FEHÉR KÖNYV írja
Bródy Sándor
XI.
BUDAPESTEN
AZ IRÓ KIADÁSA
FEHÉR KÖNYV 1900. november. Titkos szónoklatok.
Egy
rossz asszony természetrajza.
Egy bankár
A
kis
és egy czig^
Saharet
Influenza.
Pálmay asszony mint
A
bölcsész:.
színigazgató.
Olvasmányaim. Egy megbukott remekmunka. Színészekrl. Kainz.
Calchas leánya.
A szerelem élete. A tetszés teknikája. A
király vándorkonyhája.
Téa
A
korszak.
fzés mvészete. Regényalakok. Nászvirág.
Titkos szónoklatok.
ember
Két
körtermében
klubjának
beszélgetett. ról,
hanem
Nem
és
a nagy
a
Turul-ról
magyar madár-
arról az osztrák czip-gyárról,
amely »Turul« helyezte
szabadelvüpárt
a
állott
el
a
névvel
a
csizmadiák
maga
tojásait
hazájában
fészkében. Ezért a természeti csudáért
Hegeds
Sándort
dennek
az oka,
tatják.
De
itten
áldják.
Most,
ma
és is
min-
— zúgják, susogják, buk-
még
csak kezddik.
Még
sem gyújtottak a teremben és a két délután nem alvó izgága lélek, mint két magányos árnyék egybeforrva sötétvilágot
—a
kedett és suttogott,
—
Egy
reális és biztos
még Magyarországon, csizmadiaság és ezt tráknak,
Turul-t szidták.
kisajátítják
czip-gyár számára. s-névre keresztelik,
is
a
mesterség volt
a
suszterség
és
bérbeadják az osz-
mödlingi
hírhedt
Igaz,
hogy magyar subventióval
honi
ékesítik és a miniszter végre
is
—
kreált!
így szólt az egyik Tiborcz.
Hogy
melyik
volt,
ha kettéhasítanak gyermekei,
is.
felesége
meg nem mondom, Annak az embernek és szereti
vannak.
hogy nem is tipus. Mit volt egy ember, mondjak még, hogy ne mondjanak denuncziánsnak? Ez a szónoklat egy eszme Lehet,
hogy
tréfált,
lehet,
hanem
a
amely végigrezeg a levegn, a poliközvélemény, amely e pillanatban tikai még nem engedi megfogatni magát Az er, mely letagadja lételét, még nem volt,
nem
éles tökéletesen.
Oh
jaj
szegény
neked,
turulom!
kis
Az árnyék ntt
a körteremben,
harmadik
csoszogott
egy
amig
a beretva, amelyet eldugdosnak,
teljes,
»bandá«-hoz.
A
alak
szónok
—
még a
két
akit a fel
nem
ismerhetés czéljából röviden a kékbajuszú
— bár suttogó hangon
embernek nevezek tovább szónokolt:
— Van
igazság.
Még
a politikában
is
van némi igazság. Lehet-e valami természetesebb annál, hogy az inkompatibilitás
Hegeds Sándor belebukik amikor annyira nem összeférhetet-
áramlatába akkor,
len többé, mint egy tejen nevelt bárány.
A
kis
van.
ködmön
És
a
fián
a
van,
szinte kerüli a vérét
hozzáérjen a ködmönhöz.
Ma
:
barátján
nehogy
is,
a
a tökéletes összeférhetség. Érthet,
dühbe amikor
jön,
a mellét tudja
veri,
teljes,
hogy
sivít és vádol,
legjobban,
mily
óriási
jövedelmekrl mondott
—
—
le
egyrészt
a
azért, hogy megmásodik karrierjét. Az els a munkáé és a vagyonosodásé volt. A má-
hozzátartozói javára csinálhassa
dicsséggé és ama bizonyos szoborért való tzdelem. És most húzsodik:
gálják
a
alóla ki a piedesztált,
egy vagyont
adott.
Csak
amelyért
a régi mártírok
érezhették szivükben oly keserséget, mint
ez a kortársunk.
Épp akkor
gyanúsítják
meg, amikor eldobott magától ezer forintos rentét. matját.
O
és
Egy
évi száz-
millió tizes ka-
panamismus! Uzsorakamatot
fizet a tisztességnek.
mondom uraim, ez az ember most tiszta, st annyira vigyáz magára, Bizony
hogy a
mosakodván,
brt.
Vége van
lehorzsolja
—
ah
testérl
vége van
—
azoknak az idknek, amikor nagy fekete brtárczájával a kezében bankból bankhoz, intézetrl
intézetre
Többet dolgozott
e
szaladt:
mi
újság?
nemben, mint a par-
lament negyedrésze. Most: épen így lohol
a
dicsség,
Ha
után.
az
érvényesülés
államférfiúi
megáll: modellt
a halhatat-
áll
lanságnak. Festeti a homlokán a Montesquieu-eret.
id
alatt
egy
kis
él
—
Amig
ingyért.
Piha,
régi ipssz
idkben
—
Mert a hazának És éppen most kell meg-
vagyont
buknia.
ezt vele cselekedik, annyi
— azeltt, a
keresett.
ez
nem
ez végzet.
logika,
Hiába olyan hiv keresztyén,
mint
fölötte,
kereskedk a rendelkezést. És
kereskedelmi miniszter fölött, a
Jehova vette
istene,
át
most, most mindjárt
mily
ártatlan
legyen
meg is
fog bukni, bárbár ha
már,
azon a ponton van, hogy így szól:
—
Ki
nem
állhatom a prezencz
már-
kás embereket!
A dik
szónok halkította
ember
gyujtó
jelent
szolga.
meg
szavait.
Egy harma-
körülöttük, a villam-
És sohasem
lehet
tudni,
hogy egy miniszter mikor van végképp kikezdve, mikor lehet rárohanni, szétszedni,
:
rája taposni, elhagyni. Ilyenformán a szó-
nok
is
jónak
látta
halkabban,
más témára
térni
—
Én nem vagyok
sem, te sem. Elég
ges
O
inkompatibilis,
De
baj.
azért nevetsé-
hogy beugrunk
dolog,
magányos ember,
és becsületes,
révén erre rá
Szilágyinak.
puritán, mérges, tiszta
de vagy húszezer
járandósága van is
te
az
államtól.
forint évi
A
genieje
de mihez kez-
szolgált,
dünk mi czivileszüek, ha egyszerre csak megharagszanak ránk az inkompatibilisek ? kezükMert vannak vagy százan és az ben az
er
és a hatalom: a bankok,
intézetek,
a
szónokol,
de a pénz
vállalatok.
ezeknek az össze
Szilágyi
még
szebben.
nem férhetknek
csak eszükbe jut és
egy
kis
az
szépen
Ha
egyszer
statisztikát
hogy Magyarország megmozgatható vagyona k, tehát a befolyás és a tekintély is náluk van. Egyszeren rájönnek,
csinálnak,
itthagynak
lamentbl
bennünket, kivonulnak a par-
:
10
»Tessék, tanácskozzatok!
De mi
is
ta-
nácskozunk külön. És mi együtt: vagyunk az igazi parlament. És ha nekünk ugy tet-
hogy egy
szik: megtiltjuk a lapjainknak,
szó tudósítást
közöljenek
is
a
tanácsko-
Hogy nem minden lap a miénk ? Összeveszszük, egy-kett még kapható
zásaitokról.
talán.
És mi
az országgylést orszá-
teszi
gos gyléssé ?
A
amely foglalkozik a
sajtó,
beszédekkel. Apponyi hiába szónokol, ha
Mandovszky juk
a
azt
enquetteot. » kékbe
nem
le
tanácskozást,
kis
A
Agyonhallgattat-
írja.
azt
zug
a
mi beszélgetéseinket pedig
Íratjuk «, szórul-szóra fenyomatjuk,
ha nekünk úgy tetszik, velinpapirosra nyomott újságba. Elkápráztatjuk és befolyá-
Még
botrá-
kedvéért.
És a
soljuk az egész közvéleményt.
nyokat
is
politika?
rendezünk
Önök
azt
a
mondják, a politika
mégis csak a népképviseleti rendszer kezé-
ben
marad?
valaha ?
Nem
Hát
van-e,
ott
volt-e
ott
piktus maskulus volt-e eddig
minden nagy dologban 11
?
Szükséges törvé-
«
meg
nyéket
mert-e hozni, nagy alkalmak-
kor méltóságát
meg
tudta-e
nem
rizni,
alkotmányjogi oszlopok
siklott-e el
valahányszor ezt tapintatosnak a parlament
!
alatt,
látta.
Ez
Képviselte-e valaha az orszá-
vagy csak magát is? Vigyázzanak azok az összeférhetk, nehogy az inkompatibilisek egyszer elhatározzuk magunkat,
got,
hogy
nem
senki a lehet,
magyar képviselház
hacsak
nem
áll
tagja
valamely többé-
kevésbbé tekintélyes részvénytársaság szolgálatában.
A nált,
szónok nyilván rossz vicczeket pedig keser
beszélt,
tudta.
de hogy mit
A
barátja
a negyedik jöjjön
!)
kis
el
is
volt.
akart,
unta hallgatni.
És mohón belelépett a
Pszt
Beszélt,
maga sem
De
ember megérkezett. (Több ne
nokok sorába:
—
úr
csi-
—
a legkomolyabb
monda
— nagy
titkos szó-
újság van,
politikai fordulat.
12
De
gyer-
tek közelebb, dugjátok össze a fejeiteket.
Tudjátok-e, hogy Bánffy talpra
jövök a legtitkosabb
állott.
most bányában arany Csak Bánffynak
bizalmasától,
A
már minden bizonyos.
van, dosztig, mint a só.
lehet ilyen szerencséje és csak
történhetik
bányájára,
ilyen.
Most
Nem
ugy maradt
is
Erdélyben
ügyelt
erre a
rá valamelyik gyer-
mektelen nagybátyjától. Csak az idén
—
—
nagy kétségbeesésében túratott benne. Hát ahogy túratott, túratott, egyszerre ökölnyi színaranydarabokra találtak. Valami kiszivárgott
ebbl az újságokba
hattátok az elmúlt hónapban.
is,
olvas-
Bánffy
tit-
kolta a dolgot. Amerikai bányászokat hozatott,
Meg
angol vegyészt, hollandus szakértt lett
bánya belga
állapítva,
nincs
ma
hogy ennél gazdagabb a világon. Most már a
pénzcsoport
dolgozik.
millió forint készpénzt
— —
Bánffy
kap és ebbl ötöt
tíz
—
Ötöt mire fordít? Hát nem ismered Bánffyt? Mire
másra, mint a választásokra 13
!
Majd
állít
össze
—
Felsége számára
— olyan kép-
viselházat, hogy no. Jog, igazság és ellenzéki
ember oda be nem
Tekintve a
jut.
jövend tiszta választásokat, ez az öt millió nem sok, de mégis csak pénz. És a nyers tömeg ezenfelül vissza is áhítja a kemény embert, aki szinte módra tiporta
—
—
—
a jogot és keresetlenül
de
czéllal
—
bunkózta az igazságot. Ennek az állam-
Hogy
van Magyarországon.
gyökere
férfiunak
újra úr legyen,
semmi, csak a pénz
Öt
millió,
!
ahhoz nem hiányzik És az most megvan.
mily roppant eszköz ennek az
embernek a kezében. Az én számításom szerint Széli legfeljebb ha városatyának juthat be ezután. Mily méenergikus
szárlás,
diadal
!
milyen
boszuállás, mily
Szegény Polónyi, csak
ségében
—
amit
kár ne essék. czivilizált
és
jutna,
egész-
—
valami
félni,
Bánffy
magyar.
Hátha
tisztel
De nem
ember
mégis eszébe
úgy
jó
szörny
testi
kell
hogy boszut vegyen
a magyarokon, akik hátulról-ellrl, oldal14
vast és rézsut elejtették, meggacsolták és
elbuktatták!?
egész
Ha
tíz millió
fordítsa.
eszébe jutna, hogy az
forintot választási czélokra
Ma, ebben a
Tíz millióval
nem
csinálhat-e olyan
lamentet, amely az
bröstül bemegy
kiéhezett országban. par-
els ülésen szröstül-
— a Reichsrathba. Erdélyi
ember karakán ember, a legnagyobb kuruczságra és a legnagyobb labanczságra képes.
No, no, talán még sem tenné és tíz millió mégis kevés. Legalább tizenkét millió kéne.
— —
Minek az a két millió? Nekünk négyünknek!
Nevettek. Nyilván tréfa volt ez az egész.
De
egy pillanatra elkomolyodva gondol-
tak arra,
hogy igaz
lehetne. Miért
Igaz? Úgyis valami csudának
ne lehetne kell
most
történnie Magyarországon. Valami különös
forradalomnak,
Forradalom,
amelyben
ki ellen ?
önforradalomnak. attakja
megtisztuljon.
Önmaga
ellen,
És ennek egyik
az inkompatibilisek
elleni
egy
els harcz.
Es ennek egyik els kipéczézett áldozata 15
!
egy mindég törekv, mindég siet és immár végképp megtisztult államférfiú. Hogy druk-
elre
kolják elestét, mint ülik érte
is
Szemben még csaknem mindenki
a tort
mellette
mögött csaknem mindenki ellene. Nincs egy jó embere ? És ez szinte arra vall, hogy jó ember, hogy a köznek van, de háta
jó szolgája volt.
Volt. Tusst neki.
jóhiszem
kis
Az
elszánt,
harczosnak.
érdemel és hadd szólaljon a turul.
16
vakmer,
Katonazenét
meg
fölötte
—
Egy rossz asszony természetrajza. Regény.
A
szíve.
III.
A leült
primadonna nem
csinált
nagy
jelenetet,
a leánya mellé és annak vállára hajtotta
a fejét:
—
Nagy
lett
ez a lány,
voltam ilyen szép soha? fordulva, vidáman,
szem
hogy
Aki ki
látja,
kérdé a
de szempillái
könycseppeket morzsolt
—
mi? Ugy-e én nem
—
férfi
alatt
felé
nagy
széjjel.
mindenki azt mondja, ne eresz-
a levegre,
mert megvénít,
lejárat
az én legnagyobb ellenségem
19
1
és
:
A
szemében ugyanolyan alakú köny-
lány
cseppek jelentek meg, mint az
anyjáéi, csak-
még nem értett ahhoz a még a könnyeket is
mesterséghez,
hogy
amelylyel
nyozni.
A
lehet
primadonna azonban ura
volt min-
den hajszálának, minden porczi kajának,
szemébl
kihulló vízcseppeknek
az ablaknak, amely különben
is.
is le
kormá-
még
a
Háttal ült
volt függö-
nyözve.
Az
utolsó
négy
A brén,
szeme és
már
évben
dott valamirevaló embert,
trte,
hogy
embereken
kívül
most
—
is
ezt
esztétikai
érzéke
ház-népén és igen alantas
más
is
lássa.
De
beszélni,
beszélt néha:
Lássa, milyen a
mellett.
foga-
szája körül rendkívül finom-
ságú ránczok képzdtek és
nem
nem
csak félhomályban.
bröm
a Melitta
teintje
Fújok a képecskémre!
Ersebben, de nevetve mondta. A lánya
sírva
védte
—
Már megint kezded;
képemet
vitriollal!
le
fogom
Szeretném,
szinem lenne, mint neked! 20
ha
önteni a
olyan
jó
— —
Ez a
monda
—
a
Igazán,
véve csúnya!
lány egészben
kis
tréfásan.
férfi
úgy
Piroska mohón.
~
találja?
De nem
monda Tóth
ugratta maga-magát.
Visszatért fanyarán elégikus hangjához:
—
Az
az asszony, akinek ilyen nagy és szép
lánya van, legokosabb, ha zárdába vonul.
Vagy
a lányát küldi zárdába.
—
Azt,
azt!
anyja ölébe rejté
—
zokogva Melitta és
szólt
fejét.
Az
anyja megsimogatta,
majd meghuzogatta a leánya
—
Ravasz vagy,
félre
megcsaltok, a hátam
haját:
akarsz vezetni.
mögött kicsúfoltok,
el-
fogadsz be
mit
bolondítod az udvarlóimat, férfiakat, te kis görcs,
Mind
már megint sleppes ruha
van rajtad! Én egész életemben becsületesen éltem és
nem fogom engedni
.
.
.
Szeszélye, haragja, betegsége, vagy szívének hirtelen?
Könnyei
lánya fejét
durván
legbensbb szintesége tört ki kiszáradtak,
elvörösödött,
ellökte ölébl, fölállott és az
netet megcsinálta.
21
elre
jelzett jele-
Föl és alá járva a szobában, szidta a lányát,
hogy nem
is
az
lánya,
meg
örökbe, házmester-lány,
úgy fogadta
csaic
látszik a vise-
is
ha az övé volna, lennének mvészi
letén,
lamai.
Nevetséges
kitömi
és
rajzol a
nagy lánynak
szeme
alá,
hogy
t
vénítse,
A
lány
magát,
!
el
akart menekülni,
útjokat
— A
hogy
ki,
egyiket, vörös.
a
kezüket,
fként abból
kitudja a titkukat:
hátam mögött látom,
ajánlotta
férfi
meglágyult,
Mondjátok meg, ha
csókolt,
a
megfogta
állotta,
újra sírásban tört
a czélból,
különben
egy mester-
segíteni fog a bajon, férjhez adja
legényhez
Ránczot
magát.
festi
haj-
kimaskarázza,
bábú,
alak,
szeretitek
leveleztetek,
egymást?
ugy-e?
Meg-
a szemedet csókolta meg, az
A
bajusza megszúrta!
Sírva nevetett és
nem engedte szóhoz
jutni
egyiket sem:
— fiatal,
Nincs abban semmi! Az szereti
retik többé.
egymást.
Ha
Annál nagyobb
azért szeretem.
megvénül, baj,
És ha éppen 22
ember, amíg
nem
sze-
az én bajom, ha
azt szeretem, aki
!
rám sem néz? Hogy nekem
ezt
meg
kellett
élnem
Bels
logika volt a beszédjében, de a teljes
A
értelem hiányzott.
az maradt czivilben
katonatiszt
—
is
— mert a
férfi
megpróbálta helyre-
állítani.
— Nagyságos asszony nyal mi
túloz,
ketten gylöljük
a kis kisasszony-
egymást és mind a
ketten csak magát szeretjük.
—
Persze, mint az anyjukat!
Újra elvörösödött a
haragtól.
úgy egyszersítette az dolgokat,
ahogy
azt a
illedelmi
És ilyenkor és
erkölcsi
nép megbántott ném-
berei szokták cselekedni. Keresetlen és kímélet-
len
lett,
amilyen
egy színészn
csak
lehet,
akinek niességét lassan-lassanként elnyomja a benne kifejld harczos-katona és számmal
dolgozó üzletember. Mint egy vitatkozó gyümölcsárus asszony a derekára nyugtatta kezeit leg
elször
nabb
—
öregedtek
—
—
amelyek tény-
és a legszabálytala-
lélekzetvétellel szólott:
Na
né, a kis
kedves.
23
Azt akarja, hogy
én
legyek
mama, mért nem
a
mindjárt
a
komikáné? Én gardírozzam, én nézzem, amíg tánczol, tartsam a legyezjét. Persze,
azt sze-
retné a kisasszony, ha elhíznék, gyúrott tész-
Nem fogom
tával etetne. dért,
megtenni a kedve-
kedvesem. Háromszor veszek
illatos
meleg
fürdt naponta és az egész ház glédában fog
Te
állani azalatt.
A
édes.
is,
térdem kalácsa
A
1
St
térdére ütött.
szen
többet ér még, mint az
is
egész nemzetségtek
talán
máshová
elmerült a közönségességbe,
leánya
nem
maradt és
De
mindent
kész,
kezében
kalapját
tartva,
intimidálta magát,
megért menni
Az ordináréság úgyszólván
szobát. netet,
úgy hogy
férfit
is.
készülve,
hallgatott.
keresetten gyengéd stílusban
Egé-
bújt és arczáta falhoz
szorította, füleit befogta.
a mindenre
is.
egyebet cselekedni, mint-
tudott
hogy a szekrény mellé
A
Én hagyjam magam ?
— Ha
ajándékokból a
közönség
egyszerre
elárasztotta
és rózsaszín,
nagy 24
—
látta
rés
a
émelygs
összeállított
volna e
ütdik
jele-
vala
a
Ha
primadonnaság bvkörén.
a
látja
nt, a
czukorból élt és czukort termelt, amint
tékenységének rületét rázúdul
házába,
saját leányára.
egész
az
És mégis
be a
világra és
a
a vad, megcsúnyult,
:
némber érdekesebb, mélyebb, igazabb,
alpári
st
vele
kiviszi a piaczra,
fél-
szebb és poétikusabb volt ebben a
pilla-
natban, mint amikor a lepkékkel csókolódzott,
a virágokkal zekedett a színpadon, egy san-
szonban, vagy odahaza, kisebb publikum eltt játszva,
mindenféle gyöngéd,
fantasztikus színeket.
buja és
pazar,
Kofálkodása és gylöl-
ködése, embertelensége és
anyátlansága
alatt
elmúló ifjúságaért és múlandó szépségeért nyögött, vonaglott, bánkódott.
dolt
sikereinek,
elmúlására,
benne és lehull,
hanem
Talán
hatalmának, az lázította
rajta esztétikai szép,
nem
föl,
hogy
a mi
elmúl és átplántálódik egy másik asszony-
igazában,
az követi
A
gon-
az összehervad,
személyre, aki véletlenül éppen a lánya akit
is
uralkodásának
el
ösztönbl
szeretett.
!
A
vére,
És éppen
ellene az árulást!
primadonna
elméjének 25
azért
nem
volt
:
semmi
baja.
Egy egészséges
válásra való képtelenség
Pihent
zavar, a disting-
szállta
meg
csupán.
vádbeszédében, szétnézett a
tartott
szobában, hol a cognac? Megivott két pohárés alá
kával, föl
bocsánatot
kért
a szobában, aztán oda-
járt
ment a leányához,
megcsókolta,
megölelte,
tle és
kiküldte.
Amikor egyedül maradt
a férfival,
már egész
nyugodt hangon, szinte üzletszeren így
—
El
fogom magamat
vétetni a
Én nem vagyok akaméliás
val.
nem
hat
meg
az,
maga
hölgy,
szólt
apjá-
engem
hogy a grófkisasszonykák
akkor rosszabb parthiet csinálnak. Elválasztom a grófntl, elköltm a hitbizományt.
—
Jó!
—
monda
a
férfi
csúfolódó hangon
és megfogta az asszony mindkét kezét. Mélyen
a szemébe nézett.
— —
Aztán,
—
aztán mind
—
Hát aztán?
szólt a
primadonna suttogva
ebbl nem cselekszem
semmit,
ha maga rám parancsol, hogy ne tegyem.
nem
tud szeretni, tettesse, hogy szeret.
el
árúihatja,
is
hogy
ún.
Meg
a kocsis a szolgáló-szeretjét.
26
is
Ha
Néha
verhet, mint
Maradjon mel-
!
lássam
lettem,
velem.
:
minden nap.
Ne hagyjon
el!
A férfi megsimogatta az
—
Jó!
Csak tördjön
monda.
asszony forró képét
Vállait
felhúzta
nem bánom. De minek magának nem únt még bele? Mit jelent
—
Egy
eljön az azt
itt
:
Én
ez a komédia, ez,
mit akar?
nekem megmondta, hogy
id, amikor
fogom
Az id
A
zsidófiú
—
rátalálok a
szeretni, aki
szívemre és
engem nem
szeret.
van
primadonna keresztet
27
vetett
magára.
IV.
Életének igazán nevezetes fordulópontjához
most Tóth Piroska. Fekete
jutott
eddig
—
még éppen nem szült
nem
elször, de talán soha
déssel.
st
:
Új életet fogok kezdeni
—
És tényleg életében
—
!
— monda, ily
talán
meggyz-
kezdett
tanulni,
belekezdett egy
tudományos zeneelméleti munka
szer
amely
befestette vörösre.
még
oroszul
elször
haját,
és egy nép-
zenetörténet olvasásába. Minthogy azon-
28
ban a nyelvtanulásra és az olvasás megértéséhez
egy-egy emberre volt szüksége
is
:
kinézte
magának a legkülönb mestert és a legelösmertebb tudóst.
Egyszeren megmutattatta magá-
nak ez urakat, aztán a tekintetével
hogy érdekldik
irántuk.
mert
jelentkeztek,
a
Azok
tudatlan,
retnek, érte,
férfi
— en masse —
tud állani a kaczérságnak, az ígé-
még ha
és
ösztönének,
van igaza: tudós és
okos és oktalan
nem
ellent
jöttek, szálltak,
színészn
ítéletének és taktikájának
kifejezte,
százszor felsül
is,
megy
utána.
Mint ahogy jó gazdasszonynak házi kertjébl
minden
kitelik
:
a
színészn
házi kertjébl, az
úgynevezett szerelembl, kitellett neki
is
minden
személyi szüksége. Szerelmessé
házi és
hogy
t
tette
magába az
orvosát,
gyógyítsa,
mint másokat, a nagy fszeres a
és népét jobban
legfinomabb angol szószokat beszerzési áron
csaknem szerelmes
küldte neki, mert Czivil
életének,
valamely
nyebb
minden
szerelmi
fajta,
volt bele.
szükségletének
volt
nexusa, persze csak köny-
nehogy
baj és
szövdés támadjon.
meg is tudta ha egy-kett néha el is esett, nem esett
És a legtöbb tartani és
ilyen összefüggést
kétségbe, mindjárt
A
mások
jelentkeztek a sorban.
primadonna hajának nevezetes megfestése
ideje eltt közvetetlenül, valamelyest meglazultak
ezek a viszonyok.
Az emberek öregedtek, a hívek
okosodtak, kifáradtak, beleláttak a teknikájába.
Némelyek meggylölték, mert elébb nagyon rették.
Sokan kiábrándultak belle, mert az emberi
természet
egyik legkomolyabb tulajdonsága a
kiábrándulás. visszaszerzett
6
is,
sze-
A
azonban mintha
befestett haj
volna a
hogy hajaszíne
veszend
változott,
javakból.
És
valahogyan meg-
újhodott.
—
Olyan vagyok, amilyen nekem
Ha akarom
fiatal,
tetszik.
ha akarom vörös vagy szke.
Reggel, hálóköntösben
nem vagyok
szép, de
ahhoz csak a komornámnak van köze!
Még férfi ismerseinek is ilyeneket mondott a mvészn, aki mesterségének gyakorlása közben végképp leszokott arról, hogy alakjának mészetadta határait és színeit tani való
ter-
tisztelje. Alakí-
matériának nézte csak magát és úgy 30
magával.
bánt
is
Volt
egy skót mintájú
is
selyemruhája, amelyhez arczát úgy tudta fes-
hogy nem
teni,
sem.
leánya
volt nála
ebben
És
szebb és fiatalabb a
ruhában fogadta
a
— és — okból
a diplomatát, aki az egyezséghez híven
más
apjának védelmére, de talán
minden
hozzája
felment
is
délután.
Egy
kissé
udvarolt neki, ilyenformán:
—
Tudja-e,
hogy
maga nagyon szép
nagyon kívánatos és én mégsem tudom
Nem
retni.
hiszek a szépségébe,
a kívánatos voltában.
sem hiszem. Ha alatt
könnyezik,
és
szívét
hiszek
lehúnyott
pillái
gondolok,
hogy maga
meg
tud csinálni.
mégis nagy dáma, mindent
Ha
sze-
Amit látok magán, azt
elpirul
arra
nem
és
mellébl kivenné és azon forrón és
véresen a kezembe tenné, a papír-machee hideg
enyvet érezném dolata
Tudom, hogy egy gon-
sohasem egy, minden
és visszája van.
Abban sem
szavának színe hiszek, aki arra
még magában. És hit nélkül nekem kételkednek — nem mozdul meg
érdemes,
—
rajta.
hát
egy vércseppem sem. 31
Az asszony gatta a
férfit,
figyelemmel
megfeszített
homlokát
összeránczolta, de
is
csak némely részében értette
—
Nem
tudom,
gorombaságot!
Csak
azt
—
meg
az önalázást.
mond,
mit
hall-
szólt
tudom, hogy én
azt
hiszem,
elhalványodva.
meg éppen
—
azért
csimpajkodom magába, mert érzem, hogy nem lehet megfogni, csak
egy
pillanatra.
Csak akkor
lennék nyugodt, ha magával feküdnék sírban.
És ez
Éjjelente sírok
nincs és is,
nem
hogy mért
hanem
izgat, ez a pokoli
—
egy
féltékenység.
haragomban, hogy maga nekem
meg sohasem. Tudom azt velem szóba, nem az apjáért,
lesz áll
Littára leskeldik.
Folytatom.
32
Egy bankár
A
és
egy czip.
— tavaly eltt,
eladósodott és alpári költt
régen
—
meghívták a nagyurak báljába, hogy
legyen bohócz és vessen egy pár bukfenczet,
mieltt kezddnék a táncz.
A a
fia
kopott ember anyja, benzinnel
angol
frakkját, bepirosította
befeketítette
szül
kitisztította
halvány arczát,
üstökét és
a
boldogság
érzése áradt szét arcza ránczain »Erigyj!< telek
monda.
»Erre,
éppen
erre
szül-
!«
A bohócz
pedig ment és kezdé a bukfenczet
vetni, szerencsére
csak szóval, így: 35
Leprás
apostolokról
szamaritánus
avagy
beszéljek-e,
asszonyról,
aki
maga
a
kínálta
vizes korsóját az idegen héber fiúnak, aki vala
Jézus?! Félek, hogy szemérmetlen beszédem a
ti
finom szemérmetekkel
találkozva
elpirít
benneteket nemcsak arczotokon, hanem azon a
helyen
bélpoklos
ahol
is,
evangélistánál,
pikánsabb mint a virágzásának
test
helyén
lélekrl, mely a czia király
ültök.
leszálltak.
beszélni
lefogytak.
és a
nikus
A
nagyszer
a
!
Egy f ran-
kinek stilusa szerint épül
a
temetbe.
Ottan
frissen hantolt sírok zöld füvén
a
roppant
Mert
kéjtl
kövérek
voltak
ott
nyomban
mindaketten
mámort nemcsak önmagáért, de és
most
— egy bizonyos Lajos
kedvesével
a
És
pompázó
bz közt, sárban fetreng
—
szeretkezve,
van-e valami
szépségének,
háló- és vendégszobátok
kikocsizott
Maradjunk tehát a mert
okokból
szépészeti
nyál összefolyt
is
hygie-
szerették.
felségeék szájában,
hogy
a halál közvetetlen közelében keresték az
36
élet
titkát,
mert meggyalázhatták az elmúlás szent-
ségét
és
ságot
.
.
képen csúfolhatták az örökkévalóFuj,
.
Mondják is
de jó lehetett nekik itt
leányok
még
vannak. És valóban, csakugyan vannak
Dugjátok
leányok?
teket dekolettáljátok
be
és
Szz
gyúlni, amint a
megszoptatta.
derekatokat
mutatjátok,
jobban.
keblei-
havát
ncské-
bement az éhez szent Jeromos
beszélek, aki
börtönébe
és
füleiteket
még
hadd látom rózsaszínre
rl
Azonban
és én hiszem.
Ti
is
nyújtjátok,
melletek
hogy
az
örök éhezknek kenyér legyen az asztalán egy
A köny
vasárnapon.
arczomra
és
szédülök a
dühtl, hogy a az
vörös barázdákat von
már
jólét
éhezk czímén
a
fal,
meghatottságtól, ily
a
szermérmetlen,
nyomor orvén pukkad,
a kenyér jegyében tobzódik és orgiáinak mesterséges
hautgout ad azzal a
ebben a pillanatban
is
tudattal,
hogy
vannak olyanok, akik
boldogok lennének, ha a leánygyermeküknek adhatnának egy darab krumpliskenyeret. Pszt!
Mit
A
bánom
bukfenczet már-már én, fúljatok
37
meg
félre
vetettem.
a gyönyörtl
—
czukorkákkal dobáljatok agyon
egyszer
végre
nyilvánvaló
lovagló
polgárnépség:
iskolák,
veszi,
jómódú
csak játszik a szegénységgel,
segíteni
rajta
ersen
komolyan és szintén
akar és kihivó kedvének hangos
szavába
fojtja
csak
nemesitettek, az
valamennyi
csupán kaczérkodik a nyomorral,
nem nem
—
hogy a
legyen,
magas uraságok, nemesek és összes
engem
a
nyomornak nyöszörg
Ezek után pedig beszéljünk aki szerelmes volt
—
a
indulat hangjait.
bankárról,
egy czipbe.
Bál után, bankárok, hazafelé mentek négyen.
Gyalog mentek. Az éjszaka nagy hó
puha fehér sznyeg, mind csupán nekik sztte. Jó pár fekete
ló,
volt rajta menni.
lettük lépkedett, tüzesen és büszkén.
agyonette
Négy-
kinek-kinek az equipageaja, mel-
A
a kocsisok peczkesen, álmosan, a düh leg
esett,
azt hitte, az isten
ket,
valamennyi
38
bakon bels-
vágyott
a
felesége
már
mellé,
felesége, a
Az
mind
mivel
egyik bankár, aki oly
mint amilyen a
lator, kit
mellé,
keresztfája
négynek
a
volt
meg nem. húsos és ers
bankároknak
Rubens
festett
Jézus
gazember
legvidámabb
a
volt,
szólott
—
Nézzétek
kocsisomat!
a
egy
Helyre
legény, mi ? Ezen bizonyltom én be,
hogy egy
embert okos ökonómiával hogy lehet változatosan
délben
Ez reggel
kihasználni. inas,
az
fölveszi
pénzbeszed, estve kerít, megfordítva, a sorrendhez
komornyik,
inasruhát, éjjel
kocsis,
tották.
—
vétett a
de a rendszeres levonások, szer-
ellen,
zdésileg
vagy
nem ragaszkodom.
Kezdetben egyik hivatala érdekében másik
délután
megállapított
büntetések
megtaní-
Ez az ötruhájú ember.
És nem
hogy
félsz,
a
kocsiddal, veled,
magával egyszer nekimegy a villamosnak.
—
Nem.
véletlen
ilyesmire
Szereti
nem
a
lovakat.
Aztán az ilyen
történik gyors elhatározásból, az
sokáig
készülnek,
elmondják a tervet elre.
39
A
st másnak szeretnek, a
is
fele-
ségnek. Jó
elre gondoskodtam, hogy a ko-
csisom felesége a kedvesem legyen. Az egyik.
Hétköznapra
Mind haspók
—
jó.
nevettek.
jó így
gyalog járhatnak.
gyalog
A
szke
hogy milyen
járni.
Boldogok, akik
nem is boldogok. Ha még egy-
szegény emberek
szer napokat ehetném
Nem
szelid,
szólott
De
tudják,
Egy kékszem,
.
.
gombolta be a
télikabátját,
frakkján fityeg rendjeleket az éjszaka
hogy a
voltak. Eldicsekedett azzal,
lássa.
is
Tüntetett az eredetével, zsidózott, ha igy
maguk
hogyan csapta be
a szegény rossz asszonyokat, akiknek három-
emeletes házakat igért és végül egy blouseot vett.
Máskülönben keser, szomorú, st
gorú
volt.
—
Megutáltam
szi-
mi világunkat. Ki nem
ezt a
állhatom a prezenczmárkás embereket.
Nem
nevettek
a
szemébe, pedig
legprezenczmárkásabb.
A
volt a
hosszú, vékony, be-
teges és emiatt rendkívül puritán bankár szólt
csak:
40
—
Én most hazamegyek, lefekszem és eredetiben olvasom Terentiust, az nekem többet ér,
mint egy jó
meg
De
üzlet.
a
sárga fene egye
azokat a gazembereket, akik
elrontják a
becsületes üzletet!
Mindhárman a
elhatározták,
hogy
ott
hagyják
vagyont és a tisztességre adják magukat.
De nem
csak egy
végleg,
dühöngje
magát a gaz
ki
visszatér a
Hadd
kicsinyég.
majd
tisztesség,
jobb kor hamarosan. Nagyon jó
italokat ittak, a
leveg
friss volt,
ingyen volt
Megszállta mindannyiukat a poétikus hangulat,
amely olyan mint a nap, beférkzik
—
tartja
Volt
a legsötétebb repedésekbe
azonban
becsületességre
egész út
telt,
alatt
a
alig
ha kedve, is.
bankárok között
igen
fölrendjelezett,
zott,
—
hajlamos
szólt
férfiú,
egy a aki
az
egy szót Kipalléro-
kinemesített,
nagy karrierjének folyamán
megkeresz-
át
meg
átala-
kított
mivoltának mélyén csaknem változatlan,
épen
élt
a
kereskedsegédi
lélek.
Udvarias,
édes, szolgálatkész és szeretetteljes volt, külö-
nösen a fehércselédekhez és gyermekekhez.
41
meg
sokszor mondta
is
—
nak alapja ajándék. És
—
esküjén kívül
f-
ezen nyugszik a
az
és alrangú
is.
a
talán
hatása
gyalogjárás
a szerelemrl és holmi egymásról gon-
Meg
dolkozott.
—
társaságban
Magyarország alkotmányá-
:
felsége
Ez a bankár, alatt is
Szk
venni a világot.
lehet
társaság
hogy ajándékkal
ajándékozni, tudta,
Szeretett
szólalt:
is
Mért nem házasodom én meg?
— kérdé
hangosan magamagától.
— meg ?
Mért kérded, hogy mért nem házasodol
—
vetette
az
ellen
a bankár, aki
régi
származott, de
budai és keresztény családból eltanulta a keleties szórendet.
—
Azért
magának
—
nem
—
felelte
csak azért nem, mert hol találok
egy szép, gazdag és a
pénzemért és
Nem A
az
akarok csalódni,
szegény
elkel
leányt, aki
nem tudok
vidámodott,
st
sóhajtott, föl
42
is
nem
jön hozzám!
állásomért
szerelemszomjas
szügyébe vágta, úgy neki
a bankár mintegy
csalódni!
ember
fejét
de hamarosan
nevetett.
Az
út
szélén, fiatal fa vasrácsához
szerelmespár
nem
szintén
n
Kicsinyek voltak, de éppen
n—
A
fiatalok.
mosolygott.
zavartan
a
állott.
nem
támaszkodva egy
szájával
foghíjjas
A
toprongyos
volt nyugodt, fogta,
—
kis férfi
szorongatta
kezét és bambán, zavartan nézett a havas
világba.
Nem
búcsúzkodtak ezek, inkább nem
régen találkozhattak és valahova akartak menni.
De hol? kérdezték néma együgységgel. Az id bár szép, nekik ellen-
Valahol
leülni.
séges, alkalmatlan, beeste a
aztán hidegebb
a
is
promenádék
A
kelleténél.
a hó igen megvilágítá a
tépeld
lóczáit,
teljes hold,
szerelmeseket,
akik nyilván helynélküli cselédek lehettek. szerették, igen
gyöngéden
és
ersen
egymást e pillanatban, a faczér biztos,
—
hogy az
Nem
bankár.
volt
—
szerették
kis kocsis
—
csaknem belebúsult.
kedvesek ezek?
— Irigylem ezeket
De
!
— kérdé
a jólelk
Egy forintot
kellene
nekik adni
— —
Fúj, utálatosak!
—
Nincs
Pestnél
város!
—
ennél
szólt a
a
monda
a puritán.
erkölcstelenebb
Rubens embere. 43
Valamelyiknek kellene egy
eszébe
hogy
jutott,
leányok, nemsokára, isten tudja mit, mit
nak
látni
!
A
amaz újabb
szólni
rendrnek, mert a bálból hazatér
nem
fog-
költi hangulat és a pénzemberek elve,
hogy a néppel
ellágyította szíveiket,
jól kell
bánni,
hagyták a szerelmespárt és
befordultak egy közönséges belvárosi utczába,
ahol rendszerint járdáról
sohse szoktak
leszorulva,
az
járni.
közepén
út
A szk mentek.
Hát amint így mennek, mendegélnek, a jólelk és aránylag
fiatal
bankár megbotlik. Lehajol,
hogy megnézné, mi okon?
Egy
fölöttébb
fehér báli
kicsiny,
új,
czip feküdt eltte
utána, fölemelte, hát
még
de nem drága a havon. Lenyúlt
szinte
meleg
volt a
ni lábtól, amelyrl leesett. A négy bankár megállt; tanácskoztak. A kis atlaszczip még jobban elérzékenyítette
az urakat. Kézrl-kézre adták »né, herczig,
helyes,
no igen«
és több hasonló,
vakkal jelezvén meghatottságukat, tatásukat.
rövid sza-
st
elragad-
Csak a gyomorbajos puritán csufon-
dároskodott
44
—
No
Az
az a lány szép kis náthát kap!
ideális
gondolkodású financier elvágta
a felkereked vicczek sorát, mert egy kérdést
urakhoz:
intézett az
—
És hogy ment az a leányka tovább,
czipben? a
Itt
kocsi-állomás nincs a közelben,
Gizella-téren
De
állanak.
vájjon
fiakkert.
még jobb
polgárnk
családbeli
rosszak
azt
lettek.
hiszik,
hogy
És
a
ez
hoztak-e,
Bizonyos, hogy
mentek-e hozni neki
fiakkertl,
fél-
is
rettegnek a
ezzel
szép
n
mindjárt
bizonyára
gyalog ment haza valamely bálból, atlasz és kivágott czipben, gyalog!
A
bankár, aki Terentiust eredetiben olvasta,
ami az életben
utálta azt,
nem
logikus,
hanem
ugrós, következetlen, regényes.
— Ez magának való regény! monda gúnyosan. — így a nép És ne keseredjék a él
frangúak
—
Egy
Csak
azt
nek
még
el
!
ellen! szólott a
kétforintos
nem ez
is
értem,
czip
szke.
— ennyi
hogy
az egész.
lehet láb,
nagy és menésközben
róla.
45
amelyleesik
És hogy miért nem a
mind a négy
topogott
A
fölfáztak, trüszköltek.
de
tolvajszemmel
Amíg lott
helyben,
tiszteletteljes,
hogy
nézték,
a szerelemrl
egy
kocsisok
bajuk?
mi
gondolkodó bankár
kivál-
közülök és szólt:
— aki
szólott
idomú pénzember.
kifejlett
Ott
meg?!
találták
Szeretném megtalálni azt a csinos nt,
e
czipcskét
elvesztette.
fogom!
Kutatni
Jó éjszakát urak! Beült
coupéjába,
a
vastag és
ég
ajkaival
mert
alig várta,
hogy
egy csókot nyomjon a
hideg atlaszra.
És a bankár csakugyan kereste a lábacskát, amely passzolt el,
czipbe
e is,
több hazudta
de az igazi
újságja
—
beleillik.
nem
hogy
nnek
vesztette
jelentkezett. Volt egy-két
annyira az övé, akár a hálóinge
azokban karczolatokat, nyílttereket
is,
Némely
és
—
tárczákat, újdonságokat,
kishirdetéseket íratott,
46
mindez
a
az
Hiába,
félcziprl.
nem
igazi
jelent-
kezett.
Ideje
bven, gondja semmi, egészen
volt
befurakodott ebbe a gondba. a
czip egykori tulajdonosnje
fél
szükségesnek
nyugtatta,
nem
semmibe,
került
tárgy szemlélése valami
rséget
is
kelleténél
neki
kellemesen
szerzett
bvebben
kínt a gondolat,
minden, és ha egyik
sem
—
élt,
találhatná
meg
a dolog
és
rendetlenül,
a
a
akkor okozott
hiába, a
millióját
nem
gyönyö-
fizikai
csak
hogy
:
ingerelte
Ha
neki.
Az meg-
ez?
baj-e
megnyugodott
is
hogy
iránt,
megkérdezni egy bécsi
tartotta
orvos-professzort:
talált
Ugy érdekldött
pénz sem
odaadná, akkor
a lányt, akit keresett.
Vájjon elvenném-e feleségül, ha megtalál-
nám, ha csakugyan szép,
fiatal, tiszta
és
nemes
volna? kérdezte magától az elalvás eltti perezekben, amikor szerint,
elvbl
— harminczéves programmja — csak kellemetes dolgokról
gondolkodott. Azeltt, csaknem
tíz évig,
az volt
az álom-eltti rendszeres gondolata, ha valósá-
gos bels
titkos tanácsos lenne
47
...
A
király
megszólítaná,
felelne
Az eshetségeket,
könny
Felség így és úgy
:
a kérdéseket
kéjérzettel állapította
.
.
és válaszokat
meg,
ezerféle for-
mában, igen változatosan és színesen, mert ez
nem is
taplószív lény, valaha német verseket
volt
benne valami a költbl.
volt
írt,
Ahogy
így
politikának tette
—
élt,
éldegélt
fantáziájának
és
a
— az üzletet inkább csak nézte, mint
egyszer fölment hozzá, a magánlaká-
sába belopta magát a rendetlen Simon. Valaha együtt voltak praktikánsok, is
fehér
pofaszakálla
vidámodott, vennie,
lakó-
Simon igen megöregedett, a
társak
voltak.
st egy idben
két
hogy
látta,
hogy milyen
két
nagy hópamacs. Felmert
fiatal
észre
kellett
egykorú pajtása
mellett.
— egy
Ülj le
könny
—
Simon szivar,
monda szívesen — itt én sem szívok havannát.
Mi hozott? Emlékezel-e, amikor nagy
túrós-
lepényeket ettünk, a három krajczár!
Simon mindenre
emlékezett,
még többre
amennyinek a vezérelnök örvendett. a visszaemlékezések folyamát:
48
El
is
mint vágta
—
mond meg mit még? Hová tetted ell
Hát
vagy-e
nem
tétetsz
a fogaidat, mért
ma
olcsó.
Hogy
érint-
Nem
tudok
be legalább hármat, az
Az egészségért meg
tenni.
kell
nálunk
akarsz,
kezhetsz a felekkel?
—
Épp
az,
épp abba jöttem.
érintkezni a felekkel.
még mindég
nincs
meg
ságom, pedig a fogaim
—
kinek
épp
tegnap
könyvét az ablakon. vetlen
a
rács eltt,
hogy tudok, de
Azaz, a is
—
hozzávaló
sima-
kihullottak.
Vala-
kiadtam
betéti
a
Azt hittem nincs köz-
egy kicsinyt hajítottam,
a képén találtam.
A
— — — — —
—
bankár nevett:
nem áll ott, jó tetted. De Pankuch volt! Pankuch, haj, ez nem jó. Maga Pankuch. Mért
Személyesen.
Éppen Pankucheknak
kellett
lenni.
Nem
ismerted ?
— mát
Nem. No de megismertem. Iszonyú csinált,
lár-
a rácsablakon keresztül benyuj-
49
kampós
totta a
Ma
kált.
—
szent
és
teszem. telen
Egy
pénzintézet intézmény,
sérthetetlen.
kellett lennie
sem
maga Simon
— Egy bank-
vannak, programm van, vas-követ-
elvek
én
volt
a financier levert hangon.
kezetesség és rend. az
pisz-
az aligazgató nyugdíjba küldött.
Mindég rendetlen ember
monda nál
orrom eltt
botját és az
!
Éppen Pankuchnak
maga
Ilyen a
Tudnék
segíthetek.
Ezen
szerencséje.
nem
de
végre,
Mindenbe belemegyek, csak erkölcs-
dolgokba nem
!
Önnek
persze gyermekei
vannak, jogász-fiai és felntt leányai
— Az egyiknek, a Juliskának éppen
itt
.
.
.
van a czi-
pjeebben az üvegetagere-ben monda szárazon, !
de elvörösödve az rendetlen Simon.
—
Hogy
kerül ezen
Fölállott:
czip ide? kérdé
kellet-
len hangon.
A
bankár
itten felugrott,
mazott mindkét
— A
megragadta a
alkal-
vállát és kiáltá:
Édes öregem, hát a
te
leányod volt
.
.
.
megtaláltam,
azóta
kerestem. Barátocskám, öregkém, vezess
engem
hóban
elvesztette,
én
a kisasszonyhoz!
50
Nem
mentek mindjárt, másnap este ugy
Szilveszter volt és rendetlen
magas
hogy ha másért nem
barátját,
náluk várja be az uj esztend
Ugy
Ion.
is
A
légi slegf elsbb
hivatalnokához ment
alantos
den
nehéz
megfestve,
küldvén
jelent
meg
A szülk
ban.
az
fnök
És bevezették
egy igen
vacsorára,
még
Egy
kissé
borokat
édes
a félczips
lány
az
czéljait
is
A
házaspár megügyülve
hajléká-
szolgálta.
a
megfe-
is
házbérkérdés
huszonötéves keserves és szabálytalan gatásában: nagy férfit,
fölött
aki nyolcz
tisztelettel látták
oldo-
magoknál a
háznak legalább négyszáz lakója
rendelkezett.
Szédültek,
n
meg
beszéltek, a
elre
ebédlbe, amely egyszer-
smind a hálószoba kötelességeinek lelt.
gyengé-
bajszát
elszobában fogadták, ámde
konyha
ez a helyiség a
tréfából,
elkövetkezését.
pedig e szent és nevezetes estvén. elfogódva, a haját kisütve, a
is
Simon megnézte
mindjárt
51
össze-vissza
akarta
tömni a
vendégét,
annyira
hogy
nyugodalmát,
háziasszonyi
elvesztette
két-három papir-
levert
legyezt és egy gyékény fénykép-tartót, amelyekkel a leányok
A három
leány
lázas viselkedést
akartak bújni a
hogy
földíszítették.
kett szintén igen
közül
Egyszeren
tanúsított.
femberbe. Párnát
A
ült.
bele
tettek alája,
arra üljön és az egyik, a kicsi
az ölébe tak.
kis lakásukat
csaknem
Ezek feketék és kövérkések
szke
harmadik, a
bent
ült
vol-
egy
kis
benyílóban, amely a leányok szobája, a nappali,
azaz vizit-szoba, de a kamara
Ez a középs leány amikor a szintén fölemelkedett,
kövér kezét a bankár
volt egyben.
is
zsivajt meghallotta,
kijött
a többi közzé és
felé nyújtván, szólott
— Én vagyok a Juliska, adja vissza a czipmet! A
bankár gyengén elvörösödött, amire meg-
némult, mert
melegség mit
mes guta
nem
tudta,
jelent,
nem
hogy ez a különös a hírneves és
rövid staatsvizitje-e
ban elmúlt egy
pillanat alatt
:
ban megfelelt álmodozásának, mint a milyennek képzelte.
52
A
?
a
ncske
st
félel-
zavar azon-
szebb
valóvolt,
Csupa gömbölyü-
ség,
még sem
A
kövér.
szeme olyan nagy,
mint a hamvas, kerek kék
szilva,
Csupa
egy piros olasz mogyoró. lágy és amellett
a ránczai
ség,
—
kör,
körre feszültek
is
hangjában
kemény
is
a szája mint
még
szabályos,
a ruhájának
Még
megrajta.
volt valami turbékoló
a
gömböly-
ha ugyan lehet ilyen bolondot mondani.
A
czipt meg fogja kapni, de
érte jönni
monda
!
el
kell
a bankár hízelegve.
— Persze! ersítette meg a háziasszony. — Hogyne monda az apa. — Ám az nem szólt a leány és hátra !
illik!
mosolygott,
mert
a
mögött
háta
feketebarkós, vastagnyaku
fiatal
egy
ember
Szmokingot és violaszín nyakravalót Kollegája és szobatársa volt itt
kosztolt
—
pénzért
—
lett,
mint
ez a
az undortól
fiatal
A
házigazdának,
bankár, ahogy
ember csaknem olyan
mind a négy
ldött, mint egy mészárosé.
53
viselt.
csaknem rosszul
huszonkétéves korában.
két ballába és
állott.
tegezte a leányokat,
rokonszámba ment egészen. reája tekintett,
a
kis,
Két
volt
balkeze,
tagja olyan kifej-
A
olykor eminencziádnak
fiatalember
mezte az elnök azzal
tisztelte
St
urat.
hogy nem
nyilvánvaló,
vacsora közben meg-
hogy a
is,
de jobbnak
lábára
lépett,
A
ezt czélozta.
úr felszisszent, a gyomra tól,
is
ért
nem
mint történt,
de
nagy
émelyget a harag-
ha mosolyog és végre
vélte,
rátér a tárgyra, tisztázza a czipkérdést. történt,
czí-
fázott-e
Hogy
meg, mint
haza?
—
Ez
rúgott
!
ölében,
az
vitt
monda
Juliska
aki
nevetett,
egyszeren
és
affelé
meghúzta
a fiatalember haját.
—
— még
Szabad kérdenem
egyszer
—
az
ön nevét! kérdé a bankár haragtól szikrázó szemeivel a fiatalembert körösztül szegezve.
— —
Kiss Dávid.
nekem gyanús!
Kiss Dávid, ön
vendég
gúnyos
tréfálkozással.
szólt a
Elhallgattak,
megnémultak, elszomorodtak. Csak Juliska nem és
Dávid nem.
veszekedtek,
egymáshoz
Azok egymással
barátkoztak,
értek,
st
dáros tekinteteket
locsogtak,
mindenféle
czímen
a bankárt illetleg csúfon-
is
váltottak.
54
Ez embernek
azonban szeme
volt a feje búbján
és azonnal elhatározta,
Mint rendesen,
kell.
hogy
ritka
itt
is,
meglátta
sürgsen
tenni
világossággal tette
magában a kérdést:
föl
»Nmmé
tegyem? Avagy csak szeretmmé.
Férjhez adjam elbb, vagy csak azután?*
Egész
életét
nagygyá, most
a gyors
a
bontott
A
visitszobába.
kül
—
hogy az egész
sietett tehát,
is
ügyet lebonyolítsa. nál asztalt
elhatározások tették
A
datolyánál és a narancs-
és a
szke
—
tüntetés nél-
ajtót,
amelynél az
két fekete
behúzta utánuk az
leányt behívta
egész esalád lélekzetvisszafojtva leskeldött és Kiss
hallgatódzott.
marokkal
járt föl
Dávid
s alá a
ökölbe
szorított
szobában, amíg oda-
bent sorsa eldl.
A sem
család hallott.
súgva
— — —
minden igyekezete daczára semmit
A
bankár ki-kimaradó
lélekzettel,
szólt a leányhoz:
Mit akar ön, hogy önért tegyek?
Semmit. Akarja ön, hogy életérl dúsan gondos-
kodjak ?
55
—
De
—
Azt bízza rám. Akarja, hogy szorosabb
miért?
viszonyba lépjünk?
—
Majd adna nekem, de önnek
—
Mi az a Kiss
— — — —
—
Az
úr, ki
is
az a Kiss úr?
Kiss úr
A
férje?
lesz.
És ha én akarnám
Az nem
Mért, mért ne
Tlem
nmmé
tenni?
lehet.
Ha
lehetne?
én akarom.
akarhatja.
— — — — —
Hát maga engem nem szeret?
—
A
És ha parancsolom. Parancsol a kutyának.
Nem
én.
És nem ad egy csókot! fenét!
Ezt az egy szót hallották. Rendetlen Simon
köhögött a félelemti. Volt ziláltan lépett ki a
is
rá ok, halványan,
szobából a bankár.
Utána
vörösen, mosolyogva Juliska.
—
A
monda
méltóságos úr már menni akar! keresetlen bájossággal.
leverten, hidegen, haragosan,
56
—
Az ment
— is,
kétség és ijede-
lem között hagyva hátra a kis családot, amely-
nek
ily
az új
meglepen és szomorúan kezddött év. De a gazdag úrnak se kezddött
valami vidáman, hazamenet, lefeküdt és a köteles,
vidám és kedves gondolatok sehogysem
akartak vesztette
Próbált
A
szuperálni.
a titkos tanácsosság
el,
egy
hogy Kiss
új
kéjgondolatot
Dávidot
hogy drága pénzen dolog, eddig telésnek,
izgatta. azt,
katonának.
rögzíteni és akarva
az jutott az eszébe,
vett kriptája
mindég flancznak
tréfának.
nem
termelni,
besoroztatta
De ez eszmét nem tudta nem akarva, minduntalan
már
most
félczipt
De most
mégis komoly
nézte, úri kedv-
érezte
és
látta,
hogy abban fog feküdni, egymagában, a rcs-
köskép, smokingos legény pedig a félczipj leány mellett, a melegen.
Uraim és hölgyeim az én történetem
Talán jobb
is lett
—
szólt a
a bankárról
és
költ
—
ez
a cziprl.
volna, ha leprás apostolokról
57
beszélek,
minthogy
azt
bizonygatom, a pénz
nem minden Fúj, a piszok pénz, a becstelen, a
a
gyönyör pénz! Ne
félrevezettetni
mindenható,
hagyjátok magatokat
és szidjátok
le
a
meggyzdé-
semet, fújjatok a hazug mesémre. Vigasztalódjatok,
A
mert mese, mese, meskette:
bankár a leányt az urától
—
késbb
—
megvette
Most pedig vége jék
a
táncz, hol
a bukfencznek,
a süvegem,
egy ezüst dénárt, mert kitl
nem? Köszönöm-
uraim,
köszönöm, hogy olyan
kezdd-
dobjatok élek,
bele
ha tletek
köszönöm hölgyeim,
kereket, fényeset köptek
a kalapomba!
58
A KIS SAHARET. Egy kis fekete leány járt most nálunk a magyar színházban: Saharet, egyszeren Saharet. A leányka Egyiptomban ausztráliai
született,
amerikai
nevelés,
Angliában
lakos,
párisi
tanult,
esemény és Német-
országban tartózkodik leggyakrabban.
A tánczosn, ha gondolkodnék hová
rajta,
nem gyönyör
kicsike
hiába emelte föl
a
fejéhez: azzal
gyönyör
röviden
Tudniillik
ott
így
a
lábát
elmélkedik inkább
és amikor egy kartársam megkérdezte hazája,
hogy
Ámde
hamar összezavarodnék.
való,
felelt:
tle hol a Bank!«
^Berliner
van letéve a pénze, melyet a
valóban okos,
derék
és
nemcsak
szép lába
keresett neki.
így a kis Saharet és remélem, azok a férfiak, akik
fejjel
lefelé
tánczolva
vagyonkára szert tenni:
sem tudnak egy
kis
nem irigykednek e nem büszke, st
kivételes embertársunkra, aki
ellenkezleg. Azt mondja, neki tréfa az,
hogy
dús fekete haját lábával hozza rendbe és már jól sem esnék neki a vacsora, ha minden este 61
nem seregne maga körül Neki a táncz mulatság és szükség és
legalább hatvanszor féllábon.
nem
tehet arról,
st
szívesen veszi, hogy ami-
6 mulat, mások meg nézik vanezer frankot fizetnek neki. ért
A
tánczolni és azzal vége,
némi csudálattal néz
fel
így kimíveldni, mint
A
balettkarban volt
bonban,
is
:
évente nyolcz-
nem
tud
nem
lábait tiszteli azért és
reájok
:
hogy
is
tudtak
történt?
— Moszkvában,
Lissza-
Londonban, hol is volt csak, úgy összezavarja az ember ezeket a neveket. Aztán mindegy minden nagy város egy és az egész világ egy rengeteg város. Elég az hozzá, hogy kivált a karból, mert lábának egyénisége volt, ez mutatkozott és megMelbourneban,
:
ln
Saharet.
ami
eddig
Az nem
invenczió,
a
Saharet-táncz,
semmiféle esztétikába. Következésképp néhány balettbirálónk, akiknek most szörnyen akadémikus kedvük kezd támadni, fogta magát és azt volt beczikkelyezve
mondta rá, hogy amit cselekszik, az nem hanem czirkuszi vagy orpheumi akro-
táncz,
batamutatvány. Irigylem ezt a
megkülönböztet
viszketeget,
amely egy rongyos spárgával meg tudja vonni tánczmvészet határát. Amit már látott és ismer, az még innen van a mérzsinóron, az a
62
még mvészet, ami
már csak
az
túl,
excentri-
Ezek a jó emberek még a menyországba sem engednének be mást, csak mert lega sablont! És a mi nubiaink minden, csak nem valószínbb, hogy az sablon: vad és vakmer a bájossága, és székus
ügyesség.
—
—
hogy mily
dületes,
sereg ezen
biztossággal
a földön. Teste a legizgágább ritmusban ring,
csupa szokatlanság minden tempója, karikkimagát a pikantériát is, de mégis elkel, üde, fiatal és asszony marad. Fképpen azért, mert a fels teste, a feje benne van a játékzálja
ban, hisz a lábában élvezi a táncz
mámorát
minden piece után
csúfondáros
ki
ugy-e
kedvességgel:
milyen
még
szép volt! Szemével
a publikumnak: ahá!
és
Lenbach négyszer
fejezi
is
jó
A
milyen
magának
is
szemével, amelyet
megpróbált
is
volt,
kacsint
és
lefesteni.
Mély
tüze és az öntudatlan boldogság, amely kiárad
—
belle
A
ezek izgatták?
kóborió leány ezzel a kitüntetéssel dicsek-
szik
el
mirl van
tán,
tje
fizetett
meit!
ámbár
leginkább,
Furcsa
A
szó.
neki, ez,
világ
hogy de
különben
nem
is
tudja tisz-
nem
is
a
sze-
harag-
mi tánczos leányunk,
leány.
63
sem
legels szemfes-
lefesthesse
jó és
szik erre a földi életre a aki
itt
Ura van, vele volt itt is, a neve lka Ros. hogy: Isaak Rosenstamm. Ez orosz eredet. Amerikába vándorolt, de Melbourneban
Azaz,
csak
találkoztak,
Mert ezek
is
vándorolnak,
vándorolnak.
zsidók. Mindenki zsidó?
64
INFLUENZA. Reggel van
s a
gyertya ég még.
Az egész világ egy élettelen szürke pára Két munkás ember kapaszkodik a ház pár.
:
.
kányára, fázva, kúszva, csúszva a fekete házfödélen. Két
mozgó rongycsomó.
Forró ágyamban hanyatt-feküdve, lázra ébredve,
homályos ablakon
át
nézem.
Mint kutya, ha kenyérért szolgál lábát az egyik int
:
fölemeli.
A
els
két
:
másik meglapulva
Vigyázz kutyapajtás, ne emberkedj, hékám,
lebukol a létrán és ha kitöröd a nyakad issza
meg
:
más
a kikészített, megvett, szép sárgára
festett reggeli pálinkát
Óvatosan most egymásnak másznak és neki-
dlve
a
sr
kezelnek, varjú
villamos
drótoknak,
pihennek,
magasságban vígan früstökölnek.
»Valamikor mégis csak leesnek! És egyik-
nek helyébe a magasba mászhatok 67
!«
Alant a fekete
megfagyott havon
pott szerel, telel
Nem is
kmíves
Vánszorog a földön
zik.
egy harmadik
rongycsomó, munkátlan cserepes,
—
:
elcsa-
ígyen gondolko-
s irigykedve
néz
föl.
látom, de érzem, vágyó sóhajtását hallani
vélem.
Forró ágyban fázom. Szépen vagyunk, szépen,
az influenza
itt
!
Beteg leszek, bizton, mert
szívembe a nyomor poézisa Téli regg.
A
meg.
gyertya ég az asztalon.
éled a világ: e szürke pára.
szegény pára az fölkel a
tért
A
De ime
háztetn a két
életével játszik és a sárga
kémények
fölött és az
nap
iromba köddel
nevetve cziczázik.
A
szívem
érzek.
—
Jövel
fáj,
de boldog vagyok, mert újra
szenvedés, küzdés, megaláztatás
jövel élet
68
Pálmay asszony mint bölcsész.
Elment a primadonna visszajött mint bölcsész.
tíz s néhány éve és Vannak, akik mindent
egy négykrajczáros hirlap elfizetési fölhívásának keretébe akarnak belegyömöszölni, ezek azt
mondhatták
Ámde hogy
róla
:
elment mint a tékozló
fiú.
tüneményes színészasszony, látjuk nem tékozló volt, hanem szerz. Amíg itthon volt, geniejének értékébl elvett, annak megnyilatkozását ingadozóvá tette az öntudatosság hiánya. Most az öntudatosság bizvisszatért, a :
tossá és értékesebbé teszi; viszont bájából elvesz valamit.
Marad még mindég 69
elég.
Sok
is
egy
embernek, érthetetlen
hogy a természet
is,
ilyen igazságtalan és szeszélyes: fölkeres
kassai tót leányt
kis
elkel
és ezer
egyszer
leánynak
egy
kokott-
nak,
ezer
meg
naiv bájosságát belehelyezi. És ez a káp-
kis
a
raffinált
pusztított,
a
f, az maradandó Pálmay asz-
ma
is.
Ám ami ebbl kifejlett, ami
is
szörnyen érdekes, káprá-
rázatos szerencséj, felvidéki leányka a el
nem
szonyban még
erre ráragadt: az
zatos és pikáns. Ez a mi kedves
hempergett csillogó
angol
mindenféle
porokban,
duhajság,
rajta
mely
ncskénk meg-
kellemetes a
illatokban,
jókedv,
bécsi
keresett, és
Nagyon
a
az
franczia
emberek meg vannak zavarodva a gyönyörségtl,, hogy a megtért és búcsúzkodó diva elttük, újonnan fölfegyverkezve, új életbe kezd. nyilván meg akart bennünket ríkatni és velünk sírni hogy vége a nagyszer komédiáknak, ledlt büszke Ilion, a testszín selyemtrikot lábának egy utolsó merész mozdulatával belemely épp oly végtelen, rúgja az elmúltba számító charme.
értem, ha az
—
—
mint a
jövend
—
—
és e basta!
Aztán szürke
grófn, bevonul
angol ruhát öltve az osztrák
morva várába és imádkozik Eh, minden hiába Ö mindörökre a »Nebánts.
.
!
virág«-ban imádkozó,
fitos,
70
mamzell Nitouche
Mert
nem
lehet rábírni a tulipánt,
hogy
terebé-
lyes legyen, mozdulatlan legyen, árnyékot adjon,
mint egy méltóságteljes családi körtefa.
Látni,
amint nagy érzések elárasztanak vala-
nagyobb és tisztább gyönyörség. Néztem Pálmay asszonyt, amint els nincs ennél
kit:
vacsorázni.
búcsuestélye
után
fáradt volt a
gyönyörségtl. Mint
leült
halvány volt a diadaltól.
mozdulni sem tudott.
még
a fülébe
hallott.
Elbb
ban, most
és
a
Halálos fal,
A
taps
orkánja zúgott
hiába szóltunk hozzá,
a közönség került
oly
Beszélni, úgyszólván
volt az
nem
birtoká-
annak a hatalmába.
A
rop-
pant tetszés csaknem az eszét vette, úgy für-
mámorban, mintha fürödnek Mummal Amikor visszanyerte öntudatát, könyei patakzottak és mosolygós ajkai sírásdött a
teli
kádban.
nak görbültek, mint egy kis gyerekéi. Mi baj, mi baj faggattuk, beczéztük. semmi, Semmi szólt alig hallhatóan
— —
!
—
—
boldog vagyok, hogy megszeretnék halni, meghalni szeretnék! Amikor egy primadonna így átszellemül, az magasztos és ritka pillanat. Elcsendesedtünk, lassan ettünk, csucjálkozva néztünk. És egycsak olyan
71
csak
szerre
a
kinyitotta
angol kouplét intonált.
valami
és
száját
Kinyitotta a száját
és
amint észrevette, hogy a pompás fehér fogai-
ban gyönyörködöm, hagyta a
halált
meg-
és
mutatta a fogait:
—
Nézze, mind megvan!
Az
arcza most kiszínesedett, a nyaka
szerre
gömböly
kipirosodtak.
a
lett,
Húsz
évet
pezsg fürdjében és elégiájának nyoma sem
szabályos fiatalodott
szívében
a
is
egy-
kis
fülei
a
siker
lemondás
volt többé.
A
nagy primadonnák olyanok, mint a ritka délszaki virág tovább tartanak, mint más asszony, jobban elállanak, mint más virág, de hajh még :
így
nak
nem konzerválható és az örökkévalóságmeg nem tartható egy is. De hogy az elmú-
is
lásnak bús végzete leng a piros rózsák fölött
is,
és kedvesebbé teszi.
nagyszer sárga
és
ket még bajosabbá Mohó és tüzes áhítattal ez
nézzük ket míg megvannak, oh felebarátim Különösen azt a három különösnél különösebb szálat, mely magyar földbl ntt ki. Az els már ... A második Pálmay asszony. A har:
—
madik a mi állandó nebántsd-virág kisaszszonyunk úgy látszik, a legtartósaóbb szirmú
—
72
mert értelem van
lesz,
mesterségét
tudja és
még
az illatában
tiszteli
is,
a
közöttük a leg-
jobban, a legharmonikusabb színész
mindhárom
st talán minden él színészek között. Pálmay asszony pedig olykor egyenesen meg-
között,
a színészetet, mint alantas mesterséget és
veti
magát a temperamentumával, a ni szeszélyével, isteni vásottságával, egyszeren belerohan és elvegyül a közönségbe. Ám ezzel ragadtatja
is
fképpen
gyújt, olykor
ezzel,
bár bizonyos,
hogy nem ez az ambicziója. Óriási lyan veszi a maga mvészetét:
—
egyikén nát
— monda
Oh
is
— nagyon
most
fogom házba
újra
a színház utáni vacsorák sokat tanulok
el.
ám
én. Helé-
egészen másképp
tanultam,
játszani. Jöjjön hiv,
mód komo-
(
is
mindenkit szín-
mint minden primadonna.) Rend-
nehéz szerep, de azért szeretem. Tudja, mi nehéz benne? Az, hogy fékezni kell a ked-
kívül
vemet, játszanom a nagy, szonyt,
a
kegyetlent,
lábával az urát
rös
hernyót.
ggös,
ebbl
áll
kis
úgy tapodja el, mint egy szBéklyót verek temperamentu-
momra, amely ölelni, ugrálni, Visszatartom magamat! íme,
asz-
királyi
a könnyelmt, aki
dalolni
készt.
a híres, hasonlíthatatlan Heléna.
A pezsg temperamentum, 73
a bájos
vásottság
küzdelme a királyni méltósággal. Az elsnek piros selyemszálai át-áttörnek az utóbbi arany-
És a küzködésbl, az ingadozásból stilusa, amelyben az a f, hogy a színjátszó asszony mindent és mindenkit lemosolyogjon és lekezeljen, magamagát is. tafotáján. telik ki
az operett tökéletes
Valamelyik este egy sokszoros milliomos ott ült az asztalunknál.
a lorgnonját, éles,
tiszta, fiatal
és belenézett a kék füstbe:
—
is
Szép Heléna fölvette
—
szeme
elé tette
—
az volt a Azeltt monda halkan vágyam, hogy mindenkinek tessem. Most az lenne a vágyam, hogy mindenkivel jót tehessek. Ha sok, sok millióm volna, most mind szerteosztanám, mindenkinek adnék, ugy-e bár, ez lehet a legnagyobb élvezet! Oly édesdeden mondta ezt Pálmay asszony, hogy a milliomosban egy pillanatra megingott a gyjtés szenvedélye. Ám az adakozás vágya még mindég nem férkzött a helyébe. Heléna biztatta
—
Jónak lenni, a mindenkinek adni üdvösség.
karjait
—
mindenki
felé kitárni,
ez a legnagyobb
74
világi
Elmélyedve gondolkozott, majd hirtelen hozzátette:
És a legnagyobb
világi
Ámde
Fölkaczagott.
—
szépség
nem
a csók!
ez az asz-
tréfál,
szony hisz abban, amit mond. St abban is, amit mások mondanak. Hiába az európai tournee, az operetteben eltöltött
számos
zatos és
marad, ami volt
:
ez
tapasztalat,
egyszer
élet,
a válto-
az
asszony
fölvidéki lány, eszes,
szinte, becsületes és vidám.
Ucczu ma, nem
És ez a
ma
virít
megcsípte a dér,
nem gyal
az
holnap soha!
lesz
neki.
is
még
falják az alakját oly
—
nem
Hogy egy kicsinyt Ha a férfiak
finomabb.
mohó,
persze csak ideában
—
brutális vágy-
mint egykor,
annál jobban kedvelik és bámulják
baj,
az asszonyok. Jöv évre, hiszem, megint fognak születni kicsiny leánykák, akiknek olyan
orruk szer
lesz,
mint a primadonnának.
láttuk
ezt
a
természeti
Azonban akkor tzzel tak
érte,
ma
ö maga
is
egy.
.
és öntudatlanul rajong-
—a — különösen ha fáradt
gourmetteriával, tudatosan,
holnapját féltve. És ezt
—
Már
tüneményt
félti:
75
—
Nem, nem,
nem akarok megnem akarok! ezt mondja a
a színpadon
vénülni, ne engedjetek,
barátjainak, a fülükbe súgva,
Nem
vigasztalja senki,
mindenkinek külön.
nem
beszéli le senki,
hogy tudomá-
kiben-kiben van annyi tapintat, sul
sem
De
azért a
a
után,
veszi, amit a diva az elmúlásról beszél.
vidám
csendes
szívére egy
—
és erkölcsös
órán
hajnali
néma gyönyörség
és szomorú, mint az elfáradt,
És a hotel
mellett, franczia
bor
éjszaka
száll alá,
a kései
szobájában,
mellett, mellette
édes
bánat.
zongora
—
a
ügyekrl beszélgetünk.
világi
—
külön
kis
—
mindnyájunk
Hisz-e a
grófn
—
mert
grófné
is
túl-
—
az örökkévalóságban, a másvilágban? kérde-
zem tle
—
én.
Hogy én, ha már meghaltam, ha testem a poré, még akkor is élek? No már ilyen bolondnak ne gondoljon. Nem, nem hiszek!
— Istenben sem? — Abban — Hogyan Mirl akkor a mi emberek elmúlunk? — Mire? Hát hogy legyen, igen. ?
jó
jó
arra,
ránk, aki igazságot tesz,
így
is
annyi baj van, hát
Istent
76
Isten,
ha
aki vigyáz
amíg a földön élünk,
még
nélküle
!
Hiszek
Oh bbájos Nitouche
operett
zárdai
malaszttal, dallammal,
séggel
A
!
teli
mamzell
a
theologia,
imája,
meggyzdéssel,
humorral és édes eredeti-
földiekre vigyázó Isten, az
giája szerinti úr, reá
theolo-
ugyancsak vigyázott. Nagy-
gyá, széppé és 'tartalmassá tette az életet, amely-
nek gyönyör és élvezetes sikereibe nem tévedt egy csinált és festett virág sem. Magától termett, buján és könnyen. És mégsem irigyelte senki. Szinte tréfálkozva lett egy igen nehéz genreben a legislegels a világon. Szerették, mert megérezték, hogy szívében
lában,
kegyetlenked
is szereti
az embert
álta-
gyanakvás, elméjében
nincs
És hogy
kritika.
köznapi
a
erkölcs fölé emelkedve, a jóság és a
nemesség
Ö
Jézusnak
bölcsesége árad
el
az ereiben
egyik leánya, trikóban
is
is.
és csak hírbl, mesz-
szirl ismeri a gylölséget. Ismeri-e?
—
Oh, amikor
itt
voltam,
engem
is
nagyon
bántottak az újságírók. Nagyon, szörnyen, foly-
tonosan, különösen egy.
— —
Ki?
A
nevére
nem emlékszem monda moso!
lyogva.
Ah, ez tegnap
—a
ma
az
volt.
És neki a
filozófiája.
77
ma minden
A
színigazgató.
A Fehér Könyv egy nyári darabja Hófehérke átment a színpadra és
—
alkalmatlanságot
szerzett
könyvnek,
e
—
a
több mint
sem gondoltam. A két utolsó kötet óriási megkésését azonban nem akarom egészen e színrekerülésre
hogy az az
ilyesmi
embert.
de nagyon
fogni,
Elször
valamely
czéllal
rosan azt
hiszi,
is
az,
mégis
elszórakoztatja
is
aki
a
színházba
hamahogy nincs egyéb, csak a színbeteszi
a
lábát,
ház és ez lassankint fontosabb a
bizonyos,
czivil élet.
79
lesz,
az
mint
maga
Azok
A
a náthás, kedvetlen déleltti próbák!
pedig
színészek
sem
hozzám,
egyik
vállamat,
szokás
azzal,
szokatlanul
szerint
nem
hogy a darabomnak
—
jók
voltak
ggösen
veregette is
óriási sikere lesz.
Tanultak, dolgoztak, de meglátszott rajtok,
mindez
Vagy csak én
hiába.
a színház fojtó és
téli
sr
hogy
láttam rajtuk és
velem? Az a
délibábja játszott
büdös,
a
ijesztgettek
és vizes köd, amely dél-
elttökként bejött a színpadra, hogyan, honnan,
Mert hiszen ajtó alig van e színpadon egy kis kedveztlen véletlen: megsülünk mindannyian e téli ködben, a díszletekkel
titok.
és itt
és
requisitumokkal
barlangban.
Oh
túlzsúfolt
be szomorú és félelmes
ott álldogálni és nézni ezt
megszületést.
a
kedvem az
egyikén
praehistorikus is
az apránkint
volt
való
Gondolom egy kissé el is ment De az utolsó próbák
alkotástól.
megjelent a siker-ember,
az új szín-
igazgató.
Betegen, zölden, borotválatlan és komoran
nyomban suggerálta a siker hitét. Ördöngös egy úr ez és sokkal nagyobb stílusú, mint ahogy ott künn a világban hiszik. Most láttam és be is vallom, hogy Beöthy providencziális férfiú látszólag arra az állásra, amelybe t
jöttle,de
—
nagybátyja, nexusai
és szerencséje
80
—
helyeztek
született
el.
erre
a mesterségre, pedig a
minden valószínség szerint, igen keveset gondol olyen komplikáltabb hivatalokkal, mint a színigazgatóság. De Beöthy úrnak egyenesen küldetése van arra, hogy fölrázza,
jó
Isten,
össze-vissza zavarja ezt a megiszaposodott és
benyugdíjosodott helyet. Eddig: húsz év
alatt
egy terv, most, neki: minden húsz perczben van egy. És minden huszadik jó. St akad ezek között olyan, mely más, nagy, európai színházat egyszerre divatba hozna, gazdaggá tenne így nem igaz tehát az, hogy hogy Beöthy
volt
itt
!
fiatal
és kicsiny erre az
ellenkezleg:
állásra,
nagyobb és öregebb gyakorta a Mértékben és
úgy
párisi,
siet,
londoni,
st
kelleténél
is.
amerikai szabású
annyi mindent csinál, mint azok
hogy nincs programmjukba akarják belegyrni a rövid idt Bizony, én mindegyre csodáltam t, amíg a
a lázas, koros
sok
idejük
és
férfiak, akik érzik,
hosszú
a
.
.
színdarabomat tanulták és a keze alá láthattam. Kezei alá
nek vagy
— így helyesebb, mert az tíz
keze
is
van.
Ha
kod, a másikkal nyugodtan bivel
pedig konkurrál.
az én
szememben
Mások
erény,
ifjú
Beöthy-
egyikkel
kap-
cselekszik, a töbezt
hogy
hibának nézik,
minden
szín-
háznak minden genrejét, minden siekerét magá81
nak
Van
akarja.
ennél valami természetesebb?
színigazgató, akinek töne,
els
törekvése, ideálja és
színháza tele legyen.
Az
legfbb öszhogy
és
kötelessége
subventióval
állami
tördnie neki már csak akkor szabad, ha valamelyik eladására nem jönnek el csak a szabadjegyesek.
A
egy-két
ez
siker
pedig
t igazolja
még soha sem
színház
a
csaknem
jó,
utóbbi
ideális
pénzt pedig
meg
:
ennyi pénzt
És
keresett.
eladása
tökéletes
dolog és
ízlés
lehet tapintani, az
is.
volt
Ám
kérdése, a
imponál a
belügyminisztériumban, ahol a Nemzetit úgy fogják föl, mint egy rossz pénzügyi vállalatot,
amely újabban javulni kezd Nem volna Beöthy László okos ember pedig az ha mvészi tekintetek jobban bántanák, mint a napi siker és a pénzbeli succes. Különben ez vérmérsék és eredet dolga, az nyilvánvaló, hogy elször divatba akarja hozni a színházat és aztán akarja érdemessé .
.
—
—
tenni arra,
hogy divatban
a publikum,
legyen. Jöjjön
majd kap jutalmul fényes és
teljes
Aki a színházhoz és Beöthyhez hiszi,
hogy ez
elbb
hozza bizalma zálogát és aztán
logikátlanság.
nem
eladást. ért,
Ez az
azt
külön
logikájuk, igaz és jogos, mert van.
És nekem mégis úgy 82
tetszik,
hogy
ezt a
lábra
színházat
csak egy
állíthatja:
a
teljes,
egységes, biztos eladás. Nyugodtan és mélyen
dolgozni és öt darab helyett egyen. De ezen ötször annyit, mint most. A színésztl meg-
még sem
követelni
hogy minden nap
lehet azt,
Mert az amerikai gyorsfotográfia ugyan szép találmány, de egy-egy Lembach-fej talán mégis többet ér, mint az egész
új alakot kreáljon.
fotográfus kirakat.
Ám könny
Ha Beöthy
adni!
dolgozik:
nyergen ki
—
beszélni,
könny
úr így az örökkévalóságnak alatt. Neki öt
megbukik egy nap
kell ülnie
van téve annak,
egy
testtel és ezenfelül
hogy fölkap a
hátára
szamár. Talán tudná a módját
—
ami
ha
a
is
A
a korrekt
meglennének,
a is
nem volna
,
is
nem bizonyos még szolid
és
becsülné, mint a tést.
is
még
minden
megvolna hozzá. De ha tudná
eladásoknak, a darabjai színész
tanácsokat
biztos lutrit,
—
mvészetet
annyira
a hatást és a meglepe-
színházi hatás kiszámíthatatlan, Beöthy
els sorban a kiszámíthatatlanságra számít. Vannak emberek, akik a nyugodalmas aranynál
többre becsülik a nyughatatlan
higanyt,
mely csudákat tesz és sokkal olcsóbb. És ha az új színigazgatónak volna is
egyelre
el
kellene
neki
83
nézni
azért,
bne, mert
bnét kell helyrehoznia egy év különben lefejezik. Nézzük el, ha a maga feje fontosabb neki, mint a jövend utódjáé. Ezeket gondoltam, amikor a Hófehérkét próbálták, amelyben a színigazgató anyja, Rákosi Szidi asszony úgy játszott, hogy én szeretném, bár az a darab olyan jó volna, mint amilyen jó volt benne ez a színészn.
annyi esztend alatt,
84
Olvasmányaim.
Egy megbukott remekmunka. Utálatos
férfi
világ színpadjai
kofa-bölcselkedés fölött:
az
lett
emberek
úrrá a
fáradtak,
búsak, szórakozni és örülni akarnak, tartalmas,
mély vagy éppen szomorú színdarabot nem szabad nekik adni. A színi direktorság soha-
sem
volt valami finom mesterség, de mivé lett, micsoda már ma És ha meggondolom, hogy mily hatalom van a kezükben fázom. És bántani még sem lehet ket, olyanok, mint a közönség és azok parancsára tagadják le az élet!
:
bl
a bánatot, a keserves,
kemény
szövdéseket, magát a halált! 8S
és
komoly
Megbukott tehát a Gerhard Hauptmann ú] amelynek egyik fszemélye maga a felséges, rejtelmes, nagyszer és mulatságos halál. Érdekesebb személy még San-Toynál, st a Messegger boynál is. És ha nálunk bukott volna meg, akik puhák vagyunk, félünk, utáljuk az elmélyedést, rettegve rizkedünk a komoly elragadtatástól. De megbukott a nagy, az ifjú, a komoly Németországban, ahol nemcsak szórakozni akarnak. Képzeljed el, olvasóm, hogy milyen jó ez a darab, ha még sem állják. darabja,
k
Mindenütt megbukott, unták és visszautasították. Biztos tehát, hogy a Michael Kramer az remekmunka. A hivatalnok- és új dráma
—
—
a vigécz-kritika a földre akarja teperni, a sárba kivánja
gyúrni
a
poétát,
valószín
tehát,
hogy Hauptmann olyan magasságba jutott, ahová nemcsak föl nem érnek, de már föl sem látnak. Azonban a bukás diadala nem teljes, alig várom, hogy a német császár az
k
országból kiutasítsa az
írót,
aki
arra
csábítja
hogy érezzenek és gondolkozzanak. Amikor színdarab és színház éppen arra való, hogy a gondterhes fejek három, vagy négy órára valami vidám vagy szomorkodó mókán
alattvalóit,
megpihenjenek.
86
Az bizonyos, hogy
Michael Kramer
a
nem
móka, de azért engem írott élet rég vidámított fel annyira, mint ez a dráma. Amig olvastam, napokig boldog voltam, mintha csak valami rendkívüli szerencse ért volna. Az is ért, mert íróra nézve nincs nagyobb szerencse, mintha
És van-e polgári tragédiában valami, ami minden bolond komikai
friss
remekmunkára
helyzetnél,
pompás
lel.
viccznél jobban földerít: sze-
mely
gyz
repl
alakjainak a komolysága,
meg,
hogy mi emberek, mégis csak érünk
valamit.
Nem
léha tréfa, oktalan
esetlegesség az életünk:
gyövünk
arról
és
czéltalan
valamerrül,
megérkezünk valamerre. Igaz, hogy ez utazásnak csaknem egész tartama alatt szürke felhk szállanak, de mégis csak cselekszünk valamit, megyünk elre Hitefáradtan, elzüllve és elkomiszodva ez a mai világ: édes vigasztalásra lelhet ennek a prédikátor drámaírónak a nagy és suggestiv hitében, jézusi szívében és mvészetében, amely isteni. Csak fojtsátok .
vissza a lélekzetet
és
.
.
tisztuljatok
meg
lelke-
úgy hallgassátok a gyönyörség meg az öröm verfénye száll ki a bánatos felhkbl. A dráma szürke, a dráma szomorú, de amit mond, az maga a napsütés a legszomorúbb dolgokban is benne vagyon a megnyugtekben,
:
:
87
vás, a legrútabban
talanság az
A te
is
a szépség és
az igaz-
magvát rejti magában. földön csúszva égnek emelkedünk. Ne félj ember, ne ess kétségbe, van valami! igazság :
Ennek a darabnak pedig meg
kellett
buknia,
mert a bourgoislélek és a mvészlélek harcza van benne megírva, de nem az els elnyére. Már pedig a spiszburgerség, amely a színház-
ban
itél,
nem
szerencse,
bolond, hogy magát elitélje. Jó hogy Hauptmann mvészi rejtel-
mességgel dolgozik, különben megeshetik vele, kitapsolják és megkoszorúzzák tövissel.
hogy
Elképzelem, hogy vágyott képzelni,
hogy mennyire
is
erre,
el
tudom
tudta élvezni a buká-
Bizonyos körülmények között nagy passió meg nem értetni, mert minden sikernél édesebb, ha magunk tapsolhatunk magunknak bell. Csak két-három ember legyen még mellettünk, akit nagyra tartunk. Ezek is inkább a bizonyosság és a próba kedvéért, hogy nem tévedünk. St én azt hiszem, hogy a halhatatlanságra való érdem nem születhetik meg sát.
lehet
az
eleven
ság
kell,
szitok,
siker
zajában.
félreismertetés,
köpés és
keresztfa.
88
Ahhoz
meg nem
martiromértetés,
st
Ezen látom egy pillanatra a Hauptmann szép véres könyének verejfejét. És látom mint szimbólumot fölszáradt, már tékét, ha halvány
:
csodálkozva szidják az amely nem ismert reá és Michael Kramerben nem ismerte meg Faust-ot, a másodikat, a kevésbbé pompázót, az egyfogják
csókolni
és
elmúlt korszakot,
szerbbet. Félve írom
le,
hogy ráismertem.
Félek,
hogy
mindjárt ha valaki ráles a halhatatlanságra homály esik azon, mindjárt nem lesz olyan :
szz
A
igaz.
színjáték
mint mvészi Csupa nemesség
pedig,
hatalmas elrelépés.
alkotás és igény-
semmi nincs benne senki kedvéért, minden a benne él alakokért. Ezek maguknak játszanak és nincs egy fél poseuk sem, mely elárulná, hogy lesi ket valaki, aki
telenség,
hatásos cselekedeteket és szavakat vár tlük.
A
legbiztosabb
maguk
eltt,
hatásukat
nem ügyelnek
elhagyják a
szállani
skarabeusokra,
a lódarazsakra, a dög-legyekre és aranyszárnyu
szitakötkre,
amelyek
körülöttük. Súlyos,
van,
nem
ott
komoly
czifrázzák.
alkalmatlankodnak és
Van egy
siets dolguk genie,
csúnya
és rossz formában elhelyezve: ez kiköt
89
a jó
ers formában elhelyezett tehetségtelenségAz utóbbi gyz és bukik az els a Kramer Mihály fia, aki lángész lévén, a jelentéktelen nsténybe veszkdik bele. Az pedig nem ismer rá, annak pedig nem kell. Szegény fiu ketts harés
gel.
:
czában
:
magával végez. Az apa
konstatálja.
Egy
Faust, de
ezt látja, nézi és
nem pogány, nem
kalandor, keresztény és becsületes. Ül az atelierejében
—
—
fest
és ülve,
csaknem moz-
dulatlanul öleli karjába az egész drámát, amelynél bensségteljesebbet
Csak egy
nem
is
írtak
szikrával lenne rosszabb
mégis
arat, talán
a világot.
nem
De
hogy várnunk
oly
felizgatja
még
soha.
ha sikert egy kissé :
elkel, annyira teli és érett amíg hozzája érünk. Aztán
kell,
vannak: kiengeszteldés, bölcseség és poézis van benne és a német nemzet tömegének épp e három nem kell. Lenne
nagy
hibái
a tartalma: boszú, hetykeség és haszon, szóval
:
virágzó gyöngékre való spekulátió
Úgy érzem hogy a
fiaink
—
és
elre
rendkívül
fognak bennünket
tartani.
90
—
is szégyenlem nagy szamaraknak
Ideírom a
magyarul.
A
Kramer utolsó
szavait,
fekszik kiterítve eltte.
Kramer
Michael fia
—
egy tanítványával nerrel,
egy okosabb
Lachmann nevvel
Én egész nap az arczát
is
itt
—
Wag-
fajta
beszélget.
ültem, rajzoltam, festettem,
lemintáztam.
Ott van,
ott,
abban
is csak annyi, mint selyemkendben. Mert nagyok legnagyobbja. (Beethoven szobrára mutat.) És ha az ember az ilyesmit meg akarja rögzíteni, megbolondul. Ami most az arczán benne. van neki, Lachmann, minden megvolt Én éreztem ezt, én tudtam ezt, én ösmertem ezt benne, és még sem tudtam kiváltani a kincset. Lássa maga, a halál most kiemelte. Most minden telve van világossággal körülötte, és az mind belle árad ki, ebbl az arczból, Lachmann. És hallja csak, én kéjelgek ebben
a a
a
világosságban,
mint valami
fekete,
részeg
maga, az ember mindenképpen oly kicsivé lesz: az egész életen át én az iskolamestere voltam. Én kínoztam a fiút, és ime igy megntt fölöttem a magasztosságban.
pillangó. Hallja
Én talán megfullasztottam ezt a növevényt. Talán elfogtam elle az napját: és utóbb elsenyvedt volna az én árnyékomban.
maga Lachmann,
szivébe
és
hiányát
talán
a
barát
91
nem
vett
érezte
.
De
lássa
be engem, .
.
Nekem
Lachmann, nem
megengedve, hogy én
volt
legyek ez a barát. Akkoriban, amikor az a lány
nálam
járt,
akkor én
tam, amit tudtam.
t
.
.
.
akkor én megpróbál-
De akkor hatalmába
kerítette
a rosszaság, és ha a Rossz úrrá
lett felette
nekem
fájdalmat
— akkor
esett
jól
neki,
ha
okozhatott.
Megbánás ? Megbánást én nem ösmerek De összezsugorodtam. Nyomorulttá lettem hozzá képest. Felnézek erre a fiúra, úgy, mintha !
volna legrégibb j
(Liese
söm!
Bánsch Michalina kíséretében bejön
és a koszorúját leteszi a halott lábaihoz. Kra-
mer feltekint és egyenesen az arczába néz.) LIESE BÁNSCH Kramer úr, én, én, én Én én oly szerencsétlen vagyok. Az embe.
:
.
rek
.
.
.
—
ujjal
mutatnak én reám. (Szünet.)
KRAMER
(félig
magának):
És mégis, bentannak aki egyszer ilyet tapasztal és marad a tövis a tenyerében, és bármihez nyúljon, megszúrja magát. De menjen csak nyugodtan haza E között és mi közöttünk békesVájjon hol
ül az,
ami
ilyen halálos ? átél,
!
ség vagyon! (Szünet.)
92
KRAMER
(elgondolkozva a halott és a gyer-
tyák látásán)
A
gyertyák
!
A
gyertyák
!
Milyen különös ez
már Már sok gyertyának a lángját láttam Lachmann. De hallja maga: ez egy másforma világosság! Talán aggódóvá teszem magát, Lachmann?
Én sok
gyertyát elégettem
KRAMER
!
(fölemelkedve):
Vannak emberek, akik tépeldnek, nekem azonban Lachmann, az a véleményem, hogy nem kell
azt
A
ebben a világban aggaskodni. mondják, olyan ers, mint a
ban vigasztalódjék és fordítsa a halál
is
meg
szerelem,
halál,
azon-
a mondatot
olyan édes és szelíd, mint a szerelem.
megrágalmazták,
Hallja csak, a halált
ez a
világ legrútabb csalása.^A halál a legszelídebb
formája az életnek, az örök, a' kedves mes-
term. Maga az élet csupa láz, majd hideg, majd forró megint. Forró és hideg. Ti emberek ezt cselekedtétek teszitek vele,
meghalni.
A
Isten
fiával,
ma
is
ezt
éppúgy, mint akkor, ma sem fog harangok beszélnek, nem hallja-e?
Beszélnek az utczának, történetet rólam és az én fiamról. Es hogy egyikünk sem elveszett, egész világosan lehet
Ma
történt
meg,
érteni, szót
ma van
több, mint a templom.
Az
93
a
napja.
szó után.
A
harang
asztalhoz való hivás
mint maga az étel. Hol kössünk ki? Merre hányattatunk? Olykor mért ujongunk
több,
Mi kicsinyek a teméntelenben elhagyatva! Mintha tudnók, hogy mi lesz a vége. Te is így ujongtál. És amit tudtál? Az nem a földi ersség. És nem a papok menymi országa. Ez sem és az sem, de hát mi bele az ismeretlenbe.
.
lesz a
vége végül!
94
.
.
Színészekrl.
Kainz. Kilencz millió forint ára gyémántbuton van
becsapva a budapesti zálogházakban.
A
bécsi
asszonyok sokkal szerényebb érték fülbevalói ott van a nagyobbrésze gránáíköves a maga helyén, változatlanul és állandóan. És még mi sajnáljuk a bécsieket, hogy így, úgy, elzüllenek, tönkremennek. Pedig ott van a gazdagság, a fénynyel nem tördve és nálunk a szegénység a pazar pompát keresve, amíg
—
—
bírja.
De
és
a tettetés kifáradt
buton csúf és hideg, vasrekeszekben szunyókál
forint ára
.
97
.
kilencz sötét,
millió
de biztos
Elnéztem a bécsi Burg-szinház közönségét, amint exponálta magát a »Rosenmontag«
czím
katonatiszttragédia negyedik vagy ötödik
el-
adásán. A biztos, a polgári, de igen szerényen viselked jólét mindenfelé. Mintha az egész publikum meg lett volna tisztelve, hogy jelen lehet egy színházi eladáson. Páholy és karzat
egyaránt
mohón
figyelt.
val elhelyezett igazi
A
földszinten párosá-
milliomosok ha leejtenek
egy prominczliczukrot, meghallja a színültig hatalmas ház, amely valóban, komolyan, alaposan van tele. Csak az udvari szabadjegyek érvényesek, de egy tisztességes ültele
helyet
már reggel
és akár száz
forintért
sem
Pedig az Ottó Erich Hartleben színdarabját az újságdoktorok ugyancsak ledok-
lehetett kapni.
Ámde a publikum ime felülorvosolja ket. írónak és színésznek úgy hisznek itten, mint faluhelyen a papnak néhol, azeltt. Igazi udvari páholyban, igazi fherczegek és igazi magas nejeik, igazi könnyeket sírnak. A negyedik karzaton pedig egy pillanatra néplázadás tör ki, amikor a barátommal és kedves írótársammal, Blaskovich Sándor képviselvel a fejünkön felejtjük a kalapunkat. Hopp hó, én most elárultam, hogy más jegy hiányában torozták.
—
a karzaton voltunk, vájjon tisztességes
98
ember
tisztességes bírálatot eszközölhet-e
onnan
?
Ha
Shakespere föltámadna és magyar lenne, Garrick
ha ezeknek a premierje volna és más nem akadna: valamire való budapesti gentleman föl nem ülne a kakasülre, még Prém József sem. De itt másképp van, mellettem egy vasúti fmérnök ágaskodott, elttem egy igen elegáns szintén,
jegy
meg-
úriasszony, fülében csillogott az igazi, a
lev, a be
nem
csapott gyémántbuton
Azonban hagyjuk a publikumot,
.
.
Kainzról,
német színészek királyáról van némely mondanivalóm. Embert, akinek ekkora szín-
a
padi tekintélye legyen,
A modern
huszonöt éves, hallani,
a
fiatal
módon
—
az
A
nem
láttam
még
porosz katonadarab hsét
leányok
ötvenen és szinte közül mint dobog felé az
túl
hogy a nézk ura
soha.
játsza, ez
szíve. Igaz
is,
hogy szörny
színpadnak, jobban, mint
a
egyetlen
—
kakas
a
egy
maga dombjá-
csupa intellektus, ugyanBécs városának, amely csupa naiv hit, kedves vagy kellemetlen rajongás, de igen gyenge intelligenczia dolgában. Nálunk játszana fiatal amorosot Kainz, beteges, de nagy elméjét itt akarná érvényesíteni Mégis meg kell engednünk, hogy itt
nak.
férfi,
aki
csak föléje kerekedett
!
is
rendkívüli jelenség volna ez a
99
mvész,
aki
létére
férfi
Dúsénak legjobb
tanítványa,
ami
nem éppen azt jelenti, hopfy nies, ámbár ebbl is van benne valami. Amint hogy ennek a korszaknak minden jelents mvészében van valami feminin vonás. És az asszonyokban pedig férfias. De ez nem tartozik ide, az
általánosításokból különben sem élünk meg, nézzük inkább Kainzot. Élvezet látni, hogy mennyire jelen van ez a színész. Azt értem ez alatt, hogy nincs egy pillanata is, amely ne a darabé legyen, amelynek középpontja. De nincs a közönség számára egy tekintete is, befelé játszik. Annyira befelé, hogy néha perczekig áll a sugólyuk eltt, de alakja hátsó részével szemben a közönségnek.
Igaz,
hogy
maga a bajor de hogy ezrekre
e körvonalakat
király ismerte el auktoritásnak,
men
tömeg így engedje magát suggeráltatni Különben tehetne e színész mást is, akármit, tle elfogadnák, élvezettel, köszönettel általa
és
.
.
.
tisztelettel.
De nem
alázza
meg
a neki hódoló
népet, inkább tele van mérséklettel és éles, hegyes
arczárói csak
úgy sugárzik az okosság, komolymesterségében és szerepében való hit. Pedig ami az utóbbit illeti, az alak, amelyet
ság, a
ma
estére
egy
fiatal
elvállalt,
aligha
imponálíiat
neki.
katonatiszt, akinek a polgári ere-
100
szegény
detü,
Ö
hisz
az
is
menyasszonyát
sorsú
mazzák, nehogy
elkel
tiszt
elrágal-
létére elvegye.
ostoba pletykáknak,
eltaszítja
magától a kedvest, parthiet akar csinálni, egyszerre megtudja, hogy a lány:
ámde
h, nemes
és tiszta, csak a gálád hazugság piszkolta be.
mérges
Iszonyú
maga
mindent
lesz,
körül és magát
is,
szétrobbant
a kedvesével együtt.
Ez a Rosenmontag, a bolondos, a víg » Farsang pompásan és egyszeren, kedveönök sen és bátran van csinálva, de azért ugyancsak német. Kainz pedig, is látják
vége«, amely
—
—
hiába eredet, nyelv, hivatás, Ki
is
ntt ebbl
a darabból,
nem
ám
igazi
ezt
német. is
viszi
és növeszti magával. Jelentséget, keménységet és színt ád neki, bárha ragaszkodik minden pontosvesszjéhez, minden szótagjához. Engem szinte meghat, hogy ez a szuverén úr mily híven és komolyan szolgálja az írót, mintha
nem úgy
is
tudna más szerepet, csak ezt a mait,
tudja. így
könny
ily
biztosnak lenni, ha
valaki ennyire biztos. Körülötte a többi színész
csupa preczizség, a súgó nem létezik, egy megtüremlése az eladásnak nincs. Szinte katonai kötelességtudás mindenis
—
pillanatnyi
ben, ami a színpadon történik.
Eh, így
nem
viccz tekintélyt tartani.
101
jó
CALCHAS LEÁNYA. Az angolokra id jár, a leglehetetlenebb dolguk
valóban is
beüt,
ime a legfbb nemzeti hsük, Shakespere rendkívüli és
úgy
állandó sikert aratott
látszik,
a
budapesti nemzeti színházban. Csak valahogy a Westminster el ne bízza magát: nem az
egész
»Troilus
Cressidá«-t
és
illeti
a
siker,
amelyekben hanem csak egyes Shakespere a nagyhomlokú, szkehajú ó-angolízléés kielégítette szász elre megérezte és jórészt feketehajú, sét egy ellentétes fajú kis homlokú közönségnek. Shakespere intuicziója akkora volt, hogy egy kis képzeltehetrészeit, azokat,
— —
—
mint sejtett meg bentöbb mint kétszáz esztendvel halála után reagálunk gondolataira. A »Troilus és Cressidá«-nak vannak részletei, melyek sokséggel megállapíthatjuk
:
nünket, akik
kal
közvetetlenebbül hatnak, mint
kortársunknak
a
szinte
poémái. És ha az eladás karzaton
—
tudása, de
a
szerzt
kitn
a frisseség,
akármelyik
fülünkbe
kiabálta,
harsogott
valaki
alatt
—
a
annak kevés
ízlése volt. Szinte kietlen az
amivel
darab
a
hatott, a testét éreztük
némely jelenése
Shakesperenek, lehele-
tének a forrósága arczunkba
103
fujt,
fképp
ott.
ahol az oly rég meghalt angol ember egy igen,
él magyar
igen
Ne
n
bvös
testén át lélekzett.
czifrázzuk tovább, a trójai háború satirico-
komiko tragédiáját Márkus Emilia asszony magára vette és az egész darabot átszabta modern társadalmi drámára. A tanárok ezt nem fogják helyeselni, de nem tagadhatják, hogy szép volt és hogy a nagy színészn voltaképpen nem is hamisított. Cressida a tragédiában is a bájos bn maga, úgy, ahogy régen ritkábban, ma srbben jelentkezik egyes nszemélyekben. Shakespere korában éltek, de magyarázták. Ma
értettek. Szitokkal, vérrel
kus
bn, amelyrl
nem tipi-
klasszikus mappákat rajzolnak
a nagy pszikolog regényírók.
De
van-e közöttük
amely megközelíthetné Calchas gyönyör leányának, Cressidának jellemképét? Ez modernebb, hozzáférhetbb mindnél és azonfelül még nem is teszi utálatossá az inkarnált htlenegy
is,
séget.
St
ellenkezleg, bájossá varázsolja a
bnt, ha nem
is
tünteti
fel
rokonszenvesnek.
Cressida bizonyos
tekintetben
jó és szép
akik
lejtik
st is,
boczik,
olyan, mint a
máról-holnapra
elfe-
a férfiakat, a bizalom legbizalmasabb óráit,
a titkos perczekbl sarjadzott gyermekeket
ha nincsenek mindég a szemük
nem
erotika
eltt. Ez vagy erkölcstelenség, hanem az
104
a friss természetesség, ezenfelül termé-
isteni,
A
szettudomány. az
Troiiusok, akiket
sújt,
prüsz-
nyögjenek, sírjanak, vérezzenek, ez
köljenek,
privát
ügyök.
Úgy
szép az
élet,
ha keve-
Caichas leányára tehát ne haragudjatok
redik.
óh tanárok, ügyvédek, orvosok és árusok és hálások, ha boczisága egypillanatra értetek feledkezik meg az eldrl. egy Lám, igyekszik kíméletes, st gyöngéd lenni és szinte vigyáz, hogy senkinek a szíve ne szalegyetek holtig
kadjon
St
utána.
igyekszik az istenekkel
is
jó barátságban maradni, sokat ad szép és szent babonáira, st helylyel-közzel még az eldre
emlékezik és bet
..
.
makarti
férfiak,
róla az
utód
mit akartok
töb-
Márkus Emilia
Ezt a leányt játszotta színekkel,
els eladáson tilos,
zeng
ditirambust
Nyomorult
karjaiban.
—
de jó
a
égve és föllobbantva. Az néztem ami
és láttam,
lépcs-jelenetben,
—
színpadról
az
hogy az úgynevezett
ölelkezés
amelyek félóráig tartanak: úgy senki
sem
hihetett
vetkezésében. feloldhatóságig
nem
kell
—
H
—
hogy
htlenségének rémes
elkö-
volt
Troilusához
partnere, a fiatal Beregi is
egész a
remélem e szót magyarázni
és errl annyira
lének a lélekzete
pillanataiban, játszott,
is,
meggyzdött
hogy
elfogyott bele.
105
a
a széles mel-
Ez a helyes
és ez a a
mvészn
felfogásában a genialis, mert
htlenség maga:
esetrl-esetre a
egészen az önfeláldozásig. kevés
vér nézk
ezt
A
leghbb,
rossz májú
az interpretácziót
és
nem
szerették, csak falták a Calchas leányának
az
alakját. Bizonyos, hogy az eset ilyen alakulása
sem volt rosszkedv. Hogy nagy színészn többet mozgott és színesebb volt a kelleténél, ez hiba, hiba, de ez is
mellett az ördög,
a
jól állott neki.
106
A
szerelem
A
tetszés teknikája.
Hiába határoztam szerrel
élete.
vizsgálom
el,
hogy tudományos mód-
meg a szerelem
életének törté-
közönséges rendes napi élet tünetei folyton letérítenek az útamról, vagy legalább is megakasztanak, hol mint kedves és mulatságos, hol mint kellemetlen, bosszantó és elhánetét: a
ríthatatlan akadályok.
okáért
—
egy
A minapában
asszonyság,
—
— példának
aki
asszony
józanabb, mint Spencer, logikusabb, mint Herbart meglehetsen védett helyen, egy-
létére
—
szeren meghúzta a hajamat: 109
—
Uracskám
-—
—
monda
maga annyi min-
dent összefirkál a szerelemrl és fogadni merek,
hogy sejtelme
sincs arról,
ben, de régebben
lyozza
meg
a
hogy újabban
elég gyakran, mi
is
fiatal
srbakadá-
hogy
leányokat abban,
ebben a nemes érzésben buzgólkodjanak. Meghogy akadályozza ket a vágy és a küzdés tessenek. A fiatal ncske elször tetszeni akar. És magának halvány képzelete sincs arról, hogy mint küzködnek a legkedvesebb molett dámácskák a kövérség ellen. A soványságért való epedéshez képest semmi a szerelmes férfiú iránt való érzemény. Különben mit beszélek a vaknak a színekrl Maguknak íróknak fogalmuk sincsen egy fiatal leány fejldésérl. Az asszonynak jókedve volt, elmondta a
—
!
maga fejldését
is
és én leírom
elbeszélését
szórul-szóra, azzal a megjegyzéssel, teletteljes
hitelt
követelek
a
írásaimban tessék kételkedni, de ez
»Nos
hogy
tisz-
számára, az
—
én
kódex.
— így kezdé — halljon valamit intimus
fejldésérl annak, akinek veleszületett képessége volt a szerelemre. Tizenkét éves voltam, amikor megismerked110
tem egy
kis
három-négy
leánynyal,
kis
leánynak
— mint már — örök hséelbb
akinek
get és barátságot esküdtem.
hogy mindég
szeretni fog
is
megfogadta,
engem;
és mieltt
az élet próbára tenné fogadalmainkat sok-sok órát töltöttünk el együtt, elmerülve édes talál:
gatásokba, ábrándozásokba a
jövrl, az
élet-
amelyrl még alig tudtunk valamit. kérdezte Mikor fogsz midért kapni? tlem kis barátném egy napon. felelNem tudom, mikor vesz anyám tem én. De ez a kérdés szeget ütött a fejembe, és ettl a naptól fogva nagyon sokat beszéltünk a miderrl, amely úgy lebegett a szemünk eltt, mint egyik részese annak a sok édes asszonyi titoknak, amelyeknek a megösmerése ránk vár a jövendben, elre felénk rl,
—
—
—
—
vetve ingerl,
bbájos mosolyát
ködös fátyolán
keresztül.
lánynyá lenni,
az
hallani bókot,
az
idk
arany-
Midért kapni, nagy
els bálba menni, elször
elször tánczolni
férfivel,
meg-
ösmerni a szerelmet és az anyaságot: mindez ugyanegyet jelentett nekünk. És a mider volt
—
els szimbólum a legelérhetbb és a legközelebb fekv amely jelzend volt, hogy az életbe való utazáson elérkeztünk az els az
—
állomáshoz.
111
Én
kaptam
mideri
Tizenkét éves voltam
azon a nyáron csak, de
hirtelen
még. fejl-
désnek indultam. Kimenre kaptam egy kék
A
buillantin ruhát fehér csipkedíszitéssel.
egybe
volt szabva
hivtuk ezt a szabást
A varrón
—
ruha
— mi akkor princzessze-nek — és
hátul kapcsolódott.
jóindulattal felém
kacsintva
—
anyámnak, hogy ehhez a ruhához már okvetlen mider kell. És én addig könyörögtem, míg a midért megvették.
kijelentette
Hogy milyen volt ez a mider, arra nem emlékszem. De hogy ritkán álltam ki nagyobb testi
szenvedést, mint azon a napon, amelyen
elször felvettem: arra tisztán emlékszem. Vasárnap volt. Felvettem a kék buillantin ruhát, de elébb a midért. A nevelnm kibontotta szép, nagy hajamat amely hétköznapokon két ágba volt fonva és a homlokom fölött megkötötte egy kék szalaggal, hogy ne hulljon az arczomba. Nagyon tetszettem magamnak, amint a tükörbe néztem. Nem tudtam megállapítani, hogy mihez hason-
—
lítok
jobban: egy szépen
—
felöltöztetett
hajas
babához? Vagy egy kékruhás angyalhoz, aki az égbe repülend? De mivel a mozgásom nemcsak szelíd volt, de egyúttal olyan is, mintha kéjes álmodozásokkal volnék 112
tele,
és
mivel már a mitológiát tanultam:
szke
Psichéhez
meglesi
á
voltam
hogy nem-e hasonlítok egy
biztos afell,
a
nem
is,
akinek az álmát
görög mesés
könyvem
kissé
Ámor
illusztrá-
czióján.
Délig
elég
jól
magam
éreztem
és
vidám
magam eltt, ha lopva a tükörbe tekinthettem. De testileg kényelmetlenül éreztem magam egy lelkesedéssel
kicsit,
bájos
mintha
úgy,
pózokat vágtam
szk czip
volna
—
de
hanem a derekamon. Hanem Mert ebédre vendégek jöttek, kedves vendégek, akik messze laktak és valamikor anyámmal fürdn megösmerkedtek. Pompás
nem
a lábamon,
délután
!
ebéd volt a tiszteletökre az ebéd végén vaniliafagylalt és az els cseresznye Nagyon keveset ;
!
—
úgy éreztem, hogy új méltóságom els a miderviselés, a nagy leánynyá avatás napján nem illik sokat ennem. Dehogy profaettem,
—
náltam volna én valaha
is
életemben valamit,
amit pietással vesz körül a tiszta lélek ziája!
De
bármily
keveset
ettem
is,
fantá-
mégis
—
étel, ha nem is a gyomromnak de a midernek. Olyan gyomorgörcsöt kaptam,
megártott az
hogy ha nem szégyeltem volna, menten sírva magamon, de egész dél-
fakadok. Uralkodtam
után szomorúan, elgyötrötten
113
üldögéltem
és
: .
élénken emlékeztem egy napra, amikor hasonló
kényelmetlenséget álltam
testi
ki.
Hat év eltt
amikor az els fogamat vesztettem el és egész nap a helyén tartottam a nyelvem. De még rosszabb volt, mikor elérkezett a volt,
dinye idény.
Hanem
akkorra már megokosod-
tam és ebéd után mindég
kicsit
kitágítottam
a midért.
A
német kisasszonyom azonban, a tudoés mindent elre látó vén leányok szokása szerint rettenetes horoszkópot állított ilyenkor a szemem elé,*amelytl megrémültem Ahá, maga máris kényelmes és étkes. Meglássa, fiatalon el fog hízni, mint a mamája Én ijedten összefztem magamon a midért és megfogadtam magamnak, hogy leszokom
mányos
:
—
.
—
.
a jó étvágyról.
Mindamellett egész tizennégy éves koromig
nem vontam magamtól meg
az
evés
gyö-
nyörségét.
De
tizennégy
éves
koromban
szerelmes
nem tudtam magamnak megbocsájhogy szívem epedése daczára: gömböly
lettem és tani,
mint egy étkes kis fehér macska. a natuEgyik regényemben sem fordult el ralista irodalom még a bölcsjében szunnyadott akkor és kiváltképpen hozzáférhetetlen
vagyok,
—
114
volt a fiatal
hsn még hogy
De
meg
csak
hsnk
volt
hogy a szerelmes
impozáns alakoknak engedve a regényekben,
Deli,
legyenek és hogy
a szerelmes
karcsuk,
—
leányoknak
kövér volna.
fiatal
könnyedek,
hímes szárnyú
szeressenek.
leányok a regényekben: lengék
mint
voltak,
a
lipék.
Emlékszem, hogy engem tizennégy éves kövérségem nem tett kevésbbé
koromban
melankolikussá és világfájdalmassá, mint dogtalan
szerelmem.
mit érne az ifjukoru
Mert
régi
szerelem, ha
reménytelen és boldogtalan
!
De
bol-
dolog,
hogy
nem
volna
tán
úgy
érez-
hogy boldogtalan szerelmem még hijján van az igazi érdekességnek, amíg ilyen jó tem,
testi
erben
és
viruló
egészségben szeretek
Úgy éreztem, hogy^sem magam nem vehetem, sem mások nem vehetik komo-
boldogtalanul.
amíg piros az orczám, És végre elhatároztam, hogy lesoványítom magam, hogy éhezni fogok. Egy szép napon hozzáfogtam az éhezéshez. Este még jóllaktam csokoládébonbonokkal, de reggelre kelve már nem ettem semmit. Uzsonna táján végre ittam egy kis üres teát czukor nélkül, mert azt olvastam valahol, hogy semmitl nem hízik az ember annyira, mint a lyan szívem fájdalmait,
mint a
rózsa.
—
115
!
czukortól. És hetekig kojDlaltam iiyen
A
módon.
szüleim azt hitték, beteg vagyok és könyö-
rögtek,
minden
hogy több !
Elhatároztam,
Hiábavaló volt
éljek.
étellel
hogy
le
fogok sová-
nyodni, vagy meghalok
És elértem a czélomat Tavasz felé vézna megnyúltam és bátran visel-
és átlátszó lettem,
hettem a csípben széles szoknyákat - panieresnek hívtuk ezeket amelyek divatba jöttek
—
Az udvarlóimnak, akik azt állították rólam, hogy a szépség tündérkirálynje vagyok, amíg piros és kövér voltam: megdöbbenve kérdezték tlem most: Mi baja? Hova lett gyönyör színe? akkor.
—
Szerelmes talán
?
Végre meglátszott hát rajtam, hogy szerelmes vagyok Boldog voltam, és vidáman foly!
tattam a koplalást.
Azt kérdezi ön tlem, hol létemre az erélyt ahhoz,
vettem oly
hogy
ily
fiatal
következe-
tesen ellentálljak az egészséges étvágy
csábí-
Bizony nehezemre esett egy kicsit megtagadni emberi voltom legelementárisabb
tásainak?
szükségleteit.
amit
De
némelyek
igaznak
erélyeseknek lenni szetök, miként a
kell
lenni
annak,
hogy a fiataloknak nem virtus, hanem termé-
állítanak,
fiatal fa
116
kérgének a zöld
szín.
Azután
meg mi szükség van
a
testi
ziókkal táplálkozik,
bennök fürdik, marad a
kol és általok érintetlen
tápláli
ember
zásra abban a korban, amikor az
úszik, lubiczföldi
sártól,
akárcsak a sárga kis kacsák, amelyeknek ról
illú-
tollá-
lepereg a pocsolya piszkos vize.
Én
is
evés
nem
ábrándoztam, és
helyett
éheztem. És megvolt az a nagy
elégtételem,
hogy
ezentúl,
én
bátran fölvetettem a karcsúság kérdését,
is
ha barátnimmel összejöttem:
és kinevethettem
azokat a pajtásninket, akik kövérek és mi szerintünk ostobák voltak, mert ha tudnának a szerelemrl és a lelki epedésekrl, hogyan lehetnének pirosak és kövérek ? Mennyi vagy sluszban? -— kérdeztük
—
egymástól minden alkalommal. 48! mondtam én büszkén.
—
~
46-ra
soványodtam
le.
St
volt
—
Végre
id,
hogy
karcsúságban leszálltam 42 czentiméterre. Ekkor végre újra elkezdtem jó étvágygyal
Az idk
multak és sarkain megfordult világ. Titokban olvasni kezdtük Zolát és elképpedve láttuk, hogy a ni test egészsége enni.
is
a
és a kifejlett asszonyi
lantosra
talált
formák
buja
virágzása
és polgárjogot nyert a romantika
világában. Igaz,
hogy ez
és szokatlan volt nekünk,
117
a
romantika furcsa
undorodtunk
is
tle
egy amit
de
kicsit,
mégis
a férfiak
addig, mi ábrándos,
a kövér leányok tetszenek
a
megértette velünk
szavára
nem
nem tudtunk
fiatal
leányok:
azt,
elhinni
azt,
hogy
csúnyák, és hogy jobban
férfiaknak,
szépségek.
118
mint
a
légies
alakú
A KIRÁLY VÁNDORKONYHÁJA. tiszta,
becsületes,
látványos
és
Szép,
mulatságos
mesterség a katonaság. Nagyon értem, hogy a mi királyunk
úgy
kedveli
és
érdeké-
az
ben igazán sajnálni való, hogy országainak kormányzását nem lehet egészen beleolvaszfelsége, amennyire tani ebbe a keretbe, népeinek érdeke azt megengedte, életét egészen összeforrasztotta ezzel a környezettel. És nincs semmi nyoma az úgynevezett is udvarában polgári ízlésnek. Házi berendezése, konyhája mint is szkölködik ama pompa nélkül, ami dúsgazdag embert megilletné. A kényelemnek, valamely különösebb dísznek még nyoma sincs
t
a király vándor-, azaz hadgyakorlati konyhájá-
ban. Itt senki kedvéért másképp, mint rendesen, semmit sem csinálnak. Egy katona menagija ez. A konyha is a katonáé. Katonatiszti sapkában süt és
fz
a tésztások
szakácsa.
A
fiatalabb
szakácsok rövid gyíklest, tamburkést viselnek oldalukon.
A
kukták
:
katonák, egy egész szá-
De a szakácsok száma még akkor is, ha császári ven-
zad, harczi létszámban.
csak tizennégy,
déget várnak a hadgyakorlatra.
119
Nem ettem a fztjükbl, de nem is kívánkozom rája. Evés dolga, ízlés dolga, mégis nem hiszem, hogy jól fznek. Végig néztem munkájukat Kszegen, ama déleltt, amíg Felsége a küldöttségeket fogadta. Legel-
nem
nyárson
ször
is
fbb
szakács, egy bánatos
sütnek semmit. német,
hogy az ert és
A
teljes
legálló
óráig azzal foglalkozott,
két darab borju-
szeletbl
a
kiverje
léit.
Bürokra-
tikus
módra gyakorolta mvészetét. Néha
falra
függesztett,
nézett.
Vagy
igen lassú
meggondolja, amit a másik kács.
titulár,
Egy
napi
litografált
a
parancsra
vagy túlságosan Elevenebb halandó
férfiú,
csinál.
de azért nem kevésbbé fszakövér és hirtelen szke
rendkívüli
végképp leborotválva. Különben az egész végképp le van borotválva, ami miatt senkinek panasza nem lehet. Mindannyian cseh,
személyzet
meghíztak a maguk fztén. Rendkívüli termetes köztük a külön udvari mészáros. És meglát-
hogy Isten t direkt az Egy Isten kegyelmébl való császári mészáros. A rögtönzött konyhák nagyon impozánsak. Az üstök sárgák és feketék. Ezt értem. Csak azt nem értem, hogy azon i tíz üveg szelid málnaszeszen mért oly haraszik
az
ábrázatán,
elfoglalt állására kreálta.
:
j^osak a kétfej sasok?
120
.
Téa korszak.
szke
Jövel
döntd
és
hideget!
Ázsia virága,
fölött,
forrázott
virág korszaka,
hol
és a japáni csészék
a viola párákban kipirulnak a vérszegény
arczok,
áttüzesednek
lassan-lassan
összesimulnak
Egyszeren életet,
.
aztán
komolyan: kezdem
szeretni
megszerettem és most belebújok, de
hogy a halálnak
talál
és amíg vízi
és
.
és
úgy, földi,
mámorba
ki
megnyugtatod Európát, a fagyos
Jövel
búg a szamovár
egyre
az
téa,
és
lesz
leválasztja
égi
dolga,
amíg rám
rólam a &ok
indát,
növevényt, amelyekkel oly
121
szépen
szövevényesen össze vagyok lenni, de] egészen másképpen, mint azeltt bor nélkül. Le a borral
—
oly
és
ölelkezve.
Oly
]ó
—
És jövel szke és forró most újra kezdünk tüzelni
hideg!
mellett
—
kétségbeesni
tan,
téa,
—
diadalmasan,
aki
fárad-
szerelmet
vallani udvariasan és sejtelmesen.
A magam Nekem nem
most semmi
forr
Meglesem
várban.
nem mondok
dolgairól
és
semmit.
dal a
kihallgatom
—
szamo-
a
mások
magam óh én szegény — zengem magamban mindezekhez a szekuntéa- dalait
dot
:
és
Elmúlt, volt, soha, holnap tehát és mind-
örökké
!
És egy végig
téa-estén így
csinálok
hazavezérel,
és
amikor
tíz
egész konczertet
amikorra a
álomra
sötét
hajtom
is
reggel
fejem:
bágyadt és boldog vagyok a mások mámorától. Bizony már így lesz ezentúl és csak abba bízom,
hogy kellképpen meg nem értenek
és azt a sóhajt, amelyet szívembe fojtottam e pillanatban:
nem
hallja
meg soha
122
senki
Az
ülve
éjjel,
egymagamban, a magam
széje fölé hajolva, a férfiúval,
ki
csé-
társaságával
sem tördve: hallgattam amelyeket egy férfi mondott egy
megtisztel vala, mit
a strófákat,
hölgynek.
A
férfi
negyvenöt éves, egy süveg
czukrot dobott a teába, nagyon keser lehetett az
élete,
—
felé
Az
mert így beszélt: elmúlt este korán elaludtam. Hajnal-
pedig egyszerre, minden igaz ok nélkül
fölébredtem,
mint
ahogy az apám
szokott,
amikor megöregedett. Nem éreztem magam testileg rosszul, inkább nyugodtnak, de menynyire nyugodtnak.
St
lelkiállapotom
sem
volt
ámbátor vajmi gyanús és különös. Nem gondoltam asszonyokra, akik mindig eljöttek mióta az eszemet tudom mulattatni, ha reám ütött az álmatlanság. Aludni szeretek, de az álmatlanságot azért mindég szerettem, hogy náluk nélkül, tlük távol, az éjszaka nagy magányosságában lelkem velk lehetett. Ez az úgynevezett ábrándozás, amely az élet összetartója, az édes képzeldés, amely fontosabb minden közigazgatási bíróságnál és valami forradalmi,
—
—
szükségesebb, mint az összes való tények.
Az
azonban csak tények jutottak az eszembe. Az alkotmányról gondolkoztam. És hogy jó lenne lord és felsége India császáréjjel
123
legfbb pecsétrje lenni. Az ember mindössze egy pecsétet riz, egy évszázados, immár ártalmatlan, szent, de használaton kívüli tárgyat Aztán, de jó sokára, mégis csak eszembe jutottak az asszonyok, de egészen másképp, így: Voltaképpen szükséges-e, hogy legyenek a világon? Én most érzem, hogy végképp el tudnék lenni nélkülök, oh jaj szegény fejemnek Nem bánom már most, akárhogy fésülködnek, akármint czifrálkodnak. És egyszerre komikusnak tetszett elttem, hogy maguk hölgyek úgy díszítik magukat. Minek, kinek? Nekem ugyan díszíthetik. Én láttam magukat a kell szárazságban és azt látom, hogy nem néjának
.
.
.
k
—
!
akarnak
és
nem tudnak
dolgozni és velünk
kiszolgáltatják és eltartatják magukat.
De
miért
mi jogon? És ha meggondolom, hogy valaha én is olyan bolond voltam, hogy egy ruhának a ráncza föllelkesített, ambiczionált és
Jaj de szégyelem magam, ha eszembe jut, hogy én is ahhoz a férfitársadalomhoz tartoztam, amelybe egy kis ni czip ha a kirakatban látja bár illúziókat ger-
és megersített!
—
—
Pedig: czip czip, az egyik kicsi, a másik nagy. Huh, milyen világot éltem, azok közé tartoztam, akik egy czipt adorálnak!
jeszt.
124
egy éjszakán és a
így, ennyire bölcs lettem
magam bölcseségétl kissé meg is ijedtem. Hogy egyszerre így reám üssön a nagy józanság, ez talán
egy kissé sok
is
!
És
itten
búnak
eresztem a fejemet, mert arra gondoltam, hogy
már most mi lesz? Mely
ideált, miféle
el-
Ami az dombra
megtartott
jesítsem
életben fölvitt,
napot
és letnt asszony helyébe?
helyezzek majd az
és arra a kicsiny
ahol vagyok
kötelességeimet,
soha egy lépést sem
:
az
k.
amikor
tettem
Mint
én
volna, ha
hiszem, hogy azzal közelebb jutok
tel-
azeltt
nem
valakihez;
hogy mikor, kihez, az mellékes és nem lényehogy az egyes keresztnevekre nem em-
ges,
lékszem.
Engem maguk
fegyelmeztek és
—
kis-
körme — bárha vak az én szemem eltt nagyobb világosságot terjesztett, mint az összes napok és az összes akadémiák. Mindez pedig most eltnt, kijózanodtam, és a mámorra alig is emlékszem már. És törtem a fejem, kínlódtam, hogy emlékezzem a részletekre. Hajh, már megfogni sem tudom! A fogam is vaczogott ebbe a nagy bizonyosságba. Úgy vártam a reggelt, hogy kimenjek az emberek közé, a világba és megnézem: milyen, lehet-e, mit és mennyiben ujjok
változott ?
125
!
.
A reggel késett és én belekiabáltam a forró párnámba, a hideg éjszakába Oh jaj nekem, az asszony számomra mindörökre elveszett! De :
egyszerre! Istenem, Istenem, micsoda
úgy,
ily
bnt
követhettem
el,
hogy
így, ily
rögtönösen
elvesztettem a fétisemet, kilökettem a férfiem-
berek társaságából, belékerültem
egy kompá-
niába, amelyet utáltam, mint a nevetségességet jaj,
Jaj,
hogy nem vagyok többé immár más,
mint egy rossz a bájos és
friss
és
unalmas szöveg, amelyet
zenéje elhagyott!
A koros férfi téa-elégiáját egy gyönyör harmincz éves hölgy hallgatta. Hol fehér, hol piros lett tle, egészen a feketehaja tövéig. És bevégezvén beszédét az úr, az asszony de lesütött szempillákkal ég ajakkal .
.
—
—
mondta az
—
ellenstrófát így:
Én pedig mindeddig
férfiak iránt igazán
nem érdekldtem. Most kezeim érteni,
mért bomlanak
értük
az
csak meg-
asszonyok.
Eddig aludtam, mostanig hideg és józan volde most a vérembe úgy érzem kezd lopózni a misztérium mámora. Szép a szerelem, szép az élet egy ers, lángoló szív és büszke férfival Tovább nem mondta, a többit piros nyelvével háborgó lelkébe fojtotta, az asszony tam,
—
—
.
.
126
mert az oly korán bölcscsé avatott
elhallgatott,
férfiúnak
—
a felesége volt.
Mámor, mit Ázsia virágából
forráz
Európa
fehér asszonya, elmét világosító, szívet része-
gít
téa;
violaszín
borítsd a világra.
szke
forróságod
feszül idegeket, mint forralod vérét a sápkóros férfinak és hallgatom
zsongítod
hl
párád,
Én meg majd nézem, mint
a
a dalokat, amelyeket
elzeng a pirosra
zárkózott és szenvedélyes szamovár.
127
izzott,
-
A
fzés mvészete.
Kissé komikus ez az állapot
szín
:
kisebb-nagyobb,
tárgyakat rakunk a szájunkba, zsákba és ce la vie, azaz hogy ez az evés, amelyet Napóleon, Goethe és Júlia éppoly szenvedélyes mániával gya-
különféle
mint
—
valami
korolt,
mint akár Hulman, azaz szent majom.
(Szent azért, mert a
sbben
szállította a
latban
:
legel
azért,
mvelete objektíve szörnyen nevetséges. Ám, ha a gyakor-
mert majom.)
nézve
Maga
mangó gyümölcsét hinduknak és majom az evés
meg vagyunk
szükségesebbre
akadályozva, vagy a
leszállítva;
129
leg-,
iszonyúan tragikus
Mindenképpen
pedig:
leglényegesebb
a
és
legnevezetesebb ügye az embernek. Némelyek szerint a szerelemnél és a fajfentartási ösztönnél is fontosabb. Alapjában véve tehát utálatos
kényszerség, de ha
—
alapját,
a
kezdetét és a
benne és nekem kevés kedvesebb olvasmányom van, mint egyegy szakavatottan megírt szakácskönyv. St e bölcseleti bevezetés után bevallom, hogy magam is azon vagyok, hogy írjak egyet. És
végét elfelejtjük
poézisa
él
meg
is
ime, karácsony éjjelén
Szeretettel
enni,
—
írtam a vázlatát.
higyjétek
meg
nem bn. De hogy szabad-e mvészetérl beszélni ezen a szent
taim
felebará-
az
evés
estén
—
—
amikor e sorokat írom az már más kérHogy el ne kárhozzam semmiképen,
dés.
megkérdeztem három szervita barátot, mind a három azt mondotta: szabad, hogyne, csak a ne hagyjam. Ámde talán ez engedelem nélkül is azt cselekszem amit, mert különösen keresztényinek tetszik nekem a gondolat, hogy amikor mindenki a dúsan terített asztalnál ül, én a gourmette és a szegény írótejfölös csigát ki
deák
itt
gunnyasztok
a
130
redakczió
ösztövér
mvészi, a dús és szobám is las-
Íróasztalánál és beszélek a
a czélirányos evésrl. Pedig a
sanként kihl, mindegy.
Csak a
leves
ki
ne hljön.
legyen, a levesben az a
az üdvösségre, tiszta
Ámde
f.
valamint
az
Hogy meleg ez nem elég
sem,
hogy szép
borostyánk színe legyen. Ezt mert
súlyozni,
határozottan
leves-fzés
a
hanyatlott.
újabb
jó
hang-
idben
Természetesen ez
is,
mint annyi baj, külföldi befolyás rajtunk. Ide-
gen nemzetbeli hölgyek elhitték az orvosaiknak, hogy a leves szörnyen hizlal, a beteg gyomrú emberek között pedig azt hitette el a sok éhes professzor, hogy és jóllakott
—
—
a húsleves
csak
nem
nem még a
ersít és
a
drága táplál.
helyet
E
foglalja
el
méltatlan ráfogá-
sokhoz jött frissen sült húsok divatja. De mindegy, a levest én nem féUem, visszafoglalja az a birodalmát. Fontos azonban hogy maga is megjavuljon. Hogy mi az ideálja? A franczia szakácsmvészet a teknsbéka-levest tartja annak, a német a rákot, a mongol a kinai fecskefészekbl készültet. Finom, finom mind a három, de én talán nem csak a magam Ínyével, de egyszersmind nemzetem szívébl is beszélek, amikor az ökörfark engedelmével készült gyöngytyúklevest tartom 131
Az
a legtöbbre.
gyobb ennek
ereje
és
és amellett
a
zamatja a legna-
nem
szószos, ami a
bn.
Készítési módja pedig a legvégy vizet, annyit amennyit, tedd belé a szegény gyöngytyúkot, akinek az egész ügy úgyis smafu immár. Hozzá ökörfarkot, de ne spórolj vele. Egy kis jó csontot is külön, ha némi pulyka aprólék van otthon, azt se sajnáljad, mellékeld hozzá. Hadd fjjön az egész, becsületes, jó tzön, hogy be kell födni, az mese. Egy óra múlva bezöldségeled, kevés
levesben
egyszerbb
:
az a
zellert,
hagymánakha van,
f le
nem
és
hogy az
ne vedd a árt,
csak
illetékes
héját.
A
használ,
—
forrdogáljon óráig.
érzés szerint.
csendesen
a
egész
a só
még egy
gombát kell beletenni, Némelyek szerint gombával meg lehet
Mire néhány
ha van.
az
valamint
Most Már most hadd
kalarábé és egy-két kolompér sem.
következik
vörös-
paradicsom,
uri
magát a gyöngytyúkot is. Nem tenném, soha én! Túlságosan aromatikus lesz tle a léi. Azonban, most már elég gyors tzön még egy óráig fjjön a leves, melynek habját tilos leszedni, majd elfövi magától. Mieltt leszrtölteni
nék, inkább a színe kedveért
—
—
sáfrán helyett
egy kis paprikát szórj bele. De mit belefzni, mit? Ha erejét a legfelsbb magaslato132
.
kig akarod növelni, húsderejét és tésztát,
kisfílt
gysz-
a csiga vagy csík-metélt azonban
stíl-
szerbb. És ez a levesnek eszményi tipusa kell Azaz, hogy beszéljünk pragmatikusan csontos hozzá egy ers húsú szárnyas, marhahús és jó hosszas fövés. Ha gyöngytyúk nincs, jó a pulyka is, ennek hiányában .
.
:
a tyúk
is
lék
St
is.
nemkülönben a
megteszi,
— fz
úttör nagy
alólírott
tisztelettel
kísérletet
tett
tekintélyek,
a
—
libaapró-
talán mint
fogolylya!
mint Jászai
is,
ha
Mari asz-
szony, Berger báróné, Feszty Árpád, Bársony István akartak,
Glück
és azt
kell
nemcsak bókolni hinnem, hogy nem csupán Frigyes
próbáltam, de cselekedtem
tennem,
hogy
befolyásolta
Fájó
ily
ket
érzéssel
is
valamit. Föl kell
komoly
nem
dologban
a baráti szíves elnézés.
búcsúzom
e
tárgytól,
mert
most jött meg rá a gusztusom. Sok mondani valóm volna a varjúból de voltaképpen
—
csakis a fekete
levesrl.
varjúból
készült igen
ers
kell okfejtéssel síkra szállhatnék az er-levesek ellen, amelyek gyorsan készülnek ugyan, de minden mvészet nélkül. Óhajtanám dicsíteni a barna paraszt lebbencsét, mely hús nélkül való ers húsleves, a készítési módja azonban varázslat Szeretném,
ha
!33
a
inkább, mint tudás és mvészet. a rántott, fzelék és
»fals«
rl
ne
talán
is
—
—
Föl,
a
Ezek szószok
ritka
passz!
pörköltökhez, mert
föl a
—
tejfeles,
szóljunk, így fejezzük ki irán-
tuk való megvetésünket. rántással és
A
gyümölcs levesek-
pörköltjében
Az én kedves barátom Pékár Gyula egy gyönyör Mahommed ember is
él
e nemzet.
évek eltt Parisban élt hosszabb ideig. A világ fvárosa kitárta eltte kebelét, mint idegen fiatal ember eltt talán még soha. Módja volt abban, hogy a forrásból ihatta a mvészetet és kultúrát, magát a nyugati czivilizáczió éltet
különösen szomjúhozott.
elikszirjét,
amelyre
És
legelkelbb
Paris
hölgyeivel
amikor
és
uraival
kenyér
legelkelbb
helyein,
étkezhetett
helyett
ehette
—
együtt.
az
És
osztrigát
—
tényleg is, átvitt értelemben is bánatos mohósággal, édes és kínos álmodozásokkal, valóságos nostalgiával vágyott egy középszer
Nekem jutott a szerencse, hogy nyomban hazaérkezése után én készíthettem pörköltre.
el
számára
ezt
az
ételt
Isteni
volt
nézni az
amely az én kiválóan intellektuális életet él barátom lényén elömlött, amíg evett. Adj isten utólag is egészségére, de hagyjuk a történelmet és térjünk a tárgyra isteni
harmóniát,
134
és legelsbben
manapság már
is
keseredjünk
pörköltet
el
azon,
akarnak
hogy
készíteni
pörkölés nélkül. Mindjárt kiviláglik a hanyatlás
elmondom az eszményi pörkölt Mondjuk, hogy borjúpörkölt Ahoz veszünk legelsbben is marha-
e kérdése, ha
készítési módját.
a feladat.
Lehetleg felsárt, ötöd-hatodrész annyit, már itt amennyi a borjú, amelynek csontosnak kell lennie. No megmondom már most a marhahúst igen apróra megvaghúst.
—
mint
—
úgyszólván megfasirozzuk. Erre pedig
daljuk,
a pörkölt levének erejéhez és ízéhez
ségünk.
A
borjúhúst
is
van szük-
megvagdaljuk, de
nem
nagy darabokra, ahogy a pesti hotel-korcsingremákban szokták. Meg van tehát a diencza, következik a készítés maga. A lábasban vagy bográcsban, lehetleg sonkazsiron vöröshagymát szép sárgára megpörköljük, ha rendben van, rózsapaprikát bele, majd egy-két pillanat múlva a kétféle húst egyszerre. Keverjük, keverjük, oda ne kapjon, amig egy kicsinyt békén is hagyhatjuk, a hús lét ereszt, védi magát. De hadd följön el a léi és hadd barnuljon és pörköldjék meg a húsocska, ámde
f
meg ne vizet
feketedjék.
hozzá,
paprikát.
Egy
Az
elhatározó pillanatban
paradicsomot jó
félóra
135
és és
esetleg
zöld
rávethetjük
a
krumplit, az
hozzá? só
Avagy
vágottat.
asszony galuskáját kívánjuk
sót
elfelejtettem, persze
hogy
hozzá, érzés szerint.
kell
A
a
Jaj,
czikkekre
éles
talán fölvert, rest
marhapörkölt
csakhogy annak a kell bornyúhús, ellenben vese és hasonló mi egymás. A készítés ideje azonban egy óra, ha csak rossz szokás szerint vesepecsenyéhez való puha húsból nem készítik. Puha húsból pörköltet bn, bn! leve ersítéséhez
item,
nem
—
A
malacz,
az
eset.
z,
A
bárány és ürü-pörkölt ugyanaz szárnyasok ügye ugyanígy áll,
csakhogy a pulyka- és kacsa-pörkölthöz
tleg
rizskása
lehe-
A
tarhonya viszont a malacz- és a fogoly-pörkölthöz áll jól. A pudukál.
gancza a sertvés és a vadpörkölt mellé éppen nem kellemetlen, de némileg nemzetiségi jelleg. Sokaknak talán fájni fog, hogy a tejfeles
liszka,
récze
illetve
—
a
a borsos -
még futólag sem emlékehogy a gulyás-húsokról sincs sok szavam, ámbár úgy a marha-, mint a csirke paprikás csirkérl
zem meg,
és
tisztelem. Ezek szinte nemzeti intézmények, de zsir nélkül készülnek. Hagymát, húst egyszerre kell föltenni, legalább másfél
és ürü-gulyást
óráig fzni.
A
Ha
lehet szabadban, ah szabadban. szabad természet csudás befolyással van
136
Hogy és mért ? mélységes titok, még én sem tudom megmondani, pedig ennek
a gulyásosra.
a nyárnak a második
hogy
felét
ezt a titkot kitudjam.
azzal töltöttem el
Sok
jó csont kell
ne feledd, a keménymagot azonban mellzzed. A hosszú lébe sárga krumplit apróra vagdalva fzzél be, ha nincsen csipetkéd. Mellzöm a párolt húsokat, bárha szeretem és könnyebb, jobb pecsenyét nem tudok, mint a gulyásba, felebarátom
azt
el
a szalonnával spékelt, zöldséggel párolt
felsárt.
Egy csipetnyi szódával a húst bekenheted, hogy puha legyen és egy-két száraz kiflivéget betehetsz a szószába, hogy sötétebb és mélyebb legyen a szine.
immár a pecsenyékhez és ebben a nagy étkez és él, sajna már elmúlt alakja fogja meg a kezem. Németh Bérezi ez, aki mint aksziómát kimondta, hogy Sietek
pillanatban egy
nem szabad pepecselni, úgy hogy valamennyi megtarthassa az igazi karakterét. Ó akik látták, mondják csaknem nyersen ette meg a baromfit. Ez a
pecsenyékkel
kell
elkészíteni,
—
—
persze túlzás, de egy irányt jelez. Nem szabad agyonpárolni és tönkre szárítani a pecsenyét. Sajna,
a
sütben
való
sütés
figyelmet és az egyéni kezelést
137
divatja
a nagy
csaknem
lehe-
is van szegény
tétlenné teszi. Nyárs és rost nélkül alig igazi
sült
Ámde
hús.
a nyárs csak
szabad embereknek és nagy uraknak konveniál. Marad a rost, amely mindössze három, öt hatos, kapható minden drótostótnál és a nagy vaskereskedésekben. Minden spóron alkalmazható és milyen pompás húsokat lehet rajta sütni nélkül, lábas íz nélkül
zsír
nincsen pompásabb való
marhahúsnál
roston
is
legalább
*
sül.
Malaczot sütni az
Nekem
!
pecsenyém, mint a fzni olcsóbb dagadó, amely
nem
arról
jól,
dolga.
intuiczió
Új
libát
lehet beszélni,
már könnyebb,
nem komplikálja, nem kísérnem tölti meg szarvasgombával,
hacsak az ember letezik vele és
de
—
fehérrel, feketével
kelheti.
De ha felül
a
sikerül, az
is,
Dumas
öreg
megspé-
az igazival
Szerencse dolga ez
hogy
sikerüljön.
mindég
ilyenkor
koporsójában és czigarettára gyújtva
fütyörész.
A
már
húsokkal gondolom
következik a hal, a hal
szakácsnék veszdsége aki halat tudott
gosztalja.
A
!
volt,
laktunk,
azonban
Meg 138
kell
n,
az Isten nyu-
mind
zsenik. Tudniillik, ami a paprikást
nek ftörvényei ezek.
is
Vájjon volt-e már
fzni. Egy
férfiak
jól
Férfiak külön kultusza,
!
illeti,
halfz amely-
párolni
a
jó
sok vöröshagymát vízben, sárgára
és
nem végképp
zsír nélkül,
Most maga a
zsámiskásra.
következik a tengernyi paprika. Aztán hal.
de nem
És pedig sok kecsege legyen benne. Aztán :
ponty, csuka, harcsa, tokk, czigány és fehérhal
ha van. A késsel behasgatott húsdarabok, különösen a farkak és fejek még vibrálnak" az is,
imént elmúlt élettl.
A
vér frissen
Hamar besózni
bellük.
bográcsba, gyors tzre.
serked
ki
és be a lábasba vagy
Hadd
fjjön, forrjon,
buzogjon egy negyedóráig. A másik negyedórában már lassabban fhet. Legkésbben háromnegyedóra alatt tálalni kell. A Tisza mentén, különösen Szegeden, a
srbb
és
és fejeket és
ersebb léi okáért takarmányhalakat fznek össze péppé és majszszá
átpasszirozzák a
azért
nem
halászlébe
—
jó, jó,
mondhatnám, hogy fontoskodás, mint az ha
de
javallom. Túlságos mesterkedés ez, is,
be a halászlébe Maradjunk csak az si magyar virtus mellett, bárha a tejfelt
és eczetet tesznek
és kinevezik dunai paprikás halnak.
délfranczia borsos, tejfeles és tojásos hal
sem
tréfa!
A
még
forrázott
és
pörkölt
sütött
halak
üdvösség van a sütött, burgonyapiedesztálon épült rácz halon. Nyárson sütött
között
pedig
legtöbb
sütben, hagymán párolt és
139
dévér és jász keszeg, a roston készített egész süll, az olajban kirántott sole, asinelli fonno
komoly dolgok. De még az apró czigányfritta di maré is különb a legel-
szintén
halak és a
—
kelbb
kochnál, amelyek irányában
vagyok a
telen
kény-
legtiszíeletlenebbül nyilatkozni.
Ertem és méltánylom ugyan, hogy egy szerelmes lány számára nincsen megfelelbb étel valamely czitromfelfujtnál, de mit tehetek róla, ha a férfinemnek si ellenszenve nyilatkozik
meg bennem
A
a
könny
édes
tészták
ellen.
komoly probléma és édes is lehet. A f, hogy a tészta kemény legyen és mégis könny. De hogy dukál-e a gyúrottak, az más, az
túrós csuszára
tejfeles
ez,
—
ebben a
könnyelmn
kés
töpörtü,
éjjeli
nem stiltelen nem merem
órában
eldönteni.
Ah, egyéb nagy, fontos és fogas kérdés is a toUamban marad. Érzem, hogy érdemtelenül
bántam
el
a fzelékekkel, antipustikkal és deser-
És hogy szeretem-e maradtam azzal, hogy miért tekkel.
szenvedélye, sietve
mikor,
hol
és
tól,
meg a fzés hogyan? Annyit
lepett
elmondok mégis, hogy ennek, de
ez egynek egész életemben, oka.
a sajtot? És adós
Az aki
elhivattatást
már
csakis
nem asszony
az
örököltem az édes apám-
a forradalom eltt kaviárt és korpa-
140
.
cziberét vacsorált. Tanulni, asszonytól
tanul-
is
Pappnénak hivták azt a drága jó úriasszonyt,
tam,
vagy egy fertály esztendeig voltam a kosztosa Szatmárhegyen. Csak egy adóvégrehajtó felesége volt, de a vármegye fiatal úri leányai Maga volt az hozzá jártak fzni tanulni .
.
.
értelem, a jóság, az önfeláldozás, az Isten áldja
meg
haló porában
is
.
.
A magas ártja
fzés, a szakácsmvészet grand azonban mégis Francziaországban, NizzáHeldernél
ban,
Carlóban
sokat
lobbant
fel
nyertem
elttem.
Monté
Kés
akkor.
este
tértem haza Nizzába, ebédre. Társ után néztem
a bulevard des Anglaisen. Egy igen éhes, de
—
hogy
mondjam
is
—
puklis,
igen
púpos
meredt reám az étkez eltt. Ezzel az alakkal, mi vihette reá e szegény úri kisasszonyt, hogy ne legyen jó? kisasszony
tekintete
—
Nem
gondolkoztam,
sokat
meginvitáltam. Hoztak krumpli-ételt,
—
bemutatkoztam, többek között egy
—
de annak minden darabkája piro-
sabb, vidámabb, bensségteljesebb és minde-
szintébb volt, mint egy fiatal primadonna mosolya ... És eszményibb is és min-
nekfölött
denekfölött
Kezdek
még
ide
meg
lehetett
lelkesedni, írni
az
enni!
végzem! De szeretném
ételek
141
királyának
reczeptjét.
Hogy
nekem, melyiket kivánom? Azt a darab kenyeret, amelyet egy éhez gyereknek ád a kezébe az az ismeretlen kéz, melyet melyik
az
Jézus vezérel. .
.
.
tettel
Dicsség a magasságos egeknek. Szerenem bn, de szeretettel enni adni
enni
annak, aki ért az nincs
mit
—
evéshez, vagy
karácsony
morálja, az erény, a tisztesség,
maga?
142
szeretne, de
bbájos a gyönyörség
estvének
Regényalakok.
Nászvirág.
A
plébánia-templomban
nem maradt
senki,
csak a tüzes-fazekaikra hajló öreg koldusasz-
szonyok mozdultak egyet-egyet a homályban.
A
nász narancsvirágának
lott szét
illata
még nem
osz-
a levegben, a nyoszolyólányok keb-
lérl az imént lehullt tubarózsa nehéz, szerel-
mes
illatával föléje
nak, mely
maradt
még
kerekedett a tömjén szagá-
a déleltti nagy halotti
misébl
itt.
Egy-egy ezüstpénz csillogott föl a homályban, csörrent föl a csendességben. A koldusasszonyok számolgatták a pénzüket, egy rövid 143
:
föl, alighanem arról, hogy mi jobb nekik: a temetés-e, avagy a nász? Valami rekedt hang szinte bántóan, hangosan
párbeszéd hangzott
mondta Mindegy!
—
A
megmozdult egy úr. Úgyhogy az esküvnek vége van. Pedig csaknem egy óra telt el kis oltár mellett
lehet csak
most
vette észre,
azóta.
A
menyasszony otthon
volt
búcsuzásoknak, a vendégsereg inkább
—
eloszlott.
Nem
már, vége a
—
kis csapat
volt vele csak
férje
és gyámapja.
künn a homálya ntt, benn nem
Ült egy széken, a kályha eltt. Ott
kés
téli
égtek
még
délután
a lámpák. Világosságot reá a kályha
tüzének fénye
vetett.
jed homály nem
A
reszket fény, a
ter-
adta vissza körvonalait. Olyan
dére.
mint egy látomás, mint egy télirege tünCsupa villamos, tüzes, fényes fehérség
volt
az
volt,
egész
asszony.
Fekete
haját
szinte
nászkoszorú fehér virága, félrecsúszva, leborulva homlokára, lekúszva nyakán, összefolyva mellének és ruhájának reng habos elborította
a
selymével.
A két férfi elbvölve nézte perczekig. Aztán gyámja megszólalt: 144
!
— estét
Lányom, levetheted a nagyságos asszony!
koszorút ...
Jó
Az új asszony kinyitotta szemeit és mintha lebeg alakja egyszerre határozott körvonalakat nyert volna. A két fekete szem intenzív tüzével elzte alakja körül a homályt. Élt ez az aszszonyka, ugyancsak élt, ajkai nem lettek fehéaz
rek
esküv
pirosak,
izgalmától,
nyitvák,
csókot Ígérve, csókot kérve, de mindjárt. bontotta
Lassan, kegyeletesen
koszorút, a menyasszonyi fátyolt.
hajából a
ki
Arcza mosoly-
szeme könyezett, a boldogságtól remeg, csaknem síró hangon kérte férjét, hogy segítsen. Nevetniök kellett, olyan ügyetlenek voltak. Végre is gyámapjának kellett segítenie. A vén ember gott,
térdelt le elébe és szedte ki ruhájából a virágo-
kat
odatz
—
Ejnye,
gombostket. Elnevette magát. milyen furcsa vagy monda
—
—
hosszú, sleppes ruhában
ily
Amikor még rövid ruhában is
volt az,
gondtalan az
alól
ma
már, ahogy
megtüremlett
fölött harisnyájának
sávja látszott: elpirult, vált
mily régen
!
egész világnak és
selyemruhája
czipje
járt,
mily régen, — tegnap Tegnap még — ártatlan mutatta karcsú bokáit
úgy
és
nehéz
kivágott
egy vékony fekete rózsaszínvé
lehet
egész testében.
145
10
Elfogódott, zavart és zavara
nem
el
lett
sem múlt
ettl a pillanattól fogva
addig,
Egyedül maradtak. Olyan csak
amíg gyámapja
el
búcsúzott tlük.
k
egyedül, mintha
ketten lennének a világon, mintha ez
az egész világ az övék volna egyedül.
Egymás
mellett
álltak
a
szobában,
homályba borult egészen. Az asszonyka tött
fvel, kezeit összekulcsolva
maga
mely lesü-
eltt.
A
férj elmerengve, komolyan. Nem nyúltak egymáshoz, reszketve, lelkükben ölelték át egymást. És ahogy alakjuk összefolyt a homályban: úgy folytak össze, úgy lettek egygyé
lelkeik.
Egyszerre világosság áradt szét a szobában. Ott künn este belvárosi utcza
lett,
a
gázlángok kigyúltak a
minden pontján és fényükkel
elárasztották a szoba sárga
kárpitjait,
a sárga
selyem aranyozott bútorokat. A férfi idegesen nézett szét maga körül. Az asszonyka egy pillanatig mosolygott még, lehajtott
egy
fvel, félig csukott
szemekkel, mint
A következ
pillanatban pedig,
kis apácza.
mint egy elkényeztetett gyerek, nyakába szökött, fejével elbujt szakála alá, megölelte,
közé vette nevetve, elfúlva, búgva: tudta, a kezei
146
fejét,
ahogy csak
csókolta
sírva,
!
!
—
Kis
uram, én
kis
uram, kedves,
rossz,
gyengéden.
Majd
drága kis uram
A
férj
magához
csittította tréfásan.
letette a
ölelte
Fölemelte a levegbe, majd
nagy karosszékbe. amíg a kályha tüzébe nézett,
kályha mellé egy
Leült
mellé
tréfás
komolysággal monda:
és
—
Most pedig, Katóka, beszéljünk egy kissé komolyan Az asszony aggodalmasan nézett rája. Komolyan! Milyen nehéz, milyen szomorú, milyen lehetetlen szó. Komolyan Hát van komolyság, vígság, nem csupán csak boldogság van a !
világon
?
Csaknem
sírva fakadt. Ajkai reszkettek, sze-
mei könybelábadtak, de e remegést elmulasza könyeket felszárítani elég volt egy csók.
tani,
Még szó,
egy pillanatig nyomta szívét hanem megnyugodott csakhamar,
férjét
egész az
ajtóig, ott
a
nehéz
kikisérte
még egyszer a nyakába
csimpajkodott, búcsúzkodott tle:
— —
Isten veled!
Egy óra múlva! Egy óra múlva. Egy örökkévalóság múlva! Mikor a férj már elment és Katóka
— —
közepén egyedül
állva
147
maradt,
a szoba
akkor jutott
10'
hogy miért nevezte azt az órát, melyet most egymás nélkül kell eltölteniök, egy örökkévalóságnak. De csakhamar megvigasztalódott: eszébe,
hát
nem úgy
nem egy
igaz-e, hát
örökkévaló-
ság ez az óra? Az els harmincz perez mélységes bbájos ábrándozással
tölt el.
Oly mélységes és bbájos
ábrándokkal, hogy ezek közepette szinte magát is
elfeledte, énje feloszlott érzéseinek
árjában,
képzeldéseinek tömérdek csillogó képében. Lelki élete oly gazdag volt e félóra alatt, hogy e gazdagság terhe alatt csaknem elájult.
Csak az
tartotta fenn,
hogy belekapaszkodott
egy gondolatba Egy óra múlva, egy óra múlva ? Susogta magának minduntalan, mint egy dal refrainjét. Nem volt itt sehol óra, de eszébe se jutott megnézni, hogy elmult-e már? Elmúlt :
régen.
A
szobaleány
karos
gyertyatartókat
hozott be. Meggyújtotta.
Egyszerre fényárban
úszott az egész
delmi pompával berendezett lakás. a nagy szalonban
ben
—
—
megszólalt,
úgy
esti
lehet,
hét
A
elször
órát
feje-
lábas óra
vert;
életé-
síró,
nyikorgó hangja olyan, mint mikor az újszülött az életbe
lép.
Egyébképpen eleven, vidám, kéjes volt minden az új fészekben. Az asszonyka szemei 148
kápráztak és szinte fájdalom szívét,
övé.
A
ragyogó
zugok, a
keleti
csillárok,
a
sznyegekbl
rejtelmes, intimus lett
össze
szorította
amint arra gondolt, hogy mindez az
pompás épített
puha sátrak:
szobák a szobákban. Kedve
volna belebújni, meghengergetdzni vala-
de nem volt
mennyibe,
ura
többé a
testének és amit tenni, akarni tudott, az volt egyéb,
saját
nem
minthogy álmatagon bolyongott a
szobákban. Egyszer-egyszer utána nyúlt egyegy különösen kedves tárgynak, képnek, bibelot-nak, achát-varróasztalkának
aranygyr
—
ott volt rajta
—
de hirtelen visszarántotta kezeit: megrémült, hátha kezének egyszeri érintésére eltnik mindez, mint a regének, mint egy tündéri álomnak a kincse. Sorra bebolyongta a szobákat. Eljutott az ebédlbe, ahol egy kályha mellett álló kis asztalon fel volt már terítve számukra. Két teríték, a tányérok az nevének kezdbetivel, az asztal közepén az kedves virágai azaléa és szekf, a két ellentét. Az asztal mellett, a poháraz
az ezüstollócskával
:
széken, tálczékon, czin- és ezüsttálakon hideg ételek voltak föltálalva, kelljen zavarni
italok fantasztikus
szamovár
alatt
nehogy
a cselédségnek
ket késbb. Aranyként ragyogó is
üvegekben, a nagy orosz égett
már a
149
faszén.
!
:
Katóka elmosolyodott és felsóhajtott egyEszébe jutott, hogy ma nem evett még. Nagyon szeretett volna elvenni egy darabka kenyeret az asztalról, de nyomban megfeddte szerre.
bnös
magát,
mily
Mégis
lecsípett
kis
hajlamok,
egy szem
baba, akinek a gyümölcs
menekült
ki
nélküle
szlt
enni!
és mint egy
tiltva
van,
úgy
a szobából
Megállott egy ketts, sznyeg- és selyemfüggönynyel kárpitozott szoba eltt. Férje elbeszélésébl tudta, hogy ez az hálószobája. Elfogódva állott meg a saját maga külön appar-
tementje eltt. Szíve oly hangosan, oly ervel
dobogott, hogy ösztönszerleg mellére nyomta mindkét kezét. Aztán hirtelen bátorsággal beroritott. Megez
részegítette
a
szoba.
Gyengén
elsikította
magát.
Az egész szoba nem nagy ágy.
A
falak, a
volt egyéb, mint egy padmaly fehér pleuchevel
Maga az ágy szakasztott olyan, mint amilyenben bizantinus császárnék háltak
kárpitozva.
Maga a szoba egy trónnak, az ágy pedig a trón rajta. Az ágy fájában: hosszú, aranyozott szentek, színes kövekbl, festett csontból, berakva. egykoron, néhány ezer év eltt.
alapja
A menyezetrl
is
ráragyogtak e sovány szen-
150
.
de egészen modern arczaikkal. templomi lámvilágította be itt enyhe fénye pás ünnepélyes, a tárgyakat, amelyek különben szinte maguktól
tek,
stilizált,
Tzben
is
aranyozott régi ezüst
világítottak.
Az
asszony félve
új
Els
ült
a
le
saját
ágya
hogy megrémült a sajátmaga nagy boldogságától. És amíg ez a félelem hideg borzongással, majd szélére.
újra az volt,
érzése
forró lázzal árasztotta
el
testét,
kísérletet tett,
hogy visszaemlékezzék. Hogy is volt csak, hogyan került ide? Mint lett az övé? Két évvel ezeltt kezddött. Egy mátraaljai kis apáczazárda templomában Mária-ünnepek voltak. k, a növendékek a templomban laktak az egész napon.
templom
egész
A nvérek oly
oly kegyesek, az
szép,
oly
olyan virágokat, mint akkor
A templom
régi freskóit jöttek el
a fvárosból urak, fiatalok
nehogy
vidám,
fölpillantsanak.
.
.
.
soha
.
.
Meg
megnézni
volt hagyva,
mégis,
amíg egy
Máriának szentelt nagy georgina-bokréta árnyékában térdelt, egyszerre csak hátratekintett.
Nem
akart,
tette
egy
igazi
eljegyzésük.
nem
tudtak többé
de kénytelen volt
vele. Kényszerí-
szempár. Ebben a pillanatban volt Tekintetük elválni
151
egybefonódott,
egymástól.
A
férfi
:
csodálkozva nézett Pillanatokig
ben
reá,
pedig mosolyogva.
minden
egymást,
nézték
rend-
volt.
Két évig jártak egymással jegyben, mert csak tizenhat éves
öregednie két év
tudta
kellett.
alatt,
mivel
De
vájjon
lett
öregebb? Hisz
azt se
föltn
dolog,
még, hogy legalább
hogyha a férj a órákig magára
feleségét az
hagyja,
mit tapasztalt e
is
els napon mindjárt mondta, hogy el kell
mennie, hisz ez oly természetes, hisz
hogy
kell.
még
volt, tanulnia, tapasztalnia,
mondta,
Talán hozzátartozik ez édes titokza-
tossághoz? Mégis, egyszerre türelmetlenkedni kezdett. Egyszerre titok, hogyan támadt a leghevesebb vágy fogta el, karjaiba szorítsa
—
—
férjének
szke
fejét,
ég
kiszáradt,
ajkát
oda-
préselje kedves, szelid szemeihez. Felugrott az
ágyról, kiterjesztette karjait és
—
hangosan monda
Oyer, gyér!
Eljött,
kordult
itt
a
van
Hallotta, amint a kulcs
!
es
hálószobától messze
zárában. Arra jön,
hogy meglepje.
csi-
írószoba
Elhatározta,
hogy tettetni fogja magát, mintha aludnék. Ledlt az ágyra, behunyta szemeit. Behunyt szemmel látta, mint lép be férje, mint közeledik hozzája lábujjhegyen, lehajlik
gyengéden, hogy
föl
fölé,
ne költse 152
.
.
.
megcsókolja
Már
hallotta
már
lépteit,
mint közeledik hozzá. Hir-
érezte,
lemondott
telen
hogy csak a csók
tervérl,
után ugorjék a nyakába, elkaczagva magát. Fölébredt; eltte üres.
nem
Az írószobában
volt
elhalt
senki,
a
szoba
minden nesz, csen-
des az egész lakás, csak az utczai
élet zajgott,
dörömbölt be az ablakon. Még mindig nem férkzött szívéhez a gyanú. Az órát hosszúnak találta ugyan, de még hitte, hogy mindennek így kell lenni, hiszen cselekszi. És egy tizennyolcz éves, klastromban czellában
nevelt,
még
jon az
növekedett
az életrl.
leány, mit
tud-
Amikor az úgynevezett
akik tudnak mindent, tudnak semmit, amikor odakerülnek, hogy mindent megtudjanak. Vágyva és félve, vaczogó foggal várják a titkok titkának
okos,
világi
leányok,
azok sem
mely csupa okosság hasisev képzelgéseivel
leleplezését. Fejecskéjük,
különben, most egy van tele.
Az
új
asszonykában nagyon gyengék voltak
a képzelgések. tiszta
Nem
mindössze
az,
urának
elvenni
és
mást, csak ezt,
maga
volt alig valami. Friss, ép,
ösztöne kerítette hatalmába és amit tudott,
hogy oda
nem
mellett, nézni,
azt.
akarta
Sohase
magát adni akart
tenni
akart látni mást, csak
mindörökre. 153
t,
: !
A
férj
a
elhalt
nem
jött.
Az
óra
tízet
ütött,
lárma, csendesség szállott
az
kint
is
egész
Katóka félni kezdett, összegubbaszkomajd egyszerre kiegyenesedett, felugrott. Félni, amikor a férje itt van a közelben? De miért is nem megy hozzá? Elhozta, de nem akarja szeretni többé? Csak egy pillanatra támadt föl benne ez a rettent kétség, a másik pillanatban már indult meg az ajtó házra.
dott
felé,
ajtaja
—
ágyán,
akarta
De
felkeresni.
megállt a szoba
eltt
Gyér, gyér!
Semmi
—
kiáltá.
válasz. Talán lefeküdt, talán így
illik,
így kell ez?
Csak legalább valami életjelt adna magáról. hisz meg sem hallhatná a bezárt szobák során, a falsznyegen keresztül. És ime, amint minden erejét megfeszítve, az
De
ers
akarattól szinte kábultan figyel, hallja jól
De mintha valaki más is lépkedne most, más módra, más zajjal. Valami suttogás hallatszik, majd néma csend és kevés vártatva egy ers hang szól: ismert lépéseit.
—
Nem
Aztán sem
lépés,
Egész testében asszony ezt a
sem
lázba kietlen
154
suttogás,
borulva
sem
szó.
hallgatta
csöndességet.
az
Talán
!
egy óráig is zeldésekkel,
kép-
állott ottan, telve hihetetlen
feltn
hirtelen
reménységgel,
összezúzva, kétségbeesve, végül olyan állapot-
hogy nem tudott magáról többé mitsem. Arra ébredt, hogy általölelte egy forró, ers
ban,
felemelte,
kar,
ölébe
est érí
:
vette,
beczéz
szóval,
ha abban a pillanatban felocsúdott. Rátette
csókkal borította
kezét férje ajkára,
az hízelegjen,
el.
Mint a szomjas
nem
akart.
akarta
Meg
is
virág,
engedni, hogy
cselekedte,
hanem
hangja egyszerre bennszakadt, csókja elfogyott,
csaknem
sírva szólalt
—
meg:
Adj ennem, meghalok éhen Nevettek rajta, hogy legels napon
hogy
is,
asszonynyá lett, éheznie kellett. Asztalhoz ültek, az asszonyka mohón, szinte belemarkolt az ételekbe, a férj meg egy üveg »Mumm« után nyúlt és kiitta egy pár perez alatt. Halvány arcza egyszerre kipirult.
— —
ölni
!
— monda az asszony. Úgy szeretlek, hogy meg szeretnélek — monda a férj, amíg szemei villogtak.
Mily szép vagy!
Katóka odabujt a keblére. Hát ölj meg, ha ez neked jó! megadólag, szelíden.
— —
Akarsz
meghalni
!
elcsukló hangon.
155
—
—
suttogta
súgta a
fér
!
—
Akarok, ha neked
Nem
lehetett az
kell
asszonykán
kifogni. Kitárta
mellét és sürgette:
—
Ölj meg,
ölj
meg, én
is
akarom!
Nevettek aztán. Katóka megkóstolta a pezsgt és igen jónak találta.
—
A
Még, még! férj
—
monda.
^
töltött neki.
1 Befejezése következik.
»
1
156
:
írja,
szerkeszti és kiadja:
Bródy Sándor, Budapesten,
VIII. ker., Ülli-út 18.
A
Fehér Könyv megjelenik minden hóban.
Egy 80
kötet ára diszkötésben kr.
évre
:
1
frt,
fzve
legczélszerübb negyedkötetre, kötve 3 frttal, fzve:
Elfizetni
három
2 frt 40 krjával. Különben kapható minden egyes kötet külön is, a kiadóhivatalban és minden könyvesboltban.
Nyomatott Révai és
Salamon könyvnyomdájában Budapesten.
-ijt^ek
1