Önkormányzatok és a szociális gazdaság
Írta: Soltész Anikó
1
1.
A szociális gazdaság európai előtörténete .................................................................... 4 1.1 A szociális gazdaság szükségességének elismerése ......................................................... 4 1.2 A támogatás deklarálása ................................................................................................... 4 1.3 Szerepvállalás az integrált fejlődési modellben ............................................................... 5 1.3.1 A szociális gazdaság a XXI. század fejlődési útjainak egyike ................................... 5 1.3.2 Fókuszban a munkahelyteremtés új forrásai .............................................................. 6 1.4 Működési alapelvek kialakítása........................................................................................ 7
2.
A szociális gazdaság és/ vagy harmadik, köztes szektor ............................................. 8 2.1 A közösség-alapú gazdaság aktualitása ............................................................................ 8 2.2 A Harmadik Szektor szervezetei ...................................................................................... 8 2.3 A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez............................................................................................................................ 9
3.
A szociális gazdaság hazai előzményei ....................................................................... 10 3.1 A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek és tevékenységeik ............................ 10 3.1.1 A szervezetek kapcsolatrendszere ............................................................................ 10 3.1.2 A szervezetek domináns tevékenységei ................................................................... 11 3.1.3 A nonprofit szervezetek által elért eredmények ....................................................... 12
4.
A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata ..................................... 12 4.1 Az önkormányzatok, mint finanszírozók?...................................................................... 12 4.1.1 Függés az önkormányzati támogatásoktól ................................................................ 12 4.1.2 Az együttműködés fejlődése ..................................................................................... 13 4.1.3 Ellentmondás és esetlegesség a kapcsolatokban ...................................................... 13 4.1.4 Az egyoldalú függés feloldása .................................................................................. 14 4.2 A szociális gazdaság és az önkormányzatok: partnerségben? ........................................ 15 4.3 Melyek a partnerség jelenleg látható és érzékelhető akadályai? .................................... 15 4.3.1 A kölcsönös információhiány ................................................................................... 15 4.3.2 A szektor átpolitizáltsága .......................................................................................... 16 4.3.3 Gyenge civil befolyás a jogalkotásra ........................................................................ 16 4.3.4 Képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok hiánya ....................... 17
2
4.3.5 Folyamatok, eredmények kiszámíthatatlansága ....................................................... 17 4.3.6 Kommunikációs problémák ...................................................................................... 17 4.4 Milyen partneri szerepekben támaszkodhat az önkormányzat a civilekre? ................... 18 4.4.1 Közvetítőszerep a lakosság és az önkormányzat között ........................................... 18 4.4.2 Sikeres pályázók, forrásgenerálók ............................................................................ 18 4.4.3 Stakeholderek ........................................................................................................... 19 4.4.4 Referencia csoportok ................................................................................................ 19 4.4.5 CSR kedvezményezettjei .......................................................................................... 19 4.4.6 Elkötelezett és önkéntes résztvevők a közügyek megoldásában .............................. 20 4.4.7 Kiterjedt kapcsolatrendszer birtokosai ..................................................................... 20 4.4.8 Térségi, regionális kapcsolatok kialakítói ................................................................ 20 4.5 Miben működhet együtt az önkormányzat a civilekkel? ................................................ 20 4.5.1 A közfeladatok megoldása ........................................................................................ 20 4.5.2 A feladatátadás előnyei és hátrányai ........................................................................ 21 4.5.3 Kölcsönös tanulás kell a továbblépéshez.................................................................. 22 5.
A többszereplős szociális gazdaság a helyi kooperáció perspektivikus területe ..... 22 5.1 A szociális gazdaságban felhalmozott tapasztalatok ...................................................... 23 5.1.1 Modell értékű módszerek és munkaformák.............................................................. 23 5.1.2 Munkaerőpiaci szolgáltatásokon túlmutató tapasztalatok ........................................ 23 5.2 A felhalmozott tapasztalatok kihasználásának feltételei....................................... 24 5.2.1 Támogatás vagy önfenntartás? ................................................................................. 24 5.2.2 Egyértelmű feladatmeghatározás és feladatmegosztás ............................................. 25 5.2.3 Összefogás, ernyőszervezetek alá tömörülés ............................................................ 26 5.2.4 Ismertség, elismertség, presztízs növelése ............................................................... 26 5.2.5 Stabilitás és kiszámíthatóság megteremtése ............................................................. 26 5.2.6 Piachelyettesítés és /vagy piacfejlesztés? ................................................................. 27
6.
Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 27
3
1. A szociális gazdaság európai előtörténete 1.1 A szociális gazdaság szükségességének elismerése A 90-es években jelentkező munkaerő felesleg felszívására a formális gazdaság által teremtett munkahelyek nem bizonyultak elegendőnek. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű csoportok esetében, akik sok esetben végleg kiszorultak a munka világából. A tartósan magas munkanélküliség az Európai Unió népességének elfogadhatónál nagyobb %-át sújtja, kirekesztve őket a munkaerőpiacról és szélsőséges esetben magából a társadalomból is. A foglalkoztatás első vonalbeli tartalékai a termelékenység növekedése, és az utóbbi évek recessziója miatt kimerültek még azokban az országokban is, ahol a tipikus mellett az atipikus foglalkoztatási formák –részmunkaidő, távmunka, osztott munkaerő- már elfogadottá váltak. A foglalkoztatás bővítésével kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket az Európai Unió fejlettebb régióiban sem könnyű teljesíteni. A lehetőségek keresése a szociális gazdaság felé fordult, amelynek a Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcstalálkozó már 1997-ben megadta a hivatalos elismerést.
1.2 A támogatás deklarálása 2001-ben az Európai Bizottság is deklarálta, hogy a szociális gazdaság hozzájárul az Európai Unió olyan kulcsfontosságú politikai célkitűzéseihez, mint -
a foglalkoztatás és a szociálpolitika,
-
a bővítés,
-
a regionális fejlesztés,
-
a közbeszerzés,
-
az alkalmazotti tulajdonlás és a munkaszervezés, valamint
-
a fejlesztés támogatása.
4
Az EU Tanácsának a tagországok foglalkoztatási politikája 2001. évi irányelveiről szóló határozata kimondja, hogy „A tagállamok támogatják a szociális gazdaság versenyképes fejlődésének és munkahelyteremtő képességének fokozására irányuló intézkedéseket, különösen azokat, amelyek olyan áruk termelését és szolgáltatások nyújtását biztosítják, amelyek a piac által még ki nem elégített igényekkel kapcsolatosak, és megvizsgálják ez intézkedések bármely akadályát, azzal a céllal, hogy azokat csökkentsék.”1
1.3 Szerepvállalás az integrált fejlődési modellben 1.3.1 A szociális gazdaság a XXI. század fejlődési útjainak egyike Unió Fehér Könyve a növekedésről, versenyképességről és a foglalkoztatásról felvázolta a szociális gazdaság koncepcióját, mint a XXI. század fejlődési utjainak egyikét. A Lisszaboni és a Gothenburgi Európa-csúcsokon megfogalmazottak szerint az Európai Unió olyan integrált fejlődési modellt szeretne megvalósítani, melynek négy fő eleme -
a foglalkoztatás,
-
a szociális kohézió,
-
a versenyképesség és
-
a fenntartható fejlődés.
E komplex modell megvalósításában a szociális gazdaság komoly szerepet vállalhat, hiszen természeténél fogva mind a négy faktort tekintetbe véve folytatja működését. 2 Az Unió akkori megállapítása szerint a szociális gazdaság keretében a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatások piaccá szervezésével 3 millió új munkahely hozható létre: a szociális partnerek e témáról szóló, 2007. novemberi konferenciáján elhangzott, hogy e jóslat valósággá vált.
1
CECOP (2002) 13.o.
2
European Communities (2003) 7.o. 5
1.3.2 Fókuszban a munkahelyteremtés új forrásai Az új modellnek megfelelő, munkahely-teremtésre ösztönző foglalkoztatási politikák középpontjában nem a munkanélküliek különböző csoportjai állnak, hanem azok a tevékenységek, melyekkel a legkevesebb helyettesítő hatás mellett történhet a foglalkoztatottság bővítése. Ezek a tevékenységek megnövelik a képzetlen munkaerőre irányuló keresletet, így ez a fejlesztési modell összhangban áll a tartós munkanélküliek összetételével. Az így létrejött munkahelyek védettek a nemzetközi versenytől, másrészt az általuk előállított termékek és szolgáltatások javítják a háztartások életfeltételeit. A szociális gazdaság lehetséges tevékenységeiként a következők ismertek: 1. Személyi szolgáltatások
otthoni segítség idős és testileg vagy szellemileg fogyatékos embereknek
háztartási alkalmazotti munkák: főzés, mosás, vasalás, takarítás
gyermekfelügyelet
tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálása, a problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése
lakóházak őrzése, portaszolgálat
vidéki, vagy a város-központoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése
főzött étel, vásárolt áruk házhoz szállítása
2. Audiovizuális szolgáltatások, új információs és kommunikációs technikák bevezetése 3. Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés 4. A környezet gondozása
elöregedett épületek felújítása, komfortosítása, őrzése
helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele (pl. mozgás-korlátozottak számára is)
céltaxi-járatok üzemeltetése vidéki településeken belül és között 6
szelektív hulladék-gyűjtés, újrahasznosítás
5. Környezetvédelem
természetvédelmi területek gondozása
csatornázás, csatornatisztítás
minőségi standardok betartásának monitorozása
energia-megtakarító
eljárások
elterjesztése,
különösen
a
háztartások
körében.3
1.4 Működési alapelvek kialakítása Míg a második munkaerőpiac alapjait Németország, addig a szociális gazdaság működésének legfontosabb alapelveit Franciaország alakította ki. A francia tapasztalatok alapján a szociális gazdaság lehetőségeinek kihasználása 3 tényezőtől függ. Ezek: 1. Valós kereslet megteremtése – a szolgáltatások árának csökkentésével, az igénybevevőknek nyújtott kedvezményekkel, a szolgáltatóknak nyújtott támogatásokkal, illetve az alkalmi munkák legális keretek közé terelésével. 2. A kínálat megszervezése – a kínált szolgáltatások összetételének javítása főként a jogi háttér nyújtotta lehetőségek szélesítésével, támogató jogi formák kialakításával. 3. A szükséges szakmák professzionalizálása – képzés és akkreditáció formájában, amely hozzájárul a feketegazdaságban folyó tevékenységek legálissá tételéhez is.4 A második-un. támogatott munkaerőpiachoz képest, a szociális gazdaságban kiemelkedő szerepet játszik -
a foglalkoztatás keretében létrejövő termékek és szolgáltatások életképessége,
3
NKE (2001) 368.o.
4
Frey (2001a) 41-44.o. 7
-
a tevékenység fenntarthatósága.
Ennek megfelelően az Európai Unióban ez a modell vált a növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás stratégiájának részévé, amelyen keresztül az Unió „fémjelének” nevezhető szociális kohézió is érvényre jut.5
2. A szociális gazdaság és/ vagy harmadik, köztes szektor 2.1 A közösség-alapú gazdaság aktualitása Az uniós normáknak megfelelően az állami szerepvállalás egyre szűkül, a közszféra zsugorodásának lehetünk szemtanúi. Emellett a helyi szintű, speciális igények kielégítésében, a régióspecifikus munkaerőpiaci problémák megoldásában a központi szervezetek hatékonysága természetükből adódóan nem megfelelő. A forprofit szféra ugyanakkor csak abban az esetben válik érdekeltté abban, hogy betörjön ezekre a piacokra, ha abból megfelelő szintű bevétele származik. Az így keletkező űrt tölti ki a harmadik szektor, amely teret biztosít a közösség-alapú gazdaság új formáinak.
2.2 A Harmadik Szektor szervezetei Az Európai Unió értelmezésében a Harmadik Szektor szervezetei:
Helyi csoportokkal és egyénekkel dolgoznak gazdasági, szociális és a közérdekű célok megvalósulásáért,
olyan kielégítetlen szükségletre reagálnak, amire sem az állami, sem pedig a magánszektor nem biztosít fedezetet,
nonprofit alapon szerveződnek,
saját, önálló menedzsmentjük van, melynek munkájába igyekeznek bevonni az alkalmazottakat, önkénteseket stb. is.6
5
European Communities (2003) 29.o.
6
European Communities (2003) 8.o. 8
2.3 A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez A harmadik szektor hozzájárulása a foglalkoztatás-bővítéshez és a helyi szintű fejlesztéshez: 1. Termékek és szolgáltatások nyújtásával a harmadik szektor létrehoz, illetve továbbfejleszt vállalkozásokat, melyek munkaerő-felvétele közvetlenül bővíti a foglalkoztatást, akárcsak a forprofit szféra esetében. 2. A létrejött vállalkozások és az általuk alkalmazott (általában korábban munkanélküli és ilyenformán minimális vásárlóerővel rendelkező) emberek maguk is áruk és szolgáltatások vásárlóiként jelennek meg a piacon, ami indirekt foglalkoztatás-bővítő hatást generál. 3. Az így megvalósuló munkahely-teremtésnek alapvetően két jellemzője van. Egyrészt a harmadik szektorban keletkező munkahelyek döntő többsége munkaintenzív, így ez a bővülés alternatívát jelenthet a növekedés vs. munkaintenzivitás problémájának kezelésében. E probléma lényege, hogy a tőkeintenzív, fejlett technológiát alkalmazó befektetésekkel történő fejlesztés általában csak kevés dolgozót állít munkába. Másrészt azáltal, hogy a helyileg felmerülő igényekre helyi szolgáltatások reagálnak, a harmadik gazdaság segít betömni a helyi szintű gazdasági térben lévő „lukakat”, lefedetlen területeket. Ezáltal a helyi gazdaság kevésbé lesz a saját területén kívülről beáramló inputokra utalva. A helyi szintű fejlesztés nagy projektjeinél ez a jelenség nem figyelhető meg, mivel azok a helyi szintű ellátási láncokhoz csak gyengén kötődnek.7 4. A harmadik szektor szolgáltatásai elősegítik az azokat igénybevevők munkába állását, illetve a munkában eltölthető órák számának növekedését. Példa erre a gyermekfelügyeleti szolgáltatások által felszabaduló szülő vagy a helyi közlekedési lehetőségek fejlesztésével a távoli munkahelyekre könnyebben eljutó munkavállaló.
7
I.m. 14.o. 9
5. A
harmadik
szektorban
foglalkoztatottak
döntő
hányada
korábban
munkanélküli volt, így a szektorban működő vállalkozások részt vállalnak a munkaerőpiacról való kiszorulás elleni küzdelemben. 6. Ez az „inklúziós” elem, kiegészülve a munkához jutottak munkára való alkalmasságának javulásával és munkaerőpiaci kilátásaik szélesedésével hozzájárulnak egy magasabb szintű szociális kohézió megvalósulásához. A fekete munka csökkenése mellett a regisztrált munka világába (vissza)térők munkajogi
védelemben
és
társadalombiztosítási
szolgáltatásokban
részesülnek, ami szintén elősegíti társadalmi és gazdasági helyzetük stabilizálódását. A fent vázolt hatlépcsős mechanizmus összhatásaként komplex helyi szintű fejlődés valósul meg. A nyújtott szolgáltatások színvonalának kiegyenlítődésével, illetőleg azáltal, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz a szegényebb rétegek is hozzáférhetnek, a fejlődés a helyi közösségekben megfigyelhető egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet.
3. A szociális gazdaság hazai előzményei 3.1 A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek és tevékenységeik 3.1.1 A szervezetek kapcsolatrendszere 2001-ben Magyarországon 853 gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezet működött. (Kuti, 2003) Közöttük a 200-at is alig haladta meg az 1994 előtt létrehozott egyesületek és alapítványok száma. Az 1994 és 2001 között bekövetkezett szerkezeti változások tehát nem egyedül a közhasznú társaságok tömeges megjelenéséből adódtak, hanem a hagyományos formában működő nonprofit szervezetek jelentékeny része is kicserélődött. A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek kezdettől fogva kapcsolatban voltak a helyi önkormányzatokkal, néhány országos és ernyőszervezet a kistérségekkel és a régiókkal is. A szervezetek domináns tevékenységei jól hitelesítik a kapcsolatok lehetséges sokféleségét. 10
3.1.2 A szervezetek domináns tevékenységei A következő tevékenységcsoportok különíthető el markánsan:
Gazdasági termelés, szolgáltatás (például inkubátorházak, ipari parkok, vállalkozói
központok,
számviteli,
adminisztrációs
és
pályázatírási
szolgáltatások, iparjogvédelem, tartalékgazdálkodás, garanciabiztosítás, gépkörök, növény- és állatbiztosító egyesületek)
Információs
szolgáltatások,
oktatás,
rendezvényszervezés
(tanácsadás, konzultációk, szakképzés, a piacra jutás támogatása, kiállítások, vásárok, árubemutatók, szakmai tanulmányutak szervezése)
Idegenforgalom fejlesztése („borút” egyesületek, „borok háza” és „pincesor” alapítványok, falusi turizmust, öko -turizmust népszerűsítő egyesületek)
Foglalkoztatottsági
helyzet
javítása
(munkanélküliek
önsegítő
egyesületei, atipikus foglalkoztatásra, védett munkahelyek létrehozására, közmunka-és szociális földprogramok megvalósítására, rehabilitációs és tranzitfoglalkoztatásra, távmunka bevezetésére vállalkozó szervezetek)
Támogatás
és
hitelnyújtás
(főleg
vállalkozók
és
vállalkozások
támogatása, kedvezményes és mikrohitelek)
Média, teleház
Humán szolgáltatások-ápolás, gondozás, gyermekfelügyelet, stb
Az említett civil kezdeményezések fontos szerepre tettek szert a foglalkoztatottsági problémák kezelésében. A munkanélküliek több, mint 10 százalékával kerültek valamilyen formában kapcsolatba, és számukra az állami ellátórendszerben elérhetőnél személyre szabottabb, komplexebb, sok esetben innovatívabb, az érintettek aktív együttműködésére is számító szolgáltatásokat nyújtottak.
11
3.1.3 A nonprofit szervezetek által elért eredmények A nonprofit szervezetek több területen, a legkülönbözőbb tevékenységek révén próbálták befolyásolni és felgyorsítani a helyi gazdaság fejlődési folyamatait. Ha nem is mindenütt azonos súllyal és sikerrel, de jelentős részt vállaltak a problémák enyhítésében, és fontos civil kezdeményezések számára biztosítottak intézményes kereteket. Nemcsak a foglalkoztatásban betöltött szerepük bővült számottevően, hanem egyre többször jelentek meg az állami tevékenység megszűnése okozta piaci réshelyzetben, nonprofit szolgáltatóként. A szervezetek, stabil állami források híján viszonylag csekély anyagi támogatást nyújthattak, de megtalálták és eredményesen alkalmazták a gazdaságélénkítés egyéb módszereit. Komoly feladatokat láttak el a munkanélküliség kezelésében, az idegenforgalom
fejlesztésében,
valamint
a
továbbképzés,
átképzés
és
az
információáramlás javításában, a vállalkozások fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges ismeretek átadásában, a tanácsadó és konzultációs szolgálatok működtetésében.
4. A nonprofit szervezetek és az önkormányzatok kapcsolata 4.1 Az önkormányzatok, mint finanszírozók? 4.1.1 Függés az önkormányzati támogatásoktól Az állami támogatások több, mint fele valamilyen költségvetési, illetve önkormányzati támogatásként jutott a nonprofit szervezetekhez. Ez a nonprofit szervezetek és az állami, illetve az önkormányzatok közötti kapcsolat alternatív jellegére, másrészt a rendszerváltás óta meglévő pályázati függésére utal. A kiterjedt hivatkozások szerint a települési önkormányzatok kétharmada segíti a helyi civil szerveződéseket és részt vállal az alapítványok, közhasznú társaságok működtetésében (Sebestyén, 2002). Az általuk megítélt támogatások sokszor a szervezetek egyetlen forrását jelentik.
12
4.1.2 Az együttműködés fejlődése Az önkormányzatok és a civilek kapcsolatát elemző Köztes helyzet I-II.(CségényKákai 2000-2002) szerint az „elmúlt évtizedben az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek közötti kapcsolatban lezajlott egy tanulási folyamat, amelyben az egymásra
utalt
partnerek
megtanultak
együttműködni
egymással.
Ez
az
együttműködés számos formában öltött testet; például: szerződéses feladatátadás, közös pályázat, nonprofit szervezet alapítása. Korábban a kapcsolattartásnak egyes önkormányzatokban intézményesített formája is kialakult a
civil referensek
személyében. Főként a városokban vált gyakorlattá, hogy az önkormányzatok a közszolgáltatások területén szívesen használták ki a nonprofit szervezetek hatékonysági és rugalmassági előnyeit.
4.1.3 Ellentmondás és esetlegesség a kapcsolatokban Ugyanakkor az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata ellentmondásokkal is terhelt, és az együttműködés olykor eléggé esetleges. Így például a szerződéses feladatátadásokat rögzítő szerződések rövid időtartamúak, évente ismétlődőek, ami a szolgáltatást nyújtó nonprofit szervezetek számára bizonytalanságot eredményez. Az önkormányzatok nonprofit
szervezeteknek
nyújtott
támogatásában
a
nem
normatív
támogatások a döntőek. „Főként a városi önkormányzatok jellemző támogatási
formája
ez,
amelyen
keresztül
elsősorban
közhasznú
társaságokat, közalapítványokat (amelyben esetleg maga az önkormányzat is alapító), illetve a gazdaság- és településfejlesztés, a többcélú adományozás, a környezetvédelem területén működő szervezeteket támogatnak.”
13
4.1.4 Az egyoldalú függés feloldása Az NCA törvény 2003-ban enyhítette a korábbi egyoldalú függést, és sokat segített
a
foglalkoztatási
és
gazdaságfejlesztési
célú
szervezetek
megerősödésében. Az Uniós csatlakozás teremtett azonban igazán új helyzetet a felsorolt tevékenységekben illetve a szereplők kapcsolatában is. A beavatkozások új alapelvei, mint az addicionalitás, szubszidiaritás, a pénzügyi
források
felhasználásával
kapcsolatos
elvárások,
mint
az
átláthatóság és elszámoltathatóság, a rövid időn belül elérendő pénzügyi fenntarthatóság kijelölte a cselekvés új útjait. A horizontális célkitűzések révén a korábbinál jóval fontosabbá vált az esélyegyenlőség, a projektek fókuszába kerültek az egyenlőtlenségek által legjobban érintett célcsoportok,nők, romák, fogyatékkal élők- és új feladatok esélyét kínálta a környezeti fenntarthatóság igénye is. A Regionális Operatív programban (ROP 3.2.2.) megjelent
a
megvalósítás.
szociális Több
gazdaság
tucat
civil
projekt szervezet
kiírása, tett
és
elkezdődött
kísérletet
arra,
a
hogy
összekapcsolja a helyi munkanélkülieket a helyi szükségletekkel, és a projektek biztosította időleges felemelés helyett a tartós foglalkoztatási lehetőségeket teremtsen. Az eltelt két év sok sikert hozott: termékklaszterek jöttek létre, a támogatott foglalkoztatás új formái, védett munkahelyek keletkeztek, olyan szervezetekpéldául képzést, idősellátással kapcsolatos diszpécserszolgálatot ellátó teleházak váltak fenntarthatóvá, amelyek magukról ezt sohasem gondolták volna. Erről bővebben a www.szocialisgazdasag.hu honlapon olvashatnak az érdeklődők. Az önkormányzatok nem mindenütt és nem mindig játszottak egyértelműen pozitív szerepet ezekben a folyamatokban. Ebben a személyes szimpátiák vagy azok hiánya mellett a feladat-és pozícióféltés, illetve a munkahelyek megőrzésével kapcsolatos ellenérdekeltségek is szerepet játszottak.
14
4.2 A szociális gazdaság és az önkormányzatok: partnerségben? Az ÚMFT –ben nem találunk határozott elköteleződést a szociális gazdaság alig elindult kibontakozásának határozott folytatására, és a TÁMOP szándékai sem világosak még. Nem először történik meg ez fontos projektekkel, különösen olyanokkal, amelyek termővé fordulása nem igazodik a választási ciklusokhoz. A regionális programok, az integrált városfejlesztés és a szociális város rehabilitáció azonban
esélyt
jelenthetnek
a
helyi
és
kistérségi
gazdaságfejlesztés
és
együttműködés csodáira. Egy okosan újjászervezett szövetkezeti mozgalom és különösen az OFA támogatásával létrejövő szociális szövetkezetek is segíthetnek ebben a folyamatban. Ehhez partnerségre van szükség az önkormányzatok és a szociális gazdaság szervezetei között akkor, amikor a szociális törvény módosítása sokak szerint inkább az önkormányzatokat hozta jobb helyzetbe. A partnerség különösen fontos azoknak a struktúráknak a kialakításában, amelyek széleskörű érdekfeltárással biztosítják a regionális és helyi fejlesztési programok elkészítését, a régi szervezetek adaptációját a globális változásokhoz, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi re-integrációját és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. A partneri együttműködést a felek már eddig is gyakorolhatták, pl. a „Küzdelem a munka világából történő kirekesztés ellen”, a nők munkaerőpiaci re-integrációját célzó, az EQUal és a szociális gazdasági kísérleti programokban többnyire szociális, gazdasági, településfejlesztési, foglalkoztatási nonprofitok és önkormányzatok tömörültek konzorciumokba és valósítottak meg korábban elképzelhetetlennek hitt képzési és foglalkoztatási programokat.
4.3 Melyek a partnerség jelenleg látható és érzékelhető akadályai? 4.3.1 A kölcsönös információhiány A civilek a kelleténél kevesebbet tudnak az államigazgatás működéséről, szabályairól és egyeztetési folyamatairól, és a kelleténél kevesebbet látnak a képviseleti funkció érvényesüléséből. Az önkormányzatok ismeretei gyakran hiányosak a szektor szervezeti struktúrájáról, tudásáról és kompetenciáiról, érdekartikulációs szerepéről és eredményeiről. Kapcsolatuk, – ha van – még nem vált eléggé kölcsönössé, ezért nem válhatott tőkévé sem. Megoldás: folyamatos párbeszéd, informálisan és jogi garanciákkal. 15
4.3.2 A szektor átpolitizáltsága A szektor átpolitizáltsága országos és helyi szinten, amely gyengíti a civil kontroll érvényesülését. Esetenként ez nem jelent mást, mint a parlamenti demokrácia féltését a civil szervezeti befolyástól, ami normális körülmények között a legitimitás egyik biztosítéka a hatalomgyakorlás minden szintjén. Egyebek között ez az oka, hogy a kölcsönös átláthatóság és elszámoltathatóság működésében a jogi garanciák ellenére zavar tapasztalható. A másik ok az un. kooperációs deficit, amely a vártnál lassabban javul, és egyaránt érvényes a civilek és a hatalmi szervezetek belső és egymás közötti viszonylataiban. Civil részről természetes a problémafeltárás, a hiányosságok jelzése, nemritkán a megoldásban való szerepvállalás. A kormányzati és önkormányzati fogadókészség erősen szabályozás és ügyintéző függő, legalábbis a szolgáltató közigazgatás jelenlegi állapotában. Minél nagyobb a civil szektor komplementer szerepe az ágazati feladatok megvalósításában, lásd foglalkoztatás, szociális szféra, annál jobbak a kontroll
és
kooperáció
feltételei.
Ez
elengedhetetlen
az
UMFT
operatív
programjainak, a társadalmi kohézió és a struktúraváltás megvalósításához. Megoldás: a kooperációs érdekeltség megteremtése közös ügyek, programok, pályázatok és rendezvények révén; elismertetése szabályozással, azok betartatásával; következetes civil kezdeményezések a döntés előkészítésben való részvételre.
4.3.3 Gyenge civil befolyás a jogalkotásra A jogalkotási törvény előírásai ellenére gyenge a civil befolyás a jogalkotásra. A szektorral kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok, továbbá a rendelkezésre álló –a kelleténél mindig rövidebb – idő függvényében történik az érdekeltek bevonása, már ha megtörténik egyáltalán. Az is előfordul, hogy – ahol a tárcák élnek a véleménykérés lehetőségével – ott sincs visszajelzés. A véleménykérés személyes mozzanatai, az eljáró tisztviselők érdekeltsége mellett az önkormányzatoknál ott biztosítottak lehetőséget a vélemények kifejtésére, ahol jogszabály kötelezte a lakossági vélemények megismerésére a döntéshozókat.
16
Megoldás: erősebb közszolgálati attitűd, a civil hasznosság és kompetenciák folyamatos felajánlása, kölcsönös ismeretterjesztés. A jövőben a közös pályázatoknál a programozás adatigénye kényszerítő hatással lesz az együttműködésre.
4.3.4 Képviselet gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok hiánya A civil vélemények súlya sokszor nem a szervezetek belső demokráciáján, tagjai által biztosított erején, hanem a képviselők PR tevékenységén méretődik, amire önkormányzati részről is esetenként személyes, szívességi vagy elutasító, mintsem kompetens válaszok születnek. Megoldás:
erősödő
demokratikus
tapasztalatok,
addig
a
képviselet
gyakorlását és fogadását szabályozó kritériumok pontosítása, a participáció és a szubszidiaritás gyakorlattá válása, konszenzusos hatalomgyakorlás.
4.3.5 Folyamatok, eredmények kiszámíthatatlansága A döntésbefolyásolás említett problémáinak eredőjeként a civil oldalról annyira igényelt kiszámíthatóság mind a folyamatokban, mind az eredményekben csorbát szenved. Megoldás: garanciák keresése és teremtése. Az egyik ilyen, az egyoldalú finanszírozástól való függés enyhülése, mint a független véleménynyilvánítás garanciája, a kutatási eredmények és a szakértői érvek prioritása, számon kérhető felelős jelölése a testületekben és a közigazgatásban, kölcsönösen teljesíthető feltételek a folyamatokban. Road show – a döntések levitele helyett információ közeli egyeztetés, valódi szubszidiaritás.
4.3.6 Kommunikációs problémák Kommunikációs problémák a korábban hivatkozott kutatás (Köztes helyzet I-II.) említi a kompetenciahiánynak azt az esetét, amikor a végrehajtó szintre kerül a feladat a döntés helyett, nincsenek visszajelzések, túlzott személyesség és informalitás, testületi
és
vezetői
információ
monopólium,
maradékelvű
finanszírozás,
szerepkészlet és szerepfelfogás problémák mindkét oldalon.
17
Megoldás:
a
igénybevétele,
nyilvánosság
minden
Internet
e-mail
és
létező
formájának
kommunikáció,
és
eszközének
véleménykérések
és
közvetítések, teleházak, E-pontok, E-közigazgatás elterjedése.
4.4 Milyen partneri szerepekben támaszkodhat az önkormányzat a civilekre? 4.4.1 Közvetítőszerep a lakosság és az önkormányzat között Működő szociális gazdaság nem működhet a helyi szükségletek folyamatos megismerése nélkül, így a civil szervezetek szerepe felértékelődhet a lakossági vélemények, probléma térkép, jövőkép és célok, továbbá a participációs igények megismerésében, feltárásában és képviseletében. Hiteles programozás nehezen képzelhető el civilek által hitelesített adatbázis nélkül. Napjainkban a civilek ügyfélszerzés és a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében maguk is kezdeményeznek kutatásokat, amelyek társszervezeteik okulására is szolgálhatnak.
4.4.2 Sikeres pályázók, forrásgenerálók A szociális gazdaság szervezetei együtt pályázhatnak a helyi gondok EU forrásokkal történő megoldásában. E minőségben lehetnek képzők, munkáltatók, pályázatírók, addicionális források megszerzői, szakértők, projekt menedzserek, pénzügyi lebonyolítók stb. Remélhetőleg az olvasó maga is érintettje az említett példák valamelyikének.
18
4.4.3 Stakeholderek Stakeholderek, akik az önkormányzattal együtt érdekeltek valamilyen cél elérésében, vagy hasznuk származik belőle. Az egyik megyében a nők munkaerőpiaci reintegrációját segítő projekt végén, többségében az önkormányzatok és a térségfejlesztő egyesületek vállalták a foglalkoztatást: igényeikhez igazodva számítógéphez,
vállalkozás-és
területfejlesztéshez
értő
esélymenedzserekkel
gazdagodtak. A többiek foglalkoztathatósága is javult: aki akart, lassanként elhelyezkedhetett. A negyven résztvevő egymás segítésére és érdekeik védelmére egy egyesületet hozott létre, amely folyamatosan közvetíti a résztvevők igényeit a pályázatot kezdeményező konzorcium és országos érdekképviselet reményében a budapesti partnerek felé. Ennek eredményeként egy új ROP-os pályázat született, a pozitív folyamatok ilyen és ehhez hasonló összeadódása a szinergia.
4.4.4 Referencia csoportok Az önkormányzat a helyi hatalom gyakorlása során referencia csoportként említheti a civileket, ha ismeri és megkérdezi őket. Aki megtapasztalta, bizonyára elfogadja, aki még nem élte át, később megértheti, hogy a gyakran hegyeket megmozgató helyi társadalom, benne a civilek, a település vagyonához, az un. vonal alatti értékhez tartoznak, mint a hírnév, a tradíciók, a céges goodwill stb. Mint indikátor, ez persze csak akkor igaz, ha számszerűsíthető. Itt az ideje a szociológiai változókkal jól leírható helyi civil adattár elkészítésének, vagy a KSH cseppet sem naprakész adatbázisa feltérképezésének.
4.4.5 CSR kedvezményezettjei Mint az un. corporate citizenship divatos szóval CSR– a befogadó országot nemcsak működő tőkével, hanem a civilek támogatásával is segítő külföldi cégek kedvezményezettje, további adományok, civil- és gazdasági kapcsolatok esetleg befektetések, vagy PPP generálójává is válhat.
19
4.4.6 Elkötelezett és önkéntes résztvevők a közügyek megoldásában Már említettük, de itt is hangsúlyozzuk az önkéntes munka jelentőségét a települések életében, a pályázati ajánlatokban. Az önrész pénzügyi gondjait nem oldja meg, de a programozás feltételrendszerében szívesen látott az elkötelezettség és önkéntes részvétel – embernapban kifejezve – a közügyek megoldásában. Legyen adatbázisunk az önkéntesekről, a biztosítékként felhasználható vagyonelemekről.
4.4.7 Kiterjedt kapcsolatrendszer birtokosai A jól működő civilek külföldi tréningek, külhoni trénerek, hazai és külföldi konferenciák révén kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amely ugyancsak alkalmas
lehet
a
további,
immár
nemzetközi
konzorcium
révén
történő
forrásgenerálásra.
4.4.8 Térségi, regionális kapcsolatok kialakítói A szociális ügyekben eljáró, képző, és foglalkoztató civilek, miközben a közismert dilemmát eldöntve horgászni tanítanak, hol erősebb, hol gyengébb hálót alkotnak. Ez a háló még erősebb lehet, ha térben terjeszkedő, egymással együttműködő civilek és térségi, sőt regionális kapcsolatokban is gondolkodó önkormányzatok kooperálnak egymással. A sors iróniája, hogy a civil szervezetek a fennmaradás érdekében hamarabb rákényszerülnek a képzési akkreditáció, vagy a közbeszerzés feltételeként a minőségügyi tanúsítvány megszerzésére, mint partnereik. Ez tovább gazdagíthatja a partnerkapcsolatok hatékonyságát és minőségét.
4.5 Miben működhet együtt az önkormányzat a civilekkel? 4.5.1 A közfeladatok megoldása Sikeres projektekben a civil társadalom a napi vitákon túllépve, az önkormányzattal stratégiai szövetségben vesz részt a helyi feladatokban. A példák hatnak: ha lassan is, de nő a civilekkel foglalkozó szakemberek száma a köztisztviselői karban és a testületekben is. Az esélyegyenlőségi tervek készítése is elősegítheti a kölcsönös megértést, amelyben egyre gyakrabban kerül napirendre a civilek helyzete, az együttműködés lehetőségei, stratégiája. 20
A közfeladatok megoldása – induljon bár magasabb szintről –, ugyancsak az önkormányzatoknál realizálódik. Minél inkább kölcsönösségi és participációs alapon, annál jobban, a közszolgálatiság feltételei szerint. Az önkormányzati feladatok átadásához a törvényes keretek mellett, az átadással járó előnyök és hátrányok mérlegelése szükséges. A gyermekek születése, és a társadalom elöregedése, a szociális ellátás érintettjeinek
és
a
munkanélküliek
számának
alakulása
miatt
a
humán
szolgáltatásokkal kapcsolatos igények nőnek. Ezek egy része a piacon, másik része közfeladatként jelenik meg. A közfeladatok átadása azért fontos, mert az önkormányzatok gyakran képtelenek elégséges pénzügyi és humán erőforrásokat mozgósítani a szükségletek kielégítésére. A szociális gazdaság itt működő civil szervezetei az önkormányzati forráson túl más donorokra is támaszkodhatnak, professzionálisabban, lelkesebben, és lehet, hogy jobb minőségben képesek ellátni az adott feladatot. Az akkreditáció teremti meg majd a minőségi összemérés feltételeit. Ha a civil szervezetek önkormányzati költségtényezőből addicionális források szerzőivé válhatnak, újabb akadály hárul el a partnerség elől.
4.5.2 A feladatátadás előnyei és hátrányai Minden feladatátadásnál felvetődik a kérdés, mikor éri meg civil szervezettel végeztetni a feladatot, van-e lehetőség a hatékonyság összehasonlítására. Eddig nem sikerült érdemi választ találni, csak abban van közmegegyezés, hogy az olcsóság nem mehet az ellátás minőségének a rovására. Az viszont mindenképpen előny, hogy a nonprofit szféra jogi és adózási feltételei, pályázati és más forrásbevonási lehetőségei az önkormányzatokat is kedvezőbb helyzetbe hozták. A civilek nem várnak a feladatok ellátására. Politikai haszonszerzés szándéka nélkül megjelennek az állam által nem vagy nem kielégítően ellátott igények, egyedi, gazdaságosan nem megvalósítható szolgáltatások kielégítésében. A többnyire lapos, mert humánerőforrásban alultőkésített civil szervezetek ritkán keltenek bürokratikus benyomásokat, és szolgáltató attitűdjükbe belefér a tanulás a reklamációkból. -
Egy jól működő civil szervezet egyben tanuló szervezet is: rugalmas, gyorsan reagál az új feladatokra, kihívásokra.
21
-
Nyitott és megoldás orientált.
-
Külföldi
tapasztalatai,
a
többé-kevésbé
folyamatos
továbbképzés
jó
lehetőséget adnak arra, hogy a felmerülő új problémákra új válaszokat keressen. -
Gyors reagálással időt és költséget takarít meg.
Az innováció imponáló eredményeit láthatjuk a szociálpolitika, az oktatás, kultúra, a környezet- és egészségvédelem területén.
4.5.3 Kölcsönös tanulás kell a továbblépéshez Nemritkán a pénzügyi kultúra általános színvonala, és az e területen megmutatkozó, a szabályok változását nehezen követő, a pénzügyi szakemberek bevonásán takarékoskodó
civil
szervezeti
magatartás
okoz
bizalmatlanságot.
Az
önkormányzatnak minden garanciát meg kell kapnia arról, hogy az adott szervezet képes a feladat elvégzésére, mert ellátási kötelezettsége van. A közbeszerzés új rendszere meghatározza a különböző összeghatárokhoz kapcsolódó részvételi kritériumokat, és ezzel bizonyos térségekben nem csak korlátozza, hanem vélhetően meg is akadályozza a feladatok átadását, hacsak a kényszer nem teremti meg a civil szervezetek
közötti
kooperációt,
amely
az
erőforrások
és
kompetenciák
koncentrációjával létrehozza a pályázati feltételeknek való megfelelés esélyét. Az együttműködési megállapodások kapcsán az önkormányzatok számára fontos pluszfeladat a munka ellenőrzése. Ez része az ellátási kötelezettségnek, és messzemenően
érinti
az
önkormányzat
megítélését.
Az
ellenőrzéssel
az
együttműködés hosszabb távon tervezhető, hiszen a kölcsönös elégedettség garantálja a kapcsolat jövőbeni biztonságát. A civil szervezetek elemi igénye a kiszámíthatóság, a hosszú távú tervezés. Ez hasznos lenne mind az együttműködőknek, mind a feladat megvalósításának. A költségvetési szemlélet csak egy évet engedélyez akkor, amikor a pályázatok többsége túlnyúlik a költségvetési éven. A megoldás többnyire egy keret megállapodás, a költségvetés elfogadásáig számok nélkül.
5. A többszereplős szociális gazdaság a helyi kooperáció perspektivikus területe 22
5.1 A szociális gazdaságban felhalmozott tapasztalatok 5.1.1 Modell értékű módszerek és munkaformák A teljes foglalkoztatottságra törekvő Európa a vállalkozások mellett a foglalkoztatás bővítésének, a civil kormányzati és önkormányzati együttműködés legfontosabb területének a szociális gazdaságot tartja. Az itt dolgozók– ismervén a nonprofit szektor erősségeit, potenciális képességeit – rendelkeznek egy meghatározott
vízióval a
szociális
gazdaság lehetséges
szerepéről. Ezt nagyban elbizonytalanítja néhány, korábban említett tényező, amelyek megoldatlansága miatt a jövőkép bizonytalan, kérdőjelekkel terhelt. Ez annak ellenére igaz, hogy egyöntetű vélemény, hogy a foglalkoztatási célú nonprofit
szervezetek
rugalmasabban
az
állami,
reagálnak
a
illetve
helyi
foglalkoztatási
közszféránál
hatékonyabban,
kihívásokra.
A
passzív
járadékrendszerhez képest a költségvetés számára is kedvező alternatívákat nyújtanak. Számos új, modell értékű módszert és munkaformát kísérleteztek ki, amelyek általános bevezetésre várnak. E módszerek kialakításában felhasználták képességüket, hogy a valódi igényeket feltárják – míg pl. a közoktatás tömegével termeli az eladhatatlan munkaerőt, addig a képzést is nyújtó nonprofitok célirányos szakképzéssel sokszor még a hátrányos helyzetű munkavállalók elhelyezését is jó hatásfokkal
végzik.
kamatoztatható.
Ez
Mivel
a a
képesség
a
foglalkoztatási
munkavállalók célú
nonprofit
elhelyezésénél
is
szervezetek
a
közszolgáltatóknál nagyobb fokú szociális érzékenységgel rendelkeznek, képesek a lehetséges munkahelyek és a kínálkozó munkavállalók egymásnak történő hatékony megfeleltetésére.
5.1.2 Munkaerőpiaci szolgáltatásokon túlmutató tapasztalatok
23
-
A
munkaerőpiaci
szolgáltatások
mellett
átfogó
személyiség-
és
szemléletformálást is végeznek, társadalmi tudatformáló tevékenységük elősegíti a jog- és normakövetés terjedését, fokozódását. -
Az általuk kínált – és sok esetben támogatott – munkaformák jó alternatívát jelenthetnek a munkavállalóknak, akik igénybe vehetik a társadalombiztosítás szolgáltatásait, illetve munkajogi védelemben részesülnek. A létrehozott termékek, illetve nyújtott szolgáltatások minőségileg ellenőrizhetővé válnak, a vásárlók számíthatnak az ellenértékért kapott minőségre (ami erősíti a bizalmi kapcsolatokat), illetve szükség esetén garanciális igényekkel léphetnek fel.
-
Azáltal, hogy hátrányos helyzetűeknek kínálnak munkalehetőséget és sokszor a nyújtott szolgáltatások igénybevevői maguk is hátrányos helyzetűek, csökkentik a társadalmi feszültségeket, növelik a kohéziót.
-
Adaptációs képességük, rugalmasságuk által számos nyugati modellt átvettek, teszteltek, illetve a magyar viszonyokhoz igazítottak. Egy elmélyültebb civilállami párbeszéd mellett ezek a tapasztalatok rövid idő alatt beépülhetnének az országos szintű, központi programokba.
-
A régebben itt dolgozó szervezetek szeretnék letisztítani a profiljukat, emellett a már végzett tevékenységek mellé újabbakat felvéve „több lábon szeretnének állni”, szeretnének a támogatóknak való kiszolgáltatottságon enyhíteni.
-
További elem, a kapcsolatok bővítése, a hálózatban történő munkavégzés, ami túlmegy az országhatáron, így az Unió tagjaként a szociális gazdaság szervezetei is nagyobb partnerségi léptékekben gondolkodnak.
-
A nyújtott szolgáltatások értékét jelzi, hogy a célcsoportok olyan képességekre és ismeretekre tesznek szert, amelyeket azok a nyújtó szervezettől függetlenül is képesek hasznosítani a továbbiakban.
5.2 A felhalmozott tapasztalatok kihasználásának feltételei 5.2.1 Támogatás vagy önfenntartás? A felhalmozott tapasztalatok kihasználásának két legfőbb nehézsége a finanszírozás és a jogszabályi környezet.
24
Ahogy arról már szóltunk, a pályázati lehetőségek rövidtávra szólnak, az ilyen módon esetlegessé váló finanszírozás pedig nem teszi lehetővé a hosszabb távú tervezést. A normatív támogatás javíthatna a működés biztonságán. Ellenzői szerint dotáció elkényelmesítheti a szociális gazdaság szereplőit, hátráltathatja a piaci szemlélet kialakulását, végső soron pedig az önfenntartást. Tulajdonképpen a támogatásra épülő német (második munkaerőpiaci), illetve az önfenntartásra törekvő francia szemlélet közötti vita ez, jelzés arról, hogy a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek aktívan keresik működésük lehetséges elméleti kereteit. Vélemények szerint Magyarországon még nem adottak a feltételek a szociális gazdaság piaci alapokon működő rendszerére, a támogatott foglalkoztatásra továbbra is nagy szükség lesz. Az EU-konform megközelítés az életképes, önfenntartó megoldásokat részesíti előnyben. Amíg a gazdasági növekedés nem lesz magasabb, és nem generál jobb fizetőképes keresletet, addig biztos, hogy magánszemélyek rövidtávon nem lesznek a szociális gazdaság megrendelői. A kereslet növekedésének további feltételei, a nemzeti jövedelem emelkedése, az adózási kultúra javulása, a foglalkoztatás növekedése. A környezetvédelmi és rehabilitációs területen viszont az önkormányzatok már a közeljövőben is komoly keresletet jelenthetnek.
5.2.2 Egyértelmű feladatmeghatározás és feladatmegosztás A jogszabályi környezet problémáinak alapja, hogy igazából nincs döntés arról, hogy magyar állam milyen szerepet szán a szociális gazdaságnak. Nincs egyértelmű feladat-meghatározás és feladatmegosztás, de még definíció sem, aminek előfeltétele a tárcák közötti együttműködés fokozása. A közszféra vonakodva ad át feladatokat, a feladatok végzéséhez szükséges forrásokat pedig még inkább vonakodva biztosítja. A nonprofit gazdálkodás szabályozása nem kiforrott, problémát jelent a bürokratizáltság, illetve a forprofit és a nonprofit gazdálkodás különválása.
25
5.2.3 Összefogás, ernyőszervezetek alá tömörülés A nonprofit szféra jövőjét tekintve további kihívás a szektorban várható növekvő verseny. Nem is elsősorban a nyújtott szolgáltatásokat, hanem a megszerzendő forrásokat tekintve. Már most is megfigyelhető a „nagy halak” dominanciája. Pedig a helyi, lokális szinten működő, néha a helyi célcsoportból adódóan is kis méretű szervezetekre szükség van ahhoz, hogy az általuk kifeszített hálón ne keletkezzenek lyukak, illetve, hogy a felmerülő igényekre a jövőben is rugalmasan tudjanak reagálni. A kis szervezetek számára az összefogás, az ernyőszervezetek alá tömörülés nyújthat alternatívát. A pályázati összefogás, a konzorciumi pályázás azonban beszűkítheti
a
szervezetek
mozgásterét,
csökkentheti
autonómiájukat
és
rugalmasságukat, melyeket éppen a szociális gazdaság alapjellemzőiként és alapértékeiként tartanak számon.
5.2.4 Ismertség, elismertség, presztízs növelése A szektor jövőjét meghatározó tényező, hogy a szociális gazdaság ismertsége, elismertsége, presztízse messze elmarad a kívánatos mértéktől. A ma még hiányzó kooperáció segíthetne az ismertségen és elismertségen: a lépéseket össze kellene hangolni, a partnereket, így az önkormányzatokat referenciaként lehetne szerepeltetni. A jelenleg kommunikált információ nem strukturált, így a megcélzott közönség nem képes arra értékén kezelje a különböző adatokat, véleményeket.
5.2.5 Stabilitás és kiszámíthatóság megteremtése A fejlődési folyamat ösztönzésének legfontosabb eleme a stabilitás és a kiszámíthatóság, vele a túlszabályozottság, az irányítás központosításának oldása. Az államtól és az önkormányzatoktól átvett feladatok ellátásához több támogatás átengedését kellene hozzárendelni, ezzel egy időben a közterheket mérsékelni. Az együttműködés további feltétele a pozíció- és területféltés, illetve a normatív támogatás visszatartásának megszüntetése.
26
5.2.6 Piachelyettesítés és /vagy piacfejlesztés? A hazai szociális gazdaság szereplőinek, az EU támogatási programok tervezőinek együtt kell választ találni a piachelyettesítés és /vagy piacfejlesztés dilemmájára. A szektor és a célcsoport jövője csak támogatásokra építve bizonytalan marad, a bevált gyakorlatok elemzésével, tudatos önfejlesztéssel, a termékek és a szolgáltatások hozzáadott értékének növelésével meg kell találni a piacfejlesztő modellre való áttérés feltételeit. Ebben nagyon fontos szerep jut az államnak és az önkormányzatoknak: az elengedhetetlen támogatások mellett a fizetőképes kereslet növelésében szerepet kaphat -
a voucher rendszer,
-
a pályázó szervezetek feltőkésítését akadályozó szabályozók eltörlése,
-
a fejlődést és a hatásokat valóban mérő indikátorok megfogalmazása,
-
a kiszámíthatóság garanciáinak megteremtése.
Mint minden többszereplős modell, így a hazai szociális gazdaság is csak az előbbiekben egyetértve, kooperáció és konszenzus alapján érhet el eredményeket.
6. Irodalomjegyzék Bocz János-Sebestény István: A nonprofit szektor méretei, szerkezete és gazdasági súlya Napi Gazdaság, 1995. 47. Bocz János: Helyi hatalmi elit, polgármesterek és önkormányzati képviselők, 1994. In: Magyarország Politikai Évkönyve 1996. szerk. Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1996.
27
Bocz János: Önszerveződésből civil társadalom: Elméleti, történeti és gyakorlati áttekintés Társadalmi Szemle, 1997. 12. Bocz János: Szociális nonprofit szervezetek Magyarországon Társadalomstatisztikai Füzetek, 1. Budapest, KSH, 1997. Bocz János: Változások a helyi politikai elitben in Magyarország Politikai Évkönyve 2001. szerk. Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2001. Bocz János - Emri Istvánné - Kuti Éva - Mészáros Geyza - Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyaroszágon in Magyarország évtizedkönyve szerk Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 1998. Csegény Péter - Kákai László: Lakossági vélemények a városról, politikáról, önkormányzatról in Politikum Pécsett szerk. Dr. Kunszt Márta Pannónia Könyvek Pécs, 2001. Csegény Péter: A civil referensi szerepkör megjelenése és problémái a helyi önkormányzatokban In: Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Csizmár Gábor - Bíró Endre: Nonprofit jogi kézikönyv (Közgazdasági és jogi könyvkiadó Bp. 1998.) Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között szerk. Tóbiás László, Demnet, 1999. Ékes Ildikó-Gayer Gyuláné:
A foglalkoztatási célú
nonprofit
szervezetekről
Munkaügyi Szemle, 1997. 5. Futó-Hanthy-Lányi-Mihály-Soltész: A szociális gazdaság helyzete Magyarországon, nemzetközi tapasztalatai és felnőttképzési igényei. Gáthy Vera - Széman Zsuzsa: A gondoskodó önkormányzat-visszavonulóban Esély, 1997. 1. M. Guc: Egyedül nem megy – Együttműködési modell nonprofit szervezetek és helyi önkormányzatok
között
Lengyelországban,
Budapest,
Civil
Társdalom
Fejlődéséért Alapítvány, 1999.
28
Harsányi László - Széman Zsuzsa: Halak és hálók, Nonprofit Kutatások 8. Nonprofit Kutatócsoport-MTA Szociológiai Kutató Intézet Budapest, 1999. Harsányi László: A nonprofit szektor szerepe a közszolgálatok átalakításában in Európa Fórum 1. 1997. Harsányi László - Kovács Róbert: Kulturális nonprofit szervezetek Budapesten, Nonprofit Kutatások 11. Nonprofit Kutatócsoport Budapest, 2002. Jagasics Béla: Civil történet Landorhegy Alapítvány Nonprofit Szolgáltató Központ Zalaegerszeg, 2001. Kákai László: Állampolgári részvétel és helyi társadalom Pécsett Magyar és európai civil társadalom MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete-Pécs Baranyai Értelmiségi Egyesület Pécs, 1999. Kákai László: Civil szervezetek lehetőségei az önkormányzatok döntéshozatali folyamatában in Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon Budapest, Politika és Kultúra Alapítvány, 1998. Köztes Helyzet? A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatában szerk. Csegény Péter - Kákai László Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya Budapest, 2000. Köztes Helyzet? (2) A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatában az ezredforduló
Magyarországán
szerk.
Csegény
Péter
-
Kákai
László
Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya Budapest, 2002. Körösényi András: Magyar politikai rendszer Osiris Budapest, 1998. Kuti Éva-Marschall Miklós (szerk.): A harmadik szektor (Tanulmányok) Nonprofit kutatások 1. Nonprofit Kutatócsoport Budapest, 1991. Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak, Budapest, Nonprofit Kutatócsoport, 1999. Kuti Éva: Kulturális célú nonprofit szervezetek Budapest, KSH, 1999 Kuti Éva: Kinek a pénze? Kinek a döntése? Nonprofit kutatások 12.Nonprofit Kutatócsoport, 2003.
29
Kuti Éva: Gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek Kézirat, 2003-as Civil konferencián elhangzott vitaindító Lévai Katalin (szerk.): Civil a pályán Helyi Társadalom Kutató Csoport, Budapest, 1998. Dr. Lomnici Zoltán: Az alapítványok és közalapítványok kézikönyve (HVG ORAC, Bp. 1998.) Mészáros Geyza: Környezetvédelmi célú nonprofit szervezetek Budapest, KSH, 2000. Mészáros
Geyza:
Településfejlesztési
célú
nonprofit
szervezetek
Társadalomstatisztikai Füzetek, 33. Budapest, KSH, 2002. Nadrainé Lippai Mária: A civil szervezetek szerepe Zala megyében in A civil szervezetek és a kisebbségek helyzete Zala megyében szerk. Bíró László Kisebbségi füzetek 2. Zala Megyei Közgyűlés Hivatala, 1999. Nonprofit szerveztek Magyarországon 1998. Társadalomstatisztikai Közlemények, Budapest, KSH, 2000. Nonprofit szerveztek Magyarországon 2000. Társadalomstatisztikai Közlemények, Budapest, KSH, 2002. Nonprofit tanácsadó A-tól Z-ig szerk. Dr. Wellmann György Verlag Dashöfer Kiadó Budapest, 2001. Pavluska Valéria: A nonprofit szektor JPTE FEEFI Pécs, 1999. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut. K.: Szektor születik Nonprofit kutatások 4. Budapest, Nonprofit Kutatócsoport, 1995. Salamon, Lester M. - Anheier, Helmut. K.: Szektor születik II., Budapest, Acta Civitalis Egyesület Budapest, 1999. Sebestény István: Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 2000, Budapest, KSH, 2002. Széman Zsuzsa-Harsányi László: Szociális Quartet Nonprofit Kutatások 10. Nonprofit Kutatócsoport –MTA Szociológiai Kutató Intézet Budapest, 2000. Thomas, Robert: Financing NGO sector in. Hungary. United Way Alapítvány 2002.
30
Tóbiás Péter (szerk.) Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között Budapest, Demokratikus Jogokért Fejlesztési Alapítvány, 1998.
31
