FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
Öntödei dolgozók egészségvédelme és biztonsága Tárgyszavak: egészségvédelem; káros hatás; öntöde; levegőtisztaság; személyi védőfelszerelés; szemvédelem.
A környezet- és egészségvédelemmel, valamint a biztonsággal kapcsolatos szabályozások száma olyan gyorsan szaporodik, hogy az öntödékben dolgozók csak remélik, hogy lépést tudnak tartani velük. Az öntödékben munkavégzés során leggyakrabban bekövetkező megbetegedések és sérülések az alábbiak: a tüdő, valamint a váz- és izomrendszer megbetegedései, rákos megbetegedések, végtag-amputációk, törések, a látás elvesztése vagy károsodása, trauma okozta halálozások, szív- és érrendszeri megbetegedések, az ivarszervek és az idegrendszer megbetegedései, zaj okozta hallásvesztés, a bőr sérülése, pszichológiai megbetegedések. Az alábbi összeállítás az öntödei dolgozók egészségvédelmének és biztonságának néhány kritikus területét veszi számba, amellyel az iparágnak napjainkban szembesülnie kell.
A váz- és izomrendszer megbetegedéseinek kockázati tényezői A munkavégzés során fellépő váz- és izomrendszeri megbetegedések kockázatát növelő tényezők az alábbiakban foglalhatók össze: • A túlzott erőkifejtés elősegíti az izmok kifáradását, gátolja a véráramlást. A nagy intenzitással végzett statikus vagy ismétlődő munka traumát okoz. • A nem megfelelő testtartás gyulladást okoz, különösen, ha hosszú időn át fennmarad. • Az adott tevékenység időtartama: a hosszan tartó, ismétlődő, rövid és/vagy hosszú ciklusú izomösszehúzódások helyi izomfáradtságot okozhatnak és akadályozhatják a véráramlást, korlátoz-
va az izmok tápanyagellátását és a salakanyagok eltávozását az izomból. • A nagy erőkifejtés a test helyi és általános kifáradását okozhatja. • Az izmok (különösen a kis izomcsoportok) ismétlődő használata és az izületek mozgása anyagcsere- és keringési zavarokat okozhatnak, csökkentve ezáltal az érintett izomcsoporthoz eljutó tápanyag mennyiségét. • A szélsőséges hőmérsékletek és a magas páratartalom befolyásolja a munkateljesítményt. Az alacsony hőmérséklet a végtagokban a véredények összeszűkülését okozza, ami a tapintásérzet, a fogási képesség és a kézügyesség elvesztéséhez vezet. • Emberi tényezők: egy rendszerben az ember a leginkább változó tényező. Rosszul tervezett rendszerben gyakran lépnek fel hibák. • A rezgő mozgást végző munkaeszközök használata a kéz, a csukló és a kar kis véredényeinek görcséhez vezet. Az elégtelen keringés az izmokban zsibbadást, bizsergő érzést, a végtagok kifehéredését és az ujjakban fájdalomérzetet okoz. Velejárói a csökkent fogóerő és az ujjak ügyességének csökkenése. • A mozdulatok sebessége (különösen a szaggatott mozgás) hozzájárul a felső végtagok és a hát csont- és izomrendszerének a megbetegedéséhez. • Érintési trauma alakul ki, ha a test egy részéhez egy külső tárgy nyomódik. A nyomás hatására létrejövő erő a szövetek mechanikai igénybevételét okozza, elzárhatja az adott területen a véráram útját, ami gyorsabb kifáradást eredményez. • Ha egy munkafolyamatban több kockázati tényező van egyidejűleg jelen, nő a váz- és izomrendszer megbetegedésének valószínűsége (például a csiszológép működtetéséhez a felső végtagok gyors, ismétlődő, erőteljes mozgása szükséges). Adott körülmények között fontos a munkavállaló kora és neme. A fenti kockázati tényezők megismerésével az iparágra jellemző ellenőrző listák, valamint a veszélyes munkakörök meghatározására szolgáló analitikai eszközök és eljárások fejleszthetők ki.
Szemcsés anyagok és ózon jelenléte az öntödék légterében A levegő tisztaságát tekintve a fémöntödékben a legkritikusabb a részecske szennyezés (PM – particulate matter) és az ózon jelenléte. Az
USA levegőtisztasági törvény előírásai szerint a Környezetvédelmi Hivatalnak (EPA) öt évente felül kell vizsgálnia a levegő minőségére vonatkozó nemzeti szabványokat és a szükséges módosításokat végre kell hajtania. 1994-ben az amerikai tüdőgyógyászati társaság beperelte az EPA-t a felülvizsgálat elmulasztásáért. 1997-ben, hosszas huzavona után, az EPA véglegesítette a két szabványt. A PM esetében a hatályos PM-10 értékeket megtartották, de új szabályozást hoztak a 2,5 µm és annál kisebb méretű (PM-2,5) részecskék megengedett koncentrációjára (éves érték 15 µg/m3, 24 órás határérték 65 µg/m3). Az ózon esetében a jelenleg hatályos, 1 órára vonatkozó 0,12 ppm értéket 8 órára vonatkozó, 0,08 ppm érték váltotta fel. A szabályozáshoz egy halasztott végrehajtási csomag is kapcsolódott, amely lehetővé tette az EPA számára, hogy a megvalósítást az ózon esetében 2000-ig, PM esetében 2002–2005-ig elhalassza. Az ipari lobby diadalaként egy bírósági ítélet 1999-ben kimondta, hogy az EPA túllépte a jogkörét az új levegőminőségi szabványok megalkotásában. Az azóta is húzódó peres eljárások miatt az ózonra és a PM-re vonatkozó új szabványok egyelőre végrehajthatatlannak bizonyultak.
Személyi védőfelszerelések (SZVF) Az USA Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatalának (OSHA) 1910.132 szabványa szerint a védőeszközöket a munkáltatóknak kell biztosítaniuk, alkalmazását elrendelniük, valamint tiszta és használható állapotukról gondoskodniuk, az emberi test abszorpció, belégzés vagy fizikai érintkezés útján bekövetkező sérüléseinek megakadályozása érdekében. A munkaadó felelős azért, hogy a védőeszköz az adott munkafeladat elvégzésére anyagában és kialakításában megfelelő legyen, illetve az eszköz karbantartása és tisztítása megtörténjen. Az OSHA előírása szerint a munkaadóknak fel kell mérniük, vannak vagy lehetnek-e olyan veszélyek a munkahelyen, amelyek szükségessé teszik SZVF használatát. Ha ilyen veszély fennáll, a munkaadónak ki kell választania a megfelelő SZVF-t és biztosítania kell azok használatát, az érintett munkavállalók védelme érdekében. Olyan SZVF-t kell választania, amelyik minden érintett munkavállaló számára megfelelő. Hibás vagy sérült SZVF nem használható.
A munkaadók felelősek az előírt munkahelyi veszélyfelmérés végrehajtásáért és dokumentálásáért írásos tanúsítványban. Ez igazolja, hogy a munkahely kockázatfelmérése és -értékelése megtörtént, rögzíti a vizsgálati adatokat és azt, hogy a SZVF-t használó munkavállalók részt vettek a használattal kapcsolatos oktatáson. A munkavállalókat minimálisan az alábbiakról kell kioktatni: mikor és milyen SZVF használata szükséges, hogyan kell megfelelően felvenni, levenni, eligazítani és viselni a SZVF-t, melyek a SZVF használatának korlátai. Ismertetni kell továbbá a SZVF védelmét, karbantartását és élettartamát. A munkavégzés megkezdése előtt minden munkavállalónak igazolnia kell, hogy az oktatáson elhangzottakat megértette, és megfelelően tudja használni a SZVF-t. Ha a munkáltató úgy véli, hogy oktatásban már részesült munkavállaló nem ismeri eléggé az adott SZVF használatát, ismételt oktatást kell szerveznie részére. A munkahelyen végrehajtott veszélyelemzés igazolásához hasonlóan a munkáltatóknak tanúsítaniuk kell azt is, hogy minden érintett munkavállaló részt vett az oktatáson, és megértette az ott elhangzottakat. A tanúsítványnak tartalmaznia kell az oktatáson részt vevők névsorát és az oktatás(ok) időpontját is.
A szem és az arc védelme Az OSHA 1910.133 szabványa szerint a munkaadóknak veszély esetén biztosítaniuk kell a munkavállalók szemének és/vagy arcának megfelelő védelmét. A munkaadók felelősek azért, hogy a szemvédő eszközt oldalirányú védőelemmel lássák el, ha a munkahelyen fennáll a szálló részecskék jelenlétének veszélye, illetve megfelelő szűrőlencséket használjanak, ha a munkavállaló a szem sérülését okozó sugárzás hatásának van kitéve. A szem- és arcvédő eszközökön egyértelműen meg kell jelölni a gyártót és azt, hogy az eszközök megfelelnek az ANSI Z87.1-1989. szabványnak, vagy 1994. július 5. előtti beszerzés esetén az ANSI Z87.1-1968. szabványnak. Az USA-ban a munkahelyeken naponta átlagosan 2000 szemsérülés következik be, amelyek 90%-a a szakértők szerint megelőzhető lenne. Tekintsük át a megelőzés folyamatát: • Kockázatfelmérés: a berendezések működésének, a munkaterületnek és a megközelítési útvonalaknak a felmérése. Ide tartozik a korábbi, szemsérüléssel járó balesetek jegyzőkönyveinek tanulmányozása is.
• Látásvizsgálat: a nem korrigált látási problémák hozzájárulnak a balesetek létrejöttéhez, ezért el kell végezni a munkavállalók szemvizsgálatát. • Védelem: a munkavégzésnek és a veszélynek megfelelő védőszemüveg kiválasztása (a védőszemüvegnek meg kell felelnie az OSHA 1910.133 szabványának). • Részvétel: a szem sérülés elleni maximális védelme érdekében az üzem teljes területére ki kell dolgozni a programot. A munkavállalóknak meg kell érteniük, hogy ez a program a munkavégzés részét képezi a szemük védelme érdekében. Az üzem területére belépő külső munkatársak és vendégek szemvédelmét is biztosítani kell. • Illeszkedés: a szemvédő eszköz nem használható, ha nem illeszkedik megfelelően és kényelmesen. Fontos, hogy a szemüveg ne mozduljon el a munkavégzés során. Az állítható elemeket tartalmazó védőeszközöket egyénenként kell beállítani. A por és a vegyszerek kifröccsenése ellen védő szemüvegnek, a hegesztősisaknak és az arcvédő pajzsnak szintén pontosan kell illeszkednie a testfelületre is. • Vészhelyzeti tervezés: biztosítani kell a szemmosók gyors megközelíthetőségét, különösen vegyszerekkel végzett munka során. A munkavállalókat ki kell képezni az alapvető elsősegély-nyújtási ismeretekre, néhányukat ki kell oktatni a szemet érő baleset során teendő intézkedésekre. • Támogatás: a vezetőség támogatása kiemelten fontos a program sikeressége szempontjából. A vezetőknek jó példával elöljárva viselniük kell a szemvédő eszközöket, amikor csak szükséges. • Felülvizsgálat: szükség szerint felül kell vizsgálni és módosítani kell az üzem baleset-megelőzési stratégiáját. • Írásba foglalás: a szemvédelmi program elemeit írásban rögzíteni kell. Összeállította: Regősné Knoska Judit Environment/Health & Safety. = Foundry Management & Technology, 132. k. 1. sz. 2004. p. 75–78. Minter, S. G: Targeting your eye protection program. = Occupational Hazards, 66. k. 2. sz. 2004. p. 29–30.
