No title

FEHÉR KÖNYV írja

Bródy Sándor

XI.

BUDAPESTEN

AZ IRÓ KIADÁSA

FEHÉR KÖNYV 1900. november. Titkos szónoklatok.

Egy

rossz asszony természetrajza.

Egy bankár

A

kis

és egy czig^

Saharet

Influenza.

Pálmay asszony mint

A

bölcsész:.

színigazgató.

Olvasmányaim. Egy megbukott remekmunka. Színészekrl. Kainz.

Calchas leánya.

A szerelem élete. A tetszés teknikája. A

király vándorkonyhája.

Téa

A

korszak.

fzés mvészete. Regényalakok. Nászvirág.

Titkos szónoklatok.

ember

Két

körtermében

klubjának

beszélgetett. ról,

hanem

Nem

és

a nagy

a

Turul-ról

magyar madár-

arról az osztrák czip-gyárról,

amely »Turul« helyezte

szabadelvüpárt

a

állott

el

a

névvel

a

csizmadiák

maga

tojásait

hazájában

fészkében. Ezért a természeti csudáért

Hegeds

Sándort

dennek

az oka,

tatják.

De

itten

áldják.

Most,

ma

és is

min-

— zúgják, susogják, buk-

még

csak kezddik.

Még

sem gyújtottak a teremben és a két délután nem alvó izgága lélek, mint két magányos árnyék egybeforrva sötétvilágot

—a

kedett és suttogott,

—

Egy

reális és biztos

még Magyarországon, csizmadiaság és ezt tráknak,

Turul-t szidták.

kisajátítják

czip-gyár számára. s-névre keresztelik,

is

a

mesterség volt

a

suszterség

és

bérbeadják az osz-

mödlingi

hírhedt

Igaz,

hogy magyar subventióval

honi

ékesítik és a miniszter végre

is

—

kreált!

így szólt az egyik Tiborcz.

Hogy

melyik

volt,

ha kettéhasítanak gyermekei,

is.

felesége

meg nem mondom, Annak az embernek és szereti

vannak.

hogy nem is tipus. Mit volt egy ember, mondjak még, hogy ne mondjanak denuncziánsnak? Ez a szónoklat egy eszme Lehet,

hogy

tréfált,

lehet,

hanem

a

amely végigrezeg a levegn, a poliközvélemény, amely e pillanatban tikai még nem engedi megfogatni magát Az er, mely letagadja lételét, még nem volt,

nem

éles tökéletesen.

Oh

jaj

szegény

neked,

turulom!

kis

Az árnyék ntt

a körteremben,

harmadik

csoszogott

egy

amig

a beretva, amelyet eldugdosnak,

teljes,

»bandá«-hoz.

A

alak

szónok

—

még a

két

akit a fel

nem

ismerhetés czéljából röviden a kékbajuszú

— bár suttogó hangon

embernek nevezek tovább szónokolt:

— Van

igazság.

Még

a politikában

is

van némi igazság. Lehet-e valami természetesebb annál, hogy az inkompatibilitás

Hegeds Sándor belebukik amikor annyira nem összeférhetet-

áramlatába akkor,

len többé, mint egy tejen nevelt bárány.

A

kis

van.

ködmön

És

a

fián

a

van,

szinte kerüli a vérét

hozzáérjen a ködmönhöz.

Ma

:

barátján

nehogy

is,

a

a tökéletes összeférhetség. Érthet,

dühbe amikor

jön,

a mellét tudja

veri,

teljes,

hogy

sivít és vádol,

legjobban,

mily

óriási

jövedelmekrl mondott

—

—

le

egyrészt

a

azért, hogy megmásodik karrierjét. Az els a munkáé és a vagyonosodásé volt. A má-

hozzátartozói javára csinálhassa

dicsséggé és ama bizonyos szoborért való tzdelem. És most húzsodik:

gálják

a

alóla ki a piedesztált,

egy vagyont

adott.

Csak

amelyért

a régi mártírok

érezhették szivükben oly keserséget, mint

ez a kortársunk.

Épp akkor

gyanúsítják

meg, amikor eldobott magától ezer forintos rentét. matját.

O

és

Egy

évi száz-

millió tizes ka-

panamismus! Uzsorakamatot

fizet a tisztességnek.

mondom uraim, ez az ember most tiszta, st annyira vigyáz magára, Bizony

hogy a

mosakodván,

brt.

Vége van

lehorzsolja

—

ah

testérl

vége van

—

azoknak az idknek, amikor nagy fekete brtárczájával a kezében bankból bankhoz, intézetrl

intézetre

Többet dolgozott

e

szaladt:

mi

újság?

nemben, mint a par-

lament negyedrésze. Most: épen így lohol

a

dicsség,

Ha

után.

az

érvényesülés

államférfiúi

megáll: modellt

a halhatat-

áll

lanságnak. Festeti a homlokán a Montesquieu-eret.

id

alatt

egy

kis

él

—

Amig

ingyért.

Piha,

régi ipssz

idkben

—

Mert a hazának És éppen most kell meg-

vagyont

buknia.

ezt vele cselekedik, annyi

— azeltt, a

keresett.

ez

nem

ez végzet.

logika,

Hiába olyan hiv keresztyén,

mint

fölötte,

kereskedk a rendelkezést. És

kereskedelmi miniszter fölött, a

Jehova vette

istene,

át

most, most mindjárt

mily

ártatlan

legyen

meg is

fog bukni, bárbár ha

már,

azon a ponton van, hogy így szól:

—

Ki

nem

állhatom a prezencz

már-

kás embereket!

A dik

szónok halkította

ember

gyujtó

jelent

szolga.

meg

szavait.

Egy harma-

körülöttük, a villam-

És sohasem

lehet

tudni,

hogy egy miniszter mikor van végképp kikezdve, mikor lehet rárohanni, szétszedni,

:

rája taposni, elhagyni. Ilyenformán a szó-

nok

is

jónak

látta

halkabban,

más témára

térni

—

Én nem vagyok

sem, te sem. Elég

ges

O

inkompatibilis,

De

baj.

azért nevetsé-

hogy beugrunk

dolog,

magányos ember,

és becsületes,

révén erre rá

Szilágyinak.

puritán, mérges, tiszta

de vagy húszezer

járandósága van is

te

az

államtól.

forint évi

A

genieje

de mihez kez-

szolgált,

dünk mi czivileszüek, ha egyszerre csak megharagszanak ránk az inkompatibilisek ? kezükMert vannak vagy százan és az ben az

er

és a hatalom: a bankok,

intézetek,

a

szónokol,

de a pénz

vállalatok.

ezeknek az össze

Szilágyi

még

szebben.

nem férhetknek

csak eszükbe jut és

egy

kis

az

szépen

Ha

egyszer

statisztikát

hogy Magyarország megmozgatható vagyona k, tehát a befolyás és a tekintély is náluk van. Egyszeren rájönnek,

csinálnak,

itthagynak

lamentbl

bennünket, kivonulnak a par-

:

10

»Tessék, tanácskozzatok!

De mi

is

ta-

nácskozunk külön. És mi együtt: vagyunk az igazi parlament. És ha nekünk ugy tet-

hogy egy

szik: megtiltjuk a lapjainknak,

szó tudósítást

közöljenek

is

a

tanácsko-

Hogy nem minden lap a miénk ? Összeveszszük, egy-kett még kapható

zásaitokról.

talán.

És mi

az országgylést orszá-

teszi

gos gyléssé ?

A

amely foglalkozik a

sajtó,

beszédekkel. Apponyi hiába szónokol, ha

Mandovszky juk

a

azt

enquetteot. » kékbe

nem

le

tanácskozást,

kis

A

Agyonhallgattat-

írja.

azt

zug

a

mi beszélgetéseinket pedig

Íratjuk «, szórul-szóra fenyomatjuk,

ha nekünk úgy tetszik, velinpapirosra nyomott újságba. Elkápráztatjuk és befolyá-

Még

botrá-

kedvéért.

És a

soljuk az egész közvéleményt.

nyokat

is

politika?

rendezünk

Önök

azt

a

mondják, a politika

mégis csak a népképviseleti rendszer kezé-

ben

marad?

valaha ?

Nem

Hát

van-e,

ott

volt-e

ott

piktus maskulus volt-e eddig

minden nagy dologban 11

?

Szükséges törvé-

«

meg

nyéket

mert-e hozni, nagy alkalmak-

kor méltóságát

meg

tudta-e

nem

rizni,

alkotmányjogi oszlopok

siklott-e el

valahányszor ezt tapintatosnak a parlament

!

alatt,

látta.

Ez

Képviselte-e valaha az orszá-

vagy csak magát is? Vigyázzanak azok az összeférhetk, nehogy az inkompatibilisek egyszer elhatározzuk magunkat,

got,

hogy

nem

senki a lehet,

magyar képviselház

hacsak

nem

áll

tagja

valamely többé-

kevésbbé tekintélyes részvénytársaság szolgálatában.

A nált,

szónok nyilván rossz vicczeket pedig keser

beszélt,

tudta.

de hogy mit

A

barátja

a negyedik jöjjön

!)

kis

el

is

volt.

akart,

unta hallgatni.

És mohón belelépett a

Pszt

Beszélt,

maga sem

De

ember megérkezett. (Több ne

nokok sorába:

—

úr

csi-

—

a legkomolyabb

monda

— nagy

titkos szó-

újság van,

politikai fordulat.

12

De

gyer-

tek közelebb, dugjátok össze a fejeiteket.

Tudjátok-e, hogy Bánffy talpra

jövök a legtitkosabb

állott.

most bányában arany Csak Bánffynak

bizalmasától,

A

már minden bizonyos.

van, dosztig, mint a só.

lehet ilyen szerencséje és csak

történhetik

bányájára,

ilyen.

Most

Nem

ugy maradt

is

Erdélyben

ügyelt

erre a

rá valamelyik gyer-

mektelen nagybátyjától. Csak az idén

—

—

nagy kétségbeesésében túratott benne. Hát ahogy túratott, túratott, egyszerre ökölnyi színaranydarabokra találtak. Valami kiszivárgott

ebbl az újságokba

hattátok az elmúlt hónapban.

is,

olvas-

Bánffy

tit-

kolta a dolgot. Amerikai bányászokat hozatott,

Meg

angol vegyészt, hollandus szakértt lett

bánya belga

állapítva,

nincs

ma

hogy ennél gazdagabb a világon. Most már a

pénzcsoport

dolgozik.

millió forint készpénzt

— —

Bánffy

kap és ebbl ötöt

tíz

—

Ötöt mire fordít? Hát nem ismered Bánffyt? Mire

másra, mint a választásokra 13

!

Majd

állít

össze

—

Felsége számára

— olyan kép-

viselházat, hogy no. Jog, igazság és ellenzéki

ember oda be nem

Tekintve a

jut.

jövend tiszta választásokat, ez az öt millió nem sok, de mégis csak pénz. És a nyers tömeg ezenfelül vissza is áhítja a kemény embert, aki szinte módra tiporta

—

—

—

a jogot és keresetlenül

de

czéllal

—

bunkózta az igazságot. Ennek az állam-

Hogy

van Magyarországon.

gyökere

férfiunak

újra úr legyen,

semmi, csak a pénz

Öt

millió,

!

ahhoz nem hiányzik És az most megvan.

mily roppant eszköz ennek az

embernek a kezében. Az én számításom szerint Széli legfeljebb ha városatyának juthat be ezután. Mily méenergikus

szárlás,

diadal

!

milyen

boszuállás, mily

Szegény Polónyi, csak

ségében

—

amit

kár ne essék. czivilizált

és

jutna,

egész-

—

valami

félni,

Bánffy

magyar.

Hátha

tisztel

De nem

ember

mégis eszébe

úgy

jó

szörny

testi

kell

hogy boszut vegyen

a magyarokon, akik hátulról-ellrl, oldal14

vast és rézsut elejtették, meggacsolták és

elbuktatták!?

egész

Ha

tíz millió

fordítsa.

eszébe jutna, hogy az

forintot választási czélokra

Ma, ebben a

Tíz millióval

nem

csinálhat-e olyan

lamentet, amely az

bröstül bemegy

kiéhezett országban. par-

els ülésen szröstül-

— a Reichsrathba. Erdélyi

ember karakán ember, a legnagyobb kuruczságra és a legnagyobb labanczságra képes.

No, no, talán még sem tenné és tíz millió mégis kevés. Legalább tizenkét millió kéne.

— —

Minek az a két millió? Nekünk négyünknek!

Nevettek. Nyilván tréfa volt ez az egész.

De

egy pillanatra elkomolyodva gondol-

tak arra,

hogy igaz

lehetne. Miért

Igaz? Úgyis valami csudának

ne lehetne kell

most

történnie Magyarországon. Valami különös

forradalomnak,

Forradalom,

amelyben

ki ellen ?

önforradalomnak. attakja

megtisztuljon.

Önmaga

ellen,

És ennek egyik

az inkompatibilisek

elleni

egy

els harcz.

Es ennek egyik els kipéczézett áldozata 15

!

egy mindég törekv, mindég siet és immár végképp megtisztult államférfiú. Hogy druk-

elre

kolják elestét, mint ülik érte

is

Szemben még csaknem mindenki

a tort

mellette

mögött csaknem mindenki ellene. Nincs egy jó embere ? És ez szinte arra vall, hogy jó ember, hogy a köznek van, de háta

jó szolgája volt.

Volt. Tusst neki.

jóhiszem

kis

Az

elszánt,

harczosnak.

érdemel és hadd szólaljon a turul.

16

vakmer,

Katonazenét

meg

fölötte

—

Egy rossz asszony természetrajza. Regény.

A

szíve.

III.

A leült

primadonna nem

csinált

nagy

jelenetet,

a leánya mellé és annak vállára hajtotta

a fejét:

—

Nagy

lett

ez a lány,

voltam ilyen szép soha? fordulva, vidáman,

szem

hogy

Aki ki

látja,

kérdé a

de szempillái

könycseppeket morzsolt

—

mi? Ugy-e én nem

—

férfi

alatt

felé

nagy

széjjel.

mindenki azt mondja, ne eresz-

a levegre,

mert megvénít,

lejárat

az én legnagyobb ellenségem

19

1

és

:

A

szemében ugyanolyan alakú köny-

lány

cseppek jelentek meg, mint az

anyjáéi, csak-

még nem értett ahhoz a még a könnyeket is

mesterséghez,

hogy

amelylyel

nyozni.

A

lehet

primadonna azonban ura

volt min-

den hajszálának, minden porczi kajának,

szemébl

kihulló vízcseppeknek

az ablaknak, amely különben

is.

is le

kormá-

még

a

Háttal ült

volt függö-

nyözve.

Az

utolsó

négy

A brén,

szeme és

már

évben

dott valamirevaló embert,

trte,

hogy

embereken

kívül

most

—

is

ezt

esztétikai

érzéke

ház-népén és igen alantas

más

is

lássa.

De

beszélni,

beszélt néha:

Lássa, milyen a

mellett.

foga-

szája körül rendkívül finom-

ságú ránczok képzdtek és

nem

nem

csak félhomályban.

bröm

a Melitta

teintje

Fújok a képecskémre!

Ersebben, de nevetve mondta. A lánya

sírva

védte

—

Már megint kezded;

képemet

vitriollal!

le

fogom

Szeretném,

szinem lenne, mint neked! 20

ha

önteni a

olyan

jó

— —

Ez a

monda

—

a

Igazán,

véve csúnya!

lány egészben

kis

tréfásan.

férfi

úgy

Piroska mohón.

~

találja?

De nem

monda Tóth

ugratta maga-magát.

Visszatért fanyarán elégikus hangjához:

—

Az

az asszony, akinek ilyen nagy és szép

lánya van, legokosabb, ha zárdába vonul.

Vagy

a lányát küldi zárdába.

—

Azt,

azt!

anyja ölébe rejté

—

zokogva Melitta és

szólt

fejét.

Az

anyja megsimogatta,

majd meghuzogatta a leánya

—

Ravasz vagy,

félre

megcsaltok, a hátam

haját:

akarsz vezetni.

mögött kicsúfoltok,

el-

fogadsz be

mit

bolondítod az udvarlóimat, férfiakat, te kis görcs,

Mind

már megint sleppes ruha

van rajtad! Én egész életemben becsületesen éltem és

nem fogom engedni

.

.

.

Szeszélye, haragja, betegsége, vagy szívének hirtelen?

Könnyei

lánya fejét

durván

legbensbb szintesége tört ki kiszáradtak,

elvörösödött,

ellökte ölébl, fölállott és az

netet megcsinálta.

21

elre

jelzett jele-

Föl és alá járva a szobában, szidta a lányát,

hogy nem

is

az

lánya,

meg

örökbe, házmester-lány,

úgy fogadta

csaic

látszik a vise-

is

ha az övé volna, lennének mvészi

letén,

lamai.

Nevetséges

kitömi

és

rajzol a

nagy lánynak

szeme

alá,

hogy

t

vénítse,

A

lány

magát,

!

el

akart menekülni,

útjokat

— A

hogy

ki,

egyiket, vörös.

a

kezüket,

fként abból

kitudja a titkukat:

hátam mögött látom,

ajánlotta

férfi

meglágyult,

Mondjátok meg, ha

csókolt,

a

megfogta

állotta,

újra sírásban tört

a czélból,

különben

egy mester-

segíteni fog a bajon, férjhez adja

legényhez

Ránczot

magát.

festi

haj-

kimaskarázza,

bábú,

alak,

szeretitek

leveleztetek,

egymást?

ugy-e?

Meg-

a szemedet csókolta meg, az

A

bajusza megszúrta!

Sírva nevetett és

nem engedte szóhoz

jutni

egyiket sem:

— fiatal,

Nincs abban semmi! Az szereti

retik többé.

egymást.

Ha

Annál nagyobb

azért szeretem.

megvénül, baj,

És ha éppen 22

ember, amíg

nem

sze-

az én bajom, ha

azt szeretem, aki

!

rám sem néz? Hogy nekem

ezt

meg

kellett

élnem

Bels

logika volt a beszédjében, de a teljes

A

értelem hiányzott.

az maradt czivilben

katonatiszt

—

is

— mert a

férfi

megpróbálta helyre-

állítani.

— Nagyságos asszony nyal mi

túloz,

ketten gylöljük

a kis kisasszony-

egymást és mind a

ketten csak magát szeretjük.

—

Persze, mint az anyjukat!

Újra elvörösödött a

haragtól.

úgy egyszersítette az dolgokat,

ahogy

azt a

illedelmi

És ilyenkor és

erkölcsi

nép megbántott ném-

berei szokták cselekedni. Keresetlen és kímélet-

len

lett,

amilyen

egy színészn

csak

lehet,

akinek niességét lassan-lassanként elnyomja a benne kifejld harczos-katona és számmal

dolgozó üzletember. Mint egy vitatkozó gyümölcsárus asszony a derekára nyugtatta kezeit leg

elször

nabb

—

öregedtek

—

—

amelyek tény-

és a legszabálytala-

lélekzetvétellel szólott:

Na

né, a kis

kedves.

23

Azt akarja, hogy

én

legyek

mama, mért nem

a

mindjárt

a

komikáné? Én gardírozzam, én nézzem, amíg tánczol, tartsam a legyezjét. Persze,

azt sze-

retné a kisasszony, ha elhíznék, gyúrott tész-

Nem fogom

tával etetne. dért,

megtenni a kedve-

kedvesem. Háromszor veszek

illatos

meleg

fürdt naponta és az egész ház glédában fog

Te

állani azalatt.

A

édes.

is,

térdem kalácsa

A

1

St

térdére ütött.

szen

többet ér még, mint az

is

egész nemzetségtek

talán

máshová

elmerült a közönségességbe,

leánya

nem

maradt és

De

mindent

kész,

kezében

kalapját

tartva,

intimidálta magát,

megért menni

Az ordináréság úgyszólván

szobát. netet,

úgy hogy

férfit

is.

készülve,

hallgatott.

keresetten gyengéd stílusban

Egé-

bújt és arczáta falhoz

szorította, füleit befogta.

a mindenre

is.

egyebet cselekedni, mint-

tudott

hogy a szekrény mellé

A

Én hagyjam magam ?

— Ha

ajándékokból a

közönség

egyszerre

elárasztotta

és rózsaszín,

nagy 24

—

látta

rés

a

émelygs

összeállított

volna e

ütdik

jele-

vala

a

Ha

primadonnaság bvkörén.

a

látja

nt, a

czukorból élt és czukort termelt, amint

tékenységének rületét rázúdul

házába,

saját leányára.

egész

az

És mégis

be a

világra és

a

a vad, megcsúnyult,

:

némber érdekesebb, mélyebb, igazabb,

alpári

st

vele

kiviszi a piaczra,

fél-

szebb és poétikusabb volt ebben a

pilla-

natban, mint amikor a lepkékkel csókolódzott,

a virágokkal zekedett a színpadon, egy san-

szonban, vagy odahaza, kisebb publikum eltt játszva,

mindenféle gyöngéd,

fantasztikus színeket.

buja és

pazar,

Kofálkodása és gylöl-

ködése, embertelensége és

anyátlansága

alatt

elmúló ifjúságaért és múlandó szépségeért nyögött, vonaglott, bánkódott.

dolt

sikereinek,

elmúlására,

benne és lehull,

hanem

Talán

hatalmának, az lázította

rajta esztétikai szép,

nem

föl,

hogy

a mi

elmúl és átplántálódik egy másik asszony-

igazában,

az követi

A

gon-

az összehervad,

személyre, aki véletlenül éppen a lánya akit

is

uralkodásának

el

ösztönbl

szeretett.

!

A

vére,

És éppen

ellene az árulást!

primadonna

elméjének 25

azért

nem

volt

:

semmi

baja.

Egy egészséges

válásra való képtelenség

Pihent

zavar, a disting-

szállta

meg

csupán.

vádbeszédében, szétnézett a

tartott

szobában, hol a cognac? Megivott két pohárés alá

kával, föl

bocsánatot

kért

a szobában, aztán oda-

járt

ment a leányához,

megcsókolta,

megölelte,

tle és

kiküldte.

Amikor egyedül maradt

a férfival,

már egész

nyugodt hangon, szinte üzletszeren így

—

El

fogom magamat

vétetni a

Én nem vagyok akaméliás

val.

nem

hat

meg

az,

maga

hölgy,

szólt

apjá-

engem

hogy a grófkisasszonykák

akkor rosszabb parthiet csinálnak. Elválasztom a grófntl, elköltm a hitbizományt.

—

Jó!

—

monda

a

férfi

csúfolódó hangon

és megfogta az asszony mindkét kezét. Mélyen

a szemébe nézett.

— —

Aztán,

—

aztán mind

—

Hát aztán?

szólt a

primadonna suttogva

ebbl nem cselekszem

semmit,

ha maga rám parancsol, hogy ne tegyem.

nem

tud szeretni, tettesse, hogy szeret.

el

árúihatja,

is

hogy

ún.

Meg

a kocsis a szolgáló-szeretjét.

26

is

Ha

Néha

verhet, mint

Maradjon mel-

!

lássam

lettem,

velem.

:

minden nap.

Ne hagyjon

el!

A férfi megsimogatta az

—

Jó!

Csak tördjön

monda.

asszony forró képét

Vállait

felhúzta

nem bánom. De minek magának nem únt még bele? Mit jelent

—

Egy

eljön az azt

itt

:

Én

ez a komédia, ez,

mit akar?

nekem megmondta, hogy

id, amikor

fogom

Az id

A

zsidófiú

—

rátalálok a

szeretni, aki

szívemre és

engem nem

szeret.

van

primadonna keresztet

27

vetett

magára.

IV.

Életének igazán nevezetes fordulópontjához

most Tóth Piroska. Fekete

jutott

eddig

—

még éppen nem szült

nem

elször, de talán soha

déssel.

st

:

Új életet fogok kezdeni

—

És tényleg életében

—

!

— monda, ily

talán

meggyz-

kezdett

tanulni,

belekezdett egy

tudományos zeneelméleti munka

szer

amely

befestette vörösre.

még

oroszul

elször

haját,

és egy nép-

zenetörténet olvasásába. Minthogy azon-

28

ban a nyelvtanulásra és az olvasás megértéséhez

egy-egy emberre volt szüksége

is

:

kinézte

magának a legkülönb mestert és a legelösmertebb tudóst.

Egyszeren megmutattatta magá-

nak ez urakat, aztán a tekintetével

hogy érdekldik

irántuk.

mert

jelentkeztek,

a

Azok

tudatlan,

retnek, érte,

férfi

— en masse —

tud állani a kaczérságnak, az ígé-

még ha

és

ösztönének,

van igaza: tudós és

okos és oktalan

nem

ellent

jöttek, szálltak,

színészn

ítéletének és taktikájának

kifejezte,

százszor felsül

is,

megy

utána.

Mint ahogy jó gazdasszonynak házi kertjébl

minden

kitelik

:

a

színészn

házi kertjébl, az

úgynevezett szerelembl, kitellett neki

is

minden

személyi szüksége. Szerelmessé

házi és

hogy

t

tette

magába az

orvosát,

gyógyítsa,

mint másokat, a nagy fszeres a

és népét jobban

legfinomabb angol szószokat beszerzési áron

csaknem szerelmes

küldte neki, mert Czivil

életének,

valamely

nyebb

minden

szerelmi

fajta,

volt bele.

szükségletének

volt

nexusa, persze csak köny-

nehogy

baj és

szövdés támadjon.

meg is tudta ha egy-kett néha el is esett, nem esett

És a legtöbb tartani és

ilyen összefüggést

kétségbe, mindjárt

A

mások

jelentkeztek a sorban.

primadonna hajának nevezetes megfestése

ideje eltt közvetetlenül, valamelyest meglazultak

ezek a viszonyok.

Az emberek öregedtek, a hívek

okosodtak, kifáradtak, beleláttak a teknikájába.

Némelyek meggylölték, mert elébb nagyon rették.

Sokan kiábrándultak belle, mert az emberi

természet

egyik legkomolyabb tulajdonsága a

kiábrándulás. visszaszerzett

6

is,

sze-

A

azonban mintha

befestett haj

volna a

hogy hajaszíne

veszend

változott,

javakból.

És

valahogyan meg-

újhodott.

—

Olyan vagyok, amilyen nekem

Ha akarom

fiatal,

tetszik.

ha akarom vörös vagy szke.

Reggel, hálóköntösben

nem vagyok

szép, de

ahhoz csak a komornámnak van köze!

Még férfi ismerseinek is ilyeneket mondott a mvészn, aki mesterségének gyakorlása közben végképp leszokott arról, hogy alakjának mészetadta határait és színeit tani való

ter-

tisztelje. Alakí-

matériának nézte csak magát és úgy 30

magával.

bánt

is

Volt

egy skót mintájú

is

selyemruhája, amelyhez arczát úgy tudta fes-

hogy nem

teni,

sem.

leánya

volt nála

ebben

És

szebb és fiatalabb a

ruhában fogadta

a

— és — okból

a diplomatát, aki az egyezséghez híven

más

apjának védelmére, de talán

minden

hozzája

felment

is

délután.

Egy

kissé

udvarolt neki, ilyenformán:

—

Tudja-e,

hogy

maga nagyon szép

nagyon kívánatos és én mégsem tudom

Nem

retni.

hiszek a szépségébe,

a kívánatos voltában.

sem hiszem. Ha alatt

könnyezik,

és

szívét

hiszek

lehúnyott

pillái

gondolok,

hogy maga

meg

tud csinálni.

mégis nagy dáma, mindent

Ha

sze-

Amit látok magán, azt

elpirul

arra

nem

és

mellébl kivenné és azon forrón és

véresen a kezembe tenné, a papír-machee hideg

enyvet érezném dolata

Tudom, hogy egy gon-

sohasem egy, minden

és visszája van.

Abban sem

szavának színe hiszek, aki arra

még magában. És hit nélkül nekem kételkednek — nem mozdul meg

érdemes,

—

rajta.

hát

egy vércseppem sem. 31

Az asszony gatta a

férfit,

figyelemmel

megfeszített

homlokát

összeránczolta, de

is

csak némely részében értette

—

Nem

tudom,

gorombaságot!

Csak

azt

—

meg

az önalázást.

mond,

mit

hall-

szólt

tudom, hogy én

azt

hiszem,

elhalványodva.

meg éppen

—

azért

csimpajkodom magába, mert érzem, hogy nem lehet megfogni, csak

egy

pillanatra.

Csak akkor

lennék nyugodt, ha magával feküdnék sírban.

És ez

Éjjelente sírok

nincs és is,

nem

hogy mért

hanem

izgat, ez a pokoli

—

egy

féltékenység.

haragomban, hogy maga nekem

meg sohasem. Tudom azt velem szóba, nem az apjáért,

lesz áll

Littára leskeldik.

Folytatom.

32

Egy bankár

A

és

egy czip.

— tavaly eltt,

eladósodott és alpári költt

régen

—

meghívták a nagyurak báljába, hogy

legyen bohócz és vessen egy pár bukfenczet,

mieltt kezddnék a táncz.

A a

fia

kopott ember anyja, benzinnel

angol

frakkját, bepirosította

befeketítette

szül

kitisztította

halvány arczát,

üstökét és

a

boldogság

érzése áradt szét arcza ránczain »Erigyj!< telek

monda.

»Erre,

éppen

erre

szül-

!«

A bohócz

pedig ment és kezdé a bukfenczet

vetni, szerencsére

csak szóval, így: 35

Leprás

apostolokról

szamaritánus

avagy

beszéljek-e,

asszonyról,

aki

maga

a

kínálta

vizes korsóját az idegen héber fiúnak, aki vala

Jézus?! Félek, hogy szemérmetlen beszédem a

ti

finom szemérmetekkel

találkozva

elpirít

benneteket nemcsak arczotokon, hanem azon a

helyen

bélpoklos

ahol

is,

evangélistánál,

pikánsabb mint a virágzásának

test

helyén

lélekrl, mely a czia király

ültök.

leszálltak.

beszélni

lefogytak.

és a

nikus

A

nagyszer

a

!

Egy f ran-

kinek stilusa szerint épül

a

temetbe.

Ottan

frissen hantolt sírok zöld füvén

a

roppant

Mert

kéjtl

kövérek

voltak

ott

nyomban

mindaketten

mámort nemcsak önmagáért, de és

most

— egy bizonyos Lajos

kedvesével

a

És

pompázó

bz közt, sárban fetreng

—

szeretkezve,

van-e valami

szépségének,

háló- és vendégszobátok

kikocsizott

Maradjunk tehát a mert

okokból

szépészeti

nyál összefolyt

is

hygie-

szerették.

felségeék szájában,

hogy

a halál közvetetlen közelében keresték az

36

élet

titkát,

mert meggyalázhatták az elmúlás szent-

ségét

és

ságot

.

.

képen csúfolhatták az örökkévalóFuj,

.

Mondják is

de jó lehetett nekik itt

leányok

még

vannak. És valóban, csakugyan vannak

Dugjátok

leányok?

teket dekolettáljátok

be

és

Szz

gyúlni, amint a

megszoptatta.

derekatokat

mutatjátok,

jobban.

keblei-

havát

ncské-

bement az éhez szent Jeromos

beszélek, aki

börtönébe

és

füleiteket

még

hadd látom rózsaszínre

rl

Azonban

és én hiszem.

Ti

is

nyújtjátok,

melletek

hogy

az

örök éhezknek kenyér legyen az asztalán egy

A köny

vasárnapon.

arczomra

és

szédülök a

dühtl, hogy a az

vörös barázdákat von

már

jólét

éhezk czímén

a

fal,

meghatottságtól, ily

a

szermérmetlen,

nyomor orvén pukkad,

a kenyér jegyében tobzódik és orgiáinak mesterséges

hautgout ad azzal a

ebben a pillanatban

is

tudattal,

hogy

vannak olyanok, akik

boldogok lennének, ha a leánygyermeküknek adhatnának egy darab krumpliskenyeret. Pszt!

Mit

A

bánom

bukfenczet már-már én, fúljatok

37

meg

félre

vetettem.

a gyönyörtl

—

czukorkákkal dobáljatok agyon

egyszer

végre

nyilvánvaló

lovagló

polgárnépség:

iskolák,

veszi,

jómódú

csak játszik a szegénységgel,

segíteni

rajta

ersen

komolyan és szintén

akar és kihivó kedvének hangos

szavába

fojtja

csak

nemesitettek, az

valamennyi

csupán kaczérkodik a nyomorral,

nem nem

—

hogy a

legyen,

magas uraságok, nemesek és összes

engem

a

nyomornak nyöszörg

Ezek után pedig beszéljünk aki szerelmes volt

—

a

indulat hangjait.

bankárról,

egy czipbe.

Bál után, bankárok, hazafelé mentek négyen.

Gyalog mentek. Az éjszaka nagy hó

puha fehér sznyeg, mind csupán nekik sztte. Jó pár fekete

ló,

volt rajta menni.

lettük lépkedett, tüzesen és büszkén.

agyonette

Négy-

kinek-kinek az equipageaja, mel-

A

a kocsisok peczkesen, álmosan, a düh leg

esett,

azt hitte, az isten

ket,

valamennyi

38

bakon bels-

vágyott

a

felesége

már

mellé,

felesége, a

Az

mind

mivel

egyik bankár, aki oly

mint amilyen a

lator, kit

mellé,

keresztfája

négynek

a

volt

meg nem. húsos és ers

bankároknak

Rubens

festett

Jézus

gazember

legvidámabb

a

volt,

szólott

—

Nézzétek

kocsisomat!

a

egy

Helyre

legény, mi ? Ezen bizonyltom én be,

hogy egy

embert okos ökonómiával hogy lehet változatosan

délben

Ez reggel

kihasználni. inas,

az

fölveszi

pénzbeszed, estve kerít, megfordítva, a sorrendhez

komornyik,

inasruhát, éjjel

kocsis,

tották.

—

vétett a

de a rendszeres levonások, szer-

ellen,

zdésileg

vagy

nem ragaszkodom.

Kezdetben egyik hivatala érdekében másik

délután

megállapított

büntetések

megtaní-

Ez az ötruhájú ember.

És nem

hogy

félsz,

a

kocsiddal, veled,

magával egyszer nekimegy a villamosnak.

—

Nem.

véletlen

ilyesmire

Szereti

nem

a

lovakat.

Aztán az ilyen

történik gyors elhatározásból, az

sokáig

készülnek,

elmondják a tervet elre.

39

A

st másnak szeretnek, a

is

fele-

ségnek. Jó

elre gondoskodtam, hogy a ko-

csisom felesége a kedvesem legyen. Az egyik.

Hétköznapra

Mind haspók

—

jó.

nevettek.

jó így

gyalog járhatnak.

gyalog

A

szke

hogy milyen

járni.

Boldogok, akik

nem is boldogok. Ha még egy-

szegény emberek

szer napokat ehetném

Nem

szelid,

szólott

De

tudják,

Egy kékszem,

.

.

gombolta be a

télikabátját,

frakkján fityeg rendjeleket az éjszaka

hogy a

voltak. Eldicsekedett azzal,

lássa.

is

Tüntetett az eredetével, zsidózott, ha igy

maguk

hogyan csapta be

a szegény rossz asszonyokat, akiknek három-

emeletes házakat igért és végül egy blouseot vett.

Máskülönben keser, szomorú, st

gorú

volt.

—

Megutáltam

szi-

mi világunkat. Ki nem

ezt a

állhatom a prezenczmárkás embereket.

Nem

nevettek

a

szemébe, pedig

legprezenczmárkásabb.

A

volt a

hosszú, vékony, be-

teges és emiatt rendkívül puritán bankár szólt

csak:

40

—

Én most hazamegyek, lefekszem és eredetiben olvasom Terentiust, az nekem többet ér,

mint egy jó

meg

De

üzlet.

a

sárga fene egye

azokat a gazembereket, akik

elrontják a

becsületes üzletet!

Mindhárman a

elhatározták,

hogy

ott

hagyják

vagyont és a tisztességre adják magukat.

De nem

csak egy

végleg,

dühöngje

magát a gaz

ki

visszatér a

Hadd

kicsinyég.

majd

tisztesség,

jobb kor hamarosan. Nagyon jó

italokat ittak, a

leveg

friss volt,

ingyen volt

Megszállta mindannyiukat a poétikus hangulat,

amely olyan mint a nap, beférkzik

—

tartja

Volt

a legsötétebb repedésekbe

azonban

becsületességre

egész út

telt,

alatt

a

alig

ha kedve, is.

bankárok között

igen

fölrendjelezett,

zott,

—

hajlamos

szólt

férfiú,

egy a aki

az

egy szót Kipalléro-

kinemesített,

nagy karrierjének folyamán

megkeresz-

át

meg

átala-

kított

mivoltának mélyén csaknem változatlan,

épen

élt

a

kereskedsegédi

lélek.

Udvarias,

édes, szolgálatkész és szeretetteljes volt, külö-

nösen a fehércselédekhez és gyermekekhez.

41

meg

sokszor mondta

is

—

nak alapja ajándék. És

—

esküjén kívül

f-

ezen nyugszik a

az

és alrangú

is.

a

talán

hatása

gyalogjárás

a szerelemrl és holmi egymásról gon-

Meg

dolkozott.

—

társaságban

Magyarország alkotmányá-

:

felsége

Ez a bankár, alatt is

Szk

venni a világot.

lehet

társaság

hogy ajándékkal

ajándékozni, tudta,

Szeretett

szólalt:

is

Mért nem házasodom én meg?

— kérdé

hangosan magamagától.

— meg ?

Mért kérded, hogy mért nem házasodol

—

vetette

az

ellen

a bankár, aki

régi

származott, de

budai és keresztény családból eltanulta a keleties szórendet.

—

Azért

magának

—

nem

—

felelte

csak azért nem, mert hol találok

egy szép, gazdag és a

pénzemért és

Nem A

az

akarok csalódni,

szegény

elkel

leányt, aki

nem tudok

vidámodott,

st

sóhajtott, föl

42

is

nem

jön hozzám!

állásomért

szerelemszomjas

szügyébe vágta, úgy neki

a bankár mintegy

csalódni!

ember

fejét

de hamarosan

nevetett.

Az

út

szélén, fiatal fa vasrácsához

szerelmespár

nem

szintén

n

Kicsinyek voltak, de éppen

n—

A

fiatalok.

mosolygott.

zavartan

a

állott.

nem

támaszkodva egy

szájával

foghíjjas

A

toprongyos

volt nyugodt, fogta,

—

kis férfi

szorongatta

kezét és bambán, zavartan nézett a havas

világba.

Nem

búcsúzkodtak ezek, inkább nem

régen találkozhattak és valahova akartak menni.

De hol? kérdezték néma együgységgel. Az id bár szép, nekik ellen-

Valahol

leülni.

séges, alkalmatlan, beeste a

aztán hidegebb

a

is

promenádék

A

kelleténél.

a hó igen megvilágítá a

tépeld

lóczáit,

teljes hold,

szerelmeseket,

akik nyilván helynélküli cselédek lehettek. szerették, igen

gyöngéden

és

ersen

egymást e pillanatban, a faczér biztos,

—

hogy az

Nem

bankár.

volt

—

szerették

kis kocsis

—

csaknem belebúsult.

kedvesek ezek?

— Irigylem ezeket

De

!

— kérdé

a jólelk

Egy forintot

kellene

nekik adni

— —

Fúj, utálatosak!

—

Nincs

Pestnél

város!

—

ennél

szólt a

a

monda

a puritán.

erkölcstelenebb

Rubens embere. 43

Valamelyiknek kellene egy

eszébe

hogy

jutott,

leányok, nemsokára, isten tudja mit, mit

nak

látni

!

A

amaz újabb

szólni

rendrnek, mert a bálból hazatér

nem

fog-

költi hangulat és a pénzemberek elve,

hogy a néppel

ellágyította szíveiket,

jól kell

bánni,

hagyták a szerelmespárt és

befordultak egy közönséges belvárosi utczába,

ahol rendszerint járdáról

sohse szoktak

leszorulva,

az

járni.

közepén

út

A szk mentek.

Hát amint így mennek, mendegélnek, a jólelk és aránylag

fiatal

bankár megbotlik. Lehajol,

hogy megnézné, mi okon?

Egy

fölöttébb

fehér báli

kicsiny,

új,

czip feküdt eltte

utána, fölemelte, hát

még

de nem drága a havon. Lenyúlt

szinte

meleg

volt a

ni lábtól, amelyrl leesett. A négy bankár megállt; tanácskoztak. A kis atlaszczip még jobban elérzékenyítette

az urakat. Kézrl-kézre adták »né, herczig,

helyes,

no igen«

és több hasonló,

vakkal jelezvén meghatottságukat, tatásukat.

rövid sza-

st

elragad-

Csak a gyomorbajos puritán csufon-

dároskodott

44

—

No

Az

az a lány szép kis náthát kap!

ideális

gondolkodású financier elvágta

a felkereked vicczek sorát, mert egy kérdést

urakhoz:

intézett az

—

És hogy ment az a leányka tovább,

czipben? a

Itt

kocsi-állomás nincs a közelben,

Gizella-téren

De

állanak.

vájjon

fiakkert.

még jobb

polgárnk

családbeli

rosszak

azt

lettek.

hiszik,

hogy

És

a

ez

hoztak-e,

Bizonyos, hogy

mentek-e hozni neki

fiakkertl,

fél-

is

rettegnek a

ezzel

szép

n

mindjárt

bizonyára

gyalog ment haza valamely bálból, atlasz és kivágott czipben, gyalog!

A

bankár, aki Terentiust eredetiben olvasta,

ami az életben

utálta azt,

nem

logikus,

hanem

ugrós, következetlen, regényes.

— Ez magának való regény! monda gúnyosan. — így a nép És ne keseredjék a él

frangúak

—

Egy

Csak

azt

nek

még

el

!

ellen! szólott a

kétforintos

nem ez

is

értem,

czip

szke.

— ennyi

hogy

az egész.

lehet láb,

nagy és menésközben

róla.

45

amelyleesik

És hogy miért nem a

mind a négy

topogott

A

fölfáztak, trüszköltek.

de

tolvajszemmel

Amíg lott

helyben,

tiszteletteljes,

hogy

nézték,

a szerelemrl

egy

kocsisok

bajuk?

mi

gondolkodó bankár

kivál-

közülök és szólt:

— aki

szólott

idomú pénzember.

kifejlett

Ott

meg?!

találták

Szeretném megtalálni azt a csinos nt,

e

czipcskét

elvesztette.

fogom!

Kutatni

Jó éjszakát urak! Beült

coupéjába,

a

vastag és

ég

ajkaival

mert

alig várta,

hogy

egy csókot nyomjon a

hideg atlaszra.

És a bankár csakugyan kereste a lábacskát, amely passzolt el,

czipbe

e is,

több hazudta

de az igazi

újságja

—

beleillik.

nem

hogy

nnek

vesztette

jelentkezett. Volt egy-két

annyira az övé, akár a hálóinge

azokban karczolatokat, nyílttereket

is,

Némely

és

—

tárczákat, újdonságokat,

kishirdetéseket íratott,

46

mindez

a

az

Hiába,

félcziprl.

nem

igazi

jelent-

kezett.

Ideje

bven, gondja semmi, egészen

volt

befurakodott ebbe a gondba. a

czip egykori tulajdonosnje

fél

szükségesnek

nyugtatta,

nem

semmibe,

került

tárgy szemlélése valami

rséget

is

kelleténél

neki

kellemesen

szerzett

bvebben

kínt a gondolat,

minden, és ha egyik

sem

—

élt,

találhatná

meg

a dolog

és

rendetlenül,

a

a

akkor okozott

hiába, a

millióját

nem

gyönyö-

fizikai

csak

hogy

:

ingerelte

Ha

neki.

Az meg-

ez?

baj-e

megnyugodott

is

hogy

iránt,

megkérdezni egy bécsi

tartotta

orvos-professzort:

talált

Ugy érdekldött

pénz sem

odaadná, akkor

a lányt, akit keresett.

Vájjon elvenném-e feleségül, ha megtalál-

nám, ha csakugyan szép,

fiatal, tiszta

és

nemes

volna? kérdezte magától az elalvás eltti perezekben, amikor szerint,

elvbl

— harminczéves programmja — csak kellemetes dolgokról

gondolkodott. Azeltt, csaknem

tíz évig,

az volt

az álom-eltti rendszeres gondolata, ha valósá-

gos bels

titkos tanácsos lenne

47

...

A

király

megszólítaná,

felelne

Az eshetségeket,

könny

Felség így és úgy

:

a kérdéseket

kéjérzettel állapította

.

.

és válaszokat

meg,

ezerféle for-

mában, igen változatosan és színesen, mert ez

nem is

taplószív lény, valaha német verseket

volt

benne valami a költbl.

volt

írt,

Ahogy

így

politikának tette

—

élt,

éldegélt

fantáziájának

és

a

— az üzletet inkább csak nézte, mint

egyszer fölment hozzá, a magánlaká-

sába belopta magát a rendetlen Simon. Valaha együtt voltak praktikánsok, is

fehér

pofaszakálla

vidámodott, vennie,

lakó-

Simon igen megöregedett, a

társak

voltak.

st egy idben

két

hogy

látta,

hogy milyen

két

nagy hópamacs. Felmert

fiatal

észre

kellett

egykorú pajtása

mellett.

— egy

Ülj le

könny

—

Simon szivar,

monda szívesen — itt én sem szívok havannát.

Mi hozott? Emlékezel-e, amikor nagy

túrós-

lepényeket ettünk, a három krajczár!

Simon mindenre

emlékezett,

még többre

amennyinek a vezérelnök örvendett. a visszaemlékezések folyamát:

48

El

is

mint vágta

—

mond meg mit még? Hová tetted ell

Hát

vagy-e

nem

tétetsz

a fogaidat, mért

ma

olcsó.

Hogy

érint-

Nem

tudok

be legalább hármat, az

Az egészségért meg

tenni.

kell

nálunk

akarsz,

kezhetsz a felekkel?

—

Épp

az,

épp abba jöttem.

érintkezni a felekkel.

még mindég

nincs

meg

ságom, pedig a fogaim

—

kinek

épp

tegnap

könyvét az ablakon. vetlen

a

rács eltt,

hogy tudok, de

Azaz, a is

—

hozzávaló

sima-

kihullottak.

Vala-

kiadtam

betéti

a

Azt hittem nincs köz-

egy kicsinyt hajítottam,

a képén találtam.

A

— — — — —

—

bankár nevett:

nem áll ott, jó tetted. De Pankuch volt! Pankuch, haj, ez nem jó. Maga Pankuch. Mért

Személyesen.

Éppen Pankucheknak

kellett

lenni.

Nem

ismerted ?

— mát

Nem. No de megismertem. Iszonyú csinált,

lár-

a rácsablakon keresztül benyuj-

49

kampós

totta a

Ma

kált.

—

szent

és

teszem. telen

Egy

pénzintézet intézmény,

sérthetetlen.

kellett lennie

sem

maga Simon

— Egy bank-

vannak, programm van, vas-követ-

elvek

én

volt

a financier levert hangon.

kezetesség és rend. az

pisz-

az aligazgató nyugdíjba küldött.

Mindég rendetlen ember

monda nál

orrom eltt

botját és az

!

Éppen Pankuchnak

maga

Ilyen a

Tudnék

segíthetek.

Ezen

szerencséje.

nem

de

végre,

Mindenbe belemegyek, csak erkölcs-

dolgokba nem

!

Önnek

persze gyermekei

vannak, jogász-fiai és felntt leányai

— Az egyiknek, a Juliskának éppen

itt

.

.

.

van a czi-

pjeebben az üvegetagere-ben monda szárazon, !

de elvörösödve az rendetlen Simon.

—

Hogy

kerül ezen

Fölállott:

czip ide? kérdé

kellet-

len hangon.

A

bankár

itten felugrott,

mazott mindkét

— A

megragadta a

alkal-

vállát és kiáltá:

Édes öregem, hát a

te

leányod volt

.

.

.

megtaláltam,

azóta

kerestem. Barátocskám, öregkém, vezess

engem

hóban

elvesztette,

én

a kisasszonyhoz!

50

Nem

mentek mindjárt, másnap este ugy

Szilveszter volt és rendetlen

magas

hogy ha másért nem

barátját,

náluk várja be az uj esztend

Ugy

Ion.

is

A

légi slegf elsbb

hivatalnokához ment

alantos

den

nehéz

megfestve,

küldvén

jelent

meg

A szülk

ban.

az

fnök

És bevezették

egy igen

vacsorára,

még

Egy

kissé

borokat

édes

a félczips

lány

az

czéljait

is

A

házaspár megügyülve

hajléká-

szolgálta.

a

megfe-

is

házbérkérdés

huszonötéves keserves és szabálytalan gatásában: nagy férfit,

fölött

aki nyolcz

tisztelettel látták

oldo-

magoknál a

háznak legalább négyszáz lakója

rendelkezett.

Szédültek,

n

meg

beszéltek, a

elre

ebédlbe, amely egyszer-

smind a hálószoba kötelességeinek lelt.

gyengé-

bajszát

elszobában fogadták, ámde

konyha

ez a helyiség a

tréfából,

elkövetkezését.

pedig e szent és nevezetes estvén. elfogódva, a haját kisütve, a

is

Simon megnézte

mindjárt

51

össze-vissza

akarta

tömni a

vendégét,

annyira

hogy

nyugodalmát,

háziasszonyi

elvesztette

két-három papir-

levert

legyezt és egy gyékény fénykép-tartót, amelyekkel a leányok

A három

leány

lázas viselkedést

akartak bújni a

hogy

földíszítették.

kett szintén igen

közül

Egyszeren

tanúsított.

femberbe. Párnát

A

ült.

bele

tettek alája,

arra üljön és az egyik, a kicsi

az ölébe tak.

kis lakásukat

csaknem

Ezek feketék és kövérkések

szke

harmadik, a

bent

ült

vol-

egy

kis

benyílóban, amely a leányok szobája, a nappali,

azaz vizit-szoba, de a kamara

Ez a középs leány amikor a szintén fölemelkedett,

kövér kezét a bankár

volt egyben.

is

zsivajt meghallotta,

kijött

a többi közzé és

felé nyújtván, szólott

— Én vagyok a Juliska, adja vissza a czipmet! A

bankár gyengén elvörösödött, amire meg-

némult, mert

melegség mit

mes guta

nem

tudta,

jelent,

nem

hogy ez a különös a hírneves és

rövid staatsvizitje-e

ban elmúlt egy

pillanat alatt

:

ban megfelelt álmodozásának, mint a milyennek képzelte.

52

A

?

a

ncske

st

félel-

zavar azon-

szebb

valóvolt,

Csupa gömbölyü-

ség,

még sem

A

kövér.

szeme olyan nagy,

mint a hamvas, kerek kék

szilva,

Csupa

egy piros olasz mogyoró. lágy és amellett

a ránczai

ség,

—

kör,

körre feszültek

is

hangjában

kemény

is

a szája mint

még

szabályos,

a ruhájának

Még

megrajta.

volt valami turbékoló

a

gömböly-

ha ugyan lehet ilyen bolondot mondani.

A

czipt meg fogja kapni, de

érte jönni

monda

!

el

kell

a bankár hízelegve.

— Persze! ersítette meg a háziasszony. — Hogyne monda az apa. — Ám az nem szólt a leány és hátra !

illik!

mosolygott,

mert

a

mögött

háta

feketebarkós, vastagnyaku

fiatal

egy

ember

Szmokingot és violaszín nyakravalót Kollegája és szobatársa volt itt

kosztolt

—

pénzért

—

lett,

mint

ez a

az undortól

fiatal

A

házigazdának,

bankár, ahogy

ember csaknem olyan

mind a négy

ldött, mint egy mészárosé.

53

viselt.

csaknem rosszul

huszonkétéves korában.

két ballába és

állott.

tegezte a leányokat,

rokonszámba ment egészen. reája tekintett,

a

kis,

Két

volt

balkeze,

tagja olyan kifej-

A

olykor eminencziádnak

fiatalember

mezte az elnök azzal

tisztelte

St

urat.

hogy nem

nyilvánvaló,

vacsora közben meg-

hogy a

is,

de jobbnak

lábára

lépett,

A

ezt czélozta.

úr felszisszent, a gyomra tól,

is

ért

nem

mint történt,

de

nagy

émelyget a harag-

ha mosolyog és végre

vélte,

rátér a tárgyra, tisztázza a czipkérdést. történt,

czí-

fázott-e

Hogy

meg, mint

haza?

—

Ez

rúgott

!

ölében,

az

vitt

monda

Juliska

aki

nevetett,

egyszeren

és

affelé

meghúzta

a fiatalember haját.

—

— még

Szabad kérdenem

egyszer

—

az

ön nevét! kérdé a bankár haragtól szikrázó szemeivel a fiatalembert körösztül szegezve.

— —

Kiss Dávid.

nekem gyanús!

Kiss Dávid, ön

vendég

gúnyos

tréfálkozással.

szólt a

Elhallgattak,

megnémultak, elszomorodtak. Csak Juliska nem és

Dávid nem.

veszekedtek,

egymáshoz

Azok egymással

barátkoztak,

értek,

st

dáros tekinteteket

locsogtak,

mindenféle

czímen

a bankárt illetleg csúfon-

is

váltottak.

54

Ez embernek

azonban szeme

volt a feje búbján

és azonnal elhatározta,

Mint rendesen,

kell.

hogy

ritka

itt

is,

meglátta

sürgsen

tenni

világossággal tette

magában a kérdést:

föl

»Nmmé

tegyem? Avagy csak szeretmmé.

Férjhez adjam elbb, vagy csak azután?*

Egész

életét

nagygyá, most

a gyors

a

bontott

A

visitszobába.

kül

—

hogy az egész

sietett tehát,

is

ügyet lebonyolítsa. nál asztalt

elhatározások tették

A

datolyánál és a narancs-

és a

szke

—

tüntetés nél-

ajtót,

amelynél az

két fekete

behúzta utánuk az

leányt behívta

egész esalád lélekzetvisszafojtva leskeldött és Kiss

hallgatódzott.

marokkal

járt föl

Dávid

s alá a

ökölbe

szorított

szobában, amíg oda-

bent sorsa eldl.

A sem

család hallott.

súgva

— — —

minden igyekezete daczára semmit

A

bankár ki-kimaradó

lélekzettel,

szólt a leányhoz:

Mit akar ön, hogy önért tegyek?

Semmit. Akarja ön, hogy életérl dúsan gondos-

kodjak ?

55

—

De

—

Azt bízza rám. Akarja, hogy szorosabb

miért?

viszonyba lépjünk?

—

Majd adna nekem, de önnek

—

Mi az a Kiss

— — — —

—

Az

úr, ki

is

az a Kiss úr?

Kiss úr

A

férje?

lesz.

És ha én akarnám

Az nem

Mért, mért ne

Tlem

nmmé

tenni?

lehet.

Ha

lehetne?

én akarom.

akarhatja.

— — — — —

Hát maga engem nem szeret?

—

A

És ha parancsolom. Parancsol a kutyának.

Nem

én.

És nem ad egy csókot! fenét!

Ezt az egy szót hallották. Rendetlen Simon

köhögött a félelemti. Volt ziláltan lépett ki a

is

rá ok, halványan,

szobából a bankár.

Utána

vörösen, mosolyogva Juliska.

—

A

monda

méltóságos úr már menni akar! keresetlen bájossággal.

leverten, hidegen, haragosan,

56

—

Az ment

— is,

kétség és ijede-

lem között hagyva hátra a kis családot, amely-

nek

ily

az új

meglepen és szomorúan kezddött év. De a gazdag úrnak se kezddött

valami vidáman, hazamenet, lefeküdt és a köteles,

vidám és kedves gondolatok sehogysem

akartak vesztette

Próbált

A

szuperálni.

a titkos tanácsosság

el,

egy

hogy Kiss

új

kéjgondolatot

Dávidot

hogy drága pénzen dolog, eddig telésnek,

izgatta. azt,

katonának.

rögzíteni és akarva

az jutott az eszébe,

vett kriptája

mindég flancznak

tréfának.

nem

termelni,

besoroztatta

De ez eszmét nem tudta nem akarva, minduntalan

már

most

félczipt

De most

mégis komoly

nézte, úri kedv-

érezte

és

látta,

hogy abban fog feküdni, egymagában, a rcs-

köskép, smokingos legény pedig a félczipj leány mellett, a melegen.

Uraim és hölgyeim az én történetem

Talán jobb

is lett

—

szólt a

a bankárról

és

költ

—

ez

a cziprl.

volna, ha leprás apostolokról

57

beszélek,

minthogy

azt

bizonygatom, a pénz

nem minden Fúj, a piszok pénz, a becstelen, a

a

gyönyör pénz! Ne

félrevezettetni

mindenható,

hagyjátok magatokat

és szidjátok

le

a

meggyzdé-

semet, fújjatok a hazug mesémre. Vigasztalódjatok,

A

mert mese, mese, meskette:

bankár a leányt az urától

—

késbb

—

megvette

Most pedig vége jék

a

táncz, hol

a bukfencznek,

a süvegem,

egy ezüst dénárt, mert kitl

nem? Köszönöm-

uraim,

köszönöm, hogy olyan

kezdd-

dobjatok élek,

bele

ha tletek

köszönöm hölgyeim,

kereket, fényeset köptek

a kalapomba!

58

A KIS SAHARET. Egy kis fekete leány járt most nálunk a magyar színházban: Saharet, egyszeren Saharet. A leányka Egyiptomban ausztráliai

született,

amerikai

nevelés,

Angliában

lakos,

párisi

tanult,

esemény és Német-

országban tartózkodik leggyakrabban.

A tánczosn, ha gondolkodnék hová

rajta,

nem gyönyör

kicsike

hiába emelte föl

a

fejéhez: azzal

gyönyör

röviden

Tudniillik

ott

így

a

lábát

elmélkedik inkább

és amikor egy kartársam megkérdezte hazája,

hogy

Ámde

hamar összezavarodnék.

való,

felelt:

tle hol a Bank!«

^Berliner

van letéve a pénze, melyet a

valóban okos,

derék

és

nemcsak

szép lába

keresett neki.

így a kis Saharet és remélem, azok a férfiak, akik

fejjel

lefelé

tánczolva

vagyonkára szert tenni:

sem tudnak egy

kis

nem irigykednek e nem büszke, st

kivételes embertársunkra, aki

ellenkezleg. Azt mondja, neki tréfa az,

hogy

dús fekete haját lábával hozza rendbe és már jól sem esnék neki a vacsora, ha minden este 61

nem seregne maga körül Neki a táncz mulatság és szükség és

legalább hatvanszor féllábon.

nem

tehet arról,

st

szívesen veszi, hogy ami-

6 mulat, mások meg nézik vanezer frankot fizetnek neki. ért

A

tánczolni és azzal vége,

némi csudálattal néz

fel

így kimíveldni, mint

A

balettkarban volt

bonban,

is

:

évente nyolcz-

nem

tud

nem

lábait tiszteli azért és

reájok

:

hogy

is

tudtak

történt?

— Moszkvában,

Lissza-

Londonban, hol is volt csak, úgy összezavarja az ember ezeket a neveket. Aztán mindegy minden nagy város egy és az egész világ egy rengeteg város. Elég az hozzá, hogy kivált a karból, mert lábának egyénisége volt, ez mutatkozott és megMelbourneban,

:

ln

Saharet.

ami

eddig

Az nem

invenczió,

a

Saharet-táncz,

semmiféle esztétikába. Következésképp néhány balettbirálónk, akiknek most szörnyen akadémikus kedvük kezd támadni, fogta magát és azt volt beczikkelyezve

mondta rá, hogy amit cselekszik, az nem hanem czirkuszi vagy orpheumi akro-

táncz,

batamutatvány. Irigylem ezt a

megkülönböztet

viszketeget,

amely egy rongyos spárgával meg tudja vonni tánczmvészet határát. Amit már látott és ismer, az még innen van a mérzsinóron, az a

62

még mvészet, ami

már csak

az

túl,

excentri-

Ezek a jó emberek még a menyországba sem engednének be mást, csak mert lega sablont! És a mi nubiaink minden, csak nem valószínbb, hogy az sablon: vad és vakmer a bájossága, és székus

ügyesség.

—

—

hogy mily

dületes,

sereg ezen

biztossággal

a földön. Teste a legizgágább ritmusban ring,

csupa szokatlanság minden tempója, karikkimagát a pikantériát is, de mégis elkel, üde, fiatal és asszony marad. Fképpen azért, mert a fels teste, a feje benne van a játékzálja

ban, hisz a lábában élvezi a táncz

mámorát

minden piece után

csúfondáros

ki

ugy-e

kedvességgel:

milyen

még

szép volt! Szemével

a publikumnak: ahá!

és

Lenbach négyszer

fejezi

is

jó

A

milyen

magának

is

szemével, amelyet

megpróbált

is

volt,

kacsint

és

lefesteni.

Mély

tüze és az öntudatlan boldogság, amely kiárad

—

belle

A

ezek izgatták?

kóborió leány ezzel a kitüntetéssel dicsek-

szik

el

mirl van

tán,

tje

fizetett

meit!

ámbár

leginkább,

Furcsa

A

szó.

neki, ez,

világ

hogy de

különben

nem

is

tudja tisz-

nem

is

a

sze-

harag-

mi tánczos leányunk,

leány.

63

sem

legels szemfes-

lefesthesse

jó és

szik erre a földi életre a aki

itt

Ura van, vele volt itt is, a neve lka Ros. hogy: Isaak Rosenstamm. Ez orosz eredet. Amerikába vándorolt, de Melbourneban

Azaz,

csak

találkoztak,

Mert ezek

is

vándorolnak,

vándorolnak.

zsidók. Mindenki zsidó?

64

INFLUENZA. Reggel van

s a

gyertya ég még.

Az egész világ egy élettelen szürke pára Két munkás ember kapaszkodik a ház pár.

:

.

kányára, fázva, kúszva, csúszva a fekete házfödélen. Két

mozgó rongycsomó.

Forró ágyamban hanyatt-feküdve, lázra ébredve,

homályos ablakon

át

nézem.

Mint kutya, ha kenyérért szolgál lábát az egyik int

:

fölemeli.

A

els

két

:

másik meglapulva

Vigyázz kutyapajtás, ne emberkedj, hékám,

lebukol a létrán és ha kitöröd a nyakad issza

meg

:

más

a kikészített, megvett, szép sárgára

festett reggeli pálinkát

Óvatosan most egymásnak másznak és neki-

dlve

a

sr

kezelnek, varjú

villamos

drótoknak,

pihennek,

magasságban vígan früstökölnek.

»Valamikor mégis csak leesnek! És egyik-

nek helyébe a magasba mászhatok 67

!«

Alant a fekete

megfagyott havon

pott szerel, telel

Nem is

kmíves

Vánszorog a földön

zik.

egy harmadik

rongycsomó, munkátlan cserepes,

—

:

elcsa-

ígyen gondolko-

s irigykedve

néz

föl.

látom, de érzem, vágyó sóhajtását hallani

vélem.

Forró ágyban fázom. Szépen vagyunk, szépen,

az influenza

itt

!

Beteg leszek, bizton, mert

szívembe a nyomor poézisa Téli regg.

A

meg.

gyertya ég az asztalon.

éled a világ: e szürke pára.

szegény pára az fölkel a

tért

A

De ime

háztetn a két

életével játszik és a sárga

kémények

fölött és az

nap

iromba köddel

nevetve cziczázik.

A

szívem

érzek.

—

Jövel

fáj,

de boldog vagyok, mert újra

szenvedés, küzdés, megaláztatás

jövel élet

68

Pálmay asszony mint bölcsész.

Elment a primadonna visszajött mint bölcsész.

tíz s néhány éve és Vannak, akik mindent

egy négykrajczáros hirlap elfizetési fölhívásának keretébe akarnak belegyömöszölni, ezek azt

mondhatták

Ámde hogy

róla

:

elment mint a tékozló

fiú.

tüneményes színészasszony, látjuk nem tékozló volt, hanem szerz. Amíg itthon volt, geniejének értékébl elvett, annak megnyilatkozását ingadozóvá tette az öntudatosság hiánya. Most az öntudatosság bizvisszatért, a :

tossá és értékesebbé teszi; viszont bájából elvesz valamit.

Marad még mindég 69

elég.

Sok

is

egy

embernek, érthetetlen

hogy a természet

is,

ilyen igazságtalan és szeszélyes: fölkeres

kassai tót leányt

kis

elkel

és ezer

egyszer

leánynak

egy

kokott-

nak,

ezer

meg

naiv bájosságát belehelyezi. És ez a káp-

kis

a

raffinált

pusztított,

a

f, az maradandó Pálmay asz-

ma

is.

Ám ami ebbl kifejlett, ami

is

szörnyen érdekes, káprá-

rázatos szerencséj, felvidéki leányka a el

nem

szonyban még

erre ráragadt: az

zatos és pikáns. Ez a mi kedves

hempergett csillogó

angol

mindenféle

porokban,

duhajság,

rajta

mely

ncskénk meg-

kellemetes a

illatokban,

jókedv,

bécsi

keresett, és

Nagyon

a

az

franczia

emberek meg vannak zavarodva a gyönyörségtl,, hogy a megtért és búcsúzkodó diva elttük, újonnan fölfegyverkezve, új életbe kezd. nyilván meg akart bennünket ríkatni és velünk sírni hogy vége a nagyszer komédiáknak, ledlt büszke Ilion, a testszín selyemtrikot lábának egy utolsó merész mozdulatával belemely épp oly végtelen, rúgja az elmúltba számító charme.

értem, ha az

—

—

mint a

jövend

—

—

és e basta!

Aztán szürke

grófn, bevonul

angol ruhát öltve az osztrák

morva várába és imádkozik Eh, minden hiába Ö mindörökre a »Nebánts.

.

!

virág«-ban imádkozó,

fitos,

70

mamzell Nitouche

Mert

nem

lehet rábírni a tulipánt,

hogy

terebé-

lyes legyen, mozdulatlan legyen, árnyékot adjon,

mint egy méltóságteljes családi körtefa.

Látni,

amint nagy érzések elárasztanak vala-

nagyobb és tisztább gyönyörség. Néztem Pálmay asszonyt, amint els nincs ennél

kit:

vacsorázni.

búcsuestélye

után

fáradt volt a

gyönyörségtl. Mint

leült

halvány volt a diadaltól.

mozdulni sem tudott.

még

a fülébe

hallott.

Elbb

ban, most

és

a

Halálos fal,

A

taps

orkánja zúgott

hiába szóltunk hozzá,

a közönség került

oly

Beszélni, úgyszólván

volt az

nem

birtoká-

annak a hatalmába.

A

rop-

pant tetszés csaknem az eszét vette, úgy für-

mámorban, mintha fürödnek Mummal Amikor visszanyerte öntudatát, könyei patakzottak és mosolygós ajkai sírásdött a

teli

kádban.

nak görbültek, mint egy kis gyerekéi. Mi baj, mi baj faggattuk, beczéztük. semmi, Semmi szólt alig hallhatóan

— —

!

—

—

boldog vagyok, hogy megszeretnék halni, meghalni szeretnék! Amikor egy primadonna így átszellemül, az magasztos és ritka pillanat. Elcsendesedtünk, lassan ettünk, csucjálkozva néztünk. És egycsak olyan

71

csak

szerre

a

kinyitotta

angol kouplét intonált.

valami

és

száját

Kinyitotta a száját

és

amint észrevette, hogy a pompás fehér fogai-

ban gyönyörködöm, hagyta a

halált

meg-

és

mutatta a fogait:

—

Nézze, mind megvan!

Az

arcza most kiszínesedett, a nyaka

szerre

gömböly

kipirosodtak.

a

lett,

Húsz

évet

pezsg fürdjében és elégiájának nyoma sem

szabályos fiatalodott

szívében

a

is

egy-

kis

fülei

a

siker

lemondás

volt többé.

A

nagy primadonnák olyanok, mint a ritka délszaki virág tovább tartanak, mint más asszony, jobban elállanak, mint más virág, de hajh még :

így

nak

nem konzerválható és az örökkévalóságmeg nem tartható egy is. De hogy az elmú-

is

lásnak bús végzete leng a piros rózsák fölött

is,

és kedvesebbé teszi.

nagyszer sárga

és

ket még bajosabbá Mohó és tüzes áhítattal ez

nézzük ket míg megvannak, oh felebarátim Különösen azt a három különösnél különösebb szálat, mely magyar földbl ntt ki. Az els már ... A második Pálmay asszony. A har:

—

madik a mi állandó nebántsd-virág kisaszszonyunk úgy látszik, a legtartósaóbb szirmú

—

72

mert értelem van

lesz,

mesterségét

tudja és

még

az illatában

tiszteli

is,

a

közöttük a leg-

jobban, a legharmonikusabb színész

mindhárom

st talán minden él színészek között. Pálmay asszony pedig olykor egyenesen meg-

között,

a színészetet, mint alantas mesterséget és

veti

magát a temperamentumával, a ni szeszélyével, isteni vásottságával, egyszeren belerohan és elvegyül a közönségbe. Ám ezzel ragadtatja

is

fképpen

gyújt, olykor

ezzel,

bár bizonyos,

hogy nem ez az ambicziója. Óriási lyan veszi a maga mvészetét:

—

egyikén nát

— monda

Oh

is

— nagyon

most

fogom házba

újra

a színház utáni vacsorák sokat tanulok

el.

ám

én. Helé-

egészen másképp

tanultam,

játszani. Jöjjön hiv,

mód komo-

(

is

mindenkit szín-

mint minden primadonna.) Rend-

nehéz szerep, de azért szeretem. Tudja, mi nehéz benne? Az, hogy fékezni kell a ked-

kívül

vemet, játszanom a nagy, szonyt,

a

kegyetlent,

lábával az urát

rös

hernyót.

ggös,

ebbl

áll

kis

úgy tapodja el, mint egy szBéklyót verek temperamentu-

momra, amely ölelni, ugrálni, Visszatartom magamat! íme,

asz-

királyi

a könnyelmt, aki

dalolni

készt.

a híres, hasonlíthatatlan Heléna.

A pezsg temperamentum, 73

a bájos

vásottság

küzdelme a királyni méltósággal. Az elsnek piros selyemszálai át-áttörnek az utóbbi arany-

És a küzködésbl, az ingadozásból stilusa, amelyben az a f, hogy a színjátszó asszony mindent és mindenkit lemosolyogjon és lekezeljen, magamagát is. tafotáján. telik ki

az operett tökéletes

Valamelyik este egy sokszoros milliomos ott ült az asztalunknál.

a lorgnonját, éles,

tiszta, fiatal

és belenézett a kék füstbe:

—

is

Szép Heléna fölvette

—

szeme

elé tette

—

az volt a Azeltt monda halkan vágyam, hogy mindenkinek tessem. Most az lenne a vágyam, hogy mindenkivel jót tehessek. Ha sok, sok millióm volna, most mind szerteosztanám, mindenkinek adnék, ugy-e bár, ez lehet a legnagyobb élvezet! Oly édesdeden mondta ezt Pálmay asszony, hogy a milliomosban egy pillanatra megingott a gyjtés szenvedélye. Ám az adakozás vágya még mindég nem férkzött a helyébe. Heléna biztatta

—

Jónak lenni, a mindenkinek adni üdvösség.

karjait

—

mindenki

felé kitárni,

ez a legnagyobb

74

világi

Elmélyedve gondolkozott, majd hirtelen hozzátette:

És a legnagyobb

világi

Ámde

Fölkaczagott.

—

szépség

nem

a csók!

ez az asz-

tréfál,

szony hisz abban, amit mond. St abban is, amit mások mondanak. Hiába az európai tournee, az operetteben eltöltött

számos

zatos és

marad, ami volt

:

ez

tapasztalat,

egyszer

élet,

a válto-

az

asszony

fölvidéki lány, eszes,

szinte, becsületes és vidám.

Ucczu ma, nem

És ez a

ma

virít

megcsípte a dér,

nem gyal

az

holnap soha!

lesz

neki.

is

még

falják az alakját oly

—

nem

Hogy egy kicsinyt Ha a férfiak

finomabb.

mohó,

persze csak ideában

—

brutális vágy-

mint egykor,

annál jobban kedvelik és bámulják

baj,

az asszonyok. Jöv évre, hiszem, megint fognak születni kicsiny leánykák, akiknek olyan

orruk szer

lesz,

mint a primadonnának.

láttuk

ezt

a

természeti

Azonban akkor tzzel tak

érte,

ma

ö maga

is

egy.

.

és öntudatlanul rajong-

—a — különösen ha fáradt

gourmetteriával, tudatosan,

holnapját féltve. És ezt

—

Már

tüneményt

félti:

75

—

Nem, nem,

nem akarok megnem akarok! ezt mondja a

a színpadon

vénülni, ne engedjetek,

barátjainak, a fülükbe súgva,

Nem

vigasztalja senki,

mindenkinek külön.

nem

beszéli le senki,

hogy tudomá-

kiben-kiben van annyi tapintat, sul

sem

De

azért a

a

után,

veszi, amit a diva az elmúlásról beszél.

vidám

csendes

szívére egy

—

és erkölcsös

órán

hajnali

néma gyönyörség

és szomorú, mint az elfáradt,

És a hotel

mellett, franczia

bor

éjszaka

száll alá,

a kései

szobájában,

mellett, mellette

édes

bánat.

zongora

—

a

ügyekrl beszélgetünk.

világi

—

külön

kis

—

mindnyájunk

Hisz-e a

grófn

—

mert

grófné

is

túl-

—

az örökkévalóságban, a másvilágban? kérde-

zem tle

—

én.

Hogy én, ha már meghaltam, ha testem a poré, még akkor is élek? No már ilyen bolondnak ne gondoljon. Nem, nem hiszek!

— Istenben sem? — Abban — Hogyan Mirl akkor a mi emberek elmúlunk? — Mire? Hát hogy legyen, igen. ?

jó

jó

arra,

ránk, aki igazságot tesz,

így

is

annyi baj van, hát

Istent

76

Isten,

ha

aki vigyáz

amíg a földön élünk,

még

nélküle

!

Hiszek

Oh bbájos Nitouche

operett

zárdai

malaszttal, dallammal,

séggel

A

!

teli

mamzell

a

theologia,

imája,

meggyzdéssel,

humorral és édes eredeti-

földiekre vigyázó Isten, az

giája szerinti úr, reá

theolo-

ugyancsak vigyázott. Nagy-

gyá, széppé és 'tartalmassá tette az életet, amely-

nek gyönyör és élvezetes sikereibe nem tévedt egy csinált és festett virág sem. Magától termett, buján és könnyen. És mégsem irigyelte senki. Szinte tréfálkozva lett egy igen nehéz genreben a legislegels a világon. Szerették, mert megérezték, hogy szívében

lában,

kegyetlenked

is szereti

az embert

álta-

gyanakvás, elméjében

nincs

És hogy

kritika.

köznapi

a

erkölcs fölé emelkedve, a jóság és a

nemesség

Ö

Jézusnak

bölcsesége árad

el

az ereiben

egyik leánya, trikóban

is

is.

és csak hírbl, mesz-

szirl ismeri a gylölséget. Ismeri-e?

—

Oh, amikor

itt

voltam,

engem

is

nagyon

bántottak az újságírók. Nagyon, szörnyen, foly-

tonosan, különösen egy.

— —

Ki?

A

nevére

nem emlékszem monda moso!

lyogva.

Ah, ez tegnap

—a

ma

az

volt.

És neki a

filozófiája.

77

ma minden

A

színigazgató.

A Fehér Könyv egy nyári darabja Hófehérke átment a színpadra és

—

alkalmatlanságot

szerzett

könyvnek,

e

—

a

több mint

sem gondoltam. A két utolsó kötet óriási megkésését azonban nem akarom egészen e színrekerülésre

hogy az az

ilyesmi

embert.

de nagyon

fogni,

Elször

valamely

czéllal

rosan azt

hiszi,

is

az,

mégis

elszórakoztatja

is

aki

a

színházba

hamahogy nincs egyéb, csak a színbeteszi

a

lábát,

ház és ez lassankint fontosabb a

bizonyos,

czivil élet.

79

lesz,

az

mint

maga

Azok

A

a náthás, kedvetlen déleltti próbák!

pedig

színészek

sem

hozzám,

egyik

vállamat,

szokás

azzal,

szokatlanul

szerint

nem

hogy a darabomnak

—

jók

voltak

ggösen

veregette is

óriási sikere lesz.

Tanultak, dolgoztak, de meglátszott rajtok,

mindez

Vagy csak én

hiába.

a színház fojtó és

téli

sr

hogy

láttam rajtuk és

velem? Az a

délibábja játszott

büdös,

a

ijesztgettek

és vizes köd, amely dél-

elttökként bejött a színpadra, hogyan, honnan,

Mert hiszen ajtó alig van e színpadon egy kis kedveztlen véletlen: megsülünk mindannyian e téli ködben, a díszletekkel

titok.

és itt

és

requisitumokkal

barlangban.

Oh

túlzsúfolt

be szomorú és félelmes

ott álldogálni és nézni ezt

megszületést.

a

kedvem az

egyikén

praehistorikus is

az apránkint

volt

való

Gondolom egy kissé el is ment De az utolsó próbák

alkotástól.

megjelent a siker-ember,

az új szín-

igazgató.

Betegen, zölden, borotválatlan és komoran

nyomban suggerálta a siker hitét. Ördöngös egy úr ez és sokkal nagyobb stílusú, mint ahogy ott künn a világban hiszik. Most láttam és be is vallom, hogy Beöthy providencziális férfiú látszólag arra az állásra, amelybe t

jöttle,de

—

nagybátyja, nexusai

és szerencséje

80

—

helyeztek

született

el.

erre

a mesterségre, pedig a

minden valószínség szerint, igen keveset gondol olyen komplikáltabb hivatalokkal, mint a színigazgatóság. De Beöthy úrnak egyenesen küldetése van arra, hogy fölrázza,

jó

Isten,

össze-vissza zavarja ezt a megiszaposodott és

benyugdíjosodott helyet. Eddig: húsz év

alatt

egy terv, most, neki: minden húsz perczben van egy. És minden huszadik jó. St akad ezek között olyan, mely más, nagy, európai színházat egyszerre divatba hozna, gazdaggá tenne így nem igaz tehát az, hogy hogy Beöthy

volt

itt

!

fiatal

és kicsiny erre az

ellenkezleg:

állásra,

nagyobb és öregebb gyakorta a Mértékben és

úgy

párisi,

siet,

londoni,

st

kelleténél

is.

amerikai szabású

annyi mindent csinál, mint azok

hogy nincs programmjukba akarják belegyrni a rövid idt Bizony, én mindegyre csodáltam t, amíg a

a lázas, koros

sok

idejük

és

férfiak, akik érzik,

hosszú

a

.

.

színdarabomat tanulták és a keze alá láthattam. Kezei alá

nek vagy

— így helyesebb, mert az tíz

keze

is

van.

Ha

kod, a másikkal nyugodtan bivel

pedig konkurrál.

az én

szememben

Mások

erény,

ifjú

Beöthy-

egyikkel

kap-

cselekszik, a töbezt

hogy

hibának nézik,

minden

szín-

háznak minden genrejét, minden siekerét magá81

nak

Van

akarja.

ennél valami természetesebb?

színigazgató, akinek töne,

els

törekvése, ideálja és

színháza tele legyen.

Az

legfbb öszhogy

és

kötelessége

subventióval

állami

tördnie neki már csak akkor szabad, ha valamelyik eladására nem jönnek el csak a szabadjegyesek.

A

egy-két

ez

siker

pedig

t igazolja

még soha sem

színház

a

csaknem

jó,

utóbbi

ideális

pénzt pedig

meg

:

ennyi pénzt

És

keresett.

eladása

tökéletes

dolog és

ízlés

lehet tapintani, az

is.

volt

Ám

kérdése, a

imponál a

belügyminisztériumban, ahol a Nemzetit úgy fogják föl, mint egy rossz pénzügyi vállalatot,

amely újabban javulni kezd Nem volna Beöthy László okos ember pedig az ha mvészi tekintetek jobban bántanák, mint a napi siker és a pénzbeli succes. Különben ez vérmérsék és eredet dolga, az nyilvánvaló, hogy elször divatba akarja hozni a színházat és aztán akarja érdemessé .

.

—

—

tenni arra,

hogy divatban

a publikum,

legyen. Jöjjön

majd kap jutalmul fényes és

teljes

Aki a színházhoz és Beöthyhez hiszi,

hogy ez

elbb

hozza bizalma zálogát és aztán

logikátlanság.

nem

eladást. ért,

Ez az

azt

külön

logikájuk, igaz és jogos, mert van.

És nekem mégis úgy 82

tetszik,

hogy

ezt a

lábra

színházat

csak egy

állíthatja:

a

teljes,

egységes, biztos eladás. Nyugodtan és mélyen

dolgozni és öt darab helyett egyen. De ezen ötször annyit, mint most. A színésztl meg-

még sem

követelni

hogy minden nap

lehet azt,

Mert az amerikai gyorsfotográfia ugyan szép találmány, de egy-egy Lembach-fej talán mégis többet ér, mint az egész

új alakot kreáljon.

fotográfus kirakat.

Ám könny

Ha Beöthy

adni!

dolgozik:

nyergen ki

—

beszélni,

könny

úr így az örökkévalóságnak alatt. Neki öt

megbukik egy nap

kell ülnie

van téve annak,

egy

testtel és ezenfelül

hogy fölkap a

hátára

szamár. Talán tudná a módját

—

ami

ha

a

is

A

a korrekt

meglennének,

a is

nem volna

,

is

nem bizonyos még szolid

és

becsülné, mint a tést.

is

még

minden

megvolna hozzá. De ha tudná

eladásoknak, a darabjai színész

tanácsokat

biztos lutrit,

—

mvészetet

annyira

a hatást és a meglepe-

színházi hatás kiszámíthatatlan, Beöthy

els sorban a kiszámíthatatlanságra számít. Vannak emberek, akik a nyugodalmas aranynál

többre becsülik a nyughatatlan

higanyt,

mely csudákat tesz és sokkal olcsóbb. És ha az új színigazgatónak volna is

egyelre

el

kellene

neki

83

nézni

azért,

bne, mert

bnét kell helyrehoznia egy év különben lefejezik. Nézzük el, ha a maga feje fontosabb neki, mint a jövend utódjáé. Ezeket gondoltam, amikor a Hófehérkét próbálták, amelyben a színigazgató anyja, Rákosi Szidi asszony úgy játszott, hogy én szeretném, bár az a darab olyan jó volna, mint amilyen jó volt benne ez a színészn.

annyi esztend alatt,

84

Olvasmányaim.

Egy megbukott remekmunka. Utálatos

férfi

világ színpadjai

kofa-bölcselkedés fölött:

az

lett

emberek

úrrá a

fáradtak,

búsak, szórakozni és örülni akarnak, tartalmas,

mély vagy éppen szomorú színdarabot nem szabad nekik adni. A színi direktorság soha-

sem

volt valami finom mesterség, de mivé lett, micsoda már ma És ha meggondolom, hogy mily hatalom van a kezükben fázom. És bántani még sem lehet ket, olyanok, mint a közönség és azok parancsára tagadják le az élet!

:

bl

a bánatot, a keserves,

kemény

szövdéseket, magát a halált! 8S

és

komoly

Megbukott tehát a Gerhard Hauptmann ú] amelynek egyik fszemélye maga a felséges, rejtelmes, nagyszer és mulatságos halál. Érdekesebb személy még San-Toynál, st a Messegger boynál is. És ha nálunk bukott volna meg, akik puhák vagyunk, félünk, utáljuk az elmélyedést, rettegve rizkedünk a komoly elragadtatástól. De megbukott a nagy, az ifjú, a komoly Németországban, ahol nemcsak szórakozni akarnak. Képzeljed el, olvasóm, hogy milyen jó ez a darab, ha még sem állják. darabja,

k

Mindenütt megbukott, unták és visszautasították. Biztos tehát, hogy a Michael Kramer az remekmunka. A hivatalnok- és új dráma

—

—

a vigécz-kritika a földre akarja teperni, a sárba kivánja

gyúrni

a

poétát,

valószín

tehát,

hogy Hauptmann olyan magasságba jutott, ahová nemcsak föl nem érnek, de már föl sem látnak. Azonban a bukás diadala nem teljes, alig várom, hogy a német császár az

k

országból kiutasítsa az

írót,

aki

arra

csábítja

hogy érezzenek és gondolkozzanak. Amikor színdarab és színház éppen arra való, hogy a gondterhes fejek három, vagy négy órára valami vidám vagy szomorkodó mókán

alattvalóit,

megpihenjenek.

86

Az bizonyos, hogy

Michael Kramer

a

nem

móka, de azért engem írott élet rég vidámított fel annyira, mint ez a dráma. Amig olvastam, napokig boldog voltam, mintha csak valami rendkívüli szerencse ért volna. Az is ért, mert íróra nézve nincs nagyobb szerencse, mintha

És van-e polgári tragédiában valami, ami minden bolond komikai

friss

remekmunkára

helyzetnél,

pompás

lel.

viccznél jobban földerít: sze-

mely

gyz

repl

alakjainak a komolysága,

meg,

hogy mi emberek, mégis csak érünk

valamit.

Nem

léha tréfa, oktalan

esetlegesség az életünk:

gyövünk

arról

és

czéltalan

valamerrül,

megérkezünk valamerre. Igaz, hogy ez utazásnak csaknem egész tartama alatt szürke felhk szállanak, de mégis csak cselekszünk valamit, megyünk elre Hitefáradtan, elzüllve és elkomiszodva ez a mai világ: édes vigasztalásra lelhet ennek a prédikátor drámaírónak a nagy és suggestiv hitében, jézusi szívében és mvészetében, amely isteni. Csak fojtsátok .

vissza a lélekzetet

és

.

.

tisztuljatok

meg

lelke-

úgy hallgassátok a gyönyörség meg az öröm verfénye száll ki a bánatos felhkbl. A dráma szürke, a dráma szomorú, de amit mond, az maga a napsütés a legszomorúbb dolgokban is benne vagyon a megnyugtekben,

:

:

87

vás, a legrútabban

talanság az

A te

is

a szépség és

az igaz-

magvát rejti magában. földön csúszva égnek emelkedünk. Ne félj ember, ne ess kétségbe, van valami! igazság :

Ennek a darabnak pedig meg

kellett

buknia,

mert a bourgoislélek és a mvészlélek harcza van benne megírva, de nem az els elnyére. Már pedig a spiszburgerség, amely a színház-

ban

itél,

nem

szerencse,

bolond, hogy magát elitélje. Jó hogy Hauptmann mvészi rejtel-

mességgel dolgozik, különben megeshetik vele, kitapsolják és megkoszorúzzák tövissel.

hogy

Elképzelem, hogy vágyott képzelni,

hogy mennyire

is

erre,

el

tudom

tudta élvezni a buká-

Bizonyos körülmények között nagy passió meg nem értetni, mert minden sikernél édesebb, ha magunk tapsolhatunk magunknak bell. Csak két-három ember legyen még mellettünk, akit nagyra tartunk. Ezek is inkább a bizonyosság és a próba kedvéért, hogy nem tévedünk. St én azt hiszem, hogy a halhatatlanságra való érdem nem születhetik meg sát.

lehet

az

eleven

ság

kell,

szitok,

siker

zajában.

félreismertetés,

köpés és

keresztfa.

88

Ahhoz

meg nem

martiromértetés,

st

Ezen látom egy pillanatra a Hauptmann szép véres könyének verejfejét. És látom mint szimbólumot fölszáradt, már tékét, ha halvány

:

csodálkozva szidják az amely nem ismert reá és Michael Kramerben nem ismerte meg Faust-ot, a másodikat, a kevésbbé pompázót, az egyfogják

csókolni

és

elmúlt korszakot,

szerbbet. Félve írom

le,

hogy ráismertem.

Félek,

hogy

mindjárt ha valaki ráles a halhatatlanságra homály esik azon, mindjárt nem lesz olyan :

szz

A

igaz.

színjáték

mint mvészi Csupa nemesség

pedig,

hatalmas elrelépés.

alkotás és igény-

semmi nincs benne senki kedvéért, minden a benne él alakokért. Ezek maguknak játszanak és nincs egy fél poseuk sem, mely elárulná, hogy lesi ket valaki, aki

telenség,

hatásos cselekedeteket és szavakat vár tlük.

A

legbiztosabb

maguk

eltt,

hatásukat

nem ügyelnek

elhagyják a

szállani

skarabeusokra,

a lódarazsakra, a dög-legyekre és aranyszárnyu

szitakötkre,

amelyek

körülöttük. Súlyos,

van,

nem

ott

komoly

czifrázzák.

alkalmatlankodnak és

Van egy

siets dolguk genie,

csúnya

és rossz formában elhelyezve: ez kiköt

89

a jó

ers formában elhelyezett tehetségtelenségAz utóbbi gyz és bukik az els a Kramer Mihály fia, aki lángész lévén, a jelentéktelen nsténybe veszkdik bele. Az pedig nem ismer rá, annak pedig nem kell. Szegény fiu ketts harés

gel.

:

czában

:

magával végez. Az apa

konstatálja.

Egy

Faust, de

ezt látja, nézi és

nem pogány, nem

kalandor, keresztény és becsületes. Ül az atelierejében

—

—

fest

és ülve,

csaknem moz-

dulatlanul öleli karjába az egész drámát, amelynél bensségteljesebbet

Csak egy

nem

is

írtak

szikrával lenne rosszabb

mégis

arat, talán

a világot.

nem

De

hogy várnunk

oly

felizgatja

még

soha.

ha sikert egy kissé :

elkel, annyira teli és érett amíg hozzája érünk. Aztán

kell,

vannak: kiengeszteldés, bölcseség és poézis van benne és a német nemzet tömegének épp e három nem kell. Lenne

nagy

hibái

a tartalma: boszú, hetykeség és haszon, szóval

:

virágzó gyöngékre való spekulátió

Úgy érzem hogy a

fiaink

—

és

elre

rendkívül

fognak bennünket

tartani.

90

—

is szégyenlem nagy szamaraknak

Ideírom a

magyarul.

A

Kramer utolsó

szavait,

fekszik kiterítve eltte.

Kramer

Michael fia

—

egy tanítványával nerrel,

egy okosabb

Lachmann nevvel

Én egész nap az arczát

is

itt

—

Wag-

fajta

beszélget.

ültem, rajzoltam, festettem,

lemintáztam.

Ott van,

ott,

abban

is csak annyi, mint selyemkendben. Mert nagyok legnagyobbja. (Beethoven szobrára mutat.) És ha az ember az ilyesmit meg akarja rögzíteni, megbolondul. Ami most az arczán benne. van neki, Lachmann, minden megvolt Én éreztem ezt, én tudtam ezt, én ösmertem ezt benne, és még sem tudtam kiváltani a kincset. Lássa maga, a halál most kiemelte. Most minden telve van világossággal körülötte, és az mind belle árad ki, ebbl az arczból, Lachmann. És hallja csak, én kéjelgek ebben

a a

a

világosságban,

mint valami

fekete,

részeg

maga, az ember mindenképpen oly kicsivé lesz: az egész életen át én az iskolamestere voltam. Én kínoztam a fiút, és ime igy megntt fölöttem a magasztosságban.

pillangó. Hallja

Én talán megfullasztottam ezt a növevényt. Talán elfogtam elle az napját: és utóbb elsenyvedt volna az én árnyékomban.

maga Lachmann,

szivébe

és

hiányát

talán

a

barát

91

nem

vett

érezte

.

De

lássa

be engem, .

.

Nekem

Lachmann, nem

megengedve, hogy én

volt

legyek ez a barát. Akkoriban, amikor az a lány

nálam

járt,

akkor én

tam, amit tudtam.

t

.

.

.

akkor én megpróbál-

De akkor hatalmába

kerítette

a rosszaság, és ha a Rossz úrrá

lett felette

nekem

fájdalmat

— akkor

esett

jól

neki,

ha

okozhatott.

Megbánás ? Megbánást én nem ösmerek De összezsugorodtam. Nyomorulttá lettem hozzá képest. Felnézek erre a fiúra, úgy, mintha !

volna legrégibb j

(Liese

söm!

Bánsch Michalina kíséretében bejön

és a koszorúját leteszi a halott lábaihoz. Kra-

mer feltekint és egyenesen az arczába néz.) LIESE BÁNSCH Kramer úr, én, én, én Én én oly szerencsétlen vagyok. Az embe.

:

.

rek

.

.

.

—

ujjal

mutatnak én reám. (Szünet.)

KRAMER

(félig

magának):

És mégis, bentannak aki egyszer ilyet tapasztal és marad a tövis a tenyerében, és bármihez nyúljon, megszúrja magát. De menjen csak nyugodtan haza E között és mi közöttünk békesVájjon hol

ül az,

ami

ilyen halálos ? átél,

!

ség vagyon! (Szünet.)

92

KRAMER

(elgondolkozva a halott és a gyer-

tyák látásán)

A

gyertyák

!

A

gyertyák

!

Milyen különös ez

már Már sok gyertyának a lángját láttam Lachmann. De hallja maga: ez egy másforma világosság! Talán aggódóvá teszem magát, Lachmann?

Én sok

gyertyát elégettem

KRAMER

!

(fölemelkedve):

Vannak emberek, akik tépeldnek, nekem azonban Lachmann, az a véleményem, hogy nem kell

azt

A

ebben a világban aggaskodni. mondják, olyan ers, mint a

ban vigasztalódjék és fordítsa a halál

is

meg

szerelem,

halál,

azon-

a mondatot

olyan édes és szelíd, mint a szerelem.

megrágalmazták,

Hallja csak, a halált

ez a

világ legrútabb csalása.^A halál a legszelídebb

formája az életnek, az örök, a' kedves mes-

term. Maga az élet csupa láz, majd hideg, majd forró megint. Forró és hideg. Ti emberek ezt cselekedtétek teszitek vele,

meghalni.

A

Isten

fiával,

ma

is

ezt

éppúgy, mint akkor, ma sem fog harangok beszélnek, nem hallja-e?

Beszélnek az utczának, történetet rólam és az én fiamról. Es hogy egyikünk sem elveszett, egész világosan lehet

Ma

történt

meg,

érteni, szót

ma van

több, mint a templom.

Az

93

a

napja.

szó után.

A

harang

asztalhoz való hivás

mint maga az étel. Hol kössünk ki? Merre hányattatunk? Olykor mért ujongunk

több,

Mi kicsinyek a teméntelenben elhagyatva! Mintha tudnók, hogy mi lesz a vége. Te is így ujongtál. És amit tudtál? Az nem a földi ersség. És nem a papok menymi országa. Ez sem és az sem, de hát mi bele az ismeretlenbe.

.

lesz a

vége végül!

94

.

.

Színészekrl.

Kainz. Kilencz millió forint ára gyémántbuton van

becsapva a budapesti zálogházakban.

A

bécsi

asszonyok sokkal szerényebb érték fülbevalói ott van a nagyobbrésze gránáíköves a maga helyén, változatlanul és állandóan. És még mi sajnáljuk a bécsieket, hogy így, úgy, elzüllenek, tönkremennek. Pedig ott van a gazdagság, a fénynyel nem tördve és nálunk a szegénység a pazar pompát keresve, amíg

—

—

bírja.

De

és

a tettetés kifáradt

buton csúf és hideg, vasrekeszekben szunyókál

forint ára

.

97

.

kilencz sötét,

millió

de biztos

Elnéztem a bécsi Burg-szinház közönségét, amint exponálta magát a »Rosenmontag«

czím

katonatiszttragédia negyedik vagy ötödik

el-

adásán. A biztos, a polgári, de igen szerényen viselked jólét mindenfelé. Mintha az egész publikum meg lett volna tisztelve, hogy jelen lehet egy színházi eladáson. Páholy és karzat

egyaránt

mohón

figyelt.

val elhelyezett igazi

A

földszinten párosá-

milliomosok ha leejtenek

egy prominczliczukrot, meghallja a színültig hatalmas ház, amely valóban, komolyan, alaposan van tele. Csak az udvari szabadjegyek érvényesek, de egy tisztességes ültele

helyet

már reggel

és akár száz

forintért

sem

Pedig az Ottó Erich Hartleben színdarabját az újságdoktorok ugyancsak ledok-

lehetett kapni.

Ámde a publikum ime felülorvosolja ket. írónak és színésznek úgy hisznek itten, mint faluhelyen a papnak néhol, azeltt. Igazi udvari páholyban, igazi fherczegek és igazi magas nejeik, igazi könnyeket sírnak. A negyedik karzaton pedig egy pillanatra néplázadás tör ki, amikor a barátommal és kedves írótársammal, Blaskovich Sándor képviselvel a fejünkön felejtjük a kalapunkat. Hopp hó, én most elárultam, hogy más jegy hiányában torozták.

—

a karzaton voltunk, vájjon tisztességes

98

ember

tisztességes bírálatot eszközölhet-e

onnan

?

Ha

Shakespere föltámadna és magyar lenne, Garrick

ha ezeknek a premierje volna és más nem akadna: valamire való budapesti gentleman föl nem ülne a kakasülre, még Prém József sem. De itt másképp van, mellettem egy vasúti fmérnök ágaskodott, elttem egy igen elegáns szintén,

jegy

meg-

úriasszony, fülében csillogott az igazi, a

lev, a be

nem

csapott gyémántbuton

Azonban hagyjuk a publikumot,

.

.

Kainzról,

német színészek királyáról van némely mondanivalóm. Embert, akinek ekkora szín-

a

padi tekintélye legyen,

A modern

huszonöt éves, hallani,

a

fiatal

módon

—

az

A

nem

láttam

még

porosz katonadarab hsét

leányok

ötvenen és szinte közül mint dobog felé az

túl

hogy a nézk ura

soha.

játsza, ez

szíve. Igaz

is,

hogy szörny

színpadnak, jobban, mint

a

egyetlen

—

kakas

a

egy

maga dombjá-

csupa intellektus, ugyanBécs városának, amely csupa naiv hit, kedves vagy kellemetlen rajongás, de igen gyenge intelligenczia dolgában. Nálunk játszana fiatal amorosot Kainz, beteges, de nagy elméjét itt akarná érvényesíteni Mégis meg kell engednünk, hogy itt

nak.

férfi,

aki

csak föléje kerekedett

!

is

rendkívüli jelenség volna ez a

99

mvész,

aki

létére

férfi

Dúsénak legjobb

tanítványa,

ami

nem éppen azt jelenti, hopfy nies, ámbár ebbl is van benne valami. Amint hogy ennek a korszaknak minden jelents mvészében van valami feminin vonás. És az asszonyokban pedig férfias. De ez nem tartozik ide, az

általánosításokból különben sem élünk meg, nézzük inkább Kainzot. Élvezet látni, hogy mennyire jelen van ez a színész. Azt értem ez alatt, hogy nincs egy pillanata is, amely ne a darabé legyen, amelynek középpontja. De nincs a közönség számára egy tekintete is, befelé játszik. Annyira befelé, hogy néha perczekig áll a sugólyuk eltt, de alakja hátsó részével szemben a közönségnek.

Igaz,

hogy

maga a bajor de hogy ezrekre

e körvonalakat

király ismerte el auktoritásnak,

men

tömeg így engedje magát suggeráltatni Különben tehetne e színész mást is, akármit, tle elfogadnák, élvezettel, köszönettel általa

és

.

.

.

tisztelettel.

De nem

alázza

meg

a neki hódoló

népet, inkább tele van mérséklettel és éles, hegyes

arczárói csak

úgy sugárzik az okosság, komolymesterségében és szerepében való hit. Pedig ami az utóbbit illeti, az alak, amelyet

ság, a

ma

estére

egy

fiatal

elvállalt,

aligha

imponálíiat

neki.

katonatiszt, akinek a polgári ere-

100

szegény

detü,

Ö

hisz

az

is

menyasszonyát

sorsú

mazzák, nehogy

elkel

tiszt

elrágal-

létére elvegye.

ostoba pletykáknak,

eltaszítja

magától a kedvest, parthiet akar csinálni, egyszerre megtudja, hogy a lány:

ámde

h, nemes

és tiszta, csak a gálád hazugság piszkolta be.

mérges

Iszonyú

maga

mindent

lesz,

körül és magát

is,

szétrobbant

a kedvesével együtt.

Ez a Rosenmontag, a bolondos, a víg » Farsang pompásan és egyszeren, kedveönök sen és bátran van csinálva, de azért ugyancsak német. Kainz pedig, is látják

vége«, amely

—

—

hiába eredet, nyelv, hivatás, Ki

is

ntt ebbl

a darabból,

nem

ám

igazi

ezt

német. is

viszi

és növeszti magával. Jelentséget, keménységet és színt ád neki, bárha ragaszkodik minden pontosvesszjéhez, minden szótagjához. Engem szinte meghat, hogy ez a szuverén úr mily híven és komolyan szolgálja az írót, mintha

nem úgy

is

tudna más szerepet, csak ezt a mait,

tudja. így

könny

ily

biztosnak lenni, ha

valaki ennyire biztos. Körülötte a többi színész

csupa preczizség, a súgó nem létezik, egy megtüremlése az eladásnak nincs. Szinte katonai kötelességtudás mindenis

—

pillanatnyi

ben, ami a színpadon történik.

Eh, így

nem

viccz tekintélyt tartani.

101

jó

CALCHAS LEÁNYA. Az angolokra id jár, a leglehetetlenebb dolguk

valóban is

beüt,

ime a legfbb nemzeti hsük, Shakespere rendkívüli és

úgy

állandó sikert aratott

látszik,

a

budapesti nemzeti színházban. Csak valahogy a Westminster el ne bízza magát: nem az

egész

»Troilus

Cressidá«-t

és

illeti

a

siker,

amelyekben hanem csak egyes Shakespere a nagyhomlokú, szkehajú ó-angolízléés kielégítette szász elre megérezte és jórészt feketehajú, sét egy ellentétes fajú kis homlokú közönségnek. Shakespere intuicziója akkora volt, hogy egy kis képzeltehetrészeit, azokat,

— —

—

mint sejtett meg bentöbb mint kétszáz esztendvel halála után reagálunk gondolataira. A »Troilus és Cressidá«-nak vannak részletei, melyek sokséggel megállapíthatjuk

:

nünket, akik

kal

közvetetlenebbül hatnak, mint

kortársunknak

a

szinte

poémái. És ha az eladás karzaton

—

tudása, de

a

szerzt

kitn

a frisseség,

akármelyik

fülünkbe

kiabálta,

harsogott

valaki

alatt

—

a

annak kevés

ízlése volt. Szinte kietlen az

amivel

darab

a

hatott, a testét éreztük

némely jelenése

Shakesperenek, lehele-

tének a forrósága arczunkba

103

fujt,

fképp

ott.

ahol az oly rég meghalt angol ember egy igen,

él magyar

igen

Ne

n

bvös

testén át lélekzett.

czifrázzuk tovább, a trójai háború satirico-

komiko tragédiáját Márkus Emilia asszony magára vette és az egész darabot átszabta modern társadalmi drámára. A tanárok ezt nem fogják helyeselni, de nem tagadhatják, hogy szép volt és hogy a nagy színészn voltaképpen nem is hamisított. Cressida a tragédiában is a bájos bn maga, úgy, ahogy régen ritkábban, ma srbben jelentkezik egyes nszemélyekben. Shakespere korában éltek, de magyarázták. Ma

értettek. Szitokkal, vérrel

kus

bn, amelyrl

nem tipi-

klasszikus mappákat rajzolnak

a nagy pszikolog regényírók.

De

van-e közöttük

amely megközelíthetné Calchas gyönyör leányának, Cressidának jellemképét? Ez modernebb, hozzáférhetbb mindnél és azonfelül még nem is teszi utálatossá az inkarnált htlenegy

is,

séget.

St

ellenkezleg, bájossá varázsolja a

bnt, ha nem

is

tünteti

fel

rokonszenvesnek.

Cressida bizonyos

tekintetben

jó és szép

akik

lejtik

st is,

boczik,

olyan, mint a

máról-holnapra

elfe-

a férfiakat, a bizalom legbizalmasabb óráit,

a titkos perczekbl sarjadzott gyermekeket

ha nincsenek mindég a szemük

nem

erotika

eltt. Ez vagy erkölcstelenség, hanem az

104

a friss természetesség, ezenfelül termé-

isteni,

A

szettudomány. az

Troiiusok, akiket

sújt,

prüsz-

nyögjenek, sírjanak, vérezzenek, ez

köljenek,

privát

ügyök.

Úgy

szép az

élet,

ha keve-

Caichas leányára tehát ne haragudjatok

redik.

óh tanárok, ügyvédek, orvosok és árusok és hálások, ha boczisága egypillanatra értetek feledkezik meg az eldrl. egy Lám, igyekszik kíméletes, st gyöngéd lenni és szinte vigyáz, hogy senkinek a szíve ne szalegyetek holtig

kadjon

St

utána.

igyekszik az istenekkel

is

jó barátságban maradni, sokat ad szép és szent babonáira, st helylyel-közzel még az eldre

emlékezik és bet

..

.

makarti

férfiak,

róla az

utód

mit akartok

töb-

Márkus Emilia

Ezt a leányt játszotta színekkel,

els eladáson tilos,

zeng

ditirambust

Nyomorult

karjaiban.

—

de jó

a

égve és föllobbantva. Az néztem ami

és láttam,

lépcs-jelenetben,

—

színpadról

az

hogy az úgynevezett

ölelkezés

amelyek félóráig tartanak: úgy senki

sem

hihetett

vetkezésében. feloldhatóságig

nem

kell

—

H

—

hogy

htlenségének rémes

elkö-

volt

Troilusához

partnere, a fiatal Beregi is

egész a

remélem e szót magyarázni

és errl annyira

lének a lélekzete

pillanataiban, játszott,

is,

meggyzdött

hogy

elfogyott bele.

105

a

a széles mel-

Ez a helyes

és ez a a

mvészn

felfogásában a genialis, mert

htlenség maga:

esetrl-esetre a

egészen az önfeláldozásig. kevés

vér nézk

ezt

A

leghbb,

rossz májú

az interpretácziót

és

nem

szerették, csak falták a Calchas leányának

az

alakját. Bizonyos, hogy az eset ilyen alakulása

sem volt rosszkedv. Hogy nagy színészn többet mozgott és színesebb volt a kelleténél, ez hiba, hiba, de ez is

mellett az ördög,

a

jól állott neki.

106

A

szerelem

A

tetszés teknikája.

Hiába határoztam szerrel

élete.

vizsgálom

el,

hogy tudományos mód-

meg a szerelem

életének törté-

közönséges rendes napi élet tünetei folyton letérítenek az útamról, vagy legalább is megakasztanak, hol mint kedves és mulatságos, hol mint kellemetlen, bosszantó és elhánetét: a

ríthatatlan akadályok.

okáért

—

egy

A minapában

asszonyság,

—

— példának

aki

asszony

józanabb, mint Spencer, logikusabb, mint Herbart meglehetsen védett helyen, egy-

létére

—

szeren meghúzta a hajamat: 109

—

Uracskám

-—

—

monda

maga annyi min-

dent összefirkál a szerelemrl és fogadni merek,

hogy sejtelme

sincs arról,

ben, de régebben

lyozza

meg

a

hogy újabban

elég gyakran, mi

is

fiatal

srbakadá-

hogy

leányokat abban,

ebben a nemes érzésben buzgólkodjanak. Meghogy akadályozza ket a vágy és a küzdés tessenek. A fiatal ncske elször tetszeni akar. És magának halvány képzelete sincs arról, hogy mint küzködnek a legkedvesebb molett dámácskák a kövérség ellen. A soványságért való epedéshez képest semmi a szerelmes férfiú iránt való érzemény. Különben mit beszélek a vaknak a színekrl Maguknak íróknak fogalmuk sincsen egy fiatal leány fejldésérl. Az asszonynak jókedve volt, elmondta a

—

!

maga fejldését

is

és én leírom

elbeszélését

szórul-szóra, azzal a megjegyzéssel, teletteljes

hitelt

követelek

a

írásaimban tessék kételkedni, de ez

»Nos

hogy

tisz-

számára, az

—

én

kódex.

— így kezdé — halljon valamit intimus

fejldésérl annak, akinek veleszületett képessége volt a szerelemre. Tizenkét éves voltam, amikor megismerked110

tem egy

kis

három-négy

leánynyal,

kis

leánynak

— mint már — örök hséelbb

akinek

get és barátságot esküdtem.

hogy mindég

szeretni fog

is

megfogadta,

engem;

és mieltt

az élet próbára tenné fogadalmainkat sok-sok órát töltöttünk el együtt, elmerülve édes talál:

gatásokba, ábrándozásokba a

jövrl, az

élet-

amelyrl még alig tudtunk valamit. kérdezte Mikor fogsz midért kapni? tlem kis barátném egy napon. felelNem tudom, mikor vesz anyám tem én. De ez a kérdés szeget ütött a fejembe, és ettl a naptól fogva nagyon sokat beszéltünk a miderrl, amely úgy lebegett a szemünk eltt, mint egyik részese annak a sok édes asszonyi titoknak, amelyeknek a megösmerése ránk vár a jövendben, elre felénk rl,

—

—

—

—

vetve ingerl,

bbájos mosolyát

ködös fátyolán

keresztül.

lánynyá lenni,

az

hallani bókot,

az

idk

arany-

Midért kapni, nagy

els bálba menni, elször

elször tánczolni

férfivel,

meg-

ösmerni a szerelmet és az anyaságot: mindez ugyanegyet jelentett nekünk. És a mider volt

—

els szimbólum a legelérhetbb és a legközelebb fekv amely jelzend volt, hogy az életbe való utazáson elérkeztünk az els az

—

állomáshoz.

111

Én

kaptam

mideri

Tizenkét éves voltam

azon a nyáron csak, de

hirtelen

még. fejl-

désnek indultam. Kimenre kaptam egy kék

A

buillantin ruhát fehér csipkedíszitéssel.

egybe

volt szabva

hivtuk ezt a szabást

A varrón

—

ruha

— mi akkor princzessze-nek — és

hátul kapcsolódott.

jóindulattal felém

kacsintva

—

anyámnak, hogy ehhez a ruhához már okvetlen mider kell. És én addig könyörögtem, míg a midért megvették.

kijelentette

Hogy milyen volt ez a mider, arra nem emlékszem. De hogy ritkán álltam ki nagyobb testi

szenvedést, mint azon a napon, amelyen

elször felvettem: arra tisztán emlékszem. Vasárnap volt. Felvettem a kék buillantin ruhát, de elébb a midért. A nevelnm kibontotta szép, nagy hajamat amely hétköznapokon két ágba volt fonva és a homlokom fölött megkötötte egy kék szalaggal, hogy ne hulljon az arczomba. Nagyon tetszettem magamnak, amint a tükörbe néztem. Nem tudtam megállapítani, hogy mihez hason-

—

lítok

jobban: egy szépen

—

felöltöztetett

hajas

babához? Vagy egy kékruhás angyalhoz, aki az égbe repülend? De mivel a mozgásom nemcsak szelíd volt, de egyúttal olyan is, mintha kéjes álmodozásokkal volnék 112

tele,

és

mivel már a mitológiát tanultam:

szke

Psichéhez

meglesi

á

voltam

hogy nem-e hasonlítok egy

biztos afell,

a

nem

is,

akinek az álmát

görög mesés

könyvem

kissé

Ámor

illusztrá-

czióján.

Délig

elég

jól

magam

éreztem

és

vidám

magam eltt, ha lopva a tükörbe tekinthettem. De testileg kényelmetlenül éreztem magam egy lelkesedéssel

kicsit,

bájos

mintha

úgy,

pózokat vágtam

szk czip

volna

—

de

hanem a derekamon. Hanem Mert ebédre vendégek jöttek, kedves vendégek, akik messze laktak és valamikor anyámmal fürdn megösmerkedtek. Pompás

nem

a lábamon,

délután

!

ebéd volt a tiszteletökre az ebéd végén vaniliafagylalt és az els cseresznye Nagyon keveset ;

!

—

úgy éreztem, hogy új méltóságom els a miderviselés, a nagy leánynyá avatás napján nem illik sokat ennem. Dehogy profaettem,

—

náltam volna én valaha

is

életemben valamit,

amit pietással vesz körül a tiszta lélek ziája!

De

bármily

keveset

ettem

is,

fantá-

mégis

—

étel, ha nem is a gyomromnak de a midernek. Olyan gyomorgörcsöt kaptam,

megártott az

hogy ha nem szégyeltem volna, menten sírva magamon, de egész dél-

fakadok. Uralkodtam

után szomorúan, elgyötrötten

113

üldögéltem

és

: .

élénken emlékeztem egy napra, amikor hasonló

kényelmetlenséget álltam

testi

ki.

Hat év eltt

amikor az els fogamat vesztettem el és egész nap a helyén tartottam a nyelvem. De még rosszabb volt, mikor elérkezett a volt,

dinye idény.

Hanem

akkorra már megokosod-

tam és ebéd után mindég

kicsit

kitágítottam

a midért.

A

német kisasszonyom azonban, a tudoés mindent elre látó vén leányok szokása szerint rettenetes horoszkópot állított ilyenkor a szemem elé,*amelytl megrémültem Ahá, maga máris kényelmes és étkes. Meglássa, fiatalon el fog hízni, mint a mamája Én ijedten összefztem magamon a midért és megfogadtam magamnak, hogy leszokom

mányos

:

—

.

—

.

a jó étvágyról.

Mindamellett egész tizennégy éves koromig

nem vontam magamtól meg

az

evés

gyö-

nyörségét.

De

tizennégy

éves

koromban

szerelmes

nem tudtam magamnak megbocsájhogy szívem epedése daczára: gömböly

lettem és tani,

mint egy étkes kis fehér macska. a natuEgyik regényemben sem fordult el ralista irodalom még a bölcsjében szunnyadott akkor és kiváltképpen hozzáférhetetlen

vagyok,

—

114

volt a fiatal

hsn még hogy

De

meg

csak

hsnk

volt

hogy a szerelmes

impozáns alakoknak engedve a regényekben,

Deli,

legyenek és hogy

a szerelmes

karcsuk,

—

leányoknak

kövér volna.

fiatal

könnyedek,

hímes szárnyú

szeressenek.

leányok a regényekben: lengék

mint

voltak,

a

lipék.

Emlékszem, hogy engem tizennégy éves kövérségem nem tett kevésbbé

koromban

melankolikussá és világfájdalmassá, mint dogtalan

szerelmem.

mit érne az ifjukoru

Mert

régi

szerelem, ha

reménytelen és boldogtalan

!

De

bol-

dolog,

hogy

nem

volna

tán

úgy

érez-

hogy boldogtalan szerelmem még hijján van az igazi érdekességnek, amíg ilyen jó tem,

testi

erben

és

viruló

egészségben szeretek

Úgy éreztem, hogy^sem magam nem vehetem, sem mások nem vehetik komo-

boldogtalanul.

amíg piros az orczám, És végre elhatároztam, hogy lesoványítom magam, hogy éhezni fogok. Egy szép napon hozzáfogtam az éhezéshez. Este még jóllaktam csokoládébonbonokkal, de reggelre kelve már nem ettem semmit. Uzsonna táján végre ittam egy kis üres teát czukor nélkül, mert azt olvastam valahol, hogy semmitl nem hízik az ember annyira, mint a lyan szívem fájdalmait,

mint a

rózsa.

—

115

!

czukortól. És hetekig kojDlaltam iiyen

A

módon.

szüleim azt hitték, beteg vagyok és könyö-

rögtek,

minden

hogy több !

Elhatároztam,

Hiábavaló volt

éljek.

étellel

hogy

le

fogok sová-

nyodni, vagy meghalok

És elértem a czélomat Tavasz felé vézna megnyúltam és bátran visel-

és átlátszó lettem,

hettem a csípben széles szoknyákat - panieresnek hívtuk ezeket amelyek divatba jöttek

—

Az udvarlóimnak, akik azt állították rólam, hogy a szépség tündérkirálynje vagyok, amíg piros és kövér voltam: megdöbbenve kérdezték tlem most: Mi baja? Hova lett gyönyör színe? akkor.

—

Szerelmes talán

?

Végre meglátszott hát rajtam, hogy szerelmes vagyok Boldog voltam, és vidáman foly!

tattam a koplalást.

Azt kérdezi ön tlem, hol létemre az erélyt ahhoz,

vettem oly

hogy

ily

fiatal

következe-

tesen ellentálljak az egészséges étvágy

csábí-

Bizony nehezemre esett egy kicsit megtagadni emberi voltom legelementárisabb

tásainak?

szükségleteit.

amit

De

némelyek

igaznak

erélyeseknek lenni szetök, miként a

kell

lenni

annak,

hogy a fiataloknak nem virtus, hanem termé-

állítanak,

fiatal fa

116

kérgének a zöld

szín.

Azután

meg mi szükség van

a

testi

ziókkal táplálkozik,

bennök fürdik, marad a

kol és általok érintetlen

tápláli
ember

zásra abban a korban, amikor az

úszik, lubiczföldi

sártól,

akárcsak a sárga kis kacsák, amelyeknek ról

illú-

tollá-

lepereg a pocsolya piszkos vize.

Én

is

evés

nem

ábrándoztam, és

helyett

éheztem. És megvolt az a nagy

elégtételem,

hogy

ezentúl,

én

bátran fölvetettem a karcsúság kérdését,

is

ha barátnimmel összejöttem:

és kinevethettem

azokat a pajtásninket, akik kövérek és mi szerintünk ostobák voltak, mert ha tudnának a szerelemrl és a lelki epedésekrl, hogyan lehetnének pirosak és kövérek ? Mennyi vagy sluszban? -— kérdeztük

—

egymástól minden alkalommal. 48! mondtam én büszkén.

—

~

46-ra

soványodtam

le.

St

volt

—

Végre

id,

hogy

karcsúságban leszálltam 42 czentiméterre. Ekkor végre újra elkezdtem jó étvágygyal

Az idk

multak és sarkain megfordult világ. Titokban olvasni kezdtük Zolát és elképpedve láttuk, hogy a ni test egészsége enni.

is

a

és a kifejlett asszonyi

lantosra

talált

formák

buja

virágzása

és polgárjogot nyert a romantika

világában. Igaz,

hogy ez

és szokatlan volt nekünk,

117

a

romantika furcsa

undorodtunk

is

tle

egy amit

de

kicsit,

mégis

a férfiak

addig, mi ábrándos,

a kövér leányok tetszenek

a

megértette velünk

szavára

nem

nem tudtunk

fiatal

leányok:

azt,

elhinni

azt,

hogy

csúnyák, és hogy jobban

férfiaknak,

szépségek.

118

mint

a

légies

alakú

A KIRÁLY VÁNDORKONYHÁJA. tiszta,

becsületes,

látványos

és

Szép,

mulatságos

mesterség a katonaság. Nagyon értem, hogy a mi királyunk

úgy

kedveli

és

érdeké-

az

ben igazán sajnálni való, hogy országainak kormányzását nem lehet egészen beleolvaszfelsége, amennyire tani ebbe a keretbe, népeinek érdeke azt megengedte, életét egészen összeforrasztotta ezzel a környezettel. És nincs semmi nyoma az úgynevezett is udvarában polgári ízlésnek. Házi berendezése, konyhája mint is szkölködik ama pompa nélkül, ami dúsgazdag embert megilletné. A kényelemnek, valamely különösebb dísznek még nyoma sincs

t

a király vándor-, azaz hadgyakorlati konyhájá-

ban. Itt senki kedvéért másképp, mint rendesen, semmit sem csinálnak. Egy katona menagija ez. A konyha is a katonáé. Katonatiszti sapkában süt és

fz

a tésztások

szakácsa.

A

fiatalabb

szakácsok rövid gyíklest, tamburkést viselnek oldalukon.

A

kukták

:

katonák, egy egész szá-

De a szakácsok száma még akkor is, ha császári ven-

zad, harczi létszámban.

csak tizennégy,

déget várnak a hadgyakorlatra.

119

Nem ettem a fztjükbl, de nem is kívánkozom rája. Evés dolga, ízlés dolga, mégis nem hiszem, hogy jól fznek. Végig néztem munkájukat Kszegen, ama déleltt, amíg Felsége a küldöttségeket fogadta. Legel-

nem

nyárson

ször

is

fbb

szakács, egy bánatos

sütnek semmit. német,

hogy az ert és

A

teljes

legálló

óráig azzal foglalkozott,

két darab borju-

szeletbl

a

kiverje

léit.

Bürokra-

tikus

módra gyakorolta mvészetét. Néha

falra

függesztett,

nézett.

Vagy

igen lassú

meggondolja, amit a másik kács.

titulár,

Egy

napi

litografált

a

parancsra

vagy túlságosan Elevenebb halandó

férfiú,

csinál.

de azért nem kevésbbé fszakövér és hirtelen szke

rendkívüli

végképp leborotválva. Különben az egész végképp le van borotválva, ami miatt senkinek panasza nem lehet. Mindannyian cseh,

személyzet

meghíztak a maguk fztén. Rendkívüli termetes köztük a külön udvari mészáros. És meglát-

hogy Isten t direkt az Egy Isten kegyelmébl való császári mészáros. A rögtönzött konyhák nagyon impozánsak. Az üstök sárgák és feketék. Ezt értem. Csak azt nem értem, hogy azon i tíz üveg szelid málnaszeszen mért oly haraszik

az

ábrázatán,

elfoglalt állására kreálta.

:

j^osak a kétfej sasok?

120

.

Téa korszak.

szke

Jövel

döntd

és

hideget!

Ázsia virága,

fölött,

forrázott

virág korszaka,

hol

és a japáni csészék

a viola párákban kipirulnak a vérszegény

arczok,

áttüzesednek

lassan-lassan

összesimulnak

Egyszeren életet,

.

aztán

komolyan: kezdem

szeretni

megszerettem és most belebújok, de

hogy a halálnak

talál

és amíg vízi

és

.

és

úgy, földi,

mámorba

ki

megnyugtatod Európát, a fagyos

Jövel

búg a szamovár

egyre

az

téa,

és

lesz

leválasztja

égi

dolga,

amíg rám

rólam a &ok

indát,

növevényt, amelyekkel oly

121

szépen

szövevényesen össze vagyok lenni, de] egészen másképpen, mint azeltt bor nélkül. Le a borral

—

oly

és

ölelkezve.

Oly

]ó

—

És jövel szke és forró most újra kezdünk tüzelni

hideg!

mellett

—

kétségbeesni

tan,

téa,

—

diadalmasan,

aki

fárad-

szerelmet

vallani udvariasan és sejtelmesen.

A magam Nekem nem

most semmi

forr

Meglesem

várban.

nem mondok

dolgairól

és

semmit.

dal a

kihallgatom

—

szamo-

a

mások

magam óh én szegény — zengem magamban mindezekhez a szekuntéa- dalait

dot

:

és

Elmúlt, volt, soha, holnap tehát és mind-

örökké

!

És egy végig

téa-estén így

csinálok

hazavezérel,

és

amikor

tíz

egész konczertet

amikorra a

álomra

sötét

hajtom

is

reggel

fejem:

bágyadt és boldog vagyok a mások mámorától. Bizony már így lesz ezentúl és csak abba bízom,

hogy kellképpen meg nem értenek

és azt a sóhajt, amelyet szívembe fojtottam e pillanatban:

nem

hallja

meg soha

122

senki

Az

ülve

éjjel,

egymagamban, a magam

széje fölé hajolva, a férfiúval,

ki

csé-

társaságával

sem tördve: hallgattam amelyeket egy férfi mondott egy

megtisztel vala, mit

a strófákat,

hölgynek.

A

férfi

negyvenöt éves, egy süveg

czukrot dobott a teába, nagyon keser lehetett az

élete,

—

felé

Az

mert így beszélt: elmúlt este korán elaludtam. Hajnal-

pedig egyszerre, minden igaz ok nélkül

fölébredtem,

mint

ahogy az apám

szokott,

amikor megöregedett. Nem éreztem magam testileg rosszul, inkább nyugodtnak, de menynyire nyugodtnak.

St

lelkiállapotom

sem

volt

ámbátor vajmi gyanús és különös. Nem gondoltam asszonyokra, akik mindig eljöttek mióta az eszemet tudom mulattatni, ha reám ütött az álmatlanság. Aludni szeretek, de az álmatlanságot azért mindég szerettem, hogy náluk nélkül, tlük távol, az éjszaka nagy magányosságában lelkem velk lehetett. Ez az úgynevezett ábrándozás, amely az élet összetartója, az édes képzeldés, amely fontosabb minden közigazgatási bíróságnál és valami forradalmi,

—

—

szükségesebb, mint az összes való tények.

Az

azonban csak tények jutottak az eszembe. Az alkotmányról gondolkoztam. És hogy jó lenne lord és felsége India császáréjjel

123

legfbb pecsétrje lenni. Az ember mindössze egy pecsétet riz, egy évszázados, immár ártalmatlan, szent, de használaton kívüli tárgyat Aztán, de jó sokára, mégis csak eszembe jutottak az asszonyok, de egészen másképp, így: Voltaképpen szükséges-e, hogy legyenek a világon? Én most érzem, hogy végképp el tudnék lenni nélkülök, oh jaj szegény fejemnek Nem bánom már most, akárhogy fésülködnek, akármint czifrálkodnak. És egyszerre komikusnak tetszett elttem, hogy maguk hölgyek úgy díszítik magukat. Minek, kinek? Nekem ugyan díszíthetik. Én láttam magukat a kell szárazságban és azt látom, hogy nem néjának

.

.

.

k

—

!

akarnak

és

nem tudnak

dolgozni és velünk

kiszolgáltatják és eltartatják magukat.

De

miért

mi jogon? És ha meggondolom, hogy valaha én is olyan bolond voltam, hogy egy ruhának a ráncza föllelkesített, ambiczionált és

Jaj de szégyelem magam, ha eszembe jut, hogy én is ahhoz a férfitársadalomhoz tartoztam, amelybe egy kis ni czip ha a kirakatban látja bár illúziókat ger-

és megersített!

—

—

Pedig: czip czip, az egyik kicsi, a másik nagy. Huh, milyen világot éltem, azok közé tartoztam, akik egy czipt adorálnak!

jeszt.

124

egy éjszakán és a

így, ennyire bölcs lettem

magam bölcseségétl kissé meg is ijedtem. Hogy egyszerre így reám üssön a nagy józanság, ez talán

egy kissé sok

is

!

És

itten

búnak

eresztem a fejemet, mert arra gondoltam, hogy

már most mi lesz? Mely

ideált, miféle

el-

Ami az dombra

megtartott

jesítsem

életben fölvitt,

napot

és letnt asszony helyébe?

helyezzek majd az

és arra a kicsiny

ahol vagyok

kötelességeimet,

soha egy lépést sem

:

az

k.

amikor

tettem

Mint

én

volna, ha

hiszem, hogy azzal közelebb jutok

tel-

azeltt

nem

valakihez;

hogy mikor, kihez, az mellékes és nem lényehogy az egyes keresztnevekre nem em-

ges,

lékszem.

Engem maguk

fegyelmeztek és

—

kis-

körme — bárha vak az én szemem eltt nagyobb világosságot terjesztett, mint az összes napok és az összes akadémiák. Mindez pedig most eltnt, kijózanodtam, és a mámorra alig is emlékszem már. És törtem a fejem, kínlódtam, hogy emlékezzem a részletekre. Hajh, már megfogni sem tudom! A fogam is vaczogott ebbe a nagy bizonyosságba. Úgy vártam a reggelt, hogy kimenjek az emberek közé, a világba és megnézem: milyen, lehet-e, mit és mennyiben ujjok

változott ?

125

!

.

A reggel késett és én belekiabáltam a forró párnámba, a hideg éjszakába Oh jaj nekem, az asszony számomra mindörökre elveszett! De :

egyszerre! Istenem, Istenem, micsoda

úgy,

ily

bnt

követhettem

el,

hogy

így, ily

rögtönösen

elvesztettem a fétisemet, kilökettem a férfiem-

berek társaságából, belékerültem

egy kompá-

niába, amelyet utáltam, mint a nevetségességet jaj,

Jaj,

hogy nem vagyok többé immár más,

mint egy rossz a bájos és

friss

és

unalmas szöveg, amelyet

zenéje elhagyott!

A koros férfi téa-elégiáját egy gyönyör harmincz éves hölgy hallgatta. Hol fehér, hol piros lett tle, egészen a feketehaja tövéig. És bevégezvén beszédét az úr, az asszony de lesütött szempillákkal ég ajakkal .

.

—

—

mondta az

—

ellenstrófát így:

Én pedig mindeddig

férfiak iránt igazán

nem érdekldtem. Most kezeim érteni,

mért bomlanak

értük

az

csak meg-

asszonyok.

Eddig aludtam, mostanig hideg és józan volde most a vérembe úgy érzem kezd lopózni a misztérium mámora. Szép a szerelem, szép az élet egy ers, lángoló szív és büszke férfival Tovább nem mondta, a többit piros nyelvével háborgó lelkébe fojtotta, az asszony tam,

—

—

.

.

126

mert az oly korán bölcscsé avatott

elhallgatott,

férfiúnak

—

a felesége volt.

Mámor, mit Ázsia virágából

forráz

Európa

fehér asszonya, elmét világosító, szívet része-

gít

téa;

violaszín

borítsd a világra.

szke

forróságod

feszül idegeket, mint forralod vérét a sápkóros férfinak és hallgatom

zsongítod

hl

párád,

Én meg majd nézem, mint

a

a dalokat, amelyeket

elzeng a pirosra

zárkózott és szenvedélyes szamovár.

127

izzott,

-

A

fzés mvészete.

Kissé komikus ez az állapot

szín

:

kisebb-nagyobb,

tárgyakat rakunk a szájunkba, zsákba és ce la vie, azaz hogy ez az evés, amelyet Napóleon, Goethe és Júlia éppoly szenvedélyes mániával gya-

különféle

mint

—

valami

korolt,

mint akár Hulman, azaz szent majom.

(Szent azért, mert a

sbben

szállította a

latban

:

legel

azért,

mvelete objektíve szörnyen nevetséges. Ám, ha a gyakor-

mert majom.)

nézve

Maga

mangó gyümölcsét hinduknak és majom az evés

meg vagyunk

szükségesebbre

akadályozva, vagy a

leszállítva;

129

leg-,

iszonyúan tragikus

Mindenképpen

pedig:

leglényegesebb

a

és

legnevezetesebb ügye az embernek. Némelyek szerint a szerelemnél és a fajfentartási ösztönnél is fontosabb. Alapjában véve tehát utálatos

kényszerség, de ha

—

alapját,

a

kezdetét és a

benne és nekem kevés kedvesebb olvasmányom van, mint egyegy szakavatottan megírt szakácskönyv. St e bölcseleti bevezetés után bevallom, hogy magam is azon vagyok, hogy írjak egyet. És

végét elfelejtjük

poézisa

él

meg

is

ime, karácsony éjjelén

Szeretettel

enni,

—

írtam a vázlatát.

higyjétek

meg

nem bn. De hogy szabad-e mvészetérl beszélni ezen a szent

taim

felebará-

az

evés

estén

—

—

amikor e sorokat írom az már más kérHogy el ne kárhozzam semmiképen,

dés.

megkérdeztem három szervita barátot, mind a három azt mondotta: szabad, hogyne, csak a ne hagyjam. Ámde talán ez engedelem nélkül is azt cselekszem amit, mert különösen keresztényinek tetszik nekem a gondolat, hogy amikor mindenki a dúsan terített asztalnál ül, én a gourmette és a szegény írótejfölös csigát ki

deák

itt

gunnyasztok

a

130

redakczió

ösztövér

mvészi, a dús és szobám is las-

Íróasztalánál és beszélek a

a czélirányos evésrl. Pedig a

sanként kihl, mindegy.

Csak a

leves

ki

ne hljön.

legyen, a levesben az a

az üdvösségre, tiszta

Ámde

f.

valamint

az

Hogy meleg ez nem elég

sem,

hogy szép

borostyánk színe legyen. Ezt mert

súlyozni,

határozottan

leves-fzés

a

hanyatlott.

újabb

jó

hang-

idben

Természetesen ez

is,

mint annyi baj, külföldi befolyás rajtunk. Ide-

gen nemzetbeli hölgyek elhitték az orvosaiknak, hogy a leves szörnyen hizlal, a beteg gyomrú emberek között pedig azt hitette el a sok éhes professzor, hogy és jóllakott

—

—

a húsleves

csak

nem

nem még a

ersít és

a

drága táplál.

helyet

E

foglalja

el

méltatlan ráfogá-

sokhoz jött frissen sült húsok divatja. De mindegy, a levest én nem féUem, visszafoglalja az a birodalmát. Fontos azonban hogy maga is megjavuljon. Hogy mi az ideálja? A franczia szakácsmvészet a teknsbéka-levest tartja annak, a német a rákot, a mongol a kinai fecskefészekbl készültet. Finom, finom mind a három, de én talán nem csak a magam Ínyével, de egyszersmind nemzetem szívébl is beszélek, amikor az ökörfark engedelmével készült gyöngytyúklevest tartom 131

Az

a legtöbbre.

gyobb ennek

ereje

és

és amellett

a

zamatja a legna-

nem

szószos, ami a

bn.

Készítési módja pedig a legvégy vizet, annyit amennyit, tedd belé a szegény gyöngytyúkot, akinek az egész ügy úgyis smafu immár. Hozzá ökörfarkot, de ne spórolj vele. Egy kis jó csontot is külön, ha némi pulyka aprólék van otthon, azt se sajnáljad, mellékeld hozzá. Hadd fjjön az egész, becsületes, jó tzön, hogy be kell födni, az mese. Egy óra múlva bezöldségeled, kevés

levesben

egyszerbb

:

az a

zellert,

hagymánakha van,

f le

nem

és

hogy az

ne vedd a árt,

csak

illetékes

héját.

A

használ,

—

forrdogáljon óráig.

érzés szerint.

csendesen

a

egész

a só

még egy

gombát kell beletenni, Némelyek szerint gombával meg lehet

Mire néhány

ha van.

az

valamint

Most Már most hadd

kalarábé és egy-két kolompér sem.

következik

vörös-

paradicsom,

uri

magát a gyöngytyúkot is. Nem tenném, soha én! Túlságosan aromatikus lesz tle a léi. Azonban, most már elég gyors tzön még egy óráig fjjön a leves, melynek habját tilos leszedni, majd elfövi magától. Mieltt leszrtölteni

nék, inkább a színe kedveért

—

—

sáfrán helyett

egy kis paprikát szórj bele. De mit belefzni, mit? Ha erejét a legfelsbb magaslato132

.

kig akarod növelni, húsderejét és tésztát,

kisfílt

gysz-

a csiga vagy csík-metélt azonban

stíl-

szerbb. És ez a levesnek eszményi tipusa kell Azaz, hogy beszéljünk pragmatikusan csontos hozzá egy ers húsú szárnyas, marhahús és jó hosszas fövés. Ha gyöngytyúk nincs, jó a pulyka is, ennek hiányában .

.

:

a tyúk

is

lék

St

is.

nemkülönben a

megteszi,

— fz

úttör nagy

alólírott

tisztelettel

kísérletet

tett

tekintélyek,

a

—

libaapró-

talán mint

fogolylya!

mint Jászai

is,

ha

Mari asz-

szony, Berger báróné, Feszty Árpád, Bársony István akartak,

Glück

és azt

kell

nemcsak bókolni hinnem, hogy nem csupán Frigyes

próbáltam, de cselekedtem

tennem,

hogy

befolyásolta

Fájó

ily

ket

érzéssel

is

valamit. Föl kell

komoly

nem

dologban

a baráti szíves elnézés.

búcsúzom

e

tárgytól,

mert

most jött meg rá a gusztusom. Sok mondani valóm volna a varjúból de voltaképpen

—

csakis a fekete

levesrl.

varjúból

készült igen

ers

kell okfejtéssel síkra szállhatnék az er-levesek ellen, amelyek gyorsan készülnek ugyan, de minden mvészet nélkül. Óhajtanám dicsíteni a barna paraszt lebbencsét, mely hús nélkül való ers húsleves, a készítési módja azonban varázslat Szeretném,

ha

!33

a

inkább, mint tudás és mvészet. a rántott, fzelék és

»fals«

rl

ne

talán

is

—

—

Föl,

a

Ezek szószok

ritka

passz!

pörköltökhez, mert

föl a

—

tejfeles,

szóljunk, így fejezzük ki irán-

tuk való megvetésünket. rántással és

A

gyümölcs levesek-

pörköltjében

Az én kedves barátom Pékár Gyula egy gyönyör Mahommed ember is

él

e nemzet.

évek eltt Parisban élt hosszabb ideig. A világ fvárosa kitárta eltte kebelét, mint idegen fiatal ember eltt talán még soha. Módja volt abban, hogy a forrásból ihatta a mvészetet és kultúrát, magát a nyugati czivilizáczió éltet

különösen szomjúhozott.

elikszirjét,

amelyre

És

legelkelbb

Paris

hölgyeivel

amikor

és

uraival

kenyér

legelkelbb

helyein,

étkezhetett

helyett

ehette

—

együtt.

az

És

osztrigát

—

tényleg is, átvitt értelemben is bánatos mohósággal, édes és kínos álmodozásokkal, valóságos nostalgiával vágyott egy középszer

Nekem jutott a szerencse, hogy nyomban hazaérkezése után én készíthettem pörköltre.

el

számára

ezt

az

ételt

Isteni

volt

nézni az

amely az én kiválóan intellektuális életet él barátom lényén elömlött, amíg evett. Adj isten utólag is egészségére, de hagyjuk a történelmet és térjünk a tárgyra isteni

harmóniát,

134

és legelsbben

manapság már

is

keseredjünk

pörköltet

el

azon,

akarnak

hogy

készíteni

pörkölés nélkül. Mindjárt kiviláglik a hanyatlás

elmondom az eszményi pörkölt Mondjuk, hogy borjúpörkölt Ahoz veszünk legelsbben is marha-

e kérdése, ha

készítési módját.

a feladat.

Lehetleg felsárt, ötöd-hatodrész annyit, már itt amennyi a borjú, amelynek csontosnak kell lennie. No megmondom már most a marhahúst igen apróra megvaghúst.

—

mint

—

úgyszólván megfasirozzuk. Erre pedig

daljuk,

a pörkölt levének erejéhez és ízéhez

ségünk.

A

borjúhúst

is

van szük-

megvagdaljuk, de

nem

nagy darabokra, ahogy a pesti hotel-korcsingremákban szokták. Meg van tehát a diencza, következik a készítés maga. A lábasban vagy bográcsban, lehetleg sonkazsiron vöröshagymát szép sárgára megpörköljük, ha rendben van, rózsapaprikát bele, majd egy-két pillanat múlva a kétféle húst egyszerre. Keverjük, keverjük, oda ne kapjon, amig egy kicsinyt békén is hagyhatjuk, a hús lét ereszt, védi magát. De hadd följön el a léi és hadd barnuljon és pörköldjék meg a húsocska, ámde

f

meg ne vizet

feketedjék.

hozzá,

paprikát.

Egy

Az

elhatározó pillanatban

paradicsomot jó

félóra

135

és és

esetleg

zöld

rávethetjük

a

krumplit, az

hozzá? só

Avagy

vágottat.

asszony galuskáját kívánjuk

sót

elfelejtettem, persze

hogy

hozzá, érzés szerint.

kell

A

a

Jaj,

czikkekre

éles

talán fölvert, rest

marhapörkölt

csakhogy annak a kell bornyúhús, ellenben vese és hasonló mi egymás. A készítés ideje azonban egy óra, ha csak rossz szokás szerint vesepecsenyéhez való puha húsból nem készítik. Puha húsból pörköltet bn, bn! leve ersítéséhez

item,

nem

—

A

malacz,

az

eset.

z,

A

bárány és ürü-pörkölt ugyanaz szárnyasok ügye ugyanígy áll,

csakhogy a pulyka- és kacsa-pörkölthöz

tleg

rizskása

lehe-

A

tarhonya viszont a malacz- és a fogoly-pörkölthöz áll jól. A pudukál.

gancza a sertvés és a vadpörkölt mellé éppen nem kellemetlen, de némileg nemzetiségi jelleg. Sokaknak talán fájni fog, hogy a tejfeles

liszka,

récze

illetve

—

a

a borsos -

még futólag sem emlékehogy a gulyás-húsokról sincs sok szavam, ámbár úgy a marha-, mint a csirke paprikás csirkérl

zem meg,

és

tisztelem. Ezek szinte nemzeti intézmények, de zsir nélkül készülnek. Hagymát, húst egyszerre kell föltenni, legalább másfél

és ürü-gulyást

óráig fzni.

A

Ha

lehet szabadban, ah szabadban. szabad természet csudás befolyással van

136

Hogy és mért ? mélységes titok, még én sem tudom megmondani, pedig ennek

a gulyásosra.

a nyárnak a második

hogy

felét

ezt a titkot kitudjam.

azzal töltöttem el

Sok

jó csont kell

ne feledd, a keménymagot azonban mellzzed. A hosszú lébe sárga krumplit apróra vagdalva fzzél be, ha nincsen csipetkéd. Mellzöm a párolt húsokat, bárha szeretem és könnyebb, jobb pecsenyét nem tudok, mint a gulyásba, felebarátom

azt

el

a szalonnával spékelt, zöldséggel párolt

felsárt.

Egy csipetnyi szódával a húst bekenheted, hogy puha legyen és egy-két száraz kiflivéget betehetsz a szószába, hogy sötétebb és mélyebb legyen a szine.

immár a pecsenyékhez és ebben a nagy étkez és él, sajna már elmúlt alakja fogja meg a kezem. Németh Bérezi ez, aki mint aksziómát kimondta, hogy Sietek

pillanatban egy

nem szabad pepecselni, úgy hogy valamennyi megtarthassa az igazi karakterét. Ó akik látták, mondják csaknem nyersen ette meg a baromfit. Ez a

pecsenyékkel

kell

elkészíteni,

—

—

persze túlzás, de egy irányt jelez. Nem szabad agyonpárolni és tönkre szárítani a pecsenyét. Sajna,

a

sütben

való

sütés

figyelmet és az egyéni kezelést

137

divatja

a nagy

csaknem

lehe-

is van szegény

tétlenné teszi. Nyárs és rost nélkül alig igazi

sült

Ámde

hús.

a nyárs csak

szabad embereknek és nagy uraknak konveniál. Marad a rost, amely mindössze három, öt hatos, kapható minden drótostótnál és a nagy vaskereskedésekben. Minden spóron alkalmazható és milyen pompás húsokat lehet rajta sütni nélkül, lábas íz nélkül

zsír

nincsen pompásabb való

marhahúsnál

roston

is

legalább

*

sül.

Malaczot sütni az

Nekem

!

pecsenyém, mint a fzni olcsóbb dagadó, amely

nem

arról

jól,

dolga.

intuiczió

Új

libát

lehet beszélni,

már könnyebb,

nem komplikálja, nem kísérnem tölti meg szarvasgombával,

hacsak az ember letezik vele és

de

—

fehérrel, feketével

kelheti.

De ha felül

a

sikerül, az

is,

Dumas

öreg

megspé-

az igazival

Szerencse dolga ez

hogy

sikerüljön.

mindég

ilyenkor

koporsójában és czigarettára gyújtva

fütyörész.

A

már

húsokkal gondolom

következik a hal, a hal

szakácsnék veszdsége aki halat tudott

gosztalja.

A

!

volt,

laktunk,

azonban

Meg 138

kell

n,

az Isten nyu-

mind

zsenik. Tudniillik, ami a paprikást

nek ftörvényei ezek.

is

Vájjon volt-e már

fzni. Egy

férfiak

jól

Férfiak külön kultusza,

!

illeti,

halfz amely-

párolni

a

jó

sok vöröshagymát vízben, sárgára

és

nem végképp

zsír nélkül,

Most maga a

zsámiskásra.

következik a tengernyi paprika. Aztán hal.

de nem

És pedig sok kecsege legyen benne. Aztán :

ponty, csuka, harcsa, tokk, czigány és fehérhal

ha van. A késsel behasgatott húsdarabok, különösen a farkak és fejek még vibrálnak" az is,

imént elmúlt élettl.

A

vér frissen

Hamar besózni

bellük.

bográcsba, gyors tzre.

serked

ki

és be a lábasba vagy

Hadd

fjjön, forrjon,

buzogjon egy negyedóráig. A másik negyedórában már lassabban fhet. Legkésbben háromnegyedóra alatt tálalni kell. A Tisza mentén, különösen Szegeden, a

srbb

és

és fejeket és

ersebb léi okáért takarmányhalakat fznek össze péppé és majszszá

átpasszirozzák a

azért

nem

halászlébe

—

jó, jó,

mondhatnám, hogy fontoskodás, mint az ha

de

javallom. Túlságos mesterkedés ez, is,

be a halászlébe Maradjunk csak az si magyar virtus mellett, bárha a tejfelt

és eczetet tesznek

és kinevezik dunai paprikás halnak.

délfranczia borsos, tejfeles és tojásos hal

sem

tréfa!

A

még

forrázott

és

pörkölt

sütött

halak

üdvösség van a sütött, burgonyapiedesztálon épült rácz halon. Nyárson sütött

között

pedig

legtöbb

sütben, hagymán párolt és

139

dévér és jász keszeg, a roston készített egész süll, az olajban kirántott sole, asinelli fonno

komoly dolgok. De még az apró czigányfritta di maré is különb a legel-

szintén

halak és a

—

kelbb

kochnál, amelyek irányában

vagyok a

telen

kény-

legtiszíeletlenebbül nyilatkozni.

Ertem és méltánylom ugyan, hogy egy szerelmes lány számára nincsen megfelelbb étel valamely czitromfelfujtnál, de mit tehetek róla, ha a férfinemnek si ellenszenve nyilatkozik

meg bennem

A

a

könny

édes

tészták

ellen.

komoly probléma és édes is lehet. A f, hogy a tészta kemény legyen és mégis könny. De hogy dukál-e a gyúrottak, az más, az

túrós csuszára

tejfeles

ez,

—

ebben a

könnyelmn

kés

töpörtü,

éjjeli

nem stiltelen nem merem

órában

eldönteni.

Ah, egyéb nagy, fontos és fogas kérdés is a toUamban marad. Érzem, hogy érdemtelenül

bántam

el

a fzelékekkel, antipustikkal és deser-

És hogy szeretem-e maradtam azzal, hogy miért tekkel.

szenvedélye, sietve

mikor,

hol

és

tól,

meg a fzés hogyan? Annyit

lepett

elmondok mégis, hogy ennek, de

ez egynek egész életemben, oka.

a sajtot? És adós

Az aki

elhivattatást

már

csakis

nem asszony

az

örököltem az édes apám-

a forradalom eltt kaviárt és korpa-

140

.

cziberét vacsorált. Tanulni, asszonytól

tanul-

is

Pappnénak hivták azt a drága jó úriasszonyt,

tam,

vagy egy fertály esztendeig voltam a kosztosa Szatmárhegyen. Csak egy adóvégrehajtó felesége volt, de a vármegye fiatal úri leányai Maga volt az hozzá jártak fzni tanulni .

.

.

értelem, a jóság, az önfeláldozás, az Isten áldja

meg

haló porában

is

.

.

A magas ártja

fzés, a szakácsmvészet grand azonban mégis Francziaországban, NizzáHeldernél

ban,

Carlóban

sokat

lobbant

fel

nyertem

elttem.

Monté

Kés

akkor.

este

tértem haza Nizzába, ebédre. Társ után néztem

a bulevard des Anglaisen. Egy igen éhes, de

—

hogy

mondjam

is

—

puklis,

igen

púpos

meredt reám az étkez eltt. Ezzel az alakkal, mi vihette reá e szegény úri kisasszonyt, hogy ne legyen jó? kisasszony

tekintete

—

Nem

gondolkoztam,

sokat

meginvitáltam. Hoztak krumpli-ételt,

—

bemutatkoztam, többek között egy

—

de annak minden darabkája piro-

sabb, vidámabb, bensségteljesebb és minde-

szintébb volt, mint egy fiatal primadonna mosolya ... És eszményibb is és min-

nekfölött

denekfölött

Kezdek

még

ide

meg

lehetett

lelkesedni, írni

az

enni!

végzem! De szeretném

ételek

141

királyának

reczeptjét.

Hogy

nekem, melyiket kivánom? Azt a darab kenyeret, amelyet egy éhez gyereknek ád a kezébe az az ismeretlen kéz, melyet melyik

az

Jézus vezérel. .

.

.

tettel

Dicsség a magasságos egeknek. Szerenem bn, de szeretettel enni adni

enni

annak, aki ért az nincs

mit

—

evéshez, vagy

karácsony

morálja, az erény, a tisztesség,

maga?

142

szeretne, de

bbájos a gyönyörség

estvének

Regényalakok.

Nászvirág.

A

plébánia-templomban

nem maradt

senki,

csak a tüzes-fazekaikra hajló öreg koldusasz-

szonyok mozdultak egyet-egyet a homályban.

A

nász narancsvirágának

lott szét

illata

még nem

osz-

a levegben, a nyoszolyólányok keb-

lérl az imént lehullt tubarózsa nehéz, szerel-

mes

illatával föléje

nak, mely

maradt

még

kerekedett a tömjén szagá-

a déleltti nagy halotti

misébl

itt.

Egy-egy ezüstpénz csillogott föl a homályban, csörrent föl a csendességben. A koldusasszonyok számolgatták a pénzüket, egy rövid 143

:

föl, alighanem arról, hogy mi jobb nekik: a temetés-e, avagy a nász? Valami rekedt hang szinte bántóan, hangosan

párbeszéd hangzott

mondta Mindegy!

—

A

megmozdult egy úr. Úgyhogy az esküvnek vége van. Pedig csaknem egy óra telt el kis oltár mellett

lehet csak

most

vette észre,

azóta.

A

menyasszony otthon

volt

búcsuzásoknak, a vendégsereg inkább

—

eloszlott.

Nem

már, vége a

—

kis csapat

volt vele csak

férje

és gyámapja.

künn a homálya ntt, benn nem

Ült egy széken, a kályha eltt. Ott

kés

téli

égtek

még

délután

a lámpák. Világosságot reá a kályha

tüzének fénye

vetett.

jed homály nem

A

reszket fény, a

ter-

adta vissza körvonalait. Olyan

dére.

mint egy látomás, mint egy télirege tünCsupa villamos, tüzes, fényes fehérség

volt

az

volt,

egész

asszony.

Fekete

haját

szinte

nászkoszorú fehér virága, félrecsúszva, leborulva homlokára, lekúszva nyakán, összefolyva mellének és ruhájának reng habos elborította

a

selymével.

A két férfi elbvölve nézte perczekig. Aztán gyámja megszólalt: 144

!

— estét

Lányom, levetheted a nagyságos asszony!

koszorút ...

Jó

Az új asszony kinyitotta szemeit és mintha lebeg alakja egyszerre határozott körvonalakat nyert volna. A két fekete szem intenzív tüzével elzte alakja körül a homályt. Élt ez az aszszonyka, ugyancsak élt, ajkai nem lettek fehéaz

rek

esküv

pirosak,

izgalmától,

nyitvák,

csókot Ígérve, csókot kérve, de mindjárt. bontotta

Lassan, kegyeletesen

koszorút, a menyasszonyi fátyolt.

hajából a

ki

Arcza mosoly-

szeme könyezett, a boldogságtól remeg, csaknem síró hangon kérte férjét, hogy segítsen. Nevetniök kellett, olyan ügyetlenek voltak. Végre is gyámapjának kellett segítenie. A vén ember gott,

térdelt le elébe és szedte ki ruhájából a virágo-

kat

odatz

—

Ejnye,

gombostket. Elnevette magát. milyen furcsa vagy monda

—

—

hosszú, sleppes ruhában

ily

Amikor még rövid ruhában is

volt az,

gondtalan az

alól

ma

már, ahogy

megtüremlett

fölött harisnyájának

sávja látszott: elpirult, vált

mily régen

!

egész világnak és

selyemruhája

czipje

járt,

mily régen, — tegnap Tegnap még — ártatlan mutatta karcsú bokáit

úgy

és

nehéz

kivágott

egy vékony fekete rózsaszínvé

lehet

egész testében.

145

10

Elfogódott, zavart és zavara

nem

el

lett

sem múlt

ettl a pillanattól fogva

addig,

Egyedül maradtak. Olyan csak

amíg gyámapja

el

búcsúzott tlük.

k

egyedül, mintha

ketten lennének a világon, mintha ez

az egész világ az övék volna egyedül.

Egymás

mellett

álltak

a

szobában,

homályba borult egészen. Az asszonyka tött

fvel, kezeit összekulcsolva

maga

mely lesü-

eltt.

A

férj elmerengve, komolyan. Nem nyúltak egymáshoz, reszketve, lelkükben ölelték át egymást. És ahogy alakjuk összefolyt a homályban: úgy folytak össze, úgy lettek egygyé

lelkeik.

Egyszerre világosság áradt szét a szobában. Ott künn este belvárosi utcza

lett,

a

gázlángok kigyúltak a

minden pontján és fényükkel

elárasztották a szoba sárga

kárpitjait,

a sárga

selyem aranyozott bútorokat. A férfi idegesen nézett szét maga körül. Az asszonyka egy pillanatig mosolygott még, lehajtott

egy

fvel, félig csukott

szemekkel, mint

A következ

pillanatban pedig,

kis apácza.

mint egy elkényeztetett gyerek, nyakába szökött, fejével elbujt szakála alá, megölelte,

közé vette nevetve, elfúlva, búgva: tudta, a kezei

146

fejét,

ahogy csak

csókolta

sírva,

!

!

—

Kis

uram, én

kis

uram, kedves,

rossz,

gyengéden.

Majd

drága kis uram

A

férj

magához

csittította tréfásan.

letette a

ölelte

Fölemelte a levegbe, majd

nagy karosszékbe. amíg a kályha tüzébe nézett,

kályha mellé egy

Leült

mellé

tréfás

komolysággal monda:

és

—

Most pedig, Katóka, beszéljünk egy kissé komolyan Az asszony aggodalmasan nézett rája. Komolyan! Milyen nehéz, milyen szomorú, milyen lehetetlen szó. Komolyan Hát van komolyság, vígság, nem csupán csak boldogság van a !

világon

?

Csaknem

sírva fakadt. Ajkai reszkettek, sze-

mei könybelábadtak, de e remegést elmulasza könyeket felszárítani elég volt egy csók.

tani,

Még szó,

egy pillanatig nyomta szívét hanem megnyugodott csakhamar,

férjét

egész az

ajtóig, ott

a

nehéz

kikisérte

még egyszer a nyakába

csimpajkodott, búcsúzkodott tle:

— —

Isten veled!

Egy óra múlva! Egy óra múlva. Egy örökkévalóság múlva! Mikor a férj már elment és Katóka

— —

közepén egyedül

állva

147

maradt,

a szoba

akkor jutott

10'

hogy miért nevezte azt az órát, melyet most egymás nélkül kell eltölteniök, egy örökkévalóságnak. De csakhamar megvigasztalódott: eszébe,

hát

nem úgy

nem egy

igaz-e, hát

örökkévaló-

ság ez az óra? Az els harmincz perez mélységes bbájos ábrándozással

tölt el.

Oly mélységes és bbájos

ábrándokkal, hogy ezek közepette szinte magát is

elfeledte, énje feloszlott érzéseinek

árjában,

képzeldéseinek tömérdek csillogó képében. Lelki élete oly gazdag volt e félóra alatt, hogy e gazdagság terhe alatt csaknem elájult.

Csak az

tartotta fenn,

hogy belekapaszkodott

egy gondolatba Egy óra múlva, egy óra múlva ? Susogta magának minduntalan, mint egy dal refrainjét. Nem volt itt sehol óra, de eszébe se jutott megnézni, hogy elmult-e már? Elmúlt :

régen.

A

szobaleány

karos

gyertyatartókat

hozott be. Meggyújtotta.

Egyszerre fényárban

úszott az egész

delmi pompával berendezett lakás. a nagy szalonban

ben

—

—

megszólalt,

úgy

esti

lehet,

hét

A

elször

órát

feje-

lábas óra

vert;

életé-

síró,

nyikorgó hangja olyan, mint mikor az újszülött az életbe

lép.

Egyébképpen eleven, vidám, kéjes volt minden az új fészekben. Az asszonyka szemei 148

kápráztak és szinte fájdalom szívét,

övé.

A

ragyogó

zugok, a

keleti

csillárok,

a

sznyegekbl

rejtelmes, intimus lett

össze

szorította

amint arra gondolt, hogy mindez az

pompás épített

puha sátrak:

szobák a szobákban. Kedve

volna belebújni, meghengergetdzni vala-

de nem volt

mennyibe,

ura

többé a

testének és amit tenni, akarni tudott, az volt egyéb,

saját

nem

minthogy álmatagon bolyongott a

szobákban. Egyszer-egyszer utána nyúlt egyegy különösen kedves tárgynak, képnek, bibelot-nak, achát-varróasztalkának

aranygyr

—

ott volt rajta

—

de hirtelen visszarántotta kezeit: megrémült, hátha kezének egyszeri érintésére eltnik mindez, mint a regének, mint egy tündéri álomnak a kincse. Sorra bebolyongta a szobákat. Eljutott az ebédlbe, ahol egy kályha mellett álló kis asztalon fel volt már terítve számukra. Két teríték, a tányérok az nevének kezdbetivel, az asztal közepén az kedves virágai azaléa és szekf, a két ellentét. Az asztal mellett, a poháraz

az ezüstollócskával

:

széken, tálczékon, czin- és ezüsttálakon hideg ételek voltak föltálalva, kelljen zavarni

italok fantasztikus

szamovár

alatt

nehogy

a cselédségnek

ket késbb. Aranyként ragyogó is

üvegekben, a nagy orosz égett

már a

149

faszén.

!

:

Katóka elmosolyodott és felsóhajtott egyEszébe jutott, hogy ma nem evett még. Nagyon szeretett volna elvenni egy darabka kenyeret az asztalról, de nyomban megfeddte szerre.

bnös

magát,

mily

Mégis

lecsípett

kis

hajlamok,

egy szem

baba, akinek a gyümölcs

menekült

ki

nélküle

szlt

enni!

és mint egy

tiltva

van,

úgy

a szobából

Megállott egy ketts, sznyeg- és selyemfüggönynyel kárpitozott szoba eltt. Férje elbeszélésébl tudta, hogy ez az hálószobája. Elfogódva állott meg a saját maga külön appar-

tementje eltt. Szíve oly hangosan, oly ervel

dobogott, hogy ösztönszerleg mellére nyomta mindkét kezét. Aztán hirtelen bátorsággal beroritott. Megez

részegítette

a

szoba.

Gyengén

elsikította

magát.

Az egész szoba nem nagy ágy.

A

falak, a

volt egyéb, mint egy padmaly fehér pleuchevel

Maga az ágy szakasztott olyan, mint amilyenben bizantinus császárnék háltak

kárpitozva.

Maga a szoba egy trónnak, az ágy pedig a trón rajta. Az ágy fájában: hosszú, aranyozott szentek, színes kövekbl, festett csontból, berakva. egykoron, néhány ezer év eltt.

alapja

A menyezetrl

is

ráragyogtak e sovány szen-

150

.

de egészen modern arczaikkal. templomi lámvilágította be itt enyhe fénye pás ünnepélyes, a tárgyakat, amelyek különben szinte maguktól

tek,

stilizált,

Tzben

is

aranyozott régi ezüst

világítottak.

Az

asszony félve

új

Els

ült

a

le

saját

ágya

hogy megrémült a sajátmaga nagy boldogságától. És amíg ez a félelem hideg borzongással, majd szélére.

újra az volt,

érzése

forró lázzal árasztotta

el

testét,

kísérletet tett,

hogy visszaemlékezzék. Hogy is volt csak, hogyan került ide? Mint lett az övé? Két évvel ezeltt kezddött. Egy mátraaljai kis apáczazárda templomában Mária-ünnepek voltak. k, a növendékek a templomban laktak az egész napon.

templom

egész

A nvérek oly

oly kegyesek, az

szép,

oly

olyan virágokat, mint akkor

A templom

régi freskóit jöttek el

a fvárosból urak, fiatalok

nehogy

vidám,

fölpillantsanak.

.

.

.

soha

.

.

Meg

megnézni

volt hagyva,

mégis,

amíg egy

Máriának szentelt nagy georgina-bokréta árnyékában térdelt, egyszerre csak hátratekintett.

Nem

akart,

tette

egy

igazi

eljegyzésük.

nem

tudtak többé

de kénytelen volt

vele. Kényszerí-

szempár. Ebben a pillanatban volt Tekintetük elválni

151

egybefonódott,

egymástól.

A

férfi

:

csodálkozva nézett Pillanatokig

ben

reá,

pedig mosolyogva.

minden

egymást,

nézték

rend-

volt.

Két évig jártak egymással jegyben, mert csak tizenhat éves

öregednie két év

tudta

kellett.

alatt,

mivel

De

vájjon

lett

öregebb? Hisz

azt se

föltn

dolog,

még, hogy legalább

hogyha a férj a órákig magára

feleségét az

hagyja,

mit tapasztalt e

is

els napon mindjárt mondta, hogy el kell

mennie, hisz ez oly természetes, hisz

hogy

kell.

még

volt, tanulnia, tapasztalnia,

mondta,

Talán hozzátartozik ez édes titokza-

tossághoz? Mégis, egyszerre türelmetlenkedni kezdett. Egyszerre titok, hogyan támadt a leghevesebb vágy fogta el, karjaiba szorítsa

—

—

férjének

szke

fejét,

ég

kiszáradt,

ajkát

oda-

préselje kedves, szelid szemeihez. Felugrott az

ágyról, kiterjesztette karjait és

—

hangosan monda

Oyer, gyér!

Eljött,

kordult

itt

a

van

Hallotta, amint a kulcs

!

es

hálószobától messze

zárában. Arra jön,

hogy meglepje.

csi-

írószoba

Elhatározta,

hogy tettetni fogja magát, mintha aludnék. Ledlt az ágyra, behunyta szemeit. Behunyt szemmel látta, mint lép be férje, mint közeledik hozzája lábujjhegyen, lehajlik

gyengéden, hogy

föl

fölé,

ne költse 152

.

.

.

megcsókolja

Már

hallotta

már

lépteit,

mint közeledik hozzá. Hir-

érezte,

lemondott

telen

hogy csak a csók

tervérl,

után ugorjék a nyakába, elkaczagva magát. Fölébredt; eltte üres.

nem

Az írószobában

volt

elhalt

senki,

a

szoba

minden nesz, csen-

des az egész lakás, csak az utczai

élet zajgott,

dörömbölt be az ablakon. Még mindig nem férkzött szívéhez a gyanú. Az órát hosszúnak találta ugyan, de még hitte, hogy mindennek így kell lenni, hiszen cselekszi. És egy tizennyolcz éves, klastromban czellában

nevelt,

még

jon az

növekedett

az életrl.

leány, mit

tud-

Amikor az úgynevezett

akik tudnak mindent, tudnak semmit, amikor odakerülnek, hogy mindent megtudjanak. Vágyva és félve, vaczogó foggal várják a titkok titkának

okos,

világi

leányok,

azok sem

mely csupa okosság hasisev képzelgéseivel

leleplezését. Fejecskéjük,

különben, most egy van tele.

Az

új

asszonykában nagyon gyengék voltak

a képzelgések. tiszta

Nem

mindössze

az,

urának

elvenni

és

mást, csak ezt,

maga

volt alig valami. Friss, ép,

ösztöne kerítette hatalmába és amit tudott,

hogy oda

nem

mellett, nézni,

azt.

akarta

Sohase

magát adni akart

tenni

akart látni mást, csak

mindörökre. 153

t,

: !

A

férj

a

elhalt

nem

jött.

Az

óra

tízet

ütött,

lárma, csendesség szállott

az

kint

is

egész

Katóka félni kezdett, összegubbaszkomajd egyszerre kiegyenesedett, felugrott. Félni, amikor a férje itt van a közelben? De miért is nem megy hozzá? Elhozta, de nem akarja szeretni többé? Csak egy pillanatra támadt föl benne ez a rettent kétség, a másik pillanatban már indult meg az ajtó házra.

dott

felé,

ajtaja

—

ágyán,

akarta

De

felkeresni.

megállt a szoba

eltt

Gyér, gyér!

Semmi

—

kiáltá.

válasz. Talán lefeküdt, talán így

illik,

így kell ez?

Csak legalább valami életjelt adna magáról. hisz meg sem hallhatná a bezárt szobák során, a falsznyegen keresztül. És ime, amint minden erejét megfeszítve, az

De

ers

akarattól szinte kábultan figyel, hallja jól

De mintha valaki más is lépkedne most, más módra, más zajjal. Valami suttogás hallatszik, majd néma csend és kevés vártatva egy ers hang szól: ismert lépéseit.

—

Nem

Aztán sem

lépés,

Egész testében asszony ezt a

sem

lázba kietlen

154

suttogás,

borulva

sem

szó.

hallgatta

csöndességet.

az

Talán

!

egy óráig is zeldésekkel,

kép-

állott ottan, telve hihetetlen

feltn

hirtelen

reménységgel,

összezúzva, kétségbeesve, végül olyan állapot-

hogy nem tudott magáról többé mitsem. Arra ébredt, hogy általölelte egy forró, ers

ban,

felemelte,

kar,

ölébe

est érí

:

vette,

beczéz

szóval,

ha abban a pillanatban felocsúdott. Rátette

csókkal borította

kezét férje ajkára,

az hízelegjen,

el.

Mint a szomjas

nem

akart.

akarta

Meg

is

virág,

engedni, hogy

cselekedte,

hanem

hangja egyszerre bennszakadt, csókja elfogyott,

csaknem

sírva szólalt

—

meg:

Adj ennem, meghalok éhen Nevettek rajta, hogy legels napon

hogy

is,

asszonynyá lett, éheznie kellett. Asztalhoz ültek, az asszonyka mohón, szinte belemarkolt az ételekbe, a férj meg egy üveg »Mumm« után nyúlt és kiitta egy pár perez alatt. Halvány arcza egyszerre kipirult.

— —

ölni

!

— monda az asszony. Úgy szeretlek, hogy meg szeretnélek — monda a férj, amíg szemei villogtak.

Mily szép vagy!

Katóka odabujt a keblére. Hát ölj meg, ha ez neked jó! megadólag, szelíden.

— —

Akarsz

meghalni

!

elcsukló hangon.

155

—

—

suttogta

súgta a

fér

!

—

Akarok, ha neked

Nem

lehetett az

kell

asszonykán

kifogni. Kitárta

mellét és sürgette:

—

Ölj meg,

ölj

meg, én

is

akarom!

Nevettek aztán. Katóka megkóstolta a pezsgt és igen jónak találta.

—

A

Még, még! férj

—

monda.

^

töltött neki.

1 Befejezése következik.

»

1

156

:

írja,

szerkeszti és kiadja:

Bródy Sándor, Budapesten,

VIII. ker., Ülli-út 18.

A

Fehér Könyv megjelenik minden hóban.

Egy 80

kötet ára diszkötésben kr.

évre

:

1

frt,

fzve

legczélszerübb negyedkötetre, kötve 3 frttal, fzve:

Elfizetni

három

2 frt 40 krjával. Különben kapható minden egyes kötet külön is, a kiadóhivatalban és minden könyvesboltban.

Nyomatott Révai és

Salamon könyvnyomdájában Budapesten.

-ijt^ek

1