^Bijjlfe^^K
A címlapot falus elek rajzolta.
:
SZERZ EGYÉB MUNKAI ELBUKOTTAK.
(Novellák.)
Singer
és
Wolfner,
1892.
(Elfogyott.)
MESEKÖNYV. (Novellák.) Grill Károly, 1898. (Elfogyott.) AZ ISTENI KERT. (Novellák.) kiadás. Nyugat, 1910. A NAGYASSZONY. (Színm.) Nyugat, 1910. ÜNNEP A DÜHÖNGÖN ÉS EGYÉB SZERELMEK. II.
(Novellák.) Nyugat, 1911.
LES GRANDS ET LES PETITS MOINEAUX. Alphonse Lemerre, Paris, 1900.
l ^
i
SZOMORY DEZS
A RAJONGÓ BOLZAY-LÁNY színm
4
FELVONÁSBAN
(ELS ELADÁSA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN 1911
JANUÁR
20-ÁN.)
BUDAPEST, A NYUGAT KIADÁSA 1
9
1
1
33
.JÓKAI'
5"/
KÖNTVKTOMDA BLTJAPKST, YU, THÖKÖLY-ÚT
9B.
SZEMÉLYEK: Rákosi Szidi
Bolzay ezredesné
Márkus Emília
Kamilla, a leánya
P.
Bolzay Sándor
Pethes Imre
Marika, a leánya
Lakatos Györgyike
Horthán György
Odry Árpád
Gáti-Szász Margit
D. Ligeti Juliska
Günzburg Palkó
)
Lórika
(
Ottilia
bárón
L.
,
'" Peirányi Piroska
Horváth Jen Gál Gyula
Günzburg Tamás kanonok Fábry Pál Idsb Gartenlaub 1^. Gartenlaub Ercsény Renée Boglár-Kendy .-. Boglár-Kendyné Komáromi ügyvéd Szenvey
—
Ivánfi
-
Manó Amanda nvér Steinreich
Ferenc, inas
-.
Boci, szobaleány
Mártha
V. Molnár Rózsi Gyenes László Kürthy György Hajdú József Bzirtos Gyula Kelemen Mária Rajnai Gábor Rákos Alice F. Dömjén Rózsa
Antí
Faludi
-.
Egy úr Történik
Jen
Garamszeghy Sándor Aczél Hona Horváth Zoltán
.
Kranzély doktor
Inas
Lenkey Hedvig
Kiss László
.
Balassa Imre :
az
I.,
11.
és IV. felvonás Budapesten, Bolzay
Kamilla szobájában, a Ottilia
III.
felvonás Gödölln,
bárón
kastélyában.
Günzburg
ELS
FELVONÁS.
Ahol Bolzay Kamilla él, dolgozik, küzd : az 5 szobája, egy leányszoba.
és
sze-
—
ret
A
háttér
bemélyedS és
balról,
képeni hálószoba, míg az
minden
létnek
mvészi
és
látszata,
nagy jó-
minden maradványa : elkel kedves, puha és finom
berendezkedés,
sötétebb tónusokban
fehér és
bútorzat,
vonzó
és
A
szalonöltözt alkot.
arányokban, afféle
a tulajdon-
rejtett,
eltér, tetszets
is,
alacsony
mennyezet egy Tudor-stilusu villamlámpással, intimus minden és vonzó otthon, meleg, ders, egyéni
—
szögletében
leánynyal,
harmonikus
itt
huszormégy
egy
aki sokat van
azzal a
itt
gyönyör szke leány,
nagy,
éves
falak között, az
e
egész
lelkével
van.
Egy fehér függöny ös ágy a mélyben, mint fbutorzat,
mousseline
sok
e
szzi
és
egy japán
oltárt,
denféle
ben,
selymekkel és
Néhány
könyvek
az
szalag, egy
rizve
selyem-parauent,
dúsan
csipkékkel,
kihányva ide és
kép, egy olasz Krisztusfej a mélyéjjeli
selyem falak a szalonban,
szekrényen és eltfétve
virág.
néhány kép
ritka s romantikus metszetek, egy-egy szines
egy
eped
tájkép
éjjeli
mintegy
tövénél,
magas támlájú szék min-
himzett virággal, néhány
? feldúlva.
selyem
Az ágy
szekrény, egy mécs.
—
és könyvek, egy
csomó
is:
vászon, arckép,
megUgyancsak balról egy
bronz, porcellán, amit összegyjtött, kedves és bolygatott össze-visszaságban.
Kék itt
:
papircsomókkal
kerek ébenfa-asztal, könyvekkel,
ami nem
helten,
az
lépésnyire
egyszárnyú
volna
idevaló és
a
asztaltól,
a fels
ajtó,
—
formáju üvegbetéttel
nem
eltérben,
baloldali
részében
ter-
Néhány
virág.
egy
két kisebb, ovál-
A
rubint-piros üvegek.
hát-
középrl egy selyem függönyös üvegajtó, mely egy nagyobb szalonba nyilik mély háttér, mély jobb és bal, de hasonló mennyezet, de
térben,
egészen
—
egy kristály
csillárral,
képek a hátsó falon és sárgás
Az
árnyalatú sznyeg.
üvegajtón
a szin hátterében
tul,
jobbról, egy kedves és fehér szöglet és rózsaszinü
egy
egy kis
falban két
ajtón félrevont függöny.
Az
ruhaszekrény. kerevet, avult
lami,
—
Az
A
A
alsó
tükrös
egy
empire
balirányában
eltér
Az
ajtók között egy
Es
és virág
illat
A
van
valami különös elhanyagoltság,
s
ami fonnyad a selymekben.
Este van. fény.
Az
és lenn.
brokátselyem kárpitozás és egy kisebb,
fiókos empire szekrény.
az egészen
fönn
ajtó,
udvarra.
az
asztal és virág. Kilátás
toilette
A jobboldali
is
fehér
ablak,
pamlag, párnás székek,
mousseline-nal, egy beépitett
sal.
ketts
alacsony ablakmélyedés,
Tudor-lámpás
asztalon
is
—
ég,
rajta
va-
sápadt és éklk
egy lámpa, ersebb, fehér
izás-
szekrény nyitva, a fiókok kihúzva, felhányva.
széleken
kihajló
selymek
Kamilla a szekrényajtó
eltt, a
és
Bolzay
szalagok.
tükör eltt, öltözkö-
Fehér selyem, alsószoknya, pazar volante-ok, selyem szalagos füzvéd, a decolletagehoz szükséges széles kivágással. A meztelen nyak, a meztelen kebel
dik.
leplezetlen
tudja,
fénylése s
hogy nem
és hullámos haj a
heves, érzéki félig nyitva.
és
A
homlok
gyöngéd.
szalon
kristály-csillárban.
kibontakozása
látja senki.
—
Gyönyör
n,
a fej,
aki
vaskos
és az arc fölött, különös,
Az
üvegajtó a
homályos.
háttérben
Csak egy láng a
.
ELS
JELENET.
Kamilla, majd Horthán György.
Kamilla (a tükör és
titkos
Csöndes dudolgatás,
eltt.
lappangó megelégedettség, szkeség,
illuminált
az
egész
a vállak, melyek ragyog-
nak a tükörbl is. Aztán, hirtelen, a dudolgyöngéd szólitgatásba) : Boci Bocica ... a cipmet kérem ... a báli cipmet. (Senki sem jön). Bocica Hol van az a
gátasból
.
.
.
!
lány ?
.
.
.
(Megfordul, néhány lépést tesz az üveg-
irányában, de hirtelen, megriadva hátrál. homályos háttérben egy férfi alakja lebben át: Horthán György. Mint az árny, most már a küszöbön van, tétován, remegve. Kamilla
ajtó
A
felsikolt)
nem
.
.
:
Oh
Istenem
nem szabad
.
György (nem
!
.
.
.
.
György
.
.
.
nem
.
.
.
.
gyönyörség : a Kamilla a meztelen karok. Egy pillanatnyi szédület. Es remegn) : Bocsássa meg. a szalonban, az ebédlben, a verandán senki meztelen
remélt
melle,
.
.
az ajtók nyitva
.
.
.
.
Kamilla (egy csipkés kendt kapott
Nem
.
nem ...
föl.
S
anyám
itt van a szobájában (az alsó ajtót jelzi) az inas is menjen György menjen György (epedn) : Kamilla (S ami hajtja
védekezik):
.
.
.
.
.
.
.
.
.
az
.
.
.
.
.
elre)
.
.
.
.
.
.
.
Kamilla (remegn) : Oh ... de hát ... de hát mit gondol hogy itt jöhet, mehet az ember mint egy malomban, amikor öltözködöm amikor (csak rejtené a vállát, de a kend nem födi) György, menjen... minden .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
pillanatban bejöhetnek
menjen
.
a
.
.
.
.
.
.
kérem^
vágy felé) ... a karja ... az illat ami be-
válla .
a
hallhatólag,
(alig
lle árad Kamilla (megsebezve, de
Oh
menjen
.
.
György
Oh
:..
.
.
hallgasson
.
.
titkos elnézéssel is):
hallgasson
.
.
.
.
Még sohsem György (mind hevesebben) (Még egy lépést elre és megáll.) :
láttam igy
.
.
.
Kamilla (pillanatnyi küzködés után) : Oh de nem megszégyenit, hogy a vállamért, a karomért maga is rámtapad a meztelen két
hát
maga
szemével, is,
mint akárki
.
.
.
.
.
.
.
tiltakozással)
meg
bocsássa
meg,
értse
is,
maga
.
György (remeg
nem nem
maga
felém liheg,
is .
én
Oh nem
:
nem
...
én
nem
...
.
.
én
...
(A szemét
elfödi kezével.)
(Egy percig csend.) Kamilla (már engedve) : No jó, maga nem hát akkor menjen szépen, menjen most György (halkan) Tegezzen amint szokta hogy Kamilla Nem tegezhetem most .
:
:
igy állok
.
György
Mégis
:
meztelenül
félig
itt,
.
.
.
.
.
.
.
.
.^
.
.
.
.
.
hát eredj Kamilla (hirtelen) : No jó most eredj szépen minden pillanatban bejöhetnek Boci is itt kell, hogy legyen .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
valahol a közelben
bánom
.
aztán,
késbb, nem
ha fel leszek öltözve gondolom úgyis értem jött, hogy Fábryhoz lekisérjen ugye ? A mama nem megy az es. tély re hát jobb is, ha visszajön értem mondjuk egy óra múlva .
jöjjön vissza,
.
.
.
.
.
.
.
.
.
György (már
Mégis
hátrál.
hirtelen
megáll s
Legalább a cipjét hadd adjam cipjét Kamilla (gyötrdve a mosolygásán át és legyzve) : Ott van a szekrényben, a fiókban igen kedvesen)
oda ... a
:
báli
.
.
.
.
keres egy fiók-
nem szabad
... a legalsó-
(György a szekrényhez ban)
Nem
:
ott
.
.
.
.
.
sietett s
cipt vett ne túrja Az a mélyen kiváaz sem föl az egész fiókot ... no csak tegye le. gott fekete lakk ... az igen György {sietve hozza a cipt s hirtelen térdre roskadva Kamilla eltt) : Majd én Kamilla {pillanatnyi habozás után a cipbe
ban
el)
.
:
.
(György
.
Nem
az
.
fehér selyem
egy
.
nem
.
.
a fehér ... . . .
.
.
.
.
Köszönöm György A másikat
lép)
:
.
.
.
.
:
.
.
{Aztán
.
a Kamilla lábához). Kamilla {remegn) : Mit
hirtelen lehaj-
lik
György
{hevesen)
amelyik hordozza
.
.
csinál ?
Megcsókolom a
:
lábát,
amelyik felém hozta
.
.
.
.
szivem Kamilla (hevesen) : György (De ekkor egy becsukódó ajtó zaja valahonnan a mélybl és közeled lépések. Es Kamilla jönnek megriadva) : Oh már jönnek is menjen, a mutatva): Ott Menjen (balfelé onnan is le tud Sándor szobáján át .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
György (megremegve s már a át ? : A Sándor szobáján
eltt)
.
Kamilla szobáján
.
No
:
.
igen ...
A
baloldali ajtó .
.
Bolzay Sándor
.
György {kinyitja az Ez a szomszéd szoba nyilik
.
.
.
.
.
jönni
.
magához
.
.
.
ajtót) itt
.
.
Ez
:
.
az
itt
ugy-e ?
ajtaja ide-
Kamilla (nyugtalanul)
Igen
:
.
.
hozzám
.
(Lépések, hangok.)
György
:
Egy óra
niulva.
Kamilla (még mindig nyugtalanul) : Igen^ áll, vár, elborultan. György elment. Es Boci a középrl) : Hol voltál ? S miért (Egy percig
hagyod nyitva az
ajtót ?
.
.
.
MÁSODIK JELENET. Kamilla, Boci, majd Ferenc.
Boci A kegyelmes hivatott Kamilla Fábry ? Már megint. (Ismét a tükörhöz megy) : Mit akart ? Boci (apró kacagással): Oh azt Kamilla: Jobb szeretném, ha itt marad^ nál, ha itt volnál, mikor öltözködöm Az ajtót is csukd be. Boci (beteszi az üvegajtót) : Valami nagyon szemtelen kis dolgot mondott. Kamilla (inkább közönnyel) : Kicsoda ? Boci A kegyelmes. Kamilla (mintha nem is hallaná): Add ide a ruhámat ... A gyönyör holdfényes ru:
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
:
hámat
.
.
.
Boci
(kísértésben)
:
Ha megmondanám
mi-
csoda szemtelen kis dolgot mondott ... Kamilla (érdekldés nélkül): Ne mondd
meg. Boci Talán meg is haragudna a kisasz^ . Talán le se menne az estélyre szony Kamilla (epedn és nyugtalanul) : Oh dehogy is nem mennék :
.
.
.
.
!
.
.
.
.
I
: .
!
Boci Horthán György után elmenne a világ végére Kamilla (mint az elbb s még epedobben) Bocica Amikor valaki azt mondja Horthán György, mintha mintha megfogná a nyakamat, a mellemet, a szivemet, az egész életemet Bocica « Bocica {miután már kereste volt a szoknyái s most megtalálja) : A szoknyát már kiterítettem :
.
.
.
:
!
—
meg
ide a székre,
se látta...
hozom a
derékot...
Kamilla Hamar {Felveszi a szoknyát.) {Odalenn az ablak alatt az udvarban, ko:
csizaj.)
Boci {az tott)
A
:
ablak mentén Jött s kifelé pillan-
Gerbeaud kocsija ... a sütemény, a {Már Kamillánál van.)
fagylalt.
Kamilla {miközben Boci bekapcsolja rajt a : Milyen könnyen megy, mi ? Megint fogytam Boci A két kezemmel át tudom fogni Kamilla Ne ölelgess {Boci háton csókolja, mire megborzongva) : Oh Boci {Már felkapta volt a derékot s most hátravetett keszoknyát)
.
.
.
:
.
:
.
.
.
.
türelmetlenül a kapcsokat keresi): kapcsold be gyorsan Boci Mellben nem fogyott meg
zével
.
.
.
.
.
.
No
.
:
.
.
.
Kamilla {szemérmesen) : Nem Boci St Kamilla Hallgass {Kopogtatás az üvegajtón). Ki az ? {Az ajtó felé) : Most nem lehet Boci (az ajtó felé pillantva) : Ferenc. Ferenc (az ajtó mögül): A méltóságos asszony. Kamilla (a Ferenc szavain át) : Most nem .
:
.
:
.
.
.
.
I
.
lehet
.
.
.
.
: .
ragyog) kivirul
Oh
:
.
.
Most nem
lehet.
(A
ahol a Kamilla alakja
fel-
Boci (hangosabban) tükörbe pillantva,
:
gyönyör
be
A
!
szke
feje
amint
.
Fehér, kék, ezüst, Kamilla A ruhám nem tudom. Mintha a holdfény halpikkelyeket :
érne
.
.
.
.
.
.
Boci Csókolja meg magát a tükörben Kamilla (elháritón s mint aki nem éri be .
:
ezzel):
Oh
.
No
(Ismét kopogtatás az üvegajtón)
.
.
megint Boci (kinyitva az .
.
.
.
ajtót)
:
Ferenc van
itt
.
.
.
HARMADIK JELENET. Kamilla, Boci, Ferenc.
Ferenc (asztalkendvel és teritékkel a kar: A méltóságos asszony itt fog vacsorálni
ján)
a kisasszonnyal
.
.
.
Terithetek ? (Es elhárítva
a leányt, aki segíteni akar) : Oh köszönöm, (Boci el). ne fáradjon Kamilla Gartenlaub nem küldött valami iratcsomót ? Ferenc (már térit) : Egy nagy sárga boriték van odakünn. Kamilla Majd hozza be Ferenc ... a tintát s azokat az Írásokat is hagyja ott az aszta.
.
.
:
:
lon el itt
.
.
.
(Ferenc a virágokat
a virágokat
.
.
.
elfér ott
Ne vigye Más nem volt
érinti) .
.
.
:
senki ?
Ferenc Senki. Néhány számlás ember Kamilla (nyugtalanul) Néhány ? Ferenc: Talán három, köztük egy bank.
:
:
8
.
.
szolga
Gondolom a Sándor
is.
ur dolgai
.
.
.
Ezeket elküldtem Bolzay Sándor ur Kártumban van. Kérdezték hol van az ? Messze van, feleltem. Nincs igazam ? Kártum Egyptomban :
:
van.
Kamilla: Gartenlaub személyesen volt itt? Ferenc (kicsinylleg): Oh személyesen Kamilla Nem akart bejönni ? Ferenc: A kisasszony öltözködött. Kamilla: Nem kérdezte tle, van-e valami hire Kártumból, Sándor ur felöl?. Ferenc Kérdeztem. .
.
.
:
.
.
:
Kamilla: No? egy árva szó se Ferenc Semmi fogalma nincs Kamilla Volt Budán, az intézetben ? Ferenc Voltam. Kamilla: Látta a Sándor ur kisleányát? .
:
.
.
.
.
.
.
.
.
:
:
Ferenc
Csak Amanda nvért
:
Épen
láttam.
jött a folyosón. Bolzay Marika tegnap kapott levelet Sándor úrtól. Csak néhány sor, amit
megtanult kívülrl. Ennyit mondott a
nvérke
nagy kegyesen Kamilla Az apámat nem kereste senki ? Ma Ferenc Csak az ordonánc járt itt .
.
.
:
.
:
délben
jött ki
.
.
a kórházból s estére utazik az
ezredes úrhoz, Szebenbe.
Kamilla: Mit akart? Ferenc: Vasúti költséget akart, mert, azt mondja, nem tud gyalog elmenni, hogy megrúgta a ló. Kamilla (félénken): Adott neki ? Ferenc (csendesen): Adtam.
. .
.
NEGYEDIK JELENET. Kamilla, Bolzayné, Ferenc, majd Boci.
Kamilla (megpillantva Bolzaynét, aki jobbról megjelenik)
Anyám
:
édes ...
akarsz vacso-
itt
nálam Ferenc Én megvagyok. Bolzayné (egy magas, nyúlánk asszony, aki többet élt és érzett volna, ha nem katona- hitves.
rálni
.
.
.
:
Még
fiatal arc, de fehér haj, egy
de rokonszenves profil)
magányos, majdnem vagyunk S annyi .
hez)
:
A
.
rideg,
éles,
ha csak mi ketten
villany fogy ott (Ferenc-
.
szalonban
A
:
csöppet
nagy ebédl olyan
is
oltson
el
kérem
.
.
(Ferenc megindul.)
Oh
már nem, kérlek amúgy is olyan sötét ... Mi van vacsora ? Bolzayné De hiszen te Fábrynál fogsz s jobb Kamilla Oh az oly késn van is dolgom kis még egy szeretek itt veled Kamilla
(szelíden)
:
.
.
.
.
:
.
:
.
.
.
.
.
.
van itten Ferenc {már a küszöbön) : Hideg sonka Bolzayné Egy kevés sütemény is, gyümölcs Kamilla (Ferenc felé) Bor van ? Ferenc Egy fél üveggel, ami az ebédrl .
.
.
.
.
. .
:
:
:
maradt.
Bolzayné Ferencnek,
(Int Oh én inkább teázom hogy mehet s leül az asztalhoz). .
:
No
Kamilla (az anyja eltt):
mit
hozzám ? Bolzayné Gyönyör ez a szke megsápad a lámpafényen :
.
.
.
fej,
.
szólsz
amint
.
Kamilla (nagyon gyöngéden az anyját nézve) Ez a fiatal arc s ez a fehér haj .
10
.
.
:
r ^H
^^H
^H ^H ^»
^ "
.
.
.
.
.
.
. ! .
Bolzayné (egyszeren) Szivem Kamilla Miért is nem akartál jönni a kegyelmeshez ? Bolzayné Unom Kamilla Egyedül megyek, mint egy árva :
.
.
:
:
.
.
:
leány
.
.
.
Bolzayné (egyszeren) Nem mégy egyedül,. minthogy Horthán Györg}' Kamilla (megremegve) Honnan tudod ezt ? Bolzayné Ugy hallottam az imént Kamilla (egy lehelletben) Oh (Egy percig csend. Aztán nyugtalanul) Te még azt fogod hinni, hogy hazudok, holott ezt utálom a legjobban hogy titkolódzóm, hogy elhallgatom eltted Bolzayné Oh dehogy hiszem. Amit az ember meg kell, hogy mondjon, azt hiába :
.
.
:
:
.
:
.
.
.
.
:
.
.
.
—
:
hallgatja
el.
Kamilla (komoran s megkönnyebbülten) Igaz^ Bolzayné (elmélyedve) Nagyon szép vagy :
:
.
olyan különös, olyan különös megviselt, feldúlt
.
.
.
.
.
.
egy csöppet
.
Kamilla (remegn s mosolyogva) Öreg ? Bolzayné Oh isten ments Kamilla Négy éves ruhám ... a huszadik születésnapomra kaptam s hogy kitartott L Bolzayné Egy csöppet fel van üditve Kamilla Oh hányszor van már f elüditve Es kiforgatva és megmásitva és felfodrozva és agyonvarrva Bolzayné Csakugyan. Kamilla A szoknya volt már és levegs mint a vitorla és szk, mint egy halotti lepel. A derék ismert egyszer, ha jól emlékszem^ :
:
.
.
:
.
.
.
:
.
:
. .
:
b
:
11
.
.
.
.
. !
valami szzies Melisande-fátyolt, áttört csipkét, átpergetett gyöngyöt, késbb meg komor moiré-sujtást
fekete
tüllel
a
mint
vállakon,
egy gázlámpa egy nagy államférfi temetésén. Es volt neki szegénynek Henri II. gallérja, de volt már neki olyan gömböly ruchenyakéke is, amilyet régi angol képeken Lady Macbeth viselt és az összes skót asszonyok
elkel skót asszonyok, valahol a középkorban. Szóval végig küzdötte a divat viseltek, az
összes csatáit,
Bolzayné Hségesen és kitartással Kamilla Hsiesen és becsülettel je n'oublierai jamais ! De végre elesett, vége :
.
:
A
:
két ujja félig levágva, az
.
.
—
kimetszve.
eleje
Bolzayné Dekoltálva Kamilla S én én aki benne voltam, táncoltam, lihegtem s kacagtam s aki vonszolom az uszályát, mint egy árnyékot magam után aki engedtem, lemondtam és mégis csak hiszek, hiszek és élek és ragyogok és szeretek {De ebben a pillanatban Ferenc már ott van az asztalnál. Egy fatálcán hoz egy tálat. Ezt :
:
.
!
.
!
.
.
.
.
aztán egy levelet nyújt át Bolzaynénak.)
leteszi s
{Egy percig csend.) Ferenc A teát is hozom rögtön. {Ismét :
kimegy.)
Bolzayné {sietség nélkül nyitja ki a levelet) Szeben Kamilla {érdekldve) Az apám néhány sor Bolzayné Mint rendesen .
.
.
.
:
—
:
{Olvassa)
:
:
„A
régi város, a régi
.
.
.
.
mezség, ahol
elvágtatunk, a régi robot. Uj férgek a tavasz-
ban. Szerencsére alig van
12
idm
néhány órát
.
.
.
feküdni az ágyban. Benne vagyunk a riadó-
ban
s
lessk az
Egyébként a had-
ellenséget.
gyakorlatok régi képe. Sok por, sok katona,
sok
A
ló.
fherceg meg van elégedve".
{Ferenc hozza a
Ferenc
teát.)
(Bolzaynéhoz)
nem pa-
Egyebet
:
rancsol ?
Bolzayné E! akar menni Ferenc ? Ferenc Oh, csak a kegyelmeshez akarok lemenni ... az inas megkért, hogy segitsek egy keveset. Csak egy óráról van szó Bolzayné: Jól van, menjen. Kamilla (Ferenchez): Azt az iratcsomót,, amit Gartenlaub Ferenc Már behoztam. Kamilla {megtalálja maga eltt a többi írások között) Köszönöm {S alig hogy Ferenc elment): Tudniillik, odalenn legalább jól meg:
:
.
.
.
.
.
:
.
:
.
.
Még elég kiméletes, hogy ezt nem mondja meg nyiltan. Az ordonáncnak is vacsorázhat
.
.
.
adott útiköltséget. {Ont a csészékbe.) Bolzayné {átveszi a csészét) Köszönöm Egyél egy kis sonkát Kamilla Kamilla (a zsemlyék után nyúlva, hogy Bal.
:
.
zaynét megkínálja)
:
Kissé száraz
Bolzayné Délrl való Kamilla Vajat parancsolsz ? Bolzayné: Köszönöm :
.
.
.
.
.
.
.
.
(Meghajtott fejjel csendesen mellett.
.
.
.
:
.
.
.
esznek egymás
Percekig szünet.)
Kamilla (maga elé) : A legfbb mégis az, hogy a fherceg meg legyen elégedve Bolzayné Egy csöpp sót kérek (Ismét csend. Esznek. Közben Kamilla az .
.
:
13
.
.
.
.
írásaiban
Ugyanakkor
elmélyedve.
lapozgat,
kocsizaj alantról, egy automobil
tiilkölése.)
Kamilla (aki most ir s anélkül, hogy felpil: Dehát hány óra, hogy már jönnek ?
lantana)
Kilenc ?
Bolzayné Azt hiszem elmúlt. Kamilla (felnézve) : A kis aranyórád ? (Egy pillantás egy pillanatnyi megreme:
.
.
.
—
gés és csend. Kamilla ismét az irása fölé
hajlik.)
Bolzayné Nem ettél semmit Kamilla (irásközben) : Még egy mondat és megvagyok. (Megpillantva Bocit, aki a közép:
rl
.
megjelent)
Én nem
:
hittalak
.
.
.
.
.
Boci (kedves kérleléssel és félénken) : Le szabad menni a kegyelmeshez ? Kamilla {erélyesen) : Nem szabad. Nem engedem. Nem szégyelled magad ? Boci {félénken) Ferenc is lement Kamilla: Itt van még sonka, kenyér az egész tálat kiviheted, egyél Boci {megsebezve) Oh, de hiszen nem azért, hogy egyem. Kamilla {gyorsan) Hát miért ? Hát miért ? Boci {epedön) Meghalok egy pohár pezs.
:
.
.
—
.
.
.
:
:
:
gért
.
.
.
Bolzayné {Kamillához, megvetn s halkan): Hadd menjen Kamilla: De rögtön feljössz Még szükségem van rád. {Elsiet.) Boci {boldogan) Rögtön Bolzayné {remegn): „Meghalok egy pohár pezsgért." Ez Kamilla {kitérleg és elnézn) Ez nem olyan .
.
.
.
:
.
.
.
—
:
rettenetes
.
.
.
14
.
.
^^m
^H ^H ^B ^H ^^
»
I
!!
Bolzayné
:
Nem-e ? Az egész életünk benne
—
van, az egész örvény egy pohár italban
szégyen és a megaláztatás
.
.
a
.
Kamilla (remegn) Nem igaz Nem igaz Bolzayné {csak folytatva) A cselédség, aki a szomszédba jár, hogy jólakjon, mint a koldusok kutyája ^ Emberek az ajtó eltt, valóságos ostrom reggeltl estig, hogy nem merek kimozdulni a szobámból akik a szám1
:
:
.
.
:
lobogtatják,
lákat
nyugtákat,
a
a
váltókat,
bankszolgák, ügynökök, végrehajtók, egy egész ebfalka, mit tudom én Idézések, amiket nem szabad megpillantanom, levelek, amiket nem merek felbontani, hangok a küszöbömön, mes lyek ell be kell, hogy tartsam a fülem mindez csak megindul, a fergeteg amint meg!
—
indul
.
.
.
Kamilla {felindultan): Nem! Nem! Bolzayné {kacagva): Az ordonánc, akit az inasom segélyez, a háziuram, a kegyelmes aki mert tartozom, az estélyére invitál, Horthán György, aki bemerészkedik ide Horthán György, aki itt reménykedn Kamilla {remegn) Nem igaz Nem igaz Bolzayné Semmi sem igaz. Hogy oly vakmerk, nem igaz, hogy oly gyávák Kamilla Nem Nem Bolzayné Hogy az apád fizetését végleg lefoglalják, hogy Fábry Pál végre is csak ki fog tuszkolni innen, hogy nincs többé egy szál ezüstöm, egy ékszerem, hogy semmink sincs többé sem nekem, sem az apádnak, semmink, hogy is mondjam „az uj férgek a tavaszban !" .
—
:
.
!
!
:
.
:
.
.
.
.
.
.
:
—
—
15
.
.
.
!. .
!
Kamilla: Oh ne gyötörj, ne gyötörj Bolzayné Mindez nem igaz ? nem igaz ? A morzsáink itt az asztalon, a fél üveg bor és Gartenlaub, az öreg, aki az Írásokat hozza .
.
.
:
és Gartenlaub, a fiatal, aki a húsz forintokat
hozza, és a másolások, a cikkirások, a virrasztá-
nem
sok, az éjszakázások, mindez
igaz,
nem igaz
küzködik itten s aki még hisz, rajong holott és ragyog s rámosolyog a világra, zokognia kellene Kamilla {felpattanva): Bolzay Kamilla Fü-
s aki
.
.
.
!
tyülök
!
Mindez nem igaz Nem igaz s aki semmi sem igaz Semmi sem igaz Bolzayné
!
:
.
befont, volt,
.
.
.
is,
az
apádnak
rombolt, felperzselt rajtunk
elvette
tönkretett,
kifosztott,
nekem
—
.
.
amim
aki feldúlt, le-
is,
mindent, aki az átok
itt
Kamilla {megtántorodva) Bolzay Sándor Bolzayné Nem igaz ? Nem igaz ? Nem Kamilla {magánkivl) Nem Nem nem, nem, nem akarom, Nem Hagyd békén Csak engem gyöne bántsd, nem engedem Bolzay Sándor a törsz vele, csak engem mi vérünk, az apámé, az enyém, a mi vérünk .
:
.
:
!
:
I
.
.
!
!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
szeretem ne bántsd, nem, nem Bolzayné {egészen halkan) Szereted {Egy percig csend. Aztán) Kamilla {csendesen, gyötrdve, majdnem .
.
.
:
.
.
.
:
Oh, de hát lehetséges, hogy igy álljak szemtl-szembe veled, az anyámmal, mintegy más-más parton mind a ketten, holott
sirua)
:
itt
.
Hiszen térdelve eltted, reggeltl tal
a kezedet kellene,
l
.
estig alázat-
hogy csókoljam,
sze-
!.
gény, drága,
fiatal arc,
a
fehér hajakkal
.
.
.
Oh
dehát csak sirjak bele ebbe az alkonyatba, csak rázzam bele a nyomoromat, mint egy nagy fekete rongyot s ne várHiszen
.
.
.
jam a reggelt? Hadd küzdjek, hadd dolgozzam, hadd virrasszam át az éjszakáimat, hadd kinlódjam, miért ne ? S hadd rejtsem még, hadd leplezzem m«g, ami a könnyét ontja itt körülöttem, mosolyogva, hadd takarjam el, mint egy szegény büszke ember a sebét Hadd higyjek még, hadd bizhassak, hadd szerethessek még, hiszen ami eddig volt, az nem lehet minden az egész élet, az egész nagy isteni kert, az nem lehet (Sir.) Bolzayné (gyötrdve, de gyöngeség nélkül) Oh, Kamilla (És már felállana és menne
—
—
!
:
.
az
.
.
asztaltól.)
Kamilla {gyöngéden s
tartja
itt
még az
az anyja kezét
lefogja
S már
asztalnál.
sebben, melegen s zengzetesen)
:
csende-
Nézd, édes
.
.
én nem akarlak azzal megbántani, hogy a haragod, vagy talán éppen, sajnos, a gylöleted len,
ellenére
— oh
Az apám
megvédem
ezt
a
szerencsét-
mit mondok, ezt a boldog Bolzayt. fivére,
a
nagybátyám, egy ember,
micsoda ember, ki tudja, különös, titokzatos, egy mint minden ember, aki elre néz, föl benaki imád ábrándozó, szegény, magányos nünket, téged is, egy rajongó, aki csak szeegy retni tud, a szerencsétlen, a kivételes !
—
—
fájdalmas boldog a poézise,
a
sziv.
tervei,
Szó
sincs róla, az álma,
a szelleme,
—
itt
17
e
ház-
megviseltek
némi is bennünket, megengedem. Szó sincs
ban
kárt okoztak,
róla,
2
a
a
hangja,
hite,
rázsa bennünket
a szeme, az egész nagy vais
elragadt
s
—
elbvölt,
s
követtük, mint a vakok a fényt, a pénzünkkel,
a vagyonúnkkal, te
is,
én
zelt,
De amit
járt.
amit akart
—
is,
mind maga-
elgondolt, amit elkép-
a nilusi hid Kártum tövé-
parti vasút
ben, a
apám
kezdetben lelkesen még, de már-
mindenki,
már megtörve késbb, amint sabbra
az
is,
a pálmák
alatt,
az egész
mind oly szép, oly vaknagyszer, egy csomó zord és éles vers, mint a gránit, mint a márvány, mint a vas, egy csomó nagy, izzó zengés, meglehet nagy
titán-épitkezés,
mer,
oly
rím nélkül, visszhang nélkül, ezzel a világgal
mindegy! Bolzayné
:
Visszhang nélkül ...
A
kártumi
hid, a partmenti
vasút, az egész
nagy
épitkezés ... ha
nem számítom,
akik körül-
akik
állják,
hittek
benne,
akik
titán-
feláldoztak
mindent s legfeljebb, ha sirhatnak most Kamilla Hadd sirjanak. A könny felszárad. Bolzayné Visszhang nélkül ... Az egész .
.
.
:
:
élete
.
.
.
Kamilla {meghatva) Oh az élete Bolzayné Egy pont, egy hely, egy szöglet nincs az életében, ami olyan volna, mint más emberé Kamilla {leplezett elragadtatással) Nincs. Mint egy közönséges emberé. Nem. Nincs. Bolzayné Ha felidézem a multakat, ha emlékezem Az ifjúsága, mint egy forgószél. A zürichi technikán, Drezdában is, mindenféle vad elvekkel megbolygatja az iskolát s megy tovább, Oxfordban beleszól az eladá:
.
:
.
.
.
:
:
.
.
.
18
.
.
sokba, lecáfolja a professzorait, rendszer ivezések, mit tudom én
Kamilla
holmi .
.
.
uj
Én tudom. Holmi uj rendszer azóta meg is csinálták Angliában.
:
—
ivezések
—
Bolzayné Mások, igen. eszméje volt, a gondolat az Kamilla Az övé ... Bolzayné A kaland. Ö megy tovább s csak megy, csak megy, földeken s tengereken tul, a jó Isten tudja, micsoda álmokban, haza is jön, meg akar nsülni, meglát egy leányt s mert ugy találja, hogy egy Van Dyck-hez hasonlít, rögtön megkéri s ott hagyja úgyszólván az esküvje napján Kamilla: Dúsgazdag leány. Bolzayné Valami ostoba levélért, amit egy :
:
:
.
.
.
:
régi udvarlójának
irt
.
.
.
Kamilla: Dúsgazdag leány, otthagyta egy kételyért.
S megint elindul, vissza AngBolzayné liába, miért? ki tudja? Kamilla: A nagy vágy kergeti. Bolzayné A gyermekének anyja egy elkallódott londoni szinészn Bolzay Marika! Kamilla: A gyermeke Bolzayné Ugy van. Bolzay. De vájjon törvényesitette ? {Idézve) „Minek az ? Apai érzésemet nem a törvénybl szedem. Minthogy :
:
.
.
.
—
:
az én leányom, tehát Bolzay Marika."
Kamilla: Bolzayné
nhet
ki
Oh :
a
gyönyör ember!
Micsoda veszedelem
ebbl
vak és
könny
a
.
Hogy
ebbl
a köny-
ebbl a
hitbl, mely
19
.
hitbl, igen,
a zrzavarból,
nyelmségbl, ebbl
.
ugy gyújtogatja
r
.
!
föl
maga
lóság ? Most
—
már évek óta
ifjúság
.
.
Az
.
—
ki e
káp-
—
itthon van,
le-
dele s mégis
életének
hajdani ember,
csak a
hogy nhet
sikeres, valami megváltó va-
rázatból valami
zajlott
más ember
körül az illúziókat, mint
a villamos lámpákat,
a régi ábránd, válto-
Mikor a tátrai vasúthoz fogott, azt kérdezték tle ki fog utazni azon ? A sasok felelte. Mikor a kártumi hidba kezdett, mind körülállták, mind ijedeztek, az egész megyetem, mérnökök, szakemberek: zatlan,
a zseni
!
:
1
Bolzay ily kevés pénzzel ez lehetetlen, még a zseninek is lehetetlen, a terv gyönyör, megengedjük,
a hid
A
mer
talaj
iszap, a
ide milliók
el,
A súlyt
vetett.
egy szivárvány
Kamilla Bolzayné :
:
hidgyámok
nem
horgonyozni
kad, birja
isteni,
nem
birja el
szobrát
a kártumi hidhoz a
Senki sem .
.
nem
súlyt
—
Bolzay ne-
? Majd átmegyek
Oh a gyönyör ember Oh a fantasztikus épitkez
maga
csak te
alatt beros-
a
lehet,
kellenek,
fnek le.
elis-
csak egy szivárvány, értse meg!
merjük, de
is
érti,
a
lelkedbl faragta
szke
A
!
s hid-
fejedet fogta
sem tudja
senki
l
követni,
.
Kamilla (gyötrdve és szerényen): Oh én Bolzayné Csak te, aki még jobban elron,
.
.
:
tottad, biztattad, hallgattad naphosszat, elra-
gadtatva nem ? .
.
Majd átmegy
!
!
Vájjon ?
.
.
.
S ha
.
Kamilla (remegn) : Hallgass Bolzayné Ha minden elpusztul Kamilla Amirl álmodott, mégis csak gyö.
:
.
.
:
nyör
.
!
20
.
.
maga is Bolzayné S ha Kamilla (megrendülve) O ? Bolzayné Az egész léte, a végzete, összeaz övé, forr e tervvel, nemcsak a miénk ha sorsa Az épit, akinek itt vége az nem megy át. Az ember, akit rettenetes :
.
.
.
:
:
—
—
!
anyagi felelsség* terhel. Már nem is magunknem is azokról odakünn messze,
ról beszélek
—
akiket egyéni
akik otthon vannak
—
megejtett
varázsa
Kártumban, akik nézik már jó, ha nem
—
mulattatva: ha sikeri láttak ilyet.
De
angolok,
a hazai társak, emberek, akik
vannak, akiket lihegn összehozott nem tudom micsoda szédit hasznok Ígérgetésével, akik adták a pénzket a család nevéért, az itt
nem láttak semmit átmegy ... S ha nem? Értsd meg egy csomó kismicsoda következmények micsoda következpénze úszik ember ezredesért s a hidból
.
.
.
.
.
.
Majd
.
.
mények
.
.
.
.
.
.
.
Kamilla {lihegn)
Hallgass
:
.
.
hallgass
.
(S mind hevesebben) : Ha meg akarnák közeliteni, ha meg akarnák ejteni, lefogni mint a
már itt meggyöngül, a hangja halk s vergd): öld meg magad, vagy, vagy nem tudom, nem tudom {lázasan) menj, eredj, menekülj, sast
mondanám
azt
!
neki
.
.
élj
.
.
.
.
.
.
irt
.
.
{de
.
.
kimerülten,
hirtelen,
de harag nélkül) itt
.
:
.
{Es
.
:
:
Oh
Bolzaynéhoz,
ne gyötörj,
ne gyötörj
Sándor itt lesz a napokban, meglátod hónapok óta nem hogy legyen Meg kell, hogy egy sort, egy szót .
kell,
.
.
.
talán reggelre ...
21
.
.
.
érkezzen, meglátod éjjel,
.
.
.
.
talán Itt
még
lesz,
ez este, ez
meglátod,
itt
!
.
minden örömével, ujjongva, minden rével, minden sikerével
lesz
.
.
sike-
.
{Odalenn kocsizaj. Automobil.) Boci {beszaladva a középrl s igen élénken) : Már jönnek Még egyre jönnek El fog késni kisasszony A lépcs ragyog Még egyre jönnek !
!
!
!
{Állandó kocsizaj odalenn. Kamilla
Bolzayné
s
egy percig mozdulatlanul. Hosszú hallgatás).
Bolzayné (gyötrdve késni
.
.
csendesen)
s
El fogsz
:
.
Kamilla Horthán sincs itt még látod Bolzayné Ugy hát jóéjt Kamilla Kamilla (csendesen): Lefekszel? Jóéjt, (Megadással áll az anyja eltt s gyöngéden kékl tekintetével a szemébe néz) : És harag nélkül Bolzayné {hirtelen magához vonva Kamillát s megcsókolva): Gyermekem {Még egy perc) Aztán legalább mulass jól Kamilla {boldogan és nevetve) S legalább én is egyem és igyam jól Bolzayné Jó éjt. {El.) :
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
•
:
.
.
.
:
ÖTÖDIK JELENET. majd Horthán György, Günzburg Kacsinga Péter, Cigányok, Steinreich Manó.
Kamilla, Boci, Ottilia,
Kamilla (Bocihoz, aki közeledett s az asztal körül van elfoglalva) : Azt az iratcsomót Majd ha feljövök, csak hadd ott Boci .
megkezdem
{Maga
.
.
az asztalhoz megy). Boci {meglepdve) Még ez éjjel ? Kamilla {egy csomó kéziratot vesz ki a .
.
.
is
:
22
leány kezébl) ez az én
...
Nem, nem ez hadd ezt mesém {összehajtja a kéz-
:
kis
.
.
.
.
.
.
.
.
borítékba teszi): az ostoba kis Megint irtam egy ostoba kis tör-
egy
s
iratot
.
!
!
mesém
.
.
.
ténetet
.
.
.
Boci Mirl irta az ostoba Kamilla: Egy tGkörröl. :
?
kis történetet
Micsoda Boci {örvendezve) : Oh igazán boldogság Kamilla Ha Gartenlaub elküld érte, az ifjabbik Gartenlaub talán még ez este Boci Csak tessék ott hagyni az asztalon. Kamilla Ide teszem a helyre. {Szembetnn egy könyvnek támasztja a borítékot, egy percig áll tétován, aztán ismét elbbre jön): No most már mehetnék Horthán ugy látszik elfelejtett {Odalenn kocsizaj). Boci Hátha épen most jön Kamilla Oh ez egy szegény egyfogatú Sánta ló Boci {meglepdve) : A kisasszony hallja ezt ? Kamilla: Az apám lovas katona. !
:
.
.
.
:
f
:
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
:
.
.
. .
.
{Újra kocsidübörgés).
Boci
De
:
ez
már
jobbfajta ? {Az ablakhoz
siet).
Kamilla Oh igen ezek carossiér-ek Boci Kár, hogy ez nem utcai ablak De azért az udvaron tul, az akácon keresztül. Kamilla {követte a leányt): Egész a kapuig látni {Az ablak függönyét megemelve) : No :
.
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
ugye? Boci Micsoda lovak Kamilla {hirtelen nyugtalanul) : Megállj csak :
.
.
.
ez a
Günzburg
Ottilia fogata
23
.
.
: . .
Boci
Oh
n
Micsoda
:
meglepdve)
{Hirtelen
!
Ki az, aki együtt jött vele ?
!
Kamilla {mint aki nem hisz a szemének): Horthán ? Boci Csak nem ? {Ki akarja nyitni az .
.
.
:
ablakot).
Kamilla
nem
{elfojtott felmdulással)
nem {De már akkor .
.
.
.
.
csak hagyjad
.
Hagyjad
:
.
.
.
.
.
ni
beszélgetés zaja,
kacagás
kivülról.)
Boci
Megnézem a lépcsn
:
felé szalad
s
.
.
hangja
a
rögtön
{A közép
.
hallatszik
is
kivülrl, egy pillanatra mosolygón fel is tnik Horthán mögött, aki sietve jön elre). Kamilla {elborultan) : Vájjon csakugyan {De már szemtl szembe Horthánnal. Egy pil.
Az
lanatnyi megtántorodás.
.
aggódás még, de
már a megkönnyebbülés is. Egy hang, egy sóhaj.) György {egy csöppet lelkendezn, mint aki felszaladt a lépcsn)
No
:
mi az ?
Kamilla Semmi. :
György
{közeledve)
:
Kamilla
Kamilla: Kivel jött? {Ebben a pillanatban Günzburg rl.
.
.
.
a közép-
Ottilia
Egy nagy, fehér asszony, ragyogó. Széls szemek gyöngynyakék, feltn, túlzott, mint egy
eleganciák, királyni kiöltözködés, izzó
Egy
és ékszerek.
„dog
afféle
rendkivüli
collar",
bálványon.)
.
.
.
elszaladt
Oh
{kacagva):
Ottilia jött
No lám .
.
.
.
.
s
velem
.
.
.
velem
hogy megszökött, hogy
.
György {enyhén
s tréfás tiltakozással):
megszökött ... 24
Oh,
..
Jó estét Kamilla a lépcsn mint egy madár
Ottilia föl
Horthán
:
.
.
.
S hogy
.
.
.
röpült
Haragszom,
.
.
.
György {enyhén) : Talán nem
.
.
.
Jövök a kocsimban s meglátom egy szomorú kis kávéház eltt, valahol itt a szomáfeédban, amint ül és búsul magában Kiszállok, felszedem mint egy Ottilia {Kamillához):
.
.
.
szegény vándort
György
A
:
kocsija ott
Ottilia
.
.
vándornak
is
volt
,
.
:
körülrajongta Ottilia
.
S alig érünk be a kapun Már a küszöbön egy csomó ember
:
György
.
.
szegény
.
.
.
.
.
Még
{nevetve):
hitesse
velem,
el
hogy féltékeny {Kamillához, egyszeren)'. Neked megbocsátom. Kamilla Nekem ? Ottilia Nem is sajnálom, hogy feljöttem Hogy vagy mindég ? Rég láttalak ... Az ezredes ? Ah igen, tudom, Szebenben ... A .
.
.
:
. .
:
mama ? S
Bolzay Sándor, a legszebb Bolzay, nagy ni szemekkel
az afrikai oroszlán
{Körülnézve)
ves
.
.
:
A
azok a
.
te kis
—
.
szobád
.
.
.
.
nagyon ked-
metszetek ... az
francia
nagyon kedves {Távolodott.) A ágy gyermekek is sokat emlegetnek, majd legközelebb elküldöm ket, Palkót, Lórikát még mieltt kimegyünk Gödöllre már a jöv hónapban édes májuska Nagy tavaszi ünnep, a hattyúkkal a tavon ... Ki fogsz jönni, te is ki fogsz jönni ugye Kamilla, csak azért is {Györgyhöz tréfásan): De maga nem maga nem. {Távolodik.) .
.
.
.
.
.
.
.
—
.
.
.
.
!
.
.
25
.
.
.
.
!
!
György Ottilia
A
:
hiszen te
viszontlátásra.
Tout á
:
l'heure. (Kamillához)
(Egy automobil odalenn.) Kamilla Igen (Egy :
.
De
:
nem ?
lejösz,
is
.
.
gyötrd
tekintet
Horthánnal).
A
Boci (a középrl, ujjongva) : cigányok Ottilia {kacagva s távolodva)
A
cigányok
Micsoda
:
ci-
gányok ? Kamilla {feldúlva) Oh mit jelent Boci Nyilván a kegyelmes küldi fel ket. Bizonnyal a kegyelmes .
:
.
.
:
!
György {Kamillához)
:
{A cigányok, a háttérben
Oh
ne tördjön
.
.
.
hajlongva s
balról,
egy csomóban.) Ottilia
(
tl-szembe
jobbfelé sietett a háttérben és szem-
kerül
Steinreich
Manóval,
aki
e
Alacsony s tömzsi banktekintély, egy csöppet liheg s konfuzus. Cilinder a széles homlokon, világos felölt a frakk fölött, súlyos arany lánc, hasztalan törekvés a remek
percben lép
be.
eleganciákra.
És
Ottilia eltte,
mulat-
roppant
Magát is a kegyelmes küldte, kedves Steinreich frend ? {Elsiet jobbról.) Steinreich {alig ismerte meg a Günzburgot. tatva)
:
Elkel
Oh
és
atavistikus,
cilinderét):
kérem, kérem, én a cigányokat követtem,
utánok mentem Kacsinga Péter .
egy
lekapja a
lépést
.
.
{Fordul egyet.) {a
hegedvel a hóna
hajlongva
elre,
a
alatt
Kamillához):
kezét csókolom Kacsinga Péter Kamilla {idegesen): Tudom, tudom, kedves Kacsinga, de nekem nem kellenek. .
.
.
.
26
.
.
:
itt
Kacsinga Péter {kanyargatva magát): Ha már legalább egy nótát, külön a a banda .
.
.
kisasszonynak
mélt'ságos
—
tiszeletbl
.
.
.
Talán a Bolzay Sándor úrét (-S hirtelen megfordulva, a háttérben tömörült .
.
.
bandának szegzi a hegedje nyakát s rázendít.) nem akaKamilla (hevesen) : Nem, nem rom, nem engedem ... (A megszakadt nóta, .
.
.
tumultus, tovazengés).
Kacsinga Péter (hajlongva) : Bocsánatot kérek
.
A
.
.
többi cigányok
Gyerünk már
:
.
.
gye-
.
rünk már Segítsd a cimbalmot ... A brúgót Csak néhány lépcs (Felciheld.
.
.
.
.
.
.
.
.
nek.)
Steinreich
(Bocihoz, aki eltte állott s rop-
pant érdekldve nézegette s mulatott) reich
Manó, igazgató
Boci
nem
Boci
.
.
Mindjárt gondoltam.
:
Steinreich miért
.
Stein-
:
Oh
:
Kegyed
:
ismer
csak az automobiljából
Steinreich
(idegesen)
—
:
magas
.
.
.
Hát mi van
:
Fábry Pál ex Boci Az lenn van alattunk, a
engem ? Hát
szól ?
a
?
itten
félemeleten ...
itt
földszinten.
Steinreich (mint egy nagy fölfedezés eltt)
Ah, a mezzaninon (Távolodik.) Boci Csak tessék a cigányokkal menni Steinreich Megint a cigányokkal Igen kegyes (Kotorász valóban igen kegyes .
.
.
:
.
.
:
.
.
.
a zsebében
Boci
dom
.
.
s
(elháritva) .
.
:
Oh
.
27
sajnálom
.
.
.
.
.
egy ezüst pénzt nyújt
felváltani
.
.
Bocinak). .
nem
tu-
: . :
Steinreich
{egy
ideges
kis
Felváltani ? Ki beszél
egy igen különös leány
felröffenéssel)
felváltásról
itt
.
.
Ah Oh
.
.
.
Maga
Moliére
tiszta
.
.
.
Tehát a mezzani(nevetve) : Nanon, tehát a cigányokkal gyon jó. Az egész este mindig a cigányokigen különös
.
.
.
!
!
.
.
kal ..
.
.
Boci
Csak menjen
:
.
.
(A hangjuk
.
elvész,
eltnnek.)
HATODIK JELENET. Kamilla, György.
Kamilla (unottan
gyötrdve)
s
Most már
:
elvirult,
mennék ... A ruhám is mintegy nem az többé ... A hajam laza
Magam
is
talán le se
György (epedön
és halkan)
Kamilla A fejem Mintha esztendk
is f áj
:
.
György
(forrón)
:
.
.
(A
.
.
.
.
Oh
:
.
.
.
annyi minden
.
Oh Kérem I
!
e
György
hallja)
cig csend, aztán
már enyhébben
:
Fáradt leány a Bolzay-lány
György: Fel
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
hangban, melyben
a saját varázsát
le... Kamilla:
istenem
.
.
•
lakban
.
kerevetre roskad).
Kamilla
ne gyötörjön Kamilla {gyönyörködve
tnnék
.
mintha elvirultam volna.
is
Ha
.
s
.
.
.
tnnék, ha nem mennénk
még jobban
lemennénk,
Egy
.
{Egy permosolyogva)
.
percig,
fel-
az imént, ott az ab-
György Nem értem, hogyan képzelhette Kamilla {mintegy aggódón) Ne mondja soha, hogy nem ért .
:
.
:
.
.
.
28
\
György (komoran)
Nem mondhatom
Nem mondom
:
többé
.
.
többé.
Mert mindig
.
ér-
mindig meg fogom érteni {mélyen és epedön): mint a fényt. Kamilla {boldog és reményked) Oh
tem
s
!
:
.
• {A kezét nyújtja). {Az egymásba mélyedt kezök, a karjuk
.
.
ki-
—
az egész távolság közöttük. A magányuk érzése, a csend körülöttük, valami gyötr nyújtva
s
imádott
amint elvonul,
kísértés,
S alantról,
amelyek elvonulnak.
—
sódva, zene
egy
régi,
György {nyugtalanul s jöjjön menjünk .
.
.
.
.
—
egészen
felhk, elmo-
ismert kering.)
egészen halkan)
:
Hát
.
Kamilla {mozdulatlan): Éjszaka van. Az utcák kihaltak. Van egy akác az udvaron, egy öreg akác, amelyik rügyezik mostan. Alantról zene szól. S mégis csend van. Milyen különös csend. György {egészen halkan, remegn) : Szeret ?
Kamilla: Szeretem. közel egymáshoz, ijedten néznek körül s megriadtan merednek egymásra, amint {Egészen
az ajkuk már-már összeér.)
György
{forrón)
:
Kamilla {remegn)
nem
.
.
Kamilla :
Nem
.
.
.
.
.
.
nem
.
.
.
még
.
György megcsók
{egészen halkan)
—
:
Elször van, hogy
VigyázKamilla {védekezve) : Még nem . zon vigyázzunk ... az anyám odabent vigyázzunk aztán a jobboldali {Felállott, .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
ajtóhoz érve zajtalanul s óvatosan bevonja rajt
a függönyt.)
29
!
György
S
távolodott a közép felé.
{is
megállva tétován)
Ugy
:
hát
.
.
most
.
Kamilla (a függönynél, mozdulatlanul): Ugy hát mi ? {unottan és György Ugy hát menjünk nevetve) : Mint, mint fiatal házasok, szzi .
.
.
:
.
.
.
—
házasok, akik szinházba mennek
Kamilla (nevetve)
.
.
.
Oh, szzi házasok
:
György (nagyon bizalmasan) Nem
igaz ?
:
Kamilla (megindulva
s kedvetlenül)
.
.
.
.
.
.
Holott
:
Steinreicht láta cigányokat már láttam tam, a Günzburgot is (kacagva) A Günzburgot (De rögtön elmélyedve és halkan) Nem-e különös? Oh gylölni, gylölni akarnám .
—
.
.
!
!
St nem, hiába, nem Szinte vonzódom hozzá, {kacagva) vonzódom, nem-e különös ? Van benne valami gonosz nt
ezt a
nem,
s
!
—
er, amit szeretek és György (aggódón) És ? :
nem
Kan-illa: Valami, amit
György
tudok.
A Günz: hogy elször
{pillanatnyi habozás után)
burg bálján
a múlt télen,
volt,
láttuk egymást.
Én épen jöttem haza évek
után.
Elször. S mégis Mint régi ismersök nyújtottunk kezet egymásnak. György: Az ember soha sem tudja, hova
Kamilla
Igaz.
:
száll el a szivével,
érzéke
követhette
szontlátás ber,
aki
!
—
merre,
volna
.
.
.
niég mieltt az
Sajátságos
vi-
Két egymásnak ismeretlen emmár tudott egymásról, aki má^ .
.
.
várta egymást, aki
Kamilla hallgasson
meg
{megejtve .
.
s
.
30
sincs lepve
.
.
.
gyönyörködön)
:
Oh
:
!
{Egy percig csend.)
György
{egy selyem fátylat érintve egy szé-
vállára
Ezt van a fátyla, édes ugye ? Micsoda gyönyör szin
tyollal
a
ken)
:
Itt
.
Egy
kezében.
Anyámék Kamilla
velk
.
.
—
felbiggyesztett ajkkal,
öreg ur
de
.
könyör-
emelném a könnyes szememet, mig
rájuk
k
—
szeretném, ha
s
Ha megalázkodnám, ha
:
{A fá-
.
elfojtott felindulással)
's
látnák ... ha beszélne
.
tétován
percig
odalenn vannak
is
veszi a
.
.
aztán kissé félénken
gn
.
uszályával seperget
György
Nem
:
elttem
igaz
Ha a Kamilla, nem
Kamilla
igen,
öreg asszonyság
az
is,
:
.
Nem
!
igen
az
aki
az
is,
.
.
igaz
1
— Bol*
lábaikhoz rogynék,
Magdolna! hát nem, hát hagyjuk Hát nem, György:
zay ezt
.
.
.
.
.
.
Kamilla lek,
igaz,
nem
Anyámék
:
!
Azoknak nem én Günzburg
kel-
én kellek, azoknak a
az özvegy
György
n
kell,
azok
—
{élesen s megsebezve)
Parvenk.
:
Nagyravágyók György {gyötrdve) : Oh Kamilla Apró kis polgár nép, Kamilla
kell,
:
!
:
milliókat a
aki
meg-
még akar, egyre még, még maguké mellé, uj milliókat a fiók
gazdagodott
s
hogy a vérük is hozzon nem, nem, György {hevesen) Kamilla {Rövid küzkönem engedem, nem akarom mellé,
.
:
.
.
dés
után,
felindultan
.
.
.
.
.
.
ezeket az embereket ... a szülim
öreg ember, aki küzdött
.
.
.
.
.
.
Hogy nem tudom
lami lendületesek, szárnyalók, mit
31
Hagyja
csendesen):
és
két vaén,
hogy hibásak is talán, mindezt nem szabad, hogy nekem mondja. Eltiltva magától, ime s itt akarok nézze, nem-e itt vagyok,
—
Ha
lenni.
elzárnák
k,
utam,
az
bárki,
—
feláldoznám magáért s nem néznék vissza amig leEgyetlen gyermekök, többé .
.
—
.
amig van reményem, amig nem tudom elképzelni, hogy látva magát ne engedjenek, hogy igy megjelenve elttük, ne szeressék,
het,
—
végs
reménységig szóval, próbálok, küz{Egy pillanatig még aztán dök. igen lágyan): Ugy hát ne kutassa más irányokban az életemet, amikor itt van maga a
Azontúl
eltt nul
—
el.
.
.
.
mint egy tiszta folyó a lábainál voáll a partján, miért néz másfelé,
Itt
mondja ? Kamilla {epedve): Oh miért? György: Mért keres mást, mint ami a mi sorsunk kell, hogy legyen, a mi jövnk, a mi életünk.
Kamilla: Hiszen épen azt keresem György: Mit mondjak még, hogy megnyugtassam ? Kamilla {rögtön utána) : Mit mondhat még ? {Mélyen és halkan): Mit mondhat még, amit .
el
hogy hallgasson György {elszántan) Semmit kell,
.
.
.
.
.
:
van, ami ellenünk épült, egy
!
Ami
ellenünk
egész nagy
fal,
egy rabság, nem Horthánéktól eredt, nem tulonnan indult holmi banalitásokból, mint a Günzburg, akit nekem szántak, a ragyogó parthie, a milliók
—
s
hogy a vér
amint az imént a szemembe vágta
Kamilla
{kihívón
s
32
lázzal):
is .
.
Ugye
hozzon, .
nem?
!
Ami
ellenünk van, ami
ellenünk
épült,
ah
hát, hogy innen indult, innen e házmi körünkbl, mi hordtuk s rakosgattuk össze, én, én, ugye s Bolzay Sándor ?
mondja
ból, a
.
{A
baloldali ajtót Jelezve)
:
Ami
.
.
ellenünk van,
én kovácsoltam e küszöbön, mely idevezet hozzám, ez ajtó zárján, mely az ágyamhoz enged, egy ember hevén aki mindent értem akart hát,
.
.
Ami
.
ellenünk
van,
mint a cigány az imént,
ah,
—
mondja
tiszteletbül,
a Bolzay Sándor nótáját.
György
{hevesen, de uralkodva
szavak, üres csengés
.
.
.
dallamos az ajkán. Kamilla Oh dallamos !
St
Oh
Hát Miért ne Valami kábitó nagy mérges zene
:
persze
magán):
mindössze bizarr és
!
!
!
körülöttem mindez, holott oly szép, oly mély,
—
mérges illat amibl kicsendül, Annyi minden, egy gyönyör kehelybl annyi minden, letnt idk, múlt nyarak, egy oly tiszta
.
csomó Sándor
amit
virág,
.
visz a
.
szél
—
és Bolzay
kerget. Folyton egymással, foly-
akit
ton együtt vele, a hatása, mint lágy selyem vont körül, a szeme, a hangja, az egész ember egészen uj szépségekhez nevelt, a saját hitét oltotta
hez,
reménységszédületbe emelt. Folyton
belém, valami
valami
izzó
isteni
egymással, folyton együtt, utcán, szinházban,
—
de hát ez élet szennyében hogy maradhatott volna meg tisztán e gyönyör pajtásság, hogy is jöhettem volna el vele, mindenütt,
is
vidáman a karján, emberek között, hogy a sár ne érjen ? Ami ellenünk van ... de hát hogy védekezzem, hol fogjam le, hogy fojt!
.
.
.
33
!
sam
el,
ami
!
lappangó de hiszen
perfidia, titkos célzások,
megg-yanusitás
körülöttem,
liheg
már nincsen semmi többé, egy fegyverem, egy módom, egy bizonyíték, de hiszen magához is csak azért ragaszkodom, hogy azon a másikon segitsek, magát is csak azért akarom, magát a pénzét, a nevét, mert a Bolzay Sándor szeretje voltam
György rón)
Ami
:
{elragadtatva s
Oh nem
.
.
.
nem
ellenünk van,
.
.
.
magához vonva, Kamilla
.
.
.
épen a legjobbja
talán
az életednek, a te hited
for-
nem
.
.
.
is,
a tisztaságod, az
egész lelked, oly szárnyaló s nemes, az egész
nagy hév,
izzó s isteni,
Bolzay-lány
Oh hadd
!
kezeddel, a homlokoddal
—
az egész rajongó
a szennyet
ami
a
világit,
fehér
—
az
emberek hadd menjenek ... S mi ketten a
magunk
utján.
Kamilla {gyönyörködön) : Oh György Mindent le fogok küzdeni, le kell hogy küzdjek. Mindenrl lemondok, mindent elhajitok, csak te, csak te maradj meg nekem. Nincs egy gondolatom, egy érzésem, egyetlen egy csepp vérem, mely más volna mint csodálat az enyém légy s s a vágy, a vágy én a tiéd Nem élek csak egy kábulatban, egy szó, egy hang Kamilla, te te s amit ez felgyújt, felkavar, egy csomó lázas kép, titkos virágzás, megsejtések, a gyönyör, nem tudom, megszakadt fátylak, a tested, te Kamilla {borzongva s izzó szüziességgel) : .
.
.
:
—
:
!
:
!
!
—
En A szivem György {mintegy zsákmányra) 1
én szivemmel
!
.
.
:
A szived
az
.
34
I
.
Kamilla (epedön): Megváltva! György: Megváltva! Kamilla: Szeretlek.^
György
:
De
ajkuk
az
baloldali
Szeretlek.
még nem
pdve, egy
ért össze,
kopogtatás
ajtón
még az
percig állnak
amikor a Megle-
hallatszott.
ajtónak szeg-
zett arccal.
Aztán,
Bolzay Sándor a küszöbön. titán feje. Mint egy els az Arénában, sápadt, nemes,
hirtelen,
Gyönyör
fej,
keresztény
—
egy
—
kimagasló.
S
ugyanakkor, majdnem szemti szembe
vele,
Gáti-Szász Margit a középrl.
HETEDIK JELENET. Kamilla, György, Bolzay Sándor, Gáti-Szász Margit, majd Ferenc.
Kamilla {örömmel, de megzavartán is) : Sándor Hogyan ? Hát te itt vagy ? Sándor: E percben érkezem. Kamilla De hát hol jöttél ? Merre ? !
.
.
.
1
.
.
:
.
.
.
.
.
.
Sándor A kis lépcsn odaát, hogy elkeegynémely csillogó társaságot Ugy :
rüljek
.
látom Fábrynál
.
.
.
.
.
György engem
(közeledve s igen barátságosan)
Sándor
(kezetnyujtva)
lán
is
szivesebben ? :
.
Oh
.
Ta-
:
.
isten
ments
.
.
.
Jó estét Horthán. (Köszön Margitnak.) (Kamillához, Margit (elfogódva) : Bolzay ur aki kezet nyújt neki) : Talán rosszkor jöttem. .
Csak egy
percre,
hogy 35
.
•
lássalak.
s.
,
Kamilla Miért ily késn ? Margit: Nyolcig hivatalban voltam :
megyek
s
most
vagyok Kamilla {nyugtalanul) Én is Sándor (Kamillához) : Az ember szinte keresi a lámpát, — a fényt, mely világit mögötted Kamilla A holdat (Más hang) : Vacsovissza. Ejjeles
.
.
.
:
.
.
.
.
:
ráltál
.
.
már ? Egy
.
.
.
csésze teát édes
.
.
.
Ferenc (balról) : A bröndöt felhoztam Kamilla (Ferenchez) Teát és (halkabban) és ami még van Ferenc (el középrl). Sándor Oh köszönöm .
.
.
.
:
György maradnék
.
.
—
:
.
.
.
(elköszönve Bolzaytól)
Én
:
Mennyivel kedvesebb
szivesen
mint Fábrynál St ég és föld Kamilla (mindig nyugtalanul) : Csak az els .
.
.
.
.
—
.
s a fél-emelet
.
.
.
.
itt,
.
.
György (Margithoz)
A
:
viszontlátásra
.
.
.
(Hátrál).
Kamilla (György felé) Én is jövök Horthán (Sándorhoz) Kénytelen vagyok :
.
.
.
:
.
.
(Odalenn zene.)
Sándor: Oh csak eredj Kamilla (halkan és nyugtalanul) : Mi újság? Hogy vagy ? Sándor Majd beszélgetünk Kamilla: Holnap Sándor Még ez éjjel Kamilla Megvársz ? Nem vagy fáradt ? Sándor Ha nem maradnál nagyon soká .
.
:
.
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
:
:
(Hirtelen meggondolva)
Vagy
talán holnap
.
:
.
Vagy talán hagyjuk
.
.
.
.
.
.
.
.
Kamilla (nyugtalanul): Nem, még ez 36
éjjel
^
rögtön feljövök, csak épen, hogy mutatkozom odalenn. {Ferenc egy tálcán némi sonkát hoz, egy zsemlyét
.
.)
.
Addig Margit
is
Egyelre marad
itt
meg
vacsorálj
.
.
.
ugye édes?
veled,
Még van idd ? Margit szivesen
.
Csak
.
.
Sándor
(aki
Oh
boldogsággal):
(rejtett
órakor
tiz
Jobb
—
kell
nagyon
ha Margit
szeretné,
el-
menne): El fog késni Gáti-Szász kisasszony Margit (küzdve, hogy itt maradhasson) : Oh .
dehogy
.
.
.
.
.
Ferenc (miközben valamelyest megterített s az asztalra helyezte a tálcát) : A teát is hozom rögtön Kamilla (Sándorhoz) : A viszontlátásra (halkabban.) Es boldog vagyok, nemsokára .
.
.
.
.
.
.
.
.
hogy hazajöttél — György (a háttérben) : Kamilla Sándor: Eredj, eredj ... A viszontlátásra .
.
(György, Kamilla
el,
Ferenc
is
.
.
.
.
elmegy utánuk,
a háttérben. Jobbról.)
NYOLCADIK JELENET. Bolzay Sándor, Margit, majd
majd végül
Ferenc,
Kamilla.
(Bolzay Sándor
leült
az asztalhoz.
/elében, Gáti-Szász Margit
hogy
itt
kocsizaj
van, hogy és
itt
a zene
lehet.
is
áll, rejtett
Egy
A
szoba
túlsó
gyönyörségben,
percig csend. Alantról
egészen
felhangzik,
lágyan s
elmosódva.)
Margit:
Nem
Sándor
(aki
hogy
haragszik,
már
leányt): El fog késni
szinte .
37
.
.
itt
el is
maradtam? felejtette
a
.
Margit
Nem
:
baj
.
.
.
Sándor Megbüntetik Margit: Néhány forinttal :
Sándor Margit
.
.
.
.
(csendesen): Annyit
.
megérek ugye?
Oh
.
.
.
.
A
(az Írások közt nézegetve) :
Kamilla
.
Margit (egy
Az
.
(a szivén érintve):
Sándor kézírása
.
lépést közelebb s elrehajolva):
átvirrasztott éjszakái.
Sándor
(a
borítékból a Kamilla
kéziratát s
olvasva): „Kis mese egy nagy tükörrl"
.
.
.
—
Margit (élénken): Egy tükörrl különös (Sándor kérdleg Margitra néz.) Az imént, amint jöttem föl a lépcsn ruhák, ékszerek, selymek, amik suhognak, fehér ni .
.
.
.
.
.
arcok, fiatal emberek virággal ... a fény, az
nem tudom
elmámorosodmely a lelkemnek világit, ugy tnt, hogy magam is a Fábry báljára megyek. De ekkor, hirtelen megpillantottam magam a lépcsház nagy tükrében, amint öntudatlan büszkeséggel, egészen lassan jövök mint a páva Oh (Kacag.) Sándor (meghatva): Szegény kis magányos Margit Egy telefonos kisasszony Sándor: „The telephon girl". Lássa, ez Angliában egy egész nagy operett volna. Margit: Itthon sem tragédia. S mégis szinte szégyenkeztem feljönni Kamillához Egy szegény hivatalnokn Oh tudom jól, hivatalnokn, hercegn, Kamilla nem tördik az ilyesmivel, egészen más leány, szabad, szilaj, független Hajdani iskolatársak: a legjobb barátnm maradt, megváltozott életillat,
tam
elbvölt,
—
mint egy
s
.
.
.
lidérc,
.
.
.
!
•
:
.
.
.
.
—
.
.
.
.
.
38
.
.
.
.
St a leggyöngédebb, viszonyaimban is keresem magam a kenyeremet. mióta elárulva, Sándor (kesern) : A nyomorban az a gyöszorosabb nyörrhogy több a barátságnál kötelék, rokonság. Margit: Mindegy. Ha tudtam volna, hogy .
.
.
.
.
.
ön itt van Sándor: Ha tudta volna? Margit: Bizonnyal eszembe se jut a Fábry báljával képzeldni Sándor A tükörbe bepillantott volna .
.
.
.
.
.
:
.
.
.
Margit: Talán azt sem.
Sándor: Már nem
lehet szebb Margit (fájdalmasan): Már nem lehetek más, mint amilyen vagyok. Az ember nem tud
kiszakadni,
.
.
.
hogy mondjam, kiröpülni önmagá-
ból.
Van
vel
megszületett.
érzi,
az egész keretet, amelybe bele van fog-
lalva
valami súly, ami lefogja, a súly ami-
A
lendülete
határát meg-
mint egy kép. Holott, ha tudná, olykor, megyek haza, egészen egyedül a
amikor
(Rövid hallgatás ha tudná után) írtam magának, Kártumba, kétszer is kihalt utcákon,
.
.
.
.
Miért
nem
felelt
.
.
?
Sándor: Semmi
Írhattam.
Margit:
jó
jót nem Nekem minden
A
volna.
lett
... a nevem a
puszta kezeirása,
boritékon,
hogy maga irta olyan különös ez Maga egyszeren azt mondja: „Jóestét ..." S ez olyan, mintha épen a reggel ébredne rám, valami nagy világosság egy gyönyör .
.
.
.
kertben. Azért merek ilyen
nyiltan
.
.
beszélni,
mert csak azt titkolnám el, ami szenvedésem Holott, amikor nem is látom, mikor
volna
.
.
.
39
.
nem is vagyok itt és most is, hogy itt vagyok, maga eltt, még a fájdalomtól is csak el vagyok ragadtatva
meg
!
S
hiszem, mosolyognék, ha
azt
kellene halnom.
Sándor (aki mindjobban érdekldött) Kegyed ugy beszél mint egy mártir. No üljön le ide az asztalhoz hozzám (Ferenc hozza a teát.) s :
igyon velem egy csésze teát Ferenc Épen két csészét hoztam. (S miközben a teakészletet az asztalra helyezi s Margit .
.
.
:
Ha
helyet foglal, rövid habozás után folytatja.)
szabad kérdeznem, hogy van Sándor nagyságos ur ? Sándor (egy távoli árnyalat szomorúság):
Köszönöm
Ferenc, elég jól
—
por van rajtam
(s
.
.
Még
.
az afrikai
inkább Margit
a
felé) s
pálmák árnyéka. Ferenc Fürdt készítsek ? Sándor (alig észrevehet megremegéssel) : Majd csak reggel, Ferenc. Hát itthon mi hir ? Ferenc (kitéröleg): Oh semmi különös :
Az ezredes
ur Szebenben.
Ha
.
.
.
.
.
.
A méltóságos asszony
Már nagyon sejtette volna nagyságos urat, már nagyon nyugtalan volt Mindannyian vártuk, ha szabad mondanom. Sándor Maga is, ugye Ferenc ... A bérét Ferenc (elkel és jóindulatú) : Oh istenem az ilyen bels dolgok ... és ... és Gáti-Szász kisasszony eltt Sándor: Oh Gáti-Szász kisasszony eltt már
lefeküdt.
.
.
.
várta Sándor
.
.
.
:
.
.
egészen bátran
.
.
.
.
.
.
.
.
Ferenc (megadással): Hát minthogy a nagyságos ur emiitette ... az ezredes urat minden40
..
esetre megkiméltem volna ... A nagyságos ur jobban is érti a magamfajta embert, a szivével^ ha szabad mondanom, közelebb is áll hozzám. {Halkabban.) A béremet nem kaptam meg már majdnem egy fél éve mióta a Némely apróbb nagyságos ur elutazott .
.
összegeket
ma
.
.
.
.
a sajátomból ellegeztem. így
is
ordonáncot is én küldtem Szebenbe. A komorna sem kapta meg a bérét hónapok óta s is ellegezett, gondolom. A reggel
komorna
az
szereti
Kamilla kisasszonyt
s türelmes,
En azonban nem
és egy szót se szól.
sért-
hetem azzal a kisasszonyt, hogy legalább ne feleljek a béremre vonatkozólag, fleg ha kérdezni tetszik Hát csak épen, hogy feleltem. Sokkal régebb ideje vagyok itt, sem ^'ogy Két számla is van itten s néhány egyéb irás Sándor nagyságos ur számára. .
.
•
•
.
•
{Átadja az írásokat.)
Sándor bére,
(a tárcájából
néhány húsz koronást
Köszönöm Ferenc ... S itt van a a pénze Talán futja ebbl
vett elo)
:
.
.
.
.
.
.
Ferenc {aki önkénytelenül a tárcába pillantott, mig Bolzay elvette a pénzt s különben is sejti, hogy ennél nincs több) Oh de hiszen :
nem sürgs
.
.
épenséggel
.
nem
.
.
S
.
alig
hogy megérkezett a nagyságos ur Talán szüksége is van Sándor Csak vegye át Ferenc nekem nekem most nincs szükségem csak vegye át Ferenc {meghajolva): Ha parancsolja. {Átveszi.) Nagyon köszönöm {S kimegy). {Egy percig csend. Bolzay beönti a teát Mar.
.
.
.
. . .
is,
magának
.
.
:
gitnak
.
is.)
41
.
.
. .
. .
.
(Alantról zene, amelyik megsznik.)
Sándor
(ismét az elbbi hangulat s a szavak
Tehát
tehát mint egy mártír (Egy percig ismét csend.) No miért nem iszik ? Margit Egy csöpp cukrot
emléke)
:
.
.
.
.
.
:
.
.
.
.
Sándor: Oh bocsánatot kérek, tem (Átnyújtja a cukrot.) Margit: Köszönöm. .
.
elfelejtet-
.
A
(Ismét csend egy percig.
szélével
csésze
ajkukon öntudatlan egymásra pillantanak.
az
A
zene megsznt.)
Sándor
közelebb
(az asztal fölött,
Hát ged az ember Margithoz)
:
.
lássa .
.
.
ami
.
.
hajolva
Valami, aminek ena
elcsalja
lelkét
.
.
.
Hogy mi találkoztunk itt, az éjszakában Hogy maga ép akkor jön, amikor én megér.
.
—
kezem ... ép akkor,
.
vagy talán
véletlenül
Hogy
olyan ösztönbl, nem gondolja ? kedves, bánatos kis dolgokat mondott, Hát lássa, olyan becses és vonzó dolgokat már nem mondom, hogy el fog késni, st Margit (alig hallhatóan) St ? Sándor: Marasztalnám, ha elakarna menni .
.
.
.
.
—
.
.
:
.
.
.
.
. .
Az
gyönyör reménységem
ittlétébl valami
támad. (A keze után nyúl.) Margit Bolzay Sándor (aggódón az örömtl) Vigyázzon Ahonnan én nyújtom a kezem, maga nem látja még, amit én akarok, nem is sejti még ahogy én képzelem, hogy szeressen engem, vájjon csakugyan képes lenne reá ? :
.
.
.
:
. .
.
.
Margit (remegn Mondja meg,
zen.
semmi
.
.
mit
42
.
Ne kérdezakar tlem ? Nincs
és csendesen)
.
.
.
:
. !
!
Sándor (hevesen)
:
Semmi
?
!
Margit: Én mindenre kész vagyok.
Sándor {halkan, remegn, reménykedn): is, hogy egy különös, egy végs utamon
.
Arra
elkisérjen, megálljon mellettem, segitsen ?
.
.
.
Margit {elsápadva) Egy végs utján ? Sándor: Hogy átvegye egynémely intézkedésem, utolsó üzenetem, néhány rövid szó, :
nem
.
.
.
egy emhogy a hosszadalmas levélírásoktól megkiméljen, a bonyodalmas s kinos magyarázgatásoktól s a gyötrelmektl is, óh fleg attól, ami a legrettenetesebb, a legfájdalmasabb is, hogy Kamillának kelljen elmonel
lék
.
.
lehet felejteni, elbucsuzások,
szóval,
.
danom
mindezt, bevallanom Margit {megdermedve) Istenem, hát ezt .
.
.
.
:
hogy
.
.
kisérjem végig egy itt hogy ezekben segitsem ? Sándor Hogy mosolygón s irgalommal egy kevés fényt hintsen elém, mig elmegyek, egy
hát ezt
.
.
.
.
.
.
csésze tea mellett,
I .
.
:
kevés szépséget e förtelembe, az önfeláldozást amint onnan az örvény szélérl még !
néz utánam,
még
szeret
!
.
.
.
hogy hát ezt Margit Oh hát ezt meghalni segitsem, hogy meghalni lássam ? Sándor {epedön) Elmenni boldogan, valami Megváltva, megszent öröm mámorában enyhülve s többé nem sajnálva semmit Margit {kiáltva) Hát engem ? Engem ? :
.
.
.
.
.
.
!
.
.
.
:
.
.
.
.
Sándor
Oh Magát
.
.
!
!
:
Csodálva akartam, hogy szeazt Margit: Én csak Micsoda kegyetlenség ressen {Zokogva) Micsoda kegyetlenség Sándor {visszatérve) No lám !
:
!
!
!
:
:
43
.
.
.
.
Margit (zokogva)
Micsoda kegyetlenség
:
!
.
.
.
{Egy percig csend. Bolzay Sándor felállott volt. Margit még egyre zokog, az asztalra hanyatlott fejjel. Odalenn zene.) Sándor Hát csakugyan lássa, igaza .
:
volt
.
gából túl
.
—
.
.
Az ember nem tud kirepülni önmaegy percig még ellendül, de azon-
.
.
.
.
a teste súlyával
Magam magam
is
majdnem
is
igy
.
.
.
lerogy
.
.
igaza
.
No
ne
Lássa én
sirjon.
volt.
oh istenem,
igy vagyok,
nem
panaszkodom, nem vádolom, holott én is olyan furcsa csalódtam No ne sirjon az, hogy odalenn muzsikálnak, maga meg sir is
.
itten,
.
.
.
.
a szegény kis bájos fejével az asztalon
No
ne sirjon
Az
egész nagy élet
egy
.
.
.
.
.
nem akarom ... ne féljen még ott van maga eltt, .
.
leány
fiatal
.
.
.
mit tudhatja
.
én sem halok
meg
.
.
.
.
.
(moso-
könnyen, mint egy öreg, elfáradt pinty az almafán Most már No menjen szépen a hivatalába csakugyan elkésik Elkésem Margit (felállva s távolodva) (Megállott. De egy hirtelen megtántorodásban valami mozgása van, egy végs küzdelme Bollyogva) s
oly
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
Emez
.
meglátta vagy megsejtette ezt és íme Ferenc a küszöbön). Sándor (Ferenchez) Szóljon csak a komornának, hogy kisérje el Gáti-Szász kisasszonyt. Ferenc A komorna már lefeküdt. Margit (egy végs erfeszítéssel, tragikus és büszke) Oh köszönöm. Elmegyek én magamban is. Sándor (Margithoz) Ugy hát jó éjszakát. Margit Isten vele. (Néhány lépést tesz elre
zayért.
csengetett.
:
:
:
:
:
44
—
.
.
és
szembe kerül Kamillával, aki jön
hirtelen
vissza)
Kamilla
:
.
.
Kamilla (nyugtalan): Te még
vem
.
.
.
.
itt
vagy,
szi-
éjt.
(£7-
.
Margit
Épen most megyek
:
megy. Ferenc
követte.
A
...
Jó
zene megsznt.)
KILENCEDIK JELENET. Bolzay Sándor, Kamilla,
— majd
késbb Ferenc
Kamilla (mozdulatlanul a küszöbön s Margit De hát mi lelte ezt a lányt ? (Sándorhoz fordulva) Mi A szeme kisirva után nézve)
.
:
.
történt ?
.
.
.
.
.
Oh
Sándor:
önz
.
.
:
egy
kis érzelgö
.
.
.
szegény kis
.
Nem értem (Beljebb Kamilla De hát kerülve.) Oly nyugtalan voltam odalenn ... a .
:
zaj,
.
.
a zene, s te idefenn
.
—
.
.
Nem
birtam to-
oly nyugtalan vább Sándor (egy lépéssel feléje) Kamilla e Kamilla A hosszú hallgatásod .
.
.
.
:
.
:
telen
,
.
hir-
.
megérkezés a hátsó lépcsn, mintegy
titokban ... az egész megjelenésed
itt
.
.
.
A
legnagyobb nyugalomra, férfias önuralomra van szkségünk e percben. Minden fölösleges szó, egy hang, csak zavarna s késleltetné aminek elébe kell, hogy álljunk ... A kép egyébként egészen tiszta s világos. Mindössze az kell, hogy mel-
Sándor
:
Kamilla ...
—
lettem
annak,
itt
aki
ugy
mint a múltban, maradj mindvégig:
találjalak fel,
voltál
s
az
Bolzay Kamilla, elszánt, okos, kitartó, rend-
45
Még ez éjjel akartam beszélni veled, mert még ez éjjel Kamilla Mert még ez éjjel ? Sándor: Meghalok Kamilla {mozdulatlan) Oh {Behunyt sze-
letlen.
—
:
—
:
.
.
.
mek.)
{Egy percig csend.)
Sándor: Minden elveszett. Kártumi épitnagyobb kezésem, — igaz, egy kissé siettem .
töke
s
munkaer
hijján, a
.
.
szilárdabb
alapo-
zások elhalasztásával talán tökéletlenül horgonyoztam, talán hibásan s türelmetlenül de ki akartam hozni, magam is már látni akartam s megmutatni Kissé gyorsan és korán, a töke kedvéért is, de ki kellett hoznom mely nem tud s nem akar várni a haszonra
—
!
—
ki kellett
hoznom
.
.
.
S hogy
—
hitet ébresszek
holmi ingadozókban, lelkesebb követésre
ujabb tökére is a teljes téshez, az egész nagy, isteni
jek
végs
s
s
lel-
kiépí-
mhöz: egyivü hidam, mint egy óriás madárszárny, a Niluson át Mindez hiába volt, kés. Kártumi 'épít.
.
.
kezésem beomlott. Amim volt, feláldoztam. Nincs semmim többé. Amitek volt, az atyádnak, neked, beleöltem. Nincs semmitek többé. S amit visszaragadnék, amit megmentaz egész munkámat, minden hetnék még anyagomat, a terveimet is, úsztatja a viz, odalenn messze, a Nilus A vasutam is tönkre ment, a megdagadt ár elmosta egy mérföldnyi töltésemet, hogy kezdjem el, hol kezdjem újra ? A partmenti raktáram beszakadt, a mhelyeim feldúlva, a gépeim S az emberek, akik menekülnek, tolongva mint a pat-
—
:
!
!
!
46
.
.
.
.
.
kány,
—
. ! .
!
a mérnökeim, az építmestereim, a
munkásaim, mint vesztes had, szétverve, elvonulnak mind. Megrémülve pillantom meg,
hogy
akartam,
amit
kivihetetlen.
Letörve,
—
hadd menjek el, kifosztó s magam is kifosztva hadd menjek el az álmom után, elundorodva, hadd menjek el {A karjával elfödi a szemét s megfordul valami s elfáradtan
csalódva
izzó szégyenkezésben)
Kamilla
Nem
:
.
nem engedem ... engedem Sándor Mindig .
.
nem
.
ez
.
.
nem
.
rettenetes
.
.
akarom,
nem
ezt
,
.
.
megértettél, mindig együtt velem Kamilla: Idáig nem tudlak követni. Még élsz, még itt vagy, még megmenthetlek Sándor: Még megalázhatsz, még elhajszol:
éreztél
.
.
.
.
.
.
végig e Kálvárián Holnap hogy álljak elttük, — a társaim, egy csomó ember, akik pénzüket adták
hatsz tovább,
.
.
.
ott kell,
—
elttük, mint egy tolvaj
Kamilla
Sándor
.
.
tlük Te Ez lehetetlen Holnap meg kell, hogy hurcoljam, Félsz
:
:
a vádjaikon
!
!
.
.
még jobban beszennyeznem, ami
az életem volt. Holnap jöhetnek értem, miért
ne ? aki hazudtam nekik, aki megcsaltam
ket
néhány lapát iszappal Kamilla {lázasan) Nem igaz Sándor (fönséggel) Oh a szavakon tul vagyok már, Emitt és odaát a végtelenben csak néhány fáradt jel van hátra, elernyedt kendlobogtatás, mint aki messze van már Néhány sornyi irás {egy pilanatra meggyönaz anyádgültén) a testvéremnek, oh .
.
:
:
—
!
.
:
!
47
.
.
.
.
.
.
.
.. .
.
nak ... a kisleányom számára egy emlék egy levél. S majd késbb, ha megn, végre te, szegény, ragyogó szivem s ami te voltál nekem, az egész nagy izzó lét és minMég egyden öröm és minden szenvedés szer hadd nézzelek, még egyszer hadd eme.
.
.
—
.
lem
hozzád a tekintetem
fel
laga, isten veled
{Kéz kézben,
—
.
.
Bolzayak
csil-
!
elfordult.
Aztán, a keze leválik
Már meg
a Kamilla kezérl.
ami-
indulna,
is
kor Ferenc a középrl.)
Ferenc {tétován): Horthán György izent
fel-
.
.
.
ur
Horthán {Ferenc el.) Horthán Rögtön {Bolzay megremeg s megáll) : Oh istenem Kamilla {mintegy megváltva)
{Ferenchez)
.
:
.
:
.
nem
látod, e pusztulásban
.
.
.
.
messze ke-
kell
is
.
.
resnem e fergetegben, amelyik elsodorna Horthán a miénk Sándor {remegn) : Oh hallgass Kamilla Egy szavamra ... Sándor Elég Kamilla Ami még megmenthet ... az .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
:
.
.
:
életed
S
!
akik
a többiek,
rajtad
csünge-
nek ... az apám s én, én, aki itt vagyok eltted Sándor {komoran és forrón): Oh te, aki mégegyszer megállítasz Kamilla: Egy egész jöv, egy jobb jöv .
.
.
talán
.
.
.
.
Sándor Kamilla
{forrón)
:
Nem
{magánkivül)
nem
lehet
:
Oh
pénz,
—
!
.
.
anyagi
de hirengeteg is ok, hogyan, ezért meg-
veszteség, akármilyen
szen ez
akarok többé
48
.
.
.
De hiszen ez téged, egy embert, mint nem törhet le, de hiszen mindennél te több vagy Ami összeomlott, még felépithalni
!
te,
!
ami
elveszett, jóvátehet Sándor {közeledve) Nem többé Nem Kamilla Akik vesztettek, megfizetjük
hetö
.
.
.
.
:
.
!
.
.
.
:
.
!
.
{Elre támolyogva s mintegy öntudatlan segélykiáltásban) : Horthán Horthán Sándor {megragadva) : Hallgass ... S amit .
.
{fuldoklón)
:
én vesztettem
KamiUa
el
.
.
.
?
Te ?
!
{Szemtöl-szembe egymással, egy elrémült tekintet
—
egy egész liheg vallomás).
Sándor
Ami
:
ami nyomorban
balsiker állok
nem építhet. Sem oly segélyt,
eltted
az,
ég,
hogy az akiben
ért, itt
ami összeomlott,
eltted, többé
fel
nem
nyújthat
lehessek, ami
voltam,
sem
hihettél.
föld
Az
ahol
utakat,
veled eljöttem egyszer, többé be
nem
járha-
tom, a multakból semmit vissza nem vehema a testem tek. Hajdan nekilendülve súlyával rogyok össze eltted, szegény, kiember, aki szégyenkezve merült, elkopott
—
fordul
Amit akartam, érted akartam, oh
el.
... Az lenni eltted, aki mindenkinél különb és zengzetesebb, az ember a hegyormon, az, akit szeretni fogsz. Az álmaimból visszatérve, idesodorva s kivetve eléd csak a {egy pillanatnyi kznyers vágyam maradt
érted
—
ködés után és restelkedn és zokogva): szeretlek. {És Kamilla {megriadva s lihegn) : Oh !
.
.
.
mintegy öntudatlan védekezéssel az ajkak eltt,
az egész feldúlt arc eltt, mely
György
.
.
.
György
.
föléje
hajlik)'.
.
49
4
.
.
.
.
!
.
TIZEDIK JELENET. Bolzay Sándor, Kamilla, Horthán György.
{Horthán György a küszöbön). {Egy percig csend). György {egészen halkan s felindultan) Nem tudtam bevárni Sándor {Györgyhöz)-. Ha megvárattuk, bo:
.
csássa
meg ...
elmegyek
.
.
,
De hogy
az én hibám.
ismét
.
György {kétkedn) Elmegy ? Sándor Egy hosszú útra. {A kezét :
:
Isten vele. {Es Kamillához)
{Bolzay elmegy.
A
:
nyújtja)
:
Isten veled.
baloldali ajtó becsukódik
mozdulatlanul néz utána. mögötte. Kamilla Horthán közeledik. Odalenn zene egy régi
—
ismert kering.)
TIZENEGYEDIK JELENET. Kamilla, György.
György
:
Kamilla
:
György
Felszökött ...
A
:
Kamilla
György
:
karjában
György Kamilla Szeretlek
:
volt vele
.
.
.
.
.
.
Nincs mit megtudnom
:
:
Nem
igaz
.
.
Kamilla
.
.
!
szélén
:
Ha tudná
.
.
Az örvény
György {fenyegetn) Kamilla
itt
György
!
Nem
!
igaz
.
.
Szeretlek
!
!
György {remegn) Oh Hazug Hazug Kamilla Nem igaz Szeretlek Nézd itt az ajkam neked, nézd itt vagyok neked :
:
!
!
!
.
50
!
.
.
1
I
.
. !.
végy
egészen,
amit
akarsz
.
tiéd ... a tiéd
György {Az
.
.
:
tégy velem,
.
.
.
vagyok
tiéd
a
...
.
{egy szédületben)
ajkuk
lázasan
:
Kamilla
.
.
.
Egy
összeforr.
heves
Az ágy már
tovasodródnak.
ölelésben
közel
Már-már leomlanak).
van.
Kamilla {fuldoklón
nem el
el
a
nézd,
.
.
végy
el, .
.
.
itt
.
innen
.
nem
.
itt
.
.
Vigyél
.
Oh
csók alatt):
a
el
de
innen, vigyél
...
György
:
Eljösz velem ?
Kamilla
:
Eljövök veled
.
.
...
Az egész éjszaka ? Kamilla: Az egész éjszaka. György Ha keresnének itt György
:
:
Kamilla Nem fog hiszik odalenn vagyok nalig odalenn .
.
.
senki
keresni
:
.
.
{Borzongva)
.
.
.
:
.
azt
Haj-
.
György: Hajnalig nálam... velem... Kamilla
:
Veled
.
.
György {epedön
gyönyörködve a
s
decol-
íagehen, az egész estélyi ruhában): Így jössz, igy?
Kamilla
:
György
{egy
kendt
Ezt a
Kamilla
:
lépcsn ne tok
.
.
Így
.
.
kendt kapva
föl
útközben)
.
Igen ...
(-4 fejére veszi).
jöjjön senki ...
csak a lépcsn
.
Itt
háttérben vannak).
György
:
.
elol-
.
{Már a
Megnézem
Csak a
mindent
.
.
{Kisiet).
Kamilla Nézd ... (a villanyt lecsavarta. A küszöbön tul, a szalonban, félhomály dereng, egy árva láng a csillárban. Már menne is Hor:
thán után.
De
ez rögtön beszól).
51
<•
György Kamilla
{kívülrl) :
Várok
Egy percig
:
...
várj
sikoly)
De a
:
Oh
baloldali
belülrl.
(A
!
.
.
(5 amint ismét befelé
Egy
elfoj-
egészen
sötét.
fordul, rögtön megremeg, elrémülve. tott
szin eltte
ajtó szines üvegbetétje
Mint két
.
..
:
rköd
világos
szem, két véres szem
tüz be a homályba.)
György
{kívülrl)
Egy percig még
:
.
.
Kamilla (a fénybe meredve mozdulatlanul) i {Rövid szünet. Aztán)
Oh
.
.
.
György
Most
Kamilla most gyorsan Kamilla jöjj {Már-már visszakerül s feltnik a mélyben). Kamilla Jövök jövök {Kiszédül).
nem
{kivülröl)
jár senki
:
.
.
:
.
.
,
.
.
.
.
.
.
.
Függöny.
52
.
.
.
.
,
.
.
.
: .
.
MÁSODIK FELVONÁS. A
Bolzay Kamilla szobája mint az els felvonás-
ban.
Nagyon
még
több
alatt
a nagy akác lombja az udvar hátterében. Valaki,
világos
virág.
van
Egy
Napfény, május, virágok,
!
asztal
kis
Az
teriive.
ablak
talán egy cselédleány énekel az udvaron, a kut körül.
A
víz csobogása hallatszik, üdén a napfényben.
ELS
JELENET.
Kamilla, Gáti-Szász Marg^it, majd Ferenc, majd Boci. (Kamilla
Margit
s
majdnem
Kamilla jobbról a fels ajtón
egyszerre
lépnek
be.
Gáti-Száz Margit a
és
középrl.)
Margit (egy nagy virágcsomóval s enyhén) Kamillám édes. ... jó reggelt Kamilla {káprázó szemekkel): A nap! A nap Margit {epedn /) Micsoda világosság, ha az ember kijön innen a szomszéd szobából Margit Itt hoztam neked virágot Kamilla: A függönyök be vannak vonva .
.
.
!
.
:
odabenn
.
.
.
.
Az apám
.
.
.
.
.
.
Margit (nyugtalanul) Beteg ? Kamilla: Már hetek óta, mióta hazajött Szebenböl, mióta (a virágokéri) köszönöm Margit Már mennyi van Kamilla: Már mennyit kaptam! :
—
.
!
:
53
.
.
.
Margit (csendesen) Május elseje van. Kamilla Május (Kitárva az ablakot) Az akác az udvaron, az öreg akác is virágzik mostan S valaki énekel alatta. (Kipillantva) Oh, a Fábry parasztleánya. Az utcára nem lehet Margit A kútnál :
.
.
:
!
:
.
:
kilátni ?
,
.
.
.
.
.
Kamilla A kapun át, hajolj meg Margit Munkások mennek a Ligetbe. :
.
.
.
:
(Elvonulás zaja odalenn.)
Kamilla (az asztalhoz közeledve): Mért nem jöttél
olyan sokáig ? olyan sokáig ?
hogy nem
.
.
.
Azaz,
Egy csésze teát, velem ? (Margit leül.) Azaz, hogy jobb Nem, ide üljél, szembe is, hogy nem jöttél Rég láttalak velem Margit: Négy hete ma. (Rejtett felindulásAkkor is itt ültem sal) Kamilla: Cukrot? Rumot? Margit Akkor is hogy jobb
is,
.
.
.
jöttél
.
:
.
No ?
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
Kamilla
.
.
.
.
:
.
.
Margit: Köszönöm.
Kamilla Citromot ? Margit Mindegy Kamilla Piritott kenyér is van ... a vajat, nem tudom nem kinálom Margit (a teára) A szine gyönyör. Kamilla: Az illata a sivatag. Margit A sivatag, amelyen végighozzák ? Kamilla A sivatag, amelyen mi jövünk :
:
.
.
.
:
.
.
.
.
.
:
:
:
végig.
(Odalenn zaj.) Margit A munkások odalenn :
Kamilla
:
Mint a katonák 54
.
.
.
.
.
.
.
Margit Csak mennek, mennek ben mennek :
.
{Egy percig csend. fölé hajlott fejjel
tompa
Mindaketten
csöndesen
.
.
a
csészék
Odalenn
teáznak.
fény az ablak párkányán.) Kamilla (a csészével az
ébredés
fény-
munkás tömegek. Nagy
elvonuló
zaj,
A
...
.
ajkán)
Tavaszi
:
.
Margit Tavaszi melódiák Kamilla S akik soha többé !
:
meg nem
:
hallják.
Margit: Pont négy hete ma. Kamilla Emlékszel ? :
Margit {megriadva) Hogy emlékszem-e ? Kamilla {balfelé mutatva) Oh az az ajtó ott Amint itt eloltottam mindent, ott tovább égett, ott fönn az üvegen két nagy szem, két véres szem az éjszakában Margit {mozdulatlanul) Abban a szobában ? Kamilla Igen. Abban a szobában. {Megpillantva Ferencet.) Mi az Ferenc ? Ferenc {jobbról): Az ezredes ur a lapokat :
:
.
.
.
:
.
.
.
:
:
akarja.
Kamilla: lette
Itt
vannak az összes lapok. {Mel-
egy széken egy egész ujságcsomó. Átnyújtja).
Ferenc
A kisasszony
:
nem
parancsolja vala-
melyiket ?
Kamilla: Nem. Köszönöm... csak vigye be mind Talán a Gartenlaub lapját mégis ... nyilván lázong benne a munkások .
.
.
májusáról
.
.
A
.
{Ferenc
keres
a
lapok
között)
Gartenlaub lapját A „Pusztulás"-t. Ferenc {egy újsággal a kezében) A „Szabadulás"-t ? .
.
.
:
:
55
.
.:
Margit {egészen halkan Kamillához). Gartenlaub téved Kamilla {örömmel): No ugye? {E pillanatban újra lépések zaja, teljesen megersödve. Nagy komor elvonulás. Moraj.) Ferenc Ez ma igy lesz az egész nap .
.
:
.
Kamilla Ferenc
Talán
:
Még
:
nem
.
.
egyszer
.
.
.
el
fognak
itt
jönni
.
.
{1 ávolodik.)
majd ha a gylésMargit Igen, délben rl hazatérnek Ferenc {el). Kamilla A teád kihl, szivem. Margit Azt a sok újságot ? minden Kamilla: Mind nézi, kutatja sort figyel mióta Bolzay Sándor megölte magát. Hogy irnak-e még ? Mit irnak ? Mit :
.
.
.
.
.
.
:
:
.
.
.
.
.
.
—
Írhatnak, mit
—
találhatnak
még? Egy
felidé-
Egy-egy annyian ismerték allúzió a moralisták ... s példálódzások más is akart hidat Kártumnál a Níluson át, képtelen vasutakat a part mentén, vad utakat az egekbe, mit tudom én ... S a bölcselk, akik szövögetik a szálakat a mi idegzetünkbl, akik a vért csipkézik ki a redakciók asztalánál, a mi vérünket, a mi nevünket hurcolgatják, óh a név, a név, fleg a név zett
emlék
—
kínozza, az
neve, a Bolzay
még? Hát hogy
.
persze,
írnak,
magam
feldúlt házak, a
elnémult
hogy
romok az
szivárvány a sárban
.
.
.
Kamillám
.
.
.
Margit
:
.
Hogy
írnak-e
hát
persze,
írnak,
írnék, hisz ez az élet,
is
zongorák,
!
.
56
fénylése, tört tükrök,
egész
nagy,
emberi
{már csendesebben) A nyomor az, bevonták, hogy is ott vergdik apám, az egész ember az, aki a szivével egy öngyilkos fivérért imádott s az a másik, aki, hogy mond-
Kamilla hogy is köztk, az benne van
:
t
akit
—
jam, rettenetes látszatok rabja
a katona, az
:
ezredes, aki benne van a kardjával, az arany
paszomántokkal, bóbitával
A
1
a
bóbitával
a
megfújta,
szél
a
csákóján, a szél
!
Valami
odaért hozzá, valami fekete szárny, ami csapja a nyomot az utón
ugy
—
értik az életet,
holott odaát katonáék
hogy csak a
felvarrt csil-
lag világítson benne.
{Egy percig csend.) Margit {egészen halkan) Amikor az ezredes hazajött Szebenbl, Bolzay Sándor már el volt temetve, ugye ? Kamilla Amikor az apám hazajött Szebenbl, elébe állottunk én és az anyám s nem mertünk szólani s egyikünk se szólt :
:
—
egy árva
az ajka reszketett,
se, holott
szót,
bár harapdálta, hogy megállitsa, de az ajka egyre reszketett. Aztán, késbb, egyszeren azt
mondta
:
„nagyon sajnálom, hogy
lekés-
tem, de épen a brigádot vezényeltem."
Margit: Mint egy katona Kamilla: Az ember mindvégig csak ember .
marad.
— git.
Itt
nem
segit se
és fölöttünk van
A
a
.
kard, csillag,
brigádot vezényelte
!
.
se
egyenruha
amelyik
Alig
hogy
vilá-
belé-
a függönyöket bevonta az ablakán s az ágyába roskadt, a sötét szobája mélyén. Még többször mondta, „nagyon sajnálom, pett ide,
hogy lekéstem"
— de már brigád nélkül mondta. 57
:
Margit Brigád nélkül ? Mit jelent ez ? Kamilla Ez azt jelenti, hogy már nem volt katona, hanem egy szegény, nyomorult ember, mint mindenki. Egy összetört ember, :
:
vagyis valami ijeszt, valami rettenetes.
Margit Rettenetes ? Kamilla Ma éjszaka, hogy ott virrasztot:
;
tam mellette, azt mondta „Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam többé Sándort, de majd ." megnézem alkalom adtán :
.
.
Margit {megdöbbenve) Oh Kamilla S többször mondta, az imént is, mieltt kijöttem. Mozdulatlan, elborult arc. A szoba sötét. Reggel, dél, este sötét. Ha olvas, a lámpáját gyújtja föl, a villamos lám:
!
:
—
pát a hálószekrényen.
Margit: Orvost? Kamilla Nem akar. S nem .
.
.
:
is
merek
hi-
Nem
merek, érted. Margit: S mégis ...
vatni.
^
Kamilla Hát persze Mégis kell. Én nem tudom, de bennem van valami makacsság, valami gyönyör er, amit imádok magam:
!
Günzburg-féle er, st ennél is ami nem enged, csak azért sem enged és nem tér ki és nem hajlik meg, mert aki meghajlott egyszer, azt rögtön leláncolják, mi ? Margit: Oh istenem, igen ... de olykor ban, valami
különb
nem
s
lehet.
De olykor nem lehet. Legföllebb homlokom zúzhatnám szét a falon elttem. a Van valami nagy súly, mint egy malomk engednem kell. {Csenget.) Kamilla:
Margit
:
Mit akarsz ?
58
.
Levélpapirom van ottan, azon a {Margit készségesen felkel, de Kamilla hirtelen visszatartja, megpillantva BoNem, maradj Boci, a lecit, aki bejön.) vélpapiromat kérem, a tintát is {Boci hozza
Kamilla
:
kis asztalon
.
.
.
.
.
.
a papirt s a
tintát)
A
:
fejem
{Ismét az asztalt jelezve)
kérem
is
talhoz)
.
.
.
a
fáj,
szemem
.
.
Azt a kék üveget
:
már visszament a
{Boci
.
Nem
a kéket rózsavizet ?
:
.
.
azt,
.
.
kis asz-
.
Boci A Kamilla Igen. Egy kis selyemkend is van ott a fiókban Boci {kihúzta a fiókot) Ez, a koronával ? Kamilla: A koronával. {Margithoz): Az egész éjjel, hol benn az apámnál, hol meg másoltam, varrtam, itt egy csomó ruhám, egy csomó rongy amit átfestettem feketére s varrtam {S ismét Bocihoz) . kis tükrömet is {Átveszi.) Köszönöm ''{S miközben a kis tükörbe néz s a megnedve:
:
.
.
.
:
.
.
—
.
.
.
sített
kendt
githoz)
.
egész
.
éjjel
{Sóhajtva s mintegy szerelmi
éjjel
.
.
.
Oh
Margithoz)
:
rül
Nem
:
nem, oh nem
—
Mondd
nyúlva)
:
Oh
Margit:
még
!
éjjel
.
.
.
volt ez .
kisasszony
csak
.
.
.
.
!
nem
valami változást ?
{letette
Mar-
.
{A
{Hirlátsz
szememben, a szemem kö-
Margit: Semmit.
Kamilla
.
Kamilla ... a hom-
:
loka fehér, a szeme kék rajtam, például a
az egész
...
tréfásan)
tükörbe mélyedve halkan)
telen
A
:
.
.
végig vonja a szemén, ismét
Az
:
.
Még a
szebb vagy
tükröt
Pedig ha
.
.
s
a
után
.
Még szkébb, még
világosabb a feketében.
59
—
papir
ragyogóbb,
. .
Kamilla (már talt jelezve)
ir)
Vigyél
:
:
Különös. {Bocihoz az aszinnen mindent Bocica
el
.
Aztán küldd be Ferencet
.
.
{Margit segit Bo-
.
a csészéket egy tálcára
aki
cinak,
.
helyezte s
És Kamilla egyre irásközben) Oh istenem, de hát hány szivem kellene hogy legyen, hogy az egyikkel szenvedjek és a másik tele legyen gyönyörséggel {Pillanatnyi hallgatás után): Mondd csak Margit, van a hivatalodban, a társnid között olyan, akinek szeretje van ? kimegy.
:
!
Margit En nem tudom azt hiszem van Kamilla Igen ? Azt hiszed ? Miért ? Margit Némelyik olyan szomorú. Kamilla {hirtelen) Oh istenem Szeret Május Akácfa virágja Ha tudnád, ha tud:
.
.
.
.
.
:
:
:
!
nád mit
jelent
:
és soha
—
Az akácfa virágja?
Margit: dással)
Azt
jelenti
{Forrón és lemon-
szeretni és hallgatni róla ^
:
meg nem mondani
Kamilla {beragasztja a renchez,
!
!
!
.
.
levelet)
.
:
Ki tudja. {Fe-
Ezt a levelet vigye
aki belépett):
Horthán György urnák mélyesen. Rögtön megy ? Ferenc Rögtön. .
.
.
el
Neki adja át sze-
:
Kamilla: Bocinak mondja meg, aki számlával jön
.
.
.
Ferenc {csendesen)
Oh
:
Boci tudja
.
.
.
Kamilla Ellenben várom Gartenlaubot, az öreg Gartenlaubot :
.
.
.
Ferenc {pillanatnyi habozás után) gyelmes is ugy hallom felkészül .
Kamilla {megremegve) 60
:
.
:
A
ke-
.
Fábry ? Ki mondja ?
Ferenc
Az
:
egy pillanat)
:
hallottam
inasától
A portás
,.
!
!
is itt
járt
.
{Még
.
.
a negyedért
.
.
Jól van Ferenc, most csak menjen {Ferenc el). Május neMargit {halkan s félenken) Kamilla kem van pénzem, az egész havi fizetésem. Kamilla {restelkedön) Nem, nem, köszönöm • nekem Margit: A legnagyobb örömmel
Kamilla
:
.
:
.
.
:
. .
.
oly kevés kell
.
.
.
.
.
nagyon Kamilla Köszönöm, köszönöm De annyit te nem finom kis szived van adhatsz, amennyi Margit: Mennyi kell? Kamilla {unottan) Hagyj ukezt, hagyjuk ezt, hittk Margit Oh Kamillám édes .
:
.
.
.
.
.
—
.
:
:
volna
!
.
.
hajdan az intézetben
.
Kamilla
Minek
:
ilyet
tudjuk
!
.
.
.
.
s
még ma
is
mit
.
.
Oh
Margit Kamilla :
:
—
ponymra
.
kérdezni ? Hát hittk
volna ? Mit tudtuk akkor, .
.
A
én már tudom lovamra emlékszel, .
.
.
a
fehér
Margit Oh hogyne Kamilla: A fehér ponymra. Mikor egyszer bravúrból nyereg nélkül lovagoltam, Margit Talán épen ez volt . . Kamilla: Hirtelen megbolondult, neki lendült, neki a kerti sövénynek s tul rajta ki az útra s ment mint a szél, rohant, szabad !
:
—
.
:
volt! Ti szaladtatok utánam, az egész intézet
nvérkék is sikongva! Hol már akkor, ittasan az iramtól, a
halálra ijedten, a is
jártam
kibomlott hajammal,
határon
.
.
lobogva, valahol a
.
61
lát-
.
Margit
:
Oh
emlékszem
.
.
Nem
.
is
tudták
Ugy
botlott
lefogni a lovat.
Kamilla: Hát persze, hogy nem!
ugy
rogytunk bele eltaposott vadvirágba nieg,
.
.
mindaketten,
az
.
MÁSODIK JELENET. Kamilla, Margit, Gartenlaub. (Gartenlaub
kedves
öreg
melyek küzdenek holmi az egész arc, megviselt,
eleganciák,
letüni
ur,
kezdd
kopottsággal.
A
fej,
de végtelenül rokonszenves
ápolt, mint hajdan. Ders szemek, melyekben valami lappangó öröm van. Igen szerény modor, st
s jól
majdnem
alázatos.)
Gartenlaub Kisasszony {Odalenn ismét zaj : elvonuló tömegek) Kamilla {mintegy ébredve) Hát már jönnek :
.
.
.
:
vissza ?
Gartenlaub Egy uj csoport megy kifelé Margit {az ablak felé sietve) Nézzük meg ket Kamilla {Az ablak eltt) Oh igaz, innen csak az udvar ... A szomszéd szoba :
.
.
:
.
.
.
:
az utcára néz ?
Kamilla: Ott az apám van Margit {egy lépéssel balfelé) Hát erre ? Kamilla: Oh ott Margit {megremegve) Csakugyan {Megáll.) (Egy percig csend, az elvonulás még tart.) Gartanlaub (szelíden) De hát minek megnézni ket kérem ? Elég jó színben vannak, csak épen, hogy nem olyan elegánsak, mint az angol király. .
.
.
:
!
.
.
.
:
.
:
62
.
.
Margit: Be sokan vannak. Gartenlaub: Nagyon sokan, kérem
.
.
S
.
még többen lehetnének, ha mindazok velük mennének, akik Kamilla: Igaza van, öreg Gartenlaub.
—
kezét csókolom. Gartenlaub Jó reggelt Kamilla No nem jön közelebb és Gartenlaub {közeledve) Kezét csókolom {Egy csöppet félszegen és aggódón, hogy Margit meg ne lássa, egy csomó írást akar átnyújtani .
:
.
.
—
:
.
.
.
:
Kamillának.)
Kamilla: az Írásokat
.
.
És szükségtelen rejtenie azokat Margit tudja, hogy dolgozom
—
.
dolgozik
is
hiszem
.
.
.
.
.
Margit,
Gáti-Szász
azt
.
Oh tudom
Gartenlaub:
A fiamtól
szerencsém.
.
.
.
hogyne
.
.
van
.
oly sok szép>et halottam
Gáti-Szász kisasszonyról
...
A
fiamtól
.
.
.
Gartenlaub Mór, ugyebár Kamilla kisasszony ? Gartenlaub Mór, az iró, a „Szabadulás" fDe hát ki nem ismeri tet, szerkesztje {Egy percig csend.) Mit is akartam a fiamat .
.
.
mondani
.
.
.
.
.
Igen, a fiam
.
.
.
tudniillik
.
.
.
.
mindenkinek van fia, vagy a természet segit ehhez, de egy fszerkeszt, egy büszkeség Kamilla: No, no, öreg Gartenlaub Bocsánatot {önuralommal) Gartenlaub kérek mindég elvágtatok ... a régi ismeBolzay retség, tetszik tudni, a szokás is Sándor ur szegény, mindég szerette, ha sokat lehet
elvégre
fia,
—
.
.
.
:
.
.
.
.
beszéltem hát
nem
errl
.
.
.
.
.
.
{Leül.)
Mindég
.
.
szerette ...
De
nem errl akartam beszélni mondani Egészen mást akartam is
.
.
.
.
63
is .
.
akartam mondani {egy sóhajtás) milyen gyönyör minden ugyebár, milyen gyönyör ? Május elseje ... Ez valami különös bizserge, még öreg embernek is valami bizserge . S valami bánat is hej haj öreg ember, nemsokára indulsz öreg ember Hát az ezredes ur, ha szabad kérdeznem Még mindig fekszik Hát persze, hát persze Nagy szomorúságok ... az élet, az élet azt
.
—
.
.
.
.
.
.
.
!
!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
s a
fekete
Még
amelyik jár benne.
bivaly,
sem szabad csüggedni nem szabad vannak egészen váratlan fordulatok, mint egy szindarabban. Olykor késbb, mint egy szindarabban ... az ember nem gyzi be.
.
.
.
.
.
—
Mégis csak ki kell tartani, a bizodalom, a bizodalom kérem Olyan ez kérem, mint nálunk zsidóknál a birsalma, a birsalma tetszik tudni hosszunapkor nem lehet várni
.
.
.
.
.
.
.
nem
beleharapni,
szagolni lehet: a bizodalom
megújul
s
Margit újulnak
.
.
jólakni
lehet
.
.
csak
vele,
Sok minden
.
megváltozik.
:
Vannak
meg
nem nem
amelyek emberek akik
dolgok,
soha és
térnek vissza többé.
Gartenlaub {kitéröleg) hova mentek kérem. Margit: csend.)
No
Kamilla:
Igen,
ez
Ez
attól
isten veled.
A
:
attól függ,
{Egy
függ.
Kamillám édes
viszontlátásra
.
.
hogy percig
.
.
.
.
{Egy percig kéz kézben nézik egymást!)
Margit {halkabban): Hát csakugyan nincs szükséged rám ?
Kamilla {enyhén)
:
Nincs 64
.
.
.
{Távolodnak.)
.
Gartenlaub {feláll és meghajlik): Kezét {Ismét leül.) csókolom Gáti-Szász kisasszony . Kamilla {már a küszöbön, Margithoz) S ne megint olyan soká .
.
:
Nem
Margit:
.
.
.
.
.
.
{Tétován
áll.)
Akarsz még valamit ? Margit: Azt akartam kérdezni ... Kamilla leánya
.
.
A
kis-
.
Kamilla szegényt
:
:
.
.
A
Sándoré ?
nem
.
volt
Oh már
idm
se hozattuk el az intézetbl
.
.
.
rég láttam
... a temetésre
Egy gyermek
.
.
Margit Az anyja ? Kamilla {egy bizonytalan kézmozdulattal): az anyja! hol van az már, Oh az anyja! :
.
.
—
.
Isten veled. {Margit
el.)
HARMADIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub.
Kamilla deux)
.
.
:
No
— (d
kedves Gartenlaub
nous
.
Gartenlaub {naiv titokzatossággal) Tudja, hogy én ismertem a Gáti-Szász kisasszony :
édes apját ?
Kamilla On mindenkit ismert, kedves Gartenlaub Gartenlaub Hires kártyás volt. Egy bivaly. Kamilla: Hagyjuk ezt. Gartenlaub Holott nem nyert ... a vége St A az lett, hogy semmit sem nyert hires bivalyok sohse nyernek végül, különös Itt is csak a középszerségek boldogulnak Kis poéntér nagy bankbiztos haszon, :
.
.
.
:
:
.
.
.
!
.
.
—
—
65
.
.
.
.
hajhó! Ez is romba dlt egy adó: haj hó halom kártyán, szegény. Kamilla {szelíden) Hagyja békén. Gartenlaub: Hát bántom én? Ellenkezleg. Az emléke igen kedves elttem. Egy vigasztalás. Mert nekem sincs már semmim. Kamilla: Hát Gartenlaub Mór, az iró? A fiam ? EngeGartenlaub (felderülve) delmet kérek öt nem a kártyán nyertem Kamilla Mindjárt gondoltam. Gartenlaub (boldogan) Mért gondolta ? Kamilla Mert kinek lett volna szive hozzá, !
:
:
—
.
.
.
:
:
:
hogy
öt elveszítse ?
.
.
.
Gartenlaub (elragadtatva) Oh lássa, csak maga tud ilyeneket mondani, Bolzay kisasszony. Mint a zsir, mint a balzsam, rá egyenesen az :
ember
szivére.
Kamilla (aki az asztalhoz ment és keresgélt Keveset aludtam, kedves az Írások között) Gartenlaub Gartenlaub Ezt láttam rögtön Ha szabad :
.
.
.
:
mondanom,
kissé
.
ma
sápadt
Kamilla (könnyedén) tásoktól van ... Ez
:
Oh
attól
.
.
—
reggel, kissé
ez
nem
a virrasz-
van ... Ez a
sze-
relem.
Gartenlaub (boldogan, de kétkeden) Oh a A szerelem A nagy bizserge A nagy ellenpass a többi számos bajokkal szemMindég brutál Mindég kilenc Mindben :
szerelem
.
^Sy-
.
E
!
!
.
!
!
!
gyakori virrasztásokban én úgyszólván
bntársa vagyok Bolzay kisasszonynak Kamilla (enyhén) On nekem bntársam, csakugyan Hogy itt küzködöm még, eb.
:
.
.
.
ben a látszólag igen fényes házban 66
.
.
.
.
.
:
Gartenlaub {félénken)
Dehát meg tud
:
ez Írásokból, e másolásokból
.
.
élni
.
Kamilla Nem arról van szó, hogy megéljek... Gartenlaub Az efajta munka nem a meHát magának való tiér-je a kisasszonynak Olykor szinte restelez ? egy Bolzay-lány :
:
.
.
.
!
kedem
.
.
.
Kamilla En nem Gartenlaub Mintha megaláznám a kisasz.
:
.
.
:
szonyt
.
.
.
Kamilla
meg
{remegn)'.
Engem
nem
alázhat
senki.
Gartenlaub ments Hát
{rögtön
engedékeny)
Isten
:
van az uj munka {Ki akarja bontani a magával hozott iratcsomót.) Kamilla Az igazság az, igazság a helyzet mondjuk az, hogy e munka, ha nem is valami felemel, mégis közelebb hoz magához, aki nem vagyok sem tétlen, sem gyáva lány. Márcsak az, hogy ezekben a nehéz idkben valami hasznomat tudom venni. A hely.
.
.
itt
.
—
:
.
.
.
.
!
.
hogy önök mind a ketten, on nagyon kedvesek hozzám, igazán Az jó barátaim, ami szinte érthetetlen fszerkesztt, meggyaifjabbik Gartenlaubot, a núsíthatnám ugyan, hogy az ragaszkodása holmi titkos vonzalmakat jelent, de már ön, zet továbbá, is,
a
fia is
.
kedves öreg falomb,
nem
.
.
fogja azt mondani,
hogy szerelmes belém. Gartenlaub Miért
{önkéntelen
nem ? {De
Isten ments.
{És
rögtön
és
bonhomiával) magát)
korrigálva
meggyzdéssel)
Oh
nálam
egész egyszer az ügy, bensséges is, amint mondják, de egész egyszer. En Bolzay Sán-
67
—
dor úrhoz is nagyon ragaszkodtam én csodáltam tet, mint egy rendkívüli, mint egy
nagyszer embert, akit talán meg sem értetmeg sem tudtam érteni, ki vagyok én ? Csak vakon engedelmeskedtem, ha valamit
tem,
parancsolt és boldog voltam, ha ide-oda küldözgetett
engem
szen
dolgokat
kis
egy
rénybe,
rámbizott dolgokat, egé-
s .
.
.
egy levelet a szekügyvédnek, a kár-
üzenetet az
tumi csoportnak, vagy más embereknek Épen igy ragaszkodom, ha szabad monda.
.
.
nom, Bolzay kisasszonyhoz és kimondhatlanul nekem, hogy úgynevezett „üzleti öszszeköttetésünk" révén gyakran láthatom Bol-
jól esik
zay kisasszonyt, kinek esnék ez rosszul sza? A feleségemet eltemetbad kérdeznem .
.
.
tem, üzletem már rég
nincs, sok viharokon mint egy hajóskapitány, de mosoA bizodalom. Egy lyogva, mi van ? semmi egészen kis poentér vagyok. A fiam is a leg-
átjöttem,
!
szintébb barátja a kisasszonynak, is
az leszek, engedje
meg
.
.
.
—
magam
Csekély eröm-
höz képest rendelkezésére állok és rendelkezésére fogok állani, ameddig csak élek. A régi idkbl, tetszik tudni, sok embert ismerek, egy csomó uj embert is, úgyszólván mindenkit ismerek, aki csak van és él és engem is ismer mindenki, az öreg Gari bácsi itt, az öreg Gari bácsi ott, mindenütt, olyan népszer vagyok, mint egy aviatikus a levegben, vagy egy jokey a lovon, a fiam mind szebbé teszi a nevemet. De azért én tudom jól, mit jelent szerencsétlenség: én Bolzay kisasszonynak legalázatosabb szolgája vagyok.
—
—
—
68
Kamilla {egy percig nézi meghatottan s érNagyon kedves, nagyon köszönöm.
dekldve)'.
{A
kezét nyújtja.)
Gartenlaub Hát itt van az uj munka Kamilla: Itt van a régi. {Egy csomó irást :
.
.
.
.
át. Gartenlaub átveszi.) Köszönöm. Kamilla {tétován) Hanem megálljunk csak... Parancsol Gartenlaub Kérem Kamilla {tétován)'. Én istenem {Az átvett iratokban lapozgatva.) Hát nézzük csak... mi is ez ? Gartenlaub Van ottan minden kérenv, egy egész pot-pourri Van ott két soramás kereset, válóper, hamis csd, néhány uj beadvány ezeket inkább gépírni kellene... Kamilla (egyszeren) Gépirni nem tudok Gartenlaub Ugy is jó lesz, gépirás nélkül is jó lesz majd elrendezem. Az ügyvéd nagyon jó barátom ... az ügyvéd, aki rámbizta ezeket az ügyeket Komáromi tetszik ismerni nagyon el van foglalva, kitn iroda, zsúfolt iroda, a segédek nem
nyújt
:
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
—
:
.
.
.
:
.
.
.
—
.
gyzik
.
.
.
.
.
.
.
.
Kamilla {az egyik periratot olvasva) „Günzburg Ottilia bárón Ehrmann, Münz és Ottasy ellen". Gartenlaub Ezek a Günzburg-birtokok bérli Nem egészen érdektelen iratok kérem ... A bárón felmondja a bérletet id eltt nyilván nagyon rosszkedv a :
—
:
.
.
.
.
.
bárón
.
.
.
.
nyilván a kanonok befolyásolja hogy van egy kanonok bátyja, Günzburg Tamás, aki nagyon haragszik a zsidókra, .
.
.
.
.
.
tudja,
nyilván, mert
is
az volt, mert hiszen mindenki
69
.
,
az volt régen, de speciel
még
csak
nem
is
olyan régen, talán mindössze negyven, negy-
venöt esztendeje, hogy a család kitért és Tamás pap lett, a legnagyobb chic kedvéért, holott én még ismertem az apját a nagy göndör szakállával geti
.
.
{Kamilla tovább lapoz és néze-
.
Az
az Írásokat.)
telekkönyv
.
.
nekem adták
a másik csomó ottan, a
igen ... és bizalmas
.
ide ... ez
—
csak
mind a Komáromi
is
kezében van s kitnen fizet, ha ugyan lehet mondani, elég jól fizet mondjuk, zsiros per miért ne fizessen Kamilla (e/me'A/ecfoe): Es én lemásoljam ezt ?... Gartenlaub {öntudatlanul) Inkább gépirni .
.
.
:
kellene
.
.
.
Kamilla A Günzburg telekkönyvét ? Gartenlaub {feleszmélve) Oh csakugyan, ez egy kissé, hogy mondjam, a mai szituációban ezt nem Kamilla {küzködve) Ezt nem Gartenlaub Bocsánatot kérek, engem csak Ugy látom azonban a fizetési szempont Bolzay kisasszony, nem nagyon lelkesedik Günzburg bárónért, a fiam se, abszolúte .
:
.
.
:
—
.
:
.
.
.
.
.
.
:
.
El
se
megy
ünnepélye
Gödölln
.
ünnepélyére,
az
ma
lesz
... El se
bárón nem
.
hallom,
megy
májusi
valami a
villájában,
a fiam. Igaz, hogy
meg, de semmi esetre sem ment volna. A kisasszonyt meghivta ? Kamilla {egyre az Írásokkal van elfoglalva) Ezek a papirok a Günzburg kezébe kerülhetnek és megismerheti az én Írásomat Gartenlaub: Oh van egy mód kérem, egy expediens Az életben mindig akad egy
a
hitta
:
.
.
expediens
.
.
.
.
.
.
.
Ha
elváltoztatná az Írását ?
70
.
.
.
I
.
..
Én nem tudom elváltoztatni az De elváltoztatva is csak én irtam
Kamilla
:
Írásomat. volna,
Ez esetben tehát ne is vitatGartenlaub Kérem vissza Ehrmann kozzunk tovább nem is valami finom társaság. urakat Engem, ismétlem, csak a fizetési szempont (Kamilla hallgat.) De hát amint parancsolja :
.
.
.
.
.
.
.
Bolzay
kisasszony.
(Átvette
.
az írásokat^
volt
Aztán lapozgatva a már elbb Írások között.) Itt rendben van minden
elteszi s feláll.
átvett
kérem ? Kamilla (merengön): Azt hiszem minden. Gartenlaub Ugy hát én most (Miközben egy másik zsebébe helyezné a Kamilla Írásait) Ez idejön (Menni készül). Kamilla (tétován, az Írásait jelezve) Mit gondol, mennyi lesz az? Gartenlaub (a tenyerén méregetve) Talán huszonöt harminc forint Kamilla (örvendezön) Forint ? (Hirtelen elhatározással). Vájjon volna oly szives, kedves Gartenlaub ellegezni nekem ezt az összeget ? most rögtön ? Gartenlaub (készséggel és sietve a tárcáját keresve) Oh hogyne Természetesen Miért ne ? a legnagyobb örömmel, a legnagyobb örömmel Boldog vagyok, boldog lennék (Közben könnyedén megtántorodva, valami fájó :
.
.
:
.
.
.
.
:
:
—
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
!
.
.
!
.
.
.
restelkedéssel pillant Kamillára).
Kamilla (megértve) No nem baj, nem baj, kedves Gartenlaub ÖnNem szégyen nek sincs ... de hát nem baj, nem baj Gartenlaub: Tudniilik ... de hát mit magya:
.
.
.
.
.
.
.
71
.
..
rázgassak ...
meg
játék
csak
fiamat
a
csak este van
.
.
délben
látom,
.
Kamilla: Ez a huszonöt forint amúgy se sokat segitene rajtam
Gartenlaub forint ?
.
.
.
persze,
mi az huszonöt
.
.
.
Hát
:
Kamilla gondol ? .
Valami
:
Nem
.
.
nagyobb ismer
mit
összeget,
valakit,
aki
adna
nekem kölcsön ? Gartenlaub Pénzt senki sem ad kölcsön mindenki csak kér Kapni pedig csak az kap, akinek nem kell Vajha nekem volna :
—
.
.
.
.
.
.
Minden szegény embernek jó szive van, mondják holott az én szivem még ha gazvolnék dag is be szívesen, istenem Hacsak .
.
.
.
.
.
.
.
!
.
évvel ezeltt ismertem volna a kisasszonyt
tiz
.
.
Kamilla {kezét nyújtva) Hát isten önnel öreg Gartenlaub. Az ifjabbat tisztelem. Majd legközelebb megint fogok irni neki ... a lapjának Van egy egész csomó szomorú kis történetem Nemsokára, majd ha kissé le:
.
.
.
.
.
.
a gyászom
telik
.
.
.
Gartenlaub {távolodva) Köszönöm, köszönöm Es a viszontlátásra még ma délután hozom a pénzt ezekért az Írásokért. Es :
.
.
.
.
.
.
tessék
nekem megbocsájtani
felejteni
.
.
... és tessék
el-
.
NEGYEDIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub, Boci.
Boci {a középrl). Kamilla {megpillantva): Mi az? Boci {csak a küszöbön) A kegyelmes jön f el :
72
.
.
!.
!
Gartenlaub {meghajtva magát): Sietek, kezét csókolom Boci (el)Kamilla (kéz kézben Gartenlaubbal) Mért néz olyan különösen ? Gartenlaub Isten ments. Semmiért. Kissé sápadt a kisasszony. Kamilla Tudom Gartenlaub Kétségbe vagyok esve ... ha tudnék valamit ... ha tudnám honnan Kamilla (visszatartva) Gondolkodjon egy kissé Maga olyan okos ember Gartenlaub (kesern) Oh, nem ész kérdése Ellenkezleg. Csak buta emberek jutnak pénzhez Kamilla Valami tanácsot Gartenlaub (meghatva) Oh, tanácsot kér Igazi keresztény Talán az ezredes ur aláirása azaz dehogy, nem lehet Az ezredes ur nagyon angazsálva van Valami más valami garanciát ha volna egy.
.
.
:
:
.
:
.
.
:
.
.
.
:
.
.
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
'-
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
szeren valami
—
értéktárgy, például
•
•
(körül-
néz a szobában) például egy ékszer
Kamilla
Egy
:
ékszer
rendjelei legfeljebb
.
.
hz apám
(Gúny),
1
.
Gartenlaub Sajnos Boci (ismét a középrl) Kisasszony Kamilla: No isten önnel. (Gartenlaub távolodik). És Gartenlaub (Gartenés laub megáll.) Tudja mit (Kacag) S mégis csak hagyja itt nekem azokat az Ehrmann urakat azt a Günzburg-féle okmányt, a :
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
telekkönyvet
.
.
Gartenlaub
:
Lemásolom Nem, nem .
73
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Kamilla: Akarom
{Gyorsan átveszi az
\
sokat s valami szögletbe
Írá-
hajitja.)
{Boci utat nyit Fábrinak és
el.)
ÖTÖDIK JELENET. Kamilla, Gartenlaub, Fábry Pál.
Fábry
mabb
gyönyör szó
{A
.
hangja
Kamilla
:
Oh
Akarom Mint egy
kezéhez
az
elindulna
hogy
hajlik,
a
vezény-
!
:
Egy egész hadsereg
.
.
minden mágnásnál fino-
(igen finom,
vékony, nervozus, kihivó)
és
rajta.
megcsó-
kolja.)
Kamilla {elhárítva) Nem nem Fábry Kár. {A Kamilla ideges és boszus jelére, végre észreveszi Gartenlaubot.) Ah, igen, igen, ez a kedves Gartenlaub. {Elkelen feléje int.) Jó reggelt ilyen korán, öreg ember ? Gartenlaub {nagyon udvariasan) En ugyanazt mondhatnám a kegyelmes urnák Fábry {inkább Kamillához) Oh én már egy nagyot lovagoltam május elseje, virágok, napfény és minden. A ligetben láttam egy madarat, egy igazi madarat egy faágon. Liheg vágta, mint egy kadét. Hideg zuhany s massage utána, mint egy norvég. Hát ön Gartenlaub ? Gartenlaub (a szava elé vágva) Fölösleges kérdeznie, kegyelmes ur Én nem lova:
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
:
.
.
.
:
—
.
.
.
:
.
Ha nem
golok.
tudni
.
.
.
csalódom,
.
méltóztatik
.
Fábry Massage ? Gartenlaub Néha a gzfürdben. :
:
74
is
!
Kamilla
(Fábryhoz)
Üljön
:
gyújthat ... az ablak nyitva
Oh
Fábry:
nagyon
.
le
.
.
.
rá
.
is
.
kegyes.
a
(El&vette
szivartárcáját.)
Kamilla: Micsoda szivarok? Jó szivarok?
Fábry szivar
.
.
de szerényen)
{kicsinylleg,
:
j
Hm,
.
Kamilla Majd Gartenlaub megmondja Fábry (Gartenlaubhoz) Parancsoljon Gartenlaub Oh csak kiveszek egyet :
.
:
.
.
:
kiveszek
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Fábry: Bolzay kisasszonynak fogok küldeni, ha megengedi, egy nagy doboz angol cigarettát Royal Oxfoid gondolom az rnagy
—
—
ket Royal Oxford. Hát a tavaszi lóversenyeken lesz szerencsém ? Gartenlaub De hiszen Fábry (csak tovább): Két szke ló s négy
ur
is
nagyon
szereti
.
.
:
sárga kerék rendelkezésére talyigám
is
.
.
.
.
áll
.
.
.
van, egy pannier-em,
akarna ... Gartenlaub
Egy könny ha hajtani
A
kegyelmes ur, olvastam, sokat nevezett, egy egész ménest nevezett, ha szabad mondanom. Fábry (mindig Kamillához) : Dresst is cseréltem Tudja ? Egészen vörös test, vörös sapka, vörös haj a jokey-m skót, egy bibornok Gartenlaub (aki kezdi magát jól érezni, örökkön ders és optimista) : A kegyelmes ur jokeyja :
!
—
a hires Goodin ?
Kamilla (önkéntelen)
Mac
:
Oh
dehogy ... a
kis
Leen.
Fábry (Gartenlaubhoz):
On nem
tudja
a
75
/
..
meglepen nem
dolgokat, ön
tudja a dolgokat,
holott nyilván jár a versenyekre.
Gartenlaub Hát ki nem jár a versenyekre kérem ? Van olyan müveit ember ? Mindenki aki csak van és él épen arra gondoltam, hogy leszek bátor megkérdezni a kétévesek nyerjét Ha olyan kegyes volna, egy tipp Fábry {mulattatva) Ne mondja azt Tipp. Mondja tuyau. Gartenlaub Ahogy parancsolja. Tüjó. Az ember ne legyen nehézkes. Fábry Jöjjön. Megsúgom. Gartenlaub {boldogan) Oh, Bolzay kisasz:
.
.
.
.
—
.
.
:
:
:
:
:
:
szony eltt azt hiszem ...
Fábry
A
:
világért
Gartenlaub {engedve
Kérem
.
.
Csak magának.
sem.
Fábry hoz hajolva)
és
:
.
Fábry {halkan és hidegen) Az ördög vigye már magát innen. Gartenlaub {megremeg, felébred. De uralko:
el
dik magán és mosolyogva)
Igen különös neve
:
van, egy kissé hosszú neve
het elfelejteni
.
.
Kamilla {aki lelte? Mit jelent
.
.
.
.
még sem
le-
nem. {Hátrál.)
észrevette a felindulásai)
:
Mi
ez?
Fábry Gartenlaub urnák talán dolga van Kamilla {Felindultan)'. Gartenlaub különben is menni készült. Önnek nincs joga itt rendelkezni. És én megtiltom Fábry {nyugodtan) Nem hiszem, hogy megbántottam Gartenlaub {egyszeren) Oh engem nem hogyan tetszik azt képzelni, hogy engem meg:
.
.
.
.
—
:
.
.
.
:
76
.
bántson? (Kamillához): De csakugyan dolhiszen méltóztatik tudni ... A gom van .
.
.
viszontlátásra, délután
Kamilla (a küszöbig kedves Gartenlaub. Gartenlaub {el).
.
.
.
kiséri)
:
A viszontlátásra
HATODIK JELENET. Kamilla, Fábry Pál, majd a Günzburg gyerekek,
(kí-
vülrl) Boci.
Kamilla {visszakerülve és hevesen) S ha én most magát akarnám ? Fábry {mosolyogva) Próbálja meg Kamilla Az ön háza, mi ? Fábry Ha nem csalódom. Kamilla Csalódik. Ez itt a Bolzay ezredesé Hát gyorsan s az enyém Mit akar ? ha olyan sürgs magának, hogy el kellett :
.
.
.
.
:
.
.
:
:
:
.
.
ijesztenie ezt
.
.
.
.
.
.
a szegény Gartenlaubot.
Fábry: En két szke lovat s egy sárga phaétont ajánlottam Bolzay kisasszonynak . Kamilla: S a komornámnak vájjon mit .
.
ajánlott ?
Fábry {homályosan) A komornájának ? Kamilla {csak folytatva) S a cigányoknak, akiket fel mer küldeni ide, rám uszit mint egy színésznre Fábry {hirtelen emlékezéssel) : Oh még" a múlt hónapban Tudja Kamilla (a szavai elé vágva) Nem akarok :
:
.
.
.
!
.
.
.
!
—
.
.
.
:
tudni semmit.
Fábry:
Oh
szavak, tréfák,
a komornája,
—
a
cigányok
egy öreg ember 77
.
.
.
—
!
Kamilla {halkan
rem
.
és restelkedn)
ezt az öreg" embert,
rózsakoszoruval
Fábry
.
.
fejét
No fogja rám. Kemint egy leány szo-
szatir.
nem
gl"yed ugfy beszél,
isme-
a
.
Mint egy
:
Oh
'.
aki befonja
is
kott, de mint
egy asszony Kamilla {megremegve) Mint egy asszony Fábry: Ez oly izgató Kamilla: Oh hagyja hagyja Ezt a .
.
.
:
modort
az összes bizarságait,
.
.
.
.
.
.
.
.
is
.
.
.
amelyekkel gyötri az
—
embert
.
ismerem, ezeket az ötleteket
is
.
.
az egész stilusát ismerem Már megmondtam, hogy ön csakugyan
százszor
.
.
.
—
nagy ur {mind fokozódó felindulással)'. a kegyelmes és én csodálom és én el vagyok ragadtatva ... el vagyok ragadtatva !
.
.
.
idegesen) Maga nem maga téved Mondja, mit akar ? Parancsoljon Bennem nincs gg, oh alig van csak mámor van bennem
Fábry
ért
csöppet
{egy
engem Kamilla
.
.
.
.
.
.
.
élet
Parancsoljon.
!
. .
—
.
oh az van, csak az
mámor
:
. .
van bennem, a nagy A Gartenlaubokat is
lenyelem a kedvéért, mind a kettt, a s az öreget
.
.
.
Letegezem
fiatalt
ket, gyöngéden,
mint az egri püspököt. Kamilla: Gartenlaub elszegényedett, ön "meggazdagodott, ez az egész. Fábry Oh ne álmodjon. Ezt már nem, ezt már nem. Ez az olyan bolond újságokba való, mint amilyet a barátja ir a „Szabadulás" -ba. Én már századok óta vagyok gazdag, mit tudom én, az apáim vérében már :
—
Tas óta, csekélység Kamilla Oh Tas :
!
Ki az ?
78
!
.
.
nevessen. Az egy magyar vezér. ember. Valami egy ló s egy kard között. Egy vagyongyjt. Mert én egymagamban csak elszegényedni tudtam volna. Mi vagyok én a szónak gazdasági értelmé-
Fábry
Egy
Ne
:
kitn
ben ? Egy
naiva.
Kamilla (mindég idegesen) Egy ravasz Még ugy-e ön fizet a lakóinak, a bérlinek, a lovainak :
.
Fábry
.
.
:
az enyém
Bérlim nincsenek. Ez
—
én járok
De
rajta.
igenis fizettem, a lovaimért
dom
!
is
igaz.
A föld
a lakóimért .
.
.
s
nem
—
tu-
melyikért többet.
Kamilla: Igen hizelg.
Fábry (csak
folytatva)
:
S
azt
sem tudom,
a neveHát adja a kezét, gyorsan.
melyik futott jobban. (Kamilla
elrejti
No lám Kamilla: Nem. Fábry: Miért? Kamilla: Mert nem akarom.
tését.)
.
Fábry
A
Oh
:
.
.
az
isteni
hangja megint
. .
komandó Kamilla
Hagyja a hangomat.
:
Fábry Mért hogy olyan lázas mindig, forró, mély és bánatos, miért? Kamilla: Azért. Fábry Majdnem egy férfihangra emlé:
:
keztet
.
.
Kamilla
Fábry
:
cig csend.
(megremegve):
A
Egy
férfihangra?
Bolzay Sándor hangja. (Egy per-
Kamilla
Kamilla (megáll)
távolodik.) :
Hová megy?
Sehová. Várok.
(^Sy P^^ig ismét csend.)
79
!
Fábry dort
.
.
.
Én még hallom
:
:
.
ezt a
Bolzay Sán-
.
Kamilla (csöndesen) Én is. Fábry: Egy kissé neheztelek :
nyilván sehol
sem fogjuk
látni
is rá. Miatta Bolzay kisasz-
szonyt az idén.
Kamilla {forrón és rejtetten) Sehol. Fábry Günzburgékhoz sem megy :
ma
ki
:
este ?
Kamilla (unottan) Oh Fábry: A Günzburg ugy hallom, riválisa kegyednek ? Kamilla Rivális Fábry Azt tudja-e, hogy mostanság a bér:
.
.
:
:
lit próbálja kitenni ?
.
.
Egy gyönyör
.
koncentrálási terv van
itten a
birtok-
szomszéd
bir-
tokosokkal.
Kamilla (nyugtalanul)
:
Micsoda szomszéd
birtokosokkal ?
Fábry: Horthánékkal. Kamilla De hát bánom is én Miattam koncentrálhatnak amennyi jólesik Fábry Miattam is. (Kamillát figyelgetve) Magát mégis csak mintha bántaná ez A homlokán néhány szke fürt selyembl az egész arca olyan bájosan meggyötört (Újra csend.) Az éjjel, egy párszor felnéztem az ablakára. Sokáig világos volt. Mit csinált? Kamilla Zongoráztam. Fábry Kés éjjel ? Kamilla Egy noctürne-t (Pillanatnyi habozás után) Hát ön kimegy Grünzburgékhoz !
:
.
.
:
.
.
.
—
.
.
:
:
:
!
:
ma
este ?
Fábry
:
Én elutazom egy óra múlva. 80
.
Kamilla (reménykedn)
Hova ?
Elutazik ?
:
Messzire ?
Fábry
:
Cannes-ba, a feleségemhez, aki
En
hi-
{Egy percig csend.) szegény lélek nagyon szeretem a feleségemet. Az id
vatott,
eljárt.
.
.
.
Most már évek óta beteges. Utazom.
Kamilla: Isten
vele.
Fábry (tétován) S ha visszatérnék mondja csak ... ha késbb Ha valamikor elébe állnék, a jövje elé ha egy napfényes téli reggelen megkinálnám :
.
.
.
.
.
.
— —
. Kamilla Oh, hogy mer igy beszélni (Egy percig csend.) Fábry Gödöllre semmi esetre sem mentem volna, még ha nem is utazom el. Sehová különben, ahol fürge fiatalok most már körülrajonghatják, minthogy nincs többé, aki elhá.
:
.
:
rítsa
ket
.
.
.
Kamilla (majdnem szemrehányón) alig
hárította
el
mindenüvé követett, mindenütt
nyomomban Fábry
:
.
.
:
Oh magát
Maga mindég
.
.
.
odajött, volt
ott
a
.
Mondja mindjárt
azt,
hogy odato-
lakodtam.
Kamilla
Tavaly a nagy tribünön
:
Fábry: Lehetetlen homloka pléin-airben
volt !
ellentállni,
.
.
a
.
szke
Valami kifejezhetetlen,
szinte félemletes báj áradt az alakjából és körül lebegte
.
.
.
Kamilla Még emlékszik ? Fábry Felejthetetlen, abban a sajátságos, ezüstkék ruhában Kamilla A holdfényes ruhámban . . . :
:
.
.
.
:
81
6
!
Fábry: Mac Leen, aki száraz
s szivtelen,
mint egy szivar, majd leszédült a lováról
.
.
.
Kamilla (a foga közt) Egy jokey Fábry S az ezredes, aki elvonult a tisztekkel a mázsálóba s a Bolzay, aki ott maradt, Bolzay Sándor, abban a gyönyör redingotban az ezüstkék ruha mellett Kamilla {nyugtalanul) Unalmas ez egy :
:
.
.
.
:
.
.
.
.
régi ruhám Fábry Oh ha nekem adná
.
.
:
.
.
.
Kamilla: Mit akar vele? Fábry {halkan) Egy ágytakarót
.
:
.
.
{Kamilla a szavába vágna, de ebben a
pil-
lanatban kivülröl élénk és zajos gyermekhangok, üde és
megriadt
ni
neveletlen
kiáltozás,
amelyen egy
hang, a gouvernans hangja
ködik át kétségbeesett egyvelegben.
—
kz-
Egy
si-
Ugyanakkor Boci a középrl.) Boci {Kamillához élénken és mulattatva) A Günzburg-gyerekek nem Kamilla {idegesen) Oh nem most nem akarom. ide vitás.
:
.
.
.
.
:
.
.
.
.
.
{Dörömbölés kivülröl az ajtón és kacagás. nöi
hang
is,
A
mindig, kétségbeesetten.)
Boci Már itt vannak Kamilla Kisérd be ket a mamához vagy a kis szalonba ... te is maradj ott ve!
:
:
lök ..
.
.
.
.
{Távoli dörömbölés és folytonos csengetés.)
Boci
:
Oh
szörnyetegek.
a kis
{Zaj s kiáltozás kivülröl.
„Rabló, zsivány!
A
gouvernans hangja
:
A
{Kiszalad.)
kisleány hangja
kis fiu:
Pofonütlek!
„Palkó
Lóri
kacagása.)
82
!
!"
A
:
A
Boci
..
.
.
.
Kamilla S az apám, aki fekszik Fábry Oh azt nem hallani be .
:
De
ját nézi).
miért
{az órá-
.
magára ezeket az
küldi
is
.
.
.
.
:
apró vadállatokat? Kamilla (unottan): Hát tudom én retnek
.
..
—
sze-
•
.
Boci A kis szalonba vezettem ket. A nagyságos asszony is ott van. Kamilla (Bocihoz): Ferenc még nem jött :
vissza ?
Boci Még nem. (El.) Kamilla (bizonytalanul): Az orvost várom :
Kranzély professzort
..
.
.
Fábry Már nem fogom soká zavarni Kamilla Azt hittem, utazik, nem ? Fábry Néhány percem van. (Egy automobil.) A kocsim már is jön értem. Hát nézze Kamilla Hát nem bánom kissé Fábry röviden, hogy le ne késsék .
:
.
:
:
:
•
.
.
—
.
.
.
közönséges dolog is, nekem mindenesetre szokatlan ... de ha már itt állunk szemtl-szemlegbe a portás is itt jár már hallom Elvégre ön ismeri alább nem mulasztom el a dolgokat, az egész helyzetet, mindent MindRégi ismersök vagyunk, barátok mindössze egy kevés össze arról van szó .
. . .
.
.
.
.
.
. .
! .
.
türelmet kérünk
még
.
.
.
.
.
.
Fábry (elegánsan) Oh Kamilla De hiszen ez megszégyenit Kamilla: Oh tudom, tudom, ön igen kö.
:
.
.
.
.
nyörületes.
Fábry (könnyedén): Mondja mindjárt, hogy kegyelmes Kamilla: .
.
Elnéz irántunk 83
.
.
.
Bizonyos 6*
.
.
.
gyakorol
elnézést
fajtájú
ironikus
szemben.
Fábry
.
.
velünk
.
Meg
:
akarja köszönni ?
Mindez oly megalázó, oly gyötrelmes, hogy talán csak a szánalmán muIt, valami, nem tudom, valami sajátságos kárörömén, valami beteges gonoszságán múlt, ha még itt vagyunk e falak között, ha még itt vagyunk, Bolzay ezredes, az anyám s én, én, mert ugyebár én is számitok valamit, bennem is van egy kevés büszkeség, egy kevés önérzet, st (kacagva) ami bennem van... valami leküzdhetetlen vágy, ami elepeszt, ami kerget, micsoda egek után Fábry: Oh istenem, csak tudna egy kissé nyugodtabb lenni. Az élet oly egyszer. ments.
Kamilla: Isten
!
1
.
Kamilla: Magának!
Fábry Oly mulatságos, ha akarná. Ha akarnám Kamilla (kacagva) :
:
romba dlt
!
.
.
.
Ami
.
körülöttem, daloljak hozzá mi ?
itt
Körültáncoljam mint a bolond ? Vagy adjam meg magam végkép, egy nagyot sikoltva ? Mi
De
már igy ismerek magamra. Megrémülök néha, a mulatságosabb ?
hiszen
is
alig
—
én csakugyan valóság mindez ? Már-már engedek, trök, panasz nélkül. Dolgozom is igen, dolgozom, küzdök. (Fábry nevet.) Oh ne nevessen. Ez gyönyör Es meddig fog Fábry
vagyok-e, én, én,
s
!
.
.
.
1
:
küzdeni ?
Kamilla csak rövid
:
az ezredéhez
Fábry
:
Meddig ?
En
id kérdése ... .
.
Ha ugyan
.
.
84
az
istenem már apám visszamegy .
.
.
Kamilla {remegn)
nem
szabadságolják
'
! .
.
.
Ha ugyan mit ? Ha ugyan
—
ezt akarta
mondani?
Szóval minden reményemet Fábry (a szavába vágva) Oh a reményét attól megkímélheSt Lássa, haragszom tett volna, hogy kérkednem kelljen ... de Egy csomó dolog, olyan igaztalan irántam .
.
:
.
!
.
.
.
.
.
volna
amit legjobb szerettem
elhallgatni
.
.
Kamilla Beszéljen barátok, amint Fábry: Régi ismersök Kifelé a maaz imént mondta, no lássa amint minden, van egyelre ugy számára guk eltt öngyilkossága a Bolzay Sándor volt .
:
.
—
.
.
.
—
Ami
fölfordulásból ódium származhatott óh látszólagos ódium, Bolzay ezredesre elhárítottam, vagy legalább is megnézve, e
volna,
—
próbáltam
elhárítani.
engem nem
senki,
Hozzám nem
fordult
kért föl senki, csak azt te-
Mindössze ami módomban volt néhány kisebb pénzgyet rendezhettem el, egynémely rikitó voltam bátor elrendezni hettem,
.
.
.
—
—
adósságot s amelyekre már végrehajtás volt mindezt kifikitzve. Oh apróságok .
.
.
zettem.
Kamilla: Kifizette? Fábry Ami komplikáltabb ügyek lehetnek, ezekhez természetesen nem férhettem, mert hiszen itt bizonyos hivatalbeli eljárás szükséges Szóval ezek még fennmaradnak, sajnos talán a leglényegesebbek, ami erkölcsi hatásukat illeti. De gyorsan elintézve ezeket is, sok mindent megmenthetnénk. Kamilla Megmenthetnénk ? Fábry: Az egész nagy, kinos ügyet egy :
.
.
.
:
85
:! !
!
ahogy
tetszets frázisban,
maga
azt
szereti
Bolzay Sándor meghalt egy ideáért.
Kamilla: Egy
idáért.
Fábry {intencióval) Tehát Kamilla Tehát a rajongásom is megveszi Tehát ép azzal rántana le magához, hogy odafönn akarok maradni Tehát ugy szenynyezne be, hogy azt hihessem tiszta maradok ? Fábry {türelmetlenül) Oh csak egyszer ne :
.
.
.
:
!
:
álmodna már
I
Kamilla Hogyan ? Most se ? Amikor csakugyan azt hiszem, hogy álmodok. Amit :
!
elrendezett, fizetett leszögelt
persze
.
.
!
ahogy
.
ahogy
lefogott,
A
aranyszögekkel ....
mámora
hogy a nyomoromat, az egész csaláfelitta egy reménységben
!
dom nyomorát Ahogy is,
.
.
,
a kezébe ragadt mindent, a multakat
a jövt,
engem
.
.
ahogy
.
körülkeritett,
megejtett, mint a vadat.
Fábry {epedön) Kamilla Kamilla Ah nem, nem, megejtve nem, meg se gyöngülve már nem álmodok. Amit .
:
.
.
:
!
—
adott, amivel tartozom, amivel tartozunk,
amivel Bolzay Sándor
.
.
—
.
Fábry {mosolygón és kétkedn) Oh Kamilla {kétségbeesett energiával): Amivel Bolzay Sándor tartozik, mindent Fábry: Könnyelm Ígéretek Kamilla {izzón) Amit én Ígérek Fábry {hevesen és gúnynyal): Lopnia kel.
:
.
lene
.
.
.
.
.
.
:
.
.
.
.
Kamilla: Mindent! A vétken tul vagyok, megváltva A kezem szabad. Nem adtam el !
magam. 86
Össze fog roskadni mint az a máahol , a hidon Kamilla Annál jobb Hallgasson
Fábry
:
—
sik, ott jár
:
I
!
{Ebben a pillanatban Ferenc a középrl.)
HETEDIK JELENET. Fábry Pál, Ferenc, dr. Horthán György.
Kamilla,
majd
Kranzély,
Ferenc Kranzély tanár ur van itt Kranzély {sovány, ideges, remeg. Mártír-arc, sok barna haj, kinosan lesimítva mint egy vén asszonyi frizura). Alászolgája van szerenvan szerencsém Bolzay kisasszony? csém {körültekint). Hol van a beteg? Fábry {Kamillához) Isten vele. Kamilla: A viszontlátásra. Jó utat. Fábry: Minthogy ígért, várok s nem utazom Kamilla A viszontlátásra .
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
—
.
.
.
:
.
.
.
{Fábry köszönti Kranzélyt és távozik. szöbön
találkozik
Horthánnal,
A
kü-
aki e percben
lép be.)
Kranzély {Kamillához): üzent
nekem
s
kéretett
Horthán ide
.
.
György
azt hiszem
.
Bolzay kisasszony ?
György {Fábry hoz, aggódón): Nincs semmi komoly baj ? Fábry {könnyedén) Oh semmi (£7.) :
1
Kamilla {miközben Horthán közeledik felé): Igen, én kértem fel Horthánt e szives közvetítésre, minthogy a tanár urat nem volt szerencsém személyesen {Horthánnak kezet
—
nyújt).
87
.
!!
Kranzély Oh, fölösleges Mindegy Kamilla Be fogom kisérni a tanár urat Kranzély {elháritón) Oh azt hiszem ... \ Kamilla {Ferenchez, aki mozdulatlan állott a küszöbön) Kisérje be a tanár urat. {Kranzélyhez.) Talán elbb a mamával volna szives .
:
.
.
.
:
.
.
.
.
:
:
beszélni
.
.
.
Kranzély
Ahogy
:
tetszik
{Ferenc átjön a színen ajtót kinyitja
Kranzély
.
.
.
a jobboldali fels Kranzély el. Ferenc
és
eltt.
követte.)
NYOLCADIK JELENET. Kamilla, Györg^y
végül
s
Amanda nvér
s
Mariska.
{Kamilla, György, mint a bntársak a távozók felé néznek, várják, mint tnnek el Kranzély és Ferenc, mint zárul be az ajtó mögöttük. Akkor gyorsan, mintegy felszabadult epedéssel, megváltva, de kábultan is a gyönyörtl, hogy egyedül vannak, hirtelen egymásnak lendülnek. Napfény az ablak párkányán.) Kamilla György György Kamilla hát itt Kamilla {lázasan) Hát itt vagy hát végre itt vagy velem, nekem, vagy :
:
.
:
.
.
.
az enyém, az
György
:
enyém
Oh
.
.
—
!
drága
szivem
Szerelmem
!
édes ... az ajkadat, az ajkadat Kamilla {remegn, az arcát fölfelé szegezve) .
Igen
.
.
igen
.
.
.
.
.
:
.
György: Hadd nézzem még, mieltt elveszem Hadd nézzem még, amint remeg és .
.
.
88
!
:
!
hadd nézzem a hemegsápad ahová az én ajkam megy el Kamilla {alig hallhatóan) Vedd már György {az ajka fölött) Oly közel van s
vár, amint
.
.
.
lyet,
.
.
.
.
:
,
,
:
I
az útja mégis, mint a végtelen
Kamilla (mohón)
Oh
:
—
rón, egészen, egészen
György
vedd
.
.
.
vedd
!
jól, for-
!
(lázasan): Kamilla!
Kamilla
akarnál ölni
Mintha gylölnél Mintha megölnél
György
!
:
Mintha meg-
!
!
Szeretlek
:
(Az ajkuk lázasan
összeforr.)
(Egy percig csend.)
Kamilla (kábultan) Már nagyon vágytam utánad nagyon kívántalak György, szivem tegnap is az egész nap, az este, az egész éjjel az egész életemen ke:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
resztül
.
.
(Boldogan, forrón): Hát jó reggelt
.
Horthán ur
György
.
.
.
Jó reggelt Bolzay kisasszony Kamilla (elragadtatva s forrón) Jó reggelt, .
:
.
.
:
szeretm
György Hallgass
.
Kamilla
(aki gyönyörséggel hallgatja .
:
Még mondjam ? Még ? (Forrón, Szeretm
legteljesebb odaadással.)
György
ezt)
.
(forrón, halkan,
a
Szeretöm
a legszélsbb
!
inti-
En is neked szeretm ( Egy De hát vigyázzunk édes ...
mitás hangián) percig csend).
!
:
:
!
Kamilla (felocsúdva) Csakugyan megmarad a György karjában s amint
.
:
.
.
(De
ez kö-
—
azt Igen a te virágaid a piros csomót Margit hozta Köszönöm
rülnéz a szobában)
:
.
89
.
.
.
!
.
.
.
köszönöm
.
.
Mintha
.
Gáti-Szász Margit
Ma
György: lettél
.
.
.
tudta volna
is
.
.
.
.
.
négy
hogy az enyém
hete,
.
.
Kamilla (megremegve): Négy hete
György
Eljössz ?
:
.
.
Vagy
.
— ma
este...
eljöhetek ide
.
.
hozzád ? Kamilla (borzongva) A leányszobámba ? Csináltattam neked egy kulcsot, egy kis ezüst .
.
.
—
:
kulcsot
.
.
.
György
Hol van ?
:
Még
Kamilla:
hogy
kell,
talán
György
(epedön)
Ma
:
készen
este,
Kamilla
Ma
:
Kamilla (kábultan) az akác az udvaron
György
nincs
—
szóljak érte
este
Micsoda fény
:
.
.
.
.
.
.
.
1
.
.
Be
.
.
S
.
.
.
.
Kamilla (ingadozón) Hogy Micsoda ürügyem ?
jöjjek el hazul-
:
ról ?
.
.
.
György (halkan s tétován) Gödöll ... a májusi ünnep ... a Günzburg :
De hiszen gyászban vagyok György: Oh egészen intimus est, ugy hallom Zene sincs Kamilla (küzködve) Az anyám György Oh ha te akarod Kamilla: Messze is van kedvem sincs azokhoz odakünn György: De hiszen nem is kell kijönnöd édes, csak épen hogy elmehetsz hazulról Kamilla
.
.
:
.
.
.
.
.
:
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Oh
.
.
ennyit nem, ez veszélyes . megtudják, lehetetlen Akkor még jobb Boci elkísérne a vasútra kimenni
Kamilla:
sok
is
hazudni
.
.
. .
.
.
.
.
.
.
.
90
.
.
.
. !
György (epedn): Hát
magam
ki
jöjj
szivem
.
.
ugy szeretném a legjobban, ha
is
kijönnél s akkor elmehetnénk együtt
Kamilla jobban ?
.
.
.
.
Mért hogy így szeretnéd a leg-
:
György: Oly édes az, oly szédít, hogy ött vagy a többiek közt, mint leány vagy ott s én is ott vagyok körülötted, egysze-
—
ren
és tartózkodón
—
akárki,
ketten
.
.
nem
s
mint
a
többiek,
csak
senki
tudja
mint mi
.
Kamilla (epedn) : Csak mi ketten, mondd György (csak folytatva): A gyönyörömet .
még fokozza Kamilla
.
.
fokozni semmi tek
veled
.
.
Az
:
.
.
.
enyémet már nem tudja már messzebb nem mehe-
.
Már nem
,
.
lehetek jobb,
nem
lehetek odaadóbb, a tiéd vagyok, a tiéd sza-
badon és minden kényszernél, minden
tör-
vénynél mégis rettenetesebben a tied vagyok az egész szivemmel, a leány gyöngédségével, :
asszony szenvedélyéval, a tiéd, a tiéd szziesen és féktelenül A tiéd vagyok az az
!
legnagyobb örömével dalommal is életem
.
.
György
(megdöbbenve): Mit jelent ez? Kamilla (hevesen) : Nem hallgass
s
a tiéd a
fáj-
.
A !
fájdalommal?
nem
semmit
!
1
György
(felindultan s félénken is)
:
Ha
rej-
tenéd elttem, ami titkos gyötrelmeid lehet-
nek Ha megmondhatnám mindazt, Kamilla Ne mondj meg semmit György: Amim csak van .
.
—
.
:
—
W
.
.
.
Kamilla: Hallgass
György
(hevesen)
Kamilla
György :
.
Oh
Ez nem gög Mért háritsz
:
:
De
ez a
gög
!
!
magadtól
el
hozzásimulva
Kamilla (egészen zongva)
.
.
:
hát elháritlak ?
.
.
s
.
.
.
megbor-
.
György (hevesen) Az ut szabad elttünk. nevem a tiéd. Mondd mikor s meg:
A
esküszünk Kamilla (fájdalmas kicsiny léssel) : Oh! (Más hang) : S ami mögöttünk van s aki !
.
.
.
mögöttünk vár? György (mindég hevesen és nyugtalanul): Mögöttünk? Kicsoda? Megcsaltunk valakit? Kamilla Ki tudja ? György (hevesen s megejtve) : Kamilla Oh ez a hang ... Ez az arc ... de hát mért nézel igy reám ? :
.
.
.
Kamilla (nagyon zengzetes): Jönni fogsz velem a hidon, ha szeretsz György Oh mért gyötörsz ? Kamilla (heves) Meg fogsz érteni, mondd ? .
.
.
:
:
György
Kamilla
:
Kamilla
.
.
Hogy oda
:
.
magam
vetettem
ujjongva, sziláján, György, neked
neked,
Hogy
!
ha-
bozás nélkül a szeretd lettem, egy éjszakán a szeretd Hogy nem állitott meg semmi, hogy nem tartott vissza jsemmi, semmi (Han!
!
gok az elszobában).
György
Kamilla
(aggódón):
.
.
.
(Mintegy
egymás mellett. Egy percig csend. Aztán gyötrdve, megzavarva) Most már nem jönnek is is tudom annyi minden
felriadva,
:
.
kérhetem-e
.
.
.
még? Ma
este?
92
.
.
.
.
.
.
György
Ma
:
éjjel
.
.
.
Kamilla Látlak-e ? Kijösz ? {Még mieltt Kamilla felelhetne^ Amanda nvér Marikával a küszöbön középrl megjelen:
tek,
—
kéz kézben és feketében.)
Kamilla {megpillantva ket
Amanda nvér Horthánhoz)
{és
A
s meglepetve)
... fa kisleány felé) :
Kijövök
kisleány egy lépést
tett
.
.
.
Marika
.
:
.
(^4 kezét nyújtja.
elre
meg-
s tétován
Az
apáca mozdulatlan. György és Kamilla szótlanul nézik egymást. Aztán György, köállt.
szöntve az apácát elmegy.)
KILENCEDIK JELENET. Kamilla,
Amanda nvér,
Marika, majd a Günzburg gyerekek és Mártha.
Amanda gyermek
:
A
A
gyermek hazakívánkozott.
ideges,
álmatlan.
A
múlt
éjszaka
megleptem, amint térdelve az ágyban az ajkához szoritott kezekkel, hogy a többiek meg ne hallják, csöndesen zokogott ... A mécsvilágnál olyan sápadt volt az arca, szegény kis szenved gyermek arca, hogy megrémültem. Kamilla (megdöbbenve): Marika Amanda Marikának jobb lesz itthon. Min.
.
.
:
denesetre
több gondot és ápolást
igényel,
mint amit az intézet fogyatékos eszközeivel nyújtani tud. Nekünk egyébként, a ftisztelend fnöknvel egyetemben, bocsánatot
hogy egy egy kissé nagyon
kérek, de az volt a benyomásunk, kissé el tetszett hanyagolni, is
magára
tetszett
Kamilla:
hagyni a gyermeket
Oh! 93
.
.
.
Amanda
Azaz, hogy magára hagyva, ez
{fölényes irgalommal)
nem
az intézetben
volt
:
nagyon természetes. Igen kedves
és érzelmes
—
gyermek,
mi mindannyian körülötte voltunk. De a család részérl, bizonyos, ha szabad mondanom, bizonyos lanyha érdekldést
tapasztaltunk.
Kamilla: Az anyám is, én is, többször meglátogattuk Marikát.
idben,
igaz,
elmaradtunk
Amanda Épen :
Kamilla:
Oh
ez
.
.
.
.
hetenként
Az
utóbbi
.
.
istenem ... ha tudná kedves
nvér Amanda: Tudom. .
.
.
Kamilla percig
{hidegen)
hallgat.
Marika Kamilla
.
.
.
szerencsétlenségünk
Családi
:
Amanda
Csend.
:
Aztán):
csend
{Ismét
felé)
Kétségkivül
:
egy
.
.
.
.
{Egy
.
Isten percig.
magam
Ajánlom
.
veled
Aztán
Bolzay
kis-
asszony. {Megindul.) :
Amennyi-
Marika
kipihenné
Kamilla {némi küzködés ben, néhány nap
multán,
magát
s
itthon ...
az
után)
internátusi
egész hátralékot, gondolom hátralékot
nnek,
—
egy félesztendei
beküldenk a ftisztelend fnökmert hiszen ugyebár nem szakit-
hatjuk félbe a neveltetését
Amanda
az
dijat,
{megállott volt.
.
.
.
Aztán csendesen):
Marikát mindég igen szivesen fogjuk viszontlátni.
{Elmegy.)
Kamilla {lerogyva mellé): Szegény drága gyermek. (Megcsókol/a.) Hát csakugyan {A könnyes szemével nézi.) Micsoda rossz kis ruhácskád van ... a cipd is .
.
94
.
.
.
.
gyermek aki szencsakhogy itt vagyok Nem baj, vedett) {De nem folytatja, az intézetben tudod egy csöppet ijedten s megriadva Kamillához
Marika
{igen enyhén, egy
.
:
.
.
.
Günzburg gyerekek
simul a
.
akik
láttára,
.
—
e
pillanatban Jönnek be Jobbról. Mártha mögöttük.)
Kamilla {önkéntelen): Oh a boldogab{Marikához) De hát mért félsz? bak Mártha {Kamillához) Kezét csókolom Bocsánatot is kell kérnem, ha talán zajosan jöttünk ... A nevelésök egy kissé tökéletlen. .
.
.
.
:
A
bárón nem
jak
.
.
{Mint
.
aki
Nem
szivét):
engedi,
is
.
.
hogy hozzájuk njmlhogy
boldog,
kiöntheti
a
nagyon kivánok különben
hozzájuk nyúlni ... a fiúnak
a szokása,
az
—
hogy a kezembe harap, ha nem vigyázok, Egyébként de most már nagyon vigyázok .
a
.
bárón tisztelteti a kisasszonyt ma estére Gödöllre.
.
és biztosan
elvárja
{A két gyermek eközben mozdulatlan állott Marika eltt, néhány lépésrl való félig intimidáit,
Lóri idközben felé,
a
kihivó
félig
egy
lépést
mig Palkó csak tovább
Lóri
mama
{angyali
szemlélgetésben.
kritikai
Kamilla
közeledett
vizsgálja Marikát.)
ártatlansággal)
:
Kamilla,
mondja, hogy te fested
azt
is mondja a mama Mártha {elrémülve) Lóri Palkó (a kis nvére felé) Nem
dat ... És azt
.
:
!
.
.
:
.
a
a
haja-
.
.
szabad
megmondani Kamilla Csak mondjad .
.
.
Lóri ... És azt is mondja, hogy csak egy szál ruhám van, ugye :
hogy ugye ?
nekem
s
.
.
.
kinos kijönni Gödöllre Hát mondd meg a mamának, hogy
95
:..
csak azért
ruhámban,
kijövök, az egy szál
is
érted Lóri, csak azért
is
.
.
.
Lóri Majd megmondom. (Palkó felé megy.) Palkó (végre elszánja magát s Marikához) Én vagyok báró Günzburg Pál. Lóri (bájos majmolással) En vagyok báró :
:
:
Günzburg Lórika
.
.
.
Kamilla (Marikához) szépen a nevedet
Marika
.
.
Hát
:
te
(félénken, egy csöppet
meg is hunyász-
Palkó (akinek valami eszébe papád, ugye
Kamilla
:
.
Palkó
1
tessenek
ket
jönni
.
(Mártához)
.
.
:
Ah
összeszedi ket)
jönni
tessék
.
jutott):
A
te
.
.
.
ket, vigye ket. Mártha (gyorsan .
mondd meg
Én vagyok Bolzay Marika.
kodottan):
jönni
is
.
.
.
Palkó
.
vigye
Tessék
:
Lórika
!
1
(valahogy kifelé tuszkolja
Kamillához fordulva már a küszöbön) kivánságához képest meglátogattuk Kezét csókolom kisasszony. a kisasszonyt és
A bárón
.
.
.
(Elmennek.)
(Egy percig csend.) (Marika a Kamilla sen
dlve csönde-
keblére
sir.)
TIZEDIK JELENET. Kamilla, Marika, majd Ferenc, Kranzély ezredes hangja.
—
a Bolzay
ezek is csak Kamilla No ne sirj Marika nem akarom gyerekek ... no ne sirj Marika: Az intézetben is csak ezt hallom .
:
.
mindég
.
.
.
Nem
is
.
megyek
.
.
.
.
vissza
.
.
.
Kamilla (nagyon gyöngéden) : Dehogy 96
.
nem
. .
igenis vissza fogsz
menni
.
.
hadd
.
nem
többi kis leányok, hogy te
lássák
a
tlük, csak azért sem félsz tlük, hogy mégis te mert lesz neked új vagy a legkülömb ruhád, a legszebb ruhád neked lesz és egy kis apró aranyórát is veszek neked Marika (a könnyem keresztül) Igazán ? Kamilla Igazán. Már nem Marika (egy nagyot sóhajtva) sirok. Soha életemben nem sirok többé, ha veszel egy kis aranyórát (Dél van. Odalenn visszatér munkástöme.
félsz
.
.
.
.
.
:
:
:
.
gek. gése,
.
.
Semmi
zaj, csak a lépések ritmikus dübörmint ahogy katonák vonulnak el, rendben.)
Ferenc
középrl)
(a
:
Tessék jönni
ebé-
delni. Tálalva van.
Kamilla Kranzély tanár ? Kranzély (aki e pillanatban jön be jobbról s rögtön Kamillához fordul): Semmi baj semmi baj Már megmondtam a méltóságos megrázkódtatás, fixa asszonynak Lelki ideák a brigád, ez elmúlik. Csak pihenés, pihenés, friss leveg, lehetleg hegyi leveg egy kis utazás, a Svájc Ajánlom magam (Már sietne el.) :
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
:
.
.
.
.
.
!
.
{Ebben a pillanatban,
hirtelen, éles zaj hallat-
szomszéd szobából, mintha egy ablak föl. Egy ijedt ni hang a zajban : Bolzayné. És alantról, csengbben, a lépések koppanása a kövezeten.) Kamilla (elrémülve) Szent isten
szik a
rándult volna
—
:
.
.
.
(Kranzély megállott, figyel.)
A A
hang
brigád
1
(belülrl, a
A
Bolzay ezredes hangia)
brigád!
97
7
:
Kranzély (idegesen, mini aki különbekhez fixa van szokva): Ez semmi, ez semmi Egészen norideák ; a brigád Egy katona mindenben katonaságot hall és mális Mondtam már pihenés, hegyi leveg, lát egy kis utazás a Svájc Ajánlom magam .
.
.
!
!
—
.
.
.
:
!
!
(Elsiet)
Függöny.
98
—
HARMADIK FELVONÁS. A
Günzburg-villa Gödölln, a Hall.
középrl, két
nagy ablak
futórózsákkal a kontúrokon. egy-egy lehullott
ktomácra horizont.
s ezentúl
Az
Az
rózsa.
A
A
háttérben,
egy szabad kijárat
s balról
márvány küszöbön
ajtó s az
ablakok
is
egy
a kertre nyílnak. Mély és messzi
esteli égbolt,
csillag
miriád és egy nagy
ovál hold, mintegy ezüst citrom a középen. Jobbról, fönn, egy nyitott és virágos üvegajtó, mely szintén a
ktomácra le
voli is
nyilik,
ahonnan két alacsony lépcs vezet
a kertbe. Egy másik parkrészlet tó,
hattyúkkal a
jobbról. Balról
ajtó,
ez ajtón
holdfényben.
Egy
egy széles és kerek hajlású
mely az ebédlbe
Kastély berendezés,
üveg-
vezet.
pazar,
utánzó,
szemi-feudális.
páncélos
Tölgyfa kandalló a jobboldali falban, egy
hs
át: tá-
kisebb ajtó
a kandalló körül, egy kerevet párnákkal, keskeny
zsöllyék s egy törpe perzsa asztalka.
A
háttérben Jobbról
egy zongora s balról egy fiókos empire-szekrény. Balról
a középen egy nagyobb kerek
asztal, súlyos
tölgy s két
ó-angol szék.
A
kandallón egy lámpa.
Az
asztalon
is.
Valami
enyhe fény, mély, kékl és csendes, amelyben van a holdfénybl is, mely a tornácot bevilágitja s átdereng az ablakon.
99
!
ELS
JELENET.
Horthán Györg^y, Szenvey, Günzburgnéz, figyel
Egy
lélek
Ottilia.
arccal a parknak.
(György a háttér kijáratánál,
Vár,
—
odakünn csendes és holdfényes a park. nem jár. Egy távoli toronyóra ütése tiz óra.) :
Szenvey {egy zsöllyében, merengön. Egy nagy pohár kávé van eltte a kis asztalon. Egy cigakezében. Es félig retta, amelyik elhamvad a {OttiGyörgy felé) A holdfény mérges ital megjelent. Két gyors lépés György lia balról felé, de rögtön megáll tétován a Szenvey jelen.
:
.
.
:
léte
Ez
zavarja.
Oh miattam
.
.
utóbbi rögtön észreveszi
csak tessék.
.
ezt)
:
van a kávém, — magamnak én —
Itt
épen elég ... Itt vagyok {Már mintegy magának) Az épen elég egyik lámpát végleg el kellene oltani. Talán mind a kettt. Az összes lámpákat a világon. .
Ottilia
.
:
.
S
ragyogó.
{ismét
ismét a
vaskos
gyöngy nyakék. Szenveyvel nem tördik, egy vállvonogatás s hirtelen tovalebben György felé, Mért jött el az asztaltól ? a fiéhez) ilyen gyorsan, mért ? mért ? Mért olyan türelmetlen, mit akar, kit vár, mit néz ? Ez sért. György Szenvey is eljött :
:
.
Ottilia {lenézn)
akkord a hárfán
György
Az
.
:
.
.
.
.
Egy pozr szintén
.
.
.
Egy
!
.
.
Strausz-
.
nézem, a holdat Ottilia {halk kacagással) Oh drága hold {Még halkabban s kihivón) A szivemet nézze, :
éjszakát
.
.
.
:
:
amint dobog
.
.
.
György: Ezt a mind a nyakát
—
nyakéket, .
.
a
.
Ottilia {elhárítva s haraggal):
son
.
.
gyöngyöket
.
100
Oh
hallgas-
.
György {majdnem
magamba Ottiiia
.
.
hevesen)
!
ták mért, a többiek kihivólag)
:
lehet találni
.
.
getnek többé :
kés
.
.
is,
vigyázzon
1
Már
már nem
amit
ki
ígér-
A
:
.
.
.
múltkor látták vele, egy kis utcá-
este valahol
Vigyázzon
.
megigérte
is
.
.
{gyorsan)
Ottiiia
és
.
Nem engedhetem
Kamillával, .
azt
.
.
.
egész asztal
{Kárörömmel
jött Kamilla, holott
Nekem Már hires gy, .
Az
!
!
magának
nyilván :
György
mind
Hát mért nem
:
György
is
Bolzay Kamilla
:
megigérte,
.
itt
csakugyan Amikor eljött az amikor kisompolygott ide, mind tud-
súgta utána
ban
nem hagy
.
Ah
:
asztaltól,
Ottiiia
Tudtam, hogy
:
utánam, hogy
fog jönni
ki
.
.
.
György {remegn) Nincs miért vigyáznom... Nem igaz Nem engedem :
!
.
.
.
MÁSODIK JELENET. Boglár-Kendyné, Günzburg Tamás, Ercsény Renée, majd Komáromi.
György,
Ottiiia,
Boglár-Kendyné
Günzburg Tamással, akit a kezénél fogva vezet, mint egy nagy gyermc ket. Szke n, több mint szke, majdnem fehér. S nagyon vidáman): Tamáska fog énekelni, fog énekelni
.
.
{balról
.
Renée {nyúlánk,
bronz
sápadt. Két nedves, zöld tett
száj a
haj
szem
haloványban.
és
gyanúsan
és élesen kifes-
Követte Boglár-Ken-
dynét s elre sietve s nagyon érdekldve) milla ?
ön ?
.
.
.
hát csakugyan
{Ottiiia felé ment.)
101
nem
jött
?
:
Ka-
Nem
is
.
Boglár-Kendyné Gyönyören fog
énekelni.
:
Tamás
{fiatal,
igy, mindjárt,
kedves, elkényeztetett)
:
Most
vacsora után ?
Szenvey (merengön) ha lámpákat lát?
Mit gondolhat a hold,
:
Boglár-Kendyné Most igy mindjárt. Renée (Tamás felé): Az ajka mint a korál Ottília Egy negyed órácskát hadd aludjon :
—
:
elbb Tamás .
.
.
Drága angyal ebben a jó puha fauteuilben,
(hálásan)
Ottilia:
Itt
szemben a jó
:
.
.
.
ragyogó égboltozatával
.
.
a holddal, a csillagokkal, a májusi éjszakával
.
.
isten
.
(A kerevethez siet, felszedi s hozza a párnákat.) Renée (Szenvey felé) Oh a hold (Tapsol.) Adjon inni belle kék szerelem Nézze :
!
—
egy
!
kristály pohárral. (Távolodik és lemegy a
kertbe.)
Szenvey: ges
Nem
tehetem.
A
holdfény mér-
ital.
Boglár-Kendyné
(nevetve):
Még párnákat is?
A párnák közé Tamást mint egy kövér baby-t.) Tamáska, drága gyermek, ne Szenvey
Ottília
Hogyne
:
!
(Nevetnek.
temetik
:
aludjon ... az istenért, ne aludjon.
Boglár-Kendyné
(Szenveyhez)
:
Miért ag-
gódik ?
Tamás
(elmerülve s kéjesen)
:
Már nem
hal-
lom. Már-már a szálak gyöngéden megsza-
kadnak.
E
világhoz
Odavagyok. (Egy
nem köt többé semmi.
sóhaj,
kezdetben
lágy szu-
szogás, mely csöndes s boldog horkolásba
mo-
dulál.)
Szenvey
(Ottiliához)
:
102
No
lássa.
Az
egész
: .
.
Az egész nagy fényt, minOdakünn ragyog az éjjel, az ember
estémet elrontja. dent.
meg szeretné
pengetni a holdat mint egy ezüst
május els holdja
citerát,
Tamás horkol
itt
.
.
Ottilia (lenézn)
:
!
lét
—
A
:
érzéke
végtelen
Semmi mvészi
Gnzburg
s
egész tragédiája.
Oh semmi
Szenvey (kacagva) Ottilia:
A
.
érzéke
—
!
—
Boglár-Kendyné (Szenvey felé): Esküszöm semmi
nem
.
.
.
Ottilia
.
:
Az
.
..
.
olyan finom,
olyan
arkaikus
—
egy fpap, ül egy karosszékben és alszik és horkol. Nézze milyen gyönyör. (Boglár- Kendynéhez) Te is ülj le szép>en ide és nézzed milyen gyönyör. (Távolodik és szemtl szembe Komáromival aki balról jön be) Maga is menjen kedves Kovalami, mikor egy pap,
:
:
máromi és nézze milyen gyönyör. Boglár-Kendyné (Komáromihoz)
:
Jöjjön ide
mellém.
Komáromi
(Horthán láttára) : Rögtön Szenvey (merengn) : Legjobb volna a parkban sétálni, a hársfák alatt nyúlánk szüzekkel
.
.
Ottilia (a háttér felé megy.
Ne
beszéljen távollevkrl...
Boglár-Kendyné (Tovább beszélget
S Szenveyhez) semmi
érzéke...
(nevetve Szenveyhez) :
Nem.
vele.)
(Ottilia még egy pillanatig figyeli amint Komáromi Horthán felé megy s aztán el balról.)
103
.
.
.
HARMADIK JELENET. Gyorg^y, Szenvey, Boglár-Kendyné,
Günzburg Tamás,
Komáromi.
Komáromi
(Horthánhoz, aki közeledett)
György szülök
el
.
(unottan) .
Oh
:
A
:
vacspra alatt alig válthattunk néhány szót
.
.
.
most már ké-
én
.
Komáromi
:
Ot
percig mindössze
.
.
itt nem alkalmas hely Az irodámba nem akar felfáradni. Egynémely sürgs megbizásom van. Voltakép csak azért jöttem ki Gödöllre. Az
György
:
Ez talán
Komáromi
.
.
.
:
édesapja egyenesen felkért reá.
György Az apám tudta, hogy Komáromi (mosolyogva, mint :
denbe be van avatva) alább
is
sejtette
György lelnének
:
is
.
.
Oh
leszek ?
min-
aki
kétségkivül
.
.
.
leg-
.
Honnan ? Ha már kém-
Sejtette ?
utánam.
Komáromi való
.
:
itt
Oh
:
kémlelni
—
ami nyilván-
.
György
:
Nyilvánvaló ? Micsoda ?
Komáromi
:
Nem
szeretnék
eltérni
a
tárgytól.
György: En szeretnék.
Komáromi
Bocsánatot kérek, mindez nem még provokálásra sem avatkozom.
tartozik
:
reám. Magánügyekbe
Nekem ugy tetszik, György (kacagva) hogy ön provokált Hagyjuk a szavakat kedves Komáromi Horthán ... ez üres dolog. A családjának régi :
.
.
:
barátja vagyok, ezt méltóztatik tudni.
104
Mind-
I
.
össze arról van szó, hogy
itt
próbáltam meg-
minthogy másutt nem lehet szerencsém. Egyébként nem fogom soká untatni. A Günz-
találni,
burg-féle bérletpörben
.
.
.
A
Günzburg(a szavába vágva): bérletpörben az atyám érdekelve lehet,
Görgy féle
én nem. Ezt már többször kifejtettem. A szoms nem széd birtokos, a közvetlen szomszéd ám megkivánta, én. Ha a Günzburg-birtokot tessék, vágassa ki a határfákat, egyesítsen.
Én maradok ahol vagyok,
.
.
az árkaimon tul s
nem mozdulok. Ez minden. Komáromi Bocsánat nem :
Tessék meg-
. . .
gondolni.
György: Nincs mit meggondolnom. Aki gyönge és ijeds természet, az habozhat,
Én nem. Én hazulról sem rosszat, semjót, sem várok többé nem mit. Ahol megindultam, ott megyek tovább,
tép>eldhet, amint tetszik.
végig.
Komáromi
:
Ön nagyon érdekes ember — st csupa f aj és
kedves Horthán és szenvedélyes
!
—
mint egy gladiátor.
György
(a
.
oh bocsánat
.
De bizonyos szüli
szavába vágva)
:
.
—
dom
(remeg keserséggel)
.
jogok...
Bizonyos
presszáliák
.
— klasszikus re-
a fenyegetés! Holmi vagyonközösség megszüntetése, gondnokság, mit tu-
én
.
.
.
:
Mindez oly
sért mindez ugy hangzik, mintha nem tudom micsoda örvénybe szédültem volna bele. Ah, hát vegyék el, vegyék vissza amim .
.
.
Ettl még nem pusztulok még attól sem, ha dolgoznom kellene... Komáromi Oh bizonnyal nem. On kész
van,
amit adtak
!
el...
:
105
.
—
ügyvéd
—
gondolom csak egy
!.
.
vizsgája hiány-
kedves kolléga. Es dolgozna, hogyne gazdag ember mentsége a kitn intenció. Mind elmennének a földet kapálni, a követ törni az útfélen, ha errl van szó s ameddig nézhetik a világot egy arany hegy tetejérl. György (elborultan) : Én nem onnan nézem. En a magam életét nézem. S mindenre
zik
A
kész vagyok.
Komáromi
Tudom. Epén
Mindenre. ami aggasztó. György Aggasztó ? :
ez
az,
:
Komáromi
(elszántan)
hogy, hova vezetik
el
.
.
Ön nem
:
Mindenre
.
tudja,
kész, min-
meg van érve, vannak, akik számitanak Hogy még többre is ha lehetséges
denre erre s
.
—
a vagyonával fedezi ket,
—
.
.
egy egész nagy,
kirántja ket, talpra állitja mindzavaros ügy azt, amit szétrobbantott egy pisztolygolyó. .
.
György zayék
.
.
.
büszke,
(remegn s fájdalommal) : BolOh, számitanak reám ... ez a nemes,
ez
ggös
a
nép, aki
még
a puszta
érdekldést sem engedi meg, elhárit, eltaszít, ha arról volna szó Oh számitanak reám Komáromi (alattomos) Csak várja meg menjen, menGyörgy Oh elég, elég csúnya beszéd, menjen jen .
.
.
.
:
:
. .
.
:
Bocsánat,
megbízatásom
György
.
.
.
.
:
Oh
nem engem
sért
menjen, menjen felé)
:
.
.
Jöjjön
ide
ked-
jobb helye lesz. {Feláll.) Boglár-Kendyné {Szenvey hez)' Hová ...
.
volt.
Szenvey (Komáromi ves
.
. .
.
Komáromi
A
.
.
.
itt
dul?... 106
in-
.
Szenvey (egy El
A
!
romantikus
kézmozdulattal)'.
rengetegbe. {Távolodik.)
Boglár-Kendyné Jöjjek én is ? Szenvey Inkább nem. Boglár-Kendyné A hársfák alá mint nyú:
:
:
lánk
szz?
Szenvey Lehetetlen. Boglár-Kendyné Ha tudná pedig Szenvey {balfelé pillantva): Az ura :
.
:
.
ül
ott
bent és oly biztonsággal szivarozik és issza a a kávéját, hogy issza
olyan fönséges nyuga-
!
lommal, mint a marokkói szultán. Micsoda ember egy rettenetes ember Szegény nö szerelmi rabszolgan, egy szent! Isten vele,
—
!
!
{Hortánhoz megy.)
Boglár-Kendyné {Komáromihoz): Ha leül, leül, lássa itt van még kávé, egy ciga{A retta ... A pohár szélén az ajka nyoma negyedpohámyi kávét, ami Szenvey után ma' radt, Komáromi elé tolja s egy cigarettát nyújt át.) . Komáromy {elháritólag) Oh köszönöm
—
ha
.
.
.
.
:
.
NEGYEDIK JELENET. György, Sxenvey, Boglár-Kendyné, Tamás, Komáromi, Ercsény Renée, majd Ottilía.
Renée
{egy
csomó virággal): Virágok! S Oh ... {A virágokat
a hattyúk a tó partján.
Gnzburg Tamás
ölébe hullatja.)
Boglár-Kendyné {Komáromihoz a kávéspohárral)
:
Nem
akarja ?
Renée {Tamáshoz,
aki kinyitja
a szemét):
How
do you do sweet darling? Tamás: Az egész nap nem tudtam
107
alud-
.
ni
.
.
.
!
Benn voltam a városban,
.
!!
rettenetes
Folyton lázongók jöttek az utcán, vad munkások folyton jöttek, mint egy hadsereg, dü-
börögve
.
Renée ber
—
.
Igen
:
még
!
Oh Mind !
em-
csupa öreg
aki fiatal volt köztük, az
öreg-
is
nek tnt.
Tamás
(áhítatos)
Szent május fájdalma.
:
Renée: Mind néztük ket,
Fábry
is
az
ablakából, gyönyörködve...
Boglár-Kendyné (Renéehez suttogva) Fábry igaz, hogy Kamillával ? .
.
.
.
.
Oh
:
.
Renée Nem igaz még nem Egyelre Horthán Boglár-Kendyné: Oh, ilyen hamar Bolzay Sándor után ... A mécs ki nem alszik Renée Oh a mécs Amaz láng volt. Boglár-Kendyné (aggódón) Hagyjuk. Bolzay Sándor meghalt. Renée (borzongva) Micsoda halott volt :
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
.
!
:
:
Elragadó
!
Felejthetetlen
Boglár-Kendyné Te láttad ? Renée Majdnem vele temetkeztem Boglár-Kendyné Te láttad ? Renée Torna vitt el titokban Torna, aki a maszkot készítette. Egy nagy, meztelen ember, kiterítve, tubarózsa tónusok. Egy isteni Caracalla, nem, egy Marcus Antonius .
.
:
.
.
:
.
.
:
:
.
az átltt homlokával
.
.
.
.
.
Az id
.
.
Boglár-Kendyné (megremegve) percig csend.)
.
:
elmúlt fölötte
Oh is
I
(Egy
és min-
den. (Horthánt jelezve.) Most az a másik vár,
még
mindég vár
és
eped...
106
eped,
eped,
holtra
Renée (Horthánt
Ez
figyelve)'-
is
különös
Mint egy hosszú, furcsa pálma. Boglár-Kendyné Mint egy leperzselt pálma. Renée Az a vonzó és gyönyör, hogy mind
fiu.
:
:
elpusztul, aki Kamillát
.
.
(Horthán és Szen-
.
vey közelednek.)
Boglár-Kendyné Vigyázz Renée (Horthánhoz) Már elmegy ? György Kés van ... Renée Tiz óra ... Boglár-Kendyné (Szenveyhez) On már :
.
.
.
:
:
:
:
el
ment.
Szenvey: Régen. Boglár-Kendyné (Horthánhoz) Ha várna még egy keveset, elvinnk az autón György (elháritón) Oh nagyon kedves, kö:
.
.
.
:
szönöm Szenvey .
.
(Távolodik.)
.
Legjobb volna gyalog menni az
:
utón, mint egy szegény vándor a holdfényben. Ottilia
(balról s
készül —
aki búcsúzni
Horthánhoz,
a hangja inkább rokonszenvez és bánatos, mint kihivó) : Kinos est magának, mi ? máskép goncsalódások No ne tagadja .
dolta
.
.
.
—
.
.
György
:
Oh
amit az ember gondol
Ottilia Oly szép azo lykor vidámabban) No megálljon most egy percig még :
s
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
vonatja sincs
Boglár-Kend)mé
(aki
megérti
fog énekelni ...
109
akit kezénél
.
:
Gyönyören
.
.
Várjon fogva Ottilia Tamáska fog énekelni solygással Boglár-Kendyné felé.) :
.
flartóztatva
.
Boglár-Kendyné (Szenveyhez, visszatart)
.
.
.
.
a
(Egy mocélzást)
:
!
(Günzburg Tamás még az elébb
felállott volt
Komáromi követte.) Renée {álmatagon és mozdulatlanul egy kaKisérjem, cherubin ? rosszékben Tamás felé) Tamás (már a zongoránál) Köszönöm. Ma-
és távolodott.
:
:
gam szoktam
.
.
.
{Leül a zongora
elé.)
Renée {aki egész másra gondol): Valamit, ami meggyötörne Boglár-Kendyné Egy kis franciát a szerelemrl Renée Valamit, ami összetörne. Egy kis franciát egy Boglár-Kendyné .
.
.
:
.
.
.
:
1
:
kis franciát
1
Tamás {miközben az ujjai a billentyket érintik) Egy kis franciát a szerelemrl. {S a dal :
cimét
jelzi,
miközben már a bevezet taktuso-
kat játssza.) L'Amour
L'Amour Qui II
est
.
.
.
{És énekel.)
un ange maisain*
frémit, sanglote et soupire.
est plus moelleux
Plus subtil que
l'air
qu'un coussin, qu'on respire,
Plus provocant qu'un spadassin.
Chacun céde au mauvais =
Que vous chuchote Le Dieu du meurtre L'Amour. 11
voltige
C'est
le
comme un
et et
dessein
vous inspire
du
larcin,
essaim.
prestigieux vampire
Qui nous saigne
et qui
nous
Et nul n'arrache de son sein
Ce
perfide et cet assassin,
L'Amour * Rolünat.
110
aspire.
..
hallgatják mozdulatlan, mulattatva és
{Mind
nk körében
Hangok a
csendesen.
már az
közben.) Mint egy angyal
taktusok
hang Oh édes Mint egy szent. Szenvey (merengön) Oly kegyetlen Renée (halkan) Gyilkosság istene !
!
:
.
:
relem
.
.
(már az
Tamás (megmarad meg
mosolyogva
—
.
.
Sze-
.
.
utolsó taktusnál a zongorá-
gyöngéden)
sietve s
tetszést
.
.
Ottilia
hoz
utolsó
Micsoda
!
Tamáskám
:
énekben. Most kezdi megint
meg
bevezet taktusok
és ismét
elülröl,
az ének)
:
.
A
nagy
köszöni
és megelégedetten
felbuzdulva, alig áll
s
.
.
zongoránál.
a
játékban,
—
ime a
L'Amour
stb.
(De már az elbb, az els éneklése közben, az
utolsó
S
egy
strófáját
elvonuló
vonat zaja
messzirl, egészen enyhén és elmosódva.
kisérte,
most a
távoli toronyóra
egy negyedet üt
tiz
után.)
György (Szenveyhez)
:
Az imént
jött
egy
vonat, ugy-e ?
Szenvey: Vagy ment. György: A tizórai gyors Szenvey (az óráját nézve): Negyed egy. .
.
.
tizen-
.
György
A
:
vasúttól idáig
is
kell tiz
perc
. .
Szenvey: Kocsin (Egy megálló kocsi zaja a mélyben.) György (a veranda küszöbén s megremegve^ reménykedn) Oh Ottilia (közeledett s nyugtalanul) Ki az? Szenvey Egy elkésett vendég nyilván .
s
.
.
.
!
:
:
:
Ottilia
:
Elkésett
.
.
.
.
.
111
.
.
.
Szenvey
Ugy tudom, kegyed
:
várta Bolzay
kisasszonyt.
En
Ottilia:
Oh
Szenvey: akar
.
.
esti
nyolc órára vártam
.
.
.
kisasszony jönni
ha Bolzay
.
Ottilia
Akkor jön akár
:
György
nyen, mint kihivón)
mehetünk
éjfélkor
.
.
Ha
:
is
.
.
.
inkább szeré-
(elfojtott felindulással,
kivánja,
rögtön
el-
.
és csendesen)
Ottilia (megsebezve
nem kivánok
{Mozdulatlan
semmit.
Oh
:
én
marad a
Tamás énekel. A többiek hallgatják.) Renée {Tamás felé, nagyon figyelve az éneket): Oh ezt hevesebben kellene. {Hangok
középen.
mint mint egy angyal halkan.) Oh bájos egy szent! {És Renée, Ottiliához.) Ugy-e Lilia? s egy{S hirtelenül együtt énekel Tamással Kendy né s szerre a többiek is, Ottilia^ Boglár!
!
—
Komáromi
akik mind ismerik a
is,
dalt,
hal-
kan és diskréten együtt énekelnek.) Hogy jön, Szenvey {közel a küszöbhöz) megszoknyáját árny a ni hogy jön, nagy hogy jön, hogy jön szaladva emelve {halkabban): Oh azok a gyönyör lábak, az a csillogó, keskeny lakkcip {Az együttes ének. Igen finom és diskrét és :
.
.
.
.
.
.
.
.
.
holdfényes.)
György
{önkéntelenül)
Szenvey {megejtve)
—
lobogásával,
vényeken itt van
.
—
.
.
.
remeg
egészen
.
.
Hogy
:
jön
.
.
.
Szinte tragikus a ruhája
:
árnyékfoltok az ös-
kék a virágok között
{Hátrál.)
Györjry {elre)
:
Be szép
!
{És szemtl-szembe
a gyönyörrel végre): Kamilla
112
.
.
.
.
Kamilla (titkon a kezét keresve s lihegn): Vigyázz {Tamás s a többiek épen az utolsó verssorhoz értek): .
.
.
—
„Ce perfide L Amour
et cet assassin,
!**
—
(Diskrét taps
és
megpillantják Kamillát.)
Hangok (kissé meglepdve kodon): Ah! Kamilla! (Tamás a végs akkordot.)
s
inkább tartóz'
ÖTÖDIK JELENET. György, Szenvey, Boglár-Kendyné, Tamás, Komáromi, Renée, Ottilia, KamiDa.
Kamilla (mozdulatlan a háttérben
a fu-
és
lihegn): Jó estét Ottilia (inkább gyöngéd nehezteléssel)
tástól
késn
.
.
.
.
:
Kamilla
Renée
Lekéstem a vonatról Mióta várjuk (Intencióval) :
.
I
:
lyen türelmetlenül
.
.
. . .
—
S
:
mindnyájan Kamilla: Nagyon kedves. (Tamás .
.
.
.
Tamás
.
.
egyszer
(gálánsán .
.
.
Tamáska
Kamillához)
más ... a kert
is
:
.
.
.
Oh
a
az
.
vagy hevülve Olyan elhagyatott kis vasúti
:
felé):
hogy nem
kár,
Ottilia: Egészen ki
Kamilla
mi-
.
.
Még
szebbik ének
.
.
Megzavartam Renée (Kamillához): Be hallotta
Ilyen
.
.
.
.
.
állo-
az a hosszú kihalt ut a kert mentén, .
.
.
virágok mint a gyertyaszálak
kissé féltem, szaladtam,
volna jönnöm,
—
korábban
még alkonyatkor 113
... az
. .
kellett
apám »
nem akartam nem lehettem.
rosszul volt délben,
egészen nyugodt
amíg
eljönni,
Ottilia (mosolyogva): Hát te most nyugodt vagy? Kamilla {intencióval Horthán felé) Itt va:
gyok
.
.
.
Ottilia (kedvesen)
szöntél
.
.
Horthánnak nem
:
kö-
is
.
Kamilla (csak 5 tudja, hogy köszönt) Nem ? (A kezét nyújtja.) Ottilia Haragban vagytok ? György (mosolyogva): Azt hiszem, nem. Kamilla (Szenveyhez barátsággal) Jó estét. Ottilia (bemutatva): Komáromi ügyvéd Kamilla Oh névrl már ismerem :
:
:
.
:
.
Komáromi Igen ? Tamás (aggódón) De szke gyermek ?
.
.
.
.
:
vájjon
:
vacsorált-e
Boglár-Kendyné Mégis csak a kanonok :
lálja ki
a legfontosabbat
Szenvey Kamilla
:
:
A
kis
.
nem
.
.
.
:
Ottilia
:
Tamáskám
Egy Te nagyszeren
lami külömbet.
Tamás
.
már igen
igen,
.
.
.
.
.
.
egy pohár pezsgt .
.
.
.
te rendezzél
édes,
va-
remekmüvet egy tálérted ezt, egy fpap.
kis
—
(a kezét dörzsölve s finoman):
hány fehér halszeletet, kecsesen
Né-
egymás mel-
egy nyájas jérceszárny illatos salátával májusi ünnepély Egy vonzó körtét Kamilla Oh köszönöm
lett
—
ta-
.
süteménynyel ? Ez az Ur vacsorája
Tamás
cán.
.
legüdvösebbet
Oh
Ottilia: Tehát
egy
.
.
.
.
—
!
:
Ottilia
:
Igen
.
!
igen
!
.
.
(Csengetett egy inasnak.)
114
1
.
nem
Aztán, ha
akarsz,
A
szajönnöd, édes ...
már nem
kell visz-
is
meg
gyerekeket nézd
ha imádkoztak-e lefekvés eltt ? Te is feküdj szépen, mint egy jó kis fiu, aki szótfogad. Tamás Csókolj meg ... a másik oldalon
le
:
is
.
.
.
megyek
reggelre
haza, Esztergomba
(Mint egy dogmát Ottiliához) zsidókkal
.
.
.
.
Ottilia:
A jöv
Tamás
Igen, kedves
:
.
Légy szigorú a
:
héten kijösz megint?
mama
.
.
{Int
.
az inas-
nak, aki követi.) Ottilia {Kamilla felé)
velünk egy
itt
vagy a zongorán mint egy angol quick souper. Szépen vesd le a
kis asztalon
—
bar-ban,
Majd
:
kabátodat, a kalapodat
.
.
.
Kamilla {egy rejtett pillantással Horthán felé, miközben a kalapja tjét kihúzza s ugyanakkor Szenveyhez, aki segiteni akar)
nöm
.
.
helyezi,
{Miközben
.
Ottilia
kalapját
Ez ugye
Ottiliához):
kabátom {Egy
a
itt
:
Oh
a
köszö-
zongorára
maradhat?
A
?
is
Minden
:
.
.
.
prémes
sötét
Levetette. Egész nyúlánk és heves formeglepn, mintha egy fürd-
kabát.
alakja hirtelen kiválik,
máival vonzón
és
volna ki. A ruhája a régi ezüstkékbl komor feketébe. A decoltage meg van toldva átlátszó fekete tüllel. De a nyak megmaradt, enyhén, kivágva, kinyúló s meztelen. Az arc sápadt, a szemek ragyognak. A haj meglazult egy keveset a ka-
köpenyböl estélyi
lépett
ruha
—
—
laptól s a futástól
Semmi
is.
ékszer.
Az
egész
alak szzies és érzéki, egy csöppet feldúlt. egész
alak boldog
és
Az
mégis titkon gyötrd.
115
8*
.
Mind
mind
nézi,
a varázsát.
érzi
hangulata.
tartózkodás
irigység,
Csodálat,
Suttogások.
Kamilla, tétován, mint aki tudja, hogy bámul-
elbbre jön s megáll.) Szenvey {megejtve mint egy tünemény eltt
ják,
Oh
májusi ünnep
s hátrálva)
:
—
Mária
tavaszi
met, amelyik
.
.
.
!
hát csakugyan,
Az ember
nézi a szerel-
világit.
Kamilla: Az ember néz sok mindent Boglár-Kendyné És nem érti.
.
.
.
:
Renée énekelni
Kár, hogy nem hallotta Tamáskát „Ce perfide et cet assassin."
:
:
HATODIK JELENET. Elbbiek. Inas, Mártha.
(Ebben
valamelyik szomszéd
a pillanatban
szobából harsány gyermekrivás és sivitás hangzik.
Egy
hangja
kétségbeesett
—
s
Hangok
ni
a Tamásé {inkább
is
hang
—
a Mártha
a tumultusban^
mulattatva és
kacagva)
;
„Mi az ?" „Palkó, Lórika !" „Oh az édes gyermekek!" „Még nem alszanak?"
Oh semmi nyilket. (Egy ujabb gyermeka kisleány hangja, makacs és éles
Ottilia (mosolyogva)
ván most fektetik sivitás
—
.
:
.
.
le
mint egy mozdony-fütty .)
Szenvey: A menyasszony ágybatérése. (már idegesen) Mártha Mártha Mártha (kívülrl s lihegn) Rögtön kérem (Az inas a tálcával.) Ottilia (az inashoz) Mi történik odabenn ? Az inas Palkó és Marika ugy tudom nem
Ottilia
!
:
:
!
.
I
.
:
:
116
I
.
..
óhajtanak sem
.
imádkozni, sem lefeküdni
{A
tálcát az asztalra helyezi.)
{Mártha megjelent. Egy csöppet fel van dúlva, de túlzás nélkül, a gyermekekkel való viaskodástól.)
Ottilia (Márthához)
Mártha {csöndes tanak jönni ide Kamilla {Mártha .
Mártha Bolzay
késn Mártha
fr
.
felé)
van
kisasszony
.
.
.
Oh
inkább nem
.
.
itt
.
.
azt
s
.
hiszik
is.
Ha nem
volna
.
.
:
Már ingben vannak
{Inas el s
.
.
Vigyen süteményt neMárthához) : A ftisztelend
Ottilia {az inashoz) kik
:
{már-már engedve):
Ottilia
Beóhaj-
Épen amiért meghallották, hogy
:
Bolzay Marika ily
.
Mi az?
:
kétségbeeséssel):
:
maradjon velük Mártha {már távolodva) : A ftisztelend velük van és sir. Ottilia: Sir? Mártha Palkó a kezébe harapott. Ottilia {Márthához) Menjen Boglár-Kendyné {kacagva) Oh szegény Tamáska ... a gyönyör puha kezébe ... {Mártha el.) is
.
.
.
:
.
:
.
:
HETEDIK JELENET. Elbbiek, Mártha
nélkül,
majd végül Boglár-Kendy.
{A toronyóra messzirl.) Kamilla {Horthánhoz, halkan) múlik.
117
:
Az
id
.
.
.
.
.
.
György Tizenegykor A mi éjszakánk van egy vonatunk egy fél óra múlva Kamilla: A többiek is nyilván ekkor György Mindegy. Már alig gyzöm be:
.
.
.
.
.
.
.
.
—
:
várni ...
Édes
Kamilla
(forrón)
Ottilia
{közeledve
:
most Kamillát Boglár-Kendyné (a Már itt van minden .
Boglár-Kendyné nyájas jérceszárny talhoz)
Hagyja
:
Nem
kerülve):
Kamilla
Ülj le
:
A
:
.
kis asztalhoz
.
Ottilia {Kamillához)
:
.
.
.
Kamilla
.
Horthánhoz)
s
.
.
kecsesen, egy
szeletek
.
.
éhezem
.
.
{Leül a kis asz-
.
:
Szenvey
A
:
vonzó
körte
.
.
.
{Egy
körte
után nyúl.)
{Szenvey hez)
Ottilia
neveletlen
.
Szenvey vizén
.
.
.
:
Teszi le rögtön,
:
.
.
.
.
Egy süteményt a hattyúknak, a
.
Ottilia (elhárítva a kezét)
:
Nem
.
.
.
Renée (aki hallotta ezt és most távolodva Komáromival a jobb háttér felé) : A hattyúk, oh (Lemegy a lépcsn, Komáromi kiséri.) Érzi az ébred Szenvey (Kamillához) orgonák illatát? György (Kamillához kinálva) Egy zsemlyét ? Kamilla {átveszi) Köszönöm György Öntsek ? Ottilia Hagyja. (O önt.) S ne álljanak itt !
:
:
. .
:
:
:
bámészan,
mint
a
sóbálványok.
Még nem
látták enni Kamillát?
Szenvey:
Az
olyan
118
intimus dolog,
amint
!
.
egy
n
fiatal
kis asztalnál.
magában Mintha,
—
eszik
tudja
egyedül, egy
mit látna
isten,
az ember, egy kis titkos zugot az
Egy nagy
asztalnál, együtt
csengése nincs az ügynek.
életébl.
a többiekkel semmi
Az
állkapcsak
el-
vesznek a többi állkapcsak között, az együttesben, az érdektelen kollektivitásban.
magányosan,
—
egyénileg
követni, élvezni, ha szabad
De
igy
gyönyör
nézni,
mondanom.
A száj,
amint megnyílik, a halvány piros mélye, ami látszik
Az
—
a franciák azt mondják
le
:
palais
ajkak játéka, a fogak csillogón s a nyelv
—
mely a ritmust adja az egésznek
a
nyelv
hegye, amint egy pillanatra a száj szögletéhez ér s eltnik, mint egy kis piros gyik .
Boglár-Kendyné {szemérmetesen) gasson
.
.
Ottília
Menjen
:
.
.
zavarja e megfigyelés
Kamilla (a .
Oh
.
hall-
.
.
György (Szenveyhez) : Bolzay
az néz
:
.
.
.
.
kisasszonyt
.
Horthán szemébe)
Aki
:
szeret,
.
György {mint Kamilla) : Ha nem
beszélhet
.
.
Szenvey: Én megtudok mondani mindent, a legvakmerbbet is. Mvészet dolga s egyéni varázslat s amint a két szemem oly bá.
.
.
natos hozzá. Ottília
:
Még
sohse néztem
Szenvey: Kár. Boglár-Kendyné
. .
.
(Horthánhoz) :
Maga
is
beszéljen.
György:
Oh
én már elmondtam
mindent.
Ottília {Kamillához): Igaz?
Kamilla {az els pillanatra zavartan) 119
:
Hát
.
tudom én ? Nyilván nem kisírja
.
.
Szenvey
várt,
—
Szeretni
.
hogy a
szivét
Izzó türelmetlenség.
:
Kamilla: Szeretni nem vár senki, sirnisem... Boglár-Kendyné Miért, hogy épen simi kell a szerelemben ? Kamilla {Ottiliához, aki ismét önteni akar s kinál) : Oh nem, köszönöm, nem kérek többet :
.
Szenvey
A
Oh
:
—
nyers szenvedés
vonaglik
igen,
sirni,
felaprózva
az
egy nyers
...
A
hal,
amelyik
csak
többi
.
szerelem.
irás-
müvészet.
Boglár-Kendyné (egy lapszus) Nem értlek. Szenvey Tegezzen. {Nevetnek.) György: A többi, mit gondol Bolzay kis:
:
asszony ? (Távolodik
Kamilla
és el.)
Mit gondoljak ?
:
Ottilia {Szenveyré)
:
Elviselhetetlen
.
.
.
Szenvey: Egy süteményt a hattyúknak a {Egy sütemény után nyúl.) Renée {Jobbról a lépcs alján, halkan): Szenvey Szenvey a hattyúk, oh a hattyúk, vizén
.
.
.
1
!
!
nézze csak
!
Boglár-Kendyné Mi az ? Én is jövök. Szenvey (a küszöbrl a kertbe nézve ki a :
holdfénybe és elragadtatással, mint egy herold)
Májusi ünnep
Párzanak Boglár-Kendy {balról,
silhouette)
:
!
Giza
.
:
!
mozdulatlan
egy
.
.
Szenvey {Boglár-Kendy néhez)
:
Az ura ne
jöjjön ...
Boglár-Kendyné csak
.
.
.
rögtön
{Boglár-Kendy
.
.
is
{visszaszólva) .
{Lesiet). el
—
120
vissza.)
:
Maradj
.
.
.
.
.
NYOLCADIK JELENET. majd Mártha.
Ottilia, Kamilla,
{Egy percig csend.) (Kamilla
felállott s
távolodott.)
Egy
Ottilia (az asztalnál maradt):
cigaret-
tát Kamilla ?
Kamilla (tagadólag) (miután
Ottilia
Köszönöm
.
.
.
maga
pillantást vetett
—
Most
mi ketten, igy magunkba furcsa ? Mint egy regényben (könnyedén
körül):
nem
:
egy
és nevetve)
:
Ottilia
Ottilia
:
:
Ha
kijöttem
Oh
:
Tudom, hogy
:
Kamilla
nk
az ellenséges
Kamilla (kicsinylleg)
.
.
.
!
neheztelsz.
.
.
.
Nem miattam jöttél Nem is nagyon
.
.
Kamilla vágyódol, aiX hiszem, hogy miattad legyen. Elvégre mégis csak hozzád Ottilia Oh hozzám, miattam Ha áldo:
—
zat ez
—
:
.
Kamilla
(félig tréfásan)
Viszont oly
Ottilia:
oly
—
:
Ha
.
.
kinos.
gyöngéd
kárpótlás,
Kamilla (nyugtalanul) : Kárpótlás ? Ottilia Horthánt Kamilla Horthánt nálunk is láthatom Ottilia: O nem láthat igy, ragyogón,
—
:
:
öltözve
.
.
.
ki-
.
Kamilla (aki tudja mit mond): Még ragyogóbban, ha akarom. A régi ruhám... Ottilia (aki most felismeri) : Csakugyan Kamilla (a decoltaget jelezve): Megtoldva itt A keblem fehér, ez nem gyász .
. . .
.
121
.
.
.
.
.
..
.
...
!.
St!
Ottilia:
Kamilla (dacosan): Öröm. Ottila (a ruhát nézve) : Atf östve úgy látom Kamilla: Amennyire lehetett, hold.
.
—
fénybl az éjszakába. •:.
Ottilia
nékül)
{rosszindulat
:
Olyan ügyes
vagy, mint egy szinészn.
— csak
Kamilla Oh ügyes, hogyne hetne Lépten-nyomon mégis csak :
!
le
!
leplezve
.
le-
vagyok
.
Ottilia
(mulattatva)
Oh
:
a gyermekeim
.
.
tudom ...
Palkó, Lórika, akik elárultak,
—
Festem a hajamat angyalom. (Ottilia kacag.) S mi minden még Mesés Ottilia Oh ne légy rossz hagyjuk ezt, Kamilla
;
!
:
elég
.
.
.
.
Kamilla itt
.
:
Hagyjuk.
Nem
is
lehet az,
hogy
vitatkozzam veled, miután az asztalodnál
Oh ez nem
.
.
szempont Kamilla: Amint az ember szemtl-szembe áll egymással, olykor elfelejti, hogy evett Ottilia (enyelegve s nevetve) : Elmenni se lehet rögtön Kamilla (mosolyogva): Nem. Ottilia (nevetve)
:
.
.
.
.
Ottilia:
.
.
vagy,
Itt
lefogva a
kalitkában,
ahogy az a másik mondta. Ugy a mennybe szállnod, hogy elmehessél
tavaszi Mária,
kellene
innen.
mond)
Kamilla (aki tudja mit fogok szállani .
A
:
mennybe
.
Ottilia (nevetve)
:
Hadd
lássam
.
.
Kamilla (megremegve) Oh ezt nem láthatod Csak az egy szál ruhámat Ottilia (nevetve) Szegény ... :
.
.
.
.
.
:
122
I
.
.
A
Kamilla Bbájos gyermekfecsegés. :
telen
nyakamat
Ottilia
Kérkedés
:
Nekem
gyöngyöt. dárka
mez-
.
.
En
!
is
mit
sincs
levethetem e rejtenem,
ma-
!
Gyönyör dog collar. Gyönyör kék] erek
Kamilla: Ottilia
:
a
nyakam-
ban, mint neked. {Leveti a nyakéket.)
Kamilla Ottilia
St
:
!
Még hevesebbek
:
.
.
Kamilla (megkockáztatva) Asszonyi nyak. :
(Ebben a pillanatban)
Mártha
(jobbról)
:
A gyermekek
:
alszanak.
KILENCEDIK JELENET. majd Horthán György, majd végi Boglár-Kendy s mások.
Ottilia, Kamilla, Márta,
inas
s
—
nyak" Ottila rögtön felelt volna, de Mártha megjelenése megállította. Egy („Asszonyi
a leányra, egy másodpercnyi a gyermekek s a tekintete rögtön Kamillához tér vissza, a néma és jelents tekintete finom mosolygás az összevont szemhirtelen pillantása
érdekldése
—
:
—
meggy anusitás.)
pillák alól, fölény és
{De siklik
Mártha megmozdult
s
a veranda fele
a falmentén.)
Ottilia {Márthához):
Hova megy
arra kis-
asszony ?
A
Mártha {kimerülve):
Egy
kicsit
boldogan)
:
Ottilia
:
kertbe, ha szabad. egy padra. {Sóvárgón s
pihenni
Egyedül
.
.
.
Kegyed ugy 123
beszél, mint
egy hold-
:,
Egy
felel.
Nem
igaz ? {Mártha
nem
pillantása Kamillához.) Menjen.
De
kóros. (Kamillához)
:
a hattyúkat ne nézze
.
.
Mártha {engedelmes {Lemegy a lépcsn.)
.
és
ártatlan)
Nem
:
.
.
.
(Kivülröl beszélgetés, halk kacagás zaja.)
Kamilla {pillanatnyi habozás után Mártha Ha Horthán urat látja felé) Ottilia: Csak nem akarsz menni már? Mártha {megállva a lépcsfokon) Beküld:
.
.
.
:
jem? György
{aki a tornácon volt)
Itt
:
vagyok
.
.
Parancsol ?
A
percben Fogja Horthán {A gyöngy colliér-t feléje hajitja. elfogja.) Abba a kis szekrénybe kérem valamelyik fiókjába ... a legalsóba, ha akar oly szíves Ottilia
:
legjobb
.
.
lenni.
Köszönöm
Inas {balról)
:
.
kivülröl.
S
.
.
.
tálcáért jöttem
tem ? {Az asztalhoz kacagás
.
.
.
.
.
A
.
.
.
Elvihe-
.
jön. E közben ismét távoli ugyanakkor balról az ebéd-
lbl vidám férfihangok s csengetés hallatszik. S Ottilia egy kérd tekintetére): Az urak pezsgznek odabenn
.
.
.
a
Ottilia {hátrahajlik
Mint egy korcsmában csak
.
.
.
.
széken .
bepillant)
s
{Kamillához)-.
Nézd
.
György {miután
a fiókba helyezte
gyöket. Kamillához, aki a zongora
a gyön-
felé
ment):
Ha megengedi, hogy elkisérjem. Kamilla még nem Ottilia: Oh nem itt marad Ha ön menni akar, megengedem — {Kamillához) Alig egy negyedórája vagy itt Hogy képzeled — .
.
.
.
.
.
:
.
.
.
124
.
.
.
.
Kamilla (tétován) Igaz ... De késn van, hogy oly késn jöttem Ottilia Majd mégy Boglárékkal a motoron. :
.
.
.
:
Nem
Kamilla:
szívesen.
György (egyszeren): Boldog volnék, ha velem szivesebben Kamilla Vonaton. Ez nekem közelebb is Ottilia: A motor gyorsabb. György: Éjszaka nem. (Boglár-Kendy néhány ur társaságában meg.
.
.
.
:
.
jelent balról a küszöbön.)
Ottilia
kal
Mind a ketten mehetnek Boglárék-
:
késbb
...
Az autón van
Boglár-Kendy
:
hely
Oh, hogyne
!
elég
Nagyon
.
.
.
szí-
vesen.
Elbb
Ottilia (Boglár-Kendy felé):
szépen
hazaviszik Kamillát, aztán Horthánt szállítják le
.
.
(Mosolyogva, miközben Boglár-Kendy és
.
egy elegáns fiatal ur visszafordulnak, mig mások az urak közül a tornác felé mennek.) Hogy
valahogy együtt ne maradjanak Kamilla (nevetve): Oh a gyönyör gondolat! (Györgyhöz): No lássa .
.
.
.
.
.
György tálva^'.
(általánosságban, de már-már irriAzt hiszem nincs rá mód, hogy meg-
állítsa,
akik együtt
A
Ottilia: élet
.
.
maradnának
vágy sokszor
—
.
s
.
.
olykor az
.
György
En nem
(elszántan):
Kamilla (rajongón) Az :
félek.
élet oly jó, oly
nagy,
oly szép.
György Vannak, akik elválasztva is együtt maradnak, akik a hegyeket ölelik át tulonnan egy másik kéz után :
.
.
.
125
!
Kamilla meghaltak
György
.
Vannak,
halkan):
{egészen .
.
!
akik
.
(suttogva)
Kamilla
:
(Gyötrdve és megkínozva már-már ugy van, mintha egymásnak szédülnének, de az Ottília hang/a
ket.)
éles és heves, megállítja
Ottilla (félig mosolyogva s valami irigy epekedéssel)
Oh
:
György hát én
.
.
elég
.
.
Ugy
(tétován s búcsúzni készülve): .
Ottilia (már csendesebben és mosolygva, de
még mindég az elbbi hangulatban) Mit is mondhatnának még ? Maga oly Urai Horthán :
s
Kamilla oly heves, mint egy walkür
—
walkür a lovon
Tudja, hogy
hoz, mulattatva.)
meg ? dor ber,
oly lendületes
a múlt télen, egy este
is
—
.
.
.
egy
(Horthán-
nálam ismerte .
.
Bolzay Sán-
ragyogó em-
a
a fáraó, a titán
Kamilla (önkéntelen)
!
Oh
:
...
Micsoda idegek MiMicsoda különös láz gyö-
Ottilia (Kamilla felé)
csoda idegek
nyör,
.
szegény ...
ott volt
!
:
!
—
—
mint akibe valami kisérmicsoda leány Kigyúlt s megbolygatott, mint egy fáklya, amelyik szalad Vájjon ki kerget? (Kamilla távolodott.) No ne menj még Kamilla Ha már kijöttél maradj még Maradj még egy keveset tet jár
titokzatos
—
!
.
.
.
.
oly
szke vagy,
.
.
.
.
.
— mint-
.
.
Ottilia
.
.
egy megsebzett Kamilla (nevetve): S mi még? Ottilia: Azt hiszem, nem alszol eleget Kamilla: Oh dehogy nem .
.
.
oly vonzó, oly érdekes .
.
(neveive a
.
saját iróniáján):
126
.
.
.
.
Látod,
.
ha nem volnál olyan vad s kijönnél falun radnál egy hétig legalább
—
ez
éjjel
maradnál,
itt
ma-
s itt
Ha már aludnál Gödölln
itt
!
.
Talán meg is mondtad otthon Kamilla {inkább tréfára fogva): .
.
.
.
Nem,
ett
nem mondtam György {Ottiliához, meghajtva magát): Én .
.
.
{Kezet csókol és Kamillához
búcsúzom.
Ottilia {mosolyogva s kétkedn):
ugyan megy ? Kamilla Isten :
György
vele.
{A kezét
Bolzay kisasszony
:
.
siet.)
Hát csak-
nyújtja.) .
.
Kamilla {halkan^ forrón): A kert mélyén, az utón odakünn, várj György {majdnem egyszerre Kamillával, hogy födje a szavait): Tudja ugy-e, hogy nagyon .
sajnálom
.
.
nyitja, a
.
.
Kamilla:
Itt
A
nélek ...
.
van
a kulcs
is,
ha
kulcs ... a
kis ezüst
szobámat, neked
.
.
.
elkerül-
kaput
is
{Átcsempészi a
kezébe.)
György: Jó
éjt.
{Távolodik.)
az asztalon most mintegy Horthán helyett) S mikor láthatom megint ? György {már a háttérben, megállva s moso{miután felkönyökölve
Ottilia
csendesen figyelte ket, :
lyogva):
Csakugyan
—
Ottilia {mintegy Kamilla helyett): Jöjjön fel
holnap, ha kedve van
.
.
.
Kamilla {mosolyogva): Csakugyan
No
:
isten vele.
csengetett volt):
s
—
{Az inashoz, akinek Horthán urat kisérje. Boglár-Kendy {ugyanekkor megjelent balról az inashoz) Az ember szerelhet ... tiz perc Ottilia
:
127
.
muIva. {Inas
Mi
is
Horthánhoz, akivel kezet fog):
el.
megyünk
Ottilia
.
.
.
Csak nem ?
:
György {Boglár-Kendyhez) tásra.
.
.
viszontlá-
kacagás a mélybl.)
{Beszélgetés,
Ottilia {Boglár-Kendyhez)
a
A
:
{Elmegy.)
kertben,
többiek
a
megindul a veranda
Boglár-Kendy van. {Ismét
Giza lenn
:
.
:
Meg
felé)
.
.
fog
Hvös
{megáll):
van
{Boglár- Kendy
is
fázni
id.
.
.
.
Igaza
megy): Mégis csak jobb {Bemegy. Férfi-hangok.)
balfelé
odabenn. Igaza van.
TIZEDIK JELENET. Ottilia, Kamilla.
{Egy percig csend.) Kamilla: De hát voltaképen mit akarsz velem ? Hát itt vagyok, hát itt maradtam .
Ottilia
indulással)
Igen
:
A
Kamilla:
mind növekv
tétován s
{jnég
.
.
Ottilia
Ottilia
kisérnek
Még
:
nincsen
kertben
Mondtam
:
.
.
A
:
.
.
vonatról
fogok késni
le
.
is
.
.
.
.
—
Mindjárt háromnegyed tizenegy
Kamilla
.
fel-
.
félek egyedül
.
.
már, Boglárék majd
.
el-
.
nem Kamilla Boglárékkal nem megyek Mind akarok ... A többiekkel se Ottilia Mind oly hitvány, mi ? Kamilla : Oly ostoba s gylölköd Ottilia: Olykor elgondolom, vájjon mit mondhatsz rólam. Elrémülök :
.
.
.
.
:
. .
—
128
.
.
—
.
Kamilla
:
Nem
Rólad ?
Egy árva
szóltam.
is
.
—
mikor a gyermekeid
mondtam gondolom
tudom. Rólad nem
Ma
szót se.
a
délután se,
múltkor
azt
igaz,
... oh a múltkor,
igen,
a Fábry estélyekor, emlékszel, mikor egy percre feljöttél hozzám. Valami gonosz er ami leazt mondtam, ami tetszik nekem .
—
fog, leköt
nem
St
igazam ?
volt
.
.
azt
is,
hogy vonzódom hozzád, oly különös
igen,
—
mert az életemben vagy. S emléel. szintén, gylölet, parányi harag bennem nincs egy De hát hogy gylölse, semmi ellened Az életem oly ködjek, minthogy szeretek ? ez,
kek
mert is
—
az ut melletted vezet
.
.
.
1
walkr a lovon, igamár-már nem is tudom, hova zad van ragad el Ha értenél, ha tudnád, ha nem volna a
mély, oly zengzetes, .
.
.
!
egy egészen más világ, amelyben te élsz OttUia {megejtve s mind jobban belemé!
lyedve)
Ne
:
Egy más
világ ...
Te szenvedsz
tagadd, tudom. Sok minden
is
?
lekacag
Rejtett liheamirl fogalmad nincs valami nagyszer, hogy mondjam, valami
rólad,
gés,
lerí s
.
.
.
dallamos kétségbeesés
—
A
!
.
.
hangodat
át-
is
rendkivii vagy mintegy olykor, egészen feldúlt s mintegy tragikus lámpa, ami valami kivilágított szövi
kisasszony
Oly
1
.
.
.
—
égne mögötted Kamilla : Hát igen. Bevallom. Szenvedek . .
Ottilia
Mondtam már
:
is.
— valaki, aki kerget.
Kamilla: Valaki, akinek tartozom. Ottilia Alig, hogy Bolzay Sándor megölte
magát
—
:
Kamilla
:
Mit jelent
—
129
9
! .
!
: Rögtön akadt más Kamilla {elképedve) Oh Ottilia {a Kamilla szavam keresztül csak tovább) : A g-yászodat uj gyönyörökbe temetted ... Kamilla {fölénnyel s rajongón): Mit tudod te, hová temettem
Ottilia {csak folytatva)
. .
:
!
!
Ottilia {hevesen s gúnyolva)
Kamilla
{forrón s bensséggel):
h h
: Oly vagy Oly vagyok
Ugy kitartsz e sir mellett Kamilla Ugy kitartok e sir mellett Ottilia: Hogy még szeretbb vagy, még forróbb, még szilajabb mióta nem láttalak Ami elvonult, még lihegbben jött vissza és én is mondhatnám asszonyi nyak, amint nézem a Ottilia
:
!
.
.
.
:
!
:
—
Kamilla
(a tenyerével a keblén)
mat ? {S kacagva valami hirtelen
Oh
:
A
nyaka-
boldogsággal):
!
—
szegény öreg leány Bolzay kisasszony Hát csakugyan ? Ez oly különös, oly mulat!
ságos tozás
A
.
!
.
oly izgató ... a nagyszer elválhomlokomon a homály ? A fény ?
.
A
szemem ? Mámoros
Ottilia
:
Kamilla Ottilia
!
:
.
.
Az ajkam
.
is
?
Meggyötört.
:
Az egész alakom Kibontakozva mint Kamilla Mint az a nagy fehér nyúlánk hattyú ott az éjben {Kacagva) De hát elkésem, elkésem {A kalapjáért sietett s ugyanakkor kipillantva) De micsoda árnyéka van Ottilia Aki meghalt Kamilla: Talán. Igen. Kamilla Ottilia
:
.
:
.
.
—
:
.
.
.
.
:
.
.
:
!
:
.
130
.
.
!
!
Ottilia
:
A
kedvesed
régi
—
most már
.
.
.
Oh nem!
Kamilla (lázasan):
Ottilia Szavak Kamilla (csak folytatva)
Ez nem!
Oh
:
szed
.
.
—
:
ha nem
is hi-
.
Ottilia:
A
régi
kedvesed!
Amaz
Kamilla (önfeledten): nem, aki szeretett!
hogy
tudja,
Oh! Tudja! Oh!
Ottilia (megértve):
eredj
innen, eredj
(Egy percig csend és mozdulatlanság. Kamilla remegn áll, a zongorához dlve. Ottilia feléje fordulva s szemtl szembe vele, megdöbbenve nézi, megejtve és
érdekldve
is.
Aztán, lassan,
pillanat nyers hatását a nembeli közös-
az els
ség és elnézés ösztöne váltja
egy másik
n
fel,
—
a
érzése
magát.
aki odaadta
iránt,
n
De
most már Kamilla a kalapja után nyúlt, a kabátját érintette. Mély csend egy percig. Aztán) Kamilla (már nyugodtabban, de kimerülve No végre, hogy elmehetek is) ElOttilia (csendesen, mintegy legyzve) mehetsz. Én nem kutatom többé mi volt, mi :
.
:
.
.
:
van
.
.
.
nem
érdekel többé, elég volt,
foglak zavarni többé légy, te
is,
Horthán
.
.
is,
.
nem
Akartam, hogy
is itt
mind a ketten ... az
egész nagy hóbort, ami belletek árad egész nagy élet, nem bánom, az egész
—
az
nagy
A multak, Bolzay az igazi ünnep Sándor aki megölte magát, a jelen és ami a mélyben van, ami ragyog és homályos, az elmúlt melletegész szédület amiben élsz, tem és nem nézem többé s nem versenyzem. május,
!
—
131
!
! . !
!
csakugyan gyönyör volt, az a nagy hév ami megcsapja illata, a láza is az ember arcát izzó hazugságok, melyeket a vágy sodor, színlelések, miket belülrl az örömök párnáznak ki, mit tudom én, mindaz amit irigylek, igazad van, egy más faj és egy más világ Szeretni és kikacagni mindent és
Egy
percig
— :
!
mindent, szeretni és szenvedni
legázolni
is,
minden vágyat, az örvény méHát lyét, az isteni tébolyt egy emberért odakünn nagy utón a kert mélyén, ott vár a végiglihegni
—
—
!
nem
Azontúl
eredj.
sem, senkit közületek
—
Kamilla {megejtve
Ottilia
'.
A
Nem
:
a kalapjával s a kö-
s
.
.
t
eredj
valami bizonytalan mégegyszer partról túlsó
penyével a karján nyujtással)
foglak látni többé,
—
kéz-
—
{Feláll.)
.
{Kivülröl beszélgetés zaja s kacagás
— mesz-
sziröl és közeledve^
Kamilla
:
Ez nem a gyönyör és minden nem
Egy csomó
szerelem.
baj
vergdöm Hangok (a kertbl
ködök, Lilia
1
.
zúdult reám,
küz-
.
.
és
közeledve)
:
Lilia
{Elfojtott kacagás.)
Jövök
Ottilia:
.
.
.
{Jobbfelé
siet.)
Kamilla {halkan s remegn) Nélkülözök Oh azzal elkésOttilia {már a küszöbön) és épen én tél, hogy én segitsek Kamilla {majdnem sirva): Uram, megaláz:
.
.
:
—
kodom
.
.
.
Ottilia {már a lépcsn s visszaszólva, heve-
sen)
:
Ez nem elég ... ez még nem
elég,
nem
(Lejön.) Isten veled.
Kamilla: Én
is
azt hiszem,
132
hogy nem.
TIZENEGYEDIK JELENET. Kamilla, majd Boglár-Kendy. Egy elegáns fiatal ur,
majd Komáromi.
Kamilla {mozdulatlan, remeg, elmélyedt.) {Egy automobil a közelben. Ugyanakkor Boglár-Kendy és az elegáns fiatal ur balról. Ka-
nem
milla mintha
Boglár-Kendy
:
is
látná ket.
Hát jön velünk Bolzay
kis-
asszony ?
Kamilla {kábultan)
köszönöm
.
nem
.
.
.
Oh nem
:
.
{Felteszi
.
.
.
.
nem
.
.
.
a kalapját)
Az elegáns fiatal ur: Csak nem megy gyalog ? Kamilla: Oh hagyjanak kérem ... {A t. hmit gyötrdve a hajába szúr)
Boglár-Kendy
Az
felé megy.
küszöbön)
Az
Amint
parancsolja.
{Jobb-
elegáns fiatal ur követi.
Már a
:
Hideg van
:
.
elegáns fiatal ur
.
:
.
Az
inas hozza a ka-
bátokat.
{Komáromi jött szembe velük a lépcsn. Most mind a hárman a küszöbön, a lépcsn, távol.) Boglár-Kendy {Komáromihoz): A felesé-
gem ? Komáromi Mind Az elegáns fiatal .
.
.
:
night.
{A hangjuk
ott
vannak a
viznél
ur (Komáromihoz)
:
.
.
.
Good
elvész, eltnnek.)
{Kamilla felvette a köpenyegét
s
megindul.)
TIZENKETTEDIK JELENET. Kamilla, Komáromi.
Komáromi oly
nagyon
.
{Kamilla után): .
.
{Kamilla
133
Ha nem
sietne
megfordul, ránéz és
.
nem
ismeri meg.) Bocsánatot kérek, ha feltar-
tóztatom
.
Ugy látom már nem emlékszik Komáromi ügyvéd Ah igen De most már igazán
.
.
Bolzay kisasszony
Kamilla
:
.
.
.
.
idm. Komáromi
.
.
.
.
.
nincs
Néhány szó Lekésem a vonatról Komáromi Néhány igen fontos szó Kamilla
:
.
.
.
:
.
.
.
:
Bolzayék érdekében. Kamilla (unottan)
Komáromi alkalmat,
de
Már
:
Oh
:
—
a
!
az egész este kerestem az
hogy beszélhessek a kisasszonynyal, egyedül
alig volt
.
.
.
Kamilla (nyugtalanul)
Komáromi
:
Beszéljen
.
.
.
nem is valami na, Már magában véve is vissza-
Bevallom,
:
gyón szivesen tetsz, hogy itt .
.
.
ez
els találkozásunkkor egy
kinos dologgal hozakodjam
el
.
.
.
Mégis, ha
megteszem Kamilla Beszéljen. .
.
:
Komáromi
:
Méltóztatik
ismerni
a Bolzay
Sándor örökét. Egészen röviden egy csomó kötelezettség, egynémely papirok beváltása, :
törlesztések, melyekért Bolzay ezredes állt jót.
A
konzorcium nem mozdult eddig, egy csomó ember, aki a pénzét vesztette, ép abban reménykedve, hogy Bolzay ezredes, mint katona nem hurcoltathatja meg a nevét, nem tehet kockára semmit, szóval el fogja kerülni a csdöt. Most már azonban nyilvánvaló, hogy kis
az ezredes
nem
fizethet s
hogy
e sajnálatos
balsikerben, enyhén szólva, a legnagyobb vesztes
.E
ponton tehát
s itt
megnyugtathatom,
az egész ügy úgyszólván leoldódik róla, viszont
134
él
másrészrl, sajnos, az ódium az
helyett
Oly távol dolgozott, Kártumban, a pénz mind odament s ott is veszett, ellenrzés nélkül értse meg. A vád, bára halottat
éri.
—
.
.
.
mennyire igaztalan, de magától adódik s már-már arról van szó, hogy a vállalkozó Bolzay Sándor bocsánat nem folytatom. Amenynyiben az emléke kedves s szent kegyed eltt, aminthogy ugy hallom, tényleg nagyon szerették egymást, tessék megállitani néhány embert, a leghevesebb jajveszékelket, akik a pénzükért el akarnak menni nem tudom micsoda botrányokig, fantasztikus bünvádak boszujáig, akik szóval senkit és semmit nem kiméivé többé, talán már holnap akcióba .
.
.
—
—
lépnek.
is
Kamilla {fuldoklón talán önnél van ?
Komáromi Oh :
hogy gal
.
is .
s
isten
Ez az ügy
tagolva):
ments ... ez esetben
beszélhettem volna ...
ily
nyiltság-
.
Kamilla Hogy ennyire be van Komáromi Tudniillik nekem :
:
avatva
hozták
.
.
.
az
napokig nálam volt, mig áttanulmányoztam egyébként szerencsére ez is csak
ügyet,
—
késleltette
a
bnügyi folyamatot De aztán nem vállaltam én csak élk .
visszaadtam,
.
.
—
dolgozom Különben is igen hálátlan komplexum továbbá, bevallom, a Bolzay Sándor álmai e fergetegben, a koncepciói, melyek gyönyörek, a kártumi hid, a korál
ellen
.
.
.
.
.
.
utak az arany-sphinx mentén, a nilusi vasút a pálmák alatt, mindezt tragikus volna
—
még jobban
megszaggatni, lerántani a proce-
135
.
.
durák sarába S egyéb szempontjaim is, ha már mindent meg kell, hogy mondjak Ugyanis Horthán Györgyhöz való viszonyom .
.
.
.
is
leköt
.
.
számomra az
s lehetetlenné teszi
,
S bár Horthán gyakran
.
engem, épen a hozzá való régi barátságom a magyarázata annak is, hogy ime prevenáltam Bolzay ügyet.
kisasszonyt
.
.
Méltóztatik
.
még akad ügyvéd,
hogy olykor
látni,
ember
aki
magát s balfelé megy). Kamilla Köszönöm. Komáromi (már az
félreért
{Meghajtja
is.
:
egyet.
van
ajtóban)
:
S még csak emberrl
Ismétlem, mindössze néhány
szó, a legveszélyesebbekrl, az
úgyneve-
vezetkrl, akiket, legalább pillanatnyilag, kellene, hogy fogjon néhány ezer forinttal,
zett le
s ezt
rögtön,
még mieltt
halogatás
nélkül,
már
a sajtót belármáznák.
reggel,
Az ügy
minden áldozatot megér. Bolzay kisasszonynak talán nem is lesz nagyon nehéz az ismersei, a barátai közt Hogy ne is keressünk nagyon messze, azt hiszem maga Horthán György is készséggel állana rendel-
—
kezésére
.
.
.
(remegn)
itt,
Oh
:
menjen
kérem,
.
Komáromi (nagyon akit
.
.
Kamilla menjen .
.
hallom,
Bolzay-lány
!
Golgothán
.
.
Egy .
simán)
:
Gondolja meg
ugy neveznek ember,
aki
—
a rajongó meghalt a
(Elmegy.)
136
á
.
.
!
.
.
TIZENHARMADIK JELENET. Kamilla, majd Horthán György, majd végül Ottilia,
Boglár-Kendyék, Ercsényi Renée, Szenvey,
Komáromi
s
Kamilla (megdermedve
{Komáromi
mások. s kábultan)
—
elment,
maga
egészen
:
Hol ? ...
nesztelenül
Kívülrl ekkor távoli hároma toronyóra ütése hallatszik, negyed. Mintegy álomban, Kamilla hallgatja ezt, lassanként hátrálni kezd valami alig látható igen finom szédületben az egész lényének mintegy levél-rezgése ez. S amint igy, hátrálva egyszerre csak a kis szekrényhez dl, mely meginog mögötte, hirtelen féloldalt fordul, feleszmél, megáll. A két keze alatt a szekrény az
betette
ajtót
után.
—
—
a vonalai, a
fája,
Még
bronzbetétek,
—
emlékszik.
egy pillanat és kihúzza a fiókot, a gyön-
gyök után nyúl, az egész nagy vaskos „dog hangjának valami öntudat-
collar" a kezében
—
lan és kínzó megcsuklásával.
Ebben
pillanatban Horthán a középrl.
a
Már kalappal, György
minden
felölt,
(felindultan)
Kamilla (remegn)
György
:
Kamilla (aki
Csak várlak az Ah te vagy
nem
s
.
:
.
:
:
Kamilla:
.
.
.
Hallgass
Kamilla
.
.
elrémüléssel)
.
György
jössz
György. Miez ? Mit jelent ?
:
Kamilla
utón...
rejtené a gyöngyöt) :
György (megdöbbenve) Kamilla György György (mind növekv értlek
aki várt.)
:
Csak várlak
:
—
meg
...
E gyöngyöket 137
.
.
—
:
Nem
.
. !
!
György (hirtelen) : Kamilla Te ? Hogyan ? Te ?! Ki kell, hogy tépjem a szemem ... !
Kamilla
György
még
:
:
E gyöngyöket. — Ha megkívántad
fényesebbet
.
—
.
meg
érts
.
.
.
Kamilla Oh istenem, nem a kincseidet föld porába hajtva a fejem {Kívülrl beszélgetés, kacagás, hangok, amelyek közelednek. S az Ottilia hangja^ (a Kamilla keGyörgy A gyöngyöket :
—
A
—
:
zének
ront).
Kamilla: Együtt veled György Kamilla Kamilla {kiegyenesedve
—
:
s lázas elragadtatással,
a
—
Horthán karján
egy nagyszer kiál-
Felnyújtom annak, aki a szivébl véraki meghalt értünk, aki szeretett {Hang,
tás): zett,
!
már egészen közel.) György {magánkivül) Ez
beszéd
:
A gyöngyöket
Jézus
a keresz-
{S a lázas keze alatt, a kin amit e férfikezek szorítása okoz, az egész liheg küzdelem végén. Kamilla térdre roskadt.
ten
!
!
alatt is
{A keze megnyílt, a gyöngy az ölébe hullott s mig térdel, ott fénylik csillogó fehéren
—
a fekete ruha redöiben.) Ottilia {Horthán végs szavánál): Micsoda ? {Elrettenve tesz
elre
gyönyörködve
s
s rögtön vissza
is
két
is,
lépést
néz jobbfelé, ahon-
nan beszélgetés zaja hangzik be.) valami Kamilla {már csendesebben
—
fájdalmas s
nak
még
leplezett csalódás
szegzett feldúlt
fogsz
érteni
.
velem a hidon
.
.
.
ni arc): azt
s
igen
Horthán-
Azt mondtad meg
mondtad jönni fogsz
.
138
!
{Már
!
silhouette-ek a verandán.
Mind
! !
Érdekld kö-
vannak^ Ercsény Renée, Boglár-Kendy, Boglár- Kendy né, Szenvey, az elegáns fiatal ur, mind. Csoport. Moraj.) György (elrémülve e tömeg láttára s halkan, zeledés.
majdnem
ott
sirva)
:
Oh
hogy
el kell,
veszítselek.
Kamilla (lázasan) : De hát tarts meg György Oh az emberek Kamilla Hadd menni az embereket !
:
:
György
(a szemét elfödve)
Kamilla:
Még
itt
szomorúan még. És
—
:
Az
vagyok, felállók
—
éjszakánk
I
büszkén és melléd ha aka-
megyek veled (Egy mozdulat.) György (megtörve és elháritón) Nem Nem! (S mind közelebb hajolva Kamillához) Szerenrod
.
.
.
!
:
csétlen, aki
:
—
Kamilla (magánkívül)
György hörögve)
(Egy
(a
végs
:
György
kétségbeesésében
Aki lop nagy kacagás jobbról :
hangja, s lázasan a többiekhez)
gyöngy
colliér-met
a fülébe
!
!
— :
az
Ottilia
Csekélység, a
(Moraj.)
Kamilla (a két kanját kitárva veti rám az els követ És
Függöny.
139
s
maga
elé):
NEGYEDIK FELVONÁS. (Mint az els felvonásban, a Kamilla szobája. Este van.
A régi
lámpa az
fény.
asztalon.
A Tudor-lámpás a mennyezeten, a A szalon is világos. Az üvegajtó
félszámya nyitva van.)
ELS
majd Gartenlaub.
Gáthi-Szász
Boci,
JELENET.
Margit,
{Margit ép e percben
idsb
lépett be
és
ifjabb
a szalonba és
elbbre jön. Boci mögötte.)
Margit Kamilla nincs itt ? Boci: Rögtön itt lesz Margit: A cseng nem szól. Tudom. Már az Boci (tétován) Nem egész nap nem szól. Leszedtük az ajtóról, :
.
:
hogy
—
(nem
.
.
.
.
.
folytatja).
Margit (egy percnyi habozás után)
:
Hol van
Kamilla ?
Boci Az ezredes úrékat kisérte :
Ma
este
ki
a vasútra.
mennek Svájcba, Lucernbe, ha
jól
tudom. Margit (meglepdve): A nagyságos asszony is? Boci: Hát persze, a kis Marika is, min140
...
denki, az itt
in£is is,
Csak én maradtam
persze.
a kisasszonnyal Margit (elmerengve) .
.
.
:
Igen ?
. . ,
(Kopogtatás a mélyben.)
Boci (nyugtalanul) Megint ? Margit Kopogtatnak Boci (kiszólva s aggódón) Ki az ? (Távolodik.) Nagyon kell vigyáznom .
.
:
.
:
.
.
.
:
.
.
.
Margit (Boci után) Kitl félnek ennyire ? Boci (rejtélyesen s hallgatásra intve) Oh Gartenlaub (kivlröl s kopogtatva)'. En va:
! .
:
gyok kérem ... Mi vagyunk Boci Ki az a mi vagyunk ? .
.
.
.
:
Margit Az öreg Gartenlaub, azt hiszem Boci (elsietett. Hangok az elszobában). Id. Gartenlaub (kivlröl, miközben Boci már .
.
:
Mi vagyunk kérem Nagyon óvatos, nagyon óvatos. (Már láthatók). az
kinyitotta
ajtót):
.
.
.
Idsb és ifjabb Gartenlaub kérem, amint látja A cseng nyilván elromlott, semmi sem tart Egy cseng is egy szép napon örökké végleg kitrillázza magát, mint egy énekesn .
.
.
.
.
. .
Bolzay
Gartenlaub (Bocihoz):
I^.
szony ?
.
.
Gartenlaub
Id.
kisasz-
.
megpillantva):
(beljebb kerülve
Oh,
Margitot
s
kezét csókolom
.
Hogy Gödölln .
.
van kedves kisasszony ? Nem volt tegnap este ... a Günzburg-ünnepen ? én a telefonnál voltam Margit: Oh én, .
.
.
—
két kagylóval a fülemen
.
.
.
bocsánat . Gartenlaub Oh szomorú butonok, elfelejtettem ... De ha az ember ugy hozzá van szokva egy képzetId.
hez
.
:
.
.
igaz
.
.
Gáthi-Szász kisasszony,
141
.
.
akit
.
láttam
..
még
nem
csak
olyan régen, az Operában,
is
egy páholyban, egészen fehérben
men
.
!
.
.
.
.
Oh
.
Carmen
a
.
.
a Car-
.
.
Gartenlaub {halkan az apjához): Hall-
Ifj.
gass
.
.
!
emlékszik
.
.
.
Margit {aki meghallotta)
nem
baj
.
.
Gartenlaub
Id.
Oh
Oh nem
:
baj
.
.
.
Oh
az
{konfuzusan
elszólása
egy öreg ember, lefelé megy s megbotlik. Ne is sajnálja, ne is sajnálja Gödöllt, a Günzburgokat, ne is sajnálja ... A fiam se volt ... a fiam ... de Gartenlaub Mór, a hiszen tetszik ismerni miatt)
:
!
igaz
!
.
.
.
.
.
.
fszerkeszt. MargitIfj. Gartenlaub {szerény és kedves. {Kézszorítás.) hoz közeledve) Oh hogyne Margit: A büszkeségi A triumpf Nyert Kilenc Id. Gartenlaub Le brutál! Oh Ifj. Gartenlaub {elnézön s mosolyogva) .
:
.
.
1
!
1
:
:
higyje
nem
el,
kérlek
.
.
.
{az apjához)
Oh
:
.
.
.
nyert
Gartenlaub {boldog meghuny ászkodással,
Id.
mint egy jó pajtás a fiához) Dominó ? „künztler" Ifj. Gartenlaub {kedvesem, mint .
:
a medvéhez):
Nem
.
Margit {meghatva vesek
ugy
.
.
.
.
azt,
.
.
s nevetve):
Magukon ugy
érezni
.
Milyen ked-
érezni azt
hogy mondjam
.
apa, f iu
:
.
.
.
.
hogy az
egyik a másik után született. Ifj.
Id.
Gartenlaub Gartenlaub
Az apám,
:
:
A
fiam, az
a fiam
.
.
.
apám
.
.
.
{Nevetnek.)
{Egy automobil
alantról.)
142
i
.
Boci {élénken): Kamilla kisasszony. Margit {meglepdve) Automobilon :
.
.
.
(Egy
az ablak felé.) Boci: A kegyelmes automobilja. Margit {megállott. Mind állnak mozdulatlan, az ajtó felé fordulva s várnak. Boci eltnik).
lépést
MÁSODIK JELENET. Margit,
Gartenlaub, ifj. Gartenlaub, majd Boci.
id.
Kamilla
Kamilla,
nagy kalap, fátyol stb.) Kedves if-
{utcai ruha,
:
Gartenlaubhoz)
{ifj. Jó estét {Margit hozzájön.) Rég itt vagy? jabb Margit: E percben jöttem Id. Gartenlaub {Kamillához): Ha parancsol egy villamos szerelt a csenghöz ... én isigen olcsó merek egy igen ügyes embert .
.
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
a Grosszmann Kamilla {kiszólva) {Gartenlaubhoz):
a kalap, a
S
Boci
.
halkan,
Bocica
.
.
.
.
amit levet s
fátyol,
aki megjelent.
:
Oh köszönöm
.
.
Bocinak ad, Horthán ?
lázasan)
—
.
{A kalapt,
.
:
Boci Kétszer az imént is Kamilla: Az ajtót? Boci Nem. Csak a kulcslyukon néztem ki. Néhány percig állt, várt, aztán lement a lép:
:
csn. {A kalappal
s
kabáttal a
karján távo-
lodik).
Kamilla (a többiekhez): De hát nem akarnak inkább bejönni a szalonba ? Ifj. Gartenlaub Oh talán illetlen is, hogy :
ide tolakodtunk a szobájába.
Kamilla:
Oh!
illetlen!
143
.
Id.
Gíirtenlaub
Oh
:
nekünk
!
Maguknak
Kamilla:
szabad ... (a két kezét kinyújtva) olyan jó barátaim Id. Gartenlaub A fiamat is elhoztam kérem, minthogy tetszik tudni, is benne volt a tárgyalásokban S igen fontos, hogy .
.
.
:
.
.
.
benne volt Kamilla De hiszen én kértem fel rá Id. Gartenlaub {csak folytatva és boldogan, hogy beszélhet a fiáról) Igen fontos ... ö sokkal jobban tud mindent s neki van nimbusza az emberek eltt félnek is tle .
.
.
:
.
.
.
:
.
a „Szabadulás"
.
példányban
s
.
.
.
.
.
.
.
.
tetszik tudni
jobban
—
reket, illúzión nélkül
is
.
.
embe-
az
látja
.
sok ezer
.
—
Kamilla (enyhén) Szegény Id. Gartenlaub Meg tudja fogni ket érintés nélkül, oh alig egy végigsiklás a klaviatúrán, egy embermüvész, egy elme-él, nagyszer, mint egy beretva, vág, bevág, :
:
—
kilenc
!
Gartenlaub Oh kérlek (Kamillához mosolyogva) Bocsássa meg nekem az apámat^ Bolzay kisasszony — hizelgbbet már nem Ifj.
:
választhattam
.
.
.
.
.
sem
kártyásabbat
.
talán ha megengedi, beszámolnék
Ha
Margit:
zavarok
Kamilla ... oh dehogy
.
.
nem le
szépen Id.
ban Ifj.
ránk
.
.
.
.
.
De
.
Oh
után):
csak maradj ...
ülj
.
Gartenlaub
—
Gartenlaub bizni
.
.
.
habozás
(pillanatnyi
—
:
:
Tehát
kérem,
els
sor-
Tehát
röviden
—
amit
méltóztatott,
144
ugy
én,
mint
az
!
apám
—
is,
a legnagyobb
készséggel,
szerencsével
elvégeztük.
Gartenlaub
Id.
Minden
:
rendben
van
Bolzay kisasszony, rendben van.
Csak most végeztünk s Gartenlaub amennyiben azt kivánta, hogy akár kés este is beszámoljunk s megnyugtassuk Kamilla Köszönöm. A kártumi csoport, Ifj. Gartenlaub hazai ember, undok mind csupa jó ebben tömött zseaz órában békésen elszéledt, Ifj.
:
—
:
—
:
bekkel,
—
—
—
megsznt.
feloszlott,
A
kiegyezési
szerzdések, nyugták, elismervények, nyilatkozatok, közjegyzileg hitelesitve, Fábry kegyelmes ur kezében vannak. Ez a lényeg.
Ha
a részletek érdeklik, vagy mulattatják
—
Kamilla: Köszönöm. Az embereket én gyjGartenlaub töttem össze magamnál, a szerkesztségben, miután az apám elzleg beszélt volt a U}.
:
kegyelmessel
.
.
.
Gartenlaub Oh ezt, bevallom, nem szivesen, mióta megsúgta a lova nevét De Id.
:
.
nem
sajnálom, isten ments,
nagyon
st nagyon
.
.
örü-
megint egy illúzión vissza, egészen más ember a kegyelmes, micsoda változatok az életben, amit mindig mondok, mint egy szindarabban Mint egy fiatal ember, mint egy huszárfhadnagy, aki nyert a lóversenyen, csupa der, csupa humor, aki mondja Május Május Akácfalombja IQ. Gartenlaub En is láttam egy percre a kegyeimest, nekem is oly vidámnak tnt, hogy azt hittem, talán meghalt a kegyelmes asszony... lök,
örülök,
—
.
!
:
.
.
!
:
145
10
!
!
Gartenlaub Akácfalombja Egy költ Egy bizserg Egy igazi nagy ur, egy nonezt nem lehet utána csinálni. chalance, tegezett Egy jóbarát, egy testvér Kamilla {remegn) No lássa Akácfalombja Hogy ettl Id. Gartenlaub az embertl félt annyira tegnap Bolzay kisId.
:
!
!
—
—
.
:
:
Kamilla Magam ismertem Gartenlaub Ifj. .
ugy
is
:
.
vele
ma
A
rosszul
Gartenlaub
:
.
.
Oh
ugyebár
kisasszony
vagy
reggel,
Tudniillik ezt jelezte
neki
irt
.
.
.
.
csak épen, hogy meg-
könnyítse az ügyet kérem jen
látom,
.
:
Id.
.
—
asszony
beszélt
.
!
.
.
.
egy csomó visszatetsz „Mindent tudok
hogy ne
kell-
meg-
részletet
—
hallgatnia:
Bolzay
kis-
boldog már többször eladta már vagyok, hogy rendelkezésére állhatok asszony
.
.
.
.
többször felajánlottam
.
.
.
.
.
Bolzayék régi bará-
taim, azt hiszem egy csöppet atyafiságban
vagyunk ... az ember mindég
talál ilyet,
nem szabad engedni
a botrányt
keres
.
.
.
is
ha
— —
dolog gyalázat, csúnya vádak !" Bolzay Sándor meghalt egy ideáért {LehaKamilla {alig hallhatólag) Oh az egész
.
:
.
.
nyatlik Margit mellé a kerevetre.) Id.
Gartenlaub
:
Egyszóval
gyönyör
baráti
jellegben az egész, kérem, igazi uri formában,
mert hiszen a Nemzeti Casinóban várt rám, emeleten s hogy a portás nem akart fel„Micsoda beszéd, ez az engedni, lekiáltott ur tag 1" Képzelje, csekélység, az öreg Gartenlaub nemzeti casinói tag! Egy álom! Együtt
az
.•
—
146
\
:.
Nem
ebédeltünk.
is
tudom, mit ebédeltünk
mondjak
Levest, aminek olyan ize volt, mit
(a menü-kártyát veszi elo) marmitte du
amelyrl
Piskótát,
kisült,
Roy
hogy apró rákok,
.
.
—
.
.
—
— apró
rákok, amelyekmadarak, akik énekelni mennyire örül, tudtak alouettés ! S hogy hogy én vagyok itten a közvetít, egy öreg becsületes, mert hiszen mással szóba se állott écrevisses á la
rl
hogy
kisült,
—
volna,
Russe
nem
is
kis
akart
látni senkit,
legfeljebb,
t
már amúgy is többször látta a Házban s mert az ember nem tudja elkerülni, bármit tesz is, hogy egy-
nem
bánja, a fiamat,
mert
szer az életében össze ne akadjon egy újságíróval.
— annyi minden
S hogy továbbá kérem,
—
hogy és mulatságos dolog, mennyire örül, hogy az ezredes úrék végre mégis csak elmentek Lucernbe s csak azt igen finom
hogy nem
magukkal az ordonáncot is, holott a kitn hegyi leveg nagyon jó lett volna a lábára, mióta megrúgta a ló. Csupa der és borok, mint az olvasztott rusajnálja,
vitték
bin és szivarok, mint egy faág, kövér, fekete,
zamatos, olyan pántlikával, hogy harisnyaköt is
lehetne, bocsánatot kérek
.
már holnap Bolzay kisasszony a Svájcba, a szülei után
Kamilla {már szóval Id.
alig
.
.
.
s
is el
hogy talán fog menni
Egyszóval hallgatni)
tudja
:
—
Egy-
— Gartenlaub
Amint tegnap mondtam
;
a bizodalom, a bizodalom Ifj.
.
.
.
.
.
Gartenlaub {mosolyogva
Csak hallgatom Kamilla Öreg gyermek .
.
s
Kamillához)
:
.
:
147
{közeledik) ...
10*
ha
.
tudnék adni magának valami emléket. (Körülnéz a szobában.)
Gartenlaub
Id.
ret ..
No
Kamilla: amit
No van
elfelejtett.
—
nézze .
.
;
A
legszebb emlék, ha sze-
.
s
.
Marika babája,
nézze ... a
(Egy székrl felkapta a babát.) milyen gyönyör kék szeme
amint magára
pillant
.
.
No
.
—
fogja
Gartenlaub (nevetve s boldogan átveszi a babát) Május Május Akácfalombja (MegId.
!
:
!
!
csókolja a babát.)
Kamilla: Ezeket az Írásokat
is
visszaadom...
ahogy
az egész csomót, az egész pot-pourrit,
—
mondta vet
.
.
az
(Az
.
Ehrmann
urakat, a telekköny-
az
asztalról felszedte
írásokat és
átnyújtja Gartenlaubnak.)
Gartenlaub
Id. is
:
No
jó.
Amúgy
(Önkéntelen.)
gépirni kellett volna.
Kamilla egyik
tom
A tollakat
:
is,
amit hozott
.
.
(Az
a körmén próbálgatva.) Most
tollat
csak, milyen lágyak voltak
A tollakat öreg
.
.
.
lá-
(Átnyújtja.)
Gartenlaub, az egész dobozt
És köszönöm, amit
nem
.
értem és
tett
—
. .
én
és
felejtek.
Gartenlaub (nagyon meghatva) Oh, ha mit jelent az ? Ki vagyok én ? egy öreg ember Egy ember, aki megy, a szivére támaszkodva ... A fiam fia (Egy isteni tekintet ifjabb Gartenlaubra.) S bakazontúl egy egészen kis poentér Id.
:
el is felejt
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
(Távolodik.)
Gartenlaub (egészen hoz) Kegyed szenved Kamilla: Nem. Ifj.
:
.
—
—
kara
.
.
.
148
.
.
halkan
Kamillá-
Gartenlaub
Ifj.
:
Egy
sorát
sem fogyuk
látni
többé az újságnál ? Kamilla Nem hiszem Ifj. Gartenlaub De hiszen, ha az ember meg tudná irni, ami mély és rejtett fájdalma van izzó s néma lemondás az életében Kamilla {nyugtalanul) : Kérem Ifj. Gartenlaub {csöndesen): Nem a májusi jázmint, de az szi rózsát, amelyik szebb Kamilla Vájjon ? Ifj. Gartenlaub Mig letépné az ember, már .
.
.
:
.
.
.
:
—
.
.
.
.
.
.
—
:
:
elhullatta a szirmát. (Rendkívüli önuralommal)
:
Mindenki szenvedett. (A kezéhez hajolva) Engedje meg. (Kezetcsókol.) Id. Gartenlaub (már a küszöbrl Kamilla
:
felé)
:
A
(Margit felé köszön)
viszontlátásra.
Gáthi-Szász kisasszony
.
.
:
.
Kamilla: Isten velük. (idsb és ifjabb Gartenlaub
el.)
HARMADIK JELENET. Kamilla, Margit, majd Boci.
Margit
(alig
hogy
Gartenlaubék
közeledve s felindultan)
Kamilla
:
.
elmennek, .
.
Kamilla (mozdulatlan maradt az asztalnál, amelyen nincs már semmi néhány üres boríték, papir, a lámpa fényében néhány hervadt
—
virág) vel
:
Isten veled kis asztalom ... (a
végig
seper a
felületen): isten
veled
búcsúzom, búcsúzom Margit {remegn) : Mit jelent ez ? Kamilla (hirtelen egy székre roskadva .
.
149
kezé-
—
.
s
az
.
!
asztalra hanyatlott fejjel, zokogva)
búcsúzom
zom,
.
.
Ah
.
!
:
Ah
a rajongó
!
.. .
.
búcsúBolzay-
egy ember után (Ebben a pillanatban kopogtatás a mélyben. rögtön Boci a háttérben.)
lány, aki elment a Níluson
S
Boci
.
(ijedten s felindultan)
:
Kisasszony
.
.
.
.
(Kopogtatás.)
(zokogva és remegve) Nem Nem akarom látni, nem akarom többé Nem tudom nem akarom
Kamilla
Nem látni
Az
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
ajtót
kulcsot
.
.
nem, nem, a világért sem ... a hadd benn s ezt is csukd be
is
.
.
.
{Az üvegajtót jelzi.) Margit (remegn) Horthán György Kamilla (zokogva) : Horthán S hogy be sem eresztem többé ... be sem eresztem Istenem Istenem de hát lehetséges hogy Istenem, Istenem, hogy be sem eresztem ide jutottam, hogy mindent elvesztettem, hogy nem érzek semmit többé, csak a testemet, :
.
.
.
.
.
.
.
.
.
csak a testemet, az elfáradt, az agyonhajszolt
.
.
—
!
!
testemet,
a
meggyötört,
amivel fizetek, a
ha tudnád, mit szenvedHa tudnád ... ha tem, mit szenvedtem ismernéd ... ha tudnád, mi történt itt, mi volt, mi volt, ha tudnád ... A rejtett nyomorban micsoda titkos gyönyörség, micsoda testemet
Istenem,
!
.
.
.
felejtés éjszaka, lázas, izzó, rettenetes
Hallsirva s remegn) En máskép szerettem. Kamilla Oh te, nem nem ... az semmi
Margit (majdnem gass
.
.
:
.
.
:
nem
.
. .
.
.
.
Margit
semmi
.
.
:
.
A nem
mások
szerelme,
...
150
tudom,
az
!
.
.
Ha
K.&mi\\a. (forrón és zokogva):
tudnád!
Ha
tudnád Margit (mély) Ha tudnád Kamilla Oh Istenem Oh Istenem hány hosszú Margit: Szegény szivem Látod én éjjelen fogsz igy zokogni még. .
:
:
.
.
1
!
—
értem, elhiszem
Kamilla
Oh
:
csend,
percig
.
.
—
.
Istenem
!
Oh
Istenem
{Egy
!
aztán már-már csendesedve, de
Foglak még látni, ha holnap csakugyan utaznék ? Maradj itt az éjjel, maradj itt nálam ... az egész lakás üres maradj itt Már Margit De hiszen éjjeles vagyok
még mindég a könnyein
.
.
.
.
.
át)
:
.
:
mennem
.
.
kellene
is
.
.
.
beüzenünk Kamilla De hát ne menj Margit Azt nem lehet. Már annyit mulasztottam Még elvesztem azt a Kamilla Oh micsoda veszteség .
:
.
. .
.
:
.
.
.
:
kis állásodat a telefonnál
— —
.
.
.
Margit: Megélek belle. Kamilla (küzködve) : Hadd ott Jöjj el ide ... élj velem most már nekem minden lehetséges, amit csak akarok el is vinnélek holnap este magammal együtt utaznánk jöjj velem Svájcba. Margit (egészen halkan) Oh abban a környezetben lássalak Kamilla (megremegve s elforditva a fejét valami lappangó restelkedésben) : Micsoda környezetben ? Apámék. No hát jó nem akarsz, nem erszakolhatlak hát majd csak Bocival megyek... megmarad nekem... Hát jó eredj, eredj Margit jó éjszakát. .
.
.
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
:
—
—
.
.
.
.
—
—
151
.
.
Margit: Jó éjszakát. Kamilla (kiszólva) : (Boci megjelent) : Kisérd
Boci ki
.
.
Bocica
.
.
.
.
Margit kisasszonyt —
Margit {minden erejét fölülmúlva a baloldali ajtót jelezve) Talán ez egyszer, ha megenged:
néd, erre
mennék
Kamilla Margit:
:
Ha
A
.
.
.
akarsz. Talán jobb
is
.
.
.
szoba mélyén, balra, a kis
fo-
lyosón ?
Kamilla S a hátsó lépcsn, igen Boci megmutatja :
.
.
.
.
.
Majd
.
Margit (egy percig szemtöl-szembe Kamillá-
Köszönöm. Jó éjt. Kamilla: Jó éjt. {Margit és Boci el a baloldali
val)
:
ajtón.)
NEGYEDIK JELENET. Kamilla, majd Boci.
{Kamilla egy percig
ül,
vár, mozdulatlan.
A
jöv, Gáthi-Szász Margit aki elmegy,
múlt, a
a Bolzay-ajtó, az éjszaka és a holnap és Boci akit vár vissza és még sok minden, ami körülötte
Alantról néha, messzirl és tompán,
van.
elvonuló kocsizaj. Aztán Boci ismét megjelenik.)
Boci
Megállott
:
itt
a szobában, megfordult,
körülnézett mint aki utoljára
Kamilla Bocica
meg
.
.
{alig hallja)
álmos
.
is
.
—
Nagyon
:
.
.
fáradt vagyok
lefekszem
.
.
.
vesd
{Boci az ágyhoz megy s ágyamat A fürdszobában majd gyújts föl... Boci {már eljön az ágy melll) Igen. az
.
.
.
megveti.)
:
.
Kamilla
:
Künn pedig 152
olts
el
mindent
.
.
.
.
is Ha kopoghatnának, ha zörgetnének az ajtón, hagyd, ne tördj vele,
s feküdj le te
.
.
.
ne mozdulj, aludj. Boci: Egyebet nem parancsol?
Korábban csomagolj nekem is, mes komornyikja majd Kamilla
itt
:
kellene felkelned, elkészülj ... feljön,
A
hogy
kegyel-
hogy segítsen
.
.
bezárunk mindent és este utazunk. Boci Valami kis ebédet készitsek holnapra ? csak magadnak. Kamilla Nem Boci Hol fog ebédelni ? Kamilla: Odalenn. Boci {megindul a közép felé, kimegy, az üveg:
.
:
.
.
:
maga
ajtót nyitva 'hagyja eloltja
mögött.
A
szalonban
Aztán visszajön a küszöbre Kezét csókolom. {Az ajtót beteszi
a villanyt.
és beszól)
:
s eltnik.)
Kamilla {mozdulatlan): Jó
éjt
Bocica.
I
p
ÖTÖDIK JELENET. Kamilla.
{Még egy hosszú Nagyon messzirl
perc. s
Nagy
egészen
zsibbadt csend.
halkan
távoli kocsi tovagurul az éjszakában,
egy-egy
odakünn.
Aztán csendesen, egészen lassú és fáradt mozgásokkal Kamilla felkel, az ablakhoz jön, néhány csepp rózsaviz egy selyemkendre, amit végig von a szemén. Aztán, a tükör eltt, kibontja a haját s mindég fáradtan s gyötrdve végig keféli s egy vaskos kontyba tzi össze ismét. Aztán a derék/a gombjaihoz nyúl,
—
lassan,
egymásután,
kinyitja
153
az
elejét,
—
a
.. .
!
fehér keble, a fehér csipkés inge csillog vissza
a tükörbl. Ekkor, odakünn, a sötét szalonban, egészen enyhén s halkan a sznyegen, egy lehulló kulcs zaja s egy másik, mely nyitja az ajtót. Kamilla már-már levetette a derékot, amikor lázasan ismét a vállára kapja, bevonja a melkuszán összegombolgatja, miközben az
lén s
György
üvegajtó megnyílik s Horthán
belép.)
HATODIK JELENET. Kamilla, György.
György
gyrött ruha, poros cip.
{feldúlt arc,
Lehervadt virág a gomblyukában)
Kamilla látni,
Nem
:
nem
.
.
nem
.
.
.
.
:
Kamilla
nem
.
.
akarlak
akarlak látni többé ... a küszö-
—
bömet eltiltottam, meg kellett, hogy értsed György Az egész nap elutasítva, kivártam :
az
éjjelt.
A
falak
holt
—
mint egy gonosztev
Kamilla
Nem, nem akarok többé
:
már
kat elzárja
Kamilla
György
.
.
.
:
Idegen helyre Itt
:
vagyok ...
Kamilla:
Nem
György
Kamilla
percig
:
még
Kamilla
György hogy ez a
:
:
még
Megnyitja
:
.
.
akarok .
.
.
jöttél, itt
—
idegen ember.
vagy,
itt
vagy
. .
egy percig csak, egy
.
A mi percünket Nem, nem
láz
a
...
kis kulcsomat ... az utun-
kis kulcsot ... a
György
mentén, a sötétben,
itt
elmulasztottad
Kamilla,
elragadjon
154
. .
nem engedem,
— hogy elveszitsd
I
magad s engem is eltemessen. Kamilla nézz szánj meg ... a feldúlt arcomat szegmeg zem neked, a szivemet, a szivemet, mint egy seb, a szivemet. Tegnap óta bolyongok mint a vad, tegnap óta, mintegy esztendk óta, meg se pihentem, le se vetkztem, a köny.
.
.
—
nyeimet
kom
.
.
mostam, a megkínzott homloTegnap óta ... oh hogyan tudjam
le .
ellihegni
se
!
igy
agyonkergetve,
meghajszolva,
kétségbeesetten amint a forró nyomokról visz-
megszaroskadok hozzád felkutatva, nem tudva, meglátva az egész nyomort, az egész !
nagy fájdalmat, amelyben koltál,
élsz
.
.
Amit
.
tit-
amit a kábulatom, a
amit lepleztél s
gyönyöröm veled elaltatott s elzárt ellem, oh az egész hsi és keserves életed, bocsáss meg, oh bocsáss meg nekem Epén Kamilla: Tled nem kérhettem tled nem. Ha az életemet felkutattad s végig jöttél, amint mondod, a forró nyomon,
—
—
.
.
még nem
.
.
.
.
meg, mit tettem érted, meny-
láttad
Csak az, csak annyi, hogy küzködtem s itt minden összeomlott, de azt már nem, hogy felemelkedtem ? s te nem nyire szerettelek.
tudtál jönni velem
György
.
.
.
szerelmem Férfi, s mégis . szánj meg, szánj meg oly megalázó bevallanom igen, igaz, gyöngébb vagyok mint te, oly hitvány, oly nyomorult melletted, csak a szivem részeg mint soha emberé nem volt és zeng és zeng és {sírva)
:
Kamilla .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
sikolt és zeng.
Szánj
meg
.
.
.
szánj
meg
.
Nincs hova nézhessek többé, hova mehessek többé, mögöttem elhagytam mindent s elt155
.
tem
nincs
gyok
.
.
senki
csak
szánj
.
Kamilla
:
meg
.
Egészen
te.
egyedül
magányos ember
egy szegény
vagyok,
. !
!
szánj
.
.
Nem tudok
.
.
meg
.
.
va-
.
—
nem tudok többé
.
Minden csak gyötör benned, a szemed, amibe belevakultam, a hangod ... a hangod, ami bánt, ami fáj György A hangom megtört Kamilla ... a eredj
.
.
.
:
hangom
istenem,
Hogy
oly alázatos.
hozzád, hogy elviseljed
.
.
.
szóljak
mit mondjak, hogy
megszánj engem ? A torkom kiszáradt, a lelkem a vérét sirja feléd ... a legnagyobb kín gyötör a vágy a vágy az rület ér.
.
.
—
!
!
—
minden csak veled lehetséges és nélküled semmi, elrémülök Nézz rám nézz rám nézz rám mit szenvedhettem. Kamilla György ... de hiszen már csak épen, hogy megismerlek Ami elmegy, ami fonnyad nem is te vagy már és én, és én ted
—
!
!
!
:
!
—
A
szemem
hideg, a testem fagyos
—
mintha
meghaltunk volna mind a ketten.
György te szeretsz
Kamilla
György Te
(lázasan)
még :
.
Nem
:
igaz
!
Hallgass
.
.
.
György
.
.
.
hogy mintegy vele monHallgass Mindazt, ami élt s ujjongott köztünk, egy gyöngeségemért, egy kételyemért, egy megtévelyedésemért nem hányhatod ki, mint egy rongyot, mint egy tenyérnyi hamut abból, aminek isteni lángja volt. Minden szó üres, a beszéd elhangzik, itt érzem a szivedet, a szivedet az én szivemmel még, ez van, ez él, a sebekben is, mindegy, de él és akar, és liheg és vonag-
dassa)
:
(a szájába,
szeretsz
még
.
.
.
.
.
.
156
i
I i
!
lik,
de
él
Hallgass ...
!
hogy
itt
meg
is
!
hogy
kell,
amint visszadobogja az éjszakáink, az örömeink, a gyönyörünk cseng szárnycsapását s amint félénken a jövt is bontogatja, ami hátra van még, ami jobb lehet számunkra, ami nincs elveszve még!
állj,
figyeljed,
Kamilla
György
Oh
:
ami nincs elveszve
Ittasan egymástól
:
—
.
.
.
Ébredtem már ... György Szenvedn mind a ketten meg" kell, hogy bocsássunk. Ami fájdalmat s megpróbáltatást az életnk felénk sodort Kamilla Oh hogyan felejtsem el György Oh ne is felejtsük el, emlékezzünk, tartsuk meg, rködjünk De éljünk is Kamilla, Kamilla
:
:
—
:
.
.
.
:
!
éljünk
!
éljünk
— nem akarom, nem engedem,
!
nem birom
elveszteni,
Kamilla megvirrad
Elj
:
!
menj
Térj
!
!
nem birom, éljünk szabad vagy holnapra 1
oda, ahol
vissza
magamra
hagytál,
meghajtott fejemmel a porban. Bé-
kitsd
akik rámlihegtek, védj
ki,
meg elttük S
szánakozón, egy szerencsétlen tolvaj leány
meg,
felejtess el s felejts el te is s térj
meg, házasodj
György
A
:
—
a Günzburg
sorsom
milla az egész életem
!
élj
— Ka-
van, minden
itt
!
javulj
egy szédületben
éjszaka körül liheg múlt éjszakák
.
.
.
Az
melegével,
zeng csend a sóhajaiddal, amint a karomban vagy Ami itt van az enyém volt, az enyém még, az enyém kell, hogy legyen. a
.
Kamilla
.
.
.
.
.
Kamilla
máskép
meg
hallgass
mondhatok mást
.
.
.
.
.
.
érts
szeretlek
{gyötrdve)
:
képzeltelek.
157
Oh
meg
.
.
.
mit
!
szerelmem,
én
.
György tattál ide
.
Te
:
.
vezettél, te sodortál
el,
te jut-
hol jöttem
én és
.
Kamilla: Mit tudod merre
te,
—
György: Mit tudom? Kamilla Micsoda fergetegbe. Mit tudod te, mit tudod, mit értettél meg, mit hallottál meg, a sóhajomat a gyönyörben, az apró sikolto:
zásomat, mit ben.
Oh
láttál te
—
?
a szememet a kéj-
—
hát csak ez, oh hát csak ennyi,
a nyomoromat
György
is,
igen,
de nincs tovább ?
.
.
(fulduklón): Szeretlek.
Kamilla: Szeretni Kiállani egymás mellé, a legnagyobb megpróbáltatásban is, az örvény szélén, a pusztulásban, mindenütt Átfonni egymást, büszkén és törhetetlen, kimagasodva, !
!
megnve,
felragyogva
amit belénk
attól,
ol-
nagyszer istenem Mi elvettük egymást az egymás ajkán, az egymás testén, az egymás szivén amit adtál. Az életnk egy, a vérünk, a lelkünk, ami belled van. S vájjon vétkezhettünk, mondd, ha csakugyan szerettünk ? S vájjon szégyenkezhettünk, mondd, ha
tottál
!
csakugyan szerettünk? elválnunk
mondd?
búcsúzzunk
György
el
.
.
.
.
.
s
Oh
.
.
.
En
én akarlak, én vissza foglak venni Kamilla: Az idnk letelt.
György
Nem hagyom
:
kell-e el
.
.
.
.
Nem, nem, nem
:
nem
vájjon
búcsúzzunk
elmenni
.
akarlak,
.
.
.
.
.
Kamilla Hol kezdjem el, hol kezdjük újra ? Hol van az erm, az erm, a reményem, a hitem, a hitem, a hitem, mely vitt, vitt, kergetett mind följebb, följebb, hol van az ut, :
158
!
! .
!
a hidam ? Elrémülve
kétségbeesetten az
s
momat agyonhazudva
ál-
rajongásom elundorodva a tört szárnyait csapkodja elérhetetlen egek után György Oh istenem, mi ellen küzdjek hát ? Káprázatok, kimérák, szivárványok, hol érjem el, hol fogjam le ... ? A karomat kinyújtva csak e falakhoz érek, a föld rögéhez s em.
.
látom,
a
.
:
még
beri lelkem
a
mámorában
morhoz tapad. Nincs senki, aki Kamilla De van De igen György Ha hiszel még ? :
is
csak a nyo-
isten
:
!
Kamilla
:
Hiszek abban, aki meghalt
György Aki megölte magát Kamilla Aki meghalt értünk Ertünk nem igaz György .
:
.
.
:
.
.
:
sikerek
köztünk
!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
—
Bal-
Kamilla Egy szavamra megállott volna, mert hiszen szeretett! egy jelemre, :
—
György
Oh
:
Kamilla
:
Meg hagytam
halni érted, értem
György
De
:
halni,
—
meg hagytam
hát mért, de hát mért ?
Kamilla: Mert téged szerettelek!
György
Kamilla
:
.
.
.
Kamilla Búcsúzzunk :
el
.
.
.
búcsúzzunk
el
.
.
György: Vérz fantóm, nyugtalan fény a mélyben Kamilla: Mért nem jöttél, hogy megváltsam, hogy megenyhitsem ? Megalázkodva
—
mért nem kisértél, mért nem értettél meg? Mindabból, amit adtam neked, amit feláldoz-
tam miért
érted,
nem
egy egész nagy ember szivébl, adtál
vissza
159
annyit,
hogy
kéz
.
:
kézben velem felnézel reá, a a véres arcára, istenem György Kamilla ... Kamilla Nem, nem szabad
könnyeire,
a
!
:
:
nem
.
.
.
eredj
.
.
.
(Egy szédletben Aztán)
György
Mégis
:
mekkel
itt
tudjak
.
.
.
nem többé
.
.
csöndesen eredj.
.
Egy
hátrál.
.
.
Kamilla,
.
percig
csend.
behunyt
sze-
eltted, egy kevés reményt mégis csak nyújts, egy kevés reményt, hogy élni
Ha
.
nem
.
többet, mint egy lehelleted
elmélyedve
magamban,
ha
.
.
.
gyötörve
magam, feléd jönnék egy nap, megtisztultan, egy jobb ember Kamilla Csak azt nézd akkor, amit szenvedsz, csak magadat.
—
:
György
Mindég
:
foglak
szeretni
.
.
.
Egy
egy perc nem fog elmúlni fölöttem, hogy ne reád gondoljak, mind arra ami volt, ami óra,
lehetett volna
—
Kamilla (meggyöngülve) Szivem. György: Kamilla Kamilla Nem nem gondolj arra, hogy mindazzal szemben, ami elmúlt, még ha célt is érünk, ha meg is esküszünk ez kevesebb lett volna Ha be akartam tetzni valami isteni egyesüléssel, hadd tzdeljük most tövisekkel tele Isten veled. György A kezedet szabad a kezedet. :
.
.
.
:
.
.
.
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
.
:
(A
feje
lehanyatlik
a
.
.
Kamilla
—
istenem, hogy épen most,
kezére.)
Oh
szegény magá-
nyos kéz e rengetegben hogy épen most elválnunk s mindaz, ami vár reád ez éjszakán tul, a holnap hogy épen most .
kell
—
.
.
.
—
160
.
.
..
kéz
.
.
.
Mit
is
remeg
magányos,
szegény
elválnunk,
kell
— oh
fogsz tenni, igy egyedül
istenem, hogy épen most, mikor minden küzdelmedet tudom, az egész nagy hajszát, ami ellenetek megindul, hogy épen most, a legválságosabb pillanatban maradsz magadra hogy tehetetlenül csak nézhetem a nyomort, holott én Kamilla Hallgass György Nézd Kamilla irgalomból a nyugalmadért ... a Bolzayék nevéért, egy emberért, nézd Kamilla én mondom ezt, egy .
.
•
.
.
.
— :
.
.
.
.
:
emberért, aki szeretett .
.
.
—
nem segithetsz Ha nem birom
Kamilla: Hallgass!... te rajta
György
Nem
:
nem engeded, ha
birom
.
.
eltaszitsz,
.
. .
.
.
.
megyek tovább, ko-
pogatok az ajtókon ott — az ezredes, az anyád... Kamilla
György
:
:
Kamilla
:
Már nincsenek Nincsenek ?
Anyámék
itt.
elutaztak.
György {meglepdve)
(Egy Egészen egyedül vagy itt ? Kamilla Egészen egyedül, holnapig György Holnapig ? S aztán Kamilla Magam is talán megyek utánuk György: Kamilla ... de hát hogyan Tegnap még egy rületben Kamilla Ma már mindent elrendeztem. :
Elutaztak
.
.
.
perc.)
:
.
.
.
—
:
:
.
.
—
.
.
.
:
Anyámék gyul
Svájcban, az
ott, felejt.
Én még
apám itt,
bizton
ma
felgyó-
és holnap
—
s fizetek.
{Egy percig csend. Horthán megdermedve, a homlokán végigvonja a kezét s Kamillára néz, kutat, keres meg akarná érteni.)
—
161
11
!
.
Kamilla Most már eredj nagyon fáradt vagyok, kimerült, le akarok feküdni :
György
.
.
Amit még kérdezhetek ?
:
Kamilla: Eredj
Kamilla:
Nem Nem
György
De
György
.
:
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
foglak látni többé ? fogsz felismerni többé.
hát mégis
.
.
.
hogy
ily
engem Kamilla: Magamat áldozom föl György Magadat ? Mit jelent ez ?
telen feláldozol
.
.
könyör-
.
.
.
.
:
Kamilla
Eredj
:
.
.
.
eredj ... de
hiszen
lá-
^
hogy megkíméllek ... György Megkímélsz ?
tod,
:
.
.
Kamilla: Ne kérdezz
.
.
hogyan ?
.
.
.
.
.
György: Oh istenem, ne vedd el az eszemet Már nem tudom mit értsek, mitl .
.
.
rémüljek
el
.
.
.
Kamilla: Eredj
.
.
.
Az enyém vagy ... az enyém Kamilla Már nem már nem többé nem György: Itt fogok rködni melletted, a nyomodban mögötted, libegn a véres György
.
:
:
.
.
.
fogammal
—
.
.
.
.
.
.
.
.
.
ér,
.
.
.
.
akihez
.
téged
ha
is
hozzá
érsz,
aki hozzád
kell
Oh engem Az enyém vagy, az enyém vagy nem birom, nem birom, az enyém kell, hogy Kamilla
György
1
:
:
.
.
maradj ... a fülemet bevette a sóhajod, a
szemem részeg a fehérségedtl,
meg
a te testedtl,
a karod
a testem re-
hevétl, amint
átfontad rajtam ... a gyönyörtl amit adsz és amit adtam neked Az enyém vagy, enyém vagy {az ágy felé sodorja.) .
.
.
.
.
162
.
az
!
!
: :
!
(iihegön) Nem nem már nem akarok nem akarok Györjry Az enyém vagy Kamilla: Undorodom Nem akarok többé! Györjry Az enyém vagy Kamilla Nem nem nem szeretlek
Kamilla
nem
.
.
:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
Kamilla .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
:
Hazudsz Eladtam
.
.
.
magam
.
.
eladtam ma-
.
.
György gass
.
.
.
.
György
gam
.
.
.
:
többé
.
.
.
.
.
:
:
.
.
.
{az
teperve
szélére
ágy
Ugy fogok bánni
.
le)
(A
rülttel, mint egy bukott lánynyal.
Hall-
:
mint egy
veled,
két keze
a torkán.)
Kamilla: Nem félek! Nem félek tled! ugy szeretsz te, hogy féljek tled
Nem
.
.
.
György: Nem-e? Kamilla
:
OIj
meg
hát
György Megöllek Kamilla {egy hörgésben s elragadtatva) Ah György {egy második hörgés.) Ah {S leomlik.) György {megdermedve, merev szemekkel) :
:
!
!
!
Micsoda?... Kamilla Hogyan ? Megöltem ? {Egy lépest elre.) A nyaka mer vér, a körmeim ... a kezem ... az vére {Az ajkához szoríMegöltem ? tott ujjakkal s belé/ük harapdálva) Kamilla!
{Gyorsan):
Kamilla!
!
.
.
.
:
{Tompán) Oh Gyil(Egy perc.) Kamilla kos Gyilkos {Magakörül forog s a tükör eltt) .
Oh Én kos! Oh !
—
.
:
.
!
!
!
!
Horthán György gyilkos!
Oh
!
Én
!
Kamilla!
az életem, a mi életünk,
—
.
.
.
Az
Oh
gyilélete,
óh
Függöny.
Ié3
11.
PLEASE
CARDS OR
SLIPS
UNIVERSITY
PH 3351 S96R3
DO NOT REMOVE FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
Szomory, Dezsá' A rajongá Bolzay-lány