NOVÁK RÓBERT KESZTHELY

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

NOVÁK RÓBERT

KESZTHELY 2005

VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZ GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Növényvédelmi Intézet Herbológiai és Növényvéd szer Kémiai Tanszék Interdiszciplináris Doktori Iskola iskolavezet : DR. VÁRNAGY LÁSZLÓ mez gazdasági tudomány doktora témavezet : DR. BÉRES IMRE mez gazdasági tudomány doktora

A RUBUS FAJOK MORFOLÓGIÁJA, RENDSZEREZÉSE ÉS IRTÁSUK LEHET SÉGEI ERDÉSZETI KULTÚRÁKBAN (KOCSÁNYTALAN TÖLGY, ERDEIFENY ).

Készítette: NOVÁK RÓBERT

KESZTHELY 2005

A RUBUS FAJOK MORFOLÓGIÁJA, RENDSZEREZÉSE ÉS IRTÁSUK LEHET SÉGEI ERDÉSZETI KULTÚRÁKBAN (KOCSÁNYTALAN TÖLGY, ERDEIFENY ). Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Novák Róbert Készült a Veszprémi Egyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolája keretében Témavezet : Dr. Béres Imre Elfogadásra javaslom (igen / nem).

A jelölt a doktori szigorlaton …... %-ot ért el. Keszthely, 2005. június 17.

……………………….......... aláírás

…………………………….. a Szigorlati Bizottság elnöke

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …………………………..…… igen / nem

Bíráló neve: …………………………..…… igen / nem

……………………….......... aláírás ……………………….......... aláírás

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …… %-ot ért el. Keszthely, 2005. ………..

A doktori (PhD) oklevél min sítése: ………………………..

……………………….......... a Bíráló Bizottság elnöke

……………………….......... az EDT elnöke

TARTALOMJEGYZÉK 1. KIVONATOK 1.1. Magyar nyelv kivonat 1.2. Angol nyelv kivonat 1.3. Német nyelv kivonat

1 1 2 2

2. BEVEZETÉS

3

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 5 3.1. A Rubus nemzetségbe tartozó fajok rendszerezése, morfológiája, biológiája 5 3.1.1. A Rubus fajok rendszertani besorolása 5 3.1.2. A Rubus fajok elnevezése 8 3.1.3. A Rubus fajok morfológiája 9 13 3.1.4. Földrajzi elterjedés, jelent ség, éghajlati és talajigény 3.1.5. A Rubus fajok haszna 16 3.1.6. Tápanyagtartalom 17 3.1.7. Virágzás, termésképz dés 18 3.1.8. Csírázásbiológia 18 3.1.9. Vegetatív szaporodás 19 3.2. Gyomfelvételezések 23 3.3. Erd felújítások gyomnövényzete 25 3.4. Erd felújítások gyomirtása 27 3.4.1. Erdeifeny gyomirtására alkalmazható készítmények 29 3.4.2. Tölgy gyomirtására alkalmazható készítmények 32 3.5. A szeder fajok irtásának lehet ségei 35 3.5.1. Mechanikai védekezés 35 3.5.2. Biológiai védekezés 36 3.5.3. Vegyszeres gyomirtás 36 4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1. A vizsgált terület bemutatása 4.2. Morfológiai adatgy jtés 4.3. Gyomfelvételezések erdészeti területen 4.4. Csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.1.1. A Rubus fruticosus csírázási ritmusának vizsgálata laboratóriumban 4.4.1.2. A magnyugalom feloldási lehet ségeinek vizsgálata 4.4.1.3. A h mérséklet és a fény csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata 4.4.1.4. A tárolási mód csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata 4.4.1.5. A magnyugalom (dormancia) vizsgálata 4.4.2. Szabadföldi csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.2.1. Csírázási id pont vizsgálata 4.4.2.2. Csírázási mélység vizsgálata 4.4.2.3. Kelési mélység vizsgálata méréssel 4.5. A földi szeder regenerálódásának vizsgálata 4.5.1. A R. bifrons regenerálódásának éves ritmusa 4.6. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata

42 42 43 44 44 44 44 45 45 45 46 46 46 46 48 48 48 49

4.7. A Rubus fruticosus irtása és szelektivitási vizsgálatok 4.7.1. Rubus fruticosus elleni védekezési kísérletek 4.7.1.1. Tenyészedényes vizsgálatok 4.7.1.2. Fejlett földi szeder elleni védekezés erd szélen 4.7.1.3. Földi szeder elleni védekezés erdeifeny ben 4.7.1.4. Földi szeder sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben 4.7.2. Erdeifeny szelektivitási vizsgálatok 4.7.2.1. Tenyészedényes erdeifeny szelektivitási vizsgálat 4.7.2.2. Szelektivitási vizsgálat erdeifeny erd felújításban 4.7.3. Kocsánytalan tölgy szelektivitási vizsgálatok 4.7.3.1. Tenyészedényes vizsgálatok 4.7.3.2. Erdészeti területen végzett vizsgálatok

49 50 50 52 52 52 53 54 54 54 54 55

5. EREDMÉNYEK 5.1. Morfológiai adatgy jtés 5.2. Gyomfelvételezések erdészeti területen 5.3. Csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.1.1. A Rubus fruticosus csírázási ritmusának vizsgálata laboratóriumban 5.3.1.2. A magnyugalom feloldási lehet ségeinek vizsgálata 5.3.1.3. A h mérséklet és a fény csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata 5.3.1.4. A tárolási mód csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata 5.3.1.5. A magnyugalom (dormancia) vizsgálata 5.3.2. Szabadföldi csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.2.1. Csírázási id pont vizsgálata 5.3.2.2. Csírázási mélység vizsgálata 5.3.2.3. Kelési mélység vizsgálata méréssel 5.4. A földi szeder regenerálódásának vizsgálata 5.4.1. A R. bifrons regenerálódásának éves ritmusa 5.5. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata 5.6. A földi szeder irtása és szelektivitási vizsgálatok 5.6.1. Rubus fruticosus elleni védekezési kísérletek 5.6.1.1. Tenyészedényes vizsgálatok 5.6.1.2. Fejlett földi szeder elleni védekezés erd szélen 5.6.1.3. Földi szeder elleni védekezés erdeifeny ben 5.6.1.4. Földi szeder sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben 5.6.2. Erdei feny szelektivitási vizsgálatok 5.6.2.1. Tenyészedényes erdeifeny szelektivitási vizsgálat 5.6.2.2. Szelektivitási vizsgálat erdeifeny erd felújításban 5.6.3. Kocsánytalan tölgyben végzett szelektivitási vizsgálatok

57 57 63 65 65 65 65 65 65 66 67 67 68 69 69 69 72 74 74 74 77 80 81 83 83 86 86

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

93

7. ÖSSZEFOGLALÁS

97

8. IRODALOM

99

9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

111

10. AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI 10.1. Magyar nyelv tézispontok 10.2. Angol nyelv tézispontok

112 112 114

Kivonatok

1. KIVONATOK 1.1. Magyar nyelv kivonat A disszertáció célja, hogy a Rubus fajok biológiájáról szóló ismereteinket gyarapítsuk, és meghatározzuk, mely készítmények alkalmazhatóak hatékonyan földi szeder ellen. Meg kívántuk határozni a szulfonil-karbamidok Rubus fajok elleni hatékonyságát, hatékony dózisukat, kijuttatásuk optimális id pontját és szelektivitásukat erdei feny ben és kocsánytalan tölgyben. Vizsgálataink szerint Zala megyében erdészeti területeken a Rubus fajok közül a Rubus fruticosus kisfajok a legjelent sebbek, ezen belül a Homalacanthi csoportba tartozó Discolores subsectioba sorolható Rubus bifrons és Rubus discolor a leggyakoribb. Csírázásbiológiai vizsgálatokban megállapítottuk, hogy a földi szeder magok nyugalmi ideje hosszú ideig tart, április közepét l csíráznak, május els felében kel a legtöbb növény. A földi szeder nagyon gyengén kel, az els évben maximum 10,0-10,5 %-os csírázási %-ot mutatott. A földi szeder magok többsége a fels 0,5 cm-es talajrétegb l és a talajfelszínr l kel. A földi szeder vegetatív szaporodását vizsgálva megállapítottuk, hogy a gyökerek feldarabolásakor a gyökérméret csökkenésével látványosan csökken az újrahajtás. A gyökerek legnagyobb mértékben a július és november közötti id szakban képesek regenerálódni. A gyökerek regenerálódó-képessége áprilisban, májusban és júniusban igen csekély volt. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata során 4 tápelem koncentrációjának változását tanulmányoztuk egy éven keresztül a gyökerekben, hajtásokban és a levelekben. S r n földi szederrel borított területen, a fejlett, virágzás kezdetén lév növény elleni védekezésre a szulfonil-karbamidok közül a metszulfuron-metil hatóanyag volt a leghatékonyabb. A hexazinon, fluroxipir és glifozát hatóanyagú szerek jó hatást mutattak. Legjobb eredményt a triklopyr adta. Kocsánytalan tölgy erd felújításban 2004-ben mechanikai irtás után regenerálódott földi szeder sarjakat kezeltünk szulfonil-karbamidokkal, fluroxipir és glufozinát-ammónium hatóanyagú szerekkel. sszel a fluroxipir hatóanyag volt a leghatékonyabb. Tavaszra a metszulfuron-metil jobb eredményt adott, mint a fluroxipir. Erdei feny tenyészedényes vizsgálatunkban nem találtunk a szulfonil-karbamidok között a növekedésben lév erdei feny ben szelektíven alkalmazható gyomirtó szert. Erdei feny erd felújításban a szeder ellen hatékonynak bizonyult szulfonil-karbamidok az erdei feny t is maradandóan károsították. Kocsánytalan tölgy kísérleteink szerint a szulfonil-karbamidok (közülük is a nikoszulfuron, a flazaszulfuron és az amidoszulfuron) és a klopiralid bizonyult a legszelektívebbnek. A nikoszulfuron és a flazaszulfuron viszont 2004-2005-ben néhány tölgyön maradandó fitotoxikus tüneteket okozott. A klopiralid szelektivitása kimagaslóan jónak bizonyult, a kipermetezést követ en vizuálisan károsodást nem tapasztaltunk.

1

Kivonatok

1.2. Angol nyelv kivonat – ABSTRACT MORPHOLOGY, TAXONOMY AND CONTROL POSSIBILITIES OF RUBUS SPECIES IN FOREST PLANTATIONS (SESSILE OAK, SCOTCH PINE) We determined that Rubus bifrons and Rubus discolor are the most dominant species in Rubus genus in Zala county. We established that dormancy of blackberry seeds take long time, seeds germinate from the middle of April, the most of plants germinate in the first half of May. The blackberry showed max. 10,0-10,5 % germination percentage. The regenerative capacity of the roots was the highest between July and November and the least was in April, May and June. We have studied the changing of 4 nutrient concentration during the examination of the nutrient content of the blackberry in the roots, stems and leaves during a year. Metsulfuron-methyl was the most effective among sulfonylureas against blackberry, but one treatment is not enough against the flowering plants. Hexazinone, fluroxypyr and glyphosate gave good results. Triclopyr gave the best result against R. fruticosus. We did not find a herbicide which give good control of blackberry and you can applicate selectively in Scotch pine or Sessile oak among sulfonylureas.

1.3. Német nyelv kivonat – AUSZUG MORPHOLOGIE, SYSTEMATIK UND BEKÄMPFUNGSMÖGLICHKEITEN DER BROMBEERE ARTEN IN DER VERJÜNGUNG (TRAUBENEICHE, GEMEINE KIEFER) Wir determinierten daß Rubus bifrons und Rubus discolor am häufigsten arten in Rubus Gattung sind. Wir sind festgestellt, daß Dormanz der Samen der Broombeere lange Zeit halten. Die Samen keimen von Mitte April, am meisten pflanzen keimen in der Erste Hälfte von Mai. Die Brombeere zeigte höchstens 10,0-10,5 Prozent Keimung. Die Regenerationsfähigkeit der Wurzeln war am höchsten zwischen Juli und November und am kleinsen war in April, Mai und Juni. In unsere Arbeit wurde der Wechsel der 4 Nährstoffkonzentration der Brombeere in der Wurzeln, im Stielem und im Blättem eines Jahres untersucht. Metsulfuronmethyl war am wirksamste von Sulfonylureas gegen die Brombeere, aber einzelne Behandlung ist nicht genügend gegen der blühenden Pflanzen. Hexazinone, fluroxypyr and glyphosate wurde gute Wirkung gegeben. Triclopyr wurde die beste Ergebnisse gegen R. fruticosus gegeben. Kein Sulfonylurea wurde gefunden, welche ist wirksam gegen Broombeere und selectiv andwendbar in Gemeine Kiefer oder Traubeneiche.

2

Bevezetés

2. BEVEZETÉS Az emberi tevékenység nyomán a természetes, rendszerint elegyes erd kb l fokozatosan mesterséges, egykorú, elegyetlen, vagy kevés fajból álló erd k jöttek létre (VARGA F., 2001). Korábban a természetes, elegyes erd kben az erd önszabályozó képessége érvényesülni tudott. A természetes felújítás a legjobb erd védelmi szempontból. CSAPODY (1969) a természetes felújítás el nyeit emelte ki a mesterséges felújítással szemben: A természetes felújítás azon a felismerésen alapszik, hogy az erd faállománya a növény- és állatvilággal, továbbá a talajjal olyan szoros és tartós életközösséget alkot, amelyet er szakos beavatkozással, mindenekel tt tarvágással megbontani nem szabad. Arra kell törekedni, hogy az erd a maga alakította erd talajon az utódállományt önmaga hozza létre. A természetes felújítás lehet ségét viszont korlátozza a magtermés hiánya, a szárazabbá váló id járás, a vadlétszám növekedése és az er s cserjésedés, gyomosodás – szeder, siskanád, nagy csalán és bodza. Az utóbbi években a mesterséges erd felújítások területe csökkent (2002/2003-ban 10620 ha) és a természetes erd felújítások aránya megnövekedett (2002/2003-ban 10636 ha) (MÓZES, 2004). A szálaló erd gazdálkodás lenne a legel nyösebb, de ennek nincs kiterjedt gyakorlata hazánkban. A szálaló vágásos gazdálkodásnál a fák kivágása szétszórtan, szálanként történik és a természetes felújulás is foltonként jelentkezik. Így növekedik a legellenállóbb faállomány és a talaj term képességét ez az üzemmód óvja meg és használja ki a legtökéletesebben (NAGY, 1948). Jobban megmaradnak a természeti környezethez alkalmazkodott fafajok, és az életközösség többi résztvev je. Viszont a nagy koronájú fák ledöntésével alaposan összetörjük az alattuk, mellettük lév ket. A szállításukkal sem tudjuk elkerülni a megmaradt fák megsebzését, kérgük lenyúzását (PÁPAI, 1999). VARGA SZ. (2001) megállapította, hogy a mez gazdasági területeken a teljes gyommentességre törekednek. Az erdészet viszont csak a csemetekerti kultúrákban követeli meg a teljes gyommentességet, csak itt van értelme a mez gazdaságihoz hasonló gyom fogalom meghatározásnak. Az erdei gyom fogalmát így határozta meg: erd sítésben, erd felújításban és erd telepítésben egyaránt gyomnak nevezzük azt a növényt, amely a kiültetett csemeték vagy természetes úton létrejött újulat zavartalan fejl dését akadályozza. Ugyanaz a növényfaj egyik területen gyomnak min sülhet, ezzel ellentétben más területen vagy kisebb mennyiségben nem min sül annak, esetleg az erd sítés fejl dését segítheti is. Az elmúlt évtizedekben fokozódott az érdekl dés a gyomszabályozási rendszerek iránt. A gyomszabályozás a gyompopulációk hatásainak minimalizálását hangsúlyozza, de nem a teljes méreték megsemmisítésük a cél (BERZSENYI, 2000a). A gyomkutatók a védekezést a gyomszabályozás elvének rendelik alá, és a herbicideket ma már a gyomszabályozási programban hatékony technológiának tekintik (BERZSENYI, 2000b). A gyomszabályozás a rendszerszemlélet megközelítést jelenti a gyomok hatásának minimalizálására és a termesztés optimalizálására, és magában foglalja a prevenciót és a védekezést egyaránt (ALDRICH, 1984). Az erdészek szemlélete mindig is közel állt a gyomszabályozás koncepciójához. Az erd sítésekben többnyire nem cél a teljes gyommentesség, hanem az ültetett csemete vagy a természetes úton létrejött újulat fejl dését korlátozó gyomok visszaszorítása a feladat (VARGA, 2000). A teljes hatású gyomirtás az erd ben növeli a talajdegradációt, csökkenti az erdei életközösségben él fajok számát, a gyom hatásától védeni kívánt csemetéket fokozottan teszi ki a vadkárnak és a talajlakó kártev knek (SZIDONYA – VARGA, 2000).

3

Bevezetés

Az erd sítés els évében mechanikai ápolás szükséges, legalább a csemetesorokban. A kézi- vagy gépi kapálás a gyomtalanítás mellett a talaj víztartalmának meg rzését is szolgálja. Az els években akkor is el kell végezni a gyomok visszavágását, ha az megkésett, mert ha a csemete fölé n tt gyomot a hó a csemetére fekteti, az alatta befülled (VARGA, 2000). Napjainkban a mechanikai gyomirtás mellett, mely történhet hagyományos módon, kézi módszerekkel sarlóval, kaszával, kapával, vagy gépi eszközökkel tárcsákkal, kultivátorokkal, talajmarókkal, az erdészetekben is jelent sebbé vált a vegyszerek alkalmazása. Ennek oka, hogy a fárasztó és nehéz fizikai munka ellenére, ha évente egy alkalommal mechanikai gyomirtást végeznek, nem sikerül a nehezen irtható ével gyomnövényeket visszaszorítani, újra elgyomosodik a terület. Ugyanakkor az él munka egyre drágább és egyre kevesebben vállalkoznak az erdei munkára. Fokozódik az igény a gyorsabb, hatékonyabb és kevésbé fárasztó megoldások irányába. Ilyen módszer a vegyszeres gyomirtás (KARAMÁN és mtsai, 1992). TOMPA (1975) is kifejtette, hogy a mindjobban jelentkez munkaer hiány és az önköltség csökkentésére irányuló törekvés szükségszer vé teszi, hogy az erd védelemben – ahol csak lehetséges – a kevesebb munkaer t igényl vegyszeres védekezésekre térjünk át. Az új telepítésekben komoly gondot tudnak okozni az agresszív felszaporodásra képes Rubus nemzetségbe tartozó fajok, melyek irtását meg kell oldani. A Rubus idaeus nem jelent s erd gazdasági szempontból. A Rubus caesius ritkán jelenik meg az erd kben nagy tömegben. Erdészeti területeken a Rubus fruticosus fajcsoportba sorolt kisfajok és azok hibridjei a legfontosabbak. A Rubus fajok magról kelt egyedei már az els évben megjelennek a vágásterületeken, majd a vegetatív szaporodás révén egyeduralkodóvá válhatnak. Néhány év alatt áthatolhatatlan szövedéket hoznak létre, így a fiatal csemeték fejl dését gátolják. Nagyon sok tápanyagot és vizet vonnak el a csemetékt l, valamint föléjük n ve árnyékolják azokat. Jelenlétük megdrágítja és megnehezíti az erdészeti munkákat. Munkánkban célul t ztük ki, hogy a Rubus fajok biológiájáról szóló ismereteinket gyarapítsuk, és meghatározzuk, mely készítmények alkalmazhatóak hatékonyan ellenük. Meg kívántuk határozni a szulfonil-karbamidok Rubus fajok elleni hatékonyságát, hatékony dózisukat, kijuttatásuk optimális id pontját és szelektivitásukat erdeifeny ben és tölgyben. A céljaink eléréséhez a következ vizsgálatokat végeztük: • • • • • • • •

Erdészeti gyomfelvételezések a Rubus fajok jelent ségének megállapítására A legfontosabb szeder fajok meghatározása Csírázásbiológiai vizsgálatok Regenerálódás vizsgálatok Tápelemtartalom vizsgálat A Rubus fajok elleni védekezés lehet ségeinek vizsgálata Erdeifeny szelektivitási vizsgálatok Kocsánytalan tölgy szelektivitási vizsgálatok

4

Irodalmi áttekintés

3. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 3.1. A Rubus nemzetségbe tartozó fajok rendszerezése, morfológiája, biológiája 3.1.1. A Rubus fajok rendszertani besorolása HORTOBÁGYI (1986) a Rubus nemzetséget növényrendszertanba: XVI. törzs: Zárvaterm k – Angiospermatophyta 1. osztály: Kétszik ek – Dicotyledonopsida 2. alosztály: Rosidae 1. rend: Rózsavirágúak – Rosales 1. család: Rózsafélék – Rosaceae 2. alcsalád: Rózsafélék – Rosoidae Rubus nemzetség

a

következ képpen

sorolja

be

a

A Rubus nemzetség fajainak két f centruma van: Európa és Észak-Amerika. FOCKE (1914) szerint a két centrum valószín leg a jégkorszakban különült el. GUSTAFSSON (1943) szerint a jégkorszak után két fajcsoport különült el, melyek egymás között hibridizálódtak. A szeder fajokat FOCKE (1914) német botanikus rendszerezte, és összesen 132 szederfajt írt le. SUDRE (1913) francia botanikus az európai szeder fajokkal foglalkozott, és 110 európai fajt írt le. Igyekezett kideríteni az európai fajok rokonsági kapcsolatait, és vizsgálta az egyes fajok pollenjének fertilitását. PEITERSEN (1921) az USA keleti részein honos vadszeder fajokat és fajhibrideket tanulmányozta. Ezek viselkedését is vizsgálta különböz term helyi körülmények között. Megállapította, hogy a beárnyékolás, kisebb mértékben a páratartalom és a h mérséklet emelkedésének hatására csökken a tüskék és a mirigysz rök száma. Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy egyes tüskétlennek vélt fajták más term helyi viszonyok között tüskésnek bizonyulnak. LIDFORSS (1914) az európai szederfajok öröklésmenetét vizsgálta. GÁYER a Magyarországi szeder fajainkat tanulmányozta, melyeket JÁVORKA (1924-25) „A Magyar Flóra” cím m vében írt le, összesen 63 fajt, és még mintegy 100 fajhibridet is felsorolt. A szeder nemzetség fajait rendszerez irodalom a Rubus saxatilis, Rubus idaeus, Rubus caesius és Rubus canescens fajok kivételével a hazánkban el forduló többi Rubus fajt a Rubus fruticosus gy jt fajba sorolható kisfajoknak tekinti (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25; KISS in JÁVORKA – SOÓ, 1951; JÁVORKA, 1962; SOÓ, 1966, 1980; KÁRPÁTI – TERPÓ, 1968; UJVÁROSI, 1973a; SIMON, 2000). A növényhatározók többségében további kategóriákba osztják a Rubus nemzetség fajait. A Flora Europaea (TUTIN és mtsai, 1968) cím könyvben subgenus, section, subsection és series, az Illustrierte Flora von Mitteleuropa (HUBER in HEGI, 1975) Sektion kategóriákat képeztek. A magyar határozók közül GÁYER in JÁVORKA (1924) és SOÓ (1966) az angol megnevezéseket vette át: a subgenus, sectio és subsectio kategóriákat használta, JÁVORKA (1962) csoportokba és alcsoportokba foglalta össze a f fajokat. DANERT és mtsai (1980) a több, mint 600 Rubus fajt tizenegy alnemzetségbe osztják. A fajok különböz ploid-szint ek (di-, tri-, tetra-, penta- és hexaploidok). A tetraploidok kromoszómaszáma 2n=28. A nagy alakváltozatosság okai a poliploidia, a hibridizálódás és az apomixis. Az apomiktikus fajok mind poliploidok. Ma is megvan a lehet sége hibridizálódással újabb alakcsoportok kifejl désének. HUBER in HEGI (1975) 11 Sektion kategóriába osztotta a Rubus nemzetség fajait: Dalibarda, Arctobatus, Chamaemorus, Anoplobatus, Malachobatus, Cylactis, Ideobatus, Rubus (Glaucobatus), Corylifolii, Moriferi és Suberecti. 5


TUTIN és mtsai (1968) 5 subgenusba sorolták a nemzetség fajait: Chamaemorus, Cyclactis, Anoplobatus, Ideobatus és Rubus. A Rubus subgenus-t tovább részletezték, Rubus sectio-t különítettek el, melyet további 5 subsectio-ra bontottak: Suberecti, Silvatici, Discolores, Appendiculati és Caesii. Az Appendiculati subsectio-ban 6 series-t különítettek el: Tomentosi, Vestiti, Radulae, Rudes, Histrices és Glandulosi. A magyar rendszerezés leginkább az angol felosztáshoz hasonló. SOÓ (1966) a Rubus nemzetséget a következ képpen osztotta fel KISS in JÁVORKA – SOÓ (1951) rendszertani feldolgozása nyomán: XI. Rubus L. – Szeder Subgenus Cyclactis Rafin 97. Rubus saxatilis L. Subgenus Ideobatus Focke 98. Rubus idaeus L. – málna Subgenus Eubatus Focke Sectio Caesii (Triviales Müll.) 99. Rubus caesius L. Sectio Moriferi Subs. Tomentosi Wirtg. 100. Rubus canescens DC. (R. tomentosus Borkh.) Subs. Suberecti Müll. 101. Rubus nessensis Hall. (R. suberectus Anders.) 102. Rubus scissus Watson (R. fissus auct. Non Lindl.) 103. Rubus sulcatus Vest 104. Rubus plicatus Wh. et N. 105. Rubus nitidus Wh. et N. 106. Rubus affinis Wh. et N. Subs. Senticosi 107. Rubus senticosus (R. montanus Wirtg.) Subs. Silvatici Müll. 108. Rubus carpinifolius Weihe in Boenn. (R. leucander Rogers) 109. Rubus vulgaris Wh. et N. 110. Rubus gratus Focke 111. Rubus orthocladus A. Ley. (R. euchlorus Focke) 112. Rubus Sprengelii Weihe (R. nemocharis Lef. et Müll.) 113. Rubus fictus Sudre 114. Rubus chlorothyrsus Focke 115. Rubus Questieri Lef. et Müll. 116. Rubus rhombifolius Weihe in Boenn. 117. Rubus silesiacus Wh. et N. (R. lividicaulis Neum., R. sparsiglandulosus Hay.) 118. Rubus cordifolius Wh. et N. 119. Rubus pyramidalis Kaltenb. (R. Hunfalvyanorum Borb.) 120. Rubus macrophyllus Wh. et N. (R. hypoleucus Sabr., R. poliochloros Sabr.) 121. Rubus silvaticus Wh. et N. 122. Rubus nemorensis Lef. et Müll. 123. Rubus argenteus Wh. et N. 124. Rubus alternifolius Lef. et Müll. 124a. Rubus albiflorus Boulay et Lucand (R. macrophyllus ssp. albiflorus Boulay) 125. Rubus rhamnifolius Wh. et N. Subs. Discolores Müll. 126. Rubus bifrons Vest in Tratt.

6


127. Rubus chloocladus Watson 128. Rubus procerus Müll. (R. discolor Wh. et N., R. macrostemon Focke) 129. Rubus candicans Weihe (R. thyrsoideus Wimm., R. montanus Hal.) 130. Rubus arduennensis Libert in Lej. Subs. Vestiti Focke 131. Rubus vestitus Wh. et N. 132. Rubus macrostachys Müll. 133. Rubus podophyllus Müll. 134. Rubus adscitus Genevier 135. Rubus Muelleri Lef. in Müll. 136. Rubus Colemannii Bloxam 137. Rubus teretiusculus Kaltenb. 138. Rubus gratiosus Lef. et Müll. 139. Rubus morifolius Müll. Subs. Radulae Focke 140. Rubus Radula Weihe in Boenn. 141. Rubus genevieri Bor. 142. Rubus apiculatus Wh. et N. 143. Rubus micans Godr. 144. Rubus granulatus Lef. et Müll. 145. Rubus fuscus Wh. et N. (R. pallidus var. fuscus) 146. Rubus foliosus Wh. et N. 147. Rubus thyrsiflorus Wh. et N. 148. Rubus pallidus Wh. et N. (R. obliquus Wirtg., R. moravicus Sabr.) 149. Rubus menkei Wh. et N. (R. vesprimiensis Borb.) Subs. Rudes Sudre 149a. Rubus obscurus Kaltenb. 150. Rubus thelybatos Focke 151. Rubus melanoxylon Müll. et Wirtg. 152. Rubus rudis Wh. et N. 153. Rubus vallisparsus Sudre 154. Rubus glaucellus Sudre Subs. Hystrices Focke 155. Rubus fuscoater Wh. et N. (R. obscurus ssp. fuscoater Focke) 156. Rubus obtruncatus Müll. 157. Rubus Lejeunei Wh. et N. 158. Rubus Hystrix Wh. et N. 159. Rubus rosaceus Wh. et N. 160. Rubus hebecarpus Müll. 161. Rubus Koehleri Wh. et N. Subs. Glandulosi Müll. 162. Rubus furvus Sudre 163. Rubus amoenus Koehler (R. purpuratus Sudre, R. hirsutus ssp. amoenus Gáy.) 164. Rubus scaber Wh. et N. 165. Rubus teraticaulis Müll. (R. scaber ssp. teraticaulis Focke) 166. Rubus Schleicheri Weihe in Boenn. (R. spinulosus Müll.) 167. Rubus Bellardii Wh. et N. (R. glandulosus Bell.) 168. Rubus rivularis Müll. et Wirtg. 169. Rubus serpens Weihe 170. Rubus hirtus W. et K.

7


Még további 97 keverékfaj szerepel SOÓ (1966) feldolgozásában. GÁYER in JÁVORKA (1924-25) hasonlóan sorolta be a Rubus nemzetség fajait subgenus és sectio kategóriákra. Eltér viszont a Moriferi sectio felosztása. 5 részre osztotta fel a sectio-t: Triviales, Tomentosi, Suberecti, Arcuati és Prostrati subsectio-ra. A Rubus caesius fajt is a Moriferi sectio Triviales subsectio-ba sorolta. Az Arcuati subsectio-n belül helyezte el a Discolores, Vestiti, Senticosi, Silvatici, Radulae, Semihystrices, Hystrices és Graciles csoportokat, a Prostrati subsectio-t két részre osztotta: Teraticaules és Euglandulosi csoportra. GÁYER in JÁVORKA (1924-25) az egyes csoportokba általában kevesebb fajt sorol be. Néhány csoportnál viszont a SOÓ (1966) m ben nem szerepl fajok is megtalálhatók: A Senticosi csoportban a R. cimbricus Focke és R. balatonicus Borb. fajok. A Silvatici csoportban a R. cicur Hol., R. chlorocladus Sabr. és R. diminutus Gáyer fajok. A Discolores csoportban a R. Margaritae Gáyer, R. Vestii Focke és R. ulmifolius Schott fajok. A Vestiti csoportban a R. Lippaianus Borb. et Hol. és R. Gizellae Borb. fajok. A Radulae csoportban a R. perdurus Borb. et Hol., R. Halácsi Borb., R. styriacus Hal., R. lacteus Hol., R. dryades Sabr., R. r tensis Waisb., R. polycarpus Hol. és R. nigroviridis Sabr. fajok. GÁYER in JÁVORKA (1924-25) nem a Silvatici, hanem a Vestiti csoportba sorolta a R. pyramidalis fajt. Nem különített el a Radulae csoporttól Rudes csoportot, hanem a R. rudis fajt is a Radulae csoportba sorolta. A Rubus thyrsiflorus fajt nem a Radulae csoportba helyezte, hanem a Semihystrices csoportba, melybe még a R. bosácensis Hol. et Gáy. fajt tette. GÁYER in JÁVORKA (1924-25) a SOÓ (1966) m ben Glandulosi subsectioban szerepl fajokat két csoportba helyezte: Az Euglandulosi csoportba a R. Schleicheri, R. Bellardii, R. rivularis, R. serpens és R. hirtus fajokat, a Tereticaules csoportba a R. tereticaulis, R. scaber, R. hebecaulis, R. entomodontus, R. pilocarpus, R. stenothyrsus fajokat sorolta. 3.1.2. A Rubus fajok elnevezése A szeder nemzetség tudományos neve Rubus L. (SIMON, 2000). A rómaiak által is használt Rubus nemzetségnév az indogermán „reub” igéb l származtatható. Ennek „szakít, tép” jelentése nyilván a Rubus fajok tüskés hajtásaira utal (JÁRAINÉ, 2003). A málna tudományos neve: Rubus idaeus L. (SIMON, 2000). RAPAICS (1940) szerint a honfoglaló magyarság a szlávoktól tanulta meg a málna nevét, amire a névb l is következtethetünk. A málna valószín leg a XV. vagy a XVI. században került be a magyar kertbe. LIPPAI (1667) különbözteti meg el ször a termesztett málnát a vadon term t l. „Nagy hegyekben terem kiváltképp – írja – de a kertben is ültetik, hogy hamarabb kaphassa ember, mint az eperjet.” A vadon term málna megjelölésére használják a vadmálna (PAPP – PORPÁCZY, 1999a) és erdei málna (PÁPAI, 1999) megnevezést is. GÁYER in JÁVORKA (1924-25) még málnaszeder néven írta le és több népies nevet is említett: erdei szeder, himpér, boldogasszony csipkéje, csipkefa, tököncse. PRISZTER (1998) elkülönítette az erdei málnát vagy európai málnát (R. idaeus subsp. idaeus) a vadmálnától vagy amerikai málnától (R. idaeus var. (subsp.) strigosus). A málna angol neve: raspberry, német neve: Himbeere (BARTHA, 1999).

8


A szeder si, de tisztázatlan eredet magyar szó (JÁRAINÉ, 2003). A hamvas szeder tudományos neve: Rubus caesius L. (SIMON, 2000). Népies elnevezései: kékbogyó, kékszeder, seregélyszeder (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25), koldusszeder (WAGNER, 1908). WAGNER (1908) a szántóföldeken kártékony alakját nevezi seregélyszedernek és Rubus caesius L. f. arvalis Reichenbach néven írja le. A hamvas szeder angol neve: dewberry (HOLM és mtsai, 1979), német neve: Kratzbeere (BARTHA, 1999), Acker-Brombeere (HANF, 1982). A málna, hamvas szeder, molyhos szeder és kövi szeder kivételével a többi Magyarországon el forduló szeder nemzetségbe tartozó faj a földi szeder fajcsoportba sorolható kisfaj. A külföldi irodalmakban a földi szeder tudományos nevében kifejezik, hogy gy jt faj: Rubus fruticosus L. agg. (AMOR, 1973). Szinoním nevei: vad szeder (SIMON, 2000), fekete szeder (PRISZTER, 1986). További szeder elnevezések: szeder tövis, tövisen termett szeder, folyó szeder, tövises szeder, szederin, berki eper, mágla. Népies nevek: földi szeder, fekete málna, szederje, szedernye, szederin, szederina, sederény, szödöréncs (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25). Angol neve: blackberry, német neve: Brombeere (BARTHA, 1999). 3.1.3. A Rubus fajok morfológiája A Rubus nemzetségbe lombhullató, ritkán örökzöld cserjék, félcserjék tartoznak, gyakran tüskés, durván sertés vagy mirigyes sarjakkal. A mérsékelt égövi szederfajok szárai rendszerint 2 évig élnek. Els éves hajtásaik vegetatív, másodéves hajtásaik generatív jelleg ek. A legtöbb faj föld feletti hajtásrendszere az els évben eléri teljes terjedelmét, és még az els évben megfásodik. Az els éves hajtások medd k, nagy jellegzetes levelekkel. A kétéves vessz kön új hajtásrendszer fejl dik és ezeken a rövid elágazásokon jelennek meg a virágok és a termések. A lomblevelek többnyire 3-7 részb l állóan tenyeresen vagy szárnyasan összetettek, ritkábban egyszer , tagolatlan vagy karéjos, általában f részes vagy fogazott szél ek. Pálháik ritkán szabadon állnak vagy alapjukkal a levélnyélre n nek, lándzsásak vagy szálasak. Kétivarú virágaik a fels oldalhajtásokon végálló vagy levélhónalji fürtökben, illetve sátorozó bugákban nyílnak. A virágok 5 tagúak, a virágtakaró 5 csészéb l és 5 sziromból áll, virágképletük: K5 C5 A G . A term táj szabad (apokarpikus), azaz a sok term levélb l külön-külön egyterm leveles term k alakulnak. A két magkezdemény közül csak az egyik termékenyül meg. A magház fels állású, kopasz vagy molyhos felület , rajta egy bibével. A vacok domború vagy kúp alakú, porzószám sok, a határozatlan számú magházak bibeszála fonál alakú. A szeder fajok csonthéjas termése húsos, többnyire félgömb alakú terméscsoportot képez, amelyen a csészék fennmaradnak (HUBER in HEGI, 1975; BARTHA, 1997; MOHÁCSY – PORPÁCZY, 1959; KÁRPÁTI, 1969; CZIMBER, 2000; GENCSI – VANCSURA, 1997). A R. idaeus 1,5 m magasságot elér félcserje. Vessz i felállók, er sek, eleinte zöldek, kés bb barnák, télen elfásodnak és a virágos hajtások csak a következ évben ezek fels részeib l erednek. Szára hengeres, felálló, csúcsa felé meghajló, hamvas bevonatú, többnyire sz rös, és különösen a tövük felé feketésvörös, ár alakú, merev tüskékkel fedett, ritkábban kopasz. Levelei páratlanul szárnyaltak, a virágos hajtásokon 3-asan, a medd sarjhajtásokon többesével (-7) állnak. A levélke lemeze felül sötétzöld, kopasz, fonáka fehéren molyhos. A pálhák szálasak, szabadok, a hajtáshoz ízesül k. A virágzat kevés virágú fürt. A sziromlevelek a csészénél rövidebbek, lándzsásak, fehérek, felállók. A csészelevelek hosszan kihegyesed k, a virágzás után elállók vagy hátrahajlók. Az érett terméscsoport piros, sz rös, a vacokkúpról könnyen leválik. A terméscsoport sok (> 6) részterméskéb l áll, a részterméskék

9


kicsik, egymással szorosan érintkeznek (SIMON, 2000; BARTHA, 1997; CSAPODY és mtsai, 1966, GENCSI – VANCSURA, 1997). A R. caesius ével , vastag, fásodott t kéj , hosszú indás növény. Lefekv szárai 2-5 méter hosszúra is megn nek, hengeresek, hamvasak, a földön kúsznak és könnyen legyökereznek (1. ábra). Szára apró, árszer tüskékkel és mirigysz rökkel fedett. Levelei szórt állásúak, hármasan szárnyasan összetettek, nyelesek, fonákuk is zöld. A levél nyele is tüskés, a levélkék hegyes tojásdadok, kétszeresen f részes szél ek. A középs levélke nyeles, a két széls ül . Rendszerint valamennyi karéjos, az alsók féloldalasak, alul egy nagyobb karéjjal. A sarjon lév levelek pálhái középütt a legszélesebbek, lándzsásak, összen ttek a levélalappal. Virágzatai összetett fürtök, lazák, kevésvirágúak. A virágkocsányok hosszúak és vékonyak. A csészelevelek (számuk 5) rövid sz rösek és mirigyesek, virágzás után felállók. Öt sziromlevele nagy, széles-tojásdad, fehér. Sok porzója van, amelyek szétterped k. Terméscsoportja a kúpos vacokkal együtt válik le. A terméscsoport kevés (< 8) részterméskéb l áll, a részterméskék nagyok, egymással lazán érintkeznek, éretten sötétkékek, hamvasak, savanykás íz ek. Csontár terméskéi („magvai”) tojásdadok, ferdén hegyesek, kissé összenyomottak (UJVÁROSI, 1973a; HUNYADI 1988; CZIMBER, 2000; SOÓ – KÁRPÁTI, 1968; SIMON, 2000; BARTHA, 1997; HUNYADI és mtsai, 2000).

B

A

C 1. ábra: Rubus caesius A: hajtás; B: virág; C: termés

A Rubus nemzetség fajaira, de különösen a R. fruticosus gy jt fajba sorolható populációkra jellemz a gyakori hibridizáció, a hibridek részleges stabilizációja, apogámiája. A nagymérték génáramlás egyik alapvet oka lehet a természetes erd k csökkenése, a túlzott méret tarvágások, mert így a term helyek fény- és tápanyag-ellátottságának nagymérték növekedése a Rubus fajok nagyarányú szaporodását hozza magával. Alkalom nyílik a génkicserél désre, új taxonok keletkezésére. A Rubus határozás alapos és elmélyül munkát igényel, és még így sem mindig eredményes, tekintettel a végtelen számú tulajdonságkombinációra (SIMON, 2000; GENCSI – VANCSURA, 1997). Magyarországról 166 kisfajt írtak le (SOÓ, 1980).

10


SOÓ – KÁRPÁTI (1968) felhívja a figyelmet, hogy a Rubusok meghatározásához a virágzó és a fiatal terméses ágon kívül a medd sarj középs részéb l kivágott rész is szükséges. A gy jtéskor fel kell jegyezni a virág színét, a szirmok alakját, a term és porzó színét és hosszát, a csésze helyzetét, mind a virágzáskor, mind a termésen. A Rubus fruticosus gy jt fajba sorolható kisfajok meghatározásában komoly segítséget nyújtanak az illusztrációkkal kiegészítve megjelentetett növényhatározók: Iconographia (JÁVORKA – CSAPODY, 1929-34), Illustrierte Flora von Mitteleuropa (HUBER in HEGI, 1975), Exkursionsflora von Deutschland (ROTHMALER, 2000), Kv tena 4 eské Republiky (SLAVÍK, 1995). A Rubus fruticosus néven összefoglalható szeder fajok sok egymáshoz hasonló fajból és azok hibridjeib l állnak. Ezek nagyobb termet ek, mint a Rubus caesius, száruk és levélzetük egy része rendszerint télen sem fagy el (UJVÁROSI, 1973a). A Rubus fruticosus fajok virágos hajtása felálló vagy hever , a medd sarjak nagyok, felállók, bókolók vagy ívesen lehajlók, vagy a földön kúszók. Hajtásaik er teljesek, tüskések, lehetnek sertékkel és mirigysz rökkel fedettek. A leveleik 3 vagy 5 levélkéb l ujjasan összetettek, pálháik fonalasak, a levélalaphoz ízesülnek. A szirom fehér, rózsaszín vagy pirosló. Terméscsoportjuk a kúpos vacokkal együtt válik le. A terméscsoport sok (> 8) részterméskéb l áll, a részterméskék kicsik, egymással szorosan érintkeznek, fényesfeketék. A részterméskék lédúsak, édes-savanykás íz ek (SIMON, 2000; BARTHA, 1997). A Rubus fruticosus fajcsoportba tartozó fajokat VARGA (1996) két alcsoportra bontja. Az els alcsoportba alacsonyan fekv , mezofil fajok tartoznak. Az üde vízgazdálkodású területek hosszú hajtásokkal rendelkez , árnyt r növényei, tüskéik vékony alapúak, árszer ek, hajtásaik s r n mirigysz rösek, leveleik általában háromtagúak. A másik alcsoportba a szárazságt r , xerofil növények tartoznak, melyek hajtása határozottan bordás, ötél , ritkán álló, azonos nagyságú, széles alapú hajlott tüskékkel, melyek alapja kiszélesed . Az alcsoport tagjainak hosszú hajtásai ívesen meghajlóak, összetett levelük többnyire öttagú, sokszor embermagasságú szövedéket alkotnak. A xerofil alcsoportba tartozó fajok kiemelten jelent s, nehezen leküzdhet gyomnövényei az erd gazdálkodásnak. A növényhatározók többsége a tüskék alapján egyforma és felemástüskés fajokra bontják a Rubus fruticosus fajokat. A Heteracanthi fajok sarján a tüskék egyenl tlenek, az összenyomottak alapjukon kiszélesed k, az árszer tüskéken kívül különböz hosszúságú mirigyek és mirigyes serték is gyakoriak (SOÓ, 1966; SOÓ – KÁRPÁTI, 1968). A Heteracanthi fajok hajtásai rendszerint hever k, száruk tompán ötszöglet vagy hengeres, egyenes tüskékkel, sertékkel és mirigysz rökkel s r n fedett. Tüskéik vékonyak, keskeny alapúak, árszer ek és hajlékonyak. A serte- és mirigysz rök piros vagy sötétvörös szín ek. Leveleik többnyire 3 levélkéb l összetettek, felül lágyan, fonákukon s r n sz rösek (BARTHA, 1997). A Homalacanthi fajok tüskéi ± egyformák, a sarjak élein elhelyezked k, nyeles mirigyek vagy tüskék ± hiányoznak, ül mirigyek szórtan el fordulnak (SOÓ, 1966; SOÓ – KÁRPÁTI, 1968). A Homalacanthi fajok hajtásai többnyire fölállók és ívesen meghajlók, a szár élesen ötszöglet , sokszor hornyolt, ritkábban tompán ötszöglet . Tüskéik er sek, nagyok, vastagok, kemények, horgas csúcsúak, széles alapúak, egyenesek vagy görbültek, ritkán állók. Leveleik többnyire 5 levélkéb l összetettek, felül kopaszak vagy gyéren sz rösek, fonákukon kopaszak, gyéren vagy s r n sz rösek (BARTHA, 1997).

11


A Homalacanthi fajok további felosztása SOÓ (1966) és JÁVORKA (1962) alapján: - subs. Suberecti: A sarj felálló, kopasz, szögletes, csúcsa sszel nem gyökerez , a levelek mindkét lapja zöld, a virágzat rendszerint egyszer fürt, a csészelevelek kívül is zöldek, fehér szegéllyel, többnyire mirigytelenek, a porzók elvirágzás után nem hajlanak a term kre (R. nessensis, R. plicatus, R. sulcatus, R. divaricatus (R. nitidus)). - subs. Silvatici: A sarj ívesen lehajló, a levelek fonáka zöld vagy ritkán molyhos, virágzata felfelé keskenyed összetett fürt, a csészelevelek szürkén molyhosak, a pálhák mirigyesek, nyeles mirigyek elszórtan az egész növényen el fordulnak - Grati: A csésze el- vagy felálló, a porzók a term knél többnyire rövidebbek (R. gratus) - Euvirescentes: A csésze visszahajló, a term k a porzóknál hosszabbak (R. silesiacus, R. rhombifolius, R. pyramidalis, R. macrophyllus, R. sylvaticus) - Discoloroides: A csésze visszahajló, a levelek fonáka szürkén vagy fehéren molyhos (R. rhamnifolius) - subs. Discolores: A sarj ívesen lehajló, sszel gyökerez , a levelek fonáka szürkén vagy fehéren molyhos, a csészelevelek kívül szürkén molyhosak, visszahajlanak, a porzók elvirágzás után a term kre hajlanak, mirigytelen fajok - Candicantes: A sarj nem deres, ívesen hajló, hornyolt, virágzata hosszú (R. candicans) - Hedycarpy: A sarj er s, ívesen görbült, nem deres, kopasz vagy sz rös, a levelek fonáka fehéren molyhos, virágzata összetett fürt, elágazó ágacskákkal és szétálló kocsánykákkal, a pálha szórtan mirigyes (R. bifrons, R. discolor (R. procerus)) A Heteracanthi fajok felosztása SOÓ (1966) és JÁVORKA (1962) alapján: - subs. Vestiti: A sarj tüskéi alig különböz ek, a szögletes sarj oldalai nem érdesek, mirigyei rövidek, a virágzati tengely szélességét el nem ér k (R. vestitus, R. muelleri, R. morifolius (R. hebecaulis)) - subs. Radule: A sarj oldalai érdesek, tüskéi er sen különböz ek, a sarj rendszerint szögletes, levelei ötösek, mirigyei rövidek, a virágzat sz rei hosszúak, a mirigyeket elfedik (R. radula, R. thyrsiflorus, R. menkei) - subs. Rudes: A sarj oldalai érdesek, tüskéi er sen különböz ek, a sarj rendszerint szögletes, levelei ötösek, mirigyei rövidek, a virágzat sz rei a mirigyeknél rövidebbek (R. rudis, R. glaucellus) - subs. Hystrices: A sarj oldalai érdesek, tüskéi er sen különböz ek, a mirigyek a virágzati tengely vastagságát meghaladják, a sarj szögletes, sok er s tüskével, a virágzat is er sen tüskés (R. koehleri, R. hystrix, R. lejeunii) - subs. Glandulosi: A sarj oldalai érdesek, tüskéi er sen különböz ek, a mirigyek a virágzati tengely vastagságát meghaladják, a sarj rendszerint hengeres, a tüskék és mirigyes serték között sok átmenet van, a szárlevelek 3-5-ösek, a végálló levélke nyelénél 3-4-szer hosszabb, a csésze függelékes, a termésre hajló vagy elálló (R. schleicheri, R. serpens, R. hirtus, R. bellardii). SIMON (2000) a Rubus fruticosus fajokat el ször aszerint osztja fel, hogy a sarjhajtás csúcsa legyökerezik-e. Nem gyökerezik le és mirigytelen fajok a R. nessensis, R. plicatus, R. sulcatus és R. divaricatus. Azok a fajok, melyek sarjainak csúcsa gyakran legyökerezik, két csoportra bontható a tüskék nagysága szerint. Az egyik csoportba a nagyjából egyenl hosszúságú tüskéj fajok tartoznak, melyek lehetnek nyeles mirigyesek (R. silesiacus, R. 12


pyramidalis és R. vestitus), vagy mirigytelen sarjhajtású és virágzatú növények. A mirigytelenek leveleinek fonáka maradandóan fehér vagy szürke nemezes-sz rös (R. rhamnifolius, R. candicans, R. discolor és R. bifrons), vagy zöld (R. gratus, R. rhombifolius, R. macrophyllus és R. sylvaticus). A másik csoportba az egyenl tlen – rövidebb és hosszabb t szer tüskéj ek tartoznak. Egy részükön egyforma hosszú nagy tüskék és azoktól világosan eltér , kisebb tüskécskék, horgocskák és nyeles mirigyek vannak (R. rudis, R. scaber, R. radula és R. thyrsiflorus). Másik részükön különböz hosszúságú tüskék, horgok, mirigyserték és nyeles mirigyek találhatók (R. koehleri, R. schleicheri, R. hirtus, R. bellardii és R. serpens). 3.1.4. Földrajzi elterjedés, jelent ség, éghajlati és talajigény A Rubus nemzetség csaknem világszerte elterjedt, leggazdagabban Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában, de hiányzik a széls ségesen csapadékszegény területekr l és a trópusokon szinte teljesen a hegyvidékekre korlátozódik. A Rubus fajok nagy része az északi mérsékelt égövben honos, de el fordulnak Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Európa viszonylag kevés fajcsoportot foglal magába. A legtöbb európai Rubus faj tetraploid, el fordul tri-, penta-, hexa-, és oktaploid is. Európában diploidok csak a R. arcticus, R. idaeus, R. incanescens és R. ulmifolius. Az Észak-Amerikai, Kelet-Ázsiai és a Himalája-országok szeder fajai ezzel szemben nagyrészt diploidok. Általában erd s területek növényei, többségük madarak által terjesztett, pionír növény (GENCSI – VANCSURA, 1997; HUBER in HEGI, 1975). A Rubus idaeus elterjedt Európában, Ázsiában, Amerikában. A málna cirkumboreális flóraelem, elterjedésének súlypontja a h vös boreális zónában van. Közép-Európában a hegyvidékekre húzódik vissza. Hazánkban shonos félcserje, a középhegységekben és Nyugat-Dunántúlon (a Soproni hegységt l Zaláig) meglehet sen gyakori. F ként bükkösökben és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben a félszáraztól a félnedves term helyekig jelenik meg. A h vös-humid éghajlat növénye. Levelei intenzíven párologtatnak, nagy a vízfelhasználása, ezért többnyire üde vagy nedves term helyeken fordul el . A semleges vagy a gyengén savanyú, humuszos talajok jelentik számára az optimumot. Nitrogénkedvel . Sekély gyökérzet , ezért az id szakosan száraz term helyeken eltörpül. A melegebb-szárazabb vidékeken a kedvez bb észak-északnyugati fekvésben telepszik meg. Fényigényes, a napnak teljesen kitett helyeken, hegyoldalak erd vágásaiban terem a legjobban. Félárnyékt r , az állomány záródásával a gyéren ben tt foltokra, vagy az erd szegélyekre szorul vissza (GENCSI – VANCSURA, 1997; CSAPODY és mtsai, 1966; MOHÁCSY – PORPÁCZY, 1959; HORTOBÁGYI – SIMON, 2000; HORTOBÁGYI, 1986). Hazánkban erd gazdasági jelent ségét jóval kisebbnek tartják, mint a többi Rubus fajét. VARGA (1996) megállapította, hogy a Rubus fajok közül a Rubus idaeus erdészeti területeken nem jelent s. HORÁNSZKY – JÁRAINÉ (1991) szerint f leg a bükkösök vágásterületein találjuk tömegesen. FRÁTER (2003) is a bükkös öv jellemz fajának tartja és nálunk a középhegységekben és a Nyugat-Dunántúlon gyakori. Kitér rá, hogy Erdélyben a lucosok erd irtásainak jellemz faja. Korábban RÉVAI (1924) is hasonlót állapított meg: a hegyvidéki erd kben, különösen irtásokban közönséges és tömeges a málna. CSAPODY és mtsai (1966) leírták, hogy gyökérsarjaival vegetatív úton szaporodik, a felújításokat akadályozza. TOMPA (1975) erd m velési szempontból károsnak ítéli, bár termése értékes erdei gyümölcs. Nyílt területeken, f leg vágásokban annyira elszaporodó félcserje, hogy a felújítást csaknem lehetetlenné teszi. GENCSI – VANCSURA (1997) szerint ahol nagy tömegben jelenik meg, ott a

13


felújításokat akadályozza. Els sorban a vágásterületek növénye, bokrai id vel kiritkulnak, könnyen utat engednek a szekunder szukcessziónak. Erdei málnát term területeink csökkenésének történelmi okai vannak. TÓTH (1993) nemcsak azt állapította meg, hogy az els világháborút lezáró párizsi békeszerz dések értelmében Magyarország elvesztette területének 72 %-át, népességének pedig 64 %-át, hanem azt is, hogy az erd k 83 %-a került az országhatárokon kívülre, a min ségi veszteség pedig még ennél is nagyobb volt. MOHÁCSY – PORPÁCZY (1952) írásából megtudhatjuk, hogy az erdei málnát term területeink jelent s részét is elvesztettük: Hazánkban a málnatermesztés térhódítása újabb kelet , mert az els világháború el tti id kig a Kárpátokban vadon term nagymennyiség málna rendelkezésünkre állt és a konzervipart ellátta nyersanyaggal. A Rubus caesius eurázsiai flóraelem. Elterjedt egész Európában, Ázsiában a Kaukázusig és az Altájig. Síksági-dombvidéki alacsony cserje. Az elárasztást jól bírja. Nedvességigényes, ártereken, láperd kben n , a rövidebb ideig tartó vízborítást jól elviseli. Legjobban a nedves, mély, agyag- és öntéstalajokon n . Enyhén mészkedvel , nitrogénigényes faj, a mély réteg , tápanyagokban gazdag öntéstalajok a legkedvez bbek, de t zegtalajon, kötött agyagon és meszes homokon is megél, itt azonban alacsony marad. Hazánkban gyakori az egész országban, els sorban a nagy folyók árterein n , de az alacsony dombvidékeken is megtalálható, s t a patakparti völgyekben az el hegységekbe is felhúzódik. A folyóparti f znyár ligeterd k jellemz növénye. Az egyik legárnyékt r bb szederfaj. Az ártereken kívül el fordul láperd kben, homoki tölgyesekben, nedves talajú akácosokban. Mint szántóföldi gyom f leg az alföldi és középhegységi jó min ség lösztalajok gyomnövénye (GENCSI – VANCSURA, 1997; CSAPODY és mtsai, 1966; UJVÁROSI, 1973a). A hamvas szeder szántóföldön gyakori, nehezen irtható gyom. A hamvas szeder hazai elterjedését MOLNÁR (1984b) vizsgálta a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások gyombiológusainak bevonásával (2. ábra).

2. ábra: Megyék besorolása a hamvas szederrel fert zött terület aránya szerint (MOLNÁR, 1984b)

14


MOLNÁR (1984b) megállapította, hogy valamennyi megyében fert zöttek a szántóföldek, a gyümölcs- és sz l telepítések hamvas szederrel. A fert zött terület aránya megyénként szántóföldön 0,2-29,4 % között változik, gyümölcs- és sz l telepítésekben 0,3-50,0 % között alakul. Fokozott figyelmet kell fordítani a hamvas szeder irtására Baranya, Csongrád és Szabolcs-Szatmár megyében, ahol magas a fert zött terület aránya. SZENTEY és TÓTH (2005) rámutat, hogy mint szántóföldi gyom – f leg az alföldi és középhegységi – jó min ség lösztalajok növénye. A szántóföldi növényeink közül els sorban a kapás kultúrákban szaporodhat fel jelent s mértékben. Jelent sége és kártétele az elmúlt 40 évben valamelyest csökkent. Az utóbbi öt-hat évben ismét növekszik el fordulása és borítása. Ez feltehet en a kisüzemi termelésre, a jelent s mennyiség parlagterületre és arra vezethet vissza, hogy a tarlók hosszabb ideig nem kerülnek feltörésre. A hamvas szeder jelent ségének változását az országos gyomfelvételezések adatai alapján nyomon követhetjük (1. táblázat). 1. táblázat: A hamvas szeder szántóföldi jelent ségének változása (TÓTH, 2003)

Kultúra

Búza Kukorica

I. Országos Gyomfelvételezés (1947-53) FontosBorítási sági % sorrend

8. 7.

0,9598 0,9832

II. Országos Gyomfelvételezés (1969-71) FontosBorítási sági % sorrend

17. 15.

0,3837 0,5051

III. Országos Gyomfelvételezés (1987-88) FontosBorítási sági % sorrend

44. 26.

0,0668 0,2106

IV. Országos Gyomfelvételezés (1996-97) FontosBorítási sági % sorrend

38. 37.

0,0981 0,1359

VARGA (1996) megállapította, hogy a R. caesius erdészeti területeken ritkábban jelent gondot, els sorban nedves erd területeken. GENCSI – VANCSURA (1997), továbbá CSAPODY és mtsai (1966) hasznos voltát emelik ki: szárítva jó vadtakarmány, a vad szívesen fogyasztja, hajtásait a szarvas – különösen télen – szívesen rágja. Termését a madárvilág fogyasztja. BARNA és mtsai (1982) szerint viszont a hamvas szeder viszonylag kevés hasznot hajt, szedése körülményes. A R. fruticosus fontos gyomnövénynek számít az USA nyugati részén, Chilében, ÚjZélandon és Ausztrália déli részén (GILKEY, 1957; BRIDGE, 1963; HILGENDORF, 1952; PARSONS, 1958). A földi szedrek szinte egész Európában elterjedtek, f elterjedési területük Nyugat- és Közép-Európa. Hazánkban hegy- és dombvidékeinken gyakoriak, az alföldr l szinte teljesen hiányoznak (BARTHA, 1999). Általában a domb- és hegyvidékek erd inek, erd széleinek és különösen az erd irtásoknak a lakói, ahol sokszor áthatolhatatlan tüskés bozótot képeznek. Néhol az erd irtások után létrehozott legel kön is bozótot képeznek, ahol az értékes takarmányfüveket kipusztítják, vagy nem engedik megtelepedni. Elszaporodva rendkívül károsak (UJVÁROSI, 1973a). Az egykori R. fruticosus kisfajai f ként erd vágásokban, erd széleken, cserjésekben teremnek. A Suberecti-csoport tagjai nyirkos erd kben, ligetekben, patakok mentén, a Radulae nyirkos és sziklás erd kben, a Glandulosi nyirkos erd kben, f leg bükkösökben, sziklai cserjésekben honosak (SOÓ – KÁRPÁTI, 1968). Az erdei szeder nitrogénkedvel , a meszes talajú területeken ritkán található meg (PÁPAI, 1999). A legtöbb Rubus fruticosus fajcsoportba tartozó faj enyhe tel klímában, humuszban gazdag, nem túl száraz, mészmentes term helyen él, a síkságoktól egészen a hegyvidékekig (az Alpokban 1700 m-ig) (BOLLIGEN és mtsai, 1996). A földiszeder terjedését segíti a kiritkult állományok szárazabbá váló mikroklímája is. Nitrofil jellege miatt a szúkárosított 15


lucfenyvesekben, a gyökérrontó tapló által foltosan kipusztított erdeifenyvesekben azonnal megjelenik, és a napsütötte lékeket rövid id alatt birtokba veszi (VARGA SZ., 2001). Hazánkban eddig már mintegy 166 Rubus fruticosus kisfajt írtak le (SOÓ, 1980). FRÁTER (2003) szerint e fajkeletkezés robbanásának oka lehet a természetes erd k csökkenése és a túlzott mérv tarvágások miatt a szedrek megtelepedésére alkalmas term helyek számának növekedése. HORÁNSZKY – JÁRAINÉ (1991) szerint Rubus fruticosus gy jt néven emlegetik az erdei vágások tömegesen, olykor az erd felújulását is gátlóan elszaporodó fajait. A Rubus nemzetség fajai közül erdészeti szempontból legnagyobb jelent séggel a Rubus fruticosus fajok bírnak. A földi szeder fajcsoport – annak xerofil alcsoportba tartozó tagjai – kiemelten jelent s, nehezen leküzdhet gyomnövényei az erd gazdálkodásnak. (VARGA, 1996). A szeder különösen nagy gondot jelent tölgy erd sítésekben. Sok más növénynél er sebb kompetítor. Ezt támasztják alá FROCHOT és mtsai (1998) vizsgálatai: arra az eredményre jutottak, hogy a szeder jobban csökkenti a tölgy növekedését, mint a f félék (Deschampsia caespitosa). 3.1.5. A Rubus fajok haszna TOMPA (1975) megállapította, hogy a gyümölcsterm erdei növények termesztése ellentétes az erd m velési érdekekkel, így vadonterm gyümölcsöseink területe egyre inkább sz kül. Azt javasolta, hogy a megfelel területekre mesterségesen kell telepíteni ezeket a növényeket. Az erdészek többsége számára komoly gondot jelent a szeder fajok visszaszorítása az erd sítésekben. Miután a csemeték megfelel en megn ttek és nem akadályozza a fejl désüket a szeder, már megváltozik a megítélésük: az erdei növényzet hasznos tagjának tekintik. GENCSI – VANCSURA (1997) ökológiai szemlélettel közelíti meg a szeder fajokat. Leírják, hogy a tüskés szárú fajok egymásba folyó indáikkal gyakran áthatolhatatlan bozótot alkotnak, a terepen való mozgást nagyon megnehezítik. Ökológiailag jelent snek tartják azokat, mert nem hagyják a területet elgyomosodni, bokraik elvénülve kiritkulnak, és utat engednek a fás társulások szukcessziós folyamatainak, a szélt l és a napsütést l védik a megtelepedett újulatot. Nagy zöldtömegükkel és termésükkel számos állatfajnak nyújtanak táplálkozási lehet séget. Termésük fokozatosan érik, hosszú ideig fogyasztható. Az erdei málna termése kisebb a termesztett, nemesített változatokénál, de illatosabb és különleges zamatú, ezért a kirándulók kedvelt csemegéje. Kiváló min ség levével a kerti málnából nyert leveket ízesítik (PÁPAI, 1999). A málna gyümölcse 5-9 % cukrot, 1,2-1,5 % szerves savat és 20-40 mg C-vitamint tartalmaz (PAPP, 1984). A málnában található gazdag vitamintartalom (A- és C-vitamin) és igen kellemes zamatanyagai a szörpkészítés legfontosabb alapanyagai közé sorolják. A málna gyümölcsét nyersen és változatosan elkészítve fogyasztják (TOMPA, 1975). Kivörösödött b rre arcpakolást és piros festéket készítenek bel le. Emellett vérszegénység, Kínában vese- és hólyagbántalmak kezelésére ajánlják (BREMNESS, 1998). A vadon term málna levelei (Rubi idaeifolium) aromás anyagokat, szerves savakat, C-vitamint és cseranyagot tartalmaznak. A drog cukorbaj, veseés hólyagbántalmak elleni, valamint izzasztó teakeverékek alkotórésze. A kínai tea pótlására is fogyasztják (RÁPÓTI – ROMVÁRI, 1990). A málna levelek cserz anyagtartalmuk révén a népi gyógyászatban enyhébb hasmenéses megbetegedések kezelésére, a szájüreg és a garat gyulladása ellen öblögetésre, ritkábban krónikus b rpanaszoknál lemosás céljára használatosak (SCHÖNFELDER, 2001). A szárított levelek csersavas teája enyhíti a menstruációs fájdalmakat; fokozza a méh és a medence izmainak tónusát. Utóbbi hatása miatt várandós anyák csak közvetlenül szülés el tt ihatják (BREMNESS, 1998).

16


A hamvas szeder leveleit drognak (Rubi fruticosi folium) értékesítik és teapótlónak használják, míg termését mind nyersen, mind bef zve fogyasztják (UJVÁROSI, 1973a). A drog kb. 10 % cseranyagot, flavont, 37 mg C-vitamint, kevés inozitot, alma- oxál- és borostyánk savat, etilidén-tejsavat tartalmaz. Teáját hasmenés ellen, izzasztóul, vizelethajtóul fogyasztják. Cukorbaj elleni teakeverék alkotórészeként is alkalmazzák. Jelent s tömegét a magyar Planta tea készítésére használják (RÁPÓTI – ROMVÁRI, 1990). A hamvas szeder termése 4-8 % cukrot, 0,8-1,4 % savat, C-vitamint és karotint tartalmaz. Felhasználják frissen szedve, vagy szárított állapotban, lekvár, dzsem, zselé, gyümölcslé, gyümölcsbor és más édesipari termék alapanyagaként (MOLNÁR, 1984a). A Rubus alnemzetségb l sok vadon él faj termését gy jtik és eszik. Cseranyagot tartalmazó leveleiket teapótlónak használják (DANERT és mtsai, 1980). A szeder gy jtésénél lényeges, hogy feketére érve gy jtsük be, mert ekkor van benne a legtöbb A-, B1-, B2-, és Cvitamin (TOMPA, 1975). Az erdei szeder a legkevésbé romlandó bogyós gyümölcs. Levéb l készül a szederszörp; az erdei vegyes szörpnek is fontos része (PÁPAI, 1999). A fekete szeder levelekb l készült drog kivonata cserz anyagtartalma folytán hasmenéses megbetegedések kezelésére, a szájüreg és a garat gyulladása ellen öblögetésre, krónikus b rpanaszoknál lemosás céljára használatos. Kellemes íze miatt a szederlevél számos élvezeti célú teakeverék alkotórésze, otthoni fogyasztása hosszabb id n át is veszélytelen (SCHÖNFELDER, 2001). A vadszeder levelének f zete b rfrissít , keringésjavító hatású. Borogatásával ekcémát kezelnek. A termesztett szeder szárazanyag-, szénhidrát-, és pektintartalma magasabb, C-vitamintartalma alacsonyabb, mint a málnáé. A szeder a többi bogyós gyümölcshöz hasonlóan gyorsan romlik. A konzervipar által feldolgozott szeder felhasználható kompótként, dzsem, íz és szörp készítésére, süteményekhez tölteléknek, joghurt és fagylalt adalékanyagaként. Lehet bort és lik rt is készíteni szederb l (PAPP-PORPÁCZY, 1999b). 3.1.6. Tápanyagtartalom HUNYADI és mtsai (1989) a Rubus caesius beltartalmának alakulását vizsgálták különböz talajtípusokon. Eredményeiket a 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat: A hamvas szeder elemtartalmának értékhatárai (HUNYADI és mtsai, 1989) Tápelem N P K Mg Cu Zn Mn

Gyökérzetben (mg/kg) 11798-15100 1600-2475 3640-5916 2036-3038 11,7-17,72 25,6-55,1 52,3-99,6

Hajtásban (mg/kg) 25100-29440 2276-3275 10938-20350 7133-8838 12,12-18,31 32,35-40,47 119,1-267,5

Az ország 55 helyér l származó szederminták hajtásának és gyökérzetének elemtartalmát vizsgálták. Megállapították, hogy minél több tápanyagot és ásványi sót tartalmaz a talaj, annál magasabb a gyomnövény tápanyagszintje. A hajtás tápelemszintje lényegesen magasabb, mint a gyökérzeté.

17


3.1.7. Virágzás, termésképz dés Az erdei málna június-júliusban virágzik, gyümölcse július-augusztusban érik (PÁPAI, 1999). A hamvas szeder májustól novemberig virágzik (HUNYADI, 1988). Termése augusztusszeptemberben érik (BARTHA, 1999). Az erdei szeder júniustól augusztusig folyamatosan virágzik. Kellemes íz , kékesfekete gyümölcse augusztustól gy jthet (PÁPAI, 1999). Gyümölcse kellemes íz , júliustól október végéig érik. A termesztett szeder fajták általában májusban virágzanak, de vannak, melyek csak júniusjúliusban. A virágok szaporítószervei általában egy id ben ivarérettek. Rendszerint idegenmegporzók, de lehetnek önmegporzók is. A megporzást a rovarok közvetítik (MOHÁCSY – PORPÁCZY, 1952). A Rubus fajok megporzásában általában a méhek szerepe jelent s. A méhészeti szakkönyvek is foglalkoznak a szeder fajokkal. LENGYEL (1943) leírta, hogy jól mézelnek és a méhek is szívesen látogatják. Ahol nagy tömegben van, oda vándorolni is érdemes. SZALAY-HALMÁGYI (1998) szerint a méhek és dongók valamennyi szeder fajt rendszeresen látogatják. Mindegyik jó nektárterm . AMOR (1974a) a földi szeder maghozamát is vizsgálta. Megállapította, hogy amikor er sen árnyékos helyen n , a legtöbb földi szeder faj nem hoz magot. Vizsgálatai szerin viszont a Viktória államban (Ausztráliában) nyílt helyen növ R. procerus nagy mennyiség – 700013000 magot hozott négyzetméterenként. 3.1.8. Csírázásbiológia A Rubus nemzetségbe tartozó fajok magjainak terjesztésére FILARSZKY (1911) is kitért: A húsos, aromatikus, élénk színezetük miatt már messzir l szembet n termések nagyrészt ornithochor termések, mivel a madaraknak táplálékul szolgálva ürülékükkel gyakran a legtávolabbi vidékekre elhurcolják és meghonosítják. VARGA SZ. (2001) a málnáról állapította meg, hogy többnyire generatív úton terjed. UJVÁROSI (1973a) felhívta a figyelmet arra, hogy a hamvas szeder ízletes termését mind az ember, mind a madarak s más állatok is szívesen fogyasztják, és magvait, amelyek az állatok bélcsatornáján sértetlenül haladnak át, messze széthurcolják. Hasonló megállapítást tett SZENTEY – TÓTH (1998, 2005): magvainak terjesztésében, széthurcolásában meghatározó szerepet töltenek be a madarak és az egyéb állatok is. Ennek oka, hogy ízletes termését szívesen fogyasztják. A magok az állatok bélcsatornáján sértetlenül haladnak át és így az ürülékkel jutnak el különböz területekre. VARGA (1996) a földi szederrel foglalkozott és kifejtette, hogy megtelepedésében a júliustól október végéig ér termésének, illetve azt fogyasztó madarak által terjesztett magjának van szerepe. A magról kelt növénykék már nyáron megjelennek az azévi termésb l, ha megfelel nedves körülmények közé kerülnek. Magoncai a túlgyérített, vagy bármilyen károsítás miatt lecsökkent záródású erd ben egy év alatt megtelepednek, majd a számukra kedvez vé vált fényviszonyok mellett hamarosan egyeduralkodóvá válnak (VARGA SZ., 2001). A málna és szeder termesztésér l szóló könyvek általában a nemesítésnél térnek ki a magról szaporodásra. MOHÁCSY és mtsai (1965), továbbá MOHÁCSY – PORPÁCZY (1959) a

18


magról szaporításukról így írtak: A gyümölcsb l kimosott magvakat a nyugalmi id alatt rétegezzük. A rétegezett magot a rétegezés idejére néhány fokkal 0 oC feletti h mérséklet pincében tároljuk. A málnafajták nyugalmi ideje 3-4 hónap, a szederfajtáké hosszabb, 5-6 hónap, s t a magvak egy része 2 évig is elfekhet. A málnafajták, de különösen a szederfajták még ideális kezeléssel is viszonylag gyengén csíráznak. A csírázási százalékot különböz vegyszerekkel kezelve a magvakat (tömény kénsav, hipoklorid stb.), illetve a rétegezés alatti hideghatással növelhetjük. Az 5-6 hónapig rétegezett magvakat üvegházba, szaporító ládába vetjük. A kelés a vetést l számítva 4-6 hét alatt megkezd dik, és vontatottan néha hónapokig is elhúzódik. A szederfélék magja lassabban kel, mint a málnamag. KERR (1954) és WATSON (1958) szerint a földi szeder magok f leg tavasszal csíráznak, de a magok képz dése utáni év tavaszán kevés mag csírázik ki. AMOR (1974a) R. procerus magokat csíráztatott. Az els évben 1 %-os, a második évben 9 %-os csírázást tapasztalt, a következ két évben több mag nem csírázott ki. NORTHCROFT (1927) vizsgálatában az újonnan képz dött földi szeder magok a vetés után 13 hónapig nem csíráztak, és 2 év alatt is csak 7 %-uk kelt ki. Madarakkal etetési vizsgálatot is végzett, az emészt csatornájukon áthaladt R. fruticosus magok 17 %-a, a R. laciniatus magok 28 %-a kicsírázott. TRAVESET – WILLSON (1997) kísérletében a medvék (Ursus arctos, U. americanus) bélcsatornáján áthaladás növelte a R. spectabilis csírázását. Több szerz megállapította, hogy a szeder magok csírázását növelni lehet a kemény endokarpium eltávolításával, vagy puhításával és 3-5 oC-on, 2-3 hónapig történ sztratifikációval (R. alleghensis fajnál: KERR (1954), HEIT – SLATE (1955); Merton tüskétlen szeder fajtánál: SCOTT – INK (1957)). A magnyugalom feloldási lehet ségeivel AMOR (1974a) is foglalkozott. Kénsavas kezelés és 3 hónapig tartó rétegezés után a R. procerus és a R. polyanthemos csak 0,5 %-os, a R. cissburiensis 1 %-os, a R. laciniatus és egy R. ulmifolius hibrid 2 %-os, a R. selmeri 4 %-os, a R. rosaceus 6 %-os csírázást mutatott. A R. ulmifolius magoknak viszont 40 %-a kicsírázott. JENSEN – HALL (1979) a R. hispidus fajnál többféle kezeléssel sem tudták a frissen gy jtött magvakat csírázásra bírni. A kezelések a következ vegyszerekkel történtek: KNO3, thiourea, benziladenin, 30 percig tömény kénsavval, továbbá 1 napig folyóvízzel és szkarifikációt végeztek. Ugyanezekkel a módszerekkel 5 hónapig tartó sztratifikáció (4 oC-on nedves homokban) után csak 2-3 %-os szakaszos csírázást figyeltek meg. Csírázási mélység vizsgálatuk szerint az els évben gyengén (<2 %) csíráztak és a második évben is csak 12 %os mértékben. Ugyanebban a vizsgálatban a csíranövények 2,5 cm-nél mélyebbr l nem keltek. Ezek a vizsgálatok igazolják azt a nézetet, hogy sok Rubus faj gyengén csírázik a kemény, átjárhatatlan endokarpium és a dormanciában lév embrió miatt. BRUZESSE (1998) szerint a földi szeder csíranövények gyenge kompetítorok. A csíranövények többsége életük els évében elpusztul az árnyékolás és a kompetíció miatt. AMOR (1971) vizsgálatában megjelölte a földi szeder csíranövényeket és azt tapasztalta, hogy csak 15 %-uk élte túl az els évet és a fényintenzivitási vizsgálata szerint teljes napfényben sem mutattak 44 %-nál nagyobb túlélést. 3.1.9. Vegetatív szaporodás A málna bár többnyire generatív úton terjed, de gyökere is rendelkezik visszaszerz képességgel (VARGA SZ., 2001). A málna termesztésével foglalkozó szakkönyvek többsége részletesen foglalkozik a vegetatív szaporodásával is.

19


MOHÁCSY és mtsai (1965) kitértek rá, hogy a málna gyökérzete viszonylag sekélyen helyezkedik el. Vízszintes irányban terjed gyökerei a talaj fels 10-20 cm-es rétegében helyezkednek el és a függ leges irányban növ k is csak 80-90, maximum 150 cm mélyre hatolnak. Vagyis a mélyebb rétegek tápanyagkészletét csak alig tudja hasznosítani. PAPP – PORPÁCZY (1999a) leírta, hogy a málna hajtásai a gyökértörzsekb l vagy a gyökerekb l fejl dnek. sszel a gyökértörzseken közvetlenül a talaj felszíne alatt nagyméret alapi rügyek fejl dnek. A bel lük képz dött sarjak a t sarjak (évente rendszerint 1-2 képz dik), melyek szoros összeköttetésben vannak az anyat vel, és a gyökérsarjakhoz képest kevesebb és gyengébben fejlett gyökerekkel rendelkeznek. A t sarjak szaporításra rendszerint nem alkalmasak. A málna gyökérzetének teljes felületén képz dhetnek járulékos rügyek, és azokból gyökérsarjak. A járulékos rügyek a gyökereken f leg a termésérés utáni id szaktól kezdve képz dnek, amely egészen a fagyokig tart. HUDSON (1954) a málna gyökérsarjak képz dését vizsgálta. Megállapította, hogy a gyökérsarjak csak augusztustól áprilisig fejl dnek, május és augusztus között azonban nem képz dnek, vagy csak nagyon kevés. Az augusztustól áprilisig tartó id szakot a téli alacsony h mérséklet kettéosztja, bár a járulékos rügyekb l ebben az id szakban is fejl dhetnek gyökérsarjak. Ezt bizonyítja, hogy a november közepét l február végéig tartó kényszernyugalmi id szakban üvegházba vitt gyökérdugványok járulékos rügyei fejl désnek indulnak. A málna gyökérsarjak képz désének szakaszosságára hívja fel a figyelmet WILLIAMS (1959) is. A májustól augusztusig tartó id szakban szedett gyökérdugványok nehezen gyökeresednek, és a járulékos gyökerekb l nem fejl dnek sarjak. PAPP – PORPÁCZY (1999a) szerint május közepét l július végéig tart ez az id szak, amikor rendszerint nem képz dnek, vagy csak elenyész mennyiségben gyökérsarjak. Ez az id szak egybeesik az intenzív sarj- és gyümölcsfejl déssel. Az sszel megjelent málna sarjak az szi rövidül nappalok és a csökken h mérséklet hatására nyugalmi állapotba kerülnek. MOHÁCSY és mtsai (1965) üvegházi kísérleteikkel bizonyították, hogy a sarjak nyugalmi állapota lépcs zetesen áll be, amely több hétig is eltart, és a kezdeti szakaszán visszafordítható, ha a növényeket hosszúnappalos és magasabb h mérséklet körülmények közé helyezzük. A mély nyugalmi állapot már nem fordítható vissza, mert feloldásához egy alacsony h mérséklet id szakra van szükség. Ha a sarjak nem kapják meg ezt a hideghatást, csúcsmerisztémájuk a melegebb viszonyok között sem tud tovább növekedni, helyette az alapi rügyek indulnak fejl désnek. Szabadföldi viszonyok között a málna nyugalmi szakasza december elején már befejez dik, és a további kényszernyugalmi szakaszban a sarjak növekedését csak az alacsony h mérséklet akadályozza meg. WILLIAMS (1959) kísérletében a csúcsrügy nyugalmi állapota 8 hétig tartó hidegkezelés hatására (3,3 oC) teljesen megsz nt. A málna term vessz k is nyugalmi állapotba kerülnek sszel, az id járástól függ en körülbelül október közepéig. A mély nyugalmi állapot megsz néséhez hideghatásra van szükség. Melegebb éghajlat alatt (pl. Új-Zéland északi részén), vagy gyenge teleken Angliában a téli hideg nem elegend a nyugalmi állapot megsz néséhez, ezért a rügyek nem hajtanak ki, vagy abnormálisan fejl dnek és nem hoznak virágot (HARRIS, 1940). PAPP – PORPÁCZY (1999a) jól felhasználhatónak ítélte a málna szaporítására a gyökérsarjak mellett a gyökérdugványokat is. A málna gyökereken sok járulékos rügy képz dik, amelyekb l az anyat r l leválasztott gyökérdarabokon sarjak fejl dnek. Megfelel eredménnyel csak az október és március között megszedett gyökérdugványok erednek meg. MOHÁCSY és mtsai (1965) megállapították, hogy a szeder gyökérzete er sebb, kevesebb az oldalelágazás, a gyökerek rendkívül er teljesek, vastagabbak és mélyebbre hatolnak a talajba, mint a málna gyökerei. A gyökérrendszer nagyobb részét alkotó, oldalirányban terjed

20


gyökerek a talaj felszínét l 10—40 cm-ig terjed rétegben fejl dnek, de egyes gyökerek 3 m mélyre is lehatolnak. BRUZESSE (1998) szerint a földi szeder elfásodott gyöktörzse legfeljebb 20 cm-es átmér j , a f gyökere pedig függ legesen növekszik legfeljebb 1,5 m-es mélységig a talajtípustól függ en. AMOR (1971) vizsgálata szerint (Flinders közelében lév területen, Victoria államban, Ausztrália) mind a R. procerus, mind a R. ulmifolius hibrid legöregebb gyöktörzse 7,5 éves volt. BRUZESSE (1998) megállapította, hogy a gyöktörzsb l számos 30-60 cm-es méret járulékos gyökér n vízszintesen és azután függ legesen növekednek. Gyökérsarjak képz dnek a gyökerekb l, ha a gyökérrendszert zavaró hatás éri, mint a talajm velés. Ilyenkor ha a talajnedvesség megfelel , a gyökérdarabok maximum 60 %-a képezhet hajtásokat. Minden tavasszal a gyöktörzsön lév rügyekb l hajtanak ki a fiatal hajtások és nagyon gyorsan növekednek (5-8 cm-t naponta). BERGMANN (1986) szerint a földi szeder a málnával szemben a kés bbi fejl dési stádiumokban sem képez gyökérsarjakat. Hazánkban kizárólag a kúszó és félig kúszó szederfajták terjedtek el. PAPP – PORPÁCZY (1999b) kitér rá, hogy szederfajtáink is kétéves föld feletti hajtásrendszert fejlesztenek. A szeder sarjak a gyökértörzsön, a talajfelszín közelében elhelyezked alapi rügyekb l vagy a gyökértörzsön képz d járulékos rügyekb l fejl dnek. Ezek a t sarjak. A szederfajták sarjainak növekedése a nyár második felében jelent sen lecsökken, a nóduszok rövidülnek, a levelek kisebbednek, a sarjak csúcsa a talaj felé hajlik, igyekszik a talajba fúródni és a nedves talajjal érintkezve meggyökeresedik. A szeder gyökerek jó regenerálódó-képességét a termesztett fajták szaporításánál is kihasználják. MOHÁCSY és mtsai (1965) kitérnek rá, hogy a szederfajták nagy részét gyökérdugványról is szaporíthatjuk. A szeder gyökereken sok adventív rügy van, amelyekb l tavasszal a sarjat nevel fajtáknál több-kevesebb sarj fejl dik. A sarjakat nem nevel fajták gyökerein is többnyire megvannak ezek a rügyek. Ha az anyanövényt l elszakítva feldaraboljuk, eldugványozzuk, akkor kihajtanak és sarjakat nevelnek. sszel az anyanövényekr l a megfelel gyökereket leszedjük, és 10-15 cm-es darabokra vágjuk. A gyökérdugványokat egymástól 3-4 ujjnyira fektetve lerakjuk, és 3-4 cm vastagon laza földdel letakarjuk. Tavasszal ezekb l a gyökerekb l sarjak fejl dnek, amelyek sszel állandó helyükre ültethet k. PAPP – PORPÁCZY (1999b) szerint az USA-ban népszer , merev szárú szedrek hajtáscsúcsa a málnához hasonlóan nem gyökeresedik meg, de gyökereiken járulékos rügyek képz dhetnek, ezért gyökérsarjakkal vagy gyökérdugványokkal szaporíthatók. A kúszó vagy félig kúszó szedrek gyökérsarjakat csak nagyon ritkán fejlesztenek, de a földre lehajló hajtások csúcsa sszel meggyökeresedik, így fejbujtással szaporíthatóak. MOHÁCSY és mtsai (1965) is a kúszó szederfajták legfontosabb szaporítási módjának a fejbujtást írják. A fejbujtást a szeder természetes szaporodási módja szerint, a hajtáscsúcsok meggyökeresedése alapján végzik. A szeder zöld sarjait július második felében, augusztus elején ív alakban a földhöz hajlítják, sekély árkocskába teszik a hajtás hegyét, és földdel betakarják. A bujtatott hajtás a föld alatt megfehéredik, megduzzad és gyökeret ver. UJVÁROSI (1973a) kitért a hamvas szeder vegetatív szaporodására is. Vastag t kéje igen mélyre hatol a talajba, s eldarabolt részei és gyökerei is meggyökeresednek, és új növénnyé egészülnek ki. Jelent sen szaporodik indáinak legyökerezésével is. A Rubus caesius növényt H3-as életformájúnak határozza meg, szántóföldeken pedig G3-asnak. A G3-as életformájú fajokat gyökértarackosoknak nevezi. HUNYADI (1988) is H3-as életformába sorolta a Rubus caesiust, vagyis szaporodásra képes gyöker . A feldarabolt gyökérdarabjaiból új növények fejl dnek, vagy a föld feletti rész elpusztulása után a gyökérb l új hajtás képz dik. Ennek ellenére a H3-as fajok a rendszeres

21


talajm velést nem bírják. Nem m velt területen H3-as életformájúnak kell tekinteni a hamvas szedret, szántóföldeken viszont G3-as életformájúnak, vagyis szaporítógyökeresnek. A szaporítógyökér olyan módosult gyökér, melyen sorokban szaporodást szolgáló járulékos rügyek képz dnek. Rámutatott, hogy a hamvas szeder vetésekben gyöktörzsér l és indáiról intenzíven szaporodik. Indái a csúcson rendszeresen, de más helyeken is legyökereznek. A Rubus fajok életformája SIMON (2000) szerint H-N (talajszintben telel ével vagy félcserje), kivéve a R. saxatilis-t, melynek H és a R. idaeus-t, melynek N. VARGA Sz. (2001) szerint az erd sítésekben a hamvas szeder és a földiszeder az sz végén legyökerez indáival sokkal veszélyesebb, mint a málna. VARGA (1996) megállapította, hogy a földi szeder megtelepedésében a madarak által terjesztett magjának van szerepe. A továbbterjedést és az áthatolhatatlan szövedék kialakulását a vegetatív szaporodás biztosítja, melynek során pár év alatt két méter magasságot is elér , átjárhatatlan tüskés bozót képz dik. Az ostorhajtások szeptember második felében, október elején gyökereznek le. BONT (1992) is foglalkozott a szeder biológiájával, mechanikai irtásának lehet ségeivel. Megállapította, hogy szeder kétféle módon szaporodik: magról lassan, és vegetatív úton rendkívül gyorsan, a hajtások legyökerezésével szeptembert l a tél kezdetéig. A vegetatív szaporodás csak akkor lehetséges, ha a sarjak a talajjal érintkeznek. A szedersz nyeg képz dését az szi vegetatív szaporodás okozza. sszel a szedersz nyeg növekedése megsz nik, amint a legyökerezés megindul. A következ tavasszal viszont az új sarjak robbanásszer en fejl dnek. AMOR (1974a) a hajtáscsúcs legyökerezés folyamatát részletesen elemezte. Leírta, hogy sszel a földi szeder hajtáscsúcsa pozitívan geotropikussá válik, megnyúlik ameddig eléri a talajt, innent l a szártag megnyúlás hirtelen lelassul. A csúcsok járulékos gyökereket hoznak létre és olyan rügyet képeznek, amelyik a következ tavasszal fejl dik ki. Csak az els éves hajtásokon képz dnek utódnövények a hajtáscsúcs legyökerezésével. Minden hajtás termést hoz a következ évben, azután elpusztulnak. Az elöregedés az utódnövényt képez knél a legyökeresed sarj középs részénél kezd dik, a nem legyökeresed knél a hajtások csúcsainál. BRUZESSE (1998) leírta, hogy a másodéves hajtások elpusztulásával az utódnövény önálló növénnyé válik. AMOR (1974a) vizsgálatában azt tapasztalta, hogy minden R. procerus utódnövény életben maradt és a számuk mértani növekedést mutatott. A tüskés sarjak áthatolhatatlan tömege jött létre. Valószín sítette, hogy az ilyen s r cserjésben a kevesebb fény, a nagy mennyiség avar,a nedves talaj és a lelegelést l védettség optimális feltételeket nyújt a hajtások legyökerezéséhez. Eredményei szerint a R. procerus hajtások akár 7 m hosszúra is n hetnek egy év alatt (50 db els éves hajtás átlagos hossza 3,3 m volt). AMOR (1974a) beszámolt a R. procerus növényekkel végzett regenerálódás-vizsgálatok eredményeir l is. Victoria államban 7 cm hosszú gyökérdarabokat és 15 cm hosszú vessz ket ültettek el és 40 nap múlva a gyökerek 66 %-a, a vessz k 17 %-a képezett új gyökereket és hajtásokat. RICHARDSON (1975) 7 cm hosszú a R. procerus gyökérdarabok regenerálódását vizsgálta. A gyökérszegmensek gyöktörzshöz közeli végét megjelölte és különböz h mérsékleteken mérte az újonnan képz dött gyökerek és hajtások számát. Nem tapasztalt 13 o C és 30 oC közötti h mérsékleten szignifikáns eltérést a gyökérszegmenseken képz dött hajtások átlagos számában, bár a legtöbb hajtás 13 oC és 17 oC közötti h mérsékleten képz dött. Nem volt hajtásképz dés 8 oC-on. Megállapította, hogy a földi szeder gyökérrendszerének polaritása megmaradt. Bár a gyökérszegmens minden részén képz dtek gyökerek és hajtások, az alapi (gyöktörzs fel li) vége felé szignifikánsan nagyobb számban képz dtek hajtások, míg a gyökércsúcs fel li végén jelent sen több gyökér képz dött.

22


JENSEN – HALL (1979) a R. hispidus fajnál zavarásmentes állományban azt tapasztalták, hogy az els éves hajtások kb. 35 %-ának csúcsa gyökeresedett le. Hajtás- és gyökérdarabok regenerálódását is vizsgálták virágcserepekben. Az els éves hajtásokból származó szegmensek több, mint 90 %-ából új növény fejl dött. A másodéves hajtásdaraboknak csak 30 %-a gyökeresedett meg. A virágzás után vett szegmenseknél nem történt gyökér- vagy hajtásképz dés. A gyökérdarabok 56 %-ból képz dött új növény. 3.2. Gyomfelvételezések Ma, amikor veszélyes, nehezen irtható agresszív gyomfajok terjednek az országban, különösen fontos a gyomnövényzet összetételének, változásainak ismerete. A felvételezés tárgyát képez term helyek nagy kiterjedése miatt pontos méréseket csak ritkán tudunk végezni, így leginkább a becslési eljárásokat helyezzük el térbe (REISINGER, 1977). A gyomfelvételezési módszerek a természetes vegetáció kutatására szolgáló eljárásokból n ttek ki, és egyrészt egzakt, másrészt becslési módszerekre különíthet k el. Az egzakt módszerek egy adott területen el forduló gyomnövények el fordulását pontos méréssel vagy számolással rögzítik. Egzakt módszerek: a mérlegelési módszer, a növényszámlálás és a talajban lév gyommagvak számbavétele. Becslési módszerek: a szemmértékes módszer és a növénycönológiai felvételezések. A mérlegelési módszer hátránya, hogy egy adott felvételezési helyen a mérés nem ismételhet meg és mérési eszközök igénybevételét követeli meg, ezért lelassítja a terepmunkát. A növényszámlálás lassú, aprólékos munkát kíván, és legtöbb esetben nem ismételhet meg a felvételezés. Az egzakt módszereket olyan kísérleteknél alkalmazzák, amelynek célja herbicidhatás, a kompetíció vagy a növényproduktivitás vizsgálata (REISINGER, 2000). A növénycönológiai felvételezések a társulások összetételének és az összetétel törvényszer ségeinek megállapítására szolgálnak. UJVÁROSI (1973b) bemutatta a Braun-Blanque-skála által vizsgált fogalmakat: gyakoriság – abundancia (jele: A; fokozatai: ritka, szórványos, gyakori, tömeges, uralkodó); borítás – dominancia (jele: D); társulásképesség – sociabilitás (jele: S; fokozatai: szálanként, csoportokban, foltokban, nagyobb telepeken, uralkodó); életképesség – vitalitás (fokozatai: kicsírázó, de nem szaporodó; csökkent vitalitású vagy alig szaporodó; normálisan fejl d , de inkább vegetatív úton szaporodó; teljesen normálisan, er teljesen fejl d ). A feldolgozáskor számítják ki a konstancia-értéket (jele: K) és a frekvencia-értéket (jele: F). Braun-Blanque 5 fokozatú dominanciaskálát használt. Nálunk f leg Soó szerint módosított formája terjedt el. A Soó-skála is 5 fokozatú, viszont kombináltan felvételezte az abundanciát és a dominanciát. A Magyarországi felvételezéseknél a társulásképességet és a vitalitást kevés helyen használták. BALÁZS (1944) szerint egyik skála sem alkalmas a növényállományok vizsgálatakor szükséges tömegarány megközelít en pontos kifejezésére, mert az egyes értékeknél olyan nagyok az intervallumok, hogy azok miatt a készített felvétel a gyakorlati alkalmazásra nem felel meg. REISINGER (2000) rámutat arra a hiányosságra is, hogy a dominanciaértékek ered i nem egyenest alkotnak, emiatt matematikailag nem helyes. A matematikailag következetes felvételezési rendszer alapja a Hult-Sernander skála volt, amit hazai viszonyok között BALÁZS (1944) módosított azzal a céllal, hogy az elméleti szociológiát a gyakorlathoz közelítse, és a mez gazdasági felvételezés céljaira használhatóvá tegye. Balázs elhagyta az abundanciát és csak a dominanciát felvételezte, továbbá nem intervallumot, hanem dominancia-középértéket fejez ki értékszámaival (REISINGER, 2000). Nagyon egyszer , a kvadrát-felezésen alapuló 6os, illetve a közbüls értékekkel 12-es fokozatúként alkalmazható rendszert használt.

23


Bevezette az ún. DB értéket (Balázs-féle dominanciaérték). A felvételezés után a DB értékeket összeadta, és a következ képlettel számította a borítási %-ot: Borítási % = (100xDB összeg)/32. A Balázs-féle módszer a Braun-Blanquet és Soó-féle felvételezési módnál lényegesen lassabban végezhet , de azoknál sokkal használhatóbb és pontosabb értéket ad (UJVÁROSI, 1973b). A Balázs-féle módszert fejlesztette tovább UJVÁROSI (1973b). A kvadrátfelezés ugyanaz, viszont nem csak egy közbüls értéket használt, hanem továbbiakat is. A DB értékek használatát teljesen elhagyta, helyette a feldolgozásnál a megfelel területborítási százalékot használta. A + érték alatt még a O értéket is bevezette, aminek borítási értéke: 0,1 %. A Balázs-Ujvárosi féle felvételezési módszer el nye, hogy matematikailag helyes, az adatokat számítógéppel fel lehet dolgozni. Az egyes értékek adatai konkrét területborítást jelentenek, és ezekkel számtani m veleteket lehet végezni. A felvételezés nem igényel mérési eszközöket. Értékintervallumai a borítottság kis eltéréseit is érzékeltetik. A felvételezések azonos helyen megismételhet k (REISINGER, 2000). NÉMETH – SÁRFALVI (1998) szerint az Ujvárosi-féle módszer hátránya, hogy annyira részletezte a skáláját, hogy a szubjektivitásból ered en ugyanarra a területre nagyon eltér adatokat kaphat két felvételez . REISINGER (2000) felmérte a hazai gyomkutatásban alkalmazott felvételezési módszereket. Megállapította, hogy túlnyomó részben a Balázs-Ujvárosi módszert használták. Mivel az I-IV országos szántóföldi gyomfelvételezések során is ezt a módszert alkalmazták, célszer a jöv ben is ennek használatával felvételezni. Fontos a felvételez terület nagyságának helyes meghatározása. A cönológiai felvételezésekben a négyzet nagyságát úgy állapítják meg, hogy abba az állományra jellemz összes növényfaj belekerüljön (minimiarea) (UJVÁROSI, 1973b). SOÓ és mtsai (1963) rámutattak arra, hogy a mintaterület nagysága vegetációtípusonként, illetve a társulás homogenitásának mértékeként változik. Kevésfajú asszociációban 1 m2 (pl. t zegmohalápok), réteknél, pusztáknál 4-10 m2, sokfajú asszociációban 16-25 m2, erd kben 100 m2, esetleg több. HORTOBÁGYI – SIMON (2000) szerint a felvételezend terület nagysága hazánkban erd társulásokban 20 x 20 m-es, cserjésekben 10 x 10 m-es, gyepekben 2 x 2 m-es. A négyzet alakja követheti a társulás állományának alakját. Az általánosan elfogadott gyomfelvételezési mintaterület nagysága 2x2 méter a szántóföldi gyomfelvételezéseknél (REISINGER, 2000). A gyomfelvételezéseknél is lényeges, hogy az állományra jellemz összes növényfaj belekerüljön a felvételezési négyzetbe. Ujvárosi az els országos gyomfelvételezéskor 2 x 2 méteres, a második országos felvételezéskor 4 x 4 méteres négyzetekkel dolgozott. Azért kellett áttérnie a nagyobb négyzetre, mert különösen s r vetésben nem minden esetben került be a területre jellemz összes lényeges faj minden felvételbe. Ha kisebb négyzetet felvételezünk, abból többet kell készítenünk, ha ugyanahhoz az eredményhez akarunk elérni, mint a nagyobból. A kisebb négyzet felvételezése viszont lényegesen könnyebb (UJVÁROSI, 1973b). NÉMETH (1994) Ujvárosi módszerének módosítását javasolja. Szerinte a kvadrát mérete csak 1 m2-es legyen, mert a 4 m2-es kvadrát, els sorban magasabb kultúrában nehezen tekinthet át, viszont a felvételek számát meg kell emelni, táblánként kett r l tízre. Javasolja, hogy közvetlenül a borítási %-ot becsüljük. 2002-2004 között sor került a gyümölcs és sz l ültetvények els országos felvételezésére. A gyümölcs és sz l ültetvények változatosabb növényzetéhez igazodva a gyomfelvételezési mintaterületek nagysága is nagyobb lett: 20 m2. A felvételi terület alakja a sorok szélességét l és a t távolságtól függ en különböz lehetett: 1 x 20 m, 2 x 10 m, 4 x 5 m (TÓTH – DANCZA (2002).

24


3.3. Erd felújítások gyomnövényzete A fiatalkorú állományok legkritikusabb id szaka az erd sítés vagy újulat szakasza, amely a felújítás évében kezd dik és addig tart, amíg az állomány el nem éri a térdmagasságot (50 cm-t). Gyorsan növ állományokban ez az id szak az els 2 év, lassan növ állományokban az els 5 év. A fiatalosok szakasza az 50 és 200 cm közötti állományokra jellemz . Gyorsan növ állományok a 2-5., lassan növ állományok az 5-10. év között érik el ezt a szakaszt. Az állományok felülr l még áttekinthet k, könny bennük a mozgás, csak a szakasz vége felé záródnak. A cserjék, sarjak és a gyomfák, amelyek gyorsabb növekedés ek, még sok veszélyt jelentenek ebben az id szakban is (TOMPA, 1975). A tölgy erd sítések különösen érzékenyek az elgyomosodásra. Ennek okát megtaláljuk (2001) és ÁKOS – GHIMESSY (1969) soraiban: A tölgyfa lassan n , és viszonylag érzékeny. A napon megperzsel dhet, az árnyékban hiányzik számára a fény, a nyílt, szeles területen megfázhat. Az els tíz évben alig 10-15 centimétert n évente, gyökérzete azonban gyorsan fejl dik, már az els évben elérheti az egy méter mélységet. A tizedik évt l a növekedés stabilizálódik, évente 30-40 centiméterrel hosszabbodik ( EMAN, 2001). A kocsánytalan tölgy hazánkban otthon érzi magát, természetesen és mesterségesen felújítva is könnyen nevelhet . Telepítése, felújítása sok gondot igényel, mert lassan növekszik. Az els években csemetéjét könnyen túlnövik a gyomok és más, gyorsabban növekv fafajok, leginkább a gyertyán, de kiszoríthatja helyéb l a cser is (ÁKOS – GHIMESSY, 1969). EMAN

A természetes növénytakaró élénken jelzi az éghajlati tényez k legkisebb változását is: az erdei életközösség összetétele, fejl dése méterr l méterre követi a klíma változását. Egy hegy déli és északi oldalán mer ben más növényzettel, erd kkel találkozunk (PÁPAI, 1999). Az erd felújítások növényzete is nagy változatosságot mutat a terület klímája szerint. Az erd felújításokban a veszélyesnek min síthet gyomok term helyt l és fafajtól függ en változnak. Mindenütt veszélyes az egyszik ek közül a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios (L.) Roth), a kétszik ek közül a magas aranyvessz (Solidago gigantea Ait.), a földiszeder fajcsoport (Rubus fruticosus L.), ártereken a hamvas szeder (Rubus caesius L.). A fiatalosokban a fákra felkapaszkodó komló (Humulus lupulus L.) és az erdei iszalag (Clematis vitalba L.) okozhat komoly gondot. Homoktalajokon a talaj vízkészletének felélése miatt veszélyes a selyemkóró (Asclepias syriaca L.). Egyes ugyancsak homoki területeken terjed ben van az alkörmös (Phytolacca americana L.). Az ország több részén ugyancsak er sen terjed a falgyom (Parietaria erecta M. et K.). A vágásterületek újraerd sítésénél komoly gondot okoznak a sarjak és a cserjék (VARGA, 2000). PÁPAI (1999) megállapította, hogy a bolygatott term helyek cserjéi közt, a hegyvidéki tarvágásokban elszaporodhat a kecskef z és a málna, a hegy- és dombvidéki túlgyérített állományok, tarvágások, erd szélek jellemz liánja az erdei iszalag és a földi szeder. KÁRPÁTI – TERPÓ (1971) a hegységek tarvágásainak erd t el z társulásai közül kiemelte a kecskef zfürtös bodza (Salici (capreae)-Sambucetum racemosae) asszociáció és a cserjeszint nélküli szamóca-szeder társulás (Fragario-Rubetum) jelent ségét. Az utóbbi gyepszintjében tömeges és állandó a Fragaria vesca, típusalkotó lehet a málna). A tarvágások után az erdei társulások helyén nyírfa (Betula pendula) állományok is fölléphetnek. JÁRAINÉ és mtsai (2003) üde és száraz vágástársulást különítenek el. Megállapítják, hogy az üde, savanyú talajú erd k vágásain az egyik legszebb hazai növény, az erdei deréce (Chamaenerion angustifolium) állományaival találkozhatunk, társulásalkotó lehet vele az erdei aggóf (Senecio sylvaticus) (üde vágástársulás). A siska nádtippan term helyekben sem válogatós: homokon, kavicsos hordalékon, üdébb és száraz, mészkerül és meszes talajú erd k vágásain egyaránt gy zedelmeskedik (száraz vágástársulás). A mészkerül , üde gyertyános-tölgyesek, bükkösök

25


vágásainak a nadragulya a jellemz növénye (bükkös vágástársulás). A hegyekben a tarvágások, irtások helyén megjelen vágáscserjés társulásra is kitérnek (Fragario-Rubetum), amelyre az erdei szamóca, a málna és a vadszeder jellemz . FRANK N. (2000) kitér a Soproni-hegység területén az erd k felújítását akadályozó agresszíven terjeszked gyomokra, melyek ellen a hagyományos védekezés nem vezet eredményre, vagy olyan mérték ráfordítást igényel, amit az erdészeti ágazat nem tud elviselni. A Calamagrostis epigeios és a Rubus fruticosus agg. korlátozásával a természetes felújítás lehet sége nagymértékben növelhet . MÁTYÁS (1996) a hazai erd kben felszaporodóban lév fajok közül kiemelte az inváziószer en megjelen ket, amelyek egy része nem shonos a magyar flórában. Ilyen invazív faj a nagy csalán, a falgyom, a siskanádtippan, a szulákkeser f , a behurcoltak közül a magas aranyvessz , a kisvirágú és bíbor nebáncsvirág, a selyemkóró, az alkörmös, a parlagf , stb. Felhívta még a figyelmet rá, hogy az erd ben lezajló bolygatások (erd gazdálkodás, kirándulók szemetelése, taposása, túlzott vadlétszám stb.) a talajok nitrogénben való feldúsulását eredményezik. Ennek egyik szembet n jele a nitrofil fajok tömeges felszaporodása: el ször az egyéves nitrofil növények (tyúkhúr, borostyánlevel veronika, piros árvacsalán, kisvirágú nebáncsvirág, ragadós galaj, szulákkeser f , stb.) terjednek el, majd hamar megjelennek az ével fajok (nagy csalán, falgyom, fekete bodza, erdei deréce, málna, stb.). Az erd felújításokban végbemen szukcessziós folyamatokról CSAPODY és mtsai (1980) számoltak be. A kitermelt erd területét elfoglaló növényzet, az úgynevezett vágásnövényzet különösen akkor szembet n , ha az egész állományt egyszerre távolítják el a területr l, vagyis tarvágást végeznek. A tarra vágott erd terület a felnövekv újulat, ill. mesterséges telepítés záródásáig er sen gyomos: hatalmas kórók, jellegzetes erdei gyomnövények által ben tt. Az akácosoknak, a lucosoknak, a gyertyános-tölgyeseknek, a bükkösöknek mind, mind sajátos vágásgyomjaik vannak. Közös jellemz jük, hogy eleinte alacsony termet növények (pl. egyéves aggófüvek, erdei szamóca) jelennek meg, majd a betyárkóró; a 3-5. évben a magasabb berki aggóf , a fehér üröm, az erdei deréce és a sédkender tömegei lepik el az irtásokat. Kés bb a siska nádtippan uralkodik el. A 8-10. évben a felújuló erd törzsei közé málna- szeder- és vadrózsafajok, a kecskef z, a rezg nyár (akácosokban a fekete bodza) települ. SOMOGYI és mtsai (2001) az erd társulásokban a bolygatások hatására bekövetkez változásokkal is foglalkoztak. Leírták az erd bolygatásokra adott válaszreakcióit. A bolygatások korai jele, hogy a specialista növényfajok gyakorisága, borítása lecsökken vagy el is t nnek. Erdeink ismertebb specialista fajai a bordapáfrány, fehér sás, bókoló fogas-ír, pézsmaboglár, fehér pimpó. Ezek kis versenyképesség ek és sz k az ökológiai t r képességük, ezért érzékeny indikátoroknak min sülnek és a term helyek zavartalanságát jól jelzik. Ha a bolygatás abbamarad és a specialisták újból megjelennek, akkor ezt a teljes regenerálódás bizonyítékaként kell tekinteni. A specialistáknál kevésbé érzékenyek a generalista fajok, mint például a mezei juhar, a fagyal, az egybibés galagonya, a vörösgy r som, a gyöngyvirág és a fest rekettye. Ezek is rosszul t rik a zavarást, de a specialistákkal ellentétben tág az ökológiai t r képességük. Kisebb bolygatások pufferolására képesek, így az erd társulások stabilitásában fontos szerepet játszanak. Az el használatok (tisztítások, gyérítések) során fény és tápanyagtöbblet jelentkezik, amit az erd társulások természetes zavarást r fajai kezdenek el ször hasznosítani. Tisztítások, gyérítések után felszaporodnak, majd az állomány fokozatos záródásával, a tápanyagtöbblet elt nésével visszaszorulnak. Erdeink természetes zavarást r fajai például az erdei

26


gyömbérgyökér, kányazsombor, ligeti és keskenylevel perje, csomós ebír, sasharaszt, sédkender és a szederfajok. Az el használatoknál jóval nagyobb mérv bolygatásnak min sül a véghasználat. Az erd társulás normális anyagkörforgalma megszakad, a fák (és cserjék) eltüntetése miatt a mikroklíma megváltozik, a talajfelszín melegebb és szárazabb lesz. Fényben gazdag élettér jön létre, a talajok biológiai aktivitása fokozódik, a humuszos réteg jobban bomlik, ásványosodása felgyorsul. A kötött nitrogén a növények számára felvehet formájúvá alakul, nitrogénfelhalmozódás indul meg. A rendelkezésre álló víz mennyisége is megn , mert a fás növények óriási párologtató felülete elt nik. A következmény az lesz, hogy a vágásterületeken berobbannak a vágásnövények, melyek addig kis egyedszámban vagy mag alakban lappangtak a területen. Ilyen fajok az erdei deréce, betyárkóró, siskanád, földi szeder, hamvas szeder, málna, sédkender, seprence. Ezek a fajok nagy magtermésük, jó magterjeszt képességük révén rövid id n belül (1-3 év) tömegesen felszaporodnak. Ezek nehezítik meg az erd felújítást, mert konkurenciájukat a csemeték nehezen viselik el. A gyomnövények az antropogén bolygatást jól t r , vagy azt kifejezetten igényl fajok. A bolygatatlan erd társulások nem nyújtanak kedvez életteret számukra. Az erd ket ért bolygatások hatására viszont el retörnek a gyomfajok. Különösen a tápanyag-túlkínálat és a versenyszegény körülmények kedvez ek számukra. Bizonyos tömegszaporodásra képes gyomok (pl. magas aranyvessz , selyemkóró, nagy csalán, betyárkóró) uralkodóvá válhatnak. A természetes flóra jónéhány bolygatást igényl faja gyomnövényként viselkedik. A háborítatlan erd társulásokban csak az erd széleken, lékekben kevés egyedszámmal jelennek meg, vagy mag formájában húzódnak meg a talajokban. Bolygatás hatására egyedszámuk ugrásszer en megemelkedik. Ilyen honos gyomfajunk például a nagy csalán, falgyom, földi bodza, vérehulló fecskef , ragadós galaj, tyúkhúr, hamvas szeder és földi szeder. A gyomfajok másik része nem honos tagja flóránknak, idegenföldi (adventív) fajok. Ilyen adventív gyom a fás növények közül a fehér akác, gyalogakác, zöld juhar, amerikai k ris, nyugati ostorfa, kései meggy, alásfa, vadsz l , fehér eper, bálványfa. A lágyszárúak közül f leg az erd sítésekben támadnak a disznóparéj és libatop fajok, a parlagf , kakaslábf , betyárkóró, seprence, selyemkóró, míg az id sebb állományokat kedveli a bíbornenyúljhozzám, kisvirágú nenyúljhozzám, alkörmös, kúpvirág fajok, a magas és kanadai aranyvessz , süntök. 3.4. Erd felújítások gyomirtása VARGA (2000) szerint az erd sítésekben általában nem cél a teljes gyommentesség. Az erd sítésekben csak gyomkorlátozásra, a veszélyes gyomok eltávolítására törekszünk, a szükségesnél nagyobb hatásfokú gyommentesítés nem eredmény, hanem szakmai hiba. Az els kivitel évében legalább a csemetesorokban nem mondhatunk le a mechanikai ápolásról. Az els év után már csak a csemete zavartalan fejl dését biztosító mérték ápolásra van szükség. MOLNÁR (1988) is arról írt, hogy a teljes gyommentesség nem lehet célja az erd gazdának. Arra törekednek, hogy a gyomnövényzet ne lépje túl nagymértékben a veszélyességi küszöbértéket, ne legyen konkurens els sorban a fényviszonyoknál. Az erdészeti területeken az els vegyszeres gyomirtási kísérleteket VLASZATI végezte 1954-ben (VARGA, 2000). Azóta számos gyomirtó szert alkalmaznak az erdészek is, de az erdésztársadalom véleménye nagyon megosztott a vegyszerek erd területre való alkalmazását illet en.

27


Az 1970-es években már az erdészeti talajel készítésnél is terjedt a vegyszeres gyomirtás. GÁL – KÁLDY (1977) err l így írt: Újabban a mesterséges vágásfelújítások során a talajel készítés el tt vegyszeres gyomirtást végzünk a területen, amivel a gyomkonkurenciát jelent sen visszaszorítjuk, és az ápolások számát jelent sen csökkenthetjük. BONDOR (1978) az erdészeti talajel készítéssel foglalkozott. A vegyszeres gyomirtás szerepének növekedésér l írt, mivel az erd ápolási munkák nehezen gépesíthet k, és a szezonális munkacsúcsokban már nem áll erre a célra kézimunkaer rendelkezésre. Kifejtette, hogy a vegyszeres talajel készítéssel kapcsolatban az a nemzetközi vélemény, hogy – a környezetszennyezés veszélye ellenére – egyes országokban enélkül egyáltalán nem tudnak erd síteni, ezért használatuktól nem tudnak eltekinteni. A környezet védelmére viszont a kiszórt vegyszerek mennyiségének csökkentését javasolta. SZIDONYA – VARGA (2000) a környezetkímél gyomirtási technológiák erdészeti alkalmazási lehet ségeivel foglalkozott. Megállapították, hogy a kémiai anyagok, a növényvéd szerek alkalmazása az erdészetben egyesek számára elfogadhatatlan. Az erd gazda, az erd m vel azonban ma már nem mondhat le a korszer gyomirtók alkalmazásáról. Az erdei munkára egyre kevesebben vállalkoznak, az él munka egyre drágább, a meredek domb- és hegyoldalak ápolása géppel nem végezhet el, a gyomok visszaszorításának id pontja pedig meghatározott. MOLNÁR (1988) a védekezési technológiák közül a leggazdaságosabbnak a gépi mechanikust nevezte. A kézi mechanikus lényegesen költségesebb, és kevés a kivitelez munkaer hozzá. Ez a két technológia károsítja legkevésbé az erdei életközösséget. A vegyszeres gyomirtás költségszintjét a kézi ápolásokéhoz közelinek állapította meg és az erd gazdasági céloknak megfelel, de nagyobb a környezetkárosító hatása. Ezért a vegyszeres gyomirtást gépi eszköz- és munkaer pótló megoldásként jellemezte. Kitért rá, hogy a Soproni Tanulmányi Állami Erd gazdaság erd sítési területein legfeljebb 3-4 alkalommal végeznek vegyszeres gyomirtást, évente egyszeri kezeléssel. Ezután 60-100 év gyomirtó szer mentes id szak következik, ezért nincs vegyszerfelhalmozódási veszély erd területeinken. FRANK T. (2000) a természetközeli erd gazdálkodásról írt és a vegyszeres cserjeirtás káros hatásait emelte ki. A vegyszerek a felújítások szempontjából hasznos, segít és közömbös cserjefajokat is kipusztítottak (pl. somfélék, bangitafélék, rózsafélék). Szerinte a vegyszerezés után a felújítás szempontjából káros növényfajok hatalmasodtak el (siskanádtippan, szederfélék). Térnyerésük olyan méreteket öltött, hogy hektárszám teljesen kiszorítottak minden más lágyszárút és cserjét. A hagyományos kézi bozótirtással ugyanakkor a föld színén kivágtak, és a területr l eltávolítottak minden cserjeegyedet. A kivágás rendszerint télen történt, így a felújítás után a kisarjadó cserjeszint az újulattal együtt n tt. A biológiai módszer alkalmazását ajánlja, mely a cserjék fényigényén alapul. Addig az id pontig mechanikai ápolás végzését javasolja, amíg a fafajok egyedei vezérhajtásukkal a cserjék fölé n nek, és a fokozódó árnyalás miatt megkezd dik a cserjék visszaszorulása. A mechanikus módszerekkel végzett ápolás mellett a cserjék oldalárnyékolásukkal segítik az újulat fejl dését, állékonyságot biztosítanak a fiatal állomány számára, továbbá nem engedik elszaporodni az újulatra veszélyes félcserjéket (pl. Rubus spp.), vagy lágyszárúakat (pl. Calamagrostis spp.). Így a természetközeli erd gazdálkodás a vegyszerezést csak a legvégs esetben alkalmazza. A környezet védelme, kímélete manapság kiemelt hangsúlyt kapott az erdészek tevékenységében. VARGA – PARTALI (1999) megállapította, hogy ha az erd sítésekben gyomirtó szereket használunk, a következ négy tulajdonsággal kell rendelkeznie a készítménynek: alacsony környezetterhelés, rugalmas alkalmazhatóság, megfelel hatástartam, költséghatékonyság.

28


Az utóbbi években egyre nagyobb a természetvédelmi oltalom alatt álló erd terület, így az eddig alkalmazott vegyszeres gyomirtási eljárások szigorú korlátozás, legtöbbször tiltás alá esnek. Ezért vált szükségessé a környezetkímél technológiák kifejlesztésére, melyek f ismérveit VARGA – SZIDONYA (2001) határozta meg: 1. Részterületkezelés. Törekedni kell a 60-70 cm szélesség sorcsíkgyomirtásra vagy a tányérkezelésre. 2. Foltkezelések. Egyes agresszív gyomnövények (pl. siskanádtippan, szeder) foltos elterjedése lehet veszélyes. Indokolt lehet foltkezelés alkalmazása ellenük. 3. Gyomirtás helyett gyomkorlátozás. Fontos szerepe van a növényvéd szer és az alkalmazandó technológia kiválasztásának, esetleg a dózis megfelel csökkentésének. 4. A hasznos él szervezetek kímélete. A kezelend területen található hasznos növényeket kíméljük, amelyek egyben gátolják az agresszív gyomok, els sorban a magasra növ kétszik ek térhódítását. Az erd sítésben növeked kisebb méret egyszik növények térhódítása kívánatos lehet, mert azok elegend növ teret és fényt hagynak a csemetéknek. Ugyanakkor kipusztításukkor a tiszta talajfelületeken a széles level , er sen árnyékoló hatású kétszik gyomok kapnak nagyobb életteret, amelyek jelent s konkurensei a csemetéknek, illetve irtásuk sokkal nehezebben oldható meg. 5. Szer (hatóanyag) megválasztása. Cél a kívánatos gyomflóra, illetve gyommentesség létrehozása. Célszer és kulcsfontosságú a gyommentes területen az els évben elvégzett talajherbicides sorcsík-kezelés, a tölgyerd sítések szelektív kétszik irtóval való kezelése júniusban, mély fekvés területek kezelése rügyfakadás el tt kombinált hatóanyaggal (glifozát + terbutilazin), elvadult, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású term helyek granulátumos kezelése, siskanádtippannal fedett foltok, illetve magas, zárt egyszik állomány szelektív egyszik irtóval való kezelése. 6. Az elsodródás minimalizálása. Nagyon fontos kérdés a permetcseppek méretének megválasztása, a cseppek méretének uniformizáltsága. Gyomirtásnál az ideális cseppnagyság a 150-250 mikrométer közötti. Az ideális fedettség elérésére kívánatos a nem ionos felületi feszültségcsökkent adalékanyagok használata (Citowett, Hyspray, Biofilm). 7. A beavatkozások számának csökkentése. A vegyszeres gyomirtás önmagában is ebbe az irányba mutat, mivel a csemete számára kedvez életkörülményeket több hónapon vagy a teljes vegetációs id n keresztül biztosíthatja. Ez meggyorsíthatja az állomány fejl dését és záródását, így kevesebb alkalommal kell az adott területet ápolni. A gyomirtást az optimálishoz közeli id pontban kell elvégezni, hogy a lehet leghosszabb ideig biztosítsa a növ teret a csemetéknek. 3.4.1. Erdeifeny gyomirtására alkalmazható készítmények Erdeifeny ben is engedélyezett volt az imazapir hatóanyagú Arsenal, melyet az EU-s csatlakozásunkkal, 2004. május 1-jei hatállyal visszavontak, a termel k meglév készleteiket még 2005. szeptember 30-ig felhasználhatják. A feny telepítésre szánt területeken általános gyom és cserjeirtásra a tervezett telepítést megel z en 6 hónappal lehet a kezelést elvégezni, 2-4 l/ha szer felhasználásával. A szer a gyomnövények nyugalmi és vegetációs id szakában is alkalmazható. Megfagyott talajra tilos kipermetezni. A legkedvez bb hatást a nyárvégi kezelések adják. A készítmény totális hatású, cserje és szeder irtására is alkalmas. A kezelés olyan területen nem végezhet , ahonnét a permetezést követ en a vegyszer elfolyó csapadékvízzel lakott területre, vagy él vízbe juthat. Az Arsenal tartós hatású, a kezelt területen legalább két évig érezteti hatását. A kezelt terület szomszédságában lév fák, melyek gyökérrendszere ben a vegyszerrel kezelt területbe, károsodást szenvedhetnek. Vadjárta helyeken a permetlé beszáradásáig a vadak riasztásáról gondoskodni kell (15734/1994.). Erdeifeny ben engedélyezett a hexazinon hatóanyagú Velpar és Erdei granulátum. A hexazinon hatóanyagú szerekre Magyarország haladékot kapott az EU csatlakozáskor,

29


nélkülözhetetlen használat „ essential use” kategóriában korlátozott felhasználásra 2007. június 30-ig lehet ezeket forgalomba hozni. A Velpar 2-4 l/ha-os dózisban engedélyezett (20951/1978). Az Erdei granulátum 2 évesnél id sebb erdeifeny ben juttatható ki 60 kg/ha-os dózisban. Kora tavasszal, a gyomnövények megjelenése el tt, a feny növekedésének szünetében (kb. május els hetéig) lehet a kezelést elvégezni (12281/1993). Mindkét herbicid széles hatásspektrumú és hosszú hatástartamú. KÁDÁR (2001) a Velpar-t magvetésekben 0,20,3 kg/ha-os dózisban javasolja alkalmazni, amikor a „ magsapkák” még a tenyész csúcson vannak. Egy évnél id sebb állományokban kora tavasszal a nyugalmi id szakban Velpar 0,40,5 kg/ha-os dózisban ajánlja. Alacsony szervesanyag-tartalmú és alacsony kötöttség talajokon az alacsonyabb dózisokat kell alkalmazni. Erózióra hajlamos lejt kön kerüljük a felhasználást. A jó hatáshoz a kezelés után két héten belül 20-30 mm csapadék szükséges. SZIDONYA – VARGA (2000) tapasztalatai szerint a felhasználásnak alapvet en a laza homoktalajok, a nagy lejtés domboldalak (a lemosódás miatt), a kiültetés évében az ültetés során fellazított talaj, valamint a gyökerek egy részének a talajfelszín közelében való elhelyezkedése szab gátat. A pendimetalin hatóanyagú szerek is engedélyezettek erdeifeny gyomirtására. A Panida 330 EC 4,0-5,0 l/ha-os, a Stomp 400 SC 3,5-4,0 l/ha-os dózisban alkalmazható. A kezeléseket a feny nyugalmi állapotában, a gyomnövények megjelenése el tt kell elvégezni. A készítmények els sorban a magról kel egyszik ek és néhány kétszik gyomnövény ellen hatékony. Az ével ket, valamint a fészkesvirágzatúak, keresztesek, burgonyafélék, mályvafélék családjába tarozó gyomnövényeket nem irtja. Laza talajokon az alacsonyabb, szerves anyagban gazdagabb, kötöttebb talajokon a magasabb dózisok alkalmazása javasolt (11104/2002, 22753/1/1998.). Két évesnél id sebb erdeifeny nyugalmi állapotában lehet kijuttatni az atrazin hatóanyagú készítményeket (KÁDÁR 2001). A felhasználható herbicideket és dózisukat a 3. táblázatban foglaltuk össze. Az atrazin hatóanyagú szerek is korlátozásra kerültek Európai Uniós csatlakozásunk után. Valamennyi csak kukoricában engedélyezett nélkülözhetetlen használat kategóriában 2007. június 30-ig. Az erdei feny ben való alkalmazáshoz eseti felhasználási engedélyt kell kérni a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálattól. A készítmények jó hatásához a kezelés után két héten belül 20-25 mm csapadék szükséges. Az ével k és az egyéves egyszik gyomnövények ellen nem hatékonyak. 3. táblázat: Az alkalmazható atrazin hatóanyagú herbicidek és dózisuk Készítmény neve Aktikon 80 WP Atranex 50 SC Atranex 90 WG Atrazin 500 FW Gesaprim 500 FW Gesaprim 90 WG Hungazin PK 500 FW Hungazin 90 DF Maizina 500 SC Maizina 80 WP Maizina 90 WG

Hatóanyag mennyisége 80 % 500 g/l 90 % 450 g/l 500 g/l 90 % 500 g/l 90 % 500 g/l 80 % 90 %

Dózis Gyártó 1,0-1,8 kg/ha Nitrokémia 2000 Rt. 1,4-2,8 l/ha Agan 0,8-1,5 kg/ha Agan 1,4-2,8 l/ha Nitrokémia 2000 Rt. 1,4-2,8 l/ha Syngenta 0,8-1,5 kg/ha Syngenta 1,4-2,8 l/ha Budapesti Vegyim vek Rt. 0,8-1,5 kg/ha Oxon 1,4-3,0 l/ha Oxon 1,0-1,8 kg/ha Oxon 0,8-1,5 kg/ha Oxon

30


Két évnél id sebb erdeifeny ben engedélyezettek a glifozát hatóanyagú gyomirtó szerek (4. táblázat). Ezeket teljes felületkezeléssel lehet kijuttatni, amikor a feny befejezte a növekedést és kialakult a t levelek védettséget biztosító viaszrétege (46401/2004.; 15479/2003.; 15721/2003.; 15697/2003.; 15498/2003.; 15722/2003.; 12015/2002.; 15641/2003.; 15990/2003.; 15191/2003.; 46146/1999.; 80/2005.; 11833/2002.; 15192/2003.). 4. táblázat: Az erdei feny gyomirtására engedélyezett glifozát hatóanyagú herbicidek Készítmény neve Clinic 480 SL Dominator Fozát 480 Glialka 480 Plus Glyfos Glyphogan 480 SL Grand Total Kapazin Medallon Premium Rodeo Roundup Bioaktiv Roundup GC Roundup Mega

Hatóanyag mennyisége Dózis 480 g/l 2,5-4,0 l/ha 480 g/l 4,0-6,0 l/ha 480 g/l 3,5-5,0 l/ha 480 g/l 3,0-5,0 l/ha 480 g/l 3,5-5,0 l/ha 480 g/l 3,5-5,0 l/ha 480 g/l 4,0-6,0 l/ha 480 g/l 3,5-5,0 l/ha 480 g/l 4,0-6,0 l/ha 480 g/l 3,0-5,0 l/ha 480 g/l 3,0-5,0 l/ha 15 % 90-120 ml/ha 607 g/l 2,5-4,0 l/ha

Gyártó Nufarm Dow AgroSciences Agro-Chemie Monsanto Cheminova Agan Sinon Corporation Calliope S. A. Syngenta Monsanto Monsanto Monsanto Monsanto

A növekedésben lév hajtásokat károsítják. Az ével gyomnövények esetében azok intenzív növekedési szakaszában kell kipermetezni. Az ével egyszik gyomnövényeknél – siska nádtippan, tarackbúza, nád, fenyércirok – kedvez bb hatás érhet el sszel, amikor intenzív a tápanyagáramlás a tarackok és rizómák felé. Apró szulák, sövényszulák ellen a virágzás idején, mezei acat ellen annak t levélrózsás állapotában van a kezelés optimális id pontja. A készítmények 15-25 oC között és magas páratartalom mellett a kora reggeli órákban kipermetezve a leghatékonyabbak. A glifozát hatóanyagú készítmények hatása lassan alakul ki, 1-3 hét szükséges a hatás kifejtéséhez. A kezelés után 6 órán belül lehulló csapadék a hatást csökkentheti. A készítmények nem szelektívek, a permetlé elsodródása esetén a környez kultúrákat károsíthatják (15498/2003). A speciális egyszik irtók közül a cikloxidim hatóanyagú Focus Ultra engedélyezett erdeifeny ben. A készítményt a feny félék 3 éves fejlettségét l kora tavasszal és sszel a növekedés nyugalmi id szakában kell kipermetezni. Magról kel egyszik gyomnövények ellen 1,0-1,5 l/ha-os dózisban lehet használni. Ével egyszik gyomnövények ellen (Elymus repens, Cynodon dactylon, Sorghum halepense) 3,0-4,0 l/ha-os dózisban 10-30 cm-es gyomfejlettségnél kell a kezelést elvégezni. Száraz, meleg id ben a kezelést az esti órákban célszer elvégezni. A kezelést követ egy óra elteltével a lehulló csapadék a hatást nem befolyásolja (15010/1994). VARGA Sz. (2001) a feny erd sítések gyomirtására ajánlja még az acetoklór hatóanyagú Acenit 50 EC készítményt 5,0-6,0 l/ha-os dózisban és a klopiralid hatóanyagú Lontrel S herbicidet 0,4 l/ha-os dózisban.

31


BODA – KOLONITS (1991) eredményei szerint a klórszulfuron hatóanyagú Glean 75 DF 1525 g/ha-os dózisban nem károsítja az erdeifeny t a nyugalmi állapotában, rügyben kijuttatva. 3.4.2. Tölgy gyomirtására alkalmazható készítmények A tölgyben engedélyezett készítmények köre nagyon sz k. Két évnél id sebb, kell en begyökeresedett tölgytelepítések gyomirtására engedélyezett a diklobenil hatóanyagú Casoron G 40-80 kg/ha-os dózisban. Lejt s területeken, ahol az erózió veszélye fennáll, csak sorkezelés, illetve a fák koronája alatti kezelés hajtható végre. A granulátumot sszel vagy kora tavasszal a tölgy fakadása, illetve a gyomnövények csírázása el tt kell kijuttatni (16426/2003.). Hosszú hatástartama igen korai kiszórását is lehet vé teszi. A készítményt fagymentes talajra juttassuk ki. A szer alacsony vízoldékonysága miatt csak jelent sebb csapadék – 30-40 mm – lehullása után hat kielégít en. Sekély gyökeresedés esetén a kultúrnövény károsodhat. Homokos, alacsony szervesanyag-tartalmú talajokon az alacsonyabb dózis javasolható. Felhasználása meredek, nehezen megközelíthet helyen kifejezetten el nyös, ahol a vízszállítás és permetezés nehézségekbe ütközne. A szer gyengébb hatású csillagpázsit, tarackbúza és aranyvessz ellen (KÁDÁR, 2001). SZIDONYA – VARGA (2000) eredményei szerint a Casoron G kett vagy több éves tölgyerd sítésben 40-60 kg/ha adagban alkalmazható, egy teljes vegetációs id szakra szóló gyomkorlátozó hatással. LIOVIC (1999) vizsgálatai és KÁDÁR (1983) eredményei szerint a Casoron G Rubus fajok ellen hatástalan. S t ma már engedélyezett két évnél id sebb málna kultúra gyomirtására, továbbá PAPP – PORPÁCZY (1999b) ajánlja 4 évesnél id sebb szederültetvények vegyszeres gyomirtására is. Az S-metolaklór hatóanyagú Dual Gold 960 EC 1,4-1,6 l/ha-os dózisban alkalmazható tölgyben közvetlenül vetés után, de kombinálni kell magról kel kétszik gyomnövények ellen hatékony készítménnyel. Jól elmunkált, aprómorzsás talajfelszín, egyenletes permetlé kijuttatás, és a kezelés után két héten belül legalább 15 mm csapadék szükséges a jó hatáshoz. Rögös, mély magágy készítés után a herbicid bemosódhat a csírázási zónába, és a csírázást gátolhatja (KÁDÁR 2001). Korábban a Dual Gold 960 EC-t f leg a klórbromuron hatóanyagú Maloran 50 WP 2,5-3,5 l/ha-os dózisával kombinálva juttatták ki, mely jól alkalmazható tölgyben, viszont 2001-ben a gyártó megszüntette a Maloran 50 WP gyártását. A Maloran 50 WP-t a tölgy magvetése után három napon belül, illetve preemergensen a fák nyugalmi állapotában kellett kijuttatni (KÁDÁR, 2001). A lenacil hatóanyagú készítmények – Adol 80 WP (visszavonásra került, csak 2005. szeptember 30-ig használható fel) és Venzar kétévesnél id sebb tölgyben juttathatók ki 1,0 kg/ha-os dózisban a nyugalmi id szakban, kora tavasszal kipermetezve. Magról kel kétszik gyomnövények ellen hatékonyak. 2 % alatti humusztartalmú talajon károsodást idézhetnek el . Rögös, rosszul elmunkált talajra kipermetezve szintén fitotoxikusak lehetnek. A jó hatáshoz aprómorzsás, jól elmunkált, egyenletes talaj és a kezelést követ két héten belül 2025 mm csapadék szükséges (KÁDÁR, 2001). A tölgy magvetésben preemergensen vetés után azonnal juttathatóak ki a linuron hatóanyagú készítmények is (Afalon Dispersion, Linurex 50 WP 1,0-1,5 kg/ha), melyek magról kel kétszik gyomnövények ellen hatékonyak. Az el írtnál magasabb dózist alkalmazva, és alacsony szervesanyag tartalmú területeken kipusztulást okozhatnak. A kel magoncokon sárgulást és múló levélperzselést idézhetnek el . A nagy mennyiség csapadék sem kedvez , mert a vegyszert a csírázó magvak sávjába juttatja, és fitotoxikus lehet. Az alacsony dózis miatt a hatás rövid ideig tart (KÁDÁR, 2001).

32


Két évesnél id sebb tölgyben rügyfakadás el tt kijuttathatók az atrazin hatóanyagú készítmények (KÁDÁR, 2001) (3. táblázat). A készítmények jó hatásához a kezelés után két héten belül 20-25 mm csapadék szükséges. Az ével k és az egyéves egyszik gyomnövények ellen nem hatékonyak. Ezeket is magról kel egyszik gyomnövények ellen hatékony készítménnyel kombinációban javasolt kijuttatni. MOLNÁR (1988) beszámolt róla, hogy a Soproni Tanulmányi Állami Erd gazdaságnál tölgyerd sítésekben az atrazin hatóanyagú Aktikont valamint az acetoklór hatóanyagú Acenites kombinációját alkalmazták. SZIDONYA és VARGA (2000) tapasztalatai szerint a tölgy makkvetés, illetve tölgy csemeteültetés évében kijuttatott szerek közül az acetoklór + atrazin hatóanyagú Erunit A 530 FW 7 l/ha és a pendimetalin + atrazin hatóanyagú Tazastomp 5 l/ha hozta a legegyenletesebb eredményt CDA technológiával, 18 l/ha lémennyiség kipermetezésével. Nagy gyomborítottság mellett az Erunit A 530 FW 7 l/ha (acetoklór + atrazin) + Glialka 480 2 l/ha (glifozát izopropilamin só), illetve a Folar 7 l/ha (terbutilazin + glifozát) kijuttatásával kaptak megfelel eredményt. A felsorolt szerek közül csak a Casoron G engedélyezett tölgy gyomirtására, a többi herbicid alkalmazása el tt eseti engedélyt kell az kérni az illetékes Növény- és Talajvédelmi Szolgálattól. BÉKY (1989) még arról írt, hogy nincs a tölgyek tenyészid szakában szelektíven alkalmazható vegyszer, mellyel az erd sítésekben burjánzó lágyszárú gyomnövényzet, valamint a sarjak és cserjék visszaszoríthatók lennének. Ezért a munkát csak a sorközökre lehet koncentrálni, és csak árnyalóberendezésekkel szabad gyomirtó szereket kipermetezni. Ma már a tölgy vegetációs id szakában is kijuttathatjuk a speciális egyszik irtó készítményeket. Siska nádtippan ellen engedélyezett a fluazifop-P-butil hatóanyagú Fusilade Forte 1,5-2,0 l/ha-os (15363/2003.), a haloxifop-R-metilészter hatóanyagú Perenal 1,5-2,0 l/ha-os (12220/2002.), továbbá a kletodim hatóanyagú Select Super 2,0-2,4 l/ha-os (15688/2003.) és Select 240 EC 0,3-1,2 l/ha-os (24310/1997.) dózisban. A szetoxidim hatóanyagú Nabu S visszavonásra került EU csatlakozásunkkor, már csak 2005. szeptember 30-ig szabad kijuttatni a termel i készleteket is. A speciális egyszik irtó szereknél az ével egyszik gyomok irtásakor a megfelel levélfelületet meg kell várni, amit általában 10-30 cm-es magasságuknál érnek el a gyomnövények. A csillagpázsit és a nád nehezebben irtható. A gyomnövények intenzív növekedési szakaszában jobb a szerek hatása, míg az alacsonyabb páratartalmú, száraz id ben gyengébb, lassabb. Az esti id ben végzett permetezés jobb hatású. A kezelés után 1-2 óra múlva lehulló csapadék a hatást nem befolyásolja. A készítmények hatásukat lassan fejtik ki, a hatás a kezelést követ 10-14 nap elteltével következik be. A készítményeknek tartamhatásuk nincs, csak a zöld levéllel bíró gyomnövényeket pusztítják el (KÁDÁR, 1997) A kezeléseket a siska nádtippan intenzív fejl dési id szakában, tavasz végén, vagy nyár elején kell végrehajtani. A permetezést háti, vagy erre a célra kialakított vontatott, vagy függesztett géppel, 1,5-2,0 bar nyomáson, Tee-Jet 11004-es szórófejjel javasolt elvégezni. A készítmények hatásukat lassan fejtik ki, az er sebb ével gyomokat 25-30 nap alatt pusztítják el (15677/1994.). KARAMÁN és mtsai, (1992) szerint a három kezelési id pont közül (május eleje, június eleje, szeptember eleje) a leghatékonyabbnak a tavaszi, május eleji kezelés bizonyult, amikor a Calamagrostis epigeios 30-35 cm-es fejlettség volt. Legjobb eredményt a szetoxidim hatóanyagú Nabu S 5,0 l/ha-os dózisban, a fluazifop-P-butil hatóanyagú Fusilade S 5,0 l/ha-os dózisban és a cikloxidim hatóanyagú Focus 3,0 l/ha-os dózisban adta. A quizalofop-P-etil hatóanyagú Targa Super 3,0 l/ha-os dózisának hatására a permetezést követ en a gyomnövény növekedése megállt, kés bb viszont tovább n tt és magot érlelt.

33


Tölgyb l az egyszik gyomokat speciális egyszik irtókkal: szetoxidim, fluazifop-P-butil, cikloxidim stb., a kétszik eket 3,6-diklór-pikolinsav hatóanyagú Lontrel 300 herbiciddel a csemeték friss lombos állapotában, május közepén eltávolíthatjuk (VARGA, 2000). SZIDONYA – VARGA (2000) siska nádtippannal borított területeken kiváló eredménnyel alkalmazta a haloxifop-R-metilészter hatóanyagú Perenalt 1,5-2,0 l/ha dózisban CDA elven m köd permetez géppel kijuttatva. Tapasztalatuk szerint 10-12 l/ha lémennyiség kipermetezésénél az alacsony cseppszám és fedettség miatt célszer felületi feszültségcsökkent t és hatásfokozót, pl. Quickent használni a felszívódás el segítésére. KÁLDY – VARGA (2005) erd telepítésekben a fluazifop-P-butil, haloxifop-R-metilészter, szetoxidim (a termel i készletek 2005. szeptember 30-ig használhatók fel) hatóanyagú speciális egyszik irtók alkalmazását javasolja siska nádtippan ellen. Újabb vizsgálataink szerint a szetoxidim hatóanyagú Nabu S 3,0-4,0 l/ha-os, a fluazifop-Pbutil hatóanyagú Fusilade Forte 2,0-2,5 l/ha-os, a haloxifop-R-metilészter hatóanyagú Perenal 1,5-2,0 l/ha-os és a kletodim hatóanyagú Select Super 1,5-2,0 l/ha-os dózisban jól alkalmazható Calamagrostis epigeios ellen, a fejlettebb egyedek ellen is hatékonyak. A Nabu S 3,0 l/ha-os dózisa nem pusztítja el teljesen a siska nádtippant, leveleinek egy része zöld marad, visszafogja a gyomnövény növekedését, nem tud versengeni a tölggyel, de a Calamagrostis epigeios helyén nem tud más agresszív gyomnövény felszaporodni. A fluazifop-P-butil, a haloxifop-R-metilészter és a kletodim hatóanyagok hasonló szint vagy még jobb hatást adtak siska nádtippan ellen, mint a szetoxidim. Eredményeink szerint a propaquizafop hatóanyagú Agil 100 EC 1,5-2,0 l/ha-os, a quizalofop-p-tefuril hatóanyagú Pantera 40 EC 3,0-3,5 l/ha-os és a quizalofop-P-etil hatóanyagú Targa Super 3,0-3,5 l/ha-os dózisának kijuttatásakor vigyázni kell, mert ha kicsit megkésünk a kijuttatással és a siska nádtippan már 40-50 cm-es a kezeléskor, már sok egyed hamar kiheveri a vegyszerhatást és termést érlel. A tölgyben posztemergens gyomirtásra kétszik gyomnövények ellen továbbra sincs engedélyezett készítmény. Sok tapasztalat áll viszont rendelkezésre és jól bevált technológia a klopiralid hatóanyagú Lontrel 300 0,4-0,5 l/ha-os dózisban való posztemergens alkalmazása a tölgytelepítésekben akácsarjak, illetve fészkes virágzatú gyomfajok ellen (Az alkalmazása el tt eseti engedélyt kell kérni). KÁDÁR (2001) felhívta a figyelmet, hogy magas h mérsékleten a tölgy érzékenysége n és a fiatal hajtások károsodhatnak. Az elsodródásra is vigyázni kell, mert a kétszik kultúrák károsodhatnak (bükk, akác, éger, nyír), de levélsárgulást és levélelhalást okozhat feny féléken is. VARGA (2000) a kijuttatás idejének a május közepét határozza meg. Kitér arra is, hogy akác, rezg nyár, nyírfélék, gyertyánfélék és cserjefajok ellen hatékony. SZIDONYA – VARGA (2000) megállapította, hogy a klopiralid hatóanyagú Lontrel 300 gyomirtó szer 0,5-0,7 l/ha-os dózisával tölgyerd sítésben szelektíven védekezhetünk kétszik ek ellen felhasználva a tölgy morfológiai szelektivitását, amelynek oka leveleinek viaszos fed rétege. Önmagában történ kipermetezésekor a tölgyek viaszrétegének kialakulása után nem tapasztaltak fitotoxicitást. Enyhe perzselési tünetek jelentkezhetnek felületi feszültség csökkent t tartalmazó egyszik irtóval történ permetezéskor közvetlenül es után, vagy a János napi hajtások megjelenésekor, ezért ügyeljünk a megfelel id pont megválasztására és ne használjunk adalékanyagot. Kitértek rá, hogy a Lontrel hatástalan az ajakosokra és a szederre. Valamennyi eddig felsorolt tölgyben alkalmazható készítmény hatástalan szeder ellen, vagy csak rendkívül gyenge hatással rendelkezik.

34


VARGA (1988) a lassan növ lombos fafajokkal (els sorban tölgyfélékkel) végzett erd sítések gyomirtására ajánlja a vegyszerken gépes technológiát, mert a vegetációs id ben is alkalmazható. A vegyszerken gépekkel kijuttatható a glifozát hatóanyagú Glialka FW kenhet formulációjú levélherbicid. 3.5. A szeder fajok irtásának lehet ségei 3.5.1. Mechanikai védekezés A hamvas szeder ellen els sorban a szántóföldeken kell védekezni. SZENTEY – TÓTH (1998, 2005) szerint az szig szántatlanul maradt tarlókon jól szaporodik, nagy tömegben magot érlel, itt a tarlóhántás jó védekezési mód ellene. Táblaszéleken, árokpartokon, ültetvényekben mechanikai gyomirtással is jó eredményeket érhetünk el. Felhívják a figyelmet, hogy a beavatkozást, kikapálást akkor kell elvégezni, amikor a gyökerek még nem hatolnak mélyre, a rendszertelenül és ritkán végzett bolygatás ellentétes eredményt ad: az állomány növekedését, er södését okozza. A földi szeder elleni védekezés lehet ségeir l hazánkban legtöbbet VARGA írásaiból tudhatunk meg. Eredményeit VARGA (1996) „ A Rubus fajok erdészeti jelent sége és a védekezés lehet ségei” cím cikkében foglalta össze. A földi szeder elleni védekezés nem egyszer feladat. Záródáshiányos állományokban és vágásterületeken megtelepedését megakadályozni szinte lehetetlen. Ha kis számban jelenik meg, célszer a magoncait kigyomlálni. Nagyobb tömegben való el fordulása esetén mechanikai és vegyszeres úton szoríthatjuk a veszélyességi szint alá, de teljesen kiirtani nem lehet (VARGA, 1996). BONT (1992) felsorolta a mechanikai szederirtás szempontjait: a szeder elleni mechanikai védekezés során a vegetatív szaporodás lehet ségét kell kizárnunk. Ehhez a felújítások kezdetekor a megjelenését meg kell el zni. Az erd felújítások kezdetén a megjelen gyenge szedertöveket nyáron könnyen ki lehet húzni gumikeszty vel. A nagy gondot nem jelent gyomokat lehet leg kímélni kell, hogy azok a talajt fedjék és a szeder sarjainak talajjal való kapcsolatát nehezítsék. A szederrel er sen borított területeken a vegetatív szaporodást meg kell akadályozni. Ültetés el tt a felújítandó területeket le kell takarítani. Az szi erd sítést kell el nyben részesíteni. A következ nyáron a csemetéket ki kell bontani és a fellép szedersz nyeget a föld színéig le kell vágni. Általában a szedret a virágzása idején kaszálják. Az egyszeri vágás után az oldalrügyekb l még nagyon hosszú, vékony indák fejl dnek, melyek virágot nem hoznak, az erd sítést már kevésbé veszélyeztetik és értékes takarmányt jelenthetnek az z számára. A szeder ismételt kaszálása feleslegesnek t nik. A nagy meglepetés a következ nyáron lesz: néhány héten belül buján n egy zárt szedersz nyeg. Ez vegetatív úton alakul ki a sarjak kés szi legyökerezésével. Ezért sszel le kell kaszálni, hogy ne tudjon legyökerezni a hajtás végén (BONT, 1991). VARGA (1996) is megállapította, hogy a földi szeder ellen mechanikai úton nyár végén, kora sszel tudunk eredményesen védekezni. Az ostorhajtások ugyanis szeptember második felében, október elején gyökereznek le. Ha ezt szeptember elején a talajfelszín feletti visszavágással megel zzük, a hajtások legyökerezés nélkül elszáradnak. A visszavágott tövek a következ évben csak kisszámú, kisebb vitalitású hajtást hoznak, amelyek az éves ápolás során újra visszavágva elpusztulnak. Ha a megszokott id ben, nyár elején végezzük a mechanikai ápolásokat, a szedernek még lehet sége van a vegetációs id ben az er teljes hajtásképz désre, amely a legyökerezés útján a terjedést biztosítja számára.

35


AMOR (1973) szerint a Rubus fruticosus agg. f leg olyan ökoszisztémában válik gyomnövénnyé, ahol gyakran le tudnak gyökerezni a hajtásvégek. AMOR (1974a) a R. procerus hiányát a jól hasznosított ökoszisztémában azzal magyarázta, hogy kevés csíranövény fejl dik tavasszal és nyáron (részben a más növényekkel való versengés miatt) és könnyen meg lehet akadályozni sszel a hajtásvégek legyökerezését. MUENSCHER (1955) az USA-ban a R. hispidus elleni védekezés lehet ségei közt a szántóföldeken az szi szántást, a többszöri tárcsázást és a következ tavasszal egy jó gyomelnyomó képesség kultúra vetését ajánlotta. JENSEN – HALL (1979) a R. hispidus fajnál állapította meg, hogy tartósan nem marad meg vagy nem települ be a rendszeresen m velt területekre. 3.5.2. Biológiai védekezés A biológiai védekezés lehet ségeit Ausztráliában és Új-Zélandon intenzíven kutatják, ahova GROVES (1998) szerint mintegy 150 évvel ezel tt hurcolták be a R. fruticosus L. agg. növényt és azóta az egyik legkellemetlenebb gyomnövénnyé vált. MAHR – BRUZZESE (1998) adatai szerint a Phragmidium violaceum rozsdabetegség el ször illegálisan került behurcolásra 1984-ben Ausztráliába. Bár gyorsan elterjedt, de a virulenciája az Ausztráliában meghonosodott és legjobban elterjedt földi szeder fajokon nagyon kicsi volt. Ezután egy virulensebb törzsét terjesztették el 1991-ben. Err l DODD – LLOYD (1992) is beszámolt: a P. violaceum egyik nagyon virulens Közép-Franciaországból származó törzsével 20 helyen fert zték a földi szedret Ausztráliában. Néhány bizonyíték alátámasztja a specifikusságát, hogy a rozsdabetegség hatékony a R. discolor és a R. ulmifolius ellen, de nem a R. aff. Selmeri ellen. A fert zés gyengíti a gyomnövény növekedését és az elterjedésének mértékét, így kezelhet bbé teszi a gyomot. MAHR – BRUZZESE (1998) a P. violaceum jelent ségét vizsgálta a R. polyanthemus és R. ulmifolius fajokon. A R. polyanthemus 56,2 %os és a R. ulmifolius 38 %-os biomassza csökkenését figyelték meg. A rozsdabetegség hatására mindkét fajnál jelent sen csökkent az utódnövény képz dés, különösen a R. polyanthemus fajnál, ahol 95,8 %-al csökkent. A P. violaceum a földi szeder leveleit támadja meg els dlegesen. A legérzékenyebbek a hajtáscsúcson fejl d legfiatalabb levelek. AMOR (1974a) leírta a Melbourne közelében végzett legeltetési vizsgálatok eredményeit. A hajtásvégek legyökerezése révén utódnövényeket képez R. procerus növények arányát vizsgálta. A haszonállatok a hajtások csúcsi (mintegy 15 cm-es), nem fásodott részét legelték le. Sok lelegelt hajtáson a hónaljrügyekb l oldalhajtások képz dtek, melyeket ismét elpusztítottak. Az utódnövényeket képez R. procerus egyedek aránya a nem legeltetetten 96 %-os volt, a lovak által gyengén lelegelten 11 %-ra, a marhák által lelegelten 1 %-ra, a juhoknál nullára csökkent. MITCHELL – COPLAND (1985) megállapította, hogy a kecskék eredményesen irtják a földi szedret és minimálisan károsították a feny t, ezért szeder irtásra javasolják Ausztráliában. PIERCE (1991) szerint a R. fruticosus vegyszeres irtása a feny erd sítésben gyakran nehéz a terepviszonyok miatt, de a Nannup és Kirup (Ausztrália) közelében végzett legeltetési kísérlet azt mutatja, hogy 8-9 kecske/ha képes lelegelni ezt a gyomnövényt. 3.5.3. Vegyszeres gyomirtás Sokan foglalkoztak a Rubus fajok elleni védekezés vegyszeres lehet ségeivel. A szeder elleni védekezés lehet ségeinek áttekintése végett a szántóföldi kultúrákban alkalmazott herbicidek felhasználásának tapasztalataira is kitérünk.

36


VARGA Sz. (2001) szerint a földi szeder vegyszeres irtása csak felszívódó, a növényben jól transzlokálódó lombherbicidekkel, arboricidekkel eredményes. SZENTEY – TÓTH (1998, 2005) hasonló megállapításra jutott, hogy a gyöktörzsr l hajtó hamvas szeder ellen a felszívódó készítmények adnak jó eredményt, mert ezek a szederben jól transzlokálódnak, és elpusztítják a föld alatti szaporítóképleteket is. A kontakt perzsel hatású herbicidek csak ideig-óráig adnak eredményt azzal, hogy a föld feletti hajtásokat, leveleket leperzselik, de a növény gyöktörzsr l újrahajt. Már UBRIZSY – GIMESI (1969) foglalkozott a hamvas szeder irtásának lehet ségeivel. Megállapították, hogy a hamvas szeder meglehet sen ellenálló gyom. Az aminotriazinok csupán a magról kelt példányokat semmisítik meg. A 2,4-D (Dikonirt) 1,5-2,0 kg/ha adagja + nedvesít szer szükséges szerintük a kiirtásához. A 2,4-D + 2,4,5-T-észter kombinációk (pl. Tributon) jól irtják. A 2,4-D hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. Más irodalmi adatok is rendelkezésünkre állnak arra, hogy a 2,4,5-T-észter hatékony lehet séget jelent a szeder fajok ellen (VLASZATY, 1967; KÁDÁR in UJVÁROSI, 1973, NAGY és mtsai, 1977), viszont már nem engedélyezett hazánkban. AMOR (1971) eredményei szerint a 7 éves R. procerus növények sokkal ellenállóbbak 2,4,5-T-vel szemben, mint a 3 évesek. AMOR (1974b) a 2,4,5-T és pikloram hatóanyagok (a pikloram + klopiralid hatóanyagú Galera repcében engedélyezett) hatását hasonlította össze fiatal és id sebb R. procerus növényeken. Mindkét hatóanyag sok szeder növényt elpusztított, másoknál megakadályozták a hajtások képz dését a gyöktörzsekb l, viszont serkentették a gyökérsarj képzést. Az 1-5 éves növények közül az id sebbek ellenállóbbak voltak a 2,4,5-T-re (0,067 % és 0,2 %) és a pikloram alacsonyabb dózisára (0,067 %), mint a fiatalabbak. A pikloram (0,2 %) magasabb dózisa volt a leghatékonyabb és minden korú növényre azonosan hatott. SZENTEY – TÓTH (2005) az szi kalászosok hagyományos gyomirtási id szakában már kint lév szedersarjak ellen a 2,4-D (Dezormon, Dicopur D Prim, Dikamin D, Dikamin 720 WSC, Dikonirt, Esteron 60, DMA-6, Solution, Maton 600, U-46 D-Fluid SL, Syrius, 2,4-D aminsó 450 SL), MCPA (Agroxone 75, Danacetát, Jambol M Prim, Mecaphar, Mecaphar 750, Mecomorn 750 SL, Triton 320 SL, U-46 M Fluid, U 46 M Plus 750 SL), fluroxipir (Starane 250 EC, Tomigan 250 EC), dikamba (Banvel 480 S, Dikamba 480, Cadence 70 WG) hatóanyagú készítményeket és egyes gyári kombinációkat (pl. Danmix (MCPA + diklórprop), Budamix WSC (diklórprop + MCPA), Matrigal (MCPA + MCPP), Optika Trio (diklórprop-P + MCPA + mecoprop-p), Mustang SE (floraszulam + 2,4-D)) javasolják. Kés bbi id pontban a gabonák fölé n tt szeder ellen – állománykezelés vagy foltkezelés formájában a fluroxipir biztonságosan és jó hatékonysággal alkalmazható. Aratás után a gabonatarlón a glifozát hatóanyagú készítmények (Dominator, Rodeo, Clinic 480 SL, Roundup Mega, Roundup Bioaktiv, Medallon Premium, Glyfos, Glyphogan, Glialka 480 Plus, Grand-Total, Kapazin, Fozát 480) magasabb dózisait ajánlják szeder ellen. Kukoricában az alapkezelések nem adnak megfelel hatást hamvas szeder ellen, állománypermetezés szükséges, melyre a 2,4-D, dikamba, fluroxipir hatóanyagú készítmények és egyes gyári kombinációk (pl. Mustang SE (floraszulam + 2,4-D), Gartoxin FW (dikamba + atrazin), Cambio (bentazon + dikamba), Motivell Turbo D (nikoszulfuron + bentazon + dikamba), Titus Plus DF (rimszulfuron + dikamba)) jöhetnek szóba. KÁDÁR (2001) jóval gyengébbnek ítélte meg a 2,4-D hatóanyagú herbicidek szeder elleni hatását. Megállapította, hogy a szeder toleráns a 2,4-D hatóanyagú herbicidekkel szemben és a kukorica gyomirtásánál csak 4-es értéket kapott Rubus caesius ellen. Ennél jobb, de még mindig csak közepes szint a dikamba és a primiszulfuron-metil + proszulfuron hatóanyagok hatékonysága. A bentazon + dikamba és dikamba + atrazin kombinációk hatását megfelel nek értékelte. A kukorica gyomirtó szerek közül a fluroxipir hatóanyag adja a legjobb eredményt hamvas szeder ellen, melyet a szeder 15-25 cm-es fejlettségénél javasolja kijuttatni.

37


SZENTEY – TÓTH (2005) szerint sz l és gyümölcs ültetvényekben els sorban a glifozát hatóanyagú herbicidekt l, valamint a glufozinát-ammónium hatóanyagú Finale 14 SL magasabb dózisától várható jó eredmény hamvas szeder ellen. Almatermés ekben jó hatékonysággal felhasználható a Starane 250 EC. Sz l ben, gyümölcsösben az MCPA hatóanyagú szerek is alkalmazhatók. KÁDÁR (2001) az almatermés ekben használható herbicidek közül a legjobb hatásúnak a fluroxipir hatóanyagú Starane 250 EC-t írja, melynek magasabb, 2,0 l/ha-os dózisát ajánlja szeder fert zés esetén. A glifozát, glufozinát-ammónium és MCPA hatóanyagú szereknél csak a toleráns és rezisztens gyomok között szerepelnek a szeder fajok. A glifozát megítélése kérdéses. KÁDÁR (1993) az alma gyomirtásánál leírta, hogy a glifozáttal szemben nagyfokú ellenállóképességet tanúsít a szeder. A sz l nél viszont a mérsékelten érzékeny gyomok között szerepel és a kijuttatásra ajánlja, hogy a hamvas szeder lomb színez dése el tt végezzük a kezelést. SZENTEY – TÓTH (2005) Rubus caesius ellen feny ben (2 évesnél id sebb erdeifeny , lucfeny ) a glifozát hatóanyagú készítmények alkalmazását javasolják a hajtásnövekedés befejezése után, amikor kialakult a t levelek védettségét biztosító viaszréteg. Ugyanakkor KÁDÁR (2001) nem ajánlja a glifozát hatóanyag alkalmazását szeder ellen. A glifozátok szeder elleni hatása az alkalmazás id pontjától, a fejlettségi állapottól és a dózistól függ. SZ KE (1979) a Glialka 20 EC 8, 10 és 12 l/ha-os dózisát és a Glialka 20 EC 10 l/ha + Dikotex 40 EC különböz dózisú – 4, 6, 8 l/ha – kombinációit vizsgálta szi búza után sszel kijuttatva. Arra az eredményre jutott, hogy csak a Glialka 20 EC 10 l/ha + Dikotex 40 EC 8 l/ha kombináció adott üzemileg elfogadható hatást hamvas szeder ellen. ERD DI – NÉMETH (1981) arra a megállapításra jutottak, hogy a Glialka 20 EC 15 l/ha adagban a kukorica tarlón októberben, illetve novemberben, a fagyok el tt kijuttatva jó hatást mutatott hamvas szeder ellen. MOLNÁR (1983) összegezte az üzemi tapasztalatokat és megállapította, hogy a glifozát hatóanyagú készítményeket tarlón és gyümölcsösben több-kevesebb sikerrel felhasználják hamvas szeder irtására. A Glialka 20 EC üzemileg elfogadható hatást hamvas szeder ellen csak 15,0 l/ha mennyiségben ad, kés szi kijuttatást követ en. Felhívta rá a figyelmet, hogy a viszonylag magas dózis költségessé teszi a technológiát, melynek hatása egyébként nem teljes. VARGA Sz. (2001) megállapította, hogy a földi szeder fiatal példányai a glifozát hatóanyagú készítmények 3-5 %-os irányított permetezésével, foltkezeléssel jól irthatók. Az id sebb példányok s r szövedéke a glifozátra már csak mérsékelten érzékeny, emelt dózissal is csak gyérít hatást érhetünk el. A 2,4-D és MCPA hatóanyagú herbicidekkel ugyancsak gyérít hatást lehet elérni. Jobb hatást érhetünk el a triklopyr, az imazapir és az ammóniumfosamin hatóanyagokkal, melyeket sszel, szeptember-október hónapban kell kipermetezni. Az utóbbi három hatóanyag nem szelektív, az erdei fák nagy részét és annak csemetéit is elpusztítják. Célszer a kezeléseket minél kés bbi id pontban végrehajtani, amikor a csemeték már lombjukat veszítik. Kivétel ez alól a Krenite, melynek optimális kijuttatási ideje szeptember eleje. SZENTEY – TÓTH (2005) szerint ruderális területeken van a legtöbb lehet ségünk a Rubus caesius irtására, mert ezeken a területeken a kevésbé szelektív herbicideket is nagy biztonsággal alkalmazhatjuk a megfelel szakértelem mellett. A glifozát hatóanyagú készítmények és a Finale 14 SL (glufozinát-ammónium) mellett a Garlon 4 E, Tribel 480 EC (triklopyr) és az Arsenal (imazapir) készítményeket javasolják.

38


REYNOLDS és mtsai (1988) megállapították, hogy a hexazinon jó eredményt ad R. idaeus ellen. BERGMANN (1986) szerint a hexazinon alkalmas a R. idaeus és R. fruticosus elleni védekezésre. FROCHOT – WEHRLEN (1983) kiemelték a glifozát és foszamin-ammónium hatóanyagok R. fruticosus elleni hosszú hatástartamát. REYNOLDS és mtsai (1986) vizsgálatában a glifozát jól irtotta a R. spectabilist. KÁDÁR (2001) megállapította, hogy a triklopyr és a foszamin-ammónium jól irtja a szeder fajokat. THOMPSON (1988) eredményei szerint a fluroxipir kiváló R. fruticosus ellen. Az imazapir hatóanyagú Arsenal és a foszamin-ammónium hatóanyagú Krenite herbicidek már nincsenek engedélyezve, triklopyr hatóanyagot tartalmazó szer viszont már három is kereskedelmi forgalomba került. A triklopyr hatóanyagú Garlon 4 E és Tribel 480 EC letermelt erd területeken cserjék és egyéb kétszik gyomok irtására engedélyezett 2-4 l/ha mennyiségben. Rubus spp. ellen a magasabb dózist kell alkalmazni. A kezelést a gyomok intenzív növekedésének id szakában, a cserjék irtását a nyár végi id szakban a legcélszer bb elvégezni. Nem használhatóak a készítmények vízfolyások, mez gazdasági víznyer helyek, kétszik kultúrnövények határterületét l mért 5 m-es távolságon belül, ill. 20 oC feletti h mérsékleten. Tönkök, tuskók kezelése oly módon is elvégezhet , hogy a szereket 40 % arányban a láncf rész olajozó rendszerébe keverjük, és ezt követ en történik a fák kivágása (45869/1999; 11765/2002). A triklopyr és fluroxipir hatóanyagot tartalmazó Garlon Duplo (korábbi neve Evade) letermelt erd területeken cserjék és egyéb kétszik gyomok irtására engedélyezett 10 l/ha mennyiségben (11695/2002). Mindkét hatóanyag jól irtja a Rubus fajokat. A triklopir hatóanyagú szerek ma már egyetlen kultúrában sem engedélyezettek, korábbi vizsgálati eredményeikr l viszont többen is beszámoltak. MOLNÁR (1983) kukoricában levél alá permetezéssel kijuttatott triklopir hatását vizsgálta. A kukorica 160-170 cm-es magasságánál, a hamvas szeder 30-40 cm-es hajtáshosszúságánál végezték a kezeléseket. Eredményei szerint a Garlon 3 A herbicid optimális dózisa 3-4 l/ha. A szerz szelektivitási vizsgálatokat is végzett, melyben több kukorica hibrid er sen érzékenynek mutatkozott, a Garlon 3 A jelent s termésdepressziót okozott. MOLNÁR (1983) részletesen foglalkozott a triklopyr hatásával, szelektivitásával és felhasználásának lehet ségeivel. Megállapította, hogy fák, cserjék irtására is alkalmas. 0,1-0,3 %-os koncentrációban Acer, Alnus, Betula, Cercis, Crataegus, Fraxinus, Lonicera, Populus, Prunus, Quercus, Robinia, Rosa, Rubus, Salix fajok irtására alkalmas. Ellenálló fajokat is leírt: Juniperus, Picea, Pinus. Jól t rik az egyszik növények, pl. palántázott rizsben hatékony zsióka, palkafajok ellen, kukoricában szeder ellen és több kísérletben búza és cirok gyomirtásánál is kedvez en szerepelt KÁDÁR (1983) írta le a triklopyr felhasználásának gyakorlatát gyümölcsösben és erdészeti területen. A Garlon 3 A herbicid 5-6 l/ha-os dózisban a gyümölcsösben el forduló, nehezen leküzdhet hamvas szeder és folyondár szulák kiirtására használható. A kétszik ekre hat és levélen keresztül szívódik fel, ezért a kultúrnövényre csak akkor szelektív, ha a permetlé nem éri a levélzetét. Rápermetezés esetén a kultúrnövényt is károsítja: ha a fának csak kis részét éri, annak levélzetét pusztítja el. Ha a permetlé a fa jelent s részét éri, az egész fa elpusztul. E veszély miatt f leg olyan gyomirtási gondok megoldására ajánlja, amikor más szerrel nem oldható meg a védelem. A permetezési technikát úgy kell megválasztani, hogy a permetlé a kultúrnövény zöld részeire ne kerüljön. A Garlon 3 A lombosfa fajok, szederfélék irtására használható. A kezelést a növekedés aktív id szakában kell végrehajtani, amelyet szükség szerint kés bb még egyszer meg lehet ismételni. A területen található f féle növényeket nem károsítja. A Garlon 3 A-ból 3-6 l/ha-t kell kipermetezni 300-400 l/ha vízben. Felhasználható még kivágott fák tönkjeinek ecsetelésére vízzel 1:1 – 1:10 arányban higítva. Speciális injektálóberendezéssel lombosfák

39


irtására is alkalmas. Ezt úgy javasolja, hogy a Garlon 3 A készítményt vízzel 1:1 arányban kell higítani és a fa kéregállományába kell juttatni. MOLNÁR (1983) a Garlon 3 A herbicid 5,0-7,5 l/ha-os dózisának hamvas szeder elleni hatását és a kijuttatás optimális id pontját vizsgálta alma és körte ültetvényben. Megállapította, hogy a viszonylag gyengén fejlett hamvas szeder ellen a herbicid optimális dózisa 4-6 l/ha, míg a rendkívül dús állományú gyomnövény ellen 5-7,5 l/ha. Ültetvényben osztott kezelés esetén a Garlon 3 A optimális dózisa a hamvas szeder fejlettségét l függ en 4 + 4, illetve 5 + 5 l/ha. A herbicid kijuttatását a hamvas szeder 30-40 cm-es hajtáshosszúsága idején javasolja. A gyomirtó szer kijuttatható nyár elején, de ültetvényben nyár közepén, vagy végén alkalmazva hatékonyabb. Viszonylag gyengén fejlett Rubus caesius ellen a herbicid kiváló, a rendkívül dús állományú hamvas szeder ellen jó kezdeti hatást ad, de az újrasarjadzás 2-3 hónap múlva megindul. Ez indokolhatja az ismételt kezelést vagy a nyár közepén, végén alkalmazott permetezést. Jelent s mennyiség további eredmény áll rendelkezésre, hogy a triklopyr hatóanyag jó lehet séget jelent a Rubus nemzetségbe tartozó fajok elleni védekezésre: R. fruticosus ellen – HARMER és mtsai (2000), BERGMANN (1986); R. caesius ellen – TÖRÖK (1979), SÁRKÁNY (1983); R. idaeus ellen – VALKOVA (1988), BERGMANN (1986); R. hispidus ellen – DREYER (1988); R. cuneifolius ellen – DENNY – GOODALL (1991); R. argutus ellen – MCCARTY és mtsai (1996). MOLNÁR (1985) a Garlon 3 A 5-6 l/ha-os dózisával állított be további kísérleteket Rubus caesius ellen. Azt figyelte meg, hogy a tavaszi és nyári kezelések elpusztítják a hamvas szeder föld feletti hajtásait, de a gyomnövény még a harmadik év végén is újrahajtott. A nyár végi, szi kezelések lényegesen jobbak voltak és a tartamhatásuk is hosszabb. A Starane 250 EC 4,0 l/ha-os dózisának kezdeti gyomirtó hatása jó hamvas szeder ellen, de a hatástartama gyengébb, mint a triklopyr hatóanyagé. Az szi kezelés ennél a készítménynél is hatékonyabb. VARGA Sz. (2001) megállapította, hogy az erdei- és feketefeny a triklopyr hatóanyaggal szemben rezisztens, tehát ezek erd sítéseiben vegetációs id ben is használhatjuk a szeder ellen. Kísérleti tapasztalataink szerint az erdei feny t a nyugalmi állapotában, sszel kijuttatva er sen károsította a Garlon 4 E, a hajtás csúcsának pusztulását okozta. További vizsgálatok szükségesek a szelektivitás körülményeinek megállapítására. Tehát szeder ellen hatékony technológiák állnak rendelkezésre. leghatékonyabbak erdeifeny ben és tölgyben nem alkalmazhatóak.

Azonban

a

Erdeifeny ben szi kijuttatással a glifozát hatóanyagú készítmények jó eredményt adnak szeder ellen, de tölgyben nincs szelektíven használható technológia. BÉRES (1996) és PÁLHALMI (2000) vizsgálataiban szelektívebb készítmények alkalmazási lehet ségét is vizsgálták. Az erdészek már azt is nagy eredménynek tartanák, ha a tölgyre kevésbé veszélyes készítménnyel a sorok között irányított permetezéssel hatékonyan lehetne szeder ellen védekezni. BÉRES (1996) kocsányos tölgyben végzett kísérletet. A kezelés idején a hamvas szeder virágzás kezdetén volt. Eredményei szerint az Arsenal 4,0 l/ha-os dózisban és a Glialka 12,0 l/ha-os dózisban a hamvas szedret jól irtotta, de a tölgyben okozott fitotoxicitásuk miatt alkalmazásuk nem javasolható. A Garlon 3 A 4,0 l/ha-os dózisban minden lágy- és fásszárú növényt kiirtott, szelektív gyomirtásra nem alkalmas. A Titus 25 DF 60 g/ha-os dózisban a tölgyet nem károsította, míg a hamvas szeder növekedését er sen gátolta, de azt nem irtotta ki.

40


PÁLHALMI (2000) beszámol a Bajnai erdészetnél cseres-kocsányos tölgyes befejezetlen erd felújításban beállított kísérletek eredményeir l. A kísérletek szeder és iszalag ellen irányultak. Az els kísérletben szeptember 15-én végezték a kezeléseket. 2000. május 19-én végezték az értékelést, és megállapították, hogy a Logran 75 WG 60 g/ha + Nonit 400 ml/ha (600 l/ha vízzel kijuttatva) és a Tropotox 4 l/ha (320 l/ha vízzel) szerek segítségével mérsékelhet a szeder és iszalag, továbbá a rózsafélék, kökény, galagonya, fagyal elhatalmasodása cserestölgyesekben. A Lontrel 300 0,6 l/ha (300 l/ha vízzel) a cserújulat leveleit szalagosra húzza és az akác visszaszorítására eredményesen használható. A Lancet 0,9 l/ha-os dózisánál (360 l/ha vízzel) látványos a pusztulás, de a kímélend fafajokat is károsítja, használata nem javasolt! A második kísérletben június 15-én Tropotox 4 l/ha + Logran 30 g/ha + Nonit (300 l/ha vízben) kombinációt a virágzás id pontjára id zítve juttatták ki. Teljesen elpusztította a rózsát, csalánt, acatot, jól megfogta a gyalogbodza, szeder, galagonya, fagyal, siskanádtippan fajokat, és az iszalagot is gyengítette. Magyarországon Ally 20 DF néven engedélyezett a metszulfuron-metil, melynek Rubus spp. elleni hatékonyságáról többen beszámoltak (GOUS – GRIFFIT, 1996; MAAS – PROUTY, 1986; COLE és mtsai, 1987). MICHAEL (1985) ajánlja a szulfometuron metil hatóanyagot olyan területeken, ahol a szeder fajok ellen kell védekezni, de nem engedélyezett hazánkban. Ezen hatóanyagok tölgyben való szelektív alkalmazhatóságáról nem rendelkezünk információval. SZIDONYA – VARGA (2000) felvetették annak lehet ségét, hogy a szeder és a tölgy rügyfakadásának néhány napos különbségét is kihasználhatjuk. Hatékonyan lehet dolgozni ebben az id ben CDA technológiával, különösen, ha a szeder még csak foltokban fordul el , a glifozát hatóanyagú Glialka 480 4 l/ha és a fluroxipir hatóanyagú Starane 250 EC 1 l/ha dózisával. Tapasztalataik szerint azonban fitotoxicitás el fordulhat.

41

Anyag és módszer

4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1. A vizsgált terület bemutatása Vizsgálatainkat Zala megyében, a Zalaerd Rt. erd területén végeztük. A Zalaerd Rt. 56089 hektáros területén 26 % a bükk, 28 % tölgy, 15 % feny , tehát az értékes fafajok aránya közel 70 %. A koreloszlás is kedvez , 1-20 éves 20 %, ugyanennyi 2040 éves, 100 év feletti 9,3 %. A terület hat erd gazdasági tájban helyezkedik el (3. ábra). A göcseji bükktájon 140-330 méter tengerszintfeletti magasságon 800 mm felett van az évi csapadék. A Kerka-patak által kettészelt Göcseji feny régióban shonos erdeifeny elegyetlen és elegyes állományai találhatók. Az rség erd gazdasági táj az ország legcsapadékosabb része. Ebben a három erd gazdasági tájban találhatók az ország legértékesebb bükk és erdeifeny állományai. A Déli-Pannonháton átfolyó Principáliscsatorna völgyében él erd típus a gyertyános-kocsányos tölgyes, cserrel, erdei feny vel, kislevel hárssal. Száraz term helyein akácosok, erdei- és feketefenyvesek találhatók. Délen a Somogyi homokvidék legszárazabb tet in elegyetlen állományt alkot az akác (PÁPAI, 2001).

3. ábra: A Zalaerd Rt. erd területeinek felosztása hat erd gazdasági tájra (ANDOR és mtsai, 2000)

42

Anyag és módszer

A vizsgálatok többsége a Vas-Zalai-hegyhát erd gazdasági tájon belül a Zalai hegyhát tájrészletben történt. Ezen a területen az agyagbemosódásos barna erd talajok a jellemz k. A term helyi viszonyok nagyon változatosak. A legjobb term helyeken a bükkösök, a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek és a gyertyános-kocsányos tölgyesek jellemz ek. A száraz, illetve sekély term réteg talajokon cseres-tölgyesek állnak. A t zeges láptalajokon a magas k ris és a mézgás éger alkot állományokat. Elegyfajok a madárcseresznye, nyír, mezei juhar és mezei szil, fehér f z és az erdeifeny (ANDOR és mtsai, 2000). Az akác itt már szinte mindenütt el fordul (PÁPAI, 2001). A erd gazdálkodás gyakorlatában jelent s változások következtek be az elmúlt 30 év során. A Zalaerd Rt. területén az 1970-es évek elején a felújított területeken a feny fajok részaránya (60 %) meghaladta a lombos fafajokét (40 %). Az 1990-es években a tölgyek és a bükk váltak meghatározóvá az erd sítésekben (ANDOR és mtsai, 2000). A szeder elleni védekezési kísérleteinket kezdetben erdei feny ben végeztük. A lombos fafajok arányának növekedésével vizsgálataink súlypontját áthelyeztük a kocsánytalan tölgyre. Az erdei feny fiatal korában gyorsan n , hamarabb beárnyékolja a talajt, kevesebb gondot tudnak a gyomnövények okozni. A kocsánytalan tölgy fiatal korában lassan n , és a károsításnak is jobban ki van téve, ezért nagyobb jelent séggel bír, hogy a csemetéket gondos ápolással védjük a lágyszárú növények és gyorsan növ cserjék konkurenciájától. 4.2. Morfológiai adatgy jtés 2003-2004-ben 43 gy jtési helyen 100 Rubus nemzetségbe tartozó növényi mintát gy jtöttünk erd szélen Zala megyében (4. ábra).

4. ábra: A Zala megyei gy jtési pontok

43

Anyag és módszer

A célunk az volt, hogy meghatározzuk melyik fajok a legfontosabbak a megyében a Rubus nemzetségb l. A vizsgálatot június végén, július els felében végeztük, amikor a szeder fajok már elvirágzóban voltak, így a virág és a fiatal terméses ág tulajdonságait is meg tudtuk figyelni. A virágos ágakon kívül a medd sarjak középs részéb l származó, mintegy arasznyi részt is levágtunk. A gy jtés helyén feljegyeztük a sarj tulajdonságait, a virág színét, a szirmok alakját, a term és porzó színét és hosszát, a csésze helyzetét, mind a virágzáskor, mind a termésen. A kés bbi könnyebb határozás érdekében fényképeket is készítettünk. Áttanulmányoztam a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában a KárpátPannon térség herbáriumi gy jteményében (Herbarium Carpato-Pannonicum) található Rubus spp. herbáriumi lapokat. Célom az volt, hogy a szeder fajokat könnyebben el tudjam különíteni, az egyes elkülönít bélyegeket, pl. a szár deres, meg tudjam figyelni, hogy mennyire deres szárat jelent. A R. fruticosus gy jt fajon belül a subsectioba besorolást SOÓ (1966) rendszerezése szerint végeztem. A fajok meghatározásához SOÓ (1966) m vén kívül GÁYER in JÁVORKA (1924-25) részletesebb fajleírásait vettem alapul. 4.3. Gyomfelvételezések erdészeti területen 2004-ben erdészeti gyomfelvételezéseket végeztünk. Célunk az erd sítésekben erdészeti szempontból fontos gyomok jelent ségének bemutatása volt. Az utóbbi években csökkent az erdeifeny erd felújítások aránya, ezért a vizsgálatainkat els dlegesen a kocsánytalan tölgyre koncentráltuk. A kocsánytalan tölgy sokkal érzékenyebb is az elgyomosodásra. A felvételezéseket Zalaegerszeg, Bak, Csatár és Pölöske határában lév kocsánytalan tölgy erd felújításokban, a csemeték gyomosodásra legérzékenyebb 1-5 éves korában végeztük el. A felvételezésekhez a Balázs-Ujvárosi féle felvételezési módszert alkalmaztuk, melyet speciálisan a gyomnövényzet vizsgálatára fejlesztettek ki. Minden területen 5-5 felvételt készítettünk nyár végén, vagy sszel. Meghatároztuk a felvételezend területek nagyságát. Úgy találtuk, hogy 50 m2-es az a területnagyság, amelyen az állományra jellemz összes növényfaj belekerül egy-egy felvételbe. 4.4. Csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.1.1. A Rubus fruticosus csírázási ritmusának vizsgálata laboratóriumban 2004. október elején földi szeder terméseket gy jtöttünk Zalaegerszeg melletti (Cimpóhegyen) erd szélen. A gy jtést azután végeztük, hogy a termés sszel összeszáradt az erd szélen és kézzel morzsoltuk szét. A termésmaradványokat eltávolítottuk, 3 napig 20-25 o C-on szárítottuk, 50-esével tüllzacskókba helyeztük és a tüllzacskókat a kísérlet beállításáig talajfelszínen dróthálóba helyeztük. 2004. október 11-t l kezdve kéthetente mindkét földi szeder kisfajból (R. bifrons és R. obscurus) 4 x 50 magot Petri-csészében, desztillált vízzel nedvesített, négyszeres vastagságú sz r papíron 20-25 oC-on természetes fényben csíráztattunk. A magvakat a sz r papírra helyezés el tt 10 percig Neomagnol-os (1 tabletta 100 ml desztillált vízben) oldatban fert tlenítettük.

44

Anyag és módszer

4.4.1.2. A magnyugalom feloldási lehet ségeinek vizsgálata A csírázási ritmus vizsgálatnál leírtak szerint gy jtött és tárolt földi szeder magokkal (csak R. bifrons magokkal) 2004. október 12-én kezdtük a vizsgálatot. A maghéjon különböz módon rést ütöttünk: t vel megszúrtuk, borotvapengével megvágtuk, csiszolópapírral megcsiszoltuk, reszel vel megreszeltük, homokkal er sen dörzsöltük. A magnyugalom feloldását mikrohullámmal is megkíséreltük. A magokat 0,5, 1 és 1,5 percre mikrohullámú süt be helyeztük. A különböz módszerekkel kezelt magokból 4 x 50-et Petri-csészében, desztillált vízzel nedvesített, négyszeres vastagságú sz r papíron 20-25 oC-on természetes fényben csírázattunk. A magvakat a sz r papírra helyezés el tt 10 percig Neomagnol-os (1 tabletta 100 ml desztillált vízben) oldatban fert tlenítettük. 2003 szén hasonló vizsgálatot végeztünk R. bifrons magokkal. Érett, nedvdús földi szeder terméseket gy jtöttünk, kimostuk, majd 3 napig 20-25 oC-on szárítottuk a magokat. A 2004ben végzettekhez képest további vizsgálatokat soroljuk fel: 0,1 %-os, 0,01 %-os, 1 %-os koncentrációjú gibberellinsavval kezeltük; 1,0, 0,1, 0,01, 0,01 mol-os koncentrációjú káliumnitráttal kezeltük, tömény és 10 %-osra higított koncentrációjú kénsavval kezeltünk. A kezelést 1 másodpercig, 5 másodpercig, 10 másodpercig és egy percig végeztük, majd lemostuk a vegyszert. Megkíséreltük még a magnyugalom feloldását csapvízzel áztatással. Átmostuk a magokat 24 órán keresztül folyó vízzel. 4.4.1.3. A h mérséklet és a fény csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata A csírázási ritmus vizsgálatnál leírtak szerint gy jtött és tárolt földi szeder (csak R. bifrons) magokból 2004. november 12-én 8 x 50 magot Petri-csészében h t be helyeztünk és 5 oC-on tároltuk két hétig, ugyanennyi magot Petri-csészében 35 oC-on termosztátba tettünk, 400 magot pedig szobah mérsékleten (20-25 oC-on) papírzacskóban tartottunk. November 26-án mindhárom tárolási körülmények között tartott magokból 4 x 50 db-ot természetes fényben, ugyanennyit alufóliával letakarva sötétben desztillált vízzel nedvesített, négyszeres vastagságú sz r papíron 20-25 oC-on csíráztattunk. A magvakat a sz r papírra helyezés el tt 10 percig Neomagnol-os (1 tabletta 100 ml desztillált vízben) oldatban fert tlenítettük. 4.4.1.4. A tárolási mód csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata A csírázási ritmus vizsgálatnál leírtak szerint gy jtött földi szeder (csak R. bifrons) magokat különböz módon tároltuk: - 1000 magot 50-esével tüllzacskókba helyeztünk és a tüllzacskókat dróthálóba tettük és a kísérlet beállításáig talajfelszínen tároltuk, - 1000 magot tüllzacskóban 10 cm mélyen a talajba ástunk, - 1000 magot 50-esével petricsészében -19 és -24 oC közötti h mérsékleten mélyh t ben tartottunk, - 1000 magot szobah mérsékleten (20-25 oC-on) papírzacskóban száraz helyen tároltunk, - 1000 magot 50-esével tüllzacskóban 0-7 oC közötti h mérsékleten virágcserepekben rétegeztük. A sztratifikációt BRUGOVITZKY (1957) leírása szerint végeztük: a magokat nedves homok közé tettük (1 kg homokhoz 125 ml vizet adtunk) 3 cm mélyen. December 10-t l áprilisig havonta a különböz tárolási körülmények között tartott magokból 4 x 50 db-ot természetes fényben desztillált vízzel nedvesített, négyszeres vastagságú sz r papíron 20-25 oC-on csíráztattunk (5. ábra). A magvakat a sz r papírra helyezés el tt 10 percig Neomagnol-os (1 tabletta 100 ml desztillált vízben) oldatban fert tlenítettük. 45

Anyag és módszer

5. ábra: A tárolási mód csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata 4.4.1.5. A magnyugalom (dormancia) vizsgálata A szeder magok gy jtési helyéhez közeli erd területr l erdei földet gy jtöttünk, majd átrostáltuk, hogy az esetleges szeder magokat eltávolítsuk. 50-50 földi szeder magot (R. bifrons és R. obscurus magot) az átrostált erdei föld és virágföld 1:1 arányú keverékét tartalmazó virágcserepekbe vetettünk 1 cm mélyen. A virágcserepeket természetes körülmények között tartottuk, kiegészít öntözést nem végeztünk, a madarak ellen madárhálóval védtük a kísérletet. 2004. október 22-t l 2005. június 3-ig kéthetente mindkét szeder kisfaj magvait tartalmazó virágcserepekb l négyet szobah mérsékletre 20-25 oC-ra vittünk. Valamennyi virágcserepet legalább 2 hónapig szobah mérsékleten tartottuk. A 2004. december 31-ig megkezdett vizsgálatok virágcserepeit 2 hónapig a laborban tartottuk, majd visszavittük a szabadba. A 2005-ben laboratóriumba helyezett virágcserepeket augusztus végéig szobah mérsékleten tartottuk a kelés reményében. 4.4.2. Szabadföldi csírázásbiológiai vizsgálatok 4.4.2.1. Csírázási id pont vizsgálata 2005-ben a dormancia vizsgálat szabadba helyezett virágcserepeiben viszonylag sok földi szeder kelt. Hetente feljegyeztük a kikelt csíranövények számát. 4.4.2.2. Csírázási mélység vizsgálata A laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatokban leírt módon 2004. október elején Zalaegerszeg-Cimpó-hegyen érett szeder terméseket gy jtöttünk. A szeder magokat virágcserepekbe vetettük 0,5, 1, 2, 3, 5, 10 cm mélyen, ill. a talajfelszínre. Minden mélységbe 4 ismétlésben 100-100 magot vetettünk mindkét szeder faj magvaiból.

46

Anyag és módszer

Háromféle talajban végeztük el a vizsgálatot (a talajvizsgálati eredmények az 5. táblázatban szerepelnek): 1. 2. 3.

A szeder magok gy jtési helyéhez közeli erd területr l erdei földet gy jtöttünk, majd átrostáltuk, hogy az esetleges szeder magokat eltávolítsuk. Az átrostált erdei föld és virágföld 1:1 arányú keverékét tartalmazó földbe vetettük a magokat. Homok és virágföld 1:3 arányú földkeverékét alkalmaztuk. Kerti földbe végeztük el a vetést.

A virágcserepeket a földbe ástuk a Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat udvarán (6. ábra). Kiegészít öntözést nem végeztünk, a madarak ellen madárhálóval védtük a kísérletet. A vizsgálat alatti meteorológiai adatok a 6. táblázatban szerepelnek. 5. táblázat: Talajvizsgálati adatok Talajvizsgálati adatok pH (H2O) Arany-féle kötöttség Humusz %

Erdei föld és virágföld 5,88 44 4,66

Homok és virágföld 7,42 81 2,45

Kerti föld 7,52 35 2,65

6. ábra: Csírázási mélység vizsgálat

47

Anyag és módszer

6. táblázat: H mérsékleti adatok a kísérlet ideje alatt Év

Hónap

2004 2004 2004 2005 2005 2005 2005 2005 2005 2005

október november december január február március április május június július

Tmax (oC) 16,68 8,73 2,65 3,94 1,35 9,45 16,05 21,71 24,70 25,74

Tmin (oC) 7,95 1,72 -2,36 -3,85 -6,25 -1,50 5,19 9,02 12,43 14,38

Tk (oC) 11,64 4,96 0,15 -0,16 -2,56 3,84 10,65 15,66 18,53 19,90

Cs (mm) 58,80 35,20 16,00 1,80 24,60 11,40 77,80 72,80 70,60 160,00

Tmax (oC): maximum h mérséklet, Tmin (oC): minimum h mérséklet, Tk (oC): középh mérséklet, Cs: csapadék, 4.4.2.3. Kelési mélység vizsgálata méréssel 2004. tavaszán és nyár elején végeztük a vizsgálatot Zalaegerszeg-Cimpó-hegyen. Kertészlapáttal a talajból 250 db csíranövényt emeltünk ki. Óvatosan megtisztítottuk a gyökereket a rájuk tapadt talajszemcsékt l, majd lemértük milliméter pontossággal a termésmaradvány és a szik alatti szárrész földfelszíni zónája közötti távolságot és ezt KOCH (1969) nyomán kelési mélységnek tekintettük. Megfigyeltük, hogy többnyire a mag magasságában található az els gyökérelágazás. Mivel a csíranövények többségénél a magok már nem voltak megtalálhatók, ezeknél az els gyökérelágazás távolságát mértük meg. 4.5. A földi szeder regenerálódásának vizsgálata 4.5.1. A R. bifrons regenerálódásának éves ritmusa A földi szeder vegetatív szaporodását egy évig vizsgáltuk termosztátban. Rubus fruticosus gyöktörzseket, gyökereket és legyökerezett hajtásvégeket gy jtöttünk Zalaegerszeg-Pózva határában fekv erdeifeny telepítés területén a fels 25 cm-es talajrétegb l. A terület talaja 3,23 % szervesanyagtartalmú, 5,8 pH-jú, 36 Arany-féle kötöttség rozsdabarna erd talaj. A vizsgálatot 2002. februárban kezdtük, és a mintavételt 2002. decemberig havonta megismételtük. A gy jtött mintákat megtisztítottuk, és a hajszálgyökereket eltávolítottuk a gyökerekr l. Ezután a gyökereket 8-10 cm hosszú darabokra vágtuk. Tíz gyökeret, 4 gyöktörzset és 4 legyökerezett hajtásvéget helyeztünk 23 x 40 cm-es fém tenyészedényekbe és termosztátba tettük 20-22 °C-on. A tenyészedényekben két réteg sz r papír közé helyeztük a növényi részeket, és a közöttük lév teret vattával béleltük ki. Ezen a rétegen keresztül pótoltuk a nedvességet. A vizsgálat alatt Zalaegerszegen mért meteorológiai adatok a 7. táblázatban szerepelnek. Hetente egyszer mértük a regenerálódott gyökerekb l, gyöktörzsekb l és hajtásvégekb l regenerálódott növények számát, és a hajtások hosszúságát.

48

Anyag és módszer

7. táblázat: H mérsékleti adatok a kísérlet ideje alatt Év 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002

Hónap január február március április május június július augusztus szeptember október november december

Tmax (oC) 4,09 9,79 12,89 14,30 23,76 26,71 27,98 25,65 19,76 15,24 11,50 1,80

Tmin (oC) -2,94 0,87 2,22 5,19 11,73 13,20 14,71 15,00 9,35 4,95 4,90 -2,43

Tk (oC) 0,38 5,11 7,36 9,66 17,46 20,25 21,24 19,69 13,96 10,05 8,04 -0,33

Cs (mm) 0 0 8,80 69,6 33,8 60,2 67,2 102,8 74,0 102,2 24,8 56,60

Tmax (oC): maximum h mérséklet, Tmin (oC): minimum h mérséklet, Tk (oC): középh mérséklet, Cs: csapadék A földi szeder regenerálódásának tanulmányozására további vizsgálatot végeztünk. Szeder gyöktörzseket, hajtásvégek legyökerezéseit, továbbá 10, 5, 3, 2 és 1 cm hosszú gyökér darabokat ültettünk el virágcserepekbe 5 ismétlésben 2002. márciustól decemberig. A szeder mintákat ugyanarról a területr l gy jtöttük, mint az el bb ismertetett vizsgálathoz. Ebben a vizsgálatban is hetente mértük a regenerálódott szedrek számát, és a hajtások hosszúságát. 4.6. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata A tápelemtartalom vizsgálatához a mintákat 2001 decemberét l 2002 novemberéig havonta gy jtöttük Zalaegerszeg-Pózva határában fekv erdeifeny telepítés területén. Külön gy jtöttük a leveleket, szárakat és gyökereket. A terület talaja 5,4 % szervesanyagtartalmú, 5,1 pH-jú, 36 Arany-féle kötöttség rozsdabarna erd talaj. A levelek, szárak és gyökerek nitrogén, foszfor, kálium és kálciumtartalmát vizsgáltuk. A makrotápelemek %-os koncentrációját határoztuk meg a szárazanyag %-ában. A nitrogén koncentrációját Kjeldahl-módszerrel, a foszfor koncentrációt spektrofotométerrel, a kálium és kálcium koncentrációját lángfotométerrel határoztuk meg. 4.7. A Rubus fruticosus irtása és szelektivitási vizsgálatok A földi szeder irtási lehet ségeit, továbbá a kocsánytalan tölgy és az erdeifeny szelektivitását tenyészedényes és kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk. A kisparcellás kísérletekben a parcellák mérete 10-20 m2 volt és 4 ismétlésben hajtottuk végre a kezeléseket. Az erd telepítésekben és felújításokban a terepviszonyok, tuskómaradványok és a telepített csemeték miatt szántóföldi permetez géppel nem tudunk kísérleteket végezni, ezért D-2 típusú háti permetez géppel végeztük a kezeléseket.

49

Anyag és módszer

A gyomirtó hatást és fitotoxikus hatást a magyar "Hatósági herbicid vizsgálati módszertan" cím módszertani gy jtemény (BENÉCSNÉ és mtsai, 1997) el írásai szerint értékeltük a 2004 el tti kísérleteknél. 2004-2005-ben a "Herbicid vizsgálati módszertan" (DANCZA, 2004) el írásai szerint végeztük az értékeléseket. Értékeléskor a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva állapítottuk meg a gyomirtó hatást. A kezelt parcellákon a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva vizsgáltuk a pusztulási százalékot, az el nem pusztult egyedek fejlettségét, és hogy azok milyen arányban károsodtak a kezelést l. A gyomirtó hatás kifejezésére 0-tól 100-ig terjed %-os skálát alkalmaztunk. A fitotoxikus hatás megállapításakor a kultúrnövényen látható tünetek er sségét %-ban fejeztük ki. Figyelembe vettük a %-os értékszám meghatározásakor azt, hogy a kultúrnövények hány %-án jelentkeztek tünetek, és az egyes egyedek károsodásának mértékét. A százalékos skálák szöveges jellemzését a 8. táblázat tartalmazza. 8. táblázat: A gyomirtó hatás % és a fitotoxikus hatás % szöveges jellemzése 100 98 95 90 82 70 50 30 0

Gyomirtó hatás % Kit n Nagyon jó Jó Elfogadható Kérdéses Gyenge Nagyon gyenge Rossz Hatástalan

0 1 2 5 10 25 50 75 100

Fitotoxikus hatás % Tünetmentes Nagyon enyhe tünet Enyhe tünet Határozott tünet Károsodott Er s károsodás Súlyos károsodás Nagyon súlyos károsodás Kipusztult

Valamennyi kísérlet adatait statisztikai elemzéssel kiegészítve dolgoztuk fel. A PRM-4 jelentéskészít program Duncan-tesztet végez. A program azonos bet jellel jelöli azokat az adatokat, melyek között 5 %-os szignifikanciaszinten nincs szignifikáns eltérés. 4.7.1. Rubus fruticosus elleni védekezési kísérletek 4.7.1.1. Tenyészedényes vizsgálatok A vizsgálatokban szerepl herbicideket, hatóanyagaikat és gyártóikat a 9. táblázatban foglaltuk össze. A gyomirtó szereket az engedélyezett legmagasabb dózisukban állítottuk be. Citowett nedvesít szerrel juttattuk ki a tribenuron-metil, rimszulfuron, klórszulfuron, tifenszulfuron-metil és 2003-ban a flazaszulfuron hatóanyagú készítményt, Trend 90 nedvesít szerrel a szulfoszulfuron, trifluszulfuron-metil és metszulfuron-metil hatóanyagú készítményeket, Extravon koncentrátummal a triaszulfuron és primiszulfuron-metil + proszulfuron hatóanyagú gyomirtó szereket. A vizsgálathoz mindkét évben a szeder gyöktörzseket a gyökérzettel együtt november közepén (2001-ben november 16-án, 2002-ben november 14-én) egyesével ültettük el 28 cmes virágcserepekbe, virágföldet (50 %) és agyagbemosódásos barna erd talajt (50 %) tartalmazó, 7,41-es pH-jú és 4,8 % szervesanyagtartalmú, 47-es Arany-féle kötöttség talajba. 25 cm mélyen ástuk ki a vizsgálathoz a növényeket, levágtuk a hajtásokat és csak a föld alatti részt ültettük el virágcserepekbe, és azokat tavaszig üvegházban neveltük.

50

Anyag és módszer

9. táblázat: A szeder irtási kísérletekben szerepl készítmények, hatóanyagaik és gyártóik A készítmények nevei Motivell Granstar 75 DF Titus 25 DF Grodyl 75 WG Glean 75 DF Logran 75 WG Chikara 25 WG Huszár

Hatóanyagaik, összetételük nikoszulfuron/40 tribenuron-metil/75% rimszulfuron/25% amidoszulfuron/75% klórszulfuron/75% triaszulfuron/75% flazaszulfuron/25% jodoszulfuron-metil-nátrium+mefenpír-dietil /5%+15% Athos szulfoszulfuron/75% Safari trifluszulfuron-metil/50% Ring 80 WG primiszulfuron-metil+proszulfuron/30%+50% Mustang floraszulam+2,4-D/6,25+452 Monsoon foramszulfuron+izoxadifen-etil/22,5+22,5 Refine 75 DF tifenszulfuron-metil/75% Chisel 75 DF tifenszulfuron-metil+klórszulfuron/68,2+6,8% Harmony Extra 75 DF tribenuron-metil+tifenszulfuron-metil /25%+50% Ally 20 DF metszulfuron-metil/20% Starane 250 EC fluroxipir-1-metilheptil-észter/36% Tomigan 250 EC fluroxipir-metilheptil-észter/36% Garlon 4 E triklopyr/480 Glialka 480 Plus glifozát-izopropilamin só/480 Medallon glifozát-trimesium/480 Medallon Premium glifozát-ammónium/480 Jambol M 750 SL MCPA (dimetilamin só)/750 Mecaphar MCPA/500 Dezormon 2,4-D/600 Dikamin 720 WSC 2,4-D/720 Finale 14 SL glufozinát-ammónium/150 Duplosan DP diklórprop-P/600 Duplosan KV mekoprop-P/600 Banvel 480 S dikamba/480 Velpar hexazinon/90% Tropotox MCPB/400 Callisto 4 SC mezotrion /480 Citowett poliglikol-származék/100 % Extravon konc. etoxilált oktilfenol/100 % Trend 90 etoxilált izodecil alkohol/90% Frigate Etilan TT-15/820 Actirob B növényi olaj (repce)/100 %

Gyártó ISK DU PONT DU PONT BAYER DU PONT SYNGENTA SYNGENTA BAYER

Vizsgálat jele t1, t2, e, f, s1, s2 t1, t2, f t1, f t1, f t1, t2, e, f, s1, s2 t1, t2, e, f, s1, s2 t1, t2, e, f, s1, s2 t1, t2, e, s1, s2

MONSANTO DU PONT SYNGENTA DOW AGROSC. BAYER DU PONT DU PONT DU PONT

t1 t1 t1, t2, e, f t1 t1 t1, f f f

DU PONT DOW AGROSC. AGAN DOW AGROSC. MONSANTO SYNGENTA SYNGENTA NUFARM A. H. MARKS NUFARM NITROKÉMIA BAYER BASF BASF SYNGENTA DU PONT BAYER SYNGENTA BASF SYNGENTA DU PONT ISK NOVANCE

t2, s1, s2 t1, t2 e, s1, s2 t1, t2, e t1, t2, e t1 t2, e t1 t2 t1 t2, e t1, t2, e, s1, s2 t1, t2, e t1, t2, e t1, t2, e t2, e t2 e t1, t2 t1, t2, e, s1, s2 t1, t2, e e, s1, s2 s1,s2

t1: 2002-ben végzett tenyészedényes vizsgálat; t2: 2003-ban végzett tenyészedényes vizsgálat e: 2004-ben erd szélen végzett kísérlet; f: erdeifeny erd felújításban végzett vizsgálat s1: fiatal sarjak elleni védekezési kísérlet; s2: fejlettebb sarjak elleni védekezési kísérlet

2002-ben március 8-án végeztük a kezeléseket, amikor a szeder sarjak fele már hosszanti növekedésben volt, 17-67 cm hosszú hajtást növesztett, másik fele még csak 5-18 cm-es nagyságot ért el. A kezeléseket Van der Weij típusú parcellapermetez vel végeztük, 2 bar 51

Anyag és módszer

nyomáson 300 l/ha vízmennyiséggel. A permetezés után a kezelésekb l két ismétlést az üvegházban hagytunk május végéig, két ismétlést kihelyeztünk a szabadba, valamennyi növényt rendszeresen öntöztük. 2003-ban a gyenge hatékonyságú kezelések többségét nem ismételtük meg. A második kísérletet azért állítottuk be, hogy a készítmények szeder elleni hatékonyságát kés bbi beállítási id pontban fejlettebb egyedek ellen vizsgáljuk. Május 28-án kezeltünk, amikor a szeder már 30-100 cm hosszú hajtásokat fejlesztett. A kezeléseket D-2 típusú háti permetez géppel, TeeJet 11006-os szórófejekkel, 300 l/ha vízmennyiséggel végeztük. A permetezés után a virágcserepeket kihelyeztük a szabadba és rendszeresen öntöztük. Mindkét kísérlet randomizált blokk elrendezésben került beállításra. Az összes kezelést négy ismétlésben végeztük. 4.7.1.2. Fejlett földi szeder elleni védekezés erd szélen 2004-ben csak a korábbi kísérletekben hatékonynak bizonyult szulfonil-karbamidokat vizsgáltuk tovább. Zalaegerszeg határában erd szélen 16 különböz hatóanyagot vizsgáltunk virágzás kezdetén lév (BBCH 61) földi szeder ellen 2 x 5 m-es méret parcellákon. A gyomirtó szereket az engedélyezett legmagasabb dózisukban juttattuk ki. A terület talaja agyagbemosódásos barna erd talaj, f bb adatai: szervesanyagtartalom: 3,4 %, pH: 3,7, Arany-féle kötöttség: 27. A kezeléseket 2004. június 22-23-án végeztük D-2 típusú háti permetez géppel, TeeJet 11006-os szórófejekkel, 600 l/ha vízmennyiséggel. 4.7.1.3. Földi szeder elleni védekezés erdeifeny ben Zalaegerszeg-Pózva határában, 1993-ban telepített erdei fenyvesben, a feny nyugalmi állapotában végeztünk kezeléseket szulfonil-karbamidokkal 1998. október 16-án 12,5 x 2 mes parcellákon. A terület f talajtani adatai: a talajtípus rozsdabarna erd talaj, pH-ja 5,1, Arany-féle kötöttsége 36, szervesanyagtartalma 5,4 %. A kezeléseket TeeJet 11004-es szórófejekkel felszerelt Solo háti motoros permetez géppel, 2 bar nyomáson, 600 l/ha vízmennyiséggel végeztük. 4.7.1.4. Földi szeder sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben 2004-ben további két kísérletet állítottunk be kocsánytalan tölgy erd felújításban mechanikai irtás után regenerálódott földi szeder sarjak ellen szulfonil-karbamidokkal (nikoszulfuron, klórszulfuron, triaszulfuron, flazaszulfuron, jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil, metszulfuron-metil), továbbá fluroxipir és glufozinát-ammónium hatóanyagú szerekkel Zalaegerszeg határában. A tölgyet 2003. áprilisban vetették. A terület talaja agyagbemosódásos barna erd talaj, f bb adatai: szervesanyagtartalom: 3,4 %, pH: 3,7, Arany-féle kötöttség: 27. A Zalaerd Rt. dolgozói a kocsánytalan tölgyes erd felújítás ápolási munkái során 2004. június 16-án kivágták a R. fruticosus sarjakat. A kezeléseket a sarjak újrahajtása után – július 12-én, illetve augusztus 4-én végeztük 4 x 5 m-es parcellákon. A szulfonil-karbamidokkal a teljes parcellákat lekezeltük, a fluroxipir és glufozinát-ammónium hatóanyagú szereket viszont csak a tölgy sorok közötti területre juttattuk ki. Mindkét kísérlet beállítását D-2 típusú háti permetez géppel, TeeJet 11006-os szórófejekkel, 600 l/ha vízmennyiséggel végeztük. Július 12-én az összes levágott szeder még nem hajtott újra a gyomirtószerek kijuttatásakor, a kihajtottak 10-50 cm-es fejlettséget (BBCH 31-33) értek el. 52

Anyag és módszer

Augusztus 4-én a sarjak mérete változó volt, 25-130 cm-ig, többségük 40-70 cm-es nagyságú (BBCH 32-34) volt. 4.7.2. Erdeifeny szelektivitási vizsgálatok Több évig vizsgáltuk a szulfonil-karbamidok szeder elleni hatékonyságát erdeifeny ben. A herbicideket az erdeifeny nyugalmi állapotában juttattuk ki. Kés bb 2003-ban a feny növekedési id szakában végeztünk szelektivitási vizsgálatot. A 1998-99. évi, legtöbb szert tartalmazó erdészeti területen végzett vizsgálatunkban és a 2003. évi tenyészedényes kísérletben alkalmazott készítményeket a 10. táblázatban mutatjuk be. 10. táblázat: Az erdeifeny szelektivitási kísérletekben szerepl készítmények, hatóanyagaik és gyártóik A készítmények nevei

Hatóanyagaik, összetételük

Gyártó

Motivell Granstar 75 DF Titus 25 DF Grodyl 75 WG Glean 75 DF Logran 75 WG Chikara 25 WG Huszár Athos Safari Ring 80 WG Ally 20 DF Chisel 75 DF Harmony Extra 75 DF Refine DF Starane 250 EC Garlon 4 E Glialka 480 Plus Medallon Premium Mecaphar Dikamin 720 WSC Finale 14 SL Duplosan DP Duplosan KV Banvel 480 S Velpar Tropotox Citowett Extravon konc. Trend 90

nikoszulfuron/40 tribenuron-metil/75% rimszulfuron/25% amidoszulfuron/75% klórszulfuron/75% triaszulfuron/75% flazaszulfuron/25% jodoszulfuron-metil-nátrium+mefenpír-dietil/5%+15% szulfoszulfuron/75% trifluszulfuron-metil/50% primiszulfuron-metil+proszulfuron/30%+50% metszulfuron-metil/20% tifenszulfuron-metil+klórszulfuron /68,2+6,8% tribenuron-metil+tifenszulfuron-metil/25%+50% tifenszulfuron-metil/75% fluroxipir-1-metilheptil-észter/36% triklopyr/480 glifozát-izopropilamin só/480 glifozát-ammónium/480 MCPA/500 2,4-D/720 glufozinát-ammónium/150 diklórprop-P/600 mekoprop-P/600 dikamba/480 hexazinon/90% MCPB/400 poliglikol-származék/100 % etoxilált oktilfenol/100 % etoxilált izodecil alkohol/90%

ISHIHARA DU PONT DU PONT BAYER DU PONT SYNGENTA SYNGENTA BAYER MONSANTO DU PONT SYNGENTA DU PONT DU PONT DU PONT DU PONT DOW AGROSC. DOW AGROSC. MONSANTO SYNGENTA A. H. MARKS NITROKÉMIA BAYER BASF BASF SYNGENTA DU PONT BAYER BASF SYNGENTA DU PONT

Vizsg. jele t, e t, e t, e t, e t, e t, e t, e t t t t, e t e e e t t t t t t t t t t t t t t t

t: tenyészedényes vizsgálat; e: erdészeti területen végzett vizsgálat

53

Anyag és módszer

4.7.2.1. Tenyészedényes erdeifeny szelektivitási vizsgálat 2003. március 30-án második éves erdei feny csemetéket ültettünk el 25 cm-es átmér j virágcserepekbe, virágföldet (50 %) és agyagbemosódásos barna erd talajt (50 %) tartalmazó, 7,51-es pH-jú és 4,65 % szervesanyagtartalmú, 42-es Arany-féle kötöttség talajba, melyeket május végéig üvegházban neveltünk. Nem csak szulfonil-karbamidokat vizsgáltunk a kísérletben, hanem 25 különböz , többségében egy hatóanyagot tartalmazó gyomirtó szert juttattunk ki 2003. május 28-án 4 ismétlésben. A kezeléseket D-2 háti permetez géppel, TeeJet 11006-os szórófejekkel, 300 l/ha vízmennyiséggel végeztük. A permetezés után a virágcserepeket a szabadban helyeztük el és rendszeresen öntöztük. A kísérlet beállításakor az erdei feny 10-25 cm-es nagyságot ért el, és hosszanti növekedésben volt. 4.7.2.2. Szelektivitási vizsgálat erdeifeny erd felújításban A kísérlet adatai a 4.7.1.3. pontban szerepelnek. 4.7.3. Kocsánytalan tölgy szelektivitási vizsgálatok Valamennyi tölgy szelektivitási kísérletet randomizált blokk elrendezésben, négy ismétlésben állítottuk be a 2003-as kivételével, melyet 6 ismétlésben végeztünk. A vizsgálatokban szerepl herbicideket, hatóanyagaikat és gyártóikat a 11. táblázatban foglaltuk össze. 4.7.3.1. Tenyészedényes vizsgálatok 2000-ben üvegházban kisebb dózisukban (más kultúrában engedélyezett legkisebb vagy középdózisban) vizsgáltuk a szulfonil-karbamidokat, hogy okoznak-e fitotoxikus hatást kocsánytalan tölgyben. Az üvegházi kísérletben a tölgy makkot 2000. február 22-én vetettük 4 cm mélységre 50 x 50 cm-es parcellákon, erdészeti területr l származó talajba, melynek talajtípusa agyagbemosódásos barna erd talaj, a pH 6,6, a szervesanyagtartalom 4,8 %, az Arany-féle kötöttség 39. A kezeléseket 2000. június 20-án végeztük pumpás flakonnal 600 l/ha vízmennyiséggel posztemergensen, amikor a kocsánytalan tölgy 4-6 leveles fejlettség volt. 2001-ben kivittük az üvegházi kísérletet szabadba, az engedélyezett legmagasabb dózisukban (illet leg több esetben, ha a készítmény legmagasabb engedélyezett dózisát vizsgáltuk már, tovább emeltük a dózist) juttattuk ki a szereket augusztus 8-án ugyanazokon a parcellákon, de szabadföldi körülmények között. A kocsánytalan tölgy hosszanti növekedésben volt, 5-10 cm-es magasságot ért el. A permetezést pumpás flakonnal, 600 l/ha vízmennyiséggel végeztük. 2003. március 14-én virágcserepekbe vetettünk kocsánytalan tölgy makkot virágföldet (50 %) és barna erd talajt (50 %) tartalmazó talajba, a pH 6,6, a szervesanyagtartalom 4,8 %, az Arany-féle kötöttség 39-es. Kib vítettük a kísérletben szerepl szerek körét és nem csak szulfonil-karbamidokat vizsgáltunk, hanem 24 különböz , többségében egy hatóanyagot tartalmazó gyomirtó szert juttattunk ki 2003. május 28-án. A kezeléseket háti permetez géppel, TeeJet 11006-os szórófejekkel, 300 l/ha vízmennyiséggel végeztük, amikor a kocsánytalan tölgy 3-10 cm-es magasságot ért el. A permetezés után a virágcserepeket kihelyeztük a szabadba és rendszeresen öntöztük. 54

Anyag és módszer

11. táblázat: A tölgy szelektivitási kísérletekben szerepl készítmények, hatóanyagaik és gyártóik A készítmények nevei Motivell Granstar 75 DF Titus 25 DF Grodyl 75 WG Glean 75 DF Logran 75 WG Chikara 25 WG Huszár

Hatóanyagaik, összetételük

nikoszulfuron/40 tribenuron-metil/75% rimszulfuron/25% amidoszulfuron/75% klórszulfuron/75% triaszulfuron/75% flazaszulfuron/25% jodoszulfuron-metil-nátrium+mefenpírdietil/5%+15% Athos szulfoszulfuron/75% Safari trifluszulfuron-metil/50% Ring 80 WG primiszulfuron-metil+proszulfuron/30%+50% Ally 20 DF metszulfuron-metil/20% Sekator amidoszulfuron+jodoszulfuron-metilnátrium+mefenpír-dietil/5%+1,25%+12,5% Starane 250 EC fluroxipir-1-metilheptil-észter/36% Tomigan 250 EC fluroxipir-metilheptil-észter/36% Garlon 4 E triklopyr/480 Glialka 480 Plus glifozát-izopropilamin só/480 Medallon Premium glifozát-ammónium/480 Mecaphar MCPA/500 Dikamin 720 WSC 2,4-D/720 Finale 14 SL glufozinát-ammónium/150 Duplosan DP diklórprop-P/600 Duplosan KV mekoprop-P/600 Banvel 480 S dikamba/480 Velpar hexazinon/90% Tropotox MCPB/400 Lontrel 300 3,6-diklór pikolinsav/30% Citowett poliglikol-származék/100 % Extravon konc. etoxilált oktilfenol/100 % Trend 90 etoxilált izodecil alkohol/90%

Gyártó

Vizsgálat jele

ISHIHARA DU PONT DU PONT BAYER DU PONT SYNGENTA SYNGENTA BAYER

t1, t2, t3, e1, e2, e3 t1, t2, t3, e1 t1, t2, t3, e1 t1, t3, e1 t1, t2, t3, e1, e2, e3 t1, t2, t3, e1, e2, e3 t1, t2, t3, e1, e2, e3 t1, t2, t3, e1, e2, e3

MONSANTO DU PONT SYNGENTA DU PONT BAYER

t2, t3, e1 t1, t2, t3, e1 t3 t3, e2, e3 t2

DOW AGROSC. DOW AGROSC. DOW AGROSC. MONSANTO SYNGENTA A. H. MARKS NITROKÉMIA BAYER BASF BASF SYNGENTA DU PONT BAYER DOW AGROSC. BASF SYNGENTA DU PONT

t3 e2, e3 t3 t3 t3 t3 t3 t3, e2, e3 t3 t3 t3 t3 t3 t2 t2, t3 t2, t3 t1, t2, t3

t1: 2000-ben végzett tenyészedényes vizsgálat; t2: 2001-ben végzett tenyészedényes vizsgálat; t3: 2003-ban végzett tenyészedényes vizsgálat; e1: 2000-ben kocsánytalan tölgyben végzett kísérlet; e2: 2004-ben fiatal sarjak elleni védekezés; e3: 2004-ben fejlettebb sarjak elleni védekezés

4.7.3.2. Erdészeti területen végzett vizsgálatok 1998 novemberében telepített kocsánytalan tölgy erd felújításban 2000-ben szulfonilkarbamidokkal szabadföldi kísérletet is végrehajtottunk, 4 x 5 m-es parcellákon Zalaegerszeg határában. A terület talajtípusa agyagbemosódásos barna erd talaj, a pH 3,7, a szervesanyagtartalom 3,4 %, az Arany-féle kötöttség 27. A tölgy erd felújításban 2000. szeptember 6-án állítottuk be a kísérletet posztemergensen, a herbicidek más kultúrában engedélyezett legmagasabb dózisával, TeeJet 11004-es szórófejjel felszerelt D-2 típusú háti permetez géppel, 600 l/ha vízmennyiséggel. A tölgy hosszanti növekedésben volt, 10-20 cmes magasságot ért el.

55

Anyag és módszer

2004-ben további két kísérletet állítottunk be földi szederrel er sen fert zött kocsánytalan tölgy erd felújításban. A kísérlet adatai a földi szeder sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben kísérletr l szóló részben szerepelnek. A kocsánytalan tölgy mindkét kísérlet beállításakor hosszanti növekedésben volt, 30-70 cm-es magasságot ért el.

56

Eredmények

5. EREDMÉNYEK 5.1. Morfológiai adatgy jtés A 43 gy jtési helyen összesen 100 Rubus nemzetségbe tartozó növényi mintát gy jtöttünk. A célunk az volt, hogy Zala megyében a legfontosabb Rubus nemzetségbe tartozó fajokat megállapítsuk. A málnát csak 3 gy jtési helyen találtuk meg (12. táblázat). A hamvas szeder már sokkal nagyobb jelent ség a megyében, f leg akácosok szélében fordult el . A Rubus fruticosus fajcsoport fajait a subsectio kategóriák szerint osztottuk fel. Megállapítottuk, hogy a Homalacanthi csoportba tartozó fajok dominálnak, a gy jtött félcserjék több, mint fele tartozik ide. Az egyforma tüskéj fajok közül is a Discolores subsectio (Subs.) fajai domináltak. A leggyakrabban gy jtött két Rubus fruticosus fajcsoportba tartozó faj a Discolores subsectioba sorolható Rubus bifrons és a Rubus discolor voltak. 12. táblázat: A gy jtött fajok Rubus nemzetség felosztása szerinti besorolása Rendszertani egység Összes gy jtés (db) Rubus idaeus 3 Rubus caesius 22

Gy jtés helye

Dobri, Hagyárosbörönd, Lenti Egervár, G sfa, Zalaszentl rinc, Bocska, Hahót, Gutorfölde, Kistolmács, Zajk, Dobri, Hagyárosbörönd, Tilaj, Egeraracsa, Teskánd, Dobronhegy, Vakola, Zágorhida, Nova, Lenti, Pakod, Zalakoppány, Kisgörb , Zalaegerszeg-Pózva Rubus fruticosus fajcsoport – egyformatüskés (Homalacanthi) fajok Subs. Suberecti 4 Egervár, Zalaszentl rinc, Bagod, Tilaj Subs. Senticosi 1 Csatár Subs. Silvatici 11 Dobri, Hagyárosbörönd, Csonkahegyhát, Becsvölgye, Lenti, Szilvágy, Pakod, Zalakoppány Subs. Discolores 35 Bak, Baglad, Márokföld, Szentgyörgyvölgy, Nekeresd, Nagypáli, Zalaszentl rinc, Korpavár, Bocska, Csatár, Csatár, Gutorfölde, Dobri, Bagod, Hagyárosbörönd, Tilaj, Egeraracsa, Dobronhegy, Csonkahegyhát, Becsvölgye, Vakola, Nova, Zalaegerszeg-Bazita, Pakod, Zalakoppány, Türje, Kisgörb , Karmacs, Rezi, Zalaegerszeg-Pózva, Zalaegerszeg- Cimpó hegy Rubus fruticosus fajcsoport – felemástüskés (Heteracanthi) fajok Subs. Vestiti 6 Dobronhegy, Csonkahegyhát, Becsvölgye, Zágorhida, Rédics, Karmacs Subs. Radulae 10 Ramocsa, Baglad, Szentgyörgyvölgy, Csatár, Gutorfölde, Csonkahegyhát, Zágorhida, Lenti, Pakod, ZalaegerszegCimpó hegy Subs. Glandulosi 8 Ramocsa, Márokföld, Börzönce, Gutorfölde, Dobri, Becsvölgye, Lenti

57

Eredmények

A Rubus bifrons magyar neve rózsás szeder (SIMON, 2000). Morfológiai leírása GÁYER in JÁVORKA (1924-25) szerint: A sarja tompán szögletes, nem deres, sötétpiros, tüskéi egyenesek, elállók (7-8. ábra). A levelek többé-kevésbé áttelel k. Levelei felül kopaszok, alul rásimultan fehér-molyhos sz rzett l fehérek, fogazatuk keskeny, éles, s r ; a végálló levélke majdnem kerekded, hirtelen kihegyezett. A hátsó levélkepár nyelecskéi a középs levélkepár nyelecskéib l ágaznak ki. A virágzat soktüskés, a tüskék egyenesek, elállók, a virágok rózsaszín ek. A porzók a term knél hosszabbak. Gyenge példányokon a sarj levelei hármasok.

A

B

C 7. ábra: Rubus bifrons A: hajtás; B: szár; C: virág

58

Eredmények

8. ábra: Rubus bifrons (Abonyi Zsuzsanna rajza)

59

Eredmények

Megfigyeltük, hogy nemcsak az jellemz , hogy a hátsó levélkepár nyelecskéi a középs levélkepár nyelecskéib l ágaznak ki, hanem sok esetben az alsó két levél összen , így gyakori a 3-as és 4-es levél is (9. ábra). A vizsgált faj rozsdára érzékeny, gyakran er sen fert zöttek szederrozsdával a levelei, míg más Rubus fruticosus fajcsoportba sorolható kisfajoknál általában nem tapasztaltunk ilyen er s rozsdafert zést.

9. ábra: Rubus bifrons levélformák (Abonyi Zsuzsanna rajza) 60

Eredmények

A másik gyakori faj a megyében a Rubus discolor (R. procerus, R. macrostemon) (10. ábra), melynek magyar neve kétszín szeder, de útszéli szeder néven is nevezik (PRISZTER, 1986).

10. ábra: Rubus discolor (Abonyi Zsuzsanna rajza)

61

Eredmények

A Rubus discolor morfológiáját több szerz leírásából állítottuk össze, így a f jellemz it még pontosabban érzékelhetjük. A sarja élesen szögletes, nem deres (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25), kopasz vagy gyengén sz rös (11. ábra). Er s növés sarja ívesen hajló vagy kapaszkodó, szögletes (SOÓ, 1966), sarja felálló vagy ívesen kihajló, élesen szögletes. Tüskéi egyformák, görbültek (CSAPODY és mtsai, 1966), er s tüskéi alapjukon kiszélesed k, egyenesek vagy sarlósak (SOÓ, 1966), tüskéi rendszerint hajlottak.

A

B

C 11. ábra: Rubus discolor A: hajtás; B: szár; C: virág

62

Eredmények

A levelek többé-kevésbé áttelel k (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25). A levelek páratlanul szárnyaltak, rendszerint 5 levélkéb l összetettek, a virágos ágak levelei hármasak és a középs levélke hosszúkás. Egyébként valamennyi levélke nyelecskéi egy pontból erednek (CSAPODY és mtsai, 1966). A levélkék nyelecskéi egyazon pontból erednek. (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25). A levelei nagyok (SOÓ, 1966), felül ritkásan rásimult sz r ek, alul rásimultan fehér-molyhosak, az ereken ezenfelül elálló egyenes sz r ek, egyenetlenül és elég durván fogasak (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25), egyenl tlenül élesen fogasak (SOÓ, 1966). A végálló levélke rendszerint hosszúkás-tojásdad (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25), a végálló levélke széles-tojásdad, alapján lekerekített, rövid hegy (SOÓ, 1966). A virágzat tüskéi sarlósak, ágacskái és kocsánykái terped k (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25). Virágzata hosszú, alapján leveles, sz rös, tüskéi er sek, hajlottak, a csésze sz rös, visszahajló, a szirma nagy, kerekded (SOÓ, 1966). A szirmok rendszerint halvány rózsaszín ek (GÁYER in JÁVORKA, 1924-25). A szirom eleinte rózsaszín, majd fehér (SIMON, 2000; SOÓ, 1966). 5.2. Gyomfelvételezések erdészeti területen A Rubus fajok a legnagyobb gondot az elgyomosodásra érzékeny kocsánytalan tölgyben tudják okozni. A tölgy sorokat gyomirtó szerrel vagy mechanikai úton gyomtalanítják. A sorok ápolását mechanikai módszerekkel a gyomosodás mértékét l függ en az els évben 2-3 alkalommal, a második évben 1-2-szer feltétlenül el kell végezni. A harmadik évt l is célszer évenkénti gondos ápolással visszaszorítani a csemeték fejl dését gátló vágástéri lágyszárú növényzetet és a gyorsan növ cserjéket. A felvételezéseket a mechanikai ápolások el tt, nyár végén és sszel végeztük. Eredményeinket a 13. táblázatban foglaltuk össze. Az egyéves kocsánytalan tölgyesekben a T4-es (tavasszal csírázó nyárutói egyéves) gyomnövények domináltak, legnagyobb tömegben a betyárkóró (Conyza canadensis) borította a területeket. A második és harmadik legfontosabb gyomnövény is ugyanebbe az életformába sorolható: a seprence és a parlagf . A földi szeder a 8. a siskanádtippan a 9. helyen szerepelt. A második évben is a magról kel gyomok voltak a meghatározóak, de nagyon felszaporodtak a Rubus fruticosus L. fajok, a második helyre léptek el re. Növekedett a Calamagrostis epigeios jelent sége és a Solidago gigantea is el retört. A 3-5. éves tölgyes meghatározó gyomnövényei a földi szeder, a siska nádtippan és a magas aranyvessz voltak. A földi szeder fajok adták a harmadik évben a legnagyobb borítást. Gyorsabban fel tudtak szaporodni, mint a siskanádtippan. A Calamagrostis epigeios viszont a 4. és 5. évben vált uralkodóvá, helyenként minden más növény elnyomott. A 4-5. évben az Urtica dioica is tömegesen borította a területeket. Az id sebb erd sítésben a magról kel gyomnövények közül a seprence bírta még viszonylag jobban a versenyt az ével gyomnövényekkel. A 4-5. éves tölgyben az összes növényszám er teljes csökkenése volt megállapítható. A gyomfelvételezés id pontjából adódóan a szeder fajok elkülönítése már nem volt lehetséges. A két leggyakrabban el forduló faj viszont egyértelm en ismét a Rubus bifrons és a Rubus discolor volt.

63

Eredmények

13. táblázat: Az 1-5. éves kocsánytalan tölgy erd felújítások növényzetének változásai Növény neve Calamagrostis epigeios (L.) Roth Rubus fruticosus L. Quercus petraea (Matt.) Lieblein Conyza canadensis (L.) Cronq. Solidago gigantea Ait. Carpinus betulus L. Erigeron annuus (L.) Pers. Ambrosia artemisiifolia L. Urtica dioica L. Salvia glutinosa L. Fragaria vesca L. Geranium robertianum L. Robinia pseudo-acacia L. Acer campestre L. Lactuca serriola L. Sambucus ebulus L. Cirsium arvense (L.) Scop. Epilobium obscurum Schreb. Fallopia convolvulus (L.) A. Löve Ajuga reptans L. Clematis vitalba L. Galium odoratum (L.) Scop. Sambucus nigra L. Viola odorata L. Galeopsis tetrahit L. Populus tremula L. Fagus sylvatica L. Hedera helix L. Cornus sanguinea L. Alliaria petiolata (M. B.) Cavara et Grande Solanum nigrum L. Mycelis muralis (L.) Dum. Brachipodium silvaticum (Huds.) Roem. et Schult. Tanacetum vulgare L. Echinochloa crus-galli (L.) P. B. Aegopodium podagraria L. Eupatorium cannabinum L. Elymus repens (L.) Gould Galium aparine L. Prunus avium L.

1. éves Borítási % 2,8825 2,9730 3,8610 12,5585 0,4840 2,1855 4,1195 3,9395 0,7885 1,6075 0,1080 2,4420 1,5105 0,8600 0,7015 0,0000 1,5980 2,6825 3,3680 2,0360 2,5360 2,3465 1,2290 1,6135 1,6295 0,0050 1,2730 0,4915 0,3630

Kocsánytalan tölgy kora 2. éves 3. éves 4. éves Borítási Borítási Borítási % % % 3,6610 8,8215 25,8585 11,2375 12,7080 12,4575 5,5945 6,4950 9,2150 17,5200 2,7065 0,4240 3,8230 10,3795 8,3115 3,1920 4,5570 2,8810 3,3770 2,1145 2,0275 4,1405 2,7670 0,4270 0,1965 0,8590 4,2355 2,1835 4,0905 1,2255 2,7060 3,6140 0,5370 0,6010 1,4530 1,1270 0,4670 2,0885 0,9885 1,0745 1,8240 1,8345 2,2405 0,2835 2,1495 0,6090 1,1455 2,7740 0,7460 1,8615 1,0430 0,1490 0,2510 0,3080 0,0410 0,2850 0,2730 1,7310 1,3795 0,0000 0,3840 1,0165 1,0915 1,3840 0,8275 0,5165 0,0100 1,7580 1,7320 1,6840 0,4680 0,7605 1,9875 0,4490 0,1575 2,2800 2,1885 0,0920 0,5515 0,2010 0,9860 0,1835 1,3120 1,3315 1,2605 1,3125 0,8140

Átlag

5. éves Borítási % 24,6930 11,6830 10,8555 1,1930 6,9145 3,9950 4,3655 0,4885 5,3910 0,4860 1,0905 1,3435 1,6135 1,0700 0,8180 1,5320 0,3830 2,2165 1,3905 0,1420 0,1655 0,0000 0,2100 0,3800 0,5515 0,0800 1,6135 1,0850 0,5150

Borítási % 13,1833 10,1482 7,2042 6,8804 5,9825 3,3621 3,2008 2,3525 2,2941 1,9186 1,6111 1,3933 1,3336 1,3326 1,2386 1,2121 1,1263 1,1214 1,0715 1,0577 1,0387 1,0149 0,9878 0,9812 0,9550 0,9291 0,9250 0,8807 0,8530

3,7315

0,0460

0,2230

0,0000

0,0050

0,8011

2,8595 3,1735

1,0695 0,3965

0,0000 0,0050

0,0050 0,0050

0,0000 0,0310

0,7868 0,7222

0,0230

0,7355

1,8490

0,7805

0,1345

0,7045

0,0360 1,8510 1,5625 0,0000 0,0000 0,0000 0,0460

0,5230 0,8280 0,2730 0,5180 0,8585 0,2280 0,1200

0,7990 0,0000 0,3275 1,5280 0,0935 0,0000 0,2965

0,3160 0,0100 0,3905 0,2570 0,9460 0,5930 0,6790

1,2320 0,0000 0,0000 0,0230 0,3905 1,4220 1,0950

0,5812 0,5378 0,5107 0,4652 0,4577 0,4486 0,4473

VARGA (2000) megállapította, hogy az erd sítésekben mindenütt veszélyes az egyszik ek közül a siskanádtippan, a kétszik ek közül a magas aranyvessz , a földiszeder fajcsoport, ártereken a hamvas szeder. Zalaegerszeg környékén végzett felvételezési eredményeink ugyanezt mutatják, a fiatal kocsánytalan tölgy legfontosabb gyomnövénye a Calamagrostis epigeios, második helyen szerepelnek a Rubus fruticosus fajok. A szeder fajok közül a vizsgált tölgyesekben csak a Rubus fruticosus csoportba tartozó fajok voltak jelent sek, a Rubus caesius és a Rubus idaeus nem került be még a legfontosabb száz növény közé sem. 64

Eredmények

5.3. Csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.1.1. A Rubus fruticosus csírázási ritmusának vizsgálata laboratóriumban Kezdetben két hónapig végeztük a vizsgálatot. Egyetlen mag sem kelt ki, bár többségük három-négy hét alatt megduzzadt. Március 14-t l a párhuzamosan végzett vizsgálatok tapasztalataiból okulva, – a kelés igen kés n következik be – jóval hosszabb ideig végeztük a csíráztatást. Három hónappal a vizsgálat megkezdése után – június közepén csírázott ki az els R. bifons csíranövény, további két hónapra volt szükség, hogy még két csíranövény kikeljen. Az els R. obscurus csíranövények is nagyon hosszú id múlva – csak július elején keltek ki. A legmagasabb csírázási % a R. bifrons esetében 2,0 %-os, a R. obscurus esetében 6,0 %-os volt. 5.3.1.2. A magnyugalom feloldási lehet ségeinek vizsgálata Egyik módszerrel sem sikerült a magnyugalmat feloldanunk. A duzzadás bekövetkezése különböz ideig tartott, de egyetlen növény sem kelt ki. 5.3.1.3. A h mérséklet és a fény csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata A 2004-ben gy jtött magokból egyetlen mag sem kelt ki. A kísérletet kiegészítettük 2003ban gy jtött, szobam mérsékleten tárolt magokkal is. Rubus bifrons és R. obscurus magokkal végeztük a vizsgálatot. A Rubus bifrons magok nem keltek, a R. obscurus magokból viszont másfél hónap alatt egy fényben tartott kikelt. A sötétben tartott magok sokkal lassabban duzzadtak meg és nem tudtak kikelni. 5.3.1.4. A tárolási mód csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálata Rubus bifrons magokkal végeztük a vizsgálatot. A 2004-ben gy jtött magokból az els kelésre a 2005. február 14-én Petri-csészébe helyezett magoknál került sor. Az irodalmi adatok szerint legígéretesebb módszerrel, a rétegezéssel tudtuk elérni, hogy egy mag kikeljen. A duzzadás bekövetkezése különböz ideig tartott, de 1,5-2 hónap alatt csaknem az összes mag megduzzadt. A kelés id pontja is lényeges: csak a petricsészébe helyezés után 2 hónappal történt meg. A március 14-én megkezdett vizsgálatot a korábbi tapasztalatokból okulva, – a kelés igen kés n következik be – jóval hosszabb ideig fenntartottuk. A szobah mérsékleten papírzacskóban tárolt, homokban rétegezett és talajfelszínen tárolt magoknál tapasztaltunk gyenge (0,5-2,0 %-os) csírázást (14. táblázat). A vizsgálatot kiegészítettük 2003-ban gy jtött, szobah mérsékleten tárolt Rubus bifrons és Rubus obscurus magokkal. A másodéves magok sokkal lassabban duzzadtak meg. A Rubus obscurus kelt jobban. Május 4-én észleltük az els csíranövény megjelenését, a kísérlet megkezdése után két hónappal már 1,5 %-os, augusztus 26-ra már 10,5 %-os csírázást tapasztaltunk. Csaknem három hónap telt el, mire egy másodéves Rubus bifrons mag is kicsírázott, augusztus 26-ra 1,5 %-os csírázás következett be.

65

Eredmények

Az április 13-án megkezdett vizsgálatban négy és fél hónap alatt csak másodéves magok keltek, mindkét kisfaj magjai 1,0 %-os szinten. A csírázási vizsgálatot két részre osztva végeztük. A Petri-csészék felét az épület déli oldalán, a felét az északi oldalán fekv laboratóriumban helyeztük el. Az északi oldalon, ahol nem kaptak a magok közvetlen fényt egyetlen mag sem kelt ki. Az összes kelés a déli oldali laboratóriumban elhelyezett Petri-csészékben történt. 14. táblázat: A 2005.03.14-én megkezdett vizsgálat eredményei tárolási mód mélyh t ben tárolt 10 cm mélyen talajban tárolt szobah mérsékleten tárolt homokban rétegezett talajfelszínen tárolt másodéves, szobah mérsékleten tárolt

Rubus bifrons csírázási % 0,0 0,0 0,5 1,0 2,0 1,5

Rubus obscurus csírázási % 2,0 10,5

5.3.1.5. A magnyugalom (dormancia) vizsgálata A szobah mérsékletre helyezett virágcserepekben egyetlen földi szeder mag sem kelt. A virágcserepeket két hónapig tartottuk szobah mérsékleten, azután visszavittük a szabadba. Mindezt az október 22-t l december 31-ig laborba helyezett virágcserepekkel végeztük. A kés bb laboratóriumba vitt virágcserepeket szobah mérsékleten hagytuk a kelés reményében. Május elején viszont a visszavitt virágcserepekben jelent s mennyiség szeder kelt. A 15. táblázatban láthatjuk, hogy ismét a Rubus bifrons (11. ábra) kelt gyengébben, legfeljebb 1,0 %-os szinten. A Rubus obscurus (12. ábra) viszont a december 3-án és 17-én kezdett vizsgálat virágcserepeinél 10,0-10,5 %-os kelést mutatott.

11. ábra: Rubus bifrons csíranövény

12. ábra: Rubus obscurus csíranövények

66

Eredmények

15. táblázat: A dormancia vizsgálat után kelt csíranövények száma Dormancia vizsgálat kezdete október 22. november 5. november 20. december 3. december 17. december 31.

Rubus bifrons csíranövények csírázási % száma (4x50 vetett magból) 2 1,0 1 0,5 2 1,0 1 0,5 2 1,0

Rubus obscurus csíranövények csírázási % száma (4x50 vetett magból) 6 3,0 2 1,0 5 2,5 21 10,5 20 10,0 2 1,0

5.3.2. Szabadföldi csírázásbiológiai vizsgálatok 5.3.2.1. Csírázási id pont vizsgálata A 2004-ben kelt R. bifrons és R. obscurus csíranövények kelési id pontját a 16. táblázatban foglaltuk össze, az összes R. fruticosus növény csírázási id pontját a 13. ábrán mutatjuk be. Az els csíranövényt 2004. április 18-án észleltük. A szitálatlan erdei földb l, melybe kontrollként nem vetettünk magokat, kelt ki az els földi szeder mag. Több kelést nem tapasztaltunk a kontrollban. A vizsgálatokból megállapíthatjuk, hogy a földi szeder csírázása április közepén indult meg és május közepén érte el a csúcspontját, de a nyár folyamán elhúzódó kisebb kelést tapasztaltunk. 16. táblázat: 2004-ben kelt csíranövények csírázási id pontja Megfigyelés id pontja április 11. április 18. április 25. május 2. május 9. május 16. május 23. május 30. június 6. június 13. június 20. június 27. július 4. július 11. július 18. július 25. augusztus 1. augusztus 8. augusztus 15. augusztus 22. augusztus 27. összes kikelt növények száma

R. bifrons csíranövények száma (csak az új kelés)

R. obscurus csíranövények száma (csak az új kelés)

1 1 4

3 6 34 5 1

1

7 3 2

1

2

1 10

2 65

67

Eredmények

40 35 darabszám

30 25 20 15 10 5 0 ápr. ápr. ápr. máj. máj. máj. máj. máj. jún. jún. jún. jún. 11. 18. 25. 2. 9. 16. 23. 30. 6. 13. 20. 27.

júl. 4.

júl. 11.

júl. 18.

júl. aug. aug. aug. aug. aug. 25. 1. 8. 15. 22. 27.

csírázási id pont

13. ábra: Rubus fruticosus csírázási id pontja 5.3.2.2. Csírázási mélység vizsgálata A csírázási mélység vizsgálatban a R. bifrons magokból csak egy mag kelt ki 0,5 cm mélységb l, ami 0,25 %-os csírázást jelent. A R. obscurus magvaiból csak a talajfelszínre vetettek közül tapasztaltunk kis mérték csírázást (14. ábra). Az erdei földet és virágföldet tartalmazó talajokból a talajfelszínre vetett magokból három ismétlésben 1-1 mag kelt ki, a negyedik ismétlésben 4 mag csírázott. A 400 magból tehát összesen 7 mag kelt ki, ami csak 1,75 %-os csírázási %-ot jelent. A különböz talajok jelent s eltérést okoztak a csírázásban. A homok és virágföld keverékét tartalmazó talajból egyetlen földi szeder sem kelt, a kerti földb l csak egy mag csírázott.

14. ábra: Rubus obscurus csíranövény 68

Eredmények

5.3.2.3. Kelési mélység vizsgálata méréssel Az erd szélen végzett vizsgálatban nem észleltünk csírázást 2 cm-nél mélyebb talajrétegb l (15. ábra). S t vizsgálataink szerint a Rubus fruticosus 1 cm-nél mélyebbr l csak kis mértékben csírázik (4,0 %). Nagyon magas volt a talajfelszínr l csírázó növények aránya: 22 %. A kelési mélység átlaga 3,736 mm (szórás 3,3381). A mélyebb rétegekb l való csírázás kis százalékát okozhatja, hogy a szeder magok a talaj mozgatásának hiányában nem tudnak mélyebb talajrétegekbe kerülni. 60

darabszám

50 40 30 20 10 0 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11

12 13 14 15

16 17 18

19 20

csírázási mélység (mm)

15. ábra: Rubus fruticosus csírázási mélységének megoszlása erdészeti területen 5.4 A földi szeder regenerálódásának vizsgálata 5.4.1 A R. bifrons regenerálódásának éves ritmusa A vizsgálat eredményei alapján a Rubus bifrons gyökerek regenerálódó-képessége februártól csökkent, a gyökerek regenerálódása a legkisebb áprilisban, májusban és júniusban volt (17. ábra). Ebben az id szakban a szeder az energiáit az intenzív hajtásnövekedésre fordítja, a tartalék tápanyagok mennyisége csökken.

16. ábra: Földi szeder gyökér regenerálódása 69

Eredmények

100 90

regenerálódás (%)

80 70 60

gyöktörzs gyökér

50

hajtásvéglegyökerezés

40 30 20 10 0

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

2002

17. ábra: Rubus bifrons regenerálódásának éves ritmusa A gyökerek legnagyobb mértékben a július és november közötti id szakban képesek regenerálódni. Ebben az id szakban figyeltük meg a gyökereken a legtöbb hajtást (16. ábra, 18. ábra). Tehát a nyár végén és sszel kijuttatott gyomirtó szerek növényen belüli mozgásának nincs élettani akadálya. A gyöktörzsek újrahajtásának aránya legkisebb májusban, júniusban és szeptemberben volt, a legtöbb új hajtás júliusban és augusztusban képz dött. A regenerálódott hajtások hosszúságát a 19. ábrán foglaltuk össze.

5

hajtások száma gyökerenként (db)

4,5 4 3,5 3


2,5

hajtásvéglegyökerezés

2 1,5 1 0,5 0

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug. szept.

okt.

nov.

dec.

2002

18. ábra: Rubus bifrons regenerálódott hajtások száma 70

Eredmények

hajtások hosszának átlaga (cm)

30

25

20


15

hajtásvéglegyökerezés 10

5

0

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

2002

19. ábra: Rubus bifrons regenerálódott hajtások hosszúsága A tenyészedényes vizsgálatban gyöktörzsr l tapasztaltuk a legnagyobb regenerálódást, a gyöktörzsek 92 %-a újrahajtott. A gyökerek mérete meghatározta a szeder kihajtását (20. ábra, 17. táblázat). A 10 cm-es gyökérdarabok jól regenerálódtak, 68 %-ban kihajtottak, és gyors növekedésnek indultak. Az 5 cm-es gyökérdarabok fele hajtott ki. A 3 cm-es gyökérrészekb l már csak 32 %-os, a 2 cmesekb l 20,0 %-os regenerálódás következett be. Az 1 cm-es gyökérszegmensek nem tudtak kihajtani.

100 90

regenerálódás (%)

80 70 60 50

gyökér

40 30 20 10 0 10

5

3

2

1

cm

20. ábra: Rubus bifrons gyökerek hosszának hatása a regenerálódásra

71

Eredmények

17. táblázat: Rubus bifrons regenerálódott gyökerek és gyöktörzsek száma Gyökerek hossza (cm) 10 5 3 2 1 összesen gyöktörzsr l

Újrahajtott gyökerek száma márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

5 4 1 2 0 12 5

1 0 0 0 0 1 5

3 0 0 0 0 3 3

5 3 2 0 0 10 5

4 3 4 1 0 12 5

5 4 2 3 0 14 5

0 2 0 4 0 6 5

4 4 4 0 0 12 4

4 4 3 0 0 11 5

3 1 0 0 0 4 4

5.5. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata A Rubus bifrons nitrogéntartalma 0,43-2,33 % között alakult a vizsgált id szakban (21. ábra). Decembert l májusig a nitrogén mennyisége magasabb volt a gyökerekben, mint a hajtásokban. Májustól novemberig a hajtások nitrogéntartalma volt magasabb. Február és április között a növényi részek nitrogéntartalma 2-3-szor magasabb volt, mint a téli id szakban. Májusban, az intenzív növekedés id szakában hirtelen megnövekedett a N-felvétel. A N mennyiségének növekedése intenzív fehérje szintézisre utal, amely a dinamikus növekedéssel áll kapcsolatban. El ször a levelek nitrogéntartalma emelkedett jelent sen. A száraké kisebb mértékben n tt. A gyors növekedés miatt a sarjak nitrogéntartalma júniusjúliusra 1,5 %-ra csökkent. Májustól augusztusig, továbbá szeptember és november között a gyökerek nitrogéntartalma nem volt magas szint . Augusztusban volt egy csúcspont, ami a gyökerek intenzív növekedésével van összefüggésben.

levél

N%

szár

gyökér

3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 dec. 2001

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún. 2002

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dátum

21. ábra: A nitrogéntartalom változása a Rubus bifrons leveleiben, szárában és gyökereiben. A szárak és a gyökerek foszfortartalma hasonlóan alakult csaknem az egész vizsgált id szakban. A szárakban 0,09-0,30 %, a gyökerekben 0,05-0,27 % között alakult (22. ábra). Szeptemberben a foszfor mennyisége a növényben nagyon alacsony volt. A korreláció a 72

Eredmények

szárak és a gyökerek foszfortartalma között a legjobban a következ lineáris függvénnyel jellemezhet : y=1,016x + 0,041 (r=0,8936. p<0,01, n=11). A regresszió analízis eredménye megadja a magyarázatot arra, hogy a növény föld alatti és föld feletti részeinek foszfortartalma együtt változott. levél

P%

szár

gyökér

0,40 0,35 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 dec. febr. márc. ápr.

máj.

jún.

2001

júl.

aug. szept. okt.

nov.

2002 dátum

22. ábra: A foszfortartalom változása a Rubus bifrons leveleiben, szárában és gyökereiben. A kálium mennyisége a hajtásokban 0,49-1,52 % között alakult (23. ábra). A gyökerek káliumtartalma az egész vizsgált id szakban alacsonyabb volt, mint a hajtásokban: 0,34-0,42 %. Megfigyelhet , hogy a gyökerek K-szintje egész id szak alatt alig változott, mely a kálium fontos szabályozó szerepével függ össze. A gyökerek káliumtartalma kiegyensúlyozott volt az egész vizsgált id szakban, de a hajtásoké a szeder fejl dési ciklusai szerint változott és rendkívül magas volt májusban (1,52 %). Ez különösen intenzív anyagcserét és az asszimilációs folyamatok túlsúlyát mutatja.

levél

K%

szár

gyökér

1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 dec. 2001

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl. 2002

aug.

szept.

okt. nov. dátum

23. ábra: A káliumtartalom változása a Rubus bifrons leveleiben, szárában és gyökereiben. 73

Eredmények

A Rubus bifrons aktív növekedési id szakában, májusban volt a legnagyobb a tápanyagfelvétel. A N, K és Ca mennyisége jelent s ebben az id szakban. A szárak foszfortartalma megn tt február és április között és egy kisebb májusi csökkenés után a termésérés id szakáig tovább növekedett. A szárak és levelek káliumtartalma kiugróan megnövekedett májusban.

levél

Ca %

szár

gyökér

1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 dec.

febr.

márc.

ápr.

2001

máj.

jún.

júl. 2002

aug.

szept.

okt.

nov. date

24. ábra: A kálciumtartalom változása a Rubus bifrons leveleiben, szárában és gyökereiben. A hajtások kálciumtartalma 0,31-1,03 % között alakult (24. ábra). A gyökerekben a kálcium mennyisége 0,24-0,78 %-os volt. A kálcium-transzport jellemz je, hogy a hajtások kálciumtartalma minden esetben magasabb, mint a gyökereké. Májusban a kálciumfelvétel jelent sen megemelkedett. A kálcium mennyisége májustól novemberig csökkenik. Ez a folyamat lassabban zajlik le a hajtásokban, mint a gyökerekben. Rendszerint az id sebb növények kálciumtartalma magasabb. Ebben az esetben a kálciumtartalom csökkent, mert a biomassza tömeg növekedésével a tápelem %-os aránya lett kisebb. Ennek az oka a hajtások és gyökerek folyamatos növekedése a vegetációs id szakban. Szoros, matematikailag igazolható összefüggés volt a szárak és gyökerek kálciumkoncentrációja között. Az összefüggés a legjobban a következ lineáris függvénnyel írható le: y=1,072x + 0,157 (r=0,8816, p<0,01, n=11). 5.6. A földi szeder irtása és szelektivitási vizsgálatok 5.6.1. Rubus fruticosus elleni védekezési kísérletek 5.6.1.1. Tenyészedényes vizsgálatok A 2002. évi kísérletet Rubus bifrons ellen állítottuk be, eredményeinket a 18. táblázatban foglaltuk össze. A trifluszulfuron-metil, a rimszulfuron és az amidoszulfuron hatóanyagok hatására a kezelés után sárgulásos tünetek jelentkeztek a hajtások csúcsán fejl d leveleken. A szeder gyorsan kiheverte a vegyszerhatást, az üvegházban már április elején, a szabadban május elején újrahajtott és megközelítette a kezeletlen kontroll egyedek növekedését.

74

Eredmények

18. táblázat: Rubus bifrons elleni védekezési kísérlet eredménye (2002) 1. ért. 04.12

2. ért. 3. ért. 4. ért. 5. ért. 06.07 08.09 10.05 11.11 Gyomirtó hatás % 62,5 ef 90,5 a 88,3 ab 70,0 b 65,0 bc

Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis

1.

1,0 l/ha 25 g/ha 65,3 ef 92,5 a 0,1 %v/v 60 g/ha 35,0 hi 18,8 e 0,1 %v/v 40 g/ha 46,3 gh 25,0 e 20 g/ha 75,0 cde 77,5 ab 0,1 %v/v 20 g/ha 67,5 ef 88,3 a 0,1 l/ha 200 g/ha 70,5 def 99,3 a

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol /100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpírdietil / 5 % + 15 %) Athos (szulfoszulfuron / 75 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Ring 80 WG (primiszulfuron + proszulfuron / 30 % + 50 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol /100 %) Mustang (floraszulam + 2,4-D / 6,25 + 452 g/l) Monsoon (foramszulfuron + izoxadifen-etil / 22,5 + 22,5 g/l) Refine 75 DF (tifenszulfuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Starane 250 EC (fluroxipir-1-metilheptil-észter / 36 %) Garlon 4 E (triklopyr / 480 g/l) Glialka 480 Plus (glifozát-izopropilamin só / 480 g/l) Medallon (glifozát-trimesium / 480 g/l) Jambol M 750 SL (MCPA / 750 g/l) Dezormon (2,4-D / 600 g/l) Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l) Duplosan DP (diklórprop-P / 600 g/l) Duplosan KV (mekoprop-P / 600 g/l) Banvel 480 S (dikamba / 480 g/l)

200 g/ha 77,5 b-e 94,3 a 26 g/ha 63,8 ef 0,1 %v/v 30 g/ha 25,0 i 0,05 %v/v 25 g/ha 72,5 c-f 0,1 l/ha 0,6 l/ha 75,0 cde 2,5 l/ha

78,8 ab 68,8 b 65,0 bc 18,8 d

12,5 c

11,3 d

25,0 cd

21,3 c

21,3 d

80,0 ab 80,0 ab 80,0 abc 80,8 ab 67,5 b

57,5 c

92,5 ab 87,5 ab 85,0 ab 98,3 a

86,3 ab 85,0 ab

52,5 cd 38,8 cd

31,3 c

23,8 d

18,8 e

20,0 d

20,0 c

20,0 d

90,8 a

87,8 ab 67,5 b 60,0 bc

38,8 de 27,5 cd

20,0 c

18,8 d

62,5 ef 62,5 bc 37,5 cd

26,3 c

23,8 d

15 g/ha 57,5 fg 28,8 e 26,3 cd 15,0 c 0,1 %v/v 1,5 l/ha 95,0 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 4,0 l/ha 98,8 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 6,0 l/ha 96,0 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 5,0 l/ha 90,8 ab 95,5 a 97,5 a 98,8 a 1,4 l/ha 87,3 abc 63,8 bc 45,0 c 28,8 c 1,2 l/ha 85,5 a-d 20,0 e 20,0 d 15,0 c 6,0 l/ha 99,8 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 2,0 l/ha 96,3 a 85,0 a 73,8 b 67,5 b 1,5 l/ha 93,8 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 0,7 l/ha 95,0 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a

15,0 d 100,0 a 100,0 a 100,0 a 98,8 a 26,3 d 13,8 d 100,0 a 67,5 bc 100,0 a 100,0 a

Standard: 16. sz. kezelés

A tifenszulfuron-metil, a szulfoszulfuron és a foramszulfuron + izoxadifen-etil hatására a sárgulás után száradásos tünetek jelentkeztek els sorban a hajtás fels részén lév leveleken, s t hajtáscsúcs száradás is bekövetkezett. Viszont a tifenszulfuron-metil kezelésnél május közepére, a szulfoszulfuron és a foramszulfuron + izoxadifen-etil kezeléseknél június elejére a szeder újrahajtott. A 2,4-D, a floraszulam + 2,4-D és az MCPA hatóanyagok kijuttatása után a szeder hajtások elhajlása, a levelek torzulása, száradása, hajtáscsúcs pusztulás volt megfigyelhet . A 2,4-D csak május elejéig, a floraszulam + 2,4-D kicsivel hosszabb ideig, május közepéig volt képes megakadályozni a gyomnövény újrahajtását. Az MCPA hatására még er sebb hormonhatású tünetek mutatkoztak, s t az egyik szedernek csaknem az összes levele elszáradt. Bár jobban károsodott a szeder, itt is megindult május végén az újrahajtás. Az eddig felsorolt hatóanyagok Rubus fruticosus elleni hatékonysága kevésnek bizonyult, ezért 2003-ban nem vizsgáltuk tovább ket a 2,4-D és MCPA kivételével, melyeket magasabb dózisban juttattuk ki. A 2003. évi kísérlet eredményeit a 19. táblázatban foglaltuk össze. 75

Eredmények

19. táblázat: Rubus bifrons elleni védekezési kísérlet eredménye (2003) Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis

1.

1,0 l/ha 25 g/ha 0,1 %v/v 20 g/ha 0,1 %v/v 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,1 %v/v

2. 3. 4. 5. 6.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol /100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpírdietil / 5 % + 15 %) Ring 80 WG (primiszulfuron + proszulfuron / 30 % + 50 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol /100 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Starane 250 EC (fluroxipir-1-metilheptil-észter/36 %) Garlon 4 E (triklopyr / 480 g/l) Glialka 480 Plus (glifozát-izopropilamin só / 480 g/l) Medallon Premium (glifozát-ammónium só / 480 g/l) Mecaphar (MCPA / 500 g/l) Dikamin 720 WSC (2,4-D / 720 g/l)

200 g/ha

1. ért. 06.27

2. ért. 3. ért. 4. ért. 07.25 08.30 09.26 Gyomirtó hatás %

77,5 b

87,5 abc 78,8 cde 73,8 cde 75,0 bc

61,3 cd

63,8 ef

35,0 f

31,3 f

77,5 b

92,5 ab 94,8 abc 98,0 a

99,0 a

78,8 b

83,8 bcd 85,0 a-d 82,5 a-d 82,5 abc

80,0 b

92,5 ab 93,3 abc 93,8 ab

80,0 b

90,0 abc 88,5 a-d 82,5 a-d 82,5 abc

76,3 b

90,0 abc 85,0 a-d 86,3 abc 86,3 ab

82,5 b

94,3 ab

43,8 f

5. ért. 10.22

95,0 ab

25 g/ha 0,1 l/ha 100 g/ha 0,1 %v/v 1,5 l/ha 4,0 l/ha 6,0 l/ha 5,0 l/ha 2,5 l/ha 2,6 l/ha

100,0 a 100,0 a 100,0 a 98,8 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 85,0 b 88,8 abc 88,8 a-d 88,8 abc 87,5 ab 91,3 abc 88,0 a-d 89,5 abc 56,3 d 42,5 g 38,8 f 32,5 f 61,3 cd 50,0 g 43,8 f 37,5 f

15. Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l)

6,0 l/ha

100,0 a

16. Duplosan DP (diklórprop-P / 600 g/l)

2,0 l/ha

79,5 b

88,5 abc 81,3 b-e 76,3 b-e 75,0 bc

17. Duplosan KV (mekoprop-P / 600 g/l)

1,5 l/ha

79,8 b

80,0 cd

75,0 de

66,3 de

63,8 cd

18. Banvel 480 S (dikamba / 480 g/l)

0,7 l/ha

76,3 b

73,8 de

67,5 e

60,0 e

52,5 de

19. Velpar (hexazinon / 90 %)

4,0 kg/ha 99,0 a

100,0 a

100,0 a

100,0 a

100,0 a

20. Tropotox (MCPB / 400 g/l)

4,0 l/ha

62,5 f

46,3 f

37,5 f

35,0 ef

7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

72,5 bc

98,8 a

95,8 ab

95,5 ab

94,3 ab 98,8 a 100,0 a 87,5 ab 88,3 ab 26,3 f 28,8 f

92,5 abc 91,3 abc 90,0 ab


2003-ban a 2,4-D és MCPA hatóanyagnál gyorsabban jelentkeztek a hormonhatású tünetek, mint az el z évben, de a gyomirtás után három héttel már valamennyi szedernél megindult az újrahajtás. Kicsivel tovább tartott az MCPB hatása, mert csak július elején következett be az újrahajtás. A tribenuron-metil az els évben viszonylag jobban szerepelt, viszont a fejlettebb szederrel 2003-ban nem bírt, július elejére az összes szeder újrahajtott és októberre több mint egy m-es hajtásokat hoztak. Az eddig felsorolt szereket nem tartjuk alkalmasnak a Rubus fruticosus elleni védekezésre. A triaszulfuron hatására a levelek lefelé hajlása, a hajtás csúcsán száradása következett be, viszont elég hamar (2003-ban július közepén) a hajtáscsúcsból és a levelek hónaljából újrahajtás kezd dött, melyet sokáig nem engedett növekedni, lassan engedte el a szedret. A nikoszulfuron hatóanyag hatására mindkét évben kés bb kezdett újrahajtani a szeder (csak augusztusban), mint a triaszulfuronnál, 2002-ben az év végéig meg rizte el nyét, 2003ban viszont októberre hosszabb hajtásokat hozott, mint a triaszulfuronnal kezelt.

76

Eredmények

Az eddig felsorolt szulfonil-karbamidoknál jobb eredményt mutatott a jodoszulfuron-metilnátrium + mefenpír-dietil, a primiszulfuron-metil + proszulfuron és a klórszulfuron. A klórszulfuron igaz, hogy 2002-ben egy ismétlésben hamar elengedte a szedret, de a többi ismétlésben teljesen elpusztította. 2003-ban is a teljes vagy csaknem teljes pusztulás volt jellemz , nem következett be újrahajtás. A jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil hosszabb hatást adott szeder ellen, csak augusztus második felét l indult meg az újrahajtás 2003-ban. A primiszulfuron-metil + proszulfuron hatására már augusztus elején megindult az újrahajtás, az új hajtások viszont nem tudtak növekedni, vagy nagyon lassan fejl dtek. A szulfonil-karbamidok közül legjobb eredményt a metszulfuron-metil és a flazaszulfuron hatóanyagok adták. A flazaszulfuron 2002-ben teljesen elpusztította a szeder föld feletti részeit, viszont két ismétlésben augusztus elején alulról újrahajtott. 2003-ban csak egy ismétlésben tudott augusztus elején újrahajtani a gyomnövény, az új hajtás növekedését is igen er sen visszafogta a készítmény. A metszulfuron-metil hatására a föld feletti részek elszáradtak, csak szeptemberben tudott két ismétlésben kicsi új hajtást hozni. A dikamba hatóanyag 2002-ben hatékonynak mutatkozott, viszont 2003-ban a kezelés után 1 hónappal megkezd dött az újrahajtás. Az újonnan hozott levelek torzan növekedtek, viszont hosszú hajtásokat hozott a szeder és lassan, de nagyon lecsökkent a vegyszer hatása. A mecoprop-P 2002-ben hatékonyan irtotta a Rubus fruticosus-t, a diklórprop-P kezelésnél viszont két ismétlésben újrahajtott. 2003-ban viszont a mecoprop-P engedte el elég hamar a szedret és egy hónappal kés bb a diklórprop-P-vel kezelt szedrek többsége is újrahajtott. Az újrahajtott szeder er teljesen tudott növekedni, így egyik sem adott ígéretes eredményt. A glifozát hatóanyag 2002-ben jól szerepelt, 2003-ban a glifozát és a glifozát-ammónium is egy ismétlésben már júliusban újrahajtott. A glifozát-ammóniummal kezelt egyedek többsége sok apró, torz új levelet hozott és nem tudott tovább növekedni. A vizsgált hatóanyagok közül a glufozinát-ammónium hatott leggyorsabban, csak 2003ban július végén a kezeléskor leghosszabb (109 cm-es) szeder tudott újrahajtani. A hexazinon kit n eredményt adott, gyorsan elszáradtak a levelek és nem hajtott egész évben újra a Rubus fruticosus. A triklopyr és a fluroxipir hatása gyorsan kialakult, különösen 2003-ban, amikor 2 héttel a kezelés után már teljesen elszáradt az összes szeder. A triklopyr hatására nem tudott újrahajtani, a fluroxipir kezelés után csak 2003-ban a leghosszabb, a kezeléskor 92 cm-es szeder hozott szeptemberben néhány cm-es új hajtást. A tenyészedényes vizsgálatok jó lehet séget jelentenek, hogy a gyomirtó szerek hatását hasonló fejlettség növényeken tudjuk összehasonlítani. A gyakorlatban jó eredménnyel használható készítmények meghatározásához további kísérletek voltak szükségesek erdészeti területen, ahol jóval több tartalék tápanyaggal rendelkez szeder ellen bizonyíthatták hatásukat a herbicidek. 5.6.1.2. Fejlett földi szeder elleni védekezés erd szélen A kísérlet eredményeit a 20. táblázatban foglaltuk össze. A 2,4-D hatására a földi szeder hajtások elhajlása, görbülése, a levelek torzulása volt megfigyelhet , viszont a levelek többségén nem látszott tünet. Egy hónappal a kezelés után

77

Eredmények

már továbbhajtott és sok új hajtást hozott a Rubus fruticosus. A diklórprop-P és mekoprop-P hatására is hasonló hormonhatású tünetek látszottak, s t a hajtáscsúcs teljesen elszáradt, viszont július közepére újrahajtott a földi szeder és er teljes növekedésnek indult. A dikamba hatóanyag a hajtások fels részén elhelyezked levelek felfelé vagy lefelé hajlását, kanalasodását okozta, majd hosszú, megnyúlt hajtásokat hozott a növény, torzan fejl d levelek képz dtek, viszont az alsó levelek teljesen zöldek maradtak, gyenge volt a hatás. 20. táblázat: Fejlett Rubus fruticosus elleni védekezés erd szélen (2004)

Ssz

1. ért. 2004. 07.16.

2. ért. 2004. 07.29. Gyomirtó

3. ért. 4. ért. 2004. 2005. 09.08. 05.27. hatás %

Készítmények (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis 1,0 l/ha 20 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,5 l/ha

31,3 fgh

32,5 hij

40,0 f

47,5 de

26,3 h

26,3 j

37,5 f

40,0 ef

32,5 e-h

32,5 hij

38,8 f

42,5 def

40,0 def

40,0 fgh

43,8 ef

53,8 d

200 g/ha

30,0 gh

30,0 ij

38,8 f

45,0 de

41,3 cde

50,0 de

66,3 c

78,8 c

7. 8. 9. 10. 11.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 15 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Tomigan 250 EC (fluroxipir-metilheptil-észter / 36 %) Garlon 4 E (triklopyr / 480 g/l) Glialka 480 Plus (glifozát-izopropilamin só / 480 g/l) Medallon Premium (glifozát-ammónium só / 480 g/l) Dikamin 720 WSC (2,4-D / 720 g/l)

92,5 a 94,5 a 65,0 b 50,0 c 35 e-h

96,5 a 99,3 a 65,0 c 53,8 d 30,0 ij

93,8 ab 100,0 a 68,8 c 65,0 c 35,0 f

86,3 abc 98,8 a 92,0 ab 93,3 ab 25,0 g

12.

Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l)

6,0 l/ha

66,3 b

72,5 c

67,5 c

47,5 de

13.

Duplosan DP (diklórprop-P / 600 g/l)

2,0 l/ha

40,0 def

42,5 efg

50,0 de

25,0 g

14.

Duplosan KV (mekoprop-P / 600 g/l)

1,5 l/ha

40,0 def

41,3 fg

48,8 de

30,0 fg

15.

Banvel 480 S (dikamba / 480 g/l)

0,7 l/ha

37,5 d-g

35,0 ghi

38,8 f

25,0 g

16.

Velpar (hexazinon / 90 %) Callisto 4 SC (mezotrion / 480 g/l) Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %)

4,0 kg/ha 0,35 l/ha 0,1 l/ha

88,8 a

87,5 b

90,0 b

83,8 bc

45,0 cd

45,0 ef

50,0 de

37,5 efg

1. 2. 3. 4. 5. 6.

17.

100 g/ha 0,1 % v/v 1,5 l/ha 4,0 l/ha 6,0 l/ha 5,0 l/ha 2,6 l/ha


A mezotrion hatására a R. fruticosus hajtások csúcsán lév leveleken száradásos tünetek jelentkeztek, néhány levél teljesen elszáradt. Az alsó levelek zöldek maradtak és a hajtáscsúcs sem pusztult el, a szeder er teljesen továbbhajtott. A szulfonil-karbamidok hatása lassan alakult ki. A földi szeder hajtások csúcsán lév leveleken sárgulásos tünetek jelentkeztek és a hajtáscsúcs nem növekedett tovább, kés bb több R. fruticosus növény csúcsrésze el is száradt. A hajtáscsúcstól távolodva a tünetek er ssége csökkent, az alsó leveleken nem látszottak tünetek, és kés bb az alsó levélhónaljakból újrahajtás következett be. A virágos sarjakon jóval kevesebb tünetet lehetett megfigyelni. A sárguló levelek számában, a száradásos tünetek er sségében és az újrahajtás mértékében jelent s különbség mutatkozott. A legjelentéktelenebb tünetek és a leger sebb újrahajtás a triaszulfuron, klórszulfuron, nikoszulfuron és jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil hatóanyagok kijuttatása után jelentkezett. A flazaszulfuron hatóanyag eredményesebbnek bizonyult, melynek hatására több 78

Eredmények

szeder levélen jelentkeztek tünetek, de szeptemberre itt is er teljes újrahajtás történt. 2005 tavaszára a szulfonil-karbamidok hatékonysága kis mértékben javult, de egyikük sem volt elég hatékony. A szulfonil-karbamidok közül a legjobb eredményt a metszulfuron-metil hatóanyag adta. Ezeken a parcellákon károsodott leger sebben a szeder, és bár az alsó levelek többsége zöld maradt, kevés volt képes sszel új hajtást képezni. A metszulfuron-metil hatása elmaradt a fluroxipir és hexazinon hatóanyagoktól. A glufozinát-ammónium hatására gyorsan jelentkeztek a tünetek, a levelek felületének jelent s része elszáradt, viszont nem volt teljes a levélszárító hatás, és egy hónappal a kezelés után megindult az újrahajtás. 2005 elején tovább romlott a hatás, a szeder hosszú, új hajtásokat hozott. A hexazinon hatása gyorsan kialakult, a szeder levelek többsége gyorsan elszáradt és csak kis mérték újrahajtás történt szeptemberre. A fluroxipir is elpusztította a R. fruticosus sarjak többségét, csak néhány zöld levél maradt és szeptemberig nagyon kevés egyed tudott kicsi új hajtást képezni. 2005. május végére mindkét hatóanyag hatása romlott, több új hajtás jelentkezett. A jobb hatású készítmények között szerepeltek, de már megfelel szint eredményt nem adtak. A glifozát hatóanyagú szerek hatására a szeder hajtások csúcsán lév levelek és a hajtáscsúcs is elszáradt, az alsó levelek viszont zöldek maradtak és szeptemberre kis mérték újrahajtás is bekövetkezett. 2005. május végére mindkét szer hatékonysága javult, jó hatást mutattak, csak kevés újrahajtás történt, és a fejl d hajtások kisebbek maradtak. Több szederhajtáson kicsi apró levelekb l álló csokrosodó levélkecsomók (levélrozetták) jöttek létre (25. ábra).

25. ábra: glifozát hatás A triklopyr hatása gyorsan kialakult, négy héttel a kezelés után már elszáradt az összes szeder, 2004-ben nem tudtak újrahajtani, 2005 elején is csak egy ismétlésben jelentkezett jelentéktelen újrahajtás, a szeder sarjak többsége elpusztult (26. ábra).

79

Eredmények

26. ábra: triklopir hatóanyag hatása 5.6.1.3. Földi szeder elleni védekezés erdeifeny ben 1998-1999-ben szulfonil-karbamidok földi szeder elleni hatékonyságát vizsgáltuk erdeifeny ben szi kijuttatással. A flazaszulfuron és a nikoszulfuron adta a legjobb, megfelel szint eredményt, bár ezeken a parcellákon is kismérték újrahajtás következett be (21. táblázat). 21. táblázat: Földi szeder elleni védekezés erdeifeny ben (Zalaegerszeg-Pózva, 1998-99.)

Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis

Chisel 75 DF (tifenszulfuron-metil + klórszulfuron / 68,2 + 6,8 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 2. Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) 3. + Nonit (dioktil-szulfo-szukcinát-nátrium / 60 %) 4. Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Ring 80 WG (primiszulfuron + proszulfuron / 30 % + 50 %) 5. + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol /100 %) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) 6. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) 7. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) 8. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Harmony Extra 75 DF (tribenuron-meti + tifenszulfuron-metil / 25 % 9. + 50 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Refine DF (tifenszulfuron-metil / 75 %) 10. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 11. Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %)

80 g/ha 0,1 % v/v 50 g/ha 25 g/ha 0,1 % v/v 1,5 l/ha 40 g/ha 0,1 l/ha 80 g/ha 0,1 % v/v 25 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha 0,1 % v/v 40 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 % v/v 200 g/ha

1.

2. ért. 4. ért. 1. ért. 1999. 1999. 1999. 05.09. 07.28. 09.22. Gyomirtó hatás % 70,0 50,0 50,0 60,0

30,0

30,0

80,0

85,0

85,0

90,0 90,0

90,0 85,0

90,0 85,0

30,0

20,0

20,0

40,0

30,0

30,0

75,0

50,0

50,0

90,0

90,0

85,0

75,0

70,0

50,0

90,0

90,0

90,0


80

Eredmények

A triaszulfuron, a primiszulfuron-metil + proszulfuron és a tribenuron-metil + tifenszulfuron-metil kezeléseknél több újrahajtás jelentkezett, nem érték el a megfelel szintet. A többi vizsgált hatóanyag nagyon gyenge hatást mutatott, nem alkalmas a földi szeder elleni védekezésre. 5.6.1.4. Földi szeder sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben 2004-ben további két kísérletben mechanikai irtás után regenerálódott sarjakat kezeltünk herbicidekkel. A július 12-én végzett kezelések kisebb méret sarjak ellen irányultak, eredményeinket a 22. táblázatban foglaltuk össze. Jobb hatást vártunk, mint a fejlettebb sarjak elleni vizsgálatnál, viszont több szeder a kezelés után hajtott ki, ez magyarázza a kés bbi kezelés jobb eredményeit (23. táblázat). 22. táblázat: Földi szeder fiatal sarjak (10-50 cm) elleni védekezés (Zalaegerszeg, 2004-2005.)

Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 15 %) + Actirob B (növényi olaj / 100 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Tomigan 250 EC (fluroxipir-metilheptil-észter / 36 %) Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l)

Dózis 1,0 l/ha 20 g/ha 0,5 l/ha 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,5 l/ha 200 g/ha 1,0 l/ha 100 g/ha 0,5 l/ha 1,5 l/ha 6,0 l/ha

1. ért. 2. ért. 3. ért. 2004. 2004. 2004. 07.27. 09.03. 11.05. Gyomirtó hatás 35,0 d 43,8 d 61,3 de 36,3 d 57,5 c 55,0 f

4. ért. 2005. 06.08. % 81,3 ab 50,0 cd

32,5 d

30,0 e

42,5 g

42,5 d

46,3 c

57,5 c

65,0 cd

61,3 c

32,5 d

40,0 de

60,0 e

52,5 cd

52,5 b

70,0 b

83,8 b

88,8 a

87,5 a 90,0 a

90,0 a 72,5 b

90,0 a 67,5 c

86,3 a 73,8 b


A szulfonil-karbamidok tünetei mindkét kísérletben sokkal lassabban jelentek meg, mint a glufozinát-ammónium és a fluroxipir hatóanyagoknál. A szulfonil-karbamidok hatására a szeder hajtások csúcsán lév levelek széle felfelé hajolt, kanalasodott, sárgulásos tünetek jelentkeztek rajtuk és a hajtáscsúcs nem növekedett tovább, kés bb soknak a csúcsrésze el is száradt. A hajtáscsúcstól távolodva a tünetek er ssége csökkent, az alsó leveleken nem látszottak tünetek és kés bb az alsó levélhónaljakból újrahajtás következett be. A sárguló levelek számában, a száradásos tünetek er sségében és az újrahajtás mértékében jelent s különbség mutatkozott. A leggyengébb tünetek és a leger sebb újrahajtás a triaszulfuron kezelés után következett be. Kevesebb, de er teljes újrahajtás látszott a klórszulfuron hatóanyaggal kezelt parcellákon. 2004-ben jobb hatásúnak mutatkozott a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil kezelés, de 2005-ben már a klórszulfuronhoz hasonló gyengébb eredményt nyújtott. Az eddig felsorolt szulfonil-karbamidoknál eredményesebbnek bizonyult a flazaszulfuron, melynek hatására több szeder levelén jelentkeztek tünetek, de 2004. szeptember elejére ezeken a parcellákon is megkezd dött az újrahajtás, és 2005 júniusára sok újrahajtott. 81

Eredmények

23. táblázat: Földi szeder fejlettebb sarjak (40-70 cm) elleni védekezés (Zalaegerszeg, 2004-2005.)

Ssz 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Készítmények (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis


1,0 l/ha 20 g/ha 0,5 l/ha 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,5 l/ha 200 g/ha 1,0 l/ha 100 g/ha 0,5 l/ha 1,5 l/ha 6,0 l/ha

1. ért. 2. ért. 2004. 2004. 08.17. 09.07. Gyomirtó

3. ért. 2004. 10.26. hatás

4. ért. 2005. 06.08. %

37,5 c

67,5 ef

66,3 d

36,3 c

61,3 f

63,8 de 62,5 def

38,8 c

61,3 f

60,0 e

52,5 f

46,3 b

76,3 cd

72,5 c

67,5 de

38,8 c

71,3 de

67,5 cd

60,0 ef

47,5 b

82,5 bc

81,3 b

93,8 a

90,0 a 91,3 a

96,5 a 85,0 b

94,5 a 83,8 b

88,8 ab 73,8 cd

80 bc


A nikoszulfuron hatása tartósabbnak bizonyult, több szeder újrahajtott, de még er teljes növekedésgátlás és klorózis érvényesült 2005. június elején is. A glufozinát-ammónium hatása alakult ki leggyorsabban, néhány napon belül elszáradt a szederlevelek többsége, viszont még sszel több új hajtás képz dött, melyek er teljesen növekedtek. sszel a legjobb eredményt a fluroxipir mutatta. Hatása gyorsan kialakult, elszáradtak a szeder sarjak, csak 1-2 t nél jelentkezett október végére, november elejére kismérték újrahajtás. 2005-ben viszont a megmaradt hajtások intenzíven növekedtek.

27. ábra: A metszulfuron-metil hatóanyag hatása 82

Eredmények

A következ év tavaszára a legjobb eredményt a metszulfuron-metil kezelés adta. A szulfonil-karbamidok közül ezeken a parcellákon károsodott leger sebben a szeder, és 2004 szén az alsó levelek többségén is er teljes tünetek látszottak. 2005-ben a fejlettebb szeder ellen beállított kísérletben a hajtások többsége elszáradt, és nagyon kevés egyed volt képes új hajtást képezni még június elején is (27. ábra). 4.6.2. Erdeifeny szelektivitási vizsgálatok 4.6.2.1. Tenyészedényes erdeifeny szelektivitási vizsgálat A triklopyr, a glufozinát-ammónium és a szulfoszulfuron hatására elpusztult az erdei feny , a kijuttatásuk után egy hónapon belül az összes kezelt feny elszáradt (24. táblázat). Az erdei feny t a kezeletlen kontrollban is nagyon megviselte a nagy h ség az üvegházban és a kihelyezés után a szabadban, ezért a kezelés után a nem kezelt feny k fele is elpusztult. Emiatt az értékelések els sorban a tünetek megfigyelésén alapultak. A 2,4-D (28. ábra), MCPA, MCPB, diklórprop-P, mekoprop-P és fluroxipir hatására több feny n a hajtások görbülése, elhajlása, a hajtáscsúcs és a hajtáscsúcson lév t levelek száradása következett be. A t levelek nagyon elszórtan, gyengén, egyenl tlenül fejl dtek a fiatal hajtásokon, többségük elszáradt vagy ki sem n tt.

28. ábra: A 2,4-D hatóanyag fitotoxikus tünetei erdeifeny n A dikamba hatására is elpusztult a feny hajtáscsúcsa, a t levelek torzan, csavarodottan, kuszán növekedtek (29. ábra). A növekedésben lév fiatal hajtásokat a glifozát hatóanyagú szerek is károsították. A hajtáscsúcs és a hajtáscsúcson lév t levelek elszáradása volt megfigyelhet .

83

Eredmények

28. ábra: A dikamba hatóanyag fitotoxikus tünetei erdeifeny n A hexazinon kezelés után csak egy ismétlésben maradt életben az erdeifeny . Kezdetben szépen növekedett ebben az ismétlésben a feny , viszont szeptember végére az alsó t levelei elszáradtak. A szulfonil karbamidok közül az metszulfuron-metil, a flazaszulfuron, a klórszulfuron és a primiszulfuron + proszulfuron er sen károsította az erdeifeny t. Több hajtás csúcsát elpusztították, s t a metszulfuron-metil hatására a fiatal hajtások többsége elpusztult (30. ábra).

30. ábra: A metszulfuron-metil hatóanyag fitotoxikus tünetei erdeifeny n 84

Eredmények

24. táblázat: Erdeifeny szelektivitási vizsgálat (Zalaegerszeg, 2003) Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 15 %) Ring 80 WG (primiszulfuron-metil + proszulfuron / 30 % + 50 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Starane 250 EC (fluroxipir-1-metilheptil-észter / 36 %) Garlon 4 E (triklopyr / 480 g/l) Glialka 480 Plus (glifozát-izopropilamin só / 480 g/l) Medallon Premium (glifozát-ammónium só / 480 g/l) Mecaphar (MCPA / 500 g/l) Dikamin 720 WSC (2,4-D / 720 g/l)

Dózis 1,0 l/ha 25 g/ha 0,1 %v/v 20 g/ha 0,1 %v/v 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,1 %v/v 200 g/ha 25g/ha 0,1 l/ha 100 g/ha 0,1 %v/v 1,5 l/ha 4,0 l/ha 6,0 l/ha 5,0 l/ha 2,5 l/ha 2,6 l/ha

1. ért. 06.27

2. ért. 07.25

3. ért. 09.26

4. ért. 10.22

Gyomirtó hatás % 28,3 bcd 28,3 bcd 31,3 bcd 32,5 cd 28,8 bcd 28,8 bcd 31,3 bcd 31,3 cd 57,5 a-d 61,3 a-d 85,0 ab 77,5 ab

88,8 a

77,5 ab 81,3 abc 83,8 ab

43,8 a-d 63,8 a-d 70,0 a-d 77,5 abc 9,5 d

15,0 cd

21,3 d

22,5 d

11,3 cd

13,8 d

30,0 cd 36,3 bcd

40,0 a-d 55,0 a-d 56,3 a-d 61,3 a-d 52,5 a-d 100,0 a 55,0 a-d 58,8 a-d 26,3 bcd 38,8 a-d

52,5 a-d 100,0 a 65,0 a-d 63,8 a-d 37,5 bcd 42,5 a-d

53,8 a-d 100,0 a 76,3 abc 72,5 a-d 43,8 bcd 52,5 a-d

62,5 a-d 100,0 a 85,0 ab 80,0 abc 56,3 a-d 65,0 a-d

100,0 a

100,0 a

100,0 a

15. Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l) 16. Duplosan DP (diklórprop-P / 600 g/l)

6,0 l/ha

100,0 a

2,0 l/ha

65,0 a-d 71,3 a-d 75,0 abc 78,8 abc

17. Duplosan KV (mekoprop-P / 600 g/l) 18. Banvel 480 S (dikamba / 480 g/l)

1,5 l/ha

46,3 a-d 50,0 a-d 52,5 a-d 63,8 a-d

0,7 l/ha

40,0 a-d 48,8 a-d 57,5 a-d 62,5 a-d

19. Velpar (hexazinon / 90 %) 20. Tropotox (MCPB / 400 g/l)

4,0 kg/ha

75,3 abc 75,8 abc 85,0 ab

4,0 l/ha

41,3 a-d 46,3 a-d 55,0 a-d 67,5 a-d

21. Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 22. Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %) 23. Athos (szulfoszulfuron / 75 %) Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) 24. Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %)

60 g/ha 0,1 % v/v 4,0 kg/ha

63,8 a-d 77,5 ab 77,5 abc 77,5 abc

87,5 a

76,3 abc 77,5 ab 77,5 abc 77,5 abc

26 g/ha 100,0 a 100,0 a 100,0 a 100,0 a 0,1 % v/v 30 g/ha 30,0 bcd 33,8 bcd 33,8 bcd 33,8 cd 0,05 % v/v


A többi szulfonil karbamid jóval enyhébb fitotoxikus tüneteket okozott. Az amidoszulfuron, a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil, a triaszulfuron, a nikoszulfuron, a trifluszulfuron-metil, a tribenuron-metil és a rimszulfuron hatására az erdeifeny hajtások eltávolodtak a szártól és jobban széthajolva növekedtek, mint a kezeletlen egyedeknél. Az amidoszulfuron, a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil és a nikoszulfuron hatóanyagoknál a csúcshajtáson az ízközök rövidülése is megfigyelhet volt. A triaszulfuron a hajtások enyhe elhajlását, görbülését is el idézte. A tribenuron-metil hatására a feny t k sárgulása is látható volt. Egyik gyomirtó szer alkalmazását sem javasoljuk növekedésben lév fitotoxikus hatásuk miatt.

erdeifeny ben a

85

Eredmények

5.6.2.2. Szelektivitási vizsgálat erdeifeny erd felújításban Erdeifeny ben engedélyezettek a glifozát és glifozát-ammónium hatóanyagú gyomirtó szerek, melyeket az erdeifeny nyugalmi állapotában, a hajtásvégek fásodása után, nyár végén, sz elején lehet alkalmazni. A feny nek ebben a kevésbé érzékeny állapotában kijuttatva vizsgáltuk több szulfonil-karbamid szeder elleni hatását 1999-ben. A flazaszulfuron, a triaszulfuron és a nikoszulfuron maradandóan károsította a feny t (25. táblázat). A csúcshajtáson az ízközök rövidültek, a hajtások befelé növekedtek, a hajtásvég pásztorbotszer meghajlása következett be. Színelváltozás nem volt tapasztalható és a levélméretben sem történt változás. A károsodást a kezelés utáni 2. évben sem heverte ki a feny . A tifenszulfuron-metil + klórszulfuron, az amidoszulfuron, a primiszulfuron-metil + proszulfuron, a rimszulfuron, a klórszulfuron, a tribenuron-metil és a tribenuron-metil + tifenszulfuron-metil nem okozott fitotoxicitást. 25. táblázat: Szulfonil-karbamidok fitotoxikus hatásának vizsgálata erdeifeny ben (Zalaegerszeg-Pózva, 1998-1999) Ssz Készítmények (hatóanyaguk, összetételük) 1. 2. 3. 4. 5.

Dózis

Chisel 75 DF (tifenszulfuron-metil + klórszulfuron / 68,2 + 6,8 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %)

80 g/ha 0,1 % v/v 50 g/ha

Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l)

Ring 80 WG (primiszulfuron-metil + proszulfuron / 30 % + 50 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) 6. Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 7. Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 8. Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 9. Harmony Extra (tribenuron-metil + tifenszulfuron-metil / 25 % + 50 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 10. Refine DF (tifenszulfuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) 11. Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %)

1. ért. 05.09.

2. ért. 07.28.

3. ért. 09.22.

Fitotoxikus hatás % 0,0 c 0,0 c 0,0 c 0,0 c

0,0 c

0,0 c

25 g/ha 0,1 l/ha 1,5 l/ha

10,0 a

10,0 a

10,0 a

5,0 b

5,0 b

5,0 b

40 g/ha 0,1 l/ha 80 g/ha 0,1 % v/v 25 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha 0,1 % v/v 40 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 % v/v 200 g/ha

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

0,0 c

10,0 a

10,0 a

10,0 a

5.6.3. Kocsánytalan tölgyben végzett szelektivitási vizsgálatok A legszélesebb kör vizsgálatot 2003-ban állítottuk be. Nem csak szulfonil-karbamidokat vizsgáltunk, hanem más hatóanyagcsoportba tartozó szerek alkalmazhatóságát is. A kísérlet eredményeit a 26. táblázatban foglaltuk össze. A kocsánytalan tölgy érzékenyen reagál a környezet változásaira. 2003-ban, a tenyészedényes vizsgálatban július közepéig a kezeletlen kontroll tölgyeken a levelek egy részén enyhébb sárgulásos tünetek és néhány levélen száradásos foltok látszottak, 1-2 levél el is száradt. Kés bb tovább er södött a levelek pusztulása és szeptember végére már 90 % felett károsodtak a nem kezelt tölgyek is. Mindez megnehezítette a fitotoxikus hatás értékelését és ezért csak a július közepéig végzett értékelések eredményeit tüntettük fel a táblázatban. 86

Eredmények

26. táblázat: Kocsánytalan tölgy szelektivitási vizsgálat (Zalaegerszeg, 2003) Ssz

Kezelés (hatóanyaguk, összetételük)

Dózis

1. ért. 06.05

2. ért. 06.14

3. ért. 06.27

4. ért. 07.18

Fitotoxikus hatás % 1.

1,0 l/ha 25 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,1 % v/v

9. 10. 11. 12. 13. 14.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 15 %) Ring 80 WG (primiszulfuron-metil + proszulfuron / 30 % + 50 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Starane 250 EC (fluroxipir-1-metilheptil-észter / 36 %) Garlon 4 E (triklopyr / 480 g/l) Glialka 480 Plus (glifozát-izopropilamin só / 480 g/l) Medallon Premium (glifozát-ammónium só / 480 g/l) Mecaphar (MCPA / 500 g/l) Dikamin 720 WSC (2,4-D / 720 g/l)

1,8 c

3,4 d

2,7 e

4,5 f

0,1 c

1,5 d

0,4 e

0,0 f

1,5 c

1,8 d

0,7 e

2,8 f

0,8 c

2,2 d

1,0 e

1,2 f

1,1 c

2,5 d

2,3 e

4,5 f

2,6 c

10,0 d

25g/ha 0,1 l/ha 100 g/ha 0,1 % v/v 1,5 l/ha 4,0 l/ha 6,0 l/ha 5,0 l/ha 2,5 l/ha 2,6 l/ha

3,5 c

4,3 d

2,9 e

4,6 f

0,6 c

2,2 d

2,3

4,9 f

12,0 c 29,5 b 7,9 c 2,0 c 5,7 c 7,7 c

52,0 b 80,3 a 21,0 cd 11,6 d 9,2 d 14,4 d

100,0 a 100,0 a 99,2 a 100,0 a 28,0 cd 36,9 cd 13,6 de 16,5 def 13,6 de 17,8 def 18,8 de 20,6 c-f

15.

Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l)

6,0 l/ha

14,4 c

37,6 bc

44,4 b

59,0 b

16. 17.

Duplosan DP (diklórprop-P / 600 g/l)

2,0 l/ha

13,5 c

36,9 bc

37,5 bc

42,4 bc

Duplosan KV (mekoprop-P / 600 g/l)

1,5 l/ha

3,5 c

11,9 d

13,6 de

13,6 ef

18.

Banvel 480 S (dikamba / 480 g/l)

0,7 l/ha

0,6 c

10,2 d

14,6 de 29,0 cde

19.

Velpar (hexazinon / 90 %)

4,0 kg/ha

72,6 a

96,7 a

85,4 a

20.

Tropotox (MCPB / 400 g/l) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %) Athos (szulfoszulfuron / 75 %) Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %)

4,0 l/ha 60 g/ha 0,1 % v/v 40 g/ha 26 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha 0,05 % v/v

5,7 c

15,1 d

17,8 de 24,0 c-f

1,0 c

4,5 d

6,1 e

11,9 ef

0,2 c

3,7 d

1,9 e

3,6 f

3,9 c

8,5 d

10,5 de

13,2 ef

1,0 c

5,8 d

5,3 e

7,0 ef

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

21. 22. 23. 24.

200 g/ha

13,1 de 19,0 def

96,7 a


A glufozinát-ammónium a leveleken sárgás elszínez dést és f leg a levelek szélén és csúcsán nagy perzseléses foltokat okozott. Kés bb az elszáradt levélfelület növekedett, szeptember elejére csaknem az összes levél elszáradt. A diklórprop-P is er sen károsította a tölgyet, a kijuttatása után – f leg a levelek szélén és csúcsán – nagy száradásos foltok mutatkoztak, továbbá több levél torzulása és felfelé-, vagy lefelé hajlása következett be. A dikamba károsító hatása viszonylag lassabban alakult ki. Sárgulásos tünetek után a levelek felületének jelent s része elszáradt. Szeptemberre a vizsgált kultúrnövények felének elszáradt az összes levele, de két ismétlésben újra tudott hajtani a tölgy. A glifozát hatóanyag hatására nagy száradásos foltok mutatkoztak a tölgy leveleken, f leg a levelek szélén és csúcsán. Július közepére er södött a károsító hatás, néhány levél teljesen 87

Eredmények

elpusztult, több csaknem feléig elszáradt és a levelek többségén jelentkeztek a száradásos tünetek. Az MCPA néhány tölgy levél torz növekedését, több levél lefelé hajlását, sárgulását, f leg levélszélen száradását okozta. A 2,4-D és az MCPB hasonló, de er sebb levéltorzulásos tüneteket okozott, a levélnyelek törékenyebbé váltak, több levél er sen lefelé hajlott, s t néhány le is tört. A mekoprop-P torzulásos tüneteket idézett el a tölgy leveleken, a többségük zöld maradt, de néhánynál száradásos foltok jelentek meg a kezelés után a levelek szélén és csúcsán. A vizsgált szulfonil-karbamidok hatása jóval lassabban alakult ki, mint a többi készítményé és szelektívebbnek bizonyultak a kultúrnövényre. Kivételt csak a klopiralid hatóanyag jelentett, mely valamennyi szulfonil-karbamidnál szelektívebbnek mutatkozott kocsánytalan tölgyben. A szulfonil-karbamidok szelektivitását három kísérletben vizsgáltuk 2000-2001-ben. Eredményeink a 27-29. táblázatokban szerepelnek. A földi szeder ellen hatékonyabbnak bizonyult szulfonil-karbamidokat 2004-ben további két kísérletben vizsgáltuk kocsánytalan tölgy erd felújításban (30-31. táblázat). 2004-ben erdészeti területen végzett kísérleteinkben a kocsánytalan tölgyön nagyon er s lisztharmat fert zés jelentkezett, mely miatt a kísérleti területet augusztus 3-án fungiciddel kezeltük. A védekezés ellenére a kezeletlen kontroll parcellákon is sok tölgylevélen voltak száradásos foltok a lisztharmat fert zés következtében, ami a fitotoxikus tünetek elkülönítését nehezítette. Ezért fontos volt a 2005. június eleji értékelés, amikor még nem okozott értékelési nehézséget a lisztharmat fert zés. 27. táblázat: Szulfonil-karbamidok szelektivitásának vizsgálata kocsánytalan tölgyben üvegházban (Zalaegerszeg, 2000) Ssz Kezelés (hatóanyaguk, össszetételük)

Dózis

1.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l)

0,75 l/ha

2.

Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %)

15 g/ha 40 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpírdietil / 5 % + 15 %) Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %)

15 g/ha 15 g/ha 150 g/ha 200 g/ha 30 g/ha 0,05 % v/v

1. értékelés 07.28.



Fitotoxikus hatás % 1,3 a 1,0 b 1,0 b 3,0 a 3,0 ab 3,3 ab 0,7 a

0,3 b

0,3 b

1,0 a

1,3 b

1,3 b

2,0 a

1,7 b

1,7 b

3,7 a 0,3 a 1,3 a

5,0 a 1,0 b 0,7 b

5,0 a 0,7 b 0,3 b

3,0 a

1,0 b

1,0 b


A szulfoszulfuron és a jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil a kísérleteinkben er teljes sárgulásos, továbbá többnyire levélszélr l és csúcs fel l induló száradásos tüneteket okoztak. A jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil 2004-2005-ben több tölgy hajtáscsúcsát elpusztította, fejl désben lemaradás, levél torzulás is bekövetkezett. Eredményeink szerint nem alkalmazhatóak kocsánytalan tölgyben er s fitotoxikus hatásuk miatt. 88

Eredmények

28. táblázat: Szulfonil-karbamidok szelektivitásának vizsgálata kocsánytalan tölgyben (Zalaegerszeg, 2001) Ssz


1.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) 2. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) 3. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Sekator (amidoszulfuron + jodoszulfuron-metil4. nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 1,25 % + 12,5 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) 5. + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) 6. + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) 7. Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír8. dietil / 5 % + 15 %) Athos (szulfoszulfuron / 75 %) 9. + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) 10. + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) 11. Lontrel 300 (klopiralid / 300 g/l)

Dózis


1,5 l/ha 30 g/ha 0,1 % v/v 80 g/ha 0,1 % v/v 300 g/ha 25 g/ha 0,1 % v/v 25 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 200 g/ha 26 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha 0,05 % v/v 0,4 l/ha



Fitotoxikus hatás % 0,7 bc 0,3 c 0,3 c 4,3 a

4,3 a

6,7 ab

1,0 bc

1,0 bc

1,0 bc

0,3 c

0,3 c

0,3 c

1,7 bc

1,7 bc

1,0 bc

2,7 abc

2,0 abc

2,0 bc

0,7 bc 1,3 bc

0,7 bc 2,3 abc

0,7 c 2,3 bc

3,0 ab

3,0 ab

3,3 b

1,7 bc

1,3 bc

1,0 bc

0,3 c

0,0 c

0,0 c


29. táblázat: Szulfonil-karbamidok szelektivitásának vizsgálata kocsánytalan tölgy erd felújításban (Zalaegerszeg, 2000) Ssz 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.


Dózis

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l) Granstar 75 DF (tribenuron-metil / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Titus 25 DF (rimszulfuron / 25 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Grodyl 75 WG (amidoszulfuron / 75 %) Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Citowett (poliglikol-származék / 100 %) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpírdietil / 5 % + 15 %) Athos (szulfoszulfuron / 75 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %) Safari (trifluszulfuron-metil / 50 %) + Trend 90 (etoxilált izodecil alkohol / 90 %)

1,0 l/ha 30 g/ha 0,1 % v/v 60 g/ha 0,1 % v/v 40 g/ha 20 g/ha 0,1 % v/v 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 200 g/ha 26 g/ha 0,1 % v/v 30 g/ha 0,05 % v/v



Fitotoxikus hatás % 1,0 c 1,3 bc 5,3 a

7,5 a

1,0 c

1,5 bc

1,5 bc

0,8 c

3,0 bc

1,5 bc

1,5 bc

1,5 bc

1,8 bc 3,0 bc

1,0 bc 4,3 b

3,5 ab

4,3 b

2,8 bc

1,5 bc


89

Eredmények

A kísérleti eredmények több herbicidnél jent s eltérést mutattak. A virágcserepekben nevelt tölgyeknél szelektívnek mutatkozott a metszulfuron-metil, bár egy ismétlésben az egyik tölgy jóval hamarabb elszáradt, mint a kezeletlen kontrollban. A kocsánytalan tölgy erd felújításban 2004-2005-ben mindkét kísérletben a metszulfuron-metil okozta a vizsgált szulfonil-karbamidok közül a legnagyobb fitotoxicitást. Kezdetben a legfels leveleken er teljes sárgulásos, torzulásos majd száradásos tünetek jelentkeztek. 2005 június elején a tölgy er sen visszamaradt fejl désében, alacsonyabbra n tt, mint a kezeletlen kontrollban, levéltorzulásos tünetek mutatkoztak, s t néhánynak a hajtáscsúcsát el is pusztította és a levelek hónaljából hajtott tovább (31. ábra). A metszulfuron-metil sem alkalmazható kocsánytalan tölgyben.

31. ábra: A metszulfuron-metil fitotoxikus tünetei kocsánytalan tölgyön A tribenuron-metil 2000-2001-ben a kocsánytalan tölgyön er s sárgulást és levéltorzulást okozott, 2003-ban viszont nagyon enyhe sárgulásos és levélszáradásos tünetekkel múlta csak felül a kezeletlen kontrollt. Mindkét 2004. évi kísérletünkben a klórszulfuron hatására a kocsánytalan tölgy legfels levelein er teljes sárgulás és torzulás jelentkezett, majd néhány csúcs pusztulása is bekövetkezett, a korábbi kísérletekben viszont nem okozott jelent s tüneteket. 2003-ban a rimszulfuron és a trifluszulfuron-metil hatására er teljesebb sárgulásos és száradásos tünetek jelentkeztek a tölgyön. 2000-2001-ben jóval kisebb, 1-3 %-os károsodást okoztak csak.

90

Eredmények

30. táblázat: Földi szeder fiatal sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben (Zalaegerszeg, 2004-2005) Ssz


Dózis

1. értékelés 2004.07.27

2. értékelés 2004.09.03

3. értékelés 2005.06.08.

Fitotoxikus hatás % 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.


1,0 l/ha 20 g/ha 0,5 l/ha 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,5 l/ha 200 g/ha 1,0 l/ha 100 g/ha 0,5 l/ha 1,5 l/ha 6,0 l/ha

3,0 c

1,7 d

3,0 c

0,5 c

6,7 c

5,8 c

1,8 c

0,5 d

4,3 c

0,5 c

1,7 d

2,3 c

1,8 c

4,2 cd

15,0 b

3,0 c

14,2 b

20,0 a

28,0 a 23,0 b

29,2 a 26,7 a

21,3 a 22,5 a


31. táblázat: Földi szeder fejlettebb sarjak elleni védekezés kocsánytalan tölgyben (Zalaegerszeg, 2004-2005) Ssz


Dózis

1.

Motivell (nikoszulfuron / 40 g/l)

1,0 l/ha

2.

Glean 75 DF (klórszulfuron / 75 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Logran 75 WG (triaszulfuron / 75 %) + Extravon konc. (etoxilált oktilfenol / 100 %) Chikara 25 WG (flazaszulfuron / 25 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Huszár (jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil / 5 % + 15 %) + Actirob B (növényi olaj / 100 %) Ally 20 DF (metszulfuron-metil / 20 %) + Frigate (Etilan TT-15 / 820 g/l) Tomigan 250 EC (fluroxipir-metilheptil-észter / 36 %) Finale 14 SL (glufozinát-ammónium / 150 g/l)

20 g/ha 0,5 l/ha 20 g/ha 0,1 l/ha 200 g/ha 0,5 l/ha 200 g/ha 1,0 l/ha 100 g/ha 0,5 l/ha 1,5 l/ha 6,0 l/ha

3. 4. 5. 6. 7. 8.

1. értékelés 2004.08.17.

2. értékelés 2004.09.07.

3. értékelés 2005.06.08.

Fitotoxikus hatás % 0,0 b 2,5 d 2,3 e 0,0 b

10,0 c

8,8 d

0,0 b

1,3 d

3,3 e

0,0 b

3,8 d

3,0 e

3,0 b

15,0 bc

13,8 cd

5,5 b

17,5 b

21,3 ab

25,5 a 23,0 a

25,0 a 20,0 ab

25,0 a 16,3 bc


A triaszulfuron hatására az üvegházi kísérletben er teljes sárgulásos tünetek jelentkeztek 2000-ben, viszont a többi kísérletben jóval kisebb fitotoxicitást okozott. A klopiralid teljesen szelektívnek bizonyult. A többi hatóanyag közül a nikoszulfuron, flazaszulfuron és amidoszulfuron károsította legkevésbé a kocsánytalan tölgyet. Az amidoszulfuron hatóanyagot nem vizsgáltuk 2004-2005-ben. Az utolsó két kísérletünkben viszont a nikoszulfuron és flazaszulfuron kezelések néhány tölgyön levéltorzulást, a növekedés gátlását, egy-egy t csúcsának elszáradását okozták. A fitotoxikus tünetek

91

Eredmények

maradandóak voltak, még a kezelés utáni évben június elején is jól elkülöníthet en jelentkeztek. A csemeték többsége viszont szépen növekedett. Vizsgálati eredményeink alapján posztemergens alkalmazási módban a klopiralid teljesen szelektívnek bizonyult kocsánytalan tölgyben. A szulfonil-karbamidok közül meghatároztuk a kocsánytalan tölgyet legkevésbé károsító herbicidek körét. 2004-ben a fluroxipir és glufozinát-ammónium hatóanyagú szereket óvatosan, a tölgyet kímélve igyekeztünk kijuttatni, mégis néhány tölgyre sodródott permetlé, ami drasztikus hatással járt. A glufozinát-ammónium hajtásrészek maradandó száradását okozta. A fluroxipir még er teljesebb tüneteket okozott. A károsodott kocsánytalan tölgy teljes csúcsrésze elszáradt (32. ábra). Általában alulról próbáltak a károsodott tölgyek újrahajtani.

32. ábra: A kocsánytalan tölgyre rásodródott fluroxipir fitotoxikus tünetei

92

Következtetések, javaslatok

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK VARGA (1996) megállapította, hogy a R. idaeus erdészeti területeken nem jelent s. Hosonló következtetésre jutottunk, hogy Zala megyében nem nagy erdészeti területen a málna jelent sége, csak 3 helyen találtuk meg a megyében és a gyomfelvételezésekkor is csupán szálankénti el fordulásával találkoztunk. Sok helyen megfigyeltük a hamvas szeder jelenlétét az erd széleken. Els sorban akácosok szélén találtuk meg. Gyomfelvételezeink során viszont rendkívül kis borítással szerepelt csak a kocsánytalan tölgyesekben. VARGA (1996) szerint is a R. caesius ritkábban jelent gondot, els sorban a nedves erd területeken. Erdészeti felvételezési eredményeink szerint a 3-5. éves kocsánytalan tölgy legfontosabb gyomnövényei a siska nádtippan, a földi szeder és a magas aranyvessz . VARGA (2000) kiemelte, hogy az erd sítésekben mindenütt veszélyes az egyszik ek közül a siskanádtippan, a kétszik ek közül a magas aranyvessz , a földiszeder fajcsoport, ártereken a hamvas szeder. Vizsgálataink szerint Zala megyében erdészeti területeken a Rubus fajok közül a Rubus fruticosus kisfajok a legjelent sebbek, ezen belül a Homalacanthi csoportba tartozó Discolores subsectioba sorolható R. bifrons és R. discolor a leggyakoribb. A szakkönyvekben is kiemelik a R. discolor jelent ségét, a legfontosabb Rubus fruticosus kisfajként részletesen foglalkoznak vele (HUNYADI és mtsai, 2000; CSAPODY és mtsai, 1966), s t HUNYADI és mtsai (2000) a R. bifrons leírására is kitértek. JENSEN – HALL (1979) vizsgálataihoz (R. hispidus) hasonlóan többféle kezeléssel sem tudtuk sszel a frissen gy jtött Rubus bifrons magvakat csírázásra bírni. Télen is csak egy 2003-ban gy jtött mag csírázott. A tárolási mód vizsgálatban tapasztaltuk a 2004-ben gy jtött magokból az els kelést: csak április közepére kelt ki egy mag, melyet február közepéig homokban rétegeztünk. A földi szeder magok kelése a csírázásra kedvez körülmények között is legalább másfél hónappal a szeder magok petricsészébe helyezése után történt. Mindezekb l azt a következtetést vontuk le, hogy a földi szeder magok nyugalmi ideje hosszú ideig tart, a magvak többségének legalább 6 hónapig és ezután is nagyon vontatottan kel. MOHÁCSY és mtsai (1965) hasonlót állapítottak meg a szederfajtákról: a magvak nyugalmi ideje 5-6 hónap, s t egy részük 2 évig is elfekhet. AMOR (1974a) kénsavas kezelés és 3 hónapig tartó rétegezés után több R. fruticosus kisfajnál, JENSEN – HALL (1979) a R. hispidus fajnál 5 hónapig tartó sztratifikáció és vegyszerekkel kezelés után tapasztalt gyenge csírázást. Az els éves magok nagyon gyengén keltek. A laboratóriumi vizsgálatokban a Rubus bifrons magok legfeljebb 2,0 %-os, a Rubus obscurus magok legfeljebb 6,0 %-os kelést mutattak. A másodéves magok jobban keltek, különösen a Rubus obscurus magok: 10,5 %-os szinten. AMOR (1974) hasonló eredményre jutott a Rubus procerus esetében: az els évben 1,0 %-os (más kisfajoknál kénsavas kezelés és 3 hónapig tartó rétegezés után legfeljebb 6 %-os csírázást tapasztalt a R. ulmifolius magok kivételével, melyeknél 40 % kicsírázott), a második évben 9 %-os csírázást tapasztalt. JENSEN – HALL (1979) a R. hispidus fajnál 5 hónapig tartó sztratifikáció és vegyszerekkel kezelés után csak 2-3 %-os csírázást figyelt meg. A 2 hónapig szobah mérsékleten tartott, majd szabadba kihelyezett virágcserepekben már az els évben 10,0-10,5 %-os csírázást tapasztaltunk a Rubus obscurus magoknál a december 3-án és 17-én megkezdett vizsgálatnál, a Rubus bifrons magok viszont csak 0,5-1,0 %-os kelést mutattak. NORTHCROFT (1927) vizsgálatában az újonnan képz dött földi szeder magok a vetés után 13 hónapig nem csíráztak, és 2 év alatt is csak 7 %-uk kelt ki. A dormancia vizsgálat erdményeib l azt a következtetést vontuk le, hogy a földi szeder magok dormanciájának feloldódásához megfelel ideig tartó hideg és meleghatásra egyaránt szükség van. JENSEN – HALL (1979) eredményeihez hasonlóan (R. hispidus faj magvai az els évben gyengén (<2 %) csíráztak) csírázási mélység vizsgálatunkban legfeljebb 1,75 %-os kelést tapasztaltunk. A csírázási mélység vizsgálatban náluk a R. hispidus csíranövények 2,5 cm-nél

93


mélyebbr l, nálunk a földi szeder 2,8 cm-nél mélyebbr l nem kelt. Eredményeink szerint a magok többsége a fels 0,5 cm-es talajrétegb l vagy a talajfelszínr l csírázik. A humuszban gazdag erdei föld valószín leg fontos szerepet játszik a csírázásban, mert kerti földet tartalmazó talajból csak egy földi szeder mag csírázott, a homok és virágföld keverékéb l egy sem kelt. Vizsgálataink igazolják azt a nézetet, hogy sok Rubus faj gyengén csírázik a kemény endokarpium és a dormanciában lév embrió miatt. A csírázási id pont vizsgálat azt mutatta, hogy csak április közepén jelenik meg az els csíranövény, a földi szeder május els felében csírázik legnagyobb mértékben, de a kelés elhúzódó, június-július folyamán még jelent s. A regenerálódás vizsgálat eredményei alapján a Rubus bifrons gyöktörzsr l jól tud regenerálódni (92 %-os volt az újrahajtás). Vizsgálatunkban a 10 cm-es gyökérdarabok 68 %ban, az 5 cm-esek 50%-ban kihajtottak. Hasonló eredményre jutott AMOR (1974a), amikor R. procerus növények 7 cm hosszú gyökérdarabjaival 66 %-os regenerálódást, továbbá JENSEN – HALL (1979), amikor a R. hispidus faj gyökérszegmenseinél 56 %-os regenerálódást tapasztalt. Továbbá megfigyeltük, hogy a gyökérméret csökkenésével látványosan csökken az újrahajtás. Tehát a Rubus bifrons szaporodásra képes gyöker , H3-as életfomájú. A Rubus bifrons gyökerek legnagyobb mértékben a július és november közötti id szakban képesek regenerálódni (70-100 %). A gyökerek regenerálódó-képessége áprilisban, májusban és júniusban igen csekély volt. Ez az intenzív hajtásnövekedéssel függhet össze. Tehát a nyár végén és sszel kijuttatott gyomirtó szerek növényen belüli mozgásának nincs élettani akadálya, viszont a tavasz végi és nyár eleji kezelések hatása mérsékeltebb lesz. HUNYADI (1978) hasonló megállapítást tett az Elymus repens gyomnövénynél. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a Rubus bifrons tápanyagfelvétele az egész vegetációs id szakban jelent s. A növény éves fejl désének kezdeti id szakában gyors nitrogénfelvétel jellemz . Májusban, az intenzív növekedés id szakában hirtelen megnövekedett a N-felvétel, különösen a levelek nitrogéntartalma emelkedett jelent sen, de a hajtások nitrogéntartalma is kisebb mértékben megn tt. A N mennyiségének emelkedése intenzív fehérje szintézisre utal, amely a dinamikus növekedéssel áll kapcsolatban (LEHOCZKY és mtsai, 2004). Hasonló eredményre jutott LEHOCZKY (1988) a Calystegia sepium gyomnövénynél. A hajtások foszfortartalma megn tt február és április között és egy kisebb májusi csökkenés után a termésérés id szakáig tovább növekedett. A hajtások és levelek K és Ca tartalma is megugrott az aktív növekedés id szakában. A májusi csúcs a gyökerek kálciumtartalmán is megfigyelhet , a gyökerek K-szintje viszont az egész év folyamán alig változott. 2002-2003-ban tenyészedényes vizsgálatokban, kevesebb tápanyagraktározó képességgel rendelkez , gyöktörzsr l újrahajtott Rubus bifrons sarjakon vizsgáltuk több hatóanyag hatását azért, hogy a legkevésbé hatékonyakat kizárjuk a további vizsgálódásból. A szulfonil karbamidok közül 2002-ben a trifluszulfuron-metil (Safari), a rimszulfuron (Titus 25 DF), az amidoszulfuron (Grodyl 75 WG), a tifenszulfuron-metil (Refine 75 DF), a szulfoszulfuron (Athos) és a foramszulfuron + izoxadifen-etil (Monsoon), továbbá 2003-ban a tribenuronmetil (Granstar 75 DF) nem alkalmas a Rubus fruticosus elleni védekezésre, a szeder elég gyorsan kiheverte a vegyszerek hatását. A 2,4-D (Dezormon, Dikamin 720 WSC), a floraszulam + 2,4-D (Mustang), az MCPA (Mecaphar, Jambol M 750 SL), az MCPB (Tropotox) hatóanyagok is csak rövid ideig voltak képesek megakadályozni a gyomnövény

94


újrahajtását. A többi készítményt tovább vizsgáltuk erd szélen, illetve a szulfonilkarbamidokat kocsánytalan tölgy erd felújításban is. A tenyészedényes vizsgálatok jó lehet séget jelentettek, hogy a gyomirtó szerek hatását hasonló fejlettség növényeken tudjuk összehasonlítani. A gyakorlatban jó eredménnyel használható készítmények meghatározásához további kísérletek voltak szükségesek erdészeti területen, ahol jóval több tartalék tápanyaggal rendelkez szeder ellen bizonyíthatták hatásukat a gyomirtó szerek. Az erd széli vizsgálatunkban a legnehezebb feladatot jelent , s r n szederrel borított területen, fejlett virágzás kezdetén lév növény elleni védekezés lehet ségeit tanulmányoztuk. Arra az eredményre jutottunk, mint KÁDÁR (2001), hogy a 2,4-D hatóanyag (Dikamin 720 WSC) nem alkalmas a szeder elleni védekezésre. A diklórprop-P (Duplosan DP), a mekoprop-P (Duplosan KV), a dikamba (Banvel 480 S) és a mezotrion (Callisto 4 SC) hatóanyagok alig múlták felül a 2,4-D hatóanyagot, fejlett szeder elleni védekezésre nem alkalmasak. A szulfonil-karbamidok többsége (nikoszulfuron (Motivell), triaszulfuron (Logran 75 WG), flazaszulfuron (Chikara 25 WG), klórszulfuron (Glean 75 DF), jodoszulfuron-metilnátrium + mefenpír-dietil (Huszár)) több szeder csúcsrészét elpusztította, viszont az alsó leveleken nem látszottak tünetek és kés bb az alsó levélhónaljakból újrahajtás következett be. Igen gyenge – 40-55 % közötti – eredményt mutattak, ezért nem használhatóak a fejlett szeder ellen. A metszulfuron-metil (Ally 20 DF) hatóanyag volt a legjobb hatású a szulfonil-karbamidok közül, kevés szeder volt képes sszel új hajtást képezni, és tavasszal is kevesebb volt az újrahajtó szedrek száma, de egy kezelés nem elegend ennyire fejlett szeder ellen. Tenyészedényes vizsgálatainkban a kevésbé fejlett földi szeder ellen a glufozinátammónium is eredményesnek mutatkozott, a fejlettebb példányoknál viszont már itt is újrahajtás következett be (NOVÁK és mtsai, 2004a, 2004b, 2004c). Az erdészeti területen végzett vizsgálataink szerint több tartalék tápanyaggal rendelkez fejlett szeder elleni védekezésre nem elég a glufozinát-ammónium hatása. A virágzás kezdetén lév R. fruticosus elleni kísérletünkben hasonló eredményre jutottunk, mint a szakirodalmi adataink többsége alapján. Összességében a földi szeder ellen jó hatást mutattak a glifozát (Glialka 480 Plus és Medallon Premium), fluroxipir (Tomigan 250 EC) és hexazinon (Velpar) hatóanyagú szerek, leghatékonyabbnak pedig a triklopyr hatóanyag (Garlon 4 E) bizonyult. A glifozát hatóanyag jó hatásáról számoltak be R. caesius ellen: SZENTEY – TÓTH (2005), BÉRES (1996), ERD DI – NÉMETH (1981); R. fruticosus ellen: FROCHOT – WEHRLEN (1983); R. spectabilis ellen: REYNOLDS és mtsai (1986). A fluroxipir jó eredményt mutat R. caesius ellen: SZENTEY – TÓTH (2005), KÁDÁR (2001), MOLNÁR (1985) szerint; R. fruticosus ellen: THOMPSON (1988) szerint. A hexazinon jó hatását írta le R. idaeus ellen: REYNOLDS és mtsai (1988), BERGMANN (1986); R. fruticosus ellen: BERGMANN (1986). Jelent s mennyiség eredmény áll rendelkezésre, hogy a triklopyr hatóanyag jó lehet séget jelent a Rubus nemzetségbe tartozó fajok elleni védekezésre: R. fruticosus ellen – VARGA Sz. (2001), HARMER és mtsai (2000), BERGMANN (1986); R. caesius ellen – SZENTEY – TÓTH (2005), BÉRES (1996), MOLNÁR (1983, 1985), KÁDÁR (1983), TÖRÖK (1979), SÁRKÁNY (1983); R. idaeus ellen – VALKOVA (1988), BERGMANN (1986); R. hispidus ellen – DREYER

95


(1988); R. cuneifolius ellen – DENNY – GOODALL (1991); R. argutus ellen – MCCARTY és mtsai (1996). A mechanikai irtás után regenerálódott földi szeder sarjak ellen a vizsgált szerek jobb eredményt mutattak, mint az erd szélen beállított kísérletnél. Viszont a triaszulfuron (Logran 75 WG), klórszulfuron (Glean 75 WG) jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpír-dietil (Huszár) hatóanyagoknál igen sok, a flazaszulfuron (Chikara 25 WG) hatóanyaggal kezelt parcellákon sok újrahajtás következett be. A nikoszulfuron (Motivell) hatása tartósabbnak bizonyult, több szeder újrahajtott, de még hosszú ideig er teljes visszafogó és sárgító hatás érvényesült. Különösen a metszulfuron-metil (Ally 20 DF) hatása n tt meg, nagyon kevés növény volt képes új hajtást képezni még 2005 június elején is. Mindez mutatja az integrált védekezés jelent ségét. A védekezési módszerek kombinálásával a herbicidek is jobb hatást adnak. A metszulfuron-metil Rubus spp. elleni jó hatékonyságáról is többen beszámoltak (GOUS – GRIFFIT, 1996; MAAS – PROUTY, 1986; COLE és mtsai, 1987). A tenyészedényes szelektivitási vizsgálatunkban a növekedésben lév erdei feny ben alkalmazható gyomirtó szert nem találtunk, mindegyik károsította a feny t, szelektív gyomirtásra nem alkalmasak. 1999-ben 5 éves erdei feny erd felújításban vizsgáltuk több szulfonil-karbamid földi szeder elleni hatását az erdei feny nyugalmi állapotában, a hajtásvégek fásodása után, szi kijuttatással. A tifenszulfuron-metil + klórszulfuron, az amidoszulfuron, a primiszulfuronmetil + proszulfuron, a rimszulfuron, a klórszulfuron és a tribenuron-metil + tifenszulfuronmetil hatóanyagok nem okoztak fitotoxicitást. A flazaszulfuron (Chikara 25 WG), a triaszulfuron (Logran 75 WG) és a nikoszulfuron (Motivell) hatóanyagok er teljes károsodást okoztak, melyet még a kezelés utáni 2. évben sem hevert ki a feny . Erdeifeny ben engedélyezettek a glifozát hatóanyagú gyomirtó szerek, melyek kísérleti eredményeink szerint hatékonyabbak Rubus fruticosus ellen, mint a szulfonil-karbamidok. Ezért nem volt szükség további vizsgálatra erdeifeny ben, mert nem találtunk hatékonyabban alkalmazható megoldást. Tenyészedényes vizsgálatokban állapítottuk meg, hogy melyik készítmények károsítják legkevésbé a kocsánytalan tölgyet. A triklopir (Garlon 4 E), a fluroxipir (Starane 250 EC) és a hexazinon (Velpar) hatóanyagú szerek elpusztították, a glufozinát-ammónium (Finale 14 SL), a diklórprop-P (Duplosan DP), a glifozát (Glialka 480 Plus és Medallon Premium) a dikamba (Banvel 480 S), a 2,4-D (Dikamin 720 WSC), az MCPB (Tropotox), az MCPA (Mecaphar) és a mekoprop-P (Duplosan KV) hatóanyagú herbicidek er sen károsították a tölgyet. A vizsgált szulfonil-karbamidok hatása jóval lassabban alakult ki, mint a többi készítményé és szelektívebbnek bizonyultak a kultúrnövényre. Kivételt csak a klopiralid hatóanyag jelentett, mely valamennyi szulfonil-karbamidnál szelektívebbnek mutatkozott kocsánytalan tölgyben. A triaszulfuron hatására az üvegházi kísérletben er teljes sárgulásos tünetek jelentkeztek 2000-ben, viszont a többi kísérletben jóval kisebb fitotoxicitást okozott. A szulfonil-karbamidok közül a nikoszulfuron, flazaszulfuron és amidoszulfuron károsította legkevésbé a kocsánytalan tölgyet. Az amidoszulfuron hatóanyagot nem vizsgáltuk 2004-2005-ben. Az utolsó két kísérletünkben viszont a nikoszulfuron és flazaszulfuron kezelések néhány tölgyön levéltorzulást, a növekedés gátlását, egy-egy t csúcsának elszáradását okozták. A fitotoxikus tünetek maradandóak voltak, még a kezelés utáni évben június elején is jól elkülöníthet en jelentkeztek. A csemeték többsége viszont szépen

96


növekedett. Tehát a szulfonil-karbamidok közül meghatároztuk a kocsánytalan tölgyet legkevésbé károsító herbicidek körét. Vizsgálati eredményeink alapján posztemergens alkalmazási módban a klopiralid teljesen szelektívnek bizonyult kocsánytalan tölgyben. Hasonló megállapításra jotott KÁDÁR (2001) és VARGA (2000), hogy a klopiralid hatóanyaggal szelektíven védekezhetünk tölgyerd sítésben.

97

Összefoglalás

7. ÖSSZEFOGLALÁS Munkánkban célul t ztük ki, hogy a Rubus fajok biológiájáról szóló ismereteinket, gyarapítsuk, és meghatározzuk, mely készítmények alkalmazhatóak hatékonyan szeder ellen. Meg kívántuk határozni a szulfonil-karbamidok Rubus fajok elleni hatékonyságát, hatékony dózisukat, kijuttatásuk optimális id pontját és szelektivitásukat erdei feny ben és tölgyben. Zala megyében 43 gy jtési helyen összesen 100 Rubus nemzetségbe tartozó növényt gy jtöttünk. Erdészeti gyomfelvételezéseket végeztünk Zalaegerszeg, Bak, Csatár és Pölöske határában lév kocsánytalan tölgy erd felújításokban, a csemeték gyomosodásra legérzékenyebb 1-5 éves korában, összesen 100 felvételezést. Vizsgálataink szerint Zala megyében erdészeti területeken a Rubus fajok közül a Rubus fruticosus kisfajok a legjelent sebbek, ezen belül a Homalacanthi csoportba tartozó Discolores subsectioba sorolható Rubus bifrons és Rubus discolor a leggyakoribb. Az erdészeti gyomfelvételezések során megfigyeltük, hogy a földi szeder gyors felszaporodásra képes a vágásterületeken. Az els évben a nyolcadik helyen szerepelt, a második évben már a második helyre lépett el re. A 3-5. éves tölgyes meghatározó gyomnövényei a földi szeder, a siska nádtippan és a magas aranyvessz voltak. A két leggyakrabban el forduló Rubus faj a gyomfelvételezési területeken is a Rubus bifrons és a Rubus discolor volt. Csírázásbiológiai vizsgálatokban a földi szeder magnyugalmának hosszát, a dormancia feloldási lehet ségeit, a csírázás id pontját és mélységét tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a földi szeder magok nyugalmi ideje hosszú ideig tart, a magvak többségénél legalább 6 hónapig. A Rubus fruticosus magok április közepét l csíráznak, május els felében kel a legtöbb növény. A földi szeder nagyon gyengén kel. A csírázási mélység vizsgálatnál legfeljebb 1,75 %-os, a dormancia vizsgálatnál maximum 10,0-10,5 %-os csírázási %-ot mutatott. A földi szeder magok többsége a fels 0,5 cm-es talajrétegb l és a talajfelszínr l kel. A szeder csírázásánál fontosak lehetnek a talaj tulajdonságai is, mert az erdei földet tartalmazó talajból kelt a csírázási mélység vizsgálatban a magok többsége. A dormancia vizsgálat erdményeib l azt a következtetést vontuk le, hogy a földi szeder magok dormanciájának feloldódásához megfelel ideig tartó hideg és meleghatásra egyaránt szükség van. A földi szeder vegetatív szaporodását egy évig vizsgáltuk termosztátban. Megállapítottuk, hogy gyöktörzsr l jól tud regenerálódni. A gyökerek feldarabolásakor a gyökérméret csökkenésével látványosan csökken az újrahajtás. Eredményeink alapján a gyökerek legnagyobb mértékben a július és november közötti id szakban képesek regenerálódni. A gyökerek regenerálódó-képessége áprilisban, májusban és júniusban igen csekély volt. Tehát a nyár végén és sszel kijuttatott gyomirtó szerek növényen belüli mozgásának nincs élettani akadálya, viszont ha tavasz végén vagy nyár elején kezeljük a szedret, a herbicidek várhatóan mérsékeltebb eredményt adnak. A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata során 4 tápelem koncentrációjának változását tanulmányoztuk egy éven keresztül a gyökerekben, hajtásokban és a levelekben. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a növény éves fejl désének kezdeti id szakában gyors nitrogénfelvétel jellemz . Májusban, az intenzív növekedés id szakában nagyon magas a N-felvétel, különösen a levelek nitrogéntartalma emelkedett jelent sen, de a hajtások nitrogéntartalma is kisebb mértékben megn tt. A hajtások és levelek K és Ca tartalma is

98

Összefoglalás

megugrott az aktív növekedés id szakában. A májusi csúcs a gyökerek kálciumtartalmán is megfigyelhet , a gyökerek K-szintje viszont az egész év folyamán alig változott. A hajtások foszfortartalma megn tt február és április között és egy kisebb májusi csökkenés után a termésérés id szakáig tovább növekedett. A földi szeder elleni vegyszeres védekezés lehet ségeit kutatva 5 kísérletben 27 különböz hatóanyag hatékonyságát vizsgáltuk. S r n szederrel borított területen, a fejlett, virágzás kezdetén lév növény elleni védekezésre kevés hatóanyag bizonyult alkalmasnak. A szulfonil-karbamidok közül a metszulfuron-metil hatóanyag volt a leghatékonyabb, de egy kezelés nem elegend . A hexazinon és a fluroxipir jó kezdeti eredményt mutattak, viszont a következ év tavaszára er sen csökkent a hatásuk. A glifozát hatóanyagú szerek sszel még gyengébbnek, tavasszal jobbnak mutatkoztak, mint az el z két hatóanyag. Legjobb eredményt a triklopyr adta, gyorsan hatott, teljesen elszáradt a szeder, még a következ év elején is jelentéktelen volt az újrahajtás. Kocsánytalan tölgy erd felújításban 2004-ben mechanikai irtás után regenerálódott földi szeder sarjakat kezeltünk szulfonil-karbamidokkal, fluroxipir és glufozinát-ammónium hatóanyagú szerekkel. sszel a fluroxipir hatóanyag volt a leghatékonyabb. Tavaszra a metszulfuron-metil jobb eredményt adott, mint a fluroxipir. Erdeifeny szelektivitási vizsgálatainkban két kísérletben összesen 26 hatóanyag szelektivitását vizsgáltuk. Tenyészedényes vizsgálatunkban nem találtunk a növekedésben lév erdei feny ben szelektíven alkalmazható gyomirtó szert. Erdeifeny erd felújításban több szulfonil-karbamid földi szeder elleni hatását a feny nyugalmi állapotában tanulmányoztuk. A szeder ellen hatékonynak bizonyult szulfonil-karbamidok az erdeifeny t is maradandóan károsították. Kocsánytalan tölgy kísérletekben 26 herbicidet vizsgáltunk posztemergens alkalmazási módban. A kísérletek célja els sorban a szelektivitás meghatározása volt. Vizsgálataink alapján a szulfonil-karbamidok (közülük is a nikoszulfuron, a flazaszulfuron és az amidoszulfuron) és a klopiralid bizonyult a legszelektívebbnek. Az amidoszulfuron R. fruticosus elleni hatása nagyon gyenge, ezért 2004-2005-ben nem vizsgáltuk tovább. A nikoszulfuron és a flazaszulfuron viszont néhány tölgyön levéltorzulást, a növekedés gátlását, egy-egy t csúcsának elszáradását okozta. A fitotoxikus tünetek maradandóak voltak, és hosszú ideig – a kezelés utáni évben június elején is – jól elkülöníthet en jelentkeztek. A kocsánytalan tölgy csemeték többsége viszont szépen növekedett. A klopiralid szelektivitása kimagaslóan jónak bizonyult, a kipermetezést követ en vizuálisan károsodást nem tapasztaltunk.

99

Irodalom

8. IRODALOM ALDRICH, R. J. (1984): Weed-Crop Ecology. Principles in Weed Management. Breton Publishers. North Scituate, Massachusetts. 465 pp. AMOR, R. L. (1971): A study of the ecology and control of blackberry, (Rubus fruticosus L. agg.). PhD. Thesis, Monash University. AMOR, R. L. (1973): Ecology and control of blackberry (Rubus fruticosus L. agg.). I. Rubus spp. as weeds in Victoria. Weed Res., 13:218-223. AMOR, R. L. (1974a): Ecology and control of blackberry, (Rubus fruticosus L. agg.). II. Reproduction. Weed Res., 14: 231-238. AMOR, R. L. (1974b): Ecology and control of blackberry, (Rubus fruticosus L. agg.). III. Response of R. procerus to mechanical removal of top growth and to foliage applied herbicides. Weed Res., 14: 239-243. ANDOR J. – BARÁTH L. – BEK GY. – BODOR GY. – FEISZT O. – HORVÁTH F. – NAGY L. – PÁLL T. – TIHANYI GY. – EGYED GY. – HOPP T. – VÁRHELYI J. – KESZI L. – GRÓF A. – BRIGLEVICS L. – HORVÁTH I. – HORVÁTH E. – MÁTRABÉRCI S. – VARGA G. (2000): Zalaerd 1970-2000 Erdészek az erd ért. Zalaerd Rt. pp. 8-25. ÁKOS L. – GHIMESSY L. (1969): Az ezerarcú, ezerhasznú erd . Mez gazdasági Kiadó, Budapest. pp. 111-122. BALÁZS F. (1944): Magyarország gyomnövényeinek életforma-analízise. Agrártudomány. 1:109-118. BARNA J. – LENCSEPETI J. – SÁRKÖZY P. – ZSÁMBOKOS GY. – SÁROSSY I. (szerk.) (1982): Mez gazdasági lexikon. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. p. 559. BARTHA D. (1997): Fa- és cserjehatározó. Mez gazda Kiadó, Budapest. BARTHA D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mez gazda Kiadó, Budapest. BENÉCSNÉ B. G. – GARA S. – HARTMANN F. – JOÓNÉ I. M. – KARAMÁN J. – KOROKNAI B. – SZ KE L. – TÓTH Á. – TÓTH M. (1997): Hatósági herbicid vizsgálati módszertan. FM Növényvédelmi és Agrár-környezetgazdálkodási F osztály, Budapest. 65 pp. BÉRES I. (1996): Erdészeti kultúrákban végzett gyomirtási kísérletek eredményei. VI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Összefoglalók. P. 5. BERZSENYI Z. (2000a): A gyomszabályozás módszerei. In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mez gazda Kiadó, Budapest, pp. 334-379 BERZSENYI Z. (2000b): Gyomszabályozási stratégiák a fenntartható növénytermesztésben. Magyar Gyomkutatás és Technológia 1:3-21.

100

Irodalom

BÉKY A. (szerk.) (1988): A tölgy termesztése és hasznosítása. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. pp. 107-130. BERGMANN, J. H. (1986): Herbicide in der Forstwirtschaft. VEB Deutscher Landwirtschaftsverlag, Berlin. BODA Z. – KOLONITS J. (1991): Korszer herbicidek hatásvizsgálata és alkalmazása erdészeti kultúrákban. Növényvédelem, 9:414-417. BOLLIGEN – ERBEN – GRAU – HEUBL (1996): Természetkalauz. Cserjék. Magyar könyvklub. pp. 54-57. BONDOR A. (1978): Erdészeti talaj-el készítés. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. BONT, A. (1991): A szeder okozta problémák. ÖFZ 9:25. BONT, A. (1992): A szeder elleni mechanikai küzdelem az erd sítések ápolása során. ÖFZ 10:35. BREMNESS, L. (1998): F szer- és gyógynövények. Egyetemi Nyomda, Budapest. p. 123. BRIDGE, K. (1963): Weed control in Chile. World Fmg., 5:6-7, 28. BRUGOVITZKY E. (1957): Növényélettani vizsgálatok II. Mez gazdasági és Erdészeti Állami Kiadó, Bukarest. BRUZESSE, E. (1998): The biology of blackberry in south-eastern Australia. Plant Protection Quarterly. 13:160-162. EMAN,

R. (2001): Rekordok – Él természet – Növényvilág. Geobook Hungary Kiadó és Kereskedelmi Kft., Budapest. pp. 177-178.

COLE, E. C. – NEWTON, M. – WHITE, D. E. (1987): Evoluation of herbicides for early season conifer release. Proceedings of the Western Society of Weed Science. 40; 119-128. CZIMBER GY. (2000): Rózsaalkatúak. In: TURCSÁNYI G. (szerk.): Mez gazdasági Növénytan. Mez gazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, pp. 281-282. CSAPODY I. (1969): Az erd és az ember. In: KÁRPÁTI Z. (szerk.): A növények világa. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. pp. 582-594. CSAPODY I. – CSAPODY V. – JÁVORKA S. (1980): Erd -mez Budapest.

növényei. Natura Kiadó,

CSAPODY I. – CSAPODY V. – ROTT F. (1966): Erdei fák és cserjék. Országos Erdészeti F igazgatóság, Budapest. pp. 107-110. DANCZA I. (szerk.) (2004): Herbicid vizsgálati módszertan. FVM Növény- és Talajvédelmi F osztálya, Budapest.

101

Irodalom

DANERT, S. – FUKAKER, F. – HANELT, P. – HELM, J. – KRUSE, J. – LEHMANN, C. O. – SCHULZE-MOTEL, J. (1980): Urania Növényvilág Magasabbrend növények I. Gondolat Kiadó, Budapest, pp. 397-398. DENNY, R. P. – GOODALL, J. M. (1991): Variable effects of glyphosate and triclopyr used for the control of American bramble, Rubus cuneifolius agg., in pine plantations. South-African Forestry Journal. 159:11-15. DODD, J. – LLOYD, S. (1992): New leaf rust helps to control blackberry. Journal of Agriculture, Western-Australia. 33:2, 47-50. DREYER, G. D. (1988): Efficacy of triclopyr in rootkilling oriental bittersweet (Celastrus orbiculatus Thunb.) and certain other woody weeds. Proc., 42nd annual meeting of the Northeastern Weed Science Society. Reno, 1988. pp. 120-121. ERD

DI L. – NÉMETH I. (1981): Hamvas szeder (Rubus caesius L.) elleni védekezés kukoricában. – Növényvédelem, 2: 75-76

FILARSZKY (1911): Növénymorphológia. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. p. 908 FOCKE, W. O. (1914): Species Ruborum. Monographie generis Rubi. Prodromus. 3. Volls., Illus., Stuttgart. FRANK N. (2000): A természetközeli erd gazdálkodás erd m velési módszereinek kidolgozása a Soproni-hegység területén. Erdészeti lapok, 5:133 FRANK T. (szerk) (2000): Természet – Erd Természetvédelmi Egyesület, Eger.

– Gazdálkodás. Magyar Madártani és

FRÁTER E. (2003): Cserjék. shonos cserjéink és külhoni rokonaik. Kossuth Kiadó, Budapest. FROCHOT, H. – WEHRLEN, L. (1983): Efficacy of herbicides against brambles (R. fruticosus L. agg.) in forests during the cold season. Comtes rendus de la 12e conference du COLUMA – Tome III. pp. 345-352. GÁL J. – KÁLDY J. (1977): Erd sítés. Akadémiai Kiadó, Budapest. GÁYER GY. (1924-25): Szeder. In: JÁVORKA S. (Szerk.): Magyar flóra. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 485-520. GENCSI L. – VANCSURA R. (1997): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mez gazda Kiadó, Budapest, pp. 483-489 GILKEY, H. M. (1957): Weeds of the Pacific North West. Oregon State College, U.S.A. GOUS, S. F. – GRIFFIT, J. A. (1996): Season of application affects herbicide efficacy in Pinus radiata plantations in South Africa. New-Zealand-Journal-of-Forestry-Science. 26:1-2, 298306.

102

Irodalom

GROVES, R. H. (1998): Towards an integrated management system for blackberry (Rubus fruticosus L. agg.) – Introduction. Plant Protection Quarterly. 13:1998. GUSTAFSSON, A. (1943): The genesis of the European blackberry flora. Acta Universitatis Lund. 39:1-200. HANF, M. (1982): Ackerunkräuter Europas mit ihren Keimlingen und Samen. BASF, Ludwigshafen. 496 pp. HARMER, R. – WILLOUGHBY, I. – ROBERTSON, M. – BOATMAN, N. D. – CLAY, D. V. – GOODMAN, A. – MARRS, R. H. – MARSHALL, E. J. P. – NEWMAN, J. R. – PUTWAIN, P. D. – PYWELL, R. F. (2000): Use of herbicides to control weeds and promote the natural regeneration of Fagus sylvatica. Aspects of Applied Biology, 58:9-14. HARRIS, R. V. (1940): A functional disorder of cultivated varieties of Rubus. Translation. Brit. Micol. Soc., 24: 265. HEIT, C. E. – SLATE, G. L. (1955): Treatment of blackberry seed to secure first year germination. Proc. American Society Horticultural Science. 55:297-301. HILGENDORF, F. W. (1952): Weeds of New Zealand. Whitcomb – Tombs, Christchurch HOLM L. – PANCHO J. V. – HERBERGER J. P. – PLUCKNETT (1979): A geographical Atlas of World Weeds. A Wiley – Interscience Publication. John Wiley and Sons New-York – Chicester – Brisbane – Toronto, 391. pp. HORÁNSZKY A. – JÁRAINÉ K. M. (1991): Növényrendszertani praktikum. Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 341-342. HORTOBÁGYI T. – SIMON T. (szerk.) (2000): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. HORTOBÁGYI T. (szerk.) (1986): Agrobotanika. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. HUBER, H. (1975): Dicotyledones. In: HEGI: Illustrierte Flora von Mitteleuropa. Verlag Paul Parey, Berlin und Hamburg. HUDSON, J. P. (1954): Propagation of plants by root cuttings. I. Regeneration of raspberry root cuttings. Horticultural Science. 29:27-43. HUNYADI K. (1978): A tarackbúza (Agropyron repens (L.) BEAUV.) biológiája és a védekezés lehet ségei. Kandidátusi értekezés. Keszthely. 150 pp. HUNYADI K. (szerk) (1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. HUNYADI K. – MOLNÁR J. – VESZTERGOMBI A. (1989): A hamvas szeder (Rubus caesius L.) beltartalmának alakulása különböz talajtípusokon hazánkban. Növényvédelem, 8:367.

103

Irodalom

HUNYADI K. – BÉRES I – KAZINCZI G. (szerk) (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mez gazda Kiadó. Budapest. 630. pp. JÁRAINÉ (2003): Pannon Enciklopédia Magyarország növényvilága. Ubris Könyvkiadó, Budapest. JÁVORKA S. (1924-25): A Magyar Flóra (Flora Hungarica). Akadémiai Kiadó, Budapest. JÁVORKA S. – CSAPODY V. (1929-34): A magyar flóra képekben, Iconographia Florae Hungariae. Akadémiai Kiadó, Budapest. JÁVORKA S. (1962): Növényhatározó II. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest. JENSEN, K. I. N. – HALL, I. V. (1979): The biology of Canadian weeds. 36. Rubus hispidus L. Canadian Journal of Plant Science. 59:769-776. KÁDÁR A. (1973): Vegyszeres Gyomirtás. In: Ujvárosi M. (szerk.): Gyomirtás. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, pp. 238, 247. KÁDÁR A. (1983): Gyomirtás – vegyszeres termésszabályozás. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, pp. 355-360. KÁDÁR A. (szerk.) (1993): Gyomirtó és termésszabályozó szerek használata. Factum BT., Budapest. KÁDÁR A. (szerk.) (1997): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás gyakorlata. Factum BT., Budapest. KÁDÁR A. (szerk.) (2001): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Factum BT., Budapest. KÁLDY J. – VARGA SZ. (2005): Siska nádtippan (Calamagrostis epigeios). In: BENÉCSNÉ B. G. (szerk.): Veszélyes 48. Veszélyes, nehezen irtható gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mez földi Agrofórum Kft., Szekszárd, pp. 271-275. KARAMÁN – BÍRÓ – LISCSINSZKY (1992): Vegyszeres gyomirtási kísérlet Calamagrostis epigeios (L.) Roth. ellen erd felújításban. Növényvédelem, 9:375-378 KÁRPÁTI Z. (1969): A növények világa II. Gondolat Kiadó, Budapest, p. 154. KÁRPÁTI Z.- TERPÓ A. (1968): Növényrendszertan. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. KÁRPÁTI Z.- TERPÓ A. (1971): Alkalmazott növényföldrajz. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. KERR, E. A. (1954): Seed development in blackberries. Canadian Journal Botany. , 32:654672. KISS Á. (1951): Szeder. In: JÁVORKA S. – SOÓ R. (szerk.): A magyar növényvilág kézikönyve I.. Akadémia Kiadó, Budapest, p. 582.

104

Irodalom

KOCH, W (1969): Einfluß von Umweltfaktoren auf die Samenphase annueller Unkräuter insbesondere unter dem Gesichtspunkt der Unkrautbekämpfung. Arb. d. Univ. Hohenheim, Ulmer, Stuttgart. 50:114. LEHOCZKY É. (1988): Fontosabb egyéves és ével Kandidátusi értekezés, Keszthely.

gyomnövények tápanyagfelvétele.

LEHOCZKY, É. – NOVÁK, R. – BÉRES, I. (2004): Nutrient uptake and vegetative propagation of Rubus fruticosus (blackberry). Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft XIX. 183-189. LENGYEL G. (1943): Méhek és virágok. Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest. LIDFORSS, B (1914): Resume seiner Arbeiten über Rubus: Hinterlassenes Manuscript. Molecular Genetics and Genomics, 12:1-13. LIOVI , B. (1999): Casoron G – protection of pedunculate oak (Quercus robur L.) seedlings in nurseries and second growth in forest from weed competition. Weed Abstracts, 7:407. LIPPAI J. (1667): Posoni kert. Gyümölcsös kert. Bécs. 302. pp. MAASS, D. – PROUTY, R. (1986): Efficacy and timing of metsulfuron methyl in forestry in Mine. Proc., 40th annual meeting of the Northeastern Weed Science Society, Beltsville, 1986. pp. 230-232. MAHR, F. A. – BRUZZESE, E. (1998): The effect of Phragmidium violaceum (Schultz) Winter (Uredinales) on Rubus fruticosus L. agg. in south-eastern Victoria. Plant Protection Quarterly. 13:1998. MÁTYÁS CS. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. Mez gazda Kiadó, Budapest. MCCARTY, L. B. – COLVIN, D. L. – HIGGINS, J. M. (1996): Highbush blackberry (Rubus argutus) control in bahiagrass (Paspalum notatum). Weed Technology 10:754-761. MICHAEL, J. L. (1985): Growth of loblolly pine treated with hexazinone, sulfometuron methyl, and metsulfuron methyl for herbaceous weed control. Southern-Journal-of-AppliedForestry. 9:1, 20-26. MITCHELL, T. D. – COPLAND, J. W. (1985): Goats in land and pasture. Goat Production and Research in the Tropics. Brisbane. pp. 115-116. MOHÁCSY M. – PORPÁCZY A. (1952): Bogyósgyümölcs ek. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, p. 107-229. MOHÁCSY M. – PORPÁCZY A. (1959): A szamóca, a málna és a szeder termesztése. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, p. 147-260. MOHÁCSY M. – PORPÁCZY A. – KOLLÁNYI L. – SZILÁGYI K. (1965): Szamóca, málna, szeder. Mez gazdasági Kiadó, Budapest, p. 179-283.

105

Irodalom

MOLNÁR Á. (1988): Növényvédelem a Soproni Tanulmányi Állami Erd gazdaságnál. Növényvédelem, 4:182-184. MOLNÁR J. (1983): A hamvas szeder elleni védekezési kísérletek szántóföldön és ültetvényekben. Doktori értekezés. pp. 97. MOLNÁR J. (1984a): A Rubus caesius L. biológiája I. Botanikai jellemzése. Növényvédelem, 11:504-508 MOLNÁR J. (1984b): A Rubus caesius L. biológiája II. Elterjedése. Növényvédelem, 12:549554. MOLNÁR J. (1985): A Rubus caesius L. biológiája III. A hamvas szeder irtása. Növényvédelem, 1:25-31 MÓZES CS. (szerk.) (2004): Erd vagyon, erd - és fagazdálkodás Magyarországon. FVM Erdészeti Hivatala, Budapest. MUENSCHER, W. C. (1980): Weeds. Cornell University Press, London. NAGY F. – FÖLDESI D. – BÁRSONY A. (1977): A termesztett kis télizöld (Vinca minor L.) vegyszeres gyomirtásának nagyüzemi technológiája. – Herba Hungarica, 16 (2): 77-93. NAGY L. (1948): Az erd . Magyarország erd gazdasága. In: JÁVORKA S. (1948): Viruló természet. Új Id k Irodalmi Rt., Budapest. p. 145-162. NÉMETH I. (1994): Gyomfelvételezések módszertani kérdései. Növényvédelmi Tudományos Napok, Összefoglaló. 162. NÉMETH I. – SÁRFALVI B. (1998): Gyomfelvételezési módszerek értékelése összehasonlító vizsgálatok alapján. Növényvédelem. 1:15-22. NORTHCROFT, E. G. (1927): The blackberry pest. I. Biology of the plant. New Zealand Journal Agric., 34: 376-388. NOVÁK, R. – BÉRES, I. – KARAMÁN, J. (2004a): Use of herbicides to control blackberry (Rubus fruticosus). Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. Sonderheft XIX. 695700 NOVÁK R. – BÉRES I. – KARAMÁN J. (2004b): Gyomirtó szerek földi szeder (Rubus fruticosus L.) elleni hatásának vizsgálata. Növényvédelmi Tudományos Napok, Összefoglalók. 130. NOVÁK R. – BÉRES I. – KARAMÁN J. (2004c): Gyomirtó szerek Rubus fruticosus L. elleni hatásának vizsgálata. Gyomnövények, gyomirtás. 1:31-39. PARSONS, W. T. (1958): Blackberry. A widely disturbed noxious weed. J. Dep. Agric. Vic., 56:169-175 PÁLHALMI J. (2000): Szakosztályi hírek. Erdészeti lapok, 10:324.

106

Irodalom

PÁPAI G. (1999): Erd gazdák új könyve, Mez gazda Kiadó, Budapest, p. 18, 79, 342 PÁPAI G. (2001): Erd gazdálkodás Zalában, Erdészeti lapok, 5:160-162 PAPP J. (1984): Bogyósgyümölcs ek: szamóca, málna, szeder, ribiszke, köszméte. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. p. 95-171. PAPP J. – PORPÁCZY A. (szerk.) (1999a): Szamóca, málna. Bogyósgyümölcs ek I. Mez gazda Kiadó, Budapest, p. 142-228. PAPP J. – PORPÁCZY A. (szerk.) (1999b): Szeder, ribiszke, köszméte, különleges gyümölcsök. Bogyósgyümölcs ek II. Mez gazda Kiadó, Budapest, p. 5-49. PEITERSEN, A. K. (1921): Blackberries of New-England – genetic status of the plants. Vennont. Agr. Exp. Sta. Bull. 218. pp. 1-34. PIERCE, J. (1991): Using goats to control weeds. Journal of Agriculture, Western-Australia. 32:3, 83-87. PRISZTER SZ. (1986): Növényneveink. Magyar-latin szógy jtemény. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. p. 153. PRISZTER SZ. (1998): Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mez gazda Kiadó, Budapest. pp. 235., 485-486. RAPAICS R. (1940): A magyar gyümölcs. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. RÁPÓTI J. – ROMVÁRY V. (1990): Gyógyító növények. Medicina, Budapest. p. 216, 258-259. REISINGER P. (1977): A gyomfelvételezés módszereinek összehasonlító vizsgálata. Növényvédelem, 8:359-361. REISINGER P. (2000): Gyomfelvételezési módszerek. In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.) (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mez gazda Kiadó, Budapest, p. 28-34. REYNOLDS, P. E. – KING, K. – WHITEHEAD, R. – MACKAY, T. S. (1986): One-year results for a costal Brithish Columbia glyphosate conifer release trial. Proc. of the Western Society of Weed Science. 39: 107-117. REYNOLDS, P. E. – PITT, D. G. – RODEN, M. J. (1988): Weed efficacy and crop tolerance after site prep with liquid and granular hexazinone formulations. Proc., 42nd annual meeting of the Northeastern Weed Science Society, Reno, 1988. pp. 74-78. RÉVAI (1924): Révai nagy lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. XVI. kötet. p. 422. RICHARDSON, R. G. (1975): Regeneration of blackberry (R. procerus P. J. Muell.) from root segments. Weed Res., 15:335-337.

107

Irodalom

ROTHMALER, W. (2000): Exkursionsflora von Deutschland, Band 3, Gefäßpflanzen: Atlasband. Spektrum Akademischer Verlag GmbH, Heidelberg. p. 249-263. SÁRKÁNY L. (1983): Vegyszeres gyomirtási technológiák az alma integrált növényvédelmi rendszerében. Gyümölcs és Sz l termesztési Rendszerek IV. Országos Növényvédelmi és Agrokémiai Tanácskozása, Budapest, 1983. p. 83. SCOTT, D. H. – INK, D. P. (1957): Treatment of Rubus seeds prior to after-ripening to improve germination. Proc. American Society Horticultural Science. 69:261-267. SCÖNFELDER, I. és P. (2001): Gyógynövényhatározó. Holló és Társa Könyvkiadó. p. 58. SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p. 162-167. SLAVÍK, B. (1995): Kv tena 4 eské Republiky. Academia, Praha. p. 54-206. SOMOGYI Z. – BARTHA D. – BAROVICS A. – CSÓKA GY. (2001): Erd nélkül? L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest. p. 117-122. SOÓ R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani – növényföldrajzi kézikönyve. II. Akadémia Kiadó, Budapest, pp. 125-189. SOÓ R. (1980) A magyar flóra és vegetáció rendszertani – növényföldrajzi kézikönyve. VI. Akadémia Kiadó, Budapest, p. 556. SOÓ R. – HARASZTY Á. – KISS I. – HORTOBÁGYI T. – SIMON T. (1963) Növénytan. Tankönyvkiadó, Budapest, p. 842-851. SOÓ R. és KÁRPÁTI Z. (1968): Növényhatározó II. kötet. Magyar Flóra Harasztok-virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest, p. 155-169 SUDRE, H. (1913): Rubi Europae. Paris. SZALAY L. – HALMÁGYI L. (1998): Gyógyító mézek és mézel gyógynövények. Magyar méhészek egyesülete, Budapest, p. 39 SZENTEY L. – TÓTH Á. (1998): Hamvas szeder (Rubus caesius). In: Veszélyes-24 a leggyakoribb gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mez földi Agrofórum Kft., Szekszárd, p. 92-95 SZENTEY L. – TÓTH Á. (2005): Hamvas szeder (Rubus caesius). In: BENÉCSNÉ B. G. (szerk.) Veszélyes 48. Veszélyes, nehezen irtható gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mez földi Agrofórum Kft., Szekszárd, p. 170-172. SZIDONYA I. – VARGA SZ. (2000): Környezetkímél erd sítésekben. Agrofórum, 5:17-19.

gyomirtási technológiák gyakorlata

SZ KE L. (1979): Ével tarackos gyomok elleni védekezés Szabolcs-Szatmár megyében. – Növényvédelem, 15 (4): 168-170.

108

Irodalom

THOMPSON, A. R. (1988): Fluroxypyr, a new herbicide for scrub and woody weed control in forestry and amenity areas. Aspects of Applied Biology. 16:177-182. TOMPA K. (szerk.) (1975): Erdészeti alapismeretek. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. p. 7273, 209-227, 249-250, 387. TÓTH Á. (2003): Az I-IV. Országos Gyomfelvételezés eredményei. Szóbeli közlés. TÓTH Á. – DANCZA I. (2002): Módszertani útmutató a gyümölcs és sz l ültetvények els országos gyomfelvételezéséhez. NTKSZ. 1875/1/2002. TÓTH Á. – SZENTEY L. (1996): A hamvas szeder. Agrofórum VII. 1:64-66. TÓTH J. (1993): Az erd k egészségi állapota Magyarországon (1992). Növényvédelem, 8:385. TÖRÖK T. (1979): A hamvas szeder és a mezei zsurló elleni vegyszeres védekezés lehet ségei kukoricában. In XXI. Georgikon Napok, Keszthely, „ A búza és a kukorica komplex növényvédelme.” 259-61. TRAVESET, A. – WILLSON, M. F. (1997): Effect of birds and bears on seed germination of fleshy-fruited plants in temperate rainforest of southeast Alaska. Oikos. 80: 1, 89-95. TUTIN, T.G. – HEYWOOD, V. H. – BURGES, N. A. – MOORE, D. M. – VALENTINE, D. H. – WALTERS, S. M. – WEBB, D. A. (1968): Flora Europaea. University Press, Cambridge. UBRIZSI, G. – GIMESI, A. (1969): A vegyszeres gyomirtás gyakorlata. Mez gazdasági Kiadó, Budapest. UJVÁROSI M. (1973a): Gyomnövények, Mez gazdasági Kiadó, Budapest, p. 72-73 UJVÁROSI M. (1973b): Gyomirtás, Mez gazdasági Kiadó, Budapest, p. 269-284. VALKOVA, O. (1988): Weeding effects of triclopyr on trees and shrubs. Aspects of Applied Biology. 16:193-200. VARGA F. (szerk.) (2001): Erd védelemtan.Mez gazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. VARGA GY. (1988): Új környezetkímél technológiák alkalmazási lehet sége az erd sítések vegyszeres gyomirtásában. Növényvédelem, 4:180-181 VARGA SZ. (1996): A Rubus nemzetség erdészeti jelent sége és a védekezés lehet ségei. Agrofórum, 1:67. VARGA SZ. – PARTALI Z. (1999): A gyomirtó szer megválasztásának szempontjai az erd gazdálkodásban. Erdészeti Lapok, 9:281 VARGA SZ. (2000): Gyomirtás az erdészetben. In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.) (2000): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mez gazda Kiadó, Budapest, p. 567-580

109

Irodalom

VARGA SZ. (2001): A gyomnövények okozta kártétel és az erdei gyomirtás; Nehezen irtható gyomok leküzdése. In: VARGA F. (szerk.) (2001): Erd védelemtan.Mez gazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. p. 200-228., 274-277 VARGA SZ. – SZIDONYA I. (2001): Környezetkímél növényvédelemben. Erdészeti Lapok, 5:167

technológiák az erdészeti

VLASZATI (1967): Vegyszeres növényirtás az erd gazdaságban. Mez gazdasági Könyvkiadó Vállalat, Budapest. WAGNER (1908): Magyarország gyomnövényei. Magyar kir. földm velésügyi miniszter, Budapest. WATSON, W. C. R. (1958): Handbook of the Rubi of Great Britain and Ireland. University Press, Cambridge. WILLIAMS, I. H. (1959): Effects of environment on Rubus idaeus L. III. Growth and dormancy of young shoots. Horticultural Science. 4: 210-218. 20951/1978. Velpar gyomirtó szer korlátozott forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 12281/1993. Erdei granulátum gyomirtó szer korlátozott forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15010/1994. Focus Ultra gyomirtó permetez szer általános forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15677/1994 Nabu S gyomirtó permetez szer korlátozott forgalomba hozatali és felhasználási engedélyének kiegészítése 15734/1994. Arsenal gyomirtó permetez szer általános forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 22753/1/1998. Stomp 400 SC gyomirtó permetez szer általános engedélyének módosítása 24310/1997. Select 240 EC gyomirtó permetez szer korlátozott forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 45869/1999. Garlon 4 E gyomirtó permetez szer általános engedélyének módosítása 46146/1999. Roundup Ultra gyomirtó permetez szer általános forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 11104/2002. Panida 330 EC gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 11695/2002. Evade gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 11765/2002 Tribel 480 EC gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye

110

Irodalom

11833/2002. Roundup GC gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 12015/2002. Total gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 12220/2002. Perenal gyomirtó permetez szer engedélyének módosítása és kiegészítése 15191/2003. Rodeo gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15192/2003. Roundup Mega gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15363/2003. Fusilade Forte gyomirtó permetez szer engedélyének kiegészítése és módosítása 15479/2003. Dominator gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15498/2003. Glyfos gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15641/2003. Kapazin gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15688/2003. Select Super gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15697/2003. Glialka 480 Plus gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15721/2003. Fozát 480 gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15722/2003. Glyphogan 480 SC gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 15990/2003. Medallon Premium gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 16426/2003 Casoron G gyomirtó szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 46401/2004. Clinic 480 SL gyomirtó permetez szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélye 80/2005 Roundup Classic engedélymódosítás

111

Köszönetnyilvánítás

9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetemet fejezem ki Dr. Béres Imrének, témavezet mnek a munkám elkészítése során nyújtott szakmai és emberi támogatásáért, segítségéért és tanácsaiért. Hálával tartozom Dr. Karamán Józsefnek és Dr. Hertelendy Lajosnak, hogy a vizsgálatok elvégzésében támogattak és tanácsaikkal, ötleteikkel segítették munkámat. Külön köszönet Kovács Attilának a vizsgálatokban való tevékeny közrem ködéséért. Köszönöm többi munkatársaimnak, a Zala Megye Növény- és Talajvédelmi Szolgálat dolgozóinak is a segítségüket a vizsgálatok elvégzésében. Sokat köszönhetek Dr. Ferenczi Miklósnénak, Tüh Annamáriának, Szabó Gábornak, Abonyi Zsuzsannának és Tóth Csantavéri Szilviának. Abonyi Zsuzsannának köszönöm, hogy a földi szeder fajokat lerajzolta és alkotásainak felhasználását engedélyezte. Vipler Zoltánnak köszönöm az adatok térinformatikai feldolgozásában nyújtott segítségét. Köszönet illeti Dr. Lehoczky Évát a tápelemanalízis elvégzéséért. Megköszönöm Hóbár Gabriellának a kísérletek elvégzésében nyújtott segítségét. Külön köszönöm Horváth Margó segítségét. Köszönöm Horváth Imrének és Bodor Györgynek, hogy a vizsgálatok elvégzésében támogattak és segítettek. Köszönetemet fejezem ki Dr. Hováth Károlynak és Dr. Czimber Gyulának, akik tanácsaikkal, továbbá Dr. Varga Szabolcsnak és Tóth Ádámnak, akik hasznos irodalmi munkák rendelkezésemre bocsátásával segítették, valamint Dancza Istvánnak, aki mindkett vel segítette munkámat. Végül ezúton szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, édesanyámnak, anyósomnak, apósomnak türelmükért és megértésükért, valamint azért, hogy munkámhoz mindvégig nyugodt hátteret biztosítottak. Külön köszönet édesapámnak, aki segített elindulni ezen az úton, de sajnos már nem érhette meg hogy idáig eljuthattam.

112

Az értekezés tézisei

10. AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI 10.1. Magyar nyelv tézispontok Az elmúlt 6 év során végzett kísérleteink és vizsgálataink során a legfontosabbnak ítélt új tudományos eredmények a következ k: 1.

Vizsgálataink szerint Zala megyében erdészeti területeken a Rubus fajok közül a Rubus fruticosus kisfajok a legjelent sebbek, ezen belül a Homalacanthi csoportba tartozó Discolores subsectioba sorolható Rubus bifrons és Rubus discolor a leggyakoribb. Az erdészeti gyomfelvételezések során megállapítottuk, hogy a földi szeder gyors felszaporodásra képes a vágásterületeken. A 3-5. éves kocsányos tölgy meghatározó gyomnövényei a földi szeder, a siska nádtippan és a magas aranyvessz voltak. A két leggyakrabban el forduló Rubus faj a gyomfelvételezési területeken is a Rubus bifrons és a Rubus discolor volt.

2.

Csírázásbiológiai vizsgálatokban bizonyítottuk, hogy a földi szeder magok nyugalmi ideje hosszú ideig tart, a magvak többségénél legalább 6 hónapig. A magvak április közepét l csíráznak, május els felében kel a legtöbb növény. A földi szeder nagyon gyengén kel, az els évben maximum 10,0-10,5 %-os csírázási %-ot mutatott. A magvak többsége a fels 0,5 cm-es talajrétegb l és a talajfelszínr l kel. A szeder csírázásánál fontosak lehetnek a talaj tulajdonságai is, mert az erdei földet tartalmazó talajból kelt a csírázási mélység vizsgálatban a magok többsége. A dormancia vizsgálat erdményeib l azt a következtetést vontuk le, hogy a földi szeder magok dormanciájának feloldódásához megfelel ideig tartó hideg és meleghatásra egyaránt szükség van.

3.

A földi szeder regenerálódását vizsgálva megállapítottuk, hogy gyöktörzsr l jól tud regenerálódni. A gyökerek feldarabolásakor a gyökérméret csökkenésével látványosan csökken az újrahajtás. A gyökerek legnagyobb mértékben a július és november közötti id szakban képesek regenerálódni. A gyökerek regenerálódó-képessége áprilisban, májusban és júniusban igen csekély volt. Tehát a nyár végén és sszel kijuttatott gyomirtó szerek növényen belüli mozgásának nincs élettani akadálya, viszont ha tavasz végén vagy nyár elején kezeljük a szedret, a herbicidek várhatóan mérsékeltebb eredményt adnak.

4.

A földi szeder tápelemtartalmának vizsgálata során 4 tápelem koncentrációjának változását követtük nyomon egy éven keresztül a gyökerekben, hajtásokban és a levelekben.

5.

S r n szederrel borított területen, a fejlett, virágzás kezdetén lév növény elleni védekezésre kevés hatóanyag bizonyult alkalmasnak. A szulfonil-karbamidok közül a metszulfuron-metil hatóanyag volt a leghatékonyabb, de egy kezelés nem elegend . A hexazinon és a fluroxipir jó kezdeti eredményt mutattak, viszont a következ év tavaszára er sen csökkent a hatásuk. A glifozát hatóanyagú szerek sszel még gyengébbnek, tavasszal jobbnak mutatkoztak, mint az el z két hatóanyag. Legjobb eredményt a triklopyr adta.

113


Kocsánytalan tölgy erd felújításban 2004-ben mechanikai irtás után regenerálódott földi szeder sarjakat kezeltünk szulfonil-karbamidokkal, fluroxipir és glufozinátammónium hatóanyagú szerekkel. sszel a fluroxipir hatóanyag volt a leghatékonyabb. Tavaszra a metszulfuron-metil jobb eredményt adott, mint a fluroxipir. 6.

Erdei feny erd felújításban vizsgáltuk több szulfonil-karbamid földi szeder elleni hatását az erdei feny nyugalmi állapotában. A földi szeder ellen hatékonynak bizonyult szulfonil-karbamidok az erdeifeny t is maradandóan károsították.

7.

Kocsánytalan tölgy kísérleteink szerint a szulfonil-karbamidok (közülük is a nikoszulfuron, a flazaszulfuron és az amidoszulfuron) és a klopiralid bizonyult a legszelektívebbnek. A nikoszulfuron és a flazaszulfuron viszont 2004-2005-ben néhány tölgyön maradandó fitotoxikus tüneteket okozott. A klopiralid szelektivitása kimagaslóan jónak bizonyult, a kipermetezést követ en vizuálisan károsodást nem tapasztaltunk.

114


10.2. Angol nyelv tézispontok The most important results, which we have done in our experiments and trials for the last six years, are the next: 1.

As our examinations the Rubus fruticosus agg. are the most important in Rubus genus in Zala county. We determined that the most dominant are the species of Homalacanthi inside Rubus fruticosus, and inside in which are species of Discolores subsectio. The two commonest Rubus fruticosus species are Rubus bifrons and Rubus discolor. We noticed along our forest surveys, that blackberry can reproduct rapidly in cutting areas. The determinant weeds of 3-5-years-old Sessile oak are R. fruticosus, Calamagrostis epigeios and Solidago gigantea. The two commonest, yearly Rubus species were Rubus bifrons and Rubus discolor in cutting areas.

2.

We established that dormancy of blackberry seeds take long time, at the great of seeds it takes at least 6 months. The R. fruticosus seeds germinates from the middle of April, the most of plants germinate in the first half of May. The blackberry germinates very badly. It showed max. 10,0-10,5 % germination percentage in the first year. The great of the blackberry seeds germinated from the head 0,5 cm soil layer and the soil surface. The characters of the soil can be important at the germination of blackberry, because the most of blackberries germinated from the soil which was origin forest soil in the germination examination. We drew that conclude from the results of the dormancy examination though the dormancy breaking of the blackberry seeds need to take optimal warm and cold effect equally.

3.

When we examined the vegetative reproduction of blackberry, suggested that it could be regenerated from the rhizome well for one year. The regrowth reduced with the root-size reducing visibly at the cutting of the roots. The regenerative capacity of the roots was the highest between July and November. Regenerating on the least scale was measured in April, May and June. Consequetly, in the end of summer and autumn spraying herbicide moving in the plants have not physological hindrance, but if we treat the blackberry at the end of spring or at the beginning of summer, the herbicides probably shows more resonable results.

4.

We have studied the changing of 4 nutrient concentration during the examination of the nutrient content of the blackberry in the roots, stems and leaves during a year.

5.

In the ground, which was covered by very dense blackberry, only few herbicides were effective against the flowering plants. Only metsulfuron-methyl was effective among the sulfonylureas, but one treatment was not enough. Hexazinone and fluroxypyr gave good results at the beginning, but in the next spring their effect was less strong. Glyphosate was still more inferior, but in spring showed better effect, than hexazinone and fluroxypyr. Triclopyr gave the best result. We treated the regenerated sprouts of the blackberry, after the mechanical control, with sulfonylureas, fluroxypyr and glufosinate-ammonium. Fluroxypyr was the most active ingredient in autumn. In spring metsulfuron-methyl gave better result, than fluroxypyr.

6.

In a forest plantation of Scotch pine we studied the effect of more sulfonylureas against blackberry in the dormancy of Scotch pine. Those sulfonylureas which were effective against blackberry, damaged the Scotch pine permanently, too.

115


7.

As our studies in sessile oak the sulfonylureas (among them nicosulfuron, flazasulfuron and amidosulfuron) and clopyralid were the most selective. But nicosulfuron and flazasulfuron caused permanent phytotoxic symptoms on some sessile oaks. The selectivity of clopyralid was eminently good, after the spraying we did not find damage visually.

116

NOVÁK RÓBERT KESZTHELY

Recommend Documents