ezelőtt ki kellett volna vonni a forgalomból, ugyanakkor – más alternatíva hiányában – használatuk még napjainkban is engedélyezett. A BioExploit projekt célja, hogy genomikai és poszt-genomikai eszközökkel elősegítse hatékony és ésszerű nemesítési eljárások kidolgozását, melyekkel kiaknázható a növényekben rejlő természetes gazdanövény rezisztencia. A projektben két stratégia alkalmazható az új, rezisztens fajták létrehozására: 1. molekuláris markerekkel támogatott nemesítés; 2. genetikai módosítás. Az EU-FP6 pályázat koordinátora a Wageningeni Egyetem. A konzorciumban 43 partnerintézmény 68 kutatócsoportjának több mint 300 kutatója vesz részt. A vállalt feladatok kidolgozása 2005 októberében kezdődött el. A projekt várható eredményeként javul az Európában termesztett jelentős gazdasági növények gomba és baktérium rezisztenciája. Az Európai Unióban több, mint 230 millió kg növényvédőszert használnak fel évente a kártevők és kórokozók megfékezésére. Ezen kemikáliákból 61% körüli a felhasználás a gombás betegségek visszaszorítására, a jelentős élelmiszerek termelésében, mint a gabonafélék, burgonya, gyümölcs, zöldség, cukorrépa és szőlő. A szántóföldi gazdálkodásban a fungicidek 70%-át a gomba és oomycota eredetű betegségek ellen burgonyában és gabonában, elsősorban búzában és árpában alkalmazzák. A BioExploit projekt elsődleges kutatási célkitűzései: 1. A tartós rezisztencia molekuláris mechanizmusának, genetikai hátterének tanulmányozása; 2. A természetes biodiverzitás kiaknázása a betegségekkel szembeni rezisztencia javítására; 3. A markerekkel támogatott nemesítésnek és a genetikai módosítás technikájának bevezetése az EU növénynemesítési gyakorlatába; 4. A rezisztencianemesítéssel összefüggő kutatások koordinálása és integrálása, a tudományos képzés színvonalának javítása, valamint az eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítése. Magyarországról az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete vesz részt partnerként a pályázat kidolgozásában. A projekt keretében levélrozsda rezisztenciagének (Lr9, Lr24, Lr25 és Lr29) piramidálásával e gének hatástartamának meghosszabbítására törekszünk. Emellett egyéb rezisztencia- és a rezisztenciával összefüggő gének beépítésével vizsgáljuk a kórokozókkal szembeni rezisztencia genetikai szabályozását. A kutatásokat az Európai Unió Integrated Project FOOD-CT-2005-513959 pályázata támogatja.

65

Poszterek FÁTYOLKÁK ELŐFORDULÁSA HAJDÚSÁGI MEZŐGAZDASÁGI ERDŐSÁVOKBAN BOZSIK ANDRÁS1, SZARVAS PÉTER1 és ANTOINE MEIRLAND2 1 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen 2 Université des Science et Technologie, Lille, Franciaország Európában a legfontosabb természetközeli területválasztó növényi struktúrák a mezőgazdasági sövények vagy fasorok. A művelt területek szegélyén elhelyezkedő változatos növényállományuk lehetőséget ad a természetes ellenségek számára táplálkozni, szaporodni és rejtőzködni, ahonnan később behatolhatnak a táblákra, gyümölcsösökbe. A fátyolkák elismert növényvédelmi jelentősége ellenére kevés tanulmány vizsgálta a fátyolkák jelenlétét ezekben a növényi formációkban, s hasonlóképpen a hazai sövények, fasorok feltárása, jellemzése, mezőgazdasági és természetvédelmi szerepének tisztázása meglehetős vontatottságot mutat. Jelen munka a területelválasztó sövények fátyolkákra gyakorolt befolyását vizsgálta három Debrecen környéki felvételezési helyen. A három helyen összesen két faj 32 egyedét fogtuk be meg az irodalomban elfogadott szabályoknak megfelelően. A két faj egyike a Chrysoperla carnea fajkomplexhez tartozott (Chrysoperla affinis), a másik pedig az Chrysopa formosa, mindkettő rendkívül közönséges, gyakori és euriők faj. A tanulmány próbálta jellemezni a felvételezési helyek fátyolka állománya struktúráját (fajszám, egyedszám, diverzitás, szimilaritás, ekvitabilitás) valamint próbált kapcsolatot találni a növényi sokféleség és a fátyolkák jellemzői között. Korábbi hazai tanulmányok az ország más részéből az ottani sövények fátyolka együtteseinek jóval nagyobb egyedsűrűségét, fajgazdagságát és diverzitását mutatták ki.

66

Poszterek A DRECHSLERA TERES MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA ŐSZI BÚZÁN CSŐSZ LÁSZLÓNÉ1, TÓTH BEÁTA1, DORIS KOPAHNKE2 és VARGA JÁNOS3 1 Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság, Szeged 2 Federal Centre for Breeding Research on Cultivated Plants Institute for Epidemiology and Resistance, Aschersleben, Németország 3 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológiai Tanszék, Szeged Magyarországon 2000-ben kezdtük el a Drechslera tritici-repentis előfordulásának széleskörű felmérését, amelynek folytatásaként megkezdtük a begyűjtött mintákról származó monospórás izolátumok analízisét. Az izolátumok fajszintű azonosítását a morfológiai vizsgálatok mellett ITS alapú molekuláris módszerekkel végeztük. Az ITS szekvenciák analízise alapján a tenyészetek gyakran Drechslera teres-nek bizonyultak. A D. teres izolátumok közül a Röjtökmuzsajról származó 1-es (R1) és 6-os (R6) számú izolátummal visszafertőzést végeztük árpa és búza leveleken. Az árpán jól láthatóak voltak a jellegzetes tünetek, míg a búza levelén csak nekrotikus foltok formájában jelentek meg a tünetek. A konídium képződés az árpa levelén jelentős volt, ezzel szemben a búza levelén gyenge konídium képződést figyeltünk meg. A két izolátum tenyészetének átmérője a 7. napon 7-7,5 cm volt PDA táptalajon. A tenyészetek eltérést mutattak a fehér micélium pamacs képzésében. Ugyancsak jelentős különbség volt a tenyészetek konídium termelő képességében. A konídiumszám 2812 és 16562 db/ml között változott. Három Röjtökmuzsajról származó izolátummal (R1, R4, R5) 59 őszi búza fajta tesztjét végeztük el Ascherslebenben. A három izolátum között lényeges eltérést tapasztaltunk fertőzőképességben, sőt a fajták fertőzöttségének mértéke is jelentősen eltért. Néhány fajtán egyáltalán nem jelentkeztek a tünetek, de számos fajtán igen erőteljes volt főleg a klorózisos foltok képződése. A levélfoltosságokat okozó kórokozók 2006. évi felmérése során Debrecenben a minták 2,04 %-ában, Bólyban 5,71 %-ában, Dalmandon 8,57 %-ában, Mosonmagyaróváron a 2,85 %ában és Székkutason 2,50 %-ában azonosítottunk Drechslera terest. Ez a kórokozó első magyarországi azonosítása őszi búzán. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönettel tartoznak Láda-Nagyhaska Editnek, Kis-Sebestyén Karolinának és Gudrun Oettelnek a kísérletek kivitelezésében nyújtott segítségükért. Ugyancsak köszönettel tartoznak a GVOP-3.1.1.-2004-05-0206/3.0, a TéT D-22/01 pályázatok, és Tóth Beáta a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásának.

67

Poszterek BÚZA LEVÉLROZSDA REZISZTENCIÁHOZ KAPCSOLT MOLEKULÁRIS MARKER KIFEJLESZTÉSE HAÁSZ VERONIKA1, SÁFRÁNY JUDIT1, PURNHAUSER LÁSZLÓ2 és DALLMANN GÉZA1 1 Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő 2 Gabonatermesztési Kutató Kht., Szeged A búzát fenyegető kórokozó és kártevő fajok közül földrajzi elterjedtsége és a károkozás mértéke alapján is legjelentősebb a levélrozsda (Puccinia recondita f. sp. tritici). Megjelenésére szinte minden évben lehet számítani, hazai vizsgálatok eredményei alapján a fogékony fajtákban 30-40%-os termésveszteséget is okozhat. A hazánkban folyó búzanemesítés központi célja a betegségekkel szembeni ellenállóság fokozása, nagyobb terméshozamot biztosító vonalak előállítása és a létrehozott búzafajták bevezetése és elterjesztése a gyakorlatban. További, szinte mindennapos igényként merül fel a gyakorlat oldaláról a létrehozott fajták azonosítása olyan módszerekkel, melyek gyorsak és megbízhatóak. Ezért szükséges egy molekuláris marker-arzenál kifejlesztése, amely a fenotípusos, morfológiai jegyeken alapuló fajtaazonosításnál nagyságrendekkel megbízhatóbb eredményt biztosít és kivitelezése is lényegesen gyorsabb. Kísérleteinket az Lr29 levélrozsda rezisztenciagénnel végeztük. Célunk a rezisztenciagénnel kapcsolt molekuláris markerek kifejlesztése volt, melyek felhasználhatóak a gén pontos térképezésére, a lókuszok követéséhez a nemesítési kísérletek során, és hosszútávon akár a rezisztenciát biztosító gén klónozásához és molekuláris jellemzéséhez. A vizsgálat lebonyolításához szükséges térképező populáció létrehozása (Lr29 Thatcher NIL X Délibáb), majd a hasadó populáció klasszikus rezisztencia tesztjeinek elvégzése a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. közreműködésével történt. Az általuk azonosított OPY10 RAPD primer felhasználásával SCAR (Sequence Characterized Amplified Region) marker tervezését tűztük ki célul. A szekvencia specifikus primerek használata előnyösebb, szemben a RAPD primerekkel, mert a PCR reakció körülményeinek változtatására kevésbé érzékenyek, továbbá ezek csak egyetlen egy specifikus fragmentet generálnak, ezáltal nyomon követésük sokkal egyszerűbb. Az izolált fragment nukleotid sorrendjében, a munkánk korai fázisában nem tudtunk kimutatni olyan eltérést, amely alapot szolgáltathatott volna a SCAR markerhez szükséges primerek megtervezéséhez. Feltételeztük, hogy a szenzitív és rezisztens növények között detektált polimorfizmus a RAPD primer kötőhelyére eső különbségből adódott. Inverz PCR technika alkalmazásával meghatároztuk az eredeti RAPD fragmentet határoló szekvenciákat. Ezzel a módszerrel sikerült kimutatni a RAPD primer tapadási helyére lokalizálható szekvencia különbséget a rezisztens és fogékony növények között. Inverz PCR technika felhasználásával az eredeti polimorf fragmentből kiindulva mintegy 7kb méretű DNS szekvenciát határoztunk meg, mely tartalmaz egy un. NBS-LRR (Nucleotid Binding Site Leucine Rich Repeat) gént kódoló nyitott leolvasási keretet. Ez azért lehet jelentős, mert ezek a gének az eddigi kutatások alapján gyakran szorosan kapcsoltak egyéb rezisztencia génekkel. Ez az állítás feltehetően esetünkben is igaz. Mindezek alapján nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy izoláltunk egy új rezisztencia gént, és ezzel együtt egy, az eredeti célkitűzésünkben szereplő Lr29 génnel szoros kapcsoltságot mutató molekuláris markert.

68

Poszterek PANTOEA AGGLOMERANS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE A BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉSBEN HEVESI M., AL-ARABI K., TÓTH M., SZENTKIRÁLYI A és PALKOVICS L. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A baktériumos betegségek elleni védekezésnél számos megoldatlan feladattal találkozunk. Felmerül az igény, hogy a természetet súlyosan károsító, és ugyanakkor teljes védelmet nem biztosító kémiai növényvédő szereket biológiai eredetű anyagokkal helyettesítsük. Az Erwinia amylovora okozta tűzelhalás betegség ellen a sztreptomicin antibiotikum alkalmazása az Európai Unióban, így hazánkban sem engedélyezett. A réztartalmú, kontakthatású növényvédő szerek a perzselő hatásuk miatt a gyümölcsfák virágainak védelmére nem használhatók, ezért a biológiai védekezés jó megoldásnak látszik. Alma levél- és gyümölcs (’Starking’) felületéről mintegy 200 izolátum közül szelektáltuk a Pantoea agglomerans (HIP 32) baktériumot. Renszertani hovatartozát biokémiai és genetikai módszerekkel állapítottuk meg, genomjának 16S rDNS szakaszának szekvenálásával. Antagonista hatását számos növénykórokozó baktériumra bizonyítottuk in vitro. Antibiotikum termelő képességének következtében gátolta az Agrobacterium tumefaciens, Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis, Erwinia amylovora, E. carotovora subsp carotovora, E. chrysanthemi pv. chrysanthemi, Pseudomonas savastanoi pv. phaseolicola, P. syringae spp, Xanthomonas campestris pv. pelargoni, Xanthomonas vesicatoria baktériumfajt és a Fusarium oxysporum f. sp. cyclaminis, F. oxysporum f. sp. dianthi és Geotrichum candidum gombafajt. In vivo igazoltuk, hogy Erwinia amylovora-val (107) inokulált almavirágok tűzelhalás tüneteit preventív alkalmazás esetén csökkentette. Paprika és paradicsom xantomonaszos betegségének tüneteit üvegházi körülmények között szintén szignifikánsan redukálta. Az antagonista baktérium HIP 32 táptalajon könnyen tenyészthető, almavirágokon szaporodni képes. Melegkedvelő. Megállapítottuk, hogy hazai körülmények között, almanövény lombfelületén (májustól augusztusig) fennmarad és onnan visszaizolálható. Nincs fitotoxikus hatása. Ugyanebből a baktériumfajból több országban már biológiai növényvédő szert állítottak elő. A Pantoea agglomerans (HIP 32) hazai izolálású törzsének felhasználása biológiai készítményhez perspektívikus lehetőség lehet számos, baktériumos növénybetegség leküzdésére.

69

Poszterek ERWINIA CAROTOVORA-VAL SZEMBENI REZISZTENCIASZINT VIZSGÁLATA ÜVEGHÁZI BURGONYAGUMÓKON HUDÁK I.1, HEVESI M.2, DOBRÁNSZKI J.1 és MAGYAR-TÁBORI K.1 1 Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kutató Központ, Nyíregyháza 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest

Egészséges szövet tömeg-aránya

Gülbaba

Rachel

Desiree

Boró

1469/83

34/85

36/92

98/91

77399/514

77365/103

Réka

736/82

136/92

A burgonya gumók baktériumos lágyrothadását az Erwinia carotovora két alfaja a (subsp. carotovora és a subsp. atroseptica), valamint az Erwinia chrysanthemi faj okozza. Noha elsősorban nedves és viszonylag hűvös környezetben terjed, optimális környezeti feltételek esetén hazánkban is súlyos fertőzések alakulhatnak ki. A kutatások elindítását az tette szükségessé, hogy hazánkban az utóbbi években jelentős burgonya termésveszteséget okoztak a különböző bakteriális betegségek, köztük az Erwinia fajok okozta betegségek. A nemesítői munkánk különböző - kórokozókkal, kártevőkkel szemben rezisztenciát hordozó - vad Solanum fajok használatán alapul. Irodalmi adatok alapján feltételezhetjük, hogy alapanyagaink, illetve klónjaink között, melyek előállításába különböző vad Solanum fajokat is bevontunk, az Erwinia carotovora baktériummal szembeni rezisztenciát/toleranciát hordozók is szerepelnek. Jelen munkánk célja volt olyan kutatási feladatok elvégzése, melyek segítségével egy gyors és megbízható tesztelési módszer dolgozható ki a különböző burgonya fajták és nemesítési alapanyagok Erwinia carotovora elleni rezisztencia-szintjének vizsgálatára. A kísérletekhez szükséges gumókat üvegházban állítottuk elő. A vizsgálatokba összesen 13 burgonya fajtát és klónt vontunk be, melynek gumóiból egyforma méretű korongokat vágtunk. A gumók fertőzése Vlasov és Pereverzev módszerével történt Erwinia carotovora 108 CPU-jú szuszpenziójával. A korongokat Petri csészékbe helyezve 24-26 óráig inkubáltuk 25-27 °C-on. Inkubációt követően az elrothadt szöveti részeket lemostuk és mérlegen visszamértük az egészséges szövet tömegét. Az érzékenység mértékét az egészségesen maradt szövetek aránya alapján határoztuk meg. Az eredményeinket az alábbi táblázatban összefoglalt adatokkal szeretném szemléltetni.

26,2 4,10 3,03 8,20 42,0 18,8 2,33 2,11 9,17 21,3 9,85 9,44 21,0 4 3 0 7 2

A kísérleteket a GVOP (azonosító szám: GVOP-3.1.1.-2004-05-0041/3.0) támogatásával végeztük.

70

Poszterek AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA VIRGIFERA LECONTE) LÁRVAKÁRTÉTELÉNEK VIZSGÁLATA 2006-BAN EGY TALAJFERTŐTLENÍTETT KUKORICATÁBLÁBAN KESZTHELYI S.1, SZABÓ T.1, KURUCSAI P.1 és MARCZALI ZS.2 1 Kaposvári Egyetem, ÁTK, Kaposvár 2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely Magyarország kukoricatermesztésének eredményességét alapvetően meghatározó rovarkártevő az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte). A kártevő az 1992. évi első jugoszláviai leírása óta rendkívül gyorsan elterjedt és megtelepedett Európában. A kártevő sikeres európai akklimatizációja a talajforgatásra alapozott növénytermesztés mellett, a fejlődéséhez és elterjedéséhez szükséges optimális közép-európai klimatikus viszonyokkal magyarázható. A kukoricán kialakított, szántóföldön jelentkező kártétele rendkívül széles skálán mozoghat, a teljes kidőlésből adódó 100%-os termésveszteségtől egészen a gazdaságilag elhanyagolható levélhámozgatásig. E tünetek adott területen történő kifejeződését a rovar kártételi nyomása, az adott évi csapadékviszonyok, a kukorica agrotechnikai műveletei nagymértékben befolyásolják. Kijelenthető azonban, hogy a mono- vagy bikultúrás termesztés esetében alkalmazott, vetéssel egy menetben kijutatott talajfertőtlenítő inszekticidek nélkül napjaink eredményes kukorica előállítása szinte elképzelhetetlen. Az amerikai kukoricabogár által okozott kár mértékének meghatározása érdekében 2006ban végeztünk felméréseket a Tolna megyei Iregszemcse területén, egy 11 ha-os talajfertőtlenített (Force 1,5G; 12 kg/ha dózisban) kukoricatáblában. A vizsgált táblában 2 ismétlésben 5x10 m-es kezeletlen területeket alakítottunk ki. A növény vegetációjában figyelemmel kísértük a kártevő rajzását (Pherocon AM típusú ragacslappal); július elején összevetettük a kezelt és kezeletlen területen a kidőlt tövek számát, a megdőlés-, és a gyökérkárosodás mértékét (Iowa-skála segítségével); illetve a kukorica vegetációs ciklusának végén megmértük a kukoricacsövek tömegét, Wendeii analízis segítségével meghatároztattuk a beltartalmi paraméterekben bekövetkező esetleges változásokat. Az amerikai kukoricabogár az arid klimatikus viszonyoknak, s a kártevő területen megfigyelhető több éves jelenlétéből adódóan a 2006. évben magas egyedszámban, hosszan elhúzódva rajzott. A gyakorlatban széles körben alkalmazott talajfertőtlenítő hatása egyértelműen megmutatkozott a gyökérkárosodás Iowa-skála szerinti osztályozásában. A kezelt és a kezeletlen területről származó növények gyökérkárosodása, valamint megdőlésük mértéke között statisztikailag igazolható szignifikáns különbség mutatkozott (P < 0,0001). A szemmel nem látható kártételek (kezelt és kezeletlen területről származó csövek tömeg, illetve beltartalmi paraméter-különbsége) vizsgálata heterogén eredményt adott. A talajfertőtlenített területről származó csövek össz-, csutka- és szemtömege szignifikánsan nagyobb volt, mint a kezeletlen területről származó csövek hasonló értékei. A beltartalmi paraméterek vizsgálatánál csupán a kényszerérés jelenségét sikerült igazolni a víz- és szárazanyag százalékok mintánkénti eredményeiből. A nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu, nitrogénmentes kivonható anyag és a keményítő százalékos értékei a kártevő gyökérkárosításának hatására szignifikánsan nem változtak.

71

Poszterek A PAPRIKA ENYHE TARKULÁS VÍRUS (PEPPER MILD MOTTLE VIRUS, PMMoV) L3 REZISZTENCIÁT ÁTTÖRŐ PATOTÍPUSÁNAK MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON, A KÓROKOZÓ MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE KISS LÁSZLÓ1,2, SALÁNKI KATALIN2, CSILLÉRY GÁBOR2,3 és PALKOVICS LÁSZLÓ1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest 2 Mezőgazdasági Biotechnológia Kutatóközpont, Gödöllő 3 Budakert Kft., Budapest A tobamovírusok a világ minden részén komoly gazdasági problémát jelentenek a paprikatermesztésben, elsősorban a növényházi kultúrákban. E nemzetség tagja a paprika enyhe tarkulás vírus (Pepper mild mottle virus, PMMoV), melynek különös veszélyessége abban rejlik, hogy amíg a bogyón a tobamovírusokra jellemző tünetek láthatók, addig a leveleken csak nehezen észrevehető tünetek jelennek meg. A PMMoV izolátumai jelenleg a P1,2 és P1,2,3 patotípusú csoportokba sorolhatók. A P1,2 patotípusú izolátumok az L3-as rezisztenciagént tartalmazó paprikanövények fertőzött levelén nekrotikus léziókat okoznak, tehát szisztemikusan nem terjednek, míg a P1,2,3 patotípusú izolátumok az L3-as rezisztenciagént tartalmazó növényeken léziókat nem okoznak, hanem szisztemikus tünetek jelennek meg. Az L3 rezisztencia áttöréséért a köpenyfehérje (CP) néhány aminosava tehető felelőssé az irodalmi adatok szerint. 2006 nyarán Szentes környéki paprikatermesztő növényházakban tobamovírusokra jellemző súlyos tüneteket figyeltünk meg L+, L1, L3-as rezisztenciagént tartalmazó paprikafajták levelein és bogyóin. A gyűjtött mintákat laboratóriumi körülmények között, molekuláris növénykórtani módszerek segítségével vizsgáltuk. A zöld növényrészekből és/vagy a termésekből vett mintákból össznukleinsav kivonást végeztünk White és Kaper (1989) módszerével. Univerzális tobamovírus primerpárral, PCR technika segítségével megsokszoroztuk a vírus-specifikus CP gént tartalmazó cDNS fragmentumokat. A kapott PCR termékekből a 700 bp hosszúságú szakaszokat izoláltuk és automatizált fluoreszcens stopnukleotida módszerrel meghatároztuk a DNS minták nukleinsav sorrendjét. A kapott nukleinsav sorrendeket az NCBI Blast programja segítségével nemzetközi adatbankban elérhető szekvenciákkal hasonlítottuk össze. A vizsgált kilenc izolátum nukleinsav sorrendjének mindegyike a paprika enyhe tarkulás vírus (Pepper mild mottle virus, PMMoV) nemzetközi adatbankban megtalálható izolátumainak nukleinsav sorrendjeivel mutatta a legnagyobb hasonlóságot. Az L+ ,L1-es rezisztenciagént tartalmazó növényekből izolált vírusok nukleinsav sorrendje a P1,2 patotípushoz tartozó japán (PMMoV-Iw) és dél-koreai (PMMoV-Kr) izolátumokkal 97%-os homológiát mutatott. Az izolátumok köpenyfehérjéje nem tartalmazta azokat az aminosav eltéréseket, amelyek meghatározóak és felelősek az L3-as rezisztencia áttörésében. Az L3-as rezisztenciagént tartalmazó növényekből izolált vírusok, a PMMoV P1,2,3 patotípusú olaszországi izolátumával (PMMoV-I) mutatták a legnagyobb (99%-os) homológiát. A PMMoVI izolátumról ismert, hogy áttöri az L3 rezisztenciát. Ezért a tulajdonságért a CP 138. pozíciójában lévő aszparagin (Asn, N) aminosav felelős, mely aminosavat ebben a pozícióban saját izolátumaink is tartalmazták. Izolátumainkból és a nemzetközi adatbankban található PMMoV izolátumok nukleinsav- és aminosav sorrendjéből filogenetikai törzsfát készítettünk.

72

Poszterek RÉGI MAGYAR BÚZAFAJTÁK FUZÁRIUMOS KALÁSZFERTŐZÖTTSÉGE LÁSZLÓ EMESE, VIDA GYULA, SZUNICS LÁSZLÓ, BEDŐ ZOLTÁN és VEISZ OTTÓ MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár Az 1970-es évekig Magyarországon a búza kalászfuzáriumos fertőződése csak szórványosan fordult elő. Az intenzív termesztéstechnológia és az annak megfelelő fajták elterjedését követően alakultak ki nagyobb járványok, jelentős minőségi és mennyiségi veszteséget okozva. Kísérletünkben a fuzárium járványokat megelőző időkben nemesített régi magyar fajták populációit és az ezekből a fajtákból szelektált törzsek ellenállóságát vizsgáltuk. Fuzárium rezisztencianemesítésben jelenleg széleskörűen alkalmaznak gyenge agronómiai tulajdonságú, főként tavaszi típusú egzotikus törzseket. Ezen rezisztenciaforrások körét bővíthetik a kiváló télállósággal és minőséggel rendelkező régi magyar fajtáink, amennyiben fuzárium ellenállóságuk megfelelőnek bizonyul. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének provokációs kísérleti területén a 2003-tól 2006-ig terjedő időszakban 82 homogén törzset és populációt vizsgáltunk, melyeket 7 régi magyar fajta – a Bánkúti 1201, a Bánkúti 1205, a Bánkúti 5, a Béta Bánkúti, a Székács 1242, a Lovászpatonai 407 és a Fertődi 293 – a tájfajtákhoz hasonlóan heterogén populációjából hoztunk létre az 1990-es években. A fertőzéshez Fusarium culmorum izolátumot használtunk, melyet autoklávozott búza és zab szem 3:1 arányú keverékén szaporítottunk fel. Az egyes törzsek virágzásának kezdetén a kalászokra konídium szuszpenziót permeteztünk, majd a kezelést 2, illetve 4 nap múlva megismételtük. A fertőzéshez szükséges magas páratartalmat öntözéssel biztosítottuk. A kezelést követő 26. napon megállapítottuk a fertőzött kalászkák %-ban kifejezett arányát. A vizsgált genotípusok közül a 4 év átlagában nem találtunk rendkívül fogékony (8090%) kategóriába tartozót, 32 esetben a kalászkák több mint a felén kimutatható volt a kalászfuzáriózis okozta károsodás. Vizsgálataink során 13 genotípus fertőződött átlagosan 20% alatti értékben (8 Bánkúti törzs, 2 Fertődi 293, valamint 1-1 Bánkúti 1205, Bánkúti 5 populáció, illetve törzs és Lovászpatonai 407). A Béta Bánkúti populáció (6,5%) és a Fertődi 293-24-5 (7,75%) esetében 10% alatti fertőződést tapasztaltuk. Az ismert Sumai 3 kalászfuzárium rezisztenciaforrással 28 törzs adata statisztikailag igazolhatóan megegyezett. Négyéves eredményeinket összegezve megállapítható, hogy a régi magyar fajták populációi, illetve a belőlük létrehozott törzsek között azonosíthatók olyan genotípusok, amelyek kalászfuzáriózis-ellenállósága alkalmassá teheti őket a rezisztencianemesítésben való felhasználásra. A kutatási munkát az OTKA T49080 számú pályázata támogatja.

73

Poszterek GFLV IZOLÁTUMOK AZ FVM SZBKI KECSKEMÉT VÍRUSGÉNBANKJÁBAN LÁZÁR JÁNOS1, ORSZÁG MELINDA1 és SIMON ANDREA2 1 FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Kecskemét 2 Bács-Kiskun Megyei MgSzH, Kecskemét A szőlőfajták virológiai ellenőrzése teszteléssel 1972-ben indult Kecskeméten, Dr.Sárospataki György, majd Dr. Lehoczky János vezetésével. Ezt megelőzően már a 60-as évek végétől, az ország borvidékeit járva számos, vírustüneteket mutató tőkét jelöltek ki és teszteltek fás-szárú indikátor-fajokra ill. –fajtákra, így igazolva az egyes szőlőn károsító vírusbetegségek hazai előfordulását. Az igazoltan vírusfertőzött donor tőkék szaporítóanyagával létesítették Kecskemét-Miklóstelepen az első Vírusgénbankot, amely a tesztelés és ezzel összefüggésben a certifikáció elengedhetetlen feltétele. A vírustesztelés 1986-tól Kecskemét-Kisfáiban, 2000-től Kecskemét-Katonatelepen folytatódott. Az Európai Uniós kötelezettségünknek megfelelően fenntartott Vírusgénbank lehetőséget biztosít a vírustünetek tanulmányozásához, pozitív kontrol minták begyűjtésére a rutin diagnosztikai eljárásokhoz, valamint az izolátumok biológiai, szerológiai és genetikai variabilitásának tanulmányozásához. Egyes nepovírus izolátumaink a Franciaországban (Colmar) létesített Európai Szőlő Vírusgénbankban is megtalálhatók. A Vírusgénbankban – mint arról már 2002 –ben beszámoltunk - jelenleg 13, hazánkban már igazolt vírubetegség, ill. ezek kórokozója található meg. A következő években víruscsoportonként ismertetjük génbanki anyagunkat. A Fertőző leromlás (GFLV) és rokon törzsei a Sárga mozaik (GFLV-YM) és az Érmenti szalagosodás (GFLV-VB) izolátumai (39), az ország 22 borvidéke közül 10-ről származnak, viszonylagosan jól reprezentálva az ország fő termesztési körzeteit. A vírusgénbanki állomány Katonatelepre történő áttelepítésekor a legtöbb esetben sikerült a tőke-döntés módszerével az izolátum-tőkéket „átültetni” Az áttelepítés után megkezdtük az izolátumok jellemzését, leíró vizsgálatát tüneti értékeléssel, indexeléssel és ELISA teszteléssel (ld. 1. táblázat). Az izolátumok származási helyei és jellemzésük 1. táblázat Borvidékek Kiskunsági Ászár-Neszmélyi Badacsonyi Balatonfüred-Csopaki Móri Dél-Balatoni Mecsekaljai Szekszárdi Tokaj-Hegyaljai Zalai Összesen:

Begyűjtés helye Kecskemét-Kisfái Kecskemét-Miklóstelep Kecskemét-Katonatelep Szomód Badacsony-tomaj Alsóörs Balatonarács Szepezdfürdő Mór Balatonboglár Pécs Szekszárd Tarcal Keszthely Nova

Izolátumok száma 1 1 2 1 13 5 2 1 1 2 4 1 2 1 2 39

Tüneti értékelés 11/12 1/1 2/2 1/1 13/13 5/5 2/2 1/1 1/1 2/2 4/4 1/1 2/2 1/1 2/2 39/39

Jellemzés Indexelés

ELISA

1/1 1/1 2/2 0/1 3/13 2/5 1/2 1/1 0/1 1/2 3/4 1/1 0/2 1/1 2/2 19/39

0/1 0/1 1/2 1/1 1/13 3/5 1/2 1/1 0/1 2/2 3/4 1/1 0/2 1/1 1/2 16/39

Jelmagyarázat: 11 = vizsgált izolátumok száma; 12 = az összes izolátum száma 74

Poszterek A PAPRIKA ELLENÁLLÓSÁGA A MELOIDOGYNE INCOGNITA (CHITWOOD, 1949) FAJJAL SZEMBEN MÁNDOKI ZOLTÁN, ÁCS TÍMEA, FAIL JÓZSEF és PÉNZES BÉLA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Az étkezési paprika Magyarországon a legnagyobb területen termesztett hajtatott zöldségféle. Termesztése főként talajon történik, és sajnos a hajtató berendezések nagy részének talaja azonban gyökérgubacs-fonálférgekkel fertőzött. A hajtatásban a melegigényes fajok közül leggyakrabban a kertészeti gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita) fordul elő, ezért a paprikahajtatás egyik legjelentősebb növényegészségügyi problémáját e faj kártétele jelenti. Mivel a téli időszakban is fűtött termesztőberendezésekben áttelelő populációi évről évre súlyos kártételi veszéllyel fenyegetnek, védekezés nélkül gazdaságos paprikatermesztés nem lehetséges. A kémiai védekezési lehetőségek erősen korlátozottak és nem adnak kielégítő eredményt gyökérgubacs-fonálférgek ellen. Ezért új megoldásokat kell keresni, mégpedig oly módon, hogy ezek mind környezetvédelmi, mind humántoxikológiai szempontból kedvezőbbek legyenek, mint a korábbi kémiai módszerek. Így kerültek az érdeklődés középpontjába a gyökérgubacsfonálféregfertőzéssel szemben ellenálló fajták, illetve fajok. A hazánkban köztermesztésben lévő paprikafajták közül azonban egyelőre egyik sem rezisztens a kártevővel szemben. Ezért munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a paprika fajták, alanyok, illetve nemesítési alapanyagok M. incognita fajjal szembeni fogékonyságát, érzékenységét, és javaslatot tegyünk ellenálló fajták ill. alanyok használatára. Munkánkat a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Kísérleti Üzem növénynevelőjében végeztük 2004 tavaszán. A kísérlet során 31 Capsicum annuum L, 1 C. chinense Jacq. és 1 C. baccatum var. pendulum tétel fonálféreg-érzékenységét vizsgáltuk. A magokat M. incognita-val erősen fertőzött talajba vetettük. A talaj egy Szeged térségében található növényházból származott, ahol korábban a kártevőre fogékony ’Blondy F1’ fajtát termesztettek. A fertőzéshez használt faj pontos azonosítása céljából a ’Blondy F1’ paprika gyökerében található nőstények vulvakúpjából preparátumot készítettünk, és a fajt morfológiai bélyegek alapján azonosítottuk (Jepson, 1987). A morfológiai meghatározás ellenőrzése céljából elvégeztük a faj molekuláris úton történő azonosítását is PCR- analízis segítségével (Zijlstra et al., 2000). Vetés után 12 héttel a gyökereken található gubacsokat, tojászsákokat szereomikroszkóp alatt megszámoltuk, majd a kapott adatokat a Games-Howell statisztikai próba segítségével értékeltük. Megállapítottuk, hogy a vizsgált fajták, ill. nemesítési alapanyagok eltérő mértékben fogékonyak a M. incognita fajjal szemben. A vizsgálat eredményének alapján 8 C. annuum, és 1 C. Chinense tételt találtunk nagymértékben ellenállónak, ill. rezisztensnek. E tételek között köztermesztésben ma is használt fajta nem található. A ’Snooker’ alanyfajtát kísérleteink során rezisztensnek találtuk, így annak alanyként való további használata mindenképpen javasolt, amíg nincs a kártevővel szemben rezisztens étkezési paprika a piacon. Mindezek alapján javasljuk a nemesítési munka fent említett vonalakkal történő továbbfolytatását, a nemesítési vonalak további tesztelését, a M. incognita-rezisztens paprikafajták előállítása céljából.

75

Poszterek A REPCÉN ÉLŐ CEUTORHYNCHUS FAJOK RAJZÁSÁNAK ALAKULÁSA KESZTHELYEN 1999-2002-BEN MARCZALI ZSOLT1, KESZTHELYI SÁNDOR2 és NÁDASY MIKLÓS1 1 Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 2 Kaposvári Egyetem, Kaposvár Vizsgálataink célja volt, hogy egymást követő években, kísérleti repcetáblán vizsgáljuk, mely Ceutorhynchus fajok és milyen arányban fordulnak ott elő. Emellett vizsgáltuk a fajok rajzásának alakulását is. A vizsgálatok helyszíne Keszthely Újmajor volt, ahol 1999-2002 között, hagyományos előrejelzési és gyűjtési módszereket alkalmaztunk. Ismert telelési helyekről avarmintákat gyűjtöttünk, majd azokat zsákos futtatókba rakva, szabadtéri inszektáriumban helyeztük el. A futtatók előre jelezték a rajzás megindulását. Ekkor Moericke-féle sárgatálakat helyeztünk ki a táblára. A sárgatálakat a tömeges betelepedés megindulásáig alkalmaztuk, majd Manninger-féle fűhálóval végeztünk rendszeres gyűjtéseket. A rajzásmegfigyelések mellett sor került a Ceutorhynchus nőstények termékenységének, valamint táplálkozási és tojásrakási viselkedésének tanulmányozására, a fajok egyedfejlődési szakaszainak megfigyelésére is. Az egyedszámarányokat tekintve megállapítható, hogy a Ceutorhynchus fajok közül a C. pallidactylus MARSHAM és a C. obstrictus MARSHAM volt domináns a vizsgált években. Együttes arányuk az összes meghatározott imágón belül 88-90% volt. A C. napi mind a négy évben jelen volt a repcetáblán, de egyedszáma jóval elmaradt a két domináns fajétól (7-10%). A C. pleurostigma MARSHAM a vizsgált években előfordult ugyan, de a C. pallidactylus és a C. napi GYLLENHAL után csak kora tavasszal került a hálózott anyagba, majd májusban ismét hálózható volt. A C. pleurostigma kora tavaszi példányai a faj tavaszi törzséhez tartoztak, tehát áttelelt imágók voltak, tojást a repcén nem raktak. A május folyamán hálózott példányok a faj őszi törzsének imágói voltak, amelyek az esztivációjuk megkezdése előtt érési táplálkozást folytattak. A tojásrakás és a nőstények termékenységének megfigyeléséhez, élő növényeket tartalmazó szabadföldi izolátorokat hoztunk létre, majd napi rendszerességgel vizsgáltuk a lerakott tojások számát és az egyedfejlődési szakaszok hosszát. A négy év eltérő időjárási viszonyai miatt, a fejlődési szakaszok kezdete és hossza eltérő volt. A fajok esetén megállapított termékenység megfelel a szakirodalomban található adatoknak. Az ország különböző ökológiai adottságú területein eltérőek lehetnek a fajok közötti dominancia viszonyok. Ennek tisztázása további vizsgálatok elvégzését teszi szükségessé.

76

Poszterek A TERMESZTETT FEKETE BODZA (SAMBUCUS NIGRA L.) KÁRTEVŐI 2004-BEN VÁCOTT MEZEY ÁGOTA, MEZEY GABRIELLA és MÉSZÁROS ZOLTÁN Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A nálunk is őshonos fekete bodza a bogyós gyümölcsű fajok közül az egyik legjelentősebb, sokoldalúan felhasználható gyógynövényünk. Jelenleg azonban már közel 3000 hektáron termesztik. Mivel intenzív termesztése az utóbbi alig tíz évben került előtérbe, ezért károsítói kevésbé ismertek hazánkban, mint a már régóta művelésbe vont gyümölcsfajoké. Több éve tartó kutatómunkánk célja az ültetvényes fekete bodzán fellelhető kártevő fajok megfigyelése, életmódjának megismerése. A váci helyszínen felvételezéseinket az előző évekhez hasonlóan idős Haschberg-fajtájú fekete bodzán végeztük el március elejétől november közepéig 10-14 naponta előre megjelölt 1010 fán. 2004-ben fekete bodzán a levéltetvek (Aphis-fajok), a fitofág atkák és a mezei pocok (Microtus arvalis P.) kártétele volt igazán jelentős a váci ültetvényben, ugyanakkor a polifág amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea D.) hernyói és hernyófészkei szinte teljesen eltűntek a fákról. A bodza levéltetű (Aphis sambuci L.) a fekete bodzán található levéltetvek közül a domináns faj. Fő gazdanövénye a fekete bodza, melynek hajtásain az áttelelő tojásokból kikelő ősanyák már kora tavasszal megjelentek, és elindították a levéltetű nemzedékek felszaporodását a zöld részeken. Nyáron, a június-júliusi kánikulában a faj köztes gyomnövényekre vándorolt, csak szeptember elején jelentek meg ismét a szárnyas alakok a bodzán. Az előző évek megfigyeléseihez hasonlóan 2004-ben is az egyik legszembetűnőbb, legveszélyesebb károsítást a bodza-levélatka (Epitrimerus trilobus N.) okozta a váci helyszínen. Mivel a faj egyedei a rügyekben telelnek, ezért már tavasszal megfigyelhetők a kártételük nyomán összesodort, torzult fiatal levelek, hajtások védelmében. Mivel a fitofág atkák közül a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae K.) különböző fejlődési alakjait csak júniustól észleltük az idősebb leveleken, ezért kártételi jelentősége elmaradt a levélatkáéhoz képest. 2004-ben is feromoncsapdák fogási eredményeivel értékeltük a rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana H.) populációdinamikáját. Az eddigi megfigyeléseinket alátámasztva a csapdákban a legtöbb hímet szintén júniusban találtuk meg. A mezei pocok (Microtus arvalis P.) az egyik legveszélyesebb polifág kártevővé vált a sor és sorközi kaszálás elterjedésével, mivel a kisebb, gyengébb fák kipusztulását is okozhatják.

77

Poszterek A KÖZÖNSÉGES TAKÁCSATKA (TETRANYCHUS URTICAE KOCH, ACARINA, TETRANYCHIDAE) KORLÁTOZÓ SZEREPE GYOMNÖVÉNYEKEN NÉMETH SZILVIA Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest A fitofág ízeltlábúak tulajdonképpen növényekkel táplálkozó állatok (rovarok + pókszabásúak). Attól függően, hogy termesztett növényeinkkel, vagy gyomnövényekkel táplálkoznak tartjuk őket károsnak vagy hasznosnak. A gyomnövények egyéb élő szervezetekkel való pusztítása (korlátozása) már évtizedek óta alkalmazott módszer és a biológiai védekezés kategóriájába tartozik. Már több országban is végeztek kísérleteket fitofág ízeltlábúakkal való biológiai gyomszabályozással kapcsolatban. Vizsgálataimat 2006. májusában kezdtem Pomázon különböző gyümölcsösökben (alma, körte, cseresznye, meggy, kajszi, őszi, illetve egy új telepítésű őszi). A terület flórája heterogén képet mutatott. Megfigyeléseimet három gyomnövényen, nevezetesen az apró szulákon (Convolvulus arvensis L.), az ürömlevelű parlagfűvön (Ambrosia artemissifolia L.) és a mezei csorbókán (Sonchus arvensis L.) végeztem. A kijelölt területekre két-háromhetente jártam ki mintát gyűjteni. Minden alkalommal begyűjtöttem a károsított leveleket, növényfajonként 20 darabot. A levelekről mikroszkóp és bontótű segítségével leszedtem az egyedeket és preparátumot készítettem határozás céljából. Az eredményeket exel tábla segítségével összesítettem. A mezei csorbókán átlag 6,41 darab közönséges takácsatka volt (0 és 18 között). Azonban alma, meggy és kajszi ültetvényekben ez a gyom nem fordult elő. Az apró szulák minden gyümölcsösben kimutatható volt, átlag 4,99 darab takácsatka károsított levelenként. Az ürömlevelű parlagfű levelein átlagosan 5,30 darab takácsatka volt. A parlagfű esetében ki tudtam mutatni a takácsatka korlátozó szerepét, mivel az egészséges egyedek 34,35 cm magasra nőttek átlag, míg a takácsatka által károsított egyedek csak 14,12 cm magasra.

78

Poszterek HOLT MULCSOK ALKALMAZÁSA A GYOMSZABÁLYOZÁSBAN PUSZTAI PÉTER, RADICS LÁSZLÓ és SZÉKELYNÉ BOGNÁR ESZTER Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudomyányi Kar, Budapest Célkitűzés A hazai ökológiai gazdálkodási területek, és ezen belül a kertészeti termesztés növekedése miatt növekszik az érdeklődés a vegyszermentes gyomszabályozás különböző eljárásai iránt. Ma az ökológiai rendszerű zöldségtermesztés sikerének egyik sarkpontja a gyomszabályozás és a kiegyenlítetlen vízellátásból adódó negatív hatások kiküszöbölése. A probléma megoldásának egyik lehetséges útja a talaj takarása (mulcsozása), amely a gyomosodás csökkenésén túl, az evaporációt is csökkenti. Módszer A vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszékének kísérleti területén, Soroksáron végeztük el. Az egyes parcellák mérete 10 m2 volt, minden kezelést 4 ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben helyeztünk el. A tesztnövényként használt paradicsom ültetési ideje május 2. dekádja volt; a palántákat 70x60 cm-re ültetve. A felhasznált fajta: Dual (féldeterminált) A vizsgált kezelések: 1. gyomos kontrol 2. herbicides kontrol - Dual 960 EC (ültetés előtt) 3. kapált kontrol 4. szalmatakarás 5. szalmatakarás + Phylazonit-M baktériumtrágya 6. fekete fóliás takarás 7. papírtakarás 8. talajtakarás fűkaszálékkal 9. talajtakarás pillangós növény kaszálékkal 10. komposzt takarás 11. gyomok kaszálva A vizsgálat során a gyomosság mértékének megállapítására gyomfelvételezést végeztünk, valamint parcellánként az érés ritmusának megfelelően a termés tömegét mértük. A gyomfelvételezések mindig a kezelések (kapálás, kaszálás) után két héttel történtek. A felvételi négyzet a teljes 10m2-es parcella volt. A felvételezések időpontja június, július, augusztus 3. dekádja volt. Megállapítottuk a kultúrnövény, illetve a gyomfajok borítási %-át. A kapott adatokat statisztikai módszerekkel dolgoztuk fel. (Tukey próba) Eredmény Paradicsom kultúrában száraz, meleg és csapadékos időjárási viszonyok között is a fólia és papírtakarás gyomvisszaszorító hatása a mutatkozott a legjobbnak, ugyanakkor a komposzt és a pillangós kaszálék nem bizonyult alkalmasnak a talajtakarásra. A szalmával takart parcellákban száraz évben a fólia után következő legmagasabb termésátlagot mértük.

79

Poszterek IN VITRO FERTŐZÉSI MÓDSZEREK TESZTELÉSE PLASMOPARA HALSTEDII-RE MIKROSZAPORÍTOTT NAPRAFORGÓN ROMHÁNY L.1, HUDÁK I.1 és VÁGVÖLGYI S.1,2 1 Debreceni Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza 2 Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza A napraforgó a Világ növénytermesztésében jelentős helyet foglal el, de magas a szerepvállalása a lakossági olajfelhasználás alapanyagának biztosításában is. Az első nemesítési törekvésről az 1930-as évektől van tudomásunk, melynek eredményeképpen nagyobb termőképességű tájfajták terjedtek el. Az 1980-as évek közepétől a nemesítői tevékenység legfontosabb célja a termőképesség emelése és a termésstabilitás biztosítása, azaz az adott földrajzi környezetben elérhető legnagyobb olaj- vagy fehérjehozam megvalósítása. Napjainkban előtérbe került a betegségekkel-, illetve kórokozókkal szembeni ellenállóság kérdésköre. Ezen kórokozók köréből a legnagyobb múlttal a napraforgó peronoszpóra kórokozója (Plasmopara halstedii /FARL./ Berl. & de Toni) rendelkezik. A betegségről 1902-ben Berlese írt először Észak-Amerikában, majd a kórokozó átkerülve Európába Magyarországon Podhradszky (1954) írta le először. Mára közel 16 patotípusát különíthetjük el. Hazánkban a hibrideknek jelenleg 5-tel (100, 330, 700, 710, 730) szemben kell ellenállóságot mutatni. A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutató Központjának Biotechnológiai Laboratóriumában mikroszaporítási eljárást dolgoztunk ki napraforgóra. Az in vitro fertőzéshez a napraforgó növényeket hormonmentes MS táptalajon neveltünk egyedenként, kémcsőben napi 16 órás, 105 µmól m-2 s-1 megvilágításon, 22 ºC hőmérsékleten nevelőhelyiségben. A kísérletekben 2 hetes in vitro napraforgókat fertőztünk. A fertőzésekhez a Plasmopara halstedii 5 patotípusának elegyéből készített 4x104 sejt/ml töménységű szuszpenziót használtunk. Háromféle módszert próbáltunk ki: Közvetlenül a gyökérnyakhoz juttattunk 100 µl fertőzőanyagot Pauster-pipetta segítségével. Szuszpenzióba mártott steril csipesszel a növény szárát középtájon megszúrtuk. Szuszpenzióba mártott steril ollóval a növény felső kifejlett levelét félbevágtuk. A fertőzést követően lezártuk a kémcsöveket, és a növényeket visszahelyeztük a nevelőhelyiségbe. Minden kezelésnél voltak kontroll növényeink, ahol steril desztillált vizet használtunk a fertőzőanyag helyett. Az esetleges tüneteket a fertőzést követő 1, 4 és 7. nap értékeltük. Az első megfigyeléskor nem tapasztaltunk semmilyen elváltozást, viszont a fertőzés utáni 4. nap barna bevonat kezdet kialakulni a növények gyökerén. Ezt tapasztaltuk a gyökéren át megfertőzött növények 63%-ánál. A száron keresztül fertőzötteknél ez az érték 30% volt, míg a levélen keresztül fertőzötteknél 10%. A fertőzést követő 7. nap ezek az értékek valamelyest nőttek, de arányaiban nem változtak. A kísérleteket a GVOP (azonosító szám: GVOP-3.1.1.-2004-05-0041/3.0) támogatásával végezzük.

80

Poszterek NBS-LRR REZISZTENCIAGÉNCSALÁD TAGJAINAK AZONOSÍTÁSA, MOLEKULÁRIS ÉS FUNKCIONÁLIS JELLEMZÉSE BÚZA ROZSDAREZISZTENCIA NEMESÍTÉSHEZ SÁFRÁNY JUDIT, HAÁSZ VERONIKA és DALLMANN GÉZA Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő A levélrozsdával (Puccinia recondita f. sp. tritici) szembeni védekezés az egyik legfontosabb kérdés a búza kutatásában. A védekezés egyik leghatékonyabb és legkörnyezetkímélőbb eszköze a rezisztencianemesítés. Napjainkban ennek legmodernebb módja, a már ismert rezisztenciagénekkel kapcsolt molekuláris markerek izolálása, majd ezek felhasználásával az un. marker assisted breading (MAS) alkalmazása. Az említett eljárás lehetővé teszi, hogy konkrét rezisztenciagéneket vagy génanalógokat (NBS-LRR) azonosítsunk. A mai, termesztésben lévő hexaploid fajtákkal újabb gének izolálása csak nehezen valósítható meg, hiszen hagyományos genetikai módszerekkel sok, a nemesítésben használatos rezisztenciagént tártak már fel. Célszerű tehát az NBS-LRR gének és analógok szisztematikus vizsgálatát az ősi diploid rokon fajokon – ezen belül vonalakon – elvégezni, megkerülve ezzel a mai fajták genom komplexitásából fakadó problémákat is. A kísérletes munkánkat Triticum monococcum „Albini” vonalon kezdtük el. A megelőző tenyészkerti termesztési vizsgálatok során ez a vonal kiváló rezisztencia tulajdonságokkal rendelkezett a levélrozsda és egyéb fertőzésekkel szemben, ami egyértelműen jelzi, hogy az esetleg eddig még nem ismert rezisztenciagének és génanalógok forrása lehet. A potenciális jelölt gének fizikai azonosításának és izolálásának az alapja, hogy ezek a gének nagyfokú homológiát mutatnak egymással. Különösen igaz ez az NBS domain-en belül, ahol általában még kilenc, nagyon hasonló subdomaint azonosíthatunk. A homológia alapján lehetőségünk van un. degenerált nukleotid primerek tervezésére, amelyekkel a kérdéses gének izolálhatóak. Számos NBS-LRR (Nucleotid Binding Site Leucine Rich Repeat) típusú rezisztenciagén szisztematikus összehasonlító vizsgálatát végeztük el. Ennek alapján meghatároztuk azokat a motívumokat, melyek az NBS domainban találhatók és homológiájuk alapján alkalmasak degenerált oligók készítésére. A tervezett primerekkel sikeresen amplifikált DNS fragmentek klónozását és restrikciós analízisét követően a kiválasztott klónokat megszekvenáltuk, melynek eredményeként három rezisztenciagén analógot sikerült izolálnunk. Az izolátumok szekvencia analízise alapján feltételezhetjük, hogy ezek új gének. Mivel az izolálást a domain homológia alapján végeztük, ezért az izolátumok csak a kérdéses gének N-terminálisán lévő NBS domaint tartalmazzák. Ezért izoláltuk a teljes cDNS klónokat, melyekkel megkezdtük a búza transzformációs kísérleteket, majd a továbbiakban vizsgáljuk a transzformáns növények rezisztencia fokának változását. Végső soron munkánk elvezethet egy új típusú, emelt szintű levélrozsda rezisztenciával rendelkező búzavonal létrehozásához.

81

Poszterek ERDEI FÁK GYÖKÉRZÓNÁJÁBÓL IZOLÁLT PHYTOPHTHORA FAJOK MOLEKULÁRIS AZONOSÍTÁSÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI SZABÓ ILONA és LAKATOS FERENC Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet, Sopron A 2002-2005 közötti időszakban az állományalkotó erdei fafajokra kiterjedő vizsgálatot végeztünk a Phytophthora fajok előfordulásának és a fák egészségi állapotára való hatásának feltárására. A fitoftórás betegségekre jellemző tünetek, és a nem specifikus pusztulási jelenségek esetén egyaránt, a fák gyökérzónájából talajmintákat vettünk, amelyekből a fitoftórákat specifikus módszerrel tenyésztettük ki. A csaknem félezer izolátum hagyományos, morfológiai azonosítása nem minden esetben vezetett megbízható eredményre. A biztos azonosítás és a fajok közötti genetikai kapcsolatok feltárása érdekében molekuláris módszert alkalmaztunk, amellyel a riboszomális RNS gén ITS szakaszainak szekvenciáit hasonlítottuk össze. A DNS kivonására és az ITS szakaszok felszaporítására a REDExtract-N-AmpTM Plant PCR csomagot (Sigma-Aldrich) alkalmaztuk ITS6 és ITS4 indítószekvenciák felhasználásával. A PCR termék szekvenálását az University of Natural Resources and Applied Life Sciences (BOKU), bécsi laboratóriumában végezték el. A kapott szekvenciákat a GenBank adatbázisban levő ismert szekvenciákkal hasonlítottuk össze. A kiegyenlítést ClustalX programmal, a statisztikai elemzést (neighbour joining, NJ) a Mega2 programcsomaggal végeztük el. A vizsgálatok eredményeképpen 11 Phytophthora fajt különítettünk el. Ezek fafajok szerinti megoszlása a következő: égerről nyolc faj (P. alni, P. citricola, P. gonapodyides, P. inundata, P. megasperma és három, még azonosítás alatt álló faj), feketedióról négy faj (P. cactorum, P. citricola és két azonosítandó faj), kocsánytalan tölgyről két faj (P. citricola, P. gonapodyides), csertölgyről egy faj (P. citricola). Az elkülönített fajok a filogenetikai rokonság vizsgálata során kapott törzsfa három fő ágához tartoznak. A patogenitási kísérletek során a vizsgált izolátumok mindegyike okozott kisebb-nagyobb nekrózist a megfelelő fafaj csemetéinek kérgében. Kutatómunkánk új tudományos eredménye a felsorolt Phytophthora fajok bizonyított kimutatása a fenti erdei fafajokról. A P. inundata, P. gonapodyides és P. megasperma Magyarországi előfordulása, továbbá a P. citricola és P. cactorum feketedióról, valamint a P. citricola és P. gonapodyides tölgyekről való kimutatása első adatok Magyarországon. Munkánkat, esetenként más genetikai markerek felhasználásával kibővítve, további izolátumok genetikai elemzésével, valamint a még nem azonosított fajok helyzetének tisztázásával folytatjuk.

82

Poszterek ZOOFÁG ATKAPOPULÁCIÓK ELTÉRŐ PESZTICIDTERHELÉSŰ SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN NÉMETH KRISZTINA1 és SZABÓ ÁRPÁD2 1 Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Munkánk során a Soproni Borvidék hagyományos és integrált növényvédelmi kezelésű szőlőültetvényeiben a ragadozó atkapopulációk kártevőket szabályozó képességét értékeltük. Célunk volt a hagyományos és az integrált növényvédelmi kezelésben részesült szőlőültetvények atkapopulációinak vizsgálata, különös tekintettel a ragadozó atkafajok előfordulására. A hagyományos és az integrált növényvédelmi kezelésű szőlőültetvények atkapopulációinak összehasonlításán kívül egy elhagyott ültetvényben is végeztünk megfigyeléseket, amelyet évek óta műveletlenül hagytak. Az integrált növényvédelmi kezelésben részesített parcellák egyikébe a Typhlodromus pyri faj Csehországból származó ’Mikulov’ törzsét telepítették be, míg a másik, integrált kezelésű parcellában nem történt betelepítés. Az akarológiai vizsgálatokhoz mintavételi helyenként a véletlen mintavétel szabályainak megfelelően a nyugalmi időszakban cserrészeket, míg a vegetációs periódusban leveleket szedtünk. A vizsgálati évek alatt a vegetációban 11 atkacsalád egyedeit ill. fajait azonosítottuk, melyek közül Phytoseiidae családba tartozó Typhlodromus pyri faj a domináns ragadozó. A faj jelenléte a növényvédelmi kezelések jellegétől függően a vizsgált ültetvényekben változó egyedszámban kimutatható volt. A növényvédelmi kezelésben egyáltalán nem részesített, elhagyott ültetvényben találtuk az atkák legnagyobb fajgazdagságát. A Typhlodromus pyri faj csehországi ’Mikulov’ törzsének betelepítése sikeres volt. Ezzel együtt a betelepítésben nem részesült integrált kezelésű parcellán a technológiaváltás következtében is elszaporodott a honos T. pyri faj populációja. Megfigyeltük, hogy a helyi ragadozó atkaközösség számára kedvező feltételek megteremtésével, a faj olyan egyedsűrűsége érhető el az ültetvényekben, mely lehetővé teszi a fitofág atkák kártételi szint alatt tartását. A sodrómolyok és araszolóhernyók elleni növényvédelmi gyakorlat a kitinszintézis-gátló hatóanyagú készítmények bevezetése óta a széles hatásspektrumú inszekticidek háttérbe szorultak, azok használata a szőlővédelemben csak különleges esetekben indokolt. Ezáltal a ’Mikulov’ törzs számára is csak kivételes alkalmakkor jelenthet előnyt a szerrezisztencia, így érthető, hogy egyedsűrűsége nem volt nagyobb a honos populációénál. A hagyományos növényvédelmi kezelésű ültetvényben nem védekeztek széles hatásspektrumú inszekticidekkel, mégis a ragadozó atkák levelenkénti egyedszáma szignifikánsan kisebb volt az integrált kezelésű ültetvényekben regisztráltaknál, ezért vizsgáltuk a szőlő gombás betegségei elleni védekezés és a ragadozó atkák előfordulásának összefüggéseit. Megfigyeltük, hogy a mankoceb hatóanyag rendszeres, és az atkaölő mellékhatású kén indokoltnál nagyobb mértékű használata hátrányosan befolyásolja a ragadozó atkapopulációk elterjedését. Az ültetvényben élő ragadozó atkák száma illetve a mankoceb és kén hatóanyag együttes felhasználásának mértéke között fordított arányosság fedezhető fel.

83

Poszterek ADATOK A NAPRAFORGÓMOLY (HOMOEOSOMA NEBULELLUM DENIS ET SCHIFFERMÜLLER) GAZDANÖVÉNYKÖRÉHEZ SZABÓ BÉLA1, SZABÓ MIKLÓS1, TÓTH FERENC2 és VÁGVÖLGYI SÁNDOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A Nyírségben vetésterülete alapján meghatározó az étkezési célra termesztett napraforgó. Az utóbbi években dinamikusan növekvő vetésterület mára már elérte a 20-25 ezer hektárt. A köztermesztésben lévő olajipari célra termesztett hibridekkel szemben a Kisvárdai típusú pirításra leginkább alkalmas fajta kaszathéja nem tartalmaz fitomelánréteget. Ennek köszönhetően a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum DENIS et SCHIFFERMÜLLER) fontos mennyiséget és minőséget befolyásoló tényező. A kártétel mértéke nem függetleníthető az első nemzedék gazdanövénykörétől. Vizsgálataink arra irányultak, hogy fajszinten feltérképezzük a károsító első nemzedékének gazdanövényeit a Nyírségben. Megfigyeléseinket a megye 3 fontos étkezési napraforgó termesztését reprezentáló községben (Ajak, Vámosoroszi és Geszteréd) végeztük el. A rajzás követéséhez átlátszó műanyagból készült, háromszög átmetszetű ragacsos CSALOMON csapdákat (MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Budapest) használtunk. Táblánként két csapdát helyeztünk ki 2006. május 3.-5. között. A csapdákat a parcellák méretétől függően egymástól 100-500 m-re helyeztük ki. A csapdákban talált hímek számát heti rendszerességgel ellenőriztük, feljegyeztük, a ragacslapokat szükség szerint cseréltük (a feromonkapszulák 5 hétig üzemeltek). Csapdáink leolvasásának utolsó időpontja 2006. október 21-22. volt. A rajzásdinamikai adatok ismeretében a rajzáscsúcsok után 3 héttel indultunk a gazdanövények keresésére (irodalmi adatok és saját megfigyeléseink alapján a peterakástól a bábállapotig 4 hét telik el). A csapdáink 500 méteres körzetében gyűjtöttük a számba jöhető vadon növő fészkesvirágzatú növények virágzatát. Geszteréden a kártevő korábbi rajzását tapasztaltuk, így a gazdanövények felderítésének időpontja június 9.-e valamint július 5.-e volt. A területen csak a bókoló bogánccsal (Carduus nutans L.) találkoztunk. Mindkét alkalommal 50-50 virágzatot gyűjtöttünk, amiből első alkalommal 23 virágzatban 25 lárvát, második alkalommal 37 virágzatban 51 lárvát találtunk. Vámosoroszi községben június 25.-én derítettük fel a lehetséges gazdanövényeket. Mivel a csapdák 500 méteres körzetében mint lehetséges gazdanövénnyel csak a mezei aszattal (Cirsium arvense (L.) Scop.) találkoztunk, így abból 300 virágzatot begyűjtve kerestük a károsító lárváját. 5 fertőzött virágzatban 5 napraforgómoly lárvát találtunk. Ajak községben, 5 különböző növényfajban találtuk meg a kártevő lárváját. A rajzáscsúcshoz igazítva július 15.-én végeztük el felméréseinket. A mezei aszat 500 begyűjtött virágzatából 3-ban, a szürke aszat (Cirsium canum (L.) All.), 100 begyűjtött virágzatából szintén 3-ban, és az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides L.) 100 begyűjtött virágzatában 7 esetben találtunk fertőzött virágzatonként 1-1 lárvát. Jóval nagyobb számban találtunk lárvákat a közönséges aszat (Cirsium vulgare (Savi) Ten.) és a szamárbogáncs (Onopordum acanthium L.) 100-100 begyűjtött virágzatában. A szamárbogáncs 64 fertőzött virágzatában 78 lárva, míg a közönséges aszat 36 fertőzött virágzatában 44 lárva károsított. Vizsgálataink jó alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy felmérjük milyen hatást gyakorolnak az egyes régiókban megtalálható fészkesvirágzatú gyomok a napraforgómoly egyedszámára.

84

Poszterek ÁLTALÁNOS BAKTERIÁLIS ELICITOROK ÁLTAL INDUKÁLT KORAI APOPLASZT FEHÉRJÉK AZONOSÍTÁSA DOHÁNYBAN SZABÓ ERIKA1, KLEMENT ÉVA2, MEDZIHRADSZKY KATALIN2, 3 és OTT PÉTER G.1 1 MTA-Növényvédelmi Kutatóintézet, Budapest 2 MTA-Szegedi Biológiai Központ, Tömegspektrometriai Labor, Szeged 3 Department of Pharmaceutical Chemistry, School of Pharmacy, University of California San Francisco, San Francisco, USA Az általános rezisztencia (basal resistance, BR) egy lokális növényi védekező mechanizmus, melynek korai stádiumát korai általános rezisztenciának (EBR) nevezzük. Az EBR gyors választ biztosít a növények számára a baktériumokkal való kölcsönhatás során. Baktériumok általánosan jelenlevő alkotóelemei (általános elicitorok), mint pl. az ostort felépítő fehérje (flagellin), indukálják. Az EBR legjellegzetesebb tulajdonsága a HR-gátló képessége, mely részben a baktériumok génjeinek gátlásán keresztül, illetve a III-as típusú szekréciós rendszer kiépülését akadályozva valósul meg. Ezáltal a sejt- és szövetpusztulással járó HR helyett egy tünetmentes védekezési folyamat játszódik le. Az EBR hőmérsékletfüggő: 10-30ºC között fokozatosan csökken a kialakulásához szükséges idő, 30 ºC -on már gyorsan, 1-2 órán belül kialakul. Vizsgálataink célja az volt, hogy azonosítsuk azokat a fehérjéket, melyek az EBR során szerepet játszhatnak a baktériumok gátlásában, illetve tisztázzuk a baktérium anyagcserére gyakorolt hatásukat. A vizsgálatokat 5-6 leveles korú dohány növényeken (Nicotiana tabacum cv. Samsun), 30 ºC-os fitotronban végeztük. Az EBR-t a flagellin-elicitor aktív részletének (flg22 peptid) a levelek sejtközötti járatába injektálva indukáltuk. Vízzel, illetve flagellinnel injektált levelekből különböző időpontokban (1, 2, 5 óra elteltével) vákuum infiltrációval, majd centrifugálással kinyert sejtközötti mosófolyadék fehérjéit kétdimenziós poliakrilamid gélelektroforézissel (2D-PAGE) választottuk szét. Az izoelektromos fókuszálást 3-10, illetve 4-7 pH tartományban végeztük. A fehérjéket ezüstfestéssel tettük láthatóvá. Az EBR-rel feltételezhetően összefüggésbe hozható, 2D gélből izolált, majd MALDI-MS (Matrix Assisted Laser Desorption/Ionization-Mass Spectrometry)analízissel azonosított fehérjék közül több mutatott homológiát már ismert, korábban dohány növényből azonosított rezisztenciafehérjével. Ezek közül a bakteriális peptidoglükán sejtfal lebontásában szerepet játszó, illetve reaktív oxigéngyökök lebontásáért felelős enzimeket is találtunk: elicitor indukálható 1,3-beta-glükanáz, szuperoxid- diszmutáz, általános rezisztenciához köthető kitináz, glutation S-transzferáz, PR (pathogenesis related) fehérjék. Egyes fehérjék megjelenése már az EBR indukcióját követő 1. órától kezdve kimutatható. Ez is alátámasztja a védekezési mechanizmus gyorsaságát. Molekulatömeg és izoelektromos pont alapján frakcionáltuk a sejtközötti mosófolyadékot, és jelenleg az egyes frakciók baktériumokra gyakorolt hatását vizsgáljuk különböző baktériumtörzseken.

85

Poszterek AZ ÉTKEZÉSI NAPRAFORGÓ GYOMFLÓRÁJÁNAK VIZSGÁLATA SZABOLCSSZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN SZABÓ MIKLÓS1, SZABÓ BÉLA1 és SZELE TIBOR1 1 Nyíregyházi Főiskola, Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza A Nyírség igen jelentős tájnövénye az étkezési napraforgó. E növény termesztésének hagyományai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében – ahol a Nyírség savanyú homoktalajainak legnagyobb része található –több mint kétszáz évre nyúlnak vissza. Az étkezési napraforgó termesztés évi 20-25 ezer hektáros vetésterületének közel 80 százaléka ebben a megyében található. Az étkezési napraforgó termesztés technológiája jelentősen eltér az olajipari napraforgó termesztésétől, ami a fajták heterogenitása és a 2,5-3,5 méter körüli magasság miatt alakult ki. A művelés során általános végzett munka a sorok feltöltése 6-8 leveles állapotban, amikor egy 1530 cm körüli bakhátat képeznek a sorokban. A feltöltés oka a dőlés megelőzése, mert esősebb időszakokban és erős szél esetén, akár az állomány 30-50 százaléka is kidőlne. A kidőlt napraforgó tányérjai a földön elrothadnak, így jelentős terméskiesés alakulhat ki. Az étkezési napraforgó területeken jelentős monokultúrás termesztés figyelhető meg, ami alapvetően a magas jövedelemtermelő képesség miatt történik. A napraforgó árvakelés a monokultúrás termesztésben, azért nem okoz problémát, mert a feltöltéskor a sorközben kikelő növények elpusztulnak, valamint a tányérok betakarítása hagyományosan kézzel történik. A Nyíregyházi Főiskola Növénytermesztési Tanszékén 2005-től a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum DENIS et SCHIFFERMÜLLER) megfigyelésével kapcsolatban az egész megyére kiterjedő vizsgálatok indultak. A lehetőséggel élve 2006. év őszén végeztünk egy felmérést az étkezési napraforgóban előforduló gyomnövényekkel kapcsolatban. Vizsgálataink arra irányultak, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különböző területein lévő étkezési napraforgó táblákon milyen gyomfajok fordulnak elő, valamint melyek a meghatározók ezek közül. A felmérés kiindulási alapját képezi egy későbbi gyomszabályozási technológiára vonatkozó elemzés elkészítésének. Felméréseinket a megye étkezési napraforgó termesztését reprezentáló 12 tábláján végeztük el, a 3 legjelentősebb termőtájon (Kisvárdai, Nyíregyházi és Újfehértói termesztő körzet), ahol Kisvárdai fajtát, vagy hozzá hasonló tájfajtákat termesztettek. A vizsgálatba bevont táblák többségében nem végeztek semmilyen kémiai gyomszabályozást. A gyomok elleni védekezést a mechanikai gyomirtás, a napraforgó feltöltése és a napraforgó gyomelnyomó képessége adta. A felvételezések 1 m2 –es mintavétellel a (Németh-Sárfalvi(1998) által kidolgozott módszer alapján) végeztük el. Megfigyeléseink alapján legfontosabb eredményeink az alábbiakban foglalhatók össze: - A területen előforduló gyom fajok száma jelentősen függ a talaj típustól és az alkalmazott bakhát magasságtól. - A magról kelő gyomok közül uralkodó fajok a parlagfű (Ambrosia elatior), a napraforgó szádor (Orobanche cumana) - Az évelő gyomok közül uralkodó fajok a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és a tarack búza (Agropyron repens) - Olyan területen is találtunk szádor fertőzést, ahol 10 éve nem volt napraforgó termesztés. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az étkezési napraforgó területén előforduló gyomfajok jelentősen nem térnek el az olajipari napraforgó területén leírtaktól, de a szádor fertőzöttség jóval magasabb az ott mért adatoknál. 86

Poszterek ERDŐSÁVOK SZEREPE AZ ŐSZI BÚZA NÖVÉNYVÉDELEMÉBEN ÉS A TERMÉSMENNYISÉG NÖVELÉSÉBEN SZARVAS PÉTER és BOZSIK ANDRÁS Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen Kísérleteink során a mezőgazdasági termőterületek ökológiai szemléletű megfigyelését és az eredmények gyakorlati hasznosítását tűztük célul. Széles körben elfogadott vélemény szerint a jelenlegi gazdálkodási rendszer nem fenntartható és nem is hatékony, tehát elkerülhetetlen a változtatás (túlzott energia- és anyagbevitel, vegyszerezés, instabilitás, nagy környezeti terhelés, stb.). Ebben a folyamatban lehet szerepe mezőgazdasági termőterületeken elhelyezkedő fasoroknak, sövényeknek. A fasorok szerepének megítélése ellentmondásos. Egyrészt pozitív hatásként említhetjük, hogy menedéket, alternatív táplálékforrást biztosítanak a kártevők természetes ellenségeinek, továbbá szélfogó hatásuk révén segítenek a növényeknek megőrizni nedvességtartalmukat. Másrészt a fényért, vízért, tápanyagért folytatott küzdelem miatt a fák jelenléte is hátrányt okoz, azaz csökkentik a termést. Ahhoz, hogy a közvetlen hatást megállapíthassuk, egy jól mérhető tényezőt: a szem tömeg összehasonlítását választottuk. Aratás előtt gyűjtöttünk mintát. A tábla szegélyével párhuzamosan, sávonként mértük a szemtermés tömeget. A sávokat csoportokba rendeztük, az így kapott zónák termésmennyiségét hasonlítottuk össze. Minden esetben kimutatható a tábla szélének kisebb termése a belsejéhez képest, akár van fasor (kompetíció), akár nincs (szegélyhatás). A tábla belseje felé haladva kimutatható a termésmennyiség emelkedő tendenciája is. Egy esetben, ahol a táblát mind a négy oldalról fasor övezte, a következőket tapasztaltuk: a szegéllyel párhuzamos sávok termésszintje meglehetősen szabályos eloszlást mutat. A tábla szélétől a közepe felé egy darabig nő, majd egy ponttól a közepéig csökken. A közepétől a másik szél felé közelítve ismét nő, majd egy maximum után a széléig csökken. A minimum középen mérhető, mivel itt érezhető legkevésbé a fasor pozitív hatása. Tapasztalatunk, hogy a fasor hatása a magasságának 12-szereséig mindenképpen kiterjed. Amennyiben megfelelő méretű a tábla és elég mélyre hatolunk benne, már nem érzékelhető a fasor termésnövelő hatása. Itt mérhetjük az átlagos, „hatás nélküli” termésmennyiséget. Ez alacsonyabb, mint a szegélyhez közelebbi zónákban. Így tehát megfelelő táblaméret esetén a fasorok hatása a teljes területen érzékelhető, és a vártnál nagyobb termést hoz. Mindamellett feltehetően elegendő kevesebb öntözés, a szél kevesebb talajt hord el, kevesebb vegyszert kell kijuttatni (mert a rovarkártevők természetes ellenségei a közelben: a fasorban élnek), a talajélet aktívabb. Összességében a terület önszabályozó képessége nagyobb, és kisebb energia befektetést igényel.

87

Poszterek ÖKOLÓGIAI VETŐMAGKEZELÉSRE ALAKMAS ANYAGOK VIZSGÁLATA A PARADICSOM MAGGAL TERJEDŐ BAKTÉRIUMOS KÓROKOZÓI ELLEN TÓBIÁS ANDREA, TORNAI-LEHOCZKI JUDIT, SZALAI ZITA, DIVÉKY-ERTSEY ANNA és RADICS LÁSZLÓ Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Budapest Magyarországon a paradicsom klavibakteres (Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis) és xantomonaszos betegsége (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) súlyos károkat okozhat, a paradicsom pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas syringiae pv. tomato), csak szórványosan okoz kárt, azonban mégis kockázati tényező lehet a paradicsomtermesztés során. A mezőgazdaságban a paradicsom maggal terjedő baktériumos kórokozói ellen általában kasugamicines hatóanyag-tartalmú magcsávázást használnak. Az ökológiai gazdálkodásban azonban a fent említett betegségek ellen nincsen elegendő az ökológiai gazdálkodás szabályrendszerének is megfelelő magkezelő anyag, amellyel védekezni tudnánk a maggal terjedő baktériumos betegségek ellen. A kutatás célja, hogy olyan anyagokat, illetve módszereket keressünk, amelyek hatékony magkezelő szerek lehetnek a fent említett betegségek ellen, a lehető legkisebb mértékben terhelik a környezetet, engedélyezettek az ökológiai gazdálkodásban. A vizsgálat sorozat folyamán 10% szacharóz (oldószer deszt. víz),100%, 0,1%, 0,5% fahéj illóolaj (oldószer: Paraffin olaj), 100% konyhakömény olaj, 15%, 10%, 5%, 2,5% háztartási ecet (oldószer deszt. víz), 100% kakukkfű illóolaj, 10% Nátrium-klorid (oldószer deszt. víz), 100% borsosmenta illóolaj, 2,5%, 5% almaecet (oldószer deszt. víz), 1%, 0,5% szódabikarbóna (oldószer deszt. víz), 1%, 0,5% macskagyökér növényi kivonat antibakteriális hatását vizsgáltuk agardiffúziós lyukteszt módszerrel a következő baktériumtörzsekre: Pseudomonas syringiae pv. tomato, Xanthomonas campestris pv. vesicatoria, Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis. Kontrollként steril desztillált vizet és 1,5% NaOH oldatot használtam. Az eredmények elemzéséhez SPSS 14.0 programcsomagot használtam, amellyel Tukey b tesztet, vagy Games-Howell tesztet végeztem. Az ecetek bakteriosztatikus hatását figyeltük meg, mert átmenetileg gátolták a mikroba szaporodását, de az elpárolgás után a baktériumok újra szaporodni kezdtek, egy kb. 15 mm-es gátlási zóna azonban mindig maradt. A szódabikarbóna, amelyet természetes lúgként próbáltunk ki hatástalan volt. Az első sorozatban hígítás nélkül vizsgált illóolajok - fahéjolaj, kakukkfűolaj, borsos menta olaj - antibiotikus hatásúnak bizonyultak. A fahéjolaj a Pseudomonas syringae pv. tomato B. 01277 baktériumtörzs ellen még 0,1%-os koncentrációban is teljes gátlást mutatott, azaz ennél alacsonyabb hígításban kell tovább vizsgálni. A Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis B. 01779 ellen azonban 0,1% és 0,5%-os koncentrációban is hatástalan volt. A vizsgált anyagok közül hatékonynak bizonyultak a természetes savak: a háztartási ecet és az almaecet is, illetve a vizsgált illóolajok. A hatásos anyagok közül, a megfelelő koncentráció kiválasztása még folyamatban van. A továbbiakban ezen anyagok pontos koncentrációjának beállításán dolgozom, illetve ellenőrzőm ezen koncentrációk hatását a csírázóképességre és a szántóföldi kelésre. A vizsgálatokat a későbbiekben kiterjesztem fizikai magkezelési módszerekre is, amelyeket a kiválasztott anyagokkal kombinálva a védekezés még hatékonyabbá tehető.

88

Poszterek A BÚZALISZTHARMAT VIRULENCIA FELMÉRÉS EREDMÉNYEI 2003-2005-BEN, VALAMINT A TERMESZTETT BÚZAFAJTÁK HATÁSA A HAZAI BÚZALISZTHARMAT POPULÁCIÓ ÖSSZETÉTELÉRE VIDA GYULA1, SZUNICS LÁSZLÓ1, EVSEY KOSMAN2, NAGY ATTILA1 és VEISZ OTTÓ1 1 MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár 2 Institute for Cereal Crops Improvement, Tel Aviv University, Tel Aviv, Izrael Intézetünkben 1970 óta végezzük a Martonvásáron begyűjtött lisztharmat populációt alkotó patotípusok meghatározását és virulenciájuk felmérését. Poszterünkön munkánk utóbbi három évének eredményeit ismertetjük. Sokéves adatsorunk alapján összefüggést kerestünk a termesztett fajták diverzitása, valamint a kórokozó populáció változatossága között. A 2003-2005-ig terjedő időszakban begyűjtött izolátumok vizsgálata az utóbbi években jellemző rasszok dominanciájának változását mutatta ki a kórokozó populációban. A három évben azonosított 4-4 domináns rassz (előfordulás>10%) közül három valamennyi évben nagy arányt képviselt a populáción belül. Ezek közül kiemelkedően nagy az 51-es rasszba sorolt izolátumok aránya (24, 44-29, 69%), előfordulásuk gyakorisága jelentősen nőtt a korábbi évekhez viszonyítva. A 72-es rassz közel azonos arányban volt jelen a három évben (15,1-19, 64%), ugyanakkor a 76-os rassz előfordulása növekvő tendenciájú (11,90→15,1%). A korábbi években gyakran kimutatott 90-es rassz a hároméves periódus alatt erősen visszaszorult (13,10→3,64%). A Nover-féle tesztszortiment alapján számított átlagos virulenciagén szám elsősorban az 51-es rasszba tartozó izolátumok arányának növekedése miatt - az előző időszakhoz viszonyítva nőtt, 2003-ban 5,71, 2004-ben 5,67, 2005-ben 5,83 volt. A rezisztenciagéneket, és ezek kombinációit hordozó fajták többségénél nem mutatható ki a kórokozó virulenciájának jelentős változása. Az általános megállapítás alól kivételt képez a Pm1 (Axminster), a Pm4b (Ronos), a Pm3d (Ralle) gén valamint a Pm1,2,9 (Normandie) génkombináció, ahol a virulencia szignifikáns növekedését figyeltük meg az évek során. A rezisztenciagének közül a fogékony kontrolltól (Carsten V) statisztikailag igazolhatóan kevésbé fertőződött 16 Pm gént, vagy génkombinációt hordozó fajta. A Pm4 – és az irodalom szerint még két másik – gént hordozó Khapli tetraploid fajtát mindössze egy patotípus fertőzte. A három év átlagában 40%-nál kisebb mértékben fertőződött még a Pm3b (Chul/8*CC), a Pm3d (Ralle), a Pm3f (Michigan Amber) és a Pm1,2,9 (Normandie) rezisztenciagénű fajta. A kórokozó populáció összetételét a termesztett fajták rezisztenciája jelentősen befolyásolja. Az 1970-es évek óta az államilag elismert és termesztett búzafajták száma 6-ról több mint 100-ra bővült. Ezzel párhuzamosan szinte folyamatosan növekedett a búzalisztharmat populációban az átlagos virulenciagén szám, az 1970-es 2,03-ről 2005-re már elérte az 5,83-as értéket. Diverzitás vizsgálatot végeztünk mellyel bizonyítani kívántuk, hogy a virulencia komplexitásának növekedése a fajtaszortiment összetételének változásával függött össze. A számítások során a kórokozó populációk tesztelésére a Kosman, a fajtaösszetételére a normalizált átlagos Manhattan távolságot használtuk. A két távolságmátrix megfeleltetése a Mantel teszt szerint szignifikáns volt (r=0,775). Eredményeink alapján a termesztett fajták összetételének változása a kórokozó populációban megfigyelhető változások 60%-át magyarázza. Kutatásainkat a GAK-TRIPATOL pályázat támogatta.

89

Poszterek SILWET L-77 ÚJ GENERÁCIÓS ADALÉKANYAG ALKALMAZÁSA AZ ALMA NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁJÁBAN SIMON ZOLTÁN1, LANTOS JÁNOS1, KONDÁR LÁSZLÓ2, GALAMBOSNÉ DIENES JUDIT2 és VENDREI ZSOLT2 1 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei MgSzH, Nyíregyháza 2 Chemtura Europe Ltd. Magyarországi Fióktelepe, Nyíregyháza A Silwet L-77 az új generációs, szilikon alapú adalékanyagok első képviselője Magyarországon. A készítményt a külföldi szakirodalmak a „super-spreading”, azaz a szuperfelületifeszültség csökkentő adalékanyagok közé sorolja. A készítmény által biztosított megnövelt felületi fedettség pozitívan hat az adalékanyaggal kombinációban alkalmazott növényvédő szer technológiai értékeire. Használata növeli a hatékonyságot, az esőállóságát, valamint lehetőséget nyújt a technológiában felhasznált permetlé mennyiség csökkentésére. A 2005-2006-ban, a Szabolcs-Szatmár Megyei Növény és Talajvédelmi Állomás közreműködésével végzett vizsgálatok célja, az adalékanyag gyümölcsös ültetvényekben való felhasználás során a vízcsökkentés, illetve az esőállóság fokozásának bizonyítása volt. A permetlé csökkentés lehetőségének vizsgálata 2005-ben Nagykállóban, egy 10 éves karcsú orsó ültetvényben került beállításra. 400, 600 és 800 literes permetlé mennyiségek önálló, illetve Silwet L-77 adalékanyaggal kombinációban elért fedettséget hasonlítottuk össze. A Silwet L-77 adalékanyagot három koncentrációban 0,05%, 0,075% és 0,1% alkalmaztuk, így összesen 12 variációt tudtunk értékelni. Az értékelésnél a permetléhez hozzákevert fluoreszcensz festékanyagot használtunk, a mintaként begyűjtött levelek, illetve termések felületén értékeltük a összehasonlított technológiák által elért fedettséget. A esőállóság vizsgálata 2006-ban történt Nyírbátorban, egy 14 éves karcsú orsó ültetvényben. A kísérletben a mankoceb hatóanyagú fungicid készítmény 0,2% dózisának 800 illetve 600 l/ha-os permetlé mennyiséggel alkalmazott kezeléseit hasonlítottuk össze az Silwet L-77 kombinációban történt kezelésekkel. A Silwet L-77 és a mankoceb hatóanyagú fungicid 0,2%-os dózisa a következő kombinációkban szerepelt a vizsgálatban - mankoceb 0,2% + Silwet L-77 0,2 l/ha – 600 l/ha permetlé; mankoceb 0,2% + Silwet L-77 0,3 l/ha – 600 l/ha permetlé; mankoceb 0,2% + Silwet L-77 0,2 l/ha – 800 l/ha permetlé. A kijuttatott permetezőszer beszáradása után levélminták kerültek begyűjtésre. A lemosó csapadékot az ültetvénybe telepített lombkorona feletti öntöző rendszer használata modellezte, amely permetezés követő reggel, 5 óra alatt 40 mm csapadékot juttatott ki. A levélzet felszáradása után ismét mintavétel következett. A begyűjtött levélminták szermaradék vizsgálatára a Szabolcs-Szatmár Megyei Növény és Talajvédelmi Állomás analitikai laboratóriumában került sor. A vízcsökkentés vizsgálatok eredményeként összefoglalható, hogy a Silwet L-77 adalékanyag nagyobb koncentrációját alkalmazva (0,075%) már 400 l/ha-os vízmennyiséggel is megfelelő fedettséget lehetett biztosítani. A leggazdaságosabb megoldást a Silwet L-77 adalékanyag 0,05%-os koncentrációjának (0,3l/ha) 600 l/ha permetlében való kijuttatása mutatta. Ezzel a kezeléssel hasonlóan jó fedettséget lehetett elérni, mint a 800 literes önálló kezelésben. Az adalékanyag 0,1% illetve magasabb vízmennyiségnél (600, 800 l) 0,075% koncentrációjának alkalmazása nem javasolt, mert mind a termésen, mind a leveleken a permetlé megcsurgását idézi elő. Az esőállóság vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az adjuváns szermaradékra gyakorolt hatása függ a dózistól az alkalmazott dózistól és a permetlé mennyiségtől is. A kísérletekben a legjobb hatást a Silwet L-77 0,3 l/ha dózisa mutatta 600 l/ha permetlé mennyiség felhasználás mellett. 90

Poszterek LEHETŐSÉGEK ÉS MEGOLDÁSOK AZ EU ÁLTAL TÁMOGATOTT AGRÁRKÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PROGRAMBAN BÚZA TERMESZTÉSE ESETÉN FODOR ATTILA Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdasági- és Élelmezéstudományi Kar, Mosonmagyaróvár Célkitűzésünk egyrészt az volt, hogy átfogó képet kapjunk a búza károsítók előrejelezhetőségének helyzetéről, és felderítsük az esetleges hiányosságokat. Második célunk a búzában alkalmazható peszticidek rendszerezése, és a szántóföldi alap- és az integrált programban való felhasználhatóságuk vizsgálata volt, továbbá annak felderítése, hogy mely esetekben (károsító, vegetációs időszak) nem áll rendelkezésre megfelelő választék a „zöld” és „sárga” szerekből. Végül a költségek és az árbevételi adatok segítségével vizsgálni kívántuk a szántóföldi alapprogramba történő belépés előnyeit, következményeit egy Veszprém megyei 1900 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági középvállalkozás esetében, valamint kalkulációt készítettünk ezen vállalkozás részére az integrált programba való belépés esetére. Módszer: Az előrejelzés helyzetének elemzése érdekében szakirodalmi feldolgozást végeztünk annak kiderítésére, hogy mely károsítókra van tudományosan publikált előrejelzési módszer. A peszticidek rendszerezéséhez, és az agrár-környezetgazdálkodási programokban való felhasználhatóságuk vizsgálatához a 20/2006. FVM rendelet 2. mellékletében található kategorizálást alkalmaztuk. A támogatások pénzügyi elemzéséhez a gazdasági adatokat secunder módon dolgoztuk fel az AGRO-BITVA Kft. által szolgáltatott adatok alapján (önköltségszámítás, éves beszámoló, mérleg, mellékletek). Eredmények: Előrejelzés. Az élenjáró növényvédő szakemberek a gomba kórokozók epidemia viszonyainak ismeretében prognosztizálhatják a járványhelyzetet, amely eredményt egy szolgáltató által kiadott (webes, SMS-es) előrejelzéssi információval alátámaszthatják, módosíthatják, vagy elvethetik. Sajnos kidolgozott szoftver híján nincs lehetőség arra, hogy az üzemi előrejelző munkát egy készülék megvásárlásával maga a termelő is elvégezhesse. Az állati kártevők esetén megállapítható, hogy az előrejelzési módszerek többnyire idő- és munkaigényesek. A különböző legyekre, szúnyogokra, darazsakra, poloskákra, szipolyokra, és legfőképpen a vetésfehérítő bogárra nincs megbízható előrejelzési módszer. A növényvizsgálat és a hálózás eredményei egyrészt nehezen dokumentálhatóak, másrészt rendkívül munkaigényesek és szubjektívek. A gyomok esetében is beszélhetünk előrejelzésről, illetve annak szükségességéről, melynek alapján indokolt lehet, később pedig igazolható is a herbicides védekezés. Peszticid kínálat: Vizsgálataink rámutattak arra, hogy a növényvédő szer kínálat bőséges, így a védekezések bármely program esetében megvalósíthatóak. Elősegíti ezt az a tény is, hogy az egymást követő jogszabályok ilyen tekintetben egyre enyhébbek Célprogramok gazdasági elemzése egy növénytermesztő gazdaságnál: A támogatási feltételek betartása a „helyes mezőgazdasági gyakorlat” elvárásaival együtt jelentős többletkiadást igényel, ugyanakkor megállapítható, hogy a szántóföldi alapprogram és az integrált célprogram keretében hozzáférhető támogatás nemcsak a környezetvédelmi előírások betartásának és a magasabb termelési színvonal alkalmazásának többletköltségeit fedezi, hanem jelentősen növeli a gazdálkodó szervezet tevékenységének jövedelmezőségét is, mely alapja lehet a jövőben alkalmazandó környezetkímélő, vegyszertakarékos technológia bevezetésének.

91

Poszterek A FATÜZELÉSŰ ERŐMŰBŐL SZÁRMAZÓ HAMU BIOLÓGIAI ÉS KÖRNYEZETI HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TŐKÉS GÁBOR1, ÁRVAY GYULA2, DOMA CSABA3, NOVÁK CSABA4, HEGYI TAMÁS5, PÉTER JÁNOS6 1 MgSzH Központ, Budapest 2 Baranya Megyei MgSzH, Pécs 3 Veszprém Megyei MgSzH, Csopak 4 Somogy Megyei MgSzH, Kaposvár 5 Bács-Kiskun Megyei MgSzH, Kecskemét 6 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei MgSzH, Szolnok A megújuló energiaforrások igénybevételére irányuló elvárások és a hazai támogatási rendszer dinamikus növekedést okozott a biomassza erőművek, azon belül is a fatüzelésű erőművek terén. Az Európai Unió kitűzött célja, hogy 2010-re 12%-ra növekedjen a megújuló energiaforrás aránya. Magyarországon a jelentősebb erőművek közül a Borsodi, Tiszapalkonyai, Ajkai, Pécsi és Mátrai Hőerőmű tért át részben vagy egészben biomassza tüzelésre. A biomassza tüzelés számos környezeti vonatkozása közül azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy milyen körülmények között használható fel a hőerőművekben évente keletkező több ezer tonna fahamu a mezőgazdaságban anélkül, hogy ennek a növényekre vagy a talajra káros hatása lenne. A Pécsi Hőerőművet működtető Pannopower Zrt 2005-ben részletes vizsgálatokat végeztetett a Növényés Talajvédelmi Szolgálattal az erőműnél keletkező évi 3000 t fahamu termésnövelő anyagként történő engedélyeztetése céljából. A kémiai mérések szerint a keletkező hamu mintegy 4% K2O, 1% P2O5, 10% Ca, 1% Mg tartalom mellett 13,2-es pH-val rendelkezik, tehát kijuttatásától egyrészt termésnövelés, másrészt a talajtulajdonságok módosulása, sőt nagyobb mennyiségben akár fitotoxikus tünetek is várhatók. A vizsgálatok célja az volt, hogy meghatározza azokat a dózisokat, amelyek gyakorlati alkalmazása kockázatmentesen pozitív hatással jár, és pontosabb ismereteket adjon arról, hogy a talajparamétereket a kezelés különböző talajtípusok esetén hogyan befolyásolja. A tenyészedényes vizsgálat során savanyú agyagbemosódásos barna erdő talajon, és karbonátos homok talajon teszteltük a fahamu hatását fehér mustár és angol perje tesztnövényeken. Barna erdő talajon az 1, 5 és 10 t/ha-os dózis is egyértelműen pozitív hatású volt, homok talajon ez 5 t/ha-ig mondható el. A 20 t/ha dózis egyértelműen káros hatású. Érdekesség, hogy a barna erdőtalaj élő csíraszámát a hamu a dózissal arányosan növelte, míg homok talajon csökkentette. A dehidrogenáz aktivitás csökkenése savanyú talajon 5 t/ha-tól, homok talajon már 1 t/ha-tól kimutatható volt. A szabadföldi biológiai és környezeti vizsgálatokat az alábbi program szerint végeztük: Megye Talaj Növény Biológia Körny. Baranya Savanyú agyagbemosódásos erdőtalaj / vályog Napraforgó 3-6-12 t/ha 12 t/ha Baranya Savanyú agyagbemosódásos erdőtalaj / vályog Tavaszi árpa 3-6-12 t/ha Szolnok Réti talaj /agyagos vályog Tavaszi árpa 3-6-12 t/ha Veszprém Karbonátos réti talaj / vályog Napraforgó 3-6-12 t/ha 12 t/ha Bács-Kiskun Humuszos homok / homok Napraforgó 3-6-12 t/ha Somogy Barna erdőtalaj / savanyú homok Napraforgó 3-6-12 t/ha 12 t/ha A vizsgált dózisokban a kultúrnövényre a hamunak káros hatása nem volt semmilyen talajon, számos esetben növekedésserkentést ill. termésnövelést mértünk. A környezeti vizsgálat során 0-100 cm mélység között elemeztük a tápelemek és a pH változását, valamint a mikroflórára gyakorolt hatást. A teljes környezeti biztonság érdekében a készítmény engedélyezését 2,4 t/ha hamu+3,6 t/ha homok dózisban, savanyú talajok javítására javasoljuk. 92

Névmutató

NÉVMUTATÓ ÁCS TÍMEA ÁDÁM ATTILA L. AGOSTINELLI, A. AL-ARABI K. ALMA ALBERTO COSSÉ ALLARD A XAVIER AMÁLIA ÁRVAY GYULA MEIRLAND ANTOINE BERTACCINI ASSUNTA BAKONYI JÓZSEF BALÁZS ERVIN BALÁZS KLÁRA BÁLINT JÁNOS BÁN GERGELY BÁN RITA BARKÓCZYNÉ S. MÁRIA BÁSKAY IMRE BEDŐ ZOLTÁN BENE LÁSZLÓ BÉRES IMRE BÍRÓ TÍMEA BOKOR ÁRPÁD BORBÉLY FERENC BOZSIK ANDRÁS ZILKOWSKI BRUCE W. BUBÁN TAMÁS BUZSÁKI KAMILLA COIRO, M. I., CS. TÓTH ATTILA CSIKÁSZNÉ KRIZSICS ANNA CSILLÉRY GÁBOR CSÓKA GYÖRGY CSONKA ÉVA CSÖNDES IZABELLA CSŐSZ LÁSZLÓNÉ DALLMANN GÉZA DARVAS BÉLA DÉNES FERENC DÉR ZSÓFIA DIVÉKY-ERTSEY ANNA

75 28 15 69 3 12 14 92 66 3 37, 63 24, 30 11 4 7 43 45 64 65, 73 44 57, 58, 61 40 40 46 66, 87 12 18, 19 58 15 45 44 21, 72 2, 10 12 42 29, 67 68, 81 D 30 1, 3 88 93

Névmutató DOBÓ ZOLTÁN DOBRÁNSZKI J. DOMA CSABA DORGAI LÁSZLÓ KOPAHNKE DORIS DORNER ZITA DOROGI BÉLA DULA BENCÉNÉ HUMMEL EDMUND KOSMAN EVSEY FAIL JÓZSEF FEKETE ZOLTÁN FODOR ATTILA GALAMBOSNÉ DIENES JUDIT GELLÉRT ÁKOS GÓLYA GELLÉRT GULYÁS ATTILA GYENES VIKTOR HAÁSZ VERONIKA HAJDÚ BOGLÁRKA HALÁSZ KRISZTIÁN HEGYI TAMÁS HESZKY LÁSZLÓ HEVESI MÁRIA HIRKA ANIKÓ HOLB IMRE HORNOK LÁSZLÓ HORVÁTH ANDRÁS HORVÁTH JÓZSEF HUDÁK ILDIKÓ HUNYADI-GULYÁS ÉVA JAKAB LÁSZLÓNÉ JANKOVICS TÜNDE JENSER GÁBOR JERRY CROSS JUHÁSZ TÜNDE KABAI MÓNIKA KADLICSKÓ SÁNDOR KÁLAI KATALIN KÁSZONYI GÁBOR KAZINCZI GABRIELLA KEREKES GÁBOR KERESZTES BALÁZS KESZTHELYI SÁNDOR KISS GÁBOR KISS LÁSZLÓ

64 70 53, 92 18, 19 67 54, 56 13 36 11 89 75 11 91 90 24 B 13 61 68, 81 30 29 92 C 18, 35, 69, 70 10 33 28, 38 36 55 18, 70, 80 29 40 31 4, 23, 55 6, 9 29 29 42 30 39 55, 57 49 6 71, 76 56 24, 72 94

Névmutató KISS LEVENTE KLEMENT ÉVA KOHUT GÁBOR KOLTAY ANDRÁS KOMJÁTI H. KONDÁR LÁSZLÓ KONDOR ATTILA KOVÁCS GÉZA KOVÁCS M. GÁBOR KÖRÖSI KATALIN KRACZMAJER RITA KUKORELLI GÁBOR KUKORELLI GYULA KURUCSAI P. LACKÓ LÁSZLÓ LAKATOS FERENC LAKATOS TAMÁS LAMBERTI, F.† LANTOS JÁNOS LÁSZLÓ EMESE LAUBER ÉVA LÁZÁR JÁNOS LECHOCZKI-KRSJAK SZABOLCS LEHOCZKY ÉVA LENTI ISTVÁN LORENZO FURLAN LUKÁCS NOÉMI MAGYAR-TÁBORI K. MAJOR GERGELY MAKÓ SZABOLCS MÁNDOKI ZOLTÁN MANNINGER SÁNDORNÉ MARCZALI ZSOLT MARKÓ VIKTOR MEDZIHRADSZKY KATALIN MESTERHÁZY ÁKOS MÉSZÁROS ANNAMÁRIA MÉSZÁROS ZOLTÁN MEZEI IMRE MEZEY ÁGOTA MEZEY GABRIELLA MIHALIK ERZSÉBET MIHÁLYI KRISZTINA MITKO SUBCHEV MOLNÁR BÉLA NÁDASY MIKLÓS

31 85 28 37 32 90 8 29 31 43 57 50 50 71 48 82 18 15 90 73 D 74 39 51 8, 46 14 29 70 34 36 75 29 71, 76 6, 9 29, 85 39 30 77 49 77 77 19 11 14 11 5, 76 95

Névmutató NÁDASYNÉ IHÁROSI ERZSÉBET NAGY ATTILA NAGY BARBARA NAGY CSABA NAGY GÉZA NAGY PÁL NAGY PÉTER NAGY ZOLTÁN ÁRPÁD NÉMETH IMRE NÉMETH KÁZMÉR NÉMETH KRISZTINA NÉMETH SZILVIA NÉMETH TAMÁS NONKA BAKARDJIEVA NOVÁK CSABA OROSZ SZILVIA ORSZÁG MELINDA OTT PÉTER G. PÁLI ORSOLYA PALKOVICS LÁSZLÓ PATAKI JUDIT PECZE ROZÁLIA PÉNZES BÉLA PÉTER JÁNOS PETRÓCZY MARIETTA PINTÉR ESZTER POLGÁR A. LÁSZLÓ POMSÁR PÉTER PÓS VERONIKA PURNHAUSER LÁSZLÓ PUSZTAI PÉTER RAB ENIKŐ RÁBAI ANDREA RADICS LÁSZLÓ RADVÁNSZKY ANTAL REISINGER PÉTER RÉPÁSI, V. REPKÉNYI ZOLTÁN RIENTS E. NIKS ROBERT J. BARTELT ROMHÁNY L. ROSZIK PÉTER ROZGONYI ZOLTÁN SÁFRÁNY JUDIT SALAMON PÁL SALÁNKI KATALIN

59 89 21 9 45 13, 15 49 37 56, 60 36 83 78 5 26 92 7 74 22, 85 52 25, 26, 27, 35, 45, 69, 72 54, 60 36 75 92 35, 45 11 D 52 29 68 79 29, 36 79, 88 19 50, 52 15 64 31 12 80 E 13 68, 81 25 24, 72 96

Névmutató SALLAI PÁL SCHWARCZINGER ILDIKÓ SIMON ANDREA SIMON ZOLTÁN SPRING O. STINGLI ATTILA SÜLE SÁNDOR SZABÓ ÁRPÁD SZABÓ BÉLA SZABÓ ERIKA SZABÓ ILONA SZABÓ MIKLÓS SZABÓ T. SZABÓNÉ STUBNYA VERONIKA SZAJLI EMÍLIA SZALAI ZITA SZARKA ESZTER SZARKA JÁNOS SZARUKÁN ISTVÁN SZARVAS PÉTER SZATHMÁRY ERZSÉBET SZÉKÁCS ANDRÁS SZÉKELYNÉ BOGNÁR ESZTER SZELE TIBOR SZENTES CSABA SZENTESI ÁRPÁD SZENTKIRÁLYI A. SZEŐKE KÁLMÁN SZITA ÉVA SZŐCS GÁBOR SZÖDI SZILVIA SZUNICS LÁSZLÓ TAKÁCS ANDRÁS TAKÁCS JÓZSEF TEODORA TOSHOVA TÓBIÁS ANDREA TÓBIÁS ISTVÁN TORNAI-LEHOCZKI JUDIT TÓTH BEÁTA TÓTH FERENC TÓTH MAGDOLNA TÓTH MIKLÓS TÓTH TÍMEA TÓTH VERONIKA TŐKÉS GÁBOR TURÓCZI GYÖRGY

11, 35 20 74 90 32 40 4, 20, 23 83 16, 84, 86 85 82 84, 86 71 38 29 88 21 21 13, 14 66, 87 27 D 79 86 48 11 69 1 4, 23 11 34 73, 89 55 5 14 88 26, 27 88 39, 67 7, 16, 84 69 12, 13, 14 18 51 92 34 97

Névmutató UJVÁRY ISTVÁN VÁGVÖLGYI SÁNDOR VAJNA LÁSZLÓ VALKÓNÉ T. JUDIT VARGA ZSOLT VEISZ OTTÓ VENDREI ZSOLT VENYAMIN YATSYNIN VIDA GYULA VIRÁNYI FERENC VIRGINIA O. STOCKWELL VUKOVICH LÁSZLÓ VUTS JÓZSEF WÁGNER GÁBOR WALCZ I. WERNER JÁNOS WINKLER ISTVÁN YULING BAI ZALAI MIHÁLY ZIPPER R. ZSOLNAI BALÁZS

12 16, 46, 80, 84 20 4 41 38, 73, 89 90 14 38, 65, 73, 89 32, 43 18 36 14 59 32, 44 45 31 54, 60 32 3

i

Darvas B. és Lauber É. (2006) 315-319. old. In. Mezőgazdasági ökotoxikológia, L’Harmattan, Budapest Darvas B. és Lövei G. (2006) 320-326. old. In. Mezőgazdasági ökotoxikológia, L’Harmattan, Budapest iii Székács A., Juracsek J., Polgár L. A. & Darvas B. (2005) FEBS Journal 272: L3-005. iv Bakonyi, G., Szira, F., Kiss, I., Villányi, I., Seres, A. & Székács, A. (2006) Eur. J. Soil. Biol. 42: S132-135. v Bálint A. (1980) A vetőmagtermesztés genetikai alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest vi Székács A., Juracsek J., Polgár A. L. és Darvas B. (nem publikált eredmények) vii Lang, A., Lauber, É. & Darvas, B. (2007) Nature Biotech. 25: 35-36. viii Darvas B. és Lauber É. (2007) Cry1-toxinrezisztencia. In. Mezőgazdasági géntechnológia – elsőgenerációs GMnövények. Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága, Budapest (in press) ii

98