A TARTALOMBÓL: Kósáné a veres terminátor . . . . . . . . . . . . 2 Az SZDSZ-en bukhat a közigazgatás . . . . 2 MSZP-s reformja Lehullt a lepel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Háborút indít az MSZP . . . . . . . . . . . . . . 5 „Ron Werber, Go Home’’ – . . . . . . . . . . . 7 bárhol is van az Besurranó etikázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Hazudik az Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Európa sosem éri utol Amerikát . . . . . . 11 Ezt is elbaltázták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Az SZDSZ szabad kávézója . . . . . . . . . . 13 A klientúrapárt médiapárt lett . . . . . . . 14 Lopott ötlet szoci módra . . . . . . . . . . . . 19 Rabok legyünk, vagy tönkölyprézli?. . . . 20 Húsvéti bárány, fokhagymával. . . . . . . . 22 és vöröscsillaggal Uniós húsvét 2005-tõl . . . . . . . . . . . . . . 23 Nem megy a METRO-nak. . . . . . . . . . . 23 Sztárper a Fõvárosi Bíróságon . . . . . . . . 24 Frei és az imázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A szájtáti bálványimádó. . . . . . . . . . . . . 26 Tönkretett húsvét . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
Félreértés ne essék, nem lekomunistázni kívánom Kósáné Kovács Magdát ezzel a veresezéssel, csupán arra az erõlködésre kívánnék célozni ezzel a jelzõvel, mellyel szocialistáink elébb magyarázni kívánták a magyar politika nagyasszonyának verbális ámokfutását, majd az érintett újabb rohama nyomán lendületesen széttárták karjukat. Azaz veressé vált az arcuk, kinek-kinek mitõl. Érdemes azért felidézni ezt a „katolikus papok nyúlják le az Uniót“ sztorit, elejétõl a végéig. Elõször vala, hogy Kósáné felébredt barlangjában (ez úgyszintén költõi kép csak), majd a Hit Gyülekezetéhez rendkívül közelálló lapban közölte: „A Vatikán le akarja nyúlni az Európai Uniót.", meg még cifrábbakat is mondott, de ezt minden érdeklõdõ polgár tudja már úgyis, kár lenne idézni, mert a végén még megártana a szépérzékünknek. Na, azért ez elég súlyos kijelentésnek bizonyult, mert nem csak az ellenzék fedezte fel, s követelte Magda asszony lehúzását a szocialista EP-listáról, de még Szili házelnök is elhatárolódott tõle egyebek között.
És ez volt az a pillanat, amikor Kovács pártelnök akkorát alakított, mint Rodolfó se az Önök kértében. Pedig figyeltem a kezét nagyon, azt elhihetik. Hát Kovács pártelnök azt találta mondani, hogy: „nem a katolikus egyház ellen szólt frakciótársa, hanem Vatikán állam és az Európai Unió viszonyáról. Hozzátette: az EU-ban is sokan kritizálják a vatikáni külpolitikát.“ Elgondolkodtam ezen erõsen. Mondhatjuk persze ennek analógiájára, hogy teszem azt Szaddám Husszein nem akarta vegyi fegyverrel megtizedelni a kurokat,
Komoly presztízsveszteséget okozhat az MSZP-nek, ha a közigazgatás erre a félévre tervezett reformja tovább csúszik, ráadásul saját koalíciós partnere, az SZDSZ gördít akadályt a reform egyik pillérének számító területfejlesztési törvény elfogadása elé. A szocialisták szorgalmazzák az egyeztetést, az SZDSZ szerint viszont nincs mirõl tárgyalni. A nézeteltérés lényege, hogy az MSZP csak szocialista vezetésû minisztériumot delegálna a területfejlesztési pénzeket szétosztó tanácsba, a szabad demokraták viszont összes minisztériumukkal képviseltetnék magukat.
Koalíciós vitát okozott a területfejlesztési törvény tervezete. Az MSZP által erre a fél évre a legfontosabb változások egyikeként megnevezett jogszabályt, úgy tûnik, nemhogy áprilisban, de még ebben a félévben sem sikerül megszavaznia az országgyûlésnek, mondta Szabó György szocialista képviselõ az Indexnek.
csupán az északi területek autonómiájának anomáliájára akart rávilágítani, azonban attól ez az „eufemizmus“ még orbitális hazugság lenne. Ráadásul Kósáné a dolgokat elsimítandó pártelnöki nyilatkozat hatására mintha megvadult volna, s mint egy jóvágású terminátor nekiszaladt a világnak. Ha jól veszem ki szavaiból, az utolsó csepp poharában Orbán Viktor pápai kitüntetése volt, melyet a „törpeállam“ Magyarország belügyeibe való beavatkozásaként értékel. Hát csak félve tenném hozzá, hogy az a bizonyos törpeállam a világ lakosainak majd egyhatodának lelki-szellemi központja, nem beszélve Magyarország többségérõl, de azt hiszem ezt nem én fogom elmagyarázni Kósánénak. Lelke rajta, ne örüljön. Sõt, állja csak büszkén a sarat, viharvert arccal, büszkén, dacosan, Európa egyszemélyes védõbástyájaként. Majd megmagyarázza nekünk valaki, hogy miért jó ez nekünk. (Én mondjuk Kovács pártelnökre tippelnék) Aztán a végén majd mindenki elszámol a saját lelkiismeretével. Forrás: benyovszky – HÍR TV
képviselõk kerülnének. Egy másik önkormányzati szocialista politikus szerint a vitát az okozza, hogy az SZDSZ-nek nincs vidéken megfelelõ bázisa, így a bekerültek közül alig, vagy senki sem képviselné a szabad demokrata érdekeket a területfejlesztési pénzek elosztásakor.
NINCS MIRÕL EGYEZTETNI Szabó György szerint ezen a héten megpróbálnak megegyezni koalíciós partnerükkel. Wekler Ferenc szabad demokrata képviselõ viszont eloszlatta a szocialista reményeket: „nincs mirõl egyeztetni“ – jelentette ki az Indexnek. A képviselõ azt mondta, hogy a szocialistáknak nincs koncepciójuk a közigazgatás reformjára, így nem csak ebben az évben, de ha rajtuk múlik, soha nem megy át a javaslat az Országgyûlésen.
SZEREPET A SZABAD DEMOKRATA TÁRCÁKNAK KOALÍCIÓS BUKTA Lendvai Ildikó frakcióvezetõ az elsõ félév parlamenti menetrendjét ismertetve, januárban még arról beszélt, hogy lesznek olyan kétharmados változtatást igénylõ törvények, amelyeket ha az ellenzék nem támogat, akkor feles törvényként mindenképpen megszavaznak. Ide sorolta a közigazgatás reformjához szükséges törvénymódosításokat is. A menetrend azonban csúszik. A múlt heti kormányülés után Kiss Péter rendkívüli értekezletet hívott össze, amelynek témája a területfejlesztési törvény volt. A reform útjába ugyanis végül nem az ellenzék, hanem a szocialisták koalíciós partnere állt. Az SZDSZ a jelenlegi állapotában nem szavazza meg a területfejlesztési törvényt (hasonlóan 1996-hoz, amikor szintén a területfejlesztési törvényen vitatkozott össze a két koalíciós partner).
KIVONULNAK A MINISZTÉRIUMOK A FEJLESZTÉSI TANÁCSOKBÓL A helyi beruházások sorsa felõl döntõ területfejlesztési tanácsokban eddig jelentõs pozíciókkal rendelkezett az SZDSZ. A 22 tagú testületben ugyanis mind a 12 minisztérium képviseltette magát, így az SZDSZ-es gazdasági, oktatási, informatikai és környezetvédelmi tárca is. A szocialisták elképzelése szerint ugyanakkor a területfejlesztési törvényt úgy módosítanák, hogy csak a szocialista Kiss Péter vezette MeH maradna a testületben. A felszabaduló helyekre pedig „erõs politikai legitimitással“ rendelkezõ helyi 2
A szabad demokraták a különféle bizottságokban sorra nem szavazták meg a szocialista elõtrejesztést, Wekler szerint így általános vitára sem bocsátható a javaslat. A szabad demokraták értelmezésében az is baj, hogy a szocialisták párhuzamos struktúrákat hoznának létre, hiszen a regionális tanácsok mellett többcélú kistérségi társulások is mûködnének ugyanazzal a feladattal. További bajuk az elõterjesztéssel, hogy a területfejlesztési tanácsokba a megyék delegálnák a tagokat. Szerintük ez a régiókkal szemben a megyék dominanciáját okozza. Ugyancsak ellenzik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal lesz az egyetlen kormányszerv a területfejlesztési tanácsban: Wekler további tárcákat javasol, a szabad demokrata vezetésû oktatási, környezetvédelmi, gazdasági és informatikai tárcát valamint a szocialista irányítású agrártárcát. Forrás: Bohus péter – Index
KEVESEBB JUT AZ SZDSZ-ES TÁRCÁKNAK Az SZDSZ minisztériumaitól a területfejlesztés koncepciójának módosítása miatt már a költségvetésben is jelentõs pénzeket vontak el. A területfejlesztési tanácsok 23 milliárd forintot kapnak, amihez ugyan legnagyobbrészt a MeH járul hozzá, 12 milliárd forinttal, de már a második legtöbb pénzt, 5 milliárdot a szabad demokrata vezetésû gazdasági minisztériumtól vonnak el. Ugyancsak kevesebbel kell beérnie a szintén SZDSZ-es informatikai és a környezetvédelmi tárcának is. Az elõbbitõl 140 millió forintot, az utóbbitól 1,4 milliárdot vesznek el. jó ha figyelünk
– avagy Gyömöszölje már vissza valaki a lólábat a zsákba! – Azt eddig is tudtuk, hogy nem úriemberek. Azt is, hogy nagy szarban vannak, hogy Roni fiú szavait idézzem. De hogy ennyire! Immáron mindenki számára világossá vált, hogy senki és semmi nem számít a hatalom megszerzése érdekében, az elvtársak mindent és mindenkit elsöpörnek, ami és aki az útjukba kerül, a cél szentesíti az eszközt. Egyetlen vezérlõ elv dominál csupán, a mindenek felett álló gyûlölet, mely ördögien kivitelezett félelemkeltésben nyilvánul meg. Érdekes fintora a sorsnak, hogy az Orbán-féle polgári kormány iránti szimpátiával aligha vádolható Index internetes újság munkatársa volt az, aki a hajdani illegalitásban tevékenykedõ õskommunista elvtársak földalatti módszereihez hasonlóan, (állítólag) inkognitóban bejutva a rendezvény helyszínére, lebuktatta az izraeli kampánygurut. Lehullt a lepel. Itt állnak põrén – majdnem azt írtam megszégyenülten, de hát ezt nem írhatom, mert a megszégyenülés érzését õk nem ismerik –, szóval itt álnak põrén, s immáron mindenki számára egyértelmûvé vált, a király meztelen. Mostanra jött el az idõ, amikor hatalmukat a társadalom és a gazdasági élet mélyebb rétegeibe is bebetonozva, immáron szemérmetlenül megtehetnek mindent, most már felesleges, hogy bármire is odafigyeljenek, most már nem kell törõdniük a részletekkel, most már mindent szabad. Erõbõl, erõvel. Arcukon a bõr olyan vastag lett, hogy a rinocérosz korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba. Mindeközben Roni fiú az amerikai eksön múvik világát idézõ „fucking bullshit” csatakiáltással indítja útba az MSZP utcai harcosokból álló különítményeit. (Az angol szakkifejezést ehelyütt most nem fordítanám le. Ahogyan azt némely egyházi vezetõ is megfogalmazta A Passió címû filmben látott Krisztus szenvedését ábrázoló naturalisztikus bemutatás kapcsán, a kevesebb több. Aki kellõ nyelvismeret híján vagy egyéb más okból kifolyólag mégis leküzdhetetlen indíttatást érezne a fenti angol szakkifejezés magyar nyelvre történõ átültetésére, annak szíves figyelmébe ajánlom Országh László kitûnõ kétkötetes Angol-Magyar Nagyszótárát.) Az utcai harcosok pedig kreativitás, önálló gondolkodás híján gépiesen végrehajtják a kapott parancsot, ahogyan azt Tóbiás pártigazgató elvtárs is megmondta nekik, „háború van… itt csak katonák vannak”. „Két hónapja nem tudtuk mi lesz, most itt van velünk Ron!” jó ha figyelünk
„Két hónapja nem tudtuk mi lesz, most itt van velünk Ron!” Ron Werber, az MSZP izraeli kampánytanácsadója és Tóbiás József pártigazgató Édes Istenem! Nem is tudom, hogy lehettünk meg eddig is Ron nélkül?! Hogy engedhettük el ezt az aranyszívû gyereket? Hát ez az. A legalsóbb szinttõl, a legkisebb pártalapszervezettõl – majdnem azt írtam kommunista sejttõl (sic!) – egészen a kormányig bezárólag megfigyelhetõ a szolgalelkûség szépen felfelé ívelõ vonulata, mindig kívülrõl mondja meg valaki, hogy nekünk mi a jó. Mi pedig a „jó” tanácsokért újra és újra kifizetünk egy rakás pénzt, s mire rájövünk, hogy ez nekünk annyira nem is jó, addigra a tanácsadónak már csak bottal üthetjük a nyomát, a pénz hûlt helyére meg keresztet vethetünk. Természetesen a miniszterelnökúrhoz nem méltó az efféle trágár beszéd, úriember körökben nem szokás az ilyen, elvégre aki Armani öltönyben feszít, az adjon magára a kommunikáció terén is, még ha kissé akadozva is formálja a szavakat. A burzsoázia diszkrét bája nem engedi meg, hogy alpári szófordulatok és obszcén kifejezések rombolják szét a gondosan felépített imídzst, ezért a miniszterelnök elvtárs, gondosan távol tartva magát az õt jelölõ párttól, az MSZP-tõl – fogalmazzunk talán így, a pórnéptõl – amerikai tanácsadói gyûrûjében kínosan ügyel minden kimondott szóra. Nem így azonban a terepre merészkedõk, akik fõkomiszárjuk vezérletével kénytelenek elvégezni a piszkos munkát, hogy mire a fõ hallja kend megérkezik leteríthessék elé a vörös szõnyeget, hogy azon peckesen végig sétálva elfáradjon a szónoki emelvényig, ahol egy kábé öt perces retorikai haláltusában eldadogja nekünk, Magyarország még mindig velük van. Száz szónak is egy a vége, kommunisták voltak õk, s míg a világ világ, azok is marad-
nak, nem tudnak kibújni a bõrükbõl, akárhányszor is fessék át a cégtáblát. Mert ahogyan azt egy nyugdíjas nénike mondta annak idején a másfél milliós Kossuth téri nagygyûlésen: „Csak a cégtáblát festették át, az meg csak festék és ecset kérdése!” Ha költõien szeretnék fogalmazni azt is mondhatnám, az elvtársak ezúttal átlépték a Rubicont. De már ezt sem mondhatom, hiszen nem ez az elsõ eset (és gyaníthatóan nem is az utolsó), hogy túl messzire merészkedtek. Mégis, hogyan küzdjünk ez ellen a mérhetetlen gyûlölet ellen? Hogyan vegyük fel a harcot azokkal szemben, akiknek semmi se szent, akik ahelyett, hogy elõre mutató eszméket, gondolatokat vitatnának meg, csak arra képesek, hogy gyûlöletet szítsanak? Sehogy. Mivel most már tudjuk, hogy mire készülnek, ismerjük õket, a gyûlölet háborúját csak egyetlen módon vívhatjuk meg, ha nem harcolunk. A gyûlölet ellen egyetlen fegyver létezik csupán, mellyel legyõzhetjük a gonoszt, a szeretet. Egyszerûen hallgassunk! Ne szóljunk egy szót se! Ne válaszoljunk az ellenfél gyûlölködéseire! Ne mondjunk semmit, ne csináljunk semmit. Most már bármivel is hozakodjanak elõ, tudjuk, hogy az egész csak színjáték, kitaláció, s ezzel egyben hiteltelenné is váltak a szemünkben. Ne bonyolódjunk vitába! Minél idegesebb lesz ellenfelünk, mi annál szelídebben mosolyogjunk. A lényeg, kerüljük a konfrontációt, mert akkor a megosztásra építõ gyûlöletkeltõ taktika is hatástalan marad. Nincs veszekedés, nem mennek tönkre barátságok, régi személyes kapcsolatok. Nem ér annyit az egész. Természetesen a felfokozott idegállapottal járó stresszes megterhelést nem mindenki bírja egyformán jól, ezért gondoskodnunk kell arról is, hogy ne érjenek váratlan meglepetések minket. Ha mondjuk politikai ellenfelünk megpróbál vitába bocsátkozni velünk, ám passzív magatartásunk láttán felmegy benne a pumpa, s végül kifogyván érveibõl netalán tán végképp elragadtatná magát és fatestápolót (baseballütõt) ragadna irányunkban történõ ütlegelés céljából (volt már rá példa), nos akkor mi sem tétlenkedhetünk. Jézus urunk is kiûzte a kufárokat a templomból, nem igaz? Mindjárt az elején, elkerülendõ a váratlan meglepetéseket, egyik kezünket köpenyünk alatt mindig tartsuk kardunk markolatán, hogy azt hüvelyébõl kirántva azonnal felelni tudjunk a minket érõ esetleges kihívásra. (Elvégre Tóbiás pártigazgató úr-elv3
társ is megmondta, háború van, itt csak katonák vannak stb.) Tóbiás pártigazgató szentenciáján kívül én inkább egy másikat ajánlanék az igen tisztelt Olvasó figyelmébe. Az Úr azt mondja az Írásban: „Legyetek ravaszak, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb!” Vagyis, ismerd meg az ellenfél (sátáni) módszereit, hogy felkészülhess az ellenük való védekezésre, de te magad ne válj olyanná, mint õk. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy soha ne indulj útnak úgy, hogy nem vagy képes megvédeni magad a rád törõ veszedelem ellen. Mai modern világunkban ez azt jelenti, hogy az ideológiai harcban felkészületlenül soha ne bocsátkozzunk vitába az ellenféllel, mert becsületes módon úgy sem gyõzhetünk ellene. Ami a dolog elszomorítóbb része és amire a 2002. évi országgyûlési választásokon már volt példa, sajnos fizikai értelemben is fenyegetve érezhetjük magunkat, ezért fel kell készülnünk a legrosszabbra, vagyis arra, hogy fizikailag is meg kell védeni magunkat. Mindig van választási lehetõség. Ezzel a választási lehetõséggel azonban csak akkor élhetünk jól, ha döntésünk meghozatalakor nem a félelem vezérel bennünket. És ez a legfontosabb! Tóbiás pártigazgató úr-elvtárs ugyan azt mondta, hogy az ellenfél (vagyis a mi) személyi szabadságunkat (egyelõre még) tiszteletben tartják. (Ha már mást nem is.) Én azonban már nem tudok hinni neki. Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon! Ugye ismerõs? És hazudnak ma is. De most nem csak a politikai elit vizsgázik nagykorúságból, hanem ez a birkatürelmû, elkényelmesedett, eltunyult nép is. Ha megint, nem tudom én hányadszor hagyja magát megvezetni, becsapni ez a szerencsétlen nép, akkor azt mondom, meg is érdemli a sorsát. Ha megint beveszi, beszopja ugyanazt a gyûlöletbõl táplálkozó, megosztó, pozitív üzenet megfogalmazására képtelen, embereket egymásnak ugrasztó hazugságáradatot, akkor ez a nép elveszett. Még akkor is, ha csak az egyik fele ilyen. Ilyen hiszékeny, ilyen megalkuvó, ilyen belenyugvó, akik baksisért, a pillanatnyi haszonért – „én csak azért is az MSZP-re szavazok!” – újra és újra odaadják voksukat a valóvilág percemberkéinek, s közben nem veszik észre, hogy a többieket, az ország jobbik, önérzetesebb felét is magukkal rántják, visszahúzzák lefelé, vissza a közöny, a kilátástalanság, az életuntság és a gyarmati lét sorsának posványos mocsarába. Pedig in-
4
nen csak együtt van kiút! Vagy mindannyian megmenekülünk, vagy mind itt pusztulunk! Itt lenne az ideje, hogy ezt végre pártelnökök, pártigazgatók és bankár-miniszterelnökök is észre vegyék, mert ahogyan a világ változik, könnyen elõfordulhat, hogy eljöhet majd az idõ, amikor feleslegessé válnak kenyéradó gazdáik számára és a világ láthatatlan urai egyetlen kézsuhintásukkal leparancsolják õket a világ forgó színpadáról. Mert itt bizony minden megtörténhet. Milyen ország az, ahol a kormányzó politikai elithez képest Al Capone csupán szemérmes ministráns gyerek lehet? Amikor az esti híradóban a parlamenti tudósításban részleteket olvasnak fel az egyik telefonlehallgatási jegyzõkönyvébõl, melyben a jelenlegi külügyminiszter-pártelnök barátnõje arról diskurál a sztárbrókerrel, hogy Attila, maga csak tartsa a száját, majd mi kihúzzuk a szarból? Mit lehet erre mondani? Vacsora közben a tévé elõtt ülve bizony torkomon akadt a falat. A fulladásos roham csak eztán következett, amikor egy perccel késõbb föláll a szegfûmintás utódpárt az ügyben kinevezett ügyeletes pártmuftija, majd rezzenéstelen pókerarccal közli, hogy hát tulajdonképpen az állami milliárdokkal nem történt semmi törvénytelen, úgyhogy ejthetnénk is az ügyet. Itt véget ér a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek látszó eszköztára és a televízió képernyõje elõtt a szocialista nagyváros öntudatos polgára elkáromkodta magát, jó vaskosan, amolyan magyar módra. Ha még diktatúrában élnénk, azt mondaná az ember, istenkém, ez van, proliék diktálnak. De így, hogy lassan másfél évtizede állítólag jogállamban élünk? Ráadásul egy perc múlva bent leszünk az Únióban?
Most vagy az lesz, hogy az Európai Unió koppan egy nagyot, mert a most újonnan csatlakozó volt szocialista országok olyan nagy mértékû korrupciót hoznak magukkal, hogy arról az EU-nak még csak halvány segédfogalma sincs, vagy az lesz, hogy pont ezen okból kifolyólag az EU akkorát koppint majd az elvtársak fejére, hogy az eget is nagybõgõnek nézik majd? A stílus maga az ember – tartja a régi, nép ajkán született bölcs mondás. Valószínûleg Roni fiú is ennek a mondásnak a szellemében adta ki elsõ számú hadparancsát utcai harcosainak, miszerint vissza kell szerezni az MSZP törzsszavazóinak 60–70%-át, mert ha ez sikerül (és akkor innentõl szó szerinti idézet a mi szeretett Ronunktól): „Elmúlnak azok a napok, amikor lehugyoztak minket, mi meg esernyõt kértünk, mert esik.” Hát Roni, ami azt illeti, ez tényleg egy „fucking bullshit”. Ez ellen csak egy valamit tehetünk. Jó Ha Figyelünk! És észrevesszük a kilógó lólábat, a zsákból kibújó szögeket, melyekkel az elvtársak mindennél jobban szeretnék „keresztre feszíteni” a demokratikus jogállamiság eszméjét. Idõtlen idõkig Orbán Viktorral sem lehet riogatni a szerencsétlen, megvezetett szocialista szavazót, ennyire õk sem lehetnek ostobák! Avagy, ha mégis, és az elmúlt két szûk esztendõ tapasztalatai ellenére ismét a posztkommunistákra adják szavazatikat, meg kell állapítsuk, hogy menthetetlenek. (És mellékesen megalapíthatnák az elsõ magyar mazochista önképzõkört.) De legalábbis mindennél jobban szükség volna hazánkban – és nemcsak a politikai elitben, hanem a lakosság körében is – egy átfogó generációs váltásra, hogy a kiválasztott nép bibliai vándorlásához hasonlóan nálunk is a nagy öregek, akik még magukkal hordozzák a régi rendszer salakját, összes rossz beidegzõdését és reflexeit, már ne érjék meg azt a napot, amikor elérkezünk Kánaánba, a teljesen szabad, független, boldog, nemzeti érdekeiért mindenhol és mindenkor kiálló Magyarországra. A nemzeti oldalon lévõknek pedig csak annyit, hogy a cserkészek jelszavához híven, legyenek mindig résen! Egyik kéz mindig a kard markolatán és a csatára készülve ne ijedjünk meg a saját árnyékunktól, legyenek õk azok, akik félelmükben összeszarják magukat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Mindent egy lapra tesz fel a szocialista párt, és áprilisban offenzívát indít hívei visszaszerzésére. Azóta, hogy Ron Werber visszatért a szocialistákhoz, elõször tartott szigorúan zárt értekezletet a Köztársaság téri pártszékházban a Csapatjáték néven elhíresült kampánycsapatnak. Az eseményen Kovács László pártelnök is megjelent demonstrálva, hogy a vezetés Werber mellett áll. A pr-szakember átadott egy dokumentummásolatot a részvevõknek, amely visszatérésének egyik legfontosabb feltétele volt. Werber szerint a szocialisták nagy szarban vannak, Tóbiást nem érdeklik az etikai és választási kódexek. Az Index inkognitóban járt a helyszínen. „Két hónapja nem tudtuk, hogy mi lesz, most itt van velünk Ron is“ – lépett a mikrofonhoz Tóbiás József, a szocialisták neonpólós pártigazgatója az MSZP Köztársaság téri székházának egyik termében. Kovács László „a kormányülésrõl kéredzkedett el“, mert most „ez a legfontosabb“. A külügyminiszter a pulpituson ült, Werber a szélsõ padsorok egyikében. Az MSZP-s tanácskozás részvevõi a Csapatjáték körülbelül százötven hallgatója. Ron Werber irányításával kezdtek kiképezni ötszáznyolcvan, többnyire ifjú szocialistát, õk vezetik a párt kampányait a választókörzetekben. Miután télen a Miniszterelnöki Hivatal egy konkurens amerikai pr-céggel kötött szerzõdést az európai parlamenti választásokra, Werber megsértõdött, a Csapatjáték oktatógárdájának felmondtak. Márciusban „feloldódott a szakmai vita“, Werber visszajött. A malõr óta ez volt az elsõ alkalom, amikor a „csapatjátékosok“ összegyûltek. AKKOR IS MEGNYERJÜK Kovács negyedórás beszédének hangvétele Horn Gyula egy szelídebb lakossági fórumos fellépésére emlékeztetett. Volt benne egy kis fideszezés („volt egy párt, amely azt állította magáról, hogy kétmillió ember gyûlt össze a Kossuth téren“), európázás („a rendszerváltozás elõtt csak háromévenként mehettünk nyugatra“), lelkesítés („ha megnyerjük az európai parlamenti választásokat, akkor könnyebben gyõzünk 2006-ban, ha nem, akkor nehezebben, de akkor is megnyerjük“). „Hosszú ideje képezzük ezt a csapatot“ – mondja Kovács. Beszéde végén percekig mondja ugyanazt: az elszánt gyõzni akarással és a
gyõzelembe vetett hittel megverhetõ a Fidesz. Búcsúzóul átadja a miniszterelnök üdvözletét, aki „számít a Csapatjáték résztvevõire“. NEM LEHET A SZOBÁBÓL Tóbiás kérdésekkel hozza hangulatba részvevõket. „Akarjátok látni a Fidesz gyõzelmét?“ „Neeem.“ „Akarjátok látni az MSZP gyõzelmét?“ „Igeeen.“ „Tudjátok-e, hogy a kampány motorjai ti vagytok?“ Szórványos igen és nem, illetve heherészés a válasz. Hiába, nem múlt el nyom nélkül a Werber ideiglenes távozását követõ hercehurca. Szótagolva hergel Werberre: „Ma nincsenek köztünk egyenlõbbek. Ma csak egyenlõk vannak. Ma csak katonák vannak. Ma nem lehet a szobából választást nyerni. Ma csak katonák vannak. Ki kell menni a piacokra, az utcákra, a terekre. A társadalom nincs tisztában, hogy mi zajlik körülötte. El kell mondani a társadalomnak, hogy mi zajlik körülötte. Csak az lebeghet elõttünk, hogy megtettünk-e mindent, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Nekünk innen úgy kell hazamennünk, hogy mindenki számot vet: az elkövetkezõ két hónapot nem otthon tölti. Mi köszönünk az embereknek elõször reggel, és mi kívánunk nekik jó éjszakát. Nem a tisztes helytállás, a gyõzelem a cél.“ AMI VOLT, NEM SZÁMÍT Werber fekete ingben, hátrafésült hajjal lép a hallgatóság elé. Nem a szónoki emelvényhez megy, hanem folyamatosan járkál a pulpitus elõtt. Kezeit tördeli, gesztikulál, közben tekinteteket keres a hallgatóság soraiban. A tolmács jól adja vissza az angol elõadás szövegét, habár egyszer Werber kijavítja: a meghívott vendég nem irodavezetõ, hanem kabinetfõnök. A terembõl kiszorulókat arra kéri, hozzák be székeiket, és foglaljanak helyet akár az emelvényen is, ahonnan Kovács már távozott. Egy kopasz fiatalemberre mutat: „Bruce Willis“. És eleganciájára utalva hozzáteszi: „A következõ miniszterelnök.“ „Ami volt, volt, nem számít“ – utal korábbi sértõdésére, közben a hallgatóságnak kiosztanak egy dokumentumot. „Nem a ti dolgotok, hogy milyen szerzõdésem van a párttal. Ez a papír annak a szerzõdésnek egy fontos része. Remélem, hogy ez segít eloszlatni a szkepticizmusotokat.“ A PAPÍR A dokumentumot Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezetõ, Puch László, a párt pénztárnoka és Tóbiás írta alá. A felek elfogadják, hogy a Kampányképzõ Programot – vagyis a Csapatjátékot – Kampány Menedzsment Képzõ Szemináriummá fejlesztik. Az MSZP helyi szervezeti támogatják a programot, a párt garantálja, hogy a helyi vezetõség elfogadja a program résztvevõit. „Bármiféle akadályt vagy ellenérzést azonnal meg kell szüntetni.“ A program résztvevõi lesznek az MSZP kampányigazgatói.
jó ha figyelünk
5
NAGY SZARBAN VAGYUNK Werber az európai parlamenti választást a Hajrá Magyarország és a Csapatjáték párbajaként állítja be. Értékelése szerint a Fidesz szinte minden területen jobb az MSZP-nél. „Nagy szarban vagyunk“ – összegez. Egy hónapja a Fidesz húsz százalékkal vezetett elõttünk. Ahhoz, hogy elveszítsük a választást, semmit sem kell csinálnunk." A Fidesz gyõzelme esetén a gyûlölet, a megosztás kerekedne felül. Az izraeli tanácsadó két területre összpontosít, ezek beszédében többször is elõkerülnek: az állam és az egyház viszonyára, valamint az abortuszra. „Hogy Kovács Magda a pápa ellen van, az egy kibaszott marhaság“ („fucking bullshit“) – melegedik bele, és emlékeztet a Fidesz kilencvenes évek eleji egyházellenességére. „Magdi nem a pápát sértegette, mivel a Vatikán egy állam, amelynek önálló külpolitikája van, amelyet az európai parlament többsége ellenez.“ ELÉG VOLT, NE TOVÁBB Werber nem akar a választásokig hátralévõ rövid idõben újabb szavazókat megnyerni. Cél a 2002-es MSZP-szavazók hatvan-hetven százalékának mozgósítása, mert azzal már nagyot lehet nyerni. Az átlagéletkor lehet akár ötven év is. Elmúltak azok a napok, amikor „lehugyoztak minket, mi meg esernyõt kértünk, mert esik“. Magyarul teszi hozzá: „Elég volt, ne tovább!“ Egy esetleges júniusi MSZP-gyõzelem az Orbán-éra végének a kezdete lenne, mert akkor „ez a paranoiás banda összeszarja magát“. Történelmi lehetõségnek tartja a választást arra, hogy Orbán kezébõl kicsússzon a hatalom a pártjában. A Fidesz „egyemberes párt“, a legfõbb kritérium, hogy ki imádja Viktort, ki hû Viktorhoz. „Szerintem van egy pszichiátere, aki igazolást állít ki mindenkirõl a környezetében: ne aggódj miatta Viktor, rendben van.“ A választás lehetõséget nyújt arra, hogy „ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista, és van egy fasiszta“. ÉJJEL-NAPPAL KI KELL VENNI A RÉSZÜKET A szocialistáknál másképp van. Kedden találkozott a szocialista miniszterekkel és a kormányfõvel. „A saját fantáziájában mindenki miniszterelnök és pártelnök“, de arra kérte õket, hogy a választásokig „tegyék félre személyes törekvéseiket“. „Ha azt hiszik, hogy egy vereség pártelnökséghez segítheti õket, akkor nem normálisak.“ A miniszterek megértették az üzenetet, mert „teljesen elkötelezték magukat a kampány mellett, amelynek utolsó négy hetében éjjel-nappal ki kell venniük részüket a munkából“. A múltról szólva elmondta, hogy a négy fal között mindenki hatalmas stratéga volt, mégis folyamatosan zuhant a párt népszerûsége. A kampányban az egyes választókerületekre összpontosítanak, nem lesz óriásplakát, és csak kevés televíziós reklámot lehet látni, hogy minden pénz a választókerületekbe kerülhessen. Javasolja, hogy ne olvassunk újságot, „különösen a vezetõk ne, mert depressziósak lesznek“. „Tíz-tizenöt pont elõnyünk lesz úgyis két hónap múlva.“ INKÁBB INDIREKT MÓDON Szünet nincs a két és fél órás megbeszélésen. Werber arra kér mindenkit, hogy akinek kell, nyugodtan menjen ki pisilni beszéd közben, de ne mindenki egyszerre. Draskovics Tibor kabinetfõnöke következik. A Fidesz petícióját veszi elõ, és tételesen igyekszik cáfolni az ellenzéki párt állításait, bár hangsúlyozza: „Én kötõdök a petícióhoz, de ti felejtsétek el, és inkább indirekt módon hozzátok szóba.“ „Hála Istennek, a mi terepünkre tévedtek, és tipikus baloldali követeléseket írtak le: biztos megélhetést, egészséges életet.“ Az üzenet: a kampány résztvevõi ne azt mondják,
6
hogy mennyibe kerülne, ha megvalósul, hanem azt, hogy már a ciklus elején teljesítették a legfontosabb ígéreteiket. Néhány mondatban szól a lakásügyrõl, a foglalkoztatáspolitikáról, a privatizációról, bár a környékünkön ülõk szerint sok értelme ennek a fejtágításnak nem volt. A kabinetfõnök elköszön, sietnie kell, mert az unokája várja a repülõtéren. NEM VAGYTOK OBJEKTÍVEK „A kampánynak fontos eleme, hogy ezt, sokkal egyszerûbben, megfogalmazzuk“ – veszi vissza a szót Werber, és kérdez a hallgatóságtól: ki lehetne-e használni a Fidesz ellen azt, hogy Orbán abortuszellenes törvényt hozna? Igen a válasz, mire megnyugszik: „Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni.“ A kampány május 15-én kezdõdik Budapesten, „marha nagy esemény lesz“, bár „hely és tartalom“ még nincs meg. „Olyan erõdemonstráció következik, amelyet ez a párt még nem látott“ – adott ízelítõt a nem létezõ tervrõl. Május 16. az utolsó pihenõnap, 17-tõl kampány. „Minden iroda, minden logisztika, az összes MSZP-képviselõ a rendelkezésetekre áll.“ Ha a miniszterelnök egy megyeszékhelyre látogat, akkor „több száz vagy több ezer aktivistát kell mozgósítani“. A „háborút“ az MSZP már áprilisban megindítja, „két héten belül visszamegyünk az utcára“. „Le kell rohanni az embereket“, ahogy a szeptemberi szórólapos kampányban, amikor „megállítottátok az MSZP hanyatlását“. A kampányvezetõk megkapták még egy hölgy mobilszámát, aki szükség esetén húsz másodperc alatt összehoz egy konferenciabeszélgetést Werberrel vagy Tóbiással. FAIR PLAY DÍJAT NEM OSZTANAK A végén kis vita bontakozik ki a kampány két motorja között arról, hogy áprilisban mikor szállják meg az aktivisták az utcákat. A zárszó Tóbiásé: „Ne legyünk szemérmesek abban, hogyan jutassuk el az üzeneteket a polgárokhoz. Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük. 2002-ben a két forduló között a Fidesznek minden megengedhetõ volt. Plakátjainkat vállaljuk, nem névtelenül riogatunk. Mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság.“ A CSAPATJÁTÉK Választókerületük pártállás szerinti feltérképezése volt a belépõ a fejenként több millió forintos értékûre becsült kampánymenedzseri képzéssorozatba azoknak a fiataloknak, akik vállalták, hogy részt vesznek az MSZP választási hadjárataiban. Ron Werber irányítása alatt a kampánymenedzserek átfogó elméleti és gyakorlati oktatást kapnak a szavazások elõtti idõszak technikáiról. Az eredetileg közel hatszáz fõs gárda az elmúlt hónapokban a lehetõ legnagyobb titoktartás mellett vett részt a rendszeres idõközökben Budapesten megrendezett kurzusokon. A projektet „MSZP csapatjáték“ fedõnévre keresztelték. A logóban szereplõ vadludak a csapatszellemre utalnak: ha valaki kidõl a sorból, a következõ a helyére áll. A hosszú és drága kiképzésben részesülõ aktivisták elsõ bevetését a 2004-es uniós parlamenti választásokra tervezték, de a párt népszerûségének visszaesése miatt változtattak az eredeti terveken, és a csapatot már õsszel aktivizálták. A választókörzetenként két-három fiatalt érintõ képzés résztvevõinek száma mostanra felére, harmadára csökkent. A képzés Ron Werber távollétében több hónapig szünetelt, a trénereknek felmondtak. Az izraeli tanácsadó visszatérte után azonban újra mozgósították a zömében fiatalokból álló csapatot. Forrás: Index
jó ha figyelünk
„Ron Werber, Go Home’’ – bárhol is van az Tóbiás: „Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek“ Április 9-én az Index újságírója bejutott az MSZP kampányfelkészítõ rendezvényére, s az ott elhangzottakról lapjában beszámolt. Kovács László MSZP-pártelnök nem a törvénysértésre való felhívást, hanem annak nyilvánosságra hozását minõsítette etikátlannak. Még Uj Péter, a polgári oldallal való szimpátiával aligha vádolható Index fõszerkesztõje is külön nyilatkozatban kérte ki magának a Kovács által megkövetelt udvari újságírást. Werber szerint a szocialisták nagy szarban vannak – Mindent egy lapra tesz fel a szocialista párt, és áprilisban offenzívát indít hívei visszaszerzésére. Azóta, hogy Ron Werber visszatért a szocialistákhoz, elõször tartott szigorúan zárt értekezletet a Köztársaság téri pártszékházban a Csapatjáték néven elhíresült kampánycsapatnak. Az eseményen Kovács László pártelnök is megjelent demonstrálva, hogy a vezetés Werber mellett áll. A pr-szakember átadott egy dokumentummásolatot a részvevõknek, amely visszatérésének egyik legfontosabb feltétele volt. Werber szerint a szocialisták nagy szarban vannak, Tóbiást nem érdeklik az etikai és választási kódexek. Az Index inkognitóban járt a helyszínen. „Két hónapja nem tudtuk, hogy mi lesz, most itt van velünk Ron is“ – lépett a mikrofonhoz Tóbiás József, a szocialisták neonpólós pártigazgatója az MSZP Köztársaság téri székházának egyik termében. Kovács László „a kormányülésrõl kéredzkedett el“, mert most „ez a legfontosabb“. A külügyminiszter a pulpituson ült, Werber a szélsõ padsorok egyikében. Az MSZP-s tanácskozás részvevõi a Csapatjáték körülbelül százötven hallgatója. Ron Werber irányításával kezdtek kiképezni ötszáznyolcvan, többnyire ifjú szocialistát, õk vezetik a párt kampányait a választókörzetekben. Miután télen a Miniszterelnöki Hivatal egy konkurens amerikai pr-céggel kötött szerzõdést az európai parlamenti választásokra, Werber megsértõdött, a Csapatjáték oktatógárdájának felmondtak. Márciusban „feloldódott a szakmai vita“, Werber visszajött. A malõr óta ez volt az elsõ alkalom, amikor a „csapatjátékosok“ összegyûltek. AKKOR IS MEGNYERJÜK Kovács negyedórás beszédének hangvétele Horn Gyula egy szelídebb lakossági fórumos fellépésére emlékeztetett. Volt benne egy kis fideszezés („volt egy párt, amely azt állíjó ha figyelünk
Útra készen a birodalmi rohamosztagosok totta magáról, hogy kétmillió ember gyûlt össze a Kossuth téren“), Európázás („a rendszerváltozás elõtt csak háromévenként mehettünk nyugatra“), lelkesítés („ha megnyerjük az európai parlamenti választásokat, akkor könnyebben gyõzünk 2006-ban, ha nem, akkor nehezebben, de akkor is megnyerjük“). „Hosszú ideje képezzük ezt a csapatot“ – mondja Kovács. Beszéde végén percekig mondja ugyanazt: az elszánt gyõzni akarással és a gyõzelembe vetett hittel megverhetõ a Fidesz. Búcsúzóul átadja a miniszterelnök üdvözletét, aki „számít a Csapatjáték résztvevõire“. NEM LEHET A SZOBÁBÓL Tóbiás kérdésekkel hozza hangulatba részvevõket. „Akarjátok látni a Fidesz gyõzelmét?“ „Neeem.“ „Akarjátok látni az MSZP gyõzelmét?“ „Igeeen.“ „Tudjátok-e, hogy a kampány motorjai ti vagytok?“ Szórványos igen és nem, illetve heherészés a válasz. Hiába, nem múlt el nyom nélkül a Werber ideiglenes távozását követõ hercehurca. Szótagolva hergel Werberre: „Ma nincsenek köztünk egyenlõbbek. Ma csak egyenlõk vannak. Ma csak katonák vannak. Ma nem lehet a szobából választást nyerni. Ma csak katonák vannak. Ki kell menni a piacokra, az utcákra, a terekre. A társadalom nincs tisztában, hogy mi zajlik körülötte. El kell mondani a társadalomnak, hogy mi zajlik körülötte. Csak az lebeghet elõttünk, hogy megtettünk-e mindent, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Nekünk innen úgy kell hazamennünk, hogy mindenki számot vet: az elkövetkezõ két hónapot nem otthon tölti. Mi köszönünk az embereknek elõször reggel, és mi kívánunk nekik jó éjszakát. Nem a tisztes helytállás, a gyõzelem a cél."
AMI VOLT, NEM SZÁMÍT Werber fekete ingben, hátrafésült hajjal lép a hallgatóság elé. Nem a szónoki emelvényhez megy, hanem folyamatosan járkál a pulpitus elõtt. Kezeit tördeli, gesztikulál, közben tekinteteket keres a hallgatóság soraiban. A tolmács jól adja vissza az angol elõadás szövegét, habár egyszer Werber kijavítja: a meghívott vendég nem irodavezetõ, hanem kabinetfõnök. A terembõl kiszorulókat arra kéri, hozzák be székeiket, és foglaljanak helyet akár az emelvényen is, ahonnan Kovács már távozott. Egy kopasz fiatalemberre mutat: „Bruce Willis“. És eleganciájára utalva hozzáteszi: „A következõ miniszterelnök.“ „Ami volt, volt, nem számít“ – utal korábbi sértõdésére, közben a hallgatóságnak kiosztanak egy dokumentumot. „Nem a ti dolgotok, hogy milyen szerzõdésem van a párttal. Ez a papír annak a szerzõdésnek egy fontos része. Remélem, hogy ez segít eloszlatni a szkepticizmusotokat." A PAPÍR A dokumentumot Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezetõ, Puch László, a párt pénztárnoka és Tóbiás írta alá. A felek elfogadják, hogy a Kampányképzõ Programot – vagyis a Csapatjátékot – Kampány Menedzsment Képzõ Szemináriummá fejlesztik. Az MSZP helyi szervezeti támogatják a programot, a párt garantálja, hogy a helyi vezetõség elfogadja a program résztvevõit. „Bármiféle akadályt vagy ellenérzést azonnal meg kell szüntetni.“ A program résztvevõi lesznek az MSZP kampányigazgatói. NAGY SZARBAN VAGYUNK Werber az európai parlamenti választást a Hajrá Magyarország és a Csapatjáték párbajaként állítja be. Értékelése szerint a Fidesz szinte minden területen jobb az MSZP-nél. „Nagy szarban vagyunk“ – összegez. Egy hónapja a Fidesz húsz százalékkal vezetett elõttünk. Ahhoz, hogy elveszítsük a választást, semmit sem kell csinálnunk." A Fidesz gyõzelme esetén a gyûlölet, a megosztás kerekedne felül. Az izraeli tanácsadó két területre összpontosít, ezek beszédében többször is elõkerülnek: az állam és az egyház viszonyára, valamint az abortuszra. „Hogy Kovács Magda a pápa ellen van, az egy kibaszott marhaság“ („fucking bullshit“) – melegedik bele, és emlékeztet a Fidesz kilencvenes évek eleji egyházellenességére. „Magdi nem a pápát sértegette, mivel a Vatikán egy állam, amelynek önálló külpo7
litikája van, amelyet az európai parlament többsége ellenez.“ EZ A PARANOIÁS BANDA ÖSSZESZARJA MAGÁT Werber nem akar a választásokig hátralévõ rövid idõben újabb szavazókat megnyerni. Cél a 2002-es MSZP-szavazók hatvan-hetven százalékának mozgósítása, mert azzal már nagyot lehet nyerni. Az átlagéletkor lehet akár ötven év is. Elmúltak azok a napok, amikor „lehugyoztak minket, mi meg esernyõt kértünk, mert esik“. Magyarul teszi hozzá: „Elég volt, ne tovább!“ Egy esetleges júniusi MSZP-gyõzelem az Orbán-éra végének a kezdete lenne, mert akkor „ez a paranoiás banda összeszarja magát“. Történelmi lehetõségnek tartja a választást arra, hogy Orbán kezébõl kicsússzon a hatalom a pártjában. A Fidesz „egyemberes párt“, a legfõbb kritérium, hogy ki imádja Viktort, ki hû Viktorhoz. „Szerintem van egy pszichiátere, aki igazolást állít ki mindenkirõl a környezetében: ne aggódj miatta Viktor, rendben van.“ A választás lehetõséget nyújt arra, hogy „ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista, és van egy fasiszta“. NE OLVASSUNK ÚJSÁGOT A szocialistáknál másképp van. Kedden találkozott a szocialista miniszterekkel és a kormányfõvel. „A saját fantáziájában mindenki miniszterelnök és pártelnök“, de arra kérte õket, hogy a választásokig „tegyék félre személyes törekvéseiket“. „Ha azt hiszik, hogy egy vereség pártelnökséghez segítheti õket, akkor nem normálisak.“ A miniszterek megértették az üzenetet, mert „teljesen elkötelezték magukat a kampány mellett, amelynek utolsó négy hetében éjjel-nappal ki kell venniük részüket a munkából“.
A múltról szólva elmondta, hogy a négy fal között mindenki hatalmas stratéga volt, mégis folyamatosan zuhant a párt népszerûsége. A kampányban az egyes választókerületekre összpontosítanak, nem lesz óriásplakát, és csak kevés televíziós reklámot lehet látni, hogy minden pénz a választókerületekbe kerülhessen. Javasolja, hogy ne olvassunk újságot, „különösen a vezetõk ne, mert depressziósak lesznek“. „Tíz-tizenöt pont elõnyünk lesz úgyis két hónap múlva.“ AKINEK KELL, NYUGODTAN MENJEN KI PISILNI Szünet nincs a két és fél órás megbeszélésen. Werber arra kér mindenkit, hogy akinek kell, nyugodtan menjen ki pisilni beszéd közben, de ne mindenki egyszerre. Draskovics Tibor kabinetfõnöke következik. A Fidesz petícióját veszi elõ, és tételesen igyekszik cáfolni az ellenzéki párt állításait, bár hangsúlyozza: „Én kötõdök a petícióhoz, de ti felejtsétek el, és inkább indirekt módon hozzátok szóba.“ „Hála Istennek, a mi terepünkre tévedtek, és tipikus baloldali követeléseket írtak le: biztos megélhetést, egészséges életet.“ Az üzenet: a kampány résztvevõi ne azt mondják, hogy mennyibe kerülne, ha megvalósul, hanem azt, hogy már a ciklus elején teljesítették a legfontosabb ígéreteiket. Néhány mondatban szól a lakásügyrõl, a foglalkoztatáspolitikáról, a privatizációról, bár a környékünkön ülõk szerint sok értelme ennek a fejtágításnak nem volt. A kabinetfõnök elköszön, sietnie kell, mert az unokája várja a repülõtéren. LE KELL ROHANNI AZ EMBEREKET „A kampánynak fontos eleme, hogy ezt, sokkal egyszerûbben, megfogalmazzuk“ – veszi vissza a szót Werber, és kérdez a hall-
„Most legalább nem basztathattok minket szerkesztõileg, hogy balra húz a lap, mint a Fidesz alatt“ – mondta B. kolléga nevetve, miután az MTI kiadta Kovács László Index-fikázó szövegét, aminél jobb ingyenreklámot a jelenlegi helyzetben a pártelnök úr nem is nagyon csinálhatott volna nekünk. Hát tényleg nem húz arra (a jó lap mindig ellenzékben van, mondogatta elsõ fõszerkesztõm annak idején), bár a mélymagyarkodó gratulációkkal az Önök helyében azért még megvárnám, míg a polgári körök nyilatkozatban üdvözlik, hogy a beépülõs módszerrel infiltráltuk a Demokrácia Központot, ahol Kövér László az ellenség szeretetének krisztusi parancsáról szónokolt az egybegyûlt kampányaktivisták elõtt. Dehát a sztori amúgy teljesen rendben van, leszámítva a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) érthetetlen és értelmezhetetlen, és azóta nemhogy vissza nem vont, de kiegészített nyilatkozatát, amin az alábbiakban azért még rugóznánk egy kicsit. A Magyar Írószövetség kilépéssorozatba torkollott Döbrenteibotránya óta tudjuk (például Kertész Imrétõl), hogy „az Írószövetség, amely a pártállami diktatúra idején olykor testületileg kiállt az írói s az 8
gatóságtól: ki lehetne-e használni a Fidesz ellen azt, hogy Orbán abortuszellenes törvényt hozna? Igen a válasz, mire megnyugszik: „Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni.“ A kampány május 15-én kezdõdik Budapesten, „marha nagy esemény lesz“, bár „hely és tartalom“ még nincs meg. „Olyan erõdemonstráció következik, amelyet ez a párt még nem látott“ – adott ízelítõt a nem létezõ tervrõl. Május 16. az utolsó pihenõnap, 17-tõl kampány. „Minden iroda, minden logisztika, az összes MSZP-képviselõ a rendelkezésetekre áll.“ Ha a miniszterelnök egy megyeszékhelyre látogat, akkor „több száz vagy több ezer aktivistát kell mozgósítani“. A „háborút“ az MSZP már áprilisban megindítja, „két héten belül visszamegyünk az utcára“. „Le kell rohanni az embereket“, ahogy a szeptemberi szórólapos kampányban, amikor „megállítottátok az MSZP hanyatlását“. A kampányvezetõk megkapták még egy hölgy mobilszámát, aki szükség esetén húsz másodperc alatt összehoz egy konferenciabeszélgetést Werberrel vagy Tóbiással. FAIR PLAY DÍJAT NEM OSZTANAK A végén kis vita bontakozik ki a kampány két motorja között arról, hogy áprilisban mikor szállják meg az aktivisták az utcákat. A zárszó Tóbiásé: „Ne legyünk szemérmesek abban, hogyan jutassuk el az üzeneteket a polgárokhoz. Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük. 2002-ben a két forduló között a Fidesznek minden megengedhetõ volt. Plakátjainkat vállaljuk, nem névtelenül riogatunk. Mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság.“ Forrás: DNP
általános szabadságjogok mellett, mára a Kádár-éra megcsontosodott maradványává korcsosult. Választmányában, vezetõségében olyan értelmiségiek kerültek többségi helyzetbe, akiknek a régi nómenklatúra meghosszabbítása, illetve egy új nómenklatúra létrehozása áll érdekükben. [...] Az Írószövetség azonban csak úgy tudja megõrizni, illetve átmenteni a pártállami diktatúrától kialkudott kiváltságait, ha azt a látszatot kelti, hogy egyedül õ képviseli a magyar irodalom teljességét. Így jutottak többségi helyzetbe azok, akiknek a régi struktúra befagyasztása a céljuk. Ezt panaszolják levelükben a Szövetségbõl most kilépett írók is: Meggyõzõdésünk, hogy az Írószövetség tagjainak jelentõs része nem ért egyet a kirekesztõ nézetekkel, de ezt az álláspontját a Szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni.“ JOGGAL KELTHETI AZT A LÁTSZATOT, HOGY EGYEDÜL Õ KÉPVISELI A MAGYAR ÚJSÁGÍRÁS TELJESSÉGÉT A Magyar Újságírók Országos Szövetségét mindeddig elkerülték a botrányok, joggal keltheti azt a látszatot, hogy egyedül õ képviseli a jó ha figyelünk
magyar újságírás teljességét. A rendszerváltás óta politikai alapon létrejött különutas fantomszervezetektõl (Magyar Újságírók Közössége stb.) eddig nagyjából csak annyi tellett, hogy a MÚOSZ-szal közös nyilatkozatban tiltakozzanak például a valóságshow-k szereplõinek újságírói szerepeltetése ellen, vagy kurátorokat delegáljanak a közmédiumokhoz. Még „közös etikai alapelvekben“ is meg bírtak egyezni a MÚOSZ-szal, melyek szerint sérti az újságírói etikát például „a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértõ fényképezés stb.“ Ezt a passzust fordította most az Index ellen dr. Halák László, a MÚOSZ etikai bizottságának kézi vezérlésû elnöke, aki a Magyar Sajtó címû MÚOSZ-lap online verziójának kérésére kiegészítette az Index-ügyben adott MTI-nyilatkozatát: „A Közös Etikai Alapelvek 6.§-ában elõírja, hogy csak törvényes és etikus eszközökkel szerezhetõ információ. Példaként felsorolja a rejtett kamerát, a mikrofont és a fényképezést. Bár a felsorolásban nem szerepel a besurranó újságírás, egy percig sem lehet kétséges, hogy sérti a sajtó szabadságát, ha a jelenlévõk nem tudnak arról, amit mondanak, az majd a nyilvánosság elõtt is olvasható lesz. A MÚOSZ Újságírók Etikai Kódexe címû dokumentuma közvetetten tiltja ezt, hiszen számos vonatkozásban védelmezi a nyilatkozók jogát, hogy meghatározzák, milyen szavakkal, mondatokkal fejezik ki véleményüket. Csak nyilvános rendezvényrõl szabad engedély nélkül tudósítani. Ez az esemény pedig nem volt az.“ FELHÁBORÍTÓNAK TARTJUK A MÓDOT, AHOGYAN AZ INDEX EL LETT MESZELVE ETIKAILAG A MÚOSZ doktor Halák elnökölte etikai bizottsága utoljára a Népszabadság által közölt hamis Teller-levél ügyében hallatta hangját, „szigorú megrovásban“ részesítve Eötvös Pál elnök-fõszerkesztõt, aki ma már a MÚOSZ elnöke. Ebbõl persze nem kívánunk messzemenõ következtetéseket levonni az Index-stáb MÚOSZbeli karrierlehetõségeire vonatkozóan, viszont felháborítónak tartjuk a módot, ahogyan az Index – doktor Eötvössel ellentétben tárgyalás nélkül – el lett meszelve etikailag. Doktor Halák egy új fogalom kiagyalására sem volt rest a vélelmezhetõen pártelnöki sugallatra született statáriális verdiktje alátámasztására. Besurranó újságírás, ízlelgessük ezt a szép új szakkifejezést, és ismerkedjünk meg a kontextusával. Az elsõ besurranó újságíró Nellie Bly néven publikált (még a neve sem volt igazi, igazából Elizabeth Jane Cochrannek hívták, mecsoda etikátlanság!) bizonyos Joseph Pulitzer szenzációhajhász lapjában, a New York Worldben a XIX. század végén. Elõször egy elmegyógyintézetbe surrant be Nellie, mintegy mellesleg megteremtve az oknyomozó újságírás mûfaját. Egy másik hírhedt besurranót Günther Wallraffnak hívnak, õ nem átallotta török vendégmunkásnak álcázni magát az újraegyesítés elõtti NSZK munkaerõpiacán. Hunter S. Thompson, a Rolling Stone besurranó riportere, a magát gonzónak nevezõ újságírói stílus alapítója addig narkózott a Hell’s Angels kötelékébe tartozó motoros bandákkal, míg úgy nem maradt egy életre. Ezek az etikátlan bûnözõk azóta divatot csináltak, az Egyesült Államokban a CBS 60 Minutes címû tévémûsor rejtett kamerás stábjai például televíziós és újságírói díjak egész sorát söpörték be az elmúlt közel 40 év során. Tavaly egy Mark Daly nevû etikátlan
jó ha figyelünk
kontár kényszerítette bocsánatkérésre a brit belügyminisztert, miután a testére erõsített kép-, és hangrögzítõ berendezésekkel manipulálva nyolc hónapot töltött az angol rendõrség kötelékében a BBC besurranó riportereként. BESURRANÓ ÚJSÁGÍRÁS, ÍZLELGESSÜK EZT A SZÉP ÚJ SZAKKIFEJEZÉST De félre a tréfát! Ha ehhez képest ma, Magyarországon nem csak a pártelnök-külügyminiszter – aki az Index riportjára reagálva elsõ körben elismerte ugye, hogy „összességében megfelel a valóságnak az, ami az Indexen a kampányfelkészítõrõl olvasható“ -, de a MÚOSZ szerint is etikátlan, hogy az Index „besurranó riportere“ egy közpénzbõl mûködõ párt közpénzbõl bonyolított választási kampánya elõtt inkognitóban rögzíti a magyar szocialisták pártigazgatójának a párt kampánystábja elõtt elhangzott, mindenféle elõképzettség és doktori cím nélkül is bátran etikátlannak minõsíthetõ kijelentéseit („Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek [...] a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság.“ stb.), ha tehát ebben a helyzetben a MÚOSZ szerint mi vagyunk az etikátlanok, nem pedig Tóbiás pártigazgató, vagy az egy nyilatkozaton belül az Index sztorijának hitelességét elismerõ, majd a lapot lehazugozó pártelnök, akkor le kell vonnunk a szomorú konklúziót: az újságírókat kényszervállalkozói státuszba kényszerítõ tulajdonosi gyakorlat, és más égetõ közös problémák ellen is bevallottan tehetetlen MÚOSZ nem az újságírás haladó hagyományait, és nem a magyar újságírók érdekeit képviseli. Hanem valami egészen mást: az újságírókat-médiamunkásokat svédasztalnál etetõ, munkáltatójukat vélelmezett politikai hovatartozása szerint osztályozó, õket magukat mikrofonállványnak tekintõ mentalitást, amit, ha nem viszolygunk a közhelyektõl, nyugodtan nevezhetünk a Kádár-éra megcsontosodott maradványának is. Meggyõzõdésem, hogy a szóban forgó ügyben a MÚOSZ tagságának jelentõs része nem ért egyet doktor Halák szakmai szempontból nyilvánvaló kihívásokkal küzdõ álláspontjával, de Kertész Imrével szólva „ezt az álláspontját a Szövetség mai struktúrájában nem tudja érvényesíteni“. MUNKÁLTATÓJUKAT VÉLELMEZETT POLITIKAI HOVATARTOZÁSA SZERINT OSZTÁLYOZÓ, ÕKET MAGUKAT MIKROFONÁLLVÁNYNAK TEKINTÕ MENTALITÁST Ha igaz a régi közhely, hogy az újságíró azért ír, hogy éljen, az író pedig azért él, hogy írjon, az élet megy tovább, ennyiben maradunk. Ha viszont az újságírás nem csak szakma, hanem esetleg hivatás, akkor a MÚOSZ tagsága észreveszi, hogy itt egy napi több százezres olvasótáború, a legtöbb magyar napilapot maga mögé utasító „példányszámú“, mégis a klasszikus újságírás szabályai szerint mûködõ orgánumot ítéltek el tárgyalás nélkül, pártpolitikai alapon, és – politikai meggyõzõdésétõl függetlenül – felháborodottan tiltakozik. Ugyanezt teszik a Táncsics nevével kampányoló magyar liberálisok, és a MÚOSZ etikai bizottságának jó érzésû, nem a Köztársaság térrõl távvezérelt tagjai. Kilépésre egyelõre senkit nem buzdítanánk, menjen a fenébe a doktor Halák! Forrás: Bodoky Tamás – Index
9
Drága olvasók! Engedjenek meg egy horribile dictuval vegyes tengermély mea culpát: az Index rendkívül súlyos bûncselekményt követett el, tudniillik újságot mert írni. Tudomást szerzett egy eseményrõl, odaküldte tudósítóját, és a tudósító leírta azt, amit hallott. Világbotrány. A tudósító nem szerelt magára villogó kék lámpát vagy más megkülönböztetõ jelzést, nem tetováltatta a homlokára: „Újságíró vagyok! Kérem, fontolja meg minden szavát! Lehetõleg ne beszéljen hülyeséget, mert leírom!“. Ez – Kovács László külügyminiszter, MSZP-elnök szerint – etikátlanság. Naná! Ilyen etikátlan a világ. (Kovács söjtöri tormán edzett kommunikációs képességeit dícséri, hogy képes volt etikázni alig néhány órával azután, hogy Tóbiás pártigazgató kijelentette: szarik az etikai kódexekre.) Ez etikátlan a világ valamennyi demokratikus államában Fehér-Ororszországtól Burmán (Mianmar) át Észak-Koreáig. Etikátlan, ha egy újságíró tudomást szerez egy eseményrõl, és megírja az ott hallottakat. Újságírónk tudomást szerzett, bejutott, írt. Nem vett Baja Ferenc-parókát, nem rajzolt magának szemceruzával Jánosi Gyurka-bajuszt, nem hazudta magát Gyurcsány Ferencnek. Odament, beengedték. Etikátlan konspiráció. Az újságíró csak oda menjen, ahová meghívják, azt írja, amit megmondanak neki! Talán unalmasabb szakma lesz így az újságírás, de sokkal etikusabb. „Kiragadták a szövegkörnyezetbõl“, „elhangzott, de nem úgy“ – hagyjuk már egymást, hiszen minden úgy hangzott el, ahogy, szövegösszefüggésében. Vazze, amikor Kövér vidéken akasztófázott, akkor az nem volt szövegösszefüggve, mi, he?! Egyébként: egy kampánytréningen nyilván erõsebb fogalmazások szoknak lenni, ez oké. Ranieri sem úgy küldi pályára a Chelsea-t, hogy „Nem a gyõzelem a fontos, hanem a részvétel“ vagy „Csak sportszerûen fiúk, vigyázzatok az ellenfélre“, hanem. Hanem hazudozni miért kell utána? Hazudozni és hazugsággal vádolni azt, aki nem hazudott, már csak azért sem, mert nincs miért hazudnia. Nem áll érdekében hazudni. Igazat mondani áll érdekében. Hihetetlen, mi? „Mindenesetre azt gondolom, hogy az internetfelhasználók jó, ha tudják, hogy az Index milyen módszerekkel dolgozik, és így most már értem, miért van annyi, a valósággal köszönõviszonyban sem lévõ tudósítás az Indexen“ – mondja Kovács László. Tehát hazugsággal vádolja az Indexet. Erre lehetne perelni nyilván (mutasson már Kovács néhány köszönõviszonyban sem lévõ tudósítást!), de hát pereljen a halál, meg Grespik László, ha Kovács akar valamit, ide mondja, bele a szemembe, a szemünkbe; oda nem mondja nyilván, mert még meg lenne stukkolva (mint gyalogbéka a földiepret). 10
Eddig csak szélsõhülye politikai ámokfutók és csökkent beszámíthatóságú pártzombik hazugozták az Indexet, ebbe az elitklubba lépett be Kovács László. (Egyébként Kovács olvashatta volna egy tekintélyes napilapban, hogy az Index szélsõbaloldali izé, tehát nyilván Thürmer parancsára lett itt etikátlanizálva.) A kovácsi észjárás furcsa és nem normális, de érthetõ. Viszont van egy Halák László nevû ember, aki a Magyar Újságírók Szövetsége etikai bizottságának nevében mindenféle vizsgálat nélkül (sõt: mindenféle tájékozódás nélkül) minõsítette etikátlannak az Index eljárását, vagyis: az újságírást. Halák azt sem tudta, mi történt, csak azt tudta, mit kell nyilatkoznia. Ezt kellett: „A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) etikai bizottságának elnöke pénteken az MTI-nek teljességgel etikátlannak nevezte az Index eljárását és azt, hogy a tanácskozásról információkat tett közzé. „Mind az újságíró szervezetek közös etikai alapelvei, mind a MÚOSZ (...) újságírói etikai kódexe kimondja, hogy információkat csak tisztességes eszközökkel lehet szerezni” – hangsúlyozta Halák László. Közölte, a kódexben fel is sorolják, hogy etikátlannak tartják egyebek mellett a rejtett kamera és a rejtett mikrofon használatát, s a mostani eset is e körbe tartozik. Aha. A tisztességes információszerzési eszköz nyilván a pártelnöki telefon. Ajánlom tanulmányozásra Günther Wallraff életmûvét. Vagy a Carl Bernstein- Bob Woodword párosét. Etikátlan férgek mind. Talán azt kellene megvizsgálni újságíró-tisztességileg, hogy mennyire szerencsés, ha az újságírószövetség etikai bizottságának elnöki tisztjét Kovács László kesztyûbábja tölti be. (Akkor már inkább Mazsola.) Mindenesetre, amíg ez a Halák nevû vezetõ tiszviselõ a MÚOSZ-ban, addig nyugodtan tekinthetjük az újságírószövetséget az MSZP fiókszervezetének vagy lábvizének. Forrás: Uj Péter – Index
jó ha figyelünk
GAZDASÁG Az Európai Unió sokat hangoztatott célja, hogy 2010-re a világ legdinamikusabb gazdaságává váljon – értsd: megelõzze az Egyesült Államokat -, egyre irreálisabbnak tûnik. A tizenöt jelenlegi és a tíz most csatlakozó tagállam vezetõi egy héttel ezelõtti brüsszeli találkozójukon ezt – némileg szokatlanul – még a hivatalos kommünikében is elismerték (persze nem ezekkel a szavakkal; azt mondták, hogy „az eredmények vegyesek“).
egységes, korlátok nélküli belsõ piac, még mindig nincsen teljesen kész. Még mindig töredezett, még mindig akadályok, ilyen-olyan határok szabdalják – ez is a gazdasági fejlõdés útjában áll. Errõl fõleg a tagállamok tehetnek: gyakran nem iktatják törvénybe azokat a szabályokat, irányelveket, amelyekrõl Brüsszelben már megegyeztek. A lisszaboni gazdasági program például körülbelül negyven, már elfogadott uniós irányelvbõl áll, de ennek alig több mint fele lépett életbe minden államban (bár ezek nem mind a belsõ piacot érintik).
Európában egyszerûen nem fektetnek eleget az új technológiákba, az oktatásba, a kutatás-fejlesztésre... Az eszköz, az úgynevezett lisszaboni program (az EU-ban minden nagyívû stratégiát és kezdeményezést arról a városról neveznek el, ahol útjára indították) egy többé-kevésbé liberális gazdasági program, amelynek a lényege az Unió gazdaságának versenyképesebbé tétele, a foglalkoztatottság növelése, az egyes régiók közti fejlettségbéli különbsége csökkentése, a kutatás-fejlesztés (Amerika hazai pályája) élénkítése. A lisszaboni programnak kétségtelenül vannak sikerei: hatmillió munkahely létesült 1999 óta és megugrott az internethasználók száma is: az európai iskolák 93 százaléka hozzáfér a hálóhoz. Ezzel szemben a gazdaság évek óta stagnál, a foglalkoztatottság alacsony, a termelékenység pedig fele olyan gyorsan nõ, mint az Egyesült Államokban. Az Európai Bizottság szerint ennek az a legfontosabb oka, hogy Európában egyszerûen nem fektetnek eleget az új technológiákba, az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe. Így e kulcsfontosságú szektorok nem tudnak érdemben hozzájárulni a gazdasági növekedéshez. Európának egyszerûen nem megy elég gyorsan az új, dinamikus gazdasági modell alkalmazása. Az amerikaiak sokkal többet is dolgoznak, mint az európaiak: az ENSZ 2001-es adatai szerint átlagosan évi 1978 órát... Mindemögött mély strukturális problémák is állnak: az európai lakosság tempósan öregszik, és alig-alig nõ, szemben az amerikaival, amely ahhoz képest, hogy nyugati ország, meglepõen fiatal és gyorsan is növekszik (noha fõleg a bevándorlás miatt). Az amerikaiak sokkal többet is dolgoznak, mint az európaiak: az ENSZ 2001-es adatai szerint átlagosan évi 1978 órát, durván 500 jó ha figyelünk
órával többet, mint a például németek. (Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok a legkeményebben melózó nyugati ország; illetve a második, ha Csehországot is a Nyugathoz soroljuk.) Az európai munkaerõ-szabályozás végtelenül rugalmatlan és idejétmúlt, nem kedvez a piaci versenynek és így a gazdasági növekedésnek. Apropó, munkaerõ-szabályozás: az egyik „beépített“ hátrány Amerikával szemben, hogy az õ tagállamaik közt a közös nyelv és alapvetõen hasonló kultúra miatt elég sima a munkaerõ áramlása, ami növeli a gazdaság rugalmasságát. Európában a nyelvi-kulturális határok ezt megnehezítik. És mintha ez nem volna elég, a jelenlegi tagállamok még rátesznek egy lapáttal: most például legalább két évre lezárták munkaerõpiacukat az új tagállamok polgárai elõtt, jórészt az üvöltõlapok keltette közpánik miatt. És persze „rengeteget lehetne tenni a jelenlegi tagok közti munkaerõ-áramlás növelése érdekében is“ – teszi hozzá Daniel Gros, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) igazgatója, egy uniós dolgokkal foglalkozó hetilapban. ... a korlátok nélküli belsõ piac, még mindig nincsen teljesen kész... A problémák közé tartozik az is, hogy az Európai Unió nagy ötlete, leglényege, ami elvileg a növekedés motorja lehetne, az
A március végi EU-csúcs, aminek ez lett volna a fõ témája, nem volt valami meggyõzõ: a vezetõk nem tettek mást, mint „megerõsítették elszántságukat“ a gazdasági modernizációs program mielõbbi végrehajtására. Kényszeríteni azonban nem tudja õket senki, mert az EU, mint államok feletti szervezet, nagyon gyenge. A fõhatalom a kormányok kezében van, és ha nem vesznek valamit komolyan, nincs kellõ politikai elszántság, akkor az egészbõl nem lesz semmi. Pontosan errõl van most szó. És ezért a lisszaboni stratégiának „már most mindegy, biztosan le fogunk csúszni a legtöbb célkitûzésrõl. És errõl a tagállamok tehetnek: egyszerûen nem akarnak lépni“ – magyarázza Karel Lannoo, a CEPS egyik vezetõ közgazdásza. ...még az sem teljesen világos, hogy ki miért felelõs, mindenki a másikra mutogat... Mit lehetne tenni? Az uniós döntéshozatal, helyesebben a döntések végrehajtása feletti ellenõrzés megerõsítése, központosítása lehetne az egyik válasz. Sokat lehetne elõrelépni pusztán azzal, ha a tagállamok tempósabban teljesítenék azokat a dolgokat, amirõl már megegyeztek, amiket vállaltak. „Több hatalmat, határozottabb és világosabb mandátumot kell adni az Európai Bizottságnak [az EU végrehajtó szervének]. Most még az sem teljesen világos, hogy ki miért felelõs, mindenki a másikra mutogat“ – mondja Lannoo. Brüsszel jelenleg még azt sem tudja pontosan lemérni, hogy az egyes tagállamok hogyan állnak a vállalt feladatok teljesítésével, hát még noszogatni õket, hogy csinálják meg rendesen, amirõl megegyeztek. Így sosem valósulhat meg a lisszaboni program, és Európa nem tudja behozni Amerikát. Forrás: Szlankó Bálint (Brüsszel) – Index
11
Mulasztással vádolja a kormányt az M6-os autópálya ügyében az MDF. Herényi Károly frakcióvezetõ elmondta: Brüsszelben azért nem kerülhetett napirendre a sztráda ügye, mert a kabinet elmulasztotta írásban benyújtani álláspontját. A Fidesz európai megfigyelõje, Manninger Jenõ szerint az Európai Parlament közlekedési bizottsága megerõsítette a korábbi döntést, hogy a megépítendõ M6-os autópálya váljon az Európát átszelõ hálózat részévé, és kerüljön be a kiemelt uniós beruházások közé, ám ez utóbbiról tudták úgy Brüsszelben, hogy nem kapott támogatást a magyar kormánytól. Gurmai Zita, a MSZP Brüsszelben dolgozó politikusa elmondta, hogy csak félreértés történt, amelynek tisztázására szerdán újabb dokumentumban erõsítették meg a magyar szándékot. Az Európai Parlament korábban elfogadta, hogy a megépítendõ M6-os autópálya váljon az Európát átszelõ hálózat részévé és kerüljön be a kiemelt uniós beruházások közé. Ezt szerdán a parlament közlekedési bizottsága is támogatta. – Az elnökségi ülésen az ír elnök összekevert valamit. Maga Brian Simpson, az ügy az elõterjesztõje egy európai szocialista, akik a regionális politika közlekedési és idegenforgalmi bizottságnak a tagja. Pontosan elmondta, hogy a magyar kormány ezt továbbra is támogatja, hiszen megfelelõ felhatalmazással éltek. De éppen azért, hogy ezt megerõsítsék, készült egy újabb dokumentum, amely már a megfelelõ kezekben van. Az ír kolléga nem arra válaszolt, amit kérdeztek –más projektre gondolt, egy vasútira. Utána ezt az ügyet tisztázták – nyilatkozta Gurmai Zita. – Amikor Medgyessy Péter miniszterelnök úr kint volt Brüsszelben, azért lobbizott, hogy az M6-ost támogassák. Úgy tudom, hogy már akkor is volt bent egy ügyirat, ami nem került el a bizottsághoz. Ez így van? – Én csak arról tudok nyilatkozni, amit magam láttam vagy képviseltem. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a hármas csomagban képviselte az észak-déli autópálya ügyét, hiszen korábban felhatalmazása volt a közlekedési tárcától erre. Pontosan tudjuk, hogy az Európai Parlamentben is idõnként történnek hibák. Valóban, ez nem feltétlenül volt kedvezõ a mi szempontunkból. Tehát mindenféle felhatalmazása megvolt a magyar diplomatáknak, és minden egyes papírnak most már a célszemélyekhez el kellett érkezniük. – Mi történt ezelõtt, miért akadtak el a papírok? – Én most tanulom az Európai Unió rejtélyeit – hogy miért akadtak el a papírok, 12
azt hiszem, erre õszintén válaszolni nem tudok. – Akkor most hol az igazság, mert Gurmai Zita pótolta ezeket a papírokat. – Én szerdán voltam a bizottsági ülésen, az ír közlekedési miniszter úr bejelentette, hogy nagyon sajnálja, de Magyarország írásban még nem kötelezte el magát emellett, és addig, amíg a magyar kormány nem mondja azt, hogy igenis, elkötelezi ezen építés mellett magát, addig tulajdonképpen nem is tudják komolyan venni, és tárgyalni ezt a kérdést – vélekedett Ékes József, az MDF európai parlamenti megfigyelõje. – Közismert, hogy nagy a bürokrácia az Európai Parlament bizottságai között. Nem lehet, hogy esetleg ennek esett áldozatul a dokumentum? – Egészen biztos, hogy nem, hiszen elõzõ nap Balázs Péter nagykövet úrral volt egy megbeszélésünk, ahol én is ezeket a kérdéseket feltettem, és ahol nagykövet úr is elmondta a maga részérõl. Újólag rákérdeztem, és õ is úgy foglalt állást, hogy csak akkor tudja átnyújtani az Európai Parlament bizottságainak, a Tanácsnak is, ha a magyar kormánytól is hivatalosan írásban megkapja. Szerdán még konzultáltam Gurmai Zitával is, aki itthon tartózkodott, Magyarországon, õ is felháborodásával együtt rohant
abban a pillanatban a miniszterelnök úrhoz, hogy ezt sürgõsen adjuk le, hiszen addig, amíg ezek nincsenek megerõsítve írásban, addig sajnálattal nem tudja az Európai Parlament, és a Tanács ezt tárgyalni – tette hozzá Ékes József. SIMPSON: A MAGYAR KORMÁNY TÁMOGATÓ NYILATKOZATA HIÁNYZOTT – Amikor az Európai Parlament javasolta, hogy bõvüljön ki ezzel az autópályaszakasszal az európai közlekedési hálózat, a magyar kormány hivatalosan nem nyújtott be támogató nyilatkozatot – nyilatkozta a Magyar Rádiónak a téma uniós gazdája, Brian Simpson. – A parlament nagyon szeretné, hogy ez az útvonal is bekerüljön a rendszerbe, így úgy határoztunk, hogy nekünk kell meggyõzni a magyar és szlovák kormányokat, hogy szükségük van erre az autópályára. Úgy tudom, a megállapodás már mindkét kabinettel megszületett. Sajnos, idáig ezek a nyilatkozatok még nem érkeztek meg a brüsszeli hivatalokba. Ha a magyar kormány az Európai Tanács tárgyalásán kijelenti, hogy támogatja a tervet, akkor a többi tagállam ezt hivatalosnak tekinti, és elfogadja. Forrás: Villanypostán érkezett
Ezekkel a Simpsonékkal jó lesz vigyázni! jó ha figyelünk
– avagy egy pangó kampányhajó – képekkel Mit szólna Ön egy olyan kávézóhoz, amelyben csak egyféle kávé kapható, ha mindezt hullámokon hánykolódva kellene elszürcsölgetnie és mindezen folyamatokat harsány pártcégérek ölelésében kellene véghezvinnie? Látta már az SZDSZ kampányhajóját? Kezd bevadulni a tavasz! A napsugarak már néha képesek a horizont fölé mászni és ádáz módon szemünk in-, ér- és ideghártyájába apró tüskeszerûen fájó érzeteket kelteni. A téli álomból felébredõ társadalmi elemek ilyenkor úja kivágynak a nyájba. Vegyülnének, trécselnének, vagy egyszerûen csak csetelnénk – divatos kifejezéssel élve. Programot, helyet, fórumot keresnek, hogy megosszák egymással legfrissebb értesüléseiket arról, hogy Pongó hány kilót fogyott súlyzózás közben, vagy hogy meddig érdemes felvenni az 5 milliós lakáshitelt, még mielõtt a „fiúk” ezt is megszûntetik. Ilyenkor fellapozzák a Magyar Narancs programajánlóját, amely nyilván egy szexuális ferdeségekkel foglalkozó cikk és egy liberális párthirdetés között található, vagy megnézik Kereskedelmi Stóhl András, esetleg Lilu barokkos vizuálképzelgéseit a jelen Való Világáról. Tehát a meleg(ebb) idõ elõcsalogatja az elõcsalogatni valót és mint egyik lehetséges helyszínre, a Duna partjára tereli a jónépet – már ha nincs éppen egy újabb plázanyitás valahol.
A hajót UFO-hoz hasonlatossá tevõ SZDSZ-gömb sem most szabadult a Monet kiállításról, mégis: a Táncsics hajó valaha szebb napokat látott fedélzetének most sem kell gyötrõdnie, hogy túl sokan koptatják. (Kivéve természetesen a pártrendezvényeket, beszélgetéseket, amelyeket mostanában itt rendez a Szabad Demokraták Szövetsége.)
Kicsit siralmas, kicsit gagyi, de azért mégiscsak kávézó és egy hajón van. Kitûnõ iskolapéldája, hogy Magyarország legjobb párt-kampánycsapatának egy nem is olyan rossz ötletét hogyan lehet teljesen lebutítottan és összecsapva megvalósítani.
Mindent egybevetve jó ötlet harmatgyenge kivitelezéssel. Talán mégis sikeresebb lehetne ez a kezdeményezés, mint a Lánchíd idõszakos lezárása. Vagy nem? Forrás: gondola
A közelgõ választás, amelyben az Európa Parlament magyar küldötteire voksolunk beindította az élet-halál harc viaskodó szellemével küzdõ Szabad Demokraták Szövetségét is. A meleget (nem a melegséget!) és a kampányt ötletesen összekötõ liberális kampánycsapat gondolt egyet és a Magyar Tudományos Akadémia mellett megnyitotta „szabad kávézóját”. Itt minden szabad. Szabad kávét kérni, vagy nem. Szabad kiülni a szinte mindig üres fedélzeti asztalokhoz, vagy nem. Szabad körbenézni a kampánysallangok között, vagy nem. Itt minden rendben van. jó ha figyelünk
A koalícióból is? 13
Megint épül a pártállam. Ami azt jelenti ma, hogy az MSZP pártbürokráciája kezdi ismét ellátni teljességében az állam feladatokat. Bár ez inkább csak a maradék állami kompetenciák kisajátítását jelenti, mert az állam mint intézmény romokban hever és források nélkül haldoklik. Másik tipikus jelenség a politikai pojácaság megjelenése, amit az MSZP gyerekarcú beszélõgépei (Lendvai, Juhász) alakítanak. Tipikus továbbá a keményvonalas revanspolitika megnyilvánulása, amit az SZDSZ exponált politikusai, élén a család érintettségének nyomait eltüntetni próbáló Petõ Iván jelenít meg. A változások kényszerében, 2003 március végén a vezetõ pártok körében forr a levegõ. Az MSZP kongresszusával kapcsolatban a politológusok viszont a változatlanság kongresszusát várták, mert bár sokat beszéltek a párt megújulásáról, személyi változásokban és politikai tartalmakban kellett volna a változásoknak megjelenni. Igazi változást 2004 után várnak. A Fidesz esetében viszont változást vártak, mert Orbán folyamatosan tárgyalt a lehetséges alelnökök személyérõl. Utoljára Matolcsy, Martonyi, Pálinkás és Schmitt voltak a partnerek a konzultációban. Az üzenetvivõk szerint az MSZP kongresszusa a „nagy gyõzelmek után kis változások” jegyében kezdõdik. A párt látványpolitizálása ezt a kétarcúságot eredményezi a készülõdés elõtt is, amennyiben a média elõtt és révén a nagy mellény dominál, a társadalmi tükörben pedig a folyamatos szorongás munkál. (Rosszmájú elemzõk körében az új Magyar Szocialista Média Pártról – MSZMP – beszélnek.) A „nemzeti közép” (Medgyessy) és a „demokratikus baloldal” (Kovács) küzdelmérõl beszélnek, de az érdeklõdés élén az ideológus (Hiller), a szervezõ (Szekeres) és az innovátor (Gyurcsány) szerepek betöltõi jelennek meg. A párt hihetetlen médiaérzékenysége, a píár iránt megnyilvánuló igénye a médiafelfújt személyiségekben (Szili, Gyurcsány, Szekeres), és a legképtelenebb kulturális kötõdések színlelésében (mint amilyen a „baloldali ökumené” emlegetése népszava-módra) mutatkozik meg. E napokban az összes médiacsatornán, a napi és hetilapokban vezetõ MSZP-s politikusok által elõadott kongresszusi agitkák a legképtelenebb elmefuttatásokat tartalmazzák, szemernyi társadalmi valóság nélkül. A valóság a semmi. A senki nem tud semmit helyzet. Mert a legnyilvánosabb látványpárt a legzártabb párt egyben. Ez egyértelmûen kiderül a HírTV szakértõi beszélgetésébõl, ahol egy, a Stumpf-mûhelyt képviselõ, és egy független liberális politikai szakértõ „felveti a legfontosabb kérdése14
ket“, de elõre bocsátja, hogy minden válasz csak támpontok nélküli spekuláció lehet, mert az MSZP-rõl megjelenõ minden információ csak látvány, tartalom nélkül. A nyitott kérdések legfontosabbja Medgyessy valóságos súlya. (A választásokat nem az MSZP, hanem Medgyessy nyerte meg. A hagyományos baloldalnak, ill. a zsigeri gyûlölettõl és egzisztenciális féltékenységtõl vezérelt baloldali liberális elitnek azonban sokat kell nyelnie Medgyessy miatt.) A másik nyitott kérdés Kovács súlya. (Valóban megingott-e az úriember Kovács a nyílt hazudásra épülõ kampányolásban, vagy még mindig erõs a párt múmiáinak támogatása irányában?!) Számos más megválaszolásra váró, belsõ információ és adat nélküli okoskodásra épülõ felvetés van még, de az MSZP nem szivárog. Ami onnan kikerül, annak útjára bocsátott üzenete van. Lassan kiderül, hogy a két nagypárt bármi elõremutatót felmutathat-e a nagy nyögésekbõl. Az MSZP újabb „száz napokkal” kampányol megint, a mezõgazdaságnak nyújtható maximális támogatási ígérettel, új kisvállalkozási támogatási alap ígéretével, új nyugdíjemeléssel, méltányossági kiegészítéssel, a gyermekes családok adott kedvezménnyel, az elmaradt anyasági támogatás kifizetésével, a málenkij robot és holokauszt kártérítés folyósításának megkezdésével. Ezzel szemben a Fidesz csak takarékosságot és szenvedést ígérhet híveinek. AZ ÁLLAM MÁR SEMMIT SEM TEHET ÉRTÜNK?! Csendben boldoggá avatták az egyik magyar, korát megelõzõ európai szellemet, Batthyány-Strattmann Lászlót, a példaképekben hiányt szenvedõ mai magyar társadalomhoz korban közeli személyt. Kegyetlen élességgel mutatva meg, hogy a mai magyar hatalom és a mai széthullott magyar társadalom milyen messzire van egymástól, ha nincs a múlt, hagyomány, a kultúra összetartó köteléke. A magyar állam újabb válságjelensége, hogy nem tesz (nem tud tenni) semmit külföldön tartózkodó állampolgáraiért (akik már nem is állampolgárok, csak a széthullott magyar állam és társadalom kint lévõ egyedei), amit a kuvaiti magyar kolónia kint „felejtése” igazol. A külügy egyszerûen elfelejtette értesíteni õket a NATO-gép indulásáról. Azonban a „felejtés” nem biztos, ha a gázfelszereléssel kapcsolatos elutasító külügyminisztériumi állásfoglalásra gondolunk! Az állami intézményrendszerben nagyon kevés említésre méltó, vagy elõre mutató változtatás volt az elmúlt években. De persze, vannak átszervezési kényszerek, mint most az EU-minisztérium esetében, és van-
nak politika megfontolásokból végrehajtott átalakítások (mint a MeH). Most a külügyi tárca szenvedi az MSZP és az SZDSZ huzakodásának kárát. Fel nem fogható, hogy vajon az integrációs vagy a külgazdasági államtitkárság felszámolására mi késztetheti a kormányon lévõket (bár ha igaz, hogy a MeH-referatúrák részlegeibe illesztik a megszûnõ részlegeket, akkor érteni véljük, hogy az MSZP az EU-minisztériumot is maga alá gyûrte). A kiürült gazdasági (ma GKM) tárca képtelen lenne egy hiteles külgazdaság-politikát vinni (amire egyébként az EU-ban is nagy szükség lesz!). Mindenki megdöbbenve áll a készülõ átszervezés, az állam ilyetén szétforgácsolása elõtt. Az aggodalmon túli gondolatokban megjelenik a gyanú, hogy megint pártpolitikai szervezõdések veszik át az állami bürokrácia szerepét, az MSZP megint pártállamot épít. Mind nagyobb hullámokat vet a külügyminisztérium átszervezésének híre, mind nagyobb az aggodalom. A politikai megfontolások sejtetése meg sem jelenik, az államigazgatási és nemzetgazdasági megfontolások felsorakoztatása is elmaradt, hisz nincsen elõretekintõ állami modernizációs programunk, melyrõl állandóan számot kellene adni. A MeH (MSZP), a GKM (SZDSZ) és a Fõváros (SZDSZ) között folyik egy politikai feladat- és forrásmegosztási vetélkedés, melynek nyomán az állami kompetenciák és a feladatok elfogynak, az apparátusok zsugorodnak, viszont a költségvetést a politikai bürokrácia felhasználja saját építése céljaira. Ebben a környezetben jelenik meg ismét a politikai pojácaság. Napirendre kerülése az MSZP frakcióvezetõ-helyettese által kezdõdött, amikor megpróbálta a „negatív állítások felvonultatása médiauszállyal”-típusú fellépésével (fogassal, kavintonnal) a mind kínosabb kormányzati szereplést elfedni a Fidesz mocskolásával, s azzal a képtelen állítással felülmúlni, hogy a Orbán kormányzása esetén már magyar katonák is harcolnának Irakban. Ezt a lehetõséget valószínûleg már senki sem hiszi el. Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarország az MSZP túlkompenzálási kényszere miatt egy háborús koalícióban szerepel. Nem tudjuk mi folyik Taszáron. Nagyjából olyan egyeztetés és tájékoztatás folyik kormányzati és parlamenti szinten, mint amikor a szolgálatok közelebb voltak Moszkvához, mint Budapesthez. Napi belpolitikai jelenség, mely kisebb botrányt keltett, az amerikai és angol követek érvelése a külügyi bizottságban. A követek nem voltak hajlandók válaszolni az ellenzéki kérdésekre, de annál sokkal érdekesebb volt az amerikai követasszony fogalmazása, amikor „Irak felszabadításáról” beszélt egy olyan országban, amelyet már feljó ha figyelünk
és megszabadítottak akarata ellenére! Régen nem alázták meg Magyarországot, a kínosan önérzetes magyar értelmiséget úgy, mint ahogy most az angol és amerikai követ tették, akik úgy viselkedtek, ahogy egy banánköztársaságban szoktak. A belpolitika mindennapos botránya, hogy az adatmásolási ügyben (melynek botránya egyébként csendben kimúlt, mert a politikai megrendelõk a háttérben maradhattak, az információjogi és adminisztratív szabályozásról pedig nem esett szó!) elítélt pénzügyminiszter ráadásul a Malév-ügyben is exponálta magát, minthogy ott ült a Malév-IT-ben. Ezzel a piszkos politika újabb eseményekkel gazdagodott, hisz a korábban törvényes eljárásban, hiteles bíróság által elítélt MSZP-s politikusok után, László Csaba is rovott múltú lett. Ugyancsak botrányos fejlemény a vámparancsnok hirtelen távozása, aki a vámszervezet körüli bizonytalanságok, adat- és forrásproblémák miatt elégelte meg, és a pénzügyminiszterrel konzultálás után, szándékaitól eltérõen (ti. hogy az EU-ba kormányozza a VPOP-t) azonnal felállt. Más vonatkozású esemény Kovács László külügyminiszter mint a legnagyobb magyar dohánylobbista megjelenése (ill. az MSZP nyílt meggyanúsítása, hogy a dohánylobbitól választási pénzt fogadott el!) az ÁNTSZ-szal való huzakodásban. PÁRTOK ÉS POLITIKUSOK NÉPSZERÛSÉGE A Szonda-Ipsos „20-ak” (most 29-ek) jelennek meg a közvélemény-kutatás típusú politikacsinálás mûfajában 2003 márciusában. Most a legfõbb üzenet a liberális mérsékeltek vezetése (az elsõ 15 politikusból 7 szocialista, 6 baloldali liberális), valamint
jó ha figyelünk
hogy a laikus kormánytagok is jobb helyen jelennek meg, mint az ellenzék prominens politikusai (Orbán a 17., Áder a 26.). A politikai könyvelés típusú tevékenységben már nincs semmi orientáló tartalom, csak a többszörözés és a rendszeresség hat, mint a göbbelsi propagandában. Ha most lennének a választások, akkor a Gallup (2003, március 7-12. közötti) felmérése szerint elsõ az MSZP lenne 36 százalékkal, második pedig a Fidesz 31 százalékkal. A biztos szavazók pártválasztók körében 50:42 az arány az MSZP javára. Az SZDSZ, MIÉP és MDF már csak a biztos szavazó pártválasztók körében mutatkozik meg 2-2-3 százalékos arányban. A lakosság közel fele látja már csak a kormányfõt úgy, hogy jól látja el a dolgát: 37 százalék vallja, hogy a jó irányba mennek a dolgok. A CSATLAKOZÁS(OK) ÁRA A csatlakozás ára típusú megközelítések sorában az Ecostat szembesített bennünket azzal a ténnyel, hogy csatlakozásunk után alacsonyabb növekedés vár ránk, ezért a felzárkózás esélyei rövidesen lezárulnak. Az Ecostat-tanulmány most a korábbi MNBtanulmányt idézi fel, amelyik már feltételezte a sodródó felzárkózást, a programtalan magyar EU-politikát, aminek eredményeként az euróátvétel elõbbi és késõbbi megtörténte nem jár nagy eltéréssel (0,1 százalékos többletnövekedés várható). Tulajdonképpen egyértelmû, hogy a csatlakozás elodázása lenne üdvözítõ, s az MSZP politikájának legmegfelelõbb megoldás is (majd miután a csatlakozási bürokráciát és forráskezelést ellenõrzése alá hajtotta). Az új pártállami kormányzati irányultság egy nemzetközi irányultságot is jelent. Az európai baloldal „Progressive Governance” címû hálózati konferenciája lesz a nyáron Londonban, ahol az európai baloldal megújulásának 300-400 képviselõjét hívják össze. Blair Medgyessyt is meghívta, aki viszont Gyurcsány Ferencet bízta meg a „magyar hozzájárulás, és az államfõ beszédének elkészítésével. Ebben merül ki a külpolitikai aktivitásunk. A geopolitikai fogalmak között megvalósult az új világrend, amelyben az ENSZ és a NATO szerepe lényegében a minimális adminisztratív egyeztetés és ügykezelés szintjére csökkent. Az amerikai dominancia kormányozza a világot, amihez az USA erõfölénye, s ezt a helyzetet kihasználni próbáló társult (szatellit) államok hajlandósága járul hozzá. A legújabb megdöbbentõ fejlemény, hogy az USA bejelenti, az iraki rendezésben nem az ENSZ, hanem az USA fog
irányítani. Ez a fellépés a biztonsági tanácsban megdöbbentõ módon nyilvánult meg, ahol a békeindítványok uralkodtak, de az amerikai fellépés egyszerûen átlépett a tiltakozásokon. A háború eszkalációjának veszélye leginkább az izraeli kapcsolatok oldaláról jelenik meg, amikor a környezõ országok aggodalma egyre növekedik a háborús és a háború utáni feltételezett rendezési helyzet alakulása miatt. Szíria keményen reagál arra az izraeli „örömre”, hogy béketervek a mai napig nem jelentek meg. A térségben fokozottabb amerikai jelenlét nem tolerálható az arab államok körében: növekedik az amerika- és izraelellenesség. Meglepõ (ha nem megdöbbentõ) fejlemény a magyar közvélemény „képmutatása”, ami lehet a médiaorientált társadalom megvezetettségébõl adódó jelenség is. De tény, hogy a Medián (március 26-27.-i felmérése) szerint már a lakosság 34 százaléka támogatja az Irak elleni katonai akciót (a kormánypárti szavazók 48 százaléka, az ellenzékiek 21 százaléka). A kormány Irakpolitikája viszont még most sem tud többséget szerezni magának. MSZP: A KLIENTÚRAPÁRT ÁTALAKULÁSA Az új látványpolitizálás tartalmának kidolgozója az ihletõ Gyurcsány Ferenc és a politikai szövegezõ Kiss Péter lett. A párt történelmet csináló „emlékmûvei” a lágymányosi Nobel-díjasok parkja, az ‘56-os forradalom emlékmûve, a magyar dizájn központ, valamint a „nemzeti közép kormánya”, a „polgári baloldali párt” és a 100-napos osztogatás lesznek. A központi kommunikációs stratégia kidolgozásához elég lehet a két nagy név, de a megvalósításhoz az ellenõrzött média, a kézbõl etetett kulturális elit, vagyis a közvélemény-formálás központosítása és irányítása is szükséges. A kongresszust megelõzõ napok a találgatások jegyében zajlanak, de a találgatások tárgya nem a személyek és nem is a párt irányváltása, hanem hogy sikerül-e a pártnak megõriznie a változatlanságot a látványos mozgolódások, pontosabban annak kommunikálása közepette. Az igen erõs médiatámogatással is nagyon erodálódó vezetõk között csak a változatlanság megõrzése lehet a cél, de a változatlansághoz sok apró változást kellene végrehajtani (vagy legalábbis imitálni). A párt és kormánya látványpolitizálása most pl. a bányászközösségek gondjai kapcsán jelenik meg, amikor a bányabezárások idején nagy médiaesemények mutatják be a bányászok könnyes visszaemlékezéseit a szocializmusra, amikor nekik olyan jól ment, és mindenki boldog volt... A „klientúrapárt” kongresszusa elõtt a gazdasági érdekcsoportok már helyzetben 15
vannak, semmi okuk aggódni, teljesen mindegy, hogy mi lesz a kongresszuson. A széplelkû baloldali értelmiségnek viszont állandóan szégyenkeznie kell, nagy meghasonlásokkal lehet csak élni a párt árnyékában. Tamás Ervin a „Medgyessy Deák Ferenc” és a „Kovács Lúdas Matyi” szerepeket leírva szóvá teszi, hogy a pártnak már nem a múltja, hanem a jövõje a gondja, s hogy akármilyen szépek is a közvélemény-kutatások, a gondok csak kibuknak a máz (a látványpolitizálás) mögül. A várakozások érdekesek itt. Politikatudományos elemzések: az MSZP (lehetséges) jelene és jövõje A „fordított Kasszandra” remek írással jelentkezett a kongresszus elõtti MSZP-rõl. Lengyel László szerint három lehetõség van a jövõre nézve, úgymint elõre hozott választás, szembenézés a hibákkal, pályamódosítás, vagy marad minden a régiben. Lengyel szerint Medgyessy az utóbbit választja, mert lételeme a döntések halogatása. Már most gazdasági pályamódosításra lenne szükség, mert szerkezeti válság van, de a kormány erre alkalmatlan, nem kormányoz, nem tud kormányozni, mondja Lengyel. Ez a mostani alaphelyzet! A „palotakormány” alatt Lengyel a vízfejjé nõtt MeH-re céloz, meg arra, hogy az apparátuskormányzás magánkormányzássá alakult át Medgyessy alatt. A kormányfõ menekül a döntések elõl (de nincs is nincs mirõl dönteni, gravitálunk az EU felé). Az új hatalmi-kormányzati centrumnak nincs is politikája, csak kommunikációja, ismeri fel Lengyel is azt a helyzetet, amit mi következetesen tartalom nélküli látványpolitizálásnak nevezünk. A legérdekesebb azonban az MSZP-n belüli átalakulás Lengyelnél, aki szerint egy „Medgyessyvel” és egy „nélküle” síkon zajlanak az események. A Medgyessyvel síkon történésekben nyomulnak hívei, rohamban formálják át a kormányzati és pártirányítást. A Draskovics-Szekeres-Gyurcsány fogatolás irányítja a haladást, s ebben a menetben megsemmisítve Kovács külpolitikai monopóliumát (ez nyilván tévedés Lengyeltõl, mert nincs külpolitikai igény ebben az MSZP-ben), beemelte a kormányba Juhász Endrét mint külügyminisztert (ez pedig az EU-csapat vezetésének fogatolása). Ebben a folyamatban az MSZP teljesen leköti magát, nem rá az országgal foglalkozni, mondja Lengyel. A tükörbe nézés mint frappáns önazonosítási lehetõség is némi tévedést jelez Lengyelnél, aki az MSZP állandó tükörbe nézegetése mögött helyesen látja a kényszerû megfelelni akarást a külföld, a gazdasági és a kulturális elitek, a média igényeinek, de nem látja a túlalkalmazkodási kényszert a bûnös múlt és a piszkos politizálás miatt. 16
Az MSZP bajban van Lengyel szerint is, mert nem elég várakozni, helyzet van, amiben most külpolitikai aktivitást kell kifejteni és kemény érdekérvényesítést mutatni, ami sohasem volt erõs oldala a magyar baloldalnak. Ehelyett van a kóros túlalkalmazkodás elõbb Moszkva, majd Washington, most Brüsszel irányába. Az elemzésben a kibontakoztatás után jön a következtetések levonása, s akkor a hiányosságok és hibák Medgyessyre hullnak vissza, vagyis a Lengyel-féle állapotleírás végkifejlete a Medgyessy nélküli világ valószínûsítése. Mert a döntésképtelenség, a gazdaság elhanyagolása, az állandó osztogatással fenntartott politikai népszerûség-hajhászás vége a bukás lehet csak. Az állam összeroskadása figyelmezteti a gazdasági és közigazgatási elitet a közelgõ veszélyre, hogy ezt a csõdhelyzetet az EU-csatlakozás sem oldhatja meg... S itt következik – bár csak közvetve – Lengyel legnagyobb leleménye, hogy az elitnek szégyellni kell magát, amikor „szomorúan nézegeti, kikkel és hogyan vágunk neki Európának”. Ez a helyzet pedig még azért nem akut, mert a médiauszály elfedi a valóságot. De Lengyel szerint a média is elkezdte leépíteni Medgyessyt. E slusszpoént tekintve is jellemzõ Lengyel csõlátása, mert bár minõsíti a külpolitikai baklövéseket, döntõnek látja Medgyessy média-kegyvesztettségében, hogy túl finoman bánik az ellenzékkel. A politikai hétvége jegyzõkönyvei: az MSZP kongresszusáról Kovács Lászlót elnökké, Szili Katalint pedig elnökhelyettessé választotta a Magyar Szocialista Párt 2003 tavaszi budapesti tisztújító kongresszusa. A párt két alelnöke Hiller István és Szekeres Imre lett. Az országos választmány elnökének Jánosi Györgyöt választották. A pártelnök személyére 623 küldöttbõl 583-an szavaztak, az elnökhelyettes 627 küldöttõl 615 szavazatot kapott. Az alelnökök közül Hiller Istvánra 598-an voksoltak, míg Szekeres Imre 502 szavazatot kapott. A választmányi elnöki tisztségre Jánosi György 369 szavazatot kapott, míg ellenfele, Botka László 212 szavazatot gyûjtött be. Az MSZP vezetõ tisztségei közül egyedül a választmányi elnöki posztra volt többes jelölés. Az alapszabályban meghatározott, a tisztújító kongresszus által megválasztandó posztok közül a párt országos etikai és egyeztetõ bizottsága elnökének Steiner Pált választották. A központi pénzügyi ellenõrzõ bizottság elnöke Keller László lett. A párt pénztárnokának a kongresszus Puch Lászlót választotta meg. Nem hozott nagy meglepetéseket a mostani tisztújítás, összegezte Kovács László az MSZP kongresszusának szombati napján történteket. A kora este tartott sajtótájékoztatón az újraválasztott pártelnök rámutatott arra, hogy a tisztújító kongresszusra
kedvezõ körülmények között került sor. Mint fogalmazott, két választási gyõzelem után a párt tagságában nincs hajlandóság nagy változtatásokra. A választmányi elnök tisztére történt kettõs jelölést kommentálva kijelentette: a többség számára a stabilitás volt a fontosabb szempont, ezért választották újra Jánosi Györgyöt. Szerinte ez nem jelent negatív értékelést Botka Lászlóra nézve, hiszen mindössze 30 éves, sok kongresszuson lesz még esélye, hogy megválasszák különbözõ tisztségekre, ugyanis egy tehetséges politikusról van szó. Azzal kapcsolatosan, hogy a pártelnökön kívül, az elnökhelyettesi és a választmányi elnök tisztében sincs változás, szerinte azt jelzi, hogy a tagság elégedett ezekkel a vezetõkkel, eddigi teljesítményükkel. A párt új alelnökeirõl szólva elmondta: Hiller István „az MSZP egyik új üstököse“, aki a pártelnök szavai szerint ideológiai és elméleti kérdésekkel fog foglalkozni. A szintén alelnöknek választott Szekeres Imrérõl Kovács László úgy vélekedett: „visszatérõ“, tapasztalt politikus. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a párt 15 éves jubileumán, 2004-ben sorra kerülõ kongresszus után az MSZP jó eséllyel pályázhat a 2006-os választási gyõzelemre. Reményei szerint a szocialista párt mûködésében, szervezetében is megújul és módosítják az alapszabályt. Az MTI megkérdezte, hogy miként vélekedik a pártelnök Horn Gyula kongresszusi kijelentéseirõl. A volt pártelnök-miniszterelnök a tanácskozáson bírálta a pártvezetést, kritizálta a párt és a kormány kapcsolatát, illetve úgy fogalmazott, hogy az MSZP-t is veszélyezteti, ha csak egy szûk réteg érdekei jelennek meg a „politikai akciókban“. Kovács kijelentette, hogy Horn Gyula akkor nem kritizálta az elnökség munkáját, amikor õ volt a párt elnöke. 1994 és 1998 között Horn Gyula pártelnök abban a helyzetben volt, hogy a nap minden pillanatában találkozott a miniszterelnökkel, akit Horn Gyulának hívtak – fogalmazott az MSZP újraválasztott elnöke. Lendvai Ildikó, a kongresszusi jelölõbizottság elnöke a pártvezetés megválasztását ismertetve elmondta, hogy konszenzussal választották elnökké Kovács Lászlót, elnökhelyettessé Szili Katalint. A pártnak két új alelnöke van Hiller István és Szekeres Imre személyében, az országos választmány elnöke Jánosi György maradt. Egy újságírói kérdés érintette a helyszíni jelölést, melynek során Szanyi Tibort is alelnöknek kívánta jelölni a küldöttek egy része. Errõl szólva Lendvai Ildikó kitért arra, nem gyûlt össze a jelöléshez szükséges 174 aláírás. A FIDESZ OV ÜLÉSÉRÕL Orbán Viktor szerint a háború nemcsak egy Irak ellen viselt katonai akcióról, hanem jó ha figyelünk
egy új világrend kialakulásáról is szól. A Fidesz szombati országos választmányán a volt kormányfõ úgy fogalmazott, hogy a háborús részvétel szemben áll Magyarország biztonsági érdekeivel és igényeivel. A politikus leszögezte, hogy Magyarország polgárai békét akarnak. Orbán szerint semmilyen szövetségesi kötelezettség nem terheli Magyarországot. Orbán úgy látja, hogy a Fidesz riválisai a balkáni és az afganisztáni konfliktus kapcsán vonnak le következetéseket a párt jelenlegi álláspontjára vonatkozóan. A volt kormányfõ aláhúzta, hogy mind a balkáni, mind az afganisztáni konfliktus esetében a NATO és az unió is támogatta a katonai fellépést. Mint mondta, az idõszak amely 1990-tõl 2003-ig az iraki háború kitöréséig tartott Magyarország számára a legbiztonságosabb volt. – Tehát nekünk magyaroknak a régi világrend megfelelt, így számunkra nem jó, hogy egy új világrend van kialakulóban – szögezte le, az iraki háborút nem kollektívnak, nem közösnek, de egyben támadónak minõsítve. Orbán szerint tisztázni kellene végre, hogy van e olyan érdek, amely Magyarország háborús koalíciós tagságát indokolja. Úgy ítélte
jó ha figyelünk
meg, hogy nincs olyan érdek, amely miatt érdemes Magyarországnak, az elsõ szóra, a harmadik helyen feltüntetnie magát egy háborús koalíciós listán. Megfogalmazása szerint jó lenne lekerülni errõl a háborús listáról. Utalt arra, hogy erre már volt példa, amikor Csehország államelnököt választott az új elnök elsõ kérése volt, hogy országát semmilyen listán és háborús koalícióban ne emlegessék. Orbán megfogalmazása szerint az irakiak szempontjából a jelenlegi konfliktus honvédõ háborúnak minõsül. Orbán közölte, felkérte Martonyi János korábbi külügyminisztert, hogy a Fidesz külpolitikai kabinetjében értékeljék a kialakult helyzetet. Az uniós belépés kapcsán Orbán Viktor azt hangsúlyozta, hogy szükség van olyan programok kidolgozására, amelyek a csatlakozás veszteseit az integráció gyõzteseivé tehetik. A kormány egy felmérésére hivatkozva megemlítette például, hogy a csatlakozást követõen a mezõgazdaságból élõknek csupán tíz százaléka kap majd támogatást. Mint mondta a kis és közepes vállalkozók tíz, tizenöt százaléka saját erõbõl nem lesz képes megfelelni az uniós elvárásoknak. Bejelentette, hogy felkérte Matolcsy György volt gazdasági minisz-
tert, hogy munkatársaival közösen készítsenek felzárkóztató programokat. Úgy fogalmazott, hogy a csatlakozásnak nincsen egy kitüntetett idõpontja, az egy folyamat eredménye. A politikus a minél nagyobb népszavazási részvételre szólított fel. A Fidesz átalakításáról szólva azt mondta, hogy létrejön a legszélesebb támogatottságot élvezõ közéleti szervezet, amely párt marad, de több lesz annál. A részletekrõl szólva elmondta, hogy az új szervezetben a súlypont az egyéni választókerületeken lesz és bevezetik a szervezeten belüli népszavazás intézményét is. Közölte, hogy felkérte a párt körül tevékenykedõ közéleti szereplõket, hogy április elején szervezzenek egy nagyszabású rendezvényt, ahol megfogalmazzák javaslataikat a Fidesz átalakításával kapcsolatban. A választmányon a továbbiakban a Fidesz májusi kongresszusának összehívásáról esett szó. A zárt ülést követõen Szita Károly választmányi alelnök az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy a párt kibõvítését célzó alapszabály tervezetet a helyi csoportok április 8-12. között vitatják meg. Az országos választmány legközelebb 2003 május 10-én ülésezik. Forrás: gondola, cgp
17
Egy baloldali érzelmû polgári kör a Fidesz ellen demonstrált kedden a Nyugatinál egy Orbánt ábrázoló Mátrix-plakáttal; a Fidesz viszont a kormányt hibáztatta korábban a BAH-csomópontnál elhelyezett óriás adósságszámlálójuk elektronikájának eltünéséért. 2. Nemzeti Petíció címen tartott politikai akciót a magát baloldali érzelmûnek nevezett Vörös Csilla Polgári Kör (VCSPK) a Nyugati téren kedd délután. A szervezet elnöke, Patek Gábor és Berzsán Ferenc egy, a Mátrix címû mozifilm plakátját imitáló paravánt mutatott be, amelyen a fõszereplõ helyén Orbán Viktor látszott, a mellette lévõ két fejnagyságú lyukon keresztül pedig a két elõadó beszélt. HÜLYÉSKEDNEK „A Fidesz hülyének nézi az embereket, a Fidesz hülyének nézi a fiatalokat. Ha hülyének néznek minket, akkor hülyéskedni fogunk, görbe tükröt tartunk a politika elé“ – mondta el Berzsán, majd Patek Gábor következett, aki szerint a Fidesz nem vállalt felelõsséget a költségvetést megváltoztatása miatt indított, egymillió aláírásra számító petíciójáért. Patek szerint a tervezett változások növelnék a fogyasztói árakat, és tönkretennék a szociális ellátást. A szervezet szerint a Fidesz a petícióról lehagyta a másik oldalt, a kiadások oldalát, ezeket õk most behelyettesítették, és 2. Nemzeti Petíció címmel osztogatták a jelenlévõk között. Az „ellenzéki“ polgári körnek ez volt a második politikai akciója. Októberben tojásrántottát osztogattak a fõvárosban, miután Söjtörön megdobálták Medgyessy Pétert, aki kihelyezett kormányülésen vett részt Deák Ferenc 200. születésnapja alkalmából. Arra a kérdésre, hogy a VCSPK összekapcsolható-e a múlt héten 78 „reform“ polgári kört felvonultató akcióhoz, Berzsenyi rejtélyesen csak annyit válaszolt: „Nem, vagyis lehet.“
got arról, hogy a (...) szocialista kormány mennyivel növelte az államadósságot és milyen hatalmas mértékben adósította el az országot“ – mondta Szijjártó Péter. A fideszes politikus szerint a tényeken nem változtat az sem, hogy az államadósság-számlálót ismeretlenek leszerelték. Ezt követõen a két politikus egy feliratot ragasztott a leszerelt elektronikus számláló helyére, azzal a felirattal: „A számláló ment, az adósság maradt“. Szijjártó Péter közölte: a Fidesz rongálás miatt feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen. Forrás: Villanypostán érkezett
ELTÜNT A SZÁMLÁLÓ „Kedd reggelre eltûnt a Fidesz államadósság-számlálója a XII. kerületi BAH-csomópont egyik óriásplakátjáról“ – közölte Nyitrai Zsolt országgyûlési képviselõ a Fidesz helyszínen tartott sajtótájékoztatóján. „A mai nap reggelére az államadóság-számlálót megrongálták“ – mondta a fideszes politikus. Szijjártó Péter szerint a Fidesz azért helyezte el az elektronikus számlálót, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, mekkora államadósságot halmozott fel az egyes családoknak a Medgyessy-kormány. „Nyilvánvalóan kényelmetlen és kellemetlen egy kormány számára az, hogy ha egy másik politikai erõ hitelesen tájékoztatja a lakossá18
jó ha figyelünk
A Vörös Csilla nevû csoportosulás rende- – célpont Orbán és a Nemzeti Petíció – zett köztéri – állítólag humoros – performanszt a Nyugati téren egy lopott ötletbõl, majd egy szórakoztatónak szánt lette, bár az incidensnél jelen egyikük sem Nemzeti Petíciót mutattak be. Néhány fel- volt, a TV2 és RTL Klub híradójában látotháborodott nézõ összegyûrve juttatta vissza tak megtették hatásukat: másnap Budapesa feladóhoz a kezdeményezést. ten osztogattak tojást a járókelõk között. Az érdeklõdés itt is mérsékelt volt. LELEPLEZIK MEDGYESSYT? Elõzõ héten, április 1-én a Polgárok HázáNéhány perccel 16 óra elõtt már több fotós és ban is tartottak egy rendkívüli sajtótájékoztévés stáb nyüzsgött az egyébként is túlzsúfolt tatót, amelyen Orbán Viktorral szembeni Nyugati aluljáróban. A szervezõk azonban elégedetlenségüket szerették volna kifejezni, ráérõsen húzták az idõt, így a járókelõk jó ré- de az is érdektelenségbe fulladt. Ráadásul a sze csatlakozott az egyébként is türelmetlen polgárok, Hende Csabával az élen – aki szesajtósok csoportjához. A tér közepén felállí- mélyesen is megjelent az eseményen – bojtott óriásplakát még leleplezésre várt ugyan, kottálták a „média-eseményt“, így senki nem de találgatásokban nem volt hiány. Egy kissé tudta meg, tulajdonképpen mit is akartak. ittas állapotban lévõ munkás Medgyessy leBár e bejegyezetlen polgári kör vezetõi leplezését várta, de hamar kiderült, hogy egé- egyöntetûen vallották, hogy pártoktól fügszen másról van itt szó… getlenül kritizálnak mindenkit, eddig csak jobboldali pártok, vagy a polgári oldalhoz köKETTÕS MÉRCE? zeli események ihlették õket cselekvésre… A Vörös Csilla Polgári Kör három vezetõje Berzsán Ferenc azzal érvelt, hogy míg a is megjelent a rendhagyó sajtótájékoztatón. baloldal – állítólag – folyamatosan jobbra Patek Gábor lapunk kérdésére elmond- törekszik, addig a konzervatívok „stagnálta, hogy társaságuk baloldali fiatalokból áll, nak, és nem óhajtják a fejlõdést“, ami aligés jelenleg 157 tagot számlál. Legtöbbjük a hanem azt jelenti, hogy hasonló úton nem Fibisz tagja, azonban a fiatal baloldali szer- hajlandók efféle metamorfózisra, azaz az isvezettõl teljesen függetlennek tartják ma- tennek sem akarnak baloldaliakká válni. gukat, sõt magánkezdeményezésük összes akcióját saját forrásból finanszírozták. II. NEMZETI PETÍCIÓ – JAVÍTOTT Elsõ fellépésük a július 4-i Erzsébet-hídi KIADÁS tüntetés reakciója volt, mikor a Városliget- Berzsán Ferenc szerint a Vörös Csilla Polgári ben egy gyalogos hidat foglaltak el játékau- Kör „Magyarország legnagyobb polgári köre“, tókkal, de azt senki nem látta. A következõ amelynek az a célja, hogy görbe tükröt tartmegmozdulásukat a söjtöri tojásdobálás ih- son a politikai élet elé, és a humort segítségül
hívva rávilágítson arra, hogy létezik politikai kultúra, amely visszautasítja az emberek megtévesztését, és a mesterségesen szított társadalmi ellentéteket. Ezzel az akcióval arra akarják felhívni az emberek figyelmét, hogy egy ellenzékben lévõ párt mindenféle felelõsség nélkül kérhet számon bármit a kormánytól. Patek Gábor a Vörös Csilla Polgári Kör „kommandante tanácsának“ tagja még azt is megkockáztatta: „ez az akció arra hívja fel a figyelmet, hogy a Fidesz hülyének nézi az embereket, különösen a fiatalokat, ezért mi arra gondoltunk, hogyha hülyének néznek, hát hülyéskedünk.“ Ezt követõen a Nemzeti Petíciót bírálta, mert véleménye szerint olyan „létfontosságú információk hiányoznak belõlük“, mint például az, hogy a petíció tételeit milyen forrásból kívánja rendezni a Fidesz. Mi segíteni akarjuk a Fideszt, ezért elkészítettük azt az aláíró szelvényt, ami az elõzõvel ellentétben már nem vezeti félre az embereket. Így az aláíró szelvényen az alábbi kiegészítéseket tettük: Még akkor is aláírom, ha ezzel visszaállítom azt a rendszert, hogy a szegények fizessék a jobb módúak lakásvásárlását. Még akkor is aláírom, ha ezzel munkanélküliségbe sodornám az országot. Még akkor is aláírom, ha ezzel felemelkednének a gyógyszerárak. Még akkor is aláírom, ha ezzel növekednek az élelmiszer árak. Még akkor is aláírom, ha ezzel tönkreteszem a szociális támogatási rendszert. Így szólnak tehát az elmés riposztok, amelyek ahogy a bevezetõben elhangzott, a humor kategóriájába tartoznak, így nyilvánvalóan komolyan nem kell venni õket. Annál is inkább, mert a szocialista politikusokkal szemben, akik még csak négyszázmilliárt plusz költségrõl vizionáltak a petíció kapcsán, a „Vörös Csilla“ már 635 milliárdra emelte a tétet. LOPOTT ÖTLET? Az óriásplakát karikatúrája nem újszerû a magyar közéletben. Már évekkel korábban megjelentek ehhez hasonló alkotások, többek között az Inconnu-csoport vagy a tubi.hu portál készített és gyûjtött ilyen témájú képeket. A magukat „pixelesztergályosoknak“ nevezõ személyek némi technikai segítséggel varázsolnak egy egyébként átlagos fotót viccessé és szellemessé. Forrás: gondola
jó ha figyelünk
19
Egyre duzzad Usztics Mátyás egykori színmûvész mozgalma, a Magor, amely hazai tulajdonú cégek termékeinek vásárlására buzdít, és hitvallása szerint megpróbálja útját állni a Magyarország gazdasági gyarmatosítására készülõ multinacionális finánctõkének. Utánajártunk, hogy milyen gazdasági rendszerben mûködik a Magor-mozgalom, kik állnak mögötte, és mekkora hasznot lehet húzni a rovásírásos hangulatú iparvédelembõl. Usztics Mátyás közel egy éve hirdette meg a Magor-mozgalmat, azóta számos csak Magor-terméket forgalmazó mintabolt nyílt a fõvárosban és vidéken is, sõt a mozgalom védjegyével ellátott élelmiszereket már a CBA kiskereskedelmi lánc is forgalmazza. A Magor-mozgalom termékeit az egyes rosszindulatú újságírók szerint Usztics Mátyás arcképével díszített védjegy különbözteti meg más élelmiszerektõl. A hõsiesen távolba révedõ bajuszos õsmagyar vitézt ábrázoló pecsét számos élelmiszeren és vegyi árun megtalálható, az elszánt iparvédõ a vécépapír kivitelével szinte minden napi fogyasztási cikket megtalálhat a Magormárkaboltokban. TAVASSZAL ZSONG A TISZTA MAGYAR KERESKEDELEM A Magor az utóbbi hónapokban csak Atilla, hun fejedelem hadjárataihoz hasonlítható terjeszkedésbe kezdett, hiszen míg januárban összesen 4 Magor márkaboltban és 16 üzletben válogathattak az ilyesmire hajlamosak 148-féle védjegyes termék közt, addig április elején már 60 üzlet és 900 termék volt a rendszerben. „Egyre több magyar kistermelõ érdeklõdik a mozgalom iránt, jelenleg 81 vállalkozó gyárt Magor-védjegyes termékeket“ – mondja el kérdésünkre Dömötör Pál a mozgalom mögött álló cég kereskedelmi igazgatója. Dömötörtõl megtudjuk, hogy a mozgalom a védjegyek után fizetett licencdíjból tartja fent magát, vagyis minden Magortermék után, amin ott díszeleg az õsmagyar vitéz, bizonyos százalék a védjegyet birtokló Géniusz Film Kft.-t illeti meg. A céget háromszázezer forintos törzstõkével alapította Usztics Mátyás és felesége, és Kft. a Cégbírósági adatok szerint jelenleg is az õ tulajdonukban van. AKÁR 12 SZÁZALÉKOT IS LEVEHET USZTICS CÉGE „Minden termék licencdíja más, hiszen az egyes termékcsoportoknak más például a marketingköltsége, illetve a termelõk más haszonkulccsal dolgoznak“ – mondja el Dömötör, aki példaként megemlíti, hogy míg egy vekni kenyéren mindössze fél százalék a mozgalom haszna, addig mondjuk egy sampon 20
költségeit fedezik, de a társulat azért, ha éhezve is, de elvan. MÁTYÁS LEKÁDEREZ Megpróbáltuk megtudni, hogy milyen feltételekkel lehet belépni a mozgalomba, hogy mit jelent a Magor-honlapon szereplõ kitétel, miszerint kizárólag magyar termelõk termékeit árulják, de nem kaptuk választ arra, hogy elég-e a magyar állampolgárság, vagy esetleg egyéb, a származást igazoló iratokat is be kell mutatnunk. „Usztics Mátyás mindent személyesen intéz“ – tudtuk meg Dömötör Páltól. POLITIKAMENTES CUKORKA Felhívtunk egy magor-termelõt, aki leheletfrissítõ cukorkákat termel a mozgalom boltjai számára. Almási Gyulánét férje és ismerõseik szervezték be a Magor-mozgalomba, és ugyan ismerték Usztics Mátyást a tévébõl, de politikai szerepvállalásáról nem tudtak semmit. „Minket nem érdekel a politika, egyszerûen jó ötletnek tartjuk, hogy a magyar kisvállalkozókat felkarolják. Én több terméket gyártók, van köztük Magor-védjegyes, és van olyan is, amit szupermarketekben lehet kapni. A Magor egy újabb piac, ahonnan nem szerettünk volna hiányozni“ – mondta el kérdésünkre Almási Gyuláné. után már 12 százalékos licencdíjat kell fizetni. A termelõk által fizetett licencdíj felett a rendszerbe belépõ boltoknak is kell tagsági díjat fizetniük, bár a mozgalom elején ezt nem szedték be, és az új vállalkozók is csak egyszeri belépési díjat kellett, hogy fizessenek. „Tervbe vettük, hogy ezentúl rendszeres tagsági díjat szedünk, de ennek pontos összegét még nem állapítottuk meg, de legfeljebb évi ötvenezer forintról lehet szó“ – mondja Dömötör. És hogy mit kezdenek a bevétellel? A Magor-honlap tanúsága szerint a védjegylicencbõl származó bevételeket a magyar kultúra ápolására fordítják. Usztics Mátyás tervei közt hazafias televízió-csatorna indítása is szerepel, de az Index információ szerint a mozgalomból származó profitból egyelõre csak a Nemzeti Kamara Színház mûködési költségeit tudják fedezni. A színház Usztics Mátyás és Rácz Gyula rendezésében kínál szellemi táplálékot a nemzettudatos kultúrafogyasztónak: a repertoáron szerepel irodalmi válogatás gyerekeknek, kávéházi kuplé-összeállítás, felolvasóest Wass Albert mûveibõl, és egy unióellenes zenés darab Rekviem egy szabad Magyarországért címmel. Rácz-cal összefutottunk a Lehel téri Magorban, ahol a társulatvezetõ azt mondta, a bevételek egyelõre leginkább a telefonszámlákat és a mozgalom ilyesféle
RABOK LEGYÜNK, VAGY TÖNKÖLYPRÉZLI? A mozgalom gazdasági hátterének felgöngyölítése után kíváncsi fogyasztóként elzarándokoltunk a mozgalom egyik mintaboltjába. Irigykedhet az összes többi kiskereskedelmi egység, a gördeszkaboltoktól a nutrianagykerekig, mert talán egyikben sem csíphetünk el olyan dialógust két vásárló között, mint a Lehel téri Magorban, a fagyöngyös almalekvárok közelében. Vásárló 1 (szenvedélyes komcsifaló néni): Rabok legyünk, vagy szabadok? Vásárló 2 (idõs mérnök, vagy sumerológus) Na most majd kiderül. Ettõl eltekintve a jellegzetes Magor-bolt leginkább egy éjjel-nappali, egy zsírban tobzódó mangalica-bemutatóterem és egy biobolt keverékének tûnik, meglepõen izmos felhozatallal bonbonfélékbõl. Riporterduónk a termékskála, a vásárlók és a kereskedõk szondázása miatt érkezett meg a nagyszámú flakon, palack, zacskó és csemegekosár közé, melyek mindegyikérõl Magor – Usztics Mátyáséhoz megtévesztésig hasonló – arca nézett ránk, jellegzetes szittya tekintettel. Aztán jól meglepõdtünk, amikor jattolás után kiderült, hogy a tulaj nem más, mint egy fiatal lány, egy ex-médiacápa, amennyiben korábban marketinges topmenedzser volt a Magyar Hírlap kijó ha figyelünk
adójánál és a TV2-nél. Aztán merész váltással belevágott a rovásírásos kereskedelembe. Mivel itt megtalálható majdnem a teljes Magor-termékskála, a kisebb éjjelnappali méretû helyiségben jól fel tudtuk mérni, hogy meddig is jutott eddig a „tiszta magyar“ termékeket propagáló mozgalom. Várakozásainkkal ellentétben nem láttunk szélsõjobbos politikai tacepaókat, a falra függesztett néhány plakát Usztics Nemzeti Kamara Színházát hirdette. POLIMER A NYEREG ALATT Elsõ pillantásra feltûnõ, hogy a Magor milyen erõs háztartási vegyiáruban. Van itt õsi magyar molekulákból szintetizált légfrissítõ, folyékony szappan utántöltõvel, szájvíz, sampon, testápoló, cipõkrém, mosópor, mosogatószer. A csodaszarvas a jelek szerint leginkább frakcionált lepárlással múlatta az idejét a késõbb szovjet kézre került sisnyásban. A mezõny két markáns osztályra bomlik: 1.) vannak a szívszorítóan prosztó csomagolásban szerénykedõ, ám ultraolcsó, low end termékek, mint a 198 forintos mosópor, vagy a 419-ért kínált, fehér flakonos testápoló. 2.) és vannak a meglepõen korszerû kinézetû cuccok, például a fogkrém. Utóbbiak azért – finom utalásként a magyarság szomorú sorsára – kisebbségben. Enfarkába harapó ellentmondás, hogy a csinosabb áruk egyúttal a poshadt nyugati kultúra diadalát is jelentik a tarsolylemezes antikapitalizmus felett. Kedvenc márkanevünk a Magyar Termék For Men After Shave volt, mindössze 269-ért.
VIKIDÁL ÉS A SZEMITÁK Alkoholokból a sztereotip várakozásnak megfelelõ a kínálat (bõséges), obligát borokkal, pálinkákkal és vermutokkal, sõt van sör is, pezsgõbõl viszont nincsen a szemiták humorára oly jellemzõ száraz, csak édes meg félszáraz. A piák csomagolása általában felsõ középkategóriás. Nem alkoholos italból is megvan már a Magor alapkészlete, ásványvízzel, almalével és szörpökkel. Az egyébként ígéretes akácvirág szörp csomagolása láttán az a szívszorító érzés fogott el, mint bármelyik tüntetésen, amikor feltûnik egy barázdált arcú, nyúlszõr kalapos, kopott ruhás, vikidál gyulai hangerõvel kurvanyázó nénike. Szegény innivalót sörösüvegbe kényszerítették, söröskupakkal lezárva. jó ha figyelünk
Nem tartós élelmiszerekbõl is erõs a felhozatal, markáns biohangulattal. A harmadik utas reformkonyhát Magorék úgy képviselik, hogy a tönkölyprézli, a vegyszermentes aszalt gyümölcsök és az Extra Biol Fokhagymás Salátaolaj mellett szinte mindent árulnak, ami mangalicából készül. Úgymint zsír, tepertõ, kalbász, sonka. Erre meg is emeltük csúcsos nemezfövegünket, a mangalicazsír ugyanis egyrészt ritka finom, másrészt – szerkesztõségi vegyészmérnökünk szerint – már-már egészséges eledelnek számít. A bioközeli élelmiszerek közül kitûnnek még a fantáziadús lekvárkombinációk – fagyöngy-alma és bodza-galagonya – csinos üvegekben.
KÉT SUMÉR BESZÉLGET Reggelizni talán még a pártus hercegek is szoktak, így van tiszta magyar tejfel és többféle gyümölcsös joghurt. Úgy látszik, ha a böcsületes sumér ember reggelizik, akkor azt teljes svunggal teszi: talán ezért van, hogy a tejtermékek mindegyike vejdling méretû kiszerelésben kapható. Az utolsó markáns termékcsoport a bonbonféléké, de hát jól tudjuk, hogy a Tigris és az Eufrátesz között mindig is szerettek nyammogni a Szíriuszról érkezett vitézek. Az igazi tiszta magyar szájszagosító cukorkától a klasszik nagydobozos bonbon-szortimentig van itt minden, egészen személyes kedvencünkig, az egész mandulás grillázsrúdig.
MINI MAGOR-TESZT Bátor konzumkutatóink gyorstesztnek vetettek alá néhány, véletlenszerûen elragadott, Usztics-fejjel díszített terméket. Íme a tapasztalatok: Fehér flakonos olcsó testápoló Hiába reménykedtem, még csodaszarvas-faggyú sem volt benne, csak a szokásos magyar nemzeti molekulák. A bõrbe gyorsabban beszívódott, mint az egyszeri kisgazda a Fidesz-frakcióba. Illata jellegzetesen testápolós, de szerencsére gyorsan elillan.
Varázslatos Vadvirágok Magical Flowers tea férfiaknak Úgy fogunk kúrni, mint egy beszpídezett táltos – csillant fel a szerkesztõség férfitagjainak szeme a decens vadvirágokkal díszített teaásdoboz láttán. A termék humoros ajándéknak sajnos alkalmasabb, mint Kárpátmedencei pótviagrának. A szaga – tiszteletteljes fõhajtásként a legeredetibb hungarikum felé – egyértelmûen a kevertre utal. Mármint a rum-császárkörte koktélra. Az ital elfogyasztása után fél órával kis híján orgia alakult ki, aztán egyikünk elolvasta, hogy valójában prosztatára ajánlják, ami lelohasztotta a puncsszagú lelkesedést. Erbike csalános almalekvár Csodálatos érzés, mintha zöld növényekkel dúsan benõtt árokparton ennénk friss almát. A Magor-lekvárok amúgy is a termékskála legfinomabb darabjai, de ez még ahhoz képest is eminens édesség, egyedül az állaga furcsa, inkább gyermektápszerre hasonlít, mint lekvárra, de a szerkesztõség biofogyasztói szerint mindez csak az amúgy is rákkeltõ ízfokozók és állományjavítók hiánya okozza. Óriás gyümölcsjoghurt A rovásírásosok talán sokkal nagyobbat reggeliznek másoknál, vagy több gyerekük van, vagy nagyon remeg a kezük, a joghurt mindenestre félliteres dobozban lakik, és nem is létezik kisebb kiszerelésben. Ettõl eltekintve simán állja a versenyt a karvalytõke joghurtjaival, sõt a gyümölcsös verzió jobb, mint amit dömpingáron vásárolt magyar tejbõl, francia technológiával valaha gyártottak. Mangalicazsír Biztos azért volt, mert Zsadon doktor annyit beszélt a telítetlen zsírsavakról, de a mangalicazsír ízesebbnek és jobb állagúnak tûnt gyermekkori kedvencünknél, a fehér „bóti zsírnál“. Mentolízû leheletfrisstõ drazsé Almási Sándorné cukorkái megosztották a szerkesztõséget. Volt, aki szerint ehetetlen, mintha inkább C-vitamin tablettákat ropogtatnának, miközben málnaszörpöt locsolnak a szájukba, de olyan újságíró is akadt, akinek szinte kultikus kedvencévé vált, és azóta nem hajlandó nemzetrontó Orbitot vagy multinacionális Tic Taco a szájába venni. Nagy desszertválogatás Iszonytató ízû édességköltemények, amiket utoljára falusi búcsúkban árultak még az átkos Kádár-rendszerben. Ez a desszertválogatás is bizonyítja, hogy a rendszerváltást ellopták a finánctõkével szövetkezõ komcsik, így valójában minden maradt a régiben: a csomagolás ugyan nyugati terméket ígér, de odabent még mindig a régi puncsos hab, grillázs és kókuszreszelékkel szórt tortalap. Forrás: Szabó Zoltán, Szily László – Index
21
Az ember fokhagymát vesz a piacon, mert báránycombot akar enni. Magyar bárány, magyar fokhagymával, magyar ember asztalára! – ilyen nacionalista. Megveszi a fokhagymát. A hálón méretes címkével: Németh László, Makó, pontos cím, telefon, még mobilszám is. Magyar emberben jó érzés támad: magyar termelõt segít forintjaival. És aztán majd csak otthon! Véletlenül! Ahogy a göngyöleget dobná a szemétbe! Csak akkor! Nem is érti, hogy’ veszi észre olvasószemüveg nélkül. Mert a címke másik oldalán változó nagyságú, de az elõzõnél sokkal kisebb betûkkel további információkra bukkan. Hogy tudniillik, amit vett, az: Fokhagyma 3 fej. Nettó tömege: 120 g. Minõség: 1. osztály. Csomagolva: 2004.01.23. És még egy apróság. Származási hely: Kína. Kína! Magyar embernek magyar báránysültjéhez a makói Németh László úr kínai fokhagymát ad (el), és még a fokhagymát is odarajzolja emblémának – magyar zászlóval! Megtévesztésed már-már tökéletesnek mondható. A fokhagyma egyébként rossz. Hogy aztán azért-e, mert a szállítást nem bírta, vagy rosszul tárolták, esetleg ilyen a fajtája, ez utólag eldönthetetlen. Egy-egy gerezdnek jó ha harmada használható, s illatanyaga dezodornak sem volna túl feltûnõ. Magyar ember röhög, dühöng, legyint – melyik, mikor, hogy. De talán elidõzik pillanatra még egyszer az emblémánál. Fokhagyma ugyanis magyar zászlón pihen – középen kissé össze is nyomja (nyomasztja?) –, de mögötte vörös napkorong egészíti ki. (Tekintsünk el attól, hogy ez a vörös, illetve piros valójában inkább lila – a szándékot nézzük, ne a megvalósítást!) Ha a fokhagyma a Felkelõ Nap országából érkezik, akár azt is mondhatnánk: Németh úr nem árul zsákbamacskát. Illetve éppen hogy õszintén: magyar hálóban japán fokhagymát. Ám de a fokhagyma nem japán, hanem kínai. Mit keres itt a pirosló napkorong? Lehet, hogy azért helyettesíti az ide éppenséggel korrekten illeszkedõ vöröscsillagot, mert Németh úr törvénytisztelõ állampolgár, szemben Vajnai Attilával, a Munkáspárt alelnökével, aki vörös csillaggal tüntetett április 4-én a Szabadság téri szovjet hõsi emlékmûnél? Törvénytisztelõ (és -tudó), s ezért nem merte rátenni a magyarul behálózott kínai fokhagymájára a vöröscsillagot, amely pedig a termék származási országának állami jelképe. Ha rátette volna, máris vinnék az õrszobára, mert a Kínában „állami vöröscsillag” Magyarországon „tiltott önkényuralmi jelkép” 1993 óta. Magyar embernek nem szabad viselnie, sem használnia, ha csak nem akar háborúba keveredni (oroszul: vojna) a törvénnyel, mint Vajnai alelnök (magyarul: Attila). Habár. 22
A vöröscsillag csak Magyarországon „tiltott önkényuralmi jelkép” (1993 óta), a világ más országaiban nem. Tehát ha Amerikából hozatsz vöröscsillagos karácsonyfadíszt (mint tette néhány esztendeje Pécs városa), vagy a Heineken sörgyár kiváló termékét vásárolod, rajta a – Magyarországon 1993 óta tiltott – ötágú vöröscsillaggal, nem követsz el törvénysértést. Ennek következtében – úgy gondoljuk – Németh úr is nyugodtan rátehette volna (kínai) fokhagymájára a (kínai) vöröscsillagot a japánok felkelõ napja helyett. Ebben az esetben a mindenáron magyar terméket vásárolni akaró (nacionalista) magyar is nyilvánvalóan óvatosabb lett volna. Talán akkor nem elégszik meg a magyar zászlóval (magyar névvel, címmel, telefonszámmal), s alaposabban szemügyre veszi a
terméket. Ugye, egy vöröscsillag… mégiscsak akar(hat) valamit. (Mondani.) Ne csináljunk azonban politikai kérdést három fej fokhagymából, még akkor se, ha kínai! Hanem persze, politikai kérdés mégis van (igaz, nem a fokhagymából). Mintegy ötven jeles közéleti személyiség tiltakozást írt alá Vajnai Attila „vojnája”, vagyis vöröscsillagos háborúja ügyében. Mert Magyarországon mindig van (legalább) ötven (sõt több) jeles közéleti személyiség, aki habozás nélkül aláír, ha a jog, az igazság, az emberiség (vö. haladás) bajban van. Ha veszély fenyegeti. A jog, az igazság, az emberiség kart karba öltve jár (persze a haladással; mert mi mással?), s jó tudni, hogy mindig vannak olyanok – legalább ötvenen –, akik hegyen-völgyön együtt zakatolnak vele. Veled vagyunk Corvalan elvtárs, Angela Davis, illetve Vajnai Attila! Legyünk azonban pontosabbak! Ahogy az „ötvenek” egyike is az volt (Gyurcsány Ferenc gyermek [ifjúsági és sportminiszter]), amikor nagyívû gondolatmenetét közreadta az aláírását megmagyarázandó: az ötágú (vörös) csillagot arra a politikai téveszmére hivatkozva tiltották be 1993-ban, hogy az „maga a szocializmus, a szocializmus pedig ugyanaz, mint a kommunizmus, a kommunizmus pedig ugyanaz, mint a fasizmus”. Noha a vöröscsillag szociáldemokrata eredetû jelkép, igaz viszont, hogy õ (Gyurcsány Ferenc) „azzal a baloldali politikával, amit a csillag jelképez, személy szerint nem ért egyet”. (Tegnap talán igen, de akkor még a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára volt, s így egyetértése nemcsak érthetõ, de egyenesen elvárható volt.) Aláírni sem könnyû. Csillagért igen – Munkáspártért nem. Vajnai Attila magánemberért igen – Vajnai Attila párt-alelnökért nem. Vöröscsillagért igen – kommunizmusért nem. Kommunizmusért igen – de csak a fasizmus ellenében. És akkor a svasztikáról még nem is beszéltünk. Ami tudvalevõleg egy szanszkrit eredetû (a görög és az indiai kultúrában is használt) napszimbólum, s egy (eredetileg) Schicklgruber nevû (akkor már Hitler névre hallgató), festõi (és egyéb) álmokat kergetõ fiatalembernek is nagyon megtetszett valamikor a múlt század harmadik évtizedében. Szeretném látni, mi történne azzal a pártalelnökkel, aki kabáthajtókáján ezzel a (még a szociáldemokráciáénál is õsibb) jelképpel vonulna az utcára tüntetni! Bizonyára (legalább) ötven jeles közéleti személyiség sietne támogató segítségére harcos aláírásával… Orrunk attól a fokhagymás? Forrás: Kocsis L. Mihály – gondola
jó ha figyelünk
Dr. B. W. Aurel európai uniós szakértõ szerint jövõre gyökeresen megváltozik a húsvét. Az EU-szabványok szerint a hagyományos locsolást eleve csak felforralt vagy kémiai úton tisztított vízzel lehet végre hajtani, tekintettel arra, hogy a felhasznált vízmennyiség miatt közcélú fürdésnek minõsül a tevékenység.
A locsoláshoz kötelezõ lesz lábmosó biztosítása és a felhasznált víz elvezetésérõl, tisztításáról is gondoskodni kötelesek a legények. A víz hõfokát 35 fokban minimalizálták, amit az ÁNTSZ szúrópróbaszerûen ellenõriz. A diszkriminációmentes locsolás érdekében mind a férfiakat, mind a nõket meg kell locsolni. A nem hagyományos locsolóknál fontos garanciális szabály, hogy az embernek elidegeníthetetlen joga van hozza, hogy saját szagát megválassza. Ezért kizárólag olyan parfümmel lehet locsolni, amelyet a locsolandó is írásban jóváhagy. Nem hagyhat jóvá azonban õ sem olyan parfümöt, amely freon hajtógázos vagy pedig nem engedélyezett állatkísérletek igénybevételével készült. jó ha figyelünk
A sonka és a tojás kizárólag a szükséges hatósági engedélyek birtokában lesz fogyasztható, amelyeket a termeken elhelyezett pecsétek és egyéb hamisítást gátló biztonságtechnikai eszközök garantálnak. A tojásokon kötelezõ lesz a fémszál, a pecsét és a vonalkód használata, míg a sonkát leplombálva, a szükséges hatósági engedélyekkel ellátva lehet majd csak forgalomba hozni. A kannás bor és a házi pálinka fogyasztása elõtt javasoljuk, hogy lepjenek kapcsolatba az EU kék számával vagy olvassak el az EU elsõdleges vagy másodlagos joganyagának irányadó részét. Forrás: Villanypostán érkezett
Miközben az anyacég tovább növelte eladásait, a magyar Metro-lánc forgalma fennállása óta elõször milliárdokkal csökkent. A cégvezetés a visszaesést a viszonteladói kiskereskedelmi hálózat zsugorodásával magyarázza. Tízszázalékos eredményjavulás mellett 12 milliárd forinttal csökkent tavaly a Metro Holding Hungary bruttó árbevétele. Jaross Tamás, a nagykereskedelmi hálózat vezérigazgatója szerint a terjeszkedõ hipermarketek miatt jelentõsen átalakult a kereskedelem, egyre kevesebb a viszonteladó kiskereskedõ. KEVESEBB VÁSÁRLÁS A tavalyi volt az elsõ év, amikor a cég nem nyitott új áruházat. A Metróban elsõsorban az élelmiszer-forgalom apad, mértéke tavaly megegyezett az árbevétel csökkenésével. A vásárlások száma a tavaly elõtti 10,8 millióval szemben 2003-ban 11,1 millióra nõtt, de az egy számlára esõ bruttó érték 24335 forintról 22930-ra csökkent. Ezt az sem kompenzálhatta, hogy a 2002-es szinthez képest két százalékkal nõtt a „ho-re-ca“, vagyis a hotel-restaurant- catering vállalatok vásárlása. Idehaza azonban – mutatott rá Jaross Tamás – az alacsony vásárlóerõ miatt a vendéglátás nem fejlõdik kellõképpen, míg Nyugat-Európában a gazdaság stagnálása ellenére is jelentõs a szektor forgalma. Ezért az idén sem vár bevételnövekedést a magyar Metró-lánc. Az EU-csatlakozást követõ idõre nézve a cégvezetõ nem bocsátkozott jóslásokba, csupán azt emelte ki, hogy a cukor bizonyosan drágább lesz, viszont a magyar borok számára óriási konkurencia megjelenése várható. Annak ellenére, hogy a minõségi borok magyar termelése sikereket ért el az elmúlt tíz év alatt, nem csupán az olasz, spanyol, portugál és francia borok megjelenése rázhatja meg a piacot, hanem a csatlakozás után az ausztrál vagy kaliforniai borvidékek termékei is könnyebben lesznek behozhatók. A közelmúltban a Metro megkezdte hárommilliárd forintba kerülõ 13. áruházának építését Budakalászon, amely a tervek szerint még az idén megnyithatja kapuit. Minden attól függ, hogy az áruház mellett a Szentendrei út csomópontjának építkezése mikor kezdõdik. Errõl ugyanis olyan megállapodás született, hogy a beruházás költségeinek 55 százalékát az állam állja – a közbeszerzési eljárás már lezajlott -, de a teljes összeget, a szükséges egymilliárd forintot a Metro az idén rendelkezésre bocsátja, s az állami részt jövõre kapja meg. Forrás: Világgazdaság
23
‘A Producer’ kártérítési pert indított ‘a Riporter’ ellen A Frei Dosszié egyik „Hollywood exkluzív“ adása miatt indított polgári peres eljárást Andrew G. Vajna a TV2 riportere ellen. A neves producer szerzõdésszegés, valamint jó hírnév megsértése miatt ötmillió forint nem vagyoni kártérítést követel, és közel harmincezer dollárt Frei amerikai költségeinek kiegyenlítése címén. Hozzájárulása nélkül került adásba 2003 februárjában a Frei Dosszié róla szóló mûsora – állítja Andrew G. Vajna, aki többek közt sérelmezi azt is, hogy kivágtak a hollywoodi sztárokkal készített „show-ból“ három olyan jelenetet is, ami õt pozitív színben tüntette volna fel. Frei Tamás, a TV2 mûsorkészítõje újságírói szabadságára hivatkozva utasította vissza a vádakat. A polgári per tétje csaknem tizenkétmillió forint.
ÜGYVÉDI ELÕADÁSOK Személyesen megjelent mindkét peres fél Fõvárosi Bíróság hétfõi tárgyalásán, a két egymással tegezõviszonyban lévõ „médiatényezõ“ a másikat szóra sem méltatva foglalta el helyét egymással szemben a teremben. A magyar származású „médiamogul“ ügyvédje zárt tárgyalás tartását kérte a bírótól ügyfele személyiségi jogaira tekintettel, az ezzel kapcsolatban szót kapó Frei szerint a pert Vajna indította, a kifogásolt mûsort sokmillióan látták, nincs értelme tehát kirekeszteni a nyilvánosságot. A bíró nem adott helyt a felperesi indítványnak. A felperesi keresetet ismertetõ ügyvéd elõadta, hogy az alperes a „Hollywood exkluzív“ címû mûsorának készítésekor megszegte a Vajnával kötött megállapodásokat, a producer hozzájárulása nélkül hagyott ki a róla szóló mûsorból bizonyos részleteket, és ezzel ötmillió forint nem vagyoni kárt okozott neki. Emellett az Egyesült Államokban forgatott jelenetek elkészüléséhez csaknem harmincezer dollár értékben különféle költségek – köztük két repülõ bérleti díjának – fedezésével is hozzájárult Vajna, a hétmillió forintnyi összeg szintén a kereset tárgyát képezi. Összességében tehát szerzõdésszegés és a jó hírnévhez fûzõdõ személyiségi jogok megsértése miatt citálták bíróság elé Frei Tamást. Az alperesi képviselõ elõadása szerint soha, semmilyen esetben nem volt szó arról, hogy a mûsor csak és kizárólag a felperesrõl szólna, a médiatörvény amúgy is jól körülírhatóan rendelkezik a szerkesztõi szabadságról, és klasszikus, PTK szerint meghatározott szerzõdésrõl sem lehetett szó. Ami a drága repülõutat illeti, az alperes úgy tudta, hogy Vajna magánrepülõjén szállította õt, ha ennek ellenkezõjérõl értesül, természetesen nem fogadja el a költséges szívességet.
F. Katát kereste fel, hogy szeretne velem beszélgetni, mert riportot kíván készíteni a Frei Dossziéba.“ Los Angelesben járva Frei prezentálta ötletét: „elõször is elmesélte magáról, hogy õ a legjobb, a legfantasztikusabb, a leghitelesebb, a legautentikusabb tévés riporter Magyarországon“, majd együttmûködést garantálva „mélyebb, az egyéniségemrõl szóló riportot ígért“. Elsõ körben Vajna visszautasította az általa alig ismert riporterrel való együttmûködést, ezért Frei videokazettákon megtekintésre odaadott néhány korábbi adást. „Ezeket megnézve azt gondoltam, hogy felszínes, bulváros anyag lenne, amire nincs szükségem“ – idézte fel a második visszautasításról benne élõ emlékeit a producer, aki késõbb azt javasolta Freinek, hogy „érdekesebb lenne a riport, ha feldobnák sztárokkal“, akik tudnának a vele való kapcsolatukról beszélni. Így az épp San Diegóban kormányzóságért kampányoló Arnold Schwarzeneggert is felkeresték egy Vajna által bérelt különgépen. Az Arnie-val készített interjú során azonban „minden másról beszélt a Tamás csak rólam nem, ami miatt aznap este nagyon összevesztünk.“ Danny de Vito-val készített interjú alatt Frei nemcsak felületességérõl, de felkészületlenségérõl is tanúbizonyságot tett: „azt se tudta, hogy Vito milyen filmet forgatott velem“. Látva, hogy nem elképzelései szerint alakulnak a mûsor felvételei, kezdték írásban rögzíteni az addigi szóbeli megállapodásokat. Az elkészült és adásba került „show“ ráadásul nem tartalmazott végül három olyan jelenetet, amik a magyar származású producer magyarországi megítélését pozitívan befolyásolta volna. Így kimaradt a magyar filmgyártásban játszott szerepének kidomborítása, többek között a Budapesten is forgatott Evita és az Én, a kém országimázsépítõ hatásának kiemelése. Nem láthatták a magyar nézõk, hogy Vajna mûgyûjtõként milyen kapcsolatot ápol a magyar mûvészettel, és nem nyerhettek mélyebb betekintést a
nagyívû karriert befutó honfitárs motivációiba, lelkivilágába. Az egyszeri sugárzásra engedélyt kapó mûsor bizonyos részletei ráadásul adásba kerültek a csatorna egy másik mûsorában, illetve az adás elõtt már interjúrészletek jelentek meg színes bulvármagazinokban – részletezte tovább a szerzõdésszegéssel vádolt riporter bûneit Vajna. A nem anyagi kárról szólva „Andy“ elmondta, hogy több magyar üzleti partnerétõl is eljutott hozzá a Frei Dosszié visszhangja: „mi ez a felületes show“ ami sem róla, sem Hollywoodról, sem a sztárokról nem szól. A producer az összeggel kapcsolatban fontosnak tartotta megjegyezni, hogy „az USÁ-ban ennél sokkal nagyobb kártérítést lehetne követelni“.
FREI VERZIÓJA Frei Tamás: „a Vajnával azóta vitatkozunk ezen az ügyön, amióta folyik. Mindenre másképp emlékszünk.“ Frei elsõ szándéka szerint Hollywoodban élõ, magyar származású mûvészekrõl – köztük a felperesrõl – kívánt mûsort készíteni, ám elmondása szerint Vajna nem járult hozzá egy ilyen társszereplõként való feltûnéshez, csak úgy vállalta volna a forgatást, ha kizárólag róla szól a mûsor. Frei pedig ebbe nem egyezett bele, így egyelõre megrekedtek a forgatás munkái. Az alperes úgy emlékszik, hogy végül „Andy keresett meg az ajánlattal, hogy szerepeljenek benne sztárok“. Az elõzetesen egyeztetett hírességek (például Michael Douglas, Chaterina-Zeta Jones, Anthony Hopkins) helyett azonban csak jórészt „leszállóágban lévõ“ sztárokat (Danny de Vito, Arnold Schwarzenegger, Oliver Stone, Antonio Banderas) kapott a magyar forgatócsoport – panaszolta Frei a bíróság elõtt. Például Stallone is bedobta magát a producernél, mellékesen felvetve: mi lenne, ha folytatnák a Rambó sorozatot, hiszen Oszama Bin Laden legyõzése épp aktuális lenne.
VAJNA VERZIÓJA Andrew G. Vajna (Los Angeles-i lakos, amerikai-magyar állampolgár): „Tamás titkárnõmet, 24
jó ha figyelünk
Hasonlóképp került a képbe (és az elkészült mûsorba) Antonio Banderas. A hirtelen jött produceri elképzelés szerint ugyanis jót tett volna Dobó Kata hazai megítélésének, ha bemutatnak egy olyan filmcsillagot, aki szintén nem angol anyanyelvûként lett világhíres Hollywoodban. A „latin szeretõhöz“ szintén költséges légiúton kellett Mexikóba utaznia Frei stábjának – amit visszautasított volna az anyagi és az ebbõl adódó szerzõi függetlenséget elõnyben részesítõ Frei, ha tudja, hogy a gép nem Vajna tulajdona. Banderaséhoz hasonlóan „ad hoc“ jelleggel készült a Danny de Vito interjú is, nem csoda, ha nem tudott rendesen felkészülni a filmszínészbõl – védekezett Frei. A saját bevallása szerint „felszínes és bulváros témákat felületes bulvárújságíróként“ feldolgozó riporter „mérhetetlenül nagy nyomás alatt“ érezte magát az amerikai forgatás napjai alatt – összegezte Frei Tamás Vajnával kapcsolatos élményeit. Az itthoni utómunkákkal kapcsolatban Frei kifejtette, a megromlott viszony miatt nem sokkal adásba kerülés elõtt húzta ki a keresetben is hiányolt részeket, mivel azok valóságtartalma szerinte nem felelt meg az amúgy tág kompromisszum-készségének. Egyrész arról volt szó, hogy januárban a konkurens kereskedelmi tévécsatorna Fókusz címû mûsorában lement egy exkluzív Vajna- Schwarzenegger riport a Terminátor 3 hazai promóciója keretében. Frei ezt látva „csaknem szívszélhûdést kapott“, hiszen ezzel saját késõbb bemutatandó anyagának vették el az élét. A Vajnával történt gyors egyeztetések után a vágószobában áthelyezték a hanghsúlyt az Én, a kém promóciójára, de miután más forrásokból Frei értesült róla, hogy hatalmas bukás a film, kivágta az arra vonatkozó részeket, az Evita állítólagos országimázsnövelõ szerepére vonatkozó részekkel együtt. Ez utóbbira fõként azért került sor, mert Frei új értesülései fényében arra véleményre jutott, hogyha Amerikában Vajna tudtával nyomtatásban az jelenik meg, hogy Madonna feneke kisebesedett a budapesti hotel vécépapírjától, az nem tesz „többet és hatékonyabban“ az országimázsért, mint „néhány magyar kormány“.
A BÍRÓ ELÕADÁSA „Olyan szépen adtad elõ, hogy szeretnélek megtapsolni, majdnem én is elhittem a történetedet. Egy baj van csak: hazugságokat állítasz“ – reagált Vajna a Frei által elmondottakra, majd Frei hasonló bókjára annyit mondott: „ha akarod megtanítalak filmet vágni“. A peres feleket finoman rendreutasító bíró figyelmeztette „Andy-t és Tamást“ a jóhiszemû pervitel szabályaira, mert igaz ugyan, hogy õ is „roppant érdeklõdéssel hallgatta az expresszív beszámolókat“, de ugyanarról a témáról homlokegyenest ellentétes nyilatkozatokat kapva egyértelmû, hogy valaki nem mond teljesen igazat. Az ezek után elnapolt per a felperes által beidéztetett tanú – Vajna titkárnõjének – meghallgatásával folytatódik szeptemberben. Forrás: Nagy Attila – Index
jó ha figyelünk
Frei-dosszié, TV2
visszanézni félutamból. Ez egy sokkal használhatóbb és értelmesebb rögeszme, mint az, hogy a snitteket ágyúlövésekkel kell kísérni, akár nevezhetõ rögeszme helyett helyes koncepciónak. De ha már muszáj a pályaív módosulásán rágódni – nem muszáj, de nem is tilos -, akkor inkább az a feltûnõ, hogy míg a régi dossziékban egy-egy érdekesnek vélt emberkét tûzött gombostûre a riporter, hosszúra nyúlt, felejthetõ Fókusz-riportot készítve belõlük, addig mostanában nagyban gondolkodik, tekintetét a nemzet sorsára függeszti aggodalmasan, és kongatja a vészharangot veszettül. Igen, mégis le kell írni a gusztustalanul elkopott szót: tematizál.
Ugyanezen érvek mentén tessék odaírni az autók mellé, hogy VROOOM
Különösebb hype nélkül indult újra Frei Tamás Dossziéja, az a mûsor, amely – és igen, a közhelyes eposzi jelzõ már-már felüti rózsaujjú fejét – a kereskedelmi televíziózás talán legnagyobb botrányának okozója és elszenvedõje volt, hogy aztán még a szende irodistalányok is évekig kerüljék a dosszié kifejezést, és helyette nejlonbugyit mondjanak. Frei mostanra kiheverte a malõrt, honlapján az egyéb szolgáltatások közt megjelent a damage control, a kárenyhítés, vagyis szívesen segít sérült imázsú brandeknek a csorba kiköszörülésében, valószínûleg szaporán merítve a saját tapasztalataiból. Pontosabban Frei már korábban visszamanõverezte magát, de most már a Dosszié cím is elõvehetõ, jó cím az elvégre, jobb legalábbis, mint a Tasak vagy Göngyöleg. Hogy ne legyen azért nagyon fényes, kapott egy szlogent, miszerint „A széles látókör mindenkinek jár“, ami pont úgy hangzik, mintha németbõl tükörfordították volna.
Tekintetét a nemzet sorsára függeszti aggodalmasan, és kongatja a vészharangot veszettül Szóval a saját image damage kontrollálva lévén, foglalkozhat Frei mások imázsával, nevezetesen az országéval, ami mindenképpen kiváló témaválasztás. Azért, mert nem öncélú hülyeség vele foglalkozni, mint az aranyerüket aranybudiban pihentetõ milliomosokkal, kirakatrendezõi szemmel meg azért, mert az országimázs ma is hívószó, ez a kifejezés bizony polgárjogot nyert, bekerül az ablakzsiráfba, és a nézõ odafigyel, ha elhangzik, mert ha országimázs, akkor valakik lopnak. Freinek mostanában az a rögeszméje – elõjött ez a 8 nap címû világutazásban is -, hogy nem a kilenclyukú híd alól kéne körbetapogatózni részegen, hogy de szejp is az én hazámhazám temindenem, hanem mondjuk a Károly-hídról
Ahhoz képest, amit talál, illetve amit nyilván tendenciózusan összevág, egész finoman teszi, mert ugyan egymást érik a szubjektív megjegyzések, de vajon milyen kommentár lenne adekvát ahhoz az IBUSZ-szökevény funkcihoz, aki belemondja a kamerába, hogy bezony õk itten csikós- meg gulaschmarketingre költik a milliárdot, mer’ arra jönnek a nyemecek, és voltunk például a nemzetközi csikóstalálkozón, és ottan is mindenkinek csak a ló jutott az eszébe. Hát nem ilyen nyakkendõs-makulátlan kommentár lenne az, ahhoz a kommentárhoz fel kéne venni a sokzsebes mellényt - na igen, legyen ez a magafeledt kirohanás illusztrációja annak, hogy ez a tematizálás mûködik. Most egy rossz pontot a másik serpenyõbe. A legszörnyûbb Frei-stílusjegy, amirõl már azt hittem, hogy a rajzfilm-snittekkel együtt megszûnt, sajnos megint megjelent - ha csak egy percre is. A képernyõre írt kulcsszavak. Hogy a befolyásos külföldi sorolja, mi nem tetszik Magyarországban, és hogy biztosan megértsük, fel is írják szép nagy betûkkel középre, hogy PISZOK, BÛNÖZÉS, SZEGÉNYSÉG. Biztos megvannak ehhez is a szakmai érvek, de akkor azt javaslom, ugyanezen érvek mentén tessék odaírni az autók mellé, hogy VROOOM, aztán nézzük meg, nem gagyi dolog-e ez mégis. A mérleg mégis úgy valahogy állapodik meg, hogy Frei Tamás egész tisztességes riportot szerelt össze, használt a megöntözés, végül is a szlogenben az van, hogy mindenkinek, tehát nem a kifejezetten hülyéknek. Itt-ott fellibben a fátyol a riporter szimpátiáiról; az olyan ötletet, hogy Soros György legyen a köztársasági elnök, talán célszerûbb kivágni, mint utólag viccnek nevezni - no igen, axióma, hogy a sajtóban van egy liberális minimum, amely nélkül legfeljebb pártreklámot lehet készíteni, nem mûsort vagy újságot. De akkor sem érdemes megosztani a közönséget ilyesmivel. Hiszen épp az itt a lényeg, hogy vannak ügyek, amelyekben nem két Magyarország van, hanem egy. Egy rosszul vezetett, rosszkedvû Magyarország. Forrás: Tóta W. Árpád – Index
25
– avagy Nem az a fontos, mit látsz, a lényeg, mit mond a párt! – Megint kijutott a jóból. A Való Világ aktuális napi összefoglalója végeztével távvezérlõmmel céltalanul rongyoltam a csatornák között, amikor is megakadt a szemem az egykoron magyar, de mára hitessé vált ATV képernyõjén. Az általam régóta hanyagolt, s éppen ezért legalább olyan rég óta nem látott megmondó triumvirátus, az Avar János, Bolgár György, Mészáros Tamás trojka fogadott a tévé képernyõjén, a szintén hites érdekcsoportba tartozó Hetek címû újság frontemberével, a szelíd tekintetû Dési János társaságában. Az már a beszélgetés elején világossá vált számomra, hogy Dési a moderátori szerepkörben körülbelül annyit ér, mint a német szóban a nix, vagyis semmit, de ez csupán apró technikai részletkérdés, menjünk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva. Most vagy az van, hogy mindig sikerül beletrafálnom és éppen akkor, aznap olyan a mûsor, hogy a gyanútlan nézõ intellektuális sokkot kap, mire a mûsoridõ a feléhez ér, vagy az van, hogy az urak minden adásban ekkora marhaságokat hordanak össze mint most, csak én nézem õket meglehetõsen ritkán és már elszoktam ettõl a néhol az ostobaság határát súroló, esetenként a bornírt hazudozást sem mellõzõ estéli szeánszoktól. Valószínû ez utóbbiról van szó. Természetesen a werberi kampány meeting volt a fõ téma itt is. És természetesen a nézõ itt is azt tudhatta meg, hogy az Index tudósítója – bár abban azért többé-kevésbé egyet értettek a jelenlévõk, hogy ezt az anyagot bizony mindenki lehozta volna –, szóval, hogy a kissé szabad szájú internetes újság tudósítója – természetesen – etikátlanul járt el. Sõt, Avar János külföldi példákkal illusztrálta, mennyire nem szerencsés bizonyos esetekben mindent leközölni. (A jelek szerint a kitûnõ külpolitikai szaktekintély megfeledkezett egy aprócska tényrõl, ez itten kérem szépen nem a mûvelt nyugat, ez itten kérem a vadkapitalista kelet, Magyarország, ahol semmi sem úgy mûködik, mint egy normális országban és semmi sem az, aminek elsõre látszik!) Ami nekem elsõre megütötte a fülemet ebben a polgári szalonokba illõ kedélyes diskurzusban az a mondat volt, mely az utóbbi idõkben a pornóiparban nagy karriert befutott, magát egy idõben újságírónak aposztrofáló szerzõ fogainak kerítését hagyta el. (A szerzõrõl elmondható, hogy kis hazánk balliberális köreiben róla mintáznák meg legszívesebben a pártatlanság szobrát.) Szóval imígyen szólott a haza egyik bölcs megmondó-embere: „Ebbõl a tudósításból semmi újat nem tudhatunk meg.” 26
Most ne is pazaroljuk a drága idõt az elhangzott trágárságok és obszcén kifejezések szakavatott retorikai és szemantikai elemzésére, maradjunk annyiban, hogy a szem a lélek tükre, a stílus pedig maga az ember. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy fókuszáljunk egy kicsit a lényegi mondanivalóra. Megmondom az õszintét, Bolgár úr kijelentése számomra nagyfokú szakmai hozzá nem értésrõl tesz tanúbizonyságot. Az Index tudósításából ugyanis két – de minimum másfél – új és lényeges információt tudhatunk meg. Az egyik az, hogy a vezetõ kormánypárt ugyanolyan gyûlöletkeltõ, lerohanó, mindent egy lapra feltevõ kampányt fog folytatni, akárcsak 2002-ben. Ez nem újdonság, mondhatnánk, de az már talán igen, hogy ez a momentum, vagyis az, hogy a vezetõ koránypárt két esztendei kormányzás után sem rendelkezik semmilyen pozitív üzenettel, mellyel megszólíthatná a választóit, és a választókat (vagyis a másik oldalt), az bizony még olyan hatással is járhat, hogy a törzsszavazók egy bizonyos százalékát (mondjuk az értelmiségieket) bizonytalanságba taszítja, mely esetleg passzivitásba torkollhat. Nem tudjuk mit hoz a holnap, mindenesetre a jelen körülmények között olyan irányt is vehetnek az események, melyben bizonyos baloldali érzelmû szavazói rétegekben mérlegelhetik a szocialista bankárkomány eddigi ténykedéseit és könynyen elõfordulhat, hogy a sokszor cigányzenekarokat megszégyenítõ ügyességgel végrehajtott kontrázásokkal tarkított kormányzás, a mindig valami ellen való ágállás, a gyakorlatilag az ellenzék ellenzékének szerepkörében tetszelgõ új-
burzsoá nagytõkések immáron két esztendeje tartó országlás címén véghez vitt tobzódása sokakban visszatetszést kelthet, és ha nem is adják le szavazatukat a másik oldal jelöltjeire, de nem mennek majd el szavazni, otthon maradnak. A másik létfontosságú információ az ellenzék (és az egyszerû honpolgár számára is), hogy melyek azok a kérdések, amelyek mentén az MSZP az izraeli kampányguru vezérletével meg akarta osztani a magyar társadalmat. Ha valaki még nem vette volna észre, a megdolgozás már elkezdõdött. A szegfûmintás utódpárt ezúttal ismét elõvette a hárommillió nyugdíjas nevû kártyát, hiszen az 53. heti nyugdíj elõrehozott kifizetése is ezt a célt szolgálja, a vak is láthatja. De ugyanilyen ádáz igyekezet indult el a munkáspárti voksokért is, hiszen maga a pártvezér Thürmer Gyula nyilatkozta immáron több alkalommal is a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy inkább rokonszenveznek a Fidesz elképzeléseivel, mint az õket cserben hagyó MSZP-ivel. Ezért lett olyan sürgõs nagy hirtelen a kényes helyzetbe került munkáspárti úriember támogatása, a mellette – és a vörös csillag, mint önkényuralmi jelkép mellett – való kiállás, természetesen kizárólag a szolidaritás jegyében. A magam részérõl egyébként csodálkozom is azon, hogy a médiában ilyen hosszú ideje fungáló szaktekintély, mint a sokoldalú Bolgár György, ilyen evidens összefüggések felett csak úgy átsiklik. Azonban aki azt hiszi, hogy ezt a zsurnaliszta õsbölények által produkált szakértõi
jó ha figyelünk
hangvételû diskurzust nem lehetett überelni, az bizony nagyon téved. A három nagyot mondó – kiegészülve a moderátori szerepben tetszelgõ Désivel – is kevés volt ahhoz, hogy olyan éteri magasságokba érjenek fel, ahol az egyszerû földi halandó, vagyis maga a kedves nézõ tartózkodik. Ugyanis. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy miközben a Dési vezette trojka a manipuláció és az agitprop vékony határmezsgyéjén egyensúlyozva zagyvaságaival a gyanútlan publikumot traktálta, aközben a csatorna – ez a hab a tortán – idõrõl-idõre bevillantott egy kérdést, melyben arról érdeklõdött, hogy a Fidesz által kibocsátott nemzeti petícióra érkezett aláírások többsége, vajon a nézõk szerint hamisítvány-e. (Maga a megtestesült jóindulat. Nem igaz?)
Csak két SMS-t (RTK-t) a teljesség igénye nélkül, melyek különösen mély nyomokat hagytak bennem, s ugyanakkor megnyugvással is eltöltöttek, hogy a magyar emberbõl még nem veszett ki minden humor, szellem és találékonyság, mindazonáltal akad itt még tennivaló, méghozzá nem is kevés. „Én is aláírtam a Fidesz petícióját Háry Jánosné néven.” Mit lehet erre mondani? Ügyes. Csak nehogy aztán késõbb jelentkezzen a valódi Háry Jánosné, hogy õ aztán nem írt alá semmit. A másik rövid tényszerû közlés igazi gyöngyszem. „Akkor sem szavaznék a Fideszre, MDF-re, ha pisztolyt fognának rám!” Szigorú. Itt van ugyanis az eb elhantolva! Ez az emberfajta a legveszélyesebb.
Mindkét oldalon. Õ a szájtáti bálványimádó. Nem az a fontos, mit lát, mit tapasztal, egy a lényeg, mit mond a párt. A Fradinál ezt hívják „béközépnek”. A kemény mag. Négergyerekek, romagyerekek, meg a fene tudja még mik is aláhullhatnak a magos égbõl, õ akkor is a pártjára fog szavazni. Ja kérem, az emberi hülyeség és butaság párt-semleges. De mi van azokkal, akiknek elegük van ebbõl az egészbõl? Azok maradjanak szépen otthon, kapcsolják ki a tévét és töltsenek el egy napot családjuk, szeretteik vagy egy jó könyv társaságában. Õk járnak jobban. Isten áldja Magyarországot!
Amióta az eszemet tudom, elviselhetetlenek voltak a hazánkban állomásozó baloldaliak. Gyerekkoromban mindent kifordítottak, mindenrõl hazudtak, ami fontos volt a szememben. Felnõttkoromban aztán végképp romlásba döntötték a hazámat, hogy aztán „rendszerváltás” címén ellopják. Amikor elõször jöttek vissza országolni, akkor mindjárt azzal rukkoltak ki, hogy nagypéntekre hatalmas ifjúsági bulit szerveztek. Ám az össze korábbi húsvét annyiban volt közös, hogy nem igyekeztek plusz, mondhatni extra rugdosni a hitemet, a lelkemet. Idénre ezt is megértük. Képtelen téboly, ami az országban folyik. A kormány, amelynek hovatovább a felét minden további nélkül meg lehet vádolni azzal, hogy Btk.-s tényállásig menõen van benne a K&H brókerbotrányban, immár minden jogállami mértéket elveszített. Az egzisztenciájukban üldözött, módszeresen tönkretenni akart tízezrek mellé most már a törvény nyílt negligálásáig jutottunk. Persze Tóth András titkosszolgáról már minden rosszat azonnal elhisz az ember, ez az újabb dobása nem lep meg senkit. Itt állunk az Európai Unió kapujában egy minõsíthetetlen kormánnyal, felháborítóan országés nemzetellenes kormánypolitikával, és olyan gazdasági helyzettel, amelyben már senki sem ismeri ki magát. Ennyi hazugság még a Kádár-korszakban sem volt, mert akkor legalább pontosan lehetett tudni, hogy a hazug szó afféle nemzetközi (internacionalista!) jelbeszéd volt. Konzekvensen neveztek meg dolgokat – ha például azt mondták, hogy „a TASZSZ jelenti”, akkor lehetett tudni, hogy a megcáfolni kívánt állítás volt a színtiszta igazság – és így tovább. Beteg lelkû kor volt, de legalább „volt benne rendszer”. A mostani kormányerõk úgy hazudnak, mintha maga Arisztotelész tanította volna õket erre. Mintha napi imádságuk lenne a Retorika, az abból megismerhetõ eszköztárral dolgoznak. Éppen ezért vagyok képtelen bármit is elhinni nekik. Vegyünk néhány példát.
Legyen az elsõ a forint. Tavaly arról volt szó, hogy „túl erõs a forint”, ezért stagnál a gazdaság, ezért nõ a munkanélküliség stb. A túl erõs forint okozója, minden baj forrása a jegybankelnök Járai Zsigmond volt. Most erõs a forint, mint a fiatal bika – erre föl örvendezik a kormány. És magát ünnepli az erõs forintért. Ha tavaly Járai volt az oka, hogy „nem gyengült kellõképpen” a forint, akkor most miért a kormány érdeme az erõsödés? A lakosság gondok közt õrlõdik. Az adósság az egekben, a gyógyszerszféra az összeomlás szélén, az egészségügy nemkülönben, a számláktól retteg mindenki. A kormány meg naponta ad ki gyõzelmi jelentéseket. Nem a szokásos kormány kontra ellenzék vita ez, nem a demokrácia mûködik itt. Valódi polgárháború dúl, a baloldal nem bánta meg, hogy 2002 elején megbolondította az országot. Mára oda jutottunk, hogy a lakosság nagyobbik hányada semmit sem hajlandó az ésszerûen kezelni. A kormányzati retorika az oka ennek. A kormányerõk, lett légyen szó bármirõl, minden esetben a Fidesz ármánykodását lelik föl a végsõ ok gyanánt. A forintról szólva Járaival az volt a baj, hogy a Fidesz nevezte ki — apropó, mi lesz itt egy következõ kormányváltás után? Lesz-e, van-e az országban ember, aki nem politikai kinevezett? Lesz-e, van-e, aki nem politikai kegybõl nyert el csak egyetlen forintnyi közpénzt? Egyáltalán, mi lesz itt a következõ kormányváltáskor? És mi lesz, ha nem lesz kormányváltás? Hiszen a Medgyessy-féle kormányzás a maga gonosz impotenciáját permanens kormányváltással palástolja. Mint a tehetetlen férfi, aki naponta új barátnõvel henceg a kocsmában. Személyi kérdés minden, hovatovább a takarítónõk kiléte is folyamatos alku és politikai szimatolás tárgya. A polgárháború az oka, hogy idén húsvétolni sem lehet. Az ember lelkébe beleette magát ez a kénköves bûz, ez a kellerizmus, ez a minden
megrontó agresszív óvodás tónus, ez a gáljézoliság. Egy becsületes, európai mondatot nem lehet hallani, egy tisztességes, elviselhetõ országnagyot nem láthatni. A politikusok észbe vehetnék végre, hogy ad 1. Meghatározzák egymást – ha te így, akkor én is úgy. Ez törvényszerû, ez ellen nincs orvosság. A két oldal a maga médiprofijaival a háttérben kommunikációs problémává silányítja az Életet. Valamint ad 2. Túlterjeszkedtek a határaikon. Betelepedtek a házakba, odatolakszanak az ünnepi asztalhoz, elsózzák a levest. Az sem megoldás, hogy nem veszünk róluk tudomást. Elvégre a dolog fordítva van, nem mi foglalkozunk velük, hanem õk mivelünk. Egyszer elveszik a pénzünket, máskor meg elrontják, aztán pedig összevissza hablatyolnak arról, hogy mi történt. Megint jön egy ünnep, Medgyessy Péter megint kiad egy köszöntõt az Országos Sajtószolgálaton keresztül, mivel csak ilyképpen tud kontaktálni a alattvalókkal. A cselédséggel. Megint jön egy választás. Kósáné szájával megint sikerült felkorbácsolni fölös és nemtelen indulatokkal. Közeleg a húsvét, nehogy valaki embermód érezze magát, gyorsan eleresztett egy héját (nem is holmi békegalambot!) az MSZP nagyasszonya. Miért? Mert meg kellett akadályozni, hogy a húsvéti öröm, a feltámadás és a Mel Gibson- film sikere együtt kiváltson valami rettenetes dolgot: az emberek mernének elfordulni a lényegtelentõl, rácsodálkozni az egyetlen fontos dologra – ami túl van az MSZP hatókörén. Ezt akarta-akarja megakadályozni a szociálliberális sajtó, élén a szoclib politikai elittel: nehogy tömeges legyen a lelki igény a jobbra. Nehogy valaki érdeklõdjön a római katolikus egyház iránt. Rá kell játszani az iskolában jól beidegzett, hazug egyházellenes dumákra. Ezeken úszott el az idei húsvéti öröm.
jó ha figyelünk
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Forrás: Reichter János – gondola
27
28
jó ha figyelünk
