MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS
Név: Ferenc Ádám
Neptun kód: SE9NN3
Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): Nappali BA
Szak: Történelem
Szakirány: Muzeológia
Illetékes intézet: Történettudományi Intézet
A szakdolgozat címe: Napóleon oroszországi hadjárata
Konzulens neve, beosztása: Dr. Tózsa-Rigó Attila Egyetemi Adjunktus
A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja:
Miskolc,
A témát elfogadtam.
…………………………… Hallgató aláírása
p. h.
……………………………………… Konzulens aláírása
……………………………………. Intézetigazgató aláírása
MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP
Neptun kód: SE9NN3
Hallgató neve: Ferenc Ádám Szakdolgozat címe: Napóleon oroszországi hadjárata
Konzulens neve: Dr. Tózsa-Rigó Attila
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Dátum:
A szakdolgozat beadható:
………………………….. Konzulens aláírása
3
EREDETISÉGI NYILATKOZAT
Alulírott Ferenc Ádám Neptun-kód: SE9NN3 a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy Napóleon oroszországi hadjárata című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: •
szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;
•
tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;
•
más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.
Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és e-mailben a
[email protected] címre benyújtott) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.
Miskolc,.............év ………………..hó ………..nap
…….……………………………….………..
Hallgató 4
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet
Napóleon oroszországi hadjárata
Szerző: Ferenc Ádám Szak: Történelem BA Konzulens: Dr. Tózsa-Rigó Attila, egyetemi adjunktus Miskolc 2015
5
Tartalom A témaválasztás indoklása....................................................................................................................... 7 1. Bevezetés, előzmények ....................................................................................................................... 8 2. A hadjárat kezdetei............................................................................................................................ 11 3. Borogyino .......................................................................................................................................... 16 4. Napóleon Moszkvában ...................................................................................................................... 21 5. A visszavonulás.................................................................................................................................. 26 6. A hadjárat vége.................................................................................................................................. 31 Idegen nyelvű összefoglaló (Napoleon’s Russian Campaign)................................................................ 34
6
A témaválasztás indoklása A szakdolgozatomban Bonaparte Napóleon francia császár 1812. évi oroszországi hadjáratát dolgozom. Azért választottam ezt a témát, mert a történettudomány részdiszciplínái közül eddigi tanulmányaim során a hadtörténeti kérdések megválaszolása keltette fel leginkább szakmai érdeklődésemet. Ennek megfelelően a történelem mesterképzésen is a hadtörténeti szakirányon képzelem el jövőmet. Jelen munkámban a világ egyik legnagyobb hadvezérének egyik legvitatottabb és legsúlyosabb katonai katasztrófájának történetét fogom elemezni. Véleményem szerint ez a hadjárat jelentette Napóleon uralmának végét, hiszen akkora emberveszteségeket szenvedett el, hogy azt már lehetetlen volt pótolnia. Hiába a hadvezéri nagyság, bebizonyosodott, hogy lehet egy ember akár Európa ura is, mindig van egy olyan pont, amikor eléri a hatalma csúcsát és onnan már lefelé vezet az út. Napóleonnak ez a hadjárat jelentette a csúcsról lefelé vezető utat. Elsősorban hadtörténeti szempontból írtam meg ezt a szakdolgozatot. Bár rengeteg könyv és írás készült Napóleonról és a hadjáratról, ám magyar nyelven nem akad annyi mű, amelyik hadtörténeti szempontból írja le a hadjáratot. Ezért próbáltam idegen nyelvű szakirodalmat
is
felhasználni.
Jeles
történetírók
szakirodalmainak
felhasználásával
igyekeztem minél több kérdésre választ találni, hogy mi miért történt. Igyekeztem leírni a hadjárat több problémáját és nehézségeit, Napóleon hadvezetési hibáit. Kiemeltem a hadjárat fontosságát és jelentőségét, valamint a hadtörténetben játszott szerepét. Fontosnak tartottam a csaták és az egyéb harci események kiemelését és tárgyalását. És még azt is, hogy bemutassam a hadjárat tervezését és kivitelezését, valamint az események alakulását. Figyelemreméltó még az oroszok helytállása ebben a konfliktusban. Hiszen ők másképp álltak hozzá a háborúhoz és okosan csalták be a francia császárt Oroszország szívébe. A ,,felperzselt föld taktikája” kifogott a világ legerősebb hadseregén, hiába a franciák túlereje és a minőségbeli fölénye. Az a fajta hozzáállás, amit az orosz katonák tanúsítottak a háború alatt, csak nagyon ritka országokban fordul elő. Mindehhez hozzájárul még Bonaparte Napóleont személyiségének a sokrétű megítélése. Sokan őt a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének és a kitartás példaképének tekintik, hiszen jórészt egymaga ért el olyat a történelemben, amit csak nagyon kevesen. Bár igaz ellentmondásos személyiség, nem lehet tőle elvitatni a sikereit.
7
1. Bevezetés, előzmények Az 1809-es hadjárat és a tilsit-i béke óta I. Sándor orosz cár jól sejtette, hogy a háború elkerülhetetlen Napóleonnal és előbb vagy utóbb ki fog robbanni. Napóleon az orosz cárt segítségül akarta kérni egy Anglia elleni háborúban, viszont Sándor ezt nem akarta, inkább a revans vágy fűtötte az 1809-es hadjárat után. Napóleon Róma meghódítása után szemet vetett Konstantinápolyra ehhez viszont előbb Sándort kellett legyőznie. Ráadásul Sándor feloldotta a kontinentális zárlatot, amelyet még Napóleon hirdetett meg Berlinben 1806-ban, hogy gazdaságilag térdre kényszerítse Angliát.1 Ám ennek a hadjáratnak gazdasági előzményei is voltak. Jean Tulard szerint Oroszországot egyre jobban sértette a francia imperializmus, ráadásul fenyegette a gazdasági érdekeit.2 A kontinentális zárlat megszüntette a búza-, kenderés faexportot Anglia felé, ráadásul Napóleon semmilyen más piacot nem biztosított a szövetségesei számára. Az orosz piac hatalmas veszteségeket szenvedett el. A Franciaország felé irányuló orosz export 257.000 rubelt tett ki, viszont a francia export Oroszországba már 1.511.000 rubelbe került. Sándor nem tűrhetett sokáig egy ekkora érvágást, de Napóleon ezzel mit sem törődött. Franciaország csak Bordeaux városát biztosította felvevőpiacnak az orosz kereskedelem számára, és 1809-ben a 338 hajóból mindössze egy futott ki oda. Ráadásul az Anglia által hagyott űrt nem tudta betölteni Franciaország, mivel nem szállított Oroszország számára olyan árucikkeket, amik ott létfontosságúak lettek volna. Ehelyett pálinkát, parfümöt, porcelánt és ékszereket exportált oda. 1809-től egyre jobban átjátszották az oroszok a blokádot, Rigában az Angliával való kereskedelem ugyanolyan volt, mint a blokád előtt. 1810. december 31-én a cár kiadott egy ukázt, ami megnehezítette a francia luxuscikkek behozatalát. Ezzel próbálták némiképp ellensúlyozni az orosz kereskedelmi mérleget.3 Georges Lefevbre francia történetíró elfogultan arra a következtetésre jut, hogy Sándor tette elkerülhetetlenné a háborút, mivel a kontinentális zárlattal kapcsolatos húzása nem tetszett Bonaparténak.4 A francia császár élete legnehezebb hadjáratára készült, ezt ő maga sem titkolta, mivel korábban már XII. Károly svéd király is megkockáztatta, és belebukott.5 Egy hadjárat megtervezése és kivitelezése viszont nem volt egy egyszerű feladat. Napóleon hosszú hónapokon át tervezte meg, hogy hogyan juttasson el több mint félmillió embert az 1
Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 452 p. Jean Tulard: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997 470 p. 3 Jean Tulard: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997 471-472 p. 4 Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 452 p. 5 Jean Tulard: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997 474 p. 2
8
orosz határig. Ehhez számos szállítóeszközre és pénzre volt szükség. Bár igyekezett titokban tartani a tervét, nem sikerült megtéveszteni az orosz kémhálózatot. Sándornak lett volna lehetősége megtámadni Napóleont, viszont a cár pénzügyei válságos állapotban voltak. Két orosz hadseregben 240 ezer katona állt készen, velük szemben a Varsói Nagyhercegség 56 ezer katonája és 46 ezer francia állott. A francia hadsereg csapatai szüntelenül özönlöttek a határ felé. A cár igyekezett megszerezni a lengyelek segítségét és ígéretet tett, hogy visszaállítja a Lengyel Királyságot is. Mindemellett szerette volna még megnyerni Svédországot, Poroszországot és Ausztriát is. Ám ezek a diplomáciai kísérletek nem igazán vezettek eredményre. A lengyelek a francia császár oldalán állak, hiszen tőle függött a Varsói Nagyhercegség függetlensége. Ennek megfelelően figyelmeztették is a franciákat, hogy mire készül Sándor.6 Napóleon ezek után egy sor katonai intézkedést hozott és tárgyalásokat kezdeményezett a lengyelekkel, a poroszokkal, a svédekkel, valamint a törökökkel. Ausztriával egy szövetség lehetőségéről tárgyalt. Ráadásul a cárral is elkezdett tárgyalni elsősorban Lengyelország ügyében. A francia követek biztosították Napóleont, hogy Sándornak békés szándékai vannak, de hozzátették, hogy amennyiben a császár támadna, akkor az oroszok vissza fognak vonulni és az orosz télre hagyják a francia sereg megsemmisítését. Ám Napóleon biztos volt abban, hogy egy győztes csata majd úgyis térdre kényszeríti Sándort. Mindebből nyilvánvaló, hogy mindkét fél időt akart nyerni. Napóleon azért, hogy befejezze az előkészületeit, Sándor pedig azért, hogy szövetségeseket szerezzen.7 Napóleon ezek után kitűzte a hadjárat megindítását 1812 júniusára. Sándor információs hálózata viszont mindig felkészültebb és értesültebb volt a történtekről. Mivel Nesselrode és Csernisev a francia hadügyminisztérium nagy részét megvásárolta. Talleyrand javasolta még Sándornak, hogy ne vigyék német területre a háborút és inkább a védekezésre koncentráljanak. Sándor a diplomáciai játszmákban mindig Napóleon előtt járt. Poroszország azonban inkább Oroszország felé húzott. A porosz király elküldte Scharnhorstot és 1811. október 17-én katonai egyezmény írtak alá. Ez kimondta, hogyha a franciák behatolnak Poroszországba, akkor ők visszavonulnak és vagy csatlakoznak az oroszokhoz a Visztulánál vagy bezárkóznak az erődjeikbe. Ám Sándor nem igazán törődött a poroszok kéréseivel. Próbálkoztak még Ausztriával is egyezkedni, de az osztrákok visszautasították a közeledést. Ezek után kénytelenek voltak alávetni magukat Napóleonnak. A császár utasította a 6 7
Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 453-454 p. Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 454-455 p.
9
poroszokat, hogy szereljék le a hadsereget. Hardenberg miniszter hiába egyezkedett a cárral, Sándor nem tartotta be az ígéreteit. Végül Hardenberg december 29-én engedelmeskedett Napóleonnak, majd február 23-án Krusemark porosz követ aláírta azt a szerződést, amely kimondta, hogy a franciák megszállhatják Poroszországot. A porosz király március 5-én ratifikálta azt.8 Ráadásul a politikai nyomással is foglalkoznia kellett Sándornak. A tilsiti egyezményt nagyon rosszul fogadták az orosz udvarban. Ezek után a hadsereg is csatlakozott az udvarhoz. Az orosz katonák Tilsitben tartózkodtak a franciáktól, és azok mindek kedvességüknek hatására sem barátkoztak velük. Napóleon persze nem nézte jó szemmel az oroszok magatartását. Tartott attól, hogy ha ez így megy tovább előbb vagy utóbb rés keletkezik a blokádon, ami számítása szerint csődbe sodorja Angliát. A francia kereskedelmi kamarák szorgalmazták a kereskedelmi kapcsolatok visszaállítását. Ám hiábavalónak tűnt az erőfeszítésük, mivel a nagy távolság és a magas szállítási költségek, ráadásul a könnyebben elérhető itáliai és németországi piacok elfordították a francia kereskedőket Oroszországtól. Viszont Napóleonnak célja volt kirobbantani a háborút, mivel ez számára beleillett a franciaangol konfliktus kereteibe. 1811-től megbízatást kapott a hadi ellátás, pontosabban a térképészeti iroda, hogy készítse el a hadjárat térképeit. Napóleon úgy gondolta, hogy a hadjárat gyorsan véget fog érni. Hitte, hogyha beveszi Moszkvát, amit a birodalom szívének gondolt, akkor végleg legyőzheti Sándort. Arra is számított, hogy úgyis fellázadnak a litvániai jobbágyok a francia hadsereg közeledtének hírére, és a rubel pedig elveszti értékét. Viszont figyelmeztetéseket is kapott Leclerc kapitánytól, hogyha a császár Oroszország belsejébe vezeti a hadseregét, akkor ugyanúgy megsemmisül majd, mint XII. Károly hadserege Poltavánál. Hozzátette még, hogy szerinte Oroszországban csak az oroszok képesek háborúzni. Ráadásul nem volt még rendezve a spanyolországi helyzet sem. Így kétfrontos háborút fog majd vívni a császár.9 Ezek után Ausztria is csatlakozott Napóleonhoz. Bécsben belátták, hogy ebben a háborúban a győztes félnek ki lesznek szolgáltatva. A szerződést 1812. március 14-én írták alá. Napóleon cserét ajánlott, az illír tartományokért Galíciát kérte, Ausztria egy 30 ezres sereget ígért. Sándor nem próbálkozott tovább a poroszokkal mivel tudta, hogyha ő nyer, akkor elpártolnak Napóleontól. Viszont nagyobb sikere volt a svédeknél és a törököknél, elsősorban Napóleon hibájából. Eleinte a francia császár azt hitte, hogy Svédország és 8 9
Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 456-457 p. Jean Tulard: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997 472-474 p.
10
Törökország rögtön mellé fog állni és az utolsó pillanatokban akart tárgyalni. Viszont pont emiatt előzte meg őt Sándor. Ráadásul már 1811-ben megromlott Bernadotte-tal a kapcsolata. Ezek után a svédek képesek voltak arra, hogy nyíltan szegjék meg a blokádot. Mivel Napóleon nem törődött a svédekkel egyértelműen Sándor felé húztak. Február 18-án szövetséget
javasoltak
az
oroszoknak.
Bernadotte
felajánlotta,
hogy partra
száll
Németországban napóleon mögött, ha Sándor segít neki megszállni Norvégiát. Az egyezséget Pétervárott április 5-én, Stockholmban pedig 9-én írták alá. A cár Törökországgal már 1811től tárgyalt. Azelőtt háborút vívtak Szerbiáért majd a törökök 1809-ben kiürítették az országot. A szerbek ezek után rövid időre a franciák felé fordultak ám Petrovic Dorde Karadorde puccsal átvette a hatalmat és ismét az oroszok felé fordultak. 1810-ben kiéleződött a háború az oroszok és a törökök közt, majd az orosz sikerek hatására hajlandóak voltak tárgyalni a törökök. Az első tárgyalások nem vezettek eredményre a területi követelések miatt, viszont a második, amely 1812. január 12-én kezdődött már eredményesnek bizonyult, főleg azért is, mert Sándor engedett mivel ekkor már várható volt a francia invázió. Végül május 28-án megkötötték a békét.10 A francia császár csapatai már 1811 nyarától érkeztek Németországba. 1812 elejétől megkezdődtek az összevonások a Nyeman folyónál. Közben igyekeztek megzavarni az orosz kémhálózatot is. Savary addig nyugtalanította Csernisevet, hogy az elhagyta Párizst. Majd április 8-án Sándor megfogalmazta követeléseit, hogy Napóleon ürítse ki Poroszországot és a svéd Pomerániát és vonja vissza csapatait az Elba mögé. Ha ezt megteszi, ezek után tárgyalhatnak. Közben Napóleon is igyekezett pontot tenni a spanyolországi ügy végére. Április 18-án egy békeszerződést akart kötni Canninggel, ami arról szólt, hogy kiürítik Portugáliát, Spanyolországot és Szicíliát. Anglia azonban nem egyezett bele, hogy József - aki Napóleon testvére – Spanyolországban maradjon. Az orosz tárgyalások is megszakadtak, és a császár május 28-án elindult a Nyemanhoz.11
2. A hadjárat kezdetei 1812 júniusában robbant ki a háború. Létrejött a hatodik koalíció, amely Anglia támogatásával jött létre és tulajdonképpen csak Oroszországból állt. Napóleon először került katonai fölénybe ellenfelével szemben és számított még Poroszország és Ausztria segítségére.
10 11
Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 457-460 p. Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 460-461 p.
11
De Metternich igyekezett megnyugtatni Sándort, hogy nem fognak nagy kárt okozni nekik csakis annyit amennyi feltétlenül szükséges. Mivel a háború után úgyis Sándor mellé fognak állni. A császár hadserege körülbelül 600 ezer főből állt. Rengeteg nemzetiség csatlakozott a hadjárathoz: voltak a franciákon kívül lengyelek, olaszok, belgák, svájciak, poroszok, osztrákok, hollandok – egyszóval az összes Napóleonnak alárendelt ország katonái. A császár május 17-én Drezdában fogadta szövetségeseit egy nagy ceremónia keretében. Mária Lujzának június 1-én írt levelet, hogy három hónap múlva ismét otthon lesz. Ezzel szemben Oroszország csak egy 150 ezres haderőt állított ki ellene két részre osztva, Bagratyion és Barclaj de Tolly parancsnoksága alatt. Június 22-én végül megindult a Nagy Hadsereg a végzetes útján.12 1812. június 23-án a Nagy Hadsereg átkelt a Nyeman folyón. Már az átkeléskor történt egy baljós előjel. Mikor Napóleon maga is át akart kelni a folyót hirtelen félreugrott a lova, mert átszaladt előtte egy nyúl. A császár kiesett a nyeregből, de rögtön felpattant. Ezt sokan baljós előjelnek vélték, de Napóleon nem törődött vele. A franciák azt hitték, hogy az orosz oldalon már várja őket az orosz hadsereg teljesen felfegyverkezve és csatára készen. Csakhogy sehol sem volt senki. Az oroszok nem bocsátkoztak csatába a sokkal nagyobb túlerővel szemben, és állandóan visszavonultak. Ennek ellenére a Nagy Hadsereget folyamatosan érték a veszteségek. Pontosan azért, mert az élelem és a takarmány utánpótlás nem tudott lépést tartani a rossz minőségű orosz utakon és a sárban, és már a hadjárat kezdetekor körülbelül ötvenezren már hátra maradtak és martalócokká váltak. Ráadásul az oroszok sem hagytak hátra semmit. Ahogy vonultak vissza mindent elpusztítottak és felgyújtottak nemhogy bármi is a franciák kezére jusson. Ezt hívják a ,,felperzselt föld taktikájának”. Így a francia sereg állandó élelem és takarmányhiányban szenvedett. Ráadásul elkövették azt a hibát, hogy a lovakat frissfűvel kevert, parasztházak fedeléből letépett szalmával etették, így már rögtön a hadjárat elején több tízezer ló hullott el vérhasban. Ráadásul a szörnyű éghajlat is a császár ellensége. A pokoli meleg, a gyakori esőzések további veszteségeket okoztak a francia seregnek.13 Napóleon viszont mindenáron azt akarta, hogy csatára kényszerítse az oroszokat és vereséget mérjen rájuk. Vilnában húsz napot vesztegelt a késlekedő testvérére, Jeromosra és Eugénra várva. Arra számított, hogy öccse majd Bagratyion ellen vonul és az oroszok két tűz közé kerülnek, mivel Davout is megtámadja majd őket. Jevgenyij Tarlé azt írja, hogy Jeromos 12 13
Jean Tulard: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997 474-475 p. André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 508-510 p.
12
nagyon tehetségtelen volt, mint hadvezér és nem igazán foglalkozott a hadjárattal és Bagratyion kicsúszott a kezei közül. Ezek után Jeromos visszaindult Vesztfáliába, és bár Napóleon kiakadt ettől végül beletörődött.14 Az oroszok tovább folytatták a visszavonulást és ez után Napóleon Vityebszk felé vonult abban a reményben, hogy sikerül megakadályozni Barclay és Bagratyion seregeinek egyesülését. Ám már ekkor a seregeinek csapatai már huszonöt-ötven százalékos veszteségeket szenvedtek a rossz idő és az utánpótlás hiánya miatt. Július 27-én Napóleon elérte Vityebszket és látta, hogy Barclay egész serege ott táborozik előtte. A császár csak erre várt, hogy végre csatába bocsátkozzon az ellenséggel. Ám Barclay megtudta, hogy itt van Napóleon és azt is, hogy Bagratyion serege Szmolenszk felé tart, és jobbnak látta, ha elvonul Vityebszk alól. Napóleon nagy csalódottságot érzett és ezután bevonult Vityebszkbe majd megpróbálta ellenőrizni a seregét. A Nagy Hadsereg fegyelme viszont tovább romlott, a városban ott fosztogattak ahol csak tudtak és azt vittek el, amit csak lehetett. A létszámellenőrzéskor kiderült, hogy már százötvenezer ember hiányzott. André Castellot francia történetíró szerint a felperzselt föld taktikája, ha tudatos volt az oroszok részéről, ha nem, nagyon célravezető volt.15 Napóleon megpróbálta összeszedni seregét és készleteit felhalmozni, viszont ez most már korántsem volt egyszerű. Mindennek ellenére augusztus 12-én a császár továbbvonult Szmolenszk felé mindössze kétszázötvenezer emberrel, mivel helyőrségeket is hátra kellett hagynia. Az út Szmolenszk felé ugyanolyan kínkeserves volt, mint eddig. Az oroszok tovább hátráltak, mindent felgyújtottak, vagy amit lehet magukkal vittek. A francia hadsereg katonáinak alig jutott valami élelem és a sereg tovább fogyatkozott. A franciák ahol csak lehet fosztogattak, de sokszor hiábavaló volt a próbálkozásuk. Rengetegen dezertáltak a seregből, főleg a más nemzetségű katonák. Augusztus 15-én Napóleon elérte Szmolenszket. Ez a város jelentős volt orosz részről, mivel egy fontos gócpont volt és ráadásul ez a város a csodatévő Szent Szűz városa is. A Szmolenszk a Dnyeper jobb partján feküdt és hosszú, széles és erős fal védte, huszonkilenc toronnyal.16 A város alatt körülbelül százhúszezer orosz katona állt, ám augusztus 17-én mikor a császár csatába akart bocsátkozni az oroszok nagy része bevonult a város falai mögé. Még aznap megindult a harc Szmolenszkért. Reggel a franciák megtámadták a falakon kívüli városrészt és sikerült visszaszorítaniuk az oroszokat. De egy nagyobb erejű ellentámadás visszább szorította őket, és az oroszok nem törtek ki a városból,
14
Jevgenyij Tarlé: Napóleon Gondolat Budapest, 1963 227 p. André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 513 p. 16 André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 513-514 p. 15
13
hanem bent maradtak védeni azt. Déltájban elcsitult a harc. Majd délután, mivel Napóleon látta, hogy az oroszok nem törnek ki a városból, parancsot adott a város elleni támadásra. Elképesztő harc vette kezdetét a városért. Az oroszok nem adták meg magukat, nem hátráltak meg, hanem halálukig védték a Szmolenszket. Később a város lakói is csatlakoztak a védőkhöz, hogy segítsék őket a csatában, és a katonákkal együtt estek el. Végül a Nagy Hadsereg hosszú kemény harc árán, de megtörte az oroszok ellenállását, és benyomultak a városba. Az est leszálltával Barclay fölgyújtotta a várost, hogy fedezze serege visszavonulását. Szinte az egész város leégett, viszont amelyik épület épp maradt azt a franciák kifosztották. Szmolenszkért Napóleon több mint 7.000 ember vesztett el és nem sokat nyertek ezért. Barclay körülbelül 11.000 embert vesztett, és jobbnak látta, ha feladja Szmolenszket valamint visszavonul, hogy később összeszedje erőit.17 A franciákat a Szmolenszki csata döbbentette rá igazán arra, hogy ez nem olyan háború, mint amit eddig vívtak. Több szempontból is idegen volt nekik ez a háború. Adam Zamoyski lengyel történetíró szerint az 1812-es francia katona lényegében szabad polgár, még ha akarata ellenére sorozták be.18 Tudta, hogyha visszatér, a háborúból egy másik élet várja és a viselkedését a leszereléshez fűződő reményei határozták meg. A legfőbb szempont számára az volt, hogy életben maradjon és ezért minden tőle telhetőt megtett, és azért is, hogy hasznosan töltse az idejét gondolván itt az előléptetésre, hírnév szerzésére és zsákmányszerzésre. nagyon fontos volt neki a hazafiság, a csapatszellem és a császár iránti szeretet, viszont nem volt híve a felesleges vérontásnak. Ha esetleg valami lehetetlen helyzetbe hajtották társaival mindig szemrevételezte a helyzetét és a lehetőségeket, és ha körülzárták és nem volt remény, semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy megadja magát. Ha saját vagy társai létérdeke azt követelte, akkor tudott hozni egyéni vagy közösségi döntéseket, és ez kisebb nagyobb mértékben a Nagy Hadseregre jellemző volt. Ez igaz volt Napóleon minden korábbi ellenségeire is. Bizonyos alapvető emberi szolidaritás jellemezte őket. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is igyekeztek elpusztítani a másikat, nem volt szívük megölni egymást és tisztelni akarták a másik élni akarását. Igaz képesek voltak már az első jelre gyilkolni egymást, ám ha a helyzet úgy hozta alkalomadtán segítettek is egymáson. Ez még Spanyolországra is érvényes volt, igaz ott a gerillaháború a nemzeti és vallási fanatizmus addig ismeretlen hőfokára hevült.19
17
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 202-206 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 216 p. 19 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 216 p. 18
14
Ám ez most Oroszországban nem érvényesült. Zamoyski írásaiból kiderül, hogy az orosz katona nem olyan volt, aki megadta magát. Nagy Frigyes mondta róluk, hogy őket nem elég csak megölni, hanem fel is kell őket öklelni. Napóleon katonái is erre a következtetésre jutottak mikor Szmolenszknél harcoltak velük. A franciák nem értették ezt a fajta hozzáállást és felfogást. Bizonyára szerepe volt a túlvilági életbe vetett hit az oroszoknál, hogyha csatatéren halnak meg akkor a mennyországba jutnak. Ám az orosz katona nem volt szabad ember. Ha besorozták huszonöt évre, nem gondolhatott a normális életbe való visszatérésre. Neki a hadsereg volt az élete, és a jobb túlvilági életbe vetett hit vonzóvá tette őket a halálhoz. A seregben vasfegyelem uralkodott, és a korábbi törökök, grúzok, és a kaukázusi törzsek ellen vívott kegyetlen népirtás jellegű háborúk, ahol senkinek sem kegyelmeztek, nem bírták rá őket a fegyverletételre, és a megadásra. A kapitulációs döntés az emberi jogok érvényre juttatása a hadsereggel, és az állammal szemben, viszont Oroszországban ez a fajta elképzelés nem létezett. A franciák megdöbbentek ettől, ők nem így képzelték el a háborút. Teljesen elborzasztotta őket az ellenségnek ez a fajta felfogása és akaratlanul is hozzákötötte parancsnoka cselekedeteihez, és a parancsnok bűneiben is részessé tette őket. Lehetetlen volt hivatkozni arra, hogy ők a királyok és parancsnokok ártatlan bábja, mint ahogy a katonák évszázadok óta. Itt mindenki felelőssé vált és rádöbbentek, hogy élethalálharc folyik.20 Augusztus 23-án Napóleon kivonult Szmolenszkből. Ezután Dorogobuzs ellen vonult, hogy megtámadja Barclay hadseregét. De az orosz tábornok kitért megint a csata elől és mindent elpusztított maga után.21 Most olyan úton haladtak, ami jó minőségű, ráadásul elég széles volt ahhoz, hogy a tüzérség és a katonai járművek is bőven elfértek rajta. Ám ennek ellenére sem volt ez könnyű menet. Nemcsak a hőséget kellett elviselniük, hanem a menetben a lovaik nagy port vertek fel, ami teljesen belepte az embereket. Levegőt normálisan nem kaptak és kellemetlen volt, ha a por a szemükbe került. A katonák kendővel vagy falevelekkel készítettek maguknak maszkot, de nem sok sikerrel járt a próbálkozásuk. Mikor az oroszok visszavonultak, evakuálták a lakosságot és magukkal vitték a polgári közigazgatást. Most már azzal is próbálkoztak, hogy fölborított szekerekkel torlaszolják el az utakat és egyre több hullát és döglött lovat hagytak hátra, ami a hőségben gyorsan oszlásnak indult. Tovább folytatták a tanyák, falvak és a termőföldek fölgyújtását. Igaz Napóleont is feszéjezte a fölgyújtott falvak látványa, de a félelmeit az oroszok csúfolódásával próbálta meg eloszlatni.22
20
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 216-217 p. Jevgenyij Tarlé: Napóleon Gondolat Budapest, 1963 231 p. 22 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 217-218 p. 21
15
Bár az oroszok is sok ember veszítettek Szmolenszk után, viszont ők tudták pótolni a veszteségeiket. Augusztus 28-án Napóleon Vjazmába érkezett, amit szintén felgyújtottak az oroszok. Három nappal később Sándor cár új parancsnokot nevezett ki az orosz hadsereg élére, mégpedig Kutuzovot. Napóleon tovább vonult Vjazmából egyenesen Moszkva felé. Kutuzov úgy vélte, hogy Moszkva nem egész Oroszország és inkább hagyná veszni a várost, mint a hadsereget, de tudta azt is, hogy nem adhatja fel azt harc nélkül. Csatát kellett vállalnia annak ellenére, hogy serege gyengébb, mint Napóleoné. De már elszánta magát a csatára és seregét a Moszkvától százhúsz kilométerre lévő Borogyino falunál sorakoztatta fel. Eljött hát az idő, amire Napóleon és most már az oroszok is vártak, hogy megütközzenek egymással.23
3. Borogyino Itt fontosnak tartom kiemelni az orosz Kutuzov tábornok bemutatását, mivel azzal, hogy csatát vállalt Borogyinónál Napóleonnal eléggé befolyásolta a hadjárat alakulását. Zamoyski szerint igaz öreg volt már, 65 éves, de rendkívül ravasz. Volt hírneve és sokakat meggyőzött azzal, hogy hóbortjai és különcségei a zsenialitás ismertetőjegyei. Ezek közé tartozott az, hogy nem törődött a formaságokkal. Az öltözködése is furcsa volt, mivel egy lötyögős zöld szalonkabátot viselt a rangjához illő egyenruhája helyett, a fején egy fehér kerek sipkával. A tiszteket nem a rangjuk szerint szólította meg, hanem a keresztnevükön bizalmasan és sokszor trágár kiszólásokkal ütött meg populista hangot. Ám hajlott a pökhendi megnyilvánulásokra és a kitüntetéseit is büszkén viselte. Művelt és választékos ízléssel bírt, és parancsait mindig kifogástalan franciasággal adta ki. Viszont a formalitás mellőzése a parancsosztogatásaira is kiterjedt. A szolgálati úttal nem törődött, azzal továbbította a parancsait, aki elébe került. Titokzatos és bizalmatlan volt, így kerülte, hogy papírra vesse utasításait. Sokszor fordult elő, hogy mikor bizonyos egységeket egy művelet végrehajtására utasította, akkor nem tájékoztatta megfelelően erről a hadosztályt vagy a hadtestet. Így ennek következménye az volt, hogy a tábornokok nem egyszer tapasztalták, hogy a csapataik másfelé kezdenek el indulni, mint ahol bevetésre kerülnének. Javaslatokat is sokszor úgy adott ki, hogy megfontolta volna, hogyan hatnak ki az előbbi intézkedéseire. Gyakran változtatott a tervein és nem mindig világosította föl az érintett személyeket. Bár szenilitásból is eredhetnek némely vonásai, ám a zavar nagy részét a hatásköre túllépésére hajlamos Bennigsen tábornok, illetve
23
André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 515-517 p.
16
Kutuzov veje Nyikolaj Kudasov herceg okozta. Ők hajlamosak voltak Kutuzov nevében parancsokat osztogatni.24 Napóleon szeptember 5-én ért Borogyino alá. Az orosz hadsereg már elfoglalta az állásait, Kutuzov fel volt készülve a csatára. Az oroszoknak egy 112.000 fős seregük volt 640 ágyúval. Ezzel szemben Napóleonnak körülbelül 134.000 fő 584 ágyúval. Az orosz tüzérség nem csak mennyiségi tekintetben volt fölényben, hanem ágyúik nagyobb űrméretűek is voltak. Kutuzov állásai a borogyinoi csata elején egy gerinc mentén húzódtak, amely a Kolocsa nevű folyó mögött egy szöget zárt be a főúttal. Ezt a terepszakaszt négy, földsánccal védett üteggel erősítette meg. Felépítettek két a moszkvai országutat közrefogó földlépcsőt, amelyeket tizenkét nehézlöveggel erősítettek meg. Elsősorban az országút mentén védekeztek, mert Kutuzov arra számított, hogy Napóleon itt méri rá a fő csapást. Harcrendjének rugalmasnak kellett maradnia ezért sok tekintetben nem volt érthető, ahogy elhelyezte őket. Ilyen volt például a sevargyinói sánc, amelyet Kutuzov a hadállások előtt helyezett el, így az általános harcászati szempontból logikátlan volt a sánc pozíciója.25 Napóleon szeptember 5-én parancsot adott, hogy foglalják el, mivel akadályozta a csapatai felállását. Hosszú harcok után sikerült elfoglalni. A másnap az előkészületekkel telt. Kutuzov jobb szárnyát a Rajevszkij-sánccal Barclay első hadserege foglalta el. Mögötte Barclay jelentős lovassága helyezkedett el. A centrumot és a bal szárnyat Bagratyion második hadserege foglalta el. A déli szárnyat Tucskov tábornok reguláris hadserege és népfelkelői foglalták el, amit viszont rejtve hagytak, hogy oldalba támadják azokat az erőket amelyek Bagratyiont próbálják meg oldalba kapni.26 Bár Napóleon is szorgalmas felderítést végzett ám már nem volt az a Napóleon, aki Austerlitznél győzelmet aratott. Itt pályafutása szinte leggyengébb teljesítményét nyújtotta, ám ha megközelítette volna szokott formáját, kétségkívül megveri Kutuzovot és elpusztítja az orosz hadsereget. Ám Napóleon nem érezte jól magát. Meghűlt és ezt súlyosbította vizelésképtelenségi rohama. Orvosa megállapította, hogy csúnyán köhög és nehézlégzéssel küzd. A sorsdöntő napokban egész környezete láthatta, hogy nincs jól. Andre Castelot szerint az orosz hadsereg másfél kilométerre helyezkedett el a francia császár seregétől. Napóleon körül sorakozott fel az öreg gárda, Lefebvre parancsok vezetésével, mögöttük a fiatal gárda és a gárdalovasság foglalt állást.27 Hatodikán délután a császár kilovagolt és feltűnt neki 24
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 232-233 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 234 p. 26 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 235-237 p. 27 André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 520 p. 25
17
Kutuzov bal szárnyának gyengesége. Úgy gondolta, hogy Davout és Ney ha megtámadja a bal szárnyat, akkor visszaszoríthatják az oroszokat a Moszkva-folyóhoz és ott megsemmisíthetik. De legfőbb terve az volt, hogy erős frontális támadással semmisítse meg az orosz hadsereget. Ki akarta használni az orosz balszárny gyengeségét.28 A seregek helyzete között is volt különbség nem is kicsi. Az orosz hadsereg nem küszködött annyira ellátási nehézségekkel, mint a francia. Ráadásul tudták pótolni a veszteségeiket is. Napóleon serege állandó éhséggel küzdött és a katonák ruházata sem volt már megfelelő. Ilyen körülmények között várták a másnap bekövetkezendő csatát.29 Szeptember 7-én reggel francia ágyútűzzel kezdődött a csata. Az oroszok viszonozták a tüzet. A francia ágyúk főleg a hármas sáncot lőtték. Beauharnais herceg mindenekelőtt lerohanta a cári testőrség előretolt vadász alakulatát és bevette Borogyino falut. Ez alatt Davout
is
megtámadta
Bagratyion
által
elfoglalt
nyílsáncot.
Délen
Poniatowski
visszaszorította Tucskov hadseregét és elfoglalta Utyica falut. Davout néhány hadosztálya sikeresen elfoglalta a nyílsáncokat ám egy orosz ellentámadás visszaszorította őket. A következő három órában nem kevesebb, mint hétszer rohamozták meg a sáncokat majd vették vissza az oroszok, mialatt mindkét részről erősítés kapcsolódott be a küzdelembe. Kutuzov bevetette Miloradovics tábornokot két hadtesttel, hogy támogassa Bagranyiont. Közben Davouthoz is csatlakozott Ney és Murat néhány hadteste.30 Tíz óra körül a franciák ismét elfoglalták a nyílsáncokat. Bagratyion még utoljára összeszedte embereit és egy nagy rohamot indított. A támadás majdnem sikeres volt ám ekkor Bagratyiont eltalálták. Bár ő a helyszínen akart maradni, de elcipelték. Az oroszok között elterjedt a hír, hogy parancsnokuk elesett és hiába próbáltak meg kitartani, nem tudtak ellenállni a következő francia rohamnak. A franciák kiszorították az oroszokat a nyílsáncokból és visszaverték őket Szemjonovszkoje községig. Ez a község francia kézre került ám Ney és Murat csapatai nagyon elfáradtak és nem tudtak újabb rohamot indítani. Üzentek Napóleonnak, hogy küldjön erősítést. Bár a császár jól átlátta a csatateret, ám nem volt aktív és nem nagyon reagált a hírekre és a jelentésekre. Csak ült a tábori székében és nemigen nyilvánított ki érzelmeket, nem pattant lóra, hogy még jobban átlássa a helyzetet. Közben Ney és Davout a nyílsáncoknál harcoltak, a császár újabb rohamokat indított a Rajevszkij-sáncnál. Az első támadást visszaverték, ám a második már sikeresnek bizonyult.
28
Edward A. Foord: Napoleon’s Russian Campaign of 1812 Little, Brown and Company, New York 1915 217 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 238-239 p. 30 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 246-249 p. 29
18
Kutuzov hamar felismerte, hogy meg kell erősítenie a gyenge bal szárnyat és egyre erőteljesebben irányított ár egységeket oda a tartalékokból. Tucskov megerősítésére Baggovut pár hadosztályát dobták át. Bagratyion védvonalainak hézagai kitöltésére számottevő erősítést vezényelt át, miközben a franciák több egységét szorították ki a nyílsáncokból.31 Ám Kutuzov reakciói nem képezték egy átfogó és megtervezett stratégia részét, csupán a pillanatnyi helyzetre reagált. Kutuzov, miután értesült Bagratyion sebesüléséről, Jenő württembergi herceget küldte a nyílsáncokhoz. A herceg stabilizálni próbálta a Szemjonovszkoje körüli helyzetet azzal, hogy kissé hátrébb vonja erőit. Kutuzov eleinte nem egyezett bele, ám amikor Dohturovot küldte oda, hogy átvegye a parancsnokságot, erősítést kért, amit a parancsnok megtagadott tőle, később viszont mégis teljesítette. Majd kilovagolt, hogy megszemlélje a helyzetet ám hamarosan visszatért Gorkiba. Szerencséjére Bennigsen és Toll ellenőrizték a csatateret, ám mindenki a saját feje után ment. A franciák közben elfoglalták a Rajevszkij-sáncot. Csakhogy Barclay már Gorkiba ment, viszont Löwenstern tábornok átlátta a helyzetet és gyorsan ellentámadásba vezérelte az egyik készenlétben álló gyalogos zászlóaljat. Közben Jermolov, aki a déli szakaszra tartott erősítésével, pont arra lovagolt és gyorsan csatlakozott az ellentámadáshoz. A franciákat visszaszorították a sáncba és foglyul ejtették Bonamy tábornokot. Ez után Toll Platov tábornok kérésével fordult Kutuzovhoz, hogy a tétlenül veszteglő Platov kozákjai keljenek át a Kolocsán és támadják hátba a franciákat. Kutuzov jóváhagyta a felvetést. Platov hátba támadta a franciákat nagy veszteségeket okozva nekik, akik viszont ez után négyszögbe rendeződtek és kartácstüzet adtak le feléjük. A kozákok elmenekültek.32 A francia támadások dél tájban szinte teljesen kifulladtak. Ekkor Napóleon megint nem volt igazán aktív a csatában. Parancsokat kevésbé osztogatott, a jelentésekkel nem törődött. Az oka Castellot szerint az egészségi állapota volt, amiért ennyire passzivitást mutatott.33 A Rajevszkij-sáncot az oroszok visszafoglalták, délen a nyílsáncok és Szemjonovszkoje falut elfoglalták, de újabb orosz állások jöttek létre. A franciák nem tudták kihasználni a megszerzett előnyüket ezért Murat és Ney folyton erősítéseket kért. Viszont már ott tartottak, hogy a gárdát kellene bevetni. Napóleon nem akarta bevetni legutolsó tartalékát ennyire távol a hazájától. Ám láthatólag mégis készen állt arra, hogy egy részüket odaadja. Ám amikor arra készült, hogy bevesse erőit, váratlanul megjelentek Platov és Uvarov haderői, teljes megálljt
31
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 249-252 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 252-253 p. 33 André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 522 p. 32
19
parancsolt, hogy átlássa a helyzetet. A következő két órában az erők nem mozdultak, így lehetőség adódott az oroszok előtt, hogy rendezzék soraikat, kitoldják a védelmüket. A franciák nem sokkal két óra után kezdtek el gyülekezni a Rajevszkij-sánc elleni támadáshoz, miközben az oroszok folyamatosan ágyúzták őket. Nem sokkal három óra után a francia gyalogság megindult a sánc felé. Az oroszok, bár keményen küzdöttek, nem bírták megállítani a rohamot. Barclay ezek után összegyűjtötte maradék lovasságát és ellentámadást indított. Az oroszok visszaszorították a franciákat egészen a sánc vonaláig, és az orosz tüzérség folyamatosan pásztázta a területet, nehogy a franciák előrenyomuljanak.34 Zamoyski azt írja, hogy Clausewitz szerint a csata orosz részről a végét járta. Már csak a franciák kegyelemdöfése hiányzott, ami még váratott magára.35 A centrumban még összecsapott a két fél lovassága majd délen Poniatowksi egy utolsó rohammal visszaszorította az oroszokat Utyicán túlra. Hat óra tájban a lövegek elhallgattak, az oroszok körülbelül egy kilométernyit húzódtak vissza. A csata után a táj borzalmasan festett. Mindenhol halottak és sebesültek feküdtek, döglött vagy sebesült lovakkal kiegészülve. Mivel a pusztítás zömét a tüzérségi lövedékek vitték véghez rengetek szétroncsolt végtag és tetem feküdt szerteszét. A Rajevszkij-sánc iszonyatosan festett. Halottak és sebesültek egy halomban feküdtek egymáson. Magányos katonák bolyongtak a halottak között, hogy átkutassák őket élelem és felszerelés után. Senki sem nótázott és nem volt üdvrivalgás. Mindenki ott telepedett le ahol éppen a bevetés után találta magát. Mindenki azzal az elemózsiával érte be, amit talált.36 Zamoyski szerint az orosz veszteségek a legújabb becslések szerint 45.000 főre tehetők, míg a francia veszteség elérte a 28.000 főt.37 Lefebvre szerint a francia veszteség 30.000 főre, az orosz veszteség 50.000 főre tehető.38 Bár Napóleon és Kutuzov is a saját győzelméről írt ám a valóság sokkal másabb volt. Mindkét hadsereg nagyon kimerült és nem voltak képesek újra csatába bocsátkozni. A veszteségek nagysága képtelenné tette az oroszokat, hogy megállítsák Napóleont. Ezt Kutuzov is belátta és nem kockáztatta meg hadserege pusztulását. Miután elhitette a külvilággal a ,,győzelmét”, levelet írt Sándor cárnak arról, hogy megállította Napóleont és súlyos veszteségeket okozott neki, de mivel a borogyinói állások túl hosszúak voltak a
34
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 254-257 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 257 p. 36 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 258-260 p. 37 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 258-264 p. 38 Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 634 p. 35
20
rendelkezésre
álló
létszámhoz
képest,
és
fontosabbnak
tartotta
a
francia
sereg
megsemmisítését ezért hátrébb vonult Mozsajszk térségébe. De Kutuzov nem remélhette, hogy megvédi Moszkvát, inkább arra volt szüksége, hogy lerázza magáról Napóleont. Hogy hadserege ne pusztuljon el az volt a legésszerűbb, hogy feladja Moszkvát.39
4. Napóleon Moszkvában Bennigsen tábornok és sokan mások azt várták Kutuzovtól, hogy támadja meg a Murat vezette francia előőrsöt. Ám ő folyamatos visszavonulást rendelt el. Teljesen elszörnyedtek attól, hogy fel kell adniuk Moszkvát. Kutuzov dél-délnyugati irányba vonult vissza Tarutyinóba és itt egy megerősített tábort épített. Bár Bennigsen kritizálta Kutuzovot, hogy nem jó a pozíció, de a tábornok nem értett vele egyet. Moszkvától elég távol volt ahhoz, hogy Napóleon ne tudja őt megtámadni. Ráadásul helyzete révén keresztbe tudott tenni a francia császár kommunikációs vonalainak elvágásához. Kutuzovnak időre volt szüksége, hogy rendbe hozza hadseregét és most Tarutyinónál megvolt a lehetősége.40 A helybeli parasztok is segítették őket, hiszen rengeteg élelmet és téli egyenruhát hoztak a katonáknak. Ráadásul fel is töltötték az egységeket újabb újoncokkal. A francia hadsereg ezzel szemben nemcsak, hogy élelem és felszereléshiánnyal küszködött, de még a parasztok ellenséges és erőszakos hozzáállásaival is meg kellett küzdeniük. A franciák által ellenőrzött területeken sokszor előfordultak partizánakciók és zavargások. Ahol csak tudtak keresztbe tettek a franciáknak.41 Napóleon szeptember 14-én érte el Moszkvát. Ekkor úgy gondolta, hogy most már nyugodtan békekötésre kényszerítheti Sándor cárt. Ám miután bevonult a városba, meglepve tapasztalta, hogy senki sem sietett a fogadására. A város teljesen üres volt, sehol senki. Moszkva több mint háromszázezer lakosát kitelepítették csak az idegen kolóniák maradtak vissza. Majd mi közbe bejárták a franciák a várost, jelentést tettek, hogy több helyen is tűzvész támadt. Ráadásul a franciák már elkezdtek fosztogatni élelem és felszerelés után, ami persze nagyon kevés volt. Napóleon a Kremlben szállásolta el magát. Ám idővel a tűzvész tovább terjedt. A tűzvészt maguk az oroszok okozták, illetve Moszkva kormányzója Rosztopcsin gróf. Mivel Kutuzov visszavonult így elrendelte, hogy égessék le a várost,
39
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 263-266 p. A. Z. Manfred: Napóleon Kossuth Könyvkiadó/Gondolat Kiadó 1981 448 p. 41 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 301-302 p. 40
21
hogyha már a franciák kezére jut, minél kevesebb élelmet és felszerelést találjanak maguknak. Ráadásul eloltani sem lehetett a tüzet, mert a tűzoltó felszerelést is elszállították az oroszok.42 Szeptember 16-án hajnalba felébresztették Napóleont. A tűz már olyan szinten tombolt, hogy már a Kreml falait nyaldosta. Végül rábírták a császárt, hogy hagyja el a várost, és Moszkvától néhány kilométerre, a cár pertovszkojei palotájában szállásolta el magát. De nemcsak a császárt kényszerítette távozásra a tűz. Azok a moszkvaiak, akik nem hagyták el a várost, most ők is menekülni kényszerültek a tűzvész miatt. Ráadásul, hogy a hatóságok is elhagyták a várost, most már senki és semmi sem akadályozta a fosztogatást. Ahova lehetett, oda betörtek, és amit lehetett, elvittek magukkal a franciák, hogy ne váljon a tűz martalékává. A tűzvész körülbelül három napig tombolt és a város nagy része leégett.43 Három nappal később már csillapodott a tűz, és Napóleon is visszament a városba. A Nagy Hadsereg katonái elborzadtak azon, hogy az oroszok inkább fölgyújtják a városukat mintsem, hogy megadják magukat. Maga a császár is értetlenül állt a helyzet előtt. Azon paraméterek szerint, amelyek alapján ő és a legtöbb európai államférfi tevékenykedett, megnyerte a háborút. Az orosz hadsereg békekötés helyett elsomfordált, majd Napóleon meg sem próbálta üldözni őket, nem próbálta meg összefogdosni a kóborló egységeket, csellengőket vagy a járóképes sebesülteket. Ráadásul arculcsapásként érte a Moszkvát átadó delegáció hiánya, hiába foglalta el és kerítette birtokába az ősi uralkodói székhelyet. Ráadásul a város is leégett, így hatalmas anyagi erőforrásoktól fosztotta meg a seregét, és ez nagy lélektani befolyást gyakorolt tá és a katonáira.44 Ám a legnagyobb gondot az jelentette, hogy Napóleon elvesztette kezdeményező képességét. Ha Sándor továbbra sem hajlandó vele tárgyalni, akkor arra számított, hogy kihasználja az orosz társadalmon belüli megosztottságot, és arra kényszeríti a cárt, aki vagy szóba áll vele vagy nem, hogy mást ültessenek a helyére. A császár jól értett a propagandához, Spanyolország kivételével. Képes volt meggyőzni a tömeget, hogy uralkodójuk és kormányuk politikailag korrupt. Eleinte arra számított, hogy biztos talál majd elégedetlen kereskedőket vagy liberális arisztokratákat esetleg lázongó szolgákat, és ezeket felhasználva forradalmat, lázadást szíthat. Ám az üres Moszkvában aligha volt erre lehetősége. Még kémeket se tudott szerezni, aki jó pénzért hajlandó lett volna beépülni Szentpéterváron. Teljesen tétlen volt ilyen téren. Lefebvre azt írja, hogy a francia császár
42
André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 527-529 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 274-277 p. 44 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 277-278 p. 43
22
seregét nem fenyegette veszély Moszkvában, viszont csak az a terület volt az uralma, amit megszállt. Az összeköttetési vonalai nem voltak biztosak.45 A császár, hogy pontot tegyen az ügy végére azt fontolgatta, hogy a hadserege fő erejét Moszkvában hagyja és egy seregtesttel Beauharnais herceg hadtestével megindul Szentpétervár ellen. A terve az volt, hogy megverheti Wintzigerodét és talán Wittgensteint is, ami talán megijesztheti a fővárost és tárgyalásra kényszerítheti a Sándort. Ha szükséges a császár visszafordulhat Vityebszkbe és a Moszkvában hagyott erők visszamenetelhetnek Szmolenszkbe. Beauharnaisnak tetszett a terv, ám mások kifogásolták azt. Némelyik tábornok vissza akart vonulni Szmolenszkbe, hogy ott foglaljanak téli szállást, mások pedig azt javasolták, hogy vonuljanak a déli gazdag területek felé. Viszont Napóleonnak hátra kellett volna hagynia a hadtápkészletét, ami Minszkhez és Vilnához kötődött. Ráadásul Ukrajnában kiszolgáltatottá vált volna Ausztriának. Ezek után, mivel nem talált katonai megoldást, visszatért a tárgyaláshoz Sándorral. Feltételezte, hogy némiképp csak megérteti magát a cárral, és rendezni tudják ezt a helyzetet. De az volt a probléma, hogy miként nyissa meg az összeköttetést.46 Napóleon megkérte hát a Moszkvában maradt Igor Akinfejevics Tutolmin tábornokot, hogy írjon levelet a cárnak a tárgyalások megkezdéséről. További közvetítőként még szóba jött Ivan Alekszejevics Jakovlev. Szeptember 20-án diktálta le a császár a mondandóját neki, hogy kezdeményezze a tárgyalásokat. Ezek után védőőrizettel útjára küldte Jakovlevet. Ezután Napóleon még egy alacsony rangú köztisztviselőt, Ruhin csendbiztost is Szentpétervárra küldte, de őt miután megérkezett elfogták és mint feltételezett francia kémet megkínozták. Október 3-án még Caulaincurt-t is megkérte, hogy tárgyaljon Sándorral ám az kimentette magát azzal, hogy Sándor úgyse fogadná. Viszont sokan felismerték, hogy Napóleon a tárgyalások kezdeményezésével csak elismeri gyenge és kedvezőtlen helyzetét. Ez csak még inkább bátorítja Sándort, hogy visszautasítsa a békét és legyőzze Napóleont. Közben Lefevbre állítása szerint Kutuzov fegyverszünet ígéretével hitegette Murat-t, ám ez nem teljesen igaz.47 Castelot állítása szerint csak a feladatát végezte, mint katona és nem volt utasítása a cártól, hogy fegyverszünetet ajánljon.48 A császár viszont a tűzvész utáni helyzetet is tévesen ítélte meg. Moszkva felgyújtásáért őt fogják hibáztatni és még inkább háborúra készteti az orosz nemzetet. Zamoyski szerint bár a tűzvész után igaz nem volt jó a helyzetük,
45
Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 634 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 278-279 p. 47 Georges Lefebvre: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975 635 p. 48 André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 532 p. 46
23
ám de annyira nem is volt olyan rossz.49 Igaz, hogy a város jórészt elpusztult, de a házakban és a pincékben még maradt elegendő készlet arra, hogy néhány hónapig még eltartsa seregét. A városi fegyvertárban is maradt elegendő mennyiségű fegyver és muníció. Ám Jevgenyij Tarlé nagyon válságosnak látta Napóleon hadseregének a helyzetét. Elsősorban a tűzvészre hivatkozva írta azt, hogy a végét járja a francia hadsereg. Bár szerinte sem pusztított el minden élelmiszerkészletet és egyéb raktárakat, viszont a katonáknak muszáj volt a város körül rabló hadjáratokat indítani az ott lévő élelmiszer és takarmány pótlásáért.50 Egy létfontosságú területen viszont hiány mutatkozott, mégpedig a lovak takarmányában. Ezek nélkül Napóleon nem tudott egy újabb hadjáratot vezetni és még lovak nélkül nem tudta működtetni a híradós vonalait sem. Fontos volt még az utóvédjének és a szárnyinak helyzete. Bár az északi oldalon nemigen voltak harcok ám a csapatok folyamatos élelmiszerhiánnyal küszködtek. A csapatok állapota is más képet mutatott, hiszen a franciák, a svájciak, a lengyelek és a portugálok is viszonylag jól voltak mind a gyalogság mind a lovasság, ám a bajorok igencsak rossz bőrben voltak. Miután parancsnokuk, Deroy tábornok elesett, teljesen szétestek. Sokan dezertáltak közülük. A császár déli jobb szárnya már jobb állapotnak örvendett, mert Schwarzenberg herceg kitért a harc elől és látszólagos békét kötött az oroszokkal. Napóleon, hogy némiképp megerősítse helyzetét, utasította a KeletPoroszországban maradt erőit, hogy vonuljanak be és foglaljanak állást Szmolenszknél. Bár tudta, hogy hány embere tartózkodik mögötte, ám nem látta csapatai állapotát. A legtöbben csak elfogott csellengők, szökevények és kórházból kiengedett betegek alkották a sereg nagy részét. Ezeknek nem voltak harci tapasztalatai, nem értettek a fegyverekhez és lelkesedésük sem volt. Amikor szembekerültek a kozákokkal, rögtön kiváltak a sorból és menekülni kezdtek. Rengetegen próbáltak dezertálni, ami tovább nehezítette a helyzetüket. A Nagy Hadsereg mögötti területeket olyan katonák árasztották el, akik semmiféle hasznot nem hajtottak a hadjáratnak, csak arra voltak jók, hogy cselekedeteikkel magukra haragítsák a lakosságot. A legtöbben a főutak udvarházaiba fészkelték be magukat, útonállásból éltek és védelem fejében próbálták megnyerni a helybeliek jóindulatát. Az utóvéd tehát borzalmas állapotban volt, sokan szó szerint éhen vesztek és a mögöttük érkező újonc utánpótlást is demoralizálta a helyzet.51
49
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 281 p. Jevgenyij Tarlé: Napóleon Gondolat Budapest, 1963 241-242 p. 51 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 281-282 p. 50
24
Napóleon ráadásul minimális intézkedésekre szorítkozott, nem hozott létre a megszállt területeken megfelelő helyi kormányzati szerveket. A közigazgatás kaotikus, szervezetlen és korrupt volt. A helyi hatóságokban sem akadt semmiféle céltudatosság, szolgálat és a rend helyreállítására képes hatóság. Jó példa erre Szmolenszk városa, ahol még a csata után hat héttel feküdtek a holttestek mindenhol. A kórházakban elhelyezett sebesültek állapota is igencsak szörnyű volt. Semmiféle ellátmányt nem kaptak, a járóképesek kivonszolták magukat az utcára és onnan koldultak a járókelőktől. Hiány volt élelemben és orvosi ellátásban, nem volt még elegendő víz se, így sokan éhen vagy szomjan haltak. Hiába állt rendelkezésre Napóleonnak sok élelem és takarmány, olyan módon gazdálkodtak vele, hogy néhány hétnél tovább nem húzták volna Moszkvában. Ráadásul ahelyett, hogy nyugatra evakuálta volna a sebesülteket, még újabb embereket sorozott be erősítés gyanánt. Nem ismerte fel, hogy Szentpétervár az igazi közigazgatási székhely és nem pedig Moszkva. Az ad otthont az állam valamennyi intézményének és Moszkva elvesztése semmiféleképpen nem gyöngíti Oroszország helyzetét.52 Zamoyski szerint Napóleon elég okos volt ahhoz, hogy felismerje a stratégiájának csúfos kudarcát.53 A visszavonuláson kezdett el gondolkodni, amitől mindig is irtózott. Főleg, hogyha visszavonul az jelentős hatást gyakorol majd az európai politika légkörére. Nem volt tisztában azonban az orosz éghajlattal. Kedvező időjárást remélt december elejéig és nem sietett visszavonulni. Ráadásul az október elejei enyhe idő is hozzájárult nyugalmához. Nem hallgatott Caulaincurt figyelmeztetéseire sem, hogy a katonákat meleg ruházattal és kesztyűkkel kellene ellátni. A császár minden egyes nap várakozással csak nehezítette helyzetét és csökkentette a siker esélyét. Ráadásul a futárait is sorra fogták el Moszkva előtt, ami tovább rontotta a helyzetét. Október 13-án leesett az első hó. Ekkor gondolta meg magát a császár és adott parancsot a visszavonulásra. Egy visszavonulás mindig kockázatos vállalkozás, mert könnyen menekülésbe torkollhat, ezért ennek elkerülése végett a mozgékonysággal lehet némiképp enyhíteni a helyzetet. Ez azt jelentette, hogy minél kevesebb felszereléssel kell útnak indulni. Csak azt vihetik magukkal, ami feltétlenül szükséges. Ám a politikai szükségletek, mint mindig, megakadályozták Napóleont abban, hogy a katonai megfontolások alapján válasszon magának megfelelő utat. Moszkvát csak előretolt állásnak tekintette és a borogyinói sebesülteket nem szállították nyugatra, hanem előre vitték őket Moszkvába. Olyan utasításokat adott, hogy minden 52 53
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 283-284 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 316 p.
25
hozzáférhető erősítést küldjenek Moszkvába, ahelyett, hogy a visszavonulási útvonal mentén tartalékokat létesített volna. Csak október 14-én rendelte el, hogy a sebesülteket evakuálják Szmolenszkbe. Ezek után a kozákok október 17-én megtámadták Murat lovasságát, és kiűzték őket Szpasz-Klupja faluból. Jevgenyij Tarlé szerint ez annak a jele volt, hogy az oroszok megmutassák, hogy kiheverték a borogyinói csatát.54 Ő a távozását október 20-ára tűzte ki.55
5. A visszavonulás Napóleon mintegy 95.000 katonával hagyta el Moszkvát. A régi kalugai úton haladt délnek Kutuzov tarunyinói tábora felé. A császár parancsot adott Beauharnais hercegnek, hogy foglalja el Malojaroszlavec városát. Napóleon visszavonulásának híre 23-ért el Kutuzovhoz. Közben 24-én a franciák elérték Malojaroszlavecet és egy kisebb csata után elfoglalták azt. Kutuzov csapatai dél körül érték el a várost és Rajevszkij tábornok hadteste egy lendületes támadással visszafoglalta azt. A város ezek után nem kevesebb, mint nyolcszor cserélt gazdát, attól függően, ahogy az erősítések érkeztek a csapatokhoz. Bár ezt a csatát a franciák nyerték meg ám súlyos árat fizettek érte. Nem kevesebb, mint 6.000 halott elvesztésébe került és harcászati szempontból semmi jelentősége nem volt a hadműveletnek. Az oroszok nagyobb veszteséget szenvedtek, de ők megengedhették maguknak. Most körülbelül 90.000 emberrel Malojaroszlavec mögött foglaltak állást. Ezzel szemben Napóleon alig 65.000 főt tudott kiállítani. Bár a csata után az oroszok visszavonultak pár kilométernyit erős védelmi állásokba, és Napóleon fontolóra vette, hogy ekkor megveri az oroszokat ám ez túl nagy veszteséggel járt volna. Azzal, hogy Kutuzov visszavonult megnyitotta az utat a császárnak Szmolenszk felé. Miután fölmérte a helyzetet Napóleon parancsot adott a visszavonulásra Borovszkon és Vereján át Mozsajszkba, majd onnan a főúton Szmolenszkbe.56 A visszavonulási parancs lehangolta a hadsereget és megrendült a bizalmuk a császárban. A kedvüket tovább lohasztotta, amikor a Szmolenszk felé vezető úton át kellett menetelniük a borogyinói csatatéren. A halottak még mindig ott feküdtek, senki sem szállította el őket. Majd Mozsajszknál és Kolockojénál szörnyű körülmények között tengődő, csonttá és bőrré soványodott sebesültek ezreit látták. Napóleon ezt látva parancsot adott a sebesültek elszállítására. Ezután Uszpenszkojéba lovagolt ahol megszállt éjszakára. Az éjszaka folyamán Caulaincurt-ral beszélgetett, aki elmondta a helyzete súlyosságát. Kifejtette, hogy sem 54
Jevgenyij Tarlé: Napóleon Gondolat Budapest, 1963 248 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 316-319 p. 56 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 331-336 p. 55
26
Szmolenszkben sem Vityebszkben és sem pedig Orsában nem foglalhat téli szállást. Szerinte a Párizsba utazás lenne a legjobb csak meg kell választania a pillanatot, amikor otthagyja a sereget. Tíz nappal Moszkva elhagyása után csak háromnapi járásra jutott a szmolenszki úton, ami súlyos késedelmet jelentett. További tíznapi menettávolság választotta el Szmolenszktől, viszont a hadsereg már tíznapi fejadagját felélte. Már nem számíthatott további utánpótlásra csak egy kis hadtápraktárra Vjazmában. Ráadásul mivel lovasság híján nem volt elég hírszerzője nem sejthette, hogy mire készülnek az oroszok.57 Közben Kutuzov is megfordult és Napóleon után vonult, óvatosan követte a franciákat. A moszkvai úton lehetett volna rá lehetősége, hogy keresztezze Napóleon útját, ám erre nem tett kísérletet. Közben a franciákat követték a kozákok. Igaz nyugtalanították őket folyamatosan, de alig okoztak veszteségeket. A taktikájuk kimerült abban, hogy üvöltő hurrázással nyargaltak feléjük abban a reményben, hogy megfutamodnak a franciák. Aki megfutamodott azt foglyul ejtették, ám ha lőttek rájuk, akkor azon nyomban elmenekültek. A gárdisták mindvégig kitartottak a kozák támadások ellenére, ám más csapatokról ez nem igazán mondható el, mivel a visszavonulás már kikezdte a harci szellemüket. A Nagy Hadsereg menetlépcsőkben vonult vissza. Élen Napóleon a régi gárdával, mögötte az ifjú gárda menetelt. Mögöttük Murat maradék lovassága és Junot hadteste. Őket Ney hadteste követte majd Beauharnais herceg Itáliai Hadserege következett, és Poniatowski lengyel hadseregének maradéka. Október 31-én érték el Vjazmát. Nagyon lassan haladtak a lovasság hiánya miatt. A takarmányínségtől legyengült lovak nem igazán voltak képesek az ágyúkat és a lőszerkészletet vontatni. Az út számos emelkedőjénél a katonákat fogták be, hogy segítsék az állatokat, akik viszont nem örültek a feladatnak és folyton kibúvót kerestek. Felrobbantották a lőporos kocsikat, és többletlövedékeket dobtak el, hogy könnyítsenek a terhen. A magánkocsikat, és a zsákmánnyal megrakott egyéb járműveket a tüzérség elkobozta, amely rendelkezett lovakkal.58 A probléma főleg az volt, hogy Napóleon visszavonulása nem volt taktikailag alaposan megtervezve. Több hadtestparancsnoka is hátra akarta hagyni a többletlövedékeket, mert már nem volt rájuk szükség és további lovakat tehermentesítettek volna. Ám a császár hallani sem akart erről, mert úgy gondolta, hogy trófeaként kerítenék az oroszok a birtokukba került ágyúkat, és ragaszkodott eredeti elképzeléséhez. Ráadásul még 3.000 orosz hadifoglyot is magukkal vittek, igaz ezek az út során egyáltalán nem kaptak enni, és lótetemeket, vagy egyes 57 58
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 339-341 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 343-344 p.
27
beszámolók szerint saját halottaikat falták föl. Mivel Napóleon ragaszkodott az elképzeléseihez, csak a menet eleje vonulhatott vissza terepen, a többiek az előzőek által teremtett felforduláson vágtak végig. Mivel az út már eléggé meg volt dolgozva, az esős időben sártengerré változott, havas időben pedig beborította a hó vagy jégpályává vált. Élelem nemigen akadt, mert az előttük érkezők már mind felélték. Az út tele volt gazdátlan kocsikkal és társszekerekkel, döglött lótetemekkel, és eldobált csomagokkal és a hátulsó oszlopok folyton beleütköztek a lassan menetelő forgalom föltorlódott tömegébe. A hadsereghez csapódott még több tízezer civil, az ellátásért felelő hadbiztosok és más odarendelt tisztségviselők, illetve azok szolgái is. Ezekhez vetődtek még az áruval teli kocsit hajtó markotányosnők és gyalogosan vagy szekéren utazó dezertőrök csürhéje, valamint hintón utazó sebesültek. A számukat napról napra gyarapították az útközben lezajlott összecsapások sebesültjei. Sok katona maradt le a menettől és legtöbbjük nem is került vissza. Aki mégis visszatért volna, annak hatalmas emberáradaton kellet átverekednie magát, hogy megtalálja egységét. Mások eldobták a fegyvereiket és beleolvadtak a demoralizált csellengők közé.59 November folyamán azonban az idő is egyre nagyobb ellenségévé vált a francia seregnek. Egyre hidegebb lett és nem voltak felkészülve a téli időjárásra. Nem létezett olyan téli egyenruha, mivel akkoriban a hadseregek nem harcoltak télen. Ahogy hűlt az idő mindenfajta megoldást kitaláltak a katonák, hogy védjék magukat a hidegtől. Az előírásos csákó alatt sállal bugyolálták be a fejüket, kötött nyakkendőt csavartak a derekukra, és muffal vagy egyujjas kesztyűvel védték a kezüket. Ráadásul, ahogy egyre hidegebb lett már előkerültek a női ruhák is. Az utak is egyre jobban eljegesedtek. A rosszul táplált lovak se bírták a hideget és rövid időn belül tízezrével hullottak el. Emiatt járművek százait kellett hátrahagyni igavonó állat hiányában. A katonáknak leggyakrabban a szabad ég alatt, fedél nélkül kellett hálniuk. Néhányan igyekeztek tüzet rakni, hogy legalább érje őket egy kis meleg. Ráadásul folyamatos élelemhiánnyal küszködtek a csapatok, mivel a Moszkvában felhalmozott élelmet már nagyrészt elfogyasztották. Nem nagyon maradt más hátra, mint a döglött lovak elfogyasztása.60 Közben október 18. és 20-a között Wittgenstein tábornok vereséget mért Pollocknál St. Cry-ra. A francia tábornok visszavonult az Ula folyóig és védelmi állásokat épített ki. Közben Napóleon tovább vonul Szmolenszk felé és csak november 2-án értesül St. Cry vereségéről. Problémát jelentett neki Davout visszavonulásának lassúsága és, hogy mindig csatát vállalt 59 60
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 344-345 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 350-353 p.
28
mikor megtámadták a kozákok.
Miután értesült, hogy Kutuzov pár kilométerre délre
található, ő is csatát vállalt. Parancsot adott a közben felzárkózott Davoutnak, hogy építsen ki állásokat a város előtt. A császár úgy határozott, hogy Szmolenszkben téli szállást foglal. Mikor beérkezett Szmolenszkbe parancsot adott az élelmiszer és a felszerelésraktárak kiépítésére. Ám ez a terv teljes kudarcot vallott. Igaz sikerült valamennyi felszerelést felhalmozni, hogy ellássák a hadsereget, de nem egy teljes télen át. Közben a további hadtestek is megérkeztek Szmolenszkbe ám azok nagyon elcsigázottak voltak. Moszkva elhagyása után körülbelül 60.000 ember veszítettek és 40.000 harcképes katona maradt. Közben Beauharnais herceg egy kerülő úton haladt tovább Vityebszk felé. Nagy veszteségek árán átkeltek a Vop nevű folyón, ahol több mint 2.500 ember veszítettek, és Vityebszk helyett inkább Szmolenszk felé vonultak. Napóleon dühöngött a veszteségek miatt, de a visszavonulást folytatni kellett, mert St. Cry és Victor már nem sokáig tudták visszatartani Wittgensteint, és Kutuzov is lassan elébe vágott a másik oldalról.61 Napóleonnak fontos lett volna Schwarzenberg osztrák hadserege, mivel erre támaszkodhatott volna, ha visszavonul Minszk felé. Ám az osztrák herceg délről kénytelen volt teret nyerni Tormaszov és Csigacsov egyesített erőinek, és felhagyta azt a tervét, hogy Minszk felé vonuljon, így Csigacsov elfoglalta a várost.62 Ám Tarlé azt írja, hogy Napóleon nem biztosított összeköttetést Minszk felé és így az oroszok könnyedén elfoglalhatták a várost.63 Napóleon kénytelen volt november 14-én elhagyni Szmolenszket, miután bevárta és ellenőrizte csapatait. Bár a kozákok sokszor megzavarták és nyugtalanították őket. Főleg az elhagyott szekereket és ágyúkat ragadták el és a lemaradt századokat pedig megsemmisítették. Ha megzavarták a franciákat azok védekezésképp puskalövésekkel riasztották el őket.64 Arra számított, hogy legalább Orsánál megállítja a visszavonulást, vagy esetleg a Berezina vonalánál. Ezután értesült arról, hogy Miloradovics Krasznijnál elvágta előtte az utat. 15-én Napóleon átverekedte magát az oroszokon, de azután hátul ismét elvágta az utat Miloradovics, így Beauharnais herceget, aki Napóleon mögött menetelt, elvágták. Beauharnais megpróbálta átverekedni magát Miloradovicson ám ez nem járt sikerrel. Aztán egy ügyes manőverrel néhány felszerelést hátrahagyva megkerülte az oroszokat és utol érte Napóleont. Ám a császárnak még várnia kellett Davout-ra és Ney-re. Kutuzov viszont Krasznijtól délre vonult föl és fennállt annak a veszélye, hogy elvágja az utat Orsa felé, ezért 61
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 365-368 p. David G. Chandler: The campaigns of Napoleon Scribner, New York 1973 829 p. 63 Jevgenyij Tarlé: Napóleon Gondolat Budapest, 1963 254 p. 64 André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 543 p. 62
29
maga is csatát vállalt. Parancsot adott Mortier-nek és a gárdának, hogy védjék Krasznijt miközben a sereg folytatta a menetelését. Közben az oroszok folyamatosan ágyúzták őket, de kitartottak. Közben ő maga az orsai útra lovagolt, a maradék gárdistái élén, hogy Kutuzov nehogy elzárja a visszavonulási utat. Közben a gyalogság az orosz ágyúk tüzében sok kimerítő szuronyrohamot indított melynek következtében több százan estek el. Az ifjú gárdát gyakorlatilag föláldozták a visszavonulás reményében. Kutuzov pedig nem küldött erősítést az utat elzárni igyekvő csapatoknak még annak ellenére sem, hogy hallott Napóleon ottlétéről. Az oroszok nem akartak még összetűzésbe kerülni Napóleonnal így hát a háttérbe húzódtak. November 9-én a franciák elérték Orsát. Igyekeztek feltölteni némiképp a készleteiket és rendezni a hadsereg maradékát. Közben Ney aki lemaradt Davout-tól csatát vállalt Miloradoviccsal, hogy áttörjön Orsa irányába, de nem sikerült neki. Ezért északnak fordult, átkelt a Dnyeperen és az oroszokat megkerülve jutott el Napóleonhoz.65 Ezután folytatódott a francia hadsereg visszavonulása. A hőmérséklet ebben az időkben már mínusz 30 fok körüli. November 20-án Napóleon tudomására jutott, hogy az oroszok elfoglalták a boriszovi Berezina-hidat. Ez azt jelentette, hogy az oroszok elvágták a Nagy Hadsereg visszavonulási útját. Egyetlen lehetőség maradt a franciáknak a visszavonulásra, mégpedig át kell törni az oroszok vonalát. November 25-én a francia császár serege eléri Boriszovot. Ott várta őket Victor marsall két hadteste. A franciák serege mindössze 40.000 emberből állt. A menetet különböző szekérkonvojok és egyéb ellátmányt szállító kocsik kísérték. A megoldás az volt, ha pontonhidat építenek az átkeléshez, viszont ez ilyen időben és ilyen szorult helyzetben nagyon komplikált feladat. A franciáknak könnyíteniük kellett a felszerelésen és számos hadianyagot, élelmet, muníciót, szekereket és ágyúkat hagytak hátra.66 A Berezina jobb és bal partját már elfoglalták az oroszok, és három hadseregük Kutuzov, Wittgenstein és Csigacsov parancsnoksága alatt összesen 120.000 katonából állt, akik nemsokára egyesülni készültek. Napóleon célja, hogy Boriszovtól délre gázlót keressen az átkeléshez. Mindenáron el akarta kerülni Csigacsov tábornok seregét, amely a folyó túlpartján táborozott. A franciák nemsokára Sztugyonka falu közelében találnak is egy gázlót, ami alkalmas lehet az átkelésre. November 25. és 26-a éjjelén az utászok megépítik a hidat, majd közben a franciák szerencséjére a folyó túlpartján lévő orosz hadsereg tábort bontott és cselt gyanítva Boriszov környékére vonultak és ott vetettek tábort. Csigacsov tábornok azt hitte, hogy Napóleon Boriszovnál akar átkelni a Berezinán. Közben a francia császár 65 66
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 374-383 p. David G. Chandler: The campaigns of Napoleon Scribner, New York 1973 830 p.
30
parancsot adott a folyó túlpartjának biztosítására. 400 ember tutajokon átkelt a Berezina jobb partjára. November 26-án elkészült az első híd és megkezdődött az átkelés. De közben a folyó megáradt és elsodorta a hidat. Az utászok újra nekiláttak felépíteni az újabb hidat. November 27-én folytatódott az átkelés, ám de nagyon lassan. Sok katona próbált meg egyszerre feljutni a szűk hídra, nem törődve azzal, hogy a nagy súlytól bármikor összeomolhat. November 28án Victornak muszáj volt felvennie Wittgenstein tábornok seregével a harcot, hogy fedezze az átkelést. A jobb parton Ney és Mortier lekötötte Csigacsov hadseregét, ám az oroszok nagyobb erőket vonultattak fel, amivel már a franciák nem bírtak. Közben a híd újra leszakadt a nagy embertömeg miatt, ám az utászok kitartó munkájának köszönhetően két óra múlva folytatódhatott az átkelés. Ám 8.000 ember nem tudott túljutni a hídon mivel az ismét összeomlott. Őket Wittgenstein kozákjai felkoncolták.67 November 29-től folytatódott a Nagy Hadsereg visszavonulása. Ám már nagyon rendezetlenül,
sok
felszerelést
elhagyva.
December
3-án
a
császár
megérkezett
Mologyecsnóba ahol akadt, némi ellátmány ám ekkor döntött úgy, hogy elhagyja a hadsereget és útnak indult Párizsba. Vilnába december 9-én ért el a francia hadsereg. Ezt már seregnek aligha lehetett nevezni. Egytől egyig megviseltek és fáradtak voltak, felszerelésük hiányos éheztek és betegek voltak. Vilnában valamennyire feltöltötték készleteiket majd továbbvonultak a kovnói úton. December 16-án alig 18.000 ember kelt át a Nyeman-folyón.68
6. A hadjárat vége Bonaparte Napóleonnak ez a hadjárata bizonyította be, hogy ő sem legyőzhetetlen. Bár ő maga győztes hadjáratként tekintett erre, már az összes nagyhatalom, beleértve azokat az országokat is, amelyek az ő uralma alatt álltak, tudta, hogy többé már nincs erős hadserege és lehetőség nyílott arra, hogy legyőzzék a francia császárt. A hadjárat katonái százezreinek az életébe került, akiket lehetetlen volt pótolni. Európa ura szemlátomást megingott és fölbátorított mindenkit aki, neheztelt rá, és minden nemzetet, amely megelégelte uralmát és minden csoportot, amely változásról álmodott.69 A veszteségeket nehéz megbecsülni mivel a Nagy Hadsereg kiindulási adatai valószínűleg túlzóak. Kijelenthető, hogy 1812 júniusa és decembere között körülbelül 550.000-600.000 francia és szövetséges katona tevékenykedett Oroszországban. Ebből 67
André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 544-551 p. André Castelot: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest 2011 551-552 p. 69 Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 478 p. 68
31
decemberben körülbelül 120.000 vonult ki. A hadjárat elején már 50.000 szökevény jókora hányada már továbbállt. Az oroszok körülbelül 100.000 hadifoglyot ejtettek. Feltételezések szerint körülbelül 400.000 francia és szövetséges katona halhatott meg a hadjárat alatt. Ennek kevesebb, mint negyede esett el csatákban.70 Az orosz hadsereg veszteségeit sem könnyű felmérni. Náluk is körülbelül 400.000 katona halhatott meg, és ebből olyan 110.000 a csatákban veszett oda. Ráadásul csak találgatni lehet Pollock és Szmolenszk ostrománál odaveszetteket, és a moszkvai tűzvész, a több ezer rajtaütés, és az éhség és a hideg által okozott veszteségeket. A hadjárat alatt biztosan állítható, hogy körülbelül egymillió ember veszett oda mindkét oldalról együttvéve.71 Mindezek után az a véleményem, hogy ez a hadjárat jelentette Bonaparte Napóleon hosszú bukásának kezdetét. Hatalma csúcsán volt 1812-ben, de egyben ez is lett a veszte. Hiába volt a franciáknak a kor legmodernebb és legnagyobb hadserege, mindig lesz valaki, aki végül felülkerekedik. Oroszország pedig okosan győzte le a franciákat, nem kellett ahhoz sok csata, tudták, hogy országuk elég nagy és közeledett a tél is, ami szintén nekik kedvezett. A saját hazájukban harcoltak és ott tudták, hogy hogyan verhetik meg Napóleont. A császár stratégiája és terve totálisan csődöt mondott Oroszországban. Abban az országban nem volt kiépítve úgy az infrastruktúra, mint a nyugat-európai országokban így az utánpótlási problémát lehetetlen volt megoldani, esetleg orvosolni. Az oroszok pedig a ,,felperzselt föld taktikájával” - akár tudatos volt részükről akár nem – teljesen kiéheztették a francia hadsereget. Még fővárosuk elvesztése se számított nekik igazán, hiszen mivel felgyújtották Moszkvát, így még nehezebb helyzetbe tudták hozni Napóleon seregét. Ezután a francia seregnek a visszavonulás jelentette a végső megoldást és egyben a pusztulását. Mivel Napóleon ennyi embert vesztett ezek után esélye sem volt az újabb koalíció ellen, nem tudta pótolni az elvesztett embereket.
70 71
Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 471 p. Adam Zamoyski: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest 2008 471 p.
32
Bibliográfia
Magyar nyelvű szakirodalom •
Castelot, Andre: Napóleon Európa Könyvkiadó, Budapest, 2011.
•
Lefebvre, Georges: Napóleon Gondolat, Budapest, 1975.
•
Manfred, A. Z. : Napóleon Kossuth Könyvkiadó/ Gondolat Kiadó, Budapest, 1981.
•
Tarlé, Jevgyenyij: Napóleon Gondolat, Budapest, 1963.
•
Tulard, Jean: Napóleon Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
•
Zamoyski, Adam: 1812 Napóleon végzetes oroszországi hadjárata Park Könyvkiadó, Budapest, 2008.
Idegen nyelvű szakirodalom •
Chandler, David G.: The campaigns of Napoleon Scribner, New York, 1973.
•
Foord, Edward A.: Napoleon’s Russian Campaign of 1812 Little, Brown and Company, New York, 1915.
33
Idegen nyelvű összefoglaló (Napoleon’s Russian Campaign)
By 1812 it was clear that Russia can not hold its continental closure, which Napoleon wanted to break the English with. Tsar Alexander was also worried because of the Polish national ambitions gained support by the Duchy of Warsaw. The French had to demonstrate power, as they suffered heavy losses in Spain. The campaign to Russia began in June, 1812, with approximately 600 thousand troops. Napoleon’s aim was to occupy Moscow. However, many deserted because of the unexpected supplying difficulties, and the Russians didn’t enter into open fights, but gave up on their posts one by one, while burning up everything, following the scorched-earth tactics. The Tsar appointed General Kutuzov secretary of war, who got significant experiences in the war against the Turkish. The two opponents clashed at Borodino, where the Russians lost more than 43 thousand men, and the French victims were at least 30 thousand according to the Emperor. (We have to take Napoleon’s data with reservations.) Despite the withdrawal of the Russians after that, the ‘victory’ proved fatal for Napoleon’s plans. On 14th September he marched into Moscow, but on the following day the Russians set it ablaze, so the majority of the soldiers were left without roof. On 24th October amidst continuous hostile attacks, Napoleon pulled his men out of the city, and ordered retreat. In the cold of -39 degrees 20-40 thousands died in only 3 days. Finally, only a fraction of Grande Armée stayed alive, and the campaign, counting in the losses of Russia, had nearly one million victims. The nearest time only the battles of World War I showed so many later. Napoleon behaved majestically even in his retreat, although he did his worst during the fights against the Russians, and he was not the Bonaparte to whose army the great powers bowed. This Bonaparte became a shadow of himself in the Russian fields, and in the freezing grasp of General Winter. The campaign of 1812 did not simply mean a national defence war of Russia: it was the top of Napoleon’s and Tsar Alexander I’s long duel for the European hegemony, and its outcome determined the conformation of the history of the continent for almost two centuries. The defeat sealed the little Corsican‘s fate: after his homecoming it was only a question of time when his enemies arrive to Paris.
34
