No title

^Bijjlfe^^K

A címlapot falus elek rajzolta.

:

SZERZ EGYÉB MUNKAI ELBUKOTTAK.

(Novellák.)

Singer

és

Wolfner,

1892.

(Elfogyott.)

MESEKÖNYV. (Novellák.) Grill Károly, 1898. (Elfogyott.) AZ ISTENI KERT. (Novellák.) kiadás. Nyugat, 1910. A NAGYASSZONY. (Színm.) Nyugat, 1910. ÜNNEP A DÜHÖNGÖN ÉS EGYÉB SZERELMEK. II.

(Novellák.) Nyugat, 1911.

LES GRANDS ET LES PETITS MOINEAUX. Alphonse Lemerre, Paris, 1900.

l ^

i

SZOMORY DEZS

A RAJONGÓ BOLZAY-LÁNY színm

4

FELVONÁSBAN

(ELS ELADÁSA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN 1911

JANUÁR

20-ÁN.)

BUDAPEST, A NYUGAT KIADÁSA 1

9

1

1

33

.JÓKAI'

5"/

KÖNTVKTOMDA BLTJAPKST, YU, THÖKÖLY-ÚT

9B.

SZEMÉLYEK: Rákosi Szidi

Bolzay ezredesné

Márkus Emília

Kamilla, a leánya

P.

Bolzay Sándor

Pethes Imre

Marika, a leánya

Lakatos Györgyike

Horthán György

Odry Árpád

Gáti-Szász Margit

D. Ligeti Juliska

Günzburg Palkó

)

Lórika

(

Ottilia

bárón

L.

,

'" Peirányi Piroska

Horváth Jen Gál Gyula

Günzburg Tamás kanonok Fábry Pál Idsb Gartenlaub 1^. Gartenlaub Ercsény Renée Boglár-Kendy .-. Boglár-Kendyné Komáromi ügyvéd Szenvey

—

Ivánfi

-

Manó Amanda nvér Steinreich

Ferenc, inas

-.

Boci, szobaleány

Mártha

V. Molnár Rózsi Gyenes László Kürthy György Hajdú József Bzirtos Gyula Kelemen Mária Rajnai Gábor Rákos Alice F. Dömjén Rózsa

Antí

Faludi

-.

Egy úr Történik

Jen

Garamszeghy Sándor Aczél Hona Horváth Zoltán

.

Kranzély doktor

Inas

Lenkey Hedvig

Kiss László

.

Balassa Imre :

az

I.,

11.

és IV. felvonás Budapesten, Bolzay

Kamilla szobájában, a Ottilia

III.

felvonás Gödölln,

bárón

kastélyában.

Günzburg

ELS

FELVONÁS.

Ahol Bolzay Kamilla él, dolgozik, küzd : az 5 szobája, egy leányszoba.

és

sze-

—

ret

A

háttér

bemélyedS és

balról,

képeni hálószoba, míg az

minden

létnek

mvészi

és

látszata,

nagy jó-

minden maradványa : elkel kedves, puha és finom

berendezkedés,

sötétebb tónusokban

fehér és

bútorzat,

vonzó

és

A

szalonöltözt alkot.

arányokban, afféle

a tulajdon-

rejtett,

eltér, tetszets

is,

alacsony

mennyezet egy Tudor-stilusu villamlámpással, intimus minden és vonzó otthon, meleg, ders, egyéni

—

szögletében

leánynyal,

harmonikus

itt

huszormégy

egy

aki sokat van

azzal a

itt

gyönyör szke leány,

nagy,

éves

falak között, az

e

egész

lelkével

van.

Egy fehér függöny ös ágy a mélyben, mint fbutorzat,

mousseline

sok

e

szzi

és

egy japán

oltárt,

denféle

ben,

selymekkel és

Néhány

könyvek

az

szalag, egy

rizve

selyem-parauent,

dúsan

csipkékkel,

kihányva ide és

kép, egy olasz Krisztusfej a mélyéjjeli

selyem falak a szalonban,

szekrényen és eltfétve

virág.

néhány kép

ritka s romantikus metszetek, egy-egy szines

egy

eped

tájkép

éjjeli

mintegy

tövénél,

magas támlájú szék min-

himzett virággal, néhány

? feldúlva.

selyem

Az ágy

szekrény, egy mécs.

—

és könyvek, egy

csomó

is:

vászon, arckép,

megUgyancsak balról egy

bronz, porcellán, amit összegyjtött, kedves és bolygatott össze-visszaságban.

Kék itt

:

papircsomókkal

kerek ébenfa-asztal, könyvekkel,

ami nem

helten,

az

lépésnyire

egyszárnyú

volna

idevaló és

a

asztaltól,

a fels

ajtó,

—

formáju üvegbetéttel

nem

eltérben,

baloldali

részében

ter-

Néhány

virág.

egy

két kisebb, ovál-

A

rubint-piros üvegek.

hát-

középrl egy selyem függönyös üvegajtó, mely egy nagyobb szalonba nyilik mély háttér, mély jobb és bal, de hasonló mennyezet, de

térben,

egészen

—

egy kristály

csillárral,

képek a hátsó falon és sárgás

Az

árnyalatú sznyeg.

üvegajtón

a szin hátterében

tul,

jobbról, egy kedves és fehér szöglet és rózsaszinü

egy

egy kis

falban két

ajtón félrevont függöny.

Az

ruhaszekrény. kerevet, avult

lami,

—

Az

A

A

alsó

tükrös

egy

empire

balirányában

eltér

Az

ajtók között egy

Es

és virág

illat

A

van

valami különös elhanyagoltság,

s

ami fonnyad a selymekben.

Este van. fény.

Az

és lenn.

brokátselyem kárpitozás és egy kisebb,

fiókos empire szekrény.

az egészen

fönn

ajtó,

udvarra.

az

asztal és virág. Kilátás

toilette

A jobboldali

is

fehér

ablak,

pamlag, párnás székek,

mousseline-nal, egy beépitett

sal.

ketts

alacsony ablakmélyedés,

Tudor-lámpás

asztalon

is

—

ég,

rajta

va-

sápadt és éklk

egy lámpa, ersebb, fehér

izás-

szekrény nyitva, a fiókok kihúzva, felhányva.

széleken

kihajló

selymek

Kamilla a szekrényajtó

eltt, a

és

Bolzay

szalagok.

tükör eltt, öltözkö-

Fehér selyem, alsószoknya, pazar volante-ok, selyem szalagos füzvéd, a decolletagehoz szükséges széles kivágással. A meztelen nyak, a meztelen kebel

dik.

leplezetlen

tudja,

fénylése s

hogy nem

és hullámos haj a

heves, érzéki félig nyitva.

és

A

homlok

gyöngéd.

szalon

kristály-csillárban.

kibontakozása

látja senki.

—

Gyönyör

n,

a fej,

aki

vaskos

és az arc fölött, különös,

Az

üvegajtó a

homályos.

háttérben

Csak egy láng a

.

ELS

JELENET.

Kamilla, majd Horthán György.

Kamilla (a tükör és

titkos

Csöndes dudolgatás,

eltt.

lappangó megelégedettség, szkeség,

illuminált

az

egész

a vállak, melyek ragyog-

nak a tükörbl is. Aztán, hirtelen, a dudolgyöngéd szólitgatásba) : Boci Bocica ... a cipmet kérem ... a báli cipmet. (Senki sem jön). Bocica Hol van az a

gátasból

.

.

.

!

lány ?

.

.

.

(Megfordul, néhány lépést tesz az üveg-

irányában, de hirtelen, megriadva hátrál. homályos háttérben egy férfi alakja lebben át: Horthán György. Mint az árny, most már a küszöbön van, tétován, remegve. Kamilla

ajtó

A

felsikolt)

nem

.

.

:

Oh

Istenem

nem szabad

.

György (nem

!

.

.

.

.

György

.

.

.

nem

.

.

.

.

gyönyörség : a Kamilla a meztelen karok. Egy pillanatnyi szédület. Es remegn) : Bocsássa meg. a szalonban, az ebédlben, a verandán senki meztelen

remélt

melle,

.

.

az ajtók nyitva

.

.

.

.

Kamilla (egy csipkés kendt kapott

Nem

.

nem ...

föl.

S

anyám

itt van a szobájában (az alsó ajtót jelzi) az inas is menjen György menjen György (epedn) : Kamilla (S ami hajtja

védekezik):

.

.

.

.

.

.

.

.

.

az

.

.

.

.

.

elre)

.

.

.

.

.

.

.

Kamilla (remegn) : Oh ... de hát ... de hát mit gondol hogy itt jöhet, mehet az ember mint egy malomban, amikor öltözködöm amikor (csak rejtené a vállát, de a kend nem födi) György, menjen... minden .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

pillanatban bejöhetnek

menjen

.

a

.

.

.

.

.

.

kérem^

vágy felé) ... a karja ... az illat ami be-

válla .

a

hallhatólag,

(alig

lle árad Kamilla (megsebezve, de

Oh

menjen

.

.

György

Oh

:..

.

.

hallgasson

.

.

titkos elnézéssel is):

hallgasson

.

.

.

.

Még sohsem György (mind hevesebben) (Még egy lépést elre és megáll.) :

láttam igy

.

.

.

Kamilla (pillanatnyi küzködés után) : Oh de nem megszégyenit, hogy a vállamért, a karomért maga is rámtapad a meztelen két

hát

maga

szemével, is,

mint akárki

.

.

.

.

.

.

.

tiltakozással)

meg

bocsássa

meg,

értse

is,

maga

.

György (remeg

nem nem

maga

felém liheg,

is .

én

Oh nem

:

nem

...

én

nem

...

.

.

én

...

(A szemét

elfödi kezével.)

(Egy percig csend.) Kamilla (már engedve) : No jó, maga nem hát akkor menjen szépen, menjen most György (halkan) Tegezzen amint szokta hogy Kamilla Nem tegezhetem most .

:

:

igy állok

.

György

Mégis

:

meztelenül

félig

itt,

.

.

.

.

.

.

.

.

.^

.

.

.

.

.

hát eredj Kamilla (hirtelen) : No jó most eredj szépen minden pillanatban bejöhetnek Boci is itt kell, hogy legyen .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

valahol a közelben

bánom

.

aztán,

késbb, nem

ha fel leszek öltözve gondolom úgyis értem jött, hogy Fábryhoz lekisérjen ugye ? A mama nem megy az es. tély re hát jobb is, ha visszajön értem mondjuk egy óra múlva .

jöjjön vissza,

.

.

.

.

.

.

.

.

.

György (már

Mégis

hátrál.

hirtelen

megáll s

Legalább a cipjét hadd adjam cipjét Kamilla (gyötrdve a mosolygásán át és legyzve) : Ott van a szekrényben, a fiókban igen kedvesen)

oda ... a

:

báli

.

.

.

.

keres egy fiók-

nem szabad

... a legalsó-

(György a szekrényhez ban)

Nem

:

ott

.

.

.

.

.

sietett s

cipt vett ne túrja Az a mélyen kiváaz sem föl az egész fiókot ... no csak tegye le. gott fekete lakk ... az igen György {sietve hozza a cipt s hirtelen térdre roskadva Kamilla eltt) : Majd én Kamilla {pillanatnyi habozás után a cipbe

ban

el)

.

:

.

(György

.

Nem

az

.

fehér selyem

egy

.

nem

.

.

a fehér ... . . .

.

.

.

.

Köszönöm György A másikat

lép)

:

.

.

.

.

:

.

.

{Aztán

.

a Kamilla lábához). Kamilla {remegn) : Mit

hirtelen lehaj-

lik

György

{hevesen)

amelyik hordozza

.

.

csinál ?

Megcsókolom a

:

lábát,

amelyik felém hozta

.

.

.

.

szivem Kamilla (hevesen) : György (De ekkor egy becsukódó ajtó zaja valahonnan a mélybl és közeled lépések. Es Kamilla jönnek megriadva) : Oh már jönnek is menjen, a mutatva): Ott Menjen (balfelé onnan is le tud Sándor szobáján át .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

György (megremegve s már a át ? : A Sándor szobáján

eltt)

.

Kamilla szobáján

.

No

:

.

igen ...

A

baloldali ajtó .

.

Bolzay Sándor

.

György {kinyitja az Ez a szomszéd szoba nyilik

.

.

.

.

.

jönni

.

magához

.

.

.

ajtót) itt

.

.

Ez

:

.

az

itt

ugy-e ?

ajtaja ide-

Kamilla (nyugtalanul)

Igen

:

.

.

hozzám

.

(Lépések, hangok.)

György

:

Egy óra

niulva.

Kamilla (még mindig nyugtalanul) : Igen^ áll, vár, elborultan. György elment. Es Boci a középrl) : Hol voltál ? S miért (Egy percig

hagyod nyitva az

ajtót ?

.

.

.

MÁSODIK JELENET. Kamilla, Boci, majd Ferenc.

Boci A kegyelmes hivatott Kamilla Fábry ? Már megint. (Ismét a tükörhöz megy) : Mit akart ? Boci (apró kacagással): Oh azt Kamilla: Jobb szeretném, ha itt marad^ nál, ha itt volnál, mikor öltözködöm Az ajtót is csukd be. Boci (beteszi az üvegajtót) : Valami nagyon szemtelen kis dolgot mondott. Kamilla (inkább közönnyel) : Kicsoda ? Boci A kegyelmes. Kamilla (mintha nem is hallaná): Add ide a ruhámat ... A gyönyör holdfényes ru:

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

:

hámat

.

.

.

Boci

(kísértésben)

:

Ha megmondanám

mi-

csoda szemtelen kis dolgot mondott ... Kamilla (érdekldés nélkül): Ne mondd

meg. Boci Talán meg is haragudna a kisasz^ . Talán le se menne az estélyre szony Kamilla (epedn és nyugtalanul) : Oh dehogy is nem mennék :

.

.

.

.

!

.

.

.

.

I

: .

!

Boci Horthán György után elmenne a világ végére Kamilla (mint az elbb s még epedobben) Bocica Amikor valaki azt mondja Horthán György, mintha mintha megfogná a nyakamat, a mellemet, a szivemet, az egész életemet Bocica « Bocica {miután már kereste volt a szoknyái s most megtalálja) : A szoknyát már kiterítettem :

.

.

.

:

!

—

meg

ide a székre,

se látta...

hozom a

derékot...

Kamilla Hamar {Felveszi a szoknyát.) {Odalenn az ablak alatt az udvarban, ko:

csizaj.)

Boci {az tott)

A

:

ablak mentén Jött s kifelé pillan-

Gerbeaud kocsija ... a sütemény, a {Már Kamillánál van.)

fagylalt.

Kamilla {miközben Boci bekapcsolja rajt a : Milyen könnyen megy, mi ? Megint fogytam Boci A két kezemmel át tudom fogni Kamilla Ne ölelgess {Boci háton csókolja, mire megborzongva) : Oh Boci {Már felkapta volt a derékot s most hátravetett keszoknyát)

.

.

.

:

.

:

.

.

.

.

türelmetlenül a kapcsokat keresi): kapcsold be gyorsan Boci Mellben nem fogyott meg

zével

.

.

.

.

.

.

No

.

:

.

.

.

Kamilla {szemérmesen) : Nem Boci St Kamilla Hallgass {Kopogtatás az üvegajtón). Ki az ? {Az ajtó felé) : Most nem lehet Boci (az ajtó felé pillantva) : Ferenc. Ferenc (az ajtó mögül): A méltóságos asszony. Kamilla (a Ferenc szavain át) : Most nem .

:

.

:

.

.

.

.

I

.

lehet

.

.

.

.

: .

ragyog) kivirul

Oh

:

.

.

Most nem

lehet.

(A

ahol a Kamilla alakja

fel-

Boci (hangosabban) tükörbe pillantva,

:

gyönyör

be

A

!

szke

feje

amint

.

Fehér, kék, ezüst, Kamilla A ruhám nem tudom. Mintha a holdfény halpikkelyeket :

érne

.

.

.

.

.

.

Boci Csókolja meg magát a tükörben Kamilla (elháritón s mint aki nem éri be .

:

ezzel):

Oh

.

No

(Ismét kopogtatás az üvegajtón)

.

.

megint Boci (kinyitva az .

.

.

.

ajtót)

:

Ferenc van

itt

.

.

.

HARMADIK JELENET. Kamilla, Boci, Ferenc.

Ferenc (asztalkendvel és teritékkel a kar: A méltóságos asszony itt fog vacsorálni

ján)

a kisasszonnyal

.

.

.

Terithetek ? (Es elhárítva

a leányt, aki segíteni akar) : Oh köszönöm, (Boci el). ne fáradjon Kamilla Gartenlaub nem küldött valami iratcsomót ? Ferenc (már térit) : Egy nagy sárga boriték van odakünn. Kamilla Majd hozza be Ferenc ... a tintát s azokat az Írásokat is hagyja ott az aszta.

.

.

:

:

lon el itt

.

.

.

(Ferenc a virágokat

a virágokat

.

.

.

elfér ott

Ne vigye Más nem volt

érinti) .

.

.

:

senki ?

Ferenc Senki. Néhány számlás ember Kamilla (nyugtalanul) Néhány ? Ferenc: Talán három, köztük egy bank.

:

:

8

.

.

szolga

Gondolom a Sándor

is.

ur dolgai

.

.

.

Ezeket elküldtem Bolzay Sándor ur Kártumban van. Kérdezték hol van az ? Messze van, feleltem. Nincs igazam ? Kártum Egyptomban :

:

van.

Kamilla: Gartenlaub személyesen volt itt? Ferenc (kicsinylleg): Oh személyesen Kamilla Nem akart bejönni ? Ferenc: A kisasszony öltözködött. Kamilla: Nem kérdezte tle, van-e valami hire Kártumból, Sándor ur felöl?. Ferenc Kérdeztem. .

.

.

:

.

.

:

Kamilla: No? egy árva szó se Ferenc Semmi fogalma nincs Kamilla Volt Budán, az intézetben ? Ferenc Voltam. Kamilla: Látta a Sándor ur kisleányát? .

:

.

.

.

.

.

.

.

.

:

:

Ferenc

Csak Amanda nvért

:

Épen

láttam.

jött a folyosón. Bolzay Marika tegnap kapott levelet Sándor úrtól. Csak néhány sor, amit

megtanult kívülrl. Ennyit mondott a

nvérke

nagy kegyesen Kamilla Az apámat nem kereste senki ? Ma Ferenc Csak az ordonánc járt itt .

.

.

:

.

:

délben

jött ki

.

.

a kórházból s estére utazik az

ezredes úrhoz, Szebenbe.

Kamilla: Mit akart? Ferenc: Vasúti költséget akart, mert, azt mondja, nem tud gyalog elmenni, hogy megrúgta a ló. Kamilla (félénken): Adott neki ? Ferenc (csendesen): Adtam.

. .

.

NEGYEDIK JELENET. Kamilla, Bolzayné, Ferenc, majd Boci.

Kamilla (megpillantva Bolzaynét, aki jobbról megjelenik)

Anyám

:

édes ...

akarsz vacso-

itt

nálam Ferenc Én megvagyok. Bolzayné (egy magas, nyúlánk asszony, aki többet élt és érzett volna, ha nem katona- hitves.

rálni

.

.

.

:

Még

fiatal arc, de fehér haj, egy

de rokonszenves profil)

magányos, majdnem vagyunk S annyi .

hez)

:

A

.

rideg,

éles,

ha csak mi ketten

villany fogy ott (Ferenc-

.

szalonban

A

:

csöppet

nagy ebédl olyan

is

oltson

el

kérem

.

.

(Ferenc megindul.)

Oh

már nem, kérlek amúgy is olyan sötét ... Mi van vacsora ? Bolzayné De hiszen te Fábrynál fogsz s jobb Kamilla Oh az oly késn van is dolgom kis még egy szeretek itt veled Kamilla

(szelíden)

:

.

.

.

.

:

.

:

.

.

.

.

.

.

van itten Ferenc {már a küszöbön) : Hideg sonka Bolzayné Egy kevés sütemény is, gyümölcs Kamilla (Ferenc felé) Bor van ? Ferenc Egy fél üveggel, ami az ebédrl .

.

.

.

.

. .

:

:

:

maradt.

Bolzayné Ferencnek,

(Int Oh én inkább teázom hogy mehet s leül az asztalhoz). .

:

No

Kamilla (az anyja eltt):

mit

hozzám ? Bolzayné Gyönyör ez a szke megsápad a lámpafényen :

.

.

.

fej,

.

szólsz

amint

.

Kamilla (nagyon gyöngéden az anyját nézve) Ez a fiatal arc s ez a fehér haj .

10

.

.

:

r ^H

^^H

^H ^H ^»

^ "

.

.

.

.

.

.

. ! .

Bolzayné (egyszeren) Szivem Kamilla Miért is nem akartál jönni a kegyelmeshez ? Bolzayné Unom Kamilla Egyedül megyek, mint egy árva :

.

.

:

:

.

.

:

leány

.

.

.

Bolzayné (egyszeren) Nem mégy egyedül,. minthogy Horthán Györg}' Kamilla (megremegve) Honnan tudod ezt ? Bolzayné Ugy hallottam az imént Kamilla (egy lehelletben) Oh (Egy percig csend. Aztán nyugtalanul) Te még azt fogod hinni, hogy hazudok, holott ezt utálom a legjobban hogy titkolódzóm, hogy elhallgatom eltted Bolzayné Oh dehogy hiszem. Amit az ember meg kell, hogy mondjon, azt hiába :

.

.

:

:

.

:

.

.

.

.

:

.

.

.

—

:

hallgatja

el.

Kamilla (komoran s megkönnyebbülten) Igaz^ Bolzayné (elmélyedve) Nagyon szép vagy :

:

.

olyan különös, olyan különös megviselt, feldúlt

.

.

.

.

.

.

egy csöppet

.

Kamilla (remegn s mosolyogva) Öreg ? Bolzayné Oh isten ments Kamilla Négy éves ruhám ... a huszadik születésnapomra kaptam s hogy kitartott L Bolzayné Egy csöppet fel van üditve Kamilla Oh hányszor van már f elüditve Es kiforgatva és megmásitva és felfodrozva és agyonvarrva Bolzayné Csakugyan. Kamilla A szoknya volt már és levegs mint a vitorla és szk, mint egy halotti lepel. A derék ismert egyszer, ha jól emlékszem^ :

:

.

.

:

.

.

.

:

.

:

. .

:

b

:

11

.

.

.

.

. !

valami szzies Melisande-fátyolt, áttört csipkét, átpergetett gyöngyöt, késbb meg komor moiré-sujtást

fekete

tüllel

a

mint

vállakon,

egy gázlámpa egy nagy államférfi temetésén. Es volt neki szegénynek Henri II. gallérja, de volt már neki olyan gömböly ruchenyakéke is, amilyet régi angol képeken Lady Macbeth viselt és az összes skót asszonyok

elkel skót asszonyok, valahol a középkorban. Szóval végig küzdötte a divat viseltek, az

összes csatáit,

Bolzayné Hségesen és kitartással Kamilla Hsiesen és becsülettel je n'oublierai jamais ! De végre elesett, vége :

.

:

A

:

két ujja félig levágva, az

.

.

—

kimetszve.

eleje

Bolzayné Dekoltálva Kamilla S én én aki benne voltam, táncoltam, lihegtem s kacagtam s aki vonszolom az uszályát, mint egy árnyékot magam után aki engedtem, lemondtam és mégis csak hiszek, hiszek és élek és ragyogok és szeretek {De ebben a pillanatban Ferenc már ott van az asztalnál. Egy fatálcán hoz egy tálat. Ezt :

:

.

!

.

!

.

.

.

.

aztán egy levelet nyújt át Bolzaynénak.)

leteszi s

{Egy percig csend.) Ferenc A teát is hozom rögtön. {Ismét :

kimegy.)

Bolzayné {sietség nélkül nyitja ki a levelet) Szeben Kamilla {érdekldve) Az apám néhány sor Bolzayné Mint rendesen .

.

.

.

:

—

:

{Olvassa)

:

:

„A

régi város, a régi

.

.

.

.

mezség, ahol

elvágtatunk, a régi robot. Uj férgek a tavasz-

ban. Szerencsére alig van

12

idm

néhány órát

.

.

.

feküdni az ágyban. Benne vagyunk a riadó-

ban

s

lessk az

Egyébként a had-

ellenséget.

gyakorlatok régi képe. Sok por, sok katona,

sok

A

ló.

fherceg meg van elégedve".

{Ferenc hozza a

Ferenc

teát.)

(Bolzaynéhoz)

nem pa-

Egyebet

:

rancsol ?

Bolzayné E! akar menni Ferenc ? Ferenc Oh, csak a kegyelmeshez akarok lemenni ... az inas megkért, hogy segitsek egy keveset. Csak egy óráról van szó Bolzayné: Jól van, menjen. Kamilla (Ferenchez): Azt az iratcsomót,, amit Gartenlaub Ferenc Már behoztam. Kamilla {megtalálja maga eltt a többi írások között) Köszönöm {S alig hogy Ferenc elment): Tudniillik, odalenn legalább jól meg:

:

.

.

.

.

.

:

.

:

.

.

Még elég kiméletes, hogy ezt nem mondja meg nyiltan. Az ordonáncnak is vacsorázhat

.

.

.

adott útiköltséget. {Ont a csészékbe.) Bolzayné {átveszi a csészét) Köszönöm Egyél egy kis sonkát Kamilla Kamilla (a zsemlyék után nyúlva, hogy Bal.

:

.

zaynét megkínálja)

:

Kissé száraz

Bolzayné Délrl való Kamilla Vajat parancsolsz ? Bolzayné: Köszönöm :

.

.

.

.

.

.

.

.

(Meghajtott fejjel csendesen mellett.

.

.

.

:

.

.

.

esznek egymás

Percekig szünet.)

Kamilla (maga elé) : A legfbb mégis az, hogy a fherceg meg legyen elégedve Bolzayné Egy csöpp sót kérek (Ismét csend. Esznek. Közben Kamilla az .

.

:

13

.

.

.

.

írásaiban

Ugyanakkor

elmélyedve.

lapozgat,

kocsizaj alantról, egy automobil

tiilkölése.)

Kamilla (aki most ir s anélkül, hogy felpil: Dehát hány óra, hogy már jönnek ?

lantana)

Kilenc ?

Bolzayné Azt hiszem elmúlt. Kamilla (felnézve) : A kis aranyórád ? (Egy pillantás egy pillanatnyi megreme:

.

.

.

—

gés és csend. Kamilla ismét az irása fölé

hajlik.)

Bolzayné Nem ettél semmit Kamilla (irásközben) : Még egy mondat és megvagyok. (Megpillantva Bocit, aki a közép:

rl

.

megjelent)

Én nem

:

hittalak

.

.

.

.

.

Boci (kedves kérleléssel és félénken) : Le szabad menni a kegyelmeshez ? Kamilla {erélyesen) : Nem szabad. Nem engedem. Nem szégyelled magad ? Boci {félénken) Ferenc is lement Kamilla: Itt van még sonka, kenyér az egész tálat kiviheted, egyél Boci {megsebezve) Oh, de hiszen nem azért, hogy egyem. Kamilla {gyorsan) Hát miért ? Hát miért ? Boci {epedön) Meghalok egy pohár pezs.

:

.

.

—

.

.

.

:

:

:

gért

.

.

.

Bolzayné {Kamillához, megvetn s halkan): Hadd menjen Kamilla: De rögtön feljössz Még szükségem van rád. {Elsiet.) Boci {boldogan) Rögtön Bolzayné {remegn): „Meghalok egy pohár pezsgért." Ez Kamilla {kitérleg és elnézn) Ez nem olyan .

.

.

.

:

.

.

.

—

:

rettenetes

.

.

.

14

.

.

^^m

^H ^H ^B ^H ^^

»

I

!!

Bolzayné

:

Nem-e ? Az egész életünk benne

—

van, az egész örvény egy pohár italban

szégyen és a megaláztatás

.

.

a

.

Kamilla (remegn) Nem igaz Nem igaz Bolzayné {csak folytatva) A cselédség, aki a szomszédba jár, hogy jólakjon, mint a koldusok kutyája ^ Emberek az ajtó eltt, valóságos ostrom reggeltl estig, hogy nem merek kimozdulni a szobámból akik a szám1

:

:

.

.

:

lobogtatják,

lákat

nyugtákat,

a

a

váltókat,

bankszolgák, ügynökök, végrehajtók, egy egész ebfalka, mit tudom én Idézések, amiket nem szabad megpillantanom, levelek, amiket nem merek felbontani, hangok a küszöbömön, mes lyek ell be kell, hogy tartsam a fülem mindez csak megindul, a fergeteg amint meg!

—

indul

.

.

.

Kamilla {felindultan): Nem! Nem! Bolzayné {kacagva): Az ordonánc, akit az inasom segélyez, a háziuram, a kegyelmes aki mert tartozom, az estélyére invitál, Horthán György, aki bemerészkedik ide Horthán György, aki itt reménykedn Kamilla {remegn) Nem igaz Nem igaz Bolzayné Semmi sem igaz. Hogy oly vakmerk, nem igaz, hogy oly gyávák Kamilla Nem Nem Bolzayné Hogy az apád fizetését végleg lefoglalják, hogy Fábry Pál végre is csak ki fog tuszkolni innen, hogy nincs többé egy szál ezüstöm, egy ékszerem, hogy semmink sincs többé sem nekem, sem az apádnak, semmink, hogy is mondjam „az uj férgek a tavaszban !" .

—

:

.

!

!

:

.

:

.

.

.

.

.

.

:

—

—

15

.

.

.

!. .

!

Kamilla: Oh ne gyötörj, ne gyötörj Bolzayné Mindez nem igaz ? nem igaz ? A morzsáink itt az asztalon, a fél üveg bor és Gartenlaub, az öreg, aki az Írásokat hozza .

.

.

:

és Gartenlaub, a fiatal, aki a húsz forintokat

hozza, és a másolások, a cikkirások, a virrasztá-

nem

sok, az éjszakázások, mindez

igaz,

nem igaz

küzködik itten s aki még hisz, rajong holott és ragyog s rámosolyog a világra, zokognia kellene Kamilla {felpattanva): Bolzay Kamilla Fü-

s aki

.

.

.

!

tyülök

!

Mindez nem igaz Nem igaz s aki semmi sem igaz Semmi sem igaz Bolzayné

!

:

.

befont, volt,

.

.

.

is,

az

apádnak

rombolt, felperzselt rajtunk

elvette

tönkretett,

kifosztott,

nekem

—

.

.

amim

aki feldúlt, le-

is,

mindent, aki az átok

itt

Kamilla {megtántorodva) Bolzay Sándor Bolzayné Nem igaz ? Nem igaz ? Nem Kamilla {magánkivl) Nem Nem nem, nem, nem akarom, Nem Hagyd békén Csak engem gyöne bántsd, nem engedem Bolzay Sándor a törsz vele, csak engem mi vérünk, az apámé, az enyém, a mi vérünk .

:

.

:

!

:

I

.

.

!

!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

szeretem ne bántsd, nem, nem Bolzayné {egészen halkan) Szereted {Egy percig csend. Aztán) Kamilla {csendesen, gyötrdve, majdnem .

.

.

:

.

.

.

:

Oh, de hát lehetséges, hogy igy álljak szemtl-szembe veled, az anyámmal, mintegy más-más parton mind a ketten, holott

sirua)

:

itt

.

Hiszen térdelve eltted, reggeltl tal

a kezedet kellene,

l

.

estig alázat-

hogy csókoljam,

sze-

!.

gény, drága,

fiatal arc,

a

fehér hajakkal

.

.

.

Oh

dehát csak sirjak bele ebbe az alkonyatba, csak rázzam bele a nyomoromat, mint egy nagy fekete rongyot s ne várHiszen

.

.

.

jam a reggelt? Hadd küzdjek, hadd dolgozzam, hadd virrasszam át az éjszakáimat, hadd kinlódjam, miért ne ? S hadd rejtsem még, hadd leplezzem m«g, ami a könnyét ontja itt körülöttem, mosolyogva, hadd takarjam el, mint egy szegény büszke ember a sebét Hadd higyjek még, hadd bizhassak, hadd szerethessek még, hiszen ami eddig volt, az nem lehet minden az egész élet, az egész nagy isteni kert, az nem lehet (Sir.) Bolzayné (gyötrdve, de gyöngeség nélkül) Oh, Kamilla (És már felállana és menne

—

—

!

:

.

az

.

.

asztaltól.)

Kamilla {gyöngéden s

tartja

itt

még az

az anyja kezét

lefogja

S már

asztalnál.

sebben, melegen s zengzetesen)

:

csende-

Nézd, édes

.

.

én nem akarlak azzal megbántani, hogy a haragod, vagy talán éppen, sajnos, a gylöleted len,

ellenére

— oh

Az apám

megvédem

ezt

a

szerencsét-

mit mondok, ezt a boldog Bolzayt. fivére,

a

nagybátyám, egy ember,

micsoda ember, ki tudja, különös, titokzatos, egy mint minden ember, aki elre néz, föl benaki imád ábrándozó, szegény, magányos nünket, téged is, egy rajongó, aki csak szeegy retni tud, a szerencsétlen, a kivételes !

—

—

fájdalmas boldog a poézise,

a

sziv.

tervei,

Szó

sincs róla, az álma,

a szelleme,

—

itt

17

e

ház-

megviseltek

némi is bennünket, megengedem. Szó sincs

ban

kárt okoztak,

róla,

2

a

a

hangja,

hite,

rázsa bennünket

a szeme, az egész nagy vais

elragadt

s

—

elbvölt,

s

követtük, mint a vakok a fényt, a pénzünkkel,

a vagyonúnkkal, te

is,

én

zelt,

De amit

járt.

amit akart

—

is,

mind maga-

elgondolt, amit elkép-

a nilusi hid Kártum tövé-

parti vasút

ben, a

apám

kezdetben lelkesen még, de már-

mindenki,

már megtörve késbb, amint sabbra

az

is,

a pálmák

alatt,

az egész

mind oly szép, oly vaknagyszer, egy csomó zord és éles vers, mint a gránit, mint a márvány, mint a vas, egy csomó nagy, izzó zengés, meglehet nagy

titán-épitkezés,

mer,

oly

rím nélkül, visszhang nélkül, ezzel a világgal

mindegy! Bolzayné

:

Visszhang nélkül ...

A

kártumi

hid, a partmenti

vasút, az egész

nagy

épitkezés ... ha

nem számítom,

akik körül-

akik

állják,

hittek

benne,

akik

titán-

feláldoztak

mindent s legfeljebb, ha sirhatnak most Kamilla Hadd sirjanak. A könny felszárad. Bolzayné Visszhang nélkül ... Az egész .

.

.

:

:

élete

.

.

.

Kamilla {meghatva) Oh az élete Bolzayné Egy pont, egy hely, egy szöglet nincs az életében, ami olyan volna, mint más emberé Kamilla {leplezett elragadtatással) Nincs. Mint egy közönséges emberé. Nem. Nincs. Bolzayné Ha felidézem a multakat, ha emlékezem Az ifjúsága, mint egy forgószél. A zürichi technikán, Drezdában is, mindenféle vad elvekkel megbolygatja az iskolát s megy tovább, Oxfordban beleszól az eladá:

.

:

.

.

.

:

:

.

.

.

18

.

.

sokba, lecáfolja a professzorait, rendszer ivezések, mit tudom én

Kamilla

holmi .

.

.

uj

Én tudom. Holmi uj rendszer azóta meg is csinálták Angliában.

:

—

ivezések

—

Bolzayné Mások, igen. eszméje volt, a gondolat az Kamilla Az övé ... Bolzayné A kaland. Ö megy tovább s csak megy, csak megy, földeken s tengereken tul, a jó Isten tudja, micsoda álmokban, haza is jön, meg akar nsülni, meglát egy leányt s mert ugy találja, hogy egy Van Dyck-hez hasonlít, rögtön megkéri s ott hagyja úgyszólván az esküvje napján Kamilla: Dúsgazdag leány. Bolzayné Valami ostoba levélért, amit egy :

:

:

.

.

.

:

régi udvarlójának

irt

.

.

.

Kamilla: Dúsgazdag leány, otthagyta egy kételyért.

S megint elindul, vissza AngBolzayné liába, miért? ki tudja? Kamilla: A nagy vágy kergeti. Bolzayné A gyermekének anyja egy elkallódott londoni szinészn Bolzay Marika! Kamilla: A gyermeke Bolzayné Ugy van. Bolzay. De vájjon törvényesitette ? {Idézve) „Minek az ? Apai érzésemet nem a törvénybl szedem. Minthogy :

:

.

.

.

—

:

az én leányom, tehát Bolzay Marika."

Kamilla: Bolzayné

nhet

ki

Oh :

a

gyönyör ember!

Micsoda veszedelem

ebbl

vak és

könny

a

.

Hogy

ebbl

a köny-

ebbl a

hitbl, mely

19

.

hitbl, igen,

a zrzavarból,

nyelmségbl, ebbl

.

ugy gyújtogatja

r

.

!

föl

maga

lóság ? Most

—

már évek óta

ifjúság

.

.

Az

.

—

ki e

káp-

—

itthon van,

le-

dele s mégis

életének

hajdani ember,

csak a

hogy nhet

sikeres, valami megváltó va-

rázatból valami

zajlott

más ember

körül az illúziókat, mint

a villamos lámpákat,

a régi ábránd, válto-

Mikor a tátrai vasúthoz fogott, azt kérdezték tle ki fog utazni azon ? A sasok felelte. Mikor a kártumi hidba kezdett, mind körülállták, mind ijedeztek, az egész megyetem, mérnökök, szakemberek: zatlan,

a zseni

!

:

1

Bolzay ily kevés pénzzel ez lehetetlen, még a zseninek is lehetetlen, a terv gyönyör, megengedjük,

a hid

A

mer

talaj

iszap, a

ide milliók

el,

A súlyt

vetett.

egy szivárvány

Kamilla Bolzayné :

:

hidgyámok

nem

horgonyozni

kad, birja

isteni,

nem

birja el

szobrát

a kártumi hidhoz a

Senki sem .

.

nem

súlyt

—

Bolzay ne-

? Majd átmegyek

Oh a gyönyör ember Oh a fantasztikus épitkez

maga

csak te

alatt beros-

a

lehet,

kellenek,

fnek le.

elis-

csak egy szivárvány, értse meg!

merjük, de

is

érti,

a

lelkedbl faragta

szke

A

!

s hid-

fejedet fogta

sem tudja

senki

l

követni,

.

Kamilla (gyötrdve és szerényen): Oh én Bolzayné Csak te, aki még jobban elron,

.

.

:

tottad, biztattad, hallgattad naphosszat, elra-

gadtatva nem ? .

.

Majd átmegy

!

!

Vájjon ?

.

.

.

S ha

.

Kamilla (remegn) : Hallgass Bolzayné Ha minden elpusztul Kamilla Amirl álmodott, mégis csak gyö.

:

.

.

:

nyör

.

!

20

.

.

maga is Bolzayné S ha Kamilla (megrendülve) O ? Bolzayné Az egész léte, a végzete, összeaz övé, forr e tervvel, nemcsak a miénk ha sorsa Az épit, akinek itt vége az nem megy át. Az ember, akit rettenetes :

.

.

.

:

:

—

—

!

anyagi felelsség* terhel. Már nem is magunknem is azokról odakünn messze,

ról beszélek

—

akiket egyéni

akik otthon vannak

—

megejtett

varázsa

Kártumban, akik nézik már jó, ha nem

—

mulattatva: ha sikeri láttak ilyet.

De

angolok,

a hazai társak, emberek, akik

vannak, akiket lihegn összehozott nem tudom micsoda szédit hasznok Ígérgetésével, akik adták a pénzket a család nevéért, az itt

nem láttak semmit átmegy ... S ha nem? Értsd meg egy csomó kismicsoda következmények micsoda következpénze úszik ember ezredesért s a hidból

.

.

.

.

.

.

Majd

.

.

mények

.

.

.

.

.

.

.

Kamilla {lihegn)

Hallgass

:

.

.

hallgass

.

(S mind hevesebben) : Ha meg akarnák közeliteni, ha meg akarnák ejteni, lefogni mint a

már itt meggyöngül, a hangja halk s vergd): öld meg magad, vagy, vagy nem tudom, nem tudom {lázasan) menj, eredj, menekülj, sast

mondanám

azt

!

neki

.

.

élj

.

.

.

.

.

.

irt

.

.

{de

.

.

kimerülten,

hirtelen,

de harag nélkül) itt

.

:

.

{Es

.

:

:

Oh

Bolzaynéhoz,

ne gyötörj,

ne gyötörj

Sándor itt lesz a napokban, meglátod hónapok óta nem hogy legyen Meg kell, hogy egy sort, egy szót .

kell,

.

.

.

talán reggelre ...

21

.

.

.

érkezzen, meglátod éjjel,

.

.

.

.

talán Itt

még

lesz,

ez este, ez

meglátod,

itt

!

.

minden örömével, ujjongva, minden rével, minden sikerével

lesz

.

.

sike-

.

{Odalenn kocsizaj. Automobil.) Boci {beszaladva a középrl s igen élénken) : Már jönnek Még egyre jönnek El fog késni kisasszony A lépcs ragyog Még egyre jönnek !

!

!

!

{Állandó kocsizaj odalenn. Kamilla

Bolzayné

s

egy percig mozdulatlanul. Hosszú hallgatás).

Bolzayné (gyötrdve késni

.

.

csendesen)

s

El fogsz

:

.

Kamilla Horthán sincs itt még látod Bolzayné Ugy hát jóéjt Kamilla Kamilla (csendesen): Lefekszel? Jóéjt, (Megadással áll az anyja eltt s gyöngéden kékl tekintetével a szemébe néz) : És harag nélkül Bolzayné {hirtelen magához vonva Kamillát s megcsókolva): Gyermekem {Még egy perc) Aztán legalább mulass jól Kamilla {boldogan és nevetve) S legalább én is egyem és igyam jól Bolzayné Jó éjt. {El.) :

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

•

:

.

.

.

:

ÖTÖDIK JELENET. majd Horthán György, Günzburg Kacsinga Péter, Cigányok, Steinreich Manó.

Kamilla, Boci, Ottilia,

Kamilla (Bocihoz, aki közeledett s az asztal körül van elfoglalva) : Azt az iratcsomót Majd ha feljövök, csak hadd ott Boci .

megkezdem

{Maga

.

.

az asztalhoz megy). Boci {meglepdve) Még ez éjjel ? Kamilla {egy csomó kéziratot vesz ki a .

.

.

is

:

22

leány kezébl) ez az én

...

Nem, nem ez hadd ezt mesém {összehajtja a kéz-

:

kis

.

.

.

.

.

.

.

.

borítékba teszi): az ostoba kis Megint irtam egy ostoba kis tör-

egy

s

iratot

.

!

!

mesém

.

.

.

ténetet

.

.

.

Boci Mirl irta az ostoba Kamilla: Egy tGkörröl. :

?

kis történetet

Micsoda Boci {örvendezve) : Oh igazán boldogság Kamilla Ha Gartenlaub elküld érte, az ifjabbik Gartenlaub talán még ez este Boci Csak tessék ott hagyni az asztalon. Kamilla Ide teszem a helyre. {Szembetnn egy könyvnek támasztja a borítékot, egy percig áll tétován, aztán ismét elbbre jön): No most már mehetnék Horthán ugy látszik elfelejtett {Odalenn kocsizaj). Boci Hátha épen most jön Kamilla Oh ez egy szegény egyfogatú Sánta ló Boci {meglepdve) : A kisasszony hallja ezt ? Kamilla: Az apám lovas katona. !

:

.

.

.

:

f

:

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

:

.

.

. .

.

{Újra kocsidübörgés).

Boci

De

:

ez

már

jobbfajta ? {Az ablakhoz

siet).

Kamilla Oh igen ezek carossiér-ek Boci Kár, hogy ez nem utcai ablak De azért az udvaron tul, az akácon keresztül. Kamilla {követte a leányt): Egész a kapuig látni {Az ablak függönyét megemelve) : No :

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

ugye? Boci Micsoda lovak Kamilla {hirtelen nyugtalanul) : Megállj csak :

.

.

.

ez a

Günzburg

Ottilia fogata

23

.

.

: . .

Boci

Oh

n

Micsoda

:

meglepdve)

{Hirtelen

!

Ki az, aki együtt jött vele ?

!

Kamilla {mint aki nem hisz a szemének): Horthán ? Boci Csak nem ? {Ki akarja nyitni az .

.

.

:

ablakot).

Kamilla

nem

{elfojtott felmdulással)

nem {De már akkor .

.

.

.

.

csak hagyjad

.

Hagyjad

:

.

.

.

.

.

ni

beszélgetés zaja,

kacagás

kivülról.)

Boci

Megnézem a lépcsn

:

felé szalad

s

.

.

hangja

a

rögtön

{A közép

.

hallatszik

is

kivülrl, egy pillanatra mosolygón fel is tnik Horthán mögött, aki sietve jön elre). Kamilla {elborultan) : Vájjon csakugyan {De már szemtl szembe Horthánnal. Egy pil.

Az

lanatnyi megtántorodás.

.

aggódás még, de

már a megkönnyebbülés is. Egy hang, egy sóhaj.) György {egy csöppet lelkendezn, mint aki felszaladt a lépcsn)

No

:

mi az ?

Kamilla Semmi. :

György

{közeledve)

:

Kamilla

Kamilla: Kivel jött? {Ebben a pillanatban Günzburg rl.

.

.

.

a közép-

Ottilia

Egy nagy, fehér asszony, ragyogó. Széls szemek gyöngynyakék, feltn, túlzott, mint egy

eleganciák, királyni kiöltözködés, izzó

Egy

és ékszerek.

„dog

afféle

rendkivüli

collar",

bálványon.)

.

.

.

elszaladt

Oh

{kacagva):

Ottilia jött

No lám .

.

.

.

.

s

velem

.

.

.

velem

hogy megszökött, hogy

.

György {enyhén

s tréfás tiltakozással):

megszökött ... 24

Oh,

..

Jó estét Kamilla a lépcsn mint egy madár

Ottilia föl

Horthán

:

.

.

.

S hogy

.

.

.

röpült

Haragszom,

.

.

.

György {enyhén) : Talán nem

.

.

.

Jövök a kocsimban s meglátom egy szomorú kis kávéház eltt, valahol itt a szomáfeédban, amint ül és búsul magában Kiszállok, felszedem mint egy Ottilia {Kamillához):

.

.

.

szegény vándort

György

A

:

kocsija ott

Ottilia

.

.

vándornak

is

volt

,

.

:

körülrajongta Ottilia

.

S alig érünk be a kapun Már a küszöbön egy csomó ember

:

György

.

.

szegény

.

.

.

.

.

Még

{nevetve):

hitesse

velem,

el

hogy féltékeny {Kamillához, egyszeren)'. Neked megbocsátom. Kamilla Nekem ? Ottilia Nem is sajnálom, hogy feljöttem Hogy vagy mindég ? Rég láttalak ... Az ezredes ? Ah igen, tudom, Szebenben ... A .

.

.

:

. .

:

mama ? S

Bolzay Sándor, a legszebb Bolzay, nagy ni szemekkel

az afrikai oroszlán

{Körülnézve)

ves

.

.

:

A

azok a

.

te kis

—

.

szobád

.

.

.

.

nagyon ked-

metszetek ... az

francia

nagyon kedves {Távolodott.) A ágy gyermekek is sokat emlegetnek, majd legközelebb elküldöm ket, Palkót, Lórikát még mieltt kimegyünk Gödöllre már a jöv hónapban édes májuska Nagy tavaszi ünnep, a hattyúkkal a tavon ... Ki fogsz jönni, te is ki fogsz jönni ugye Kamilla, csak azért is {Györgyhöz tréfásan): De maga nem maga nem. {Távolodik.) .

.

.

.

.

.

.

.

—

.

.

.

.

!

.

.

25

.

.

.

.

!

!

György Ottilia

A

:

hiszen te

viszontlátásra.

Tout á

:

l'heure. (Kamillához)

(Egy automobil odalenn.) Kamilla Igen (Egy :

.

De

:

nem ?

lejösz,

is

.

.

gyötrd

tekintet

Horthánnal).

A

Boci (a középrl, ujjongva) : cigányok Ottilia {kacagva s távolodva)

A

cigányok

Micsoda

:

ci-

gányok ? Kamilla {feldúlva) Oh mit jelent Boci Nyilván a kegyelmes küldi fel ket. Bizonnyal a kegyelmes .

:

.

.

:

!

György {Kamillához)

:

{A cigányok, a háttérben

Oh

ne tördjön

.

.

.

hajlongva s

balról,

egy csomóban.) Ottilia

(

tl-szembe

jobbfelé sietett a háttérben és szem-

kerül

Steinreich

Manóval,

aki

e

Alacsony s tömzsi banktekintély, egy csöppet liheg s konfuzus. Cilinder a széles homlokon, világos felölt a frakk fölött, súlyos arany lánc, hasztalan törekvés a remek

percben lép

be.

eleganciákra.

És

Ottilia eltte,

mulat-

roppant

Magát is a kegyelmes küldte, kedves Steinreich frend ? {Elsiet jobbról.) Steinreich {alig ismerte meg a Günzburgot. tatva)

:

Elkel

Oh

és

atavistikus,

cilinderét):

kérem, kérem, én a cigányokat követtem,

utánok mentem Kacsinga Péter .

egy

lekapja a

lépést

.

.

{Fordul egyet.) {a

hegedvel a hóna

hajlongva

elre,

a

alatt

Kamillához):

kezét csókolom Kacsinga Péter Kamilla {idegesen): Tudom, tudom, kedves Kacsinga, de nekem nem kellenek. .

.

.

.

26

.

.

:

itt

Kacsinga Péter {kanyargatva magát): Ha már legalább egy nótát, külön a a banda .

.

.

kisasszonynak

mélt'ságos

—

tiszeletbl

.

.

.

Talán a Bolzay Sándor úrét (-S hirtelen megfordulva, a háttérben tömörült .

.

.

bandának szegzi a hegedje nyakát s rázendít.) nem akaKamilla (hevesen) : Nem, nem rom, nem engedem ... (A megszakadt nóta, .

.

.

tumultus, tovazengés).

Kacsinga Péter (hajlongva) : Bocsánatot kérek

.

A

.

.

többi cigányok

Gyerünk már

:

.

.

gye-

.

rünk már Segítsd a cimbalmot ... A brúgót Csak néhány lépcs (Felciheld.

.

.

.

.

.

.

.

.

nek.)

Steinreich

(Bocihoz, aki eltte állott s rop-

pant érdekldve nézegette s mulatott) reich

Manó, igazgató

Boci

nem

Boci

.

.

Mindjárt gondoltam.

:

Steinreich miért

.

Stein-

:

Oh

:

Kegyed

:

ismer

csak az automobiljából

Steinreich

(idegesen)

—

:

magas

.

.

.

Hát mi van

:

Fábry Pál ex Boci Az lenn van alattunk, a

engem ? Hát

szól ?

a

?

itten

félemeleten ...

itt

földszinten.

Steinreich (mint egy nagy fölfedezés eltt)

Ah, a mezzaninon (Távolodik.) Boci Csak tessék a cigányokkal menni Steinreich Megint a cigányokkal Igen kegyes (Kotorász valóban igen kegyes .

.

.

:

.

.

:

.

.

.

a zsebében

Boci

dom

.

.

s

(elháritva) .

.

:

Oh

.

27

sajnálom

.

.

.

.

.

egy ezüst pénzt nyújt

felváltani

.

.

Bocinak). .

nem

tu-

: . :

Steinreich

{egy

ideges

kis

Felváltani ? Ki beszél

egy igen különös leány

felröffenéssel)

felváltásról

itt

.

.

Ah Oh

.

.

.

Maga

Moliére

tiszta

.

.

.

Tehát a mezzani(nevetve) : Nanon, tehát a cigányokkal gyon jó. Az egész este mindig a cigányokigen különös

.

.

.

!

!

.

.

kal ..

.

.

Boci

Csak menjen

:

.

.

(A hangjuk

.

elvész,

eltnnek.)

HATODIK JELENET. Kamilla, György.

Kamilla (unottan

gyötrdve)

s

Most már

:

elvirult,

mennék ... A ruhám is mintegy nem az többé ... A hajam laza

Magam

is

talán le se

György (epedön

és halkan)

Kamilla A fejem Mintha esztendk

is f áj

:

.

György

(forrón)

:

.

.

(A

.

.

.

.

Oh

:

.

.

.

annyi minden

.

Oh Kérem I

!

e

György

hallja)

cig csend, aztán

már enyhébben

:

Fáradt leány a Bolzay-lány

György: Fel

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

hangban, melyben

a saját varázsát

le... Kamilla:

istenem

.

.

•

lakban

.

kerevetre roskad).

Kamilla

ne gyötörjön Kamilla {gyönyörködve

tnnék

.

mintha elvirultam volna.

is

Ha

.

s

.

.

.

tnnék, ha nem mennénk

még jobban

lemennénk,

Egy

.

{Egy permosolyogva)

.

percig,

fel-

az imént, ott az ab-

György Nem értem, hogyan képzelhette Kamilla {mintegy aggódón) Ne mondja soha, hogy nem ért .

:

.

:

.

.

.

28

\

György (komoran)

Nem mondhatom

Nem mondom

:

többé

.

.

többé.

Mert mindig

.

ér-

mindig meg fogom érteni {mélyen és epedön): mint a fényt. Kamilla {boldog és reményked) Oh

tem

s

!

:

.

• {A kezét nyújtja). {Az egymásba mélyedt kezök, a karjuk

.

.

ki-

—

az egész távolság közöttük. A magányuk érzése, a csend körülöttük, valami gyötr nyújtva

s

imádott

amint elvonul,

kísértés,

S alantról,

amelyek elvonulnak.

—

sódva, zene

egy

régi,

György {nyugtalanul s jöjjön menjünk .

.

.

.

.

—

egészen

felhk, elmo-

ismert kering.)

egészen halkan)

:

Hát

.

Kamilla {mozdulatlan): Éjszaka van. Az utcák kihaltak. Van egy akác az udvaron, egy öreg akác, amelyik rügyezik mostan. Alantról zene szól. S mégis csend van. Milyen különös csend. György {egészen halkan, remegn) : Szeret ?

Kamilla: Szeretem. közel egymáshoz, ijedten néznek körül s megriadtan merednek egymásra, amint {Egészen

az ajkuk már-már összeér.)

György

{forrón)

:

Kamilla {remegn)

nem

.

.

Kamilla :

Nem

.

.

.

.

.

.

nem

.

.

.

még

.

György megcsók

{egészen halkan)

—

:

Elször van, hogy

VigyázKamilla {védekezve) : Még nem . zon vigyázzunk ... az anyám odabent vigyázzunk aztán a jobboldali {Felállott, .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

ajtóhoz érve zajtalanul s óvatosan bevonja rajt

a függönyt.)

29

!

György

S

távolodott a közép felé.

{is

megállva tétován)

Ugy

:

hát

.

.

most

.

Kamilla (a függönynél, mozdulatlanul): Ugy hát mi ? {unottan és György Ugy hát menjünk nevetve) : Mint, mint fiatal házasok, szzi .

.

.

:

.

.

.

—

házasok, akik szinházba mennek

Kamilla (nevetve)

.

.

.

Oh, szzi házasok

:

György (nagyon bizalmasan) Nem

igaz ?

:

Kamilla (megindulva

s kedvetlenül)

.

.

.

.

.

.

Holott

:

Steinreicht láta cigányokat már láttam tam, a Günzburgot is (kacagva) A Günzburgot (De rögtön elmélyedve és halkan) Nem-e különös? Oh gylölni, gylölni akarnám .

—

.

.

!

!

St nem, hiába, nem Szinte vonzódom hozzá, {kacagva) vonzódom, nem-e különös ? Van benne valami gonosz nt

ezt a

nem,

s

!

—

er, amit szeretek és György (aggódón) És ? :

nem

Kan-illa: Valami, amit

György

tudok.

A Günz: hogy elször

{pillanatnyi habozás után)

burg bálján

a múlt télen,

volt,

láttuk egymást.

Én épen jöttem haza évek

után.

Elször. S mégis Mint régi ismersök nyújtottunk kezet egymásnak. György: Az ember soha sem tudja, hova

Kamilla

Igaz.

:

száll el a szivével,

érzéke

követhette

szontlátás ber,

aki

!

—

merre,

volna

.

.

.

niég mieltt az

Sajátságos

vi-

Két egymásnak ismeretlen emmár tudott egymásról, aki má^ .

.

.

várta egymást, aki

Kamilla hallgasson

meg

{megejtve .

.

s

.

30

sincs lepve

.

.

.

gyönyörködön)

:

Oh

:

!

{Egy percig csend.)

György

{egy selyem fátylat érintve egy szé-

vállára

Ezt van a fátyla, édes ugye ? Micsoda gyönyör szin

tyollal

a

ken)

:

Itt

.

Egy

kezében.

Anyámék Kamilla

velk

.

.

—

felbiggyesztett ajkkal,

öreg ur

de

.

könyör-

emelném a könnyes szememet, mig

rájuk

k

—

szeretném, ha

s

Ha megalázkodnám, ha

:

{A fá-

.

elfojtott felindulással)

's

látnák ... ha beszélne

.

tétován

percig

odalenn vannak

is

veszi a

.

.

aztán kissé félénken

gn

.

uszályával seperget

György

Nem

:

elttem

igaz

Ha a Kamilla, nem

Kamilla

igen,

öreg asszonyság

az

is,

:

.

Nem

!

igen

az

aki

az

is,

.

.

igaz

1

— Bol*

lábaikhoz rogynék,

Magdolna! hát nem, hát hagyjuk Hát nem, György:

zay ezt

.

.

.

.

.

.

Kamilla lek,

igaz,

nem

Anyámék

:

!

Azoknak nem én Günzburg

kel-

én kellek, azoknak a

az özvegy

György

n

kell,

azok

—

{élesen s megsebezve)

Parvenk.

:

Nagyravágyók György {gyötrdve) : Oh Kamilla Apró kis polgár nép, Kamilla

kell,

:

!

:

milliókat a

aki

meg-

még akar, egyre még, még maguké mellé, uj milliókat a fiók

gazdagodott

s

hogy a vérük is hozzon nem, nem, György {hevesen) Kamilla {Rövid küzkönem engedem, nem akarom mellé,

.

:

.

.

dés

után,

felindultan

.

.

.

.

.

.

ezeket az embereket ... a szülim

öreg ember, aki küzdött

.

.

.

.

.

.

Hogy nem tudom

lami lendületesek, szárnyalók, mit

31

Hagyja

csendesen):

és

két vaén,

hogy hibásak is talán, mindezt nem szabad, hogy nekem mondja. Eltiltva magától, ime s itt akarok nézze, nem-e itt vagyok,

—

Ha

lenni.

elzárnák

k,

utam,

az

bárki,

—

feláldoznám magáért s nem néznék vissza amig leEgyetlen gyermekök, többé .

.

—

.

amig van reményem, amig nem tudom elképzelni, hogy látva magát ne engedjenek, hogy igy megjelenve elttük, ne szeressék,

het,

—

végs

reménységig szóval, próbálok, küz{Egy pillanatig még aztán dök. igen lágyan): Ugy hát ne kutassa más irányokban az életemet, amikor itt van maga a

Azontúl

eltt nul

—

el.

.

.

.

mint egy tiszta folyó a lábainál voáll a partján, miért néz másfelé,

Itt

mondja ? Kamilla {epedve): Oh miért? György: Mért keres mást, mint ami a mi sorsunk kell, hogy legyen, a mi jövnk, a mi életünk.

Kamilla: Hiszen épen azt keresem György: Mit mondjak még, hogy megnyugtassam ? Kamilla {rögtön utána) : Mit mondhat még ? {Mélyen és halkan): Mit mondhat még, amit .

el

hogy hallgasson György {elszántan) Semmit kell,

.

.

.

.

.

:

van, ami ellenünk épült, egy

!

Ami

ellenünk

egész nagy

fal,

egy rabság, nem Horthánéktól eredt, nem tulonnan indult holmi banalitásokból, mint a Günzburg, akit nekem szántak, a ragyogó parthie, a milliók

—

s

hogy a vér

amint az imént a szemembe vágta

Kamilla

{kihívón

s

32

lázzal):

is .

.

Ugye

hozzon, .

nem?

!

Ami

ellenünk van, ami

ellenünk

épült,

ah

hát, hogy innen indult, innen e házmi körünkbl, mi hordtuk s rakosgattuk össze, én, én, ugye s Bolzay Sándor ?

mondja

ból, a

.

{A

baloldali ajtót Jelezve)

:

Ami

.

.

ellenünk van,

én kovácsoltam e küszöbön, mely idevezet hozzám, ez ajtó zárján, mely az ágyamhoz enged, egy ember hevén aki mindent értem akart hát,

.

.

Ami

.

ellenünk

van,

mint a cigány az imént,

ah,

—

mondja

tiszteletbül,

a Bolzay Sándor nótáját.

György

{hevesen, de uralkodva

szavak, üres csengés

.

.

.

dallamos az ajkán. Kamilla Oh dallamos !

St

Oh

Hát Miért ne Valami kábitó nagy mérges zene

:

persze

magán):

mindössze bizarr és

!

!

!

körülöttem mindez, holott oly szép, oly mély,

—

mérges illat amibl kicsendül, Annyi minden, egy gyönyör kehelybl annyi minden, letnt idk, múlt nyarak, egy oly tiszta

.

csomó Sándor

amit

virág,

.

visz a

.

szél

—

és Bolzay

kerget. Folyton egymással, foly-

akit

ton együtt vele, a hatása, mint lágy selyem vont körül, a szeme, a hangja, az egész ember egészen uj szépségekhez nevelt, a saját hitét oltotta

hez,

reménységszédületbe emelt. Folyton

belém, valami

valami

izzó

isteni

egymással, folyton együtt, utcán, szinházban,

—

de hát ez élet szennyében hogy maradhatott volna meg tisztán e gyönyör pajtásság, hogy is jöhettem volna el vele, mindenütt,

is

vidáman a karján, emberek között, hogy a sár ne érjen ? Ami ellenünk van ... de hát hogy védekezzem, hol fogjam le, hogy fojt!

.

.

.

33

!

sam

el,

ami

!

lappangó de hiszen

perfidia, titkos célzások,

megg-yanusitás

körülöttem,

liheg

már nincsen semmi többé, egy fegyverem, egy módom, egy bizonyíték, de hiszen magához is csak azért ragaszkodom, hogy azon a másikon segitsek, magát is csak azért akarom, magát a pénzét, a nevét, mert a Bolzay Sándor szeretje voltam

György rón)

Ami

:

{elragadtatva s

Oh nem

.

.

.

nem

ellenünk van,

.

.

.

magához vonva, Kamilla

.

.

.

épen a legjobbja

talán

az életednek, a te hited

for-

nem

.

.

.

is,

a tisztaságod, az

egész lelked, oly szárnyaló s nemes, az egész

nagy hév,

izzó s isteni,

Bolzay-lány

Oh hadd

!

kezeddel, a homlokoddal

—

az egész rajongó

a szennyet

ami

a

világit,

fehér

—

az

emberek hadd menjenek ... S mi ketten a

magunk

utján.

Kamilla {gyönyörködön) : Oh György Mindent le fogok küzdeni, le kell hogy küzdjek. Mindenrl lemondok, mindent elhajitok, csak te, csak te maradj meg nekem. Nincs egy gondolatom, egy érzésem, egyetlen egy csepp vérem, mely más volna mint csodálat az enyém légy s s a vágy, a vágy én a tiéd Nem élek csak egy kábulatban, egy szó, egy hang Kamilla, te te s amit ez felgyújt, felkavar, egy csomó lázas kép, titkos virágzás, megsejtések, a gyönyör, nem tudom, megszakadt fátylak, a tested, te Kamilla {borzongva s izzó szüziességgel) : .

.

.

:

—

:

!

:

!

!

—

En A szivem György {mintegy zsákmányra) 1

én szivemmel

!

.

.

:

A szived

az

.

34

I

.

Kamilla (epedön): Megváltva! György: Megváltva! Kamilla: Szeretlek.^

György

:

De

ajkuk

az

baloldali

Szeretlek.

még nem

pdve, egy

ért össze,

kopogtatás

ajtón

még az

percig állnak

amikor a Megle-

hallatszott.

ajtónak szeg-

zett arccal.

Aztán,

Bolzay Sándor a küszöbön. titán feje. Mint egy els az Arénában, sápadt, nemes,

hirtelen,

Gyönyör

fej,

keresztény

—

egy

—

kimagasló.

S

ugyanakkor, majdnem szemti szembe

vele,

Gáti-Szász Margit a középrl.

HETEDIK JELENET. Kamilla, György, Bolzay Sándor, Gáti-Szász Margit, majd Ferenc.

Kamilla {örömmel, de megzavartán is) : Sándor Hogyan ? Hát te itt vagy ? Sándor: E percben érkezem. Kamilla De hát hol jöttél ? Merre ? !

.

.

.

1

.

.

:

.

.

.

.

.

.

Sándor A kis lépcsn odaát, hogy elkeegynémely csillogó társaságot Ugy :

rüljek

.

látom Fábrynál

.

.

.

.

.

György engem

(közeledve s igen barátságosan)

Sándor

(kezetnyujtva)

lán

is

szivesebben ? :

.

Oh

.

Ta-

:

.

isten

ments

.

.

.

Jó estét Horthán. (Köszön Margitnak.) (Kamillához, Margit (elfogódva) : Bolzay ur aki kezet nyújt neki) : Talán rosszkor jöttem. .

Csak egy

percre,

hogy 35

.

•

lássalak.

s.

,

Kamilla Miért ily késn ? Margit: Nyolcig hivatalban voltam :

megyek

s

most

vagyok Kamilla {nyugtalanul) Én is Sándor (Kamillához) : Az ember szinte keresi a lámpát, — a fényt, mely világit mögötted Kamilla A holdat (Más hang) : Vacsovissza. Ejjeles

.

.

.

:

.

.

.

.

:

ráltál

.

.

már ? Egy

.

.

.

csésze teát édes

.

.

.

Ferenc (balról) : A bröndöt felhoztam Kamilla (Ferenchez) Teát és (halkabban) és ami még van Ferenc (el középrl). Sándor Oh köszönöm .

.

.

.

:

György maradnék

.

.

—

:

.

.

.

(elköszönve Bolzaytól)

Én

:

Mennyivel kedvesebb

szivesen

mint Fábrynál St ég és föld Kamilla (mindig nyugtalanul) : Csak az els .

.

.

.

.

—

.

s a fél-emelet

.

.

.

.

itt,

.

.

György (Margithoz)

A

:

viszontlátásra

.

.

.

(Hátrál).

Kamilla (György felé) Én is jövök Horthán (Sándorhoz) Kénytelen vagyok :

.

.

.

:

.

.

(Odalenn zene.)

Sándor: Oh csak eredj Kamilla (halkan és nyugtalanul) : Mi újság? Hogy vagy ? Sándor Majd beszélgetünk Kamilla: Holnap Sándor Még ez éjjel Kamilla Megvársz ? Nem vagy fáradt ? Sándor Ha nem maradnál nagyon soká .

.

:

.

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

:

:

(Hirtelen meggondolva)

Vagy

talán holnap

.

:

.

Vagy talán hagyjuk

.

.

.

.

.

.

.

.

Kamilla (nyugtalanul): Nem, még ez 36

éjjel

^

rögtön feljövök, csak épen, hogy mutatkozom odalenn. {Ferenc egy tálcán némi sonkát hoz, egy zsemlyét

.

.)

.

Addig Margit

is

Egyelre marad

itt

meg

vacsorálj

.

.

.

ugye édes?

veled,

Még van idd ? Margit szivesen

.

Csak

.

.

Sándor

(aki

Oh

boldogsággal):

(rejtett

órakor

tiz

Jobb

—

kell

nagyon

ha Margit

szeretné,

el-

menne): El fog késni Gáti-Szász kisasszony Margit (küzdve, hogy itt maradhasson) : Oh .

dehogy

.

.

.

.

.

Ferenc (miközben valamelyest megterített s az asztalra helyezte a tálcát) : A teát is hozom rögtön Kamilla (Sándorhoz) : A viszontlátásra (halkabban.) Es boldog vagyok, nemsokára .

.

.

.

.

.

.

.

.

hogy hazajöttél — György (a háttérben) : Kamilla Sándor: Eredj, eredj ... A viszontlátásra .

.

(György, Kamilla

el,

Ferenc

is

.

.

.

.

elmegy utánuk,

a háttérben. Jobbról.)

NYOLCADIK JELENET. Bolzay Sándor, Margit, majd

majd végül

Ferenc,

Kamilla.

(Bolzay Sándor

leült

az asztalhoz.

/elében, Gáti-Szász Margit

hogy

itt

kocsizaj

van, hogy és

itt

a zene

lehet.

is

áll, rejtett

Egy

A

szoba

túlsó

gyönyörségben,

percig csend. Alantról

egészen

felhangzik,

lágyan s

elmosódva.)

Margit:

Nem

Sándor

(aki

hogy

haragszik,

már

leányt): El fog késni

szinte .

37

.

.

itt

el is

maradtam? felejtette

a

.

Margit

Nem

:

baj

.

.

.

Sándor Megbüntetik Margit: Néhány forinttal :

Sándor Margit

.

.

.

.

(csendesen): Annyit

.

megérek ugye?

Oh

.

.

.

.

A

(az Írások közt nézegetve) :

Kamilla

.

Margit (egy

Az

.

(a szivén érintve):

Sándor kézírása

.

lépést közelebb s elrehajolva):

átvirrasztott éjszakái.

Sándor

(a

borítékból a Kamilla

kéziratát s

olvasva): „Kis mese egy nagy tükörrl"

.

.

.

—

Margit (élénken): Egy tükörrl különös (Sándor kérdleg Margitra néz.) Az imént, amint jöttem föl a lépcsn ruhák, ékszerek, selymek, amik suhognak, fehér ni .

.

.

.

.

.

arcok, fiatal emberek virággal ... a fény, az

nem tudom

elmámorosodmely a lelkemnek világit, ugy tnt, hogy magam is a Fábry báljára megyek. De ekkor, hirtelen megpillantottam magam a lépcsház nagy tükrében, amint öntudatlan büszkeséggel, egészen lassan jövök mint a páva Oh (Kacag.) Sándor (meghatva): Szegény kis magányos Margit Egy telefonos kisasszony Sándor: „The telephon girl". Lássa, ez Angliában egy egész nagy operett volna. Margit: Itthon sem tragédia. S mégis szinte szégyenkeztem feljönni Kamillához Egy szegény hivatalnokn Oh tudom jól, hivatalnokn, hercegn, Kamilla nem tördik az ilyesmivel, egészen más leány, szabad, szilaj, független Hajdani iskolatársak: a legjobb barátnm maradt, megváltozott életillat,

tam

elbvölt,

—

mint egy

s

.

.

.

lidérc,

.

.

.

!

•

:

.

.

.

.

—

.

.

.

.

.

38

.

.

.

.

St a leggyöngédebb, viszonyaimban is keresem magam a kenyeremet. mióta elárulva, Sándor (kesern) : A nyomorban az a gyöszorosabb nyörrhogy több a barátságnál kötelék, rokonság. Margit: Mindegy. Ha tudtam volna, hogy .

.

.

.

.

.

ön itt van Sándor: Ha tudta volna? Margit: Bizonnyal eszembe se jut a Fábry báljával képzeldni Sándor A tükörbe bepillantott volna .

.

.

.

.

.

:

.

.

.

Margit: Talán azt sem.

Sándor: Már nem

lehet szebb Margit (fájdalmasan): Már nem lehetek más, mint amilyen vagyok. Az ember nem tud

kiszakadni,

.

.

.

hogy mondjam, kiröpülni önmagá-

ból.

Van

vel

megszületett.

érzi,

az egész keretet, amelybe bele van fog-

lalva

valami súly, ami lefogja, a súly ami-

A

lendülete

határát meg-

mint egy kép. Holott, ha tudná, olykor, megyek haza, egészen egyedül a

amikor

(Rövid hallgatás ha tudná után) írtam magának, Kártumba, kétszer is kihalt utcákon,

.

.

.

.

Miért

nem

felelt

.

.

?

Sándor: Semmi

Írhattam.

Margit:

jó

jót nem Nekem minden

A

volna.

lett

... a nevem a

puszta kezeirása,

boritékon,

hogy maga irta olyan különös ez Maga egyszeren azt mondja: „Jóestét ..." S ez olyan, mintha épen a reggel ébredne rám, valami nagy világosság egy gyönyör .

.

.

.

kertben. Azért merek ilyen

nyiltan

.

.

beszélni,

mert csak azt titkolnám el, ami szenvedésem Holott, amikor nem is látom, mikor

volna

.

.

.

39

.

nem is vagyok itt és most is, hogy itt vagyok, maga eltt, még a fájdalomtól is csak el vagyok ragadtatva

meg

!

S

hiszem, mosolyognék, ha

azt

kellene halnom.

Sándor (aki mindjobban érdekldött) Kegyed ugy beszél mint egy mártir. No üljön le ide az asztalhoz hozzám (Ferenc hozza a teát.) s :

igyon velem egy csésze teát Ferenc Épen két csészét hoztam. (S miközben a teakészletet az asztalra helyezi s Margit .

.

.

:

Ha

helyet foglal, rövid habozás után folytatja.)

szabad kérdeznem, hogy van Sándor nagyságos ur ? Sándor (egy távoli árnyalat szomorúság):

Köszönöm

Ferenc, elég jól

—

por van rajtam

(s

.

.

Még

.

az afrikai

inkább Margit

a

felé) s

pálmák árnyéka. Ferenc Fürdt készítsek ? Sándor (alig észrevehet megremegéssel) : Majd csak reggel, Ferenc. Hát itthon mi hir ? Ferenc (kitéröleg): Oh semmi különös :

Az ezredes

ur Szebenben.

Ha

.

.

.

.

.

.

A méltóságos asszony

Már nagyon sejtette volna nagyságos urat, már nagyon nyugtalan volt Mindannyian vártuk, ha szabad mondanom. Sándor Maga is, ugye Ferenc ... A bérét Ferenc (elkel és jóindulatú) : Oh istenem az ilyen bels dolgok ... és ... és Gáti-Szász kisasszony eltt Sándor: Oh Gáti-Szász kisasszony eltt már

lefeküdt.

.

.

.

várta Sándor

.

.

.

:

.

.

egészen bátran

.

.

.

.

.

.

.

.

Ferenc (megadással): Hát minthogy a nagyságos ur emiitette ... az ezredes urat minden40

..

esetre megkiméltem volna ... A nagyságos ur jobban is érti a magamfajta embert, a szivével^ ha szabad mondanom, közelebb is áll hozzám. {Halkabban.) A béremet nem kaptam meg már majdnem egy fél éve mióta a Némely apróbb nagyságos ur elutazott .

.

összegeket

ma

.

.

.

.

a sajátomból ellegeztem. így

is

ordonáncot is én küldtem Szebenbe. A komorna sem kapta meg a bérét hónapok óta s is ellegezett, gondolom. A reggel

komorna

az

szereti

Kamilla kisasszonyt

s türelmes,

En azonban nem

és egy szót se szól.

sért-

hetem azzal a kisasszonyt, hogy legalább ne feleljek a béremre vonatkozólag, fleg ha kérdezni tetszik Hát csak épen, hogy feleltem. Sokkal régebb ideje vagyok itt, sem ^'ogy Két számla is van itten s néhány egyéb irás Sándor nagyságos ur számára. .

.

•

•

.

•

{Átadja az írásokat.)

Sándor bére,

(a tárcájából

néhány húsz koronást

Köszönöm Ferenc ... S itt van a a pénze Talán futja ebbl

vett elo)

:

.

.

.

.

.

.

Ferenc {aki önkénytelenül a tárcába pillantott, mig Bolzay elvette a pénzt s különben is sejti, hogy ennél nincs több) Oh de hiszen :

nem sürgs

.

.

épenséggel

.

nem

.

.

S

.

alig

hogy megérkezett a nagyságos ur Talán szüksége is van Sándor Csak vegye át Ferenc nekem nekem most nincs szükségem csak vegye át Ferenc {meghajolva): Ha parancsolja. {Átveszi.) Nagyon köszönöm {S kimegy). {Egy percig csend. Bolzay beönti a teát Mar.

.

.

.

. . .

is,

magának

.

.

:

gitnak

.

is.)

41

.

.

. .

. .

.

(Alantról zene, amelyik megsznik.)

Sándor

(ismét az elbbi hangulat s a szavak

Tehát

tehát mint egy mártír (Egy percig ismét csend.) No miért nem iszik ? Margit Egy csöpp cukrot

emléke)

:

.

.

.

.

.

:

.

.

.

.

Sándor: Oh bocsánatot kérek, tem (Átnyújtja a cukrot.) Margit: Köszönöm. .

.

elfelejtet-

.

A

(Ismét csend egy percig.

szélével

csésze

ajkukon öntudatlan egymásra pillantanak.

az

A

zene megsznt.)

Sándor

közelebb

(az asztal fölött,

Hát ged az ember Margithoz)

:

.

lássa .

.

.

ami

.

.

hajolva

Valami, aminek ena

elcsalja

lelkét

.

.

.

Hogy mi találkoztunk itt, az éjszakában Hogy maga ép akkor jön, amikor én megér.

.

—

kezem ... ép akkor,

.

vagy talán

véletlenül

Hogy

olyan ösztönbl, nem gondolja ? kedves, bánatos kis dolgokat mondott, Hát lássa, olyan becses és vonzó dolgokat már nem mondom, hogy el fog késni, st Margit (alig hallhatóan) St ? Sándor: Marasztalnám, ha elakarna menni .

.

.

.

.

—

.

.

:

.

.

.

.

. .

Az

gyönyör reménységem

ittlétébl valami

támad. (A keze után nyúl.) Margit Bolzay Sándor (aggódón az örömtl) Vigyázzon Ahonnan én nyújtom a kezem, maga nem látja még, amit én akarok, nem is sejti még ahogy én képzelem, hogy szeressen engem, vájjon csakugyan képes lenne reá ? :

.

.

.

:

. .

.

.

Margit (remegn Mondja meg,

zen.

semmi

.

.

mit

42

.

Ne kérdezakar tlem ? Nincs

és csendesen)

.

.

.

:

. !

!

Sándor (hevesen)

:

Semmi

?

!

Margit: Én mindenre kész vagyok.

Sándor {halkan, remegn, reménykedn): is, hogy egy különös, egy végs utamon

.

Arra

elkisérjen, megálljon mellettem, segitsen ?

.

.

.

Margit {elsápadva) Egy végs utján ? Sándor: Hogy átvegye egynémely intézkedésem, utolsó üzenetem, néhány rövid szó, :

nem

.

.

.

egy emhogy a hosszadalmas levélírásoktól megkiméljen, a bonyodalmas s kinos magyarázgatásoktól s a gyötrelmektl is, óh fleg attól, ami a legrettenetesebb, a legfájdalmasabb is, hogy Kamillának kelljen elmonel

lék

.

.

lehet felejteni, elbucsuzások,

szóval,

.

danom

mindezt, bevallanom Margit {megdermedve) Istenem, hát ezt .

.

.

.

:

hogy

.

.

kisérjem végig egy itt hogy ezekben segitsem ? Sándor Hogy mosolygón s irgalommal egy kevés fényt hintsen elém, mig elmegyek, egy

hát ezt

.

.

.

.

.

.

csésze tea mellett,

I .

.

:

kevés szépséget e förtelembe, az önfeláldozást amint onnan az örvény szélérl még !

néz utánam,

még

szeret

!

.

.

.

hogy hát ezt Margit Oh hát ezt meghalni segitsem, hogy meghalni lássam ? Sándor {epedön) Elmenni boldogan, valami Megváltva, megszent öröm mámorában enyhülve s többé nem sajnálva semmit Margit {kiáltva) Hát engem ? Engem ? :

.

.

.

.

.

.

!

.

.

.

:

.

.

.

.

Sándor

Oh Magát

.

.

!

!

:

Csodálva akartam, hogy szeazt Margit: Én csak Micsoda kegyetlenség ressen {Zokogva) Micsoda kegyetlenség Sándor {visszatérve) No lám !

:

!

!

!

:

:

43

.

.

.

.

Margit (zokogva)

Micsoda kegyetlenség

:

!

.

.

.

{Egy percig csend. Bolzay Sándor felállott volt. Margit még egyre zokog, az asztalra hanyatlott fejjel. Odalenn zene.) Sándor Hát csakugyan lássa, igaza .

:

volt

.

gából túl

.

—

.

.

Az ember nem tud kirepülni önmaegy percig még ellendül, de azon-

.

.

.

.

a teste súlyával

Magam magam

is

majdnem

is

igy

.

.

.

lerogy

.

.

igaza

.

No

ne

Lássa én

sirjon.

volt.

oh istenem,

igy vagyok,

nem

panaszkodom, nem vádolom, holott én is olyan furcsa csalódtam No ne sirjon az, hogy odalenn muzsikálnak, maga meg sir is

.

itten,

.

.

.

.

a szegény kis bájos fejével az asztalon

No

ne sirjon

Az

egész nagy élet

egy

.

.

.

.

.

nem akarom ... ne féljen még ott van maga eltt, .

.

leány

fiatal

.

.

.

mit tudhatja

.

én sem halok

meg

.

.

.

.

.

(moso-

könnyen, mint egy öreg, elfáradt pinty az almafán Most már No menjen szépen a hivatalába csakugyan elkésik Elkésem Margit (felállva s távolodva) (Megállott. De egy hirtelen megtántorodásban valami mozgása van, egy végs küzdelme Bollyogva) s

oly

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

Emez

.

meglátta vagy megsejtette ezt és íme Ferenc a küszöbön). Sándor (Ferenchez) Szóljon csak a komornának, hogy kisérje el Gáti-Szász kisasszonyt. Ferenc A komorna már lefeküdt. Margit (egy végs erfeszítéssel, tragikus és büszke) Oh köszönöm. Elmegyek én magamban is. Sándor (Margithoz) Ugy hát jó éjszakát. Margit Isten vele. (Néhány lépést tesz elre

zayért.

csengetett.

:

:

:

:

:

44

—

.

.

és

szembe kerül Kamillával, aki jön

hirtelen

vissza)

Kamilla

:

.

.

Kamilla (nyugtalan): Te még

vem

.

.

.

.

itt

vagy,

szi-

éjt.

(£7-

.

Margit

Épen most megyek

:

megy. Ferenc

követte.

A

...

Jó

zene megsznt.)

KILENCEDIK JELENET. Bolzay Sándor, Kamilla,

— majd

késbb Ferenc

Kamilla (mozdulatlanul a küszöbön s Margit De hát mi lelte ezt a lányt ? (Sándorhoz fordulva) Mi A szeme kisirva után nézve)

.

:

.

történt ?

.

.

.

.

.

Oh

Sándor:

önz

.

.

:

egy

kis érzelgö

.

.

.

szegény kis

.

Nem értem (Beljebb Kamilla De hát kerülve.) Oly nyugtalan voltam odalenn ... a .

:

zaj,

.

.

a zene, s te idefenn

.

—

.

.

Nem

birtam to-

oly nyugtalan vább Sándor (egy lépéssel feléje) Kamilla e Kamilla A hosszú hallgatásod .

.

.

.

:

.

:

telen

,

.

hir-

.

megérkezés a hátsó lépcsn, mintegy

titokban ... az egész megjelenésed

itt

.

.

.

A

legnagyobb nyugalomra, férfias önuralomra van szkségünk e percben. Minden fölösleges szó, egy hang, csak zavarna s késleltetné aminek elébe kell, hogy álljunk ... A kép egyébként egészen tiszta s világos. Mindössze az kell, hogy mel-

Sándor

:

Kamilla ...

—

lettem

annak,

itt

aki

ugy

mint a múltban, maradj mindvégig:

találjalak fel,

voltál

s

az

Bolzay Kamilla, elszánt, okos, kitartó, rend-

45

Még ez éjjel akartam beszélni veled, mert még ez éjjel Kamilla Mert még ez éjjel ? Sándor: Meghalok Kamilla {mozdulatlan) Oh {Behunyt sze-

letlen.

—

:

—

:

.

.

.

mek.)

{Egy percig csend.)

Sándor: Minden elveszett. Kártumi épitnagyobb kezésem, — igaz, egy kissé siettem .

töke

s

munkaer

hijján, a

.

.

szilárdabb

alapo-

zások elhalasztásával talán tökéletlenül horgonyoztam, talán hibásan s türelmetlenül de ki akartam hozni, magam is már látni akartam s megmutatni Kissé gyorsan és korán, a töke kedvéért is, de ki kellett hoznom mely nem tud s nem akar várni a haszonra

—

!

—

ki kellett

hoznom

.

.

.

S hogy

—

hitet ébresszek

holmi ingadozókban, lelkesebb követésre

ujabb tökére is a teljes téshez, az egész nagy, isteni

jek

végs

s

s

lel-

kiépí-

mhöz: egyivü hidam, mint egy óriás madárszárny, a Niluson át Mindez hiába volt, kés. Kártumi 'épít.

.

.

kezésem beomlott. Amim volt, feláldoztam. Nincs semmim többé. Amitek volt, az atyádnak, neked, beleöltem. Nincs semmitek többé. S amit visszaragadnék, amit megmentaz egész munkámat, minden hetnék még anyagomat, a terveimet is, úsztatja a viz, odalenn messze, a Nilus A vasutam is tönkre ment, a megdagadt ár elmosta egy mérföldnyi töltésemet, hogy kezdjem el, hol kezdjem újra ? A partmenti raktáram beszakadt, a mhelyeim feldúlva, a gépeim S az emberek, akik menekülnek, tolongva mint a pat-

—

:

!

!

!

46

.

.

.

.

.

kány,

—

. ! .

!

a mérnökeim, az építmestereim, a

munkásaim, mint vesztes had, szétverve, elvonulnak mind. Megrémülve pillantom meg,

hogy

akartam,

amit

kivihetetlen.

Letörve,

—

hadd menjek el, kifosztó s magam is kifosztva hadd menjek el az álmom után, elundorodva, hadd menjek el {A karjával elfödi a szemét s megfordul valami s elfáradtan

csalódva

izzó szégyenkezésben)

Kamilla

Nem

:

.

nem engedem ... engedem Sándor Mindig .

.

nem

.

ez

.

.

nem

.

rettenetes

.

.

akarom,

nem

ezt

,

.

.

megértettél, mindig együtt velem Kamilla: Idáig nem tudlak követni. Még élsz, még itt vagy, még megmenthetlek Sándor: Még megalázhatsz, még elhajszol:

éreztél

.

.

.

.

.

.

végig e Kálvárián Holnap hogy álljak elttük, — a társaim, egy csomó ember, akik pénzüket adták

hatsz tovább,

.

.

.

ott kell,

—

elttük, mint egy tolvaj

Kamilla

Sándor

.

.

tlük Te Ez lehetetlen Holnap meg kell, hogy hurcoljam, Félsz

:

:

a vádjaikon

!

!

.

.

még jobban beszennyeznem, ami

az életem volt. Holnap jöhetnek értem, miért

ne ? aki hazudtam nekik, aki megcsaltam

ket

néhány lapát iszappal Kamilla {lázasan) Nem igaz Sándor (fönséggel) Oh a szavakon tul vagyok már, Emitt és odaát a végtelenben csak néhány fáradt jel van hátra, elernyedt kendlobogtatás, mint aki messze van már Néhány sornyi irás {egy pilanatra meggyönaz anyádgültén) a testvéremnek, oh .

.

:

:

—

!

.

:

!

47

.

.

.

.

.

.

.

.. .

.

nak ... a kisleányom számára egy emlék egy levél. S majd késbb, ha megn, végre te, szegény, ragyogó szivem s ami te voltál nekem, az egész nagy izzó lét és minMég egyden öröm és minden szenvedés szer hadd nézzelek, még egyszer hadd eme.

.

.

—

.

lem

hozzád a tekintetem

fel

laga, isten veled

{Kéz kézben,

—

.

.

Bolzayak

csil-

!

elfordult.

Aztán, a keze leválik

Már meg

a Kamilla kezérl.

ami-

indulna,

is

kor Ferenc a középrl.)

Ferenc {tétován): Horthán György izent

fel-

.

.

.

ur

Horthán {Ferenc el.) Horthán Rögtön {Bolzay megremeg s megáll) : Oh istenem Kamilla {mintegy megváltva)

{Ferenchez)

.

:

.

:

.

nem

látod, e pusztulásban

.

.

.

.

messze ke-

kell

is

.

.

resnem e fergetegben, amelyik elsodorna Horthán a miénk Sándor {remegn) : Oh hallgass Kamilla Egy szavamra ... Sándor Elég Kamilla Ami még megmenthet ... az .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

:

.

.

:

életed

S

!

akik

a többiek,

rajtad

csünge-

nek ... az apám s én, én, aki itt vagyok eltted Sándor {komoran és forrón): Oh te, aki mégegyszer megállítasz Kamilla: Egy egész jöv, egy jobb jöv .

.

.

talán

.

.

.

.

Sándor Kamilla

{forrón)

:

Nem

{magánkivül)

nem

lehet

:

Oh

pénz,

—

!

.

.

anyagi

de hirengeteg is ok, hogyan, ezért meg-

veszteség, akármilyen

szen ez

akarok többé

48

.

.

.

De hiszen ez téged, egy embert, mint nem törhet le, de hiszen mindennél te több vagy Ami összeomlott, még felépithalni

!

te,

!

ami

elveszett, jóvátehet Sándor {közeledve) Nem többé Nem Kamilla Akik vesztettek, megfizetjük

hetö

.

.

.

.

:

.

!

.

.

.

:

.

!

.

{Elre támolyogva s mintegy öntudatlan segélykiáltásban) : Horthán Horthán Sándor {megragadva) : Hallgass ... S amit .

.

{fuldoklón)

:

én vesztettem

KamiUa

el

.

.

.

?

Te ?

!

{Szemtöl-szembe egymással, egy elrémült tekintet

—

egy egész liheg vallomás).

Sándor

Ami

:

ami nyomorban

balsiker állok

nem építhet. Sem oly segélyt,

eltted

az,

ég,

hogy az akiben

ért, itt

ami összeomlott,

eltted, többé

fel

nem

nyújthat

lehessek, ami

voltam,

sem

hihettél.

föld

Az

ahol

utakat,

veled eljöttem egyszer, többé be

nem

járha-

tom, a multakból semmit vissza nem vehema a testem tek. Hajdan nekilendülve súlyával rogyok össze eltted, szegény, kiember, aki szégyenkezve merült, elkopott

—

fordul

Amit akartam, érted akartam, oh

el.

... Az lenni eltted, aki mindenkinél különb és zengzetesebb, az ember a hegyormon, az, akit szeretni fogsz. Az álmaimból visszatérve, idesodorva s kivetve eléd csak a {egy pillanatnyi kznyers vágyam maradt

érted

—

ködés után és restelkedn és zokogva): szeretlek. {És Kamilla {megriadva s lihegn) : Oh !

.

.

.

mintegy öntudatlan védekezéssel az ajkak eltt,

az egész feldúlt arc eltt, mely

György

.

.

.

György

.

föléje

hajlik)'.

.

49

4

.

.

.

.

!

.

TIZEDIK JELENET. Bolzay Sándor, Kamilla, Horthán György.

{Horthán György a küszöbön). {Egy percig csend). György {egészen halkan s felindultan) Nem tudtam bevárni Sándor {Györgyhöz)-. Ha megvárattuk, bo:

.

csássa

meg ...

elmegyek

.

.

,

De hogy

az én hibám.

ismét

.

György {kétkedn) Elmegy ? Sándor Egy hosszú útra. {A kezét :

:

Isten vele. {Es Kamillához)

{Bolzay elmegy.

A

:

nyújtja)

:

Isten veled.

baloldali ajtó becsukódik

mozdulatlanul néz utána. mögötte. Kamilla Horthán közeledik. Odalenn zene egy régi

—

ismert kering.)

TIZENEGYEDIK JELENET. Kamilla, György.

György

:

Kamilla

:

György

Felszökött ...

A

:

Kamilla

György

:

karjában

György Kamilla Szeretlek

:

volt vele

.

.

.

.

.

.

Nincs mit megtudnom

:

:

Nem

igaz

.

.

Kamilla

.

.

!

szélén

:

Ha tudná

.

.

Az örvény

György {fenyegetn) Kamilla

itt

György

!

Nem

!

igaz

.

.

Szeretlek

!

!

György {remegn) Oh Hazug Hazug Kamilla Nem igaz Szeretlek Nézd itt az ajkam neked, nézd itt vagyok neked :

:

!

!

!

.

50

!

.

.

1

I

.

. !.

végy

egészen,

amit

akarsz

.

tiéd ... a tiéd

György {Az

.

.

:

tégy velem,

.

.

.

vagyok

tiéd

a

...

.

{egy szédületben)

ajkuk

lázasan

:

Kamilla

.

.

.

Egy

összeforr.

heves

Az ágy már

tovasodródnak.

ölelésben

közel

Már-már leomlanak).

van.

Kamilla {fuldoklón

nem el

el

a

nézd,

.

.

végy

el, .

.

.

itt

.

innen

.

nem

.

itt

.

.

Vigyél

.

Oh

csók alatt):

a

el

de

innen, vigyél

...

György

:

Eljösz velem ?

Kamilla

:

Eljövök veled

.

.

...

Az egész éjszaka ? Kamilla: Az egész éjszaka. György Ha keresnének itt György

:

:

Kamilla Nem fog hiszik odalenn vagyok nalig odalenn .

.

.

senki

keresni

:

.

.

{Borzongva)

.

.

.

:

.

azt

Haj-

.

György: Hajnalig nálam... velem... Kamilla

:

Veled

.

.

György {epedön

gyönyörködve a

s

decol-

íagehen, az egész estélyi ruhában): Így jössz, igy?

Kamilla

:

György

{egy

kendt

Ezt a

Kamilla

:

lépcsn ne tok

.

.

Így

.

.

kendt kapva

föl

útközben)

.

Igen ...

(-4 fejére veszi).

jöjjön senki ...

csak a lépcsn

.

Itt

háttérben vannak).

György

:

.

elol-

.

{Már a

Megnézem

Csak a

mindent

.

.

{Kisiet).

Kamilla Nézd ... (a villanyt lecsavarta. A küszöbön tul, a szalonban, félhomály dereng, egy árva láng a csillárban. Már menne is Hor:

thán után.

De

ez rögtön beszól).

51

<•

György Kamilla

{kívülrl) :

Várok

Egy percig

:

...

várj

sikoly)

De a

:

Oh

baloldali

belülrl.

(A

!

.

.

(5 amint ismét befelé

Egy

elfoj-

egészen

sötét.

fordul, rögtön megremeg, elrémülve. tott

szin eltte

ajtó szines üvegbetétje

Mint két

.

..

:

rköd

világos

szem, két véres szem

tüz be a homályba.)

György

{kívülrl)

Egy percig még

:

.

.

Kamilla (a fénybe meredve mozdulatlanul) i {Rövid szünet. Aztán)

Oh

.

.

.

György

Most

Kamilla most gyorsan Kamilla jöjj {Már-már visszakerül s feltnik a mélyben). Kamilla Jövök jövök {Kiszédül).

nem

{kivülröl)

jár senki

:

.

.

:

.

.

,

.

.

.

.

.

.

.

Függöny.

52

.

.

.

.

,

.

.

.

: .

.

MÁSODIK FELVONÁS. A

Bolzay Kamilla szobája mint az els felvonás-

ban.

Nagyon

még

több

alatt

a nagy akác lombja az udvar hátterében. Valaki,

világos

virág.

van

Egy

Napfény, május, virágok,

!

asztal

kis

Az

teriive.

ablak

talán egy cselédleány énekel az udvaron, a kut körül.

A

víz csobogása hallatszik, üdén a napfényben.

ELS

JELENET.

Kamilla, Gáti-Szász Marg^it, majd Ferenc, majd Boci. (Kamilla

Margit

s

majdnem

Kamilla jobbról a fels ajtón

egyszerre

lépnek

be.

Gáti-Száz Margit a

és

középrl.)

Margit (egy nagy virágcsomóval s enyhén) Kamillám édes. ... jó reggelt Kamilla {káprázó szemekkel): A nap! A nap Margit {epedn /) Micsoda világosság, ha az ember kijön innen a szomszéd szobából Margit Itt hoztam neked virágot Kamilla: A függönyök be vannak vonva .

.

.

!

.

:

odabenn

.

.

.

.

Az apám

.

.

.

.

.

.

Margit (nyugtalanul) Beteg ? Kamilla: Már hetek óta, mióta hazajött Szebenböl, mióta (a virágokéri) köszönöm Margit Már mennyi van Kamilla: Már mennyit kaptam! :

—

.

!

:

53

.

.

.

Margit (csendesen) Május elseje van. Kamilla Május (Kitárva az ablakot) Az akác az udvaron, az öreg akác is virágzik mostan S valaki énekel alatta. (Kipillantva) Oh, a Fábry parasztleánya. Az utcára nem lehet Margit A kútnál :

.

.

:

!

:

.

:

kilátni ?

,

.

.

.

.

.

Kamilla A kapun át, hajolj meg Margit Munkások mennek a Ligetbe. :

.

.

.

:

(Elvonulás zaja odalenn.)

Kamilla (az asztalhoz közeledve): Mért nem jöttél

olyan sokáig ? olyan sokáig ?

hogy nem

.

.

.

Azaz,

Egy csésze teát, velem ? (Margit leül.) Azaz, hogy jobb Nem, ide üljél, szembe is, hogy nem jöttél Rég láttalak velem Margit: Négy hete ma. (Rejtett felindulásAkkor is itt ültem sal) Kamilla: Cukrot? Rumot? Margit Akkor is hogy jobb

is,

.

.

.

jöttél

.

:

.

No ?

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

Kamilla

.

.

.

.

:

.

.

Margit: Köszönöm.

Kamilla Citromot ? Margit Mindegy Kamilla Piritott kenyér is van ... a vajat, nem tudom nem kinálom Margit (a teára) A szine gyönyör. Kamilla: Az illata a sivatag. Margit A sivatag, amelyen végighozzák ? Kamilla A sivatag, amelyen mi jövünk :

:

.

.

.

:

.

.

.

.

.

:

:

:

végig.

(Odalenn zaj.) Margit A munkások odalenn :

Kamilla

:

Mint a katonák 54

.

.

.

.

.

.

.

Margit Csak mennek, mennek ben mennek :

.

{Egy percig csend. fölé hajlott fejjel

tompa

Mindaketten

csöndesen

.

.

a

csészék

Odalenn

teáznak.

fény az ablak párkányán.) Kamilla (a csészével az

ébredés

fény-

munkás tömegek. Nagy

elvonuló

zaj,

A

...

.

ajkán)

Tavaszi

:

.

Margit Tavaszi melódiák Kamilla S akik soha többé !

:

meg nem

:

hallják.

Margit: Pont négy hete ma. Kamilla Emlékszel ? :

Margit {megriadva) Hogy emlékszem-e ? Kamilla {balfelé mutatva) Oh az az ajtó ott Amint itt eloltottam mindent, ott tovább égett, ott fönn az üvegen két nagy szem, két véres szem az éjszakában Margit {mozdulatlanul) Abban a szobában ? Kamilla Igen. Abban a szobában. {Megpillantva Ferencet.) Mi az Ferenc ? Ferenc {jobbról): Az ezredes ur a lapokat :

:

.

.

.

:

.

.

.

:

:

akarja.

Kamilla: lette

Itt

vannak az összes lapok. {Mel-

egy széken egy egész ujságcsomó. Átnyújtja).

Ferenc

A kisasszony

:

nem

parancsolja vala-

melyiket ?

Kamilla: Nem. Köszönöm... csak vigye be mind Talán a Gartenlaub lapját mégis ... nyilván lázong benne a munkások .

.

.

májusáról

.

.

A

.

{Ferenc

keres

a

lapok

között)

Gartenlaub lapját A „Pusztulás"-t. Ferenc {egy újsággal a kezében) A „Szabadulás"-t ? .

.

.

:

:

55

.

.:

Margit {egészen halkan Kamillához). Gartenlaub téved Kamilla {örömmel): No ugye? {E pillanatban újra lépések zaja, teljesen megersödve. Nagy komor elvonulás. Moraj.) Ferenc Ez ma igy lesz az egész nap .

.

:

.

Kamilla Ferenc

Talán

:

Még

:

nem

.

.

egyszer

.

.

.

el

fognak

itt

jönni

.

.

{1 ávolodik.)

majd ha a gylésMargit Igen, délben rl hazatérnek Ferenc {el). Kamilla A teád kihl, szivem. Margit Azt a sok újságot ? minden Kamilla: Mind nézi, kutatja sort figyel mióta Bolzay Sándor megölte magát. Hogy irnak-e még ? Mit irnak ? Mit :

.

.

.

.

.

.

:

:

.

.

.

.

.

.

—

Írhatnak, mit

—

találhatnak

még? Egy

felidé-

Egy-egy annyian ismerték allúzió a moralisták ... s példálódzások más is akart hidat Kártumnál a Níluson át, képtelen vasutakat a part mentén, vad utakat az egekbe, mit tudom én ... S a bölcselk, akik szövögetik a szálakat a mi idegzetünkbl, akik a vért csipkézik ki a redakciók asztalánál, a mi vérünket, a mi nevünket hurcolgatják, óh a név, a név, fleg a név zett

emlék

—

kínozza, az

neve, a Bolzay

még? Hát hogy

.

persze,

írnak,

magam

feldúlt házak, a

elnémult

hogy

romok az

szivárvány a sárban

.

.

.

Kamillám

.

.

.

Margit

:

.

Hogy

írnak-e

hát

persze,

írnak,

írnék, hisz ez az élet,

is

zongorák,

!

.

56

fénylése, tört tükrök,

egész

nagy,

emberi

{már csendesebben) A nyomor az, bevonták, hogy is ott vergdik apám, az egész ember az, aki a szivével egy öngyilkos fivérért imádott s az a másik, aki, hogy mond-

Kamilla hogy is köztk, az benne van

:

t

akit

—

jam, rettenetes látszatok rabja

a katona, az

:

ezredes, aki benne van a kardjával, az arany

paszomántokkal, bóbitával

A

1

a

bóbitával

a

megfújta,

szél

a

csákóján, a szél

!

Valami

odaért hozzá, valami fekete szárny, ami csapja a nyomot az utón

ugy

—

értik az életet,

holott odaát katonáék

hogy csak a

felvarrt csil-

lag világítson benne.

{Egy percig csend.) Margit {egészen halkan) Amikor az ezredes hazajött Szebenbl, Bolzay Sándor már el volt temetve, ugye ? Kamilla Amikor az apám hazajött Szebenbl, elébe állottunk én és az anyám s nem mertünk szólani s egyikünk se szólt :

:

—

egy árva

az ajka reszketett,

se, holott

szót,

bár harapdálta, hogy megállitsa, de az ajka egyre reszketett. Aztán, késbb, egyszeren azt

mondta

:

„nagyon sajnálom, hogy

lekés-

tem, de épen a brigádot vezényeltem."

Margit: Mint egy katona Kamilla: Az ember mindvégig csak ember .

marad.

— git.

Itt

nem

segit se

és fölöttünk van

A

a

.

kard, csillag,

brigádot vezényelte

!

.

se

egyenruha

amelyik

Alig

hogy

vilá-

belé-

a függönyöket bevonta az ablakán s az ágyába roskadt, a sötét szobája mélyén. Még többször mondta, „nagyon sajnálom, pett ide,

hogy lekéstem"

— de már brigád nélkül mondta. 57

:

Margit Brigád nélkül ? Mit jelent ez ? Kamilla Ez azt jelenti, hogy már nem volt katona, hanem egy szegény, nyomorult ember, mint mindenki. Egy összetört ember, :

:

vagyis valami ijeszt, valami rettenetes.

Margit Rettenetes ? Kamilla Ma éjszaka, hogy ott virrasztot:

;

tam mellette, azt mondta „Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam többé Sándort, de majd ." megnézem alkalom adtán :

.

.

Margit {megdöbbenve) Oh Kamilla S többször mondta, az imént is, mieltt kijöttem. Mozdulatlan, elborult arc. A szoba sötét. Reggel, dél, este sötét. Ha olvas, a lámpáját gyújtja föl, a villamos lám:

!

:

—

pát a hálószekrényen.

Margit: Orvost? Kamilla Nem akar. S nem .

.

.

:

is

merek

hi-

Nem

merek, érted. Margit: S mégis ...

vatni.

^

Kamilla Hát persze Mégis kell. Én nem tudom, de bennem van valami makacsság, valami gyönyör er, amit imádok magam:

!

Günzburg-féle er, st ennél is ami nem enged, csak azért sem enged és nem tér ki és nem hajlik meg, mert aki meghajlott egyszer, azt rögtön leláncolják, mi ? Margit: Oh istenem, igen ... de olykor ban, valami

különb

nem

s

lehet.

De olykor nem lehet. Legföllebb homlokom zúzhatnám szét a falon elttem. a Van valami nagy súly, mint egy malomk engednem kell. {Csenget.) Kamilla:

Margit

:

Mit akarsz ?

58

.

Levélpapirom van ottan, azon a {Margit készségesen felkel, de Kamilla hirtelen visszatartja, megpillantva BoNem, maradj Boci, a lecit, aki bejön.) vélpapiromat kérem, a tintát is {Boci hozza

Kamilla

:

kis asztalon

.

.

.

.

.

.

a papirt s a

tintát)

A

:

fejem

{Ismét az asztalt jelezve)

kérem

is

talhoz)

.

.

.

a

fáj,

szemem

.

.

Azt a kék üveget

:

már visszament a

{Boci

.

Nem

a kéket rózsavizet ?

:

.

.

azt,

.

.

kis asz-

.

Boci A Kamilla Igen. Egy kis selyemkend is van ott a fiókban Boci {kihúzta a fiókot) Ez, a koronával ? Kamilla: A koronával. {Margithoz): Az egész éjjel, hol benn az apámnál, hol meg másoltam, varrtam, itt egy csomó ruhám, egy csomó rongy amit átfestettem feketére s varrtam {S ismét Bocihoz) . kis tükrömet is {Átveszi.) Köszönöm ''{S miközben a kis tükörbe néz s a megnedve:

:

.

.

.

:

.

.

—

.

.

.

sített

kendt

githoz)

.

egész

.

éjjel

{Sóhajtva s mintegy szerelmi

éjjel

.

.

.

Oh

Margithoz)

:

rül

Nem

:

nem, oh nem

—

Mondd

nyúlva)

:

Oh

Margit:

még

!

éjjel

.

.

.

volt ez .

kisasszony

csak

.

.

.

.

!

nem

valami változást ?

{letette

Mar-

.

{A

{Hirlátsz

szememben, a szemem kö-

Margit: Semmit.

Kamilla

.

Kamilla ... a hom-

:

loka fehér, a szeme kék rajtam, például a

az egész

...

tréfásan)

tükörbe mélyedve halkan)

telen

A

:

.

.

végig vonja a szemén, ismét

Az

:

.

Még a

szebb vagy

tükröt

Pedig ha

.

.

s

a

után

.

Még szkébb, még

világosabb a feketében.

59

—

papir

ragyogóbb,

. .

Kamilla (már talt jelezve)

ir)

Vigyél

:

:

Különös. {Bocihoz az aszinnen mindent Bocica

el

.

Aztán küldd be Ferencet

.

.

{Margit segit Bo-

.

a csészéket egy tálcára

aki

cinak,

.

helyezte s

És Kamilla egyre irásközben) Oh istenem, de hát hány szivem kellene hogy legyen, hogy az egyikkel szenvedjek és a másik tele legyen gyönyörséggel {Pillanatnyi hallgatás után): Mondd csak Margit, van a hivatalodban, a társnid között olyan, akinek szeretje van ? kimegy.

:

!

Margit En nem tudom azt hiszem van Kamilla Igen ? Azt hiszed ? Miért ? Margit Némelyik olyan szomorú. Kamilla {hirtelen) Oh istenem Szeret Május Akácfa virágja Ha tudnád, ha tud:

.

.

.

.

.

:

:

:

!

nád mit

jelent

:

és soha

—

Az akácfa virágja?

Margit: dással)

Azt

jelenti

{Forrón és lemon-

szeretni és hallgatni róla ^

:

meg nem mondani

Kamilla {beragasztja a renchez,

!

!

!

.

.

levelet)

.

:

Ki tudja. {Fe-

Ezt a levelet vigye

aki belépett):

Horthán György urnák mélyesen. Rögtön megy ? Ferenc Rögtön. .

.

.

el

Neki adja át sze-

:

Kamilla: Bocinak mondja meg, aki számlával jön

.

.

.

Ferenc {csendesen)

Oh

:

Boci tudja

.

.

.

Kamilla Ellenben várom Gartenlaubot, az öreg Gartenlaubot :

.

.

.

Ferenc {pillanatnyi habozás után) gyelmes is ugy hallom felkészül .

Kamilla {megremegve) 60

:

.

:

A

ke-

.

Fábry ? Ki mondja ?

Ferenc

Az

:

egy pillanat)

:

hallottam

inasától

A portás

,.

!

!

is itt

járt

.

{Még

.

.

a negyedért

.

.

Jól van Ferenc, most csak menjen {Ferenc el). Május neMargit {halkan s félenken) Kamilla kem van pénzem, az egész havi fizetésem. Kamilla {restelkedön) Nem, nem, köszönöm • nekem Margit: A legnagyobb örömmel

Kamilla

:

.

:

.

.

:

. .

.

oly kevés kell

.

.

.

.

.

nagyon Kamilla Köszönöm, köszönöm De annyit te nem finom kis szived van adhatsz, amennyi Margit: Mennyi kell? Kamilla {unottan) Hagyj ukezt, hagyjuk ezt, hittk Margit Oh Kamillám édes .

:

.

.

.

.

.

—

.

:

:

volna

!

.

.

hajdan az intézetben

.

Kamilla

Minek

:

ilyet

tudjuk

!

.

.

.

.

s

még ma

is

mit

.

.

Oh

Margit Kamilla :

:

—

ponymra

.

kérdezni ? Hát hittk

volna ? Mit tudtuk akkor, .

.

A

én már tudom lovamra emlékszel, .

.

.

a

fehér

Margit Oh hogyne Kamilla: A fehér ponymra. Mikor egyszer bravúrból nyereg nélkül lovagoltam, Margit Talán épen ez volt . . Kamilla: Hirtelen megbolondult, neki lendült, neki a kerti sövénynek s tul rajta ki az útra s ment mint a szél, rohant, szabad !

:

—

.

:

volt! Ti szaladtatok utánam, az egész intézet

nvérkék is sikongva! Hol már akkor, ittasan az iramtól, a

halálra ijedten, a is

jártam

kibomlott hajammal,

határon

.

.

lobogva, valahol a

.

61

lát-

.

Margit

:

Oh

emlékszem

.

.

Nem

.

is

tudták

Ugy

botlott

lefogni a lovat.

Kamilla: Hát persze, hogy nem!

ugy

rogytunk bele eltaposott vadvirágba nieg,

.

.

mindaketten,

az

.

MÁSODIK JELENET. Kamilla, Margit, Gartenlaub. (Gartenlaub

kedves

öreg

melyek küzdenek holmi az egész arc, megviselt,

eleganciák,

letüni

ur,

kezdd

kopottsággal.

A

fej,

de végtelenül rokonszenves

ápolt, mint hajdan. Ders szemek, melyekben valami lappangó öröm van. Igen szerény modor, st

s jól

majdnem

alázatos.)

Gartenlaub Kisasszony {Odalenn ismét zaj : elvonuló tömegek) Kamilla {mintegy ébredve) Hát már jönnek :

.

.

.

:

vissza ?

Gartenlaub Egy uj csoport megy kifelé Margit {az ablak felé sietve) Nézzük meg ket Kamilla {Az ablak eltt) Oh igaz, innen csak az udvar ... A szomszéd szoba :

.

.

:

.

.

.

:

az utcára néz ?

Kamilla: Ott az apám van Margit {egy lépéssel balfelé) Hát erre ? Kamilla: Oh ott Margit {megremegve) Csakugyan {Megáll.) (Egy percig csend, az elvonulás még tart.) Gartanlaub (szelíden) De hát minek megnézni ket kérem ? Elég jó színben vannak, csak épen, hogy nem olyan elegánsak, mint az angol király. .

.

.

:

!

.

.

.

:

.

:

62

.

.

Margit: Be sokan vannak. Gartenlaub: Nagyon sokan, kérem

.

.

S

.

még többen lehetnének, ha mindazok velük mennének, akik Kamilla: Igaza van, öreg Gartenlaub.

—

kezét csókolom. Gartenlaub Jó reggelt Kamilla No nem jön közelebb és Gartenlaub {közeledve) Kezét csókolom {Egy csöppet félszegen és aggódón, hogy Margit meg ne lássa, egy csomó írást akar átnyújtani .

:

.

.

—

:

.

.

.

:

Kamillának.)

Kamilla: az Írásokat

.

.

És szükségtelen rejtenie azokat Margit tudja, hogy dolgozom

—

.

dolgozik

is

hiszem

.

.

.

.

.

Margit,

Gáti-Szász

azt

.

Oh tudom

Gartenlaub:

A fiamtól

szerencsém.

.

.

.

hogyne

.

.

van

.

oly sok szép>et halottam

Gáti-Szász kisasszonyról

...

A

fiamtól

.

.

.

Gartenlaub Mór, ugyebár Kamilla kisasszony ? Gartenlaub Mór, az iró, a „Szabadulás" fDe hát ki nem ismeri tet, szerkesztje {Egy percig csend.) Mit is akartam a fiamat .

.

.

mondani

.

.

.

.

.

Igen, a fiam

.

.

.

tudniillik

.

.

.

.

mindenkinek van fia, vagy a természet segit ehhez, de egy fszerkeszt, egy büszkeség Kamilla: No, no, öreg Gartenlaub Bocsánatot {önuralommal) Gartenlaub kérek mindég elvágtatok ... a régi ismeBolzay retség, tetszik tudni, a szokás is Sándor ur szegény, mindég szerette, ha sokat lehet

elvégre

fia,

—

.

.

.

:

.

.

.

.

beszéltem hát

nem

errl

.

.

.

.

.

.

{Leül.)

Mindég

.

.

szerette ...

De

nem errl akartam beszélni mondani Egészen mást akartam is

.

.

.

.

63

is .

.

akartam mondani {egy sóhajtás) milyen gyönyör minden ugyebár, milyen gyönyör ? Május elseje ... Ez valami különös bizserge, még öreg embernek is valami bizserge . S valami bánat is hej haj öreg ember, nemsokára indulsz öreg ember Hát az ezredes ur, ha szabad kérdeznem Még mindig fekszik Hát persze, hát persze Nagy szomorúságok ... az élet, az élet azt

.

—

.

.

.

.

.

.

.

!

!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

s a

fekete

Még

amelyik jár benne.

bivaly,

sem szabad csüggedni nem szabad vannak egészen váratlan fordulatok, mint egy szindarabban. Olykor késbb, mint egy szindarabban ... az ember nem gyzi be.

.

.

.

.

.

—

Mégis csak ki kell tartani, a bizodalom, a bizodalom kérem Olyan ez kérem, mint nálunk zsidóknál a birsalma, a birsalma tetszik tudni hosszunapkor nem lehet várni

.

.

.

.

.

.

.

nem

beleharapni,

szagolni lehet: a bizodalom

megújul

s

Margit újulnak

.

.

jólakni

lehet

.

.

csak

vele,

Sok minden

.

megváltozik.

:

Vannak

meg

nem nem

amelyek emberek akik

dolgok,

soha és

térnek vissza többé.

Gartenlaub {kitéröleg) hova mentek kérem. Margit: csend.)

No

Kamilla:

Igen,

ez

Ez

attól

isten veled.

A

:

attól függ,

{Egy

függ.

Kamillám édes

viszontlátásra

.

.

hogy percig

.

.

.

.

{Egy percig kéz kézben nézik egymást!)

Margit {halkabban): Hát csakugyan nincs szükséged rám ?

Kamilla {enyhén)

:

Nincs 64

.

.

.

{Távolodnak.)

.

Gartenlaub {feláll és meghajlik): Kezét {Ismét leül.) csókolom Gáti-Szász kisasszony . Kamilla {már a küszöbön, Margithoz) S ne megint olyan soká .

.

:

Nem

Margit:

.

.

.

.

.

.

{Tétován

áll.)

Akarsz még valamit ? Margit: Azt akartam kérdezni ... Kamilla leánya

.

.

A

kis-

.

Kamilla szegényt

:

:

.

.

A

Sándoré ?

nem

.

volt

Oh már

idm

se hozattuk el az intézetbl

.

.

.

rég láttam

... a temetésre

Egy gyermek

.

.

Margit Az anyja ? Kamilla {egy bizonytalan kézmozdulattal): az anyja! hol van az már, Oh az anyja! :

.

.

—

.

Isten veled. {Margit

el.)

HARMADIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub.

Kamilla deux)

.

.

:

No

— (d

kedves Gartenlaub

nous

.

Gartenlaub {naiv titokzatossággal) Tudja, hogy én ismertem a Gáti-Szász kisasszony :

édes apját ?

Kamilla On mindenkit ismert, kedves Gartenlaub Gartenlaub Hires kártyás volt. Egy bivaly. Kamilla: Hagyjuk ezt. Gartenlaub Holott nem nyert ... a vége St A az lett, hogy semmit sem nyert hires bivalyok sohse nyernek végül, különös Itt is csak a középszerségek boldogulnak Kis poéntér nagy bankbiztos haszon, :

.

.

.

:

:

.

.

.

!

.

.

—

—

65

.

.

.

.

hajhó! Ez is romba dlt egy adó: haj hó halom kártyán, szegény. Kamilla {szelíden) Hagyja békén. Gartenlaub: Hát bántom én? Ellenkezleg. Az emléke igen kedves elttem. Egy vigasztalás. Mert nekem sincs már semmim. Kamilla: Hát Gartenlaub Mór, az iró? A fiam ? EngeGartenlaub (felderülve) delmet kérek öt nem a kártyán nyertem Kamilla Mindjárt gondoltam. Gartenlaub (boldogan) Mért gondolta ? Kamilla Mert kinek lett volna szive hozzá, !

:

:

—

.

.

.

:

:

:

hogy

öt elveszítse ?

.

.

.

Gartenlaub (elragadtatva) Oh lássa, csak maga tud ilyeneket mondani, Bolzay kisasszony. Mint a zsir, mint a balzsam, rá egyenesen az :

ember

szivére.

Kamilla (aki az asztalhoz ment és keresgélt Keveset aludtam, kedves az Írások között) Gartenlaub Gartenlaub Ezt láttam rögtön Ha szabad :

.

.

.

:

mondanom,

kissé

.

ma

sápadt

Kamilla (könnyedén) tásoktól van ... Ez

:

Oh

attól

.

.

—

reggel, kissé

ez

nem

a virrasz-

van ... Ez a

sze-

relem.

Gartenlaub (boldogan, de kétkeden) Oh a A szerelem A nagy bizserge A nagy ellenpass a többi számos bajokkal szemMindég brutál Mindég kilenc Mindben :

szerelem

.

^Sy-

.

E

!

!

.

!

!

!

gyakori virrasztásokban én úgyszólván

bntársa vagyok Bolzay kisasszonynak Kamilla (enyhén) On nekem bntársam, csakugyan Hogy itt küzködöm még, eb.

:

.

.

.

ben a látszólag igen fényes házban 66

.

.

.

.

.

:

Gartenlaub {félénken)

Dehát meg tud

:

ez Írásokból, e másolásokból

.

.

élni

.

Kamilla Nem arról van szó, hogy megéljek... Gartenlaub Az efajta munka nem a meHát magának való tiér-je a kisasszonynak Olykor szinte restelez ? egy Bolzay-lány :

:

.

.

.

!

kedem

.

.

.

Kamilla En nem Gartenlaub Mintha megaláznám a kisasz.

:

.

.

:

szonyt

.

.

.

Kamilla

meg

{remegn)'.

Engem

nem

alázhat

senki.

Gartenlaub ments Hát

{rögtön

engedékeny)

Isten

:

van az uj munka {Ki akarja bontani a magával hozott iratcsomót.) Kamilla Az igazság az, igazság a helyzet mondjuk az, hogy e munka, ha nem is valami felemel, mégis közelebb hoz magához, aki nem vagyok sem tétlen, sem gyáva lány. Márcsak az, hogy ezekben a nehéz idkben valami hasznomat tudom venni. A hely.

.

.

itt

.

—

:

.

.

.

.

!

.

hogy önök mind a ketten, on nagyon kedvesek hozzám, igazán Az jó barátaim, ami szinte érthetetlen fszerkesztt, meggyaifjabbik Gartenlaubot, a núsíthatnám ugyan, hogy az ragaszkodása holmi titkos vonzalmakat jelent, de már ön, zet továbbá, is,

a

fia is

.

kedves öreg falomb,

nem

.

.

fogja azt mondani,

hogy szerelmes belém. Gartenlaub Miért

{önkéntelen

nem ? {De

Isten ments.

{És

rögtön

és

bonhomiával) magát)

korrigálva

meggyzdéssel)

Oh

nálam

egész egyszer az ügy, bensséges is, amint mondják, de egész egyszer. En Bolzay Sán-

67

—

dor úrhoz is nagyon ragaszkodtam én csodáltam tet, mint egy rendkívüli, mint egy

nagyszer embert, akit talán meg sem értetmeg sem tudtam érteni, ki vagyok én ? Csak vakon engedelmeskedtem, ha valamit

tem,

parancsolt és boldog voltam, ha ide-oda küldözgetett

engem

szen

dolgokat

kis

egy

rénybe,

rámbizott dolgokat, egé-

s .

.

.

egy levelet a szekügyvédnek, a kár-

üzenetet az

tumi csoportnak, vagy más embereknek Épen igy ragaszkodom, ha szabad monda.

.

.

nom, Bolzay kisasszonyhoz és kimondhatlanul nekem, hogy úgynevezett „üzleti öszszeköttetésünk" révén gyakran láthatom Bol-

jól esik

zay kisasszonyt, kinek esnék ez rosszul sza? A feleségemet eltemetbad kérdeznem .

.

.

tem, üzletem már rég

nincs, sok viharokon mint egy hajóskapitány, de mosoA bizodalom. Egy lyogva, mi van ? semmi egészen kis poentér vagyok. A fiam is a leg-

átjöttem,

!

szintébb barátja a kisasszonynak, is

az leszek, engedje

meg

.

.

.

—

magam

Csekély eröm-

höz képest rendelkezésére állok és rendelkezésére fogok állani, ameddig csak élek. A régi idkbl, tetszik tudni, sok embert ismerek, egy csomó uj embert is, úgyszólván mindenkit ismerek, aki csak van és él és engem is ismer mindenki, az öreg Gari bácsi itt, az öreg Gari bácsi ott, mindenütt, olyan népszer vagyok, mint egy aviatikus a levegben, vagy egy jokey a lovon, a fiam mind szebbé teszi a nevemet. De azért én tudom jól, mit jelent szerencsétlenség: én Bolzay kisasszonynak legalázatosabb szolgája vagyok.

—

—

—

68

Kamilla {egy percig nézi meghatottan s érNagyon kedves, nagyon köszönöm.

dekldve)'.

{A

kezét nyújtja.)

Gartenlaub Hát itt van az uj munka Kamilla: Itt van a régi. {Egy csomó irást :

.

.

.

.

át. Gartenlaub átveszi.) Köszönöm. Kamilla {tétován) Hanem megálljunk csak... Parancsol Gartenlaub Kérem Kamilla {tétován)'. Én istenem {Az átvett iratokban lapozgatva.) Hát nézzük csak... mi is ez ? Gartenlaub Van ottan minden kérenv, egy egész pot-pourri Van ott két soramás kereset, válóper, hamis csd, néhány uj beadvány ezeket inkább gépírni kellene... Kamilla (egyszeren) Gépirni nem tudok Gartenlaub Ugy is jó lesz, gépirás nélkül is jó lesz majd elrendezem. Az ügyvéd nagyon jó barátom ... az ügyvéd, aki rámbizta ezeket az ügyeket Komáromi tetszik ismerni nagyon el van foglalva, kitn iroda, zsúfolt iroda, a segédek nem

nyújt

:

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

—

:

.

.

.

:

.

.

.

—

.

gyzik

.

.

.

.

.

.

.

.

Kamilla {az egyik periratot olvasva) „Günzburg Ottilia bárón Ehrmann, Münz és Ottasy ellen". Gartenlaub Ezek a Günzburg-birtokok bérli Nem egészen érdektelen iratok kérem ... A bárón felmondja a bérletet id eltt nyilván nagyon rosszkedv a :

—

:

.

.

.

.

.

bárón

.

.

.

.

nyilván a kanonok befolyásolja hogy van egy kanonok bátyja, Günzburg Tamás, aki nagyon haragszik a zsidókra, .

.

.

.

.

.

tudja,

nyilván, mert

is

az volt, mert hiszen mindenki

69

.

,

az volt régen, de speciel

még

csak

nem

is

olyan régen, talán mindössze negyven, negy-

venöt esztendeje, hogy a család kitért és Tamás pap lett, a legnagyobb chic kedvéért, holott én még ismertem az apját a nagy göndör szakállával geti

.

.

{Kamilla tovább lapoz és néze-

.

Az

az Írásokat.)

telekkönyv

.

.

nekem adták

a másik csomó ottan, a

igen ... és bizalmas

.

ide ... ez

—

csak

mind a Komáromi

is

kezében van s kitnen fizet, ha ugyan lehet mondani, elég jól fizet mondjuk, zsiros per miért ne fizessen Kamilla (e/me'A/ecfoe): Es én lemásoljam ezt ?... Gartenlaub {öntudatlanul) Inkább gépirni .

.

.

:

kellene

.

.

.

Kamilla A Günzburg telekkönyvét ? Gartenlaub {feleszmélve) Oh csakugyan, ez egy kissé, hogy mondjam, a mai szituációban ezt nem Kamilla {küzködve) Ezt nem Gartenlaub Bocsánatot kérek, engem csak Ugy látom azonban a fizetési szempont Bolzay kisasszony, nem nagyon lelkesedik Günzburg bárónért, a fiam se, abszolúte .

:

.

.

:

—

.

:

.

.

.

.

.

.

:

.

El

se

megy

ünnepélye

Gödölln

.

ünnepélyére,

az

ma

lesz

... El se

bárón nem

.

hallom,

megy

májusi

valami a

villájában,

a fiam. Igaz, hogy

meg, de semmi esetre sem ment volna. A kisasszonyt meghivta ? Kamilla {egyre az Írásokkal van elfoglalva) Ezek a papirok a Günzburg kezébe kerülhetnek és megismerheti az én Írásomat Gartenlaub: Oh van egy mód kérem, egy expediens Az életben mindig akad egy

a

hitta

:

.

.

expediens

.

.

.

.

.

.

.

Ha

elváltoztatná az Írását ?

70

.

.

.

I

.

..

Én nem tudom elváltoztatni az De elváltoztatva is csak én irtam

Kamilla

:

Írásomat. volna,

Ez esetben tehát ne is vitatGartenlaub Kérem vissza Ehrmann kozzunk tovább nem is valami finom társaság. urakat Engem, ismétlem, csak a fizetési szempont (Kamilla hallgat.) De hát amint parancsolja :

.

.

.

.

.

.

.

Bolzay

kisasszony.

(Átvette

.

az írásokat^

volt

Aztán lapozgatva a már elbb Írások között.) Itt rendben van minden

elteszi s feláll.

átvett

kérem ? Kamilla (merengön): Azt hiszem minden. Gartenlaub Ugy hát én most (Miközben egy másik zsebébe helyezné a Kamilla Írásait) Ez idejön (Menni készül). Kamilla (tétován, az Írásait jelezve) Mit gondol, mennyi lesz az? Gartenlaub (a tenyerén méregetve) Talán huszonöt harminc forint Kamilla (örvendezön) Forint ? (Hirtelen elhatározással). Vájjon volna oly szives, kedves Gartenlaub ellegezni nekem ezt az összeget ? most rögtön ? Gartenlaub (készséggel és sietve a tárcáját keresve) Oh hogyne Természetesen Miért ne ? a legnagyobb örömmel, a legnagyobb örömmel Boldog vagyok, boldog lennék (Közben könnyedén megtántorodva, valami fájó :

.

.

:

.

.

.

.

:

:

—

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

!

.

.

!

.

.

.

restelkedéssel pillant Kamillára).

Kamilla (megértve) No nem baj, nem baj, kedves Gartenlaub ÖnNem szégyen nek sincs ... de hát nem baj, nem baj Gartenlaub: Tudniilik ... de hát mit magya:

.

.

.

.

.

.

.

71

.

..

rázgassak ...

meg

játék

csak

fiamat

a

csak este van

.

.

délben

látom,

.

Kamilla: Ez a huszonöt forint amúgy se sokat segitene rajtam

Gartenlaub forint ?

.

.

.

persze,

mi az huszonöt

.

.

.

Hát

:

Kamilla gondol ? .

Valami

:

Nem

.

.

nagyobb ismer

mit

összeget,

valakit,

aki

adna

nekem kölcsön ? Gartenlaub Pénzt senki sem ad kölcsön mindenki csak kér Kapni pedig csak az kap, akinek nem kell Vajha nekem volna :

—

.

.

.

.

.

.

Minden szegény embernek jó szive van, mondják holott az én szivem még ha gazvolnék dag is be szívesen, istenem Hacsak .

.

.

.

.

.

.

.

!

.

évvel ezeltt ismertem volna a kisasszonyt

tiz

.

.

Kamilla {kezét nyújtva) Hát isten önnel öreg Gartenlaub. Az ifjabbat tisztelem. Majd legközelebb megint fogok irni neki ... a lapjának Van egy egész csomó szomorú kis történetem Nemsokára, majd ha kissé le:

.

.

.

.

.

.

a gyászom

telik

.

.

.

Gartenlaub {távolodva) Köszönöm, köszönöm Es a viszontlátásra még ma délután hozom a pénzt ezekért az Írásokért. Es :

.

.

.

.

.

.

tessék

nekem megbocsájtani

felejteni

.

.

... és tessék

el-

.

NEGYEDIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub, Boci.

Boci {a középrl). Kamilla {megpillantva): Mi az? Boci {csak a küszöbön) A kegyelmes jön f el :

72

.

.

!.

!

Gartenlaub {meghajtva magát): Sietek, kezét csókolom Boci (el)Kamilla (kéz kézben Gartenlaubbal) Mért néz olyan különösen ? Gartenlaub Isten ments. Semmiért. Kissé sápadt a kisasszony. Kamilla Tudom Gartenlaub Kétségbe vagyok esve ... ha tudnék valamit ... ha tudnám honnan Kamilla (visszatartva) Gondolkodjon egy kissé Maga olyan okos ember Gartenlaub (kesern) Oh, nem ész kérdése Ellenkezleg. Csak buta emberek jutnak pénzhez Kamilla Valami tanácsot Gartenlaub (meghatva) Oh, tanácsot kér Igazi keresztény Talán az ezredes ur aláirása azaz dehogy, nem lehet Az ezredes ur nagyon angazsálva van Valami más valami garanciát ha volna egy.

.

.

:

:

.

:

.

.

:

.

.

.

:

.

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

'-

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

szeren valami

—

értéktárgy, például

•

•

(körül-

néz a szobában) például egy ékszer

Kamilla

Egy

:

ékszer

rendjelei legfeljebb

.

.

hz apám

(Gúny),

1

.

Gartenlaub Sajnos Boci (ismét a középrl) Kisasszony Kamilla: No isten önnel. (Gartenlaub távolodik). És Gartenlaub (Gartenés laub megáll.) Tudja mit (Kacag) S mégis csak hagyja itt nekem azokat az Ehrmann urakat azt a Günzburg-féle okmányt, a :

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

telekkönyvet

.

.

Gartenlaub

:

Lemásolom Nem, nem .

73

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Kamilla: Akarom

{Gyorsan átveszi az

\

sokat s valami szögletbe

Írá-

hajitja.)

{Boci utat nyit Fábrinak és

el.)

ÖTÖDIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub, Fábry Pál.

Fábry

mabb

gyönyör szó

{A

.

hangja

Kamilla

:

Oh

Akarom Mint egy

kezéhez

az

elindulna

hogy

hajlik,

a

vezény-

!

:

Egy egész hadsereg

.

.

minden mágnásnál fino-

(igen finom,

vékony, nervozus, kihivó)

és

rajta.

megcsó-

kolja.)

Kamilla {elhárítva) Nem nem Fábry Kár. {A Kamilla ideges és boszus jelére, végre észreveszi Gartenlaubot.) Ah, igen, igen, ez a kedves Gartenlaub. {Elkelen feléje int.) Jó reggelt ilyen korán, öreg ember ? Gartenlaub {nagyon udvariasan) En ugyanazt mondhatnám a kegyelmes urnák Fábry {inkább Kamillához) Oh én már egy nagyot lovagoltam május elseje, virágok, napfény és minden. A ligetben láttam egy madarat, egy igazi madarat egy faágon. Liheg vágta, mint egy kadét. Hideg zuhany s massage utána, mint egy norvég. Hát ön Gartenlaub ? Gartenlaub (a szava elé vágva) Fölösleges kérdeznie, kegyelmes ur Én nem lova:

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

:

.

.

.

:

—

.

.

.

:

.

Ha nem

golok.

tudni

.

.

.

csalódom,

.

méltóztatik

.

Fábry Massage ? Gartenlaub Néha a gzfürdben. :

:

74

is

!

Kamilla

(Fábryhoz)

Üljön

:

gyújthat ... az ablak nyitva

Oh

Fábry:

nagyon

.

le

.

.

.

rá

.

is

.

kegyes.

a

(El&vette

szivartárcáját.)

Kamilla: Micsoda szivarok? Jó szivarok?

Fábry szivar

.

.

de szerényen)

{kicsinylleg,

:

j

Hm,

.

Kamilla Majd Gartenlaub megmondja Fábry (Gartenlaubhoz) Parancsoljon Gartenlaub Oh csak kiveszek egyet :

.

:

.

.

:

kiveszek

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Fábry: Bolzay kisasszonynak fogok küldeni, ha megengedi, egy nagy doboz angol cigarettát Royal Oxfoid gondolom az rnagy

—

—

ket Royal Oxford. Hát a tavaszi lóversenyeken lesz szerencsém ? Gartenlaub De hiszen Fábry (csak tovább): Két szke ló s négy

ur

is

nagyon

szereti

.

.

:

sárga kerék rendelkezésére talyigám

is

.

.

.

.

áll

.

.

.

van, egy pannier-em,

akarna ... Gartenlaub

Egy könny ha hajtani

A

kegyelmes ur, olvastam, sokat nevezett, egy egész ménest nevezett, ha szabad mondanom. Fábry (mindig Kamillához) : Dresst is cseréltem Tudja ? Egészen vörös test, vörös sapka, vörös haj a jokey-m skót, egy bibornok Gartenlaub (aki kezdi magát jól érezni, örökkön ders és optimista) : A kegyelmes ur jokeyja :

!

—

a hires Goodin ?

Kamilla (önkéntelen)

Mac

:

Oh

dehogy ... a

kis

Leen.

Fábry (Gartenlaubhoz):

On nem

tudja

a

75

/

..

meglepen nem

dolgokat, ön

tudja a dolgokat,

holott nyilván jár a versenyekre.

Gartenlaub Hát ki nem jár a versenyekre kérem ? Van olyan müveit ember ? Mindenki aki csak van és él épen arra gondoltam, hogy leszek bátor megkérdezni a kétévesek nyerjét Ha olyan kegyes volna, egy tipp Fábry {mulattatva) Ne mondja azt Tipp. Mondja tuyau. Gartenlaub Ahogy parancsolja. Tüjó. Az ember ne legyen nehézkes. Fábry Jöjjön. Megsúgom. Gartenlaub {boldogan) Oh, Bolzay kisasz:

.

.

.

.

—

.

.

:

:

:

:

:

:

szony eltt azt hiszem ...

Fábry

A

:

világért

Gartenlaub {engedve

Kérem

.

.

Csak magának.

sem.

Fábry hoz hajolva)

és

:

.

Fábry {halkan és hidegen) Az ördög vigye már magát innen. Gartenlaub {megremeg, felébred. De uralko:

el

dik magán és mosolyogva)

Igen különös neve

:

van, egy kissé hosszú neve

het elfelejteni

.

.

Kamilla {aki lelte? Mit jelent

.

.

.

.

még sem

le-

nem. {Hátrál.)

észrevette a felindulásai)

:

Mi

ez?

Fábry Gartenlaub urnák talán dolga van Kamilla {Felindultan)'. Gartenlaub különben is menni készült. Önnek nincs joga itt rendelkezni. És én megtiltom Fábry {nyugodtan) Nem hiszem, hogy megbántottam Gartenlaub {egyszeren) Oh engem nem hogyan tetszik azt képzelni, hogy engem meg:

.

.

.

.

—

:

.

.

.

:

76

.

bántson? (Kamillához): De csakugyan dolhiszen méltóztatik tudni ... A gom van .

.

.

viszontlátásra, délután

Kamilla (a küszöbig kedves Gartenlaub. Gartenlaub {el).

.

.

.

kiséri)

:

A viszontlátásra

HATODIK JELENET. Kamilla, Fábry Pál, majd a Günzburg gyerekek,

(kí-

vülrl) Boci.

Kamilla {visszakerülve és hevesen) S ha én most magát akarnám ? Fábry {mosolyogva) Próbálja meg Kamilla Az ön háza, mi ? Fábry Ha nem csalódom. Kamilla Csalódik. Ez itt a Bolzay ezredesé Hát gyorsan s az enyém Mit akar ? ha olyan sürgs magának, hogy el kellett :

.

.

.

.

:

.

.

:

:

:

.

.

ijesztenie ezt

.

.

.

.

.

.

a szegény Gartenlaubot.

Fábry: En két szke lovat s egy sárga phaétont ajánlottam Bolzay kisasszonynak . Kamilla: S a komornámnak vájjon mit .

.

ajánlott ?

Fábry {homályosan) A komornájának ? Kamilla {csak folytatva) S a cigányoknak, akiket fel mer küldeni ide, rám uszit mint egy színésznre Fábry {hirtelen emlékezéssel) : Oh még" a múlt hónapban Tudja Kamilla (a szavai elé vágva) Nem akarok :

:

.

.

.

!

.

.

.

!

—

.

.

.

:

tudni semmit.

Fábry:

Oh

szavak, tréfák,

a komornája,

—

a

cigányok

egy öreg ember 77

.

.

.

—

!

Kamilla {halkan

rem

.

és restelkedn)

ezt az öreg" embert,

rózsakoszoruval

Fábry

.

.

fejét

No fogja rám. Kemint egy leány szo-

szatir.

nem

gl"yed ugfy beszél,

isme-

a

.

Mint egy

:

Oh

'.

aki befonja

is

kott, de mint

egy asszony Kamilla {megremegve) Mint egy asszony Fábry: Ez oly izgató Kamilla: Oh hagyja hagyja Ezt a .

.

.

:

modort

az összes bizarságait,

.

.

.

.

.

.

.

.

is

.

.

.

amelyekkel gyötri az

—

embert

.

ismerem, ezeket az ötleteket

is

.

.

az egész stilusát ismerem Már megmondtam, hogy ön csakugyan

százszor

.

.

.

—

nagy ur {mind fokozódó felindulással)'. a kegyelmes és én csodálom és én el vagyok ragadtatva ... el vagyok ragadtatva !

.

.

.

idegesen) Maga nem maga téved Mondja, mit akar ? Parancsoljon Bennem nincs gg, oh alig van csak mámor van bennem

Fábry

ért

csöppet

{egy

engem Kamilla

.

.

.

.

.

.

.

élet

Parancsoljon.

!

. .

—

.

oh az van, csak az

mámor

:

. .

van bennem, a nagy A Gartenlaubokat is

lenyelem a kedvéért, mind a kettt, a s az öreget

.

.

.

Letegezem

fiatalt

ket, gyöngéden,

mint az egri püspököt. Kamilla: Gartenlaub elszegényedett, ön "meggazdagodott, ez az egész. Fábry Oh ne álmodjon. Ezt már nem, ezt már nem. Ez az olyan bolond újságokba való, mint amilyet a barátja ir a „Szabadulás" -ba. Én már századok óta vagyok gazdag, mit tudom én, az apáim vérében már :

—

Tas óta, csekélység Kamilla Oh Tas :

!

Ki az ?

78

!

.

.

nevessen. Az egy magyar vezér. ember. Valami egy ló s egy kard között. Egy vagyongyjt. Mert én egymagamban csak elszegényedni tudtam volna. Mi vagyok én a szónak gazdasági értelmé-

Fábry

Egy

Ne

:

kitn

ben ? Egy

naiva.

Kamilla (mindég idegesen) Egy ravasz Még ugy-e ön fizet a lakóinak, a bérlinek, a lovainak :

.

Fábry

.

.

:

az enyém

Bérlim nincsenek. Ez

—

én járok

De

rajta.

igenis fizettem, a lovaimért

dom

!

is

igaz.

A föld

a lakóimért .

.

.

s

nem

—

tu-

melyikért többet.

Kamilla: Igen hizelg.

Fábry (csak

folytatva)

:

S

azt

sem tudom,

a neveHát adja a kezét, gyorsan.

melyik futott jobban. (Kamilla

elrejti

No lám Kamilla: Nem. Fábry: Miért? Kamilla: Mert nem akarom.

tését.)

.

Fábry

A

Oh

:

.

.

az

isteni

hangja megint

. .

komandó Kamilla

Hagyja a hangomat.

:

Fábry Mért hogy olyan lázas mindig, forró, mély és bánatos, miért? Kamilla: Azért. Fábry Majdnem egy férfihangra emlé:

:

keztet

.

.

Kamilla

Fábry

:

cig csend.

(megremegve):

A

Egy

férfihangra?

Bolzay Sándor hangja. (Egy per-

Kamilla

Kamilla (megáll)

távolodik.) :

Hová megy?

Sehová. Várok.

(^Sy P^^ig ismét csend.)

79

!

Fábry dort

.

.

.

Én még hallom

:

:

.

ezt a

Bolzay Sán-

.

Kamilla (csöndesen) Én is. Fábry: Egy kissé neheztelek :

nyilván sehol

sem fogjuk

látni

is rá. Miatta Bolzay kisasz-

szonyt az idén.

Kamilla {forrón és rejtetten) Sehol. Fábry Günzburgékhoz sem megy :

ma

ki

:

este ?

Kamilla (unottan) Oh Fábry: A Günzburg ugy hallom, riválisa kegyednek ? Kamilla Rivális Fábry Azt tudja-e, hogy mostanság a bér:

.

.

:

:

lit próbálja kitenni ?

.

.

Egy gyönyör

.

koncentrálási terv van

itten a

birtok-

szomszéd

bir-

tokosokkal.

Kamilla (nyugtalanul)

:

Micsoda szomszéd

birtokosokkal ?

Fábry: Horthánékkal. Kamilla De hát bánom is én Miattam koncentrálhatnak amennyi jólesik Fábry Miattam is. (Kamillát figyelgetve) Magát mégis csak mintha bántaná ez A homlokán néhány szke fürt selyembl az egész arca olyan bájosan meggyötört (Újra csend.) Az éjjel, egy párszor felnéztem az ablakára. Sokáig világos volt. Mit csinált? Kamilla Zongoráztam. Fábry Kés éjjel ? Kamilla Egy noctürne-t (Pillanatnyi habozás után) Hát ön kimegy Grünzburgékhoz !

:

.

.

:

.

.

.

—

.

.

:

:

:

!

:

ma

este ?

Fábry

:

Én elutazom egy óra múlva. 80

.

Kamilla (reménykedn)

Hova ?

Elutazik ?

:

Messzire ?

Fábry

:

Cannes-ba, a feleségemhez, aki

En

hi-

{Egy percig csend.) szegény lélek nagyon szeretem a feleségemet. Az id

vatott,

eljárt.

.

.

.

Most már évek óta beteges. Utazom.

Kamilla: Isten

vele.

Fábry (tétován) S ha visszatérnék mondja csak ... ha késbb Ha valamikor elébe állnék, a jövje elé ha egy napfényes téli reggelen megkinálnám :

.

.

.

.

.

.

— —

. Kamilla Oh, hogy mer igy beszélni (Egy percig csend.) Fábry Gödöllre semmi esetre sem mentem volna, még ha nem is utazom el. Sehová különben, ahol fürge fiatalok most már körülrajonghatják, minthogy nincs többé, aki elhá.

:

.

:

rítsa

ket

.

.

.

Kamilla (majdnem szemrehányón) alig

hárította

el

mindenüvé követett, mindenütt

nyomomban Fábry

:

.

.

:

Oh magát

Maga mindég

.

.

.

odajött, volt

ott

a

.

Mondja mindjárt

azt,

hogy odato-

lakodtam.

Kamilla

Tavaly a nagy tribünön

:

Fábry: Lehetetlen homloka pléin-airben

volt !

ellentállni,

.

.

a

.

szke

Valami kifejezhetetlen,

szinte félemletes báj áradt az alakjából és körül lebegte

.

.

.

Kamilla Még emlékszik ? Fábry Felejthetetlen, abban a sajátságos, ezüstkék ruhában Kamilla A holdfényes ruhámban . . . :

:

.

.

.

:

81

6

!

Fábry: Mac Leen, aki száraz

s szivtelen,

mint egy szivar, majd leszédült a lováról

.

.

.

Kamilla (a foga közt) Egy jokey Fábry S az ezredes, aki elvonult a tisztekkel a mázsálóba s a Bolzay, aki ott maradt, Bolzay Sándor, abban a gyönyör redingotban az ezüstkék ruha mellett Kamilla {nyugtalanul) Unalmas ez egy :

:

.

.

.

:

.

.

.

.

régi ruhám Fábry Oh ha nekem adná

.

.

:

.

.

.

Kamilla: Mit akar vele? Fábry {halkan) Egy ágytakarót

.

:

.

.

{Kamilla a szavába vágna, de ebben a

pil-

lanatban kivülröl élénk és zajos gyermekhangok, üde és

megriadt

ni

neveletlen

kiáltozás,

amelyen egy

hang, a gouvernans hangja

ködik át kétségbeesett egyvelegben.

—

kz-

Egy

si-

Ugyanakkor Boci a középrl.) Boci {Kamillához élénken és mulattatva) A Günzburg-gyerekek nem Kamilla {idegesen) Oh nem most nem akarom. ide vitás.

:

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

{Dörömbölés kivülröl az ajtón és kacagás. nöi

hang

is,

A

mindig, kétségbeesetten.)

Boci Már itt vannak Kamilla Kisérd be ket a mamához vagy a kis szalonba ... te is maradj ott ve!

:

:

lök ..

.

.

.

.

{Távoli dörömbölés és folytonos csengetés.)

Boci

:

Oh

szörnyetegek.

a kis

{Zaj s kiáltozás kivülröl.

„Rabló, zsivány!

A

gouvernans hangja

:

A

{Kiszalad.)

kisleány hangja

kis fiu:

Pofonütlek!

„Palkó

Lóri

kacagása.)

82

!

!"

A

:

A

Boci

..

.

.

.

Kamilla S az apám, aki fekszik Fábry Oh azt nem hallani be .

:

De

ját nézi).

miért

{az órá-

.

magára ezeket az

küldi

is

.

.

.

.

:

apró vadállatokat? Kamilla (unottan): Hát tudom én retnek

.

..

—

sze-

•

.

Boci A kis szalonba vezettem ket. A nagyságos asszony is ott van. Kamilla (Bocihoz): Ferenc még nem jött :

vissza ?

Boci Még nem. (El.) Kamilla (bizonytalanul): Az orvost várom :

Kranzély professzort

..

.

.

Fábry Már nem fogom soká zavarni Kamilla Azt hittem, utazik, nem ? Fábry Néhány percem van. (Egy automobil.) A kocsim már is jön értem. Hát nézze Kamilla Hát nem bánom kissé Fábry röviden, hogy le ne késsék .

:

.

:

:

:

•

.

.

—

.

.

.

közönséges dolog is, nekem mindenesetre szokatlan ... de ha már itt állunk szemtl-szemlegbe a portás is itt jár már hallom Elvégre ön ismeri alább nem mulasztom el a dolgokat, az egész helyzetet, mindent MindRégi ismersök vagyunk, barátok mindössze egy kevés össze arról van szó .

. . .

.

.

.

.

.

. .

! .

.

türelmet kérünk

még

.

.

.

.

.

.

Fábry (elegánsan) Oh Kamilla De hiszen ez megszégyenit Kamilla: Oh tudom, tudom, ön igen kö.

:

.

.

.

.

nyörületes.

Fábry (könnyedén): Mondja mindjárt, hogy kegyelmes Kamilla: .

.

Elnéz irántunk 83

.

.

.

Bizonyos 6*

.

.

.

gyakorol

elnézést

fajtájú

ironikus

szemben.

Fábry

.

.

velünk

.

Meg

:

akarja köszönni ?

Mindez oly megalázó, oly gyötrelmes, hogy talán csak a szánalmán muIt, valami, nem tudom, valami sajátságos kárörömén, valami beteges gonoszságán múlt, ha még itt vagyunk e falak között, ha még itt vagyunk, Bolzay ezredes, az anyám s én, én, mert ugyebár én is számitok valamit, bennem is van egy kevés büszkeség, egy kevés önérzet, st (kacagva) ami bennem van... valami leküzdhetetlen vágy, ami elepeszt, ami kerget, micsoda egek után Fábry: Oh istenem, csak tudna egy kissé nyugodtabb lenni. Az élet oly egyszer. ments.

Kamilla: Isten

!

1

.

Kamilla: Magának!

Fábry Oly mulatságos, ha akarná. Ha akarnám Kamilla (kacagva) :

:

romba dlt

!

.

.

.

Ami

.

körülöttem, daloljak hozzá mi ?

itt

Körültáncoljam mint a bolond ? Vagy adjam meg magam végkép, egy nagyot sikoltva ? Mi

De

már igy ismerek magamra. Megrémülök néha, a mulatságosabb ?

hiszen

is

alig

—

én csakugyan valóság mindez ? Már-már engedek, trök, panasz nélkül. Dolgozom is igen, dolgozom, küzdök. (Fábry nevet.) Oh ne nevessen. Ez gyönyör Es meddig fog Fábry

vagyok-e, én, én,

s

!

.

.

.

1

:

küzdeni ?

Kamilla csak rövid

:

az ezredéhez

Fábry

:

Meddig ?

En

id kérdése ... .

.

Ha ugyan

.

.

84

az

istenem már apám visszamegy .

.

.

Kamilla {remegn)

nem

szabadságolják

'

! .

.

.

Ha ugyan mit ? Ha ugyan

—

ezt akarta

mondani?

Szóval minden reményemet Fábry (a szavába vágva) Oh a reményét attól megkímélheSt Lássa, haragszom tett volna, hogy kérkednem kelljen ... de Egy csomó dolog, olyan igaztalan irántam .

.

:

.

!

.

.

.

.

.

volna

amit legjobb szerettem

elhallgatni

.

.

Kamilla Beszéljen barátok, amint Fábry: Régi ismersök Kifelé a maaz imént mondta, no lássa amint minden, van egyelre ugy számára guk eltt öngyilkossága a Bolzay Sándor volt .

:

.

—

.

.

.

—

Ami

fölfordulásból ódium származhatott óh látszólagos ódium, Bolzay ezredesre elhárítottam, vagy legalább is megnézve, e

volna,

—

próbáltam

elhárítani.

engem nem

senki,

Hozzám nem

fordult

kért föl senki, csak azt te-

Mindössze ami módomban volt néhány kisebb pénzgyet rendezhettem el, egynémely rikitó voltam bátor elrendezni hettem,

.

.

.

—

—

adósságot s amelyekre már végrehajtás volt mindezt kifikitzve. Oh apróságok .

.

.

zettem.

Kamilla: Kifizette? Fábry Ami komplikáltabb ügyek lehetnek, ezekhez természetesen nem férhettem, mert hiszen itt bizonyos hivatalbeli eljárás szükséges Szóval ezek még fennmaradnak, sajnos talán a leglényegesebbek, ami erkölcsi hatásukat illeti. De gyorsan elintézve ezeket is, sok mindent megmenthetnénk. Kamilla Megmenthetnénk ? Fábry: Az egész nagy, kinos ügyet egy :

.

.

.

:

85

:! !

!

ahogy

tetszets frázisban,

maga

azt

szereti

Bolzay Sándor meghalt egy ideáért.

Kamilla: Egy

idáért.

Fábry {intencióval) Tehát Kamilla Tehát a rajongásom is megveszi Tehát ép azzal rántana le magához, hogy odafönn akarok maradni Tehát ugy szenynyezne be, hogy azt hihessem tiszta maradok ? Fábry {türelmetlenül) Oh csak egyszer ne :

.

.

.

:

!

:

álmodna már

I

Kamilla Hogyan ? Most se ? Amikor csakugyan azt hiszem, hogy álmodok. Amit :

!

elrendezett, fizetett leszögelt

persze

.

.

!

ahogy

.

ahogy

lefogott,

A

aranyszögekkel ....

mámora

hogy a nyomoromat, az egész csaláfelitta egy reménységben

!

dom nyomorát Ahogy is,

.

.

,

a kezébe ragadt mindent, a multakat

a jövt,

engem

.

.

ahogy

.

körülkeritett,

megejtett, mint a vadat.

Fábry {epedön) Kamilla Kamilla Ah nem, nem, megejtve nem, meg se gyöngülve már nem álmodok. Amit .

:

.

.

:

!

—

adott, amivel tartozom, amivel tartozunk,

amivel Bolzay Sándor

.

.

—

.

Fábry {mosolygón és kétkedn) Oh Kamilla {kétségbeesett energiával): Amivel Bolzay Sándor tartozik, mindent Fábry: Könnyelm Ígéretek Kamilla {izzón) Amit én Ígérek Fábry {hevesen és gúnynyal): Lopnia kel.

:

.

lene

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

.

Kamilla: Mindent! A vétken tul vagyok, megváltva A kezem szabad. Nem adtam el !

magam. 86

Össze fog roskadni mint az a máahol , a hidon Kamilla Annál jobb Hallgasson

Fábry

:

—

sik, ott jár

:

I

!

{Ebben a pillanatban Ferenc a középrl.)

HETEDIK JELENET. Fábry Pál, Ferenc, dr. Horthán György.

Kamilla,

majd

Kranzély,

Ferenc Kranzély tanár ur van itt Kranzély {sovány, ideges, remeg. Mártír-arc, sok barna haj, kinosan lesimítva mint egy vén asszonyi frizura). Alászolgája van szerenvan szerencsém Bolzay kisasszony? csém {körültekint). Hol van a beteg? Fábry {Kamillához) Isten vele. Kamilla: A viszontlátásra. Jó utat. Fábry: Minthogy ígért, várok s nem utazom Kamilla A viszontlátásra .

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

—

.

.

.

:

.

.

.

{Fábry köszönti Kranzélyt és távozik. szöbön

találkozik

Horthánnal,

A

kü-

aki e percben

lép be.)

Kranzély {Kamillához): üzent

nekem

s

kéretett

Horthán ide

.

.

György

azt hiszem

.

Bolzay kisasszony ?

György {Fábry hoz, aggódón): Nincs semmi komoly baj ? Fábry {könnyedén) Oh semmi (£7.) :

1

Kamilla {miközben Horthán közeledik felé): Igen, én kértem fel Horthánt e szives közvetítésre, minthogy a tanár urat nem volt szerencsém személyesen {Horthánnak kezet

—

nyújt).

87

.

!!

Kranzély Oh, fölösleges Mindegy Kamilla Be fogom kisérni a tanár urat Kranzély {elháritón) Oh azt hiszem ... \ Kamilla {Ferenchez, aki mozdulatlan állott a küszöbön) Kisérje be a tanár urat. {Kranzélyhez.) Talán elbb a mamával volna szives .

:

.

.

.

:

.

.

.

.

:

:

beszélni

.

.

.

Kranzély

Ahogy

:

tetszik

{Ferenc átjön a színen ajtót kinyitja

Kranzély

.

.

.

a jobboldali fels Kranzély el. Ferenc

és

eltt.

követte.)

NYOLCADIK JELENET. Kamilla, Györg^y

végül

s

Amanda nvér

s

Mariska.

{Kamilla, György, mint a bntársak a távozók felé néznek, várják, mint tnnek el Kranzély és Ferenc, mint zárul be az ajtó mögöttük. Akkor gyorsan, mintegy felszabadult epedéssel, megváltva, de kábultan is a gyönyörtl, hogy egyedül vannak, hirtelen egymásnak lendülnek. Napfény az ablak párkányán.) Kamilla György György Kamilla hát itt Kamilla {lázasan) Hát itt vagy hát végre itt vagy velem, nekem, vagy :

:

.

:

.

.

.

az enyém, az

György

:

enyém

Oh

.

.

—

!

drága

szivem

Szerelmem

!

édes ... az ajkadat, az ajkadat Kamilla {remegn, az arcát fölfelé szegezve) .

Igen

.

.

igen

.

.

.

.

.

:

.

György: Hadd nézzem még, mieltt elveszem Hadd nézzem még, amint remeg és .

.

.

88

!

:

!

hadd nézzem a hemegsápad ahová az én ajkam megy el Kamilla {alig hallhatóan) Vedd már György {az ajka fölött) Oly közel van s

vár, amint

.

.

.

lyet,

.

.

.

.

:

,

,

:

I

az útja mégis, mint a végtelen

Kamilla (mohón)

Oh

:

—

rón, egészen, egészen

György

vedd

.

.

.

vedd

!

jól, for-

!

(lázasan): Kamilla!

Kamilla

akarnál ölni

Mintha gylölnél Mintha megölnél

György

!

:

Mintha meg-

!

!

Szeretlek

:

(Az ajkuk lázasan

összeforr.)

(Egy percig csend.)

Kamilla (kábultan) Már nagyon vágytam utánad nagyon kívántalak György, szivem tegnap is az egész nap, az este, az egész éjjel az egész életemen ke:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

resztül

.

.

(Boldogan, forrón): Hát jó reggelt

.

Horthán ur

György

.

.

.

Jó reggelt Bolzay kisasszony Kamilla (elragadtatva s forrón) Jó reggelt, .

:

.

.

:

szeretm

György Hallgass

.

Kamilla

(aki gyönyörséggel hallgatja .

:

Még mondjam ? Még ? (Forrón, Szeretm

legteljesebb odaadással.)

György

ezt)

.

(forrón, halkan,

a

Szeretöm

a legszélsbb

!

inti-

En is neked szeretm ( Egy De hát vigyázzunk édes ...

mitás hangián) percig csend).

!

:

:

!

Kamilla (felocsúdva) Csakugyan megmarad a György karjában s amint

.

:

.

.

(De

ez kö-

—

azt Igen a te virágaid a piros csomót Margit hozta Köszönöm

rülnéz a szobában)

:

.

89

.

.

.

!

.

.

.

köszönöm

.

.

Mintha

.

Gáti-Szász Margit

Ma

György: lettél

.

.

.

tudta volna

is

.

.

.

.

.

négy

hogy az enyém

hete,

.

.

Kamilla (megremegve): Négy hete

György

Eljössz ?

:

.

.

Vagy

.

— ma

este...

eljöhetek ide

.

.

hozzád ? Kamilla (borzongva) A leányszobámba ? Csináltattam neked egy kulcsot, egy kis ezüst .

.

.

—

:

kulcsot

.

.

.

György

Hol van ?

:

Még

Kamilla:

hogy

kell,

talán

György

(epedön)

Ma

:

készen

este,

Kamilla

Ma

:

Kamilla (kábultan) az akác az udvaron

György

nincs

—

szóljak érte

este

Micsoda fény

:

.

.

.

.

.

.

.

1

.

.

Be

.

.

S

.

.

.

.

Kamilla (ingadozón) Hogy Micsoda ürügyem ?

jöjjek el hazul-

:

ról ?

.

.

.

György (halkan s tétován) Gödöll ... a májusi ünnep ... a Günzburg :

De hiszen gyászban vagyok György: Oh egészen intimus est, ugy hallom Zene sincs Kamilla (küzködve) Az anyám György Oh ha te akarod Kamilla: Messze is van kedvem sincs azokhoz odakünn György: De hiszen nem is kell kijönnöd édes, csak épen hogy elmehetsz hazulról Kamilla

.

.

:

.

.

.

.

.

:

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Oh

.

.

ennyit nem, ez veszélyes . megtudják, lehetetlen Akkor még jobb Boci elkísérne a vasútra kimenni

Kamilla:

sok

is

hazudni

.

.

. .

.

.

.

.

.

.

.

90

.

.

.

. !

György (epedn): Hát

magam

ki

jöjj

szivem

.

.

ugy szeretném a legjobban, ha

is

kijönnél s akkor elmehetnénk együtt

Kamilla jobban ?

.

.

.

.

Mért hogy így szeretnéd a leg-

:

György: Oly édes az, oly szédít, hogy ött vagy a többiek közt, mint leány vagy ott s én is ott vagyok körülötted, egysze-

—

ren

és tartózkodón

—

akárki,

ketten

.

.

nem

s

mint

a

többiek,

csak

senki

tudja

mint mi

.

Kamilla (epedn) : Csak mi ketten, mondd György (csak folytatva): A gyönyörömet .

még fokozza Kamilla

.

.

fokozni semmi tek

veled

.

.

Az

:

.

.

.

enyémet már nem tudja már messzebb nem mehe-

.

Már nem

,

.

lehetek jobb,

nem

lehetek odaadóbb, a tiéd vagyok, a tiéd sza-

badon és minden kényszernél, minden

tör-

vénynél mégis rettenetesebben a tied vagyok az egész szivemmel, a leány gyöngédségével, :

asszony szenvedélyéval, a tiéd, a tiéd szziesen és féktelenül A tiéd vagyok az az

!

legnagyobb örömével dalommal is életem

.

.

György

(megdöbbenve): Mit jelent ez? Kamilla (hevesen) : Nem hallgass

s

a tiéd a

fáj-

.

A !

fájdalommal?

nem

semmit

!

1

György

(felindultan s félénken is)

:

Ha

rej-

tenéd elttem, ami titkos gyötrelmeid lehet-

nek Ha megmondhatnám mindazt, Kamilla Ne mondj meg semmit György: Amim csak van .

.

—

.

:

—

W

.

.

.

Kamilla: Hallgass

György

(hevesen)

Kamilla

György :

.

Oh

Ez nem gög Mért háritsz

:

:

De

ez a

gög

!

!

magadtól

el

hozzásimulva

Kamilla (egészen zongva)

.

.

:

hát elháritlak ?

.

.

s

.

.

.

megbor-

.

György (hevesen) Az ut szabad elttünk. nevem a tiéd. Mondd mikor s meg:

A

esküszünk Kamilla (fájdalmas kicsiny léssel) : Oh! (Más hang) : S ami mögöttünk van s aki !

.

.

.

mögöttünk vár? György (mindég hevesen és nyugtalanul): Mögöttünk? Kicsoda? Megcsaltunk valakit? Kamilla Ki tudja ? György (hevesen s megejtve) : Kamilla Oh ez a hang ... Ez az arc ... de hát mért nézel igy reám ? :

.

.

.

Kamilla (nagyon zengzetes): Jönni fogsz velem a hidon, ha szeretsz György Oh mért gyötörsz ? Kamilla (heves) Meg fogsz érteni, mondd ? .

.

.

:

:

György

Kamilla

:

Kamilla

.

.

Hogy oda

:

.

magam

vetettem

ujjongva, sziláján, György, neked

neked,

Hogy

!

ha-

bozás nélkül a szeretd lettem, egy éjszakán a szeretd Hogy nem állitott meg semmi, hogy nem tartott vissza jsemmi, semmi (Han!

!

gok az elszobában).

György

Kamilla

(aggódón):

.

.

.

(Mintegy

egymás mellett. Egy percig csend. Aztán gyötrdve, megzavarva) Most már nem jönnek is is tudom annyi minden

felriadva,

:

.

kérhetem-e

.

.

.

még? Ma

este?

92

.

.

.

.

.

.

György

Ma

:

éjjel

.

.

.

Kamilla Látlak-e ? Kijösz ? {Még mieltt Kamilla felelhetne^ Amanda nvér Marikával a küszöbön középrl megjelen:

tek,

—

kéz kézben és feketében.)

Kamilla {megpillantva ket

Amanda nvér Horthánhoz)

{és

A

s meglepetve)

... fa kisleány felé) :

Kijövök

kisleány egy lépést

tett

.

.

.

Marika

.

:

.

(^4 kezét nyújtja.

elre

meg-

s tétován

Az

apáca mozdulatlan. György és Kamilla szótlanul nézik egymást. Aztán György, köállt.

szöntve az apácát elmegy.)

KILENCEDIK JELENET. Kamilla,

Amanda nvér,

Marika, majd a Günzburg gyerekek és Mártha.

Amanda gyermek

:

A

A

gyermek hazakívánkozott.

ideges,

álmatlan.

A

múlt

éjszaka

megleptem, amint térdelve az ágyban az ajkához szoritott kezekkel, hogy a többiek meg ne hallják, csöndesen zokogott ... A mécsvilágnál olyan sápadt volt az arca, szegény kis szenved gyermek arca, hogy megrémültem. Kamilla (megdöbbenve): Marika Amanda Marikának jobb lesz itthon. Min.

.

.

:

denesetre

több gondot és ápolást

igényel,

mint amit az intézet fogyatékos eszközeivel nyújtani tud. Nekünk egyébként, a ftisztelend fnöknvel egyetemben, bocsánatot

hogy egy egy kissé nagyon

kérek, de az volt a benyomásunk, kissé el tetszett hanyagolni, is

magára

tetszett

Kamilla:

hagyni a gyermeket

Oh! 93

.

.

.

Amanda

Azaz, hogy magára hagyva, ez

{fölényes irgalommal)

nem

az intézetben

volt

:

nagyon természetes. Igen kedves

és érzelmes

—

gyermek,

mi mindannyian körülötte voltunk. De a család részérl, bizonyos, ha szabad mondanom, bizonyos lanyha érdekldést

tapasztaltunk.

Kamilla: Az anyám is, én is, többször meglátogattuk Marikát.

idben,

igaz,

elmaradtunk

Amanda Épen :

Kamilla:

Oh

ez

.

.

.

.

hetenként

Az

utóbbi

.

.

istenem ... ha tudná kedves

nvér Amanda: Tudom. .

.

.

Kamilla percig

{hidegen)

hallgat.

Marika Kamilla

.

.

.

szerencsétlenségünk

Családi

:

Amanda

Csend.

:

Aztán):

csend

{Ismét

felé)

Kétségkivül

:

egy

.

.

.

.

{Egy

.

Isten percig.

magam

Ajánlom

.

veled

Aztán

Bolzay

kis-

asszony. {Megindul.) :

Amennyi-

Marika

kipihenné

Kamilla {némi küzködés ben, néhány nap

multán,

magát

s

itthon ...

az

után)

internátusi

egész hátralékot, gondolom hátralékot

nnek,

—

egy félesztendei

beküldenk a ftisztelend fnökmert hiszen ugyebár nem szakit-

hatjuk félbe a neveltetését

Amanda

az

dijat,

{megállott volt.

.

.

.

Aztán csendesen):

Marikát mindég igen szivesen fogjuk viszontlátni.

{Elmegy.)

Kamilla {lerogyva mellé): Szegény drága gyermek. (Megcsókol/a.) Hát csakugyan {A könnyes szemével nézi.) Micsoda rossz kis ruhácskád van ... a cipd is .

.

94

.

.

.

.

gyermek aki szencsakhogy itt vagyok Nem baj, vedett) {De nem folytatja, az intézetben tudod egy csöppet ijedten s megriadva Kamillához

Marika

{igen enyhén, egy

.

:

.

.

.

Günzburg gyerekek

simul a

.

akik

láttára,

.

—

e

pillanatban Jönnek be Jobbról. Mártha mögöttük.)

Kamilla {önkéntelen): Oh a boldogab{Marikához) De hát mért félsz? bak Mártha {Kamillához) Kezét csókolom Bocsánatot is kell kérnem, ha talán zajosan jöttünk ... A nevelésök egy kissé tökéletlen. .

.

.

.

:

A

bárón nem

jak

.

.

{Mint

.

aki

Nem

szivét):

engedi,

is

.

.

hogy hozzájuk njmlhogy

boldog,

kiöntheti

a

nagyon kivánok különben

hozzájuk nyúlni ... a fiúnak

a szokása,

az

—

hogy a kezembe harap, ha nem vigyázok, Egyébként de most már nagyon vigyázok .

a

.

bárón tisztelteti a kisasszonyt ma estére Gödöllre.

.

és biztosan

elvárja

{A két gyermek eközben mozdulatlan állott Marika eltt, néhány lépésrl való félig intimidáit,

Lóri idközben felé,

a

kihivó

félig

egy

lépést

mig Palkó csak tovább

Lóri

mama

{angyali

szemlélgetésben.

kritikai

Kamilla

közeledett

vizsgálja Marikát.)

ártatlansággal)

:

Kamilla,

mondja, hogy te fested

azt

is mondja a mama Mártha {elrémülve) Lóri Palkó (a kis nvére felé) Nem

dat ... És azt

.

:

!

.

.

:

.

a

a

haja-

.

.

szabad

megmondani Kamilla Csak mondjad .

.

.

Lóri ... És azt is mondja, hogy csak egy szál ruhám van, ugye :

hogy ugye ?

nekem

s

.

.

.

kinos kijönni Gödöllre Hát mondd meg a mamának, hogy

95

:..

csak azért

ruhámban,

kijövök, az egy szál

is

érted Lóri, csak azért

is

.

.

.

Lóri Majd megmondom. (Palkó felé megy.) Palkó (végre elszánja magát s Marikához) Én vagyok báró Günzburg Pál. Lóri (bájos majmolással) En vagyok báró :

:

:

Günzburg Lórika

.

.

.

Kamilla (Marikához) szépen a nevedet

Marika

.

.

Hát

:

te

(félénken, egy csöppet

meg is hunyász-

Palkó (akinek valami eszébe papád, ugye

Kamilla

:

.

Palkó

1

tessenek

ket

jönni

.

(Mártához)

.

.

:

Ah

összeszedi ket)

jönni

tessék

.

jutott):

A

te

.

.

.

ket, vigye ket. Mártha (gyorsan .

mondd meg

Én vagyok Bolzay Marika.

kodottan):

jönni

is

.

.

.

Palkó

.

vigye

Tessék

:

Lórika

!

1

(valahogy kifelé tuszkolja

Kamillához fordulva már a küszöbön) kivánságához képest meglátogattuk Kezét csókolom kisasszony. a kisasszonyt és

A bárón

.

.

.

(Elmennek.)

(Egy percig csend.) (Marika a Kamilla sen

dlve csönde-

keblére

sir.)

TIZEDIK JELENET. Kamilla, Marika, majd Ferenc, Kranzély ezredes hangja.

—

a Bolzay

ezek is csak Kamilla No ne sirj Marika nem akarom gyerekek ... no ne sirj Marika: Az intézetben is csak ezt hallom .

:

.

mindég

.

.

.

Nem

is

.

megyek

.

.

.

.

vissza

.

.

.

Kamilla (nagyon gyöngéden) : Dehogy 96

.

nem

. .

igenis vissza fogsz

menni

.

.

hadd

.

nem

többi kis leányok, hogy te

lássák

a

tlük, csak azért sem félsz tlük, hogy mégis te mert lesz neked új vagy a legkülömb ruhád, a legszebb ruhád neked lesz és egy kis apró aranyórát is veszek neked Marika (a könnyem keresztül) Igazán ? Kamilla Igazán. Már nem Marika (egy nagyot sóhajtva) sirok. Soha életemben nem sirok többé, ha veszel egy kis aranyórát (Dél van. Odalenn visszatér munkástöme.

félsz

.

.

.

.

.

:

:

:

.

gek. gése,

.

.

Semmi

zaj, csak a lépések ritmikus dübörmint ahogy katonák vonulnak el, rendben.)

Ferenc

középrl)

(a

:

Tessék jönni

ebé-

delni. Tálalva van.

Kamilla Kranzély tanár ? Kranzély (aki e pillanatban jön be jobbról s rögtön Kamillához fordul): Semmi baj semmi baj Már megmondtam a méltóságos megrázkódtatás, fixa asszonynak Lelki ideák a brigád, ez elmúlik. Csak pihenés, pihenés, friss leveg, lehetleg hegyi leveg egy kis utazás, a Svájc Ajánlom magam (Már sietne el.) :

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

:

.

.

.

.

.

!

.

{Ebben a pillanatban,

hirtelen, éles zaj hallat-

szomszéd szobából, mintha egy ablak föl. Egy ijedt ni hang a zajban : Bolzayné. És alantról, csengbben, a lépések koppanása a kövezeten.) Kamilla (elrémülve) Szent isten

szik a

rándult volna

—

:

.

.

.

(Kranzély megállott, figyel.)

A A

hang

brigád

1

(belülrl, a

A

Bolzay ezredes hangia)

brigád!

97

7

:

Kranzély (idegesen, mini aki különbekhez fixa van szokva): Ez semmi, ez semmi Egészen norideák ; a brigád Egy katona mindenben katonaságot hall és mális Mondtam már pihenés, hegyi leveg, lát egy kis utazás a Svájc Ajánlom magam .

.

.

!

!

—

.

.

.

:

!

!

(Elsiet)

Függöny.

98

—

HARMADIK FELVONÁS. A

Günzburg-villa Gödölln, a Hall.

középrl, két

nagy ablak

futórózsákkal a kontúrokon. egy-egy lehullott

ktomácra horizont.

s ezentúl

Az

Az

rózsa.

A

A

háttérben,

egy szabad kijárat

s balról

márvány küszöbön

ajtó s az

ablakok

is

egy

a kertre nyílnak. Mély és messzi

esteli égbolt,

csillag

miriád és egy nagy

ovál hold, mintegy ezüst citrom a középen. Jobbról, fönn, egy nyitott és virágos üvegajtó, mely szintén a

ktomácra le

voli is

nyilik,

ahonnan két alacsony lépcs vezet

a kertbe. Egy másik parkrészlet tó,

hattyúkkal a

jobbról. Balról

ajtó,

ez ajtón

holdfényben.

Egy

egy széles és kerek hajlású

mely az ebédlbe

Kastély berendezés,

üveg-

vezet.

pazar,

utánzó,

szemi-feudális.

páncélos

Tölgyfa kandalló a jobboldali falban, egy

hs

át: tá-

kisebb ajtó

a kandalló körül, egy kerevet párnákkal, keskeny

zsöllyék s egy törpe perzsa asztalka.

A

háttérben Jobbról

egy zongora s balról egy fiókos empire-szekrény. Balról

a középen egy nagyobb kerek

asztal, súlyos

tölgy s két

ó-angol szék.

A

kandallón egy lámpa.

Az

asztalon

is.

Valami

enyhe fény, mély, kékl és csendes, amelyben van a holdfénybl is, mely a tornácot bevilágitja s átdereng az ablakon.

99

!

ELS

JELENET.

Horthán Györg^y, Szenvey, Günzburgnéz, figyel

Egy

lélek

Ottilia.

arccal a parknak.

(György a háttér kijáratánál,

Vár,

—

odakünn csendes és holdfényes a park. nem jár. Egy távoli toronyóra ütése tiz óra.) :

Szenvey {egy zsöllyében, merengön. Egy nagy pohár kávé van eltte a kis asztalon. Egy cigakezében. Es félig retta, amelyik elhamvad a {OttiGyörgy felé) A holdfény mérges ital megjelent. Két gyors lépés György lia balról felé, de rögtön megáll tétován a Szenvey jelen.

:

.

.

:

léte

Ez

zavarja.

Oh miattam

.

.

utóbbi rögtön észreveszi

csak tessék.

.

ezt)

:

van a kávém, — magamnak én —

Itt

épen elég ... Itt vagyok {Már mintegy magának) Az épen elég egyik lámpát végleg el kellene oltani. Talán mind a kettt. Az összes lámpákat a világon. .

Ottilia

.

:

.

S

ragyogó.

{ismét

ismét a

vaskos

gyöngy nyakék. Szenveyvel nem tördik, egy vállvonogatás s hirtelen tovalebben György felé, Mért jött el az asztaltól ? a fiéhez) ilyen gyorsan, mért ? mért ? Mért olyan türelmetlen, mit akar, kit vár, mit néz ? Ez sért. György Szenvey is eljött :

:

.

Ottilia {lenézn)

akkord a hárfán

György

Az

.

:

.

.

.

.

Egy pozr szintén

.

.

.

Egy

!

.

.

Strausz-

.

nézem, a holdat Ottilia {halk kacagással) Oh drága hold {Még halkabban s kihivón) A szivemet nézze, :

éjszakát

.

.

.

:

:

amint dobog

.

.

.

György: Ezt a mind a nyakát

—

nyakéket, .

.

a

.

Ottilia {elhárítva s haraggal):

son

.

.

gyöngyöket

.

100

Oh

hallgas-

.

György {majdnem

magamba Ottiiia

.

.

hevesen)

!

ták mért, a többiek kihivólag)

:

lehet találni

.

.

getnek többé :

kés

.

.

is,

vigyázzon

1

Már

már nem

amit

ki

ígér-

A

:

.

.

.

múltkor látták vele, egy kis utcá-

este valahol

Vigyázzon

.

megigérte

is

.

.

{gyorsan)

Ottiiia

és

.

Nem engedhetem

Kamillával, .

azt

.

.

.

egész asztal

{Kárörömmel

jött Kamilla, holott

Nekem Már hires gy, .

Az

!

!

magának

nyilván :

György

mind

Hát mért nem

:

György

is

Bolzay Kamilla

:

megigérte,

.

itt

csakugyan Amikor eljött az amikor kisompolygott ide, mind tud-

súgta utána

ban

nem hagy

.

Ah

:

asztaltól,

Ottiiia

Tudtam, hogy

:

utánam, hogy

fog jönni

ki

.

.

.

György {remegn) Nincs miért vigyáznom... Nem igaz Nem engedem :

!

.

.

.

MÁSODIK JELENET. Boglár-Kendyné, Günzburg Tamás, Ercsény Renée, majd Komáromi.

György,

Ottiiia,

Boglár-Kendyné

Günzburg Tamással, akit a kezénél fogva vezet, mint egy nagy gyermc ket. Szke n, több mint szke, majdnem fehér. S nagyon vidáman): Tamáska fog énekelni, fog énekelni

.

.

{balról

.

Renée {nyúlánk,

bronz

sápadt. Két nedves, zöld tett

száj a

haj

szem

haloványban.

és

gyanúsan

és élesen kifes-

Követte Boglár-Ken-

dynét s elre sietve s nagyon érdekldve) milla ?

ön ?

.

.

.

hát csakugyan

{Ottiiia felé ment.)

101

nem

jött

?

:

Ka-

Nem

is

.

Boglár-Kendyné Gyönyören fog

énekelni.

:

Tamás

{fiatal,

igy, mindjárt,

kedves, elkényeztetett)

:

Most

vacsora után ?

Szenvey (merengön) ha lámpákat lát?

Mit gondolhat a hold,

:

Boglár-Kendyné Most igy mindjárt. Renée (Tamás felé): Az ajka mint a korál Ottília Egy negyed órácskát hadd aludjon :

—

:

elbb Tamás .

.

.

Drága angyal ebben a jó puha fauteuilben,

(hálásan)

Ottilia:

Itt

szemben a jó

:

.

.

.

ragyogó égboltozatával

.

.

a holddal, a csillagokkal, a májusi éjszakával

.

.

isten

.

(A kerevethez siet, felszedi s hozza a párnákat.) Renée (Szenvey felé) Oh a hold (Tapsol.) Adjon inni belle kék szerelem Nézze :

!

—

egy

!

kristály pohárral. (Távolodik és lemegy a

kertbe.)

Szenvey: ges

Nem

tehetem.

A

holdfény mér-

ital.

Boglár-Kendyné

(nevetve):

Még párnákat is?

A párnák közé Tamást mint egy kövér baby-t.) Tamáska, drága gyermek, ne Szenvey

Ottília

Hogyne

:

!

(Nevetnek.

temetik

:

aludjon ... az istenért, ne aludjon.

Boglár-Kendyné

(Szenveyhez)

:

Miért ag-

gódik ?

Tamás

(elmerülve s kéjesen)

:

Már nem

hal-

lom. Már-már a szálak gyöngéden megsza-

kadnak.

E

világhoz

Odavagyok. (Egy

nem köt többé semmi.

sóhaj,

kezdetben

lágy szu-

szogás, mely csöndes s boldog horkolásba

mo-

dulál.)

Szenvey

(Ottiliához)

:

102

No

lássa.

Az

egész

: .

.

Az egész nagy fényt, minOdakünn ragyog az éjjel, az ember

estémet elrontja. dent.

meg szeretné

pengetni a holdat mint egy ezüst

május els holdja

citerát,

Tamás horkol

itt

.

.

Ottilia (lenézn)

:

!

lét

—

A

:

érzéke

végtelen

Semmi mvészi

Gnzburg

s

egész tragédiája.

Oh semmi

Szenvey (kacagva) Ottilia:

A

.

érzéke

—

!

—

Boglár-Kendyné (Szenvey felé): Esküszöm semmi

nem

.

.

.

Ottilia

.

:

Az

.

..

.

olyan finom,

olyan

arkaikus

—

egy fpap, ül egy karosszékben és alszik és horkol. Nézze milyen gyönyör. (Boglár- Kendynéhez) Te is ülj le szép>en ide és nézzed milyen gyönyör. (Távolodik és szemtl szembe Komáromival aki balról jön be) Maga is menjen kedves Kovalami, mikor egy pap,

:

:

máromi és nézze milyen gyönyör. Boglár-Kendyné (Komáromihoz)

:

Jöjjön ide

mellém.

Komáromi

(Horthán láttára) : Rögtön Szenvey (merengn) : Legjobb volna a parkban sétálni, a hársfák alatt nyúlánk szüzekkel

.

.

Ottilia (a háttér felé megy.

Ne

beszéljen távollevkrl...

Boglár-Kendyné (Tovább beszélget

S Szenveyhez) semmi

érzéke...

(nevetve Szenveyhez) :

Nem.

vele.)

(Ottilia még egy pillanatig figyeli amint Komáromi Horthán felé megy s aztán el balról.)

103

.

.

.

HARMADIK JELENET. Gyorg^y, Szenvey, Boglár-Kendyné,

Günzburg Tamás,

Komáromi.

Komáromi

(Horthánhoz, aki közeledett)

György szülök

el

.

(unottan) .

Oh

:

A

:

vacspra alatt alig válthattunk néhány szót

.

.

.

most már ké-

én

.

Komáromi

:

Ot

percig mindössze

.

.

itt nem alkalmas hely Az irodámba nem akar felfáradni. Egynémely sürgs megbizásom van. Voltakép csak azért jöttem ki Gödöllre. Az

György

:

Ez talán

Komáromi

.

.

.

:

édesapja egyenesen felkért reá.

György Az apám tudta, hogy Komáromi (mosolyogva, mint :

denbe be van avatva) alább

is

sejtette

György lelnének

:

is

.

.

Oh

leszek ?

min-

aki

kétségkivül

.

.

.

leg-

.

Honnan ? Ha már kém-

Sejtette ?

utánam.

Komáromi való

.

:

itt

Oh

:

kémlelni

—

ami nyilván-

.

György

:

Nyilvánvaló ? Micsoda ?

Komáromi

:

Nem

szeretnék

eltérni

a

tárgytól.

György: En szeretnék.

Komáromi

Bocsánatot kérek, mindez nem még provokálásra sem avatkozom.

tartozik

:

reám. Magánügyekbe

Nekem ugy tetszik, György (kacagva) hogy ön provokált Hagyjuk a szavakat kedves Komáromi Horthán ... ez üres dolog. A családjának régi :

.

.

:

barátja vagyok, ezt méltóztatik tudni.

104

Mind-

I

.

össze arról van szó, hogy

itt

próbáltam meg-

minthogy másutt nem lehet szerencsém. Egyébként nem fogom soká untatni. A Günz-

találni,

burg-féle bérletpörben

.

.

.

A

Günzburg(a szavába vágva): bérletpörben az atyám érdekelve lehet,

Görgy féle

én nem. Ezt már többször kifejtettem. A szoms nem széd birtokos, a közvetlen szomszéd ám megkivánta, én. Ha a Günzburg-birtokot tessék, vágassa ki a határfákat, egyesítsen.

Én maradok ahol vagyok,

.

.

az árkaimon tul s

nem mozdulok. Ez minden. Komáromi Bocsánat nem :

Tessék meg-

. . .

gondolni.

György: Nincs mit meggondolnom. Aki gyönge és ijeds természet, az habozhat,

Én nem. Én hazulról sem rosszat, semjót, sem várok többé nem mit. Ahol megindultam, ott megyek tovább,

tép>eldhet, amint tetszik.

végig.

Komáromi

:

Ön nagyon érdekes ember — st csupa f aj és

kedves Horthán és szenvedélyes

!

—

mint egy gladiátor.

György

(a

.

oh bocsánat

.

De bizonyos szüli

szavába vágva)

:

.

—

dom

(remeg keserséggel)

.

jogok...

Bizonyos

presszáliák

.

— klasszikus re-

a fenyegetés! Holmi vagyonközösség megszüntetése, gondnokság, mit tu-

én

.

.

.

:

Mindez oly

sért mindez ugy hangzik, mintha nem tudom micsoda örvénybe szédültem volna bele. Ah, hát vegyék el, vegyék vissza amim .

.

.

Ettl még nem pusztulok még attól sem, ha dolgoznom kellene... Komáromi Oh bizonnyal nem. On kész

van,

amit adtak

!

el...

:

105

.

—

ügyvéd

—

gondolom csak egy

!.

.

vizsgája hiány-

kedves kolléga. Es dolgozna, hogyne gazdag ember mentsége a kitn intenció. Mind elmennének a földet kapálni, a követ törni az útfélen, ha errl van szó s ameddig nézhetik a világot egy arany hegy tetejérl. György (elborultan) : Én nem onnan nézem. En a magam életét nézem. S mindenre

zik

A

kész vagyok.

Komáromi

Tudom. Epén

Mindenre. ami aggasztó. György Aggasztó ? :

ez

az,

:

Komáromi

(elszántan)

hogy, hova vezetik

el

.

.

Ön nem

:

Mindenre

.

tudja,

kész, min-

meg van érve, vannak, akik számitanak Hogy még többre is ha lehetséges

denre erre s

.

—

a vagyonával fedezi ket,

—

.

.

egy egész nagy,

kirántja ket, talpra állitja mindzavaros ügy azt, amit szétrobbantott egy pisztolygolyó. .

.

György zayék

.

.

.

büszke,

(remegn s fájdalommal) : BolOh, számitanak reám ... ez a nemes,

ez

ggös

a

nép, aki

még

a puszta

érdekldést sem engedi meg, elhárit, eltaszít, ha arról volna szó Oh számitanak reám Komáromi (alattomos) Csak várja meg menjen, menGyörgy Oh elég, elég csúnya beszéd, menjen jen .

.

.

.

:

:

. .

.

:

Bocsánat,

megbízatásom

György

.

.

.

.

:

Oh

nem engem

sért

menjen, menjen felé)

:

.

.

Jöjjön

ide

ked-

jobb helye lesz. {Feláll.) Boglár-Kendyné {Szenvey hez)' Hová ...

.

volt.

Szenvey (Komáromi ves

.

. .

.

Komáromi

A

.

.

.

itt

dul?... 106

in-

.

Szenvey (egy El

A

!

romantikus

kézmozdulattal)'.

rengetegbe. {Távolodik.)

Boglár-Kendyné Jöjjek én is ? Szenvey Inkább nem. Boglár-Kendyné A hársfák alá mint nyú:

:

:

lánk

szz?

Szenvey Lehetetlen. Boglár-Kendyné Ha tudná pedig Szenvey {balfelé pillantva): Az ura :

.

:

.

ül

ott

bent és oly biztonsággal szivarozik és issza a a kávéját, hogy issza

olyan fönséges nyuga-

!

lommal, mint a marokkói szultán. Micsoda ember egy rettenetes ember Szegény nö szerelmi rabszolgan, egy szent! Isten vele,

—

!

!

{Hortánhoz megy.)

Boglár-Kendyné {Komáromihoz): Ha leül, leül, lássa itt van még kávé, egy ciga{A retta ... A pohár szélén az ajka nyoma negyedpohámyi kávét, ami Szenvey után ma' radt, Komáromi elé tolja s egy cigarettát nyújt át.) . Komáromy {elháritólag) Oh köszönöm

—

ha

.

.

.

.

:

.

NEGYEDIK JELENET. György, Sxenvey, Boglár-Kendyné, Tamás, Komáromi, Ercsény Renée, majd Ottilía.

Renée

{egy

csomó virággal): Virágok! S Oh ... {A virágokat

a hattyúk a tó partján.

Gnzburg Tamás

ölébe hullatja.)

Boglár-Kendyné {Komáromihoz a kávéspohárral)

:

Nem

akarja ?

Renée {Tamáshoz,

aki kinyitja

a szemét):

How

do you do sweet darling? Tamás: Az egész nap nem tudtam

107

alud-

.

ni

.

.

.

!

Benn voltam a városban,

.

!!

rettenetes

Folyton lázongók jöttek az utcán, vad munkások folyton jöttek, mint egy hadsereg, dü-

börögve

.

Renée ber

—

.

Igen

:

még

!

Oh Mind !

em-

csupa öreg

aki fiatal volt köztük, az

öreg-

is

nek tnt.

Tamás

(áhítatos)

Szent május fájdalma.

:

Renée: Mind néztük ket,

Fábry

is

az

ablakából, gyönyörködve...

Boglár-Kendyné (Renéehez suttogva) Fábry igaz, hogy Kamillával ? .

.

.

.

.

Oh

:

.

Renée Nem igaz még nem Egyelre Horthán Boglár-Kendyné: Oh, ilyen hamar Bolzay Sándor után ... A mécs ki nem alszik Renée Oh a mécs Amaz láng volt. Boglár-Kendyné (aggódón) Hagyjuk. Bolzay Sándor meghalt. Renée (borzongva) Micsoda halott volt :

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

!

:

:

Elragadó

!

Felejthetetlen

Boglár-Kendyné Te láttad ? Renée Majdnem vele temetkeztem Boglár-Kendyné Te láttad ? Renée Torna vitt el titokban Torna, aki a maszkot készítette. Egy nagy, meztelen ember, kiterítve, tubarózsa tónusok. Egy isteni Caracalla, nem, egy Marcus Antonius .

.

:

.

.

:

.

.

:

:

.

az átltt homlokával

.

.

.

.

.

Az id

.

.

Boglár-Kendyné (megremegve) percig csend.)

.

:

elmúlt fölötte

Oh is

I

(Egy

és min-

den. (Horthánt jelezve.) Most az a másik vár,

még

mindég vár

és

eped...

106

eped,

eped,

holtra

Renée (Horthánt

Ez

figyelve)'-

is

különös

Mint egy hosszú, furcsa pálma. Boglár-Kendyné Mint egy leperzselt pálma. Renée Az a vonzó és gyönyör, hogy mind

fiu.

:

:

elpusztul, aki Kamillát

.

.

(Horthán és Szen-

.

vey közelednek.)

Boglár-Kendyné Vigyázz Renée (Horthánhoz) Már elmegy ? György Kés van ... Renée Tiz óra ... Boglár-Kendyné (Szenveyhez) On már :

.

.

.

:

:

:

:

el

ment.

Szenvey: Régen. Boglár-Kendyné (Horthánhoz) Ha várna még egy keveset, elvinnk az autón György (elháritón) Oh nagyon kedves, kö:

.

.

.

:

szönöm Szenvey .

.

(Távolodik.)

.

Legjobb volna gyalog menni az

:

utón, mint egy szegény vándor a holdfényben. Ottilia

(balról s

készül —

aki búcsúzni

Horthánhoz,

a hangja inkább rokonszenvez és bánatos, mint kihivó) : Kinos est magának, mi ? máskép goncsalódások No ne tagadja .

dolta

.

.

.

—

.

.

György

:

Oh

amit az ember gondol

Ottilia Oly szép azo lykor vidámabban) No megálljon most egy percig még :

s

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

vonatja sincs

Boglár-Kend)mé

(aki

megérti

fog énekelni ...

109

akit kezénél

.

:

Gyönyören

.

.

Várjon fogva Ottilia Tamáska fog énekelni solygással Boglár-Kendyné felé.) :

.

flartóztatva

.

Boglár-Kendyné (Szenveyhez, visszatart)

.

.

.

.

a

(Egy mocélzást)

:

!

(Günzburg Tamás még az elébb

felállott volt

Komáromi követte.) Renée {álmatagon és mozdulatlanul egy kaKisérjem, cherubin ? rosszékben Tamás felé) Tamás (már a zongoránál) Köszönöm. Ma-

és távolodott.

:

:

gam szoktam

.

.

.

{Leül a zongora

elé.)

Renée {aki egész másra gondol): Valamit, ami meggyötörne Boglár-Kendyné Egy kis franciát a szerelemrl Renée Valamit, ami összetörne. Egy kis franciát egy Boglár-Kendyné .

.

.

:

.

.

.

:

1

:

kis franciát

1

Tamás {miközben az ujjai a billentyket érintik) Egy kis franciát a szerelemrl. {S a dal :

cimét

jelzi,

miközben már a bevezet taktuso-

kat játssza.) L'Amour

L'Amour Qui II

est

.

.

.

{És énekel.)

un ange maisain*

frémit, sanglote et soupire.

est plus moelleux

Plus subtil que

l'air

qu'un coussin, qu'on respire,

Plus provocant qu'un spadassin.

Chacun céde au mauvais =

Que vous chuchote Le Dieu du meurtre L'Amour. 11

voltige

C'est

le

comme un

et et

dessein

vous inspire

du

larcin,

essaim.

prestigieux vampire

Qui nous saigne

et qui

nous

Et nul n'arrache de son sein

Ce

perfide et cet assassin,

L'Amour * Rolünat.

110

aspire.

..

hallgatják mozdulatlan, mulattatva és

{Mind

nk körében

Hangok a

csendesen.

már az

közben.) Mint egy angyal

taktusok

hang Oh édes Mint egy szent. Szenvey (merengön) Oly kegyetlen Renée (halkan) Gyilkosság istene !

!

:

.

:

relem

.

.

(már az

Tamás (megmarad meg

mosolyogva

—

.

.

Sze-

.

.

utolsó taktusnál a zongorá-

gyöngéden)

sietve s

tetszést

.

.

Ottilia

hoz

utolsó

Micsoda

!

Tamáskám

:

énekben. Most kezdi megint

meg

bevezet taktusok

és ismét

elülröl,

az ének)

:

.

A

nagy

köszöni

és megelégedetten

felbuzdulva, alig áll

s

.

.

zongoránál.

a

játékban,

—

ime a

L'Amour

stb.

(De már az elbb, az els éneklése közben, az

utolsó

S

egy

strófáját

elvonuló

vonat zaja

messzirl, egészen enyhén és elmosódva.

kisérte,

most a

távoli toronyóra

egy negyedet üt

tiz

után.)

György (Szenveyhez)

:

Az imént

jött

egy

vonat, ugy-e ?

Szenvey: Vagy ment. György: A tizórai gyors Szenvey (az óráját nézve): Negyed egy. .

.

.

tizen-

.

György

A

:

vasúttól idáig

is

kell tiz

perc

. .

Szenvey: Kocsin (Egy megálló kocsi zaja a mélyben.) György (a veranda küszöbén s megremegve^ reménykedn) Oh Ottilia (közeledett s nyugtalanul) Ki az? Szenvey Egy elkésett vendég nyilván .

s

.

.

.

!

:

:

:

Ottilia

:

Elkésett

.

.

.

.

.

111

.

.

.

Szenvey

Ugy tudom, kegyed

:

várta Bolzay

kisasszonyt.

En

Ottilia:

Oh

Szenvey: akar

.

.

esti

nyolc órára vártam

.

.

.

kisasszony jönni

ha Bolzay

.

Ottilia

Akkor jön akár

:

György

nyen, mint kihivón)

mehetünk

éjfélkor

.

.

Ha

:

is

.

.

.

inkább szeré-

(elfojtott felindulással,

kivánja,

rögtön

el-

.

és csendesen)

Ottilia (megsebezve

nem kivánok

{Mozdulatlan

semmit.

Oh

:

én

marad a

Tamás énekel. A többiek hallgatják.) Renée {Tamás felé, nagyon figyelve az éneket): Oh ezt hevesebben kellene. {Hangok

középen.

mint mint egy angyal halkan.) Oh bájos egy szent! {És Renée, Ottiliához.) Ugy-e Lilia? s egy{S hirtelenül együtt énekel Tamással Kendy né s szerre a többiek is, Ottilia^ Boglár!

!

—

Komáromi

akik mind ismerik a

is,

dalt,

hal-

kan és diskréten együtt énekelnek.) Hogy jön, Szenvey {közel a küszöbhöz) megszoknyáját árny a ni hogy jön, nagy hogy jön, hogy jön szaladva emelve {halkabban): Oh azok a gyönyör lábak, az a csillogó, keskeny lakkcip {Az együttes ének. Igen finom és diskrét és :

.

.

.

.

.

.

.

.

.

holdfényes.)

György

{önkéntelenül)

Szenvey {megejtve)

—

lobogásával,

vényeken itt van

.

—

.

.

.

remeg

egészen

.

.

Hogy

:

jön

.

.

.

Szinte tragikus a ruhája

:

árnyékfoltok az ös-

kék a virágok között

{Hátrál.)

Györjry {elre)

:

Be szép

!

{És szemtl-szembe

a gyönyörrel végre): Kamilla

112

.

.

.

.

Kamilla (titkon a kezét keresve s lihegn): Vigyázz {Tamás s a többiek épen az utolsó verssorhoz értek): .

.

.

—

„Ce perfide L Amour

et cet assassin,

!**

—

(Diskrét taps

és

megpillantják Kamillát.)

Hangok (kissé meglepdve kodon): Ah! Kamilla! (Tamás a végs akkordot.)

s

inkább tartóz'

ÖTÖDIK JELENET. György, Szenvey, Boglár-Kendyné, Tamás, Komáromi, Renée, Ottilia, KamiDa.

Kamilla (mozdulatlan a háttérben

a fu-

és

lihegn): Jó estét Ottilia (inkább gyöngéd nehezteléssel)

tástól

késn

.

.

.

.

:

Kamilla

Renée

Lekéstem a vonatról Mióta várjuk (Intencióval) :

.

I

:

lyen türelmetlenül

.

.

. . .

—

S

:

mindnyájan Kamilla: Nagyon kedves. (Tamás .

.

.

.

Tamás

.

.

egyszer

(gálánsán .

.

.

Tamáska

Kamillához)

más ... a kert

is

:

.

.

.

Oh

a

az

.

vagy hevülve Olyan elhagyatott kis vasúti

:

felé):

hogy nem

kár,

Ottilia: Egészen ki

Kamilla

mi-

.

.

Még

szebbik ének

.

.

Megzavartam Renée (Kamillához): Be hallotta

Ilyen

.

.

.

.

.

állo-

az a hosszú kihalt ut a kert mentén, .

.

.

virágok mint a gyertyaszálak

kissé féltem, szaladtam,

volna jönnöm,

—

korábban

még alkonyatkor 113

... az

. .

kellett

apám »

nem akartam nem lehettem.

rosszul volt délben,

egészen nyugodt

amíg

eljönni,

Ottilia (mosolyogva): Hát te most nyugodt vagy? Kamilla {intencióval Horthán felé) Itt va:

gyok

.

.

.

Ottilia (kedvesen)

szöntél

.

.

Horthánnak nem

:

kö-

is

.

Kamilla (csak 5 tudja, hogy köszönt) Nem ? (A kezét nyújtja.) Ottilia Haragban vagytok ? György (mosolyogva): Azt hiszem, nem. Kamilla (Szenveyhez barátsággal) Jó estét. Ottilia (bemutatva): Komáromi ügyvéd Kamilla Oh névrl már ismerem :

:

:

.

:

.

Komáromi Igen ? Tamás (aggódón) De szke gyermek ?

.

.

.

.

:

vájjon

:

vacsorált-e

Boglár-Kendyné Mégis csak a kanonok :

lálja ki

a legfontosabbat

Szenvey Kamilla

:

:

A

kis

.

nem

.

.

.

:

Ottilia

:

Tamáskám

Egy Te nagyszeren

lami külömbet.

Tamás

.

már igen

igen,

.

.

.

.

.

.

egy pohár pezsgt .

.

.

.

te rendezzél

édes,

va-

remekmüvet egy tálérted ezt, egy fpap.

kis

—

(a kezét dörzsölve s finoman):

hány fehér halszeletet, kecsesen

Né-

egymás mel-

egy nyájas jérceszárny illatos salátával májusi ünnepély Egy vonzó körtét Kamilla Oh köszönöm

lett

—

ta-

.

süteménynyel ? Ez az Ur vacsorája

Tamás

cán.

.

legüdvösebbet

Oh

Ottilia: Tehát

egy

.

.

.

.

—

!

:

Ottilia

:

Igen

.

!

igen

!

.

.

(Csengetett egy inasnak.)

114

1

.

nem

Aztán, ha

akarsz,

A

szajönnöd, édes ...

már nem

kell visz-

is

meg

gyerekeket nézd

ha imádkoztak-e lefekvés eltt ? Te is feküdj szépen, mint egy jó kis fiu, aki szótfogad. Tamás Csókolj meg ... a másik oldalon

le

:

is

.

.

.

megyek

reggelre

haza, Esztergomba

(Mint egy dogmát Ottiliához) zsidókkal

.

.

.

.

Ottilia:

A jöv

Tamás

Igen, kedves

:

.

Légy szigorú a

:

héten kijösz megint?

mama

.

.

{Int

.

az inas-

nak, aki követi.) Ottilia {Kamilla felé)

velünk egy

itt

vagy a zongorán mint egy angol quick souper. Szépen vesd le a

kis asztalon

—

bar-ban,

Majd

:

kabátodat, a kalapodat

.

.

.

Kamilla {egy rejtett pillantással Horthán felé, miközben a kalapja tjét kihúzza s ugyanakkor Szenveyhez, aki segiteni akar)

nöm

.

.

helyezi,

{Miközben

.

Ottilia

kalapját

Ez ugye

Ottiliához):

kabátom {Egy

a

itt

:

Oh

a

köszö-

zongorára

maradhat?

A

?

is

Minden

:

.

.

.

prémes

sötét

Levetette. Egész nyúlánk és heves formeglepn, mintha egy fürd-

kabát.

alakja hirtelen kiválik,

máival vonzón

és

volna ki. A ruhája a régi ezüstkékbl komor feketébe. A decoltage meg van toldva átlátszó fekete tüllel. De a nyak megmaradt, enyhén, kivágva, kinyúló s meztelen. Az arc sápadt, a szemek ragyognak. A haj meglazult egy keveset a ka-

köpenyböl estélyi

lépett

ruha

—

—

laptól s a futástól

Semmi

is.

ékszer.

Az

egész

alak szzies és érzéki, egy csöppet feldúlt. egész

alak boldog

és

Az

mégis titkon gyötrd.

115

8*

.

Mind

mind

nézi,

a varázsát.

érzi

hangulata.

tartózkodás

irigység,

Csodálat,

Suttogások.

Kamilla, tétován, mint aki tudja, hogy bámul-

elbbre jön s megáll.) Szenvey {megejtve mint egy tünemény eltt

ják,

Oh

májusi ünnep

s hátrálva)

:

—

Mária

tavaszi

met, amelyik

.

.

.

!

hát csakugyan,

Az ember

nézi a szerel-

világit.

Kamilla: Az ember néz sok mindent Boglár-Kendyné És nem érti.

.

.

.

:

Renée énekelni

Kár, hogy nem hallotta Tamáskát „Ce perfide et cet assassin."

:

:

HATODIK JELENET. Elbbiek. Inas, Mártha.

(Ebben

valamelyik szomszéd

a pillanatban

szobából harsány gyermekrivás és sivitás hangzik.

Egy

hangja

kétségbeesett

—

s

Hangok

ni

a Tamásé {inkább

is

hang

—

a Mártha

a tumultusban^

mulattatva és

kacagva)

;

„Mi az ?" „Palkó, Lórika !" „Oh az édes gyermekek!" „Még nem alszanak?"

Oh semmi nyilket. (Egy ujabb gyermeka kisleány hangja, makacs és éles

Ottilia (mosolyogva)

ván most fektetik sivitás

—

.

:

.

.

le

mint egy mozdony-fütty .)

Szenvey: A menyasszony ágybatérése. (már idegesen) Mártha Mártha Mártha (kívülrl s lihegn) Rögtön kérem (Az inas a tálcával.) Ottilia (az inashoz) Mi történik odabenn ? Az inas Palkó és Marika ugy tudom nem

Ottilia

!

:

:

!

.

I

.

:

:

116

I

.

..

óhajtanak sem

.

imádkozni, sem lefeküdni

{A

tálcát az asztalra helyezi.)

{Mártha megjelent. Egy csöppet fel van dúlva, de túlzás nélkül, a gyermekekkel való viaskodástól.)

Ottilia (Márthához)

Mártha {csöndes tanak jönni ide Kamilla {Mártha .

Mártha Bolzay

késn Mártha

fr

.

felé)

van

kisasszony

.

.

.

Oh

inkább nem

.

.

itt

.

.

azt

s

.

hiszik

is.

Ha nem

volna

.

.

:

Már ingben vannak

{Inas el s

.

.

Vigyen süteményt neMárthához) : A ftisztelend

Ottilia {az inashoz) kik

:

{már-már engedve):

Ottilia

Beóhaj-

Épen amiért meghallották, hogy

:

Bolzay Marika ily

.

Mi az?

:

kétségbeeséssel):

:

maradjon velük Mártha {már távolodva) : A ftisztelend velük van és sir. Ottilia: Sir? Mártha Palkó a kezébe harapott. Ottilia {Márthához) Menjen Boglár-Kendyné {kacagva) Oh szegény Tamáska ... a gyönyör puha kezébe ... {Mártha el.) is

.

.

.

:

.

:

.

:

HETEDIK JELENET. Elbbiek, Mártha

nélkül,

majd végül Boglár-Kendy.

{A toronyóra messzirl.) Kamilla {Horthánhoz, halkan) múlik.

117

:

Az

id

.

.

.

.

.

.

György Tizenegykor A mi éjszakánk van egy vonatunk egy fél óra múlva Kamilla: A többiek is nyilván ekkor György Mindegy. Már alig gyzöm be:

.

.

.

.

.

.

.

.

—

:

várni ...

Édes

Kamilla

(forrón)

Ottilia

{közeledve

:

most Kamillát Boglár-Kendyné (a Már itt van minden .

Boglár-Kendyné nyájas jérceszárny talhoz)

Hagyja

:

Nem

kerülve):

Kamilla

Ülj le

:

A

:

.

kis asztalhoz

.

Ottilia {Kamillához)

:

.

.

.

Kamilla

.

Horthánhoz)

s

.

.

kecsesen, egy

szeletek

.

.

éhezem

.

.

{Leül a kis asz-

.

:

Szenvey

A

:

vonzó

körte

.

.

.

{Egy

körte

után nyúl.)

{Szenvey hez)

Ottilia

neveletlen

.

Szenvey vizén

.

.

.

:

Teszi le rögtön,

:

.

.

.

.

Egy süteményt a hattyúknak, a

.

Ottilia (elhárítva a kezét)

:

Nem

.

.

.

Renée (aki hallotta ezt és most távolodva Komáromival a jobb háttér felé) : A hattyúk, oh (Lemegy a lépcsn, Komáromi kiséri.) Érzi az ébred Szenvey (Kamillához) orgonák illatát? György (Kamillához kinálva) Egy zsemlyét ? Kamilla {átveszi) Köszönöm György Öntsek ? Ottilia Hagyja. (O önt.) S ne álljanak itt !

:

:

. .

:

:

:

bámészan,

mint

a

sóbálványok.

Még nem

látták enni Kamillát?

Szenvey:

Az

olyan

118

intimus dolog,

amint

!

.

egy

n

fiatal

kis asztalnál.

magában Mintha,

—

eszik

tudja

egyedül, egy

mit látna

isten,

az ember, egy kis titkos zugot az

Egy nagy

asztalnál, együtt

csengése nincs az ügynek.

életébl.

a többiekkel semmi

Az

állkapcsak

el-

vesznek a többi állkapcsak között, az együttesben, az érdektelen kollektivitásban.

magányosan,

—

egyénileg

követni, élvezni, ha szabad

De

igy

gyönyör

nézni,

mondanom.

A száj,

amint megnyílik, a halvány piros mélye, ami látszik

Az

—

a franciák azt mondják

le

:

palais

ajkak játéka, a fogak csillogón s a nyelv

—

mely a ritmust adja az egésznek

a

nyelv

hegye, amint egy pillanatra a száj szögletéhez ér s eltnik, mint egy kis piros gyik .

Boglár-Kendyné {szemérmetesen) gasson

.

.

Ottília

Menjen

:

.

.

zavarja e megfigyelés

Kamilla (a .

Oh

.

hall-

.

.

György (Szenveyhez) : Bolzay

az néz

:

.

.

.

.

kisasszonyt

.

Horthán szemébe)

Aki

:

szeret,

.

György {mint Kamilla) : Ha nem

beszélhet

.

.

Szenvey: Én megtudok mondani mindent, a legvakmerbbet is. Mvészet dolga s egyéni varázslat s amint a két szemem oly bá.

.

.

natos hozzá. Ottília

:

Még

sohse néztem

Szenvey: Kár. Boglár-Kendyné

. .

.

(Horthánhoz) :

Maga

is

beszéljen.

György:

Oh

én már elmondtam

mindent.

Ottília {Kamillához): Igaz?

Kamilla {az els pillanatra zavartan) 119

:

Hát

.

tudom én ? Nyilván nem kisírja

.

.

Szenvey

várt,

—

Szeretni

.

hogy a

szivét

Izzó türelmetlenség.

:

Kamilla: Szeretni nem vár senki, sirnisem... Boglár-Kendyné Miért, hogy épen simi kell a szerelemben ? Kamilla {Ottiliához, aki ismét önteni akar s kinál) : Oh nem, köszönöm, nem kérek többet :

.

Szenvey

A

Oh

:

—

nyers szenvedés

vonaglik

igen,

sirni,

felaprózva

az

egy nyers

...

A

hal,

amelyik

csak

többi

.

szerelem.

irás-

müvészet.

Boglár-Kendyné (egy lapszus) Nem értlek. Szenvey Tegezzen. {Nevetnek.) György: A többi, mit gondol Bolzay kis:

:

asszony ? (Távolodik

Kamilla

és el.)

Mit gondoljak ?

:

Ottilia {Szenveyré)

:

Elviselhetetlen

.

.

.

Szenvey: Egy süteményt a hattyúknak a {Egy sütemény után nyúl.) Renée {Jobbról a lépcs alján, halkan): Szenvey Szenvey a hattyúk, oh a hattyúk, vizén

.

.

.

1

!

!

nézze csak

!

Boglár-Kendyné Mi az ? Én is jövök. Szenvey (a küszöbrl a kertbe nézve ki a :

holdfénybe és elragadtatással, mint egy herold)

Májusi ünnep

Párzanak Boglár-Kendy {balról,

silhouette)

:

!

Giza

.

:

!

mozdulatlan

egy

.

.

Szenvey {Boglár-Kendy néhez)

:

Az ura ne

jöjjön ...

Boglár-Kendyné csak

.

.

.

rögtön

{Boglár-Kendy

.

.

is

{visszaszólva) .

{Lesiet). el

—

120

vissza.)

:

Maradj

.

.

.

.

.

NYOLCADIK JELENET. majd Mártha.

Ottilia, Kamilla,

{Egy percig csend.) (Kamilla

felállott s

távolodott.)

Egy

Ottilia (az asztalnál maradt):

cigaret-

tát Kamilla ?

Kamilla (tagadólag) (miután

Ottilia

Köszönöm

.

.

.

maga

pillantást vetett

—

Most

mi ketten, igy magunkba furcsa ? Mint egy regényben (könnyedén

körül):

nem

:

egy

és nevetve)

:

Ottilia

Ottilia

:

:

Ha

kijöttem

Oh

:

Tudom, hogy

:

Kamilla

nk

az ellenséges

Kamilla (kicsinylleg)

.

.

.

!

neheztelsz.

.

.

.

Nem miattam jöttél Nem is nagyon

.

.

Kamilla vágyódol, aiX hiszem, hogy miattad legyen. Elvégre mégis csak hozzád Ottilia Oh hozzám, miattam Ha áldo:

—

zat ez

—

:

.

Kamilla

(félig tréfásan)

Viszont oly

Ottilia:

oly

—

:

Ha

.

.

kinos.

gyöngéd

kárpótlás,

Kamilla (nyugtalanul) : Kárpótlás ? Ottilia Horthánt Kamilla Horthánt nálunk is láthatom Ottilia: O nem láthat igy, ragyogón,

—

:

:

öltözve

.

.

.

ki-

.

Kamilla (aki tudja mit mond): Még ragyogóbban, ha akarom. A régi ruhám... Ottilia (aki most felismeri) : Csakugyan Kamilla (a decoltaget jelezve): Megtoldva itt A keblem fehér, ez nem gyász .

. . .

.

121

.

.

.

.

.

..

.

...

!.

St!

Ottilia:

Kamilla (dacosan): Öröm. Ottila (a ruhát nézve) : Atf östve úgy látom Kamilla: Amennyire lehetett, hold.

.

—

fénybl az éjszakába. •:.

Ottilia

nékül)

{rosszindulat

:

Olyan ügyes

vagy, mint egy szinészn.

— csak

Kamilla Oh ügyes, hogyne hetne Lépten-nyomon mégis csak :

!

le

!

leplezve

.

le-

vagyok

.

Ottilia

(mulattatva)

Oh

:

a gyermekeim

.

.

tudom ...

Palkó, Lórika, akik elárultak,

—

Festem a hajamat angyalom. (Ottilia kacag.) S mi minden még Mesés Ottilia Oh ne légy rossz hagyjuk ezt, Kamilla

;

!

:

elég

.

.

.

.

Kamilla itt

.

:

Hagyjuk.

Nem

is

lehet az,

hogy

vitatkozzam veled, miután az asztalodnál

Oh ez nem

.

.

szempont Kamilla: Amint az ember szemtl-szembe áll egymással, olykor elfelejti, hogy evett Ottilia (enyelegve s nevetve) : Elmenni se lehet rögtön Kamilla (mosolyogva): Nem. Ottilia (nevetve)

:

.

.

.

.

Ottilia:

.

.

vagy,

Itt

lefogva a

kalitkában,

ahogy az a másik mondta. Ugy a mennybe szállnod, hogy elmehessél

tavaszi Mária,

kellene

innen.

mond)

Kamilla (aki tudja mit fogok szállani .

A

:

mennybe

.

Ottilia (nevetve)

:

Hadd

lássam

.

.

Kamilla (megremegve) Oh ezt nem láthatod Csak az egy szál ruhámat Ottilia (nevetve) Szegény ... :

.

.

.

.

.

:

122

I

.

.

A

Kamilla Bbájos gyermekfecsegés. :

telen

nyakamat

Ottilia

Kérkedés

:

Nekem

gyöngyöt. dárka

mez-

.

.

En

!

is

mit

sincs

levethetem e rejtenem,

ma-

!

Gyönyör dog collar. Gyönyör kék] erek

Kamilla: Ottilia

:

a

nyakam-

ban, mint neked. {Leveti a nyakéket.)

Kamilla Ottilia

St

:

!

Még hevesebbek

:

.

.

Kamilla (megkockáztatva) Asszonyi nyak. :

(Ebben a pillanatban)

Mártha

(jobbról)

:

A gyermekek

:

alszanak.

KILENCEDIK JELENET. majd Horthán György, majd végi Boglár-Kendy s mások.

Ottilia, Kamilla, Márta,

inas

s

—

nyak" Ottila rögtön felelt volna, de Mártha megjelenése megállította. Egy („Asszonyi

a leányra, egy másodpercnyi a gyermekek s a tekintete rögtön Kamillához tér vissza, a néma és jelents tekintete finom mosolygás az összevont szemhirtelen pillantása

érdekldése

—

:

—

meggy anusitás.)

pillák alól, fölény és

{De siklik

Mártha megmozdult

s

a veranda fele

a falmentén.)

Ottilia {Márthához):

Hova megy

arra kis-

asszony ?

A

Mártha {kimerülve):

Egy

kicsit

boldogan)

:

Ottilia

:

kertbe, ha szabad. egy padra. {Sóvárgón s

pihenni

Egyedül

.

.

.

Kegyed ugy 123

beszél, mint

egy hold-

:,

Egy

felel.

Nem

igaz ? {Mártha

nem

pillantása Kamillához.) Menjen.

De

kóros. (Kamillához)

:

a hattyúkat ne nézze

.

.

Mártha {engedelmes {Lemegy a lépcsn.)

.

és

ártatlan)

Nem

:

.

.

.

(Kivülröl beszélgetés, halk kacagás zaja.)

Kamilla {pillanatnyi habozás után Mártha Ha Horthán urat látja felé) Ottilia: Csak nem akarsz menni már? Mártha {megállva a lépcsfokon) Beküld:

.

.

.

:

jem? György

{aki a tornácon volt)

Itt

:

vagyok

.

.

Parancsol ?

A

percben Fogja Horthán {A gyöngy colliér-t feléje hajitja. elfogja.) Abba a kis szekrénybe kérem valamelyik fiókjába ... a legalsóba, ha akar oly szíves Ottilia

:

legjobb

.

.

lenni.

Köszönöm

Inas {balról)

:

.

kivülröl.

S

.

.

.

tálcáért jöttem

tem ? {Az asztalhoz kacagás

.

.

.

.

.

A

.

.

.

Elvihe-

.

jön. E közben ismét távoli ugyanakkor balról az ebéd-

lbl vidám férfihangok s csengetés hallatszik. S Ottilia egy kérd tekintetére): Az urak pezsgznek odabenn

.

.

.

a

Ottilia {hátrahajlik

Mint egy korcsmában csak

.

.

.

.

széken .

bepillant)

s

{Kamillához)-.

Nézd

.

György {miután

a fiókba helyezte

gyöket. Kamillához, aki a zongora

a gyön-

felé

ment):

Ha megengedi, hogy elkisérjem. Kamilla még nem Ottilia: Oh nem itt marad Ha ön menni akar, megengedem — {Kamillához) Alig egy negyedórája vagy itt Hogy képzeled — .

.

.

.

.

.

:

.

.

.

124

.

.

.

.

Kamilla (tétován) Igaz ... De késn van, hogy oly késn jöttem Ottilia Majd mégy Boglárékkal a motoron. :

.

.

.

:

Nem

Kamilla:

szívesen.

György (egyszeren): Boldog volnék, ha velem szivesebben Kamilla Vonaton. Ez nekem közelebb is Ottilia: A motor gyorsabb. György: Éjszaka nem. (Boglár-Kendy néhány ur társaságában meg.

.

.

.

:

.

jelent balról a küszöbön.)

Ottilia

kal

Mind a ketten mehetnek Boglárék-

:

késbb

...

Az autón van

Boglár-Kendy

:

hely

Oh, hogyne

!

elég

Nagyon

.

.

.

szí-

vesen.

Elbb

Ottilia (Boglár-Kendy felé):

szépen

hazaviszik Kamillát, aztán Horthánt szállítják le

.

.

(Mosolyogva, miközben Boglár-Kendy és

.

egy elegáns fiatal ur visszafordulnak, mig mások az urak közül a tornác felé mennek.) Hogy

valahogy együtt ne maradjanak Kamilla (nevetve): Oh a gyönyör gondolat! (Györgyhöz): No lássa .

.

.

.

.

.

György tálva^'.

(általánosságban, de már-már irriAzt hiszem nincs rá mód, hogy meg-

állítsa,

akik együtt

A

Ottilia: élet

.

.

maradnának

vágy sokszor

—

.

s

.

.

olykor az

.

György

En nem

(elszántan):

Kamilla (rajongón) Az :

félek.

élet oly jó, oly

nagy,

oly szép.

György Vannak, akik elválasztva is együtt maradnak, akik a hegyeket ölelik át tulonnan egy másik kéz után :

.

.

.

125

!

Kamilla meghaltak

György

.

Vannak,

halkan):

{egészen .

.

!

akik

.

(suttogva)

Kamilla

:

(Gyötrdve és megkínozva már-már ugy van, mintha egymásnak szédülnének, de az Ottília hang/a

ket.)

éles és heves, megállítja

Ottilla (félig mosolyogva s valami irigy epekedéssel)

Oh

:

György hát én

.

.

elég

.

.

Ugy

(tétován s búcsúzni készülve): .

Ottilia (már csendesebben és mosolygva, de

még mindég az elbbi hangulatban) Mit is mondhatnának még ? Maga oly Urai Horthán :

s

Kamilla oly heves, mint egy walkür

—

walkür a lovon

Tudja, hogy

hoz, mulattatva.)

meg ? dor ber,

oly lendületes

a múlt télen, egy este

is

—

.

.

.

egy

(Horthán-

nálam ismerte .

.

Bolzay Sán-

ragyogó em-

a

a fáraó, a titán

Kamilla (önkéntelen)

!

Oh

:

...

Micsoda idegek MiMicsoda különös láz gyö-

Ottilia (Kamilla felé)

csoda idegek

nyör,

.

szegény ...

ott volt

!

:

!

—

—

mint akibe valami kisérmicsoda leány Kigyúlt s megbolygatott, mint egy fáklya, amelyik szalad Vájjon ki kerget? (Kamilla távolodott.) No ne menj még Kamilla Ha már kijöttél maradj még Maradj még egy keveset tet jár

titokzatos

—

!

.

.

.

.

oly

szke vagy,

.

.

.

.

.

— mint-

.

.

Ottilia

.

.

egy megsebzett Kamilla (nevetve): S mi még? Ottilia: Azt hiszem, nem alszol eleget Kamilla: Oh dehogy nem .

.

.

oly vonzó, oly érdekes .

.

(neveive a

.

saját iróniáján):

126

.

.

.

.

Látod,

.

ha nem volnál olyan vad s kijönnél falun radnál egy hétig legalább

—

ez

éjjel

maradnál,

itt

ma-

s itt

Ha már aludnál Gödölln

itt

!

.

Talán meg is mondtad otthon Kamilla {inkább tréfára fogva): .

.

.

.

Nem,

ett

nem mondtam György {Ottiliához, meghajtva magát): Én .

.

.

{Kezet csókol és Kamillához

búcsúzom.

Ottilia {mosolyogva s kétkedn):

ugyan megy ? Kamilla Isten :

György

vele.

{A kezét

Bolzay kisasszony

:

.

siet.)

Hát csak-

nyújtja.) .

.

Kamilla {halkan^ forrón): A kert mélyén, az utón odakünn, várj György {majdnem egyszerre Kamillával, hogy födje a szavait): Tudja ugy-e, hogy nagyon .

sajnálom

.

.

nyitja, a

.

.

Kamilla:

Itt

A

nélek ...

.

van

a kulcs

is,

ha

kulcs ... a

kis ezüst

szobámat, neked

.

.

.

elkerül-

kaput

is

{Átcsempészi a

kezébe.)

György: Jó

éjt.

{Távolodik.)

az asztalon most mintegy Horthán helyett) S mikor láthatom megint ? György {már a háttérben, megállva s moso{miután felkönyökölve

Ottilia

csendesen figyelte ket, :

lyogva):

Csakugyan

—

Ottilia {mintegy Kamilla helyett): Jöjjön fel

holnap, ha kedve van

.

.

.

Kamilla {mosolyogva): Csakugyan

No

:

isten vele.

csengetett volt):

s

—

{Az inashoz, akinek Horthán urat kisérje. Boglár-Kendy {ugyanekkor megjelent balról az inashoz) Az ember szerelhet ... tiz perc Ottilia

:

127

.

muIva. {Inas

Mi

is

Horthánhoz, akivel kezet fog):

el.

megyünk

Ottilia

.

.

.

Csak nem ?

:

György {Boglár-Kendyhez) tásra.

.

.

viszontlá-

kacagás a mélybl.)

{Beszélgetés,

Ottilia {Boglár-Kendyhez)

a

A

:

{Elmegy.)

kertben,

többiek

a

megindul a veranda

Boglár-Kendy van. {Ismét

Giza lenn

:

.

:

Meg

felé)

.

.

fog

Hvös

{megáll):

van

{Boglár- Kendy

is

fázni

id.

.

.

.

Igaza

megy): Mégis csak jobb {Bemegy. Férfi-hangok.)

balfelé

odabenn. Igaza van.

TIZEDIK JELENET. Ottilia, Kamilla.

{Egy percig csend.) Kamilla: De hát voltaképen mit akarsz velem ? Hát itt vagyok, hát itt maradtam .

Ottilia

indulással)

Igen

:

A

Kamilla:

mind növekv

tétován s

{jnég

.

.

Ottilia

Ottilia

kisérnek

Még

:

nincsen

kertben

Mondtam

:

.

.

A

:

.

.

vonatról

fogok késni

le

.

is

.

.

.

.

—

Mindjárt háromnegyed tizenegy

Kamilla

.

fel-

.

félek egyedül

.

.

már, Boglárék majd

.

el-

.

nem Kamilla Boglárékkal nem megyek Mind akarok ... A többiekkel se Ottilia Mind oly hitvány, mi ? Kamilla : Oly ostoba s gylölköd Ottilia: Olykor elgondolom, vájjon mit mondhatsz rólam. Elrémülök :

.

.

.

.

:

. .

—

128

.

.

—

.

Kamilla

:

Nem

Rólad ?

Egy árva

szóltam.

is

.

—

mikor a gyermekeid

mondtam gondolom

tudom. Rólad nem

Ma

szót se.

a

délután se,

múltkor

azt

igaz,

... oh a múltkor,

igen,

a Fábry estélyekor, emlékszel, mikor egy percre feljöttél hozzám. Valami gonosz er ami leazt mondtam, ami tetszik nekem .

—

fog, leköt

nem

St

igazam ?

volt

.

.

azt

is,

hogy vonzódom hozzád, oly különös

igen,

—

mert az életemben vagy. S emléel. szintén, gylölet, parányi harag bennem nincs egy De hát hogy gylölse, semmi ellened Az életem oly ködjek, minthogy szeretek ? ez,

kek

mert is

—

az ut melletted vezet

.

.

.

1

walkr a lovon, igamár-már nem is tudom, hova zad van ragad el Ha értenél, ha tudnád, ha nem volna a

mély, oly zengzetes, .

.

.

!

egy egészen más világ, amelyben te élsz OttUia {megejtve s mind jobban belemé!

lyedve)

Ne

:

Egy más

világ ...

Te szenvedsz

tagadd, tudom. Sok minden

is

?

lekacag

Rejtett liheamirl fogalmad nincs valami nagyszer, hogy mondjam, valami

rólad,

gés,

lerí s

.

.

.

dallamos kétségbeesés

—

A

!

.

.

hangodat

át-

is

rendkivii vagy mintegy olykor, egészen feldúlt s mintegy tragikus lámpa, ami valami kivilágított szövi

kisasszony

Oly

1

.

.

.

—

égne mögötted Kamilla : Hát igen. Bevallom. Szenvedek . .

Ottilia

Mondtam már

:

is.

— valaki, aki kerget.

Kamilla: Valaki, akinek tartozom. Ottilia Alig, hogy Bolzay Sándor megölte

magát

—

:

Kamilla

:

Mit jelent

—

129

9

! .

!

: Rögtön akadt más Kamilla {elképedve) Oh Ottilia {a Kamilla szavam keresztül csak tovább) : A g-yászodat uj gyönyörökbe temetted ... Kamilla {fölénnyel s rajongón): Mit tudod te, hová temettem

Ottilia {csak folytatva)

. .

:

!

!

Ottilia {hevesen s gúnyolva)

Kamilla

{forrón s bensséggel):

h h

: Oly vagy Oly vagyok

Ugy kitartsz e sir mellett Kamilla Ugy kitartok e sir mellett Ottilia: Hogy még szeretbb vagy, még forróbb, még szilajabb mióta nem láttalak Ami elvonult, még lihegbben jött vissza és én is mondhatnám asszonyi nyak, amint nézem a Ottilia

:

!

.

.

.

:

!

:

—

Kamilla

(a tenyerével a keblén)

mat ? {S kacagva valami hirtelen

Oh

:

A

nyaka-

boldogsággal):

!

—

szegény öreg leány Bolzay kisasszony Hát csakugyan ? Ez oly különös, oly mulat!

ságos tozás

A

.

!

.

oly izgató ... a nagyszer elválhomlokomon a homály ? A fény ?

.

A

szemem ? Mámoros

Ottilia

:

Kamilla Ottilia

!

:

.

.

Az ajkam

.

is

?

Meggyötört.

:

Az egész alakom Kibontakozva mint Kamilla Mint az a nagy fehér nyúlánk hattyú ott az éjben {Kacagva) De hát elkésem, elkésem {A kalapjáért sietett s ugyanakkor kipillantva) De micsoda árnyéka van Ottilia Aki meghalt Kamilla: Talán. Igen. Kamilla Ottilia

:

.

:

.

.

—

:

.

.

.

.

:

.

.

:

!

:

.

130

.

.

!

!

Ottilia

:

A

kedvesed

régi

—

most már

.

.

.

Oh nem!

Kamilla (lázasan):

Ottilia Szavak Kamilla (csak folytatva)

Ez nem!

Oh

:

szed

.

.

—

:

ha nem

is hi-

.

Ottilia:

A

régi

kedvesed!

Amaz

Kamilla (önfeledten): nem, aki szeretett!

hogy

tudja,

Oh! Tudja! Oh!

Ottilia (megértve):

eredj

innen, eredj

(Egy percig csend és mozdulatlanság. Kamilla remegn áll, a zongorához dlve. Ottilia feléje fordulva s szemtl szembe vele, megdöbbenve nézi, megejtve és

érdekldve

is.

Aztán, lassan,

pillanat nyers hatását a nembeli közös-

az els

ség és elnézés ösztöne váltja

egy másik

n

fel,

—

a

érzése

magát.

aki odaadta

iránt,

n

De

most már Kamilla a kalapja után nyúlt, a kabátját érintette. Mély csend egy percig. Aztán) Kamilla (már nyugodtabban, de kimerülve No végre, hogy elmehetek is) ElOttilia (csendesen, mintegy legyzve) mehetsz. Én nem kutatom többé mi volt, mi :

.

:

.

.

:

van

.

.

.

nem

érdekel többé, elég volt,

foglak zavarni többé légy, te

is,

Horthán

.

.

is,

.

nem

Akartam, hogy

is itt

mind a ketten ... az

egész nagy hóbort, ami belletek árad egész nagy élet, nem bánom, az egész

—

az

nagy

A multak, Bolzay az igazi ünnep Sándor aki megölte magát, a jelen és ami a mélyben van, ami ragyog és homályos, az elmúlt melletegész szédület amiben élsz, tem és nem nézem többé s nem versenyzem. május,

!

—

131

!

! . !

!

csakugyan gyönyör volt, az a nagy hév ami megcsapja illata, a láza is az ember arcát izzó hazugságok, melyeket a vágy sodor, színlelések, miket belülrl az örömök párnáznak ki, mit tudom én, mindaz amit irigylek, igazad van, egy más faj és egy más világ Szeretni és kikacagni mindent és

Egy

percig

— :

!

mindent, szeretni és szenvedni

legázolni

is,

minden vágyat, az örvény méHát lyét, az isteni tébolyt egy emberért odakünn nagy utón a kert mélyén, ott vár a végiglihegni

—

—

!

nem

Azontúl

eredj.

sem, senkit közületek

—

Kamilla {megejtve

Ottilia

'.

A

Nem

:

a kalapjával s a kö-

s

.

.

t

eredj

valami bizonytalan mégegyszer partról túlsó

penyével a karján nyujtással)

foglak látni többé,

—

kéz-

—

{Feláll.)

.

{Kivülröl beszélgetés zaja s kacagás

— mesz-

sziröl és közeledve^

Kamilla

:

Ez nem a gyönyör és minden nem

Egy csomó

szerelem.

baj

vergdöm Hangok (a kertbl

ködök, Lilia

1

.

zúdult reám,

küz-

.

.

és

közeledve)

:

Lilia

{Elfojtott kacagás.)

Jövök

Ottilia:

.

.

.

{Jobbfelé

siet.)

Kamilla {halkan s remegn) Nélkülözök Oh azzal elkésOttilia {már a küszöbön) és épen én tél, hogy én segitsek Kamilla {majdnem sirva): Uram, megaláz:

.

.

:

—

kodom

.

.

.

Ottilia {már a lépcsn s visszaszólva, heve-

sen)

:

Ez nem elég ... ez még nem

elég,

nem

(Lejön.) Isten veled.

Kamilla: Én

is

azt hiszem,

132

hogy nem.

TIZENEGYEDIK JELENET. Kamilla, majd Boglár-Kendy. Egy elegáns fiatal ur,

majd Komáromi.

Kamilla {mozdulatlan, remeg, elmélyedt.) {Egy automobil a közelben. Ugyanakkor Boglár-Kendy és az elegáns fiatal ur balról. Ka-

nem

milla mintha

Boglár-Kendy

:

is

látná ket.

Hát jön velünk Bolzay

kis-

asszony ?

Kamilla {kábultan)

köszönöm

.

nem

.

.

.

Oh nem

:

.

{Felteszi

.

.

.

.

nem

.

.

.

a kalapját)

Az elegáns fiatal ur: Csak nem megy gyalog ? Kamilla: Oh hagyjanak kérem ... {A t. hmit gyötrdve a hajába szúr)

Boglár-Kendy

Az

felé megy.

küszöbön)

Az

Amint

parancsolja.

{Jobb-

elegáns fiatal ur követi.

Már a

:

Hideg van

:

.

elegáns fiatal ur

.

:

.

Az

inas hozza a ka-

bátokat.

{Komáromi jött szembe velük a lépcsn. Most mind a hárman a küszöbön, a lépcsn, távol.) Boglár-Kendy {Komáromihoz): A felesé-

gem ? Komáromi Mind Az elegáns fiatal .

.

.

:

night.

{A hangjuk

ott

vannak a

viznél

ur (Komáromihoz)

:

.

.

.

Good

elvész, eltnnek.)

{Kamilla felvette a köpenyegét

s

megindul.)

TIZENKETTEDIK JELENET. Kamilla, Komáromi.

Komáromi oly

nagyon

.

{Kamilla után): .

.

{Kamilla

133

Ha nem

sietne

megfordul, ránéz és

.

nem

ismeri meg.) Bocsánatot kérek, ha feltar-

tóztatom

.

Ugy látom már nem emlékszik Komáromi ügyvéd Ah igen De most már igazán

.

.

Bolzay kisasszony

Kamilla

:

.

.

.

.

idm. Komáromi

.

.

.

.

.

nincs

Néhány szó Lekésem a vonatról Komáromi Néhány igen fontos szó Kamilla

:

.

.

.

:

.

.

.

:

Bolzayék érdekében. Kamilla (unottan)

Komáromi alkalmat,

de

Már

:

Oh

:

—

a

!

az egész este kerestem az

hogy beszélhessek a kisasszonynyal, egyedül

alig volt

.

.

.

Kamilla (nyugtalanul)

Komáromi

:

Beszéljen

.

.

.

nem is valami na, Már magában véve is vissza-

Bevallom,

:

gyón szivesen tetsz, hogy itt .

.

.

ez

els találkozásunkkor egy

kinos dologgal hozakodjam

el

.

.

.

Mégis, ha

megteszem Kamilla Beszéljen. .

.

:

Komáromi

:

Méltóztatik

ismerni

a Bolzay

Sándor örökét. Egészen röviden egy csomó kötelezettség, egynémely papirok beváltása, :

törlesztések, melyekért Bolzay ezredes állt jót.

A

konzorcium nem mozdult eddig, egy csomó ember, aki a pénzét vesztette, ép abban reménykedve, hogy Bolzay ezredes, mint katona nem hurcoltathatja meg a nevét, nem tehet kockára semmit, szóval el fogja kerülni a csdöt. Most már azonban nyilvánvaló, hogy kis

az ezredes

nem

fizethet s

hogy

e sajnálatos

balsikerben, enyhén szólva, a legnagyobb vesztes

.E

ponton tehát

s itt

megnyugtathatom,

az egész ügy úgyszólván leoldódik róla, viszont

134

él

másrészrl, sajnos, az ódium az

helyett

Oly távol dolgozott, Kártumban, a pénz mind odament s ott is veszett, ellenrzés nélkül értse meg. A vád, bára halottat

éri.

—

.

.

.

mennyire igaztalan, de magától adódik s már-már arról van szó, hogy a vállalkozó Bolzay Sándor bocsánat nem folytatom. Amenynyiben az emléke kedves s szent kegyed eltt, aminthogy ugy hallom, tényleg nagyon szerették egymást, tessék megállitani néhány embert, a leghevesebb jajveszékelket, akik a pénzükért el akarnak menni nem tudom micsoda botrányokig, fantasztikus bünvádak boszujáig, akik szóval senkit és semmit nem kiméivé többé, talán már holnap akcióba .

.

.

—

—

lépnek.

is

Kamilla {fuldoklón talán önnél van ?

Komáromi Oh :

hogy gal

.

is .

s

isten

Ez az ügy

tagolva):

ments ... ez esetben

beszélhettem volna ...

ily

nyiltság-

.

Kamilla Hogy ennyire be van Komáromi Tudniillik nekem :

:

avatva

hozták

.

.

.

az

napokig nálam volt, mig áttanulmányoztam egyébként szerencsére ez is csak

ügyet,

—

késleltette

a

bnügyi folyamatot De aztán nem vállaltam én csak élk .

visszaadtam,

.

.

—

dolgozom Különben is igen hálátlan komplexum továbbá, bevallom, a Bolzay Sándor álmai e fergetegben, a koncepciói, melyek gyönyörek, a kártumi hid, a korál

ellen

.

.

.

.

.

.

utak az arany-sphinx mentén, a nilusi vasút a pálmák alatt, mindezt tragikus volna

—

még jobban

megszaggatni, lerántani a proce-

135

.

.

durák sarába S egyéb szempontjaim is, ha már mindent meg kell, hogy mondjak Ugyanis Horthán Györgyhöz való viszonyom .

.

.

.

is

leköt

.

.

számomra az

s lehetetlenné teszi

,

S bár Horthán gyakran

.

engem, épen a hozzá való régi barátságom a magyarázata annak is, hogy ime prevenáltam Bolzay ügyet.

kisasszonyt

.

.

Méltóztatik

.

még akad ügyvéd,

hogy olykor

látni,

ember

aki

magát s balfelé megy). Kamilla Köszönöm. Komáromi (már az

félreért

{Meghajtja

is.

:

egyet.

van

ajtóban)

:

S még csak emberrl

Ismétlem, mindössze néhány

szó, a legveszélyesebbekrl, az

úgyneve-

vezetkrl, akiket, legalább pillanatnyilag, kellene, hogy fogjon néhány ezer forinttal,

zett le

s ezt

rögtön,

még mieltt

halogatás

nélkül,

már

a sajtót belármáznák.

reggel,

Az ügy

minden áldozatot megér. Bolzay kisasszonynak talán nem is lesz nagyon nehéz az ismersei, a barátai közt Hogy ne is keressünk nagyon messze, azt hiszem maga Horthán György is készséggel állana rendel-

—

kezésére

.

.

.

(remegn)

itt,

Oh

:

menjen

kérem,

.

Komáromi (nagyon akit

.

.

Kamilla menjen .

.

hallom,

Bolzay-lány

!

Golgothán

.

.

Egy .

simán)

:

Gondolja meg

ugy neveznek ember,

aki

—

a rajongó meghalt a

(Elmegy.)

136

á

.

.

!

.

.

TIZENHARMADIK JELENET. Kamilla, majd Horthán György, majd végül Ottilia,

Boglár-Kendyék, Ercsényi Renée, Szenvey,

Komáromi

s

Kamilla (megdermedve

{Komáromi

mások. s kábultan)

—

elment,

maga

egészen

:

Hol ? ...

nesztelenül

Kívülrl ekkor távoli hároma toronyóra ütése hallatszik, negyed. Mintegy álomban, Kamilla hallgatja ezt, lassanként hátrálni kezd valami alig látható igen finom szédületben az egész lényének mintegy levél-rezgése ez. S amint igy, hátrálva egyszerre csak a kis szekrényhez dl, mely meginog mögötte, hirtelen féloldalt fordul, feleszmél, megáll. A két keze alatt a szekrény az

betette

ajtót

után.

—

—

a vonalai, a

fája,

Még

bronzbetétek,

—

emlékszik.

egy pillanat és kihúzza a fiókot, a gyön-

gyök után nyúl, az egész nagy vaskos „dog hangjának valami öntudat-

collar" a kezében

—

lan és kínzó megcsuklásával.

Ebben

pillanatban Horthán a középrl.

a

Már kalappal, György

minden

felölt,

(felindultan)

Kamilla (remegn)

György

:

Kamilla (aki

Csak várlak az Ah te vagy

nem

s

.

:

.

:

:

Kamilla:

.

.

.

Hallgass

Kamilla

.

.

elrémüléssel)

.

György

jössz

György. Miez ? Mit jelent ?

:

Kamilla

utón...

rejtené a gyöngyöt) :

György (megdöbbenve) Kamilla György György (mind növekv értlek

aki várt.)

:

Csak várlak

:

—

meg

...

E gyöngyöket 137

.

.

—

:

Nem

.

. !

!

György (hirtelen) : Kamilla Te ? Hogyan ? Te ?! Ki kell, hogy tépjem a szemem ... !

Kamilla

György

még

:

:

E gyöngyöket. — Ha megkívántad

fényesebbet

.

—

.

meg

érts

.

.

.

Kamilla Oh istenem, nem a kincseidet föld porába hajtva a fejem {Kívülrl beszélgetés, kacagás, hangok, amelyek közelednek. S az Ottilia hangja^ (a Kamilla keGyörgy A gyöngyöket :

—

A

—

:

zének

ront).

Kamilla: Együtt veled György Kamilla Kamilla {kiegyenesedve

—

:

s lázas elragadtatással,

a

—

Horthán karján

egy nagyszer kiál-

Felnyújtom annak, aki a szivébl véraki meghalt értünk, aki szeretett {Hang,

tás): zett,

!

már egészen közel.) György {magánkivül) Ez

beszéd

:

A gyöngyöket

Jézus

a keresz-

{S a lázas keze alatt, a kin amit e férfikezek szorítása okoz, az egész liheg küzdelem végén. Kamilla térdre roskadt.

ten

!

!

alatt is

{A keze megnyílt, a gyöngy az ölébe hullott s mig térdel, ott fénylik csillogó fehéren

—

a fekete ruha redöiben.) Ottilia {Horthán végs szavánál): Micsoda ? {Elrettenve tesz

elre

gyönyörködve

s

s rögtön vissza

is

két

is,

lépést

néz jobbfelé, ahon-

nan beszélgetés zaja hangzik be.) valami Kamilla {már csendesebben

—

fájdalmas s

nak

még

leplezett csalódás

szegzett feldúlt

fogsz

érteni

.

velem a hidon

.

.

.

ni arc): azt

s

igen

Horthán-

Azt mondtad meg

mondtad jönni fogsz

.

138

!

{Már

!

silhouette-ek a verandán.

Mind

! !

Érdekld kö-

vannak^ Ercsény Renée, Boglár-Kendy, Boglár- Kendy né, Szenvey, az elegáns fiatal ur, mind. Csoport. Moraj.) György (elrémülve e tömeg láttára s halkan, zeledés.

majdnem

ott

sirva)

:

Oh

hogy

el kell,

veszítselek.

Kamilla (lázasan) : De hát tarts meg György Oh az emberek Kamilla Hadd menni az embereket !

:

:

György

(a szemét elfödve)

Kamilla:

Még

itt

szomorúan még. És

—

:

Az

vagyok, felállók

—

éjszakánk

I

büszkén és melléd ha aka-

megyek veled (Egy mozdulat.) György (megtörve és elháritón) Nem Nem! (S mind közelebb hajolva Kamillához) Szerenrod

.

.

.

!

:

csétlen, aki

:

—

Kamilla (magánkívül)

György hörögve)

(Egy

(a

végs

:

György

kétségbeesésében

Aki lop nagy kacagás jobbról :

hangja, s lázasan a többiekhez)

gyöngy

colliér-met

a fülébe

!

!

— :

az

Ottilia

Csekélység, a

(Moraj.)

Kamilla (a két kanját kitárva veti rám az els követ És

Függöny.

139

s

maga

elé):

NEGYEDIK FELVONÁS. (Mint az els felvonásban, a Kamilla szobája. Este van.

A régi

lámpa az

fény.

asztalon.

A Tudor-lámpás a mennyezeten, a A szalon is világos. Az üvegajtó

félszámya nyitva van.)

ELS

majd Gartenlaub.

Gáthi-Szász

Boci,

JELENET.

Margit,

{Margit ép e percben

idsb

lépett be

és

ifjabb

a szalonba és

elbbre jön. Boci mögötte.)

Margit Kamilla nincs itt ? Boci: Rögtön itt lesz Margit: A cseng nem szól. Tudom. Már az Boci (tétován) Nem egész nap nem szól. Leszedtük az ajtóról, :

.

:

hogy

—

(nem

.

.

.

.

.

folytatja).

Margit (egy percnyi habozás után)

:

Hol van

Kamilla ?

Boci Az ezredes úrékat kisérte :

Ma

este

ki

a vasútra.

mennek Svájcba, Lucernbe, ha

jól

tudom. Margit (meglepdve): A nagyságos asszony is? Boci: Hát persze, a kis Marika is, min140

...

denki, az itt

in£is is,

Csak én maradtam

persze.

a kisasszonnyal Margit (elmerengve) .

.

.

:

Igen ?

. . ,

(Kopogtatás a mélyben.)

Boci (nyugtalanul) Megint ? Margit Kopogtatnak Boci (kiszólva s aggódón) Ki az ? (Távolodik.) Nagyon kell vigyáznom .

.

:

.

:

.

.

.

:

.

.

.

Margit (Boci után) Kitl félnek ennyire ? Boci (rejtélyesen s hallgatásra intve) Oh Gartenlaub (kivlröl s kopogtatva)'. En va:

! .

:

gyok kérem ... Mi vagyunk Boci Ki az a mi vagyunk ? .

.

.

.

:

Margit Az öreg Gartenlaub, azt hiszem Boci (elsietett. Hangok az elszobában). Id. Gartenlaub (kivlröl, miközben Boci már .

.

:

Mi vagyunk kérem Nagyon óvatos, nagyon óvatos. (Már láthatók). az

kinyitotta

ajtót):

.

.

.

Idsb és ifjabb Gartenlaub kérem, amint látja A cseng nyilván elromlott, semmi sem tart Egy cseng is egy szép napon örökké végleg kitrillázza magát, mint egy énekesn .

.

.

.

.

. .

Bolzay

Gartenlaub (Bocihoz):

I^.

szony ?

.

.

Gartenlaub

Id.

kisasz-

.

megpillantva):

(beljebb kerülve

Oh,

Margitot

s

kezét csókolom

.

Hogy Gödölln .

.

van kedves kisasszony ? Nem volt tegnap este ... a Günzburg-ünnepen ? én a telefonnál voltam Margit: Oh én, .

.

.

—

két kagylóval a fülemen

.

.

.

bocsánat . Gartenlaub Oh szomorú butonok, elfelejtettem ... De ha az ember ugy hozzá van szokva egy képzetId.

hez

.

:

.

.

igaz

.

.

Gáthi-Szász kisasszony,

141

.

.

akit

.

láttam

..

még

nem

csak

olyan régen, az Operában,

is

egy páholyban, egészen fehérben

men

.

!

.

.

.

.

Oh

.

Carmen

a

.

.

a Car-

.

.

Gartenlaub {halkan az apjához): Hall-

Ifj.

gass

.

.

!

emlékszik

.

.

.

Margit {aki meghallotta)

nem

baj

.

.

Gartenlaub

Id.

Oh

Oh nem

:

baj

.

.

.

Oh

az

{konfuzusan

elszólása

egy öreg ember, lefelé megy s megbotlik. Ne is sajnálja, ne is sajnálja Gödöllt, a Günzburgokat, ne is sajnálja ... A fiam se volt ... a fiam ... de Gartenlaub Mór, a hiszen tetszik ismerni miatt)

:

!

igaz

!

.

.

.

.

.

.

fszerkeszt. MargitIfj. Gartenlaub {szerény és kedves. {Kézszorítás.) hoz közeledve) Oh hogyne Margit: A büszkeségi A triumpf Nyert Kilenc Id. Gartenlaub Le brutál! Oh Ifj. Gartenlaub {elnézön s mosolyogva) .

:

.

.

1

!

1

:

:

higyje

nem

el,

kérlek

.

.

.

{az apjához)

Oh

:

.

.

.

nyert

Gartenlaub {boldog meghuny ászkodással,

Id.

mint egy jó pajtás a fiához) Dominó ? „künztler" Ifj. Gartenlaub {kedvesem, mint .

:

a medvéhez):

Nem

.

Margit {meghatva vesek

ugy

.

.

.

.

azt,

.

.

s nevetve):

Magukon ugy

érezni

.

Milyen ked-

érezni azt

hogy mondjam

.

apa, f iu

:

.

.

.

.

hogy az

egyik a másik után született. Ifj.

Id.

Gartenlaub Gartenlaub

Az apám,

:

:

A

fiam, az

a fiam

.

.

.

apám

.

.

.

{Nevetnek.)

{Egy automobil

alantról.)

142

i

.

Boci {élénken): Kamilla kisasszony. Margit {meglepdve) Automobilon :

.

.

.

(Egy

az ablak felé.) Boci: A kegyelmes automobilja. Margit {megállott. Mind állnak mozdulatlan, az ajtó felé fordulva s várnak. Boci eltnik).

lépést

MÁSODIK JELENET. Margit,

Gartenlaub, ifj. Gartenlaub, majd Boci.

id.

Kamilla

Kamilla,

nagy kalap, fátyol stb.) Kedves if-

{utcai ruha,

:

Gartenlaubhoz)

{ifj. Jó estét {Margit hozzájön.) Rég itt vagy? jabb Margit: E percben jöttem Id. Gartenlaub {Kamillához): Ha parancsol egy villamos szerelt a csenghöz ... én isigen olcsó merek egy igen ügyes embert .

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

a Grosszmann Kamilla {kiszólva) {Gartenlaubhoz):

a kalap, a

S

Boci

.

halkan,

Bocica

.

.

.

.

amit levet s

fátyol,

aki megjelent.

:

Oh köszönöm

.

.

Bocinak ad, Horthán ?

lázasan)

—

.

{A kalapt,

.

:

Boci Kétszer az imént is Kamilla: Az ajtót? Boci Nem. Csak a kulcslyukon néztem ki. Néhány percig állt, várt, aztán lement a lép:

:

csn. {A kalappal

s

kabáttal a

karján távo-

lodik).

Kamilla (a többiekhez): De hát nem akarnak inkább bejönni a szalonba ? Ifj. Gartenlaub Oh talán illetlen is, hogy :

ide tolakodtunk a szobájába.

Kamilla:

Oh!

illetlen!

143

.

Id.

Gíirtenlaub

Oh

:

nekünk

!

Maguknak

Kamilla:

szabad ... (a két kezét kinyújtva) olyan jó barátaim Id. Gartenlaub A fiamat is elhoztam kérem, minthogy tetszik tudni, is benne volt a tárgyalásokban S igen fontos, hogy .

.

.

:

.

.

.

benne volt Kamilla De hiszen én kértem fel rá Id. Gartenlaub {csak folytatva és boldogan, hogy beszélhet a fiáról) Igen fontos ... ö sokkal jobban tud mindent s neki van nimbusza az emberek eltt félnek is tle .

.

.

:

.

.

.

:

.

a „Szabadulás"

.

példányban

s

.

.

.

.

.

.

.

.

tetszik tudni

jobban

—

reket, illúzión nélkül

is

.

.

embe-

az

látja

.

sok ezer

.

—

Kamilla (enyhén) Szegény Id. Gartenlaub Meg tudja fogni ket érintés nélkül, oh alig egy végigsiklás a klaviatúrán, egy embermüvész, egy elme-él, nagyszer, mint egy beretva, vág, bevág, :

:

—

kilenc

!

Gartenlaub Oh kérlek (Kamillához mosolyogva) Bocsássa meg nekem az apámat^ Bolzay kisasszony — hizelgbbet már nem Ifj.

:

választhattam

.

.

.

.

.

sem

kártyásabbat

.

talán ha megengedi, beszámolnék

Ha

Margit:

zavarok

Kamilla ... oh dehogy

.

.

nem le

szépen Id.

ban Ifj.

ránk

.

.

.

.

.

De

.

Oh

után):

csak maradj ...

ülj

.

Gartenlaub

—

Gartenlaub bizni

.

.

.

habozás

(pillanatnyi

—

:

:

Tehát

kérem,

els

sor-

Tehát

röviden

—

amit

méltóztatott,

144

ugy

én,

mint

az

!

apám

—

is,

a legnagyobb

készséggel,

szerencsével

elvégeztük.

Gartenlaub

Id.

Minden

:

rendben

van

Bolzay kisasszony, rendben van.

Csak most végeztünk s Gartenlaub amennyiben azt kivánta, hogy akár kés este is beszámoljunk s megnyugtassuk Kamilla Köszönöm. A kártumi csoport, Ifj. Gartenlaub hazai ember, undok mind csupa jó ebben tömött zseaz órában békésen elszéledt, Ifj.

:

—

:

—

:

bekkel,

—

—

—

megsznt.

feloszlott,

A

kiegyezési

szerzdések, nyugták, elismervények, nyilatkozatok, közjegyzileg hitelesitve, Fábry kegyelmes ur kezében vannak. Ez a lényeg.

Ha

a részletek érdeklik, vagy mulattatják

—

Kamilla: Köszönöm. Az embereket én gyjGartenlaub töttem össze magamnál, a szerkesztségben, miután az apám elzleg beszélt volt a U}.

:

kegyelmessel

.

.

.

Gartenlaub Oh ezt, bevallom, nem szivesen, mióta megsúgta a lova nevét De Id.

:

.

nem

sajnálom, isten ments,

nagyon

st nagyon

.

.

örü-

megint egy illúzión vissza, egészen más ember a kegyelmes, micsoda változatok az életben, amit mindig mondok, mint egy szindarabban Mint egy fiatal ember, mint egy huszárfhadnagy, aki nyert a lóversenyen, csupa der, csupa humor, aki mondja Május Május Akácfalombja IQ. Gartenlaub En is láttam egy percre a kegyeimest, nekem is oly vidámnak tnt, hogy azt hittem, talán meghalt a kegyelmes asszony... lök,

örülök,

—

.

!

:

.

.

!

:

145

10

!

!

Gartenlaub Akácfalombja Egy költ Egy bizserg Egy igazi nagy ur, egy nonezt nem lehet utána csinálni. chalance, tegezett Egy jóbarát, egy testvér Kamilla {remegn) No lássa Akácfalombja Hogy ettl Id. Gartenlaub az embertl félt annyira tegnap Bolzay kisId.

:

!

!

—

—

.

:

:

Kamilla Magam ismertem Gartenlaub Ifj. .

ugy

is

:

.

vele

ma

A

rosszul

Gartenlaub

:

.

.

Oh

ugyebár

kisasszony

vagy

reggel,

Tudniillik ezt jelezte

neki

irt

.

.

.

.

csak épen, hogy meg-

könnyítse az ügyet kérem jen

látom,

.

:

Id.

.

—

asszony

beszélt

.

!

.

.

.

egy csomó visszatetsz „Mindent tudok

hogy ne

kell-

meg-

részletet

—

hallgatnia:

Bolzay

kis-

boldog már többször eladta már vagyok, hogy rendelkezésére állhatok asszony

.

.

.

.

többször felajánlottam

.

.

.

.

.

Bolzayék régi bará-

taim, azt hiszem egy csöppet atyafiságban

vagyunk ... az ember mindég

talál ilyet,

nem szabad engedni

a botrányt

keres

.

.

.

is

ha

— —

dolog gyalázat, csúnya vádak !" Bolzay Sándor meghalt egy ideáért {LehaKamilla {alig hallhatólag) Oh az egész

.

:

.

.

nyatlik Margit mellé a kerevetre.) Id.

Gartenlaub

:

Egyszóval

gyönyör

baráti

jellegben az egész, kérem, igazi uri formában,

mert hiszen a Nemzeti Casinóban várt rám, emeleten s hogy a portás nem akart fel„Micsoda beszéd, ez az engedni, lekiáltott ur tag 1" Képzelje, csekélység, az öreg Gartenlaub nemzeti casinói tag! Egy álom! Együtt

az

.•

—

146

\

:.

Nem

ebédeltünk.

is

tudom, mit ebédeltünk

mondjak

Levest, aminek olyan ize volt, mit

(a menü-kártyát veszi elo) marmitte du

amelyrl

Piskótát,

kisült,

Roy

hogy apró rákok,

.

.

—

.

.

—

— apró

rákok, amelyekmadarak, akik énekelni mennyire örül, tudtak alouettés ! S hogy hogy én vagyok itten a közvetít, egy öreg becsületes, mert hiszen mással szóba se állott écrevisses á la

rl

hogy

kisült,

—

volna,

Russe

nem

is

kis

akart

látni senkit,

legfeljebb,

t

már amúgy is többször látta a Házban s mert az ember nem tudja elkerülni, bármit tesz is, hogy egy-

nem

bánja, a fiamat,

mert

szer az életében össze ne akadjon egy újságíróval.

— annyi minden

S hogy továbbá kérem,

—

hogy és mulatságos dolog, mennyire örül, hogy az ezredes úrék végre mégis csak elmentek Lucernbe s csak azt igen finom

hogy nem

magukkal az ordonáncot is, holott a kitn hegyi leveg nagyon jó lett volna a lábára, mióta megrúgta a ló. Csupa der és borok, mint az olvasztott rusajnálja,

vitték

bin és szivarok, mint egy faág, kövér, fekete,

zamatos, olyan pántlikával, hogy harisnyaköt is

lehetne, bocsánatot kérek

.

már holnap Bolzay kisasszony a Svájcba, a szülei után

Kamilla {már szóval Id.

alig

.

.

.

s

is el

hogy talán fog menni

Egyszóval hallgatni)

tudja

:

—

Egy-

— Gartenlaub

Amint tegnap mondtam

;

a bizodalom, a bizodalom Ifj.

.

.

.

.

.

Gartenlaub {mosolyogva

Csak hallgatom Kamilla Öreg gyermek .

.

s

Kamillához)

:

.

:

147

{közeledik) ...

10*

ha

.

tudnék adni magának valami emléket. (Körülnéz a szobában.)

Gartenlaub

Id.

ret ..

No

Kamilla: amit

No van

elfelejtett.

—

nézze .

.

;

A

legszebb emlék, ha sze-

.

s

.

Marika babája,

nézze ... a

(Egy székrl felkapta a babát.) milyen gyönyör kék szeme

amint magára

pillant

.

.

No

.

—

fogja

Gartenlaub (nevetve s boldogan átveszi a babát) Május Május Akácfalombja (MegId.

!

:

!

!

csókolja a babát.)

Kamilla: Ezeket az Írásokat

is

visszaadom...

ahogy

az egész csomót, az egész pot-pourrit,

—

mondta vet

.

.

az

(Az

.

Ehrmann

urakat, a telekköny-

az

asztalról felszedte

írásokat és

átnyújtja Gartenlaubnak.)

Gartenlaub

Id. is

:

No

jó.

Amúgy

(Önkéntelen.)

gépirni kellett volna.

Kamilla egyik

tom

A tollakat

:

is,

amit hozott

.

.

(Az

a körmén próbálgatva.) Most

tollat

csak, milyen lágyak voltak

A tollakat öreg

.

.

.

lá-

(Átnyújtja.)

Gartenlaub, az egész dobozt

És köszönöm, amit

nem

.

értem és

tett

—

. .

én

és

felejtek.

Gartenlaub (nagyon meghatva) Oh, ha mit jelent az ? Ki vagyok én ? egy öreg ember Egy ember, aki megy, a szivére támaszkodva ... A fiam fia (Egy isteni tekintet ifjabb Gartenlaubra.) S bakazontúl egy egészen kis poentér Id.

:

el is felejt

.

.

.

—

.

.

.

.

.

.

(Távolodik.)

Gartenlaub (egészen hoz) Kegyed szenved Kamilla: Nem. Ifj.

:

.

—

—

kara

.

.

.

148

.

.

halkan

Kamillá-

Gartenlaub

Ifj.

:

Egy

sorát

sem fogyuk

látni

többé az újságnál ? Kamilla Nem hiszem Ifj. Gartenlaub De hiszen, ha az ember meg tudná irni, ami mély és rejtett fájdalma van izzó s néma lemondás az életében Kamilla {nyugtalanul) : Kérem Ifj. Gartenlaub {csöndesen): Nem a májusi jázmint, de az szi rózsát, amelyik szebb Kamilla Vájjon ? Ifj. Gartenlaub Mig letépné az ember, már .

.

.

:

.

.

.

:

—

.

.

.

.

.

.

—

:

:

elhullatta a szirmát. (Rendkívüli önuralommal)

:

Mindenki szenvedett. (A kezéhez hajolva) Engedje meg. (Kezetcsókol.) Id. Gartenlaub (már a küszöbrl Kamilla

:

felé)

:

A

(Margit felé köszön)

viszontlátásra.

Gáthi-Szász kisasszony

.

.

:

.

Kamilla: Isten velük. (idsb és ifjabb Gartenlaub

el.)

HARMADIK JELENET. Kamilla, Margit, majd Boci.

Margit

(alig

hogy

Gartenlaubék

közeledve s felindultan)

Kamilla

:

.

elmennek, .

.

Kamilla (mozdulatlan maradt az asztalnál, amelyen nincs már semmi néhány üres boríték, papir, a lámpa fényében néhány hervadt

—

virág) vel

:

Isten veled kis asztalom ... (a

végig

seper a

felületen): isten

veled

búcsúzom, búcsúzom Margit {remegn) : Mit jelent ez ? Kamilla (hirtelen egy székre roskadva .

.

149

kezé-

—

.

s

az

.

!

asztalra hanyatlott fejjel, zokogva)

búcsúzom

zom,

.

.

Ah

.

!

:

Ah

a rajongó

!

.. .

.

búcsúBolzay-

egy ember után (Ebben a pillanatban kopogtatás a mélyben. rögtön Boci a háttérben.)

lány, aki elment a Níluson

S

Boci

.

(ijedten s felindultan)

:

Kisasszony

.

.

.

.

(Kopogtatás.)

(zokogva és remegve) Nem Nem akarom látni, nem akarom többé Nem tudom nem akarom

Kamilla

Nem látni

Az

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

ajtót

kulcsot

.

.

nem, nem, a világért sem ... a hadd benn s ezt is csukd be

is

.

.

.

{Az üvegajtót jelzi.) Margit (remegn) Horthán György Kamilla (zokogva) : Horthán S hogy be sem eresztem többé ... be sem eresztem Istenem Istenem de hát lehetséges hogy Istenem, Istenem, hogy be sem eresztem ide jutottam, hogy mindent elvesztettem, hogy nem érzek semmit többé, csak a testemet, :

.

.

.

.

.

.

.

.

.

csak a testemet, az elfáradt, az agyonhajszolt

.

.

—

!

!

testemet,

a

meggyötört,

amivel fizetek, a

ha tudnád, mit szenvedHa tudnád ... ha tem, mit szenvedtem ismernéd ... ha tudnád, mi történt itt, mi volt, mi volt, ha tudnád ... A rejtett nyomorban micsoda titkos gyönyörség, micsoda testemet

Istenem,

!

.

.

.

felejtés éjszaka, lázas, izzó, rettenetes

Hallsirva s remegn) En máskép szerettem. Kamilla Oh te, nem nem ... az semmi

Margit (majdnem gass

.

.

:

.

.

:

nem

.

. .

.

.

.

Margit

semmi

.

.

:

.

A nem

mások

szerelme,

...

150

tudom,

az

!

.

.

Ha

K.&mi\\a. (forrón és zokogva):

tudnád!

Ha

tudnád Margit (mély) Ha tudnád Kamilla Oh Istenem Oh Istenem hány hosszú Margit: Szegény szivem Látod én éjjelen fogsz igy zokogni még. .

:

:

.

.

1

!

—

értem, elhiszem

Kamilla

Oh

:

csend,

percig

.

.

—

.

Istenem

!

Oh

Istenem

{Egy

!

aztán már-már csendesedve, de

Foglak még látni, ha holnap csakugyan utaznék ? Maradj itt az éjjel, maradj itt nálam ... az egész lakás üres maradj itt Már Margit De hiszen éjjeles vagyok

még mindég a könnyein

.

.

.

.

.

át)

:

.

:

mennem

.

.

kellene

is

.

.

.

beüzenünk Kamilla De hát ne menj Margit Azt nem lehet. Már annyit mulasztottam Még elvesztem azt a Kamilla Oh micsoda veszteség .

:

.

. .

.

:

.

.

.

:

kis állásodat a telefonnál

— —

.

.

.

Margit: Megélek belle. Kamilla (küzködve) : Hadd ott Jöjj el ide ... élj velem most már nekem minden lehetséges, amit csak akarok el is vinnélek holnap este magammal együtt utaznánk jöjj velem Svájcba. Margit (egészen halkan) Oh abban a környezetben lássalak Kamilla (megremegve s elforditva a fejét valami lappangó restelkedésben) : Micsoda környezetben ? Apámék. No hát jó nem akarsz, nem erszakolhatlak hát majd csak Bocival megyek... megmarad nekem... Hát jó eredj, eredj Margit jó éjszakát. .

.

.

.

.

.

—

.

.

.

.

.

.

:

—

—

.

.

.

.

—

—

151

.

.

Margit: Jó éjszakát. Kamilla (kiszólva) : (Boci megjelent) : Kisérd

Boci ki

.

.

Bocica

.

.

.

.

Margit kisasszonyt —

Margit {minden erejét fölülmúlva a baloldali ajtót jelezve) Talán ez egyszer, ha megenged:

néd, erre

mennék

Kamilla Margit:

:

Ha

A

.

.

.

akarsz. Talán jobb

is

.

.

.

szoba mélyén, balra, a kis

fo-

lyosón ?

Kamilla S a hátsó lépcsn, igen Boci megmutatja :

.

.

.

.

.

Majd

.

Margit (egy percig szemtöl-szembe Kamillá-

Köszönöm. Jó éjt. Kamilla: Jó éjt. {Margit és Boci el a baloldali

val)

:

ajtón.)

NEGYEDIK JELENET. Kamilla, majd Boci.

{Kamilla egy percig

ül,

vár, mozdulatlan.

A

jöv, Gáthi-Szász Margit aki elmegy,

múlt, a

a Bolzay-ajtó, az éjszaka és a holnap és Boci akit vár vissza és még sok minden, ami körülötte

Alantról néha, messzirl és tompán,

van.

elvonuló kocsizaj. Aztán Boci ismét megjelenik.)

Boci

Megállott

:

itt

a szobában, megfordult,

körülnézett mint aki utoljára

Kamilla Bocica

meg

.

.

{alig hallja)

álmos

.

is

.

—

Nagyon

:

.

.

fáradt vagyok

lefekszem

.

.

.

vesd

{Boci az ágyhoz megy s ágyamat A fürdszobában majd gyújts föl... Boci {már eljön az ágy melll) Igen. az

.

.

.

megveti.)

:

.

Kamilla

:

Künn pedig 152

olts

el

mindent

.

.

.

.

is Ha kopoghatnának, ha zörgetnének az ajtón, hagyd, ne tördj vele,

s feküdj le te

.

.

.

ne mozdulj, aludj. Boci: Egyebet nem parancsol?

Korábban csomagolj nekem is, mes komornyikja majd Kamilla

itt

:

kellene felkelned, elkészülj ... feljön,

A

hogy

kegyel-

hogy segítsen

.

.

bezárunk mindent és este utazunk. Boci Valami kis ebédet készitsek holnapra ? csak magadnak. Kamilla Nem Boci Hol fog ebédelni ? Kamilla: Odalenn. Boci {megindul a közép felé, kimegy, az üveg:

.

:

.

.

:

maga

ajtót nyitva 'hagyja eloltja

mögött.

A

szalonban

Aztán visszajön a küszöbre Kezét csókolom. {Az ajtót beteszi

a villanyt.

és beszól)

:

s eltnik.)

Kamilla {mozdulatlan): Jó

éjt

Bocica.

I

p

ÖTÖDIK JELENET. Kamilla.

{Még egy hosszú Nagyon messzirl

perc. s

Nagy

egészen

zsibbadt csend.

halkan

távoli kocsi tovagurul az éjszakában,

egy-egy

odakünn.

Aztán csendesen, egészen lassú és fáradt mozgásokkal Kamilla felkel, az ablakhoz jön, néhány csepp rózsaviz egy selyemkendre, amit végig von a szemén. Aztán, a tükör eltt, kibontja a haját s mindég fáradtan s gyötrdve végig keféli s egy vaskos kontyba tzi össze ismét. Aztán a derék/a gombjaihoz nyúl,

—

lassan,

egymásután,

kinyitja

153

az

elejét,

—

a

.. .

!

fehér keble, a fehér csipkés inge csillog vissza

a tükörbl. Ekkor, odakünn, a sötét szalonban, egészen enyhén s halkan a sznyegen, egy lehulló kulcs zaja s egy másik, mely nyitja az ajtót. Kamilla már-már levetette a derékot, amikor lázasan ismét a vállára kapja, bevonja a melkuszán összegombolgatja, miközben az

lén s

György

üvegajtó megnyílik s Horthán

belép.)

HATODIK JELENET. Kamilla, György.

György

gyrött ruha, poros cip.

{feldúlt arc,

Lehervadt virág a gomblyukában)

Kamilla látni,

Nem

:

nem

.

.

nem

.

.

.

.

:

Kamilla

nem

.

.

akarlak

akarlak látni többé ... a küszö-

—

bömet eltiltottam, meg kellett, hogy értsed György Az egész nap elutasítva, kivártam :

az

éjjelt.

A

falak

holt

—

mint egy gonosztev

Kamilla

Nem, nem akarok többé

:

már

kat elzárja

Kamilla

György

.

.

.

:

Idegen helyre Itt

:

vagyok ...

Kamilla:

Nem

György

Kamilla

percig

:

még

Kamilla

György hogy ez a

:

:

még

Megnyitja

:

.

.

akarok .

.

.

jöttél, itt

—

idegen ember.

vagy,

itt

vagy

. .

egy percig csak, egy

.

A mi percünket Nem, nem

láz

a

...

kis kulcsomat ... az utun-

kis kulcsot ... a

György

mentén, a sötétben,

itt

elmulasztottad

Kamilla,

elragadjon

154

. .

nem engedem,

— hogy elveszitsd

I

magad s engem is eltemessen. Kamilla nézz szánj meg ... a feldúlt arcomat szegmeg zem neked, a szivemet, a szivemet, mint egy seb, a szivemet. Tegnap óta bolyongok mint a vad, tegnap óta, mintegy esztendk óta, meg se pihentem, le se vetkztem, a köny.

.

.

—

nyeimet

kom

.

.

mostam, a megkínzott homloTegnap óta ... oh hogyan tudjam

le .

ellihegni

se

!

igy

agyonkergetve,

meghajszolva,

kétségbeesetten amint a forró nyomokról visz-

megszaroskadok hozzád felkutatva, nem tudva, meglátva az egész nyomort, az egész !

nagy fájdalmat, amelyben koltál,

élsz

.

.

Amit

.

tit-

amit a kábulatom, a

amit lepleztél s

gyönyöröm veled elaltatott s elzárt ellem, oh az egész hsi és keserves életed, bocsáss meg, oh bocsáss meg nekem Epén Kamilla: Tled nem kérhettem tled nem. Ha az életemet felkutattad s végig jöttél, amint mondod, a forró nyomon,

—

—

.

.

még nem

.

.

.

.

meg, mit tettem érted, meny-

láttad

Csak az, csak annyi, hogy küzködtem s itt minden összeomlott, de azt már nem, hogy felemelkedtem ? s te nem nyire szerettelek.

tudtál jönni velem

György

.

.

.

szerelmem Férfi, s mégis . szánj meg, szánj meg oly megalázó bevallanom igen, igaz, gyöngébb vagyok mint te, oly hitvány, oly nyomorult melletted, csak a szivem részeg mint soha emberé nem volt és zeng és zeng és {sírva)

:

Kamilla .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

sikolt és zeng.

Szánj

meg

.

.

.

szánj

meg

.

Nincs hova nézhessek többé, hova mehessek többé, mögöttem elhagytam mindent s elt155

.

tem

nincs

gyok

.

.

senki

csak

szánj

.

Kamilla

:

meg

.

Egészen

te.

egyedül

magányos ember

egy szegény

vagyok,

. !

!

szánj

.

.

Nem tudok

.

.

meg

.

.

va-

.

—

nem tudok többé

.

Minden csak gyötör benned, a szemed, amibe belevakultam, a hangod ... a hangod, ami bánt, ami fáj György A hangom megtört Kamilla ... a eredj

.

.

.

:

hangom

istenem,

Hogy

oly alázatos.

hozzád, hogy elviseljed

.

.

.

szóljak

mit mondjak, hogy

megszánj engem ? A torkom kiszáradt, a lelkem a vérét sirja feléd ... a legnagyobb kín gyötör a vágy a vágy az rület ér.

.

.

—

!

!

—

minden csak veled lehetséges és nélküled semmi, elrémülök Nézz rám nézz rám nézz rám mit szenvedhettem. Kamilla György ... de hiszen már csak épen, hogy megismerlek Ami elmegy, ami fonnyad nem is te vagy már és én, és én ted

—

!

!

!

:

!

—

A

szemem

hideg, a testem fagyos

—

mintha

meghaltunk volna mind a ketten.

György te szeretsz

Kamilla

György Te

(lázasan)

még :

.

Nem

:

igaz

!

Hallgass

.

.

.

György

.

.

.

hogy mintegy vele monHallgass Mindazt, ami élt s ujjongott köztünk, egy gyöngeségemért, egy kételyemért, egy megtévelyedésemért nem hányhatod ki, mint egy rongyot, mint egy tenyérnyi hamut abból, aminek isteni lángja volt. Minden szó üres, a beszéd elhangzik, itt érzem a szivedet, a szivedet az én szivemmel még, ez van, ez él, a sebekben is, mindegy, de él és akar, és liheg és vonag-

dassa)

:

(a szájába,

szeretsz

még

.

.

.

.

.

.

156

i

I i

!

lik,

de

él

Hallgass ...

!

hogy

itt

meg

is

!

hogy

kell,

amint visszadobogja az éjszakáink, az örömeink, a gyönyörünk cseng szárnycsapását s amint félénken a jövt is bontogatja, ami hátra van még, ami jobb lehet számunkra, ami nincs elveszve még!

állj,

figyeljed,

Kamilla

György

Oh

:

ami nincs elveszve

Ittasan egymástól

:

—

.

.

.

Ébredtem már ... György Szenvedn mind a ketten meg" kell, hogy bocsássunk. Ami fájdalmat s megpróbáltatást az életnk felénk sodort Kamilla Oh hogyan felejtsem el György Oh ne is felejtsük el, emlékezzünk, tartsuk meg, rködjünk De éljünk is Kamilla, Kamilla

:

:

—

:

.

.

.

:

!

éljünk

!

éljünk

— nem akarom, nem engedem,

!

nem birom

elveszteni,

Kamilla megvirrad

Elj

:

!

menj

Térj

!

!

nem birom, éljünk szabad vagy holnapra 1

oda, ahol

vissza

magamra

hagytál,

meghajtott fejemmel a porban. Bé-

kitsd

akik rámlihegtek, védj

ki,

meg elttük S

szánakozón, egy szerencsétlen tolvaj leány

meg,

felejtess el s felejts el te is s térj

meg, házasodj

György

A

:

—

a Günzburg

sorsom

milla az egész életem

!

élj

— Ka-

van, minden

itt

!

javulj

egy szédületben

éjszaka körül liheg múlt éjszakák

.

.

.

Az

melegével,

zeng csend a sóhajaiddal, amint a karomban vagy Ami itt van az enyém volt, az enyém még, az enyém kell, hogy legyen. a

.

Kamilla

.

.

.

.

.

Kamilla

máskép

meg

hallgass

mondhatok mást

.

.

.

.

.

.

érts

szeretlek

{gyötrdve)

:

képzeltelek.

157

Oh

meg

.

.

.

mit

!

szerelmem,

én

.

György tattál ide

.

Te

:

.

vezettél, te sodortál

el,

te jut-

hol jöttem

én és

.

Kamilla: Mit tudod merre

te,

—

György: Mit tudom? Kamilla Micsoda fergetegbe. Mit tudod te, mit tudod, mit értettél meg, mit hallottál meg, a sóhajomat a gyönyörben, az apró sikolto:

zásomat, mit ben.

Oh

láttál te

—

?

a szememet a kéj-

—

hát csak ez, oh hát csak ennyi,

a nyomoromat

György

is,

igen,

de nincs tovább ?

.

.

(fulduklón): Szeretlek.

Kamilla: Szeretni Kiállani egymás mellé, a legnagyobb megpróbáltatásban is, az örvény szélén, a pusztulásban, mindenütt Átfonni egymást, büszkén és törhetetlen, kimagasodva, !

!

megnve,

felragyogva

amit belénk

attól,

ol-

nagyszer istenem Mi elvettük egymást az egymás ajkán, az egymás testén, az egymás szivén amit adtál. Az életnk egy, a vérünk, a lelkünk, ami belled van. S vájjon vétkezhettünk, mondd, ha csakugyan szerettünk ? S vájjon szégyenkezhettünk, mondd, ha

tottál

!

csakugyan szerettünk? elválnunk

mondd?

búcsúzzunk

György

el

.

.

.

.

.

s

Oh

.

.

.

En

én akarlak, én vissza foglak venni Kamilla: Az idnk letelt.

György

Nem hagyom

:

kell-e el

.

.

.

.

Nem, nem, nem

:

nem

vájjon

búcsúzzunk

elmenni

.

akarlak,

.

.

.

.

.

Kamilla Hol kezdjem el, hol kezdjük újra ? Hol van az erm, az erm, a reményem, a hitem, a hitem, a hitem, mely vitt, vitt, kergetett mind följebb, följebb, hol van az ut, :

158

!

! .

!

a hidam ? Elrémülve

kétségbeesetten az

s

momat agyonhazudva

ál-

rajongásom elundorodva a tört szárnyait csapkodja elérhetetlen egek után György Oh istenem, mi ellen küzdjek hát ? Káprázatok, kimérák, szivárványok, hol érjem el, hol fogjam le ... ? A karomat kinyújtva csak e falakhoz érek, a föld rögéhez s em.

.

látom,

a

.

:

még

beri lelkem

a

mámorában

morhoz tapad. Nincs senki, aki Kamilla De van De igen György Ha hiszel még ? :

is

csak a nyo-

isten

:

!

Kamilla

:

Hiszek abban, aki meghalt

György Aki megölte magát Kamilla Aki meghalt értünk Ertünk nem igaz György .

:

.

.

:

.

.

:

sikerek

köztünk

!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

—

Bal-

Kamilla Egy szavamra megállott volna, mert hiszen szeretett! egy jelemre, :

—

György

Oh

:

Kamilla

:

Meg hagytam

halni érted, értem

György

De

:

halni,

—

meg hagytam

hát mért, de hát mért ?

Kamilla: Mert téged szerettelek!

György

Kamilla

:

.

.

.

Kamilla Búcsúzzunk :

el

.

.

.

búcsúzzunk

el

.

.

György: Vérz fantóm, nyugtalan fény a mélyben Kamilla: Mért nem jöttél, hogy megváltsam, hogy megenyhitsem ? Megalázkodva

—

mért nem kisértél, mért nem értettél meg? Mindabból, amit adtam neked, amit feláldoz-

tam miért

érted,

nem

egy egész nagy ember szivébl, adtál

vissza

159

annyit,

hogy

kéz

.

:

kézben velem felnézel reá, a a véres arcára, istenem György Kamilla ... Kamilla Nem, nem szabad

könnyeire,

a

!

:

:

nem

.

.

.

eredj

.

.

.

(Egy szédletben Aztán)

György

Mégis

:

mekkel

itt

tudjak

.

.

.

nem többé

.

.

csöndesen eredj.

.

Egy

hátrál.

.

.

Kamilla,

.

percig

csend.

behunyt

sze-

eltted, egy kevés reményt mégis csak nyújts, egy kevés reményt, hogy élni

Ha

.

nem

.

többet, mint egy lehelleted

elmélyedve

magamban,

ha

.

.

.

gyötörve

magam, feléd jönnék egy nap, megtisztultan, egy jobb ember Kamilla Csak azt nézd akkor, amit szenvedsz, csak magadat.

—

:

György

Mindég

:

foglak

szeretni

.

.

.

Egy

egy perc nem fog elmúlni fölöttem, hogy ne reád gondoljak, mind arra ami volt, ami óra,

lehetett volna

—

Kamilla (meggyöngülve) Szivem. György: Kamilla Kamilla Nem nem gondolj arra, hogy mindazzal szemben, ami elmúlt, még ha célt is érünk, ha meg is esküszünk ez kevesebb lett volna Ha be akartam tetzni valami isteni egyesüléssel, hadd tzdeljük most tövisekkel tele Isten veled. György A kezedet szabad a kezedet. :

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

—

.

.

.

.

.

.

.

:

(A

feje

lehanyatlik

a

.

.

Kamilla

—

istenem, hogy épen most,

kezére.)

Oh

szegény magá-

nyos kéz e rengetegben hogy épen most elválnunk s mindaz, ami vár reád ez éjszakán tul, a holnap hogy épen most .

kell

—

.

.

.

—

160

.

.

..

kéz

.

.

.

Mit

is

remeg

magányos,

szegény

elválnunk,

kell

— oh

fogsz tenni, igy egyedül

istenem, hogy épen most, mikor minden küzdelmedet tudom, az egész nagy hajszát, ami ellenetek megindul, hogy épen most, a legválságosabb pillanatban maradsz magadra hogy tehetetlenül csak nézhetem a nyomort, holott én Kamilla Hallgass György Nézd Kamilla irgalomból a nyugalmadért ... a Bolzayék nevéért, egy emberért, nézd Kamilla én mondom ezt, egy .

.

•

.

.

.

— :

.

.

.

.

:

emberért, aki szeretett .

.

.

—

nem segithetsz Ha nem birom

Kamilla: Hallgass!... te rajta

György

Nem

:

nem engeded, ha

birom

.

.

eltaszitsz,

.

. .

.

.

.

megyek tovább, ko-

pogatok az ajtókon ott — az ezredes, az anyád... Kamilla

György

:

:

Kamilla

:

Már nincsenek Nincsenek ?

Anyámék

itt.

elutaztak.

György {meglepdve)

(Egy Egészen egyedül vagy itt ? Kamilla Egészen egyedül, holnapig György Holnapig ? S aztán Kamilla Magam is talán megyek utánuk György: Kamilla ... de hát hogyan Tegnap még egy rületben Kamilla Ma már mindent elrendeztem. :

Elutaztak

.

.

.

perc.)

:

.

.

.

—

:

:

.

.

—

.

.

.

:

Anyámék gyul

Svájcban, az

ott, felejt.

Én még

apám itt,

bizton

ma

felgyó-

és holnap

—

s fizetek.

{Egy percig csend. Horthán megdermedve, a homlokán végigvonja a kezét s Kamillára néz, kutat, keres meg akarná érteni.)

—

161

11

!

.

Kamilla Most már eredj nagyon fáradt vagyok, kimerült, le akarok feküdni :

György

.

.

Amit még kérdezhetek ?

:

Kamilla: Eredj

Kamilla:

Nem Nem

György

De

György

.

:

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

foglak látni többé ? fogsz felismerni többé.

hát mégis

.

.

.

hogy

ily

engem Kamilla: Magamat áldozom föl György Magadat ? Mit jelent ez ?

telen feláldozol

.

.

könyör-

.

.

.

.

:

Kamilla

Eredj

:

.

.

.

eredj ... de

hiszen

lá-

^

hogy megkíméllek ... György Megkímélsz ?

tod,

:

.

.

Kamilla: Ne kérdezz

.

.

hogyan ?

.

.

.

.

.

György: Oh istenem, ne vedd el az eszemet Már nem tudom mit értsek, mitl .

.

.

rémüljek

el

.

.

.

Kamilla: Eredj

.

.

.

Az enyém vagy ... az enyém Kamilla Már nem már nem többé nem György: Itt fogok rködni melletted, a nyomodban mögötted, libegn a véres György

.

:

:

.

.

.

fogammal

—

.

.

.

.

.

.

.

.

.

ér,

.

.

.

.

akihez

.

téged

ha

is

hozzá

érsz,

aki hozzád

kell

Oh engem Az enyém vagy, az enyém vagy nem birom, nem birom, az enyém kell, hogy Kamilla

György

1

:

:

.

.

maradj ... a fülemet bevette a sóhajod, a

szemem részeg a fehérségedtl,

meg

a te testedtl,

a karod

a testem re-

hevétl, amint

átfontad rajtam ... a gyönyörtl amit adsz és amit adtam neked Az enyém vagy, enyém vagy {az ágy felé sodorja.) .

.

.

.

.

162

.

az

!

!

: :

!

(iihegön) Nem nem már nem akarok nem akarok Györjry Az enyém vagy Kamilla: Undorodom Nem akarok többé! Györjry Az enyém vagy Kamilla Nem nem nem szeretlek

Kamilla

nem

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

Kamilla .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

Hazudsz Eladtam

.

.

.

magam

.

.

eladtam ma-

.

.

György gass

.

.

.

.

György

gam

.

.

.

:

többé

.

.

.

.

.

:

:

.

.

.

{az

teperve

szélére

ágy

Ugy fogok bánni

.

le)

(A

rülttel, mint egy bukott lánynyal.

Hall-

:

mint egy

veled,

két keze

a torkán.)

Kamilla: Nem félek! Nem félek tled! ugy szeretsz te, hogy féljek tled

Nem

.

.

.

György: Nem-e? Kamilla

:

OIj

meg

hát

György Megöllek Kamilla {egy hörgésben s elragadtatva) Ah György {egy második hörgés.) Ah {S leomlik.) György {megdermedve, merev szemekkel) :

:

!

!

!

Micsoda?... Kamilla Hogyan ? Megöltem ? {Egy lépest elre.) A nyaka mer vér, a körmeim ... a kezem ... az vére {Az ajkához szoríMegöltem ? tott ujjakkal s belé/ük harapdálva) Kamilla!

{Gyorsan):

Kamilla!

!

.

.

.

:

{Tompán) Oh Gyil(Egy perc.) Kamilla kos Gyilkos {Magakörül forog s a tükör eltt) .

Oh Én kos! Oh !

—

.

:

.

!

!

!

!

Horthán György gyilkos!

Oh

!

Én

!

Kamilla!

az életem, a mi életünk,

—

.

.

.

Az

Oh

gyilélete,

óh

Függöny.

Ié3

11.

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

PH 3351 S96R3

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

Szomory, Dezsá' A rajongá Bolzay-lány