1
NÉPRAJZI EGYETEMI JEGYZETEK 7.
2
Támogató:
A kötet megjelenését a
támogatta.
3
Keszeg Vilmos
A történetmondás antropológiája Egyetemi jegyzet
KRIZA JÁNOS NÉPRAJZI TÁRSASÁG BBTE MAGYAR NÉPRAJZ ÉS ANTROPOLÓGIA TANSZÉK KOLOZSVÁR, 2011
4
Kiadja a KRIZA JÁNOS NÉPRAJZI TÁRSASÁG 400162 Kolozsvár, Croitorilor (Mikes) u. 15. telefon/fax: +40 264 432 593 mobil: +40 758 643 494 e-mail:
[email protected] www.kjnt.ro
© Kriza János Néprajzi Társaság
Szerkesztette: Jakab Albert Zsolt
Borítóterv és tipográfia: Könczey Elemér Tördelte: Sütő Ferenc
ISBN 978-973-8439-56-6 Készült a kolozsvári GLORIA és IDEA Nyomdában. Igazgató: Nagy Péter
5
Tartalom
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A jegyzet tárgya és szemlélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irányzatok és elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A diffuzionista irányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tipológiai kutatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Műfajelmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az egyéniségkutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kommunikációelmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A beszélés etnográfiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A beszédaktus-elmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A kontextuselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kánonelmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A diskurzuselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A mikrotörténelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Narratológia. Fogalmak, terminusok . . . . . . . . . . . . . . . A narratológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elbeszélés (narráció) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elbeszélés (történet, narratívum) . . . . . . . . . . . . . . . . Narratívumok és narratívák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Narratív struktúrák, történetnyelvtanok . . . . . . . . . . . . . . . A homo narrans . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A történet mint reprezentáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mi az epika? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történetek és kontextusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Korok és történetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történetek és társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történetek és attitűdök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történetek és jelentések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A narráció funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Narratív stratégiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az elmondás és az elhallgatás stratégiája . . . . . . . . . . . . . . A félrevezetés, a megtévesztés, az elfedés stratégiája . . . . . . . . . . A történelem háziasítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A társadalomba való beágyazás . . . . . . . . . . . . . . . . . A történetek előadása: beszédmódok, történetmondói habitusok . . . . . . Médiumok és műfajok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9 11 14 14 16 17 19 21 22 23 23 25 25 26 27 28 28 30 31 32 34 34 35 36 36 40 47 49 50 63 63 64 65 65 66 71 85
6
A népmese előadásának módja és kontextusa . . . . . . . . . . . . 87 Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 A források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Kik mondanak mesét? A mesemondók biográfiája. Kontextualizált egyének . . . 89 A mesemondás mint kapcsolattartási forma . . . . . . . . . . . . . 100 A mesemondás és a nemi szerepek . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 A mesemondás dramaturgiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 A mesemondás mint beszédesemény . . . . . . . . . . . . . . . . 117 Mese és realizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 A mesemondás megjelenítése a szépirodalomban . . . . . . . . . . . 123 Történetmondás mindennapi beszédhelyzetekben . . . . . . . . . . . 125 Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 A lokális ballada: beszédmód és kontextus . . . . . . . . . . . . 135 A balladakutatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 Lokális népballadák: események és balladák . . . . . . . . . . . . . 139 A lokális ballada mint emlékezési alakzat . . . . . . . . . . . . . . 147 Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 Élettörténetek populáris regiszterekben . . . . . . . . . . . . . 165 Bevezetés: meghatározás, hipotézisek . . . . . . . . . . . . . . . 165 Élettörténet-elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 Beszédhelyzetek, kontextusok, stratégiák . . . . . . . . . . . . . . 174 Mire használjuk az élettörténetet? Pragmatikai megközelítés . . . . . . . 180 Egyéb biografikus alakzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 Közösségek, regiszterek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 Rátótiáda és lokális társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 A komikum, a komikum kutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 Alakoskodó és parodisztikus játékok . . . . . . . . . . . . . . . . 196 Tréfás műfajok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 A tréfás nyelvi kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 Rátótiádák és funkcióik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 A hírlapok reklámszövegeinek autobiografikus funkciói . . . . . . . 209 A hírlapírás kezdete Tordán . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 A szerkesztőség és a kiadó . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 A hírközlés korabeli technikái . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 Kérdésfelvetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 Sajtó és mindennapi élet Tordán . . . . . . . . . . . . . . . . 214 A Haladás című hírlap reklámjai . . . . . . . . . . . . . . . . 218 Az Aranyosvidék című lap reklámjai . . . . . . . . . . . . . . . 222 A Tordai Hírlap című lap reklámjai . . . . . . . . . . . . . . . 227 Az Aranyosszék című lap reklámjai . . . . . . . . . . . . . . . 228
7
Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 A reklámszerző mint újságíró: az alulnézet perspektívája . . . . . . . . 229 A társadalomról való tudás demokratizálódása és patrimonizálása . . . . 231 Írás és oralitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 A Haladás című lap reklámszövegei . . . . . . . . . . . . . . . 236 Az Aranyosvidék című lap reklámszövegei . . . . . . . . . . . . 244 Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 Szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 Rezumat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 Abstract . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
302
300
A történetmondás antropológiája
Rezumat Antropologia povestitului Prezentul volum se încadrează în seria Cursurilor de etnologie a Catedrei de Etnografie şi Antropologie Maghiară a Universităţii Babeş–Bolyai. Volumul propune prezentarea uneia dintre paradigmele, a metodelor şi terminologiei utilizate în predarea etnologiei şi în cercetările culturii, a patrimoniului şi a societăţii. Volumul are ca obiect textele epice ale culturii populare, povestitul în viaţa cotidiană şi în rituri. Povestitul este una dintre activităţile culturale de bază a omenirii. Este o activitate de rememorare, autoexprimare şi remodelare a realităţii. Volumul trece în revistă curentele şi metodele etnologice (difizionismul, cercetările tipologice, teoria genurilor, cercetarea individului, teoria comunicaţiei, etnografia comunicării, teoria contextelor, teoria canonului, teoria discursului, microistoria) precum şi terminologia funcţională (naratologie, povestitul, naraţiunea, structuri narative, homo narrans, naraţiunea ca reprezentaţie). Primul capitol al volumului realizează o sinteză a literaturii de specialitate, axându-se pe următoarele probleme: epoci şi naraţiuni, societăţi şi naraţiuni, naraţiuni şi atitudini, funcţiile povestitului, obiceiuri ale povestitului, genurile naraţiunii. Volumul prezintă formele funcţionale ale povestitului din secolul 20. Basmul a fost forma de bază a memoriei culturale. Ultimul lui context vital a reprezentat cătănia, şantierele forestiere din anii 1960, colectivizarea agriculturii, naveta anilor 19601980. În ultimele decenii basmul a fost preluat de învăţământul preşcolar şi de media pentru copii. Balada locală – datată pentru prima dată în secolul al 19-lea – a reprezentat timp de un secol forma specifică a memoriei locale. Evenimentele locale tragice au fost prelucrate în formă de baladă şi – utilizând melodii cunoscute – cântate de-a lungul deceniilor. O parte a snoaovelor (numite ratotiade) au ca subiect evenimente comice fictive atribuite unor persoane, grupuri sociale, comunităţi locale. Aceste naraţiuni sunt utilizate în cadrul reuniunilor (nunţi, clăci, bâlciuri) pentru ironizarea unor persoane. În pofida conţinutului fictiv, ele servesc la identificarea şi clasificarea persoanelor şi a diferitelor grupuri sociale. Începând din secolul al 18-lea, treptat, naraţiunile biografice au devenit forma de bază a identităţii personale. Datorită evenimentelor istorice majore (războaie, migraţia, dictaturi), biografiile au devenit variate. Din secolul al 18-lea, în cadrul înmormântării redactarea şi prezentarea biografiei defuntului a devenit unul dintre riturile cele mai importante. În aceste biografii viaţa defuntului este integrată într-o structură genealogică (înaintaşi, urmaşi). Prin prezentarea acestei biografii, comunitatea locală trece în revistă şi face public relaţiile sociale ale familiei defuntului. Istoriile locale au apărut în a doua jumătate a secolului al 19-lea, şi după căderea comunismului au devenit forma cea mai populară a identităţii narative locale. Reclama a apărut în secolul al 19-lea, în ultimul deceniu a devenit unul dintre naraţiunile cele mai importante ale lumii moderne.
Rezumat
301
Keszeg Vilmos s-a născut în 1957. Şi-a terminat studiile la Universitatea Babeş– Bolyai, specializarea limbă şi literatură maghiară şi franceză. În prezent este profesor universitar, şef de catedră al Catedrei de Etnografie şi Antropologie Maghiară. Domenii de cercetare: mitologia populară contemporană, cultura populară scrisă, structuri narative cotidiene. Este autorul volumelor: A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991; Kelt levelem... Egy mezőségi parasztasszony levelezése. (Néprajzi látóhatár kiskönyvtára, 6.) Györffy István Néprajzi Egyesület, Debrecen, 1996; Jóslások a Mezőségen. Etnomantikai elemzés. Bon Ami, Sepsiszentgyörgy, 1997; Mezőségi hiedelmek. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 1999; Homo narrans. Emberek, történetek és kontextusok. (Ariadné Könyvek.) KOMPPRESS–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2002; Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok. I–II. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004; Egy Hir Adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006; Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek, 3.) KJNT–BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 2008.
302
A történetmondás antropológiája
Abstract The Anthropology of Storytelling The present volume is a part of the Ethnographical Courses series edited by the Hungarian Department of Ethnography and Anthropology of Babeş–Bolyai University. It offers the presentation of one specific paradigm, of methods and terminology used in ethnological education and within the research of culture, patrimony and society. The matter of this volume includes the epic texts of popular culture and the storytelling in everyday life as well as in rites. Storytelling is one of the basic cultural activities of mankind. It is a memorial activity, one of self-expression and of reality-remodeling. The volume presents the waves and methods of ethnology (diffusionism, typological research, theory of genre, research of the individual, theory of communication, ethnography of speech, theory of contexts, theory of canon, theory of discourse, micro-history), respectively the related functional terminology (narratology, storytelling, narrative, narrative structures, homo narrans, narrative texts as representations). The first chapter offers a synthesis of the specific literature, focusing on the following topics: eras and narratives, societies and narratives, narratives and attitudes, functions of storytelling, customs of storytelling, genre of narratives. The volume also presents the functional forms of storytelling in the 20th century. The tale had been a basic form of cultural memory. Its last vital contexts were represented by military service, by forest works from the 1960s, the collectivization of agriculture, the workforce mobility between the 1960s and the 1980s. In the last few decades the tale was taken over by pre-scholar education and the media for children. The local ballad – dated fist in the 19th century – had represented for over century the specific form of local memory. The tragic local events were assimilated into the form of the ballad and – using well known melodies – had been sung through the decades. A part of the numskull stories and jokes (village mocking tales) present fictive comic events attributed to certain individuals, social groups or local communities. These narratives are used within reunions (weddings, saint’s-days etc.) to mock different people. In spite of their fictive content these texts serve for the identification and classification of persons and different social groups. Starting with the 18th century, the biographical narratives have gradually become the basic forms of personal identity. Due to the major historical events (war, migration, dictatorship), the biographies have become more varied. Starting with the 18th century, within the memorial services the editing and presentation of the deceased’s biography has become one of the most important rites. Within these biographies the life of the deceased is integrated into a genealogical structure (ancestors, descendants). By presenting this biography, the local community is presenting in public the social relations of the deceased’s family. Local histories appeared in the second half of the 19th century, and after the fall of the communist regime, they have become the most popular form of local narrative identity. Advertisements appeared in the 19th century, and in the last decade have become the most important narratives of the modern world.
Abstract
303
Keszeg Vilmos was born in 1957. He graduated from Babeş–Bolyai University ClujNapoca, specialization Hungarian–French language and literature. At present he is professor and head of department at the Hungarian Department of Ethnography and Anthropology. Fields of research: contemporary mythologies, written popular culture, everyday narrative structures. He is the author of the volumes: A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991; Kelt levelem... Egy mezőségi parasztasszony levelezése. (Néprajzi látóhatár kiskönyvtára, 6.) Györffy István Néprajzi Egyesület, Debrecen, 1996; Jóslások a Mezőségen. Etnomantikai elemzés. Bon Ami, Sepsiszentgyörgy, 1997; Mezőségi hiedelmek. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 1999; Homo narrans. Emberek, történetek és kontextusok. (Ariadné Könyvek.) KOMP-PRESS–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2002; Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok. I–II. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004; Egy Hir Adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006; Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek, 3.) KJNT–BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 2008.
