Nikola Gaćeša
VAJDASÁG NEMZETEINEK ÉS NEMZETISÉGEINEK KIVÁNDORLÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN
Vajdaság két világháború közötti gazdasági-szociális fejlődésének ku tatása t á r s a d a l o m t u d o m á n y u n k viszonylag mellőzött és e l h a n y a g o l t te rülete. Ez a tény megnehezíti, o l y k o r pedig szinte lehetetlenné teszi olyan fontos jelenségek értékelését, szociológiai feltérképezését, m i n t a k i v á n d o r l á s jelensége, amely a közelmúlt történelmében n a g y méreteket öltött. Vajdaság az első világháború végéig az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a területéhez t a r t o z o t t , n y i l v á n v a l ó tehát, h o g y a Jugoszláv állam létre jöttével, 1918-ban az itt élő népek és nemzetiségek o l y a n új és a k o r á b bitól eltérő gazdasági és politikai feltételek közé kerültek, amelyek más tényezőkkel együtt h o z z á j á r u l t a k egy n a g y m é r e t ű kivándorlási f o l y a m a t elindításához. A z t sem téveszthetjük szem elől, hogy Vajdaság a száza d o k r a visszanyúló történelem tényezőinek közrejátszása révén az a k k o r i jugoszláv állam etnikailag legvegyesebb területét a l k o t t a , és ezt a t u l a j donságát a mai napig m e g t a r t o t t a . Vajdaság etnikai térképén a két vi lágháború k ö z ö t t is m e g t a l á l t u k a szerbeket, h o r v á t o k a t , m a g y a r o k a t , r o m á n o k a t , s z l o v á k o k a t és ruszinokat, akik a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyságban formális jogi egyenlőséget élveztek, mert a Saint Germen-i békeszerződés, amelyet 1919. szeptember 10-én í r t a k alá a délszláv ál lam és a szövetséges h a t a l m a k képviselői, nemzetiségi-jogi egyenlőséget szavatolt számukra. „ A S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság állampolgárai a t ö r v é n y előtt egyenlőek lesznek, u g y a n a z o k a t a polgári is politikai jogokat élvezik, tekintet nélkül faji, nyelvi és vallási h o v a t a r t o z á s u k r a . " U g y a n a k k o r a királyság kötelezettséget vállalt, hogy törvényei, t ö r v é nyes rendelkezései és hivatalos intézkedései nem lesznek ellentétben a nemzetiségek védelméről szóló szerződéssel, amely 1922-ben t ö r v é n y erőre emelkedett és ezzel a nemzetközi-jogi tényezők tulajdonképpen k i z á r t á k a nemzetiségekről szóló esetleges m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jellegű tör vényes rendelkezések m e g h o z a t a l á n a k lehetőségét. A békeszerződés emlí tett pontja Vajdaságra nézve sajátos jelentőséggel b í r t . 1
A S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság a g y a k o r l a t b a n azonban kiját szotta a n e m z e t k ö z i szerződésben v á l l a l t kötelezettségét. Más szóval, ta g a d h a t a t l a n és szembeötlő volt a különbség a p o z i t í v értékű törvényes rendelkezések és a nemzetiségek ( m a g y a r , német és r o m á n ) , tehát a nem szláv eredetű nemzeti közösségek tényleges helyzete között. A z említett nemzetiségek h á t r á n y o s helyzete nemcsak politikai, h a n e m gazdasági téren is m e g n y i l v á n u l t , különösen pedig az a g r á r t u l a j d o n i v i s z o n y o k b a n , ami véleményünk szerint a két világháború k ö z ö t t döntően befolyásolta a m a g y a r o k , németek és r o m á n o k k i v á n d o r l á s á t Vajdaság ból. Természetesen a k i v á n d o r l á s jelensége nem kerülte el a szláv etnikai közösségek tagjait sem, b á r k ö z ü l ü k kevesebben szánták rá m a g u k a t erre a lépésre. A fentiek t a n ú s á g a szerint a k i v á n d o r l á s o k á t elsősorban a k e d v e zőtlen gazdasági feltételekben és v i s z o n y o k b a n kell keresnünk. Sajnos, a gazdasági helyzetre v o n a t k o z ó a d a t a i n k hiányosak. C s u p á n 1919-ből m a r a d t r á n k a földtulajdon szerkezetét v á z o l ó teljes a d a t , de ez is csak Bácskát térképezi fel. A d o k u m e n t u m a z o n b a n a n n y i r a szemléltető, hogy a k i v á n d o r l á s kérdésének t á r g y a l á s á b a n feltétlen helyet kell biztosíta nunk számára. A Bácska lakosságának szerkezete szerint megoszló földtulajdoni a d a t o k a t az újvidéki N é p i g a z g a t á s i H i v a t a l gazdasági kirendeltsége gyűj t ö t t e össze 1919-ben, tehát közvetlenül a h á b o r ú befejezése u t á n , de csak egy évtizeddel később rendszerezte és a d t a ki S. Šećerov. A z a d a t o k a n n a k ellenére is szemléltetőek, hogy nem t a r t a l m a z z á k a 10 és 200 k a t a s z t e r i hold k ö z ö t t i területtel rendelkező tulajdonosok kategóriáját. A z említett forrás szerint 1919-ben 57 631 földnélküli p a r a s z t o t t a r t a n a k n y i l v á n . S z á m u k járások szerint a k ö v e t k e z ő k é p p oszlik meg: 2
N a g y a különbség az egyes j á r á s o k b a n n y i l v á n t a r t o t t földnélküliek száma között. Legtöbb földnélküli p a r a s z t o t S z a b a d k á n jegyeztek, leg kevesebbet pedig a titeli járásban. J ó v a l több t e h á t a földnélküli azok ban a községekben, amelyeket zömmel m a g y a r o k l a k n a k . A földnélküliek nemzetiség szerinti megoszlását az alábbi t á b l á z a t példázza:
m a g y a r nemzetiségű földnélküli szerb nemzetiségű földnélküli német nemzetiségű földnélküli h o r v á t nemzetiségű földnélküli szlovák nemzetiségű földnélküli orosz és ruszin nemzetiségű földnélküli zsidó nemzetiségű földnélküli egyéb nemzetiségű földnélküli
23 13 10 5 3 1
ÖSSZESEN
869 071 475 628 153 373 16 53
(41,41%) (22,68%) (18,18%) ( 9,77%) ( 5,47%) ( 2,38%) ( 0,02%) ( 0,06%)
57 631 ( 1 0 0 % )
Ezek szerint 1919-ben Bácskában a m a g y a r o k körében találjuk a leg több földnélkülit. H a s o n l í t s u k most össze a földnélküli p a r a s z t o k szá m á t a Vajdaságban élő népek és nemzetiségek számával. A korabeli a d a tok összevetésével a következő a r á n y t k a p j u k : 4
A nemzeti közösség létszámához v i s z o n y í t v a Vajdaságban tehát a szlovákok k ö z ö t t volt a legnagyobb a r á n y ú a földnélküliség, őket k ö vette a m a g y a r ajkú lakosság, majd a szerbek, h o r v á t o k és végezetül a németek következtek. A földnélküliek súlyos szociális helyzetéről t a n ú s k o d i k az is, hogy 27 870 földnélkülinek nem volt tulajdon h á z a , a 45 753 legszegényebb nek pedig egyetlen jószágja sem. Érdekes megvizsgálni a földbirtokok nagyságát szemléltető a d a t o k a t is. A 10 kataszteri holdig terjedő b i r t o k o k k ö z ö t t is legszámosabbak a törpebirtokosok, akik félig-meddig az a g r á r p r o l e t á r o k közé sorol h a t ó k , í m e az a d a t o k :
A 10 kataszteri h o l d a t v a g y az ennél kisebb területet birtokló föld művesek k ö z ö t t legszámosabbak a m a g y a r o k v o l t a k , míg a német és szerb kisbirtokos p a r a s z t o k száma között nincs lényeges különbség. E b ben a k a t e g ó r i á b a n a kisbirtokos m a g y a r p a r a s z t o k a r á n y a azonban nem olyan kifejezett, mint a földnélküliek kategóriájában. Sajnáljuk, hogy teljesebb a d a t o k nem állnak rendelkezésünkre. Érdemes lenne meg á l l a p í t a n i , milyen nemzetiségűek köréből került ki a legtöbb t ö r p e birtokos, aki 5 h o l d o n v a g y ennél kisebb parcellán g a z d á l k o d o t t . Ezek képezték az elszegényedett, félig p r o l e t á r s o r b a t a s z í t o t t p a r a s z t s á g n a k azt a rétegét, amely csak f ö l d t u l a j d o n á n a k növelésétől remélhette gaz dasági helyzetének javulását, és ha ezt nem tehette, a k k o r a k i v á n d o r lásban kereshetett k i u t a t . Sajnos, nem m a r a d t a k fenn korabeli a d a t o k Bánát agrártulajdoni szerkezetéről, amelyeket ugyancsak az újvidéki N é p i g a z g a t á s i H i v a t a l jegyzett fel 1919-ben. T. Iskruljevnak és T. Ristićnek a t é m á v a l k a p csolatos a d a t a i viszont nem m e g b í z h a t ó a k , mert g y a k r a n t a l á l o m r a ad ták őket. Jogosan feltételezhető, hogy B á n á t lakosságának agrártulajdoni vi szonyai nem sokban különböztek attól, amit Bácskában t a p a s z t a l h a t tunk. Szerémségben a földtulajdon és a lakosság szerkezete közötti a r á n y a bácskai és b á n á t i v a l ellentétben b i z o n y á r a másképpen alakult. Szerem ség ugyanis 1918-ig nem az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i á h o z , h a n e m a H á r o m e g y Királyság területéhez t a r t o z o t t , mások v o l t a k tehát a t ö r t é nelmi fejlődés feltételei is. A rendelkezésünkre álló a d a t o k a z o n b a n itt is a r r a u t a l n a k , hogy Szerémségben is legnépesebbek a földnélküliek és szegényparasztok v o l t a k . E r r e a következtetésre az 1919. évi b i r t o k összeírás a d a t a i b ó l j u t h a t n a k , amelyet az agrárreformügyi minisztérium rendeletére végeztek el a szerémségi községek közigazgatási szervei. Az 5
6
összeírás a l k a l m á v a l a lakosságot öt kategóriába osztották. Az első k a tegóriába a földnélküliek t a r t o z t a k ; a m á s o d i k b a „ a z o k a törpebirtokos p a r a s z t o k , a k i k n e k volt u g y a n földje, de nem a n n y i , a m e n n y i t család jukkal meg t u d t a k volna m ű v e l n i ; a h a r m a d i k k a t e g ó r i á t azok a föld tulajdonosok a l k o t t á k , akiknek annyi földje volt, hogy a n n a k művelését a családdal elvégezhették; a negyedik kategóriába t a r t o z ó k n a k a n n y i föld volt t u l a j d o n u k b a n , hogy csak részben végezte művelését a család, rész ben pedig cselédekkel, földmunkásokkal, b é r m u n k á s o k k a l m ű v e l t e t t é k ; és végezetül az ötödik kategóriába t a r t o z ó birtokosok egyáltalán nem foglalkoztak földműveléssel, h a n e m minden m u n k á t másokkal végez tettek e l . " M a m á r lehetetlen m e g á l l a p í t a n i , elvégezte-e a n n a k idején minden szerémségi község a birtokösszeírást, p o n t o s a b b a n , n e m t u d n i , hogy a minisztériumi rendeletnek megfelelően végezte-e el, mert teljességében csak öt község: A n t i n Bečmen, O r o l i k , Sremske L a z e és Cerié a d a t a i t őrizte meg a letűnt idő, és részben két község, Krnješevci, v a l a m i n t P r i vina G l a v a faluk adatait. A z említett helységekben összesen 1114 csalá dot s z á m o l t a k meg. K ö z ü l ü k 911 család ( 8 1 , 7 7 % ) az első két kategóriá ba t a r t o z o t t , ami egyértelműen a r r a a következtetésre u t a l , hogy Sze rémségben is a szegényparasztság a l k o t t a a földművesek legnépesebb ré tegét. Természetesen csak abban az esetben — és ez véleményem szerint reális —, h a a többi szerémségi helységben is hasonló volt a m e z ő g a z d a sági lakosság szerkezeti összetétele. A z első két kategóriába t a r t o z ó k , v a l a m i n t a h á r o m k ö v e t k e z ő kategóriába t a r t o z ó birtokosok tulajdonába t a r t o z ó földterület k ö z ö t t i a r á n y t az alábbi a d a t o k k a l szemléltetjük. A z említett falvak h a t á r á b a n 7976 kataszteri hold megművelt föld volt Ebből az első két kategóriába t a r t o z ó lakosság b i r t o k á b a n — a szám beli fölény, ellenére is — mindössze 3861 k h volt (a megművelés alá eső föld 46,15 s z á z a l é k a ) . Ez az a d a t 'képletesen beszél a szegényparasztság nehéz gazdasági és szociális körülményeiről. 7
8
A szegényparasztok nemzetiségi összetételét t e k i n t v e bizonyos, hogy a megnevezett szerémségi településeken a legtöbb szegény a szerbek és hor v á t o k soraiból került ki, de természetesen volt k ö z ö t t ü k német, .magyar, szlovák és ruszin nemzetiségű is. Sajnálatos körülmény, hogy H . H a l l e r német szerző a szerémségi né metekről szóló monográfiájában nem közöl a d a t o k a t a német nemzeti ség f ö l d b i r t o k a i n a k nagyságáról és s z á m á r ó l . H a s o n l ó k é p p e n mind a mai napig nem b u k k a n t u n k h a s z n á l h a t ó a d a t o k r a a szerémségi m a g y a r lakosság birtokszerkezetére v o n a t k o z ó a n , bár a szerémségi m a g y a r o k , számukat t e k i n t v e , a második helyen vol t a k a nemzetiségek sorában. A szerémségi szlovákok agrártulajdoni helyzetére egy 1930-tól szár mazó Stara P a z o v a - i a d a t alapján következtethetünk. 9
S t a r a P a z o v á n tehát a földnélküliek és szegényparasztok a l k o t t á k я földműveslakosság felét. A d a t o k h i á n y á b a n semmi bizonyosat sem m o n d h a t u n k a szerémség ben élő ruszinok helyzetéről, h a b á r tudjuk, hogy a sidi járás Bačinci, Berkasova és Šid helyiségeiben, v a l a m i n t a v u k o v a r i járás Mikluševci és Petrovci nevű helységeiben igen népes volt a ruszin etnikai csoport. Említsünk meg a n n y i t , hogy P r i v i n a G l a v a faluban 26 ruszin és 55 szerb család t u l a j d o n á b a n egyáltalán nem volt föld, a második kategó riába pedig 65 ruszin és 55 szerb család t a r t o z o t t . Tekintettel a r r a a tényre, hogy Vajdaság agrártulajdoni szerkezetében a n a g y b i r t o k o k jelentős helyet foglaltak el, melyeknek felosztását az ag rárreform előkészítési rendeletei törvényesítették, kedvezőek v o l t a k a feltételek ahhoz is, hogy a földnélküliek és a törpebirtokosok a reform által hozzájussanak a megélhetéshez szükséges f ö l d t e r ü l e t h e z . Erre a z o n b a n sohasem került sor. Az agrárreformot az a k k o r i á l l a m h a t a l o m elsősorban a szocialista f o r r a d a l o m veszélyének elkerülése végett fogana tosította, következésképp nem hajtotta töretlenül végre és eredményei felemásak v o l t a k . A szegény földnélküliek reménye, hogy a reform ré vén földhöz j u t n a k , csak részben vált valóra. Ezt úgy kell érteni, hogy a szerb, h o r v á t , szlovák és ruszin lakosság elvárásai, ha nem is teljesen, legalább részben teljesültek, míg a m a g y a r és német nemzetiséget gya korlatilag k i z á r t á k a földosztásból, a m i k o r a n a g y b i r t o k o k b ó l k i h a s í t o t t földet osztották. Ez utóbbi tény pedig közvetlenül befolyásolhatta a k i v á n d o r l á s f o l y a m a t á t sok vajdasági faluban, A z a g r á r r e f o r m és a k i v á n d o r l á s jelensége közötti kapcsolat vizsgá l a t a k o r elsősorban azt elemezzük részletesebben, milyen volt a nem szláv nemzetiségek helyzete a földreformban. N e m vitás, hogy v a l a m e n n y i nemzetiség közül a legsúlyosabb hely zetben a m a g y a r o k voltak, mert k ö z ö t t ü k volt a legtöbb földnélküli és elszegényedett p a r a s z t . A földreformban érdekelt m a g y a r o k a t és néme teket, fel sem vették a földigénylők jegyzékére m i n d a d d i g , amíg le nem telt az opció határideje, vagyis 1922. j a n u á r 26-ig. E z e k u t á n természe10
11
tes, hogy nem járt sikerrel a bácskai Lok falu 150 földnélküli szegény p a r a s z t j á n a k próbálkozása sem, hogy a reform révén v a l a m i k é p p e n földhöz jusson — hiába kérték a földreformügyi minisztériumot: adja nekik a falu h a t á r á b a n lévő réti földet, ha nem is ingyen, hát hozzáfér hető áron b é r b e . 1921 októberének derekán a nagybecskereki (mai Zrenjanin) megyei mezőgazdasági hivatalba átirat érkezett a földreformügyi minisztérium ból, m e r t — mint az á t i r a t b a n állt — , a megyében a földreform csak a délszláv nemzetiségűeket érintette, ezért a m a g y a r lakosság küldöttsége felkereste a minisztériumot, hogy m e g h a t á r o z o t t feltételek mellett k a p h a t n a k - e a m a g y a r o k is földet? A miniszter válasza igenlő volt, m o n d v á n : a reform kiírásakor tévesen t ü n t e t t é k fel, hogy csak délszlávok k a p h a t n a k földet. E z t követően h a m a r o s a n újabb, zömmel m a g y a r o k b ó l álló küldöttség kereste fel a reformügyi minisztert, Felső-Bánát 16 településéről, ame lyeknek lakói a volt n a g y b i r t o k o s o k n á l szolgáltak. Kérték a minisztert, hogy a földosztáskor rájuk is gondoljanak a helyi szervek, ők is k a p janak valamit a nagybirtokosok földjéből. A miniszter elhárította a h a t á r o z o t t választ a n n a k ürügyén, hogy a békeszerződés értelmében a bács kai, bánáti és b a r a n y a i m a g y a r lakosság a k k o r i b a n még nem számított államhű elemnek és azzal n y u g t a t t a meg a küldöttséget, hogy a kérdést a minisztertanács elé terjeszti. A minisztertanács pedig m e g á l l a p í t o t t a , hogy 1922. j a n u á r 26 után — amint letelik az opció határideje —, nem lesz a k a d á l y a a n n a k , hogy az itteni m a g y a r és német lakosság is éljen a földreform lehetőségeivel és kedvezményével. De a minisztertanács h a t á r o z a t á n a k i n k á b b csak d e k l a r a t í v jellege volt. A megyei szerveket i n k á b b erkölcsi, mint jogi felelősségre kötelez te, ezért az sem meglepő, hogy nem h a j t o t t á k végre. Ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a m a g y a r földigénylőket, még a z o k b a n a községekben sem vették jegyzékbe, ahol a n a g y b i r t o k kisajátítása u t á n lett volna elegendő föld az osztáshoz. Sőt, ezzel egyidőben a földosztás sal megbízott h i v a t a l o k számos vajdasági községtől, amelyet k i z á r ó l a g v a g y zömmel m a g y a r o k , németek v a g y r o m á n o k l a k t a k , elvették a föl det és a környékbeli szerb földigénylők, v a l a m i n t az önkéntes f r o n t h a r cosok k ö z ö t t o s z t o t t á k szét. A fenti jelenségnek egyik szemléltető pél dáját Debelyacsán jegyezték fel. 1926-ban reformügyi szervek h a t á r o z a t o t h o z t a k a falu tulajdonát képező legelők kisajátításáról. A kisajá títás m i a t t a helybeli lakosok, kizárólag m a g y a r o k , kénytelenek v o l t a k p o t o m á r o n t ú l a d n i á l l a t á l l o m á n y u k o n . A kisajátított földet a hatósá gok szerbeknek j u t t a t t á k , összesen 669 kataszteri holdat, és így a m a gyar l a k t a település mellett egy szerb helység is alapult, ami egyébként összhangban volt Vajdaság szlávosítási p o l i t i k á j á v a l . N y i l v á n v a l ó , hogy a debelyacsai reformügyi adminisztráció ilyen p o litikája — és ez nem volt egyedülálló eset Vajdaságban — gazdasági 12
13
szempontból, hogy nemzeti-politikai szövődményeit ne is említsük, a vajdasági m a g y a r o k ellen irányult. A földreform átmeneti á l l a p o t á n a k befejezésével és a földreform likvidációjáról szóló t ö r v é n y 1931. évi m e g h o z a t a l á v a l sem v á l t o z o t t ér demlegesen a m a g y a r o k helyzete, amit az ü r m é n y h á z i nincstelen m a gyarok sikertelen földszerzési és elköltözési kísérletével szemléltethe tünk. Százötven ü r m é n y h á z a i lakos 1932. június 23-án kérvénnyel fordult a D u n a menti báni hivatalhoz, amelyben az alábbiakat foglalták össze: „ M i , a Jugoszláv K i r á l y i Á l l a m alulírott lakosai, alázatos kérelemmel fordulunk a nemes lelkű tekintetes Bán ö m é l t ó s á g á h o z és b á t o r k o d u n k kérni a k ö v e t k e z ő k e t : Mivelhogy szegények v a g y u n k és nincs semmi keresetünk, családunk kal szörnyűséges á l l a p o t o k közepette nélkülözünk, o l y a n n y i r a , hogy helyzetünk n a p r ó l n a p r a súlyosbodik. H e l y z e t ü n k rosszabbodása kész tetett v a l a m e n n y i ü n k e t arra, hogy nemes lelkű Bán U r u n k h o z kérelem mel forduljunk, és amennyiben kérésünket Tekintetes Bán Ú r sem t a l á l ja m é l t á n y t a l a n n a k , úgy n e k ü n k letelepedés céljából több éves lefizetés re szíveskedjék földet a d n i . Lehetségesnek véljük letelepedni a D u n a és a Temes folyók mentén, Csenta, O p o v a és Pancsova között, m i n e k előtte befejeződnek a gátépítési m u n k á k . A n n a k reményében, hogy T e kintetes U r a s á g o d nemeslelkűsége könyörülettel lesz i r á n y u n k b a n és részvéttel nehéz helyzetünkre, segítségét tőlünk nem tagadja meg, előre is a l á z a t o s a n köszönjük jótéteményét és m a r a d u n k a Jugoszláv K i r á l y ság sírig hű, törvénytisztelő alázatos polgárai. M i n d e n szükségben, és minden időben készen állunk a királyért és a h a z á é r t életünket is ál dozni." A z ü r m é n y h á z a i m a g y a r o k a l a t t v a l ó i hűséggel írt kérvénye a z o n b a n el sem j u t o t t a bánhoz, m e r t a D u n a Menti Bánság báni h i v a t a l á n a k m e zőgazdasági osztálya v i s s z a t a r t o t t a és 1932. június 30-án a verseci járá si elöljáróság mezőgazdasági osztályához j u t t a t t a el, azzal a h a t á r o z o t t megjegyzéssel, hogy a k é r v é n y t fektesse el az illetékes helyszínelő bi zottság megalakításáig, amely majd hivatali hatásköréből a d ó d ó a n eljár az ügy rendezésében. A kérvényben foglaltak rendezése v a l ó b a n v á r a t o t t m a g á r a a hely színelő bizottságok megalakításáig és 1934. j a n u á r 9-én a k ö v e t k e z ő k e t í r t á k h á t l a p j á r a : „ T u d o m á s u l véve — a/a az ü r m é n y h á z a i dossziéban." Ezek u t á n nem csoda, hogy az ü r m é n y h á z a i m a g y a r o k meg sem kísé relték az államkincstár 29 kataszteri hold földjét m e g k a p n i , amelyet 1935. j a n u á r 25-én a Velika G r e d a - i (györgyházai) p r a v o s z l á v egyház közösség k a p o t t meg ajándékul. A z 1931 és 1941 k ö z ö t t i időszakban, tehát a földreform likvidáció járól szóló t ö r v é n y h a t á l y a idején — a m e n n y i r e ez m a előttünk ismere tes — az ü r m é n y h á z a i a k említett próbálkozása volt a vajdasági m a g y a rok egyetlen kísérlete, amely a r r a i r á n y u l t , hogy a magyarság is részese 14
legyen a f ö l d r e f o r m n a k . Ú g y tűnik, az elszegényedett földnélküli ma gyarok minden a r r a v o n a t k o z ó illúziója szertefoszlott, hogy a földre form befejező szakaszába valamiképpen is h o z z á j u t h a t n a k az óhajtott földhöz. Erről győzte meg őket egyebek k ö z ö t t a reformügyi adminiszt ráció g y a k o r l a t a is. Igaz, hogy nincsenek b i r t o k u n k b a n a vajdasági német lakosság föld tulajdoni viszonyaira v o n a t k o z ó pontos a d a t o k (kivéve a bácskai néme tek agrártulajdoni helyzetét összefoglaló 1919. évi a d a t o k a t ) , mégis bi zonyos, hogy a német ajkú lakosság körében is a p a r a s z t s á g képezte a legnépesebb t á r s a d a l m i réteget, ezért érthető, hogy a német lakosság és parasztság státusa sem m a r a d h a t o t t érintetlen a reform végrehajtása során. A r r a is v a n példa, hogy a németek összetűzésbe kerültek az önkéntes frontharcosokkal és a helybeli szervekkel olyan földterületek miatt, amelyre m i n d k é t fél igényt t a r t o t t . A z egyik ilyen vitás kérdés a lázár földi és martinicei (bánáti) németek, v a l a m i n t az önkéntesek és helybeli szerbek k ö z ö t t 1919-től egészen 1924-ig elhúzódott, m e r t m i n d k é t fél jogot formált az altruista b a n k földjére. A helyzet csak 1924 végén rendeződött, a k k o r is a németek k á r á r a . A becskereki kerületi bíróságon nem érvényesíthették tulajdonjogukat a k o r á b b a n (1918-ban) vásárolt földekre, sőt kártérítést sem k a p t a k az altruista b a n k b i r t o k á t képező földjeikért. Ezeket a reformügyi adminisztráció az önkénteseknek és a helybeli szerb földigénylőknek a d t a . N é m e l y német községek B á n á t b a n azzal p r ó b á l k o z t a k , hogy m a g u k végzik el a földreformot a b i r t o k u k b a n levő földeken és ezzel elégítik ki az elszegényedett német parasztság igényeit. P r ó b á l k o z á s a i k rendre ellentétbe kerültek a reformügyi adminisztráció kolonizációs politikájá val és szinte törvényszerűen sikertelenül végződtek. Ékes példája ennek az almási (jabukai) németek sikertelen p r ó b á l k o z á s a a pancsovai járás ban, hogy saját szegényeik között osszanak szét 3200 kataszteri hold földet. A glogoni németek hasonló próbálkozása ugyancsak k u d a r c o t v a l l o t t . A glogoniak 1930-ban, a szegény németek között szétosztottak 780 k a t a s z t e r i hold réti földet, amely a község tulajdonát képezte. D e a D u n a Menti Bánság báni h i v a t a l a 1933. szeptember 11-én e x p r o p r i á l t a ezt a földet azzal az i n d o k k a l , hogy az a föld az újonnan épített gát térségében terül el. A glogoni község u g y a n p a n a s z t nyújtott be a me zőgazdasági minisztériumhoz, de Lj. Tomašić miniszter a p a n a s z t nem v e t t e figyelembe és 1933. október 19-én elutasító választ a d o t t . 15
Vajdaság betelepítésével és a német települések közelében elterülő n a g y b i r t o k o k felosztásával néha teljesen figyelmen k í v ü l h a g y t á k az el szegényedett német parasztság érdekeit, m e r t többé nem vehették bérbe a n a g y b i r t o k o k a t , ami a földreform végrehajtása előtt tulajdonképpen sokuk számára az egyetlen megélhetési lehetőséget jelentette. Ilyen volt a németcsernyei és csőszteleki (česteregi) németek esete is a Cekonjićb i r t o k felosztásakor és telepesekkel v a l ó betelepítésekor, ami miatt egyes
német írók joggal m u t a t t a k rá a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság te lepítési politikájának egyoldalúságára, és a r r a , h o g y a királyság á l l a m h a t a l m i szervei kizárólag nacionalista-politikai érdekektől vezérelve vé gezték a földreformot, mellőzve a vajdasági őslakosság gazdasági-szociá lis é r d e k e i t . A fentiek következtében a szegénysorba jutó német parasztság t ö meges k i v á n d o r l á s r a kényszerült. S. Šećerov közlése szerint csupán 1925ben 4930 német v á n d o r o l t ki, többnyire a tengerentúli országokba. B á n á t b a n , különösen az első világháborút követően igen erős volt a földigénylő szerbek, k ö z ö t t ü k is a helybeli önkéntesek n y o m á s a és k ö vetelése, hogy mielőbb és minél több n a g y b i r t o k o t osszanak fel. Az elő állt helyzetben a b á n á t i reformügyi adminisztráció g y a k r a n h o z o t t ki sajátítási végzést r o m á n p a r a s z t o k k á r á r a is, akiknek tulajdonában nem volt több 10—15 holdnál, tehát nem is t a r t o z t a k a nagybirtokosok k ö zé. A román kisparasztok földjének kisajátítása n y i l v á n megtorlás volt a R o m á n i á b a n élő szerb nagybirtokosok földjének expropriálásáért. A becskereki megyei mezőgazdasági h i v a t a l 1920/21-ben 140 m o k r i n i kis birtokos r o m á n p a r a s z t t ó l vett el 583 hold földet, a n n a k ellenére, hogy ilyen cselekedetre a Jugoszláv Királyság egyetlen pozitív t ö r v é n y e sem h a t a l m a z t a fel a földreform illetékeseit. 16
17
A témát t o v á b b részletezve szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az örökségüktől megfosztott romániai szerb nagybirtokosok m i a t t fogana tosított megtorló intézkedéseket a reformügyi adminisztráció nem is irá n y í t h a t t a mások, csak a Vajdaságban élő r o m á n kis- és középbirtokos r o m á n p a r a s z t o k ellen, hisz Vajdaságban a r o m á n nemzetiségűek tulaj d o n á b a n alig volt nagybirtok. Pontosabban Vajdaság területén csak h á rom r o m á n nemzetiségű földbirtokosnak volt n a g y o b b földtulajdona, de ezeket m á r 1919-ben a kisajátítandó területekhez sorolták és felosztot t á k a földigénylők között. A földreform befejező szakaszában g y a k r a n vették el a földet a r o m á n o k l a k t a községektől és u g y a n a z t az ö n k é n teseknek, a telepeseknek és azok faluközösségének a d o m á n y o z t á k . Az expropriálásnak az előbbihez hasonló, t ú l n y o m ó a n a nacionalista-politi kai érdekektől vezérelt példáját érvényesítették a révújfalvai (Banatsko N o v o Selo-i) községben is, amelyet a k k o r zömmel r o m á n o k l a k t a k . 1929-től 1934-ig a révújfalvaiak t u l a j d o n á t képező földekből 1500 k a taszteri holdat hasítottak ki, a község tulajdonában pedig mindössze 875 h o l d a t h a g y t a k meg, de ebből is 342 hold legelő volt, a többi pedig or szágút és egyéb ú t hozzá t a r t o z ó sávterülettel. A meghagyott legelők silányak voltak, nagyrészüket sár és tócsa u r a l t a . A révújfalvai k ö z ségnek 1569, t ö b b n y i r e mezőgazdasággal foglalkozó h á z t a r t á s a volt. A községi legelők kisajátítása után hirtelen h a n y a t l a n i kezdett az á l l a t t e nyésztés, ami szükségszerűen a révújfalvaiak gazdasági helyzetének meg romlását eredményezte. Az 1934-ből s z á r m a z ó a d a t o k szerint a falu la kossága a b a n k o k n a k és különféle magánszemélyeknek hozzávetőlegesen 5 millió d i n á r r a l t a r t o z o t t , és ennél valamivel többet tett ki a helybeliek
a d ó h á t r a l é k a . Szembetalálva m a g á t a nehézségekkel a révújfalvai köz ség az állami mezőgazdasági minisztériumtól azt követelte, hogy juttassa vissza az elvett földeket v a g y részesítse megfelelő kártérítésben a köz séget, de p r ó b á l k o z á s u k nem járt sikerrel. N e m is j á r h a t o t t , hisz abban az időben Révújfalva h a t á r á b a n 194 földigénylőt, többnyire önkéntes frontharcost telepítettek l e . A fentiekkel azonos v a g y hasonló m ó d o n h a j t o t t a tehát végre a b á náti telepítés- és reformügyi adminisztráció a földosztás feladatát a két világháború között, miközben a szlávosítás érdekeit követve megfeled kezett a r o m á n o k a l a p v e t ő gazdasági érdekeiről és a r r ó l , hogy az a k k o ri Jugoszláviát és R o m á n i á t a k i s a n t a n t i szövetségben m á r több éves b a r á t i kapcsolat fűzte egymáshoz. Kétséget k i z á r ó t é n y k é n t könyvelhet jük el, hogy 1918 és 1927 k ö z ö t t ezzel m a g y a r á z h a t ó a D u n a menti r o m á n lakosság tömeges kivándorlása, ugyanis 1927-ben a 2932 tenge rentúlra v á n d o r l ó k ö z ö t t 367 r o m á n volt, vagyis a z össz k i v á n d o r o l t a k 12,52 százaléka, míg u g y a n a b b a n az időben mindössze 199 szerb nem zetiségű h a g y t a el Vajdaságot ( 6 , 7 9 % ) . 18
A m a g y a r o k t ó l , németektől és r o m á n o k t ó l eltérően, akik a földosztás k o r nem j u t h a t t a k földhöz, ami ú g y - a h o g y lendített volna gazdasági helyzetükön, a ruszin és szlovák nemzetiségűek a szerbekhez és h o r v á t o k h o z hasonló v a g y azonos m ó d o n és k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t k a p t a k föl det a reform végrehajtásakor. D e ez sem v á l t o z t a t t a meg jelentősebben a szlovákok és ruszinok, szerbek és h o r v á t o k földtulajdoni viszonyait, m e r t a segélyezettek Bácskában átlag 2 hold 932 k v a d r á t , B á n á t b a n 1 hold 1490 k v a d r á t , Szerémségben pedig 1 kataszteri hold 1360 k v a d r á t földet k a p t a k . 1 9
Ezek u t á n n y i l v á n v a l ó , hogy a földreform Vajdaságban nem v á l t o z t a t t a meg lényegesebben a földtulajdoni v i s z o n y o k a t , a birtokszerkeze tet és így az agrárkérdés t o v á b b r a is megoldatlan m a r a d t . Ilyen körül mények k ö z ö t t a falusi földnélküliek és a szegényparasztok úgy biztosít h a t t á k csak egzisztenciájukat, h a a v á r o s o k b a , g y á r k ö z p o n t o k b a költöz tek és ott esetleg állást, m u n k á t k a p t a k az i p a r b a n v a g y európai és ten gerentúli országokba v á n d o r o l t a k . A z első világháborút k ö v e t ő években az általános gazdasági fellendülés reális feltételeket teremtett a vajda sági falvakban jelentkező munkaerő-felesleg egy részének abszorbálásához. A gazdasági fellendülés a z o n b a n rövid lélegzetű volt, amit h a m a rosan a gazdasági p a n g á s követett, a vajdasági ipar beilleszkedése az ú j o n n a n létesült ország gazdasági rendszerébe, és ez több tekintetben is hosszadalmas és keserves folyamat volt. E n n e k a t á r s a d a l m i és g a z dasági fejlődésnek természetes velejárója v o l t a Vajdaságból való elván dorlás, amely a két világháború k ö z ö t t ezen a vidéken n a g y o b b mérete ket öltött, m i n t a délszláv á l l a m többi részén. Az emigrációs folyamat a z o n n a l a háború befejezése u t á n kezdetét v e t t e , de méreteiről az 1925-ből s z á r m a z ó általános jellegű a d a t o k o n kívül, sajnos, nem m a r a d t a k r á n k p o n t o s a b b és részletesebb a d a t o k .
A S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság szociálpolitikai minisztériumá n a k a d a t a i szerint Vajdaságból 1921-ben 2270 személy emigrált, 1922ben 1118 személy, 1923-ben 3970, 1924-ben 8048 és 1925-ben 3050 sze mély t á v o z o t t külföldre. Amennyiben a fentebbi a d a t o k a t összevetjük az össz k i v á n d o r o l t a k számával (1921-ben az országot 12 965, 1922ben 6086, 1923-ban 9370, 1924-ben 17 238 és 1925-ben 15 005 k i v á n d o r l ó h a g y t a el) érdekes következtetésre j u t h a t u n k . Vizsgálatunk első évében, t e h á t 1921-ben a vajdaságiak az össz k i v á n d o r o l t a k n a k 17,50 százalékát a l k o t t á k , 1922-ben 18,37 százalékát, 1923-ban 42,36 száza lékát, 1924-ben 46,68 százalékát, 1925-ben pedig a 20,32 százaiékár. A szociálpolitikai minisztérium kivándorlásügyi h i v a t a l á n a k a d a t a i szerint 1925-ben a vajdasági k i v á n d o r o l t a k nemzetisági a r á n y a a követ kezőképpen oszlott meg:
A vajdasági k i v á n d o r o l t a k nagy többségét tehát a n é m e t e k és m a g y a r o k képezték; a németek az össz k i v á n d o r o l t 50,95 százalékát, a m a g y a r o k pedig a 34,19 százalékát a l k o t t á k . A szerbek, h o r v á t o k és szlové nok r é s z a r á n y a ebben az esetben elenyésző, alig 10,42 százalék, a r o m á noké pedig még jelentéktelenebb, mindössze 2,22 százalék. A vajdasági k i v á n d o r o l t a k szakképzettségi szerkezetét az alábbi t á b l á z a t o n figyelhetjük meg. A z a d a t o k 1925-ből s z á r m a z n a k .
A k i v á n d o r l ó k foglalkozás szerinti megoszlását szemléltető a d a t o k m i n d e n k é p p e n figyelmet érdemelnek, m e r t egyértelműen a k i v á n d o r l á s
falusi, azaz p a r a s z t i jellegére u t a l n a k . 1925-ben a vajdasági k i v á n d o r l ó k 49,04 százaléka földműves volt (egészen bizonyos, hogy földnélküliek ről és szegényparasztokról v a n szó) u g y a n a k k o r a k i v á n d o r l ó szakkép zett és szakképzetlen m u n k á s o k a r á n y a csak 14,95 százalék. N e m t u d juk p o n t o s a n , hogy kikre v o n a t k o z i k a szabad foglalkozásúak elnevezés, elenyésző s z á m u k r a való tekintettel a z o n b a n feltételezhető, hogy értel miségiek voltak- A nem dolgozó családtagok gyűjtőfogalom a l a t t jelölt idős személyek, feleségek és gyermekek számából u g y a n a k k o r a r r a is k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , hogy a vajdasági k i v á n d o r l ó k szinte rendszeresen csa ládostul keltek ú t r a , hiszen a nem dolgozó családtagok száma 35,37 százalékát képezi a k i v á n d o r l ó k n a k . A k i v á n d o r l ó k életkoráról az alábbi, 1925-ből s z á r m a z ó a d a t o k b ó l értesülünk:
A k i v á n d o r l ó k legszámosabb csoportját a 18 évnél fiatalabbak képez ték, az 50 évnél idősebbek s z á m a r á n y a viszont a legalacsonyabb. A 18 és 30, v a l a m i n t 31 és 50 k ö z ö t t i életkorúak csoportja ugyancsak népes; ők alkotják az össz k i v á n d o r o l t a k 53,63 százalékát, m á r p e d i g t u d v a levő, hogy ez a korosztály a l e g a k t í v a b b . Vajdaságból v a l ó távozásuk, amely a jelek szerint évről évre ismétlődött a húszas években, negatív demográfiai jelenségnek m o n d h a t ó . Szociális szempontból vizsgálva a k i v á n d o r l ó k a t , 1925-ben olyan csa ládok t á v o z t a k tömegesen^ amelyek semmilyen v a g y o n n a l nem rendel keztek (összesen 1502 család). Jellegzetes, hogy 348 k i v á n d o r l ó vajda sági család emigrálása u t á n is m e g t a r t o t t a v a g y o n á t , 121 család pedig a k i v á n d o r l á s t megelőzően eladta. A z a d a t o k b ó l nem t ű n i k ki p o n t o s a n , hogy milyen v a g y o n r ó l v a n szó, de feltehetően a p a r a s z t b i r t o k r ó l (föld ről és házról). A felsorolt a d a t o k fényében a szociálisügyi minisztérium emigrációs o s z t á l y á n a k igaza volt, a m i k o r úgy ítélte meg, hogy 1925ben Vajdaságban a k i v á n d o r l á s n a k 2969 esetben gazdasági oka volt, és csupán 81 esetben játszott közre v a l a m i l y e n más ok. A vajdaságiak közül, az 1952-ből s z á r m a z ó a d a t o k szerint, senki sem m a r a d t E u r ó p á b a n . V a l a m e n n y i k i v á n d o r o l t a tengerentúli orszá gokban telepedett le. E r r ő l a k ö v e t k e z ő t á b l á z a t o t közölhetjük.
Szembetűnő, hogy a k i v á n d o r l ó k nagy többsége Brazíliát v á l a s z t o t t a bevándorlása helyéül, még pontosabban Brazíliában is Sao Paulo brazil szövetségi államot, amely, mint ismeretes, a két háború között rohamos fejlődésnek indult, hatalmas kávéültetvényei évről évre nagy számú m u n k a e r ő t a l k a l m a z t a k . Bizonyítékaink ugyan nincsenek, de feltételez hető, hogy a vajdaságiak Sao P a u l o b a t ö r t é n ő kivándorlása szervezett formában t ö r t é n t , amit az a tény is alátámaszt, hogy a Sao Paulo-i ál lam 1910 vajdasági emigránsnak megtérítette az útiköltségét. A z emigránsok nagyságrendben második csoportja az A m e r i k a i Egye sült Á l l a m o k b a vette útját, de az ő bevándorlásuk m á r nem szervezet ten folyt, ezért az útiköltségüket is m a g u k fedezték. Bizonyos jelek a r r a u t a l n a k , hogy az Egyesült Á l l a m o k b a indulók többsége ü g y n ö k ö k rá beszélésére v á l a s z t o t t a úticélul A m e r i k á t , h a b á r az S Z H S Z Királyság ki v á n d o r l á s i h i v a t a l a k o r á b b a n figyelmeztette az emigrálni szándékozó k a t , hogy mielőtt az Egyesült Á l l a m o k b a i n d u l n á n a k , előbb tájékozód j a n a k az amerikai imigrációs és egyéb törvényekről, ide értve a C o n t ract L a b o u L a w - o t is, m e r t ellenkező esetben k ö n n y e n m e g o l d h a t a t l a n nehézségekkel és p r o b l é m á k k a l találják m a g u k a t szemben a p a r t r a s z á l lás u t á n . A nagyság szerinti h a r m a d i k csoport K a n a d á b a , a negyedik pedig A r g e n t í n á b a v á n d o r o l t be. A K a n a d á b a és A r g e n t í n á b a való imigrálásról nincsenek a d a t a i n k , de a n n a k idején egyes vajdasági lapok igazi agitációt folytattak az említett két országba történő kivándorlás ellen. Ilyenfajta tevékenységével leginkább a Banatski glasnik t ű n t ki. A l a p szerkesztősége kapcsolatot teremtett olyan vajdaságiakkal, akik a hú szas évek elején költöztek A r g e n t í n á b a n és 124-től többszöri a l k a l o m mal leveleket és levélrészleteket közölt tőlük, v a l a m i n t a gazdasági helyzetet vázoló t á j é k o z t a t ó k a t . Íme, egy részlet egy Buenos Airesben élő k i v á n d o r o l t leveléből: „ . . . N a g y a drágaság. Egy p á r lábbeli 25 pesoba kerül, egy öltöny 100 pesoba, egy ing 10—15 pesoba. A napi ét kezésért, vendéglőben 3 pesot kérnek, az alvásért pedig 30 pesot ha v o n t a . A munkás n a p o n t a legfeljebb 6 pesot kereshet és ezért 10—12 20
órát kell d o l g o z n i a . . . " A z argentin földművelés nehéz m u n k a k ö r ü l ményeinek ecsetelése u t á n az ismeretlen levélíró megjegyzi, hogy Argen tína i p a r a fejletlen ( „ m e r t nagyon kevés g y á r a v a n " ) , majd arról t u d ó sít, hogy „földieink jó részének egy garasa, illetve a n n y i pénze sincsen, hogy esetleg visszatérjen", majd a k ö v e t k e z ő üzenetet küldi a lapszer kesztőségnek: „Tanácsolják az o t t h o n i a k n a k , hogy ne jöjjenek ide, in k á b b üljenek o t t h o n — ahogy v a n , úgy v a n — mégis jobb, mint itt eb ben a szörnyű o r s z á g b a n . " Természetesen az újság örömmel közölte az idézett részleteket, a levél t a r t a l m á t pedig az alábbi m ó d o n k o m m e n tálta. „ A legjobb itthon m a r a d n i , összefogni minden erőt, hogy az ag rárkérdést úgy oldjuk meg, ahogy kelt, és a k k o r nem lesz szükségünk jobb A m e r i k á r a áldott, gazdag h a z á n k n á l . " ( N . G. kiemelése.) M a m á r nehéz lenne megállapítani, milyen indítékok vezérelték eze ket az újságokat, hogy szándékukról lebeszéljék az A r g e n t í n á b a induló k a t , a n n á l is inkább, mert ezek a l a p o k cikkeztek az Egyesült Á l l a m o k ba vagy más országokba történő kivándorlás ellen. A z Argentína-ellenes hangulatkeltés a z o n b a n a különféle ü g y n ö k ö k működésével h o z h a t ó öszszefüggésbe, akik a k i v á n d o r l ó k a t más tengerentúli országokba szerették volna i r á n y í t a n i , és ezért t i t o k b a n t a l á n pénzelték is ezt a p r o p a g a n d á t . D e ettől eltekintve a vajdaságiak t o v á b b r a is tömegesen v á n d o r o l t a k A r g e n t í n á b a , persze nem k i z á r t dolog, hogy a p r o p a g a n d a hatására egyesek meggondolták m a g u k a t . 21
A k i v á n d o r l ó k között, 1925-ben, legtöbben o l y a n o k v o l t a k (2755 sze mély), akik először emigráltak, de v o l t a k o l y a n o k is (226 személy), a k i k m á r másodszor szánták rá m a g u k a t erre a lépésre, sőt h a r m a d s z o r (16 személy) és negyedszer (2 személy), de ennél, többször is (egy s z e m é l y ) . A vajdaságiak kivándorlása, egészen 1925-ig, szinte észrevétlenül tör tént, legalábbis ami a nagy nyilvánosságot illeti. A szerbhorvát lapok éppen csak jegyezték mellékesen a kivándorlást, a V i d o v d a n nevű lap pedig, nacionalista pozíciókról ekképpen k o m m e n t á l t a az elvándorlást, 1923-ban: „ A hivatalos a d a t o k szerint 1923-ban megnövekedett a v a j dasági k i v á n d o r l ó k száma, örvendetes azonban a hír ( N . G. kiemelése), hogy a k i v á n d o r l ó k k ö z ö t t legkevesebb a délszláv nemzetiségű, mert közülük egyre kevesebben hagyják el az országot. 1923 folyamán V a j daságból 250 szerb, 300 bunjevac, 2094 német, 1115 m a g y a r , 190 r o m á n , 19 szlovák, 5 török és 20 egyéb nemzetiségű k ö l t ö z ö t t ki A m e r i kába, Ausztráliába, v a g y A f r i k á b a . " 22
23
A V i d o v d a n tehát csaknem leplezetlen örömmel k o n s t a t á l t a a nem szláv nemzetiségűek elvándorlását Vajdaságból, és egészen természetes, meg sem p r ó b á l t a olvasóinak m e g m a g y a r á z n i a k i v á n d o r l á s okát. Egyébként másfajta hozzáállást aligha is v á r h a t t u n k volna el az O r j u na (Jugoszláv N a c i o n a l i s t á k Szervezete) sajtószervétől. M á s k é n t k o m m e n t á l t a viszont a T r g o v a č k e novine a k i v á n d o r l á s t Ez az újság a vajdasági polgárság szócsöve volt, amely n e m nézhette
jó szemmel a m u n k a e r ő , főként a szakképzett m u n k a e r ő elvándorlását. A l a p hasábjain g y a k r a n foglalkozott az elvándorlás problémáival és ilyenkor rendszeresen t á j é k o z t a t o t t a k i v á n d o r l ó k szakképzettségi össze tételéről, amiről a többi újság szabályszerűn megfeledkezett. V o l t a k olyan vajdasági újságok is, amelyek semleges álláspontra he lyezkedtek a kivándorlással k a p c s o l a t b a n , átszőve mégis írásaikat olyan a d a t o k k a l , amelyek bizonyítják, hogy Vajdaság élen jár a k i v á n d o r l ó k számát tekintve. Egyik írásában a N o v a zora nevű l a p például megem líti, hogy 1924 februárjában összesen 1794 személy h a g y t a el Jugoszlá v i á t : 1212 férfi és 582 nő. A z országrészeket t e k i n t v e Vajdaságból szár m a z i k a legtöbb k i v á n d o r l ó , összesen 9 8 6 : 521 férfi és 465 n ő . A r r a i s a k a d t példa, hogy a k i v á n d o r l á s kérdése o l y k o r a polgári p á r t o k egymás közötti h a r c á b a n éleződött ki. A d e m o k r a t a p á r t o k 1925-ig szinte rendesen a Radikális P á r t o t tették felelőssé a k i v á n d o r lásért, persze csak a szláv népek emigrálását véve figyelembe. A D e m o k r a t a P á r t N a r o d című lapja például a k i v á n d o r l á s r ó l szóló egyik írásában megemlíti, hogy az utóbbi években (1919-től 1925-ig) egyre több délkelet-szerémségi szlovák (boljevaciak és dobanovaciak) v á n d o r o l ki Brazíliába és A r g e n t í n á b a , ezért nem á r t a n a , h a „ . . . n a g y o b b figyel met f o r d í t a n á n k a különféle ü g y n ö k ö k z a v a r o s tevékenységére, akik a k i v á n d o r l ó k t ó l nagy összegeket csikarnak ki valamiféle jutalom fejé ben, anélkül, hogy megdolgoztak v o l n a érte, m e r t az ígért p a r a d i c s o m helyett a k i v á n d o r l ó k a t igazi p o k o l várja A m e r i k á b a n . V a g y t a l á n a radikális h a t a l m i szervek szisztematikusan j á r n a k el így, mivel a szlo v á k o k nem n a g y s z e r b e k ? " A radikálisok és belpolitikájuk ellen felhozott v á d a k , miszerint ered ménytelen belpolitikai intézkedéseik k ö v e t k e z m é n y e a szlovákok elván dorlása, nem v o l t igazolt a d e m o k r a t á k részéről. A szlovákok ugyanis a k k o r is tömegesen v á n d o r o l t a k ki a tengerentúli országokba, amikor a d e m o k r a t á k v o l t a k h a t a l m o n . Valójában pedig sem a radikálisok, sem a d e m o k r a t á k , mint a polgárság és tehetősebb falusi lakosság politikai szervezetei nem p r ó b á l t a k r á m u t a t n i a k i v á n d o r l á s igazi gazdasági-szo ciális tényezőire Vajdaságban. Ehelyett egymást v á d o l t á k , o l y k o r még a becstelen r á g a l m a z á s t ó l sem r i a d v a vissza. A fent említett esetben a N a r o d című d e m o k r a t a lap n y i l v á n v a l ó célja az volt, hogy a Szlovák N é p i P á r t és a Radikális P á r t választási egyezményének aláírása u t á n k o m p r o m i t t á l j a a Radikális P á r t o t a szegény szlovákság körében, akik egyébként a potenciális szlovák k i v á n d o r l ó k zömét k é p e z t é k . 24
2 5
26
27
Érdekes megemlíteni, hogy a Vajdasági Városok Szövetsége nevű szervezet is elítélte a k i v á n d o r l á s t . E r r ő l a Z e n t a i Űjság a k ö v e t k e z ő k e t í r t a : „ A Vajdasági Városok Szövetsége á t i r a t b a n fordult a szociálisügyi minisztériumhoz, amelyben kéri, hogy a k o r m á n y tiltsa meg a k i v á n d o r lást A m e r i k á b a és vessen véget az ü g y n ö k ö k könyörtelen ténykedésének. A z á t i r a t b a n r á m u t a t n a k , hogy a különféle ü g y n ö k ö k az utóbbi évek-
ben elárasztották Vajdaságot és Észak vagy D é l - A m e r i k á b a csábítják a lakosságot. A vajdasági városok az ü g y n ö k ö k működését szabályozó előírás meghozatalát követelik a szociálisügyi minisztertől és egyben követelik az ü g y n ö k ö k büntetését i s . . . " Valószínű, hogy a vajdasági városok álláspontja a városi ipar szük ségleteiből a d ó d ó a n alakult ki. A s z a k m u n k á s o k és elszegényedett kis iparosok tömeges elvándorlását ugyanis megsínylette a vajdasági v á r o sok fejlődő ipara. A szövetség valójában nem fűzött nagy reményeket ahhoz, hogy akciója a szociálisügyi minisztériumban eredménnyel jár, legalábbis ami a kivándorlás megtiltását illeti, ezért követelte egyebek között az ü g y n ö k ö k ténykedésének törvényes szabályozását. A z ügy nökök m u n k á j á r a v o n a t k o z ó követelmény azonban nem más, mint az emigráció egy periférikus kérdésének felvetése. A korabeli vajdasági sajtóban megjelent számos írás és cikk közös jellemzője, hogy jóformán egy sem foglalkozott elmélyültebben az emig ráció gazdasági és szociális tényezőivel, ill. meg sem p r ó b á l t a ilyen v o n a t k o z á s b a n elemezni a problémát. T ö b b n y i r e egyszerű írások ezek, amelyeknek értéket mégis az ad, hogy k o n k r é t a d a t o k a t közöl a k i vándorlásról. Esetleg riportokról beszélhetünk; ezeket a k i v á n d o r o l t a k sanyarú sorsa feletti sajnálkozás szövi át. Ilyen az alábbi írás is. „ I s mét megkezdődött a k i v á n d o r l á s " címmel közölte a Z e n t a i Újság 1925. I V . 1-én: „ . . . Az utóbbi időben n y o l c v a n n á l is több péterrévei család kért kivándorlási útlevelet Brazíliába és A r g e n t í n á b a . A szerencsétlenek sorsáról senki sem visel gondot, és nem fog o d a á t sem a tengeren túl. A tavaszi m u n k á k , amelyek itt m á r megkezdődnek, nem n y ú j t a n a k s z á m u k r a többé semmilyen biztonságot a megélhetéshez . . . A m e r i k á b a n a nehéz élet éppen csak annyit j u t t a t majd nekik, hogy eltengődje nek . . . Kivándorlási láz tombol a Tisza mentén. Nincs szervezett akció, amely ezeket a szerencsétleneket v i s s z a t a r t h a t n á . " 2 8
29
A z ismeretlen szerző írásában nem szól a „kivándorlási l á z " igazi okáról, h a b á r valószínűleg ismeretesek v o l t a k előtte az okok is. T u d nia kellett, hogy Péterrévén nagy többségben földnélküliek, a g r á r p r o letárok és elszegényedett parasztok éltek, r e n d k í v ü l kedvezőtlen g a z d a sági-szociális életfeltételek között, akik ebből az egyetlen k i u t a t az emigrálásban vélték m e g t a l á l n i . Az viszont, hogy a szerző mégis rá m u t a t o t t a szervezett társadalmi akció szükségességére, emeli írása ér tékét. K á r , hogy ezt a végén tette és indoklás nélkül h a g y t a . A kivándorlás a S z e r b - H o r v á t - S z l o v é n Királyságból 1926. folyamán is tömeges volt, de nem rendelkezik részletes a d a t o k k a l a vajdasági k i v á n d o r l ó k számára és összetételére v o n a t k o z ó a n . 1926-ban a jugoszlá vok a következő tengerentúli és európai országokba v á n d o r o l t a k : 30
A 20 230 k i v á n d o r o l t r ó l bővebben csak a n n y i t t u d u n k , hogy közü lük 2645 személynek a Sao Pauló-i k o r m á n y kifizette útiköltségét, és hogy ezt a csoportot többnyire németek és m a g y a r o k képezték. A z S Z H S Z Királyság kivándorlási h i v a t a l a az emigrálni szándékozók n a k a d o t t tájékoztatóiban felhívta a figyelmet, hogy Sao P a u l ó b a n mi lyenek az időjárási és szociális védelmi viszonyok, ügyelve, nehogy az ingyenes ú t csábításával a toborzók k ö n n y e n rászedjék a könnyelműe ket. A h i v a t a l hangsúlyozta, hogy a sikerhez a tengerentúl is erős lé lekre, kezdeményezőkészségre, takarékosságra és jó egészségre van szükség. N e m vitás, hogy az emigrációs h i v a t a l említett figyelmeztetései helyt állóak v o l t a k , a Sao Pauló-i p r o b l é m á k a t és körülményeket illetően, de az is bizonyos, hogy a h i v a t a l semmit sem tett a k i v á n d o r o l t a k hely zetének könnyítése, a Sao Pauló-i kávéültetvényeken dolgozó jugoszlá v o k körülményeinek enyhítése érdekében. Kivéve az Amerikai Egye sült Á l l a m o k a t és K a n a d á t , az S Z H S Z Királyság szociálisügyi miniszté r i u m á n a k a tengerentúli országokban nem volt fejlett emigrációsügyi szolgálata. Emellett nem volt p o n t o s a n k ö r ü l h a t á r o l v a az emigrációs ügyi szolgálatok és a tengerentúli országokban m ű k ö d ő jugoszláv d i p lomáciai képviseletek illetékessége a k i v á n d o r l á s kérdésében, az illeté kesség felaprózottságának következtében pedig szó sem lehetett a ki v á n d o r o l t a k p r o b l é m á i n a k egészében történő, ésszerű megoldásáról." „ . . . E m i a t t több százezer jugoszláv állampolgár szenved, a szó szoros értelmében tönkremegy külföldön, idegenben: m i n d e n ü t t a lelketlen ki zsákmányolás o b j e k t u m á v á v á l i k . " 31
32
Sajnos, nincsenek a d a t a i n k a vajdasági emigránsokról 1927-ből és 1928-ból, de közölhetünk a d a t o k a t arról, h á n y a n h a g y t á k el az S Z H S Z Királyságot 1928 áprilisában. Ebben a h ó n a p b a n összesen 2098 sze mély emigrált, országrészenként az alábbi megoszlásban:
A k i v á n d o r l ó k között legtöbb volt a földműves, 71 százalék. N a g y részük, összesen 945-en K a n a d á b a mentek, 366 k i v á n d o r l ó az Ameri kai Egyesült Á l l a m o k b a , 344 U r u g u a y b a , 201 A r g e n t í n á b a , 97 Auszt ráliába s t b . 1928 áprilisában a vajdaságiak a l k o t t á k a k i v á n d o r l ó k csaknem egynegyedét. A z össz k i v á n d o r l ó k h o z viszonyítva valamivel kisebb volt a vajdaságiak a r á n y a 1929 januárjában, a m i k o r 1034 sze mély h a g y t a el az országot. 33
Ez a l k a l o m m a l a legtöbb k i v á n d o r o l t A r g e n t í n á b a t á v o z o t t , összesen 600 személy, 223 az Amerikai Egyesült Á l l a m o k b a , 67 U r u g u a y b a , 56 K a n a d á b a , 47 pedig Brazíliába s t b . A z a d a t o k alapján láthatjuk, hogy jelentősen megnövekedett az Ar gentínába v á n d o r l ó k száma, míg az Amerikai Egyesült Á l l a m o k b a lé nyegesen kevesebben mentek. Az argentínai külterjes mezőgazdasági ter melést ugyanis nemigen sújtotta az általános világgazdasági depresszió Később, azaz 1929. és 1932. k ö z ö t t , a gazdasági válság éveiben t o v á b b csökken az USA-ba emigrálok száma, hasonlóan a többi iparilag fej lett országokba indulók száma is. Ilyen előzmények u t á n érthető az újvidéki M u n k á s k a m a r a igyekezete, hogy 1930-ban h a r m i n c vajdasági családot rábeszéljen az argentínai ú t r a . A k a m a r a néhány vajdasági városban a r r a kérte a m u n k á s o t t h o n o k a t , agitáljanak a mezőgazdasági m u n k á s o k körében az argentínai k i v á n d o r l á s r a , ahol minden beván d o r l ó 20 h e k t á r földet, egy lakóépületet és a termeléshez szükséges fel 34
35
szerelést k a p , állítólag rendkívül kedvező feltételek m e l l e t t . N e m is méretes, hogy sikerrel járt-e a M u n k á s k a m a r a akciója. A harmincas éveket illetően csak találgathatunk, mert még csak rész leges a d a t a i n k sincsenek, hogy ekkor milyen méretű volt és milyen irányt vett a vajdaságiak kivándorlása. Bizonyos 1938-ból s z á r m a z ó a d a t o k szerint, amelyeknek hitelességét ma m á r nehéz megállapítani, a pivnicei, lalići, selenčei, p a l á n k a i , kulpini, gložani és kisači szlovák szegényparaszt családok egy nagyobb csoportja (állítólag mintegy 100 család) az Egyesült Államokba készült kivándorolni „ . . . mivel o n n a n csábító hírek érkeznek a földművelés kiváló lehetőségeiről és jók a kereseti lehetőségek i s " . Törekvéseinket, hogy megállapítsuk: h á n y a n v á n d o r o l t a k ki a két világháború között Vajdaságból a tengerentúli államokba? — figye lembe véve mai ismereteinket a kivándorlás problémáiról és a megfe lelő adatforrások hozzáférhetőségét — aligha valósíthatjuk meg. Egyes a d a t o k szerint 1920. és 1935. között Jugoszláviából összesen 87 367 földműves költözött a tengerentúli országokba és közülük 13 439 tért vissza, vagyis 73 928 végleg ott m a r a d t . Az idézett a d a t o k azonban semmit sem m o n d a n a k a k i v á n d o r l ó k származásáról és nemzetiségi h o v a t a r t o z á s á r ó l , ami fogyatékosságként könyvelhető el. Emellett nem lehetünk meggyőződve afelől sem, hogy a kivándorlást csupán a befo gadó országok ipari konjunktúrája és i p a r á n a k ciklikus alakulása be folyásolta, különösen, ha a vajdaságiak k i v á n d o r l á s á t vizsgáljuk, mert több sajátos körülmény is befolyásolja, amelyek közül mint lényegeser. egyes vajdasági nemzetiségeknek az agrártulajdoni s t r u k t ú r á b a n elfog lalt helyzetét emelhetjük k i . 36
37
A két háború között jelentős méreteket öltött a vajdaságiak idény jellegű kivándorlása is. A z idény jellegű migráció Franciaország, de még inkább N é m e t o r s z á g felé irányult. T ö b b n y i r e mezőgazdasági m u n kásokról volt szó, akiknek száma egyes értékelések szerint 1921. és 1929. között mintegy 200 ezerre volt tehető. Természetesen a szóban forgó a g r á r p r o l e t á r o k n a k nem volt földjük, megélhetésük és egyben családjuk megélhetése is kizárólag a b é r m u n k a á r á n a k alakulásától füg gött. A h h o z viszonyítva, hogyan fizették őket és milyen körülmények között éltek, a mezőgazdasági m u n k á s o k n a k több kategóriáját ismer jük; cselédek és juhászok, részesek és napszámosok. A nemzetiségi a r á n y t tekintve a vajdasági mezőgazdasági munkások között m á r 1914 előtt is a m a g y a r o k v o l t a k a legnépesebbek, számuk pedig később is évről évre nőtt. D e az első világháború után az agrár reform m á r ismert módszereinek hatására s z a p o r o d o t t a német és r o m á n napszámosok száma i s . Mivel az agrárreform során, a nagybirtok felosztásával a vajdasági mezőgazdasági m u n k á s o k legtöbbje m u n k a nélkül m a r a d t , a külorszá gokban vállalt mezőgazdasági i d é n y m u n k a s z á m u k r a a megélhetést je lentette, mivel a helybeli m u n k a e r ő p i a c o n a k í n á l a t rendre nagyobb 38
volt, mint a kereslet. A vajdasági ipar ugyanis nem volt olyan fejlett, és nem is fejlődött olyan ütemben, hogy a l k a l m a z n i t u d t a volna a fa luról özönlő m u n k a e r ő t . Egyébként ez a jelenség jellemző volt egész Jugoszláviára a két világháború között, de Vajdaságban volt a legkifejezettebb. A külföldi i d é n y m u n k á r a t á v o z ó vajdaságiakról szóló feljegyzések a húszas évek elején igen-igen hiányosak. Még az á l l a m h a t a l m i szervek sem vezettek semmiféle n y i l v á n t a r t á s t . Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy a mezőgazdasági munkások németországi i d é n y m u n k á j á n a k törvényes szabályozására is csak 1928-ban, tehát meglehetősen későn került s o r . 39
A m u n k a e r ő - v á n d o r l á s törvényes szabályozását követő évben, 1929ben, Űjvidéken t a r t ó z k o d o t t a N é m e t Mezőgazdasági K ö z p o n t kikül döttje a célból, „hogy néhány ezer idénymunkás németországi m u n k a vállalásáról és alkalmazásáról folytasson megbeszéléseket. A megbeszé lésekben részt vett K r m p o t i ć úr, a szociálisügyi minisztérium osztály vezetője i s " . A német kiküldött útja a jelekből ítélve sikerrel járt, mert az O t a d ž b i n a nevű lap egy későbbi írásában a jugoszláv idény m u n k á s o k elsősorban a vajdaságiak N é m e t o r s z á g b a n szerzett megbe csüléséről tesz említést, és mint írja „ . . . emiatt a német n a g y b i r t o k o sok a Berlini M u n k á s k ö z p o n t révén évről évre több m u n k á s t kerestek h a z á n k b ó l " . A z írás arról is szól, hogy 1930. február 27-én Újvidékről a m u n k á s o k h a r m a d i k csoportja is elindult Franciaországba, v a l a m i n t hogy az említett évben N é m e t o r s z á g n a k több mint 10 000 jugoszláviai napszámosra lesz szüksége a cukorrépa b e t a k a r í t á s á r a és feldolgozására, Franciaország pedig a Z á g r á b b a n székelő Francia Emigrációs Társaság és az újvidéki Mezőgazdasági M u n k á s o k Szövetsége útján ugyancsak több ezer mezőgazdasági m u n k á s t keres. É p p e n abban az időben (tehát 1930. február végén) ismét Újvidéken t a r t ó z k o d o t t a német kiküldött és megegyezett a Mezőgazdasági M u n k á s o k Szövetségével, hogy egye lőre tíz környékbeli községből 10—10 m u n k á s t (férfit és nőt) küldje nek N é m e t o r s z á g b a a cukorrépa megmunkálására. A cikkíró e k k é p pen számol be a németországi m u n k a k ö r ü l m é n y e k r ő l : „ H a b á r tudjuk, hogy m u n k á s a i n k N é m e t o r s z á g b a n u g y a n a z t a fizetést és illetményt k a p j á k , mint a német munkások, a m u n k á s o k toborzásakor a fizetés nagyságát mégsem lehet pontosan m e g h a t á r o z n i . Németországban ugyanis március h ó n a p b a n a m u n k á l t a t ó k és a m u n k á s o k képviselői körzetenként á l l a p o d n a k meg az illetmény nagyságában. Munkásaink fizetése annyiból mégis biztosított, hogy a m i t k a p n a k , abból tisztessége sen élhetnek és egy-egy idény alatt több ezer d i n á r t is m e g t a k a r í t h a t n a k fejenként. Ezenkívül a m u n k á s o k természetbeni járandóságot is kapnak." 40
41
A Jugoszláv Mezőgazdasági M u n k á s o k Szövetsége, mint az Egyesült Munkásszakszervezetek Szövetségének szerves része, jelentős szerepet játszott a vajdasági mezőgazdasági m u n k á s o k m u n k á h o z j u t t a t á s á b a n egyes európai országokban, mindenekelőtt N é m e t o r s z á g b a n . A szöver-
ség 1931-ben kezdett a k t í v a b b a n dolgozni. E k k o r 5000 tagja volt. Az elkövetkező években tagsága főként azért szaporodott, „mert a szövet ség tagjait Franciaországban és N é m e t o r s z á g b a n m u n k á h o z j u t t a t t a " . A szövetségnek 1937-ben volt a legtöbb tagja. 211 helyi t a g o z a t á b a n összesen 23 734 m u n k á s t t a r t o t t nyilván. 1937-ben és 1938-ban a me zőgazdasági m u n k á s o k bére alig volt elegendő a mezőgazdasági m u n kában szükséges m u n k a e r ő reprodukálásához, h a b á r S. M a r k o v i é meg állapítása szerint a havi bér hozzávetőlegesen 1350 dinár v o l t . A k o rábbi évekből s z á r m a z ó megegyezés alapján, 1938 áprilisának elején a D u n a menti Bánságban 7000 mezőgazdasági munkás Németországba való elmenetelét készítették elő. Az újvidéki D a n nevű lap cikke sze rint „magától értetődő, hogy a földmunkások körében ez az akció helyeslésre talált, a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, mert k ö z ö t t ü k szép számban a k a d t a k m u n k a n é l k ü l i e k " . Ami viszont az i d é n y m u n k á sok m u n k a k ö r ü l m é n y e i t és németországi egyéb körülményeit illeti, ;i D a n cikke szerint kedvezőek voltak, mert „ a z órabér 24—28 pfennig, ami tízórás m u n k a n a p o n 2 és fél 3 m á r k á t , azaz körülbelül 44 d i n á r t tesz ki. Engedélyezik a d a r a b b é r szerinti m u n k á t is úgy, hogy a m u n kások többet is, kevesebbet is kereshetnek" — írta az újvidéki D a n . Emellett N é m e t o r s z á g b a n állítólag minden munkás lakást, tüzelőt és v i l l a n y á r a m o t k a p o t t és engedélyezték számára, hogy h a v o n t a 10—15 m á r k á t , azaz 210 d i n á r t küldjön családjának Jugoszláviába, hazajöveletekor pedig 350 német m á r k á t , vagyis 6000 d i n á r t h o z h a t o t t . 42
43
1938. június végéig azonban, a D u n a menti Bánságból mindössze 4000 mezőgazdasági munkás ment el németországi i d é n y m u n k á r a . E n nek egyik fele 1938. december 15-éig k a p o t t m u n k á t , a másik fele pedig 1939. december 1-éig. A D a n a d a t a i szerint 1938-ban körülbelül 10 000 jugoszláviai idénymunkás dolgozott N é m e t o r s z á g északi területein. Kö zülük 4000 a D u n a menti Bánságból, vagyis Vajdaságból, 5000 a D r á va menti Bánságból, a többi pedig a Száva és Vrbas menti Bánságból származott. 44
A vajdasági földmunkások utolsó csoportja (mintegy 1000) 1940 jú niusában ment el németországi i d é n y m u n k á r a , tehát nem egész egy év vel az áprilisi háború kezdete előtt. O t t - t a r t ó z k o d á s u k körülményeiről azonban nincsenek a d a t a i n k . 45
Ma m á r szinte lehetetlen megállapítani, hogy a két világháború kö zött Vajdaságból h á n y munkás volt franciaországi, németországi vagy más európai országban elsősorban mezőgazdasági jellegű i d é n y m u n k á n . T é n y k é n t szögezhetjük le viszont, hogy 1919. és 1941. k ö z ö t t m u n k á saink többnyire folyamatosan mentek az említett országokba idény m u n k á r a . A z idény jellegű migráció ugyanúgy, mint a tengerentúli or szágokba való elvándorlás Vajdaság nem is olyan távoli múltjának, tartós é r v é n y ű tényezője volt. A kivándorlással kapcsolatos, ma is ismert és hozzáférhető anyagok, mindenekelőtt pedig a jogviszonyi előírások alapján úgy tűnik, hogy az
illetékes á l l a m h a t a l m i szervek, az objektivitás elvétől vezérelve igye keztek az emigrációs folyamatot jogilag szabályozni, ami érthető is, ha szem előtt tartjuk a kivándorlás nemzetközi szempontjait és a v a j dasági kivándorlás kérdésének abból a d ó d ó kényes voltát, hogy a ki v á n d o r l ó k zömét a nem szláv nemzetiségűek képezték. V a n n a k azon ban a r r a v o n a t k o z ó , igaz, közvetett jellegű bizonyítékaink is, hogy az állampolitikában a k i v á n d o r l ó k egyenrangú b á n á s m ó d b a n való része sítése helyett a nacionalista-politikai szempont érvényesült, amely a nem szláv nemzetiségűek kivándorlását serkentette. Az ilyen szempon t o k r a épülő emigrációs politika tipikus képviselőjeként említhetjük F. Aranickit, az S Z H S Z Királyság zágrábi emigrációs h i v a t a l á n a k igazga tóját a húszas években. Aranicki egy írásában a következőképpen m a gyarázza a nemzetiségek kivándorlása iránt tanúsított jóindulatú m a g a t a r t á s á t : „ . . . H a m á r nincs m ó d u n k b a n honfitársainkat (a potenciá lis szerb, h o r v á t és szlovén k i v á n d o r l ó k r a gondol — N . G.) saját or szágunkban elhelyezni és népünk erősítésére, az ország építésére alkal mazni, engedjük mi is az osztrák császárok és grófok által legjobb föld jeinkre és népünk kárára idehozott nemzeti kisebbségeket, hogy aka dálytalanul menjenek oda, ahova akarnak. Sőt mi több, kivándorlásu kat nemcsak előnyben kell részesíteni, de támogatásban, pénzsegéllyel is segíteni." (kiemelte N . G.) U g y a n e b b e n az írásában F. Aranicki el fogadja bizonyos R. J a n k o v i é nézetét, mely szerint nem kellene bele nyugodni abba, hogy „ t e r m ő síkságainkat idegenek foglalják el és ide genek fészkeljék be m a g u k a t , akiknek szisztematikus és kérlelhetetlen igyekezettel szélesre kell tárni a kivándorlás kapuját".* (kiemelte N . G.) 6
Ilyen volt tehát az S Z H S Z Királyság kivándorlási h i v a t a l á n a k emigrálásáról a l k o t o t t felfogása. E z t a felfogást pedig véleményem szerint, mindig szem előtt kellene t a r t a n i a vajdaságiak két háború közötti ki vándorlási tényezőinek t a n u l m á n y o z á s a k o r . F o r d í t o t t a Hornok
Ferenc
Jegyzetek 1
2
3
4
J. A. Pržić, Zaštita manjina (La protection), Biblioteka Jugoslovenskog udruženja za međunarodno pravo VI, Belgrád, 1933, 120—123. lap. Lásd részletesebben: Lj. Jüdin, О radu Narodne uprave za Banat, Bačku i Baranju 1918—1919, Zbornik za društvene nauke Matice srpske, 51. füzet, Novi Sad, 1968. 5—36. lap. S. Šećerov, Socijalno-agrarni odnosi u Bačkoj pred izvođenjem agrarne re forme (SKA, Spomenik LXIX, drugi razred 54), Belgrád 1929, 118. lap. Definitivni rezultati popisa stanovništva od 31. januara 1921, Kraljevina Jugoslavija, Opšta državna statistika, Szarajevó, 1232. 354—263. oldal.
5
Ugyanaz a forrásmű 125. lap. Т. Iskruljev, Vojvodina i njena kolonizacija, Novi Sad, 1925. 40—43. lap; Borba za zemlju i naša agrarna reforma, Belgrád, 1938, 41. lap. ' J. Tucković, Agrarna reforma, Uredbe, naredbe i raspisi I, Zágráb, 1920, 97. oldal. H. Haller, Syrmien und sein Deutschtum, Deutsche Schriften zur Landes und Volksvorschung, Band 10, Lipcse, 1941, 42—44. lap. • К. Lüge, Stara Pazova, Mijava", 1930. 180—181. lap. Az előbbi rendelkezésekről lásd részletesebben: M. Erié, Agrarna reforma u Jugoslaviji 1918—1941, Szarajevó, 1958, 157—172 lap. Istorijski arhiv Socijalističke Autonomne Pokrajine Vojvodine, Fond Žu panijskog agrarnog ureda Novi Sad, f 1921, b.b. Istorijski arhiv Zrenjanin (a továbbiakban IAZ), Fond Komisija za likvi daciju agrarne reforme V. Bečkerek. Erről részletesebben lásd: M. Erié idézett munkáját 335—347. lap. IAZ, Fond Okružni sud Veliki Bečkerek, f 1924, 750; Zbirka Emila Gavrile 1861—1933, b.b; Stenografske beleške Narodne skupštine Kra ljevine Srba, Hrvata i Slovenaca (a továbbiakban SB); redovan sa ziv za 1925/1926, knj. IV, Belgrád, 1926, 406; J. Wuscht, Die be völkerungspolitische Gefahrenlage der Deutschen Volksgruppe in Südslawien, Sonderdruck aus Archiv für Bevölkerungswiessenschaft und Bevölkerungspolitik, VI Heft 3 (VI. füzet 3), Lipcse 1936, 145. lap; „Deutsches Volksblatt", 3. V, 4. V, 6. V, 1924; „Radikalski glas nik", 1924. IX. 22., XI. 29., X I I . 9. és XII. 13-i számaiban. Lásd például A. Dammang, Die deutsche Landwirtschaft im Banat und in der Batschka, Schriften der Deutschen Akademie, Heft 1.(1. számú füzete), Novi Sad 1931. 172. oldal. IAZ, Fond Županijski agrarni ured V. Bečkerek, f, 1921. b.b. О eksproprisanju zemlje tokom 1922. i 1923. godine u nekim opštinama Alibunarskog sreza, naseljenih pretežno, ili potpuno rumunskim živ ljem, ima vrednih i interesantnih podataka u napisu „Reforme ag rara in circul Alibunar si jur", Graiul Romanescu, 1923. XII. 23. V. Margan Monografija Podunavske oblasti, Pancsova, 1929. 261. lap. Részletesebben lásd N . L. Gaćeša, Vojvođanski Slovaci u agrarnoj reformi, posle prvog svetskog rata, Vyrocie časopisu Svit, ako pätdesiat rokov organizovaného literárneho života Slovakov vo Vojvodine, Zbornik prác z vedeckoj konferencie v Bačskom Petrovci 24. no vembra 1973, „Obzor", Novi Sad, 1973, 91—105. oldal; ugyanott Agrarna reforma i kolonizacija u Bačkoj 1918—1941, Matica srpska, Novi Sad, 1968, 252. oldal; ugyanott, Kolonizacija i agrarna re forma u Banatu 1919—1941, Matica srpska — Vajdasági Történelmi Intézet, Monografije, 2. könyv, Novi Sad 1972, 377. oldal; ugyan ott, Agrarna reforma i kolonizacija u Sremu 1919—1941, Vajda sági Történelmi Intézet, Monografija, 10. könyv, Novi Sad, 1975, 305. oldal. A kivándorlási hivatal figyelmeztetése: „Šta je kontraktni radnik?" cím mel. A figyelmeztetés a Jedinstvóban jelent meg 1924. I. 22-én. „Ne idite u Argentinu", „Banatski glasnik", 1924. III. 28-án. Az 1925. évre vonatkozó kivándorlási adatokat a Szerb-Horvát-Szlovén Ki rályság Kivándorlási Hivatalának jelentéséből (Iskaz), vettük át, 6
8
10
11
12
13
14
1 5
1 8
17
1 8
19
2 0
2 1
2 2
2 3
2 4
2 5 2 9
27
2 8 2 9
3 0
3 1
3 2
3 3 3 4
3 5
3 9
3 7
3 8
3 9
4 0
4 1
amelyet a Szociálpolitikai minisztérium kivándorlási osztálya jelen tetett meg „Iseljenička služba, Izveštaj Narodnoj skupštini za 1925/ 26. godinu, Belgrád, 1926, a jelentés az említett szkupstinai jelentés végén jelent meg táblázatok formájában. „Vidovdan", 1924. II. 14-én. Lásd erről a jellegzetes írást, „Iseljavanje iz naše Kraljevine u maju 1923", Trgovačke novine", 1923. VII. 22-én. „Iseljavanje iz naše države", „Nova zora", 1924. V. 11-ćn. „Iseljavanje Slovaka iz jugoistočnog Srema", „Narod" 1925. VI. 21-én. A választási megegyezést J. Hraška és S. Babyilon írták alá a Szlovák Néppárt nevébe és M. Đordević, valamint M. Veličković-Svinjarev a Radikális Párt nevében, „Národná jednota" 1925. I. 1-én. Vajdasági városok a kivándorlás előtt — Sentai újság 1924. VII. 22-én. Ismét megkezdődik a kivándorlás — Sentai újság, 1925. IV. 1-én. Lásd részletesebben: M. Palié „Savez poljoprivrednih radnika Jugoslavije", Tokovi revolucije III, Beograd, 1968, 181—247. oldal; N . L. Gaćeša, Agrarna reforma i kolonizacija u Bačkoj 1918—1941, 132— 133. oldal. Ministarstvo socijalne politike Kraljevine Srba Hrvata i Slovenaca, Iselje nički odsek, Iseljenička služba, Izveštaj Narodnoj skupštini za 1926/ 27. godinu Beograd, 1928., 9„ 10., 23., 24. oldal. „Problem selenja", „Radikalni glasnik", 1926. XI. 20-án. „Naša emigracija u aprilu o. g.", „Vojvođanske privredne novine", 192Я. VII. 14-én. „Naši iseljenici", „Vojvođanske privredne novine", 1929. IV. 6-án. „30 földműves családot keresnek Jugoszláviától argentínai telepítésre", Sen tai újság, 1930. XII. 5-én. Lásd a részletesebb írást: „Ovog proleća se sele oko 100 slovačkih poro dica u Ameriku", „Dan", 1938. II. 27-én. N . Vučo, Agrarna kriza u Jugoslaviji 1930—1934, Prosveta, Beograd, 1968, 59. oldal. Lásd részletesebben: M. Palié, idézett mű, 186—189. oldal. Sporazum između Centralnog odbora za posredovanje rada u Beogradu i nemačke Radničke centrale о vrbovanju i angažovanju poljoprivred nih sezonskih radnika sa teritorije SHS za Nemačku od 22. II 1928, Službene novine, 1928, 64/XIX. „Vojvođanske privredne novine", 1929. III. 2. „Interesovanje inostranstva za naše poljoprivredne radnike", „Otadžbina", 1930. II. 28-án. S. Markovié, Problem poljoprivrednog radništva u Vojvodini, Belgrád, 1939, 57., 67. oldal.
Rezime
Iseljeništvo n a r o d a i narodnosti
Jugoslavije
Prilog proučavanju emigracionih problema u Vojvodini između dva svetska rata Ekonomsko-socijalni razvitak između dva svetska rata predstavlja relativno zanemarenu oblast naših društvenih nauka, pa nije potrebno posebno isticati da takvo stanje otežava, a ponekad i onemogućava kompleksnije osvrte, ocene i sudove о jednoj tako značajnoj pojavi naše skorašnje prošlosti kao što je emigracioni problem. Vojvodina sticajem istorijskih okolnosti predstavlja etnički najšarolikiji deo jugoslovenske državne teritorije, a tu osobenost je uzgred zadržala do dadas. Naime, vojvođansku etničku panoramu između dva svetska rata sači njavali su Srbi, Hrvati, Mađari, Nemci, Rumuni, Slovaci i Rusini, čiji su pripadnici formalno-pravno bili izjednačeni u pravima i dužnostima. Među tim Kraljevina SHS često je u praksi mimoilazila međunarodnopravne oba veze, tako da je postojao očigledan nesklad između sadržaja pozitivnog za konodavstva i stvarnog položaja pripadnika nekih narodnosti ili još tačnije: Mađara, Nemaca, Rumuna, dakle, neslovenskih vojvođanskih narodnosti. Prema tome uzroci iseljavanja uopšte, a pre svega nekih narodnosti nalaze se uglavnom u nezavidnom položaju u privrednoj sferi, kao i u političkoj.
Summary
Emigration of Yugoslavia's N a t i o n s a n d Nationalities Enclousure to the Studies on Emigration Problems in Vojvodina Between the two World Wars Socio-economic development between the two world wars is a disre garded field of studies in our social sciences, so it's unnecessary to underline that this makes research work difficult, sometimes impossible to come to any conclusions concerning this important process in the near past. Vojvodina, owing to historical circumstances is ethnically the most hetero geneous teritory in our country even nowadays. Between the two world wars we could find here the following nationalities: Serbians, Croatians, H u n garians, Germans, Romanians, Slovaks, and Rusins, who were the carriers of formally equal rights and duties. Bu the SHS Kingdom did not respect these rights so there.was a discordance between the justice and the practice in the case of some nationalities such as: Hungarians, Germans and Romanians. These facts contributed to the emigration of some nationalities which were in a bad economic and political situation.
