Növényrendszertan gyakorlatok. 1. gyakorlat. Természetvédelmi mérnöki szak 2012

Növényrendszertan gyakorlatok 1. gyakorlat Természetvédelmi mérnöki szak 2012

Cavalier-Smith 8 országos rendszere I. Prokaryota - elősejtmagvasok birodalma 1. Eubacteria - eubaktériumok országa 2. Archebacteria - ősbaktériumok országa II. Eukaryota - valódi sejtmagvasok birodalma Archekaryota - őseukarióták világa 3. Archezoa - őseukarióták országa Metakaryota - valódi sejtmagvasok világa 4. Protozoa - egysejtűek országa 5. Plantae - növények országa 6. Chromista - növényszerűek országa 7. Fungi - gombák országa 8. Animalia - állatok országa

Nyálkagombák – Myxomycota (Mucilago) Protozoa Petespórás gombák – Omycota (Saprolegia, Plasmopara) Chromista

A valódi gombák (Fungi) törzsei Rajzóspórás gombák – Chytridiomycota Járomspórás moszatgombák – Zygomycota (Mucor, Empusa) Tömlősgombák - Ascomycota Bazídiumos gombák - Basidiomycota Fungi imperfecti - Deuteromycota

A tömlősgombák törzse - Ascomycota

• Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik • Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek • A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák) • Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban), általában 8-asával keletkeznek

• Hifa: gombafonal • micélium: gombafonalak szövedéke •Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják • A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással • A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek

• A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése 1. Sarjadzással 2. Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása, sem meiózis.

1.

2.

A tömlősgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát)

• • • • • • •

•

Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium). Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂ Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak. A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek. A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll. Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.

aszkospóra haploid micélium trichogin

tömlő v. aszkusz

aszkogónium anteridium

meiózis mitózis kariogámia

magpáros hifa

himénium

A tömlősgombák egyedfejlődése

A horogképződés és az aszkusz kialakulása

A termőtest kialakulása

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A tömlősgombák t. – Ascomycota rendszerezése A termőtestformák alapján -nincs termőtest: Őstömlősök o. - Hemyascomycetes -zárt termőtest: - kleisztotécium (1) Tömlőspenészek o. - Plectomycetes -nyitott: - apotécium: Csészegombák o. – Discomycetes tál v. csésze (2) Pezizales (Peziza) összetett apotécium (3) Helvellales (Gyromitra, Morchella) módosult apotécium (4) Tuberales (Tuber) - peritécium: palack alakú (5) Maggombák o. - Pyrenomycetes termőtestpárna (6) Sztómaüreges t.g. o. - Loculoascomycetes 1 2

5

6

3 4

A tömlősgombák termőtest típusai •A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium, amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli. •Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A) •A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B) •Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C) •Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)

A tömlősgombák – Ascomycota rendszerezése Őstömlősök o.– Hemyascomycetes Őstömlősgombák r.– Endomycetales Dérgombák r. - Taphrinales (Taphrina) Tömlőspenészek o. – Plectomycetes Tömlőspenészek r. - Plectascales (Penicillium) Lisztharmatgombák r. - Erysiphales (Microspaera) Maggombák o. – Pyrenomycetes Maggombák r. - Pyrenomycetales (Nectria) Csészegombák o. – Discomycetes Rhytismatales r. (Rhytisma) Phacidiales r. (Lophodermium) Pezizales r. (Peziza) Helvellales r. (Gyromitra, Morchella) Tuberales r. (Tuber) Sztómaüreges tömlősgombák o. - Loculoascomycetes

2. o. Plectomycetes – Tömlőspenészek r. Plectascales – Tömlőspenészek r. Erysiphales – Lisztharmatgombák

r. Plectascales – Tömlőspenészek Zöld nemespenész (sajtpenész) – Penicillium roqueforti

• Szaprobionta. • A rokfort sajt ízét, zamatát hozza létre.

• Ivaros szaporodása háttérbe szorul, konídiumokkal szaporodik.

• Konídiumtartója elágazik („ecsetpenészek”).

• A hifák soksejtűek. • Gyakori a termőtest: zárt

kleisztotéciumok rendezetlenül elhelyezkedő aszkuszokkal.

r. Plectascales – Tömlőspenészek



r. Erysiphales – Lisztharmatgombák

Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina

Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina

• Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad • Lisztes bevonatot képez a levélen:

ez micéliumból és konídiumokból áll.

• A micélium a gazdanövény felületén

található, innen bocsát hausztóriumokat az epidermisz sejtjeibe.

• A megtámadott levél sárgul, nyurgul. • A termőtest zárt kleisztotécium, az

aszkuszok csokrosan helyezkednek el.

• A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan

fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak.

• Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon • Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.


konídiumok

kleisztotécium csokrosan elhelyezkedő aszkuszokkal


Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina


A kleisztotéciumok függelékei villásan elágaznak

Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

4. o. Discomycetes - Csészegombák r. Pezizales r. Helvellales r. Tuberales

r. Pezizales - Csészegombák •Kis- vagy közepes termetűek •Termőtestük apotécium • Fedővel nyíló aszkuszok • Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila) • A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest akár susogó hangot is hallathat. • Szaprotrófok •Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok •Aleuria aurantia (=Peziza aurantia) – narancsvörös csészegomba

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia • • • • • • • •

2-6 cm átmérőjű termőtest Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú Széle hullámos, karéjos A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú Belső oldalon élénk narancs, sima Húsa törékeny Júniustól októberig Erdei utakon, farakások mentén, parkok talaján • Csoportos • Ehető

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

r. Helvellales – Papsapkagomba-félék Morchella – Kucsmagomba nemzetség •Közepes vagy nagy termetűek •A süveg együregű, gömbölyű, kúpos vagy hengeres, felülete tekervényes, ráncolt vagy méhsejtszerű •A tönk hengeres, együregű •Húsuk kellemes ízű, illatú •Lomb- és fenyőerdőben, tavasszal megjelenő fajok • Szaprotrófok •Ehetőek, de nyersen allergiát okozhatnak Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta • A süveg 6-12 cm magas, együregű, gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé tompán kúpos, sárgásbarna, később sötétedő • Felületén kiemelkedő bordák által határolt sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések vannak • A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű • Törékeny húsú • Márciustól májusig • Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó vízellátottságú helyeken • Ehető, árusítható

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta



Gyromitra – Papsapkagomba nemzetség •Nagy termetűek •A süveg többüregű, ált. szabálytalan, egy vagy több csúcsú, agyvelőszerűen ráncolt, barázdált vagy redős •A tönk többüregű, zömök, hosszirányban barázdált •A hús törékeny, viaszszerű, merev •Lomb- és fenyőerdőben, egy faj kivételével, tavasszal megjelenő fajok • Szaprotrófok •Mérgezőek Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba – Gyromitra (Helvella) esculenta • • • • • • • • •

A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos Közép barna, vörösesbarna A tönk 2-10 cm hosszú Belül szabálytalanul üreges, többüregű Fehéres, piszkosfehér színű A hús törékeny, viaszszerű Március végétől májusig Savanyú talajú fenyvesekben, talajon, fakorhadék közelében • Súlyosan mérgező, nyersen akár halálosan mérgező is lehet

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta

A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének összehasonlítása - hosszmetszet

Morchella esculenta

Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma, monometil-hidrazin mérgezés) •Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár. •A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést. •Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást mutatnak. • A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először •gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás, hasmenés, fejfájás), •majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások (kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság), • melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság, delírium stb.) is társulnak. • Két-három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.

• Hatóanyaga: giromitrin •Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén •A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a szárítástól is •Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni •A méreg akkumulálódik •Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára •Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják szárítva, csemegeként •Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj regenerációjához B vitamint is adnak: •Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés •Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba, egyéb papsapkagomba fajok

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék ● Különleges, föld alatti termőtest ● Módosult apotéciumnak tekinthető ● Spórák száma redukálódik egyes esetekben ● Obligát mikorrhizás fajok ● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek ● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok Tuber aestivum – nyári szarvasgomba

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék

A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk (C: Tuber aestivum)

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum • A termőtest föld alatt fejlődik. • 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó. • Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, kiemelkedő szemölcsökkel borított. • A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található. • Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés. • Július-decemberben, meszes lomberdőkben. • Ehető, árusítható.

Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

A bazídiumosgombák törzse– Basidiomycota

Bazídiumosgombák • A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák • Sejtfaluk fő anyaga a kitin • Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés • Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták • •

A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak

pórussapka szeptum

A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parentoszómás dolipórus alakul ki

dolium pórus

A bazídiumos gombák egyedfejlődése • A bazídiumok (speciális sporangium) a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki • Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák

bazidiospóra

nyél (sterigma)

Basidiomycota: a csatképződés és a bazídium kialakulása

Ascomycota: a horogképződés és az aszkusz kialakulása

A bazídiumosgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát) • A bazidiospórákból hifák alakulnak ki • A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia) • Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa • A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki • Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak. • A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll. • A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia) • Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. • A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

bazidiospóra

bazídium szomatogámia meiózis zigóta

magpáros hifa kariogámia

csatképződés termőtest

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

1. Bazidiospóra 2. Haploid hifa 3. Magpáros hifa 4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon 8. Bazídiumképzés Csatképződés



A bazídiumos gombák termőtestének felépítése A termőtestet felépítő hifák

A: generatív hifák, B: kötőhifák, C: vázhifák, D: tejhifák

A tráma típusa • A bazídiumokat viselő egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma. • Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű • Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg) • Típusai: lemezes,

ráncos,

tüskés,

csöves,

sima.

A spórák morfológiája

• • • •

Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (glikogén)

A spórák mintázata a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e: púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas

A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint 1. Himeniális termőtest – a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek a. gimnokarp (nyitott): nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik b. hemiangiokarp (félig nyitott): van teljes burok (velum universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá

a.

b.

2. Gaszterális (zárt) termőtest – a bazídiumok a gömbszerű termőréteg közepét töltik ki a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki.

a.

b.

A termőtestek morfológiai típusai •Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba). •Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák). •Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja. •Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják: • teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek • részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék. •Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző (gleba)szövet tölti ki. Felnyílása változatos.

A termőtestek morfológiai típusai krusztotécium

holotécium

nyeles gaszterotécium reszupinátus

holotécium

pilotécium

gaszterotécium

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei •A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák) •A termőtest alakja (pl.: korallgombák) •A burokmaradványok (általános és részleges) •Spóraszín •A kalap mérete: •Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb •Közepes: átmérője 6-12 cm •Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb •Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos •Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei •A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest •A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny •A tejnedv színe •A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima •A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága Lemezállások

felkanyarodó

tönkhöz nőtt

ritkán álló

sűrűn álló

foggal lefutó

lefutó

elágazó váltakozó hosszúságú

A gombák kalapformái

A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű

A kalap felszíne

a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei •A tönk színe, alakja •Elszíneződése sérülésre •Mintázata: hálózatos, korpázott, stb. •Tömör vagy üreges •Rostos, merev vagy rugalmas • Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb. •Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei

a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes

Teliomycetes – Rozsdagombák o.

Gabonarozsda – Puccinia graminis

• A micélium a gazdanövény belsejében • • • • •

él. Életciklusa több spóraalak szabályszerű egymásutánjából áll. Tavasszal-nyáron az uredospórák telepei rozsdafoltok formájában a levélen és a száron A tenyészidőszak vége felé bunkós, orsó alakú teleutospórák, következő évben bazídiumot hajtanak. A bazidiospórák a borbolya és mahónia (köztesgazdák) levelein spermogoniumokat és ecídiumokat hoznak létre. Az ecídiumokban fejlődő ecidiospórák pázsitfűféléket fertőznek. Gazdaváltó faj: búza, rozs, árpa és zab, pázsitfűfajok (főgazdák).


Teliomycetes – Rozsdagombák o.

ecidiospórák

uredospórák

teliospórák


Ustomycetes – Üszöggombák o.

Kukoricaüszög – Ustilago maydis

Kukoricaüszög – Ustilago maydis

• A kukoricán fordul elő,

legelterjedtebb betegsége.

• Szárán, levelén, virágzatában lévő duzzanatokat, ezüstszürke, majd megbarnuló hártya fedi.

• Ez szétfoszlik, és utat enged a sötétbarna spóratömegnek (üszögspóra, teliospóra).

• A spórák gömbösek, tojásdadok, halvány olajbarnák, finoman, de sűrűn tüskések.

• A fiatal telepek olajban kisütve jó

ízűek. A gomba micéliumából az illatszeripar számára mósusz-(illat-) alapanyagot állítanak elő .

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes Tagolt bazídiumú gombák alo. - Phragmobasidiomycetidae Kocsonyagomba-alkatúak r. – Tremellales (Tremella) . Fülgomba-alkatúak r. – Auriculariales (Auricularia) Tagolatlan bazídiumú gombák alo. - Holobazidiomycetidae

Phragmobazidiomycetidae

Holobazidiomycetidae

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r. - Hosszirányban osztott bazídium - Horogszerű konídium képződik - Reszupinátus, kocsonyás termőtest jellemző, fehér vagy élénk - Szaprotrófok, faanyagon nőnek

Tremella mesenterica – Aranyos rezgőgomba

Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r.

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica • A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt aranysárga, ritkábban áttetszően fehér, kocsonyás, szabálytalan alakú, redős, varrszerű, változatos • A himénium a felső felületen található, a bazídium osztott. • Húsa puha, zselészerű, íze és szaga nem jellegzetes • Lombos fák tuskóján, lehullott ágain viszonylag gyakran, egész évben találkozhatunk vele, de különösen a nedves időjárás esetén gyakori • Nem ehető.



Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Auriculariales – Fülgomba-alkatúak r. • • •

o

Szaprotrófok vagy paraziták A szaprotrófok termőteste porcos, fülszerű Osztott bazídiumuk van (haránt)

Auricularia auricula-judae – Júdásfüle-gomba

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae • A termőtest 2-6 cm átmérőjű, fül vagy kagyló formájú. • Külső oldala vörösesbarnás, szőrös, nemezes, ráncos, belső oldala csillogó, ráncos, redős. • Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú. • A termőréteg a termőtest belső oldalán található. • Szagtalan, nincs különösebb íze. • Áprilistól-októberig, lombos fák elhalt ágain. • Ehető, gyógyhatású (véralvadást gátló).

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae


Auriculariales – Fülgomba-alkatúak


Auriculariales – Fülgomba-alkatúak


Clavariales – Palánkagomba-alkatúak r. Ramariaceae – Korallgombafélék cs.

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Sárga korallgomba – Ramaria flava • Termőteste korallszerűen elágazó, 12-16 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. • Az ágak töve világossárga csúcsa citromsárga színű, rövid tönkszerű alapja fehér. • Ágai hengeresek, többnyire felállók, 2-3 tompa csúcsban végződnek, idősebb korban okkerszínűek lehetnek. • Húsa merev, törékeny, szagtalan, fiatalon kellemes, később kesernyés ízű lehet. • Júniustól októberig. • Savanyú talajú lombés fenyőerdők talaján. • Fiatalon ehető, az idősebb példányokat ajánlott leforrázni és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.



Hydnales – Gerebengomba-alkatúak r. Hydnaceae – Gerebengombafélék cs.

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum • A kalap 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodó, széle eleinte kissé begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos, felülete sima, okkersárgás. • A termőréteg a tönkre kissé lefut, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll. • A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, tömör, gyakran oldalt álló, felülete sima, színe sárgásfehér. • Húsa vastag, merev, törékeny, fehéres sárga, fiatalon jóízű, később kesernyés. • Júliustól novemberig. • Savanyú talajú lombés fenyőerdőkben nő. • Ehető, árusítható.



Az ún. xilofág gombák képesek a faanyagot elbontani, az erdők anyagkörforgalmában fontos szerepük van Fehérkorhadást okozók: a sejtfal ligninje és cellulóza egyszerre bomlik el, főleg keményfák jellemzője, a megmaradó korhadék fehér színű (pl.: lepketapló, pecsétviaszgomba, bükkfatapló) Barna(vörös)korhadást okozók: a cellulózt lebontják, de a barnásvörös lignin megmarad, mert a gombának nincs lignináz enzime. Főleg a puhafák jellemzője, a faanyag kockaszerű darabokra repedezik (pl.: sárga gévagomba, nyírfagomba, pisztricgomba)

lepketapló

sárga gévagomba

pisztricgomba

Poriales – Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae – Májgombafélék cs.

Májgomba – Fistulina hepatica

Májgomba – Fistulina hepatica • A termőtest egyéves, legtöbbször egyedüli, oldalt álló. • A kalap puha, rostos, nedvdús, sérüléskor vöröses nedvet ereszt, később gumiszerű. • Átmérője 30 cm-ig, változó alakú. • Színe kezdetben rózsaszínes, majd sötétedő, barnás. • A pórusok halvány sárgásak. • Fakultatív sebparazita, vöröskorhasztó. • Júniustól októberig. • Tölgyeken, gesztenyén és bükkön. • A fiatal termőtest ehető.




r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor • A termőtest egyéves, oldalasan álló, legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen összetett. • Szívós, merevedő állagú. • A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású. Körkörösen sávozott, sötétebb és világosabb csíkok váltják egymást. • Színe nagyon változatos. • A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér, majd sárgás. • Kozmopolita, szaprotróf. • Általános, főleg lombos fákon, egész évben. Baktericid vegyületet termel.






Nyírtapló – Piptoporus betulinus

•

Nyírtapló – Piptoporus betulinus Termőteste egyéves, párnaszerű, domború, hullámos szélű, félkör vagy vese alakú, vastag, rövid nyéllel.

• Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna középbarna, szélein fehéres.

• A csövek a vastag kalaphúshoz képest

rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az éretten könnyen elválaszthatók a húsról.

• Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz,

megszáradva parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos.

• Mindenütt gyakori, monofág. • Sebparazita, vöröskorhadást okoz. • Magas lég- és fanedvességet igényel. • Fiatalon ehető (?), idősen keserű.


Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum

Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum • A termőtest egyéves, tönkre és kalapra különülő. • A kalap kb. 10 cm átmérőjű, a tönk általában oldalt álló. • A kalap kerekded, legyező alakú, felületén lakkszerű réteggel, körkörösen barázdált. • Általában vörösesbarna, a fiatal részeken narancsos, fehéres színű. • A tönk a kalaphoz hasonló színű. • A pórusok aprók, halvány krém színűek. • Kozmopolita, szaprotróf, fakultatív sebparazita. Fehérkorhasztó. • Leginkább tölgyeken, júniustól októberig.

r. Poriales – Tapló alkatúak

Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum




A pecsétviaszgomba koleszterinszint-csökkentő, gyulladásgátló, vérnyomáscsökkentő és májvédő. Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum


Bükkfatapló Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius • A termőtest évelő, általában egyedülálló. • A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata alakú, körkörösen barázdált, sávos. • Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a mogyoróbarnáig, szélén okkeres. • A pórusok aprók, a csövek fehéresek. • Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább él. Fehérkorhasztó. • Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen fenyőn is előfordul. • A „tapló”: vérzéscsillapító, antibiotikum termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.


Bükkfatapló – Fomes fomentarius


Bükkfatapló Fomes fomentarius





Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici

Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici • Ivaros és ivartalan termőtest is van. • Az ivartalan többéves, általában odú körül helyezkedik el, gumókból álló. • Fiatalon sárga, később sötétbarna, fakeménységű. • Az ivaros termőtest az odú felső részén található, egyéves. • Az odú körül megduzzad a törzs, és gyakran nyálkafolyás tapasztalható. • Fehérkorhasztó, kiodvasítja a fát. • Elsősorban csertölgyön. Fagyrepedéseken és ágcsonkokon keresztül fertőz.

Poriales – Tapló alkatúak r.

Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici

Poriales – Tapló-alkatúak r. Poriaceae – Taplógombák cs.

Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum • A termőtest évelő, nagyon változatos alakú, egyedüli vagy több kalapból álló. • A kalap 30 cm átmérőjű, félkörös, egyenetlen, körkörösen árkolt. Kemény, sárgásbarna, sötétebb barna, a növekedő részek fehéresek. • A pórusok fehéresek, majd barnásak lesznek. • Sebparazita, fehérkorhadást okoz, a meggyengült fa könnyen kidől. • Rendszerint gyökereken, tuskókon jelenik meg, a fa kivágása, ill. pusztulása után, főleg tűlevelű ültetvényekben.

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum







r. Poriales – Tapló alkatúak cs. Polyporaceae – Taplófélék családja

Pisztricgomba – Polyporus squamosus

Pisztricgomba – Polyporus squamosus • A termőtest akár 50 cm átmérőjű. • A tönk oldalt ered, 10 cm körüli, a bázisánál fekete. • A kalap kiterülő, tölcséresedő, a széle hullámos. • Az alapszíne sárgás, okkeres, barna pikkelyes. A pikkelyek koncentrikus körökben helyezkednek el. • A termőréteg pórusos, a pórusok gyakran megnyúltak. • Májustól októberig. • Lombos fák törzsén (dió, eperfa), tuskókon. • Csak a fiatal gomba ehető.










r. Cantharellales – Rókagomba-alkatúak cs. Cantharellaceae – Rókagombafélék

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius • A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó, széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga, világossárga, később kifakulhat. • A termőréteg a tönkre mélyen lefutó, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga. • A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű. • Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, gyümölcsillatú, jóízű. • Júniustól novemberig. • Savanyú talajú lombés fenyőerdőkben nő. • Ehető, árusítható.




Sárga rókagomba Cantharellus cibarius

Növényrendszertan gyakorlatok. 1. gyakorlat. Természetvédelmi mérnöki szak 2012

Recommend Documents