NÉMETORSZÁG OROSZORSZÁG MODERNIZÁTORA. Hugyecz Attila

NÉMETORSZÁG – „OROSZORSZÁG MODERNIZÁTORA” Hugyecz Attila

TARTALOMJEGYZÉK 1) Az államközi kapcsolatok ................................................................................. 14 1.1 A német-orosz együttműködés fő területei és fórumai............................. 16 2) A német-orosz gazdasági kapcsolatok............................................................. 19 2.1 A két ország közötti külkereskedelem alakulása ....................................... 20 2.2 A közvetlen tőkebefektetések alakulása ..................................................... 23 2.3 A válság hatása a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra .............................. 27 3) Az egyes gazdasági szektorok........................................................................... 29 3.1 Gépgyártás .................................................................................................... 30 3.2 Vegyipar........................................................................................................ 33 3.3 Járműipar...................................................................................................... 35 3.4 Mezőgazdaság / élelmiszeripar.................................................................. 37 3.5 Elektronika / elektrotechnika / ICT ........................................................... 39 3.6 Orvostechnika .............................................................................................. 40 3.7 Az egyes gazdasági szektorok kilátásai ...................................................... 41 4) A német-orosz „energiadialógus”.................................................................... 42 4.1 Az államközi kapcsolatok ............................................................................ 42 4.2 Vállalati kapcsolatok .................................................................................... 46 4.2.1 A szénhidrogének piaca ....................................................................... 47 4.2.2. Az árampiac .......................................................................................... 48 4.2.3 Bioenergetika ......................................................................................... 49 4.2.4 Energiahatékonyság, éghajlatváltozás ................................................. 50 5) A német-ukrán kapcsolatok ............................................................................. 50 6) Németország és az eurázsiai geopolitika ......................................................... 55 Felhasznált irodalom .............................................................................................. 60

Németország – „Oroszország modernizátora”

13

„Az (Oroszországgal alkotott) stratégiai partnerség Európa biztonságának kulcskérdése – még akkor is, ha manapság ezt néhányan egyre nehezebben tudják is kimondani. Közös érdekeink sokkal fontosabbak, mint a köztünk kétségkívül meglévő politikai véleménykülönbségek. A világ stabilitásáért érzett felelősségünk okán szükségünk van Oroszországra.” Frank-Walter Steinmeier, német külügyminiszter, 2007

Németország újraegyesítésével kétségtelenül új korszak köszöntött a német külpolitikára.1 A hidegháború vége és az újraegyesítés indította meg a német külpolitika átalakulásának folyamatát, s Helmut Kohl kancellár választási vereségével, 1998 őszén, Gerhard Schröder kancellárrá választásával ez a folyamat felgyorsult. Az új kancellár már választási kampányában jelezte, hogy Németország Európa-politikájában pragmatikus változások szükségesek. „Az új németek demokraták, európaiak, s nem azért, mert annak kell lennünk, hanem mert azok akarunk lenni.”2 Ez már akkor sejttette, hogy Németország szakít addigi hagyományával, s külpolitikájában saját érdekeit szeretné követni, s ezentúl kevesebb figyelmet szentel a más államok által a német történelmi tapasztalatokra hivatkozva hangoztatott elvárásoknak. A második világháborútól egészen a rendszerváltásig Németország külpolitikájának legfőbb célja az volt, hogy az országot integrálja a nyugati szövetségi rendszerbe, s egyesítse a kettészakított országot. Külpolitikai javaslatait igen óvatosan fogalmazta meg, és ezt is inkább a NATO, valamint az Európai Közösségek keretei közt tette. A német politikai elit nagyon érzékenyen reagált bármiféle, a szomszédaitól, vagy a nemzetközi közösségtől egy esetleges német külpolitikai javaslatra érkező reakcióra. A rendszerváltás után Franciaország sietve tető alá hozta az Európai Uniót életre hívó Maastrichti Szerződést, ezzel is megpróbálva Németországot még inkább a Nyugathoz kötni, s elejét venni kelet felé fordulásának. Az Egyesült Államok is aggályait fejezte ki, amikor az 1990-es évek közepén Németország támogatta azt az orosz javaslatot, miszerint újra életet kellene lehelni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbe.3 Kelet-Németország (az NDK) kapcsolatai soha nem szakadtak meg az egykori Szovjetunióval, a nyugatnémet-szovjet kapcsolatok inkább hullám1

A szerző ezúton köszöni meg kollégáinak, Ludvig Zsuzsának és Rácz Margitnak, hogy hasznos tanácsokkal segítették a tanulmány megírását. 2 New York Times, 1998. december 12. 3 Timmins 2006, p. 302.

Hugyecz Attila

14

zónak mondhatók. A német-orosz politikai és gazdasági kapcsolatok Németország újraegyesítését követően újra dinamikusan bővültek.

1)

Az államközi kapcsolatok

A német-orosz kapcsolatok alakulását meghatározta Kelet-Németország szovjet megszállása: az NSZK politikailag nem távolodott el annyira a Szovjetuniótól, mint például az Egyesült Államok. A német gazdasági csoda kifulladásának jeleit megpillantva (az 1960-as években) az NSZK újra emlékeibe idézte az orosz piacot, s kereste az exportértékesítési lehetőségeket. Németországnak a hidegháború alatt mindig is sikerült mindkét oldallal, a Kelettel és a Nyugattal is kapcsolatokat ápolnia. Németország a „kishidegháború” idején (70-es évek vége, 80-as évek eleje) a NATO keretein belül is megpróbálta csökkenteni a Szovjetunió és az USA közti feszültséget. Az 1975-től 1992-ig szolgáló német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher idején egyszerre sikerült Németországnak szoros kapcsolatot kiépítenie az USA-val a NATO, és Franciaországgal az EK keretein belül. Egyben elkötelezett maradt a szovjetekhez az EBEÉ keretein belül folytatott pán-európai párbeszédben. Bonn a rendszerváltás után is fontosnak tekintette mind a NATO-t, mind az EK-t, mind az EBESZ-t, s annak ellenére sikerült mindhárom fél felé elköteleződnie, hogy az európai biztonsági felépítményt mind Washingtonban, mind Párizsban, mind Moszkvában másképp képzelték el.4 A rendszerváltás után a nyugati hatalmak egyik célja a kelet- és középeurópai, valamint a FÁK-országok stabilizálása volt. Németország számára az újonnan alakuló kelet-európai piac komoly gazdasági lehetőségeket jelentett. Az ország biztosítani kívánta keleti országhatára mentén a stabilitást, ki kívánta használni földrajzi fekvését, s részt akart szerezni a kelet-európai gazdasági felemelkedésből. Ezért volt fontos Németország számára az EU keleti bővítése, ezt megelőzően pedig az EU keleti politikájának kialakítása. Az Európai Közösségekben először 1994 szeptemberében a SchäubleLamers tanulmány, egy párton belüli (CDU, német kereszténydemokrata) vitairatnak szánt anyag merte nyíltan kimondani, hogy Oroszországot az európai politikai rend másik középpontjának kell tekinteni. A szerzők szerint egyetlen lehetőség van arra, hogy megakadályozzák egy új, instabil, a világháború előttihez hasonló rendszer kialakulását. Mégpedig az, hogy a keletés közép-európai szomszédokat integrálják a háború utáni Nyugat-

4

i.m., p. 304.


15

Európába, valamint az, hogy a rendszer és Oroszország között partnerség alakuljon ki.5 A német elköteleződésnek okai is voltak: a hidegháború után Németország vált Oroszország legfőbb kereskedelmi partnerévé, 1997-ben mintegy 2000 német-orosz vegyesvállalat működött. Németország volt Oroszország legnagyobb hitelezője is: 1997-ben az orosz államadósság 30 százaléka német forrásból származott. A két fél már 1991-ben kétoldalú kormányzati konzultációs fórumot hívott életre a Gazdasági, Tudományos és Műszaki Együttműködés Állandó Tanácsa keretében, s 1995-ben alakult meg a Német Gazdaság Oroszországi Képviselőinek Uniója Moszkvában. 1997 júliusában Helmut Kohl egy berlini gazdasági csúcstalálkozóra tett javaslatot, s jelezte, hogy Oroszország akár az EU társult tagjává is válhatna, ami elősegítené a PCA-ban (Partnership and Cooperation Agreement) előirányzott szabadkereskedelmi övezet kialakítását. Eddig a pontig semmilyen jele sem mutatkozott annak, hogy a német politika – az EU felé vállalt elkötelezettségét fenntartva – a korábbinál nagyobb figyelmet szánna Oroszországnak. Az első EU-orosz csúcson (1998 tavaszán Birminghamben) világossá vált, hogy az EU még nem jelent meg az orosz radarok mezején, s Oroszország nem tekintette kellően fontos nemzetközi politikai szereplőnek az Európai Uniót. Az orosz fél az 1994-ben megkötött, de csak 1997-ben életbe lépő PCA-nak leginkább a gazdasági kérdéseiben volt érdekelt, politikai tartalmát kevésbé tekintette fontosnak. Az Európai Unió a 90-es években felismerte, hogy nem képes elég erős szerepet vállalni a nemzetközi politikai színtéren (nem tudta megakadályozni az orosz-csecsen konfliktust, és a Balkánon sem volt képes rendet teremteni), ezért törekedett a közös európai kül- és biztonságpolitika kialakítására. Az 1997-es amszterdami csúcson a tagállamok megállapodást kötöttek, hogy a köztük lévő koherenciát növelendő, a legfőbb külpolitikai kérdésekben közös európai stratégiát alakítanak ki. Gerhard Schröder (kancellár 1998-2005) kezdetben nem nézte jó szemmel a Helmut Kohl és Borisz Jelcin közötti szoros kapcsolatot; és az új orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal sem volt jó kapcsolatban egészen 2000 nyaráig. Ezután Schröder kancellár mind hivatalos, mind baráti alapon kiváló kapcsolatokat épített ki az orosz elnökkel. Schrödert sokszor vád is érte amiatt, hogy nem hajlandó nyilvánosan kritizálni az orosz elnököt az emberi jogok oroszországi megsértése miatt. A két ország politikusai közötti jó viszony az elmúlt években segítette a bilaterális kapcsolatok fejlődését. Gerhard Schrödert, illetve külügyminiszterét gyakran kísérték üzletemberek oroszországi útjukra. A Kelet-Németországban nevelkedett új kancellár, Angela Merkel nem nézte jó szemmel a Schrö5

Irina Kobrinszkaja: The Multispeed Commonwealth, 2004. 02. 17. http://eng.globalaffairs.ru/numbers/6/509.html

16

Hugyecz Attila

der-Putyin barátságot, a német hatalomváltás után azonban ez nem jelentette a bilaterális reláció romlását. A német-orosz kapcsolatokat Merkel kancellársága idején német részről inkább az orosz elnököt már régóta ismerő, vele jó barátságban lévő külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier ápolja. Steinmeier volt az első külföldi politikus, akit az elnökjelöltté váló Medvegyev 2008 decemberében fogadott. Jelzésértékű, hogy Medvegyev hivatalba lépését követő első útja Berlinbe vezetett.

1.1. A német-orosz együttműködés fő területei és fórumai A német-orosz kapcsolatok6 több pilléren nyugszanak: szoros és nyílt politikai véleménycsere, dinamikusan bővülő gazdasági kapcsolatok,7 a civil társadalmi párbeszéd, valamint a kultúraközi együttműködés. Németország és Oroszország már többször nyilatkozatot írt alá a két ország közötti úgynevezett modernizációs partnerség létrehozásáról. Ennek keretein belül olyan globális kérdésekben egyeztetnek, mint az egészségpolitika, demográfia, energiahatékonyság, közlekedési infrastruktúra, képzés és továbbképzés, valamint jogállamiság. Németország számos regionális és nemzetközi kérdésben szorosan együttműködik Oroszországgal. A német fél támogatja Oroszországnak a multilaterális nemzetközi struktúrákba való beépülését, így az ENSZ-ben, a G8-ak ülésein, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban, a NATO-Oroszország Tanácsban, a WTO-ban. A két ország közös érdeke a demokrácián, jogállamiságon és jóléten nyugvó béke és stabilitás megteremtése.8 Egyes kérdésekben természetesen különböznek a két ország érdekei, azonban a folyamatos párbeszéd biztosítja egymás véleményének átláthatóságát és megértését, s ez könnyíti az együttműködést. A német külügyminiszter szerint Németország „kritikus, de konstruktív partner szeretne lenni”. A német és az orosz kormány szoros párbeszédet folytat, melynek során törekszenek arra, hogy a megoldatlan és kényes kérdéseket is nyíltan beszéljék meg. E párbeszéd egyik intézményesült kerete az évente megrendezett kormányközi konzultáció, amelyet hol az egyik, hol a másik országban rendeznek meg.

6

A kétoldalú kapcsolatok a német külügyminisztérium honlapján külön fülön szerepelnek a „Regionális súlypontok” fül alatt. Az, hogy Oroszország a többi súlyponttól eltérően nem régiót, vagy kontinenst, hanem egyetlen országot jelöl (a honlapon szereplő „súlypontok” például: Ázsia, Közel-Kelet, transzatlanti kapcsolatok, Afganisztán és KözépÁzsia, Latin-Amerika, Afrika), jelzi, hogy Oroszország a német külpolitika egyik legfőbb területe, s nem vonható össze például egy FÁK-államok elnevezésű fül alatt. 7 A gazdasági kapcsolatokról lásd a következő fejezetet. 8 A német külügyminisztérium honlapja: www.ausweartiges-amt.de


17

A gazdasági és pénzügyi kérdések értelmezésének a kormányokat és a gazdasági szereplőket összekapcsoló testülete az ún. Stratégiai Munkacsoport. Ebben mindkét ország gazdasága számára fontos, konkrét kérdések tárgyalására kerül sor: repüléstechnika, űrrepülés, infokommunikációs technológiák, közlekedés és infrastruktúra, járműgyártás, egészségügy, lakásépítés, valamint energiakérdések (olaj és gáz, energiahatékonyság, megújuló energiák) terén. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok igen fontos előmozdítója a német-orosz külkereskedelmi kamara. A kamara évente rendszeres, az orosz gazdaság állapotáról, az egyes ágazatokról szóló, beruházási lehetőségeket feltáró, valamint a közbeszerzési pályázatokról beszámoló kiadványokat jelentet meg. Ezenkívül ingyenesen elérhetők különböző, Oroszországban működő német cégvezetőkkel készített interjúk. A Szocsiban 2014-ben megrendezendő téli olimpiai játékokhoz kapcsolódva a kamarában külön alkalmazott foglalkozik a térségben megvalósítandó beruházások ismertetésével, a pályázati kiírások német vállalatok felé történő közvetítésével. A kulturális és civil társadalmi együttműködés is igen szerteágazó. A kulturális együttműködés a két ország mozgalmas történetét tükrözi, évszázados hagyománya van, s a német kormány számos kultúraközvetítő szervezeten keresztül törekszik arra, hogy ez az örökség továbbéljen. Oroszországban a német az angol után egyértelműen a második legfontosabb idegen nyelv. 2003-ban a két ország megállapodást kötött a partnerország nyelvének elsajátításáról. 2008-ban 12000 fiatal orosz hallgató tanult német felsőoktatási intézményben. 2005 októbere óta az ifjúsági együttműködésről szóló egyezmény alapján a bilaterális diákcsere szélesebb alapokra helyeződött. A Goethe Intézet számos helyen rendelkezik képviselettel Oroszországban, három helyen (Moszkvában, Szentpéterváron és Novoszibirszkben) önálló központot is nyitott. A legutóbb nyílt központ (Novoszibirszk) feladata a Németország és Szibéria, valamint a távol-keleti orosz területek közötti „kultúracsere” előmozdítása és a régióban a német nyelv oktatásának támogatása. A Goethe Intézet adatai szerint a világon Oroszországban tanulják a legtöbben a németet idegen nyelvként: ez mintegy kétmillió diákot jelent. 2005 áprilisában Gerhard Schröder német kancellár, valamint Putyin orosz elnök az oktatást, a kutatást és az innovációt ösztönző stratégiai partnerségről szóló közös nyilatkozatot írt alá. Ennek célja az oktatási, különösen a szakképzésben és a vezetőképzésben való bilaterális együttműködés élénkítése volt. Számos más német kultúraközvetítő szervezet is képviselteti magát Oroszországban. 2005. szeptember 11-én nyílt meg Moszkvában a Német Történeti Intézet. 2007 tavaszán nagy érdeklődés övezte a moszkvai Puskin Múzeumban megrendezett Meroving-kiállítást. A tárlat során először nyitották ki a berlini Őskor- és Koratörténeti Múzeum Meroving korabeli műkincseit

18

Hugyecz Attila

tartalmazó ládáit, amelyeket a második világháború végén a szovjet megszálló csapatok vitettek Oroszországba. A kiállítás megrendezése évekig tartott, ami jelzi a háborúban elhurcolt német kincsek körüli bonyodalmakat. A világháború során Németországból elhurcolt kulturális javak visszaadásának problémája ugyanis továbbra is megoldásra vár. 2004-ben egyes jól megfogható gyűjtemények (Anhalt tartomány hercegének ezüstgyűjteménye, Baldin-gyűjtemény, Hardenbergi Könyvtár) kérdéskörének megragadására külön kétoldalú munkacsoportok alakultak. 2003 februárja és 2005 januárja között került sor „A német és az orosz kultúrák találkozásai” című rendezvénysorozatra, melynek védnökei a német és az orosz elnökök voltak. A kétéves program hozzájárult a két ország társadalmi kapcsolatainak jelentős mélyüléséhez. A Németországban rendezett orosz kulturális évad, valamint az Oroszországban rendezett német kulturális évad során a felek 2003-ban több mint háromezer rendezvényt bonyolítottak le: Moszkvában és Szentpéterváron egész éven át, míg Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig 25 regionális központban rendeztek a programsorozat keretében a modern német kultúrát közvetítő „német napokat”. 2004-ben kulturális hajó járta be a Volgát Moszkvától Asztrahánig, s német zenészek adtak koncertet a transz-szibériai vasút vonala mentén. Ennek során stílusosan Schubert Téli utazás című művét adták elő. 2006 júniusától az EU TACIS-programjának keretében egy 18 hónapos német-orosz emlékművédelmi projekt futott. A német kormány a civil társadalmi kapcsolatok ápolását és előmozdítását is fontosnak tartja. 2007 decemberében Steinmeier német külügyminiszter moszkvai tartózkodása során – mint szinte összes orosz útja során – az orosz civil társadalom képviselőivel is találkozott: az aktuális politikai helyzetet újságírókkal, alapítványok, emberi jogi szervezetek, egyházak és nem kormányzati szervek képviselőivel elemezte. A két ország polgárai közötti kapcsolatok jelentőségét alátámasztandó a német külügyminisztériumban 2003-ban létrehozták a német-orosz társadalomközi együttműködés koordinátora pozíciót, mely a civil társadalom erősítésével támogatja a demokrácia és jogállamiság fejlesztését. A két ország között több mint 90 aktív testvérvárosi kapcsolat működik, a diákcserét pedig folyamatosan bővítik, jelenleg több mint 500 felsőoktatási együttműködés van érvényben.9 A koordinátor munkája az NGO-kat, a fiatalok cseréjét, a testvérvárosi kapcsolatokat és az oktatást, különösen a nyelvoktatást fedi le. 2001-ben hívták életre a „Pétervári párbeszéd” című nyílt vitafórumot. A civil társadalmi együttműködés a mindenkori német kancellár és orosz elnök védnöksége alatt áll. A fórumot évente felváltva Németországban és Orosz9

Lásd a német külügyminisztérium honlapját: http://www.auswaertigesamt.de/diplo/de/AAmt /BM-Reisen/2009/Russland/090609-rus-auftaktsteinmeier,navCtx=21914.html


19

országban rendezik. A fórumot a német-orosz kapcsolatok kérdéseinek, valamint aktuális társadalmi kérdések megtárgyalásának szentelik. 2008 őszén az egészségmegőrzés, a beruházáspolitika, a civil társadalmi elköteleződés, az új információs társadalom, s a társadalomra ható vallási impulzusok voltak a főbb témák. A fórum több konkrét projekt ötletgazdája is, ugyanis kifejezett cél, hogy egyes munkacsoportjai ötletadóként is működjenek. A párbeszédet politikai és magánalapítványok, német és orosz vállalkozások, valamint a német és az orosz kormány finanszírozza. A német-orosz kapcsolatokban nem mellékes, hogy a jelenlegi Oroszország területén, jellemzően a Volga folyó mentén számos (egykori) német kivándorló leszármazottai élnek. A német bel- és külügyminisztérium különböző programokat finanszíroz az oroszországi németek megsegítésére. Moszkva döntést hozott az oroszországi németek szociális, gazdasági, valamint etnikai-kulturális potenciáljának 2008 és 2012 közötti fejlesztéséről. A program elsődleges célja a Volga menti és a szibériai német kisebbség lakhatási körülményeinek, a régió infrastruktúrájának és a szociális intézményeknek a fejlesztése. A kapcsolatok természetesen nem mindenütt problémamentesek. Ilyen területek a már említett, a világháború alatt Oroszországba elhurcolt német kincsek, ilyenek az esetenként előforduló orosz importkorlátozások. Érzékenyen érintette a német gépexportőröket a nemrég bevezetett „üzleti vízum” is. A szabály szerint ugyanis 2007. október 4-től az üzletemberek évente maximum 180 napot, félévente legfeljebb 90 napot tartózkodhatnak Oroszország területén. A német gépexportőröknek ez különösen nagy problémát jelent, hisz egyes üzemek gépekkel való felszerelése, akár komplett üzemek építése, berendezések installálása sokszor 90 napnál hosszabb időt vesz igénybe. Az Oroszországban elkövetett emberi jogi túlkapások újra és újra szóba kerülnek a két fél tárgyalásain. A kétoldalú kapcsolatokat ez azonban nem árnyékolja be, az egyéb területeken folytatott kapcsolatok olyannyira jók, hogy a két ország kapcsolatairól alkotott összkép igen kedvező.

2)

A német-orosz gazdasági kapcsolatok

Ha megvizsgáljuk a német külpolitika egy másik területét, a Kínával való kapcsolatok rendszerét, akkor látjuk, hogy míg a német-kínai kapcsolatok teherhordója inkább a politika, a diplomácia, a különböző együttműködési fórumok, felsőoktatási együttműködések, kulturális kapcsolatok, addig a németorosz kapcsolatokban úgy tűnik, kevesebb ilyen jellegű elemet találunk. Sokkal meghatározóbbak a gazdasági kapcsolatok. Kína és Oroszország manapság a világ két olyan országa, mely a modernizáció útján halad, termelőeszközei azonban elavultak, termelésük általában nem hatékony, termékeik minő-

20

Hugyecz Attila

sége elmarad a világpiaci versenyképességhez szükséges szinttől. Németország e gazdaságok számára épp azt képes kínálni, amire szükségük van: beruházási javakat, gépeket, berendezéseket. A német külpolitika ezt jól tudja, ezért is fordít különös figyelmet – Kína mellett – Oroszországra. Az orosz gazdaság szinte minden területe megérett a modernizációra. Ez a következő években hatalmas befektetési igényt, a beruházási javak jelentős keresletét vetíti előre, s feltételezi az orosz piac további nyitását, nemzetközi normákhoz való alkalmazkodását. Amennyiben az orosz gazdaság a következő években továbbra is úgy nő, mint a 2008 őszén kibontakozó válság előtt, akkor jelentős beruházásokat kell megvalósítani nemcsak a közlekedési, kommunikációs, feldolgozóipari és a hulladékgazdálkodás területén, hanem az energetikai infrastruktúrában is. Az energiahordozókban bővelkedő orosz gazdaságban mára például szinte hiánycikké vált az áram. A következő évekre remélt növekedés csak akkor valósítható meg, ha a gazdaság kulcsterületeit fejlesztik, s világszínvonalú technikával javítják a termelés hatékonyságát.

2.1. A két ország közötti külkereskedelem alakulása A két ország közötti modernizációs partnerség kialakításáról a felek közös nyilatkozatot írtak alá. A német gazdaság valóban kulcsszerepet játszik az orosz gazdaság modernizálásában: 2008-ban a teljes orosz import több mint 14 százaléka Németországból érkezett (2007: 11%), s ez jórészt gépeket, berendezéseket foglal magában. (1. táblázat) A teljes orosz importstruktúra jelzi, hogy a gazdaság modernizációs igénye nagy: a teljes import 48,3 százaléka gépeket, berendezéseket és járműveket foglalt magába 2008-ban (141 Mrd USD), 35,2 Mrd dollárért élelmiszeripari termékeket és mezőgazdasági gépeket, 35,1 Mrd dollárért vegyipari termékeket importált Oroszország. Az orosz piac egyre fontosabb a német gazdaság számára, a német export egyre nagyobb része talál az orosz piacon vásárlóra. Németország évek óta Oroszország legfontosabb külkereskedelmi partnere, 2008-ban a Németországgal folytatott export és import összértéke meghaladta a 68 milliárd eurót. Ezzel messze megelőzte a sorban következő Hollandiát (48,9 Mrd euró), Kínát (44,2 Mrd euró), Olaszországot (41,9 Mrd euró), Ukrajnát (31,6 Mrd euró), Fehéroroszországot és Törökországot. Oroszországba 2008. januároktóberben egyedül Kína exportált többet (29,4 Mrd USD), mint Németország (28,4 Mrd USD).10 A sorban következő Japánnak Oroszországba irányuló exportja ettől messze elmarad, értéke 15,8 milliárd dollár. A német 10

Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, p. 6. és p. 40.


21

külkereskedelmi forgalomban a közép- és kelet-európai országok közül 2008-ban Oroszország került az élre (Lengyelországot előzte meg). A feltörekvő piacokra (emerging markets) irányuló német exportban Oroszország Kína után a második helyen áll (német export Kínába: 34,1 Mrd euró). (2. táblázat) 1. táblázat

Az Oroszországba irányuló német export összetétele

Gépek Gépjárművek és alkatrészeik Vegyipari készítmények Irányítás- és szabályozástechnika Híradástechnika, elektronika Áramtermelő és -elosztó berendezések Gumi és műanyagok Fémipari termékek Élelmiszeripari készítmények Egyéb Összesen

2008 (Mrd euró) 8,5 5,7 3,6 1,6 0,8 1,6 1,2 1,3 1,4 6,6 32,3

Termékcsoport Változás 2007részaránya (%) hez képest (%) 26,32 19,70 17,65 16,30 11,15 12,50 4,95 23,00 2,48 -38,50 4,95 23,00 3,72 9,10 4,02 18,20 4,33 27,30 20,43 13,80 100,00 14,54

Forrás: Statistisches Bundesamt: Außenhandel nach Ländern und Warengruppen, Dezember 2008, 2009. február 2. táblázat

Az országok fontossága a partner piacain 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Oroszország helyezése a n.a. német exportpiacokon Oroszország helyezése Németország importpi- 13 acain Németország helyezése az orosz import- és ex1 portpiacokon

2008

15

14

14

13

13

12

12

15

15

13

10

10

9

8

1

1

1

1

1

1

1 (import:2)

Forrás: Statistisches Bundesamt: Außenhandel, Rangfolge der Handelspartner im Außenhandel der Bundesrepublik Deutschland, 2009. február, valamint DeutschRussische Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, p. 19.

A viszonylag gyengén fejlett orosz gazdaság termelő berendezéseinek 70 százaléka elavult, s nem versenyképes. Új termékek beszerzésekor a „Made in Germany” felirat sok esetben döntő választási szempont. A német cégek

Hugyecz Attila

22

kiemelkednek továbbá az igényekre optimalizált tervezéssel, valamint kiváló értékesítés utáni szolgáltatásaikkal. A Németországba irányuló orosz export leginkább (majdnem 75%-ban) kőolajból és földgázból áll (26,7 Mrd euró), ezt követik a vas-, acél- és nem fémes készítmények (kb. 4 Mrd euró), valamint a kokszoló- és ásványolajipar termékei (kb. 2,7 Mrd euró). (1. ábra) 1. ábra A német export növekedési rátái, 2002-2008 40 35 30 25 20 15 10 5 0 2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Export növekedési rátája Oroszországba irányuló export növekedési rátája

Forrás: Statistisches Bundesamt: Statistisches Jahrbuch 2008, valamint Statistisches Bundesamt: Außenhandel, Rangfolge der Handelspartner im Außenhandel der Bundesrepublik Deutschland, 2009. február

Jól mutatja a német vállalatok helyzetét, s diverzifikált jellegét, hogy a híres világmárkákon és világméretű konszerneken kívül számos, kevésbé reflektorfényben álló középvállalat is jelen van az orosz piacon. A sörfőzési technika német gyártói piacvezetők Oroszországban, német szakemberek szerelik le az orosz atom-tengeralattjárókat, német know-how-t alkalmaznak istállók, valamint energiahatékony erőművek építéséhez. Német repülőgépgyártók építik át az orosz gépeket, német hoteligazgatók vezetik a legjobb hoteleket, német húsipari szakemberek vezetik a húsfeldolgozó üzemek termelését. Német mérnökök a bevásárló-utcáktól kezdve üzlet- és logisztikai központokat, lakónegyedeket, vegyi üzemeket és szállító berendezéseket terveznek. A német középvállalatok jelenlétét számos kiadó, élelmiszergyár, bank, biztosító, kiskereskedelmi lánc, IT-cég, ruhagyár, energetikai vállalat, autóalkatrész-gyár, logisztikai vállalat, építési vállalkozó, építőanyag-gyártó, vegyipari üzem és szolgáltató jelzi. A német normákat és törvényeket mintaként használják az erdőgazdaság modernizálásában, a vámtörvények és a közigazgatás reformja során.


23

A német tanácsadók, ügyvédek szintén sikeresek Oroszországban. Utóbbiak jelenléte és sikere jelzi: az orosz gazdaság igényli és céljának is tekinti a reformokat, s a fejlettebb normákhoz való alkalmazkodást. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy szükség is van rájuk, hiszen a bürokrácia és a korrupció útvesztőiben egy vállalkozó nehezen igazodik el. A Transparency International jelentésében Oroszország nem áll előkelő helyen. A vállalatokra ez leginkább az elhúzódó engedélyezési eljárásokban, s a bürokratákkal való kommunikációban mutatkozik meg. A külföldi beruházók azonban talán kevésbé szenvednek ettől, mint orosz társaik, hisz – legalábbis a régiókban – e nyugati cégek teremtik meg a gazdasági felemelkedés alapjait, modern ipart és infrastruktúrát, valamint munkahelyeket hoznak léte. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy egy megbízható orosz partner léte ne könnyítené meg az adminisztratív ügyek lebonyolítását. A középvállalati szektor Németországban az innovációs erő és a gazdasági teljesítőképesség megtestesítője, a globális versenyképesség létrehozója, a legnagyobb munkaadó, a tudományos és technológiai újítások éllovasa, s ez képezi a gazdasági siker alapját. Örömhír az orosz gazdaság számára, hogy épp ez a szektor képviselteti magát a legnagyobb mértékben Oroszországban. A német vállalatok szolgáltatásait az orosz kis- és középvállalatok egyelőre nem képesek nyújtani, a know-how-t, gazdasági és tudományos csúcsteljesítményeket külföldről kell beszerezni. Németország e tekintetben Oroszország számára komplementer gazdaságként funkcionál.

2.2. A közvetlen tőkebefektetések alakulása A német ipar egyértelmű előnye az orosz piacon, hogy kiváló minőségű termékeket gyárt, s hogy rendkívüli mértékben diverzifikált. Utóbbi meglátszik a közvetlen beruházások alakulásában is. Ciprus, Hollandia, Luxemburg és az Egyesült Királyság után Németország az egyik legnagyobb tőkeberuházó Oroszországban. A „klasszikus” ipari beruházók rangsorát Németország vezeti (2008). (3. és 4. táblázat) Németország számára Oroszország a közvetlen tőkeberuházások szempontjából is fontos piac. A nem-fejlett országok közül évek óta az orosz piacon valósul meg a legtöbb német közvetlen tőkeberuházás.11

11

Megjegyezzük, hogy az FDI értékeire más források más adatokat adnak, az Oroszországgal kapcsolatos statisztikák némi fenntartással kezelendők.

Hugyecz Attila

24 3. táblázat

Oroszország kumulált külföldi tőkeállománya 2008-ban (milliárd USD)

Ciprus Hollandia Luxemburg Nagy-Britannia Németország Írország Franciaország USA

Külföldi tőkeállomány

közvetlen

56,9 46,3 34,4 30,8 17,4 9,7 9,5 8,8

40,7 35,9 1,2 4,6 7,3 0,5 1,9 3,2

Ezen belül portfólió 1,7 0,04 0,3 2,3 0,03 0,0004 0,001 0,7

egyéb 14,4 1,4 32,9 23,9 10,1 9,2 7,6 4,9

Forrás: Federal State Statistics Service, Russia 4. táblázat Az FDI-beruházások alakulása 2005 Német FDI-beruházások Oroszországban (mrd euró) Német FDI összesen Oroszország aránya a német FDI-on belül (%) Orosz FDI-beruházások Németországban (mrd euró) Összes FDI-beruházás Németországban (mrd euró) Németország aránya az orosz FDI-ban (%)

2006

2007

2008

0,19

3,10

6,80

3,60

61,00

101,40

131,20

106,80

0,31

3,06

5,18

3,37

0,13

2,50

0,66

0,35

38,10

45,60

41,20

17,00

0,34

5,48

1,60

2,06

Forrás: Deutsche Bundesbank: Direktinvestitionen lt. Zahlungsbilanzstatistik für die Berichtsjahre 2005 bis 2008, 2009. április. Megj: az FDI-beruházások ebben az értelmezésben a közvetlen beruházásokat, a meglévő beruházások felszámolását, az újra befektetett profitot és a német közvetlentőke-befektető hitelforgalmának egyenlegét foglalja magában.

5. táblázat

A német FDI célországai és értékei, 2006-2008 (milliárd euró)

2006

2007

2008

1. USA

17,9 Hollandia

34,0 Hollandia

18,0

2. Egyesült Királyság

16,1 Luxemburg

17,9 Spanyolország (Kanári-szk. is)

15,5

3. Luxemburg

14,8 Svájc

12,9 USA

12,6

4. Málta

11,5 Egyesült Királyság

11,3 Egyesült Királyság

8,3

5. Hollandia

6,5 Oroszország

6,8 Luxemburg

8,0

6. Ausztria

6,1 Írország

5,9 Svédország

7,8

7. Olaszország

5,3 Olaszország

5,7 Ausztria

5,5

8. Oroszország

3,1 USA

5,3 Oroszország

3,6

9. Lengyelország

2,8 Spanyolország (Kanári-szk. is)

3,6 Görögország

2,7

2,4 Összehasonlításképpen: Kína

1,4 Összehasonlításképpen: Kína

0,8

Összehasonlításképpen: Kína Összesen

101,4 Összesen

131,2 Összesen

106,8

Forrás: Deutsche Bundesbank: Direktinvestitionen lt. Zahlungsbilanzstatistik für die Berichtsjahre 2005 bis 2008, 2009. április. Megj: az FDI-beruházások ebben az értelmezésben a közvetlen beruházásokat, a meglévő beruházások felszámolását, az újra befektetett profitot és a német közvetlentőke-befektető hitelforgalmának egyenlegét foglalja magában.

25

Hugyecz Attila

26

Az 5. táblázatból jól látszik, hogy az Oroszországba irányuló közvetlen tőkeberuházások értéke rendre meghaladja a szintén kiemelten fontosnak tekintett, lakosságszám alapján közel tízszer nagyobb kínai piacon megvalósított beruházásokat. Az orosz piacon megvalósuló FDI-on belül 2006-2008 között mintegy 8-900 millió eurót az újra befektetett profitok finanszíroztak. Az orosz kormány kimondott célja, hogy az ország exporttermékeinek az energiahordozók, ásványkincsek, feldolgozatlan nyersanyagok által dominált struktúráját elmozdítsa a feldolgozottabb, technikailag és technológiailag nagyobb értéket képviselő termékek felé. Mindenekelőtt a kőolaj és földgáz feldolgozásának értékláncát kívánja bővíteni, s hazai keretek közt tartani. A németek által Oroszországban megvalósított beruházások keretei közt lényegében beruházási javak, hosszú távú befektetések állnak. Mint már említettük, a legnagyobb versenyelőnyt az ágazatok diverzifikáltsága jelenti. A német vállalkozások nagyon elterjedtek Oroszországban, a 83 régióból 80ban létesült már német cég. A régiókba történő település dinamikusan zajlott: 2004-ben német vállalkozások még csak 41 régióban tevékenykedtek. 2009 januárjában 4920 német vállalat vagy személy által alapított cég működött Oroszországban, ebből 1990 Moszkvában, 660 Szentpéterváron volt bejegyezve. Ehhez adódik még a német jogi személyek 922 képviselete és 161 leányvállalata. 2005 óta 4600-ról kb. 6000-re, 30 százalékkal nőtt az oroszországi jelenléttel rendelkező német vállalatok száma. Az Oroszországból Németországba irányuló közvetlen beruházások értéke messze elmarad az ellentétes relációban látott értékektől. 6. táblázat

Az orosz FDI Németországban, 2005-2008 (millió euró)

2005 Orosz FDI Németországban Ebből új befektetés Reinvesztált profit

131 54 121

2006 2514 233 172

2007

2008

658 691 250

350 18 225

Forrás: Deutsche Bundesbank: Direktinvestitionen lt. Zahlungsbilanzstatistik für die Berichtsjahre 2005 bis 2008, 2009. április. Megj: az FDI-beruházások ebben az értelmezésben a közvetlen beruházásokat, a meglévő beruházások felszámolását, az újra befektetett profitot és az orosz közvetlentőke-befektető hitelforgalmának egyenlegét foglalja magában.

A 2000-2008 közötti konjunktúra Oroszországban a költségvetés konszolidálódását, s néhány nagy, erős vállalat kialakulását eredményezte. Ezek a társaságok rendre megjelennek a világpiacon, Európában, s így Németország felé is orientálódnak. A még mindig viszonylag kis mértékűnek tekinthető orosz külföldi beruházásokat jellemzően az energetikai, a fémipari és a telekommunikációs vállalatok valósítják meg, de megjelentek IT, ruházati, járműipari, élelmiszeripari vállalatok is. Az egyre inkább diverzifikálódó köz-


27

vetlen beruházásokkal kapcsolatban mind Németországban, mind Oroszországban vita alakult ki a stratégiai iparágak védelmének szükségességéről, ezáltal a beruházókkal szembeni klíma összességében kissé lehűlt. Németország a világ három legvonzóbb befektetési piaca közé tartozik, Európában pedig éllovas e tekintetben,12 így nem meglepő, hogy Oroszország számára is vonzó. Az orosz FDI Németországban leginkább az ingatlanpiacokra érkezik, s kevésbé a feldolgozóiparba. Eddig összesen kb. 5 milliárd euró orosz FDI érkezett Németországba, a teljes orosz FDI-állomány kb. 120 milliárd euró.

2.3. A válság hatása a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra Az orosz piacba vetett bizalmat 2009-ig a folyamatosan és gyorsan növekvő reálbérek, a kialakuló középréteg (kb. 40 millió fő), a kevéssé erős verseny, a viszonylag alacsony adóterhelés, valamint az orosz fogyasztók fogyasztási hajlandósága alapozta meg. Az orosz piac vonzerejét ezért a kiváló növekedési és profitkilátások, s az összességében erős fogyasztás adja. A sokáig hiánygazdaságban élő orosz népnek a korábbi hiányokat pótló fogyasztása jelentős. Az oroszok rendelkezésre álló jövedelmük 70 százalékát fogyasztási javakra költik, elsősorban autókra, ezt követően értékes háztartási készülékekre, szórakoztatóelektronikai cikkekre, ruhára, bútorokra, építőanyagokra, s nem utolsó sorban élelmiszerre. E termékek közül sokat egyre inkább Németországból vásárolnak. A vásárlási hajlandóságot jól alátámasztja a kiskereskedelem fejlődése: a kiskereskedelmi forgalom 2004 és 2007 között majdnem megduplázódott. Hasonlóan jelentős növekedést tudhat maga mögött a fogyasztói hitelek piaca: ezek mennyisége 2002-ben 95 millió rubel volt, 2006 végére 1,2 milliárd rubelre nőtt. A gazdasági-pénzügyi válság ezt a növekedést minden bizonnyal néhány évre erősen visszaveti majd. Évek óta igaznak bizonyul, hogy az orosz piac bonyolult, de dinamikusan nő és jól jövedelmező. A termelő iparágakban, a kutatás-fejlesztésben, az egész ipari szektorban jelentős beruházások valósulhatnak meg. Az egyes gazdasági szektorok jövőbeli kilátásai alapján,13 s az oroszországi cégvezetők véleményére alapozva elmondhatjuk, hogy Oroszország a jövőben is az egyik legvonzóbb külkereskedelmi partner marad Németország számára. A 2009-es év nehéz esztendő az orosz gazdaság számára, a kamatok az év elején 30 százalékig emelkedtek, s csak a tőzsde árfolyamzuhanása miatt 700 milliárd dollárnyi értékvesztés következett be. Az év elején nagy menynyiségű tőke hagyta el az országot, a rubelre leértékelődési nyomás neheze12

Ernst & Young: Kennzeichen D: Standortanalyse 2006, Internationale Unternehmen bewerten Deutschland, Essen, 2006. 13 Erről lásd a következő fejezetet.

28

Hugyecz Attila

dett, az állami devizatartalékok jelentősen csökkentek. Ennél azonban sokkal meglepőbb, hogy egy 2008. november végén/december elején végzett felmérés14 eredménye szerint az Oroszországban működő német vállalatok érzik a válságot, azonban kétharmaduk jónak, illetve nagyon jónak ítéli meg az üzleti kilátásokat. A megkérdezettek kétharmada nemcsak tovább akar működni, hanem bővíteni is kívánja tevékenységét: 62 százalékuk 2009-ben is kíván beruházást megvalósítani. A tervezett beruházásoknak több oka is van: az orosz vállalatok rendkívüli likviditáshiánya, valamint a 2008 utolsó negyedévében csődbe ment orosz vállalatok nagy száma miatti termeléscsökkenés. A német vállalkozók ezeket a megüresedő beszállítói helyeket kívánják kitölteni. Az orosz piacba vetett bizalom arra épül, hogy az itt működő német társaságok sohasem gyors profitra kívántak szert tenni: mindig is tudták, hogy az orosz piac kockázatos, volatilis, a hosszú távú profitkilátások egyenlege azonban kedvező, ezért jövedelmező jövőbeli piacnak tekintik Oroszországot. A befektetők közül sokan megélték a 90-es évek turbulenciáit, így az 1998-as válságot is. A 2008 decemberéig tervezett beruházások értéke egy milliárd eurót tett ki, ennek jó részét az energiaszektorba, járműgyártásba és a kiskereskedelembe tervezték áramoltatni. Természetesen sok függ a globális gazdasági helyzettől, valamint az orosz állam válságkezelő intézkedéseitől is. A vállalatok 70 százaléka azonban számít a válság által okozott negatív hatásokra is. A német vállalatok számára vegyes a válság hatását jelző összkép. Egyes szektorokban (ingatlanpiac, pénzügyek, biztosítás, építőipar, építőipari beszállítás, gépgyártás, járműgyártás) a megrendelések jelentősen visszaestek. Ennek oka leginkább a hitelfeltételek szigorodása (30-35%-os hitelkamatok), a likviditás hiánya, s az állami/régiós/települési megrendelések stagnálása, valamint a lakosság vásárlóerejének csökkenése. Más ágazatok szereplői azonban felvásárlásokra, összeolvadásokra használják ki versenytársaik szorult helyzetét. Összességében az orosz gazdaság vonzereje a beruházási javak hatalmas keresletén, a nyersanyagexportból származó bevételeken, az állam kis mértékű eladósodottságán, a viszonylag sok és jelentős állami megrendelésen, a világ legnagyobb országának infrastruktúrájába szükséges beruházásokon, a tőke gyors megtérülésén, s a viszonylag alacsony adó- és járulékterhelésen alapult és alapul a jövőben is. Az orosz gazdaság Németország számára stratégiai piac, s a közeli és távoli jövőben is jelentős potenciállal bír. Medvegyev elnök fellépéseiből finoman kiolvasható, hogy a jelenlegi válságra a verseny erősítésével kell válaszolni (az elnök nagy konglomerátumok élére az államtól távol álló igazgatók kinevezését sürgeti), a piacgazdaság14

Deutsch-Russische Auslandshandelskammer, Ostausschuss der Deutschen Wirtschaft: Geschäftsklima Russland 2008., 5. Umfrage des Ostausschusses der Deutschen Wirtschaft und der Deutsch-Russischen Auslandshandelskammer im November 2008.


29

nak nagyobb teret kell engedni, a középréteg kialakulását pedig támogatni kell. Az orosz gazdaság modernizációjának alapfeltételei adottak, ilyenek a tanulásra képes és kész munkaerő, a vállalkozó szellem és az ügyesség. Amennyiben a politikai vezetés a gyakorlatban is erre az útra lép, azaz teret enged a piacgazdaságnak, s a bürokratikus terhek enyhítésével gördülékenyebbé teszi a gazdaság működését, a német vállalkozások számára még vonzóbb piaccá válik az orosz gazdaság. Az orosz modernizációs igények egybeesnek a német gazdaság modernizációs képességével. A kölcsönös érdekek mentén ez a „terv” a következő 1-2 évtizedben megvalósítható.

3)

Az egyes gazdasági szektorok

A német vállalatvezetők szinte egyöntetű véleménye az, hogy Oroszország már jelenleg is fontos, s a jövőben egyre nagyobb potenciállal rendelkező piac lesz. Az egyes orosz gazdasági szektorokat most azért vizsgáljuk, mert feltételezzük, hogy a német vállalatok oroszországi jelenléte a német gazdaság számára a jövőben egyre fontosabb lesz. Amennyiben ez így van, úgy a német külpolitika irányítói sem tévesztik ezt szem elől, s úgy alakítják kapcsolataikat, hogy a német vállalatok továbbra is kedvező fogadtatásban részesüljenek Oroszországban. A német külpolitika irányának alakításában benne foglaltatik az Ukrajna EU-/NATO-taggá válásáról alkotott vélemény is. A kifejezetten jó jelenbeli és potenciális jövőbeli gazdasági kapcsolatok Oroszországgal arra késztethetik a német külpolitika alakítóit, hogy ne hozzanak az orosz vezetés számára ellenszenves döntést, tehát ne támogassák Ukrajna EU-, illetve NATO-tagságát. A vizsgálat során ezért a német-orosz külkereskedelmi kapcsolatokban fontos szerepet betöltő, illetve a jövőben várhatóan fontos német exportpotenciált magában foglaló ágazatokat vesszük górcső alá, fontossági sorrendben. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a német gazdaság egyik legfőbb exportszektora a gépgyártás, a vegyipar, a gépjárműgyártás. A német gazdaság számos, jelenleg feltörekvő piacon kíván modernizációs szerepet betölteni, így van ez Kínában és Oroszországban is. A német exportőröknek ezeken a piacokon a legmodernebb technológiát szállító országok exportőreivel kell versenyezniük, a versenytársak leginkább a fejlett világból kerülnek ki: ilyenek mindenekelőtt az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország. Nemcsak a német exportőrök, hanem a német külpolitika alakítói is tisztában vannak a német gazdaság erősségeivel. Ennek köszönhető, hogy a külgazdasági kapcsolatok kiemelkedő fontosságúak a világ legnagyobb exportőre, Németország külpolitikusai számára is.

Hugyecz Attila

30

3.1. Gépgyártás Oroszország a német gépgyártók számára a legnagyobb kelet-európai exportpiac. Évtizedek óta jelen vannak Oroszországban, számos nagyvállalat már a 19. században is folytatott itt tevékenységet. A politikai konstellációnak köszönhetően különösen a keletnémet gyártók orientálódtak erőteljesen Oroszország felé. A rendszerváltás után is Németország maradt az orosz gazdaság legfőbb gép- és berendezés-szállítója. A német gépgyártás világszerte, így Oroszországban is kiemelkedő minőségéről ismert. 2007-ben az orosz gép- és berendezésimport negyede, 2008 első felében harmada Németországból származott. Az orosz gép- és berendezésimport legfőbb forrásai sorrendben Németország után Olaszország, Kína és az Egyesült Államok. (2. ábra) 2. ábra

Az Oroszországba irányuló német gép- és berendezésexport (millió euró)

9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Forrás: Statistisches Bundesamt

Az Oroszországba irányuló német gépexport különösen 2003 után mutatott jelentős növekedést, értéke 2003 és 2008 között 3,6-szorosára emelkedett, ezzel Oroszország a negyedik legjelentősebb német gépexport-piaccá vált.15 (7. táblázat)

15

Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva, p. 42.


31

7. táblázat

A német gép- és berendezésexport célországai 2007-ben

USA Kína Franciaország Olaszország Nagy-Britannia Oroszország Ausztria Spanyolország Hollandia Lengyelország

A német gép- és berendezés-export, millió euró, 2007 12579 9509 9337 6985 6718 6474 5746 5477 5118 4229

Változás 2006-hoz képest (%) -4,6 7,5 9,3 14,5 15,1 23,5 12,9 18,5 17,6 26,4

Részarány (%) 9,3 7,0 6,9 5,1 4,9 4,8 4,2 4,0 3,8 3,1

Forrás: Verband Deutscher Maschinen- und Anlagenbau e. V.

Az orosz vállalatok szeretik a német technikát: szinte minden orosz vállalkozó egy nagy Mercedest, BMW-t, vagy Audit használ. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezek az autók a minőség szimbólumai (és persze státuszszimbólumok is). A berendezésgyártásban is így van ez: számos orosz cég szállít be világszerte ismert és elismert vállalatoknak, s ezek megkövetelik az egyenletes és kiváló minőséget, s nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy milyen technológiával készülnek az adott termékek, s azt is tudják, milyen berendezésekre van szükség az ilyen minőségű termékek gyártásához. A német gépgyártók további előnye, hogy a német és az orosz mentalitás illik egymáshoz: a németek jól érzik magukat az oroszok közt, s fordítva is így van ez. A német gyártók legfőbb hátránya, hogy termékeik igen drágák. Cserében technológiailag piacvezetők, hatékonyak, jó termelékenységűek, s az értékesítés utáni szolgáltatások is megfelelőek. Az orosz gépgyártás nem jelent erős versenytársat a német vállalatoknak. A Szovjetunió mindig erős volt az alapkutatásokban és az elméletekben. A jó ötleteket azonban gyakran nem, illetve nem megfelelően sikerült gazdaságilag értelmes, gyakorlati termelési módszerekké konvertálni. Az orosz gépgyárak az 1990-es években – főleg finanszírozási nehézségek miatt – nem tudtak kutatás-fejlesztésbe invesztálni, ezért termékeik versenyképessége elmarad a világpiaci élvonaltól. Az orosz gazdaságban a beruházások az 1980-as évek végén, ’90-es évek elején hatalmas ütemben estek vissza, s a gépek és berendezések állapotához képest máig nem valósul meg megfelelő mennyiségű beruházás. Sok gép és berendezés azonnali felújításra szorul, szinte minden gazdasági szektorban: a kőolaj-finomításban, a gázfeldolgozásban, a vegyiparban, az olefinkémiában. A korszerű üzemanyagok kéntartalma sokkal alacsonyabb, mint régen,

Hugyecz Attila

32

a finomítók továbbfejlesztése és újak építése ezért elengedhetetlen. Az orosz közlekedési szektor fejlődése, az üzemanyag-fogyasztás hosszú távú növekedése tovább növeli ezen igényeket. A vegyipari berendezések színvonala a nyolcvanas évek sztenderdjeinek felel meg, ezek modernizálása a következő tíz-húsz évre számokkal le nem írható potenciállal kecsegtet. A húsfeldolgozó üzemek berendezéseit, húsipari gépeket nem csak Németországban, hanem Oroszországban és Kínában is lehet vásárolni. A nagy minőségi követelményeket támasztó orosz piacon azonban a német gépek jelentős versenyelőnnyel bírnak. 2007-ben a frankfurti nemzetközi húsipari vásár látogatóinak negyede orosz volt, másik negyede pedig Kínából érkezett. A német gépgyártók szerint az orosz piac a jövőben az egyik legfontosabb exportpiac marad. Ez mindenekelőtt az orosz ipar, energiaszektor és infrastruktúra modernizációs igényének, valamint a német gépgyártás szerteágazó kínálatának köszönhető. 8. táblázat

Az Oroszországba irányuló német gép- és berendezésexport főbb szakágazatai 2007-ben

Építőipari és építőanyag-ipari gépek Élelmiszeripari és csomagolóanyag-gyártó gépek Mezőgazdasági gépek Szerszámgépek Anyagmozgató gépek Általános légtechnika Műszerek Bányászati gépek Nyomdai és papíripari gépek Műanyag- és gumiipari gépek Eljárástechnikai gépek és műszerek Famegmunkáló gépek Folyadékpumpák Hajtástechnika

Részesedés a teljes gépexporton belül, 2007, (%) 11,7 11,6 9,3 6,6 6,3 6,0 4,1 4,0 4,0 3,7 3,6 3,2 3,0 2,1

Forrás: Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva, p. 43.

A német vállalatok gépipari szolgáltatásai nemcsak a legkülönbözőbb, egyedi igényekre szabott gépek gyártását, hanem átfogó termelési megoldások szállítását, tanácsadást, betanítást, karbantartást és a szervizelést is magukba foglalják. Ez mind a vevő megtartását segíti, s a vevő lojalitását eredményezi. A hosszú távú kilátásokon nem változtat különösebben a 2008 őszén kibontakozó válság sem. A Német Gép- és Berendezésgyártók Szövet-


33

sége (VDMA) 2015-ig évi átlag 12 százalékos növekedéssel számol,16 s elismeri, lesznek olyan évek, amelyekben az orosz piacra érkező német export csökkenő tendenciát mutat majd. A modernizációs igény, s ezáltal a jelentős orosz gépimport azonban továbbra is megmarad. A német gépipar számára jó kilátásokkal kecsegtet az orosz autóipar, a faés papírfeldolgozás, a nyomdaipar, a hajóépítés, a repülőgépgyártás, valamint az építőipar, így az út- és alagútépítő gépek, valamint emelő berendezések (daruk, mobildaruk) piacai. A német beruházási javakat gyártó iparág kiemelt célja a német-orosz gépipari együttműködés élénkítése. Ezt kiemelten támogatja a moszkvai székhelyű VDMA, mely különböző német és orosz kormányzati szervek, ágazati szövetségek, vállalatok találkozási pontja, s számos tevékenységgel mozdítja elő a két ország közötti gépipari együttműködést. A jövőbeli kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében a VDMA és az orosz gépgyártók szövetsége 2008 októberében megállapodást (memorandum of understanding) írt alá.

3.2. Vegyipar Az orosz vegyipar különösen az orosz építőipar és autóipar fellendülését, valamint a lakosság vásárlóerejének növekedését élvezi. A lakosság egyre többet költ gyógyszerre, háztartási vegyi árukra, s vásárlásaival egyre nagyobb keresletet támaszt a csomagolóipar termékei iránt. Oroszország vegyipara egyszerűbb vegyipari termékeket, így műtrágyát, metanolt, ammóniát állít elő, manapság azonban egyre magasabb feldolgozottságú termékek gyártására törekszenek. Egyes részpiacokon, például a gumiabroncsgyártásban, az építőipari termékek (műanyag ablakkeretek, szigetelőanyagok) piacán egyre több külföldi vállalat jelenik meg. További kiemelt figyelmet érdemlő részpiac a petrolkémia, többek között a gázcseppfolyósítás (LNG-terminálok). A legjobban fejlődő orosz vegyipari ágazatok a festékek, lakkok, alapozók, zománcok (az autó- és építőipar számára), gyógyszerek, a műanyagok és növényvédő szerek piacai. Ezek azok az ágazatok, amelyekbe külföldi vállalatoknak érdemes lehet bekapcsolódni, nem csak és nem is feltétlenül közvetlen tőkeberuházással, hanem akár egyszerű áruexporttal. Az Oroszországba irányuló német vegyipari export 2006-ban 3,14 milliárd dollárt tett ki, ez a teljes orosz vegyipari import (mely 2006-ban harmadával nőtt) 18,6 százaléka volt. Az orosz vegyipari piac igen szépen növekedett 2009-ig, a válság azonban rendkívüli mértékben rontotta az értékesítési adatokat. Az olyan fontos fogyasztói csoport, mint az autóipar jelentős keres16

Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva

34

Hugyecz Attila

letcsökkenést szenvedett el, így a festékek és gumiabroncsok gyártói a túlélésért küzdenek. 2008 októberében húsz százalékkal kevesebb személygépkocsi-abroncsot, s harminc százalékkal kevesebb teherautó-abroncsot állítottak elő, mint egy évvel azt megelőzően. Hasonló nehézségekről számolnak be az építőipari anyagokat gyártók is. 2009 második felében és 2010-ben már várhatóan javulnak az értékesítési lehetőségek. Ez a várakozás az orosz állam lakáspiac-élénkítési intézkedéseire épül. (9. táblázat) A műtrágyagyártók 9. táblázat is nehéz időket élnek. A legnagyobb forgalomcsökkenést elszenvedő vegyipari Noha az alapanyagok termékek Oroszországban árai csökkennek, a műtrágyák iránti keVáltozás (2008 október/ reslet erőteljesebben 2007 október, %) esik vissza, mert egyre Műtrágyák -14,5 kevesebb mezőgazdaFestékek és lakkok -28,7 sági üzem képes rovarSzintetikus szálak és fonalak -28,8 irtó szereket és műtráSzintetikus kaucsuk -16,6 gyákat vásárolni. A Forrás: Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: válság további hatása a Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, finanszírozási helyzet Moszkva, pp. 46. romlása: noha az orosz állam 2009-ben 31 milliárd dollárnyi hitelt kíván nyújtani a mezőgazdasági termelőknek, sokan nem élnek a lehetőséggel, mondván túl nagy az adminisztrációs teher. Kevésbé érinti a válság a mosó- és tisztítószerek piacát: a 2008-at követő évekre 13-16 százalékos növekedés várható (4-5%-os volumennövekedés).17 Ennek hasznát leginkább a külföldi gyártók, exportőrök élvezik, hisz míg a 90-es évek elején orosz gyártók termékei dominálták a piacot, addig mára már csak az olcsó termékek szegmensében képesek piacon maradni. A legjelentősebb külföldi cégek az amerikai Procter&Gamble, valamint a német Henkel. Az orosz fogyasztók vásárlóerejének növekedése a gyógyszerpiac szerkezetváltásában is megmutatkozik: egyre inkább a jobb minőségű gyógyszereket vásárolják, s ezek rendszerint külföldi, köztük német gyártók termékei. Az orosz gyártók piaci részesedése körülbelül húsz százalék lehet. A gyógyszer-értékesítések volumene nem nő, az eladások értéke viszont már 1998 óta évente 20-25 százalékos növekedést mutat, míg a globális piac csak évi hat százalékkal bővül. Az orosz gyógyszerpiac növekedésének forrása a jelentős gazdasági dinamika, a középosztály kialakulása, valamint az állami költség-visszatérítés rendszerének bevezetése. Az orosz gyógyszeripari növekedési ráta szakemberek szerint nem tartható fenn hosszú távon, azonban 17

Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva


35

10-12 százalékos növekedéssel bátran lehet számolni. Az orosz gyógyszerpiacon szinte az összes nagy, nemzetközi gyógyszergyártó jelen van, gyártóbázissal azonban egyikük sem rendelkezik. A 2008 végén kibontakozó válság jelentősen visszavetette a fogyasztói kedvet, s ez a gyógyszeripari értékesítési adatokban is látható. A 2009-es értékesítés várhatóan csak 5 százalékkal haladja majd meg az előző évit. Az orosz gyógyszer-gyártók termelése 2008 októberében 12 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel azelőtt; különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések elleni szerek, a vitaminkészítmények, valamint a tuberkulózis elleni szerek gyártása esett vissza. Ennek megfelelően nőtt az import: 2008 első 10 hónapjában Oroszország 45,2 százalékkal több gyógyszert vásárolt külföldről. A gyógyszerpiac jövője a következő tényezők alakulásától függ:  a visszatérítési rendszer (DLO) folyamatos továbbfejlesztése és optimalizá-

lása,  a visszatérítési rendszer állami finanszírozásának növelése,  erősödő középréteg, növekvő egy főre jutó gyógyszerkiadások,  a piacra lépés könnyítése,  Oroszország WTO-hoz történő csatlakozása.

A gyógyszerpiacra vonatkozó állami stratégia szerint 2020-ra minden Oroszországban eladott gyógyszer kb. felét helyben gyártják majd. A fentiek alapján látható, hogy a vegyipar legjelentősebb megrendelői az építőipar, a mezőgazdaság, valamint az autóipar. A válság hatására ezek a szektorok jelentős visszaesést szenvedtek el, s ez minden bizonnyal érinti majd a német vegyipari exportot is. Hosszabb távon azonban – az élelmiszerek és gyógyszerek iránti kereslet növekedése, valamint az autóipar és az ingatlanpiac miatt – a vegyipari kereslet újra nagymértékben erősödhet.

3.3. Járműipar Az orosz járműipar az elmúlt években jelentős növekedést mutatott. A kialakuló középosztály és a rendkívül alacsony megtakarítási ráta az autókereskedők és -gyártók forgalmát növelte. 2008 első háromnegyedévében az orosz piacon több mint 2 millió autó talált gazdára, ezzel az orosz lett Európa legnagyobb piaca. Oroszországban jelenleg körülbelül 180 személyautó jut ezer lakosra, Nyugat-Európában ez az érték körülbelül ötszáz, a további fejlődési potenciál tehát jelentős. A személygépjárművek orosz piaca 2007ben 45 milliárd dollár forgalmat bonyolított, a járművek közel felét hitelre értékesítették, az átlagos eladási ár 2003 és 2007 között 7500 dollárról 17.000 dollárra nőtt. A személyautó-gyártás robbanásszerű növekedése egyre több autóalkatrész-gyártót is Oroszországba vonzott.

36

Hugyecz Attila

Az ipar és a kereskedelem jelentős növekedése miatt nem csak a személygépjárművek, hanem a teherautók piaca is dinamikus bővülést mutatott. Külföldi gyártók még csak alig gyártottak teherautókat orosz földön, inkább az Oroszországba irányuló export volt jellemző. A német autómárkák nagy része a felsőkategóriás szegmensben van jelen, s értékesítéseiket jelentősen tudták növelni 2008-ban. 2008 első 10 hónapjában a BMW 15,6 ezer (+32%), az Audi 14,4 ezer (+12%), a MercedesBenz 14,3 ezer (+10%) járművet értékesített. A Volkswagen 2008 első 9 hónapjában 62 százalékkal növelte eladásait. A Volkswagen termelő kapacitással is jelen van Oroszországban, 2008 első felében 20 ezer VW és Skoda márkájú autót gyártott, az év egészére 66 ezer autó gyártását tervezték. 2009-re 150 ezerre kívánták növelni az oroszországi gyártókapacitást. Az orosz állam a korábbi években ösztönözte a jármű-összeszerelő üzemek létesítését, a járműalkatrészeket sokszor akár vámmentesen lehetett importálni. A globális válság negatív hatásai ellenére 2008 első felében az autóipar eladásai 47 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi időszakot, az azt megelőző 11 hónap alatt 31 százalékkal nőtt az értékesítés. Mint említettük, a vásárlást leginkább a fogyasztói hitelek terjedése segíti, az autóvásárlások 40-45 százalékát hitelek finanszírozzák, a legtöbb autó a 25000 dollár alatti szegmensben fogy. 2008 októberében a nemzetközi autógyártók 20 százalékkal kisebb forgalommal voltak kénytelenek beérni, mint egy évvel korábban. A legtöbb, Oroszországban működő külföldi autógyár csökkenti termelését, a Ford gyár december közepén közel egy hónapra leállította a gyártást. A válság a német vállalatok beruházási kedvét is csökkentette: számos alkatrészgyártó vállalat kívánt üzemet nyitni Oroszországban, ám ezeket a terveket egyelőre elnapolták. A finanszírozási nehézségeket először az építőipar és kereskedelem tapasztalta meg. A banki finanszírozásra olyannyira támaszkodó fenti két szektor sorra törölte haszongépjármű-megrendeléseit. A válság hatására az orosz autópiaci boom valószínűleg véget ért. A fogyasztók csökkenő kereslete miatt várhatóan erősödik a vevőkért folytatott verseny, a versenyelőnyt a hatékony termelési módszerek, a legmodernebb technológiák alkalmazása, valamint a nagyobb energiahatékonyság teremtheti majd meg. A rövid távú autóipari kilátások nagyban függnek a globális válságból való kilábalás sebességétől, az orosz gazdaság teljesítményétől, s ezáltal a lakosság vásárlóerejének alakulásától. Európa legnagyobb autópiacának telítődése azonban még csak a távoli jövőben várható, ezáltal hosszú távon akár az autóexport, akár az orosz földön termelő autógyárak számára jó piacot jelent.


37

3.4. Mezőgazdaság / élelmiszeripar Az orosz mezőgazdaság a válság kezdetéig igen szép fejlődést mutatott, amely mindenekelőtt az orosz nemzeti agráriumfejlesztési programnak volt köszönhető. 2008 második felétől ez a fejlődés megtorpant, és az orosz kormány számos ellenintézkedést hozott, melyeknek központjában az orosz élelmezésbiztonság javítása áll. Az intézkedések fő célja az élelmiszerönellátási szint növelése, az élelmiszerimport visszaszorítása. Az orosz lakosság élelmiszerellátását 2008-ban 41 százalékban import fedezte. Az orosz mezőgazdaság hússal 60 százalékban, tejjel 80 százalékban, cukorral 58 százalékban, zöldséggel 84 százalékban, gyümölccsel 40 százalékban volt képes ellátni az országot. A cél egy magasabb önellátási szint elérése: gabona és burgonya esetén 95 százalék, tej esetén 90 százalék, hús, cukor és étkezési olaj esetén 80 százalék, zöldség és gyümölcs esetén 77 százalék, hal esetén 55 százalék. Az orosz mezőgazdasági potenciál messze nincs teljesen kiaknázva: a FAO adatai szerint Oroszországban 6 millió hektár olyan föld hever parlagon, mely nagyobb anyagi ráfordítás nélkül művelésre fogható. Ez Magyarország teljes területének kétharmada. Ennek termőre fordításával Oroszország a világ második legnagyobb gabonaexportőrévé válhatna.18 A gabonatermelés először 2008-ban közelítette meg a rendszerváltás előtti szintet. Az orosz mezőgazdaságban nemcsak a szállítási, hanem a tárolási kapacitások is szűkösek, a meglévők is elavultak, ezért a mezőgazdasági termények egy része máig megsemmisül. Oroszország déli és keleti kikötői nem alkalmasak gabonakereskedelemre, a Baltikum térségében lévő kikötők messze esnek a nagy termőterületektől. A jelentős gabonaexport elérésének feltétele nemcsak a termelés növelése, hanem a szállítási és tárolási kapacitások bővítése. A kedvező mezőgazdasági folyamatok ellenére Németországnak sikerült (értékben) 30 százalékkal növelnie az Oroszországba irányuló élelmiszerexportját (2008 január-szeptember: 1,19 Mrd euró), ezzel Oroszország lett az EU-n kívüli legnagyobb exportpiac a német mezőgazdaság és élelmiszeripar számára. Az állati eredetű német élelmiszerimportot a hús és a húskészítmények, valamint a sajt dominálja. A zöldség, gyümölcs, kakaóalapú sütőipari termékek és édességek exportja kétszámjegyű növekedést mutatott. A válság hatására a drágább, német termékek iránti kereslet világszerte csökken: az AC Nielsen piackutató által világszerte megkérdezettek 36 százaléka veszi fontolóra, hogy olcsóbb termékek vásárlására vált; Oroszországban ez az arány azonban csak 20 százalék.19 Mindenesetre az éttermek forgalma 18

Jelenleg a harmadik helyen áll az USA és Kanada mögött. Gabonaexportja 2007-ben 7,9 millió tonna volt, 2008-ra 20 millió tonna lehet az értékesíthető felesleg, ennek oka a kedvező időjárás. Forrás: Deutsch-russischer Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva, pp. 52-53. 19 uo., p. 64.

Hugyecz Attila

38

csökken, s a kiskereskedelmi láncok is érzékelik a fogyasztói szokások változását. Ez a német élelmiszerexportra is negatívan hat. A mezőgazdaság-fejlesztési terveknek megfelelően Oroszországban a mezőgazdasági gépekre hatalmas kereslet van (illetve volt 2008 őszéig). Az orosz növénytermesztés gépszükséglete nincs kielégítve: a mezőgazdasági minisztérium közlése szerint a gépek az igények mindössze 82-88 százalékát fedezik. A moszkvai német nagykövetség adatai szerint azonban ez nem fest valós képet az igényekről, mert a fenti adatba a teljesen elavult gépeket is beleszámolták. A minisztérium adatai szerint különösen szűk keresztmetszetek az arató-cséplőgépek (az igények 48%-a van kielégítve), kultivátorok (igények 48%-a), traktorok (igények 51%-a), takarmánybetakarító-gépek (igények 58%-a), valamint a vetőgépek (59%) esetén alakultak ki. A német mezőgazdaságigép-gyártók számára kedvező kilátásokkal kecsegtet, hogy az orosz mezőgazdasági gépek jó része elavult, lecserélése időszerű. A Németországból Oroszországba irányuló mezőgazdasági gépexport 700 millió eurós forgalma (2008) az országot Franciaország után a második legnagyobb exportpiaccá teszi a német gyártók számára. Ha új gépek vásárlását az orosz gazdák nem is mindig engedhetik meg maguknak, a használt német traktorok, kombájnok, bálázók stb. jó piacra találnak Oroszországban. 2008 őszén némileg megváltozott a helyzet, az orosz mezőgazdaságigéppiac összeomlott. Az év végén a válságra és a hitelpiacok beszűkülésére válaszul Putyin miniszterelnök több döntést hozott:  állami pénzeszközöket kizárólag orosz gépek vásárlására lehet fordítani,  a régióknak is tilos importált gépek vásárlását saját költségvetésükből tá-

mogatni,  azon gépek importvámja, amelyeket Oroszországban is gyártanak, leg-

alább 15 százalékra emelkedik,  orosz mezőgazdasági gépek exportjának támogatása (hitelek, állami ga-

ranciák vállalásával). A válság hatására tehát minden bizonnyal beszűkül az orosz mezőgazdaságigép-piac, s ezáltal a német exportlehetőségek köre is. A jövőbeli kilátásokat a protekcionista intézkedések, az orosz mezőgazdaság modernizációs igénye, valamint a gazdák vásárlóereje fogja meghatározni. Oroszország hatalmas mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkezik, s a termelési technika fejlesztésével a terméshozamok bővíthetők is. Az orosz állami nemzeti agrárfejlesztési program célja, hogy a helyi mezőgazdasági üzemek technológiailag megújuljanak. A program másik célja az állattartás, különösen a szarvasmarha-tenyésztés ösztönzése, melynek keretében sok istálló építését támogatják. Néhány német istállóépítő és -felszerelő vállalat már tevékenykedik is Oroszországban. A speciálisan az állattartáshoz kapcsolódó gépeket is keresik az orosz gazdák, és további német exportlehetőséget jelent, hogy az orosz állam célja az egyes termékek feldolgozott-


39

sági fokának növelése. Ez húsipari, malomipari, tejipari, s egyéb élelmiszeripari gépek orosz importját jelentheti. A német élelmiszeripari termelők jó pozíciókkal rendelkeznek a húsiparban, a tejtermékek piacán, az élelmiszer-adalékanyagok területén. A német komló és maláta az orosz sör elengedhetetlen alapanyaga. Egyre nő a kifejezetten német termékek iránti kereslet: ilyenek a német helyi sörök, az öt literes hordós sörök. A teljes német sajtkínálat értékesíthető Oroszországban, egyre keresettebbek a drágább termékek is. Jól eladhatók Oroszországban a német biotermékek (bár ezek még csak szűk piacra lelnek), s egyre nagyobb keresletnek örvendenek a legkülönbözőbb kolbászok és virslik. Vannak olyan termékek, amelyeket Németországban kifejezetten az orosz piacra gyártanak, ezek receptjét is kifejezetten az orosz ízléshez igazítják. Az élőállatexportban a német termelők 2008-ban elérték a 30 ezres szarvasmarhakvótát, s a felső korláttal kellett szembesülniük a sertés és más tenyészállatok esetén is. A már fent említett növényvédő szerek is egyre nagyobb mennyiségben értékesíthetők (a válság, s ezáltal a gazdák vásárlóerejének csökkenése erre is hatással van.) Természetesen előfordulnak importkorlátozások, alkalmi importtilalmak is (pl. az almára 2008 egy részében). Összességében e szektorok esetén is elmondhatjuk, hogy a válság visszavetette az importtermékek iránti keresletet. A válság múlásának jelei azonban már 2009 tavaszán látszottak, s 2009 közepén az olajár is 60-70 dollár körül ingadozik. Az élelmiszertermelés a 21. század kulcsfontosságú ágazata lesz, a világnépesség növekedésével az élelmiszerek iránti kereslet egyre nő. A fosszilis energiahordozók árának várható (és a futures piacok által jelzett) növekedésével az orosz gazdaság újra magára találhat, s a középosztály erősödése tovább folytatódik majd. A hosszú távra tervező német exportőrök bizalmát ezért nem veti vissza a 2008 őszén kibontakozó válság.

3.5. Elektronika/elektrotechnika/ICT A Deutsche Bank számításai szerint a világ háztartásigép-piacai közül az orosz a hetedik legnagyobb, évi 25,6 milliárd dolláros forgalommal. Más, 2007-es becslések szerint csak évi 15 milliárd dollár a forgalom, de évente 15 százalékkal nő. 2008 őszéig a szórakoztatóelektronikai és a háztartási elektronikai készülékek piacát a válság nem érte el. Ezt követően a fogyasztói hitelek feltételeinek szigorodása érezhetően visszavetette a piacot. 2008-as becslések szerint 2008 és 2012 között évi ötszázalékos piacbővülésre lehet számítani. A korábbi dinamika több nemzetközi vállalatot késztetett már arra, hogy üzemet nyisson Oroszországban, így a német Bosch és Siemens is gyárt itt háztartási gépeket. Az orosz gyártóbázis ugyanakkor még erős, mosógépek és hűtők esetén az orosz kereslet nyolcvan százalékát, televíziók

40

Hugyecz Attila

esetén hetven százalékát orosz gyártók elégítik ki.20 A háztartási nagygépek (úgynevezett „fehéráruk”) keresletét jelentős mértékben befolyásolja a lakosság vásárlóereje, mely a válság hatására érzékelhetően csökkent. Az ipari elektrotechnika keresletét az orosz feldolgozóipar, valamint ingatlanpiac fejlődése határozza meg. Az orosz ipar modernizációs igénye nagy, a globalizált piaci verseny elengedhetetlenné teszi a hatékony és minőségi termékeket eredményező gyártást. Az orosz állam célja egyben, hogy az állam elmozduljon a nyersanyagtermelő és -exportáló gazdaságstruktúra felől a nyersanyag-feldolgozás, valamint a magasabb feldolgozottsági fokú termékek kivitele felé. Az ilyen struktúraváltás időbe telik, ezért a potenciális német beszállítók arra számítanak, hogy az egyes orosz iparágak, így a nyersanyagipar, a petrolkémiai ipar, a fém-, cement-, papíripar a következő években is vonzó lesz számukra. Ebbéli reményüket a válság sem foszlatja szerte, hisz az egyes iparvállalatok számára épp válság idején jelenthet versenyelőnyt, ha termelésüket sikerül hatékonyabbá, ezáltal olcsóbbá tenni. Az orosz infokommunikációs piac (ICT) jól fejlődött az elmúlt években, a mobiltelefonok piaca azonban már telítődött. Németország az 1990-es években nettó IT-technológiaimportőrré vált (az USA-val szemben). Ez jelzi, hogy számítógépgyártásban, szoftverfejlesztésben, mobiltelefon-gyártásban a német gazdaság nem különösebben erős, ezért exportlehetőségei igen korlátozottak. Ennek megváltozására a jövőben sem számítunk.

3.6. Orvostechnika A német-orosz kapcsolatok az egészségügy területén folyamatosan és dinamikusan fejlődnek: számos egészségpolitikai fórum, közös orvostechnológiai vásárok, tudományos rendezvények és az egészségügyi infrastruktúrában eszközölt beruházások jelzik ezt jól. A kórházak és rendelők felszereltsége, s az ellátás minősége még sok kívánnivalót hagy maga után. Az ingyenes orosz egészségügyi ellátás mellett ezért ma már egyre többen veszik igénybe magánklinikák, magánorvosok szolgáltatásait. A magánbiztosítottak száma is folyamatosan nő, már nem csak a felső tízezer, hanem a középosztály is szívesen áldoz több pénzt egészségére: az oroszok kb. ötöde már nem az állami egészségbiztosító, hanem magán biztosítótársaságok tagja. Az orosz kormány is felismerte a technológiai elmaradottságot, s 2010-ig 15 csúcsminőségű egészségközpont építésére 1,7 milliárd dollárt különített el.21

20

Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2007, Dynamik, Kontinuität, Wandel, Hamburg, 2008. február, p. 28., valamint Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance, 2009. február, Moszkva 21 Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2007, Dynamik, Kontinuität, Wandel, Hamburg, 2008. február, pp. 70-71.


41

2006-2007-ben összesen ötmilliárd dollár értékben vásároltak modern egészségügyi felszereléseket. A jövőbeli potenciális piac méretét jelzi, hogy 2006 végén Oroszországban 7500 kórház működött, s 1,5 millió kórházi ágyat tartottak fenn.22 Az orvostechnika több mint háromnegyede importból származik, 2007-ben ez az érték 4 milliárd dollár volt. A legtöbb orvostechnikai felszerelés Németországból, Japánból, az Egyesült Államokból és Svájcból érkezik. A minőségi egészségügyi szolgáltatások iránti igény már nem csak a nagyvárosokban és környékükön, hanem a távolabbi régiókban is nő.

3.7. Az egyes gazdasági szektorok kilátásai Az Oroszországban is működő német vállalatvezetők többsége úgy véli, az orosz piac nagy, s noha csak lassan, de lehet ott pénzt keresni. A „Made in Germany” nagyon sokszor a legnagyobb előny, ez szinte minden kaput kinyit, s legalább a tárgyalásokra sor kerül. A jelenleg tartó válság erőteljesen csökkenti az értékesítési lehetőségek egyik pillérét jelentő orosz középosztály vásárlási hajlandóságát. Ez azonban nem rettenti el a német befektetőket és exportőröket: az orosz gazdaság modernizálása a válság után is napirenden marad. A finanszírozási nehézségek várhatóan enyhülnek, idővel megszűnnek, sőt, az olajárak várható (a futures piacok árazása szerinti) emelkedése a költségvetés helyrebillentésében is szerepet játszhat. A német gazdaság számára az orosz piac – a fentiekből kitűnően – egyre fontosabb, sőt, a közvetlen tőkebefektetések alapján még a tízszer nagyobb lakosságot magában foglaló kínai piacnál is jelentősebb. A fejezet elején arra kerestük a választ, hogy Oroszország lehet-e kiemelt szerepű potenciális jövőbeli piac a német vállalatok számára. A válasz egyértelműen igen, s a 2008 őszén kibontakozó válság sem változtatja meg ezt a képet. Az orosz gazdaság modernizálási igénye nem szűnik meg, az olajárak várható emelkedése pedig megteremti azokat a finanszírozási forrásokat, amelyek a modernizációhoz szükségesek. A középosztály kialakulása is vélhetően tovább folytatódik majd. Az import termékek iránti kereslet ezért megmarad, s az ezt lehetővé tevő források is rendelkezésre állnak majd. A német vállalkozók többsége a következő 1-2 évtizedben erre épít majd. A külpolitika szintén nem 1-2 éves időtávot tekint fontosnak, hanem sokkal hosszabb időhorizonttal rendelkezik. A német külpolitikai prioritások vizsgálatához ezért a hosszabb távú folyamatokat kell szem előtt tartanunk, ezeket pedig inkább a válság előtti folyamatok jellemzik, s kevésbé a 2009 első felében látható tendenciák. 22

Megjegyzendő, hogy 1992 és 2006 között Oroszországban a kórházak száma a felére csökkent.

Hugyecz Attila

42

4)

A német-orosz „energiadialógus”

A német-orosz energiakapcsolatok mind állami, mind vállalati szinten erőteljesek, sőt, várható, hogy a jövőben ezek egyre intenzívebbé válnak. Az államközi kapcsolatok alapját az orosz energiaexport képezi, a vállalati kapcsolatok intenzitását pedig a német energetikai vállalatok hatékony technológiáinak (erőművek, áramelosztó berendezések stb.) exportja, s az orosz energiapiac modernizálásának szükségessége alapozzák meg.

4.1. Az államközi kapcsolatok Az állami kapcsolatok erősödésének egyik oka, hogy a globális földgázkészletek fogyatkozásával az Európában található (mindenekelőtt norvég és holland) készletek fokozatosan kimerülnek, s a legközelebbi, csővezetékkel elérhető földgázmezők Oroszországban találhatók. Németországban jelenleg még nem üzemel LNG terminál, ezért cseppfolyós földgáz vásárlására nincs mód. A két ország (Oroszország és Németország) közös törekvése, hogy a gázellátásból kikapcsolja a tranzitországokat, ezáltal csökkentve a felmerülő kockázatokat. A Balti tenger mélyén építendő Északi Áramlat nevű gázvezeték is ezt a célt szolgálja, a vezeték tervezett éves kapacitása 55 milliárd köbméter. Ehhez érdemes megemlíteni, hogy 2007-ben a teljes német földgázimport 83,7 milliárd köbmétert tett ki, az orosz import 35,6 milliárd köbméter volt. Az új – várhatóan 2013-ra elkészülő (két szálból álló) vezeték – tehát teljes mértékben lehetővé teszi, hogy az orosz földgáz közvetlenül, más országokon való áthaladás nélkül érje el a német partokat. Az állami energiakapcsolatok erősödésének másik oka, hogy Németország a 2020-as évekre leállítja atomerőműveit, s ezeket nagyrészt csak gázerőművekkel tudja pótolni (esetleg szénerőművekkel, ám ez nehezen egyeztethető össze a német klímapolitikával). Lehetőségként adódik még a megújuló energiaforrások – mindenekelőtt a szél – áramtermelési célú felhasználása, valamint széntüzelésű erőművek építése. A Németországban beépített szélerőmű-kapacitás egyre nő, azonban háttérerőműként még szükség van az ezek termelésének szabályozásához szükséges, gyors terhelésváltoztatásra képes erőművekre. Ezek jellemzően gázerőművek. Száz egységnyi szélerőmű-kapacitás kiépítése Németországban körülbelül húsz egységnyi hagyományos erőmű építését váltja ki. A szénerőművek építése műszaki megfontolások alapján szóba jöhet, hiszen már léteznek rugalmas és gyors terhelésváltoztatásra képes szénerőművek (pl. a szénportüzelésű erőművek, hatásfokuk akár 45-50%); ezek azonban nehezen illeszthetők a német széndioxidkibocsátás-csökkentési célok közé. Szintén hátrányt szenvednek ezek az erőművek a 2008. december 17-én, az Európai


43

Parlament által elfogadott éghajlatváltozási és energiacsomag 2013-tól érvényes szabályai miatt.23 Az új szabályok szerint ugyanis az áramtermelő egységek (erőművek) kötelesek az általuk kibocsátott széndioxid teljes mennyiségének kibocsátási jogát árverésen megvásárolni. Ez alapjaiban változtatja meg a különböző energiaforrásokat tüzelő erőművek áramtermelési költségeit, a szén alapú áram termelési önköltsége emelkedik a legnagyobb mértékben. Megoldást jelenthet a CCS (carbon capture and storage, a széndioxid befogása és tárolása), ez a technológia azonban még kiforratlan, egyelőre csak demonstrációs erőművek épülnek Európában. Sőt, a technológia 10-12 százalékponttal csökkenti az szénerőművek (jellemzően 30-40% körüli) hatásfokát is. A legkézenfekvőbb megoldás tehát a gázerőművek építése, ez azonban a gáztól és az orosz gáztól való függést növeli. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a német energiamixben a földgáz aránya egyelőre nem túl magas, mindössze 22 százalék (hazánkban ez 40% felett van), Németország ezzel Európa középmezőnyében helyezkedik el. A német áramtermelés mindössze 10,9 százalékban (2007), s a lakások fűtése is mindössze 45,4 százalékban épül földgázra, ehhez adódik még a földgáz alapú távhő24 (maximum további 7%, zánkban a földgáz 3. ábra A német energiamix, 2008 részaránya az épületfűtésben a gáz alapú távhővel együtt 80%). Víz- és Nukleáris (3. ábra) szélenergia 12% Földgáz 22%

2%

Barnakőszén 11% Feketekőszén 13%

Kőolaj 34%

Áram net export 0%

Tüzifa, tőzeg, szennyvíziszap, egyéb gázok 6%

Forrás: Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie

23

A földgáz legfontosabb importforrása Oroszország, s a korábban említett okokból kifolyólag az orosz függés várhatóan növekszik majd. Ez úgy tűnik nem okoz különösebb aggodalmat Németországban, még az elmúlt évek gázválságai sem keltettek riadalmat az országban. A 2009. év eleji gázválság mindössze az

Az új szabályokról részletesebben lásd: Hugyecz Attila (megjelenés alatt): Energiapolitika, könyvfejezet in Kengyel Ákos (szerk.): Az Európai Unió közös politikái, Akadémiai Kiadó, Budapest 24 Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie

Hugyecz Attila

44

első 2-3 napon szerepelt első hírként a német híradókban, ezt követően egyre hátrébb szorult, s a közszolgálati csatorna 15 perces híradójának közepére került.25 A kevéssé ideges reakció annyiban érthető, hogy Németország egyrészt nem csak Ukrajnán keresztül futó vezetéken kap földgázt Oroszországból, hanem Fehéroroszországon keresztül is, másrészt az orosz gáztól való függése messze nem olyan nagy, mint az EU8+2 országok kitettsége (77%).26 (4. ábra) Harmadik ok pedig, hogy a német 4. ábra A német földgázimport forrásai 2007-ben gázszállító hálózatok jól össze vannak kapcsolva a környező országok hálózaEgyéb Európa Oroszország és Ázsia taival, nem úgy, mint a kö43% 3% zép- és kelet-európai országok hálózatai. Hollandia 23% Egyesül Királyság 3% Norvágia 28%

A kőolaj esetén az ellátásbiztonsági kérdések kevésbé merülnek fel, hisz a kőolaj vízi úton viszonylag könnyen és olcsón szállítható (bár drágább, mint a csővezetékes szállítás), s a potenciális szállítók köre is nagyobb. (5. ábra)

A szén sem vet fel World Energy June 2008. BP, London, 2008. június ellátásbiztonsági aggályokat, a globális szénkészletek viszonylag egyenletesen oszlanak el a Földön. Sajnálatos, hogy épp az Európai Uniónak ebből az energiahordozóból is kevés adatott. Szintén kevésbé jó hír, hogy az EU-n belüli készletek 71,5 százaléka alacsonyabb minőségű barnakőszén és lignit.27 (6. ábra) Forrás: British Petrol (2008): BP Statistical Review of

Az államközi kapcsolatok alapján tehát megállapítható, hogy Németországnak nem kifejezett célja az orosz importtól való függés csökkentése, ők bíznak az orosz import folyamatosságában. Noha az atomerőművek leállításáról már évekkel ezelőtt döntöttek, e döntés megváltoztatásának az esélye

25

www.tagesschau.de 26 Britsh Petrol: BP Statitical Review of World Energy June 2008, London, 2008. június, saját számítások 27 A készletek eloszlásáról és ennek a közös EU-s energiapolitikára gyakorolt következményeiről lásd: Hugyecz Attila: Global aspects and a possible content of a common European energy policy, in Икономически изследвания [Economic Studies], Nr. 1., 2009, pp. 181-196, ISSN: 0205-3292, Sophia, Bulgaria


45

5. ábra

A német kőolajimport forrásai, 2007 Nagy-Britannia 13%

Egyéb országok 14% Szaúd-Arábia 2%

Norvégia 16%

Szíria 3% Irak 0%

Irán 0% Egyéb Közel-Kelet 0% Egyesült Arab Emirátusok 0%

Algéria 2% Líbia Nigéria 10% 2%

Oroszország 33%

Venezuela 2%

Egyéb Afrika 3%

Forrás: Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie. 6. ábra

A német kőszénimport forrásai, 2007 Ausztrália 12%

Dél-Afrikai Köztársaság 24%

Kína 2%

Indonézia 2% Venezuela 0% Egyéb országok 4% Franciaország 0% Spanyolország 2% Lengyelország 11% Csehország 1% Egyéb EU 3%

Kolumbia 13% USA 5%

Norvégia 4%

Egykori Szovjetunió 17%

Forrás: Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie.

46

Hugyecz Attila

megvan. A németek az elmúlt években az Uniós energia- és klímapolitika élharcosai voltak. A széndioxidkibocsátás-csökkentést valószínűleg nem, vagy csak nagyon nehezen tudják majd úgy végrehajtani, ha az atomerőműveket leállítják, hisz a szélerőművek ezeket önmagukban nem tudják teljes egészében pótolni. A fajlagosan legkisebb széndioxid-kibocsátással járó áramtermelési technológiát a gázerőművek képviselik, ezek építése pedig az orosz földgázimport fokozódásához vezet. Az atomerőművek leállítása tehát a klímacélok feladását és az orosz függés növekedését eredményezi.

4.2. Vállalati kapcsolatok Az orosz gazdaság köztudottan egyik legfontosabb ágazata az energiaszektor, mindenekelőtt az olaj- és gázkitermelés. Az orosz gazdaság nem csak az egyik legnagyobb energiaexportőr, de a világ egyik legnagyobb energiafogyasztója is. A felhasznált primer energiahordozók közül a földgáz szerepe a legnagyobb, ez fedezi a teljes igény kb. felét, aránya az elmúlt 15 évben nőtt. A kőolaj az igényeknek mintegy ötödét fedezi. Az orosz gazdaság energiaintenzitása az EU-átlag kb. háromszorosa, annak ellenére, hogy 2000 és 2004 között értéke 21 százalékkal csökkent, amely mindenekelőtt a kisebb energiaintenzitású szektorok előretörésének köszönhető. Az orosz gazdaság nagy energiaintenzitásának oka a kedvezőtlen éghajlat (hosszabb és hidegebb telek), az ipar nagy részesedése a GDPben (kb. 60%), valamint a műszakilag elavult és elöregedett áramtermelő technológiák alkalmazása. Az energiahatékonysághoz vezető első lépés a villamosenergia-árak piaci szintre emelése – ahogy ez már meg is kezdődött –, ez ösztönzést jelent a hatékonyabb, energiatakarékos technológiák alkalmazására. A vertikálisan integrált vállalatokról 1992-ben kiadott rendelet hatására az olajszektor privatizálódott és konszolidálódott, sok kis olajcég tűnt el, s vált nagy, erős, vertikálisan integrált vállalatok részévé. Az orosz energiapolitika legfontosabb céljai az orosz energiaigények fedezése, valamint a megkötött energiaszállítási szerződések teljesítése. Az orosz állam szilárdan kezében kívánja tartani az energiahordozók kitermelését és exportját, ennek elérésére és megőrzésére nem-piaci intézkedésektől sem riad vissza. Kulcsszerepet játszanak ebben a nagy állami energetikai vállalatok, a Rosznyeft, a Transznyeft és a Gazprom. A piacidegen beavatkozásra jó példa, ahogy a Gazprom részesedést szerzett a Szachalin II. mezőben, illetve a Jukosz jelentősebb részének Rosznyeft általi megszerzése. Ennek ellenére elmondható, hogy az orosz állam, bár korlátozottan, de ad lehetőséget a kőolaj- és földgázmezőkben való külföldi részesedésre, így részesedhet a norvég StatoilHydro és a francia Total a Stokman-mezőben, és a Wintershall a Juzsno-Russzkoje mezőben.


47

4.2.1. A szénhidrogének piaca Az upstream üzletágban a BASF-ról érdemes szólni. A 100 százalékban BASF leányvállalat, a Wintershall megkapta az OAO Szevernyeftegazprom 25 százalék1 részvényét, ezzel megszerezve a Juschno-Russzkoje földgázmező kitermelési jogát. Ezenfelül a Wintershall a Szevernyeftegazpromban is részesedést szerzett: a társaság mindenkori eredményének 35 százalékát tudhatja magáénak. Cserében az OAO Gazprom 35-ről 50 százalék1 szavazatra növelte részesedését a Wintershall-Gazprom közös földgázkereskedő vállalatban, a WINGAS GmbH-ban. A Gazprom megkapta továbbá egy líbiai, két onshore olajmező kitermelésében aktív Wintershall leányvállalat 49 százalékát is. Az E.ON is tárgyal a Gazprommal egy eszközcserés megállapodásról. Ennek értelmében az E.ON gázmezőkben szerez majd részesedést, míg a Gazprom nyugat- és közép-európai E.ON-eszközöket szerez: ezek közé különböző erőművek és földalatti gáztárolók tartoznak. Az orosz olajcégek kifejezett célja, hogy az olajtermékek hozzáadott értékét a kőolaj feldolgozásával finomítókban növeljék. A finomítói kapacitásokat csak a Lukoil 12 millió tonnával (tonna/év) szeretné bővíteni, és számos finomító modernizációja napirenden van. A nyersanyag-feldolgozás mellett az orosz állam a csővezetékek építését is fontosnak tartja. Terveznek egy Unechától (Brjanszk megye) Primorszkig (Keleti-tenger) tartó kőolajvezetéket (BTS-2). Primorszkban a tervek szerint hajóra rakják az olajat, s Európába szállítják. A nyomvonal 1100 km hosszú, s az ust-lugai kikötőbe is épül majd leágazás, ide egy finomító építését is elképzelhetőnek tartják. Keleti irányba a Csendes-óceánt tervezik elérni, a Bajkál-tótól Skovorodinóig tart a vezeték első szakasza, ez 2700 km hosszú, innen az olaj vasúton éri el a csendes-óceáni kikötőket. A vezeték első szakaszának 2008 decemberére kellett volna elkészülnie, de késik az építkezés (12,5 milliárd dolláros beruházás). Hasonlóan nagy tervek fogalmazódtak meg a gázszállításban is. Az olasz ENI és az orosz Gazprom a Fekete-tengeren keresztül tervezik megépíteni a Déli Áramlat vezetéket. A beruházás költségét 10 milliárd dollárra becsülik (más források 20 milliárdot is elképzelhetőnek tartanak). Egy másik, hasonló nagyságrendű, a németeket közvetlenül is érintő projekt a már említett Északi Áramlat, mely a Balti-tengert szeli át. E projekt részesei a Gazprom, a német Wintershall, az E.ON Ruhrgas, valamint a holland Gasunie. A vezeték első szála a tervek szerint 2010-re készül el, a második szál 2013-ban tud majd gázt szállítani. Mindezek a tervek jó hírek az orosz acéliparnak, csőgyártásnak, de ezekből az üzletekből a német vállalatok is részesülnek, hisz az elavult, elkopott orosz hengerműveknek jelentős beruházásokat kell megvalósítaniuk. A csőgyártók várhatóan évente 1 milliárd euró értékben fektetnek be a termelésük fejlesztésébe, ez jó kilátásokat jelent a német gép- és berendezésgyártóknak.

48

Hugyecz Attila

4.2.2. Az árampiac A német energetikai vállalatok orosz piacon elfoglalt pozíciója jó. 2007 májusában az E.ON AG közös vállalatot hozott létre a nyugat-szibériai áram- és gázszolgáltató STS-szel (E.ON-STS Energija), ezzel belépett az évi 5-6 százalékos növekedést mutató orosz árampiacra. 2007 októberében az E.ON Russia Power GmbH az orosz árampiaci liberalizáció keretében 4,1 milliárd euró vételárért megszerezte az OGK-4 (erőműtársaság) részvényeinek közel 70 százalékát. Ezzel a felvásárlással az E.ON lett a legnagyobb külföldi energetikai befektető az orosz energiapiacon. Évi 5 százalékos növekedésével az orosz a világ egyik leggyorsabban növekvő árampiaca. Az orosz árampiac 2007. januári megnyitásával (a liberalizációs folyamat befejeződése 2011-re várható), valamint az árampiaci befektetések törvényben szabályozott garanciájával vonzó piac nyílt meg a befektetők előtt: mind a német E.ON és RWE, mind az olasz Enel, mind a francia EdF érdeklődik az orosz piac iránt, sőt többen már részesedéseket is vásároltak. A német erőműgyártók nagy megrendeléseket remélnek, az E.ON 4 db 400 MW-os gáz-gőz körfolyamatú erőmű, valamint egy széntüzelésű blokk építésére kapott engedélyt. Az orosz árampiac szűk kapacitásait jelzi, hogy az áram mára esetenként és helyenként hiánycikké vált. A RAO EES (orosz árammonopólium) 2008 nyarán lezárult privatizációja az áramtermelés és -elosztás területére irányuló hatalmas beruházási hullámot eredményezett. Az orosz kormány a válság idején is megköveteli, hogy a vállalatok a tervezett modernizációt és a kapacitások bővítését végrehajtsák. Ennek oka egyszerű: továbbra is jelentős az igény a hatékony erőművekre és a hozzájuk tartozó elosztóhálózatokra. 2020-ig mintegy 50 GW új áramtermelő kapacitás megépítése szükséges (hazánkban összesen 9 GW működik), ennek tervezett beruházási igénye kb. 300 milliárd euró. Ezenkívül az orosz állam az atomerőművek számának növelését is tervezi, ezzel nem csak a hazai fogyasztást kívánja fedezni, hanem exportra is kíván áramot termelni. Az állami árampiac-fejlesztési terv azt irányozza elő, hogy a kondenzációs (gáz-) erőművek átlagos hatásfoka 2020-ig öt százalékkal (43,4%-ra) nőjön, ez számos régi erőmű modernizációját és új építését teszi nélkülözhetetlenné. Az áramhálózatok fejlesztése, elosztóállomások építése is sürgető feladat. Az elmúlt húsz évben nem történt jelentős fejlesztés, miközben az áramfogyasztás súlypontjai és mértéke megváltoztak. Az árampiacon a nemzetközi tapasztalatok alapján normálisnak vett tízszázalékos hálózati veszteség Oroszországban tizennégy százalék. A hálózatok olyannyira nem felelnek meg a követelményeknek, hogy sokszor az optimális feszültség fenntartása is nehézségekbe ütközik. A RAO EES-ből megalakult, száz százalékban állami kézben maradó Federalnaja Szetevaja Kompanija (hálózatüzemeltető) 2020ig 250 milliárd dollárt kíván nagyfeszültségű vezetékekbe, kapcsolóberende-


49

zésekbe, transzformátorállomásokba fektetni. Az Oroszországból Kína, Finnország és Európa felé irányuló áramexport bővítésének megteremtése érdekében az orosz villamosenergia-hálózat külföldi hálózati kapcsolódásait ki kell építeni, illetve tovább kell fejleszteni.

4.2.3. Bioenergetika A bioüzemanyagok piaca Oroszországban erősen alulfejlett, a kínálati oldal jelenti a szűk keresztmetszetet. Néhány régióban vannak tervek nagyobb bioüzemanyag-gyárak építésére, ezek sokszor német részesedéssel valósulnának meg, a gyártott termékeket rendszerint exportra szánják:  Krasznodar: repceolajgyár építése, repceolaj exportja Németországba;

német beruházás 215 millió euró.  Kurgan: repceolaj gyártásáról szóló tárgyalások német befektetőkkel  Omszk: bioetanol gyártására vonatkozó tervezett együttműködés osztrák,

cseh és német vállalatokkal. A biomassza erőművi felhasználása a korábbi alacsony áramárak miatt nem volt jellemző. 2007-ben mindössze egy biomasszaerőmű működött Oroszországban, Kostromában. Az orosz biomassza-potenciál évi 35 millió tonna kőolajnak felel meg, a faipari üzemek hulladéka rendkívül nagy szerepet játszik ebben. Az erdészeti hulladékokból nyert biomasszát (pelletet) eddig inkább exportálták. A pelletgyártás Északnyugat-Oroszországra koncentrálódik, a lehetőségek mindössze töredékét használják ki. Komi, Tomszk és Nizsnyij Novgorod régióban állami pénzből terveznek pelletgyártó üzemeket építeni. Az ehhez kapcsolódó technológia jó részét importálják, amiben Németország (egy amerikai és egy olasz cég mellett) kaphat különös szerepet. Az Oroszországban keletkező szerves hulladékokból (kereken 700 millió tonna, ebből több mint 600 millió tonna a mezőgazdaságból) 58 milliárd köbméter biogáz, vagy 90 millió tonna pellet, vagy 160 milliárd köbméter hidrogén, vagy 330 ezer tonna etanol lenne nyerhető. A bioenergia alkalmazásától sokan a környezetterhelés csökkenését, a mezőgazdaság diverzifikálását, s munkahelyek teremtését remélik. A bioenergetika területére vonatkozó német-orosz együttműködést már számos alkalommal igen magas szinten kinyilvánították. Ez tükröződik a német-orosz agrárpolitikai párbeszéd keretein belül Németországban és Oroszországban megrendezett eseményeken is. Az orosz mezőgazdasági mi-

Hugyecz Attila

50

niszter is úgy nyilatkozott, hogy a bioenergetikát külföldi partnerekkel közösen kívánják fejleszteni.28

4.2.4. Energiahatékonyság, éghajlatváltozás Mint említettük, az orosz energiahatékonyság javításában nagy potenciál van. 2005-ben Oroszország aláírta a Kiotói Jegyzőkönyvet, ezzel olyan állammá vált, ahol külföldiek ún. „közös végrehajtású” projekteket (joint implementation) valósíthatnak meg, s a széndioxidkibocsátás-csökkentést saját számlájukra számolhatják el. Sok német vállalat érdeklődik e lehetőségek iránt, mivel Oroszországban viszonylag könnyen és olcsón lehet kibocsátás-csökkentést elérni. Az orosz állam haszna ezekből az, hogy a befektetők közvetlen beruházásokat valósítanak meg területén, s a technológiatranszfer és hatékonyságjavulás előnyeit is élvezheti. A német gazdasági és technológiai minisztérium külgazdasági tájékoztató rendezvényt is szervezett az „Energiahatékonyság 2008” című exportkezdeményezés keretein belül azért, hogy további befektetőket győzzön meg ilyen projektekben való részvételről. Medvegyev elnök az energiaproblémák megoldását az energiahatékonyság növelésével kívánja előmozdítani. A teljes energialánc mentén, a termeléstől kezdve a szállításon, elosztáson át az ipari és közületi felhasználásig minden területen lehetőség nyílik a leghatékonyabb technológiák alkalmazására. Ez a kiváló német energiahatékony termékek és megoldások számára nagy piaccal és jó kilátásokkal kecsegtet. A német ipar különösen jó esélyekkel indul, mivel a német-orosz politika az energiahatékonyságot a Németorosz Technológiai Partnerség központi témájává tette. Az orosz kormány 2009-es rendelkezése szerint a megújuló energiaforrásokból termelt áram részarányának 2020-ra el kell érnie a 4,5 százalékot (a 25 MW-nál nagyobb vízerőműveket nem beleértve). Ez kb. Magyarország teljes éves áramfogyasztásának megfelelő áram megújuló forrásokból történő előállítását jelenti. A világ egyik legnagyobb szélenergia-felhasználó országa, Németország számára ez is kiváló lehetőséget jelent.

5)

A német-ukrán kapcsolatok

A német-ukrán kapcsolatok az 1990-es években igen egyenlőtlenül fejlődtek. Az NSZK volt az első nyugati állam, amely már 1989-ben főkonzulátust 28

Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2007, Dynamik, Kontinuität, Wandel, Hamburg, 2008. február, p. 20.


51

nyitott Kijevben. Ezt követően, de leginkább 1991-ben, rendkívüli mértékben intenzifikálódtak a két ország közötti kapcsolatok. 1991 augusztusa és decembere között több magas rangú német politikus is ellátogatott Ukrajnába: a német parlament (Bundestag) akkori elnökasszonya: Süssmuth, a német pénzügyminiszter, s egyben a CSU (a jobboldali keresztényszociális unió) elnöke: Waigel, s a német parlamenti képviselők egy csoportja. Ezenkívül 1991 októberében rendezték meg Ukrajnában a „Német hét” című eseményt is, amely a német-ukrán politikai érintkezések fórumává vált. A rendezvényen részt vevő H.-D. Genscher ezzel az első olyan nyugati külügyminiszter lett, aki hivatalos látogatást tett Ukrajnában. 1991 végén Németország elismerte a függetlenné vált Ukrajnát, 1992ben a kijevi német konzulátust nagykövetségi szintre emelték, ezzel Németország volt az első nyugati állam, amely nagykövetséget nyitott Ukrajnában. Még ugyanebben az évben létrejött Bonnban az ukrán nagykövetség, s az ukrán államfő hivatalos látogatást is tett Németországban. 1993 a németukrán kapcsolatok legintenzívebb évének tekinthető: Kinkel német alkancellár és külügyminiszter (februárban), valamint Helmut Kohl kancellár is Kijevbe látogatott (júniusban), időközben (májusban) pedig az ukrán miniszterelnök, Kucsma is hivatalos látogatást tett Bonnban. Június 9-én Kohl kancellár és Kucsma miniszterelnök aláírta a két ország közötti kapcsolatok alapkövének tekintett közös nyilatkozatot is. 1991 és 1993 között a diplomáciai kapcsolatok kiépültek, megszilárdultak, Ukrajna azonban Oroszország árnyékában maradt. A kulturális és egyéb politikai kapcsolatok kezdeteit jelzi az 1993-ban megnyíló Goethe Intézet, valamint néhány német politikai alapítvány ukrajnai képviseletének megnyitása. Az ezt követő években (1994-1996) a legfelsőbb szintű találkozásokon kívül (1995-ben hasonlóan magas szintű találkozások zajlottak, mint 1993ban) kiépültek a kormányközi, gazdasági, kulturális, pártközi, tudományos, oktatási kapcsolatok is. 1996-ban Süssmuth német parlamenti elnök asszony Ukrajnába utazott, s Helmut Kohl kancellár is második hivatalos látogatására érkezett Kijevbe. Németország a posztszovjet térség kétközpontú politikája felé mozdult: az Oroszországgal kiépített partnerségi kapcsolatok mellett kiállt a német-ukrán kapcsolatok minden téren történő fokozása mellett. Kohl kancellár Kijevben így fogalmazott: „Európának szüksége van Ukrajnára, s Ukrajnának szüksége van Európára”.29 A találkozón a felek számos kérdésről tárgyaltak, tényleges megoldások azonban nem születtek. 1997-ben a két ország közötti tárgyalások a gazdasági kérdések felől a biztonságpolitikai kérdésekre terelődtek. Németország Európa számára biztonságpolitikailag igen fontosnak tekintette az ukrán állam egységét, s nem szánta Ukrajnát az orosz és NATO-érdekek ütközőzónájának sem. Ezt támasztja alá, hogy Mad29

Kostenkot idézi Roman Kryvonos: Deutsch-ukrainische Beziehungen vor dem Machtwechsel in Deutschland 1998, in Berliner Osteuropainfo, 2000/14, pp. 88-91. A német-ukrán kapcsolatok ’90-es évekbeli alakulását jórészt az ő cikke alapján ismertetjük.

52

Hugyecz Attila

ridban 1997-ben Ukrajna a NATO-val való együttműködésről szóló szerződésben ugyanazokat a feltételeket írta alá, mint Oroszország. Ez jelzi az új államnak (Ukrajnának) az európai biztonsági architektúrában betöltött (illetve neki szánt) súlyát. Az Ukrajna-NATO együttműködési szerződés gyakorlati végrehajtása azonban az ukrán fél vonakodásán megakadt. Ebben minden bizonnyal az Oroszországtól való félelemnek is szerepe volt. Kinkel német külügyminiszter 1997-es látogatása során kiemelt szerepet kapott az európai biztonság kérdése, valamint Ukrajnának a nyugati és atlanti struktúrákba való integrálása. 1997-től kezdve a kapcsolatok inkább stagnáltak, az ukrán gazdasági reformok elakadtak. Németország talán túlzottan nagy elvárásokkal élt Ukrajna felé, s a németek által kínált együttműködési formák nem működtek. A 90-es évek elején a rendkívül jó kapcsolatok iránt táplált remények az évtized végére szertefoszlottak. A politikai és gazdasági átalakulás nehézségei Németország számára kiszámíthatatlan külgazdasági partnerré tették Ukrajnát. A ’90-es évek végére úgy tűnt, Ukrajna Németország számára a közvetlen szomszédok (elsődleges fontosságú államok), a balti államok, Magyarország, Horvátország, Szlovénia (másodlagos fontosságú államok előrehaladott piacgazdasági átalakulással, erős német gazdasági érdekekkel) mögött harmadrendű állammá vált. 1998 és 2001 között minden évben sor került a két ország közötti kormányközi konzultációra, minden alkalommal Kucsma elnök és Schröder kancellár részvételével zajlottak az események. Legfelsőbb (kancellári) szintű látogatásra német részről 2001 (kijevi kormányközi konzultáció) és 2008 között nem került sor: az ötödik és máig egyben utolsó kormányközi konzultációt Berlinben rendezték 2004 februárjában, itt találkozott Schröder kancellár és Kucsma elnök. 2001 és 2007 között német részről Ukrajna felé kisebb fajta érdektelenség mutatkozott. Az ukrán fél láthatóan kereste a kapcsolatok építésének módját: 2003-ban Janukovics miniszterelnök, 2005-ben és 2006-ban Juscsenkó elnök, s 2007-ben újra Janukovics miniszterelnök látogatott Németországba. Német részről azonban mindössze a parlament elnöke (Wolfgang Thierse), valamint Joschka Fischer külügyminiszter tett látogatást Ukrajnában. Mindketten 2003-ban jártak Kijevben.30 A 2004-es narancsos forradalom óta először 2008 júliusában látogatott német kancellár Ukrajnába. Mint említettük, az eredetileg évente tartott kormányközi konzultációkat 2004 óta nem rendezik meg. A 2008-as bukaresti NATO-csúcson Németország azon országok élén állt, amelyek elutasították Ukrajna NATO-ba történő meghívását. 2008-ban tovább terhelte a kapcsolatokat, hogy a német hatóságok vízumproblémákra hivatkozva kitoloncoltak néhány átutazóban lévő ukrán idénymunkást Németországból. A politikai kapcsolatok mindenesetre 2008-2009-ben enyhe dinamizálódás jeleit mutatják: Frank-Walter Steinmeier német külügyminisztert 2008 feb30

Lásd a németországi ukrán nagykövetség honlapját: http://www.mfa.gov.ua/germany/ger//.htm


53

ruárjában fogadta Juscsenkó elnök, Angela Merkel 2008 júliusában járt Kijevben (bár nem túl jó híreket vitt, lásd fent), Julia Timosenkó ukrán miniszterelnök asszony pedig 2009 februárjában vett részt egy müncheni biztonságpolitikai konferencián. Az Ukrajna második legfontosabb exportpiacának számító Németországot az ukrán elit és média sokszor kritikusan szemléli. Az újságok és nyilatkozatok többször olyan benyomást keltenek, hogy a német politika orosz befolyás alatt formálódik.31 Azt sejtik – s valószínűleg igazuk is van –, hogy a németek a német-ukrán kapcsolatoknál fontosabbnak tartják a német-orosz együttműködést. Az egykori Putyin-Schröder barátság, s az, hogy Schröder szinte egyáltalán nem volt hajlandó nyilvánosan kritizálni Oroszországot, még nem merült feledésbe Ukrajnában. A 2008. júliusi találkozáson az ukrán elnök, Juscsenkó arról is próbálta meggyőzni Angela Merkel német kancellárt, hogy változtasson a 2008 áprilisában a bukaresti NATO-csúcson képviselt véleményén. Juscsenkó ahhoz is meg kívánta nyerni a német támogatást, hogy az EU-val kötendő partnerségi és együttműködési megállapodást osszák fel egy politikai és egy gazdasági megállapodásra. Nem sok esélye volt annak, hogy a német kancellár megváltoztatja véleményét, hiszen a Merkel kül- és biztonságpolitikai tanácsadójával, Christoph Heusgennel készült interjút épp egy nappal Merkel asszony ukrajnai látogatása előtt hozták nyilvánosságra: a tanácsadó ebben újra megerősítette a német álláspontot, s a meglévő reményeket szertefoszlatta. A találkozón Angela Merkel ennek megfelelően igen határozott szavakkal, mindennemű kertelés nélkül ismételte meg az áprilisi NATO-csúcson elmondottakat: Németország nem támogatja Ukrajna NATO-ba való meghívását. Az EU-val kapcsolatban elmondta, a jelenleg folyó, a szabadkereskedelmi övezet létrehozását tartalmazó megállapodás egyféle társulást jelent majd. Csatlakozási kilátásokról, vagy olyan automatizmusról, amely esetleg a teljes jogú tagságban teljesedne ki, nincs és nem is lesz szó. A kancellár ugyanakkor hangsúlyozta: a NATO-tagság kérdésében kizárólag a szövetség (NATO) és Ukrajna között fog döntés születni. Ezzel Merkel asszony megpróbálta visszaverni azokat a vádakat, amelyek szerint a német külpolitikát az orosz befolyás alakítja. A német kancellár látogatását nagy várakozások előzték meg Ukrajnában. Különösen nagyra értékelték Ukrajnában, hogy Merkel kancellár szándékosan az ukrán találkozóért utazott el Berlinből, s nem egy körút köztes állomásaként látogatott el Kijevbe. Az ukrán közvélemény azonban kissé sértődötten vette tudomásul, hogy Angela Merkel csak néhány órát tartózkodott az ukrán fővárosban, s Juscsenkó elnökkel és Timosenkó miniszterelnökkel csak a legszükségesebbek megbeszélésére szakított időt. Különösen azért érte 31

Nico Lange: Deutschland-Ukraine: Schwierige aber wichtige Partnerschaft, 2008. július 22., http://www.kas.de/proj/home/pub/47/1/year-2008/dokument_id14216/index.html, letöltve: 2009. június 10.

Hugyecz Attila

54

kritika a német kancellárt, mert egy héttel ukrajnai látogatása előtt két napot töltött Algériában, ahol számos hivatalos megbeszélésén kívül nyilvános szereplésre is szánt időt. Az ukrán média szerint egy ilyen rövid (kijevi) látogatás nem áll arányban Ukrajna méretével és geopolitikai jelentőségével, különösen akkor nem, amikor ilyen magas szintű látogatásra már 4 éve nem került sor. A politikai kapcsolatokról elmondható: a két ország közötti kapcsolatban érezhető a gazdasági és energiakapcsolatokhoz nem méltó politikai jelleg. Németország exportpiacainak listáján Ukrajna a 32. helyet foglalja el. Az Ukrajnába irányuló német kivitel 2008-ban 6,5 Mrd eurót tett ki, ez az Oroszországba irányuló export kb. ötöde. A német importpiacokon Ukrajna az 51. helyet foglalja el: Németország 2008-ban 1,66 milliárd euró értékben importált Ukrajnából, ez az Oroszországból származó német import 4,6 százaléka. (10. táblázat) 10. táblázat

A Németország és Ukrajna közötti külkereskedelem alakulása német szemszögből (millió euró)

Export Import

2004

2005

2006

2007

2008

2982,9 977,6

3653,4 1059,7

4948,1 1295,2

5923,9 1499,7

6506,2 1659,7

Forrás: Statistisches Bundesamt: Außenhandel, Rangfolge der Handelspartner im Außenhandel der Bundesrepublik Deutschland, valamint Statistisches Bundesamt: Statistisches Jahrbuch 2008.

A Németországból Ukrajnába irányuló (millió euró) közvetlen beruházások értéke az ország 2005 2006 2007 2008 (Ukrajna) méretéhez és lakosságszámához FDI 4321 192 251 1152 képest mérsékelt. Az Ebből új befektetés n.a. 20 95 972 Forrás: Deutsche Bundesbank: Direktinvestitionen lt. Ukrajnából Németországba irányuló FDI Zahlungsbilanzstatistik für die Berichtsjahre 2005 bis 2008, 2009. április. Megjegyzés: az FDI-beruházások ebben az érszinte a nullával telmezésben a közvetlen beruházásokat, a meglévő beruháegyenértékű. A nézások felszámolását, az újra befektetett profitot és a befektető hány millió eurós behitelfelvételét foglalják magukban. fektetések a statisztikák szerint inkább 32 hitelforgalmat jelentenek, s nem új beruházásokat. (11. táblázat) 11. táblázat

A Németországból Ukrajnába irányuló éves FDI alakulása

32

Deutsche Bundesbank: Direktinvestitionen lt. Zahlungsbilanzstatistik für die Berichtsjahre 2005 bis 2008, 2009. április. Megjegyzés: az FDI-beruházások ebben az


55

Noha az FDI kumulált állománya alapján sokáig Németország vezette az Ukrajnában befektető országok rangsorát, ez jórészt egyetlen nagy ukrán acélgyártó vállalat megvásárlásának volt köszönhető: a vételár 4,8 milliárd dollár volt. 2008. január elsején a vezető szerepet átvette Ciprus. Ukrajnába innen leginkább orosz és ukrán befektetések érkeznek.33 (12. táblázat) 12. táblázat

Az Ukrajnába áramlott FDI kumulált értéke országonként 2008. január 1-én Részesedés a teljes állományból Ciprus 5941,8 20,1 Németország 5917,9 20,1 Hollandia 2511,2 8,5 Ausztria 2075,2 7,0 Nagy-Britannia 1968,8 6,7 Oroszország 1462,2 5,0 USA 1436,8 4,9 Franciaország 1046,2 3,5 Brit Virgin-szigetek 1045,7 3,5 Forrás: Delegation der Deutschen Wirtschaft in der Ukraine: Info-Paket Ukraine 2007 FDI-állomány, millió USD

6)

A Németország és Ukrajna közötti politikai kapcsolatok nem fényesek, ám a gazdasági kapcsolatok ennél valamivel jobban alakulnak.34 Az elmúlt években Németország folyamatosan támogatta Ukrajnának az Európai Unióhoz való közeledését, mindenekelőtt az európai szomszédságpolitika kereteit használta erre, s hivatalos fejlesztési segéllyel (ODA) is hozzájárult Ukrajna fejlődéséhez. A viszonylag jó külkereskedelmi kapcsolatok jelentősége azonban messze elmarad az orosz piac jelentőségéhez képest.

Németország és az eurázsiai geopolitika

A német külpolitika egészen a hidegháború végéig a kettéosztott német állam újraegyesítésével volt elfoglalva. A hidegháború végén, Németország újraegyesítésével a német külpolitika elkezdhetett kicsit nyíltabban működni: egyre bátrabban szólhatott bele európai és globális kérdések rendezésébe. A német-orosz kapcsolatok a hidegháború alatt is éltek, nemcsak a kelet-

értelmezésben a közvetlen beruházásokat, a meglévő beruházások felszámolását, az újra befektetett profitot és a befektető hitelfelvételét foglalja magában. 33 Delegation der Deutschen Wirtschaft in der Ukraine: Info-Paket Ukraine 2007, p. 7. 34 Simai Mihály, akadémikus értesülései szerint német vállalatok az utóbbi időben aktívan tevékenykednek az ukrán mezőgazdasági szektorban. Több ezer hektár termőföldet bérelnek, a létező leghatékonyabb termelési technológiákat alkalmazzák, a megtermelt javakat pedig Németországba exportálják.

56

Hugyecz Attila

német területek szovjet megszállása révén, hanem a nyugat-német vállalatok sem feledkeztek meg az orosz exportlehetőségekről. Az 1990-es években Helmut Kohl kancellár jó kapcsolatokat ápolt az akkori orosz elnökkel, Borisz Jelcinnel, s az új kancellár, Schröder, s az új orosz elnök, Putyin hatalomra kerülésével sem kellett sokáig várni a szoros barátság kialakulására. A 2000-es években jelentős változások történtek Oroszországban. A magas olajáraknak köszönhetően az orosz gazdaság szinte folyamatos pozitív külkereskedelmi mérleggel és költségvetési többlettel rendelkezett. Ez lehetővé tette, hogy a 2000-es évek elején jellemző, viszonylag magas államadósságot néhány év alatt egészen alacsony szintre csökkentse. A Nyugattól való pénzügyi függés ezzel megszűnt, Oroszország megerősödött, magabiztossá vált, s Putyin alatt külpolitikai szerepe is megnőtt. Az Európai Unió energiaszállítójaként Oroszország stratégiai fontosságú kincseket szállít Európa államainak. A 2006-ban, 2007-ben, valamint 2009-ben tapasztalt gázválságok rádöbbentették az Európai Uniót, hogy energiaellátásának biztonsága Oroszország és az energiatranzit-országokon múlik. Az Európai Unió számára ezáltal Oroszország kulcsszereplővé vált – eddig is az volt, csak ez nem volt oly feltűnő –, s a tranzitországok helyzete is európai figyelemre méltóvá vált. Oroszország a világproblémák kezelésében egyre fontosabb tényező lett. Olyan globális hatókörű kérdések kerültek a világpolitika napirendjére, amelyek az orosz érdekeket is érintették, illetve amelyek Oroszország közreműködése nélkül nem oldhatóak meg. Ilyenek: az Afganisztán elleni háború, az európai gázválságok, Európa energiaellátásának biztonsága, a közelkeleti hadműveletek, a terrorizmus elleni harc, az Irán elleni esetleges háború, a közép-ázsiai gázlelőhelyek kérdése, s kisebb mértékben az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem. Oroszország gazdasági stabilizálódása, az orosz szerepvállalásra mutatkozó világpolitikai igény (lásd a bekezdés elejét), valamint Putyin elnök tehetsége mind hozzájárultak Oroszország 2000es években tapasztalt felemelkedéséhez. Gerhard Schröder kancellárságát követően (2005-ben) Angela Merkel lett a német kancellár, aki rövid idő múlva európai politikai űrben találta magát. 2007 tavaszán Európa vezető államainak miniszterelnökei/államfői sorra veszítették el pozícióikat: ez történt Tony Blair brit, Romano Prodi olasz miniszterelnökkel, valamint Jacques Chirac francia elnökkel is. A világpolitikai színtéren is kissé letűnt egy kulcsszereplő, az amerikai elnök csillaga, az iraki háború erősen megtépázta népszerűségét. 2007 első felében épp Angela Merkel töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztét, s szintén 2007-ben töltötte be a német kancellár a G8-ak vezető szerepét is. 2007 tavaszán ünnepelte az Európai Unió fennállásának ötvenedik évfordulóját is, a ceremóniára Berlinben került sor. A német belpolitikában 2006-2007-ben nem volt semmi különösebb zavar, a 2005-ben megválasztott kancellár mögött nagy-


57

koalíció sorakozott fel. Mindez a számtalan külső tényező – és Angela Merkel tehetsége – lehetővé tette, hogy Németország újra világpolitikai pozíciót szerezzen. Angela Merkel igen otthonosan mozog a nyugat-európai és transzatlanti politikai színtéren, s az ő sikerének tulajdonítják azt is, hogy 2007 tavaszán sikerült elfogadtatni az Unió éghajlatváltozási csomagját. A kancellár – és Németország – előretörését jelzi, hogy Angela Merkelt több alkalommal is a világ legbefolyásosabb asszonyává választották. Az NDK-ban nevelkedő Merkel kezdetben nem támogatta a rendkívül szoros Schröder-Putyin, illetve német-orosz kapcsolatokat, s külpolitikájában is inkább a Nyugat felé fordult. Merkel leginkább a nyugati hatalmak közt érzi jól magát, a külpolitika keleti dimenzióját inkább külügyminisztere, Frank-Walter Steinmeier kezeli. Merkel asszony elődjénél szókimondottabban kritizálja Kínát, s Oroszországgal szemben is hangot ad kritikusabb véleményének. A merkeli Németország külpolitikájában némi változásként érzékelhető, hogy a korábbi német-kínai és német-orosz politikai kapcsolatok kissé lazultak. A kapcsolatok elsőrendűsége nem veszett el, ám Oroszországon és Kínán kívül más térségek fontossága is megnőtt: a német külpolitika nyitott India, s (EU-s keretbe ágyazva) a közép-ázsiai térség felé is. A német EU-elnökség (2007 első felében) idején Angela Merkel az Unió számára mindhárom posztszovjet külpolitikai témát kiemelte: 1. stratégiai partnerség megújítása Oroszországgal; 2. az EU Közép-Ázsia stratégiájának kialakítása, valamint 3. az ENP megújítása: egy ún. ENP-plusz megalkotása. Az EU első közös Közép-Ázsia stratégiája a német elnökség idején jött létre,35 s az ENP átalakítására is született német javaslat (ez volt az ENP-plusz).36 E javaslat különítette el először az EU keleti szomszédait a tömörülés déli szomszédjaitól, s javasolt külön intézményeket, külön stratégiát az EU keleti szomszédai számára. A német külügyminisztérium javaslata szerint az ENPplusz leginkább Fehéroroszországra, Moldovára, Ukrajnára, Grúziára, Örményországra és Azerbajdzsánra fókuszált volna, s felölelte volna a Feketetengeri Kezdeményezést (Black Sea Initiative), valamint a Demokratikus Választás Közösségét (Community of Democratic Choice) is, teljesen új intézményi keretbe ágyazta volna a szomszédos keleti országokkal fenntartott kapcsolatot. Az elmúlt években a német külpolitikának számos nagy fontosságú geopolitikai kérdésre kellett választ adnia. Az egyik ilyen kérdés az amerikai rakétavédelmi pajzs Kelet-Európába telepítése. Az amerikai tervek szerint a Lengyelországba és Csehországba telepítendő pajzs egyes elemei az Észak35

A uniós külügyminiszterek döntése 2007. április 23-án született, ld.: EU outlines new Central Asia strategy http://www.euractiv.com/en/enlargement/eu-outlines-newcentral-asia-strategy/article-163327# , valamint: The EU and Central-Asia: Strategy for a New Partnership, URL: http://www.auswaertigesamt.de/diplo/en/Europa/Aussenpolitik/Regionalabkommen/EU-CentralAsia-Strategy.pdf 36 Kempe 2007.

58

Hugyecz Attila

Koreából és Iránból indított rakéták elfogására irányulnak, s Európa biztonságát is növelik. Oroszország nem hisz az amerikai nyilatkozatoknak, s saját maga ellen irányuló fenyegetésnek tekinti az ügyet. A rakétavédelmi pajzs tervére válaszul Oroszország előrevetítette, hogy a pajzs felépülése esetén rakétákat telepít nyugati határai közelébe. A német álláspont szerint a cél az európai országok biztonságának garantálása, de ezt nem fegyverkezéssel, hanem éppen ellenkezőleg, a fegyverzetek leszerelésével lehet megvalósítani.37 A német politika ez esetben tehát az USA ellenében az orosz fél mellé állt, Moszkva érdekeit képviselte. Megjegyezzük, hogy az egykori amerikai republikánus elnökjelölt John McCain honlapja szerint a rakétavédelmi pajzs egy Közel-Keletről (Iránból) indított rakéta elfogását célozza, valamint az orosz és kínai fenyegetésnek is elejét kívánja venni. A német külpolitika számára második kérdésként a német–orosz–kínai tengely kialakítása merülhet fel. Ez egyelőre csak gondolat szintjén körvonalazódhat, s mindenekelőtt az USA külpolitikusaiban kelthet aggodalmat. A német-kínai kapcsolatok jók, a német külpolitika rendkívül aktív Kínában, a külgazdasági diplomácia szinte minden elemét beveti a német politika a távol-keleti óriás területén.38 A német-orosz kapcsolatok mind politikailag, mind gazdaságilag kiválónak mondhatóak. A tengely kialakulásához az orosz-kínai kapcsolatok jellege és a három fél közös elhatározása szükséges. A német fél ugyanakkor minden bizonnyal nem kíván majd az Egyesült Államokkal szembehelyezkedni. A német–orosz–kínai tengely kialakulása ugyanis az USA közép-ázsiai és közel-keleti pozícióinak meggyengülését hozhatná, akár ki is szorulhatna az eurázsiai kontinensről. A közép-ázsiai, illetve a posztszovjet térség országainak kegyeiért folyamatos harc folyik az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, valamint az Európai Unió között. Az orosz-grúz háború bebizonyította, hogy Oroszország komolyan gondolja posztszovjet térségbeli előretörését, s az európai hatalmak tudtára is adta, hogy az Oroszország területét elkerülő energiatranzit útvonalai nem feltétlenül eredményeznek megbízható energiaellátást. Az említett hármas tengely kialakulásával Közép-Ázsia, a posztszovjet térség és a Közel-Kelet sokkal inkább eurázsiai hatalmak befolyása alá kerülne. Az amerikai haderő Irakból történő kivonásával az Egyesült Államok közelkeleti pozíciói is gyengülnek, Eurázsiában mindössze Afganisztánban, Indiában, Izraelben, s Törökországban marad számottevő befolyása (miután már a szaúdi kapcsolat sem a régi). A német, orosz és kínai felek összefogásáról 37

Lásd a német külügyminiszter és az államminiszter konferenciabeszédeit, sajtóban megjelent cikkeit: http://www.auswaertiges-amt.de/diplo/de/Aussenpolitik/ Themen/Abruestung/KonvRueKontrolle/090609-KonvHochrTreffenRuestKontr,navCtx=21914.html, pl. Frank-Walter Steinmeier: Ein Aufbruch in der Abrüstungspolitik, in Süddeutsche Zeitung, 2009. 02. 04., letöltés: 2009. július 10. 38 Erről részletesebben lásd: Hugyecz Attila (2008): Németország Kína-politikája, MTA Világgazdasági Kutatóintézet – Miniszterelnöki Hivatal, Kína-projekt


59

egyelőre nem szólnak hírek, a tengely valószínűleg nem jön majd létre. Németország nem engedheti meg magának, hogy ilyen nyíltan az Egyesült Államok elleni szövetséget kössön. Az oroszokkal való jó kapcsolat fenntartása azonban geopolitikailag minden további nélkül vállalható. A fentiekből, mindenekelőtt az orosz érdekek védelméből következően Németország nem támogatja az esetleges (USA által vezetett) Irán elleni katonai csapást sem (s ezzel partnerre talál Oroszországban). Az Egyesült Államok katonai jelenléte ezzel néhány évre továbbra is biztosított lenne a közel-keleti térségben, ez azonban az orosz fél érdekeit sértené. Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában már több alkalommal megvédte az iráni vezetést a különböző szankcióktól. Az orosz érdekek védelme mellett voksolt Angela Merkel 2008 áprilisában is, amikor a NATO-csúcson ellenezte Ukrajnának és Grúziának a szervezetbe való meghívását. Ukrajna NATO-taggá válása, illetve a NATO kelet felé történő bővítése olyan tagállamok felvételét jelentené, amelyek Oroszország közvetlen szomszédságába tartoznak. Miután az orosz fél a csúcsot megelőzően jelezte, hogy nem venné jó néven a NATO további keleti bővítését, Németország megértette, hogy akár a német-orosz kapcsolatok kiváló minőségét is kockára teszi azzal, ha támogatja Ukrajna felvételét. Hasonló véleményt fogalmaz meg Németország az EU keleti bővítéséről, így Ukrajna EU-taggá válásáról is. A NATO-ügyhöz hasonlóan az ukrán EUcsatlakozás szintén sérti az orosz érdekeket. Az EU keleti bővítésének németek általi ellenzésének azonban van egy további oka is: Németország hosszú évek óta az Unió nettó befizetője, a közösség finanszírozója. Ukrajna Európa legnagyobb kiterjedésű állama, egy főre jutó GDP-je messze elmarad az Unió átlagától. Az Unió további (keleti) bővítésével ismét Németországra hárulna az a feladat, hogy az európai szolidaritás jegyében különböző jogcímeken finanszírozási forrásokat bocsásson rendelkezésre. A mai, különösen a válság által olyannyira sújtott Németország erre már nem hajlandó. A Keleti Partnerség nevű kezdeményezés mögött szinte a teljes német politika (CDU/CSU, SPD, FDP) felsorakozott, korábban az európai szomszédságpolitika ügyét is támogatták. Azonban minden ezzel kapcsolatos fórumon elhangzik, s a német külügyminisztérium honlapján is szó szerint szerepel, hogy a Keleti Partnerség intézménye nem az uniós tagság előszobája.39 *****

39

http://www.auswaertiges-amt.de/diplo/de/Europa/Aussenpolitik/Regionalabkommen/Oestliche_20Partnerschaft.html

Hugyecz Attila

60

Felhasznált irodalom Aliboni, Roberto (2005): The Geopolitical Implications of the European Neighbourhood Policy. European Foreign Affairs Review, No. 10, 2005, pp. 1–16. Buhbe, Matthias (2007): Grundzüge einer deutschen Russland-Strategie. 2007. március, Friedrich Ebert Stiftung, Berlin (2008): Russische Energiemachtambitionen und die globale Finanzkrise. DGAP Aktuell, No. 7. 2008. október.

Deutsche

Gesellschaft

für

Auswärtige

Politik

Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde (2008): Der Kaukasuskrieg in den Augen der russischen Öffentlichkeit. Russland-Analysen, No. 169. 2008. 09. 19. Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde: Ukraine-Analysen 2006-2009es számai. Nr. 6., 36., 48., 49., 50., 51., 52., 53., www.laenderanalysen.de/ukraine Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde: Russland-Analysen különböző számai. Nr. 15., 114., 116., 134., 137., 144., 153., 170., 174., 175., 176., www.laender-analysen.de/russland Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Geschäftsklima Russland 2008, 5. Umfrage des Ost-Ausschusses der Deutshcen Wirtschaft und der Deutsch-Russischen Auslandshandelskammer im November 2008 Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Saldo, Finanzen und Business in Russland. 2007/1., 2008/1. számok. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Moskau-Hessen. különböző számok, No. 01/2008, 02/2008, 03/2008, 04/2009. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Märkte aktuell. különböző számok, 2008. február/május/szeptember/december, 2009. március. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2008: Die Krise als Chance. Moszkva, 2009. február. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: Russland 2007, Dynamik, Kontinuität, Wandel. Moszkva, 2008. február. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: 100 Fragen und Antworten zum Russlandgeschäft. Ausgabe 2008, Moszkva, 2008. szeptember. Deutsch-Russische Auslandshandelskammer: 100 Fragen und Antworten zum Russlandgeschäft. Ausgabe 2007, Moszkva, 2007. július.


61

Euractiv: EU outlines new Central Asia strategy http://www.euractiv.com/en/enlargement/eu-outlines-new-centralasia-strategy/article-163327# , letöltés: 2009. június 6. Europäische Komission: Die Europäische Union und Russland: Enge Nachbarn, globale Akteure, strategische Partner, 2008, Európai Bizottság. Haukkala, Hiski (2008): Russian Reactions to the European Neigborhood Policy. Problems of Post-Communism, Vol. 55., No. 5., 2008. szeptember/október. Fouskas, Vassilis K. (2007): Germany and the Passage from War to Peace in Eurasia. Debatte, Vol. 15, No. 2, 2007. augusztus. Gloser, Günter (2007): Europäische Nachbarschaftspolitik nach der deutschen EU-Ratspräsidentschaft – Bilanz und Ausblick. in Integration, 2007/4, pp. 493–498. Götz, Roland (2007): Germany and Russia: strategic partners? Geopolitical Affairs, 2007/4. Grund, Mannfred (2008): Die Ukraine nach der Parlamentswahl 2007: Neue Aussichten für die Integration? Integration, 2008/1, pp. 80–84. International Affairs (2006): Russian-German Relations in the Context of Global Politics. 2006, pp. 80–107. Kempe, Iris (2007): What are the pillars of the „new Ostpolitik” during the German EU presidency. 2007. 03. 06., http://www.caucaz.com/home_eng/breve_contenu.php?id=304 , letöltés: 2009. június 8.

Das Russlandbild der Deutschen – das Deutschlandbild der Russen, a Pétervári Párbeszéd sajtókonferenciájának vetített előadása, 2008. szeptember 18., Berlin. Marhold, Hartmut (2006): Deutsche Europapolitik nach dem Regierungswechsel 2005. Integration, 2006/1. Meier, Christian (2004): Deutsch-Russische Wirtschaftsbeziehungen unter Putin, Praxis – Probleme – Perspektiven, 2004. november, Berlin, Köcher,

Renate

(2008):

Stiftunf Wissenschaft und Politik. Müller-Härlin, Bernhard (2007): Angela Merkel’s Foreign Contemporary Review, Vol. 289., No. 1684, 2007. tavasz.

Policy.

Die Ukraine zwischen Ost und West. Außenpolitische und kulturelle Orientierungen, Forschungsstelle

Pleines,

Heiko

(szerk.):

Osteuropa Bremen, Bremen. Preißler, Franz (2007): Wahlmanöver statt Großmachtstreben? Eine alternative Interpretation der russischen Außenpolitik des Jahres 2007. Russland-Analysen, Nr. 167., 2008. 06. 27. pp. 12–14.

62

Hugyecz Attila

Rahr, Alexander (2007): Germany and Russia: A Special Relationship. The Washington Quarterly, 2007. tavasz, pp. 137–145. Schröder, Hans-Henning (2008): Russland und der Kaukasuskrieg. Russland-Analysen, No. 169. 2008. 09. 19., pp. 16–19. Siegert, Jens (2008): It’s all psychology! Die Beziehungen zwischen Russland und der EU. Russland-Analysen, No. 167, 2008. 06. 27., pp. 2–5. Stent, Angela (2007): Germany’s Russia Challenge. The National Interest, 2007. március/április. Timmins, Graham (2006): German Ostpolitik Under the Red-Green Coalition and EU-Russian Relations. Debatte, Vol. 14., Nr. 3, 2006. december. Oprach, Marc (2008): Dimitri Medwedjew spielt auf Zeit: Russland und die amerkianische Raketenabwehr. Russland-Analysen, No. 167., 2008. 06. 27., pp. 10–11. Samokhvalov, Vsevolod (2007): Relations in the Russia–Ukraine–EU triangle: ’zero-sum game’ or not. 2007. szeptember, Insititute for Security Studies. Wilde, Tanguy de – Pellon, Gaelle (2006): The implications of the European Neighbourhood Policy (ENP) on the EU-Russian ’Strategic Partnership’. Helsinki Monitor, No. 2, 2006. A német külügyminisztérium honlapján elérhető anyagok: www.auswaertiges-amt.de A németországi ukrán nagykövetség honlapja: http://www.mfa.gov.ua/germany/ger//.htm

NÉMETORSZÁG OROSZORSZÁG MODERNIZÁTORA. Hugyecz Attila

Recommend Documents