Nézzük meg a Csillagok háborúját 3D-ben!

000615

Nézzük meg a Csillagok háborúját 3D-ben! …avagy 2D videóból 3D-s

TARTALOM ALAPOK MEGVALÓSÍTÁS ELMÉLETI HÁTTÉR PROBLÉMÁK FINOMÍTÁS Kérdések és válaszok Ábrák és feliratok

2 3 3 7 8 9 10

Úgy döntöttem, megosztom az olvasókkal egy felfedezésemet. Hozzátenném azonban, hogy NEM bányásztam 3D-s filmeket, hanem egy régóta érlelıdı gondolatomból fakad a módszer és bármely - akár otthon felvett családi videofilmre is alkalmazható. Mirıl is szól e cikk? Ki ne szeretné a világhírő Csillagok háborúja sorozatot 3D-ben térben megnézni? Esetleg Kabos vagy Charlie Chaplin filmeket 3Dben?

ÉN!!! Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Gondolatébresztınek annyit, hogy meglepıen jó, igazi térbeli hatást lehet elérni az alább leírt módszerrel.

ALAPOK Mindenekelıtt ketté kell választanom a problémát melyet e cikkben részletesebben is kifejtek. Egyik problémakör a 3D-s film megjelenítésére alkalmas eszköz, a másik probléma a 3D-s információ kinyerése. Ennek a cikknek nem témája a 3D-s megjelenítı eszközök készítése ezért az egyik legegyszerőbb módszert alkalmazom a film bemutatására. A cikk lényege a 3D információ kinyerése a filmanyagból.

Egy kicsit távolabbról kezdeném, hogy a lényeget is megmutathassam. Régebben már írtam a Computer Panoráma hasábjain a sztereogramokról és azok készítésérıl. Ezek olyan térbeli képek, melyeket speciális technikával készítenek. Elsı ránézésre absztraktnak tőnnek, de egy könnyen elsajátítható, speciális emberi nézési technikával csodálatos térbeli hatásúvá válnak. Abban a cikksorozatban a biológiai és programozási háttér is megtalálható. Most ennek egy kis részét - igazítva ezen cikk témájához - megpróbálom közérthetıen újra leírni. Az emberi látás elégé összetett. A térbeli látás alapját a két - egymás mellett elhelyezkedı - szem biztosítja, de további feltételekre is szükség van, úgy mint élességállítás, és összetett szemmozgatás. (...) A sztereogramok nézésekor az évek óta belénk rögzült szemmozgatási sémát és az élességállítást választottuk szét, mégpedig úgy, hogy a szemtengelyeket és a szemlencsét másként mozgattuk (függetlenítettük). Számunkra most csak a sztereogramok egyik válfaja érdekes, a sztereo párok (vagy sztereo képek). Ebben az esetben a képeket normális ránézésre is láthatjuk, de csak síkban (úgy, mint az egyszerő fényképeket). A sztereo párok lényege, hogy az adott tárgyról két képet készítünk melyeket egymás mellé helyezve és a sztereogramoknál megszokott valamely nézési módszert alkalmazva a két képbıl egy térbeli látványt kapunk. (Érdekesség, hogy az igazolványkép készítéskor az elterjedt "egyszerre négy képet" (polaroid) módszer esetén a kész fotók tökéletes sztereó párokat alkotnak.) Gyakorlatilag mi mozgóképre alkalmazzuk a sztereo párokat, azaz a monitoron két filmet játszunk le, ezeket egymás mellé helyezzük és a sztereo nézéssel nézzük Tudvalevı, hogy 3D-s filmet csak 3D kamerával lehet készíteni, vagy 3D fényképezıgéppel. Eddig a pontig talán semmi újdonság nincs azonban a cikk elején azt ígértem, hogy akár egy egyszerő családi filmbıl is térbeli filmet fogunk tudni készíteni! Természetesen egy 3D kamerával készített film azért más, de a feladatunk az, hogy a már múltban felvett filmeket térbeliesítsük. Erre bárki azt mondhatja, hogy botorság. Alább leírom az elvi hátteret és a CD mellékleten egy egyszerő programmal mindezt ki is lehet próbálni.

MEGVALÓSÍTÁS Nézzük sorban. A szereo képeknek - és a sztereogramoknak is - kétfajta nézési módszere lehet. Egyik amikor az adott kép elé nézünk (keresztezı nézés) illetve amikor az adott kép mögé nézünk (távolba nézés). Gyakorlatilag mindkét módszer használható lehet, de a távolba nézéskor a két kép méretének határt szab a két szemünk távolsága (kb. 12cm) Legtöbbünk nem tud és nem is akar bandzsítani. Én a sztereo képekre a keresztezı nézést ajánlom. (1.ábra) A két szemünk vízszintesen helyezkedik el egymás mellett ezért a két képet (filmet) is vízszintesen kell egymás mellé helyezni. A két film tulajdonképpen ugyanazon jelenetsor lejátszását jelenti, de az egyik kockában a filmet a másikhoz viszonyítva kb 10..1000 ms késéssel vetítjük. A filmen azok a jelenetek látszódnak majd a legszebben térben, melyekben a kamerát mozgatják a tárgy körül, vagy a tárgy forog, illetve amelyeket vízszintes kameramozgással vettek fel. Miért?

ELMÉLETI HÁTTÉR A bizonyításhoz és megoldáshoz elıször a lehetséges módszereket mutatom be, majd egyszerősítéseket végzünk. Az egyszerősítéseket lehetıvé tevı indoklást mindig megadom. A 2. ábrán a normális emberi nézési módszert ábrázoltam. Látható, hogy két szemünk a tárgypont felé néz. A tárgy jelen esetben egy négyzet alapú hasáb. Oldalainak a szembe érkezı határvonalait szaggatott vonal jelzi. A 3. ábra mutatja, hogy az 1. és 2. metszısíkon milyen kép látszik, azaz a bal (piros) és jobb (kék) szemünk mit is lát külön-külön a tárgyból. Fényképet azért szoktunk készíteni, hogy a "tárgyat" annak ottléte nélkül is bemutathassuk. Azonban ez hagyományosan nem ad térhatást. Ahhoz, hogy a tárgyat térben is megmutathassuk legalább két kép készítése szükséges. Adott esetben a két képet a két metszısík képéhez hasonlóan kell elkészíteni (a tárgyról két irányból) (4.ábra). Az 5. ábrán az elkészült képeket már a keresztezı látáshoz elıkészítve (felcserélve) helyeztem el (akár "bele is lehet menni"). A baloldali szembe az 1. metszısíkon látható képet kell eljuttatni (keresztezés miatt ez a jobboldali kép lesz), míg a jobboldali szembe a 2. metszısíkon látható kép jut. Ha normális térbeli filmet szeretnénk készíteni - és ehhez meg is lenne a technikánk -, akkor alapvetıen a következı ábrákon bemutatott módszerek valamelyikét használnánk. A legtisztább és legérthetıbb felvétel-készítési mód a 4. ábrán látszik, miszerint két kamera - egymással hegyesszöget bezárva - irányul a tárgyra. Ekkor két felvétel készül, amiket visszajátszva teljes térbeli élményhez jutunk.

Egy egyszerősített módszert mutat a 6. ábra. Ekkor készítünk egy felvételt az egyik majd a másik pozícióból. Ez a módszer úgy gondoltuk eddig, hogy csak állóképek készítésére alkalmas.

Hány képet kell készíteni ahhoz egy tárgyról, hogy két irányból is megnézhessük térben? Nézzük a 7. ábrát és annak elrendezését. Hagyományosan készítünk egy képet az 'A' pozícióból, majd egyet a 'B' pozícióból. Ekkor elkészült egyik irányú sztereó párunk. A másik sztereo párhoz készítünk egy felvételt a 'B' majd a 'C' pozícióból. Kész is van a két sztereo pár két irányból. Azonban ha jobban megfigyeljük mit is csináltunk rájövünk, hogy van egy költségkímélıbb megoldás is. Miért készítenénk kétszer ugyanolyan képet a 'B' pozícióból? Elég egyszer hisz ugyanarról a képrıl van szó. Ekkor csak három képünk lesz. Amikor az egyik sztereo párt nézzük akkor a 'B' kép az 'A' képhez társul, máskor a 'B' kép a 'C' kép párja lesz. Belátható, hogy ilyen felállás esetén elég, ha X sztereo pár készítéséhez X+1 képet készítünk. Ha teljes 360 fokos térbeli kép kell akkor az elsı és utolsó kép megegyezik, tehát belılük is elég egy darab. Ekkor a teljes körülforduláshoz tehát pont annyi képet kell csak készítenünk ahány pozícióból szeretnénk térbeli párt alkotni. Jó kis tömörítési eljárás nem? A következı - már elgondolkoztató - felvétel készítési lehetıség ugyancsak a 7. ábráról olvasható le. A kamerát nem áthelyezzük egy másik pozícióba, hanem egy sínen folyamatosan mozgatjuk az ábrán látható köríven. Mivel a tárgy nem mozdul a teljes körülfordulás alatt, ezért az elkészült filmen a tárgy minden oldalát láthatjuk. Ha kiválasztunk két egymás melletti - 'x' darab képkocka-kihagyással készült kamerapozíciót, akkor az onnan készült képeket a sztereo párhoz hasonlóan elhelyezve (pl. a keresztezı látáshoz) a tárgyról - adott irányú - térbeli képet látunk. Ennek belátása a 2.ábrával való összevetéssel egyértelmő. Továbbra is a 7. ábránál maradva: Milyen távolságra legyen 'A' és 'B' ahhoz hogy térbeli képet készíthessünk (vagy másként: mennyi lehet a képkocka-kihagyás) ? Néhány ismerısöm azt mondta, hogy ehhez nagy precizitásra, számolásra van szükség (pl: a két szemünk távolságát megmérni stb.). Ez a látás folyamatából levezethetıen nincs - és nem is lehet - így. Ha 'A' és 'B' távolsága nulla, akkor tökéletesen sík képet kapunk (3D-ben nézve). Ha 'A' és 'B' távolsága a szemünk távolságával megegyezik, akkor a látott kép kb. olyan érzetet kelt, mintha méretben a tárgy megfelelne a valóságnak. Ha 'A' és 'B' ennél kisebb távolságban van, akkor a tárgyat nagyobbnak érezzük a valóságosnál. Ha 'A' és 'B' távolsága nagy ( pl. 'B' a 'C' pozícióba tolódik) akkor az érzetünk olyan mintha a szemünk nagy lenne, és egy kis makettet figyelnénk. A térbeli élmény egy bizonyos határig megmarad, csak a látottak kapnak egy kicsit más színezetet. Az elızıeken gondolkodjunk el egy kicsit: legyen a teljes körülfordulás alatt mondjuk 100 képkocka készítve. Magam elé tettem keresztezı nézéshez igazítva a két képkockát. A két képkocka között a kihagyott képkockák száma (pl. X=6). Ekkor az elém letett képkockák sorszáma mondjuk 1. és 7. lesz. A keresztezı látáshoz igazításhoz az 1. képkockát a jobboldalra, a 7. képkockáról készült felvételt a

baloldalra kell helyezni (8.ábra). Ha egy kicsit elfordított másik képet akarunk és megtartjuk az X=6 képkocka-kihagyást, akkor az elızı képkockák helyett a 2. és 8. képkockát használjuk az elıbbiekben említettek szerint. Egyszerősítsünk: mindkét képkocka helyére a teljes körülfordulásról készített filmet helyezzük. Amennyiben az egyik filmet egy kicsivel késıbb indítjuk el mint a másikat kb. 10..1000 ms-mal (míg a baloldali szem megkapja az elsı képkockát, addig a jobboldali szemnek a pár képkockával késıbbi kép jár), a két szemünk kicsit más oldalról fogja látni a tárgyat, azaz megvalósul, hogy különbözı látószöget teremtünk a szemeinknek. Ekkor térbelivé válik a mozgó képsor. Igaz, hogy a képek megfelelı elhelyezése (pl. keresztezı látáshoz) fontosnak látszik. Talán nem feltőnı, de mindezt egy (1 db) film lejátszásával értük el. Mi is adta a lehetıséget, hogy ne kelljen két filmet készíteni? Az hogy a film szokásos információtartalma (Iismert) megnövekedett egy általunk hozzáadott (kiolvasott) információval. Ezen információ : a köríven való elmozdulás(α). Ennek kihasználása adta végül is ezen film térbeli lejátszásának lehetıségét. Ekkor a film információtartalma IF =Iismert +α lett, mivel az eddigi információból nem vesztettünk. Nézzük a 9. ábrát! A helyzet az elızıekhez nagyon hasonló, de a tárgy forog a kamera áll. Belátható, hogy egy teljes körülfordulás (pl. 100 képkockával) ugyanazt az eredményt hozza mint az elızı esetben, tehát a térbeli látás kialakítható. Ennek megfelelı kialakítást láthatunk két gömbbel és a CD-n lévı segédprogrammal a 12.ábrán. Azért, van egy szembeötlı különbség: a háttér. Ugyanis míg az elsı esetben a háttér is teljesen körbefordult, addig az utóbbi esetben a háttér állandó. HUH!!... Az elızıek mintájára épül a 10. ábra. Ekkor a kamerát egyenes vonalon a tárgy mellet mozgatjuk és a tárgyra - jelenetre - irányítjuk. Eljárni hasonlóképpen kell, mint az elızıekben: A képet szinkronkéséssel és megfelelı egymás mellé helyezéssel játsszuk le. Mi a különbség, miben tértünk el az eddig ideálisnak felfogott körüljáráshoz képest? Két különbség is adódik: a tárgy mérete változni fog (elıször nı majd csökken, ahogy a kamera közeledik majd távolodik) és a perspektíva is másképpen alakul. Két újabb információ került a film eddigi információtartalmába: MF és Pf méret és perspektíva. Kell e a kamerát a tárgyra állítanunk? (11.ábra) Nem feltétlenül. Minden megegyezik a 10. ábrához leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a tárgy oldalirányban is elmozdul a képen. Itt kihasználjuk a kamera látószögét is és a perspektivikus vetítést. Amennyiben párhuzamos vetítéssel készülne a kép a filmszalagra, sajnos nem tudnánk kihasználni 3D megjelenítésre az oldalirányú elmozdulást, de a helyzet szerencsére nekünk kedvez. Ugyan az elmozduláskor torzulás lép fel, azonban a szöget bezáró filmezési eljárás miatt a tárgy felénk esı oldalát némi görbüléssel (fordulással) látjuk elmozdulni. Mindezek után a térbeli élmény a szokásos szinkronkéséssel kialakítható. Egy újabb információ került a film eddigi információtartalmába: EF elmozdulás (és a vetítés, de ez a perspektívához kapcsolódik)

A hagyományos technológiával készült filmek, mozgóképes anyagok, térbelivé tétele is ezeken az elveken alapul. Minden film az eddig kihasznált információtartalmának többszörösét tartalmazza, többek között az elıbb felírtakat is. Mindezek alapján egy film információtartalma:

IF =Iismert+ α+MF+Pf +EF (+X) (+A)

Az 'X' egy fel nem használt de filmben lévı további tartalom, melyet most talán még nem ismertünk fel de majd a jövıben kihasználunk. Az 'A' pedig agyunkat, azaz a szubjektív érzetet jelenti, de errıl késıbb. Így már kialakíthatunk egy környezetet, ahol a filmet két ablakban az elızıeknek megfelelıen szinkronkéséssel játszunk le. Mit fogunk látni? Ha egyszerően kellene válaszolnom: térbeli filmet. Azonban ez így túl egyszerő és kezdetleges, azonban ez a cikk nem is egy már tökéletes megvalósítást taglal hanem az elméletet. Próbáljuk ki az elızıeket akár a MediaPlayerrel vagy a CD-n levı kis segédprogrammal. Az élmény csodálatos lesz, de természetesen durva megközelítése csak az elméletnek.

PROBLÉMÁK Ha az elızıeket megemésztettük, akkor érdemes átgondolni az alábbiakat. Ha a körülfordulásnál leírt módszert alkalmazzuk, akkor szép térbeli élményt kapunk. De ha csak egy paramétert (mondjuk a körüljárás irányát) megváltoztatunk olyan furcsa látványt kapunk mintha a tárgyból kifelé néznénk, azaz a térhatás invertálódik. Márpedig a filmekben nem gondoltak ránk! Amennyiben a filmben fel-le mozgások vannak azokat továbbra is síkban érzékeljük. Amennyiben a háttér áll és a tárgy elıtte elmozdul, akkor a háttér sík lesz és az elıtérben látjuk az elmozduló tárgyat. Ha egy forgó tárgy lassabban fordul, mint az ideális lenne akkor kicsit „laposabb” és hátrébb levı, ha gyorsabban fordul akkor kicsit térbelibb és elırébb levı lesz. Van egy bizonyos tényezı amely a tapasztalat alapján a perspektíva és egyéb torzulásokat és esetleges anomáliákat kijavítja (+A): ez pedig az emberi agy. Ebben az egyszerő és valljuk be elég kezdetleges, durva lejátszásban agyunkra sok munka hárul (bár ezt nem érezzük). Vannak részek amikor pont fordított elmozdulások következnek be mint amit a beállított környezet indokolna. Ekkor anomália keletkezik, azaz a képi információ és a térbeli információ összeütközésbe kerül. Nagyon sok minden járul még hozzá, hogy ezen térbeli élmény tényleg térbeli legyen (hogy csak egy továbbit említsek: a tárgyak takarásának problémája, mely az anomáliák helyes értelmezését is segíti) Agyunk következtetı rendszere

tanult és született metódusokon keresztül mőködik, mely a térbeli filmnézéshez még automatikusan hozzáadódik Agyunk kijavítja - helyesen értelmezi - a némileg hibás képeket is. Egyébként pár perces filmnézés után nem is vesszük észre a problémás részeket, annál is inkább mivel a térbeli élmény csodálatos.

FINOMÍTÁS avagy hogyan is épül majd fel egy ilyen 3D program?

Ha csak egyszerően lejátsszuk a két filmet, a szinkronkésés állandó lesz, ez pedig a filmbeli jelenetekhez nem mindig megfelelı. Tehát a filmbeli jeleneteket elemezni kell: a képeken hol van elmozdulás és elfordulás, és fıként melyik irányban. Ezek eredıje lehet a szinkronkésés alapja, mely akár negatívvá is válhat (a másik kép késik). Elıfordulhat olyan megvalósítás is amely a film (kép) tartalmát is megváltoztatja, elmozdítva részeket a jobb térbeli élmény érdekében. Hozzáteszem, hogy nem árt a 25 képkockás sebességet is megnövelni. A jövıbeli filmeket lehetséges, hogy esetleg ezen elızı információk alapján kicsit másképpen elkészítve (ügyelve a mozgásokra) még jobb 3D-s információkat kaphatunk. Azt is hozzáteszem, hogy a módszer és a program terjedését csak akkor lehet elérni, ha a térbeli TV-k és 3D szemüvegek is olcsóbbak - elérhetıbbek - lesznek. Részemrıl végignéztem így a Birodalom visszavág címő filmet. Csodálatos!!! A Riva TNT2 kártyák drágább változatához mellékelnek egy 3D szemüveget is. Ehhez nem túl nehéz kifejleszteni egy egyszerő programot és máris elfelejthetjük a 'kancsalítást'. Nagyon sok elmélet és következtetés tartozik e témához illetve a már igényes megvalósításhoz, de ez már nem férne el ennek a cikknek a keretén belül. Legegyszerőbb saját szemünkkel ezzel a módszerrel megnézni egy filmet és eldönteni érdemes volt e. További információt e-mail utján tudok adni.

Szeged, 2000. 06. 21. Horváth Gábor Szeged, Gyík u. 19/b [email protected]

Kérdések és válaszok

Milyen filmbeli mozgások térbeliek a leginkább? A forgó mozgások és elmozdulások. Minden forgó mozgás és elmozdulás térbeli? Legtöbbször igen, és agyunk is rásegít erre, mivel az ellentétes mozgásokat a helyszíntıl függıen nagyrészt visszafordítja, értelmezhetıvé teszi. Minden elmozdulás térbeli? Nem! Csak a vizszintes mozgásokat látjuk térbelinek. Azokból is leginkább a beállított környezetnek megfelelıket. A függıleges mozgásokat agyunk és a kialakult érzet teszi(teheti) csak térbelivé. A függıleges mozgásnál nem kapunk a két szemünk számára fontos különbözı információkat. Mennyire lesz térbeli a film? A filmek alapja a mozgás. A vizszintes mozgások és forgások méginkább, hiszen ezek a legalapvetıbb mozgásfajták (szerencsére). Én leginkább az óramutató járásával megegyezı forgásokat és ezzel ellentétes körmozgásokat tapasztaltam. A vizszintes mozgások közül a balról jobbra mozgásokból találtam többet. Ezek filmenként változhatnak, de meg lehet találni az optimális megoldást. Ezekbıl kiindulva a filmek nagy része térben is élvezhetı. A perspektíva változások nem okoznak problémát? A tapasztalat azt mutatja, hogy nem. De a nagyon gyors mozgásoknál a képpár között zavaró különbségek is lehetnek. A felvételeken nem csak álló tárgyak vannak. Ezen mozgó tárgyak térbeli képe még elmozdulást, méretváltozást is tartalmazhat. Nem túl sok ez ahhoz, hogy térben értelmezhetı legyen agyunk számára? Tény, hogy a nagyon eltérı képkockák értelmezhetetlenné teszik a filmet, azaz egy nagyon gyorsan elsuhanó tárgy illetve a nagy szinkronkülönbség értelmezhetetlenné teheti a filmrészletet. Ennek feloldása a szinkronkülönbség eléggé kicsivé vételével valósulhat meg. Ekkor ugyanis két képrészlet között az eltérés elég kicsi ahhoz, hogy a szokásos sebességő képbeli elmozdulásokra ne legyen káros hatással. A leírt technikát szabadon fel lehet használni? Elızetesen a [email protected] címrıl engedélyt kell kérni. Amúgy az elmélet szerzıi jogvédelem alatt áll!

Ábrák és feliratok

Most itt van a tárgy (két fénykép) ezt nézzük, ide élesítünk. A szemkereszt az F pontban - egy nem létezı tárgynál van. F fókuszpont. Normál esetben ide élesítünk a szemünkkel. (Most itt nincs tárgy!)

Mindezt legegyszerőbben úgy érhetjük el, hogy az ujjunkat a két kép és a szemünk közé félútra tesszük és nézegetjük. Közben a háttérben meghúzódó képre is gondolunk és azt is látjuk (homályosan kettıt). Lassan elvesszük az ujjunkat úgy, hogy a szemünket megpróbáljuk továbbra is úgy tartani mintha az ujjunk még ott lenne (végül is kancsalítunk). így próbálunk maradni, nézelıdni egy darabig, majd szép lassan úgy állítjuk be a szemünket, hogy a két kép középen egybe csússzon és egy harmadikat alkosson. Ha ezzel megvagyunk ezt a képet is nézegessük és pár pillanat múlva szemünk úgyis önállóan ráélesedik a képre. Ekkor már sokat mondanom sem kell, mivel csodálatosan térben látjuk a képet. Ennek begyakorlására használhatjuk az 5.ábrát is.

1.ábra Sztereo párok nézési módjának tanulása

2.ábra Normális látás

3.ábra A két metszısíkon kialakuló kép

4.ábra Normális térbeli felvétel

5.ábra Keresztezı látáshoz fel kell a képeket cserélni

6.ábra Egyszerősített térbeli felvétel

C A

B

7.ábra Ideális térhatás kialakulása

8.ábra Egy film képkockái avagy szinkronkésés és képkihagyás

9.ábra Ideális térbeli hatás

10.ábra Folyamatos mozgással és kameraszög állítással készülı térbeli képsor

11.ábra Egyszerő folyamatos mozgással készülı térbeli képsor

12.ábra

Színes példaképek: Felbontás, mivel PAL videó anyagok: 720*576 képpont. A fájlok zárójelben és a könyvtárban megtalálhatók. Menjünk bele az alábbi kép-párokba, amik videofelvételbıl lettek kimentve.

Kazettatartó egyszerő térbeli képpár. (dca2)

A kazettatartó fordított mozgással furcsa - hibás - látványt ad, de ‘mögénézı’ nézéssel helyes. (dca2bad)

Lógó, pörgı CD lemezek. Érdemes belemenni a kép-párba és megfigyelni a baloldali kék CD-ben az ablak visszatükrözıdését ami mélyebben, azaz távolinak látszik. (fcd1)

Ugyanaz a kék CD és benne a távoli ablak. (fcde2)

Kiragadott jelent egy pásztázó balról jobbra kameramozgással felvett filmbıl. Ez a mozgás csak nagy eltéréssel tud elfogadható térbeli információt nyújtani. Nézd a fát! Itt kb. 2mp a két képkocka között az eltérés. Ilyen nagy idınél már a képtartalom megváltozása nagyobb bonyodalmat okozhat. (fter4)

Vízszintes mozgás. Nagyon szép térbeli élményt ad. Az elmosódás a gyors mozgásból származik, de nem okoz gondot. (hfak)

Csodálatos térbeli kép-pár. Érdemes megnézni, hogy az oszlop az elıtérben látszik, míg a hajók és a daru a háttérben megfelelıen elhelyezve. (hajoall)

Nagyon szép kép-pár. Nézd a kerítést és a baloldali hajót! (hhajo2)

Nagyon szép természetes térbeli kép (hhegy)