´ s — Ka ´lma ´ n La ´szlo ´ Kornai Andra
¨ ´ NEMZETI NYELV — NEMZETKOZI TUDOMANY 0. Bevezet´ es E cikk meg´ır´as´ anak k¨ ozvetlen el˝ ozm´enye az, hogy egy kor´abbi cikk¨ unket (K´alm´an ´es Kornai, 1985) Tolcsvay Nagy G´abor (1989) mint az eltorzult szaknyelvi st´ılus elrettent˝o p´eld´aj´at ´all´ıtotta az olvas´ok el´e. El˝osz¨or nagyon meglep˝ odt¨ unk ezen, mivel cikk¨ unk angol nyelv˝ u v´altozat´at (Kornai ´es K´alm´an, 1989) a magyar´en´al j´oval szigor´ ubb lektorok minden kifog´ as n´elk¨ ul elfogadt´ak. Azt rem´elt¨ uk, hogy a r´eszletesebb, didaktikusabb magyar v´altozat ak´ ar j´ o p´elda is lehet arra, hogyan kell a nemzetk¨ozi tudom´anyos m´erc´enek megfelelve ´ırni. Meglepet´es¨ unket azonban hamar felv´altotta az aggodalom, hogy cikk¨ unk ´eppen az´ert v´alhatott rossz p´eld´av´a, mert nem a magyar, hanem a nemzetk¨ozi norm´akhoz igazodott. Amikor teh´at Tolcsvay Nagy G´abor cikk¨ unket b´ır´ alta, akkor sajnos nem a szem´ely¨ unk elleni elfogults´ag, hanem a magyar nyelv´eszeti k¨oz´ızl´es vezette toll´at. Nem is fogtunk volna bele a jelen ´ır´ asba, ha csup´an a cikk¨ unk meg´ıt´el´es´evel kapcsolatos pol´emi´ar´ol lenne sz´o. Az viszont, hogy a Magyarorsz´agon, magyar szakfoly´oiratokban, magyar nyelven ´ırt nyelv´eszeti cikkek ´es a nemzetk¨ ozi szaksajt´ oban elfogadott norm´ak k¨oz¨ott ilyen szakad´ek t´atong, az a lehet˝o legsz´elesebb szakmai k¨ozv´elem´enyre tartozik. Ebben a cikk¨ unkben megk´ıs´erelj¨ uk vil´agosan le´ırni a hazai ´es a nemzetk¨ozi szaksajt´o cikkei k¨ ozti sz´ınvonalk¨ ul¨ onbs´eg t¨ uneteit ´es okait. K´ets´egtelen t´eny, hogy a magyar foly´oiratokban megjelen˝o nyelv´eszeti cikkek t´ ulnyom´o t¨obbs´eg´et a nemzetk¨ozi foly´ oiratok nem fogadn´ ak el k¨ozl´esre. Ebben persze szerepet j´atszik az is, hogy a nyelv´eszt´arsadalom ´erdekl˝ od´ese mindig a leg´ ujabb, legdivatosabb elm´eletek ´es probl´em´ak fel´e fordul els˝osorban. Mi azonban u ´gy gondoljuk, hogy ez csak az egyik, ´es nem is felt´etlen¨ ul a legfontosabb t´enyez˝o. Ezt a v´elem´eny¨ unket az al´ abbiakban oly m´odon k´ıv´anjuk igazolni, hogy t´etelesen felsoroljuk azokat a k¨ovetelm´enyeket, amelyeket a Language ´es a hozz´a hasonl´o tekint´elyes foly´oiratok hossz´ u ´evtizedek ´ota, a v´altoz´o divat´ aramlatokt´ ol teljesen f¨ uggetlen¨ ul elengedhetetlennek tekintenek. A tartalmi k¨ovetelm´enyekkel az 1., a stil´arisokkal pedig a 2. r´eszben foglalkozunk. V´eg¨ ul a 3. r´eszben arr´ol ´ırunk, mi´ert is kellene ¨osszeegyeztetni a nemzeti nyelv ´es a nemzetk¨ozi tudom´anyoss´ag t´amasztotta k¨ovetelm´enyeket.
1. Tartalmi szempontok A hazai cikkek t¨ obbs´ege olyan k´erd´esekkel foglalkozik, amelyek a nemzetk¨ozi nyelv´eszt´arsadalmat nem ´erdeklik. B´ar ezzel a sajn´ alatos t´ennyel minden olyan nyelv´esz, aki mindk´et k¨ozegben publik´al, tiszt´aban van, ebben a cikkben r´eszletesebben megindokoljuk. Statisztikai elemz´es al´a vetett¨ uk a n´egy vezet˝o magyar nyelv´eszeti foly´ oirat ´es a n´egy vezet˝ o nemzetk¨ozi foly´oirat 1986-os sz´amait (az´ert ezeket, mert 1986 az utols´o ´evfolyam, amely mindegyik¨ uk eset´eben teljes). Term´eszetesen vita t´ argya lehet, hogy mit tekint¨ unk vezet˝o foly´oiratnak. A minta kiv´alaszt´as´at ez´ert standard tudom´ anymetrikai m´ odszerrel v´egezt¨ uk: t´ız-t´ız foly´oirat ´es id˝oszaki kiadv´any cikkeiben megvizsg´altuk, hogy ezek milyen foly´ oiratokban megjelent cikkekre hivatkoznak a leggyakrabban. Az eredm´eny sem a magyar, sem a nemzetk¨ ozi foly´oiratok eset´en nem volt t´ ul meglep˝o. A n´egy vezet˝o (vagy legal´abbis legt¨ obbet id´ezett) magyar foly´ oirat az Acta Linguistica, a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelv˝or ´es a Nyelvtudom´anyi K¨ ozlem´enyek, a n´egy vezet˝o nemzetk¨ozi foly´oirat pedig a Language, a Linguistic Inquiry, a Linguistics and Philosophy ´es a Natural Language and Linguistic Theory. A cikkek tematikus megoszl´ asa j´ ol mutatja a hazai nyelvtudom´any saj´atos ´allapot´at. A magyar foly´oiratok nagy sz´ amban (lapsz´ am szerint 21 %) tartalmaznak olyan ´ır´asokat, amelyeknek kiz´ar´olag tudom´anyt¨ort´eneti ill. tudom´ anyszervez´esi jelent˝os´ege van. (Ide soroltuk az ´evfordul´os megeml´ekez´eseket, nekrol´ogokat, konferencia-besz´ amol´ okat stb.) A nemzetk¨ozi mint´aban ugyanez az ar´any 4 %. Ugyancsak jelent˝os helyet foglalnak el (lapsz´ am szerint 26 %) a nem nyelvtudom´annyal (hanem pl. stilisztik´aval, pedag´ogi´aval, ment´ alhigi´en´evel stb.) foglalkoz´o ´ır´asok. Ilyeneket a nemzetk¨ozi mint´aban egy´altal´an nem tal´altunk. Rendk´ıv¨ ul felt˝ un˝ o tov´ abb´ a, hogy a fennmarad´o terjedelem milyen nagy h´anyad´at (20 %) t¨oltik ki a puszta adatk¨ ozl´esn´el, listaszer˝ u felsorol´asn´al ill. taxon´omi´an´al megreked˝o cikkek, amelyek a k¨ ulf¨oldi
—
2
—
anyagb´ol teljesen hi´ anyoztak. Ha azt is besz´am´ıtjuk, hogy a fennmarad´o terjedelem jelent˝os r´esz´et nem els˝odleges munka, hanem ismertet´esek, recenzi´ok foglalj´ak el, akkor l´athat´ov´a v´alik, hogy a tulajdonk´eppeni nyelv´eszetre nem sok hely (mint´ ank 2102 oldalas ¨osszterjedelm´eb˝ol mind¨ossze 377 oldal, kb. 20 %) jut. A nemzetk¨ozi minta 2415 oldal´ ab´ ol a fenti kateg´ori´akat elhagyva m´eg mindig 1913 oldal (kb. 80 %) marad. Nyilv´anval´ o, hogy a fenti ar´ anyok r´eszben annak k¨osz¨onhet˝ok, hogy a nemzetk¨ozi szakirodalom er˝osen specializ´al´odott, m´ıg a magyar nyelv´eszeti foly´oiratok sz´amos olyan funkci´ot is ell´atnak (pl. t´arsulati h´ırek k¨ozl´ese, levelez˝ o rovat), amelyeknek m´ as org´anumok, ha lenn´enek ilyenek, sokkal jobban megfeleln´enek. De a f˝o baj m´egsem ez. A magyar cikkek a legritk´abb esetben kapcsol´odnak vitatott nyelv´eszeti k´erd´eshez, probl´em´ahoz. Nem az a baj, hogy ezek a cikkek a magyarral vagy ak´ar a magyar egy nyelvj´ar´as´aval foglalkoznak, hiszen a nemzetk¨ ozi szakirodalom hemzseg a kev´esb´e ismert, s˝ot ,,egzotikus” nyelvek ill. nyelvj´ar´asok jelens´egeire alapozott tanulm´anyokt´ol. Ezeket azonban nem az adatok, hanem a probl´em´ak teszik ´erdekess´e. Az adatok ugyanis csak elm´eletek sz´ am´ara jelenthetnek probl´em´at, ¨onmagukban nem. De ahhoz, hogy egy nyelv´eszeti cikk meg¨ usse a nemzetk¨ ozi m´erc´et, nem az kell, hogy a benne t´argyalt adatok valamelyik (divatos) elm´eletnek jelentsenek probl´em´at, hanem az, hogy minden addigi elm´elet sz´am´ara zavar´oak legyenek. Csak ilyenkor mondhat´ o el, hogy a cikkben kifejtett gondolat a nyelvtudom´any eg´esz´enek a fejl˝od´es´ehez is hozz´ aj´ arul.
2. Formai szempontok Ebben a r´eszben t¨ om¨ oren ¨ osszefoglaljuk azokat a f˝obb formai jellemz˝oket, amelyekben a magyar ´es a nemzetk¨ozi norma l´enyegesen elt´er. A nemzetk¨ozi norma elv´ar´asai a k¨ovetkez˝ok: (1) a mindenkori egyetemi t¨orzsanyagot (´es csak azt) tekints¨ uk ismertnek; (2) mondjuk ki azokat a feltev´eseket, amelyeket ´ervel´es¨ unk el˝ofelt´etelez; (3) ne k´enyszer´ıts¨ uk az olvas´ot felesleges munk´ara; (4) az u ´jonnan bevezetett fogalmaknak adjunk nevet; (5) az ´ervel´es t¨ om¨ or´ıt´ese ´es a szellemi tulajdonjog tiszt´az´asa ´erdek´eben (´es csak ez´ert) haszn´aljunk hivatkoz´ asokat.
2.1. Mit lehet kimondatlanul hagyni? A m´ervad´o nyelv´eszeti foly´ oiratokban megjelen˝o ´ır´asok nem a nagyk¨oz¨ons´egnek, hanem a specialist´anak sz´olnak. L´etezik egy el´eg vil´ agosan meghat´arozott ,,t¨orzsanyag”, melynek ismeret´et minden szerz˝o elv´arhatja az olvas´ot´ol. Ez a f˝ obb szakter¨ uletek, teh´ at a fonetika, a fonol´ogia, a morfol´ogia, a szintaxis, a szemantika, a t¨ort´eneti nyelv´eszet, a szociolingvisztika ´es a pszicholingvisztika bevezet˝o el˝oad´asainak anyaga. Ezen k´ıv¨ ul minden szerz˝ o felt´etelezheti a cikk t´em´aj´ahoz tartoz´o bevezet˝o kurzus anyag´anak ismeret´et is. Azokat az ismereteket, amelyek ide tartoznak, a cikkben megism´etelni nem sz¨ uks´eges, s˝ot, az alacsonyabb szint˝ u kurzusok anyag´ at nem is szabad. Bizonyos m´ert´ekig term´eszetesen a honi szakirodalomban is ´erv´enyes¨ ulnek a fenti elvek. Senki sem lep˝odik meg azon, hogy a protoszamoj´ed form´ak rekonstru´al´as´aval foglalkoz´o cikk a finnugrisztika alapjait adottnak veszi. Van azonban egy sor olyan szakter¨ ulet, ahol a Magyarorsz´agon oktatott ,,t¨orzsanyag” tartalma jelent˝ osen elt´er a nemzetk¨ ozileg elfogadott tananyagt´ol. Szigor´ u ´ertelemben persze nem l´etezik nemzetk¨ozi szabv´ any, de meglep˝ oen nagy az egyet´ert´es abban, hogy az egyetemi szint˝ u nyelv´eszk´epz´esnek mit kell tartalmaznia. Szinte minden t´emak¨orh¨oz tal´alunk olyan tank¨onyvet, amely e standard tananyagot ismerteti.* Ezeknek megfelel˝ o magyar nyelv˝ u tank¨onyvek nem l´eteznek (az egy Benk˝o, 1988 kiv´etel´evel).
2.2. Mit kell kimondani? A m´ervad´o foly´ oiratok a legszigor´ ubban megk¨ovetelik, hogy mindazt, ami a t¨orzsanyagon t´ ulmegy, a szerz˝onek explicite ki kell mondania, k¨ ul¨on¨os tekintettel a vitathat´o elm´eleti el˝ofeltev´esekre. A honi * Fonetika: Ladefoged (1975), fonol´ ogia: Kenstowicz ´es Kisseberth (1979), morfol´ogia: Scalise (1984), szintaxis: Radford (1982), szemantika: Lyons (1977), t¨ort´eneti nyelv´eszet: King (1969), szociolingvisztika: Hudson (1980), pszicholingvisztika: Clark ´es Clark (1977).
—
3
—
irodalomban a legritk´ abban tal´ alkozunk a szerz˝o ´altal haszn´alt elm´eleti keret ismertet´es´evel, vagy ak´ar csak n´even nevez´es´evel is. Igen gyakran u ´gy tekintik, mintha minden egyes t´emak¨orh¨oz tartozna egy k´anoni gondolatrendszer, amely mintegy mag´ aba s˝ ur´ıti a ter¨ ulet szak´ert˝oinek kollekt´ıv b¨olcsess´eg´et. A hazai irodalom saj´ atos von´ asa, hogy a szerz˝ok ott is mindent megtesznek a k´anon kialak´ıt´as´a´ert, ahol szemmel l´ athat´ o, hogy a t´emak¨ or f˝ o szak´ert˝oi egy´altal´an nem ´ertenek egyet egym´assal. Gyakran tal´alunk teh´at ,,b´ek´ıt´esre”, szint´ezisre val´ o t¨orekv´est, ami legt¨obbsz¨or egy olyan eklektikus gondolatrendszer kialakul´as´ahoz vezet, amelyben csak az egyes alapt´etelek vannak explicite kimondva, de az m´ar nem, hogy ezek hogyan alkotnak konzisztens rendszert.
2.3. Strukt´ ura J´on´eh´any itthon megjelent cikket ´ atn´ezt¨ unk, ´es azt tapasztaltuk, hogy ezek meglehet˝osen udvariatlanok. ´ Nem teszik ugyanis lehet˝ ov´e, hogy ne (vagy csak r´eszben) olvassuk el ˝oket. Altal´ aban t¨obb oldalt (gyakran a cikk fel´et) el kell olvasni ahhoz, hogy kider¨ ulj¨on, milyen probl´em´aval foglalkozik a szerz˝o. Ha ezek ut´an meg akartuk ´allap´ıtani, hogy nagyj´ ab´ ol milyen a megold´as menete, ehhez a cikk fennmarad´o r´esz´et is el kellett olvasnunk. Ez nem is annyira a magyar ´ertekez˝ o pr´oza saj´atoss´agaival magyar´azhat´o, mint ink´abb azzal, hogy a hazai ´es a nemzetk¨ ozi sajt´ oban megjelen˝o cikkek nem ugyanazt a funkci´ot t¨oltik be. M´ıg a hazai sajt´o els˝osorban az eredm´enyek r¨ ogz´ıt´es´enek eszk¨oze, ´es a szaktud´osok k¨ozti kommunik´aci´o hossz´ u ´evekkel megel˝ozi a publik´ aci´ ot, addig a nemzetk¨ ozi tudom´anyos ´eletben a cikkek nem az ¨or¨okk´eval´os´agnak, hanem a koll´eg´aknak sz´ olnak. Hozz´ a kell szoknunk ahhoz, hogy a cikket mi is els˝osorban az inform´aci´ok¨ozl´es eszk¨oz´enek tekints¨ uk.
2.4. Szakkifejez´ esek A hazai tudom´ anyos st´ılus a szakszavak haszn´alat´aval kapcsolatban els˝osorban azt k¨oveteli meg, hogy ne t´erj¨ unk el a bevett sz´ ohaszn´ alatt´ ol. Ez term´eszetesen igen gyakran lehetetlen, k¨ ul¨on¨osen olyankor, amikor a bevett sz´ohaszn´ alat m¨ og¨ ott hib´ as vagy nem el´egg´e kidolgozott elm´elet ´all. A m´ervad´o nemzetk¨ozi szaksajt´o — mint m´ar eml´ıtett¨ uk — sokkal kev´esb´e t¨orekszik az egys´eg megteremt´es´ere. Csak annyit v´ar el a szerz˝ot˝ol, hogy a m´ar ,,foglalt” (´es pontosan defini´ alt) szakkifejez´eseket ne haszn´alja m´as ´ertelemben. Sz´amot vet azonban azzal, hogy szinte minden egyes cikk u ´j fogalmakat vezet be, ´es ez´ert az u ´j szavak alkot´as´at sem n´ezi rossz szemmel. A magyar ´es a nemzetk¨ ozi norm´ ak elt´er´es´et szeml´eletesen p´eld´azza, amit Pete (1983:138) a MNy has´abjain Wacha Bal´ azs sz´ ohaszn´ alat´ ar´ ol ´ır: ,,M˝ uszavai jelent´ estartalma nemegyszer — ahogy ezt maga a szerz˝ o is hangs´ ulyozza — csak a dolgozat hat´ arain bel¨ ul ´ erv´ enyesek [sic]. Tudatosan r´ egi megszokott m˝ uszavakat u ´j tartalommal ruh´ az fel.”
A nemzetk¨ozi szakirodalomban ´eppen az a term´eszetes, hogy a szerz˝o saj´at elm´elete alapj´an pr´ob´alja meg tartalommal megt¨ olteni azokat a fogalmakat, amelyeknek eddigi defin´ıci´oj´at elutas´ıtja. De nemcsak az egyes szakkifejez´esek ford´ıt´ as´ ar´ ol, magyar m˝ usz´ oval val´o helyettes´ıt´es´er˝ol van sz´o. Annak is meg kell teremteni a felt´eteleit, hogy a szerz˝ o magyar nyelven, saj´at haszn´alatra u ´j m˝ uszavakat alkothasson. Az angol nyelv˝ u szakirodalomban az u ´j kifejez´esek teremt´es´enek egyik legfontosabb eszk¨oze a mozaiksz´ok k´epz´ese. Nem biztos, hogy nek¨ unk is ezt a m´odszert kell ´altal´anoss´a tenn¨ unk. Lehet p´eld´aul a n´emethez hasonl´o m´odon t¨ obbsz¨ or¨ osen ¨ osszetett szavakat is alkotni az u ´j tudom´anyos fogalmak le´ır´as´ara. A m´asik legfontosabb m´ odszer az, hogy a k¨ oznyelv egy szav´at u ´j, szaktudom´anyos jelent´essel ruh´azzuk fel. Ez a m´odszer nem ismeretlen ugyan a magyar szakirodalomban, m´egis sokakat b´ant, ha egy-egy k¨oznyelvi form´at emel¨ unk a szaknyelvbe. J´ ol illusztr´ alja ezt Tolcsvay Nagy G´abor megr¨ok¨ony¨od´ese az ´altalunk haszn´alt els¨ ut m˝ usz´o kapcs´an. B´ ar v´ alaszthattuk volna azt a megold´ast, hogy megtartjuk az eredeti angol kifejez´est, ´es a szab´aly triggerel´es´er˝ ol (esetleg triggerol´ as´ ar´ ol ) besz´el¨ unk. Kialak´ıthattunk volna latin alap´ u m˝ usz´ot is (p´eld´aul incit´ al ). Ha azonban nem vezett¨ unk volna be k¨ ul¨on szaksz´ot, akkor a helyett, hogy A els¨ uti B-t, a j´oval k¨or¨ ulm´enyesebb A olyan helyzetet teremt, amelyben B sz¨ uks´egszer˝ uen m˝ uk¨ od´esbe l´ep kifejez´est kellett volna haszn´alnunk.
—
4
—
Vannak az u ´j m˝ uszavak kialak´ıt´ as´ anak az el˝oz˝oekn´el kev´esb´e fontos eszk¨ozei is. Gyakori p´eld´aul k¨oznyelvi szavaknak vagy m´ ar l´etez˝ o m˝ uszavaknak nagybet˝ uvel ´ır´asa, apr´o m´odos´ıt´asa, bet˝ u- vagy sz´amjellel val´o ell´at´asa. A magyarban sem ismeretlen a szem´elyn´evvel val´o m´odos´ıt´as (pl. Lebesgue-integr´al, Chomskyhierarchia stb.). A nyelvm˝ uvel˝ ok feladata lenne annak szab´alyoz´asa, hogy milyen eszk¨oz¨oket r´eszes´ıtsen el˝onyben a magyar nyelv´eszeti szak´ır´ o akkor, amikor u ´j fogalmaknak kell nevet adnia.
2.5. Az id´ ezetek kezel´ ese A nemzetk¨ozi szakirodalomban a hivatkoz´as nem a tisztelet lerov´as´anak, hanem az ´ervel´es t¨om¨orebbre fog´as´anak ´es a szellemi tulajdonjog tiszt´ az´as´anak eszk¨oze. Furcsa helyzet, hogy a hazai norm´ak eg´eszen m´ast ´ırnak el˝ o a magyar ´es a k¨ ulf¨ oldi szerz˝ ok id´ez´es´enek tekintet´eben. Elv´aratik ugyanis, hogy minden olyan magyar szerz˝ ot id´ezz¨ unk, aki t´em´ ankban kapcsolatban valamit valamikor le´ırt, akkor is, ha az ´ervel´eshez ennek semmi k¨ oze sincs. K¨ ulf¨ oldi szerz˝ o eset´en viszont csak az v´aratik el, hogy a szellemi tulajdont tiszteletben tartsuk. Apr´ os´ ag ugyan, de azt is meg kell eml´ıteni, hogy a szellemi tulajdonjog meg´allap´ıt´as´at igencsak megnehez´ıti az, hogy (legal´ abbis a Magyar Nyelv˝orben) a kiad´as ´eve sokszor nem szerepel a hivatkoz´asokban.
3. A t¨ unetek okai Cikk¨ unk e befejez˝ o r´esz´eben a hazai ´es a nemzetk¨ozi norm´ak fent r´eszletezett k¨ ul¨onbs´egeinek k´et t´enyez˝oj´et t´argyaljuk. Az els˝ o t´enyez˝ o struktur´ alis: a hazai nyelv´eszet az egys´eges nyelvtudom´any ill´ uzi´oj´aban ´el, m´ıg a nemzetk¨ozi nyelv´eszet m´ ar r´egen felismerte ´es bel´atta a szakosod´as sz¨ uks´egess´eg´et. A m´asodik t´enyez˝o ideol´ogiai: a magyar nyelv´eszet sz´ amos m˝ uhelye a nemzetk¨ozi ´aramlatokt´ol val´o elk¨ ul¨on¨ ul´es´et, nem pedig az azokba val´o bekapcsol´ od´ as´ at tekinti c´elj´ anak. B´ar k¨ ulf¨old¨on is tal´alni ilyen m˝ uhelyeket, ezek ´elettartama, szellemi t˝ok´eje ´es tudom´ anyos befoly´ asa elhanyagolhat´o.
3.1. A nyelv´ eszet bels˝ o szerkezete Ha egy laikust k´erdez¨ unk meg arr´ ol, hogy mivel foglalkoznak a nyelv´eszek, akkor el˝osz¨or val´osz´ın˝ uleg a nyelvm˝ uvel´es jut az esz´ebe. Hosszabb k´erdez˝osk¨od´es ut´an esetleg m´eg a nyelvtan´ıt´as ´es a filol´ogia is sz´oba j¨ohet. Ez h´ıven t¨ ukr¨ ozi a fenti ter¨ uletek s´ uly´at Magyarorsz´agon, hiszen ezek mellett minden egy´eb nyelv´eszeti tev´ekenys´eg elt¨ orp¨ ul. Ezt vil´ agosan mutatja mind a megjelen˝o publik´aci´ok p´eld´anysz´am´anak ´es terjedelm´enek, mind a nyelv´eszek sz´ am´ anak megoszl´asa. A vezet˝o honi nyelv´eszeti foly´ oiratok tematikus ¨osszevisszas´aga annak is k¨osz¨onhet˝o, hogy a magyar ´ nyelv´eszt´arsadalom j´ o r´esze a specializ´ al´ od´as t´eny´et nem hajland´o tudom´asul venni. Altal´ anosan elfogadott ugyanis az a v´eleked´es, hogy mindenki, aki nyelv´eszkedik, az ugyanazt a tudom´anyt, a Nyelv´eszetet m˝ uveli. Mi azonban u ´gy gondoljuk, hogy ez a sz´ o t¨obb — egym´assal gyakran ¨ossze nem egyeztethet˝o — tev´ekenys´eg egy¨ uttes megnevez´es´ere haszn´ alatos: a Nyelv´eszet m¨og¨ott nem ´all egys´eges Nyelvtudom´any. B´ar ugyanaz a tudom´anyos m´ odszertan hatja ´ at a hangtant ´es a mondattant, a pszicholingvisztik´at ´es a szociolingvisztik´at, azt m´ar nem mondhatjuk, hogy az egyik ter¨ uleten dolgoz´o nyelv´esz a m´asik ter¨ ulet m˝ uvel´es´ere komoly ´atk´epz´es n´elk¨ ul k´epes lehetne. Nem vil´agos, hogy a foly´ oiratok torz tematikai megoszl´asa ´es a specializ´aci´o elutas´ıt´asa k¨oz¨ ul melyik az ok, ´es melyik az okozat. Annyi azonban bizonyos, hogy a taxonomikus le´ır´asok, adatismertet´esek meg´ert´es´ehez ´ altal´ aban nem sz¨ uks´eges egyik r´eszter¨ ulet behat´obb ismerete sem. S˝ot, mintha ´altal´anos elv´ar´as lenne, hogy a cikkek az ´erdekl˝ od˝ o laikus sz´am´ara is ´erthet˝oek legyenek. Ezzel ´elesen szemben´all a nemzetk¨ozi szakfoly´ oiratok gyakorlata: az ott megjelent cikkek ´altal´aban a k´epzett nyelv´eszeknek sz´olnak. L´eteznek persze magyar foly´ oiratok is — p´eld´aul a Magyar Fonetikai F¨ uzetek —, amelyek egy sz˝ ukebb t´emak¨or specialist´ aihoz sz´ olnak. Teljess´eggel hi´anyzik azonban az olyan foly´oirat, mint pl. a Language, amely nem a m˝ uvelt nagyk¨ oz¨ ons´eghez, hanem a m˝ uvelt nyelv´eszhez sz´ol. Az Orvosi Hetilap sz´am´ara tal´an k¨ovetelm´eny az, hogy a biol´ ogiatan´ arok meg´erts´ek? S˝ot, m´eg abban sem vagyunk biztosak, hogy az urol´ogiai t´argy´ u cikkeket a kardiol´ ogusok k¨ ul¨ on felk´esz¨ ul´es n´elk¨ ul k¨ovetni tudj´ak. Tolcsvay Nagy G´ abor cikk´et is az tette sz´amunkra k¨ ul¨on¨osen ´erdekess´e, hogy a szerz˝o szemmel l´athat´olag
—
5
—
u ´gy gondolja, hogy az a fajta nyelv´eszked´es, amelyet p´eld´aul a ,,Hogy inton´al a magyar?” k´epvisel, ugyanannak a nyelvtudom´ anynak a r´esze, mint amelyet az ,,A nyelv´esz mindig j´ol ´ır?” m˝ uvel. Szem¨ unkre h´anyta, hogy az ´ altalunk haszn´ alt fogalmak egy j´o r´esz´et nem defini´aljuk, ´es ´ıgy a cikk sz´am´ara ´erthetetlen. Az orvosi vagy a sz´ am´ıt´ og´epes szaknyelv elfajz´as´ar´ol ´ertekezve val´osz´ın˝ uleg nem jutna esz´ebe, hogy a szerz˝oknek ugyanezt felr´ oja, hiszen j´ ol tudja, hogy nem orvos ´es nem sz´am´ıt´og´epes szakember. A nyelv´eszet el´erte azt a fejletts´egi fokot, ahol az egyes r´eszter¨ uletek m˝ uvel˝oi m´ar nem felt´etlen¨ ul ´ertik meg egym´ast: a nyelvtudom´ any visszavonhatatlanul r´eszekre hasadt. Azokban a tudom´anyokban (p´eld´aul a matematik´aban, a biol´ ogi´ aban vagy az orvostudom´anyban), ahol ez m´ar r´egen megt¨ort´ent, minden r´eszter¨ ulet kialak´ıtotta a saj´ at publik´ aci´ os norm´ ait. Ezek a norm´ak term´eszetesen azt is megszabj´ak, hogy mi az, amit a szerz˝o ismertnek tekinthet, ´es mi az, amit el kell magyar´aznia. ´Igy van ez a nemzetk¨ozi nyelvtudom´anyban is. Ez´ert Magyarorsz´ agon csak azon az ´ aron lehet tov´abb t´apl´alni a nyelvtudom´any egys´egess´eg´enek ill´ uzi´oj´at, hogy elutas´ıtjuk a nemzetk¨ ozi norm´ akat. L´athat´o teh´ at, hogy nem egyszer˝ u stil´aris k´erd´esr˝ol van sz´o, hanem olyan probl´em´ar´ol, amellyel a magyar nyelvtudom´ any eg´esz´enek szembe kell n´eznie. Az a k´erd´es, hogy megreked¨ unk-e a provinci´alis, ´ ismeretterjeszt˝ o sz´ınvonal´ u tudom´ anyoss´ agn´al, vagy felz´ark´ozunk a nemzetk¨ozi ´elvonalhoz. Ugy v´elj¨ uk, hogy itt a magyar nyelvtudom´ any sorsk´erd´es´er˝ol van sz´o.
3.2. Hogy nyelv´ eszkedik a magyar? Cikk¨ unkben r´eszletesen kimutattuk, hogy a nyelv´eszetben a magyar ´es a nemzetk¨ozi tudom´anyos m´erce nagyon k¨ ul¨onb¨ oz˝ o. Mindeddig mag´ at´ ol ´ertet˝od˝onek tekintett¨ uk, hogy ez ´ıgy nincs rendj´en, hiszen a tudom´anyok t¨ obbs´eg´eben nincs k¨ ul¨ on magyar ´es k¨ ul¨on nemzetk¨ozi norma. Vannak azonban m´as v´elem´enyek is. Ilyet k´epvisel — igen pregn´ ansan — Deme (1988) is: ,,A mikrot´ arsadalmi k¨ ot¨ otts´ eg˝ u´ es ´ erdek˝ u, azaz magyar nyelv´ eszeti t´ argy´ u, bels˝ oen magyar nyelv´ eszeti szeml´ elet˝ u ´ es a magyar nyelvi-nyelv´ eszeti kult´ ura u ¨gy´ et szolg´ al´ o munk´ alkod´ as nemcsak hogy kimen˝ oben van a divatb´ ol, hanem kiszorul´ oban a tudom´ any hazai n´ omenklat´ ur´ aj´ ab´ ol. Fokozatosan a magyar nyelv´ eszeti el˝ ozm´ enyeket — s˝ ot sokszor mag´ at a magyar nyelvet-nyelvhaszn´ alatot — alig vagy egy´ altal´ an nem ismer˝ o, puszt´ an a saj´ at famili´ aris szint˝ u nyelvhaszn´ alatuk adta ,kompetenci´ ajukra’ t´ amaszkod´ o fiatalok, k¨ oz´ epkor´ uak ´ es id˝ osebbek veszik k´ ezbe a magyar nyelv ´ es nyelv´ eszet sors´ anak ir´ any´ıt´ as´ at, akiknek sz´ am´ ara a magyar nyelv az ´ altal´ anos emberi nyelvnek csup´ an az egyik, nem is kit¨ untetett, felsz´ıni megjelen´ esi form´ aja, nem pedig a magyar mikrot´ arsadalomnak eg´ esz anyagi ´ es szellemi ´ elet´ et ´ atfog´ o — s bizony ´ ert˝ o tanulm´ anyoz´ ast ´ es f´ elt˝ o gondoz´ ast k´ıv´ an´ o — kommunik´ aci´ os eszk¨ oze. [. . .] Nemegyszer hallani felel˝ os beoszt´ as´ u nyelv´ eszekt˝ ol ma: a magyar nyelv´ eszetnek azt kell csin´ alnia, amit a ´ vil´ agban csin´ alnak. [. . .] Ugy v´ elem: nemzetk¨ ozileg is az volna a feladatunk, hogy saj´ atos nyelv¨ unk saj´ atos ´ ezt a feladatot, jelleg´ eb˝ ol fogjunk meg min´ el t¨ obbet, ezzel j´ arulva hozz´ a ,a’ nyelv jobb megismer´ es´ ehez. Am vagyis nyelv¨ unk szerkezet´ enek, a t¨ obbihez val´ o hasonl´ os´ ag´ anak s a t¨ obbit˝ ol val´ o k¨ ul¨ onb¨ oz´ es´ enek vizsg´ alat´ at b´ arhol v´ egezheti b´ arki, aki tud vagy megtanul magyarul (ahogy n´ alunk a szlavisztik´ anak, romanisztik´ anak, orientalisztik´ anak ´ es egy´ eb isztik´ aknak sz´ ep eredm´ enyei vannak). — Sz´ amunkra a t¨ omeges ´ es mindennapos haszn´ alati szint szemmel tart´ asa — ´ es fejl˝ od´ es´ enek seg´ıt´ ese — az a saj´ at ´ es saj´ atos feladat, amelyet senki a vil´ agon helyett¨ unk el nem v´ egezhet. [. . .] t¨ ort´ enelmi felel˝ oss´ ege (volna) a vezet˝ oknek arra t¨ orekedni, hogy szakm´ ank j¨ ov˝ oje ne a t˝ ol¨ unk idegen divatok burj´ anz´ asa fel´ e kanyarodj´ ek, hanem a nyelvis´ eg, a funkcionalit´ as ´ es a mikrot´ arsadalmis´ ag egyenes vonal´ an ´ ep¨ ulj¨ on tov´ abb.”
Meggy˝oz˝ od´es¨ unk, hogy a nem egyetemes, ,,bels˝oen magyar” nyelv´eszetnek nincs l´etjogosults´aga. Val´o igaz, hogy a matematika vagy a term´eszettudom´anyok egyetemesek, a magyar nyelvtudom´any viszont els˝osorban a magyar nyelvvel foglalkozik. Igen ´am, de ez nem el´egs´eges egy saj´ats´agosan magyar nyelv´eszeti st´ılus l´etjogosults´ ag´ anak igazol´ as´ ara, ahogy a nemzeti t¨ort´enelmek l´etez´ese sem el´egs´eges alap arra, hogy egyes orsz´agok megteremts´ek a maguk saj´ats´agos t¨ort´enettudom´anyi st´ılus´at. Az ilyesfajta nacionalista ´altudom´anyoss´ ag ellen a kis n´epek csak egyetlen m´odon, az egyetemes, objekt´ıv tudom´anyoss´ag fegyver´evel v´edekezhetnek.
—
6
—
Rem´elj¨ uk, hogy a nyelv´eszek z¨ ome ebben a k´erd´esben nem Deme L´aszl´oval, hanem B´arczi G´ez´aval (1961:62–115) ´ert egyet, aki (egy´ebk´ent ´eppen a magyar irodalmi nyelv v´edelme kapcs´an) a k¨ovetkez˝oket ´ırja: ,,Azonk´ıv¨ ul, ha a magyars´ ag ´ elni akar, nem szak´ıthatja ki mag´ at Eur´ opa kult´ ur´ aj´ ab´ ol, nem szigetel˝ odhetik el a f¨ oldr´ esz¨ unket ´ at-meg ´ atsz¨ ov˝ o eszme´ aramlatokt´ ol. Az a hihetetlen¨ ul nagysz´ am´ u´ es er˝ os sz´ al, mely ma az eg´ esz emberis´ eget, m´ eg szorosabban az eur´ opai embereket ¨ osszekapcsolja, nem szakadhat el a mi hat´ arainkon, mert ezzel egyszersmind ´ elet¨ unk fonala is elszakadna.”
V´egezet¨ ul szeretn´enk m´eg n´eh´ any sz´ot sz´olni arr´ol, mi´ert tartjuk olyan fontosnak, hogy a magyar szakirodalom is a nemzetk¨ ozileg elfogadott m´erc´et tartsa szem el˝ott. Nyilv´anval´o, hogy ez els˝osorban nem a k¨ ulf¨oldi, hanem a magyar nyelv´eszt´ arsadalom ´erdeke. Ha azt akarjuk, hogy ezt a tudom´anyt egyetemeinken magyar nyelven lehessen oktatni, akkor sz¨ uks´eg¨ unk van magas sz´ınvonal´ u magyar szakirodalomra ´es szigor´ u k¨ovetelm´enyeket t´ amaszt´ o magyar publik´aci´os lehet˝os´egekre. Nem tarthat´o fenn az az ´allapot, hogy az oktat´as nyelve kiz´ ar´ olag a magyar, m´ıg a tudom´anyos kommunik´aci´o´e els˝osorban az angol ´es a n´emet. Ez az oktat´as ´es a kutat´ as m´eg ´elesebb k¨ ul¨ onv´ al´ as´ahoz vezet, pedig mindannyiunk sz´am´ara az lenne a k´ıv´anatos, ha ezek egyre szorosabban ¨ osszefon´ odn´ anak.
K¨ osz¨ onetnyilv´ an´ıt´ as Cikk¨ unk meg´ır´ as´ ahoz sz´ amos hasznos ´eszrev´etellel ´es tan´accsal j´arult hozz´a Br´ody Mih´aly, Koml´osy Andr´as, Kontra Mikl´os ´es Szabolcsi Anna — seg´ıts´eg¨ uket ez u ´ton is k¨osz¨onj¨ uk. A cikkben term´eszetesen nem az ˝o v´elem´eny¨ uket igyekezt¨ unk le´ırni, hanem a saj´atunkat. Kornai Andr´ as Department of Linguistics, Stanford University, Stanford ´es MTA Nyelvtudom´ anyi Int´ezete, Budapest K´ alm´ an L´ aszl´ o MTA Nyelvtudom´ anyi Int´ezete, Budapest
Irodalom B´arczi G. 1961. Stilisztikai tanulm´ anyok. Budapest. Benk˝o L. 1988. A t¨ ort´eneti nyelvtudom´ any alapjai. Budapest. Clark, H. ´es E. Clark. 1977. Psychology and Language. Harcourt Brace Jovanovich, New York. Deme L. 1988. ,,Nyelvis´eg, funkcionalit´ as, mikrot´arsadalmis´ag”. Mny 84, 385–393. Hudson, R.A. 1980. Sociolinguistics. Cambridge University Press, Cambridge. K´alm´an L. ´es Kornai A. 1985. ,,Hogy inton´al a magyar?”. NyK 87, 293–310. Kenstowicz, M. ´es C. Kisseberth. 1979. Generative Phonology. Academic Press, New York. King, R. 1969. Historical Linguistics and Generative Grammar. Prentice-Hall, Englewood Cliffs. Kornai A. ´es K´ alm´ an L. 1989. ,,Hungarian sentence intonation”. In: Harry van der Hulst and Norval Smith (szerk.): Autosegmental Studies on Pitch Accent. Foris, Dordrecht. 183–195. Ladefoged, P. 1975. A Course in Phonetics. Harcourt Brace Jovanovich, New York. Lyons, J. 1977. Semantics. Cambridge University Press, Cambridge. Pete I. 1983. ,,Az igeszeml´elet, a cselekv´es megval´osul´as´anak foka, a cselekv´es m´odja ´es min˝os´ege a magyar nyelvben”. Mny 79, 137–149. Scalise, S. 1984. Generative Morphology. Foris, Dordrecht. ´ (szerk.): Szaknyelvi divatok. Gondolat, Tolcsvay Nagy G. 1989. ,,A nyelv´esz mindig j´ol ´ır?”. In: B´ır´o A. Budapest. 201–209.
